EIB-14/2006.
(EIB-14/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. október 10-én, kedden, 13 óra 08 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
Iván Gábor szóbeli kiegészítése
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
1.) A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló J/185. számú jelentés (Első helyen kijelölt bizottságként)
(A bizottság a "Nagykövetjelöltek meghallgatása" című napirendi pontot zárt ülés keretében tárgyalta, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium)
Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
(A nyílt ülés kezdetének időpontja: 13 óra 08 perc.)
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok a bizottság tagjainak. Köszöntöm kedves vendégeinket. Mai napra rendelt penzumunkat, a bizottsági ülést megnyitom.
Napirendi javaslatomat az előterjesztettel egyhangúlag fenntartom. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy észrevétel, megjegyzés, kritika, javaslat van-e a napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.)
Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú, nagyon szépen köszönöm.
Két napirendi pontunk van tehát, az első a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről, az európai integráció helyzetéről szóló jelentés megvitatása, majd ezzel összefüggésben egy országgyűlési határozati javaslat benyújtása a magyar parlamentnek.
A második napirendünk pedig nagykövetjelöltek meghallgatása lesz. A második napirendi pontunk zárt ülés keretében fog lezajlani, ennek megfelelően kérem azokat a vendégeinket, akik mégis itt maradnak, hogy legalább kapcsolják be a magnetofonjaikat! (Derültség.)
De egyelőre az ülésünk még nyílt. Fekszi Márta államtitkár asszony távollétében megkérem Iván Gábor államtitkár urat, hogy tegye meg az előterjesztését a bizottság számára. Államtitkár úr, tessék parancsolni!
Iván Gábor szóbeli kiegészítése
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kormány a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő jelentését a 2004. évi LIII. törvényben meghatározott kötelezettség alapján készítette el.
Ez a második jelentés a csatlakozásunk óta, az első jelentés a 2004. évben készült, a törvényi formáknak megfelelő módon. Hozzáteszem, hogy maga a jelentés műfaja 1994 óta ismert a tisztelt Ház előtt, '94 óta a kormány hasonló szellemben, akkor törvényi kötelezettség nélkül is, készített már ilyen jelentéseket.
A jelentésnek nem célja minden részlet bemutatása. A jelentés két fő részből áll, egyrészt hogy mi történt az Unióban 2005-ben, illetőleg Magyarország milyen politikát folytatott ez alatt az időszak alatt.
Mint említettem, ez a jelentés minden részletbe nem megy bele. Próbáltunk egyensúlyt teremteni a 2005. évi részletes beszámoló és az egyes részletkérdések túlzott ismertetésének elkerülése között, tekintettel arra, hogy az egyes szakmai kérdéseket, az egyes kiemelt figyelmet érdemlő kérdéseket - egyeztetési eljárás keretében - a bizottság amúgy is tárgyalja.
A 2005. évről röviden annyit mondanék el - nem megismételve a jelentésben foglalt valamennyi szempontot -, hogy az integrációs történetnek egy nehéz éve volt. Viszonylag kedvező jelekkel indult, 2005 elején a tavaszi csúcson egyrészt megállapodás született arról, hogy a lisszaboni folyamatot újra kell indítani minden kudarc ellenére, illetőleg megállapodás született a stabilitási és növekedési egyezmény reformjáról is. Ugyanakkor számos belső piaci jogalkotás is megindult, amelyekben egyfajta elbizonytalanodás már érződött.
A 2005. év igazi kudarcát azonban a luxemburgi elnökség végén, júniusban élte meg az Unió, amikor is egyrészt az alkotmányos szerződés tervezetét két tagállam, Franciaország, illetőleg Hollandia népszavazáson elutasította, majd két héttel később meghiúsult a pénzügyi perspektíváról tervezett politikai megállapodás elérése a Tanács júniusi ülésén.
A második félév, azt kell mondjam, elég rossz hangulatban indult, és egy retorikájában ambiciózus, de tevékenységének első hónapjaiban kívánnivalókat maga után hagyó brit elnökséggel folytatódott. Abból a válság- vagy válság közeli hangulatból, ami 2005 középen, 2005 őszére kialakult, egy kiutat jelentett a 2005 végi megállapodás a pénzügyi perspektíváról, illetőleg az a folyamat, ami 2005 decemberében a pénzügyi keretekről létrejött megállapodással kedvező irányba elmozdult, szerencsésen folytatódott ez év elején egy másik olyan kérdésben, ami különös figyelmet kapott, nevezetesen a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv vonatkozásában is létrejött politikai megállapodás.
Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakot értékelve mind a pénzügyi perspektíváról létrejött megállapodás, mind a pénzügyi szolgáltatásokról létrejött megállapodás olyan szempontból kicsit magukon túlmutató jelentőségűek, hogy meg tudták fordítani azt a trendet, azt az atmoszférát, azt a hangulatot, ami 2005 közepére kialakult, másrészt pedig a kibővült, a 25 tagú Unió működőképességének hitelességét adták vissza.
Ebben a környezetben a kormányzati prioritás három gondolat, három megközelítés körül rajzolódott ki. Az egyik az volt, hogy Magyarország és az Unió számára fontos kérdésekben kezdeményező szerepet kívántunk játszani. Ezek közé tartozott természetesen a pénzügyi keretekről folyó vita, de a belső piaci jogalkotásban Magyarország szempontjából kiemelt figyelmet érdemlő kérdésekben is, azt gondolom, sikerült kezdeményező szerepet játszani, itt a szolgáltatásokról szóló irányelv mellett a bányászati hulladékokról szóló irányelvet említeném meg, vagy a vegyi anyagok regisztrációjáról szóló REACH-irányelv tervezetét, vagy akár a munkaidő szervezéséről szóló irányelv tervezetét. Ez volt az Európa-politika egyik vonulata, hogy legyen egy kezdeményező magyar szerepvállalás.
A másik alapvetésünk az volt, hogy be kell bizonyítani, hogy az Unió 25-ös körben is működőképes, és járuljunk hozzá ahhoz, hogy ez egy konszolidációs folyamat legyen. Azt gondolom, hogy ez a jól felfogott kezdeményező szereppel együtt nem volt sikertelen, amit az is mutat, hogy a kibővítés gazdasági hatásairól készített, ez év májusi bizottsági jelentés egy nagyon reális és összességében rendkívül pozitív képet fest a kibővítésről, több helyen megemlítve Magyarország hozzájárulását is az Unió sikeres működéséhez.
A harmadik kormányzati prioritás volt a felkészülés a belső körökhöz való csatlakozásra. A belső körök talán nem pontos fogalmazás. Természetesen a kormánynak kitűzött célja, hogy az integráció további lépcsőfokaihoz Magyarország, amint ennek feltételei megteremtődtek, csatlakozzon, azokban részt vegyen. Itt két célkitűzés fogalmazódott meg, fogalmazódik meg mind a mai napig, az egyik az euróövezethez történő csatlakozás, a másik pedig a schengeni övezethez történő csatlakozás. Köszönöm szépen, elnök úr, ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha úgy érzem, hogy ez a vita két részre bontható, egyik, hogy mi történt magában az Európai Unióban, amióta tagok lettünk, és hogy Magyarország integrációját hogyan értékeljük. Ezek egymással persze összefüggésben álló, ám mégis úgy érzem, hogy egymástól a vitában elválasztható részek lehetnek. Kérdezem a bizottságot, hogy kinek van észrevétele. (Jelzésre:) Hörcsik képviselő úr, tessék parancsolni!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt hiszem, hogy van abban valami sorsszerű, hogy az Országgyűlés éppen ma reggel kezdte el a 2005. évi záró számadás tárgyalását, s ahogy a vitában hallgattam, az egyik vezérszónok megemlítette, hogy a záró számadási törvény olyan, mint egy tükör, amiben magunk elé tartva kirajzolódik Magyarország 2005. évi gazdálkodása, amit természetesen vérmérséklet szerint lehet értékelni.
Nos, a mi esetünkben az előttünk lévő J/185. számú jelentés egy kicsit hasonlít az ország 2005-ös záró számadásához, úgy is mondhatnám, hogy a 2005-ös zárszámadásnak egy fontos szeletét vesszük szemügyre. Tehát ezt a jelentést is én úgy fogom fel, mint egy olyan tükröt, ami meg kell hogy mutassa, hogy Magyarország 2005-ben mettől meddig jutott el az Európai Unióban.
Úgy vélem, hogy ez a jelentés, ami előttünk fekszik, egy nagyon alapos munka, és szeretnék gratulálni a készítőinek, az előterjesztőinek, hiszen számos olyan kérdést tárgyal meg, amely mindnyájunkat érint. Úgy hiszem, a 2005. évben, ha visszaemlékszem, bizottságunk is sokszor tárgyalta ezeket a témákat, amit különösen kiemelten kezel a jelentés. Ezért köszönet illeti a készítőit.
Azonban főleg egy ellenzéki képviselő nyilván tisztéből fakadóan is sok minden olyan dolgot is észrevesz, amit átugrott ez a jelentés.
20
21/MM (Hörcsik Richárd)
Azt hiszem, érdemes lenne ezt a jelentést összevetni a bizottságunk 2005. évi jegyzőkönyveivel, ami rávilágít arra, hogy egyes témákban bizonyos mértékig eltérések tapasztalhatók. Hiszen egy biztos, ahogy az államtitkár úr is említette, a 2005. esztendő egy rendkívüli év volt, uniós tagságunk első olyan teljes éve, ami nagyon sok pozitív és negatív tapasztalatot is hozott, nemcsak az ellenzék, hanem a kormány számára is. S ez természetesen mindnyájunk számára tanulságként kell, hogy szolgáljon.
Amikor a jelentést végigolvastam, egy régi sláger jutott az eszembe, hogy: "csak a szépre emlékezem." Ezért engedje meg, államtitkár úr, hogy a teljesség igénye nélkül, hiszen erre nincs idő, természetesen a jobbítás szándékával, néhány dolgot megemlítsek, amik szerintem kimaradtak ebből a jelentésből, vagy amiket nem kellőképpen tárgyalt.
Úgy is fogalmazhatnék, hogy az uniós éremnek van másik oldala is, ami éppúgy része ennek a 2005-ös évnek, amit vizsgáltunk vagy vizsgálunk, mint ahogy a jelentés annak a laposabb oldalát mutatja be. Azért az árnyoldalát is szükséges bemutatni, és tényleg nagyon röviden öt dolgot szeretnék megemlíteni.
Az uniós költségvetés valóban egy drámai folyamat volt az Európai Unióban. Ezt mi itt, a bizottságunkban is így éltük meg, hogy elfogadják, nem fogadják, milyen eredményekkel.
Ezzel kapcsolatban egy rövid észrevétel. A jelentés nem tér ki arra, hogy a miniszterelnök úrnak milyen nagy ívű bejelentése volt ezzel kapcsolatban, hogy ilyen nemzetközi hatást váltott ki. Csak emlékeztetőül szeretném említeni, hogy az EU hétéves költségvetéséről szóló vita kudarca után a miniszterelnök úr, részben előkészítetlenül, belső és külső egyeztetés nélkül dobta be az Unióban a budapesti kompromisszum néven elhíresült javaslatát, amelyet aztán mindenki szépen elutasított, és ez bizonyos mértékig presztízsveszteséget is hozott Magyarországnak. Csak megjegyzem, hogy az ötlet elfogadása egyedül talán Romániának és Bulgáriának lett volna előnyös, Magyarországnak semmiképpen sem.
A másik ilyen nagyon fontos kérdés az euróövezet. Az euróövezeti csatlakozással kapcsolatos előkészületek címet viselő fejezetben nem találjuk nyomát sem Magyarország sorozatos elmarasztalásának, illetve leminősítésének, mint ahogy nincs nyoma például annak sem, hogy a deficiteljárás alá vont tagállamok közül Magyarország kirívó módon nem tudta tartani az eredetileg saját maga által szabott vagy megrajzolt, és utólag az EU által szentesített konszolidációs pályát.
Vagy például ami emlékezetes, hogy az Eurostat közlése szerint 2005 áprilisában Magyarország volt az egyetlen az újonnan csatlakozott országok közül, amely az euró bevezetéséhez szükséges kritériumok közül egyetlen egyet sem volt képes teljesíteni.
Mindezek következtében - természetesen ez nem tartozik a jelentéshez, csak egy apró megjegyzés - valószínűleg az utolsók között vezetjük majd be az eurót. Az EU statisztikai hivatala 2005. szeptember 26-ai jelentése szerint nem lehet például államháztartási bevételként elkönyvelni azokat a tételeket, amelyek az autópálya-építés költségvetésen kívülre helyezése nyomán befolytak vagy befolynak a büdzsébe.
A következő ilyen tétel, ami szintén foglalkoztatta nemcsak az Európai Uniót, hanem a magyar közvéleményt is, a vajdasági magyarság elleni atrocitások ügye. Úgy hiszem, ez is fontos, hogy megemlítésre kerüljön ebben a jelentésben.
Ez azért lényeges, mert végül is a kisebbségek, az emberi jogok védelme az Európai Unióban egy rendkívül fontos terület, és éppen az Európai Unió még nem ratifikált alkotmányában azért ott vannak azok a bizonyos mondatok, amelyek lehetőséget adnak az európai kisebbségek védelmére, és így ebbe beletartoznak majd a vajdasági magyarok is.
A másik ilyen téma, csak kiragadott téma, a mezőgazdaság. A jelentés azt írja, hogy 2005-ben a mezőgazdaság helyzete stabilizálódott. Úgy vélem, hogy messze nem igaz ez az állítás, hiszen emlékezzünk csak a 2005-ös évre! Például az uniós területalapú támogatások, illetve a nemzeti kiegészítés szándékos visszatartása bizonyos kritikus helyzetbe hozta a gazdatársadalmat, és sem a tavalyi, sem az idei költségvetésbe nem tervezték be az adott évre járó nemzeti önrészt. A magyar gazdák a többi újonnan csatlakozott ország gazdáihoz képest tehát bizonyos mértékig versenyhátrányba kerültek, mert nem kapták meg időben az őket megillető támogatásokat.
Mindezek következtében az EU többi tagállamából Magyarországra érkező élelmiszer-ipari termékek aránya egyes kimutatások szerint 30 százalékkal nőtt, a magyar kivitel pedig csak 10 százalékkal emelkedett. Tehát azt is meg kell említeni az újságcikkeket végignézve, hogy ebben az évben bizony lassú volt a gabonaintervenció, valamint szűkös a raktárkapacitás. Nem kellően éltünk azokkal a védekezési lehetőségekkel, amelyek az élelmiszerbiztonság terén a tagállamok rendelkezésére álltak. A magyar termelők érdekeinek a képviselete Brüsszelben nem volt egyértelmű például a méhészet ügyében.
Aztán nem találjuk például a jelentésben annak átfogó elemzését sem, hogy a jobb esélyeink ellenére miért maradtunk alul például az új uniós intézmény, a határőrizeti ügynökség székhelyének a megszerzéséért folytatott versenyben, és hogy miért nem kaptunk ezzel kompenzációt.
Tisztelt Államtitkár Úr! Én hirtelenjében ennyit ragadtam ki ebből a jelentésből, amit úgy érzem, fontos volt, hogy megemlítsek. Az sem mellékes, az egy dolog, hogy mi itt, a bizottságban, akik mindennap foglalkozunk az uniós tagság kérdéseivel, hogyan éltük meg ezt a 2005-ös évet, de az sem mellékes, hogy a magyar lakosság hogyan élte meg ezt az első teljes európai uniós esztendőt. Intő jelek itt is vannak, hiszen emlékezzünk, 2002-ben a lakosságnak, ha jól emlékszem, 67 százaléka vélte úgy, hogy a tagság jó lesz Magyarországnak. 2005 májusában, az uniós tagságunk első évfordulóján már csak a megkérdezettek 49 százaléka gondolta ezt. Úgy hiszem, hogy az igenek számát tekintve a tagországlista hátsó harmadában állunk.
Számunkra fontos, hogy ezt is megszívleljük, hiszen nem tudjuk, hogy a 2006-os esztendő milyen tanulságokat hoz majd. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, néhány mondatban reflektálnék.
A miniszterelnök úr hároméves költségvetésre vonatkozó, tavaly nyári javaslatának körülményeit is vizsgálni kell. Tehát amikor ez a javaslat elhangzott, akkor napokkal voltunk a sikertelen júniusi csúcstalálkozó után, és nagyon úgy nézett ki, hogy nemcsak decemberben, hanem azt követően sem jön létre egy hétéves keret-megállapodás.
Egy elég erős válsághangulat jellemezte ekkor a közhangulatot, különösen a pénzügyi kérdésekkel foglalkozó politikai közhangulatot. Ebben a nagyon negatív atmoszférában tett a miniszterelnök úr javaslatot arra, hogy ha minden lehetőség kimerül, akkor milyen vészmegoldást lehetne adni. Ekkor tette ezt a hároméves költségvetésre vonatkozó javaslatát, aminek egy olyan célja is volt, hogy a teljesen holtpontra jutott vitának adjon egy lökést, adjon egy figyelemfelkeltést. Ezek a kezdeményezések időnként természetesen akkor érik el a hatásukat, ha egy picit jobban felhívják a figyelmet a problémára, egyes kérdésekben talán hangsúlyosabban.
Amint a tárgyalások visszatértek a normál menetbe, a brit elnökség október folyamán elkezdett kétoldalú tárgyalásokat folytatni a tagállamokkal, és felmerült a lehetősége annak, illetve reálissá vált az, hogy decemberben mégiscsak létrejön a megállapodás, onnantól kezdve ezt a javaslatot nem ismételtük meg.
30
31/Cz(Iván Gábor)
Az euróövezeti felkészülés kapcsán a jelentés valóban nem ad egy teljes képet. Ennek van egy olyan oka, hogy ez a jelentés a tavalyi év végén, illetve az idei év elején készült, tehát december-január táján állt össze. Tavasszal a parlament ezt már nem tűzte napirendjére, tehát a Bizottságnak, illetőleg majd a Tanácsnak azok az ajánlásai, amelyek a szeptemberi konvergenciaprogram benyújtásához vezettek, még nem voltak teljes mértékben ismertek.
A vajdasági magyarság elleni atrocitások, azt gondolom, valóban egy súlyos ügy, de én úgy ítélem meg, hogy ennek a jelentésnek a tárgyán túlmutat olyan szempontból, hogy egy ilyen jelentésben arra tudunk összpontosítani, hogy mik azok a kiemelt kérdések az európai integráció szempontjából, amelyek az integráció további fejlődését meghatározzák, illetőleg ehhez milyen kormányzati politika társult. Talán ezen a tárgykörön túlmutat ez az egyébként nem lebecsülendő probléma. (Horváthné dr. Fekszi Márta megérkezik az ülésre.)
Arra, hogy 2005-ben a mezőgazdaság helyzete stabilizálódott: a jelentés az év egészére utal, és arra, hogy a kezdeti nehézségek és a kezdeti, valóban létező problémák után sikerült a közvetlen kifizetési rendszereket, illetőleg a piaci kifizetésekhez kapcsolódó rendszert üzemeltetni, illetőleg ma elmondható, hogy Magyarországon működik az az intervenciós rendszer, ami lehetővé teszi azt, hogy a Magyarországon megtermelt többlet mezőgazdasági termény piacra talál.
Végül a határőrizeti ügynökségről. Abba a szerencsétlen helyzetbe kerültünk, hogy a kibővítés előtt valamennyi, függőben lévő ügynökségről a régi tagállamok döntöttek, s a tíz új tagállamnak egyetlenegy ügynökség maradt a porondon, a határőrizeti ügynökség. Ennek az oka, hogy miért így alakult, talán túlmutat a mostani vitán, de ezzel a helyzettel szembesültünk. A tárgyalások végén két új tagállam maradt versenyben: Lengyelország és Magyarország. Ezt a vitát nem nyertük meg, ez valóban így van, de azt gondolom, hogy ebből még olyan nagyon messzemenő következtetéseket nem kell feltétlenül levonni, hiszen valójában két tagállam mellett kellett dönteni, és Magyarországnak volt olyan gazdaságföldrajzi hátránya, hogy nem rendelkezünk tengeri határral, és ez az első ügynökség volt, amelyet egy új tagállamnak megítéltek. Tehát nagyon sok szempont befolyásolta ezt a döntést, ami alapján ennek a győztese Varsó lett. Bízunk abban, hogy az ügynökségek, intézetek sora ezzel nem ért véget, és azt gondolom, van reális remény arra, hogy Magyarországon is jöjjön létre európai uniós ügynökség. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Egy kérdést szeretnénk föltenni államtitkár úrnak. A jelentésben olvasható, hogy mind tartalmi, mind szervezési szempontból uniós kérdésekben is megkezdte a hosszabb távú kitekintést megalapozó kormányzati stratégiai tervezést. Szeretném megkérdezni, hogy hol tart most Magyarország új európai stratégiájának az elkészítése, ki érte a felelős, kivel kell egyeztetni, és nem utolsósorban mik ennek a főbb vonalai. Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Valóban, ez a munka megkezdődött. Több vonalon több tevékenység egyszerre történik, több előretekintő munkát is egyszerre végzünk, ezekről röviden a következő tájékoztatást tudom adni. Egyrészről: készül egy Európa-politikai kitekintés, amelynek a munkálatai a Külügyminisztériumon belül elkezdődtek. Azt szeretnénk, hogy ennek a gondolati alapvetésnek a vitája minél szélesebb körben megvalósulhasson. Én annak idején, augusztusban ígértem, hogy az európai ügyekkel foglalkozó bizottság is erről tájékoztatást fog kapni, ez a szándékunk továbbra is fennáll. Még egy kis türelmet hadd kérjünk, tekintettel arra, hogy a belső tervezetek fázisában tartunk! De azt gondolom, hamarosan abba a szakaszba jutunk, hogy erről szélesebb körben is tudunk egyeztetni.
Ezzel párhuzamosan megkezdődött két további kitekintő feladatunk. Az egyik szorosan kapcsolódik Európa-politikai kitekintésekhez, ez pedig a 2008-2009-es költségvetési felülvizsgálatra történő felkészülés, ami messze túlmutat egy költségvetési felülvizsgálat jelentőségén, valamennyi közösségi politikát fogja érinteni, különös tekintettel a közös mezőgazdasági politikára. De itt a kohéziós politika és valamennyi közösségi politika is revízió tárgyát képezheti. Ugyanígy a közösségi költségvetés másik oldala, a saját források oldala is a vizsgálat tárgyát képezi. Ehhez egy munkacsoportot hozunk létre, ami egyébként pénteken fog megalakulni, és az év végéig szeretnénk egy kormány-előterjesztést készíteni, aminek a tartalmáról nagyon szívesen adunk majd tájékoztatást.
A harmadik ilyen kitekintő tevékenység, ami nem szorosan kapcsolódik a mostani uniós napirendhez, azonban a közigazgatás, illetve egész Magyarország szempontjából egy kiemelt projekt vagy kiemelt feladat lesz, ez pedig a 2011-es elnökségre történő felkészülés. Két szakaszban tervezzük a munkát elvégezni. 2008-2009-ig tartana az az előkészítő szakasz, amelynek az eredménye az lenne, hogy az elnökségi feladatokat ellátó munkatársak köre, munkatársak csapata álljon rendelkezésre, és 2008-2009-től azok a munkatársak, akik tanácsi munkacsoportot fognak vezetni, már az éppen aktuális elnökség mellett vegyenek részt a tanácsi munkában. Ennek az első lépése az, hogy éppen holnap tartunk egy szemináriumot a hazai, európai ügyekkel foglalkozó munkacsoportok vezetőinek belga és spanyol részvétellel - meghívtuk azokat a belga és spanyol kollégákat, akik már több elnökséget levezényeltek, hogy adják át tapasztalataikat -, majd ezt követően reményeink szerint egy teljes feladatleltárt tudunk összeállítani novemberig, hogy milyen szakmai-technikai felkészülési feladatokat igényel a 2011-es elnökségre való felkészülés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. Tisztelettel köszöntöm Horváthné Fekszi Márta államtitkár asszonyt. A jövőben meg tudják osztani a válaszokat egymás között, mivel politikai kérdések is felmerülnek egy ilyen vitán, nemcsak szakmaiak. Engedjék meg, hogy a kormánykoalíció oldaláról én is hozzászóljak, és akkor menjünk úgy, hogy egyik oldal, másik oldal.
Hadd kezdjem azzal, hogy én nem ismerem ezt a közvélemény-kutatási adatot, amelyről Hörcsik képviselő úr beszámolt, nyilván igaza van, nyilván ő ezt ismeri. Azt tudom mondani, hogy az, hogy két évvel az európai uniós tagságot követően az európai uniós csatlakozás támogatottsága csökken, egyszerre természetes és sajnálatos. Ha legjobban végeznénk a dolgunkat, valószínűleg akkor is csökkenne, talán kevésbé, ezt persze nehéz így megítélni. Valószínűnek tartom, hogy az elvárások mindig sokkal nagyobbak, mint amit a tagság reálisan hozhat a lakosságnak. Én emlékszem, a népszavazási kampány végén már kampányoltam szinte, hogy nem lesz kolbászból a kerítés, nehogy azt gondolják, hanem csak a lehetőségek nőnek meg, mert nyilván valamelyest kellett fűteni az elvárásokat is.
Azonban, hogy mit tudunk mi tenni annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbet ártsunk annak, hogy Magyarországon belül a közvélemény támogatása a lehető legkevesebbet csökkenjék, talán fölvetném azt, hogy amikor Magyarország kétéves európai uniós tagságáról beszélünk, igyekezzünk kilépni a pártpolitikai logikából. Nem vagyok naiv, tudom, hogy ez nem könnyű. Én nem vagyok a konszenzusnak a híve, csak az értelmes párbeszédnek.
40
41/MM (Elnök)
Azt hiszem, senki nem gondolja azt, hogy ha más kormány lenne, akkor Magyarországon 70 százalékos lenne a támogatottság - biztosan jobban csinálnák, nem vonom kétségbe természetesen -, de úgy érzem, hogy ha egyetértünk abban, hogy az európai uniós tagság a lehetőségek uniója és a tagság a lehetőségek tagsága, akkor mindig lehet valamit bármelyik kormány szemére vetni, hogy melyik lehetőséggel nem élt.
Én Hörcsik képviselő úr hozzászólását tulajdonképpen dicséretnek éreztem, mert ha a kormány nem képviselte kellőképpen a méhészek érdekeit Brüsszelben, lehet hogy így történt, nem tudom megítélni, de minden más szakmát jól képviselt, akkor úgy érzem, hogy ez megfelelő egyensúly lehet.
Nem szerepel a jelentésben a határőrizeti ügynökség székhelyének a megszerzése - istenem, hát vegyük bele utólag, indítvánnyal vegyük majd bele.
Nyilván egy ország küzd. Hallottuk a választ, hogy egy maradt a tíznek ebből a két utolsó esélyesből - ezt nem nyertük meg. Ha ez kudarcnak tekinthető, akkor legyen kudarc. Úgy gondolom, mindig rá kell úgymond hajtani ezekre a lehetőségekre, és nem lehet mindig nyerni, merthogy vannak versenytársaink is. És ha vannak, akik ezt kudarcnak kívánják beállítani, akkor ám legyen, én állok elébe, nem tekintem nagy bajnak.
Ami a fülemet megütötte a szakállamtitkár úr szóbeli beszámolójából, az az a jelentés, vagy jelentésre való hivatkozás volt, hogy a bővítés sikeresnek értékelhető az Európai Unió egésze szempontjából. És ez azért lepett meg, mert én egyébként a bővítést személyesen szintén sikeresnek érzem, mind a tizenötök, mind pedig a tizek szempontjából. Ugyanakkor az Európai Unió intézményeit vagy az Európai Unió tagállamai vezető politikusait hallgatva nem lehet másról hallani, mint abszorpciós képességről, bővülési fáradtságról mindenütt - enlargement fatigue -, ami persze nyilván üzenet kifelé, de azért az embernek úgy tűnik, hogy ez valamilyen módon, legalábbis politikai színtéren, egyfajta értékítéletnek is tűnik arról a bővítésről, amelyen túl vagyunk.
Én úgy látom, hogy bajok vannak Közép-Európában. Az elmúlt 1-2 héttel ezelőttig Magyarország, amely a politikai stabilitás szigete volt a térségben, ezt most nem részletezendő okokból elveszítette saját megítélésem szerint, de azt látjuk, hogy ez a fáradtság, a kifáradás nemcsak a régi tizenötök, hanem az új nyolcak közepette is tapasztalható, tehát kivettem Máltát és Ciprust.
Ha megnézzük Lengyelország, Szlovákia, Csehország, Magyarország helyzetét, érdemes lenne erről egy nagyon komoly elemzést készíteni, hogy mi ez a fáradtság, ami nálunk van? Ennek nem az-e az oka, hogy hihetetlen hosszú ideig viselkedtek ezek az országok és a politikai elitek rendkívül fegyelmezetten, hogy a sárgarépa, most angolról fordítva: carrot policyval be tudják ennek a végét kapni, és amikor bekapták, akkor egy nagyon nagy kiengedés van, az indulatok elszabadulnak, tényleg szinte az összes országban. Ennek mi lehet az oka? Fel se merem tenni a kérdést, hogy mi következhet majd el Romániában és Bulgáriában.
Régóta halljuk ezeket a kritikákat, hogy addig fegyelmezettek, ameddig az európai uniós tagság perspektívája ott van az orruk előtt, de mi fog történni, amikor belépnek? Ha végignézek a saját térségünkben, akkor nekem is kezdenek ezzel kapcsolatban rossz gondolataim támadni.
És hogy milyen konklúzióra jutunk a közvetlen térségünkben tapasztalható, igyekszem semlegesen fogalmazni: nagyon nemkívánatos fejleményekkel kapcsolatban itt, a térségünkben, és hogy melyek a konklúziók mondjuk a régi tizenötök közepette - úgy érzem, nagyon fontos kérdés lenne majd visszatérni erre, vagy pedig ezt az elemzést elvégezni, mert fontos konklúzióval járhat a jövőre nézve.
A második megjegyzésem, amit Hörcsik képviselő úr úgy vezetett be, hogy a vajdasági atrocitások. Itt lehet incidensekről beszélni, én látom a különbséget, de igazából csak azért kapom el ezt a szálat, mert amikor az európai uniós tagságról folytattunk tárgyalásokat, és nyilván kormányzati és parlamenti szinten évek hosszú során keresztül, akkor mindig azt hallottuk az akkori tizenötök képviselőitől, hogy az Európai Unió nem egy készpénznyelő automata, hogy belépünk, meghúzzuk a kart, és akkor majd dől a pénz, hanem értékeken, mégpedig a szabadság, az emberi jogok értékein alapuló közösség is.
És ha igaz lehet egy kritika, hogy mondjuk mit tud csinálni az Európai Unió Szerbiával kapcsolatban, ami nem könnyű, hiszen Szerbia nem a tagja, itt csak a keret-, tehát a sárgarépa-politika merülhet fel, Szlovákia ügyében is - úgy tűnik, erre eléggé hallgatott.
És ha elolvassuk, a mai napon jelent meg Olli Rehn interjúja erről a kérdésről, és Olli Rehn Romániával kapcsolatban - elég kedvezőtlenül - úgy nyilatkozott, hogy azért nehéz ebben az eddigieknél világosabb követelményrendszert megfogalmazni, mert hogy nem lehet kettős mércét bevezetni az Európai Unión belül. Ezáltal, ki nem mondva utalt mondjuk Franciaországra, ahol kisebbség például nem is létezik, nem hogy kisebbségvédelem.
Ez megint csak aggodalommal tölthet el bennünket arról, hogy azok az értékek, amelyeknek a képviseletével felruházott Európai Unióba belépni szándékoztunk, léteznek-e. És ha ezek léteznek is valahol a dokumentumokban, milyen mértékig jelennek meg az Európai Unió politikáiban.
Ennek kapcsán bevallhatom, hogy nekem személyesen csalódottságérzésem van, ebben többet vártam az Európai Uniótól. És hogy hogyan lehetne ebben előbbre lépni, őszintén szólva ezt nem látom teljesen tisztán.
A harmadik megjegyzésem. Szintén Hörcsik képviselő úr ültette a fülembe a bogarat, az Eurostat kérdését feszegette. Én egyetértek a kritikával. Mint pártpolitikus persze hozzá tudnám tenni, hogy az állami fejlesztési bankban el lehetne számolni az autópálya-építést, de nem ez a lényeg. Hanem az a lényeg, hogy pont Ékes képviselő úr mondta a legutóbbi ülésen, hogy ki kellene lépnie Magyarországnak ebből a szürke országból, hogy a kiskapukat keressük mindenütt, és trükköket akarunk alkalmazni, hogy megoldjunk ilyen napi problémákat.
Én azért tekintem ezt az Eurostat-problémát egy hatalmas eredménynek Magyarország szempontjából - megjegyzem, elfogadva a kritikát, nemcsak a mostani kormányra egyébként, a korábbi kormányokra is vonatkoztatva -, mert azt látom, hogy Magyarország európai uniós tagságának egyik üdvözlendő, kézzelfogható eredménye, hogy kevesebb lesz a trükközés.
Most kapott a konvergenciaprogram, ha nem is többet, de annyi dicséretet az ellenzéktől, hogy legalább igazi számokkal dolgozik. Akkor ennek is tudjunk örülni, mert ha jól értem, korábban ez probléma volt, hogy nem voltak valósak a számok, sem amiket benyújtottunk, sem a magunké.
És ha ebben Magyarország egy világosabb mezőbe lép, ahol nemcsak a magyar politika, hanem a magyar közvélemény és az egész európai közvélemény vagy intézmény számára egyszer csak elkezdünk olyan módon számolgatni, olyan módon adatokat közölni és adatokat cserélni, amelyek nem ezt a kiskapu-politikát folytatják, amiről Ékes József a múltkor beszélt, hanem olyan módon történnek ezek a dolgok, amikről végül is mindannyian álmodtunk, akkor én ezt inkább eredménynek tekintem. Félreértés ne essék, nem a kormányzat eredményének, nem a koalícióénak, még csak nem is a Szabad Demokraták Szövetségének -nem! Magyarország eredményének. Hogy ha az európai uniós tagság ehhez az előrelépéshez hozzá tudott járulni, akkor én személy szerint ennek nagyon nagy mértékben tudok örülni.
Még sok minden van itt felírva, de ez a három fő gondolat az, amit meg szerettem volna osztani a bizottsággal és a külügyi kormányzat jeles képviselőivel. Nem tudom, kívánnak-e valamit reflektálni, vagy nem feltétlenül. (Nincs ilyen jelzés.)
Ha nem, akkor nem tudom magamnak megadni a szót, hogy válaszoljak önöknek. (Derültség.) Ezért Firtl alelnök urat kérem meg, hogy szóljon hozzá.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Szakállamtitkár Úr! Eörsi Mátyás elnök úr indításánál nem értettem hirtelen, hogy ő nem a kompromisszum vagy a konszenzus híve - valami ilyesmit mondott.
Én meg úgy gondoltam, hogy ebben a bizottságban mindig, talán az utolsó bizottsági ülésen is abban voltunk egységesek, hogy próbáljuk a kompromisszumot, a konszenzust keresni.
Ennek a konszenzuskeresésnek a kapcsán szeretném megkérdezni a szakállamtitkár urat, egyetértve azzal, amit Hörcsik Richárd itt elmondott, tehát ezekről én már nem akarok kérdezni.
50
51/Cz(Firtl Mátyás)
Kocsi László képviselőtársam, azt hiszem, éppen tegnap tette fel a kérdést a schengeni kérdéskörrel kapcsolatosan a magyar parlamentben. Én is itt a szakállamtitkár úrtól azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan áll Magyarország ebben a kérdésben, felkészültek vagyunk-e, rajtunk múlik-e az időben való csatlakozás lehetősége, vagy csak az hátráltat bennünket, amit most az Európai Unió fölhoz problémaként.
A második kérdésem azt lett volna, amit szakállamtitkár úr megválaszolt, a 2011-re való felkészülés. Annak kapcsán kérdeztem volna, hogy amikor ön bemutatkozott, a bemutatkozása kapcsán is jelezte, hogy egy fontos kérdés lesz az erre való felkészülés, de ez a kérdés elhangzott.
Szintén a konszenzus- és a kompromisszumkeresés kapcsán - megint a belső körökhöz való csatlakozás kapcsán - szeretném, ha szakemberek azoknak a politikusoknak, akik a bizottságban ülnek, legalább egy olyan elvi álláspontot mondanának, hogy mit is kellene képviselnünk akkor, amikor tőlünk megkérdezik, hogy mikor is csatlakozunk az eurózónához. Mondunk mi is számokat, mond a kormányfő is számokat, mond sok mindenki, de ha legalább a bizottságon belül szakemberek a bizottságnak azt mondanák, hogy körülbelül ez az a valós céldátum, ami hellyel-közzel megfelelő, nem biztos, hogy hajszálpontos, de e körüli dátumra tehető egy ilyen csatlakozás.
A következő kérdésem, amit elnök úr is feszegetett. A fásultság kérdése kapcsán merült föl bennem, hogy ez a fásultság miként akadályozza mondjuk Horvátország csatlakozását. A szomszédjainkat is említette. Ebben Magyarország milyen hangsúlyos álláspontot tud képviselni, hiszen az integrációt is feszegetjük a kérdéskörben? Ebben mit tudunk mi képviselni? Kérdezem ezt azután is, hogy találkoztunk a szejm külügyi bizottsága elnökével, a visegrádi négyek kapcsán is felmerült, hogy egyáltalán tudunk-e ebben markáns álláspontot képviselni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Brutális visszaélésnek tekintené elnöki hatalmammal, ha válaszolnék a hozzám intézett kérdésekre? (Firtl Mátyás: Nem.) Csak egészen röviden mondanám el, hogy amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr volt itt, a bevezetőmben mondtam, hogy törekszünk a konszenzusra, és a vita végén már jeleztem, hogy ezt most nem sikerült igazolnunk a miniszterelnök úr számára. Akkor azzal fejeztem be, hogy ha konszenzus nem is, legalább értelmes párbeszéd. Én is kompromisszumkész vagyok, nem bánom, ha konszenzus van, de nem halok meg érte. De, ha legalább értelmes párbeszéd lenne a bizottság ülésén, én elégedett ember lennék. Ennyit szerettem volna.
Nem tudom, melyikük kíván válaszolni a feltett kérdésre. (Jelzésre:) Szakállamtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ha egy pillanatra visszatérhetnék a bővítés sikeres vagy nem sikeres kérdésére, amire elnök is, képviselő úr is utalt: valóban érzékelhető, hogy a régi tagállamok, különösen a meghatározó régi tagállamok nem készültek fel, a politikai elitjük, a kormányzatuk nem készítette fel - nehéz pontosan megfogalmazni a helyes kifejezést - a közvéleményüket, és valóban van egy jelentős ellenérzés. Emlékszünk a lengyel vízvezeték-szerelő példájára. Egy szimbólumon keresztül gyakorlatilag az egész kibővítés kritikáját jelentette a belső piaci szolgáltatások irányelvének vitája kapcsán a lengyel vízvezeték-szerelő képe. Ezzel szemben áll az az, én azt gondolom, teljesen objektív bizottsági jelentés, amelyre mi próbáltuk felhívni a figyelmet Tanács-üléseken is; teljesen visszhang nélkül maradt. Az Európai Bizottság készített egy értékelést májusban, végigvette a mezőgazdasági politikától a költségvetésen át az ipari delokalizáció konkrét példáit, a munkaerőmozgás teljesen konkrét, számszerű és objektív példáit, és valamennyi kérdésben arra a konklúzióra jutott, hogy az Unió gazdaságilag kézzelfoghatóan nyert a kibővítésből. Ez áll egy borzasztó kontrasztban azzal, ami uralja a politikai közvélekedést alapvetően a régi tagállamokban.
Schengen kérdése. Schengen ügyében egy olyan helyzet állt elő, amikor az most már, azt hiszem, látható és kimondható, hogy a schengeni információs rendszer második szakaszára - ami egy új fejlesztés lenne, és a jelenlegi rendszernél egy jóval szofisztikáltabb, több feladatra alkalmas rendszer lenne -, a 2007 végi üzembe helyezésére ma már reális esély nincs. Az ebből következő tényt, hogy a schengeni rendszer emiatt 2007-ben ne bővüljön, hogy emiatt Magyarország ne legyen tagja a schengeni övezetnek, Magyarország nem fogadja el. Ezt a konfliktushelyzetet hogyan lehet feloldani? Van egy olyan javaslat, amelyet Portugália vezetett elő a közelmúltban, miszerint meg kell nézni, hogy milyen technikai feltételei vannak annak a megoldásnak, hogy a jelenlegi schengeni információs rendszer első szakaszát olyan módon adaptálják, hogy abba az új tagállamokat be lehessen vonni. Vagyis felmerült egy olyan köztes megoldás, amely a jövő év végéig lehetővé tenné a schengeni rendszer kibővítését, de még nem a schengeni információs rendszer második szakaszában kitűzött célok, hanem egy valamivel mérsékeltebb kapacitású rendszer részévé tudnának válni ezek a tagállamok.
Ebben a vitában hármas szempontot fogalmazunk meg. Ezek a viták a napokban zajlanak. Az egyik az, hogy Magyarország nem adja fel azt, hogy 2007 végéig csatlakozzon az euróövezethez, vagyis az euróövezet kibővítésére meg kell találni a megoldást 2007 végéig, mint ahogy azt egyébként a júniusi csúcstalálkozón a tagállamok... (Horváthné dr. Fekszi Márta: Schengeni övezet.) Mit mondtam? (Horváthné dr. Fekszi Márta: Euróövezet.) Elnézést kérek.
ELNÖK: Ambiciózus terv, támogatom. (Derültség.)
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Tehát a schengeni övezethez való 2007. évi csatlakozást továbbra is kiemelt prioritásnak tartjuk.
A második pontunk ebben a vitában, hogy hajlandóak vagyunk megnézni, hogy technikailag milyen megoldás jöhet szóba, ami költségvetési szempontból is elviselhető megoldást jelent.
A harmadik pedig, hogy egy köztes megoldás nem lehet oka annak, hogy lemondjuk arról az ambiciózus célról, hogy legyen egy schengeni információs rendszer II., legyen egy SIS II, ami képes az eredetileg kitűzött célok szerint biztonságot garantálni egy 25 tagú Unióban.
Volt az előbb egy elszólásom, de mégsem teszek arra kísérletet, hogy az eurózónába mikor fogunk belépni. Azt hiszem, hogy ezt a kérdést számos fórumon megvitattuk, megvitatták a képviselők, úgyhogy én nem nagyon mennék bele. Talán azt tudnám megerősíteni, hogy ez a program azt célozza, hogy két szakasza van ennek a felkészülésnek, és 2009 egy olyan dátum, amikorra ez a konszolidációs szakasz véget érhet. Innentől nyílik meg a lehetőség a kétéves stabilizációs szakasz utáni euróbevezetésre, de hogy ez mikor fog megtörténni, én ennek a megbecslésére vagy megjövendölésére nem vállalkozom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr? (Jelzésre:) Ja, igen, Horvátország!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): A bővítés kapcsán Magyarországnak egy teljesen megfogható, kézzelfogható és határozott pozíciója van: az Uniónak továbbra is nyitottnak kell lennie, egy nyitott közösséget, egy értékalapú nyitott közösséget kell képviselnie azzal, hogy oda tagjelölt országok a mindenki által közösen osztott értékek és kritériumok alapján kerüljenek be. Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi tagjelöltek között Horvátország áll messze legközelebb azoknak a feltételeknek a teljesítéséhez, amelyek az uniós tagsághoz szükségesek. Ezért Magyarország egyértelmű támogatója a horvát csatlakozási tárgyalások olyan ütemben történő előrevitelének, amint arra a horvát felkészülés módot és lehetőséget ad.
60
61/MM (Iván Gábor)
Ezen túlmenően én azt gondolom, hogy a további bővítésekről ma még talán korai lenne beszélni.
Egy másik tagállammal, Törökországgal folynak tárgyalások. Azt gondolom, hogy a tárgyalások előremenetele a két ország tárgyalási ütemét időben szét fogja választani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Kiegészítésképpen. Az alelnök úr kérdezte, hogy hogyan állunk a schengeni felkészüléssel.
A Külügyminisztérium nevében szeretném elmondani, hogy a Schengen-alapból közel 900 millió esik a Külügyminisztériumra; teljes egészében, mint közismert, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kezeli ezt az alapot. Mi az erre történő lehívást teljes egészében megtettük. Speciálisan meg is jelöltük és kértük kettéválasztani azt, ami itthonra, Budapestre, tehát a Külügyminisztérium központi szervére, illetve a külképviseletekre vonatkozó technikai fejlesztést illeti.
A külképviseletek vonatkozásában egy olyan közbeszerzést kértünk kiírni, ahova lehetőség szerint nagy világcégeket, illetve olyan magyar céget hívnának meg, amely tudja vállalni, hogy külföldön, ott, helyben fogják leszállítani a berendezéseket, ott üzemelik be, és ha bármifajta technikai probléma merül fel, helyben tudják azt szervizelni. Tudniillik azt mi nem tudjuk megoldani, hogy itthon valaki megnyeri, és utána ha bármifajta szervizprobléma van, Magyarországról kell a világ minden tájára kiküldeni a szakembereket.
A két schengeni ellenőrzésen túl vagyunk. Mint közismert, Kijevet és Belgrádot jelölte meg Brüsszel. Én elmondhatom, hogy mind a két schengeni ellenőrzés sikeres volt, egyetlen egy képviseleten nem találtak alapvető problémákat. A Bizottság elégedett volt.
Az a néhány technikai dolog, ami tulajdonképpen felhívás és a jövőre nézve jó tanács, nem fogadható el kritikának, tehát a konzuli szolgálat mindenütt jól szerepelt.
A külképviseleteken folyik a schengeni átépítés, tehát a schengeni követelményeknek megfelelő rendszerek kialakítása, túlnyomó többségben ezt már befejeztük. Jelen pillanatban két helyen indul, Moszkvában és Szófiában a schengeni követelményeknek megfelelő konzulátus kialakítása.
Ezen kívül már egy éve csináljuk, és a jövőben is folyamatosan folytatni fogjuk a konzulok szakirányú felkészítését, méghozzá úgy, hogy regionális helyszíni felkészítések folynak. Legutóbb például Kairóban, ahol az összes arab külképviseleten lévő konzulunk oda volt rendelve, és nemcsak a Külügyminisztérium munkatársai, hanem a Bevándorlási Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal, tehát mindezen magyar szervek képviselői odautaztak, és helyben folytatták le a gyakorlatot. Ilyen volt egyébként Moszkvában, Chişinâuban, több állomáshelyen, tehát folyamatosan csináljuk a felkészítéseket.
Itt még elmondanám, hogy most van kialakítás és tárgyalás alatt, hogy Chişinâuban nyitjuk - előreláthatólag márciusban-áprilisban - az Európai Unió kapcsán mi részünkről esedékes common vision application centre-t, erre is folynak a felkészüléseink. Úgy tűnik, pillanatnyilag szlovák és osztrák féllel indulunk, de épp a belga főtitkár úrral beszéltem, mielőtt jöttem, és a belga fél is érdeklődést mutatott. Amely uniós államoknak ott nincs képviselete, mindenkit meg tudunk hívni, ez a chişinâu-i nagykövetségen belül fog létrejönni, és a külügy biztosítja hozzá a megfelelő személyi-technikai feltételeket. Tehát erről is folynak a tárgyalásaink.
Azt tudom mondani, hogy a Külügyminisztérium rendben készül, és reményeink szerint készek leszünk ellátni ezt a feladatot 2007 őszétől.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr? (Firtl Mátyás nemet int.)
További hozzászólás? (Jelzésre.) Kocsi László alelnök úr.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Én csak néhány dolgot szeretnék így, reményeim szerint a vita vége felé megjegyezni.
Én egyébként az értelmes párbeszéd felé tett határozott lépésnek tekintem, hogy Hörcsik ex alelnök úr, vagy képviselőtársam mielőtt belekezdett az okfejtésébe, leszögezte, hogy alapvetően az ellenzéki pozíció és nem a belső meggyőződés az, ami a gondolatai forrásául szolgált. (Derültség.) Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy ez rendjén is van.
Már csak azért is, mert amiket mondott, ezek igazak, de a tárgyilagos képalkotást azért nem szolgálják egyértelműen. Hiszen végül is itt egy jelentés van, amelyik alapján meg kellene ítélni az egyéves uniós tagságunkat, annak a következményeivel együtt.
És ha ő a miniszterelnök úrnak a budapesti kompromisszumos javaslatára utal, nem teszi hozzá ugyanakkor, hogy végül is 2005 volt az az év, amiből Magyarország úgy jött ki, hogy az egy főre jutó támogatások mértékét tekintve dobogós helyezést ért el. Az Unió költségvetési perspektívája végül is megszületett, és Magyarország számára ez egy nagyon jó dolog volt.
Én nagyon örülnék annak, ha 2006-ból például úgy tudnánk kimenni, hogy a schengeni csatlakozási problémáinkra megtalálnánk a választ, mondjuk decemberben az Európai Tanács ülése azt mondaná, hogy ezen portugál típusú elképzelés összes következménye használható, bevezethető. És egyébként pedig megtaláljuk a megoldást arra, ami Bulgária, Románia csatlakozásával, de főleg Románia csatlakozásával a munkaerő szabad áramlása ügyében vet majd fel számunkra kérdéseket.
Ha ezekre mondjuk választ találnánk, akkor azt gondolnám, hogy olyan szépen tudunk kijönni 2006-ból is, mint ez 2005-ben megtörténhetett.
Még egy dolgot, ami a határőrizeti ügynökség kapcsán előkerült. Csak hogy én is tegyek egy határozott lépést az értelmes párbeszéd irányába, most persze leszámítva azt, hogy van tengeri határa, de Lengyelországnak minden egyes más, egyéb kondícióját figyelembe véve azt gondolom, hogy nekem azért tényleg kudarcélmény volt, hogy ez nem sikerült. Ebben az érzelmi élményben osztozom, és abban bízom, hogy viszont a magyar lobbi tud olyan hatékony lenni a későbbiek során, hogy egy olyan típusú európai ügynökséget vagy intézményt sikerül Magyarországra hoznunk, amelyik mindannyiunk közös sikere lehet, ebben az évben már nem, de talán majd a következő esztendőben.
Még egyet zárásként, az Európai Unió népszerűsége Magyarországon-felvetés kapcsán. Én azt gondolom, természetesen - az elnök úr elmondta - egészen más benne lenni, meg egészen más kívülről szeretni valahogy egy illúziót, és utána megtapasztalni ennek a rögvalóságát belülről. Ez teljesen természetes dolog.
Az viszont egy hozzáadott érték, mármint magyar részéről hozzáadott érték, hogy azért úgy érzem, továbbra is eljátsszuk minden egyes nehéz szituációban azt, hogy amikor az országnak meg kell oldani valami kellemetlen dolgot, amiből egyébként a lakosságra nézve népszerűtlen intézkedések fakadnak, akkor ezt az Európai Unióra szoktuk fogni úgy általában, és arra hivatkozunk, hogy ezért kell meglépni, és ezek nem tesznek jót úgy általánosságban az Unió lakossági megítélésének.
És ez a kísértés egyébként a politikai élet minden oldalát rabul ejti, és ebben mi sem vagyunk ártatlanok teljesen, ezt szeretném leszögezni így viszonzásképpen. Tehát a kormányzati pozíció sem hátráltathat bennünket abban, hogy időnként kritikus vagy önkritikus vélemény megalkotására is képesek legyünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Reakció a külügyi kormányzat részéről? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
További hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Ilyen igényt nem látok.
Azt javaslom a bizottságnak, hogy terjesszünk az Országgyűlés elé egy országgyűlési határozatot, amelynek az első pontja úgy hangzik, hogy az Országgyűlés elfogadja a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről, az európai integráció helyzetéről szóló jelentést. Ha ragaszkodnak hozzá, a második pontot is felolvasom. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.
Az indokolással együtt kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja ennek az előterjesztésnek az... (Dr. Hörcsik Richárd jelentkezik.) Tessék parancsolni!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnézést kérek, szavazás előtt illetlen dolog, de nem kellene valahogy jelezni a jelentés kapcsán, hogy a 2005. évről van szó?
ELNÖK: Én azt gondolom, hogy csak egy jelentésünk van, tehát ha lenne 2003-as is, akkor kellene, de az nincs.
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): 2004-es volt tavaly. (Horváthné dr. Fekszi Márta: De azt nem tárgyalta a plenáris.)
ELNÖK: De mint halljuk, nem tárgyalta a plenáris
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Jó, elnézést kérek. Csak hogy azonosítható legyen.
ELNÖK: Ha gondolja a bizottság, akkor kompromisszumkészségünk és konszenzusra való törekvésünk jeleként azt hiszem, hogy ezzel korrigálhatjuk ezt a javaslatot, és akkor íme, a békegalamb átszállt az európai ügyek bizottságának termén. (Derültség.)
Akkor ezzel az indítvánnyal, javaslattal együtt kérdezem, hogy a bizottság támogatja-e ennek a javaslatnak az elfogadását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Tizenegy igen szavazat. Ki nem támogatja? (Nincs ilyen jelzés.) Ki tartózkodott? (Szavazás.) Négy tartózkodás. Köszönöm szépen.
70
71/Cz(elnök)
Ez ilyen módon fog a házbizottság elé kerülni.
Még nincs zárt ülés egy percig. Látják képviselőtársaim, hogy négy nagyköveti helyre hallgatunk meg nagykövetjelölteket, s ezek közül az egyik sem nem európai uniós tagállam, sem pedig tagjelölt. Szeretném a bizottsággal megosztani még a szélesebb nyilvánosság előtt azt az elképzelésemet, hogy olyan országokba akkreditálandó nagykövetjelölteket is meghívunk, amelyek az Európai Unió külpolitikája szempontjából különösebb jelentőséggel bírnak. Ezt nyilván ad hoc tudjuk csak eldönteni. Úgy ítéltem meg, hogy Ukrajna mindenképpen ilyen, mondjuk Kanadáról ezt nem gondolom, az Egyesült Államokról megint csak gondolom. Tehát, ha ebben kapok egy felhatalmazást a bizottságtól, hogy ezt így tegyem, akkor ezt így fogom tenni a jövőben is.
Mielőtt rátértünk a nagykövetjelöltek meghallgatására, zárt ülést rendelünk el. Természetesen a sajtó tisztelt képviselőit tájékoztatni fogjuk mindarról, amiről tájékoztatást tudunk adni.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 11 perc. -
A bizottság 14 óra 11 perctől zárt ülést tartott, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit