EIB-14/2007.
(EIB-44/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. április 23-án, hétfőn 11 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak*
Elnöki megnyitó*
A napirend elfogadása*
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 1999. évi CXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat*
Bartal Róbert kiegészítése*
Határozathozatal*
A biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat*
Bartal Róbert kiegészítése*
Észrevételek, reflexiók*
Határozathozatal*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről /COM (2007) 51; 2007/0022 (COD)/*
Az elnök bevezetője*
Hozzászólások, reflexiók*
Határozathozatal*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban*
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója*
Dr. Molnár Csaba, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása*
Dr. Braun Márton, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról*
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója*
Szűcs Erika, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása*
Ékes József, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről*
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója*
Dr. Legény Zsolt, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása*
Ivanics Ferenc, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács határozata a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről*
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója*
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása*
Ivanics Ferenc, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása*
Dr. Stauber Péter reflexiója*
Az ülés bezárása*
Elnököl: Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Bartal Róbert osztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Kondorosi Ferenc igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Dr. Garai Borbála főtanácsadó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Gál Krisztina főtanácsadó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Gyenge Anikó főtanácsadó (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Stauber Péter osztályvezető (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 33 perc.)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Megkezdjük az ülésünket. Megkérem a képviselőket, foglalják el a helyüket, kedves vendégeink pedig az általuk kiválasztott helyet foglalják el. Köszönöm szépen.
Köszönöm Hörcsik képviselő úrnak is, hogy elfoglalta a helyét. (Dr. Hörcsik Richárd: Ez volt a székfoglaló. - Derültség.) Majd meg fogom adni a szót. Pillanatnyilag foglaljuk el magunkat azzal, hogy elkezdhessünk a munkát.
Tisztelt Bizottság! Az írásban megküldött napirendi javaslatot nyilván megkapták. Mielőtt azonban elfogadnánk a napirendet, szeretném bejelenteni a helyettesítéseket: Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársunk megbízta Firtl Mátyás képviselő urat; Szirbik Imre képviselő úr Varga Zoltán képviselő urat bízta meg; Eörsi Mátyás képviselő urat pedig én kísérelem meg helyettesíteni mindkét szerepében, mármint abban a szerepében, hogy a bizottság tagja és az ülés levezető elnöke. (Közbeszólás.) Az még hátra van, képviselőtársam, bár tudom, hogy jelentős igény volna rá, de most ezen a ponton megállunk. (Derültség.)
Az írásban megküldött napirendi javaslaton nem változtatunk. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ebben a formában elfogadják-e az ülés napirendjét. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellene? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodás? (Senki sem jelentkezik.) Nincs. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirendet.
Az első két napirendi pont tárgyalásakor a vendégünk Bartal Róbert osztályvezető úr a Pénzügyminisztériumból a kormány képviseletében. Két olyan törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról tárgyalunk, amelynek az előterjesztője a Pénzügyminisztérium. Először a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény módosítása, majd pedig a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló törvény módosítása kerül napirendre. A két törvényjavaslatot külön tárgyaljuk, külön kell dönteni az általános vitára való alkalmasságról. Megadom a szót Bartal Róbert osztályvezető úrnak. Parancsoljon!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvény módosítása alapvetően jogharmonizációs célú módosítás, ennek keretében sor kerül a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről, illetve a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról szóló irányelvek részbeni hazai átültetésére, amelyekre a fogyasztóvédelmi törvényen kívül kerül sor.
A másik jelentős része a tervezetnek a felügyeleti díjak fizetésével kapcsolatos szabályok egységesítése. Ennek keretében módosul a hitelintézeti törvény, a tőkepiaci törvény, a biztosítási törvény, illetve a PSZÁF-törvény végére kerültek be azok a szabályok, amelyek a nyugdíjpénztárakra vonatkozóan változnak. Ezek mind az önkéntes, mint a magánnyugdíjpénztárakat érintik, illetve a közraktárak díjfizetését is szabályozzák.
A módosítás harmadik részre szintén a nyugdíjpénztári törvényeket érinti. Az Alkotmánybíróság döntése alapján a felügyeleti biztos kirendelésével kapcsolatos jogorvoslat megteremtésével szektorálisan minden terület - a nyugdíjpénztár, a tőkepiac, a hitelintézet - egységesen szabályozásra kerül, még ezt tartalmazza a javaslat. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem képviselőtársaimat, van-e kérdésük az osztályvezető úrhoz. (Nincs jelzés.) Ha nincs, azt kérdezem, hogy van-e megjegyzés, vélemény. (Nincs jelzés.) Ha ez sincs, kérdezem képviselőtársaimat, ki találja általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ki volt ellene? (Szavazás.) Három. Ki tartózkodott? (Szavazás.) Kettő. Tehát 3 ellenszavazattal és 2 tartózkodás mellett a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot.
Visszaadom a szót Bartal Róbert osztályvezető úrnak.
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Köszönöm. A biztosítási törvény módosítása jogharmonizációs szempontból az európai gépjármű-felelősségbiztosítási szabályok új rendelkezéseinek átültetését, illetve a szavatoló tőke nagyságának valorizációját megvalósító, szintén EU-s szabályok átültetését célozza. Emellett a biztosítási törvényben is sor kerül a felügyeleti biztos intézményrendszerével történő módosításokra, illetve a felügyeleti díj változtatásával kapcsolatos szabályokra. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e kérdés az osztályvezető úrhoz. (Nincs jelzés.) Van-e megjegyzés? (Jelzésre:) Szűcs Erika képviselő asszony, parancsoljon!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr Én annak az örömömnek szeretnék hangot adni, amit a pénzügyi tárgyú törvényekben elég masszívan megjelenik, ezek a fogyasztóvédelmi rendelkezések, a különböző panaszok, bejelentések vagy a biztosítóknál a különböző tevékenységet végzők tevékenységének és felelősségének pontos elhatárolása.
Hiszen egyértelmű, hogy ahogy a magyar gazdaság a szolgáltatások terén is egyre jobban integrálódik az Európai Unióba, a határon átnyúló tevékenységek lehetségesek, így egyre fontosabb, hogy ezek az ügyek nagyon pontosan legyenek szabályozva. Az ember fogyasztóként elég sokszor találkozik elég érdekes szituációkkal és helyzetekkel.
Azt gondolom, az európai uniós folyamatok támogatása érdekében nagyon fontos, hogy az ilyen típusú gazdasági törvénykezés minél szorosabban kövesse magukat a tényleges folyamatokat. És a menet közben felmerülő problémák, amikre mind az előző, a PSZÁF-, mind pedig most, a biztosítási törvény kapcsán jelzés van az indoklásban, a törvényben a gyakorlati tapasztalatok által minél előbb korrekcióra kerüljön.
Tehát én a magam részéről támogatom, és továbbra is azt igénylem a törvényhozástól és a kormányzattól, hogy ez a két dolog, a valós élet, illetve a szükséges jogszabályi korrekciók minél jobban együtt mozogjanak, hogy biztonság és bizalom legyen. Köszönöm.
ELNÖK: Osztályvezető úr!
BARTAL RÓBERT (Pénzügyminisztérium): Egyetértek a képviselő asszonnyal. Ez a kormányzati szándék is, hogy a piaci gyakorlatban folyamatos párbeszéd alakuljon ki a piaci szereplők, a felügyelet, illetve a döntéshozók között.
És nemcsak a biztosítási törvényre tudom ezt elmondani, hanem a másik két törvénycsomag kapcsán is, amelyet az önök bizottsága nem tárgyal, hogy azért azon túl, hogy a jogharmonizációs célokat minden szempontból megpróbáljuk teljesíteni, azért vannak olyan piaci gyakorlatok, amelyek a szabályozás végrehajtása során jelentkeznek. És hogyha erre van jogos igénye a piaci szereplőknek vagy a felügyeletnek, azt megpróbálja a kormányzat módosító indítványok képében önök elé terjeszteni, ami alapvetően mind a fogyasztót, mind pedig az intézmények működését pozitívan érinti. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Újabb kérdés, megjegyzés? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor szavazásra teszem fel a kérdést.
Kérdezem képviselőtársamat, általános vitára alkalmasnak tartják-e a törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Tizenegy igen szavazat. Ki tartózkodott? (Nincs ilyen jelzés.) Ki volt ellene? (Szavazás.) Hét nem szavazattal a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen az osztályvezető úrnak, ahogy az elnök úr szokta mondani, az el nem feledhető hozzájárulását a bizottság munkájához.
Felvetődik a kérdés még a második napirendi pont kapcsán, hogy mivel holnap délelőtt kezdi tárgyalni ezt a plenáris ülésen a parlament, van-e arra jelentkező, hogy a bizottság álláspontját ismertesse a plenáris ülésen bármelyik képviselőtársunk, akár Szűcs Erika képviselő asszony?
SZŰCS ERIKA (MSZP): Én szívesen, ha pontosítjuk, hogy mikor lesz ez a napirend, mert akkor nekem mozogni kell más programok között, de természetesen megteszem. Megtisztel.
ELNÖK: Köszönöm szépen, természetesen pontosítjuk. A harmadik napirendi pontunk kapcsán arról kell döntenünk, hogy "az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről" című joganyag tárgyában egyeztetési eljárást indítsunk.
Szeretnék néhány részletkérdést, még mielőtt döntünk, a bizottsággal ismertetni. Erről a kérdésről a bizottság plenáris ülésén természetesen semmiféle politikai előzmény, megállapodás nem volt, de szakértői szinten egyetértés volt tapasztalható abban, hogy ebben a tárgyban az egyeztetési eljárást a bizottság képviselői fontosnak tartják. Már csak azért is, mert ez egy együttdöntési eljárás minősített többséggel, amely eljárástípus egyébként az Európai közösségi szerződés 175. cikk (1) bekezdését érinti.
A javaslat célja a környezet magas szintű védelmének biztosítása, a meghatározott környezetkárosító bűncselekményekre kiszabható minimum-szankciórendszer meghatározásával.
A javaslat hátteréről annyit érdemes elmondani, hogy a környezetkárosító bűncselekmények elleni közösségi fellépésre a Tanács a Dánia által kezdeményezett kerethatározatot még 2003-ban fogadta el. Az Európai Bíróság 2005 őszén egy ítéletben megsemmisítette a kerethatározatot, és megállapította, hogy az Európai Közösség a környezetvédelem tárgykörében alkotott közösségi jogszabályok érvényesülése érdekében közösségi szankciórendszert állapíthat meg, azaz büntetőjogi tartalmú normákat fogadhat el, amennyiben az a környezet védelme szempontjából szükséges.
A javaslat okai között szerepel továbbá, hogy a tagállamokban jelenleg érvényes szankciók nem mindig elegendők a közösség környezetvédelmi politikájának hatékony végrehajtása céljából, s nem minden tagállamban vannak hatályban büntetőjogi szankciók valamennyi súlyos környezetkárosító cselekményre vonatkozóan. Más esetekben az alkalmazandó szankciók tagállamonként eltérőek.
Az irányelv meghatározza azokat a súlyos bűncselekményeket, amiket akár szándékosan vagy súlyos gondatlanságból lehet elkövetni, illetve az ebben való közreműködés formáit.
Megállapítja a jogi személyek felelősségét, viszont abban a tagállamban, ahol a jogi személyek ilyen felelősségre vonása a belső jog által nem biztosított, ez alól felmentést ad. A szankciók pedig megfelelő súlyúak és erejűek, tekintve, hogy akár a 10 éves szabadságvesztésen át, a 300 ezer eurótól 1,5 millió euróig terjedő pénzbüntetésig terjedhetnek.
A javaslatból, amennyiben azt elfogadja az Unió, jelentős belső jogalkotási feladatok is fakadnak, amennyiben a környezet védelméről szóló törvényt és a Btk.-t majd módosítani szükséges.
Tulajdonképpen ezek a leglényegesebb információk, amelyek elmondhatók az irányelv tervezetéről, és amelyek szerintünk is indokolttá teszik azt, hogy ebben a kérdésben egyeztetési eljárást folytassunk le. Javaslom a bizottságnak, döntsünk úgy, hogy az irányelv megalkotása kapcsán működtessünk egyeztetési eljárást.
Van-e kérdés? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs. Hozzászólás? (Jelzésre:) Ékes képviselő úr.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Az elnök úrral maximálisan egyetértek abban, hogy maga ez a törvénytervezet a sajátos nemzeti büntetőjogi törvények szankcionálását vonja maga után. És nagy kérdés az is, hogy egyáltalán az Európai Bíróságra ez tulajdonképpen milyen feladatokat fog róni, mert ez önmagában nem fog megállni, hiszen a szennyezések nagy többsége a határon átnyúló szennyezések milyenségétől is függ. Ez akár a védett növény- és állatfajoknál, a természetvédelemnél, a nukleáris kérdéseknél, a vízzel kapcsolatos kérdéseknél felmerül.
Én is mindenképpen azt javasolnám, hogy kezdjünk egy egyeztetési eljárási folyamatot ebben a kérdésben, és a magyar fél egy nagyon kemény, a magyar környezetvédelmi jogszabályoknak megfelelő, olyan tervet tegyen le, ami adott esetben megfelelő támogatással bírva, tényleg a legjobbat tudja kihozni ebből az egészből. Hiszen ha figyelembe vesszük a mostani körülményeket is akár Erdély esetében, Románia esetében, vagy akár Ausztria esetében, vannak olyan előrevetíthető szennyezési folyamatok vagy tervezett szennyezési folyamatok, amelyek kapcsán a magyar állampolgárok számára másutt nem lehetséges a jogi lépést megtenni, mint adott esetben az Európai Bíróságnál.
Tehát én mindenképpen szeretném, ha ebben egy komolyabb előkészületi munka és annak alapján egy nagyon erőteljes magyar vélemény tudna kialakulni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm én is. Erre van mód, hiszen a Tanácsban az eljárás ott tart, hogy a Bizottság ismertette a javaslatot még februárban, illetve egy elsőolvasatos eljárás indult az Európai Parlamentben. Tehát mód van arra, hogy a magyar álláspontot folyamatosan és megfelelően képviseljük.
Van-e még kérdés vagy vélemény? (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, kérdezem a bizottságot, egyetért-e azzal, hogy egyeztetési eljárás alá vonjuk a tervezetet. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Volt-e ellenszavazat? (Nincs ilyen jelzés.) Nem. Tartózkodás volt-e? (Nincs ilyen jelzés.) Nem.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag döntött úgy, hogy egyeztetési eljárás alá vonja az irányelv-határozattervezetet. Köszönöm szépen.
Szolgálati közleményként azt tudom mondani a bizottság tagjainak, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium államtitkára úton van a szakértőivel a termünk felé, egy kis türelmet kérünk, pillanatokon belül folytatjuk a munkát. A továbbhaladás nehéz, hiszen most olyan egyeztetési eljárások állásáról tájékoztat minket az államtitkár úr, amelyek már folyamatban vannak, és amelyek fő mozgatója, gesztora az IRM. Kis türelmet kérek képviselőtársaimtól!
(Szünet: 11.50-11.58 -
Dr. Kondorosi Ferenc megérkezik az ülésre.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Amint látják, megérkezett Kondorosi Ferenc államtitkár úr, úgyhogy folytatjuk a munkánkat a 4. napirendi ponttal, amely egy egyeztetési eljárás folyamatban lévő ügye, "Kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban" címet viseli, amelynek keretében tájékoztat az aktuális helyzetről minket Kondorosi Ferenc államtitkár úr. A két raportőr Molnár Csaba és Braun Márton képviselő urak. A javaslatom az, hogy hallgassuk meg az államtitkár urat, aztán a két raportőrt, ha van hozzátennivalójuk, és utána a bizottság tagjai további kérdéseket és megjegyzéseket fűzhetnek a dologhoz. Államtitkár úr, öné a szó.
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnézést kérek, de legjobb belátásom szerint 12 órára érkeztem. Nem szerettem volna elkésni és udvariatlan lenni. Ezt a nem létező bűnömet nem akarom azzal tetézni, hogy hosszan beszélek. (Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársai belépnek az ülésterembe.) Megérkeztek a kolléganőim is.
A büntetőeljárásokban biztosítandó egyes terhelti jogokról szóló kerethatározat-tervezet erőssége, hogy a fair eljárás egységes mércéjét próbálja megteremteni ez az irányelvtervezet. A fair eljárás követelményét az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikke szabja meg. Nagyon sok eljárásjogi szabály próbálja ezt a garanciarendszert megteremteni. Ami a keretjogszabályban, az irányelv tervezetében szerepel, Magyarország számára jelentős megterhelést nem okoz, bármely jogi aktus elfogadását elfogadhatónak tartjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a raportőr urakat, hogy kívánnak-e megjegyzést tenni, hozzáfűzni bármit az államtitkár úr által elmondottakhoz. (Jelzésre:) Molnár Csaba, parancsolj!
Dr. Molnár Csaba, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! A terhelti jogokról szóló kerethatározat-tervezettel kapcsolatban röviden szeretném ismertetni a szocialista frakció álláspontját egyrészt tartalmilag, másrészt formailag, mert azt gondolom, hogy ez utóbbi, a jogi forma, ami a legnagyobb vitát váltotta ki az európai uniós döntéshozatal során. Tartalmilag tökéletesen egyetértünk a céllal, vagyis azzal, hogy egységes, lehetőleg magas szintje legyen a terhelti jogok biztosításának az Európai Közösségek tagállamaiban, ahogy államtitkár úr is mondta: a tisztességes eljáráshoz való jog garanciái kerüljenek be ebbe a kerethatározatba, akár a jogi tanácsadásnál, a tolmácsolásnál, a fordításnál, a kommunikációs jogoknál, vagy akár az úgynevezett speciális figyelemhez való jognál.
Külön kiemeljük, és fontosnak tartjuk elmondani azt, hogy a kerethatározat-tervezetnek előremutató tulajdonsága az, hogy nem pusztán egyszerű jogként határozza meg ezeket a terhelti jogokat, hanem általában egy külön cikkelyben az államra rótt kötelezettségként is nevesíti ezeket, ráadásul bizonyos esetekben, például a védelemnél vagy a fordítás pontosságánál még a hatékonyságát is előírja. Ez az, amit legfontosabbnak tartunk, hogy nehogy csak írott malaszt legyen az, ami megjelenik a kerethatározat-tervezetben, hanem ez egy konkrét, kikényszeríthető jogi aktusként jelenjen meg.
Ahogy az államtitkár úr is mondta, ezek a jogok alapvetően benn vannak a magyar büntetőeljárásról szóló törvényben, tehát azt gondoljuk, hogy elfogadása esetén igen komoly változtatást a büntetőeljárási törvényen nem kellene csinálni, hiszen ennél még jóval szélesebb garanciákat is biztosít a magyar büntetőeljárási törvény.
A másik kérdés, ami a joganyag formáját illeti, ami szintén tartalmi kérdés, de talán a legfontosabb, hiszen az Európai Közösségben az eddigi vita során a kiküldött anyagban még négy olvasatot látunk, de tudtommal már egy ötödik olvasaton is túl vagyunk; az volt a legfontosabb kérdés, hogy ez megjelenjen-e egy jogi kötőerővel rendelkező kerethatározatként, avagy csak valamilyen soft law formában jelenjen meg az Európai Közösségben. Az a hat ország, amely azt mondja, hogy csak egy állásfoglalásról van szó, elsősorban arra hivatkozik, hogy hiányzik az a jogalap, ami alapján ezt jogi kötőerővel rendelkező kerethatározatként meg lehetne fogalmazni, például Írország vagy az Egyesült Királyság esetében, ahol viszonylag érthető is, hiszen elsősorban a terrorizmus elleni harcban olyan érveket sorakoztatnak fel, melyek szerint nem biztos, hogy a saját terrorizmusellenes törvényeikkel összefüggésbe hozható lehetne ez a történet.
Felmerült a korábbi tárgyalások során az, hogy egyrészt milyen jogi formában jelenjen meg, tehát kerethatározat-tervezetben vagy csak állásfoglalásként. Másrészt felmerült az is, hogy esetleg egy olyan kompromisszumként lehetne megvalósítani a kerethatározat elfogadását, hogy valamilyen korlátozott hatállyal jelenne meg. Például olvastunk olyanról, hogy nem általában a büntetőeljárás valamennyi esetére vonatkozna, hanem csak olyan esetekre, amikor határon átnyúló kapcsolatok jönnek szóba. Vagy olyanról is olvashattunk például a parlamenti javaslatban is, hogy csak az európai elfogatóparanccsal összefüggésben lévő eljárásokban lehetne alkalmazni ezt.
Álláspontunk egyébként általában az a szocialista frakció részéről, hogy lehetőleg egy jogi kötőerővel rendelkező kerethatározat legyen elfogadva, ráadásul olyan jogi kötőerővel rendelkező, ami valamennyi büntetőeljárásra, nemcsak a határon átnyúló kapcsolatokra terjedne ki. Az más kérdés, hogy emellett elfogadható lehet esetleg egy előremutató cselekvési tervet megfogalmazó állásfoglalás is.
Már csak azért is, mert az eleve el nem utasító tagállamok közül például Lengyelország is olyan véleményének adott hangot, hogy akár a kettő együttes elfogadására is lehetőség nyílik, sőt tudtommal a magyar kormány tárgyalási álláspontja is ez volt, hogy mind a kettő megjelenítésének is lehet külön értelme. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Braun Márton képviselő úré a szó.
Dr. Braun Márton, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm a szót, elnök úr. Annyit még érdemes hozzátenni Molnár képviselőtársam felvezetéséhez, hogy 2 év múlva ez a kerethatározat gyakorlatilag felülvizsgálatra kerül, tehát a tapasztalatok összesítése után.
Én azt szeretném megkérdezni, hogy dr. Lévayné dr. Fazekas Judit szakállamtitkár asszony leiratában az van, hogy gyakorlatilag a következő Bel- és Igazságügyi Tanács ülésére lezárul ez a vita. Úgy tudom, hogy ez április 20-a volt. Ezek szerint már túl vagyunk a vitán, és gyakorlatilag pótlólagos véleményt tudunk mondani.
Molnár képviselőtársam mondta, hogy a Be.-hez nem igazán kell hozzányúlni. Azért azt megkérdezném, hogy hozzá kell-e nyúlnunk a büntetőeljárás-joghoz, és ha igen, akkor miben?
És szeretném az államtitkár úr véleményét kikérni arról, hogy van-e értelme annak, hogy a büntetőjog összetett rendszeréből külön kiragadjanak egy-egy intézményt, és ezt külön kerethatározatban szabályozzák? Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársam kérdéséhez még egyet fűznék hozzá, hogy az államtitkár úr véleménye szerint tanácsi döntés mikorra várható ebben a kérdésben?
Át is adnám a szót az államtitkár úrnak.
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Engedtessék meg, elnök úr, hogy Braun képviselő úrtól megkérdezzem, hogy vajon melyik intézményre gondol, amelyik úgymond kiragadná a büntetőjog egységes rendszeréből ezt a kérdést?
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Hogy csak ebben a témakörben hoznak létre egy kerethatározatot, és nem egy egységes büntetőjogi szabályozáson belül.
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a raportőr uraknak és az elnök úrnak a kérdéseket.
Elhoztam magammal Garai Borbála főtanácsadó kolléganőmet, aki ennek a témának a felelőse az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban, és végigtárgyalta ezt a témakört. Azt hiszem, ő a legautentikusabb a kormányzaton belül, hogy szakértői szinten válaszoljon erre a kérdésre, és ha szükséges, akkor kiegészítem.
DR. GARAI BORBÁLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Szeretném önöket elsősorban arról tájékoztatni, hogy mi történt az elmúlt hétvégén.
A Bel- és Igazságügyi Tanács ülése valóban csütörtökön és pénteken volt megtartva. Arra számítottunk az előrejelzések, illetve a német elnökség akarata szerint, hogy ezt a dossziét le fogják zárni. Erre azonban nem került sor, méghozzá azért nem, mert az elég hatékony erőfeszítések ellenére sem sikerült az összes kérdésben kompromisszumot elérni, különösen az Egyesült Királyság kormányával.
Annyi kompromisszumot sikerült elérni, hogy a júniusi BÜT-ön, amikor ezt a dossziét újra előveszik a legmagasabb politikai szinten, akkor a kerethatározat tekintetében egy korlátozott hatályú dokumentum tárgyalására kerül majd sor. Ez azt jelenti, hogy a határon átnyúló elemet is tartalmazó büntetőeljárásokra alakítanák ki ezt a szabályozást, tehát az eljárási garanciákat az Európai Unió tagállamaiban egy közös jogi aktusban csak a határon átnyúló ügyekre fogalmaznák meg. Ez tulajdonképpen majdnem teljesen lefedi az elfogatóparanccsal érintett büntetőeljárások körét.
Ezt most gyakorlati szempontból értem. Tehát amikor arról van szó, hogy biztosítani kell a tagállamok közötti kölcsönös bizalom növelését, a gyakorlatban a kérdés úgy merül fel, hogy ha egy elfogató paranccsal összefüggő eljárás kerül egy tagállami hatóság elé, akkor ezek a garanciák, amelyeket a kerethatározat szabályoz, megvalósultak-e abban a tagállamban is, ahol a büntetőeljárást az elkövetett bűncselekmény miatt lefolytatják, és ahonnan ez az elfogatóparancs megérkezik.
Tehát az elhangzott kérdésekre az a válasz, hogy végleges döntés valószínűleg júniusban várható a Bel- és Igazságügyi Tanács ülésén. Valószínű, hogy ez a kerethatározat, ha tényleg sikerül kompromisszumot elérni, akkor ilyen értelemben korlátozott hatályú jogi aktus lesz. Ezt mi sajnálatosnak tekintjük, de annak érdekében, hogy mégis valamilyen előrelépés történjen ezen a téren, elfogadhatónak tartjuk. Tehát sajnos itt a realitásokkal szembesülni kell. Hogy ha nem tudunk 6 tagállamot meggyőzni arról, hogy egy ilyen jogi eszköz elfogadására szükség van, akkor el kell fogadni ezeknek a tagállamoknak az álláspontját, és azért a lehető legkisebb közös nevezőt elfogadtatni.
Engedje meg, hogy annyiban vitatkozzak önnel, hogy magát az eredeti ötletet nem igazán tekinthetjük kiragadottnak, mert a büntetőeljárási garanciák önmagukban egy elég széles folyamatot alapjaiban szabályozó kérdéseket jelentenek, tehát az alapvető elveket, amelyek a büntetőeljárás szerkezetét meghatározzák. Nyilvánvalóan nincsen lehetőség a szubszidiaritás elvére, tehát az Európai Unióról szóló szerződés vonatkozó cikkeire tekintettel arra, hogy a büntetőeljárás szabályozását európai szinten teljes egészében megvalósítsuk. Tehát ez tulajdonképpen az alapvető rendelkezésekre vonatkozó, eljárási garanciákat tartalmazó jogi aktus lenne.
Sajnos azt nem sikerült elérni, hogy csak a belső jogot érintő büntetőeljárásra vonatkozzon. Annyit sikerült elérni, hogy amikor van határon átnyúló elem, akkor ezeket a garanciákat biztosítani kell.
Még ehhez egy megjegyzést fűznék. Nyilvánvalóan nehéz elképzelni olyan szabályozást, ami csak az elfogatóparanccsal kapcsolatban szabályoz bizonyos dolgokat. A legtöbb tagállam esetében ez nyilván úgy fog kinézni, hogy ha nincsen még a kerethatározatban megfelelő szabályozás, akkor minden büntetőeljárás tekintetében ezeket a garanciákat meg fogják valósítani. Ez a gyakorlatban nagy valószínűség szerint a legtöbb tagállamban így fog kinézni.
A Be.-hez valószínűleg nem kell hozzányúlni. Átnéztük természetesen ezeket a rendelkezéseket, és a magyar kormánynak elég erős elkötelezettsége van a tekintetben, hogy akár Strasbourgban, akár a luxemburgi bíróság előtt a legmesszebbmenőkig megfeleljünk azoknak a garanciáknak, amelyeknek a teljesítését elvárják. Az a jogalkotási folyamat már tulajdonképpen lezárult, tehát igazság szerint nekünk ez jogalkotási feladatot várhatóan nem fog jelenteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm Garai Borbálának a kiegészítést. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e további kérdés, megjegyzés vagy hozzászólás a témához. (Jelzésre:) Molnár Csaba úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Köszönöm szépen a válaszokat. Röviden csak annyit, hogy ami igazán furcsa és meglepő volt akkor, amikor tanulmányoztuk, hogy ki akarja a soft law elemekkel szabályozni ezt, és ki az, aki erős jogi eszközökkel, annál a hat tagországnál, amely jogalap hiányára hivatkozik - négy közülük újonnan, velünk együtt csatlakozó tagország -, nem értettük, hogy mik azok az érvek, amik alapján azt gondolják, hogy itt egy állásfoglalás bőven elegendő lenne a jogi kötőerővel rendelkező határozat nélkül. Az Egyesült Királyságnál pedig kifejezetten furcsa, hiszen pont ez az az ország, ahol az angolszász jogrendszerben erős processzuális jogokat nevesítenek a törvények, ahol a fair eljárás elvének tulajdonképpen a hazájáról beszélünk. A tárgyalások során az európai parlamenti körben - ahol egyébként 50 módosító javaslat kifejezetten ezzel a témával kapcsolatban be is érkezett - meglehetősen furcsálltuk, hogy miért nem lehetett ezt a kompromisszumot pont velük megkötni, ahol erőteljes eljárási jogok vannak jelen a nemzeti jogban. Természetesen a realitásokhoz nekünk is igazodnunk kell, amennyiben ez nem lehetséges, akkor egy szűkebb hatállyal, kifejezetten csak a határon átnyúló esetekre vonatkozó hatállyal is elfogadható a kerethatározat-tervezet.
A kérdésem röviden annyi, hogy emellett van-e esélye még annak, hogy a cselekvési tervet megfogalmazó állásfoglalás is be fog kerülni a Tanács-ülésre. Köszönöm.
DR. GARAI BORBÁLA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Igen, esély van, ugyanis az idén márciusban annyiban megváltozott a tárgyalási stratégia, hogy korábban egymást kizáró tervezetek szerepeltek, tehát vagy kerethatározat, vagy állásfoglalás. Mostanra azonban a kettő párhuzamos elfogadása is felmerült, és ez egy nagyon vonzó megközelítése a problémának, mert az az állásfoglalás-tervezet, amiről beszélünk, tulajdonképpen meglehetősen hatékony ellenőrzési mechanizmusokat tartalmazna. Tehát itt arról lenne szó, hogy az egyes tagállamok szakértői a másik tagállamot vizsgálhatnák abból a szempontból, hogy az állásfoglalás tartalmának időközben megfeleltek-e a tagállamok, csak egyetlenegy tényezőt kiragadva ebből. Tehát ezek hasznos gondolatok, és mindenféleképpen jó lenne, ha az ilyen állásfoglalás tekintetében is a tagállamok egyezségre jutnának. Erre van esély, ez a júniusi Tanács-ülésen elő fog kerülni. Az állásfoglalásnak nem pontosan ugyanaz a tartalma, mint a kerethatározatnak, lényegesen továbbmegy, és sokkal gyakorlatiasabban fogalmaz. Tehát ez mindenféleképpen jó lenne.
Esetleg röviden még válaszolnék a bevezetőjére ennek a kérdésnek. Az Egyesült Királysággal kapcsolatos probléma úgy merült fel, hogy itt a védelemhez való jog garanciái máshogyan érvényesülnek, és a terrorizmus miatti fenyegetettségből is adódik néhány olyan garancia, amelynek az alkalmazása egyes esetekben, nyilván nagyon kevés esetben, de visszaszorul. Tehát az például, hogy a védő mikor lehet jelen, milyen eljárási cselekménynél, kihallgatásnál lehet jelen, egy olyan alapvető kérdés, amely a kerethatározatba bekerül, és amiben az európai tagállamok jelenleg nem tudnak megegyezni. Írországgal ugyanez a probléma.
A közép-európai tagállamok pedig egyfajta elméleti következetességet képviselnek, ugyanis a jogalap kérdésében valóban egy sajnálatos helyzet alakult ki mára, részben az Európai Bíróság döntése következtében 2005-ben született egy, amely a büntetőjoggal kapcsolatos jogalapokat próbálta tisztázni, de valójában kicsit több zavart okozott, mint amennyi kérdést tisztázott. Azt is tudjuk, hogy az alkotmányt, ami jelentősen megváltoztatta volna az Európai Unió cselekvési lehetőségét, annak idején nem fogadták el. A jelenlegi jogalapok hiányosak. Nagyon nehéz látni azon a szövegen, hogy hogyan lehetne ezeket hatékonyan, előremutatóan alkalmazni. E tekintetben nem történt előrelépés, tehát nincs politikai egyezség Európában abban a kérdésben, hogy a bel- és igazságügyi területen meddig terjedhet a tagállamok közös jogalkotási lehetősége, és ez okozza a problémát. Ebben sajnos részben igazuk van. Ezt a kérdést viszont az elfogatóparancsra való korlátozás szerintem megoldaná. Tehát így jött ez a kompromisszum létre.
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Ha szabad, annyit hozzátennék, hogy a magyar álláspont ebben következetesen a pozitivista jogdogmatika talaján áll, és nagyon fontos szempont volt a tárgyalások során az, hogy az emberi jogok védelmének elért szintjéből amellett se lépjünk vissza, hogy tudomásul vesszük az Európai Uniónak a büntetőjogi területre való kiterjedését mint realitás.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hadd kérdezzem meg a képviselőtársaimat, hogy van-e további kérdés. (Nincs jelzés.) Hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha hozzászólás sincs, köszönöm a kormány képviselőinek tájékoztatóját ehhez a napirendi ponthoz. Lezárom ennek a napirendi pontnak a tárgyalását.
Áttérünk az 5. napirendi pontra, amely szintén egy egyeztetési eljárás, "Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelveknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról" címet viseli. Szintén államtitkár úr tájékoztat minket az aktuális helyzetről. Közben újabb munkatársa foglalja el a helyet mellette.
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Bemutatom Gál Krisztina főtanácsadó asszonyt, aki a téma szakértője. Itt valójában egy új jogterületről beszélünk. Ennek a jogterületnek a jogorvoslati hatékonyságát kívánja a tárgyalásba vett joganyag, irányelv megerősítni. Főbb változások csomópontonként kiragadhatók. Az előzetes értesítés, előzetes vitarendezés egy perökonómiai szemponton alapuló megoldás, szóba kerül az automatikus felfüggesztése az eljárásnak bizonyos helyzetekben, szerződéskötési moratóriumot intézményesít a joganyag, az eljárási jogi határidőket megállapítja. Az érvénytelenség mint új jogintézmény jelenik meg, és természetesen a Bizottság eljárásindítási jogát is körültekintően szabályozza a tervezet. Gondolom, meghallgatnák a bizottság szép szokása szerint a raportőröket, és aztán munkatársammal együtt válaszolunk a kérdésekre.
ELNÖK: Így van. Az elfogadott eljárási rendünk az, hogy a raportőrök következnek most, méghozzá Szűcs Erika képviselő asszony és Ékes József képviselő úr. Ha lehet, én ebben a sorrendben adnám meg a szót már csak az udvariasság elemei szabályai szerint is.
Szűcs Erika, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása
SZŰCS ERIKA (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm szépen, elnök úr. Az előző napirendi ponthoz képest annyiban könnyebb a helyzet, hogy gazdasági természetű jog, ami már elég régóta gyakorolt közös szabályozás, nem úgy, mint a büntetőjog. Miközben a korábbi tájékozódás kapcsán is láttuk, hogy a magyar kormány ennek az ügynek a kapcsán kellőképpen aktív, és igyekszik a magyar közbeszerzési gyakorlatban kialakított jó tapasztalatokat a hatályos európai uniós szabályozásban megpróbálni érvényesíteni, én arra gondoltam, hogy azért bekövetkezett egy fontos dolog, a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv elfogadása. Ez annyiban keletkeztet szerintem a mi szempontunkból új helyzetet, hogy míg a korábbi időszakban nyilvánvalóan a gondolkodásunk arra kellett hogy összpontosuljon, hogy a hazai piaci egyensúly a hazai vállalkozások, külföldi vállalkozások tekintetében, és ez a jogorvoslat dolga, ma már éppen arról is kell gondolkodni vagy érdeklődni, hogy a magyar vállalkozások más országokban történő közbeszerzési eljárásban való részvétele és a magyar vállalkozások jogorvoslati igényének a teljesítése tekintetében az új helyzetnek való érdekképviselet végiggondolásra kerül-e, és az alakuló szabályozásban ez megfelelő lesz-e. Én csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni, hogy ez ennyiben új helyzet, és egy másikfajta egyensúlyi szempontot is érvényesítenünk kell a továbbiakban a kormányálláspont kialakításában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Ékes József képviselő úré a szó.
Ékes József, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása
ÉKES JÓZSEF (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én azzal kezdem, hogy a tavalyi évben, amikor a körbetartozási és a közbeszerzési kérdésekről szó volt a magyar parlamentben, ön az egyik válaszában úgy fogalmazott, hogy Magyarországon - egy ötpárti egyeztetés alapján - hamarosan egy új közbeszerzési eljárás törvényét fogjuk közösen megalkotni ahhoz, hogy valóban minden tekintetben - amit a képviselő asszony is elmondott - megfeleljen az uniós, általunk is támogatott követelményrendszernek.
Én szeretném ezt újból megerősíteni és kérni, hogy szülessen meg Magyarországon egy új közbeszerzési törvény, mert sok sebből vérzik, és a mai kor kihívásainak abszolút nem felel meg a mai rendszer.
Szeretnék itt visszahivatkozni arra, hogy ezelőtt pár hónappal a HVG-ben egy nagyon neves közbeszerzési szakember azt nyilatkozta, hogy Magyarországon a közbeszerzések 90 százaléka tulajdonképpen előre - magyarosan fogalmazva - le van zsírozva. És talán itt szeretném kihangsúlyozni azt, hogy a tárgyalási állásponthoz, ami megfelelően összefoglalja az irányelv módosításának tartalmát és a javasolt álláspontot, szeretnénk egy-két kiegészítést tenni. És itt szeretnék indokként visszahivatkozni arra, hogy a magyar közbeszerzési törvényt igenis módosítani kell.
A javaslat leglényegesebb eleme, hogy 10 napos szerződéskötési moratóriumot ír elő már 1990 óta. A magyar közbeszerzési törvényben ez tulajdonképpen 8 napos határidővel van megkötve.
De a javasolt 10 napos határidőn felül még további határidőt is meghatároz, és talán pontosan így kellene a magyar közbeszerzési törvényben ezeket a kérdésköröket rendezni, mert a jelenlegi magyarországi elbírálási rendszer tulajdonképpen nem hatályos az uniós elbírálási rendszerrel.
A másik ilyen irányelv a házon belüli beszerzések kérdése, amit én a parlamentben is több alkalommal elmondtam. A meghívásos pályázatoknál, valamint a házon belüli beszerzések kérdésénél látom azt a legnagyobb problémát, ami alapján tényleg azt lehet mondani, hogy a korrupciógyanús esetek is felmerülnek. Ezt a kérdéskört nekünk tényleg az uniós jogszabályoknak megfelelően kell elrendezni. Sőt mi több, mindenképpen további javaslattal kellene élni.
A javaslat d) pontjában az irányelv-módosítás 2e. cikkével összefüggő észrevételt tehát önmagában pontosítani kell.
Az irányelv módosításának szólnia kellene arról, hogy az uniós szintű békéltetés megszüntetése esetén maguk a tagállamok jogosultak-e a nemzeti szintű békéltetést szabályozni. Tehát nagy kérdés, hogy ha ez megszűnik, akkor - legalábbis nálunk - továbbra is fennmaradhasson ennek a szintje, mert ha ezt nem tudjuk megfelelően kialakítani, abban az esetben elhúzódhatnak a békéltetés és a szerződéskötés különböző folyamatai.
Az idő rövidsége miatt ezekkel szeretnék röviden érvelni, és még egyszer megerősíteni azt, hogy szánjunk rá időt, és készítsük elő a magyar közbeszerzési törvényt úgy, hogy az valóban minden tekintetben megfeleljen ennek, és lehetőleg a nemzetközi közvélemény se úgy nyilatkozzon, hogy Magyarországon nőtt a korrupció, hanem tényleg próbáljuk meg az új közbeszerzési törvénnyel megelőzni, és tompítani vagy csökkenteni a jelenlegi állapotot.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót az államtitkár úrnak, egy kérdéskört szeretnék megemlíteni, ami itt felvetődött.
A jogorvoslati eljárás megindítása esetén alkalmazandó automatikus szerződéskötési felfüggesztés nem rontja-e a közbeszerzési eljárások ésszerű határidőn belüli lezárásához, illetve a beszerzési igények mielőbbi megvalósulásához fűződő érdekeket? Úgy tudom, itt volt egy magyar javaslat, ami arról szólt, hogy a tagállamok választhassanak az automatikus felfüggesztés alkalmazása, vagy az attól való eltekintés lehetősége között. Ebben a kérdésben hogy áll az ügy?
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Talán megengedik azt a szubjektív megjegyzést, hogy öröm ennek a bizottságnak az ülésén lenni, mert itt folyamatosan a legdelikátabb szakmai kérdések merülnek fel, és nagyon kitűnő szakmai konzultációkat tudunk folytatni.
Azzal adnám meg a lehetőséget Gál Krisztina munkatársamnak, hogy válaszoljon ezekre a kérdésekre, hogy valójában egyetértek azzal, és most is csak megerősítem, amire Ékes József képviselő úr utalt, hogy a tárca valóban szükségesnek tartja az új Kbt. megalkotását, ez teljesen természetes, ettől a szándéktól most sem tértünk el.
A most tárgyalandó joganyag egy hihetetlenül fontos impulzus ebben a tekintetben. Nemcsak magát a pozitív jogot tanulmányozzuk, hanem a luxemburgi bíróság ítéleteit is, hiszen a közbeszerzési jog az a jogterület, ahol a bírósági döntések hihetetlen módon orientálják a nemzeti jogalkotást.
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Üdvözlöm a tisztelt képviselőket. Először a képviselő asszony felvetésére válaszolnék.
Természetszerűleg fontos érdek a magyar vállalkozások külföldi közbeszerzési piacokon való erősítése, ugyanakkor ez az irányelv értelemszerűen a közbeszerzésekhez kapcsolódó jogorvoslati eljárásokra terjed ki. Ami itt a magyar vállalkozások piacra jutásával kapcsolatban felhozható, az az, hogy éppen azzal, hogy az irányelv a gyakorlatban még mindig a tagállamokra bízza a rendelkezései megvalósítását, ugyanakkor egységesítést hoz. Tehát egy magyar vállalkozó, aki egy külföldi közbeszerzési eljárásban részt vesz, az irányelv elfogadása után még inkább tudni fogja, hogy milyen az az eljárás, amiben az érdekét érvényesítheti. Gondolok itt például a szerződéskötési moratóriumra, ahol meg van adva, hogy ennek minimum 10 napnak kell lennie. Tehát ezen a téren ez az egységesítés kifejezetten pozitív elmozdulás, ugyanis így a magyar vállalkozások külföldi eljárásaiban, amennyiben úgy érzik, hogy jogsértés történt, egyértelműbben fogják tudni azt, hogy milyen eszközeik vannak és mire számíthatnak egy ilyen jogorvoslati eljárás során. Tehát mi ezt egyértelműen pozitívumként értékeljük.
Ami a képviselő úr által említett szerződéskötési moratóriummal kapcsolatos, arra azt tudnám válaszolni, hogy a magyar közbeszerzési törvény jelenleg megfelel a közösségi jogszabályoknak. Sőt, ha úgy nézzük, mi elébe mentünk annak, amit most szeretne bevezetni a jogorvoslati irányelv, hiszen a jogorvoslati irányelvben most fog megjelenni a szerződéskötési moratórium jogintézménye, holott a magyar jogban ez már létezik. Való igaz, módosítást fog maga után vonni, hiszen nálunk minimum 8 napos most a szerződéskötési moratórium, ahogy a képviselő úr említette, az ajánlatkérő határozhatja meg, főszabály szerint minimum 8, maximum 30 napban. Építési beruházás esetén ez 60 napra terjedhet ki.
Tehát itt azt kell látni, hogy mi valaminek elébe mentünk, és ez nálunk nem egy teljesen új jogintézményt fog jelenteni, mindössze annyit, hogy ezt a 8 napos határidőt hozzá kell igazítani az irányelv által előírt határidőhöz. Tehát nem vagyunk közösségi jogi jogsértésben.
Ami a házon belüli beszerzés tényállását illeti, mint ahogy ezt az államtitkár úr is említette, a közbeszerzések területén nagyon fontos az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata.
Ez is egy olyan tényállás, amelyet nem a közbeszerzési irányelvek szabályoznak, hanem közösségi bírósági joggyakorlatból, esetjogból következik. Ezt a közbeszerzési törvény leképezi.
Eddig nem volt erre egy úgymond sajátos eljárás, ami erősítette volna az esetlegesen ajánlattevőként fellépők érdekeit. Ugyanakkor most az úgynevezett érvénytelenség körében szeretném kiemelni azt a jogintézményt, aminek az a célja, hogy tulajdonképpen egy előzetes kontrollt adna a házon belüli beszerzések esetében, ugyanis azt mondja, hogy a tagállamoknak lehetősége van arra, hogy ne alkalmazzák az érvénytelenség jogintézményét; hogyha az irányelvvel összeegyeztethető az, hogy az eljárást nem egy közzétett hirdetménnyel indították meg, ez tipikusan a házon belüli beszerzés tényállása.
Az ajánlatkérő, tehát aki szerződést szeretne kötni, közzétesz egy tájékoztatót arról, hogy ő szeretne szerződést kötni, kivel szeretne szerződést kötni, mire, és ennek mi az indoka. Tehát még indokolnia is kellene azt, hogy neki erre lehetősége van, plusz a tájékoztató megjelenésétől számítva minimum 10 napot várna a szerződéskötéssel.
Tehát az irányelv elfogadásával tulajdonképpen létrejönne egyfajta kontrollmechanizmus ezen házon belüli beszerzések tényállására vonatkozóan, és egy előzetes kontrollmechanizmus jöhetne létre, hiszen azok, akik eddig egy ilyen házon belüli beszerzésnél a szerződéskötésről nem is értesültek, most egyrészt értesülnének róla, másrészt minimum 10 napjuk lenne arra, hogy jogorvoslati eljárást kezdeményezzenek. Tehát ezt a kérdést megítélésünk szerint pozitívan kezeli ez az irányelvtervezet.
A békéltetésre vonatkozó kérdésre azt válaszolnám, hogy igen, semmi sem gátolja meg a tagállamokat abban, hogy nemzeti szinten fenntartsák a békéltetés intézményét, mindössze arról lenne szó, hogy a közösségi irányelvből kikerül, tehát nem lesz közösségi követelmény az, hogy ilyen békéltetési intézmény legyen.
Ugyanakkor az irányelvtervezet alapján tilalom sincs arra, hogy ilyet a tagállam ne tarthatna fenn. Egyébként ez akár össze is egyeztethető az irányelvnek azzal a rendelkezésével, amely egy úgynevezett előzetes vitarendezési eljárást tenne lehetővé, ami azt mondja, hogy az ajánlattevő az ajánlatkérőt előzetesen értesíti, hogy ő itt jogsértést észlel, és itt lehetőség van arra, hogy kettőjük között rendezzék a felmerült kérdést. Egyébként ez az eljárás is úgymond szerződéskötési moratóriumot keletkeztet, tehát itt is van egy ilyen megerősítés arra, hogy fel lehessen lépni ezekben az esetekben.
Az utolsó kérdés az automatikus felfüggesztésre, hogy hosszabbítja-e ez a közbeszerzési eljárásokat, és a magyar javaslatra vonatkozott. Az automatikus felfüggesztéssel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy a most hatályos szabályozástól eltérő logikán alapul, ami az irányelvben van. Az irányelv azt mondja, hogy a közbeszerzési eljárás megindítása automatikusan azzal járna, hogy a szerződést nem lehet megkötni, illetve a közbeszerzési eljárást fel kell függeszteni.
Jelenleg a hatályos magyar szabályozás úgy szól, hogy nincsen ilyen automatikus felfüggesztés, ugyanakkor a Közbeszerzési Döntőbizottság hivatalból vagy kérelemre, amennyiben vélhetően fennáll a közbeszerzése vonatkozó jogszabályok megsértése, vagy ennek a veszélye, elrendelheti ideiglenes intézkedésként a szerződés megkötésének a megtiltását, a közbeszerzési eljárás felfüggesztését. Megítélésünk szerint ez a logikai fordulat inkább kiszámíthatóságot hozna, és nem jár azzal, hogy meghosszabbítja az eljárásokat, hiszen azt mondja az irányelv, hogy ez vagy addig áll fönn, amíg a jogorvoslatot elbírálják, esetünkben a Közbeszerzési Döntőbizottság nem dönt ideiglenes intézkedésként arról, hogy ezt fönntartja vagy nem, vagy pedig addig áll fönn, amíg magáról a jogorvoslatról nem dönt. Itt tehát van a tagállami jogalkotónak lehetősége arra, hogy ne nyújtsa ezzel a közbeszerzési eljárásokat, hiszen a jogorvoslatot elbíráló szervnek lehetősége van arra, hogy az eset összes körülményének mérlegelésével döntsön arról, hogy szükséges-e az automatikus felfüggesztés fenntartása, vagy nem.
A magyar javaslat kifejezetten egy esetre irányult, méghozzá arra az esetre, amikor a szerződéskötési moratórium lejárt, ugyanakkor a szerződést még az ajánlatkérő nem kötötte meg, és ebben az időszakban nyújtanak be jogorvoslati kérelmet, ami esetében előfordulhat az, hogy a jogorvoslati eljárás megindítása kvázi egy újabb szerződéskötési tilalmat keletkeztetne. Ez az egyetlenegy eset, amiben ez előfordulhat. A magyar javaslat arra vonatkozott, hogy ebben az esetben - hiszen az ajánlattevőnek már volt arra lehetősége, hogy eldöntse, hogy neki érdeke-e jogorvoslati eljárást indítani vagy nem, és ezalatt megtehette volna - ne legyen újabb ilyen szerződéskötési moratórium.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez a kérdés is rendezhető a jogalkotás során, ugyanis azzal, ha mind az eljárásindítási határidő és a szerződéskötési moratórium határideje ugyanannyi napban van meghatározva, akkor ez az eset gyakorlatilag fel sem merülhet. Tehát ez egy olyan magyar javaslat, ami természetszerűleg fontos, ugyanakkor amennyiben nem kerül elfogadásra, a jogszabály-előkészítés, jogalkotás során ez a helyzet kezelhető. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem a raportőröket és minden más képviselőtársamat is, hogy van-e kérdésük, hozzászólásuk. (Jelzésre:) Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Egyetlenegy dolgot a házon belüli beszerzés kérdéséről. Ezzel mindenképpen óvatosan kellene bánni. Kivételes esetként próbálja meg kezelni maga az uniós jogszabály is. Majdnem azt lehet mondani, hogy nem törvényes, de mégis eljárási szempontból lehetséges, hisz itt a befolyásoltság lehetősége fennáll a házon belülinél. Csak egy példát mondok, a 2e. cikk szerinti kötelezettségeket úgy lehetne teljesíteni, hogy minden esetben tételesen fel kellene sorolni, hogy a közbeszerzési eljárás mellőzésének mely esetében kell ezt alkalmazni. Tehát én ezt szeretném mindenképpen kérni, mert ez önmagában zavarosnak tűnhet, és a későbbiek folyamán ezekből visszaélések származhatnak. Tehát én szeretném mindenképpen, ha a magyar javaslat ebből a szempontból erősítené azt, hogy tételesen tessenek felsorolni, tehát aki részt vesz magában a közbeszerzésben, az ennek megfelelően járjon el.
ELNÖK: Tessék!
DR. GÁL KRISZTINA (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Annyit szeretnék itt mondani, hogy ez az irányelv a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos jogorvoslatra vonatkozik. Az anyagi jogi szabályokat, tehát azt, hogy mikor lehet alkalmazni, két másik irányelv tartalmazza, és ezekből az irányelvekből ez következik. Ez a 2004/18/EK- és a 2004/17/EK-irányelv, és maga a jogorvoslati irányelv visszahivatkozik ezekre az irányelvekre, tehát a jogorvoslati irányelvben el van rendezve ez a kérdés. Annál részletesebben, hogy ezekre az irányelvekre hivatkozzunk, és kvázi felsoroljunk, vagy mondhatnám úgy, hogy még egyszer megismételjünk eseteket az irányban, megítélésem szerint egyrészt nem szükséges, mert az anyagi jogi irányelv elrendezi, másrészt pedig éppen azért, mert az Európai Közösségek Bíróságának joggyakorlata nagyon erősen ezt a területet változtatja, módosítja, lehetetlenség is minden egyes esetet felsorolni. Tipikus példa a házon belüli beszerzések esete, amit az Európai Közösségek Bírósága alakított ki. Ez azt jelenti, hogy még ha minden egyes esetben egy ilyen tényállás kialakítása maga után vonná a jogorvoslati irányelv módosítását is, akkor is eltelne egy hosszú időszak - látjuk, hogy bizony hosszú időbe telik egy ilyen irányelv-módosítás -, ami alatt értelemszerűen nem lenne benne az irányelvben, és nem lehetne rá alkalmazni.
Éppen ezért talán a legjobb megoldás az anyagi jogi irányelvekre, illetve az Európai Közösségek Bíróságának a joggyakorlatára hivatkozni. Ez jelenleg az irányelvtervezetben megtörténik, tehát mi úgy érezzük, hogy jól elrendezi ezt a helyzetet az irányelv. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is. Amennyiben képviselőtársaimnak újabb kérdése, hozzászólása nincs, javasolom, zárjuk le ezt a kérdéskört, és térjünk át a következő napirendi pontunkra, amely szintén egy egyeztetési eljárás, "Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről" címet viseli, s amelynek két raportőre Legény Zsolt és Ivanics Ferenc képviselőtársaink. Kondorosi államtitkár úr újabb kollégája foglalja el a helyét, akit üdvözlök. Megadom a szót az államtitkár úrnak.
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Komoly bizottság elé komoly erőkkel kell felvonulni, azt gondoljuk. (Derültség.) Engedjék meg, hogy bemutassam Gyenge Anikó kolléganőmet, a minisztérium főtanácsadóját, aki a témakör kiváló szakértője. Egy nagyon delikát kérdés a szellemi tulajdon büntetőjogi védelme, a magyar jogrendszertől sem áll távol, de egy új kriminalizáció hajnalán vagyunk, ha úgy tetszik, ha ez a folyamat elindul, mert nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy nagyon nehéz és nagyon bonyolult útra lép az Európai Unió, ha ezeket a kérdéseket ily mélységig szabályozni kívánja. A magyar álláspontot önök ismerik. Mi egy kicsit idő előttinek és túl széles körűnek tartjuk ezt a szabályozási elgondolást.
ELNÖK: Amennyiben pillanatnyilag nincs kiegészítése Gyenge Anikónak, a két raportőrnek adnám meg a szót. (Jelzésre:) Úgy látom, Ivanics képviselő úr végtelenül udvarias gesztussal átadja az elsőbbséget Legény Zsolt úrnak. Én ezt tudomásul veszem, és megadom a szót neki.
Dr. Legény Zsolt, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt engedjék meg nekem, hogy a frakció nevében jobbulást kívánjak államtitkár úrnak, látjuk, hogy igen beteg, de köszönjük, hogy ebben az állapotban is megjelent. (Dr. Kondorosi Ferenc közbeszól. - Derültség.)
ELNÖK: Mielőtt az ellenzék jelentősebb illúziókat táplálna, valóban én is úgy látom, csak egy apró pollenallergiáról van szó.
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Az előttünk lévő irányelvjavaslattal kapcsolatosan, ahogyan említette államtitkár úr is, egy új kriminalizációs hajnalon vagyunk, mi is érzékeljük. Amit a frakció nevében el kívánok mondani - csak röviden szeretném ismertetni a frakció álláspontját -, hogy a kalózkodással és a hamisítással szembeni harcot mindenképpen fontosnak tartjuk, és kiemeljük azt is, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedéseket megfelelő módon szabályoznunk kell. Tisztában vagyunk azzal, és látjuk azokat a dolgokat, hogy ezek milyen hatalmas hátrányt képesek okozni akár gazdasági, akár erkölcsi értelemben.
Az irányelvjavaslattal kapcsolatosan abba most természetesen nem kell belemennünk, hogy a Bizottság egy bírósági döntés következtében már nem irányelv-kerethatározat II. szabályozási rendszert kíván megalkotni, hanem egységesen irányelvben kívánja ezt a kérdést rendezni.
Mivel ez egy büntetőjogi kérdés, ezért tudván azt, hogy mennyire ingoványos terület ez a büntetőjogi szabályozás az Unió tekintetében, azt mindenféleképpen fontosnak tartjuk, hogy az eddig kialakult eljárási rendet tartsuk meg.
Ami pedig kifejezetten az irányelvjavaslat tartalmával kapcsolatosan egy általunk igen fontosnak ítélt momentum, az az, ami szerint az irányelvjavaslatban a tárgyi hatály alól ki kell venni azokat a területeket, amelyekben még nem következett be anyagi jogi harmonizáció, ilyen különösen a szabadalmi jog területe. Röviden ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm.
ELNÖK: Ivanics képviselő úré a szó.
Ivanics Ferenc, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása
IVANICS FERENC (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Csak a rend kedvéért szeretném megjegyezni Legény Zsoltnak, hogy a hétvégén Kapuváron volt az államtitkár úr egy rendőrségi épület átadásán, és onnan még egészségesen távozott (Derültség.), tehát semmiféle felelősséget nem vállalunk az egészségi állapotáért.
A másik, ha lehet ezt mondani, nulladik pontos megjegyzésem: gratulálni szeretnék, nem tudom pontosan, hogy kinek, a kiváló időzítéshez, miszerint ez az előterjesztés ezen a héten jött be, hiszen ma, 23-án a könyv és a szerzői jogok világnapja van, 26-án pedig a szellemi tulajdon világnapja lesz, úgyhogy igazi ünnepi tárgyalási fordulóra érkeztünk. (Dr. Molnár Csaba közbeszólására:) Nem mondta senki, hogy ez a kormánynak köszönhető, de természetesen minden szakértőnek köszönjük szépen. (Derültség. - Szűcs Erika: De előfordulhat!)
Hogy milyen jelentőségű dologról van szó, ahhoz két megjegyzést tennék. Az egyik az, hogy mindannyian tudjuk, hogy a magyar szellemi alkotásoknak az egész világon mekkora becsülete van. Azt szeretném itt jelezni, hogy manapság ugyan mindig leszűkítik a szerzői jogokat akár az internet, az elektronikus média környékére, akár a zenei CD-kre vagy filmekre. Ennél sokkal tágabb dologról van szó, hiszen a minőségi bortermeléstől kezdve egészen a ruhaiparon keresztül ez mindenhol befolyásolja az életünket, ezért a szellemi tulajdonjognak komoly a jelentősége. Nyilván ezért van az, hogy 2001-től tartjuk ezt a világnapot április 26-án.
A bevezető körök után akkor szeretnék egy-két dolgot megkérdezni. Igazából nem látjuk pontosan, hogy miért gondoljuk azt, hogy az irányelvjavaslat alapján a harmonizációt idő előttinek és túl széles körűnek tartjuk. Hol húzódnak azok az érdekek, amik alapján mi azt mondjuk, hogy a magyar érdek erősebb? Tudjuk, hogy az előző ciklusban a parlament egy meglehetősen fontos jogszabályt alkotott ezzel kapcsolatban. Ezzel kapcsolatban olvastam egyszer egy panaszt, ahol azt mondták, hogy még a bírók sem tudják megkülönböztetni, hogy mi a különbség egy védjegy és egy szabadalom között, és így hoznak döntéseket - ez valamennyire rendeződni látszik 2005 után. De továbbra is nyitva marad a kérdés, hogy miért korai? Mikor tartanánk időszerűnek ezt az egyeztetést?
A harmadik kérdésem, végső kérdésem, hogy lesz-e Magyarországon valamilyen hatása ennek az irányelvnek, hogyha bevezetik? Tehát a jogszabályi kereteket, a jogszabályokat módosítanunk kell-e valamennyire ezzel kapcsolatban? Köszönöm.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Én is köszönöm. Államtitkár úr, önöké a szó!
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Átadom a válaszadás lehetőségét Gyenge Anikónak.
DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Csak a feltett konkrét kérdésekre szeretnék válaszolni. Az első az volt, hogy miért idő előtti ez a harmonizációs aktus, illetve miért lenne idő előtti az elfogadása.
Ennek két alapvető oka van. Az egyik, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én, Magyarország csatlakozása előtt egy pillanattal fogadott el egy olyan átfogó irányelvet, amely az egész polgári jogi és közigazgatási jogi jogérvényesítési rendszert harmonizálta ezen a területen.
Ennek az irányelvnek az átültetése Magyarországon 2006. április 15-ével történt meg, hiszen ekkor lépett hatályba az a törvény, ami ezzel az irányelvvel harmonizálta a megfelelő jogszabályokat.
2006. április 15. óta talán egy év telt el. Nagyon nehéz kiszámítani azt, hogy ennek a jogharmonizációnak milyen hatásai vannak. Ezzel az Igazságügyi Minisztérium egyébként folyamatosan próbálkozik, hogy információkat szerezzen a hatásukról, viszont a bíróságoktól folyamatosan olyan válaszok érkeznek vissza, hogy ilyen információkkal még nem szolgálhatnak, hiszen folyamatban lévő, alig elkezdett ügyekről van szó. Tehát nem tudjuk kiszámítani azt, hogy a polgári jogi jogérvényesítés megváltoztatásának milyen hatásai vannak.
Azt tudjuk, hogy nagyon erős eszközöket kaptak a jogosultak ennek a harmonizációnak a keretében. Például, hogy csak egyet említsek, az ideiglenes intézkedés eszközét a szellemi tulajdoni jogosultak, szabadalmasok, szerzői jogi jogosultak, földrajzi árujelzők kedvezményezettjei alkalmazhatják, illetve érvényesíthetik akkor is, ha keresetlevelet még be sem nyújtottak, tehát nincs is egy jól megfogalmazott, részletesen kidolgozott igényük; és úgy is alkalmazhatják ezt az intézkedést, hogy a másik felet meg sem hallgatják. Ezek szinte büntetőjogi erősségű eszközök.
Természetesen előrebocsátva, hogy mindegyik ágazati törvény, ahol ezek az eszközök bevezetésre kerültek, tartalmaznak garanciális eszközöket arra vonatkozóan, hogy ne lehessen visszaélni ezekkel az eszközökkel. Mindenesetre mi úgy látjuk, hogy nagyon erős eszközök kerültek a jogrendszerbe, és nem kell ezeket tovább erősíteni mindaddig, amíg nem tudjuk azt, hogy elegendő-e a belső piac védelméhez, vagy akár csak országos hatállyal a szellemi tulajdonjogok védelméhez a meglévő eszközrendszer.
A másik szempont, amiért elhamarkodottnak tartjuk a harmonizációt, éppen az irányelv hatályával kapcsolatos, ugyanis teljes harmonizációt vezetne be, teljes harmonizációt a szellemi tulajdonjogok teljes területén, tehát nemcsak azokon a területeken, ahol már előrehaladott ez a harmonizáció anyagi jogi szempontból, mint például a szerzői jog, mint például a védjegyjog, de olyan területeken is, ahol eddig közösségi jogi szabályozásra csak nagyon töredékes jelleggel került sor. Ilyen egyébként a gazdaságot alapjaiban meghatározó szabadalmi oltalom kérdése.
Valószínűleg emlékeznek még rá a képviselő asszonyok és a képviselő urak, hogy alig egy évvel ezelőtt buktatta meg az Európai Parlament a szoftverszabadalmi irányelv néven elhíresült irányelvtervezetet, azzal, hogy ez túl korai és túl széles hatályú. Azóta sincs egyébként ez a tervezet napirenden, és azóta sincs kötelező erejű jogszabályjavaslat a szabadalmi harmonizációra napirenden a közösség szintjén. Vannak policy tételek, de ezek nem kötelezőek, lényegében csupán a Bizottság óhajait reprezentálják.
Emiatt is nagyon nehézkes lenne az irányelv átültetése a magyar jogba, hiszen olyan jogsértésekre, olyan oltalmi formákra kellene közösségi szintű szankciókat alkalmazni, amelyekhez a közösségnek, durván fogalmazva, nincs is köze, hiszen ezek csak a nemzeti jogokban jelennek meg. Ad absurdum egy tagállam szembesülhet azzal is, hogy valamit büntetőjogilag szankcionálnia kell, aminek az oltalmát a saját belső jogrendszerében nem is ismeri, ilyen például a kereskedelmi nevek szellemi tulajdoni oltalma. Tehát nagyon veszélyes hatásai lehetnének ennek az irányelvnek.
Ez rögtön választ ad arra a kérdésre is, hogy milyen hatása lenne az irányelvnek a magyar jogra. Két példát szeretnék mondani, az egyik a kiszabható pénzbüntetés határa. Talán nem árulok el titkot, hogyha azt mondom, hogy a magyar büntetőjogi rendszer a pénzbüntetések esetében napi tételekben gondolkodik, és a napi tételek konkrét összegét is meghatározza.
Ezeknek a pénzbüntetéseknek a maximális összege egy bűncselekmény esetében 10 millió forint körül van. Abban az esetben, hogy ha az irányelvet a mai formájában el kellene fogadni, vagy elfogadnák a tagállamok, akkor a szellemi tulajdoni bűncselekmények esetében minimálisan kiszabható pénzbüntetés 100 ezer eurónál kezdődne.
Ez nagyon magas ahhoz képest, ami hatályos jogrendszerben van, megjegyzem, Európa egyetlen országában sincs ilyen súlyos pénzbüntetés jelenleg.
A másik, hogy a szabadságvesztés-büntetéseket is jelentősen megemelné, hiszen a szándékosan elkövetett szellemi tulajdoni bűncselekmények esetében négy év lenne a minimálisan kiszabható szabadságvesztés-büntetés. Attól el is tekinthetünk, hogy a magyar jogrendszer szerint ma akár nem is kell kiszabni szabadságvesztés-büntetést, hiszen mellette lehet pénzbüntetést vagy közérdekű munkát is szankcióként kiszabni. Itt kötelezővé válna a szabadságvesztés-büntetés. Természetesen a magyar kormány is híve annak, hogy a szellemi tulajdonjogok megfelelő szintű védelemben részesüljenek, s nemcsak a szellemi tulajdonjogok világnapja idején, de mi úgy gondoljuk, hogy ez sokkal tágabb és sokkal szigorúbb eszköz annál, mint ami arányos, megfelelő lehetne. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy további kérdés vagy vélemény van-e. (Jelzésre:) Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Úgy tűnik, hogy ezt nem nagyon vezetnénk be. Arra nem kaptam választ, hogy akkor mikor vagy hogyan lenne érdemes, tehát eddig a múlttal foglalkoztunk. Másodsorban pedig az érdekelne, hogy akkor a magyar álláspont várhatóan ennek az elutasítása lesz-e.
DR. GYENGE ANIKÓ (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Amiatt nem tudok erre a kérdésre határozottan válaszolni, mert a múlt hét péntekén írta alá a köztársasági elnök azt a törvényt, amely a büntető törvénykönyv szellemi tulajdoni tényállásait is módosította, és ez a törvény éppen az ellenkező irányba mozdította el a magyar büntetőjogi szabályozást, vagyis enyhítettük a büntetőjogi tényállásokat. A magyar kormány ennek mentén próbál érvelni az irányelvjavaslat tárgyalásánál. Úgy tűnik, hogy a többi tagállam is ebbe az irányba mozdul el, sőt, az Európai Parlament beszámolójából, illetve a módosító javaslatoktól is az látszik kirajzolódni, hogy a Parlament sem szeretné ilyen tág hatállyal az irányelvet. Ezért szinte beláthatatlan az, hogy mikor lesz ebből elfogadott, kötelező jogi aktus, és hogy ezt mikor kell átültetnünk. (Gyenge Anikó dr. Kondorosi Ferenccel konzultál.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, a belső tanácskozmány sem hozott újabb fordulatot. Köszönöm szépen a kormány képviselőinek a közreműködést.
Javasolom, hogy zárjuk le ezt a témát, és az utolsó napirendi pontra térjünk át a fennmaradó néhány, bár rendkívül értések percben. Utolsó napirendi pontként szintén egy egyeztetési eljárás alá vont határozattervezetről beszélnénk, ez "A Tanács határozata a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről" címet viseli. Itt a két raportőr Ivanics Ferenc képviselőtársam és én magam vagyok. De először megadom a szót az államtitkár úrnak.
Dr. Kondorosi Ferenc tájékoztatója
DR. KONDOROSI FERENC igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Nagyon rövid leszek. Valójában a leánykori neve ennek az anyagnak a prümi szerződés, és annak az átültetéséről van szó, egy roppant jelentős joganyag, jelentősége csak a schengeni rendszerhez való csatlakozással mérhető. Ezen két egyezmény részesének lenni minőségi javulást eredményez majd a közbiztonság, a közrend és az európai integráltság területén. Stauber Péter osztályvezető urat hoztam ehhez a napirendi ponthoz szakértőnek.
ELNÖK: Megkérdezem osztályvezető urat, hogy szeretne-e valamit mondani a tárgyalás elején.
DR. STABUER PÉTER (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Jelen pillanatban nem szeretnék ehhez hozzátenni bármit is, várnám az esetleges kérdéseket.
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ez esetben én szeretnék nagyon röviden néhány dolgot megemlíteni. Tekintettel arra, hogy ez a határozattervezet nem más, mint a prümi egyezménynek az uniós belső jogba való átültetése, itt igazából azok a kérdések merülhetnek fel, amelyek minden egyéb tekintetben, amikor szeretnénk a rendészeti, belügyi, igazságügyi, megerősített együttműködést elmélyíteni vagy létrehozni bizonyos területeken, akkor felvetődnek rutinszerűen bizonyos kérdések. Az egyik ilyen kérdés természetesen az adatvédelem kérdése. Szabatosan fogalmazva mondhatnám azt is, hogy miként értékeli a kormány az európai adatvédelmi biztos április 11-ei véleményét, amelyben egy egységes uniós adatvédelmi szabályozást sürget, és ez a kívánalom mennyiben függ össze azokkal a szempontokkal, amelyeket érvényesítenünk kell akkor, amikor egyébként sikeresen a belső uniós joganyag részévé kívánjuk tenni az egyezmény leglényegesebb pontjait.
A másik ilyen kérdés, hogy felvetődhet az, hogy miért van az, vagy miért volt az, hogy mi csak viszonylag későn jeleztük a csatlakozásunkat ehhez az ügyhöz, ugyanakkor a határozattervezet mögött ott áll szinte valamennyi új, szomszédos EU-tagállam.
Még egy kérdés felvetődhet: tekintettel arra, hogy a leglényegesebb elemei ismertek, mert nem tesz mást, mint a rendőrség számára egy automatizált lekérdezési eljárást, közvetlen és kölcsönös hozzáférést tesz lehetővé a nemzeti DNS-, ujjlenyomat- és gépjármű-nyilvántartási adatbázisok között. Világos, hogy vannak viszont olyan kérdések, amelyek kimaradnának ebből az ügyből. Kérdés az, hogy végül is a kimaradó, bár rendkívül lényeges részeknek - amik jelentősen bővíthetnék az együttműködés terepét - az esélyét, sorsát, hogyan látja a kormány pillanatnyilag. Én ennyit szerettem volna megjegyezni.
Megkérdezem Ivanics képviselőtársamat, hogy mivel kíván hozzájárulni az ügy tárgyalásához.
Ivanics Ferenc, a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása
IVANICS FERENC (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása: Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Két olyan kérdés hangzott el, amit gyakorlatilag magam is feltettem volna. Annyit esetleg hozzátennék, hogy a tárgyalási álláspontjavaslat szerint a következő szerepel: a szerződés adatvédelmi rendelkezései megfelelő garanciát jelentenek arra, hogy a személyes adatok kezelése csak a szükséges és arányos mértékben valósul meg a szerződés alapján, tekintve, hogy általánosan és minden egyes adatfajta kapcsán meghatározásra kerül az adatkezelés célja, a szerződés adatvédelmi rendelkezései pedig rögzítik az adatalany jogosítványait, a független adatvédelmi hatóságok ellenőrzési jogát. Az európai adatvédelmi biztos ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy az érintett számára a prümi szerződés egyértelműen tolakodó jellegű, mivel szükségszerűen új adatbázisok létrehozásához vezet, ami önmagában véve kockázatot jelent a személyes adatok védelmére nézve. Az a kérdés, hogy erről hogyan vélekedik a kormány. Az anyagban is szerepel, hogy mi tulajdonképpen előre vagyunk ebben a kérdésben, hiszen Magyarországon ezek a nyilvántartások már rendelkezésre állnak.
Schengent az államtitkár úr megemlítette. Bár óva intettek a képviselőtársaim, hogy hosszan beszéljek, nem szándékozom hosszan beszélni, de egy példával hadd érzékeltessem! Ez többszörös személyes tapasztalat mint határ menti képviselőnek. A schengeni határokat lassacskán kinyitjuk, tehát ez azt jelenti, hogy a bűnözők szabadon jöhetnek-mehetnek egész Európában. Már most sem mindig kérik el az útleveleket a határon, tehát már most is alkalom van erre, ugyanakkor pedig a rendőrség ilyen módon elég lassan tud adatokat szerezni. Tehát mi úgy gondoljuk, igazán szükség van erre a fajta együttműködésre. Tizenegynéhány évvel ezelőtt az volt Magyarországon az általános helyzet, hogy a megyék között nem volt információcsere. Ezen most már túl vagyunk, látjuk, hogy ennek milyen a jelentősége, tehát továbbra is érdemes ez irányba mennünk.
Azonban van egy gondunk is ezzel az egész prümi szerződéssel. Az anyag azt írja, hogy modellértékű ez az előterjesztés és ez a javaslat. Mi úgy gondoljuk, hogy ezzel a kifejezéssel azért kicsit óvatosabban kellene bánni, mert úgy hisszük, annál, hogy hét tagállam kitalál valamit, és majd kiterjeszti az egész Európai Unióra, jobban vagy más módon szerencsésebb bevonni a többi országot. Tehát az a kérdés, hogy ezzel kapcsolatban a magyar kormány kifejezte-e valamiféle aggodalmát ezzel az eljárásrenddel kapcsolatban, vagy sem.
Még két kérdésem lenne. Van-e olyan tagállam, amelyik nem akarja elfogadni az álláspontot? (Közbeszólás.) Több képviselőtársamnak azt ajánlom, mivel nincs szavazás, nyugodtan menjenek át a plenáris ülésre, én még megkérdezném, amit meg szeretnék kérdezni.
Tehát az a kérdés, hogy van-e olyan tagállam, amely el akarja utasítani ezt az egyezményt, vagy nem akar csatlakozni hozzá.
Végezetül pedig, megpróbálom összefogni, a német elnökségben ez egyfajta prioritás volt. Az a kérdés, hogy időrendben hogy néz ki a továbbiakban az Európai Unióban ennek a tárgyalása? Számíthatunk-e arra, vagy van-e olyan időkényszer, amely azt mondja, hogy a júniusi fordulóban ezt már lezárnák és elfogadnák? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Kérem a kormány képviselőit, hogy amennyivel hosszabbnak érezték egyes képviselőtársaim, esetleg Ivanics úr hozzászólását, annyival próbálják rövidebben összefoglalni a véleményüket! (Derültség.) Köszönöm.
DR. STAUBER PÉTER (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, törekedni fogok a rövidségre. Ha megengedik, időrendben haladnék végig a feltett kérdéseken.
Először az adatvédelem témájára térnék ki. Igen, ismerjük az adatvédelmi biztos véleményét ezzel kapcsolatban. Visszamennék 2004-ig, amikor a hágai programot, tehát a 2009-ig szóló bel- és igazságügyi átfogó uniós programot elfogadták. Ebben a vonatkozásban ennek két kulcseleme van, az egyik a principle of availability, a bűnüldözés szempontjából releváns információk hozzáférhetősége a bűnüldözők számára, de a másik oldalon ezt kiegyensúlyozza, hogy szükség van egy átfogó adatvédelmi keretre az egész Unióban a bűnüldözés terén kezelt személyes adatok védelme kapcsán.
Mind a két vonalon elindult a munka, azt kell, hogy mondjam, hogy döcögősen. Ezzel már kicsit előlegezem Ivanics képviselő úr kérdését is. Azért kellett ehhez a szokatlan eljáráshoz nyúlni, hogy tudniillik 7 tagállam egymás között megkötött rendszerét emelik uniós szintre, mert az uniós szintű kezdeményezések részben jogi, részben technikai okokból hihetetlenül lassan haladtak. Tehát az a veszély fenyegetett, és ez a veszély még most sem múlt el teljesen, hogy a hágai program kulcseleme, a szabad hozzáférés elve nem fog határidőre megvalósulni, sőt még körvonalaiban sem látszott, hogy hogyan valósulna meg, egészen addig, amíg ez a prümi kezdeményezés uniós szintre be nem került.
Ezzel párhuzamosan viszont a tanácsi struktúrák folyamatosan dolgoznak a harmadik pilléres adatvédelmi kerethatározaton. Magyarország természetesen ezeken az egyeztetéseken is igen aktív. Tehát valóban az lenne optimális, ha ez a két norma együtt lépne hatályba, viszont az adatvédelmi kerethatározat szövege olyan nehezen formálódik, amikor ehhez utoljára szerencsém volt, akkor tényleg százas nagyságrendben voltak lábjegyzetek, megjegyzések, fenntartások a szöveghez, hogy sajnos realisztikusan nézve még néhány hónap, de akár 1-1,5 év is lehet, amíg abból a kerethatározatból elfogadott norma lesz.
Úgy gondolom, hogy a bűnüldözési érdek ebben a vonatkozásban előrébblép, tehát a prümi szerződésnek és ebből adódóan az ezt átemelő tanácsi határozatnak is van egy nagyon kiterjedt hatodik fejezete, ami kizárólag adatvédelmi rendelkezésekkel foglalkozik. Természetesen megnyugtatóbb lenne, ha ez a kerethatározat már most készen állna, de sajnos nem így van. Tehát pillanatnyilag a szerződésnek, illetve ennek a határozatnak az adatvédelmi rendelkezéseivel kell - idézőjelben - "beérnünk", bár ahhoz képest, hogy jelenleg viszont semmilyen közös szabályozás nincsen, véleményem szerint ez komoly előrelépés.
A második kérdésre, hogy miért csak most jeleztük a csatlakozási szándékunkat, nagyon röviden szeretnék válaszolni. Az egyik fő oka ennek éppen a hazai adatvédelem magas színvonala és kidolgozottsága. Egész egyszerűen amíg lefolytattuk a szükséges egyeztetési eljárásokat, és ténylegesen felmértük ezt, mert első ránézésre az ember DNS-profilokról és on-line-lekérdezésről hall, akkor mindig van egy kis ódzkodás, ezeket nagyon alaposan körül kellett járnunk ahhoz, hogy megnyugtatóan azt mondhassuk, hogy igen, erre nekünk szükségünk van. Ez a folyamat sajnos ennyi időt vett igénybe.
A szerződés a tanácsi határozattal több-kevesebb viszonyban áll, tehát bizonyos rendelkezések elmaradtak. Ezek részben azok, amik nem a harmadik, hanem az első pillér területére tartoztak, az illegális migráció elleni küzdelemmel foglalkoztak, részben egyes olyan cikkek az eredeti szerződésből, amikkel bizonyos tagállamoknak fenntartásaik voltak, például az államhatár előzetes értesítés nélküli átlépési lehetőségének a kiszélesítése, illetve a fegyveres légijárat-kísérők, úgynevezett légi marsallok alkalmazása.
Tehát én úgy látom, hogy a továbbiakban ketté fog válni ez a történet. Ami mindenki számára elfogadható, az bekerül a 27-ek szintjére, az uniós jog lesz. Egyébként pedig 15, illetve velünk együtt, akik szándéknyilatkozatot tettünk, 16 tagállam magának a szerződés egészének a részese, tehát ők egymás között ezeken a szűk területeken egy magasabb szintű együttműködést fognak megvalósítani, mint ami az Unió egészére, valamennyi tagállamra ki fog terjedni.
Akkor most értem el, ha a jegyzeteim nem csalnak, Ivanics képviselő úr adatvédelemre vonatkozó kérdéséhez. Véleményem szerint itt van egy pici félreértés - nincs szó új adatbázisok létrehozásáról.
Három adatbázisra terjed ki a szerződés és a határozat: a DNS-profilokra, az ujjlenyomatokra, illetve a gépjárműadatokra. Abból indulunk ki, hogy ezek az adatbázisok, ahogy például Magyarországon, szinte minden tagállamban már most is megvannak, tehát új adatbázist csak ott kell létrehozni, ahol eddig ilyen nem volt. Én úgy tudom például, hogy Spanyolországban nem volt DNS-adatbázis mostanáig és ehhez kapcsolódóan hozzák létre.
Itt igazából a nemzeti adatbázisok közötti átjárhatóság a kulcskérdés, nem pedig új adatbázisok létrehozásáról van szó.
A modell értékű kifejezést lehet, hogy akkor félreérthetően használtuk. Természetesen ez nem egy kívánatos eljárás, hogy 7 tagállam úgymond diktálja az ütemet, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni azt a realitást, hogy ha ez a kezdeményezés tagállami szintről nem lett volna, akkor a hágai program nagyon csúfosan megbukik.
A további menet, illetve, hogy ki nem akarja elfogadni. A tanácsi határozatot szinte biztos, hogy el fogják fogadni júniusban. Addig még 1-2 munkabizottsági ülésen egyeztetik a szövegét, de tényleg majdnem biztos, hogy a júniusi német elnökség alatti utolsó Tanács-ülésen ezt elfogadják. Tehát ez a része a 27-ek szintjén rendezett lesz.
A szerződéshez eddig velünk együtt 16 tagállam csatlakozott. Akik egész biztosan nem fognak csatlakozni, az a két szigetország, tehát Írország és az Egyesült Királyság, ők minden ilyen szoros integrációs kezdeményezésből szeretnek kimaradni. A fennmaradó néhány állam szerintem idővel revideálni fogja a mostani álláspontját.
Ennyit szerettem volna elmondani, ha esetleg még további kérdések lennének. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is a bizottság nevében. Kérdezem a bizottság még jelenlévő tagjait, hogy van-e még további kérdés, vagy bármiféle megjegyzés. (Nincs ilyen jelzés.) Ha nincs, akkor megköszönöm képviselőtársaimnak a kitartó együttlétet, különösen Szűcs Erika és Veress képviselőtársamnak, hogy biztosították az elnökléshez a megfelelő politikai támogatást. (Derültség.)
Egyben az államtitkár úrnak szeretném megjegyezni, most már eljött ennek az ideje, egészen biztos, hogy a nem létező bűnt, így fogalmazok, bőségesen jóvátette a rövidségével. (Derültség.) A munkatársai felzárkóztak hozzánk. Azt tudom mondani, hogy az első félidőben valószínű, hogy kishitűek voltunk a hatékonyság és a gyorsaság tekintetében, de ezt a tévedésünket a második félidőben reálisan helyrebillentettük.
Köszönöm mindenkinek a munkát. Legközelebb 2 hét múlva fogunk találkozni, hétfőn 12 órakor. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 13 óra 08 perc.)
|
|
Kocsi László a bizottság alelnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária