EIB-6/2007.
(EIB-36/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. február 27-én, kedden, 10 óra 04 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Napirendi javaslat:*

Az ülés résztvevői:*

A bizottság részéről:*

Megjelent:*

Helyettesítési megbízást adott:*

Meghívottak*

Elnöki megnyitó, napirendi javaslat*

A napirend elfogadása*

EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról /COM (2007)17; 2007/0012/CNS/*

Nógrádi Zoltán hozzászólása*

Határozathozatal az egyeztetési eljárás megindításáról*

Halász Gejza Zsolt, az Európai Számvevőszék magyar tagjának tájékoztatója számvevői tevékenységéről*

Halász Gejza Zsolt tájékoztatója*

Dr. Kovács Árpád tájékoztatója*

Kérdések, hozzászólások, reflexiók*

Dr. Garamhegyi Ábelnek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárának tájékoztatója az Európai Bizottság EU-energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálatáról szóló javaslatáról*

Dr. Garamhegyi Ábel szóbeli kiegészítése*

Kérdések, válaszok, reflexiók*

Szavazás a zárt ülés elrendeléséről*

Simor András jelölt úrnak a Magyar Nemzeti Bank elnökévé történő kinevezése előtti meghallgatása a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény alapján*

Simor András kiegészítése*

Kérdések, hozzászólások, reflexiók*

Határozathozatal*

Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról*

Napirendi javaslat:

1.EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról /COM (2007)17; 2007/0012/CNS/
(Döntés egyeztetési eljárás megindításáról - Házszabály 134/B § (2) bek.)

2. Halász Gejza Zsolt, az Európai Számvevőszék magyar tagjának tájékoztatója számvevői tevékenységéről

3. Dr. Garamhegyi Ábelnek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárának tájékoztatója az Európai Bizottság EU-energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálatáról szóló javaslatáról

4.Simor András jelölt úrnak a Magyar Nemzeti Bank elnökévé történő kinevezése előtti meghallgatása a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény alapján

5. EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról /COM(2006)594; 2006/0196 (COD)/
(Az európai uniós tervezet megvitatása - Házszabály 134/B § (1) bek./

Az ülés résztvevői:

A bizottság részéről:

Megjelent:

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke

Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)

Helyettesítési megbízást adott:

Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Veress József (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)

Meghívottak

Halász Gejza Zsolt, az Európai Számvevőszék magyar tagja
Dr. Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke
Dr. Garamhegyi Ábel, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára
Simor András, a Magyar Nemzeti Bank elnökjelöltje

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc.)

Elnöki megnyitó, napirendi javaslat

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Üdvözlöm a bizottság megjelent tagjait, megjelent vendégeinket és mindenkit, aki a bizottság munkájára kíváncsi.

Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fönt. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel van-e a napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.)

Ilyet nem látok.

A napirend elfogadása

Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a napirendünket. (Szavazás.) Ez egyhangú, köszönöm szépen.

EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról /COM (2007)17; 2007/0012/CNS/

Az elsővel kezdjük, ahogy megállapodtunk, két okból is, mert ebben egyeztünk meg, és ez rövid lesz. És azért is, mert a képviselő úrnak, mint hallom, el kell mennie. Tehát az első pontunk: egyeztetési eljárás megindítása - a Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról. Ez elvben egy szavazást is lehetővé tenne. Kíván-e valaki ehhez hozzászólni? (Jelzésre.)

Parancsoljon, képviselő úr!

Nógrádi Zoltán hozzászólása

NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Csak néhány gondolatban szeretném a téma jelentőségét és fontosságát megvilágítani, és egyben egy kérést is megfogalmazni az előterjesztőkhöz.

Ismerjük a mezőgazdasági, illetve vidékfejlesztési támogatásokra vonatkozó új rendeleteket, illetve új szabályozásokat, amelyek a mezőgazdasági támogatások és a vidékfejlesztési támogatások szétválasztását jelentik. Ismerjük mindazokat az európai törekvéseket, amelyek a közös agrárpolitika támogatási rendszerének átalakítására vonatkoznak, ami Magyarország számára rendkívül lényeges kérdés.

Ismerjük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által meghatározott országstratégiát, amely a zöldség- és gyümölcságazat stratégiai fejlesztésére irányul, és európai szinten egyfajta vezető szerepet szán az országnak. Ismerjük a területalapú támogatások kifizetésének anomáliáit, a koppenhágai megállapodás ránk vonatkozó hátrányos helyzetét és körülményeit. Ismerjük a magyarországi termelő-értékesítő szervezetek jelenlegi helyzetét és körülményeit, illetve a piaci részesedésüket.

Mindez arra ad lehetőséget és okot, hogy ezt a kérdést nagyon megfontoljuk, és kialakuljon egy olyanfajta konszenzus a kérdés Európai Bizottság előtt történő pozicionálásában, amelyben egyrészt a hazai politikai felek, másrészt pedig az Európai parlamenti képviselőink is egyaránt határozottan tudnak küzdeni a terület érdekében.

Éppen ezért a határozott kérésünk az, hogy ahogyan alakul a kormány álláspontja ez ügyben, folyamatosan kapja meg a bizottság ezt vitára, hogy tudjunk róla beszélni, hogy ne egy végleges stádiumban kerüljön a bizottság elé ez a kérdés, amikor csak kész tényeket tudunk ecsetelni, értékelni.

Valóban konszenzuális alapon törekszünk ennek a vitájára, valóban nagy jelentőségűnek tartjuk, ez a következő időszak mezőgazdasági pozíciói és az országstratégia szempontjából kivételes jelentőségű. Kérjük a folyamatos tájékoztatást a kormányálláspont kialakításának idejére, és kérjük azt, hogy lehetőségünk legyen ezt folyamatosan nyomon követni.

Érveinkkel, jobbító szándékú javaslatainkkal folyamatosan segíteni szeretnénk az országstratégia kialakulását, illetve az Európai parlamenti képviselőinkkel együtt a kormány effajta érdekérvényesítésének bizottsági támogatását. Arra kérem tehát az elnök urat, hogyha lehetősége van rá, ezt a napirendet több alkalommal - ahogy alakul a munkaanyag -, folyamatosan tűzzük napirendre. Köszönöm.

(Szűcs Erika megérkezik a bizottsági ülésre.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Az anyag fontosságában egyetértünk, azért is javasoljuk, hogy vonjuk egyeztetési eljárás alá.

Én nem vagyok a kormány képviselője. Azt tudom tenni, hogy a jegyzőkönyvnek ezt a részét megküldöm a kormánynak, hogy lássák, hogy ilyen igény megfogalmazódott.

Egy dologra hadd hívjam fel a bizottság figyelmét! A legutolsó elnökségi ülésünkön megállapodtunk abban, hogy az egyeztetési eljárások úgy kezdődnek, hogy nincs előterjesztő, hanem a mi bizottságunk megnézi a Bizottság javaslatát, elmondja az álláspontját, hogy a kormány tudja, hogy milyen álláspontok hangzottak el. Ez egy nagyon régi Fidesz-igény, és úgy gondolom, hogy indokolt. Tehát nem lesz benne előterjesztés, hanem megvitatjuk, még a kormány álláspontjának bevárása nélkül.

Én bízom abban, hogy azt követően a kormány, ahogy a képviselő úr kérte, folyamatosan fogja a bizottságot tájékoztatni a kormány stratégiai és taktikai megfontolásairól, illetőleg lépéseiről. Rendben lesz így? (Nógrádi Zoltán bólintással jelzi egyetértését.) Köszönöm szépen.

Határozathozatal az egyeztetési eljárás megindításáról

Kérdezem a bizottságot, ki támogatja az egyeztetési eljárás megindítását. (Szavazás.)

Ez egyhangú, köszönöm szépen. Akkor ezt lezárhatjuk.

Halász Gejza Zsolt, az Európai Számvevőszék magyar tagjának tájékoztatója számvevői tevékenységéről

Áttérünk a második napirendi pontunkra. Ezzel kapcsolatban nagy tisztelettel köszöntöm Halász Gejza urat, az Európai Számvevőszék magyar tagját. Én úgy vélem, hogy a Magyar Országgyűlésben, sőt általában a magyar közéletben nagyon csekély a tudás arról, hogy az Európai Számvevőszék hogyan és miképpen működik. Ezért ezt a kezdeményezést Halász úr részéről nagy köszönettel vettem, és örülök, hogy itt van a körünkben Kovács Árpád úr, a magyar Állami Számvevőszék elnöke, aki szintén elmondja számunkra, hogy hogyan kapcsolódik a magyar Állami Számvevőszék az Európai Számvevőszék munkájához, hogyan tudnak egymástól tanulni, hogyan tudják egymás munkáját segíteni. És remélem, hogy a beszélgetés végén okosodunk valamelyest, ami szerintem néha ránk fér.

Úgy látom, mozizni is fogunk, aminek örülünk. Úgyhogy még egyszer köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat, és akkor Halász úrnak megadnám a szót.

Halász Gejza Zsolt tájékoztatója

HALÁSZ GEJZA ZSOLT, az Európai Számvevőszék magyar tagja: Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd utaljak arra, hogy két évvel ezelőtt már ugyanebben a bizottságban - csak akkor némileg más összetételben - volt alkalmam a képviselő hölgyeket és urakat tájékoztatni. Tavaly technikai okok miatt ez elmaradt, de most nagyon köszönöm, és tulajdonképpen hálás vagyok ezért a lehetőségért, hogy az Európai ügyek bizottságában némileg népszerűsíthetem magunkat, illetve valamit hozzátehetek ahhoz az ismerethez, amit rólunk, illetve tárgyunk fő eleméről, az éves jelentésünkről tudni kell.

Azzal kezdeném, hogy merem remélni, hogy a tisztelt képviselő hölgyek és urak megkapták azt az éves jelentésünket magyarul, amelyik a hivatalos lapban megjelent, ezt előreküldtük. Én most ennek egy nagyon rövid kvintesszenciáját próbálom megadni. Erről a tárgykörről sokat lehetne beszélni, de úgy gondolom, csak a lényegre érdemes koncentrálnom.

Meg kell egy kicsit beszélnünk azt, hogy az éves jelentésünk tulajdonképpen miről is szól. A magyar Állami Számvevőszék jelentésétől és sok más nemzeti számvevőszék jelentésétől eltérően a mi éves jelentésünk alapvetően a megbízhatósági nyilatkozatról és a mögöttes tartalomról szól, semmi olyasmi nincs benne, amely a tevékenységünkkel függene össze, illetve egy évben 5-10 úgynevezett speciális jelentést is kiad az Európai Számvevőszék, ezeknek is csak a címe található benne, tehát a tartalma egy kicsit eltér a szokásostól.

Mi a jogalapja annak, hogy mi ezt csináljuk? Az európai szerződés 248. cikke írja elő, hogy az Európai Számvevőszéknek minden egyes pénzügyi év lezárását követően egy jelentést kell készítenie, és azt közzé kell tenni a hivatalos lapban. A maastrichti szerződés ugyanakkor bevezette a francia déclaration d'assurance-t, angolul statement of assurance-t, magyarul úgy szoktuk mondani, hogy megbízhatósági nyilatkozatot is, amely most már 11. éve folyik, illetve ennyi ideje az Európai Számvevőszék ilyet kibocsát. Ez nem más, mint egy pénzügyi ellenőrzés, ahogy a nagykönyvben meg van írva, annak ez európai költségvetésre alkalmazható változata. A szerződés azt írja elő, hogy az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot kell az Európai Parlament, valamint a Tanács elé terjeszteni.

Én még a hátteréről mondanék egy keveset ennek a dolognak. Most az európai berkekben velünk kapcsolatban a slágertéma az, hogy folyamatosan úgynevezett negatív DAS-t bocsátunk ki, magyarul: nem nyilatkozunk pozitívan minden tekintetben az európai költségvetés végrehajtásáról. Rögtön le kell szögeznem, hogy nincs olyan, hogy negatív vagy pozitív DAS, hanem van egy 2 százalékos hibahatár, amelyet a Bizottság állapított meg, és azt kell megállapítsuk, hogy a lényeges területeken e 2 százalék fölötti az a hiba, jelentős hiba, amelyet nem lehet tolerálni. A jelenlegi Barroso-bizottság és azon belül Siim Kallas, aki felelős ezekért az ügyekért, nagyon szívén viseli, hogy munkaprogramjukat öt éven belül úgy hajtsák végre, hogy úgynevezett pozitív DAS legyen, tehát a költségvetés végrehajtása majdnem hogy makulátlan legyen.

Ehhez hosszú út vezet, és hogy a kitörési utat jól megválasszák, elkezdődött egy angolul single audit-nak nevezett, most már roadmap-nak becézett tevékenység, amely tulajdonképpen egy integrált ellenőrzési hálózatot kíván létrehozni, amelynek a végcélja, hogy valamiféle DAS, megbízhatósági nyilatkozat tagállami szinten is megszülessen, és a tagállamok számvevőszékeit is vonják be ebbe a folyamatba, méghozzá felügyeleti és belső ellenőrzési vagy belső kontrollrendszerek erősségeiről, gyengeségeiről adjanak számot. Ez a roadmap 2006 januárjában irányelvvé változott át, addig csak sokat vitatkoztak róla, a tartalommal való kitöltés éppen most folyik.

A főbb nehézségi pontokat talán megvilágítanám. Egyrészt nem világos, hogy miféle nyilatkozatot adjanak ki a tagállamok, erről rengeteg vita folyik sok fórumon. Egyáltalán kötelezhetők-e rá a tagállamok, amelyek egyébként a költségvetés 90 százalékát költik el, bár végső felelős a Bizottság. Másrészt pedig: hogyan vonhatók be és milyen alapon a számvevőszékek, holott általában úgy néz ki a dolog, hogy a számvevőszékek függetlenek a kormánytól, tehát nem lehet utasítani őket, nagyon röviden mondva.

Tovább folytatva most már részleteiben a témakört, az éves jelentésünk tartalmához annyit, hogy én most nem kívánok szólni a 6., 7., 8. és 9. európai fejlesztési alappal kapcsolatosan semmit sem, ez egy speciális téma, amely az EU afrikai, karibi és csendes-óceáni államokkal kötött egyezményein, segítségnyújtáson alapul. (Manninger Jenő megérkezik az ülésre.)

Ehelyett inkább a megbízhatósági nyilatkozatunkról még egy keveset. A mi értelmezésünk szerint ez a végső kedvezményezetteknek szóló kifizetések, illetve a konszolidált mérlegek és magyarázataik ellenőrzésre kell korlátozódjon. Mi kiválasztott ellenőrzési-irányítási rendszereket ellenőrzünk, azon belül, hogy ezek hogyan biztosítják a szabályszerűséget. Föl kell tárnunk a belső ellenőrzési hiányosságokat, a pénzügyi műveleteket megfelelőségi alapon teszteljük. Ez egy nagyon szigorú, a nagykönyvben különböző nemzeti standardok és legjobb gyakorlat alapján, reprezentatív mintavételen alapuló, rétegzett mintavétel, amelyhez kétség nem fér, hogy normális. Ezt csak azért mondom, mert például Siim Kallas azt hánytorgatta novemberben a szemünkre, hogy csak néhány száz, 600 körüli mintából dolgozunk, holott mekkora az EU költségvetése. Ugyanakkor ez megfelelően rétegzett mintavétel, tökéletesen lefedi az egészet. Figyelembe vesszük még a főigazgatók éves tevékenységi jelentéseit.

Az eredménye ennek az egész folyamatnak egy kockázatértékelésen alapuló hibaarány megállapítása és vélemény. A hibaarányokat viszont nem tesszük közzé azért, mert az újságírók állandóan félreértenek, pont az inverzét gondolják, ha megmondjuk, hogy milyen a hibaarány, akkor pont azt hiszik, hogy ennyi volt rossz, ilyen hatalmas százalék az Unió költségvetésében. Ezt korábban az Európai Számvevőszék megcselekedte, de több év óta ettől eltekintünk pontosan azért, hogy a Financial Times-tól kezdve a Süddeutsche Zeitung-ig és másokban, talán ma már a magyar sajtóban is, ne jelenjenek meg félreértések erről.

A megbízhatósági nyilatkozattal kapcsolatosan még annyit szeretnék elmondani, hogy itt mi, ha úgy tetszik, eléggé pozitívan nyilatkoztunk, mert az ellenőrzéseink arra jogosítottak föl bennünket. Néhány kivétel volt, ahol ezt nem lehetett elmondani, ez egyrészt a bevételek vizsgálatán belül a vámellenőrzés. Itt jobbára egy technikai problémáról van szó, amit a tagállamok nehezen tudnak megoldani, valamint - ezt majd később szóba hozom - a GNI-számításokon alapuló, az Európai Uniót megillető bevételek nagyobb hányadát adó költségvetési átutalások számítási módszertana, amit az Európai Statisztikai Hivatal felügyel, valahogy ezek nem akarnak rendesen működni.

A megbízhatósági nyilatkozatnál külön nehézségi fokot jelentett a végrehajtás során az, hogy mi pozitívan nyilatkozzunk, de végül is nem okozott nagy zavart, ha igazságosak akarunk lenni, hogy az 1995-ös év volt az eredményszemléletű számvitelre való áttérés az Európai Bizottságnál. Itt mindenféle csúszás, késés volt, többek között technikailag is olyan probléma alakult ki, hogy a nyitómérleg felülértékelt lett, ennek következtében a zárómérleg még jobban, és egy főigazgatóságnál nem lehetett értékelni a tevékenységeket, olyan rosszul dolgoztak.

Végső soron a Számvevőszék azt állapította meg, hogy ahol a felügyeleti és belső kontrollrendszerek jól működnek, ott általában az ügyletek jog- és szabályszerűek.

Ezek a bevételekre, a kötelezettségvállalásokra, a működési kiadásokra, a SAPARD kivételével az előcsatlakozási stratégiára és a közös agrárpolitikán belül az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerre vonatkoznak. Viszont további erőfeszítéseket kell tenni a közös agrárpolitika nagy részében, a strukturális intézkedések, a belső politikák és a külső fellépések területén.

A jobbulás, a költségvetés végrehajtásának egyik fő eleme a tagországokon kívül természetesen a Bizottságon belüli belső kontroll. Gondolom, ismerik azt, hogy néhány évvel ezelőtt megreformálták a Bizottság belső felügyeleti és kontrollrendszereit, és most gyakorlatilag egy nagyon jelentős, pozitív fejlődésnek vagyunk a tanúi, aminek még nem vagyunk a végén. Ezekről is be kell számolniuk a főigazgatóknak minden évben a tevékenységi jelentésekben, de ettől függetlenül mi ezeket megvizsgáljuk.

Mi fő problémának a mezőgazdasági területet találtuk e tekintetben, és azt lehet mondani végső következtetésként, hogy 40 nyilatkozat nem mutatott előrelépést, a többi igen, és a belső kontrollstandardok, amelyeket ki kell építeni, 95 százalékban már megfeleltek a követelményeknek.

A költségvetési gazdálkodásról szeretnék néhány szót mondani. A költségvetési vállalási előirányzatokat 99 százalékban teljesítették 2005-ben, a felhasznált kifizetési előirányzatok aránya elérte a 96 százalékot, ami magunk között szólva nem olyan rossz teljesítmény. 119 milliárd euróról van szó a kötelezettségvállalásokban, ami 2,4 év kifizetéseinek felel meg, tehát a legtöbb programnak nyilvánvalóan több éves átfutási ideje van.

Megemlíteném, hogy néhány év óta létezik az n+2 év szabály, ami azt mondja, hogy ha egy programnál, projektnél nincs kifizetés a döntési évtől kezdve 2 éven keresztül, akkor azt törölni kell. Ez nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert még 300 millió euró alatt maradt az az összeg, amelyet törölni tudtak e tekintetben.

Ez tulajdonképpen kétértelmű dolog, mert akkor miért határozták el, lehet ezt mondani, másrészt pedig van, amikor a tagállamok olyan projektekre, programokra nyújtanak be igényt, amelyeket igazából nem tudnak végrehajtani.

A bevételeknél az eddig elmondottakon túl kiemelném, hogy nagyon fontos és kulcseleme a bevételek fontosságának, a jobb tervezhetőségnek, hogy ezen a hozzáadott érték alapon - a HÉA ezt jelenti, mert az Unióban nekünk kötelességünk magyarul is használni azokat a terminus technicusokat, amelyek más nyelven megvannak, nem tudjuk az áfát használni, úgyhogy elnézést ezért, de ezt így kell érteni - és a GNI-alapú forrásokon alapulóan, amelyek a makrogazdasági előrejelzéseken és statisztikákon nyugszanak, kell a felügyeleti és a kontrollrendszereken javítani, illetve az Európai Statisztikai Hivatal iránymutatásait megfelelően és konkrétabban alkalmazni.

A közös agrárpolitika területén, mint már említettem, az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer jól működik, kivéve Görögországot, amelynél folyamatos problémákat kell észlelni. Nem a vicc kedvéért, de elmondanám, ilyeneket nyilatkoztak arról, hogy a 600 bejelentett juhból hol van 300, hogy megette a farkas. Nagyon sok helyen meg véletlenül se stimmelnek azok a parcellaméretek, amelyekre a támogatást kérték, és így tovább, az olívaolaj-termesztésben is gondok vannak. Viszont a többi tagországban ez jól működik; Magyarország is, el kell mondanom, a jobbak között van.

A kifizetés utáni ellenőrzéseknél van egy olyan probléma, és ez szabályozásbeli, hogy az igazolószervek nem ellenőrzik a helyszínen az uniós támogatási kérelmeket, és folyamatosan mondjuk a Bizottságnak, hogy ezen változtatni kellene.

Magyarországra vonatkozóan azt említeném meg, ami a személyes fájdalmam is, hogy a vizsgálati eredményeket nem, vagy nem megfelelően vették figyelembe a magyar illetékes hatóságoknál, és két kifizetés volt jogalap nélküli egy helyen, tehát van még mit javulni e területen.

A Bizottság kapcsán a mezőgazdasági területen kiemelnék még egy olyan problémát, amit sokan kevésbé szoktak érteni. Van egy számlaelszámolásként fordítható tevékenység, amelyre azt kell mondanom, hogy húzódik, húzódik, és '98 volt az utolsó év, amit le tudtak zárni. Most már 2007-et írunk, remélem, hogy előre tudunk egy kicsit mozdulni, mert a Bizottságnak egy éves pénzügyi határozatot kell adnia, ami az összes tagállamban az igazoló szervek munkáján alapul, hogy a számlák valódiak, teljesek, pontosak-e, és hogy a kifizető ügynökségek képesek-e biztosítani, hogy megfelelnek-e a közösségi szabályozásnak.

Akik ezt nem tudják teljesíteni, ott egy határozattal kizárják a közösségi támogatásból azokat a kedvezményezetteket, akik miatt ez keletkezik, viszont a költségeket az illető hatóságnak, illetve államnak kell megtérítenie. Ezt lezárni és ezeket a problémákat tulajdonképpen szaldózni egy elég hosszú folyamat, és ez eléggé nyögvenyelős az EU-ban és a tagállamok között.

A strukturális intézkedésekre rátérve. Én általánosságban azt tudnám mondani, hogy nagyon súlyos problémák vannak a jogi szabályszerűséggel, itt a bizonyítékok hiányától a közbeszerzési szabályok figyelmen kívül hagyásán keresztül sok minden van. Nem megfelelő az ellenőrzési nyomvonal kiépítettsége, nem igazolják a kiadásokat, a független ellenőrzés nem működik rendesen az előírások szerint.

A pénzügyi korrekciókra csak korlátozottan kerül sor. Ez tulajdonképpen közös felelőssége mind a tagállamoknak, mind a Bizottságnak is.

A lényeges hibáknál még meg kell említenem azt, hogy helyenként olyan költségeket is elszámolnak, amelyek nem kapcsolódtak az EU által társfinanszírozott részhez.

A belső politikákról hadd mondjak röviden néhány szót! Itt gyakorlatilag magával az EU-val kapcsolatos kérdéseket kell érteni. Javult a helyzet, de a lényeges hibák között nagyon sok az alátámasztó bizonyítékok hiánya, a kétszeres költségelszámolás, az átalánydíjak alkalmazása a tényleges költségektől eltérően satöbbi. A Bizottságnak nincs megfelelő eljárása a túlzott költségelszámolások mérséklésére.

Elmondanám azt, hogy itt 8 milliárd euróról van szó, amely 57 százalékát kutatásra és technológiai fejlesztésre fordították. A fő gondot itt tulajdonképpen a kutatási tevékenység támogatásában jelentkező anomáliák jelentik.

A külső fellépések. Itt 5 milliárd eurónyi összegről van szó, az előcsatlakozási alapokat most ide nem számítva. Azon felül, ami a slide-on olvasható, hadd mondjak el két dolgot! Egyrészt, hogy van egy, az ENSZ-szel kötött pénzügyi és igazgatási keretegyezmény '94 óta, amely a pénzügyi támogatás irányításának a kereteit határozza meg, és ez ellenőrzési záradékot is tartalmaz, amely lehetővé teszi az Európai Közösség számára, hogy az általa finanszírozott műveletekkel kapcsolatban helyszíni ellenőrzést végezzen.

2005-ben előrelépés következett be ebben, mert egyébként előfordult olyan eset is, hogy az ENSZ megbízottai kétségbe vonták, hogy a mi embereink ellenőrzést végezzenek például Kambodzsában. Ezt csak azért említem, hogy nem minden esetben fenékig tejfel két ilyen hatalmas nemzetközi szervezetnek az együttműködése sem, amikor egyszer arról van szó, hogy ha én egy bizonyos összeget rendelkezésre bocsátok, hogy te használd fel valamilyen szervezeteden keresztül, akkor annyi jogot hadd tartsak fönt, hogy megnézzem, hogy azt a pénzt mire fordították és hogyan, hogy az európai adófizetők pénzét normálisan költik-e el. Erről van szó összesen.

A másik pedig: a TACIS-alapoknál a nukleáris biztonság növelésére a FÁK-országokban eddig több mint egymilliárd eurót fordított az EU. A beavatkozás fő célja, hogy a FÁK atomerőműveinek biztonságát a nyugati biztonsági normákhoz igazítsák. A projekt irányítása javult, de még sok a probléma. Nagyon sokat járnak a mi ellenőreink a volt Szovjetunió különböző országaiba, elsősorban Oroszországba és Ukrajnába emiatt. Ezt azért említettem meg, hogy vannak ilyen érdekességek, a magyar közvélemény talán kevéssé tudja ezt, hogy a mi pénzünkből is szeretné az EU megakadályozni, hogy még egy Csernobil bekövetkezhessen.

Az előcsatlakozási stratégiáról röviden csak annyit, hogy ez összességében nem túl nagy összeg, 3 milliárd euró volt 2005-ben. A PHARE- és Törökország-programoknál nem volt lényeges hiba, a SAPARD-nál viszont annál több Romániában és Bulgáriában. Ugyanígy a PHARE- és az ISPA-programokban az úgynevezett EDIS-akkreditálás késik Romániában és Bulgáriában. Még évekig futnak ezek a programok, miután taggá váltak, a végrehajtásban sok a szabálytalanság.

Rátérve a működési kiadásokra: elmondanám azt - egy kicsit megvédem az EU-intézményeket -, hogy ez a 6,2 milliárd euró, amit 2005-ben különböző célokra fordítottak az európai intézmények és az EU-ügynökségek, ha jól megnézzük, nem is egy olyan nagy összeg. Olvasható néhány szempont, hogy hol milyen főbb hiányosságokat talált az Európai Számvevőszék, de azért azt elmondanám, hogy az Európai Számvevőszék - amelynél egyébként mások által megállapítottan nem volt semmilyen komoly probléma - kiadása ebből a 6,2 milliárd euróból csak 92 millió volt, ez nagyjából 23 milliárd forintnak felel meg. Ez egy nagyon csekély összeg. Ha azt nézzük, hogy mekkora az Európai Unió költségvetése, és abból mennyit fordít a külső ellenőrzésre saját maga révén, azt lehet mondani, hogy ez tulajdonképpen nagyon kevés. Nem szeretném arra biztatni az egyes kormányokat, hogy járjanak el annak érdekében, hogy a mi költségvetésünk javuljon, de a fő cél az, amikor ezt mondom, hogy azt lehessen látni, hogy mi egy rendkívül kis összegből gazdálkodunk ahhoz képest, hogy mit várnak el tőlünk.

Ugyanígy elmondható az, hogy a pénzügyi eszközöknél és banki tevékenységeknél, amelyek egy lefutó ágazatban vannak, a végrehajtás mikéntjéről van már szó, nem arról, hogy az összegek emelkednének, mert a kockázati műveleteket már korábban elhatározott módon fokozatosan meg kell szüntetni. Ebben vannak hiányosságok, és ugyanígy az Európai Szén- és Acélközösség felszámolása területén is.

Van egy vitánk az Európai Beruházási Alappal. Mivel megállapodás létezik az Európai Bizottsággal és a Beruházási Alappal, a közösség Európai Beruházási Alapnál jegyzett tőkéjének számvevőszéki ellenőrzése céljából az ellenőrző testület számára a banknál hozzáférést kell biztosítani. Ez a testület 2005 júniusában fölmondta ezt az egyezményt, a tárgyalások még folynak. Ezt most azért mondtam el, hogy lássák, hogy nem minden fenékig tejfel EU-intézmények között, EU-berkekben sem.

A legvégén pedig egy függeléket adtam közre ezen a slide-on, amelyen az látható, hogy Magyarország hol szerepel. Itt a legizgalmasabb rész az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer működése, ellenőrzése körül van. Ez a 80-assal kezdődő oldalakon van, meg egy kicsit később is, valamint még egy-két helyen, többször csak felsorolás jelleggel. Ezt azért emelném ki, mert egyrészt ugyan 2005 volt az első olyan teljes év, amelyben Magyarország mint teljes jogú tag naptári éven keresztül részt vett az EU működésében, és kapta a támogatásokat, költötte a pénzt, ennélfogva számos esetben az Európai Számvevőszék is megjelent ellenőrizni, de tulajdonképpen nem szerepelünk olyan gyakran, mint ahogy más országok, és ez egy jó jel, bár biztos, hogy előfordulnak még majd problémák. Én magyarként azt mondhatom, hogy tulajdonképpen nem tartom saját hazám szereplését az EU-n belül rossznak. Vannak még problémáink, de ez egy jó jel.

Köszönöm a figyelmüket. Megpróbáltam nagyon rövid lenni, és a felét sem mondtam el annak, amit magamban először elképzeltem. De úgy tudom, hogy idejük véges, és még a kérdésekre is időt kellene hagyni.

Nem tudom, elnök úr hozzá akar-e valamit tenni, én most itt megállnék. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. Még annyit, hogy a záró slide-on megpróbáltam a 27 tagországot együtt, a protokollsorrendben ábrázolni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen Halász úrnak, hogy sikerült közelebb hozni hozzánk az Európai Számvevőszék működését. Nyilván lesznek kérdések, majd kiderül. Most Kovács Árpádnak, a magyar Állami Számvevőszék elnökének adom meg a szót, és azt követően egy vita következne, meglátjuk, hogy a bizottság tagjai mit kívánnak.

Elnök úr, tessék parancsolni!

Dr. Kovács Árpád tájékoztatója

DR. KOVÁCS ÁRPÁD elnök (Állami Számvevőszék): Nagyon szépen köszönöm, nagyon rövid tudok lenni. Az Európai Számvevőszékkel való kapcsolatainkat abban jellemezhetjük, hogy a vonatkozó szerződés alapján, ha a magyar pénzügyi ellenőrzési rendszer nem tudja teljesíteni azokat a szinteket, amiket kell teljesíteni, elvileg kiválthatók vagyunk az európai intézmények által. Ezt nagyon szeretnénk elkerülni mindenféleképpen. Jó együttműködés alakult ki, különböző vizsgálatokban segítségére vagyunk az Európai Számvevőszék kollégáinak, ezek a vámterületen, az adózás területén zajlottak mezőgazdasági támogatások vonatkozásában. Ez technikailag úgy zajlik, hogy az illetékes számvevőszéki tag megkeres bennünket, és ő kéri, hogy a vizsgálat előkészítését és lebonyolítását hajtsuk végre. Ezek a vizsgálatok azonban, hangsúlyozom - bár mi vagyunk az itthoni szervezők -, az Európai Számvevőszék felelősségi körében zajlanak, de természetesen van rálátásunk a megállapításukra is.

Az általunk készített európai érdekeltségű jelentéseket angol nyelven is előállítjuk, ezeket meg szoktuk küldeni. Kialakult egy rendkívül jó kapcsolat nemcsak a Számvevőszék szorosan vett munkáját illetően, hanem a költségvetés-politikával, a konvergenciaprogrammal összefüggésben az Európai Bizottság képviselői és a Számvevőszék részéről. Többen visszareagáltak a Számvevőszék véleményére. Almunia írt nekem a közeli időszakban arról, hogy milyen érdeklődést váltottak ki ezek a megállapítások, tehát egy bizalomerősítő jellege van.

Technikailag van egy Contact Committee-je, egy együttműködési fóruma az európai számvevőszékeknek, ennek tagja az Európai Számvevőszék, még csak nem is primus inter pares, tehát a nemzeti számvevőszékeknek nem főnöke az intézmény. Sőt Budapesten történt meg az INTOSAI-ba, a világszervezetbe való felvétele is az Európai Számvevőszéknek, mert nagyon hosszú időn keresztül az afrikai államok, az Egyesült Államok azt az álláspontot képviselték, hogy nem unió és nem államok, és a költségvetésnek a GDP-arányos centralizáltsági foka olyan kicsi az európai összteljesítményhez képest, hogy az INTOSAI-nak a paramétereit nem elégítik is. Végül is ezeket a kérdéseket rendeztük, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy Budapesten történt meg az Európai Unió fölvétele.

Mi a magunk részéről évről évre, ahogy Halász úr utalt rá, ezekkel az ellenőrzési nyomvonalakkal, a roadmappel, a teljesítményekkel kapcsolatos kérdéseket vizsgáljuk, idén is fogjuk vizsgálni. Idén is fogjuk vizsgálni a kormányzat ezzel kapcsolatos felkészülését.

Annyiban van változás, hogy a korábbi időszakban az Állami Számvevőszék egy kétoldalú megállapodás alapján, amit még a Horn-kormány kezdeményezett, aztán a Fidesz-kormány megerősített, aztán a Medgyessy-kormány is megtartott, a mezőgazdasági támogatási alapoknál ellátta az akkreditáció, az ellenőrzés és az igazoló ellenőrzés szerepét. A szerződés most lejárt, és a KPMG könyvvizsgáló cég vette át - a kormány akaratából - ezt a feladatkört. Ez az agrártámogatások világát foglalja magába. És a Kormányzati Ellenőrzési Iroda tölti be az ellenőrző és igazoló szervezeti feladatokat, hiszen végül is az Európai Unióval a szerződés él, és ezt a tevékenységet mi ellenőrizzük.

Két nehézséget említenék, először a pozitívumot mondanám. Mi áttértünk arra, hogy Becker Pál úrék vezetésével évről évre készítünk egy úgynevezett trend reportot, ami az összes magyarországi pénzfelhasználás bemutatásáról szól. Ez a trend report szintén az európai intézmények rendelkezésére áll. Ez bemutatja, hogy milyen pénzfelhasználás történik, milyen problémákat érzékelünk. Hozzá kell tennünk, hogy nagyon jelentős érdeklődést váltott ki a most első esetben elkészített jelentésünk.

Hozzá kell tenni, hogy az Európai Unióban csak 5 ország csinálja ezt, és ez különleges teljesítménynek számít. Nevezetesen a hollandok csinálják, az angolok, az olaszok, a magyarok, és azt hiszem, még egy állam készült rá; a most csatlakozó országok közül nem tudnak mások ilyen jellegű jelentést csinálni. Mi holland segítséggel építettük ki ezt a jelentést, ami sok tekintetben a pénzfelhasználás hatékonysági kérdéseit is igyekszik górcső alá venni.

A problémát az összehasonlítások tekintetében az okozza, hogy amiről mi beszélünk, az a 2005-ös pénzügyi év lezárása, és 2007-ben beszélgetünk erről, miközben Magyarországon 2006-ot fogjuk rövidesen lezárni. Tehát van egy egyéves slit, tehát mi mindig cakkban vagyunk, amikor az Európai Unió még cikkben van az elszámolástechnikában, de a boldogabb országokban, ahol nem a költségvetési adatokból próbálják felépíteni a következő évi költségvetéseket, van olyan ország, ahol az adott év után n+2 évvel következik be a zárszámadás elfogadása.

Tehát a magyar eredményeket az európai adatsorok alapján adott esetben nagyon nehéz behasonlítani más országokhoz, mert más idődimenziókban zajlik, de megpróbáljuk. Ez a Contact Committee egyrészt az ellenőrzési nyomvonalakat illetően az ellenőrzési rendszerekre, az európai források pénzügyi ellenőrzéseire dolgoz ki irányelveket - ezek természetesen nem minden tekintetben kötelezőek -, másrészt igyekszünk ezt a bizonyos összehasonlíthatósági reflexiót megcsinálni.

A pozitív DAS-ról is kell valamit mondani. Szinte mindig visszatérő kérdés a megbízhatósági nyilatkozat, amit az Európai Számvevőszék évek óta megtagad tulajdonképpen az Európai Bizottságtól. Az Európai Bizottság megpróbálja kierőszakolni, hogy az Európai Számvevőszék végre nyilatkozzon pozitívan a költségvetés elfogadásáról, magyarul a hibahatár alatti ügyről.

De itt teoretikus kérdések is megjelennek, nevezetesen az a teoretikus kérdés, hogy meg tud-e győződni az Európai Bizottság az adott tagországok elszámolásainak a pontosságáról. Tehát itt látszólag egy technikai manőverről van szó, magyarul a Bizottság tarthatja-e a hátát a tagországoknak a pénzügyi megbízhatósági dolgai iránt, s mivel a Bizottság nem tudja tartani a hátát, az Európai Számvevőszék nem hajlandó kiadni azt a nyilatkozatot, hogy rendben vannak az elszámolások.

Mindenféle dolgokat elővesznek, hogy a pénzügyminiszter esküvel igazolja, hogy az elszámolás rendben van, és lehet sorolni. Ugyanakkor nagyon kevés ország csinálja azt a gyakorlatot, amiben a magyar parlament elindult velük, hogy az állami számvevőszékek ne egy hibalistát adjanak, hanem magukról a nemzeti elszámolásokról egy megbízhatósági nyilatkozatot, azaz az adott zárszámadásról.

Magyarországon eljutottunk az összes bevételi számláig, a kiadási főszámlákig. Az intézményrendszerrel vannak zavarok a kormányzaton belül, hogy azokat a pénzügyi ellenőrzési technikákat még nem csinálják, és 2010 van kitűzve céldátumként arra, hogy a teljes körű a központi költségvetésre vonatkozóan rendben legyen. Azonban ekkor is probléma marad, mert a költségvetésen kívüli mezőgazdasági, tehát a közvetlen támogatások világára a költségvetés megbízhatósági elszámolása érthetően nem terjed ki, nem része a zárszámadásnak. Ebből adódóan valószínűsíthető, hogy ez a pozitív DAS-probléma még hosszú időn keresztül bent marad az európai elszámolásokban, még azután is, hogy mi a költségvetési zárszámadásról tudunk nyilatkozni, vagy sem.

Úgy tűnik, hogy a bevételi oldal 100 százaléka le lesz fedve a múlt évre nézve, és 84-85 százalékban a kiadási oldal is. Igen ám, de a kimaradó 15 százalék több száz intézményt foglal magába, ami megint alkotmányos garanciális kérdés, hogy ezek az elszámolások rendben legyenek-e vagy sem.

Úgyhogy itt tartunk. Korrekt együttműködés van. A viszonyrendszer sajátossága az, hogy a kormány akaratából - más országoktól eltérően - az Állami Számvevőszék a kormánynak javaslatot tehetett arra, hogy az Európai Számvevőszéknek ki legyen a magyar tagja. Szakmai alapon történt a kiválasztás, míg az európai országok jelentős részében a gyakorlat nem ez, hanem a kiválasztás politikai alapon történik, a létező legkülönbözőbb személyeket jelölve.

Kérdések, hozzászólások, reflexiók

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. A vitát megnyitom. Az alelnök urakkal megállapodtam, hogy összeszedjük a hozzászólásokat, hogyha vannak ilyenek.

Bemelegítésként annyit hadd mondjak el, és akkor nem tartok majd semmilyen zárszót, hogy végül is egy demokráciában nagyon-nagyon sok kérdés mellett, amelyek különböző hangsúllyal jelentkeznek a különböző demokráciákban, a közpénzek felhasználása olyan ügy, amely nyilván mindenütt a legfontosabb kérdés. Tehát nem véletlenül alakult ki ez a rend, hogy egy olyan szervezetet kell felállítani, amely kapcsán minden politikai erő, meg a polgárok is megbízhatnak azokban, akik ezt végzik.

Ha jól értem az eddig elhangzottakat, akkor van itt egy probléma, hogy az integráció nem eléggé mély ebben a kérdésben, mint megannyi más kérdésben sem. Ha most mondjuk nem elnökként, hanem liberális képviselőként mondhatom, hogy az integráció mélyítése mellett kardoskodunk és szállunk síkra, akkor egyfajta mélyítés a Számvevőszék területén is nagymértékben megkönnyítené azt, hogy azokban az elemzésekben, amelyek napvilágra kerülnek, olyan módon meg lehessen bízni, hogy ezek tényleges, valódi számokon alapulnak, ami úgy gondolom, hogy az Európai Számvevőszék hitelességéhez nagymértékben szükséges lehet. Ha egy ilyen bizottság az integráció mélyítéséhez hozzá tudna szólni, vagy elő tudná ezt segíteni, akkor ez jó dolog.

A másik dolog egy magyar specialitás, ha tetszik. Hallottuk, és bezsebeljük Halász Gejza úr dicséretét, hogy Magyarország nem áll rosszul. Mi ugyanakkor tudjuk azt, hogy ebben a pillanatban a Számvevőszéknek a politikai viták tekintetében nincs igazából hitele. A politikai pártok szeretnek mazsolázni belőle, csak azokat idézni, amik alátámasztják, hogy a másik fél mennyire gonosz, és nem is lehet más szándéka, hogy lehetőleg minden pénzt ellopjon, és fordítva, amikor dicsérő szó van, akkor mintha csak az lenne. Szóval valahogy nem sikerül a számvevőszéki jelentéseket - most Magyarországon belül mondva - úgy beleilleszteni a vitákba, hogy méltó helyet kapjanak, ami a magyar közpénzek felhasználásáról teljes egészében hiteles képet tudna adni, és nem pártpolitikai - egyébként nagyon rendben való pártpolitikai - csatározásokhoz, pusztán pár mondat kiemelésével, muníciót összeszedni.

De gondolom, ez részben egy demokratikus kultúra kérdése is, és el fogunk ide jutni, csak az a kérdés, hogy mi, akik itt ülünk, ezt megéljük-e. Ezt persze nem tudjuk. Szóval izgalmas dolog ez, és azt is tudom, nem könnyű egy ilyen számvevőszéki munkát nagyon látványosan egy bizottság számára, politikusok számra előadni, de egy fontos kérdésről van szó. Nem tudom, kinek van hozzászólása. (Jelzésre:) Braun Márton képviselő úr!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretném megköszönni talán a parlament nevében is az Európai Számvevőszék munkáját, hiszen nagyon hatékonyan működik, és azt hiszem, számos olyan problémára világított rá, ami magának az Uniónak a működését hatékonyabbá teheti.

Két kérdésem lenne, az egyik általános, a másik magyar vonatkozású. Említette, hogy a normál, éves jelentésen kívül 5-6 speciális jelentést is készítenek. Ezt mi alapján csipegetik ki, tehát milyen szempontok szerint? A másik, a magyar vonatkozású a következő lenne. Említette, hogy 2 százalékos plusz-mínusz hibahatárt enged meg az Európai Számvevőszék, és Magyarországon ez egy-két esetben sávon kívülre kerül. Melyek ezek az esetek, amelyekben úgy látja, hogy nem korrektek a számaink? Ennek mi lehet az oka? Még egy kérdésem lenne: milyen, Magyarországot érintő ügyek voltak a közelmúltban az Európai Számvevőszék napirendjén? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdés, észrevétel? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs, akkor a napirendi pontnak ezt a részét berekesztem, és megadom a szót Halász Gejzának, válaszoljon a kérdésre, és ha még szeretne mondani valamit, szívesen hallgatjuk.

HALÁSZ GEJZA ZSOLT, az Európai Számvevőszék magyar tagja: Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd kezdjem a Kovács Árpád elnök úr által elmondottakra reflektálva azzal, hogy amikor említette, hogy 2005-ről beszélünk, és már 2007-et írunk, annyiban tartozunk az igazságnak, hogy mi is a jelentésünket már novemberben közreadtuk, az egy más kérdés, hogy most sikerült nekünk itt összeülni. Ha a Magyar Országgyűlés lenne abban a helyzetben, hogy nem költségvetési és adótörvényekről vitatkoznának - bocsánat, hogy ezt mondom - november végén és december első felében, és el tudnék jönni, akkor én is tudnék 2006 végén 2005-ről tájékoztatást adni. De ez a lényeget nem érinti, mert alig vagyunk időben túl ezen, de van egy szabályos menetrend, amit egyszerűen nem lehet jobban összezanzásítani.

Ha az éves jelentésüket megnézzük, nekünk például kötelező a Bizottság válaszait - akármilyenek is - a saját megállapításaink mellett jobb oldalon párhuzamosan feltüntetni. Ez általában más tagállamokban nincs így, ez egy fura dolog, mert így a Bizottságnak vérszeme lehet arra, hogy bármire saját szája íze szerint reflektálhasson.

Egy általános megjegyzést, bár nem szeretjük ezt a kifejezést az Európai Számvevőszéknél, hogy pozitív DAS, megbízhatósági nyilatkozat addig biztosan nem lesz, amíg a különböző tagországok, azon belül a kedvezményezettek - most mindegy, hogy mezőgazdasági támogatásról, strukturális intézkedésről, bármiről legyen szó - szeretnek több pénzt kérni, mint amikre jogosultak, tehát amit a projekt nem indokol, nincs nagyobb földterülete, és így tovább. Ezt azért is említem, mert képviselő úr kérdése többek között magyarországi problémára vonatkozik.

Itt átívelnék arra a témára, hogy mivel például én mezőgazdasági területen dolgozom - föl vannak osztva közöttünk a területek -, ezt jobban látom, mint a strukturális területet. A mezőgazdasági területen két nagyon jellemző hiba fordul elő: egyrészt, hogy nagyobb területre kérik a támogatást, a másik pedig, hogy több állatra, több olajfára, és így tovább, amiről éppen szó van, amit darabra le lehet számolni, és amit egyébként kötelezően nyilván kell tartani, az állatoknak a fülében, a fákat leszámolva, és így tovább. Ameddig ezek előfordulnak - bizonyos tűréssel dolgozunk -, addig ilyen probléma biztos lesz.

Elnök úr mondta, hogy tulajdonképpen a magyar Állami Számvevőszék hatékonysági területen is igyekszik nézni az európai pénzek felhasználását. Ezt tesszük mi azokkal a külön jelentésekkel, amiket a képviselő úr kérdezett. Az én listámon, ha jól számolom, tíz szerepel tavalyról, ebből egy elhanyagolható abból a szempontból, hogy belső problémával foglalkozik, hogy jóval többet fizetett-e az Európai Parlament a kelleténél a különböző épületek bérléséért, mint kellett volna, a strasbourgi városi tanácsnak. Ha ezt leszámítom, akkor 9 olyan jelentésünk van, amelyek különböző dolgokkal foglalkoznak. Ezeknek a kiválasztása általában úgy történik, hogy lehetőség szerint a témakör jelentősége haladja meg az európai költségvetés 1 százalékát, de inkább a 2-t - van, amikor különleges ok miatt ettől eltérünk -, és azonkívül egy adott szakterületen, költségvetési területen ezek a témakörök valamilyen szempontból, például közel állunk ahhoz, hogy újraszabályozzák a kérdést, vagy különleges politikai problémák esetén merülnek föl.

Például hadd mondjam azt - csak tallózva a kérdések között -, hogy a vidékfejlesztési támogatás tekintetében nemrég szabályozta az EU újra a mezőgazdasági és strukturális politikák területén az eljárást, és ezt megelőzően nagyon jól jött nekünk például az, hogy mi a vidékfejlesztéssel kapcsolatosan tettünk nagyon használható, sok esetben teljesítményellenőrzési alapokon nyugvó megállapítások. De ugyanilyen például az, amit én jegyeztem, nemrégiben történt meg ennek a kibocsátása, hogy az Európai Unió a zöldség- és gyümölcstermesztési ágazatban jelentősen támogatja a termelői szervezeteket. A mezőgazdasági politika reformján belül ennek is folyik az újraformálása, és sikerült ezt a feladatot úgy megcsinálni, hogy pont időben, mielőtt még a Bizottság a konkrét szabályozási javaslatokat megtette volna, letettük az asztalra, és nagyon nagy örömömre szolgált, hogy ezeket 99 százalékban el is fogadták. Ez nem mindig van így.

Ez az alkalmat szeretném megragadni, hogy itt rögtön mondjam azt, hogy sajnos nem mostanában, mert az összegszerűség még nem akkora, de valamikor nagyon szívesen jönnénk Magyarországra is, megnézni hogy ezek a termelői szervezetek hogyan dolgoznak, és hogyan hajtják végre az Európai Unió különböző irányelveit. Nemcsak maguk a szervezetek, hanem a magyar állam-, illetve kormányszervek mit tesznek e tekintetben, mert tulajdonképpen ez az egyik eszköz a zöldség- és gyümölcstermesztési területen, hogy a nagy mezőgazdasági latifundiumokkal, a nagyon nagy termelőkkel szemben a kis- és középméretűek valamilyen módon egy ilyen, más fogalmak szerint alacsonyabb fokú szövetkezés szintjén hogyan tudnak együttesesen hatékonyabban fellépni. Azt hiszem, talán sikerült a képviselő úrnak a választ megadnom, úgyhogy megköszönöm a figyelmüket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Elnök úr? (Dr. Kovács Árpád: Nem, köszönöm szépen.) Elnök úr nem kíván szólni.

Megköszönjük Halász Gejzának a beszámolót. Azt külön megköszönöm, hogy nem árulta el, hogy milyen tűréshatárral dolgoznak, mert az lenne a meggyőződésem, hogy mindenki azt megcélozná, ha ez kikerülne a magyar médiába, márpedig helyesebb, ha precíz számokkal dolgozunk.

Csatlakozom Braun képviselő úr szavaihoz, hogy tényleg az egész Magyar Országgyűlés nevében megköszönjem az Európai Számvevőszék és a magyar Állami Számvevőszék munkáját is. Az javaslom képviselőtársaimnak, hogy gyakran forgassák az Európai Unió hivatalos lapját, a Számvevőszék tájékoztatásait, közleményeit, majd tartok egy bizottsági ülést, ahol kikérdezzük a tartalmát. (Derültség.)

Köszönöm szépen. (Halász Gejza Zsolt és dr. Kovács Árpád távozik az ülésről. - Rövid szünet.)

Dr. Garamhegyi Ábelnek, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkárának tájékoztatója az Európai Bizottság EU-energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálatáról szóló javaslatáról

Folytatjuk munkánkat. Rátérünk a harmadik napirendi pontunkra. Tisztelettel köszöntöm Garamhegyi Ábel urat, azzal, hogy azt javaslom a bizottságnak, hogy ha Simor András MNB-elnökjelölt úr megérkezik, akkor függesszük fel a témát ott, ahol tartunk, és térjünk át erre a témára, mert a fontosságot nehéz megállapítani, de az szorosan illeszkedik a bizottság munkarendjébe.

A következő napirendi pontunk az Európai Unió energiapolitikájának stratégiai felülvizsgálata. Kevés dolog van, ami fontosabb, mint ez; ha ma ezt még kevesen is érezzük, bár szerintem azért lehet érezni, biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező 20-30 év legfontosabb stratégiai kérdése az energiapolitika lesz.

Nem mindegy, hogy Magyarország merre indul el, ebben több képviselőtársam megnyilatkozott, különböző módon, szerény személyem is, részben egy tanulmánnyal, mert tényleg nagyon fontos dologról van szó.

Úgyhogy nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium milyen álláspontot foglal el a bizottsági javaslattal kapcsolatban, és hogy ebben a nevezetes Blue Stream versus Nabucco-ügyben Magyarország milyen lépéseket tesz. Nem könnyű a helyzet, hiszen nyomás van minden oldalról. Úgy vélem, vannak rövid távú és hosszú távú szempontok, ezeken kívül nagyon sok szempont van.

Úgy gondolom, erről a későbbiekben nagy vita fog kialakulni, legalábbis bízom ebben. A leghelyesebb, ha nem is tartok további bevezetőt. Megadom a szót Garamhegyi Ábel államtitkár úrnak.

Dr. Garamhegyi Ábel szóbeli kiegészítése

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Köszönöm a meghívást. Magam sem tudom alulértékelni ennek a témának a jelentőségét, különösen napjainkban.

Nem szeretnék hosszú szóbeli bevezetőt tartani, tekintve, hogy egy nagyon részletes anyagot küldtünk a bizottság tisztelt tagjainak. Ebből viszonylag jól látható az az álláspont és az a körvonalazható irány, amit mi szeretnénk ebben a dologban elérni. Engedjék meg, hogy néhány apróságot nagyon-nagyon röviden talán kiemeljek, ami talán alapvetően meghatározhatja a gondolkodásunkat és egy picit előremutat, aztán természetesen valamennyi kérdésükre nagy tisztelettel igyekszem válaszolni.

Február 15-ei az az energetikai miniszteri tanácsülés, amely elfogadta az európai energiapolitikáról szóló tanácsi következtetéseket. Látható, hogy az energiapolitikában az Európai Uniónak, az Európai Bizottságnak nincsen elfogadott politikai dokumentuma, nincs energiapolitika dokumentum. Ez főként arra vezethető vissza, hogy elég jelentősek az érdekkülönbségek, elég jelentősek az eltérések ebben a témában, ha nem is a tagállamok, de elsősorban az Európai Unió egyes régiói között.

Már az is nagy előrelépésnek tekinthető, hogy ez a 15-ei miniszteri tanács meg tudott egyezni ezekben az alapelvekben, következtetésekben, legalábbis kiindulópontokban. Ez nem kis részben köszönhető a német elnökség hihetetlen erőfeszítéseinek és természetesen a tagállami konstruktív hozzáállásnak.

A legvitatottabb kérdésekben sikerült bizonyos kompromisszumokat találni, engedjék meg, hogy ezekből kiragadjak kettőt! Az egyik a megújuló energiákkal, energiaforrásokkal, illetve a bioüzemanyagokkal kapcsolatos kompromisszumos megoldás. Úgy foglalt állást a miniszteri tanács, hogy a megújuló energiaforrások részarányára egy jelző nélküli 20 százalékos politikai nyilatkozatot fogad el 2020-ig, míg a bioüzemanyagok tekintetében egy kötelező, minimum 10 százalékos megkötést jelöl meg hasonló időintervallumban, tehát 2020-ig. Ez a magyar állásponttal tökéletesen megegyező kompromisszumos megoldás volt.

Az elkövetkezendő időben várható az, hogy ezt a 20 százalékos, jelző nélküli politikai nyilatkozatot valamilyen szinten tagállami szintű nyilatkozatokkal, vállalásokkal kell feltölteni. Ez a fajta politikai deklaráció azt teszi lehetővé, hogy egyrészt biztosítsuk a világot arról, hogy egy ilyenfajta cél, egy ilyenfajta részarány-növekedés egyértelmű célja az Európai Uniónak, másfelől azonban a belső szerkezetére, a specifikus részterületekre - tehát zöldáram, fűtés, bioüzemanyag-felhasználás -, illetve az egyes tagállamok egyéni céljaira a szubszidiaritás elve alapján saját egyéni döntéseket hozhassanak a tagállamok, a szektorális célra vonatkozóan vagy egyéb lehetséges alternatívákra vonatkozóan. Azt gondolom, hogy ez egy jó kompromisszum.

A másik kompromisszum, és egy másik fontos lépés, amit ki kell, hogy emeljek, ez pedig a nukleáris energia szerepe ebben a csomagban, amely a magyar szándékokat megint csak elég jelentősen tükrözte. Mi korábban is hangsúlyoztuk, hogy a magyar energiapolitika elkötelezett a nukleáris energia közép- és hosszú távú felhasználása mellett.

Most ez az energiacsomag az elfogadott tanácsi következtetésekkel hivatkozik az atomenergia kedvező hatásaira az ellátásbiztonság, illetve a klímapolitika szempontjából, tehát deklarálja azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátáscsökkentésében a nukleáris energiának nagyon komoly, sőt nélkülözhetetlen szerepe lesz. Én azt gondolom, ez még mindig megengedi a tagállamoknak, hogy az atomenergia-alkalmazás támogatását vagy elutasítását az illető tagállam mérlegelje. Ugyanakkor a csomag nagy előnye pontosan az, hogy ennek a reális megítélését behozta a köztudatba, ezzel is jelentősen befolyásolhatja a társadalmi támogatottságot.

A következő lépés a március 8-9-ei Európai Tanács, ahol is várhatóan elfogadják azt a következő 3 évre szóló energiapolitikai cselekvési tervet, amelyben ezek a szempontok már valamilyen módon megjelennek.

Mi igyekszünk hasonló sikerrel érvényesíteni ott a magyar álláspontot, ahogyan ez az energiacsomag tekintetében sikerült. Köszönöm szépen, és készséggel válaszolok a kérdésekre.

ELNÖK: Képviselő urak? (Jelzésre:) Ékes József képviselő úr.

Kérdések, válaszok, reflexiók

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Megköszönve az államtitkár úr szavait, meg az anyagot, amit megkaptunk, részben ismerve, ismerve az előzményeket is, pár gondolatot mindenképpen szeretnék hozzáfűzni.

Először is, a magam részéről örülök annak, hogy Kaderják Pétert, a Magyar Energia Hivatal leváltott elnökét az Alkotmánybíróság döntése értelmében is törvénytelenül távolították el, de ez tulajdonképpen egyfajta szimpátia, mert annak idején Kaderják Péter nagyon sok dolgot előre jelzett, egyébként Magyarország esetében is.

Az Európai Unió közös ülésén, amikor az Európai parlamenti képviselők és a nemzeti parlamenti képviselők közös ülése volt, ez december 4-5-én volt, ahol jómagam is foglalkoztam ezzel a kérdéssel és több hozzászólásom volt, érezhető volt, hogy Európában és az Európai Unión belül az energialobbi hihetetlenül hatékonyan végzi a tevékenységét. Tehát a német elnökség részéről is volt egy olyan megfogalmazás, hogy ezen a területen is lépni kívánnak.

És pontosan a szétválasztás, a termelés és a szolgáltatás kérdése az, ami óriási feszültséget okoz, hiszen az olyan nagy nemzeti gazdasági társaságok által irányított rendszerek, mint például a német energiaszolgáltatás, vagy adott esetben a francia gázszolgáltatás, amik egyébként Magyarországon is megtalálhatók, nehezen emésztik meg ezeket a kérdéseket.

Magyarországon is vajúdott a szétválasztásnak a törvényi előkészítése, és több fázison keresztül jutottunk el oda, hogy a szétválasztás bizonyos nagyságrendjét nálunk is megfogalmaztuk. De ez szerintem még mindig nem végleges, hisz az Európai Uniónak is kell ezzel a kérdéssel foglalkozni.

Szó volt a megtakarításról, illetve inkább a pazarlás kérdéséről. Pontosan az uniós források jelenlegi nagyságrendje tenné azt lehetővé, hogy Magyarországon is sokkal nagyobb hangsúlyt fektessünk a megtakarítás területére. Ezt nemcsak a panellakásokra értem, egyéb ipari jellegű vagy adott esetben világítástechnikai és számos területet lehetne megemlíteni, ahol érdemes lenne az uniós forrásokat is a technológiák korszerűsítésére, új eljárási rendek kialakítására és a végfogyasztónál történő korszerűbb rendszerek kialakítására fordítani. Rengeteg intézménye van Magyarországnak. Ebből adódóan, ha csak az intézményeknél korszerűbb energiaellátást tudnánk megvalósítani és elősegíteni, az önmagában legalább 7-8 százalékos megtakarítást eredményezne.

Az alternatív energiák területén - és itt talán szembeállítanám én magam az atomenergiával, mert abban a pillanatban, amikor energiaválságról beszélünk, az Európai Unión belül az atomlobbi hihetetlen mértékben kifejti a tevékenységét - a magyar törvénykezésből ma még mindig hiányoznak azok a paragrafusok, amelyek lehetővé teszik az alternatív energiák széles körű elterjesztését. Itt annak idején szó volt arról, hogy 300 megawatt nagyságrendig lehet Magyarországon az alternatív energiát engedélyezni, és sajnos ezt az energialobbi hatására elég szépen lecsökkentették, és ennek a betáplálási, átvételi oldala sem teljesen tiszta. Itt gondolok a szélerőművekre, a napkollektorokra, a bioenergiára. Ennek a kérdésnek is szerintem sokkal jobban utána kellene nézni.

Én is javasolom, hogy a 20 százalékos szélarányt Magyarország fogalmazza meg a maga részéről, mert olyan légköri övezeti helyen fekszünk, ami mindegyik esetben az alternatív energiák elterjedését elő tudná segíteni, akár szél-, akár napenergia esetén, főleg, ha számításba vesszük azt is, hogy a globális felmelegedés hatása Magyarországot is hogyan fogja érinteni, ezáltal az alternatív energiák nagyságrendjét növelni lehet.

Ami a biomassza-erőművek kérdését illeti: én ezzel egy kicsikét elővigyázatosabb lennék, hisz három olyan erőművünk van, amely tulajdonképpen fatüzelésre állt át, és ha megnézzük az erdeinket, elég szépen ritkulnak. Itt szeretném kérni, hogy egyfajta vizsgálatot is meg kellene ejteni ennek a kérdéskörnek az újravizsgálása szempontjából, hisz támogatást kapnak az ilyen erőművek, amelyek biomasszával tüzelnek.

Az orosz hozzáállásnál én nehezményezem azt, hogy Magyarország ingadozik. Ha a német példát vesszük - a német elnökség alatt zajlik jelen pillanatban az európai energiakérdés kialakítása, kidolgozása, és tisztelem, becsülöm a német kormányt, hogy ezt ennyire keményen próbálja megfogalmazni -, tudvalevő az, hogy Németország Oroszországgal időközben megkötött egy olyan megállapodást, ami 25 évre garantálja a gázszállítást, és innentől fogva a kis országok esélye, lehetősége tulajdonképpen ebből a szempontból háttérbe fog szorulni.

Azért is mondom a magyar ingadozást, mert Kazahsztán egy lehetőség. Én ott voltam választásokat ellenőrizni, több minisztériumban jártunk, és nagykövetségen keresztül is kaptunk olyan információt, hogy Magyarország nem nyúl kellőképpen ebbe az irányba, holott a feltáratlan területek nagyságrendje óriási Kazahsztánban. Itt az Oroszország-Kína, Kazahsztán-Kína politikát is talán úgy kellene megnézni, hogy adott esetben Magyarország ebből az irányból is nagyobb mennyiségeket tudjon a maga számára kialakítani. Azért is mondom a magyar ingadozást, mert Magyarország vállalta az Európai Unión belül, hogy megpróbálja az orosz európai uniós feszültséget oldani, de én úgy érzem, hogy ez abszolút nem sikerült, hanem ez tovább fokozódott. Talán itt célszerű lenne arra az álláspontra helyezkedni, hogy Magyarország próbálja meg az Unión belül is megértetni azt, hogy nem biztos, hogy szerencsés, ha Oroszország és az Európai Unió között elmérgesedik a feszültség vagy tovább mérgesedik a feszültség, mert önmagában Kína, India, Indonézia hihetetlen mértékű energia-felhasználóvá vált, sőt, azt hiszem, ismerjük az utóbbi időszak eredményeit, és ezáltal lehet, hogy az orosz energialehetőségeinket tulajdonképpen a magunk számára, az Európai Unió számára is korlátozni fogjuk.

Az energiastratégiát, én úgy érzem, Magyarországon sokkal korábban kellett volna elkezdeni. Az importenergia kérdésében is ismerik a különböző háttereket és a különböző lobbiérdekeket. Ezt újra kellene vizsgálni, és érdemes lenne a parlamenten belül egy olyan szakmai vitanapot lefolytatni, ami adott esetben a különböző pártok részéről is megfogalmazhatja annak az esélyét, lehetőségét, hogy ebben egy közös, egységes, hosszú távú energiastratégia tud kialakulni. Úgy érezzük, hogy a kormány megpróbál a maga részéről tenni dolgokat, be van korlátozva az uniós kérdéskörökben is, tehát a politikai játszmák kérdésköreiben is korlátozva van, és nem biztos, hogy Magyarország ezekből a kérdésekből pozitívan tud kijönni. Tudjuk azt is, hogy Magyarország drágábban vásárolja a gázt, mint a többi európai uniós tagállam, tehát ebben a kérdésben is kellene lépni.

A másik kérdéskör, amit úgyszintén fel szeretnék vetni - és ezt az Európai Unió is Magyarország irányába már több alkalommal megfogalmazta -: a '96-os erőművek privatizációjából adódó elkötelezettségek kérdésének a felülvizsgálata. Erre számos kísérlet volt, de sajnos még mindig cipeljük azt a privatizációs hibát, problémát, amely ebből a kérdéskörből nem tudta teljesen tisztán kivenni azt az elkötelezettséget, amit a magyar kormány azon gazdasági társaságok irányában vállalt, amely extrajövedelemhez juttatja a gazdasági társaságok által megvásárolt erőművek vagy pedig szolgáltatási rendszerek dolgát, és az Európai Unió ebben a kérdésben több alkalommal is vizsgálatot próbált megfogalmazni. Jó lenne, ha a kormány ebben a kérdésben is tudna lépni. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Mondom nagyon gyorsan a választ. A szétválasztás tekintetében - szolgáltató és termelő - mi nem látunk különösebb problémát. Itt arról szól a történet, hogy itt is egy piaci mechanizmus alakul ki. Az Európai Unió ebből a szempontból a mi irányunkba hat, abba az irányba, amit a magyar szabályozási környezet vett. Az, hogy ezek a társaságok nagyok, nem befolyásolja jelentősebben az alkupozíciót, mint az összes többi termelővállalat, az viszont sokkal jelentősebben befolyásolja a pozíciót, hogy bármilyen mozgás ezen a területen jelenthet árnyomást a végfelhasználón, ami értelemszerűen minden egyes kormány számára egy nagyon érzékeny kérdés, hogy a lakossági, illetve az ipari területen megjelenik-e valamifajta árnyomás egyszerű átstrukturálásból. Ezért kell ezen a területen lényegesen óvatosabbnak lenni.

Energiahatékonyság. Tökéletesen egyetértünk, a legjobb és legolcsóbb energia az, amit nem használtunk fel. Pontosan ezért tűzte ki a magyar kormány ebben a 2020-as időintervallumban - amiről már korábban is beszéltem -, hogy egy 20 százalékos megtakarítás az, amit fajlagosan produkálni kell Magyarországon. Azok a programok, amiket viszünk, tehát például a Szemünk fénye program, illetve egyéb energiahatékonysági pályázatok egy lényegesen komolyabb költségvetéssel, egy megemelt költségvetési támogatással folytatódnak tovább, a közintézményekben egy világításkorszerűsítési program van, és így tovább, még jó néhány olyan programunk van, ami ezt a 20 százalékos megtakarítást célozza meg. Ezt mi egy reális célkitűzésnek érezzük.

Az alternatívról elmondott számot hadd pontosítsam, mert nem feltétlenül ez a helyzet, amit képviselő úr mondott! 330 megawatt van csak a szélenergiára allokálva. Az egyéb megújuló erőforrásoknak, amelyek folyamatos ellátást tudnak a rendszernek biztosítani, nincs korlátozása, és állandó átvételi árral biztosítja a magyar energiahálózat, illetve a kormányzat azt, hogy ösztönözze ezeket a felhasználásokat. Ebben van benne a támogatási részarány.

A szélnél azért kellett szabályozni egy felső korláttal ezt az átvehető kapacitást, mivel a magyar energiarendszer e pillanatban még nem képes ennél nagyobb ingadozóbb teljesítményt szabályozni. Amennyiben ennek a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben javulnak a technológiai feltételei, úgy lehet jelen pillanatban 330 a szél, hangsúlyozom: a szélenergia, amit ki tudunk szabályozni.

A biomassza-felhasználásról valóban azt gondolom, hogy nagyon sok más egyéb energiatermelő növényt vagy biogázt kell bevetnünk, de azért azt lássuk, hogy ez a fajta rémisztgetés, hogy feltüzeljük az erdőket, nem valós, tekintve, hogy Magyarországon a leginkább szabályozott művelési mód az erdészet.

A magyar erdészet adatai szerint semmivel nem nőtt, sőt, a fakitermelés ebben az ügyben. Annyi történik, hogy az eddigi exportált alapanyag most Magyarországon kerül felhasználásra. Tehát a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és az erdészet adatai szerint nincs kitermelésnövekedés ebben az ügyben Magyarországon, ezt tudom állítani.

Az orosz viszonyról: mi partnerségre törekszünk Oroszországgal. Azt kell, hogy mondjam, hogy a magyar kormány viszonya energetikai területen az orosz partnerével jó néhány ügyben jobb, mint az átlagos európai uniós viszony, bár nem tapasztalok jelentős romlást az uniós és európai viszonyban, pontosan a német szerződés ennek az ékes példája, amit a képviselő úr is említett.

Én azt látom, hogy nekünk egy ellátási kockázat- és tranzitkockázat-csökkentő viselkedésmódot kell követnünk, mint azt le is írtuk az anyagban. Ezért mondjuk azt, hogy minden tekintetben az a célunk, akár a Nabucco-, akár a Blue Stream-betáplálási lehetőségek tekintetében, hogy az orosz partnerrel egy hosszú távú, jó viszonyt fenntartsunk, és azt a beruházást részesítsük előnyben, amelyik előbb tudja a magyar szállítási, betáplálási kockázatot csökkenteni. Ez a stratégiánk. Természetesen minden ország, minden tagállam igyekszik hosszú távon a saját ellátásbiztonságát szem előtt tartani. Ebben az ügyben egy közös európai állásfoglalás is csak akkor élhet meg, ha garantálja a tagállamok ellátásbiztonságát.

A gázvásárlási importárra vonatkozóan jelenleg valóban európai uniós átlag fölötti a mi árunk, amit kifizetünk a nyersanyagért, ugyanakkor azt is látni kell, hogy hosszú ideig alatta volt, és ezek a piaci viszonyok megint átalakulhatnak, tehát megint olcsóbban vásárolhatunk, mint az európai átlagár. Nem jelentős az eltérés a mi importárainkban.

Azt kell látni, hogy az orosz partner természetszerűleg mindig azon az áron szállítja az illető országnak a nyersanyagot, amennyibe annak a pótlása valahonnan máshonnan kerülne. Ők sem buta fiúk, pontosan tudják, hogy mi az a piaci megoldás, ami még mindkét fél számára elfogadható.

A privatizáció kapcsán. Megint nagyon veszélyesnek tartom azt, hogy általános energetikai koncepció vagy általános európai koncepció nélkül beavatkozzunk olyan szerződésekbe, amelyek hosszú távon ellátásbiztonságot garantálnak Magyarországnak. Azok a privatizációs lépések, amelyek beruházással jártak eddig, vagy a jövőben tartalmaznak beruházási kötelezettséget, természetszerűleg azért kerültek úgy meghatározásra, mert más módon nem tudtuk garantálni azoknak az erőműveknek a működését.

Nem gondolom, hogy beruházásvédelmi megállapodásokat kellene kockáztatnunk; nem gondolom azt, hogy felesleges konfliktusokat kellene felvállalnunk a befektetőinkkel. Természetesen a célunk az, hogy egy versenypiaci, liberalizált modell alakuljon ki ezen a területen is, és ott a lehető legolcsóbb árak alakuljanak ki a végfogyasztók számára.

Azt azonban nem lehet elvárni, hogy egy nagyon-nagyon jelentős beruházási terhet adjunk ennek az ágazatnak, de tudni kell, hogy pontosan a környezetvédelmi előírások szigorodása következtében egy nagyon komoly beruházási nyomás van ezen az ágazaton, ugyanakkor a jövő ködébe burkoljuk számukra a megtérülést, ezeknek a beruházásoknak a pénzügyi megtérülését.

Tehát egy kiszámítható, nyitott piaci modell felé törekszünk, amely mind a kormányzat, mind a fogyasztó, mind pedig a beruházó számára megfelelő biztosítékokat tartalmaz. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm én is. Képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót. Talán az államtitkár úr nem figyelt oda arra, amit mondtam a biomassza-tüzeléssel kapcsolatban.

Tudja, a legnagyobb probléma ott kezdődik, hogy az őshonos fák mennyisége csökken, és helyettük olyan telepítések történnek, amelyek számukban, nagyságrendjükben nem változnak, de önmagában a fafajták környékén okoznak óriási változást. Így szép lassan az őshononos fafajták fognak eltűnni. El kell menni Farkasgyepű környékére a fakivágásokat megnézni.

Az alternatív energia területe kapcsán. Én is a villamos iparban dolgoztam, tehát nagyjából tudom, hogy amikor a Paksi Atomerőmű is elindult, azért voltak olyan készenléti erőműveink, amikor kiesés esetén léptek be a gázturbinák. Tehát az egy rossz indok, amit önnek szakmai berkekben a lobbiérdek esetleg el kíván magyarázni. Ha ingadozás van, akkor ezekkel a gázturbinákkal az ingadozásokat minden további nélkül ki lehet váltani. Tehát nem ok és nem indok az, hogy az alternatív energiákat ne lehessen felgyorsítani, hogy Magyarországon...

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Képviselő úr, nem ez a fő probléma! Az a fő probléma, hogy mi van, ha fúj a szél, mit csinálunk azzal az energiával? Tehát nem az a baj, hogy el kell indítsak egy szabályozó...

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Mint ahogy Ausztriában is, meg Németországban is visszaterhelik más technológiával....

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Hát ez az, ami nagyon drága! Ausztriában és Németországban van szivattyús tározós erőmű, felszivattyúzzák a vizet a hegyekbe, és amikor...

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Ismerem, ott is jártam.

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: ...akkor visszafolyik. Nem tudok az extra energiával mit csinálni.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nem akarok belemenni ebbe a vitába.

ELNÖK: A képviselő úr sok helyen járt, hallgassuk végig!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sőt, az ausztriai vízi erőmű építésénél is ott voltam, úgyhogy nagyjából ismerem ezt a kérdést is.

Ami a gáz esetében érdekes dolog lehet, az a saját kitermelésű gáz azonos mértékű értékesítése, mint az itthon beszerzett gáz értékesítése. Ha ebben a kérdésben Magyarországon valóban olyan mértékű gázlelőhely van, mint amit feltételezünk, azért ott mindenképpen más árszabást kellene alkalmazni, mint az importenergiánál, vagy az importgáz esetében.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Bocsánat, hogy közbevágtam. Csak annyit mondok, hogy ez egy piac, képviselő úr! A kormánynak nincs gáza. Sem eladni, sem venni nem kíván.

Tehát azt gondolom, hogy az árat nem a kormány vagy nem a magyar állam határozza meg. Ha Magyarországon van gázlelőhely, és ott ki tudja termelni azt valaki, akinek ez gazdaságilag megéri, akkor azt gondolom, hogy ennek rendkívüli módon fogunk örülni, de annak az árát a kitermelés ára, a technológia ára és a tranzitár fogja meghatározni, nem pedig az, hogy ő mit szeretne. Tehát ritka az a fajta piac, ahol a kormány mondja meg, hogy mennyiért kell eladni valakinek.

Látható, hogy ha ilyen technológiájú kitermelés Magyarországon megvalósulhat, az vélhetően nem lesz olcsóbb, mint a jelenlegi importbeszerzés, de ha véletlenül mégis, akkor annak rendkívüli módon fogunk örülni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr nem arra gondol, hogyha a kormánynak gáza van, hanem a kormány gázban van. (Derültség.) Csak ezt nem így mondta el.

A listámon szerepel Legény Zsolt, Firtl Mátyás, Szirbik Imre és jómagam. Kíván-e még valaki szólni? (Jelzésre.) Braun Márton, Ivanics képviselő úr is. Akkor most lezárom a vitát. Kispárnát hozzanak magukkal, akik figyelik a bizottság ülését!

Legény Zsolt képviselő úr következik.

DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy rövid kérdésem lenne a villamosenergia-ellátással kapcsolatosan.

Az államtitkár úr is említette, hogy a jövő hétvégén, március 8-9-én kerül majd sor az Európai Unió Tanácsának soron következő ülésére, ahol a közös energiapolitika várhatóan az egyik hangsúlyosan megtárgyalandó kérdések közé fog tartozni, és talán egy általános energetikai koncepció elfogadásra is kerülhetne.

Államtitkár úr hogyan látja: a kialakítandó koncepcióban mekkora az esély a nukleáris energia magyar érdekeknek megfelelő szerepeltetésére, úgy értem, hogy az energiaforrás-struktúrában, tehát hogy Magyarország számára kedvezően alakuljon a nukleáris energia szerepeltetése, Köszönöm.

ELNÖK: Tessék parancsolni!

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Egyrészt: nem gondolom, hogy ilyen szintű megkötésre sor kerül ezen a Tanács-ülésen, itt egy durván hároméves cselekvési terv az, amit elfogadnak. Ahogyan én látom e pillanatban: ezt elsősorban a tagállamok nemzeti döntéseire fogja hagyni a Bizottság. Jelentős a társadalmi vita ebben az ügyben. Én azt hiszem, hogy a magyar érdekeket pontosan a fenti struktúra miatt maradéktalanul fogjuk tudni érvényesíteni, kellő mozgásterünk lesz ahhoz, hogy alaposan meggondolt, és alaposan előkészített döntést hozhassunk ebben a kérdésben az előttünk álló akár rövid, akár közép-, akár hosszú távú időszakban.

ELNÖK: Képviselő úr?

DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm, államtitkár úr. Igen, tudjuk, hogy az atomenergia társadalmi támogatottsága a különböző országokat tekintve különböző. Melyek azok az országok, amelyek ennek úgymond nagyon-nagyon nem örülnének, ha a nukleáris energia megfelelő módon szerepelne ebben az energetikai koncepcióban?

ELNÖK: Ausztria mellett.

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Átalakulóban van ez a dolog. Ahogyan az osztrák közvélemény viszonyult ehhez a kérdéshez, ahhoz képest meglepetésszerűen jól sikerült például a paksi élettartam-hosszabbítással kapcsolatos közmeghallgatás Ausztriában, várakozáson felül toleránsak. Azok a tradicionális országok, amelyek a nukleáris energia tekintetében hangadók voltak - például Franciaország -, egy picit változó állásponton vannak. A skandinávok azok, akik elsősorban itt averzióikat szokták hangoztatni, de én e pillanatban azt látom, hogy a szakmai közvélemény egyértelműen elfogadja a nukleáris energiának a környezetvédelemben, illetve az energetikában betöltött szerepét, míg van egy extrém zöld lobbi - hogy egészen finoman fogalmazzak -, akiknek az éleslátását a tények nem hivatottak elhomályosítani, és ez ügyben aztán általában averziójukat fejezik ki. Én azt gondolom, jól látható, hogy az egyik legolcsóbb és az üvegházhatású gázok tekintetében megoldást jelentő energiaforrásról van szó.

Értelemszerűen meg kell oldani azokat a hulladékkezelési, illetve betáplálási kérdéseket, amelyekre ma, azt gondolom, hogy a technológiának jó válasza van, tehát nem 15 évvel ezelőtti válaszokat kell adni, nem 15 évvel ezelőtti technológiákkal kell válaszolni a mai kihívásokra. Ezt a szakma már jól látja, értelemszerűen a közvéleményre még ráfér az információ. De például a magyar helyzet egy viszonylag komoly reményekre okot adó helyzet, Magyarország a magyar atomenergia-megítélés átlag fölötti pozitív hatást mutat. Folyamatosan méri ezt a magyar erőmű, ezzel kapcsolatos információk rendelkezésre állnak.

ELNÖK: Firtl alelnök úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, államtitkár úr, nagyon rövid leszek, hogy a kispárnára ne legyen szükség. Azon a bizonyos konferencián az energiapolitika mellett alapvető tézisként jelent meg, merthogy az energiapolitika közös kül- és biztonságpolitikai kérdéssé vált az Európai Unióban, ezért kérdezem államtitkár urat, hogy hogyan működik ez a dolog - azzal együtt, hogy Magyarország érdeke, hogy az energiabiztonság meglegyen -, hogyan tartja összeegyeztethetőnek, hogy mi ilyen bilaterális kapcsolatokban kezdjünk el mozogni akkor, amikor az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikában gondolkodik. Ezzel kapcsolatosan szintén kérdésem: hogyan látja az államtitkár úr, Nabucco vagy Blue Stream? Mind a kettő vagy egyik sem? Az egyik a másikat kizárja.

Ékes képviselőtársam rengeteg kérdést föltett, úgyhogy a részletekbe nem mennék bele, de azért egy gondolatot még azzal kapcsolatban, hogy a biomassza, illetve az alternatív energiák területén tudjuk, hogy az operatív programban összesen 45 milliárdot terveznek az elkövetkező időszakban. Akkor hogyan tudjuk teljesíteni azt a bizonyos bevállalást, hogy 2020-ig valamilyen megoldásban tudjuk csökkenteni, illetve a 10 százalékot tudjuk az etanol üzemanyagok terén hozni? Nem gondolja, hogy kevés ez a 45 milliárd forint?

Még egy kérdést. Ön említette a piacot, amikor a képviselőtársam említette, hogy az energiaipar egy piac, tehát az energiaellátás piac. Most akkor az a kérdésem, hogy ebben a piacban mikor jutunk oda, hogy csökkennek az árak. Mert azt tudjuk, hogy a nagy energiaszolgáltatóknak a kormány biztosította az extrajövedelmet, ha fúj, ha nem, az nekik rendelkezésre áll. Mikor érzi azt a lakosság, hogy őnáluk, ha egyszer piac van, és a piacban az volt az ígéret, hogy az árak kicsit lejjebb mennek, ez így lesz? Ez a három rövid kérdésem volna.

Ahogy a képviselő úr is tette, vitatkoznék azzal kapcsolatban, hogy ha nagyon akarnánk, azt a bizonyos 330 vagy 360 megawattot bizonyosan egy készenléti gázerőművel tudnánk segíteni, azzal együtt, hogy valóban benne van ez a kérdés, hogy melyik olcsóbb, melyik drágább. De ha egy irányba elindulnánk, az egy lehetőség lenne. Termeltünk mi már gázolajból is energiát. De ez csak zárógondolat, a három előző a fontosabb. Köszönöm.

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Nagyon gyorsan válaszolnék. Az orosz megállapodás vagy az orosz viszony természetszerűleg az ellátásbiztonságot szolgálja. Jelenleg nem látunk olyan alternatívát, ami az orosz energiahordozókat tartósan kiválthatná a magyar energiarendszer szempontjából Tehát egy kiegyensúlyozott partneri viszonyra törekszünk az orosz szállítóval. Ezek nem kormányközi, ezek nem politikai típusú tárgyalások. Ezek a tárgyalások egyértelműen energiahordozók vásárlására, azok biztonságos magyar beszállítására vonatkoznak, természetszerűleg ennek van hatása a magyar külpolitikára, lehet hatása a magyar külpolitikára, de azt gondolom, hogy a hatás nem direkt és nem olyan közvetlen, mint ahogy mondjuk a kínai külpolitika esetében, amit ez alapvetően határoz meg.

Amennyiben az energiapolitika tekintetében egy ilyen közvetlen hatás lesz az Európai Unióban, és közös biztonságpolitikai lépésként egy közös tárgyalási technikát fogunk elfogadni, akkor azt gondolom, hogy a magyar kormány készséggel fog ehhez csatlakozni, hangsúlyozom, amennyiben az ellátásbiztonságot Magyarországon ez nem veszélyezteti. Nem fogjuk tudni semmilyen módon felvállalni legkisebb mértékben sem a magyar energiapiac veszélyeztetését. Nem lehet. Amennyiben megfelelő biztosítékokkal rendelkezünk akár uniós tagállamoktól, akár szerződött partnereinktől - legyen az Oroszország -, akkor tudunk ebbe az irányba elmozdulni. Ez nem egy olyan terület, ahol "próbáljuk meg hátha megy vagy nem megy" játszmát lehetne játszani.

A 45 milliárd forintra visszatérve: nem, nem tartjuk kevésnek. Ezzel a támogatási ütemmel fenntartható ez a 20 százalékos megtakarítás, természetszerűleg ehhez nemcsak azokat a beruházási támogatásokat, hanem azokat a technológiai támogatásokat is be kell hozni erre a területre, amit már részint az Európai Unió, részint a magyar kormány is jelzett, hogy kutatásfejlesztési támogatás az, ami ezen a területen jelentős eredményeket hozhat. Például ez a 330 megawatt jelentősen növelhető abban az esetben, ha olyan technológiákkal, olyan most kikutatott technológiákkal párosul, amelyek a kiszabályozást tudják segíteni. Gondolok például a hidrogéntechnológiákra, amelyek ilyen szempontból egy jó áttörést jelenthetnek.

Én azt gondolom, hogy a piac akkor kezd el működni, amikor a piaci szereplők a piaci árat fizetik meg. Jelenleg nem ez a helyzet.

Jelenleg nem fizetjük meg az energia piaci árát. Ameddig egy óriási közüzemű támogatott energiapiac van például Magyarországon, addig nem tudunk tiszta piaci helyzetről beszélni. Én azt gondolom, hogy abban a pillanatban várható olcsósodás, amikor a valós, tiszta piaci helyzet beáll ezen a piacon, mint ahogy ez megtörtént a Telecom-szolgáltatások esetén, mint ahogy ez megtörtént a szállítási szolgáltatások esetében is Magyarországon satöbbi.

Valóban, ez a közös cél: olcsósodás egy szép, világos versenypiaci helyzetben. A kínálati piacról beszélünk ezen a területen, tehát olcsósodás biztosan lesz a piaci helyzet beállása után. Köszönöm.

ELNÖK: Tessék!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Biztosan lesz, de a kérdés az, ön azt mondja nekünk, hogy: a valós piac.

Azt nem tartja az államtitkár úr járható útnak - ez kérdés, és végül is válasz is -, hogy azon bizonyos 8 százalékot csökkentem, hogy a piaci helyzetben azoknak a szereplőknek, tehát nem a kis fogyasztóknak azt a lehetőséget biztosítsam, hogy egyáltalán ne kelljen árat emelni? Ez nem is tud felmerülni alternatívaként?

Nekem ezzel ez a gondom, hogy fel se tud merülni, csak állandóan azt hangsúlyozzuk, hogy a valós piaci helyzet. Az valóban eljön egyszer, csak egyelőre ott, ahol valós piaci helyzet van, egészen mások a polgárok kondíciói, mint nálunk.

A választ úgy el tudom fogadni, ha azt mondja nekem az államtitkár úr az oroszokkal kötött egyezség kapcsán, hogy az energiabiztonság miatt mondjuk csak a Mol köt ilyen szerződéseket. De akkor már egyáltalán nem, hogyha a magyar kormány csinálja azt, hogy egyszer ezzel tárgyalok, máskor azzal tárgyalok, mert hangsúlyozom, Európában ez egy közös érdek, tehát a kormánynak ebben valóban színt kell vallania, hogy most vagy itt vagyok, vagy ott vagyok.

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Nem érzem ilyen sarkítottnak a problémát. Nem érzem úgy, hogy nekünk ki kell jelentenünk, hogy márpedig mostantól nem szeretjük az orosz betáplálást, vagy márpedig mostantól szeretjük az orosz betáplálást.

Erről szó nincs! A közös célunk az, hogy egy európai uniós energiapolitika, egy energiarendszer összeálljon, de természetesen ezt egyetlen cél írja felül, ez pedig a hazai ellátásbiztonság. (Firtl Mátyás: Csak egy mondatot a nukleáris energiára!)

ELNÖK: Nagy tisztelettel nem! Bocsánatot kérek! Súgja meg addig Ivanics képviselő úrnak, és akkor el fogja mondani.

Most Szirbik képviselő úr következik.

SZIRBIK IMRE (MSZP): Nagyon rövid leszek, hiszen az idő pörög. Az alternatív energia, ezen belül a geotermika kérdése kapcsán, hiszen határesetről van szó, mert ha visszarakom, akkor megújuló, ha kitermelem, akkor nem megújuló.

A kérdés számomra csupán az, és itt messzebb megyek, hogy a környezetvédelem és az energetika hogy hangolható össze. Hiszen a geotermikának most pont a környezetvédelem a legnagyobb kerékkötője, hiszen ha a 15 éves víz-keretirányelvet be kellene tartanunk, akkor 2020 tájékán az összes magyarországi termálkutat be lehetne zárni, és ez szabályozási kérdés.

Ráadásul a Dunától Keletre olyan geológiai viszonyok vannak, hogy a ma ismert technológiai adatok alapján vissza sem sajtolható gazdaságosan a termálvíz, hiszen például a szentesi visszasajtoló kutak 36 óra után energetikailag negatívvá válnak, több energia kell a visszasajtolásra, mint amennyit kinyerek a kútból. Tehát egyáltalán a geotermika sorsát hogyan látják?

A másik a szélenergia. Most nem kívánok belemenni a csúcserőmű és a tározó erőmű kérdésébe, csupán csak abba, ami megint csak természetvédelmi kérdés. Szentes térsége két nemzeti park határmezsgyéjén fekszik. A két nemzeti park teljesen ellentétes álláspontot képvisel a szélenergia vonatkozásában: az egyik félti a madarat, hogy lekaszabolja a szélkerék, a másiknak ilyen problémája nincs, de mást talált ki. Most nem megyek bele a részletkérdésekbe, mert nem környezetvédelmi bizottsági ülésen vagyunk, de az idő rövid.

A harmadik, szintén még a geotermikánál. Ebben a pillanatban Magyarországon 2000 méternél nem mélyebb geotermikus régetekkel foglalkoznak. Ma kutatási szinten már ismerjük a 4000 méter körüli geotermikus rétegeket, ahol 300 fokos gőz és 300 atmoszféra körüli nyomás áll rendelkezésre. Van-e olyan kutatási irány, amely ezt az energiabázist meg kívánja célozni? Gondolok itt arra, hogy a Mol összes adata rendelkezésre áll, például a fábiáni 16-os kút vonatkozásában.

Ami a biomasszát illeti, ez megint környezetvédelmi kérdés. Jelenleg az állami zrt.-k kontra nemzeti parkok ügyében nagyon úgy néz ki, hogy pont azok a faállományok kerültek ki a nemzeti parkok vonatkozásában, amelyekről képviselőtársam beszélt. Tehát megint azt mondom, hogy mi nagy ívű energiapolitikában gondolkozunk, próbáljunk a természetvédőkkel valamilyen előzetes konszenzusra jutni, és akkor a vízienergiáról most nem is beszéltem. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék!

DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nagyon jó meglátás, valóban én is azt gondolom, hogy a földhővel kapcsolatos, valamennyi megújulónak minősülő energetikai kezdeményezés nagyon jól támogatható, tekintve, hogy pontosan az az ingadozás nincsen meg benne, ami az egyéb megújulókban adott esetben benne lehet.

Ebből a szempontból folyik az egyeztetés a környezetvédelmi szervek, illetve a környezetvédelmi szervezetek képviselőivel arról, hogy milyen egységes megoldás felé tudunk elmozdulni, mint ahogy folyik az egyeztetés például az erdészet, illetve az egyéb földművelési ágak tekintetében is.

Pont Szentes környékén az energiafű kérdése az, ami elég jelentősen felmerül. Ezért is készült el, és jelenleg kormányzati egyeztetésen van az az energiapolitikai koncepció, amiben mindenkinek meg kell találni ezt a fajta helyét, és külön határozott arról a kormány, hogy egy megújuló koncepció készül, pontosan ezeknek a jelenlegi anomáliáknak a csökkentésére.

El kell tudnunk dönteni azt, hogy mi az, ami környezetvédelmi prioritás, és el kell tudnunk dönteni az, hogy mi az, ami adott esetben energiapolitikai prioritás. Nagyon sok esetben ez a két dolog csak mesterségesen áll szemben egymással, és nagyon vidáman összefésülhető, ugyanakkor ennek meg kell találni azokat a technológiáit, amik megfelelők. Kihagytam valamit, polgármester úr? (Szirbik Imre: Nem, köszönöm szépen.) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr? (Szirbik Imre nemet int.)

Ez esetben Braun képviselő úr, akinek módjában áll az atomhoz is hozzászólni. Tessék parancsolni!

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kérdezni valóban nem szeretnék, csak azért kértem szót, mert délre jön a következő vendégünk, és addig én töltöm ki a bizottság idejét, hogy ne legyen üresjárat! (Derültség.)

Valóban én magam is az atomenergiával kapcsolatban szerettem volna egy-két gondolatot mondani. Az államtitkár úr mondta, hogy az emisszió tekintetében pozitív atomenergia van, de ha stratégiai kérdésről beszélünk, ez az energiabiztonság tekintetében is nagyon fontos, hiszen évekre tudunk tárolni megfelelő nukleáris fűtőanyagot, míg a háttéranyagban azt olvashattuk, hogy egy esetleges gázkapacitás-bővítés csak néhány hónapra tudja megoldani az ország energiaszükségletét... (Dr. Garamhegyi Ábel közbeszólása.) Igen, teljesen igaza van, hogy jó lenne, ha hónapokra is lehetőség lenne.

Szerintem azzal, hogy megtörtént az időtartam-hosszabbítás Pakson, illetőleg döntés született a közepes szennyezettségű hulladékok elhelyezéséről, szinte a teljes infrastruktúrája létrejött az atomenergia-termelésnek Magyarországon. És azzal, hogy az időtartam-növeléssel kapcsolatban kvázi majdnem még egy generációnyi időre letettük a voksunkat az atomenergia mellett, szerintem ebben a szituációban Magyarországon nem nagyon nagy dráma, ha a bővítésről is döntünk. Mondom ezt én, aki az atomerőmű mellett 30 kilométeren belül lakom. Az én életemet az már nem befolyásolja, hogy most 4 blokk van mellettem, vagy 6.

Amire még szerettem volna felhívni a figyelmet, ön is említette, hogy más országok is gondolkodnak ebben, tehát atomenergiakapacitás-bővítésben gondolkodnak. Éppen ezen ellátási bizonytalanságok miatt szerintem időben kellene felébrednünk, mert nem minden barkácsműhelyben gyártanak reaktorokat, tehát nagyon fontos lesz az, hogy az esetleges megrendeléseink mikorra érkeznek be. Tehát valószínűleg évekkel később kaphatunk visszajelzéseket egy ilyen megrendeléssel kapcsolatban.

Csak egy kis poén, mert látom, még van 10 percem, hogy annak idején, amikor Pakson épült az atomerőmű, akkor azt mondták, hogy 3 erőmű épült fel Pakson: az egyik az, amelyiket láttunk, egy a föld alatt van, egyet pedig elloptak. (Szórványos derültség.) Valószínűleg itt odafigyeléssel a beruházási költségeket is lényegesen lehet csökkenteni.

Firtl alelnök úr érdeklődött, hogy vajon mire alapozzuk az atomenergia támogatottságát, hiszen az osztrákok éppen hevesen ellenzik a dolgot. A jövendőbeli potenciális atomerőmű elhelyezésére lenne egy javaslatom: a szemétégető mellé kellene tenni magyar oldalról. Pár száz méterre van a határtól a szemétégető, ott mindjárt párhuzamosan lehetne építeni a kettőt. Köszönöm szépen.

Szavazás a zárt ülés elrendeléséről

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javasolom a bizottságnak a kormány javaslata alapján, hogy a válasz elhangzásáig a bizottság rendeljen el zárt ülést, azt követően nyílt üléssel folytatjuk. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják. (Szavazás.) Egyhangú. Zárt ülést rendelek el.

Azt kérem azoktól, akiknek nincs joguk bent lenni, hogy fáradjanak ki. Csak pár percről van szó. Elnézést kérünk ezért. (A sajtó képviselői és az érdeklődők elhagyják az üléstermet.)

(A bizottság 11 óra 50 perctől 11 óra 56 percig zárt ülést tartott,

melyről külön jegyzőkönyv készült.

A nyílt ülés folytatásának időpontja: 11 óra 56 perc.)

ELNÖK: Az ülésünk ismét nyilvános. Ha megengedi az államtitkár úr, most fölfüggesztenénk ezt a vitát, mert megérkezett az MNB elnökjelöltje, majd visszatérünk rá. Van még pár hozzászóló, és ez egy nagyon fontos, érdekes vita, ne sajnáljuk ettől az időt. Ezt a napirendi pontot megszakítjuk. Köszönjük szépen a munkatársak megértését. (Simor András belép az ülésterembe.)

Simor András jelölt úrnak a Magyar Nemzeti Bank elnökévé történő kinevezése előtti meghallgatása a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2001. évi LVIII. törvény alapján

Nagy tisztelttel köszöntöm Simor András urat, akit a Magyar Köztársaság miniszterelnöke a Magyar Nemzeti Bank elnöki posztjára jelölt. Az elnökjelölt urat már két bizottság meghallgatta, a Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki, valamint a Gazdasági és informatikai bizottság. Azért gondolt arra az Európai ügyek bizottsága, hogy szívesen meghallgatná az elnökjelölt urat, mert a Magyar Köztársaság előtt álló egyik legfontosabb kihívás integrációs szempontból az euró bevezetése, az ehhez szükséges feltételek elérése. Nyilván ez a bizottság leginkább ezzel a kérdéskörrel foglalkozik.

Tudom, hogy nem elválaszthatóak a pénzügyi szempontok az euró bevezetésének szempontjaitól, mert ezek rendkívül szorosan összefüggenek, tehát nem mondhatom azt, hogy inflációról ne beszéljünk, csak euróról, mert a kettő összefügg. Azt szeretném kérni a jelölt úrtól, hogy most leginkább ezt a fókuszba állítva tájékoztassa a bizottságot, hogy amennyiben kinevezésre kerül - és gondolom, ezt már tényként kezelhetjük, legalábbis bízunk benne -, a Magyar Nemzeti Bank elnökeként milyen tevei vannak, amelyek a legjobban hozzásegítik a Magyar Köztársaságot ahhoz, hogy az euró nemcsak a leghamarabbi időpontban, de a legsikeresebben is kerüljön bevezetésre.

Köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.

Simor András kiegészítése

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen. Én tegnap a bizottsági meghallgatáson egy viszonylag hosszú bevezetőt mondtam, gondolom, nem szükséges, hogy még egyszer ezt elismételjem. Természetesen, amennyiben igény van rá, kész vagyok egy kerekebb bevezetőt mondani.

Először csak Eörsi képviselő úr közvetlen kérdésére reagálnék, és utána hagynám önöket érvényesülni, illetve kérdezni, hogy azokra a kérdésekre mit tudok válaszolni.

Az első, amit mondani szeretnék, hogy az euró bevezetésével kapcsolatos követelmények meglehetősen szigorúak, és Magyarország jelenleg egyik követelménynek sem felel meg, ezzel egyedül áll a csatlakozó országok között.

A legtöbb ország egyébként 3 követelménynek már megfelel most is. Tehát nagyon messze vagyunk, nemcsak egy követelménnyel vagyunk lemaradva, hanem sok esetben 2-3 követelménnyel vagyunk lemaradva a többi ország mögött. Persze ezek a kérdések sok tekintetben összefüggenek, tehát nem véletlen, hogy nemcsak egy kérdésben vagyunk lemaradva.

Sokan szokták kritizálni a maastrichti követelményeket. Én azt gondolom, hogy a maastrichti követelmények önmagukban nem az euró bevezetése miatt hasznosak, hanem általában hasznosak az ország gazdasági fejlődése szempontjából. Mert végül is a maastrichti követelmények a makrogazdasági pénzügyi stabilitásról szólnak, az alacsony inflációról, arról, hogy az állam nagyobb teret ad a magánvállalkozások számára, nem vonja el a forrásokat a magánvállalkozásoktól a növekedésben, hogy pénzügyi fegyelmet tart, hogy stabil gazdasági környezetet biztosít a gazdasági szereplők növekedéséhez.

Én azt gondolom, hogy ezeknek a feltételeknek az elérése, illetve az ezeknek való megfelelés az euró bevezetésétől függetlenül is fontos lenne a Magyar Köztársaság számára.

Természetesen lehet vitatkozni a maastrichti követelményekről, hogy azok mennyiben felelnek meg minden egyes ország sajátosságainak, és biztos lehetne olyan követelményeket találni, amelyek nem teljesen felelnek meg egyik vagy másik ország érdekeinek.

Elég sok vita van többek között Európában is az inflációs követelménynek való megfelelésről, hiszen a követelményekben az van a jelenlegi ismereteim szerint, hogy nem az eurótagországok közül a három legalacsonyabb plusz 0,5 százalék az, amit el kell érni, hanem az Európai Unió tagországaiból kell azt a 3-at kiválasztani. Pillanatnyilag olyan országokban van éppen a legalacsonyabb infláció, amelyek nem az euróövezet tagjai, például Lengyelország.

Ezzel lehet vitatkozni. Ezt azért mondtam példaként, mert biztos, hogy lehet találni olyan dolgokat ebben a követelményrendszerben, amik nem teljesen megfelelők. Én azért mégis azt gondolom, hogy összességében és általánosságban az ezeknek való megfelelés hasznos, és egyébként is Magyarország kötelezettséget vállalt a csatlakozási szerződésben az euró bevezetésére.

Ha valaki úgymond egy klubba be szeretne kerülni, akkor ne azzal kezdje, hogy kritizálja a klub szabályait, hanem próbáljon annak megfelelni, aztán ha bent van a klubban, akkor utána, ha esetleg vannak javaslatai, azok inkább meghallgatásra találnak.

Tehát én azt gondolom, nekünk az a legfontosabb feladatunk a következő években, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljünk. Én azt gondolom, hogy az euró bevezetése Magyarország számára nagyon hasznos lenne, alapvetően két okból: csökkentené a vállalatok, a vállalkozók számára az üzletből fakadó kockázatokat, és csökkentené az üzletvezetéssel járó költségeket. Nem kellene devizákat átváltani, illetve nem kellene mérlegelni azt, hogy most milyen lesz a forint-euró-árfolyam, hogy ez jó nekünk, rossz nekünk, fedezeti ügyleteket kötni satöbbi.

Tehát én azt gondolom, hogy ez hasznos lenne az ország számára. Ennek a követelményrendszernek a megvalósításában természetesen a Magyar Nemzeti Banknak rendkívül fontos szerepe van, alapvetően az infláció leszorításában. A többi feltétel megvalósítása inkább a kormány felelősségi körébe tartozik.

Ami engem illet, ha az a megtiszteltetés ér, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke leszek, akkor nyilvánvalóan mindent el fogok követni annak érdekében, hogy a Magyar Nemzeti Bank olyan monetáris politikát folytasson, amely az ennek az inflációs követelménynek való megfelelést abban a keretben biztosítja, ami a Magyar Köztársaság kormányával egyetértésben az euróbevezetés kereteit megadja.

Én nagyon röviden ennyit szerettem volna bevezetőnek elmondani. Természetesen legjobb tudásom szerint boldogan válaszolok bármely kérdésükre. Azt hadd tegyem hozzá, hogy pillanatnyilag ezek a vélemények nyilvánvalóan az én személyes véleményemet tükrözik és nem a Nemzeti Bank álláspontját, hiszen pillanatnyilag jelölti minőségemben vagyok itt önöknél. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Kérdések, hozzászólások, reflexiók

ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm ezt a tömör, ám mégis érdemdús előterjesztést. Képviselő urak! Csak a jegyzőkönyv számára mondom, hogy nincs a teremben női képviselő, tehát nem a bárdolatlanság mondatja velem a "képviselő urakat."

Ivanics képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelölt Úr! Az elmúlt néhány évben sok mindennek tanúi voltunk Magyarországon, és azt is láthattuk, hogy azok a számok, amik megvannak, nem mindig ugyanazok a számok.

Mondom ezt azért, mert ön az imént azzal fejezte be a mondandóját, hogy a magyar kormánnyal egyetértésben kíván dolgozni. Én csak sok szerencsét kívánok önnek ahhoz, hogy ki tudja választani, hogy éppen a magyar kormány melyik álláspontja az, amivel egyetértésben kell lenni. Ugyanis ha csak az euró bevezetését nézzük, azt láthatjuk, hogy folyamatosan csúszik a dátum, és ez nyilván az elmúlt évek kormányai hathatós tevékenysége során következett be.

Hiszen 2002-ben még mindenki megvalósíthatónak tartotta a 2007-es euróbevezetést. Nyilván ennek sokféle oka van, de azt hiszem, hogy négy év alatt csúsztunk 8 évet, az meglehetősen komoly kritika a kormány tevékenységével kapcsolatban. És bizony a Magyar Nemzeti Bank sosem lesz könnyű helyzetben, amikor a magyar kormánnyal egyetértésben kell dolgoznia.

Ezt tudom mondani azért is, mert az Európai Bizottság február 7-én nyilvánosságra hozta azt az anyagot, amelyben a konvergenciaprogramokat véleményezik, és a magyar konvergenciaprogramot kockázatosnak tartják. A magyar költségvetési célkitűzések megvalósításának kockázata miatt aggodalmukat fejezték ki, hogy pontos idézetet mondjak. Az a kérdés, hogy ön ezt hogy látja? Hogyan áll a magyar konvergenciaprogram?

Láthatjuk azt is, hogy az elmúlt időszakban gyakorlatilag azok a kijelentések, amik már megvoltak, kezdenek lazulni, hiszen ha megnézzük például a vizitdíjat, most nem a politikai oldalát, hanem a kormány elhatározottságát szeretném ez ügyben felhozni, ott is lazultak a feltételek.

Az a jelentés, amely tavaly áprilisban nagy vitát kavart, a CEMI-jelentés, két oldalról határozza meg ezt, egyrészről a költségvetési szigorítások, másrészről pedig a gazdaságnak egyfajta élénkítése kapcsán, amiről azt mondják, hogy nehéz megvalósítani, mert magasak az adók, ugyanakkor a költségvetési hiányt is valahogy rendbe kell tenni. Tehát csapdahelyzetben van az ország.

Nyilván nehéz kitörni ebből, de azt látjuk, hogy a magyar kormány lazul, és azok a kitételek, amelyeket megtettek, nem teljesen teljesíthetők, és nemcsak mi mondjuk ezt, hanem az Európai Unió is.

A kormánynak április 10-éig kell beszámolnia arról, hogy a konvergenciaprogram kapcsán milyen előrehaladásokat tett. Az a kérdésem, hogy ennek kapcsán hogyan és miképpen tudja segíteni a Magyar Nemzeti Bank a kormányt, az adatszolgáltatásban hogyan tudja segíteni, hogy azok az adatok menjenek el, amelyek ténylegesen vannak Magyarországon?

Tehát úgy hiszem, hogy ön igazából nem egy könnyű helyzetben veszi át a Magyar Nemzeti Bank irányítását, hiszen az elmúlt években Járai elnök urat többször kritizálták azért, mert különböző véleményeket fogalmazott meg. 2006 májusa, az őszödi beszéd előtt még mindenki elítélendő volt azért, mert arról beszélt, hogy Magyarország rossz gazdasági helyzetben van. 2006 májusában pedig egy zártkörű megbeszélésen a kormányfő elismerte, hogy komoly bajban van az ország.

Ez nekem azt mondja, hogy az a baj bizony nem akkor jelentkezett, hanem sokkal korábban, tehát éveken keresztül volt egyfajta csúsztatás, mint ahogy azt ott 2006 májusában el is ismerte a kormányfő. Tehát hogyan tudja segíteni azt, hogy a magyar kormány április 10-én valós adatokat adjon meg az Európai Unió felé?

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen Ivanics képviselő úr kérdését. Amikor én azt mondtam, hogy a kormánnyal egyetértésben, azt pusztán úgy értettem, hogy az euró bevezetése nem egy olyan téma, amit a Nemzeti Bank egyedül meg tud oldani. Ebben a Magyar Nemzeti Banknak vannak feladatai, és a kormánynak is vannak feladatai. Az eurót akkor lehet sikeresen bevezetni, ha a kormány és a Magyar Nemzeti Bank jól együttműködik. Ez nem választás kérdése, ez szükségszerűség.

Azt is mondtam korábban, talán a tegnapi meghallgatás során is, hogy a konvergenciaprogramban foglalt célokkal én személy szerint messzemenően azonosulni tudok, ezt mondtam a konvergenciatanács tagjaként is már, és ez a véleményem nem változott, és nem hiszem, hogy változni fog akkor sem, ha a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe kerülök. Akkor is elmondtuk konvergenciatanácsként is, meg én személyesen is, hogy jelentős kockázatokat is látunk a konvergenciaprogram megvalósításában, amire most nem szeretnék részleteiben kitérni. Nagy elkötelezettség kell a kormány részéről, hogy ezt a programot a maga teljességében megvalósítsa.

Az is világos, hogy ha a kormány teljes mellszélességgel a program mögött áll, akkor sem tud minden vonatkozásban pontosan ugyanúgy megvalósulni, ahogy az le volt írva pár hónappal ezelőtt, hiszen a világgazdaság, a magyar gazdaság feltételei folyamatosan változnak. Nem minden tervezett intézkedés mehet úgy át, ahogy azt eredetileg elképzelték. Itt a kormánynak az a feladata, hogy amennyiben egyes intézkedések valamilyen oknál fogva nem tudnak megvalósulni, vagy a nemzetközi gazdasági helyzet vagy a magyar gazdaság helyzete másképp alakul, akkor ennek utánamenjenek, és olyan intézkedéseket hozzanak, olyan döntések szülessenek, olyan változtatásokra kerüljön sor, aminek eredményeképpen az eredeti célok megvalósulnak.

A Magyar Nemzeti Bank szakértőinek is nagyon fontos szerepük volt a konvergenciaprogram kialakításában. Mi, a konvergenciatanács tagjai megnyugvással vettük tudomásul azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank szakértői akkor azt mondták, hogy a programban megfogalmazott célok és az az eszközrendszer, ami mellé van rendelve, összehangoltnak tűnik. Nyilvánvalóan ezt a tűnik szót azért használom, mert egy csomó intézkedés nem volt részleteiben kidolgozva, és e nélkül ennél konkrétabban erről nem lehet nyilatkozni.

Rátérve most már arra a kérdésre, hogy hogyan tudja a Nemzeti Bank segíteni. A Nemzeti Bank, amennyiben én az élére kerülök, továbbra is a kormány rendelkezésére fog állni minden tekintetben. Úgy gondolom, a Nemzeti Banknak van egy nagyon erős, szakmailag nagyon kvalifikált, képzett, alapos tudásbázissal rendelkező szakértői csapata, amelyiknek nagyon jó rálátása van a makrogazdaság majdnem minden területére. Amennyiben a kormány szakértői, tisztségviselői erre igény tartanak, természetesen a Nemzeti Bank meg fogja osztani a véleményét az arra illetékesekkel, illetve azokkal, akik ez iránt érdeklődnek, és el fogja mondani a véleményét a különböző programokról.

Az adatszolgáltatásba, amennyiben ez a kormány által a külvilágnak, az Európai Uniónak szolgáltatandó adatokat jelenti, érzésem szerint a Nemzeti Bank nem tud beleszólni, mert az a kormány felelőssége, hogy milyen adatokat és kinek szolgáltat. A Nemzeti Bank azt tudja megtenni, hogy ha úgy érzi, hogy azok az inflációs célok, amiket a Nemzeti Bank követ, veszélybe kerülnek, erre felhívja a kormány figyelmét, és adott esetben a nyilvánosság elé is áll, és elmondja ebbéli véleményét, és megindokolja, hogy miért gondolja ezt. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Én is köszönöm. Képviselő úr?

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Arra nem tért ki pontosan, hogy az Európai Bizottság véleményéről mi a véleménye a konvergenciaprogramot illetően. Átfogóan értettem, hogy a konvergenciaprogram hogy jelenik meg majd az elkövetkezendő évek munkájában.

Az infláció kapcsán is van egy érdekes helyzet, amit az ember szakértőként összeszed, amikor azt mondják, hogy a magyar forint helyzete nagymértékben befolyásolja az inflációt is, és a sávhatárok megszüntetésével lehet az inflációs politikát segíteni. Ezt nálunk nem lehet megcsinálni, vagy ezen vita van, merthogy pár év múlva az euró bevezetéséhez vissza kell állítani azt a 30 százalékos határt, és ez így problémát jelent. Azért kérdezem ezt, mert az egyik legfrekventáltabb vita a kormány és az előző jegybankelnök között pont az árfolyamot illetően volt. Jókívánságként azt mondanám, hogy legyen ereje a Magyar Nemzeti Banknak elmondani a véleményét, ha a kormány rossz irányba fordul. Ezért az elmúlt időszakban meglehetősen komolyan kritizálták Járai elnök urat. Úgy gondolom, hogy az ő munkája nagymértékben visszaigazolódott azáltal, hogy a nemzetközi bankvilág nem is akármilyen szinten ismerte el, és ezáltal valamiféle biztos pontot jelentett ebben a változó adatszolgáltató és gazdasági célokat kijelölő időszakban.

Összességében én úgy gondolom, hogy egyrészt az Európai Bizottság véleményét sose lehet figyelmen kívül hagyni, figyelni kell rá, és ezzel kapcsolatban várom a válaszát. Másrészt az infláció kapcsán érdekelne az, hogy ön hogyan látja a forint árfolyamát jelen pillanatban. Ide szerettem volna kilyukadni, csak egy kicsit elkanyarodtam a kérdéssel. Harmadsorban pedig tényleg erőt kívánok ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank meg tudja őrizni a függetlenségét. Azt gondolom, ez alapvető kérdés az elkövetkezendő időszakban. Láttunk jeleket, hogy a kormány másképpen gondolkodik a Nemzeti Bankról, semmint egy teljesen független intézményről, ez nem a mai vita tárgya, de én ezt fontosnak gondoltam megemlíteni. Jó munkát kívánok! Köszönöm.

ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót, jelzem, ez a mai vitának is tárgya, és vissza is fogunk térni rá. Most megadom a szót a jelölt úrnak.

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen. Ahogy említettem, már a konvergenciatanács tagjaként mi is nagyon sok kockázatot láttunk ebben a programban, ennek a programnak a megvalósításában. Ebből a szempontból nem lep meg, hogy az Európai Bizottság is kockázatokat lát benne. Vannak benne kockázatok, de én azt gondolom, az lenne a meglepő, ha nem lennének benne kockázatok, hiszen egy 10 százalékos, a GDP 10 százalékát elérő vagy meghaladó költségvetési deficitet lehozni három év alatt 3 százalékra, ha valaki azt mondjam, hogy ebben nincsenek kockázatok, akkor az valami csodát tud. Én azt gondolom, itt nem az a kérdés, hogy vannak-e benne kockázatok, hanem hogy mennyi az eltökéltség a kormány oldalán, hogy ezt a programot végigvigye. Én ezt nem tudom most megítélni. Amikor ott ültem a konvergenciatanácsban, azt láttam, hogy az eltökéltség megvan. Hogy ez hogy és meddig marad meg, nekem nem tisztem elbírálni, megjósolni. Nagyon remélem, hogy megmarad, egyszerűen azért, mert azt gondolom, hogy ez az ország érdeke.

Ami a forint árfolyamát illeti: nyilvánvalóan a forint árfolyama az infláció jövőbeli alakulása szempontjából nagyon fontos, de sok más tényező van, ami az infláció alakulását befolyásolja. Röviden tudtam csak beletekinteni a Magyar Nemzeti Bank tegnap kiadott inflációs jelentésébe, abból az derül ki, hogy részben azért módosítottak az inflációs előrejelzésükön, mert a forint erősebb, mint a novemberi jelentésnél számították. Ebből én azt a következtetést vontam le a magam számára jelelöltként egyelőre, hogy a forint jelenlegi árfolyama nem gátolja az infláció további csökkenését. Ennél többet ebben a pillanatban nem tudok erről mondani.

Nem válaszoltam valamire? Mert nem biztos, hogy mindent felírtam magamnak. (Ivanics Ferenc: Jó munkát kívánok!) Azt meg nagyon szépen köszönöm.

ELNÖK: Képviselő úr? (Ivanics Ferenc nemet int.)

Szirbik képviselő úr következik.

SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Én ott folytatnám, hogy Ivanics képviselő úr tett egy megjegyzést a konvergenciaprogram kapcsán, hogy a lazulástól fél. Én azt hiszem, hogy az eltökéltség nemcsak a kormány számára fontos, hanem valamennyi szereplő számára, aki ebben a tevékenységben részt vesz.

Ha úgy tetszik, akkor az eltökéltséget segítsük, és ne a lazulás, a lazítás valamilyen technikáját, hiszen bármilyen furcsa, de a kormány tagjai is emberek, és valószínűleg az emberi teherbírásnak is vannak határai. Bizony igen komoly megpróbáltatások vannak, ha az elmúlt időszak politikáját nézzük.

Én szeretnék visszatérni a függetlenség kérdésére, és innentől kezdve a jelölt úrhoz fordulnék. Én úgy gondolom, hogy akkor tud független maradni a bank, ha minden politikai iránytól függetlenül valóban szakmát képvisel. Én ehhez a szakmai képviselethez kívánok nagyon sok sikert, és itt csatlakozom képviselőtársamhoz, hiszen mindnyájunknak közös érdeke az, hogy ez a konvergenciaprogram, amelynek kockázatai vannak, teljesüljön az ország érdeke szempontjából.

Én inkább egy kérdést szeretnék ezzel kapcsolatban feltenni, hogy hogyan látja, hogy azok a kockázatok, amelyeket a konvergenciaprogram megalkotásakor felmértek, az elmúlt hónapokban csökkentek, növekedtek, vagy azt az irányvonalat tudjuk-e képviselni, ami a konvergenciaprogram végrehajtásához elhozza azt a várt eredményt, és amit ebben a célkitűzésben magunk elé tűztünk? És ennek függvényében hogyan látja az európai állásfoglalás mostani kérdését?

Az elmondottak alapján nagyon sok sikert kívánok, és bízom benne, hogy megvan az a bizalom, amelyet gondolom, sokak számára jelent ez a helyzet az ön irányába, és ez meg is valósul. Sok sikert kívánok hozzá!

ELNÖK: Tessék!

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen a kérdést. A konvergenciaprogram kevésbé kockázatos-e, mint volt pár hónappal ezelőtt - ha jól értem, ez volt a kérdés.

Amennyire én látom, igen, de ezt nagyon halványan mondom, mert nekem viszonylag limitált a rálátásom arra, hogy milyen intézkedések, tervek készülnek a kormányon belül. De akkor az intézkedések közül azért még nagyon keveset láttunk. Egyikük-másikuk kezd kibontakozni, az egészségügyben azért elég sok dolog indult el.

Mint gazdasági szakértő, én pusztán a gazdasági és a költségvetési egyensúly oldaláról vizsgálom a dolgot. Nem vizsgálom abból a szempontból, hogy társadalmilag igazságos, nem igazságos, lehetett-e volna jobban csinálni. Én onnan keresem ezt, hogy azok a költségvetési hatékonysági egyensúly felé terelő intézkedések megszületnek-e.

Azt látom, hogy egy csomó helyen ilyenek születtek, ilyen típusú ésszerűsítő intézkedéseket láttunk az oktatásban is, de egy csomó terület van, ahol további lépésekre van szükség. Tehát ha úgy tekintem, hogy csökkentek-e a kockázatok, valószínűleg azt mondom, hogy valamicskét csökkentek, de még rengeteg munka van hátra, rengeteg feladatot kell megoldani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő Úr! (Szirbik Imre nemet int.)

Akkor Braun képviselő úr következik.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbbi napirendi pontnál úti élményeinkkel szórakoztattuk egymást, és hadd csatlakozzam most ehhez én is.

Egyszer én is jártam külföldön, Londonban, 2004 elején, és egy vacsoránál éppen az EBRD elnöke ült mellettem, és miután megbeszéltük az időjárást és egyéb ilyen dolgokat, a magyar helyzetről is volt szó, és azt mondta, hogy: "a maguk jegybankelnöke egy ügyes ember." Mondom, azután, miután több támadás is érte a forintot.

Ezt a sztorit két okból mondtam el, egyrészt hogy legyen egy jókívánságom, ezért én nem kívánom önnek, hogy ügyes ember legyen. A másik pedig az, hogy ügyesnek kell lennie, de ne ilyen tekintetben. A harmadik pedig az, én érzek abban egy elég erős kockázatot, a térségben az már tisztán látszik, hogy utoljára vezetjük be az eurót. Tehát szerintem a spekulánsoknak igazán kedvező terepet fogunk adni a forint elleni támadásokra.

Ilyen szempontból teljesen osztom Ivanics képviselő úr véleményét, hogy önnek nagyon nehéz feladata lesz, úgy gondolom. Szeretném, ha reagálna arra, hogy ön ezt hogy látja.

A másik kérdéskör, amit fel szeretnék tenni. Én úgy érzem, hogy a közeljövőben egy elég erős inflációs nyomás lesz itt. Mire alapozom ezt? Részben az áremelésekre, amik megdobták az inflációt. Mindenki azt várja, hogy ez visszaáll egy normális szintre, de azért itt számolni kell a várakozásokkal. Tehát hosszú évek során, most már lehet azt mondani, stabil inflációcsökkenés volt Magyarországon, és most teljesen váratlanul egy inflációnövekedés indult be. Ez nehogy beépüljön a várakozásokba, mert akkor megint egy spirálba kerülünk bele!

Az áremelkedések mellett inflációs nyomást okozónak érzem az európai uniós pénzek megjelenését is, tehát pótlólagos beruházások vannak, amik nem a normál gazdaságból termelődnek ki, hanem kívülről jövő pénzekről van szó.

Illetőleg úgy érzem, hogy lesz egy gazdasági növekedési kényszer, mert szerintem ezzel az adónövekedéssel nem teljesen lehet a költségvetési hiányt csökkenteni, tehát a kormány előbb-utóbb rá lesz kényszerítve arra, hogy egyéb bevételnövekedésre is fordítson, tehát hogy a gazdaság élénkítésével próbáljon kedvezőbb költségvetési helyzetet teremteni. A gazdaságélénkülés is egy inflációs nyomást fejthet ki. Szeretném, ha a véleményét elmondaná ezekről! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen Braun képviselő úr kérdését. A spekuláció. Tegnap is felmerült a bizottsági meghallgatáson, és csak ugyanazt tudom mondani, hogy nagyon rossz véleménnyel szoktak lenni a spekulánsokról általában a világban, bár én azt gondolom, hogy mindenki spekulál.

Amikor valaki arról dönt, hogy milyen megtakarításba tegye a pénzét, az is valamiféle spekuláció, hogy ő most forintba, euróba, rövid lejáratra, hosszú távra, részvénybe, kötvénybe, bankbetétbe teszi-e - nálam ez is spekuláció, de lehet, hogy én máshogy értelmezem a spekuláció fogalmát.

Én azt gondolom, hogy a spekuláns mindig az ellen játszik, ami sebezhető. Tehát ha olyan országot, olyan pénzt, olyan gazdaságot lát, amelyik sebezhető, ahol a fundamentumok nincsenek rendben, ahol egyensúlytalanságok vannak a gazdaságban, azokat a gazdaságokat támadja meg általában a spekuláns, mert ott érzi azt, hogy át tud törni.

Tehát én azt hiszem, hogy a legfontosabb feladat, és itt megint visszatérnék az előző kérdésre, hogy a makrogazdasági egyensúlyt helyreállítsuk az országban. Ha ez megtörténik, akkor nagyon jelentősen csökken annak az esélye, hogy a spekulánsok a forint ellen erre vagy arra próbálnának játszani.

A másik oldalról a Nemzeti Banknak nyilvánvalóan készen kell állnia mindenféle ilyen esetre, megfelelő stratégiával kell rendelkeznie, és ha kell, be kell avatkoznia azért, hogy azokat a célokat, amiket kitűzött maga elé, nevezetesen az inflációs célokat, el tudja érni.

Ami az inflációs nyomást illeti, látszik az, hogy az infláció pillanatnyilag valamivel gyorsabban alakul, mint korábban gondoltuk, de ugyanakkor, ha jól olvastam a Nemzeti Bank inflációs előrejelzését, a jövő évre ők alacsonyabbat prognosztizálnak most, mint pár hónappal ezelőtt, részben egyébként a forintárfolyamra való tekintettel, részben pedig a külföldi nyersanyagárak viszonylag kedvező alakulására való tekintettel.

Tehát azt gondolom, pillanatnyilag nincs ok olyan természetű aggodalomra, hogy az infláció elszabadul. Én azt gondolom, hogy az inflációt kordában tudjuk tartani a jelenlegi információk alapján, a jelenlegi tudásunk alapján, és én nagyon remélem, hogy a piac egyre inkább el fogja ezt hinni.

Braun képviselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy az inflációs várakozásoknak nagyon fontos szerepe van abban, hogy hogyan alakulnak az árak és a Nemzeti Banknak ebben is fontos szerepe van, hogy elhitesse a gazdaság szereplőivel, hogy ha ő kitűz egy inflációs célt, akkor minden tőle telhetőt el fog követni annak érdekében, hogy az meg is valósuljon. Én ezt fogom teljes erőből támogatni a Magyar Nemzeti Bank elnöki székében.

Nem szeretnék én most arra spekulálni, hogy milyen intézkedések várhatók a kormánytól, hogy tesz-e a gazdaság élénkülése irányába lépéseket vagy nem, vagy milyen más lépéseket fog tenni, mert ez az egyenlet nagyon sokváltozós. Azt gondolom, nekünk fel kell készülni minden eshetőségre, és ahogy látjuk a folyamatokat, amikor úgy érezzük, hogy szükség van rá, lépni, intézkedni kell. Ezt vállalom én, amikor arra vállalkozom, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe kerülök. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr?

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a válaszait, és sok sikert kívánok a munkájához. Még egy jókívánságot: azt kívánom önnek, hogy a hatéves cikluson belül a munkaköre jelentősen csökkenjen. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kocsi alelnök úr következik.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Én két kérdést szeretnék felvetni, az egyik már úgy-ahogy szóba került, ez a bizonyos eurócsatlakozással kapcsolatos kérdés. Hogy ez miért kell, teljesen világos, a jelölt úr is elmondta, hogy a kockázatok csökkentése, a költségek csökkentése miatt. A sebességről azonban időnként megfogalmazódnak különböző álláspontok és viták. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy mikor célszerű vagy optimális ez, hanem hogy mi az, amit még el kell végezni - nyilván a konvergenciaprogramot figyelembe véve - Magyarországon ahhoz, hogy ez Magyarországon minél többek és minél teljesebb javára történjen meg. Ebben vannak mindenféle politikai viták függetlenül a gazdaságtól. Én most igazából nem ezekre gondolok, hanem kizárólag egy gazdasági racionalitás szempontjából adandó válaszra. A másik: van-e olyan forint-euró árfolyamban megfogalmazható optimum vagy cél, amelyik a csatlakozási kondíciókra vonatkozik?

Végül egy megjegyzés, amivel kapcsolatban nem gondolnám, hogy a jelölt úrnak reagálni kell, viszont nem tudom nem megfogalmazni. A jelölt úr rendkívül világosan elmondta, hogy mi a viszonya a konvergenciaprogramhoz. Az ellenzéki képviselőtársaim pedig számon kérték a kormány szilárd viszonyát a konvergenciaprogramhoz egy olyan helyzetben, amikor én ezt mulatságosnak tartom, mert ha van politikai magatartás, ami megkérdőjelezi a konvergenciaprogramot - nem itt a teremben ma meg most, hanem úgy egyáltalán -, akkor az épp az ellenzéki magatartás vagy az ellenzéki megnyilatkozások a gazdaságpolitikai fordulat szükségességéről és egyebekről. Azokról a politikai jellegű jelenségekről, kockázati jelenségekről nem is beszélek, amelyek Magyarországnak azt a stabil, mondjuk így, gazdaságpolitikai cselekvési terét befolyásolhatják, amelyek szintén nem elválaszthatóak az ellenzék magatartásától.

Tehát én úgy látom, ha már számon kéri az ellenzék a Nemzeti Bank elnökjelöltjén a kormány viszonyát a konvergenciaprogramhoz, nem ártana, ha valahol most már egy világos konstrukciót ismertetne, hogy mi az ő viszonya, és a gyakorlatban mit akar tenni azért, hogy ez megvalósuljon, mert itt az előbb én azt láttam Ivanics képviselőtársamon is, hogy mély átéléssel és nagyon őszinte tekintettel helyeselt, hogy ez a nemzet javát szolgálja. Ha viszont ez így van, valahogy hozzá kellene járulni hozzá, hogy ez meg is valósuljon. Megismétlem: egyáltalán nem gondolom, hogy ez utóbbihoz az elnökjelölt úrnak bármiféle megjegyzést kell tenni.

Én is nagyon sok sikert és nagyon jó munkát kívánok.

ELNÖK: Jelölt úr, az első részben voltak olyan elemek, amelyekre lehet reagálni.

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Az eurócsatlakozás sebessége. Gazdasági szakemberként én sürgetném az eurócsatlakozást, ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy a társadalom nagyon sok mindent el kell hogy viseljen átalakításban, változásban, újdonságban ahhoz, hogy a makrogazdasági egyensúly olyan szinten helyreálljon, ami ezt a csatlakozást lehetővé teszi. Nyilvánvalóan itt a politikusoknak - anélkül, hogy én most tanácsod adnék a politikusoknak, isten őrizz, hogy erre vállalakozzak -, gondolom, valamiféle egyensúlyozást kell folytatniuk folyamatosan egyrészt a kitűzött, hasznos gazdasági cél között, másrészt pedig, hogy a társadalom tűrőképessége a változásokat mennyire bírja el, és milyen gyorsan lehet ezeket a változásokat végigvinni a társadalmon.

Az én személyes megítélésem az, hogy ami a konvergenciaprogramban le van fektetve, reálisnak tűnik számomra. Ha azok megvalósulnak, 2009 vége felé létrejöhet egy olyan állapot, amikor el lehet arról gondolkodni, hogy mi az euró bevezetésének megfelelő időpontja. Korábban én nem tartanám szerencsésnek ezen gondolkodni, mert nem lenne jó olyan célokat kitűzni, amiket adott esetben ismételten nem tudnánk teljesíteni. A piac számára fontos üzenet, hogy mikor akar Magyarország az euróövezet tagja lenni, de csak akkor, ha ezt hiteles üzenetnek fogadja el a piac, és hisz benne, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Ha kétségei vannak ez irányban, akkor jobb, ha nem is beszélünk róla.

Milyen forintárfolyamon lenne célszerű csatlakozni az euróövezethez? Szerintem erről nagyon korai beszélni. Még jó pár év kell ahhoz, hogy ebben állást lehessen foglalni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Alelnök úr?

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen. Továbbra is jó munkát kívánok.

ELNÖK: Nem változott meg ebbéli kívánsága. Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is azt kívánom, mint a többi képviselőtársam. A költségvetési bizottsági ülés is egyhangúlag foglalt állást, ha jól tudom. A Magyar Nemzeti Bank elnökének a hosszú távú gazdasági és pénzügyi, nemzetközi és hazai viszonyokat kell állandó jelleggel figyelni, és arra koncentrálni. Itt talán Kocsi László képviselőtársamnak is mondanám, hogy ha három konvergenciaprogram lett volna lerakva az asztalra, a parlament elé, akkor lehetett volna még másról is vitatkozni. De a Nemzeti Bank esetében az önállóság kérdésénél én is úgy látom, hogy ha a politika nem tud meghozni egy döntést, vagy ha negatív irányba fordul el valami, és a politika nem reagál kellőképpen és gyorsan rá, a Nemzeti Banknak kell valamilyen lépést tenni annak érdekében, hogy a stabilitás fenn tudjon maradni.

Itt jön be az, amit a Nemzeti Bank elnökének, ha úgy látja, szükséges elmondani. Ha a gazdasági irányok nem jók, ha a törvényeink nem jók, ha a költségvetésbe olyan passzusok kerülne be, amelyek adott esetben, mint a tavalyi évben is, 42 ezer hazai kis- és középvállalkozás megszűnését vonták maguk után - ez a legtöbb az Európai Unión belül -, akkor arra figyelmeztetni kell, mert a Nemzeti Bank elnökének erre is van jogosultsága, vagy ha hiányoznak törvények, például a közbeszerzési törvény, a körbetartozási törvény, korrupcióellenes dolgokkal kapcsolatos törvényi háttér megteremtése, ami csökkenti ezeket a lépéseket. Csak egyetlenegy példát hadd mondjak! Ivanics képviselőtársam felvetette a vizitdíj kérdését. Gondolt-e valaki arra - adott esetben a Nemzeti Bank elnökén kívül másnak ez nem jut eszébe -, hogy figyelmeztesse a kormányt, hogy milyen áfakörbe sorolta be a vizitdíjat. Maga a vizitdíj is egy szolgáltatás. Tessék megmondani, milyen áfakörbe sorolta be?

Ja, és jó munkát kívánok. (Derültség.)

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Köszönöm szépen Ékes képviselő úr kérdését. Mielőtt a kérdésre válaszolok, zárójelben el szeretném mondani, hogy én nagyon remélem, hogy három év múlva nem bánják meg sem az egyik oldalon, sem a másik oldalon, hogy jó munkát és sok sikert kívántak. Azt gondolom, ez lenne az igazi siker nekem.

Mikor szólal meg az MNB? Ugye, ez a kérdés? Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy nagyon precízen fogalmazzak. A Magyar Nemzeti Bank legfontosabb célja az, hogy árstabilitás legyen az országban. Erre fókuszál. Tehát akkor kell megszólalnia, ha úgy látja, hogy azok a középtávú inflációs célok, amiket kitűzött, és amiket követ, veszélybe kerülnek.

Sok minden más probléma is lehet a magyar gazdaságban, aminek nincs köze az árstabilitáshoz. Én azt gondolom, az nem a Magyar Nemzeti Bank feladata, hogy nyilvánosság előtt ilyen kérdésekben állást foglaljon. Rengeteg fontos kérdés van az országban, de nem minden kérdés tartozik a Magyar Nemzeti Bankra.

Ettől még ez nem gátolhatja meg a Magyar Nemzeti Bankot abban, hogy ha felkérik, ha igényt tartanak a véleményére a kormányzati szervek, az arra illetékesek, akkor a véleményét megossza velük. Én azt gondolom, hogy a nyilvános állásfoglalásoknak szorítkozniuk kell az árstabilitást érintő kérdésekre, mert egyébként én azt gondolom, a Nemzeti Bank túlterjeszkedne a saját hatáskörén.

És végül csak egy példát szeretnék mondani, a makrogazdasági egyensúly rendkívül fontos az inflációs cél eléréséhez, ezt a makrogazdasági egyensúlyt viszont sokféle úton-módon el lehet érni. Lehet nekem, vagy a Magyar Nemzeti Bank szakértőinek véleménye arról, hogy ezt ilyen adó felemelésével, vagy olyan adó felemelésével, vagy ilyen költségvetési kiadás csökkentésével, vagy olyannal jobb-e elérni. De a lényeg a mi számunkra az, hogy az a mix, az a csomag, amit a kormány kialakít, eléri-e a célt. Ha van egy-egy kisebb gazdasági növekedéssel, vagy egy másik talán egy kicsit nagyobb gazdasági növekedéssel, akkor lehet, hogy a másik lenne jobb, csak én azt gondolom, hogy túlterjeszkednénk a saját törvényben megadott feladatkörünkön, ha ilyen kérdésekben nyilvánosan véleményt nyilvánítatnánk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr? (Ékes József nemet int.)

Firtl alelnök úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Elnökjelölt Úr! Magam is csak sok sikert tudok kívánni, és köszönjük azt az őszinte mondatot, amit a legelején megfogalmazott, hogy nagyon messze le vagyunk maradva az euróbevezetés dolgában.

Tehát én úgy gondolom, hogy amit idáig hallottam, abban nemcsak itt, hanem a rádióban tett nyilatkozataiban sem jelölt meg különösebb céldátumot ez ügyben. Én azért kértem szót végül is, hogy Kocsi alelnöktársamnak azt a választ adjam, hogy amit képviselőtársaim felvetettek kérdésként, azt talán ebből a megfogalmazásból vetették fel, és nem azért, mert most kényelmetlen kérdéseket tennének föl.

Az elnökjelölt úr mégiscsak a Konvergencia Tanács tagja volt, és ezért gondoltuk, hogy autentikus forrásból kapjuk meg azt a választ, hogy ő miként látja jelenleg a helyzetet. Én úgy gondolom, csak ennyi volt, és nem több, úgyhogy változatlanul sok sikert kívánunk, és hogy valóban teljesüljenek azok a célok, amiket megfogalmazott, és valóban úgy, ahogy a sajtó nyilvánossága előtt lehet hallani, hogy amikor kell, abban az időben szólni is fog, mert ezt is elmondta már tegnap a Kossuth Rádióban. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Gondolom, erre nem kíván reagálni. (Simor András nemet int.)

Engedjenek meg a végén nekem is két rövid megjegyzést! Úgy kezdem, mint Kocsi alelnök úr, hogy kifejezetten nem kérek választ, mert van itt egy bizonyos belső ügy, amit nekünk el kell rendezni.

Ez most már a második ülés egyébként, amikor Ivanics képviselő úr felszólalásáról az jut az eszembe, hogy el vagyok bűvölve tőle, de ezt őszintén mondom. Amikor azt hallom a képviselő úrtól, hogy: "ahogyan ez a kormány gondolkodik az MNB-ről..." - mondta meglehetősen elmarasztaló és dehonesztáló hangsúllyal, azért őszintén szólva én máskor nem láttam még olyan kormányt, amelyik a saját volt pénzügyminisztereit tette volna meg MNB-elnöknek. Hallottunk már ilyet, de az nem ez a kormány volt, hanem egy előző kormány.

Ezekben a vitákban nagyon jók vagyunk egyébként, és ezeket lehet folytatni, de a legjobban igazából azt imádtam, amikor a képviselő úr kifejezte aggodalmát a vizitdíj miatt. Tegnap volt egy parlamenti ülésünk interpellációkkal, ahol az ön pártjának képviselői lángoló szónoklatokat tartottak arról, hogy belepusztul az ország ebbe az egyébként fél doboz cigaretta árába kerülő vizitdíjba - ez nem hangzott el, de egy fél doboz cigaretta ára egy vizitdíj. A képviselő úr most már aggódik a vizitdíj feloldása miatt - meg fogom nézni, hogyan szavazott! Mert gondolom, hogy elfogadta a miniszter válaszát, aki azt mondta, hogy nem...(Ivanics Ferenc közbeszólása.) Gondolom, hogy nem, csak tréfának szántam.

Szóval csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy van egy ilyen érdekes kettős játék, ami egyébként még rendben is van számomra. A parlament az ilyen viták színhelye, ezzel nincsen gond, hogy az egyik nap azt mondjuk, hogy miért van vizitdíj, a másik nap pedig azt, hogy miért puhul föl.

Nekem tulajdonképpen kérdésem lenne az elnökjelölt úrhoz. Ez pedig egy régi, ha tetszik: bon mot, ami elhangzott a magyar belpolitikában, ami úgy hangzott, hogy erős ország egyenlő erős deviza, magyarán a jó magas euróárfolyam a jó, mert akkor erősek vagyunk és büszkék. Miután kiderült, és ez helyes, hogy célárfolyamról még nem érdemes beszélnünk, de amikor árfolyam-politikáról beszélünk, akkor a Magyar Nemzeti Bank elkövetkező elnöke gondolkodásmódjában mi az az euróárfolyam, amelyet mindenfajta szempontból optimálisnak talál? És vajon mekkora köze van a forint árfolyamának a nemzeti büszkeségünkhöz?

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Erős forint, gyenge forint. Először azt szeretném leszögezni, hogy a Nemzeti Bank legfontosabb feladata az infláció csökkentése és az árstabilitás. Ennek rendel alá minden más szempontot.

Nincs a Magyar Nemzeti Banknak célárfolyama a forintra. Nyilvánvalóan tágabb összefüggésben, ha az ország gazdaságát nézzük, se egy túl gyenge forint nem jó, se egy túl erős forint nem jó. Most nem mennék bele a részleteibe, hogy miért. Én azt gondolom, hogy ebben a körben ezt valószínűleg nem szükséges megtennem.

Ehhez még csak azt jegyezném meg, hogy azoknál a fejlett országoknál, amelyek dinamikusan tudtak fejlődni, a termelékenységük gyorsabban fejlődött, majdnem szükségszerűen bekövetkezik egy nominális felértékelődés, hiszen a termelékenység változásából adódó hatások lecsapódnak az árfolyamban is.

Az elmúlt években szerencsére azért a termelékenység még mindig gyorsabban fejlődött Magyarországon, mint az Európai Unió országaiban, és ez egy bizonyos mértékű nominális forint-felértékelődést jelentett. Azon túlmenően én azt gondolom, hogy egy forintárfolyam, egy stabil, erős forint használhat abból a szempontból is, hogy alkalmazkodási kényszert jelent a vállalatok számára, hogy tegyék meg azokat a hatékonyságnövelő lépéseket, amikkel a versenyképességüket meg tudják őrizni a piacon, és fent tudják tartani. Tehát én azt gondolom, a legfontosabb az, hogy viszonylag stabilitása legyen a devizának, mert ez tudja orientálni a gazdálkodókat, hogy jól tudjanak tervezni a jövőben.

Tehát én nem vagyok a híve sem a túl erős forintnak, sem a túl gyenge forintnak. Én azt gondolom, hogy fontos, hogy meg tudjuk őrizni a forint stabilitását, és hogy egy olyan árfolyam alakuljon ki, ami kellő egyensúlyt biztosít az ország versenyképessége és az árstabilitás között.

Ez egy szűk mezsgye, talán sokan mondják, hogy ez nem is annyira tudomány, mint inkább művészet. Nehéz ebben eligazodni, ezt nyilván a Nemzeti Banknak is napról napra meg kell tennie, és igyekezni fogunk ezt a feladatot a lehető legjobban ellátni.

De azt is látni kell, hogy a forint árfolyama a múltban is mozgott, a jövőben is mozogni fog, tehát sajnos nem lehet olyan helyzetre berendezkedni, amikor teljes maximális biztonsággal tudunk azzal számolni, hogy mi lesz a forint árfolyama a jövőben. Többek között ezért lesz jó az euró bevezetése, mert akkor ezt a kockázatot a rendszerből kivesszük. Bár hozzáteszem, hogy akkor is van egy csomó olyan ország, amelyikkel nem euróban fogunk kereskedni a jövőben, de a kereskedelmünknek a 70-80 százaléka mégis az euróövezettel bonyolódik, tehát nagyon jelentős kockázatokat lehetne a rendszerből kivenni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Ivanics Ferenc jelzi, hogy szólni kíván.) Képviselő úr kér, de nem kaphat szót...

IVANICS FERENC (Fidesz): Személyes érintettség miatt reagálnék két mondatot...

ELNÖK: Nem volt személyes, nagyon udvarias voltam. Utána szívesen meghallgatom...

IVANICS FERENC (Fidesz): Két mondatot!

ELNÖK: Kérdezem a bizottságot, ki támogatja, hogy ügyrendünktől eltérjünk, és Ivanics képviselő úrnak adjunk szót. (Szavazás.) Akkor tessék parancsolni, két mondatot. Számolni fogom.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr, azért tartottam szükségesnek most elmondani, mert a jelölt úr végighallgatta azt is, amikor engem idéztek, hozzáteszem, nem pontosan. Gondoltam, a lezárást is megemlítjük két mondat erejéig.

ELNÖK: Ez volt az első mondat.

IVANICS FERENC (Fidesz): Igazán belátó az elnök úr.

Az első mondat: a Fidesz nem értett egyet a konvergenciaprogrammal. A második: ellenzékként mindig is az a dolgunk, hogy a kormány saját döntéseit számon kérjük rajta, és ezt meg fogjuk tenni még akkor is, ha nem értünk egyet azzal a döntéssel. Tartsa a szavát a kormány! Köszönöm.

Határozathozatal

ELNÖK: Én is köszönöm, és egyetértek ezzel a fontos statement-tel. A vitát berekesztem.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják Simor András MNB-elnöki megbízatását. (Szavazás.) Ez egy jelentős többség. Ellenszavazat? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodás? (Szavazás.) Egy tartózkodással a bizottság támogatta. Én magam is sok sikert kívánok.

Azt mondta az elnökjelölt úr, reméli, hogy nem bánjuk meg. Én pedig azt mondom, hogy lehet, hogy megbánjuk, de nem baj, mert ha néha a kormánnyal konfliktusba keveredik, amikor igaza van, lehet, hogy a kormánypártiak ezt bánni fogják, de ettől még igaza lesz; és lehet, hogy ha az ellenzéki pártokhoz tartozó képviselők úgy gondolják, hogy politikai kérdésekben jobban állást kellene foglalni, és nem teszi meg, haragudni fognak rá. De ha az inflációs célokat be lehet majd tartani, akkor nem a képviselők megbecsülése vagy öröme, hanem ez fogja minősíteni a munkáját. Ehhez kívánok sok sikert.

SIMOR ANDRÁS elnökjelölt (Magyar Nemzeti Bank): Nagyon szépen köszönöm, és köszönöm az érdeklődést. (Simor András és munkatársai távoznak az ülésről.)

ELNÖK: A munkánkat folytatjuk. Egy vallomással tartozom a képviselő uraknak, ez pedig az, hogy Garamhegyi államtitkár urat elengedtem, mivel miniszterelnök úrral akar találkozni, a bizottság ennek ne képezze akadályát. Majd az alelnök urakkal megbeszéljük, hogy mit csináljunk ezzel az energiapolitikával, mert volt még két hozzászóló. Elnézést, ez elhúzódott, de egyébként egy jó vita volt.

Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról

Rátérnénk az utolsó napirendi pontunkra, ez pedig az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása. Arra kért engem a titkárság, hogy egy rövid bevezetőt tartsak, amit szívesen megteszek. Ez a legelső olyan egyeztetési eljárás, amiben a kormány álláspontja megkapását megelőzően a bizottságban a frakciók véleményt nyilvánítanak, úgyhogy, amikor én teszek egy nagyon rövid bevezetőt, elmondom a Szabad Demokraták Szövetsége véleményét erről az ügyről.

Itt arról van szó, hogy ez a liberalizáció, amely annyi területen nyomon követhető, most a postai szolgáltatásokra is kiterjedne. Érdemes megnézni azokat az országokat, ahol ezek már megtörténtek vagy bevezetésre kerültek. Van pár északi ország, amely ezt már megtette. Az a tapasztalat, hogy nagyon nehéz betörni ebbe a piacba, tehát liberalizálható a postai szolgáltatások piaca, de 90 százalék fölött marad a korábbi monopóliumot élvező posta piaci részesedése. Vannak ugyanakkor ettől eltérő tapasztalatok, az Egyesült Királyságban, ahol ez szintén bevezetésre került, a legnagyobb igénybevevők átpártoltak más magánvállalatokhoz, azonban én úgy gondolom, hogy ezek a cégek azért tették ezt meg, meg jobban jártak.

Magyarországon érhető módon van egyfajta aggodalom mindig, amikor egy versenyhelyzet bevezetésre kerül a korábbi monopólium helyett. A monopólium szerintem kellemetlenebb, de legalább van benne egy langyosság, egy kiszámíthatóság, míg a piaci verseny mindig izgalmas és ezzel együtt frusztráló. Ezért én érthetőnek tartom, hogy lesz ezzel szemben egyfajta ellenállás a lakosság részéről. Én a Szabad Demokraták Szövetsége részéről azt szeretném, hogy a kormány támogassa ezt az elképzelést, és álljon mögé, úgyis lesz számos ellenkező hatás más tagországoktól, és szeretném, hogy Magyarország ebben aktívan álljon a javaslat mögé. Én ezzel be is fejeztem.

Kérdezem a frakciók képviselőit, mit kívánnak ezzel kapcsolatban mondani. (Jelzésre:) Tessék parancsolni, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Bizottság! Nem ismertetném csak a véleményünket, ha kérdés van, akkor persze belemehetünk a részletekbe. Azt szeretném elmondani, hogy az elnök úr bevezetőjéhez képest úgy gondolom, azért bonyolultabb a helyzet, mert nem általában versenyellenességet jelent az, ha bizonyos monopolszolgáltatásokkal kapcsolatban azt gondoljuk, hogy ennek a liberalizációjában óvatosan kell eljárni, hisz itt megfelelőn nagy és speciális szolgáltatásokról van szó.

Hadd idézem Gurmai Zita európai parlamenti képviselő nyilatkozatát, amely a legfrissebb állásfoglalások közé tartozik! Ő azt mondja, hogy a postai szektor liberalizálására szükség van, de megfelelő garanciák kellenek ahhoz, hogy az egyetemes szolgáltatásokat ne érje sérelem, vagyis el kell kerülni, hogy a szolgáltatások profitáló részét privatizálják, míg a kevésbé jövedelmező részt az államra hagyják.

Én úgy gondolom, nem versenyellenes az, amikor mi óvatosak vagyunk. Az én álláspontom, illetve a Fidesz álláspontja azért óvatosabb, mert pontosan erről van szó, csak az igazi kérdés az, hogy lehet-e ilyen garanciákat kapni. Ezzel kapcsolatban nagyon rossz tapasztalataink vannak. Lehet, hogy egyes fejlett nyugati országokban ez nem okozott gondot, általában a keleti országokban ez gondot szokott okozni. Pontosan erről van szó, hogy bizonyos, úgy hívják ezt, hogy fenntartott szolgáltatások kategóriájába tartozó szolgáltatások az állam nyakán maradnak az ezzel való kötelezettségekkel együtt, míg a többi részét, amiben profit van, általában már csak a piacszerzés miatt is egyes nyugati, éppen lehet, hogy állami többséggel működő posták vennék meg. Én ezért azt gondolom, hogy óvatosabbnak kell lenni.

Az álláspontunk az, hogy nem kell nekünk sürgetni ezt a nyitást éppen azért, hogy fel lehessen készülni, hanem azokhoz kellene csatlakozni, akik ezt nem sürgetik, és a piacnyitást minél későbbre tolják el, hogy legyen lehetőség arra, hogy felkészüljünk a következő években, és jobban át tudjuk tekinteni ezt a területet.

Itt általában azt szokták mondani, hogy ha teljes versenyt hirdetünk meg, az jobb szolgáltatást hoz, vagy együtt jár a foglalkoztatás növekedésével. Ezek nem igaz állítások. Sem a foglalkoztatás növekedésével nem járnak általában együtt, sőt éppenséggel inkább a munkanélküliség növekszik. Én úgy gondolom, ma sincs ellátási gond, tehát a gyorsításnak az az indoka, hogy ettől az ellátás jobb vagy korszerűbb lesz, nem áll fenn. Miután az úgynevezett fenntartott szolgáltatások körébe tartozó szolgáltatást ma is el tudja látni a posta, semmi nem indokolja, hogy itt valamilyen sürgős lépésre volna szükség. Mi ezért azt az álláspontot támogatjuk, hogy inkább halasztani kellene a piacnyitást. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen Manninger Jenő képviselő úrnak, hogy elmondta a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség álláspontját. (Jelzésre:) Kocsi László következik.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. A dolgok mai állása szerint azt a típusú óvatos támogatást, amit Manninger képviselőtársam megfogalmazott, osztjuk mi is, tekintettel arra, hogy a tervezett szabályozás tulajdonképpen lehetőséget, de kényszert nem jelent. Azonban a részletekben lakik az ördög címszóval jó megnézni azt, hogy végül is azokban a tervezetekben, amelyek már joggal tarthatnak igényt arra, hogy úgy ítéljük meg őket, mint lehetséges, reális szabályozást, milyen választ kapunk azokra a kérdésekre, amelyek itt elhangzottak. A lényegét elmondta az elnök úr és Manninger képviselőtársam, hogy valójában az a típusú nyitás vagy liberalizálás jár-e, járhat-e együtt egyfajta hatékonysági és szolgáltatási színvonal-növekedéssel.

Mi a helyzet azon Magyar Postára jellemző, rendkívül csekély minőségi színvonalú szolgáltatások jövőjével, amelyeket mindannyian ismerünk, illetve hogy melyek azok a következmények, amelyek az egységes, egyetemes postai szolgáltatást fenntartó Magyar Posta infrastrukturális foglalkoztatási kérdéseit és az egyéb következményeket jelentik?

Én azt látom, hogy ezen mostani állapot kapcsán, amiben pillanatnyilag az irányelvtervezet áll, szerencsés, ha ezt a típusú nyitott támogatást a kormány fenntartja, és egyébként ezekre a kérdésekre koncentrál, amiket valamennyien kritikusnak vagy lényegesnek éreztünk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Jelzésre.) Manninger képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm. Még két dologról kell azért beszélnem. Nem akarok nagyon belemenni a jelenlegi helyzetbe, mert ez messzire vezetne, de azért megjegyzem, hogy ma a Posta erre a nyitásra hivatkozva zárja be a postahivatalokat.

Tehát azt mondja, hogy fel kell készülni a versenyhelyzetre, ezért, amennyire lehetséges, meg kell szüntetni az úgymond veszteséges szolgáltatásait, amelyeket állítólag keresztfinanszírozással tart fenn, legalábbis ez az indok. Tehát én azt gondolom, már csak ezért is rossz irányba megyünk.

Tehát ha ez nem igazán az irányelv állásfoglalásához tartozik, de ennek a témának a kapcsán mégiscsak úgy gondolom, ez nem indokolja azt, hogy az állam visszavonuljon bizonyos területekről. Minden leépítésnek van határa, tehát bizonyos szolgáltatásokat a kisebb településeken is fent kell tartani. Ezt is veszélyezteti egyébként egy gyorsabb liberalizáció.

A másik pedig egy eljárási kérdés. Szeretném az elnök úrnak jelezni azt, azért azt gondoljuk, hogy ez egy új tárgyalási eljárás, egy új véleményalkotási eljárás. Az jó, hogy itt elmondjuk a véleményünket, és az is meggondolandó, hogy a kormány képviselőjét meghívjuk-e. Gondolom, válaszol majd arra, hogy szándékos volt-e az, hogy nincsenek itt, hogy magunk alakíthassuk ki a véleményünket, de egy ilyen témában a Posta képviselőit mégiscsak meg kellene hívni. Én legalábbis azt javaslom, hogy a következő ülésre mindenképpen hívjuk meg azokat, akik ebben a témában úgymond szakmai álláspontot is hivatottak képviselni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Ilyen nincsen.

Hogy nincs itt a kormány képviselője, az tudatos. Megkapják a jegyzőkönyvet, hogy lássák a vitát. Most nem arról van szó, hogy meghívjuk, vagy nem hívjuk meg. Hogy ez így menjen, az a Fidesznek volt az igénye, és jogos igénye. Ezt jó gondolatnak tartom egyébként, hogy most ne egy kormányállásponthoz képest fogalmazzuk meg a saját álláspontunkat, hanem hogy mit gondolunk névértéken egy javaslatról, az hasznos dolog.

Ha a bizottság úgy gondolja, meg lehet hívni a Posta képviselőjét, de azt megmondom előre, hogy persze, hogy ők jelen lesznek. Ha van egy monopólium, van egy elképzelés arról, hogy az a monopólium ne élvezzen monopóliumot, a monopólium ez ellen lesz, ez nyilvánvaló, és nagyon sok érdekes szakmai érvet fognak felhozni, amiket nem tudok cáfolni.

Én magam nem támogatom ezt, mert ezt alapvetően politikai kérdésnek tekintem, de ha a bizottság így gondolja, természetesen meg lehet hívni, szóval nem vagyok semmi rossznak az elrontója.

Ha jól értem a helyzetet, és elnézést, ha nem pontosan fogalmazom meg, az MDF-et nem tudtuk megkérdezni, mert nem volt jelen a képviselője. A Fidesz azt javasolja, hogy a magyar kormány azon országok sorát gyarapítsa a Tanácson, amelyek ennek az elhalasztása, az időben való későbbi bevezetése mellett foglalnak állást. A Szabad Demokraták Szövetsége az ellenkezőjét javasolja, hogy ez minél gyorsabban és minél nagyobb kiterjedtséggel kerüljön bevezetésre. A Szocialista Párt valahol a kettő közötti óvatosságot javasol, nagyobb elemzést arról, hogy ennek milyen szolgáltatásokra milyen hatása van.

Nem pontosan, de körülbelül ez volt a pártok álláspontja. A kormány ezt meg fogja tudni, és kíváncsi vagyok, hogy mit mond. (Jelzésre:) Parancsoljon, képviselő úr!

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen, csak egy mondat. Az állásponthoz azért még hozzáteszem azt az egy mondatot, hogy nem látjuk igazoltnak, hogy a liberalizálás minél gyorsabb bevezetésének milyen konkrét előnyei lennének Magyarországra nézve. Ha ezt egy következő vitán akár a Posta, akár más bemutatja, akkor az természetesen előnyös lesz a vita szempontjából.

ELNÖK: Alelnök úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, csak azért, mert az elnök úr kiemelte, hogy az MDF nincs képviselve, és nem tudja megkérdezni őket, én szeretném elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt osztja a Fidesz álláspontját. De azon aggályoknak a gyors, liberalizált nyitás kapcsán, amiket Manninger képviselő úr megfogalmazott, vannak ilyen hátulütői, hogy egyfajta szintet azért szeretnénk tudni, hogy mi az a települési szint, ahol a megfelelő szolgáltatások biztosítottak lesznek. Most nem mennénk bele a mozgó postai szolgáltatásba, de úgy egyáltalán.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Nem lepett meg, vagy nem sújt le az alelnök úr álláspontja, amit a KDNP nevében kifejtett.

Egyébként én úgy gondolom, hogy ez egy teljesen normális helyzet, és egészen úgy viselkedünk, mint az Európai Parlament, ahol ezek nagyjából le vannak osztva. Hogy egy ilyen privatizációs javaslathoz mi a pártok viszonya, nincs ezzel az égvilágon semmi gond. Ezek szerintem értelmes és sima viták.

Úgyhogy akkor hétfőn találkozunk, egy nem túl hosszú ülésen. Ez egy hosszú nap volt, köszönöm a képviselő uraknak a lelkes munkát, köszönöm a jegyzőkönyvvezetőknek a munkát, köszönöm a vendégeknek a jelenlétet, mindenkinek mindent köszönök. Viszontlátásra, az ülést berekesztem!

(Az ülés végének időpontja: 13 óra 06 perc.)

Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária