EIB-11/2006.
(EIB-11/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. augusztus 30-án, szerdán, 14 óra 03 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A napirendi javaslat ismertetése *
Dr. Veres János pénzügyminiszter úr tájékoztatója a magyar konvergenciaprogramról *
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése *
Kérdések, észrevételek, válaszok *
Döntés egyeztetési eljárás megindításáról *
1. Dr. Veres János pénzügyminiszter úr tájékoztatója a magyar konvergenciaprogramról
2. Döntés egyeztetési eljárások megindításáról
A Tanács rendelete az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megalapításáról (COM (2005) 280-1; 2005/0124/CNS)
A Tanács határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a tevékenységeinek az EU szerződés VI. címében említett területeken való folytatására történő felhatalmazásáról (COM (2005) 280-2; 2005/0125/CNS)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a belső piacon nyújtott szolgáltatásokról (COM (2004) 2; 2004/0001/COD)
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a tagállamok külső határain történő kishatárforgalmi rend megteremtéséről, valamint a schengeni egyezmény és a közös konzuli rendelkezések módosításáról (COM (2005) 56; 2005/0006/COD)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a felszín alatti vizek szennyezésekkel szembeni védelméről (COM (2003) 550; 2003/0210/COD)
A Bizottság közleménye a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez - Az Európai Bizottság ajánlása Törökország csatlakozás felé történő előrehaladásáról (COM (2004) 656)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról (COM (2005) 646; 2005/0260/COD)
A Tanács irányelve a személygépkocsikra vonatkozó adókról (COM (2005) 261; 2005/0130/CNS)
A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A fenntartható európai borágazat felé (COM (2006) 319)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról (COM (2006) 382; 2006/0133/COD)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a belső piaci fizetési szolgáltatásokról valamint a 97/7/EK, a 2002/12/EK és a 2002/65/EK irányelv módosításáról (COM (2005) 603; 2005/0245/COD)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról (COM (2005) 667; 2005/0281/COD)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról (COM (2006) 195; 2006/0066/COD)
Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről (COM (2005) 276-1; 2005/0127/COD)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Kocsi László (MSZP) dr. Tóth Bertalannak (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP) dr. Molnár Csabának (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Takács János, az Európai Magyar Üzleti Tanács soros elnöke
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 03 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Most, hogy a nyári szünetnek vége, megkülönböztetett szeretettel és tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt az európai ügyek bizottságának tagjait. Megkezdjük munkánkat nem is egy akármilyen témával. Nagy tisztelettel köszöntöm Veres János pénzügyminiszter urat.
A napirendi javaslat ismertetése
Mint a bizottság tagjai pontosan tudják, a mai napon a magyar kormány konvergenciaprogramját fogjuk megvitatni, aztán majd döntünk egyeztetési eljárások megindításáról is. A bizottsági ülésre meghívtuk Kovács Árpád urat, az Állami Számvevőszék elnökét, aki jelezte, hogy jönni fog, talán megérkezik, és akkor ő is szóban kiegészíti az írásba foglalt véleményét a konvergenciaprogramról. Amit nem jeleztük időben, az volt, hogy meghívtuk Takács urat is, a Magyar Európai Üzleti Tanács soros elnökét. Mint a bizottság tagjai jól tudják, a bizottság és a tanács között régóta egy jó munkakapcsolat alakult ki, makrogazdasági kérdésekről legfőképpen az európai integráció összefüggésében sokat vitatkoztunk, beszélgettünk, ezért megkértük, hogy mondja el ő is a tanács álláspontját. Kaptunk írásban anyagot tőlük is, nem annyi példányszámban, ahány bizottsági tag van, de igyekeztünk úgy elhelyezni, hogy mindenki hozzáférjen, és persze el lehet vinni a bizottsági ülés végén.
Szeretném a bizottságot már most tájékoztatni arról, hogy 14-én ülést tartunk, és az ülésünkre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr elfogadta a bizottság meghívását, és a II. nemzeti fejlesztési tervet, illetőleg a mögötte álló struktúrát, a kihívásokat áll módjában a bizottságnak megvitatni a miniszterelnök úrral. Ezen a napon nagykövetjelölti meghallgatásokra is sor kerül.
Kérdezem a bizottságot, hogy a megküldött napirenddel kapcsolatban van-e valakinek észrevétele. (Nincs jelzés.) Én ilyet nem látok.
Kérem a bizottságot, hogy jelezzék, kik támogatják a mai napirendünket! (Szavazás.) Egyhangú.
Dr. Veres János pénzügyminiszter úr tájékoztatója a magyar konvergenciaprogramról
Rögtön rá is térünk az 1. számú napirendi pontunkra. A magyar konvergenciaprogramról Veres János pénzügyminiszter úr tart tájékoztatót, és utána tartunk a beszámolóról egy vitát. A kormány tagjai nagyon sok bizottsági ülésen vesznek részt a konvergenciaprogrammal kapcsolatban. Nyilván minden bizottság a saját portfoliója szemszögéből vizsgálja meg a konvergenciaprogramot. Feltételezem, hogy a gazdasági bizottság legfőképpen a magyar gazdaságra gyakorolt hatásáról, a pénzügyi bizottság leginkább a költségvetési vonatkozásokról folytat vitát. Bennünket persze - mint mindenki mást - az egész konvergenciaprogram érdekel, de a bizottságot nyilván legfőképpen az érdekli, hogy ez a konvergenciaprogram milyen módon szolgálja azt a nem csekély ambíciót, hogy az Európai Bizottsághoz benyújtandó programot a Bizottság először is elfogadja, jóváhagyja, de ezen a formai követelményen túlmenően, hogy hogyan szolgálja Magyarország felkészülését az eurózónához való csatlakozás tekintetében.
Hadd mondjam el bevezetőképpen, hogy nagyon sok vita van arról, hogy Magyarországnak hogyan és mikor jó csatlakozni az eurózónához. Én nem venném a bátorságot, hogy ennek a vitának a közgazdasági részéhez hozzászóljak. Egy dolgot azért hadd emeljek ki! Nagyon sokat beszélünk mostanában a magyar külpolitika mozgásteréről. Azt hiszem, sokan egyetértenek velem abban, hogy legfőképpen a francia elnökválasztás után lehet tartani egy kétsebességes Európa ismételt kialakulásától, és ha a kétsebességes Európa kialakul, abban nagyon nem mindegy, hogy egy ország tagja-e az eurózónának vagy sem. Én ezt úgy értem, hogy ha nem tagja, akkor egészen biztos, hogy nem tud élni mindazzal a sok lehetőséggel, amit az európai uniós tagság mint mozgástér jelent egy ország számára. Megjegyzem, ha tagja, az még nem jelenti azt, hogy tud élni minden lehetőséggel, de a feltételek megteremtődnek hozzá. Tehát, ha tetszik, egy új érvet bevive ebbe a vitába, a magyar külpolitikai mozgástér szempontjából sem közömbös, hogy Magyarország mikor tud az eurózónához csatlakozni, és ezzel persze nem foglaltam állást nagyon sok más szempont mellett, amelyek gondolom, az euró bevezetése mellett és ellen szólnak.
Ez csak néhány rövid bevezető megjegyzés volt. Bízom abban, hogy a beszámoló megvitatása után a bizottság támogatásáról fogja biztosítani a programot, a program sikeres lesz nemcsak abban az értelemben, hogy az Európai Bizottság el fogja fogadni, hanem még abban az értelemben is vagy leginkább abban az értelemben, hogy hozzá fog járulni a magyar gazdaság fenntartható dinamizálásához az előttünk álló időszakban. Egészen biztos vagyok abban, hogy ebben pártszínek nélkül egyetértünk. A részletekben nem tudom, hogy egyetértünk-e.
Még egyszer köszöntöm Veres miniszter urat, és megkérem, hogy tájékoztassa a bizottságot. Tessék parancsolni!
Dr. Veres János szóbeli kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelettel köszöntöm én a bizottságot a mai bizottsági ülésen. Köszönöm a meghívást. Egy régi, egyeztetett időpont szerinti alkalommal kerül most sor a bizottság ülésére. Ezt csak azért mondom, mert más bizottságok még akkor nem kezdeményezték a program megismerését és a program megtárgyalását. Miután ismert volt a szeptember 1-jei dátum, ezért elnök úrral már hetekkel ezelőtt egyeztettünk arról, hogy az európai ügyek bizottságában erre a mai napirendre sor fog kerülni.
10
11/MM (Veres János)
Négy pontban szeretném röviden összefoglalni azt, amiket a péntek óta a parlamenti képviselők számára megküldött és egyébként nyilvánosságra hozott vitaanyag alapján azt gondolom, legfontosabb kiegészítésként el kell, hogy mondjak.
Az első. Valamennyi olyan európai uniós tagországnak, amely nem tagja az eurózónának, minden év december 1-jével konvergenciaprogramot kell készítenie és leadnia az Európai Bizottsághoz, amelynek az értékelésére az ezt követő hetekben, hónapokban sor kerül. Magyarország is ekként járt el az elmúlt évben is.
Ennek a programnak az értékelése során döntött úgy a Pénzügyminiszterek Tanácsa, hogy: "a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2006. szeptember 1-jéig nyújtsa be aktualizált konvergenciaprogramja módosítását, amely azonosítaná az ország középtávú kiigazítási pályájával teljes mértékben konzisztens, konkrét és strukturális intézkedéseket" - ez az idézet a Tanács határozatából. Azaz így kerül sor most, szeptember 1-jei időpontban a program aktualizált változata benyújtására a Bizottsághoz.
Az eljárás alapvetően nyilván ismert, ezért három elemét szeretném megemlíteni. A benyújtást követően a Bizottság alakít ki vélemény. Ez a véleménykialakítás egy interaktív folyamatban zajlik, hiszen a program készítése során is folyamatos kapcsolatban vagyunk a Bizottság munkatársaival. Nyugodtan mondhatom, hogy ezek az egyeztetések hetek óta naponta, kétnaponta megtörténtek. Magam is több alkalommal beszéltem a Bizottság vezetőjével ebben a periódusban, magáról a program tartalmáról.
A Bizottság véleménye után, amely nyilvánvalóan szeptember második felére várható - ahogy ez a közleményemben is megjelent -, hogy kialakul, ezt követően a Pénzügyminiszterek Tanácsa előkészítő ülése, az IFC fogja tárgyalni magát a programot. Majd pedig a mostani tervek szerint október 10-én fogja tárgyalni az Ecofin Tanács a Bizottság javaslata alapján a véleményt mint tartalmi kérdést, és alakít ki valamilyen álláspontot.
Úgy gondolom, az álláspont elfogadó lesz. De ettől függetlenül december 1-jével Magyarországnak, mint ahogyan a többi tagországnak is, ismételten be kell nyújtani a következő konvergenciaprogramot az Európai Bizottsághoz. Ezt csak azért mondom, hogy senki számára ne legyen meglepetés, hogy ilyen értelemben ebben az évben még egy programkészítési kötelezettség és programbenyújtási kötelezettség Magyarország számára feladatként előttünk áll.
A második pont, amiről szeretnék szólni: ennek a programnak az előkészítése során követett eljárás, nevezetesen az, hogy a korábbi programokkal szemben, amelyek lényegében a kormány belső munkaanyagaként kerültek elfogadásra, itt egy lényegesen szélesebb körű társadalmi egyeztetés, nyilvánosabb előkészítő munka zajlott. Ennek eredményeképpen fogja a kormány a holnapi ülésén tárgyalni a Pénzügyminisztérium programjavaslatát. Ezt követően - nyilván bizonyos változtatásokkal - majd el fogja fogadni.
A széles körű egyeztetéssel kapcsolatban. A parlamenti bizottságokon kívül az Országos Érdekegyeztető Tanács, az időközben létrehozott Konvergenciatanács is tárgyalta a programot. Felkértük az Állami Számvevőszéket és a Magyar Nemzeti Bankot is, hogy a program tervezetéről alkosson véleményt, formáljon véleményt. A véleményeket a programkészítés menetében több alkalommal keresztülvezettük, illetve átvezettük a program különböző részein.
Azt tudom mondani mára, hogy az egyeztetésben részt vevő szervezetekkel egyetértésben a programban szereplő számok megalapozottak, alapvetően a valóságot tükrözik. Miután az elmúlt napokban többen is nyilvánosságra hozták ezt a véleményükben, ezért azt is hozzá merem tenni, hogy általában reálisnak ítélik azt a pályát, ami a programban szerepel 2009-ig az egyensúly-helyreállítás szempontjából, és az azt követő időszakban is, az egyensúly megtartásának az időszakában.
Szeretnék szólni arról, hogy mely pontokon tér el érdemileg ez a mostani kiegészítés a decemberi programtól. Azokban a pontokban tér el érdemileg, amire a Bizottság általam imént idézett döntése is kitért, nevezetesen hogy a strukturális reformok területén pontosabb, részletesebb és mélyebb kifejtést kértek, hogy határozzuk meg, melyek azok a pontok, melyek azok a lépések, amelyekkel Magyarország biztosítani fogja tudni azt, hogy - az elmúlt 16 év tapasztalata alapján - a folyamatosan újra és újra felmerülő egyensúlytalansági helyzetek, államháztartási hiánynövekedési tendenciák ne következzenek be a későbbiekben, a következő években Magyarországon, azaz egy stabilabb helyzet jöjjön létre az államháztartásban.
Így ez a program most részletesen kitér a nyugdíjrendszerre; kitér az egészségügyi rendszerre; kitér az oktatási rendszerből a közoktatásra és a felsőoktatásra; kitér a központi államigazgatás átalakítását szolgáló lépésekre; kitér a különböző ártámogatások rendszerének átalakítási kérdéseire is. Érintjük az államigazgatás átalakításán belül az önkormányzati rendszer bizonyos kérdéseit is; amelyek nem kaptak a parlamentben kétharmados többséget, azokat a részeket mi most értelemszerűen nem javítjuk ebben a programban.
Úgy gondolom, az ezen pontunkban leírt részletes átalakítási irányok, már meghozott döntések, illetve most folyamatban lévő döntések azzal a résszel kiegészítve, amely a 35. oldaltól kezdődően szerepel az anyagban, amely egy részletes, a 2006-2007., időnként a 2008. évre kiterjedő törvényalkotási menetrendet is tartalmaz, gyakorlatilag pontosan meghatározzák azt a pályát, azokat a megváltoztatandó szabályozásokat Magyarországon, amelyek ahhoz kellenek, hogy a következő időszakban a stabil egyensúlyi helyzet Magyarországon kialakulhasson.
Záró gondolatként arról szeretnék szólni, hogy az eddig kialakult vélemények, az eddigi vitában elhangzott javaslatok mind-mind bizonyos pontokon formálták, alakították, igazították ennek a programnak a különböző megfogalmazásait, különböző tartalmú elgondolásait.
Így azt tudom mondani, hogy ami a múlt pénteken a nyilvánosság elé került, illetve a parlamenti képviselőknek is megküldésre került, bizonyosan legalább tíz ponton módosulni fog, ami holnap a kormány előtt napirendre kerülő előterjesztés lesz. Ezt azért merem mondani, mert a mai reggel hagytam jóvá azt az előterjesztést, amit beterjesztünk, és ebben ez a tíznél több módosulás már bekövetkezett. De tudom azt, hogy a holnapi kormányülés még a mai vélemények alapján is az előterjesztéshez képest módosításokat fog majd kezdeményezni. Ezért teljesen egyértelműen szeretném azt megerősíteni, hogyha bárkinek olyan javaslata van, még a mai napon is, amely a program szövegszerű megfogalmazását, tartalmi kérdéseit érinti, az minden további nélkül beépíthető, igazítható, formálható. Azt nem tudom megígérni, hogy az a makropálya, amely a számítások alapját képezte, és amely a számítási modellek alapján most itt a táblázatokban, illetve a számokban szerepel, érdemben módosítható lenne. Mégpedig nem idő hiányában, hanem azért, mert az eddigiek során olyan érvek nem hangzottak el sem az ötpártira tervezett, de négypártira sikerült megbeszélésen, sem az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén, sem pedig a többi parlamenti bizottságban, amelyek miatt ezt a pályát módosítani kellett volna, és amely megalapozottabb, más makropálya kiszámítását tette volna lehetségessé és szükségessé. Ezért tehát azt tudom mondani, hogy szívesen veszem most is, ha olyan vélemények hangzanak el, amik a leírt anyag pontosítását, mélyebb értelmezését segítik.
Természetesen ha - a közgazdasági szabályok betartásával - a pályával kapcsolatban is módosító javaslatok hangzanak el, akkor arról is vitatkozhatunk. Ilyen jellegű javaslatokat nem kaptunk az elmúlt napokban, ezért mondom azt, hogy nagyjából ez az a lehetőség és ez az a pálya, amelyen belül módosítani lehet, illetve fogjuk is módosítani a pénteken nyilvánosságra került előterjesztést. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Akkor most hadd kérjem meg Takács János urat, a Magyar Európai Üzleti Tanács soros elnökét - azt hiszem, ez a pontos megbízatása -, hogy mondja el a tanács véleményét a konvergenciaprogramról.
TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács soros elnöke: Elég nehéz volna egy végleges véleményt elmondani, vagy a Magyar Európai Üzleti Tanács véleményét elmondani, hiszen nem volt arra alkalmunk, meg időnk, hogy mint tanács megtárgyaljuk ezt.
Viszont az a jelentés, amit az elnök úr említett az elején, hogy amit elküldtek nekem és kiosztásra került - én nem vagyok biztos benne, hogy kiosztásra került, mert itt négy darab van összesen. De lehet, hogy akkor kiosztásra is került néhány, nem tudom.
Akkor viszont a bizottság olyan kivételes helyzetben van, hogy elsőként kapta meg ezt a jelentést, a sajtótájékoztató kivételével, mert természetesen a sajtótájékoztatón a sajtó képviselői ezt megkapták; és azt hiszem, a következő napokban közel ezer helyre küldjük majd ki.
Ebből a jelentésből kitűnik, hogy igazándiból vagy újból az a helyzet állt elő, amit már megszoktunk, hogy ugyanarról beszélünk. Tehát mi is ugyanazt mondjuk nagyjából vagy nagy vonalakban, mint a konvergenciaprogram. Mi is úgy gondoljuk, a legfontosabb az, hogy a stabilizáció megtörténjen, a költségvetés stabilizálása megtörténjen és az euró bevezetéséről is nagyjából megegyezik a véleményünk. 20
21/Cz(Takács János)
Mi azt mondjuk, hogy a legfontosabb a stabilizáció, a legfontosabb a maastrichti kritériumok teljesítése, és aztán, hogy az eurót mikor vezetjük be, hogy pontosan melyik dátumban, innentől kezdve már ennyire nem fontos. Mert úgy gondoljuk, hogy egy optimális időpont meghatározható, könnyen kiszámítható, és ha ezt az utat, amit megteszünk, és azt, hogy hogyan tesszük meg az utat, és mikor vezetjük be az eurót, hitelesen fel tudjuk mutatni, ha úgy az európai uniós politikai tényezők, mint a gazdasági szereplők biztosra veszik, tehát, ha ez hihető, akkor ez biztonságot ad nekik, és így a fejlődés az országban nem torpan meg, nem áll meg.
Viszont arra is felhívtuk a figyelmet már többször - legutóbb, amikor találkoztunk, de ebben a jelentésben is -, hogy ugyanakkor van ennek egy szubjektív oldala. Ha mi később vagy szignifikánsan később vezetjük be az eurót, mint a versenytársaink, ne adj' isten, mint a jövőre csatlakozó két európai ország, Románia és Bulgária, akkor nagyon nagy versenyelőnyt fogunk elveszíteni, vagy nagyon nagy versenyhátrányba kerülünk, ha nem is objektíven, de szubjektíven, mert a külföldi befektetők azt fogják mondani, hogy itt nincs euró, nem lehet megsaccolni, hogy az árfolyam hogyan fog alakulni, az árfolyam ingadozása viszont kockázatot vagy nagy költségeket jelent számunkra, a kamatlábak felárat tartalmaznak, a pénzügyi környezetet általában nehezebb kiismerni, és a spekuláció kockázata is sokkal nagyobb; amott van euró, tudjuk, hogy hogyan működik, azt mi is ismerjük, nálunk is az van, ezért inkább oda megyünk. Azt hiszem, aki engem ismer - és a bizottságban már többször találkoztunk -, elhiheti nekem, hogy a külföldi befektetők döntéseiben nagyon nagy szubjektív hányad van, főleg, amikor a kockázat és a biztonság megítéléséről van szó. Mert azt, hogy mennyi a munkaerő, erre milyen közterhek rakódnak, ki lehet számítani, meg lehet mutatni, de a szubjektív résznél az ilyen típusú problémák is fontosak lehetnek.
Tehát összességében azt lehet mondani, hogy egyetértünk a konvergenciaprogrammal, természetesen várjuk a végleges, jóváhagyott változatát, mert az a legfontosabb, és úgy gondoljuk, hogy ezt meg kell csinálni. Viszont, ami a legfontosabb, hogy hogyan vezetjük ezt be, hiszen a konvergenciaprogramokkal - kivétel a múlt év decemberi - nagy gondok nem voltak, csak az, hogy soha nem valósult meg, vagy csak részben valósult meg az, ami ezekben állt. Ez a probléma itt is. Viszont, ha megvalósul, amit itt leírtunk, akkor mi ezt csak üdvözölni tudjuk majd. Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Hogy a bizottság lássa, hogy egy bizottsági elnöknek a hatalma mennyire korlátozott - valóban nem került kiosztása. Azt hiszem, négy van nálam, tehát, ha a frakciók egyet kapnak, remélem, lesz módjuk tanulmányozni, és gondolom, ezt a vitát a mai nappal nem fejezzük be, inkább csak megkezdjük.
Én a vitát azzal nyitnám meg, ha megengedik, hogy ha abban egyetértés van, hogy a Magyar Köztársaságban jelentkező pénzügyi nehézségek egyik fő oka a költségvetési hiány, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy a költségvetés többet költ, mint amennyit beszed, akkor erre vagy a kiadásokat lehet csökkenteni, vagy a bevételeket növelni, vagy pedig a kettőt valamilyen módon kombinálni. Én ezen kívül más lehetőséget nem látok. Tehát, amikor a pénzügyminiszter úr felajánlja, hogy ez egy valódi konzultáció legyen, amely alapján még a konvergenciaprogram módosulhat a kormányzati elfogadást megelőzően, akkor bízom benne, hogy a bizottság részéről olyan javaslatok fognak elhangozni, amelyek a kiadás visszafogásának a növelése - ez nagyon képzavaros volt, de azt hiszem, érti a bizottság, mit szeretnék mondani -, tehát hogy a kiadásokat még jobban csökkenteni, vagy pedig a bevételeket még jobban növelni. Azt hiszem, ezeket a kormány meg fogja fogadni. Az olyan javaslat, hogy jó ez a konvergenciaprogram, de a kiadásokat növeljük, a bevételeket pedig csökkentsük tovább, rövid távon biztos, hogy nem megy. Remélem, hogy a vita ilyen hangnemben fog lezajlani.
Elnök úr is az utolsó szavaiban említette, hogy az egy dolog, hogy a kormány elfogad egy konvergenciaprogramot, de az igazi kérdés ennek a végrehajtása lesz. A politikai erők gyakran képesek arra, hogy egy döntés erejéig összeszedjék, aki ezt támogatja, de a végrehajtás évekre fog elnyúlni, és azt hiszem, a végrehajtás hosszú éveire szükség lesz a politika részéről arra az elszántságra, hogy az abban foglaltakat végrehajtsuk.
A vitát megnyitom. Kérdezem a képviselő hölgyeket és urakat, hogy kik kívánnak szólni. (Jelzésre:) Először Pelczné Gáll Ildikó kért és kap szót.
Kérdések, észrevételek, válaszok
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönjük a miniszter úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat, és volt olyan kedves, hogy tájékoztatott minket a konvergenciaprogram általa fontosnak tartott részleteiről. Ugyanúgy köszönjük a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselőjének, hogy elmondta hasznos észrevételeit.
Kétségtelen tény, hogy a konvergenciaprogramot figyelő szemek követik és kísérik úgy Magyarországon belül, mint az Európai Unióban. Éppen ezért fontos, hogy olyan végleges program kerüljön Brüsszelbe, ami elfogadásra is fog kerülni. Úgy érzem, hogy a kormány ma úgy viselkedik, mint az a rossztanuló diák, aki utolsó nap reggel, amikor megy az iskolába, édesanyjától elköszön, és az anya tudja, hogy bizony nem a legjobb bizonyítvány várható, de a gyerek megnyugtatja: nyugi, anya, ráhajtok. Egy nap áll rendelkezésre, hogy bizonyítsa a féléves elmaradást és mulasztásait.
Ez a dátum sem volt ismeretlen a kormány előtt, mégis pár nappal a beadás előtt még nem ismerjük a véglegeset, sőt jó néhány homályos pontja van még ennek a programnak. Nem tudjuk, hogy az a széles körű társadalmi vita, amit a kormány meghirdetett, milyen eredménnyel zárult. Nem tudjuk azt, hogy az ott elhangzott javaslatokból konkrétan hány kerül beépítésre ebbe a programba. Megvizsgálták-e, hogy azokat, amiket nem kívánnak beépíteni, mi alapján vetik el?
Látjuk, hogy ez a konvergenciaprogram sajnos a lemaradásunk programja. Azt is látjuk, hogy nem a problémák gyökereire fókuszál, hanem továbbra is a felületet kezeli. Azért mondom ezt, mert amikor egy eurózónához való csatlakozásról van szó, akkor a cél az euró bevezetése. Ennek következménye és velejárója az, hogy egyensúlyban kell legyen a magyar gazdaság. Tehát az a megközelítés, ami arról szól, hogy itt nem fontos egy céldátum konkrét megjelölése, hanem majd a helyzet adja, hogy mikor tudjuk bevezetni, az olyan, mint amikor gyűjtök egy lakásra, és majd, ha a helyzet adja, veszek egy lakást. Jó lenne egy konkrétumot mondani. A hitelességünk forog kockán. Sajnálatos dolog, hogy a kormányon belül miniszterek egymásnak ellentmondó dátumokat fogalmaznak meg még ma is.
Az elnök úr is úgy tette föl a kérdést: mikor tud hazánk csatlakozni az eurózónához? Nem az a helyes válasz rá, hogy majd, ha a feltételek adják. A mikor kérdésre egzakt, pontos dátumot várnak el tőlünk, és ennek kapcsán vannak feltételek, amiket teljesítenünk kell, mindannyiunk érdekében kell ezeket a feltételeket teljesíteni. Pontosan itt van a hiátus. Nem tudjuk, hogy ez a megszorítás, amit a nyakába kap a gazdasági élet minden szereplője, meddig fog tartani, és miért tart. Ez a konvergenciaprogram nem ad rá választ.
Ugyanakkor jelentős egyensúlytalanság is van benne, hiszen jó lenne, ha a bevételek részletezése mellett legalább olyan részletezettséget kapnának a kiadási tételek ki.
30
31/MM (Pelczné Gáll Ildikó)
Hiszen a bevételek növelése és a kiadások csökkentése nélkül ez az egyensúlyi helyzet tartósan biztosan nem lesz biztosítható.
Ez a gazdasági pálya, amit a program felvázol, egy rossz gazdasági pálya. Szögezzük le, hogy ha nem tudjuk ennek a végét, akkor indokolatlanul magas, olyan terheket ró a gazdasági szereplőire, akik még tudnak fizetni, amit nem érdemelnek meg, mert nem tudják, hogy minek érdekében kell lemondaniuk arról, amit megérdemelnének más szomszédos országokhoz képest.
Nagyon nagy probléma, hogy megint a félretájékoztatás, az információk rossz csatornákon történő szivárogtatása forog fenn. Gondoljunk arra, hogy nemrég a sajtóból kiszivárgott vagy kiszivárogtatódott egy munkaanyag, aminek a számai nem egyeznek ennek az anyagnak a számaival. Nem egyezik az államadósság, nem egyezik az infláció - nem egyezik benne. Elég jelentős eltérések vannak.
A hitelességünket, Magyarország hitelességét nem növeli az, még ha mosolyogva fogadjuk is ezt a tényhelyzetet, hogy két nap eltéréssel, 1 százalékos eltéréssel nem tudjuk az államadósságot megbecsülni. Nem tudjuk a jegybankkal egyeztetett módon meghatározni az infláció mértékét. Miért van ez? Nem lehet bizonyos berkeken belül olyan egyeztetést végezni, aminek a végeredménye egy konkrét szám lenne, minden kozmetikázás, mindenféle mellémagyarázás nélkül?
Ezekkel a statisztikai manőverekkel, meg bizonyos kozmetikázásokkal nem javítjuk Magyarország megítélését; rontjuk, egyre inkább rontjuk, sajnos nemcsak a kormányét, hanem mindenkiét.
Szűkös éveknek nézünk elébe. 2007-2008-ban, ön azt mondta, miniszter úr, amit a számok is mutatnak sajnos, hogy nem nőnek majd a jövedelmek, és további módosítások - merem remélni, pozitív értelemben - várhatók a közlekedési-, a gáz-, a gyógyszer-ártámogatások terén. Bár a minap napvilágot látott a BKV-nak a választások utáni jegyáremelése, ez nem erre enged következtetni.
Leszögezte, hogy lesz ingatlanadó, és még hasonló, sajnos kedvezőtlen hírek is napvilágot láttak.
Arra kérem önt, miniszter úr, hogy próbáljon, ahogy a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselője mondta, egy optimista dátumot meghatározni, hogy az ön elképzelése, illetve a kormány elképzelése szerint mi lenne az az igazodási pont a gazdasági élet szereplői számára, amit - nyilván ha olvassa a sajtót, vannak visszajelzései a társadalmi széles körű vitáról - elfogadhatónak éreznek, és ön megfelelőnek tart?
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. A bizottság által elfogadott ügyrendnek megfelelően nem gyűjtjük össze a kérdéseket, hanem hogy izgalmas legyen a vita, megkérem a pénzügyminiszter urat, hogy válaszoljon.
Hadd kérdezzem meg, mielőtt válaszolna, hogy kik kívánnak még szót kérni, hogy össze tudjam gyűjteni? (Jelzésre.) Eddig négy jelentkezőt látok.
Pénzügyminiszter úr, tessék parancsolni!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Képviselő Asszony! Azzal kezdem, amiben egyetértünk.
Ön azt mondta, és ebben teljes egyetértésben vagyunk egymással, hogy a feltételeket mindannyiunk érdekében kell teljesíteni. Azaz én onnan kezdeném a választ, hogy itt nem a brüsszeli adminisztráció, nem a hivatal, nem a Pénzügyminiszterek Tanácsa, vagy nem Barroso elnök úr kérésére kell Magyarországnak a feltételeket teljesítenie, hanem azért, mert az országnak alapvetően érdekében áll, hogy az egyébként más országokkal közösen meghatározott konvergenciafeltételek Magyarországon is teljesüljenek.
Éppen ezért mondom azt, hogy nem Brüsszel kedvéért, nem az Európai Unió kedvéért, hanem saját magunk kedvéért, a magyar gazdaság fejlődése, a magyar társadalom fejlődése érdekében kell egy egyensúlyőrző pályát kialakítani Magyarországon.
Amiben aztán már nem értünk egyet - számos ilyen is van abban, ami elhangzott, ezért a következőt szeretném mondani. Szerintem a kiadáscsökkentésekkel kapcsolatos részek, miután nagyjából 20 oldalon keresztül szerepelnek ebben az 52 oldalas anyagban, ezért azt gondolom, kellően részletezettek. Kormány soha ilyen részletezettséggel nem vállalta azt, hogy a következő időszakban mely területeken, milyen érdemi változtatásokat tesz a magyar államháztartáson belül. Ezért azt gondolom, hogy ez a program, ami most leírásra került, minden korábbinál részletesebb.
Lehet, hogy bizonyos kérdésekben nem értünk egyet, lehet, hogy bizonyos kérdéseket másként látunk, de meggyőződésem szerint - én végignéztem a korábbi programokat is - kormányprogramokban sem, illetve konvergenciaprogramokban sem volt korábban rögzítve ilyen részletezettséggel a kiadások megváltoztatása, a kiadások szerkezetének a módosítása, a kiadások csökkentésével kapcsolatos program.
Az imént azt tette fel kérdésként, hogy a BKV-jegyárak hogyan és mint alakulnak. Azt tudom mondani, hogy a BKV nem állami vállalat, a kormánynak nincs befolyása a jegyárak alakítására, ezért aztán ebben én nem vagyok illetékes. Az ehhez kapcsolt egyéb kérdésekben igen, a kormánynak van illetékessége.
Bizonyosan igaz az, nem titkoltuk, és mindig is vallottam, hónapok óta beszélünk róla, hogy nem lehet a magyar költségvetésből évente több mint 700 milliárd forintot árkiegészítésre fordítani. Éppen ezért bizonyosan csökkenni fog a gázártámogatásra fordított összeg egy évben, csökkenni fog a különböző, olyan kiadásokra fordított összeg, amely árkiegészítésként kerül felhasználásra a magyar költségvetésből, jelesül mondjuk a közlekedési ártámogatást lehet még ebben az esetben megemlíteni.
És mindennek az az oka, hogy nem lehet kiszakítani egy országot, nem lehet kiszakítani egy tevékenységet a maga közgazdasági környezetéből, a maga piaci környezetéből. Próbálkoztunk ezzel már sokszor Magyarországon, sikert ezzel még sohasem értünk el.
Két dologra szeretnék még reagálni. Azt tudom önnek mondani, hogy e változathoz képest bizonyosan több mint tíz ponton módosult az, ami a kormány elé terjesztésre került. Ebben a változatban pedig legalább huszonkét ponton módosult az eredeti javaslatban szereplő szöveg a társadalmi egyeztetés eredményeképpen: a munkaadókkal, a munkavállalók képviselőivel lefolytatott egyeztetés eredményeképpen, az Érdekegyeztető Tanácsban lefolytatott egyeztetés eredményeképpen, a Konvergenciatanács tagjaival lefolytatott egyeztetés eredményeképpen, a jegybank képviselőivel lefolytatott egyeztetés eredményeképpen és az Állami Számvevőszékkel lefolytatott egyeztetés eredményeképpen.
Ezért azt tudom mondani, hogy ezzel természetesen meg lehet elégedni, lehet elégedetlennek lenni, egy bizonyos, hogy érdemi pontokon tudott módosulni ez az előterjesztés, azért, mert az üzleti élet képviselői, azért, mert mások úgy tartották, hogy ezek fontosak.
Két ilyen dologra utalnék mindössze. A korábbi előterjesztésekben, éppen azért, mert a kormány foglalkozik egyébként az Új Magyarország fejlesztési terv részletei megtárgyalásával - parlament elé terjesztésre kerül szeptember közepén, parlamenti ülés fog ezzel foglalkozni -, a mostanihoz képest sokkal kisebb terjedelemben szerepelt ez a téma a konvergenciaprogramban, hiszen akik a konvergenciaprogramot minősítik, értékelik, azok arra kíváncsiak, hogyan tud egy ország, a feltételeket teljesítve, egyensúlyt teremteni. Nem arra kíváncsiak, hogyan ér el nagy gazdasági fejlődést az ország, hanem az egyensúlyteremtés érdekében meghozandó, én úgy fogalmazok: szigorú és népszerűtlen intézkedéseket várják a programtól. Akik már olvassák az ilyen programokat és akik minősítik, azok már csak ilyen emberek.
Éppen ezért a korábbi programban arányaiban messze nem ennyi szerepelt, mint ami most szerepel. Éppen a lefolytatott egyeztetések eredményeképpen ítéltük meg úgy, hogy erről a kérdésről is sokkal többet kell szólni, mint ahogyan szintén az egyeztetések alapján került be a foglalkoztatással, a képzéssel, a szakképzéssel kapcsolatos változtatási irányok, illetve módok részletesebb megfogalmazása a programba a mostanihoz képest.
És akkor befejezésül csak azt szeretném mondani, hogy én a sajtóban megjelent dolgokhoz nem szoktam viszonyítani a kormány előterjesztéseit, az a sajtó ügye, hogy mit ír le, hogy ír le, minden. Általában nem is szoktam ezeket elolvasni, mert tudom, hogy nem kell komolyan venni. Azt tudom mondani, hogy a kormány végigszámolta, a jegybank munkatársaival folyamatosan egyeztették ezeket a számokat, és meg kell mondjam, hogy van olyan adat, amely még ezen a héten is módosult a jegybankos egyeztetések eredményeképpen.
Tehát tudom mondani, hogy lesz olyan szám, ami el fog térni a végső változatban ahhoz képest, mint ami a pénteken nyilvánosságra hozott tervezetben szerepelt, alapvetően azért, mert a jegybankos kollégákkal a folyamatos számítás eredménye ezt hozta ki.
És befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy én egy picit másként látom, mint ahogy ön látja. Nevezetesen számomra vagy szerintem a cél nem az euró bevezetése. A cél az, hogy Magyarország gazdasági fejlődése a lehető leggyorsabb legyen, természetesen ezzel a magyar társadalom fejlődése is a lehető leggyorsabb legyen. 40
41/Cz(Dr. Veres János)
A konvergenciakritériumok teljesítése egy eszköz ebben az útban, ezen a fejlődési pályán, az euró bevezetése pedig egy állomás ebből a szempontból. Én semmiképpen nem tekintem magam előtt célként. Én célként azt tekintem magam előtt, amit az imént mondtam. Természetesen jó eszköz, jó lépcsőfok, adott esetben jó mérési helyzet is az euró bevezetéséhez a konvergenciakritériumok teljesítése. Ezt tekintem ebben fontosnak. Meggyőződésem szerint ez a mostani program nagy valószínűséggel a magyar viszonyok közepette, egy ilyen államháztartási hiány mellett, egy ilyen korrekciós kényszer és kötelezettség mellett a leginkább teljesíti ezt a fajta szándékot, illetve ennek a célnak az elérését, amit az imént megfogalmaztam. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Képviselő asszony, kíván-e reflektálni?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Hát mégiscsak akkor cél, mint ahogy a miniszter úr mondta az utolsó mondatában, de nevezhetjük célállomásnak is, ha önnek ez a szóösszetétel jobban tetszik. Tudja, miniszter úr, én szeretem a konkrétumokat. Ezért konkrétan meg fogom mondani, hogy mi nincs benne az anyagban, ellentétben azzal, amit ön eddig válaszként elmondott.
Nem találtuk az anyagban - de valószínűleg meg fogja mondani, hogy hányadik oldalon van - például a MÁV konszolidációjának a kérdését. Ennek súlyos kiadási hatása van, több mint fél százalékban mérhető a GDP-hez képest ez a hatás. Ezzel nem kívánnak foglalkozni, vagy csak véletlenül maradt ki az anyagból?
Számomra nem eléggé részletezett - de, ha az ön számára mint miniszter számára megnyugtató, örülök neki - az államadósság részletezése. Bizonyára így van helyén.
Megítélésünk szerint a kamatkiadások számítása elég optimista becslést feltételez, optimista megközelítést tartalmaz.
Pontosan ehhez hasonló, érdemi választ kérnék arra - nem kívánom, hogy mind a huszonvalahányat felsorolja, csak a legfontosabbakat -, hogy melyek azok, amik a társadalmi egyeztetés révén módosításként bekerülnek. Nem húszat kérek, ötöt, a legfontosabb ötöt fogalmazza meg, aminek érdemi hatása van a kiadási oldalra. De lehet bevételi oldal is, ha önnek az mindig jobban tetszik.
Nyilván más országok is kerülhetnek hasonló helyzetbe, hogy ugyanilyen rossz költségvetési szerkezetet mutatnak, költségvetési hiányt mutatnak fel, és az államadósságuk ilyen nagy, az inflációt is kezelni kell, a kamattal is problémák vannak. Az a jó, ha az ember nem lép fel mindig a következő grádicsra, hanem lehetőség van arra jártában-keltében, hogy a legjobb gyakorlatot átveszi külföldről, más országoktól. Tettek-e ilyen lépéseket? Megnézték-e, hogy hasonló országok, az elmúlt években hasonló helyzetbe került országok mit tettek? A megszorításokon kívül milyen olyan benchmark-ot lehetne mintaként használni, ami segítene nekünk, hogy érezzük azt, hogy lesz ennek vége, és lesz egy olyan célállomás, amit most már várok öntől? Mondja meg, legyen kedves, hogy mi az az optimista célállomás, amit ön el szeretne közbenső állomásként érni! Egyébként azzal egyetértek, valóban igaza van: egy stratégiai tervnek kell azt megfogalmazni, ami a gazdasági növekedésről szól, és az összes mérőszám, ami benne van a kritériumrendszerben, csak egy eszköz, de mégiscsak fontos eszköz és mérce. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Miután négyet fölsoroltam a képviselő asszony kérdésére, ezért, ha gondolja, tudok még mondani továbbiakat természetesen, hogy mi került még be az egyeztetések eredményeképpen. Ha szövegszerűen kéri, azt tudom önnek mondani, hogy a 14. oldalon a 1.8 fejezet 3., 5., 6., 8., 9. és 11. bekezdése a társadalmi egyeztetés eredményeképpen kerültek be az előterjesztésbe. Ennek eredményeképpen került be ugyanennek a fejezetnek az utolsó négy bekezdése. Szintén a társadalmi egyeztetés eredményeképpen került be a mostani vitaanyagba az a táblázat - a 27. oldalon van, a 3.3 fejezet utolsó táblázata -, amely részletesen tartalmazza a kiadáscsökkentések arányait. Ugyancsak a társadalmi egyeztetés eredményeképpen került be ennyi alternatív költségvetési pálya az előterjesztésbe. Voltak költségvetési alternatív pályák az előterjesztésben korábban is, ezeknek a számát lényegesen növeltük a társadalmi egyeztetés eredményeképpen.
A MÁV-val kapcsolatos elszámolási kérdés pedig a 13. oldalon az 1.7 fejezetbe került beírásra.
Ezenkívül az államadósság részletezettségéről azt tudom mondani, hogy ez pontosan megegyezik azzal, amit a jegybank munkatársaival közösen kialakítottak a kollégák, tehát semmifajta véleményeltérés a két szervezet között nincs. Egyébként minden hónapban pontosan megjelenik az államadóssággal kapcsolatos elszámolás nyilvánosan Magyarországon, ezt mindenki ismerheti, nyilvános adatokról van szó.
A kamatkiadások számításáról pedig: azt gondolom, itt pontosan le van írva, hogy hogyan számoltuk a kamatot, ebben én semmifajta optimizmust nem látok, sőt azt kell mondjam, inkább konzervatív a számítás, figyelembe véve azt, hogy nem változatlan körülmények között fog lezajlani az a néhány év Magyarországon, ami előttünk van. Amikor ez a számítás készült, még nem volt a hétfői kamatdöntés ismert számunkra, ma pedig már ismert számunkra a hétfői monetáris tanácsi kamatdöntés.
Miután utalt a korábbiakban arra, hogy eltérés van inflációs számokban, ezért szeretném mondani, hogy miután a metodika, azaz a módszertan eltér, értelemszerűen eltérés van. El kell mondjam itt a bizottság előtt is, amit már más bizottság előtt is elmondtam, hogy a jegybank által közzétett inflációs jelentésben szereplő 2007. évi 7 százalékos inflációs prognózis egy változatlan monetáris politika melletti inflációs prognózis, azaz nincs benne a hétfői, 50 bázispontos kamatemelés, és nincs benne semmilyen aktív lépése a monetáris politikának a következő időszakban. Akkor 7 százalékos inflációval számolnának. Ezt csak azért mondom, mert ez egy olyan metodikai kérdés, amelyet nem ismertettek nyilvánosan, amikor a sajtótájékoztatót tartották, erről ők nem szóltak, ugyanakkor a Monetáris Tanács ülésén ez így, ahogy én most elmondtam, elhangzott, így értelmezésként nagyon fontosnak tartom megemlíteni. Nincs egyébként érdemi különbség e mutatószám számításában sem a kormány és a jegybank között.
Igen, vizsgáltuk a külföldiek gyakorlatát, vizsgáltuk azt, hogy más országok mit írtak be ilyen jellegű programjaikba. Egy más társadalmi körülmény közepette, egy más társadalmi közegben valósultak meg ezekben az országokban ilyen programok. Két érdemi különbség van. Ahol gyorsan és sikeresen sikerült egy-egy országot konszolidálni magas költségvetési hiány időszakában, valamennyi országban volt valamiféle társadalmi szerződés, tehát 5 százaléknál nagyobb hiánycsökkentést sehol nem sikerült úgy elérni, hogy ne lett volna egy olyanfajta egyezség, amely azt mondta, hogy egy bizonyos időtartamban egy egységes politikát követ az ország, függetlenül attól, hogy ki kormányoz. Az északi országokban ez nagyszerűen hozta a nyolcvanas-kilencvenes évek elején az eredményeket. Mára ezekben a társadalmakban - bármilyen furcsa is - az az érték, és azzal lehet választást nyerni, ha valaki azt mondja, hogy nagyobb szufficitet csinálok a költségvetésben, nagyobb elsődleges többletes csinálok a költségvetésben, mint a másik, mert ezt a pénzt félre tudom tenni az elöregedő társadalom következő évtizedekben megjelenő problémáinak az orvoslására. Fölteszem, hogy Magyarország is el fogja majd érni egyszer ezt a helyzetet, hogy ezzel lehet a választásokon érvelni, ezzel lehet politikai sikert elérni. Ma Magyarországon nem az volt a jellemző, hogy ezzel politikai sikert lehetett volna elérni bárkinek is. Azt tudom mondani, hogy ezekben az országokban az egyensúly helyreállításának az időszakában nagyon-nagyon hasonló intézkedéseket követtek, mint ami nálunk is most a programban szerepel, elég, ha csak Nagy-Britannia példájára utalok, mert nagyjából ott volt az első ilyen jellegű intézkedéssorozat.
50
51/MM (Veres János)
De végig lehet menni valamennyi európai ország példáján is, a legutóbb ilyen jellegű programokat megvalósító mondjuk Portugáliáig bezárólag. Ezeket a programokat néztük. Mindenhol próbáltuk ezeket átvenni.
Azt kell mondjam, hogy nem volt olyan ország, amely ne adónöveléssel és ne kiadáscsökkentéssel érte volna el az egyensúlyközeli állapotot. Azaz nem volt olyan ország, amely egy keresletélénkítő gazdaságpolitikával tudott volna az egyensúlyi helyzeten javítani, az egyensúlyt helyreállítani egy lényegesen rosszabb egyensúlyi helyzethez képest. Ezt csak azért mondom el, mert ez egy olyan vita közöttünk, amely vita évek óta, vagy hónapok óta mindenképpen tart.
Azt tudom mondani, végignéztük ezeket a példákat, és nem találtunk másra példát. Éppen ezért példának okáért az a Németország, vagy az a Franciaország, amely ugyan nem a konvergenciaprogram kapcsán, hanem a stabilitási program kapcsán ugyancsak az európai Ecofin, a Pénzügyminiszterek Tanácsa ülése elé szokott jönni évente egy alkalommal mindenképpen, és hasonló jellegű intézkedéseket hajtott végre az elmúlt időszakban, a 3 százalékos kritériumot mintegy 1,5-szeresen meghaladó hiány miatt kényszerül ilyen intézkedésekre.
Ha mindenáron időpontot akar hallani, akkor el tudom mondani azt az időpontot, amit már eddig is elmondtam néhány alkalommal. Ez a program biztosítja azt, hogy 2009-ben Magyarországon a kritériumok teljesítése megtörténhessen. Az ERM-II árfolyam-mechanizmusba, az euró előszabályának nevezett mechanizmusba történő belépés formális lehetősége 2007 legvégén, 2008-ban nyílik meg Magyarország számára. Azért mondom, hogy 2007 legvége, mert lényegében egy sikeresen teljesített költségvetés mindenképpen feltétele ennek a belépésnek; és feltétele az is, hogy elfogadott következő évi költségvetése legyen az országnak. Ez nagyjából egy tíznapos intervallumot jelenthet az év végére a magyar költségvetés elfogadási gyakorlata szerint. Ezért azt gondolom, hogy ez a leghamarabbi időpont reálisan 2008-2009. És miután két évet kell ebben a mechanizmusban eltölteni, ezért én közgazdasági realitását annak látom, ahogyan az elemzők is mondják, az elmúlt hónapokban már elég sokan, ez 2011-2013 közötti időpont lehet Magyarország szempontjából.
Természetesen lehet egy évvel hamarabb, 2010-ben. Ehhez az kell, hogy az imént általam elmondott időpontban megtörténhessen az ERM-II-höz történő csatlakozás. Ehhez egy nagyon kedvező 2007-es költségvetési helyzet szükséges Magyarországon. Úgy is fogalmazok, hogy mindent maradéktalanul betartva, és többletkiadást Magyarországnak nem hozó természeti és más körülmények figyelembevételével állhat ilyen elő Magyarországon. Én ennek a valószínűségét ugyan nem zárom ki, tehát nem mondom azt, hogy nulla, de nem is tartom nagyon valószínűnek. Azt tartom valószínűnek, ami ebben a programban szerepel: 2009 a feltételek teljesítésének az éve, és reálisan ezekben az években csatlakozhat Magyarország.
Nem látok olyan alternatív megoldást, és olyan javaslat nem hangzott el sem a tegnapi ötpárti elnöki találkozón, sem más partnerekkel történő találkozáskor, ami olyan gyorsabb, ehhez képest gyorsabb kiadáscsökkentést tett volna lehetővé, vagy egy nagyobb bevételnövelést tett volna lehetővé, ami alapján az egyensúlyi helyzet maga a 3 százalék körüli szituációt hamarabb érné el. Ezért azt gondolom, hogy minden másról beszélhetünk, csak meg kell indokolni, hogy akkor hol csökkentjük gyorsabban a kiadásokat, vagy hol növeljük gyorsabban a bevételeket ahhoz, hogy egy hamarabbi egyensúlyi helyzet jöjjön létre Magyarországon. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. A képviselő asszony első felszólalását követően szót kért Takács elnök úr. Én úgy gondoltam, hogy a politikai vita a kormány, a kormánypárt és az ellenzék között zajlik. Tehát hogy kiemeljem ebből a vitából, ezért most, a végén adnék neki szót, és azt hiszem, ez neki is jobb, és talán a bizottságnak is. Tessék parancsolni!
TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács soros elnöke: Köszönöm szépen. Természetesen nem akarok részt venni, és nem is tudok, nem is szabad nekem részt vennem politikai vitában, csak a mi álláspontunkat mondom el.
Oda kanyarodnék vissza, elnök úr, amit mondott, hogy nincs más lehetőség, csak a költségek csökkentése és a bevételek növelése, illetve ennek valamiféle kombinációja. Ezzel mi teljesen egyetértünk, csak ahogy leírjuk az éves jelentésünkben is, nem mindegy, hogy ezt hogyan hajtjuk végre. Ha költségekről beszélünk, vannak rossz költségek és jó költségek, ha fogalmazhatunk így. Tehát egy fűnyíróelven alapuló költségcsökkentéssel mi sem értünk egyet, mert biztosak vagyunk abban, hogy egy ilyen stabilizáció megvalósításához bizonyos fejezetekben, a költségvetés bizonyos fejezeteiben növekedést kell, legalábbis az első periódusban, eszközölni. Tehát nagyobb költségek jelentkeznek azért, hogy majd a jövőben ebből profitálni tudjunk.
A bevételek növelése is elengedhetetlen véleményünk szerint is, de nem mindegy, hogy hogyan. Az egyik lehetőség, és sajnos ezt is láttuk az utolsó időkben, a meglévő bevételek növekedése. Másként fogalmazok: akik fizetnek, azoktól kérünk még többet, hogy fizessenek még többet, holott mi úgy gondoljuk, egy jobb út volna az új bevételi források keresése. Ez lehet úgy, hogy a gazdaságot dinamizáljuk például, és újabb befektetések lesznek, vagy az itt lévő nagyvállalatok újra befektetnek vagy újak is jönnek, meg lehet úgy, hogy szélesítjük az adózók körét. Tehát nem azok, akik adóznak, fizessenek még nagyobb adót, hanem többen fizessenek adót, hiszen úgy gondolom, hogy vannak elegen, akik nem fizetnek.
Mi azt mondjuk, valahol le is írjuk, ha már a miniszter úr oldalszámokat mond, akkor mondok én is, a 40. oldal alján leírjuk nagyon szépen, hogy ezeket az intézkedéseket úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy lehetőleg ne veszélyeztessék a gazdaság fejlődését, és ne keltsenek társadalmi feszültségeket, de tudjuk, hogy ez nagyon nehezen képzelhető el. Valószínűleg nem is lehetséges, de a szigorításokat és az áldozatvállalásokat is megértjük, legalábbis én a nagyvállalatok nevében tudok beszélni, a lakosság részéről nem tudom, mennyire, hiszen nem vagyok sem politikus, sem szociológus, de úgy gondolom, hogy ők is megértik, de csak akkor, hogyha tudjuk, hogy miért hozzuk ezeket az áldozatokat, mikor térülnek meg. Ugyanúgy, mint egy vállalatnál, hogyha valamibe befektetünk, vagy költséget csökkentünk, vagy költséget növelünk adott esetben, hogy ez mikor térül meg, mennyire térül meg, hogyan térül meg. Hogy ha ezt látjuk, tehát van egy hosszú távú stratégia, amiről a jelentésünkben beszélünk, akkor ez rendben is lehet.
De még egyet hangsúlyoznék, ahogy a jelentésünk címe is az, hogy: Itt az idő. Itt az időtényező nagyon fontos, a cím is sugallja ezt. Amikor elkezdjük, már az elején beszélünk a konszenzusról, és én ezt a kettőt emelném ki, tehát a gyorsaságot, az időtényezőt, fontos, hogy gyorsan lépjünk, és ezt csak konszenzus alapján lehet megvalósítani. És itt nemcsak a kormány és az ellenzék közötti konszenzusra gondolunk, hanem egy széles társadalmi konszenzusra.
Lehet, hogy nem túlzottan népszerű, hogyha ezt az időtényezőt, meg a gyorsaságot hangsúlyozzuk, hiszen ez nagyobb áldozatvállalással jár, de én itt egy párhuzamot vonnék mondjuk egy maratoni futó vagy akármilyen atléta között, meg most az ország között. Mert a maratoni futó is kimerül, mire célba ér, de tudja, hogy miért, és utána feltöltődik a győzelem mámorában. Ha lemarad, mert azt mondja, hogy én majd a következő versenyre tartogatom, a következő versenyen már olyan versenytársak jelennek meg, amikor már nem fog tudni befutni. És attól tartok, hogy Magyarország sem.
Merüljünk ki egy kicsit, húzzuk meg a nadrágszíjat, egy picit soványabban, de időben lépjünk be az eurózónába, vagy legalábbis teljesítsük a maastrichti kritériumokat. És ha már egyszer ott bent vagyunk, én is úgy gondolom, hogy fel fogunk töltődni, nemcsak a győzelem mámorában, hogy klubon belül vagyunk.
Vagy ha még egy ilyen összehasonlítást mondhatok, akkor úgy legyen, hogy essen az ölünkbe a szőlő, legyen ott a markunkban, és akkor mondjuk azt, hogy savanyú, nem kérjük. De ne mondjuk, hogy savanyú, amíg nem érjük el. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Persze a széles körű társadalmi konszenzus nehezen képzelhető el - ez egy csúnya kifejezés - a politikai elit konszenzusa nélkül, úgyhogy lehet, hogy kénytelenek leszünk majd az időfaktorra koncentrálni. Miniszter úr, tessék parancsolni!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm. Én két dologra mindenképpen szeretnék reagálni. Az első: egyrészt örülök annak, hogy egyformán látjuk azt a kérdést, hogy a kiadáscsökkentésnek, illetve a bevételnövelésnek együttesen kell megjelennie egy ilyen programban, mert csak az egyikkel ezt nem lehet megtenni. Volt erről vita az elmúlt hónapokban több alkalommal.
Én konzekvensen ezt az álláspontot képviseltem, nem mindig volt népszerű ennek az álláspontnak a képviselete.
Egyetértek azzal is, hogy messze nem mindegy az, hogy a kiadások mely része hogyan növekedhet, mint ahogy a bevételeknél sem. Ezért én két példát szeretnék mondani, mert ez gyökeres eltérés ahhoz képest, mint ami a korábbi gyakorlat volt, hogy nem fűnyíróelvszerű a mostani döntés. Az előterjesztésben a 49. oldalon pontosan leírjuk, hogy a kiadási oldalon 2007-ben melyek azok az intézkedések, amelyeknél lehetségesnek tartunk emelést, és melyeknél nem tartunk lehetségesnek emelkedést. Ebben például szerepel a beruházásösztönzési célelőirányzat meghatározása, ami kifejezetten gazdaságfejlesztési célú felhasználása a költségvetési forrásoknak. De mondhatom a felsőoktatási törvénynek a kiadási növekményeit is, ami pedig a jövőbe történő befektetésnek tekinthető.60
61/Cz(Dr. Veres János)
Elhangzott az a kritika - én kritikának vettem, bár nem teljesen kritikaként hangzottként el, de elhangzott -, hogy vajon teszünk-e eleget annak érdekében, hogy a bevételeket ne csak ugyanabból a körből, növekvő befizetésekkel szedjük be. Azt tudom mondani, hogy három olyan döntést hozott a parlament - mind a három parlamenti döntés -, amely ebből a szempontból szerintem értékelendő, korábban ilyen döntés nem volt Magyarországon, ez egy új tartalmat jelenthet. Elsőként az a döntés, amikor azt mondta ki a parlament, hogy az adóeljárás szabályainak módosításával mindenki után, aki jelen pillanatban potyautas a társadalombiztosítási rendszerben, kell hogy járulékfizetés legyen. Nagyjából 550 ezren vannak ma Magyarországon, akik felnőtt, nagykorú, munkaképes állampolgárok, és sem ő maguk után nincs befizetés, sem pedig az állam nem fizet utánuk, mert nem olyan jogcímen maradnak ki a befizetésből, hogy fizetnie kellene az államnak.
Azt gondolom, hogy január 1-jével megteremthető az a nyilvántartási rendszer, amelyben nagyon sok energiát feccöltünk már eddig is bele. Van népszerűtlen oldala, mert a vállalkozóktól azt kéri, hogy a modern informatikát felhasználva elektronikus alapján adjanak gyors információt az alkalmazottak utáni befizetésekről. Egy zárt rendszerként biztosítani fogja, hogy tudjuk, ki után nincs befizetés, és nyilván ezt követően lehet szankcionálni. Azt gondolom, ez egy olyan lépés, amely egy olyan kör befizetésének a figyelembe vételét is lehetővé teszi a jövőben, amely kör után eddig nem volt befizetés Magyarországon. Ennek egy alváltozata az, hogy az elmúlt hónapokban megvívtuk azt a csatát is, amely az őstermelők utáni fizetési kötelezettség igen vagy nem, valamilyen mértékben történjen című kérdésben elindult. Meggyőződésem szerint ez is a helyes úton megtett egyik lépés, lehet, hogy nem elég nagy, de egyik helyes lépés.
Másik két olyan döntése volt a parlamentnek az elmúlt időszakban, amelyet én szintén fontosnak tartok e tekintetben megemlíteni. Amikor azt mondtuk, hogy van egy minimális adófizetési kötelezettségük a vállalkozásoknak, éppen azért került ez a dolog bevezetésre, mert voltak és vannak olyan vállalkozások, amelyek ilyen módon nem vettek részt a közteherviselésben. Lehet ezt kritizálni - többen elmentek az Alkotmánybírósághoz is ezzel kapcsolatban -, de hogy ennek a gondolatnak az egyik gyakorlati megvalósulását jelentheti ez is, tudom határozottan mondani. Még egyszer mondom, hogy lehet ezt sokféle kritikával illetni, de soha ilyen mértékben és ilyen módon el nem léptünk abba az irányba, hogy szélesítsük a teherviselők táborát.
Harmadikként ebbe a körbe kell sorolnom azt az intézkedést, amely a minimálbér kétszerese utáni járulékfizetési kötelezettségnek a megjelenését hozza a rendszerbe. Én nem akarom ezt részletesen ismertetni, mert tudom, hogy vitában állunk egymással, de nagyon határozottan mondom azt, hogy ennek az intézkedésnek az érdemi tartalma megvalósulásakor ezt a szándékot fogja biztosítani, amire elnök úr az imént utalt, és meg vagyok győződve arról, hogy a legálisan működő magyar vállalkozások mindegyikének alapvető érdekében áll, hogy ez megvalósuljon Magyarországon. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnök úr, kíván szólni?
TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács soros elnöke: Talán csak annyit, hogy én nem kritikaként, inkább javaslatként mondtam, hogy ezeket szeretnénk látni, és ha ezek megvalósulnak, akkor rendben lesz, csak ezt meg kell valósítani. Mi tényleg úgy látjuk, hogy nagyon sokan vannak, akik nem tesznek eleget az adófizetési kötelezettségüknek, és ezen, ha nem is teljesen, de nagymértékben lehet javítani. Nem lehet teljesen megoldani a helyzetet csak ezekkel az intézkedésekkel, de ezeket meg kell tenni, mindenki fizessen.
Tegnap egy vitaműsorban elhangzott, hogy azért kerüli ki az adót, mert a jogszabályok lehetővé teszik. Olyan jogszabály, ami nem teszi lehetővé, soha nem lesz, mert akkor kellene egy rendőr, egy vámos, egy pénzügyőr meg egy adóellenőr minden egyes lakos után, és ezt nem lehet megoldani, mert ők is lakosok. (Derültség.) Van még üzleti etika is, tehát lehet, hogy az oktatás, a tájékoztatás, a kommunikáció oldaláról is kell ezt javítani, hogy azért kell adót fizetni, mert ez így szokás mindenhol máshol. Természetesen fel kell mutatni, mi lett az adónkból, és akkor szívesen fizetjük.
Ha már az adózásról beszélünk, én felhívnám a figyelmet egy veszélyre: adózott jövedelmeket ne próbáljunk meg megadóztatni, mert akkor a betyárgondolkodást serkentjük, hogy akkor én is kikerülöm. Sok esetben a média is félretájékoztat. Amikor az ingatlanadókról beszéltünk, folyamatosan mutatták a rózsadombi nagy ingatlanokat, hogy azok lopták, és azért kell most megadóztatni őket. Az egyik az, hogy nem tudjuk, hogy lopták-e vagy nem, de ha igen, akkor meg kell büntetni őket. Azt, aki a béréből és fizetésből épített egy házat, vagy vett egy lakást, és ez az átlagár kétszeresét meghaladja, nem tudom, miért kellene megadóztatni, én tényleg nem értem. Ha jól értelmeztem az ingatlanadót, a lakásingatlanra, illetve üdülőingatlanra vonatkozna. Az olyan vállalat, amelyik semmit nem fordít a dolgozói szociális jólétére, hanem csak és kifejezetten termelő-összeszerelő üzeme van, nem fizet semmit. De az olyan vállalat, amilyen az is, ahol én dolgozom - ez nem a reklám helye, ezért nem mondom el, de gondolom, sokan tudják -, amelynek ingatlanjai vannak a Balatonon, ahol a dolgozóink - hangsúlyozom, hogy a dolgozóink, mert a vezetőknek, amióta én ott dolgozom, nem szabad igénybe venni, de a dolgozóknak igen - pihenhetnek, vagy akiknek lakásai vannak, mégpedig elég sok lakása azért, hogy oda tudjuk kötni a fiatalokat, nekik fizetni kell ezt. Ezért vigyázni kell, mert - ahogy mondtam - beindul a betyárgondolkodás, és azt mondja, hogy ha ti így, akkor mi is kikerüljük, na nem a mi vállalatunknál. (Derültség.) Elnézést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy tudom, hogy az ingatlanadó eléggé elterjedt az Európai Unión belül, de lehet, hogy tévedek.
Miniszter úr, kíván szólni? (Nógrádi Zoltán: Nem menjünk ki?)
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Csak egy mondat. Az a javaslat, ami ezzel kapcsolatban megfogalmazódott, tartalmazza ilyen értelemben valamennyi ingatlannak valamilyen módon történő bevonását. Tehát nem teszi azt a különbséget, ami ezt a problémát felhozta volna.
ELNÖK: Firtl alelnök úr a következő, és kérem, hogy ne menjen ki Nógrádi képviselő úr, mert ő a következő. (Nógrádi Zoltán: Azt hittem, hogy zavarok...)
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr!
ELNÖK: Egy másodperc türelmet kérek. Én csak egymás után tudok szót adni.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Nagyon-nagyon sok kérdés elhangzott, és a kérdésekre próbált is választ adni, de én szeretném a miniszter urat itt most ilyen közelről is megkérdezni, hogy ön már készített konvergenciaprogramot, azt a konvergenciaprogramot sem tudtuk végrehajtani, nem fogadta el az Európai Unió, illetve magyaráztuk, hogy elfogadta, nem fogadta el. De a példa itt van, hogy nem véletlenül kell szeptemberben konvergenciaprogramot csinálni. Ön fogalmazta meg az előbb a mondandójában, hogy decemberre újra fogunk konvergenciakérdésekkel foglalkozni.
Nekem az a kérdésem, hogy mennyire hiteles ez a konvergenciaprogram. Ön már a magyar parlament előtt is költségvetésekben és európai bizottságok előtt megnyilatkozott ezekben a kérdésekben, és egyetlenegyszer sem valósultak meg ezek a kritériumok.
Amikor mi azt kérjük öntől, hogy mondjon dátumokat, legyen az az euró bevezetése, vagy a másik, a legfontosabb, hogy ettől a társadalomtól a legnagyobb áldozatot most is a kisemberektől fogjuk behajtani, hiszen elhangzottak azok a vélemények, hogy igen, ők bizonyos adókörben bent vannak, ők kénytelenek adózni, nem azokat sújtjuk - elhangzott, hogy majd teszünk annak érdekében, hogy azokat is bevonjuk az adózókörbe -, akik most ezt nem teszik. De mondani egy dátumot, hogy emberek, 2009. vagy 2010., addig kell hogy szenvedjetek, mert szenvedni fogtok, mert az életszínvonalatok csökkenni fog, és minden egyéb tekintetben nem tudjuk biztosítani számotokra azokat a feltételeket, amiket egyébként 2002 óta folyamatosan ígértünk nektek. Mert elvileg egy jóléti kormányváltást hajtottak végre 2002-ben, ezzel szemben most ott találjuk magunkat, hogy ilyen drasztikus intézkedésekre kell hogy sor kerüljön. Ezért kérem én is még egyszer miniszter urat, hogy azért a dátumokat próbáljuk hitelesen belőni.
Ön most megfogalmazott egy 2008 második félév, 2009 körüli dátumot, de ezt sem fogadják el a szakértők. Ha a külföldi szakértőket vizsgálják, megint azt mondják, hogy Magyarország csatlakozása az eurózónához 2015 körülre tehető, nem pedig 2010-2011. Megint nem vagyunk teljesen őszinték abban a kérdésben, hogy végül is mikorra tehető. Sokkal egyszerűbb lenne azt mondani, ahogy itt fogalmazunk, hogy nem fontos, nem a legközelebbi dátumot próbáljuk megcélozni, de azt azért jó lenne, ha elmondanák, hogy nem akarunk mi 2010-ben, sem 2011-ben, de a 2013-at kijelöljük, hiszen az elemzők, a gazdasági élet szereplői is azt mondják, hogy az ő gazdálkodásukat, illetve a beáramló tőkét csak úgy lehet az országba vonzani, ha pontos dátumok, célok vannak kitűzve. Ezek a dátumok, amik itt elhangzanak, jelenleg is nagyon nagy vitát gerjesztenek.
70
71/MM (Firtl Mátyás)
Még egyszer mondom, ön fogalmazott úgy, hogy társadalmi szerződésnek kellene lennie. A társadalmi szerződés egyik alappillére az, hogyha tudják, hogy meddig kell ezt a sok-sok áldozatot hozni ebben a kérdéskörben.
Én szeretném azt is hangsúlyozottan elmondani, hogy ön az előbb tételesen felsorolta, melyik pontokban és hol vannak a beépített anyagok, amik idáig mondjuk a szakszervezetekkel való, vagy a különböző érdekegyeztetési fórumokon elhangzottak. De azt szeretném elmondani önnek, hogy ez az anyag, ami előttem van, és én megkaptam, augusztus 25-ei.
Kérdezem azt, hogy ez az az anyag, amiről most már ön beszél, vagy ez már attól eltérő anyag? Tehát hogyan lehet azt mondani a mai világban Magyarországon, és ezt közölni a médián keresztül is, hogy majd e-mailben fogják megküldeni a határidő pontos betartása érdekében, mert olyan rövid idő áll már rendelkezésre, egyrészt a pártoknak, másrészt az Európai Uniónak is, szeptember 1-jéig? Ma 30-a van. Erről tárgyalunk. Bármit mondanánk, én nem tudom, hogy önök fontosnak tartották-e azt, hogy a pártok véleményét figyelembe vegyék, vagy nem. Mert ha fontosnak tartották, akkor nem 30-án kellett volna nemcsak a mai, hanem a többi bizottsági ülést is megtartani.
Szeretném még egyszer feltenni azt a kérdést, és sokkal több kérdést nem szeretnék feltenni önnek, de ez a legfontosabb, hogy tényleg tud-e olyan dátumot mondani egyrészt az eurózónához való csatlakozásunk kapcsán, másrészt hogy a társadalmi megszorítások meddig tartanak ma Magyarországon? Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Az imént a dátumokat elmondtam, nem fogom megismételni. Elég pontosan fogalmaztam.
Ön nem fogalmazott pontosan a kérdésfeltevésénél, ugyanis én nem mondtam 2009-et, nem mondtam 2008-at az eurózónához való csatlakozásként sem ma, a bizottsági ülésen, sem korábban. Ezért azt gondolom, hogy én pontosan fogalmaztam. A feltételteljesítés, tehát a kritérium teljesítésének az első éve eszerint a konvergenciaprogram szerint 2009 lehet Magyarországon. Ennek hamarabbi időpontját én nem látom reálisnak.
Ha egy cég lenne ez, egy vállalkozás, és nem pedig egy ország, akkor higgye el, egy év alatt meg lehetne csinálni, minden további nélkül meg tudnánk csinálni. Én csináltam már meg cégnél ilyen mélységű átalakítást ennyi idő alatt. Csakhogy ott nem kellett arra tekintettel lennünk, hogy itt családok, emberek 10 milliójáról van szó - itt társadalmi felelőssége is van a mindenkori kormánynak.
Ezért azt tudom mondani, hogy nem lehet gyorsabbat. Vizsgáltuk egyébként egy gyorsabb átalakítás lehetőségét; vizsgáltuk azt, hogy meg lehet-e csinálni 1,5 év alatt az átalakítást. Azt tudom mondani, hogy valószínűleg nagyobb lett volna a társadalmi kára a dolognak, mintsem a gazdasági haszna ilyen értelemben. De azt tudom mondani, hogy minden megvizsgálható.
Tehát ha csak egy vállalkozásról lenne szó, akkor ezt meg lehetne csinálni egy év alatt minden további nélkül, de akkor sokkal drasztikusabbnak kellene lennünk, akkor nagyon-nagyon keménynek kellene lenni. Akkor félre kellene tenni mindenfajta ilyen társadalmi gondolkodást, akkor csak és kizárólag a számok mentén kellene haladni. Azt gondolom, hogy ugyanakkor ezt nem lehetett megtenni.
Tehát ez a teljesítés. És azt mondom, hogy reálisan arra lehet számítani, miután két évet ott kell tölteni mindenkinek az ERM-II-ben, stabilnak kell lenni, és a maastrichti négy kritériumnak az országban nemcsak egy adott pillanatban kell teljesülnie. Látjuk, hogy Litvánia inflációs kritériumteljesítését hogyan értékelte az Európai Unió, ezért azt gondolom, hogy reálisan 2011-13 közötti időpont várható.
Most azt tudom mondani az ön által mondott 2015-re, hogy én ezeket az embereket, akik 2015-ről beszélnek, nem tekintem teljes mértékben szakértőnek. Sokan beszélnek sokféle időpontról. Ma azt látom, hogy ha megnézi a szakértői várakozásokat, akkor ezek valahol 2011-2015 vannak. Ennek a periódusnak az első fele szerintem reálisan teljesíthető.
Pontosítanám a kérdésében elhangzott azon mondatot, hogy 2002 óta mi történt Magyarországon. 2002 óta Magyarországon történt egy közel 30 százalékos reálnyugdíj-növekedés és egy közel 30 százalékos reáljövedelem-növekedés. Ne mondja azt senki, hogy 2002 óta csak megszorítás volt Magyarországon. Ilyen reálnövekedés Magyarország közelmúlt és távolmúlt történelmében sem volt, 5 év alatt egyetlen egy alkalommal sem. De megmondom azt is, hogy az Európai Unió országaiban sem zajlott le egyetlen egy országban sem ilyen növekedés ennyi idő alatt, a múltban sehol sem.
Tény és való, hogy ez valószínűleg több volt annál, mint amennyit a magyar gazdasági teljesítmény alátámasztott. Valószínűleg több volt annál, mint amennyit magunknak megengedhettünk volna, de erről szól a korrekció. Erről szól a kormánynak az a döntése, hogy igen, az egyensúly helyreállítása érdekében most intézkedéseket kell tenni.
És azt tudom mondani, nagyjából ma az látszik, hogy 2007-ben és 2008-ban Magyarországon a reálbérek növekedése valószínűleg nem lesz pozitív; a reáljövedelem növekedése 2008-ban valószínűleg már pozitív, ez benne van a program számaiban is pontosan.
Meg vagyok arról győződve, hogy amit ön mondott életszínvonal-romlásként, ez sem következik be ez alatt az időszak alatt. Az életszínvonal kapcsán egy egészen más kategóriáról beszélünk, az nemcsak egy szám, amit az életszínvonal jelent, hiszen eközben Magyarországon egy olyan fejlődés, egy olyan fejlesztési program zajlik le, amely a legtöbb magyar családhoz eljut valamilyen ágon keresztül: vagy a település fejlesztésén keresztül, vagy az úthálózat fejlesztésén keresztül, vagy az infrastruktúra más elemeinek, a távközlésnek, más elemeknek a fejlesztésén keresztül, azaz az életszínvonal maga, az életminőség maga Magyarországon eközben sem fog romlani meggyőződésünk szerint.
Tény és való, hogy 2007-ben egy egyszeri korrekciónak kell bekövetkeznie a reálbérek szintjén. Ezt nem vitattuk el, le van írva a programban. Szerintem egyenes beszéd az, ami szerepel benne számokban, és egyenes beszéd az, ami írásban is le van benne írva.
A 25-ei anyagról beszéltem én is, és miután az egyeztetés nem 25-én kezdődött, hanem azt megelőzően már elkezdődött, ezért konkrétan azokat a pontokat mondtam el, amelyek a 25-ei anyagba már úgy kerültek be, hogy az addigi vita alapján kerültek be. Amikor majd látni fogják a végső anyagot, abban is lesz, mondom még egyszer, legalább tíz olyan pont, ami már az azóta lefolytatott egyeztetések alapján bizonyosan módosulni fog. És pontosan látni fogják azt is, hogyha össze fogják vetni a mostani előterjesztéssel, hogy mely pontokon fog még módosulni az anyag annak érdekében, hogy figyelembe vegyük azokat a véleményeket, amelyek az anyag jobb volta érdekében, az anyag hitelessége érdekében elhangzanak a különböző partnerektől. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Egy rövid válasz, mert a miniszter úr is úgy fogalmazott, most is, még egyszer, hogy lehet, hogyha teljesül, lehet, hogy 2009. A "lehet" olyan fogalom, ami sok mindent takarhat, de ezt itt lezárnám.
És senki nem fogalmazott úgy, hogy a 2002-es időszakban csak életszínvonal-csökkenés történt, ezt is szeretném mondani. Én csak azt mondtam, önök jóléti kormányváltást hajtottak végre, többek között az ön minisztersége alatt alakult ki az a helyzet is, annak ellenére, valóban, hogy a társadalomban egyfajta változást végbevittek, hogy a gazdasági helyzet ebbe az állapotba került, amiben vagyunk, ahol az államháztartás hiánya ekkora, ahol az államadósság hiánya ekkora.
Abban az egy dologban tudunk csak egyetérteni, hogy ez a program sikeresen szerepeljen Brüsszelben, mert egyébként még további teher fog hárulni a magyar társadalomban a polgárokra.
Teljes mértékben nem tudok egyetérteni a miniszter úrral abban, amikor arról beszél, hogy életminőség, életszínvonal. Természetesen nagyon fontos az is, hogy az infrastrukturális fejlesztések menjenek, de higgye el, ha a ma reggeli rádióadást vagy bármit meghallgatott volna, hogy mennyibe kerül egy gyerek beiskolázása ma Magyarországon, akkor őket egyáltalán nem fogja az érdekelni, hogy Nyíregyházára - hogy a tegnapi tévévitára is utaljunk - az autópálya odaért-e vagy nem, és az infrastrukturális fejlesztések megfelelően haladtak.
És még egy gondolat. Ez a program azzal se foglalkozik, hogy hogyan lehetne minél több munkahelyet teremteni a kisvállalkozók támogatására, hogyan lehetne a mikrovállalkozásoknak, illetve a kis- és középvállalkozóknak segítséget nyújtani, hiszen ez szintén fontos eleme lenne az előrelépésnek.
Ezt megint csak azért mondom, mert tegnap este a Kóka miniszter úrral folytatott vitában erre nagyon nagy hangsúlyt fektettek az ott felszólalók, hogy mennyire fontos összekapcsolni az itt lévő multikat, illetve a kis- és középvállalkozókat. Éppen ezért is tartanám fontosnak, ha ebben hangsúlyozottan megjelenne az a kitörési pont, hogy lehetőség nyílna számukra fejlesztési célokra forrásokat biztosítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Van egy súlyos vita közöttünk, ez egyértelmű. Érdemben változtatja meg az emberek életkörülményét, életszínvonalát az, hogy Nyíregyházáig van-e autópálya, vagy sem - érdemben. Ezt én, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei lakos tudom önnek mondani.
Ugyanis teljesen más úgy élni az életünket, teljesen más úgy munkába járni, hogy én most Polgárnál hajthatok rá az autópálya végére, remélem, tavasszal Nagykállónál tudok ráhajtani az autópálya végére, és teljesen más volt úgy, hogy Gyöngyösnél hajthattam rá az autópálya végére. Azt gondolom tehát, hogy ez egy érdemi különbség. Szerintem igenis érdemben befolyásolja ezt.
Azt tudom mondani önnek, hogy ha megnézni, a 14. oldal jó része arról szól, a 15. oldal jó része arról szól, amit ön hiányol, nevezetesen a foglalkoztatás, a vállalkozások működési feltételeinek javítása. És szerepel még másutt is az anyagban, most nem akarom a többi oldalt felsorolni.
80
81/Cz(Dr. Veres János)
Örülök ugyanakkor annak, hogy abban legalább egyetértünk egymással, hogy az közös célunk, hogy fogadják el a programot, mert Magyarország érdekében áll a program elfogadása. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm, és köszönöm Nógrádi képviselő úrnak a türelmét, és megadom a szót.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bár én sem szeretném semmiféle módon bevonni a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselőjét a politikai vitába, mégis néhány dolgot reflexióként hadd mondjak el a véleményével kapcsolatban! Egyetértünk azzal a megjegyzésével, hogy a konvergenciaprogram valódi alapját bevételnövelési oldalon az jelentené, ha a gazdaság dinamizálásával foglalkoznánk, és annak a kérdéskörét járnánk alaposabban körül. Sőt, a mi véleményünk az, hogy csak így lehet hiteles és végrehajtható konvergenciaprogramot készíteni, mert jelen helyzetében a magyar gazdaságra és a gazdaság szereplőire ráterhelt további növelések, az adóterhek növelése csak a betyárgondolkodást erősíti.
A miniszter úr itt bölcsen elsorolt néhány lépést - ráadásul még az Országgyűlés felhatalmazását is említette mellette mint súlyt -, csak ezzel az a probléma, hogy nem merték ebben a konvergenciaprogramban ezt számszerűsíteni, mert önök sem tudják, senki sem tudja, hogy ennek milyen hatása lesz. Sőt, az is előfordulhat, hogy pont az ellenkezője lesz, a betyárgondolkodás erősítésének következtében éppen kevesebbek lesznek azok a bevételeket, amelyeket ez a konvergenciaprogram ugyan számszerűsítés nélkül, de valamilyen eszközként emel be a következő időszak egyensúlyjavító intézkedéseibe. Maga az Állami Számvevőszék is elmondja ezt súlyos kritikaként, hogy nem számszerűsíthetőek a kormány eddigi és jövőbeli intézkedései sem, maga a kormány sem meri számszerűsíteni, és a magyar jogkövető magatartást figyelembe véve erősen csak becsülhetőek ezek az adatok.
Abban is egyetértünk, hogy az eurózónához való csatlakozás kérdése nem abszolút idődátumában fontos, hanem relatíve fontos, a környezetünkben lévő országok eurózónához való csatlakozásának időpontjához képest. Abban is egyetértünk, hogy ha ebben nagy eltérés lesz Szlovákiához, Csehországhoz, Lengyelországhoz, ne adj' isten, Romániához és Bulgáriához képest, akkor olyan versenyképesség-csökkenést vagyunk kénytelenek realizálni, amit lehet, hogy nem is tudunk behozni a következő időszakban.
Abban viszont nem értek egyet a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselőjével, hogy nem kell emiatt határozott céldátumot megfogalmazni. Nem azért, mert ez politikai vita tárgyát képezheti, hanem azért, mert mindannyian tudjuk, önök is tudják, egy üzleti terv sem fikciókra épül, pontos, határozott célfüggvényre épül, céldátumokra. Ha ez nincs meg, akkor az egész fölpuhulhat, az egész intézkedéssorozat elodázódhat, s ennek következtében nagyon súlyos következményekkel kell számolnia a magyar gazdaságnak, és ennek folyományaként a magyar társadalomnak is. Tehát én úgy gondolom, hogy jelen helyzetben csak a gazdaság dinamizáló erejének és eszközrendszerének alkalmazásával lehet bevételt növelni, és nagyon határozott céldátumot kell megfogalmaznunk a konvergenciaprogramban, mert ahogy képviselő asszony is jelezte, a hitelességünk múlik azon, hogy képesek leszünk-e bármilyen módon ezekkel a feladatokkal megbirkózni.
Ugyan a miniszter úr elmondott itt néhány dátumot, amelyeket nem tudunk másképp értelmezni, mint személyes álomként meghatározott dátumokat. Persze, ha ez valóban kormányvélemény lenne, akkor beleépült volna ebbe a konvergenciaprogramba. Az, hogy miről álmodozik a miniszter úr, speciel minket lehet, hogy meghat, de túlzottan sokat nem jelent az ország konvergenciaprogramjának hitelessége, illetve a gazdasági szereplők tervezési és jövőt illető tervezhetőségi adatai szempontjából, ugyanis nincs rá garancia. Attól kezdődően, hogy nem fogadtatjuk el, nem építjük be, nincs rá semmiféle garancia, és mivel intézkedéssorozat sem kapcsolódik konkrét időponthoz, ezért az egész euróövezethez való csatlakozás kérdéskörében szerintem nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a kormánynak halvány lila gőze nincs arról, hogy mikor lehet az eurózónához csatlakozni, azt mondja, majd amikor a lehetőségek adják, és ez a legrosszabb az üzleti szféra számára, a bizonytalanság. Még a rossz is, ha ki lehet számolni, jobb, mint az, ha fogalmunk sincs arról, hogy mi lesz a következő időszak feltételrendszere, ami között gazdálkodni kell.
Két dolog köré szeretném a kérdéseimet a vélemény után csoportosítani. Szent-Iványi István képviselő úr - európai parlamenti képviselő a szabad demokraták színeiben - ma már elismeri azt, hogy a konvergenciaprogram komoly kockázatot jelent az ország számára. Kockázatot jelent, hiszen ha immáron x-edszer elutasítják - vita van közöttünk, hogy harmadszor vagy negyedszer -, akkor elveszíthetjük a kohéziós források jelentős részét. Ez szabad demokrata színekben föllépve európai parlamenti képviselő hiteles nyilatkozata. Bár erre a kormánybiztos úr, Bajnai Gordon azt reagálja, hogy nem érdekes, ez csak 2000-2500 milliárd forint, ezt ki tudjuk heverni. De valóban, ha felelős kormányzatról van szó, akkor lehet-e azt tudni, hogy felelős kormányzatként, felelős politikai tényezőként önök fölkészültek-e arra, hogy mi van, ha nem fogadják el a konvergenciaprogramot? Tudjuk, Magyarország Európa beteg embere. Valahol példát kell Európának statuálni ahhoz, hogy az egész maastrichti követelményrendszer ne váljon komolytalanná. Ebben a helyzetben ezzel a konvergenciaprogrammal, az előző próbálkozásainkkal és azzal, ha ezt mi elfogadtatjuk adott esetben, és átverjük az Európai Bizottságot, nagyon könnyen előfordulhat, hogy az egész maastrichti kritériumrendszer válik komolytalanná, és üzenet értéke van az összes többi ország számára is.
Én tudom, hogy mindannyiunk számára az az érdek, és higgye el, miniszter úr, ebben a helyzetben - ahogy ezt az előbb is elmondták - osztozunk a kormányzattal a felelősségben, s a bizakodásban, hogy elfogadásra kerül, de mi van, ha nem? Mi történik akkor mondjuk az európai uniós források közül a kohéziós források pótlásával?
A másik kérdés arra vonatkozik, hogy az európai uniós források lehívásához nagyon komoly feltételrendszert kell idehaza biztosítanunk. Ez a konvergenciaprogram növekedési eszközként használja az európai uniós forrásokat, helyesen. Ugyanakkor arról elfeledkezünk - és ezt önök sem kommunikálják soha -, hogy az önök által említett mindegy 8000 milliárd forintos európai uniós forrás lehívásához közel ennyi nemzeti jövedelemnek kell megtermelődnie vagy a lehetséges kedvezményezetteknél, vállalkozásoknál, önkormányzatoknál, vagy a központi költségvetésben társfinanszírozásként. Kiszámoltuk, ahhoz, hogy ez az összeg előteremtődjön, tartósan 4 százalék fölött kell maradnia a gazdasági növekedésnek az országban. Az ön miniszterelnöke véleménye szerint is ez a gazdasági növekedés tartósan 3 százalék alá fog csökkenni. A mi véleményünk szerint ez nem fogja túlzottan meghaladni az 1-1,5 százalékot. Hogyan teremtődik meg az európai uniós források lehívásához szükséges hazai, nemzeti jövedelem? Hogyan fogunk tudni ezen ködös ígéretkötegek közepette eligazodni az európai uniós források felhasználásában és a konvergenciaprogram feltételei között, ha nem tudjuk előteremteni azt a forrást, amely a hazai társfinanszírozást jelenti? Egyébként erre maga az Állami Számvevőszék is fölhívja a figyelmet. Elmondja, határozottan rögzíti, hogy az eddig megtett intézkedések semmiféleképpen sem elegendőek ahhoz, hogy a hazai társfinanszírozás feltételrendszerét megteremtsék. Semmiféleképpen sem elegendők az eddigi intézkedések ahhoz, hogy hosszú távon ennek a konvergenciaprogramnak azt a részt, azt a fejezetét, azt a feltételrendszerét kielégítsék, hogy megteremtsék az uniós források fogadhatóságának feltételeit.
Mi a következő lépés? Ezek szerint mégiscsak lesz újabb megszorítás 2009-ben és 2010-ben is? Vagy esetleg az európai uniós források fölhasználását is egy esetleges 2010-es választási kampány oltárán be fogjuk áldozni? Nagy kérdés ez. 2007-2008-ig próbál számszerűsített adatokat megfogalmazni ebben a programban a kormány, de az Állami Számvevőszék véleménye szerint ezek nem elegendőek sem intézkedésében, sem becslésében, sem számszerűségében ahhoz, hogy az európai uniós források lehívásának feltételeit megteremtsük. Egyáltalán: hány százalékos lehívhatósági rátával számol a kormány? Hogyan kalkulálnak önök: mennyi európai uniós támogatást tudunk realizálni? Ez csak azért fontos, mert a növekedésnek s a gazdasági növekedésnek is egyik alapfeltételeként ezt határozzák meg.
Ha már itt van a miniszter úr körünkben, engedje meg, hogy hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy érdeklődjek egy, még a választási kampányban tett kijelentése iránt. Ön az előbb azt fogalmazta meg, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a következő időszakban a fejlődés vagy a fejlesztések a lehető legtöbb emberhez jussanak el. Nem értettem pontosan a fejlődés és a fejlesztés szó közötti differenciát. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy amikor azt nézzük, hogy növekvő infláció mellett hogyan emelkednek az árak, akkor hogyan gondolnak ők arra, hogy a legtöbb ember érezni fogja a fejlődés hatását, és amikor ön azt jelenti ki, hogy a szocialistákra szavazó térségekben lehet csak európai uniós támogatásokhoz hozzájutni, akkor hogy jut el minden emberhez a következő időszak fejlődési vagy fejlesztési lehetőségrendszere. Köszönöm.
90
91/MM
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szigorú kérdéseire a miniszter úr válaszol.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. A végével kezdeném. Ilyet nem mondtam, képviselő úr, ebből következően ilyet ne kérjen rajtam számon.
Amit én mondtam, az teljesen más volt. Nézze meg pontosan, mit mondtam. Ott volt a kollégája, felvette magnetofonra, hallgassák vissza, és majd akkor arról beszéljünk, amit ott mondtam, jó? Azt gondolom, erről felesleges beszélni, mert ez egy régen lerágott csont, nem érdemes ezt már előszednie senkinek sem meggyőződésem szerint. Kérdezze meg azt is tőle, hogy mennyi támogatást kapott az elmúlt 4 évben a települése, ő személy szerint polgármesterként. Meg azt is kérdezze meg, érte-e valamilyen retorzió azóta, amióta ezt csinálta.
Ezt a magam részéről le is zártam. Egy olyan rossz politikai vitának tekintem, amiben nem gondolom, hogy érdemes lenne bárkinek is részt vennie. Majd nézze meg pontosan, hogy mit mondtam, és ha azzal nem ért egyet, akkor vitatkozzunk egymással. Egyébként pontosan ugyanezt mondta ezelőtt 8 évvel. (Nógrádi Zoltán közbeszólása.) Ön. Ugyanis azt mondta ezt megelőzően - igen, Debrecenben, ha még emlékszik rá. (Nógrádi Zoltán közbeszólása.) Igen-igen, pontosan ugyanazt mondta, amit én mondtam annak idején, Debrecenben. Egy teremben voltunk, egy tetőtéri szobában, emlékezzen vissza, képviselő úr, akkor még nem volt országgyűlési képviselő. Ebből következően polgármesteri minőségében vett részt olyan megbeszélésen, ahol erről beszélgettünk, és ugyanez volt az álláspontja önnek is.
Azt mondja ön, hogy növekvő infláció mellett növekvő árak. Úgy tűnik, hogy az a növekvő inflációs, meg növekvő áras megközelítés, amit az önök pártelnöke egyszer már sajátságos módon értelmezett, most ismét előjött. Valószínűleg ez csak nyelvbotlás volt az ön részéről.
Azt tudom mondani, amit mondtam a fejlesztésekről, az pontosan úgy történik a fejlesztések esetében, ahogyan fogalmaztunk. Azt gondolom, hogy az ország minden részébe, megfelelő programok mentén, megfelelő pályázatokkal, el fog jutni az európai uniós forrás, aminek el kell jutnia.
Szerintem nem mondott a miniszterelnök olyat, amire ön most hivatkozott. Nem mondott olyat, hogy Magyarországon tartósan 2 százalék alatti gazdasági növekedés lenne. Leírtuk a programban pontosan, hogy 2007-ben és 2008-ban számolunk 2 százalékpontos, egész számmal kezdődő növekedéssel, mind a két alkalommal 2 százalékpont fölött van a növekedés: 2,2 a legalacsonyabb növekedés, és 2009-ben immár ismét 4 százalék körüli gazdasági növekedés van.
Az a számítás, amire ön hivatkozott, szerintem egy téves számítás. Nincs olyan makrogazdasági összefüggés, ami alapján Magyarország akkor tudná igénybe venni az európai uniós forrásokat, hogyha tartósan 4 százalékos gazdasági növekedés lenne Magyarországon. Ellenben olyan gazdasági összefüggés van, hogy ha Magyarország igénybe veszi az Európai Unió fejlesztési forrásait, akkor ez bizonyosan egy 4 százalék fölötti gazdasági növekedést eredményez Magyarországon. Azt gondolom, ez egy reális számítás. A következő 7 évben e fölött az átlag fölött lesz Magyarország gazdasági növekedése, a mostani számításaink legalábbis ezt igazolják. Végigcsináltuk ezt a makrogazdasági modellt, ami alapján a konvergenciaprogramot is számoltuk. Ez alapján ezt tudom mondani.
Az első években nem csökkenő mértékű forrásfelhasználást veszünk figyelembe - nem csökkenő mértékűt. Az 1/7-ednél alacsonyabb mértékű forrásfelhasználást vesszük figyelembe, mert valamennyi európai uniós országnak ez a tapasztalata, hogy az első évben nem tudnak annyi forrást felvenni, ami átlagosan a hétéves periódus egy évére esne. És ahogy haladunk előre a hétéves periódusban, az időszak második felében immáron többet tudunk figyelembe venni.
Minden egyes évben számoltunk annyi hazai fejlesztési forrással, ami az európai uniós források lehívhatóságához szükséges nemzeti forrás, plusz értelemszerűen az európai uniós befizetéssel is számoltunk a fejlesztési források mellett, a magyar kötelezettségek teljesítéseként.
Miután nem volt olyan konvergenciaprogramja Magyarországnak, amit ne fogadott volna el az Európai Bizottság, ne fogadott volna el a Pénzügyminiszterek Tanácsa, ezért kár azzal érvelni, hogy ez a negyedik vagy ötödik program, amit nem fogadtak el. A tavaly decemberben benyújtott programhoz kiegészítést kértek, az el nem fogadásáról nem döntött a Pénzügyminiszterek Tanácsa. Ezt a kérdést akkor megvitattuk, a sajtó képviselőjével is, önökkel is megvitattuk. Szerintem ezen kár... - én pontosan idéztem az európai Pénzügyminiszterek Tanácsának azt a döntését, amely döntés szó szerinti idézet volt, és ennek kapcsán ön sem fog tudni mutatni nekem olyat írásban, ami alapján ne fogadták volna el a programot. Mint ahogy nem tud ilyet mutatni a korábbi, meg az azt megelőző programról.
Egyébként ötről már csak azért sem lehetne negatívan beszélni, mert nem is volt öt programja Magyarországnak. Azt mondta, hogy négy vagy öt alkalommal. (Közbeszólások a Fidesz képviselői köréből: Három vagy négy.) Bocsánat, akkor én írtam föl rosszul. De egyébként azt kell mondjam, hogy négy sem volt, tehát ilyen szempontból nincs miről beszélnünk.
Az a tartalmi vitám ebben a kérdésben, hogy miután mind a ketten arra számítunk, mert ön is azt mondta, hogy Magyarország programját el fogják fogadni, ezért értelemszerűen olyan fajta forgatókönyve, olyan fajta írott programja a kormánynak nincs, amely programban azzal számolnánk, hogy mi van, ha nem fogadják el, és akkor milyen pénz lesz. Ön is tudja, ezt már ebben a bizottságban is megbeszéltük, hogy ma az európai jogrendben nincs olyan szabály, ami alapján az el nem fogadott konvergenciaprogram eredményeképpen bármelyik országtól bármilyen forrást meg lehetne vonni. 2007. január 1-jéig ilyen szabály bizonyosan nincs. Hogy utána lesz-e vagy sem, ezt majd el fogják dönteni. Ma ilyen szabály nincs.
Tehát amikor erről beszélünk, akkor azt mondom, hogy lehet valamire utalni, mint esetleg bekövetkezhető valamire, de ma ilyen szabályt nem tud senki sem mutatni nekem. Nem tudnak mutatni a Bizottság munkatársai sem, ezt hozzá kell tennem. Ezt mi részletesen végigbeszéltük egymással.
Természetesen van arra lehetőség, hogy olyan szankciót alkalmazzanak, hogy nem fogadják el magát a programot, azonban ez jelen pillanatban nem pénzmegvonási szankciót jelent. Ez sokkal inkább egy negatív üzenet a piacok felé, sokkal inkább egy negatív üzenet mások felé, ezért tehát ilyen B-változata a programnak jelen pillanatban nálunk nem készült, ilyennel nem számolunk, hiszen meg vagyunk arról győződve, hogy a programot magát el fogják fogadni.
Van még két vitánk, az egyik: én pontosan fogalmaztam mindvégig, most is pontosan fogalmazok. Ez a program lehetővé teszi, hogy 2009-ben a konvergenciaprogramok teljesítésére Magyarország kész legyen, képes legyen és megcsináljuk. Ezért azt gondolom, hogy erről kell beszélnünk. Én továbbra sem tartom azt, mivel a programnak nem feltétele, a programnak nem követelménye, nem igényli az Európai Bizottság - hogy a Fidesz igényli, az egy történet -, nem igénylik más szereplők sem tőlünk ilyen erővel, mint ahogy a Fidesz igényli, ezért én továbbra sem gondolom, hogy bele kellene írni a programba akkor, hogy akkor melyik évben fog Magyarország csatlakozni a zónához. Már csak azért sem, mert a feltételek teljesítése évéhez képest, amikor majd kéri valamelyik ország, hogy szeretne a zónába belépni, akkor egyrészt döntést kell hoznia az országnak arról, hogy ezt kéri, másrészt a klub tagjainak pozitívan kell erről szavazni.
Azt kell mondjam, az eddig kialakult gyakorlat alapján eléggé bizonytalannak látszik, hogy egy ilyen kérést mikor, milyen követelmények teljesülése esetén kell majd megfogalmazni, de az még bizonytalanabb, hogy a klub tagjai vajon hogyan fognak ennek a kérdésnek a teljesüléséhez viszonyulni.
Ezért tehát azt tudom mondani, hogy önök ezt kérhetik, mondhatnak is ilyen fajta időpontot. Elmondtam azt, hogy milyen intervallumban látszik ez lehetségesnek, megvalósíthatónak, de nem fogok mondani sem az ön, sem más kérdésére egy évet, hiszen ilyen fajta döntés nincs.
Egyébként nem tudok arról, hogy a kormányon belül ettől eltérő álláspont hangzott volna el a kormánytagoktól múlt hét csütörtök óta. Múlt héten csütörtökön foglalkozott a tervezettel a kormány, ekkor a kormány ezt az álláspontot kialakította. Szerintem azóta konzekvens a kormánytagok álláspontja ebben a kérdésben.
A gazdaságdinamizálás ügye. Képviselő úr, ebben érdemi véleménykülönbség van közöttünk. Még egyszer mondom, nincs olyan európai uniós ország, ahol gazdaságdinamizálást hajtottak végre, és a nagy költségvetési hiányos időszakból úgy tudtak volna az alacsony hiány időszakába átlépni, hogy többletpénzt adtak ki. Azt is mondom őszintén, hogy akik ennek a programnak a szakmai értékelésével foglalkoznak, azok számára hiteltelen és el nem fogadható eljárás az, ha egy ország ilyen intézkedésekkel akarja a kritériumokat teljesíteni.
Nekem módon volt közülük 8-10 személlyel tárgyalni az elmúlt egy évben. Konzekvensen mindegyikük álláspontja, amit én most mondtam ebben a kérdésben, megegyezik ezzel, akár portugálról, akár olaszról, akár magyarról, akár németről van szó. A Bizottság alkalmazottai közül senki nincs olyan, aki egy más típusú egyensúlyelérési programnak hitelt adna, és azt pozitívan, elfogadással tudná, vagy legalábbis pozitív jelzős szerkezetben tudná a majdan a döntéshozók elé kerülő anyagban megemlíteni. Ezért ezek a viták lezajlottak.
Azt kell mondjam, én nem látok arra esélyt, hogy a konvergenciaprogram elfogadásának nagyobb lenne a sansza akkor, hogy ha ez egy egyoldalas, féloldalas vagy négyoldalas, a gazdaság dinamizálását szolgáló fejezettel egészülne ki. Sokkal inkább a kétségeket növelné azokban, akik ennek a programnak az elfogadásáról döntést fognak hozni.
Ezért mindenkit, aki ezt felvetette az eddigiek során, arra kértem, hogy a program elfogadása érdekében ezt a vitát ne a konvergenciaprogramban, vagy ennek az elkészítése kapcsán próbáljuk megvívni, hanem másként próbáljuk megvívni, mert az biztos, hogy azokat a személyeket, akik ezt minősítik, akik ezt értékelik, ez a fajta felfogás nem fogja meggyőzni.
Személy szerint vállalkozóként én magam igenis híve voltam annak, hogy például társaságiadó-csökkentést csináljunk Magyarországon; akkor, amikor országgyűlési képviselő voltam, részese is voltam ezen döntés előkészítésének. Azonban az azóta lezajlott folyamatok eredményeképpen ma nem látok olyan helyzetet, amikor egy ilyen jellegű program-megfogalmazás hitelesítené vagy elfogadhatóbbá tenné a programot Brüsszelben. Köszönöm a figyelmet.
100
101/Cz
ELNÖK: Úgy vélem, hogy képviselő úr reflektálni kíván.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Igen, köszönöm szépen, rátapintott a lényegre elnök úr. Én a pénzügyminiszter urat annál tehetősebb és tehetségesebb politikusnak tartom, hogy felelős politikusként, kormányzati szereplőként választási kampányban egy igen félreérthető nyilatkozatot megpróbáljon azzal magyarázni, hogy valaki valamit mondott - ilyen környezetben egyébként nem mondtam -, ilyenfajta mondat mögé bújjon, vagy ezzel takarózzon. Szerintem ennek az ott kijelentett, igen félreérhető kijelentésnek vállalni kellene a következményét, és ez alapján lereagálni és lerendezni ezt az egész ügyet, de nem erről szól a mai vita fő témája.
Én pontosan fogalmaztam: miniszterelnök úr jelezte egyik előadásában, hogy két teljes éven át tartósan 3 százalék alá fog csökkeni a gazdasági növekedés. Ez a mi számításaink szerint jóval alacsonyabb lesz, ezt jeleztem, 1 és 1,5 százalék közötti, legalábbis 2007-ben 1 és 1,5 százalék közötti ponton áll meg véleményünk szerint. Ez mindenféleképpen kevés. De, ha elfogadom az ön véleményét, és elfogadom a kormány véleményét, amely alig több mint 2 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál a következő két évre, az is nagyon kevés. Az is kevés ahhoz, hogy azok a célgrafikonok, azok a célfeladatok, például az európai uniós források lehívásához szükséges feladatok teljesülni tudjanak, amelyeket ez a konvergenciaprogram rögzített. 8000 milliárd forint nemzeti jövedelem előteremtéséhez kell némi gazdasági potenciál. Legalább abban értsünk egyet, hogy ahhoz kell némi gazdasági potenciál, és egyébként a nemzeti fejlesztési terv tervezetszövegében van benne a tartós 4 százalékos gazdasági növekedési feltétel, tessék utánanézni, ez is a kormány előterjesztése.
Egyébként 2007-ben nagyon komoly dilemma elé nézünk az európai uniós források felhasználását illetően, mert nemcsak azzal kell számolnunk, hogy nagyon elenyésző mennyiségű európai uniós forrást tudunk realizálni a 2007-2013-as költségvetésből, hanem azzal is, hogy 2007-ben kell kifizetnünk a 2004-2006-os időszak fejlesztési forrásainak közel kétharmadát, el kell kezdenünk a PPP-programok következményeiből adódóan a költségvetési kötelezettségek teljesítését, a költségvetési hiány kialakítása, mérséklése is komoly terhet ró a következő időszak gazdasági tényezőire, és az államadósság és az államadósságból adódó adósságszolgálat is igen lehetetlenné teszi a következő években az európai uniós források fölhasználását.
Lehet közöttünk arról vita, hogy most 2003-2004-2005-ben hányszor nem fogadta el a konvergenciaprogramot az Európai Bizottság, lehet a szavakon lovagolni, hogy visszaadta kiegészítésre; másokét elfogadta, a mienket visszaadta kiegészítésre. Finomság, hogy hogyan értjük, de azt semmiféleképpen sem lehet elmondani, hogy a magyar kormány az elmúlt időszakban a konvergenciaprogramok tekintetében egyáltalán sikeres volt.
A deficiteljárás vonatkozásában pedig meglepően hallom, hogy miniszter úr átírja az egész európai szabályozórendszert. Legyen kedves megtekinteni a kohéziós alapokról szóló '99-es rendelet 6. cikkét, amely egyértelműen rögzíti, hogy el nem fogadott konvergenciaprogram esetében a kohéziós források folyósításának fölfüggesztése a jogkövetkezmény, és ezzel reálisan számolni kell. Diktálom: 1999-es rendelet 6. cikk, legyen kedves utánanézni!
Ha pedig ennyire korrekt és konkrét a számítása az eurózónához való csatlakozásban - a 2009-es céldátum és az ezt követő két év -, bele kell írni. Semmi gond, írjuk le! Több más ország, amellyel mi most versenyzünk, le meri írni a konvergenciaprogramban. Ez adja a garanciáját neki. Mert pénzügyminiszterek jönnek, pénzügyminiszterek mennek, sőt manapság már miniszterelnökök is jönnek, miniszterelnökök is mennek, és más és más kormányprogrammal és gazdasági programmal lépnek elő, és ezek a dátumok, amelyek változásokban nem jelentenek biztosítékot sem, meg biztonságot sem, nem segítenek a gazdasági élet szereplőin. Nem azért fontos a gazdaság dinamizálása, tisztelt miniszter úr, hogy Brüsszelben a konvergenciaprogramunk szebb legyen tőle, hanem azért, mert a hazai gazdasági szereplők igényelnék azt a feltőkésítést, azokat az eszközöket, amelyekre speciel az európai uniós források tényleg lehetőséget is biztosítanának, aminek eredményeképpen befektetéseik révén olyan gazdasági növekedést tudnának produkálni, amellyel talán még a kormányzat homályos, ködös és nem számszerűsített bevételnövelő eszközrendszerei között is helyt tudnak állnak, és többletadót tudnának fizetni. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Ha már képviselő úr megint szóba hozta, akkor el kell mondjam, hogy ama vita nem arról szólt, amiről önök beszéltek, hanem arról szólt, hogy azokban a térségekben, amelyekben kormánypárti képviselő képviselte a térségeket, többet tudtak elérni az elmúlt időszakban.
Ha önök 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak, az az önök dolga. Azt tudom mondani, hogy a mi gazdasági növekedési számainkat az általam ismert eddigi összes kutatóintézeti számítás felülről űberelte, tehát ilyen alacsonyt senki nem hozott ki, még a jegybank számítása is magasabbat hozott ki, azt kell mondjam, hiszen a jegybank inflációs jelentésében 2007-re 2,4 százalékos, 2008-ra 2,5 százalékos GDP-növekedési szám szerepel.
Továbbra is azt mondom, hogy olyanfajta összefüggést én nem látok, ami feltételül szabná egy meghatározott mértékű gazdasági növekedés elérését ahhoz, hogy le tudjuk hívni az európai uniós forrásokat. Tény és való, hogy nem mindegy, hogy milyen szerkezetben állnak rendelkezésre az ország forrásai ahhoz, hogy valamennyi nemzeti kiegészítést hozzá tudjuk tenni az európai uniós forrásokhoz. De a mi számításunk szerint ez ebben a programban biztosítható. Összhangban vagyunk teljes mértékben a Nemzeti Fejlesztési Hivatal számításaival is e tekintetben.
Nincs véleménykülönbség közöttünk ugyanakkor abban, hogy az I. nemzeti fejlesztési terv forrásainak hányad részét kell a következő években majd kifizetni. Nyilván ez abból adódik, hogy viszonylag elhúzódtak a beruházások, késői a számlabenyújtás, késői az igazolt számlák beérkezése, ezért szükségképpen - sajnálatos módon - későbbre nyúlnak a kifizetések. Mi egyébként minden egyes számlát a kincstárból három napon belül kifizetünk, ami rendben beérkezik a kincstárba. Ezt azért mondom el, mert sokan szoktak képviselők jönni hozzám, hogy te, segíts már, mert a kincstár nem fizeti ki a számlát. Jelentem, a kincstár három napon belül mindenfajta ilyen pénzt kifizetett. Azt kell mondjam, hogy természetesen nagyon lassú a számlabenyújtás, de ez nem a kincstáron múló kérdés volt sohasem az eddigiek során.
Érdemi vita van közöttünk a dinamizálás ügyében, úgy látom, még egyszer el kell mondjam. Higgyék el, hogy azok, akiknek felelőssége, joga és kötelezettsége, hogy véleményt formáljanak az egyes országok konvergenciaprogramjáról, egy jól körülhatárolható csapat a brüsszeli adminisztrációban. Annál hitelesebbnek tekintik az adott országok konvergenciaprogramját, minél inkább az kiadáscsökkentést, minél inkább az bevételnövelést és minél megalapozottabban tartalmaz. Annál kevésbé ítélik meg hitelesnek, minél több kiadásnövelést - ön most erre tette javaslatot, amikor a gazdasági szereplők támogatására tett javaslatot - tartalmaz, minél inkább adócsökkentést vagy járulékcsökkentést tartalmaz az adott ország programja, a következő évek pályája. Ezért azt gondolom, hogy most ennél a kérdésnél talán ezt a fajta vitát - még egyszer mondom - félre kellene tenni, mert meg vagyok győződve arról, hogy az mindannyiunk érdeke, hogy elfogadásra kerüljön maga a konvergenciaprogram. Én ennek jó esélyét látom egyébként a jelenlegi program belső tartalmát illetően, hiszen kellően megalapozott kiadáscsökkentések és kellően megalapozott bevételnövelések is szerepelnek benne.
Az pedig, hogy bizonyos intézkedések várható bevételnövelő hatása számszerűsítetten nem jelenik meg a mostani előterjesztésben, nagyon egyszerűen azzal magyarázható, hogy miután ezzel kapcsolatban hiteles számításokat, amelyek alátámasztanák a pontos érték meghatározását, éppen a gazdasági szereplők ön által zsiványnak vagy milyennek mondott viselkedési esélye miatt - (Nógrádi Zoltán: Betyár.) igen, betyár (Nógrádi Zoltán: Kölcsönvettem a szót.) -; igen, tehát a betyárgondolkodási esélye miatt borzalmasan nehéz megítélni. Ezért én most csak azt tudom mondani, hogy ha itt szerepeltettünk volna egy összeget, akkor nyilván azon alakult volna ki a vita, hogy miért ennyit szerepeltetünk.
Én egy dologban vagyok bizonyos: ezek az intézkedések szélesebb körre fogják kiterjeszteni a teherviselést Magyarországon, és ezért igazságosabbá is fogják tenni a teherviselést. Hogy ennek a mértéke mennyi, erre vonatkozóan léteznek különböző személyes becslések kinek-kinek a fejében erről, hivatalos becslés erről természetesen mindaddig nincs, ameddig ezt így kell tekintenünk, ahogy tekintenünk kell. Én azt remélem, hogy a következő év elején ennek érdemi változásait is már fogjuk látni. Ez mindannyiunk érdekében fog állni, hiszen akkor valóban adódik egy olyan döntési lehetőség, hogy van miről beszélni, és van miről dönteni. Mindaddig, amíg nem látjuk az összegét, szerintem nincs ilyen a kezünkben. Ha a kezünkben van, akkor van miről dönteni, és van miről döntést hozni. Remélem, hogy közösen meg fogjuk ezt élni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. A következő Ivanics Ferenc képviselő úr.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon sok minden elhangzott, és akárhogy forgatok, lapozgatok ebben az anyagban, én is valahogy kicsit féllábasnak érzem ezt a programot, ami leginkább a kiadási megszorításokra teszi a hangsúlyt, nem pedig az élénkítésre.
110
111/MM (Ivanics Ferenc)
De ez egy lefutott vita, csak megjegyeztem, hogy én magam is így érzem.
A kérdéseim konkrétabbak az előbbiekhez képest. Az egyik, már többször beszélt arról, ki is igazított több képviselőt, én most már szeretnék tisztán látni, hogyha lehet. Lehet, hogy én tudok rosszul dolgokat, ezért kérdezem. Azt mondta, hogy 2009-ig teljesüljenek a feltételek. Arra lennék kíváncsi, hogy melyek azok a feltételek, amelyeket 2009-ig teljesíteni szeretnénk? Én tudok hármat. Lehet, hogy ugyanezekről van szó, de kíváncsi lennék, hogy melyek azok a feltételek, amelyek 2009-re az anyag szerint is teljesülnek.
A második kérdésem az, hogy a kistelepülésekre és azokra a vidékekre, ahol nem nagyvárosi környezet van, milyen hatással van ez a program? Itt láthatjuk, hogy több olyan átszervezés is történik, amelyik érinti a kistelepülésen élőket. Kíváncsi vagyok, hogy történt-e ez ügyben valamilyen hatásvizsgálat, vagy valamilyen felmérés, hogy mi is történt, hogyan néz ki ez?
A következő része egy javaslat. Én azt gondolom az ilyen gyönyörűen pontokba szedett, főbb megtett és tervezett strukturális intézkedések kapcsán, hogy azért vannak ezek pontokba szedve, mert nyilván ezeknek is van hatása vagy hatásvizsgálata, és van valami összegszerűség mögöttük. Ha nem is szeptember 1-jére, de ha pár nappal később megkapjuk, hogy ezek pontosan mennyit jelentenek, akkor azt nagyon megköszönném, megtisztelne vele.
De ugyanezzel a résszel van problémám is. Vannak itt - kimondottan a táblázatos anyaghoz szólok, a 36. ponthoz - törvények, amelyeknél megvan, hogy mikortól van a végrehajtásuk. A többinél pedig nincsen meg. Tehát akkor az a kérdés, hogy ezeknek a hatása mikortól érvényesül? Tehát ha valahol 2007-ben alkotják meg a törvényt, akkor az véleményem szerint valamikor 2008-tól érvényesül. Ha 2008-tól lép életbe - és itt nagyon sok ilyen törvény van -, akkor annak mennyi hatása épül be, ami 2009-re teljesíti a feltételeket?
Tehát én itt némi zavart érzek, de lehet, hogy ez csak azért van, mert nem áll mögöttem egy egész minisztérium, és nem egy egész kormány, amelyikkel itt dolgozni lehetne. Nyilván a képviselő egyéb információkkal dolgozik.
Ugyanez a kérdésem, visszatérve a privatizációs bevételekre is: meghatározza, hogy privatizálni kell a MOL-t, a BKV-t. Nyilván ennek is van valami összegszerűsége az anyagban, azért szerepel itt ez az összeg, azért határozza meg. A kérdésem egyelőre ennyi lenne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tessék parancsolni, miniszter úr.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A végével kezdeném. Szerintem a privatizációs részben nem szerepel, hogy a BKV-t privatizálni kellene. Ha szerepel, akkor az egy rossz példány, ami önnél van. Három cégnek kell benne szerepelnie, a MOL-nak kell szerepelnie, a Földhitel- és Jelzálogbanknak kell szerepelnie és a MALÉV-nak kell szerepelnie, pontosan így van. Más cég szerintem nem szerepel benne.
Mivel ezekben az ügyekben már korábban megszülettek a döntések, ezért szerepelhetnek egy nyilvános anyagban is minden további nélkül. A bevételek pedig értelemszerűen azért nem szerepelnek, mert ma még nem tudjuk megmondani egyik tranzakció esetén sem, hogy mennyi lesz a bevétel.
Egyrészt óvatosságból - hogy a leendő bevételekre ne tegyünk utalást a majdani vevők esetében - nem szerepelnek. Másrészt pedig egy helyen szerepel, a 43. oldalon, hogy tartalékként szerepeltetjük a jelenlegi pályától eltérő esetekre ezen bevételeket, és egyébként is csak az adósság szempontjából vehetők figyelembe. Tehát a költségvetési egyenleg szempontjából a privatizációs bevétel az új szemléletű számításnál nem vehető figyelembe.
A 36. oldalon kezdődőek: azoknál írtunk be időpontot arra nézve, hogy a végrehajtás mikor kezdődik, ahol már a kormány döntése e tekintetben legalább megvan. Ahol a törvényalkotás időpontjára vonatkozóan van kormánydöntés, ott nem tettünk az intézkedések hatályba lépésére vonatkozóan időpontot, mert ezt még bizonytalannak látjuk. Ez a táblázat lényegesen részletesebb lesz a mostani szándékunk szerint, már az 1-jei benyújtáskor, lévén, hogy 31-én a kormány legalább két ügyben döntéseket fog hozni, egyrészt az egészségüggyel kapcsolatban, ahogy azt korábban is jeleztük, másrészt pedig a nyugdíjrendszerrel kapcsolatban szintén fog a kormány döntéseket hozni a holnapi ülésén. Ezért ezen a ponton bizonyosan változni fog az előterjesztés.
Nyugodtan mondhatom, hogy a nyugdíjjal kapcsolatban a legtöbb törvényalkotási időpont meg is fog változni, ami most szerepel az előterjesztésben, mert erre nézve előzetes döntések már születtek időpontként. Ezért ez nem egy homogén hatálybalépési tábla. Csak azokat az intézkedéseket vettük figyelembe a 2007-es számításnál, amelyeknek a törvénye már vagy megszületett, vagy a mostani programban már kormánydöntés van mögötte. Amelyik mögött nincs kormánydöntés, ott nem tudtunk ilyet figyelembe venni.
A feltételek közül mindig csak azt a négy feltételt szoktam elmondani, amelyek közül kettő itt most kifejezetten fontos. Az egyik feltétel az államháztartás hiányára vonatkozó 3 százalékos limit elérése, az adósság GDP-arányára a 60 százalék vagy csökkenő mérték elérése. El kellene érni az inflációs szintet, úgy, hogy a legalacsonyabb három ország plusz 1,5 százalék - a mostani szabályozás ezt mutatja. És a negyedik limit pedig a kamatszint mértéke. De ezzel a negyedikkel mindenki úgy számol, hogy ha a másik három mutató jó, akkor ez már automatikusan alacsony, kellő mértékben, tehát ez nem okoz sehol sem gondot, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján egyetlen egy országban sem okozott gondot.
Ezek közül Magyarország nagyon keményen küzd az államháztartási hiány mértékével. Ezért mi most azt tekintettük a legfontosabbnak, hogy a hiány mértéke kerüljön olyan szintre, hogy az akkor lehetővé tett korrekcióval 3 százalék alatti mértékű hiányszint legyen. Ehhez képest, hogy akkor melyik lesz, és milyen szinten a legalacsonyabb inflációjú három ország, azt senki nem tudja megmondani. Plusz 1,5 százalékban, azt gondoljuk, elérhető szintet fog jelenteni az infláció Magyarország esetében.
Mi a mostani számítás alapján pontosan bemutatjuk: 2009-ben látunk először olyan évet, amikor a GDP-arányos adósság mértéke csökkenő tendenciát fog mutatni. Ahogyan az eurózónához csatlakozásnál más európai uniós tagországok esetében is ezt a fajta elbírálást alkalmazták az elmúlt időszakban, így azt gondoljuk, Magyarország esetében is lehet ezt alkalmazni. Ezt több alkalommal megbeszéltük az illetékesekkel Brüsszelben, tehát ez nem egy magyar értelmezés, ez egy egységes értelmezés az eddigi gyakorlat szerint. Ezeket tudtam az ön kérdésére válaszolni.
Igen, a kistelepülési dolog. Azt tudom mondani, hogy külön olyan fajta hatásvizsgálat értelemszerűen nincsen, ami specifikusan ilyen vagy olyan csoportokat nézne ennek kapcsán. Ma azt látjuk, hogy a kistelepülésekkel kapcsolatos döntések olyan összehangolására van szükség, amelyek egyértelművé teszik azt, hogy az államnak milyen teherbíró képessége van, és ezt a teherbíró képességet az állam szolgáltatásainál a költségvetéssel összhangba kell hozni. Ilyen szempontból például a tömegközlekedés vagy például a közszolgáltatások ellátása, a kistérségi feladatellátás bővítése szerepel itt. És szerepel értelemszerűen az is, hogy a közös intézményfenntartásokat fogja az állam a továbbiakban erőteljesen preferálni.
Mi fenntartjuk azt a fajta logikát és azt a fajta gondolkodást, ami arra utal, hogy az esélyegyenlőséget éppen az növeli, hogyha megfelelő feltételeket tudunk biztosítani akár az iskolába járó gyerekeknek, akár másoknak, és nem az, hogyha a 36 fős, 8 osztályos iskolát támogatjuk az adott településen. Sajnos vannak ilyen tapasztalataink, vannak egzakt mérőszámok arra nézve, hogy az ilyen jellegű iskolákban a továbbtanulók aránya milyen volt, és milyen a normál tanrendben tanító iskolák esetében.
Ezért azt gondolom, hogy ezek a szándékok, ezek az elgondolások, amelyek itt szerepelnek, ebbe az irányba fogják vinni a következő időszakban Magyarországon az állami és önkormányzati feladatellátási dolgokat.
Természetesen mindegyik település szabadon élhet azzal a jogával, hogy önkormányzatot alapít; szabadon fognak polgármestert választani, ennek semmifajta akadálya nincs. Azonban ennyi intézményt, amennyit most eltartanak a települések, ennyi intézményt, amennyit most működtetnek a települések, önálló intézményként valószínűleg nehezen fognak tudni működtetni. Mi azzal számolunk a racionalitás figyelembevételével, hogy a közös intézményfenntartás sokkal szélesebb körben el fog terjedni Magyarországon.
Erre nézve elég sok tapasztalatot hallottam az elmúlt hetekben is, különböző területeken járva. És ahol ebből nem csinálnak politikai kérdést, hanem racionálisan fogják föl, és nem presztízskérdést csinál egyik vagy település belőle, nagyon pozitív példákat tudok mondani. Egy 680 fős településen a közös intézményfenntartásból, közös iskolafenntartásból adódóan 7 millió forint szabad forrása van a településnek. És ebből meg tudja oldani azt, amit mások nem tudnak megoldani, hogy valamennyi diáknak mind a tankönyv, mind az étkezés teljes mértékben ingyenes.
Nem akarok még ilyen példákat mondani, mert nyilván kinek-kinek megvannak a maga tapasztalatai ebben a dologban. Én azt gondolom, racionális működési irányba kell elmozdulni ezeken a területeken is. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő úr!
120
121/Cz
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Azért kérdeztem meg, hogy pontosan mik is a kritériumok, mert az elmúlt időszakban sokszor azt láthattuk, azt tapasztaltuk, hogy a különböző kijelentéseknél valahogy mégis odébb csúsznak a dolgok, és valahogy mégsem úgy alakul az egész. Ezt sokszor megfogalmazza az ellenzék, azt hiszem, hogy elég sok bizonyíték van erre, most ezt különösképpen nem folytatnám. Azt csak remélem, hogy ez esetben a kormány jót mond, és az államadósság tényleg elkezd csökkenni 2008-tól.
Egy apróságot mondanék a vitaanyaggal kapcsolatban. Szerintem érdemes lenne tenni a 33. oldalon egy apró javítást. Érzésem szerint még decemberről bennmaradt mondat, amikor azt mondja, hogy elsősorban az államháztartás megugró elsődleges hiánya miatt az adósságráta 2006-ban várhatóan meghaladja a 68 százalékot. Ez igaz, mert tényleg meghaladja, az anyagban is úgy szerepel, hogy még 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben is meghaladja, tehát elég sokáig fölötte lesz ennek a 68 százaléknak. Azt hiszem, itt egy kicsit följebb lehet tolni a lécet. Úgy gondolom, hogy ez is jelzi azt, hogy bizony itt sokfajta szám elhangzott, sokfajta dolog megfogalmazódott főleg a választási kampányok alatt; sajnos, most is abban vagyunk.
A vitaanyag 36. oldalán szerepel - és ezért is kérdeztem - egy olyan kitétel, hogy a racionális üzemméreteket érvényesítő feladatellátás általánossá tétele. Ebből általában az szokott kijönni, hogy pont a kistelepülésen élők járnak rosszabbul. Kistérségnek hívunk olyan térségeket, ahol egymástól 60-80 kilométeres távolság van, egymáshoz semmi közünk nincsen, azt is tudom, hogy mi ennek az oka. Szerintem ezen kellene változtatni, hogy a kistérség tényleg kistérség legyen, egy olyan térség, ami együttműködést jelent az ottani települések között, nem pedig egy külső szabályok által meghatározott dolog.
Azt gondolom összességében erről a konvergenciaprogramról, hogy megmondom őszintén, valahogy Bod Péter Ákossal értek egyet, aki divergenciaprogramnak hívta. Úgy érzem, hogy az egész olyan, mintha egy futóversenyt tartanánk, csak éppen nem mondjuk meg, hogy hol van a cél, majd egyszer csak kijelöljük. Ilyen szempontból a konvergencia valamilyen számhoz kellene hogy közelítsen, amit pontosabban meg lehet határozni. Sajnos, az elmúlt idők fényében és a sokféle számadat kapcsán egy kicsit az ember úgy áll, hogy nézzük, ez bejön-e, mert eddig ezt nem nagyon tapasztaltuk. De sok sikert kívánok, szüksége van az országnak arra, hogy végre valami igaz legyen! Köszönöm.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Egyrészt: köszönöm szépen a jókívánságot, remélem, hogy közös sikernek fogjuk megélni. Másrészt: szerintem a 2009. valamely számához kell, hogy közelítsen az ország. Ha évszámot akar valaki, én csak ezt tudom mondani konzekvensen mindig is, hogy amikor a feltételek teljesítésének évét látjuk, azt az évet kell kitűzni magunk elé. Az összes többi egy külön döntés kérdése.
Egyetértek képviselő úrral abban, hogy valóságos, együttműködő kistérségek lehatárolására van szükség. Lehet, hogy ez többet jelent, mint a mostani 168, én ezt nem vitatom. Ugyanakkor azt gondolom, hogy ha a gazdasági racionalitás azt mondatja, hogy a valóságosan együttműködő kistérségekre határozzunk meg szabályokat, akkor menjünk el abba az irányba. Én nagyon szívesen vagyok ebben partner, mert én magam is azt érzem, hogy 57 és 59 településes kistérségek nehezen tudnak egy kistérségként működni, ugyanakkor az úgynevezett mikrotérségi együttműködés sok helyen jól működik - ami lehet, hogy csak 12, adott esetben meg 4 települést jelent, ha olyan méretű településekről van szó - a közúthálózat függvényében, az intézményhálózat és sok minden más függvényében. De hogy ez a helyes irányunk, én teljes bizonyossággal tudom mondani, már csak azért is, mert az én lakóhelyem melletti partiumi körzetben vagy környéken ezt automatikusan megvalósították, ott eleve úgy hozták létre az önkormányzati rendszert, hogy föl sem merül az, hogy ezer fő alatti települések önálló önkormányzattal működnének. Nem azt akarom mondani, hogy minden esetben külföldi példákat kell követnünk, de a racionális példákat szerintem követni kell, és most szándékosan nem Svédország és nem Dánia példáját hoztam, amit szintén lehetett volna hozni példaként, hanem egy tőlünk 8 kilométerre lévő területnek a példáját hoztam. Köszönöm.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Én türelmesen végighallgattam miniszter urat, és közben eszembe jutottak a tavalyi évi adótörvények csomagjánál és a költségvetésnél felsorakoztatott érvek. Úgy érzem, hogy akkor miniszter úr kissé mást mondott, és mást mond most is.
Én tegnap 50 vállalkozóval ültem le Érden egy közel négyórás beszélgetésre. Önnek egy nagyon régi, nekem úgyszintén ismerősöm mondott meglepő dolgokat, és talán nem célszerű, ha mindet elmondom ezek közül, de mélyen közelít ahhoz az állásponthoz, amit Takács János, az Üzleti Tanács elnöke elmondott.
Egyrészt: maga a konvergenciaprogram ugyan tűz ki célokat, és ön is sokszor visszahivatkozik a 2009-es évre, amire ez a vállalkozó azt mondta, hogy ez körülbelül úgy fog kinézni, hogy 2009-ben majd újra azt fogjuk mondani, hogy majd 2013-ra. Itt visszaköszön az, amit Takács úr is elmondott, hogy ma Magyarországon nem vizsgálta és nem is vizsgálja senki - pedig a parlamentben én magam is többször elmondtam -, hogy a legális körbetartozások mértéke ma Magyarországon 1000 milliárdra becsülhető, az illegális mérték körülbelül ugyanannyi. Magyarországot a korrupció tekintetében hátrább minősítették. Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy a jelenlegi adóspirál, ami sújtja a hazai kis- és középvállalkozásokat - itt jön be a Nógrádi Zoltán képviselőtársam által mondott elég finom szó, de én ezt egy kicsit durvábban fogalmaznám nem -, sajnos nem arra fogja ösztökélni a hazai vállalkozásokat, hogy még tisztességesebbek legyenek, annak ellenére, hogy én úgy érzem, hogy a korrupciós körbe a hazai kisvállalkozások, a nagyon picik kevésbé tartoznak bele, mert általában őket nagyon gyorsan utolérik.
Ha magában a konvergenciaprogramban ezeket a kérdéseket nem tudjuk kezelni, és ha úgy kíséreljük meg kezelni - és itt említem azt a vállalkozót, aki tegnap ezt elmondta -, hogy a kormányfő bejelenti, hogy tízezer vállalkozást fognak vizsgálni jövő évben, ma már a hazai kis- és középvállalkozásoknak az az érzetük támad, hogy ebben az országban minden hazai kis- és középvállalkozás bűnöző és bűnös. Tehát a mai viszonyok ezt sugallják számukra.
Ön nagyon sokszor visszahivatkozott Finnországra, Dániára, Svédországra. Én megkérném önt arra, hogy talán nézze meg a hetvenes-nyolcvanas évek vagy a nyolcvanas-kilencvenes évek dániai lépéseit vagy a finnországi lépéseket, hogy mit tettek ők akkor. Ugyan meghúzták a nadrágszíjat ők is, de célokat fogalmaztak meg, kemény célokat fogalmaztak meg, ezt üzenték a társadalomnak, az állampolgároknak és a vállalkozásoknak, és kőkeményen végre is hajtották. Ha mi képtelenek vagyunk azt mondani, hogy 2012 az euró bevezetése, akkor innentől fogva a gazdaság szereplői egy instabil légkörben kénytelenek a tevékenységüket végezni, mert ebben a csomagban az is benne van, hogy ha 2009-re nem sikerül, akkor majd korrigálunk, és majd lesz belőle 2011. Ezt az előbb ugyanúgy elmondta.
Magyarországon a fizetési morál - és ezt a parlamentben nagyon sokszor elmondtam - ott tart, ahol tart, nem akarok csúnya szavakat használni. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy Románia bízik abban, hogy 2007. január 1-jével az Európai Unió tagja lesz, és Románia már most képes volt arra, hogy meghatározzon egy céldátumot, hogy mikor szeretné az eurót bevezetni - mindannyian ismerjük a román politikát -, tartok tőle, hogy Románia előbb lesz az euróövezet tagja, mint Magyarország ezzel a jelenlegi állapotával és ezen jelenlegi folyamatával, amiben sajnos a kilátástalanság uralkodik el, és ez sújtja a vállalkozásokat is. Sújtja azért is, mert az elmúlt pár hónap alatt - és ez a kezdeti tendencia - Magyarországon tovább nőtt a munkanélküliség. Ön azt mondja, hogy ezzel párhuzamosan nőtt a foglalkoztatás.
A konvergenciaprogramban - és ezzel már nagyon sokan foglalkoztak - és az Európai Unión belül is van egy olyan számítás, hogy ha nem történik semmi Európában és mondjuk Magyarországon is, akkor a demográfiai csőd szélére sodródik Magyarország is. 7,5-8 millióra testálják Magyarország lakosságszámát 2050 környékére. 130
131/MM (Ékes József)
Ha nem számítom bele azt, hogy Magyarországra hányan települtek, vagy jöttek át más országokból, és ha nem számítom bele azt, hogy ma Magyarországra a határon túlról hányan jönnek át naponta dolgozni, ha ezeket kivonnám belőle, akkor az ön állítása nem fedné a valóságot, mert ezek az emberek nem biztos, hogy Magyarországon költik el a pénzüket. Ha átjön dolgozni, utána hazamegy, és ott fog vásárolni.
De ne menjünk messzebb, nézzük meg Horvátország példáját! Ezelőtt pár évvel még háború dúlt ott, és hol tart ma Horvátország? Hogyan tudta ezt megcsinálni? Nem azt mondta, hogy tessék mindenkinek meghúzni a nadrágszíjat. Mondta ő is, de mellette a saját vállalkozásai számára olyan törvényeket alkotott és prioritásokat próbált meg felsorakoztatni, hogy a saját vállalkozásai eredményesen tudnak működni, és ez az eredmény az egész gazdaságra és a társadalomra vetítve is pozitív példát hozott.
Most nagyon őszintén elmondom, hogy ezzel a konvergenciaprogrammal - sem azzal, amit előtte az ember a sajtón keresztül hallott, és most itt le is van írva - abszolút nem tudok egyetérteni. Mert ha nem vesszük figyelembe azon országokat, ahol a gazdasági növekedést tényleg úgy próbálták stabilizálni, a társadalom egészének a jólétét úgy tudták biztosítani, hogy igenis hihetetlen mértékű kutatásfejlesztést, innovációt hajtottak végre, és a saját termékpiacuk érdekében valóban olyan belső törvényeket hoztak meg, amelyek kizárták annak az esélyét, hogy adott esetben mondjuk Magyarországot úgy tekintsék, hogy mint átmeneti országban megpihenve, a tőkéjüket összeszedve, utána másutt befektetve tovább tudják vinni, vagy olyan termékeket hoznak be az országba, amik a hirtelen, gyors nyereséget biztosítják - és biztosan nem Magyarország állampolgárai számára -, és az egészségmegőrzést vagy annak a megóvását szolgálják, tehát ha ilyen engedékenyek vagyunk, és úgy hisszük, hogy csak a megszorításokon keresztül lehet bevételeket elérnie ennek az országnak, akkor ez egy óriási nagy tévedés.
Ezt mondom azért, mert nekem visszacseng a fülembe a tavalyi évi adócsökkentési programban az ön által elmondottaknak a hosszú távú prioritásként történő megjelenítése. Ma sajnos ebben a konvergenciaprogramban nem ez köszön vissza.
Azt kérném öntől, miniszter úr, visszagondolva a régi ismerősére, hogy talán le kellene ülni azon kis-, egyszerű vállalkozásokkal is egyeztetni, amelyek most ilyen terhet kapnak, ami kapcsán nem biztos, hogy mondjuk 3-4 hónapot ki fognak bírni. Ezt üzente az ön régi ismerőse.
ELNÖK: Miniszter úr, mit üzen vissza a kedves ismerősnek? (Derültség.)
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Üdvözlöm a régi ismerősök között, bárki is volt természetesen. Örömmel találkozom mind a mai napig mindazokkal, akikkel együtt voltunk vállalkozók, és együtt csináltuk mondjuk a kamarai munkát vagy sok minden mást. Én azt gondolom, alapvető felfogásban ma sem vagyok más, mint akkor voltam, a felelősségem ma más természetesen.
Három megjegyzésem lenne. Képviselő úr, ha önök egyet tudnak velünk érteni abban, hogy csináljuk meg hamarabb, tűzzünk ki egy gyorsabb dátumot, és emellett érvel mindenki, és ezt nem kritikailag fogadják, és nem úgy interpretáljuk, hogy persze a gyorsabb dátumhoz nagyobb megszorításra van szükség, hogy persze akkor hamarabb kell megszüntetni az árkiegészítéseket satöbbi, akkor én nagyon szívesen veszem ezt. Azt kell mondjam, hogy én abban a pillanatban, mihelyst Magyarországon a politikai erők egy ilyen irányú egyetértésben partnerek, én ezt örömmel teszem meg.
De akkor ne azt keressük a másikban, hogy persze, ha gyorsabban csináljuk a programot, akkor ebben és ebben kell keménynek lenni. Egyszer meg kell csinálni. Nem fogja Magyarország megúszni. Hogy most nekünk adatott meg az a kötelezettség, kvázi lehetőség, hogy ezt megcsináljuk, az egy dolog. De szerintem ez a felelős gondolkodás, ebben lépni kell.
A második dolog. Valóságos probléma a körbetartozás, ezt egy percig nem fogom vitatni. Tettünk annak érdekében néhány lépést, hogy ennek a súlya, aránya, nagysága csökkenjen Magyarországon - nem biztos, hogy ez elégséges. Még tovább kell ebben a dologban is lépni, úgy vélem.
Az észak-európai országok példájából kiindulva azt gondolom, hogy akkor, amikor nadrágszíjszorításról beszélünk, akkor azért célok megfogalmazására is sor kerül ezzel párhuzamosan. Én nem látom azt, hogy céltalan lenne a dolog.
Hogy nem vázolunk fel ebben a programban egy ilyen nagyon szép jövőt, egy nagyon szép távoli gyönyörűséget, ennek az az oka, hogy ez egy szigorú pénzügyi szemlélettel rendelkező személyek által elbírálandó program. Ha a program minél nagyobb része tartalmaz szép jövőt, annál kevésbé hiteles számukra. Ez egy valóságos dilemma volt menet közben, hogy mennyit szabad ebből és mennyit szabad másból szerepeltetni a programban.
Az utolsó dolog. Én hiszek abban, képviselő úr, hogy Magyarországon lesz még adócsökkentés, Magyarországon lesz lehetőség arra, hogy az egyensúly helyreállása kapcsán ismét dönthessünk arról, hogy egy hasonlóan nagy adóterhelési szint mellett milyen módon lehet átalakítani Magyarországon a munkát, az élőmunkát terhelő adókat, a tőkét, illetve a forgalmat terhelő adókat. Azt gondolom, ez egy valóságos kihívás Magyarország szempontjából.
A magyar versenyképesség miatt ezt meg is kell tennünk. Szerepel is, ha jól emlékszem, a 13. oldal lapalján erre vonatkozóan egy bekezdés. Eléggé nehezen kialakult mondat az, sokszor írtuk át annak érdekében, hogy a tartalma pontos legyen. Szerintem most elég pontos a tartalma ennek a szövegnek, ami benne van. Ezért azt gondolom, hogy ezt mi szeretnénk megcsinálni. Én mindent el fogok követni annak érdekében, hogy egy ilyen típusú munka abban a pillanatban, mihelyst az egyensúly közelébe kerül az ország, kész döntési javaslatokkal rendelkezzen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Megpróbáltam mélységében is belegondolni abba, amit ön mondott. Nem érintette a korrupció kérdését.
Pontosan a hazai kis- és középvállalkozások jelenlegi tőkejuttatása, jelenlegi versenyképességének a megteremtése a kérdés. Ebben Kóka úr is vitatkozott a Tudományos Akadémia elnökével, hogy ma Magyarországon az alapkutatások micsoda fantasztikus példákat tudnak a világ számára is adni, mutatni, viszont az innovációba nem tudjuk visszaforgatni ezt. Én nemcsak a körbetartozásokról beszéltem, hanem a korrupcióról magáról.
És nem véletlenül mondtam azt, hogy egy kisvállalkozás kevésbé él ezzel a lehetőséggel, egy kisvállalkozás elszenvedője a korrupciónak. És addig, amíg ezeket a dolgokat törvényileg nem tesszük helyre - és itt mondom azt, hogy a körbetartozás kérdésében az önök által felvázolt dolog nagyon kevés.
Mi ezt a tavalyi vitában is több alkalommal elmondtuk, hogy Németországban ugyanezt az időszakot átélték, és milyen hihetetlen kemény törvényeket hoztak annak érdekében, hogy a körbetartozásokat meg tudják szüntetni. De fel lehetne számos más ország korrupciós lépéseit is sorakoztatni, mert ma a hazai kis- és középvállalkozások szenvednek attól, és nemcsak attól, hogy további adóterheket kell elviselniük, hanem szenvednek attól is, hogy látják azt a példát, hogy mások másutt, jókor, jó helyen micsoda hatalmas összegeket tudnak a kiskapuk megkeresésével, vagy a törvények kijátszásával megtenni. És ahogy az elnök úr is mondta, hogy ha laza a törvény, akkor azt meg fogják keresni és találni.
Sajnos ma Magyarországon ezek a példák burjánzanak, és nemhogy előrébb tudnánk jutni ebben a kérdésben, hanem a visszaminősítés is azt mutatja, hogy hátrább csúszunk.
Nézzük meg a közbeszerzési eljárásokat! Ön is nagyon jól tudja, hogyan lehet helyzetbe hozni a magyar vállalkozásokat: ha alapvetően ugyanazokat a példákat próbáljuk meg a magyar törvénykezésbe is beültetni, amiket mondjuk Franciaországban megtesznek, vagy Németországban vagy Ausztriában is a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatosan.
De ugyanezt lehet mondani a közbeszerzési dolgok jelenlegi visszásságairól a helyhatóságok, tehát az önkormányzatok kapcsán is. Ön is nagyon jól tudja, hiszen kistelepülésről jött, hogy jelenleg milyen viszonyok alakultak ki. Ön is nagyon jól tudja, hogy ma a pályázatírások körül micsoda óriási pénzek és micsoda összeköttetések futnak, leledzenek, ígéretek, ígérvények, sokszor az ön nevére, vagy a miniszterelnök nevére is visszahivatkozva - nem mint régi vállalkozóról beszélek, hanem vannak ilyenek, ezeket ön is visszahallja -, hogy úgy mennek oda a pályázatírók, hogy: "igen, nekem jó ismerősöm Veres János pénzügyminiszter", és ezzel biztatják adott esetben a települést vagy a vállalkozást. 140
141/Cz(Ékes József)
De nem akarok ebbe annyira belemenni. Tehát, ha itt nem tudunk önmagunk olyan törvényeket megalkotni, és olyan határozott lépéseket megtenni, akkor a mostani szigorítások egészen biztos, hogy abba az irányba fognak hatni és elmozdulni, hogy az idáig még nem visszaélő kisvállalkozások is kénytelenek lesznek azokat a lépéseket megkeresni, amit úgy hívunk a törvényben, hogy kiskapu. Ez maga után fogja vonni azt - és ne legyen igazam, miniszter úr -, hogy év végére a jelenlegi 7,3 százalékról megközelítőleg 7,8 százalékra fog felmenni a munkanélküliség.
Sokszor elmondtuk a parlamentben is, és jómagam is nagyon sokszor elmondtam, hogy talán komolyabban kellene venni az ellenzéket, talán komolyabban kellene venni a többpárti egyeztetéseket is, hiszen az elmúlt négy év folyamán - jómagam is részt vettem több többpárti egyeztetésen - nagyon sok esetben úgy jöttünk ki, hogy igenis pozitív eredményekkel. De ezeket nem úgy kell csinálni, hogy a sajtót odahívom, és megpróbálom az ellenzéket lejáratni, hanem ezt komolyan kell venni, ha kell, ha szükséges, több napon keresztül leülve, és mondjuk az Üzleti Tanács szakértőit is bevonva ebbe a kérdéskörbe, több véleményt meghallgatva kellene úgy kompromisszumra jutni, mint ahogy Írország, Dánia vagy akármelyik másik ország ezt meg tudta csinálni a saját nemzete érdekében.
A másik pedig, hogy ezek a törvények nem a demográfiai helyzet javulását fogják előidézni, hanem abba az irányba fognak tendálni, amit az Európai Unió is Magyarország számára megsaccolt. Ne legyen igaza az Európai Uniónak!
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Valóban, képviselő úr, én kistelepülésről jöttem, oda is megyek vissza, tehát ilyen szempontból én azt gondolom, hogy nekem szembesülni is kell a valósággal nap mint nap vagy hétvégenként. Fontos számomra, hogy ugyanakkor a realitás talaján is maradjak ennélfogva.
A korrupciót csak azért nem említettem, mert egyetértek önnel. Én azt gondolom, hogy amit lehet ebben az ügyben, én a magam részéről megtettem. Ha én tudom azt, hogy az én nevemre hivatkozik valaki, higgye el, hogy felhívom, hogy rám ne hivatkozzon senki. Mindvégig gondosan vigyáztam arra, hogy ha még javaslatot is kérnek tőlem, hogy ugyan ki készíthetne jót, akkor hármat mindig mondtam, tehát sose mondtam azt, hogy egyvalaki jó pályázatot készít - már amikor az elmúlt 10 évben ilyeneket kérdeztek tőlem -, hanem mindig több javaslatot tettem mindenkinek, hogy még a lehetőségét se adjam meg annak, hogy valaki félreértse a helyzetet.
Én a többpárti egyeztetésnek olyan szempontból híve vagyok, ha az nem médiacélt szolgál, hanem tartalmi kérdéseket. Szerintem lesz esély arra, hogy a következő időszakban megmutassák a magyar politikai erők azt, hogy tudnak-e, akarnak-e együttműködni ilyen jellegű, valamennyiünk számára fontos kérdésekben. Miután elhangzott a költségvetési bizottság ülésén is erre vonatkozó fölhívás, én azt gondolom, nézzük meg, mekkora komoly szándékot is takar ez a felhívás. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szűcs Erika képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy gondolom, miniszter úr mindenre nagyon szakszerű és kimerítő választ adott, én néhány dologra mégis szeretnék reflektálni erről az oldalról, hallgatva ellenzéki képviselőtársaimat.
Először is: én nagyon örülök annak, hogy végül is abban konszenzus alakult ki, és ezt tudjuk közösen kommunikálni, hogy Magyarországnak az az érdeke, hogy az elkészült konvergenciaprogramot elfogadják. De, ha Ékes képviselő azt mondta, hogy jó lenne, ha komolyan vennénk az ellenzéket, akkor én azt gondolom, hogy jó lenne, ha az ellenzék is komolyan venne bizonyos kijelentéseket és annak a következményét.
Ebből a vitából számomra az derült ki, hogy egyetértenek azzal, szükségesnek tartják, hogy egy Brüsszel által elfogadható konvergenciaprogram készüljön, de nem értenek egyet magával a konvergenciaprogrammal. Tehát arra lehet számítani, hogy a törvényhozásban nem fogják támogatni a konvergenciaprogramot megvalósító törvényjavaslatokat, azaz politikai célként azt tűzik ki, hogy ne teljesüljön a konvergenciaprogram, ami viszont pontosan arra adna lehetőséget, amivel mint kockázattal éppen önök példálóztak, hogy akkor megvonják a támogatásokat. Tehát én azt gondolom, hogy ez a gondolatmenet vagy ez a gondolati rendszer nem tartható. Szerintem ennél egy picit árnyaltabbá kell tenni a véleményt, és talán segít ebben önöknek is az, ami nekem a korábbi időszakhoz képest kormánypárti képviselőként egy jobb közérzetet biztosít, hogy szakmai körökből egyre több az olyan jelzés, amely úgy fogalmaz erről a konvergenciaprogramról, hogy reális a helyzetértékelés, helyesek a célok, és a kritika alapvetően az intézkedések irányát, mértékét, időbeli ütemezését, azok hatásainak a kimunkáltságát kifogásolják.
Számomra az is megnyugtató, hogy a benyújtott konvergenciaprogram alternatívákat is felvázol, tartalékokról is beszél, tehát megfelelő mozgásteret ad azoknak a változásoknak a kivédésére vagy azokhoz való alkalmazkodásra, amelyek nem Magyarországtól függenek, hanem világgazdasági összefüggések, vagy olyan autonóm szereplőktől, mint a vállalkozások, amelyek ki tudja még, hogy pontosan hogyan fognak reagálni ezekre az intézkedésekre.
Azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a konvergenciaprogram azért is kelt ilyen közfigyelmet, mert a költségvetési és pénzügy-politikai számsorok mögött - ahogy miniszter úr mondta - még soha ilyen konkrét intézkedések, célok, szándékok nem fogalmazódtak meg. Ami számomra ebből a vitákból hiányzott, hogy ezekről kevés szó esett, márpedig a dolog lényege ez.
Elméleti vita alakult itt ki arról, hogy a gazdasági dinamizálás a helyes irány, vagy a konvergenciaprogramban bemutatott mixe a bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedéseknek. De azért e mögött egy sokkal súlyosabb politikai feladat húzódik meg, amelyet éppen az Üzleti Tanáccsal való tavalyi találkozáson fogalmaztak meg egyöntetűen az önök képviselői, hogy Magyarország számára most az aktuális és legnagyobb feladat nem feltétlenül a gazdaság direkt eszközökkel történő ösztönzése, hanem az államháztartás, a nagy elosztórendszerek rendbetétele és reformja. Hiszen 2000 óta az Orbán-kormány, a Medgyessy-kormány és a Gyurcsány-kormány is járulékcsökkentési és adócsökkentési politikát folytatott. Ezeknek az eredményei azonban a másik láb, az államháztartás rendbetétele nélkül nem hoztak átütő eredményt. Az igazi nagy politikai feladat pontosan ott van, amikor azok az intézkedések sorjáznak, amelyek az egészségügy, a közoktatás és a nyugdíjrendszer átalakításának sürgető, megkerülhetetlen feladatait jelentik. Azt gondolom, számot kell vetnünk azzal, hogy nem tudunk kinőni ebből a hiányból gyorsabb növekedéssel, nem lehet megúszni ezt, és igazából a politikai elit felelőssége az, hogy ebben próbáljon meg közelíteni egymáshoz, és erről itt ma egyetlen szó nem esett. Pedig a mi feladatunk és felelősségünk igazából most ez.
Azt gondolom éppen emiatt, meg amiatt, hogy fogunk még konvergenciaprogramot benyújtani - a kormány félévente el akar számolni -, ha a következő fordulóra sor kerül ebben a témában, akkor ezek legyenek azok a kérdések, amelyekről beszélünk, hogy hogyan lehet, amit Ékes képviselő úr mondott, a demográfiai problémákkal megküzdeni, hogy hogyan lehet az egészségügy krónikus, 16 éve meglévő problémáin úrrá lenni, és nem folytatom tovább. Azt gondolom, nekünk éppen úgy ez a felelősségünk, és figyelni kell arra, amit önök mondanak, mint ahogy önöknek is ezt komolyan kellene venni, hiszen az Üzleti Tanács és minden egyes társadalmi képviselő azt várja és kívánja, hogy olyan konszenzus jöjjön létre, amely nemcsak egyetlenegy elemére szűkül az ügynek, hogy Brüsszelben fogadjanak el végre egy konvergenciaprogramot, hanem ciklusokon átívelő politikai egyetértés alakuljon ki alapvető társadalmi kérdésekben, hogy kiszámítható legyen az irány, hogy merre van, és kinek mi a feladata ebben. Köszönöm szépen, elnök úr.
150
151/MM
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Egyetértek az utolsó gondolattal, ami a cikluson átívelő politikai gondolkodás voltának igényét megfogalmazza.
Én is úgy gondolom, hogy erre szükség van, csakúgy, mint az elsőként megfogalmazott gondolatra, nevezetesen a program elfogadása természetesen egy tartalmi elfogadást is kell, hogy jelentsen valamennyiünk számára. Nevezetesen a programban szereplő intézkedések majdani részletekig megtörténő elfogadása, a megállapodás, ennek a tudomásul vétele, mert meggyőződésem szerint az csak egy lépés, hogy október 10-én mit mond ki a miniszteri tanács.
A következő lépés az, hogy a parlament milyen döntéseket fog hozni októberben, novemberben, decemberben, és hogyan fognak mindezek megvalósulni a következő évben, 2007-ben. Még egyszer mondom, akkor van esély egyébként az ellenzék által forszírozott gyorsabb ütemű eurócsatlakozásra, hogyha egy kifejezetten jó 2007-es költségvetési évet tud teljesíteni a magyar gazdaság. Ehhez pedig az kell, hogy a reformok gyorsan és mélyrehatóan történjenek meg azokon a területeken, amelyeket nagyjából közösen azonosan látunk.
Tudom, hogy a módszerekben van különbség közöttünk, de hogy mely területeken kell reformot végrehajtani, szerintem azt azonosan is látjuk. Köszönöm.
ELNÖK: (Szűcs Erikához.) Képviselő asszony? (Szűcs Erika nemet int.) Köszönöm szépen. Több jelentkezőt most nem látok, ezért engedjék meg, hogy én is elmondjam a véleményemet!
Gondolom, nem fogok meglepetést okozni, hogyha azzal kezdem, hogy az összes szavazatommal - ebből egy van, de a pártom képviseletében - támogatni fogom ezt a konvergenciaprogramot, amiről tudni kell, hogy itt minden kompromisszum eredménye.
Az érthető dolog, hogy a két koalíciós párt prioritásai mások lehetnek sok tekintetben. Úgy érzem, a létrejöttekor ez egy elfogadható kompromisszum mind a két párt számára.
Nagyon sokat beszélünk a vitában a konszenzus szükségességéről. És amikor Írország példáját felhozzuk, akkor persze elfeledkezünk arról, hogy Írországban pont arról volt konszenzus, hogy a költségvetést nem engedik elszállni. És nem volt egy óriási nyomás a mindenkori kormányon arra, hogy állandóan növelni, növelni, növelni a kiadást, és eközben csökkenteni a bevételt is, hanem csökkenteni a bevételt, az adókat, és közben a kiadásoknál is nagyon fegyelmezettnek lenni.
Abban, hogy ilyen helyzetbe kerültünk, én azt hiszem, hogy tényleg megosztott a felelősség. Ebben még a saját pártomnak a felelősségét is látom, mert a száznapos program, amely szociálisan indokolt volt, és mindenki úgy érezte, hogy helyes dolgot teszünk, ez mind-mind hozzájárult ahhoz, ellenzéki támogatással annak idején, hogy a költségvetés kiadási oldala így elszállt.
És amit én nagyon rossznak tartok a magyar politikában általánosságban, hogy kialakult egy olyan paradigma, hogy a politikai pártok abban versenyeznek, hogy ki ígér több kiadást. És leginkább a 2002-es választási küzdelem volt az, amelyik belehajszolta a politikát abba, hogy még többet költeni, még többet költeni, még többet költeni. És ez ide vezet.
És hogy ha konszenzusról beszélünk, akkor a konszenzus számunkra - szerintem irányadó országban - pontosan azt jelenti, hogy kedves barátaim, a politika ennél komplikáltabb, minthogy ki tud többet ígérni ennek, annak és amannak.
És ha ezt a mai vitát tekintem alapul, ahol egyetértés van abban, hogy minél előbb el kellene az euróhoz jutni, és nem véletlenül mondtam a felvezetőmben, ezzel mindenki egyetértett, hogy egy ilyen helyzetben vagy a kiadásokat csökkentem, vagy a bevételeket növelem, vagy pedig a kettő kombinációját. Ezt senki nem vitatta, nem is könnyű egyébként vitatni.
De az egyes hozzászólásokban mit hallok? Megnyomorítják a népet. Ez mit jelent? Az adók növekednek, a kiadások csökkennek - ez szörnyűség, ezt nem lehet tenni. És még javaslatok voltak arra, hogy lehetne a kiadásokat még itt növelni, meg ott növelni, a vállalatokat feltőkésíteni - erre majd szeretnék egyébként visszatérni egypár perccel később. Tehát az ötletek a konkrétumok szintjén: bevételcsökkentés és kiadásnövelés, ami csak fokozná a mai egyensúlytalanság tarthatatlanságát.
Borzasztóan nehéz - elnézést kérek - komolyan venni az ellenzéket, bár szeretném, mert tényleg jó lenne ebben egy konszenzus. Hogy ha egyetértünk abban , hogy igen, a kiadásokat csökkenteni kell, és legalább ideiglenesen a bevételeket növelni, akkor ebben futnánk versenyt egymással, hogy kinek van jobb ötlete mondjuk a költségek csökkentésére vagy a bevételek növelésére.
Sajnos most ment el Nógrádi képviselő úr. Arról beszélt, és nekem nagyon rokonszenves volt, amit mondott, hogy a bevételeket úgy is lehet növelni, hogy ez dinamizáljon, és ne visszafogjon, mert egy ilyen aggály - ezt valóban hallhattuk - megfogalmazódott számos szakértő részéről, hogy a mostani adónövelések nem dinamizálnak, hanem visszafognak. És én nagy örömmel hallottam volna, hogy mire gondol, mi legyen azzal a bevételnöveléssel, tehát adóemeléssel, ami nem visszafog, hanem dinamizál? Azonnal mögé állnék és mondanám, hogy igen, csináljuk ekképpen.
De ezek így csak lózungok maradnak, és borzasztóan nehéz valami mögé állnom, amikor az a maga konkrétumában nem hangzik el. Úgy érzem, a mai vitát eléggé jellemezte ez a dolog, hogy egyetértünk abban, hogy mit kellene csinálni általánosságban, de semmilyen konkrétumban, sőt ellenkezőleg, a konkrétumokban ezeknek az ellenkezőjét mondják.
Felmerült a mai vitában egy nagyon fontos kérdés, ami nem tartozik pontosan ide, a mai napirendhez, ez a bizonyos debreceni dolog. Én fontosnak tartottam, hogy felmerült egyébként ez a vita, és én nemcsak örültem, hanem fontosnak is tartottam azt, hogy a miniszter úr elmondta, hogy mit mondott és hogy mit nem mondott.
Azért tartom ezt fontosnak, bár közvetlenül nem a konvergenciacsomaghoz kapcsolódik, mert úgy érzem, hogy a demokratikus alapértékeinkről van szó. És hogyha bármelyik politikai erő vagy politikus azt mondaná kormányon, hogy kiszárítjuk az ellenzéki önkormányzatokat, akkor szerintem ennek valóban a legsúlyosabb politikai következménye kell, hogy legyen. És hogyha a miniszter úr ezt cáfolta, ezt megköszönöm, és fontos, hogy cáfolta.
Megjegyzem, volt korábban hasonló, ilyen tartalmú kijelentés, aminek nem lett politikai következménye, hacsak nem az, hogy a választásokat az illető elvesztette. Tehát ezek a viták nem tartoznak ide, de szerintem fontosak a magyar demokrácia szempontjából.
Ékes képviselő úr - bocsásson meg, hogy az ön hozzászólásával is szeretnék foglalkozni! Azt mondja, hogy: a kiskapukat keresi a magyar, és a hozzászólásában csak kiskaput keres, amikor azt mondja, hogy hozzunk olyan törvényeket, hogy a magyar vállalkozót hozzuk helyzetbe. A magyar közbeszerzési törvény, ha nem is a fordítása, de lényegében megfelel az európai uniós irányelveknek.
Az Európai Unió arról szól, hogy egy közös piac van, és nem nemzeti vállalatok vannak, hanem közös piac van. Megjegyzem, hogy ha nemzeti vállalatokat előnybe hozunk, akkor annak az árát, a kisebbik versenyét - az a vállalkozó jól jár - az adófizetők persze megfizetik valahol, de lám, keressük a kiskapukat.
Azt mondja, hogy Magyarországon a tőkét hozzák-viszik. Aki ezt mondja, nem érti az Európai Unió lényegét. Igen, ezt jelenti a közös piac, hogy a tőkét hozzuk-visszük, és mi is Montenegróban vásárolunk bankot, és ha már nem jó, akkor továbbállunk. És ott is lesz majd valaki, "gászpágyin" az az úr, "gászpágyin" Ékes, aki azt mondja, hogy ezek a magyarok hozzák-viszik a tőkét. Ilyen ma a világ.
És szerintem, ha ezt kétségbe vonjuk a nyilvánosság előtt, akkor a magyar közönség előtt kétségbe vonjuk az Európai Unió alapelveit. A verseny jó, a verseny hasznos, és teremtsünk olyan piaci feltételeket, hogy inkább hozzák, mint vigyék, és ha hibázunk, akkor persze viszik, de ezt adminisztratív módon megakadályozni szerintem életveszélyes dolog.
Tehát ne keressük a kiskapukat! Ha Magyarországon belül szeretnénk a kiskapukat felszámolni, akkor ne keressük Magyarország kiskapuit a világpiaci versenyben és az Európai Unión belül.
És azzal szeretném befejezni, hogy a miniszter úr felajánlotta a készségét, hogy a kormányülés előtt még befogadnak gondolatokat, ezért hadd mondjak három ilyet.
Az első, ha már a kiadáscsökkentésekről van szó, és itt elég régi vita volt, hogy hol feszít legjobban a költségvetés kiadási oldala. Részben a 2002-es választási kampány - erről beszéltünk - hajtotta bele a politikát a 13. havi nyugdíjba. Nem véletlen, érdekes módon, a legutolsó kampány már 14. havi nyugdíjról is beszélt volna, amitől teljesen gallyra ment volna a költségvetés. Én teljesen megértem azt, hogy ezt visszavonni már nem lehet, tehát amit a miniszterelnök úr erről mondott, az számomra szociális alapon elfogadható, teljes mértékben. De az a kérdés mégiscsak felmerül, hogy nem lenne-e érdemes azt megfontolni, hogy a 13. havi nyugdíjat beépíteni a 12 havi nyugdíjakba, elosztva, hogy kapják meg, akik eddig megkapták. De ennek olyan jelentősége lenne, hogy a későbbiekben nyugdíjba lépők azért ezt a magyar költségvetés által nagyon nehezen, vagy inkább nem vállalható 13. havit a jövőben megkapják. Mondom ezt, aki magam a közeljövőben a nyugdíjba lépők sorát fogom szaporítani. (Dr. Veres János: Csak nem?) Öregszem, miniszter úr, öregszem.
Tehát úgy gondolom, ezt érdemes lenne megfontolni, ami a mai helyzeten nem segít, de a következő évek nyugdíjfeszültségein talán segíthet.
A második megjegyzésem: az ingatlanadó. Én ezt most hallottam, tehát nem olvastam el kellő figyelmességgel az anyagot, hogy itt különbségtételt terveznek a lakáscélú és nem lakás célú között. Jó, ha nincs ilyen, mert én azt gondolom az ingatlanadóról - szomorúan tudomásul véve azt a hátrányos dolgot, hogy ez egy adózott jövedelemből megvásárolt vagyontárgynak az adóztatása -, hogy nem véletlenül van nagyon sok országban ingatlanadó. Ha arról beszélünk, hogy szélesítsük ki, mert nagyon sokan mentesülnek - az ingatlanadó alól elég nehéz mentesülni. Tehát ilyen módon szerintem ez egy jó elképzelés, és minél szélesebb körre terjed ki, annál alacsonyabb lehet maga az adó mértéke, de mégis úgy érzem, hogy ez tudná a bevételeket ilyen módon és viszonylag igazságosan növelni, hiszen gondolom, ez az ingatlan nagyságához kapcsolódna alapvetően.
A harmadik megjegyzésem az adókkal kapcsolatos. Nyilván mindenki tudja ebben a teremben, hogy egy olyan pártot képviselek, amely számára az adócsökkentés rendkívül fontos. Mi most tudomásul vettük, hogy még ennél is fontosabb az egyensúly. De nagyon jó lenne, ha nem arról kezdenének el zajlani a viták, hogy meddig nem lesz adócsökkentés, és mettől kezdve lehet majd adócsökkentést csinálni. Ezt most nemcsak azért mondom, hogy ez ne okozzon a két koalíciós párt között feszültséget, hanem azért is mondom - és erről beszéltem a bevezetőmben -, mert van egy olyan magyar paradigma, hogy ha van költségvetés, akkor osztogassunk megint. Amit én nem szeretnék, hogy ha most egy nehéz időszakon túlleszünk, és a költségvetési egyensúly helyreáll, akkor megint a bármilyen színű kormányra egy olyan nyomás fog helyeződni, hogy akkor tessék, megint osztogassunk, és akkor a 15. havi nyugdíjnál leszünk szép lassan.
Ha lenne a konvergenciaprogramban egy elkötelezettség arra, hogy amint az egyensúly helyreáll, nem a kiadási oldal növeléséhez, hanem a bevételi oldal csökkentéséhez fog hozzányúlni; nem biztos, hogy az adócsökkentés a megfelelő szó, lehet, hogy az adóegyszerűsítés lenne a jó szó, erről sokat beszéltünk az Európai Üzleti Tanáccsal, hogy túl sokfajta az adó, nehéz ezeket nyomon követni, tehát egyszerűbb lenne, mert minél egyszerűbb az adó, valószínűleg annál piacbarátabb, és akkor jobban is lehet látni, hogy melyek lennének azok az adók, amelyeknek a csökkentéséhez hozzá lehetne nyúlni. Nem mondanék ebben dátumot, évszámot, hogy mikor. Minél előbb, annál jobb.
Ha mindezt meg tudja fogadni, és esetleg pozitív megjegyzéseivel a kormányülés elé terjeszteni, akkor az engem nagyon nagy elégedettséggel fog eltölteni.
Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm az elnök úr véleményét. Azt gondolom, hogy abban közöttünk véleménykülönbség nincs, hogy bevételnövelés és kiadáscsökkentés kombinációjával lehet elérni a megfelelő eredményt. Szerintem alapvető véleménykülönbség közöttünk abban sincs, hogy hogyan is kell a közbeszerzéshez viszonyulni. Azt tudom mondani, hogy természetesen mindent megtettünk az elmúlt időszakban annak érdekében, hogy másfajta szabályokkal, nem a közbeszerzés általános szabályainak módosításával, de lehet olyan pályázatokat kiírni, amelyek könnyebben teljesíthetőek Érdről - ha jól emlékszem, ez volt a városnév -, mint Bonnból, és akkor csak ennyit mondtam. Én azt gondolom, ebben közöttünk véleménykülönbség érdemben itt nincs, szerintem az általános szabályokat szigorúan be kell tartani.
A három konkrét javaslatról. Az első javaslat megfontolását megígérem, a beépítését nem tudom megígérni. A dolgot fölvetjük, hiszen napirenden van a nyugdíjreformmal kapcsolatos sok kérdés, ennek részeként a megvizsgálását meg tudom ígérni.
A második kérdésben fölvetett gondolat része a mi elgondolásunknak. A mostani szándékunk szerint a javaslat a parlament elé fog ebben az évben kerülni, és ott ez meg is valósulhat, ahogyan most az elnök úr megfogalmazta az ingatlanadó kapcsán.
A harmadiknál pedig a szövegszerű, módosított javaslatot mondom, mert tudom, hogy a kiküldött anyag a mai nappal módosult. Ez pedig nagyjából úgy szól, hogy az adó- és járulékrendszer szerkezeti újragondolására, a munkát terhelő adók és járulékok súlyának csökkentésével párhuzamosan a munka költségét nem növelő, indirekt és vagyoni típusú adók részarányának növelésére szükség lesz. Azt gondolom, azt, ami itt elhangzott, ez nagyjából kielégíti. Évszámot nem fog tartalmazni a mondat környéke, mert nem látom azt, hogy szabad lenne bármilyen évszámot tartalmaznia. Ugyanakkor egy, a gazdaság egész adóterhelését érintő arányváltozást szerintem mind ellenzéki, mind kormánypárti oldalon elfogadnak, szükségesnek tartanak. Ez nagyjából fogalmazná meg az irányát ennek a változásnak a következő időszakban. Mi most úgy gondoljuk, hogy ez a most kialakult adóterhelési szint környékén valósulhat meg Magyarországon ezzel a mostani lépéssel, ami lényegében megegyezik a 2000-essel, tehát nincs közötte érdemi különbség.
Tudom, hogy nem mind a három kérdésre adtam pozitív választ, de ha másfélre sikerült, akkor én meg vagyok magammal elégve, elnök úr. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Nem vártam egy olyan választ, hogy mind a hárommal egyenesen rohanok a miniszterelnök úrhoz, és megmondom, hogy különben nem csinálom tovább. Tehát ez így rendben van, a jó szándékot megköszönöm. Nyilván a kormány kollektív bölcsessége hozzá fog segíteni, hogy ezekben lépjünk előbbre, úgyhogy én nagy örömmel vettem ezt a választ. Több hozzászólót nem láttam.
Még meg szeretném kérdezni Takács urat, hogy az elhangzott vitának bármely eleméhez kíván-e valamit mondani, mielőtt a bizottság döntésre jutna. (Jelzésre:) Tessék parancsolni!
TAKÁCS JÁNOS, a Magyar Európai Üzleti Tanács soros elnöke: Egy-két pontosítást szeretnénk tenni. Elnök úr, én azt hiszem, hogy csak rosszul értettem, de azt mondtad, hogy a széles körű társadalmi konszenzus nem jöhet létre a politikai erők közötti konszenzus nélkül. Mi se így gondoltuk. Mi a széles körű társadalomba természetesen beleértjük a politikát, sőt úgy gondolom, hogy a kormány vagy a kormánypártok oldaláról kell elinduljon a szándék, amit aztán persze mindenkinek egyeztetések után el kell fogadni, így alakul ki egy konszenzus. Mi is így gondoltuk.
Én is nagyon sajnálom, hogy Nógrádi Zoltán képviselő úr már nincs itt, hisz azt mondta, hogy csak a céldátum vonatkozásában van vita, hogy mi azt mondjuk, hogy jó az, ha nincs céldátum. Mi ezt abszolút nem mondjuk. Mi csak azt mondtuk, úgy is fejezzük be az "Út az eurózónához" fejezetet, hogy a siker kulcsa egy szakszerű, reális, hiteles és következetesen betartott terv. Tehát azt mondjuk, hogy ha valaki most leírná valahol, hogy 2010-ben lesz euró, de e mögött nincsen semmi, vagy van egy terv, de az nem hiteles, akkor inkább legyen egy olyan, hogy 2012. És itt már Ékes képviselő úrral vitatkoznék, hogy a 2012 instabil. Nem biztos. Ha a 2012-es dátum mögött egy hihető terv van, és van egy másik variáció, a 2010, de senki nem hiszi el, akkor a 2012-es stabilabb, mint a 2010. Gondolom, hogy egyetértünk, csak kicsit másként fogalmaztunk.
Több kiigazítást nem tennék, csak azon reményemet fejezem ki, hogy elnök úr, egyetértesz majd azzal a levéllel, amely valahol már a postádban lehet, amiben felajánljuk azt, hogy találkozzunk, beszéljünk ezt meg, és akkor majd beszélünk olyan dolgokról, mint például a korrupció, vagy arról, hogy a korrupció és a protekcionizmus mennyire egymáshoz kapcsolódó fogalmak, a két jelenségnél sok a közös vonás, és a tartalmi gyökér is ugyanaz, és a protekcionizmus felszámolása nélkül a korrupció csökkentése területén csak szerény eredményeket lehet elérni. Ezt tőlem okosabb kollegáim írták a Magyar Európai Üzleti Tanácsban, hisz szerencsére én olyan iparágban dolgozom, ahol engem csak indirekt módon, de indirekt módon érint a korrupció, hiszen azt is leszögeztük, hogy végeredményben megállapítható, hogy mindenki, az üzleti és a magánélet valamennyi szereplője csak vesztes lehet abban a társadalomban, ahol a korrupció elfogadott gyakorlatnak minősül. De majd részletesebben is vitatkozhatunk erről.
Még egy dolgot. Nem szeretnék Nógrádi képviselő úr nevében szólni, természetesen nem is tudok, de feltetted azt a kérdést, elnök úr, hogy az államháztartás bevételének növekedése hogyan lehet dinamizáló. Én azt hiszem, hogy nem lehet. Ilyen nincsen. Az, hogy növeljük az adókat, nem dinamizáló. De lehetnek dinamizáló intézkedések, amelyek a bevételt növelik. Ilyen lehet a jogi környezet egyszerűsítése, tisztába tétele, például az adótörvények, amiről beszéltetek, beszéltünk. Ilyen lehet a bürokrácia leépítése, az infrastruktúra fejlesztése, persze ez már valamiféle költségekkel jár. Tehát én úgy értem, hogy akkor több adózó lesz majd itt, ők jobban érzik magukat, többet adóznak, így a dinamizáló intézkedések majd növelik a bevételeket. Én erre gondoltam. Ez volt részemről az utolsó megjegyzés. Köszönöm szépen, hogy itt lehettem.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Szívemből beszélt. A levél bevonása nélkül már most felajánlom, hogy keressünk egy időpontot, amikor a tanács és a bizottság között folytatjuk a korábban megkezdett és általam sikeresnek ítélt dialógust. A zárszó a miniszter úré, ha kíván vele élni.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen a bizottság figyelmét, a véleményeket. További jó munkát kívánok mindenkinek!
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Bizottság! Előterjesztettem a bizottságnak egy állásfoglalás-tervezetet, nem egyedüli szerzőként, hanem társzerzőm is van Szűcs Erika képviselő asszony személyében. Nem szeretnék most a mondatokról vitát nyitni. Ha a frakciók részéről valaki elmondaná a véleményét magáról a szövegről, akkor ennek nincs akadálya, utána szavazunk a szöveg egészéről. Módosító indítványokat ne tegyünk, mert annak nincsen értelme. (Jelzésre:) Először Pelczné Gáll Ildikóé a szó.
170
171/MM
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagy figyelemmel hallottam és hallgattam is az utolsó 15-20 percet, mintegy újra átélve az előző két órát. Úgy érzem, hogy újra visszaértünk két órához, hiszen semmi másról nincs szó, minthogy az ellenzék nem tudja elmondani a saját véleményét, nem konkrét.
Beszéltünk volna mi konkrétumokról, képviselő asszony, hogyha ebben a konvergenciaprogramban konkrét intézkedések lettek volna, azok számszerű hatásaival. Sajnos, amíg önök ezeket nem készítik elő, mi arról tudunk beszélni, amit megkapunk.
Ami az állásfoglalást illeti, elnök úr, vannak olyan mondatai, amikkel mélységesen egyetértünk, és van egy olyan része, amivel nem tudunk egyetérteni, ennélfogva ezt az állásfoglalást sem áll módunkban támogatni. Ha megengedi, ezt a négy bekezdést végig is venném.
Egyetértünk az első bekezdéssel - nem képzelhető el Magyarország felzárkóztatása és felzárkózása sem az euróövezethez történő majdani csatlakozás nélkül. Tudjuk, hogy ennek vannak feltételei. Veres pénzügyminiszter úr ennek egy lágyabb változatát adta elő, mi az egzaktabbal is megelégednénk, amelyikben konkrét számokat mond.
Úgy éreztem, hogy ön csökkenő államadóssággal, illetve olyan kiskapuk keresésével próbál az eurózónához csatlakozni, hogy egy ilyen program elkészítése kapcsán nem pozitív értelemben értékeltem ezeket a mondatokat.
Ivanics képviselő úr kérdezett rá a kritériumokra, ön pedig azoknak a lágyabb változatáról tett említést. "A fő oka, hogy az elmúlt években..." - nyugodtan odaírhattuk volna, hogy az elmúlt hat évben, hiszen 2002-ben három kritériumnak is megfeleltünk. Így azt mondhatom, hogy az elmúlt kormányzás eredménye, az MSZP-SZDSZ-kormány munkájának eredménye, hogy a magyar költségvetés kiadásai ma ott tartanak, ahol éppen tartanak.
Valóban az állam szerepének az újragondolása kellene, ez a következő bekezdés. Erre eddig hat évük volt, most pedig kevés konkrétumot tartalmazó intézkedéssort látunk. A kormány ez irányú elkötelezettsége számomra és számunkra nem túlságosan meggyőző, ha lehet ezt mondani az anyaggal kapcsolatosan.
Ami pedig a konvergenciaprogramot illeti, valóban megtárgyaltuk a mai napon, de az abban foglaltakat nem tudjuk támogatni, hiszen a mi gazdaságpolitikánk alapjaiban más, mint az önök elképzelése. Mi a gazdaság dinamizálását más módon képzeljük el, az amúgy is jelentős köz- és járulékterhek növelését nem tartjuk annak az útnak, amivel a felzárkóztatásunkat el tudjuk érni az Európai Unió más tagországaihoz. Éppen ezért nem tekintjük megfelelőnek ezt a tervet.
Megítélésünk szerint ez a terv nem biztosítja azt, hogy a gazdaság teljesítménye növekedjen és az életkörülmények fenntartható és tartós javulása megtörténjen, amit az utolsó bekezdés tartalmaz. Ezért ezt nem is tudjuk támogatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Magyar Szocialista Párt, Szűcs Erika!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ennek az állásfoglalásnak az előkészítésével egyrészt azt szeretnénk jelezni, hogy az európai ügyek bizottsága a konvergenciaprogram esetében az európai követelményeknek való megfelelést tekinti a szakterülete egyik legfontosabb feltételének, ezért a kormányzattól azt kéri és azt támogatja, hogy a maastrichti kritériumoknak való megfelelés legyen a cél.
A második tétel az, hangsúlyozni kívánjuk, hogy az államháztartás és a közszféra reformja nélkül, új felelősség-, kockázat- és feladat-megosztás nélkül az igazgatás különböző szintjei, az egyén és a közösség között nem lehet megoldani Magyarország gazdasági, társadalmi körülményei gyors, tartós és fenntartható javulását. Tehát ez elől a feladat elől nem lehet kihátrálni, nincsenek olyan pénzügyi ösztönzők, amelyekkel ezt meg lehet spórolni. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy itt egyszerre több feladatot kell megoldani: az egyensúly, a reform és a fejlesztés hármasságát.
Az utolsó bekezdésben pedig arról kívánjuk biztosítani a kormányt és azt a kívánságunkat, vagy elvárásunkat és feltételünket fogalmazzuk meg, hogy ezt következetesen végre kell hajtani. Parlamenti képviselőként várjuk azokat a törvény-előterjesztéseket, amelyek a konvergenciaprogram tényleges végrehajtását, megvalósulását jelentik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. KDNP?
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Amint a hozzászólásomban is jeleztem, amikor a társadalomra olyan mértékű megszorítások várnak, és egyébként, ahogy Ékes képviselő úr is jelezte, nemcsak hogy megszorítások várnak rá, hanem a társadalom tehervállalását, a továbbfejlődés zálogát megpecsételik - gondolok itt a kis- és középvállalkozások, a mikrovállalkozások lehetőségei továbbfejlesztésére, mert ez is a munkanélküliség egyfajta lehetőségét fejlesztené tovább -, ezek nem jelennek meg ebben a konvergenciaprogramban olyan módon, amit szintén feltettem kérdésként, hogy egyrészt a céldátumok tekintetében lehetséges és nem konkrét válaszok vannak. Így a Kereszténydemokrata Néppárt részéről sem tudjuk támogatni a programot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A Magyar Demokrata Fórum képviselője nincs jelen.
A Szabad Demokraták Szövetsége részéről a hozzászólásomat már elmondtam, hogy támogatjuk.
Egy dolgot szeretnék hozzátenni az elhangzottakhoz. A 25-ök között nagyon-nagyon sok tagországban követnek el egy olyan, ez nem egy kommunikációs hiba, hanem egy valódi politikai hibát, hogy amikor az Európai Unió intézményei részéről megjelenik egy elvárás, ami egyébként egy tagállami kötelezettségvállalás, akkor nagyon gyakran szeretik a politikusok azt mondani, hogy ez a brüsszeli elvárás. Ez alkalmassá teszi arra ezt a mondatot, hogy az állampolgárok Brüsszelre, az Európai Unió intézményeire megharagudjanak, de arra, hogy elfogadjanak valamit, arra nem alkalmas.
Éppen ezért nekem különös örömet okozott az, hogy a miniszter úr még az expozéjában felhívta a figyelmet arra, hogy erre a konvergenciaprogramra nem azért van szükség, mert az Európai Unió ezt elvárja tőlünk - egyébként hozzáteszem, hogy ezt vállaltuk egyébként a csatlakozással -, hanem azért van szükség, mert a magyar gazdaság privatizálásához és a pénzügyi egyensúly megteremtéséhez ez szükséges. Ezért ez nem az Európai Uniónak fontos, vagy neki is fontos, de neki kevésbé fontos, ez minden magyar állampolgár és minden magyar vállalkozó szempontjából elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy ez az ország jobban éljen.
És azt hiszem, ha legalábbis ebben az elkövetkező évek tekintetében vannak is viták, a célok tekintetében biztos, hogy nincsenek, és ezért úgy gondoljuk, ez helyes út, ezért mi támogatjuk. Ezzel a vitát be is rekesztem.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja az állásfoglalás-tervezetet. (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat.
Kik nem támogatják? (Szavazás.) Öt nem szavazattal a bizottság szótöbbséggel támogatta a javaslatot. Nagyon szépen megköszönöm - a bizottságnak még nem, mert van még egy napirendi pontunk - a miniszter úrnak, munkatársainak, az elnök úrnak, hogy részt vettek ezen a hosszú és remélem, tartalmas bizottsági ülésen. Gondolom, folytatjuk. Köszönöm szépen még egyszer.
Döntés egyeztetési eljárás megindításáról
Nagyon rövidek leszünk, tisztelt bizottság. A második napirendi pontunk: egyeztetési eljárások megindítása. Miután ez az első alkalom, hogy egy ciklusváltás történik Magyarország európai uniós tagsága alatt, ezért beszélgettünk arról, hogy mi legyen azokkal az egyeztetési eljárásokkal, amelyek az előző ciklusban indultak el.
Az a döntés született, hogy ezek közül egy csomót folytatunk, mert ezek még élnek, nemcsak az Európai Unió intézményeiben, hanem nyilván Magyarországon is. Ezek a ciklus végére tekintettel megszűntek mint egyeztetési eljárások; javasoljuk majd, hogy ezeket a bizottság folytassa le. 180
Engedje meg a bizottság, hogy ne olvassam föl azokat a jogszabálytervezeteket, amelyekben a pártokkal való egyeztetés alapján javasolom az egyeztetési eljárás megindítását, hanem a jegyzőkönyvhöz majd csatoljuk a napirendi javaslatunkat, amelyben a felsorolás megtörtént.
Még egy reformot szeretnék bejelenteni az előttünk álló ciklus tekintetében, ez pedig úgy hangzik, hogy azokban az egyeztetési eljárásokban, amelyekben a munka megkezdődik, szép magyar kifejezéssel ko-raportőröket, tehát jelentéstevőket fognak a pártok megnevezni, egyet egy kormánypárt, egyet egy ellenzéki párt, akik felkészülnek előre, tájékoztatják a bizottságot, hogy az ő szemszögükből hogyan látják az adott törvényhozási tárgyat. Ezt majd valamilyen módon egy ügyrendbe is foglaljuk, erről most csak tájékoztatni akartam a bizottságot.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e észrevétel a javaslattal kapcsolatban. (Jelzésre:) Megadom a szót Firtl alelnök úrnak.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, mint amiben meg is egyeztünk, az az észrevételünk, hogy az előterjesztésben szerepel egy olyan, hogy módosított iránytervezet az ideiglenes munkavállalókkal a munkavégzés feltételeiről, ezt vegyük az ön által előterjesztett napirendek közé. Valamint egy régit szeretnénk újranyitni, a vegyipari termékek engedélyezési eljárásáról szóló anyagot.
ELNÖK: Én ezt a magam nevében is javasolom a bizottságnak, ez röviden a REACH, megint egy szép magyar kifejezéssel.
(Jelzésre:) Képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nekünk két javaslatunk lenne. Az egyik: kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban. Ezt azért javasolnánk, mert fontos büntetőeljárási garanciákat érintő, széles körű keretszabályozás, mely a nemzeti jogalkalmazást is befolyásolhatja. A második javaslat: rendelettervezet a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog meghatározásáról, az úgynevezett Róma II. A Róma I-et már nem az előzetes egyeztetéshez képest, mert az már nagyon a végső szakaszban van, és tényleg egy nemzetközi egyezménynek a beemelése. Ezt azért javasoljuk, mert kártérítési, termékfelelősségi, környezeti katasztrófákért való felelősségi, valamint személyiségi jogi kérdéseket is érint a szabályozás, és az elmúlt időszak tapasztalatai alapján - például tiszai ciánszennyeződés, sajtóperek - ezek fontosak lehetnek.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő asszony és a képviselő úr javaslatát mélyreható vizsgálatnak alávetve javasolom, hogy ezekkel egészüljön ki az egyeztetési eljárások listája. Tehát a javaslat a meghívóban szereplő tárgyak, illetőleg a mostani bizottsági ülésen a képviselőtársaim által elmondott rendelettervezetek, amelyek, nem is tudom, hogy vannak-e már ebben a fázisban. Tehát javasolom, hogy ezekről kezdje meg a bizottság az egyeztetési eljárásokat. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják ezt a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönöm.
Legközelebb - ha csak addig valami nem jön közbe, ezt nem tudom garantálni - 14-én találkozunk, kora délután kezdenénk nagyköveti meghallgatásokkal, délután pedig a miniszterelnök urat hallgatjuk meg.
Nagyon szépen köszönöm a mai napon végzett munkát, és kellemes pihenést kívánok mindannyiuknak. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 17 óra 03 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit