EIB-8/2007.
(EIB-38/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. március 12-én, hétfőn, 8 óra 30 perckor
az Országház Főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter asszony tájékoztatója a kormány Európa-politikai stratégiájára vonatkozó javaslatról és a berlini nyilatkozattal kapcsolatos magyar álláspontról*
Dr. Göncz Kinga tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Elnöki zárszó*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 31 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, a frakciók munkatársait, a sajtó képviselőit és mindenkit, aki figyeli munkánkat. A képviselőtársaim tudják, hogy jó ideje készül a kormány európai stratégiája, ezenkívül a frakciók egyetértettek abban, hogy a berlini nyilatkozattal kapcsolatban tartsunk egy ülést, és hallgassuk meg a kormány álláspontját arról, hogy hogyan állunk ebben a dologban, a kormány mire készül, miben vannak szövetségesek, miben nincsenek. Miután az idő kevés volt, remélem, megbocsátják képviselőtársaim és miniszter asszony ezt a korai kezdést ilyenkor hétfőn reggel, de ez csak így sikerülhetett, hogy mégis tudjunk együtt dolgozni a Külügyminisztériummal ebben a két fontos kérdésben.
Kérdezem a bizottságot, hogy a meghirdetett napirendünkkel kapcsolatban észrevétele van-e valakinek. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, hogy a megküldött napirendünket ki támogatja. (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönöm.
Tehát egy napirendi pontunk van, ennek pedig két eleme, a berlini nyilatkozat, illetőleg a kormány Európa-stratégiája. A leghelyesebb, amit tehetek egy ilyen feszült helyzetben, hogy megadom a szót azonnal Göncz Kinga külügyminiszter asszonynak, akinek köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Kérem, tegye meg előterjesztését!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Jó reggelt kívánok mindenkinek! Valóban szokatlanul korán vagyunk, hétfő reggel fél 9-kor. Két témáról lenne szó. Én először beszélnék a berlini nyilatkozatról, mert az rövidebb, annak ugyanis még nincs vége. Itt azt tudom elmondani, hogy hogyan néz ki ez a folyamat, és hol tart a német elnökség az egyeztetésekben. Azt lehet tudni, hogy a cél, hogy legyen egy olyan nyilatkozat, ami valóban azt fogalmazza meg, amiben mindenki egyetért az Európai Unióban.
Az előzményről azt is lehet tudni, hogy az alkotmányszerződés tervezetét 2 országban leszavazták, 18 országban elfogadták, néhányban kérdéses, hogy mi lesz a további sorsa. A leszavazások után több helyen felmerült, hogy nem érdemes továbbmenni országon belül ennek az elfogadtatásával. A berlini nyilatkozatnak az lesz majd a célja, hogy egy közös alapról elindulva tovább lehessen lépni abba az irányba, hogy az alkotmányszerződés valamilyen formában elfogadható legyen, valószínűleg nem ebben a formában, pontosan ezzel a szöveggel, de mindenképpen a berlini nyilatkozat arra készül, hogy legyen egy közös alap. (Pelczné dr. Gáll Ildikó megérkezik az ülésre.)
Egy sajátos munkamódot választott a német elnökség a berlini nyilatkozat előkészítésére, ez pedig az, hogy azt kérték, hogy ez ne a széles nyilvánosság előtt történjen. Volt egy nagyon hosszú egyeztetése az alkotmányszerződés tervezetének, ahol nagyon sokan részt vettek. Ez most szűk körben és úgy készül, hogy tulajdonképpen kétoldalú konzultációk vannak a német elnökség és az egyes országok miniszterelnöke környékét képviselő két-két képviselő között. Mindenhol van egy focal point, amely a miniszterelnök közvetlen környezetében van, többnyire a kabinetben vagy a kabinet vezetője, és a Külügyminisztériumból egy másik segítő, akik részt vesznek ebben a folyamatban, és valóban kétoldalú konzultációk vannak. A németek vannak az összes információ birtokában, próbálják összeegyeztetni, hogy mik azok a kérdések, amelyekben mindenki egyetért. Volt egy plenáris beszélgetés, de csak a miniszterelnökök részvételével a mostani csúcson a vacsora keretében. De még nincs szöveg, tehát nem a szövegről volt az egyeztetés, hanem még mindig csak alapkérdésekről.
A szerkezet várhatóan egy hármas osztásban születik meg: egyrészt az elért eredmények megemlítése, ahol abban többé-kevésbé egyetértés van, hogy a béke és biztonság mint az Európai Unió létrejöttének nagyon fontos következményei; másrészről a bővítéseknek egyfajta pozitív megfogalmazása, az Európai Unió versenyképessége és az európai demokrácia szempontjából kiemelkedően fontos volta. Itt nyilvánvalóan az ötödik bővítési kör az, ami kiemelt jelentőséggel rendelkezik. Ezzel mi természetesen egyetértünk teljes egészében, főleg azért, mert a bővítést pozitív értelemben említi, mint ami egy sikertörténet vagy feltehetően ez lesz benne. Lesz egy következő blokk, ami a közös értékekről szóló blokk, amelyben szintén nagyrészt egyetértés van, ez a demokrácia, az egyenlő jogok, kötelezettségek, szabadság, szolidaritás. Van egy olyan megfogalmazás, ahol Magyarország folyamatosan képviseli azt, hogy a kisebbségek is nevesítésre kerüljenek, ez pedig az Európai Unió sokszínűsége és a tolerancia. A sokszínűségbe beleértődik a nyelvek, a vallások, a régiók sokszínűsége. Mi szeretnénk, ha itt látni lehetne a kisebbségi jogok kérdését és a kisebbségeket is. Láthatóan ezt senki más nem említette, csak Magyarország, ez így szokott lenni. Mi konzekvensen képviseljük ezt mindenhol. Azt tudjuk, hogy Európában ennek nagyon felemás a támogatottsága, nagyon sok ország küszködik a saját kisebbségi problémájával. (Káli Sándor megérkezik az ülésre.)
A harmadik blokk az EU külső és belső prioritásai vagy a jövő kihívásai, ahol szintén nagyon sok mindenről szó van vagy feltehetőleg szó lesz, energiapolitikáról, klímapolitikáról, biztonságpolitikáról, külpolitikáról. Itt, amit Magyarország látni szeretne, az az Európai Unió nyitottsága, tehát feltehetően a további bővítés ilyen módon nem fog szóba kerül, de az, hogy az Európai Unió nyitott azon európai országok számára, amelyek hasonló értékrendet képviselnek, és elfogadják az Európai Unió alapelveit, fontos lenne, hogy képviselve legyen. Ez a másik, amit folyamatosan mondunk. (Ivanics Ferenc megérkezik az ülésre.)
Lesz egy következő blokk, ahol tulajdonképpen a kérdés az, hogy említésre kerüljön-e az alkotmányszerződés, illetőleg az, hogy valamifajta határidővel az alkotmányszerződés bizonyos elemei, intézményi kérdések megoldásra kerüljenek. Mi egyértelműen azt képviseljük, hogy igen, tehát a következő európai parlamenti választás előtt ezekben az intézményi kérdésekben meg kell az Európai Uniónak állapodnia.
Körülbelül ennyit lehet tudni. Megy tovább feltehetően továbbra is kétoldalúan az egyeztetések sora. Ez szinte napi kapcsolatot jelent a focal point-okkal, illetve a segítőkkel, és 25-én kerül sor ennek az elfogadására. Köszönöm szépen. Ennyit prezentációként.
Szerintem álljunk meg, beszéljünk egy picit róla, és utána a stratégiáról.
ELNÖK: Ez egy követhető metodika, hogy mielőtt áttérnénk a végül is tartalmában valóban egy kicsit eltérő Európa-stratégiára, maradjunk a berlini nyilatkozatnál. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy észrevétele, hozzáfűznivalója, kérdése, kommentárja kinek van. (Nincs jelzés.) Ilyen nincs, akkor ezt... (Jelzésre:) Ez a bejelentésem, hogy nincs kérdés, ösztönzőleg hatott a bizottság tagjaira, úgyhogy gyakrabban fogok ilyeneket mondani a jövőben. Gáll Ildikó!
10
11/MM
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Külügyminiszter Asszony! Az utolsó témakörhöz szeretnék szólni. Tettem már fel ez irányú kérdéseket a nagybizottsági ülésen is.
Köszönjük ezt az összefoglalót, de mindazt, amit a külügyminiszter asszony most elmondott, tudtuk már. Tehát a kérdés úgy hangzik, hogy csütörtökön történt-e valami, közeledtek vagy távolodtak az álláspontok?
Amit ön felsorolt, az a szerkezet a berlini nyilatkozatra vonatkoztatva már eddig is tudott volt, ugye? Van persze néhány kérdése, amik jó lett volna, ha most már jobban kikristályosodnak.
Nagyon nehezen érthető, hogy miért nem kerülhet bele a nyilatkozatba például a kisebbség, vagy ez miért olyan nehéz, mint ahogy ön is mondta. Nagyon örülünk, hogy a kisebbségvédelem kapcsán a folyamatos támogatásáról biztosít minket, hiszen ez az alkotmányszerződés megfelelő cikkében, az 1.2-esben felsorolásra kerül. Tehát semmi több nem kerülne bele ebbe a nyilatkozatba, mint ami abban is benne van tételesen felsorolva.
(Kocsi László megérkezik a bizottság ülésére.)
A másik, amit szintén jónak tartunk, hogy igen, a következő parlamenti választások előtt jó lenne, ha az alkotmányszerződés valamilyen formában elfogadásra kerülne. És abban is egyetértünk, hogy nagyon fontos, hogy egy bátor és konstruktív nyilatkozat kerüljön megfogalmazásra. Úgy gondoljuk, hogy Magyarországnak ez az érdeke.
Jó lett volna persze, tisztelettel, ha ez nemcsak a bizottsági ülésre kerül be, hanem mondjuk a parlamenti pártok mindegyikével egyeztetésre kerül; esetleg a tisztelt Ház elé sikerült volna egy olyan állásfoglalást terjeszteni, akár határozati javaslat formájában, amit a kormány képviselne a berlini nyilatkozat aláírásakor. Tekintettel arra, hogy, ha jól hallottam, 25-én sor kerül erre az aláírásra, erre fizikailag szerintem már nem nagyon van lehetőség. Ugyanakkor megerősítette volna és a súlyát nyilván megfelelően képviselte volna, hogy az Országgyűlés plénuma vitatja meg ezt a kérdést.
Tehát summa summarum, most már a különbségekre lennénk kíváncsiak: múlt héten csütörtökön mi történt? Azóta volt-e kétoldalú megbeszélés szűk körben, vagy nem volt? Vagy tekintsük úgy, hogy eltelt egy hét, és semmiféle továbblépés nem történt? Köszönöm.
ELNÖK: A külügyminiszter asszonynak adnám meg a szót. Nálunk van egy olyan metodika, hogy kicsit duóban megy a dolog, hogy világos legyen, mi hangzik el a képviselők és mi a kormány részéről.
Egy megjegyzést talán megengednek képviselőtársaim! Európai ügyekben ez a bizottság egyedüliként az Országgyűlés egészét képviseli. Kérem, tekintsék ezt a mai ülést is olyannak, hogy az Országgyűlésben, ami a képviselő asszony óhajának egyébként megfelel, mindegyik párt képviseltetve van, és itt a Magyar Országgyűlés tárgyal a kormánnyal ezekről a kérdésekről. Parancsoljon, külügyminiszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. A berlini nyilatkozatnak a munkamódja más, mint ahogy az alkotmányszerződés előkészítése történt.
Ezt azért mondom még egyszer, mert valóban beszéltünk erről többször is, hogy az Európai Parlament sem vesz benne részt, hanem kifejezetten az fogalmazódott meg, hogy a berlini nyilatkozat a kormányfők részéről tulajdonképpen politikai deklaráció formájú lesz. Nagyon szívesen tájékoztatunk erről, de nem úgy, ahogy az alkotmányszerződés esetében, ami a parlamentekhez is bekerült, és ratifikálták a parlamentek, már ahol ratifikálták, az alkotmányszerződést. A német elnökség kifejezetten ennek az elakadása miatt választott egy másik munkamódot, ezért történt ez Magyarországon is másként, tehát ezért vannak a focal pointok, és ezért van ennek egy ilyenfajta egyeztetési folyamata.
Ebben nagyon sokfajta konkrétum nem fog említésre kerülni, ez egészen biztos. Ez nem is akar egy olyan hosszú dokumentum lenni, mint az alkotmányszerződés, és valószínűleg a hossza miatt, de egyébként a viták miatt is, nagyon sok minden nem fog belekerülni, ami az alkotmányszerződés tervezetébe belekerült. Ez teljesen egyértelmű.
Egyrészt rövid és érthető akar lenni, másrészt feltehetőleg mindazok ki fognak most maradni ebből, amik vitás pontokat jelentenek. Az alkotmányszerződés kapcsán mi is azt gondoljuk, hogy ott egy nagyon fontos és nagyon kiegyensúlyozott kompromisszum történt, de végül nem fogadták el. Ezen szeretne túllépni a német elnökség, és ehhez az egyik lépés lesz a berlini nyilatkozat.
A csütörtöki megbeszélésen tulajdonképpen ugyanúgy a hangsúlyok voltak láthatóak és érezhetőek. Ezzel kapcsolatban mondtam azt, hogy azt lehet látni, hogy a kisebbségi kérdés említése nagyon alacsony támogatottságot élvez. Az Európai Unió nyitottsága esetében van esély erre - egyébként az újonnan csatlakozó országok ezt is sokkal nyomatékosabban támogatják, Magyarország egyébként az egyik legfontosabb támogatója, de ott nem vagyunk egyedül -, ezt sokan támogatják, mint ahogy azt is tudjuk, hogy van néhány régi tagállam, ahol ennek a támogatottsága azért kérdéses.
És azt is tudjuk, hogy a szervezeti változásokkal kapcsolatban is, amelyek a 2009-es, következő európai parlamenti választást előznék meg, több országnak van kérdése. Ezek ugyanis visszamennek azokra az alapfilozófiabeli kérdésekre, hogy ki mennyire szorosan együttműködő Uniót szeretne, milyenfajta együttműködést képzel el a tagországok között.
Tehát körülbelül ezeket a hangsúlyokat lehetett most látni. Hangsúlyozom még egyszer, nincsen szöveg, tehát ezt még nem tudjuk most elmondani, ez most készül. Egyébként napiak az egyeztetések, ezek folyamatosan mennek.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Biztos gyenge a képzelőerőm, de napi egyeztetés van, még mindig ugyanott topogunk, és semmiféleképpen nem jutunk előre. Talán segítette volna ezt az előrelépést, ha a kormány határozottan kiáll ilyen pontok mellett, mint a béke és biztonság, a bővítés, az értékek, a külső és belső prioritások, és meghatározza azt, amit határozottan képviselni akar.
Úgy gondolom és úgy gondoljuk, hogy az Unió egysége nem egy kinyilatkoztatás kérdése, hanem ebben nagyon sarkalatosan és határozottan meg kellene fogalmazni Magyarország álláspontját, és ezt képviselni is kellene a megfelelő üléseken és az egyeztetések közben. Ez egyenes következménye lesz annak, hogy mi mit képviselünk, és hogyan szeretnénk Magyarország jövőjét látni egy erős Európai Unión belül, és hogy a mi teljesítményeink sajnos mennyire gyengék minden vonatkozásban.
El kell innen mozdulni - ezt erős szándékkal és céltudatos tevékenységgel lehet megtenni. Úgy érezzük, hogy ezt nem kellően képviseli a kormány. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: A kormány elmondja és képviseli, körülbelül ennyit tudok mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Bocsánat, azt hiszem, már majdnem minden elhangzott, kivéve azt, hogy mondjon le a kormány.
Tehát én azt javaslom, hogy talán azon két pont kapcsán, amit a miniszter asszony elmondott, nevezetesen hogy a kisebbségek kerüljenek be, valamint a nyitottságban próbáljunk konszenzust elérni, az érintett focal point embereit fektessük a térdünkre és fenekeljük el, hogyha nem fogadják el azonnal azt, hogy határozottabban képviseljük ezt.
Ha ez a módszer nem működik, akkor talán próbáljunk ráhatni az értelemre és az érzelemre is, és talán eljutunk oda, hogy a 27-ből néhányan támogatni fognak bennünket. Bízom benne, hogy akkor az ellenzék is elég határozott képviseletet fog majd érzékelni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Miniszter asszony? (Dr. Göncz Kinga nemet int.) Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Miniszter Asszony! Elnök Úr! Veress képviselőtársamnak mondanám, hogy annál komolyabb ez a kérdés, minthogy azon vidámkodjunk, hogy a kormány mondjon le vagy ne mondjon le. Ő fogalmazta meg - mi örülnénk neki, ha lemondana.
Egyébiránt én köszönöm a miniszter asszonynak azokat a válaszokat, amiket mint az Európai ügyek bizottsága alelnökének, nekem megfogalmazott ezekben a kérdésekben. Úgyhogy ezen túlmenően a képviselő asszonyhoz csatlakozva csak azt tudom mondani, hogy a miniszterelnök úr különböző módon fogalmaz az alkotmányszerződéssel kapcsolatban, úgyhogy szeretném jómagam is- most már a levéllel ellentétben - öntől is világosan hallani, hogy mi a magyar álláspont ezzel kapcsolatban.
Az egyik oldalról ön is megfogalmazta, hogy nyitottak vagyunk, bővítés satöbbi, a másik oldalon a miniszterelnök úr meg azt nyilatkozza, hogy nincs reális esélye az alkotmányszerződés megfogalmazásának. Az a kérdésem, hogy akkor mik azok az elemek, amelyeket a magyar kormány fontosnak tart, hogy az alkotmány jelenlegi szövegében elfogadásra kerüljenek? És mi az a konkrét kivezető út az alkotmányos válságból, amit a magyar kormány képvisel?
Ha kicsit közelebb kerülnénk a válasszal ehhez, akkor természetesen nem fogunk azon viccelődni, hogy hogyan tovább.
ELNÖK: Köszönöm a kérdéseket. Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Hogy őszinte legyek, én nem gondolom, hogy alkotmányos válság lenne az Európai Unióban.
Az alkotmányszerződésnek nagyon sok olyan eleme van, ami egyéb különböző és korábbi megállapodások része. 20
21/Cz(Dr. Göncz Kinga)
Az alkotmányszerződés többek között ezeket foglalta össze és rendezte el egy egységbe. Ami kétségtelenül észlelhető az Európai Unióban az, hogy az alkotmányszerződés egy nagyon hosszú együttműködés és munka során született, egy nagyon kiegyensúlyozott kompromisszum, rengeteg elem van benne értékektől, megállapodásoktól együttműködési formákig, struktúráig mindenféle egyéb. Nagyon kiegyensúlyozottan és nagyon hosszú munkával készült ez el, és az a helyzet állt elő az Európai Unióban, hogy 18 ország elfogadta, 2 ország leszavazta, többé-kevésbé látható, hogy a többiek közül melyek azok, amelyek egyelőre várakozó állásponton vannak, és inkább azt gondolják, hogy ez elfogadható, és melyek azok, amelyek azt gondolják, hogy nincs is igazában szükség az Európai Unióban egy ilyenfajta alkotmányszerződésre.
Bizonyos értelemben minden ország nehéz helyzetben van. Azok az országok, amelyek ratifikálták az alkotmányszerződést, azért vannak nehéz helyzetben, hisz ők letették a voksukat emellett, és azt mondták, hogy mi ezt akarjuk, ezt a szöveget, ezekkel a struktúrákkal, ezekkel a döntésekkel. De látható, hogy ez az út ebben a formában nem vezet tovább, tehát feltehetően az alkotmányszerződést ebben a formában azokban az országokban - Franciaországban, Hollandiában - még egyszer nem érdemes vagy nem lehet szavazásra bocsátani. Nagyon furcsa dolog lenne, ha ugyanezt még egyszer megszavaztatnák az emberekkel, nem lenne érthető, hogy miért szavazták le, ha aztán megszavazzák, vagy ha még egyszer leszavazzák, még rosszabb lenne a helyzet.
Tulajdonképpen ebből keres mindenki valamifajta kiutat. Ezért mondom, hogy az alkotmányszerződésben nagyon sok minden került össze, szervezeti kérdések, értékek kérdései és mindenféle egyéb. Amitől nehéz a helyzet, hogy akik elfogadták, most nehezen tudják azt mondani, hogy ezen dolgoztunk ugyan több évet, de csináljunk egy másikat. Őket mégiscsak köti az, hogy többek között a parlamentek megszavazták ezt, és azt mondták, hogy erre volna szükség. Ebből a zsákutcából - ami még egyszer hangsúlyozom, egy zsákutca a továbblépés szempontjából, de ennél súlyosabb problémákat nem jelent - próbálnak most a trió, tehát a hármas elnökség tagjai kiutat találni. A német elnökség kezdi el a berlini nyilatkozattal, és aztán folytatni fogja a portugál és a szlovén elnökség. A remény az, hogy a francia elnökségig itt komoly előrelépések történnek, és addig el lehet jutni messzebbre.
Először volt egy reflexiós időszak, azt fogalmazta meg az Európai Unió, hogy először nézzük meg, hogy mi a baj, miért is nem szavazták meg, ahol nem szavazták meg. Itt nagyon sok minden előbukkant, egyrészt, hogy ez egy nehezen érthető, nehezen olvasható szöveg, és nyilvánvalóan azt a fajta távolságot tükrözi, amit nagyon sokszor hallunk mostanában, hogy az Európai Unió bürokráciája nagyon távolra került az emberek tényleges igényeitől. Ha az embereket megkérdezik, hogy mit várnak az Európai Uniótól, akkor azt mondják el, hogy biztonságot, élhető körülményeket, szociális biztonságot, egy jó gazdasági teljesítőképességet. Körülbelül ez az, amit az emberek megfogalmaznak. Ezzel szemben az alkotmány egy csomó egyéb dologról beszél. Ez az egyik, amit a berlini nyilatkozat szeretne felmutatni, hogy ez egy érthetőbb szöveg lesz.
A másik fő kérdés az, hogy milyen formában lehet megőrizni az alkotmányszerződés fontos elemeit, hogy kell-e ehhez népszavazást tartani, vagy esetleg lehet valami olyan formát találni, amit a nemzeti parlamentek elfogadhatnak. Tudjuk, hogy ez egy könnyebb dolog, és azokban az országokban, ahol a parlamentek fogadták el, nagyobb is volt a támogatottsága. Nyilvánvalóan a képviselők másként viszonyulnak egy ilyenfajta szöveghez, mint az emberek nagy része, tehát ha nem őket kérdezik meg, akkor talán más lesz. De az is elképzelhető, hogy egy másfajta fogalmazásban köszönnek majd vissza az alkotmányszerződés fontos elemei.
Nyilvánvalóan ettől, hogy újra előkerül ez, egy csomó olyan vita újra ki fog nyílni, ami úgy-ahogy lezáródott. Azok az országok, amelyek ratifikálták már az alkotmányszerződést, azt mondják, hogy pontosan azért, mert ezek nagyon kényes egyensúlyok, és egyébként ez az Európai Unió munkamódja is, bizony kompromisszumok kötődnek. Egy ország képviseli a saját érdekeit, de azért az nagyon nyomatékosan hallható és látható, hogy nagyon erős a törekvés arra, hogy az egyéni országérdekekből egy közös érdek álljon össze, akkor is, ha ebben föl kell adni dolgokat, és el kell fogadni olyanokat, amelyek más országnak fontosak. Az Európai Unió egysége akár fölülírhatja az egyes országok érdekeit. Ez, ami egy nagyon kényes egyensúly, amit képviselő asszony kérdezett, hogy Magyarország mennyire nyomatékosan képviseli. Nagyon nyomatékosan képviseljük, de 26 másik országgal kell egyezkednünk különböző ügyekben, és bizony nagyon sokszor különböző érdekek vannak. Tehát nem indult még el az újratárgyalása az alkotmányszerződés szövegének, még az sem rajzolódott ki, hogy ez pontosan milyen formában lesz. A berlini nyilatkozatnál tartunk, ahol a közös alap az, ami most meg fog fogalmazódni, és utána várhatóan még egy-másfél éven keresztül megyünk tovább ezen az úton.
Sokszor elmondtuk, nyilvánvalóan ezekkel az alapvetésekkel, amelyek a berlini nyilatkozatban is felmerülnek, Magyarország nemhogy baja nincs, hanem kifejezetten támogatjuk, tehát az Európai Unióról azt gondoljuk, hogy nemcsak egy gazdasági közösség, hanem egy értékközösség, demokrácia, emberi méltóság, szabadságjogok és mindenféle egyéb körül egy nagyon fontos értékközösség, és elvárjuk, hogy minden ország, amelyik csatlakozik hozzá, ezeket elfogadja. Itt a magyar vita mindig az, hogy az emberi jogoknál tudjuk-e nevesíteni a kisebbségi jogokat és a kisebbségi kérdést, vagy pedig ez beleértendő. Nyilvánvalóan több országnak az az érdeke, hogy ez beleértendő legyen egy sokszínűségbe, egy toleranciába, és valamifajta olyan, ezt felülíró érdekbe, ami ezt lefedi.
Sokszor megfogalmazódik a szubszidiaritás. Ez megint olyan, ahová a mi kisebbségi értékeink berendezhetők, hisz ha a szubszidiaritás érvényesül, akkor nagyon sokféle szempontból azok a magyar közösségek, amelyeknek az érdekeit szeretnénk itt képviselni, sokkal nagyobb döntéshozatali lehetőséghez jutnak, meghatározhatják a saját sorsukat, és eldönthetik egy centralizált hatalommal szemben azt, hogy mi történik a saját közösségükben.
A diszkriminációmentesség mint érték szintén olyan, amibe - ha a kisebbségek nem nevesítődnek, de a diszkriminációmentesség igen - nagyon sok minden beleérthető. Ez azt jelenti, hogy etnikai hovatartozás, nyelv, vallás és egyéb szempontból nem diszkriminálható senki. Tehát az értékekkel ebből a szempontból egyetértünk.
Nyomatékosabban képviseljük, mint sok más régi tagország az Európai Unió nyitottságát. És akkor egy kicsit bele is mentünk tulajdonképpen az európai stratégiába, már csak az idő miatt is azt gondolom, hogy ideje, hogy belemenjünk. Tudjuk, hogy Magyarország határhelyzetben van, a schengeni határ remélhetőleg Magyarország keleti határaira fog helyeződni a következő év elejétől. Nagyon fontos számunkra, hogy minél nagyobb számban vegyenek körül bennünket európai uniós tagországok, másrészt a régió stabilitása szempontjából kulcsfontosságú, hogy azok az országok, amelyek a keleti határát képezik ma az Európai Uniónak, értékeiket, demokratikus berendezkedésüket tekintve minél közelebb kerüljenek az Európai Unió értékrendjéhez. Ez is nagyon sokféle megfogalmazásban kerülhet elő, de ennek nagyon konzekvens képviselője Magyarország.
Akkor most már egy picit az európai stratégiáról, mert az alkotmányszerződés összefügg az európai stratégiánkkal. Magyarország egy szorosabban együttműködő, tehát egy elmélyülő integrációt szeretne szívesen látni az Európai Unióban. Azt is tudjuk, hogy nem mindegyik tagország van feltétlenül emellett. Magyarország egyértelműen ezt gondolja. Ez nyilván összefügg azzal, hogy ez számunkra nagyobb biztonságot jelent, ez egy nagyobb integrációs sebességet jelent az Európai Unióban.
Sokszor fölmerült, hogy létrejön egy kétsebességes Európa a bővítés után. Mi azt mondjuk, hogy ha a kétsebességes Európa ebben a formában jön létre, az nem szolgálja a magyar érdekeket, de a hasonlóan gondolkodó országok szorosabb együttműködést alakíthatnak ki különböző témákon belül, és ez lehet az euróövezet, amiről tudjuk, hogy működik, és szeretnénk csatlakozni hozzá, ez a schengeni övezet, amihez szintén jó eséllyel fogunk csatlakozni a közeljövőben, lehet a prümi szerződés, amihez szintén szeretne Magyarország már azt megelőzően csatlakozni, hogy ez szélesebb európai uniós formációban történne meg. Mi azt mondjuk, hogy szoros együttműködéseket fontosnak tartunk, azt is fontosnak tartjuk azonban, hogy ezek ne zárt körök legyenek, hanem nyitottak legyenek, és világos kritériumok mentén tovább lehessen a bővítéshez csatlakozni. 30
31/MM (Göncz Kinga)
Magyarán Magyarországnak is lehetősége legyen belépni, ha be tud, akkor első lépésben; ha nem, akkor később, egy transzparens rendszerben lehessen csatlakozni. Tehát strukturálisan ezt gondoljuk.
És azt is gondoljuk, hogy azok a strukturális változások, amelyek az alkotmányszerződés részei voltak, amelyek a döntéshozatalt könnyebbé teszik, és amelyek hatékonyabbá teszik az Európai Unió működését, szükségesek, és Magyarország szempontjából fontosak. Tehát mi mindenképpen ezt képviseljük a továbbiakban.
Ha folytathatom a választ tulajdonképpen az európai stratégiával, ez nyilván mindenkinek a kezében ott van: rajta van a honlapon és kiküldtük. Ott részben megfogalmaztuk ezeket az alapelveket, amik visszaköszönnek a berlini nyilatkozatban és visszaköszönnek az alkotmányszerződéssel való viszonyunkban. Elmondjuk, hogy Magyarországnak érdeke, hogy az Európai Unió gazdaságilag sikeres legyen. Ez magyar szempontból is fontos, de az egész EU szempontjából fontos, hogy a globális kihívásokra választ tudjon adni.
Tudjuk, hogy az Európai Unió küszködik azzal, miszerint egyetértünk azzal, hogy a szociális Európa értékei maradjanak vezető értékek. Ezek olyanok, amiket az emberek nagy része is elvár az Európai Uniótól.
Nagyon fontosnak tartjuk a stabilitást és a biztonságot. Itt említettem a régiót és az Európai Unió régióval szembeni nyitottságát, hogy azok az országok, amelyek szeretnének és tudnak, csatlakozhassanak az Unióhoz. Azt mondjuk, ami prioritásként szintén megfogalmazódik, de mi is fontosnak tartjuk, hogy egy polgárközelibb Európai Unió legyen, tehát az a fajta elidegenedés, ami ma észlelhető Brüsszel és az európai uniós tagországok között, csökkenjen, érthetőbb legyen, és az Európai Unió sokkal inkább választ adjon az emberek számára fontos kérdésekre.
Az uniós politikák reformja szintén itt van az asztalon. Tudjuk, hogy itt nagyon nagy viták lesznek, amik elindulnak néhány éven belül, ezek a következő költségvetési időszakra szóló viták. Ami Magyarországot biztosan érinteni fogja, az az agrártámogatások kérdése. Itt el is indult egy stratégiakészítés. Egyrészről ez biztosan érint bennünket, tehát rá is kell készülnünk arra, hogy másfajta támogatási rendszer lesz, más oldalról azonban olyan kérdések kerülnek előtérbe, amelyek nem kevésbé fontosak Magyarország számára. Ez most a csúcson is megfogalmazódott: az energiapolitika, a klímapolitika.
Magyarország számára kulcsfontosságú, hogy az Európai Unió felvállalja-e és közös forrásokból támogatja-e például az egyes országok energiapolitikai átállását, a diverzifikációt, a megújuló energiák nagyobb arányú használatát, amik például valamennyire választ adhatnak az agrártámogatások csökkentésére is, ha át tudjuk állítani a termelésünket arra az irányra, ami összefügg ezzel a témával.
A klímapolitika szintén nagyon fontos. Nagyon nagy vita volt most a csúcson erről, hogy mi az a reális vállalás, amit az Európai Unió megtehet egyoldalúan, és mennyit tud vállalni a szén-dioxid kibocsátásának csökkentésében akkor, hogyha a világ más ipari nagyhatalmai és országai szintén vállalják ezt. Tehát ez mindenképpen intenzív munkát fog igényelni Magyarországtól.
A nemzetpolitikai célok. Szintén rövid összefoglalást tartalmaz ez a bizonyos stratégia a nemzetpolitikai célokról is. Azt tudjuk, hogy az utolsó bővítési körrel a határon túl élő magyaroknak körülbelül 90-95 százaléka európai uniós polgár lett, másfajta együttműködési lehetőségekkel. Meg kell osztanunk a támogatásokat és a támogatások formáját is aszerint, hogy az az ország, ahol ezek a magyar közösségek élnek, már európai uniós tagország, az lesz a belátható jövőben, vagy esetleg egy sokkal távolabbi jövőben. A támogatáspolitika átfogalmazása indult el, az identitás-megőrzés mellett egy fejlesztéspolitikai, modernizációs hangsúlyú, versenyképességet erősítő támogatási rendszer irányába.
Körülbelül ezek az elemei ennek a stratégiának, akkor én nem mondanám el hosszan. Azt hadd mondjam el, hogy ennek a stratégiának az időtávja a 2011-es elnökségig, illetve az azt meghaladó időszakig terjed. Azt gondoljuk, hogy erre egy stratégiával is készülnünk kell, ez Magyarországot is nagyon látható szerepbe fogja hozni. Minden elnökség egyben egy profilt is ad az országnak. Ezzel a stratégiával erre is szeretnénk rákészülni.
A stratégia egyébként része lesz a külügyi összefoglaló stratégiának, aminek részben már elkészültek elemei - ezek részben már láthatóak, részben elindultak a viták -, de szerettük volna külön is kezelni az Európa-politikai stratégiát, hiszen az, hogy európai uniós tagországként most már majdnem 3 éve működünk, ez önállóan és kicsit másként is megjelenik, mint a külpolitikai stratégia többi része.
Köszönöm szépen, és akkor várom a hozzászólásokat. Ez egyelőre egy vita. Mi szeretnénk még nagyon sokfajta véleményt beépíteni a stratégiába. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Eljárásjogilag most egy furcsa helyzet keletkezett, de nem baj, szerintem indokolt együtt tárgyalni a kettőt, mert végül is Magyarország Európa-stratégiájából következik, hogy mit képvisel a berlini nyilatkozat kapcsán.
Én azt javaslom, hogy folytassuk úgy a vitát, mint ahogy elkezdtük. Firtl alelnök úrnak egy második hozzászólásra adok szót. Látom a képviselői jelentkezéseket, és magam is szeretnék hozzászólni, ha szabad, de egyelőre tartsuk magunkat ehhez a sorrendhez.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Miniszter Asszony! Veress képviselő úr kiment. Amikor az elnök úr azt mondta, hogy az európai ügyek bizottsága gyakorlatilag a Magyar Országgyűlést képviseli, akkor nem gondolom, hogy itt kormánybuktatásról van szó, amikor egyáltalán kíváncsiak vagyunk arra, hogy konkrétumokkal hogyan áll fel a magyar kormány az alkotmányszerződéssel kapcsolatban, hiszen a miniszter asszony most részletesen fejtegette ezt a kérdést.
Abból a megközelítésből is, hiszen úgy fogalmazott: minket köt az, hogy mi már elfogadtuk az alkotmányt. Pontosan ebből fakad az a kérdés, hogy ha valami köt minket, és mások nem fogadták el, akkor bizony bele akarunk látni abba, hogy hogyan tudjuk továbbvinni azt, ami minket köt. Nem gondolja-e, hogy válság van, vagy nincs válság?
Ezt lehet úgy értékelni, hogy a tény az, hogy az alkotmányszerződés egyelőre nincs elfogadva, és tulajdonképpen nagy-nagy harcok árán fogunk ebben előrejutni. Majd kiderül, hogy a német kezdeményezés, ez a kettős dolog, a külön-külön politizálás sikerrel jár-e, és a végén majd talán összegyúrnak valamit.
A miniszter asszony említette az Európa-stratégiát is. Arról szó volt, hogy ennek az Európa-stratégiának lesz társadalmi vitája, és hogy ez a honlapra felkerül. Én ma hajnalban eljöttem otthonról, tehát nem tudom, hogy mi került föl, van-e egyáltalán ilyen összegző vélemény, mert az is megfogalmazódott, hogy ezeket mindig közzéteszik röviden. Én a mai napig, illetve péntekig nem sok mindent láttam ebből az összegzésből, úgyhogy ha erre majd válaszolni tudnának!
Miután érintette az energiapolitikát, szeretném elmondani, hogy ebben a bizottságban hallgattuk meg Garamhegyi Ábel urat, aki azt mondta, hogy bizony 2020-ra teljesíteni fogjuk a 20 százalékos csökkentést. Ezzel szemben a miniszterelnök más állásfoglalást tett. Ezek után a klímaváltozással kapcsolatban... (Dr. Göncz Kinga: Két 20 százalék van!) Kettő van, az egyik konkrétan az üvegházhatás ügyére vonatkozik, a másik pedig arra, hogy az energiaracionalizálás terén fogjuk csökkenteni ezt 20 százalékra. A miniszterelnök ezt kérőjelezte meg, annak ellenére is, hogy mielőtt elutazott, a Lánchídon demonstrációt tartottak a zöldek. Meg nem mondom, hogy melyik államtitkár, de mégiscsak azt nyilatkozta - talán Persányi -, hogy nyitott kapukat döngetnek, mert mi teljesíteni fogjuk ezt. Ezzel szemben Brüsszelből már azt a hírt kaptuk, hogy nem igazán ez a cél, hanem mi majd valami más utat választunk. Ha ezekre még választ kapnék! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Tulajdonképpen két kérdés volt benne, amikre válaszolnék. Az egyik, közben megkérdeztem Iván Gábort, hogy mennyi reflexió érkezett. Egyelőre relatíve kevés, nem tudtunk mit összegezni.
Tehát azt a vitaformát próbáljuk választani, hogy mi magunk prezentáljuk ezt az OÉT-ben, illetve a különböző fórumokon. Láthatóan szóbeli véleményeket talán könnyebb kapni, mint írásbeli véleményeket, de ha lesz értékelhető, akkor természetesen feltesszük őket.
Azért kérdeztem rá, hogy melyik 20 százalék, mert két 20 százalékról volt szó nagyon keményen, az egyik 20-30, a másik a megújuló energiák aránya. Magyarország egyértelműen vállalta - az Európai Unió összes tagországával együtt - azt, hogy legyen egy minimálisan 20 százalékos kibocsátáscsökkentés 2020-ig, amire az egész EU azt mondja, hogy akkor több, akkor 30, ha a többi ipari állam is vállalja. Akkor fölémegyünk, de ezt egyoldalúan azért nehéz megtenni, mert nagyon komoly versenyhátrányokat jelent.
Tudjuk, hogy az energia az, ami nagyon sok szempontból meghatározza a versenyképességet. A másik kérdés körül voltak... (Firtl Mátyás közbeszólása.) De azt igen. A másik kérdés, a másik 20 százalék. Itt nem is volt vita, de szerintem a kettő összecsúszott egy csomó esetben.
A másik 20 százalék kapcsán vita volt, de nemcsak nekünk volt vitánk. Ez a 2020-ra elérendő megújuló energia aránya. 40
41/Cz(Dr. Göncz Kinga)
Itt nagyon komoly viták voltak. Hétfőn volt külügyminiszteri tanácsülés, ott úgy tűnt, hogy a 27 tagállamból 14 vagy 15 mondta azt, hogy ez nem vállalható. Természetszerűleg az újak közül majdnem mindenki azt mondta, talán Szlovéniát kivéve, de a régiek közül is nagyon sokan azt mondták, hogy ez akkora terheket ró az országra, ami egész egyszerűen nem vállalható, mert akkorák a költségei. Tulajdonképpen ez váltotta ki a legnagyobb vitát most a csúcson is, hogy a 20 százalék hogyan vállalható. Azt látni kell, hogy nagyon különböző az egyes országok induló pozíciója. Magyarországon 4 százalék körül van - képviselő asszony ott volt, amikor beszéltünk a csúcsról a nagybizottságban - a megújuló energia aránya, és nincsenek nagyon jó adottságaink ebből a szempontból. Vízi energiát nehezen tudunk használni, nincsenek nagy esésű folyóink, a szélenergia kevéssé elérhető, a napenergia szintén nagyon korlátozottan elérhető. Azt is tudjuk, hogy vannak országok, amelyek sokkal jobban állnak ebből a szempontból.
Van még egy nagy vita e mögött. Franciaország fölvetette a csúcson azt, hogy ők akkor tudják elfogadni ezt a 20 százalékot, ha az atomenergia beleszámít. Azt is tudjuk, hogy az atomenergiának bizonyos országokban nagyon erős az ellenzése, például Ausztria egyáltalán nem fogadja ezt el. Németországban nagyon nagy vita van erről. Tehát, miközben Franciaország támogatja ezt, és azt mondta, hogy akkor 20 százalék, ha beleszámít a megújuló energiába az atomenergia is, más országok azt mondták, hogy ez mindenképpen problémás, és erről ne is beszéljünk. Költségszempontból azt lehet látni, hogy a 30 milliárd forint 1 százaléknyi emelés a megújuló energia arányában beruházási szinten, de utána még mindig magasabb a kiadásarány, tehát a megújuló energia használata sokkal drágább, mint az az import energia, amit most nagyrészt be tudunk hozni lényegesen jobb áron. Tehát Magyarország számára nemcsak arról kell gondolkozni, hogy 30 milliárdos beruházás kell ahhoz, hogy 1 százalékkal emeljük a megújuló energia arányát, hanem utána a költségekkel is számolnunk kell.
Azt is tudjuk, hogy a következő néhány év Magyarországon mindenképpen a konvergenciaprogram teljesítéséről kell hogy szóljon, tehát nagyon nehezen tudunk új vállalást tenni. Ezt próbáltuk elmondani a csúcson is, hogy miközben az Európai Unió egyrészt azt kéri, hogy Magyarország csökkentse az államháztartási hiányt, és vigye végig azokat a nagyon kemény reformokat, amelyekről tudjuk, hogy nem könnyűek, közben tegyen egy nagyon nagy felajánlást és vállalást 2020-ig, ami ilyen módon nem fog menni. Tehát mi azt mondtuk - de mondom, nem voltunk ezzel egyedül -, hogy ha ez a 20 százalék úgy 20 százalék, hogy az Európai Unió közös vállalása, de nem jelent 20 százalék megújuló energia arányt minden ország számára, hanem figyelembe lehet venni az induló különbségeket, az ország adottságait, az ország lehetőségeit, akár financiális lehetőségeit, úgy el tudjuk vállalni. Tulajdonképpen ez lett az a kompromisszum, hogy a bizottság egy külön nyilatkozatban vállalja azt, hogy mindezek figyelembevételével az ország egyetértésével történik meg annak az aránynak a meghatározása, amelyet aztán az országnak teljesítenie kell. Tehát ez kétféle 20 százalék. De mondom, ez elrendeződött ezen a módon.
A történethez hozzátartozik - csak hogy konkrétan hogyan képviseljük az érdekeket -, hogy még az utolsó reggelen volt egy visegrádi négyek és Bulgária közti hosszú megbeszélés, úgy látszott, hogy ezek az országok azok, amelyek a legnagyobb nehézséggel küszködnek, és a legnehezebben tudják ezt elvállalni. Ezután még gyorsan a Bizottsággal, Barroso elnök úrral, illetve a német elnökséggel volt egy folyamatos egyeztetés, és annak eredményeképpen született ez meg. Tehát miközben a 20 százalék kötelező az európai uniós szinten, az országokra nézve egy, az országok egyetértésével történő kvóta határozódik meg a továbbiakban.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Jelzésre:) A jobboldalon látok, ha most a kormányoldalról nincs hozzászólás, én elmondanám szívesen a véleményemet, igyekszem nem túl hosszú lenni.
Kezdeném azzal a vitával, ami egy kicsit tréfás volt, ami Veress képviselő úr és a Fidesz között alakult ki, hogy Veress képviselő úr azt mondta, hogy minden elhangzott, csak az nem, hogy a kormány mondjon le. Erre reagáltak a másik oldalon, egyébként ez egy tréfásnak szánt megjegyzés volt, én legalábbis úgy értékeltem. Ez a rövid kis vita azért fölhívta a figyelmet arra, hogy hogyan működik a Bizottság szemben a 15-ökkel; nem szívesen használom ezt a kifejezést, hogy régiek és újak, mert lassan már mi is régiek leszünk, de azért mégis van egy ilyen megkülönböztetés. Szóval én elég régóta tagja vagyok ennek a parlamentnek, foglalkoztam külügyekkel is, és még az integrációval is korábban, de én személy szerint igyekeztem, hogy az ilyen típusú megbeszéléseken ne az legyen a konklúzió, hogy a kormány rossz vagy jó, mert nem is lehet eldönteni itt, hanem ezek a bizottsági ülések szerintem arra valóak, hogy minél szélesebb körből tudjon a kormány merítkezni, amikor egy stratégiát, akár egy európai stratégiát, akár egy tárgyalási stratégiát kialakít.
Én tudomásul veszem, csak kicsit szomorúan, hogy az annak idején Torgyán József nevéhez fűződő bonmot, hogy "mondjon le", elterjedt, és most már ez nemcsak egy politikai clown nevéhez fűzik, hanem elharapódzott. Tudomásul veszem, de a dolgot nem tartom különösképpen jónak.
A képviselő asszony szájából hangzott el, hogy a kormány rosszul tárgyal. Jó, rendben van, ezt az ember tudomásul veszi. Nem tudom, honnan tudja, nyilván onnan, hogy nem sikerült elérni a berlini nyilatkozatban a kisebbségi ügyekben az előrelépést, vagy más ügyekből lehet erre következtetni. Eszembe jut az a vicc, amelyet képviselőtársaim ismernek, amikor egy úr, aki vezet, hallja a rádióban, hogy egy őrült szembemegy a sztrádán a forgalommal, és akkor azt mondja: mi az, hogy egy, mindenki! Tehát lehet, hogy valami baj van velünk is, hogy nincsenek kellő számban vagy kellő súlyban szövetségeseink ezekben a kisebbségi ügyekben, lehet, hogy át kellene gondolnunk, hogy rosszul állunk hozzá. Nem tudom. De azt tudom, hogy ténykérdés, hogy ebben a pillanatban ebben Magyarország egyedül áll.
Nagyon könnyű persze erre azt mondani, hogy a kormány borzasztóan rosszul tárgyal, és általában rosszul képviseli a nemzet érdekeit, de azt hiszem, felületes lenne egy ilyen konklúzió. Én mindenesetre felvetném azért azt, hogy miután az Európai Unióban relatív többségben vannak az EPP-hez tartozó koalíciók és állam- és kormányfők, és az EPP olyan hatékonyan tud bizonyos ügyekben magának szövetségeseket létrehozni, mi lenne, ha a kiváló képviselőik, a pártelnöktől kezdve az Európai Parlament képviselőig fölvállalnák, hogy körbejárják ezeket az EPP által vezetett országokat megnyerni őket szövetségesnek. Szerintem a kormányoldal azt fogja mondani, hogy le a kalappal. Nem kisebb országokról van szó, mint Franciaország vagy Németország, ha az országok befolyását nézem. Amint az EPP tudja szállítani ezeknek az országoknak a támogatását, úgy érzem, hogy nagyon sokat fognak segíteni, és én le fogom emelni a nem létező kalapomat egy ilyen dolog előtt. Ha mégsem sikerül ezt elérni, én nem fogok odakonkludálni, hogy rosszul tárgyaltak a Fidesz képviselői az EPP-vel, hanem oda fogok konkludálni, hogy ez egy nagyon nehéz dolog, ami adott esetben sem a kormánynak, se nekik nem sikerült.
Én személy szerint nem voltam nagy híve az alkotmányos szerződésnek a kezdetektől fogva, mert úgy éreztem, hogy nincs ennek itt az ideje. Egy más társadalmi, lélektani állapot kell ahhoz, hogy egy alkotmánynak főként egy egész kontinens nekiugorjon, de ez a dolog létrejött. Én attól is tartottam egyébként, hogy amennyiben az alkotmányos szerződésben elért reformok végül is hatályba lépnek, az egy nagyon nagy pozitívummal jár együtt, nevezetesen tényleg komoly reformokat láthattunk az alkotmányos szerződésben. Ugyanakkor mindig is tartottam attól, hogy hosszú távon, egy évtizedes távlatban a reformokat bebetonozzuk olyan mértékig, hogy a jövőben, amikor már világossá válik, hogy túl lehet vagy túl kell lépni rajtuk, akkor ezek a népszavazások borzasztóan erős fegyvert adnak a nem politikai értelemben vett konzervatívok kezébe, hanem az Európa-ellenesebb erők kezébe, akik meg akarják akadályozni a további reformokat. Egy népszavazással nagyon könnyű populista módon erőket mozgósítani, ezt láttuk Hollandiában és Franciaországban is. Ilyen módon tekintsük az alkotmányos szerződés bukását egy lehetőségnek is arra, hogy a reformok útja nyitva marad. Én úgy vélem, hogy ha az az ambíció, hogy egy újabb IGC keretén belül az alkotmányos szerződésben foglalt legfontosabb reformelemeket sikerül elfogadtatni a tagállamokkal, akkor ilyen módon szerintem a továbbélés és a továbbfejlődés, további reformok lehetősége nem zárul be.
50
51/MM (Elnök)
Ami az Európa-stratégiát illeti, visszagondolva a legutolsó, a költségvetést elfogadó Tanács-ülésre, nagyon komoly harcok voltak, és úgy tűnik, hogy mindegyik ország a saját nemzeti érdekeit fogalmazza meg egyedül, anélkül, hogy gondolna arra, hogy Európa általános jövője hogyan kapcsolódik az ő országa sorsához.
Kíváncsi lennék, hogy ha egy ilyen Tanács-ülésen bárki felvetné, hogy tegye fel a kezét az az állam- vagy kormányfő, aki úgy gondolja, hogy a saját országa eredményesebb lehet akkor, hogyha az Európai Unió egésze nem eredményes, akkor vajon hányan tennék fel a kezüket. Én nagyon nagy híve vagyok annak, hogy a tagállamok, miközben folyton a nemzeti érdekeikről gondolkodnak, állandóan tartsanak szem előtt egy összeurópai érdeket. Ezt a stratégiából kiolvasom, hiszen nagy örömmel üdvözlöm, hogy összekapcsolja Magyarország és az Európai Unió sikerességét.
A vázolt helyzetértékeléssel általában egyetértek, és azzal a törekvéssel is, hogy az Európai Unió egy politikai jellegű Unió legyen a jövőben is, sőt még inkább, mint jelenleg.
Számomra fontos a stratégiában, hogy a stratégia felismeri a közös politikát, ezen belül a Magyarország számára különösen fontos kohéziós és agrárpolitika reformjának jelentőségét. Ebben, azt hiszem, nemcsak a pártom, hanem talán a bizottság nevében is mondhatom, hogy a kormányt a támogatásunkról tudjuk biztosítani.
A miniszter asszony is beszélt a polgárközeli Unió kérdéséről és annak a fontosságáról. Ezt nagyon sok európai dokumentum szögezi le anélkül, hogy látnánk, hogyan kívánunk ebben az ügyben előbbre lépni. Számomra nagyon negatív jel volt, hogy a bizottság - egy írásba foglalt dokumentuma ellenére - fél évig nem tudta Olli Rehn bővítési biztost Magyarországra hozni, hogy a román és bolgár csatlakozással kapcsolatban mondja el nekünk a véleményét. Én általában úgy látom, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti kommunikáció eléggé diplomáciai szférákba ragad be, és nehezen tud abból kilépni.
Az Országgyűlés szerepe fontos lehet abban az esetben, ha egyébként értelmes viták folytatására vagyunk képesek, és ha a médiát sikerül megnyernünk annak, hogy a Bizottságban az Európa jövőjéről folytatott viták ilyen módon elkerüljenek az állampolgárokhoz - ez fontos lenne.
Számunkra fontos az, hogy az alkotmányos szerződésben foglalt célok, elvek és tartalmak megőrzésére a kormány hangsúlyt helyez. Hogy ezt hogyan lehet technikailag elérni? Tudjuk, hogy ez borzasztó nehéz, de az, hogy ez a cél megfogalmazásra kerül, számunkra fontos.
Én úgy láttam, hogy a stratégiában néha talán keverednek Magyarország Európai Unión belüli célkitűzései, illetőleg azok a célok, amelyeket Magyarország az Európai Uniónak mint olyannak tulajdonít. Miközben keveredések persze ténylegesen vannak, de szerintem fontos lenne ezt a dolgot kellő szétválasztással kezelni.
És végül szerepelnek a stratégiában azok a nemzetpolitikai elképzelések, amelyekben a végrehajtást illetően a rendszerváltás óta majdnem konszenzus van a parlamenti pártok között, és ez természetes. Vannak nézeteltérések a pártok között, de ebben semmi probléma nincsen.
Hogy a kisebbségi kérdésekben hogyan lehetséges az európai intézményeket meggyőzni az igazunkról, ez az egyik legnagyobb kihívás a számunkra. Nyilvánvalóan azzal a problémával nézünk szembe, hogy van a Kárpát-medencén belül van egy olyan magyarságprobléma, amelyhez hasonló problémát egyetlen más európai uniós tagállam sem tapasztal, ezért aztán nem érezhet a magáénak sem. Hogyan sikerül ezt egy stabilitási kérdéssé transzformálni; hogyan sikerül ezt igazi emberi jogi kérdéssé transzformálni; ez a vita, hogy kollektív emberi jogok léteznek vagy ez csak individuális kérdés, ezekben egy áttörést kell elérni, hogy igenis léteznek kollektív kisebbségi jogok.
Hogy hogyan lehet ezekről meggyőzni a partnereinket, ez az előttünk álló években a magyar politika egyik legnagyobb kihívása. És még egyszer, nem gondolom, hogy ez csak a kormány felelőssége lenne. Minden politikai erő a saját területén megteheti, sőt meg kell, hogy tegye azt, hogy ebben, ha nem is azonnal, de legalább szép lassan egy újfajta európai paradigmát alakítson ki.
Én ezeknek a gondolatoknak a jegyében a saját nevemben, és természetesen a pártom nevében is, támogatásomról biztosítom az európai stratégiát, azzal, hogy mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen dokumentum ereje persze mindig abban rejlik, hogy a végrehajtásban hogyan sikerül az abban foglalt szempontokat érvényesíteni. Köszönöm szépen.
Nem tudom, kíván-e a külügyminiszter asszony reagálni? Nem muszáj, de szabad.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Akkor talán elkezdtünk egy beszélgetést. A kisebbségi kérdés vissza-visszajön mindegyik megbeszélésen.
Természetesen módon erről beszélt Eörsi képviselő úr is, hogy itt Magyarországnak van egy nagyon sajátos helyzete és érdeke, ami bizony nagyon sokszor ütközik más országok érdekével és helyzetével. Amerre el tudunk indulni, az az, hogy azoknak az értékeknek a mentén próbáljuk erősíteni a jogokat, amelyek itt részben szóba is kerültek.
Itt közben írtam egy listát, hogy hol mindenhol tudjuk erősíteni a jelenlétünket, és hogy milyen területeken próbáljuk nyomatékosabbá tenni ezeket az értékeket; az emberi jogi kérdések azért részben átfedik ezeket. Másrészt nagyon fontos a stabilitás kérdése az Európai Unió számára. És azt is tudjuk és mondjuk, hogy a kisebbségi kérdés akkor, ha nincsenek megfelelő garanciák, stabilitási kérdéssé is válhat, és ez a kérdés, különösen most, az utolsó bővítési kör után, fel is merül az Európai Unióban, hogy mit is jelent egy ilyen kérdés rendezetlensége.
A sokszínűség és a tolerancia megint egy általánosabb érték, de nagyon sok minden rendezhető ez alá, ami a kisebbségeket érintő kérdések egy része. A szubszidiaritást említettem; nagyon lényeges a regionalitás, a szubszidiaritás is. Tehát hogy ha a döntéshozatal nagy részét a centralizáció helyett a helyi szintekre lehet helyezni, akkor ez nagyon nagy mértékben segíti a magyar közösségeket is abban, hogy a saját életükről, sorsukról, fejlődésükről döntsenek. A diszkriminációmentesség is ilyen. Ezek mind olyan vezető értékei az Európai Uniónak, amelyek viszont általánosan elfogadottak, és amikre mi is hivatkozhatunk. Körülbelül ezek azok.
Az elnök úr megfogalmazta azt, hogy lehet, hogy velünk van a baj. Lehet, hogy nekünk is ebbe a kontextusba kell elhelyezni azokat, amiket problémának látunk, és ahol garanciákat szeretnénk látni. Talán eredményesebbek vagyunk, mint hogyha ezt csak egyféleképpen fogalmazzuk meg.
Egyébként a kisebbségi ügyekben az Alapjogi Ügynökség megnyitása mutatta éppen azt, hogy az EPP és az európai szocialisták képviselői együtt tudtak működni.... (Az elnök közbeszólása.) Igen, tudom, erről volt itt egy vita. Én azt gondolom, ez azért fontos, mert ráadásul tisztázódik is az Európai Tanáccsal való együttműködése, és úgy tűnik, hogy ez - valamennyire legalábbis - a nyugvópont irányába hat.
A többit köszönöm. Frattini biztos úr most volt itt. Lehet, hogy Olli Rehnt tavaly nem tudtuk elhozni, de Frattini biztos úr itt volt, és nagyon fontos kérdésekről lehetett vele beszélni. Almunia biztos úr szintén jelen volt Magyarországon, szóval ebből a szempontból talán megszemélyesítődik a Bizottság is. Köszönöm, a többit köszönöm.
ELNÖK: Egy másodperc türelmet kérek! A kisebbségi ügyekre hadd térjek vissza egy pillanatra, mert én úgy érzem, hogy az igényérvényesítő szerepünk a kisebbségi ügyekben gyengül attól, hogy az a megítélés, hogy a különböző pártok hogyan látják a kisebbségi helyzet stratégiai megoldását, nagymértékben eltér egymástól.
Ezt a problémát egyébként 1990 óta hordozzuk magunkkal, hogy vannak olyan politikai erők, amelyek úgy gondolják, hogy belpolitikai hadszíntéren kisebbségi ügyekben lehet a másikkal szemben előnyt elérni, vagy nem lehet. Ez nem egy megvitatandó kérdés. Azonban hogy milyen célokat fogalmazzunk meg magunknak, és hogy ezekben a célokban van egy lényegi egyetértés a pártok között, úgy érzem, ez nagymértékben hozzá tud járulni ahhoz, hogy erőteljesebben tudjuk az érdekeinket képviselni ebben. Egy példát mondok: ha Dél-Tirol autonómiáját fogalmazzuk meg célként egy olyan területen, ahol Dél-Tirollal szemben a kisebbség valóban kisebbség, még az adott területen is kisebbség.
Vagy engedjenek meg itt egy belpolitikainak tűnő megjegyzést! Nem tudom megkerülni, hogy ne úgy hallatszódjék, de annak természetesen van külpolitikai vonatkozása, hogyha egy volt miniszterelnök, aki ma a legnagyobb ellenzéki párt első számú vezetője, a magánautóján olyan felségjelet használ, egy "H" betűt, ami egyébként egy olyan térképen található, amely térkép a velünk szomszédos országok területének jelentős részét Magyarország területeként tünteti fel. Ezek megítélésem szerint nem segítenek hozzá ahhoz, hogy a magyar politika üzenetei azonos elvek és értékek mentén legyenek megfogalmazva. Mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen belföldre szól, de nem is tudjuk megérteni annak a jelentőségét, hogy ez milyen károkat tud okozni külpolitikai ambícióinkban, és amikor a magyar politika ennyire szétszórt, és szimbolikus üzeneteiben néha ezért rendkívül radikális célok megfogalmazását sejteti - mert ez soha nincsen kimondva -, akkor természetesen semmi sem könnyebb, mint az, hogy a kormány rosszul tárgyal, amikor nem sikerül kisebbségi ügyekben eredményt elérni. Úgy érzem, hogy ebben nyilván a kormánynak is van javulni valója, de az összes politikai pártnak érdemes itt átgondolnia, hogy érdemes-e külpolitikai ambícióinkat feláldozni a rövid távú belpolitikai, legkülönb gesztusok tétele szempontjából. Meg azt gondolom, hogy érdemes itt mindannyiunknak ezekben a kérdésekben átgondolni, hogy hogyan politizálunk kifelé és befelé is a jövőben. Köszönöm szépen.
Most áttérünk egy ellenzéki képviselőhöz. (Jelzésre:) Hörcsik képviselő úr következik.
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A kormány tavaly december 18-án hozta nyilvánosságra az új európai uniós stratégiáját, ami olvasható az interneten is. Azt hiszem, nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség külügyi kabinete foglalkozik ezzel az anyaggal, hiszen a külügyi kormányzatunk stratégiája mindannyiunk számára fontos. Önmagában véve ennek az anyagnak az elkészülte egy pozitív dolog, azt is mondhatnám, hogy értékelendő szándéka a külügyi kormányzatnak, hiszen ez a közel 30 oldalas stratégia az első komolyan vehető szándék a 2002 óta hivatalban lévő kormányzatok részéről.
A szándék tehát, úgy érzem, világos és egyértelmű: meghatározzuk uniós tagállami létünk céljait és eszközrendszereit. Éppen ideje, miniszter asszony. Emlékezzünk csak! 2004 májusában minden mélyebb vagy komolyabb elgondolás és intézményi feltétel megléte nélkül vágtunk neki az európai uniós tagságunknak. Emlékeztetem az itt lévőket, hogy 2004 decemberében volt egy apró kísérlet némi prioritás meghatározására, de úgy hiszem, hogy ez a rövidke dokumentum semmiképpen nem volt nevezhető stratégiának. Tehát azt hiszem, hogy ez az új dokumentum reális helyzetértékelést ad az Európai Unió helyzetéről és Magyarország lehetőségeiről.
De van egy alapvető probléma, amit már az elején kell említenem, ami nem elsősorban tartalmi, hanem inkább műfaji jellegű. Az én problémám az, hogy ez az anyag egyszerre önigazoló beszámoló akar lenni az elmúlt időszakról, ugyanakkor egyfajta jövőképet akar fölvázolni. Úgy hiszem, hogy ez a kettő nehezen fér meg egymással, mert más-más műfajt jelent.
Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy hiszem, ennek az anyagnak az egyik kulcsmondata vagy kulcsszava az, hogy meghatározzuk tagállami profilunkat. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is fontosnak tartja, hogy Magyarország végre meg tudja fogalmazni a tagállami profilját, ami elsősorban nekünk fontos, másodsorban pedig az uniós tagtársaknak is fontos, hogy ők hogyan lássanak bennünket, mi hogyan szeretnénk, hogy ők lássanak bennünket.
Az anyag elemzése után, illetve az elmúlt 2,5 éves uniós tagságunk után azt kell mondjam, ennek a markáns meghatározásával a kormány kissé elkésett, hiszen a 2004-es csatlakozásunk óta Magyarországnak folyamatosan állást kellett foglalnia különböző ügyekben az Európai Unióban, folyamatosan érvényesíteni kellett volna a tagállami, tehát saját markáns érdekeinket. A helyzet az, ahogy olvassuk az anyagot, hogy nem tudjuk igazán, hogy eddig milyen stratégia mentén zajlott a magyar Európa-politika. Úgy véljük, hogy a stratégia hiányát próbálja pótolni vagy elfedni a jelenlegi dokumentum önigazoló beszámoló jellegű fejezete. Azonban az abban foglaltak egy furcsa kettősségre világítanak rá, tudniillik arra, hogy a kormány által vázolt, sugárzott vagy megfogalmazott kép egy kicsit távol van a valóságtól. Azt is mondhatnám, hogy a víziók és a realitás, az elképzelt elmélet és a gyakorlat kettőssége vonul végig az anyagon.
Hadd említsek egyetlenegy példát! A dokumentum hazánkat sikeres új tagállamként aposztrofálja, miközben a realitás az, hogy az elmúlt években a gyengén teljesítő tagállamok közé sorolódtunk be. Sok esetben az újonnan csatlakozott országok körében van, amikor negatív példaként említik Magyarországot. Tehát mindannyiunk érdeke az lett volna, ha az elmúlt 2,5 éves tagságot egy kicsit reálisabban értékeljük a jelenlegi pozíciónk meghatározásában és a következő 3-7 év terveinek kidolgozásában.
A kormány stratégiája - azt mondja az anyag -: kész a konstruktív vitákra a közösségi javaslatok megvitatása során, és kiáll a további bővítés mellett. Itt is a gyakorlat az elmélettől elválik. Ezzel szemben például Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr ideiglenes 3 éves, uniós költségvetési javaslata semmiképpen sem volt konstruktív javaslatnak nevezhető, csakúgy, mint a kínai vízummentesség ötlete sem. De meg kell fogalmaznunk - ahogy elmondtuk többször a vitában -, erős kétségeket hagy maga után a magyar érdekek képviselte Románia és Bulgária csatlakozási tárgyalásai során.
Tisztelt Miniszter Asszony! Hiányosságai ellenére is reálisnak tekinthetjük a stratégia Európai Unió alkotmányszerződésére vonatkozó részét, valamint a 2013 utáni 7 éves perspektíváról leírtakat. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy az európai víziót felvázoló fejezetben többször is találkozunk túl sok, és hadd mondjam, hogy általános megfogalmazással. Azt is mondhatnám, hogy sokszor akár egy másik tagállam nevét lehetne behelyettesíteni a szövegbe annyira általánosak a megfogalmazások. Hadd említsek egyetlenegy példát! Azt mondja az anyag: Magyarország érdeke, hogy a migráció témájában az Európai Unió kiegyensúlyozott megközelítését alkalmazza, s egy olyan migrációs stratégiát fogadjon el, amely a folyamatosan változó trendeknek megfelelően rugalmas megközelítést képes biztosítani. Nem sorolom tovább, mert kevés az időnk.
Összegzésképpen az anyaggal kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy nem a vízióval általában, hanem a mindennapokkal, a magyar gyakorlattal van baj, ahogy megjeleníti ez az anyag, illetve, hogy egy részben önigazoló, részben a jövőt vázolni akaró, kevert műfajú dokumentum készült. Tehát egyrészt, ha mi egy olyan stratégiát állítunk föl, egységes anyagnak kell lenni. Meg kell fogalmaznunk azt is, hogy félő, hogy ismét csak megmaradunk a hangzatos elvek és célok meghirdetésénél, és a végrehajtás elmarad. Egy középtávú tagállami profilt felvázoló stratégiának jóval konkrétabbnak, jóval bátrabbnak és reálisabbnak kellene lenni.
Tisztelt Miniszter Asszony! Az idő rövidsége miatt én csak pár gondolatot szerettem volna elmondani, konstruktív álláspontunkat szerettem volna ismertetni, mert úgy érzem, hogy az Európai Unióban nemcsak a külügyben dolgozók, hanem általában véve parlamenti képviselők számára is ez a stratégia legyen világos, egyértelmű. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót a külügyminiszter asszonynak a válaszra, csak jelzem, hogy Szűcs Erika és Ivanics Ferenc kértek még szót, és utána lezárnám a hozzászólások listáját. Megadom a szót a miniszter asszonynak.
70
71/MM
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. Csak egypár dolgot mondanék. Egyrészt köszönöm az érdemi hozzászólást.
Itt újra, meg újra felmerül, hogy eddig milyen stratégia alapján dolgozott a kormány; ha nem volt külügyi stratégia, nem volt Európa-politikai stratégia. Körülnéztünk Európában, és azt látjuk, ezt is többször elmondtam, de azért szívesen elmondom itt is, hogy nem mindenhol készülnek középtávú stratégiák. Nagyon sok ország azt a mintát követi, hogy a kormányprogram az, ami a kormányzati ciklus idejére a stratégiát adja.
A kormányprogramnak volt egy külügyi és egy Európa-politikai része. Tehát ez nem azt jelenti, hogy eddig nem volt, ami alapján történtek volna a dolgok, de azt gondoltuk, hogy érdemes lenne ebben az új helyzetben mégiscsak egy szélesebb körben végiggondolni ezeket a kérdéseket általában.
Újra meg újra előbukkan az, hogy Magyarország sikeres vagy nem sikeres tagállam. Azt látni kell, hogy mindegyik új tagállam küszködik azzal a dilemmával, merthogy más lehetőségekkel indul, mint a régi tagállamok nagy része, hogy a versenyképesség és a szociális kiadások között milyen arányt állapítson meg. Azt is lehet tudni, hogy Magyarország azt az utat választotta az előző kormányzati ciklusban, hogy egy hosszú romló helyzet után érdemben tudta emelni nemcsak a jövedelmek, hanem a nyugdíj reálértékét is, körülbelül 30 százalékos emelkedés volt.
Lehet vitatni ezeket az intézkedéseket, ezek egyébként elindultak már a Fidesz-kormány utolsó évében. Azt is lehet tudni, hogy egy ilyenfajta kiadásnövelésnek, merthogy ennek egy része állami kiadásokat jelent, a versenyképesség szempontjából átmenetileg negatív hatása is lehet. Minden ország szembekerül ezzel a dilemmával. Tudjuk, hogy például Szlovákia más utat választott. Azt is tudjuk, hogy ennek nagyon komoly szociális következményei voltak. És azt is lehet látni, hogy ezekkel a következményekkel küszködik a mostani kormány is, a szlovák kormány is, például hogy azok a nacionalista hangok nagyon erősen felszínre kerültek, amelyek korábban kevésbé voltak láthatóak. Ezek összefüggenek, találni kell egy egyensúlyt.
Most ezt az egyensúlyi helyzetet keresi Magyarország. Itt nagyon fontos, hogy az ellenzék valóban mennyire konstruktív. Amit én problémának érzek ebből a szempontból, az az, hogy az ellenzék a kommunikációjában kettős üzeneteket küld az emberek felé és a kormány felé. A kormány ezzel elboldogul, de az emberek felé is. Egyszerre kéri számon a szociális kiadások további emelését; tudjuk, hogy ez részben a választási kampány része volt, de azóta is folyamatosan felmerül, hogy ne kelljen az embereknek hozzájárulniuk az egészségügyi kiadásokhoz, és hogy mindenféle egyéb területen őrizzük meg az ingyenességet, vagy akár emeljük a szociális kiadásokat. Ezzel párhuzamosan kéri számon azt, hogy Magyarország versenyképességi mutatói hogyan is alakulnak. Ez nem megy együtt.
Bizonyos időszakban az egyiket lehet, más időszakban a másikat lehet prioritásként kezelni. Azt látjuk, hogy igazán azok az országok sikeresek, ahol az országon belül az alapvető kérdésekben konszenzus van. Ezek alapvető kérdések, és ehhez az ellenzék konstruktivitása nagyon nagy mértékben szükséges lehet. Tehát ha arról beszélünk, hogy Magyarország mennyire sikeres, akkor ez mindig felveti azt a kérdést, hogy az ellenzék mennyire tud ebből a szempontból konstruktív lenni.
A képviselő úrnak volt egy konkrét kérdése is, a migráció ügyében. Ez a mondat - egy stratégiában nyilván nehéz belemenni a részletekbe - kifejezetten arra vonatkozik, hogy az Európai Unióban a migrációs politikában a délről jövő illegális migráció élvezett egyfajta prioritást. Ennek a csökkentésére forrásokat áldoz az Európai Unió, kialakult struktúrák vannak az egyeztetésekre.
Amit folyamatosan mondunk, az az, hogy a keletről jövő migrációs nyomás legalább ekkora figyelmet kell, hogy kapjon egyrészről az Európai Uniótól; másrészt azt mondjuk, hogy ezek a trendek nagyon sok mindennel összefüggésben változhatnak, összefüggésben azzal, hogy a keleti és a déli, most akár a nyugat-balkáni szomszédaink európai uniós perspektívája hogyan alakul, hogy ezek az országok milyen politikai utat választanak, milyen gazdasági úton járnak. Ez nagyon nagy mértékben befolyásolja a migrációt. Tehát mindezzel számolnia kell az Európai Uniónak, amikor migrációról beszél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak egy nagyon rövid megjegyzés. A miniszter asszony szólt a konstruktív ellenzékiségről, én meg felhozom akkor a konstruktív kormányoldal viselkedését, vagy a kormány viselt dolgait, pontosabban azt, amit az elnök úr is említett, hogy ha az Európai Néppártban mi sikeresen lobbizunk a kisebbségek ügyében, akkor sokkal sikeresebbek lehetünk, illetve azon kormányok esetében, ahol hasonló színezetű kormányzat van, mint az Európai Néppárt.
Én azt hiszem, itt megint szereptévesztés van, mert úgy tudom, egyelőre a koalíció van kormányon, tehát ez az ő feladata, mert teljes terjedelmében ő tud lobbizni, ha úgy tetszik, Európában. Az más kérdés, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség főleg a kisebbségek ügyében - a helyzethez igazodva - nem egy konferenciát rendezett és fog rendezni, mert a kisebbségek ügyében fontosnak tartjuk ennek a markáns megjelenítését.
Akik külüggyel foglalkoznak, talán mindannyiuk számára világos az antalli hármas külpolitikai prioritás. Ennek az egyik lába, ha úgy tetszik, a kisebbség, és keressük Európában az identitásunkat, hogy milyen képet, fizimiskát viseljünk abban, amit a történelem ránk szabott. Mi úgy gondoltuk, hogy ezt a fizimiskát, elnézést kérek a hasonlatért, az Európai Unió egy kicsit talán kivasalja azáltal, hogy oldódnak a kisebbségi feszültségek, lásd Románia, Szlovákia.
Azt kell mondani, hogy ez sajnos nem történt meg olyan gyorsasággal, mint ahogy mi képzeltük azt '90 előtt vagy '90-ben. Tehát úgy érzem, hogy a magyar külpolitikai prioritások között ez az Unióban is megjelenik. Nekünk történelmi kötelességünk a kisebbségekkel kapcsolatban felvállalni mindazt, amit a pártok az Európai Parlamentben képviselnek.
Tudjuk azt is, hogy ez nem könnyű, de el kell kezdeni. Itt nemcsak az Alapjogi Ügynökségre gondolok, hanem hogy például az európai alkotmányban megjelent a kisebbségek definíciója. Nem úgy, ahogy mi azt elképzeltük volna korábban, nem úgy, de mégiscsak benne van; ez egy alapvető érték, de nem az, amit mi gondoltunk a kisebbségekről. Tehát tetszik, nem tetszik, tudjuk azt, hogy az Európai Unióban nagyon érzékeny probléma a kisebbség, és ez sokaknak nem tetszik. Nekünk ezt vállalni, vinni kell.
Ezzel kapcsolatban is fontos, hogy ebben az anyagban ne csak - elnézést kérek a kifejezésért - lózungok szintjén, hanem konkrétan fogalmazódjanak meg ezek az állítások. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszony? (Dr. Göncz Kinga nemet int.) Szűcs Erika képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy én is nagyon helyesnek tartom ezt, és nagyon örülök annak, hogy egy önálló stratégia készül, mégpedig azért, mert elég nagy a különbség a nagy és a kis országok érdekérvényesítő képessége, meg a támogatásszerző képessége között.
Tehát ami egy nagy országnak könnyen megy, mert viszi a lendület és a befolyás, ahhoz nekünk nagyon okos és nagyon ügyes politikával, folyamatosan kis és nagy szövetségeseket kell keresni. Ez a szövetségkeresés pedig nem megy másként, csak ha, és itt Eörsi elnök úrhoz csatlakoznék, aki azt mondta, hogy kisebbségi ügyekben nagyon zavar és nem jó, hogy eltérés van a két nagy politikai erő vagy a két oldal megközelítése között.
Én azt gondolom, hogy európai ügyekben ez minden más ügyben nagyon zavaró, mert az európai ügy az, ami nemzeti ügy. Tehát ezért fontos számomra az, hogy önálló stratégia legyen, hogy e mögé a nemzeti konszenzust fel tudjuk építeni. Ha ezt nem fogjuk tudni felépíteni, akkor Magyarország számára a lehetségesnél sokkal kevesebbet fogunk tudni kihozni az európai uniós tagságból.
A második dolog, és erre a beszélgetés is rávilágított. Azt gondolom, hogy ha elfogadjuk - és azt gondolom, tegyük ezt -, amit az elnök úr mondott, hogy ez a bizottság valahol a parlamentet képviseli, mintegy előfutára, akkor próbáljuk meg a szinte kizárólag kormányközpontú érdekképviselet és érdekérvényesítés számon kérése helyett az érdekképviseletnek és az érdekérvényesítésnek egy más modelljét felépíteni. Ha ezt akarjuk folytatni, hogy mindent a kormányon kérünk számon, és jól leszúrjuk, hogy nem képes a kisebbséget beletenni abba a berlini nyilatkozatba... Ha pontosabban megfogalmaznák, hogy mit várnak el, hogy háromszor nagy hirdetésben jelentesse meg, vagy hogy ragasszon rá külön záradékot, amikor 27-ből 26-an nem értenek ezzel egyet, akkor mégis mi lenne az, amit elvárnak? 80
81/Cz(Szűcs Erika)
Mert, ha megmondják, lehet, hogy meg is lehetne csinálni, csak azt gondolom, hogy nem ez az út.
Szóba került, hogy valószínűleg a kisebbségi ügyek nekünk így, ebben a formában, ami a történelmünkből ide levetült, fontos. De lehet, hogy ha más európai országok képviselőivel elkezdenénk beszélgetni, és ők elmondanák, hogy nekik ez a kisebbség azért nem tetszik, mert olyan folyamatokat indíthat el, ami visszahat Magyarországra is, és rájönnénk, hogy ez sokkal veszélyesebb, mintha az európai általános értékrendbe beépítve és a létező jogszabályi lehetőségeket kihasználva csinálják. Nem vagyok benne biztos, csak tartok tőle, hogy ez nem butaság részükről, nem azért csinálják, hogy a magyaroknak ne legyen már szórakozási lehetőségük, hanem végiggondolták, hogy esetleg egy ilyen minta mit jelenthet nálunk, és akkor lehet, hogy közelíteni lehetne az álláspontokat. Magyarán: én rendkívül fontosnak tartom, hogy mind a belpolitikában, mind a külpolitikai kapcsolatokban, a parlamenti kapcsolatokban, a szakmai kapcsolatokban a magyar érdekek képviseletét vállalja fel, szervezze a kormány, szervezze az ellenzék, szervezzék a civilek, a tudomány, de ne csak a kormányon kérjük számon, hanem ha a stratégiát, annak a most látható és érett részeit egyértelműen elfogadtuk, akkor csatlakozzunk hozzá, és próbáljuk meg mi is megérteni Európát, hogy ez a bizonyos interakció, amivel képviseljük a magunk érdekeit, meg elfogadjuk azt, amit mások mondanak, a lehető legsikeresebb legyen Magyarország számára.
Én a magam részéről úgy látom, hogy az alkotmányszerződéssel kikövezett út helyett ez a mostani stratégia kellően kreatív. Az is egyértelmű, hogy vannak benne érettebb részek meg kevésbé érett részek. Ezért én azt is felvetném, hogy esetleg a parlamenti pártok külügyekkel, európai ügyekkel foglalkozó munkacsoportjai bizottsági ülésen kívül, szakmai és kötetlen megbeszéléseken próbálják meg egymással megértetni az elképzeléseiket, és közelebb hozni, megint azért, hogy ne ez a kormánynak címzem a dicséretet, kormánynak címzem a bírálatot dolog legyen, és akkor a kormány vagy megoldja ezt a problémát, vagy nem. Nem fogja tudni egy szál maga megoldani. Ez egy nemzeti feladat, nemzeti felelősség, vagy odatesszük magunkat mindannyian mellé, és megpróbáljuk megérteni ezt az egész világot, ami körülöttünk van, vagy az lesz, hogy a mindenkori ellenzék majd jól megbírálja a kormányt, hogy nem képes a nemzeti érdekeket képviselni.
Tehát azt javasolnám a magunk számára, hogy egy sokkal dinamikusabb, interaktívabb, sok szálon mozgó eszmecsere, egyeztetés, egymás szándékainak, céljainak, értékeinek egy jobb és közelebbi megismerése és megbeszélése legyen. Azt gondolom, ha ezen a területen ebben tudnánk előrelépni, az végtelenül üdvös lenne a belpolitikai ügyekre is. Ez lenne a zárszó, hogy ez nagyon fontos a nemzet egésze szempontjából Európában, de szerintem itthon is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a képviselő asszony bölcs szavait. Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Hadd szóljak ehhez pár szót! Maximálisan egyetértek, és ez az egyik fő szomorúságom, hogy az az imázs, amit mi elkezdtünk kialakítani az Európai Unióban magunkról, hogy a veszekedéseinket visszük ki, a másik lejáratásának a szándékát kezdtük el kivinni. Sajnos ez egyértelműen az a játszma, ahol csak vesztesek vannak, és vesztes az egész ország. Ezért vagyok én most itt, mert őszintén van bennem némi optimizmus, és őszintén remélem, hogy hátha el lehet jutni valamilyen konszenzusig külpolitikai ügyekben, ez az ország imázsát, az ország versenyképességét, az ország sikerességének a kérdését nagyon nagy mértékben befolyásolná, és hátha egy picit visszavetülne belpolitikai ügyekre is. Iszonyatosan rossz, hogy ezt a képet alakítottuk ki magunkról.
ELNÖK: Képviselő asszony?
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen. Én szeretném azt mondani, hogy ezekre a szavakra engem többek között Hörcsik képviselő úr megszólalása bátorított, tehát azt kell mondanom, hogy én is észlelem és érzékelem azt, hogy itt most van fogadófelület, van egy olyan téma, amiben ezt elkezdhetjük. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb felelősségünk, hogy cselekvésre váltsuk ezeket a most megfogalmazott ideákat, lehetőséget. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Egy kicsit elkalandoztunk a vitában a két pont között. Először, ha megengedik, a berlini nyilatkozattal kapcsolatban tenném fel a kérdésemet, ami egy tisztázó kérdés lenne. A bizottságban is meghallgattunk, a parlamentben is elhangzott kérdés ön felé is, és én magam is szerettem volna megkérdezni a miniszter urat, de aztán nem sikerült, hogy hogyan is van akkor pontosan a berlini nyilatkozat és az alkotmányos szerződéssel kapcsolatos képviselet Magyarországon. Mert ezt Gál J. Zoltánnak nem sikerült itt, a bizottságban egyértelműen megtennie.
Ön itt eléggé különválasztotta, hogy két, egészen különböző folyamatokról van szó a berlini nyilatkozatot tekintve, és az alkotmányos szerződés megújítását tekintve, viszont úgy látjuk, hogy ez személyi kérdésekben nem különül el. Nem értjük pontosan, hogy a focal point-ok hol különböznek a munkavégzésben, ki az, aki felel az egyik kérdésért, és ki az, aki a másik kérdésért felel, mekkora az átjárhatóság. Egy dolgot levonhatunk ebből a dologból, hogy a miniszterelnök közelében nincsen európai uniós szakértő. Mi úgy gondoljuk, hogy kimondottan fontos lett volna, hogy olyan ember legyen ott, akinek van némi előélete ebben a tekintetben. Úgy tűnik, hogy nincsen, így áll a magyar kormány az Európa-politikai téren.
Azt hiszem, ez elég sok mindent elmond arról is, amit az előttem szólók megfogalmaztak, a kormány 2002-től kezdődő Európa-politikájával kapcsolatban nem voltak emberek az európai posztokra, össze-vissza szerepelnek, egy képviselőtársam azt mondta, úgy tűnik, mintha az Európai Uniót a magyar kormány kádertemetőnek használná. Ebben a helyzetben készül egy olyan anyag, ami öröm, hogy elkészült, és a szomorúság az benne, hogy nem három vagy négy évvel ezelőtt készült, nem közvetlenül a csatlakozás környékén készült el.
Nekem van egy nagyon komoly problémám - és ezzel áttértem a második részre -: úgy érzem, hogy ez a stratégia egy kicsit a levegőben lóg, ugyanis, ha valaki készít egy koncepciót, aztán egy stratégiát, akkor világosan láttatja, hogy mit akar. A koncepció lényege az én olvasatomban - ha ez esetleg különbözik az önökétől, akkor szívesen fogadom, hogy ön hogyan látja -, hogy hová akarunk eljutni, a stratégia pedig azt mondja meg, hogy hogyan jutunk el oda. Ilyen szempontból ez az anyag nem tartalmaz ilyen kitételeket, túl azon a kezdeti öndicséreten, ami az anyagban megvalósul, a későbbiekben egy kicsit szétfolyik, általánosságokba megy, és igazából nem kézzel fogható. Tényleg egyetértünk nagy, közös európai célokban, de az a kérdés, hogy a magyar érdekek hogyan jelenhetnek meg ezekben a nagy, közös európai célokban, hogyan lehet érvényesíteni a magyar érdekeket, és nyilván a magyar érdek megfogalmazása a koncepció keretén belül történne.
Ezért aztán én hiányolom erősen, hogy nincsenek adatsorok ebben a stratégiában, hogy mi az a pont, amit el kellene érnünk. Hiányolom azt is, hogy az elmúlt időszakban elég sok vélemény látott napvilágot, és nyilván ez a mi stratégiánk, de innentől kezdve egy kicsit jó lett volna, ha az anyag kitekint arra, hogy az Európai Unió hogyan lát bennünket az elmúlt, most már lassan hároméves tagságunk alatt.
Amit fontosnak érzek még, és javasolom, hogy kerüljön be, hogy az Európai Uniót hol látjuk mi a világban, hogyan képzeljük el. Nyilván ez az Európai Unión belüli anyag, de el kell helyezni ezt az egész világban is, hiszen mindannyian tudjuk, látjuk, globális folyamatok hatnak minden irányba, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikáját az határozza meg, hogy a világban milyen folyamatok zajlanak, és ilyen szempontból hiányosnak érzem ezt az anyagot.
Amit a szemléletben tudnék most jelezni - elég hosszan zajlott a vita, most már másfél óra eltelt -, egy mondatot felírtam magamnak, ami véleményem szerint jól jellemzi a magyarországi helyzetet, ezt az energiapolitika kapcsán írtam fel. A miniszter asszony azt mondta, hogy a szélenergia nehezen elérhető Magyarországon, amikor éppen azt elemezte, hogy például az energiapolitikában a megújuló energiaforrásoknál milyen nehéz helyzetben vagyunk. De a példát azért említem meg, mert nagyon fontos, az elmúlt időszakban nem sokat jutottunk előre ennek a szabályozása terén. Számomra érdekes kérdés, hogy ahol én élek, a Fertő tó túlsó felén, 35 kilométerre Magyarországtól majdnem száz kereket hajt a szél, és az a szél átfúj Magyarországra, nem áll meg az országhatáron. 90
91/MM (Ivanics Ferenc)
Hol vannak a magyarországi szélkerekek? A lehetőség adott. A lehetőség megvan Magyarország számára, és ezt a picit sem használjuk ki.
Tehát ilyen szempontból komoly elmaradásunk van, és ha így állunk hozzá... Nem volt időnk a múltkor végigbeszélni, de Eörsi elnök úr tudomásom szerint megígérte, hogy Garamvölgyi Ábel majd visszajön a bizottságba. Nem is látjuk azt a stratégiát, hogy hogyan történik majd az, hogy Magyarország a megújuló energiaforrások terén ne egy defenzív állapotban legyen, hanem kimondottan offenzívban. Ez a fajta szemlélet érződik sok mindenben.
Ez érződik, amikor az anyag megfogalmazza a KAP-reformmal kapcsolatos magyarországi álláspontot. Elfelejti megemlíteni azt, hogy jelen pillanatban, a jelenlegi reformelképzelések mellett Magyarország úgy áll, hogy soha nem lesz képes 100 százalékosan lehívni azokat a támogatásokat, amiket 2003-ban, 2004-ben olyan nagy mellszélességgel megígért a kormány, és azt mondta, hogy nem szenvedünk kárt.
A magyar agrárgazdaság jelen pillanatban hátrányban van az Európai Unióval szemben, az anyag viszont meg sem említi azt, hogy ezt a hátrányt jelen pillanatban konzerválni lehetne. Ez is egy olyan pont, amiről el tudnánk mondani, hogy az a célunk, hogy, és azon belül ez, és ez a stratégiánk ennek az elérésére. Érdemes lenne egy ilyen stratégia keretében leírni azt, ami elérhető, meg ami nem érhető el; ami előnyös, meg ami hátrányos; ami van, és ami lehetett volna. Ezek nem szerepelnek ebben a stratégiában, és úgy érzem, ezek komoly hiányosságok.
Ilyen szempontból Hörcsik képviselő úrral értek egyet és több előttem szólóval is, hogy bizony nagyon sok általánosságot tartalmaz az anyag, és ezekből nehezen kereshető ki, hogy mit is akarunk. Azon túl, hogy a négy pont jól van megfogalmazva, mi is úgy gondoljuk, ezen belül ennek a négy fő célpontnak a kibontása nem elég teljes, nem elég részletes, nem elég kézzelfogható, és ilyen szempontból nehezen értelmezhető Magyarország számára.
A kisebbségpolitikát többen megemlítették, és azt gondolom, hogy ilyen szempontból a baloldali kormánynak egy óriási hibája van: a történelmi lehetőséget szalasztotta el a népszavazás kapcsán, 2004-ben. Lehetőség adódott volna arra, hogy rendezzük azt, hogy mit is gondolunk a határon túliakról.
Ezt azért is említem meg, mert itt az elnök úr megemlített egy autómatricát, mint hogyha ez lenne minden bajunknak az okozója. Érdekes a magyarországi külpolitika, hogyha egy matrica határozza meg Magyarország helyzetét, de szeretném jelezni, hogy ott és akkor, 2004-ben bizony kibeszélhettük volna ezt. Ott, amikor döntöttünk arról, hogy Románia hogyan csatlakozhat, egy olyan történelmi lehetőség lett volna a kormány számára, amikor hosszú távra világosan és egyértelműen megmondja, hogy mit gondol a határon túli magyarok helyzetéről; mit gondol arról, hogy Magyarországnak ebben a helyzetben hogyan kellene viselkednie. És akkor nem lehetne az, hogy még jelen pillanatban is belpolitikai okokra hivatkozva emlegetődik fel ez a helyzet. Nem történt meg az egyértelmű állásfoglalás, és sajnos ezért van az, hogy ilyen matricákkal próbál érvelni a kormányoldal.
Végezetül, ezt Eörsi elnök úrnak szeretném jelezni, többször megemlítette már, hogy persze, ha olyan nagy a szánk - nem ezt mondta pontosan, de ez az olvasata -, mit beszélünk itt, intézzük el az EPP-n belül a dolgokat. Szeretném megkérdezni, elnök úr, van-e példa arra, hogy egy országban az ellenzék jobban tud dolgokat elintézni, mint a kormány? Ön ugyanis jelen pillanatban ezt javasolja. Ezzel kvázi elismeri azt, hogy a magyar külpolitika eléggé gyenge hatékonysággal működik. Úgyhogy gondolja át ezt az érvelését, hogy ez mit jelent a kormányoldal számára, és utána véleményem szerint tudunk beszélgetni arról, ami igazából szükséges lenne! (Az MSZP képviselői egymással beszélgetnek.)
Hallom itt a hangokat, persze, most megy a morajlás, de akkor meg lehetne csinálni azt, hogy tényleg normálisan beszéljünk erről. Ami elhangzott, hogy az ellenzék legyen konstruktív, ahhoz egy dolog mindenképpen kell: a kormányoldalnak is konstruktívnak kell lennie.
Ez az anyag véleményem szerint jó kiindulópont lehet, és ezek után az észrevételek után viszont tovább lehet fejleszteni, hogy végre tényleg jó és akár mind a két oldal által elfogadható stratégia készüljön belőle. Alapként elfogadható, viszont még sok munka szükséges ahhoz, hogy rendes, jó, és mindenki számára elfogadható anyag készüljön belőle. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Rengeteg mindent említett Ivanics képviselő úr, valószínűleg nem tudok mindegyikre válaszolni.
Egy konkrét kérdéssel indított, hogy akkor mi a struktúrája a berlini nyilatkozat előkészítésének? Mindenhol a miniszterelnökök környezetéből való a nyilatkozat előkészítésének fő felelőse, aki egyáltalán nem kötelező érvényűen Európa-politikai szakértő vagy Európa-szakértő. A legtöbb országban ez úgy működik, hogy ez a fajta szakpolitizálás a Külügyminisztérium dolga, és a miniszterelnök az, aki természetes módon integrálja a különböző szakpolitikákat - a miniszterelnök kabinetje vagy a miniszterelnök környezete integrálja ezeket a szakpolitikákat.
Ezért volt az a felvetése a német elnökségnek, hogy ez kettős irányítással történjen. Legyen valaki, aki nem feltétlenül Európa-politikai szakértő, viszont van egy közvetlen hozzáférése a miniszterelnökhöz, magyarán ha jön egy telefon, akkor ezt át tudja venni, közvetíteni tudja a miniszterelnöknek, tehát napi kapcsolatban van vele. Tehát a szakértelem ebben az értelemben ott nem volt abszolút követelmény, ezért van a kettős rendszer; és a külügyminisztériumokból mindenhonnan egy olyan szakember a másik szereplő, aki viszont ennek a területnek szakértője.
Ez történt Magyarországon is, többé-kevésbé mindenhol ez a felállás. Ez egyelőre erre a félévre szól, tehát elsődlegesen a berlini nyilatkozatra. Ebben a félévben valószínűleg el fog kezdődni egy beszélgetés az alkotmányszerződés jövőjéről, de hogy ez nem fog végigérni, az egészen biztos. Ahogy mondtam is, a várakozások azt mondják, hogy a francia elnökségig biztosan ki fog tartani ennek a munkája. A német elnökség egyelőre erre a félévre kérte ezt a struktúrát, de mondom, itt ez fogalmazódott meg, hogy az Európa-politikai szakértelem a Külügyminisztériumban, de mindenhol a külügyminisztériumban van.
Aztán nagyon sok mindenről szó volt. Ki mit tud elintézni? Én azt mondtam, hogy azok az országok igazán sikeresek, amelyek a külpolitika színterén - és ez igaz ebben az értelemben az Európai Unióra is - egy hangon tudnak megszólalni. Lehetnek bent viták, de kívül egy hangon tudnak megszólalni.
Ez egy nagyon hasonló dolog ahhoz, amit az Európai Unió is próbál. Nagyon sokfajta vita van, vannak kisebb és nagyobb tagállamok, vannak nagyon sajátos nemzeti érdekek, amelyek egymásnak ellentmondanak, és van egy borzasztó erős törekvés, hogy ami az Európai Unióból kifelé látszik, és ahogy aztán ténylegesen megszólal, az mégiscsak egy egységes Európai Unió legyen. Én ugyanezt gondolom Magyarországról is, hogy ha Magyarország képes lenne kifelé egy hangon megszólalni, akkor nagyon jól tudná használni az Európai Unió különböző struktúráit.
Van a Bizottság, van a Tanács, van az Európai Parlament különböző szereplőkkel. Nyilvánvalóan a magyar politikai életnek különböző szereplői vannak kapcsolatban az Európai Parlament frakcióival, illetőleg a Tanáccsal, valamint a Bizottsággal. Ha egyet tudunk érteni, legalább nagyrészt egyet tudunk érteni abban, hogy milyen Magyarországot szeretnénk, mi az a vízió, ami egyébként benne van ebben a stratégiában, hogy hol helyeznénk el Magyarországot az Európai Unióban, akkor a kérdés nem az lenne, hogy ki tudja elérni a különböző eredményeket, akkor mindenki a saját kapcsolatrendszerében tudná azt képviselni, én személyesen a külügyminiszteri tanácsülésen, a miniszterelnök úr a csúcson, az itteni különböző frakciók abban az európai parlamenti frakcióban, ahova éppen tartoznak, és így tovább. Így valószínűleg sokkal eredményesebb lenne ez a fellépés, és akkor lehet, hogy azt sem kellene elosztanunk, hogy kinek mekkora volt a sikere, egyszerűen csak az ország lenne sikeres. Így meg mintha azt érnénk el, hogy az országimage válik egy negatív image-dzsé, és akkor egymásra lehet fogni, hogy ki nem csinálta meg a saját munkáját, ki az, aki nem tett eleget ennek, és ki az, aki felelős ezért.
Én megfordítanám az egész gondolkodásmódot, és azt mondanám, hogy egye fene, nem fogjuk tudni elosztani százalékosan, hogy kinek mekkora a sikerben a része, de igazából ez hozzájárul Magyarország sikeréhez, versenyképességi, érdekérvényesítési és mindenféle egyéb szempontból.
Hadd mondjam el, felmerült itt az, hogy volt-e stratégia, most van-e stratégia, vagy ez milyen is lesz. Magyarországnak volt egy integrációs stratégiája, ami alapján a tárgyalásokat folytatta. Aztán elkezdtünk működni az Európai Unión belül, és akkor is volt kormányprogram, ami kijelölte a fő irányokat.
100
101/Cz(Dr. Göncz Kinga)
Ennek a mostani koncepciónak van egy elég világos víziója, hogy milyenfajta Európai Unióban érdekelt Magyarország, és van egy ehhez rendelt stratégia, hogy milyen vonalakat tartunk fontosnak követni középtávon. Nyilvánvalóan ezt folyamatosan le kell bontani akciótervekre attól függően, hogy éppen szolgáltatási irányelvről van szó, postaliberalizációról van szó, valamifajta bővítési politikáról, migrációs politikáról van szó. Nyilván az a stratégia nem tudja felvállalni mindegyik részterület részletes tárgyalását. Ez kijelöl fő irányokat, és dolgunk lesz az, hogy ezeken a területeken tovább dolgozzunk, nyilvánvalóan megfelelő rugalmassággal és részben itt, a bizottság előtt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Megengedi képviselő úr, hogy röviden szóljak? Tényleg rövid leszek. Ügyes volt képviselő úr, hogy számba adta, hogy a matrica a legnagyobb külpolitikai probléma. Ezt én nem mondtam, bár érdemes erről beszélni. Nem nagyon látni olyan német autót, amelyik a Reich térképével szaladgálna, de képviselőjüktől különösen nem. Egy volt miniszterelnök szempontjából, aki továbbra is miniszterelnöki ambíciókat dédelget, különösen fontos, hogy milyen szimbolikus üzeneteket küld erről a kérdésről. Ez nem a magyar külpolitika legfontosabb kérdése, de nagyon sok kérdés között egy nagyon érdekes kérdés, egy nem jelentéktelen kérdés, hogy ezt a matricát vajon hogyan olvassák a szomszédos országokban, mit gondolnak erről, hogy ha ez az ember hatalomhoz jut, mi következik ebből. Külpolitikailag ez egy kérdés. Nem a legfontosabb, nem is elhanyagolható kérdés. Érdemes erről egyébként közösen gondolkodni.
A külügyminiszter asszony szerintem teljesen megválaszolta ezt a kérdést, hogy most mit tudunk tenni, mi a kormány felelőssége, és mi a pártok felelőssége. Én csak arra szeretném emlékeztetni képviselő urat, hogy Wilfred Martens volt belga miniszterelnök, aki ma az EPP elnöke, megszólalt a kordonbontás ügyében. Gondolom, hogy nem a brit konzervatívok kívánságára tette ezt, hanem a magyar konzervatívok kívánságára. A Kereszténydemokrata Uniónál gondolom, nem a portugál konzervatívok érték el, hogy Magyarországot Burma és Kuba emberi jogi helyzetéhez hasonlították. Nekem nem baj, hogy ezt megtette, de most akkor érjék el, hogy mind Wilfred Martens, mind pedig a Kereszténydemokrata Unió szólítsa föl a konzervatív és a kereszténydemokrata állam- és kormányfőket, hogy kisebbségi ügyekben foglaljanak el egy pozitív állásfoglalást. Ha ezt megteszik, le fogom emelni a nem létező kalapomat. Ha ebben van erejük önöknek, hogy ezeket a nemzetközi szervezeteket megmozgassák, akkor használják legalább arra is. Én nem mondom, hogy belpolitikai ügyekben ne használják. Használják! De használják ezekben a közös célokban is, úgyhogy ha ebben sikert fognak elérni, akkor nem fogunk ezekről többet vitatkozni.
Tessék parancsolni, képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök Úr! Megpróbálom rövidre zárni ezt a dolgot, amit elnök úr említett. Azt gondolom, hogy ezekkel a nyilatkozatokkal kapcsolatban meglehetősen hamar jött az európai baloldal részéről a válasz, tehát ilyen szempontból ez a meccs 1:1, a példa rossz volt, úgyhogy kérem, keressen másik példát arra, hogy hogyan lehet európai kérdésekben a kormányt úgy segíteni, hogy közben az derüljön ki, hogy a kormány mégiscsak jól végzi a dolgát.
Visszatérve a kérdésekhez: miniszter asszony egy kérdésemre nem is válaszolt, ami a KAP-reformmal kapcsolatos magyarországi helyzetet idézte, hogy hogyhogy kimaradt az anyagból, mi az oka annak, hogy nem említették meg. Ez a stratégia, hogy bizony például az európai uniós mezőgazdasági támogatásokat illetően Magyarország sohasem éri el azt a szintet, amelyre a csatlakozási szerződésben pedig lehetőségünk volt. Mi a helyzet ezzel a dologgal? Mi az oka ennek? Mit lehet ez ügyben tenni?
Rendkívül érdekes volt, amit említett arról, hogy egy hangon tudnak megszólalni. Azt gondolom, ha mindenki a szűkebb környezetében kezd el javítani, javasolom, beszélgessenek erről a kormányon belül is, és akkor Gyurcsány Ferenc hátha nem úgy nyilatkozik a Times-nak, mint ahogy nyilatkozik, ami azt gondolom, hogy kimondottan ellenpéldája volt annak, amit ön itt megemlített.
Ezenfelül én tényleg azt gondolom, amit ön, hogy vannak kérdések, amiket meg kell határoznunk, de határozzuk meg. Ez a stratégia ebben a formában még teljesen nem alkalmas erre, de jó alap lehet arra, hogy ezt kifejtsük, és határozzuk el, hogy mi az, amit közösen és együtt képviselünk. Ilyen szempontból én azt gondolom, hogy ez a dolog lehetséges.
A másik dolog: a focal point-okat illetően nem az volt a kérdésem, hogy hogyan történik, mert ezt ismertem, amit elmondott, az a dolog rendben van. Ami új információ volt, és eddig Gál J. Zoltán sem tudott válaszolni, hogy ez csak fél évre szól, ez a megbízatás csak a német elnökség idejére szól. De pont az a problémám, hogy Gál J. Zoltánt megkérdeztük, ő azt mondta, hogy ő az alkotmányos kérdésekben nem foglalkozik ezzel az anyaggal. Innentől nem értem, hogy akkor hogyan kapcsolódik össze a kettő, vagy hogyan nem, mi lesz a dolga a berlini nyilatkozat megjelenése után. Tehát ez a része nem világos. Azt, hogy kinevezték, a német elnökség felkérte a miniszterelnök környezetéből, világos és egyértelmű volt. Azontúl nem látjuk, hogy akkor most a magyarországi képviseletet mondjuk az alkotmány egyeztetésének folyamatában ki képviseli vagy hogyan képviseli. Erre is szól a megbízatás vagy nem? Alapvetően ez volt a kérdésem.
Még egy kérdést, ha lehet vitatkozni. A miniszterelnök úr többször nyilatkozott, és számunkra nem világos, hogy hogyan valósulhat meg az, hogy Magyarország az európai integráció elmélyítésében dolgozik és gondolkodik, ugyanakkor Törökország csatlakozását is támogatná. Hogyan lehet ezt megvalósítani egymás mellett? Mert mi ezt most nem érezzük át. Mi úgy gondoljuk, hogy ilyen szempontból vannak problémák, de a miniszterelnök hátha tudja, hogy miről beszél. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Külügyminiszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. Rövid leszek, mert lassan muszáj lesz befejeznünk. Kénytelen vagyok valamit mondani a matricáról, bár azt gondolom, hogy ez önmagában egy olyan kérdés, merthogy szimbolikus, hogy csak részben tartozik ide. Nagyon sokat beszélünk arról, hogy a szomszédos országokban milyen a fogadtatása a közösségi jogoknak, a kisebbségi jogoknak, a területi autonómiához való viszonynak és egyebeknek. Bizony, azt lehet látni, ha az ember beszél politikusokkal szomszédos országokból, akkor ezeket összekötik. Összekötik azt, hogy a területi autonómia és a közösségi jogok kapcsán pillanatokon belül felmerül annak a veszélye, hogy az ország határaival mi fog történni, és azért merül fel, mert ennek van egy nagyon nagy szimbolikus ereje, hogy Magyarországon a gépkocsik egy része egy olyan térképpel közlekedik, ahol Magyarország kiterjed a szomszédos országok jelenlegi területének egy részére.
Mikor mi azt szeretnénk elérni, hogy építsünk egy bizalmat, hogy azt tudjuk mondani, hogy a kisebbségi közösségi jogok biztosítása, ne adj' isten, a területi autonómia biztosítása nem jelent veszélyt a szomszédos országok integritására, akkor rögtön visszapasszolják, és azt mondják, hogy de nézzük meg azokat a Magyarországon közlekedő autókat, amelyek ilyen térképpel közlekednek, és ebből a szempontból kiemelt jelentősége van annak, hogy Magyarország volt miniszterelnöke szintén ezt a jelképet használja. Tudjuk, hogy a jelképeknek nagyon nagy a jelentőségük ebben a régióban. Valószínűleg mi se szeretnénk, ha a szomszédos országok autói egy olyan térképpel közlekednének, ahol Magyarország egy része ahhoz az országhoz tartozna, mindegy, hogy melyik országról beszélünk. Valószínűleg bennünk is kiváltana egyfajta érzékenységet. Tudjuk, hogy a történelemmel együtt járnak érzékenységek, de valószínűleg erről most nem tudunk többet beszélni.
Újra visszaköszönt az, hogy Gál J. Zoltánnak meddig szól a megbízatása, és mi lesz az alkotmányszerződéssel. Ezek nem dőltek el, azért nem tudunk mi másfajta választ adni rá, hisz a német elnökség sem válaszolta meg ezeket a kéréseket. A német elnökség most minden energiájával a berlini nyilatkozaton dolgozik, és attól függően, hogy annak mi lesz az eredménye, meddig lehet eljutni a berlini nyilatkozatban, konszenzusban melyik szintig lehet eljutni a különböző ügyekben, attól függően tervezik meg, hogy hogyan lesz tovább a német elnökség idejében, és hogyan megy tovább a trojka másik két elnöksége alatt. Egyelőre erről szólt a felkérés. Nem tudhat többet mondani Gál J. Zoltán sem, hisz nem dőlt el, a német elnökség kezében van most ennek az irányítása.
A KAP-támogatásokról. Én azt gondolom, Magyarországon azt lehetett látni, hogy miközben nagyon elmaradt ezeknek a lehívása és az ennek megfelelő intézményfejlesztés, az utóbbi években ez felgyorsult, és nagyon nagy mértékben lehetett hozzájutni ezekhez a forrásokhoz. Ennek a stratégiának nem volt célja az, hogy mi a különböző források felhasználásának az eredményességével foglalkozzunk. Magyarország egyébként kifejezetten eredményes a források felhasználásában. Lehet, hogy erre a témára érdemes lenne meghívni egyszer Gráf miniszter urat, mint ahogy arról is beszélni kellene - az is csak részben ennek a stratégiának része, de együtt kell kidolgozni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériummal -, hogy hogyan tovább, Magyarország milyen álláspontot foglaljon el a költségvetés felülvizsgálatakor, mit is gondolunk a különböző támogatásokról, benne az agrártámogatásokról.
110
111/MM (Göncz Kinga)
A bővítés és a mélyítés nem mond egymásnak ellent. Az egész Európai Unió történetében, tulajdonképpen ugyanúgy, mint ahogy beszéltünk Magyarország kapcsán a versenyképességbe való invesztícióról és a szociális kiadások nagyobb hangsúlyáról, valószínűleg mind a kettőre szükség van; bizonyos időszakban az egyik a fontosabb, más időszakban a másik a fontosabb.
Az Európai Unió története ugyanerről szól. Bővítéseket mélyítési időszakok követnek, aztán újra bővítés követi, tudjuk, hogy a kezdeti 6-hoz képest ma 27 tagú az Európai Unió. Azt látjuk, hogy Törökország csatlakozása részben nyitott végű, másrészről mindenképpen hosszú távú terv. De hogy ha a régió stabilitásában gondolkozunk, akkor az, hogy Törökország olyan értékválasztás mentén folytassa a reformjait, ami európai uniós értékválasztás, ez mindannyiunk számára kulcsfontosságú, az Európai Unió számára és Magyarország számára is. A kettő nem zárja ki egymást.
Az első feladat most valószínűleg valóban egy mélyítés, egy intézményi reform, ami lehetővé teszi a további bővítéseket. (Ivanics Ferenc: Egy mondatot!)
ELNÖK: Képviselő úr, egyet sem! (Dr. Göncz Kinga: Folytatjuk valamikor.) Két okból sem, mert van egy rendünk, és mert folytatjuk valamikor, másrészt az időnk is lejárt.
A bizottságnak nem kell szavaznia erről a stratégiáról. A Külügyminisztérium képviselői nagy számban részt vettek az ülésünkön, tehát látják, hogy mi a képviselők álláspontja. Egyébként meg lehet írni a Külügyminisztériumnak ezt, és a vitához hozzá lehet szólni. Én azt javaslom, hogy ésszerű időn belül folytassuk ezt ugyanebben a körben, és nézzük meg, hogy azokból, amik itt elhangzottak, mit sikerül még bevenni.
A mai ülést azzal rekesztem be, hogy megköszönöm a miniszter asszonynak a tájékoztatást, képviselőtársaimnak az értékes és kevésbé értékes hozzászólásokat, de természetesen nem az én jogom, hogy ezt eldöntsem.
Ma 12 órakor új ülést tartunk, amit Kocsi alelnök úr fog vezetni, egyeztetési eljárások kerülnek sorra. Köszönöm szépen, további jó napot kívánok!
(Az ülés végének időpontja: 10 óra 22 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária