EIB-27/2006.
(EIB-27/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2006. december 4-én, hétfőn, 12 óra 01 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető*
A napirend elfogadása*
Dr. Veres János pénzügyminiszter tájékoztatója a Magyar Köztársaság 2006. decemberi konvergenciaprogramjáról*
Dr. Veres János tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Elnöki zárszó
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Firtl Mátyás (KDNP) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Ékes József (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Becsey Zsolt (Európai Néppárt - Európai Demokraták)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 01 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm Veres János miniszter urat.
Mint képviselőtársaim tudják, a kormány pénteken benyújtotta az új konvergenciatervét az Európai Bizottságnak. Ahogy az tőlünk elvárható, a legelső alkalommal összehívtuk az ülést, hogy megvitassuk a konvergenciaprogramot a pénzügyminiszter úrral. Nyilván a bizottság tagjai kíváncsiak arra, hogy miért volt szükség egyáltalában erre a konvergenciacsomagra. Könnyen egy olyan benyomása keletkezik a politikára figyelőknek, hogy talán nem volt jó az előző, és ezért kellett, de úgy gondolom, hogy ez cáfolható. A bizottság tagjait nyilvánvalóan érdekli, hogy a szeptemberi vagy augusztus végi konvergenciacsomaghoz képest milyen változást történt, ezeket mi indokolta, és nyilván a bizottságot érdekli az is, hogy a jövőben milyen újabb konvergenciacsomagok várhatóak, ha egyáltalában várhatóak, és ha igen, akkor milyen ütemezéssel. Úgyhogy köszönöm még egyszer a bizottság tagjainak, vendégeinknek és a miniszter úrnak, hogy elfogadták a meghívást.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel egybehangzóan tartom fenn. Kérdezem a bizottság tagjait, van-e észrevétel a napirendünkhöz. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a napirendünket. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Azt javaslom, hogy csapjunk a lovak közé. Megadom a szót a pénzügyminiszter úrnak.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Három kérdéskörről szeretnék szólni bevezetőmben. Elsőként, hogy miért került sor december 1-jével a konvergenciaprogram benyújtására. Azért került sor, mert valamennyi európai uniós országnak, amelyek nem tagjai az eurózónának ezzel az időponttal meghatározva, tehát december 1-jei időpontban konvergenciaprogramot kell benyújtani. Magyarország tehát, amikor december 1-jén teljesítette ezt a kötelezettségét, akkor mint a többi ország számára érvényes kötelezettséget teljesítette ezt a kötelezettségét is. Ebben semmi meglepő és újdonság nem volt, akik figyelik az európai szabályokat, pontosan tudták, hogy erre sor fog kerülni. Én magam is tettem arról említést a korábbi program benyújtásakor, hogy természetesen a szeptember 1-jén benyújtott program nem mentesíti az országot a december 1-jén benyújtandó program alól, mind a kettőt meg kell tenni. (Kocsi László megérkezik az ülésre.)
A második dolog: a két időpont közötti időben bekövetkezett változások milyen mértékben és módon jelennek meg az új programban? Miután az új program lényegében 10 napja mindenki számára nyilvános - ha nem is teljes mértékben egyezik meg a múlt hét pénteken a Pénzügyminisztérium honlapján kitett tervezet a most benyújtott programmal, hiszen néhány ponton van eltérés benne -, lényegében az mindenki számára ismertté vált, ezért azt tudom mondani, hogy az alapvető különbség az igeidőkben van.
A szeptember 1-jén benyújtott és október 10-én elfogadott program a strukturális reformok kérdésében meghozandó intézkedésekről jövő időben fogalmazott, most pedig a december 1-jei programban lényegében múlt időben tudtunk fogalmazni már olyan kérdésekről, amelyeket korábban elhatároztunk. A kormány ezekben a maga döntéseit meghozta, több esetben az Országgyűlés is meghozta már a döntését, és ilyen értelemben a most benyújtott programban ezek a döntések már megjelentek mint megvalósított döntések, amelynek természetesen az implementációja még a következő hetekben és hónapokban fog megtörténni. (Pelczné dr. Gáll Ildikó megérkezik az ülésre.)
Ebből a szempontból én két lényeges dolgot tartok megemlítendőnek: egyrészt a nyugdíjintézkedések kapcsán a parlament a múlt hét hétfőn elfogadott egy törvénymódosítási sort, ennek a hatását már múlt időben szerepeltethettük, másrészt a parlament korábbi döntéseivel elfogadta a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, és ennek hatását is már múlt időben tudtuk szerepeltetni a programban. Ez két olyan nagy reformterület, ami érdemben meghatározza a költségvetés kiadási tételeinek egy nagy csoportját. Ilyen értelemben tehát ezek az intézkedések már úgy szerepeltek a programban, mint a parlament által is elfogadott, meghozott strukturális átalakító döntések.
Van még két olyan momentum, ami, ha összehasonlítjuk, egy picit más a korábbihoz képest. Más a kamatkiadások várható értéke ebben a konvergenciaprogramban, mint a szeptember 1-jén benyújtottban. Korábban már szóltam róla a költségvetés benyújtásakor, hogy az azóta bekövetkezett események hatására a különböző mérési időpontok kamatpályái lényegesen módosultak, és ez alapján négy évre mintegy 200 milliárd forinttal több kamatkiadást lehet prognosztizálni, ezért ezt már szerepeltetni kellett a következő benyújtandó konvergenciaprogramban is, tehát a december 1-jén benyújtott programban már ez szerepel.
Van néhány olyan módszertani változás is, amely a menet közben született döntésekből adódóan elsősorban a GDP-számítás módszertanában bekövetkezett Eurostat-álláspont hatására változott meg a korábbiakhoz képest. Ez is értelemszerűen már a december 1-jén benyújtott programban ekként szerepel.
Ha szabad picit előretekintve is néhány gondolatot megfogalmaznom: ez a program azt a makrogazdasági pályát tartja, amelyet a szeptember 1-jén benyújtott és október 10-én elfogadott programunk tartalmazott. Ennek a pályának a megvalósítását továbbra is a kormány reálisnak tartja, olyan ügynek tartja, amelynek a megvalósítása érdekében hozzuk meg a különböző döntéseinket. Úgy gondolom, hogy a következő hat hétben Brüsszelben ennek a programnak az értékelésére sor fog kerülni. A mostani információink alapján a februári Ecofin-ülés napirendjén fog szerepelni feltehetően ennek a programnak az értékelése, és meggyőződésem szerint e program értékelése kapcsán az Európai Bizottság, majd pedig a pénzügyminiszterek tanácsa - ahogyan azt október 10-én is tette - a magyar programmal alapvetően egyetértő véleményt fog megfogalmazni, ennek a programnak a megvalósítását reálisnak fogja tartani. Kérem a parlamenti pártokat, hogy ennek a pozitív döntésnek a megfogalmazásában politizálásukkal, véleményformálásukkal segítsék Magyarországot, hiszen közös érdekünkről van szó. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen a tájékoztatást, miniszter úr. A vitát megnyitom. Kérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. (Jelzésre:) Ivanics képviselő úré a szó.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A miniszter úr itt is elmondta, hogy december 1-jéig kell benyújtani egy ilyen konvergenciaprogramot. Nekem gyakorlatilag technikai gondjaim vannak ezzel a programmal kapcsolatban. Egyrészről: a szakértőink nagyon későn kapták meg az anyagot, így nehéz felkészülnünk. Úgy gondolom, hogy a december 1-jei határidő előtt is lett volna lehetőség ezt benyújtani, ez nem történt meg. Úgy gondoljuk, hogy ez így a parlamentarizmusnak a nem megfelelő szinten való kezelése - és most nagyon diplomatikus vagyok ebben a helyzetben -, amikor egy benyújtott konvergenciaprogramról kapunk tájékoztatást, nem pedig előtte érdemi hozzászólásokat tudnánk megtenni.
Az eddigi egyeztetések is úgy tűntek számunkra, hogy látszategyeztetések történnek, de itt most már ez a látszat sem volt meg. A múlt heti tapasztalat alapján arra gondoltam, hogy megint jön egy miniszter, aminek nagyon örülök egyébként, örülök, hogy a bizottságunkat ilyen sűrűn látogatják a miniszterek, hiszen őket lehet kérdezni, de annak már annyira nem, hogy megint egy óra áll a rendelkezésre, hogy egy ilyen jelentős anyagot végigbeszéljünk.
10
11/MM (Ivanics Ferenc)
Persze ebben a helyzetben, amikor ilyen kevés felkészülési idő van, valószínűleg elég lesz az egy óra is, mert ez a keret erre ad lehetőséget.
Tehát én úgy gondolom, hogy ilyen szempontból a bizottság munkája nem tud megfelelő hatékonysággal működni. És azt kérem Eörsi Mátyás elnök úrtól is, adjon valamiféle választ arra, hogy miért most, december 4-én tárgyaljuk azt az anyagot, amit december 1-jéig kellett benyújtania a kormánynak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! Mielőtt megadnám a szót a miniszter úrnak, én nagy örömmel válaszolok a kérdésére.
Valamit tisztáznunk kellene, úgy érzem, bár időről időre visszatérünk erre a problémára. A parlament nem kormányoz, hanem ellenőrzi a kormányt. Ez nem zárja ki adott esetben azt, hogy egy-egy javaslatot a javaslat megszületése előtt is megvizsgáljunk, de alanyi jogi igénye a parlamentnek igazából arra van, hogy a döntések után a kormányt szembesítse azokkal a szempontokkal, amelyeket megfogalmaz.
Miért most hívtam össze a bizottság ülését? Számítottam arra, hogy bírálatot kapok, de természetesen azzal tisztában vagyok, hogy ha a hét közepére vagy a következő hétre hívtam volna össze a bizottság ülését, akkor a kritika tárgya az lett volna, hogy miért vártam ezzel ennyit. A kormány pénteken döntött, az azt követő első munkanapra összehívtam a bizottságot, hogy megvizsgálhassa, hogy egyetért-e vele, vagy megvitassa a kormány javaslatát.
A legelső adandó alkalommal a bizottság tagjai megkaphatták a konvergenciaprogramot. Azt hiszem, szombat reggel mindenkinek az e-mailjén megtalálható volt, egészen pontosan 8 óra 43 perckor. Erre külön odafigyeltem, hogy a bizottság tagjai a lehető leghamarabbi időpontban megkapják ezt. Én annak nem látom akadályát, hogy december hónapban akár még több alkalommal is napirendre tűzzük.
Nagyon gyakran kaptam kifogást a bizottság ellenzéki tagjaitól, hogy miért nem azonnal hívom össze a bizottságot, amikor a kormány döntött. Most eleget tettem ennek a kihívásnak, amely előttem tornyosult. Úgy érzem, úgy jártam el, ahogy azt az ellenzéki képviselőtársaim többször igényelték tőlem, hogy eljárjak, és tiszta a lelkiismeretem. Megadom a szót a miniszter úrnak.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Én két dolgot szeretnék Ivanics képviselő úr felvetésére az elnök urat követően reagálni.
Az első, a program tervezete: pénteken volt egy hete, hogy 16 óra óta hozzáférhető a Pénzügyminisztérium honlapján. Ehhez bárki hozzáfűzést tehetett, bárki korrekciót indítványozhatott. Ezt követően hétfőn az Országos Érdekegyeztető Tanácsban folyt ezzel kapcsolatos vita.
A tárcák a maguk álláspontját a gazdasági kabinet- és a kormányülésen is kifejtették a dologgal kapcsolatban. A gazdasági kabinetben a Nemzeti Bank alelnöke a bank álláspontját ismertette, majd pedig pénteken a kormányülésen került elfogadásra maga a program, a menet közben felmerült indítványok közül többet beépítve a szövegbe, illetve a számszerű összefüggésekbe is.
Ezért azt tudom mondani, hogy az indítvány maga a korábban szokásos döntési anyagokhoz képest lényegesen nagyobb nyilvánosságot kapott annak révén, ahogy fogalmazok, miszerint a pénteki döntést megelőzően gyakorlatilag egy héten át nyilvánosan hozzáférhető információ volt mindenki számára. Mint látszott, a magyar sajtót nem is izgatta a dolog ettől kezdődően. Tehát gyakorlatilag előtte még próbálkoztak egyes cikkek ebben a dologban megjelenni, aztán amikortól nyilvános volt az előterjesztés, érdemben már nem foglalkozott a dologgal senki, legalábbis az én ismereteim szerint a magyar írott és elektronikus sajtó nem foglalkozott a későbbiek során az üggyel.
Azt kell mondjam, hogy mi a magunk részéről ennek érdekében, tehát a december 1-jei időpont érdekében minden lehetséges módon megtettük azt, amit az ügy érdekében meg kell tenni. Örülök annak, hogyha a bizottság tagjai ilyen gyorsan ellenőrzik a kormány tevékenységét. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Bár az ellenőrzés kapcsán kérdéses, hogy ilyen intervallumon belül akkor ez most ellenőrzésnek tekinthető-e, vagy milyen típusú tájékoztatónak, hiszen hallottuk a miniszter urat is, hogy az elmúlt 3 hónap alatt is jelentősen változott a helyzet, hiszen a kamatpályák több mint 200 milliárdos emelkedést mutattak. Tehát akkor megnézzük, hogy az ellenőrzésnek milyen szintjeit kellene beépíteni, hogy rendesen működjön.
Én örülök annak, hogy a korszerű e-közigazgatásnak megfelelően működünk, hogy honlap-parlamentarizmus alakul ki, de úgy hiszem, hogy az európai integrációs bizottságnak legalább érdemes lett volna tárgyalnia ezt az anyagot.
Az elnök úr válaszát is köszönöm. Szombat reggel 8 óra 43 perctől állt a bizottsági tagok rendelkezésére ez az anyag. Azt gondolom, általában végiggondolva a heti munkarendünket, hogy a szombat-vasárnapokkal mit csináljunk, hogy csináljuk, miért dolgozik az ember a választókörzetében, javaslom az elnök úrnak, hogy a különböző típusú kérdéseket különböző protokollok alapján kezelje, és akkor nem kerülhet olyan ellentmondásba, hogy: "de hiszen a képviselő urak ezt mondták nekem!" Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A protokollokat majd elővesszük.
Tájékoztatnám a bizottságot arról, hogy kaptam egy levelet a bizottság ellenzéki alelnökétől, aki szintén szemrehányást tett nekem az időzítés miatt. A levelében megemlítette, hogy régóta tudott volt, hogy ez a konvergenciacsomag elkészült. Visszakérdeztem, hogy ha régóta tudott volt, akkor a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakciója miért nem kezdeményezte ezt a meghallgatást.
De én tudomásul veszem, hogyha a döntés megszületik, és az azt követő legrövidebb időn belülre hívom össze a bizottságot, az rossz; és azt is tudomásul veszem, hogyha várok vele, hogy legyen felkészülési idő, az is rossz. De ez legyen az én személyes problémám, amivel meg fogok küzdeni a jövőben. Miniszter úr, kíván-e valamit mondani?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm, nem.
ELNÖK: Nem. Nem tudom, a képviselő úr kíván-e szólni.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem ez félremagyarázásnak tűnik, tehát érdemben tulajdonképpen nem kaptunk választ. Köszönöm.
ELNÖK: Igen, ezt a jegyzőkönyv rögzítette. Manninger képviselő úr következik.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! A december 1-jén leadott konvergenciaprogramban az államháztartási hiányt most ugyanolyan ütemben tervezi a kormány csökkenteni, mint szeptemberben, de az államadósság-mutatónál nem ez a helyzet, ez minden évre kisebb értéket mutat, mint a szeptemberi változatban. Még így is rendre a nemzeti össztermék 70 százaléka körül jár, és növekedni fog 2008-ig.
Ha a csökkenési okokat nézzük, azok technikaiak. Információim szerint arról van szó, hogy a magyar GDP-t a KSH újraszámolta, az magasabb lett, így az ennek arányában kifejezett államadósság alacsonyabb lett.
Ez csak azért érdekes, mert így elvileg a nagyobb GDP-nek a hiányszámokban is tükröződnie kellene, ám ez nem így van. Tehát az a kérdés, hogy akkor önök most egy újabb trükköt vetettek itt be, vagy a GDP ténylegesen nagyobb lett? És ez azt jelenti-e, hogy a GDP-változás nélkül a kormány nem tudná tartani a deficitszámait?
Még két apróbb kérdést szeretnék hozzátenni. Miután önök a trükközésben az elmúlt évben valóban színesítették az Unió palettáját, és a déli országokon is túl tudtak tenni, mégis meg kell kérdeznem, hogy további trükközések lesznek-e? Tehát tulajdonképpen egy ilyen teljességi nyilatkozatot kellene kérni önöktől, hogy: "akkor ígérjük, hogy több trükközés ebben már nincsen."
Az NFT-ben az autópályák egy PPP-programban szerepelnek, egy elég nagy csomagban. Az a kérdésem, hogy ezt valamilyen módon figyelembe vették-e a konvergenciaprogramban? Ezt megkérdeztem, amikor itt volt a biztos úr, de akkor erre kitérő választ adott, úgyhogy gondolom, hogy ön erre biztos tud válaszolni. Ezek elsősorban tehát az infrastruktúra-építési PPP-k, mert azt hiszem, az autópályán kívül vasútépítés is van. Illetve az egyéb, az önkormányzati és az oktatási, meg más szektorokban tervezett, folyamatba lévő PPP-beruházások hogyan vannak figyelembe véve? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr, lesz-e trükközés?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Képviselő Úr! A parlament plenáris ülésén már többször elmondtam, akkor most a bizottságban is elmondom.
Egyetlen egy országgyűlési képviselő, de más személy sem tudott az ön általi mostani állítások tartalmi alátámasztására eddig semmit sem felmutatni. Kérem, hagyják ezt el, hagyják abba ezt a fajta érvelést! Ez egy valótlan érvelés az önök részéről. Magyarország a tényadatokat tekintve egyetlen egy számban sem kapott kritikát, sem az Eurostattól, sem az Európai Bizottságtól. Ebből következően szerintem ezt a vitát már nem kellene tovább folytatnunk, önök ezt mindig elmondják.
Én el fogom mondani, ahányszor el fogják mondani, hogy ilyenről szó nincs. Magyarország tévedett akkor, amikor prognózisokat közölt, amikor meghatározta a céljait, és ezeket a célokat nem tudta megvalósítani.
20
21/Cz(Dr. Veres János)
Magyarország ezeknek a céloknak a kitűzésében, illetve a célok megvalósításában tévedett. Úgy gondolom, hogy a kormánynak ebben természetesen fennáll a felelőssége, azonban szeretném, ha nem hasonlítaná Magyarországot egyetlenegy déli országhoz sem, ahol azt állapította meg az Eurostat, hogy valótlan tényadatközlésekre került sor. Magyarország esetében ilyen megállapításra nem került sor, ezért kérem, hogy ezzel ne érveljenek, ezt ne használják.
A ténydolgokra kitérve: nem azért kedvezőbb az adósság lefutása, amit képviselő úr az imént elmondott, hanem azért kedvezőbb, mert az augusztusban számolt, szeptember 1-jén benyújtott programhoz képest más árfolyampályával lehetett számolni a december 1-jei programban. Ennek az árfolyampályának van egy szabálya: mindig az azt megelőző időszak egy átlagával számolunk, nem önkényes ilyen értelemben a kormány döntése ilyenkor, hogy milyen árfolyammal számolja ki mondjuk az adósságállomány értékét, mert jelen esetben erről van szó. Miután az elmúlt hat hétben, tehát a benyújtást megelőző időszakot megelőző hat hétben a forint erősödése kedvezőbb árfolyampályát tett lehetővé a számításban, mint az volt augusztusban, ezért itt most másként lehetett számolni, és másként kellett számolni az adósság értékét, azt az adósságértéket, amit át kell számolni forintra értelemszerűen.
Az a módszertani változás érdemben nem módosította volna GDP-arányosan az egyik és a másik mutatót, amire ön utal, ténylegesen - ahogy utaltam én is rá - volt az elmúlt háromban olyan módszertani változás, amely a magyar GDP-számítást minimális mértékben érintette csak, hiszen Magyarországon a KSH már korábban átvette azt a gyakorlatot, hogy a szürkegazdaság bizonyos tevékenységeinek a figyelembevétele a GDP-számításnál megtörtént. Évekkel ezelőtt Magyarország már így számol, az Eurostat most tette ezt általánossá. Ebből következően valóban volt egy ilyen metodikai váltás, de még egyszer mondom, hogy itt most a lényegi különbség nem ebben, hanem az árfolyamkülönbségben van.
Ha képviselő úr azt kérdezi, hogy figyelembe van-e véve a következő időszakra a PPP-k terhe, akkor azt tudom mondani, hogy a rendelkezésre állási díj figyelembe van véve. A költségvetésben is szerepel ilyen - ha megnézte, akkor pontosan tudja képviselő úr, talán még az értékét is -, és a következő években a hiánypálya lefutásánál, de a többi kötelezettségnél is figyelembe van véve mind az oktatásnál, mind pedig az általam ismert gyorsforgalmiúthálózat-fejlesztésnél számolandó PPP. Én ma nem tudok olyan döntésről, hogy a vasútnál - amire utalt képviselő úr - is PPP lenne figyelembe véve. Ezért tudom mondani, hogy ezen a két területen bizonyosan figyelembe van véve a következő években a PPP-k rendelkezésre állási díja. A jelenleg általam ismert elszámolási rend szerint ezt kell figyelembe venni a következő évi költségvetések kiadásánál, tehát az a fajta korábbi érvelés, ami szintén elhangzott, miszerint azért nem jó a költségvetés, meg azért nem jó a konvergenciaprogram, mert a PPP-k beruházási költsége nincs figyelembe véve, ez egy szakmailag nem helytálló megállapítás, hiszen nem a beruházási költségét, hanem a rendelkezésre állási díjakat kell figyelembe venni, ezek pedig benne vannak a költségvetésben. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr?
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm a választ. Nyilván majd menet közben ki fog derülni, hogy a rendelkezésre állási díjak milyen mértékűek. Mindenesetre köszönöm, hogy konkrét választ kaptam. Én ahhoz különösebb kommentárt nem akarok fűzni, hogy trükközés vagy tévedés. Úgy látszik, néhány százmilliárdot lehet tévedni, nyilván ezt mindenütt máshol következmények kísérnék, úgy látszik, itt nem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr? (Dr. Veres János nemet int.) Braun Márton képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban, olyanok vagyunk, mint a Postinor tabletta, az események után, tehát a beadott konvergenciaprogram után megyünk, és abban nem értek egyet az elnök úrral, hogy a parlamentnek nincsen szerepe. Ebben a konvergenciaprogramban hiánycélok vannak, költségvetési hiánycélok vannak az elkövetkező időszakra, konkrétan a jövő évre is, és még nem hoztuk meg a költségvetési törvényt, tehát azt hiszem, ebben a kérdésben talán a parlamentnek intenzívebben kellett volna beavatkoznia.
Két kérdésem lenne a miniszter úrhoz. Az egyik az, hogy az Európai Unió november elején közzétett prognózisa eltér a magyar tervszámoktól, az államháztartási hiányra vonatkozó tervszámoktól, és sajnos számunkra kedvezőtlen mértékben. Ők jövőre 7,4 hiányt várnak, míg a magyar terv 6,8; 2008-ban 5,6, míg a magyar terv 4,3. Itt százalékban kicsi a különbség, de súlyos milliárdok vannak ezek mögött. Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyire valósak a magyar számok, és mennyire tarthatók.
A másik: említette a miniszter úr, hogy 200 milliárddal négy évre kedvezőtlenül változtak a kamatkiadások, ugyanakkor azt is említette, hogy az árfolyam pozitívan változott. Számomra ez a kettő üti egymást, ha hallhatnánk valamit erről, hogy mi az oka ennek kedvezőtlen kamatkiadás-növekedésnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm. Természetesen a parlament joga eldönteni a holnapi nap szavazásával, hogy a 2007-es hiány milyen mértékű lesz. Senki nem vitatja el a parlamenttől ezt a jogát, tehát azt gondolom, hogy rendben mennek a dolgok, a parlament holnap meg fogja határozni, hogy mennyi az összes kiadás, mennyi az összes bevétel 2007-ben, és így meghatározza a hiányértéket is. Ezt a jogát a parlamenttől senki nem fogja elvenni, függetlenül attól, hogy a kormány december 1-jéig teljesítette a kötelezettségét, a következő évi hiánycélt a parlamenthez benyújtott céllal összhangban beírva a konvergenciaprogramba.
Az EU-prognózis - amit november elején közzétett - eltéréséről. Az EU prognózisában szereplő értékekről magam folytattam konzultációt Almunia biztos úrral és munkatársaival, és két oka van az eltérésnek. Az egyik oka, hogy az Európai Bizottság csak a már publikus, meghozott döntéseket veheti figyelembe akkor, amikor a prognózist készíti. Az Európai Bizottság a magyar prognózis készítésénél nem vehette figyelembe időbeli okok miatt az október végén benyújtott költségvetési javaslatát a kormánynak, és nem vehette figyelembe a parlamentben bent lévő, még döntésre nem érett kezdeményezéseket. A biztos úrral és munkatársaival folytatott eszmecsere eredményeképpen azt tudom mondani, hogy ha ezeket a döntéseket a kormány által benyújtott tartalomnak megfelelően fogadja el a magyar parlament, akkor az ő szóbeli közlésük alapján nem lesz a mi prognózisunk és az ő prognózisuk között különbség a hiány mértékét tekintve. Konkrétan ez hangzott el, amikor erről mi beszéltünk. Most nem akarom végigsorolni, hogy mely törvények voltak a parlament előtt. A lényeg ez a költségvetés, illetve, amiket már elkezdtünk tárgyalni, de döntést még nem hoztunk bennük, nem tudták figyelembe venni. Leginkább az egészségüggyel kapcsolatos és a gyógyszerkasszát illető módosítás az, ami ebből a szempontból meghatározó volt.
Kamat- és árfolyamügyek. Két folyamat zajlik párhuzamosan. Magyarországon sajnálatos módon a szeptember 18-át követő négy hétben olyan mértékben romlott a magyar állampapírok hozamgörbéje a következő időszakra, hogy már a 2007-es költségvetésben is érzékelhető, milliárdos nagyságrendű többletkiadással kell számolnunk, a 2008-2009-2010-es években viszont tízmilliárdos nagyságrendű többletkiadással kell számolnunk amiatt, hogy a Magyar Televízió ostromát követően, illetve az utána érzékelhető utcai megmozdulások bizonytalansági körülményére a piac beárazta a magyar állampapírok hozamelvárását. Ezt nem tudjuk két hét alatt megváltoztatni, mert ráadásul olyan papírokról van szó, amelyek nem 3 hónapos futamidejűek, hanem 3 évesek adott esetben, vagy éppen többéves futamidejűek. Ezért azt tudom mondani, hogy a hozamgörbében bekövetkezett változás - ami abban az öt hétben, ami szeptember 18-a után volt - eredményeképpen 200 milliárd forint kerek számban a következő négy évben a kifizetendő kamattöbblete Magyarországnak.
A költségvetés benyújtása után, illetve a konvergenciaprogramról kialakult pozitív vélemény hatására ugyanakkor elkezdett a piaci bizalom Magyarország irányába visszatérni. Ennek sokféle megnyilatkozását lehetett hallani a nyilvánosságban, a piaci bizalom konkrét megnyilvánulása viszont érzékelhető a forint árfolyamának erősödésében az elmúlt hetekben, amely természetesen nem egyedi jelenség, és csak Magyarországra igaz, de Magyarország is részese ennek a folyamatnak. Ennek hatására következett be egy olyan változás, aminek eredményeképpen kamatban többet kell kifizetnünk a következő években az imént általam elmondott hozamgörbe-változás miatt, ugyanakkor a nem forintban denominált államadósság kapcsán pedig a forint erősödése miatt van egy adósságcsökkenés. Ha ennek a kettőnek a végszaldóját kérdezi a képviselő úr, akkor persze el lehet egy olyan számítást végezni, ami a magyar adósságszolgálat a következő években hogyan fog alakulni című számítását tartalmazhatja, ezt nyilván a kollégák ki is számolták.
30
31/MM (Veres János)
Sajnálatos módon a forint árfolyam-erősödése nem hoz annyit vissza, töredékében sem hoz annyit vissza, minthogy a kamatnövekedés kiadási többletként megjelenik. Az iménti 200 milliárdhoz képest a másik hatása mindössze 10 milliárdos nagyságrendű.
ELNÖK: Amit a képviselő úr nekem adresszált, arra azért hadd mondjam el azt, hogy nekem a misszióm részben az, hogy amikor egy bizottsági vitában részt veszek, akkor harcosan fellépek azokért az eszmékért, amikben hiszek; bizottsági elnökként pedig, hogy lehetővé tegyek minden frakciónak minden vitát, és hogy bármelyik kormánytaggal szemben feltehessék azokat a kérdéseket, amelyeket fontosnak tartanak.
Úgy gondolom, hogy a Fidesz egy alkalmat nem tud mondani arra, hogy egy kezdeményezésre azt mondtam volna, hogy nem, ez ne legyen. Ez azért fontos, mert a bizottság ellenzéki alelnökétől tudom, hogy ők is régóta tudják, hogy ez a konvergenciacsomag elfogadásra kerül, és ha lett volna egy ilyen megkeresés a Fidesz részéről, nagy örömmel hívtam volna össze a bizottságot, hogy megkérdezzük a Pénzügyminisztérium képviselőjét.
Szeretném emlékeztetni a bizottságot arra, hogy az egyeztetési eljárás kapcsán egy területről döntöttünk úgy, hogy nem várjuk meg a kormány álláspontjának a kiérlelését, hanem már részt veszünk ebben a folyamatban is, ez a televíziózás ügye volt. Milyen szemrehányást kaptunk? Azt, hogy miért nincs a kormánynak kiérlelt álláspontja.
Szóval csak azt szeretném jelezni, hogy nehéz néha eleget tenni azoknak az igényeknek, amelyek néha egy bizottsági ülésen ad hoc merülnek fel, de még egyszer mondom, ez nem nagyon nagy baj. Megadom a szót a képviselő úrnak.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a miniszter úr válaszát. Két megjegyzés. Az említett szeptemberi időszakban derült ki, hogy Magyarország költségvetési hiánya arányaiban háromszorosa lesz a tervezettnek, tehát ez is közrejátszhatott.
A másik, hogy nem vagyok egy állampapír-szakértő, de úgy gondolom, hogy a költségvetés a kamatoldalon érintett, tehát az állampapírokban garantált hozamban érdekelt a költségvetés. Egy bizonytalan politikai helyzetben nem kellene állampapírokat kibocsátani. Tehát így valóban egy rosszabb árarányt kapunk meg.
Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy szakmai tévedésem van, akkor kérek egy reakciót! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Annyiban pontosítanám a képviselő úr hozzászólását, hogy az én emlékeim szerint nem szeptemberben, hanem júniusban derült ki az, hogy a magyar államháztartás ez évre várható hiánya mekkora mértékű lesz. Tehát az én emlékeim június 9-éhez kötődnek.
Az új kormány azon a bizonyos szombati napon tette meg azon javaslatait az OÉT-ben, amelyeket azért kezdeményezett, hogy a várhatóan magasabb államháztartási hiányból amit lehet, már ebben az évben oldjunk meg, ha szabad így fogalmazni, azaz csökkentsük a hiányt. De ezt csak a szeptemberi időponthoz.
A másik javaslat azért problémás, képviselő úr, mert a magyar állam nem nagyon van olyan helyzetben, hogy ne bocsásson ki állampapírt, mondjuk több hónapon keresztül ne éljen az állampapír-kibocsátás lehetőségével, mert mindaddig, amíg Magyarországnak nem lesz szufficites költségvetése, addig folyamatosan finanszíroznunk kell az országot. És ehhez a jelenlegi konstrukciók mellett a működő tőke beáramlása Magyarországon nem elégséges, éppen ezért folyamatosan kell valamilyen pénznemben állampapírt kibocsátani. Ha ezt euróban, dollárban, jenben vagy fontban tesszük, akkor ez más hozamot feltételez. Ha forintban tesszük, akkor megint más hozamot feltételez.
Magyarul az állam nincs abban a helyzetben, hogy akár egy több hónapos periódusban is, el tudjon tekinteni az állampapír-kibocsátástól. Ráadásul ez a bizonyos hozamgörbe nemcsak az új állampapír-kibocsátásokat tükrözi vagy veszi figyelembe, hanem természetesen a korábban kibocsátott papírok másodpiaci kereskedelmi forgalmában méri ezen papírok hozamát is.
Tehát ha ilyen értelemben meg tudnánk azt tenni, mert éppen lenne elég tartalékunk, hogy nem bocsátunk ki ilyen helyzetben papírokat, akkor is emelkedne a hozam, furcsa módon, az imént elmondott technikai ok miatt, így kell, hogy fogalmazzak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pelczné Gáll Ildikó!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Csak a pontosság kedvéért: önök kétszer módosítottak százalékot, egyszer valóban júniusban, de akkor nem 10,1 százalékra emelték, hanem júliusban történt meg, az Almuniával történő találkozás után, a 10,1 százalékra történő emelése.
A másik megjegyzésem pedig: nem szeptember 18-a az oka annak, hogy a magyar államháztartás helyzete ilyen, hanem az, hogy önök négy évig nem kormányoztak, nem csináltak semmit, és trükkök százával próbálták a befektetők elől elfedni az ország valós állapotát.
Persze a kérdés az, és jogos is, hogy a befektetők nagyobb vagy kisebb kamatfelár mellett adnak majd kölcsönt, és ez a furcsa körülmény vagy mérlegelendő körülmény belejátszott-e abba, hogy Magyarország kamatpályáját úgy alakították ki, ahogy éppen önök kialakították.
Összességében a konvergenciaprogrammal kapcsolatos véleményünk nem változott meg. Továbbra is fenntartjuk azt, hogy helytelennek és elhibázottnak találjuk azt az arányt, hogy önök az államháztartási hiány csökkentését alapvetően a bevételi oldalra koncentrálva kívánják megoldani.
Meggyőződésünk, hogy ennek az iránynak a hatására több olyan negatív körülménnyel nem számoltak, ami az ország gazdasági növekedését tartósan csökkenteni fogja, a versenyképességet is csökkenteni fogja, és elég nagy növekedési áldozatokról van szó, de nyilván önök készítettek ehhez háttértanulmányt, csak mi nem látjuk.
Ami a kiadási oldalt illeti, önök mindig erős strukturális reformokról beszélnek. Itt lett volna az alkalom arra, hogy ezt a nagyszerű reformpolitikájukat bemutassák. Most sem került rá sor.
Engedje meg, hogy néhány olyan ellentmondásra hívjam fel a figyelmüket, amikor önök saját magukkal keverednek ellentmondásba. Benne van a konvergenciaprogramban, a cél az, hogy növekedjen a képzésben részt vevő felnőttek száma, és a képzési lehetőségek mindenki számára elérhetővé váljanak. Miként lehet ezt értelmezni annak függvényében, hogy ebben a programban szerepel a tandíj bevezetése; ebben a programban szerepel a felsőoktatásban tanuló hallgatók létszámának a drasztikus csökkentése, 62 ezerről 56 ezer főre történő csökkentése.
Egy másik, hasonló ellentmondást engedjen meg! Igaz-e az a programban szereplő állítás, amit a nyugdíjról mondanak? Jelesül együttes hatásként az induló nyugdíjszint 7-8 százalékkal csökkenni fog, s a jövőbeni nyugdíjak közötti aránytalanságok mérséklődnek. Nem tudom, annak tekinthető-e, hogy az önök kormányzati tevékenysége, a Gyurcsány-csomag, a 2006. szeptemberi adóemelésekkel megközelítőleg egyhavi nyugdíjnak megfelelő többletkiadást eredményezett, és 2008-tól elveszi a 13. havi nyugdíjat. Vagy ha ön nem így értelmezi ezt a mondatot, akkor legyen kedves, adjon erre magyarázatot!
Van egy másik reformlépésük, ezt a létszámleépítésben tudom megfogni, merthogy más fogódzót nem találtam a konvergenciaprogramban. A központi költségvetési szerveknél a már elhatározott létszámcsökkentés és a szervezeti átalakítások eredményeképpen a foglalkoztattak száma 2006-2007-ben mintegy 21 ezer fővel mérséklődik.
A kérdésem az, hogy e nagyszerű megállapítás után önök milyen programot szándékoznak indítani, nyilván ugyanebben az időszakban, a köztisztviselők vonatkozásában, hogy egyáltalán a munkaerőpiacon meg tudjanak maradni? Vannak-e terveik, vagy hasonlóan a háttértanulmányokhoz, ezt sem osztják meg az ellenzőkkel? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Képviselő Asszony! Miután az imént én pontosan fogalmaztam, ezért azt gondolom, hogy a fogalmazást fenntartom: júniusban jelentettük azt be, hogy az eredetihez képest várhatóan mennyiben fog eltérni Magyarország ez évi hiányadata.
Amire ön utal, az egy technikai módosulás volt, egy olyan technikai módosulás, amely technikai módosulás azért következett be, hogy a következő években biztonságosan tudjunk vita nélkül tárgyalni ezekben a kérdésekben.
40
41/Cz(Dr. Veres János)
Abban véleménykülönbség van közöttünk, amire ön hivatkozik, miszerint nem szeptember 18-át követően értékelte a piac másként a helyzetet. A tények a következőt mutatják. A Magyar Televízió ostromáig, amíg Budapesten nem került sor ilyen eseményre, a nemzetközi pénzpiacok Magyarországgal szemben bizalommal voltak, nem értékelték kockázatosnak a magyarországi befektetéseket. Amikor bekövetkeztek azok az események, amelyeket most nem akarok minősíteni semmilyen módon, és állandósult az, hogy Budapesten az utcán zajlik a politika, azt követően kimutatható módon változott meg Magyarország megítélése a nemzetközi befektetői körökben és a pénzpiacokon, megkövetelve a magasabb hozamot, megkövetelve a magasabb kamatot azért, ha Magyarországot hitelezi valaki. Sajnálatos módon tehát ez nekünk pénzünkbe kerül, nagyon sok pénzünkbe kerül, ami szeptember 18-a óta zajlott Magyarországon, elsősorban Budapesten kint az utcákon.
Képviselő asszony, azt gondoltam, az a vita már lezárult, de ha most ön kinyitja, akkor beszéljünk róla, hogy milyenek az arányai ennek a korrekciónak. A korrekció arányai ebben az évben lényegében 50-50 százalékosak, és a következő évben is ezt az arányt tartjuk. Tehát azt tudom mondani, hogy ma már senki ne mondja a szakirodalomban, az elemzői körökben azt, hogy ez a korrekció egy bevételcentrikus korrekció lenne. Ma már mindenki pontosan kiszámolva látja azt, hogy ez egy 45-55 százalék közötti mértékű, évente változóan kiadáscsökkentő korrekció, és szó nincs arról, hogy ez bevételnövelő korrekció lenne. Van még néhány ember, aki ezt vagy nem számolta ki, vagy nem veszi figyelembe az elemzők véleményét, és ennek hatására mond még ilyen véleményeket. Ha megnézzük GDP-arányosan, akkor az általam mondott arányszámok pontosan tükröződnek.
Szerintem pontosan számoltunk a negatív körülményekkel, éppen ezért - mint láthatják - nem változtattuk meg sem a 2007., sem a 2008. évre vonatkozó, nagyon óvatos, nagyon konzervatív becslésünket a növekedést illetően. Nem ismerek olyan kutatóintézetet, ezzel foglalkozó megnyilatkozót, aki nem e fölötti növekedést prognosztizálna a következő évre Magyarországra. Én azt gondolom, hogy nekünk itt az óvatosság a fontos, és nagy valószínűséggel, ha a német növekedés kedvezően fog alakulni, akkor bizonyosan a 2,2-t már 2007-ben is meg tudja haladni a GDP-arányos növekedése Magyarországnak.
Az egy nagyon érdekes kérdés, hogy amikor strukturális reformokról beszélünk, akkor miért alakul ki közöttünk az a vita, ami most is kialakult. Nem hiszem, hogy önök elvitatnák - legalábbis, ha szakmaian közelítik meg a kérdést, akkor nem vitatják azt el -, hogy Magyarországon strukturális reformokat kell végrehajtani. Szerintem ráadásul ellenzékből ezeknek a reformoknak egy részét még célszerű lenne támogatni is, hiszen ha arra gondolnak, hogy később valamikor önök kormányozni fognak, akkor önöknek is érdekében áll az, hogy Magyarországon azokat a reformokat egyszer valaki megcsinálja, ugyanis nem kerülheti el az ország, nem tudjuk tolni sokáig magunk előtt. Éppen ezért én azt gondolom, hogy mind a nyugdíj, mind az egészségügy, mind a központi államigazgatás ügyében, mind az oktatás ügyében sokkal nagyobb egyetértésre kellene jutnunk egymással, és azt hiszem, ezek a kezdeményezések az ellenzék nagyobb támogatását is kiérdemelhetik. Meg vagyok győződve arról, hogy ha egyszer a dán, az új svéd pénzügyminiszter ezeket a reformokat megfelelőnek ítéli, és pozitív véleményt formálnak ezekről a dolgokról - konzervatív politikusokról van szó -, akkor valószínűleg más megítélés szerint ezek mégiscsak a jó irányba tett lépéseket tartalmazzák.
Szerintem nincs véleményeltérés abban, hogy a képzésben résztvevők száma növekedhet Magyarországon. A fogalmazás nem arról szól, amiről ön ennek az ellenpéldáját aztán hozta, nevezetesen a képzésben résztvevők száma Magyarországon folyamatosan magas, az államnak viszont korlátozott a lehetősége, hogy az államilag finanszírozott képzésben mennyi ember képzését tudja finanszírozni. Ezért azt gondolom, helyes döntést hozott a kormány akkor, amikor igenis az államilag finanszírozott képzésben résztvevők számát csökkentette, ezen belül pedig olyan arányeltolódást kezdeményezett a következő évtől kezdődően, amelyben az informatikai és műszaki képzettségi irányokban magasabb bekerülési arányszámot, illetőleg fölvehető hallgatói létszámot határozott meg, míg más területeken az átlaghoz képest még jobban visszavette a beiskolázási keretszámokat.
Egyszerűen abból a felismerésből adódik ez, hogy Magyarországon a magyar gazdaságnak, a munkaerőpiacnak ezekre az irányokra van igénye, nem pedig más irányokra. Meglehetősen keserű tapasztalataink vannak abban, hogy valaki végigjárja a képzést, megszerzi a diplomát, és aztán kiderül, hogy nem tud a szakmájának megfelelően elhelyezkedni; meglehetősen magas költségvetési ráfordítással érjük el azt, hogy ráadásul még keserű emberek és keserű fiatalemberek vannak kint a munkaerőpiacon várva a kedvező helyzetet, hogy majd talán az ő eléggé speciális képzettségének megfelelően is el fog tudni helyezkedni.
Semmifajta olyan nincs a szövegben, amire most ön hivatkozott egy mondatában - ezért kérem a sajtó képviselőit, hogy ezt semmiképpen ne tekintsék autentikus nyilatkozatnak -, miszerint 2008-tól elvesszük a 13. havi nyugdíjat. Ilyen nincs a konvergenciaprogramban, ilyen nincs a kormány szándékában, és nem is tesz ilyet a kormány. Amikor eldöntöttük a központi közigazgatási létszámleépítést, akkor a foglalkoztatási minisztérium meghirdette azt a programot - ezt a nyilvánosság előtt legalább háromszor kommunikálták is -, ami arról szól, hogy a központi közigazgatási létszámcsökkentésben érintettek számára milyen lehetőséget nyújt a minisztérium a maga háttérintézményével, az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal a nem közigazgatási elhelyezkedés érdekében. Ezért azt hiszem, nem ígéretről van szó, hanem egy futó programról, egy folyamatban lévő ügyről van szó. Ezzel csak azt szerettem volna megemlíteni, hogy igen, gondoltunk rá, és csináljuk is. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő asszony?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon tanulságos volt a miniszter úr válasza. Tulajdonképpen nem trükkökről van szó, hanem technikai módosításokat alkalmaznak. Mindig tanulunk újabb és újabb fogalmakat. Hol ennek nevezem, hol annak, a lényegen nem változtat. Alapvetően nem szeptember 18-a az a dátum, amitől az ország adósságminősítése romlik. Miniszter úr, lapozza vissza az elemzéseket, azokat az elemzéseket, amikben Magyarországot minősítik, az adósságbesorolásokat tartalmazó elemzéseket, és rá fog jönni, hogy ez egy folyamat, ami legalább tavasztól kezdődött, de korábban is voltak már jelei, és egyszerűen álságos az a megnyilvánulás, hogy ön megpróbál egy okot kelteni, ami mögé be lehet bújni mint kormányzó miniszternek. Úgyhogy én arra kérem önt, hogy tartózkodjon ettől, hogy ilyen okokat talál, miközben az ön munkáját magasztalja vagy éppen felfelé minősíti.
Ami pedig azt illeti, hogy a politika hol zajlik: mindenhol. Mindannyian bármilyen kapcsolatban is vagyunk a közélettel, megnyilvánulunk, esetenként az utcán. Tudom, hogy ez önöknek nem kedvező, és nem nagyon tudják elfogadni, de a demokrácia már csak ilyen, parlamenten belül és parlamenten kívül is történnek véleményformálások. Úgyhogy egész egyszerűen ezt a megjegyzését, ahogy ön tette, visszautasítom.
Ami a továbbiakat illeti: egészen egyszerűen ön mellébeszél. Én konkrétan fogalmaztam, és elmondom még egyszer: korábbi megnyilatkozásokról, illetve programon belüli ellentmondásról van szó, még akkor is, ha mosolyog. Nem idéztem be pontosan azért, hogy ne mondhassa azt, hogy megint a kampányba nyúlunk vissza, hogy akkor mit ígértek, és hogyan tartották ezt. Ettől távol tartottam magamat. De mégiscsak jó lenne, ha megmondaná, hogy ha az a programban szereplő állítás igaz, hogy 2008-tól az induló nyugdíjszint 7-8 százalékkal csökkenni fog, akkor ez hogyan fog megvalósulni; tehát még egyszer és határozottan mondja, hogy semmi köze nincs a 13. havi nyugdíj visszavételének 2008-tól.
Ami pedig a képzést illeti: sajnos ezt a válaszát sem tudom elfogadni. Sokkal mélyebb okai vannak, mint hogy öt percben ezt ki tudnánk tárgyalni, hogy ki tud a munkaerőpiacon elhelyezkedni, és kinek van nagy felelőssége, amikor egy-egy képzést elindítanak. De a tény attól tény marad: önök tandíjat vezetnek be, és az államilag finanszírozott képzési helyek száma, még ha itt belső példát tud mondani műszaki és informatikai képzés hallgatói létszámának a növelésére, akkor is csökkenni fog, vagyis a lehetőségek fognak csökkenni.
50
51/MM (Pelczné Gáll Ildikó)
Én pedig gratulálok annak a 21 ezer köztisztviselőnek, akinek önök garantálják, hogy a munkaerőpiacon el tudnak helyezkedni. Szívből kívánom, hogy ez meg is történjen! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Szeretnék reagálni. A képviselő asszony vagy szándékosan, vagy véletlenül úgy fogalmaz, hogy az mindenki számára félreérthető legyen.
Fenntartom, amit mondtam: júliusban technikai jellegű módosításra került sor egy mindenki által ismert, a piaci szereplők számára semmilyen meglepetést nem jelentő, olyan, egyébként a tervezetben szereplő folyó kiadási tétel lett átminősítve a költségvetés kiadásává, amelyről mindenki tudta, hogy az aggregát keresletet nem módosítja. Tudta a jegybankelnök úr, nyilatkozta is. Tudta a KSH vezetője, nyilatkozta is. Tudta az Európai Bizottság, nyilatkozta is. Ezek után nem gondolom, hogy másnak kellene nevezni, mint technikai módosításnak azt, ami júliusban történt. Ha ön ezt továbbra is trükknek gondolja, akkor az ön számára trükk, mások számára pedig, akik értették, technikai módosítás. Nem tudok másként fogalmazni.
Van még egy érdemi különbség közöttünk. Én azt hiszem, hogy egyetlen egy válaszomban sem tettem olyan megjegyzést, olyan minősítő kifejezést, amire ön utalt, miszerint én a saját munkám felmagasztalásával bármire utaltam volna itt. Énszerintem nem érintettem a saját munkámat. Ugyanakkor tény, hogy szeptember 18-a érdemben módosította azon befektetők Magyarországgal kapcsolatos megítélését, akik pénzt adnak ennek az országnak. Érdemben módosította. Meg kell nézni a forint hozamgörbéjét, hogyan változott meg a szeptember 18-ai eseményeket követően - ezt megint nem tudom politikailag minősíteni, mert csak tényközlésről van szó.
Már megbocsásson, de én nem beszéltem, egy szóval nem mondtam a mai bizottsági ülésen egyetlen egy hitelminősítővel kapcsolatos véleményt sem. Ezért amit ön most erre reagált, az egy más történet. Én nem beszéltem hitelminősítőkről. A hitelminősítők valamiféle fikciót, valamiféle véleményt tükröznek. A piaci szereplők pedig ezt vagy figyelembe veszik, vagy nem.
Én arról beszéltem, hogy a piaci szereplők, akik Magyarországnak ténylegesen pénzt adnak, és akiknek mi fizetünk ezért a pénzért kamatot, hogyan reagáltak szeptemberig és szeptembert követően. Azt gondolom, hogy ez a lényeg, mert ez kerül pénzünkbe. A hitelminősítő akárhogyan is ítéli meg Magyarországot, az közvetlen pénzbe nem kerül. Természetesen ha egy ilyen minősítésnek van a hozamokra hatása, akkor az pénzünkbe is kerül, mint ahogy volt erre már példa az elmúlt időszakban. (Ivanics Ferenc közbeszólása.)
Igen, volt olyan is természetesen, volt olyan, hogy beszédekre is reagáltak, és az is sok pénzébe került Magyarországnak. Nem kormányzati szereplők beszédére került ez reagálásra.
Amit a képviselő asszony mondott az utcai véleményalkotással kapcsolatban, abban pedig megint valami nagyon nagy félreértés van közöttünk. Én azt nem mondtam, hogy nem fejtheti ki valaki az utcán a véleményét Magyarországon. Én csak azt mondtam, hogy ha a Magyar Televízió ostrománál fejtik ki a véleményüket, akkor az ennyi pénzébe kerül az országnak. És ha azt követően fenntartják, hogy az utcán ilyen jellegű atrocitásokra sor kerülhet Magyarországon, mint később is sor került, akkor az sok pénzébe kerül ennek az országnak. Ezért tehát ne azt mondja, hogy én azt mondtam, hogy nem lehet az utcán politizálni. Egyébként én nem nagyon értek ezzel egyet, de azt tudom mondani, hogy ez pénzébe kerül az országnak, mégpedig ennyi pénzébe, 200 milliárd forintba 4 éven át.
Persze nem akarok ebben semmifajta politikai véleménynyilvánítással tovább menni, mert amit mondott szeptember 18-ával kapcsolatban, ez persze másra is utalhat, amibe én most nem akarok belemászni.
Megerősítem, a kormánynak nem szándéka, a konvergenciaprogram nem tartalmazza, nem fogunk ilyen törvényjavaslatot a parlament elé benyújtani, hogy a 13. havi nyugdíjat bárkitől is visszavegyük. Ha ezt ön úgy értelmezi, ez az ön értelmezése. Hangsúlyozom, hogy ilyen nincs a konvergenciaprogramban, nincs a kormány programjában, nem fogunk ilyen javaslatot a parlament elé terjeszteni. Szeretném megerősíteni ebben a dologban a korábban általam mondottakat.
A létszámleépítésre pedig azt tudom önnek mondani, hogy a kormány körültekintően, a rendelkezésre álló eszközei felhasználásával igyekszik gondoskodni mindazokról, akik ebben érintettek. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress József képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, többször elhangzott, de azt hiszem, hogy a mai vita rituális ismétlésében nem árt, ha emlékeztetünk arra, és kérem, hogy erősítsen meg, hogy a magyar adósság 2001 óta indult növekedésnek - csak a hitelesség és a pontosság kedvéért.
A másik dolog, amit ön többször elmondott, de úgy látom, hogy sajnos nem elég egyszer-kétszer elmondani, ha az utcán politizálnak, az nem a kormánynak, az az országnak árt, és ezt valószínűleg érdemes figyelembe venni; nem is a minősítés, hanem a magyar hitelek ára, a Magyarországra történő befektetések költsége sajnos igenis szeptemberben-októberben indult növekedésnek. Ezt figyelmen kívül lehet hagyni, a probléma az, hogy a realitás ezt mutatja, és érdemes lenne mindenkinek a politikáját a realitásokra építeni.
Egy másik dolog, ami szintén többször elhangzik, de inkább kerülgetjük a dolgot. Magyarország nem tud megkerülni egy alapvető szerkezetváltást. Ez az alapvető szerkezetváltás pedig sokszor fájdalmas változtatásokkal fog járni. Nem tudunk olyan változtatást csinálni az országban, ami ne hozna igazi érdemi átalakulásokat.
Ha jól értem, folyamatosan azon vitatkozunk, hogy vajon a konvergenciaprogram, a 2007-es, majd a 2008-as költségvetés, a nemzeti fejlesztési terv és a meghirdetett reformok, amelyeknek a kidolgozása jórészt még folyamatban van, összhangba tudnak-e kerülni, és ennek az összhangnak a következtében megtörténnek-e azok az alapvető szerkezeti átalakulások, amelyekre az országnak szüksége van.
Hogy ezt mivel lehet lemérni - sok mindennel, eggyel biztosan: mennyire nő meg a magánbefektetések összege az elkövetkező időszakban, és ezeknek a magánbefektetéseknek a szerkezete, a minősége mennyire alakul át. Ha jól sejtem, a konvergenciaprogram egyik alapvető célja ez, és ha jól láttam a háttérszámításokat, akkor igen jelentős munkát végeztek ennek a becslésében és ennek a tényezőnek a figyelembevételében.
Ha már a változtatásoknál tartunk, azt hiszem, megint csak nem elég minden alkalommal elmondani, mert sajnos elfeledkezik róla a politika, legalábbis az egyik szegmense mindenképpen, hogy a nyugdíjak és a családtámogatások nemhogy nem csökkennek, hanem növekszenek; hogy a meghirdetett korrekciós program végbemegy a nyugdíjak területén, ami pedig növekedést jelent. Ez természetesen azért szükséges, mert az átalakulások költségeit pontosan ennek a két rétegnek nem szabad túlzottan érzékelnie. Ezért volt szükség arra, hogy a kormányzat ezeken a területeken mindenképpen ragaszkodik az eredeti elképzeléseihez.
Ami a képzésben résztvevők számát illeti, azt hiszem, szakmai alapon abban azért egyet tudunk érteni, hogy a képzésben résztvevők számát a gazdaság igényével úgy is összhangba kell hozni, hogy a képzés minőségén javítani kell, és a képzés szerkezetén változtatni kell. És bár ön elmondta egyszer, azt hiszem, nem árt megint csak megismételni, ennek az országnak jelenleg főleg mérnökökre és kevesebb jogászra, orvosokra és kevesebb bölcsészre lesz szüksége az elkövetkező időszakban. Ebből következően ennek az állami finanszírozásban tükröződnie kell. Ezen persze lehet vitatkozni, de a gazdaság igényei ezt mutatják.
És azt is el kell ismerni, hogy a köztisztviselői kar létszámának a csökkentését úgy tudom, hogy a politikai erők általában igényelni szokták, sőt, a gazdaság szereplői egy ennél dinamikusabb csökkentést is elvárnának, mi több, azt várják el, hogy a létszám csökkenése mellett egy minőségibb szolgáltatás alakuljon ki. És ha jól sejtem, ez az igazi kihívása az előbb felsorolt 4-5 nagy programnak, hogy ezek ezt a változtatást is képesek legyenek megcsinálni.
Végül egy utolsó megjegyzés. Óriási szükség van a hitelesség növelésére. Ehhez talán valamivel nagyobb közös felelősségre lenne szükség, ugyanis azt gondolom, hogy más országok ellenzéki és kormánypárti képviselői bizonyos határokat nem feltétlenül szoktak átlépni. Talán ebben is jó lenne az ilyen típusú normákhoz jobban viszonyulni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm. Képviselő úr, a magyar adósság folyamatosan növekszik.
Ha a négyéves kormányzati cikluson belüli növekedését nézzük, akkor a '94-98 közötti ciklushoz képest gyorsabban növekedett '98-2002 között, és ez a növekedés körülbelül arányos volt 2002-2006 között. Ezért azt tudom mondani, hogy ilyen értelemben nem lehet kormányperiódusokhoz vagy ciklusokhoz kötni az adósság növekedését.
Alapvetően egyetértünk abban, hogy egy olyan szerkezetváltásra van szükség Magyarországon az államháztartáson belül, amivel nem tudjuk megkerülni ezeket a strukturális reformokat, és sokan bármennyire is próbálják ezt lekicsinyelni vagy megmásítani, ezek nem lesznek megkerülhető ügyek Magyarországon a következő évekre nézve sem.
És a harmadik dolog, hogy én magam azt gondolom, hogy valóban a magyar hitelességet tudja az növelni, hogyha néhány kérdésben, amelyben nem muszáj egymásnak feszülnünk, legalább egyetértésre jutunk egymással, az ellenzéki és a kormányoldal.
60
61/Cz(Dr. Veres János)
Szerintem a következő hetekben és hónapokban látszik néhány ilyen kérdés kialakíthatónak. Jobb lenne, ha akként tudnánk Európában politizálni, hogy van néhány pontban mögöttünk egyetértés, és nem kellene attól tartani, hogy "de az ellenzék úgyis mást akar". Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr? (Veress József: Köszönöm szépen.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Két képviselőre nem jutott idő, Becsey és Nógrádi képviselő urakra, és most látom, Szirbik képviselő úr is akart volna szólni. Ebből következően, ha bármelyik képviselő vagy frakció azt javasolja, hogy folytassuk ezt a vitát, akkor én keresni fogom az időpontot a miniszter úrral, hogy tudjuk folytatni. De most nem tudjuk folytatni, mert egy perc múlva kezdődik a plenáris ülés. A következő ülésünket jövő hétfőn tartjuk.
Köszönöm a munkát. Az ülést berekesztem, és még egyszer köszönöm a miniszter úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 01 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit