EIB-21/2006.
(EIB-21/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2006. november 14-én, kedden, 9 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Az ülés megnyitása *
A napirendi javaslat elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat. Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról *
Banai Péter előterjesztése *
Simon Ákosné kiegészítése *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
Határozathozatal *
Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója az Európai Unió állam- és kormányfőinek 2006. október 20-i, lahti informális csúcstalálkozójáról, különös tekintettel az európai energiapolitika kérdéseire *
Iván Gábor tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek; válaszok *
1/a. A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló T/1145. számú törvényjavaslat (Általános vita)
1/b. Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetési javaslatáról (T/1145/1. szám)
2. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója az Európai Unió állam- és kormányfőinek 2006. október 20-ai, lahti informális csúcstalálkozójáról, különös tekintettel az európai energiapolitika kérdéseire
3. Egyeztetési eljárás - az Európai Parlament és a Tanács irányelve a belső piaci fizetési szolgáltatásokról, valamint a 97/7/EK, a 2002/12/EK és a 2002/65/EK irányelv módosításáról (COM (2005 603; 2005/0245/COD)
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása) - Zárt ülés!
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szibrik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Manninger Jenőnek (Fidesz)
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Simon Ákosné főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
Morvay András számvevőtanácsos (Állami Számvevőszék)
Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 06 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Formálisan még nem nyitom meg a bizottság ülését, de nem bánom, ha jegyzőkönyvvezetés mégis van, ugyanis a beléptető rendszerben tapasztalható hiányosságok miatt a kormány képviselői a parlament különbözői kapuinál toporognak, vagy hogy kell ezt mondani, szóval be akarnak jönni, és ez nehézségbe ütközik. De remélem, hogy pár percen belül megoldódik, és akkor megkezdjük az ülésünket. Köszönöm szépen. Addig kellemes kávézást és ezzel egy tekintet alá eső élvezeteket kívánok. (Rövid szünet.)
Jó reggelt kívánok! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm a bizottság meghatalmazással rendelkező és meghatalmazást adó tagjait és meghívott vendégeinket, a kormány képviselőit, a bizottság munkáját figyelő parlamenti és parlamenten kívüli dolgozókat.
A napirendi javaslat elfogadása
A bizottság ülését megnyitom. Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel a napirendünkkel kapcsolatban van-e. (Nem érkezik jelzés.) Nincs.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a mai napirendünket. (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönöm.
Rátérünk 1. napirendi pontunkra, a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatra. Az előterjesztő Banai Péter főosztályvezető-helyettes úr, Pénzügyminisztérium, és itt van velünk Simon Ákosné, mint mindig, főigazgató-helyettes, Állami Számvevőszék. Először meghallgatjuk a Pénzügyminisztérium expozéját, ha szabad ilyen veretes kifejezést használni, utána az Állami Számvevőszék szóbeli kiegészítését az írásban megküldött anyaghoz, majd vitát tartunk. Úgyhogy, főosztályvezető-helyettes úr, megadom a szót.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Sok szempontból sajátos a 2007. évi költségvetés, amely a bizottság előtt hever. Az egyik sajátosság és ami eltérő a korábbi évek gyakorlatától, egy eljárási kérdés: az Alkotmánybíróság döntésével összhangban a beterjesztett törvényjavaslat egy úgynevezett tiszta költségvetési törvényjavaslat, az ahhoz kapcsolódó törvényjavaslatok egy külön, egységes törvényjavaslatban kerültek benyújtásra az Országgyűlésnek.
Az eljárási kérdésen kívül a tartalmi ügyeket tekintve a sajátosságot azzal tudnám magyarázni, hogy három stratégiai dokumentum, három stratégiai egyezmény az, amelyik meghatározza a benyújtott 2007. évi költségvetési törvényjavaslatot. Az egyik ilyen stratégiai dokumentum a konvergenciaprogram, amit szeptemberben nyújtott be az Európai Bizottság részére a kormány, majd a Bizottság és a Tanács azt elfogadta. Ez a konvergenciaprogram 2010-ig határozza meg a makrogazdasági paramétereket, ezzel a konvergenciaprogrammal teljes összhangban került benyújtásra a költségvetési törvényjavaslat.
Pi. 10
11-20c (Banai Péter)
A másik két ilyen stratégiai dokumentum, amelyik meghatározza a költségvetési javaslatot - és kifejezetten itt az európai uniós kapcsolatokra gondolok -: az egyik a csatlakozási szerződés, amely értelmében a 2006-ig megnyíló források egy jelentős részét - összhangban a közösségi szabályok és a tagállamok gyakorlatával - 2007-ben fogjuk felhasználni, viszont ez a költségvetési javaslat már tükrözi azt is, hogy 2007-től az Unióban egy új középtávú költségvetési időszak indul, és a 2007-től megnyíló források is megjelennek már a benyújtott javaslatban.
Ha megengedik, egy-két szót mondanék a konvergenciaprogramról, illetőleg a konvergenciaprogram alapján a 2007. évi főbb várható makroparaméterekről. A kormány intézkedéseinek köszönhetően jelentős változások történnek 2006-hoz képest a főbb számokban, ez vonatkozik az életszínvonal-mutatókra, a bruttó hazai termék bővülésére, az egyensúlyi mutatókra is. Ezek azok a lépések, amelyek 2007-ben sok tekintetben talán visszaesést okoznak, de garantálják azt, hogy később egy dinamikus, egyensúlyi pályán mozgó költségvetés, dinamikusabb gazdasági növekedés bontakozhasson ki.
A bruttó hazai termék bővülése 2007-ben előreláthatólag 2,2 százalék lesz, ebből a részesedésből a háztartások fogyasztása csökken, tehát csökkenő mértékben veszi ki a részét, a bruttó állóeszköz-felhalmozás pedig nagyobb mértékben, az körülbelül 2,4 százalék körül alakul.
Ami lényeges és nemcsak 2007-re, hanem a következő évekre is elmondható, hogy az export volumenváltozása mind 2007-ben, mind az azt követő években meghaladja az import volumenváltozását.
Az életszínvonal-mutatókban visszaesés várható: az egy keresőre jutó reálbér körülbelül 4 százalékkal csökken előreláthatólag 2007-ben, 2008-ban nagyjából stagnál, majd 2009-től indul meg a növekedés. A foglalkoztatottak száma 2007-ben stagnál, majd 2008-tól indul meg a növekedés, a 2009-es, 2010-es években már egy dinamikusabb szintet érve el.
Az egyensúlyi mutatók közül a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 5 százaléka körül várható, a külső finanszírozási igény 3,6 százalék. Ezek a mutatók csökkennek, és itt jelentős szerepe lesz a növekvő uniós támogatásoknak.
Ami még nagyon lényeges: a hiány. A hiány tekintetében itt már talán, ebben a bizottságban csak az ESA-módszertan szerinti hiányt érdemes említeni: jövőre 6,8 százalék a GDP arányában kifejezett várható hiánymutató.
Amint említettem, az európai uniós források meghatározzák mind a 2007-es költségvetést, mind az elkövetkezendő évek költségvetését. Ami lényeges, hogy a konvergenciaprogram és az uniós források, mondhatni, egymást feltételezik. Ebben a bizottságban többször szóltunk róla, hogy a költségvetésben megjelenő uniós források nem befolyásolják, közvetlenül nem befolyásolják az államháztartás egyenlegét, sőt, van egy csomó olyan európai uniós forrás, ami meg sem jelenik a költségvetésben, mégis az uniós források felhasználásával biztosítható a nagyobb növekedés, a foglalkoztatás, az elmaradott régióknak a felzárkózása. És pont a generált nagyobb növekedés, a nagyobb foglalkoztatás által az uniós forrásoknak az államháztartás helyzetére is stabilizáló hatásuk van, hiszen nagyobb növekedésből, foglalkoztatásból értelemszerűen nagyobb adóbevétel folyik be a költségvetésbe, illetőleg például a munkanélküliek ellátására kevesebb pénzt kell fordítani.
Az általános áttekintés után engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a 2007. évi költségvetési kapcsolatokról a számok nyelvén. A költségvetési törvényjavaslatban szereplő összes uniós forrás 465 milliárd forintot tesz ki, ehhez kapcsolódik közel 165 milliárd központi költségvetési társfinanszírozás, így az uniós programokra feltételezett összes kifizetés olyan 630 milliárd forint körül alakul. Amint említettem, ezek a számok döntő részben még a 2004-2006-os időszakból áthúzódó kifizetéseket tartalmazzák, de amint említettem, már kisebb részben a 2007-től megnyíló források felhasználásával is számolunk. Ez az arány 2008-ra már megfordul, tehát 2008-ban a várható uniós kifizetéseknek a nagyobbik része már a 2007-től megnyílt támogatási programokhoz kapcsolódik.
A költségvetésen kívüli forrásokat tekintve - itt az agrártámogatásokról van szó - azt látjuk, hogy a prognosztizált összeg 191 milliárd forint, ami támogatásként kifizetésre kerül. Azért hangsúlyozom a "támogatás" szót, mert ez a 191 milliárd forintos összeg az agrárpiaci támogatásokat tartalmazza és a közvetlen termelői támogatásokat, de az agrárpiaci támogatásokon belül nem tartalmazza az intervenciós felvásárlásnak a költségét, magyarul: azt az összeget, amelyért a gazdák, a termelők 2007-ben majd várhatóan értékesítik a terményeiket. Ez egyébként 100 milliárdos nagyságrendű. Pontosan prognosztizálni az összeget nem lehet, hiszen - hogy egy ilyen egyszerű példát mondjak - akár egy jégeső, ami elveri a búzatermést, jelentősen befolyásolhatja, hogy ténylegesen majd mekkora összeget ajánlanak föl a gazdák intervencióra.
Ha egy számot kellene mondanom a 2007-es költségvetési javaslatban megjelenő uniós forrásokból, akkor azt mondanám, hogy mindösszesen a várhatóan felhasználásra kerülő, illetőleg megelőlegezendő agrártámogatások együttes összege, tehát az összes uniós forrás körülbelül 655 milliárd forintot tesz ki. Ezzel úgymond szembeállítható az a tétel, amit nemzeti hozzájárulásként az Unió költségvetése felé fizetnünk kell, 215 milliárd forint ez a tétel.
Ezek a számok megerősítik vagy feltételezik azt a - mondhatom talán - természetes dolgot, hogy Magyarország 2007-ben is az Unió pénzügyi szempontból kedvezményezett országa lesz. Mindezen túl természetesen, nem győzöm hangsúlyozni, nemcsak az a cél, hogy elköltsük ezeket az uniós forrásokat, hanem koncepció alapján, jól meghatározott célokra és a hosszú távú növekedést, a fenntarthatóságot megalapozó módon használjuk fel ezeket a forrásokat.
20c
Pi. 21 (Banai Péter)
A költségvetési törvényjavaslatból a számszaki ügyeken kívül érdemes szót ejteni a törvényjavaslatban meghatározott normaszövegrészekről. E tekintetben két dolgot szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy a korábbi években mindig önálló mellékletben kerültek bemutatásra az úgynevezett kötelezettségvállalási mellékletek. Ennek az volt az értelme, hogy a várható kifizetéseket és az adott évi szerződéskötéseket elválasszuk egymástól, magyarán lehetőséget adjunk az irányító hatóságoknak, a különböző EU-forrásokat felügyelő tárcáknak, hogy a törvényjavaslatban meghatározott előirányzatok összegét jóval meghaladó szerződést kössenek, és ezáltal garantálják a rendelkezésre álló uniós források elköltését. Ilyen törvényi mellékletet jelenleg nem találnak a benyújtott javaslatban. Ez nem azt jelenti, hogy ettől a korábbi években alkalmazott és talán mondhatom, hogy jól bevált gyakorlattól eltérnénk, mindössze arról van szó, hogy például a 2007-től megnyíló strukturális támogatásoknál az operatív programok a törvényjavaslat benyújtását követően kerülnek majd elfogadásra, illetőleg benyújtásra az Európai Bizottság részére. Ezért nem tudtuk prioritásszinten, tehát konkrét célokra lebontva a várható támogatásokat megjeleníteni a kötelezettségvállalási mellékletek között, ezért a normaszövegben szerepel egy olyan rendelkezés, hogy az operatív programokkal, a II. nemzeti fejlesztési tervvel vagy Új Magyarország fejlesztési tervvel összhangban lehet majd az ott több évre meghatározott kötelezettségvállalási összegeknek megfelelő szerződéses kötelezettségeket vállalni. Ugyanezt a jogalkotási módszert alkalmazta a kormány a vidékfejlesztési forrásoknál, és ugyanezt a módszert alkalmazta a 2004-2006 közötti, 2006 végéig várhatóan el nem költött támogatásoknál. Magyarul: a költségvetési törvényjavaslat olyan felhatalmazást is tartalmaz, hogy értelemszerűen 2007-ben le lehessen kötni, szerződést lehessen vállalni azon összegekre, amelyekre a kötelezettségvállalás 2006 végéig nem történt meg. Ez az egyik kör a normaszövegből, amit ki szerettem volna emelni.
A másik pedig a korábbi évekből talán ismert lehetőség, hogy amennyiben 2007-ben a tervezettnél több uniós forrás kerülne felhasználásra, és ezért pótlólagosan társfinanszírozás biztosítására van szükség, tehát elfogy a társfinanszírozásra szánt pénz, akkor a fejezetek előirányzaton belül átcsoportosításra van lehetőség. Ugye, a 2005. évi zárszámadásnál láttuk, hogy ez egy élő és hasznos rendelkezés volt, hiszen voltak olyan programok, ahol bizony jobban alakult a felhasználás, mint a tervezett. És továbbra is benn van az a rendelkezés a költségvetési törvényjavaslatban, mely szerint, ha az átcsoportosítási lehetőségek kimerültek, akkor kontrollált módon, de felülről nyitottakká válnak az előirányzatok. Magyarul: költségvetési akadálya 2007-ben sem lehet az uniós források felhasználásának.
Összefoglalóan ennyit szerettem volna elmondani a javaslatról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr.
Most megkérem Simon Ákosné főigazgató-helyettes asszonyt, hogy mondja el a Számvevőszék véleményét.
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Az Állami Számvevőszék törvényi kötelezettségének eleget téve határidőre elkészítette a 2007. évi költségvetésről szóló véleményanyagát, és ezt benyújtotta az Országgyűlésnek.
Az előző évek gyakorlatával szemben a 2007. évi költségvetési törvényjavaslatban már nem szerepelnek azok a szakmai törvények, amelyek a korábbi évek gyakorlatát tükrözték, így a helyszíni ellenőrzésünk lezárásáig folyamatosan nyújtotta be a kormány a törvényjavaslatokat, ezért az előirányzatok teljes körű megalapozottságát nem tudtuk megítélni.
A véleményünk kialakításánál a konvergenciaprogramban kitűzött célokból indultunk ki, és ennek a 2007. évi előirányzati leképezését tekintettük át.
Az első legfontosabb kérdés a költségvetés hiánya. Mint ez ismeretes, egyszer a törvényjavaslatban megjelenő pénzforgalmi hiány, a másik pedig az úgynevezett eredményszemléletű maastrichti hiány. A két hiány között mintegy 35 milliárdos különbséggel számol a törvényjavaslat. Megpróbáltuk áttekinteni ennek a levezetésnek a hitelességét. Úgy ítéltük meg, hogy minden fontosabb főbb kiadási nem szerepel a költségvetési törvényjavaslatban, amelyek az előző évek tapasztalatai alapján el szokták vinni a maastrichti számítás szerinti hiánymutatót. Ezt tételesen megpróbáltuk - a képviselők munkájának segítése céljából is - mind az összefoglalóban, mind a részletes jelentésben végigvezetni. Az Országgyűlés felé azonban éltünk egy olyan javaslati lehetőséggel, hogy ez a maastrichti 6,8 százalékos GDP-arányos hiánymutató tartható legyen, mindenképpen kérje fel az Országgyűlés a kormányt, hogy a kormányzati szektorhoz tartozó különböző gazdálkodó szervezetek - itt kiemelném az NA Zrt., ÁAK Zrt. - és különböző gazdasági társaságok hitelfelvételeit nagyon szigorúan kellene korlátozni, mert ez jelenthet veszélyt, hogy adósságátvállalás címen a költségvetésnek ezeket a terheket át kell adott esetben vállalni, amivel szemben bevételi fedezet ma, úgy tűnik, nem áll rendelkezésre, de ezek korlátozásával, úgy ítéltük meg, ez a hiánymutató tartható.
A bevételi oldal tervezését alapvetően megalapozottnak ítéltük. Az áfa, a személyi jövedelemadó és a regisztrációs adó vonatkozásában állapítottunk meg az elmúlt évekhez képest szerényebb kockázatot.
A központi költségvetés kiadási oldalán kiemelném az úgynevezett nagy kiadási tételeket, így a családi, szociális támogatásokat, lakástámogatásokat. Úgy ítéltük meg, hogy ezeknek az előirányzatát kellő megalapozottsággal vette a kormány számításba. Amennyiben ezen a területen, illetve a bevételek vonatkozásában elmaradás tapasztalható, rendelkezik ez a költségvetés mintegy 200 milliárd forintos tartalékkal, ami ezeknek a kisimítására módot és lehetőséget nyújtana.
Az európai uniós kiadások vonatkozásában úgy ítéltük meg, hogy a források az európai uniós támogatások lehívására biztosítottak a költségvetésben, azonban ez nem kizárólag tervezési kérdés, hogy a pénzfelhasználás ütemesen menjen, hanem az irányító hatóságoknak a szervező, feldolgozó munkáját - mint ahogy ezt az előző években is jeleztük - pontosítani, gyorsítani szükséges, mert finanszírozási oldalról nem látjuk ennek akadályát.
A másik nagy alrendszer, ami minden évben kritikus szokott lenni, ez a társadalombiztosítás két nagy alrendszere. Az eddig elfogadott törvények, illetve a benyújtott törvényjavaslatok alapján a bevételi oldalról úgy ítélhető meg, hogy mindkét alap bevételei megalapozottak, azok teljesülhetnek. Kiadási oldalon különösen az Egészségbiztosítási Alap vonatkozásában a gyógyító-megelőző ellátási kassza és a gyógyszerkassza tekintetében szükséges a jelenleg, illetőleg az ezt követően benyújtott törvényjavaslatok következetes végrehajtása, mert ezen a területen jelentkezhet, hogy a hiány megközelítően a 32 milliárdot meghaladhatja.
Az elkülönített állami pénzalapok vonatkozásában a korábbi évekhez képest egy kiegyensúlyozott gazdálkodásra van lehetőség. A Munkaerő-piaci Alap a központi költségvetés részére egy jelentős, mintegy 110 milliárd forintos forrást ad át a foglalkoztatás elősegítésére.
Köszönöm szépen figyelmüket.
Kérdések, észrevételek; válaszok
ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm, annál is inkább, mert régi motorosnak számítok annyiban, hogy már tizenhét éve képviselő vagyok, és bevallom, hogy minden megjegyzés ellenére ennyire pozitív számvevőszéki véleményt még nem hallottam. A megjegyzéseket tudomásul vesszük, de a korábbi években mindig sokkal több elmarasztalást hallottunk, úgyhogy ennek örülök.
Engedjenek meg két kérdést, csak hogy tisztázzuk a dolgokat! Az első kérdésem a törvény 1. § (2) bekezdésével kapcsolatos, amely a maastrichti elsődleges egyenlegmutatókról beszél. Jól értem-e, hogy ez az adósságszolgálat nélküli egyenleget kell ezen érteni? És ha az adósságszolgálatot levonjuk, akkor ez azt jelenti, hogy 2008-ban nullszaldós a költségvetés egyenlege, 2009-ben, 2010-ben pedig szufficites. Tudjuk, hogy nagyon nagy az adósságszolgálat, csak hogy jól értem-e az itt leírt számokat.
A második kérdésem pedig az európai uniós kapcsolatokra vonatkozik. Ugyanis egy évvel ezelőtt egy nagy vita volt ebben a bizottságban is arról, hogy Magyarország és az Európai Unió kapcsolatában mi kapunk pénzt vagy ráfizetünk. Akkor az volt az érv, hogy magyar költségvetésben megjelennek az Európai Unióba való befizetési kötelezettségeink, azonban nem jelennek meg a költségvetésben az Európai Uniótól kapott összegek, ezért csak a költségvetésben tűnik úgy, mintha Magyarország finanszírozná az Európai Uniót, a valóságban ez nincs így. Itt azonban, ebben a költségvetésben e tekintetben is szufficitesek vagyunk, tehát ebben megjelennek a strukturális támogatások és az összes egyéb támogatás összesen 464 536 millió forint összegben. Én nem vagyok egy pénzügyi szakember, tehát elnézést kérek, hogy itt azért van-e ellentmondás, és ha igen, akkor ezt hogyan lehet feloldani.
Főosztályvezető-helyettes úr!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdést illetően csak meg tudom erősíteni azt, amit az elnök úr mondott, tehát az elsődleges egyenlegre vonatkoznak ezek a számok, értelemszerűen nincsenek benne az adósságszolgálattal kapcsolatos kamatkiadások. Ez az a pálya, ez a 2008-2009-2010-re meghatározott pálya, amely azt biztosítja, hogy az államadósság is csökkentésre kerüljön.
ELNÖK: Bocsánat! Azt tetszett mondani, hogy nincsenek benne az adósságszolgálattal kapcsolatos kamatkiadások.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Így van!
ELNÖK: Az adósságszolgálat maga benne van? Tehát a tőke. Vagy az sincs benne.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): A törlesztés sincs benne.
ELNÖK: Tehát az egész adósságszolgálat, tőke plusz kamat.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Nincs.
ELNÖK: Köszönöm szépen, így világos.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): A második kérdést illetően: több vita volt arról, hogy milyen szempontból, milyen módszertannal lehet vizsgálni azt, hogy Magyarország nettó kedvezményezett vagy nettó befizető. Az egyik dolog, amit hangsúlyozni szeretnék, hogy az úgynevezett nettó pozíció számítására az Európai Bizottságnak van egy kialakult gyakorlata: az egyes tagállamok nettó pozíciójára minden év őszén, szeptemberben, október elején ad ki egy kimutatást, egy úgynevezett reportot, amely bemutatja, hogy egy adott tagállam részére mennyi uniós forrást utalt át az Unió költségvetése, és ezzel szemben a tagállamtól mennyi befizetés érkezett, illetőleg ezeket a tételeket még egy elég bonyolult matematikai módszerrel korrigálja azért, mert vannak egyes uniós kiadások, amiket a tagállamok finanszíroznak, de nem a tagállamokhoz érkeznek vissza a pénzek, hanem harmadik országoknak külső segélyekre mennek vagy például az adminisztrációt szolgálják. Ez a nettópozíció-számítás, ami tehát a tagállam részére átutalt támogatásokat veszi figyelembe.
Az adott tagállam részére, tehát Magyarország részére átutalt forrásokból a költségvetési törvényjavaslatban csak azok jelennek meg, amelyek ténylegesen felhasználásra, amelyek ténylegesen felhasználásra is kerülnek. Hogy mondjak egy példát: 2004-ben a strukturális alapokból közel 50 milliárd forint érkezett be Magyarországra, a nettópozíció-számításnál ez az összeg jelent meg. Azonban a kedvezményezetteknek közel 4 milliárd forint került csak kifizetésre, értelemszerűen a támogatások lebonyolításának az időigénye miatt, tehát pályáztatni kell, elbírálni, meg kell valósítani a kedvezményezettnek a beruházást, ezért a zárszámadásban már csak ez a 4 milliárdos tétel jelent meg. Ezenkívül a költségvetési javaslat, maga a törvényjavaslat nem tartalmazza a költségvetésen kívüli agrártámogatásokat. Amire az elnök úr utalt, ez az általános indokolásban szereplő tábla és az említett közel 465 milliárdos forrás tehát az az összeg, amely várhatóan kifizetésre kerül a kedvezményezetteknek. Ettől egy egészen eltérő összeget utalhat át az Európai Bizottság a magyar kincstár számára.
Nem tudom, hogy így világosabb-e a kép.
ELNÖK: Lehet, hogy már én öregszem, az a baj (Derültség.), úgyhogy ez nekem egy nagyon nehéz szakma.
Megnyitom a vitát természetesen, és ahogy erre lehetett számítani: Nógrádi képviselő úr, tessék parancsolni.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én nem szeretném kétségbe vonni és nem is teszem a Pénzügyminisztérium általam igen tisztelt képviselőjének köztisztviselői elkötelezettségét, de azokkal a kifejezésekkel szemben, amit itt a költségvetés általános jellemzőjeként megemlítettünk - dinamikus, egyensúlyi költségvetés és ehhez hasonló kérdések -, azért a valóság jóval drasztikusabb és elkeserítőbb képet mutat. Úgyhogy én arra kérem a tisztelt kormányképviselőt, hogy még csak viccből se emlegessünk ilyen kifejezéseket ezzel a költségvetéssel kapcsolatosan, mert könnyen rásüthető lesz, hogy ez ismételten egy hazugság, ismételten egy olyan túlzás, csúsztatás és durva ferdítése a tényeknek, mint amit az előbb láthattunk itt, hogy egyáltalán magyar költségvetéssel szemben bármiféle szempontból a szufficit jelzőt, még ha nem is pénzügyi szakember a bizottság mélyen tisztelt elnöke, de azért mégis csak egy igen erős csúsztatás és igen erős torzítása és ferdítése a tényeknek.
Persze, ismerjük, vannak olyan kreatív módszerek, amivel ki lehet találni mindenféle számítási módszert, és ki lehet hozni még akár a magyar költségvetésből is szufficites tényezőket, de ez, úgy gondolom, hogy minden politikai erőnek a komolyságát, a megbízhatóságát és a hitelességet jellemzi, hogyha ezt megkockáztatja. Úgyhogy én azt javaslom, hogy ne tegyük, próbáljuk inkább a realitások szintjén kezelni ezt a költségvetést, amiben ismét csúsztatások, hazugságok és jó néhány olyan tényező és kérdés vetődik fel, amely alapján a magyar pénzügyi tervezés, költségvetési tervezés, a rólunk kifelé sugározni kívánt kép és a valóság közötti súlyos differenciákat véljük felfedezni.
Arról beszélünk, hogy a kormány megpróbálja elhitetni az emberekkel, hogy a 2007-es költségvetés egy növekedésorientált költségvetés, egy gazdaságélénkítő költségvetés, megpróbálja elfogadtatni a kormány a közvéleménnyel azt, hogy üzletszerűen kell felfognunk és egyensúlyjavító lépésekként kell felfognunk a 2007-es költségvetést, sőt, még néha olyanokat is mond, hogy dinamikus költségvetést kell kialakítani. Ezzel szemben egy olyan költségvetéssel állunk szemben, ami mindent, amit eddig talán a rendszerváltás után gazdasági, társadalmi, szociális szempontból vívmánynak tudhattunk, azt beáldozza vagy lerombolja, vagy elkezdi a lebontását ezeknek a rendszereknek, és olyan forrásokat von el a gazdaságtól, amely abszolút lehetetlenné teszi a gazdasági növekedést, a foglalkoztatás bővítését, sok esetben még az európai uniós források hatékony felhasználását is. Nézzük ezeket akkor részletesen!
Az egyensúly javítására törekszik a költségvetés. Önmagában még ezt a kérdést, ezt a tényezőt, azt mondhatnánk, elismerni és elfogadni is lehet, de olyan áron, hogy tulajdonképpen teljes egészében lefojtja a gazdaságot hihetetlen adóemelések mentén. Ismerjük a kormányzat jelenlegi pártjainak a meghirdetett programját és ezzel szemben a drasztikus adóemelési politikát, amit elvégez, azokat a teher- és járuléknövelési intézkedéseket, amelyeknek a révén tulajdonképpen bünteti a munkahelyteremtést. Önmaga is ezt csinálja, maga az állami szféra is, elbocsát, ugyanakkor nem mutatja be a hatásait ezeknek az elbocsátásoknak. Az Állami Számvevőszék véleményéből most igazából nem látszik, hogy az elbocsátásoknak, a központi intézkedéseknek most vajon milyen hatása van a költségvetés jövőbeni alakulására, a 2007-es költségvetési egyensúly javítására. Bünteti a foglalkoztatást, bünteti a munkahelyteremtést, bünteti azokat a tényezőket, azokat a gazdasági tényezőket és a gazdasági faktoroknak a működését, amelyeknek az eredményeképpen a többlet-adóbevételből az egyensúlyjavító kérdések kialakulhatnának, az egyensúlyjavító tényezők érvényesülhetnének. Pont ellenkező a hatása, mint amit a Pénzügyminisztérium képviselője mondott: büntet minden olyan körülményt, minden olyan gazdasági tényezőt, amelynek eredményeképpen az egyensúly a többletbevételek növekedése révén helyreállhatna, persze, kiadási oldalon aztán húz, 40cPi. 41 (Nógrádi Zoltán)de határozottan, csak nem veszi azt figyelembe, hogy mit áldoz be egy rossz gazdaságpolitikai döntéssorozat és költségvetés-politikai döntéssorozat eredményeképpen.
Számomra a legkatasztrofálisabb tényező és a legborzasztóbb szempont, amit meg kell említeni mindenféle ellenzéki túlzás nélkül ez ellen a költségvetéssel kapcsolatosan, az a hármas egység hiánya a nemzeti fejlesztési terv európai uniós forrásai, a konvergenciaprogram és a költségvetés között. Mintha három egymástól különálló ország különálló programját kezelnénk. És szeretném kérdezni az ÁSZ mélyen tisztelt képviselőjét, önök hogyan látják, ha a konvergenciaprogramban leírták azt, hogy semmiféle számszerűsített hatása nincs a konvergenciaprogramban megfogalmazott intézkedéseknek, akkor hogyan lehetünk abban biztosak, hogy ez a költségvetés bármilyen tényezővel számolni tud a 2007-es egyensúly megteremtése érdekében a konvergenciaprogram lépéssorozatát illetően, hogyan tudja összekapcsolni a konvergenciaprogramot a 2007-es költségvetéssel, ha magában az alapdokumentumban nem számszerűsíthetők a konvergenciaprogram megszorító intézkedései, a Gyurcsány-csomagok megszorító intézkedései és annak hatása? És ettől még távolabb van az európai uniós források felhasználása, még távolabb van a nemzeti fejlesztési terv, aminek aztán végképp semmi köze nincsen sem a konvergenciaprogramhoz, sem a költségvetéshez. Hogyan tudnánk egyszerűen számszerűsíteni a nemzeti fejlesztési terv végrehajtásából adódó elemeket és hatásokat a 2007-es költségvetésre, amikor azt sem tudjuk, hogy egyáltalán a 2007-es forráslehívások ütemezése, mértéke és egyáltalán az egész intézményrendszer működése lehetővé teszi-e azt, hogy bármiféle hatása legyen a nemzeti fejlesztési tervnek a 2007-es költségvetésre? Zsákbamacskát árulunk! Nincsenek kész az intézményrendszeri hátterek, nincsenek kész az eljárásrendek, nem ismerjük valójában a kormányzat csúszása miatt a nemzeti fejlesztési terv és az operatív programok belső tartalmát és struktúráját olyan mértékben, hogy abból bármiféle következtetést vonhatnánk le arra, hogy milyen módon, kicsoda, mennyi pénzt használ fel, és ez hogyan fog érvényesülni. Úgyhogy az a túlzás, Péter - elnézést -, hogy a 2007-es költségvetésre a nemzeti fejlesztési terv forrásainak bevonása révén olyan hatások és olyan lépések érvényesülnek majd, amellyel az egyensúly javul, akkora, hogy jó, ha ezt el is felejtjük. Azt sem tudjuk, hogy a 2004-2006-os elmaradt kifizetések kapcsán a 2007-es költségvetésbe körülbelül mennyit tudunk bevonni, nemhogy a következő időszak költségvetési perspektíváinak lehetőségei bármi módon érvényesülni tudnának.
A fejezeti kezelésű előirányzatok kérdése és az ügye. Az ÁSZ nagyon helyesen megjegyzi azt - és ezt szeretném kérdezni az ÁSZ képviselőjétől, hogy ezt hogyan tartják feloldhatónak -, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatok soraiba helyezi el az európai uniós források bizonyos számadatait. Ugyanakkor tudjuk, hogy a fejezetek kezelőinek semmiféle rendelkezési joga ezek fölött a források fölött nincsen. Most kérdezem, Pénzügyminisztérium, nem merjük bevallani, hogy egy olyan abszolút központosított intézményrendszert hozunk létre, amelynek Európában nincsen párja, és ezért nem merjük bevallani, hogy tulajdonképpen a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kezébe adjuk az összes uniós forrást, és megpróbáljuk szétteríteni, és azt a látszatot kelteni, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatok rendelkezési jogába tartoznak ezek az összegek, holott egy vagy két ember kezébe összpontosul az összes forrás vagy öt vagy hat, mindegy. Mi a célunk ezzel, hogy minden hatályos jogszabállyal ellentétben a körirat olyan tényezőket tartalmaz, hogy berendeli az európai uniós forrásokat a fejezetek közé, miközben tudjuk, hogy a fejezetek kezelőinek, a szakminisztereknek, a tárcáknak, az ágazatoknak, a szakpolitikák felügyelőinek - ami borzasztó egyébként - semmiféle ráhatásuk nincsen a költségvetés egyes fejezeteinek és az európai uniós források felhasználásában hozott döntésekre. Ezt maga az ÁSZ is leírja. Mi a célunk ezzel? Megint kábítunk valakit? Magunkat? Európai Uniót? Megpróbáljuk maszatolni ezt a központosított intézményrendszert és ennek a felelősségi körét? Megpróbáljuk azt a látszatot kelteni, hogy a kormány felelősségében dőlnek el a kérdések, miközben a kormányon kívüli testületek hozzák meg politikai felelősség nélkül az európai uniós forrásokkal kapcsolatos döntéseket?
A következő kérdés, amit - úgy gondolom - feszegetnünk kell, az a kifizetésekkel kapcsolatos törekvések. Ma megállapodhattunk, hogy a 2007-es kifizetési allokációk vagy elképzelések abszolút zsákbamacskát jelentenek. Örülünk neki, hogy 2007-ben a 2004-2006-os európai uniós elmaradt kifizetési forrásoknak talán a felét a tervek szerint ki tudjuk fizetni. Persze van még lehetőségünk arra az n+2-es szabály értelmében, hogy 2008-ra is eltoljuk a 2004-2006-os allokált források kifizetéseinek egy részét. De az viszont kérdés, tisztelt Pénzügyminisztérium és tisztelt Állami Számvevőszék, hogy vajon mit csinálunk 2008-ban, mert 2008-ban valóban megjelenik már a 2007-2013-as kifizetések egy része, és még mindig élnek - nem tudjuk, hogy milyen hányadban - a 2004-2006-os kifizetések. Semmiféle alátámasztó számítás nincs arra vonatkozóan, hogy vajon hogyan fog viselkedni ez a szufficitgyanús költségvetés 2008-ban ezekkel a tényezőkkel, ezekkel a kérdésekkel! Mert zsákbamacskát árulunk, mert egy olyan intézményrendszert, egy olyan nemzeti fejlesztési tervet és egy olyan operatív programrendszert állítottunk fel, amelynek a legalapvetőbb kalkulációs eleme és kalkulációs tényezői is hiányoznak.
Cél- és címzett támogatások ügye. Úgy rendelkezik a törvény, hogy új cél- és címzett támogatások nem indulnak, mert megpróbálja a kormány átterelni a törvény adta - a törvényt még nem módosítottuk - kötelezettségeit az európai uniós források felhasználásának irányába. Hogyan fogják tudni az eljárásrendeket összeilleszteni?
A cél- és címzett támogatások rendszere teljesen más eljárásrend szerint zajlik hazai forrású finanszírozásra, mint az európai uniós források felhasználása annak programozási, dokumentációs, elszámolási és ellenőrzési rendszerét tekintve. Összeilleszthetetlen. Mi az elképzelése a kormánynak arra vonatkozóan, hogy ezeket a tényezőket bármilyen összeillessze úgy, hogy közben ne sértse a hazai jogszabályokat, de közben ne veszélyeztesse az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos eljárásrendeket sem?
Eörsi elnök úrnak szeretnék két megjegyzést tenni a szufficitgyanús költségvetés kapcsán és az európai uniós egyenlegek kapcsán. Tisztelt Elnök Úr! Éveken keresztül vitáztunk itt azon, és elemeztük, próbáltuk vehemensen, kevésbé vehemensen felhívni a figyelmet, hogy borzasztóan gyengén működött az intézményrendszer az elmúlt időszakban az európai uniós források felhasználását illetően, egy túlbürokratizált rendszer működtetésébe fogtunk, amelynek eredményeképpen elmaradtak kifizetések, csődhelyzetek százai és ezrei alakultak ki az önkormányzati és a vállalkozói szférában. Mielőtt bármiféle jelzést teszünk az európai uniós támogatások felhasználásával kapcsolatos egyenlegre, mindig figyeljünk oda, hogy az elmaradt kifizetések milyen ütemezésben fognak bekövetkezni a közeljövőben. Tehát a 2004-es források 2008-ban történő kifizetése nem elengedhető értékelési tényező ahhoz, hogy egyáltalán bármiféle értékítéletet mondjunk hazai európai uniós források felhasználására felállított intézményrendszer működéséről.
Másrészt pedig ismét megnyithatjuk azt a vitát, túl sok értelme nincsen, de mivel a Pénzügyminisztérium képviselője ezt említette, azért szeretném én is megjegyezni, hogy persze lehet pénzforgalmi szemléletben egyenleget számolni, lehet itt megint trükközni és ügyeskedni, hogy beérkezett ugyan az országba a pénz, csak csücsültünk rajta a Kincstárban éveken keresztül, pénzforgalmi szempontból használtuk ezeket a tényezőket - nem költségvetési szempontból, pénzforgalmi szempontból -, nem fizettük ki a kedvezményezetteknek, ugyanakkor egyrészt ott voltak a Kincstárban a források, másrészt pedig mindannyian tudjuk, hogy az európai uniós forrás akkor válik költségvetési tényezővé, ha kifizetésre kerül a kedvezményezett irányába. Tehát lehet itt ügyeskedni, trükközni pénzforgalmi alapon, hogy ugyan megérkezett az országba, de oda nem juttattuk el, ahol hasznosulni tudna, oda nem juttattuk el, ahol ezt várták, oda nem juttattuk el, ahol költségvetési, üzleti szempontból csődhelyzet alakult ki, oda nem juttattuk el, ahol foglalkoztatás- és munkahelyteremtő hatását várjuk és többlet adóbevételeket számítunk, ott ülünk rajta, de egyébként, amikor egyenlegről van szó, akkor elszámoljuk, mert az jól mutat. Ez azért megint az a fajta csúsztatás, amely mind kommunikációjában, mind politikai szempontból, mind pedig a költségvetés szakmaiságát, megbízhatóságát és hitelességét nagymértékben aláaknázza. Kérem, elnök úr, mielőtt bármiféle ilyen kijelentéseket teszünk uniós egyenlegre, szufficitre, bármire, ezeket a tényezőket vegyük figyelembe szakmai, politikai és hitelességi szempontból.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Először is bejelenteném, hogy egyelőre Veress képviselő úr és Pelczné Gál Ildikó kértek szót.
A rendes menetben megyünk, hogy a kormány képviselőjére még Nógrádi képviselő úr reagálhat.
Amíg az előadók összeszedik hozzászólásra a gondolataikat: azért egyvalaminek örülök, és nem megyek bele minden részletkérdésbe természetesen, nem is dolgom, azért tavaly még arról volt szó, hogy Magyarország nettó befizető, most arról van szó, hogy ki is mentek a kifizetések. Majd megkérem a kormány képviselőjét, hogy erre térjen vissza, de ez már azért egy más téma. És amikor a képviselő úr majd válaszol a kormány képviselőjének, kérem, majd tegye hozzá azt is, ha megdicsérte a költségvetést abból a szempontból csupán, hogy egyensúlyra törekszik, de azt mondja, hogy két tragédia van benne, egyrészt az adók, másrészt pedig a kiadások csökkentése, mondja már el nekünk az alternatíváját, hogy egyensúly legyen, de hogyan. Ha erről kaphatnánk néhány gondolatot, azt megköszönném.
Először a Pénzügyminisztérium, majd az Állami Számvevőszék képviselőjének adom meg a szót, kaptak szép számmal kérdést. Fősztályvezető úr!
Pi. 50
51-60c
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Megpróbálok végigmenni azokon a tételeken, amiket Nógrádi képviselő úr említett.
Az első téma az volt, hogy ez a költségvetés szufficites-e, deficites-e. Hogyha rosszul fogalmaztam, azért elnézést kérek. (Közbeszólás a kormánypárti képviselők köréből: Jól fogalmazott!) A benyújtott javaslat a 2007. év tekintetében első szemléletben 6,8 százalékos hiányt fogalmaz meg. Én egy dolgot mondtam, amit a konvergenciaprogram alapján mondtam, amely konvergenciaprogramot a Bizottság és a Tanács elfogadott. A költségvetés tehát aszerint a konvergenciaprogram szerint készült, amelynek a célja a fenntartható növekedésnek, a stabil növekedésnek a biztosítása, amelyet értelemszerűen nem 2007-ben tudunk elérni vagy lehet elérni, hanem csak a későbbi években. Értelemszerűen ennek a konvergenciaprogramnak a végrehajtásához kiadási és bevételi intézkedések is szükségesek. Kétségtelen, hogy vannak adóemelések, a jövedelemcentralizáció növekszik a benyújtott javaslat alapján és vannak kiadási oldali intézkedések. Biztos, hogy akiket ez érint, azok a rövid távú szemléletet tekintve nem biztos, hogy szívesen vállalják, de mindnyájunknak az a közös érdeke - elnézést, hogy ilyen közhelyszerű dolgot mondok -, hogy ezen a konvergenciaprogramon végighaladjunk.
Ami az EU költségvetési kapcsolatokat illeti, a képviselő úr azt mondta, hogy az NFT megvalósításának hatásai nem tükröződnek a költségvetési javaslatban. Mind a költségvetési javaslat összeállításakor, mind az azt megalapozó konvergenciaprogramnál részletes számítások készültek - az EU-kapcsolatokat illetően egyébként 2013-ig - arra vonatkozóan, hogy mekkorák a keretösszegek, amelyek a rendelkezésünkre állnak, ebből mekkora forrást utal át várhatóan az Európai Bizottság és ebből mennyi kerül felhasználásra. Mindezek a számok a konvergenciaprogram makropályájának a meghatározásakor figyelembevételre kerültek: figyelembevételre kerültek a beruházási rátánál, a GDP-növekedésnél, a foglalkoztatásnál és így tovább. Az uniós támogatások tekintetében nemcsak ezeket a számszerű értékeket fektettük le, hanem prognózisokat készítettünk, hogy mennyi lesz a beruházási jellegű felhasználás, mennyi lesz a működési jellegű felhasználás. Tehát ezek a számok szervesen beépültek a makropályába.
Azt, hogy mekkora az a pluszhatás akár a növekedést tekintve, akár a foglalkoztatást tekintve, amit például az NFT II. vagy Új Magyarország fejlesztési terv hoz úgymond a magyar gazdaságnak, azt nem a költségvetési törvényjavaslat számszerűsíti, hanem egy másik dokumentum, amelyiknek ez a feladata, nevezetesen az operatív programok, amely operatív programokat a kormány fogadja el, társadalmi egyeztetésen van, és ezt követően kerül majd elfogadásra, illetőleg a Bizottság részére benyújtásra. Ezeknek az operatív programoknak - és hangsúlyozom, mindegyik operatív programnak - külön fejezete foglalkozik azzal, hogy a makrogazdasági területen milyen hatást, milyen pluszfoglalkoztatást, milyen plusznövekedést generál az operatív programnak a megvalósítása. Tehát ezek a hatások bemutatásra kerülnek, és egyébként, ahogy említettem, maga az egész makropálya és a költségvetés az uniós kapcsolatokat tekintve egész 2013-ig végzett számítások alapján tehát használja az uniós források felhasználásából származó adatokat.
A benyújtott költségvetési javaslatban ténykérdés, ahogy Nógrádi képviselő úr említette, hogy 2006-hoz hasonlóan az első NFT-ből, kohéziós alap-projektekből, illetőleg az Új Magyarország fejlesztési tervből várható kifizetések nem egy helyen, hanem több tárcánál jelennek meg. Ennek az az oka, hogy az adott fejezetnél kerüljenek bemutatásra az adott ágazatot, az adott területet szolgáló uniós és hazai források. Tehát így együtt látható, hogy például környezetvédelmi célokra mennyi hazai és mennyi uniós forrás kerül felhasználásra. Ettől függetlenül igaz az, amit a képviselő úr állít, hogy az így betervezett, tehát az úgynevezett EU-integráció fejezeti kezelésű előirányzatok alatt betervezett források felett nem az adott szaktárcák rendelkeznek, hanem az EU-integráció fejezet felett az úgynevezett fejezeti jogokat ellátó miniszter rendelkezik, aki jelenleg a Miniszterelnök Hivatalt vezető miniszter. Ez egy korábbi vitához kapcsolódik: az irányító hatóságok a korábbi időszakban a szaktárcánál voltak, a szaktárca felügyeletéhez tartoztak, és egy olyan döntés született, hogy az eddigi, sokszor vitákkal jellemezhető, ellentmondásokkal jellemezhető intézményrendszer talán hatékonyabban fog működni, jobb lesz a felhasználás, ha az ezzel foglalkozó szerveket egy szervezetben koncentráljuk, így jött létre a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amely integrálja az összes irányító hatóságot.
Ami azt a kérdést illeti, hogy rosszul állunk a kifizetésekkel: való igaz, ebben a bizottságban is sokszor beszéltünk arról, hogy lassan megy, lassabban megy a kívánatosnál az uniós támogatások felhasználása. Azt hiszem, hogy senki nem lehet nyugodt, bármilyen pozícióban van, a tekintetben, hogy mennyi ideig tart egy kifizetés. Azonban két dolgot szeretnék mondani. Az egyik az, hogy lehet, hogy rosszul állunk, de a tíz újonnan csatlakozott ország között még mindig az élmezőnyben vagyunk, a harmadik helyen állunk a legfrissebb rendelkezésemre álló statisztikák alapján. Megelőz minket például Szlovénia, amelyiknek jóval egyszerűbb programozási dokumentuma van, nincs öt operatív programja, tehát egyszerűbb, kevesebb célja használja fel az uniós forrásokat, és bizony egy csomó tagállamot megelőzünk. Hangsúlyozom: nem lehetünk elégedettek a kifizetés folyamatával, de hogyha összehasonlítjuk magunkat a tíz újonnan csatlakozott országgal, még mindig azt látjuk, hogy az élmezőnyben vagyunk.
A 2007-es kifizetéseket, és ismét hangsúlyozom, a 2008-as, 2009-es, 2010-es kifizetéseket, mert bizony a 2006-os időszakig tartó uniós költségvetésből például a kohéziós alap-projektek kapcsán még 2010-ben is lesz kifizetés, ezeket mind figyelembe vettük a 2008-as, 2009-es, 2010-es makrogazdasági pályán, mely egyébként a fejezeti kötetekben bemutatásra kerül. Tehát ez számolt az első NFT és a 2006-ig rendelkezésre álló többi uniós forrás áthúzódó kifizetéseivel.
Egy másik dolgot is szeretnék még említeni itt a lassú kifizetés kapcsán, erről viszonylag hosszasan beszéltünk a 2005-ös zárszámadásnál is. Nevezetesen arról van szó, hogy igen, hozzám is eljutnak azok az információk, hogy egy pályázónak mennyi időt kellett várni arra, hogy a benyújtott pályázatából szerződés legyen, hogy mennyi időt kellett arra várni, hogy kifizetés legyen. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy míg a kedvezményezettet csak az a dolog érdekli, és egyébként jogosan, hogy a forrásához, a támogatásához minél gyorsabban hozzájusson, addig kormányzati szempontból másik két nagyon fontos tényezőt is figyelembe kell venni, és ez a két tényező bizony szembemegy a gyorsaság követelményével.
Az egyik tényező az, hogy minden kifizetés szabályosan legyen teljesítve. A gyorsaság és a szabályosság egymásnak ellentmondó követelmények, a szabályosság miatt megkövetelt ellenőrzések pedig közösségi, ismét uniós szabályokból fakadnak, és alapvető érdekünk, hogy csak szabályos kifizetések legyenek, minél több szabályos kifizetés legyen. Nem mondom azt, hogy egyetlenegy szabálytalanság sem lesz, de ha nagyon felgyorsítjuk a kifizetések rendszerét, megnő a szabálytalanság kockázata, megnő az a kockázat, hogy majd az Unió költségvetése felé visszafizetéseket kell teljesítenünk. Ez az egyik dolog, ami tehát szembemegy a gyorsaság követelményével. A másik pedig az - elnézést, hogy megint ilyen közhelyszerű dolgot mondok -, hogy egy olcsóbb, hatékonyabb államot akarunk működtetni, amiben kevesebb bürokrata, kevesebb papírtologató - ha szabad ilyet mondanom - dolgozik, értelemszerűen ez kisebb létszámot is eredményez. Tehát kétszer ennyi intézménynél valószínűleg gyorsabban mennének a kifizetések. Ezt a három követelményt azért említettem, mert tény az, hogy gyorsítani kell a kifizetések rendszerét, de látnunk kell azt, hogy van másik két tényező, ami ezzel szembemegy.
Még egy dolgot, ha megengedik, a kifizetések gyorsítása érdekében: cél az, hogy 2007-től a jelenleginél egyszerűbb és gyorsabb kifizetés legyen, ezért változtatások lesznek az intézményrendszerben is.60cPi. 61 (Banai Péter) A cél az, hogy egy kedvezményezett egy darab úgynevezett közreműködő szervezettel - tehát az ÁFT esetében például egy közreműködő szervezettel - és azon belül is, ha lehet, egy ügyintézővel álljon kapcsolatban, ne száz hivatalhoz kelljen mennie.
Most néztem meg nem olyan rég a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapját, ott kiemelt helyen szerepel az, hogy az elektronikus adatszolgáltatás, egy új program kerül bevezetésre. Ezt azért említem, mert nem csak 2007-től, hanem jelenleg is folyamatosan több olyan lépést tesz a kormányzat, ami azt célozza, hogy gyorsabb legyen a kifizetés, és ezeknek a lépéseknek egy jelentős része nyilvános is, tehát például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján megtalálható.
A címzett és céltámogatások tekintetében: kétségtelen tény, hogy az új támogatásoknál az az alapvető kormányzati prioritás, hogy a megnyíló több ezer milliárd forintos forrást minél hamarabb felhasználjuk. Ez egy prioritás. A másik prioritás az, hogy a költségvetést terhelő, hazai forrásokból származó kifizetések determinációját csökkentsük. Ez a két cél, azt hiszem, találkozik a címzett és céltámogatásoknál, hiszen címzett és céltámogatásokból olyan beruházásokat valósítunk meg, amelyeket uniós forrásból is támogathatnánk.
Amit képviselő úr említett, hogy figyelnünk kell az eljárási szabályokra: maximálisan egyetértek képviselő úrral. Természetesen a megkötött szerződéseknél nem lesz ilyen mesterséges átterelés. Ezt alátámasztandó tudom mondani, hogy a benyújtott törvényjavaslat a már futó címzett és céltámogatásoknál 57,3 milliárd forintot tartalmaz, amely tehát még a hagyományos rendszerben futó címzett és céltámogatások kifizetését szolgálja.
Végezetül arra kell még reflektálnom, hogy a Kincstár ült a pénzen, és használta ezeket a forrásokat. 2004-es példát említettem, amikor a strukturális alapoknál 50 milliárd forint érkezett be az országba, de ennél jóval kisebb volt a kifizetés. Azt az egy dolgot tudom elmondani, hogy semmilyen visszatartás az uniós pályázatoknál nem volt, egyszerűen abból a kifizetési struktúrából ered ez a különbség, hogy az Európai Bizottság az 1260/99. számú tanácsi rendelet értelmében kötelezően átutalta augusztusban, illetve, ha jól emlékszem, szeptemberben vagy októberben a 2004-2006 közötti támogatások egy meghatározott részét, viszont kifizetés csak pályázatok alapján, csak előleg vagy pedig utólagos kifizetés szerint történhet. Ha megengedik, mondok egy példát 2005-ből is. 2005-ben az összes uniós támogatás tekintetében az Európai Bizottság átutalt 193,5 milliárd forintot, ezzel szemben a kedvezményezettek részére történő kifizetés 203,8 milliárd forint volt. Tehát többet fizettünk ki a kedvezményezettek részére, mint amit az Európai Bizottság átutalt. Egyébként erre az Állami Számvevőszék is felhívta a figyelmet, ez a jelentésében szerepel.
Még egy dolgot engedjenek meg, amiről ismét a 2005-ös költségvetésnél volt szó. Egy konkrét példát mondok: SAPARD-támogatások kifizetése. 2005-ben a SAPARD-támogatások kifizetését év végén az hátráltatta, hogy az Unió költségvetéséből elfogyott a vonatkozó előirányzatról a forrás, és a Bizottság nem utalta át a benyújtott kifizetési kérelmek alapján a Magyarországot megillető részt. Ennél az esetnél, épp azért, hogy a kedvezményezetteknek minél kevesebbet kelljen várni a forrásra, először az FVM-fejezet költségvetésén belül került sor megelőlegezésre, amikor ez kimerült, akkor a kincstári egységes számláról, a KESZ megelőlegezésével került sor erre a kifizetésre. Ezt a likviditási problémát, tehát hogy a Bizottság későn utalt, épp a hazai források minden eszközzel történő megelőlegezésével biztosítottuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Simon Ákosné főigazgató-helyettes asszony!
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Képviselő Úr! Az Állami Számvevőszék véleményezte a konvergenciaprogrammal kapcsolatos anyagot, és a honlapunkra is feltettük ezt a véleményünket. Való igaz, mint ahogy most a 2007-es törvényjavaslatban is megerősítettük, bizonyos területeknek, ahol a kormányzat különböző megtakarítást kíván elérni, ennek a számszerű, részletes kidolgozása még nem jelent meg. Mi, amikor a konvergenciaprogram és a 2007. évi költségvetési törvényjavaslat közötti összefüggéseket próbáltuk véleményezni, akkor abból indultunk ki, és az ÁSZ-törvény szerint eddig is terjedhet a mi kompetenciánk, hogy a költségvetési törvényjavaslatban megjelenített bevételek mennyire vannak számításokkal alátámasztva, mi a realitása annak, hogy ezek a bevételek teljesülnek. A mostani véleményünkben is fenntartottuk - az előző évekhez hasonlóan - az alacsony, közepes, magas kockázatokat, ezeket megpróbáltuk részletesen kifejteni a jelentésünkben.
Kiadási oldalról megpróbáltuk a konvergenciaprogram nagy ellátórendszereiben bekövetkezett változásokat úgy nyomon követni, hogy ezek a kiadási oldalról a már megjelent, illetőleg az Országgyűlés előtt lévő törvényjavaslatok alapján mit jelenthetnek például a két nagy alapnak. Ismeretes, és ezt a 2006-ra adott összegzésünkben jeleztük, hogy már a Nyugdíjbiztosítási Alap is 2006. év végére elérheti a 113 milliárd forint körüli deficitet, az Egészségbiztosítási Alapnál is 150 milliárd körüli a várható hiány, lényegesen magasabb, mint a tervezett. Próbáltuk bemutatni és kis ábrával is érzékeltetni, hogy a kiadások milyen dinamikusan emelkedtek.
Végigmentünk, és jeleztük is, azt hiszem, a jelentésünkben, hogy az első a közszféra kérdése, ez a kisebb, hatékonyabb állam. Ma úgy látjuk, hogy ennek a feladatoldalról való megközelítése nem kidolgozott, kizárólag létszámleépítéssel ez a kérdés hosszú távon nem kezelhető. Itt konkrét szervezeti intézkedésekre is szükség van, hogy az az 1830 milliárd forint, a szűken értelmezett közszféra kiadása érdemben tudjon az elkövetkezendő években tudjon. Néhány tárcánál, és ezt jeleztük a javaslatban, találtunk olyan kezdeményezéseket, hogy elindult ez a szervezetátalakító program, azonban ennek a konkrét hatását még nem tudtuk most megítélni.
A másik nagy terület a nagy ellátórendszerek kérdése. Itt a bevételi oldalt úgy ítéljük meg, hogy a törvénymódosításokkal összefüggésben kis kockázatot hordoznak, teljesíthetők. A Nyugdíjbiztosítási Alap kiadási oldalát is megalapozottnak ítéltük. Tehát úgy tűnik ma, hogy az a nullszaldó teljesíthető lehet. Az egészségügyi ágazat oldalában pedig nagyon szigorú intézkedések megtétele mellett lesz tartható a három fő kassza hiánya. Figyelemmel kell arra is lenni, hogy a törvényjavaslat a két nagy kasszarészt, a gyógyítót és gyógyszert zárt kasszává tette, hogy ezen a területen a hiány ne szaladjon el, mert minden évben itt éreztük kritikusnak.
Európai uniós forrásokkal kapcsolatban a jelentésünkben jeleztük az anomáliát, hogy részben az államháztartási törvénnyel és a Pénzügyminisztérium által kiadott tervezési köriratban foglaltakkal nincs meg az összhang. A fejezeteknél jelennek meg az előirányzatok, és egész más szervezet láthatja el a tervezéssel, pénzfelhasználással, beszámolással kapcsolatos teendőket. Ennek a jogszabályi rendezése mindenféleképpen szükséges, hogy az összhang megteremtődjön.
Pi. 70
71-80c (Simon Ákosné)
Egy területen hívtuk fel a Schengen Alap felhasználásánál a figyelmet, hogy év végéig elvész a pénz, ha ezt a 32 milliárd forintot nem tudja a kormányzat felhasználni, ezért javaslatot is tettünk arra, hogy a szigorúbb felügyeletnek, az összhangnak és a pénzfelhasználások nyomon követésének nagyobb figyelmet szenteljen a kormányzat.
A 2007-es költségvetésben a tervezés, előkészítés során úgy ítéltük meg, hogy a kötelezettségvállalásokat számításba vették a tárcák, és ha az n+2-es szabálynak megfelelően, illetve a korábbi évek kötelezettségeinek a figyelembevételével az eddigi hosszú időt az operatív programok irányító hatóságai csökkenteni tudják, nem lehet pénzügyi akadálya annak, hogy a támogatásokhoz hozzájussanak.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm én is. Képviselő úr, öné a szó.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Rövid reflexió. Nem szeretném azt a látszatot kelteni, hogy az elnök úrral vitatkozom, csak szeretném felhívni az elnök úrnak a figyelmét arra, hogy 2005-ben fogadtuk el a 2004. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényt, a zárszámadást. Felhívom az elnök úr figyelmét az ottani ÁSZ-véleményre: a 2004-es zárszámadási törvényben az Állami Számvevőszék 43 millió forint nettó befizetői hiányt állapított meg - pont. Nem kívánom újra nyitni ezt a vitát, csak hogy tényszerűen maradjunk a valóságnál és a realitásoknál.
Az, hogy számba vette a Pénzügyminisztérium az európai uniós források felhasználásának hatásait és ezt beépítette a költségvetésbe, ennek az elismerése számomra még riasztóbb, mert ha azt nézem, hogy csökken a foglalkoztatás, soha nem látott mértékeket ölt a munkanélküliség, ilyen alacsony ütemű még soha nem volt a környező országokhoz képest relatíve is a gazdasági növekedés mértéke Magyarországon, miközben elköltöttünk 1400 milliárd forintot, ez azt jelenti, hogy mi nagyon rosszul használjuk az európai uniós forrásokat. Ezek szerint nekünk az káros, mert eddig semmiféle olyan pozitív hatást nem tudott a költségvetés beépíteni, amelynek eredményeképpen azt mondhatnánk, hogy a következő időszakban optimistán viselkedhetünk, optimistán gondolkodhatunk a következő időszak uniós forrásainak felhasználásáról, mert az eddigi uniós források felhasználásának eredményeképpen rosszabb a helyzet, mint eddig volt. Nem akarom a "rosszabb, mint négy éve" kifejezést használni, szó sincs erről, de azért mégis, valamiféle tendenciát mutat...
ELNÖK: Erre mondhatom, hogy dübörög a gazdaság. (Derültség.)
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Mégiscsak valamiféle elszomorító tendencia ez, és ha ez valóban figyelembevételre került az elmúlt időszak kapcsán az európai uniós hatások vonatkozásában, akkor ez egy meglehetősen indifferens és ellentmondásos elemzés lehetett.
Az, hogy a szaktárcákat a kormány arra használja, hogy technikai keretszámlákat működtessenek és a nevükre lehessen írni az európai uniós forrásokat, egyébként meg semmi közük nincsen hozzá, ez számomra azt bizonyítja, hogy az egész kormány egy technikai szükséglet, hogy van, mert hiszen rájuk kell írni majd valamilyen szinten az európai uniós forrásokat, de egyébként közük nincsen hozzá. Ha a szaktárcáknak nincs közük az európai uniós fejlesztési forrásokhoz, a szakpolitikákhoz, akkor tulajdonképpen a kormánynak sincs, tehát az egész kormány csak egy technikai szükséglet, hogy van, valakinek ki kell ülni a bársonyszékbe, egyébként más dönt és más hozza meg a szükséges lépéseket, döntéseket az uniós forrásokkal kapcsolatosan.
Az, hogy harmadik helyen állunk az európai uniós források elköltésében... Nézzük már meg, hogy a többi országban mennyire korrektül viselkedtek a kedvezményezettekkel! Leszerződték velük ezeket a forrásokat? Beindíttatták velük ezeket a fejlesztési programokat, és aztán utána ugyanúgy nem fizették ki, mint ahogy mi nem fizetjük ki? Azért mihez képest vagyunk jó helyen és mihez képest állunk korrekt viszonyban a kedvezményezettekkel? A kötelezettségek szintjén, választási kampány ide vagy oda, gyorsan el kell költeni a választási kampány hevében, és le kell szerződni forrásokat, aztán meg majd ráérünk kifizetni ezt egyben másfél vagy két év kapcsán.
A gyorsaság és a szabályosság kérdése. Én azért kíváncsi leszek majd a Pénzügyminisztérium véleményére az új eljárásrendi tervezetek kapcsán a szabályosság ellenőrizhetőségéről. Ezt csak zárójelben teszem meg, majd kíváncsi vagyok a véleményére, hogy a mostani eljárásrendi tervezetek kapcsán vajon hogyan lehet a szabályosság kérdését és a szabályosság elvét érvényesíteni.
Az olcsóbb állam megteremtése kapcsán az ÁSZ véleménye a következő: a közszféra létszámának 2006. évre elért, 2004. évhez viszonyított 6 százalékos csökkentése mellett az intézményrendszer szűkítése nem történt meg, ezért a kiadások összességében nem csökkentek. Hasonló tendencia figyelhető meg a költségvetési szervek 2007. évre tervezett kiadási előirányzatainak alakulásában is. A 2006. évben végrehajtott létszámleépítések ellenére a központi költségvetési szervek tervezési kiadási előirányzata 2006-hoz képest, amikor 1821 millió forint volt, ahhoz képest a 2007. évre 1830, 0,8 százalékkal emelkedett. Akkor ne beszéljünk itt olcsóbb, hatékony államról, jó? Mert mintha ezek a számadatok éppen az ellenkezőjét mutatnák, vagy legalábbis másféle szempontokat vetítenének előre, megint csak a hitelesség és a megbízhatóság szempontjából. Mindig csak az igazat, mindig csak a valódit, mindig csak a megfelelőt!
És egyetlenegy vélemény még a 2004-es viszonyokhoz visszavetülve: 2004-ben az Európai Unió átutalt körülbelül 50 milliárd forintnyi előleget - lehet, hogy már hamarabb -, ugyanakkor átutalt egy egyenlegező tételt is, ha jól emlékszem, 43 milliárd forintot. Közel 100 milliárd forint volt hónapokon, sőt, egy éven keresztül a Kincstár számláján, miközben - jól emlékszem, mert én interpelláltam a parlamentben - 2004. május 13-án Csillag miniszter úr kezet fogott az első nyertesekkel, május 13-án, két héttel a csatlakozásunk után - PR-kormányzás, reklámkormányzás, televízió, sajtó és egyebek -, és ezek a 2004. május 13-án meleg kézfogással útjukra bocsátott kedvezményezettek még 2004 novemberében sem jutottak a pénzükhöz, sőt, 2005 elején sem. Tehát mielőtt konkrét példákba belemennénk, azt azért fontos látni, hogy az Európai Unió egyenlegezése és a kedvezményezettekhez eljutott forrásoknak a nagyságrendje azért messzemenőkig eltér egymástól, és más a valóság, amit megélnek a mindennapjaikban a vállalkozók ebben az országban és más, amit a kormány reklámként magáról állít.
Az Állami Számvevőszék korrekt véleményét elfogadom, köszönöm szépen, abszolút helytállónak tartom.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Csak bejelentem, hogy Simon Ákosné főigazgató-helyettesnek az alkotmányügyi bizottságba kellett mennie, azonban nem maradtunk gondoskodás nélkül, az Állami Számvevőszék munkatársa állja a sarat, ha szükséges.
Most megadom a szót a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Való igaz, hogy az előbb a válaszból kifelejtettem egy lényeges dolgot, mégpedig azt, hogy a kormányzaton belül ki miért felelős. Amiről én szóltam, az a költségvetési előirányzatok feletti rendelkezés kérdése, de a képviselő úr említette a döntésnek az ügyét, hogy ki határozza meg a programokat.
Az operatív programok kifizetési előirányzatai - ahogy már említettük és az ÁSZ is mondta, egy kézben vannak -, jelenleg a Miniszterelnök Hivatalt vezető miniszter kezében. Azonban az operatív programok, maguk a stratégiai célok, hogy mire fordítjuk ezt a pénzt, értelemszerűen csak és kizárólag a szakminiszterek véleményének a beépítésével kerülhetnek meghatározásra. A kormány az a testület, amelyik az első NFT-t is jóváhagyta, a kormány az a testület, amely benyújtás előtt a második NFT-t is jóváhagyja, és a kormányon belül ezt minden tárca véleményezi. Megvan ennek az intézményrendszere, különböző operatív bizottságok, amelyekben minden szaktárcának a képviselője jelen van, és azokat a dokumentumokat, hogy mit támogassunk a 2007-től megnyíló pénzekből, konkrétan a szaktárcáknak a képviselői írják. Természetesen összefogó szerepe a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségnek van az apparátusban, a kormányzati apparátuson belül, de hangsúlyozom, hogy minden szaktárca és a kormány mint testület is beleszól és dönt az operatív programok tartalmáról.
Az a statisztika, amit említettem, a kifizetési összegekre vonatkozott. Tehát hangsúlyozom - egyetértve a képviselő úrral -, hogy lassul a kifizetéseknek a folyamata, tehát ezt gyorsítani kell. Azt látjuk, hogy bizony más újonnan csatlakozott országoknál is lassú ez a kifizetési folyamat.
Ami az igazgatási kiadásokat illeti, való igaz az, amit a képviselő úr említett, egy-két részletet azonban hadd emeljek ki a 2007. évi igazgatási kiadások tekintetében. A minisztériumi igazgatási kiadások 9 milliárd forinttal csökkennek. 80cPi. 81 (Banai Péter)Egyszeri feladat volt a képviselő-testület váltásával kapcsolatos kiadások 2 milliárd forintja, '56-os forradalom, szabadságharc 50. évfordulójának megünneplését szolgáló 1,5 milliárd forint, és ami nagyon lényeges - és ennek a bizottságnak a hatáskörébe tartozik -, hogy az igazgatási jellegű kiadásokat jelentősen növeli 2007-ben az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtási operatív programja. Ez az operatív program azt a célt szolgálja, hogy meglegyen a fedezete a 2007-től megnyíló támogatásokat lebonyolító intézményrendszernek - a közreműködő szervezetnek, irányító hatóság kiadásainak egy részét ebből finanszírozzák, és ez a tétel jelentősen növeli az igazgatási kiadásokat. Hangsúlyozom, a minisztériumoknál - a leépítéseknek köszönhetően - csökkennek az igazgatási jellegű kiadások.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván valamit hozzátenni? (Morvay András jelzi, hogy nem kíván szólni.) Nem.
Megadom a szót Veress képviselő úrnak.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hiszem, elég hosszasan és részletesen hallhattuk az érveket. Nem értem, pedig nincs benn a sajtó, akkor szokott ennyire vehemens lenni képviselőtársam, amikor ez a sajtónak szól. Lehet hogy sok mindent nem értek. Azt sem értem például, hogy egy olyan polgármester és egy olyan tész vezetője, aki milliárdokat hívott le ebből a rendszerből, miért tudja ilyen vehemensen támadni ezt a rendszert állandóan. Ezt csak a hitelessége kérdése miatt szeretném mindig megjegyezni. Mindig el fogom mondani, kedves képviselőtársam, amikor a hitelességről van szó. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: De már megjegyezte!) Nem baj, csak azt nem értem, ha megjegyzi, akkor miért nem hasznosítja ezt a gyakorlatban, de úgy látszik, nem értjük meg egymást teljesen képviselőtársammal. De nem baj, próbáljunk akkor érdemi dolgokról beszélni.
Azt hiszem, egy dolog kimaradt Nógrádi képviselő úr felsorolásából, ugyanis az összhangot nem csak a konvergenciaprogram, az NFT és a 2007-es költségvetés között kell megteremteni, hanem azok között a reformok között is, amelyekről szó volt, és erről az ÁSZ joggal elmondta, hogy a reformok koncepciója látható, a reformok kidolgozása pedig most folyik, és ennek kell sok mindent helyretenni. Nagyon fontos, hogy ebben sokat vitatkozzunk, mert rengeteg olyan részlet lesz, ahonnan az ördögök elő fognak jönni. Ezt csak azért akartam megjegyezni, hogy ne csak ezt a hármat figyeljük, hanem az igazán nagy kérdés számomra az, hogy ez a negyedik tétel, amely öt-hat helyen fog megjelenni, az hogyan fog alakulni. (Nógrádi Zoltán: Olyan nincs!) Zoli, hogyne lenne! Legyünk komolyak, legalább a minimális komolyságot őrizzük meg ebben a teremben, azt kérném!
Amit, ha már itt tartunk, meg kell jegyezni, hogy a családi pótlékok és a nyugdíjak összértéke természetesen növekedni fog ebben a borzasztóan megszorító költségvetésben is. Másrészt rendkívül keserves dolog kimondani azt, hogy elsődleges szufficitje a magyar költségvetésnek akkor is van, amikor a költségvetés elszáll, az egy másik kérdés, hogy természetesen nekünk az egészben kell megteremteni az egyensúlyt, és ebben bizony elég kemény intézkedésekre lesz szükség.
Visszatérve az európai uniós pénzekre. Azt sem ártana figyelembe venni, bár tudjuk, hogy milyen rendeletszövegek vannak elkészítés alatt, de amennyire tudom, jelen pillanatban még az Európai Unió sem fogadta el az összes részrendeletet, amelynek a végrehajtáshoz köze lesz. Tehát amikor értékeljük azt, hogy a magyar intézményrendszer milyen készültségi fokban van, illetve a tervezés hol jár, akkor azt is látnunk kell, hogy a donor, az Európai Unió maga sincs teljesen az összes jogi rendelkezés birtokában. Még egyszer mondom, tudom, hogy ennek a kidolgozása eléggé előrehaladott, tudom, hogy ezek ismeretében készült el a költségvetés, ezt csak azért szerettem volna megjegyezni, hogy amikor számon kérjük, hogy az intézményrendszer miért nincs százegy százalékig készen, akkor vegyük figyelembe, hogy a jogi háttér sincs még százegy százalékig készen.
Elhangzott az, hogy abszolút központosított intézményrendszerről van szó. Azt gondolom, a realitás arról szól, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egy olyan fajta intézményrendszer irányába indult el az átalakítás, amely tényleg minden részében áttekinthetővé teszi a felhasználást, és amely a tárcáknál a tervezés feladatait összpontosítja, a végrehajtást pedig valóban egy olyan intézményrendszerbe teszi bele, amely elsősorban a MeH-hez kötődik. Azt gondolom, hogy az elmúlt évek kritikája, amit Nógrádi úr és mások is elmondtak, szintén felhasználásra került ennek az intézményrendszernek a kialakításában. Az, hogy ez az intézményrendszer további finomításokat fog igényelni, azt hiszem, természetes, ha másért nem, már csak azért, mert ha jól emlékszem, az eddigi öt operatív program helyett most tizenöt operatív program indul el, következésképpen egy jóval szövevényesebb és bonyolultabb rendszer kialakítását kell megtennünk. Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek a kialakítása lesz többek között a 2007-es év egyik alapvető feladata.
Azt én is szeretném megkérdezni, hogy részleteiben az illesztése a cél- és címzett támogatásoknak hogyan fog megtörténni. Azt gondolom, hogy ez a dolog eddig is működött, hiszen eddig is együtt hívtuk le az európai uniós forrásokat, az igazi kérdés az volt, hogy mennyire tudtuk összehangolni ezt a két szabályrendszert. És, azt szeretném megkérdezni, Péter, hogy mennyire látod az előrelépést a cél- és címzett támogatások és az európai uniós támogatások felhasználhatóságát biztosító szabályok összehangolásában. Nyilván tettetek lépéseket, van-e olyan terület, ahol úgy érzitek, hogy ebben még további előrelépésre lesz lehetőség?
Abba most nem mennék bele, hogy a hihetetlen adóemelés és a munkahelyteremtés büntetőrendszere hogyan alakul ki. Azt gondolom, abban azért remélhetőleg van egy egyetértés közöttünk, hogy egy makroszintű egyensúly helyreállításának első két éve valószínűleg okozni fog olyan nehézségeket a gazdasági szereplőknek is, ami viszont egy hosszú távú egyensúly érdekében valamennyiünk érdeke. Ebben az egy nagyon fontos lépés volt, hogy az ÁSZ képviselője - összhangban az Európai Unió képviselőivel - megállapította, hogy az előbb említett nagy rendszereknél, tehát a költségvetésnél, a fejlesztési tervnél, illetve a konvergenciaprogramnál látja az összehangolódást, látja azokat a lépéseket, amelyek ezeknek a kölcsönös végrehajthatóságát biztosítják. És természetesen az ÁSZ joggal jegyzi meg, hogy azok az intézkedések, amelyeknek az elfogadása most van a parlament előtt, szükségesek ahhoz, hogy ez a végrehajtás biztosítható legyen. Ebben az esetben akkor nagy tisztelettel megkérem az ellenzék tisztelt képviselőit, hogy legyenek partnerek ezeknek az intézkedéseknek az elfogadásában, amit az elmúlt napokban nem feltétlenül tapasztaltunk. Én tehát azt gondolom, ha valóban azt látjuk, hogy kölcsönösen az egyensúly helyreállítását és megerősítését tartjuk fő feladatnak, és ebben látjuk azt, hogy a konvergenciaprogram adja a gazdasági szerkezetátalakításnak az egyik vonulatát, a másikat pedig a nemzeti fejlesztési tervek végrehajtása, akkor végre nagyjából egyformán tudunk beszélni.
Azt pedig mindenképpen fontosnak tartom megjegyezni, ha a 2004 és 2006 közötti nemzeti fejlesztési tervről pontosan tudjuk, hogy 2008 decemberig el fog húzódni a végrehajtása - nem azért, mert csúszik, hanem azért, mert a szabályok értelmében, az n+2-es szabály értelmében ezt így kell tenni -, akkor joggal büszke arra az államapparátusnak ebben résztvevő valamennyi képviselője, hogy a lekötés közel száz százalékos, ami azt jelenti, hogy a kedvezményezettek kiválasztása megtörtént. Most azért abban is jó lenne előrelépni, hogy például a közbeszerzéseknél ne támadjanak meg bármilyen eredményt a közbeszerzésben résztvevők, és ebben például lehet hogy jó lenne szintén valamiféle olyan megoldást találni - ha jól tudom, a közbeszerzési törvény módosítása még napirendre fog kerülni -, amely biztosítani tudná ezt az ütemesebb felhasználást. Itt talán a politikának lehetne egyfajta olyan jelzése a gazdasági szereplők felé, hogy a saját jól felfogott érdekük miatt jó lenne valamiféle önmegtartóztatást tanúsítani abban a rendszerben, amikor garantálni tudjuk azt, hogy minden kiírt tendert legalább két alkalommal meg fognak támadni azok, akik nem a nyertesek közé tartoznak. Ez a megoldás biztosan garantálni fogja, hogy az összes tender csúszik. Ez a Schengen Alapnál jött elő, ahol - bár nem említette az ÁSZ képviselője - az egyik legnagyobb problémát éppen az jelenti a pénzfelhasználásban, hogy a nyertesekkel szemben folyamatosan megjelenik a jogorvoslat. (Nógrádi Zoltán közbeszólása.) Nem csak itt, Zoli, hanem minden más területen. Úgyhogy úgy gondolom, hogy annak a kultúraváltásnak, amire olyan nagy szükségünk lenne, ezen a területen is érvényesülnie kell. (Nógrádi Zoltán: Jó törvényt kellene javasolni.) Igen, erre mondtam azt, hogy amennyire tudom, a közbeszerzési törvény módosítása is napirenden van.
Köszönöm szépen. (Nógrádi Zoltán: Tizenötödször!) Még lesz huszadik is, Zoli!
ELNÖK: Képviselő úr, ha kívánja, két percre szívesen megadom a szót. Egy másodperc türelmet kérek! Mielőtt ezt megtenném, egy kérést hadd intézzek a bizottság uraihoz, és most szándékosan nem vettem be a hölgyeket, nem udvariatlanságból. A mai ülés statisztikája szerint eddig elhangzott két "kedves Péter" és két "kedves Zoli". Áttérhetünk egy amerikai stílusú dologra, de én e tekintetben nagyon konzervatív vagyok. Azt szeretném kérni a képviselő uraktól - azért mondom, mert ezt hölgyektől eddig nem tapasztaltam -, hogy térjünk vissza a parlamentáris formához. A folyosón nagyon sokakkal tegeződöm én is, csak azt javaslom, hogy itt térjünk vissza a konzervatívabb formákhoz.
Képviselő úr, két perc!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Az elmúlt négy évben kisebb és nagyobb erővel próbáltuk bebizonyítani miniszter úrnak, államtitkár úrnak, a többség képviselőinek, hogy a kritikai észrevételeink jobbító szándékúak és megfontolásra javasoltak. Amit mi ezekért a kritikákért kaptunk, azt most talán nem kellene visszaidézni a jegyzőkönyvekből, és egyikünk lelkivilágának se tenne jót, ha azokat a megjegyzéseket és kifejezéseket visszaidéznénk, amit az ellenzék kapott azért, mert meg mert szólalni. Most hallottuk azt, hogy ezek az észrevételek jogosak voltak, és ezek az észrevételek megfontolandók, és ezek az észrevételek már beépítendők. Pi. 9091-100c (Nógrádi Zoltán)Én csak azt remélem, kedves képviselő úr, hogy a most elmondott költségvetési észrevételeim, ami megint csak kapott, főleg hideget és főleg elmarasztaló hangvételű kritikát, mert meg mertük egyáltalán említeni, majd talán néhány év múlva ismét a megfontolandó kategóriába kerül. Én abban reménykedem, hogy ezen időtávlati csúszás mellett azért mégsem ülünk itt hiába, hogyha a véleményünket elmondjuk és hangoztathatjuk.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Mégiscsak van fejlődés, ennek örülhetünk.
Megadnám a szót akkor a Pénzügyminisztérium képviselőjének.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dolog van, amire úgy érzem, hogy reflektálnom kell, amit Veress képviselő úr felvetett, az egyik a címzett és céltámogatások és az uniós támogatások összehangolása.
Itt az alapvető kérdés az, hogy milyen jellegű kifizetéseket lehet európai uniós forrásból finanszírozni. Pályázatos támogatásoknál a strukturális alapok felhasználásáról szóló szabályok egyértelműen rögzítik azt, hogy már a támogatandó, uniós forrásból támogatandó projektek kiválasztásánál is az uniós szabályokat, az uniós eljárásrendszert kell alkalmazni, ezért a már úgymond hagyományos módon kiválasztott címzett és céltámogatásoknál semmilyen áttérés nem lehetséges. Azoknál a projekteknél, ahol már döntés született, szerződés köttetett vagy döntés alapján épp most írják alá a szerződést, nem lehet a támogatandó projekteket úgymond átforgatni uniós finanszírozásba. Ilyen tekintetben egy éles határvonalat kell majd húznunk, és az eddig címzett és céltámogatásból finanszírozott projekteket be kell terelni abba az eljárási rendszerbe, amit az Új Magyarország fejlesztési terv meg fog határozni, és csak abban az eljárásban lehet majd támogatni. Ez vonatkozik arra, hogy a forrásokat például a regionális operatív programokból fizetik ki, vonatkozik arra, hogy a szerződéseket pályázatok alapján közreműködő szervezetekkel kell majd megkötni, és vonatkozik a teljes eljárásra.
Tehát én úgy látom, hogy egy éles határvonalat húzunk, a már megkezdett, eldöntött projekteknél semmilyen átforgatás nincsen, nem lehetséges, a hagyományos struktúrában, a hagyományos eljárás szerint működik majd a kifizetés, az új projekteknél pedig teljes egészében az operatív programok kifizetési rendszerét kell majd alkalmazni. Amit hangsúlyozni szeretnék, hogy a forrás megvan. Ugyan az operatív programok végleges struktúrája nem ismert, nem ami a számát illeti, hanem a belső részletes tartalmat, az biztos, hogy erre a célra több forrás fog rendelkezésre állni 2007-től. (Nógrádi Zoltán távozik az ülésről.)
Ami a másik kérdést illeti, és való igaz, hogy az ÁSZ is említi a Schengen Alap tekintetében a felhasználásnak a problémáit, a kifizetés ütemezését, való igaz, hogy akár a közbeszerzésnél és minden más eljárási szabálynál gyorsabb, ütemesebb kifizetést kell megvalósítani. Több jogszabály áll előkészítés alatt - épp ezért, mert előkészítés alatt vannak és jelenleg kormányzati belső egyeztetésen vannak ezek a dokumentumok, ezért részleteket nem tudok róluk elmondani. Azt az egy dolgot állíthatom, hogy mindegyiknél alapvető cél az, hogy egyszerűbb, gyorsabb, ütemesebb kifizetés legyen, és értelemszerűen amint ezek a jogszabályok jóvá lesznek hagyva, utána ismertek lesznek.
Bocsánat, hogy csak ilyen közhelyszerű dolgokat tudok mondani, de sajnos az anyagok egyeztetés alatt vannak.
Köszönöm.
ELNÖK: Kérdezem az Állami Számvevőszék képviselőjét, kíván-e szólni. (Jelzésre:) Nem kíván szólni. Nem kötelező.
Veress képviselő úr, tessék parancsolni!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Én azt gondolom, hogy az elhangzott válasz csak azt erősítette meg, hogy egy olyan rendszer kialakítását látjuk, amelyik az eddiginél jóval bonyolultabb, sokkal szerteágazóbb feladatokat kell hogy megvalósítson.
A költségvetés egészével kapcsolatban pedig még egyszer szeretném megerősíteni, hogy minden elhangzott eddigi jelzés arról szólt, hogy jóval megalapozottabb, a konvergenciaprogrammal összhangban lévő költségvetési számokkal állunk szemben, és azt gondolom, hogy azt erősíti meg, hogy a szükséges átalakításhoz a lépések vagy már megtörténtek, vagy előkészítés alatt vannak. És a költségvetés minősítésénél pedig, azt gondolom, hogy a "realitás" az egyik legfontosabb dicsérő jelző, amit jelen pillanatban mind az ÁSZ képviselői, mind az Európai Unió képviselői megjegyeztek. Természetesen biztos vagyok abban, hogy a gyakorlati végrehajtás során még rengeteg módosításra lesz szükség, de ha jól értem, ez most alapvetően az intézményrendszer átalakítását jelenti, ami garantálni tudja, hogy a költségvetésben leírt pályát a mindennapokban lehet tartani, és az itt elhangzottaknak megfelelően egyszerűsíteni és gyorsítani lehet a kifizetéseknek a rendszerét.
Ugyanakkor még szeretném emlékeztetni a jelenlévőket arra, hogy az 1992-es PHARE-programnak a vizsgálata 2005-ben kezdődött meg, és jelen pillanatban éppen az Európai Unióval bírósági processzusban állunk. Tehát mielőtt elfelejtkeznénk arról, hogy itt vannak bizonyos hosszú távú kötelezettségek a biztonságos felhasználás feltételeinek megteremtése kapcsán, talán ez a példa is mutatja, hogy ebben is kell még lépnünk. És ahogy a főosztályvezető-helyettes úr elmondta, valóban a garantált összhangot és a legjobb egyensúlyt ebben a kérdésben is meg kell tudnunk teremteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kormány képviselőjét kérdezem. (Jelzi, hogy nem kíván szólni.) Az ÁSZ képviselőjét kérdezem. (Szintén jelzi, hogy nem kíván szólni.)
Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony, tessék parancsolni.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Fontos leszögezni néhány alapvető dolgot, mielőtt a konkrét kérdéseimet feltenném a Pénzügyminisztérium képviselőjéhez.
Először is tudomásul vettük azt, ugyanakkor nem értünk egyet továbbra sem azzal, hogy a makroszintű egyensúly helyreállítását a kormány úgy tudja megvalósítani, hogy egész egyszerűen rátelepszik a gazdasági élet szereplőire, és lefojtja a gazdaságot. Pontosan ehhez kapcsolódik az első kérdésem. Engedje meg, hogy azt kérjem öntől, minekutána jegyzetelni szeretném a válaszait, a konkrét számokat, hogy próbáljunk meg a számok nyelvén beszélni!
Egész egyszerűen az első kérdésem: Mennyi a konvergenciaprogram hatása a bevételi és kiadási oldalon számszerűen a 2007. évi költségvetés vonatkozásában és mennyi az azt követő években, 2008., 2009. vagy ami belátható hatás? A 2007. évi költségvetés tervszámainál figyelembe vették-e azokat a veszélyeket, amelyeket mondjuk az egyes jogszabályi módosítások hordoznak magukban, például jelesül a házipénztárnak a hatását, de gondolok itt másra is? Tehát van-e egy prioritási sorrend, egy veszélysorrend a tekintetben, hogy a bevételek mennyiben jönnek és mennyiben kell azt a 200 milliárdos tartalékot felhasználni?
(Dr. Eörsi Mátyás elhagyja az üléstermet. Az ülés vezetését Kocsi László,
a bizottság alelnöke veszi át.)
A másik megállapításom az, hogy a gazdasági növekedés, ha jól látom a számokat, egész egyszerűen most először nem haladja meg az EU növekedési mutatóját. Csak emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy volt már olyan év, amikor 50 százalékkal is meghaladta az átlagos mutatót. Azt is látjuk, hogy a hiány értéke messze a legmagasabb az EU-tagországok közül, és érzékeltük azt is az ÁSZ-nak a véleményéből, hogy bizony ennek a 6,8 százalékos hiánycél tartásának is vannak veszélyei. Ugyanaz a kérdésem: Látjuk-e ezeket a veszélyforrásokat? Ezen veszélyek bekövetkezésének a valószínűsége hogyan hat számszerűen a bevételi és kiadási oldalon? Gondolok itt arra, hogy a hitelek átvállalásának a következményeként mennyivel nőhet a hiány és a többi, de ön ezt nyilván sokkal jobban tudja.
Látom, látjuk, hogy a költségvetés összeállítása bonyolult feladat, azt is tudjuk, hogy a jogszabályi követelményeknek célszerű megfelelni. Ezért nem értem, nem értjük azt, hogy hogyan lehet az, hogy a körirattól és a vonatkozó jogszabályoktól eltérnek a költségvetés összeállításánál, pedig folyamatosan mindannyiunknak, a kormányoldalnak, az ellenzéknek, a szakmának a legfontosabb az, hogy az átláthatóság biztosított legyen. Ki utasította önöket arra, milyen szakmai megfontolások vezettek odáig, hogy a törvénytervezet eltér a jogszabályoktól és egyáltalán a körirattól? Legyen kedves, mutassa meg nekem azt, hogy a háttérdokumentumokban, amelyek a számszerű szakmai alátámasztásokat meghozták, milyen kapcsolatok vannak, és melyek azok a dokumentumok, ahol ki vannak munkálva a háttérszámítások!
100c
Pi. 101 (Pelczné Gáll Ildikó)
Ön említette azt, hogy az EU-források időben ütemezetten érkeznek, és a számlán ott áll az EU-pénz. Meg szeretném kérdezni, hogy mennyi az ebből származó árfolyamnyereség. Értelmezhető-e ez a kategória? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?
A következő kérdésem szintén számokra vonatkozik. Jó lett volna látni a költségvetésben - és nem teszem fel önnek ezeket a számokat, de nyilván ön azt mondja, hogy a háttérszámítások rendelkezésre állnak, ezért nem fog problémát okozni, hogy megtudjuk ezeket a számokat. 2004-2006 vonatkozásában, legyen kedves, mondja meg, mennyi az a szám, amivel EU-forrás tekintetében - természetesen jogcímenként - számolni lehet. Mennyi az a forrás, ami amiatt jelenik meg, mert időarányosan nem volt jó a teljesítés? Mennyi az, ami az IH-k csúszása miatt jelenik meg ebben az évben?
Látom, nagyon jó, hogy a lekötés száz százalékos, dicséretes is, ugyanakkor pontosan a törvényi szabályozások és az ellentmondások miatt, amit Veress képviselő úr is mondott - közbeszerzések és egyéb dolgok -, bizony lehetővé tesznek csúszásokat. De hogy ne forduljon elő, nyilván látni kell, hogy mennyi ennek a hatása, ha valaki hibát követett el, netalán egy törvényalkotó, akkor tudjuk, hogy emiatt a költségvetésben mi jelenik meg. Gondolom, vannak ilyen számítások.
A következő kérdésem a 2007-2013 közötti időszakhoz kapcsolódik - szintén számokat szeretnék kérni. A kormány kommunikációja majd' egy éve arról szól, hogy januártól fejlesztési források elérhetővé válnak és jön a Kánaán. Nagyon jó, reméljük, hogy jön januártól a Kánaán. Önök a költségvetésben időarányosan januártól állították be az elérendő forrásokat, vagy netalán figyelembe vették azt a tényt, hogy az intézményi rendszer, az eljárások és a szabályozók jelenleg nem teszik lehetővé azt, hogy elviekben is - függetlenül attól, hogy az EU mennyire kész a jogszabályi háttérrel - elérjük az európai uniós forrásokat?
Nem kell elfelejteni azt sem, hogy az EU-tól teljesen függetlenül, képviselő úr, nekünk lehetőségünk lett volna arra, hogy az operatív programok mélyebb tartalmát, ahogy ön mondta - egyébként nincs benne az OP-okban, amire ön utalt, csak számszerűen szeretném megjegyezni -, kialakítsuk, de a kommunikációt csak olyan mértékig szabad és ajánlatos használni, amennyiben a felelősségünk és jelen esetben az intézményi rendszer ezt lehetővé tette volna.
Látom, hogy 2007-től akkor időarányosan, majd ahogyan ön említi, ezeket a forrásokat beállították, és merem remélni is, hogy ez így van, de szeretném tudni, hogy 2008-tól ezek számszerűen hogy jelennek majd meg. Nyilván komplexen lenne célszerű látni a dolgokat.
Van még egy utolsó kérdésem a kistérségi megbízotti hálózattal kapcsolatosan, és két dolgot szeretnék összekapcsolni. Az Új Magyarország, általunk NFT II.-nek nevezett fejlesztési terv koordinációja és kommunikációja, ha jól emlékszem, valami 38 milliárd forintos összeggel került a költségvetésben beállításra. Nem láttam a mögöttes számokat, de nyilván itt is elkészültek a háttértanulmányok. 500 milliót sajnáltak a kistérségi megbízotti hálózat fenntartására, majd az NFT házhoz jön program keretében kerül-e felhasználásra ez a forrás, vagy hogyan célozzák ezt felhasználni?
Utolsó megjegyzésem, és elnézést, hogy ezt nem az átláthatóságnál mondtam, éppen a mezőgazdasági kiadások átláthatóságát is említhettem volna, de nyilván majd együtt fogja ezt a kérdést kezelni, ott is ugyanaz a probléma ugyanis, tehát nem jelenik meg együtt, és nem látjuk, hogy miért nem teljesítették ezt a kitételt. Itt a top up-fejezetre gondolok, ha segíthetek a válaszadásban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Főosztályvezető-helyettes úr, öné a szó.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbáltam pontokba szedve felírni a képviselő asszony kérdéseit. Ha valamit véletlenül kihagytam volna, akkor, kérem, figyelmeztessen.
Az első kérdés az NFT hatása 2007-2008-2009-2010-ben, ennek a számszerűsítése.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): A konvergenciaprogram. Tehát a konvergenciaprogram, ez volt az első kérdésem, ennek a hatása 2007-re és a következő évekre.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): A konvergenciaprogramot, illetőleg a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot úgy tudom értelmezni, hogy a benyújtott törvényjavaslat kitekintő részei - 2008-2009-2010 -, azok a főbb makroszámokat, illetőleg a főbb államháztartási számokat tartalmazzák. Ez a benyújtott fejezeti kötetek elején található.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Elnézést kérek, elnök úr, egyetlen kérdés, mert szerintem, elég előrehaladott az idő. Én azt kérem öntől... - akkor összefoglalnám még egyszer. Az egyik a konvergenciaprogram hatása a 2007. évi költségvetés bevételi-kiadási oldalára; készült-e prioritásvizsgálat az elmaradt bevételek, kiadások vonatkozásában, ennek számszerű hatása; kitekintés 2008-2009-re. A következő kérdésem: 2004-2006 vonatkozásában a hatás, ugyanakkor az okok bontása, ami miatt ez idekerült ebben az időszakban, és 2007-2013 közötti források hatása 2007-ben és a következő években. Az utolsó kérdésem általánosságban az átláthatóság volt minden forrás vonatkozásában, és hogy miért nem teljesítették a törvényi és köriratban foglalt előírásokat. Ennyi.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. A konvergenciaprogram hatása alatt azt értjük, hogy a bevezetendő intézkedések számszerű hatása egy úgymond "no policy change", tehát "minden változatlan" szcenárióhoz képest. Az összes hatást jelenleg számszerűen nem tudom önnek elmondani. A törvényjavaslat általános indoklása több területen tartalmaz erre vonatkozó leírást. Egyetlen egy dolgot tudok még ígérni önnek, hogy visszamenve átnézem a jelenleg nem nálam lévő dokumentumokat, és ez alapján megpróbálok önnek erre a kérdésre választ adni. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Ez megnyugtató a többire is különben, ha ebben megegyezhetünk, jó?) Igen.
ELNÖK: Én szeretném, ha megegyeznének, de a megegyezésnek az a része, ami technikai, talán máskor történjen meg. Viszont azok a kérdések, amelyek megjegyezhetők voltak, azokra viszont kérem a főosztályvezető-helyettes urat, hogy most válaszoljon.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Egy másik dolog, hogy a bevételi-kiadási kockázatokban állítottunk-e fel prioritási sorrendet. Ezt a feladatot nem a kormányzat vagy a Pénzügyminisztérium látta el, hiszen a legjobb tudásunk szerint terveztük meg az összes bevételt és a kiadást, hanem ezt a feladatot az Állami Számvevőszék végezte el, magas, alacsony, közepes kockázatúnak minősítve mind a bevételeket, mind a kiadásokat.
(Dr. Eörsi Mátyás visszatér az ülésterembe, és átveszi az ülés vezetését.)
Amivel a kormányzatnak foglalkozni kellett, és foglalkozott is a korábbi évek tapasztalata alapján, ha bármely bevétel vagy kiadás nem úgy alakul, mint az előzetesen tervezett, akkor milyen lépést tud tenni a kormány. Az Áht.-ban jelenleg is megvannak azok a szabályok, amelyek előirányzatok zárolásáról, elvonásáról szólnak, ehhez képest pluszként kerültek bevezetésre a 2007. évi költségvetésben az említett tartalék-előirányzatok. Tehát a kockázatvizsgálatot az ÁSZ végezte el; akár a bevételi oldalon, akár a kiadási oldalon problémák merülnek fel, akkor az említett tartalékokból kerülhet elvonásra a pénz, vagy egyszerűen a tartalékok nem kerülnek felhasználásra.
Ezek a tartalékok - itt már elhangzott egy szám - a 42,2 milliárd forintos általános tartalék, egy 50 milliárdos központi egyensúlyi tartalék és 79,6 milliárd forint fejezeti egyensúlyi tartalék. Ezen pénzek felhasználása tehát a makrofolyamatok, bevételek, kiadások alakulása függvényében történik meg, negyedévente kell jelentést készíteni a tárcáknak arról, hogy az egyes kiadások hogyan alakulnak. Mindez a tartalék szolgálja azt, hogy akár közepes kockázatúnak minősített az ÁSZ egy kiadást, akár alacsonynak... (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Megértettem!) ...ha a kockázat megvan, ezt a tartalékot nem használja fel a kormány.
A körirattól való eltérés kérdései. Két dolog volt, amit képviselő asszony is említett, illetőleg az ÁSZ is leírt, amiben a benyújtott törvényjavaslat nem tükrözi a köriratot. Az egyik kérdés az, hogy melyik tárcánál jelennek meg az NFT-források, a másik a top up-kérdés. Egy dolgot szeretnék hangsúlyozni: a körirat nem jogszabály, az egy tervezési útmutató a tárcák részére, amelytől a kormány eltérhet. Két alkalommal valóban eltért. Az egyik kérdés az előirányzatok megjelenítése, és az ÁSZ itt jogi problémákat is felvetett, az Áht. 20. §-ával való összhangot vagy nem összhangot. Pi. 110111-120c (Banai Péter)Ezt a problémát, hogy nevezetesen szaktárcánál jelennek meg az előirányzatok, de afelett nem a szaktárcák rendelkeznek, hanem a Miniszterelnök Hivatalt vezető miniszter, ezt az 52. § (6) bekezdése oldja fel, amely a költségvetési törvényben jogilag is megadja a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének jogait ezek felett a fejezeti kezelésű előirányzatok felett, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek. És ahogy említettem, itt a kormányzati cél az volt, hogy adott tárcánál jelenjenek meg a tárca céljait, ágazati területi céljait szolgáló hazai és EU-források.
A másik kérdés a top up-előirányzatnak a nem önálló soron történő tervezése. Való igaz, ez is olyan kérdés, ami nem most merül fel, már tavaly és tavalyelőtt a bizottság is tárgyalt róla, és az Állami Számvevőszék is említette. Ennek a tervezésnek, hogy nem önálló soron szerepel, hanem más hazai kiadásokkal együtt, az oka az, hogy a top upnak az összegét becsülni lehet, pontos összeget nem lehet meghatározni, és azáltal, hogy más hazai kiadásokkal együtt szerepel ez az összeg, hogyha kevesebb kifizetés történne a top upból, mint ami a tervezett, a maradékot az azonos soron szereplő más hazai célokra el lehet költeni.
Árfolyamnyereség, árfolyamveszteség elszámolása. Az árfolyamnyereségek, illetve árfolyamveszteségek elszámolására a kifizetések teljesítésekor a költségvetési előirányzatok zárszámadásának készítésekor kerül sor. Magyarán: a kincstári számlákra beérkezett, de ki nem fizetett forrásoknál nincsen semmilyen árfolyamváltozás, nem kerül semmilyen változás elszámolásra. A nyereség vagy a veszteség azon a költségvetési előirányzaton kerül elszámolásra a számviteli szabályok szerint, amelyek a kifizetéseket tartalmazzák. Nevezetesen: az összes európai uniós forrást tartalmazó előirányzaton jelennek meg a nyereségek és a veszteségek. Egyébként az árfolyamnyereség vagy -veszteség felhasználásáról pedig nem generálisan, hanem esetszerűen az egyes uniós támogatásoknál közösségi rendelkezés is van, például a Schengen Alapnál az árfolyamnyereséget csak a Schengen alapcéljaira lehet felhasználni. Mondom, van, ahol van ilyen jellegű uniós szabály, olyan uniós szabály is van, ami megengedi az árfolyamnyereséget elszámolni társfinanszírozásként, ahol pedig nincsen ilyen uniós szabály, ott az általános hazai szabályok szólnak arról, hogy nyereségként vagy veszteségként kell elszámolni a vonatkozó előirányzaton, jellemzően a hazai kiadáson, tehát úgymond a támogatási lábon. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Megértettem!)
A 2004-2006-os programok áthúzódó kifizetései, illetőleg új kifizetései. A benyújtott törvényjavaslat általános indoklásának a 453. oldalától egy fejezet foglalkozik az európai uniós költségvetési kapcsolatokkal, összefoglaló táblázatban bemutatva a költségvetési kapcsolatokat, illetve részletező táblában, előirányzati bontásban az összes programnak a várható kiadását. Ebben tehát benne van, hogy mennyi az áthúzódó kifizetés, mennyi az új kifizetés.
Azt hiszem, hogy az NFT-t tetszett konkrétan említeni: az első NFT 2007-ben megvalósuló kifizetéseinek az összege kiadási szinten 155 milliárd forint, az Új Magyarország fejlesztési terv összes kiadása 123 milliárd forint. De ugyanígy, ahogy a két NFT-nek a kiadási összege megtalálható az általános indoklás mellékletei között, ugyanígy az összes programnak, tehát a nemzeti vidékfejlesztési tervnek, az Új Magyarország vidékfejlesztési tervnek, a Schengen Alapnak és így tovább, az összes programnak a várható kifizetései külön mellékletben bemutatásra kerülnek.
A 2007-2013 közötti számok tekintetében úgymond nem időarányosan kerültek beállításra a 2007-es, 2008-as, 2009-es, 2010-es évekre, tehát nem szétosztottuk hétfelé a számokat, hanem megpróbáltunk, amennyire lehetett, egy fundamentális megközelítést figyelembe venni, ténylegesen a pályáztatás időigényét, a pályázatok megjelenésének a várható dátumát figyelembe véve határoztuk meg, hogy hol és milyen kifizetés lehetséges.
Visszatérve az előzetes értékelésre: az ex ante értékelés a társadalmi egyeztetésre bocsátott operatív programoknál elképzelhető, hogy nem volt benne az anyagban, bevallom őszintén, hogy nem néztem meg, hogy ez benne volt-e, de természetesen elfogadom. Az biztos, hogy a közösségi szabályok értelmében ennek a fejezetnek szerepelnie kell majd az operatív programokban, és biztos, hogy a beadandó anyagban szerepelni fog.
A kistérségi hálózat tekintetében azt tudom mondani, hogy a sajtóban megjelent egy vita arról, hogy milyen hálózatok működjenek. Van egy "NFT házhoz jön" nevű hálózat, amely a regionális fejlesztési ügynökségek keretében működik (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Szerintem még nincsen, de mindegy.), van egy kistérségi hálózat, amely jelenleg az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumban működik. A végleges intézményrendszerről, az EU-támogatásokat lebonyolító intézményrendszerről kormánydöntés fog születni, ez a döntés még nem volt meg. Az biztos, hogy ennek az intézményrendszernek a kiadásait a végrehajtás operatív program tartalmazza, amelynek az összege - most fejből mondom - olyan 37 milliárd forint, ami szintén a törvényjavaslat 1. számú mellékletében, a XIX., EU-integráció fejezetnél, illetőleg az általános indoklásnál is bemutatásra kerül.
Ha valamire nem válaszoltam, akkor elnézést, illetőleg, ahogy említettem, a konvergenciaprogram egyes intézkedéseinek a semmilyen változáshoz képesti módosításait később próbálom meg eljuttatni önökhöz.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nyilvánvaló, hogy önnek kell szeretni a számoknak és a számok nyelvén is kell beszélni, ezért furcsa, hogy bizonyos kézenfekvő, számunkra kézenfekvő kérdésekre, hiszen erről szól az Országgyűlés munkája jó ideje, illetve a kormány kommunikációja, kapásból nem kaphatunk választ, majd a későbbiekben kell rá visszatérni. Az egész költségvetés a kormány által reformoknak nevezett megszorításokról szól, és ennek a hatását pedig egész egyszerűen nem láthatjuk, elfelejtik bemutatni. Ez egy kicsit meglepő, meglepő akkor, amikor az ÁSZ-ra utalnak, hogy ő végzett kockázatelemzést. Szerintem minden egyes változás esetén a legelső dolog, hogy valami nullbázishoz képest egy kockázatelemzést készíteni, amit az önök elég nagy szakapparátusa el kell hogy végezzen, és meggyőződésem, hogy el is végezte, megjegyzem.
Köszönöm szépen, ha az összefoglaló tábla ily módon rendelkezésre fog állni.
Azonban nem volt meggyőző ez a top up-megközelítés. Az, hogy valami nem pontos, az nem mentség arra, hogy én elmismásolom és bekenem egy olyan sorba, ami elbírja a hibáját. Tehát ez nem az átláthatóságot növeli, hanem az átláthatatlanságot és a káoszt fokozza.
Ami pedig az árfolyamnyereséggel kapcsolatos kérdésemet illeti, egyértelmű, hogy a vonatkozó számviteli törvények szerint a felhasználás esetén keletkezik árfolyamnyereség. Veszteségről nemigen tudok az elmúlt időszak árfolyamfolyamatát figyelve beszámolni, de nyilván itt keletkezett árfolyamnyereség. Jó lenne tudni ennek a mértékét, hiszen elég nagy volt a kifizetéseknek a mértéke az önök számítása szerint.
Az utolsó kérdésem: Mit jelent ez a fundamentális megközelítés? Csak hogy mi is értsük, mert teljesen tudatlanok vagyunk a kérdésben. Ugyanis nem tudjuk, hogy mikor jelennek meg az első pályázatok, nem tudom, hogy ön vagy önök mivel számoltak. És legyen kedves, mondja már meg nekünk, hogy - azt is tudjuk, mert tudjuk, hogy az NFT I-ben mennyi volt a lebonyolítás ideje - önök mennyivel számoltak!
ELNÖK: Tessék parancsolni!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ami az első dolgot illeti, azért még hozzá kell tennem vagy kellett volna tennem a válaszomhoz, hogy a benyújtott törvényjavaslat mellett sok kötetnyi fejezeti indoklás szól az egyes fejezetek költségvetéséről. 120cPi. 121 (Banai Péter)Kétségtelen, hogy azokban nagyon sok szám rendelkezésre áll a változásokról, és azt bevallom, hogy per pillanat az összes változás számát nem tudom elmondani, de ahogy ígértem, ennek utána fogok nézni. Viszont, ami rendelkezésre áll az európai uniós kapcsolatok tekintetében, az összes számot program szerint természetesen el tudom mondani 2008-tól 2013-ig, hogy mekkora az a keretösszeg, ami Magyarország rendelkezésére áll, mekkora a várható átutalás, a teljesített átutalás, illetve milyen felhasználással számolunk. Az, hogy makropályában ezeknek milyen hatása van, összegszerűen valóban nem tudom megmondani az egyes programoknál, hiszen az operatív programoknál a részletes számok most készülnek. Az első kérdés tekintetében ezt a kiegészítést szerettem volna mondani.
Arra vonatkozóan, hogy a top up külön soron vagy nem külön soron szerepel, azt tudom mondani, hogy részben én is osztom az ön nézeteit. A top up összege természetesen ismert, 78 milliárd forint. Tehát nem arról van szó, hogy nem tudja a kormányzat megbecsülni a várható összeget, csak arról van szó, hogy nem biztos, hogy ez 78 milliárd lesz, hanem 77,2 vagy 76,8 milliárd forint. Való igaz, hogy készült olyan számítás, olyan elképzelés, hogy egy törvényjavaslatban a top up külön soron szerepelne, említettem az indokot, ami miatt a végső kormányzati döntés mégsem ez volt. Jövőre azt tudom ígérni, hogy megvizsgáljuk, hogy indokolt-e és jobb lenne-e, ha külön soron szerepelne a top up.
Köszönöm szépen.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): És akkor még a fundamentális megközelítésről legyen szíves!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Bocsánat! A fundamentális megközelítés és az árfolyamproblémák. Fundamentális alatt azt értettem, hogy a 2007-től megnyíló forrásoknál két megközelítés lehetséges. Egy csomó dolognál valóban nem tudjuk még, hogy milyen lesz az operatív programok részletes tartalma. Ezért csinálhattuk volna azt, hogy mondjuk a 2007-2013 közötti keretösszegeknek mondjuk az egyhetedét berakjuk a 2007. évi költségvetésbe, 2008-ban ismét egyhetedet, 2009-ben ismét egyhetedet és így tovább. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Ezt hívjuk időarányosnak.) Nem ez a megközelítést történt. Az Új Magyarország fejlesztési tervnél egyetlen egy programnál történt egy ehhez hasonló megközelítés, az a végrehajtás operatív program, ahol az intézményrendszer kiadásai viszonylag ütemesen jelentkeznek. A többi projektnél a fundamentális tervezés azt jelenti, hogy 2007 első felében feltételeztünk pályázati felhívás-megjelentést. Pontos dátumot nem tudok elmondani erről, hogy az összes pályázati felhívás mikor fog megjelenni, azzal számoltunk, hogy a jelenlegi elbírálási határidők, amelyek tételesen megvannak a pályázat benyújtását követően a szerződéskötésig, majd a döntéshozatalig, majd a kifizetésig, ezek rövidülnek. Kétségtelen, sokszor elhangzott, hogy ezek rendkívül hosszú, egyes tételeknél akár száz napot is meghaladó határidők. Azzal számoltunk, hogy ez csökkentésre kerül.
Megjegyzem, hogy a kormányzati egyeztetés alatt álló joganyag-tervezetekben konkrét határidők fognak szerepelni, hogy egyes elbírálási fázis mennyi ideig tart. A számokról is vita van egyébként. Azt tudom elmondani, hogy a jelenleg egyeztetés alatt álló tervezetben felmerült különböző számok rövidebb határidőt és gyorsabb felhasználást feltételeznek. Nem tudom megmondani önnek, hogy mik lesznek a végleges határidők, mert jelenleg egyeztetés alatt van, de ami biztos, hogy rövidebb lesz a kifizetés határideje. Ezért számoltunk úgy, hogy a 2007 elején megjelenő pályázati felhívások alapján egy csomó beruházás már elért abba a fázisba, hogy 2007 második felében lesz kifizetés. Ez alapján prognosztizáltunk, becsültünk - mert kétségtelen, csak becsülni lehet ezeket a kiadásokat - egyfajta várható kifizetést 2007-2008-2009-2010-re.
Kétségtelen tény, hogy ez a fundamentális jellegű megközelítés 2007-nél érvényesülhetett csak. 2008., 2009., 2010. éveknél azzal számoltunk, hogy az uniós források száz százalékát felhasználjuk. Az áthúzódó programoknál belekalkuláltuk azt, hogy hol jelentkeztek olyan többletköltségek, amit központi költségvetési forrásból kell finanszírozni. Belekalkuláltuk azt, hogy az I. NFT programjainál túlvállalást engedélyeztünk, pont azért, hogy a szabálytalanságok, lemorzsolódások miatt se veszítsünk el egy forint uniós forrást se. Bekalkuláltuk azt, hogy egyes programoknál a zárókifizetéseket, az utolsó 5 százalékok kifizetését központi költségvetési forrásból kell megelőlegezni. Mindezeket a tételeket egyébként, hogy a Pénzügyminisztérium mivel számolt, az Állami Számvevőszék a jelentésében is pontról pontra bemutatja. Ilyen szempontból kétségtelen tény, hogy a 2008-as, 2009-es, 2010-es számok számítása egy matematikai módszerrel történt, hiszen nincsenek még az új programoknál megkötött szerződések.
Az árfolyam-elszámolás. Az elmúlt időszakban árfolyamveszteség és -nyereség is volt. Rendkívül bonyolult és projektenként eltérő, hogy hol milyen programon milyen jellegű árfolyamnyereség vagy -veszteség történik. Tételes kimutatásunk van az összes programról. Nem akarom húzni az időt, két példát mondanék. Az egyik: egészen másfajta árfolyamnyereség van egy kohéziós alap projektnél és egészen másfajta egy strukturális alap projektnél. A kohéziós alap projektnél a kifizetések euróban történnek, euróban érkezik be a forint, a Kincstár eurószámlákon vezeti ezeket a tételeket, a kedvezményezett részére euróban kerül kifizetésre. Itt az árfolyamkockázat azon múlik, hogy az uniós forráshoz biztosítandó központi költségvetési forrás, amíg nem vagyunk euróövezeti tagok, csak forintban jelentkezhet a központi költségvetésben, és attól függően, hogy milyen a forint-euró árfolyam, tényleges kifizetésnél a központi költségvetési részen, társfinanszírozási részen futunk egy árfolyamveszteséget vagy -nyereséget.
Ezzel szemben a strukturális alapoknál forint alapú kifizetések vannak. Amikor beérkezik az országba az Európai Bizottság átutalása, a Magyar Nemzeti Bank aktuális napi középárfolyamon kerül átváltásra a beérkező euró összeg. Kincstári számlákon van ez az összeg. Kifizetés kedvezményezetteknek jelentős részben forintban történik, azonban a Bizottság részére közösségi jogszabályban meghatározott árfolyamon kerül átváltásra a kifizetés szerinti összeg, majd a Bizottság ezt kéthónapos késéssel téríti meg. A megtérített összeg a megtérítés pillanatában Nemzeti Bank középárfolyamon kerül átváltásra. Ezt azért mondtam, mert éven belül - pont a kéthónapos csúszások miatt is - árfolyamnyereség és -veszteség is keletkezhet, csomó esetben ezek kiütik egymást, de ahogy említettem, ezek minden esetben számviteli szabályok szerint az előirányzatokon és jellemzően a hazai összegen elszámolásra kerülnek.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm.
Nem kérdezem meg, hogy kíván-e szólni, majd jelezze. Ezek szerint most akkor...
MORVAY ANDRÁS (Állami Számvevőszék): Most kivételesen szeretnék egy pár szót kiegészítésül hozzátenni.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
MORVAY ANDRÁS (Állami Számvevőszék): Valóban azok a kérdéseket, amit a képviselő asszony megfogalmazott, ezek az ÁSZ-jelentésben is felvetésre kerültek, így a konvergenciaprogram és a 2007-es előirányzatok közötti számszaki levezetés. Mi is úgy ítéltük meg, hogy jót tett volna a törvényjavaslatnak, ha ez is szerepelt volna benne, de ha ez a számítás rendelkezésre áll vagy kidolgozható, akkor gondolom, ez hiány pótolható a későbbiekben.
A továbbiakban felmerült az egyes előirányzatokkal kapcsolatokban a kockázatok meghatározása, amit az ÁSZ-jelentés tartalmaz. Mi úgy ítéltük meg, hogy a mi dolgunk ezt megtenni, és nem a kormányzat felelőssége minősíteni a saját munkáját, úgyhogy e tekintetben mi teljesen vállaljuk...
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Én egy tervezési kockázatról beszéltem, nem egy ellenőrzésiről, de jó.
ELNÖK: Ha megengedi, képviselő asszony, továbbra is a parlamenti...
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Abszolút! Nem amerikai módszer, megértettük.
ELNÖK: Lehet azt is, erre térjünk majd rá, csak hallgassuk meg az Állami Számvevőszék képviselőjét.
MORVAY ANDRÁS (Állami Számvevőszék): Felmerült még a körirattól való eltérés kérdése. Ez valóban nekünk is gondot okozott, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a körirat valóban csak egy technikai segédeszköz a költségvetés elkészítéséhez és nem egy jogszabály. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Minek is az!) Valóban jogtechnikailag nem tartottuk a legtökéletesebbnek ezt a megoldást, hogy egy költségvetési törvény tartalmaz egy olyan előírást, amely az Áht. vonatkozó előírásaitól eltérő. Pi. 130131-140c (Morvay András)De végül is jogtechnikailag ez nem kifogásolható, ezt csak megemlítettük mint egy olyan kérdést, ami számunkra gondot okozott.
A másik ilyen kérdés volt a top up kezelése. A top uppal kapcsolatban én bizonyos szempontból optimista vagyok, mert ez nem először merül fel az ÁSZ-jelentésekben, és a kormányzat részéről is nagy hajlandóságot érzünk arra, hogy ennek elfogadására vagy figyelembevételére előbb-utóbb sor kerül. Valóban nagymértékben növelné az átláthatóságot, túl azon, hogy számunkra is az ellenőrzés módszerei szempontjából egyszerűbb lenne, ha ez egy külön költségvetési soron szerepelne. De természetesen nem ez az elsőrendű szempont, hanem az átláthatóság. Az összeg valóban ismert, az ellenőrzésének semmi akadálya nem lesz. Tehát ezt meg fogjuk tudni a jövőben is csinálni, mint ahogy eddig is megtettük, itt pusztán egy prezentációs kérdésről van szó, ami nagyon lényeges egyébként.
Még egy konkrét témával kapcsolatban, a végrehajtás-támogatási operatív programmal kapcsolatban merültek fel itt aggályok. Ez szintén szerepel az ÁSZ-jelentésben. Itt valóban nem találtunk semmi olyan részletes számításokat, amelyek ezt a konkrét előirányzatot megalapozottá tehették volna. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez egy hétéves tervezési periódusnak az első éve, ahol valóban ezek az adott fundamentálisnak nevezett tervezési módszerek voltak csak elérhetők, tehát kénytelenek voltunk ezzel dolgozni, ugyanakkor megjegyeztük, hogy ezeknek az előirányzatoknak a megalapozottsága ilyen információk alapján nem ítélhető meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miután az Állami Számvevőszék képviselője az első forduló után nem szólalt meg, és itt láttam a zavart, láttam, hogy a képviselő asszony valamit nehezen tud elfogadni. Ha egy percben össze tudja foglalni, szívesen megadom a szót.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen a lehetőséget. Nem beleszólni akartam, csak egyszerűsíteni, úgy gondoltam, hogy a parlamentáris demokráciába ez is belefér, ha egyszerűbbé teszem azáltal, hogy elmondom, hogy én tervezési kockázatról beszéltem, a tervezési feladat e tekintetben a Pénzügyminisztériumot illeti.
De én nem kívánok tervezési módszertani összefoglalást tartani, csak egyetlenegy apró momentum: azt tudom mérni és ott tudok összehasonlítani és ellenőrizni, amilyen mélyen a terv előirányzatot vagy a tervsorokat kibontom. Akkor lesz koherens az egész, ha a terv bontása megegyezik a tényszámokkal. Ha tudom, tegyem meg, ha nem tudom, akkor ne tegyem meg. A tervezési módszertani összefoglalót vagy köriratot, vagy tervezési dokumentumot meg akkor kell elkészíteni, ha - törvény ide, törvény oda - be kívánom tartani. Ha nem, akkor teljesen feleslegesen nehezíti a dolgunkat, az önét, a miénket, mert akkor úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan anyag, egy olyan dokumentum, amihez igazodni is szeretnének. Elnézést kérek, ha ezt feltételeztük!
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Látja, van mód erre, és azt is köszönöm, hogy 1 perc 14 másodperc alatt sikerült is elmondani.
Kívánnak-e reflektálni? (A Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék képviselői jelzik, hogy nem kívánnak szólni.) Egyik oldalon sem.
Akkor Ivanics képviselő úr a következő felszólaló.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Főosztályvezető-helyettes Úr! Tisztelt Bizottság! Az elmúlt két órában elég sokat beszéltünk a költségvetésről, minden tiszteletem a kormánypárti képviselőké, akik megpróbálják védeni a szétszakadt mundér becsületét. Úgy hiszem, hogy meglehetősen jól teszik, csak sajnos nehéz védeni azt, ami jelenleg van.
Nyilvánvalóan Veress képviselőtársam nem véletlenül használta a "donor" kifejezést, amivel nem értek egyet. A múltkor, amikor Orbán Viktor volt a bizottság vendége, akkor nekem úgy tűnt, hogy mindenki megértette vagy mindenki elfogadja azt, hogy az Európai Uniótól mi nem úgy kapjuk a támogatást, hogy nem adunk érte cserébe semmit, hanem ez igenis egy megállapodásnak a része, amikor Magyarország igen sokat tett az elmúlt tizenöt, ötven és a többi évben a közös Európáért. Ezért én az ilyen "EU mint donor" kifejezéseket nem tartom szerencsésnek. Itt arról beszéljünk, ami van! És mi van? Veress képviselő úr is említette, többen is elmondták, úgy néz ki, hogy tényleg be fog következni: Magyarország az európai uniós támogatásokat elég jó arányban lekötötte, és reménykedjünk abban, hogy ezt a lehívást meg is tudja tenni. Ez szép. Van egy adatunk, amire majd büszkék lehetünk, és azt mondhatjuk, hogy Európában a legjobbak vagyunk. Igen ám, de közben tönkrement az ország, és ennek az árát fizetjük most meg, annak a két év hazudozásnak, amit beismert a miniszterelnök úr is!
A hazugság ára ez a költségvetés, hiszen mindenkin ütünk-vágunk egy picit, pont azért, hogy azokat a hiányosságokat, amelyek bekövetkeztek az elmúlt időszakban a hozzá nem értés következtében, azokat pótoljuk, és erre példa nekem az is, amit a köriratról beszélünk. Persze, hát a körirat mikor született? Májusban? Júniusban? Mikor? (Banai Péter: Szeptemberben.) Szeptemberben. Szeptember óra már nem tartjuk be. Két hónap! Megint nem azt csináljuk, amiről beszélünk előtte! Hányszor? Nyilván nem a főosztályvezető-helyettes úrnak kell megválaszolnia ezt a kérdést, főképpen költői kérdésnek szánom, mert a gyakorlati válaszok sajnos mindig ugyanazok, de mindig ez történik. Nem lehet így dolgozni! Nem lehet így tervezni! És tényleg minden tiszteletem azoknak a minisztériumi dolgozóknak, akik ebben a helyzetben megpróbálnak tervezni. Mindenki egyetért, az ÁSZ, a Pénzügyminisztérium képviselője, mindenki egyetért abban, hogy a top upot be kéne tenni. Akkor miért nem? Mi a fene baj van azzal a kis top uppal? Miért nem lehet beírni azt a 78 milliárdot? Tudjuk, látjuk, értjük, elfogadjuk, mégsem kerül be. Szóval ilyeneken szőrözünk, és szerencsétlen főosztályvezető-helyettes úr nem tud más ígéretet tenni, mint azt, hogy majd jövőre nem beletesszük, hanem hogy jövőre majd megvizsgáljuk. Hát persze, vizsgálódni lehet, de a vizsgálatnak mi lesz az eredménye?
Tehát összességében én azt látom, hogy óriási bajban van Magyarország. Nyilvánvalóan az a költségvetés, ami így készül, a megszorításoknak a következménye, ismerjük már, két-három hónapja másról sem szól a magyar közélet, mint erről. Az emberek fogják megfizetni a gázárban, a vizitdíjban, az adókban. Az emberek kevesebb fizetést kaptak már az októberi borítékban, ami a szeptemberi fizetést tartalmazta. Ezek jönnek! Sajnos ez a helyzet! Tehát a költségvetés gyakorlatilag egy következmény.
Az európai uniós forrásokat érintően pedig a fő probléma az, hogyha valaki megnézi mondjuk azt az utolsó költségvetést, amit olyan sokat szidtak az akkor még ellenzékben lévő képviselők, ha azt megnézzük, akkor elég sok mindent tartalmaz fejezeteken belül, külön költségvetési sorokon, olyan fejlesztéseket, olyan beruházásokat, amelyeket az országban elvégeztünk. Akkor az a kritika ért minket, hogy a kétszámjegyű utaknak a külön felújítása vagy az elkerülő utak építése benne van soronként, aztán éveken keresztül ezek eltünedeztek, elfogytak, össze lettek mismásolva, a minisztériumok mindig változnak, hogy kiismerhetetlen legyen a költségvetés. És aztán? Most hol tartunk? Most ott tartunk jelen pillanatban, hogy már a fejezeteknél szerepelnek ugyan ezek a pénzek, de már nem ők azok, akik felügyelik az egészet, nem ők azok, akik az egészért felelősek. Már ki van vonva, de még ott szerepel, hogy lássuk, hogy ez a minisztérium milyen sok pénzről dönt. Tehát ez megint egy olyan helyzetet mutat, ami Magyarország tönkretételéhez egyfajta iránymutató, ami azt mutatja, ha nem is nyíltan, de mégiscsak beismerik, hogy igenis komoly baj van Magyarországon, komoly baj van az országban.
Erre vonatkozik az is, amit a múltkor, két-három héttel ezelőtt a bizottsági ülésen Schengennel kapcsolatban beszéltünk, hogy az Európai Unió, úgy néz ki, mentőövet dob a magyar kormánynak, holott el kellene költeni még 32 milliárd forintot, hogyha jól értettük, a schengeni feltételek teljesítéséért. Hol van ez? Miféle kormányzati felelősség van megint? Hogy fogunk kimászni ebből? Lehet, hogy megvan már az elképzelés, lehet, hogy valamilyen brüsszeli tárgyalószobában már megvan az, hogy hogyan lehet még esetleg felhasználni ezt a pénzt. De mi lesz ezzel az összeggel? Mi lesz az elkövetkezendő időszakban?
A főosztályvezető-helyettes úr korábban említette a 2005-ös lehívásokat, 193 milliárdot adott az Unió és 203-204 milliárd forintot utaltunk tovább. 140cPi. 141 (Ivanics Ferenc)Az adataink szerint november 8-áig az európai uniós támogatásokból 309 milliárd forintot hívtunk le. Tehát akkor ez azt jelenti, hogy a 2006-os évben - 2004-et nem számoljuk, nem tudom az arra vonatkozó adatot - százmilliárd alatt teljesítünk. Várhatóan az év végére ez nőni fog, vagy ebben maradunk, és majd a plusz két évben lesz valamiféle teljesítés? Mert így azért elég szomorúnak néz ki, tehát hiába van száz százalék lekötve, még egyelőre 46 százalék forrást hívtak le.
Sok minden elhangzott már itt a Fidesz részéről, gyakorlatilag azt látjuk és azt érezzük, hogy most végre elkezdődik tényleg valami, de nem nagyon vigasztaló az a helyzet, ami van.
Még egy kérdésről nem beszéltünk, itt a konvergencia kérdése is. Múlt héten Veres pénzügyminiszter úr Almunia biztos felvetésére válaszolt, és azt mondta, a számok eltérései abból adódnak, hogy a konvergenciaprogram következményeiben más számokat használtak, illetve Almunia úr még nem használta azokat a számokat, amiket ő. Akkor van szám, tudjuk a konvergenciaprogram következményeit, akkor ennek elvileg már szerepelnie kellene a költségvetésben. Tehát számok vannak, csak éppen nem nyilvánosak. Hol van itt az átláthatóság?
Tehát úgy gondolom, hogy a költségvetéssel komoly bajok vannak, de nem azért, mert rossz a tervezés, hanem azért, mert a kormány megpróbálja még mindig elfedni azokat a hiányosságokat, amelyek megvoltak, másrészről pedig nehéz szembesülni azzal a helyzettel, ami az elmúlt négy év kormányzása után következik. Ilyen szempontból megérhető az is, amit az előbb mondtak, hogy az elmúlt évek kritikája az új struktúra az európai uniós felhasználásoknál. A kormányzati munkának az a következménye, hogy centralizálunk, amikor mindig mindenki arról beszél, hogy decentralizálni kellene? Szóval a helyzet rossz, de én bízom benne, hogy nem reménytelen.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Először a kormány képviselőjének adom meg a szót.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ismét megpróbálok pontokba szedve válaszolni Ivanics képviselő úr felvetéseire. Az első kérdés a Schengen Alap felhasználását illeti. Való igaz, hogy az Állami Számvevőszék itt kockázatokat lát, és a kamatokkal együtt számított közel 50 milliárd forintos uniós forrásból 32 milliárd forintot kellene felhasználni 2007-ben. Tudjuk, hogy ennek van kockázata, mindig van kockázata, ha egy közbeszerzést például valaki megtámad, és emiatt újat kell kiírni. A kormányzatnak van egy vészforgatókönyve, hogy például megtámadott közbeszerzéseknél egy újbóli központosított közbeszerzést írjon ki. Vannak ilyen vészforgatókönyvek, amelyek megpróbálják ezeket a lehetséges kockázatokat minimalizálni. Hogy ezek sikerülnek-e, hány közbeszerzést támadnak meg, az újbóli központosított közbeszerzést vajon megtámadja-e valaki vagy sem, erre jelenleg nem tudunk válaszolni. Mi abban bízunk és azt feltételezzük, hogy felhasználjuk az összes forrást. Ha más kifejezéssel kell mondanom: a költségvetés nem készülhet úgy, hogy jelentős kockázat van a források elvesztésében és ezért például nem biztosítunk társfinanszírozást.
Még egy dolog: a Schengen Alap felhasználását annak megfelelően, ahogy az ÁSZ javasolta, a kormány figyelemmel kíséri, negyedévente külön beszámolók készülnek arról, hogy az egyes tárcáknál az egyes projektek hogyan valósulnak meg, részletes, táblázatos bemutatás készül a kormány részéről az összes Schengen Alap-projektről.
Ami az átutalási, felhasználási adatokat illeti: 2006 egészére vonatkozó számokat tudok mondani a jelenlegi prognózisaink szerint. Eszerint a 2006-os összes uniós átutalásnak a jelenleg általunk prognosztizált összege 265,5 milliárd forint, ehhez képest a felhasználás 2006-ban 303,1 milliárd forint. Tehát azzal számolunk, hogy nagyobb lesz a kedvezményezetteknek a kifizetés, mint amit az Európai Bizottság átutal. Értelemszerűen ez megint abból a kifizetési rendszerből adódik, ami nem magyar specialitás, hanem minden tagállamnál így működik: közösségi szabály értelmében az Unió átutal egy előleget, amit aztán a tagállam a kedvezményezettek részére történő kifizetésnél felhasznál. Gyakorlatilag ez történik nálunk is, az előlegként átutalt forrásokat folyamatosan használjuk fel, és majd a programok zárásakor elérkezünk oda, hogy az utolsó 5 százaléknyi részletet nem fizeti ki az Európai Bizottság, azt meg kell tagállami forrásból előlegeznünk, és amikor a teljes projektet értékeli az Európai Bizottság, ennek az 5 százalék úgymond zárókifizetésnek a teljesítésére is sor kerül. Hogy egy konkrétumot is mondjak: 2006-ban zárul a SAPARD-program, el tudom mondani, hogy minden rendelkezésre álló információ alapján száz százalék forrást használunk fel, köszönhető ez például annak, hogy a SAPARD-programnál is túlvállalás történt, pont azért, mert egyes projekteknél, egyes szerződéseknél lemorzsolódás történt, visszalépett a kedvezményezett, nem teljesítette a vállalásokat. Az utolsó 5 százalékot központi költségvetési előirányzatból megelőlegezzük, és a 2007-es költségvetés a központi költségvetés fő bevételei fejezetben már csak a zárókifizetés bevételként történő átutalását tartalmazza.
A konvergenciaprogram számait, illetőleg a benyújtott költségvetési javaslat számait illetően: valóban, abból kifolyólag, hogy a költségvetési törvény időben később készült, mint a konvergenciaprogram, több új információ merült fel, amely kétségtelen, hogy némi változást eredményezett, ezek azonban minimális változások. Tehát a különböző előjelű változások a GDP arányában néhány tized százalékpontot jelentenek, a hozamgörbe valamivel magasabb a szeptemberben kalkuláltnál, de ahogy hangsúlyoztam, ezek a változások nem olyan volumenűek, amelyek a konvergenciaprogram főbb számait érdemben érintenék. Így - hogy három számot említsek, ami azt hiszem, a költségvetés szempontjából kiemelkedő fontosságú - mind a kormányzati szektor egyenlege - az ESA szerinti egyenleg -, mind az elsődleges egyenleg és mind a kormányzati szektor adósságára vonatkozó adatok ugyanazok, tehát nem változtak a 2007. évi költségvetési javaslatban a konvergenciaprogramhoz képest.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Megadom a szót a képviselő úrnak, azzal, hogy még egy kérésem is lenne hozzá. Elmondta azt, hogy az emberek fogják fizetni a gázárat, árulja el, hogy eddig kik fizették. Erre majd térjen ki, megtisztelne vele. Köszönöm.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztázó kérdésem lenne közben. Ez a 303 milliárd, amit 2006-ra vetítettek, az akkor egy halmozott összeg, tehát nem csak a 2006-ban lehívott, hanem az összes eddig befizetett. Mert ha ezt a 303-at összeadom a 2005-ös 203-mal, akkor az 506 milliárd, és 670 milliárd volt az, ami érkezik Magyarországra. Ezt a félreértést szeretném tisztázni.
A másik kérdés, amit az elnök úr feltett: sok mindent lehet kiragadni, mint ahogy teszik is, amikor egy győzedelmes zászlót felmutatnak, hogy például a lehívásoknál milyen magasra tekintünk, de körben meg pusztulás van. A gázár kifizetésénél is sok mindent lehetett volna tenni, valahogy négy éven keresztül nem sikerült ilyeneket tenni, elnök úr. És most mi történik? Az emberek nyakába varrják majd ezeket. Ha megnézzük a gázárakat, 93 ezer forintos egy főre jutó fizetés felett 70 százalékkal fog emelkedni. Ha valaki végre felverekszi magát odáig, hogy intézményvezető lesz, két gyerekük van, nettó 360 ezer forintot kell így keresniük, mikor ide elérnek, akkor ez azt jelenti, hogy általában véve Magyarországon havonta 20 ezer forintot fizetnek gázra - ez 120 ezer forint egy év alatt -, ha ezt 70 százalékkal megnövelem, akkor ez több mint 80 ezer forintot jelent ennek a családnak. Ez a normális megoldás, elnök úr? Így kell ezt csinálni? Hazudozunk két éven keresztül, azt mondjuk, hogy marha jó a helyzet, nagyon jól áll az ország, dübörög a gazdaság, majd utána egyszerre nyakon öntjük az embereket. Nem, a kormányzati felelősség másról szól. Négy éven keresztül nem megbuktatni kell egy miniszterelnököt csapaton belül, ha rosszul dolgozik, akkor el kell ismerni, és meg kell csinálni helyette a jót. Nem sikerült megcsinálni. Megbuktatták a miniszterelnököt, aztán onnantól kezdődött a rosszabb helyzet. Ez így normális dolog? És mi lesz? Az emberek nyakába öntik azt, amit maguk összegyűjtöttek, ez nem helyes.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt nem tudtuk meg, hogy eddig ki fizette a gáz árát, de istenem.
(Ivanics Ferenc jelzésére:) Tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Nyilvánvalóan az emberek fizetik meg a munkájukkal. Az a kérdés, hogy ezt hogy osztják el. És ez az, amit rosszul csináltak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az emberek között természetesen.
A kormány képviselőjének adom meg a szót.
Pi. 150
151-160c
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Ha megengedi, arra a kérdésre reagálnék, hogy ez a 303 milliárd milyen összegnek felel meg. Ez a 303,1 milliárd forint az általunk jelenleg prognosztizált 2006-os várható kifizetés a kedvezményezettek részére, ez tartalmazza az összes olyan európai uniós forrást, amely a központi költségvetésben megjelenik. Ebben benne van a PHARE átmeneti támogatás kifizetése, a kohéziós alap kifizetése, a SAPARD kifizetése, a strukturális alapok, a nemzeti vidékfejlesztési terv keretében megvalósítandó kifizetés, a Schengen Alap kifizetése, illetőleg az egyéb kifizetések, valamint még 2006-ban utoljára a csatlakozási szerződés alapján járó úgynevezett egyösszegű pénzforgalmi visszatérítés. Ennek természetesen megvan a részletes bontása, programonkénti bontása, tehát természetesen erre is ki tudok térni. Nem tudom, hogy így világos-e. (Ivanics Ferenc jelzi, hogy igen.) Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. A vitát berekesztem.
Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a költségvetési törvényjavaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Tizenegy. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Hat.
A bizottság szótöbbséggel támogatta.
Azt szeretném mondani, tisztelt bizottság, hogy tudjuk, hogy a magyar politika mélyen megosztott, de ez ügyben szerintem mindezzel együtt ez egy nagyon jó vita volt. Én olyan parlamentet nem ismerek, ahol a költségvetésben konszenzus lenne, és ne is legyen. És azt hiszem, hogy függetlenül attól, hogy mit gondolunk a költségvetésről meg az országról, azt hiszem, azt mindannyian úgy látjuk, hogy Banai főosztályvezető-helyettes úrnak a felkészültsége több mint impresszív, és szoktam mondani azt, hogy nemcsak hogy köszönjük, hanem hogy soha nem fogjuk elfelejteni. (Derültség.) Törekedni fogunk rá ezúttal is. Köszönjük az Állami Számvevőszéknek is a véleményét, amely remélhetőleg kellő súllyal hozzájárult az Országgyűlés véleményének a kialakításához. Úgyhogy még egyszer köszönöm mindhármuk munkáját.
Áttérnénk a 2. napirendi pontunkra, és itt rögtön tennék egy módosítási javaslatot: az volt az eredeti elképzelés, hogy Lahti, különös tekintettel az energiára. (Az 1. napirendi pont tárgyalására meghívottak távoznak. - Simon Ákosné: Viszontlátásra!) Kezeit csókolom! Viszontlátásra! További jó munkát kívánok!
Én azt javaslom, ha a bizottság ezzel egyetért, hogy most az energiát hagyjuk ki ebből, viszont tűzzük külön napirendre az energiakérdést, mégpedig a Gazdasági Minisztérium bevonásával. Erre két okom is van: az egyik, hogy az idő nagyon elszaladt, és Iván Gábor államtitkár úrnak el kell mennie, de ezentúl, én úgy gondolom, nem lehet az energiapolitikát elintézni egy ilyen egyszerű beszámolóval. Nekem magamnak is vannak kételyeim azzal kapcsolatban, hogy itt a Magyar Köztársaság jó irányban tapogatózik-e ebben a nem könnyű helyzetben, amikor Moszkvától várja a garanciákat. Ezért nem tudom, hogy elfogadható-e a bizottság számára, hogy most akkor hallgasson meg egy Lahti-beszámolót, és a közeljövőben, még mindenképpen ebben a félévben tűzzük napirendre az energiaellátás kérdéseit az Európai Unióba ágyazva. Ez így elfogadható a bizottság számára? Így most gyorsabbak tudunk talán lenni. (A bizottság tagjai jelzik egyetértésüket.) Akkor ezt a bizottság lényegében elfogadta.
Megkérem az államtitkár urat, hogy akkor Lahtiról számoljon be a bizottság számára, és remélhetőleg egy gyors, ám annál hatékonyabb vitát tudunk lefolytatni. Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Október 20-án egy informális csúcstalálkozóra került sor, aminek az a sajátossága, hogy nincsenek előkészítő dokumentumai, és egy baráti, bizalmas légkört próbál teremteni az elnökség általában egy kellemes vidéki helyszínen, ahol egy munkaebéd, egy munkaülés és egy munkavacsora keretében szokás néhány témát áttekinteni.
Teljesen az energiapolitikától nehéz itt a csúcs kapcsán eltekinteni, figyelemmel arra, hogy ennek a külkapcsolati dimenziói képezték a vita központi tárgyát. Én azt gondolom, hogy azért erről szólnék néhány szót, de egyetértek azzal, hogy egyébként az energiapolitikáról folytassunk egy külön vitát, hiszen számos más aspektusa is van, mint a külkapcsolati reláció.
Az ülés napirendjén, amint említettem, az energiapolitika külkapcsolati kérdésein túlmenően az innovációs politika szerepelt, illetőleg két olyan téma, ami rövid figyelmet kapott, ez pedig a bevándorlás és Szudán kérdése. Az innovációs politikáról Garamhegyi Ábel úr már tartott beszámolót. Néhány szót akkor arról, hogy hogyan zajlott a tanácsülés: egy munkaebéddel kezdődött, amelynek a témája volt a felkészülés az esti ebédre, ahol is Putyin elnök vett részt, és volt egy délutáni munkaebéd az innovációról, Szudánról és a bevándorlási kérdésekről. Egy ilyen informális ülés úgy néz ki, hogy nincsen olyan mechanizmus, amivel közvetlenül lehet követni a beszélgetést, tehát a munkaebédről, illetőleg a délutáni munkaülésről időnként hírvivők jönnek ki, és beszámolnak, hogy mit mondtak az addigi felszólalók. Több nyelven történik közben a tolmácsolás a hírvivők számára is, úgyhogy igazából legjobban a résztvevők tudják, hogy pontosan mi hangzott el, de azért van egy képünk arról, hogy mi történt. Az esti vacsora pedig teljesen zártkörű volt, tehát ez a hírvivői rendszer sem működött.
A munkaebéd keretében megpróbálta a finn elnökség életben tartani azt a kedvező politikai szándékot, ami még a márciusi csúcstalálkozón volt jellemző, amikor is a tagállamok egyetértettek abban, hogy létre kellene hozni egy közösségi energiapolitikát. Ma vannak energiapolitikai intézkedések az Unióban, de közös energiapolitikája nincsen a közösségnek, és a márciusi csúcstalálkozó volt az első olyan politikai esemény, ahol a Bizottságnak két évtizedes próbálkozás után először sikerült elfogadtatni egy konklúzióval, egy tanácsi konklúzióval, hogy egy ilyenre szükség van. Ennek hármas aspektusát vizsgálta az elnökség: az ellátásbiztonságot, az energiahatékonyság kérdését, illetőleg a fenntarthatósági kérdéseket, beleértve az éghajlatváltozás és az alternatív tüzelőanyagok felhasználásának kérdéseit.
Volt egy vita ebben a hármas struktúrában az Unió belső energiapolitikájának lehetséges kereteiről, ahol a legtöbb tagállam ebből a három kérdésről alapvetően az ellátásbiztonság kérdését emelte ki. Nagyon sok hozzászólás hangzott el a diverzifikáció szükségességéről úgy a felhasznált energiafajtákat illetően, mint a beszerzési útvonalak diverzifikálását illetően. Ezt követően a legnagyobb figyelem az energiahatékonyság témakörét érintette, összefüggésben azzal, hogy az Európai Bizottság a csúcstalálkozót megelőzően közzétett egy elemzést arról, hogy milyen energiahatékonysági problémákat lát az Unióban. Ezekkel a problémákkal általában mindenki tisztában volt, és mindenki egyetértett abban, hogy valamit ez ügyben tenni kell, de ez a csúcstalálkozó nem az a fórum volt, ahol a probléma megoldásához vezető utat fel lehetett vázolni.
Elhangzott több olyan hozzászólás is, és itt már átkötődött a beszélgetés a külkapcsolati kérdésekre, hogy van az Uniónak egy nagy belső piaca, egy nagy belső energiapiaca, ami ma még nem teljesen egységes: részben a felhasználók szabad szolgáltatóválasztása csak jövő nyártól valósul meg, másrészt az infrastrukturális kapcsolatok nem teszik lehetővé egy hatékony belső piac működését, harmadrészt pedig vannak olyan protekcionista jelenségek ezen a piacon, olyan tagállami viselkedések, amelyek ellene hatnak az egységes belső piacnak. Ha mindezekben sikerülne továbblépni, akkor a belső piac méretéből adódó súlyt az Unió sokkal jobban ki tudná használni, beleértve a külkapcsolatait is. Itt a beszélgetés átkötődött az Oroszországgal folytatódó dialógusra: egy olyan szándék fogalmazódott meg, hogy ösztönözni kell Oroszországot arra, hogy ratifikálja az energiachartát, illetve az ahhoz tartozó tranzitprotokollt, ami lehetőséget adna arra, hogy Oroszország infrastruktúrájához más is hozzáférjen, illetőleg egy diszkriminációmentes beruházói környezetet teremtsen. Már az ülés előtt is ismert volt az a vélemény, hogy erre Oroszország nem hajlandó, ezt egyébként Putyin elnök a vacsorán meg is erősítette. 160cPi. 161 (Iván Gábor)Úgyhogy az a javaslat kapta a legnagyobb támogatást, hogy mindazonáltal, hogy fenn kell tartani azt a szándékot Oroszország irányába, hogy Oroszország ratifikálja az energiachartát, de ezen túlmenően, mivel az EU-orosz együttműködési megállapodás 2007-ben lejár, az új együttműködési megállapodásnak legyen egy energiapolitikai fejezete, amely a jelenleginek nem jellemzője. Ebben egyetértés volt, és ebben egyébként Putyin elnök is mutatott készséget.
Oroszország kapcsán több tagállam, alapvetően a nagyobb tagállamok, ahol jelentősebb energetikai cégek működnek - alapvetően Németországra és az Egyesült Királyságra gondolok -, megosztották azokat az élményeiket a többi tagállammal, amelyek a közelmúltban a társaságaikat érték oroszországi beruházások kapcsán, amikor nem feltétlenül az egyenlő piaci aktorok elvének tiszteletben tartásával léptek fel velük szemben az orosz engedélyező hatóságok. Ez egy általános tapasztalatként hangzott el, és az esti beszélgetésen is Németország és az Egyesült Királyság is szóvá tette.
Aztán volt a beszélgetésnek egy olyan vonulata, hogy ne csak energiapolitikai, energiakereskedelmi aspektusban tárgyaljanak a tagállamok az orosz elnökkel, ha már létrejött egy ilyen találkozó, hanem szélesebb kört is érintsen ez a beszélgetés. Ezt októberben a grúz események, illetve Politkovszkaja újságíró meggyilkolása kapcsán felmerülő értékrendbeli különbségek felelevenítése jelentette. Ezt valóban az este folyamán hozzászóló tagállamok meg is tették.
Ezen túlmenően egy megállapodás jött létre még a tagállamok között, ez pedig az, hogy létrehoznak egy energiapolitikai kapcsolattartók rendszerét, annak érdekében, hogy a tagállamok energiapolitikai, energiafelhasználási, energiaellátási kérdésekben tudják egymást tájékoztatni. Ez talán első lépése lehet annak a monitoringintézménynek, amire a bizottság javaslatot tett, és amit Magyarország is támogat. Ennyit talán az energiapolitikáról.
Az innovációról volt előadás. Erről azért annyit hadd jegyezzek meg, hogy a csúcs előtti napon hozta nyilvánosságra az európai technológiai intézetre vonatkozó javaslatát a bizottság, amely iránti szkeptikus hangok némileg csillapodtak ezen a csúcstalálkozón. Azt gondolom, hogy ez az intézet létre fog jönni, még számos kérdést persze tisztázni kell, ennek az ügyvivő testületnek a kompetenciáját, illetve finanszírozási kérdéseket, de látható, hogy a tagállamok a Bizottság elnökének nem fognak ellenállni, ezt Barroso elnök egy kicsit személyes projektjének is tekinti. És természetesen Magyarország fenntartja azt a szándékát, hogy ennek az intézetnek a központja Magyarországra kerüljön.
Végül Szudán és bevándorlás. A bevándorlás kérdését Spanyolország kérte napirendre tűzni. Igazából ez egy hozzászólást jelentett a spanyol miniszterelnök részéről, aki vázolta a közelmúltban kialakult migrációs helyzetet, és kérte a tagállamok szolidaritását a probléma megoldásában. Erről vita nem alakult ki.
Nem alakult ki vita Szudán kérdéséről sem, amit az Egyesült Királyság kért napirendre venni. Itt egy elhúzódó problémával szembesül a Nemzetközi Közösség: a szudáni kormány nem hajlandó átadni ellenőrzési feladatokat az ENSZ csapatainak, és ez szemmel láthatóan a probléma súlyosbodását idézi elő. Erről a problémáról tartott egy rövid tájékoztatót a brit miniszterelnök.
Magyar hozzászólás az energiapolitika kérdésében hangzott el, illetőleg az ET-ben megerősítettük érdekeltségünket. A magyar miniszterelnök is azt az irányvonalat képviselte, hogy Oroszországgal kapcsolatban nem csak egy energiakereskedelmi kérdésről van szó, Oroszország a globális színtéren egy meghatározó partner, tehát az EU-orosz kapcsolatoknak ugyan most az aktuális kérdése az energiapolitika, de nem lehet arról elfeledkezni, hogy itt egy szélesebb kapcsolatrendszerről van szó. Ő maga is fontosnak tartotta azt, hogy a tagállamok egy hangon nyilvánuljanak meg a Putyin elnökkel történő konzultáción. Ez így is történt egyébként. Zárójelben megjegyzem: valószínűleg segített az, hogy nem túl sok tagállam szólt hozzá a vacsorán folytatott vitához. De azt is kiemelte a magyar miniszterelnök, hogy azon túl, hogy az egységes hang egy közösségen belüli szolidaritást jelenít meg, és erre a szolidaritásra szükség van, szükség van egy másfajta szolidaritásra is az Unión belül, ez pedig az a fajta szolidaritás, hogy a tagállamoknak tekintettel kell lenniük arra, hogy egyes tagállamoknak az orosz energiától való függősége eltérő, és hogy azoknak az országoknak, amelyek energiaellátásában igen nagy hányadot tesz ki az orosz energiaszállítás, maguknak is fenn kell tartaniuk egy dialógust Oroszországgal, és ebben kérte a többi tagállam egyfajta szolidaritását.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bizottságot kérdezem, hogy kíván-e valaki szólni. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr!
Kérdések, észrevételek; válaszok
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Köszöntöm államtitkár urat, és tudva azt, hogy sietnie kell: azért most már furcsa, hogy második alkalommal próbáljuk ezt a kérdéskört, az energiapolitika kérdéskörét bizottság előtt is napirendre hozni, de sajnos nem sikerül. És talán az ember itt érez egy olyan feszültséget, hogy a magyar politika és a gazdasági tárca között éles ellentét van ebben a kérdésben.
Azért mégiscsak kicsit visszanyúlnék az energiapolitikához, hiszen zömében ön is azzal foglalkozott. Én a magam részéről szerencsétlennek... (Az elnök közbeszólása.) A gazdasági tárca és a magyar külpolitika között van egyfajta érdekfeszültség.
ELNÖK: És a külügyi tárca között, köszönöm. Bocsásson meg, nem hallottuk!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Visszatérve az energiapolitikára - annak ellenére, hogy ön is azt mondta, hogy ezzel ne foglalkozzunk -: én mindenképpen szeretném, ha egy következő ülésen lehetőséget kapnánk arra, hogy Kóka miniszter úr jelenjen meg, és nem csak energiapolitikáról és a gázkérdésről, hanem egyéb más energiahordozókkal kapcsolatosan is lenne a bizottság tagjainak számos olyan javaslata, amit érdemes végigbeszélni.
Én veszélyesnek tartom, hiszen tudvalevő az is, hogy szóba került a Kína-orosz kapcsolat rendezése és azon keresztül történő esetleges Oroszországra történő ráhatása az energiapolitikára. Veszélyesnek tartom azért is, mert az érdekek az Európai Unión belül nagyon eltérőek, ismerjük a lengyel, a német viszonyokat, ismerjük a majdani csatlakozó Románia álláspontját is ezzel kapcsolatosan. Tehát Magyarországnak azért ezekben a kérdésekben, úgy érzem, hogy óvatosabban kell bizonyos javaslatokat vagy lépéseket megtenni annak érdekében, hogy ne károsodjunk majd a végén, mert Magyarország nem túl nagy ország ahhoz, hogy adott esetben a nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező országok érdekérvényesítése nehogy sértse Magyarország helyzetét. Azért megjegyezném: Magyarország az energiapolitika területén furcsa álláspont és döntési mechanizmus alakult ki. Az energialiberalizációval kapcsolatosan, nagyon jól tudjuk, a szétválasztás hellyel-közzel megtörtént, ugyanaz a szolgáltató és ugyanaz a kereskedő is, azt lehet mondani, hiszen a tulajdonviszonyok sajnos úgy alakultak '96-ban, hogy majdhogynem egy kézbe került a magyar energiarendszernek egy bizonyos szegmense.
Érdekes az éghajlatváltozás kérdése. Magyarországon még ma sem vesszük komolyan az éghajlat-változási tényezőket, holott Angliában ma már kormányfői szinten próbálnak programot készíteni erre a kérdéskörre.
A fenntarthatóság, hatékonyság területén még máig sem alakítottuk ki azt a belső energiatakarékossági rendszert, amivel adott esetben pontosan egy belső innovációval nagymértékben a pazarlást, a felesleget, fogalmazzunk így, csökkenteni lehetne, mert ebben a rendszerben még mindig egy olyan 30 százalékos nagyságrend benne rejlik.
Pi. 170
171-180c (Ékes József)
Ahogy ön is ecsetelte itt a díszebéd meg a díszvacsora körülményeit, a hozzászólásokat, én úgy érzem, hogy Magyarországon ebben a kérdésben, az energiapolitika kérdésében érdemes lenne valóban egy parlamenti vitát is lefolytatni, szakmai vitát. És itt talán az elnök úrnak az előző napirendi pontnál történő megjegyzésére, hogy nem közelítenek az egymással szembenálló felek, politikai felek, jó példa erre a génmanipulált termékekkel kapcsolatos ötpárti egyeztetésnek a folyamata. Én úgy érzem, hogy ezekben a kérdésekben sokkal hatékonyabban és - talán módosítva az eddigi hazai uniós álláspontoknak a kérdéskörét - sokkal ésszerűbben lehetne szakmai, politikai konszenzust kötni.
Én a bevándorlás kérdésével nem kívánok foglalkozni, mert a jelenlegi népességfogyás, bevándorlás, a munkaerő szabad áramlása kérdésében nem vagyunk összhangban, tényleg nem vagyunk összhangban, hisz ezekben a kérdésekben a magyar álláspontot nem tudjuk és nem ismerjük teljes egészében. Tehát addig, amíg ezek a kérdések nem tisztázódnak itthon sem, addig ebben nagyon nehéz álláspontot kialakítani.
De tényleg érdemes lenne kérni még egyszer azt, hogy Kóka miniszter úrral és egy parlamenti vitával a magyarországi energiakérdést próbáljuk meg elősegíteni, mert számos itthoni tennivalónk is van. Mindenki Oroszországra és Putyinra koncentrál, ma már tudjuk azt, hogy bejelentette, hogy nem kíván újból indulni egy következő választáson, de azért változhatnak ott is a történések, események, és a szomszédos országok esetében azért Magyarországnak nem biztos, hogy az energiapolitikán keresztül kell megközelíteni a szomszédos országokkal fenntartott viszonyt és a politikáját. Én veszélyesnek tartom, nem vagyunk zárt ülésen, de mondjuk Oroszországot kőkeményen Kína irányába lökdösni, mert azért tudjuk nagyon jól, hogy a kínai fejlődés és annak a globális hatásai szép lassan mit fognak jelenteni az Európai Unió tagországaira is.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Nem rendeltünk el zárt ülést, de pragmatikusan zárt ülésen vagyunk, ha körülnézek. (Derültség.) Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Próbálom kitalálni, hogy a képviselő úr mire gondolt, milyen konfliktus van a külpolitika és a gazdaságpolitika, az energiapolitika kérdéseiben. Én ezt nem látom. A lahti csúcs előtt - de a korábbi, tavaszi csúcs előtt is - a Külügyminisztérium és a Gazdasági Minisztérium között egy szoros együttműködés volt, és azt gondolom, hogy itt inkább Európa-politikai és kétoldalú kérdések jelennek meg. Magyarország azok közé a tagállamok közé tartozik - és azért nem minden tagállam tartozik ebbe a körbe -, amelyek szeretnének közös energiapolitikát, ugyanakkor fenntart egy erős kétoldalú kapcsolatot Oroszországgal. Azt gondolom, hogy a kettő nincs feltétlenül egymással konfliktusban, hiszen egy közös energiapolitika kialakítása hosszabb időt vesz igénybe, míg az energiaellátás biztosítása egy mindennapi feladat. Úgyhogy én ezt a problémát nem nagyon látom, de lehet, hogy félreértettem az észrevételt.
Fel tetszett tenni néhány olyan kérdést, amit, azt gondolom, valóban érdemes megvitatni az energiapolitika vitája kapcsán. Én úgy tudom, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium készül az energiapolitika felújításával, tehát azt gondolom, hogy ez a vita mindenképpen aktuális lehet.
Azzal kapcsolatban, hogy ne az energia kérdésein keresztül közelítsük meg Oroszországot, ezzel én magam is egyetértek, és a miniszterelnök úr is ezt mondta, hogy ez egy szélesebb összefüggésben vizsgálandó.
Végül csak egy megjegyzés a migrációról: valóban azt hiszem, hogy itt, a bizottságban ezt a kérdést még nem tárgyaltuk, de attól még azért van erről véleményünk, hogy itt nem került napirendre. Ebben azért, ezt elmondhatom, hogy az eddigiekben a bevándorlási kérések kapcsán Magyarország egy kiegyensúlyozó szerepre törekszik. A tagállami vitákat egy picit uralja az a spanyol és francia megközelítés, amit a médiában látható jelenségeknek a folyamatos napirenden tartása motivál vagy generál. Itt van azért az országoknak egy olyan köre, alapvetően Németország, Lengyelország, Magyarország, Ausztria, amelyek azt az álláspontot képviselik, hogy bárhonnan is érkezzenek illegális migránsok, az egy közösségi probléma, tehát közösségi szolidaritást igényel. Ilyen irányban mi is szolidárisak vagyunk a magunk eszközeivel a mediterrán országok irányában, de van egy ehhez mennyiségi hatásaiban hozzámérhető, ha nem nagyobb kelet-európai migráció, aminek vannak legális és illegális vonatkozásai, amit Magyarország az említett országokkal együtt napirenden tart ezekben a vitákban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr? (Ékes József jelzi, hogy nem kíván szólni.) Pelczné Gáll Ildikó!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Két, illetve három rövid kérdésem lenne és egy pontosítás. Ékes képviselőtársam úgy is fogalmazhatott volna, hogy hatalmi villongás, és akkor talán lehet, hogy jobban megértette volna, mire is kíván utalni - de szerintem hagyjuk is ezt a kérdést. Mindenesetre ezt tisztázandó és rendezendő feladatnak tekintjük mi és ajánljuk is a rendezését a két tárca között.
A kérdéseim a következők: az egyik a gázárra vonatkozik. Ugye, emlékszünk arra, hogy milyen gázellátási zűrzavar volt tavaly télen? Ki tudja, milyen tél lesz, lehet, hogy most is elő fog ez fordulni. A kérdés egyértelmű: Egy esetlegesen bekövetkezendő gázellátási zavar hogyan hat a mi gázárunkra? (Iván Gábor: Rosszul! - Derültség.) Ennél bővebben. Nagyon rosszul. Úgy gondolom, hogy ennek a kivédésére, kezelésre nyilván megfontolt tanulmányok vagy elemzések készültek. Mit mondanak ezek? Ha most erről nincs tudomása, illetve tájékozódnia kell, én ezt megértem. Esetleg a következő bizottsági ülésen, amikor találkozunk, még a tél előtt, ha lesz ilyen, az elnök úr tervezi, akkor szívesen vesszük, ha ezt a rendelkezésünkre bocsátja.
A másik kérdés: minden egyes külkapcsolatnál van egy emberi jogi aspektus. Történtek itt az elmúlt időben események szeptember 18-ától kezdve október 23-ával bezárólag, amelyek egy picit árnyalhatják vagy árnyalják is Magyarországnak a megítélését, netán a miniszterelnöknek a megítélését. Ön hogy látja ezt? Van-e változás, érezhető-e ennek a hatása, vagy egyetért ezeknek a napoknak az eseményeivel, és nem látja kezelendőnek ennek az emberi jogi aspektusait?
Információink szerint - legalábbis informálisan - felmerült az EU leendő külügyminiszterének neve, különböző nevek is felmerültek. A magyar kormány, önök kit látnának szívesen, kit támogatnának ebben a székben?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Egyik kérdés jobb, mint a másik, őszintén mondom. De még kiegészíteném: kíváncsi lennék, hogy egy európai közegben hogyan fordítják le bármelyik nyelvre azt a szót, hogy "böszme". (Derültség.) De megadom a szót, tényleg jó kérdések hangzottak el, tessék parancsolni!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Sajnos én ezeknek a kérdéseknek a jelentős részére nem feltétlenül tudok válaszolni. Az én munkaköröm azért az európai igazgató szakmaiságán nem nagyon megy túl, tehát elnézést kérek, hogyha nem tudok mindenre reflektálni.
Hogy a gázárra milyen hatása lenne egy energiaválságnak: azt gondolom, hogy a Gazdasági Minisztériumban a szakértők nagyon sok lehetőséget számba vesznek a tekintetben, hogy mi várható ezen a téren. Én ezeket a vizsgálódásokat, szcenáriókat, megmondom őszintén, nem ismerem, de hogyha van gázellátási probléma, sajnos, ott a probléma nem az lenne, hogy megváltozna az ár, hiszen az ár nem tud egyik napról megváltozni, a nagyobb probléma az lenne, hogyha nem jönne a csőből. Tehát azt gondolom, hogy itt nem egy közvetlen kapcsolat van. De én azt javaslom, hogy ha sikerül egy ilyen vitát összehozni az energiapolitikáról, ez egy kiváló megvitatandó aspektus lehet.
180c
Pi. 181 (Iván Gábor)
Tetszett kérdezni arról, hogy a közelmúlt eseményeinek milyen emberi jogi aspektusai merülnek fel. Ez megint olyan kérdés, ami nem az én kompetenciámba esik, úgyhogy én ezekre nem nagyon tudok válaszolni.
Valóban felmerült, hogy ki legyen az Unió közös külügyminisztere. Ehhez hatályba kellene lépni az alkotmánynak, ami ebben a formájában nem biztos, hogy hatályba fog lépni, ennek ellenére valóban van egy politikai szándék arra, hogy a közös kül- és biztonságpolitikai képviselő kapjon egy megkülönböztetett szerepet az Unióban. És valóban mindenféle nevek forognak. Azt gondolom, hogy amely nevek felmerültek, azok közül talán Schüssel neve a legkomolyabb, a többi nevet, ami felmerült, nem is nagyon szívesen említeném, mert nem gondolom, hogy feltétlenül folyosói pletykákon túlmutatnak, és még a volt osztrák kancellár esetében is azt gondolom, hogy az erős találgatás szakaszában vagyunk. Tehát nem indult meg egy jelölési folyamat ebben a kérdésben egyelőre. Az látható, hogy Solana mintha egy kicsit elbizonytalanodott volna ebben a pozícióban, de az utódlásának a politikai mátrixjátéka, hogy akkor ki hova kerül, azt gondolom, ez még komolyan nem indult meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Beszél Schüssel franciául?
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Azt hiszem, hogy igen.
ELNÖK: Mert úgy tudom, hogy az az egyik elsőrendű kritérium.
Képviselő asszony, tessék parancsolni!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem kíván szólni.
Engedjék meg, hogy akkor én még hozzászóljak. Én se tudom, hogy vannak-e hatalmi villongások - előfordul egyébként az ilyesmi, bármilyen színű kormány is legyen -, de Ékes képviselő úr felvetésével mélyen egyetértek, hogy erről külön kellene vitázni, és már ki is fejeztem készségemet, hogy Kóka miniszter urat meghívjuk, ami nyilván kitérne az ilyen típusú szakkérdésekre is, hogy tényleg mi történik, ha egyszer csak nem adnak gázt, van-e erre elképzelés. Mert azt, hogy ennek mi lesz a hatása, mondjuk tudjuk, de hogy erre milyen koncepciók vannak.
Úgy vélem személy szerint, hogy Magyarország téved, ha Putyin Oroszországával való jó kapcsolattól várja a gázellátás biztonságát. Úgy látom, hogy nincsen egy koherens európai politika erre, leginkább a németeknek van egy meghatározó szerepük egy különutas játékra, és talán a legjobban akkor járnánk, ha nem Oroszországon, hanem Németországon keresztül gondoskodnánk a stabilitásról, abból kiindulva, hogy Németország érdekérvényesítő képessége lényegesen meghaladja Magyarországét. És tudunk mosolyogni Putyinnal sokat, de szerintem, ez egy nagyon kockázatos dolog lehet, anélkül, hogy tudnám, hogy mi erről a koncepció. Tehát elmondtam röviden a véleményemet, hogy én hogy látnám - különösebb információk hiányában -, de erről a vitát majd folytassunk le.
Én azt nem hiszem, hogy akár Magyarországnak, akár az Európai Uniónak módjában állna befolyásolni azt, hogy Kína milyen stratégiát követ, és a sanghaji folyamatban ő hogyan építkezik. Jól építkezik, kiválóan építkezik. Nem kedvező számunkra természetesen, amit ebben látunk, de azért javaslom, hogy a kormánynak ebben ne tegyünk különösebb szemrehányást, mert talán még Orbán Viktor sem tudná megakadályozni a sanghaji folyamatot, bár lehet persze, hogy ő igen. Tehát ebben, úgy érzem, legyünk méltányosak. Ez tényleg egy veszélyes folyamat, és csak a globális játékosok együttműködése lehetne képes ezt legalábbis egyensúlyozni, hogy másról ne beszéljünk.
Röviden beszélnék két kérdésről. Elhangzott egy spanyol prezentáció a migrációról és egy brit Szudánról. Egyik oldalon az sem jó, ha mondjuk egy magyar kormányfő mindenhez hozzászól, ha mások ezt nem teszik meg, ez sem alakít ki egy jó képet, és ha jól értem, egyikhez sem szólt hozzá senki, hanem mindenki csak elmondta, és én ezt bajnak tartom. Tehát mondjuk Magyarországnak a migráció nem egy nagy probléma, de Spanyolországnak egy őrült nagy probléma, fogalmunk nincsen mekkora probléma. És most nem csak a kétmillió románról beszélek, hanem van egy hihetetlen nyomás, ami Észak-Afrikából érkezik - fantáziánk nincs, hogy elképzeljük. Azt hiányolom az Európai Uniótól, hogy egy kicsit szolidárisabb legyen, hogy nézzük meg, mit lehetne ebben együtt tenni. De úgy látom, ezek a dolgok úgy mennek, ha egy országnak valahol fáj a sarka, akkor azt az állam- vagy kormányfő elmondja, mindenki udvariasan végighallgatja, és nem történt igazából semmi, és ez nem jó. Tehát hogy ebben mit lehetne tenni megint egy ilyen kis-közepes vagy közepes-kis országnak, mint Magyarországnak, nehéz megmondani, de ezt egy olyan jelzésnek tekintem, ami számomra aggodalomra ad okot.
A második Szudán. Képviselő asszony említette az emberi jogok kérdését - abszolút egyetértek. Mondjuk arról, hogy mi történt október 23-án, majd lehet nagyokat vitatkozni, de nyilvánvalóan össze nem vethető súlyában, dimenziójában azzal, ami Szudánban történik. Az egy őrület, hogy egyik oldalon Európával a központban a világ demokratikus közvéleménye azt mondja a második világháború után, hogy soha többé, és akkor mondjuk csak a nem régi életünkben bekövetkezik az Ruandában és Burundiban, ami bekövetkezik, a demokratikus világ pedig nézi a szörnyűségeket, bekövetkezik mondjuk Srebrenicában, ami bekövetkezik, és az Európai Unió egyik legkiválóbb országa hadseregének szinte az asszisztálásával. És itt van ez a szudáni probléma, ahol az ENSZ és ezen belül az Európai Unió képtelen bármit tenni. És elhangzik egy brit prezentáció, hogy ez mekkora baj, és gondolom, mindenki bólogat, hogy ez mekkora baj, és akkor ezzel talán a dolgok el vannak intézve. De nincsenek elintézve. És, még egyszer, nem tudom, hogy itt milyen mozgástere lenne a magyar diplomáciának, a Magyar Köztársaságnak. Én ezt tartom az egyik legveszélyesebb jelenségnek, hogy ez a szolidaritási elv kiveszni látszik. És Szudán, a dárfúri tragédia, amely, még egyszer, a szemünk láttára történt, és azért, mert egy szudáni kormány azt mondja, nem akarja, hogy odamenjenek a nemzetközi erők, azt mondjuk, jó, akkor nem megyünk oda, én ezt nagyon rossz dolognak tartom. És még egyszer, ez nem egy kritika sem a kormányfő, sem a magyar kormánnyal, még a Magyar Köztársasággal szemben sem, csak ezen gondolkodni kellene.
Hadd tegyem hozzá, hogy amikor Magyarország a tagságról tárgyalt, annyian mondták nekünk, képviselőknek is, egészen biztosan, hogy kormányképviselőknek is, hogy egy kicsit lelassult az Európai Unió, és ha majd ti bejöttök, frissen, tegyetek valamit hozzá. Hogy tudnánk ehhez valamit hozzátenni, nem is egy Visegrád, hanem még tágabb, azok az országok, amelyek tényleg átéltek egy diktatúrát, és nem ebbe az elkényelmesedett szociális Európába nőttek bele, ahol a szegénységet is alig ismerni? Szóval érdemes lenne ezen kicsit elgondolkodni, hogy mit lehetne ebben tenni, mert számomra ezek komoly aggodalomra okot adó körülmények.
Ezt akartam elmondani a hallottakról, nem tudom, kíván-e államtitkár úr...
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nem kíván.
(Ékes József jelzésére:) Egy percben, képviselő úr! Stopper indul!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem véletlenül mondtam, hiszen a miniszterelnök úr elmondta, hogy próbáljunk meg Kína irányába, hogy azon keresztül hassunk Oroszországra. Tehát nem biztos, hogy a győzedelmi jelentések számát kellene szaporítani, hiszen Kína is energiaproblémával küszködik, tehát ha ő valamit tenni Oroszországgal, akkor elsődlegesen a saját érdekét fogja érvényesíteni.
Itt egyetértek elnök úrral, ehhez szükséges egy átfogó európai uniós energiapolitika. E nélkül, akármekkora ebédet lehet szervezni, nem tudunk előre lépni.
ELNÖK: Megkérem államtitkár urat, hogy erre most ne válaszoljon, hanem képviselő urat kérem meg arra, hogy amikor a következő ülésen ezt napirendre vesszük, akkor majd a kormány számára adjon tanácsokat, hogyan lehet Kínán keresztül országokat befolyásolni. Ugyanis most épül egy orosz-kínai csővezeték, én nem tudok kínai-európai csővezetékről, mert ha az is épülne, akkor itt lehetne... Irán felé megint tudok egyébként. Tehát köszönjük ezeket a rövid tanácsokat, kibővítve ezek hatásosabbak lesznek.
Tessék nyugodtan válaszolni!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Úgy érzem, elnök úr félreértette, én azt mondtam, nem biztos, hogy Magyarországnak az Uniónak azt kell javasolni, hogy Kínát kérje meg, hogy hasson oda Oroszországra, hiszen maga Kína is energiaproblémákkal küzd, és azért is épülnek az orosz, a kazahsztáni vezetékek Kína irányába. Ezt próbáltam én ecsetelni. Szóval nem szerencsés az...
ELNÖK: És mi következik ebből, képviselő úr?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Amit elnök úr elmondott! Egyről beszélnek.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Igen, pontosan.
ELNÖK: Akkor a napirendi pontot bezárom. Államtitkár úrnak soha nem fogjuk elfelejteni a lahti beszámolóját. Köszönöm szépen. (Derültség.)
(A nyílt ülés befejezésének időpontja: 12 óra 10 perc.
A bizottság a továbbiakban zárt ülésen folytatta munkáját, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Podmaniczki Ildikó és Farkas Cecília