EIB-1/2007.
(EIB-31/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. január 17-én, szerdán, 14 óra 01 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tájékoztatója az alábbi kérdésekről: *
- Az Új Magyarország vidékfejlesztési stratégiai terv és az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetések eredményei *
- Az Európai Bizottság javaslata a kukoricaintervenció eltörlésére *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tájékoztatója az alábbi kérdésekről:
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Tóth Bertalan (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Kocsi László (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Káli Sándor (MSZP) dr. Tóth Bertalannak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 01 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt a bizottság tagjait, a megjelent kedves vendégeinket, Gráf József miniszter urat és munkatársait, a bizottság munkáját figyelő mindazokat, akik eljöttek. Remélem, hogy kellemes volt a karácsonyi ünnep, és mindannyiuknak további boldog új évet kívánok abban a feltételezésben, hogy eddig jól mentek a dolgok, és ezután csak még jobban fognak menni. Szeretném jelezni, hogy a globális felmelegedés egyik pozitív hatásaként a gázszámla sem lesz annyira vészes, mint ahogy egyébként erre lehetne számítani.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Ki támogatja? (Szavazás.) A bizottság támogatja. Köszönöm szépen.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter tájékoztatója az alábbi kérdésekről:
- Az Európai Bizottság javaslata a kukoricaintervenció eltörlésére
Két dolgot fogunk megtárgyalni. Hadd kérdezzem meg miniszter urat, hogy egyben kívánja elmondani a kettőt, vagy pedig külön, mert két dologról van szó, a vidékfejlesztési stratégiai tervről és a Bizottság javaslatáról a kukoricaintervenció eltörlésére. Van, ahol összefügg, van, ahol meg két különböző dologról van szó. (Jelzésre:)
Azt javasolom, hogy először kérjük meg a miniszter urat, hogy tartson egy szóbeli tájékoztatást, egészítse ki az írásos előterjesztést, és azt követően tartsunk erről egy vitát. Dönteni nem kell, tehát nem egy olyan kérdéskörről van szó, amiről a bizottságnak dönteni kellene, de reméljük, hogy ez a vita is hozzá fog járulni ahhoz, hogy integrációnk mélyedése sikeresebb legyen. Miniszter úr, tessék parancsolni!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt köszönöm a meghívást és az érdeklődést a téma iránt, hiszen a következő hét évében, én azt gondolom, talán az egész magyar vidék és a magyar agrárium sorsa is eldől, tehát egy igen jelentős és nagyon fontos napirendről van szó.
Csak néhány mondatot az agráriumról - hiszen nem mindenki szakmabeli - rávezetésként hadd mondjak! A GDP-ből 3 százalékos a részarányunk, az agrobiznisz, ami ehhez kapcsolódik, 13-14 százalék, és ez igen jelentős nagyságrendet jelent. A családok egynegyedében van olyan munkavállaló, aki valamilyen szinten kötődik a mezőgazdasághoz, akár kistermelőként is. Magyarországon a szántóterület az összterület 48 százaléka, az európai 25-ök átlaga ennek csak a fele, 24 százalék, és a földminőség is kiváló más európai országokhoz viszonyítva.
Kicsit erőltetetten szoktuk mondani, hogy az agrárium húzóágazat lehet a következő időszakban az alap 3 százalékkal. Ha ezt én nem is mondanám most, de azt hozzá szeretném tenni, hogy sikerágazat a következő hét évben viszont lehet, és mindent meg is kell tennünk azért, hogy az legyen.
Egy adalék: az agrárexport nagyságrendje, ez a több mint 3,5 milliárd euró például fedezi a kőolaj és a kőolajtermékek behozatalát évente, és közel 1,5 millió gazdálkodó egység van Magyarországon az agrárterületen, ebből a regisztrált, azaz ténylegesen támogatást igénylő 214 ezer. A birtokszerkezet ugyan elaprózott - és ezt néha gondként szoktuk megemlíteni -, de ha a földhasználót és a földhasználatot nézzük, akkor lényegesen jobb a szerkezet, hiszen a 100 hektár fölötti gazdálkodók használják a földterület 70 százalékát. Ez egy versenyképes birtokméret európai viszonylatban is.
A negatívumokról. Megbomlott a két fő ágazat aránya. Ez a 60 százalék növénytermesztés és 40 százalék állattenyésztés egészségtelen arány, ez körülbelül a francia aránynak felel meg. A német 50-50 százalékkal már kiegyeznék, és a közvetlen cél a következő időszakban ez lesz, de az igazán egészséges az lenne, ha megfordulna ez a 40-60 százalék az állattenyésztés javára.
Vannak negatív és pozitív hatások, amelyek értek és érnek bennünket, és a vidékfejlesztési tervhez ezeket mind figyelembe kell venni. Nagyon röviden mondanék néhány adatot. Az egyik pozitívum, hogy a támogatások növekednek minden évben. A 2000-es 140 milliárd forintról 2005-ben 400 milliárd forint fölé ment a támogatások nagyságrendje, 2006-ban ez 430 milliárd forint, és 2007-ben 456 milliárd forint körül fog realizálódni.
Ennek megfelelően a jövedelmek is nőnek a mezőgazdaságban. A mélypont a 2003-as év volt, amikor mintegy 5,9 milliárdos veszteséget értünk el, 2004-ben ez már 19,5 milliárd eredmény volt, 2005-ben 47 milliárd az elért eredmény, és az idei adatok ugyan teljes egészében még nem állnak a rendelkezésünkre, de a 60 milliárd forint eredményt nagy valószínűséggel megközelíti vagy túl is lépi az eredmény. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez a támogatottsági szint, amiről az előbb beszéltem, a régi tagországokhoz viszonyítva egy 65-67 százalékos támogatottsági szintet jelent, mielőtt még valaki azt hinné, hogy elértük a Kánaánt, és további tennivalónk nincs ezen a területen. Óriási verseny van az élelmiszerpiacon és az agráriumban, és ennek kell megfelelnünk a következő hét évben.
Van egy negatív, azt mondanám, hogy jövőképem is a pozitív mellett, remélem, hogy tévedek benne, remélem, hogy nem így lesz; nagyon szívesen kiegyeznék azzal, hogy én látom rosszul ezt a kérdést. Ez az, hogy az Európai Unióban a támogatásokat a következő időszakban teljes egészében elválasztják a termeléstől, aminek egy olyan látszata fog keletkezni, hogy az agráriumból élők - most egy kicsit sarkosan fogalmazok, ne értse félre senki, de lehet olyan látszatot kelteni - tulajdonképpen ingyenélők, akik nem is a termelésért kapják a támogatást, hanem valamilyen jövedelemkiegészítésként, és az a legjobb, ha nem is csinálnak semmit, ezt a pénzt akkor is megkapják.
Hadd mondjak egy konkrét példát, hogy mindenki számára érthető legyen! Magyarországon fajlagosan a hektáronkénti legnagyobb támogatást a dohánytermelők kapják. Ez egy kemény szociális kategória, hiszen azon a vidéken mást nem is igen lehet termelni, és itt ez a nagyságrend a két dohány esetében 650 ezer forint hektáronként, illetve megközelíti a 800 ezer forintot. A költségek ezt meghaladják, félreértés ne essék, hiszen a belépésünkkor egytizedére - nem egytizeddel, hanem egytizedére - csökkent a dohány felvásárlási ára. Tehát ahhoz, hogy ez működjön, erre a támogatásra szükség van. De ha elválasztják a termeléstől, a mostani legszegényebb termelők - mert nagyjából ők azok - hektáronként ezt a 750-800 ezer forintot meg fogják kapni történelmi jogosítványként, jogosultak lesznek erre a támogatásra, a velük szemben támasztott követelmény az lesz, hogy kultúrállapotban tartsák a területet, azaz Magyarországon dohánytermelés nem lesz, és gyakorlatilag 700 ezer forintot hektáronként - hiszen ezt 30-40 ezer forintból megoldja - kitűnően elér termelés nélkül. Tehát ilyen veszélyeket hordoz magában az Európai Unió változtatása. Mi lesz ennek a negatív fordulata? Még egyszer hangsúlyozom: egy olyan politikai hangulatot fognak kelteni az agráriummal szemben, hogy termelés nélküli jövedelmeket osztunk, és 2013 után meg fogják alapozni azt a döntést, hogy tulajdonképpen agrártámogatásukra nincs szükség. Még egyszer hangsúlyozom: ez egy nagyon sötét jövőkép az én részemről, lehet, hogy tévedek. Nagyon szeretném, ha tévednék, és nem ez a műfaj jönne be a későbbiek folyamán.
Nagyon röviden az Új Magyarország vidékfejlesztési stratégiai tervről, hiszen egy írásbeli anyagot is kiadtunk. Itt elsősorban egy nagyon rövid összefoglalót szeretnék elmondani, hogy mi hova akarunk eljutni, és mit szeretnénk a következő időszakban elérni. Ez egy óriási lehetőség 2007 és 2013 között a magyar agrárium számára, hiszen - ahogy említettem - a támogatások évről évre nőnek, a kiegyenlítés 2011 körül meg fog valósulni, és akkor azonos versenyhelyzetbe kerülhetünk, mint a nyugat-európai országok. A mi stratégiánk nem egyezhet meg, és ebben nagyon komoly vitáim vannak, és lesznek is a következő időszakban az Unió agrárvezetésével, hiszen a 15 régi ország gyakorlatilag a lehetőségei 90-95 százalékát használja ki és termel, míg Magyarországon ez az arány 60 százalék körül van. Ha elfogadjuk a mostani európai uniós stratégiát, hogy szinten tartjuk vagy csökkentjük a termelést, kőbe véssük az elmaradottságunkat, ez az egyik nagyon fontos feladat, amiben komoly ütközéseink vannak.
Ezért ehhez kapcsolódik, hogy az első tengely a négy tengely közül, amit támogatni tudunk vagy szeretnénk a következő időszakban, a műszaki fejlesztés versenyképesség-növelése a következő időszakban. Itt egy nagyon magas arányt, egy 47 százalékos arányt akartunk elérni, és nagy örömmel mondom, hogy a kőkemény egyeztetések során az operatív program kapcsán a DG AGRI-val meg is egyeztünk, és nagyjából elfogadták a magyar érveket.
Megint csak egy nagyon rövid adatsor, hogy miért van erre szükség. Amíg az 1 hektárra jutó eszközérték Magyarországon a 2 ezer eurót alig haladja meg, ez Franciaországban 5 ezer euró fölött van, Ausztriában pedig 10 ezer euró fölött van. Tehát nyilván ha nem az első tengelyre helyeznénk a fejlesztést és a lehetőségek legnagyobb hangsúlyát, akkor ismét rögzítenénk a technikai elmaradottságunkat a következő időszakhoz viszonyítva. Ezért úgy gondoljuk, hogy a társadalmi vita során visszaérkezett észrevételek, miszerint többségben döntően ezt az első tengelyt támogatták a gazdálkodók mind a két oldalról - a kormányzati oldalról és az ő részükről is -, teljes egészében találkoztak egymással.
A kormánydöntés után, augusztus 21.- szeptember 19. között folytattuk le a stratégia társadalmi vitáját, és a magyar kormány az október 18-ai ülésén fogadta el a stratégia legfontosabb elveit. A november 8-ai ülésen megtárgyaltuk az operatív program alapelveit, megkezdtük ennek a vitáját, és ezt nagyjából év végéig fejeztük be.
E közben, 2006 utolsó negyedévben folytak azok az intenzív konzultációs tárgyalások az Európai Unióval, amikről az előbbiekben beszéltem, és sikerült meggyőznünk a Bizottságot arról, hogy jó célokat tűztünk magunk elé.
Csak néhány elemet emelnék ki, hiszen az írásbeli anyag is tartalmaz ilyeneket. Az első tengelynél nagyon fontosnak tartjuk az információk és a tudás elterjesztésének a támogatását, és erre nagyon komoly támogatást szeretnénk megvalósítani; a korszerkezet-váltást, azaz a fiatal gazdák támogatását és az idősebb gazdák kivezetését a rendszerből - ennek is megvan a technikai támogatási megoldása; a gazdasági és termelési szerkezetváltást, amiről az előbbiekben beszéltem; egy magas technikai színvonal elérését, illetve az állattenyésztés támogatását. Továbbá az élelmiszer-ipari fejlesztést, hogy a végtermékek, az élelmiszer-ipari végtermékek korszerűbbek legyenek és az infrastrukturális beruházásokat. Ez az első 47 százalékos tengely támogatottsági szintjét jelenti.
A második tengely. Elsősorban a környezetvédelemre nagyon sokat adó és féltő emberek javaslata volt az, hogy próbáljuk ezt egy kicsit magasabbra emelni. Itt 32 százalékos támogatottsági szintet tudtunk elérni az Európai Unióval, a Bizottsággal történő tárgyalásokon.
Én azt gondolom, hogy a vidéki környezet javításának, a megfelelő földhasználat és a helyes agrogazdálkodás körülményeinek a támogatásával el tudjuk érni az elvárásainkat. Magyarország terhelése, környezetvédelmi terhelése ma is Európa legalacsonyabb szintjéhez tartozik, hála istennek, tehát nincs túlterhelve a magyar talaj. Ennek a védelme mindannyiunk számára nagyon-nagyon fontos a következő időszakban. És fontos az erdőtelepítés, fontos a fás szárú energiaerdő-telepítés, mindezek ezt a célt szolgálják.
A harmadik rész - és ahogy említettem, itt 32 százalékos támogatottsági szint van -, a stratégia harmadik része, ami 17 százalékot jelent ebből az 1250 milliárd forintból, a vidéki gazdasági fejlődés támogatása és a vidéki életminőség javítása. Ez az úgynevezett diverzifikáció, hogy más jövedelmeket is szeretnénk biztosítani a vidéken élő emberek számára. A legismertebb a falusi turizmus, de ezen kívül a kisvállalkozások fejlesztése, megvalósítása, a település komfortosabbá tétele, amibe a templomfelújítástól az iskola kifestéséig, a köztér kialakításáig nagyon-nagyon sok minden belefér. Azt hiszem, ezek is lényeges támogatási lehetőségek lesznek.
A fő feladatunk most, azok után, hogy február 12-én kiküldtük a stratégiát az Európai Uniónak, a program jogi környezetének a megteremtése, ezen dolgozunk gőzerővel. Mégpedig úgy, hogy az egyes fejezeti pontokat a szakma legkiválóbb képviselői dolgozták ki, nem a minisztérium, így például az állattenyésztési területen a MÁSZ fiatal szakemberei voltak azok, akik a legtöbbet tették, és egyes állatfajokra vonatkozóan ők dolgozták ki azokat a feladatokat, azokat a célokat, amiket szeretnénk elérni. A minisztérium természetesen a szervezeti kereteket adta ehhez.
Egy olyan rendszert akarunk, ami átláthatóbb, gyorsabb átfutási idejű és egyértelmű háttérszabályozást ad. Mi azt gondoljuk, hogy februárban megismerhető lesz az érdeklődők számára a teljes feltételrendszer, ami a következő 7 év támogatásait jelenti; ebből néhány tervként, tervezetként, néhány pedig már április 1-jétől bevezetett támogatásképpen.
Erre a felkészítést elvégeztük a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal részéről. Csak egyet említenék meg, hogy azért nem kis dologról van szó, a számítógépes rendszer fejlesztése önmagában több, mint 3 milliárd forintot emészt fel.
A tervezési munka menetrendje tehát: január 30-áig folytatunk konzultációt az Európai Bizottsággal a program véglegesítéséről; január 31-én a kormány dönteni fog a végrehajtás kereteiről - törvényjavaslat formájában -; február 5-én a támogatási jogcímeket szabályozó jogi környezetet megismertetjük a társadalmi partnerekkel és szakmai szervezetekkel; február 14-én a kormány dönt a program hivatalos benyújtásáról. Február 15-én benyújtjuk ezt a programot, és 2007 márciusában az indítandó jogcímekre vonatkozó miniszteri rendeleteket megjelentetem. 2007 áprilisában a négy jogcím esetén a befogadást megkezdjük, és havonta jelentetjük meg a következő programokat.
Ez a négy jogcím, amikre áprilisban jelentkezni lehet: elsősorban az állattartó telepek trágyakezelési megoldása, ami környezetvédelmi határidők miatt sürget bennünket. 2008-2009-re ezt a programot be kell fejezni. Nagyon intenzív támogatást adunk ehhez, 80 százalékos támogatást, hiszen ez nem megtérülő beruházás, nem közvetlen termelő beruházás, ehhez igen nagy segítséget szeretnénk adni. Ilyen a gépvásárlások indítása, ilyen a fás szárú energiaerdők telepítése, ilyen a mikrovállalkozások, a falusi kis-, mikrovállalkozások szerkezeti felújítása, illetve indítása. Természetesen az erdők telepítése folyamatosan végezhető.
Csak néhány számadatot a végére! Mi úgy gondoljuk, hogy ezen mintegy 30 intézkedés közül, amiket már az idén meg tudok jelentetni, a legfontosabbak, ahogy említettem: a mezőgazdasági üzemek korszerűsítése, ez 390 milliárd forintot jelent a következő 7 évben. Az agrár-környezetvédelmi kifizetések a második legnagyobb összeg, ez 156 milliárd forintot jelent a következő 7 évben. Az erdészeti infrastruktúra fejlesztése 52 milliárd forintot jelent, és a mikrovállalkozások, ahogy említettem az előbb, mintegy 52 milliárd forintot jelent.
Én azt gondolom, hogy évente, az első évben csak 30 milliárd forint kifizetését tudjuk megcélozni, hiszen áprilisban adjuk be a pályázatokat, így az értékeléssel együtt gyakorlatilag fél év kiesik. Az előző tapasztalatok alapján az első évben nehezen mennek ezek a kifizetések, de a második évtől kezdve ez évente 180-190 milliárd forint vidékfejlesztési támogatást jelent, a mindenkori árfolyamtól függően - mi 260 forintos euróval számoltunk az előkészítések során.
Úgy gondoljuk, hogy mindezekkel a fejlesztésekkel elérheti a magyar agrárium, ahogy említettem, hogy sikerágazat lett Magyarországon, egy olyan ágazat, amelyik az Európai Unión belül meghatározó agrárország lesz. A termelést mintegy 20-30 százalék között növelni tudjuk. Tudva azt is, hogy az európai uniós piacon ezt a termékmennyiséget nem tudjuk elhelyezni, ezért kötöttünk kétoldalú együttműködéseket Oroszországgal, a héten találkozom az ukrán miniszterrel; Horvátországgal és a környező országokban mindenkit megkeresve, ahol a magyar áruknak piaci lehetőséget tudunk teremteni. (Veress József megérkezik az ülésre.)
Én azt gondolom, hogy ebben egy nagy társadalmi összefogás van az országban, az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy szakmai keretek között maradt a vita végig. Kértem is mindenkit ezeken a fórumokon, hogy ha lehet, akkor kizárólag a szakmával foglalkozzunk, hisz a következő hét év nagyon jelentős problémáiról van szó. Ezt megértette mindenki. Nagy részvétel volt minden fórumunkon, nagyon sokan szóltak hozzá az internetes oldalunkon, kiadványainkra válaszoltak. Tehát én úgy gondolom, hogy a kezdeti toporgás után nagy lendülettel elindultunk, és behoztunk minden lemaradást, ami ezen a területen volt. Ehhez néhány személyi változást - mint ahogy az lenni szokott - meg kellett hoznom, ezt a csapatot jelentősen meg kellett fiatalítanom ahhoz, hogy ütemet váltsanak. Az államtitkár, aki ezt a területet viszi, Ficsor úr éppen itt van, ő 26 éves. Nem azért mondom, mert ez egy valamilyen rendkívüli dolog lenne. Ebből a csapatból ő és a közvetlen környezete volt az, akikben biztosítékot láttam arra, hogy nagyobb léptékben elinduljon ez a terület, és nagyon örülök neki, hogy be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket.
Köszönöm minden országgyűlési képviselőnek is, aki észrevételeket tett a programhoz. Amit lehetett, természetesen beépítettünk. Ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Intervenció?
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Az intervencióról nagyon röviden annyit, hogy két menetben vívunk az Európai Unióval, az első a minőségi paraméterek megváltoztatása, amit mi egy nagyon sportszerűtlen lépésnek tartottunk. Ennek eredményeképpen előfordult az a példa nélküli eset, hogy új tagország az Európai Bizottságot bepereli az Európai Bíróságon. Ez a per gyakorlatilag megindult, zajlik, mindenki előadja és előkészíti a saját bizonyítékait. Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy utólagos szabályozás, amit nem tudunk elfogadni. Nem a közvetlen gazdasági hatása miatt, mert ez jelentéktelen idén Magyarországra, hiszen intervenció nem volt gyakorlatilag ebben az évben. Az előző két évben óriási mennyiség volt, mintegy 7 millió tonna volt például 2006-ban. Idén az árak hál' istennek meghaladták az intervenciós árat, ezért nagyobb intervenciós felajánlás nem volt, de lehetett volna ez fordítva is. Az eljárást nem fogadjuk el Magyarország számára, hogy menet közben megváltoztassák a szabályokat, és azt ránk kényszerítsék. Ezt példaértékű tiltakozásnak szánjuk. Sürgősségi tárgyalást kértünk, amit meg is kaptunk, reméljük, hogy nemsokára meg is születik az ítélet.
Ennél nagyobb baj, hogy 2007-től a kukoricaintervenció egészét meg kívánja szüntetni az Európai Unió. Az indok az, hogy jelen pillanatban tulajdonképpen egyetlenegy országnak érdeke ennek a fenntartása, ez mi vagyunk, hiszen a készlet 95 százaléka magyarországi intervenciós készletet jelent. Románia belépése előrevetít egy olyan helyzetet, hogy Romániában hasonló helyzet alakulhat ki, hogy a következő két évben csak intervencióra termelnek, hiszen a román belpiaci ár lényegesen alatta van az intervenciós árnak. Mi természetesen közöltük, hogy ebbe nem nyugszunk bele, de azért őszintén elmondom önöknek, hogy nagyon kicsi az esély. Mindösszesen négyen vagyunk szövetségesek eddig. Aki valamilyen szinten támogatja a magyar álláspontot, az Szlovákia, Csehország és Ausztria, velük vagyunk négyen. Ezenkívül tárgyalásokat folytattam a soros elnökséget adó német miniszterrel is, a Grüne Woche-n holnap találkozom vele, és tovább folytatjuk ezt a megbeszélést, valamint a francia miniszterrel, aki meghatározó ezen a területen. Mind a kettőjüktől azt kértem, hogy legalább 2008-ig, a CAP egyébkénti felülvizsgálatáig húzzák el az intervenció felfüggesztését. Erre mind a két miniszter szóban ígéretét adta, de ez még mindig nagyon kevés ahhoz, hogy egy minősített többséget vagy többséget tudjunk elérni.
Én azt gondolom, hogy meg fogja szüntetni az Európai Unió az intervenciót, ez a reális alternatíva, teljesen fölösleges másban gondolkodnunk. Mi az agrárdiplomáciában az ellentételezéseken gondolkodunk, ebben az esetben márciusban lesz a döntés, ezt a listát összeállítottuk, és ennek egyik eleme az, hogy az Európai Unióban a tapasztalatlanságunk miatt az elmúlt két évi fejlesztési lehetőségekben benn maradt összegek egy az egyben felhasználhatók legyenek továbbra is ebben az évben. Erre már meg is kaptuk a választ, hogy rendben van. Azt hiszem - nem tudom, lehet, hogy van még valaki, ebben nem vagyok biztos -, az egyetlenegy olyan ország vagyunk, amely az agrárfejlesztések területén az utolsó agrárcentet is elhozta az Európai Unióból, és ez nem kis teljesítmény. Ezenkívül az egyéb átcsoportosításokhoz is sikerült megnyernünk a Bizottság támogatását. Megpróbálunk a mostani operatív programban is olyan pozíciót elfoglalni, ami mintegy ellentételezésként a termelőknél az intervenció kiesését pótolni fogja. Ezért mindent megteszünk, de a helyzet nem túl reményteli, és azt hiszem, egy a tízhez az esélyünk, hogy valamilyen módon ezen változtatni tudunk. Ez a reális helyzet, ezt őszintén el kell mondanom. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr, a beszámolóját, a jó és a rossz híreket egyaránt.
Ma két napirendi pontot tűztünk vitára, mind a kettő elég vaskos, és nagyon fontos az agrárium jövője szempontjából. A miniszter úr azzal kezdte a beszámolóját, hogy itt nem mindenki szakember. Nekem kötelességem a bizottságot megvédeni, itt mindenki kiváló szakember, lehet, hogy nem az agráriumban, de az Európai Unió és Magyarország kapcsolatában az asztal mindegyik oldalán a legkiválóbb szakemberek ülnek, és nyilván ebből a szempontból nézzük az ön által elővezetett problémákat is. Itt két nagyon fontos kérdésről van szó.
Mielőtt hozzászólnék, szeretném a miniszter urat tájékoztatni, hogy nálunk egy olyan ügyrend van, hogy a miniszterek vagy akiket meghallgatunk, nem várják meg, míg a kérdések körbeérnek, hanem rögtön válaszolnak, van egy dialógus a képviselők és a miniszter között.
Van ez a vidékfejlesztési stratégiai terv, amellyel kapcsolatban, ha jól értjük azokat a vitákat, amelyekhez hozzá lehet férni a médiából vagy különböző nyilatkozatokból, ennek a vitának két eleme van: az egyik a Bizottsággal való vita, a másik pedig valamelyest belpolitikai vita. A miniszter úr beszámolt arról, hogy a szerkezetváltásra és a piacteremtésre 47 százalék forrásmegoszlás fog jutni, amelyik egy relatíve magas összeg. Amennyiben én jól értem a Bizottság kifogását, azt abban tudnám összefoglalni, hogy a Bizottság úgy látja, hogy van egy fejlesztési elképzelés, amely nincsen alátámasztva egy olyan piackutatással, hogy ezeket a magasabb színvonalú vagy hatékonyabban folytatott termeléssel előállított produktumokat hol tudjuk eladni. Nem tudom, ez a vita hogyan áll.
Miniszter úr azt mondta, hogy ez nem az Európai Unió, hanem Magyarország agrárprogramja, dacosan mondva. Én szeretem ezeket a kurucos dolgokat, és ebben sok igazság is van, de azért tudjuk, hogy a valóság ennél árnyaltabb, mert Magyarország illeszkedik az Európai Unió gazdaságpolitikájába, és a bizottsági kifogás, hogy mennyiben megalapozott vagy mennyiben nem, úgy érzem, fontos, tehát érdemes az egyébként kiváló mondat mögé azt a tartalmat odatenni, hogy milyen piacokat látunk a sikeres mezőgazdaság szerkezetváltása után többlettermékeinknek.
A második kérdés, amit én láttam magyar sajtóban megjelenni, leginkább az volt, hogy sokan kicsinek tartják a vidékfejlesztési kisvállalkozásokra jutó összeget. Nekem 11,5 százalékról volt tudomásom, a miniszter úr 17-et mondott. Lehet, hogy ez már növekedett, nem tudom, ennek mi a pontos története; ha így van, akkor ez nyilván örömteli, és ha e tekintetben a kedélyek megnyugodtak, az jó.
A miniszter úr említette, hogy a viták ne politikaiak legyenek, hanem szakmaiak. Én ezt nem láttam mindig elválaszthatónak, de lehetett olyan kifogást is látni, hogy e mögött bizonyos jól körülhatárolható lobbiérdekek is meghúzódnak. Bevallom férfiasan, én ezt nem látom át kellőképpen, de jó lenne, ha miniszter úr ezekre a kérdésekre tudna valamit mondani, hogy itt mi az állítás, és miképpen tudja a kormány ezt cáfolni. Ez azért is érdekes, mert csábító számomra, hogy bíráljam a minisztériumot amiatt, hogy egy 2,5 oldalas felkészítő anyagot kaptunk, de nem is a mennyiség az érdekes, hanem az, hogy amit kaptunk, az igazából az eljárásokat ismerteti a bizottsággal, hogy mi történt.
Én személy szerint legalábbis hiányoltam a meglévő vita kapcsán a megfogalmazott álláspontok ismertetését, és az abban való, ha tetszik, bölcs eligazítást a bizottság számára.
A második kérdés a kukoricaintervenció. Ha jól értem, ami történt, Magyarország beperelte az Európai Bizottságot - ezt jól tette. Ebből tanulunk majd mindannyian, nem kell ettől félnünk, a bíróság erre való, hogy ha van egy jogvita, hogy ez jogos volt-e a Bizottság részéről, vagy nem volt jogos, akkor erre valók a bíróságok.
És végre van egy olyan intézmény, amelynek a pártatlansága nem vonható kétségbe. Nyilván az Európai Unió törvényei alapján fogja a döntést meghozni, ezzel nem kell sokat tennünk. Csak annyit kell tennünk, hogyha az ítélet megszületik, abból tanulnunk kell nekünk is és nyilvánvalóan az európai intézményeknek is.
Itt van azonban ez a tervezet, miszerint 2007-től az intervenció eltörlésre kerül. Nem könnyű ez a kommunikációs feladat, ami a kormányzat és az egész magyar politika előtt áll. A miniszter úr úgy fogalmazott, ezt felírtam magamnak, hogy: "nem nyugszunk bele, de..." Ha jól értem, belenyugszunk, csak ezt nem szívesen áruljuk el, mert mégis hogy hangzik az ilyesmi?
Én azt tartanám kulcskérdésnek az egész magyar kormány, az egész magyar politika előtt, ha tetszik, hogy amennyiben nem tudunk többlettámogatókat szerezni az elképzelésünkhöz, ami úgy tűnik, hogy egy reális veszély, tehát a döntés megszületik és az intervenció megszűnik, aminek persze én, mint liberális politikus, ha mernék, még tapsolhatnék is, de nem merek, mert tudom, hogy a nyakamba veszek mindenfajta dühöt ezzel kapcsolatban... Melyek azok az elképzelések, amelyek az ebből következő, ebből fakadó nem kis szociális feszültségek enyhítésére szolgálnak? Erre hallottunk egyébként a miniszter úrtól javaslatokat, nem tudom, ezek mennyire kiforrottak. Nem hajt bennünket a tatár, tehát ez nem egy holnapi probléma.
Azonban az már egy mai probléma, hogy ha őszintén beszélünk a gazdáknak arról, hogy az intervenció megszűnik, tehát egy nagyon komoly termelési szűkítéssel kell számolni, ha már erről kapnak információt, akkor arról is kapjanak, hogy számukra milyen módon lehet az ezzel együtt járó veszélyeket vagy kockázatokat minimalizálni.
Én is tudnék még hosszasan szólni, de úgy gondolom, így tudnám összefoglalni a négy pontról a véleményemet - mert mind a kettőnek két alpontja van -, amik eddig a viták középpontjában álltak. Nagyon megköszönöm, ha a miniszter úr megnyugtató válaszokat tudna adni a bizottság számára.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Elnök Úr! A 47 százalékos fejlesztést azért nem szereti - és ez a magyar szám kimagaslóan magas az európai országok stratégiájában -, mert az alapstratégiával egy kicsit szembemegy.
Ön is érzékeltette, hogy nekünk, magyar agrárosoknak nyilván azt kell megkeresni, hogy a mozgástéren belül mi az a maximum, ameddig el tudunk menni. Tehát itt van egy olyan törekvés az Európai Unió részéről, hogy szinten tartani vagy csökkenteni a termelést, ami a részünkről egy 30 százalékos termelésnövekedést jelent. Ennek meg kell teremteni a hátterét is.
Az egyik háttere az, hogy műszaki-technikai fejlesztést hajtunk végre, még a növénytermesztésben is, ahol elég jól állunk, hogy úgy mondjam, a termelési oldalon, de alapvetően az állattenyésztésben egy teljes rekonstrukciót tudjunk végrehajtani.
És ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy nyilvánvalóan a piaci kivezetést is meg kell oldani, hiszen nagyon sokszor futtattunk fel termelést, és az megbukott a piaci oldalon. Ezért vannak azok az agrárdiplomáciai erőfeszítések, hogy csak egy példát mondjak, önmagában nem olyan fontos a szám, miszerint fél év alatt háromszor találkoztam az orosz agrárminiszterrel, hogy ezen a területen valamit előre tudjunk lépni. És most már nem a termékexportról tárgyalunk, hanem gyakorlatilag a termelési rendszerek exportjáról, a magyar tudásról, a magyar alapanyagról, a magyar vetőmagról, általában az üzemszervezésről, tehát több sertéstelepet építünk, több baromfitelepet telepítünk, komplett cukorgyárat építünk, és a hozzá való technológiát is kivisszük. Tehát most már gyakorlatilag túl vagyunk a közvetlen áruexportcserén és ennek a kivitelezésén, és tartósan szeretnénk megvetni a lábunkat ezekben az országokban.
Horvátország egy másik terület, ahol alapvetően a nyári turizmus az az időszak, amikor szeretnénk a piacon nagyobb mértékben jelen lenni magyar termékekkel. Gyakorlatilag kizárólagos áruexportról van szó ebben az időszakban. És ilyen Kína, ahova gyakorlatilag szintén az utóbbi időszakban kezdtük el az ilyen logisztikai rendszerek, illetve teljes vertikum kivitelét, és egészen előrehaladott tárgyalásaink vannak.
Tehát az Európai Unión belül a termékfeleslegnek mintegy a felét tudjuk elhelyezni, a másik feléről gondoskodnunk kell az Unión kívüli klasszikus és hagyományos partnereinkkel kapcsolatban, tehát így tudjuk ezt valamilyen módon megoldani.
A vidékfejlesztési agráriumban vannak lobbiérdekek, azt hiszem, ez teljesen természetes, mert mindenütt vannak csoportok, mindenütt próbálják a hangjukat hallatni és a maguk javára fordítani.
Csak nagyon röviden annyit megemlítenék, hogy minden híresztelés ellenére a magyar agrárium szerkezete ma egészséges. Ebben gyakorlatilag a négy szektort lehetne megkülönböztetni, azt a kistermelőt, aki időnként jelentkezik a piacon árufelesleggel, részben maguk fogyasztják el, részben a piaci szereplők jövedelmet szereznek és árut is termelnek. Támogatni, segíteni kell őket. Én azt gondolom, hogy minél előbb váltson és legyen belőle őstermelő, aki már regisztrált, és akinek a támogatása úgy zajlik, hogy jelentős adókedvezményt kap.
Tudom, hogy ez se túl liberális gondolat, de gyakorlatilag azért kell ezt megadnunk a számukra kivételezetten, hogy minél előbb tőkésítsék azt a jövedelmet, ami náluk marad, minél előbb családi vállalkozóvá váljanak és egy következő kategóriába lépjenek át.
Óriásit fejlődött a családi gazdálkodói ágazat, és ez a harmadik része a szektornak, hiszen említettem, hogy ma a földek 70 százalékát gyakorlatilag a 100 hektár fölötti hektárral gazdálkodók művelik, nagyon-nagyon komoly a családi gazdaságok felfutó szerepe.
És van egy olyan, amit politikailag van, aki szeret, van, aki nem szeret, de én csak gazdasági kategóriaként kezelem: a nagyüzemi rendszer, ami Magyarországon maradt, megszerveződött, természetesen nem állami, hanem magánkeretek között, ami az abszolút növekedést és a versenyképességet biztosítani tudja más országok más szerkezetével szemben. És nem az ördögtől eredő ez a szektor sem.
Nagyon jól járulnak hozzá az agrárium fejlődéséhez és fejlesztéséhez. Ha megint csak gazdaságilag nézzük ezt a szerkezetet, akkor megvannak ugyan a lobbiérdekek, de ha ezek szakmai lobbiérdekek maradnak, akkor a világon semmi baj nincs.
A meglévő vitában az állásfoglalások. A bevezetőben elmondtam, csak nem hangsúlyoztam ki, hogy végül is, amit én elmondtam, hogy Magyarország számára egy nemzeti stratégiának kell lennie, ez a növekedés a vitából jött vissza, és úgy alakult ki. Forgattuk a százalékokat. Az agrárkutató még mindig azt mondja - ő óvatosabb, mint én -, hogy 20 százalék körüli növekedést lát ebben a hétéves fejlesztési tervben. Én azt mondom, hogy ha okosan és jól használjuk fel az összeget, akkor gyakorlatilag benne van ebben a 30 százalékos növekedés. Tehát ebben is vannak vitáink.
Vagy közbejöttek olyan javaslatok, hogy egy szakmait mondjak, hogy a trágyatelepek megoldásánál csak az épületen vagy a telepen kívüli részt vegyük, vagy a hozzá tartozó belsőépítészeti részeket is. És a kintiek szakmai javaslata alapján döntöttünk úgy, hogy az épületen belül lévő, de a trágyarendszerhez tartozó betonelemeket, gépeket, egyebeket is ebbe a 80 százalékos körbe tesszük be.
Tehát nagyon-nagyon sok javaslat jött, és még egyszer hangsúlyozom, hogy az egyes programpontok kidolgozásában a szakma legjobbjai, főleg fiatalok vettek részt, akik heteket dolgoztak ingyen és bérmentve azon, hogy ez egy jól működő, pontosan kidolgozott rendszer legyen.
A kukoricaintervencióról, a bírósági ügyről. Nekem is az a véleményem, hogy egyszer meg kell mutatni azt, hogy mindent azért nem lehet csinálni, vannak szabályok, vannak törvények, menet közben nem lehet ezeken változtatni. Ennek igazán ez a jelentősége.
Az intervenció kapcsán pedig közöltem a biztos asszonnyal, hogy természetesen az utolsó töltényig harcolva mindent elkövetek azért, hogy ne szűnjön meg az intervenció. Csak szeretném azért a reális végeredményt előrevetíteni: olyan dolgot keresztülvinni a 25 tagországon, ahol igazán egynek az érdekéről van szó, nagy valószínűséggel nagyon-nagyon nehéz. Nem mondom, hogy teljesen lehetetlen, hiszen mindent elkövetek érte, a nagy országok agrárminisztereivel folytatom a tárgyalásokat, de őszintén meg kell mondani, hogy nem túl reménykeltő a végeredmény.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van lehetőségem még egy megszólalásra, és utána nekem már csak arra van jogom, hogy szót adjak a jelentkezőknek. Most rövidebb leszek, itt már tényleg sok minden van, amihez az ember nem ért eléggé.
A miniszter úr említette, hogy volt már erre példa, hogy valamit felfuttattunk, és létező piac híján a dolog kudarcot vallott, és hallottuk azokat a nagyon pozitív kezdeményezéseket, amelyeket a keleti piacokon a kormány és ön személy szerint megtett a piacok megszerzése érdekében. Ezek örömteli hírek, ezt nyilván mindenki támogatja itt, a bizottságban és a parlamentben. Érdemes lenne egy nagyon hosszú távra szóló, igazi stratégiai gondolkodást elkezdeni arról, hogy ezek a piacok mennyire stabilak, még ha eredmények jelentkeznek is. Fölvetném azt a kérdést, hogy Magyarország most az orosz külpolitikában viszonylag jól áll, ez részben következménye annak, hogy Lengyelországgal és a baltiakkal rossz a viszony, és akkor van egy stratégiailag fontos ország, amelyik tudja mutatni, hogy a régi KGST-k között mégis jobb a viszony. Hogy ez meddig tartható fönn, aligha lehet megmondani, nagyon bizonytalannak érzem az orosz politikát. Ne értsen félre, ettől ezt kell csinálni, csak az a kérdés, mennyire lehet ezzel hosszabb távon számolni. Azt hiszem, ezek elég fontos kérdések lehetnek, és hogy Ukrajna hasonlóképpen milyen tendenciákat fog mutatni; úgy érzem, ebben nagyon nehéz kellően hosszú távon látni. Ezért mondtam, hogy érdemes stratégiailag végigtervezni.
Ami az intervenciós alapot illeti: ez megint egy hosszabb távra kivetített vita. Értjük a helyzetet. A liberálisok nem mernek hangosan örülni, de vannak liberális érvek a mögött, ami történik. Ami igazi probléma, hogy a mostani költségvetési perspektívánál is már egy brit-francia vita kialakult az egész európai agrárium jövőjéről. Abban nem lehet bízni, hogy az agrártámogatások növekednek teljes egészében. Itt a kérdés az, hogy maradnak-e vagy csökkennek, és ha csökkennek, mennyivel csökkennek, és hogy ezzel a magyar külpolitika mit kíván kezdeni.
Csak azért mondom ezt röviden el, mert megint van itt egy helyzet, amiben most a liberálisok nagyon magukra vannak hagyva az országban. Tisztában vagyok vele, hogy se a szocialisták, se a Fidesz, se az MDF ezt az elképzelést így nem támogatja, hogy lássuk, mi ennek az előnye, hogy csökkennek az agrártámogatások, legfőképpen majd fel tudunk ezekre készülni kellő lelkesedéssel és fegyelemmel, nevezetesen, hogy az egész Európai Unió versenyképessége eközben képes növekedni akár úgy, hogy a felfogott összegeket más, kurrensebb, tehát a világpiacon jobban eladható árukba és szolgáltatásokba teszik, ami az Európai Unió egészének jövője szempontjából kulcskérdés lehet, és persze a magyar gazdáknak is megtalálni azt, ami ebből jó. Mert ha el tudjuk érni azt - a kukoricával ez nem így lesz -, hogy általában az agrártámogatások csökkennek - most van egy különbség a 10-ek és a 15-ök között -, ha az övéké csökkenne a 10-ek szintjére, tehát a magyarok szintjére, akkor a magyar gazda támogatása nem nő, de közben a versenyképessége növekszik a nyugati partnerekkel szemben, ami szintén relatíve egy előnyt jelenthet, miközben az egész az Európai Unió egészének pozitív.
Ezek nem olyan kérdések, amikre most tudunk válaszokat adni. Csak ez a mostani téma, amiről beszélünk, a kukoricaintervenció előrevetíti ezeket a nagyon komoly és átfogó európai mezőgazdasági vitákat, amelyekbe, ha Magyarország csak úgy megy be, hogy harcolunk az utolsó szögig, akkor kudarc kudarc hátán lesz, ettől lehet tartani, nyilván kevésbé, mint a kukoricánál, mert itt magunkra vagyunk hagyva. Lehetne másképp is hozzáállni, és azt megnézni, hogy hogyan tudunk ebből a folyamatból a lehető legjobban kijönni. Úgy érzem, ezek olyan dilemmák, amelyek a magyar politikának - nem a mostani kormánynak, nem ennek a bizottságnak, félreértés ne essék - évtizedes projektje, amellyel a magyar politikának szembe kell nézni, és a lehető legjobb válaszokat megtalálni.
Kíván reagálni?
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Röviden annyit, hogy az irány, amit említettem, ma kikövetkeztethető. 2013-ig a támogatások közvetlen termeléstől elválasztása egy olyan pszichikai helyzetet fog előteremteni, amiben támadható lesz az agrártámogatások egésze, és ez gyakorlatilag lehet, hogy negatívan fog 2013 után elsülni. Ezért nekünk, a magyar agrárpolitikának egy nagyon határozott törekvése van, hogy semmi esetre sem csökkenhetnek az agrártámogatások addig, amíg nincs kiegyenlítve a támogatási szint. Ez a kiegyenlítődés lehet egy alacsonyabb szinten is, de komoly hozzányúlás ehhez a 2003-ban elfogadott CAP-hoz csak akkor lehetséges, ha azonos feltételek valósulnak meg. Ha végig tudnánk vinni 2013-ig a támogatások csökkentése nélkül ezt az agrárfejlesztési programot, amit most beterjesztettünk, akkor nyugodt lelkiismerettel merem mondani, hogy a magyar agrárium teljes egészében versenyképes lesz bármelyik európai országgal. Tehát a mi stratégiánk már nem lehet más, hogy ne csökkenjenek az agrártámogatások, egyenlítődjenek ki 2011-re, 2013-ban pedig meglátjuk, hogy mi lesz. Ha ezt végig tudjuk vinni, abszolút versenyképesek leszünk, és ha nem lesz agrártámogatás, akkor is megverjük az európai országok döntő többségét az agráriumban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd olvassam föl, kiknek a nevét írtam föl, hogy ha nem teljes a lista, akkor ki tudjam egészíteni: Firtl Mátyás, Pelczné Gáll Ildikó, Ivanics képviselő úr, Manninger képviselő úr és Veress képviselő úr. (Jelzésre:) Rendben, Legény és Ékes képviselő úr is jelentkezik. Inkább megfordítom a kérdést: ki nem kért szót? (Derültség.)
Kezdjük Firtl alelnök úrral!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kezdeném gyorsan két rövid kérdéssel, ami a kukoricaintervenciót érintené. Mit kíván tenni a kormány a gazdák kárpótlására, amennyiben megszűnik ez az intervenció? Már jól látjuk, hogy ez meg fog szűnni, hiszen - ahogy ön is mondta - ebben a kérdésben egyedül maradunk. Az intervenció eltörlése esetén mi lesz azokkal a raktárkapacitásokkal, amiket az elmúlt időszakban megépítettünk?
Azért kértem közvetlenül elnök úr után szót, mert hasonló kérdéseket szeretnék én is feszegetni, azzal együtt, hogy túl magasnak tartottam a 47 százalékos géprendszer-támogatást. Ebben árnyaltabban kell már fogalmaznom azután, hogy miniszter úr mondta a francia vagy az osztrák példát, hogy ott milyen nagymértékű a támogatás, de ezzel együtt az AVOP-ból - önök úgy hozták az anyagban - az elmúlt időszakban egy jelentős fejlesztés végbement, és ez egy sikeres fejlesztési irány volt. Ezért én mégis azt mondanám, hogy meg kellene fontolni ezt a 47 százalékot pontosan abba az irányba is, amit elnök úr is itt próbált feszegetni: a 17 százalék, ami valószínűleg úgy jött össze, hogy 11,5 és 5,5, tehát a LEADER-program is benne van. De még mindig azt az utat választanám, hogy ebbe az irányba szeretnék elmozdulni, hiszen ön is megfogalmazta, hogy a következő hét évben eldől a magyar mezőgazdaság sorsa.
Azon túlmenően mondta azt is, ami valóban úgy van, hogy a családok egynegyede kötődik a mezőgazdasághoz valamilyen úton-módon. Miután a vidék megtartóerejét kellene növelni - itt egyetértek abban, hogy az agrárium akár sikerágazat is lehet az elkövetkező időben -, én az átcsoportosítást, amennyiben erre van mód, azért tolnám el a vidék életminőség-javítása felé, vagy ahogy ön mondta, az első pontban ott vannak a mikrovállalkozások, az ő javukra a mezőgazdasági gépvásárlások terén valamilyen arányeltolódást, mert ebből a 47 százalékból most az nem derül ki, hogy milyen részesedéssel vannak, ugyan számok elhangzottak. Tehát ezt a részét én mindenképpen megfontolandónak tartom azzal együtt, ha megfelelő egyetértés révén jutottak is el a 47 százalékhoz.
Szintén fontosnak tartanánk, hogy vizsgáltak-e olyan kérdést, hogy regionálisan hogyan történt meg az előző AVOP-pénzek felhasználása, illetve a hátrányos térségekben miként veszik majd figyelembe ezt a bizonyos 47 százalékot.
Amit nagyon fontosnak tartok még, hogy végeztek-e olyanfajta felmérést, piackutatást, ha szabad ezt a szót használni, azokban a bizonyos bilaterális kapcsolatban - itt az orosz példa hangzott el -, hogy ha ez a nagy termékfelfutás megtörténik - úgy legyen, mindannyian azt kívánjuk -, valóban el tudjuk-e helyezni hosszú távon azt a megtermelt, jó minőségű terméket, amit mi szeretnénk az elkövetkező időben. Ennek természetesen nagyon fontos része az, hogy akkor valóban érdemes-e úgy nekivágni, és olyanfajta hatalmas összegeket belefeccölni, hogy ez a nagyon nagymérvű fejlesztés végbemenjen, ha ezt meg tudjuk valósítani. Hiszen ez mindannyiunk számára a legfontosabb dolog, hogy a meglévő pénzeket próbáljuk vidéken úgy elkölteni, hogy az életminőség ott is olyan mértékben javuljon, ahogy ön is mondta, hogy jusson a templom-felújítástól kezdve mindenre. Ezt azért mondtam, mert kénytelen voltam elmondani, ezek az én civil ügyeim.
Tehát az egész spektrumon végre tudjunk egyfajta fejlesztést hajtani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Az intervenció kapcsán két kivezető utat látunk a kukoricaintervenció megszüntetésére. Az első és a legfontosabb: felgyorsítani azt a programot, ami a bioetanol-előállítás címén már fut.
A kormányt szóban tájékoztattam az intervenció megszűnéséről, és egy elvi kormánydöntés született, amit nyilván majd a két kollégámmal, Kóka miniszter úrral, illetve Bajnai úrral egyeztetnem kell. A dolognak az a lényege, hogy aki 2008-ban a nagy befektetők közül... A nagy befektetőknek semmilyen támogatást nem akartunk adni a bioetanol-üzem létrehozásához, mi csak a kis befektetőkkel, a 10-15 ezer tonnásokkal foglalkoztunk eredetileg, viszont a kukoricaintervenció megszűnése miatt kénytelenek vagyunk felgyorsítani ezt a programot. Nekünk teljesen mindegy, hogy kicsoda a nagyberuházó, tehát ilyen válogatás nincs, de annak a háromnak, amelyik 2008-ban beüzemeli a gyárát, szeretnénk adni egy nem túl nagy támogatást, egy 10-20 százalékos támogatásban gondolkodunk. És még egy feltétel van, hogy a 2007-es kukoricakészletből vásárolja meg a teljes készletét. Tehát ez az egyik kivezető pozíció.
Ezen három üzem esetében - amennyit én most körülbelül látok a 7-8 közül, hogy meg tudja ezt csinálni, amelyik elindult befektetni - ez mintegy 1,5-1,6 millió tonna kukorica kivezetését jelenti a piacról. Emellett pedig Szabadegyháza és a Győri Szeszipari Vállalat már tavaly megkezdte a fejlesztését, amely befejeződik. Mindezzel együtt körülbelül 2 millió tonna kivezetése valósulhat meg a piacról, ez az egyik.
A kukoricatermelők kártérítésére pedig van egy olyan elképzelésünk, hogy a GOF-rendszert - most szakmailag nem nagyon akarok belemenni - eltérítjük a közvetlen termeléstől, és ebben a kukoricatermelőknek egy kicsivel nagyobb támogatást adnánk. Ez szakmailag vitatható, és itt a szakmai szervezetekkel ezt végig kell beszélnünk. Azért vitatható, mert az egyik évben búzát, a másik évben kukoricát termel, és a búzának gyakorlatilag rosszabb a nyereségkihozatala. Nem biztos, hogy ez a megoldás, hogy még eltérítjük a kukorica javára a jövedelmet, tehát ez szakmai vita kérdése.
Kérdezte, hogy miben gondolkodunk. Tehát az egyik a bioetanol, a másik pedig ez. A kisüzemeknél pedig adjuk a támogatást, ez a 10-15-20 ezer tonnás üzemeket jelenti. Ebben az évben beadhatják a pályázatot, és a következő évben mintegy 9 üzemben gondolkodunk, hogy ezeknek segítséget tudunk adni. A raktározás pedig erre a célra fog történni, hiszen az etanolkészletekhez, a feldolgozáshoz a megfelelő kukoricatárolást ez fogja szolgálni.
A vidékfejlesztés. Itt két fejlesztési forrás van. Az egyik az agrárterületen lévő, ez az, amiről beszéltem, hogy ez 1250-1280 milliárd forint, plusz az 1500 milliárd közvetlen, tehát földalapú és egyéb támogatások, a 8 ezer milliárdból. Tehát körülbelül 5 ezer milliárd forint más tárcánál, Bajnai Gordon államtitkár úr csapatánál van, ami kapcsán nagyon komoly vidékfejlesztési pályázatok vannak. Tehát nem ez az egyetlen forrása a település- és vidékfejlesztésnek, mert például a közüzemi rendszereknél a szennyvíz, a víz, egyéb nem tartozik ebbe a kategóriába.
Mi ténylegesen a vidék komfortosságát, a kisvállalkozásokat - tehát a fodrászműhely nyitásától a kis autószerelő műhelyig nagyon sok minden szerepel itt, amit csak kis mértékben lehet megvalósítani -, ténylegesen a mikrovállalkozásokat, az ilyen típusú támogatásokat szeretnénk megvalósítani.
Tehát a másik fejlesztési forrás rendelkezésre áll ilyen típusú fejlesztésre, és valóban úgy van, hogy a két adat összevonásából származik ez az eredmény.
Regionálisan a következőt csináljuk, hogy csak egy konkrét példát mondjak. Amikor kidolgozunk egy-egy jogcímet, mondjuk állattartó telep felújítására, ez 40 százalékos támogatottságot fog kapni. Ha az illető fiatal vállalkozó, akkor 50 százalékos támogatást kap. Ha hátrányos helyzetű térségben van, akkor is 50-et kap a másikkal szemben. Ha fiatal vállalkozó, akkor pedig 60-at. Tehát így próbáljuk a támogatottsági szinteket szabályozni, hogy a legfejletlenebb régiókban - sajnos bőven van belőlük, a kistérségi listát mindenki ismeri, önök is -, külön, plusz támogatási formákat adunk a normál támogatáson felül.
Ezeknek az áruknak az elhelyezése. Említettem, hogy úgy megyünk be, hogy ne lehessen kijönni, vagy ne kelljen kijönni ezekről a piacokról. Ha csak áruval vagyunk jelen, az mindig kockázatos dolog, hiszen a lengyel-orosz viszonyra az elnök úr is célzott, ez most nagy előretörést jelenthet azon a piacon, közben meg tönkreverik a magyar belpiacot a sertésbehozatallal, mert Lengyelországban összeomlott gyakorlatilag a sertéspiac, az orosz embargó miatt. Nálunk pillanatok alatt 50-60 forinttal vitte le a belföldi sertés árát, mert nem tudják máshova vinni, mint gyakorlatilag a környező országokba. Tehát ha csak áruval vagyunk jelen, az állandó problémát és gondot okoz, ezért akarunk know-how-val, fejlesztésekkel, termelési rendszerekkel bent lenni ezekben az országokban.
A kétoldalú kapcsolatoknál tehát alapvetően egy nagyon hosszú távú, biztos ottlétre, beruházásra számítunk. Ennek része a Moszkva melletti logisztikai központ és nagyon sok minden, ami ehhez kapcsolódik. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Én csak azt tudom mondani, hogy ebből a kukoricaintervencióból jól kellene, hogy kijöjjünk.
Talán azt is el lehet fogadni, hogy ilyen esetben, ilyen sürgős esetben valóban néhány nagy projektet is külön nézünk, mert tulajdonképpen nincs más irány, mint előre.
A kétoldalú kapcsolatok engem mindenképpen aggasztanak. Elhiszem, hogy teljes termelési ágazatokban gondolkodnak, mint ahogy valamikor kivittük Bábolnát, vagy akármit. Csak felmerül bennem az a kérdés, hozzáértőként vagy nem igazán hozzáértőként, hogy az európai uniós források lehetővé teszik-e, hogy mi ilyen forrásokból ebbe az irányba, ebbe a relációba kivihetünk ilyen technológiát?
Ha nálam van a szó, akkor egy következő kérdést is feltennék, hogy a vidékfejlesztéssel foglalkozó szervezeteknek egy új felépítményét kell létrehozni az elkövetkező időben. Hol tart ennek a hálózatnak a létrehozása, és mennyi pénzt, technikai eszközt fognak erre fordítani? Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Itt állami beruházásokról nincs szó, ezt szeretném leszögezni, itt magántőke-befektetésekről van szó külföldön. Itt magyar állami befektetésekről semmilyen szinten nincs szó, tehát ilyen értelemben szabad az út. Állami befektetéseket természetesen nem szabad, főleg nem EU-s forrásokból végrehajtani. Tehát ilyen technológiát ilyen értelemben tudunk kivinni.
A második kérdés mi volt? (Firtl Mátyás: Hol van a vidékfejlesztési rész, mennyit fordítanak rá...)
Ahogy említettem, a technikai fejlesztésekre több mint 3 milliárd forintot kell fordítanunk a következő 2 évben, hogy alkalmasak legyünk erre, tehát mindenképpen elérhető rendszer legyen a gazdálkodók számára. Azaz a későbbiek folyamán, ha nem is az első évben, de mind a pályázati, mind a támogatási igények elektronikus úton is beadhatók legyenek, hiszen ez európai uniós előírás; és a szaktanácsadói hálózat, ami ennek nagyon-nagyon fontos része, szintén elérhető legyen.
Mi úgy kalkuláljuk ezeknek a beruházási igényét, hogy mintegy 4,5-5 milliárd forintot fog kitenni teljes egészében. De a hálózat a mi részünkről gyakorlatilag a LEADER-program kapcsán tartozik a mezőgazdasági minisztériumhoz, aminek a kiépítésére az a technikai keret, ami itt biztosítva van, természetesen elég lesz.
A falugazdász-hálózat tartozik hozzánk és ezen kívül még a szaktanácsadói hálózat. A falugazdászoknál a létszámot teljes egészében megtartjuk. Minőségileg változik ugyan a munkahelyük, vagy gyakorlatilag egy részüknek változik a munkahelye, hiszen a szaktanácsadást végző szervezetekbe megy be egy részük, ez mintegy 250 embert érint, és a másik 400, hiszen 650 fős létszámról van szó, marad a mi eredeti kereteink között. Ketté kell választanunk az uniós normák szerint szigorúan a szaktanácsadási rendszert és azt, aki állami feladatként foglalkozik a pályázatok elbírálásával, beszedésével és a segítésével. Maga az egész mezőgazdasági irányítási rendszer átalakul, nemcsak ennek következtében, ami azt jelenti, hogy a teljes intézményrendszer, ami közel 16 ezer embert jelentett az FVM-nél, ebben az évben 10,5 ezerre, a következő évben pedig mintegy 10 ezer alá, 9800-9900 főre fog olvadni, a minisztérium létszáma pedig a 670 főről 320-ra csökken ebben az időszakban.
Itt gyakorlatilag tudomásul kell venni azt, hogy egy rendkívül drágán működtetett, nagy létszámú apparátus volt. Ez nem az apparátus és nem az ott dolgozó emberek hibája, ezt rögtön szeretném leszögezni, de az új európai uniós előírások szerint, amelyekben a minisztérium feladata tulajdonképpen a jogalkotás és a nemzetközi, európai uniós kapcsolatok tartása, ez egy túlméretezett létszám volt, tehát ezt végre kellett hajtanunk, és gőzerővel végre is hajtjuk. Egyetlenegy megyei hivatal lesz, minden agrárigazgatási ebbe fog beletartozni. Ezek január 1-jén jogi személyiségként megalakultak. Én azt gondolom, hogy a kezdeti gondok és problémák után el fogjuk érni az egyablakos irányítási rendszert, azaz a kistérségi központokba is bemehet bármilyen agrárgazdálkodó, ott megtalálja az állatorvost, megtalálja a falugazdászt, megtalálja a növény-egészségügyi felelőst, elintézheti az ügyeit és a dolgait anélkül, hogy be kelljen utaznia a nagyvárosba. Ezek elsőfokú hatósági jogkörrel rendelkező szervezetek lesznek, azaz az ügyintézés, a közvetlen első számú ügyintézés is ott zajlik, a második fórum az, ami a szakigazgatási hivatalhoz Budapestre feljön.
Tehát én azt gondolom, hogy elméletileg egy korszerű, működőképes rendszert hoztunk létre, de a puding próbálja az evés, én azt gondolom, hogy az első félév folyamán meglátjuk, hogy hogyan működik ez a rendszer, és amit kell, módosítunk rajta.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Veress József képviselő úr következik.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, ha jól értem, az alapvető kérdés az, hogy mire az Európai Unió jelentősen csökkenti majd az agrártámogatást, addigra nekünk egy olyan versenyképes mezőgazdaságunk legyen, ami amúgy is megáll a lábán. Ha jól értem, igazából integrációkban gondolkodik, hiszen azt mondta, hogy a kivitel kifejezetten integrált termelési rendszerekben történik meg. Kérdezném, hogy a magyarországi szerkezetváltás mennyire tudja ezeket az integrációkat gyorsítottan talpra állítani vagy visszaállítani, és mik lehetnek azok a fő irányok - végtermékben, magasan feldolgozott végtermékben gondolkodom -, ahol úgy gondolja, ez a szerkezetváltás a leghatékonyabban végbemehet.
Említette, hogy a növénytermesztés mellett teljes rekonstrukciót kívánnak megcsinálni az állattenyésztésnél. Nyilván a következő láncszem akkor az, hogy hogyan lehet ezt feldolgozni, és ebben mit tud tenni az állam ezen a terven keresztül - és nem tudom, hogy ez csak a volt AVOP lesz, vagy már a gazdasági versenyképességi operatív programmal is össze kell hangolni ezt a fajta műveletet -, ezt mennyire tudja ez a két terv a következő hét évben biztosítani együttműködve.
A másik kérdésem pedig azzal kapcsolatos, hogy a mezőgazdasági népesség létszáma értelemszerűen csökkeni fog az elkövetkező időszakban, hiszen jól látható, minden fejlett országnál ez bekövetkezik, valószínűleg mi sem kerülhetjük el ezt a jövőben, bármennyire is növekedni fog a magyar mezőgazdaság termelékenysége. A magyar vidékfejlesztés egyrészt nyilván át kell vegye valamilyen módon ezeknek az embereknek a munkához juttatásával kapcsolatos gondokat, de ami ennél érdekesebb - bár erre részben már válaszolt -: mennyire tudja ez a rendszer a vidék egészének a gazdasági élénkülését, versenyképességét hatékonyan segíteni? Hiszen, azt hiszem, ez lesz az igazi nagy kérdés, és az igazi nagy kihívás. Abban az ön által elmondottak alapján nem sok kétség van, hogy egy nagyon versenyképes magyar mezőgazdaság van kialakulóban. De a vidék egészét tekintve ez a fajta motor, ez a fajta húzóerő mennyiben tud segítséget kapni azoktól a fejlesztésektől, amelyeket most önök megterveztek?
Egy egészen részletkérdés ehhez képest: ha jól értem, a kukoricánál elindulnak abba az irányba, hogy egy megújuló energiatermelés felé elterelni ezt a terméket. Mennyire fogja tudni a mezőgazdaság más termékeknél ezt a fajta ipari növénytermesztési irányt és megint csak a magas feldolgozottság irányát megerősíteni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr?
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Valóban, pontosan így értettem. Nekünk 2007-2013 az utolsó lehetőségünk a műszaki-technikai és egyéb felzárkózásra, de ebben még a termelési kultúrát és a feldolgozottsági kultúrát is beleértem. Ha ezt a hét évet nem használjuk ki megfelelően, akkor a műszaki-technikai lemaradásban végletes hibát követünk el. Ezért - és változatlanul mondom - az agrártermelők többsége ezt az első tengelyt forszírozza ilyen szempontból, hogy ezt a lemaradást be tudjuk hozni.
2013 után - ahogy említettem - éppen az angolok és a befizető országok kezdeményezésére nagy valószínűséggel lényegesen csökkenni fognak a közvetlen agrártermelések. Olyan, hogy közvetlen agrártermelés, termeléshez kötött, nagy valószínűséggel nem is lesz, tehát gyakorlatilag ez az irány. Tényleg annak van értelme, hogy őszintén nézzük a folyamatokat, és lássuk, hogy hova fogunk eljutni. Ez az utolsó lehetőség arra, hogy megvalósítsuk ezt a fejlesztést.
Integrációban dolgozunk, hiszen ma már van néhány olyan ágazat, ahol az elmúlt időszakban TÉSZ-eknek, BÉSZ-eknek és általában az ilyen típusú csoportosulásoknak igen nagy tőkeereje lett, és fejlődnek. Most már kétszáz fölött van a számuk, valamikor öttel indultunk 4-5 évvel ezelőtt. Tehát igen komoly ez a szerveződés, és ez egy nagyon nagy tőkeerőt is jelent. Egyrészt ők tudnak például logisztikai központot létrehozni az ország határán kívül, és termelési rendszert is megvalósítani. Másrészt pedig a megizmosodott magyar tőke - nem tudok jobb kifejezést erre használni -, néhány nagybefektető nagyon komolyan érdeklődött ezek felől a lehetőségek felől, és például a komplett cukorgyárban és a hozzá való integrációban az egyik magyar nagyvállalkozói csoport - nem is agráros vállalkozói csoport - befektetőként megjelenik az orosz partnerrel; másik területen, a sertés és a feldolgozás terén egy agráriumban érdekelt nagyvállalkozói csoport állt össze kisebb termelőcsoportokkal. Tehát ezek az integrációk működnek az országhatáron belül, és én azt gondolom, hogy komolyan meg is tudják vetni a lábukat ezekben az országokban. Ennek van értelme, mert ha csak áruforgalomra alapozzuk az exportunkat, az mindig kényes helyzetet teremthet egy politikai vita vagy bármi kapcsán, vagy háborús konfliktusok esetén; a délszláv kapcsolataink végül is akkor omlottak össze teljes egészében, a magyar árutermelőknek, agrárosoknak óriási kintlévőségeik keletkeztek abban az időszakban. Tehát, ha csak árucserére fordítjuk, akkor ez kevés.
A komplettírozást és a magasabb feldolgozottságot mi úgy értjük elsősorban, hogy jelen pillanatban megfelelő alapanyag-termelők vagyunk néhány állattenyésztési termékből - bár ez is vitatható -, de a végtermékeket tekintve egyre rosszabb az arány Magyarországon, tehát a magasan feldolgozott termékek versenyében nagyon rosszul állunk élelmiszerben is. Én hiába propagálom éjjel-nappal a magyar termékeket, ha nincs megfelelő választék, és nincs megfelelő nagyság. A nagyságra a bor klasszikus példa. Magyarországon nagyon jó évben 3,5-4 millió hektoliter bort állítunk elő. 3 millió hektoliter körül fogyasztunk Magyarországon. Tehát egy közepes évben marad 500 ezer hektoliter eladandó borunk. Ez nem tétel. Most nem lebecsülöm a mennyiséget, de ez önmagában egy orosz piacon se tétel, nem világméretekben, ahol meg tudnánk jelenni vele. Tehát nekünk kizárólag a magasan feldolgozott, kiváló minőségű termékeket, exkluzív termékeket lehet értékesítenünk ezen a piacon, mert lédigáruval se borból, se másból esélyünk nincs arra, hogy ezeken a piacon megvessük a lábunkat. Tehát nagyon-nagyon fontos, hogy az élelmiszer-feldolgozást nem szabad kihagynunk ebből a fejlesztési rendszerből.
A mezőgazdasági népesség csökkéséről. Nem törvényszerű, hogy a következő időszakban Magyarországon csökkenjen, ugyanis van egy óriási elmaradottságunk, ez a vidék kultúrállapotban tartása. Magyarországon senki nem fizeti meg az agrárvállalkozóknak - nem is csinálják, de azért, mert nem fizeti meg senki -, ami az európai országok gyakorlata, hogy a hóeltakarítástól az útszélek karbantartásáig a közterületek, legelők karbantartását az agrárvállalkozók végzik, akiknek vannak gépeik, vagy néhány célgépet ehhez meg tudnak vásárolni támogatással. Nem kell erre állami rendszereket működtetni, hanem ezt gyakorlatilag a vidék önmaga el tudja rendezni. De ilyen a rossz körülmények közötti gabonatermelés, vagy a kedvezőtlen adottságú gabonatermelés. A következő időszakban rendes erdőből, most úgy mondom, hogy normál erdőből évente 10 ezer hektárt fogunk telepíteni, ami 70 ezer hektár erdőt jelent. Ez igen magas kézimunka-igényű ápolási és karbantartási tevékenységet jelent, ami új foglalkoztatást jelent a településeken. Fás szárú energiaerdőből, ami hasonlóan sok elfoglaltságot, kézi elfoglaltságot is jelent, 7 ezer hektárt telepítünk évente, ami ismét nagyon komoly feladatot jelent az ott élőknek.
És a kertészeti ágazatban, ami közismerten magas kézimunka-igényű, a következő 10 évben - ezt már előtte megfogalmaztuk és elkezdtük a Zöldség Terméktanáccsal a kidolgozását - a fólia- és üvegházterületet meg akarjuk duplázni. Tehát ez a termelésfelfutás és gépesítés nem jelenti automatikusan... Helyenként jelentheti, nyilván ha a növénytermesztésbe kétszer akkora gépeket állítunk be, nyilván nem háromkombájnos lesz, hanem csak kettő, tehát ilyen értelemben a nagyüzemeknél ez csökkenhet. De az állattenyésztés felfuttatásával, a kertészet felfuttatásával, az erdőtelepítési programmal... - Hadd mondjam el azt, hogy százalékos arányban az erdőtelepítésben túlmentünk a 20 százalékon. Nemrégiben ültettem el a kétmilliomodik hektárhoz tartozó facsemetét. Ez mondjuk Trianon óta a legnagyobb erdősítési arány Magyarországon, és ezt folytatni fogjuk a következő időszakban is.
Tehát ez a kézimunkaigény nem kell, hogy szükségszerűen a lakosságnak az agrárágazatban való foglalkoztatottsága csökkentését jelentse. A kukorica kapcsán igen. A megújuló energiára komoly elképzeléseink és programjaink vannak, de ezen kívül a dízelolajok gyártására is, tehát a napraforgóra, a repcére is hasonló programunk van. Most azért gyorsítjuk fel a kukoricát, mert van egy adott helyzet, amivel gondunk és problémánk van, és ezt a 2 millió tonnát ki kell vonnunk a piacról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én köszönöm. Képviselő úr? (Veress József nemet int.) Nem kíván élni a lehetőséggel.
Pelczné Gáll Ildikó következik.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úr, köszönjük szépen ezt a tájékoztatót. Egyetértek az elnök úrral, hogy ha szóban nem tette volna meg ezt a kiegészítést, akkor valóban csak egy időrendi levezetést kaphattunk volna erről a vidékfejlesztési stratégiáról.
Sajnos az anyag, amit megkaptunk, ez a 1,5 oldalas összeállítás elég szegényesre sikerült, és pontosan azokat a súlyponti kérdéseket nem mutatta be, amiről mintegy 1 órán keresztül beszéltek a képviselőtársak is.
Amit én egyre inkább és folyamatosan hiányolok, és minden hozzászólásban előjön, hogy a vidékfejlesztési stratégia agrár-vidékfejlesztési stratégia központúra sikeredett. Ez a 2005. novemberi állapot szerinti stratégia, a nevében legalábbis, nagyon erős agráreltolódás mellett.
Nem tudom ennek a mértékét meghatározni, én nem vagyok szakember, mindössze vidéken élő ember, akinek kapcsolatai vannak mezőgazdasági vállalkozásokkal. Ők nem olyan optimisták egyébként.
Úgy gondolom, egyetértve Veress képviselő úrral is, hogy a vidékfejlesztés más is, az a vidéki életminőség, annak a vidéknek a megtartó ereje, amiről ez a stratégia csak részben szól. Ha másként nem is látjuk ezt a részbeni érintettséget, az az említett 11,5 százalék, vagy a plusz 5,5-del a 17 százalék ennek a nagyságrendjét jelzi.
Pedig látjuk a másik oldalról az intervenció kapcsán, hogy óriási kérdőjelek vannak a mezőgazdaságban és az agráriumban is. Látjuk azt, hogy az az öröklött probléma vagy meglévő probléma, ami a mezőgazdasági vállalkozásoknál most megvan, úgy tűnik, hogy nem kerül megoldásra. Lehet ezt méretgazdaságosságnak hívni, lehet ezt koncentráltságnak hívni, integrációnak hívni és még oly sok minden mással lehet jellemezni, de nem látszik ebből a stratégiából, hogy ezek a kérdések kezelésre kerülnének.
Én nagyon örülök a nem tudom, hányadik millió fának vagy csemetének, de ha azokat külön-külön ültetik el, és ugyanez igaz a termelésre is, és nincs semmiféle integráció közöttük, akkor ugyanaz lesz a problémánk, ami eddig volt. Ad-e választ a stratégia erre a kérdésre, vagy kezeli-e?
Egyetértek azzal is, bár nem tartom szerencsésnek, hogy a nemzeti fejlesztési terv második része és a vidékfejlesztési stratégia is érinti a vidékfejlesztés témakörét. Nem látom, hogy ki lesz az a személy, szervezet, intézmény, aki és amelyik a kapcsolatokat, a kapcsolódásokat biztosítani fogja, hogy ne legyen átfedés és a cél irányába történjen meg a fejlesztés, úgy, ahogy ön is mondta, hogy vissza nem térő lehetőség előttünk az elkövetkezendő 7 év. És ha rosszul költjük el ezt a forrást, még ha 100 százalékos mértékben is, ami kicsit nélkülözi a realitást, akkor sem használjuk fel hatékonyan.
Mindezen általánosságok mellett szeretnék azért néhány konkrétumra is rákérdezni. Pontosan mik voltak azok az észrevételek, amiket Brüsszel megfogalmazott az egyeztetés során? Egyáltalán mely pontokon kellett a kormánynak módosítania a stratégiát? És ez milyen áldozatokkal vagy milyen vállalásokkal járt együtt? Egyáltalán voltak-e olyan kérdések, és ha igen, mik, amikben az Európai Bizottsággal nem egyeztünk?
Szó volt már róla, biztosan megalapozottan döntöttek, de jó lenne tudni, hogy miért az egész ország területére kiterjedő OP készült el végül is? Itt erős regionális különbségek vannak. Fogja-e tudni kezelni ez az egy stratégia a regionális különbségeket? Meg fogja-e határozni a kitörési pontokat? Hogyan határozta meg? Mindenkinek ugyanazt fogja ajánlani, vagy nagyon helyesen, mint ön mondta, a támogatás mértékének a változásával előnyben részesítik a hátrányos helyzetű kistérségeket? De elég lesz-e, hogy egységesen kezelik Magyarországot?
Az látszik az időrendben összeállított anyagból is, hogy van egy kis csúszás, ami természetesen még kezelhető is. Jó sok önök előtt vagy előttünk álló feladat is van, de mi lesz az az első időpont, amikor a pályázatok konkrétan megjelennek? Ez az áprilisi időpont, amit ön mondott erre a négy témakörre, vagy valami más? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen a kérdéseit. Én úgy gondolom, hogy megközelítés kérdése, hogy ez egy agrárközpontú vagy vidékfejlesztési központú stratégiai program.
Nagyon sokat vitatkoztunk ezen és nagyon sok fórumon fordultam meg személyesen én is, ahol átbeszéltük ezt a programot. A magyar viszonyokhoz képest én azt gondolom, hogy helyes arányokat sikerült megtalálnunk, de ez az én szubjektív véleményem, ezt természetesen lehet vitatni. Ugyanis a vidékfejlesztés és az agrárium egymástól az én megítélésem szerint sem elválasztható fogalmak, tehát nincs agrárfejlesztés a vidék nélkül, és fordítva sem. De ha mi nem teremtünk egy korszerű mezőgazdaságot a vidéken, akkor biztos vagyok benne, hogy egyébként hátrányba fog kerülni a vidék is.
És mind a két programban azért vannak vidékfejlesztési célok, mert az utak megépítése és odajuttatása, a vasúti összeköttetések megteremtése nem a mi programunk része, hanem a nagy programé - a nagyot úgy értem, hogy a nagyobb pályázatoké és a nagyobb befektetéseké. A mi programjaink alapvetően a kicsi településekre összpontosulnak.
Mi nem tudjuk egy kisváros szennyvíz- vagy egyéb rendszerét megoldani ebben a programban, nem is ez a feladatunk, mi alapvetően a kistelepülések programját tudjuk kezelni. Azokét a településekét, amelyek sokkal nehezebben tudnak pályázni bármire, és mondjuk az önerőt is a rendelkezésükre tudjuk bocsátani. És mivel ezen stratégia kapcsán, amiről most beszélünk, most jön az operatív program részletes kidolgozása és egyeztetése, megmondom őszintén, hogy nagy különbség köztünk, amiért harcolni kellett, a négy tengely százalékos megállapítása kapcsán volt. Ez abból a stratégiai különbségből adódik, amit elmondtam.
Az Európai Unió minél kevesebbet szeretne a termelés fejlesztésére fordítani, hiszen ezzel a versenyképességünket növeljük és a piacon az ő elképzelésük szerint egy felesleges árumennyiséggel jelenünk meg. Mi pedig úgy gondoljuk, hogy a lemaradás érdekében most, legalábbis az elején egy nagyon-nagyon erős fejlesztést kell végrehajtanunk a mezőgazdaságban. De ebben szerepelnek olyan programok is, amik az ott élő emberek sorsát alapvetően javítják. Az előbbi kérdés kapcsán elmondtam, hogy az erdőtelepítés tipikusan egy ilyen típusú tevékenység, hiszen itt egy-két szakember vezetésével nagy létszámú szakavatatlan vagy szakmailag nem túl képzett embernek tud tartós megélhetést biztosítani. Kimondottan olyan típusú tevékenység, amiben nagyot lehet előrelépni a foglalkoztatás terén.
Mondok még néhány konkrét példát, ahol az operatív program kidolgozásában viták vannak. Ilyen a gépi beruházások, őszintén meg kell mondani, a gépesítés kérdése. Itt is előjön az, hogy hány százalékos, milyen intenzív legyen a támogatás, 25 százalék vagy 40 százalék. Nyilván az előbbi logikából következően az uniós álláspont és a miénk még messze van egymástól, de ezt áprilisig megpróbáljuk rendezni egymással. Ilyenek az élelmiszer-ipari beruházások és annak a nagyságrendje, hogy milyen üzemet és mennyit lehet ebből támogatni. Komoly nézeteltéréseink vannak ezen a területen is. Vagy ilyen a környezetvédelmi támogatások növekvő mértéke. Magyarországon másfél millió hektáron folyik a helyes környezetgazdálkodási program, ez 44 milliárd forint támogatást jelent évente. Mi úgy gondoljuk - ez Európában az egyik legmagasabb ilyen arány -, hogy nagyjából ezen a szinten tartjuk legalább a következő két évben, és nem szeretnénk ezt növelni, míg uniós elképzelések szerint minél kevesebbet termelünk, annál jobb. Tehát mindig oda érünk vissza, hogy nem a termelést akarja növelni, vagy nem annak a hatékonyságát, és ebben vannak alapvetően a különbségek közöttünk és az Európai Unió között.
Lesznek végig a részletkérdésekben vitáink, természetesen. Mi megpróbáljuk a magyar álláspontot megvédeni. Az első csatát a stratégiánál sikeresen vívtuk meg, mert a többségi álláspont felhatalmazását, ami ezeken a vitákon elhangzott a négy tengely besorolásánál, sikerül elérnünk. Megmondom őszintén, egy kicsit meglepetésre is sikerült ezeket az arányokat átvinni az Európai Unión. A részletkérdésekben még nagyon-nagyon kemény vitáink lesznek.
Április 1-je a befogadási idő ennél a négy programnál, amit említettem, és havonta 2-3 új pályázattal jelenünk meg, ahogy a szoftverfejlesztéseket, a befogadási rendszert tudjuk ehhez fejleszteni. El akarjuk kerülni azt a katasztrofális állapotot, ami a SAPARD, az AVOP idején volt, hogy két évig bevett pályázatokhoz hozzá se szólt senki, majd valaki szól, hogy lesz belőle valami vagy nem. Tehát akkor fogadjuk be a pályázatokat folyamatosan, hiszen hét évről van szó a következő időszakban, és minden évben egy adott összeget lehet elkölteni, újból indul a következő év elején, tehát aki nem vesz gépet ebben az évben, az jövőre vagy utána vehet. Tehát ilyen típusú feszültségek már nem fognak keletkezni. Ezzel a négy programmal indulunk április 1-jei befogadással, ez lesz az eleje.
Valóban, a csúszás többirányú volt, elsősorban azért, mert az Európai Unió képtelen volt megegyezni annak idején a költségvetésben, erre a vitára emlékszünk, ez egy féléves programozási csúszás volt, másrészt pedig nálunk is a személyi feltételeket időközben meg kellett változtatni ahhoz, hogy fel tudjam gyorsítani ezt a tevékenységet.
Én elfogadom azt - hiszen jó ideje, harmincvalahány éve én is ott élek, ismerem ezeknek a településnek a gondját, problémáját -, hogy a kistelepüléseknek többet lehetne és kellene adni. Én azt gondolom, az első 2-3 év intenzív gazdasági, agrárgazdasági fejlesztése mellett - hiszen nem hét évre szabjuk meg a támogatási feltételeket - a támogatás intenzifikálását le lehet 40 százalékról vagy 30-ról 25-re vinni egy gépnél a második, harmadik időszakban. Ezen belül lehet változtatni, persze társadalmi megegyezéssel, nem úgy, hogy valaki gondol egyet, és akkor megváltoztatja a feltételrendszert. El lehet vinni a második időszakban inkább a vidékfejlesztési programok felé. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő asszony?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Igazán meggyőző, azt kell mondjam. Engedje meg, hogy csak a kételyeimet osszam meg önnel a közös gondolkodás segítése céljából! Én elhiszem önnek, hogy az első években fejleszteni kell, azt is, hogy gépeket kell vásárolni. De az AVOP-ból is gépeket vásároltak. A legelső, amikor egy mezőgazdasági vállalkozó - legyen az bármilyen kicsi vagy nagyobb - elkezd valamivel foglalkozni, gépet vesz. Most ott van a tengernyi gép, és nem tudja, hogy mit kezdjen vele. Nem tudja, hogy mihez kezdjen, miből fog majd igaziból megélni, ha megint a gépet fogjuk erőltetni anélkül, hogy a szervezeti kereteket meghatároznánk, meg ahogy ön is mondta, hogy kihez fog kapcsolódni, nyereséges lesz-e az a vállalkozás ilyen növekvő adóterhek mellett. Tehát egy picit ezt a kérdést mégis komplexebben kellene kezelni. Mert jó az önök elgondolása, biztos vagyok benne, hogy önmagában jó irány, csak ahogy ön is mondja, harminc-egynéhány éve vidéken él, biztosan érzi és tudja, hogy az ott élő emberek kevésbé tájékozottak, mint a minisztériumban dolgozók, bár sok esetben megették már a kenyerük javát.
Ami pedig az erdőtelepítést illeti: még egyszer térjünk vissza rá, hogy hogyan lehet elrontani valamit. Ott voltak az erdők, jól vagy rosszul kivágták. Most újratelepítik őket, de nincs, aki megőrizze az erdőket, és újra vágják ki azok, akiknek nem is tulajdona az az erdő, mindeközben történt egy regionalizáció, ami keretében az intézményrendszert elvitték az illető helyekről. Rossz a rendszer. Nem őrizzük meg, amit beinvesztálunk. Végig lehet nézni, végig kell hogy nézze valaki a korábbi befektetéseknek, az invesztícióknak a hatásait, hogy azt megőrizte-e valaki, vagy mi történt vele, vagy beletömjük egy feneketlen kútba ezt a pénzt, és nem fogjuk elérni az ön által említett célt. Köszönöm szépen.
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Egyetértek, gyakorlatilag nekünk felelősségteljesen kell mindig végiggondolni azt, amit lépünk. Most nyilván nem minden területen szükséges a gépesítés, és nem is erőltetjük mi ezt a programot. Mi egy választási lehetőséget adunk az agrárvállalkozók számára, hogy mi az, amiben szeretnének előrelépni a következő időben. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok én is az állattartó telepek trágyakezelése megoldásának, mert az elemi érdek mindannyiunk számára, és a telepek felújítására, hiszen az állatvédelmi, állatjóléti törvények is nagyon sokat változtak Európában; az egy négyzetméterre jutó állatszám elvárásának nem felelnek meg a magyar telepek, és előbb-utóbb kizárják őket a termelésből. Tehát ilyen típusú fejlesztésre mindenképp szükség van. Gépesítés azoknál kell, akiknek történetesen idős gépeik vannak, és valamilyen módon változtatni szeretnének.
A regionalizációt az előbb is tetszett említeni. Mi ezt tartottuk jónak - lehet, hogy rossz a módszer -, hogy megcsináljuk az országra a stratégiát és utána az operatív programot, és ezen belül az egyes támogatási címeknél teszünk különbséget. Vitatható, hogy így vagy úgy kellett volna, erre volt erőnk, erre volt lehetőségünk, ezen az úton indultunk el, a későbbiekben meglátjuk, hogy lehet-e rajta változtatni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Legény Zsolt képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársammal folytatott dialógusában sok dolog elhangzott. A vidékfejlesztési stratégiai terv részletezése kapcsán említette a prioritások között a gépvásárlást a gazdák támogatására. Azt szeretném megkérdezni, hogy mikor lesznek az első nyertes pályázatok, és mennyi a százalékos támogatás. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr?
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Az április 1-jei támogatások között fog szerepelni, a négy között, amiről beszéltem. A százalékos támogatásra azért nem tudok pontosan arányt említeni, mert éppen a képviselő asszony kérdésére mondtam, hogy ez az egyik vitapont az Európai Unió közt és köztünk, hogy milyen százalékos támogatottságot akarunk. Én realitásként 30 százalék körüli támogatást látok, mert ez a középarány a mi igényünk és az Unió között, és mindenben úgysem nyerünk, valahol ki is kell egyeznünk a támogatások folyamán. Köszönöm.
ELNÖK: A következő Ivanics képviselő úr.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tényleg elég sok minden elhangzott már az elmúlt, közel másfél órában. Én azokhoz csatlakoznék - leginkább Pelczné Gáll Ildikóhoz -, akik arra szeretnék felhívni a figyelmét a miniszter úrnak, hogy Torgyán József óta ezt a minisztériumot úgy hívják, hogy Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert az érzésem szerint is egy kicsit nagyobb hangsúlyt kap az agrárium. Nem azért mondom ezt, mert azt gondolom, hogy az agráriumnak nincs szüksége a támogatásokra. Nem sajnálom tőlük, de úgy érzem, hogy amikor a felvezető beszédében is a legelső mondattal nyitott, azt mondta, hogy sikeres agráriumot teremtünk. Én sokkal jobban örülnék, ha az agrár- és vidékfejlesztési miniszter azt mondaná, hogy sikeres vidéket teremtünk, és ebbe beletartozik a vidékfejlesztés is.
Azt gondolom, hogy ez azért nem teljesen előzmények nélküli, hiszen van mögöttünk egy olyan tervezési időszak, ami gyakorlatilag próbaidőszak volt az Európai Unión belül, a 2004-2006 közötti időszak, amikor is a nemzeti vidékfejlesztési tervben kellett meghatároznunk azt, hogy mit is akarunk, milyen stratégiát akarunk elérni vidéken.
Jelenlegi információim szerint, tudomásom szerint, egyszerűbben fogalmazok, a nemzeti vidékfejlesztési tervnek még mindig nincs meg a végleges változata. És amikor a legutóbb néztük, akkor még a honlapon is csak az angol nyelvű változat volt elérhető, magyar nyelvű nem. Tehát hogy lehetséges az, hogy 2004-2006 között még mindig nincs végleges programja a vidéknek? És hogy lehetséges akkor, hogy erre a stratégiára vagy erre a vidékfejlesztési tervre épül fel az új terv? Gondolom, ennek a tapasztalatait felhasználják.
Ezért érdekes számomra, hogyan tudják megnézni, hogy milyen eredményt hozott a nemzeti vidékfejlesztési terv, ténylegesen mik a tapasztalatok, milyen konkrét indikátorokkal - a különböző programok mindig indikátorokkal dolgoznak - mutatható ki a felhasználás hatékonysága? Hogy vették ezt figyelembe az elmúlt időszakban a stratégiai terv elkészítésénél?
Az is kérdés számomra, és azt is nagyon fontosnak gondolom - az elmúlt időszakban sokat beszéltünk róla -, hogy a magyar gazdák finanszírozási helyzete milyen, mennyi pénzük lesz. Mert mindenhol elhangzott, a legutóbb Legény képviselő úr is arra kérdezett rá, hogy mekkora a százalékos támogatás. Tehát kell, hogy legyen pénz a gazdáknál. De hogyan lehetséges, hogy legyen pénz a gazdáknál, amikor azt látjuk, hogy a 2003-as országgyűlési határozatot, hogy ne tűnjek veszekedősnek, egyelőre nagyon szerény mértékben tartja be a kormány? Mindjárt az első évben, 2004-ben nem találtuk meg azt a 90 milliárd forintot, ami a top up-támogatásra ment, és az idei költségvetésben is a 103 milliárd forint helyett csak 78 milliárd forint van. Tehát mi lesz a hiányzó 25 milliárd forinttal? Az honnan, milyen módon kerül elő? Hogyan lehet mindezt felhasználni?
Az is érdekelne, visszatérve még egy kicsit a nemzeti vidékfejlesztési tervre, az van a beszámolóban, hogy az intézkedések sikeressége jelentősen különbözik. Melyek voltak ott a sikeres pályázatok? Ezt hogyan használták fel a mostaninál? Érezhető volt egy nagy boom bizonyos pályázati ablakoknál, és más pályázati ablakoknál pedig szerényebb volt az érdeklődés. Ez megjelenik-e ebben az új tervben?
A következő kérdésem valamennyire a gépesítéshez kapcsolódik. A gépesítéssel kapcsolatban azt mondta, hogy lemaradásban vagyunk. Milyen tanulmányterv van arra vonatkozóan, hogy mekkora a lemaradásunk ebben a helyzetben? Nyilván ha van egy lemaradásunk, akkor tudjuk, hogy az körülbelül mekkora lehet, és milyen mértékben lehet ezt behozni.
A következő kérdés egy új területet érintene. Én személy szerint azon a véleményen vagyok, hogy GMO-terméket nem kellene Magyarországra behozni, valahogy meg kellene védeni Magyarországot ezektől a termékektől - remélem, ez a liberális gondolkodásba is belefér, és akkor ebben egyet tudunk majd érteni az elnök úrral. Az a kérdésem, hogyan tudja ez a stratégiai terv segíteni azt, hogy Magyarország mentes maradjon a GMO-termékektől?
És egy utolsó témakör, amely eddig még nem hangzott el, de az információs rendszer kiépítése mégis minden támogatási rendszer egyik kulcskérdése. Említette is a bevezetőjében, hogy 3 milliárd forintot fordítanak a számítógépek beszerzésére, és nyilván az agrárigazgatási hivatal felállítása is valamilyen módon ezt szolgálja.
Az MVH-nak mint kifizető ügynökségnek egységes új szoftvert kellett alkalmaznia, ez az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer. Az a kérdés, hogy az EMIR-ből kikerülve ez az IIER hogyan tudja a nyilvánosságot biztosítani, és a pályázók hogyan férhetnek hozzá az őket érintő aktuális adatokhoz?
Kukoricaügyben lenne még egy kérdésem. Arról van-e tudomása a kormánynak, már többször kérdeztem rá a tanulmánytervekre, hogy az Európai Bizottság készített-e valamilyen hatástanulmányt a kukoricaintervenció megszüntetésével kapcsolatban?
A másik kérdésem bonyolultabb kérdésnek tűnhet. A következő alapból indulok ki. A raktárkapacitásnak, tehát a jelenlegi raktározási kapacitásnak hány százalékát köti le a kukorica? Ezt fontosnak tartom, és ehhez kapcsolódik a következő kérdésem is, hogy érzi-e a felelősségét a magyar agrárkormányzat a jelenlegi helyzet kialakulásáért?
(Dr. Eörsi Mátyás kimegy a teremből.)
A következőt gondolom. Az elmúlt időszakban, 2001-2002-től a magyar kukoricatermelés gyakorlatilag a 1,5-szeresére nőtt, 6,5 millió tonnáról 9 millió tonnára. Ebben a helyzetben, ebben az időszakban épülnek meg azok a raktárak, amelyek európai uniós támogatással épülnek. Ebből volt elég vita parlamenten belül, kívül, mindenhol. 2004 után gyakorlatilag ezek a raktárak tárolják azt a kukoricamennyiséget, amelyre az intervenciót felvesszük. Nem tudom, ez szemet szúrhatott-e valakinek, hogy Magyarországon ez a termelés megugrik? Tehát ilyen módon lehet-e felelősségünk ebben a kérdésben? És tud-e valamit tenni?
A raktáraknál maradva. Mi történik, ha az intervenció megszűnik - akkor mi lesz ezzel a raktárkapacitással? Az uniós támogatásokból létrehozott raktáraknál ez hogyan jelentkezik? Hogyan tudják ezt kiváltani? A szerződéskötéseket ez befolyásolja-e valamennyire? Tehát milyen hosszú távú kötelezettségeink vannak ez ügyben? Köszönöm szépen.
Bár levezető elnök urat nem látok...
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Ahogy említettem, ez megközelítés kérdése, hogy melyik kap nagyobb hangsúlyt, az agrárium vagy a vidék. Nyilván ki miben érintett, vagy mit gondol erről, eszerint közelíti meg.
Én még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, hogy mindenképp indokoltnak tartom az első időszakban az agrárium jelentős fejlesztését, mert ez az egyik alapja a vidék fejlesztésének is. Tehát azokat a munkahely-teremtéseket, amelyek az erdőtelepítési programokban, sok mindenben megvalósulnak, mindenképpen végre kell hajtani.
Én azt gondolom, hogy megyünk kifelé; a ciklus végén lehet az arányokon, még egyszer hangsúlyoznám, évente változtatni, tehát nem kőbe vésett 7 éves százalékokról van itt szó.
A magyar gazdák támogatottságáról. Az NVT kapcsán gyakorlatilag félreértés van. A program gyakorlatilag a végéhez közeledik, csak az NVT-ben néhány olyan programpont volt meghatározva - és nem is mondanám azt, hogy ez kormányzati felelősséget jelent, mert nagyon komoly társadalmi összefogás volt a célprogramok kijelölésében -, hogy többek között például a környezetvédelmi programnál az egyiket éppen a másik oldalon ülő képviselő dolgozta ki, a minisztériummal nagyon együttdolgozva. Tehát nem lehet azt mondani, hogy az kormányzati hiba, amiről most beszélek.
(Dr. Eörsi Mátyás visszajön a terembe.)
Néhány olyan célt fogalmaztak meg, ami nagyon jó lett volna, ha lehívható támogatást jelent, de mégsem volt az. Mondok erre egy példát. A közösségi tartásra való megfelelésre az állattartó telepeknél nagyon komoly összeget szántak, de határokhoz kötötték: 200 állategységhez és egy bizonyos összeghez, ami 15 millió forint, ha jól emlékszem rá. Egyetlen egy hiba volt benne, hogy ilyen típusú telep nincs Magyarországon, vagy csak nagyon elvétve található, és szinte a teljes összeg bennmaradt. Azt hiszem, tizenvalahány milliárd, és 1,5 milliárd lett belőle felhasználva - a pontos számokat nem tudom fejből, csak az arányokat szeretném jelezni.
Ezért a mi feladatunk az - és az átcsoportosítás miatt van az NVT. átdolgozása, nem azért, mert ezzel még nem végeztünk -, hogy nekünk közel 40 milliárd forintot kell átcsoportosítanunk. Az év végi nagy, azt mondanám, hogy: tárgyalási csatánk az Európai Unióval, az államtitkár úrral együtt az volt, hogy ezt az utolsó fillérig kivegyük a kasszából és áthozzuk - ez sikerült, örömmel szeretném mondani.
Tehát jelen pillanatban az átcsoportosításról van szó, és ennek lesz meg a jövő héten a magyar változata, ugyanis a mi munkanyelvünk sajnos az Európai Unióval szemben minden egyes anyagnál, így az operatív programnál is az angol, és onnan kell visszafordítanunk mindent magyarra, mert nyilván egyszerűbb így dolgozni, és könnyebb a kommunikáció. Tehát itt mindig visszafelé fordítunk anyagokat. Ez is ezért csúszott. Tehát nem az NVT önmagában nincs meg magyar nyelven, hanem az átcsoportosítás. Ez például azt jelenti, hogy a helyes környezetgazdálkodásra azt a 44 milliárdot, amit az előbb említettem, másfél évig ebből az átcsoportosított forrásból tudjuk majd felhasználni. Ez volt az, amit egy picit dicsekedve mondtam, hogy talán az egyetlen olyan ország vagyunk, amely az agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat teljes egészében ki tudta venni az európai uniós kasszából. Tehát itt erről van szó, ennek az átcsoportosítás miatti átdolgozásáról, nem önmagában az NVT-ről. Az NVT-ben jól megy ez a helyes környezetgazdálkodás.
Itt mondok egy másik példát is, ami a hátrányos helyzetű agrárterületeket illeti, amiben szörnyű tragédiát éltünk meg néhány képviselőtársammal együtt - (Ékes József felé:) Jóskára nézek -, hogy a magyar és az európai uniós rendszer, a számítási rendszer, az adatszolgáltatás ég és föld egymástól, és olyan anomáliák fordultak elő, hogy nyilvánvalóan kedvező adottságú területek kerültek be kedvezőtlen adottságúnak, és a nyilvánvalóan kedvezőtlenek nem. Egy példát mondanék Baranyából. Villány, ami Baranya egyik leggazdagabb települése, az Eurostat-számítás és adatszolgáltatás szerint kedvezőtlen adottságú lett, Sellye, amely az egykéről híres, hogy egy gyerek lehetett mindig a családban, mert csak annyit tudtak eltartani, kedvező adottságú lett. Ezen küszködünk most már másfél éve, és ezért nem tudtunk kivenni ebből a kasszából se a szükséges támogatást, ez is ott maradt, ezt is átcsoportosítással kellett valamilyen módon megoldanunk. Tehát ez kizárólag az átcsoportosításokra, és nem önmagában az egész fejlesztési tervre vonatkozik. Ezek alapvetően akkor lesznek sikeres programok, ha kevés korlátot teszünk beléjük, és megpróbáljuk szabadon felhasználni. Ezt is megtanultuk, muszáj volt. Azt gondolom, nagyjából ez már működni fog.
A magyar gazdák támogatottsága - ahogy említettem - egy jelentős növekedésen megy keresztül. Említette tisztelt nagy elődömet, Torgyán Józsefet. Ő fogalmazta meg először, hogy a magyar gazdák számára 400 milliárd forint támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy normálisan működjön az agrárium és a vidék. Az elmúlt évben sikerült ezt a határt átlépnünk, persze jó néhány év fáziskéséssel, de mégiscsak elértünk ide, és a következő évben ez 450 milliárdot jelent, ami több mint duplája a csatlakozás előttinek, tehát jelentős előrelépés, de 65-67 százaléka az európai uniós gazdáknak. Tehát a versenyt nekünk nem itthon kell magunkkal vívni, hanem azokkal, akiknél magasabb ez a támogatottsági szint.
A technikai lemaradást kérdezte. Én említettem két agrárországot, viszonylag agrárországot, mert Ausztria annyira nem az, de Franciaország esetében a technikai fejlettségi szint egy hektárra vetítve kétszerese a magyarnak, Ausztria esetében pedig közel ötszöröse. Tehát gyakorlatilag ez a technikai lemaradásunk, amit szeretnénk behozni. Most nyilván hozhattam volna Görögország példáját is, de azt hiszem, nekünk nem alapvetően abba az irányba kell versenyeznünk, és az ő technikai szintjüket kellene meghaladnunk.
Az intézkedések sikerességéről beszéltem, hogy ez a helyes környezetgazdálkodás és általában az NVT beváltotta a hozzá fűzött reményeket ezekkel a kis technikai malőrökkel, ahol olyan célokat tűztünk ki, amit nem lehet leszívni támogatási oldalról, és ez komoly gondot okozott volna, mert ahogy említettem, majdnem 40 milliárd forint maradt volna bent az európai uniós kasszában, ha nem sikerül itt kőkemény magyar pozíciókat érvényesítenünk december végén.
A GMO-termékekről. Megszületett - önök tudják, hiszen a parlament szavazta meg - a koegzisztencia törvény, ami az együtt-termeszthetőség törvénye. Én nem vagyok GMO-párti, sőt ellenzem gyakorlatilag, és végig a vitában ezt hangsúlyoztam, több ok miatt, de mégis meg kellett hoznunk ezt a törvényt, és önök is megszavazták, mert ha nincs semmilyen szabály, az a legrosszabb szabály. Azt a védzáradékot, amit nekünk és Ausztriának sikerült néhány kukorica vetőmag esetében elérnünk, és tartjuk is a pozíciónkat, gyakorlatilag bármikor megszüntetheti az Európai Unió, és ha nincs koegzisztencia törvény, akkor szabadon termeszthetők az országban. Ezért kellett ez a törvény. Egy nagyon bölcs kompromisszumot hozott a magyar parlament ötpárti egyezséggel, hogy mégis megcsináltuk a koegzisztencia törvényt. Franciaország után Magyarország a második vetőmag-előállító Európában, nagyon komoly pozícióink vannak, és mintegy 25 százalékos árelőnyünk van abból, hogy ráírhatjuk a zsákra, hogy GMO-mentes ország vagyunk.
Azért nem szabad a realitásoktól elszakadnunk, van itt két olyan szomszédos ország - direkt nem nevezném meg -, ahol az elmúlt időszakban gőzerővel folyik a GMO-termelés, és a pollennek nem tudom azt mondani, meg senki, hogy ez a magyar határ, és tovább ne jöjjön, tehát a fertőzöttség veszélye akkor is fönnáll, ha mi nem engedjük be semmilyen módon. Ez a koegzisztencia törvény egy olyan törvény - nyugodtan vállalom -, amit nagyon nehéz végrehajtani, és nagyon nehéz GMO-t termelni Magyarországon. Egy példát említenék: az összes szomszéd hozzájárulása. Aki Magyarországon ezt megszerzi, le a kalapom előtte. Tehát egy nagyon kemény törvény. Lesz lehetőség a GMO-termelésre elkülönített és zárt rendszerben majd kizárólag ipari célra, de akkor nagyon nagy biztosítékokkal. A legkeményebb távolsági határértékek, amik a magyar GMO-törvényben vannak, megpróbáljuk megakadályozni, hogy nagy baj legyen. A jobb az lenne, ha nem kellene ezzel a problémával foglalkoznunk, és nem lenne, de sajnos van, így valamit ezzel csinálnunk kell.
Információs rendszer. Minden fejlesztésünk abba az irányba zajlik, hogy a már kialakított NVH-s szerkezethez illeszkedjen. Új rendszereket nem akarunk kiépíteni. Annak a tarthatatlan állapotnak, hogy a minisztériumhoz tartozó tíz intézményben 9-féle számítógépes rendszer van, értelme nincsen. Az NVH az alap, ő fizeti ki ennek a 450 milliárd forintnak szinte az egészét, mert a magyar is rajta keresztül megy, ő áll közvetlen kapcsolatban a gazdákkal, és tovább kell mennünk a befogadó oldal felé is, hogy minél előbb ne személyes utazással - ahogy beszéltem róla -, hanem elektromos úton is beadhatók legyenek. Persze egy kicsit ebben még fejlődnünk kell mindannyiunknak, a gazdáknak is, meg nekünk is, de valahol ez az irány, hogy afelé menjünk el, hogy ez működjön. Ez a 3 milliárd forint kimondottan az NVH-fejlesztésre vonatkozik ahhoz, hogy a 7 éves programot meg tudjuk csinálni. Ezenfelül a mi rendszereinket is a másik hivatalokban is hozzá kell illeszteni, de azonos rendszer lesz. Az NVH a meghatározó, az ő igénye a meghatározó, arra építjük fel az egészet.
Kukorica-hatástanulmány. Igen, elvégzett az Európai Unió egy számítást, ami szerintem nem teljesen megalapozott, ugyanis az elmúlt két évből indult ki. Itt mindjárt mondanám, hogy a kukoricatermés növekedése nem valami fejlődés eredménye Magyarországon, hanem annak a példátlan, szakmámban - 35 éve foglalkozom vele - példátlan három évnek az eredménye, hogy kiváló termésünk volt. Magyarországon összegészében 12 millió tonna gabonát szoktunk előállítani, ebben búza, kukorica, árpa, minden benne van. Az elmúlt három évben pedig minden esetben 16 millió tonna felett termeltünk. Nem akarok jövőbe nézni, de hogy idén nem fogunk ennyit, ez teljesen biztos, mindenki tudja, hogy itt aztán közel nem leszünk a 16 millió tonnához. Én nem emlékszem a 35 év alatt arra, hogy egymás után három ilyen gabonatermelési év lett volna. Egyszerűen elképesztő. Tehát nem fejlődtünk annyit, hogy egyharmadával több gabonát állítsunk elő, hanem egyszerűen az objektív helyzet hozta magával. Tehát itt a reális mennyiség a 12 millió tonna.
Raktárkapacitással 9 millió tonnára készültünk fel az elmúlt időszakban, tehát ennyit tudunk eltárolni. Jelen pillanatban 6 millió tonna van a magtárakban, ennek a 95 százaléka kukorica, hiszen egy olyan piaci helyzet alakult ki, hogy nincs annyi búza Magyarországon - meg nem is lett volna, ha dupla termés is van -, amit ne tudtunk volna eladni az idei évben eszméletlen áron, tehát 32 ezer forint telephelyi áron, és azonnali vivéssel, tehát nincs szükség most a raktárra. De nem lehet kapacitást úgy kifejleszteni, hogy az mindig fullra van járatva, gondolom, ezt minden gazdasági szakember pontosan érti. Én azt hiszem, hogyha be tudjuk hozni az etanolgyártást, amiről beszéltem, ezt a raktárkapacitást ki tudjuk váltani. Nem a nehézség miatt, de: ha 5 tonna gabona kint maradt volna a mezőn, nem tudom, hogy velem mit csináltak volna akkor a termelők? Most meg azt mondják, hogy sok a raktár. Tehát ez van, most több a raktár egy picivel, mint kellene. Kettő plusz kettes szerződésünk van, most már gyakorlatilag a harmadik évnél tartunk, amiben csak készenléti díjat kell fizetnünk, de ez még mindig olcsóbb, mintha külföldön tároltam volna; még mindig olcsóbb, mintha ott rohadt volna a termés; és még mindig kisebb politikai feszültséget okoz, mintha nem tudtuk volna átvenni a termést, gondolom én, ez az én véleményem.
Nagyjából, azt hiszem... (Ivanics Ferenc jelzésére:) A top up. A top up-támogatásokat valamiért nem írtam fel. (Ivanics Ferenc: Az idei költségvetésben 103...) Igen, bocsánat. Mindig elmondtam, hogy a top up-támogatásoknál két dolog között kellett választanom, megmondom őszintén, hogy az enyém volt a választás lehetősége. A tervek között 1 millió tonna gabona intervenciós felvásárlása szerepelt, ha normál 12 millió tonnás termések vannak. Ahogy említettem, például 2006-ban e helyett 7 millió tonna állt a magtárakban, és az intervenciós felvásárlás összege 136 és 140 milliárd forint volt évente. Ezt a mennyiséget a magyar költségvetésnek kell előteremtenie, az Európai Unió csak a tárolási költséget és az ezzel kapcsolatos manipulálási költséget fizeti. Akkor fizeti ki a magyar költségvetésnek az ellentételt, az áru vételét, amikor elviszi az országból, tehát akkor már neki nem sok pénze áll benne. Ezért nem értem egyébként az intervenciós megszorítást, mert akkor viszi el, amikor gyakorlatilag már eladta valahova. Három évig itt tarthatja Magyarországon, és jelen pillanatban is 5,6-6 millió tonna kukorica áll a magyar raktárakban.
Választhattam, hogy azt a 25 milliárd forintot kapom meg, ami hiányzik a top up-ból, vagy megkapom a 140 milliárd forintot az intervenciós felvásárlásra - ennyi ereje volt a magyar költségvetésnek. Én eléggé galád módon a 140 milliárdot választottam mind a két évben, hogy ezt a kérdést meg tudjuk oldani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha az ösztöneim nem csalnak, amíg kimentem, nem ment le két forduló, csak egy. (Derültség.) Tehát akkor a képviselő úré a szó.
IVANICS FERENC (Fidesz): Meg kell dicsérnem az elnök urat, kiváló ösztönei vannak! - A liberális ösztönei.
Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert én azok közé tartozom, akik azt gondolják, hogy a mezőgazdasági támogatásokra azért van szükség, hogy ugyanolyan olcsón adhassuk a terméket. Tehát nem sajnálnám a termelőktől, mert hogy ha a termelők nem kapnának támogatást, és támogatás nélkül termelnének, akkor nem bírnánk megfizetni. Ilyen szempontból a liberalizmus, azt gondolom, vagy teljeskörűen értendő, vagy pedig ebben a szeletben nem kellene annyira szigorúan kezelni.
ELNÖK: De itt teljes egyetértés van, ugye, ha jól értem? (Ivanics Ferenc jelzésére.) Köszönöm. Tessék parancsolni! (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Igen, tehát ha ezek teljes körűek, akkor lehetséges, de így, részletekben nehezebb.
A vidékfejlesztési tervvel kapcsolatban igazából még nem kaptam végleges választ, hogy mikor lesz akkor végleges NVT, tehát hogyan és mikor válik világossá az, hogy a vidékfejlesztési program mit jelent.
És az indikátoros részére sem - lehet mondjuk, hogy nem ebben a keretben, de ha akár a későbbiek folyamán erre kapok valamiféle írásos anyagot, azt is megköszönöm, hogy világossá váljék, hogyan kapcsolódik az előző NVT, valamint az NVT tapasztalatai a mostani stratégiai tervhez és az operatív programhoz.
Ha jól értettem, a 78 milliárd forint és a 103 közötti különbséget végül is ebből az intervenciós pénzből lehet rendezni. (Gráf József: Igen.) Akkor át kellene gondolni azt az országgyűlési határozatot, amit 2003-ban hoztunk, ilyen módon az nem teljesül, tehát nem tartjuk be a saját magunk által hozott határozatokat.
Összességében azt gondolom, hogy a vidékfejlesztésnél továbbra is nagyon nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy akár az agráriumon kívüli gondokat is megoldjuk. Ha ki lehet itt egy kicsit tekinteni, a magyar vidék és a kistelepülések sikeressége nemcsak az agráriumon múlik. Elég sok csapás éri őket jelen pillanatban, hiszen éppen az iskolájukat kénytelenek bezárni. Tehát egy olyan vidéki életformát kell megfogalmazni - és azt gondolom, erre ez a stratégiai terv igazából alkalmas, és ezt hivatott támogatni -, ami szélesebb kitekintéssel bír.
Végezetül azt is látom, a SAPARD-támogatásoknál kimondottan lehetett érezni, hogy sokkal nagyobb volt a beadott pályázatok száma. Olyan hír is érkezett, hogy el se bírták olvasni, egyszerűen nem volt rá kapacitás. Mindezt én annak a kormányzati tevékenységnek tudom be, hogy gyakorlatilag mindenhonnan eltűnik a belső pályáztatás, és annyira az Európai Unió felé figyelünk, hogy a pályázó szervezeteknek, önkormányzatoknak és egyéb szervezeteknek nem marad más lehetősége, így csoportosulnak itt ezek a pályázatok. Tehát ilyen szempontból kényszerhelyzetben van a vidék, kényszerhelyzetben vannak a pályázók, mert leszűkült maga a pályázati lehetőség; az európai uniós kitágult, de magyar oldalról gyakorlatilag meglehetősen lecsökkent.
Remélem, hogy a későbbiek folyamán még többször tudunk találkozni, hogy az itt felmerült kérdéseket rendezzük. Én azt gondolom, hogy tényleg az egyik leghangsúlyosabb kérdésről van szó.
Utóiratként még hadd tegyem hozzá, a kistelepülések sikerességét említette. Hadd mondjam el itt is - említette Sellye és Villány példáját -, hogy mi a Nyugat-Dunántúlon, Győr-Moson-Sopron megyében - ezt többször elmondtam a bizottságban - ugyanezt érezzük, hogy vannak olyan területek, amelyek meglehetősen nehezen tudják kimutatni a sajátos helyzetüket, pont azért, mert egységesen fejlettnek kezelik, és például a hátrányos helyzetű térségekben nincsenek benne, holott mondjuk a soproni statisztikai körzet déli területén lévő kistelepülések - akár az elérhetőségeiket, akár az egyéb lehetőségeiket tekintve - érdemesültek lehetnének támogatásra. Tehát én figyelembe venném azt is, hogy a különböző támogatásoknál a mezőgazdasági, agráriumi fejlettséget esetleg valamiféle külön szám alapján nézzük, nem egy általános területfejlesztési mutatószám alapján, mert az csal, megtéveszthet bennünket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Egyetértek a területfejlesztéssel kapcsolatos résszel, csak egy félreértést szeretnék tisztázni.
A nemzeti vidékfejlesztési terv megszűnt, most beolvadt, gyakorlatilag tehát befejeződik. Áthúzódó kifizetések még lesznek. Tehát ebbe az új operatív programba ez beépül, tehát egyetlen egy vidékfejlesztési program lesz; ez az operatív program vége, tehát tovább nem tart. A kettő összetolásából keletkezett az új.
Azok a jogcímek, amelyek ebben voltak: gyakorlatilag a második tengely, a környezetvédelmi tengely kapcsán van a legtöbb pályázati cím a továbbiakban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Manninger képviselő úr következik.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Miniszter Úr! A vidékfejlesztésről már sok szó esett.
Én csak egy rövid megjegyzést tennék, mert azt hiszem, már megtárgyaltuk ezt. Talán nem is az agrárfejlesztéssel kellene ezt összevetni, mert a nemzeti fejlesztési terven belül alacsony ez a szám, úgy gondolom. Mert ha azt nézzük, ahogy itt már szó volt róla, hogy főleg a kisközségek versenyképessége rendkívüli mértékben romlik a következő 7 évben, ez elkerülhetetlen bizonyos értelemben. Az önkormányzatok helyzetét nem akarom itt részletezni, de egyértelmű, hogy gyakorlatilag minden szférában pénzelvonás történt. Tehát ehhez képest ez már nem egy olyan nagy összeg, azt lehet mondani. (Gráf József közbeszólása.) Szóval 150 milliárd körüli összeg 7 évre lebontva, meg területekre lebontva azért már nem olyan nagy. Azt lehet mondani, hogy éppen egy nagyobb beruházással egyenértékű. Tehát ha azt nézzük, hogy a nemzeti fejlesztési terv nagy része nagyberuházásokra megy el, akkor érthető, hogy miért marad ilyen kevés a vidékfejlesztésre, vagy relatíve kevés, a problémákhoz képest kevés.
Egy konkrét kérdésem lenne. Az erdőkről is szó volt, és nyilván egyetértés van abban, hogy az erdőtelepítés rendkívül fontos, a miniszter úr is említette. Vannak azonban, akik azt mondják, hogy ez az ütem nagyon alacsony. Ha a miniszter úr meg tudná mondani, hogy végül is most akkor pontosan mi a terv? Először is mi lenne az a kívánatos cím, tehát lényegében mennyi új erdőt kellene telepíteni Magyarországon? És ebből hét év alatt mennyit lehet elérni, mennyit tűztek ki? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: A vidékfejlesztést tényleg körüljártuk, újat most már én sem tudok ezzel kapcsolatban mondani, mindenki úgy értékeli, ahogy.
Az erdőtelepítés viszont egy nagyon komoly téma. 10 ezer hektár/év az, amit mi most tervezünk normál erdőtelepítésre, és 7 ezer hektár/év az, amik a fás szárú energianövények, de gyakorlatilag ezt is erdősítésnek vehetjük, csak nem 50 meg 80 év, hanem 6 év, 4 év vagy 2 év, attól függ, hogy milyen növénnyel dolgozunk. Ez egy kicsit kevesebb, mint az előző években, illetve a 17 ezer hektár nem, hanem önmagában a rendes erdőtelepítésnél a 10 ezer hektár/év.
Itt azt kell figyelembe venni, hogy ma Magyarországon a 2 millió hektár erdő fele magánerdő, a másik fele állami erdő, és a Magánerdő-tulajdonosok Szövetségével kötöttünk egy alkut, aminek az a lényege, hogy a nagyon erőltetett erdőtelepítés helyett a támogatások egy részét az erdőfenntartására, a jóléti erdő megvalósítására, erdei parkok létesítésére, tehát a közfunkciók valamilyen támogatására és kiszolgálására tudjuk adni. Tehát az ő kérésük, a szakmai szervezet kérése, hogy egy picit a telepítési ütemet legalább az első 2-3 évben fogjuk vissza, és nagyobb összeget adjunk az erdő népjóléti funkcióinak a támogatására. Tehát egy ilyen alku született a szakmai szervezet közt és köztünk. Vissza fogunk állni egy intenzívebb erdőtelepítésre, de azt szeretném hangsúlyozni, hogy nem állunk rosszul ezen a téren, ezért mondtam, hogy 20 százalék fölötti most már az erdősültség Magyarországon, és ez nagyon régóta, trianoni határok óta nem volt ilyen magas Magyarországon.
ELNÖK: Képviselő úr?
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Azért kérdeztem, hogy mennyi a kívánatos, mert vita van. Vannak olyan számok, amelyek szerint új erdőre 700 ezer hektárra lenne szükség összességében még, tehát ha a 10-et ehhez vesszük, akkor az éves ütemezés elég alacsony. Ez egy szakmai alapon történt döntés, vagy egész egyszerűen ennyi pénz van?
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Egy pénzügyi keret van, ez természetes, és ezen belül a szakmai szervezettel egyeztünk meg abban, hogy az első két évben egy kicsit visszafogjuk a telepítést, és inkább a másik oldalra adunk több támogatást. Egy ilyen megegyezés született köztünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az utolsó, rapid kérdés feltételének a joga Ékes József képviselő urat illeti.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nagyon köszönöm, elnök úr. Én is üdvözlöm a miniszter urat, és örülök annak, hogy az élelmiszer-biztonsági törvényben, valamint a GMO-törvényben nagyon sok kérdésben közös álláspontra tudtunk helyezkedni, és én is úgy érzem, hogy ezt miniszter úr kőkeményen próbálja képviselni.
Nekem a problémáim és a kérdéseim csatlakoznak a Manninger Jenő által feltett kérdéshez, a vidékfejlesztés tényleges állapotához és a jelenlegi magyarországi településszerkezethez. Ha ide vesszük az Európai Unió támogatási rendszereinek az átalakulását, 2013 környékén az agrártámogatások csökkentése vele párhuzamosan viszont a vidékfejlesztési források növekedését fogja maga után vonni. Kérdés az, hogy mennyi életképes kistelepülésünk fog maradni addig a jelenlegi támogatási rendszer miatt, hisz az én véleményem szerint vidékfejlesztésre legalább 25 százalékot kellene fordítani ahhoz, hogy a kistelepüléseink szerkezete nem változzon meg.
Én jelen pillanatban azt látom, hogy olyan mértékű szerkezetátalakítás történt az FVM-ben intézményi rendszer, hatósági rendszer, labor, kutatóbázisok területén, hogy valóban újra kellene vizsgálni az összes ehhez kapcsolódó törvényünket és miniszteri utasítást vagy kormányrendeletet, mert úgy érzem, nagyon sok esetben ellentétes a törvénykezés, a kormányrendelet és a jelenlegi végrehajtás állapota.
Ezt mondom azért is, mert tegnap a kezembe került - és örültem, hogy láthattam - a Magyarország talajai című kiadvány, ami magyar-angol nyelven jelent meg, és egy csodálatos anyag. Háromezer mérőpont van jelen pillanatban Magyarországon a talajvizsgálatokkal kapcsolatban, és az ember döbbenettel szemlélte a jelenlegi megállapításokat. Ha ehhez hozzávesszük, hogy Magyarország is abba az erőteljes övezetbe tartozik, ahol a globális felmelegedés hatásai az elkövetkezendő időszakban mélyen ki fogják váltani hatásukat - itt gondolok a vízgazdálkodás területre, pontosan az erdőtelepítés területére, ahol a véderdők telepítési szerkezetátalakítását is újra kellene gondolni -, tartok attól, hogy a jelenlegi intézményhálózat háttérrendszerének a teljes, totális átalakulása szükséges. Nagyon sok olyan példát kaptam és hallottam én is, hogy a kint lévő területeken nem jut megfelelő szakmai háttér ahhoz, hogy a különböző ellenőrzéseket funkcionálisan végre tudják hajtani, hisz itt a regionalitás kérdése, valamint a háttér-intézményrendszer regionális átalakítása sajnos maga után vonja azt, hogy be fog igazolódni, ami a Magyarország talajai című kiadványban is szerepel, hogy ezek az állapotok romlani fognak.
Van egy csodálatos elképzelés, ahol tényleg látható az, hogy Magyarország agrár-termékszerkezete átalakításával lehetséges egy felfutási trend a terméknövekedés területén. Csak itt a kérdés az, hogy a jelenlegi intézményi rendszerünk, a jelenlegi védettségi rendszerünk alkalmas lesz-e arra, hogy valóban ez a termékfelfutás be tudjon következni. Ha a felszín alatti, a felszíni vizeinket, az agrár-vízgazdálkodás területét elhanyagoljuk, a véderdőket nem telepítjük újra - hisz ma már tulajdonképpen a vízelvezető árkokat egybeszántották a termőterületekkel -, ha ezen a területen nem történik meg a megfelelő, hatékony újragondolás, és ha a törvények nem igazodnak hozzá, akkor tartok tőle, hogy ez ebből a szempontból sérülést fog okozni.
A másik ilyen, hogy a VAHAVA kutatási program nagy része foglalkozik a jövőbeni magyarországi agrárkérdésekkel. Én itt nem érzem azt, hogy ebben a vidékfejlesztési programban, az agrár- és vidékfejlesztési operatív programban megtalálható lenne a rákészülés arra, ha valóban a globális felmelegedés és az abból adódó változások bekövetkeznek. Azért is értettem egyet azzal, hogy az ez évi esetleges fagyok bekövetkeztéből adódóan messze nem lesz az az átlagtermelési érték, ami az elmúlt három évet jellemezte. Erre kellőképpen fel tudunk-e készülni?
A másik ilyen kérdés, ami a parlamenti vitákban is engem nagyon zavart, a következő. A vidékfejlesztésnek Fischler úr az egyik olyan atyja, aki Ausztriában tökéletesen végigcsinálta ezt a kérdést; a vidékfejlesztés szempontjából a fiatal agrártermelőkre koncentrálva adta meg és tette lehetővé azt, hogy ha egy időskorú a saját településén belül saját családjában élő fiatalra vagy az ott élő fiatalra hagyja vagy származtatja át a termőterületet, akkor vagy előbb nyugdíjba mehet, vagy kiemelt összeggel mehet nyugdíjba. Én hiányolom azt az érvrendszert, amit az Európai Unió is példaként szolgáltatott számunkra, és mi sajnos ezt a lépést nem tettük meg. Nemrég egy idős agrártermelővel beszéltem, és ő mondta, hogy ha ezt a törvényt megalkotnák, ő abban a pillanatban a saját településén belül, ugyan gyermeke nincsen, de minden további nélkül ezt a lépést megtenné. Itt jön be az a támogatási rendszer, amit a miniszter úr is elmondott, hogy az 50 százalékos támogatást is megkaphatja abban az esetben, ha helyben élő fiatalról van szó. Csak én úgy érzem, ezt elfelejtettük teljes egészében úgy kialakítani, hogy ez a folyamat el tudjon indulni, mert sajnos a mai törvénykezési rendszerünk azt szolgálja, és azt teszi lehetővé, hogy inkább értékesítsék a termőföldet, az kerüljön be az állami földtulajdonba, és majd az állam újraértékesíti azt adott esetben a nagy gazdasági és gazdálkodó szervezeteknek. Tehát én érzem azt, hogy ebből a szempontból nekünk ebben az évben tovább kellene lépni, hisz a kormány részéről elhangzott, hogy a nyugdíjrendszert is át szeretnék alakítani, akkor ezt viszont kiemelten kellene kezelni. Egyszer kell meglépni, egyszer kerül pénzbe, és utána ez a rendszer úgy ki fog alakulni, hogy én úgy érzem, jobbító szándékkal valóban a vidékfejlesztési hatása fog ennek maradni, és a családi gazdaságok további erősítését fogja szolgálni.
Elmondtam én is, és Manninger Jenő is elmondta, hogy kevés a vidékfejlesztési összeg, ennek legalább 25 százalékát kellene jelen pillanatban felhasználnunk, és megkapnia a vidéknek, hogy életképessége meg tudjon maradni. Én itt visszatérnék az állattartás és a növénytermesztés kérdésére. Ma koncentráltan a források java-része inkább az állattartást próbálja meg erősíteni. Ismerjük azt a trendet, hogy Románia és Bulgária csatlakozásával a lengyel-orosz viszonyban jelen pillanatban a feszültségekből adódóan milyen gondok vannak. Így tulajdonképpen a magyar állattartás területén is nyomott árak következtek be a sertéstartás esetében.
Én azt mondom, újra kellene gondolni Magyarországon a teljes növénytermesztési rendszer újraindítását, hiszen számos olyan terület van az éghajlati viszonyokból adódóan is, hogy mondjuk Finnország nem tud termeszteni, hanem termeszteti mondjuk a gyógynövényeket. Finnországgal is komoly kapcsolatot kellene kialakítani.
De el lehet mondani ugyanezt Kazahsztán, Kirgizisztán kapcsán is, ahol a feldolgozóipar teljes egészében elhalt. Tehát Magyarországnak abba az irányba is nyitnia kellene.
Én úgy érzem, hogy jó példával tudunk szolgálni, ha az agrárterületen a parlamenti pártok részéről is több olyan ötpárti egyeztetés zajlik majd, amely kapcsán többségi megegyezés születik, hiszen annak hatása van az esetleges uniós megítélésre is.
A GMO-terület kapcsán úgy érzem, ezt sikeresen végre tudtuk hajtani a parlamenten belül. És talán ezekben a kérdésekben kellene nyitottabbnak lennie a miniszter úrnak, még nyitottabbnak ahhoz, hogy ezek a kérdések valóban ötpárti megegyezéssel tudjanak keresztülmenni. Én is úgy érzem, akkor tényleg elérhető az, hogy Magyarország egy sikeres agrárországbeli rangot és szerepkört tudjon újólag betölteni.
A többi kérdést kollégáim érintették, tehát nem akarom megismételni őket, de kérem a miniszter urat, hogy ezeket próbáljuk meg prioritásként kezelni!
ELNÖK: Tessék!
GRÁF JÓZSEF földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. A vidékfejlesztésre szánt összeg alacsony mivoltát többen is megerősítették.
Még egyszer azt tudom elmondani, hogy a társadalmi vitából - ahol lehet, hogy zömében az agrártermelők nyilvánítottak véleményt, akár az internetes portálon, akár a beküldött vélemények kapcsán vagy a helyi fórumokon - az jött ki és arra volt igény a termelők részéről, hogy azt a lemaradást, amiben jelen pillanatban vagyunk a technika területén, próbáljuk behozni, hiszen a 2013 utáni támogatás kapcsán minden bizonnyal a vidékfejlesztés lesz az, amire kizárólagosan fog pénzt adni az Európai Unió. A termelésre semmit nem fog adni, tehát akkor már nincs arra módunk és lehetőségünk, hogy a termelési színvonalat valamilyen módon próbáljuk erősíteni. Addig kell úgy megerősödnünk, hogy ezt megfelelően el tudjuk látni.
Bizony a globális felmelegedés kérdése nagyon megrázott bennünket, különösen ebben az évben. És itt olyan javaslataink vannak, és ezek az operatív programban már benne lesznek támogatásként, mint az öntözés fokozott használata, akár úgy is, hogy javaslatunk szerint ingyenessé lehetne tenni a felhasználást, már ami az elfolyó vizeket érinti. Valamint a teljes öntözési rendszer és a mostani áldatlan állapotok, amiket említett, felszámolására is szeretnénk pénzt adni.
A növénytermesztés egészének is meg kell keresni a támogatását. Tehát ma már a támogatási feltételeket egy picit tudjuk irányítani, de a termelőket nem igazán- nekik kell eldönteniük azt, hogy milyen piacokat keresnek és milyen termékeket állítanak elő. Ebben mi csak iránymutatást tudunk a következő időszakban adni.
Az intézményrendszerről. Nagyon sok olyan intézmény volt, amelyikre már nem volt szükség. Mondjuk nem tudom, hogy miért kellett az utóbbi 5-6 évben egy konzervipari kutatóintézetet állami pénzen fenntartani, ha 10 éve nincs a magyar államnak egyetlen egy darab konzervgyára se - ezt csak példaként említettem. De nyilván más példák is voltak, ahol feleslegessé vált az intézmény.
Ezenkívül pedig azt gondolom, hogy most megpróbáljuk ezt. Soha nem mondtam azt, hogy amit most eldöntöttünk, az így, véglegesen jó, hiszen megoldjuk ezt. De nem régióssá szervezzük az agrár-intézményrendszert, hanem megyeivé. Egyedül az agrártárca számára maradt meg a lehetőség, és ezért kőkeményen harcoltam, hogy megyei intézményrendszert tudjunk kialakítani az országos struktúrától eltérően, mert így tudjuk megoldani, hogy viszonylag közel maradunk a gazdákhoz a kistérségi végpontokon és a megyéken keresztül. Ezt térségi szinten nem tudjuk megtenni.
A laborhálózat esetében és néhány területen természetesen abba az irányba megyünk, hogy kevesebb akkreditált laboratóriumunk, de nagyon jól felszerelt laboratóriumunk legyen, aminek az eredményeit mindenütt vita nélkül elfogadják. Ez nagyon-nagyon fontos a későbbi vitás, meg bírósági esetek töredékében.
Én ezután is igyekezni fogok a többpárti megegyezésekre. Ha alapvetően a gazdasági programoknál maradunk, és alapvetően a gazdasági racionalitásokat visszük bele ezekbe a vitákba és nem a politikát, akkor van ennek esélye. Ha politikai oldalról közelítjük meg, akkor a legfontosabb kérdésekben nem sok esélye van az ötpárti megegyezéseknek. De én azt gondolom, hogy mindig próbálkozni kell vele, és ha meg tudunk maradni egy nemzeti kerekasztalnál a szakmai kérdések kapcsán, akkor ez nem lesz különösebb probléma.
Én is köszönöm a képviselő hölgyeknek, uraknak azt a segítséget, amit az elmúlt évben az agrárkérdések kapcsán minden esetben tapasztaltunk, és a konszenzus felé való menetelést, ami az elmúlt időszak egyik, számomra is nagyon kellemes meglepetése volt, hogy nagyon sok kérdésben meg tudtuk találni a közös nevezőt. Köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egyetlen egy dolog, amit tényleg szeretnék újraerősíteni, ez a hatósági ellenőrzési rendszerek erősítése.
Én örülök annak, hogy a falugazdász-hálózat nem került felszámolásra, sőt funkcióban ketté lett választva, ezt nagyon helyesnek tartom. Ezt tovább kellene erősíteni.
A regionalitás kérdését nem arra értettem, hogy ez az agrárágazat területén van. Nagyon helyesnek tartom, hogy ezek megyei szinten maradnak meg, hiszen a legközelebb kell, hogy legyenek magához a termelő helyhez. Viszont a hatósági rendszerben, és itt mondtam a törvények, meg a miniszteri utasítások kérdését, át kellene nézni, újra kellene gondolni ezeket a dolgokat, mert vannak benne ellentétes törvénykezési és végrehajtási utasítási problémák, amikből adott esetben a helyi megfelelő szakemberek sem értik és érzékelik annak a jelentőségét, amivel adott esetben felhatalmazzák őket. Tehát nincsenek meg a törvényhelyek ehhez, ezt mindenképpen át kellene nézni.
És tényleg a hatósági rendszerekre kellene a hangsúlyt fektetni, mert az intézményrendszer átalakítása kapcsán például a parlagfű-ellenőrzést jelen pillanatban ki fogja végezni? Hiszen csökken az agrárhatósági intézményi és minisztériumi létszám is, tehát át kellene gondolni, hogy hol, hova, mit, mikor és hogyan telepítek, és ehhez a megfelelő törvényeket és megfelelő miniszteri utasításokat, kormányrendeleteket is hozzá kellene rendelni. Erre próbáltam helyezni a hangsúlyt.
Én is ajánlom a miniszter úrnak, hogy nézze át a magyar talaj minőségének a jelenlegi állapotáról szóló kiadványt, ami egy csodálatos kiadvány, most készült el, érdemes megnézni. Rádöbben az ember arra, hogyan alakult át az elmúlt 16 évben a magyar talaj szerkezete és a területi szerkezet is, hogyan változott meg.
ELNÖK: Miniszter úr? (Gráf József jelzésére:) Egyetért.
Más nem kért szót, úgyhogy engedjék meg, hogy nagyon röviden három pontban összefoglaljam ennek a mai bizottsági ülésnek a tapasztalatait. Az első az lenne, hogy számomra legalábbis rendkívül impresszív volt az, amit hallottunk, leemelem a virtuális kalapomat.
Nagyon gyakran járnak itt miniszterek, a rövidebb bizottsági meghallgatásokon is szakértőkkel vannak körülvéve, a papírok jönnek-mennek. Szóval nagyon impresszív ez a tudás, amihez tényleg őszintén gratulálok.
Remélem, a jövőben az írásban megkapott anyagok minőségén tudunk javítani. Az alapja megvan hozzá, ez nyilvánvaló, csak egy kis figyelem kell még. Gratulálunk ehhez, és nagyon sok sikert kívánunk!
A második megjegyzésem, remélem - a miniszter úr is tett erre utalást -, hogy ez a bizottság igyekszik ugyanabba az irányba menni. Nyilván akár a hozzászólások között kérdés formájában, akár azon kívül, elhangzanak kritikai megjegyzések, ami rendben van. Többször elmondtam már, miniszter úr, én nem vagyok konszenzuspárti, hanem az értelmes vita pártján vagyok, ami magába rejti azt, hogy hol egyetértünk, hol nem. Úgy érzem, hogy ha ez a munkastílus, ami az első bizottsági ülésünkön kialakult, 2007-ben is kitart, akkor az nagyon jó lesz.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy a sajtó sajnos már nincs itt, de a mai napon egy forradalmi újítás történt, csak nem tudom, ezt ki vette észre. Teljes paradigmaváltás történt. Én úgy érzékeltem, hogy egészen a mai napon egy óráig a magyar politikában egyfajta egyetértés volt abban, hogy az agrártámogatásokra úgy tekintünk alapvetően, mint szociális kérdésekre, és most kiderült, hogy nem. A kormány, a Fidesz és a Szocialista Párt is versenyképességi kérdésnek tekinti ezt, és azt kell, hogy mondjam, hogy én egyedül képviselek egy viszonylag kicsiny pártot. Én a magam részéről nagyon nagy örömmel vettem ezt a dolgot.
Megjegyzem, egy versenyképességként felfogott agrártámogatásnak nyilvánvalóan szociális következményei is vannak. Ha ez így bekövetkezik, szerintem ez egy óriási előrelépés.
Miniszter úr, 2 óra 20 percen keresztül bírta a tárgyalást, és azt kell mondjam, hogy lebilincselő módon. Nem kívánunk gyakran visszaélni ezzel a kiváló élménnyel, amelynek itt részesei lehettünk, de azért még nyilván fogunk találkozni. Még egyszer nagyon sok sikert kívánok önnek!
A bizottsággal nemsokára találkozunk, és folytatjuk a munkát. Remélem, hogy ebben a hangulatban és hangnemben sikerül majd folytatni, és akkor azt hiszem, jól is fogjuk magunkat érezni. Az ülést berekesztem, és mindenkinek nagyon kellemes délutánt kívánok!
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 20 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária