EIB/23/2006.
(EIB/23/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2006. november 15-én, szerdán, 9 óra 00 perckor
az Országház 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Horváthné dr. Fekszi Márta külügyminisztériumi államtitkár tájékoztatója az Európai Bizottság "Bővítési stratégia és fő kihívások 2006-2007" című közleményéről*
Horváthné dr. Fekszi Márta tájékoztatója*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról*
Dr. Sarkadi Ildikó (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója*
Dr. Zachar Balázs (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója*
Egyeztetési eljárás - Kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban*
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatója*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról*
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatója*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról*
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) tájékoztatója*
Javaslat - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról*
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) tájékoztatója*
A bizottság ügyrendjének megvitatása és elfogadása*
1.Nagykövetjelöltek meghallgatása
ZÁRT ÜLÉS!
2.Horváthné dr. Fekszi Márta külügyminisztériumi államtitkár tájékoztatója az Európai Bizottság "Bővítési stratégia és fő kihívások 2006-2007" című közleményéről (COM(2006)649.)
3.Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról (COM(2005)646.; 2005/0260/COD)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
4.Egyeztetési eljárás - Kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban (COM(2004)328.; 2004/0113/CNS)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
5.Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról (COM(2006)195.; 2006/0066/COD)
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása - HSZ 134/B. § (6) bekezdés)
ZÁRT ÜLÉS!
6.Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról (COM(2006)382.; 2006/0133/COD)
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása - HSZ 134/B. § (6) bekezdés)
ZÁRT ÜLÉS!
7.Javaslat - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról
(A szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálata - HSZ 134/D. § (1) bekezdés)
8.A bizottság ügyrendjének megvitatása és elfogadása
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Veress József (MSZP), a bizottság tagja
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Kocsi László (MSZP) dr. Molnár Csabának (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Szibrik Imre (MSZP) dr. Tóth Bertalannak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium)
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Dr. Zachar Balázs (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Sarkadi Ildikó médiapolitikai főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Gál Krisztina (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Pataki Zsolt (Külügyminisztérium)
Dr. Rajmon Balázs (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 4 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó napot kívánok mindannyiunknak. A bizottsági ülést megnyitom.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztetthez képest annyiban tartom fenn, miután az ügyrendi javaslatunkban a frakciók megállapodtak, ezt vegyük előre; ha nincs vita, akkor vehetjük elfogadottnak, és akkor az ügyrend szerint tudunk menni. Ez a 8. napirendi pont lett volna, ha jól emlékszem. (Többek jelzik, hogy a meghívóban nem szerepelt ilyen napirendi pont.) Ez a 8. napirendi pont: a bizottság ügyrendjének megvitatása és elfogadása. Ezt megvitattuk a frakciókkal, de ha tiltakozás van, akkor én le is veszem a napirendről, bár a frakciókkal ebben megállapodtunk. Kérdezem a bizottságot... (Közbeszólások.) - akkor maradjon a 8. helyen.
Akkor az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn a napirendi javaslatot. Észrevételt nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pont: nagykövetjelöltek meghallgatása. Zárt ülést rendelek el a Házszabályunk értelmében.
(A bizottság 9.05-9.58 óra között zárt ülésen folytatja munkáját.)
ELNÖK: A 2. napirendi pontunk Horváthné dr. Fekszi Márta külügyminisztériumi államtitkár asszony tájékoztatója az Európai Bizottság "Bővítési stratégia és fő kihívások 2006-2007" című közleményéről. Államtitkár asszony hamarosan el fog hagyni bennünket, de itt van Iván Gábor szakállamtitkár úr, aki majd helyettesíteni fogja. Megadom a szót Horváthné Fekszi Mártának.
Horváthné dr. Fekszi Márta tájékoztatója
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Úgy gondoltam, hogy én egy bevezetőt mondok, amit a kollégáim majd kiegészítenek, és ha a bizottsági tagoknak lesz kérdésük, akkor azokra válaszolni fogunk.
Mint közismert, november 8-án tette közzé az Európai Bizottság a bővítési csomagját. Ez a bővítési csomag három fő elemből áll, tartalmazza a bővítési stratégiát, az integrációs kapacitásról szóló elemzést és az egyes országokról készített részjelentéseket, nevezetesen Horvátországról, Törökországról, Macedóniáról, Albániáról, Bosznia-Hercegovináról, Koszovóról, Montenegróról és Szerbiáról.
A Bizottság anyaga stratégiai jellegű, ez szolgál alapul majd az Európa Tanácsban 2006. decemberben lefolytatandó tagállami vitához.
Mint ismeretes, 2005 decemberében Franciaország vetette fel azon stratégiai bővítési vita lefolytatásának a szükségességét, amely az Unió abszorpciós képességének megvitatását helyezte középpontba, és ez a macedón tagjelölti vitáról folyó tárgyalások és konzultációk során merült fel. Ekkor született az a döntés a tagállamok részéről, hogy erre a vitára 2006-ban kerítenek sort; a júniusi csúcstalálkozó ennek a vitának az időpontját meg is állapította, és így került sor a 2006. decemberi dátumnak a kijelölésére. Magyar részről az anyagot egy kiegyensúlyozott dokumentumnak tartjuk. Az anyag nem rövid, de közismert, publikus, megtalálható a Bizottság netjén.
Magyarország szempontjából mindenképpen kiemelendő az a megállapítás, hogy a 2004-es bővítést sikerként könyveli el az Unió, és számunkra, azt gondolom, ez a legfontosabb tétel ebben az anyagban.
Az is nagyon fontos Magyarország számára - és itt csak visszautalnék a horvátországi nagykövetjelölt meghallgatására -, hogy a Bizottság a bővítési folyamat továbbvitele mellett állt ki. Viszont a továbbvitelnek egy nagyon átgondolt, óvatos folyamata mellett tette le a voksot. Politikailag az a megállapítás szerepel benne, hogy az Uniónak azon kötelezettségeit és elsősorban politikai kötelezettségeit, amelyet már vállalt, teljesítenie kell, viszont minden további bővítési folyamatot rendkívül körültekintően, óvatosan és a már kibővült Unió érdekeit is szem előtt tartva és más kötelezettségvállalásokkal összhangban kell teljesítsék és kialakítsák. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszik a közvélemény aggodalma és az a szkepticizmus, amely felütötte a fejét az Unión belül. Erre tekintettel az Unió azonnali bővítésre nem, csak közép- és hosszabb távon számol már.
Magyar részről elsődlegesen szeretném elmondani, hogy az Uniónak ezt a helyzetértékelését osztja a magyar fél, és mi is azon az állásponton vagyunk, hogy egy átgondolt, minden tekintetben körültekintő folyamatnak kell részesei legyünk már mint uniós tagállam, viszont érdemben hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy ez a folyamat továbbvivődjék. Ebben a körben kiemelten támogatjuk a horvát tárgyalások intenzív előrehaladását és folytatását, valamint a Nyugat-Balkánra irányuló kiemelt figyelmet, és ebben, mondjuk el őszintén, ezért a magyar fél nagyon sokat tett az Unión belül, hogy a Nyugat-Balkán fókuszba kerüljön, hogy ez a folyamat előrehaladjon. Reálisnak tartjuk, hogy Horvátország néhány éven belül uniós tagállam lesz, és e tekintetben osztjuk azt, hogy egyedüli országként kell erre sor kerüljön.
A Bizottság anyaga feldolgozás alatt áll, magunk is még készítjük az egyes fejezetekkel és részekkel kapcsolatos észrevételeinket, az álláspontjainkat hangoljuk össze. Ez a Külügyminisztérium különböző főosztályain belül, illetve az EKTB keretében zajlik. Sok időnk erre a feldolgozásra nincs, hiszen egy markáns, határozott magyar álláspontot kell előkészítsünk a decemberi csúcsra.
Az anyaggal kapcsolatban nyilvánvalóan kiemelt figyelmet kell fordítsunk és a csúcsnak egyik kiemelt vitája lesz a törökországi csatlakozási folyamat jövőbeni folyamatának a megítélése. Nem véletlen, ami ma már elhangzott, hogy amikor ezt az anyagot bemutatták, első helyen nem Horvátországot, hanem Törökországot említették meg. És ne felejtsük el, hogy az elmúlt időben, és miután a folyamat lényeges továbbvitelével kapcsolatos előzetes döntések már a német elnökség idejére esnek, Németországnak elég markáns álláspontja van e tekintetben; csak visszautalnék Merkel kancellárnak a legutóbbi időben tett nyilatkozataira ezzel kapcsolatosan. És külön fel szeretném hívni a figyelmet, hogy ebben az anyagban pontosan emiatt és valószínűleg bizonyos félelmek kapcsán jelent meg az, hogy Törökország vonatkozásában már az előzetes folyamatokban, tehát a folyamat korai szakaszában nagyon kiemelt figyelmet fordít az Unió az igazságszolgáltatási reformra, a szervezett bűnözés és a korrupció elleni harcra, a terrorizmus elleni harcra. Mint jól tudjuk, a korábbi bővítési folyamatban ezek a kiemelt területek még nem jelentek meg.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony.
A vitát megnyitom. Ékes képviselő úrnak adom meg a szót.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt hiszem, ismerjük mindannyian az Európai Unió álláspontját Törökországgal kapcsolatban, és belső sejtéseink is vannak arra, hogy a 2007-es csatlakozás után 2010-nél előbb nemigen kívánnak mással foglalkozni, és 2015-nél előbb szerintem Törökország csatlakozása szóba sem fog kerülni. Csak én tartok attól, hogy Horvátország esetében, pontosan azért, hogy példát tudjanak statuálni a török tárgyalásokhoz, Horvátországgal szemben sokkal szigorúbb követelményeket támasztanak különböző fejezetek lezárása esetében, és ez valóban kihatással lehet Horvátországnak az esetleges 2010-es csatlakozási időpontjára. S valóban az következik belőle, amit elnök úr is mondott, hogy egy ilyen kifárasztás után nem biztos, hogy a horvát közvélemény kellő szimpátiával fogja ezt a dolgot díjazni.
Kérem államtitkár asszonytól, hogy ebben sokkal hatékonyabban próbáljunk meg úgy érvelni, hogy valóban, Horvátország önállóan is tudjon csatlakozni, és gyorsabban, mint adott esetben a Törökországgal kapcsolatos uniós feszültség ezt a háttérben sejteti velünk. Mert a valóság az, hogy érezzük és tudjuk, hogy Törökországot nem szívesen és nem mindenáron szeretné az Unió a tagországai között tudni, és innentől fogva lehet, hogy Horvátország is ettől fog szenvedni.
Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár asszony?
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Azt hiszem, elmondhatjuk, Horvátország kapcsán abban konszenzus van a parlamenten belül, hogy kiemelt helyzetben áll, hogy mi minden körülmények között, amennyiben elérték azokat a kritériumokat, támogatja a magyar kormány. Ezt többfajta eszközzel próbálja elérni a Külügyminisztérium kifejezetten a diplomácia síkján, egyrészt, hogy olyan nagykövetet küld Zágrábba, aki a maga személyében a magyar felkészülési és csatlakozási folyamatot végigcsinálta, hiszen emlékszünk rá, hogy a magyar tárgyaló delegációnak ő volt a titkára, tehát saját személyében segítséget, illetve tanácsot tud nyújtani Zágrábban; másrészt növeljük a diplomatáink létszámát Zágrábban. A következő magas szintű találkozónk e hónap végén a magyar-horvát kormányközi vegyes bizottság ülése lesz, ahol áttekintjük a kétoldalú folyamatokat, és ezen belül kiemelten, hogy Magyarország hogyan tud hozzájárulni az Unió különböző fórumain és bizottságaiban a horvát felkészültség erősítéséhez, illetve ahhoz, hogy Horvátországnak belátható, igen közeli jövő időn belül a tagsága napirendre kerüljön, már az érdemi megvitatás, a csatlakozás időpontjának a meghatározása. Ezen kívül éppen holnap még hozzájárul ehhez a horvát és az egész balkáni folyamathoz, miszerint Magyarországra a Külügyminisztériumba a külügyi költségvetés terhére meghívtuk a balkáni tagországokból a külügyminisztériumoknak elsősorban a vízum, az utazás és az állampolgárok kapcsolattartásának területén dolgozó szakembereit; tehát az ideutazás, tartózkodás költségeit mi fedezzük, és egy angol nyelvű szemináriumot, felkészítőt tartunk a számukra.
Most kerülnek meghatározásra azok az uniós bizottsági mandátumok, amik a velük folytatandó vízumtárgyalások kereteit kijelölik, és mi ahhoz kívánunk segítséget nyújtani, hogy az Unióval való kétoldalú tárgyalásaikat hogy folytassák le. De sorolhatnám azt is, hogy a közeljövőben hány olyan kétoldalú találkozó lesz Zágrábban, Budapesten vagy Brüsszelben a különféle bizottságokban magyar és horvát szakértők között, amelyeken szintén szeretnénk ehhez hozzájárulni.
ELNÖK: Köszönöm. Engedjenek meg nekem három rövid gondolatot. Az első: a horvát csatlakozást nem a török csatlakozás fogja fékezni, hanem sokkal inkább a nyugat-balkáni országokkal való összekötés jelentheti a problémát, ami nem érdekünk, miközben érdekünk az, hogy a Nyugat-Balkán legfelkészültebb országai tekintetében gyorsuljanak fel a csatlakozási folyamatok.
A második megjegyzésem arra vonatkozik, hogy az egész bővítési folyamatot átitatja egyfajta kifáradás. Nagyon sokan hivatkoznak erre, legfőképp a tizenötök közül, ami azért ellentmondásos, mert én még nem találkoztam olyan európai ügyekkel foglalkozó politikussal, aki ne nevezte volna sikeresnek a bővítést, és most nemcsak politikai sikerre gondolok, hanem gazdasági sikerre is. Ezért elég különös az, hogy miközben az egyik oldalon mindenki csak a sikerről beszél, aközben a bővítési fáradság hangulata uralkodik el a tizenötök körében. Emellé hozzátehetjük, hogy a bővítés a tizek számára is sikeres volt.
Én nemcsak Magyarországon látok politikai nehézségeket, hanem a visegrádi országok közül szinte mindenhol, sőt van, ahol még a miénknél súlyosabbakat is. Szerintem az is megérne egy elemzést, hogy a korábban meglévő kimagasló politikai stabilitás a visegrádi országokban hogyan roggyant meg az elmúlt hónapokban. Mi persze úgy látjuk, hogy ez csak Magyarországon van így - ebbe most nem kívánnék belemenni -, de hogy ez a legtöbb országban megvalósult különböző kilengésekkel, ahhoz nem férhet kétség, ezért úgy vélem, hogy egy tendenciának vagyunk a szemtanúi, de ez csak felszínes leírása a helyzetnek, amivel érdemes lenne foglalkozni.
A harmadik megjegyzésem Törökországgal kapcsolatos. Az Európai Uniónak valószínűleg nincs álláspontja, a tagállamoknak viszont elég karakteresek az álláspontjaik Törökországgal kapcsolatban. Szerintem a török csatlakozás fékezésében nemcsak nehézsúlyú európai uniós tagállamok játszanak szerepet, hanem maga Törökország is. Számos olyan hír érkezik Törökországból, amelyek a koppenhágai kritériumokat illetően nagyon komoly kérdőjelekre adnak okot. Ebben látunk fejlődést, de látunk nagyon komoly visszaeséseket is. Néha riasztó jelzések érkeznek Törökországból, amelyek bizony megerősítik azokat az erőket, amelyek stratégiailag sem látnák kívánatosnak Törökország csatlakozását.
Problémásnak látom a magyar érdekérvényesítést is. Meggyőződéses híve vagyok annak, hogy stratégiai célnak kell lenni Törökország európai uniós tagságának. Az más kérdés, hogy erről ki milyen lelkesen beszél. Ha egy parlamenti képviselő erről lelkesen beszél, azt én kifejezetten jó dolognak tartom, azt azonban érdemesnek tartanám megfontolni, hogy miközben a köztársaság legelső számú vezetői pozitívan nyilatkoznak meg, kevésbé lelkesek, mint a képviselők. Azokban az országokban, amelyek számunkra nagyon fontosak - például Németországra gondolok -, mértéktelen törökcsatlakozás-ellenes hangulat uralkodik a politikai életben. Ha a legelső vezetőink karakteresen nyilvánulnak meg a török csatlakozás mellett, az a magyar mozgásteret az ezekkel az országokkal való viszonyban korlátozni fogja.
Ezért úgy gondolom, hogy e tekintetben lehetne valamilyen munkaerő-megosztás a különböző politikai szintek között, mert nem mindegy, hogy mit mond erről a kérdésről a köztársasági elnök, a miniszterelnök, a parlament elnöke, a külügyminiszter, mit mondanak a bizottsági elnökök, a bizottságok vagy a parlamenti képviselők. A Magyar Köztársaságnak fenn kellene tartania azt a stratégiai elhivatottságát, hogy Törökország európai uniós tagságát segítse, de ennek a kommunikációjában némileg óvatosabb lennék, mint ahogy azt az elmúlt hónapokban tapasztalni lehetett. Úgy vélem, ezekben a kérdésekben a politikai erőknek érdemesebb lenne kifinomultabb együttműködést folytatni.
Kérdezem, hogy kívánnak-e erre válaszolni.
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Ez a kérdés felmerült a Külügyminisztérium vezetői értekezletén is és pontosan az ön által említettek miatt napirenden szerepel egy törökországi stratégia kidolgozása is.
ELNÖK: Köszönöm, nekem ennyi elég is. Némi visszafogottságot kérek azoktól, akik a médián keresztül erről az ülésről tudósítanak, mert az is jó lenne, ha műhelymunka folyna az európai ügyek bizottságának az ülésén, ahol nyíltan lehetne taktikai megfontolásokról beszélni, az viszont nem lenne jó, ha a török nagykövet holnap azt olvasná, hogy itt mi hangzott el. Nehéz megtanulni - de remélem, hogy sikerülni fog -, hogy tudunk őszintén is beszélni, mégsem kerül ki minden és nem kell elrendelni zárt ülést sem.
Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Tisztelt Államtitkár Asszony! Az elmúlt héten napvilágot látott bővítési stratégia meghatározza azt is, hogy csak az EU belső válságának a megoldása után lehet újabb országnak csatlakoznia. Kérdezem, hogy ez Horvátország esetében mit jelent. Ha csak a német elnökség idején készül erre menetrend és utána megy végig az egész folyamat, az azt jelenti, hogy minimum egy-két évig eltart. Kérdezem, hogy 2009-ig, az európai uniós választások időpontjáig Horvátország bekerülhet-e azok közé az országok közé, ahol választásokat tartanak. Mi erről a Külügyminisztérium álláspontja? Lehet-e valamit tenni ebben az ügyben, és ha igen, azt hogy kívánja megvalósítani a Külügyminisztérium? Előfordulhat, hogy ez a fajta uniós elképzelés Horvátország csatlakozását évekre is eltolhatja. Mit tudunk tenni annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg?
Végezetül elnök úrnak szeretném jelezni, hogy látásproblémáinak a megoldásában szívesen segítek, és ha elfogadja a véleményem, akkor a meglátásaiban is.
ELNÖK: Jól értem, hogy optikai ajánlatot tett nekem, képviselő úr? Mert ha igen, azt örömmel elfogadom.
IVANICS FERENC (Fidesz): Mivel elnök úr többször is abban a kérdésben merült el, hogy látja vagy nem látja, hogy jelentkezem vagy sem, optikai és egyéb kérdésekben is szívesen segítek.
ELNÖK: A parlamenti patkó minden oldaláról minden optikai segítséget elfogadok, de most térjünk vissza a bővítési kérdésekre. Államtitkár asszony!
HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Ebből az anyagból én nem olvastam ki olyat, amit Ivanics képviselő úr, véleményem szerint nincs ilyen time-table benne. Mi úgy gondoljuk, hogy a német elnökség alatt meghatározásra kerül a menetrend, és innentől kezdve a horvátországi tagság a fejezetek sikeres letárgyalásának az ütemétől függ.
IVANICS FERENC (Fidesz): Tehát úgy van pontosan, hogy az Európai Unió belső reformfolyamatainak lezárását is feltételül szabja az újabb bővítésekhez; valamint úgy értékeli a balkáni országok perspektíváját, hogy felvételük csak közép- vagy hosszú távon várható. Most a német elnökség határozza meg, hogy ennek a belső válságnak a megoldása miképpen és hogyan történjen. (Horváthné dr. Fekszi Márta közbeszólására:) Igen, de ez a belső válság...
ELNÖK: Elnézést kérek, szóljon, ha befejezte, képviselő úr, és akkor mikrofonba kérem a jegyzőkönyv számára. (Horváthné dr. Fekszi Márta: Bocsánat.) Semmi baj, csak a jegyzőkönyv így nem tudja jegyezni.
Befejezte, képviselő úr?
IVANICS FERENC (Fidesz): Még beszéltem, csak tisztáztunk egy-két kérdést; azt hiszem, ez nem szokott probléma lenni a bizottság ülésein.
ELNÖK: Abszolúte nem, csak a jegyzőkönyvet szeretnénk vezetni - jól mondom, ugye? -, és ehhez az kell, hogy aki megszólal, az a mikrofonba beszéljen, és ne egyszerre beszéljenek többen a mikrofonba, mert akkor nem tudják leírni. Csak ennyi.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Én úgy tudtam, nálam van a szó, és engem nem zavart, hogy államtitkár asszony közbekérdezett, mert hogy ezeket a kérdéseket tisztázzuk, és egyértelmű legyen az, amiről beszélünk. Amennyiben ez problémát okoz, szívesen segítek az utókezelésében is, amikor a jegyzőkönyv elkészül.
De én befejeztem, azt hiszem, világossá vált a kérdésem.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Megadom a szót. Parancsoljon, Iván Gábor!
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom annak kapcsán, ami az alkotmányszerződés körüli viták megoldása, hogy az belső válság-e, azt gondolom, azért a mostani szerződéses keretek között is működik az Unió, én nem túloznám el annak a jelentőségét, hogy az alkotmányszerződés nem jött létre. Olyan szempontból nem túloznám el, hogy ez milyen mélységű válságot jelent.
Mindenesetre van néhány kérdés, amit meg kell oldani 2009-ig. Egy egészen biztosan van: a mostani román-bolgár csatlakozás a nizzai szerződés alapján jött létre, ami például azt mondja a Bizottság létszámát tekintve, hogy amennyiben 27 tagúvá válik az Unió, onnantól minden tagállamnak csak egy tagja lehet az Európai Bizottságban, azzal, hogy ezt a szabályt akkor kell érvényesíteni, amikor a 27 tagú Unióban a következő Bizottság megválasztására kerül sor, ez 2009. Tehát 2009-ig valóban el kell jutni odáig, hogy ha a nizzai szerződés marad, tehát nem lesz új alapszerződés, akkor döntést kell hozni arról, hogyan működjön az Európai Bizottság. Tehát azt gondolom, valóban vannak ilyen kérdések, amelyeket el kell dönteni, de ettől még önmagában a horvát tárgyalások mehetnek és mennek is a maguk útján. Ugyanis a horvát tárgyalások üteme a mindenkori tárgyalások üteme szerint folyik. Ez a kitétel, hogy közben esetleg 28 tagúvá válna az Unió, és maradnának a nizzai alapok, ez a 27-ek megoldandó problémája, amely nyilván meg lesz oldva annak a nagyobb kérdésnek a keretében, hogy mi történik az alkotmányszerződéssel.
Erre a német elnökség még nem fog teljes megoldást adni. A német elnökség végéig egy javaslatot fog arra készíteni, egészen pontosan egy jelentést fog arra készíteni, hogy a tagállamok hogyan látják, milyen megoldást lehet az alkotmányszerződés körül kialakult problémák megoldására találni. S egy év múlva, a rá következő év végén majd a francia elnökség ideje alatt tervezi az Unió, tervezik a tagállamok, hogy a végső megoldás megszületik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük. Képviselő úr?
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. A Külügyminisztérium mit tud tenni annak érdekében, hogy a horvát csatlakozás 2009-re megvalósuljon, ennek az összefüggésében?
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Azt gondolom, ahogy államtitkár asszony is említette, teljes konszenzus van a tekintetben, hogy Horvátország, ahogy a csatlakozás feltételeit teljesíti, legyen tag. Magyarország egészen markáns álláspontot foglal el az Unió intézményeiben a tekintetben, hogy Horvátország támogatója ebben a kérdésben. (Horváthné dr. Fekszi Márta távozik az ülésről.)
Hogy 2009-re megvalósuljon a tagság, azt gondolom, ilyen számokat egyelőre nehéz mondani. Ez egy picit, nem mondanám, hogy irreális, de azt gondolom, egy 2009-es tagságban gondolkodni nagyon-nagyon rapid tárgyalásmenetet feltételezne, gyorsabbat, mint például a magyar tárgyalásmenet volt. Azt gondolom, ez nem tűnik reális céldátumnak, hogy 2009-re Horvátország taggá váljon, de ezt mindazon óvatossággal mondom, hogy természetesen a jövőbe senki sem lát.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Sőt tegyük hozzá, garantálni Magyarország nem tud semmit természetesen.
További hozzászólások? (Senki sem jelentkezik.) Nincs, akkor köszönöm szépen.
Döntési helyzetben nem vagyunk. Köszönöm szépen szakállamtitkár úrnak, ezt a napirendi pontot le is zárjuk; Pataki Zsoltnak külön köszönöm.
Egyeztetési eljárásokra térünk át. A következő napirendi pontunk a műsorszolgáltatással kapcsolatos. Üdvözöljük Sarkadi Ildikót.
Nem vagyunk döntési helyzetben a műsorszolgáltatás irányelvével kapcsolatban sem, csak egy tájékoztatást hallgatunk meg a Miniszterelnöki Hivatal médiapolitikai főtanácsadójától; még egyszer tisztelettel köszöntöm dr. Sarkadi Ildikót.
Egy raportőrünk van, ő viszont nincs jelen. Firtl Mátyás alelnök úr a raportőr a jobboldal részéről, igazoltan van távol természetesen; a baloldal részéről pedig nincs raportőr, legalábbis... (Ivanics Ferenc jelentkezésére:) A baloldal részéről Ivanics úr a raportőr? (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Elnök úr, tényleg ezt az optikai tanácsadást meg kell tartanunk, mert már régóta jelentkeztem - elnök úr többször körbenézett és nem látta -, hogy Firtl Mátyás raportőri feladatait ezen alkalommal átvenném.
ELNÖK: Én ezt köszönöm, és tisztelettel arra kérném a frakciókat - és persze valójában a frakciók munkatársaihoz intézem a szavaimat -, hogy ezeket írásban hadd lehessen megkapnom. (Jelzésre:) Úgy látom, megkaptuk - jó, akkor ennek majd utána fogok nézni. Köszönöm szépen. Akkor ezek szerint van egy raportőrünk, és nem a baloldalról.
Javaslom, hallgassuk meg a kormány véleményét, utána a raportőrünket; ha kérdések vannak, akkor azokon menjünk végig. Ha ez elfogadható, akkor dr. Sarkadi Ildikónak adom meg a szót.
Dr. Sarkadi Ildikó (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Engedjék meg, hogy most első alkalommal, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz került a médiaszabályozás, ennek kapcsán tájékoztassam önöket arról a kormányprogramban szereplő új stratégikus gondolkodásról és a tudatos médiaszabályozásról, amelyet az elkövetkezendő időszakban képviselni szeretnénk, és hogy a mai témánkat, az audiovizuális médiaszolgáltatás irányelvével kapcsolatos magyar álláspontot a miniszterek tanácsa előtt hétfőn hogyan képviseltük.
Mint említettem, hazánkban a tízéves médiatörvény megújulására és megújítására van szükség, de nemcsak egyetlenegy törvénynek a módosítására vagy egyetlenegy törvénynek az újragondolására, hanem az európai uniós irányelveknek megfelelő trendek érvényesítéséről van szó. Ezért a kormány úgy döntött, hogy augusztus 1-jével a Miniszterelnöki Hivatal keretében elhelyezett egy médiaszabályozási teamet, amelynek feladata részben a média új alapokra helyezésre és az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos szabályozási elvek és stratégiák kialakítása, egy nemzeti audiovizuális médiastratégia megalkotása, másrészt pedig a digitális átállással kapcsolatos feladatok ellátása. A teamben hárman szereplünk. Bemutatom önöknek dr. Zachar Balázs kollégámat, aki korábban a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában a 2004-es csatlakozás óta Magyarországot képviselte az audiovizuális médiaszabályozás tekintetében. Ezt a feladatot a mi csapatunkban szintén ő látja el.
A miniszterek tanácsának hétfői ülésén kialakított álláspontunk a 89/552/EGK irányelvnek a Bizottság általi felülvizsgálatának folyamatában alakult ki.
Magyar álláspontot a Külügyminisztériummal, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztériummal együttesen alakítottunk ki e folyamatban.
A felülvizsgálat során a joghatóság, illetve az irányelv hatálya kérdésében, továbbá a termékelhelyezés, valamint a reklámszabályok tekintetében lényegében a magyar álláspontnak megfelelő megállapodás született. A finn elnökség a folyamatot felgyorsította, de a végleges szövegezésre és pontosításra majd a következő félévben, a német elnökség idején kerül sor.
A joghatóság tekintetében lényegében a származási ország elve dominált és a tagállamok többsége emellett tette le a voksot. A hatály tekintetében az az elv volt az irányadó, hogy a határokon átnyúló televíziózásról szóló irányelv korábbi hatálya csak és minimálisan azokra a televíziószerű szolgáltatásokra terjedjen ki, amelyek szerkesztett tartalomhoz köthetők. Így az internet mint hordozó csak és kizárólag akkor esik a hatály alá, ha olyan tartalmat közvetít, amelynek a műsorszerkesztéshez és a televíziószerű szolgáltatáshoz valamilyen köze van.
A termékelhelyezés, a product placement ügyében valószínűleg parlamenti vitára kerül sor, hiszen az irányelv jelenleg nem tartalmaz rendelkezéseket a termékelhelyezés tekintetében, ugyanakkor a tagállamoknak volt egy olyan szándékuk, hogy a műsorok finanszírozási alapjának a bővítése céljából lehetővé teszik a termékelhelyezést, azonban az utolsó pillanatban megváltozott az előterjesztés és általános tiltást mond ki, nagyon-nagyon sok kivétellel.
A reklámok tekintetében Magyarország karakterisztikus álláspontot képviselt. A kollégám be fog számolni önöknek arról, hogy a lineáris és nem lineáris reklámok tekintetében a szabályozás hogy fog alakulni. Nagyon fontos leszögezni, hogy Magyarország Svédországgal és számos más országgal együtt a gyermekműsorok reklámmal való megszakításának a tilalma mellett foglalt állást. Ez az álláspont nem kapott többséget, de mivel sok állam volt ugyanezen az állásponton, elképzelhető, hogy a jövőben a parlament ezt újra fogja tárgyalni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. A kiegészítésre átadom a szót dr. Zachar Balázs kormány-főtanácsadó úrnak.
Dr. Zachar Balázs (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója
DR. ZACHAR BALÁZS (Miniszterelnöki Hivatal): Csak néhány rövid kiegészítést tennék a Sarkadi Ildikó által említett pontokhoz, először az irányelv hatályával és szabályozási körével kapcsolatban. Mi kezdettől szorgalmaztuk a hatály szűkítését, tekintettel arra, hogy az eredeti javaslat olyan szélesre tárta volna a szabályozás tárgykörét, minek következtében egy végrehajthatatlan szabályozási rezsim alakult volna ki, amelybe minden olyan típusú szolgáltatás bekerült volna, amely gazdasági jellegű és az interneten keresztül valósul meg. Mi ezt nem támogattuk, mert véleményünk szerint nemcsak Magyarország, de minden európai uniós médiapiac számára sokkal kedvezőbb helyzetet teremt az, ha egy szűkebb, de precízen megfogalmazott szabályozási rezsimet alakítunk ki.
A joghatósággal kapcsolatban Magyarország számára különösen fontos stratégiai jellegű kérdésről van szó, részben azért, mert Magyarország más irányelvek tekintetében is következetesen a származási ország elvének talaján áll. Nem láttuk tanácsosnak eltérni ettől az állásponttól ebben a kérdésben sem, noha Magyarország a televíziózás témakörében mindkét szempontból érdekelt lehet. Egyrészt Magyarország területére érkeznek külföldről különböző magyar nyelvű, a magyar közönségnek szóló műsorszolgáltatások, ugyanakkor Magyarország területéről is történik műsorszolgáltatás a határokon túlra. E tekintetben úgy gondoltuk, hogy az utóbbi típusú szolgáltatás jelentősebb, és stratégiailag fontosabb számunkra az, hogy a külföldre irányuló műsorszolgáltatások a jövőben is zavartalanul folyhassanak, és az irányelv ne adjon lehetőséget arra, hogy ezeket a célország részéről bármiféle indokolatlan korlátozás érje.
A reklámszabályok tekintetében pedig csak annyival egészíteném ki az előzőeket, hogy egyrészt a reklámozás szabályainak egésze jelentősen egyszerűsödik a jelenlegi irányelvhez képest. Lényegében egy kevesebb szabályból álló, áttekinthetőbb rendszer alakul ki, néhány ponton azonban szigorodik a rendszer. Magyarország számára fontos a reklámokkal való megszakíthatóság kérdése. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy a gyermekműsorokat ne lehessen megszakítani reklámokkal, de ebben az ügyben a következő félévben további viták várhatók.
A termékelhelyezés kérdésében pedig azt az álláspontot képviseljük, hogy a termékelhelyezés mint jelenség már létezik, nemzetközi gyakorlat van rá és úgy véljük, hogy nem érdemes ellenállni ennek a gyakorlatnak, sokkal inkább azt kell meghatározni, hogy melyek azok az alapvető garanciális szabályok, amelyek alapján keretek között tartható a termékelhelyezés, vagyis a műsorban a termékek megjelenésének a módja, hiszen látnunk kell, hogy az európai műsorgyártói piac versenyképességét csak az garantálja, ha az amerikaihoz hasonlóan valamilyen módon lehetővé tesszük ennek a jelenségnek az érvényesülését, de - még egyszer mondom - meghatározott korlátok között. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mindkettőjüknek köszönöm a tájékoztatót. Engedjenek meg nekem két kérdést. Először is beismerem, hogy nem értek ehhez a témához. De itt van ez a reklámdolog. Ha jól értem, a kormánynak az az álláspontja, hogy gyerekműsorokat reklámmal ne lehessen megszakítani. Ez teljesen logikus, de miért csak a gyerekműsorokat. Ugyanis probléma akkor van, ha az egyik országban lehet, a másikban nem, mert egy idő után versenyhelyzet jön létre az egyes médiák között. Viszont ha egységes a szabályozás, akkor anélkül, hogy csökkenteni kívánnám a média reklámbevételeit, nagyon jónak tartanám, ha nemcsak a gyermekműsorok esetében, hanem általában kimondásra kerülne, hogy egy műsort reklámmal ne lehessen megszakítani, én ugyanis kimondottan utálom, ha egy jó film közepén egyszer csak mosóporreklámot kell néznem. De ezzel nyilván nem vagyok egyedül, és ha az Európai Unió ebben tudna segíteni Európa lakosságának, az szerintem egy jó dolog lenne. Persze fontos az, hogy a gyerekeket védjük, de ilyenkor mindig eszembe jut az, amikor azt olvassuk, hogy egy repülőgép-szerencsétlenségben meghalt kétszáz ember, köztük hat gyerek, ami tényleg borzalmas, de a többi százkilencvennégy halála is borzalmas. Ilyenformán a gyerekeknek is rémes, amikor a műsorukat megszakítják reklámmal, de higgyék el nekem, hogy ez a felnőtteknek is borzalmas. Érdemes lenne ezt is megvizsgálni.
A második megjegyzésem: lehet, hogy ezzel teljesen nyilvánvalóvá fogom tenni a hozzá nem értésem, mert ennek egyáltalán nincs köze ahhoz az irányelvtervezethez, amiről beszélünk, de az Európai ügyek bizottsága azért tart nyilvános meghallgatásokat, hogy meghalljuk azokat, amiket nekünk mondanak. Egy hónappal ezelőtt a HEBC, a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselői arról beszéltek, hogy a magyar munkaerőpiac egyik korlátja a nyelvtudás hiánya, és európai példák sorát hozták fel, hogy azokban az országokban, ahol a nyelvtudás lényegesen meghaladja a magyarországi szintet - Dánia, Hollandia stb. -, gyakorlatilag nincsenek szinkronizált filmek. A néha nagyon ostoba, egyébként Japánban gyártott, de angol nyelvű filmek nagy részét nem szinkronizálják, és ezekből a gyerekek játszva megtanulják az angol nyelvet. Ha már egyszer a szülő szenved attól, hogy a gyerek ostoba filmeket néz, akkor legalább tanuljon meg angolul. Az említett ülésen felmerült, hogy Magyarország tudna-e tenni valamit ennek érdekében. Ők nyilván csak a magyar médiapiacra gondoltak, de most nemcsak erről beszélünk, hanem az európairól. Érdemes most is napirendre hoznunk, amit ők nekünk felvetettek, ugyanis van mozgástér arra, hogy akár ebben az irányelvtervezetben, akár ennek a farvizén valahol másutt felvessük azt, hogy lényegesen kevesebb filmet szinkronizáljanak, mint eddig, és inkább a feliratozást alkalmazzák.
Amúgy megjegyzem, hogy amikor svédül vagy dánul mennek filmek, ha művészfilm, nem is lehet elérni azt a művészi hatást szinkronizálással az esetek többségében. Úgy gondolom, igazából nincs is érv a szinkronizálás mellett, kizárólag a fogyasztónak a mérhetetlen lustasága, amelyet nyilván az egyes médiumok igyekeznek kielégíteni. De itt érdemes megint, és azt gondolom, echte liberálisként is vállalom ezt a gondolatot, az államnak bizonyos kereteket szabni.
Ezt a két dolgot gondoltam, hogy itt megosztom a bizottsággal is és a kormány képviselőivel is. Nem tudom, kívánnak-e most reflektálni; nagyon szívesen veszem.
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm mindkét kérdést. A reklám mindig neuralgikus pontja a műsorszolgáltatásnak, de az ingyenes műsorok finanszírozási alapját a reklámbevételek teremtik meg. Azt kell tehát mondanom, azt az elég radikális álláspontot nem gondoljuk képviselni az Európai Bizottság előtt, hogy a reklámok tűnjenek el a képernyőről. Arról nem beszélve, hogy van egy reklámipar, ez rengeteg embert foglalkoztat...
ELNÖK: Bocsásson meg, csak azért, hogy világos legyen a dolog: én azt nem javasoltam volna, annyira naiv én nem vagyok (Derültség.) - ha naivnak látszom, annak örülök, de nem vagyok annyira sajnos. Amire én gondoltam, az az egyes műsoregységeknek a reklámokkal való megbontása. Aztán, hogy amikor lemegy egy film, utána hány mosópor meg fogkrém, az engem nem érdekel. Az rendben is van, tudom, hogy ez tényleg kell a média finanszírozásához. De lehet, hogy én értem félre a kolléga beszámolóját; tehát az egyes egységeknek a felbontása a reklámok által - én csupán erre gondoltam volna.
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Jelenleg is van szabály arra, hogy hány percenként lehet megszakítani reklámokkal az egyes műsortípusokat. Most jelenleg az az elképzelés, hogy ez 30 perces legyen, és mi azt mondtuk, hogy a gyerekműsoroknál ez a 30 perc se legyen korlát. Nem volt ilyen álláspontja a tagállamoknak, és a Bizottság sem terjesztett elő ilyen elnök úr által javasolt álláspontot, pontosan azért, hogy a reklámipar is megéljen a jövőben.
De azért azt el kell mondanom, hogy az irányelv rendelkezéseinél szigorúbb álláspontot a tagállamok képviselhetnek a reklámok tekintetében, kivéve az összehasonlító reklámot, mert ott a szabályozásnak tagállami szinten kell megvalósulnia. De mondom, ez a maximum, ameddig Magyarország el tudott menni ebben a kérdésben.
Amit elnök úr másodszor felvetett, azt gondolom, alapvetően egyrészt műsorszerkesztési elvekkel kapcsolatos, amibe nyilvánvalóan nincs beleszólásunk. Azt gondolom, nagyon sok pénzt tudnának a műsorszolgáltatók megspórolni azzal, ha nem kellene szinkronizálni. Azt gondolom tehát, hogy ez természetesen megfontolandó, de ez nem uniós kérdés, hanem itt van a közszolgálati Magyar Televízió, Duna Televízió, tehát azok a televíziók, amelyeknek elsősorban a magyar nyelv megőrzése és a nemzeti kultúra megőrzése, másrészt pedig éppen az oktatás és az ismeretterjesztés a feladata, és az, hogy a magyar gyerekek jól beszéljenek idegen nyelveket. Úgyhogy ezt megfontolandónak tartjuk, de ez az uniós irányelvnek nem témája, de fontos kérdésnek tartjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szabályaink szerint van egy viszontválaszra lehetőségem, és élnék is vele. Én értem, hogy a bizottsági javaslatban meg általában a tagállamok által tett javaslatban nem szerepel, mondjuk, a reklámnak az általam javasolt korlátozása. Én azért fölvetném, hogy ezt ott vessék föl. Néha vannak olyan csaták, amelyeket úgy is meg lehet vívni, hogy az ember tudja, hogy a végén nem nyer, de ezek azért szerintem egy országról egy képet tudnak sugározni. És ha a magyar kormány úgy érzi, hogy ez egy jó ügy - és nekem az a meggyőződésem, hogy a reklámszakma kiválóan megélne akkor is, ha egy filmnek csak az elején meg a végén lenne, mint ahogy, azt hiszem, most sem senyved a reklámszakma különösképpen; ha valamivel csökken a lehetősége, én ezt nem látom drámának -, azt megfontolnám, hogy ezt vessük föl mint Magyar Köztársaság, és azzal, hogy ha nem kapunk többséget, nem kapunk többséget. Nem is tudom, hogy ez most kétharmados vagy vétós, vagy milyen lehetőségek vannak. Ettől még valamilyen megállapodáshoz el lehet jutni, és lehet, hogy ezt nem kell a végsőkig feszíteni, de úgy gondolom, fölvetni jó lenne.
Ami pedig a nyelvet illeti, a magyar médiatörvény szerint lehet korlátozni bizonyos értelemben a médiát. Ezt ön jobban tudja, mint én, hogy van egy olyan szabálya a médiatörvénynek, hogy közügyekkel, nem tudom pontosan, hogyan kell foglalkoznia a médiának; hogy ezt hogyan játsszák ki, ez egy más kérdés a különböző Fókusz meg nem tudom, milyen műsorokkal. De ilyen alapon szerintem ebben is lehetne egy olyan törvényt hozni, hogy az eredeti nyelveknek milyen arányban kell szerepelniük, és ez akár lehetne nagyon nagy arány is. Persze az aggodalom ott van, hogy a főműsoridőben lenne mindig a szinkronizált nyilvánvalóan. Ezt megint olyan kérdésnek tekintem, hogy Magyarország ezt fölvethetné, akár az irányelvvel kapcsolatban is. Aztán ha ennek nincs támogatása, akkor nincs támogatása, de megint egy kicsit a kisebb ország nyelvének a védelme ebbe éppúgy belejátszik, mert akkor ha magyar filmeket adnak, magyarul adnák le, a franciákat pedig nyilván itt franciául. Tehát úgy gondolom, ez szép európai gondolat lenne, amelyet akkor is föl tudnánk vetni, ha nem kell abban bíznunk, hogy ez be is fog kerülni a végleges szövegbe.
Köszönöm szépen.
DR. ZACHAR BALÁZS (Miniszterelnöki Hivatal): Még a reklámkérdésre röviden reagálnék. Egyrészt a kulcs ezzel a kérdéssel kapcsolatban valóban ott van, amit Sarkadi Ildikó is említett, hogy a tagállamok a jelenleginél is szigorúbb szabályokat is alkalmazhatnak, és mivel ez az irányelv egy minimumharmonizációt valósít meg, tehát azokat a minimumszabályokat tartalmazza, amelyeket valamennyi tagállamnak tekintetbe kell vennie, illetve alkalmaznia kell a tagállam jogában a médiaszabályozás kialakításakor, ezért valószínűleg nem volna reális visszhangja vagy fogadóképesség arra, hogy már közösségi szinten egy minimumszinten ilyen szigorú szabályokat állapítsunk meg. Különösen akkor, amikor ez az irányelv valamennyi televíziós műsorszolgáltatásra vonatkozik, tehát közszolgálatira és kereskedelmire egyaránt. A kereskedelmi televíziókban évek, de inkább évtizedek óta gyakorlat, hogy - sajnos vagy nem sajnos, de - a műsorokat reklámokkal megszakítják, ez egy jelentős bevételi forrásuk. Vannak azonban országok nyilvánvalóan, ahol ez nem megengedett, illetve van olyan szabályozás is, ahol kifejezetten a közszolgálati médiumok esetében tiltják meg a reklámokkal való megszakítást, ahogy egyébként Magyarországon is.
Tehát egyrészt azt gondolom, ez a kérdés ilyen szempontból valóban megfontolandó. Viszont a közösségi minimumszabályozás elve mégis valamilyen módon ezzel talán némileg ellentétes irányt mutat. Ugyanakkor magával az elvvel természetesen egyet lehet érteni, de talán a tagállami szabályozás eszköze hatékonyabb ennek a célnak az elérésére.
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Elnök úr második kérdésével kapcsolatban szeretném elmondani, hogy amint jeleztem a bevezetőben, Magyarország egy médiaszabályozási csomagban gondolkodik. Ez azt jelenti, hogy a kétharmados többséget igénylő médiatörvényt követően, illetve azzal egy időben egy feles közszolgálati, hír- és műsorszolgáltatási törvényben gondolkodunk. Ennek az a lényege, hogy Magyarország kitüntetetten kezeli a közszolgálatiság elvét, és pontosan ebben a törvényben gondoljuk azokat a feladatokat, azokat a közszolgálati feladatokat meghatározni, amelyek egyébként az Európai Unió különböző irányelveiben, illetőleg az Európai Bíróság gyakorlatában már megfogalmazódtak. Ebben mindenképpen szerepe van, amint mondottam, a nemzeti kultúra és a magyar nyelv megőrzésének, és nyilvánvalóan az idegen nyelvi környezetnek és a gyerekek oktatásának is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Arra biztatnám a kormányt, hogy esetenként nem kell ilyen diplomatának lenni, hanem lehetne ilyen szép eszméket megfuttatni - aztán majd meglátjuk. De az fontos, hogy egy országból jó gondolatok jöjjenek ki akkor is, ha az elfogadás realitása nem túlzott.
További hozzászólási igényt nem látok. (Derültség. - Ivanics Ferenc jelentkezik.) Megkérem képviselő urat, hogy törölje meg a szemüvegemet. Ez most már a mai ülésen egy állandó konfliktus közöttünk. Ivanics képviselő úr, tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Én ezt nem tartom konfliktusnak. Megértem elnök úrnak az ilyetén való tájékozatlanságát, de a napirend előtt jeleztem, hogy raportőrként én helyettesítem Firtl Mátyást.
ELNÖK: Ez valóban így van, képviselő úr. Már nemcsak a szememmel, hanem a memóriámmal is súlyos gondok vannak. Igaza van, tényleg így történt, öné a szó.
IVANICS FERENC (Fidesz): Hogy nincs konfliktus közöttünk, azt az is jelzi, hogy egyetértek azzal, amit elnök úr a reklámról elmondott és az általa jelzett problémát én is mélységesen felháborítónak tartom. S azt is, hogy a reklámok ráadásul még hangosabbak is, de nem fokozom tovább, mert úgy látom, mindenki tudja, hogy miről van szó. De vannak kivételek is, hiszen a Schindler listája az egyik kereskedelmi csatornán megszakítás nélkül ment le, aminek én külön örültem.
Egy olyan kérdésről van szó, amely meglehetősen átszövi az életünket és nem kis bonyodalmat jelenthet, ha nincs megfelelően szabályozva. Különösen fontosnak tartjuk azt, hogy ez az irányelv-módosítás megvalósuljon és ezáltal a technológiai fejlődés folytán kialakuló európai médiarendszerben is hatékonyan biztosítani lehet a véleménynyilvánítás szabadságának, az ebből eredő további kommunikációs jogoknak, a médiapluralizmusnak, valamint az egyéb érintett emberi jogoknak mint fontos társadalmi intézményeknek az egyensúlyát. Azt hiszem, ez a "preambulum" jelzi, hogy mennyire gondoljuk fontosnak ezt a kérdést.
Álláspontunk a következő. Fontosnak tartjuk az emberi, valamint a nemzeti méltóság tiszteletben tartása követelményeinek a hangsúlyosabb deklarálását valamennyi, az új irányelv hatálya alá tartozó médiaszolgáltatás esetében. A készülő új irányelv fogalmi rendszerét minél egyértelműbben és pontosabban kell meghatározni, mert ennek hiányában eleve problémákat okozhat az irányelv további rendelkezéseinek alkalmazása. Ezt később majd pontosítom.
Fontosnak tartjuk az úgynevezett derogációs, illetve a joghatóság kikerülése elleni eljárások hatályainak és szabályainak megfelelő megállapítását abból a célból, hogy a médiaszolgáltatók ne tudják rosszhiszeműen megkerülni az alapvető fontosságú szabályokat az egyes tagállami szabályozások közti, egyébként megengedett eltéréseket kihasználva. E célból lényeges, hogy a kiskorúak fejlődését veszélyeztető médiaszolgáltatások esetében is módja legyen a fogadó államnak megfelelő intézkedések megtételére. Ez a származási ország kapcsán felmerülő kérdés, amely elvet támogatjuk, de úgy gondoljuk, hogy a kivételek is fontosak és azokra is erőteljesen oda kell figyelni.
A nemzeti médiahatóságok függetlenségének követelményét meghatározó rendelkezésnek konkrétan nevesítenie kell a hatóságok jogi és anyagi függetlenségének követelményét. Ez összhangban van az Európa Tanács e tárgyban kidolgozott elveivel.
A tervezet mostani szövegváltozatánál konkrétabb, normatívabb, kikényszerítőbb rendelkezéseknek kell bekerülniük az irányelvbe - ezt is kiemelten fontosnak tartom - az európai alkotásoknak az új típusú médiaszolgáltatásokban való kötelező megjelenítése módjának és arányának vonatkozásában.
Fontosnak tartjuk, hogy az irányelv egyértelműen rendezze az állami, valamint az ön- és társszabályozások egymáshoz való viszonyát is az állami szabályozás primátusának kimondásával, hasonlóan az európai parlamenti illetékes bizottságban született ez irányú javaslathoz.
A fentieken túl kiemelten egyetértünk a gyermekműsorok reklámmal való megszakításának tilalmával.
Ezek a kérdések jól jellemzik a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját ebben a kérdésben, de úgy gondoljuk, hogy még elég sok munka van. Tegnapelőtt volt a kulturális bizottság ülése, így az ott történt eseményekre a mai ülésen reflektálni még nem tudunk. Azt is tudjuk, hogy a mostani parlamenti ülésen ez napirend lesz, és ha jól emlékszem, december 11-én lesz majd szavazás ebben a kérdésben. Tehát egy zajló folyamatról van szó, amit a bizottság kiemelt szinten kezel.
Említettem már, hogy az irányelv bizonyos szempontból nem elég egyértelműen van meghatározva. Nem egyértelmű például az, hogy egy adott műsorról vagy műsorfolyamról van szó. Az is kérdés, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatás mint átfogó kategória a televíziós szolgáltatás, illetve a nem lineáris szolgáltatás között milyen viszonyt teremt, és ez hogyan befolyásolja a műsorfolyamot, mégpedig az egyes, nem lineáris szolgáltatásként kiemelt műsorszámokat. Véleményünk szerint ezt a definíciók között pontosan kell szerepeltetni, mégpedig az audiovizuális médiaszolgáltatás, a médiaszolgáltató és a televíziós műsorszolgáltatás megkülönböztetésénél.
Érdemesnek tartjuk átgondolni, hogy a televíziós műsorszolgáltatásnál a "párhuzamos" vagy az "egyidejű" megtekintés kifejezést használjuk, nyilvánvalóan attól függően, hogy melyik meghatározás a pontosabb. Ugyanígy fontosnak tartanánk a d) pontban a "műsorszolgáltató" és a "televíziós műsorszolgáltatás szolgáltatója" kifejezések megkülönböztetését. Az e) pontban van egy olyan pont, amely az eddigiekhez csatlakozik a lekérhető szolgáltatásoknál, és az f) pontban is van egy kis apróság, amiről nem tudjuk, hogy mit jelent. Azt olvassuk, hogy "audiovizuális kereskedelmi kommunikáció olyan hangos vagy néma képek", számunkra nem derül ki világosan, hogy itt csak a mozgóképekről van-e szó. Szeretnénk, ha ez egyértelmű lenne. A származási ország elvénél már jeleztem az eltérést megengedő szabályokat, ami derogációs szabály, illetve a jog elkerülésének az elve.
Van egy javasolt szövegváltozatunk a 2. cikk (7) bekezdéséhez: "Amennyiben egy tagállam megállapítja, hogy egy más tagállamban letelepedett médiaszolgáltató tevékenysége teljes egészét vagy javarészét az előbbi tagállam területe felé irányítja, míg az utóbbi tagállamban telepedett le abból a célból, hogy megkerülje azokat az ágazatspecifikus szabályokat, melyek abban az esetben lennének rá alkalmazandók, ha az előbbi tagállamban telepedett volna le, megfelelő intézkedéseket fogadhat el az érintett médiaszolgáltatóval szemben. Ezeknek az intézkedéseknek objektív szempontból szükségesnek kell lenniük, azokat megkülönböztetés nélkül kell alkalmazni, alkalmasnak kell lenniük az elérni kívánt célra és nem léphetik túl a kívánt cél eléréséhez szükséges mértéket." A későbbiek során ezt a szövegjavaslatunkat majd át tudjuk adni.
Azt támogathatónak tartjuk, hogy az irányelv hivatkozzon az Európai Bíróság döntéseire. Az eljárási cselekmények határidejének meghatározása is az eljárás feltételrendszerének pontos meghatározásának az irányába mutathat.
A 8. pontban azok a pontok vannak meghatározva, amelyek az eljárásrendet szabályozzák. Itt is érdemes rendezni azt, hogy a fogadó állam és a kérdéses tagállam mit jelent. A 9. és a 10. pontban a visszahivatkozások véleményem szerint nem elég pontosak.
A reklámszabályozásnál a 35 perces megszakíthatóság is kérdés. Erről eddig nem esett szó. Mi úgy gondoljuk, hogy a 35 percenkénti megszakíthatóság a legfontosabb.
Két vagy három évvel ezelőtt a parlament előtt volt a médiatörvény módosítása, amely az európai uniós irányelveket szabályozza, azt, hogy óránként hány reklám sugározható. Én azzal a szöveggel értek egyet, amely úgy szól, hogy lehetőleg minél kevesebbet kell az óránkénti reklámozásba betenni. Véleményünk szerint a 20 százalék is meglehetősen magas, de legalább azt érjük el, hogy óránként 20 százalék. Az egész napos 15 százalékos szabályozás meglehetősen laza. Én magam sokkal jobban örülnék, ha 6 és 24 óra között 6 százalékos időtartam lenne óránként, éjfél és reggel 6 óra között pedig nem kellene szabályozni.
A gyermekműsorok megszakíthatóságának teljes tilalmával továbbra is egyetértünk.
A kiemelt szabályozás pontjai között már említettem a nemzeti szabályozó hatóságok jogi és anyagi függetlenségét, valamint az európai alkotások előállításának a támogatását. Azt gondoljuk, hogy az európai uniós alkotásokkal kapcsolatban nem elég az a szándéknyilatkozat, ami itt szerepel, ennél szigorúbb, komolyabb anyagi eljárási szabályokat is lehetne tenni.
Megpróbálom nagyon gyorsan mondani, mert úgy látom, az elnök úr már nagyon rosszallását fejezi ki, hogy egy napirendi pont kapcsán ennyit beszélünk, de azt gondoljuk, hogy fontos napirendről van szó.
Szövegszerű javaslatunk is lenne a kulturális bizottság által meghatározott ponthoz, itt módosítanánk egy kicsit. Úgy gondoljuk, a következő kellene: "A tagállamok alkalmas eszközökkel biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó szolgáltatások által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások és audiovizuális kereskedelmi kommunikációk nem sérthetik az emberi, valamint a nemzeti méltóságot, valamint nem tartalmaz nemi, faji vagy etnikai..." - a szöveg innentől már ugyanaz. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy ezt a módosítást érdemes lenne megtenni.
A 3. pont javaslatával egyetértünk, azt támogatjuk.
S lennének további javaslataink is. Az új 3. cikk (3) bekezdése a társszabályozási kezdeményezések támogatásáról szól. Mi az európai parlamenti szövegváltozatot támogatnánk: "A tagállamok az irányelv hatálya alá tartozó területeken nemzeti szinten bátorítják a társszabályozást, mint olyan szabályozási eszközt, amely az állami szabályozók és az önszabályozók közötti együttműködésen alapszik, miközben az együttműködés jogi kereteit az állami szabályozók határozzák meg. Ezeket a rendszereket a legfontosabb érdekelteknek széles körben el kell fogadniuk, és gondoskodniuk kell a szabályok tényleges betartásáról."
ELNÖK: Képviselő úr, megengedne egy mondatot?
IVANICS FERENC (Fidesz): Igen?
ELNÖK: Miután a napirendünk szerint itt egy tájékoztatót kapunk az általános helyzetről, naponta változnak a területek, nagyon kíváncsian hallgatjuk és minden szavát isszuk, azonban ön már egy régebbi szöveghez tesz módosító javaslatokat. Muszáj megjegyeznem a jegyzőkönyv kedvéért, hogy a pártjának a helyes elnevezése: Fidesz-Magyar Polgári Szövetség - ezzel talán segítek, de ez a kevésbé fontos, itt ugyanis szereptévesztést érzek most. Jönnek a módosító javaslatok, mintha nem tudom... - nem tartunk itt! Az a szöveg, amelyhez ön teszi garmadával az indítványait, már nincs, nem olyan.
Tegnap megállapodtunk abban, hogy nincs az a politikai üzenet, amelyet öt perc alatt ne lehetne elmondani, és ön most húsz-huszonöt perce teszi az indítványokat. Én ezt szereptévesztésnek érzem, elnézést kérek, hogy ezt őszintén elmondom. Össze lehetne foglalni a politikai üzenetet - el lehet fogadni módosítókat, de akkor kiderül majd, hogy ez már nem is úgy van, mint ahogy gondoltuk volna -, de ha lehetne ezt egy kicsit politikusabbá tenni, mert ez így meg fogja ölni a bizottsági munkát. Tényleg nagyon személyesen és barátilag akartam mondani, lehet, hogy kicsit bántó, nem akarok az lenni, de szerintem rossz úton járunk, ha egy raportőr így fogja fel a munkáját.
Tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Mikor változott meg ez a szöveg?
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Folyamatosan korrigálták a szöveget. Még pénteken 2-kor is kaptunk munkacsoportból egy újabb szövegváltozatot, és aztán a miniszterek tanácsának ülésén is elhangzottak tagállami álláspontok, s aztán magának a Tanácsnak is és az elnökségnek is újabb és újabb szövegvariációi voltak, úgyhogy ez egy folyamatos munka, és egyébként éppen azokban a pontokban, amelyeket képviselő úr is felvetett.
Egyébként én nagyon köszönöm, hogy a kulturális és sajtóbizottság szakmai érdeklődését meghaladóan értékes hozzászólást kaptunk, és köszönjük szépen. Mi készek vagyunk ezzel foglalkozni, ha írásban is rendelkezésünkre áll. S nyilván, ha már korábban megkapjuk, akkor ma már tudtunk volna reflektálni arra, hogy mi lett ezekben a pontokban, és hogy mit tudunk belőle figyelembe venni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Megállapodásra kellene abban jutnunk, hogy hogyan működik egy ilyen bizottságban egy ilyen egyeztetési eljárás. Én egyik pontot sem vonom kétségbe, amit a munkatársuk nyilván alaposan végiggondolt és jól megcsinált, de ezeket itt fölolvasni valószínűleg nincs értelme. Ezeket írásban nyilván meg lehet kapni, a kormány is megkaphatná, és akkor lehet politikailag kevésbé jelentős, ámbár mégis fontos ügyben még megállapodásra is jutni vagy fönntartani a véleményeltérést, de kicsit politizálni a bizottság előtt. Egy picikét!
Megadom a szót, mert önnél van a szó, de azt éreztem, hogy tényleg, huszonöt perce tetszik beszélni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy az előbb hallhattuk, itt egy folyamatosan változó álláspontról van szó. Én tehát azt javaslom, hogy amikor a bizottsági napirendeket előkészítik, akkor ezt vegyék figyelembe, hogy akkor olyan szövegjavaslatról beszéljünk, ami már nem változik, hanem legalább annyit tud a szöveg, amit két napig...
ELNÖK: Ne haragudjon, képviselő úr, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek volt az igénye, hogy még mielőtt elkezdődik az egyeztetési eljárás, vegyük napirendre, hogy a bizottság hozzá tudjon szólni előre a fő irányvonalakhoz! Megtesszük, és akkor kapom a szemrehányást! Egy 25 perces expozé után, hogy a 29. § (4) bekezdésének a) pontja hogyan változik, és kérem azt a helyesírási hibát kijavítani - ez a hozzászólás! Ezt most nem tartottam fairnek! Tudják, hogy nagyon sok konfliktust tudok poénokkal kezelni és föloldani a konfliktusokat, de ezt most nagyon unfair hozzászólásnak tartottam.
A Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek volt igénye, hogy hozzuk előre ide, ne csak akkor, amikor a kész szöveg megvan. Azt mondtam, hogy rendben van, próbáljuk meg, és próbáljuk meg a kormány álláspontját befolyásolni. Ehelyett mi történik? Pontonként kapunk egy órás módosítóindítvány-felsorolást. Ez a Fidesz igénye volt - így nem tudom teljesíteni!
Ha elfogadom, amit most mond, a jegyzőkönyv rögzíti: a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség igénye, akkor tárgyaljuk, ha kész van a végleges szöveg. Egyetértés van ebben, kedves Fidesz? Nincs.
IVANICS FERENC (Fidesz): Jelen pillanatban a hétfői bizottsági ülés után sok minden változott. Tehát ha akár egy héttel odébb tárgyaljuk, akkor már egy állandósultabb állapotot tudunk, egyrészt.
Másrészt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetségnek az álláspontját mondom el. Lehet, hogy vannak olyan pontok, amelyek már változnak, de mi akkor is fontosnak gondoljuk ezt.
A harmadik: azt gondolom, szakértői anyagok alapján dolgozik minden politikus. De amikor meghatározzuk azt, mondjuk, egy félév elején, hogy van olyan kérdés, amelyet kiemelten kezelünk - és kérdezem elnök urat, igaz-e, hogy ezt az egyeztetési eljárást tartottuk annak az egyeztetési eljárásnak, amelyet részletesen fogunk megtárgyalni. Nem? Bocsánat, akkor valamit félreértettünk... (Közbeszólásra:) - az volt. Akkor köszönöm szépen. Nekem innentől kezdődően, azt gondolom, nincs vitám az elnök úrral, mert ezt részletesen kívántuk tárgyalni; én ezt megtettem, ezért szemrehányást kaptam az elnök úrtól, amiért a bizottság idejéből 25 percet elvettem. Úgy hiszem, a mai kitüntetett figyelme az elnök úrnak valamiképpen ide konvergálódott, ez történt.
Továbbra is fontosnak tartjuk a kérdést, szakértői egyeztetéseknek is szívesen állunk elébe. Elnök úrnak jelzem, hogy az utolsóelőtti, a 12. oldalnál szólt közbe, mint ahogy most is. A gyorsírók talán tudják, hogy meglehetősen gyorsan próbáltam elmondani a szakértői álláspontot. Mi továbbra is úgy hisszük, hogy ez a kérdés fontos, nem bánjuk, ha többször napirendre vesszük, akkor ezek a dolgok elkerülhetők, és a szakértői egyeztetésekben is részt veszünk.
Ezeknek a kérdéseknek, a médiakérdésnek, főleg ennek a kérdésnek egy fontos pontja van, nevezetesen a televíziós műsorfolyam; és akkor még nem beszéltünk - most már csak jelzésértékűen - a televíziós műsorszolgáltatáson kívüli egyéb internetes műsorszolgáltatásoknak a kérdéséről, ami, ugye, még nem rendeződik, és meglehetősen bonyolult. Mi azt gondoljuk, hogy erre is kell majd a későbbiekben valamifajta irányelvet kialakítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is, képviselő úr. Most tanuljuk ki mindannyian ezt ez új rendszert, és ebben lehet rosszul is hozzáállni, és hogy kinek mi rossz, kinek mi jó, ezen mindig lehet korrigálni.
A jelen helyzetben az történt, hogy a Fidesznek volt egy igénye arról, hogy a lehető legkorábbi alkalommal kapcsolódjunk be, majd kapok egy szemrehányást, hogy akkor miért nem a kész szövegről tárgyalunk. Itt van tehát egy probléma.
Én egyetértek azzal, megvárom, míg a szakértő megmondja, hogy mit kell legközelebb hozzászólnia. Tudniillik én egyetértek önnel abban is, hogy minden politikus szakértői anyagból dolgozik. De azért egymást lehet annyira tisztelni, hogy nem most nekünk fölolvasni abból! Egy politikai hozzászólást lehet kreálni; maga a frakció megküldi a kormánynak plusz a bizottságnak, hogy ezeket még szeretné látni az anyagban, de itt egymást lehetne kicsit jobban tisztelni! Tényleg, ez nem szokás még a plenáris ülésen sem - alkotmányról beszélnek fél órát! Csak ezt tudom mondani, hogy ha ezt össze tudja foglalni öt-tíz percben és a többit megküldi, teljesen rendben van.
Tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Lehet, hogy az én önkormányzati tapasztalataim a parlamentben nem működnek rendesen, de úgy tudtam, a bizottsági ülések azok a helyek, ahol gyakorlatilag az ember részletesebben megtárgyalhat kérdéseket.
Ez a napirendi pont részletesebb tárgyalásra volt téve, ezért úgy gondolom, hogy nem volt probléma ezzel.
A harmadik: egy olyan országgyűlési tárgyalási álláspont alapján beszélünk, amely ezek szerint nem aktuális. Mi az alapján készültünk fel. Ha lett volna olyan tárgyalási álláspontja az Országgyűlésnek, amiről tárgyalni tudtunk volna, akkor nyilván az alapján készültünk volna fel. Ilyen esetben mi is szívesen vesszük az egyeztetést, és elfogadjuk, hogy itt annyi minden történt, hogy tegyük egy héttel későbbre, mert akkor már újabb információk lesznek. A Fidesz kész az együttműködésre, de fontosnak tartjuk azt is, hogy ha valamit meghatározunk a munkarendünkben, akkor azt tartsuk meg. Elnök úr, így kérem a továbbiakban a bizottsági ülés vezetését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót dr. Sarkadi Ildikónak.
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Ismételten köszönjük a képviselő úr hozzászólását. Sokkal kimerítőbb volt ez tartalmát illetően, mint azok a hozzászólások, amelyek a sajtó- és kulturális bizottság ülésén hangzottak el a Fidesz részéről. Azt tudom ígérni, hogy a hétfői brüsszeli végleges szöveget elküldjük, és ahhoz várjuk az észrevételeiket, mert az a végleges álláspont. Januártól folytatódik a német elnökség alatt a vita. Még közel sincs megállapodás, csak a megközelítésben született kompromisszum hétfőn. Valóban figyelembe lehet venni ezeket az álláspontokat és természetesen készek vagyunk az egyeztetésre. Köszönöm szépen.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, ennek állunk elébe. Bármennyire is türelmetlen elnök úr, annyit még megjegyeznék, hogy visszautasítom azt a megjegyzését, amely arra vonatkozik, hogy szakértői anyagokat olvasunk fel. Én személy szerint több órát töltöttem az anyag megismerésével és azokat a pontokat emeltem ki, amelyeket jelen pillanatban fontosnak gondolok. Ha elnök úr ezt megtette az anyag ismerete nélkül, akkor úgy gondolom, hogy ezt az anyag ismeretében én is megtehetem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A visszautasítást tudomásul vettem. Kérdezem, ki kíván még hozzászólni. Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): A szakértőnk jelzése szerint hétfőn a kulturális bizottságban volt két olyan módosító javaslat, amit szeretnénk támogatni. Az egyik arról szól, hogy az időbeli korlátokat próbáljuk hosszabbakra tenni. Ezt elnök úr is jelezte, ezzel teljes mértékben egyetértünk. A másik pedig a diszkriminációellenes szabályozás, amit nagyon fontosnak tartunk és szintén támogatunk.
ELNÖK: A kormány képviselőjének a véleményét kérem.
DR. SARKADI ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönjük szépen, ezt képviselni fogjuk.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelentkező.) A napirendi pont tárgyalását lezárom. Köszönöm szépen a kormány képviselőinek a segítségét.
Áttérünk a 4. napirendi pontra: kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban. Szintén tájékoztatót hallgatunk meg, tehát nem vagyunk döntési helyzetben. Tisztelettel köszöntöm Kondorosi Ferenc államtitkár urat és kérem, tájékoztassa a bizottságot arról, hogy hogyan áll a tervezet.
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatója
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egy olyan fontos kérdésről van szó, amely az önök érdeklődésére joggal tarthat számot. Amikor legutóbb találkoztunk, észrevettem, hogy a bizottság különös figyelmet fordít az emberi jogi szakkérdésekre. Ebben az esetben egy roppant izgalmas jogi kérdésről, új büntetőeljárás-jogi garanciákról van szó, amelyek az európai jogban valóban újként említhetők, de az Emberi Jogok Európai Egyezményének a rendszerében már ismertek. Például a 6. cikk, a fair eljárás követelménye igen részletes dogmatikai elemzések tárgya. Itt leginkább védői jogokról van szó. A kapcsolattartás védői költsége és a tisztességes eljárás követelményrendszere a büntetőeljárásban alkalmazandó eljárási garanciák magja.
Jogfejlődést és jogfejlesztést igénylő elemzések tárgya lehet az, hogy milyen jogi formában kell ezt megalkotni, megvalósítani. Huszonöt állam különböző jogi megoldásai próbálnak összesimulni az Európai Unióban. Számunkra nem igazán ismert és a magyar jogpozitivista gondolkodásban nem igazán elfogadott forma az úgynevezett soft law vagy a soft law-nak azok az instrumentumai, mint például egy akcióterv. A múltkor meggyőződtem arról, hogy önök nagyon mélyen ismerik az európai jog megoldásait. Az európai jogban van akcióterv és vannak olyan különböző jogi megoldások, amelyek Európa középső részén jog alatti rétegeknek számítanak. Azért említem ezt a kérdést, mert számunkra nyilvánvalóan - de a dogmatikailag rendkívül megalapozott német jog számára is - elfogadhatatlan, hogy soft law produktumokkal próbáljanak olyan lényeges szakkérdéseket érinteni, mint a büntetőjog világa, ahol az emberi jogoknak különösen fontos a szerepük.
Elnök úr arra utalt, hogy én tájékoztatót fogok tartani, de nagyon őszintén beavatom önöket abba a gondba, hogy még az is nagy kérdés, hogy milyen fórum tárgyalja ezt a témát decemberben, a COREPER vagy a Belügyi és Igazságügyi Tanács. Biztosíthatom a bizottságot arról, hogy a magyar jogállami értékeket, vagy európai uniós kifejezéssel élve vívmányokat mi magunk is védeni kívánjuk azzal, hogy magas jogforrási szintet próbálunk elérni, és nem akciótervvel szabályoznánk ezt a roppant izgalmas kérdést. A finn elnökség szeretne még döntésre jutni néhány kérdésben, többek között a tervezet hatályának meghatározásánál a nemzeti jogra való utalásban, ami reformgaranciális kérdés. Bízunk abban, hogy a finn elnökség alatt ebben még sikerül eredményt elérni - egy olyan szakértői bizottság, mint amilyen az Európai ügyek bizottsága, előtt nem igazán illik jósolni vagy jövendölni -, de azért ebben nem vagyok egészen biztos. Mi a német kezdeményezést támogatjuk és azt mondjuk, hogy egy hard law megoldásra lenne szükség.
Még egy dolgot említenék meg. Ha sikerre vezet az a jogi megoldás, amit az Európai Unió a büntetőeljárásban alkalmazandó garanciák terén szeretne elérni, akkor az Európai Bíróság ügyintézésének a felgyorsítására is szükség lesz, mert a jelenlegi eljárásban ez húsz hónapot, de a gyakorlatban közel két évet jelent. Az eljárás időtartama növekedne, ami a büntetőügyekben vállalhatatlan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a gazdasági és kereskedelmi ügyekben vállalható, de a büntetőügyek magja nagyon szorosan kapcsolódik az emberi jogi szakkérdésekhez. Tehát egy olyan kérdésről van szó, amelyben még nagyon sok mindent kell a szakmai fórumokon is és a Belügyi és Igazságügyi Tanács ülésein is megtárgyalni.
Engedje meg, elnök úr, hogy bemutassam Rajmon Balázs kollégámat, aki a bűnügyi és rendészeti kodifikációs osztálynak a vezetője.
ELNÖK: Nagyon kedves, köszönöm szépen. Két raportőr van feltüntetve, de most már az önbizalmamat vesztettem. Nem látom Braun Márton urat, kérdezem, hogy ki helyettesíti. (Ékes József: Én.) Ékes József képviselő úr. A másik raportőr, Molnár Csaba viszont jelen van. Ékes képviselő úrnak adom meg a szót.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nagyon rövid leszek, vigyázva mindenkinek a vérnyomására. Úgy tudom, a belső ellentétek miatt felmerült az is, hogy ezt az ügyet esetleg leveszik a napirendről. E tekintetben mi az álláspontunk? Ezt kívánjuk-e támogatni erőteljesebben, vagy pedig végig kívánjuk vinni a vitát, amit nem biztos, hogy a finn elnökség le tud zárni?
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Mi szívesen folytatnánk ezt a vitát, ugyanis a magyar kormány álláspontja szerint az ilyen vita alkalmas arra, hogy a magyar jogállami megoldásokat megismertessük. Nem mintha kétségbe vonnánk bármikor is, hogy az Európai Unió többi tagállama is jogállam, de az elmúlt tizenhét évben mi az emberi jogok védelme területén nagyon sok mindent elértünk és ezeket az értékeket szeretnénk megóvni. Ráadásul az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozás után nagyon sok garanciarendszert építettünk ki több büntetőterületen is. Tehát van mit védenünk és van mi mellett érvelnünk.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Azért kérdeztem ezt, mert mi kormányálláspontot nem kaptunk. Ezért is furcsa maga a megközelítés. Köszönöm.
ELNÖK: Ha szabad, nem tartunk még ott, tehát ez megint csak egy tájékoztató. Ez kicsit keveredik, de majd megszokjuk ezt, hogy először tájékoztatók, véleménycserék, és majd a végén kristályosodik ki egy álláspont, amihez hozzá tudunk szólni.
Megadom a szót az államtitkár úrnak.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak annyiban, elnök úr, hogy ez egy szakértői álláspont, amely kifejeződik abban a mandátumban, amelyet a tárca ad a COREPER-en részt vevő szakértőknek.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én egy ilyen középutas raportőr lennék, ha lehetséges, egy Ékes képviselő úrnál hosszabb, Ivanics képviselő úrnál rövidebb hozzászólással.
Államtitkár úr is mondta, hogy ez a kerethatározat-tervezet minimumsztenderdeket próbálna felállítani az Európai Unióban, hogy mindenhol azokat az eljárási alapelveket használják, ami egyébként, valljuk be őszintén, Magyarországon bevett eljárási alapelvnek minősül. Ennek kapcsán mindig felmerül a kérdés, és erről beszélgettünk már egyszer ugyanebben a bizottságban, hogy egy olyan európai uniós jogkiterjesztésről, expanzióról van szó, amitől meglehetősen idegenkednek a tagállamok, hiszen egy olyan jogterületről van szó, büntetőjog, büntetőeljárás-jog, ahol a tagállamok a nemzeti hatáskört meglehetősen vehemensen szokták a korábbiakban védelmezni. Most azonban, azt gondolom, egy elég jó jogalapot sikerült találnia a Bizottságnak, az EKSZ 31. cikkét a bel- és igazságügyi együttműködésben; még a parlamentben sem kérdőjelezték meg egyébként a vitában, hogy ez egy jó jogalap, úgyhogy úgy gondolom, ezen az alapon tovább lehet menni.
A másik, amit említett az államtitkár úr, az Emberi Jogok Európai Egyezményével kapcsolatos. Itt is felmerülne a kérdés, hogy az Uniónak valamennyi tagállama részes az Emberi Jogok Európai Egyezményében, van-e értelme annak, hogy itt egy külön európai uniós szabályozást csináljunk. Mi, a szocialista frakció úgy gondoljuk, mindenképpen szükség van arra, hogy legyen egy külön szabályozás. Egyrészt azért, mert azon öt eljárási jog tekintetében, amit egyébként szabályozni tervez a kerethatározat-tervezet, abban jóval konkrétabb a kerethatározat-tervezet, mint az Európai Emberi Jogi Egyezmény. Másrészt pedig azért, mert tudjuk, hogy a strasbourgi fórumrendszerhez hozzáférni nem egy túl egyszerű feladat egy mezei állampolgár részére, hiszen ki kell meríteni otthon az összes lehetséges jogorvoslati lehetőséget, onnantól kezdve lehet oda fordulni, amit vagy elfogadnak, vagy nem, és egyébként pedig évekig tart az eljárás. Tehát sokkal jobb lenne az, ha a kerethatározat elfogadása esetén már a nemzeti jogokba beépülnének ezek az eljárási garanciák, és akkor talán el sem jutna a strasbourgi fórumrendszerig, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig ez a kérdés.
Formailag tehát azt gondoljuk, hogy mind a jogalapját tekintve, mind pedig a szükségességét tekintve fontos az, hogy megalkotásra kerüljön ez a kerethatározat.
A másik a tartalmát illető kérdések. Öt alapvető eljárási jogot sorol fel a kerethatározat-tervezet. Itt már lenne egy kérdésem, ugyanis információim szerint a tagállamok egy része a Tanácsban már megpróbálná fellazítani ezt, és az eredeti bizottsági javaslathoz képest vagy csökkentené ezeknek az eljárási jogoknak a számát, vagy legalábbis a hozzá tartozó garanciákat próbálja csökkenteni. Szeretném megkérdezni államtitkár urat, igazak-e ezek az információk. A szocialista frakció álláspontja szerint ki kell tartani a magyar kormánynak amellett, hogy ezek az eljárási alapelvek és az ahhoz tartozó garanciák bent maradjanak a kerethatározat-tervezetben.
Két problémát engedjen meg államtitkár úr, hogy elmondjak ezzel kapcsolatban. Az egyik kérdésünk az, ami felmerült az Európai Parlament jogi bizottságában is, hogy miért csak ez az öt, miért pont ez az öt eljárási jog, amelyet tervez beemelni a Bizottság a kerethatározatba, hiszen van még egy csomó olyan eljárási alap, amelyet egyébként a magyar jogrendszerben alkalmazunk. Hogy példákat mondjak, például a kétszeres büntetés tilalmának az elve, a hallgatáshoz való jog, a fellebbezés joga, az ártatlanság vélelme; tehát egy csomó olyan dolog, amit esetleg be lehetne emelni a kerethatározatba. Azt már csak a realitások talaján teszem hozzá, mivel azt látjuk, hogy arra van törekvés, hogy csökkenjen a bent lévő és ne növekedjen, ezért viszonylag nehezen tudom elképzelni, hogy a Tanácsban esetleg többségre jutna. Persze meg szeretném megkérdezni, hogy van-e ilyen törekvésünk.
A következő probléma ezzel kapcsolatban az, hogy lehetne kicsit talán pontosabban fogalmazni a kerethatározatban már bent lévő öt alapvető joggal kapcsolatban is. A magyar jogalkotástól nem idegen az értelmező rendelkezések használata, nagyon sok törvényben, kormányrendeletben használjuk. Talán itt is lenne értelme világosan, egyértelműen megmondani a kerethatározatban, hogy ki a gyanúsított, ki a vádlott, mi minősül fogadó államnak, hiszen pont az lenne a szabályozás célja, hogy az eltérő tagállami jogokat valamilyen szinten harmonizálni kellene. És ha ez nem történik meg, akkor ugyanott lehetünk, mint az Emberi Jogok Európai Egyezményénél, hogy van egy valamennyiünk által elfogadott szabályrendszer, csak néhány pontját különbözőféleképpen értelmezzük. Ha lenne egyértelműen elfogadott értelmező rendelkezés, ez talán nem lenne így. A 2. cikkben olvastam a "lehető leghamarabb" kifejezést. Mit értünk a "lehető leghamarabb" alatt? Talán érdemes lenne ezt is meghatározni a szabályozásban.
Fontos lenne megállapítani azt is, hogy a gyanúsítottat mikortól illetik meg ezek a jogok, hiszen ez nincs bent a kerethatározat-tervezetben. Talán az lenne a legjobb, hogy akkortól illetik meg ezek a jogok, amikor találkozik a tagállami hatósággal.
A harmadik pedig: az eljárási jogok megsértésének szankciójával kapcsolatban az a javaslatunk, hogy akár az eljárási lépés érvénytelensége is szankcióul felléphessen akkor, ha például a jogi tanácsadáshoz vagy a tolmácsoláshoz való jogot nem biztosítják a büntetőeljárásban.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérem a kormány képviselőjét, válaszoljon a felvetésekre.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönettel és nagy érdeklődéssel hallgattam, amit képviselő úr elmondott. Én ezekkel egyet tudok érteni.
Azt az aggodalmát szerencsére el kell oszlatnom, ami egyébként teljesen jogos, és ami a garanciák csökkentésére irányul. Valóban fölvetődött egyes tagállamok részéről bizonyos jogoknak a kivétele, de a tárgyalások jelenlegi szakaszában úgy érzékelem, hogy itt nincs markáns többségi támogatás. A magyar kormány sem támogatná, ennyit megelőlegezhetek, azt gondolom, de a mi tárcánktól ilyen támogató álláspont biztos, hogy nem kerül ki. Ezt helytelennek tartanám, és azt gondolom, szakmailag sem lenne egyáltalán védhető, a magyar jogfelfogástól idegen lenne.
Azzal a törekvéssel egyetértek - mint az európai jog művelője is -, hogy az eltérő tagállami jogok harmonizációjára ebben a tekintetben szükség van. Ez a bizonyos expanzió, amit mind a ketten emlegetünk, biztos, hogy erre terepet ad. Jelen pillanatban én ezt azért egy hosszú távú folyamatnak látom. Mivel itt különböző jogi kultúrák próbálnak összesimulni, többek között valóban, ahogy elnök úr is említette egy félhangos megjegyzésében, az angolszász jogi kultúra és a különböző kontinentális jogrendszerek tapasztalatai. Ez a lehető leghamarabbi megoldás - ami majd a következő napirendben lesz -, és talán nem tűnik udvariatlanságnak, hogy máris arra utalok -, ott is olyan jogfogalmak vannak, a különböző jogterületeken vannak ilyen típusú jogfogalmak, amelyek nem egzaktak a magyar fülnek. Mi szerencsére a jogállamnak azt az értékét valljuk, hogy a jog pontosan megismerhető, előre látható, kiszámítható. Az angolszász jogrendszerekben a bírónak tágabb értelmezési lehetőséget biztosít a törvény. Nyilvánvalóan nekem is szimpatikusabb az egzakt jogfogalom, de ezekkel azért dolgoznak együtt, mert ez a kompromisszum érhető el. Itt diplomaták alkotják a jogot alapvetően, a diplomaták nyelvezetében pedig ez teljesen természetes szöveg: hát a "lehető leghamarább" - ez alatt aztán sok minden érthető. Mivel ebben van kompromisszum, tapasztalataim miatt mondom, ebben kialakul egy kompromisszum, jó, nagyon örülünk neki, és ez természetesen alkalmat ad majd a bíróság aktivizmusának. Bizonyos jogterületek, mint tudjuk, úgy fejlődtek ki az Európai Unión belül, különösen igaz ez a közbeszerzés területére vagy sok más jogterültre, hogy a bíróság a hézagos vagy vázlatos jogfogalmakat értelmezési szabadság autonómiája tárgyaként kezelte, és kialakította a tartalmukat. Én ezt is ilyen megoldásnak tekintem.
Egyébként amit ön elmondott, azzal én teljesen egyetértek.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Teljesen igaza van államtitkár úrnak abban, hogy ezekben a dolgokban a kontinentális, illetve az angolszász jogfelfogás-eltérés miatt valamilyen normális kompromisszumot kellene kötni ebben a tagállamok részéről. De egy dolgot nem szabad elfelejteni: büntetőjogi területről van szó. Egy olyan területről, amiben a lehető legnagyobb pontosságot kell elvárnunk, hiszen az emberi jogokat olyan mértékben csorbíthatja egy büntetőítélet, ami olyan sérelmeket okozhat, ha azt nem megfelelő eljárási renden hozták, ami, azt gondolom, megengedhetetlen az Európai Unióban. A magyar kormánynak azért kellene szerintem az egzakt és pontos meghatározást követelnie, kérnie a tárgyalások során, hiszen a mi magyar és a kontinentális jogfelfogásunknak megfelelően ez az egyetlen helyes járható út az ultima ratióként használható büntetőjog területén.
Államtitkár úr még egy dologra utalt az értékeléssel és az ellenőrzéssel kapcsolatban. Mivel ez a kerethatározat-tervezet - vagy bármi lesz belőle - minden bizonnyal nem az első pillérbe tartozik, ezért az Európai Bizottságnak nincs lehetősége arra, hogy a Bíróság előtt keresetet indítson akkor, ha nem megfelelően alkalmazzák ezeket az intézkedéseket, hiszen egy harmadik pilléres dologra az EU-szerződés ilyen lehetőséget nem ad. Ezért önmagában az az ellenőrzési-értékelési mechanizmus, ami bent van a kerethatározatban, az egyetlen értékelési-ellenőrzési lehetőség, hiszen a Bizottságnak nem lesz külső ráhatása arra, hogy az Európai Közösség Bírósága előtt kikényszerítse a kerethatározatban foglaltak érvényesülését. Ezért nagyon fontos az, hogy az az ellenőrzési mechanizmus, ami benne van a kerethatározatban, ténylegesen érvényesüljön, hiszen ez az egyetlen megoldás erre. Köszönöm.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Ezzel egyetértek. Ezért valljuk azt az álláspontot, hogy teljes részletességgel kell szabályozni a kerethatározatban ezeket az intézményeket. Mi nemcsak a soft law formát tartjuk aggályosnak, hanem azt a megoldást is, hogy vázlatosan, számunkra bizonytalan jogfogalmakkal kerüljön sor az egyes tartalmak meghatározására. Ez számunkra lényeges és elfogadható megközelítés.
ELNÖK: Ki kíván még hozzászólni ehhez a napirendi ponthoz? (Nincs jelentkező.) Csupán annyit jegyzek meg, mint utolsó mohikán, hogy nagy híve vagyok az angolszász jogrendszernek. Ahhoz, hogy a reasonable - ami egyébként minden mögött ott van - érvényesüljön, az kell, hogy maga a Bíróság is reasonable, azaz ésszerű legyen. Persze ez ott meg is van, teszem hozzá, és kiválóan működik. De erről most ne nyissunk vitát. Köszönöm szépen államtitkár úr segítségét.
Áttérünk az 5. napirendi pontra, melynek keretében egy bizottsági állásfoglalás kialakítására is sor kerül. Megkérem államtitkár urat, hogy mondja el, amit el szeretne mondani. Zárt ülést majd csak akkor rendelek el, ha a bizottság meghozza a döntését. Ezt követően a raportőrök hozzászólása után a bizottság kialakítja a véleményét. Államtitkár úr!
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) tájékoztatója
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Először is engedjék meg, hogy bemutassam Gál Krisztinát, aki az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium e jogi szakterülettel foglalkozó főtanácsadója és az európai uniós fórumokon tárgyalja ezt a kérdést.
Két irányelv módosításáról van szó. A jogalkotás tárgya az úgynevezett klasszikus ajánlatkérők közbeszerzésére vonatkozó irányelv, valamint az úgynevezett közszolgáltató ajánlatkérőkre vonatkozó irányelv. A jogi szabályozás a jövőben is fenn kívánja tartani a differenciált szabályozást, azonban bizonyos mértékig közelíteni akarja a két jogterületet. A közszolgáltatókra vonatkozó irányelvben két jogintézményt, a tanúsítást és a békéltetést - mivel nem váltak be - el kíván hagyni.
Számunkra nem újdonság, de az egész jogterületben rendkívül fontos a szerződéskötési moratórium szabályozása. A magyar közbeszerzési jog ismeri ezt az intézményt. A tervezet tíz napban javasol megállapítani egy időpontot. Itt két értéket kell védeni, egyrészt azt, hogy ha a közbeszerzés során valaki lehetőséghez jut és számára kedvező lehetőséget biztosít a döntés, az minél előbb szerződést kössön, ugyanakkor ésszerű, de rendkívül rövid határidőt kell biztosítani arra, hogy a szerződéskötést el lehessen halasztani és a döntést meg lehessen támadni. Ennek a két rendkívül fontos érdeknek az összefeszítéséről van szó. Egy dinamikus beszerzési eljárás során a keretmegállapodásos eljárás második szakaszában lehetőség lenne arra is, hogy ez hétnapos határidővel történjen meg.
Itt is vannak olyan jogfogalmak, amelyek változnának. Eddig nyilvánvaló jogsértés esetén lehetett eljárást indítani, ezután pedig súlyos jogsértés esetén. Izgalmas szakmai polémiákat lehet folytatni arról, hogy a kettő között mi a különbség. Erre most nem teszek kísérletet, bár megpróbálhatjuk meghatározni a kettő közötti különbséget. A nyilvánvaló számunkra szimpatikusabb megoldás volt. Biztatásképpen néztem a kolléganőmre, hogy ez nemcsak a saját véleményem-e.
ELNÖK: De ő nem nézett biztatóan vissza rád.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Biztatóan nézett rám. Szerettem volna elkerülni, hogy csak a saját személyes jogi meggyőződésemnek adjak hangot, de hál' istennek a két vélemény abszolút egybeesik.
Néhány területen van még lényeges változás. A kormány támogatja a szerződéskötési moratóriumot. A javasolt megoldást elfogadnánk azzal, hogy Magyarország nem kívánná a jelenlegi szabályozásban érvényesülő nyilvános eredményhirdetés intézményét feladni. Támogatjuk a tervezetnek a közbeszerzési eljárások jogtalan mellőzésére vonatkozó és a jogellenes közvetlen szerződéskötések elleni célokat is, de ezek az anyagból kiolvashatók. Sok mindent nem tartunk egyértelműnek, az in house közbeszerzések esetében is szeretnénk bizonyos esetköröket pontosítani.
Amit az anyagban tanulmányozhattak, attól eltérő álláspontunk nincs, az álláspontunkat egzakt módon rögzítettük, ezért nem is rabolnám tovább az idejüket. Állunk rendelkezésükre.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ékes József képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Az alkotmányügyi bizottság számos olyan pontot érintett, amire államtitkár úr is utalt, hogy mi az, amihez Magyarország továbbra is ragaszkodni kíván, és amiket erősíteni kíván. Elnök úr az 1. és a 2. napirendi pont tárgyalásakor több alkalommal is kihangsúlyozta, hogy a magyar álláspont kialakításakor nemcsak ahhoz kell ragaszkodni, ami az Európai Tanács asztalára kerül, hanem új javaslatokat is lehet tenni. A közbeszerzésnél, de főleg az in house kérdéskörénél tapasztalható az - és szeretném, ha Magyarország ezt a következő tárgyalásnál felvetné -, hogy ha önkormányzatok hajtanak végre közbeszerzési eljárást, akkor kizáró tényezőnek tekintik, ha az önkormányzat meghívásos pályáztatással a saját százszázalékos tulajdonában lévő gazdasági társaságát nyilvánítja nyertessé. Ez nagyon fontos kérdés. De az is fontos, amikor önkormányzati meghívásos pályáztatás esetén az önkormányzati képviselő nyer el munkát. Szeretném, ha az európai irányelvekbe ezek kizáró tényezőként kerülnének be, mert számos korrupció ezek mögött lelhető fel.
A másik: én szigorítanám a meghívásos eljárásokat is, hiszen tudvalévő, hogy az Európai Unión belül is a nyitottság mellett foglalnak állást. Bármelyik országban bármelyik vállalkozás bármilyen pályázaton minden további nélkül részt vehet. Visszaélésekre kerülhet sor akkor, ha leszűkíthetik a pályázók körét, és minden egyes tárgykörben, szakmakörben eszközölhetnek meghívásos pályáztatást. Ez azt jelenti, hogy csak három vagy öt pályázót fognak meghívni és nem hirdetik meg a pályázatot. Ebben a kérdésben sokkal szigorúbbnak kellene lenni, hisz nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon is az a korrupció egyik melegágya, hogy egy adott tárgykörben csak azt a hármat hívják meg és mindenki mást kizárnak, holott nem nemzetbiztonsági vagy nemzetvédelmi kérdésről van szó.
ELNÖK: Az a probléma, hogy december 4-én megállapodás születik a Tanácsban. Van egy szöveg, és amiben még nyitottak, ott van esélyünk a változtatásra. Lehet, hogy önnek mindenben igaza van, de ha valamire nem nyitottak, akkor nincs megállapodás. Abban a stádiumban van a dolog, amikor már ezekkel nem tud előállni a kormány. Félre ne értsen, képviselő úr, nyugodtan mondja el a véleményét - ez nem az előző vita, az egy teljesen más stádiumban volt -, de itt van egy szöveg, amivel kapcsolatban két hét múlva valamit mondanunk kell.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a felszólítását, elnök úr. Pontosan erről van szó, számos olyan kérdéskörben csúsztunk le adott esetben a saját törvénykezésünkkel is bizonyos kérdéskörökről, amit nem kellő időben tudtunk saját magunk is tárgyalni és esetleges javaslatokat beépíteni. Ön is úgy fogalmazott a második napirendnél, nem zárja ki azt, hogy Magyarország szigorúbbat, adott esetben a témakörhöz tartozó, de a napirenden nem szereplő pontokat is tudjon javasolni. Én erre kívántam inkább fölhívni a figyelmet, hogy a magyar közbeszerzési törvény is fog változni, módosulni, ide fog kerülni a parlament elé, és ezeket mindkettő függvényében és összefüggésében kívántam elmondani.
A tíz nap kérdése az eljárási renddel kapcsolatosan, ennek a lecsökkentése. A magyar jogszabályban ez 8 nap, ennek a lecsökkentése 7 napra; de van egy másik időpont is, az ötnapos időtartam. Ezek a kérdéskörök azok, amelyekben azt gondolom, hogy a magyarországi jogrendhez kellene sokkal jobban ragaszkodni, és azokhoz az irányelvekhez, amelyeket a magyar törvények is szabályoznak ebben a kérdéskörben, sokkal erőteljesebben ragaszkodni.
S itt akkor lezárnám, mert a kételyeim között lett volna még számos dolog, de figyelembe véve a december 8-ai időpontot, pontosan erre kívántuk fölhívni a figyelmet, hogy a szűkös határidők miatt talán pontosan olyan kérdésköröket hozzunk sokkal korábban be, amelyekre tudunk reflektálni, és adott esetben jobbító szándékkal a magyar álláspontot ki tudjuk egészíteni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Érdemes erről beszélni. Most hallom, mai napi információ, hogy 4-éről ezt elhalasztották, tehát végül is több a mozgástér valamivel. Ebben most tényleg ne köztünk legyen a vita, a mozgásterünk tehát valamivel nagyobb, mert van még ott valamilyen mozgástér. Az valószínűleg nem megy, hogy most vadonatúj dolgok garmadát hozza elő a kormány, meghallgatja a bizottság nyilván ezeket a gondolatokat, csak mint bizottság erre nem fogja instruálni a kormányt, legalábbis amíg én vagyok az elnöke, addig nem, mert ehhez már késő. S ha egyszer majd Ivanics képviselő úr lesz a bizottság elnöke egy Fidesz-kormány alatt, ő sem fogja ezt megtenni, mert lehetetlent nem lehet kérni már. Az egy érdekes dilemma egyébként, hogy mit érdemes még korábban kezdeni, és akkor nem a részletekben, hanem tényleg valamerre mozgatni, ahogy képviselő úr is mondta, ebben én partner vagyok.
Köszönöm egyébként, és sok ésszerűség van - ha már ezt a szót bekevertük - abban, amit elmondott.
Államtitkár úr, tessék parancsolni!
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Nagyon röviden reagálnék arra, amit képviselő úr mondott. Abszolút ismerjük ezeket a felvetéseket; megmondom őszintén, politikai orientációtól függetlenül mindenki fölveti, különösen azok a tapasztalattal, helyi önkormányzati tapasztalattal rendelkező képviselők, mint ön is, akik fontosnak tartják az in house beszerzésekre vonatkozó szabályozásoknak a végiggondolását.
Én egy dolgot mondhatok, anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznék: mi a magyar jogban - és gyakran ér bennünket ez a vád - pápábbak vagyunk a pápánál. Ez alatt azt értem, hogy mi napi szinten követjük az európai esetjogot, mert a közbeszerzésre különösen igaz az, hogy ezt a bírósági esetjog alakítja. Az in house-ra ez különösen igaz, hogy születik egy döntés, amely még százalékokra, arányokra is vonatkozik, helyzetekre vonatkozik, és az a hallatlan dinamikus igény merül föl, hogy a kodifikáció ezt kövesse, rögtön tegyük bele a törvénybe; önök ezt jól ismerik. Mi ezt az álláspontot követelni és képviselni tudjuk, tőlünk tehát ez nem áll távol, de azt látom, inkább mi vagyunk ebben előbbre.
Talán engedje meg, elnök úr, hogy munkatársam hozzászóljon ehhez a kérdéshez.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden annyit szeretnék elmondani, hogy ez az in house tényállás, ahogy az államtitkár úr említette, az Európai Közösségek Bíróságának a joggyakorlatából következik. Ez az irányelv, amelyről szó van, a közbeszerzési jogorvoslatokra vonatkozó irányelv, tehát úgymond, nem a konkrét anyagi jogi szabályokat határozza meg. Tehát itt most jogorvoslati eljárás kapcsán nincs lehetőségünk belenyúlni ebbe a szabályozásba, amit az Európai Közösségek Bírósága alakított ki.
Viszont amit fölvetett ön, hogy ezek legyenek tisztábbak, átláthatóbbak, és ahogyan említette a meghívásos eljárást, tehát azt az eljárást, amely hirdetmény közzététele nélkül induló, egy tárgyalásos eljárás, ahol három ajánlattevő van, éppen azokra az esetekre, amelyet ön említett, hogy ez legyen tisztább és átláthatóbb, azt javasolja a Bizottság ebben a tervezetben, hogy ilyen esetben, amikor ilyen eljárás van, vagy jogszerűtlenül, vagy jogosan bár, de mellőzik a közbeszerzési eljárást, mielőtt megkötnék a szerződést, kelljen egy hirdetményt közzétenni, és a hirdetmény közzétételétől számított tíz napnak kelljen eltelnie, ami lehetővé tenné azt, hogy bárki, akire ez sérelmes, megtámadja ezt a szerződéskötést, és csak akkor lehessen megkötni a szerződést, ha ez a tíz nap eltelt. Tehát ez a közbeszerzési jogorvoslati irányelv az ön által felvetett problémát így próbálja meg rendezni.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr, tessék parancsolni!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a választ, és megértettem. Államtitkár úr is pont arra tért ki, hogy mihez kíván Magyarország ragaszkodni: a nyilvánossághoz, hiszen az alkotmányügyi bizottságban is pontosan ezek a kérdéskörök merültek fel.
Mi a garancia arra, hogy az Európai Unió ezt az álláspontunkat ezen a szinten befogadja, ha tényleg meghívásos van, három pályázó van, tíz nap után lehet csak szerződést kötni, és a teljes nyilvánosság kell tárni magának a szerződésnek a tárgyát, nagyságrendjét, összegét, tehát ezáltal válik valóban nyilvánossá. Kérdés az, hogy ezt az álláspontunkat kellőképpen tudjuk-e képviselni.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Én azt látom, hogy tudjuk képviselni - hogy milyen körben támogatnak bennünket, az a másik kérdés. Mi képviseljük ezt az álláspontot, afelől egészen biztos lehet, képviselő úr, mert ez a mi legjobb szakmai álláspontunk.
ELNÖK: Varga képviselő úr következik.
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én a pozitív dolgokkal nem szeretném rabolni az időt, egy dologra szeretnék rávilágítani, és kérdezni is.
Az irányelvtervezetből úgy tűnik, hogy a tagállami jogorvoslati eljárás és a bizottsági eljárás egymáshoz való viszonya között van bizonyos gond, probléma. Szeretnék arra utalni, hogy a nemzeti jog pontosan szabályozott határidőkben és eljárási szabályok alapján biztosítja a jogorvoslatot, míg az Európai Bizottság számára szinte korlátlan lehetőséget adna az időbeni eljárás megindítására. Itt tehát pontosítások szükségesek. Lehet-e ezekben a kérdésekben valamit még elérni? A többi kapcsán azt gondolom, a tíz nap és a nyolc nap között nincs akkora differencia, hogy ez gondot okozna; ezt mi gyakoroljuk. Ez tehát a hivatalos álláspontja a szocialista frakciónak.
S lenne egy magánjellegű kérdésem. Én nem vagyok jogász, mérnökember vagyok. Ha az államtitkár úr tudna arra példát mondani, hogy itt a múltkor éppen a schengeni ügyekről beszéltünk: ha ez az irányelvtervezet megszületik, milyen irányba billenti el például ezt a közbeszerzési eljárási lehetőséget? Egy kicsit jobb lesz vagy rosszabb lesz vagy nem fogja befolyásolni azt az ügyet? Itt az a probléma, hogy lassan kifutunk az időből. Tehát előre tudunk lépni ezzel az irányelvtervezettel, vagy pedig ez számunkra, mivel a mi jogorvoslati dolgaink ilyenek, ez számunkra egy semleges dolog lesz?
Köszönöm szépen.
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Természetesen tandemben fogunk válaszolni, mert többoldalú megközelítésből árnyaltabb értékelés kerekedik ki.
Amit képviselő úr fölvetett, talán az első kérdésre reflektálnék először. Itt valóban a tagállami jogorvoslatok egzaktabbak, a közösségi jogorvoslatok tágabbak és határidő nélküliek. Ezt össze kell simítani. A mi álláspontunk kategorikusan az, hogy ha ez így marad, ez jogbizonytalanságot okoz, tehát ez így nem jó, hogy világosan mondjam.
Ami a magánvéleményként fölvetett megjegyzést illeti, erre azt mondom, hogy karakterisztikus változást nem érzek. Ez nyilvánvalóan egy új garanciarendszer, és mint minden új garanciarendszer, bürokratikusabb is egy kicsit; sajnos ezt a megérzésemet nem hagyhatom említés nélkül. Tehát érzek egy ilyen veszélyt - de nálam fiatalabb munkatársam nyilván optimistább. (Derültség.)
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Az első kérdéssel kapcsolatban csak annyit említenék meg, hogy igen, nagyon fontos a két eljárás összehangolása, garanciális szempontból is. Egyrészt a határidő kapcsán, amit ön is említett, másrészt pedig a Bizottság jelen pillanatban a szerződéskötés előtt indíthatja meg ezt az eljárást.
A jövőben a szerződéskötés után is megindíthatná. Nem tisztázott ennek a tagállami jogorvoslati eljáráshoz való viszonya, az, hogy pontosan milyen esetekben indíthatná meg, és a tagállami válaszadásra nyitva álló határidőt is ki akarják venni. Szakmai szempontból a tárgyalások során ezeket mind szükségszerű lesz érvényesíteni.
A másik kérdés az, hogy mennyiben hoz előrelépést az irányelv. Mindenképpen előrelépést jelent, ugyanis a tagállamok jogorvoslati rendszereiben jelen pillanatban - annak ellenére, hogy léteznek a jogorvoslati közbeszerzési irányelvek - viszonylag nagy eltérések vannak. A bizottság megítélése szerint Magyarország a jogorvoslat tekintetében az egyik legjobb szabályozással rendelkező tagállam, nálunk a szerződéskötési moratórium is él és számos más részletszabály is van. A mi jogrendszerünkben hatalmas nagy változást nem fog hozni, éppen azért, mert ezek az intézmények többnyire megvannak - csak, mint ahogy említettem, nem tíz-, hanem nyolcnapos határidővel -, viszont az ajánlatkérőknek és az ajánlattevőknek könnyebbség lesz, hogy közel azonos szabályok alapján tudnak majd bármely tagállamban jogorvoslati eljárást indítani. Ez mindenképpen pozitív elem.
ELNÖK: A vitát itt berekesztem és a következő dilemmát szeretném megosztani a bizottsággal. Nem vagyunk kényszerhelyzetben, mert december 4-én nem lesz tanácskozás és nem születik meg a politikai megállapodás. Ugyanakkor majdnem készen vagyunk, ezért a mozgástér igazából nem túl nagy. Én készen állok arra, hogy a bizottság összefoglaló jelentését elkészítsem a kormánynak, de ha a bizottság ebben partner, akkor ezt mégiscsak elhalasztanám annak érdekében, hogy azok a szempontok is belekerüljenek, amiket a Fidesz képviselői itt elmondtak. Ebben nem szívesen rögtönöznék, mert ha jól értem, a kormány egyetért ezekkel a szempontokkal, szívesen képviseli ezeket, csak nem látja a reális lehetőségét annak, hogy bele is fognak kerülni az irányelvbe, ezért ezeket nem szeretném kötelező elvárásként megfogalmazni. Ez tehát óvatos megfogalmazást igényel. Én ezt kész vagyok elhalasztani és a soron következő ülésen dönteni, de ha közben jön egy hír, hogy ebben gyorsan kell dönteni, akkor esetleg külön is össze kell ülnünk. Ez így elfogadható a bizottság számára?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Maximálisan egyetértek ezzel, mert számos példa van arra, hogy ha csak azt látjuk és azt hisszük, hogy nem tudjuk befolyásolni, akkor nem is készülünk rá. Ilyen a békéltetési szándék kérdése is, amit az Európai Unió ki akar venni, viszont a békéltetés lehetőségét nemzeti kompetenciában meg kellene hagyni. Ezért helyeslem én is, hogy a döntést most napoljuk el.
ELNÖK: Akkor most nem hozunk döntést. Azért igyekszünk úgy irányítani a dolgot, hogy ne kelljen rendkívüli ülést tartani.
Köszönöm szépen államtitkár úrnak és munkatársának a segítségét.
(Dr. Eörsi Mátyás elhagyja az üléstermet; az ülés vezetését Veress József, a bizottság tagja veszi át.)
ELNÖK: Elnök úr megkért, hogy egy rövid időre helyettesítsem, amíg más tennivalója van.
A 6. napirendi pontunk következik. Köszöntöm Garamhegyi Ábel államtitkár urat és arra kérem, hogy tájékoztasson bennünket a kialakult helyzetről.
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) tájékoztatója
DR. GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Ha a bizottság megbocsátja nekem, akkor hosszú fejtegetésbe nem kezdenék. Az elmúlt hét óta új fejlemény nem történt. Október 31-én tájékoztattam a bizottságot, azóta az irányelvvel kapcsolatban az a helyzet, amit akkor vázoltunk. Mi támogatni tudjuk az irányelvet. Kíváncsi vagyok a bizottság véleményére is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Firtl Mátyás raportőr nincs jelen. Ki helyettesíti? (Ivanics Ferenc: Én.) Parancsolj!
IVANICS FERENC (Fidesz): Egyetértünk ezzel a szabályozással. Véleményünk szerint ez a rendelet megfelel annak az igénynek, ami Európában az emberek részéről széles körben megfogalmazódik. Mi is fontosnak tartjuk, hogy minél hamarabb megszülessen a rendelet és arra kérjük a kormányt, minden eszközzel támogassa, hogy ez minél hamarabb megvalósulhasson. A másik kérésünk pedig az, hogy az esetleges történésekről mindig kapjunk tájékoztatást. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség európai parlamenti képviselői támogatni fogják ezt a rendelettervezetet.
Végül egy személyes megjegyzés: én mint határ mellett élő nagyon sokszor tapasztalom, hogy átkapcsol a telefonom és barangol, miközben én még otthon vagyok. Ezért is jó lenne, ha ez a rendelet minél hamarabb életbe lépne. Érdekes módon az osztrák és a szlovák mobilhálózatok jobban bebarangolnak hozzánk, mint a miénk odaát. A miénk mindig véget ér a határnál, de visszafelé ezt nem érzékelem. Remélem ez a helyzet is orvoslásra kerül a telefonköltségek mérséklése érdekében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az MSZP képviselőjének adom meg a szót.
DR. TÓTH BERTALAN (MSZP): Én vagyok az ideiglenes raportőr Kocsi László helyett. Az MSZP-frakció is támogatja a kormány álláspontját és az irányelv elfogadását. Azonban szeretném elmondani, hogy - mint ismeretes - az északi és a déli tagállamok között van egyfajta ellentét, ami abból adódik, hogy a turizmus jelentős része a déli területek felé irányul, és emiatt a mobilszolgáltatók között is van némi ellentét. Az északiak nyilván támogatnák ezt a korlátozást, míg a déliek nem igazán. Amellett, hogy nagyon fogyasztóbarátnak tartjuk ezt a rendelkezést, szeretném megkérdezni, hogy mit jelent ez a magyarországi mobilszolgáltatók tekintetében. Mi hova tartozunk? A magyar mobilszolgáltatókra nézve ez milyen hatással lesz? Történt-e e tekintetben bármiféle vizsgálódás, és ha igen, milyen álláspont alakult ki? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!
DR. GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Bár olcsóbb lesz a rendszer, azért a telefonbeállításoknál még mindig célszerű lesz a hazai hálózatnál maradni, különösen ha hinni lehet a mobilszolgáltatók versenyében az országgyűlési képviselőkért folytatott versenynek. Attól tartok, hogy a probléma teljes egészében nem fog eltűnni. Mi azért állunk meg a határon, mert költséghatékonyak vagyunk, és ha "túllövünk" egy idegen országba, akkor ott felesleges lefedettséget produkálunk. A magyar szolgáltatók ezért a határig pontosan becellázzák a területet, és ez egy-két ritka kivételtől eltekintve működik is. A lefedettség tekintetében elsősorban nyugati szomszédaink technológiai túlbuzgóságáról van szó.
(Dr. Eörsi Mátyás visszatér az ülésterembe, és átveszi az ülés vezetését.)
Mivel kizárólagos magyar tulajdonú szolgáltató nincs a piacon, ez a rendelkezés a hazai profitrátát nem fogja befolyásolni. Előzetes számításaink szerint a magyar szolgáltatók nem haszonélvezői voltak ennek a rendszernek. Ha az egységesülés bekövetkezik és a rooming-díjszabás életbe lép, akkor némileg kedvezőbb helyzetre számítunk a hazai leányvállalatok jövedelmezősége szempontjából.
Hangsúlyozom, azért nehéz ezt megmondani, mert mindhárom szolgáltató transzferárral, felső transzferárakkal képes ezt - csúnya szóval mondom - eltüntetni, de egyébként más üzleti költségei terhére számlázni. Tehát hangsúly-átrendeződés a magyar piacon nem várható ezáltal; valamennyire a jelenlegi legkisebb szolgáltató egy picit előnyösebb helyzetbe juthat azáltal, hogy neki a nemzetközi hálózata jobb, sokkal jobb. Ugyanakkor ez a nemzetközi hálózat bizonyos szempontból el fog esni attól az extranyereségtől, hangsúlyozom, nem Magyarországon, amelyet a hálózaton belüli roomingért való eddigi magasabb díjszabás jelentett. Valamennyi szolgáltató számára ez szerte Európában bevételkiesést fog jelenteni, ez tény, ezt tudjuk. Ezért van egy ilyen ellentét azok között, akik ennek komoly haszonélvezői voltak, és azok között, akik ennek elsősorban inkább, így mondom, nettó befizetői voltak a fogyasztási oldalon. De az látszik, hogy a szolgáltatók ezt már "beárazták" az új díjcsomagokban, tehát amióta egyáltalán az irányelv tárgyalása zajlik, az új díjcsomagok között például már van olyan, amely ezt a szolgáltatási díjat, ezt az opciót ajánlja fel, hogy nem számít extrát a roomingra annak a fogyasztói körnek, amelyik ebben érintett. A határon átlépő fogyasztók elsősorban azok, akik itt érdekesek.
Nagyon röviden összefoglalva tehát nem számítunk jelentős átrendeződésre, egy általános profitátrendeződésre viszont Európa-szerte számítunk.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ha jól értem, az emberek ennek megadják az árát...
DR. GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Most nem vennék telefonrészvényt... (Derültség.)
ELNÖK: Kérdezem a bizottság tagjait, kinek van még hozzászólnivalója. (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok.
Ezt a vitát itt lezárom, és egyben zárt ülést rendelek el.
(A bizottság 12.02-12.04 óra között zárt ülésen folytatja munkáját.)
ELNÖK: Ezt a napirendi pontot lezárom, köszönöm szépen.
Áttérünk a 7. napirendi pontunkra: ez a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása. Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy ez a COSAC egy rendkívül vakmerő és előremutató, szinte vágtázó döntéseinek az egyike, hogy mivel foglalkozzon a bizottságunk, és ezt találta meg, úgyhogy ezzel foglalkozunk.
Megkérem államtitkár urat, tájékoztassa a bizottságot a jogszabály-alkotási folyamat helyzetéről és annak érdeméről. Megadom a szót.
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) tájékoztatója
DR. GARAMHEGYI ÁBEL államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Megítélésünk szerint mindenképpen érdemes a figyelemre ez a problémakör; Magyarország és a Magyar Posta számára egy nagyon sarkalatos kérdésről van szó.
Az Európai Bizottság október 18-án hozta nyilvánosságra ezt a közösségi postai szolgáltatások belső piacának fejlesztésére és a szolgáltatások minőségének javítására vonatkozó közös szabályokról szóló 97/67/EK tanácsi irányelv-módosító javaslatát. Ennek a javaslatnak egyértelmű célja a 2009. január 1-jei határidővel történő postai liberalizáció. Az irányelvtervezet végrehajtásáról készített jelentést a közlekedési, távközlési és energiatanács 2006. december 11-12-ei ülésén mutatja be, azonban határozottan elképzelhetőnek tartjuk, hogy a finn elnökség már ezt megelőzően az illetékes tanácsi munkacsoportban indító vitát kezdeményez, ez ebben a hónapban várható - igen, ez már most megy. Ez azt jelenti, hogy nekünk ebben a hónapban nagy valószínűséggel határozott kormányzati álláspontot kell kialakítanunk ebben a kérdésben. Ezért is tartom időszerűnek a bizottságban való tárgyalást.
Az érdemi tárgyalás és a döntés vélhetően 2007 első félévében, azaz a német elnökség alatt kerülhet sorra. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert az egyik legfontosabb lobbierő ebben a kérdésben éppen a német elnökség, és jelenlegi álláspontunk, jelenlegi tudásunk és ismereteink szerint nem egyezik a magyar és a német posta érdeke e tekintetben. Tehát vélhetően komoly érdekérvényesítő folyamatra lehet számítani.
Engedjék meg a tisztelt bizottsági tagok, hogy összefoglaljam az irányelvtervezet rövid tartalmát, bár a kiadott anyagból ez látszik, néhány nagyon fontos tényt szeretnék aláhúzni.
A liberalizáció azt jelenti, hogy 2009. január 1-jei hatállyal nem adhatunk, illetve nem tarthatunk érvényben kizárólagos vagy különleges jogokat a postai szolgáltatások létrehozására, illetve nyújtására. Megszűnnek a monopóliumok, megszűnik a nemzeti postai szolgáltatók által képviselt valamennyi ilyen lehetőség, amely már 2006. január 1-je óta csak az 50 gramm tömegű belföldi, illetve nemzetközi levélküldeményekkel és címzett reklámküldeményekkel kapcsolatos szolgáltatásokra terjed ki. Ezzel egy időben azonban továbbra is megmarad az egyetemes postai szolgáltatás biztosítása, a magas szintű egyetemes postai szolgáltatás biztosítása tagállami kötelezettségként, és nem változna az egyetemes postai szolgáltatások köre a jövőben sem. Ez nagyon fontos része a rendszernek, ugyanis fogják majd látni a kormányzati álláspontot: itt van egy nagyon komoly érdekellentét, illetve komoly nézeteltérés a jelenlegi törekvésekben az Európai Unió tagállamaiban.
A tagállamok a liberalizációt követően rugalmas választási lehetőséget kapnak az egyetemes szolgáltatások finanszírozási eszközeinek meghatározásában; lehet az állami támogatás, közbeszerzés vagy valamifajta támogatási alap. Erre vonatkozóan az irányelv szabad kezet ad.
Az új postai szolgáltatók engedélyezése tekintetében az egyetemes szolgáltatás körébe tartozó szolgáltatásokra kiadott engedélyek száma nem korlátozható, tehát bárki lehet egyetemes szolgáltató. Zárójelben jegyzem meg, ezért nem lesz nagy tülekedés. Itt látni kell, hogy a probléma az - és a liberalizáció kapcsán ez a legfontosabb törésvonal -, hogy a rövidtávfutást és a hátizsákcipelést kell kombinálni valamilyen módon. A Magyar Posta jelenleg az egyetemes szolgáltatás keretében lényegesen magasabb színvonalú szolgáltatást nyújt, mint Nyugat-Európában hangsúlyozottan például a német posta által nyújtott egyetemes szolgáltatás. Ami azt jelenti, hogy olyan jövedelmezőségi hátrányban van, amely nem teszi versenyképessé őt egy liberalizált piacon. A megoldás vagy az lehet - és ez irányban folynak a tárgyalások -, hogy a liberalizációt késleltetjük mindaddig, ameddig a hazai postai szolgáltató fel nem készül tökéletesen üzletileg erre a modellre; vagy azt mondjuk az irányelv megalkotása során, hogy sztenderdizálni kell az egyetemes szolgáltatást.
Tehát vagy mindenkire rá kell rakni a hátizsákot, vagy meg kell várni, amíg mindenki annyira tud futni, hogy a hátizsák lepakolása szükséges lehet. A fő probléma az, hogy az egyetemes szolgáltatón rajta marad az egyetemes szolgáltatás kötelezettsége, ugyanakkor pedig elvárjuk, hogy a jövedelmező szolgáltatásokban - mint például a reklámküldemények - versenyezzen a piacon és megszabaduljon azoktól a városi jellegű területektől, ahol ezt meg kell tenni. Ez tehát a fő probléma, ebben gondolkodunk. Itt látszanak az erővonalak. Most készül egy tanulmány és az egyes tagállamok értékelik a postai belső piac teljes körű liberalizációs megvalósítását 2009-re. Jelenleg ez irányban folyik a munka. A tagállami álláspont kialakítása során folyamatosan figyelemmel kísérjük a munkacsoport ilyen típusú tevékenységét, illetve folyamatosan konzultálunk a hazai postai szolgáltatókkal és a szakértőkkel.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bevezető szavaimban ironizáltam, hogy a COSAC megint egy milyen bátor dolgot tett. Az iróniámat fenntartom, ugyanis a COSAC azt mondta, hogy ne nézzük meg a postai liberalizáció érdemét, hanem vizsgáljuk az ebben rejlő szubszidiaritást, amit én továbbra is viccesnek és egy nagy ívű, nagy kaliberű kezdeményezésnek tartok, amivel törvényeket szoktunk vizsgálni. Két lehetőség van előttünk: vagy megvizsgáljuk a postai liberalizáció szubszidiaritását, és akkor elalszunk az üléseken, s amíg mi jelentünk, ők is elalszanak - többnyire így működik az Európai Unió -, vagy pedig annak alapján, amit hallottunk, túl azon, hogy a COSAC által kitűzött célnak eleget teszünk, az irányelvet egyeztetési eljárásba vesszük. Még nem tudtam egyeztetni a frakciókkal, de ha nincs ellene kifogás, kezdeményezni fogom, hogy ne csak a COSAC által kitűzött szubszidiaritást nézzük, hanem magát a postai liberalizáció kérdését is. Magyarországon is komoly viták folynak arról, hogy mozgóposta legyen vagy nem mozgó, hogy az Alkotmánybíróság dönt vagy nem és hasonlók. Nagyon nehéz a reformokban előrelépni, mert van, aki a reformot kifogásolja, mert nem szereti, és van, aki meg másképp akarja. Nagyon érdekes lenne, ha az Európai ügyek bizottsága ezt az irányelvet napirendjére tűzné. Van-e olyan frakció, amelyik ezzel nem ért egyet? (Nincs.)
Kezdeményezem, hogy vonjuk egyeztetési eljárás alá. Ki támogatja ezt? (Egyhangú.) A bizottság egyhangúlag támogatja.
Kérem a frakciókat, hogy jelöljenek ki raportőröket. Azt javaslom, hogy most ne kezdjük el a vitát, mert erre senki nincs felkészülve. A bizottság nevében mélyen egyetértek azzal, hogy a kormány minél előbb alakítson ki egy álláspontot, mint egyéni képviselő pedig azt remélem, hogy a kormány rendes liberális álláspontot fog kialakítani, és ha így lesz, akkor könnyebben tudok mögé állni, bár tudom, hogy ez milyen problémákat vet fel más frakcióknál. Azt javaslom, hogy most fogadjuk el a tájékoztatót úgy, ahogy elhangzott, legközelebb pedig párhuzamosan menjünk a szubszidiaritás, illetve a dolog érdeme mentén. Elfogadható ez így a bizottság számára? (Igen.)
Nagyon szépen köszönöm államtitkár úr beszámolóját.
A bizottság ügyrendjének megvitatása és elfogadása
Rátérünk az utolsó napirendi pontra, az ügyrendre. Megadom a szót Ékes József képviselő úrnak, aki jelezte, hogy szólni kíván.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): A frakciónk nevében szeretnék elnök úrnak kedvezni. A 6. § (5) bekezdésében azt olvassuk, hogy "az elnöki összefoglaló figyelembe veszi az európai uniós tervezetet, a kormány álláspontjavaslatát és a tervezetet megtárgyaló állandó bizottság véleményét". Azt szeretném ide beszúratni, hogy "valamennyi, a tervezetet megtárgyaló állandó bizottság véleményét". Elnök úrnak szeretnénk úgy kedvezni, hogy valamennyi bizottság állásfoglalását is figyelembe kell venni.
ELNÖK: Meg vagyok hatva, képviselő úr. Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Tiszteletben tartva az eddigi egyeztetéseket szeretném jelezni, hogy a mai napirendi pontok kapcsán felmerült kérdéseket érdemes lenne átgondolni. Nem tudom, hogy ez az ügyrend keretén belül valósulhat-e meg vagy azon kívül. Nem az eddigi tárgyalások összességét szeretném, hanem a következő pontokat.
ELNÖK: Javaslom, hogy most térjünk vissza az ügyrendre és ezt majd az egyebek között megvitatjuk.
IVANICS FERENC (Fidesz): Legyen így. Nekem mindegy, hogy mikor mondom.
ELNÖK: De tudja mit, képviselő úr, mondja el most. Ez a legegyszerűbb.
IVANICS FERENC (Fidesz): Nem tudom, hogy érinti-e az ügyrendet vagy sem, ezt át kell gondolni. Elnök úrnak gondja volt azzal, hogy ha a raportőrök személye változik, azt mikor és hogyan, milyen eljárás keretében kell jelezni. Ez az egyik.
A másik: az inkriminált napirendi pont keretében kiderült, hogy egy olyan tárgyalási álláspontjavaslatot kaptak meg a képviselők, ami már nem aktuális. Ezért át kellene gondolni annak a szabályozását, hogy 48 órával - ezt minden egyeztetés nélkül mondom - előbb kapjunk értesítést a tekintetben, hogy arról a tárgyalási álláspontjavaslatról tárgyalunk-e, amit kiküldtek, vagy az már megváltozott. Ha pedig megváltozott, akkor a változásokat írásban kapjuk meg, és akkor nem lesznek olyan félreértések, mint amilyenek az említett napirend tárgyalása során voltak. Még egyszer mondom, nem tudom, hogy ez a felvetés érinti-e az ügyrendet vagy sem.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ezek fontos kérdések, de úgy érzem, hogy az írott ügyrend kereteibe nem férnek bele. Megjegyzem, már a jelenlegi kormánytól is kaptunk nem túlságosan kielégítő álláspontot, de azt nem tudom belevenni az ügyrendbe, hogy időben jó álláspontot kapjunk. Ezt majd igyekszünk elérni, még ha nem is könnyű, mert előfordulhat az is, hogy aznap reggel jön valami. A raportőr rendszert pedig meg kell tanulnunk. Amit a hollandok kétszáz éve csinálnak, azt mi most kezdjük el és tanuljuk egymást. S mindannyian tudjuk, hogy a parlamentarizmus lényegesen lassúbb folyamat, mint amiről tizenhét évvel ezelőtt álmodoztunk. Tanuljuk a rendszert, s néha indulatosabbak is vagyunk, mint az indokolt, de az a lényeg, hogy igyekezzünk szót érteni ezekben az ügyekben.
Ékes képviselő úr javaslatával természetesen egyetértek, legfeljebb úgy módosítanám, hogy "az állandó bizottságok véleményét". A "valamennyi" azt jelenti, hogy nekem az összesnek meg kell felelnem, de ha ők mást mondanak, akkor én mit csináljak. Ha pedig azt mondjuk, hogy "az állandó bizottságok véleményét", akkor ezzel utalunk arra, hogy valamennyiét, még sincs annyira megkötve a kezem. Elfogadható ez a képviselő úr számára? (Ékes József: Igen.) Akkor úgy módosítjuk a szöveget az (5) bekezdésben, hogy "az állandó bizottságok véleményét". (Dr. Molnár Csaba: Az "ok" legyen zárójelben.) Az "ok" zárójelben lesz.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy e változtatás után ki ért egyet az ügyrend elfogadásával? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja az ügyrendet.
Az ügyrend a mai nappal hatályba lépett. Megkérem a bizottság titkárságát, hogy a meghívó mellé csatolják az ügyrendet is, hogy az érintettek fel tudjanak készülni, nehogy meglepetésként érje őket, hogy milyen ügyrend szerint tárgyal a bizottság. Ilyen módon előbb-utóbb mindenki meg fogja kapni.
Az "egyebekben" Ékes Józsefé a szó. Tessék parancsolni!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nagyon köszönöm, elnök úr. A holland példát említette; én szeretném azt javasolni, hogy adott esetben egy-egy napirendi pontnál nyugodtam merjük odaírni, hogy melyik napirendi pontnak ki a raportőre. Nekünk is van egy lobbitörvényünk, lehet, hogy éppen a másik raportőrrel le tudok ülni bizonyos kérdésekben egyeztetni, és abból kijöhet egy ötpárti egyezség is a végén. Vegyük a génmódosított termékek kérdését: ott is két képviselő kezdeményezte ezt az egészet, és olyan állapotban van, hogy ötpárti lesz belőle.
ELNÖK: Én ezt kifejezetten támogatom. Tehát a napirendi pontoknál nem csak a cím szerepel és az előadó, hanem a két raportőr neve is szerepeljen. Ráadásul úgy érzem, talán a frakciók fegyelmezettségéhez is kicsit hozzá fog járulni, és talán nem előtte öt perccel cserélődik a raportőr, amire persze még sosem volt példa, de ne is legyen a jövőben sem.
Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, ez egy hosszú bizottsági nap volt. Elnézést kérek Ivanics képviselő úrtól azért, hogy a szemem, a memóriám és egyszer még az indulataim is valóban így működtek, de hát ez is része az életnek.
Köszönöm szépen a mai napi munkát, és valamikor 22-e körül érkeznek a meghívók. Még egyszer köszönöm a munkát.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 22 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea és Soós Ferenc