EIB-18/2006.
(EIB-18/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2006. október 26-án, csütörtökön, 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Az ülés megnyitása *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat elfogadása *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter asszony tájékoztatója Románia és Bulgária Európai Unióhoz történő csatlakozásáról *
Dr. Göncz Kinga tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról (COM (2005) 667;2005/0281/COD) Tájékoztató az aktuális helyzetről *
Baranyi Gábor tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a vegyi anyagok nyilvántartásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) (COM (2003) 644-1; 2003/0256/COD) Tájékoztató az aktuális helyzetről *
Baranyi Gábor tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a felszín alatti vizek szennyezésekkel szembeni védelméről (COM (2003) 550; 2003/0210/COD) Tájékoztató az aktuális helyzetről *
Baranyi Gábor tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) adatainak a légi fuvarozók általi feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma részére történő továbbításáról szóló megállapodás kihirdetéséről (T/1097. szám) (Általános vita) *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
Határozathozatal *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP) dr. Molnár Csabának (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Manninger Jenőnek (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Kovács Kálmán államtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Baranyi Gábor főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Markó Csaba (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Freidler Gábor főosztályvezető (Adatvédelmi Biztos Irodája)
Dr. Számadó Tamás főosztályvezető-helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 34 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a mai bizottsági ülésünkön megjelent bizottsági tagokat. Külön köszöntöm Göncz Kinga miniszter asszonyt, a frakciók tisztelt munkatársait, a sajtó képviselőket és még akik jelen vannak.
Az, hogy a magyar belpolitika olyan, amilyen, semmiképpen sem mennék bele egy elemzésbe, mert nem is a feladatom, és ez egy szakbizottság, de annak a belpolitikai helyzetnek, amelyben vagyunk, az egyik hatása a mi munkánkra is, hogy nem tudunk olyan érdekes dolgokat napirendre tűzni, és kellő képviseletet biztosítani fontos ügyek megtárgyalásához, hogy ezzel felkeltsük a bizottság tagjainak a figyelmét. Tegnap a bizottságban volt egy nagyon érdekes vita az Üzleti Tanács képviselőivel, és azon is rettenetesen kevesen voltunk. Egyébként nagyon-nagyon jó vita volt, tulajdonképpen az ország előtt álló legfontosabb kihívásokról volt szó, és nehogy valaki kritikának vegye, de nem sikerült egyetlen egy sajtóorgánum figyelmét felkelteni, hogy kísérje figyelemmel, az üzleti élet hogyan látja, Magyarországon miket kellene tenni ebben a tényleg nem könnyű helyzetben. És most, amikor az európai ügyek bizottsága Románia és Bulgária tagságát vitatja meg, és legalábbis abban egy konszenzus volt és van a magyar külpolitikában, hogy az egyik legfontosabb kérdés az európai integráció szempontjából Magyarország számára, nem örömmel állapítom meg, hogy viszonylag csekély az érdeklődés. Azért kértem meg Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, hogy személyesen képviselje a kormány álláspontját, mert meggyőződésem volt, hogy a csillárokon is képviselők fognak lógni, de csalatkoznom kellett ebben. De hát, istenem.
A napirendi javaslat elfogadása
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadja-e a napirendi javaslatot. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
Rátérünk Románia és Bulgária Európai Unióhoz történő csatlakozása aktuális és egyéb kérdéseire. A legutolsó ülésünk óta - a külügyminiszter asszony már itt volt - javasoltam, hogy üljünk le a raportőrrendszert átbeszélni, erre azóta nem került sor. Úgyhogy nem raportőrrendszerben tárgyaljuk az ügyet. Megkérem a külügyminiszter asszonyt, hogy tájékoztassa a bizottságot a kormány álláspontjáról és az elképzeléseiről.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Valóban meglehetős gyakorisággal fordulok elő ennél a bizottságnál mostanában, de örömmel jövök.
Románia, Bulgária csatlakozásáról vagy ezzel kapcsolatban valóban konszenzus volt, és Magyarország volt egyrészt, amelyik egyértelműen és mindvégig támogatta Románia, Bulgária csatlakozását a csatlakozási folyamat során, és azt hiszem, másodikként, de az elsők között ratifikálta a csatlakozási szerződést. Mindvégig azt mondtuk, Magyarország számára kiemelt jelentősége van, hogy a szomszédságában lévő országok ugyanannak az európai egységnek, az Európai Uniónak a tagjai legyenek, amelynek Magyarország is már tagja, hiszen ez könnyebbé teszi a gazdasági kapcsolatokat, könnyebbé teszi a határon túli magyarsággal való kapcsolattartást, az ő szempontjaik képviseletét és a regionális szempontok figyelembevételét is. Tudjuk, hogy ez a döntés megszületett, Románia és Bulgária 2007. január 1-jén csatlakozhat az Európai Unióhoz.
Az utolsó monitoringjelentés halasztó hatályú védzáradékot nem tartalmaz, tehát elfogadásra került ez az időpont, viszont egy fokozott további ellenőrzést, monitoringot határoz meg, hogy a különböző követelményeknek való megfelelés hogyan történik meg a csatlakozás után is. Ez szintén kiemelt fontosságú Magyarország számára. Tehát miközben azt mondtuk, hogy támogatjuk a mielőbbi csatlakozást, az is fontos, hogy nézzük meg, ezek hogyan érvényesülnek.
A monitoringjelentésben néhány pontot kiemelt a bizottság, ahol még további teendők vannak, illetve amit még problémásként jelölt: részben az igazságügyi reform, a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás kérdése. Másrészt, ami számunkra kiemelten fontos, az élelmiszer-biztonsági kérdések, az exportkorlátozás megmarad. Tudjuk, hogy részben a Romániában változatlanul jelen lévő sertéspestis, részben az élelmiszeripari üzemek kérdéses állapota miatt ez mindenképpen indokolt.
Pi. 1011do (Göncz K.)
Felfrissíti a Bizottság az élelmiszeripari üzemek listáját, amelyek megfelelnek, illetve amelyek nem felelnek meg a követelményeknek. Ez megint azért fontos, mert részben felelősséget is tesz Romániára abból a szempontból, hogy maga ellenőrizze azt, hogy honnan kerülhetnek ki a termékek, és exportra kerülhetnek-e a termékek. Ezek Magyarországon keresztül jutnak be az Európai Unió többi országába, tehát megint olyan helyzetben vagyunk, ahol ez fontos számunkra. Problémákat jelzett ez a jelentés az állati melléktermékek gyűjtésére vonatkozóan, illetve Bulgária esetében a repülésbiztonságra vonatkozóan.
A szigorú ellenőrzés a továbbiakban azért is különösen fontos, mert tudjuk, hogy itt további bővítési körök várhatóak, illetőleg Magyarország azt képviseli ebben, hogy számunkra fontos az is, hogy a bővítési folyamat ne álljon; részben Horvátország, részben a Nyugat-Balkán többi országa, Szerbia nyilván a megfelelő kritériumok teljesítése után ezt a folyamatot elkezdhesse, illetve folytathassa. Ahhoz, hogy ne alakuljon ki az Európai Unióban egy bővítésellenes hangulat, mindenképpen az kell, hogy ez egy sikeres bővítési kör legyen, és azt lehessen mondani, hogy Bulgária és Románia sikeresen, különösebb problémák nélkül csatlakozott az Unióhoz.
A kisebbségi törvénnyel kapcsolatban, azt hiszem, mindenki számára ismerős, hogy Magyarország folyamatosan és egyértelműen képviselte különböző szinteken - az Európai Parlamentben, a Bizottságnál is, magánál Olli Rehn bővítési biztosnál -, hogy a kisebbségek helyzetével kapcsolatban is egy szoros figyelemmel kísérése fogalmazódik meg. Ez vonatkozik a romákra, de vonatkozik a kisebbségi törvény parlamenti elfogadására is, ami a kulturális, oktatási autonómia nagyon fontos keretét adja. Tudjuk, hogy ez nem záródott le, ma még mindig a Parlament előtt van, és nagyon nagy viták vannak ezzel kapcsolatban, illetve azt is magában foglalja a jelentés, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet központja - ami ha igaz, és a múltkori vitánknak a részleteire most nem térnék vissza - alapjogi ügynökséggé válhat vagy alakulhat át, és figyeli, hogyan is alakul a kisebbségek helyzete.
Kormányzati intézkedésekre szükség van - éppen a napokban került a kormány elé egy ilyen javaslat - egyrészt Romániában a gépjármű-felelősségbiztosítás kérdése kapcsán. Nem teszi kötelezővé azt, hogy az Európai Unióban érvényes biztosítást kössön mindenki, akinek gépkocsija van, tehát itt egy kormányrendelet-módosítás kell majd, ahol lehetőségünk lesz arra, hogy ha az, akinek nincs az Európai Unióban érvényes biztosítása, átlépi a határt, akkor kötelezhető legyen arra, hogy kössön ilyen biztosítást a határátlépéskor.
A másik ilyen problémás terület a jövedéki adózás kérdése, ahol egyébként is kötelezettsége van Romániának arra nézve, hogy hogyan emelje meg az energiaadóját. Ez szénre, villanyáramra, illetőleg gázra, olajra is vonatkozik. Nyilván itt is fontos követnünk, hogy mi történik. A másik ilyen - ami ennél talán még érzékenyebb terület - a cigaretta jövedéki adója. Ma nyolcszáz szálat lehet behozni, de lévén, hogy lényegesen alacsonyabb ez a jövedéki adó, ez igazi veszélyt jelenthet Magyarország számára. Fel kell hívnunk a Bizottság figyelmét arra is - és erre készülünk -, hogy a vámmentes üzleteket a határon az ígéretekkel szemben nem számolták fel, tehát változatlanul működnek és változatlanul jelentenek veszélyt vagy kockázatot Magyarország számára.
Az állategészségügyet említettem, és említettem azt is, hogy a sertéspestis változatlanul jelen van Romániában. Részben lesz egy exportkorlátozás, részben Románia kötelezettsége lesz az ellenőrzés. Ennek ellenére fel kell készülnünk arra, hogy ha ott a határon nem tudjuk megállítani az élelmiszeripari termékeket, egy fokozott mélységi ellenőrzés jelentsen biztosítékot Magyarország, de nemcsak Magyarország, hanem az egész Európai Unió számára. Ennek nyilván vannak szervezési, pénzügyi és mindenfajta egyéb feltételei, feltehetően meg kell erősítenünk ezt a mélységi ellenőrzést.
Még egy problémás pont van: a Bizottság figyelmét fel kell hívnunk arra, hogy a génmódosított termékekre vonatkozó szabályozások nem felelnek meg az európai uniós elvárásoknak Romániában; ez elsődlegesen a szójatermékekre vonatkozik, de nem kizárólag azokra. Itt is a Bizottságot szeretnénk kérni, hogy ellenőrizze szigorúbban ezeknek a betartását.
A környezetvédelemre vonatkozóan a Natura 2000-rel kapcsolatos problémák szerepelnek a bizottsági jelentésben, de sok olyan terület van, ami nem kapott megfelelő hangsúlyt, amire nekünk fokozottan oda kell figyelnünk, és megint felhívni a figyelmet rá, illetőleg képviselni részben kétoldalú kapcsolatokban, részben többoldalú kapcsolatokban; a bányászati hulladékok kérdése, az árvízvédelem kérdése, ahol nagyon sok előrelépés történt, de még egy csomó minden maradt is függőben.
A veszélyes hulladékok kérdése. Verespatak nem szerepel a bizottsági jelentésben, ennek a történetét is tudjuk, ismerjük. Felmerültek kérdések azzal kapcsolatban, hogy a közmeghallgatás valóban megfelelő információk birtokában történt-e. Ugyan Románia ígéretet tett arra, hogy minden uniós szabályt betart Verespatak ügyében, a döntés még nem született meg. Mi egyértelműen azt képviseljük megint kétoldalú és többoldalú kapcsolatokban is, hogy az az egyedül elfogadható dolog Magyarország számára, ha ez a beruházás nem valósul meg, hiszen olyan környezeti veszélyeket rejt - még akkor is, ha valóban nagyobb garanciák vannak arra, hogy betartják a szabályozókat -, ami Magyarország számára nem elfogadható.
A kisebbségi törvénnyel kapcsolatban ugyanez a helyzet, részben a Bizottság számára is folyamatosan mondjuk és képviseljük, hogy ezt nagyon fontosnak tartjuk, európai parlamenti képviselőinkkel együttműködésben.
A munkaerőpiacról szólnék egy pár szót, mert felteszem, lesznek kérdések ezzel kapcsolatban, és azt tudom, hogy itt kialakult egy vita a frakciók, illetve a pártok között. Azt látnunk kell, hogy Magyarországnak négyféle lépése lehet a munkaerőpiac ügyében: nyithat teljes mértékben feltételek nélkül; nyithat úgy, hogy a regisztrációt teszi feltételül, illetve szükségessé - ez többé-kevésbé az, ahogy Nagy-Britannia és Írország nyitott az előző csatlakozási kör országaival kapcsolatban -; megteheti azt, hogy szektorálisan nyit, és azt mondja, hogy bizonyos foglalkozási ágakba engedi be a munkaerőt; és megteheti azt, hogy egyáltalán nem nyit, erre van ez a bizonyos 2+3+2-es szabály, tehát hogy két évig nem nyitja ki a munkaerőpiacát, ezt két év után felülvizsgálja, meghosszabbíthatja még három évig a nem nyitást, és ha még ezen túl két évig meg akarja hosszabbítani, akkor ott különleges indokokkal kell élnie arra nézve, hogy mi az, amiért meghosszabbítja ezt.
Azt érdemes tudni, hogy nem dőlt még el, hogy a kormány melyiket követi, egyelőre elkészültek a tanulmányok ezzel kapcsolatban. Akkor is, ha a nem nyitás mellett döntünk, a postingra nem vonatkozik ez, tehát ha a szolgáltatásnyújtások esetében például egy romániai cég, erdélyi cég nyer el valamilyen közbeszerzést, tendert, és itt szolgáltat Magyarországon, akkor egyrészről az ottani munkavállalók természetes módon kerülhetnek ide és dolgozhatnak itt. Másrészről, ha valaki tizenkét hónapig engedéllyel dolgozott Magyarországon, akkor már nincs szükség erre az engedélyre, hanem tovább is dolgozhat itt, tehát akkor is vannak könnyítések, de semmiképpen nem jelenthet szigorítást.
Amiket figyelembe kell venni a végleges döntésnél - és hangsúlyoznám, hogy nincsen végleges döntés -, az nagyon sok minden. Egyrészről nagyon sokszor elhangzott már eddig is a vitában, hogy Magyarország eddig egyértelműen azt képviselte, hogy velünk szemben nyissanak, és ez nyilvánvalóan jelent egyfajta kötelezettséget arra nézve is, hogy mi hogyan lépünk akkor, amikor a következő körben csatlakozók jelennek meg a munkaerőpiac-nyitási igényekkel. De azt is látni kell, hogy miközben mi ezt képviseltük, pontosan a velünk szomszédos országok - ahol felmerülhetett az, hogy a legnagyobb lesz a munkaerőpiac magyar munkavállalók általi terhelése - nem nyitottak, Ausztria nem nyitott, Németország nem nyitott. Azok az országok nyitottak, amelyek távolabb voltak az újonnan csatlakozóktól, tehát egy ilyenfajta tendenciát mindenképpen látunk.
20do
Pi. 21 (Göncz Kinga)
Figyelembe kell vennünk azt, hogy Magyarországon ma is a külföldről itt dolgozók között részben az erdélyi magyarok aránya, részben a szlovákiai magyarok aránya a legmagasabb. Tehát még mielőtt ez a kérdés egyáltalán felmerült volna, nagyon sokan jöttek át dolgozni legálisan, de azt gondolom, mindenki információi alapján tudható, nagyon sokan illegálisan dolgoznak Magyarországon. Úgy tűnik, hogy a magyarországi regisztráció nagyon nehezen tudja követni, hogy ténylegesen mi történik. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni a végleges döntésnél.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy Romániából a magyar munkavállalók számára Magyarország vonzó munkaerőpiac, a romániai román munkaerő számára nem Magyarország az elsődleges munkaerőpiac, eddig is Spanyolországban, Olaszországnak dolgoztak a legtöbben, és feltehetően, ha Románia csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor sem Magyarország lesz - akármi is a döntés - az elsődleges munkaerőpiac a romániai román munkavállalók számára, feltehetően ugyanazok az országok vagy néhány olyan ország, amely nyitni készül. Tehát ezt is figyelembe kell vennünk, hogy elsődlegesen a határon túli magyarok, erdélyi magyarok számára jelent ez egy lehetőséget, és fontos a kapcsolatok és mindenféle egyébként szempontjából.
Amit figyelembe kell vennünk, az az, hogy Magyarországon is nagyon komoly munkanélküliség van, és nagyon magas az inaktivitási ráta, különösen Kelet-Magyarországon, tehát abban a térségben, amelyik közel van a határhoz, és legfőképpen alacsony képzettségű munkaerő számára nincsen elérhető munka.
Mindezek figyelembevételével kell hogy megszülessen egy döntés. Mondom, erre az előtanulmányok készültek el, ahol megpróbáljuk felmérni azt, hogy mekkora lenne az a szám, amely szeretne Magyarországra jönni dolgozni, mekkora terhelést jelentene ténylegesen. A tanulmányok elkészültén túl még egy dolgot kell megvárnunk, hogy lássuk, a többi európai uniós tagország milyen mértékben nyit, mert nyilván ettől is függ, hogy mekkora terhelése lesz a magyar munkaerőpiacnak a különböző döntések következtében. Amit lehet többé-kevésbé látni, hogy az észtek, finnek, szlovákok, lengyelek deklarálták egyelőre, hogy feltételek nélkül vagy legalábbis feltehetően feltételek nélkül a nyitáson gondolkodnak. Ami érdekes, hogy a britek és az írek, akik az előző bővítési kör esetében a regisztráció melletti teljes nyitást döntötték el, ők viszont nem fognak nyitni. Tehát ott az a tapasztalat, hogy meglehetősen nagymértékben terhelték meg a munkaerőpiacot az előző bővítési kör országainak munkavállalói, illetve azok, akik oda mentek dolgozni. Ez megint figyelmeztető jel és fontos abból a szempontból, hogy mekkora nyomás lehet Magyarországon és a nyitókon. A lettekről és a litvánokról azt tudjuk, hogy talán és feltételekkel nyitnának.
Tehát hangsúlyozom még egyszer: nem történt meg a döntés, a tanulmányok alapján kerül sor erre a következő egy hónapban, két hónapban. Ezt december végéig kell eldöntenünk, addig fog sor kerülni a döntésre.
Még egyetlen dolgot mondanék, hogy folytatódik a közös kormányülések gyakorlata. Most készítjük elő a következőt, amelyre novemberben kerül sor. Ez azért fontos, mert nagyon sokfajta kérdés, amit én itt elmondtam, az mind asztalra kerülhet, megbeszélésre kerülhet, és fontos, hogy ezt a kétoldalú kapcsolatokban is felvessük. Tehát ne csak a bizottságon keresztül, hanem a kétoldalú kapcsolatainkban is.
Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek; válaszok
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, miniszter asszony, ezt az átfogó beszámolót.
Amíg más képviselőtársam nem jelentkezik, addig hadd kezdjem én el. (Ékes József közbeszólására:) Szoktak, a gyakorlat az, hogy látom, és regisztrálom a jelentkezőket. Tessék bátran jelentkezni!
Hadd kezdjem azzal, ha az Európai Unió külpolitikai aktivitását nézem, különösebb elkötelezettség víziójával nehéz vádolni az Európai Uniót. Ez alól tennék egy kivételt, mert a bővítés tekintetében volt egy elhatározás, hogy nyugatiasan fejezzem ki magam, a berlini fal leomlását követően, hogy ezt a bővítést végrehajtják. Nem állíthatom, hogy ezt tökéletesen hajtották végre, de végrehajtják, és ez egy jó dolog. Az is jó dolog, hogy einlargement fatigue ide, einlargement fatigue oda, azért a bővítési folyamat folytatódik, és azt is remélem, hogy nem áll le, hanem legalábbis Horvátországra belátható időn belül sor fog kerülni.
Ugyanakkor, amikor miniszter asszony azt mondja, hogy ne alakulhasson ki bővítésellenes hangulat az Európai Unióban, azért szeretnék kételyeimnek hangot adni. Én nagyon sok európai uniós politikussal nem csak beszélgetek, hanem előadásokon hallom őket, és nem restelkednek egy mondatban kifejteni, hogy mennyire sikeres volt a bővítés, elmondják, hogy őrült nagy gazdasági és politikai siker a bővítés, és ugyanannak a mondatnak a második felében kifejtik az einlargement fatigue-ról alkotott nézetüket, tehát a bővítési fáradtságról, amelynek az oka szerintem egy eléggé elharapódzott vírus Európában, amit én PEP-nek nevezek, ez a páneurópai populizmus, ugyanis mondjuk osztrák politikusok vagy német politikusok, akik beismerik egyébként, hogy a bővítéssel mennyit nyertek, de közben odahaza meg ijesztgetik a lakosságukat - szép számmal vannak. Úgyhogy a feladat arról, hogy az Európai Unió, nem csak a huszonötök, hanem a tizenötök lakosságát meggyőzni arról, hogy ez egy mennyire jó ötlet, rövid távon nem kecsegtet túl nagy sikerrel. De azért mondom, ezt azért csinálni kell, és örülök annak, hogy itt tartunk.
Nem megyek végig az összes ponton, a politikában vannak szimbolikus ügyek, én két szimbolikus üggyel szeretnék foglalkozni, a kisebbségi törvénnyel és Verespatak kérdésével, általában a magyarországi politikai diskurzusokban ez az a két elem, amely fel szokott merülni. Azért érdemes ezekkel foglalkozni, mert úgy tűnik legalábbis, ha az ember a híreket nézi, hogy ebben a két ügyben azok az ambíciók, amelyeket Magyarország megfogalmazott Románia európai uniós tagságával kapcsolatban, egyike sem valósult meg, tehát a kisebbségi törvényt nem fogadták el, a verespataki beruházás egyelőre folytatódik. És anélkül, hogy belemennék különösképpen a dolgok elemezésébe - nem is értek hozzá, teszem hozzá -, abban talán érdemes lenne megállapodni, hogy azok a hangok, amelyek azt mondják, hogy addig Magyarország ne járuljon hozzá Románia tagságához, ameddig ez a két dolog nem valósul meg, ez egy rossz tanács, mert abban az esetben, ha Magyarország vétózna - érdemes ezekről nyíltan beszélni -, nem hiszem, hogy a román politika mondjuk diadalmenetben fogadná el a kisebbségi törvényt, és mondaná azt, hogy na, akkor nem lesz Verespatak. Ha Magyarország vétózna, vagy a jelenleginél keményebb hangot ütne meg, azt elérné, hogy a jelenlegi kormánykoalíció megbukjon, és olyan politikai erők vegyék át a hatalmat, amelyek nem is akarnak belépni az Európai Unióba, amelyek politikai ambíciója középpontjába helyezhető a konfliktusok keresése és az úgynevezett nemzeti érdekek túlhangsúlyozása. Úgyhogy én azt mondom, hogy ebben a két ügyben a regisztrálható sikertelenség ellenére az a helyes politika, hogy Románia belép az Európai Unióba, abban bízva - főképpen Verespatak ügyében -, hogy az európai uniós tagság és az ezzel kapcsolatban vállalt legkülönbözőbb európai normák fognak hozzásegíteni ahhoz, hogy ezekben az ügyekben előrelépjünk.
Kisebbségügyben pesszimistább vagyok. Nyilván mindenki olvasta Olli Rehn bővítési biztos Magyar Hírlapban megjelent interjúját - erről volt szó legutóbb is -, ahol arról beszélt, hogy az Európai Unió kettős mércét nem alkalmazhat. Ma Romániában a kisebbségi jogvédelem magasabb szinten áll, mint az Európai Unió átlagában. Tehát ez nem ad okot túl nagy optimizmusra a tekintetben, hogy majd az európai uniós tagság előrelépést fog ebben hozni. Csak mindig hozzá kell tennem, ha nem lenne európai uniós tagság, akkor szerintem, a helyzet sokkal inkább egy negatív irányba indulna el, efelől nem lehet kétségünk.
Úgy érzem, hogy eddig többé-kevésbé talán mind a két párt nevében is mondhattam, amit mondtam. Azért mondom ezt előre, mert most szeretnék a munkaerő szabad vándorlásáról beszélni, és ebben csak a saját nevemben vagy a pártom nevében tudok beszélni, amit sajnálok, mert szerettem volna, ha ebben tudunk egyeztetni, tán még erre sor kerül a két frakció között. Értem az összes érvet, amit a külügyminiszter asszony elmondott. Megint csak a politikában vannak olyan helyzetek, amikor az "igen, de" vagy a "nem, de" nehezen működik, a részletkérdésekben el tudunk veszni, ugyanakkor csak az alapvető nagy politikai kérdések maradnak, hogy igent mondunk vagy nemet mondunk egy dologra. Pi. 3031do (Elnök) Amiben ezt a vitát nagyon nehéznek tartom a saját szempontomból, az a munkaerőpiac megnyitásának a magyar gazdaságra vonatkozó hatása, illetőleg az ezzel kapcsolatos vita. Ha azt mondják egy publikus vitában, hogy a magyar polgárok elvesztik a munkahelyeiket, akkor ezzel az egyszerű állítással szemben nekem egy nagyon komplikált válaszom van. Ezek többnyire nem nyerő argumentációk. Hogy mennyiben jó egyébként a magyar gazdaságnak, ha a gazdaságot terhelő munkaerőköltségek csökkennek, lehetne hosszasan érvelni, de egy példát azért elmondok. Az Audi kimutatta - amikor nagyon támadták a magyarországi beruházásai miatt annak idején, hogy ezáltal német munkaerőt bocsátanak el Németországban -, hogy azáltal, hogy olcsóbban tud Magyarországon termelni, a németországi termelést is úgy tudja bővíteni az így megtermelt haszon terhére, hogy gyakorlatilag a dolog végeredményében több német munkaerőt is tudtak alkalmazni, mint amennyit korábban. Azért gondolom, hogy ha Magyarország kinyitja a munkaerőpiacát, akkor lehet, hogy rövid távon ez munkaerővesztést jelent, ugyanakkor a magyar gazdaság hatékonyságát olyan mértékben képes növelni, hogy ezáltal a termelők, kereskedők tudják a forgalmukat is növelni, és ezáltal végül is munkaerő-növekvésre kerül sor. Csak még egyszer: egy egyszerű állítás áll szemben egy komplikált argumentációval. Ezt nem érzem olyannak, hogy egy százezres tömeget meg lehet győzni, csak ettől még ezt így gondolom.
Hanem azonban az egy nagyon fontos érv, hogy Magyarország az elmúlt két évben nagyon világosan érvelt amellett, hogy azok az országok, a valóban hozzánk közeli országok, mint Ausztria és Németország nem nyitották meg a munkaerőpiacukat, és azt mondtuk, hogy ez helytelen volt, és azt mondtuk, hogy ez nemcsak nekünk rossz, hanem nekik is rossz volt, és erre egy nagyon komoly érvrendszert alakítottunk ki. Jelentősen bíráltuk ezeket az országokat, és ha Magyarország most bevezetne bármilyen korlátozást, akkor nem tennénk mást, minthogy azt folytatnánk, amit eddig kőkeményen bíráltunk. Attól tartok egy ilyen esetben, hogy a magyar politikai argumentációt és amit eddig mondtunk totálisan romba döntjük, és szerintem ez egy hitelességi problémát felvetne. Ha komolyan gondoltuk azt, amit eddig mondtunk a tizenötökkel szemben, akkor úgy gondolom, hogy most, amikor a másik oldalon vagyunk, akkor ugyanazt a logikát kellene követnünk, ahogy eddig érveltünk, és az a munkaerőpiac megnyitása mellett szól.
A harmadik dolog, amit megemlítenék - és egyetértek a miniszter asszonnyal -, hogy a magyar munkaerőpiac jogilag lehet nyitott, de szociológiailag nem lehet nyitott olyan emberekkel szemben, akik magyarul nem beszélnek. Portugália megnyitotta munkaerőpiacát Magyarországgal szemben, de azt hiszem, két kézen meg lehet számolni, hogy hány magyar munkaerő, hány magyar dolgozó vállalt munkát, mondjuk, Portugáliában, mert nem beszélnek portugálul. Persze Nagy-Britannia valóban probléma, mert angolul többen beszélnek. Valóban úgy érzem, hogy ha Magyarország megnyitja munkaerőpiacát Romániával és Bulgáriával kapcsolatban, akkor nagyon kevés bolgár és nagyon kevés magyarul nem beszélő román állampolgár fog jönni. Valójában a magyar kisebbség számára megnyitandó munkaerőpiacról beszélünk.
Ez egy borzasztóan fontos kérdés, itt nagyon komoly viták voltak a politikai erők között arról, hogy milyen víziók vannak a határon túli kisebbségről. Itt a kormányoldal és az ellenzék között nagyon komoly viták voltak arról, hogy milyen gesztusokat kell tenni, és a kormányoldalon mindig azt képviseltük, hogy nincsen szükség semmilyen megosztó intézkedésre - mint a státusztörvény, az automatikus állampolgárság -, amely ott helyben megosztja őket, hanem az Európai Unióra van szükség azért, mert az Európai Unió keretén belül pragmatikusan a törvény hatálya eltörölhető.
Én személyesen nagyon hittem ebben az argumentumban. Bármilyen támadások értek, Kolozsvárott kifütyülhettek, idehaza a Kossuth téren lehazaárulózhattak, nem zavart, mert hittem ebben az argumentációban, de addig tudok csak ebben az argumentációban hinni - a magam nevében tudok csak beszélni -, amikor Románia belép, és Magyarország eltörli a törvényi határokat. Ha ezt elmulasztjuk, akkor úgy érzem, nagyon komoly hitelességi problémával fogunk szemben állni nemcsak a korábban említett eddigi tizenötökkel szembeni argumentációban, hanem a kisebbségi politika tekintetében is.
Úgyhogy nagyon melegen bátorítanám a kormányt, hogy ezt a novemberi román-magyar együttes kormányülést használja fel arra, hogy jelentse be, hogy Magyarország megnyitja a munkaerőpiacát. Ezt a brit megoldást egyébként elképzelhetőnek tartom ezzel a regisztrációval, valami kontrollnak nyilván kell lennie, de az, hogy Magyarország bevezessen ilyet, megmondom őszintén, bennem nagyon komoly erkölcsi és politikai törést okozna. Nyilván kell számolni, és még adott esetben veszteségekkel is érdemes számolni annak érdekében, hogy egy valódi víziót - amelyet nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szocialista Párt is éveken keresztül képviselt. Amikor ennek a másik oldala megvalósulni látszik, akkor ezt meg kell lépnünk, ez nekem meggyőződésem.
Azzal fejezném be, tisztelt bizottság, hogy gyakran felmerül az a kérdés, hogy készen áll-e Románia és Bulgária az európai uniós tagságra. Azt hiszem, erre az együttes válaszunk az, hogy nem, nem áll készen, ugyanúgy nem áll készen, mint ahogy Magyarország sem állt készen két évvel ezelőtt, és ugyanúgy nem áll készen, mint ahogy Görögország, Spanyolország és Portugália nem állt készen, de itt egy nagy vízióról beszélünk, és annak érdekében, hogy előbb-utóbb mindannyian készen álljunk, egyszerűen az a legjobb, amit tehetünk, hogy az Európai Unió tagjává fogadjuk őket.
Aki végignézi nemcsak azt, ami Magyarországon történik, hanem mondjuk azt, ami a visegrádi országokban van, elég drámai fejleményeket tapasztalhat. Ha van olyan, hogy einlargement fatigue, akkor lehet, hogy van egy olyan, hogy membership fatigue. (Kovács Kálmán államtitkár megérkezik az ülésre.) Használja a kormány is, mert azért nemcsak Magyarországon van ilyen belpolitikai válság, mint amit most látunk. Igen, ez van Lengyelországban, Szlovákiában és Csehországban is van. Egyébként még Szlovéniában is van, csak erről kevesebbet tudunk. Ezt csak azért mondom, mert amikor optimista hangot ütök meg, hogy milyenek lesznek a politikai folyamatok Romániában és Bulgáriában, számunkra nyilván Románia a fontosabb. Azt kell mondanom, hogy egyszerre örvendjünk és egyszerre szorongjunk, mert ha a visegrádi országokban az tapasztalható, hogy két évvel a tagság után a demokratikus intézmények közül számos megroggyanni látszik, a politikai nyomás az alkotmányos struktúrákkal szemben nő és nyilván a frusztráltság is nő, ha ez így van Magyarországon, Lengyelországban, akkor valószínűleg ilyet fogunk majd tapasztalni valamikor Romániában és Bulgáriában is. Nagyon észnél kell lennünk, hogy tudjuk, mikor hogyan tudjuk őket segíteni, ha már magunkon nem tudunk mindig kellőképpen. Végső soron az a konklúzióm, hogy lelkesedést mutatva - és ezért fogalmaznék így, mert tudjuk, hogy milyen számos nehézséggel kell majd megküzdenünk nekünk is, nekik is, az egész Európai Uniónak - fel kell, hogy támogassuk azt a folyamatot, ami most január 1-jén beérni látszik. Köszönöm szépen.
Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán egy-két dologban egyet is tudunk érteni, ezt majd ki is fogom fejteni, hogy mi az a kérdéskör.
2003-ban az Európai Parlamenten belül a Néppárt két alkalommal tárgyalta Románia és Bulgária tagfelvételét, és vele párhuzamosan Horvátország egyidejű tagfelvételét kívánta volna erősíteni. Több alkalommal a horvát elnök kint volt a néppárti ülésen is, tehát szeretném azt rögzíteni, hogy a jobboldal számára is nagyon fontos Románia, Bulgária csatlakozása, és úgy érzem, hogy Horvátországé lenne hasonló nagyságrendű.
Viszont bizonyos kérdéskörök valóban felmerülnek. Itt szeretnék visszautalni arra, hogy amikor 1993-ban Románia az Európa Tanács tagjává vált, akkor is volt egy ígéret időszaka, hogy a kisebbségi kérdésekben megpróbál sokkal határozottabb lépéseket tenni. 2003. október 5-én vagy 6-án volt kint Nastase, az Európa Tanács ülésén számolt be - akkor volt kint Medgyessy Péter is egyébként, rá egy nappal később számolt be úgyszintén a magyarországi helyzetről, állapotról -, és ígéretet tett arra, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását határozottan fel fogja gyorsítani. Ez sajnos a mai napig nem történt meg, és ha közös kormányülés lesz, akkor szeretnénk mindenképpen, ha ez is fő hangsúlyként lenne a kormányülésen megemlítve, hisz jelenleg az egyházi ingatlanok körülbelül 3 vagy 4 százalékát biztosították, vagyis adták vissza, amit 1948-ban tulajdonképpen elkobzott a román állam.40doPi. 41 (Ékes József) De ugyanez a helyzet a felsőoktatás területén is, hiszen a magyarság lélekszáma 6,6 százalék, a felsőoktatásban tanulók számának körülbelül 1,6 százaléka tanulhat magyar nyelven. Tehát ez is egy olyan kérdés, amit mindenképpen a két ország között rendezni kellene.
Vele párhuzamosan, ami számomra döbbenet volt, hiszen a tavalyi évben, amikor a parlament elfogadta Románia csatlakozását az Európai Unióhoz, akkor rá egy hétre volt a közös kormányülés Bukarestben, ahol a román kormány a maga részéről hitet tett amellett, hogy a kisebbségi kérdést és amit az elnök úr is elmondott, a kulturális autonómia kérdését a maga részéről ratifikálni fogja. Sajnos ez a lépés nem történt meg, és máig sincs biztató jel ebben az irányban, hiszen a tegnapi, tegnapelőtti hírek is arról számoltak be, hogy talán még az RMDSZ elnökét is, aki kormánytag, el kívánják mozdítani a pozíciójából, hiszen az autonómia mellett tette le a voksát az elmúlt időszakban.
Én is szeretnék visszatérni a védzáradék kérdésére. Itt nem arról van szó, hogy Románia csatlakozását bármi áron gátolnánk, de amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, akkor is volt példa arra, hogy védzáradékkal látták el a csatlakozást. Ez a mi részünkről is kérés volt, hiszen vannak olyan kritikus kérdések, amelyeket mindenképpen a két ország között, úgy érzem, egy határozottabb lépéssel lehetne kieszközölni, mert ismerve a román politikát, ma ezt mondja, holnap adott esetben másként gondolja ugyanazt az álláspontot. Talán ebben az esetben lehetett volna nekünk is a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban, valamint Verespatakkal kapcsolatban is ellátni a parlamenti döntésünket egy védzáradékkal, meghatározott időt megadva Romániának, hogy azt mindenképpen rendezze, és próbálja meg a maga részéről jobbítani azokat a dolgokat.
Én magam voltam kinn Nagybányán, ismerem a verespataki kérdést, és nem csak Verespatak van, hanem van számos olyan - Nagybánya környékén is körülbelül huszonhét - környezetvédelmi góc, amely hasonló nagyságrendű, mint a nagybányai, csak Nagybánya okozott nekünk károkat, és innentől fogva kevésbé figyeltünk arra, hogy mely más területeken van hasonló nagyságrendű esetleges, Magyarország számára kritikussá váló környezetvédelmi kár.
A munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban. Itt az elnök úrral maximálisan egyetértek, hiszen Magyarország álláspontja azon országokkal szemben az volt - jómagam is azt képviseltem az Európai Parlamenten belül -, hogy a magyar állampolgárok azért annyira nem mennek, mint a lengyelek, és majd az idő rá fogja döbbenteni azon országokat, amelyek nem engedték meg a magyar munkaerő-áramlás lehetőségét, hogy a magyarok kevésbé veszik igénybe magát a munkaerő-áramlás azon nagyságrendjét, amit adott esetben Németország, Ausztria vagy akár Anglia is a maga részéről fenntartással kezelt. Az élet bebizonyította, hiszen sorra nyitják meg velünk szemben is a munkaerő szabad áramlásának a kérdését.
És talán valóban, amiről sokszor beszéltünk, vannak olyan nemzeti lehetőségek, amelyek törvénnyel alátámasztva bizonyos gátat, nem azt mondom, hogy a mozgásnak teljes joggal szabnak gátat, de bizonyos gátat tudnak szabni. Ilyen a nyelvtudás fontossága, hiszen Angliában is, aki nem beszéli megfelelően a nyelvet, vagy ott helyben nem vizsgázik le, az a munkaerőpiacon nem tud érvényesülni. De ezt az elnök úr is mondta, hogy más országokban is hasonlóképpen megteszik. Magyarország is ezt az eszközt nyugodtan használva nem azt mondom, hogy korlátozni tudja, de bizonyos rendszabályok, keretek közé tudja szorítani a munkaerő áramlását.
Itt nagy kérdés merül fel, hiszen Németország és ha jól tudom, még négy másik uniós tagállam nem ratifikálta Románia csatlakozását, és ahogy magam is hallottam és információt kaptam, Németország részéről is felmerült az esetleges védzáradék kiegészítésével történő elfogadása Románia csatlakozásának. Itt a kérdésem az, ön hogyan látja ezt a jelenlegi állapotot, hiszen négy ország még nem ratifikálta Románia csatlakozását.
A másik ilyen kérdés, amit én magam többször fogalmaztam meg a magyar parlamentben is: ismerjük a román politikát és a román lépéseket akár adó területén, akár gazdaság területén, érezhetővé válik szép lassan az, hogy Románia valószínűsíthetően előbb fog az eurózónához csatlakozni, mint Magyarország. Ebben a külügyminiszter asszonynak mi az álláspontja, és hogy látja? Az emberben félelem alakul ki, hogy adott esetben Románia, Bulgária is sokkal előbb csatlakozik majd az euróövezethez, és Magyarország meg majd itt marad a saját forintjával és annak esetleges ingadozásával együtt egy bizonytalan állapotban.
Szintén kérdésem, hogy tudjuk-e biztosítani az esetleges schengeni határövezeti kérdés biztosítását a román határ teljes területén.
Még egyszer tényleg kihangsúlyozva a kisebbségi kérdéseket: több alkalommal elmondtam, nagyon sok érv hangzott el amellett a jelenlegi kormányoldal részéről 2003-2004-ben is, hogy majd az Európai Unió megold mindent. És szép lassan rádöbbenünk arra, hogy egy frászt old meg, mert ha egy adott nemzeten belül politikai vagy kormányzati válság van, akkor abban a pillanatban a kisebbség kérdését úgy próbálják beállítani és kezelni, hogy az önmagában egy feszültséget okozva tulajdonképpen a figyelmet abba az irányba tolja és hárítja el, és abban a pillanatban a különböző atrocitások is megjelenhetnek, mint ahogy megjelentek ez idáig is. Tehát én azt kérném mindenképpen és határozottan, hogy a közös kormányülésen ezt a kérdést próbáljuk meg sokkal erőteljesebben körbejárni. Nem az, hogy körbejárni, hanem igenis - ilyenkor nehéz ezt megfogalmazni - olyan kényszerítő technikákat, taktikákat kellene a magyar kormánynak is kialakítani, amely arra vezeti rá a román kormányt, hogy ebben a kérdésben pozitív irányba tudjon lépni.
Technikát, taktikát minden kormány alkalmaz a maga részéről, de úgy látom és úgy érzem, hogy akár Szlovákia kapcsán is, NATO-csatlakozás időszakában, akár az uniós csatlakozás időszakában is Magyarország nem megfelelően és nem a leghatározottabban próbálta meg a saját taktikai előnyeit úgy fordítani, hogy az Magyarország és a határon túli kisebbség számára előnyössé váljon. Tehát sokszor úgy érzem, lehet hogy eltaktikáztunk dolgokat, ezt már több alkalommal elmondtam. Ez tapasztalható az Európai Tanács ülésein is, ott, ahol a román képviselők sokkal magasabb számban - vagy akár az Európai Parlamenten belül is akár a lobbiszervezetek térnyerése Románia részéről sokkal határozottabb, és sokkal keményebb kiállással tudják képviselni saját magukat, mint ahogy sok esetben a magyar kormány vagy a magyar képviselői, lobbiszervezeti rendszer a maga részéről meg tudta volna tenni. Tehát én azt látom, hogy nincs meg a megfelelő, határozott kormányzati álláspont, nem a sajtó és nem a média irányába, hanem adott esetben tényleg egy ilyen belső összefogással, ami mindenki számára egyértelművé teszi, hogy Magyarországot milyen határozottan kellene bizonyos kérdésekben képviselni. Úgy érzem, hogy sok kérdésben az Európai Parlamenten belül is az európai parlamenti képviselők is magukra maradtak, és vívták a saját harcukat, hiszen a magyar álláspont túlságosan későn vagy nem egyértelműen került hozzájuk akár Románia, akár a határon túli magyarságot érintő országokkal kapcsolatban is.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Amíg fürkészem képviselőtársaimat, hogy ki akar még szólni, azért erre a kemény megválaszolásra hadd térjek vissza. Nagyon röviden, csak egy történet erejéig hadd nevezzem meg, hogy ki, mert mindig halljuk ezt, hogy keményebben kell képviselnie. Voltunk Bukarestben, ahol minden párt képviseltette magát, ott megkértem a Fidesz képviselőjét, most itt az alkalom, képviselje keményen. Elkezdte keményen képviselni, és körülbelül három perc alatt mosták le. Pi. 5051-60do (elnök)Nagyon könnyű itt mondani ezt a kemény képviseletet, de amikor a lehetőség megvan, nem látom, hogy ez sikerült volna. Rettenetes helyzet volt, higgye el nekem, képviselő úr. (Ékes József felé:) Legközelebb szívesen visszük magunkkal a képviselő urat, hogy ezt keményen képviselje.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Képviselő Úr! Azt hiszem, nagyon sok helyen közösen, együtt voltunk nemzetközi szinten is. Én a keménységet nem ott értem, hogy a sajtón keresztül és a média nyilvánosságán keresztül próbálunk üzengetni akár egymásnak, akár az adott tárgyalófélnek. Én a keménységet abban látom, hogy a kormánynak, a mindenkori kormánynak sokkal határozottabb elszántsággal azokat a taktikákat, technikát kell alkalmazni, amelyeket a román kormány - ön is tudja, miről van szó - nem a médián keresztül üzen, hanem saját maga alkalmaz. Azt hiszem, így egyértelmű, amit mondok, mert ez a fontosabbik része a dolognak, hogy nem a médián keresztül, nem egymással szemben, hanem valóban a lépések sorozata követi úgy egymást, hogy az érveik sokkal komolyabban találkoznak pozitív elbírálással akár nemzetközi szinten, mint sok esetben a mienkét. Ehhez kell megtalálni azt a megfelelő taktikát, amely a magyar álláspontot sokkal határozottabban tudja az ország előnyére juttatni.
ELNÖK: Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Csak részben voltak olyan kérdések, amelyekre reagálnom kell, úgyhogy nem is szeretnék mindenre.
A munkaerő-piaci nyitással kapcsolatban hadd mondjam, hogy most is csak azt tudom hangsúlyozni, hogy ez még nem dőlt el. Ha korlátozás van, az mindenképpen csak időleges korlátozás. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni ennek az összes vonatkozását pszichológiai vonatkozásaival és mindenféle egyébbel, akár ezzel, hogy mi mit képviseltünk korábban.
Az Ékes képviselő úr által elmondottak közül többre szeretnék reagálni. Egyrészt említette, hogy Románia ígéreteket tett, és nem teljesítette azokat. Azért azt látni kell Románia esetében is, de Szlovákia esetében is, hogy nagyon sok minden történt. Mi a kisebbségi törvényről beszélünk, amit végül nem szavazott meg a parlament, de azért azt tudjuk, hogy az RMDSZ kormányzati pozícióban van, az RMDSZ elnöke miniszterelnök-helyettesi pozícióban van, oktatási és egyéb területen sok minden történt. Nyilvánvalóan van egy diszkrepancia aközött, amit szeretnének az ott élő magyarok elérni, és amiben mi is támogatjuk őket, de azt gondolom, a helyzet nem ugyanaz, mint sok évvel ezelőtt. Közben azt is látjuk - és azt hiszem, mindannyiunknak ez a tapasztalata -, hogy a politikai elit részéről az a meglehetősen gyanakvó és magyarellenes viselkedés, gondolkodás, ami nagyon nehézzé tette a kapcsolattartást, azért nagymértékben csökkent. Ez nyilvánvalóan nem az egész társadalomra igaz, de hogy változás ebből a szempontból is van, az is nagyon fontos.
Említette a képviselő úr, hogy a kormányülésen elhangzott egy ígéret arra, hogy a kisebbségi törvényt elfogadják. Valóban így van, a kormány vezetője a liberális párthoz tartozik, a liberális párt maga el is fogadja, Tariceanu miniszterelnök úr egyértelműen egyetért ezzel. Azt is tudjuk, hogy a kormány és a parlament nem azonos, Magyarországon sem azonos, tehát ha a kormány azt mondja, hogy egyetért valamivel, az nem biztos, hogy a parlamentben elfogadásra kerül. Azt is tudjuk, hogy vannak olyan pártok Romániában - és itt akár az elnök és a miniszterelnök közötti, illetve a pártjaik közötti ellentétre is gondolok -, amelyek nehézzé teszik azt, hogy ez a parlamenten keresztülmenjen.
Ha az érdekképviseletre gondol a képviselő úr, nekem volt egy hosszú megbeszélésem kisebbségi kérdésekről Basescu elnök úrral, akiről tudjuk, hogy mit gondol erről és hogyan gondolkozik. Végigbeszéltük azt, hogy Magyarországon milyen jogai vannak az itt élő román kisebbségnek, miért tartjuk ezt fontosnak, és mit gondolunk erről. Ezt csak példaképpen mondom, nagyon sok mindenkivel az Európai Bizottságban, illetőleg a román vezetésben nagyon sokszor beszéltünk ezekről a kérdésekről. Azt látom, hogy ahol a kisebbségi-többségi együttélésben, a kisebbségi jogok területén fontos lépések történtek, azoknak mindig hosszú története volt Európában, Európának azon a részén is, ahol ez rendezettebb, illetve másként szabályozódik. Ez mindig a kisebbség és a többség közötti megállapodás kérdése, és ebből a szempontból nagyon fontos, hogy csökkennek ezek az ellenérzések. Mindannyian azt reméljük természetesen, hogy a kisebbségi törvény abban a formában előbb-utóbb elfogadásra kerül, és ezt is képviseljük.
Verespatak-ügyben egészen egyértelmű a magyar álláspont, és nem dőlt el Verespatak kérdése. Ez is az a kérdés, amiről beszéltem román vezetőkkel személyesen is, hogy ők ezt hogyan látják. Azt mondták, hogy nem dőlt el, az is biztos, hogy a verespataki beruházás előkészítésében, az elvárásoknak való megfelelésben elindult egy gondolkodás, de ezzel együtt nincsen döntés erről.
A képviselő úrnak volt egy kérdése azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni a ratifikációval azokban az országokban, ahol még nem ratifikálták. Teljesen egyértelműnek tűnik, hogy ez a következő néhány hétben meg fog történni Németország, Ausztria, Belgium esetében is, nem látszik semmifajta probléma ezzel, tehát nem gondolom, hogy bármi felmerülne ezzel kapcsolatban.
Az eurózónához történő csatlakozást természetesen nem tudjuk, sem a romániait, sem a magunkét. Azt gondolom, hogy itt érdemes lenne Magyarországnak most befelé figyelni, és nem elrontani a saját esélyeinket. Nem szeretnék ma belpolitikai kérdésekkel foglalkozni, hiszen a bizottságnak ma nem ez a témája, hanem Románia és Bulgária csatlakozása. Én azt látom, hogy azok a belpolitikai tendenciák, amelyek az utóbbi hetekben megjelentek, kifejezetten veszélyeztetik Magyarország eurózónához való csatlakozását; nem a konvergenciaprogram, nem a kormány, hanem mindenféle egyéb dolgok. Tehát ha mi csatlakozni szeretnénk az eurózónához, akkor tegyük meg mindazokat a lépéseket, amelyek ehhez szükségesek.
A schengeni zónához való csatlakozás egyértelmű, Magyarország felkészült. Magyarország ténylegesen is, de az elmondottakban is mindig azt képviseli, hogy az eredeti határidőt tartsuk be. Most azt vizsgálja az Európai Unió, mi magunk is, hogy ha az a portugál javaslat él tovább, ami szerint nem a SIS-2-nek a bevezetésére kerül sor, hanem átmenetileg a SIS-1+, tehát az eredeti információs rendszernek a kibővítése történik meg, akkor ez mit is jelent költségekben, felkészülésekben és egyebekben. Ez egy lehetőség, mindenképpen azt képviseljük, hogy maradjon az eredeti álláspont, és természetesen tudjuk biztosítani ezt mindenhol a határok mentén.
Abban, hogy az európai uniós csatlakozás mindent megold, valószínűleg voltak illúzióink. Most is azt gondolom, hogy megoldja, de ez nem egy varázsvessző, tehát nem úgy oldja meg, hogy egy ország belép az Európai Unióban május 1-jén, ahogy ezt mi tettük vagy január 1-jén, és 2-ára megoldódnak a problémák. Azért azt látjuk, hogy a nyugat-európai országokban is felmerülnek nagyon sokszor olyan problémák, amelyek ütköznek akár az európai értékekkel. Nem old meg mindent, de pontosan Szlovákia esetében is azt látjuk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás, egy értékrendszerhez való csatlakozás jelent egy nyomást, jelent olyanfajta lehetőséget, ami megkönnyíti ezeknek a kérdéseknek a megoldását.
Még említette a képviselő úr, hogy az európai parlamenti képviselőkkel nem mindig optimális a kormánynak az együttműködése vagy nincsenek az információk birtokában. Csak az utolsó találkozásunkkal kapcsolatban hadd mondjam el azt - nem tudok most visszamenni időben -, hogy én magam is találkoztam a képviselőkkel, mindegyik párt képviselőivel pont azért, hogy a külpolitikai kérdésekben egyeztessünk. Akkor abban maradtunk, hogy havonta kerül erre sor. Én nem tudok mindig ott lenni, mert nagyon sokat kell utaznom, de a kollegáim ott lesznek. Az utolsó ilyen találkozóra egyetlen ellenzéki képviselő jött el, vagy egyetlenegy se, néhányan eljöttek a kormánypártok képviselői közül. Azt hiszem, hogy amit mi meg tudtunk ajánlani, az a folyamatos személyes kapcsolat. Nyilván nagyon nehéz ezt mindig írásban tenni, megkapnak a képviselők természetesen írásbeli anyagokat, mi megajánlottuk azt, hogy legyen egy folyamatos személyes kapcsolat. Szeretnénk ezt folytatni, és egyébként tényleg azt gondolom, hogy nagyon sokszor akár a találkozásoktól függetlenül is - telefonon én magam is konzultáltam Gál Kingával, amikor a szlovákiai ügyekben fontos volt, hogy összehangoljuk a dolgokat. Nyilván nemcsak ez a lehetőség, de azért ez mindig egy kétoldalú dolog. Mi meg tudjuk ajánlani, és szeretnénk is, ha ezzel élnének is a képviselők. (Kovács Kálmán államtitkár távozik az ülésről.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Két dolog maradt nyitva. Az egyik az egyházi ingatlanoknak a kérdése, amelyet mindenképpen - úgy érzem - a közös kormányülésen határozottabban kell újra képviselni. Most is azt mondom, miniszter asszony, nagyon jól tudjuk, hogy Románia politikája általában a kettős politikai mércére épül: egyet üzenünk kifelé, és egyet pedig befelé lépünk másképpen. (Dr. Eörsi Mátyás: Van ilyen?) Ezt mondom azért, hiszen az egyházi ingatlanok kérdésében is volt egy ígérethalmaz, ami az Európa Tanács ülésén és a miniszterelnök részéről elhangzott, és utána a lépések sorozata nem ezt bizonyítatta, hiszen az egyházi ingatlanoknak csak a 3 százalékát tudta visszajuttatni.
60do
Pi. 61 (Ékes József)
A másik ilyen kérdés pedig Verespatak kérdése. Ezt még egyszer és határozottan mondom: végigjárva és ismerve Verespatak jelenlegi állapotát, helyzetét, és amikor a magyar kormány részéről egy szakértői bizottság is vizsgálta, és próbálta erősíteni azt, hogy nem szabad és nincs értelme Verespatakon az aranybányát megnyitni, akkor ismerjük a következő lépést, hogy a befektető, beruházó és a román kormány és a környezetvédelmi tárca is hogyan reagált erre a kérdésre. Tehát volt egy közös megállapodás, hogy minden kérdésben közösen lépünk, és szakértőkkel vizsgáltatjuk Verespatak kérdését, és az ember azt látja, hogy a román kormányzat részéről nincs meg az a határozott ellenállás Verespatakkal kapcsolatban, mint amit megpróbáltunk belefoglalni a közös megállapodásba, ha vannak olyan szakmai, műszaki és környezetvédelmi, környezet-egészségügyi problémák, amelyek valóban azt bizonyítják, hogy nem szabad Verespatakot megnyitni, akkor a román kormány is határozottabb lépést fog ebben a maga részéről tenni. Úgy látom, hogy pontosan Verespatak esetében a beruházó érvei kezdenek felerősödni.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Válaszolok rá...
ELNÖK: Ketten voltunk, most akkor én is egész röviden. Mert először még kerestem a szót, hogy ilyeneket hallok Ékes képviselő úrtól, hogy vannak, akik más nyelven beszélnek befelé és kifelé, nem tudtam, hogy van ilyen.
De a munkaerőpiacról szeretnék beszélni. Én ezt tudomásul veszem, hogy nincs még döntés. Tudomásul veszem azt is, hogy a lehetőségek tárháza elég széles, tehát lehet ideiglenes is. Én arra bátorítanám a kormányt, hogy az együttes kormányülésig döntsön, és úgy döntsön, hogy megnyitja. Tudniillik azért teszem ezt, mert a politikában az időzítés is rendkívül fontos, ha ez egy átmeneti időszakra szól csupán, akkor az összes, a nyitásban meglévő előnyök el fognak veszni. A hátrányokat be lehet zsebelni, azok a támadások, amelyek a kormányt és a kormánykoalíció pártjait fogják érni, azok azonnal jelentkezni fognak, és én magam is úgy érzem, hogy ezáltal, amit én tizenhat éve képviselek határon túli ügyekben, romokban fog heverni. Mert vannak a politikának a nagy kérdései és a kisebb kérdései, gazdasági nehézségek különböző okokból mindig vannak, mindig lesznek, és mindig találunk okot, hogy ilyen döntéseket elhalasszunk. Ez egy óriási lehetőség Magyarország számára, ha elmulasztjuk, ez a lehetőség többet nem fog visszatérni. Ez csak egy bátorítás arra, hogy a döntés szülessék meg, és ebben az irányban.
És akkor most mind a kettőnkre természetesen.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Röviden reagálnék csak a még asztalon lévő kérdésekre. Egyházi ingatlanok kérdése, amit Ékes képviselő úr vetett fel: itt nincs az acquis-nak erre vonatkozó része, ez nem egy európai uniós ügy, tehát mi ezt képviselhetjük Romániával szemben, de itt nem tudunk az Európai Unióra hivatkozni, tárgyalások nyilván folyhatnak erről. Nem láttam erre való semmifajta utalást egyelőre, meg kell néznünk, hogy hol tartunk ebben, és mennyire merült fel ez.
Verespatak kérdésében - ugyan erről már volt szó -: azt gondolom, hogy Magyarország teljesen egyértelműen azt mondja mindenféle szinten, környezetvédelmi miniszteri tárgyalások szintjén, én magam is, amikor tárgyalásra került sor vagy egyáltalán bármiféle találkozóra, akkor egyértelműen azt mondtam, Magyarországnak az az alapvető érdeke, hogy a verespataki beruházás ne valósuljon meg. És próbálunk a kétoldalú kapcsolatokban is ebben egyértelműek lenni. Ez is egy olyan terület, hogy ezt az Európai Unió nem mondja, hogy nem lehet ilyen beruházás, azt mondja, hogy a beruházások feltételei ezek meg ezek, környezetvédelmi szempontok, környezetterhelés és mindenféle egyéb. Tehát itt az utóbbi időben valóban ezekről volt szó, hogy biztosíthatók, nem biztosíthatók ezek a megfelelések. Amikor én Romániában jártam, akkor mindenkivel beszéltünk erről, ott nekem úgy tűnt, hogy valóban nem dőlt el. Nyilvánvalóan itt más Magyarország érdekeltsége és más Románia érdekeltsége. Ez egy nagyberuházás, nyilvánvalóan munkahelyeket teremt egy olyan térségben - amiket elmondtak nekem ott szempontként -, ahol egyébként nagyon nehéz munkahelyeket teremteni. Erről is beszéltünk hosszabban, hogy ez kiváltható-e valamilyen más módon, és akár egy magyar-román együttműködésben tudunk-e valami olyasmit csinálni, ami ennek a munkaerő-piaci részét ki tudja váltani. Egyértelmű a magyarálláspont, mégis nincs olyan eszközünk, amellyel ezt meg tudjuk akadályozni egyértelműen. Az Európai Uniónak olyan eszközei vannak, amelyek a környezetterhelésre és a környezetvédelmi kérdésekre vonatkoznak, ebben, azt gondolom, teljesen egyértelmű az EU is meg mi is.
Munkaerőpiac - ez vissza-visszatér. Hadd kérjem, és nagyon örülnék neki, ha lenne a frakciók között egy egyeztetés ez ügyben, mert hadd mondjam, ez nem csak úgy merül fel, hogy a parlament és a kormány, hanem bizony ez a kérdés úgy is felmerül, hogy a frakciók között - amennyire én látom a vitából - nincsen egyetértés. Azt hiszem, hogy a kormány számára is segítség lenne, ha itt történne egy egyeztetés és valamiféle közös vélemény kialakítása. Én nem látok arra komoly esélyt, hogy ez a döntés a közös kormányülés előtt megszülessen. Addig viszonylag rövid az idő, nem is kényszerít bennünket semmi arra - nyilván van egy pszichológiai jelentősége -, hogy ilyen gyorsan meghozzuk a döntést. Egy csomó dolgot nem tudunk még, nem csak a vizsgálatok nem zárultak még le, nem tudjuk azt sem pontosan, hogy mely országok fognak nyitni, és ez biztosan összefügg azzal, hogy milyen döntés fog születni. Nyilván nagyon látványos lenne, de nem gondolom, hogy itt tartanánk, hogy idáig el tudnánk jutni. De azt hiszem, az mindenképpen segítség lenne, ha történne egy frakciók közötti egyeztetés, hiszen tudjuk, hogy nincsen teljes egyetértés. Ez mindegyik parlamenti frakcióra vonatkozik, fontos lenne, hogy legyenek egyeztetések.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Rajtunk nem fog állni, és továbbra is bátorítjuk, hiszen szükséges lenne a frakciók közötti egyeztetés.
Kocsi László alelnök úr a következő.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Akkor folytassuk ezzel. Rajtunk sem fog állni, de azt gondoljuk, hogy most az elvi és a rendkívül tetszetős és a számomra nagyon rokonszenves általános érveken túlmenően, ami a munkaerőpiacra vonatkozik, valóban van néhány dolog, amit nem csak a kormány döntése során, de a frakciók álláspontjának kialakítása során is figyelembe kell venni, függetlenül attól, hogy hány tagja van a frakciónak. Van legalább négy összefüggés. Az egyik nyilván a magyar munkaerőpiac helyzete és szükségletei; a másik nyilván az, hogyan viselkedik a többi tagország ebben a kérdésben, és az elemzések által említett pályaudvar effektus, ami a többi országra, ránk is vonatkozhat egy ilyen változásnál, az hogyan működik; mik a tapasztalatai valójában annak, amit velünk kapcsolatban, mármint az újonnan csatlakozókkal a régi tizenötök üzemeltettek,; és természetesen a határon túli magyarokra gyakorolt hatása is nagyon fontos.
Mi azért gondoljuk azt, hogy amennyiben és amikor - nyilván ennek minél hamarabb itt van az ideje - ezeknek az információknak nagyjából a birtokában vagyunk, akkor ezt az egyeztetést el kívánjuk végezni a frakciókkal. Addig azonban én védeném a külügyminisztert vagy a kormány bármely tagját, hogy egyébként bármely bizottsági ülésen vagy bármely nyilvános fórumon olyan elköteleződésnek adja tanújelét, amit egyébként kollektív kormányzati döntés előtt nem tehet meg. Mindannyian tudjuk, elnök úr is, akik kormányzati munkát végeztünk, hogy ezt a szolidaritást illik üzemeltetnünk a kormány minden tagjával szemben.
Az viszont kétségtelen tény, hogy azok az érvek, amit az elnök úr elmondott a tizenhat évről, a következetes álláspontról és abból kiindulva, hogy gyakorlatilag valamennyiünknek nagyon örülni kellene január 1-jével. Hiszen miről van szó? Arról van szó, hogy amit valamennyi frakció és párt támogatott, az megvalósulhat: csatlakozhat Románia az Unióhoz Bulgáriával együtt - de számunkra nyilván aránytalanul súlyosabb kérdés Románia -, és ezzel az a típusú nemzeti újraegyesítési folyamat egy állomásán vagyunk újra túl, amit egyébként valamennyien támogatunk. Ezen újraegyesítés a gazdasági dimenziók kiteljesítése nélkül nem teljes, és a gazdasági dimenziója ennek a dolognak magában foglalja a munkaerő szabad vándorlását is, tehát mindazoknak az erőforrásoknak az okos és nemzeti egészben történő használatát, amit ennek a döntésnek a következményeként regionális, gazdasági és egyéb bővülése jelent ennek a térségnek. Ezért én is azt mondom, hogy alapvetően abból fogunk kiindulni mi, szocialista képviselők is, hogy amennyiben ennek az ára nem túlságosan nagy az előnyökhöz képest, akkor mindenképpen azt támogatnánk, amit az elnök úr itt fejtegetett.
Pi. 70
70do (Kocsi)
Van ennek persze még egy oldala, már nem a munkaerőkérdésnek, hanem még a belpolitikai mostani vitáktól vagy viszályoktól eltekintve is: önmagában az a tény, hogy Romániában nemcsak Funar akarja betiltani az RMDSZ-t, hanem Markó Bélát felszólítja a konzervatív párt, hogy bizalmatlansági indítványt akar ellene indítani. Ezek legalábbis elgondolkodtató ügyek, hozzátéve a kisebbségi törvény sorsát és az eddigi történetét a dolgokhoz. Valóban fel kell arra készülnünk, hogy esetleg más a súlya és a mozgástere a szavainknak egy csatlakozás előtti és csatlakozás utáni viszonyok közötti külpolitikai erőtérben. És arra is fel kell készülnünk, hogy ugyan hiába van az, hogy a Külügyminisztériumtól a Miniszterelnöki Hivatalhoz, tehát egy másik kormányzati szervezethez került - mondjuk így - a nemzetpolitikai ügyek intézése, ezzel együtt ezek a tapasztalatok és hangulatok, amelyek az elnök úr által regisztrált sikertelenségből meg egyebekből következnek, ezek összeadódnak, és egységes, egyfajta, nem azt mondom, hogy homogén, de egy összetartó és súlyos, a létünket nem nagyon vidító egésszé állnak össze, és ezekkel a kormányzati munkában, illetve a politikai ügyeink intézése során szembesülnünk kell.
Ezekkel a változásokkal kapcsolatban, amelyek ezekben a döntésekben meg fognak jelenni és nemcsak szervezeti változásokban - hogy mi az úristen történik az Illyés Alapítvánnyal, mi van a közalapítványainkkal, hogyan fog egyáltalán a támogatáspolitika változni, ennek az értéke, a költségvetési súlya hogyan fog alakulni - milyen életérzések azok, amelyeket a határon túli magyar politikai elit, akár a hazai politikai élet ez irányban kimagasló súlyú vagy érdeklődésű szereplői majd meg fognak fogalmazni. Ezek abban az időszakban jönnek, amikor egyébként felhőtlenül örülnünk kellene, mert Románia és a romániai magyarság csatlakozik az Unióhoz. Azért beszéltem erről, mert ebben az ügyben is - ahogy egyébként abban a döntésben is, hogy mit teszünk a munkaerőpiacunkkal - egy összkormányzati politikai felelősség fog működni.
Azt meg én is úgy mondanám Ékes képviselőtársamnak, hogy ahelyett, hogy elmondanák minden lehetséges fórumon, hogy már a legutolsók vagyunk a legutolsók között ebben az eurózónaügyben vagy bármiben, először el kellene gondolkodni azon, hogy hogyan lehetne elvégezni azt a munkát tisztességgel, ami azt eredményezheti, hogy Magyarország az eurózóna ügyében a nemzeti érdeket leginkább megtestesítve haladjon előre. És aztán persze lehet sok minden mást csinálni, de alapvetően ez lenne a dolog.
Arról pedig, hogy következtetéseket és értékrangsorokat állítsunk fel a velünk együtt csatlakozó országokkal való viszonyításban, azért mondanék egy friss hírt. A mai nap hallottam, hogy éppen a Cseh Köztársaságban alakul úgy, hogy a 2010-es dátumot, az eurózónához való csatlakozás dátumát most éppen felfüggesztik, és éppen azért, mert egy belpolitikai patthelyzet lehetetlenné teszi azokat a költségvetési reformokat, amelyek egyébként náluk is a fenyegető hiányt próbálnák mérsékelni.
Azt mondanám, hogy persze együtt aggódhatunk, és együtt felelősséggel kell, hogy figyelemmel kísérjük azt, hogy Magyarország ebben a viszonylatrendszerben hol áll. Azért az alapvető dolog mégiscsak az, hogy elvégezzük azt a munkát, ami ebben a hazában itt és most ránk vár.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Miniszter asszony! (Dr. Göncz Kinga: Köszönöm, nem.) Manninger képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, megpróbálok rövid lenni. Nem kívánok ebbe a munkaerő-vándorlási dologba beleszólni, hiszen azt gondolom, hogy nyilván ez egy nehéz kérdés. Ma már tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc mondta annak idején azt, hogy 23 millió román fog érkezni Magyarországra... Gyurcsány Ferencé volt a szellemi ötlet, ezt bevallotta.
ELNÖK: Bocsánat, csak a tényeket!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Ezek tények, ezeket ő bevallotta. Nyilván ez szemben áll a szabaddemokraták tizenhat évvel ezelőtt vallott értékeivel, de úgy gondolom, hogy ezt a vitát majd megoldják ők.
Az is tény, hogy 2002-ben - ha jól emlékszem - négy évre voltunk az eurózónához, és az is tény, hogy augusztusban is már minden szakértő azt mondta, hogy 2014 környékén lesz esetleg ez bevezethető, tehát nem nagyon érdemes belemenni szerintem, hogy most pillanatnyilag az elmúlt egy hónapban mi történt, mert már eleve rossz helyzetben voltunk.
A napirendre vonatkozóan annyit tudok mondani, hogy a Fidesz mindig is elmondta, hogy az úgynevezett csatlakozás - ezt a véleményt képviseltük mi is, hasonlóan a többi párthoz -, az uniós csatlakozás segíteni fog, legalábbis reméljük, hogy segíteni fog a magyar kisebbség helyzetén. Kicsit nyilván pesszimistábbak vagyunk ma már. A külügyminiszter asszonynak azt a gondolatát sem értettem, hogy Szlovákia esetében is pozitív hatása volt, mert hisz nem ezt látjuk. Reménykedünk abban, hogy sok pozitív hatása lesz, de pillanatnyilag ezt nem látni, sőt pont az ellenkezője történik. Nem nagyon látom azt, hogy Szlovákiában a nyomás hatására valamilyen pozitív dolog történne, de reméljük, hogy így lesz.
Egy dolgot szeretnék még mondani. Tulajdonképpen az elnök úrral nem akarok vitatkozni, mert hosszú lenne, hogy most keménykedés vagy puhaság. Nyilván az említett példáján is lehetne vitatkozni. Azt hiszem, az egyértelmű, hogy az európai színtéren van alapvetően keresnivalónk, ha a magyar kisebbség helyzetén akarunk javítani, legalábbis ebben reménykedünk. Ennek egyik lehetősége az Európai Bizottság jelentése, ahol azért azt lehetett látni, hogy a magyar kisebbség helyzete a korábbiakhoz képest nagyon kis hangsúlyt kapott. Azt javaslom - és mindenképpen a magyar diplomácia erre is törekedjen -, hogy az Európai Bizottság jelentésében a magyar kisebbség helyzete ne szoruljon vissza, hanem igenis kapjon megfelelő helyet, hiszen az ott lévő problémák - ahogy a külügyminiszter asszony is mondta - még nem oldódtak meg. A figyelemmel kísérés lehet egy kicsit kevés, kicsit még jobban összpontosítani kellene erre a kérdésre.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Külügyminiszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Úgy érzem, hogy itt folytatódik egy vita, ami nagyon fontos, és azt hiszem, nagyon fontos mindannyiunk számára, hogy lássuk, hogyan állnak az egyes frakciók, az egyes pártok ehhez a kérdéshez. Azt hiszem, elmondtam a kormány álláspontját ezekről, nem nagyon tudok többet mondani.
ELNÖK: Én is köszönöm. Akkor több hozzászóló nem lévén... (Ékes József jelzi hozzászólási szándékát.) De nem, képviselő úr, van közöttünk egy megállapodás. Ön kétszer kapott szót, mint minden képviselő ilyenkor, és ennek a megállapodásnak, ami közöttünk van, a lényege az, hogy az a képviselő, aki megkapja a szót viszontválaszra, többet nem kap szót. Ettől el lehet térni, de akkor visszatérünk arra, hogy mindenki elmondja, és a kormány képviselője a végén válaszol, el lehet dönteni. Nem lehet mindenből a jobbikat kiszedni, úgyhogy most nem adok szót, hanem ezt a napirendi pontot berekesztem.
Köszönöm szépen, a külügyminiszter asszonynak szintén, hogy eljött és minden képviselőnek válaszolt minden kérdésére, és bízom abban, hogy a javaslatom nyitott fülekre fog találni. Köszönöm szépen.
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a hulladékokról (COM (2005) 667;2005/0281/COD)
Tájékoztató az aktuális helyzetről
Rátérünk 2. napirendi pontunkra. Látták a képviselőtársaim, hogy Kovács Kálmán államtitkár úr itt volt, de most az Államreform Bizottság ülése kezdődött, vissza fog jönni, addig a minisztériumot Baranyi Gábor főosztályvezető úr képviseli.
A 2. napirendi pontunk a hulladékokról szóló tanácsi irányelv. Döntési helyzetben az utolsó napirendi pont tekintetében vagyunk, az egyeztetési eljárásokban nem, egy tájékoztatást hallgatunk meg a kormány részéről ezekről az egyeztetési eljárás alá vont tárgykörökről. Az első a hulladékokról szól. Megadom a szót a főosztályvezető úrnak.
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a szót. Néhány szóban összefoglalnám, hogy mi ez az irányelvjavaslat, amiről önök tájékoztatást kérnek, melyek ennek a fő tárgyalási lépései, illetve mikor várható az, hogy ebből egy végleges jogszabály szülessen.
A hulladék nem pusztán egy környezetvédelmi kérdés, hanem az erőforrás-használat szempontjából egy meglehetősen átfogó gazdasági kérdés is, és ennek megfelelően az Európai Unió ezt már meglehetősen korán egy keretirányelvben szabályozta. Ez a keretirányelv 1975-ben született, és azóta erősen eljárt felette idő; részben a technológiai, illetve szemléletbeli változások, részben pedig az Európai Bíróságnak sok-sok, meglehetősen kiterjesztően értelmező ítélete szükségessé tetté azt, hogy újrakodifikálják ezt a joganyagot.
Annak ellenére, hogy erősen támaszkodik ez az új irányelvtervezet az eredeti, 1975-ös irányelvre, bevezet néhány meglehetősen új kérdéskört, illetve eltér a korábbi irányelv szerkezetétől.
80do
Pi. 81 (Baranyi Gábor)
Elmondanám, hogy melyek azok a markáns sarokpontok, amelyek fő politikai odafigyelést igényelnek mind Magyarországon, mind a tagállamokban. Az első az úgynevezett hulladékhierarchia kérdése. Ez egy olyan kérdés, amelyben újat mond az új irányelv tervezete, mint a korábbi. A hulladékhierarchia szabályozza azt, hogy a tagállamoknak, illetve az Európai Közösségnek milyen prioritásokat kell megvalósítaniuk a hulladékgazdálkodás során. Korábban volt egy háromlépcsős hulladékhierarchia, amelynek az elemei voltak a megelőzés, újrahasználat, újrafeldolgozás. A mostani tervezet ezt egy ötlépcsős hulladékhierarchiára bővítené. Nagyon fontos, hogy itt megjelenik az újrahasználat mint prioritás. Ez erősen kapcsolódik többek között a sokat támadott magyar termékdíjrendszerhez, másrészt pedig elválasztja ez a hierarchia a hulladék égetését, illetve a hulladék egyéb ártalmatlanítását, azaz tipikusan a lerakását. Tehát itt egy cizelláltabb olyan hierarchiára tesz javaslatot az irányelv, amely számunkra is fontos.
Van néhány alapvető definíció, amely változni fog. Itt szintén meglehetősen markáns környezeti és gazdasági érdekek csapnak össze. Azt hiszem, ezek közül a legfontosabb a hulladékégetés elkülönítése a már említett lerakástól, illetve a hulladékégetés klasszifikálása. Attól függően, hogy milyen hatékonysággal működik a hulladékégetés, ez az irányelv javaslatot tesz arra, hogy egy részét hasznosításnak tekintsük, egy más részét ártalmatlanításnak. Ez egyébként nem egy akadémikus vita, eltérő export-, importszabályok vonatkoznak egy olyan hulladékégetőre, amely hasznosítónak minősül, illetve amely csak pusztán ártalmatlanító mű.
Egy nagyon fontos szintén technikai nóvuma a jogszabálynak, hogy lehetőséget ad arra, hogy elhatároljuk azt, egy adott hulladék mikor minősülhet másodlagos nyersanyagnak, következésképp a hulladékra vonatkozó igen szigorú szabályok erre nem vonatkoznának. Erre mondanék egy gyakorlati példát: tipikusan a fémhulladékok szállítása azért meglehetősen problematikus volt abból a szempontból, hogy ezt hulladéknak tekintettük, nem pedig nyersanyagnak, következésképp mindenféle meglehetősen korlátozott szabályok vonatkozott rá.
Van még néhány kodifikációs meg strukturális kérdése az irányelvnek, erről nem mondanék több szót. Viszont néhány gondolatban összefoglalnám, hogy mi fog történni ezzel a jogszabállyal. 2005 decemberében terjesztette elő az Európai Bizottság, érdemben 2006 második felében a finn elnökség kezdte el az irányelv tárgyalását. Jelenleg még nagyjából minden kérdés nyitott, bár már egyszer a Tanács szintjén végigolvasták a munkacsoporti attasék az anyagot. Tehát arra számítunk, hogy körülbelül november közepéig legkésőbb meg fog születni egy új tervezet, amely már tartalmazza a tagállamok véleményét, és akkor a kormányzat le fog futtatni egy új egyeztetési kört, hogy ebben az összes érintett, tipikusan a környezetvédelmi szolgáltatók, illetve az ipari szektorok, másrészről a zöldoldal véleménye egyenlő módon meg tudjon jelenni.
Várhatóan az irányelv első olvasatát nem fogják idén befejezni, bár az elnökségnek van ilyen törekvése tanácsi oldalról, és az Európai Parlament is egyéb ügyekre tekintettel elhalasztotta az irányelv tárgyalását 2007 januárjára.
Összefoglalva a jelenlegi helyzetet: van egy irányelvünk, amely egy meglehetősen nagy horderejű, hosszú távú következményekkel járó jogi termék lesz Még sok a nyitott kérdés, és ebből várhatóan 2007 végére lesz egy elfogadott európai uniós jogi aktus.
Kérdések, észrevételek; válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető úr. Ha jól értem, nekünk sem kell nagyon kapkodni a véleményünk kialakításában.
Kérdezem a bizottságot, hogy kérdése, észrevétele kinek van. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ahogy annak idején jeleztük, mi megpróbáltunk a Fidesz-KDNP részről abban az irányban maradni, hogy raportőri rendszerben kívánjuk ezt a kérdést kezelni.
Eléggé szétszedi az előző ajánlásokat a mostani tervezet, hiszen új elemként jelenik meg, eddig az volt, hogy kevésbé az égetés irányába mozduljon el, tehát szétválasztás, újrahasznosítás, aztán az égetés irányába, most külön kiemeli az égetés fontosságát, szükségességét. Ugyanez a kérdéskör: szétválasztja, és kiveszi belőle a szennyezett vizek kérdését is, és megpróbálja külön kezelni a biológiai massza területéhez tartozó különböző szennyező anyagok kérdését.
Én is maximálisan egyetértek és egyetértünk azzal, hogy valóban az újrahasznosítás területét kell mindenképpen erősíteni. Ami kicsit számunkra furcsa, hogy az égetés kérdésére most sokkal jobban megpróbál hangsúlyt fektetni. Ennek különböző kritériumai vannak, itt csak egyetlen egy példát szeretnék elmondani. Magyarországon az utóbbi időben több szenes erőmű átalakult biomassza-égetésre, és nem biztos, hogy a szenes erőművek akkori technológiai állapota alkalmas volt arra, hogy a dioxin kérdését megfelelően tudják kezelni, és nagyon jól tudjuk, hogy pontosan biomasszából adódóan a dioxin hányada sokkal jelentősebben megnövekszik.
Úgy érzem, hogy a tervezet - és valóban 2007-2008 környékére várható, hogy ebből tényleg az Európai Parlamenten belül is egy kompromisszumos megállapodás tud kialakulni - a hazai viszonyokhoz képest számos kérdést felvet. Az utóbbi időben indult meg hatékonyan Magyarországon a korszerű hulladékgazdálkodás kiteljesítése, kiszélesítése, több tíz, több száz település összefogásával alakulnak ki a különböző frakciórendszerek és maga az újrahasznosítás, valamint a szétválogatás és az esetleges égetés. Mennyire alkalmazkodik a jelenlegi magyarországi megvalósítási rendszer az esetleges tervezethez, tehát nem futunk-e megint bele abba, hogy az Európai Unió módosítani fog a hulladékhasznosítási irányelveken, és a jelenlegi beruházások milyensége, technológiai, technikai része meg fog-e felelni majd annak az elvárásnak, ami várható 2007-2008-ra ebből az anyagból?
ELNÖK: Főosztályvezető úr!
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A kérdések egy részére magam válaszolnék, másrészt megkérném szakértő kollégánkat, Markó Csabát, hogy főleg a hazai helyzettel kapcsolatos kérdésre válaszoljon.
Az égetés különös exponálása ebben a tervezetben csak részben optikai, ugyanis ez az ötös hulladékhierarchia, amely több új elemet is tartalmaz, nem sorolja előrébb a hulladékégetést annál, ami volt, illetve csak a lerakáshoz képest sorolja előre, ami környezeti szempontból nyilván érthető.
A hulladékégetés körül azért van egy meglehetősen jelentős és talán más kérdéseket elhomályosító vita, mert ez egy olyan terület, ahol az Európai Bíróságnak volt néhány elég sajátos ítélete, nevezetesen az energetikai hasznosítás, mint égetés kérdését teljesen újragondolta, amelynek az lett összefoglalva a nagyon furcsa eredménye, ha egy hulladékégetésre létrejött égetőben úgy égetnek el terméket, hogy abból visszanyerik az energiát, tehát a hulladékot, akkor az semmiképpen nem minősül hasznosításnak, azaz kedvezőtlenebb környezeti besorolás alá esik, míg ha egy cementműben például együttégetéssel égetik el ugyanazt a hulladékot, akkor ezt úgy tekinti, hogy kiváltanak egy más energiaforrást, ebből következően ezt hasznosításnak tekinthetjük. Annak ellenére, hogy ez egy meglehetősen speciális műszaki kérdés, azért ez dominó módon végigborított az európai jogalkotásban egy csomó egyéb jogszabályt, amelynek az volt az eredménye, hogy a hulladékégetést koncepcionálisan újra kellett gondolni, és ezentúl nem az lesz az elhatárolás kritériuma, hogy egy adott hulladékégetőből visszanyerik-e az energiát, illetve hőt például, vagy sem, hanem az, hogy milyen energetikai hatásfokkal működik. Tehát itt egy kicsi paradigmaváltás van ebben a kérdésben. De azért semmiképpen nem szabad attól eltekinteni, hogy a hierarchia kapott egy elég erős megerősítést, és ez egy környezetileg cizelláltabb és erősebb hierarchia. Pi. 9091do (Baranyi)Tehát annak az oka, hogy magával a hulladékégetéssel kiemelten és sokat foglalkozunk, inkább a jogi és technológiai helyzet bonyolultsága, mintsem egy paradigmaváltás a hulladékégetés általános preferálása irányában.
A másik kérdésre, hogy a hazai helyzettel ez hogyan kapcsolódik, megkérném Markó Csaba kollegámat, hogy válaszoljon.
MARKÓ CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Annyit fűznék hozzá az első kérdéshez, hogy a biomassza felhasználása energiatermelésre igazából nem tartozik a hulladékkezelési szabályozás alá, tehát az egy másik dolog. Az én tudomásom szerint a nagy égető műveknek, mármint az erőműveknek az uniós normákhoz való hozzáigazítása megtörtént, erre volt egy átmeneti mentességünk a tavalyi évre, azt teljesítettük. Nyilvánvalóan ebbe az is beletartozik, hogy amikor egy szenes erőművet átállítanak biomassza-égetésre, akkor természetesen a kibocsátási normák is a tüzelőanyaghoz kell, hogy igazodjanak és nem az általános kibocsátási feltételekhez.
Ami a települési hulladék nagyberuházások, illetve projektek kérdését illeti. A keretirányelv éppen azért, mert keretirányelv ezekbe a részletekbe nem fog belenyúlni. Egyetlenegy gond lehetne, amit a kollégám is említett: az anyagában történő hasznosítás, az energetikai hasznosítás közötti szigorúbb vagy egyértelműbb különbségtétel miatt lehet abban félelem, hogy az elektronikai hulladéknál, csomagolásnál, gépjárműroncsoknál az 5 százalékos megengedett energetikai hasznosításnak a teljesítési lehetősége nehezebb lesz. Ez Magyarországot annyiból nem érinti, hogy nem is nagyon tudnánk ennél nagyobb százalékban ezzel a lehetőséggel élni, miután nincsenek ilyen kapacitásaink. Ez elsősorban azokat a fejlettebb országokat - már ebből a szempontból fejlettebb - érinti, ahol nagyon nagy arányú volt a hulladékégetés korábban. Egyébként a csomagolási irányelv legutóbbi módosítása ezt a kérdést úgy kezelte, hogy függetlenül attól, hogy hasznosításnak vagy ártalmatlanításnak tekintik-e ezt az 5 százalékos égetést, mindenképpen az előírt teljesítési arányoknál a teljesítésbe beleszámítják, tehát nem fog megváltozni emiatt a megítélés.
Az ISPA-projektekkel, illetve a későbbi kohéziós projektekkel kapcsolatban pedig maguknak a hasznosítási százalékarányoknak a változtatása nincs napirenden, az az adott irányelvekben úgyis megvan, hogy milyen határidőkkel kell felülvizsgálni az eddig meghatározott célokat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Talán Kocsi Lászlónak annyit szeretnék visszamondani az előző hozzászólására, hogy én nem említettem azt, hogy utolsók vagyunk, eminensek voltunk és bizonyos kérdésben, ebben a kérdésben is vannak területek, ahol Magyarország pontosan az ötös hierarchiát próbálja meg a hulladékhasznosítás, -kezelés területén megvalósítani, tehát ez nem tér el a jelenlegi elsődleges tervezettől. Nagyon jól tudjuk, hogy Finnország elég keményen próbálja ezt a kérdést érvényesíteni, hiszen nagyon sokszor visszahozta a tanácsülés elé is meg a Bizottság elé is ezt a kérdéskört, és azért a magyar jövedéki adórendszer is részben kivágta a biztosítékot bizonyos kérdésekben.
Erre szeretnék még választ kapni, és tényleg nem feltenni több kérdést. Hogyan látja most, a magyarországi jövedéki adórendszer milyen mértékben fog ennek tudni megfelelni, vagy hol fog erősíteni egyáltalán vagy kötelezően fellépni az Európai Unió ebben a kérdésben?
ELNÖK: Főosztályvezető úr!
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Annyit javítanék, hogy ez a környezetvédelmi termékdíj, amiről beszélünk. (Ékes József: Elnézést!)
Úgy látjuk, hogy ez az irányelv két szempontból is meg fogja erősíteni a mi termékdíj rezsimünknek az alapjait. Egyrészről azért, mert ahogy említettem, a hierarchiába bekerült az újrahasználat mint prioritás, vizaví, recycling, az anyagában történő feldolgozás, amely egy sajátossága a magyar rendszernek. Ilyen hierarchiabeli elkülönülés eddig nem volt, és ez az egyik fő támadási pont a mi rendszerünkkel szemben, nevezetesen, hogy előnyben részesíti azt, hogy valaki vigye vissza az üveget és használják újra, mintsem hogy vigyék vissza az üveget, törjék össze, és csináljanak belőle megint üveget. Tehát egyrészről ez az irány minket alapelvi szinten támogatni fog.
Másrészről megjelenik az irányelvben szintén nóvumként az, hogy úgynevezett megelőzési terveket kell készítenie az országoknak hulladékkeletkezés megelőzésére. Ilyen korábban nem volt, és a hulladékkezelési terveknek az egyik megengedett eszköze többek közt az ilyen gazdasági ösztönzőknek a bevezetése. Korábban ez szintén egy jogi szürkezóna volt, ugyanis egyrészről voltak közösségi jogi, környezeti kötelezettségeink, melyek konkrétan érintették az ipart, a gazdálkodó szervezeteket, a lakosságot, másrészt ott voltak a különböző alapszabadságoknak a jogi princípiumai, az áruk szabad áramlása, a szolgáltatások szabad áramlása, a diszkriminatív adózás tilalma, amelyekbe mindig bele lehetett futni ezeknek a különböző gazdasági eszközöknek az alkalmazása során.
Igazából úgy gondoljuk, hogy több szempontból is egyértelműbb, tisztább és a gondolkodásunkat támogatóbb lesz az új jogszabály, nem fog nekünk egy teljesen nyitott laissez passer adni, hogy mi mindent csinálhatunk, ami a magyar gondolatokban megjelenik, de legalábbis megerősíti a mi eddigi irányainkat.
ELNÖK: Köszönöm, főosztályvezető úr. További kérdést nem látok, a napirendi pontot berekesztem.
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a vegyi anyagok nyilvántartásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) (COM (2003) 644-1; 2003/0256/COD)
Tájékoztató az aktuális helyzetről
Áttérünk a 3. pontra, a REACH-ről szóló napirendre. Megadom a szót a főosztályvezető úrnak.
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. A vegyi anyagok regisztrációjáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról szóló úgynevezett REACH-rendelet immár többedszer jár a tisztelt bizottság előtt. Ennek az EU-s rendeletnek a tárgyalását eddig is kiemelt figyelem övezte mind az Európai ügyek bizottsága, mind a Környezetvédelmi bizottság részéről. Tartalmilag nem igazán szeretnék beszélni a jogszabályról, mert önmagában ez egy jogalkotási monstrum, több mint száz oldal maga a normaszöveg és több száz oldal a mellékletei. Mivel már a bizottság elfogadott egy állásfoglalást ennek az ügynek a kereteiről, ezért csak a fejleményekről szeretnék beszámolni.
Jelenleg az ügy úgynevezett második olvasatban van, ami azt jelenti, hogy tavaly decemberben lezárult az irányelv első olvasata a Tanács részéről. 2006 első felében elfogadtak egy úgynevezett közös álláspontot, és jelenleg erre fogalmazza meg az Európai Parlament a második olvasat módosító indítványait. A finn elnökségnek eltökélt szándéka, hogy egy úgynevezett második olvasati megállapodásban le tudják zárni ennek a kiemelt jogi szabályozásnak a tárgyalását, azonban az európai parlamenti képviselők olyan jelentős számú, azt hiszem, 160 fölötti módosító indítványt nyújtottak be, hogy erre kevés az esély. Ennek ellenére megkezdődött a Tanács, az Európai Bizottság és a Parlament között már egy előzetes, úgynevezett trialógus tárgyalás, ami megpróbálja csomagban kezelni azokat a fő témaköröket, amelyekben részmegállapodásokat lehet kötni, hogy amennyiben formálisan lezárul a második olvasat, onnantól a feleknek maximum tizennégy hetük van arra, hogy megállapodjanak. Jelenleg folyik ennek a - mondjuk így - harmadik olvasati végső záróakkordnak az előkészítése.
A tartalmi kérdésekről csak annyit - és ha ebben kérdés lesz, akkor a kolleganőm segítségét kell kérnem -, hogy van néhány fő kérdés, amely köré az Európai Parlament, illetve a Tanács közti ellentét csoportosítható. Az egyik a gondosság elvének az alkalmazása, az állatjóléti kérdések, az információáramlás az érintettek között, az ügynökség és az Európai Parlament viszonya - itt egy érdekes új fejleményről van szó, az Európai Parlament bizonyos szinten képviselve lenne az Európai Vegyi Anyag Ügynökségben, amelyet Helsinkiben állítanak fel -, a regisztráció és az adatmegosztás kérdése, illetve az engedélyezés és a helyettesítés elve.
100do
Pi. 101 (Baranyi Gábor)
Most ami a leginkább vitatott terület, az engedélyezés kérdése. A kormányzat folyamatosan egyeztet az érintett magyar ipari szereplőkkel, valamint a zöldszervezetekkel - erre van egy külön kis munkacsoport -, valamint az európai parlamenti képviselőkkel, és bár a Tanácsban Magyarországot köti jelenleg az úgynevezett tanácsi szolidaritás elve, azaz első körben neki mindig a Tanács által elfogadott közös állásponthoz kell ragaszkodnia, ennek ellenére mi folytatnunk háttértárgyalásokat, illetve nyitottak vagyunk valamennyi kérdésben megállapodni.
Az elnökség jelenlegi taktikája az, hogy megpróbál a Parlamenttel kicsi részkérdésekben megállapodni, úgy, hogy meglehetősen tiszta palettával fusson ki az utolsó fázisra az úgynevezett békéltető vagy egyeztetési eljárásra.
Ennyit szerettem volna összefoglalásként elmondani.
Kérdések, észrevételek; válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen.
(Jelzésre:) Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak azért, mert az elnök úr mosolyog...
ELNÖK: Nem!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): ...holott a bizottság döntött a raportőri kérdésekről. De nem baj, ha egy-egy témát több képviselő...
Elnök úr, nagyon jó tudjuk, hogy mióta húzódik a REACH kérdése, hiszen ez 2004 környékén is majdnem egy olyan állapotba jutott, hogy a Parlament részéről is majdhogynem elfogadásra került. Tudjuk azt is nagyon jól, hogy a magyar képviselők is megosztottak bizonyos kérdéskörökben, hiszen van, ahol megengedőbbek és van, ahol nagyobb szigorúságot kívánnak érvényesíttetni, ez az egy-tíz, valamint a tíz és a száz tonna közötti nagyságrendek kérdéskörénél. De lehetne számos területet találni, ott, ahol a Néppárt is a maga részéről elfogadó volt, és volt olyan magyar képviselő, aki visszaszavaztatott bizonyos kérdésköröket.
Nagyon jól tudjuk, a finn elnökség mennyire keményen próbálja ezt a kérdéskört, hasonlóképpen, mint a hulladék kérdését is, tehát majdhogynem együtt kezelni a két dolgot. Azért itt felmerülnek kérdések, amit, úgy érzem, hogy még ma sem tudtak rendezni. Tehát tekintettel arra, hogy a REACH kérdésében egy európai központi adatbázist kívánnak létrehozni - ez az egyik ilyen kérdés -, ahová minden ilyen vegyi anyaggal kapcsolatos új fejlesztésnél magának az előállítónak és a gazdasági társaságnak kell bizonyítania - az eljárás megfordul tulajdonképpen, mert idáig hatósági rendszeren belül vizsgálták azt, hogy az emberi szervezetre mennyire káros vagy milyen hatást vált ki -, kell tulajdonképpen minden adatszolgáltatást biztosítani, itt a szabadalmi kérdés hogy fog tudni megvalósulni? Ez egy nagy kérdés, mert teljes körű beszámolással és teljes körű adattovábbítással kell tulajdonképpen nem csak a kutatás-fejlesztés területén, hanem a hatósági eljárást átvéve - tehát ez sokkal nagyobb költséget fog jelenteni a gazdasági társaságoknak, és ez a magyar vegyiparral vagy vegyipari termékkel vagy ilyen irányú kutatás-fejlesztéssel foglalkozó cégeket keményebben fogja érinteni, ennek lesz hatása gazdasági társaságokra és a munkaerő-foglalkoztatásra is. Hogy látja most jelen pillanatban, mennyire lehet egységesíteni a magyar parlamenti képviselőknek ebben a kérdésben az álláspontját, hiszen ahogy mondtam és jeleztem, itt különböző viták merültek fel különböző területeken.
Nekem az érzésem most is az, hogy ahogy 2004-ben elvérzett ennek a teljes körű elfogadása, ez tovább fog húzódni, hiszen az Európai Unió tagországai közül nagyon sok olyan erőteljes gazdasági társaságot ott, ahol tényleg a lobbirendszer is megjelenik, sért, vagyis nem az, hogy sért, hanem további kötelezettségek, szigorúbb kötelezettségek fognak irányukba hatni, és nagyobb költséghányaddal kell bizonyítani az eljárások során dolgokat. Hogy érzi ön, ez keresztül fog menni, vagy pedig egy újabb kör fog ebből kialakulni?
ELNÖK: Főosztályvezető úr!
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Úgy gondolom, hogy második olvasatban nem fog keresztülmenni, azaz lesz egy további kör. Maga a jogszabály terjedelme, illetve a hatásai olyan mértékűek, hogy ez a két és féléves tárgyalás egyáltalán nem rendkívüli. Annyi a jó hír a továbbiakra nézve, hogy mind a második olvasat, mind pedig az úgynevezett békéltetési vagy egyeztetési eljárás a végén kötött határidőkhöz igazodik. Tehát három plusz egy hónap áll a képviselők rendelkezésére, hogy a második olvasatot elvégezzék, illetve összesen tizennégy hét, hogy végleg kompromisszum szülessen. Szerintem, semmiképpen nem fog fiaskóval végződni ez a történet, ugyanis olyan tömegű energia és munka került befektetésre ebben, hogy semmiképpen nem fognak visszakozni, tehát kompromisszum lesz a végén mind a Tanács, mind az Európai Parlament részéről.
Az, hogy a magyar EP-képviselők között mik az ellentétek: ezt valóban érzékeljük. Alapvetően egy képviselő asszony és egy képviselő úr exponálta magát ebben a kérdésben, ők eltérő szakbizottságaiban ülnek az Európai Parlamentnek, és ekképp meglehetősen mást is képviselnek. Mi mind a két oldalt próbáljuk a magunk információival ellátni, illetve egyeztetni, de ezen belül értelemszerűen, legalábbis a környezetvédelmi tárcának Hegyi Gyula úr az elsődleges partnere.
Tehát összefoglalva: szerintem, mindenféleképpen lesz megállapodás, az egy szörnyű botrány lenne, ha nem lenne, bár erre jogi lehetőség van, és maximálisan próbáljuk az EP-képviselőket ebbe bevonni hazai részről.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): A válaszadásból kimaradt a gazdasági társaságokra gyakorolt hatása, hiszen ettől fél mindenki, hogy milyen óriási mértékben fognak megnőni a költségei a bizonyítási eljárás során.
Másrészt, hogyan érinti ez a magyar vegyipari termékkel foglalkozó cégeket, hiszen itt nem csak a TDK-ra kell gondolni, hanem a gyógyszergyártástól kezdve, azt hiszem, millióegy dolgot fel lehet itt sorolni. Ezek részéről elég nagy ellenkezés alakult ki ennek a megítélésében, és azt hiszem, az Európai Unió nagy országai közül is nagyon sok helyen próbáltak ez ellen vagy legalábbis a puhítás irányába lobbizni.
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen, nyilván az európai vegyipar részvétele ebben igen markáns, értelemszerűen minden döntéshozót meglehetősen intenzíven próbálnak befolyásolni. Magyarországon ez egy kormányzati szinten felállított munkacsoport keretében történik, ahol benn ül a Magyar Vegyipari Szövetség, illetve benn ülnek a zöldszervezetek képviselői is.
A gazdasági dimenzióiról: jelenleg körülbelül a magyar GDP 9 százalékát állítja elő a magyar vegyipar. Különböző számítások vannak arra, hogy ennek az új REACH-rendeletnek a végrehajtása, amely nem egy egyszerű végrehajtás, hanem alapvetően egy tizenegy éves cikluson belül fog kiteljesedni, az 160 millió eurótól nagyságrendileg magasabb összegekig rúg, attól függően, hogy milyen vegyi anyagokat veszünk bele ebbe a felülvizsgálandó körbe. Kiszámoltuk, hogy ez éves szinten körülbelül a bevétel két ezrelékét érinti a magyar vegyiparnak. Tehát a magyar vegyipar erre készül. Az álláspontját meglehetősen egyértelműen képviselte mind a kormányzati, mind pedig az ő európai egyéb csatornáin keresztül, és készülnek ennek a végrehajtására. Tehát ők kiszámolták, és konkrét terveik vannak arra, hogy mit csinálnak vele.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Nem érkezik jelzés.) Nincs.
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a felszín alatti vizek szennyezésekkel szembeni védelméről (COM (2003) 550; 2003/0210/COD)
Tájékoztató az aktuális helyzetről
Rátérünk a következő napirendi pontunkra, a felszín alatti vizekkel szembeni védelemről. Majd Ékes képviselő úr a szünetben meg tudja beszélni a védettséget. Nyilván fontos, csak tartsuk a rendet.
Főosztályvezető úr, tessék!
Pi. 110
111do
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nem tudom, hogy itt milyen mélységű a bizottság érdeklődése, én igazából ezt a kérdést egy-két mondatban le tudnám zárni, ugyanis elfogadták a múlt héten ezt a felszín alatti vizes irányelvet, tehát igazából a tárgyalásnak vége. Ez az irányelv, amelyet elfogadtak, tartalmában, illetve koncepciójában erősen igazodik ahhoz, amelyet a Környezetvédelmi bizottság egy véleményben megfogalmazott 2005 nyarán. Amennyiben kérdés van vagy a végrehajtás különböző problémái a képviselő urakat érdekli, szívesen elmondom.
Kérdések, észrevételek; válaszok
ELNÖK: Manninger képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Röviden azért szeretnék szólni. Ezzel kapcsolatban végül is egy megjegyzést kell tenni az elnök úr felé, mert arról volt szó, hogy a parlamenti ciklus megindításával akkor újra indul a scrutiny. Igazából elkéstünk ezzel a dologgal, valóban így van, hogy megegyeztek, tehát érdemben túl sokat beszélgetni erről a kérdésről most a bizottsági ülésen már ilyen formában nincs értelme. Szerencsére a főbb kérdésekben azt lehet mondani, hogy ebben az esetben tényleg jól oldódtak meg a dolgok, és ezért nem is mennék ebbe bele.
Egyetlenegy kérdésem van mégis. Ha a Parlament első jelentéséről tudna esetleg felvilágosítást adni, ha nem, akkor majd később. A Parlament első jelentése azt mondja, hogy a gyógyforrásokat tápláló vízbázisok védőterületeinek kijelölésére is közös módszereket állapítanak meg, tehát itt nem egészen a talajvízről van szó. Ezzel kapcsolatban történt valami? Ha esetleg most nem tud választ adni, akkor később is megköszönöm.
ELNÖK: Parancsoljon!
BARANYI GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Az eljárásról annyit, hogy igazából nem nagyon volt tervezhető, hogy az úgynevezett Conciliation Committee mikor jut megállapodásra. Másfél hete még e tárgyban jártunk a Környezetvédelmi bizottságnál, és akkor ez még egy futó ügy volt.
A gyógyvizekre visszatérve, tudomásom szerint végül nem kerültek bele a gyógyvizek. Magyarország amúgy támogatta azt, hogy az irányelv hatálya kiterjedjen a gyógyvizekre is, bár nem teljesen a primer tárgyi köre az irányelvnek, azonban ez a Tanácson belül nem kapott elfogadható támogatást. Magyarország nagyjából, azt hiszem, egy-két országgal egyedül maradt a Tanácsban ezzel a törekvésével.
ELNÖK: Képviselő úr! (Manninger Jenő: Köszönöm szépen.) Akkor azért engedjék meg, hogy az engem ért kritikákra - amit mindig örömmel veszek - annyiban reagáljak, hogy tavasszal, az előző ciklusban a bizottságunk hozott egy döntést. Szeptemberben valóban napirendre tűzhettem volna. Én úgy tudtam, hogy szeptemberben az ország önkormányzati választásra készült, mások azt mondták, hogy országos referendumra a kormánnyal szemben. A belpolitikai helyzet olyan volt, hogy úgy ítéltem meg, nagy érdeklődésre nem fog számot tartani, ha összehívom a bizottságot a kampányban. Azt hiszem, az alapján a körülmény alapján, hogy most nincsen kampány, és Bulgária és Románia csatlakozásával kapcsolatos kérdésekre mindössze három ellenzéki képviselő jelent meg, nem tévedtem a megítélésemben, de ezzel együtt a kritikát köszönettel vettem, és igyekszem a jövő vonatkozásában a megfelelő konklúziókat levonni.
Ezt a napirendi pontunkat is bezártuk, köszönöm szépen a főosztályvezető úrnak és munkatársának.
Még egy dolgot szeretnék, a raportőrökről kérnék egy értesítést, lehet írásban előre. Most úgy tekintem, hogy a hulladékról, a REACH-ről a Fidesz-KDNP részéről Ékes Józsefet tekinthetjük már élőben is raportőrnek. (Kovács Kálmán megérkezik az ülésre.)
Nagyon nagy szeretettel köszöntjük Kovács Kálmán urat (Derültség.), és egyben további jó napot kívánunk számára.
Áttérünk az 5. napirendi pontunkra. Abban maradtunk az utolsó bizottsági ülésünkön, hogy tekintettel az adatvédelmi aggályokra, amelyek megfogalmazódtak, és nem kaptak kellően megnyugtató választ minden részlet tekintetében, ma fogunk dönteni erről az ügyről.
Miután meghallgattuk már erről az előterjesztésről a minisztérium képviselőjét, hadd adjam meg rögtön a szót az adatvédelmi biztos képviselőjének. Ismervén az adatvédelmi biztosnak számos állásfoglalását, páran úgy értelmezhetik, hogy eléggé szó szerint veszi a dolgokat, és adatvédelmi ügyekben kompromisszumokra nem igazán hajlik. Ha szabad megjegyeznem, amikor a Kossuth téren negyven zsidó származású képviselőnek a nevét felolvasták, akkor ezt alapvető problémának látta. Megértem szakmailag, csak meglepődtem rajta, de ezek szerint adatvédelmi kérdések mindenütt vannak.
Szeretném kérdezni, hogyan látják ezt a megállapodás-tervezetet adatvédelmi szempontból. Tessék parancsolni! A nevét legyen kedves jegyzőkönyvbe mondani!
DR. FREIDLER GÁBOR (Adatvédelmi Biztos Irodája): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek a biztos úr nevében, de más elfoglaltsága miatt nem tud jelen lenni. Én Freidler Gábor vagyok, az Adatvédelmi Biztos Irodájában az adatvédelmi főosztály vezetője. A megállapodásról igazából röviden szeretnék beszélni, hiszen ez már többé-kevésbé egy lezárt ügy.
Arról van szó, hogy a 2001. szeptember 11-i merényletek után az Egyesült Államokban több olyan biztonsági intézkedést léptettek életbe, amely a terrorizmus elleni harcot szolgálta. Ezek egyike az, hogy az Egyesült Államokba csak olyan légi jármű juthat be külföldről, amely esetében még a felszállást megelőzően vagy legkésőbb a felszállással egyidejűleg az utasok bizonyos adatait továbbítják - név, lakcím, helyfoglalásra vonatkozó adatok, itt olyanok is felmerültek, mint például az, hogy milyen speciális étkezési igényei voltak az utasnak. Az Európai Unió részéről nagyon sok volt a tiltakozás, azonban azt tudomásul vették az Unióban az adatvédelmi biztosok, hogy az Egyesült Államok szuverén állam, jogában áll eldönteni, hogy azt engedi be a területére, aki a beutazást megelőzően az adatai továbbítását biztosítja.
Az Európai Unió adatvédelmi munkacsoportja, amely a tagállamok adatvédelmi biztosaiból állt, ellenezte a megállapodás megkötését. Korábban ez a dolog már működött úgy, hogy egész egyszerűen a légitársaságok a jegykiállítással egyidejűleg felvették az utas szükséges adatait, tájékoztatták arról, hogy ez a beutazás feltétele, majd ezt követően továbbították az adatokat. A megállapodás végül is megszületett. Ami a bizottság előtt van a törvényjavaslatba foglalva, az már ennek a második verziója, ezen megállapodás alapján lényegében egy ilyen gyakorlat szentesítéséről van szó. Mivel a megállapodás aláíródott, és ennek a törvénybe foglalása szükségszerű, ezért ezt illetően az adatvédelmi biztos úr természetesen nem kíván már tiltakozni, hiszen ennek a fóruma az Unió adatvédelmi munkacsoportja volt.
Azt azért elmondanám, hogy nagyon sokszor hallunk olyan hangokat, hogy az Egyesült Államok számos garanciát vállalt az adatok biztonságára vonatkozóan, és ezek között a garanciák között kiemelten értékelik azt, hogy bármely uniós tagállam adatvédelmi biztosa vagy a kompetens adatvédelmi hatóság jogosult vizsgálódni, és jogosult felfüggeszteni az adatok kezelését abban az esetben, ha úgy látja, hogy a Belbiztonsági Minisztérium, illetve a megállapodásban felsorolt több szerv nem megfelelően kezeli az adatokat. Ezekről a garanciákról azért annyit szeretnék megjegyezni, hogy igen valószínűtlennek tartom, hogy bármely adatvédelmi biztos vagy adatvédelmi hatóság valaha is tudomást szerezzen arról, hogy a Belbiztonsági Minisztérium esetleg nem megfelelően kezeli adatokat, és olyan egyesült államokbeli szerveknek adja ki, amelyeknek nem szabadna, ez az egyik. A másik: amennyiben pedig az adatvédelmi biztos esetleg - akár magyar, akár bármelyik uniós tagállam adatvédelmi biztosa - felfüggesztené az adattovábbítást, ezt valószínűleg a Belbiztonsági Minisztérium nyugtázná, és nem engedné be a repülőgépeket onnantól kezdve. Hangsúlyozom, hogy nemcsak Malév-gépekről van szó, hanem minden Egyesült Államokba beutazó gépről, tehát ez éppúgy érvényes az Egyesült Államok saját légitársaságára is, amely az Egyesült Államokon kívülről szállít utasokat. Ez csak egy háttérinformáció volt, a megállapodás aláíródott.
Az adatvédelmi biztosnak per pillanat az a legfőbb aggálya, hogy ez a megállapodás, pontosabban törvényjavaslat, amely a címében meglehetősen hosszú, csak a megállapodásról szól, és a törvényjavaslat indokolása is csak a megállapodásról szól. Ehhez képest a törvényjavaslat 5. § (5) bekezdése kiegészíti a légi közlekedésről szóló törvényt egy teljesen új paragrafussal, amely a légi fuvarozókra vonatkozó adatkezelési szabályokat tartalmazza. A légi közlekedésről szóló törvényben korábban ilyen szabályok nem voltak. A biztos jelezte, hogy nem ártana ilyen szabályozás a légi közlekedésről szóló törvényben, de ez szükségszerű sem volt. Ez most kiegészült, és a 27/A. § kilenc bekezdéséből mindösszesen kettő az, amely szükséges ahhoz, hogy az Egyesült Államokba az adattovábbítás működhessen. Az összes többi teljesen új adatkezelési célokat jelöl, nem egyértelműek, átgondolatlanok, több hiba van bennük. Ez az adatvédelmi biztos legfőbb aggálya, hogy egy ilyen sürgős ügy, amit az Országgyűlés sürgősséggel tárgyal, sőt, amelyben a Házszabálytól való eltérést is javasolták, szinte módosítási lehetőség, bármilyen vitalehetőség nélkül menjen át az Országgyűlésen; mindezt betakarták azzal, hogy az uniós tagságunkból eredő kötelezettség, holott arról van szó, hogy gyakorlatilag itt a megállapodás örvén ki akarták egészíteni, pontosabban a mai napig ki akarják egészíteni a légi közlekedésről szóló törvényt egy olyan adatkezelési rendelkezéssorozattal, amely ehhez a megállapodáshoz egyáltalán nem kapcsolódik, amelyre a törvényjavaslat indokolása egy fél mondattal éppenhogy utal, és amely szerkesztésében, szóhasználatában, szövegezésében egyértelműen sugallja, láttatja azt a gyorsaságot és azt az átgondolatlanságot, amellyel a megszövegezés megszületett.
Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek; válaszok
ELNÖK: Képviselőtársaim! (Nem érkezik jelzés.) Ha jól értem, a vita két dolog mentén folyik. Az egyik: megállapítjuk, hogy valójában ez a megállapodás nem felel meg annak az adatvédelmi felfogásnak - és most nem is feltétlenül politikai szempontból értettem, még annak sem -, ami Magyarországon és az Európai Unión belül van, csak azt mondjuk, hogy különben nem engedik be a repülőgépeket, az meg egy rossz dolog.
Tisztában vagyunk azzal, hogy ahol most tartunk, ez 2001. szeptember 11. valóban, és azóta az Európai Unió - benne Magyarország - azt mondja, hogy támogatjuk a terrorizmus elleni fellépést, és azt is mondjuk, hogy ennek során az emberi jogok tekintetében számottevő vagy nem számottevő kompromisszumot nem szabad kötni. Nagyon-nagyon jó érveink vannak erre, hogy miért nem. És akkor csak annyi marad, hogy ezt az Egyesült Államok lenyomja az Európai Unió torkán. Nem értem, őszintén szólva nem értem.
Ön mondta, hogy ez nem csak a Malév-gépekre vonatkozik, és ez a dolog lényege. Ha csak a Malévra, akkor megérteném, hogy csak egy kárt elszenvednénk, de ha az egész Európai Unióra vonatkozik... Ha az Európai Unió ebben a dologban keményen lépne fel, akkor el tudjuk képzelni, nem tudom, az Egyesült Államokból naponta hány száz gép jön, óriásgépek, utasok ezreit hozzák az Európai Unió tagországaiba, hogy ezek üresen mennek vissza? Azért csak van az Európai Uniónak egy olyan ereje - Magyarországnak nem, de azért léptünk többek között be, hogy ezeket az értékeket együtt képviseljük -, ha kicsit megmakacsolná magát, és azt mondaná, hogy kérem szépen, értjük, hogy ez egy probléma az Egyesült Államok számára, annak van egy kormánya, van egy elnöke, van egy felfogása az emberi jogokról és a terrorizmus elleni küzdelem viszonyáról, mi pedig ezt másképpen látjuk, és azt mondjuk, hogy mi nem engedünk ezekből. Ki lenne az, aki végül "térdre kényszerülne"? Tehát, még egyszer, el nem tudom képzelni azt, hogy jönnek az óriásgépek fejenként hatszáz-hétszáz utassal, és mind üresen megy vissza, mert nem engedik őket felszállni, majd leszállni.
A cső a végén vagyunk, ezt én látom, és én mint országgyűlési képviselő, akár ellenzéki vagy kormánypárti, nehezen tudnék nemet mondani. De most azt hallom az adatvédelmi biztos képviselőjétől is, hogy a dolog eldőlt, akkor mit csináljunk. Egy kicsit ebben csalódott vagyok, mert ez az álom, ami az európai uniós tagsággal kapcsolatban felépült, és ami nem csak arról szól, hogyan dőlnek ide az eurómilliók, hanem, hogy hogyan lehet tényleg egy olyan emberi jogi normarendszert kialakítani, amely inkább erősödni fog, mint gyengülni, összedőlni látszik. Nem látványosan, mint egy kártyavár, csak úgy apránként húzzuk ki egymás alól az építőkockákat, és én ezt sajnálom. És ha az Adatvédelmi Biztos Hivatala nem küzd, akkor én hogyan küzdjek?
Tessék parancsolni!
DR. FREIDLER GÁBOR (Adatvédelmi Biztos Irodája): Köszönöm szépen. A probléma gyökere alapjában véve az, hogy az emberi jogok védelme, az emberi jogok rendszere alatt teljesen mást értünk Európában és az Amerikai Egyesült Államokban. Az Európai Unióban is egyre nagyobb nyomás érvényesül annak érdekében, hogy a biztonsági cél megelőz minden más célt. Ez megfogalmazódik például a hágai programban, megfogalmazódik számos más bizottsági előterjesztésben. Kétségtelen, hogy a terrorizmus, a nemzetközi szervezett bűnözés ellen nem lehet csak tagállami szinten vagy állami szinten fellépni, még akkor sem, ha az állam alatt egy olyan erős államot értünk, mint például az Egyesült Államok vagy mint az államok közösségeként az Európai Unió, tehát mindenképpen szükséges az együttműködés.
Sajnálatos módon az tapasztalható az Unión belül, hogy itt is különböző felfogások vannak. Nagyon sokan, elsősorban azok a személyek, akik nem is annyira az emberi jogok és ezen belül az adatvédelem iránt, hanem sokkal inkább a biztonságpolitika iránt elkötelezettek, egy olyan, nagyon szigorú felfogást próbálnak erőltetni, amely jobban megfelel annak, ami az Egyesült Államokban teljes mértékben elfogadott. Az Európai Unión belül évek óta megy ez a vita, cirka négy-négy és fél éve megy a vita erről az adattovábbítási rendszerről. Az Európai Unió adatvédelmi munkacsoportja, amely egy tanácsadó szerv, ellenezte ennek a megállapodásnak a megkötését. Az Európai Unió több munkabizottsága, munkacsoportja - fel sem tudnám sorolni, hogy hány foglalkozott ezzel a témával -, nagyon sok közülük ellenezte ennek a megállapodásnak a megkötését. Nagyon sokszor a Parlament igen kritikusan szólalt meg a Bizottsággal szemben ezen megállapodás kapcsán. De mégis ez a megállapodás a tiltakozások ellenére a Tanács határozata alapján megszületett. Az, hogy az aláírásnak mik voltak a körülményei, azt nem tudom, erről sajnos nincsenek információim.
Egyébként pedig az adatvédelmi biztosok és általában az ellenzők teljesen az emberi jogok oldaláról fogták meg ezt a kérdést. Ugye, egy emberi jog, egy alapvető jog akkor korlátozható, ha az szükséges, és ha a cél elérhető a korlátozással. Az bebizonyosodott, hogy ez az utaslista-továbbítás a 2001. szeptember 11-ei merényleteket egyáltalán nem gátolta volna meg. Csak abból az egy alapvető okból kifolyólag, hogy mindegyik gép belföldi járat volt, a terroristák nagy része amerikai állampolgár volt. Tehát igazából nem látják ennek a célját.
Ami pedig a viszonosságot illeti: volt egy olyan törekvés, amit sokan viccesnek tartotta, mi, adatvédők, megmondom őszintén, odafigyeltünk rá, Brazília döntött úgy, ha a brazilok az Egyesült Államokba csak úgy utazhatnak be, hogy az adataikat továbbítják, és az ujjlenyomatokat leveszik, és ezentúl is lefényképezik őket - ezt a tortúrát minden beutazó utasnak, aki vízumköteles, ki kell állnia -, ezentúl Brazília is csak úgy engedi be az Egyesült Államokból érkezőket, hogy ujjlenyomatot vesznek tőlük, és lefényképezik őket. Erre az Egyesült Államok ezt úgy értékelte, mint az Egyesült Államok polgárai emberi jogainak és az Egyesült Államok szuverenitásának nagyon súlyos megsértését. Most távol álljon tőlem, hogy bántani kívánjam az Egyesült Államok politikájának megfogalmazóit, de itt érzek egy kis ellentmondást ebben a körben. Erről többet nem is igazán kívánnék szólni.
Amit nagyon szeretnénk tudni, és amióta elénk került a megállapodás, próbálunk nyomozni az Unió útvesztőin belül, hogyan íródott alá a megállapodás, ezt nem tudom.
Az pedig, hogy az adatvédelem hogyan rendelődik folyamatosan, egyre inkább és más emberi jogok is a biztonsági törekvéseknek, azt mi sem mutatja jobban, minthogy egészen 1995-től egy évvel ezelőttig az adatvédelem a belső piac főigazgatóságához tartozott, egy évvel ezelőtt átkerült az általános igazságügyi és biztonságért felelős bizottsághoz. Tehát ez mutatja, hogy ma már az adatvédelmet elsősorban úgy tekintik, mint amely biztonsági kérdésekkel van kapcsolatban.
Nagyon sok ilyen kérdés van még, amelyben részben amerikai lobbi is érvényesül, amelyben tagállamok állampolgárainak az adatait, gondolok itt elsősorban bűnüldözési adatra, nyomozóhatósági adatokra - megfogalmazódtak olyan törekvések, hogy az Amerikai Egyesült Államok nyomozóhatóságai meglehetősen szabad kezet kapva járhassanak el tagállamokban. Ezek egyelőre még csak feltevések, törekvések, mi is sötétben tapogatózunk, ez az első lépés, amely valamilyen módon szentesítődött.
ELNÖK: Nagyon rövid leszek a viszontválaszban. Ha ugyanezt elmondja a kormány képviselője, azt megértem. A kormánynak van egy politikai mozgástere, és azon belül mozog, Amerika erős, mi gyengék vagyunk, elfogadjuk. Nem osztom egyébként, mert még egyszer mondom, ha az Európai Unió köti az ebet a karóhoz, akkor szerintem el tudott volna érni ebben engedményeket. Lehet vitatni az Egyesült Államok politikáját, de az emberi jogokat teszi kockára a terrorizmus jegyében, erről nagyon sok bonmot-t lehet elsütni, kiváló politikusok tudják, hogy ezt miért nem szabad csinálni.
Ami engem meglep, hogy ezt az adatvédelmi biztostól hallom vagy az ő képviselőjétől, aki végül is ahelyett, hogy megszervezte volna a kollégáival azt a lobbyerőt az Európai Unión belül, hogy ezt a dolgot meg lehessen akadályozni, azt mondja, hogy ja, ha ez a helyzet, akkor most ezt tudomásul vesszük, hogy ilyen kompromisszum van. Ezt azért sajnálom, mert idehaza nem láttam ezt a kompromisszumkészséget számos kérdésben, az adatvédelmi kérdések a maguk kristálytiszta valóságában. Én ezt egyébként támogatom, ne értsen félre, ez nem bírálat ez ügyben. Szerintem az adatvédelmi biztosnak adatvédelmi ügyekben azt kell mondania, amit gondol, és nem kell politizálnia. Ez egy példa volt, amit felhoztam a Kossuth téri beszédből. Engem meglepett, hogy nem gusztustalannak találta, hanem adatvédelmi szempontból kétségesnek, hogy ki zsidó, ki nem zsidó. Csak most meg azt látom, hogy amikor nemzetközi ügyekben nagypolitikáról van szó, akkor több kompromisszumkészséget tapasztalok, amit nehezen tudok megemészteni.
DR. FREIDLER GÁBOR (Adatvédelmi Biztos Irodája): Köszönöm szépen. Szó sincs arról, hogy az adatvédelmi biztos itt kompromisszumot kötött volna. Mint ahogy elmondtam, az Unión belül rengeteg vita volt, napokat ült a biztos úr is Brüsszelben, nekem is volt olyan hét, amikor hétfőn reggel mentem, hétfőn este jöttem, majd ugyanezt megcsináltam szerdán is és pénteken is. Ebben a témakörben egész napos megbeszélések voltak, úgyhogy gyakorlatilag ahogy leszállt gép, és megérkeztünk Brüsszelbe, már adták a kezünkbe az új verziót, ami eltért az egy nappal korábbitól. Az adatvédelmi biztosok végig tiltakoztak, ott ez a tiltakozás - hogy is mondjam - kicsit elbukott.
A kompromisszumkészséget hiányolták, való igaz, hogy a látszat ezt sugallja. Én annyiban pontosítanék, hogy nem az adatvédelmi biztos kompromisszumképtelen, hanem az adatvédelmi törvény. Az adatvédelmi törvényünk ugyanis nagyon egyértelműen fogalmaz, hogy bármilyen személyes adat akkor kezelhető, például akkor hozható nyilvánosságra egy politikai töltetű rendezvényen valakinek a vallásos hovatartozása, ha erre törvény felhatalmazást ad, vagy az érintett ezt elrendeli. A magyar adatvédelmi törvény ilyen kategorikus, és nagyon sok probléma van ebből. Az Európai Unió adatvédelmi irányelve ennél jóval tágabb körű, tehát az Európai Unió adatvédelmi irányelve számos más adatkezelési jogcímet biztosít, éppen ezért más uniós tagállamban az adatvédelmi biztosok tűnnek kompromisszumkészségesebbnek, mint a hazai adatvédelmi biztos.
Az a probléma, hogy az Európai Unió adatvédelmi irányelve, amely 1995-ből származik - a mi adatvédelmi törvényünk ennél régebbi -, lehetővé teszi, mintegy elfogadja a szigorúbb szabályozást. Per pillanat az Európai Unión belül messze hazánknak van a legszigorúbb adatvédelmi törvénye, amely sokszor lemerevíti a mozgásterünket. Pont nemzetközi ügyekben volt olyan másfél év, amikor azt a szégyenletes dolgot csináltuk, hogy aktákat tettünk el íróasztalba kihasználva azt, hogy nincs a biztosnak adatvédelmi mozgástere, és megvártuk azt a másfél évet, amíg keresztül tudott menni az a törvénymódosítás, amely lehetővé tette a személyes adatok külföldre történő továbbítását. Nagyon abszurd példa: személyes adat akkor volt továbbítható, ha a külföldi államban az adatok védelmének a megfelelő szintje érvényesül. Az Egyesült Államokban ez nem érvényesül, de ugyanígy nem érvényesül például Kuala Lumpurban vagy Szingapúrban sem. Ha szigorúan vesszük az adatvédelmi törvény szabályait, egy banki átutalást sem lehetett volna kezdeményezni magánszemélynek az Egyesült Államokba, mert a törvény ezt nem tette lehetővé. Nyilván ez egy nagyon abszurd példa, de ez a szó szerinti értelmezés, ez az egyetlen értelmezése a törvénynek. Hál' istennek, ez a szabály most már módosult.
A probléma az, hogy kétharmados törvényről van szó, tehát a módosítás innentől kezdve kicsit nehézkes. Az adatvédelmi biztos úr többször mondta, hogy én annyiban vagyok szerencsés, hogy ő már valószínűleg nem, de én még talán megérem, hogy egy olyan adatvédelmi törvényünk lesz, amely jobban megfelel a mindennapi gazdaságnak - nagyon sok probléma van, amivel a gazdasági szféra szereplői találkoznak az adatvédelmi törvény kapcsán -, a mai kor követelményeinek és az Európai Unióban inkább uralkodó felfogásnak.
Köszönöm.
ELNÖK: Fiatal kora feljogosítja minden ebbéli reményre. További hozzászólás? (Ékes József jelentkezik.) Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Amit most hallottunk, az részben - ahogy az elnök úr is mondta - kissé felháborító, mert az Európai Uniónak sokkal markánsabban kellett volna ebben a kérdéskörben kiállnia az európai érdekek mellett. Ne csodálkozzunk rajta, Amerikában is épül a kínai nagy fal, úgyhogy valószínűsíthetően nemcsak a légi közlekedés területén, hanem a határ területén is... Tehát érezhető annak a hatása, hogy egyre jobban bezárkózik az Amerikai Egyesült Államok ebben a kérdésben. Felháborítónak tartom, mert valószínűsíthetően következő alkalommal már majd egy DNS-vizsgálat is kell hozzá, hogy valaki beutazhasson, ez sem kizárt. Úgy látszik, hogy valóban egy indoklás nélküli megállapodás jött létre, amelynél úgy érzem, hogy az Európai Unió jellegénél fogva azért tudnia kellene az állampolgároknak, hogy mit miért is követelnek tőlük.
A másik ilyen kérdés, hogy egészen biztos, hogy adatvédelmi szempontból is és a repterek biztonságos adatszolgáltatása érdekében is többletköltségek fognak ebből adódóan felmerülni, ezt mindenképpen az Unión belül is talán napvilágra kellett volna hozni. Ennek a többletköltségnek a nagyságrendjét nem is ismerjük előre, mert kérdés, hogy mi a következő lépés, amit majd még kérni fognak, és ez majd nagymértékben függ a reptér szolgálati mozgásától, az elemzés hatékonyságától, adatok továbbszolgáltatásától. Azért az emberben itt felmerül az a kérdés, hogy a mai világban egy rendszert nagyon könnyen fel lehet törni, és mi a biztosíték arra, hogy valóban csak oda kerül az az adat, amelyet a reptereknek szolgáltatniuk kell, nem használják-e fel majd esetlegesen másra, tehát erre abszolút nincs garancia.
Szeretném az elnök úrnak mondani, hogy mi sürgősséggel ebből szeretnénk kérni egy jegyzőkönyvet, tehát ezt azonnali kérésként szeretném továbbítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Freidler úr!
DR. FEIDLER GÁBOR (Adatvédelmi Biztos Irodája): Még talán csak annyit mondanék el ezzel kapcsolatban, hogy minden bizonnyal a bizottság is tárgyalta - egy másik nagyon hasonló eset - múlt évben a biometrikus azonosítókat tartalmazó úti okmányokkal kapcsolatos jogszabályokat, amelyeknél szintén uniós kötelezettségből adódik az, hogy hazánkban is meg kell teremteni azt a feltételt, hogy az úti okmányok tartalmazhassanak biometrikus azonosítót. Per pillanat ez a fénykép, tehát az arcképmás van fent biometrikusan azonosítható formában az úti okmányokban, de nemsokára elfogadják uniós szinten a megfelelő műszaki specifikációt, és akkor az ujjlenyomat is belekerül az úti okmányokba. Ez a kérdés az Európai Unión belül látszólag egy független kérdésként merült fel, de legelőször az erre vonatkozó - nem is tudom, mi - javaslat vagy nagyon halványan megfogalmazott igény a biztonságpolitikai együttműködés jegyében szintén az Egyesült Államokból érkezett, és később ezt az Unió magáévá tette. Amikor Brüsszelben folyt erről egy tárgyalás, akkor az angol adatvédelmi biztos munkatársa erre csak azt tudta mondani, hogy azóta nem bízik az amerikaiakban, amióta megtudta, hogy kukoricából főzik a whiskyt, és ezt továbbra is fenntartja.
Nem tudom, hogy mi lesz, és itt most nemcsak az Egyesült Államokról van szó, hiszen az Unión belül pont az a két állam, amelyik leginkább magáévá teszi ezeket a célkitűzéseket - azt érdemes azért megjegyezni -, az Egyesült Királyság és Spanyolország, amelyeket már ért nagyon komoly terrorcselekmény. Tehát valamilyen szinten nem feltétlenül kell elutasítónak lenni, csak tényleg olyankor látható a probléma, amikor nem kompromisszumról van szó, tehát - ahogy az elnök úr is mondta - az Unió nem mutatja meg az erejét, pedig megmutathatná és követelhetne kompromisszumot. Például követelhetné, hogy jó, de cserébe viszont az Egyesült Államok ismerje el az Unió polgárait, és például beutazáskor ne tegyék ki őket annak a sokszor megalázó tortúrának, amit az ujjlenyomat leolvasása jelent. Példának okáért: amikor az adatvédelmi biztos úr utazott az Egyesült Államokba, azt vette észre a csomagkiadás után, hogy ki van bontva a táskája, megvizsgálták az arcvizét, amelyet kupak nélkül dobtak vissza a táskába, miután a teljes ruházat kellemes mentolillatban lengedezett, majd erre a bevándorlási hivatal tisztviselői egy rendkívül bő magyarázatot adtak, ami vállrándításban nyilvánult meg. És ő pedig diplomata útlevéllel utazott az Egyesült Államokba. Tehát ezt is lehetne feltételként szabni, de én borzasztó picike ember vagyok ahhoz, hogy ilyen felvetéseket tegyek. Az Európai Unió adatvédelmi biztosai ezt többször megfogalmazták, az Európa Unió tagállamainak kormányképviselői is megfogalmazták. Ez a megállapodás egy kicsit kedvezőtlen irányt mutat, legalábbis számunkra kedvezőtlent.
Köszönöm.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Volt még egy kérdésem!
DR. FREIDLER GÁBOR (Adatvédelmi Biztos Irodája): A költségvonzatát pontosan nem tudjuk. Manapság ennek túl sok költsége nincsen, ugyanis a légikikötőkben egy megfelelő lekódoló berendezéssel ezek az adatok kiküldhetők, hiszen a légitársaságok hálózata most is alkalmassá teszi a teljesen biztonságos adatátvitelt. Bizonyos költséget jelent, de mondjuk így, hogy transzatlanti, tehát eleve nagyon költséges járatokról van szó, ez nem igazán számottevő. A másik megoldás lett volna számottevő, ugyanis volt egy olyan törekvés, hogy ne a légitársaságok továbbítsák az adatokat, hanem a belbiztonsági minisztérium férhessen hozzá a légitársaságok adatbázisához. Ezt hívták az Unióban - a különbség -, hogy a push és a pull system, tehát hogy ők akarták kihúzni az adatokat. Ez ellen nagyon-nagyon hangosan felkeltek az Unió adatvédelmi fórumai. Tehát végül is így érvényesül ez a "tolni" szisztéma, hogy az Egyesült Államok belbiztonsági minisztériuma nem fér hozzá, de megkaphatja az adatokat.
A költségvonzata állítólag a légitársaságok szerint összességében - mi a Malév képviselőit kérdeztük meg - nem számottevő. Értelemszerűen ezt beépítik a jegybe, de nem jelent az utasok számára sem érzékelhető árszintnövekedést.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nem érkezik jelzés.) Ilyet nem látok.
Akkor a kormány képviselőjét kérdezném. Önt is megkérem, tájékoztassa a bizottságot, hogy jogilag mi történik, ha az Európai Unió megállapodik az Egyesült Államok kormányával, és egy tagállam ezt nem ratifikálja.
DR. SZÁMADÓ TAMÁS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. A kérdésére reagálva: elvben Magyarország nem köteles alkalmazni ezt a megállapodást, erre lehetőséget ad az uniós szerződés. Ilyen szempontból szerencsésebb ez az eset, mintha az első pillérről beszélnénk, ahol egy kötelező határozat van, amit ha nem tartunk be, akkor kötelezettségszegési eljárás indul Magyarország ellen.
Ebben az esetben persze ez azt jelenti, hogy e megállapodás keretében, illetve ebben a jogi keretben a magyar légitársaságok nem tudnak adatokat jogszerűen szolgáltatni az Egyesült Államoknak. Marad a szabad hozzájáruláson alapuló adatszolgáltatás. Itt kérdéses, hogy mennyiben szabad egy ilyen hozzájárulás egy ilyen repülés esetén.
Ebben a helyzetben az a nehéz és a politikai nyomás is az volt a kormányon, amikor a Tanácsban igennel szavazott, egyedül kimaradni ebből nem jelent olyan erőt, mintha az Unió egésze mondana nemet erre a rezsimre.
ELNÖK: (Ékes Józsefhez:) Képviselő úr, vége. Ha azt mondja képviselő úr, hogy meg kellett volna hívni a Malév képviselőit, hogy megtudjuk, a Malév New York-i járata nem veszteséges-e, tehát kifejezetten jót tennénk neki, ha nem ratifikálnánk... De nem hívtuk meg, és ez különben sem befolyásolhatja a döntésünket.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, nem jelentkeztem.
ELNÖK: Akkor meg így könnyebb nem megadni a szót.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Rám koncentrál, az a baj! (Derültség.)
ELNÖK: Le nem veszem a képviselő úrról a szememet, ezt én beismerem. (Derültség.)
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a törvényjavaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Kettő. Kik nem támogatják? (Senki sem jelentkezik.) Senki. Tartózkodás? (Szavazás.) Nyolc.
A bizottság nem támogatja.
Úgy érzem, hogy hasznos dolog volt meghívni az adatvédelmi biztos képviselőjét. Az alkalmat azért megragadom, hogy felhívjam a figyelmét, ha bármilyen gyűlésen bárhány számú zsidó ember nevét felolvassák, annak semmi köze a vallási hovatartozáshoz, szemben azzal, amit mondott, hanem ez egészen másról szól. De erre még lesz időnk akár bizottsági ülés keretén kívül is.
Én azt javaslom, hogy Molnár képviselő úr, aki múltkor itt nagyon kiváló jogi előadást tartott nekünk, hogy erről a nagyon nem könnyű helyzetről, de itt nagyon sok érv van, a bizottság nevében tájékoztassa a plenáris ülést.
Annak nincs értelme, hogy kisebbségi előadót állítsunk, mert legfeljebb Legény képviselő úr lehetne, aki nem hiszem, hogy örömmel vállalkozna erre a dologra. Nem szónokolhat egy olyan álláspont mellett, amit nem képviselt a szavazás során. Úgyhogy kisebbségi előadót nem állít a bizottság.
Érdekes volt a vita, és hogy mi lesz ebből, én meg nem mondom előre.
Köszönöm szépen mindannyiuknak, hogy eljöttek. A mai ülést berekesztem. Kedden találkozunk, kiváló hangulatban fogjuk folytatni. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 55 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Szűcs Dóra