EIB-3/2007. (EIB-33/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. február 13-án, kedden, 10 óra 30 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat:*
Az ülés résztvevői:*
A bizottság részéről:*
Megjelent:*
Helyettesítési megbízást adott:*
Meghívottak részéről:*
Elnöki megnyitó*
Napirend előtti vita*
A napirend elfogadása*
A fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására és együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvénymódosításokról szóló T/1745. számú törvényjavaslat*
Dr. Horváth Sándor szóbeli kiegészítése*
Határozathozatal*
A bizottsági előadó kijelölése*
A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló T/1746. számú törvényjavaslat*
Dr. Kara Ákos szóbeli kiegészítése*
Határozathozatal*
Eszmecsere a Román Szenátus delegációjának képviselőivel*
Frunda György hozzászólása*
Carol Dina hozzászólása*
Kérdések, észrevételek, reflexiók*
Elnöki zárszó*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Horváth Sándor főosztályvezető-helyettes (Szociális és Munkaügyi Minisztérium)
Dr. Kara Ákos (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Carol Dina, a Román Szenátus tagja (Nagy Románia Párt)
Frunda György, a Román Szenátus tagja (Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége)
Irinel Baku a Román Szenátus delegációjának titkára
Fekete Szabó András Levente, a Román Szenátus tagja (Románia Magyarok Demokratikus Szövetsége)
Hans Peter Schiff nagykövet (Német Szövetségi Köztársaság)
Lina Isabel De Castro Mota tanácsos (Portugál Köztársaság Nagykövetsége)
Ksenija Skrilec tanácsos (Szlovén Köztársaság Nagykövetsége)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 33 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, közöttük is különös figyelemmel Tasnádi Péter úrra, a bizottságunk új tagjára. Remélem, hogy jól fogja magát érezni, és aktívan tud hozzájárulni a bizottság további sikereihez, mert eddig sikert sikerre halmoztunk pályafutásunk során. Tisztelettel köszöntöm az ellenzéki és a kormánypárti képviselőket, a szakértőket, a kormány képviselőit és mindenkit, aki itt van.
Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója megkeresett egy kéréssel. Mint tudjuk, Merkel szövetségi kancellár asszony megkérte a 27-eket, hogy két főt jelöljenek ki az alkotmányos szerződés továbbgondolásának idejére és a berlini nyilatkozat elkészítésére. Azt kérte, hogy egyvalaki a Külügyminisztériumból, egyvalaki pedig a miniszterelnök környezetéből kerüljön kinevezésre. Mint tudjuk, a kormány meghatalmazta Iván Gábort és Gál J. Zoltánt, hogy ebben a munkában vegyenek részt. Ellenzéki képviselőtársaim azt javasolták, hogy a következő ülésünkön hallgassuk meg őket, ennek természetesen eleget fogunk tenni. Ez csak egy tájékoztató volt.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevétel. (Firtl Mátyás jelentkezik.) Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A Fidesz és a KDNP részéről is gratulálunk Tasnádi Péter úrnak. Nem új emberrel találkozunk, szerintem az Alpok-Adria vonatkozásában sokszor üléseztünk nemzetközi kapcsolatok terén.
Az elnök úrhoz lenne egy kérésünk. A holnap 14 órára összehívott bizottsági üléssel kapcsolatban kérjük a segítségét, hogy azt a mai napon tudjuk lefolytatni, mert holnap a frakciónk részéről a bizottság tagjai közül nem tud jelen lenni senki ezen az ülésen, és úgy gondoljuk, hogy a kitűzött napirendi pont beilleszthető lenne a mai ülésrendbe.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Természetesen dróton rángatjuk a minisztereket, tehát, ha holnapra megbeszéltük, és ellenzéki képviselőtársaimnak az nem jó, akkor azt mondjuk, hogy jöjjenek be azonnal. Úgy érzem, ez így volt a Fidesz-éra alatt is minden alkalommal, úgyhogy azt mondanám, hogy szívesen, tessék elérni, hogy a miniszterek bejöjjenek, rajtam a dolog nem fog múlni. Szóval ez nem így működik.
A szerdai nap egy bizottsági nap. Ha a Fidesz képviselői nem tudnak részt venni, azt nagyon sajnálom, annál is inkább, mert a Fidesz kifejezett kérésére a soron következő ülésünkre, tehát holnapra meghívtam Gál J. Zoltánt és Iván Gábort. Ez volt a Fidesz kérése, ezt én örömmel teljesítem, de azt nem tudom elfogadni, elnézést kérek, alelnök úr, tisztelt képviselőtársaim, hogy van egy parlamenti nap, és azt mondja egy párt, a legnagyobb ellenzéki párt - állítólag kormányra tör -, hogy egy képviselő nem tud eljönni. Hogy valaki nem tud eljönni, azt megértem, mindig előfordul, de hogy senki, ezt nehezen tudom elfogadni. (Firtl Mátyás jelentkezik.) Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Tisztelt Elnök Úr! A módszer, amit ön most éppen megfogalmazott az ügyben, hogy en bloc, azonnal meghívta Gál J. Zoltánt, és összekapcsolja. Mikor tájékoztatott erről, hogy tolerálja a kérésünket, és hogy mikorra fogja meghívni? Most bejelenti, kapcsolva ahhoz, hogy nem tudunk részt venni azon az ülésen. Kérem a tisztelt elnök urat, hogy a bizottsági ülések előtt konzultáljunk, hogy miként tudja esetlegesen azt tolerálni; egy levelet írunk, tegnap kézbesítjük, és másnapra azt mondja, hogy máris teljesíti. Ennyiben tartsuk egymást és egymás idejét is tiszteletben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A holnapi ülésre a meghívók megfelelő időben kimentek. Jól mondom? (Közbeszólás: Napirenddel.) Ez február 6-án kiment, tehát azt, hogy holnap ülés van, mindenki tudta. Ehhez képest alelnök úr levele a következőt tartalmazza: "arra kérem elnök urat, hogy minél hamarabb, lehetőleg a soron következő ülésén hallgassa meg". Ez a holnapi ülés. Én úgy jártam el, ahogy ezt alelnök úr kérte tőlem, és természetesen kötelességemnek érzem, hogy az ellenzéki képviselők igényét kielégítsem. Azt nem tudom megtenni - és ebben kérem ellenzéki képviselőtársaim szíves megértését -, hogy minisztereknek, államtitkároknak a napirendjét ahhoz igazítsam, hogy senki nem ér rá az ellenzéki pártból. Parlamenti képviselők vagyunk, nem akarok belemenni abba a populizmusba, hogy miért fizetnek bennünket, mert ez különböző viharokat kavar leginkább a Blikk címlapjain, én ezt tudomásul veszem. De azt nem tudom megtenni, hogy eleget teszek alelnök úr kérésének, és erre kapok egy szemrehányást. Nagyon bízom abban - nem tudom, kik érnek rá, kik nem -, hogy lesznek, akik rá fognak érni. (Firtl Mátyás jelentkezik.) Tessék parancsolni!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, ha szabad még egy reakciót. Tegnap, amikor ön ezt a levelet megkapta, szóltak az ön titkárságán, hogy külföldön volt. Én úgy gondolom, hogy toleranciát lehet gyakorolni. A konszenzuskeresés kiváló példája, ahogy ön megközelíti ezt a kérdést. Köszönöm.
ELNÖK: Tudjuk ezt folytatni bármeddig. Engem külföldön elértek ezzel a levéllel, és azonnal intézkedtem, hogy az első ülésen hallgassuk meg a két megnevezettet. Vannak ilyen nehéz helyzetek. Én meghívtam őket. Ez nem könnyű dolog. Nagyon kérem ellenzéki képviselőtársaimat, legyenek annyian, hogy tudjanak szép számban jelen lenni, nem tudom ki igen, ki nem, de azt nehezen tudom elképzelni, hogy a bizottság ellenzéki tagjaiból senki nem tud részt venni.
Elnézést kérek, ez ilyen sután alakult, ezt én elfogadom, de én meg igyekeztem demonstrálni azt a készségemet, hogy ellenzéki képviselőtársaim igényeit kielégítsem.
Remélem, hogy szép számban tudunk itt lenni. Ez nem a mai napirendünkről szólt, de fontos megbeszélés volt, ezt elfogadom. A mai napirendünkhöz észrevétel nem érkezett.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy támogatják-e a mai napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Köszönöm.
A bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Át is tudunk térni az első napirendi pontunkra, a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok eljárására és együttműködésére vonatkozó közösségi jogi aktusok végrehajtásához szükséges törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat tárgyalására.
Megadom a szót Horváth Sándor úrnak, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesének.
Dr. Horváth Sándor szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH SÁNDOR (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is üdvözlöm a bizottság tagjait. Jelen törvényjavaslatunk célja a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok együttműködéséről szóló 2006/2004-es EK-rendelet végrehajtása, ami az európai uniós tagállami kötelezettségünkből fakad.
Ez a törvényjavaslat érinti a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvényt és az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásoknak az információs társadalommal összefüggő egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvényt.
A rendelet célja tulajdonképpen az egyes fogyasztóvédelmi tárgyú közösségi jogi aktusok kikényszerítését elősegítő, hatáskörrel rendelkező tagállami hatóságok egymás közötti és a Bizottsággal való együttműködési feltételei megteremtése az európai közösségi jogi jogsértések tekintetében.
Ennek érdekében a rendelet előírta egyrészt számunkra, tagállamok számára, hogy ki kell jelölni a rendelet alkalmazásáért felelős, hatáskörrel rendelkező hatóságokat és a rendelet alkalmazásának összehangolását végző összekötő hivatalt.
A törvényjavaslat ezt tartalmazza, és kijelöli a Gazdasági Versenyhivatalt, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, valamint a fogyasztóvédelmi felügyelőségeket, az Országos Gyógyszerészeti Intézetet, a Nemzeti Hírközlési Hatóságot, és összekötő hivatalként pedig a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget, mint általános hatáskörű fogyasztóvédelmi hatóságot.
A rendelet előírja azt is, hogy biztosítanunk kell, hogy ezek a hatáskörrel rendelkező hatóságok a rendelet alkalmazásához szükséges vizsgálati és eljárási jogosítványokkal rendelkezzenek. Hét ilyen jogosítványt ír elő a rendelet: az egyik a dokumentumokhoz való hozzáférés; a másik az információkérés; a harmadik a helyszíni ellenőrzés; a negyedik a jogsértéssel való felhagyásra történő írásbeli felszólítás; az ötödik a jogsértéssel való felhagyásra vonatkozó kötelezettségvállalás elérése, valamint ennek a közzététele; a hatodik a jogsértéssel való felhagyás vagy annak megtiltása elrendelése, és ennek közzététele; a hetedik, az utolsó az eljárási bírságok kiszabása.
A törvényjavaslat előkészítése során meg kellett vizsgálnunk ezeknek az eljárási jogosítványoknak a magyar jogrendszerben való megfelelőségét, és meg kellett találnunk ezeknek az intézkedéseknek a magyar megfelelőjét.
Ezt két esetben nem találtuk föl, és a törvényjavaslat ezt a két kiegészítést teszi meg az eljárási szabályokban. Az egyik ilyen volt a jogsértéssel való felhagyásra vonatkozó kötelezettségvállalás elérése, valamint ennek a közzététele. Ennek tulajdonképpen, átnézve a joganyagot, a Ket.-ben található hatósági szerződést tudtuk megfeleltetni. Mivel viszont a Ket. előírja, hogy ezt csak akkor lehet használni, ha más jogszabályok előírják, ezért beépítettük a kijelölt hatóságok eljárási szabályaiba.
A másik ilyen hiány volt a rendelet szempontjából a kötelezettség kapcsán a jogsértéssel való felhagyásra vonatkozó, valamint a jogsértés megtiltásának az elrendelését végző határozat közzététele. Ezt szintén elvégzi a törvényjavaslat. Itt figyelembe vettük a Ket. szabályait és az adatvédelmi törvény szabályait, és ezeknek megfelelően tartalmazza a törvényjavaslat ezeket a szabályokat.
Ezzel eleget teszünk az EK-rendelet végrehajtásának, biztosítjuk, hogy ezek az egyes fogyasztóvédelmi tárgyú közösségi jogi aktusok kikényszeríthetőek legyenek, és tulajdonképpen a belső piaci szabályok érvényesülése biztosítva legyen. Kérem az előterjesztés elfogadását.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel, kérdés van-e. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, az intenzív vitát berekesztem, és akkor nem adom meg a szót, hogy válaszoljon a felmerült kérdésekre.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a törvényjavaslatot. Kérem, hogy kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.)
Köszönöm szépen, ez egyhangú.
A bizottsági előadó kijelölése
A vita nemsokára megkezdődik a plenáris ülésen. Ha valaki önként jelentkezne, hogy elmondja a plenáris ülésen, hogy az európai ügyek bizottsága megtárgyalta és egyhangú támogatással javasolja a parlamentnek, azt megköszönnénk. (Jelzésre:) Legény képviselő úr jelentkezett. Mindannyiunk nevében köszönöm szépen ezt a felajánlkozást. Köszönöm szépen a főosztályvezető-helyettes úrnak is a tájékoztatást.
Áttérünk a következő témára, az 1996. évi XXXVIII. törvény és az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására.
Köszöntöm dr. Kara Ákos főosztályvezető-helyettest az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Megadom neki a szót, parancsoljon!
Dr. Kara Ákos szóbeli kiegészítése
DR. KARA ÁKOS (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Röviden ismertetném a törvényjavaslat tartalmát, amelynek az általános vitája már folyik a plenáris ülésen.
A törvényjavaslat két részből áll, az első része a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt módosítja. Alapvetően befejeződött az a folyamat, ami megkezdődött ennek a törvénynek az elfogadásával, hogy a nemzetközi bűnügyi együttműködésre vonatkozó szabályokat ez az egy törvény tartalmazza, és az erre vonatkozó rendelkezések kerüljenek ki a Btk.-ból, illetve a Be.-ből.
Eddig a javaslatig a külföldi ítélet érvényének elismerésére vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi kérdések bent maradtak a két büntető jogszabályban, és azt gondoltuk, hogy a gyakorlati tapasztalatokat is figyelembe véve egyrészt sok helyen pontosítani, bővíteni kellett, másrészt célszerűnek tűnt, hogyha ezt az a törvény rendezi, ami egyébként is a nemzetközi bűnügyi együttműködésbe tartozó szabályokat tartalmazza.
A javaslat második része az Európai Unió egyik új kerethatározatát hajtja végre, ez a 2005. évi 214-es kerethatározat, ami a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre vonatkozó alkalmazhatóságáról szól. Ennek alapján lehetővé válik, ami eddig nem volt a nemzetközi bűnügyi együttműködés részese se az Unióban, se azon kívül, hogy a pénzbüntetések végrehajtását átvegyük, illetve az általunk kiszabott pénzbüntetések végrehajtását kérjük a tagállamoktól. Erről elég részletesen rendelkezik a kerethatározat, a javaslat alapvetően ezt ülteti át a magyar jogba. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mi is köszönjük, főosztályvezető-helyettes úr. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel, kérdés van-e. (Nincs ilyen jelzés.)
Akkor a vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a törvényjavaslatot. (Szavazás.) Köszönöm szépen, ez egyhangú.
Állítólag a vita már folyik a teremben. (Dr. Kara Ákos: Igen, onnan jöttem. Már elkezdődött.) Akkor tájékoztatjuk a Ház vezetését arról, hogy a bizottság egyhangúlag támogatta a javaslatot.
Rövid szünetet rendelek el, 11 órakor érkezik a Román Szenátus delegációja. Először velük cserélünk eszmét, utána pedig a német elnökség prioritásairól fogunk beszélni. Köszönöm szépen.
(Szünet: 10.50-11.21)
Eszmecsere a Román Szenátus delegációjának képviselőivel
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat az eredetileg meghirdetett napirend szerint. Nagy tisztelettel köszöntöm a Román Szenátus delegációjának képviselőit, név szerint Frunda György szenátor urat, Carol Dina urat, a privatizációért felelős bizottság elnökét és Fekete Szabó András Levente urat, a közigazgatási, területfejlesztési és környezetvédelmi bizottság tagját.
Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy romániai kollégáink egy tanulmányúton vesznek részt. Mindenekelőtt mi is gratulálunk nekik az európai uniós csatlakozáshoz. Ahogy két évvel ezelőtt mi is tanulmányoztuk a korábbi európai uniós tagállamok parlamentjeinek - különös tekintettel az európai ügyekkel foglalkozó bizottságokra - tevékenységét, ők is most ezt teszik. Úgy tudom, jártak másutt is, és most Budapesten vannak.
Nagy örömmel osztjuk meg tapasztalatainkat, és rögtön hadd kezdjem azzal, hogy ezt követően eszmecserét folytatunk a német nagykövet úrral, szintén meghívott vendégek a következő elnökség nagykövetei, tehát a portugál és a szlovén nagykövet azért, hogy a német elnökség prioritásairól beszéljünk és cseréljünk eszmét. Nagy tisztelettel meghívom önöket erre a tanácskozásra is, több szem többet lát alapon aktív részvételre is buzdítom önöket azon a megbeszélésen is.
Most adódna, hogy föltegyem azt a kérdést, hogy mire kíváncsiak, de azért azt szeretném elmondani, hogy a bizottságunk, amely tágabban európai ügyekkel foglalkozik, megvitat minden olyan, a budapesti törvényhozásban napirendre kerülő törvényjavaslatot, amely bármilyen módon összefüggésben áll az európai uniós törvényekkel. Természetesen azokat a bizottsági javaslatokat, amelyeket a bizottságunk megvitatásra érdemesnek ítél, szintén napirendre vesszük és megvitatjuk annak érdekében, hogy a szónak nem is jogi értelmében vett módon, de mandátumot adjunk a kormánynak az ügyben, hogy milyen álláspontot foglaljon el a Tanács-ülésen. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a mandátum jogilag nem kötött, a kormány ettől eltérhet indokolt esetben, ám a törvényeink úgy rendelkeznek, hogy ha a kormány eltér attól az állásponttól, amelyet számára a bizottság, az Országgyűlés - és ebben a bizottság maga az Országgyűlést képviseli - meghatároz, akkor vissza kell jönnie a bizottság elé, és meg kell indokolnia, hogy melyek voltak azok a tények, megfontolások, amelyek miatt nem azt az álláspontot követte, amelyet számára az Országgyűlés meghatározott.
Azt tudom önöknek mondani két és fél év elteltével, hogy még mindig tanuljuk ezt a dolgot, bár a demokrácia folyamatos tanulás, tehát nem gondolom, hogy bármikor úgy éreznénk, hogy már tudjuk, hogyan kell ezt jól csinálni. Még mindig van lehetőség arra, hogy finomítsunk, és hogy még jobban végezzük ezt a munkát. Önök nyilván tisztában vannak azzal, hogy a Magyar Országgyűlésben a politikai megosztottság meglehetősen mély, ennek ellenére azt kell mondjam, hogy ez a bizottság alapvetően szakmai alapon jó vitákat folytat. Ma délelőtt például megvitattunk két törvényjavaslatot, amelyet az Országgyűlés már tárgyal is, és nagyon izgalmas vita alakult ki a képviselők között, szinte betűről betűre vitattuk meg, hogy melyik lenne a még jobb megoldás, és végül sikerült konszenzusra jutnunk mindkét törvényjavaslat tekintetében. Hasonlót tudnék mondani az Európai Bizottság által napirendre tűzött és általunk a scrutiny alá vett törvényjavaslatokról; itt mindenki elfeledkezik a párthovatartozásáról teljes egészében, és csak azt nézik, hogy hogyan tud a Magyar Köztársaság egy virágzóbb Európai Unióhoz hozzájárulni, és ebben nagyon izgalmas szakmai viták alakulnak ki a bizottság tagjai között, és számomra öröm, hogy erről tudok beszámolni vendégeinknek.
Bevezetőnek én ennyit gondoltam volna elmondani, és talán az lenne a legérdekesebb, ha önök elmondanák, hogy miben tudunk a rendelkezésükre állni, bármely kérdésben a bizottság minden tagja nyitottan áll a rendelkezésükre. A mostani eszmecseréből is látni fogják, hogy itt nálunk pártpolitika lényegében nem létezik, csak az ügyre koncentrálunk, semmi másra.
Kedves Vendégeink! Örülünk, hogy ellátogattak a bizottság ülésére, és állunk rendelkezésükre.
FRUNDA GYÖRGY, a Román Szenátus tagja: (Felszólását magyar nyelven kezdi.) Jó napot kívánok, és köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. (Hozzászólását román nyelven folytatja.) Én románul fogok beszélni...
ELNÖK: Ezt én a Román Szenátus delegációjára bízom, hogy milyen nyelvet választ. A leghelyesebb az angol lenne, mert az semleges, de természetesen a szenátor úrra bízom. Én egyet tudok: én románul nem fogok tudni, ha megfeszítenek, még akkor sem.
FRUNDA GYÖRGY, a Román Szenátus tagja: Kérem, engedjék meg, hogy egy záró mondat még legyen ehhez: mikor meghívtak bennünket az Európai Parlamentbe, és ott minden delegáció saját nyelvén szólalhatott meg, én azt mondtam, hogy számomra egy dilemma az, hogy románul beszéljek-e, hiszen annak az államnak, amelynek állampolgára vagyok, a hivatalos nyelve a román, vagy pedig beszéljek magyarul, mert ez az anyanyelvem. Kompromisszumként angolul beszéltem. Azt hiszem, hogy egy különleges lehetőség számomra az, hogy magyarul beszélhetek, ugyanakkor azt hiszem, hogy pozitív példát mutatok, és ez egy európai gyakorlat, Románia delegációja vagyunk itt, egy román és két magyar összetételű ez a delegáció, és így teljesen normális, hogy románul beszélek.
Most pedig komolyra fordítva a szót: köszönöm szépen a lehetőséget, hogy itt lehetünk, köszönjük ezt a nyitott szellemet, amelyet készek megosztani velünk, a csatlakozási tapasztalatot a román parlamenterekkel. Köszönjük a segítséget a román csatlakozási folyamatban, és azt, hogy támogatta Magyarország, hogy Románia az Európai Unió teljes jogú tagjává váljon. Ez mind a két ország érdeke.
A Románia és Magyarország között húzódó határ sokkal szellősebbé vált, az emberek könnyebben közlekednek, az eszmék, az áruk szabadabban közlekednek a határon, és remélem, hogy a közeljövőben eszmeivé válik, szimbólummá válik csupán ez a határ, és Biharkeresztestől Ártándig úgy mehetünk át, mint Kehlből Strasbourgba.
A román parlamentnek két kamarája van, és egy olyan törvénycsomagot fogadunk el, amely az Európai Unióhoz való intézményigazítást szolgálja.
A szenátusban nem kevesebb, mint 160 törvényt kell megvitatnunk. A szakbizottságok megkapták a múlt héten a feladatot. Átszerveztük az európai integrációs bizottságot, és az európai ügyek bizottságának neveztük. Ez egy közös bizottság, amelyben a szenátus és a parlamenti tagok közösen vesznek részt, ugyanakkor a kormányon belül, tehát a végrehajtó hatalmon belül az európai integrációs főosztály európai ügyek főosztályává alakult át. Feltehetőleg a közeljövőben a kormány átszervezésével egy időben megjelenik majd egy új minisztérium, az európai ügyek minisztériuma, amelyik közös lesz a Külügyminisztériummal.
Tanulmányozzuk a parlamenti bizottságok átszervezésének kérdését. Az európai szakértők azt javasolják, hogy egyesüljön néhány bizottság a szenátus és a parlamenti bizottságok között. Őszintén el kell mondanom, hogy nem értünk egyet minden egyes javaslattal. Úgy ítéljük meg, hogy az elméletben megfogalmazott tanulmány egy dolog, és a gyakorlatban a helyzet más. Például azt a javaslatot kaptuk, hogy az a bizottság, amelyet én vezetek, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság egyesüljön az esélyegyenlőségek bizottságával, valamint a panaszokat és visszaéléseket vizsgáló bizottsággal.
Ha elfogadnák ezt a javaslatot, egy olyan bizottság születne, amelyet elárasztanának azok a panaszlevelek, amelyek a parlamenthez beérkeznek, és nem lenne lehetőségünk a többi kérdéssel is foglalkozni.
A romániai politikai törekvések között az egyik az, hogy a hölgyek részvételi aránya a parlamentben jelentősen növekedjen a közeljövőben. Nagyon kevés parlamenti képviselőnő van, nagyon kevés nő van a kormányban, valamint a megyei és helyi önkormányzatok testületeiben, holott a hölgyek bevonása a politikába nemcsak európai törekvés, hanem a román politika meghatározott, eltökélt törekvése is.
Ugyanakkor ezért is úgy ítéljük meg, hogy az esélyegyenlőségi bizottságnak meg kell maradnia, és létre kell jöjjön, illetőleg külön kell létezzen az emberi jogok, kisebbségi jogok és vallásügyek különbizottsága, hiszen ez külön kapcsolódik az emberi jogok kérdéséhez.
Romániában konkrétan erőteljes harc folyik a korrupció ellen. Mi úgy ítéljük meg ugyanakkor, hogy azok az eszközök, amelyekkel a korrupció ellen lehet küzdeni, kiegyensúlyozottan kell, hogy megjelenjenek, mégpedig úgy, hogy eközben az alapvető emberi jogokat tiszteletben tartsuk. Ezért ha az állami intézmények hatásköre nő a korrupció elleni küzdelemben, szem előtt kell tartani azt is, hogy az emberi jogok ne sérüljenek, mint ahogy nagyon nagy fontosságot tulajdonítunk a kisebbségi jogoknak, valamint a vallásgyakorlásra vonatkozó jogoknak.
Ami a nemzeti kisebbségi jogokat illeti, a szenátus elutasította a kormány azon javaslatát, amely a nemzeti kisebbségi státuszt határozza meg. A törvénytervezet most már több, mint egy éve a parlamenti képviselők előtt van, folyik a vita. Remélem, hogy egy józan megállapodás születhet az európai modellnek megfelelően, és a parlament Romániában elfogadja majd ezt a törvénytervezetet, amelyben például külön szerepel a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájának kérdése.
Van egy másik törvénytervezet, amely tumultuózus reakciókat keltett, ez a vallásügyi törvény, amelyet európai mintára dolgoztunk ki, nem amerikai mintára. El kell mondanom őszintén, hogy nagyon sok levél érkezett amerikai kongresszusi tagoktól, akik azt kérték, hogy ne különböztessük meg a szektákat az egyházaktól. Azt kérték, hogyha egyetlen egy tagja van egy szektának, azt is be lehessen jegyezni. Mi ezt elutasítottuk, és az európai modellt fogadtuk el, hogy legalább egy minimális taglétszámot határozzunk meg ahhoz, hogy egyházról beszélhessük, és legalább 6 éves múltra tekintsen vissza ahhoz, hogy bejegyezhető legyen. Különben 15 hivatalosan bejegyzett vallás van Romániában, és mind a 15 aláírt egy megállapodást, amellyel támogatja ezt a törvénytervezetet.
Nem szeretném rabolni az önök idejét, örömmel válaszolunk a kérdéseikre, és ha a kollégák kérdést szeretnének feltenni, várjuk őket.
ELNÖK: Köszönöm szépen a beszámolóját. A találkozásunk elején csak gratulálni tudok a román delegációnak és rajtuk keresztül az országuknak az európai uniós csatlakozáshoz. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy számos gond feszíti Romániát, minthogy számos gond feszíti Magyarországot is. Továbbmegyek: nem tudom elképzelni a fejlődésnek egy olyan szakaszát, ahol ne lennének gondok. A dolgok természetesen így vannak.
És hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznünk itt, Magyarországon, vagy pedig Romániában, ezek gyakran országspecifikusak. Említettem, hogy Magyarországon is nagyon mély a politikai megosztottság, ami meggyőződésem szerint nem tesz jót annak az elvárásnak, hogy Magyarország kellő hatékonysággal tudja az elképzeléseit megvalósítani. Hasonlóképpen látom ezt Romániában is - a kormánykoalíción belül meglévő nagyon komoly ellentétek és feszültségek egészen biztos, hogy nem tesznek jót annak az elképzelésnek, hogy Románia a továbbiakban is a leghatékonyabban tudjon felkészülni az európai uniós tagságra, a szónak nem formai, hanem tartalmi értelmében.
Nyilvánvaló, hogy Romániában, Magyarországgal szemben, specifikusan jelentkeztek azok az ügyek, amelyekről az elnök úr beszámolt, ezek a kisebbségi ügyek, amelyek a nagyon számok okán is másképpen jelentkeznek, mint akár Magyarországon, vagy a térség más országaiban adott esetben.
Azt tudom mondani, ha speciel megengednek egy pártpolitikusi megjegyzést, nagyon büszke vagyok arra, hogy az én pártomnak két partnere van Romániában, az RMDSZ és a Nemzeti Liberális Párt, és mind a kettő támogatja ezt a törvényjavaslatot. Sajnálom, hogy végül is nem került elfogadásra a román törvényhozásban.
Én azt képviselem, hogy az ilyen típusú előrelépéseket a többség akarata ellenére nem lehet megvalósítani, és néha sokkal fájdalmasabb és nehezebb megnyerni a többség rokonszenvét és támogatását ezeknek a meggyőződéssel szembeni, abszolút legitim és nyitott célkitűzéseknek, és nem vezet eredményre az, hogyha egy magyar politikus Bukarestben nagyokat tud mondani ezekről a kérdésekről. Ez jól hangzik, ennek sokan örülhetnek, azonban előrelépést biztos, hogy nem fog jelenteni.
Ezért egy nagyon megfontolt és nagyon bölcs politizálást javasolok mindannyiuknak, abban a meggyőződésben, hogy nyilván a kisebbség az identitása megőrzéséhez szükséges eszközöket megkapja, és a többségnek is érdeke minden egyes országban, hogy azok a kisebbségek, amelyek azonos állampolgárságúak, teljes jogúan tudják magukat megélni, és ne érezzék úgy, hogy ők másodrangúak.
Ha ez a meggyőződés a többségben is kialakul, akkor úgy érzem, hogy egy nagyon fontos pszichológiai akadályt lehet legyőzni. De azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem megy máról holnapra, és nekünk, demokratáknak - függetlenül attól, hogy milyen pártpolitikai színekben küzdünk - ebben egyet kell hogy értsünk, legalábbis én úgy gondolom, hogy érdemes ebben egyetértenünk, hogy ez egy nem könnyű, azonban egy nagyon szép feladat, és nekem meggyőződésem, hogy ha Nyugat-Európa nagyon sok modell államára tekintek, egy elérhető célkitűzés. Úgyhogy én bízom abban, hogy ezek a célkitűzések az önök számára is meg fognak valósulni, ha nem ma, akkor holnap, ha nem holnap, akkor holnapután, de mindenképpen egy belátható időn belül.
Áttérve immár az európai uniós ügyekre: amikor mi kezdtük a tevékenységünket, akkor megvitatva ezeket a kérdéseket a 15-ök európai ügyekkel foglalkozó bizottságban dolgozó kollegáival azt tapasztaltuk, hogy az elején mindig van egy ilyen dilemma, hogy melyek legyenek azok az európai bizottsági javaslatok, amelyekkel foglalkozunk mint Európai ügyek bizottsága. Nem kisebb dologról van szó, mint a magyar szuverenitásról. Ha egy bizottsági törvényjavaslat a Tanács-ülésre kerül, a Tanács azt elfogadja, akkor az magyar törvénnyé válik. A dilemma tehát az, hogy miképpen tud a Magyar Országgyűlés, a nép által legitimen megválasztott képviselőin keresztül ezekhez a törvényalkotási folyamatokhoz hozzászólni.
Ebből adódna az a következtetés, hogy foglalkozzunk mindennel, hiszen minden érinti a magyar szuverenitást, de szemben a Bizottsággal, amely egy folyamatosan ülésező, professzionális testület, mi csak professzionálisak vagyunk, de nem tudunk folyamatosan ülésezni. Tehát nekünk érdemes kiválasztani azokat a prioritásokat, amelyekről úgy véljük, hogy akár Európa jövője, akár Magyarország jövője, vagy akár Magyarországon egy nagyon fontos lobbigroup szempontjából alapvető fontossággal bír, és igyekszünk csak ezekre koncentrálni. Ebben nagyon jó az együttműködés a parlamenti pártok között, minden ciklus elején leülünk, és akkor a frakciók elmondják, hogy annak a választói közegnek, amelyet ők leginkább képviselnek, melyek azok a legfontosabb javaslatok, amelyeket érdemes megvitatnunk, és itt vannak kisebbségvédő klauzulák is, hogy a parlamenti kisebbségnek is van joga bizonyos törvényjavaslatokról, bizottsági javaslatokról előírni, hogy a bizottság ezekkel foglalkozzon kötelezően.
A bevezető szavaimban volt némi irónia, mert a pártpolitika persze jelen van a bizottság munkájában, de talán tényleg kevésbé, mint más bizottságok esetében. El tudják képzelni, amikor a miniszterelnök jön be a bizottságba, akkor a szakmaiság köntösébe bújva persze nagyon komoly politikai erők mozdulnak meg, de ez rendben van. Én elég régóta képviselem azt, hogy a parlamentben nem kell konszenzusra törekedni, konszenzust egypárti parlamentekben kell elérni. A parlamentben értelmes vitákra van szükség, ahol nézetek ütköznek nézetekkel, ahol nyilván a többség irányít, ugyanakkor a kisebbség álláspontja - amennyire csak lehetséges, a méltányosság követelményét is figyelembe véve - figyelembevételre kerül. Körülbelül ez az a keret, amiben dolgozunk, kudarcokkal és sikerekkel.
Az esetek többségében azt az álláspontot, amelyet a bizottság elfoglal, és ezt a Magyar Országgyűlés nevében teszi, a kormány követni szokta. Voltak kivételek, amikor a kormány ettől eltért a Tanács-ülésen, ilyenkor visszajött, és legalábbis a többség számára meggyőző érvekkel meg tudta védeni az álláspontját. Említi kollégám, hogy ilyen volt a cukorügy, de lehetne más példákat is említeni. Két és fél év még egy ember életében is milyen csekély, egy két és fél éves gyerek már beszél, már jár, de még nem tekinthető egy kész embernek, történelmileg ez a két és fél év, amelyen Magyarország, a magyar parlament és ennek a bizottság túlvan, semmi, egy porszem. Mi is tanulunk, és nemcsak a 15-öktől tanulunk, hanem az újaktól is akarunk tanulni, mert néha az a friss szemlélet, amely a legutóbb csatlakozottaktól származhat, ki tudja nyitni a szemünket, és egy olyan megoldásra tudunk rátalálni, amelyre korábban nem gondoltunk. Hadd tegyem itt hozzá, hogy ez nekünk is ambíciónk, hogy a 15-öknek, akik néha már nagyon rutinszerűen végzik a munkájukat, kinyissuk a szemét, és olyan dolgok megvitatására ösztönözzük őket, amelyekre korábban nem gondoltak.
Tegnap volt a COSAC-ülés Berlinben, ahol a négy visegrádi, a három balti ország és a két újonnan belépő, Bulgária és Románia támogatott egy olyan javaslatot, amelyet úgy tudjuk, a régiek nem annyira pártolnak. Ennek az oka, hogy igenis friss vért akarunk bevinni az Európai Unióba, ennek oka az, hogy dolgokat másképpen látunk történelmi és politikai okok miatt, és ez nem baj, mert ez teszi az Európai Uniót színesebbé. Önök is visszaemlékeznek, kedves kollégák, mint ahogy mi is visszaemlékezünk, hogy amikor tárgyaltunk az európai uniós tagságról, hányan, de hányan mondták el nekünk, hogy gyertek, csatlakozzatok, és hozzátok be azt a friss vért, azt a friss gondolatkört, amit ti képviseltek, amelyben másképpen látjátok a világot, mint mi. Azt gondolom, hogy nekünk ez egy missziónk kell hogy legyen az Európai Unión belül, hogy ennek a fölhívásnak tegyünk eleget, és ahogy mi látjuk a világot, valóban ezt vigyük be. Dolgozzunk egy hatékonyabb, egy erősebb Európáért, amikor nemzeti érdekeinket megfogalmazzuk, soha ne hagyjuk szem elől az összeurópai érdekeket.
Valamikor a múlt század elején Henry Ford azt mondhatta, hogy ami jó a Ford Műveknek, az jó Amerikának, ezért ma nagyon sok tagállam mondja, hogy ami jó az én tagországomnak, Magyarországnak, Romániának, Franciaországnak, az jó Európának, de ez nem így van, ez már megfordult: ami jó Európának, az jó Franciaországnak, az jó Romániának, az jó Magyarországnak. Nem állítom, hogy kivétel nélkül ez a tételem, csak hogy egy kicsikét több európai szemléletet bevinni a vitáinkba, nem egy békaperspektívából nézve azokat a kihívásokat, amelyekkel meg kell küzdenünk, hanem állandóan szem előtt tartani, hogy Európának hogyan tudunk jobbat tenni, merthogy gyerekeink, unokáink és az ő leszármazottaik, akiket már nem fogunk ismerni, ebben a világban fognak élni.
Megkérdezem képviselőtársaimat, ki kíván szólni. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr szeretne szólni. Tessék parancsolni! Azt gondolom, lehet váltogatni a szót a romániai és a magyar delegáció tagjai között.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is nagy tisztelettel köszöntöm a küldöttséget. Ahogy elnök úr is mondta, végső soron Európa egymásra van utalva, és ebből, ha keményen kiemeljük, akkor Magyarország és Románia is nagymértékben egymásra van utalva. Ezt mondom azért is, hisz az elmúlt időszakban számos olyan kérdéskörrel foglalkozott az Európai Unió, amely Európa és talán a világ számára is olyan kihívásokra próbál választ találni és keresni, amelyek az emberiség számára hihetetlen mértékben fontosak. Ilyen a globális felmelegedés kérdése, az élelmiszer-biztonság kérdése, a környezet-egészségügy kérdése, a környezetvédelem kérdése, és örülve annak, hogy Románia is tagjává vált az Európai Uniónak, ezekben a kérdésekben kellene a két országnak sokkal szorosabb kapcsolatot kialakítani, és azokat a kihívásokat, azokat a problémákat, amelyeket akár Magyarországon, akár Romániában fellelhetőek, közösen az Európai Unió plenáris ülésén, Tanács-ülésein képviselni.
Nem véletlen mondom ezt, hisz Magyarország számára egyfajta kihívás a verespataki aranybánya kérdése, de ugyanilyen kérdés jelen pillanatban a határ menti forgalom esetében az állat-egészségügyi kérdés, az élelmiszer-biztonság kérdése, és talán egyfajta kezdeményező szereppel lehetne bírni abban a kérdésben, hogy ezeket a problémákat akár egy monitoring rendszerrel, egy megfigyelőrendszerrel kiszélesítve a két ország az Európai Unióban próbálja meg közösen megfogalmazni.
Nem is kérdést kívánok feltenni, hiszen tavaly előtt jártam Nagybányán, körülnéztem azon a környéken, és valóban célszerű kell, hogy legyen a környezetvédelem, a környezet-egészségügy kérdése.
Tapasztalatból tudom, hiszen 16 hónapig megfigyelő voltam az Európai Parlamenten belül is, és tudom azt, hogy ha több ország próbál meg következetesen fellépni bizonyos kérdésekben, akkor sokkal nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Unió döntéshozó testületei is sokkal jobban odafigyeljenek rá.
(Hans Peter Schiff német nagykövet és kísérete megérkezik az ülésre.)
Ilyen kihívások lesznek előttünk és van előttünk az energia kérdésében is, és ahogy mondtam, az élelmiszer-biztonság ügyében, hiszen az áruk szabad áramlása kapcsán, azt gondolom, ugyanazok a veszélyek Romániában is meg fognak jelenni, amik az elmúlt időszakban Magyarországon is voltak, mint a lejárt szavatosságú élelmiszerek kérdése, vagy környezetvédelmi szempontból a behozott hulladékok kérdése. Tehát ezeken a területeken még van mit tenni.
Én örülök annak, hogy Frunda György is itt van önök között, hiszen az Európa Tanácson belül közösen próbáljuk az európai kisebbségi, emberi jogi kérdéseket képviselni, és valóban mindkét országnak arra kell törekednie, hogy minél kevesebb feszültséget vigyen az Európai Unióba vagy akár az Európa Tanácsba is. Mindkét országnak, elgondolkodva azon, hogy milyen történelmi múlttal bír és rendelkezik, ebből adódóan saját magának kellene elsődlegesen az emberi jogi, a kisebbségi, a vallásügyi kérdéseket rendeznie, tisztába tennie, és minél kevesebb olyan feszültséggócot az Európai Unió plenáris üléseire vinni, amelyek adott esetben megmételyezhetik akár a két ország kapcsolatát, vagy netán olyan problémakört visznek az Európai Unióba, ami esetleg nem célszerű.
ELNÖK: Bocsánat, hogy félbeszakítom. Hans Peter Schiff nagykövet urat szeretném bemutatni, ő lesz majd a következő napirendi pont főszereplője. Szeretném, ha felvennék a fülhallgatókat, hogy ők is követni tudják a román, illetve a magyar delegáció tagjai közötti álláspontok cseréjét. És szeretném a román kollégákat is megkérni, hogy maradjanak itt a következő napirendi pontnál. Parancsoljon, Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azzal szeretném befejezni, hogy a két országnak valóban szorosabban kell együttműködnie. Számos olyan terület van, amelyet felsoroltam, és ezek mindannyiunk számára, Románia és Magyarország számára is kihívások, és ezekben a kérdésekben szorosabb együttműködést kell kialakítani.
Az emberi jogi, kisebbségi kérdésekben, ahogy mondtam, nem jó, hogyha az Európai Unióba olyan gócokat, problémákat cipelünk be, amelyeket a két országnak saját magának kellene megoldania. Ezért is arra kérem önöket, hogy a kulturális autonómia kapcsán a kisebbségi kérdésekkel kapcsolatos kérdésköröket ne az adott vehemencia és hirtelen harag, vagy adott esetben egyfajta gyűlölet vezesse, hanem valóban a hosszú távú gondolkodás, Európa jövője. Én úgy érzem, hogy az ezekben történő szorosabb egyeztetések sokkal előrébb viszik a két ország jövőbeni fejlődési lehetőségeit mindkét ország számára. Ehhez kérném az önök segítségét, ismerve Frunda György álláspontját is. Úgy érzem, hogy van mit tennünk, és lehet mit tenni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Mivel az európai ügyek bizottságában vagyunk, azt a kérdést tenném fel a szenátor uraknak, hogy fontosnak tartanák-e, hogy a két bizottság a későbbiekben egymással együttműködjön? Látnak-e lehetőséget arra, hogy együttműködjünk?
És még egy rövid kérdés, hogy nálunk most alakult meg egy eseti bizottság az európai uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban. Önök hogyan gondolkodnak erről? Van-e ilyen, vagy lesz-e ilyen? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Szirbik képviselő úr!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Azt szeretném megkérdezni a jelenlévőktől, hogy a hármas határ menti együttműködést hogyan látják, román-magyar viszonylatban elsősorban a temesi terület, Magyarországról a csongrádi terület kapcsán? Illetve ebben a hármas határban a Vajdaság szerepét hogyan látják a csatlakozás után? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, Szirbik képviselő úr. Parancsoljanak!
FRUNDA GYÖRGY, a Román Szenátus tagja: Nagyon röviden szeretnék néhány szót szólni. Ami az Európai Unió és Románia-Magyarország kapcsolatát illeti. Közös történelmünk során először történik az meg, hogy a román és magyar kormány együttes ülést tart, ebből kettő volt, egy Bukarestben, egy Budapesten.
Közös politikai akarat volt az, ami konkrétan megvalósult és szándék, hogy a létező súrlódásokat sikerül kiiktatni a parlamentek szintjén, és mind a két ország megold minden egyes problémát, mint például azokat, amelyek a Verespatakkal kapcsolatosak. Itt szintén újdonságként hat az, hogy kapcsolatban van a két ország, mégpedig a román kormány arra vállalt kötelezettséget, hogy amikor határozatokat hoz Verespatak ügyében, megkéri a magyar kormány álláspontját, valamint az Európai Unió Bizottságának véleményét, és ezeket figyelembe veszi a döntésnél ebben a kérdéskörben, ami nagyon is kényes kérdéskör.
A szenátus szintjén a környezetvédelmi bizottságban olyan kérdések merültek fel, amelyek a környezet megóvásáról szóltak, és törvényi intézkedések születtek annak érdekében, hogy a tragikus eseményeket, mint amilyen például a nagybányai volt, elkerüljük. És éppen ezért Verespatak kérdésében úgy döntöttünk, hogy ilyen típusú működést választunk.
Ugyanakkor azok a romániai és magyarországi intézmények, amelyek nagyon jól együttműködtek a madárinfluenza ügyében, bizonyítottak. Tavaly Romániában nagyon komoly problémáink voltak ezzel kapcsolatban, több millió szárnyast áldoztak fel. A mezőgazdasági minisztérium Romániában ebben az időszakban jól együttműködött a magyar mezőgazdasági minisztériummal, ami ma is megtörténik, hiszen veszélyt jelent mind a két ország számára a madárinfluenza.
Különben az együttműködés az élelmiszer-biztonság kérdésében is működik, ez azért is fontos, mert nagyon sok magyar termék van jelen a román piacon. Őszintén szólva nagyon örülnénk annak, ha több román termék jelen lehetne a magyar piacon: az ásványvíz Erdélyből, a Hargita Gyöngye, a borszéki ásványvíz nagyon kis mértékben van jelen a magyar piacon, és azt hiszem, hogy ezek legalább olyan jó minőségűek, mint amit Franciaországból vagy Németországból importálnak Magyarországra, és az árak sokkal kedvezőbbek lehetnének. És ez igaz más Romániából származó termékekre is.
Az európai uniós kérdésekre vonatkozóan szeretnék reflektálni: a romániai magyar közösség, amelynek 1 millió 500 ezer tagja van, 1990-től azt nyilvánítja ki, hogy összekötő hídként kíván működni Magyarország és Románia között, és ezt a szerepet nagyon komolyan vesszük. Mi lehetünk, és vagyunk is lojális állampolgárai az országunknak, Romániának, azzal, hogy nagyon határozott kérés, követelés, hogy az egyéni és a magánjogainkat biztosítsák.
Romániának csak nyernivalója van abból, mint bármelyik más európai uniós tagországnak, ha a nemzeti kisebbségek nem érzik magukat diszkrimináltan, ha egyenlőnek érzik magukat, hogyha joguk van arra, hogy anyanyelvüket az élet minden területén, a közéletben és a magánéletben használhatják; ha joguk van az óvodától az egyetemig anyanyelven tanulni, ha biztosítják számukra a kulturális autonómiát, ami stabil. Az, hogy a román nemzet, valamint a magyar nemzet kisebbségben van az Európai Unióban, akár csak a többi nemzet, én azt hiszem, hogy egy megfelelő alapot teremt ahhoz, hogy toleránsabban tudjuk kezelni a nemzeti kisebbségek kérdését. Itt felhívást intézek a kollégákhoz, a bizottság tagjaihoz, akiknek kapcsolata van az Európai Bizottsággal, hogy megtegyék a megfelelő intézkedéseket, eljárásokat, amiket az Európai Tanácsban meg lehet tenni. Azt a keretkonvenciót, amely a nemzeti kisebbségekre vonatkozik, az Emberi Jogok Egyezményét, valamint a regionális és kisebbségi nyelvek konvencióját vegye át az Európai Unió és alkalmazza az európai uniós tagországokban. Én azt hiszem, hogy ezek olyan lehetőségek, amelyeken keresztül meg lehet oldani a nemzeti kisebbségek gondjait, kérdéseit, és pozitív irányt vehetnek a dolgok.
Ami pedig azt illeti, hogy a két hasonló bizottság, a román és a magyar parlamentben működő bizottságok együttműködése hogyan nézhet ki a jövőben: igen, teljesen nyitottak vagyunk arra is, hogy akár együtt tartsunk üléseket a szakbizottságok a magyar parlamentből, valamint a Román Szenátusból. A kisebbségi jogok és az egyházi jogok vonatkozásában már tartottunk együttes ülést Magyarországon, Budapesten és Bukarestben is, sajnos nem folytattuk ezt a gyakorlatot.
Ami pedig azt illeti, hogy hogyan használjuk fel az európai uniós pénzeket: parlamenti szinten nem ismerném, hogy volna egy ilyen testület, a kormány szintjén van, ugyanakkor vannak nemzeti ügynökségek, hivatalok, amelyeknek feladata, hogy hozzáférjenek, elnyerjék az európai pénzeket. Újdonságként hat az, hogy ez már nemcsak központi szinten működik, hanem megyei, regionális és területi szinten is, tehát meg lehet pályázni az európai uniós pénzeket sokkal könnyebben.
Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy a határon átnyúló együttműködés és a határok ellenőrzésének kérdése hogyan néz ki: amennyit én tudok, ez a kormány kérdése, de Románia - ismereteim szerint - teljesen nyitott az ilyen együttműködésre olyan mértékben, amennyiben az európai előírások ezt lehetővé teszik; Románia és Magyarország között a határ sokkal nyitottabbá vált. Ami a Vajdasággal való kapcsolatokat illeti: ott meg kell találni az együttműködési formákat a két európai uniós tagország között a harmadik, nem tagország vonatkozásában. Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő úr!
CAROL DINA, a Román Szenátus tagja: Elsősorban szeretnék köszönetet mondani a kollégáknak, hogy értékes idejükből szántak arra is, hogy mi részt vehessünk ezen a találkozón, ezen az ülésen. Mi egy olyan program keretében vagyunk itt, ami PHARE-program, és szándékunk szerint tájékozódni szeretnénk, megismerni azt, hogy mi is a teendőnk az elkövetkező időszakban. Azt állapíthatom meg, hogy az őszinte szándék az, hogy túllépjünk ezen a témán, és olyan beszélgetéseket folytassunk le, amelyek valós érdeklődésre tartanak számot mind a két országban. Véleményem szerint ez egy jó jel, és együtt kell megoldásokat találnunk ilyen értelemben. Természetesen szigorúan a témákhoz kapcsolódóan nekünk információkat, adatokat kellene begyűjtenünk, részt vennünk az üléseken, de felszólítást, lehetőséget kapunk arra, hogy a leginkább napirenden lévő politikai kérdésekben is véleményt nyilvánítsunk.
Az igaz, hogy a parlament elnök asszonyával folytatott megbeszéléseink során és itt is a beszélgetéseink során az egyik kérdés, ami felmerül, a nemzeti kisebbségek jogainak kérdése, főleg a romániai magyar kisebbség kérdése. Azt állapíthattam meg, hogy az elnök asszony és a kollégák, akik szóltak, azt mondták, hogy nincs akut kérdés ebben az értelemben Romániában, és bölcsességre intenek, elővigyázatosságra, és arra, hogy együtt találjunk megoldást arra, hogy országainkban ezt a kérdést úgy fejlesszük, hogy előbbre lépjünk.
A népszavazásról, amely most a székelység területén zajlik: az emberek azt szeretnék, hogy jobban éljenek, hogy munkahelyük legyen, hogy biztonságos jövőt biztosíthassanak gyerekeiknek. Én személy szerint úgy ítélem meg, hogy a kulcsprobléma, a problémák problémája Románia gazdasági helyzete. Persze a központosított gazdasági rendszert megismertük hosszú éven keresztül, és most át kell szervezzük gazdaságunkat innovatívan úgy, hogy a versenyképességet a nyugati országok szintjén tudjuk biztosítani.
Én is csatlakozom azokhoz, akik azt mondják, hogy teljes felelősséggel kell végiggondolnunk a nemzeti kisebbségek kérdését, ugyanakkor azt is szem előtt kell tartanunk, hogy ha a jót jobbá akarjuk tenni, akkor arra is kell vigyázzunk, hogy ne essünk át a ló másik oldalára, és ne olyan művi problémákkal lépjünk az európai színtérre, amelyeket közösen kell megvitassunk. Egyetlen problémánk van, hogy pillanatnyilag a fejlődés ütemét fenntartsuk, és gazdasági stabilitást teremtsünk országunkban, hogy úgy működjünk, hogy az üzleti élet stabilan tudjon fejlődni, és az illetékek és adók vonatkozásában vonzóbbá tegyük Romániát. A gazdasági folyamatok, amelyek Romániában zajlanak, és a magyar tőke jelenléte messzemenően azt bizonyítja, hogy nincs nézeteltérés a két nemzet között.
A politikusok, akik nem értik azt meg, hogy olyan történelmi időszakban vagyunk, amikor félre kell tegyük azt, ami elválaszt, és azt kell előtérbe helyezni, ami egyesít bennünket, ami alapvetően fontos számunkra, azok az emberek, akik nem így vélekednek, a múltban gyökerező véleményt nyilvánítanak, és biztos, hogy a jövőre nézve kiesnek a politikumból. Én nagy reményeket támasztok a jövővel kapcsolatosan, hiszen sok olyan téma van, amit meg kell beszélnünk, amelyek - azt állapíthattam meg - önöket is foglalkoztatják. Figyelembe véve azt, hogy Magyarországnak gazdasági helyzete jobb, a bruttó nemzeti termék egy főre eső szintje magasabb, mint nálunk, még mindig jelentős kérdésekkel találja szembe magát az EU-val való kapcsolata vonatkozásában. Megkaptuk azt a dokumentációt, amelyet Magyarország készített, amikor az európai integrációs folyamatban volt, és főleg, ha a versenyképességet vesszük, azt állapíthattuk meg, hogy nagyon mélyreható elemzés történt, és mindig azt mondom a román kormánytagoknak, hogy mintaként kezeljék azt a koncepciót, amelyet Magyarország az Európai Közösséggel való kapcsolataiban alkalmazott.
Azt a meggyőződésemet fejezem ki - és gondolom, a kollégák is egyetértenek -, hogy abban a jelentésben, amit a hazatérve beterjesztünk, azt szorgalmazzuk, hogy állandó kapcsolattartás legyen a parlamenti struktúrák között, akár a két parlament között. Ahogy a kormány is megtalálta a lehetőségét annak, hogy együttműködjön, minden struktúra nyújtson kezet egymásnak, és együtt tudjuk megtalálni gyorsabban és hatékonyabban azokat az utakat, amelyek az európai normatívák elérését biztosítják.
Ami pedig azokat a fontos kérdéseket illeti, amik itt elhangzottak - Frunda szenátor úr pontosította ezt korrekt módon.
Azt kell javasolnunk a bizottságunknak a parlament és a szenátus szintjén, hogy szorosabb együttműködésben létezzenek, annál is inkább, mert én az előző időszakban az európai ügyek bizottságának tagja voltam, és én tudom, hogy működik az európai ügyek bizottsága, és tudom, hogy pillanatnyilag nagyon sok nehézség merül fel az infrastruktúra vonatkozásában e tevékenység kifejtésében.
Két dologra szeretném a figyelmet felhívni. Azok a parlamenti képviselők, akik pillanatnyilag ennek a bizottságnak a tagjai, azon felelősségek mellett, amiket a bizottságban felvállalnak, saját felelősségüknek is eleget kell, hogy tegyenek, és eléggé nehéz hatékonyan működniük az európai ügyek bizottságában is. Természetesen a bizottság apparátusa is szóba kerül, és az összetétel sem a legmegfelelőbb annak érdekében, hogy amikor ezt az időszakot meg kell ismernünk a tárgyalásokat követően és az információkat be kell gyűjtenünk, megfelelő sebességgel tudjunk együttműködni, hogy tudjuk, az Európai Parlamentben miről döntenek, mi a vita tárgya, és hogy mit kell javasolnunk a román parlament számára.
Én azzal távozom innen, hogy máris meg vagyok győződve arról, hogy nagyon sok tanulnivalónk van az európai integrációs folyamat vonatkozásában. Mindent meg kell tennünk a magunk részéről, hogy gyümölcsöztessük ezeket az információkat abban az időszakban, amely időszak következik. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm a szenátor urak válaszát. Fontos, hogy az Európai Unió tagjaként ne csak európaiak legyünk, hanem ahogy lehet, tartsuk magunkat a menetrendhez.
Ezért én most azt javaslom, hogy térjünk rá a következő napirendi pontunkra, hogyha a képviselő urak megengedik, mert már félórás késéssel számolunk így is, persze ezt a körülmények megindokolták. És remélem, hogy a nagykövet úr megbocsátja nekünk ezt a késést.
Azt szeretném mondani, hogy nagyon sok kérdés van, amikben egyetértünk, másokban vitatkozunk. Ameddig kulturáltan vitatkozunk, addig ezek jó dolgok, ezek bölcsebbé tesznek minket, és azt gondolom, hogy sok tennivalónk van. Hogy egy példát mondjak, Románia csatlakozását követően anomáliák jelentkeztek a magyar-román határon a magyar hatóságok tevékenysége vonatkozásában. Már holnap a bizottságunk vendége lesz a pénzügyminiszter és az igazságügyi és rendészeti miniszter képviselője. Beszámolnak nekünk arról, hogy a román médiában megjelentek mennyiben megalapozottak és mennyiben nem. Amennyiben megalapozottak, mit terveznek annak érdekében, hogy ilyen anomáliák a jövőben ne fordulhassanak elő, mert számunkra ez rendkívül fontos.
Azt javaslom, rengeteg alkalmunk lesz még ezt a beszélgetést folytatni, hogy maradjanak itt, és a következő napirendi pontunkat tárgyaljuk meg. Ennek keretében még egyszer tisztelettel köszöntöm Hans Peter Schiff nagykövet urat. Itt egy zárójeles megjegyzés következik: a trojkát váltja a csoportos elnökség terminus technicus.
Köszöntöm időrendi sorrendben a portugál és a szlovén nagykövetség munkatársait. Nagyon szépen köszönöm mindannyiuknak, hogy elfogadták a meghívásunkat. Amint a médiából megtudtuk, a német elnökség rendkívüli ambíciókkal vág neki ennek a félévnek. Mindig eszembe jut, hogy vajon ez a rendelkezésre álló félév hogyan lehet elegendő arra, hogy ilyen ambíciózus terveket végrehajtsunk? Ha meg az idő rövidsége miatt nem ambíciózus a terv, emiatt joggal éri bírálat az adott elnökséget. Reméljük, hogy minél többet meg tudnak valósítani a meghirdetett célokból.
Nagykövet úr, úgy látjuk, hogy mozizni is fogunk. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
HANS PETER SCHIFF német nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnos nem volt bekapcsolva a tolmácsberendezés. Szeretném megköszönni önöknek a lehetőséget, amit megadtak nekünk, hogy a ma délelőtt folyamán beszélhetünk önök előtt Németország soros elnökségi feladatairól. Ha jól értettem, ön említette azt, hogy első alkalommal ez az elnökség úgynevezett csapatelnökség lesz, és ez az oka annak, hogy kollégáim, a Portugáliából és a Szlovéniából jött kollégáim, csatlakoztak hozzám a mai reggel folyamán.
(Az előadást projektoros kivetítés szemlélteti.)
A csapatelnökség tulajdonképpen egy olyan elképzelés, egy olyan ötlet, amelyet az Európai Tanács-ülésen 2002-ben vitattunk meg, és akkor, 2002-ben a Tanács úgy döntött, hogy nagyon hasznos lenne számunkra, ha a következő elnökségek, amelyek egymás után következnek, együtt dolgoznának, és gördülékenyebbé tennék az átállást az egyik soros elnökségről a másik soros elnökségre. Németország, Portugália és Szlovénia következik így egymás után, és ezért úgy döntöttünk hárman, hogy most első alkalommal az Európai Unió történetében együtt fogunk dolgozni egy közös program megvalósításán. És erről a közös munkaprogramról való döntésre az Európai Tanácsban került sor decemberben, az elmúlt év, 2006 decemberében döntöttek a Tanács-ülés keretében erről. Az úgynevezett trió-programot a honlapunkon megtalálják, az EU-elnökség honlapján, ahol láthatják ezt az oldal felső részén.
Ezen a weboldalon megtalálják ugyanakkor a német nemzeti elnökségre vonatkozó programot is, amelynek alapja tulajdonképpen a 18 hónapos trió-, háromszoros program.
Ismételten szeretném megköszönni a lehetőséget önöknek, hogy megbeszélhetem önökkel, ismertethetem önökkel azokat az elképzeléseket, amelyek kihívások előttünk. Hol tartunk jelenleg? Tulajdonképpen ennek a háromszoros elnökségi programnak az elején vagyunk effektíve, a kiindulási pontnál vagyunk, tehát a német elnökségre startolunk.
Mi úgy gondoljuk, hogy Európa egy kritikus fordulóponthoz jutott a fejlődése tekintetében. Különösen azért igaz ez, mert mint bizonyára önök is tudják, az alkotmányozási folyamat sajnos megállt, megakadt, azt követően, hogy Franciaországban és Hollandiában kudarcot vallott a népszavazás, a referendum. Úgy látjuk, hogy nagyon sok tagállamban, különösen a régi tagállamokban, de nemcsak ott, egyre inkább csökken az érdeklődés az állampolgárok részéről az európai integráció felé, egyre kevesebb állampolgár van meggyőződve arról, hogy az európai integráció továbbra is a helyes úton, a helyes irányba halad.
És természetesen számos szélesebb körű kihívás áll előttünk, az Európai Unió előtt, amelyekkel szembesülnünk kell, így például a globalizáció kihívása, a terrorizmus, illetve a konfliktusos helyzetek számos régióban, a világ különböző részein.
Tehát innen kiindulva három országról van szó, Németországról, Portugáliáról és Szlovéniáról, amelyek megállapodtak abban, hogy mik lesznek a prioritások a csoportelnökségben, és különösen Németország úgy döntött, hogy számunkra fontos kérdés az alkotmányozási folyamat lesz, amely megállt, amely leállt, és ezt a folyamatot szeretnénk továbbvinni.
Az elképzelés, a gondolat, hogy miért ennyire fontos számunkra ez a kérdés, azt hiszem, eléggé egyértelmű. Az egyik oka ennek az, amely az itt látható képen is olvasható, amelyet Merkel kancellár asszony mondott, és nem szeretném megismételni, fel van tüntetve a kivetített oldalon. Nagyon fontos feladat a soros elnökség során Németország számára, hogy az euroszkepticizmuson úrrá legyünk. Nagyon sok tagállamban tapasztaljuk az euroszkepticizmust, és ezt különösen úgy tudjuk megoldani, ha az állampolgárokat közvetlenebbül vonjuk be az európai ügyek intézésébe. Úgy gondolom, önök bizonyára tudják, hogy az Európai Bizottság a következő években számos erőfeszítést fog tenni annak érdekében, hogy információt terjesszen, tájékoztatást adjon az európai integráció helyzetéről az Unió állampolgárai számára.
Ha megnézzük az alkotmányozási folyamatot, Németország elképzelése ebben a tekintetben az, hogy olyan folyamat legyen, amely két lépésben valósul meg, hogy végre túllépjünk ezen a leálláson. Az első lépés ebben az irányban tulajdonképpen a római szerződés aláírásának 50. évfordulója lesz, ez kiváló alkalmat kínál számunkra, ebből a célból tartani fogunk majd egy speciális Tanács-ülést Berlinben, március végén kerül majd erre sor. A szándékunk ezzel a fórummal, összejövetellel az, hogy ez egy speciális tanácsi értekezlet legyen, amely nemcsak a teljesítményekről és a sikerekről, az európai integráció 50 évének sikeréről fog majd beszámolni, természetesen ez is nagyon fontos aspektus, és ennek része lesz majd az úgynevezett tervezett berlini deklaráció is, de még ennél is fontosabb, hogy ebben a deklarációban egyértelmű látásmódot, jövőképet nyújtsunk Európa jövőjéről - ezt is fontosnak tartjuk -, hogy melyek a közös értékeink, hogyan tudunk, hogyan szeretnénk együtt dolgozni abba az irányba, hogy biztosítsuk állampolgárainkat egy jobb jövő felé.
A berlini deklaráción keresztül egyfajta hangulatot szeretnénk kialakítani, egy irányultságot az Európai Unióban, amely pozitívabb irányultságú, konstruktívabb, inkább előre tekint, és jól tudjuk azt is, hogy ha megteremtjük ezt a megváltozott hangulatot az egész Európai Unió területén, akkor ez lehetővé teszi számunkra, hogy nagyon komoly beszélgetést kezdjünk, és talán még határozat is születhet arról, hogy hogyan tudunk továbblépni az alkotmányozási folyamat terén.
Az Európai Tanács decemberben azt kérte a német elnökségtől, hogy készítsen jelentést az alkotmányozási folyamatról, és a júniusi Tanács-ülésen ismertesse ezt a jelentést. Németország célja tulajdonképpen az, hogy ott majd akkor egyfajta térképet mutassunk fel Európa számára arra nézve, hogy hogyan lehet továbblépni az alkotmányozási folyamatban a következő 6, illetve 12 hónapban, sőt azt kell mondanom, 18 hónapban hogyan lépünk tovább az alkotmányozás terén. Mindenesetre úgy hisszük, hogy ennek a leállásnak, amely bekövetkezett a belső reformok tekintetében az Európai Unióban, az új keret megalkotásával az Európai Unió számára sikerül majd véget vetnünk ennek a leállásnak, és erre sor kerülhet még 2009 előtt, mielőtt sor kerül az újabb európai parlamenti választásokra. Reméljük, a folyamat addigra, 2008 végégig bezárul, befejeződik, még azt megelőzően, hogy 2009-ben sor kerül az európai parlamenti választásokra.
Melyek a kulcsfontosságú, legfontosabb kihívások, amelyek az Európai Unió előtt állnak az elkövetkezendő hónapokban és években? Nézetünk szerint egy nagyon fontos dolog előttünk az, hogy megőrizzük az európai módozatot, életstílust, ahogyan élünk, ugyanakkor az európai szociális modellt is megóvjuk, megőrizzük. Fokozódik a nemzetközi verseny, növekszik a globalizáció, és azt hiszem, ez az aspektus különösen azért fontos, mert nagyon sok állampolgár veszélyeztetve érzi magát a fokozódó nemzetközi verseny miatt, nagyon sok állampolgár úgy érzi, hogy Európa most már elmaradt a versenyképesség tekintetében más országokhoz, a világ más régióihoz képest. Úgyhogy úgy gondolom, világossá kell tennünk azt, hogy az Európai Uniónak egyértelmű perspektívája van a jövőre nézve ebben a kérdésben ezen a területen, és ez nagyon fontos számunkra különösen az állampolgárok látásmódja miatt.
Nagyon sok állampolgár érzi úgy Európában, hogy veszélyeztetve van a globális fenyegetettség, a terrorizmus miatt, és nagyon aggódnak a szervezett bűnözés miatt, és úgy gondolom, az Európai Uniónak válaszokat, megoldásokat kell találnia ezekre a problémákra, miközben egyúttal megőrizzük az alapvető szabadságjogokat, polgári szabadságjogokat az Európai Unió területén. Azt hiszem, ez egy nagyon fontos kérdés számunkra. Minden olyan esetben, amikor biztonsági kérdésekről van szó, belső biztonságról van szó, látnunk kell azt, hogy veszély van, és a hatóságok részéről természetesen történnek bizonyos lépések, de a kormányok részéről is nagyon egyértelműen be kell mutatni azt, hogy védik az alapvető polgári szabadságjogokat.
Természetesen szembesülnünk kell a közvetlen szomszédságunkban lévő problémával, az Európai Unió közvetlen szomszédságában lévő problémákkal. Megemlíthetem például a Nyugat-Balkán térségét. Koszovó kérdése ebben a pillanatban kritikus stádiumba jutott, és a kapcsolataink a szomszédokkal, a keleti országokkal, Ukrajnával, Oroszországgal nagyon fontosak, ugyanakkor egy kicsit tovább kell tekintetnünk. Ha továbbtekintünk, különösen, ha az energiakérdéseket vizsgáljuk, akkor még inkább világossá válunk számunkra, hogy az Európai Uniónak szüksége van arra, hogy egyértelmű stratégiát alkosson arra nézve, hogyan fejlessze tovább kapcsolatait például a közép-ázsiai térség országaival.
Mint már említettem, az egyik nemzeti program, a soros elnökség nemzeti programjának az alapja tulajdonképpen a 18 hónapos program, amelyben három ország vesz részt, és arról, hogy ez az egész folyamat hogyan fejlődik, már szóltam az imént. Nem szeretnék részletekbe menni a 18 hónapos programot illetően, hiszen a mi időnk egyre fogy, és úgy gondolom, lesz még más alkalom a beszélgetésekre, tehát inkább a kulcsfontosságú kérdésekre szeretnék rámutatni, amelyek a német programban találhatók. Ilyen az alkotmányos szerződés, amelyről már tettem említést. Arról is szóltam, hogy keressük a lehetőségét, hogy lisszaboni folyamatot hogyan lehetne továbbvinni abból a szempontból, hogy az európai gazdasági dinamizmus kialakulhasson, és emellett a társadalmi felelősségvállalás is, az igazságügyi és belügyi témák is terítékre fognak kerülni, amely szintén a közös kül- és biztonságpolitika területére koncentrálódik, amely a krízisszituációk megelőzésére vonatkozik.
Ennek a folyamatnak a lényege az, hogy az alkotmányos szerződés politikai vetületét is vizsgáljuk, ugyanakkor szeretnénk ezt a leállást valamilyen módon megszüntetni. Ebből a szempontból Németország mediátorként fog majd szerepet vállalni.
A kancellár az EU kormányát felkérte arra, hogy bizonyos kormánytagokat, illetve kormányfőket vagy államfőket jelöljenek meg. Ilyen módon Németországnak az a feladata, hogy megkeresse azokat a legfontosabb problémákat, amelyek akadályozzák a tagországokat, és ilyen módon támogassa ennek a folyamatnak az előremozdítását, különösen azokban az országokban, ahol ez még nem került ratifikálásra.
Ahogy említettem, az alkotmányozási folyamatot az Európai parlamenti választásokig be kell fejezni, és ennek a legvégső dátuma 2009. Ha megnézzük a lisszaboni folyamatot és a belső piac fejlődésének lehetőségeit, akkor látjuk, hogy a fontos célkitűzések közül az egyik ennek a belső piacnak a továbbfejlesztése, és ebben nagyon fontosak a postai szolgáltatások és az energiaipar is.
Tovább kell munkálkodnunk új instrumentumok kialakításán az egységes piaci stratégia érdekében. Ezeket a stratégiákat általánosságban is meg kell vitatni. És végül fontos a versenyképesség, a kereskedelmi politika, a dohai tárgyalási forduló kérdései, illetve azok a tárgyalások, amelyek más régiókkal kapcsolatosan a szabad kereskedelem témájában folynak, és amelyekkel kapcsolatosan Németország reméli, hogy az Európai Unió előre tud majd haladni ezen kérdések megoldásában.
Úgy gondolom, még egy további fontos eleme a német elnökségnek az is, hogy az Unión belül egy közös energiapolitika is megtárgyalásra kerüljön. Ennek az a célja, hogy biztonságos, de ugyanakkor versenyképes, és ami talán még fontosabb, környezetvédelmi szempontból fenntartható energiaellátást lehessen biztosítani.
Vannak már javaslatok a Bizottság részéről, és ezeket meg kell vitatni az energia-akcióterv keretében. Vannak továbbá javaslatok a belső piac szempontjából a még hatékonyabb áram- és gázellátásra vonatkozóan is. Ezeket még pontosabban és még mélyebben kell tárgyalni, és meg kell nézni azokat a módozatokat is, hogy a megújuló energiaforrások, illetve az energiafelhasználás hatékonysága még jobb legyen.
Ez úgy gondolom, Magyarország számára is különös fontosságú. Az energiaellátás az Európai Unión belül biztonságos módon kell, hogy megtörténjen. A különböző fajta energiaforrásokra vonatkozóan is tárgyalásokat kell folytatnunk az energiatermelő országokkal, illetve a tranzitproblémákra is rá kell térni, hiszen ezek azok, amelyeket a tavalyi év során, illetve már az idén is, az év elején tapasztaltunk.
Ahogy önök tudják is, Németországban a közvéleményt jelentősen aggasztja a környezetvédelem, illetve a klímaváltozás kérdésköre, és ez természetesen nagyon érinti az európai uniós tárgyalásokat is. Ez az egyik legfontosabb témája az EU soros német elnökségi programjának is.
A legfontosabb célkitűzés itt az, hogy találjunk egy olyan közös álláspontot az EU-val, amely a Kiotó utáni folyamatok számára is megfelelő megoldást tud biztosítani, vagyis 2020-ig a különböző kibocsátások csökkentése történjen meg, amiben természetesen más egyéb olyan elem is szerepel, amelyet az európai környezetvédelem, illetve a környezetvédelmi szakpolitika és a mi harcunk a klímaváltozás ellen fog majd jelenteni.
Hadd térjek rá egy következő témára, nevezetesen a jobb szabályozásra. Én úgy gondolom, az egyik oka az euroszkepticizmusnak nagyon sok országban az, hogy az állampolgárok úgy gondolják, hogy minden túl van szabályozva, és óriási a bürokrácia az Európai Unióban. Amikor mi részleteiben megvizsgáljuk ezt a problémát, akkor azért látszik, hogy ezek a közvéleményben meglévő elképzelések nem találnak igazolást, hiszen például egy európai uniós irodában sokkal kevesebben dolgoznak, mint például egy müncheni önkormányzati szervezetben.
És hogy nagy a bürokrácia, valószínűleg abból ered ez a vélemény, mert a kommunikáció nem megfelelő az Európai Unión belül a döntéshozatali folyamatban, és ennélfogva biztos, hogy vannak olyan témák is, ahol túl sok a bürokratikus intézkedés, amelyekkel kapcsolatosan döntés születik a különböző európai uniós intézményekben. És ezek nem veszik figyelembe az ilyen szabályok kihatásait és következményeit.
Tehát a német elnökség célja az, hogy egy olyan folyamatot indítson el, ami egyébként már el is kezdődött, de hogy ez még nagyobb lendülettel folytatódjon, amiben jobb szabályozással működnek az európai intézmények.
Az európai szociális dimenzió egy olyan téma, amelyet nem kell itt hosszasabban tárgyalnom, mert azt gondolom, hogy mindenki érti és tudja, hogy itt miről is van szó. Németországot különösen aggasztja, hogy az Európai Unió szociális klímája még kedvezőbbnek bizonyuljon a családok számára, hiszen a családok és a gyermekek a jövő alapjai. Éppen ezért a családok fejlődését, boldogulását, a gyerekek érdekeit is feltétlenül figyelembe kell venni, ez számunkra rendkívül nagy fontosságú kérdés.
Az igazságüggyel, illetve belügyekkel kapcsolatos kérdéskörre már utaltam. Van egy informális tanácsunk, amelyben az igazságügyi és belügyminiszterek dolgoznak, akik nagyon fontos döntéseket hoznak.
Ezeket a munkákat intenzíven kell folytatni, hiszen a terrorizmus elleni küzdelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelem ezeknek fontos célja, és van az európai iroda, ahol az európai információs hálózatot is igazság- és rendészeti ügyekben tovább kell fejleszteni.
Ami a migrációt illeti - a délről, illetve keletről jövő migrációra gondolok itt -: ezek rendkívül nagy fontosságúak, és ezekkel meg kell birkóznia az Európai Uniónak. Vannak további tárgyalások a külső határok védelmére vonatkozólag, és itt a Frontex szervezet az, amely a legfontosabb szerepet kell hogy játssza.
Amikor a konzuli ügyek irodáján dolgozó kollegáimmal beszélek, akkor mindig azt hallom, hogy a belső EU-s kapcsolatoknál nagy az eltérés a családjogi, illetve a társasági törvények között, és ezek a különbözőségek a polgárjogi kérdésekben, például az örökösödési területen nagyon sok problémát okoznak az országok között, és én úgy gondolom, hogy ezek a problémák is korlátozzák a személyek szabad mozgását. Éppen ezért ezen a területen még keményebben kell dolgozni, és esetleg harmonizálni is lehetne vagy legalábbis jobban integrálni a családjogi és a társasági törvényt.
A következő terület, amelyet szeretnék még itt az önök számára elmondani, az Európai Unió szomszédsági politikája. Itt elsősorban három fő területre kell koncentrálni, az egyik az, hogy fejlesszük, illetve tárgyaljunk az új partnerségi és együttműködési megállapodásról Oroszországgal és Ukrajnával. Általánosságban elmondható, hogy sokat kell még tennünk egy kiegyensúlyozott szomszédsági politika elérése érdekében az Európai Unión belül, amely a déli és keleti szomszédainkkal kapcsolatosan teremti meg ezt az egyensúlyt. Emellett - ahogy már korábban is említettem - úgy gondoljuk, hogy egy szomszédsági stratégia kialakítása során, amely még kicsit eltávolodik az európai uniós országoktól, pedig ezek is fontos országok, a partnerség körülbelül az olyan országokig is elterjedhet, mint a közép-ázsiai országok, amelyek az energiatermelés szempontjából nagyon fontosak.
A szomszédsági kérdéskör mellett a folyamatos tárgyalásokra is rá kell mutatni, amelyek a horvát és a török csatlakozással kapcsolatosak, ezeket a tárgyalásokat folytatni kell, és tovább kell munkálkodnunk azon, hogy a nyugat-balkáni országok további stabilizációja is létrejöhessen; erre már a koszovói státuskérdés kapcsán utaltam. A folyamatot Ahtisaari elnök úr indította el, és ez a folyamat most egy döntő fázisához érkezett.
Amikor a közös kül- és biztonságpolitikáról beszélünk, akkor javítanunk kell a konfliktusmegelőzés és a konfliktuskezelés helyzetén, több esettel kell itt foglalkoznunk, ahogy már rámutattam, a Közel-Kelet, Szudán, Afganisztán, de ezenkívül vannak más országok is, mint például Kongó, Irán, és az EU-nak fontos szerepet kell játszani, ami mára már szemmel láthatóvá vált, a közel-keleti krízishelyzetben is. Ez a Közel-Keletre, de a kissé távolabb eső területekre, Irán, Pakisztán területére is vonatkozik, ezeken a területeken is az EU-nak nagyon fontos szerepe van, meg kell határozni azokat a módokat és lehetőségeket a kibővített Unió segítségével, ami nagyon fáradságos munka lesz annál is inkább, mert ratifikálás nem történt meg bizonyos témákban. Éppen ezért az Oroszországgal, illetve a világ többi részével történő kapcsolatunkat is tovább kell tárgyalni, különös tekintettel majdan a portugál, illetve a szlovén elnökség idejére, ahol majd az afrikai országok, illetve a latin-amerikai országok ilyen bekapcsolása is lehetővé válik. Itt pillanatnyilag abba is hagynám, és szeretném önöknek megadni azt a lehetőséget, hogy tegyenek fel kérdéseket, és várom az önök véleményét.
Még egy utolsó szót engedjenek meg nekem! A német elnökségre vonatkozó elvárások nagyon magasak a tagországok részéről. Én úgy gondolom, hogy ha valaki objektív módon nézi a dolgokat, egyértelmű, hogy nincs egy olyan ország, amely ezeket a problémákat és kérdéseket egyedül meg tudná oldani, különösen nem az Európai Unión belül. Hiszen az Európai Unióban mi partnerek vagyunk, és csak úgy tudunk sikert elérni, ha együtt dolgozunk, és ez lehetséges lenne, és ez is az európai elnökség mottója, vagyis Európa akkor lesz sikeres, ha együtt dolgozunk, és Merkel kancellár asszony az Európai Parlamentben azt is mondta, hogy az Európai Unió csak akkor fog sikert elérni, ha ezen együttesen munkálkodunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. 15 percünk lenne a vitára. Nem tudom, hogy esetleg a portugál, illetve a szlovén követség munkatársai szeretnének-e hozzászólni.
LINA ISABEL DE CASTRO MOTA (Portugál Köztársaság Nagykövetsége): Köszönöm szépen. Szeretném a német nagykövetnek megköszönni ezt a mély, lényegre törő előadást, amely a német elnökségről szólt, és szeretném azt is elmondani, hogy rendkívüli módon örülünk annak, hogy ebben az új gyakorlatban részt vehetünk, ami most ezt a csoportos elnökséget jelenti, és örülünk, hogy Németországgal és Portugáliával együtt Szlovénia is részt vehet ebben.
KSENIJA SKRILEC (Szlovén Köztársaság Nagykövetsége): Ehhez csak azt szeretném hozzátenni, hogy a programot együtt alakítottuk ki, Németország az első, amelyik elkezdi ezt a munkát, és teljesen egyértelmű, hogy Portugália és Szlovénia majd ezután következnek, és folytatni fogják ezt a munkát, és lehet, hogy a programot meg kell változtatni vagy hozzá kell adni bizonyos, még nagyobb figyelmet igénylő területeket, ahogy majd a mi munkánk előrehalad.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném vitára bocsátani ezt a kérdést. (Firtl Mátyás jelentkezik.) Alelnök úr!
Kérdések, észrevételek, reflexiók
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Három nagyon rövid kérdést szeretnék feltenni a nagykövet úrhoz. Említette a nagykövet úr, hogy 2009-ig, az európai uniós választásokig az alkotmányozási folyamatot le szeretnék zárni. Ezzel kapcsolatban Horvátország 2009-et jelölte meg a csatlakozás időpontjának. Látható-e és tartható-e ez? Illetve: mi a német álláspont a horvát csatlakozással kapcsolatban? Ez az egyik kérdésem.
A két rövid kérdésem szintén ehhez csatlakozik, hiszen a Nyugat-Balkán biztonságpolitikai szempontból nagyon kényes terület. Hogyan látja Szerbia jövőjét ebben a tekintetben? Hiszen utalt a koszovói kérdésre is jelen pillanatban.
De ugyanígy szeretném ehhez csatlakoztatni Ukrajna kérdését is az Európai Unió kapcsán. A németek nagyon nagy hangsúlyt tesznek az energiabiztonság kérdésére, éppen ezért a nyugat-balkáni térség, illetve a balkáni térség alternatív energiapótlónak is megfelelne. Ennek kapcsán is várnám a rövid válaszát! Köszönöm.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Rövid leszek. Én is nagy tisztelettel köszöntöm a nagykövet urat, nagyon érdekes volt, amit elmondott.
December 4-5-én volt Brüsszelben az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közös ülése, ahol a német küldöttség megerősítette az álláspontját az energia kérdésében. Én nagyon fontosnak tartom Közép-Ázsia kérdését, valamint az Oroszországgal való viszony rendezését. Itt elsősorban a politikai viszony rendezésére gondolok, hiszen az energiaválság egyik legnagyobb problémája jelenleg pontosan az Európai Unió és az Oroszország közötti feszültség kérdése.
A másik ilyen véleményem szerint, ha az Európai Unió nem tud egy közös alkotmányt megalkotni, akkor az euroszkepticizmus valóban tovább fog erősödni, és fokozódni fog, hiszen számos olyan példa van előttünk, hogy a hatályba léptetés területén bizonyos országok - adott esetben az Európai Parlament, a Tanács által hozott döntések végrehajtásában - bizonyíthatóan nem hajlandóak részt venni.
Én mindenképpen szeretném erősíteni a német elnökség által felvállalt programot. Tudom, hogy óriási figyelem kíséri ezt, hiszen olyan kihívásokat próbált meg a német elnökség felvállalni, amik az Európai Unión belül is hihetetlen nehéz kérdések. A kutatás-fejlesztés területén, az energia kérdésében talán a pazarlás csökkentése lenne szükséges, és talán érdemes lenne egy egységes energia-lobbitörvényt kialakítani, hiszen a legtöbb esetben a nagy monopóliummal rendelkező energialobbik gátolják meg a bizonyos uniós energiaügyi továbblépés lehetőségét.
Én ezt szeretném erősíteni, és kérni önöket erre.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Nagykövet Úr! Megpróbálok én is nagyon rövid lenni. Sajnálom, hogy így beszorultunk az időkorlátok közé.
Hogy hárman vannak itt, azt hiszem, ez jelzi azt, hogy a német elnökség nyilvánvalóan tovább dolgozik, mint az elnökség. Jobban örültem volna, szerencsésebbnek láttam volna, ha esetleg egy évvel ezelőtt találkozunk itt, amikor még a sor végén ül a német nagykövet, és a felvezető gyakorlatilag folyamatos lett volna. De valamikor el kell kezdeni, ezt mindenképpen üdvözlöm.
A kérdésem az, hogy jelen pillanatban milyen koordinációt folytatnak a két további, leendő EU-elnökkel? Az is érdekelne, hogy az 50. évfordulóra kiadandó berlini nyilatkozattól mit várnak? Gyakorlatilag február közepe van, és március 25. az az időpont, amikor egy hónap alatt össze kell ezt hozni. Ez most milyen szinten van?
Úgy tűnik, hogy egy elég szűk bizalmi csoport fogalmazza meg, nyilván ez a hatékony munkát segíti, de hogyan tud így széles elfogadottságra szert tenni, hogy ez optimizmust tükrözzön, hogy megfordítsa az emberek gondolkodását az Európai Unióval kapcsolatban?
Az alkotmánnyal kapcsolatban is egy rövid, utalásszerű kérdésem lenne. Mennyire veszik figyelembe például az úgynevezett Bölcsek Tanácsának az eddig elért eredményét? Hogyan veszik figyelembe az alkotmányozási folyamat eddig meglévő tényeit? Hogyan gondolják ezt keresztülvinni? Úgy gondolom, hogy elég kevés az idő.
Végezetül pedig, mivel az idő rövid, sok sikert kívánok a német elnökségnek a program megvalósításához! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Nagykövet úr, a finn elnökség kiemelt figyelmet fordított az innováció továbbvitelére. Kérdezem a portugál elnökséget, hogy ezt ők mennyiben veszik majd napirendre? Köszönöm.
ELNÖK: Felmerült a vízum ingyenessége, a Nyugat-Balkán. Egy másik dolgot hadd mondjak, egy szinten van említve Horvátország és Törökország - nem látok különbséget. Van-e itt különbség, és ha van, akkor komolyan gondolja-e a német elnökség azt, hogy ha az alkotmányozási folyamat nem sikeres, akkor egy kormányközi konferenciát készítenek elő a portugál elnökségre, ahol a bővítést elősegítő reformokat el lehetne fogadni? Ez most Horvátországról szól inkább. És még sok kérdésem lenne, de rövid az idő.
Szirbik képviselő úr!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Egy rövid kérdésem lenne, a Balkánhoz kapcsolódnék, a vízummentességhez Szerbia vonatkozásában. A schengeni határ Magyarország és Szerbia között decemberben belép. A határ túloldalán jelentős magyar kisebbség él, elválasztva az anyaországtól. A kérdésem az, hogy a vízumkérdésben ilyen szituációban mi a német álláspont?
A másik, hogy tiszteletben tartva az áruk szabad áramlásának elvét, a kényes áruk kérdése kapcsán most aktuálpolitikai kérdés a hulladékok és az élelmiszerek problematikája. Ebben a vonatkozásban milyen olyan lépést tervez a német elnökség, ami radikális módon meg tudná oldani a kibocsátó felelősségét és a kényes kérdések gyors rendezését? Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Több kérdés nem lévén, a nagykövet úré a szó!
HANS PETER SCHIFF német nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr. Minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, úgyhogy kezdjük akkor rögtön az alkotmányozási kérdéssel.
Nagyon fontos cél számunkra, hogy ismét világossá tegyük - és azt hiszem, Magyarország mint európai uniós tag, máris ratifikálta a szerződést, pontosabban hasonló erőfeszítést tesz -, egyértelműen világossá kell tennünk, hogy az alkotmányról szóló szerződést szinte valamennyi tagállam aláírta; ratifikálta. A tagállamok kétharmada ratifikálta ezt a szerződést, tehát egyharmadról van szó. Az Unió egyharmada nem gondolhatja azt, hogy totálisan új gyakorlatot kezdünk majd meg, és félretesszük, amit eddig elértünk - ezt nem gondolhatják. Tehát a német elnökségnek az a célja, az a szándéka, hogy konzultáljunk, intenzíven konzultáljunk és átfogóan konzultáljunk valamennyi tagállammal, azokkal, amelyek már ratifikálták, és azokkal is, amelyek a folyamatban azt jelezték, hogy nekik bizony problémájuk van a szerződést illetően.
És ki kell derítenünk ennek keretében azt, hogyan lehetne győzedelmeskedni a problémák felett anélkül, hogy a szerződés lényegét érintetnénk, mert mi meg szeretnénk őrizni a szerződés lényegét. Ebből kifolyólag úgy gondoljuk, nem lenne jó javaslat, hogy abszolút vadonatújan kezdjük az egész tárgyalási folyamatot, egy új projektet, mert van új projektünk, igen, van, amelyet valamennyi tagállam aláírt. És van egy projektünk, amelyet a tagállamok kétharmada ratifikált is.
Ebből az alapból kell kiindulnunk, innen kell elindulnunk. Jó kilátásaink vannak arra nézve, úgy gondolom, hogy sikerül majd győzni a nehézségek felett, és bizonyos változásokat esetleg el kell fogadnunk, esetleg az egész folyamatot nevezhetjük alkotmányozási folyamatnak. Lehetséges, hogy meg kell osztanunk a szöveget bizonyos részekben, és másképpen kell közelítenünk bizonyos szövegrészekhez.
A cél, a német elnökség célja ebben a tekintetben az, és így mondhatjuk ezt Szlovéniáról és Portugáliáról is, ők is elfogadják ugyanezt a célt, nevezetesen azt, hogy meg kell őriznünk a szerződést a jelenlegi, lényegi formájában.
Ami a folyamatot illeti, hogy hogyan tudnánk megvalósítani egyfajta útitervet ebben a tekintetben, ez nagyon fontos kérdés. Ezt is szeretnénk megvalósítani, és egy provizórikus megállapodásra szeretnénk jutni az Unió jövőjét illetően, aztán majd innen fogunk továbblépni.
Horvátország belépését illetően azt gondolom, nem lehet probléma ebben a tekintetben az alkotmány, mint Románia és Bulgária esetében tettük, ugyanez a helyzet fog előállni, tehát tulajdonképpen az alkotmány az acquis részét képezi, és aki csatlakozik az Európai Unióhoz, annak alá kell írnia az acquis-t, tehát a közösségi vívmányokat. Nem gondolom, hogy ez különösebben problémát jelentene Horvátország tekintetében. Úgy gondolom, hogy Horvátország sokkal inkább előrelépés van, mint például Törökországgal a tárgyalások tekintetében, és az előkészületek megtörténtek a csatlakozásra. Azt gondolom, eléggé világos számunkra, hogy Horvátország sokkal közelebb áll a csatlakozáshoz, mint Törökország. Úgy gondolom, Törökország maga is elfogadja ezt a fajta értékelést.
Azonban, amikor új tagállam csatlakozásáról beszélünk, két dolgot látnunk kell: az egyik más országok érdeklődése, amelyek szeretnének csatlakozni az Európai Unióhoz, ugyanakkor az Uniónak az érdeklődését is látni kell, hogy fogadjon partnereket, amelyek ugyanazokat az értékeket vallják, ugyanaz az érdeklődési körük, mint az Európai Uniónak. A másik oldalról pedig, amikor bővítjük az Európai Uniót, nem lehet lerombolni a csatlakozással, hiszen ha bővítjük az Európai Uniót, az Uniónak képesnek kell maradni arra, hogy fogadjon új tagokat. A jelenlegi állás úgy néz ki, hogy az Európai Unió most nem képes már befogadni újabb tagokat, most ezt a problémát kell megoldanunk, egy olyan problémát, amely valamennyi kérdés alapjául szolgál, amikor új tagállamok befogadásáról van szó, és ez mindjárt kezdődik Horvátországnál, bonyolódik tovább a kérdés Macedóniánál, végül pedig Törökország esetében is jelentkezik ez a kérdés.
Az Oroszországgal és Ukrajnával való kapcsolatainkról elmondanám, hogy nézetünk szerint nagyon fontos kérdés, mert Ukrajnával kezdjük a tárgyalásokat, egy új, átfogó és modern együttműködési, partnerségi megállapodást szem előtt tartva nagyon sok lehetőséget kínál majd Ukrajnának és az Európai Uniónak, azonkívül folytatnunk kell ezt a fajta folyamatot Oroszországgal is. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy az Unió érdekeit szolgálja az, hogy pozitív és konstruktív partnerséget létesítsen Oroszországgal, és meggyőzze Oroszországot arról, hogy Oroszország érdekét is szolgálja az, hogy konstruktív és pozitív jellegű kapcsolatot alakítson ki az Európai Unióval. Úgy gondolom, hogy a kilátások arra nézve, hogy eljussunk egy ilyen megállapodásig, elég jók.
Utolsóként: felvetették a veszélyes anyagok szállításának a kérdését, az áruszállítást az Európai Unió területén, különösen a hulladékgazdálkodáshoz kapcsolódó kérdésben. A hulladék nagyon fontos nyersanyagforrássá vált, és már áruként kezelik a hulladékot, és nem úgy kezelik, mint amit eldobásra szántak. Ebből világos számunkra az is, hogy az illegális tevékenységet ezen a területen kezelnünk kell; vannak ilyen illegális tevékenységek a hulladékkal kapcsolatosan, és máris vannak javaslatok, amelyek az asztalon vannak, amelyek célja az, hogy jobb jelölése legyen az ilyen anyagok szállításának, a szállított anyagokat jobban jelöljék, hogy a hatóságok megfelelőbben tudják azonosítani, amikor szállítás történik a különböző országokban. Ugyanakkor növelnünk kell az ellenőrzéseket is, nemzeti szinten és uniós szinten is fokozni kell az ellenőrzéseket, hogy a jogszerű kereskedelmet, a hasznosítható anyagok jogszerű kereskedelmét támogassuk, mert ez nagyon fontos technológia a jövőre nézve is. Az Európai Unió versenyképessége elég magas szintre jutott, ezt tovább kell fejlesztenünk, tovább kell vinnünk, és nem fogadhatjuk el egyik tagállam részéről sem, hogy bűnözők ragadják meg ezt a lehetőséget, hogy a lehetséges pénzt ebből a tevékenységből kivegyék, és mindezt illegális módon tegyék meg.
Talán sikerült a válaszokat megadnom 7 percben; ha nem is 5 percben, elnézést, de 7 percben.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük ezt az átfogó tájékoztatót, amit öntől kaptunk. Azt hiszem, most be kell fejeznünk, ezért köszönjük szépen, nagykövet úr, a lehetőséget, ezt a nyitott politikát, amit ismertetett. Köszönjük a kollégái hozzászólását, és gratulálunk a referendum tekintetében a következő, portugál elnökségnek. Ennek keretében majd szeretnénk látogatást tenni abba az országba, amely majd szintén belép ebbe a folyamatba. Nagyon hasznos lesz ez majd számunkra, és majd fogunk beszélni erről.
Köszönöm a kollégáknak a mai munkát. Holnap 2 órakor találkozunk. A mai ülést berekesztem. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 06 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit