EIB-15/2006.
(EIB-15/2006-2010.)
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2006. október 18-án, szerdán, 12 óra 33 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott
Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megalapításáról
Dr. Eörsi Mátyás kormánypárti raportőr előadása
Ékes József ellenzéki raportőr előadása
Kérdések, észrevételek, reflexiók
Dr. Kondorosi Ferenc kiegészítése
Kérdések, észrevételek, reflexiók
1-2.EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megalapításáról (COM(2005)280-1; 2005/0124/CNS)
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács határozata az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége tevékenységeinek az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében említett területeken való folytatására történő felhatalmazásáról (COM(2005)280-2; 2005/0125/CNS)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
3. Dr. Kondorosi Ferenc igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár tájékoztatója az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsának 2006. október 5-6-i üléséről, különös tekintettel a schengeni térség bővítésére.
4. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről (COM (2005) 276-1; 2005/0127/COD)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
5. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a tagállamok külső határain történő kishatárforgalmi rend megteremtéséről, valamint a Schengeni Egyezmény és a Közös Konzuli Rendelkezések módosításáról (COM (2005) 56; 2005/0006/COD)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
6. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Rendelettervezet a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog meghatározásáról (Róma II) (COM(2003)427; 2003/0168(COD))
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
7. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról (COM(2006)195; 2006/0066/COD)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP) dr. Molnár Csabának (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Hozzászólók:
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Dr. Kondorosi Ferenc politikai államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Jenei Zoltán rendészeti államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Várhelyi Olivér főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Bozzay Erika főosztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 33 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégeink, meghívott és nem meghívott Vendégeink! Mindenkit nagy tisztelettel köszöntök. Az európai ügyek bizottságának mai ülését megnyitom.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban fenntartom. Mint képviselőtársaim látják, egyeztetései eljárások egész sorát fogjuk elkezdeni, illetőleg folytatni.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy észrevétel van-e a megküldött napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Ez egyhangú, köszönöm szépen.
Mielőtt rátérnénk az első napirendi pontunkra, szeretném megosztani a bizottsággal azt a dilemmámat, hogy elhatároztuk, hogy az egyeztetési eljárásokat raportőri rendszerben fogjuk tárgyalni, ami azt jelenti, hogy mind a két oldalon felkészül egy-egy képviselő, és ilyen módon talán érdemibb vitákat tudunk folytatni.
Az Alapjogi Ügynökséggel kapcsolatban megkerestem a frakciókat, hogy ki lenne a raportőr, nem kaptam rá választ a frakcióktól. Úgyhogy ez ügyben mondjuk a raportőrséget szívesen vállalom kormánypárti oldalról, anélkül, hogy ez egy kormánykoalíciós álláspont lenne, hogy mégis egy vélemény hangozzék el. Kérem a frakciókat, hogy állapodjanak meg a különböző egyeztetési eljárásokról a raportőrök személyében, hogy a viták jobban folyjanak. Ebben meg tudunk állapodni? (A képviselők bólogatással jelzik egyetértésüket.)
Kíván a képviselő úr szólni?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nálunk a döntés megszületett, elnök úr.
ELNÖK: Akkor majd szíveskedjen tájékoztatni róla bennünket! És ki lesz a raportőr az Alapjogi Ügynökség kapcsán?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Én leszek.
Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének megalapításáról
Dr. Eörsi Mátyás kormánypárti raportőr előadása
ELNÖK, a téma kormánypárti raportőre: Ékes képviselő úr, köszönöm szépen.
Akkor kezdjük el az első napirendi pont tárgyalását. Az volt a megállapodás, hogy erről először a raportőrök mondanának pár szót, utána a kormány képviselője szólna, majd vita kövezetne, a raportőrök reagálnának és végül a kormány képviselője zárná ezt.
Engedjék meg, hogy akkor elkezdjem, annál is inkább, mert az Alapjogi Ügynökséggel kapcsolatban az eddigi folyamatokkal szemben megfogalmazott álláspontomat elég régóta hangoztatom.
Amikor az európai ügyek bizottsága az előző ciklusban tárgyalta az Alapjogi Ügynökség témáját, elmondtam számos, én úgy ítéltem meg, hogy megfontolásra érdemes kritikai észrevételt az Alapjogi Ügynökséggel kapcsolatban.
A mostani ciklus elején a külügyminiszter asszony azt hiszem, külügyi bizottsági meghallgatásán is jeleztem, hogy vannak fenntartásaim, és jeleztem, hogy akár a bizottsági ülések logikáján kívüli egyeztetéseket is folytassunk le, mert úgy látom, nagyon rohanunk egy olyan irányba, ami nem feltétlenül szolgálja a magyar érdekeket.
A politikában ez gyakran előfordul egyébként, hogy vannak ilyen hívó szavak, és a hívó szavak olyan szépen csengenek, hogy csak igent lehet rájuk mondani, mert aki nemet mond rájuk, a részletek miatt, az rögtön rossz emberré válik. És amikor egy olyan tervezet van az Európai Unióban, hogy egy Alapjogi Ügynökséget állítsunk fel, aki ezt támogatja, az szereti az emberi jogokat, aki pedig nem támogatja, az az emberi jogok ellensége. A politikában gyakran képződik egy ilyen benyomás.
Most szeretnék érvelni azzal kapcsolatban, hogy a felszín, amely a támogató, azaz az emberi jogokat szerető és a bíráló, azaz az emberi jogokat nem szerető álláspont lenne, hogy ezt cáfoljam.
Azzal szeretném kezdeni, hogy ennek az Alapjogi Ügynökségnek van egy előzménye, ami Bécsben működik, ez a Rasszizmus és Idegengyűlölet-megfigyelő Központ Európában, amely '97-ben jött létre. 2003-ban döntött úgy a Tanács, hogy ebből egy európai uniós Alapjogi Ügynökséget fog létrehozni, azt hiszem, egy északi tagállami kezdeményezésre. És tudjuk, hogy az északi tagállamok nagyon elkötelezettek az emberi jogi politikák erősítése iránt.
Számos probléma merült fel, ahogy az egyeztetési eljárás megindult és kompromisszumok alakulnak ki. Egypár ilyen, a jelenlegi helyzetet talán hangsúlyosan leíró kérdésre szeretném felhívni a bizottság figyelmét.
Az első az, hogy a cél, ahova ma az ügynökség megalapítása kapcsán tartanak, annyi, hogy információt, támogatást és szakértelmet biztosítson, azonban az ügynökség kizárólag a közösségi jog alkalmazási körén belül fejtheti ki a tevékenységét. Márpedig emberi jogi ügyekben, mint tudjuk, közösségi jog nem nagyon létezik. Vissza fogok még térni a magyar vonatkozású ügyekre.
Gondolom, képviselőtársaim figyelmét sem kerülte el az Olli Rehn bővítési biztossal készített, nem olyan régen a Magyar Hírlapban közzétett interjú, ahol Romániával kapcsolatban kérdezték. Olli Rehn elég megdöbbentő őszinteséggel fejtette ki, hogy látja a problémákat, de nem nagyon tud előbbre lépni, merthogy nem lehet kettős standardot alkalmazni, amit ha lefordítunk a saját nyelvünkre, azt jelenti, hogy ami Franciaországban a kisebbségi jog, az a kisebbségi jog másutt is. Azt hiszem, nem fogok képviselőtársaimnak meglepetést okozni, ha azt mondom, hogy ez nekünk bizony, legalábbis a kisebbségi jogok szempontjából, elégtelen.
Állítólag ez az ügynökség függetlenségben fogja a feladatait ellátni. Most nem érintem azt, hogyan lehet valaki független, ha az európai intézményektől kapja a költségvetést, talán ettől még lehetne - nem is nagyon tudom másképpen elképzelni.
Ettől még tudna függetlenül működni, azonban ennek az ügynökségnek a tematikus területei, munkája korlátait a Tanács bizottsági javaslat alapján fogja meghatározni, márpedig ismerjük a Bizottságnak, ismerjük a Tanácsnak az emberi jogok érvényesülése területén kurucosnak túlságosan nem tekinthető tevékenységét. Úgy érzem, hogy ez a korlátozó szabály azt eredményezheti számunkra, hogy a Bizottság javaslatára a Tanács nem fog olyan kezdeményezésekkel az ügynökség elé állni, amely alapján az ügynökség magyar vagy általában európai emberi jogi szempontból kielégítő döntéseket vagy javaslatokat tudna tenni.
Az igazgatótanácsban a független szakértőkön - valóban, ilyenek lesznek - kívül tagállami összekötő tisztségviselőket kell kinevezni a 17. § értelmében. Szeretném a bizottság figyelmét felhívni arra, hogy az ügynökségnek egy országról készített jelentések és egyéb dokumentumok tekintetében kapcsolatot kell fenntartania a nemzeti összekötő tisztségviselőkkel. Mit jelent ez magyarul? Ez azt jelenti, hogy ha mondjuk Lettországban - ezt mondom, hogy ne közvetlen magyar kisebbségi politikát érintsek - egy emberi jogi probléma merül fel, ez pragmatikusan azt jelenti, hogy az ügynökségnek meg kell állapodnia, kompromisszumot kell létrehoznia a nemzeti összekötő tisztségviselővel, magyarán az ottani kormány képviselőjével. Képviselőtársaim értik, hogy ha ez Szlovákia, akkor a szlovák kormány képviselőivel kell kompromisszumot kötni, ha Románia, akkor a román kormány képviselőivel.
Lehetne még beszélni arról, hogy milyen egyéb eljárásjogi korlátozások léteznek, meg hogy kikre terjed ki egyáltalán az ügynökség. Mi szerettük volna, ha az Európai Unióval minden szerződéses kapcsolatban álló országra kiterjedne. Ez már megdőlt. Ma már csak a stabilitási és társulási partnerség országaira terjed ki. Számunkra egyébként ez majdnem kielégítő, de nem egészen, mert Ukrajna rögtön kiesik, vagy kiesik Oroszország, amely szerintem rendkívül fontos lenne magyar szempontból is.
Végül azt hadd említsem meg, hogy az ügynökség részvétele az emberi jogokat súlyosan sértő tagállam ellen indított eljárás folyamatában egy olyan korlátozásnak van alárendelve az EU-szerződés 7. cikke alapján, hogy a Tanácsnak jogában áll eldönteni, hogy egy ilyen emberi jogi eljárás során milyen intézménytől vagy személyektől kér segítséget. Ez magában foglalja azt a problémát, hogy ha az Alapjogi Ügynökség egy adott ország tekintetében túlságosan világosan beszélne, és őszintén szólalna meg, akkor a Tanács nem hallgatja meg, ugyanis nem kötelessége.
Mindezek alapján az embernek az a benyomása, hogy egy rokonszenves kezdeményezés indult, és mintha itt a gombhoz varrnánk a kabátot. A kezdeményezésnek két célja volt: legyen egy emberi jogokkal foglalkozó intézmény, az lehetőleg Bécsben legyen - amit egyébként én szívesen támogatok -, de a részletek tekintetében, ahogyan a tárgyalások folynak előre, úgy tűnik számunkra vagy legalábbis számomra mint raportőr számára, hogy azokat, amiket az emberi jogi kívánalmak tekintetében, emberi jogi standardok tekintetében kívánatosnak tartanánk az Európai Unió összes tagállamában, illetőleg az Európai Unióval legalábbis szerződéses kapcsolatban álló tagállamokban, az Alapjogi Ügynökség az alapításában benne foglalt számos korlátozás miatt nem lesz képes teljesíteni. (Veress József megérkezik az ülésre.)
Én azzal fejezném be az expozét a magam részéről, hogy amikor az Alapjogi Ügynökségről beszéltünk, Magyarország szempontjából mindig hangsúlyosan jelent meg a kisebbségi szempontok érvényesítése alapvetően a szomszédos országokban. Néha hajlamosak vagyunk becsapni magunkat, amikor egy alkotmányos szerződés preambulumában megjelenik a kisebbségi szó, akkor ezt mi hatalmas győzelemnek tudjuk értékelni, miközben, azt hiszem, ha realisztikusak vagyunk, tudjuk, hogy ennek a végrehajtás során különösebb jelentősége nem lesz, de el tudom fogadni, hogy van ilyen "apró lépés-apró örömök" logikája is.
Azonban én úgy ítélem meg, hogy az Alapjogi Ügynökség a specifikus magyar kisebbségi szempontok alkalmazása szempontjából inkább visszalépést jelentene, mintsem hogy előrelépést. Mire alapozom ezt? Az Európai Parlamentben a három nagy frakció, tehát az EPP, a szocialisták és a liberálisok támogatják az Alapjogi Ügynökséget, a felmerült problematikákra pedig azt mondják, hogy ezt majd meg lehet oldani a részletekben. (Dr. Braun Márton megérkezik az ülésre.) Én azonban úgy ítélem meg velük szemben, hogy az elmúlt 16 évben, ha van olyan európai szervezet, ahol a kisebbségi jogok területén még mindig nem kielégítő, mégis számottevő eredményeket sikerült elérni, az az Európa Tanács volt. Most sokan mondhatják, hogy az Európa Tanácsban hivatalt viselek, mármint politikait, ez igaz, de ebből az következik, hogy elég jól ismerem az Európa Tanács tevékenységét. Én attól tartok, hogy hiába mondja ki majd a statútum, hogy ez párhuzamosan fog működni az Európa Tanáccsal, ez a valóságban nem így fog működni.
Az Európa Tanácsban számos konvenciót, számos nemzetközi szerződést már el lehetett fogadtatni, ratifikáltatni tagállamokra, amelyek az Európai Unióban megfogalmazott kisebbségvédő normáknál lényegesen magasabb rendű vagy lényegesen hatékonyabb kisebbségvédő klauzulákat voltak képesek megfogalmazni akár a kisebbségi jogok területén, akár más területeken. Most képzeljük el, hogy egy számunkra fontos európai uniós vagy azon kívüli tagállam tekintetében kimondjuk azt, hogy az Európa Tanács tevékenységét nem érinti az európai Alapjogi Ügynökség. Ha az Alapjogi Ügynökség a benne foglalt kompromisszumkényszerek következtében nem fog elmarasztaló álláspontot megfogalmazni egy tagállamról, akkor hiába hivatkozik bárki arra, hogy az Európa Tanácsban ez meg ez történt, mert azért politikusan, szociológiailag az Európai Unió és annak egy intézménye lényegesen erősebb lesz, mint az Európa Tanács, és ezek a tagállamok, amelyek a megítélésünk szerint emberi jogi vagy kisebbségi jogi hibákat követnek el, az Európa Tanács nyomásával szemben nagyon sikeresen fognak hivatkozni arra, hogy az Alapjogi Ügynökség ilyen tekintetben nem lépett fel, vagy nem hozott elmarasztaló döntést.
Érdemes a bizottság figyelmébe ajánlani, hogy maga a statútum tartalmaz kisebbségi vonatkozást, azonban úgy fogalmaz, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme, amelyet egyébként a magyar kisebbségi problematika európai vázolása előtt is mindenki elfogadott. De ez csak azt jelenti, hogy mondjuk, ha a nyitrai lány esetében most az ügyészség nem úgy dönt, ahogy döntene, ott föl lehetne lépni, de amikor kisebbségi jogokról, egy kisebbség kollektív jogairól van szó, akkor az ügynökség statútuma sem tartalmaz semmit arról, hogy ott föl kellene az ügynökségnek lépnie.
Azzal fejezném be, külügyminiszter asszony, tisztelt bizottság, hogy nagyon jó lenne, ha a munkánkat komolyan vennénk, és nem azon a felszínen maradnánk, hogy az Alapjogi Ügynökség, ha a kisebbség benne van, akkor jó dolog nekünk. Én úgy ítélem meg, hogy ez Magyarországnak alapvetően káros. Úgy ítélem meg, hogy ha a részleteket megnézzük, az emberi jogok iránt igazán elkötelezetteknek már nem előre-, hanem visszalépés, ugyanakkor tudomásul veszem, hogy egy politikai mozgásterünk van. A magyar kormány a legtöbb politikai párt támogatásával az Alapjogi Ügynökség támogatása mellett tette le a lantot, borzasztóan nehéz lenne ezen most változtatni, és nagyon nehéz megmagyarázni ezt az álláspontot.
Én magam azt javasolnám a bizottságnak, hogy a bizottság a kormány részére egy olyan állásfoglalást fogadjon el, amely tudomásul véve a reálpolitikai folyamatokat nem fordul szembe az Alapjogi Ügynökséggel, azonban keresi azokat a szövetségeseket - és vannak ilyenek, Hollandiáról tudjuk, és mások is lehetnek -, amelyek hasonló vagy más megfontolásból az Alapjogi Ügynökség ellen foglalnak állást. Ezekkel a szövetségesekkel egyelőre legalábbis a döntést elhúzni, elhalasztani addig, amíg ezekben a szerintem számunkra és minden más demokrata számára, úgy érzem, fontos kérdésekben sikerül kinyitni másoknak a szemét. Úgy érzem, ha sikerül elérni, ha nem is magyar kezdeményezésre, de magyar közreműködésre, hogy végül ez ebben a formában legalábbis ne valósuljon meg, vagy ha megvalósul, akkor lényegesen magasabb standardokkal, egy komoly sikert tudnánk elérni a magyarok számára, Magyarország számára és az emberi jogokat igazán szerető politikusok számára is. Köszönöm szépen.
Megadom a szót Ékes képviselő úrnak, hogy ő is mondja el, hogyan látja a kérdést.
Ékes József ellenzéki raportőr előadása
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem akarom elnök urat ismételni, sok tekintetben és bizonyos kérdésekben egyetértünk. Egy magasabb standard kérdése tényleg nagyon fontos lenne. Nem véletlen, hogy annak idején nagyon fontosnak tartottuk, hogy az Európai Unió alkotmányába a kisebbségi jogok kérdése bekerüljön. Egyrészt ez önmagában egy kiindulópont lehet ahhoz, hogy a későbbiek folyamán az Európai Unión belül a kisebbségi kérdést sokkal hangsúlyosabban lehessen megközelíteni. Ezt mondom azért is, hiszen tapasztalatból tudom, hogy az Európai Unión belül önmagukban a kisebbségi jogok a különböző nemzeteknél különböző feszültségeket okoznak, és ebből adódóan sem kívánják az Unión belül annyira markánsan megfogalmazni a kisebbségi jogok kérdését, főleg nem az intézményesített formában történő esetleges vizsgálati rendszerének a kialakítását.
Ennek ellenére én magam amellett vagyok, hogy az alapjogi kérdésekben a kisebbségi jogokkal igenis határozottan kell foglalkoznia az Európai Uniónak. Valóban magasabb szinten kellene ezt a kérdést szabályozni, és rögzíteni kellene azt, hogy mit értünk egyes nemzetcsoportoknál a kisebbségi jogok kérdésén.
Az Európa Tanácson belül az eddigi tapasztalatok, hiszen jómagam is tagja vagyok az Európa Tanácsnak: valóban sokkal hangsúlyosabban tudtak foglalkozni az emberi jogi, kisebbségi kérdésekkel, és ennek a hatásai sokszor érezhetően erőteljesebbek voltak, mint az Európai Parlamenten belül.
Én ismerem Gál Kinga EP-képviselő asszony véleményét ezzel kapcsolatosan, és tudom azt, hogy a finn elnökség számos területen kísérelt meg kompromisszumos javaslatokat tenni annak érdekében, hogy adott esetben az alapjogi intézmény fel tudjon állni, és a harmadik pillérre is megpróbáltak különböző javaslatokat tenni, hiszen e körül folyik egy óriási nagy vita, hogy hol is állunk egyáltalán ebben a kérdésben.
Én mindenképpen szeretném, hogyha a magyar álláspontot, főleg ebben a kérdésben, a harmadik pillér kérdésében is megismerhetnénk. Én valóban ellentétesen mondom ezt, mint ahogy Eörsi Mátyás mondta, hogy meg kellene keresni azon országokat, nemzeteket, amelyek jelen pillanatban esetleg nemleges állásponton vannak az alapjogi ügynökségi kérdésekkel kapcsolatban.
Én viszont azokat keresném meg, amelyek sokkal határozottabban szeretnék a kisebbségi kérdéseket vizsgálni. Igenis kerüljön ez terítékre az Európai Parlamenten belül, hiszen ez egy állandó feszültséggócot jelent. Ezt mi, magyarok érezzük, hiszen a Felvidéken, a Vajdaságban is történtek olyan események, amelyek mindenképpen napvilágot kell, hogy lássanak, és ebben egy erőteljesebb állásfoglalás kell. Adott esetben az Európai Unión belül igenis alakuljon ki egy olyan véleményszabadság, hogy annak minden további nélkül bizonyos fokú következménye is lehessen.
Én kérdésként mindenképpen szeretném azt feltenni, hogy a harmadik pillérrel kapcsolatban mi a magyar álláspont, és ezt mennyire tudjuk erőteljesen képviselni? A finn javaslatokat adott esetben hogyan tudjuk beépíteni a további rendszer kialakításába, ha pozitív a magyar kormány álláspontja? Hiszen ez egy előrelépési lehetőség ahhoz, hogy maga az intézményrendszer valóban fel tudjon állni.
Egy dolgot szeretnék hozzátenni: nem biztos, hogy Bécsben lenne ennek a helye, nagyon jó lenne, ha Budapesten tudnánk ezt az intézményt kialakítani.
ELNÖK: Tisztelt Miniszter Asszony! Az a tény, hogy személyesen elfogadta a meghívásunkat erre a mai vitára, demonstrálja számunkra, hogy személy szerint önnek is mennyire fontos ez a kérdéskör, az emberi jogok, a kisebbségi jogok kérdése. Úgyhogy nagyon örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat, és akkor rögtön meg is adnám a szót.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen a meghívást. Mindenkit sok szeretettel üdvözlök.
Ez a vita vagy beszélgetés, ami itt most folytatódik, sokkal korábban elindult, de én valóban azóta vagyok benne, amióta az első meghallgatásom volt. Akkor is felvetődött az Alapjogi Ügynökség és az Európa Tanács kérdése.
Én magam is próbáltam azóta különböző helyzetekben tájékozódni az álláspontokról. Nemrégen jártam az Európa Tanácsban, találkoztam az elnökkel, a főtitkárral is, és ez volt az egyik hangsúlyos téma. Ezt csak azért mondom, mert próbáltam mindegyik oldalról körüljárni ezt a kérdést.
Hadd kezdjem ott, hogy az itt elhangzott felvetéseket három csoportra osztanám, és próbálok mindegyikkel kapcsolatban mondani egypár dolgot.
Az egyik a kisebbségi jogi kérdések és az Európai Unió viszonya. És nem kötném rögtön az Alapjogi Ügynökség kérdéséhez, hiszen azt tudjuk, hogy ez, noha még nincs Alapjogi Ügynökség, folyamatosan terítéken van, Magyarország próbál minden színteret felhasználni az Európai Unión belül arra, hogy ezeket a kérdéseket felvesse. A Romániára vonatkozó monitoringjelentéstől elkezdve, a szlovákiai kormányalakításra adott reakciókon keresztül, az Olli Rehn bővítési biztos úrral való megbeszéléseken keresztül mindenhol felvetjük ezt a kérdést, és valóban így van, hogy úgy tűnik, az Európai Unió némi hezitálással kezeli ezt a kérdést.
Többé-kevésbé tudjuk is, hogy ennek mi az oka. Én egyébként arra kértem a kollégáimat, hogy próbáljuk ezt ettől különböző mélységben körüljárni, tehát nemcsak a franciaországi helyzetre vonatkozóan, hanem próbáljunk e köré stratégiát építeni, hogy egyrészt mik azok az európai uniós alapértékek, amelyek mentén talán hatékonyabban tudjuk képviselni ezt az egész kérdést, másrésztől mely országok a potenciális partnerek ebben a kérdésben. Valószínűleg ehhez jobban kellene értenünk az egy-egy ország vonakodása mögötti mozgatókat, és jobban tudni a saját érveinket másként megfogalmazva is elmondani.
Én ezt a kérdést leválasztanám az Alapjogi Ügynökség kérdéséről, majd arról is beszélek természetesen. Azt gondolom, nekünk itt tennivalónk van, részben tesszük, részben én magam is azt gondolom, hogy nem mindig a lehető legeredményesebben tesszük. Itt vannak feladataink, hogy ezt eredményesebben képviseljük.
A másik téma, amit szintén leválasztanék az Alapjogi Ügynökség kérdéséről, ez az Európai Unió és az Európa Tanács kapcsolata, viszonya egy olyan világban, amelyben tudjuk, hogy az Európa Tanács számunkra is kiemelt jelentőségű volt nagyon sokáig. És Európa nagy része számára az Európa Tanács volt az a fórum, ahol egyáltalán emberi jogi, kisebbségi jogi kérdésekről beszélni lehetett; ahol mi magunk is védelmet kértünk elsődlegesen, és képviseltük a saját érdekeinket.
Európa átalakulóban van, azt látjuk, hogy az európai országok egyre nagyobb része csatlakozik az Európai Unióhoz, és keres valamifajta olyan megoldást, ami az Európai Unión belüli megoldás. Ez a kérdés felmerült az Európa Tanács vezetőivel való beszélgetésen. És felmerült az a félelem is, hogy az Európa Tanács jelentősége csökkenne akkor, ha az Európai Unió és az európai integráció erősödne, és egyre több területre terjedne ki az integráció.
Tudjuk, hogy az Európai Uniónak is van egy mozgása, egy gazdasági közösségből egyre inkább egy értékközösség, egy intézményi integráció irányába lép. Tehát miközben az Európai Unió is újrafogalmazza magát, ennek része az alkotmányszerződés és az, hogy mi fog történni az alkotmányszerződéssel a közeljövőben, szintén fontos, és az is nagyon fontos, hogy ezt a viszonyt, az Európai Unió és az Európa Tanács viszonyát nyilvánvalóan tisztázni kell az Európai Unió átalakulásával vagy az integráció kiterjesztésével és mélyítésével párhuzamosan.
Nekem meggyőződésem, hogy az Európa Tanácsnak nagyon fontos feladata lesz a továbbiakban is, nemcsak azokra az országokra kiterjedően, amelyek most nem, vagy nem is lesznek európai uniós tagországok, hanem ezen túl az európai uniós tagországokra vonatkozóan is. Ehhez azonban egy tisztázási folyamat kell, hogy mi is ez a viszony.
Felmerült például egy ilyen felvetés az Európa Tanács vezetőivel való beszélgetésben, hogy az Európai Unió szervezetként is beléphetne az Európa Tanácsba, nemcsak a tagországai révén. Én nem tudom, hogy ez-e a megoldás, de mindenképpen fontos lenne végiggondolni a különböző megoldásokat.
És a harmadik téma, ami kirajzolódott ebben a beszélgetésben, az valóban az Alapjogi Ügynökség kérdése. Azt is tudjuk, hogy ez részben összefügg azzal a törekvéssel, hogy a közösségi jog területére kiterjedően az Európai Uniónak saját intézményei legyenek, és erre mondtam, hogy az Európai Unió maga is átalakul. Van egy olyan folyamat, amelynek mindannyian részesei vagyunk, és ennek mentén merült föl az, hogy az Alapjogi Ügynökség az Európai Unión belül az emberi jogi kérdésekkel foglalkozik. Nyilván ugyanazzal az ellentmondással vagy nehézséggel küszködik, amivel az egész Európai Unió küszködik, tehát hogy mit is tud mondani kisebbségi ügyekben, mit tud vállalni olyan kompromisszumként, amit minden tagországnak el kell fogadnia, hiszen az EU így működik, hogy minden tagországnak el kell fogadnia ezt. Egyrészt tudomásul kell vennünk, hogy van egy ilyen törekvés.
Azt is tudomásul kell vennünk, hogy a magyar Európai parlamenti képviselőknek nagyon nagy szerepe volt ebben a vitában, és ez a folyamat meglehetősen előrehaladott stádiumban van. Határidőként január 1-je hangzik el, van egy időnyomás is arra vonatkozóan, hogy január 1-jén el tudjon indulni. Hogy pontosan milyen mandátummal, azt tudjuk és látjuk, hogy még mindig nagyon sokan vitatják.
Egyébként nem kisebbségi szempontból vitatják, ez egy sajátosan magyar érdek és megközelítés, hanem a harmadik pillér, illetőleg a hatáskör a legnagyobb kérdés, tehát hogy mely országokra terjedjen ki, azokra-e, amelyek az európai uniós integrációs perspektívával rendelkeznek, vagy ezen túl is. Tehát azt gondolom, hogy az Alapjogi Ügynökség kérdése körülbelül azt tükrözi vissza, ahol ma az EU kompromisszumot tud kötni emberi jogi és kisebbségi kérdésekben, és meggyőződésem, hogy ha tovább tudunk lépni az Európai Unión belül ennek a kérdésnek a képviseletével, akkor ez meg tud nyilvánulni, vagy meg tud jelenni az Alapjogi Ügynökség keretei között is. Nem gondolom, hogy az Alapjogi Ügynökség lenne az, amelyen múlik, hogy az EU meddig tud eljutni ezzel a kérdéssel.
Amit én fontosabbnak tartok, pont ez, hogy tisztázzuk, hogy az Európa Tanács és az Európai Unió kapcsolata milyen, milyenfajta mandátumok vannak, milyen az együttműködés módja. Egyébként itt látok egy törekvést arra, hogy a különböző cikkelyekben megjelenjen ennek a viszonynak a tisztázása, amiről azt is tudjuk, hogy az, ami megjelenik, például, hogy egy taggal képviseltesse magát az Európa Tanács az Alapjogi Ügynökség igazgatótanácsában, nem tűnik elegendőnek az Európa Tanács számára. Azt gondolom, hogy ezeken lehet tovább vitatkozni, mint ahogy arról is lehet tovább tárgyalni, hogy hogyan is indulhassanak ügyek, milyen pontos szereposztás legyen az Európa Tanács az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége kapcsolatában.
Én arra nem nagyon látok esélyt, hogy most Magyarország azt mondja, hogy nem. Egyszerűen túlzottan elköteleztük magunkat ebben a folyamatban, és hadd hangsúlyozzam itt, hogy én személyesen nem voltam benne ebben a történetben, próbáltam utánanézni, de úgy látom, hogy nem nagyon tehetjük ezt meg, és talán értelme sincs. Nem az intézménnyel van probléma, hanem azzal van probléma, ahogy ezek a kérdések ma az EU számára elfogadhatók. Ha itt előre tudunk lépni, akkor nyilván az ügynökségben is lesz előrelépés.
Az viszont nagyon fontos, hogy a kisebbségi kérdésekben keressünk potenciális partnereket, támogatókat, olyanokat, akik egyet tudnak velünk érteni, és akik az ügynökség keretei között, de attól függetlenül is ezt a kérdést velünk együtt képviselni tudják az Európai Unióban.
Tehát válaszképpen azt mondanám, hogy én nem látok rá reményt, vagy nem igazán látom azt, hogy Magyarország komoly presztízsveszteség nélkül azt tudná most mondani, hogy nem kérjük. Azt igen, hogy képviseljük nyomatékosan azt, amit szeretnénk, nemcsak itt, hanem mindenféle egyéb fórumon, hogy itt is meg tudjon jelenni, tehát párhuzamosan itt is képviseljük. Amit én nagyon nyomatékosan szeretnék képviselni, hogy tisztázzuk tovább a viszonyt az Európa Tanács és az Európai Unió között, hogy valóban ne gyengítse az Alapjogi Ügynökség az Európa Tanács mandátumát. Erre nagyon nagy szükségünk van nekünk is, tehát fontos nekünk, hogy az Európa Tanács erős mandátummal működjön ezekben a kérdésekben. Én itt látok sokkal inkább egy mozgásteret.
Ékes képviselő úr kérdésére válaszolva: azt tudjuk, hogy az osztrák elnökség nem tudott megállapodást elérni a harmadik pillérre vonatkozóan, és akkor el is halasztódott ez a kérdés. A finn elnökség nagyon komolyan dolgozik ezen. Nincsen egyetértés. Magyarországnak egyértelműen az az álláspontja, hogy a harmadik pillér területén, tehát a bel- és igazságügyi együttműködés területén nagyon fontos, hogy az Alapjogi Ügynökségnek legyenek erős jogosítványai, hisz pontosan ez az a terület, ahol az emberi jogokra - és nem a kisebbségi jogokra, hanem elsődlegesen az emberi jogokra - való odafigyelés nagyon komoly jelentőséggel bír. Itt Magyarországnak egyértelmű az álláspontja, hogy mi itt a maximális kiterjesztést képviseljük.
Nemrég kaptam egy anyagot arra vonatkozóan, hogy milyen kompromisszumos javaslatok merültek föl. Hangsúlyozom még egyszer, hogy Magyarország ebben elkötelezett. Számunkra nem ez a legnehezebb kérdés, itt jó lélekkel tudjuk mondani, hogy elkötelezettek vagyunk. Itt különböző restrikciók merülnek föl, egyrészt, hogy szülessen meg most egy döntés a harmadik pillére vonatkozóan, de ennek az implementációs része induljon később. Fölmerült az, hogy egy opt-out rendszerrel tagállamok legalábbis időlegesen kérhessenek felmentést ez alól, tehát induljon el az Alapjogi Ügynökség ezzel a mandátummal, de ne kelljen kötelezően ebben részt venni. Felmerült, hogy legyen egy klauzulája a szövegnek, ami a restrikciókat valamilyen módon tartalmazza. Mondom még egyszer, hogy ezek még nem dőltek el, ezek most október eleji megbeszélésen merültek föl. Tudjuk körülbelül, hogy mely országok azok, amelyeknek fenntartásai vannak ezzel kapcsolatban. Elég hosszú ez a sor, tehát valószínűleg még hosszabb időt igényel a megállapodás.
Azt is tudjuk, hogy a preambulumnak a kisebbségi jogokra vonatkozó részét elfogadják a tagországok, kérdés, hogy ez milyen erős mandátumot ad. Ebben egyetértek Eörsi képviselő úrral, hogy ez nem elegendő, de itt tartunk most. Itt Lengyelország fogalmazott meg egy fenntartást, és sok szinten dolgozunk folyamatosan a lengyelekkel, szakértői szinten, én magam beszéltem a lengyel külügyminiszter asszonnyal is erről, a köztársasági elnök úr felvetette ezt a kérdést a köztársasági elnöki találkozón is. Többé-kevésbé kirajzolódik, hogy a lengyelek fenntartásai nem az etnikai és nemzeti kisebbségekkel kapcsolatosak, hanem sokkal inkább a melegek jogaira vonatkozó vagy valahol e körül járó problémáik vannak. Azt kérték, hogy küldjük el írásban a saját véleményünket, tehát itt zajlik egy folyamatos egyeztetés.
Úgy tűnik, hogy az többé-kevésbé konszenzuális, hogy a kiterjedése mekkora legyen az Alapjogi Ügynökség mandátumának, ez pedig az, hogy az európai uniós integrációs perspektívával rendelkező országok azok, amelyek belekerülnek ebbe. Itt Ukrajna valóban kérdés számunkra. Tehát én ezért érzem nagyon fontos kérdésnek, és sokkal inkább itt látok egy mozgásteret, hogy az Európa Tanács mandátuma és felhatalmazása ne gyengüljön, tehát az Alapjogi Ügynökség ne gyengítse az Európa Tanács mozgásterét, mert arra nekünk magunknak is nagyon nagy szükségünk van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, miniszter asszony. A vitát megnyitom. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Kocsi alelnök úr!
Kérdések, észrevételek, reflexiók
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Én ki szeretném egészíteni az eddig felvetett érveket eggyel. Úgy tűnik számomra, hogy igazából az a két álláspont nem verseng, de feszül egymásnak, hogy ha már nem garantálható igazából a harmadik pillérre való kiterjesztés, ha nem garantálható a magyar szempontból kisebbségvédelmi politikai súly, ha nem garantálható sok minden, akkor inkább hagyjuk, mert felveti a veszélyét annak, hogy az Európa Tanács jogosítványait, gyakorlatát fogja esetleg károsan érinteni.
Ugyanakkor az eddigi vitákban az is felmerült, hogy ha reálisan mérjük be ennek az ügynökségnek a szerepét, a kompetenciáit, úgy tűnik, hogy a pillanatnyi állás szerint inkább a segítő-támogató, szakmai adatfeltáró, adatgyűjtő, szóval "assistance" típusú tevékenysége erős, és nem az, amit mi megszoktunk az Uniótól és az Európa Tanácstól is; inkább egy monitoring, kemény raportőri alapállást vártunk vagy várunk el, és egy más jellegű szerep, ami körvonalazódik. Abban van vita, hogy mi a magyar álláspont ebben az ügyben, ami úgy látom, hogy egy flexibilis mező a következő hetekre vagy hónapokra, mert gyakorlatilag minden papír arról szól, hogy nincs igazából előrelépés egyik tekintetben sem, tehát nem tudhatjuk, hogy valahol nyílik-e tér, valahol látszik-e lehetőség az előrehaladásra. Ha pedig nem, akkor ez egy minimalizált program. Én azt mondom, hogy ha minimalizált program, akkor nevén kell nevezni. Ha minimalizált program, akkor meg kell a garanciáit találni, és nagyon keményen rögzíteni az Európa Tanács működési kompetenciái, ereje megőrzésének, és akkor ki kell mondani azt, hogy erre futotta, ez van most az EU-ban, nincs több, ezt viszont reálisan tudomásul vesszük, és magyar álláspontként érvényesítjük. Én úgy látom, hogy pillanatnyilag ez van.
Az lehetséges, hogy ha mondjuk néhány hét múlva valahol beszakad a fal, és a finn elnökség valamit kitalál, és lát módot arra, hogy kiterjedjen, akkor az egy másik helyzet, akkor tudnánk beszélni arról, hogy valójában a megnyíló térben mik a konkrét lehetőségei, és mi legyen a mandátuma a magyar kormány aktivitásának. Ahogy én látom, a fantázia elég dús, tehát eddig elég jelentős mértékben rögzítették gondolatban, írásban és szakértői szinten azokat a terepeket, azokat az ügyeket, amikre egyébként kiterjedhetne ez a tevékenység, csak éppenséggel mindenki látja pillanatnyilag, hogy ennek a realitása szinte nulla. Tehát azzal fejezném be, hogy reálisan az lehet az, amit mi a kormánynak tudunk mondani, hogy igen, nevezze nevén, legyen az, ami, semmivel se több. Ne engedjük meg, hogy másról beszéljenek, ne engedjük meg, hogy olyanokat írjanak rá, fessenek rá, amik nem azok. És ne engedjük meg, hogy a létező intézmények bármelyikét csorbítsa. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Ékes József jelentkezik.) A végén úgyis megkapja a képviselő úr a szót raportőrként. (Nincs jelzés.)
De ha nincs több jelentkezés, akkor amúgy is a képviselő úré a szó.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nálunk a döntés megvan, hiszen a Fidesz-KDNP közös raportőr állítását fogadta el a maga részéről, egyébként minden témakörben, ami a bizottság elé kerül.
Szeretném jelezni, hogy elődlegesen a raportőr vesz részt magában a vitában, a többiek valóban elfogadják azt, amit a raportőr a frakció részéről álláspontként megfogalmaz.
Az Európa Tanács és az Európai Parlament közti vita, azt lehet mondani, egyre jobban mélyül, hiszen a szerepkörök kérdése nincs teljes egészében kialakítva, és mindegyik harcol a saját maga ereje érvényesítése érdekében - ez teljesen logikus. Ez előbb-utóbb megoldásra és rendezésre kerül, én úgy érzem, mert az Európa Tanácsra és az Európai Unióra is nagy szükség van, hiszen mindenki tagja az Európai Uniónak.
Ebből adódóan én úgy érzem, hogy az Európa Tanács által megfogalmazottak az emberi jogi, kisebbségi kérdésekben valóban sokkal határozottabbak, mint magán az Európai Unión belül.
Még egyetlen egy dolgot szeretnék kérdezni a miniszter asszonytól. Ha újra megnyitják a földrajzi hatály kérdését, abban mi lesz a magyar álláspont? Erre is azért érdemes kitérni, hiszen ez is része magának a kérdéskörnek.
Én örülök annak, hogy a magyar álláspont, számomra legalábbis, amit én magam is megfogalmaztam, egyértelműnek tűnik. Én azt kérem, hogy erről az útról, amit a miniszter asszony is elmondott, ne térjünk le, és tényleg harcoljunk a végsőkig. Köszönöm.
ELNÖK: Nem tudom, a kérdésre kíván-e a miniszter asszony azonnal reagálni.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Erre a kérdésre szívesen, esetleg akkor vegyük ezt előre. Egyrészt... (Az elnökkel konzultál.) Jó, akkor csak erre a területi kiterjesztésre válaszolnék.
Úgy tűnik, ha valahol fenntartások vannak, az is megfogalmazódik, hogy még szűkebben értelmeződjön a területi kiterjesztés rész, tehát csak a már európai uniós tagországokra terjedjen ez ki.
Tehát én nem látok erre esélyt. Sokkal inkább arra látok, hogy ha minden alapkérdés még mindig vita tárgya, akkor mégse szülessen meg egy döntés. Illetve ha annyira sok a kompromisszum, hogy nem nagyon tudja ellátni a feladatát, és úgy tűnik, nagyon sok még a vitatott kérdés a területi kiterjesztés, a harmadik pillér szempontjából is, én azt sokkal kevésbé látom valószínűnek, hogy most már elfogadtuk mindezt, és akkor azt mondjuk, hogy akkor terjedjen ki azokra az országokra is, amelyeknek nincsen integrációs perspektívája.
Inkább tényleg azt tudjuk mondani egy határon túl, hogy ha annyira szűk a mozgástér, hogy akkor lehet, ezt most nem érdemes. Nem tudjuk, hogy ilyen helyzet lesz-e, és hogy mennyire történnek előrelépések.
A másikra jó szívvel tudom mondani, hogy a harmadik pillér tekintetében mi teljesen egyértelműek vagyunk.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Akkor raportőrként én is reagálnék az elhangzottakra.
Megköszönöm mindenkinek a hozzászólását, és természetesen nincs olyan mondat, amivel ne tudnék egyetérteni, azzal a megjegyzéssel, hogy világosan kell látnunk, hogy melyek azok a kívánságok, amelyek a kívánságlista címszó alatt szerepelnek, és melyek azok, amelyek a magyar kormány politikai mozgásterét tekintve megvalósíthatóak.
Szeretném természetesen, ha minden egyes ügynökség Budapestre jönne, de ezek eldőltek. Tehát egyetértek azzal, hogy ez jó lenne. Egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogyha egy ilyen kisebbségi Alapjogi Ügynökség lenne, ez, ha egyébként jól működne, vajon nem veszélyeztetné-e azokat a funkciókat, amelyeket neki szándékozunk tulajdonítani? Vagyis nem keltene-e újabb paranoikus félelmeket a szomszédos országokban? Ezek jók lennének, tehát nagyon sok minden jó lenne, de ezek nincsenek.
Azt tudni kell, hogy itt most nem egy majdan megtervezendő Alapjogi Ügynökségről beszélgetünk, hogy milyen jó lenne, ha ez így nézne ki, ennek van egy szövege. A szövegről vitatkozik az Európai Parlament, és hogy ha hoz valamilyen döntést, akkor a Tanácshoz kerül a döntés.
Az itt elhangzott nagyon sok értékes hozzászólás közül nagyjából egy nyitott még, a harmadik pilléres, az összes többi le van zárva - csak erre tudunk igent vagy nemet mondani.
És még egyszer, elmondtam a bevezetőmben is, én megértem, hogy a magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy azt mondja, hogy "nyet", mert megjegyzem, nem lehetne se belföldön, se külföldön ezt a dolgot megmagyarázni.
Én a vita a kulcsát nem az Európa Tanács-Európai Unió viszonyában látnám, hanem azoknak az érdemi kérdéseknek a felvetésében, amelyek magára az Alapjogi Ügynökségre vonatkoznak. Én csak listaszerűen ismétlem még egyszer, hogy ha az ügynökség kizárólag a közösségi jog alkalmazási körén belül fejtheti ki a tevékenységét, az nekünk nem jó, ugyanis én az emberi jogokban a természetjognak vagyok a híve, ami azt jelenti, hogy lehet valami, ami nem lefektetett írásbeli jog, emberi jogilag mégis megfogalmazható igény. Tehát ennek az ügynökségnek a közösségi, írott jogon túl kellene tudnia lépni ahhoz, hogy valóban jól tudjon funkcionálni, hogy ne csak bizottsági javaslat alapján, tanácsi megkeresésre tudjon lépni, hanem önálló kezdeményezési joga is legyen. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy jól tudjon működni.
Hogy az igazgatótanácsában az Európa Tanácsból legyen valaki, ez egy nagyon tizedrangú kompromisszum, nem is érdekes igazából. De hogy ne legyenek tagállami összekötők, akikkel minden alkalommal meg kelljen állapodni, politikai kompromisszumot kelljen létrehozni, és Magyarország is azt mondja, hogy mi sem akarunk küldeni - ha Magyarországon van valamilyen emberi jogi anomália, akkor ezt vizsgálják meg, és egy európai uniós, igazi európai uniós értéken alapuló döntéshozatal keretében hozzanak egy döntést, egy ajánlást Magyarországnak. Ne alkudozzanak ebben a mindenkori magyar kormánnyal, amelyik nyilván védi majd a mundér becsületét, és ha Magyarország védi, akkor mások is védeni fogják.
Tehát ezeket a nemzeti összekötő tisztségviselőket, komisszárokat, ez nem így van persze leírva, szerintem lehetne bírálni a jelenlegi tervezetben.
És végül, hogy milyen területekkel foglalkozik - erről volt szó. Tehát ezek azok az érdemi kérdések, amelyekben Magyarország, anélkül, hogy nemet mondana, nyugodtan megfogalmazhatna egy érdemi kifogást az Alapjogi Ügynökség statútumtervezetével kapcsolatban - anélkül, hogy nemet mondana.
És tekintettel arra, hogy a döntéshozatal a Tanácsban egyébként egyhangúságot irányoz elő, Magyarország anélkül, hogy ebben bármit hangosan mondana - még egyszer: értem, hogy ezt miért nem lehet -, lehet, hogy meg lehet egyes tagállamokat nyerni ennek az ügynek. Ebben egyetértek Ékes képviselő úrral.
Amint sikerült elhalasztani, hogy erről ne legyen most döntés, akkor második lépésben lehet keresni a szövetségeseket ahhoz, hogy amikor visszajön egy újabb alapjogi ügynökségi statútumtervezet az európai uniós intézményekhez, akkor ez már hogy van úgy megfogalmazva, ami Magyarországnak és az emberi jogok által elkötelezett országoknak jó. És akkor ehhez már kereshetünk, sőt keresünk is szövetségeseket, de most nem ez a téma. Most arról beszélünk, ami le van írva, és ami szerintem rossz.
Külügyminiszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. Én is azt látom, hogy egyre irreálisabb az, hogy itt január 1-jéig valamilyen megállapodás legyen, merthogy az alapkérdések, nem a számunkra fontos alapkérdések, de nagyon fontos alapkérdések még mindig ott vannak az asztalon, és láthatóan nagyon nehezen születnek megállapodások, még a finn elnökség ideje alatt is, amelyről tudjuk, hogy emberi jogi kérdésekben különleges elkötelezettséggel vagy érzékenységgel rendelkezik. De azt sem lehet mondani, hogy olyan tagország adja az elnökséget, amelyik számára ez nem prioritás.
Én nagyon kevéssé látom, hogy közel lenne a megoldás ezekben a kérdésekben, illetőleg valóban felvetődik az, hogy ha ennyire kemény kompromisszumokat kell hozni mindenféle szempontból, hogy mire terjedjen ki, mekkora földrajzi területre terjedjen ki, milyen mandátummal működjön, akkor egy határon túl felvethető az a kérdés, hogy ennek itt, most, ilyen formában van-e realitása.
Én azt tudom ígérni, hogy figyelemmel kísérjük a szöveget, és megnézzük, hogy hol nyílik olyan lehetőség, ahol lépni tudunk. Én egyet nem szeretnék, hogy Magyarország mondjuk arcvesztéssel kerüljön ki ebből a kérdésből.
Tehát valóban az élharcosai voltunk valaminek. Egy ponton lehet, hogy azt lehet mondani, hogy aminek az élharcosai voltunk, az nem ugyanaz, mint ami most az asztalon van. Itt most még nem vagyunk, még nem tartunk itt, de még nagyon sok nyitott kérdés van. Tehát nem tudom most egyértelműen azt mondani, hogy holnap odamegyünk, és azt mondjuk, hogy ezt nem, így nem, s most nem. De ezekre figyelni fogunk, és én magam is azt gondolom, hogy akkor van értelme, ha valami érdemi előrelépést jelenthet. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy akkor tud ebben megjelenni egy csomó kérdés, ha mi ezeket a harcokat más területen megvívjuk, tehát nem biztos, hogy az Alapjogi Ügynökség szövege mentén kell az összes harcunkat megvívni, az egy dolog.
Azzal maximálisan egyetértek, hogy az Európa Tanács gyengítése semmiképpen nem érdeke Magyarországnak, azt gondolom, hogy az Európai Uniónak sem. Szerintem ez egy nagyon fontos pont, ahol mi viszont egyértelmű álláspontot képviselhetünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm. Úgy érzem, hogy egyetértünk alapvető kérdésekben. Szerencsére nem vagyunk döntési helyzetben, ami azt jelenti, hogy nem került még a Tanács-ülés napirendjére. Az Európai Parlament hamarosan vissza fog térni erre határidő nélkül, de úgy gondolom, hogy valamikor ősszel vissza fog térni erre a kérdésre. Én azt javasolnám, hogy addig is érdemes pártszinten is - van egy EPP-s raportőr az Európai Parlamentben, meg egy szocialista -, kormány szinten is a raportőrökkel beszélni ezekről a problémákról, hogy milyen mozgásteret látnak, és amikor az Európai Parlament ezt újból megtárgyalta, és valamilyen javaslattal elő fognak állni, akkor érdemes folytatnunk ezt a tanácskozást.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy ilyen megértéssel és tényleg egy értelmes, nagyon jó vita keretében, azt hiszem, jobban értjük most már egymást, hogy melyek az ambícióink, és melyek azok a korlátok, amelyekkel szembesülünk. Külön köszönöm a külügyminiszter asszonynak, hogy személyesen és ezzel a számunkra nagyon rokonszenves állásponttal jött a bizottság elé.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. (Dr. Göncz Kinga távozik az ülésről. - Rövid szünet.)
ELNÖK: Rátérünk a 3. napirendi pontra. Az előbb egyszerre tárgyaltunk két napirendi pontot, ezért senkit ne tévesszem meg, hogy most a 3. napirendi pontra térünk rá. (Dr. Eörsi Mátyás dr. Kondorosi Ferenccel konzultál.) Egy korrekciót az előző mondathoz: miután nagy tisztelettel köszöntöm dr. Kondorosi Ferencet, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkárát, egy rövid konzultáció után arra jutottunk, hogy azt javasoljuk a bizottságnak, hogy a 3-7. napirendi pontokat összevontan tárgyaljuk. Egyikben sem vagyunk döntési helyzetben, hanem egy tájékoztatók kapunk aktuális kérdésekről, és majd amikor a tanácsi döntéshozatali mechanizmus úgy hozza, akkor vissza fogunk térni egyenként, hogy a bizottság döntéseket hozzon.
Tárgyalunk az Európai Unió Bel- és Igazságügyi Tanácsának október 5-6-ai üléséről, szerepel még egyeztetési eljárás a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről; a tagállamok külső határain történő kishatárforgalmi rend megteremtéséről, valamint a Schengeni Egyezmény és a közös konzuli rendelkezések módosításáról; rendelettervezet a szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó jog meghatározásáról; valamint egy európai parlamenti és tanácsi irányelv közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságáról. Ez Magyarországon is néha idegeket borzoló téma tud lenni.
Még egyszer nagy tisztelettel köszöntöm államtitkár urat. Nem kevés ez a feladat, amit ma magárra vállalt. Köszönjük, hogy elvállalta. Mielőtt megadnám a szót, megkérdezem, hogy raportőr van-e. (Nincs jelzés.) Nincs.
Megadom a szót az államtitkár úrnak.
Dr. Kondorosi Ferenc kiegészítése
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Érdeklődők! Először is elnézést kérek Petrétei József miniszter úr nevében, hogy nem személyesen tudja önöket tájékoztatni, de ezekben az órákban tárgyal éppen Franco Frattini biztos úrral Brüsszelben pont azokról a kérdésekről, amelyek a tájékozatóm első részét képezik.
Ezekben a hetekben nagyon sok olyan kérdést tárgyaltunk és tárgyalunk, amelyek méltán tartanak érdeklődést az európai ügyekkel foglalkozó szakpolitikusok számára. Ezek közül kiemelném a luxemburgi Tanács-ülésen is tárgyalt Schengen-kérdést. A schengeni témában következetes nemzeti érdekként hosszú ideje hangoztatjuk, hogy a teljes jogú tagság feltétele a belső határok szabad átjárása. Ugyanakkor részesei vagyunk annak a fajta folyamatnak, hogy vannak politikai érdekegyeztetések a régi tagállamok között, vannak bizonyos ódzkodások a menekülthullámoktól és a nemzetközi bűnözéstől, és vannak technikai dimenziók a SIS II felépítése apropóján. Ezzel kapcsolatosan már nem is ért igazán nagy meglepetésként bennünket Luxemburgban 5-én, amikor Frattini biztos úr bejelentette, hogy a strasbourgi gigantikus számítógép, a SIS II - idézem korrekten, amit a biztos mondott - technikai hibák, hiányosságok és csúszások miatt később készül el. A biztos úr ezúttal arról tájékoztatott bennünket - megint csak a tényeket tudom mondani -, hogy 2007 nem igazán jó dátum, hanem 2008 júliusára készül el ez a hatalmas mű, ami azt jelentené, hogy 2-3 hónapos próbaüzemre kerülne sor. Ha ezt a próbaüzemet lelkiismeretesen futtatják, és minden rendben van, akkor reálisan 2009 elején lehet csatlakozni nekünk és a felkészült új tagállamoknak.
Mondhatom nagyon őszintén itt, magunk között, hogy számunkra ez nem igazán elfogadható, és nem szerencsés megoldás. Mi minden lehetséges fórumon hangot adtunk annak a meggyőződésünknek, amit bevezető mondataimban is leszögeztem, hogy ez a magyar nemzeti érdekeknek, de az új tagállamok nemzeti érdekeinek sem igazán felel meg. Az a szerencsés, hogy ezt a helyzetet bizonyos tagállamok, így elsősorban Portugália orvosolni kívánja, így a korábbi, szeptemberi informális tamperei csúcson Portugália egy opciót vetett fel, amit technikai kiegészítésnek is lehet nevezni, aminek az a lényege, hogy az arra felkészült államok korábban is csatlakozhatnának egy SIS I+ rendszerhez. A tájékoztatónk részletesen tartalmazza ezeket a felvetéseket. Sok tagállam üdvözölte ezt a megoldást, mi magyarok is sürgettük. A Tanács arra adott mandátumot, hogy ez a munka folytatódjék. Holnap és holnapután lesz Portugáliában egy szakértői eszmecsere erről a kérdésről, tehát megint csak jó időben tárgyalunk erről, hogy erős politikai és lelki biztatást tudunk adni azoknak a magyar szakértőknek, akik ott tárgyalnak.
Azt a benyomásomat azért el kell mondjam önöknek, hogy több régi tagállam, köztük Luxemburg, Franciaország is hangoztatta azt a meggyőződését, hogy az arra felkészült tagállamokat kell felvenni. Nem igazán szerencsés a párhuzam, de valahogy úgy hangzott ez, mint ha az euróövezetbe való belépésről lenne szó, vagy a teljes jogú taggá válásról, tehát válogatni kívánnának a felkészült államok között. A portugál opció is erre irányul. Természetesen ez nagyon sok minden végiggondolására késztet bennünket, hiszen a portugál opcióban a jelentős motorként működő Szlovénia és Magyarország felkészültnek tekinthető, a monitoring ellenőrzések a magyar felkészülést jónak mondták. Engedjék meg, hogy ezen a ponton bemutassam önöknek Jenei Zoltán szakállamtitkár urat, a miniszter úr schengeni biztosát, és ha már a bemutatásoknál tartunk, Várhelyi Olivér EU-ügyekkel foglalkozó főosztályvezető urat, és sok-sok kiváló kedves kollégámat, akik az önök segítésére jöttek erre az ülésre.
A szlovén-magyar felvétel természetesen sok dilemmát jelentene számunkra, gondoljunk csak Szlovákiára, mi lenne Szlovákiával, úgyhogy ha a mi nemzeti érdekünket próbálom megfogalmazni, akkor ez számunkra azt jelentené, hogy legyen Szlovákia is tag, és akkor nem kell kiépíteni ott egy hatalmas rendszert. Természetesen nem rajtunk múlik, hogy ott mi fog történni. Mi nagyon intenzív diplomáciai munkát folytatunk annak érdekében, hogy ez a portugál opció jól sikerüljön, és Magyarország minél előbb schengeni tagállam legyen. A mi nagyon határozott álláspontunk az, hogy az eredetileg céldátumként megjelölt 2007 kora ősze a teljes jogú tagság céldátuma is legyen. Gondolom, hogy a kérdéseik majd feltárják ezt a problémát, írtunk is ezekről a kérdésekről.
Ha megengedik, röviden ezekről az elnök úr által "borzasztó" jogi szakkérdéseknek nevezett témákról is szólnék egypár szót. (Derültség.) Az elnök úr kedvesen említette, és arra utalt, hogy ezek valami rettenetesen száraz jogi történetek, de számunkra ezek igazán izgalmas csemegék. Engedjék meg, hogy röviden végigfussak ezeken, hiszen az önöknek átadott tájékoztató ezeket tartalmazza.
Foglalkoztunk a szellemi tulajdon büntetőjogi védelmével. Ez egy roppant izgalmas kérdés egy jogásznak és különösen egy európai ügyekkel foglalkozó szakértőknek, két szempontból is. Egyrészt, hogy a civil jog területére tartozó kérdésekben klasszikusan mit keres a büntetőjog. De annak a korszakát éljük, amikor a jogágak egymásba behatolnak, és bizonyos magánjogi követelések vagy bizonyos speciális tulajdonformák büntetőjogi védelmet kapnak. Gondoljanak arra, hogy a környezetvédelem világába is behatolt a büntetőjog.
A másik szempont, ami miatt ez izgalmas kérdés, hogy az EU nem igazán a büntetőjog birodalma. Itt szó volt róla, és örülök, hogy egy picit belehallgathattam az önök vitájába az Alapjogi Ügynökségről. Vannak olyan kérdések, amelyekre az EU most terjeszti ki az "érdeklődését" - idézőjelbe téve ezt a szót -, ilyen a büntetőjog is. Főszabály szerint a büntetőjog területén az Európai Uniónak nincs kompetenciája, de a jogász számára a főszabály arra való, hogy áttörjük.
Természetesen kiépül egypár kompetencia. Nyilván a büntetőjog nem lehet kizárólagos eszköz, nem lehet elsődleges eszköz, nem hatolhat a nemzeti tényállások zárt világába, és nem büntethet olyat, amit a nemzeti jogok nem büntetnek. Tehát nagyon sokfajta koordinációra van szükség. Tény az, hogy a gazdag államok, a szellemi tulajdon megsértését már megunt államok, például Svédország, szorgalmazzák ezt a kérdést, elegük van abból, hogy kazettákat hamisítanak satöbbi, és azt mondják, hogy be kell lépnie a büntetőjognak. Mi, magyarok ezt nem ellenezzük, tehát a hatályos Btk.-nak is van ilyen tilalmi rendelkezése, de azt mondjuk, hogy a harmonizált formákra terjedjen ki a büntetőjogi szabályozás világa, amiről mi egyébként itt valamennyien jól tudjuk, hogy ultima ratio kell, hogy legyen; a büntetőjog akkor kell, hogy belépjen, más nem alkalmas. Tehát mi egy óvatos, finom, a saját nemzeti jogrendszerünket nem megerőszakoló álláspontot vallunk.
Nagyon előnyösnek tartjuk a következő kérdést, a kishatárforgalmi rend megteremtését. A harmadik államokkal összefüggésben nyilvánvalóan nemzetpolitikai cél az, hogy a polgáraik előnyösebb feltételek között érkezzenek a mi területünkre abban az esetben, ha földrajzi lehatároltságról beszélhetünk. Az általános schengeni szabályok alóli kivételről van itt szó, egyfajta privilégiumról, ami légtérben számított 30 kilométeres távolságot jelent. Ha ebbe a 30 kilométerbe egy település beleesik, akkor ez ötvenig kiterjeszthető.
A cél az, hogy az ott élők privilegizált formában, külön sávon, előnyösebb feltételek mellett utazhassanak a schengeni térség országaiba. Mi ezt üdvözöljük, szerencsésnek tartjuk, intenzíven részt vettünk a kidolgozásában.
Ami a Róma II-t illeti, ez egy igazi jogi csemege, egy igazi szakkérdés. Ha nagyon szakszerű akarnék lenni, azt mondanám, hogy ez a kollíziós magánjog világa. Tehát az a nagy kérdés, hogy milyen jogszabályokat kell alkalmazni akkor, ha különböző jogrendszerek lépnek be. Mi van akkor, ha kárt okoz valakinek egy Ausztriában honos osztrák, a károsult mondjuk egy Franciaországban tartózkodó személy, de a károkozás mondjuk Svájcban történik. Természetesen a harmadik országra is kiterjed ez a kollíziós szabály, és akkor a svájci jogot alkalmazzuk. Ez nagyon kiterjedt, szép rendelkezés.
Megnyugtatásul közlöm, hogy nagyon szépen felkészültünk erre, tehát nálunk ez különösebb traumát nem fog okozni, van egy nemzetközi magánjogi szabályrendszerünk.
Hogy ez törvényerejű rendelet: kérem, hogy ez ne zavarja meg önöket, tehát nem egy sztálinista roncsról van szó, bár '79-ből származik, de jól leképezi a nemzetközi jogi viszonyokat. A nemzetközi magánjog nem az a jogterület, ahol ugrásszerű változások történnek. Egy kis korrekcióra van szükség, és ez a kollíziós szabály a magyar jogba szépen be fog illeszkedni. Tehát itt abszolút megnyugtató helyzetet jelezhetek önöknek.
Engedjék meg, hogy kitérjek még a közbeszerzési szerződések problematikájára is. Itt van Bozzay Erika főosztályvezető asszony, aki az EU-s közbeszerzési jog legkiválóbb magyar szakértője. Ha kérdésük van, ő abszolút eligazítja önöket.
Az a cél ebben az irányelvben, hogy olyan szabályozás szülessen, amely két érdeket összesimít. Az egyik, hogy a közbeszerzési ügyekben azért természetesen fontos a jogorvoslat. A másik, hogy minél előbb meg kell kötni a szerződést, ha már van győztes. Tehát egy nagyon részletes jogintézményt épít fel, azért mondom, hogy épít fel, mert ezt nem ez az irányelv találta ki.
A közbeszerzési jog az a jogterület az európai uniós jogban, ahol az Európai Bíróság, úgy mondjuk szemérmesen, hogy igazán aktivista gyakorlatot folytat. Ez azt jelenti, hogy az ítéleteivel valójában mindig előír valamit, amit aztán a jogalkotó szépen siet pótolni. Ezt zárójelben mondom, a magyar alkotmánybíráskodástól sem idegen ez a megoldás; valószínű, hogy az ilyen fajta, igen erős hatásköri bíróságok hatnak egymásra.
Szóval a szerződéskötési moratóriumot szabályozza ez az irányelv, amelyet bevonultat és továbbépít a közösségi jogba. A magyar közbeszerzési jog is ismeri ezt a megoldást, tehát számunkra ennek a gyakorlatnak a szabályozása sem lesz ismeretlen. A törekvésekkel éppen ezért alapvetően egyetértünk.
Támogatjuk, hogy a közbeszerzési eljárások jogtalan mellőzése a közbeszerzési jogban szankciót vonjon maga után. A jogorvoslati formákat szabályozza ez a megoldás. Azt gondoljuk, hogy specializálja a közbeszerzési jogot, amelyet sokan valóban szövevényes jogterületnek tartanak. Itt egy folyamatos építkezésről van szó, valójában arról, hogy minden lényeges ügyből egy ítélet származik, az ítéletek pedig inspirálják a közösségi jogalkotást is, mert ha irányelvről van szó, a nemzeti jogalkotásnak is lépnie kell.
Ha megengednek még egy mondatot a legutóbbi luxembourgi Tanács-ülésről, akkor a tisztesség kedvéért meg kell említenem azt, hogy ez egy nagyon jól előkészített, magyar szempontból jól előkészített ülés volt. Jólesett látnom azt, hogy Brüsszelben is és Luxembourgban is igazán felkészült magyar diplomaták dolgoznak, akik a hazai szakemberekkel együttműködve tisztességesen dolgoznak a nemzeti érdekek érvényesítéséért. Köszönöm, elnök úr, és az önök rendelkezésére állok.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ha tetszik, személyes érintettség okán is: abban a nagyon nem várt esetben, ha olyat mondtam volna, aminek borzalmas jelzője van, tessék törölni majd, mert ilyet (Dr. Kondorosi Ferenc: Nem, ez egy szinonima volt!) két okból sem mondhattam. Az eredeti foglalkozásom jogász, és én a jogot egyébként szeretem, tehát nincsenek ellenérzéseim.
Ráadásul azt gondolom, ebben a teremben kisebbségben vagyok azzal, hogy én föderalista vagyok. Tehát azt szeretném, ha ezek a törvények európai törvények lennének, akár a szellemi alkotások büntetőjogi védelme is. Szeretném, ha nemcsak a szerződésen kívüli kötelmek kapcsán, de európai szinten is sokat segítene egy általános nemzetközi magánjogi kódex.
A közbeszerzési eljárások meg azért fontosak, mert a magyar belpolitikában gyakran elhangzik, hogy mi ezt rosszabbul csináljuk, mint a régi 15-ök, akik állítólag a saját vállalkozóikat előnyben részesítik, mi meg nem, mert ilyen "böszmék" vagyunk, ha szabad ilyet mondani. Úgy gondolom, hogy ha ebben lenne egy átfogó európai norma, akkor ezek a fajta viták is kiszűrhetőek lennének.
Végül, ha már a szó úgyis nálam van, engem nagyon zavar, ami a schengeni csatlakozással kapcsolatban történik. Amikor valaki technikai hibára hivatkozik, akkor ez mindenkinek gyanússá válik, hogy itt valójában milyen politikai megfontolások lehetnek a háttérben. Számomra ez nagyon rossz üzenet arról, hogy az Európai Unió régi tagállamai még mindig mennyit nem értenek abból, hogy hol tudnának segíteni - viszonylag "no cost" alapon - abban, hogy az európai integrációs bővítés kapcsán olyan területeken, ahol ez nem jár kockázatokkal, mégis erősítsék az európai együttérzést. Ha ez a portugál opció ilyen módon megoldást jelenthet, úgy gondolom, hogy a bizottságnak érdemes ezt támogatnia. Abban nem tudunk döntést hozni, hogy a SIS II-ben lépjenek előbbre; hozhatunk persze, csak a dolognak pusztába kiáltott szó ereje lesz. De ha van egy ilyen portugál javaslat, úgy gondolom, hogy ehhez Magyarországnak érdemes csatlakoznia.
Tisztelt Bizottság! Nagyon sok téma van az asztalon, egyik fontosabb, mint a másik, és egyik sem borzalmas a legkevésbé sem. Tessék parancsolni! (Jelzésre:) Alelnök úr!
Kérdések, észrevételek, reflexiók
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Ebben a schengeni kérdésben, amit elnök úr is megfogalmazott, talán az tűnik ki leginkább, hogy itt a politikai nem akarás van tulajdonképpen. Talán a kormányzat részéről is itt-ott elhangzik, hogy ez valóban így is van. A felvezetőjében elmondta, hogy mi a portugál javaslat mellett vagyunk, szeretném, ha ez hangsúlyozottan így lenne, hiszen én egy olyan térségből jövök - Sopron környékéről -, ahol az egész régió határos, és számunkra életbe vágóan fontos, hogy minél előbb életbe lépjen. Éppen ezért, amit elnök úr is mondott, nekünk az lenne a legfontosabb, hogy ez minél előbb megtörténjen.
Itt fölmerül egy kérdés, hogy a SIS II-nél a titkosszolgálatoknak, tehát a nemzetbiztonságnak lehetőséget nyújtottak, hogy betekintést nyerjenek, és azt a Tanácsban megszavazták. Az nem ellentétes-e a későbbiek során? Ez lenne a kérdésem: ha 2007-ben a csatlakozásunkat lehetővé teszik, akkor azt nem befolyásolja a SIS II-ben képviselt állásfoglalás? Ez a kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy ez hogyan áll.
Még egy dolgot. Említette, és előző bizottsági üléseinken is kérdeztük már, hogy hogyan áll a magyar felkészülés. Ön azt mondta, hogy gyakorlatilag Szlovénia és Magyarország abban az állapotban van, hogy képesek vagyunk csatlakozni. Ha ezt megerősítené, hogy ez a monitoringozás miként van.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Államtitkár úr?
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ha nincs több kérdés...
ELNÖK: Elnézést, nem tisztáztuk előre, mert nem volt rá mód: nálunk más a rend, mint más bizottságokban. Itt a bizottsági tagok kérdése után a kormánynak mindig van lehetősége, hogy válaszoljon, és egy kiegészítő kérdés formájában még egyszer szót kap a képviselő, hogy egy valódi dialógus alakuljon ki. Lehet, hogy lesz még más kérdés. Ezt nem tisztáztuk előre, ez az én felelősségem, elnézést kérek.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Én kérek elnézést, elnök úr, meg kell hogy jegyezzem, hogy ez a bizottsági módszer szimpatikusabb számomra.
ELNÖK: Azért csináljuk. (Derültség.)
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Amit az alelnök úr fölvetett, a megállapításával teljesen egyetértek. Arról biztosíthatom, hogy számunkra egy következetesen képviselt és vállalt érdek az - és érték a magyar politika szempontjából, és ebben konszenzus van -, hogy a teljes jogú tagság feltételeként ezt minél előbb meg kell teremteni. Mert hiába vagyunk tagok, harmonizálhatjuk a közösségi jogot a közbeszerzések vagy egyebek területén, ami sokszor igen nehéz és erőt próbáló, ha egyszer a határok nem járhatók át szabadon. Nyilvánvalóan egy interjúban én ezt nem mondhatnám, mert nem tudom bizonyítani, hogy itt politikai vonakodások vannak, de azért komoly politikusokkal tárgyalva, és hallva azt, hogy Schengent mindig a migráció, a bűnözés meg a terrorizmus apropóján is emlegetik, értem és látom ezeket a félelmeket, amelyeket megfogalmaznak a régi tagállamok.
Azt is mondanám - de nem akarok a kérdéstől eltérni -, hogy nyilvánvalóan ez egy összetett kezelésmódot igényel, mert a portugál opció egy dolog, ami nagyon fontos, és egy nagyon tisztességes javaslat. Nyilvánvalóan azzal is számolni kell, hogy az egész menekültpolitikát - és erről is szó volt Luxemburgban, és folyamatosan szó van - másként kell megoldani, mert a schengeni határok totális védelmével, egy totális zárt rendszerrel a migrációs problémák nem fognak megoldódni. Ez egy ENSZ-kérdés - egyébként most volt New York-ban egy ENSZ-fórum a migrációról -, mert meg kell állítani a menekülthullámokat. A gazdag országoknak valóban adakozni kell, bizonyos cordon sanitaire-eket kell kialakítani Ukrajnával, Afrikában Tanzánia látszik ilyennek, megállítani és visszafogni a menekülthullámokat, különben ennek csak tüneti kezelése lesz megoldható. Tehát én egy nagyon összefüggő kérdésnek látom ezt.
Ami a SIS II-t illeti: kollégám is arról nyugtatott meg, hogy ez nem okoz problémát, tehát itt egy folyamatos egyeztetés zajlik. Ezek az aggályok, hogy úgy mondjam, nem képeznek adatvédelmi problémát, mi úgy dolgozunk - és ez a jogalkotásban egy nagyon szép magyar megoldás -, hogy az adatvédelmi biztos folyamatosan vizsgálja ezeket a kérdéseket, folyamatosan egyeztetünk. Tehát a SIS II-nek ilyen adatvédelmi aggályai, dimenziói nincsenek. Köszönöm.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm. Még egy rövid kérdés: a schengeni felkészülésre - ha lehet tudni - 2005-ben mennyit költöttünk, és 2006-ban hogyan állunk ezzel a kérdéssel?
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ismerem a választ, engedje meg azonban, elnök úr, hogy Jenei Zoltán szakállamtitkár, schengeni biztos válaszoljon erre a kérdésre.
ELNÖK: Ennek semmi akadálya. Tessék!
JENEI ZOLTÁN rendészeti szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Hölgyek, Urak, illetve most már csak Urak! Néhány szót hadd mondjak a Schengen-alappal kapcsolatos felkészülésről. Nagyon sok polémia elhangzik arról, hogy vajon Magyarország képes lesz-e a rendelkezésre álló 50 milliárd forintot érdemben tartalommal kitölteni, sikeresek lesznek-e a közbeszerzési eljárások.
Az elmúlt hetekben nagyon sok tárgyalást folyattunk a Miniszterelnöki Hivatallal, illetve a közbeszerzési eljárások lefolytatására elsősorban feljogosított CFCU-val annak érdekében, hogy az Unió által kijelölt december 31-ei szerződéskötési határidőt tartani tudjuk. A közbeszerzési eljárások folyamatban vannak. Az Igazságügyi Minisztérium valamennyi műszaki dokumentációt átadta már a kötelezettségvállalásra jogosult intézményeknek, a közbeszerzési eljárások végleges megfogalmazása zajlik. Ma nyugodt felelősséggel kijelenthető, hogy amennyiben nem lesz olyan jogorvoslati eljárás, nem lesz olyan támadás egy-egy közbeszerzési eljárás végén, aminek az eredményeként felfüggesztésre kerülne a szerződéskötés, abban az esetben a teljes rendelkezésünkre álló összeget le fogjuk kötni szerződésekkel.
Négy olyan terület van, ahová a fejlesztések szólnak. Nagyon nagy részben informatikai területre használunk fel pénzügyi támogatást, ezen túlmenően a mobilizációhoz kapcsolódóan járművek, speciális járművek beszerzésére is. Nagyon sok olyan terület van, ahol egyéni védőfelszerelésre költünk el több száz millió forintot, sőt néhány milliárd forintot, és persze az állomány felkészítése is elég nagy arányban szerepel a Schengen-alap fejlesztéseknél. Mindegyikre már a tartalom, az elképzelés, a fejlesztési program elindult, és mondom még egyszer: nagyon fontos, hogy minden esélyünk megvan arra, hogy év végéig a teljes összeg szerződéssel lekötésre kerül. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Újabb képviselői hozzászólás? (Jelzésre:) Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az egyik: a szellemi tulajdonjog érvényesítésével kapcsolatos büntető intézkedések kiterjesztésével kapcsolatban az elnök úr álláspontján vagyok, tehát a hamisítás, a kalózkodás meg minden efféle, azonkívül, hogy gazdasági károkat okoz, időnkét felvet biztonsági, egészségi meg mindenféle más problémákat. Nagyon sok pénzt lehet belőle szedni, és viszonylag csekély a súlyos szankció lehetősége részben a büntetőjogi különbözőségek miatt is a tagállamoknál, ezért nyilvánvalóan felfutó ágban van, és esetleg erősen kapcsolódhat a szervezett bűnözés egyéb formáihoz. Tehát én egyetértek vele. Úgy látszik, ebben a bizottság is elszánt arra, hogy kiterjessze az uniós jogot a büntetőjog területén, és úgy tűnik, hogy a parlamentben ebben támogatásra lelt. A szubszidiaritás őre általában a parlament meg a jogi bizottság, úgy tudom, az elég rendesen támogatta ezt. Kérdés, hogy a Tanácsban mit lát, mi az esélye, mi fog történni, ugyanilyen akadály nélkül elfogadják-e, vagy pedig ott adódhatnak nehézségek.
A másik kérdés ezzel kapcsolatban, hogy látszik-e még olyan terület, ahol szükségesnek tűnik a kiterjesztés, az uniós kiterjesztés akár a büntetőjog területén, illetve, hogy származnak-e ebből a magyar büntetőjogra vagy jogalkotásra különböző lépések, megteendő intézkedések.
A másik, amit szeretnék mondani, Schengennel kapcsolatos. Az tulajdonképpen nem egy régi dolog szerintem, tehát arra már volt példa, hogy alapvetően politikai megfontolások igazából technikai, eljárási, ügyrendi és mindenféle más utakon jelentek meg, tehát úgy tudtak érvényesülni. Szerintem erre lesz is ezerféle mód, még az is lehet, hogy a régi 15-ök vagy a tagállamok egy csoportja így próbálja meg az érdekeit sajátos módon érvényesíteni, de ezt akkor is zavartalanul meg tudja csinálni, ha ennek semmi következménye nincsen.
Én a plenáris ülésen a miniszter úrral váltottam erről szót, és akkor is mondtam, hogy szerintem azt azért meg kellene fontolniuk azoknak a tagállamoknak, amelyeket sújt ez a mulasztás. Mert mulasztás van, azt mondják, hogy a késésnek technikai okai vannak, de ezek konkrét okok.
Az összefoglaló anyag is, amit átküldött nekünk, utal egy-kettőre, amiben, elismerem, lehet, hogy esetleg nem lehet megtalálni a felelőst, mondjuk abban, hogy egy közbeszerzési eljárást mikor írtak ki, tartották-e a határidőket, milyen módon és hogyan perelhetőek. Tehát vannak olyan elemek, amiket nyilván nem lehet kiszűrni, de olyanok is lehetnek, amelyeknek konkrét felelőse van, akik ebben a kérdésben megnevezhetők és bizonyos szankciókkal sújthatók.
Tehát valami következménye is lehessen annak, hogy egyébként ezt ne lehessen eljátszani a tagállamok egy részével akár más esetekben, más területeken, ugyanilyen módon, következmények nélkül. A mi részünkről - erre az alelnöktársam is utalt -, Magyarországnak elsőrangú érdeke fűződik ahhoz, hogy ez időben normálisan menjen. Ennek vannak politikai következményei is, amelyek nagyon előnytelenek az újonnan csatlakozott országokban, és nemcsak a kormányzókra nézve, hanem egyáltalán a politikai életre. Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen a kérdést. A második megjegyzést inkább egy felvetésnek tartom.
Ami a büntetőjog világát illeti, örülök, hogy az elnök úr üdvözli ezt a föderalista kiterjesztést. Valóban arról van szó, hogy új területeket ér el a közösségi jog, éppen ezért van is egy expanzió, a modern tankönyvek egy expanzióról írnak. A büntetőjog esetében az a lényeg, hogy főszabály szerint nincs, valójában pedig van, csak az a lényeg, hogy ott nem lehet alkalmazni, ott nem lehet kötelezni a közösségi jogra, ahol a közösségi jog egyáltalán nem, vagy még nem létezik, vagy amit kizárólag a nemzeti jog szabályoz. Teljesen részlegesen és kizárólagosan a közösség szankciókat nem állapíthat meg.
Hogy lesz-e még ilyen típusú ügy. Én itt csak jóslást tehetek, ami nem igazán egzakt kategória. Valójában nekem az a véleményem, hogy lesz. Tehát annak a folyamatnak a tanúi vagyunk, hogy bizonyos gazdasági típusú visszaéléseket nem lehet máshogy elkerülni, mint a büntetőjog eszközével. Gondoljunk arra, hogy a cégjogban az apport fogalmának meghatározása egy csúnya ejnye-ejnye volt, ma már elér a kriminalizáltságig nagyon sok nemzeti jogrendszerben. Tehát azzal kell számolnunk, hogy lesz ilyen.
Ezt a kollégám tesztesetnek nevezte. Nyilván sok múlik azon, hogy a tagállamok hogy reagálnak rá, milyen bírósági ügyek lesznek ebből. Azt gondolom, hogy ilyen irányú a jogfejlődés. Tehát ha el akarunk ezen gondolkodni, azt mondanám, én, aki azért elméletileg is vizsgálom ezeket a kérdéseket, hogy van egy kriminalizálódási folyamat, ugyanakkor egy dekriminalizálódási folyamat is, mind a kettő együtt hat.
Ami a második kérdést illeti, az egy reális igény, az egy reális megfogalmazás, amelynek a megvalósulását csak várhatjuk. Én azt gondolom, hogy osztom ezeket az aggályokat és felvetéseket, ennél többet nem igazán lehet ehhez hozzátenni.
ELNÖK: Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Csak arra kérek egy rövid választ, hogy meglátása szerint a Tanács ebben a kiterjesztő műveletben mennyire lesz partner? Tehát simán megy-e át a dolog?
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ott voltam a vitán, és úgy gondolom, hogy partner lesz. Aggodalmak fogalmazódtak meg inkább, nem ellenkezés.
ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Jelzésre:) Molnár képviselő úr.
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): A Róma II-vel kapcsolatban. Ha úgyis összevontan tárgyaljuk ezt a témát, akkor ezzel kapcsolatban engedjenek meg néhány mondatot.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Itt az eltérő kollíziós normákkal kapcsolatos szabályozásról van szó. Nagyon fontosnak tartjuk ezt a szabályozást, hiszen pontosan az eltérő kollíziós normák nemzeti szabályozása miatt lehetnek itt összeütközések.
Ahogy az államtitkár úr mondta, itt is egy expanzióról van szó, hogy ezt a szót használjam, hiszen korábban az Európai Unió nem foglalkozott a szerződésen kívüli kötelmek kollíziós szabályaival. Tudomásom szerint korábban csak a szerződéses kötelmekre voltak közösségi szinten meghatározva kollíziós normák.
Ráadásul nem is nagyban tér el ez a szabályozás a magyar nemzetközi magánjogi kódexben foglaltaktól, hiszen például néhány olyan alapelv, mint mondjuk a károkozás helyének az elve a magyar nemzetközi magánjognak is az alapelvét képezi.
Ahogy az elnök úr mondta, tényleg nem borzalmas jogról van szó, hiszen egy életszerű helyzetet szabályozó jogszabályrendszerről lenne szó, gondoljunk csak a kártérítési szabályokra, a jogellenes károkozás szabályaira, a természeti katasztrófákkal kapcsolatos kollíziós normák megadására, vagy ahogy az államtitkár úr mondta, egy valahol nemzetközi színtéren bekövetkezett közlekedési baleset is mind-mind ezen kollíziós normák szabályozását igényli.
Maga a rendelettervezet elfogadása nem nagyon tekinthető még végeredménynek, hiszen az Európai Parlament kodecíziós eljárásban tárgyalja ezt, és több olyan véleményt is fűzött hozzá az Európai Parlament, ami alapján minden bizonnyal majd a Tanácsnak is módosítania kellene az álláspontját, hiszen ez az együttdöntési eljárás hatálya alá tartozik.
Hadd mondjak néhány ilyen dolgot, ami az Európai Parlamentben is felmerült, és azt gondolom, a saját álláspontunk kialakításánál ennek jelentősége lehet! Az egyik, talán legfontosabb kérdés a személyiségi jogi kérdések, tipikusan a sajtójogi kérdések, sajtóperek kérdésének nyitva hagyása. Eleinte ez 6. cikként szerepelt a rendelettervezetben, aztán kikerülne belőle, ha máshogy nem, ideiglenesen, hiszen nem nagyon tudtak megállapodni a tagállamok ebben a kérdésben. Az volt az álláspont, hogy oly messze vannak egymástól a tagállami vélemények és álláspontok, hogy már-már az egész rendelettervezet elfogadását veszélyeztette volna, ha ez nem kerül ki belőle.
Én azt gondolom, hogy magyar részről szorgalmazni kellene ennek a kérdésnek a rendezését is, hiszen magának a rendeleti szabályozásnak az egyik előzménye volt. Tulajdonképpen ez volt az egyik legfontosabb ok, ami miatt ez a szabályozási igény egyáltalán felmerült. És hogy ha ez nem kerül bele a végleges rendeletbe, akkor álláspontom szerint meglehetősen féloldalas lesz majd a végleges szabályozás.
A másik a származási ország elve, ami elég sokszor problémás szokott lenni az európai uniós normaalkotás során. Elsősorban a káresemény bekövetkeztének az elve, illetve az ezzel kapcsolatos kivételek szabályozása van a rendelettervezetben. A Tanács munkacsoportjai között is vita volt ebben a kérdésben. Én azt gondolom, hogy ezt a kérdést mindenképpen tisztázni kell, hogy mik a főszabályok, és mik azok a kivételek, amiket a tagállamok el tudnának fogadni.
És van még egy szintén tisztázatlannak tűnő kérdés, az Európai Parlament vetette fel, ez a közösségi eszközökkel, illetve a nemzetközi szerződésekkel, tipikusan akár bilaterális, akár multilaterális szerződésekkel való viszony. Azt gondolom, egyértelműen ki kellene mondani a kollíziós szabályok tekintetében is ennek a közösségi jogszabálynak az elsődlegességét. Talán így tudnánk leginkább a forum shopping lehetőségét elkerülni. Azt gondolom, erre is hangsúlyt kellene fektetni. Ahogy az államtitkár úr mondta egyébként, olyan igazán közvetlen jogalkotási kényszerben a belső jog ezek után nem lesz, hiszen a nemzetközi magánjogi tvr., még ha tvr. is, ahogy az államtitkár úr mondta, de meglehetősen haladó módon szabályozza ezeket a kérdéseket. Ha azonban ez a rendelet mégis elfogadásra kerül majd a közösségen belül, akkor érdemben kicsit hozzá lehet igazítani ehhez, és harmonizálni a magyar nemzetközi magánjogi kódex szabályait is.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Államtitkár úr!
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Elnök úr, azt hiszem, a képviselő úr káprázatosan elegánsan és szakszerűen mondta el, amit gondolt ennek az apropóján.
Megkérdezem a főosztályvezető urat, hogy óhajt-e reagálni, ha megengedi, elnök úr.
ELNÖK: Várhelyi Olivéré a szó.
DR. VÁRHELYI OLIVÉR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A személyiségi jogi kérdésekkel kapcsolatban valóban nagyon éles vita volt a Tanácsban a tagállamok között, hiszen a különböző jogrendszerek ezt egymással meglehetősen ellentétesen szabályozzák. Végül is csak úgy tudtuk az első olvasatot lezárni a Tanácsban, hogy ezt félretettük. Azt hiszem, hogy ez a helyzet azóta sem változott a Tanácson belül. Értjük az Európai Parlament ambícióit, de például nekünk is nehézséget okozna mondjuk az angol személyiségi jogi fölfogás követése. Egyébként ez médiajogi összefüggések szempontjából is problematikus lenne. Ott is volt egy olyan ajánlás - a válaszadáshoz való jogról szóló ajánlás -, ahol nagyon nehezen tudtunk zöld ágra vergődni egymással. Valószínűleg kerülni kell ezt a témát itt is, ha valóban azt kívánjuk, hogy ez a jogszabály megszülessen, márpedig azért a nemzetközi magánjogi harmonizációnak ez a formája mindenképpen előbbre való, most mi úgy gondoljuk, mert ezzel zárna tulajdonképpen a közösség nemzetközi magánjogi normarendszere, hiszen a szerződéses felelősségekről szóló rendelet már hatályban van. Így mellé tudnánk tenni a második lábat.
Ami a származási ország elvét illeti: visszautalnék arra, hogy éppen az első olvasat végén végül a Tanács is rendezte a sorait, hiszen a két vitázó munkacsoport tulajdonképpen megállapodott, és amikor a Tanács elfogadta a közös álláspontot, letette a voksát. Ezek egymást nem kizáró vagy egymással konkuráló elvek lennének, hanem a nemzetközi magánjognak ezen a területén tulajdonképpen egy más formában jönne elő ugyanúgy a származási ország elve. Tehát mi úgy gondoljuk, hogy ezek a kérdések alapvetően már nyugvópontra értek, legalábbis a Tanácson belül, úgyhogy nyilvánvalóan nagy bátorságot igényelne ezt most újból kinyitni.
A nemzetközi szerződésekkel való viszonynál nem ennyire formalisztikus eljárásjogi oldalról fogja meg ez a rendelet ezt a problémát, hanem más, kollíziós jogelvek segítségével. Alapvetően a renvoi-tilalom segít ebben, ez a közjogi kizárás lehetősége, ami biztosítja, hogy minden esetben a közösségi jogi szabályok fognak érvényesülni, illetve azok a nemzeti szabályok, amelyek megfelelnek a közösségi jogi követelményeknek. Én úgy gondolom, hogy a nemzetközi magánjog terén egyelőre ennyit tudnak a tagállamok feláldozni. Ez egy elég nagy hagyományokkal rendelkező jogterület, több mint százéves a maga fogalmi rendszerével. Bár nyilván teljes megújulás lesz ennek a vége, hiszen a belső piac logikája áttöri a klasszikus nemzetközi magánjog logikáját. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Csak nagyon röviden. Tényleg egy komoly jogi expanzióról van szó - ahogy az államtitkár úr mondta -, hiszen ez az a jogterület, amit korábban nem szabályozott az Európai Unió. Komoly előrelépésnek tekinthető már az is, ha a Tanács egyáltalán ilyen, korábban elég erőteljes nemzeti hatáskörnek meghagyott dolgokkal kapcsolatban legalább ennyire előre tudott lépni. Én azt gondolom, az lenne fontos ezzel kapcsolatban, hogy a személyiségi jogi kérdésekkel - tipikusan a sajtójogi kérdésekkel - kapcsolatban a felülvizsgálat lehetőségét fenntartani. Ezzel kapcsolatos záradék is van, azt hiszem, egy négyéves felülvizsgálattal kapcsolatban, hogy ha most nem is - hiszen ezt érvényesíteni nem lehet, mert a Tanácsban úgy néz ki, ez a politikai kompromisszum meg fog születni, vagy meg is született -, akkor a felülvizsgálati eljárás során érvényesíteni majd ezt. Köszönöm.
ELNÖK: Kívánnak reflektálni?
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Én ezzel egyetértek, ez abszolút rendben van. Elméletileg és gyakorlatilag is megalapozott, amit ön mond.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Erre még szeretnék majd visszatérni. Most Braun képviselő úr következik.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Vissza a szellemi tulajdonjogokhoz, ha lehetséges. Valóban, a lakosság nagyon nagy részét érintheti ez a probléma. Vannak olyan feltételezések, hogy az üzleti szektor, főként a hazai kis- és középvállalkozások körülbelül 40 százalékban illegális szoftvert használnak, a lakosságnál, magánszemélyeknél is hasonló arány lehet. Nemrég hallottam egy rádióműsorban, hogy nagyon helyesen úgy járt el a hatóság, hogy kvázi figyelemfelhívással, előre bejelentett módon és mintegy tanácsadással, tehát az ellenőrzöttek felé segítőkészséggel lépett fel, amit nagyon üdvözlendőnek tartok, és arra biztatom önöket, hogy ha lehet, így is járjanak el, mert épp elég bajuk van most a kis- és középvállalkozásoknak a dupla járulékkal és egyéb nyalánkságokkal kapcsolatban. Úgyhogy én ezt a gyakorlatot támogatandónak tartom, hiszen nem az a lényeg most, hogy mindenkit le kell vadászni, akit csak lehet, hanem hogy készüljön föl a lakosság arra, hogy itt komolyabb szankciók lehetnek majd. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tessék parancsolni!
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Amit ön elmondott, én azzal teljesen egyetértek. Nem lehet a büntetőjog feladata az, hogy minden konfliktust megoldjon. Nem is fűzök hozzá semmit, lerontaná, amit mondott.
ELNÖK: Nem tudom, kíván-e képviselő úr reflektálni. (Dr. Braun Márton nemet int.) Varga képviselő úr!
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nekem egy kérdésem van, mégpedig a kishatárforgalom szabályainak témaköréhez. Ön is mondta, és az anyagban is szerepel - idézném -, hogy 30 kilométeres sávként definiálja, amennyiben az érintett közigazgatási egység részben kívül esik a 30 kilométeren, akkor ez 50 kilométer. Mi az a közigazgatási egység? Ön, mintha azt mondta volna, hogy település. Ha településre értjük ezt, akkor nagyon nehezen tudom értelmezni a plusz 20 kilométert. Ha kistérség a közigazgatási egység, akkor tudom értelmezni, ha megye a közigazgatási egység, akkor megint tudom értelmezni. Békés megyei képviselőként ez engem nagyon érdekel, mert azt gondolom, hogy pont ezen a részen lesznek majd ebből esetleg viták vagy félreértések.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Teljesen egzakt választ tudok erre adni, mert ismerem ezt a problémát. A két állam megállapodásán múlik, hogy mit tekint egységnek. Itt nem az alkotmány vagy a közigazgatási jog fogalmait kell használni. Van, ahol települési egység a járás, van, ahol a megye, van, ahol a község. Tehát ez a bilaterális megállapodások tárgya lehet. Ha a magyarok jól tárgyalnak - márpedig miért ne tárgyalnának jól -, akkor azt a megoldást alkalmazzák, ami előnyösebb. A szabályozás célja az, hogy bizonyos kiterjesztéseket lehetővé tegyen. Nyilván ez az 50 kilométeres kiterjesztés abból indul ki, hogy életszerűen vannak olyan határterületek, ahol sűrűbben lakott területről van szó. Tehát ez bilaterális konszenzus kérdése.
ELNÖK: Képviselő úr?
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Akkor lehetne egy felvetés? Tekinthetnénk ezt 50 kilométernek mondjuk a magyar-román határ tekintetében? Mert úgy érzem én, hogy az 50 kilométer egy maximális sáv ebben a tekintetben.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Generálisan nem lehet 50 kilométerről beszélni, abban az esetben lehet, ha ez egy településegységet jelent. Most én nem tudom megmondani, hogy Románia területén ez egy megyét jelent vagy hányat, ezt meg fogjuk vizsgálni. Nagyon egyszerűen meg lehet állapítani. Bevallom őszintén, hogy a román közigazgatási földrajzból nem vagyok olyan jó, hogy erre válaszoljak.
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Akkor csak egy reakció: szerintem, ha a megyét tekintjük mindkét oldalon, akkor az 50 kilométer mindkét ország számára előnyös lenne.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mi szívesen tekintjük annak, mert a mi alaptételünk az, hogy ez minél több határon túli magyar állampolgárt vagy magyar személyt érintsen. Tehát részünkről a kiterjesztés szimpatikus. Hogy Románia erre mit mond, az a román politikai erőkön múlik.
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha megengedik, csak egy kiegészítést: Románia vonatkozásában ez irrelevánssá válik hamarosan, és akkor marad Ukrajna, és marad Szerbina, mely számunkra releváns. Egyébként emlékeztetném a bizottságot arra, hogy a vajdasági magyarok tiltakoztak az 50 kilométeres sávra kiterjesztés ellen, attól tartva, hogy nagyon sok szerb odatelepülést fog jelenteni, amely tovább rontja az etnikai viszonyokat. Tehát itt nagyon nagy óvatossággal kell elbánni. (Jelzésre:) Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Elnézést, lehet, hogy rossz a kérdés, de úgy emlékszem, nem régen volt egy komoly vita arról, hogy a szoftver tulajdonjoga kapcsán elég sajátos magyar érdekütközések voltak. Volt egy olyan törekvés, ami megpróbálta szellemi jogi védelem alá vonni a szoftver bizonyos részeinek a kezelését is.
Szeretném megkérdezni, hogy ez most nem volt része annak a csomagnak, amiről ma beszélünk? Hiszen ott kifejezetten a magyar fejlesztők érdekei ellen volt az a megközelítés.
ELNÖK: Főosztályvezető úr!
DR. VÁRHELYI OLIVÉR (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem, hiszen az a számítógéppel megvalósított találmányok szabadalmaztathatóságáról szólt, ez pedig a létező szellemi alkotások jogait sértő bűncselekmények büntetéséről szól. Tehát más a tárgya a két javaslatnak.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok ilyen igényt.
Engedjék meg, hogy visszatérjek rá, és külön megköszönjem Molnár képviselő úr hozzászólását, mert ritka alkalom, amikor belemegyünk a részletekbe és ennyire szakszerű és jó egy hozzászólás.
Annyit egyébként még hozzátennék ehhez, hogy én értem, hogy milyen korlátok vannak most. Jónak tartanám, ha a nemzetközi magánjog területén az Európai Unió tovább tudna lépni. Akármennyire hasonlítanak egymáshoz a tagországok nemzetközi magánjogi kódexei, egy kockázat még mindig létezik, hogy az irányadó jog attól függ, hogy melyik országban indítanak eljárást, és nem jó, hogy ilyen kockázatok vannak.
Nem hiszem, hogy az anyagi jogi területen, legfőképp a polgári jog vonatkozásában lehetne itt előrelépni. Itt a kontinentális jog és az angolszász jog közötti különbség olyan óriási, hogy ezt nem lehet átlépni. Volt rá kísérlet a hetvenes években, létrejött a bécsi konvenció, amelyik megpróbált egy ilyen változatot létrehozni. Nem nagyon alkalmazzák, mert ilyen módon mind a kettőtől idegenné vált, tehát e tekintetben én pesszimista vagyok.
Nagyon jó volt a beszélgetés, egyikben sem kell döntést hoznunk. Azt kérem a kormány képviselőitől, hogy figyeljék a jogalkotási folyamatokat, és hogyha előrelépés van, jelezzék nekünk. Ha mi úgy látjuk, megint napirendre tűzzük ezt annak érdekében, hogy a bizottság álláspontot tudjon kialakítani.
Annyit azért még hadd jegyezzek meg a végén, az államtitkár úr azzal kezdte, hogy elnézést kért amiatt, hogy a miniszter úr Frattini biztossal tárgyal. Ezt természetesen elfogadjuk a részéről, de azért szeretném megjegyezni, hogy az ősz elején találkoztam Frattini biztos úrral és meghívtam a bizottságba, hogy beszéljen itt nekünk ezekről a nagyon fontos kérdésekről, legfőképpen Schengenről. Azt a választ kaptuk, hogy ez rendben van, kész ide eljönni, de azt kéri, hogy kössük össze ezt a látogatást az igazságügyi miniszterrel való találkozóval, és akkor elkezdtünk ezen dolgozni.
Tehát egyrészt üdvözöljük, hogy Petrétei miniszter úr most találkozik Frattini biztossal, de rögzítsük, hogy ezzel megakadályozta, hogy Frattini idejöjjön (Derültség.), mert erre most már nem fogunk módot találni, és ez jó lett volna. Ilyen módon ezt a dolgot sajnálom, és majd azt javaslom, hogy a jövőben egymás érdekeire igyekezzünk figyelemmel lenni, mert szerintem Magyarországnak az jó, hogyha egy biztos idejön, és számunkra nagyon fontos kérdésekről nemcsak zárt ajtók mögött minket, hanem akkor a nyilvánosságot is tudja tájékoztatni. Ezt a kormány szerette volna, mi is szerettük volna. (Dr. Kondorosi Ferenc közbeszólása.) Polgári jogi kategóriákban eredménykötelmet nem tudunk megfogalmazni ezzel kapcsolatban, azonban az ügyviteli kötelmek tekintetében a legmagasabb standardokat várjuk el. Köszönöm szépen.
Én azzal rekesztem be a mai bizottsági ülést, hogy arra kérem majd az alelnököket, hogyha lehet, találkozzunk a következő ülést megelőzően, hogy ezt a raportőri dolgot átnézzük, hogy ez hogyan működne jól. Csak egy nagyon rövid gondolat, hogy ha egy frakció úgy dönt, hogy csak a raportőr szól hozzá, akkor nem működik a raportőrség. Tehát nem baj, most próbálkozunk ezzel, és majd ki fog alakulni, hogy ennek mi a legjobb rendszere, de érdemes erről magunk között informálisan még beszélgetni, és utána tehetünk a bizottságnak javaslatot. Ma kipróbáltuk ezt, nem volt rossz, de lehetett volna jobb is.
Nagyon szépen köszönöm az államtitkár úrnak és munkatársainak, a bizottság minden tagjának és vendégeinknek a megjelenést, a jegyzőkönyvvezetőknek pedig külön is köszönöm a munkáját. Köszönöm szépen.
(Az ülés végének időpontja: 14 óra 14 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária