EIB-2/2007.
(EIB-32/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. február 14-én, szerdán, 14 óra 03 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott: *
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat *
Az Európai Unió állam- és kormányfői által márciusban elfogadásra kerülő berlini nyilatkozat tárgyalásához kinevezett magyar kapcsolattartók meghallgatása *
Gál J. Zoltán válaszai az elhangzottakra *
További észrevételek, felvetések *
Tájékoztató a magyar-román határon történő személyforgalmi ellenőrző intézkedésekről *
Dr. Béndek József altábornagy szóbeli előterjesztése *
Dr. Veres János pénzügyminiszter kiegészítése *
Dr. Süth Miklós tájékoztatója *
Kérdések, vélemények, reflexiók *
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár reflexiói *
Dr. Bencze József (Vám- és Pénzügyőrség) válaszai *
További észrevételek, felvetések, reflexiók *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós
Helyettesítési megbízást adott:
Firtl Mátyás (KDNP) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Süth Miklós országos főállatorvos
Dr. Béndek József határőr altábornagy (Határőrség Országos Parancsnoksága)
Dr. Bencze József rendészeti főigazgató (Vám- és Pénzügyőrség)
(Az ülés kezdetének időpontja: 14 óra 03 perc.)
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok. Köszöntöm a mai ülésünkön megjelent bizottsági tagokat, kedves vendégeinket, a szakértőket, a média jeles képviselőit és mindenkit, aki kíváncsi a munkánkra.
A mai ülésünket két ügy tette indokolttá. Az első a magyar-román határon kialakult helyzet. Románia európai uniós csatlakozását követően a román újságok tele voltak olyan hírekkel, mintha Románia be se lépett volna az Európai Unióba, miszerint a határon átlépő gépkocsikat alapos vizsgálatnak vetik alá. Ez elvileg a Vám- és Pénzügyőrség kompetenciája lenne, de ők állítólag levonultak a területről. Nem tudjuk, hogy mi történik, tehát fontos lenne, hogy erről az érintett tárcáktól felvilágosítást kapjunk. Ezért a későbbiekben meg fog jelenni Veres János pénzügyminiszter úr, már a körünkben van Kondorosi Ferenc államtitkár úr, akit tisztelettel köszöntök a munkatársaival együtt, és Süth Miklós országos főállatorvos.
Egy másik napirendi pontra is javaslatot tettünk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség kérése alapján, akik azt kérték, hogy a soron következő ülésünkre, amely a mostani ülésünk, hívjuk meg Gál J. Zoltán államtitkár urat és Iván Gábor szakállamtitkár urat, mégpedig abból az alkalomból, hogy az Európai Unió állam- és kormányfői által márciusban elfogadásra kerülő - remélhetőleg elfogadásra kerülő - berlini nyilatkozat tárgyalásához a magyar kormány nevezzen ki kapcsolattartókat. A kérés az volt, hogy egy főt a Külügyminisztériumból és egy főt a miniszterelnök környezetéből. Így került sor a két általam megnevezett úriember kijelölésére. Köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat.
A napirendi javaslatomat tehát az írásban előterjesztettel összhangban tartom fent. Kérdezem, ki támogatja a napirendünket. (Szavazás.)
Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
Akkor rögtön át is térnénk a berlini nyilatkozat kapcsán kinevezett magyar kapcsolattartók meghallgatására. Nem tudom, melyikük kívánja kezdeni. (Jelzésre:) Akkor először Gál J. Zoltán államtitkár úrnak adom meg a szót.
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a meghívást, hogy módunk van beszámolni az eddig elvégzett feladatokról és azokról is, amelyek előttünk állnak a berlini nyilatkozat ügyében.
Mint ismeretes, január elején Angela Merkel kancellár a német elnökség nevében a tagállamok kormányfőihez fordult, arra kérve őket, hogy nevezzenek meg egy úgynevezett focal pointot és az ő segítőjét, aki a római szerződés 50. évfordulója alkalmából létrejövő berlini nyilatkozat szövegezésében venne részt. A berlini nyilatkozatot a tervek szerint a március 24-25-ei Európai Tanács-ülésen hagynák jóvá az állam- és kormányfők, illetve ott lenne ennek a nyilatkozatnak az ünnepélyes aláírása.
Az volt a német elnökség kérése, hogy egy fő a Miniszterelnöki Hivatalból, a miniszterelnökök környezetéből kerüljön megnevezésre, azért is, mert a német elnökség célja, szándéka az, hogy ez a berlini nyilatkozat az első számú vezetők egyfajta személyes ügyévé váljék. Így is történt, a 27 tagállam szinte mindegyike államtitkári rangú focal pointokat nevezett meg, egyet a Miniszterelnöki Hivatalból vagy a helyi struktúrának megfelelően, és az ő segítőiket rendszerint a Külügyminisztériumból. Így kerültem én bele ebbe, azt kell mondjam, hogy a kevéssé diplomáciai, mint inkább szövegezési, a magyar érdekek érvényesítése szempontjából fontos feladatba.
Egy kétoldalú találkozón vagyunk túl. A német elnökség mind a 27 tagállam képviselőit kétoldalú keretek között fogadta február 2-án Berlinben. A magyar delegációt mi képviseltük. Szívesen beszámolok arról, hogy mi tudható eddig a berlini nyilatkozatról.
A német elnökség egy rövid, közérthető, nem az európai bürokráciához, hanem sokkal inkább az Európai Unió polgáraihoz szóló nyilatkozat megalkotását tervezi. Ez egybeesik a magyar szándékokkal. A jelenlegi állás szerint ez a nyilatkozat három részből állna: az első rész inkább a múltról, a közös vívmányokról szólna; a második rész rögzítené az Európai Unió közös értékeit; a harmadik rész pedig a jövőről, az Európai Unió előtt álló kihívásokról szólna.
Mind a három részben van olyan speciális magyar érdek, amelyet szóvá tettünk, érvényesítettünk az első tárgyaláson. Ami a közös vívmányokat illeti, Magyarország abban érdekelt, hogy a deklarációban megjelenjen az Európai Unió politikai projekt jellege, tehát Magyarország többnek tekinti az uniós együttműködést, mintsem gazdasági együttműködésnek. Szeretnénk, hogyha ez a politikai projekt jelleg ebben az első részben hangsúlyosan megjelenne.
A második részben, vagyis a közös értékek kapcsán Magyarország - csakúgy, mint az alkotmányos szerződés ügyében - újra határozottan kiállt amellett, hogy a közös értékek közé kerüljön be a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítása.
Ami pedig a jövőt illeti, Magyarország azt vetette fel, hogy érdemes olyan konkrét témákat megjelölni a harmadik részben, amelyekkel szinte az összes tagállam szembesül, és amelyek a tagállamok részéről, hogy úgy mondjam, reform értékű válaszokat kívánnak.
A német elnökség szándéka is az, hogy a jövővel kapcsolatos rész konkrét témákat felvető legyen, a klímaváltozástól általában a környezetvédelmi problémákig, az idősödő társadalom kérdéséig, a jövő generációja iránt érzett felelősségig.
Magyarország ebben a harmadik részben nagyon hangsúlyosan vetette fel, mert nagyon fontosnak tartja, hogy ebben a részben deklarálni kell, hogy az Európai Unió megőrzi a nyitottságát azon államok felé, amelyek vele közös értékeket vallanak. Ezt is képviseltük a berlini tárgyaláson.
Magyarország mindemellett támogatja a német elnökség azon szándékát, hogy a berlini nyilatkozat egy olyan mondattal záruljon, amelyben az Európai Unió tagállamai kötelezettséget vállalnak arra, hogy a még megoldatlan intézményi kérdéseket 2009-re megoldják. Egy ilyen zárómondat egybeesik a magyar érdekekkel.
Tájékoztatást kaptunk a nyilatkozat elkészítésének folyamatáról is. A jelenlegi állás szerint úgy tűnik, hogy a március 8-ai Európai Tanács-ülésre, vagy előtte pár nappal, a német elnökség összeállít egy első draftot erről a nyilatkozatról, amely témája lehet az állam- és kormányfők közös munkavacsorájának Brüsszelben. Ennek alapján folytatódik az a munka, amely március 24-ére véglegezi a berlini nyilatkozat szövegét, és lehetővé teszi az állam- és kormányfőknek ennek az aláírását Berlinben, az Európai Tanács ülésének keretében.
Itt szeretném elmondani, hogy ennek az ügynek, illetve az én megbízásomnak a kapcsán is volt egy-két félreérthető nyilatkozat, mindegy is, hogy miért. A német elnökség és Magyarország is, mondom ezt hangsúlyosan, a berlini nyilatkozat és az európai alkotmány ügyét külön témánként kezeli, egymástól elkülönülten. Ez az úgynevezett focal point-i megbízás a berlini nyilatkozat megszövegezésére szól, és éppen addig tart, amíg az megszületik. Az európai alkotmány ügyével való további foglalatosság továbbra is a Külügyminisztérium hatáskörébe tartozik.
Talán még annyit érdemes elmondani, hogy az elmúlt napok lehetőséget adtak a szakállamtitkár úrnak is, meg nekem is arra, hogy tájékozódjunk a többi tagállam álláspontjáról. E tekintetben azt tudom mondani, hogy miközben a fő céllal, vagyis hogy egy rövid, közérthető szöveg szülessen, a tagállamok többsége egyetérteni látszik, a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak garantálását Magyarország egyedül képviselte ezeken a kétoldalú találkozókon. Miként az jól kalkulálható volt, a nyilatkozat zárómondatával, vagyis a megoldatlan intézményi kérdések 2009-re történő megoldására vonatkozó résszel kapcsolatban is vannak még aggályok.
10
PÉ 11 (Gál J. Zoltán)
Úgyhogy a feladat a német elnökségé. A feladat nem könnyű, várjuk március 8-át, amikorra kiderül, hogy milyen ügyekben sikerült közös álláspontot kialakítani. Készen állunk arra, hogy azt követően, amikor az első draft létrejött, szintén tájékoztassuk a bizottságot a nyilatkozat tartalmáról és a további munkáról. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Szakállamtitkár úrhoz fordulok, hogy van-e kiegészítenivalója? (Iván Gábor: Nincsen.) Nincsen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor itt az alkalom, hogy észrevételeket, kérdéseket az elhangzottakkal kapcsolatban fel lehet tenni. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Urak! Azt gondolom, hogy az elmúlt néhány év politikai történéseinek Magyarországon mindenképpen üdítő kivétele az, ami az Európai Unióban, annak is az alkotmányos szerződése kapcsán történt. Hiszen Magyarországon az alkotmányos szerződés keretében tudtunk úgy egyetérteni, hogy aztán az egyetértés során még sikerre is vittük teljesen az Európai Unióban azt a kérdést, amiben itthon megegyeztünk, nevezetesen a kisebbségi kérdésről beszélek.
Ennek nagyon komoly előkészületei voltak, és akár Szájer, akár Vastagh képviselő urak a szakmai tudásukat latba vetve, elérték azt, ami Magyarországon, hazánkon belül olyan sokszor nem sikerült. Tehát maga az alkotmányos szerződés egy ilyen belpolitika felé is mutató kérdés, és úgy gondoljuk, hogy ez meglehetősen fontos a továbbiakban is, hogy Magyarország az egységet tudja kifelé képviselni, ugyanakkor az érdekeit is meg tudja jeleníteni a végső szövegezésekben is.
Sokszor ültünk már itt a bizottságban, amikor láttuk, hogy Magyarországnak milyen elképzelései vannak, aztán amikor visszajöttek a tárgyaló felek, akkor mondták, hogy igazából nem sikerült ezért meg ezért meg amazért. Nyilván ennek vannak okai is, de tudjuk, hogy milyen nehéz az Európai Unióban sikerre vinni bármit is.
Úgy hiszem, hogy ezért különösen érdekes az, hogy Magyarország hogyan vesz részt akár a berlini nyilatkozat megszövegezésében, akár az alkotmányos szerződés előkészítésében. Tegnap a német nagykövet úr meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy a berlini nyilatkozat megszülessen, és amit az előbb államtitkár úr mondott, hogy a polgároknak szólna, az két oldalról is érdekes, hiszen egyrészről a polgároknak úgy szólna, hogy az euroszkepticizmust kimozdítsa arról a holtpontról és elindítsa egy felfelé menő ágba, ahol jelenleg is van. A másik kérdés pedig, hogy mégsem csak a polgároknak szól, hiszen egy nagyon erős mondat szerepel a végén, ami úgy szól: a tagállamok kötelezettségvállalást tesznek a megoldatlan intézményi kérdések 2009-ig történő megoldására. Azt gondolom, hogy ez egy meglehetősen erős kitétel, és nyilvánvalóan túllendíti az Európai Uniót is, az a szándék, hogy túllendítse az Európai Uniót az eddigi elmúlt egy-másfél éves történéseken.
Tehát ezért ezeknek különös hangsúlya van. Most azt is gondolom, hogy ebben a helyzetben minden ország a saját érdekeinek megfelelően jár el, több országból - ahogy államtitkár úr is említette - a diplomáciával foglalkozó embereket delegálnak. Ezért úgy érezzük, hogy jelen pillanatban - elnézést, hogy így mondom, de azt gondolom, az a jó, ha megbeszéljük szemtől-szemben -, mivel a diplomáciában kevésbé járatos államtitkárról van szó, ez esetleg hátrányt hozhat Magyarországnak a későbbiek során.
Ön úgy fogalmazott az előbb, hogy kevéssé diplomáciai feladat lesz, inkább szövegezői feladat. Úgy gondolom, hogy az eddigi tapasztalataim - hozzáteszem: tapasztalataim - azt mutatják, hogy bizony, a diplomácia keményen a szövegezésen múlik, hiszen az ember másképpen mond el egy mondatot és úgy tálalja elfogadhatóan, de mégis elmondja a véleményét. Tehát a diplomácia egyik leghangsúlyosabb kérdése a szövegezés.
A másik hangsúlyos része az, hogy az illető mennyire jártas az Európai Unióban, mennyire ismeri az Európai Unió eddigi történetét, mennyire foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Mondom: tudok mindkét oldalról mondani, hiszen Szájer és Vastagh képviselő urak, akár Eörsi képviselő úr, elnök úr is ilyen módon régóta foglalkozik ezzel a témával.
Tehát úgy érezzük, hogy a szakmai tapasztalat és a diplomáciai tapasztalat hiánya ilyen szempontból Magyarországon hátrányt jelenthet. Ezért nem is értjük pontosan, hogy hogyan lehet kettéválasztani a berlini nyilatkozat megszövegezését és az alkotmányos szerződést ilyen hermetikusan, mint ahogy ön tette az imént.
"Megbízatásom csak a berlini nyilatkozat megszövegezésére szól, az európai kérdések, így az alkotmánytervezet jövője is a külügy hatáskörébe tartozik." Úgy gondoljuk, hogy amikor úgy fogalmaz mondjuk a német nagykövet és Angela Merkel kancellár asszony nyilatkozatai is erről szólnak, hogy meglehetősen hangsúlyos ez a berlini nyilatkozat, akkor ez a két kérdés nem különválasztható, ez a két kérdés erősen összekapcsolódik.
Akkor, amikor a német elnökség szeretné az elnökség végére meghatározni a road map-et, akkor, akkor Verheugen biztos három pontban jelöli meg, hogy mi is lehet a túllépés az alkotmányos szerződés holtpontján, akkor úgy gondoljuk, hogy bizony, szükség van azokra a tapasztalatokra, amelyek egy rutinos diplomatánál megvannak.
Tehát az az első kérdésem, hogy ön hogyan érzi, hogyan lesz képes ellátni ezt a feladatot? Három hét alatt kell gyakorlatilag megtenni, március 8-ára megvan az első szöveg, de akkor vegyük február 7-étől, akkor négy hét van rá, hogyan lesz képes ellátni ezt a feladatot az eddigi tapasztalatok alapján? Hogyan érzi, melyek azok a témakörök, amelyekben akkor ön hivatott képviselni hazánkat, tehát hol húzódik az a határ, ami még a berlini nyilatkozatba belefér, de az Európai Unió kérdéseibe már nem?
Még egyszer felolvasnám, nehogy tévesszek: "Megbízatásom csak a berlini nyilatkozat megszövegezésére szól, az európai kérdések, így az alkotmánytervezet jövője is a külügy hatáskörébe tartozik." Tehát nem látom, hogy hol van itt a határ, a berlini nyilatkozat mennyiben nem "európai kérdések", amikkel egyébként a külügy foglalkozik az ön megfogalmazása szerint.
Az alkotmányos szerződéssel kapcsolatban akkor most ezek szerint nem tehetek fel kérdést, hiszen ön csak a berlini nyilatkozat megfogalmazásával foglalkozik. Tehát ilyen szempontból akkor majd várnám a válaszát, hogy mi is a helyzet.
Végezetül szeretnék egy dologra rákérdezni: a lobbizást említettem, és az nyilván a diplomáciai tevékenység egy fontos része, hogy az ember minél több támogatót szerezzen magának. 2004 előtt az volt az elképzelés, hogy a visegrádi államok összeállnak és együtt lobbiznak. Milyen elképzelései vannak a visegrádi államokkal való együttműködéssel kapcsolatban? Fel lehet-e ezt újítani, tudjuk-e az alkotmányos szerződés szempontjából Lengyelországot és Csehországot Magyarország oldalára állítani, mennyiben tudjuk akceptálni az ő álláspontjukat? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd emlékeztessem képviselőtársaimat, hogy maradjunk most, ha lehet, a nyilatkozatnál. Az alkotmányos szerződésre térjünk majd vissza egy másik alkalommal, ez most nem tárgya a meghallgatásnak.
Egy kérdésem lenne: mivel időszorításban vagyunk, hozzájárulnak-e képviselőtársaim, hogy most összegyűjtsük a kérdéseket és ne a szokásos módon menjen? Itt vannak miniszterek, államtitkárok, ez egy rendkívüli napirend, és ha ezzel egyetértenek (A jelen lévők jelzik, hogy igen.), akkor először Csapody képviselő úr, utána Ékes képviselő úr következik.
20
21/MM
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A szőnyegen most két kérdés van, tartalmi értelemben is és textuális értelemben is, hogy tudniillik bizonyos kérdések mely magyar szövegjavaslatokban, fogalmazványokban fognak szerepelni.
Az első kérdés - az államtitkár úr mind a kettőre utalt - a kisebbségi kérdés, a másik pedig az intézményi ügyek. Magyartalanul szólva: kötelezettségvállalást tesznek a tagállamok, magyarul: kötelezettséget vállalnak. Az első kérdés a berlini nyilatkozatban, a második kérdés pedig az európai szerződésben szerepel vagy szerepelne. A feltételes mód sajnos csak a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban indokolt, hiszen az államtitkár úr említette azt is, hogy ebben az ügyben a magyar kormány egyedül maradt.
A most vitatott, a képviselőtársak által beszédtémává, vagy a kérdések alapjává vált kérdést tekintve az MDF álláspontja az, hogy mi a magunk részéről nem helyeselnénk, nem is helyeseljük ezt, és éppen ezért a kormány támogatását kérjük abban, hogy noha a berlini nyilatkozat szövegét tekintve egyedül maradtunk ebben az ügyben ebben a fordulóban, ennek ellenére kérjük, hogy a Magyar Köztársaság kisebbségpolitikájához, általános külpolitikájának irányvonalához nemcsak szervesen illeszkedő, hanem annak egyik fő vonulatát képező ügyben - autonómia, kisebbségi kérdés és a többi, ne csak úgy, ahogy a diplomáciában szokták fogalmazni, néha valóban semmitmondóan - ezen túl is tegyenek meg mindent. Ezenkívül az MDF azt kéri a kormánytól, hogy találjanak bevett és hatékony utakat, módokat arra, hogy ez a kérdés valamilyen módon mégiscsak szerepelhessen ott, talán magyarul és világosabban: az Európa keresztény gyökerei címszó ne jusson az alkotmányos szerződésbeli hiány sorsára.
Összefoglalva tehát azt kérjük, hogy a magyar tárgyaló fél, vagy a tárgyaló személyek, a magyar kormány - a maga irányvonalát követve - a kisebbségi ügy exponálását valamilyen szövegszerű összefüggésben mindenképpen kíséreljék meg elérni. És úgy is, mint ellenzéki alkotmányos párt, azt kell, hogy mondjuk, hogy a tárgyaló személyének, a tárgyaló politikus személyének a kijelölése nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Tehát véleményünk lehet személyekről, összefüggésekről, mi azonban ezt - alkotmányos értelemben egyaránt, az alkotmány betűjét és szellemét követve, tiszteletben tartva - kormányzati hatáskörben hagyjuk, lévén, hogy egyebet nem tehetünk.
És mivel ezt tesszük, ezért teljes joggal kérhetjük a kormány képviselőjét az általam előbb elmondottak képviseletére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ékes József!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Jómagam Vastagh Pállal, Szájer Józseffel, Szent-Iványi képviselő úrral 2003-ban több alkalommal vettem részt a Konvent ülésén. Tudom, hogy micsoda óriási taktikai háttértárgyalások folytak annak érdekében, hogy a kisebbségi jogok kérdése bekerüljön az alkotmány szövegébe.
Nagyon helytelen az a felfogás, hogy a berlini nyilatkozat nem kapcsolódik az alkotmányhoz. Jelen pillanatban az Európai Unió tevékenysége és talán belső válsága pontosan abból ered, hogy az Európai Uniónak nincs elfogadott alkotmánya, hiszen két ország jelen pillanatban nemmel szavazott az alkotmányra. Tegnap a nagykövet úr saját maga is elmondta, hogy a berlini nyilatkozat az alkotmány előkészítésének és esetleges elfogadásának minőségében fog megfogalmazódni.
A másik ilyen dolog az intézményrendszer átalakítása. Ha valaki elolvassa az alkotmány szövegét és abban a szavazási metódusokat, az pontosan arra épült rá, hogy az Európai Unión belül, egy esetleges alkotmány elfogadásával, úgy át lehessen alakítani az intézményt, hogy a működési és a funkcionális tevékenysége is teljesen átalakuljon, és ez rendeződjön. Hiszen pontosan azért feneklik meg a további bővítés, mert a belső intézményrendszer átalakítása - az alkotmány hiánya miatt - különös kétségeket fogalmaz meg, és ebből alakul ki az euroszkepticizmus. Tévedés azt hinni, hogy a berlini nyilatkozatnak szerves része kell legyen mondjuk a kisebbségi jogok kérdése, mert az az alkotmánynak egy passzusa, és hála Szájer Józsefnek, Vastagh Pálnak és Szent-Iványi képviselő uraknak azért, hogy ebben olyan mértékben taktikusan tudtak viselkedni, hogy ez bekerült. És amit Csapody Miklós képviselőtársam mondott, a keresztény értékrend nem került be.
Én is tartok attól - és itt talán Balázs Péterre hivatkoznék vissza, akit kellőképpen megismertünk mint Európai parlamenti megfigyelők és egy darabig mint képviselők is -, hogy az a hihetetlen munka, taktikázás és egyeztetés, ami egy-egy ülést megelőz a személyes kapcsolatok kialakítása vonatkozásában, talán maga után vonja ezt, vagy meg kell, hogy előzze egy diplomáciai érzékenység is, hogy kivel, mikor, hogyan és milyen mértékben lehet leülni annak érdekében, hogy ez a passzus Magyarország és a magyar nemzet számára is - nem véletlenül mondom, hogy a nemzet számára is - elfogadható tudjon lenni.
Nem kételyeket fogalmazok meg önnel kapcsolatban, de ismerem Vastagh Pált, ismerem Szájer Józsefet, ismerem Eörsi Mátyást, akiknek valóban Európa tanácsi múltja van, tehát olyan nemzetközi politikai viszonylatban végzik és végezték a tevékenységüket, hogy ezekkel a politikai háttéralkus taktikázásokkal maximálisan tisztában vannak.
Én tartok tőle, olvasva a névsort, hogy kik kerülnek be, vagy kik kerültek be a berlini nyilatkozat elfogadásába - önt a Külügyminisztérium kellőképpen fel fogja tudni készíteni -, hogy azokat a pozitív döntés-előkészítési és taktikai kérdéseket nem fogja tudni végrehajtani, amelyeket adott esetben - nem akarok másra visszahivatkozni - Vastagh Pál. Én a legszívesebben talán azt mondanám, hogy ebben az esetben talán érdemesebb lenne Vastagh Pált visszahívni, mert mondom, minden összefügg az alkotmányozás kérdésével, és a német elnökség is erre tette le a voksát.
December 4-5-én ott voltam az együttes ülésen, ahol a német elnökség nagyon keményen fogalmazott a féléves tevékenységével kapcsolatban. Úgy érzem, Magyarországot ebben csak úgy lehet képviselni, ha valaki teljesen fel van készülve, készítve arra, hogy ezeket a tárgyalásokat úgy tudja véghezvinni, ami tényleg jó a nemzet számára is. Nem bántani akarom önt, államtitkár úr, csak az ember összegyűjtött valamennyi tapasztalatot ebben a kérdésben, és látta azt, hogy milyen hihetetlen mértékű alkudozások folynak a háttérben. És ha nem tudunk magunk mellé partnert állítani, akkor lehet, hogy a magyar érdekek sérülnek, vagy adott esetben elvéreznek. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Kocsi alelnök úr.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Én igazából azt szeretném, ha világossá válna az, hogy rendben, szétválasztjuk a két dolgot, a berlini nyilatkozatot és az alkotmányozás ügyét. Ha más nem, időben, ha más nem, szemléletben, ha más nem, meg kell tudnunk különböztetni ezt a két dolgot.
Én azt gondolom, mint parlamentnek, nekünk ebben az időszakban abban kellene segíteni a magyar kormányt valamilyen módon, hogy lehetőleg azokban a munkákban, amik megszületnek, az Európai Unió fejlődését olyan irányba támogassák, ami Magyarországnak is érdeke.
Ezért nyilvánvaló, hogy a berlini nyilatkozatot, ahogy Csapody képviselőtársam mondja, adott ponton tudomásul kell tudnunk venni, hogy mi az, ami belepakolható, mi az, ami elvárható tőle, mi az, ami magyar kézjegyként belerakható, és mi az, amit tudomásul kell vennünk, mint reális kompromisszumot. Hiszen egy jó berlini nyitány vagy nyilatkozat viszonylag jó alapot ad arra, hogy egyáltalán esély legyen arra a német vállalásra, ami rendkívül ambíciózus, hogy 2009-re ezen, mondjuk úgy: intézményi akadályokat elhárítsa az Unió.
Nem is beszélek alkotmányról, mert nem biztos, hogy ennek az a vége, hogy egy európai alkotmány születik. Lehetséges, hogy olyan megoldásokat találunk, amik az alkotmányozásnak is céljai voltak, csak mivel ez nem lehetséges, ezért meg kell barátkoznunk azzal, hogy meg tudunk oldani ugyan fontos dolgokat, de nem tudjuk az egészet.
30
PÉ 31 (Kocsi László)
Tehát valahol precízen be kellene mérni a két dolog viszonyát, és reális elvárásokat és megrendeléseket kellene megfogalmaznunk az államtitkár urakkal, az államtitkár urak munkájával szemben, egyáltalán a magyar kormánnyal szemben támasztott elvárások tekintetében, hogy mi az, amit a Magyar Köztársaság ezen a terepen reálisan kitűzhet, amiért érdemes dolgozni és van esélyünk, hogy elérjük.
Ami a kisebbségi dolgot illeti: persze, azért precízen kell fogalmazni itt is, mert amikor mi etnikai kisebbségi ügyről beszélünk, nem általában kisebbségekhez tartozó egyének jogainak védelméről, hanem az etnikai kisebbségek, közösségek dolgáról, az egyéni jogokról és a kollektív jogokról, egy bonyolult mezőre tévedünk, ahol ráadásul, ha az alkotmányt nézzük, ami nagy vívmány, de azért az a passzus szó nem világos, mert ott más a dolog, ha egy preambulumban egy értéknyilatkozatot teszünk, és megint más, hogy ha egyébként jogi szaknyelven viszonylag részletezően fejtünk ki valamilyen jogot. Itt pedig csak az előbbiről volt szó.
Ezért azt mondom, hogy persze, rendkívül lényeges a magyar külpolitika, nemzetpolitika és a jövő szempontjából, hogy a kisebbségvédelmi dimenzióban mi történik az Unióban, de ez nem biztos, hogy lineárisan és közvetlenül, direkt módon abból vezethető le, hogy egyébként most, ezen a tavaszon a berlini nyilatkozatban mi lesz benne.
Magyarán: azt szeretném, ha abban egyetértenénk, hogy ha valami nem úgy sikerül ezen a nem túl hálás terepen, amit itt azért valamennyiünknek látni kell, tehát az egy nagyon, bár államtitkár úr nem diplomata, de egy viszonylag diplomatikus megfogalmazás volt, amikor azt mondta, hogy a kétoldalú találkozókon ebben a kisebbségi dologban egyedül képviseltük ezt, továbbá az a megfogalmazás is, hogy az a kötelezettségvállalás a berlini nyilatkozat végén, hogy majd mindenki kötelezettséget vállal arra, hogy rendezzük egy határideig az intézményi kérdéseket, az egyelőre nem látszik egy biztos többséggel támogatott dolognak.
Egy szó mint száz, az lenne szerintem a korrekt dolog, hogy ha egyfelől nem azt tételeznénk fel, hogy akár a személy, akár a feladat jellege miatt most úgy fognánk fel a dolgot, hogy gyakorlatilag ezeken a lépéseken fogjuk mi, magyarok igazából a nagy nemzeti játszmát lejátszani és vagy-vagy alapon vagy nyerünk vagy veszítünk. Attól sem kerülnek a hajók egy Búvár Kund utáni állapotba, hogy ha nem egy diplomata a duóból az egyik, hanem csak a másik egy profi diplomata. Azt látom, hogy ez épp annyira politikai, kommunikációs és diplomáciai kérdés szinte ugyanolyan mértékben.
Azt majd Vastagh Pálnak nagyon nagy örömmel fogom elújságolni, hogy egyébként a bizottságban milyen visszajelzések voltak (Ivanics Ferenc közbeszólására.)... tudom, csak azt gondoltam, hogy talán jobban esik, hogy ha nemcsak az ellenzék dicséri, hanem a saját táborban is megemlékezünk arról, hogy még az ellenzék is megemlékezett róla. Szóval az egy másik időszak volt, csak ezt szerettem volna mondani. Az az időszak, amikor az alkotmányozó munka zajlott, és amiben az említett szereplők profi módon álltak helyt, az egy másik korszaka volt az Uniónak. Most azon már jóval túl vagyunk, és mindannyian tudjuk, hogy ez az Unió, ez az Európa nem az az Európa, nem azokat az időket éljük, ha ezt ha máskor nem, legalább a tegnapi napon, az együttes ülésen a német nagykövettel történő eszmecseréből is ki kellett hogy derüljön valamennyiünk számára.
Nagyon jó munkát, sok sikert kívánok önöknek, és azt gondolom, hogy nekünk pedig a támogatáson kívül némi prózai realizmussal is tudomásul kell vennünk azt, hogy egyébként Magyarország milyen Európai Unióban, milyen diplomáciai mezőkön kísérel meg nem jelentéktelen előrehaladást elérni. Köszönöm.
ELNÖK: Csapody Miklós!
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Igen tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Elnézést kérek, hogy ismét szólásra ragadtatom magamat. Nem látom értelmét az ügyet vivő államtitkárok személyével foglalkozni. Aminek értelmét látom, az az ügy, ez a két ügy, és amiről az előbb beszéltem, és amire többen visszautaltak, az éppen az, hogy ha már egyedül maradtunk a kisebbségi ügyben a berlini nyilatkozatot tekintve, akkor egyrészt okos ember - ahogy szépen mondta Kocsi László, némi prózai realizmussal - nem nagyon forszírozza azt, amiben leszavazták. Viszont nekünk a magyar nemzeti ügyek képviseletében ez az ügy mégis nagyon fontos lévén, ezért kértem azt, hogy ezt más csatornákon, más megoldással, érzékenyen, stb., amire Ékes képviselőtársam utalt, ezt mégis vigye tovább a kormány.
Végezetül: a legutolsó, amiben szoros összefüggést látok, hogy ha már úgymond elvéreztünk ebben a kisebbségi ügyben, a berlini nyilatkozatot tekintve, akkor már csak azért se kössük az ebet a karóhoz, mert az intézményi átalakítás címszó alatt az ilyen típusú ügyek még nagyon is ott szerepelhetnek, és ez a mi érdekünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Több hozzászólás nincsen. Én még szeretnék hozzászólni utolsóként, és ezt nem is tettem volna, ha nem bűvölt volna el legfőképpen Ivanics képviselő úr, de elbűvölt. Nem tudom egyszerűen szó nélkül hagyni, amikor arról beszél Ivanics képviselő úr, hogy a hagyományoknak megfelelően Brüsszelben mutatkozzék meg a magyar egység. Mert valóban, tisztelt képviselő úr, az elmúlt hetekben a magyar egység olyan mértékben domborodott ki és virult Brüsszelben, hogy öröm volt nézni. Miről beszélünk?
Most nagyon sokan szóltak hozzá a kisebbséghez, és ez egyébként egy fontos ügy, speciel ma a Magyar Köztársaság előtt álló legnagyobb ügyet nem a kisebbségi ügyben látom, hanem abban, hogy kommunista diktatúrát gyakorol-e a kormány, és hogy ezzel szemben milyen fellépések történnek.
Javaslom akkor, hogy a nemzeti egység jegyében a kormány tűzze ki célul, hogy minden európai uniós parlament előtt lehessen tüntetni, mert ahol nem, az egy kommunista diktatúra. Szerintem ezt tűzzük napirendre, vagy pedig tűzzük ki azt is, hogy ha a képviselőknek valami nem tetszik, akkor odamennek és szétszedik. Akkor most nemzeti egységről beszélünk? Azért valahol álljunk már le, és magunknak ne hazudjunk. Már inkább van nemzeti egység a magyar parlamentben, mert itt legalább kimennek az ellenzékiek, ott pedig a legnagyobb gyepálás folyik. Tehát szerintem ez egy illúzió.
De azért szeretnék egy pár szót mondani a dolog érdeméről is. Szerintem lehet a kisebbségi ügyben előbbre lépni. Államtitkár úr elmondta, találkozott 26 tagállam képviselőjével, tárgyaltak, egyik sem támogatja. Lépjünk ebben előre. Meg tudják önök szólaltatni Wilfried Martens-t, vagy Daul frakcióvezető urat, a jövő héten lássuk, a legnagyobb frakció az Európai Parlamentben, Daul frakcióvezető úr kiáll, Wilfried Martens, az EPP elnöke kiáll, és azt mondja, hogy hajrá, kisebbségi politika, és mindannyian támogatjuk. Érjék el! Tapsolni fogunk neki! Azt mondta Csapody képviselő úr, hogy kérjük a kormány segítségét. Nem! A kormány kéri az önök segítségét. Önök minden fontos ügyben meg tudják mozgatni az EPP teljes vezetését, olyan hasznos dolgokat tudnak mondani - ezt most azért ne vitassuk meg -, de ez azért egy fontos ügy, ebben szólaljon meg Wilfried Martens, ebben szólaljon meg Daul frakcióvezető úr, és máris közelebb lépünk ezekhez a célokhoz.
Könnyű itt mondani, hogy tessék elérni. Tessék ebben segíteni! Kíváncsian fogom várni a híreket, hogy Wilfried Martens mikor fogja azt mondani, hogy az EPP nem támogatja a berlini deklarációt akkor, hogy ha nincsen benne a kisebbségvédelem, és tapsolni fogok önöknek. De azért, ha komolyra fordítjuk a szót: a kormány előtt álló dilemma szerintem azért abban van, hogy ha nem sikerül ezt a 26-os ellenzést feloldani, akkor mit csináljon? Nyilván a szövegezésben lehet majd keresgélni kompromisszumokat, lehet, hogy nem fog sikerülni. Megjegyzem: ebben a pillanatban azért fontos, hogy egy tükröt tartsunk magunk elé, hogy jó úton járunk-e, mint az a vicc az autópályáról, biztosan ismerik, hogy bemondja a rádió, hogy egy őrült megy szembe a forgalommal. Azt mondja az autós, hogy nem egy, hanem az összes.
Tehát lehet, hogy mi megyünk szembe a forgalommal, és lehet, hogy itt nem jók a célkitűzéseink. Nem tudom, nem akarok ebbe beleszaladni, de ha egyedül vagyunk egy ügyben, teljesen magunkra hagyva, azért gondolkodjunk el azon, hogy lehet, hogy nem a jó autópályán vagyunk és ezen valahogyan korrigálni kellene. Nem tudom, de azt nem tudom elfogadni, hogy ezekben az ügyekben, amikor 26-an vannak ellenünk, akkor azt mondjuk, hogy milyen csapnivaló a kormány, mert nem éri el. Ez itt nem hangzott el egyébként.
Végső soron persze, ha ez nem kerül bele, mert a 26-ból senkit nem sikerül meggyőzni, akkor persze a kérdés az, hogy aláírjuk-e, vagy pedig eljátsszuk azt, amit a lengyelek egyszer eljátszottak, amitől kezdve az ország nagyságához képest az igényérvényesítő képessége a töredékére zuhant, vagy pedig ezt nem csináljuk.
40
41/MM (Elnök)
Szóval a dilemmák azért komolyabbak, mint az, hogy szeretjük-e a kormányt vagy nem szeretjük. Köszönöm szépen. Megadom a szót az államtitkár úrnak.
Gál J. Zoltán válaszai az elhangzottakra
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ha szabad, az elnök úr imént elmondott mondatai első részére nem azért nem reagálnék, mert nem lenne hozzá szókincsem, csak ha megtenném, végképp okkal kifogásolható lenne a diplomáciai érzékem, úgyhogy engedjék meg, hogy erre ne reagáljak, de a többi kérdésre viszont igen.
Először is, az tisztázandó, hogy biztos én voltam félreérthető. Magyarország volt az egyetlen ország, amelyik kérte, hogy a kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosítása szerepeljen a berlini nyilatkozatban. Ez ma még nem jelenthető ki erről, hogy egyedül maradtunk ezzel a véleményünkkel. Ez nekünk volt fontos, mi tettük ezt az asztalra. A szövegjavaslatot még nem ismerjük, de én nem fogalmaznék úgy, hogy mi ebben egyedül maradtunk.
Egyértelmű és világos ebben a magyar álláspont és a magyar érdek, miként az az alkotmányszerződés ügyében is volt. A következő napok, hetek feladata lesz az, hogy ebben támogatókat keressünk. Igen, egyetértek az elnök úrral abban, hogy a parlamenti pártok is tudják ezt segíteni és támogatni az Európai parlamenti kapcsolataikon keresztül, figyelemmel arra is, hogy Pöttering elnök úr a programbeszédében nagyon erősen hitet tett amellett, hogy az alkotmányszerződésnek az értékekre vonatkozó részét igenis meg kell őrizni, és ez egy fontos eleme ennek az ügynek.
Márpedig felhívnám a figyelmet arra, hogy a magyar kormány által a berlini nyilatkozatban kért megfogalmazás szerepel az alkotmányos szerződésben az értékek között. Tehát ez a magyar álláspont ismert, nem új. Ebben Magyarországon is van konszenzus. Tehát nem az a helyzet, hogy végképp egyedül maradtunk. Az a helyzet, hogy mi képviseljük ezt az ügyet, és támogatókat gyűjtünk hozzá.
A mondat csak arra utalt, azok az információk jöttek vissza hozzánk, hogy más ezt ilyen erővel nem vetette fel, de így volt ez az alkotmányszerződés ügyében is, és mégis sikerült eredményre jutni. Igen, Szájer József, igen, Vastagh Pál és sokan mások képviseletében, nem állom meg, hogy ne tegyem hozzá, hogy az akkori kormány külügyminisztere, nevezett Kovács László is azt hiszem, hogy tett ezért egyet s mást. Tehát ebben kérem az önök támogatását.
Miként abban is, hogy az alkotmányszerződés azon kevés ügyek egyike, amikben Magyarországon belpolitikai konszenzus van. Kérem önöket, hogy ezt semmiféle személyes viszony, személyekhez fűződő viszony, vagy azokkal kapcsolatos averzió, netán prekoncepció ne írja felül! Az önök szavaiból számomra az derült ki, hogy a kormány képviselői által Berlinben képviselt álláspont bírja az önök támogatását, ezt senki nem vitatta, sőt, ennek további erősítésére biztattak bennünket. Mi ennek megfelelően járunk el. Kérem tehát, hogy ebben az ügyben ne személyek megítélése és az ezzel kapcsolatos politikai prekoncepciók alakítsák a tisztelt bizottság, illetve a magyarországi pártok illetékes képviselőinek álláspontját!
Ivanics képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy hol válik ketté az európai alkotmány és a berlini nyilatkozat, azt tudom mondani, hogy természetesen a berlini nyilatkozat és az alkotmány, miként mondtam, és ebben a nyilatkozatban is, bár pontatlanul, van idézve, két külön dolog. A nyilatkozat megalkotásának folyamata egyfajta atmoszférát teremt arra, hogy az európai alkotmány ügye is kimozduljon a holtpontról. Alig tagadható, kár is lenne ezt tenni, hogy ez a német elnökségnek is szándéka, és ez jó, hogy így van, mert Magyarország ebben támogatja a német elnökséget.
Kialakul egy olyan párbeszéd, egy olyan véleménycsere a nyilatkozat kapcsán, ami segíti az elnökséget abban, hogy a meglehetősen bátor és ambíciózus menetrendjét képviselni tudja az alkotmányszerződés ügyében.
Az alkotmányszerződés kapcsán magam, mint a miniszterelnök úr képviselője, azt a véleményt tudtam határozottan közvetíteni a német elnökségnek, hogy a magyar kormány, élén a miniszterelnökkel, kész és hajlandó kezdeményezőleg fellépni a tekintetben, hogy támogassa a német elnökség céljait az alkotmányszerződés ügyében. Igen, ennek az egyik formája, eszköze lehet a visegrádi együttműködés. Tudjuk, hogy ennek legalább két tagja olyan, ahol az alkotmányszerződés jelentős viták tárgya. A magyar kormány kellő időben, egyeztetve a német elnökséggel, meg fogja tenni azokat a lépéseket, amikkel ez a menetrend támogatható, és ehhez a regionális együttműködés kereteit is fel kívánja használni.
A következő hónapokban kialakul ennek a pontos forgatókönyve. Itt jegyezném meg, hogy amikor azt mondtam, hogy a magyar kormány támogatja a nyilatkozat utolsó mondatának szánt kötelezettségvállalást az intézményi kérdések megoldására, akkor én nem szó szerint idéztem az utolsó mondatát, hiszen nincsen még szó szerinti szöveg. A német elnökség fogalmazott így - ez egybeesik Magyarország álláspontjával. Természetesen ez az a mondat, ahol egyszerűbb helyzetben vannak azok a tagállamok, amelyek már ratifikálták a szerződést, szemben azokkal, amelyek ezt még nem tették meg, és szemben különösen azokkal, ahol hamarosan választás lesz, de az ezzel kapcsolatos kihívásokkal a német elnökség csakúgy tisztában van, mint a magyar kormány.
Ékes képviselő úrnak arra a kérdésére, hogyan leszek jómagam képes ebben az ügyben megfelelően eljárni, azt tudom mondani, hogy akkor leszek erre képes, hogyha semmiféle személyeskedés vagy személyes prekoncepció nem írja felül azt az itthoni politikai konszenzust, amely ezt az ügyet eddig kísérte, és kérem, hogy kísérje ezután is!
Csapody képviselő úr felvetése. A magyar kormány természetesen kitart emellett a fogalmazás mellett. Egyáltalán nem gondolom azt, hogy ez a dolog kudarcra van ítélve, hiszen ez a megfogalmazás szerepel az alkotmányszerződésben, abban pedig egyszer már kialakult egy konszenzus. Miért ne lehetne ezt a konszenzust továbbvinni? Minden erővel meg fogjuk próbálni.
Azt kérem mindenkitől, hogy ne temesse ezt az ügyet, hanem a saját csatornáin keresztül próbálja meg támogatni. Nem tudom, maradt-e kérdés, amit nem válaszoltam meg. Azt vélelmezem, hogy újakat nyitottam, de állok rendelkezésre.
ELNÖK: Nem tudom, meg tudunk-e állapodni, mert nincs olyan kérdés vagy hozzászólás, amit ne lehetne fél percben megtenni. Menjünk egy gyors kört, hogy a miniszter urakat ne várakoztassuk meg. Ez így megy Ékes képviselő úrnak is? (Jelzésre.) Képviselő úr!
További észrevételek, felvetések
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, az indulatait próbálja meg levetkőzni!
Nem véletlenül mondtam az általam felvetett kérdések kapcsán, hogy az Európai Parlamenten belül pont az alkotmányozás kérdésében, én úgy érzem, nagyon kemény kompromisszum volt minden parlamenti párt részéről. Nem véletlenül emeltem ki azt is, hogy az alkotmány önmagában tartalmazza a kisebbségi jogok kérdését.
A berlini nyilatkozat tulajdonképpen az előkészítése annak, hogy egy alkotmányos konszenzus valóban kialakuljon az Európai Unió 27 tagországa között. Nem véletlenül hozta létre az Európai Parlament a Bölcsek Tanácsát, amiben Martonyi János volt külügyminiszter is ott van. Tehát én erre próbáltam utalni.
Ne keverje bele, elnök úr, a hazai belpolitikai kérdéseket az európai uniós dolgokba! Én úgy érzem, hogy az Európai Parlamenten belül a 24 parlamenti képviselő legalább az esetek 95 százalékában együttműködik, és együtt is szavaz a nemzet érdekével kapcsolatosan.
Elnézést, államtitkár úr, de kételyeket fogalmaztam meg, és ezek a kételyek a tapasztalatból jöttek. Ezért mondtam azt, hogy vannak olyan képviselők, akik tényleg előzményekkel bírnak az Európai parlamenti alkotmányozási vagy egyéb más kérdésekben. Talán szerencsésebb lett volna olyan személyeket választani - nem önt akarom leértékelni ezzel -, mert valóban hihetetlen kihívás, hogy a 27 tagország majdan ratifikálni tudja magát az alkotmányt.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Az elnök úr el volt bűvölve, csak nem tudom, hogy ha ennyire felháborodottan van elbűvölve, akkor milyen akkor, amikor fel van háborodva? Ez egy kicsit furcsa volt a számomra.
Éppen azt az egy példát említettem, ami pozitív példa, nem azt a sok minden mást, amit ön is említett, szerintem ezért fontos erről beszélni.
Másrészről az elnök úr, azt hiszem, világosan igazolta azt, miért is beszél a Fidesz-frakció arról, hogy rutinra van szükség egy ilyen tárgyalássorozaton. Hogyan lehet az Európai Unión belül 26 másik tagállammal megállapodni, és sikerre vinni a történetet? Ön és Csapody képviselő úr itt már eltemették azt, amiről Gál J. Zoltán még pozitívan nyilatkozott, úgyhogy egy reménysugarat látok felcsillanni ebben a dologban.
Önök azt mondták, hogy a kisebbségi kérdés már ki is került belőle. Ennek fényében nyilván Szájer és Vastagh képviselő urak, netán akár Ékes vagy Szent-Iványi képviselő úr tevékenysége még nagyobb sikernek mondható, hiszen látjuk, hogy milyen óriási erőfeszítéssel, de be tudták tenni az alkotmányba azt az egy mondatot, és elérték azt a sikert, ami mögött Magyarországon konszenzus volt, és szerepelt ebben a nyilatkozatban.
50
PÉ 51 (Ivanics)
Tehát azt gondolom, hogy ezek mind-mind ilyen szempontból jó példák és előremutatóak, és ahogyan ön felvázolta, hogy mennyi mindent kell tenni ez ügyben, az bizony, komoly nemzetközi rutint igényel.
Államtitkár úrnak annyit mondanék, hogy a szó szerinti idézetek nem a nyilatkozatból voltak, ha én is félreérthető voltam ez ügyben, akkor elnézést kérek, a Bruxinfo-nak és a Népszabadságnak adott nyilatkozatait idéztem én szó szerint, és azokból vettem ki. Így ott is nem az alkotmánytervezetet és a berlini nyilatkozatot kell szétválasztani, hanem a berlini nyilatkozatot és az európai kérdéseket, hiszen a Népszabadságban erről beszélt - még egyszer -: "Megbízatásom csak a berlini nyilatkozat megszövegezésére szól, az európai kérdések, így az alkotmánytervezet jövője is külügyi hatáskörbe tartozik."
Tehát ez az, ami számunkra itt érthetetlen, hogy akkor hol volt és hol lehetséges a határvonalat meghúzni.
A jelen helyzetben, ha jól értem, az a lista, amit az Európai Unió honlapjáról is le lehet tölteni, a serpák névsora, akkor ebben az esetben március 25-én, a berlini nyilatkozat elfogadásával megszűnik az ön megbízatása? (Ékes József közbeszólására.) Köszönöm képviselő úr segítségét, akkor egyértelműen kérdezek: akkor Gál. J. Zoltán megbízatása március 25-én, a berlini nyilatkozat elfogadásával megszűnik? Mert nyilván ön azt mondta, hogy erre vonatkozik a megbízatása, akkor gondolom, a továbbiakban más vesz részt ezeken az egyeztetéseken. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A politikában a nüanszok nemigen működnek (Ivanics Ferenc: Csak a diplomáciában!), de mégis higgyék el nekem, hogy semmifajta indulat nincs benne, szenvedély azonban annál több, és ez remélem, így is marad. És ez szerintem jó, anélkül nem érdemes csinálni. Ez egy apróság egyébként, hogy én azt mondom, hogy le a kalappal mindegyik képviselő előtt, akik a Konventben küzdöttek, mint az oroszlán a kisebbségi klauzuláért, de azért azt nem ott értük el, hanem a kormányközi konferencián később, de ez mit sem von le az abban részt vevők küzdőképességéből és abból, amit tettek, de ennek nincs jelentősége. Nem tudom, kívánnak-e államtitkár urak bármit hozzátenni?
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Egy konkrét kérdés volt, de előtte hadd mondjam Ivanics képviselő úrnak, hogy abban talán nekem van még talán nagyobb rutinom is, hogy a sajtóban megjelent kinyomtatott verziót lehet-e hiteles és tiszta forrásnak tekinteni. Természetesen a berlini nyilatkozat egy európai ügy, az európai alkotmánytól kell szétválasztani, azzal együtt is, hogy a folyamat - mint mondtam - atmoszférát teremt arra, hogy kimozduljon a holtpontról.
A focal pointok megbízatása a berlini nyilatkozatig tart, minden tagállam maga dönt arról, hogy ezt a megbízatást továbbélőnek tekinti-e az alkotmányos szerződés kidolgozásának, kimozdításának folyamatában is vagy sem. Ezt a döntést annak idején a magyar kormány is meg fogja hozni. Biztos vagyok benne, hogy képviselő úr is értesülni fog erről.
Amúgy pedig szeretném önöknek megköszönni, hogy azt a magyar mandátumot, amit képviselni igyekszünk a berlini nyilatkozat ügyéből, úgy veszem, hogy megerősítették, támogatják azt, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak garantálása szerepeljen a nyilatkozatban, és a megszólalásokból úgy veszem, hogy ki-ki a saját eszközeivel ebben támogatja a kormány céljait. Köszönöm szépen, ha ez így van, és állok Iván Gábor szakállamtitkár úrral együtt a rendelkezésükre akkor, amikor már konkrétan lehet tudni, hogy a nyilatkozat szövegére a német elnökség milyen javaslatot tesz. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha jól értem, akkor kaptunk egy konfirmált ajánlatot arra, hogy amikor a szövegből többet látunk, akkor még egyszer tudunk ebben a körben találkozni. Gondolom, ezt a bizottság is szívesen veszi. Köszönöm szépen, hogy eljöttek, és mindezt elmondták számunkra.
Ha jól értem, akkor egy másik konfirmált ajánlat hangzott el, hogy Brüsszelben helyreáll a nemzeti egység. Ezt is nagy érdeklődéssel fogjuk figyelemmel kísérni. Köszönjük szépen. (A napirendi ponthoz érkezett vendégek elhagyják az üléstermet.)
Tájékoztató a magyar-román határon történő személyforgalmi ellenőrző intézkedésekről
Tisztelt Bizottság! Áttérünk a második napirendi pontunkra, ha jól érzékelem, a média legalábbis egy részének, az elektronikus média érdeklődését inkább ez keltette fel. Szerintem egyébként indokoltan, a bevezetőmben szóltam erről. A romániai újságok eléggé kimerítően tettek jelentéseket arról, hogy anomáliák vannak a magyar-román határon. Reméljük, hogy ilyenek nincsenek, vagy ha voltak, megszűntek, vagy ha vannak, akkor nem lesznek. E tekintetben gondoltam, hogy jó lenne, ha az érintett minisztériumok részéről egy megfelelő üzenetet kapna nemcsak a magyar, hanem a román lakosság is. Ezért köszönöm miniszter úrnak, államtitkár úrnak és altábornagy úrnak, valamint főállatorvos úrnak - nem tudom, milyen tisztség jár ezzel... (Dr. Süth Miklós: Főosztályvezető.)... főosztályvezető. (Derültség.) Ezekben nagyon gyenge voltam már katonakoromban is, elnézést.
Azt igényelné a protokoll, hogy miniszter úrral kezdjünk, de államtitkár úr jelezte, hogy a miniszterelnök úr várja, úgyhogy ha miniszter úr megengedi, akkor először államtitkár urat kérném meg...
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Először hadd kérjem meg a tárca nevében Béndek József altábornagy urat, a Határőrség országos parancsnokát.
ELNÖK: Egy ilyenre nemet nem fogok mondani, úgyhogy tessék parancsolni!
Dr. Béndek József altábornagy szóbeli előterjesztése
DR. BÉNDEK JÓZSEF altábornagy (Határőrség Országos Parancsnoksága): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Bizottság! Azzal kezdeném, hogy ez az újságcikk-sorozat egy kicsit meglepett bennünket, annál is inkább, mert a magyar-román államhatáron a két ország között meglévő hatályos egyezmény alapján folyt és folyik a határforgalom ellenőrzése. Hogy ez milyen módszerekkel történik, ebben csak egyetlenegy változás van a schengeni bizottsági ellenőrzés óta, ez pedig az, hogy Románia az Európai Unió tagja lett, és ettől a pillanattól kezdve, tehát 2007. január 1-jétől egymegállásos ellenőrzési rendszert vezettünk be, ami az Unió tagállamai között Schengen-térségen kívül bevált gyakorlat.
Tehát az az ellenőrzési metodika, amit a határőrség folytat, ami a személyek, járművek és szállítmányok átléptetésének ellenőrzésére szolgál, ez a schengeni végrehajtási egyezmény által előírt és lehetővé tett ellenőrzési rendszer. Magyarul: az Unió állampolgárai egy könnyített ellenőrzés keretében lépik át a határt, ami annyit jelent, hogy a személyazonosságot, az okmányok valódiságát, eredetiségét ellenőrizzük, és emellett a kollégáim a járművek műszaki állapotát tudják megnézni, illetve a személyek által szállított különböző csomagokat tudják ellenőrizni. Erre a felhatalmazás a jogszabályokban megvan. Tehát semmiben nem térünk el attól, ami 2007. január 1-je előtt történt.
Az újságcikkben az volt, hogy nem engedjük be a különböző sertéshústermékeket. Erre is megvan a kötelezvény. Alapvetően Romániának szól ez a fajta előírás, hiszen az Európai Bizottság által előírt és a sertéspestis terjedésének megakadályozására vonatkozó határozata rögzíti, hogy Romániából nem lehet sertéshústermékeket, illetve élő sertéseket szállítani, ez kiterjed a házi és a vadhúsra egyaránt. Tehát itt nincs semmiféle szigorítás, a határforgalomban várakozások nincsenek, személyek nem hozhatják be sem egyéni fogyasztásra, sem pedig üzleti célból ezeket a termékeket. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
Dr. Veres János pénzügyminiszter kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelt Bizottság! Ha röviden kell összefoglalnom, akkor azt tudom mondani, hogy Magyarország a román-magyar határon 2007. január 1-jét követően vámellenőrzést nem folytat. A Vám- és Pénzügyőrség adóhatósági minőségében van jelen a határon. Ez látványosan olyan módon kerül megkülönböztetésre, hogy míg korábban "Vám - Zoll" feliratos mellényben teljesítettek szolgálatot a vámos kollégák, addig januártól kezdődően ez feliratában is megváltozott "Vám- és Pénzügyőrség - Finance Controll" feliratú mellényben teljesítenek szolgálatot.
60
61/MM (Veres János)
A tapasztalatokról röviden azt szeretném mondani, hogy miután Romániának derogációja van a jövedéki adó tekintetében a cigarettáknál, ezért Magyarország decemberben bejelentette, hogy az egyébként lehetséges 800 szállal szemben 200 szálig engedjük vámmentesen és a jövedéki adó megfizetése nélkül behozni a cigarettát Magyarországra, az ezen felüli mennyiségek ellenőrzése a határon megtörténik.
A januári adatokat tudom ismertetni: 1 millió 52 ezer 205 fő lépett át a határon januárban, ennek kapcsán a mintavételszerűen lefolytatott ellenőrzésekből 44 ezer 518 darab volt, a belépéseknek összesen 4,2 százaléka. Ennek során 1550 esetben került sor eljárásra jövedéki törvénysértés miatt. Az is látható, hogy meglehetősen alacsony a számarány az összes belépéshez képest.
Az alkohol esetében, ami a vizsgálat során szintén előfordul, az eddigi tapasztalataink azok, hogy nem zárjeggyel ellátott, általában műanyag palackokban behozott, saját főzésű pálinka az, amit a határellenőrzések során megtalálnak. Januárban 650 alkalommal 3000 liter pálinka lefoglalására került sor.
A hústermékek esetében egy esetben találtak a vámos kollégák az ellenőrzés során 30 kilogrammnyi nyers húst. Ebben az esetben a területileg illetékes hatósági állatorvost tájékoztatták, aki a szükséges eljárást lefolytatta. Azt tudom tehát mondani, hogy vámellenőrzés a magyar-román határon nem történik, és nem fog történni a továbbiakban se, összhangban az Európai Unió szabályaival.
Ugyanakkor Magyarország fenntartja azt az ellenőrzést, amelyet a magyar adóérdekek érvényesítése céljából be kívántunk vezetni, ezt előre bejelentettük. Jövedéki ellenőrzést folytatunk részben a határon, részben pedig úgynevezett mélységi ellenőrző csoportokkal, annak érdekében, hogy a magyarországi, legális forgalomba hozott, adózott termékek legális forgalmát megvédjük. Az általam elmondott számok igazolják azt, hogy a kollégák az ellenőrzések során találnak nem megfelelően forgalomba hozni szándékozott termékeket ezen a határszakaszon. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Süth főállatorvos úr!
DR. SÜTH MIKLÓS országos főállatorvos: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Nagyon röviden szeretném kiegészíteni ezt a tájékoztatást, mert a két elhangzott véleményben a lényeg már megfogalmazódott.
Január 1-jét követően az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hatóságnak is meg kellett szüntetnie az állat-egészségügyi határállomási ellenőrzéseit. Természetesen az állat-egészségügyi hatóság, valamint a növény-egészségügyi hatóság ezt a feladatát január 1-jétől megszüntette, viszont rendkívül komoly és jó együttműködés történik a határszakaszon a határőrizeti szervekkel, valamint a rendőrséggel annak érdekében, hogy azokról a vállalásokról, amelyeket Románia állat-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági szempontból vállalt, megfelelő információval és kontrollal bírjunk.
Volt egy sajtóban megjelenő háború; szakmai oldalon ez nem jelent meg. A román főállatorvos kollégámmal való egyeztetések során ez nem jelentett feszültséget a két ország között, viszont a sajtóban egy rendkívül erős háború indult meg annak érdekében, hogy a Magyarországra hozandó sertéstermékeknek az akár kis mennyiségben való elkobzása és megsemmisítése súlyosan veszélyezteti az embereknek azokat a lehetőségeit, amik rendelkezésükre állnak a csatlakozás óta.
Elővettük azokat a szabályozásokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy mi az, amit Románia vállalt. Járványügyi szempontból mi mindig úgy ítéltük meg, hogy ugyanolyan veszélyt jelent egy szelet fertőzött termék, mint amekkorát akár egy szállítmány tud jelenteni. Viszont a szabályozás kapcsán nemcsak Magyarország, hanem az Európai Unió Bizottsága is úgy érezte, hogy nem egyértelmű, hogy ez csak a szállítmányokra, vagy a személyi forgalomra vonatkozik-e.
Kértem egy írásos állásfoglalást az Európai Unió Bizottságától, amelyre január 31-én a választ is megkaptuk, ami azt támasztotta alá, hogy egyértelmű, hogy járványügyi szempontból kell ezt a kérdést megközelíteni. Így a sertéspestissel kapcsolatban Románia vállalta, hogy az ország területéről sem kis mennyiségben, sem forgalomba hozatali szándékkal nem kerül ki élősertés, sertéstermék, kizárólag abban az esetben, hogyha olyan hőkezelésen esett át, amelyik a sertéspestis vírusát elpusztítja, és ezt hitelt érdemlően bizonyítani tudja.
Arra a kötelezettségre is felhívta ez a bizottsági állásfoglalás a román állat-egészségügyi hatóság figyelmét, hogy kötelezettsége a román félnek van arra vonatkozóan, hogy a lakosságát erről tájékoztassa, és nemcsak hogy a saját lakosságát, hanem a határon átkelő, akár magyar állampolgárokat, vagy más ország állampolgárait is. Ebben az állásfoglalásban mellékletként megjelenik az a figyelmeztető felirat is, amelyben felhívják az utasforgalom figyelmét arra, hogy kis mennyiségben, magáncélból sem lehet Románia irányából Magyarországra élősertést, sertéshúst és sertésterméket hozni, amelyik hőkezeletlen. Köszönöm szépen.
Kérdések, vélemények, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen, főállatorvos úr. Ha jól értem, és megpróbálom összefoglalni, itt arról van szó, hogy ez egykapus lett, ahogy mindenütt másutt, vám nincsen, a határőrség végzi a munkáját; adóellenőrök vannak jelen, részben összefüggésben a román derogációval, ami a hústermékekre terjed ki, a cigarettára, az alkoholra, és alapvetően a jövedéki termékek adóját ellenőrzik. És akkor ez az egész törvényes úgy, ahogy van, ha jól értem, ez a dolog lényege.
Akkor csak a következő kérdés marad nyitott. Én nem tudom megítélni, hogy mondjuk az osztrák-magyar határon hasonló derogációk kapcsán joguk van-e sok utast vagy keveset, vagy mindenkit megállítani. Akkor ez csak egy image-kérdés marad. És ha image-kérdés marad, hogy a magyar állam ezeket a funkciókat ellátja, de az a benyomás keletkezik, hogy a korábbiakhoz képest fokozottabbnak tűnik az ellenőrzés, mint a belépés előtt, de minden törvényes, akkor gondolom, a magyar állam vagy a kormány előtt az a döntési alternatíva lép fel, hogy mindent törvényesen csinálunk, de az image-en rontunk; vagy pedig ebben próbáljunk meg valamilyen kompromisszumot keresni, hogy a hatékonyság is működjön. Jól értem-e ezt, hogy igazából ebben kell a hatóságoknak dönteniük? (Dr. Veres János jelzésére.) Úgy látom a miniszter úr horizontális fejmozgásából, hogy én ezt rosszul látom. (Derültség.) Meg is adnám rögtön a szót.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Nincs döntési helyzet, szeretném tisztázni a körülményeket.
Egyértelmű a határforgalom szabályozása. A határforgalom szabályozása az, hogy egymegállásos rendszerben a határőrség ellenőriz a határon, nincs még egy ellenőrzés. Ezt követően szúrópróbaszerűen - elmondtam az arányokat - az utasforgalom 4,2 százalékában történt ellenőrzésre kiválasztás, akik ebben az esetben egy másik sávban várakoztak a továbbiakban, és a másik sávban folyt le, még egyszer mondom, a jövedéki adó típusú ellenőrzés a határon.
Ezt követően, ahogy mondtam, 1550 esetben került sor eljárás lefolytatására. Ahogy mondtam, alkohol esetében 650 alkalommal volt ilyen, és egy alkalommal került sor a vámosok részéről hústermék feltárására.
Ezért tehát azt tudom mondani, Magyarországnak az áll érdekében, hogy ezt a rendet betartsa, azaz ebben az esetben mindenkit, aki a határon közlekedik, a határőrök megállítsanak, igazoltassanak, beléptessék vagy kiléptessék - ebben az esetben jellemzően beléptetésről van szó -, illetve a vámosok a maguk eljárásrendjének megfelelően adóellenőrzés céljából ellenőrzéseket folytassanak le.
Ebből a szempontból az állat-egészségügyi kollégák nincsenek jelen a határállomásokon, az ő feladatuk másra vonatkozik. Ezért tehát azt tudom mondani, az nem alternatíva, hogy mintha a Schengen-zónához tartozna mind a két ország, szűnjön meg a határforgalom ellenőrzése.
Én tehát azt gondolom, hogy Magyarország az érvényes szabályokat teljes mértékben betartja ebben az esetben. Jelen van a teremben a Vám- és Pénzügyőrség két országos parancsnokhelyettese. Ha ők ki akarják egészíteni azt, amit én mondtam, akkor jelezzék, ez természetesen minden további nélkül lehetséges. (Nincs ilyen jelzés.) Nézek a kollégákra, de nem jelentkeztek, köszönöm.
ELNÖK: Amikor továbbmegyünk a közös gondolkodásban, ha arra is választ kaphatnánk, hogy van-e erre joguk mondjuk az év végéig, amíg Magyarország a schengeni rendszerbe be nem lép, az osztrák kollégáknak? És ha van joguk, mit tudunk arról, hogy ezzel miért nem élnek? Mert ha van joguk, ebben mégiscsak van egy különbség. Magyarország sem tagja Schengennek, nyilván hasonló a helyzet más anyagi jogi szabályokkal a háttérben a sertés kapcsán, én ezt nem tudom megmondani.
A kérdés, gondolom, az, hogy mitől van az, mi annak a jogi, politikai és egyéb indoka, hogy a magyar-osztrák határon ilyen nagyon mérsékelten van, a románon pedig van. Ennek lehetnek okai, csak gondolom, ezekről akkor fontos tudni. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Pontosan a kérdésében felvetettekkel kívántam én is kezdeni.
Ha ön a múlt évben átment az osztrák határon, és a közös határőrizeten azt mondták, hogy: "tessék kinyitni a csomagtartót", akkor ki kellett nyitni a csomagtartót.
70
PÉ 71 (Ékes József)
Magyarországnak kőkeményen kellett harcolnia azért, hogy a schengeni határőröket megkapjuk. Kőkeményen kellett. Pontosan két dologgal próbálták megvétózni a schengeni határ kérdését: az egyik az illegális bevándorlás kérdése, a másik pedig pontosan az élelmiszerbiztonság, fertőzési gócok és egyéb ilyen dolgok kialakulása. Ehhez a jövedéki törvény és egyéb ilyen dolgok is kapcsolódnak.
Magyarországon a magyar határőrizeti szervek korrektül járnak el. Ez egy felfújt dolog. Mi is annak idején, 2004. május 1-je után szerettük volna azt, ha az osztrák vámos azt mondja, hogy na, most mehetsz, és akkor semmi gond nem lett volna. Bennünk is ugyanezek a kérdések megfogalmazódtak, hogy miért állítanak meg, miért nyittatják ki a csomagtartót. És nem véletlen, hiszen nemrég látott napvilágot, hogy azt hiszem, több tízmilliárd vagy százmilliárd értékű német, román útiokmányok kerültek felszínre, ami pontosan - ahogy altábornagy úr is elmondta - belső ellenőrzések kötelessége az, hogy adott esetben ezeket kiszűrjék. Ha majd Romániáig adott esetben ki lesz tolva a schengeni határ, akkor ő is valószínűsíthetően ugyanígy fog eljárni majd esetleg Ukrajnával szemben. Az Európai Unió tagországai közül teljesen korrektül jár el a magyar szerv, úgy érzem, ezt felfújják. Lehet, hogy ebben van valami politikai színezet is, a belső politikai helyzet is diktál különböző felszínre hozási dolgokat, az emberi jogi, kisebbségi kérdések vagy adott esetben a vámkérdés vagy mondjuk az autonómia kérdése, azt hiszem, ezt ismerjük mindannyian Románia esetében is, hogy ezek ilyenkor a belső problémákról próbálják meg a figyelmet elvonni.
Úgy érzem, hogy korrektül járnak el. Itt egyetlenegy kérdés van, hogy valóban létezik-e az, hogy durván 65-70 esetben fenyegették meg a magyar vámszerveket. Tehát különböző jelzések érkeztek, hogy ha itt sokat macerálják mondjuk a cigarettacsempészeket, akkor esetleg mondjuk a saját házát megnézheti. Erre szeretnék konkrét választ kérni.
ELNÖK: Megfigyeltem, hogy a cigarettacsempészek nem szeretik, ha zavarják az üzleteiket. (Derültség.) Ha államtitkár úr előbb kíván szólni esetleg, most van lehetőség.
Dr. Kondorosi Ferenc államtitkár reflexiói
DR. KONDOROSI FERENC államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Csak egy mondatot, mert nyilván a Vám- és Pénzügyőrség illetékes vezetője is kiegészíti majd az elmondottakat. Csak annyit mondanék, hogy ez jogilag rendben van. Itt európai jogi összefüggések vannak, és még megemlíteném, hogy van egy nemzetközi magánjogi egyezmény, egy 2004-ben aláírt egyezmény végrehajtásáról rendelkező 2006. december 21-én aláírt nemzetközi egyezmény, ami a két ország vonatkozásában ennek a jogi hátterét pontosan megteremti.
Képviselő úr pontosan rámutatott ezekre a politikai érzékenységekre, amelyek árnyalják nyilvánvalóan ezt a kérdést, de ez jogilag egy teljesen korrekt és rendben lévő eljárás.
ELNÖK: Ha a Vám- és Pénzügyőrség részéről szeretnének szólni, tessék parancsolni!
Dr. Bencze József (Vám- és Pénzügyőrség) válaszai
DR. BENCZE JÓZSEF (Vám- és Pénzügyőrség): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miniszter Úr! A kérdésre válaszolva: a Vám- és Pénzügyőrség felé panasz nem érkezett az elmúlt időszakra vonatkozóan, tehát január 1-jétől. Mi is az újságcikkekből értesülünk ezekről az esetekről. Szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a csatlakozást megelőzően nagyon alaposan próbáltuk tájékoztatni a magyarországi nagykövetségeket, a Külügyminisztérium felkérésével a romániai, bulgáriai érintett hatóságokat. Közvetlen kapcsolat felvételével a román vámhatóságot. Öt nyelven nyomtattunk tájékoztatót az ellenőrzési változásokról, illetve az ezzel kapcsolatos szabályokról. Ezt a belépő utasok megkapják, táblákat helyeztünk ki, tehát minden tájékoztatási lehetőséget megragadtunk.
A román sajtó felé is lehetővé tettük azt, hogy bármikor, bármilyen formában rendelkezésre állunk. Egy külön fórumot hívtunk össze Nagylakon, ahová meghívtuk a román hatóságokat, meghívtuk a magyar oldal képviselőit, valamennyi itt ülő és itt nem ülő hatóságot, akinek egyáltalán szerepe lehet az ellenőrzésben, meghívtuk a román oldal érdekvédelmi szervezeteit, a fuvarozók képviselőit, a sajtó munkatársait, tehát próbáltuk ezt a kérdést tisztázni. Ott is az derült ki, hogy konkrét panasz nem érkezett egyik hatósághoz sem. Mi ennek megfelelően, ahogy miniszter úr a tájékoztatást megadta, végezzük az ellenőrzéseket.
Azt szeretném azért jelezni, hogy az elmúlt évben 52 ezer jogsértést derítettünk fel, amit cigarettára követtek el, ebből mintegy 21 ezer jogsértést a magyar-román határszakaszon követtek el, 230 ezer karton cigarettát foglaltunk le itt, ezen a határszakaszon. Talán a bizottságnak ezt a tájékoztatást megadhatom, hiszen fontos, hogy ebben a kérdésben is tisztán lássunk, hogy a csatlakozás előtti utolsó négy hónapban mintegy 24 millió karton cigarettát szállítottak Magyarországon keresztül Romániába, természetesen azzal a céllal, hogy a csatlakozást követően már vámmentesen lehet azt majd visszaszállítani az Unió területére. Ez a cigaretta még nem mozdult meg eddig a pillanatig.
Ezek a kis esetek azt mutatják, hogy az ellenőrzés hatékonyan működik. Mi a mai napon Karácsony Imréné szakállamtitkár asszony vezetésével a magyar-román vegyesbizottság ülését tartottuk Magyarországon, ahol szintén erről a kérdésről tájékoztattuk a román delegáció tagjait. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen az érdekes információkat. Braun képviselő úr!
További észrevételek, felvetések, reflexiók
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Egy rövid kérdés ezzel kapcsolatban: bezárták a duty free shopokat a határ mellett?
ELNÖK: A válasz igen. Nyilvánvalóan. (Derültség.) De ezek szerint komplikáltabb kissé. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A magyar-román határ melletti vámmentes üzleteket bezárták. Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert más határ mentén működnek ilyen jellegű üzletek, és emiatt van egy veszélyeztetettsége a más határokhoz közeli román-magyar határátkelő helyeknek is. Ezt a kollégák figyelik, ennek megfelelően szervezik a szolgálatot. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen hozzátartozik a valósághoz, amit eddig tapasztaltunk.
ELNÖK: Legény képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Arra kérném, hogy akkor a gondolatmenetemet erősítse vagy cáfolja, mert akkor talán jobban fogom érteni.
Románia európai uniós csatlakozásával, 2007. január 1-je után a magyar és a román határőrök egyállásos határforgalom-ellenőrzést végeznek, ennek során ellenőrzik a személyazonosságot, a személyi okmány valódiságát, illetőleg a gépjármű műszaki állapotát. Majd ezt követően a Vám- és Pénzügyőrség munkatársai most már a láthatósági mellényükön más felirattal, "Finance Controll" felirattal végeznek ellenőrzést, de ez lehetne akár mélységi ellenőrzés, mondjuk 30 kilométerre is, csak esetünkben ez 3 méterre történik a határtól. Jól értem akkor?
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Annyi kiegészítéssel jól, hogy nem vámellenőrzést végeznek. Adóellenőrzést végeznek a Vám- és Pénzügyőrség adóellenőrzéssel foglalkozó, a jövedéki igazgatósághoz tartozó munkatársai. Azért tartottam fontosnak a különbséget megjegyezni, mert másra irányul a két ellenőrzés. Ugyanis vámellenőrzésnél az adott szabályok szerinti vámhatáron belüli árumennyiségeket ellenőrizték értékben, mennyiségben, itt viszont a többi áruval nem foglalkozhatnak, csak a jövedéki termékekkel foglalkozhatnak, illetve amiről főállatorvos úr beszélt, miután van egy speciális, Románia által vállalt kötelezettség, ezért miközben keresi a pálinkát és a cigarettát, és azt látja, hogy van ott 10 kiló nyers hús, akkor természetesen értesíti az állatorvost.
Tehát ennyiben más a dolog, hogy érdemben másra irányul az ellenőrzés maga. Olyan kötelezettség nincs se Magyarország, se más ország számára, hogy ilyen típusú adóellenőrzést ne végezhetne ott, ahol mi most végezzük. Tehát ez a szabályoknak megfelelő, más termékekre vonatkozik.
Az imént nem mondtam, de 10 literig, ha román vagy bolgár zárjeggyel el van látva a termék vagy bármelyik európai uniós ország zárjegyével, akkor behozható az alkohol. Ha nincs ellátva zárjeggyel, akkor nem hozható be. Tehát a házi főzött pálinka ásványvizes palackban már egy jövedéki adó elleni lépés, és akkor természetesen az eljárást le kell folytatni, és ez igaz a cigarettára is 200 szál fölött.
ELNÖK: Szirbik képviselő úr!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Sajnálom, hogy Ivanics képviselőtársam már nincs itt, mert akkor megvan a második pont, ahol szerintem a bizottságban egyetértés és konszenzus van, mert mindnyájan úgy látjuk, hogy egy korrekt, határhoz kapcsolódó ellenőrzési rendszer folyik.
80
81/MM (Szirbik Imre)
Egyetlen egy dolgot látok én, aki a lakóhelyem miatt viszonylag sűrűn átlépem mind a szerb, mind a román határt. Egyetlen egy kérdéssé válik a dolog: udvariassági és sajtókérdéssé, amiben azt hiszem, mindnyájunknak olyan - akár közvetlen, akár közvetett - szerepünk van, hogy ebben erősítsük azokat, akik bizonytalanok, arról, hogy itt korrekt magatartás folyik.
Nem akarom mondani, hogy néhány héttel ezelőtt München mellett egy mélységi német ellenőrzéssel találkoztam, és a világon senkinek nem volt semmi problémája az üggyel. Udvariasan megvizsgáltak, utána elköszöntek és továbbengedtek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Altábornagy úr!
DR. BÉNDEK JÓZSEF határőr altábornagy (Határőrség Országos Parancsnoksága): Elnézést, elnök úr, hogy ismét szót kértem, csak egy dolgot szeretnék világosabbá tenni.
Az egymegállásos ellenőrzés úgy néz ki, hogy a román határőr és a magyar határőr egymás mellett áll. Tehát amikor a különböző termékeket hozzák, amiket nem lehet behozni az országba, azokkal a románnak kellene először találkoznia. Amikor visszairányítjuk, hogy nem hozhatja be, akkor ketten vannak ott: először a román nézi meg, mert neki ki kell léptetnie, és amikor kiléptette, utána léptetem én be, függetlenül attól, hogy ez egy méteren belül történik.
Azért is sanda ez az egész újságcikk-mizéria, mert ezt nekik kellene megcsinálni, mivel a kötelezettség alapvetően az övéké, és nem a miénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ez persze megint felhívja a figyelmet arra a különbségre, ami mondjuk Hegyeshalom és Nagylak között van, mert ott unottan ül valaki, aki így csinál. (A kezével legyintő mozdulatot tesz.) És nem ketten csinálnak így unottan... (Dr. Béndek József: Itt a válasz!) Hallgatom. (Dr. Béndek József: Akkor nagy baj van.) Nagy baj van. (Dr. Béndek József: Kettőnek kell lenni.) Akkor erre nem is mondtunk semmit tulajdonképpen (Derültség.), mert nem ez van napirenden - csak azért nem.
Én azt szeretném mondani a bizottságnak és a kormány különböző szervei képviselőinek, hogy én pontosan - nem árulok zsákbamacskát - azért kértem ezt a bizottsági ülést, mert ez a román sajtóban megjelent, és fontos, hogy ezekre ilyen módon válaszoljunk. A válasz szerintem teljesen rendben lévőn elhangzott.
Ha a média még jelen van, fontos, hogy ezt elmondják, hogy semmilyen nyers hús, semmilyen sertéshús nem szállítható, ha jól értem, cigaretta 200 szálig, alkohol akkor, ha európai zárjegyes, 10 literig, és akkor semmi gond nem lesz, ha ezt betartják. Ugye, jól értem a dolgot? (A meghívottak bólintással jelzik egyetértésüket.)
Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttek, köszönöm, hogy elmondták mindezt. Az ülést berekesztem. További kellemes napot kívánok!
(Az ülés végének időpontja: 15 óra 22 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Pavlánszky Éva és Madarász Mária