EIB-17/2007.
(EIB-47/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. május 8-án, kedden 13 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék *
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívott *
Elnöki bevezető *
A napirendi javaslat ismertetése, a napirend elfogadása *
A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter éves meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján, különös tekintettel a Külügyminisztérium európai uniós tagsággal kapcsolatos feladataira és Magyarország hároméves uniós tagságára *
Dr. Göncz Kinga tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, hozzászólások *
Határozathozatal *
Elnöki zárszó *
1. A Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés (J/2760. szám)
2. Dr. Göncz Kinga külügyminiszter éves meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján, különös tekintettel
- a Külügyminisztérium európai uniós tagsággal kapcsolatos feladataira és
- Magyarország hároméves uniós tagságára
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Molnár Csabának (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) megérkezéséig Veress Józsefnek (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) távolléte idejére Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 34 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm dr. Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, aki EU-n kívüli forrásból vírusokhoz jutott, és most elhozta közénk. (Dr. Göncz Kinga: Ez az integráció első lépése. - Derültség.) Jobbulást! Köszöntöm azokat a bizottsági tagokat, akik ebéd után is megtisztelik a bizottságot.
A napirendi javaslat ismertetése, a napirend elfogadása
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn, azzal a javaslattal, hogy az 1. és a 2. számú napirendi pontot egyben tárgyaljuk. A miniszter asszonynak 15 óra 30 perckor kell elmennie, ha jól vagyok tájékozódva, és ebben az időkeretben kellene a vitánkat tartanunk. Észrevétel? Javaslat? (Nincs jelzés.) Nincs.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja ezt a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Hálásan köszönöm.
Tehát az 1. és 2. napirendi pontunk a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés; illetőleg a miniszter asszony éves meghallgatása a Házszabály nem mondom el, hányadik paragrafusa alapján, különös tekintettel a Külügyminisztérium európai uniós tagsággal kapcsolatos feladataira és Magyarország immáron hároméves uniós tagságára. Külügyminiszter asszony, tessék parancsolni!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én ebből a hosszú jelentésből néhány dolgot azért kiemelnék, de természetesen nagyon sok minden fog maradni, amit nem. Már a jelentés önmagában is szelektál, mert nyilván nem lehet minden részletről beszámolni, de talán mégis érdemes áttekinteni, hogy hogyan is állunk az Európai Unióban, és Magyarország milyen szerepet játszott, milyen további feladatai vannak. Talán érdemes előrebocsátani azt, hogy Magyarországot ma olyan tagállamként tartják nyilván, amely egyértelműen kiáll a közös európai értékek mellett, az egységes belső piacban érdekelt, ami szintén lényeges, kész konstruktív vitákra, illetőleg az Európai Unió nyitottságát képviseli. Tudjuk, hogy ez nem mindegyik tagországra igaz, tehát ez egy fontos arculata Magyarországnak.
Ha a három évről beszélünk, talán érdemes arról is beszélni, hogy Magyarország társadalmi és politikai konszenzus eredményeképpen lépett be az EU-ba, és hogy az európai uniós csatlakozásunk pozitív hatásait részben a gazdasági szerepelők érezhették hamarosan utána, illetőleg lehetőséget adott arra, hogy egy passzív szereplőből, egy alkalmazkodó szereplőből egy alakító szereplőjévé váljunk az Európai Uniónak.
Talán érdekes látni, hogy a különböző országok számára kvóták vannak arra nézve, hogy hány tagországból származó alkalmazottja lehet az Uniónak, a Bizottságnak, illetve az adminisztrációnak. Magyarország a 2010-ig előirányzott kvótának több mint a felét már most kimerítette, tehát tulajdonképpen nagyon jól szerepeltek a magyar szakemberek ezeken a versenyvizsgákon. Úgy tűnik, hogy az Európai Parlamentben a magyar képviselők kiemelkednek a szervezettségükkel, úgy tűnik, hogy elkezdték nagyon jól használni ezt a teret. A kormány és az európai parlamenti képviselők között folyamatos ez a párbeszéd egyébként is.
Érdemes megemlíteni a hároméves történések kapcsán, hogy komoly előrelépések történnek a tekintetben, amit sokszor sérelmeztünk, hogy a munkaerőpiacok nem nyitottak az új tagországok számára. Ennek egy vonatkozásáról Románia és Bulgária kapcsán itt elég hosszan volt szó, de úgy tűnik, hogy Németország és Ausztria kivételével majdnem az összes többi régi tagállam vagy nyitott, vagy meglehetősen nagy lépésekben liberalizálta a munkaerőpiacát. Tudjuk, hogy ez az egyik nagyon fontos előnye az Európai Uniónak, úgyhogy fontos, hogy itt előrelépések történtek.
Legfontosabb magyar kezdeményezések, mondjuk a pénzügyi perspektíva; erről is sokat beszéltünk. Magyarország nagyon nyomatékosan és nagyon határozottan képviselte azt, hogy a lehető legnagyobb támogatásokhoz jusson hozzá. Egyébként Magyarország rendkívül eredményesen is használja fel ezeket a forrásokat, a tényleges kifizetések szempontjából a harmadik helyen áll. Előttünk két ország van, Észtország és Szlovénia. Úgy emlékszem, mind a kettőnek tulajdonképpen könnyebb a pénzfelhasználása, mert kisebb országok, és egyszerűbbek azok a programok, amelyekre a pénzt használni tudják. Ez is erre utal, hogy az alkalmazkodás ebből a szempontból is jó volt. (Nógrádi Zoltán megérkezik az ülésre.)
Talán érdemes arról szót ejteni, hogy több témában Magyarország elkezdte használni az európai uniós teret, például az amerikai és a kanadai vízummentesség elérésében először a visegrádi országokkal fogott össze, majd a visegrádi és balti országok együtt képviselték, hogy az Európai Bizottság is tekintse sajátjának a diszkriminációmentességet ebből a szempontból, és jó reményünk van arra, hogy ez a továbbiakban eredményeket is fog hozni.
A schengeni csatlakozás az egyik nagyon fontos mérföldkő. Azt mondtuk, hogy az egyik célunk az, hogy az integrációnkat teljessé tegyük, ebben az egyik a schengeni csatlakozás, a másik az eurózónához való csatlakozás. Magyarország a következő csatlakozási kör országai közül az egyetlen, amely gyakorlatilag felkészült a csatlakozásra. Most azon kell dolgoznunk, hogy azok az országok, amelyek kevésbé felkészültek, elkészüljenek időre, hisz számunkra is rossz lenne, ha cikcakkban történne a schengeni csatlakozás. Szlovákia számára felajánlottuk a segítségünket, el is indultak konzultációk, és úgy tűnik, hogy van egy komoly politikai akarat arra, hogy Szlovákia is felkészült legyen, és tudjon a schengeni zónához csatlakozni.
Néhány jövőbeni kihívást mondanék Magyarország 2011-es EU soros elnökségi periódusáról. Már elindult a felkészülés. Nyilvánvalóan most még nem tudjuk, hogy Magyarország milyen témákat fog a zászlajára tűzni, és mi lesz a legfőbb profilja ennek a 2011-es elnökségnek. (Szűcs Erika megérkezik az ülésre.) Azt már tudjuk, hogy trojkában történik az elnökség, tehát elindult a szoros együttműködés a három tagállam között egyrészről, másrészről elkezdtünk dolgozni azon, hogy elinduljon a köztisztviselői karból azoknak a kiválasztása, akik komoly szerepet kaphatnak majd az elnökségi időszakban.
10
PÉ 11 (Göncz Kinga)
Nyilvánvalóan kívülről is kell majd behozni embereket, illetőleg hamarosan el fog indulni ezeknek az embereknek a képzése, és egy olyan motivációs rendszeren dolgozunk, ami meg is tartja őket ebben a pozícióban és helyzetben, mert nyilvánvalóan ők a több nyelven beszélő, szakmailag jól képzett emberek lesznek, akik elképzelhetően máshol is a piacon jól tudnának érvényesülni. Nyilván majd dolgoznunk kell azon is, hogy mik lesznek a fő témái az elnökségnek, egyelőre egy bizottság jött létre, amit miniszterelnök úr vezet, a külügyminiszter, az igazságügy-miniszter, a foglalkoztatási miniszter, a MEH minisztere és a pénzügyminiszter van benne, aki elkezdte ezt az előkészítő munkát.
A közeljövőben néhány fontos tagállami érdeke Magyarországnak részben a versenyképesség javítása és a belső piac hatékonyságának az elősegítése. Sokfajta olyan lépés történt, ami a vállalkozói környezet javítását, az adminisztrációs terhek csökkentését, egyszerűsítését jelenti, a jogalkotás minőségének javítása szintén feladatunk.
Említettem, hogy a schengeni csatlakozásnak látszik a vége, az euróövezethez való csatlakozásunk szempontjából kulcsfontosságú, hogy a konvergenciaprogram végrehajtása hogyan megy. Egyelőre igazi megelégedett véleményeket lehet hallani arról, hogy ez a nagyon ambiciózus terv - azt hiszem, egyetlen tagállam se csinálta még, hogy ilyen mértékben csökkentse az államháztartási hiányát - egyelőre úgy néz ki, hogy tartható és továbbmehet.
A polgárok biztonsága, az európai kül- és biztonságpolitikában való intenzív részvétel: biztonságpolitikai szempontból tudjuk, hogy a Nyugat-Balkán kiemelt jelentőségű Magyarország számára. Magyarország nagyon komoly szerepet játszott abban, hogy részben Szerbia felé pozitív üzeneteket küldjön a NATO, illetőleg az Európai Unió is, azt az üzenetet, miszerint Szerbiának és a Nyugat-Balkánnak egyáltalán ebben a körben van a helye. Magyarország kiemelten segíti a nyugat-balkáni országokat a bel- és igazságügyi együttműködés területén a Budapest Fórum keretében, illetőleg elkezdtük azt a segítő folyamatot is, ami a NATO békepartnerségi meghívás tartalommal való megtöltéséről szól. Tehát próbálunk jelen lenni és próbáljuk folyamatosan segíteni ezt a térséget, tudjuk, hogy ez a mi biztonságunk és a mi stabilitásunk szempontjából is fontos.
A következő nagy feladat az alkotmányszerződés kérdése lesz. Azt látjuk, hogy a német elnökség a berlini nyilatkozat után emelte is az ambíció szintjét. Először arról volt szó, hogy egy menetrendig szeretne eljutni a német elnökség végére, most úgy tűnik, hogy politikai megállapodások megkötéséig szeretne eljutni a német elnökség az elnökség végére, hogy utána már csak a szövegezés legyen, és nagyon intenzív munka folyik abban, hogy az egyes tagállamoknak mik a szempontjai. Erről majd azért egy kicsit beszélnék, hogy mik ezek.
El fog indulni a költségvetés szerkezetének reformja. Magyarország érdeke az, hogy ez a költségvetési periódus változatlan szerkezetben történjen meg, de azt is fontosnak tartjuk, hogy amikor elindulnak a viták, akkor legyenek olyanfajta közös politikák, amelyekre költségvetési források lesznek. A következő periódusban ilyen az energiapolitika, ilyen az innovációs politika, ami Magyarország számára is kiemelten fontos.
Talán, ha itt bővítésekről beszélünk, egész Magyarország egyértelműen azt képviseli, hogy az Európai Unió maradjon nyitott azon országok számára, amelyek vállalják ezt az értékrendet, és vállalják, hogy megfelelnek a feltételeknek. Ezen belül Horvátország csatlakozását nagyon komolyan támogatjuk, közvetlenül is és közvetetten is, tehát az Európai Unión belül is, de közvetlen tanácsadókkal is.
Szintén csak néhány dolgot emelnék ki abból a beszámolóból, ami a 2006. éves beszámoló. 2004-ben azt mondtuk, hogy néhány fő célunk: részben a beilleszkedés az Európai Unióba, részben a kibővített Európai Unió konszolidációja, és lehetett tudni, hogy ez a nagy ötödik bővítési kör azért nyilván okoz vagy elindít utána konszolidációs feladatokat (Megérkezik Varga Zoltán.), illetőleg hogy a közösségi politikák magyar érdekek szerinti alakítására legyen lehetőségünk. Megjelent egy európai uniós stratégia, amiről itt beszéltünk is, amelyik elég világos álláspontokat fogalmaz meg a jövőre nézve, tehát hogy Magyarország a mélyülő integrációban érdekelt, abban, hogy az Európai Unió ne csak gazdasági, hanem értékközösség legyen, és ez kapjon a mostanihoz képest még nagyobb hangsúlyt, hogy legyenek megerősített együttműködések, ami a hatékonyság szempontjából fontos, de ez nyitott legyen, tehát lehessen csatlakozni hozzájuk. Az EU nyitottságában vagyunk érdekeltek, és abban, hogy az EU egy politikai integrációs projekt legyen.
Van egy feladatlista, amit én most nem mondanék el, ezekről beszéltünk itt. Talán néhány dolgot említenék abból, hogy 2006-ban mik voltak a magyar prioritások, részben a lisszaboni stratégia felülvizsgálata, az ezzel összefüggő munkák, részben a schengeni csatlakozás. Tudjuk, hogy egy darabig úgy nézett ki, hogy nem fogunk tudni csatlakozni, nemcsak mi, hanem az újak közül senki a schengeni zónához, mígnem egy portugál rendkívül kreatív javaslat a SIS I-es rendszer bővítésével kapcsolatban lehetővé tette azt, hogy ha nem is az eredeti időpontot lehet tartani, de ehhez képest nem sok késéssel elindulhat a csatlakozás. Itt Magyarország nagyon komoly erőfeszítéseket tett, hogy ennek megfeleljen és a monitoring jelentés tényleg csak Magyarországot találta felkészültnek. Az alkotmányszerződéssel kapcsolatos munkák szerepeltek a 2006-os prioritások között, a munkaerő szabad áramlásának kérdése, úgy tűnik, hogy itt is komoly előrelépések voltak, a szolgáltatási irányelv elfogadása szintén egy olyan terület, ahol nagyon komoly magyar munka folyt, a vegyi anyagok regisztrációjában a REACH-rendszerben szintén nagyon markáns volt a magyar álláspont. A bővítési kérdésekben mindvégig azt mondtuk, hogy a Nyugat-Balkán helye az Európai Unióban van. Az Alapjogi Ügynökség megnyílt 2007 elején, tudom, hogy erről nagy viták voltak, erről beszéltünk itt is, de talán mégiscsak jó, hogy megnyílt, és hátha látjuk ennek az eredményeit is.
A viták arra jók voltak, hogy valóban az Európai Tanács és az Alapjogi Ügynökség együttműködése szempontjából talán a kezdetekhez képest sokkal gondosabb előkészítés történt. A közös kül- és biztonságpolitikában való részvétel szintén ilyen.
Az uniós intézményekben való részvétel szempontjából fontos az, hogy részben itt a kormányalakulás után a Külügyminisztériumba visszakerült az európai ügyek kérdése, működik az EKTB, meglehetős intenzitással. Az EIT-ülések előtt, a nagybizottság előtt miniszterelnök úr elmondja a magyar álláspontot, utána a parlamentben beszámol erről.
20
21/Cz(Dr. Göncz Kinga)
Sokfajta twinning programban vesz részt Magyarország is, meglehetősen sikeresen, és nagyon nagy szerepünk van abban, hogy a nyugat-balkáni országok számára segítséget nyújtsunk az európai uniós források segítségével is, nemcsak a saját forrásainkból.
Talán azt érdemes még elmondani, hogy a jogszabályok átvételének a szempontjából Magyarország rendkívül jól áll, ez a bizonyos transzpozíciós indexünk egy százalék alatti, mármint a hiány egy százaléknál kevesebb. Ez az egyik olyan mutató, ami jelzi, hogy milyen jól működött többek között az Országgyűlés is, mert az Országgyűlésnek nagyon komoly munkája volt ebben. Talán érdemes szót ejteni a kötelezettségszegési eljárásokról. Lényegesen több a Magyarország ellen folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárás, mint korábban. Ma 22 folyik, de ezt összevetve azzal, hogy a legmagasabb szám 161, a legalacsonyabb 11, tulajdonképpen ez nem olyan nagyon rossz arány. Szeretnénk, ha alacsonyabb lenne, a kormány folyamatosan dolgozik azon, hogy hogyan lehet ezt nagyon szorosan nyomon követni. Van, ahol nagyon komoly érdekütközések vannak, és emiatt nehéz továbblépni.
A 2011-es elnökségről beszéltem egy kicsit, a strukturális alapok felhasználásáról szintén beszéltem, ez is prioritás volt, hogy használjuk fel a pénzeket, amik rendelkezésünkre állnak. Ebben is Magyarország nagyon sikeres volt. Az európai uniós kommunikáció szempontjából megpróbálunk minden rendelkezésre álló forrást, most éppen európai uniós forrásokat is használni. Tudjuk, hogy Magyarország jól futott neki a csatlakozás után, viszonylag jól informáltak voltak az emberek, és magas volt az EU támogatottsága, de ezt tartanunk is kell, és folytatni kell.
Talán pár számot érdemes mondani a külkereskedelmi forgalomról. A magyar külkereskedelmi forgalom 70 százaléka az EU-val bonyolódik. 2006-ban 13 százalékos növekedés volt, ami megint azt jelzi, hogy a csatlakozás újabb lehetőségeket nyitott meg. Ennek a struktúrája benne van a jelentésben, én ebbe nem mennék bele részleteiben.
A jelentés második része foglalkozik az európai integráció helyzetével. Részben fontos, amit említettem, hogy új nyitások történtek a munkaerőpiacban, a belső piaci szolgáltatási irányelv elfogadása, tudjuk, hogy nagyon nagy viták után, de megtörtént, még ha kompromisszumok is voltak ebben, 2009-től átültetendő ez. Nagyon komoly lépések történtek a bűnözés, a terrorizmus, a migráció megelőzése területén történő együttműködésekben. Bulgária és Románia csatlakozott az EU-hoz, amit Magyarország mindvégig támogatott. Ami szintén érdekes, és az ötödik bővítés körnek az értékelésénél sokszor elhangzik, hogy ez az Európai Unió gazdasági fejlődését meglökte egy kicsit, a növekedés 2,9 százalékos, ami magasabb, mint a korábbiak. Noha tudjuk, hogy nem problémamentes egy ilyen nagy bővítés, ebből a szempontból egyértelműen pozitív az értékelése.
Az alkotmányszerződés kapcsán említettem a berlini nyilatkozatot, azt, hogy Magyarország is egyértelműen az integráció mellett elkötelezetten azt képviseli, hogy az alkotmányszerződés területén legyen továbblépés mihamarabb. (Dr. Braun Márton megérkezik az ülésre.)
Ami talán az integráció szempontjából, mármint az egész Európai Unió értelmezése szempontjából fontos volt, egy nagyon ambiciózus terv a jogalkotás minőségének a javítására, részben, hogy több hatástanulmánnyal lehessen alátámasztani a jogalkotást, részben egy 25 százalékos adminisztrációcsökkentés az ambíciója az EU-nak, ami borzasztó nagy arány. Itt nekünk is valószínűleg meglesznek a magunk tennivalói. Érdemes megemlíteni, hogy Európa kulturális fővárosa 2010-ben Pécs lesz Magyarországról, ezenkívül Essen és Isztambul, ami szintén fontos. Elindult a közös energiapolitika tervezése. Tudjuk, hogy ez egy meglehetősen hosszúnak ígérkező és nehéz folyamat, de mindenképpen az az igény felmerült, hogy legyen egy összehangolás. Ennek sok eleme van az energiahatékonyságtól a megújuló energia arányáig, ennek a növeléséig, a diverzifikáción keresztül az üvegházhatású gázok kibocsátásának az aránynöveléséig. Erről még sok szó lesz a közeljövőben. Mi azt támogatjuk, hogy ehhez költségvetési források is hozzárendelődjenek a következő költségvetési periódusban. (Káli Sándor megérkezik az ülésre.)
A bel- és igazságügyi együttműködés területén van egy törekvés arra, hogy az egyhangúságtól a minősített többség felé lehessen elmozdulni. A prümi szerződéshez még nem csatlakozott Magyarország, de kifejezte szándékát a csatlakozásra. A vízumkönnyítési megállapodásokban komoly előrelépések történek Ukrajnával és a Nyugat-Balkánnal, illetőleg Moldovával kapcsolatosan. Itt Magyarországnak van egy sajátos szerepe: a kisinyovi közös vízumkiadó központot vagy vízumátvevő központot mi működtetjük, és ez egy olyan modell, amit szeretne máshol is átvenni az Európai Unió.
A közös kül- és biztonságpolitikában talán érdemes megemlíteni a Nyugat-Balkánt, Koszovó kérdését. Ez az egyik legfontosabb külpolitikai téma az Európai Unió számára, megint nagyon markáns magyar véleménnyel arról, hogy részben a közösségi jogokat biztosítani kell Koszovóban, részben biztonsági tanácsi döntés kell, részben az egész régió stabilitását kell figyelembe venni, illetőleg az Európai Unió nyitottságát kell hangsúlyozni Szerbia irányába.
Felértékelődött és nagyobb fontosságot kapott a keleti szomszédságpolitika - a déli sokkal hangsúlyosabb volt korábban, ez is részben a német elnökséghez kötődik -, ennek sokféle eleme van, nyilvánvalóan politikai, de energia szempontok is emellett szólnak. A befagyott konfliktusok rendezése is visszatérő téma volt, részben a Dnyeszteren túli terület kérdése Moldova esetében, a dél-kaukázusi területek esetében szintén elindultak a tárgyalások például Grúziával arról, hogy az orosz csapatok kivonása és nemzetközi csapatokkal való helyettesítése milyen menetben történjen meg.
Az EU-orosz kapcsolat szintén kiemelt témája volt a 2006-os évnek. Elindult a PCA-t felváltó új megállapodás előkészítése. Tudjuk, hogy a lengyel vétó megakadályozta a mandátumkialakítást, de nagyon erős a törekvés arra, hogy legyen egy folyamatos konzultáció Oroszországgal, tudomásul véve azt, hogy Oroszország globális szereplő és fontos szereplő ebben a régióban gazdasági, energia szempontból, de politikai szempontból és sok szempontból.
Az EU és az USA kapcsolataiban komoly javulás volt. Tudjuk, hogy volt ennek egy nehéz időszaka, Afganisztánban és a Közel-Keleten Oroszország bevonása kapcsán, a keleti szomszédságpolitika kapcsán, Irán kapcsán nagyon szoros együttműködések alakultak ki. Az EU és a NATO együttműködése is szorosabb lett, és rendszeresebb a párbeszéd a különböző témákban. Kialakított az Európai Unió egy stratégiát a terrorizmus elleni küzdelemre, aminek néhány fontos eleme részben a szélsőséges iszlám szervezetek szétbontása, széttagolása, ami azért lényeges, hogy ne erősödjenek meg olyan mértékben, ahogy már nehezen kezelhetők, a mérsékelt iszlám erősítése nagyon érdekes most a közel-keleti helyzet alakulásában, mind a kettőnek nagy szerepe van; a szélsőséges iszlám jobb megértése, hogy igazából mi mozgatja, illetve az emberi jogok tiszteletben tartása.
Megerősödött a nemzetközi fejlesztési tevékenysége az Európai Uniónak, lényegesen nagyobb források állnak rendelkezésre ehhez, mint korábban, és nagyon komoly szerepe van az EU-nak. Egyébként is úgy tűnik, hogy rugalmasabban, gyorsabban mozdul rá a nemzetközi kérdések megoldására, nagyon sokszor jól összehangoltan az Egyesült Államokkal.
Azt hiszem, hogy nem folytatnám. Nyilván lesznek kérdések, hozzászólások, és akkor meglátjuk, hogy annak kapcsán honnan folytassuk.
Kérdések, észrevételek, hozzászólások
ELNÖK: Köszönöm szépen ezt a szóbeli kiegészítést, miniszter asszony. Engedje meg, hogy a magam részéről annyit elmondjak, hogy amikor egy olyan kérdést vitat meg az Európai ügyek bizottsága, hogy hogyan értékeljük a három évet az Európai Unióban, akkor ez az a kérdés, ami a legalkalmasabb arra, hogy különösebb tartalom nélkül vagy azt mondja valaki, hogy úgy borzalmas, ahogy van, mert a kormány mindent elrontott, vagy pedig azt mondjuk, hogy egészen kiváló minden, és ennél jobb nem is lehetne, holott valószínűleg egyik sem állja meg a helyét. Nyilván a legfontosabb nem az, hogy a különböző pártokhoz tartozó politikusok hogyan ítélik meg ezt a három évet, hanem az, hogy a magyar lakosság hogyan ítéli meg. Én már a kampány végén, ahogy rajtam múlott, igyekeztem hűteni az elvárásokat, hogy az európai uniós tagságból kifolyólag nem lesz kolbászból a kerítés. Nem tudom, ez mennyiben volt sikeres, mennyiben csatlakoztak ebben a misszióban, hogy lehetőleg az elvárásokat is csökkentsük.
30
PÉ 31 (Elnök)
Azt hiszem, alapvetően jónak értékelhetjük ezt a három évet, de nyilván soha nem dőlhetünk hátra a karosszékben, és nyilván mindig van javítanivaló.
Én négy kérdéshez szeretnék hozzászólni a szóbeli kiegészítéssel kapcsolatban. Az első nagyon rövid, az Alapjogi Ügynökség. Azt mondta miniszter asszony, hogy lesznek eredmények, majd várjuk őket, kérem a Külügyminisztériumot, hogy amikor látja ezeket, akkor majd jelezze ezeket, akkor erre térjünk majd vissza, és akkor remélem, hogy egy gyümölcsöző vitát tudunk erről folytatni.
A munkaerőpiac egy olyan kérdés, amely fájó volt számunkra. Magyarországnak azt hiszem, sok mozgástere nem volt abban, hogy melyik ország bírálja felül a belépéskor meghozott korlátozó döntéseket és melyik nem. Az a körülmény, hogy ma már csak gyakorlatilag két ország van valóban: Németország és Ausztria, megjegyzem: a legfájdalmasabbak Magyarország számára, ezt nagyon befolyásolni nem tudjuk. Azonban mégis hozzátenném - és azt hiszem, hogy ebben a Külügyminisztérium és a bizottság között egyetértés volt -, hogy Magyarország nem játszott egy pozitív szerepet ebben a vonatkozásban sem akkor, amikor a tízek közül azt hiszem, egyedül Románia és Bulgária irányába nem nyitott teljesen, hanem csak úgy majdnem teljesen. Hozzáteszem őszintén: nem hiszem, hogy ha Magyarország teljesít, akkor másképp lett volna a német vagy az osztrák döntés, minthogy azon országok, amelyek teljesen nyitottak, velük ugyanabban a cipőben vagyunk. Tehát én ezt nem gondolom, ezzel együtt sajnáltam ezt a döntést. Tudom, hogy a Külügyminisztérium osztotta lényegében ezt a megközelítést.
Amit felvetnék, hogy lassan eltelik egy fél év Románia és Bulgária belépését követően. Ha Magyarországon voltak félelmek különböző lobbicsoportok, szakmai szervezetek, szakszervezetek stb. részéről, lassan felül lehetne bírálni vagy meg lehetne nézni, hogy hogyan néz ki Románia és Bulgária munkaerőpiaca és a magyar gazdaság kapcsolata. Én speciel inkább bátor dolognak tartanám, hogy ha a kormány napirendre venné még egyszer az akkor meghozott döntést, és adott esetben korrigálna is, ha lehetne ehhez javaslatom, akkor a korrekció célja az lenne, hogy Magyarország nyissa meg a munkaerőpiacát Romániával és Bulgáriával szemben. Egy érvet szeretnék megismételni, ami számomra a legfontosabb: én a Szabad Demokraták Szövetségét képviselem, amikor nem elnök vagyok, hanem politikusként hozzászólok. Mi körülbelül 17 éve kapjuk a rendkívül komoly szemrehányásokat, leginkább a jobboldaltól amiatt, hogy miért nem vagyunk jobban közreműködőbbek abban, hogy a különböző szimbólumok, amelyekkel a magyar állam a határon túli magyarokat meg kívánja ajándékozni, és itt mindig a veszélyekre hívtuk fel a figyelmet, arra, hogy milyen veszélyeket látunk abban, hogy ha a magyar állam úgy tesz, mintha közjogi kapcsolat lenne közte és a határon túl rekedt magyarok között, és mi 17 vagy mínusz fél, 16 és fél éve körülbelül azt mondjuk, hogy ha az Európai Unióba ezek az országok belépnek, Románia is, akkor mindannyian európai uniós polgárok leszünk, és megszűnik a határ, akkor Románia belép az Európai Unióba; a határon átjöhet persze, de azért még ott marad valamelyest mégis.
Ennek a szimbolikus jelentőségére hívnám fel a figyelmet, hogy ebből a - ha úgy tetszik - nemzetpolitikai megfontolásból is mennyire fontos lenne, ha Magyarország a fél éve meghozott döntését felülbírálná és a munkaerőpiacát megnyitná.
A harmadik megjegyzésem: az elnökségi felkészülés. Örülök, hogy ez megkezdődött, az Európai ügyek bizottsága elhatározta, hogy a kormány, illetőleg a Miniszterelnöki Hivatal és a Külügyminisztérium ezzel foglalkozó vezetőit meghívja egy konzultációra. Alapvető fontosságúnak tartom, és tekintettel arra, hogy ülésünkről jegyzőkönyv készül, nem mondom meg, hogy mi nem fér el a hátsó teremben, amikor arra gondolok, hogy mennyire leszünk képesek felkészülni az elnökségre, és ha ez a dolog az apparátus szintjén megindul, azt jónak tartom. Ezzel kapcsolatban felhívom a figyelmet arra, hogy amikor az elnökséget átvesszük, azt megelőzően Magyarországon választások lesznek. Nem lehet tudni ebben a pillanatban, hogy ki folytatja, nyilván ha más folytatja, akkor az ő felelősségük lesz, bár majd nyilván kap a korábbi kormány szemrehányást, de el tudom képzelni, hogy ez a mostani koalíció folytatja, sőt e tekintetben reményeimnek is szeretnék hangot adni, de akkor pedig a felelősséget nincs kire áttolni ám, ha itt a felkészülés nem kellő. És ehhez nem elegendő - hadd mondjam el először most ezt a jegyzőkönyvbe -, hogy az apparátus erre felkészült, az a helyzet, hogy olyan minisztereknek kell lenni a legtöbb portfólióban, akik legalább angolul, de ha lehet még egy nyelven lényegében folyékonyan beszélnek, ismerik az európai fájlokat, és tudják azt az európai kultúrát - most ezt nem idézőjelben mondom -, az európai uniós kultúrát, hogy ezekből a fájlokból hogyan lehet konszenzust létrehozni. Szerintem ebben borzalmas lehet az állapot, ha most vélhetően valamilyen tündéri varázsvessző megsuhintása eredményeképpen az ölünkbe hullana az elnökség, óriási baj lenne. Azt hiszem, hogy ebben egyetértünk.
Szerintem a kormánynak ezt is szem előtt kell tartania, hogy az apparátus mellett tudnia kell mind a két oldalnak, megjegyzem, hogy amennyiben kormányra kerül, akkor kik lesznek azok a miniszterek, akik nemcsak a belpolitikai ígéretek teljesítésére képesek, hanem képesek lesznek helytállni az európai színpadon is.
A negyedik megjegyzésemben szeretnék meglepetésemnek hangot adni, amiért miniszter asszony ilyen pozitívan írta le a kormányzat és az európai parlamenti képviselők közötti együttműködést, a következő okok miatt.
Amikor Magyarország az európai parlamenti választásokra készült, akkor nagyon sokat hallottunk arról - és ezt soha egy percig nem hittem el -, hogy az európai parlamenti képviselők nem pártot képviselnek, hanem a nemzet érdekeit képviselik. Ez szerintem egy marhaság, mert a nemzet érdekeinek sokfajta olvasata van, és természetes, hogy van szociáldemokrata olvasata és van kereszténydemokrata, konzervatív, és bizony, van liberális olvasata is a nemzeti érdekeknek, hiszen az nekem természetes, hogy ott nem összefognak a képviselők, hanem azt fogják képviselni, amit gondolnak a világ dolgairól. De mondom: lényegében, ha megnézzük az akkori sajtót az európai parlamenti választásra készülvén, mindenki ezt mondta, még azok is, akik soha nem hazudtak ennek a nemzetnek, hogy ott majd csak a nemzeti érdekek lesznek képviselve.
Na most ahhoz képest mit látunk? Lényegében azt látjuk, hogy alig van más Magyarországról, mint az itteni pártpolitika kivetítése vagy kivitele Brüsszelbe. Azért engem meglepett, hogy ilyen jó az együttműködés a kormányzat és az európai parlamenti képviselők között. Ha ilyen jó az együttműködés, akkor akár majd arra is lesz befolyás, hogy ez egy kicsit másképp történjen.
Még nyilván sok gondolatom van, de gondoltam, hogy ebben a négyben azért összefoglaltam volna, ami eszembe jutott miniszter asszony meghallgatása során. Kíván most szólni?
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Röviden reagálok rá. A munkaerőpiac, a romániai munkaerő, a nyitás hatása. Arról volt szó, hogy félévenként egyébként is felülvizsgáljuk, most még nincsenek adatok, de azt gondolom, hogy hamarosan lehet látni az első adatokat. Én nem látom semmifajta jelét annak, hogy nagyon nagy veszély lenne. Azt gondolom, a realitás nem az, hogy teljes egészében nyitunk, a realitás az, hogy nyilván tágul az a lista, akik jöhetnek, egy viszonylag hosszú listával indult Magyarország, de tudom, hogy mégiscsak más ennek az üzenete, mint az, hogy ha teljes nyitás van. Nem véletlen, hogy Magyarországgal szemben Ausztria és Németország nem nyitott, nyilvánvalóan a közvetlenül szomszédos országok azok, amelyek jobban félnek a nyitás következményeitől és a távolabbi országok kevésbé. Ugyanez a helyzet most itt Magyarországgal is.
Az elnökségi felkészülés. Én is azt gondolom, hogy amit most el tudunk kezdeni, ez, hogy kiválasztjuk az embereket, képezzük őket, a közigazgatásban dolgozókat. Valóban van az Európai Uniónak egy olyan dimenziója, ami az íratlan szabályok, a konszenzuskeresés, a kompromisszumokra való törekvés, a konfliktusok eszkalálása helyett a konfliktusok tompítása, amit nagyon kevéssé tudunk, ez nekem is egy kérdés, hogy ez a kultúra hogyan tud meggyökeresedni addig, amíg mi odáig jutunk.
Ugyanez a törekvés mondatta velem azt is, hogy jó az együttműködés a parlamenti képviselőkkel. Én azért látok olyan területeket, ahol valóban lehet együttgondolkodni, azok a területek, amelyek mintha kevésbé lennének a belpolitika által terheltek. Ott van egy jó együttműködés és folyamatos párbeszéd, és aztán azt látjuk, hogy ahol a belpolitika nagyon erősen rátevődik, ott viszont sokkal kevésbé.
ELNÖK: Miután a bizottság lehetővé tette délelőtt, hogy háromszor szóljak hozzá, most elállok a másodiktól. Most még elmondom, hogy szerintem törekedjünk arra, hogy a következő kormányban csak mediátorok lehessenek a kormány tagjai, ennek megfelelően szerintem mi ketten már jól járunk, aztán majd meglátjuk. (Derültség.)
Először Hörcsik képviselő úr kíván szólni. Tessék parancsolni!
DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Először is engedje meg, hogy a legnagyobb ellenzéki párt nevében jobbulást kívánjak, hogy egy klasszikust idézzek: csak egészség legyen, a többit úgyis megvesszük.
40
41/Cz(Dr. Hörcsik Richárd)
Tisztelt Miniszter Asszony! Mivel a két napirendi pontot összevontuk, engedje meg, hogy én elsősorban az előttünk lévő jelentéssel kapcsolatban tegyek néhány megjegyzést, és néhány kérdést fogalmazzak meg! Az előttünk lévő 112 oldalas jelentés terjedelmét tekintve, úgy hiszem, jelentős munka, igen terjedelmes munka, dicséretes. Ugyanakkor, ha belelapozunk, akkor már azt látjuk, hogy érdemi vonatkozásokban bizony nagyon sok tekintetben általánosságokban mozog, és érdemi értékelésre bizony kevés lehetőséget ad. (Dr. Braun Márton távozik az ülésről.) Engedje meg, miniszter asszony, hogy elolvasván többször ezt az anyagot azt mondjam, hogy a Külügyminisztérium egy nagyon érdekes játékot játszik bizottságunkkal, tudniillik nagyon ügyel arra, hogy az összevágott panelek érdemi információt ne túl sokat tartalmazzanak, magyarán, hogy a kényes kérdéseket mintegy kikerülje, talán ezzel is elejét véve annak, hogy a képviselők kellemetlen kérdést tehessenek föl. (Tasnádi Péter megérkezik az ülésre.)
Úgy hiszem, két dologban megjegyzést kell tennem, egyrészt műfaji, másrészt pedig szerkesztéstechnikai szempontból. Véleményem szerint ennek a jelentésnek a feladata nem az, hogy értekezzen az Unió aktuális tevékenységi területeiről. Amellett, hogy ez az anyag fölvázolja a Magyarország szempontjából kiemelkedő jelentőségű uniós eseményeket, történéseket, ez így van rendjén, ugyanakkor szólnia kell - és elsősorban erről kell szólnia - mindazokról a kihívásokról, amelyekkel különösen az elmúlt egy évben szembe kellett néznünk, illetve ugyanígy, a megoldásukra tett kísérletekről is. Meg kellett volna jelölni pontosabban a sikeresen lezárt kérdéseket, és az egyelőre megoldatlan problémákat, vagyis ahol további munkára, megkockáztatom, talán összefogásra van szükség. Hiszen biztosan ért el sikereket a kormány - mi ezt nem vitatjuk - az uniós érdekérvényesítés területén, a továbbra is fennálló problémák pedig, úgy hiszem, mégiscsak együttesen oldhatók meg. Nemzeti konszenzus nélkül ugyanis nehezen elképzelhető sikeres EU- és külpolitika.
Szerkesztés szempontjából engedje meg, hogy megemlítsem, hogy a jelentésnek nem előnyös a struktúrája, sok benne az átfedés, ugyanazok a témakörök újra és újra előbukkannak az anyagban. A legfőbb probléma mégis az, hogy nem eléggé Magyarország-specifikus, nagyon sok kérdésnél nincs leírva, egyértelműen kifejezve, hogy ez most jó hazánknak, vagy nem jó. Egyetlen dolgot említek, a kishatárforgalmat. Hogyhogy nem került bele az anyagba, hogy Magyarország hogyan fog élni ezzel a lehetőséggel? Milyen tartalmú szerződésekkel és hogyan kívánja előmozdítani a határon túliak helyzetét? Vagy itt van egy másik, a postai liberalizáció kérdése. Úgy hiszem, ezek eléggé fontos kérdések ahhoz, hogy a kormány megemlítse a magyar érdekeket, hogy kedvező-e hazánk számára a postai liberalizációról szóló irányelvtervezet vagy sem. Nem sorolom tovább.
Mindezeket a kérdéseket ebből a jelentésből nem fogjuk megtudni, mivel úgy hiszem, hogy a Külügyminisztérium egyik célja, hogy lényegi információk nélkül hagyja az Országgyűlést, és így kénytelenek vagyunk a megítélés szempontjából elsősorban a sajtóra hivatkozni. Engedje meg, hogy néhány ilyen problematikus kérdést hadd vessek föl! Az egyik az, hogy az elmúlt időszak legmeghatározóbb uniós eseménye - mindannyiunk által ismert - az EU 50. születésnapjára kiadott, úgynevezett berlini nyilatkozat elfogadása, ahol véleményem szerint a kormánynak nem sikerült érvényesíteni a magyar érdekeket, amint az alkotmányszerződés tervezetében sikerült, vagyis nem került bele a nyilatkozatba a kisebbségi jogok védelme. A másik ilyen problematika, hogy a kormánynak köszönhetően az elmúlt időszakban bizony lemaradtunk a lisszaboni versenyben, az ország egyfajta leszakadási pályára került, és távolodunk például az euró bevezetésétől, ezt valljuk be őszintén.
A magyar kormány hibájából jelenleg is csúszik a II. nemzeti fejlesztési terv operatív programjainak az elfogadása, és bizony emiatt pályázati kiírások csak jóval később fognak megjelenni. Az Unió napirendjén jelenleg szereplő egyik legégetőbb kérdés az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a közös energiapolitika kialakítása. A magyar kormány az EU stratégiai prioritásának tekintett Nabucco-projekt támogatása helyett, úgy gondolom, egyfajta különutas politikát folytat, amellyel talán megtorpedózza a közös európai energiapolitikát, és azt is megkockáztatom, hogy növeli hazánk egyoldalú energiafüggőségét.
Tisztelt Miniszter Asszony! Az idő rövidsége miatt engedje meg, hogy egy rövid kérdéscsokrot említsek, a bizottságunkat közvetlenül is érintő területet, az általam sokat emlegetett, úgynevezett egyeztetési eljárást. Öt rövidke bekezdésben tudja le a Külügyminisztérium az egyeztetési eljárással kapcsolatos megjegyzéseit. Úgy hiszem, ez a hozzáállás szembetűnő abban a munkában, amit én legalábbis tapasztaltam, hogy míg a 2004. évi LIII. törvény szellemének megfelelő tájékoztatást nyújtott például 2005-ben az adott félév során felmerülő fontosabb uniós tervezetekről, ahogy haladunk előre az időben, egyre inkább rövidebb ez a lista, egyre inkább kevesebb pontokat tartalmaz. Tisztelettel kérjük a Külügyminisztériumot, hogy a jövőben térjen vissza ahhoz a régi jó szokásához, hogy tartalmas, a törvényeknek megfelelő, indikatív listát küldjön az Országgyűlésnek, vagyis ami tartalmazza az összes kiemelkedő jelentőségű, illetve törvényhozási körbe tartozó tervezet tartalmi összefoglalását, indokolásával együtt.
Tisztelt Miniszter Asszony! Engedjen meg még két rövid kérdést! Az egyik az elnökségre való felkészülés. Valóban, ez egy nagyon fontos dolog, és nem tudni, hogy az elnökséget melyik, milyen színű kormány fogja levezényelni, ezért véleményem szerint fontos a konszenzus előkészítése. A jelentés szerint - azt olvastuk - a 2011-es EU-elnökségre való felkészülésről egy jelentés készült a kormány számára. A konszenzus jegyében tisztelettel kérjük, hogy ezt az anyagot küldje meg számunkra. Megkaphatjuk-e ezt a külügyminiszter asszonytól? Néhány szót még arról - bár már kaptunk erről tájékoztatást -, hogy a kormány az elnökséggel kapcsolatos tartalmi egyeztetést az Országgyűléssel, konkrétan esetleg a bizottságunkkal hogyan képzeli el. Végül a sok kérdés közül egyet emelek ki. A kormány EU-stratégiája szerint a Külügyminisztérium egyenrangúsításra fog törekedni az európai uniós politikában, magyarán törekszik arra, hogy megszüntetni a régi és az új tagállamok közötti különbséget. Tisztelettel kérdezem, hogy az elmúlt egy évben milyen konkrét lépéseket tett ön ezen a téren, és mik ezzel kapcsolatban a jövendőben a tervei. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ha egyszer megbukom politikusként, váteszként még mindig jó leszek. Körülbelül ezt láttam előre. Miniszter asszony, tessék parancsolni!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Amiket a képviselő úr mond, némiképp ellentmondanak egymásnak. Egyrészt ez így is egy nagyon tetemes anyag, és megpróbáltunk, amennyi információt lehet, annyit beletenni. Nyilván, ha ez az anyag tízszer ennyi lenne, akkor még részletesebb lenne mindegyik rész. Végleg nem az a szándéka a minisztériumnak, hogy ne adjon információkat, sőt, meggyőződésem, hogy az európai uniós működésünk szempontjából az a jó, ha minél nagyobb konszenzus övezi a különböző lépéseket, és valóban van egy támogatottsága. De én azt hiszem, hogy itt az elvekben egyértelműen egyetértünk. Mindig az a kérdés ilyenkor, hogy egy anyag mennyit bír el, és lehet-e ebből 200-300 oldalt csinálni. Az, hogy én itt vagyok, és sokadszor vagyok itt, a bizottság előtt személyesen is, de azt gondolom, a munkatársaim is, pont arról szól, hogy nagyon lényegesnek tartjuk a párbeszédet is, és azt is, hogy mindenféle információkat adjunk.
Pár konkrét dolgot említ képviselő úr, amiről nem derül ki, hogy ez pozitív vagy negatív Magyarország szempontjából. A kishatárforgalom lehetőségének a kivívásában Magyarországnak nagyon nagy szerepe volt. Mi azt gondoltunk, hogy a schengeni csatlakozunk után mindenképpen nehezebbé válik a határon túli magyar közösségek számára a kapcsolattartás ott, ahol nem európai uniós tagországról van szó, és a kishatárforgalom lehetősége pont azt jelenti, hogy egy sokkal egyszerűsítettebb, sokkal könnyebben kezelhető határátlépési lehetőség megmaradjon, tehát ez egyértelmű jó számunkra, és használjuk is ezt a dolgot.
50
PÉ 51 (Göncz Kinga)
Ukrajnával elkezdtük a tárgyalásokat erről, ott körülbelül az Ukrajnában vagy Kárpátalján élő magyarok 90 százaléka számára ez könnyű határátlépési lehetőséget fog jelenteni. A Vajdaság esetében ez némiképp nehezebb, ugyanis körülbelül az egyharmada az ott élő magyaroknak kívül esik ezen az 50 kilométeres határsávon. Ott egyébként viták is vannak, ott egy nagyon intenzív párbeszédet kezdtünk az ottani magyar közösségekkel, hogy mi is a megoldás.
A postai liberalizációt kérdezte. Ez már egy nehezebb kérdés. Minden ilyen liberalizáció esetében az a kérdés, hogy Magyarország mennyire felkészült a versenyre. Tehát nem az az igazi kérdés, hogy jó vagy nem jó, hanem nekünk mikor jó ez, és hogyan tudjuk olyan helyzetbe hozni a saját szolgáltatónkat, szolgáltatóinkat, hogy jó eséllyel vegyenek részt egy valóban kinyitott és liberalizált versenyben. Azt gondolom, hogy ezekről van lehetőség beszélni és érdemes ezekről beszélni. Az biztos, hogy a postai liberalizáció kérdése még vissza fog jönni ide, a bizottság elé is, de valószínűleg más bizottságok elé is. Pontosan emiatt, hogy szeretnénk most elérni, hogy versenyképesek legyenek a mi szolgáltatóink.
A berlini nyilatkozat ügyében említette képviselő úr, hogy nem sikerült a magyar érdekeket képviselni. Hadd mondjam, hogy Magyarországnak nem egyetlen érdeke van az Európai Unióban, nem csak a kisebbségi ügy. Az kétségtelen, hogy ez az egyik nagyon markáns jellegzetessége a magyar véleményeknek, hogy ezt talán a legkövetkezetesebben mi képviseljük, azt tudjuk, hogy nagyon sok ország kifejezetten ódzkodik ettől a saját meg nem oldott problémái miatt.
Pontosan emiatt, hogy senki más nem említette ezt, ez olyan formában került be, hogy kulturális sokszínűség, tolerancia, diszkriminációmentesség. Tehát egy olyan fölérendelt értékkel és -fogalommal, ami nem nevesíti, de mindenképpen magában foglalja ezt a kérdést. De nagyon sok minden szöveg a berlini nyilatkozatba a magyar javaslatból szinte szó szerint került bele. Például ez a szöveg is, amikor arról volt szó, hogy a kisebbség ilyen módon nem nevesítődik, akkor a mi javaslatunkra került be az a megfogalmazás, ami ezt magában foglalja. Az Európai Unió nyitottsága ügyében Magyarország nagyon markáns véleményt képviselt, egyébként itt mindig nagyon markáns is a magyar vélemény, és ebben abszolút sikeresek voltunk, nagyon fontos magyar érdek volt az, hogy 2009 előtt történjenek meg az intézményi átalakítások, például hogy aztán a horvát csatlakozásra sor kerülhessen, ami szintén magyar érdek. Végül ez is nagyon nagy viták árán, de bekerült.
Tehát azt gondolom, hogy Magyarország nem "együgyű" ország, most abban az értelemben, hogy nem egyetlen ügyünk van, de amikor arról beszéltünk itt az elején, hogy az Európai Unió kultúrája azt is jelenti, hogy nem egy ország véleménye érvényesül és győzi le a másik 27-et, hanem hogy folyamatosan egy kompromisszumkeresés, illetőleg egy konszenzuskeresés, az pontosan ezt jelenti, hogy az ember elmondja azt, ami a magyar érdek és keresi azt a módot, ahogy ez érvényesülhet.
Ezt kell szerintem jobban megtanulnunk.
A lisszaboni célok. Nem gondolom, hogy Magyarország lemaradt, sőt azt látom, hogy egyre nagyobb Magyarország elismertsége, pontosan amiatt, hogy elkezdte azokat a reformokat, amelyeket egyelőre még minden új tagország halogat. Tudjuk, hogy ezekre szükség lesz mindegyik országban. Azt is tudjuk, hogy a reformok nagyon fájdalmasak. A költségvetési hiány csökkentésének ilyen tempóját, amit Magyarország vállalt, soha egyetlen ország sem vállalt, és úgy tűnik, hogy Magyarország tartani tudja ezt a tempót. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy a lisszaboni célok szempontjából Magyarország ne lemaradó ország legyen, hanem bizony, lendületben lévő ország.
Az NFT utolsó tárgyalásai folynak, és amennyire én tudom, talán ezen a héten íródnak ki az első pályázatok, semmifajta késésben nem vagyunk. Természetesen itt is nagyon komoly tárgyalások vannak, hiszen ez egy nagyon nagy esélye Magyarországnak, és nyilván mindenki szeretne minél több pénzt látni a saját operatív programjában.
Említette képviselő úr a Nabucco vezetéket, miszerint mi megtorpedózzuk. Magyarország persze nagyon fontos ország az Európai Unióban, de nem gondolom, hogy mi lennénk a legnagyobb energia-felhasználók. Azon kívül, hogy szó nincs erről. Nabucco és Blue Stream-ügyben nagyon sokszor elmondtam azt, hogy az Európai Unió energiapolitikája nem erre az a) vagy b) pont kérdésére egyszerűsödik. Ez egy sokkal komplexebb dolog, amiben mindenféle egyéb tényező is benne van. Az, hogy Magyarország a Nabucco előkészítéséről szóló szerződést - vagyis nem Magyarország, hanem ez üzleti dolog, tehát a MOL - aláírta, az is egyértelmű. Amiért ez nem mozdult előre, az az, hogy nagyon sok bizonytalanság van Nabucco-ügyben. Azt gondoljuk, hogy megpróbálunk az információknak utánamenni, megpróbáljuk itt a többi európai uniós tagország érdekében is összegyűjteni erről az információkat, hogy a Nabuccóba egyáltalán mennyi gáz, honnan, milyen forrásból, milyen nemzetközi jogi feltételek között kerülhet. Én magam el fogok menni Azerbajdzsánba azt hiszem, a jövő héten, hogy magam győződjek meg arról, hogy mekkora az a készlet, ami a Nabuccóba elvileg belekerülhet.
Nyilvánvalóan az igazi diverzifikálás az, hogy ha megújuló energiát használunk, a következő lépése a diverzifikálásnak az, hogy ha a forrás is más és az elérési útvonal is, és a harmadik az, amikor az elérési útvonal változik. Nyilvánvalóan minél nagyobb fokú a diverzifikálás, annál jobb, de Magyarország nem dönthet valami mellett anélkül, hogy tudná pontosan, hogy ennek mi a realitása, és ezzel más is így van. Azt látjuk, hogy az európai uniós régi tagországok közül sorban kötik meg a hosszú távú energia-megállapodásokat Oroszországgal: Németország, Olaszország, Franciaország, Görögország.
Tudomásul kell venni, hogy a világ energiakészletének 30 százaléka Oroszországban van. Egyébként az egész Blue Stream - Nabucco körülbelül 5 százaléknyit jelent ahhoz képest, amennyit ma az Európai Unió használ energiát, illetőleg amennyire szüksége lesz itt a 2020-2030-ra.
Tehát az semmiképpen nem egy olyan nagyon nagy mennyiség, nyilvánvalóan csökkent egyfajta függést, de minimális mértékben. Tehát ez az egész kérdés ma mindenképpen azt igényli, hogy körüljárjuk, lássunk pontosan, és azok alapján az információk alapján hozzuk meg a döntést, ami valóban a magyar érdekeknek felel meg, hiszen fűteni kell, és tudjuk, hogy az energiabiztonság nagyon fontos, minden ország számára, nemcsak Magyarország számára.
Egyeztetési eljárás. Lehet, hogy a bekezdés viszonylag rövid, vagy az a néhány bekezdés, ami szól róla, én őszintén remélem - és egyébként a visszajelzések is ezek -, hogy Magyarország egy tisztességes egyeztetési eljárást dolgozott ki, és valóban hozzáférése van a nemzeti parlamentnek mindenfajta információkhoz. Itt közben írják a kollégáim, hogy mindent idehoztunk gyakorlatilag, ami a törvényhozási tárgykörbe tartozik, tehát kivétel nélkül mindent idehoztunk, illetve 18 tervezet esetében van folyamatban egyeztetési eljárás. Szerintem ez inkább egy szubjektív benyomás, hogy a kormány elrejti az információkat, mert a parlament nélkül nem megy.
Magyarország transzpozíciós indexe, hogy a hiány 1 százaléknál alacsonyabb, az csak akkor lehet és úgy volt lehetséges, hogy a parlament folyamatosan együttműködik és az egyeztetés megy ezen a területen.
Még egy kérdése volt képviselő úrnak, hogy a régiek és az újak közötti különbség csökkentése. Egyrészt itt Magyarországnak az a feladata, hogy az integrációját folytassa, a schengeni csatlakozás ez ügyben az egyik nagyon fontos lépés. A másik fontos lépés az eurózónához való csatlakozás, ami megint nem távolabb kerül. Ezek megint inkább a szubjektív benyomások, a konvergenciaprogrammal és a reformokkal a kormány pontosan azért tesz nagyon komoly erőfeszítéseket - és az emberek maguk is -, hogy közelebb kerüljön hozzánk az eurózónához való csatlakozás. Egyébként amit Magyarország képvisel, hogy ha megerősített együttműködések lehetnek és legyenek az Európai Unióban, de ezek transzparensek legyenek, és azok az országok, amelyek nem csatlakoztak még hozzájuk, azok segítséget kapjanak ebben, az pontosan azt jelenti, hogy a régiek és az újak között ne legyenek hasadások, hanem minden kör nyitott legyen és a megfelelő feltételek esetén kapcsolódni lehessen.
Tehát amikor mi az alapelveket mondjuk el például az alkotmányszerződés ügyében, akkor pontosan ezt képviseljük, hogy ne legyen egy ilyenfajta megoszlás, hogy régiek és újak. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Mielőtt visszaadnám a szót képviselő úrnak, Molnár Csaba, Firtl Mátyás, Veress képviselő úr, majd Nógrádi képviselő úr van a listámon. Felírok most mindenkit, Ékes képviselő úr, a további jelentkezőket, alelnök úr, és akkor most lezárom a hozzászólások listáját, azzal a megjegyzéssel, hogy 15.30-kor úgyis véget ér. Tehát most akkor lehet bármilyen hosszan beszélni, egymás elől veszik el a szót a képviselő urak, mert csak ők jelentkeztek.
Megadom a szót második alkalommal.
60
61/Cz
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Ha ilyen hosszú a kollégák listája, akkor a kollegalitás elve alapján elállok a további kérdésektől, hogy jusson a többieknek is idő.
ELNÖK: Köszönjük. Molnár képviselő úr!
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt én is csatlakoznék az ellenzéki felvetéshez, és a legnagyobb kormánypárt nevében is jobbulást kívánok a miniszter asszonynak, valamint köszönöm a beszámolóját. Azt gondolom, egy rendkívül pontos, korrekt tájékoztatást nyújtott a köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdéseiről, illetve az európai integráció helyzetéről. Azt gondolom, valamennyiünket meggyőzött mind az írásos anyag - ami meglehetősen nagy terjedelmű és pontos -, mind pedig a miniszter asszony kiegészítése, hogy a magyar kormány egy aktív, kezdeményező természetű Európa-politikát, illetve külpolitikát vitt az elmúlt időszakban.
Két szektorális természetű kérdésre hadd hívjam fel a figyelmét, illetve ezzel kapcsolatban hadd fogalmazzak meg kérdéseket! Az egyik a környezetvédelem. Az anyagban is olvashattunk róla, egy kicsit részletesebben szeretném a miniszter asszony véleményét kérni a környező országokkal kapcsolatos környezetvédelmi vitáinkkal kapcsolatban, már csak azért is, mert ezek az elmúlt időszakban számosabbak lettek, és az elmúlt időszakban talán kicsit hangosabbak is lettek ahhoz képest, mint ami korábban volt akár Verespatak ügyében, akár a Rába-ügyben, akár Heiligenkreutz esetében, akár Bős-ügyben. Azért szeretném ebben a körben felhívni erre a figyelmet, mert ezek az országok most már kivétel nélkül az Európai Unió tagjai, akár Romániáról, akár Szlovákiáról, akár Ausztriáról van szó, és azt vettük észre az elmúlt időszakban, hogy bármennyire aktívak is voltunk ebben akár kormányzati szinten, akár az érintett önkormányzatok, települések vagy régiók, bilaterális szinten nem nagyon sikerült ezeket a problémákat megoldani, mintha a bilaterális keretek kicsit szűknek bizonyulnának ahhoz, hogy ezeket a környezetvédelmi természetű kérdéseket megoldjuk.
Én abban kérném a miniszter asszony válaszát, vagy várnám szívesen az elképzeléseit, hogy lehetne-e EU-s szintre bővíteni ezt. Az Uniónak van közösségi politikája ezekben a kérdésekben. A közösséget környezettudatos országok alkotják, főleg a régi, az EU 15-ök keretében. Ausztria kifejezetten egy rendkívül erőteljesen környezettudatos ország, mégis azt vesszük észre, hogy a határon átnyúló szennyezések és környezetvédelmi kérdések ügyében már nem olyan erős az az elkötelezettség, mint ahogy ez a belő környezetvédelmi problémáknál látható. Azt kérdezem tehát, miniszter asszony: lehetne-e európai közösségi szinten, és nem bilaterális szinten kicsit jobban hozzájárulni ezeknek a környezetvédelmi hatásoknak, problémáknak a megoldásához?
A másik a kisebbségi ügy, amiről hadd mondjak néhány mondatot! Ahogy miniszter asszony is mondta, Berlinben egyedül maradtunk ebben a kérdésben a kisebbségi jogok nevesítése kapcsán. Azt gondolom, ebben nemcsak a kormánynak van felelőssége, hanem a parlamenti pártoknak is, ráadásul az ellenzéki pártoknak is, nemcsak a kormánypártoknak, már csak azért is, mert olyan országok, amelyeket néppárti politikusok irányítanak, nem támogattak minket ebben a felvetésünkben Berlinben. Tehát az lenne a legjobb, hogy amikor a kormányt bíráljuk, akkor az ellenzéki politikusoknak azt is látniuk kellene, hogy nekik is van felelősségük abban, hogy a saját néppárti politikustársaikat meggyőzzék arról, hogy Magyarországot, a magyar törekvéseket ezekben az ügyekben támogassák. Nem hiszem, hogy a témát felvető Hörcsik képviselőtársam tudna mondani olyan európai néppárti vezető politikust, akit sikerült meggyőzni ebben a kérdésben, ami aztán hozzájárult volna ahhoz, hogy a magyar nemzeti álláspontot jobban képviseltük volna az Unióban. Konszenzusra, együttes lobbierőre van szükség, és nemcsak a kormány feladata, véleményem szerint, hogy ezekben a kérdésekben szövetségeseket nyerjünk a közösségben, hanem a saját pártcsaládunkban mind szocialista, mind liberális, mind kereszténydemokrata politikusoknak komoly felelősségünk van, hogy meggyőzzük a nemzeti érdekek képviseletében.
Köszönöm szépen. Az első ügyben pedig várnám a miniszter asszony válaszát.
ELNÖK: Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Környezetvédelem. Azért csóváltam a fejem, mert valóban, Ausztriát úgy ismertük korábbról, mint egy nagyon súlyosan környezettudatos ország, és azt látjuk, hogy most Ausztriával alig van kevesebb bajunk, mint azokkal az országokkal, amiket közel sem ilyennek ismertünk, itt a Rába habzása, a heiligenkreutzi szemétégető és mindenféle egyéb ügyre gondolok. Magyarország rendkívül határozottan próbál bilaterális alapon fellépni. Az utóbbi hónapokban Ausztriával közvetlenül is ezen ügyekben ütköztünk, illetőleg az a furcsa dolog történt, hogy a verespataki beruházás egyik vezetőjét éppen az osztrák parlament tüntette ki, és aznap tiltakoztunk. El is kezdtek egy vizsgálatot: úgy tűnik, információk nélkül mint egy különösen környezettudatos beruházás menedzsmentje kapta ezt a kitüntetést az egyik verespataki vezető. Tehát itt a diplomácia megpróbál meglehetősen aktív lenni.
Én azt gondolom, hogy végül lehet ezt európai uniós szintre vinni, megvannak ennek a szabályai. Heiligenkreutz-cal az a probléma, hogy nem jutott még odáig az egész tervezés, hogy az Espoo-i egyezménynek megfelelő lépéseket meg lehessen tenni, az terv egyelőre. Valószínűleg ott most tárgyalni lehetne az ügyben, hogy ez ne ott, ne úgy, ne abban a formában valósuljon meg. Bős ügyben azt tettük, hogy elvittük bíróság elé, és aztán egy dodonai válasszal visszajött, gyakorlatilag megint bilaterális üggyé vált, már megint ott tart a dolog, hogy lehet, hogy megint ki kell lépni a bilaterális viszonyrendszerből. Meg lehet próbálni, de azt gondolom, hogy megvannak a nehézségei vagy korlátai az európai uniós szintű fellépésnek ezekben a kérdésekben.
A kisebbségek ügyében én egyetértek. Amikor azt mondtam, hogy jó az együttműködés, pontosan azt gondolom, hogy ilyen ügyekben, ahol egyébként egyetértés van, nagyon jó lenne együtt lobbizni és együtt dolgozni ezekért az ügyekért, hisz tudjuk, hogy nem egy szereplőt kell meggyőzni, hanem sok mindenkit. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szeretném felkészíteni miniszter asszonyt, hogy sok tűzoltó munkája lesz, ugyanis a bizottság Bécsbe készül, és amit kormányzati szinten nem tudnak elmondani, mi el fogjuk mondani. Nagyon nagy tűzijátékot tervezünk. Molnár Csaba? (Dr. Molnár Csaba nemet int.) Akkor Firtl alelnök úré a szó.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Miniszter Asszony! Elnök Úr! Hörcsik Richárd a jelentést elemezte, és miniszter asszony is a bevezetőjében úgy indított, hogy szelektált maga a jelentés is. A beszélgetés kapcsán elég nagy szerepet kapott az energiapolitika, és az derül ki, hogy a jelentésben mindössze két oldalon foglalkoztak ezzel a kérdéssel. Ebből az látszik, hogy a kormánynak vagy nincs megfelelő energiapolitikája, nincs közös energiapolitika az EU-ban, mint ahogy a magyar kormánynak sincs egy egységes energiapolitikája, mert akkor valószínűleg ezzel össze lehetne hangolni ezt a kérdést. Hogyan történik az meg, hogy ha ilyen fontos az energiapolitika, akkor ebben a jelentésben a 89. oldalon van megemlítve? Vagy ugyanígy: a klímapolitikát is maximum egy mondattal intézik el. Én úgy gondolom, a klíma- és az energiaprobléma nagyon szorosan összefügg egymással. A klímaváltozásból fakadóan az energiapolitikát is teljesen másképpen kellene gondolni. Ez az egyik.
A miniszter asszony említette - közösen tárgyaljuk a két napirendi pontot - a schengeni zónát. Molnár Csaba képviselő úr már az osztrákokra utalt. Én szeretném elmondani, hogy kérem a miniszter asszonyt, hogy megfelelő súllyal próbáljuk azt képviselni, hogy valóban megtörténjen a schengeni csatlakozás, mert múlt hét végén Ágfalván egy híd átadásánál és egy határátkelő megnyitásánál osztrák katonák, tehát akik határőrizetnél vannak felelős beosztásban, azt mondták, hogy nem biztos, hogy ebből lesz egyáltalán schengeni csatlakozás. Szeretném elmondani, hogy az osztrákok egyáltalán nem érdekeltek abban, hogy ez megtörtjének. Ezért kérem, hogy ebben valóban álljunk a sarkunkra, és ne azt várjuk, hogy majd ez megtörténik.
A következő dolog: említették a környezetvédelmet nagy hangsúllyal. Szeretném elmondani, hogy tegnap Kovács Kálmán - és miniszter asszony arra utal, hogy még nincsenek meg azok a jogi elemzések, amikor mi bekapcsolódhatunk az ügybe - a regionális szemétégető kapcsán megemlítette, hogy lehetne arról szó, hogy esetlegesen nem a határterületen épülne ez meg. Én arra kértem, próbáljuk meg megtenni. Most is a miniszter asszonyt is arra kérem, hogy ne azt várjuk meg, hogy mikor történik meg az a hatáselemzés, hogy hozzájárulunk, nem járulunk, bemutatják, hanem a külpolitika menjen el abba az irányba, hogy ne 100 méterre, 200 méterre, hanem regionális módon vigyék beljebb a határtól ezt a kérdést. Ezt kértem tegnap Kovács Kálmántól is.
Sokan említetést tettek a Nabucco kérdéséről is. A magyar parlament tegnap gyakorlatilag majdnem egyhangúlag elfogadta, hogy ezt a kérdést tárgyalni fogjuk. Itt köszönjük Eörsi Mátyásnak is a pozitív hozzáállását, ami valóban meggyőzte a másik oldalt is, tehát erről még tárgyalni fogunk. Szeretném elmondani, hogy tegnap a magyar parlament elfogadta azt a törvényt, ami a földgázellátás módosításáról szól. Az eleve lehetővé tesz különböző csatlakozási pontokat. De amikor Európa közös kül- és biztonságpolitikájáról beszélünk, nem lehet elmenni amellett, hogy egyébként a magyar miniszterelnök meg a honvédelmi miniszter milyen álláspontot képvisel, és kérdezném a miniszter asszonyt is, hogy ön milyen álláspontot képvisel abban.
70
PÉ 71 (Firtl Mátyás)
Ők ketten már azt mondták, hogy a közösségi érdek szempontjából természetesen a Nabucco mellett fognak majd érvelni, ami nem zárja ki azt, amit ön is megfogalmazott, hogy a németek, a franciák, az olaszok külön megállapodást kötöttek. Csak az a félő ezen a területen, hogy amit szabad - maradjunk ennél -, amit a németek, a franciák és az olaszok megengednek maguknak, hogy azt esetlegesen mi megengedhetjük-e magunknak.
Ebből fakad az a kérdés, hogy Magyarországnak, ha megnyilatkozik ezekben a kérdésekben, függetlenül attól, hogy az ország ellátásának biztonsága érdekében milyen tárgyalásokat folytat, azért úgy gondolom, nagyon óvatosan kellene megnyilatkozni, és a mindenkori közösségi érdekeket kellene előtérbe helyezni.
Szeretném elmondani, hogy amikor itt volt a török főtárgyaló, nem mondhatott mást a kérdésre, amikor megkérdeztem tőle, hogy ő mit tart fontosnak, holott Törökországon keresztül jönne a Nabucco vezeték egyrészt, másrészt a Blue Stream már ott van Törökország közelében, mégis azt mondta, tehát kifelé azt nyilatkozza - ugyanis az az érdeke, mert egyébként akkor hogyan kerül be az Európai Unióba -, hogy természetesen a közösségi érdeket tartja fontosabbnak.
Érintette miniszter asszony a Nyugat-Balkán kérdését. Mi az állásfoglalása az ügyben, hogy Románia, Bulgária nem egészen jó szemmel nézi az Ahtisaari-jelentést, mert ha ezt megfelelő módon elfogadják, akkor abból az is következhet, hogy ez a kérdéskör megjelenik az ő viszonylatukban is. Itt szeretném azt is kérdezni, hogy a miniszter asszonynak mi az álláspontja azzal kapcsolatban is, hogy ha Koszovóban ez a kérdés netán megoldódik, akkor a menekültáradat valahol a Vajdaságban jelenik meg. Tudunk-e ez ellen valamilyen fellépést tenni, hogy az etnikai egyensúly miként változik meg vagy nem változik meg ezen a területen?
Ami még itt elhangzott, és miután nem akarok tényleg hosszas lenni és az idővel is visszaélni, az elnökségre való felkészülésben elnök úr, Ön is említette a miniszteri portfóliót. Én pedig nemcsak a miniszterekben tudnék gondolkodni, és azért kellene ebben konszenzusra jutni, mert miniszterekből egy-kettő kell csak, de a minisztériumokba, a háttérintézményekbe pedig több száz emberre lenne szükség. Éppen ezért, amit Hörcsik képviselőtársam mondott, ebben bármennyire is ismerjük a konszenzusra való törekvést az elnök úr elképzeléséből, mégiscsak erre kellene törekedni, hiszen egy kormányzati cikluson túljutunk, aztán azzal együtt kell éppen ezért egy olyan nagyszerű, több száz fős gárdáról kell itt beszélni, tehát a miniszteri portfólió egy dolog, de ez sokkal fontosabb számomra, hogy ez hogyan fog kinézni, és erről mindenképpen beszélni kellene.
Amit még nagyon fontosnak tartok, miniszter asszony szintén azt mondta, hogy végre az európai ügyek visszakerültek a Külügyminisztériumba. Akkor szeretném megkérdezni, hogy most a római szerződés kapcsán Gál J. Zoltánnak kitüntetett szerepe volt ebben. Most hogyan megyünk akkor tovább? Ezentúl a Külügyminisztérium kezeli a kérdést vagy Gál J. Zoltán viszi továbbra is az alkotmányszerződéssel kapcsolatos kérdéseket?
A kérdések egyébként itt nagyrészt elhangzottak, úgyhogy ezeket már nem akarom különösebben említeni. De szeretnék még további külpolitikai, biztonságpolitikai kérdést feltenni az ügyben, hiszen Oslóban a repülőtéren elkerültük egymást, hogy végül is milyen álláspontot képviselt a NATO rakétavédelmi kérdéskörben Oslóban. Hiszen itt Topolánek úr meghallgatásánál volt egyfajta álláspontja a cseh miniszterelnöknek, és az alkotmányozással kapcsolatban is volt itt Topolánek úrnak egy megjegyzése, amit én magam is osztok, hogy hogyan történhet meg az, hogy alkotmányos szerződésben a német elnökség egy ilyen elég érdekes módot választott a berlini nyilatkozat előkészítésében. Ezt mi hogyan szemléljük, és ön szerint ez a jövőben is így fog menni, vagy Magyarország milyen álláspontot képvisel ebben? Köszönöm.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Ez rengeteg kérdés volt, megpróbálok rövid lenni. Az energiapolitika, klímapolitika, hogy miért annyi, amennyi. Az energiapolitika ügyében a fontos dolgok tulajdonképpen 2007-ben történtek, tehát a tavaszi csúcson volt az a deklaráció, ami kimondja az üvegházhatású gázok csökkentésének mértékét, a megújuló energia arányának növelését, ez pedig egy 2006-os beszámoló. 2006-ban annyi történt, hogy ezen alapelvek mentén lefektetődtek az alapelvek. Az a baj, hogy egyelőre az EU-nak nincsen közös energiapolitikája. Azt lehet látni, hogy 27 darab energiapolitika van. Megfogalmazódott az a törekvés, hogy próbáljuk meg összehangolni, de azért azt is lehet látni, hogy nagyon különbözőek az induló pozíciók, és ez nyilván azon kívül ahhoz, hogy tényleg előrelépés legyen, nyilván közösségi forrásokra is szükség lesz, anélkül nagyon nehéz ezt csinálni. Egyelőre annyi közösségi forrás van, amiből néhány feasibility studyt és mondjuk egy koordinátort fizetni lehet, ha egy picit végletesen fogalmazok.
Tehát ez most került a felszínre, az energiapolitikai kérdés. A klímapolitika ügyében azt gondolom, hogy a diplomácia megpróbál mindent, amit csinálni tud. Én magam voltam ott azon az ebéden, ahol Gusenbauer kancellár úrral személyesen beszéltünk a heiligenkreutz-i szemétégetőről és kérdeztük meg tőle, hogy mi van. Felvetette miniszterelnök úr a kétszemélyes beszélgetésen, felvetettük az ebédnél is.
Ezeknél nincs még lezárva az ügy, de megpróbáljuk valóban a legmagasabb szintig elvinni, most túl azon, hogy európai uniós keretekben is kezelni, én is, amikor csak beszélek a saját kollégámmal, akkor ezt felvetem.
A schengeni csatlakozás, és hogy az országok ellenérdekeltek. Ezt megfogalmazzák az osztrákok, hogy egyrészről van egy csomó félelem, merthogy a schengeni határok kitolása azt jelenti, hogy nem ők tudják kontrollálni a biztonságot, hanem ettől kezdve át kell adni tulajdonképpen a schengeni külső határon lévő országoknak a kontrollt. Nyilvánvalóan van egy ellenérdekeltség, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy minden bővítési körben is mindig voltak kétkedő vélemények is, és aztán mindig az a politikai vélemény győzött, hogy mégiscsak előre. Azt gondolom, hogy itt is ugyanez a helyzet. Lesz schengeni csatlakozás. Nekem az az érzésem, hogy nem nagyon akaszthatja ezt már meg semmi.
Az igazi veszély nem is ez, az, hogy mit mond egy osztrák határőr, igazából ebből a szempontból nem döntő, ez egy politikai kérdés lesz. Ahol nehézségek vannak, hogy van néhány ország, amelyik nem felkészült. Amit mi csináltunk, az az, hogy a szlovákoknak, akik nagyon le voltak maradva ebben, megajánlottuk mi magunk is - de közben az osztrákok és a csehek is - a konzultációs segítséget, ezzel elkezdtek nagyon élénken élni is a szlovákok. Magyarán: az összes információt nyomjuk és adjuk át, mert nekünk is az az érdekünk, hogy a szlovákok is felkészültek legyenek, és úgy tűnik, hogy van egy komoly politikai akarat, nem szeretnének lemaradni, mert az azért egy nagyon nagy politikai fiaskó, hogy ha nem készülnek el.
Erős a törekvés. Mi azt is mondtuk, hogy akkor, ha nem mindegyik ország készül el, akkor külön is csatlakoznak azon országok, amelyek elkészültek. Láthatóan erre nincsen nagyon nagy fogadókészség, tehát arra van nagyobb, hogy együtt történjen meg a csatlakozás.
A Nabucco. Ez újra meg újra előkerül, tudom, hogy lesz egy parlamenti vitanap erről, és akkor nyilván el lehet mondani az összes érvet. Az a baj, hogy Magyarország számára 2012-re pluszforrásokat kell találni. Ezt többé-kevésbé lehet látni, hogy addig elegendőek azok a források, amelyek most ellátják Magyarországot.
A Nabucco mellett lenne jó természetesen elköteleződni, de ehhez azt kellene tudni, hogy a Nabuccóba ténylegesen jönni fog energia, merthogy úgy elköteleződni, hogy nem tudjuk pontosan, hogy mi van benne, nem véletlenül van egy ilyen hosszú késés. A MOL benne volt az alapítók között a Nabucco alapszerződésében, és aztán hosszú évekig nem történt semmi. Nagyon sok vitatott pont van. Nagyon erős a törekvés arra, hogy legyen egyfajta függetlenedés az orosz energiaforrásoktól, de ehhez számtalan megválaszolatlan kérdést kell megválaszolni még. Amit most tudunk csinálni, az az, hogy megpróbáljuk megválaszolni ezeket a kérdéseket. Egyébként nagyon nagy ellentétek vannak még ott is. Eddig ez egyszerű, hogy Nabucco.
Amikor az ember azt kérdezi, hogy Azerbajdzsánnak mekkora az a kapacitása, amit bele tud tenni a Nabuccóba, ott kiderül többé-kevésbé, hogy az néhány évre elegendő akkor, hogy ha az összes létező forrást elkezdik feltenni, tehát kiegészítő forrás kell. Ahol sok forrás van, az Irán. Amint az ember megkérdezi azt, hogy és akkor az iráni gáz elfogadható-e, akkor itt már nagyon különböző véleményeket lehet hallani; amikor azt mondjuk, hogy energiabiztonság, azt mondjuk, hogy politikai háttér, akkor tudjuk, hogy Irán nem egy biztonságos ország ebből a szempontból.
80
81/Cz(Dr. Göncz Kinga)
Ezeket a vitákat lehetett is látni, az ÖMV iráni cégekkel kötött megállapodást, és itt volt egy politikai reakció is erre.
Ha azt mondjuk, hogy Türkmenisztán, Kazahsztán, akkor az már két olyan ország, ahol Oroszországnak is nagyon komoly érdekeltsége van, és nyilvánvalóan van egy harc a piacokért és a forrásokért. Magyarország ebben nagyon pici játékos. Mi nem tudjuk eldönteni, hogy a kazahok vagy a türkmének az egyébként még feltáratlan forrásaikat - azt se tudjuk, hogy mennyi ez pontosan - biztosan nekünk ígérik. Azt tudjuk csinálni, hogy információkat szerzünk, hogy megpróbáljuk azt mondani, hogy ez számunkra nemcsak egy stratégiai kérdés, ez számunkra egy fűtési kérdés, és körülbelül 2012-ig valaminek történnie kell. Csak mondanám, hogy Európa összenergia-ellátása szempontjából tudomásul kell vennünk, hogy a tartalékok 30 százaléka van Oroszországban, tehát nem lehet Oroszországtól függetlenedni, relatíve lehet függetlenedni. Az, ami a Blue Stream-en jönne, Európa energiaszükségletének 5 százaléka, tehát egy picit lehet, hogy csökkent egy függőséget, de ezek nem olyan lényegesek, tehát nem arról van szó, hogy vagy függetlenedünk Oroszországtól, vagy nem. Ezek mind olyanok, amikben egyrészt rengeteg kérdés van, másrészt nagyon kis lépésekben lehet valamerre haladni. Az igazi megoldás a megújuló energia, ami viszont beruházási szempontból meglehetősen drága.
A közösségi érdekeket természetesen Magyarország figyelembe veszi, mindig el is mondjuk egyébként, hogy ha valóban kialakul egy közös energiapolitika, Magyarország igazi érdekeltsége az, hogy pontosan a kiszolgáltatottsága miatt ehhez csatlakozzon, de látni kell, hogy ma még nincsen. Nabucco-ügyben az Európai Unió egy koordinátort tudott egyelőre előállítani, aki pontosan ezekkel a kérdésekkel próbál foglalkozni. Ha én most azt mondanám, hogy a közösségi érdeket helyezzük a magyar érdek elé, akkor a Fidesz nyugodtan mondhatná azt, hogy Magyarországnak az a dolga, hogy a magyar érdekeket nézze, és természetesen a közösségi érdekek nagyon fontosak, de nem adhatjuk fel a magyar érdekeket. Folyamatosan ebben próbál az ember valami megoldást találni.
Nyugat-Balkán, Ahtisaari-jelentés. Nagyon erős a törekvés az Európai Unióban arra, hogy egységes legyen az EU. Ebből a szempontból azt gondolom, hogy a szlovákok is, meg a románok is küzdenek a saját belpolitikai helyzetükkel. A szlovák parlament egy olyan megfogalmazást tett - most nem emlékszem pontosan a szövegre -, miszerint üdvözlik Ahtisaari erőfeszítéseit és az Ahtisaari-jelentés meglétét, de azt gondolják, hogy tárgyalásos megoldás kell. De van egy olyan kitétel benne, hogy ha az Európai Uniónak közös álláspontja lesz, ehhez Szlovákia csatlakozik, és nagyon nagy a nyomás ez ügyben. Ezek inkább belpolitikai viták, és tudjuk ennek a szlovákiai történés részét.
A menekültáradat kapcsán az ember azt tudja tenni, amit Magyarország nagyon nyomatékosan tett. Amit mi nagyon hangsúlyoztunk, az Ahtisaari-jelentésnek a közösségi jogok garanciáira vonatkozó része, és azt mondtuk, hogy ez az egyik legfontosabb, hogy az ott élő, tehát a Koszovóban élő közösségek számára minden jog biztosítva legyen pontosan azért, hogy ne induljon el egy kivándorlás a koszovói szerbek esetében pontosan azért, mert tudjuk, hogy a Vajdaság etnikai összetételét az előző háború utáni migráció billentette meg, és tudjuk, hogy például az, hogy a Vajdaságban viszonylag magas volt a radikálisok támogatottsága, összefügg ezzel.
A 2011-es felkészülésről. Valóban, a miniszter csak egy része ennek, de nagyon fontos és nagyon látható része. Amit elkezdünk - mert annak nincs egy választástól való függése -, a köztisztviselők kiválasztása és felkészítése. Erre készülnek most a tervek, hogy ez induljon el, merthogy nagyon fontos, hogy az a több száz ember, amit említett képviselő úr, valóban jól felkészült legyen, és ők egy választás után is mindenképpen a helyükön maradnak, és csinálják a saját dolgukat.
A berlini szerződés. Sajátosan történt a berlini nyilatkozat előkészítése. Azt gondolom, hogy többek között ez a német elnökség hatékonyságának a kulcsa, hogy azt mondták, hogy ők nem csoportban egyeztetnek, ahol a csoportdinamika befolyásolja a véleményeket, és akkor mindenki arra figyel, hogy az, aki egyébként hozzá közel áll, mit mond, és akkor ő is azt erősíti meg, hanem kétoldalú tárgyalásokat tartottak, összegyűjtötték a közös pontokat, és ebből rakták össze a berlini szerződést. Sokan kifogásolták az eljárásmódot. Én azt gondolom, hogy nagyon hatékony volt.
Kifejezett kérése volt a német elnökségnek, hogy a focal point a miniszterelnökök közvetlen közelében lévő ember legyen elsődlegesen. Ez mindenhol így van, tehát Gál J. Zoltán nemcsak itt van, hanem mindenhol a Gál J. Zoltán-ok azok, akik a focal point első szereplői, a másik szereplője mindenhol a Külügyminisztérium egy szakembere. Itt ez történik, tehát Gál J. Zoltán és Iván Gábor gyakorlatilag párban csinálták ezt, és ez feltehetően addig lesz, amíg az alkotmányszerződés ügyében a német elnökség végig nem viszi ezt az időszakot. Nem tudjuk, hogy meddig folytatódik, de ez volt a megállapodás, hogy addig ez legyen.
Oslo, rakétavédelmi álláspont. Azt mondtuk el egyrészt, hogy ez a NATO-keretekbe tartozik, tehát nagyon fontos, hogy ennek legyen egy transzparenciája, hogy lehessen tudni, hogy mely országok számára jelent, milyen körülmények között, milyen veszélyekkel védelmet, és ennek még nyilván a további tárgyalására szükség van. A másik, amit hangsúlyoztunk - de ezt nemcsak mi hangsúlyoztuk, hanem nagyon sokan hangsúlyozták -, hogy mindenképpen szükség van arra, hogy Oroszországgal legyen egy párbeszéd ebben az ügyben, mert úgy tűnik, hogy nagyon különböző volt az oslói megbeszélésen az orosz és a többi NATO-külügyminiszter álláspontja a veszély megítélése szempontjából, a megoldások szempontjából. Több dolgot sérelmeztek Lavrov külügyminiszter úrék, azt, hogy nem avatták be őket kezdettől, hogy ők nem úgy látják, hogy ilyenfajta veszély lenne. Azóta az történt, hogy elindult egy igen intenzív párbeszéd az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország között egy együttműködésről. Nagyon nyomatékos volt az, hogy mi minden területen tudott eddig a NATO és Oroszország együttműködni, úgyhogy mindenképpen fontos ennek az együttműködésnek a megőrzése. Gyakorlatilag mindenki ezt mondta el Oslóban.
ELNÖK: Alelnök úr?
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Rövid megjegyzés Gusenbauerrel kapcsolatban: nyilatkozott, hogy segít a bőrgyáraknak valamilyen megoldást találni arra, hogy ne szennyezzék a Rábát, csak ezt Niessl tartományfőnök hat éve ígéri. Én ezért szeretném, hogy ebben a kérdésben valami nyomatékos megoldást kellene találni, hiszen egyébként Persányi miniszter úr szintén ebben a bizottságban azt mondta, hogy ha május 1-jéig ebben nem történik változás, akkor megszünteti a hozzájárulást a bőrgyárak működtetéséhez. A piti politikai játékos tetszik nekem ebben az ügyben, ami a földgázellátásban van, tehát akkor annak megfelelően kellene általában nyilatkozgatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter asszony?
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Ezt nem biztos, hogy értem. (Firtl Mátyás: Azt mondta, hogy piti...) Ja, igen.
ELNÖK: Akkor továbbléphetünk. Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: A miniszter asszony megvilágosító erejű válaszai jórészt eloszlatták az én kérdéseimet. Én két dolgot szeretnék itt megemlíteni. Az egyik az, hogy annak fényében, ami itt is elhangzott, és ami történt, én azt látom, hogy itt az energiapolitika és a klíma összefüggései ma már leginkább arról szólnak, hogy a sok nabuccozás a belpolitikai klímát jelentősen tudja alakítani, hogy ez hogyan járul hozzá majd még egy külön vitanaphoz, egy másik kérdés. De azt látom, hogy egyre több olyan részlet tárul föl, ami lehetővé tenné azt, hogy erről a kérdésről, tehát a tárgyról is beszéljünk. Remélem, hogy a kollégák is így látják.
A másik ilyen kérdés Schengen. Zárójeles megjegyzés: amikor Kisinyovban ezt a közös vízumigénylő központot megnyitottuk, én azt láttam, hogy a magyar kormány tulajdonképpen egyenrangúként, és nagyon sikeres, aktív, egyenjogú partnerként közlekedik a tagországok és egy szomszéd ország között, Ausztriával vagy bárkivel teljesen egyenrangúként működik. Ezeken a területeken én nagyon jó teljesítményűnek látom a magyar politikát. Schengen is alapvetően arról szól, hogy hogyan hoztuk egy egyébként veszni látszó helyzetből teljesen nyerő helyzetbe azt, hogy a schengeni térségen belül kerüljünk ez év végére. Nyilván az eurózóna még érdekesebb, de azért ez is az integrálódásnak egy rendkívül lényeges körülménye. Tehát ez jó. Az egy más kérdés, hogy ezt most hogyan látják a határ két oldalán a határőrök, és hogy miféle részletkérdések vannak is.
Én két megoldandó dolgot látok. Az a belpolitikában is megfogalmazott nyilatkozatok szerint is a körmünkre égő probléma, hogy amikor viszont Schengen él, miféle vízumpolitikai szakmai és egyéb kérdések oldják meg azt a problémát, amit egyébként nemzeti politikai kérdésként szoktak feltenni; ez a magyar-magyar kérdések ügye főleg Szerbiában, Ukrajna is kérdés, de Szerbia más, mert ott azért azt látom, hogy ott a magyar politikának kicsivel nagyobb a mozgástere, mint egy olyan országban, amelyik sem most, sem a közeljövőben nem lesz tagjelölt országa az Uniónak.
90
PÉ 91 (Kocsi László)
Tehát itt igazából egy rövid válasz érdekelne miniszter asszonytól, hogy miféle technikai megoldások azok, amelyek... ami most eddig nem jött szóba vagy ami nem jutott eszünkbe, vagy kidolgozás alatt van, azt már valószínűleg nagyon nehéz utána létrehozni. Tehát látni lehet most már, hogy miféle megoldások közül lehet majd választani.
A másik, hogy rendben van, bekerülünk a térségbe, de onnantól kezdve eddig azt bizonyítottuk, hogy a felkészülésben jól állunk, tulajdonképpen mi vagyunk a legfelkészültebbek. A kérdés az, hogy hogyan fogjuk működtetni? Itt azért vannak olyan kérdések, amelyek még előttünk vannak. Tehát létre kell hozni egy olyan integrálását a rendőrségnek és a határőrségnek, és ezt úgy kell majd működtetnünk, amelyikben az ellenzéknek is partnernek kellene lennie, mert ezek kétharmados törvények. Itt egy nagy előkészítő szakasz zárult le, törvénykezési szakaszba fogunk fordulni és utána feláll egy struktúra, egy szervezet, aminek viszont bizonyítania kell, most már éppúgy, mint bármelyik másik szervezetnek, amelyik arra kap feladatot, hogy bizonyítsa be, hogy az ország érett az uniós tagságra.
Itt a Schengen-tagságra való érettséget kell bizonyítani, amiben tudom, hogy nem a külügyminiszternek vagy a Külügyminisztériumnak vannak igazából feladatai, viszont valamennyiünknek igen. Ezt egy nagyon lényeges kérdésnek tartom, nemcsak osztrák szemmel, hanem úgy egyáltalán.
Végül egyet mondanék még, hogy az nagyon jó a Nyugat-Balkán politikánál, tehát a horvát csatlakozás támogatása felismerhető magyar specialitás, hatékony, működik a dolog. Ez egy nagyon jó dolog. Azt látom, hogy a másik ilyen kérdés, ami igazából a Balkánon kérdés és Magyarországnak ebben kreatív szerepe lehet, akármilyen kicsik is vagyunk, azért ez a koszovói kérdésnek és a Szerbiával kapcsolatos viszony kérdése. Nemcsak Koszovó szempontjából, hanem egyáltalán hogy képesek vagyunk-e azt elérni, hogy olyan perspektívát tudjunk állítani a szerbiai politikai elit elé, amelyik őt afelé sarkallja, hogy a kérdéseket európai módon próbálja kezelni, mert ebben viszont nekünk nemzeti érdekeink vannak.
Azt ígértem, hogy rövid leszek, de egy dolgot még szeretnék mondani. Az orosz kérdés, ez tulajdonképpen az EU szomszédságpolitikája, és nekünk úgy jön elő, mint Blue Stream vagy Nabucco vagy más dolog. De az nem vetődött fel vagy nem beszélünk róla, hogy igazából az elmúlt időszak eredménye az, hogy Oroszországgal Magyarország EU-tagállamként tulajdonképpen át tudta alakítani előnyére a viszonylatrendszert, hiszen a gazdasági kapcsolatok eredményessége, ha most nemcsak az agrárexport kilátásairól, hanem az eddig megtett lépésekről szólok, akkor igazából számomra úgy helyezi el a dolgot, hogy a magyar politika képes-e arra, hogy a nemzeti érdeket, beleértve a gazdasági érdeket, érvényesíteni képes vagy nem képes. Ez nem oroszbarátság vagy oroszellenesség kérdése, nem érzelmi kérdés, hanem egész egyszerűen egy dolga a politikának, és szerintem időnként azt is meg kellene nézni, hogy ezen dolgát hogyan végzi tárgyszerűen, milyen eredménnyel, és azt is látnunk kell, hogy ez viszont része egy általánosabb kérdésnek, és aminek része nyilván az energiapolitika, a kulturális kapcsolatok, a sárospataki kérdés, számos más, ami egyébként - hogy mondjam - a politikai klímához komplexen hozzájárul. Ha így nézem ennek az időszaknak az EU-s tagállami múltját, teljesítményét, tehát próbáljuk értékelni ezt az időszakot, akkor azt látom, hogy inkább jóval pozitívabb, mintsem ahogy az kiderül azokból a szavakból, ahogy egyébként ez ma a magyar médiában és a belpolitikában szóba szokott kerülni. Ennyit akartam hozzátenni. Köszönöm szépen.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. A Schengen utáni vízumpolitika, miközben akarjuk Schengent, nyilvánvalóan itt lesznek a nehézségei, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyarok hogyan tudják megőrizni a szabad mozgásukat.
Amiket csinálunk: a regionális partnerség keretében Magyarország volt az egyik kezdeményezője annak, hogy kérjük meg a bizottságot, hogy kezdjen el dolgozni egy roadmap, tehát egy térkép vagy út kidolgozásán, a vízummentesség útjának a kidolgozásán. Az igazi megoldást az fogja jelenteni, hogy ha vízummentesen közlekedhetnek ezeknek az országoknak az állampolgárai, de ehhez egy csomó feltételt teljesíteni kell. Ezeket kellene összegyűjteni, ez az egyik, amit kezdeményeztünk.
Az egész kishatárforgalmi ügyben, ahogy erről szó is volt, ott Magyarországnak nagyon nagy szerepe volt, elkezdtünk ezen dolgozni Ukrajnával, ott ez egyértelmű. Megvannak a magyar tárgyalási pozíció elemei, ez a Vajdaságban nehezebb, merthogy ott a magyar közösség körülbelül egyharmada kimaradt belőle. Ott elég nagy ellenállás volt, ott azt tudtuk csinálni, hogy én megkértem a konzuli főosztály vezetőjét, és dr. Fekszi Mártát, hogy személyesen tárgyaljon a magyar szervezetekkel és nézzék végig, hogy akkor milyen lehetőségek vannak, milyen veszélyek vannak, hogyan lehet megoldásokat találni. Egy nagyon intenzív kapcsolatban vagyunk, a baj az, hogy nincsen kormány Szerbiában. Tehát elő tudjuk készíteni, de nincs kivel igazából elkezdeni tárgyalni, emiatt nem is tudták még a megállapodást aláírni, csak most a napokban fog erre sor kerülni.
Lesz egy mozgásterünk a díjmentes vízumok esetében. Ezt keressük, hogy milyen széles körben tudjuk ezt kiterjeszteni, nyilván tanulmányi kirándulásra jövők, orvosi kezelésre jövők, rendszeresen ide járó üzletemberek, de lehet, hogy nyugdíjasok, megpróbáljuk ezt megnézni, hogy ki mindenkinek lehet ingyenes, illetve díjmentes vízumot adni, illetőleg van egy mozgásterünk abban, hogy öt évre szóló vízumot adjunk, tehát ne minden átlépésnél kelljen fizetni akkor sem, ha valakinek fizetni kell. Illetve azt gondolom, hogy a nemzeti vízum, amit eddig viszonylag kevesen használtak, annak a népszerűsége nyilván meg fog nőni, mert az viszont a tartózkodási engedély alapja, és ezzel aztán később át lehet lépni a másik schengeni tagországba is. Nyilván ma voltak egyszerűbb utak, de a nemzeti vízumnak nagyon komoly lehetőségei lesznek ezen túl, tehát próbáljuk az összes létező lehetőséget kihasználni.
A horvát csatlakozást valóban nagyon támogatjuk, nemcsak az EU-n belül, ahol mindig elmondjuk, hogy Horvátországnak ott a helye és eredményei alapján haladjon előre, de közvetlen segítséget nyújtunk, a horvát főtárgyaló mellett van egy olyan magyar szakértő, aki végigcsinálta a magyar tárgyalást, és aki gyakorlatilag folyamatosan követi és segíti a tárgyalásokat, merthogy ezek az információk a legfontosabbak, nem a nyilvános információk, hanem azok, amelyeket hozzá tudunk tenni.
Szerbiát tevőlegesen is próbáljuk minden módon segíteni. Az a baj, hogy a kormányalakításba nyilván nincs beleszólásunk, de attól kezdve, hogy az MSZP kongresszusára meghívtuk Tadic elnököt, egy nagyon nehéz pillanatban, ahol lehetősége volt Gusenbauer kancellár úrral találkozni, többekkel találkozni, azon keresztül, hogy Magyarország vállalta fel a bel- és igazságügyi együttműködésben való segítséget és rendszeres kapcsolat van, ahol adjuk az információkat, határőrizeti kérdésekben, vízumpolitikai kérdésekben, most a PFP után abban, hogy kidolgozza ennek a tartalmi részét Szerbia és valóban élni tudjon ezekkel a lehetőségekkel, tehát próbáljuk mindenféle módon ezt erősíteni. Most az a nagy kérdés, hogy mi lesz a kormányalakítással, egy szűk hét van még ahhoz, hogy választások nélkül meg lehessen ezt csinálni, és tudjuk, hogy ez egy nagyon kényes dolog.
Az orosz kérdés: így van, nagyon láthatóak a magyar-orosz politika eredményei. Tudjuk, hogy a Szovjetunió összeomlása után a keleti piacok is összeomlottak, és ez Magyarország számára egy nagyon komoly csapás volt. Új módok is megjelentek, tehát nemcsak egy sima kereskedelem, hanem közös befektetések, közös vállalatalapítások, amelyek az árualap szempontjából fontosak lehetnek. Ennek nagyon komoly elismertsége van az EU-ban, hogy Magyarország egy pragmatikus politikát folytat, és nem egy sérelmi és érzelmi alapú politikát ez ügyben, tudjuk, hogy ez nem mindig könnyű és tudjuk, hogy nem mindenki számára ugyanez a megoldás.
ELNÖK: Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Nem gondoltam, hogy Eörsi elnök úrnak ennyire igaza lesz a bevezetőjében a jelentés megítélését illetően. Csupa jó és csupa rossz, bár azért annak örülök, hogy a tisztelt kormánypárti képviselőtársaim sem rejtik véka alá a jelentés komoly hiányosságait, hiszen bár elmondták, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel nagyon meg vannak elégedve, de azért rengeteg hiányosságra, nagyon komoly stratégiai hiányosságra hívták fel a figyelmet: Schengen, környezetvédelem, energiapolitika. Úgy gondolom, hogy ennek van értelme, hogy bár a kormánypárti elkötelezettség arra ösztönzi önöket, hogy dicsérjék és ennek az anyagnak az előnyeit sorolják, de azért mégis el kell ismerjük, hogy ez egy tömeg, tartalom nélküli jelentés, amelyet értelmezni is olykor nehéz, tárgyi tévedésekkel, ugyanakkor súlyos hiányosságokkal.
100
101/Cz(Nógrádi Zoltán)
Engem nagyon elszomorít az, miniszter asszony, amikor a bővítés és külpolitikai fejezetről olvasunk. Törökország, Koszovó, Szerbia és Ukrajna ügyében egyszerűen olyanfajta hiányosságokat tartalmaz az anyag, amely azt mutatja, hogy ezt valamikor tavaly ősszel elkészítették, és elfelejtették frissíteni. Tárgyi információk nincsenek meg a csatlakozás és a bővítés kapcsán. Olyan jelzések nincsenek benne, amelyek európai parlamenti vagy közösségi döntéseket jeleznek. Elhallgat tényeket, nem tételezem fel, hogy nem tudják, nem ismerik a Külügyminisztérium munkatársai, de az, hogy nem akarnak erről beszélni, az mindenesetre jelzésértékű. Kényes kérdés, kellene határozott irányvonal, határozott tárgyalási stratégia, ami nem található meg az anyagban.
Engem végtelenül elszomorít a klímapolitikával kapcsolatos egy mondat. Amikor az újonnan megválasztott francia elnök a választások estéjén értékeli a választást, amikor ezernyi üzenettel élhetne még a saját választópolgárai, a francia polgárok irányába, vagy akár Európa vagy Amerika irányába, a transzatlanti kapcsolatokat értékeli, akkor mivel vezeti föl? A klímapolitikával. Fontosnak tartja, hogy elmondja az országa és politikája álláspontját a következő időszakban a klímapolitikát illetően. A Magyar Országgyűlés elé betett, felelős jelentés egy mondattal intézi el ezeket az ügyeket. Szerintem ennyire nem lehet viccesre venni egy jelentést, egy bizottságot sem, meg egy országgyűlési tárgyalási metodikát sem.
Szeretném miniszter asszonyt arra ösztönözni, mert tudom, hogy alaptermészetében nem a stílustalanság jellemzi... (Dr. Göncz Kinga dr. Eörsi Mátyással konzultál.) Megvárom, amíg befejezik a társalgást, utána elmondom. (Néhány másodperc szünet.) Szeretném arra kérni miniszter asszonyt - tekintettel arra, hogy tudom, hogy a stílustalanság, ami az anyagot jellemzi, nem jellemzője magának a miniszteri tevékenységének -, hogy némi bátrabb és határozottabb lépéseket kellene tennünk többek között a kisebbségi jogok érdekérvényesítése érdekében. Persze el lehet mondani a berlini nyilatkozat kapcsán a sikertelenségünket, és el lehet sírni az ezzel kapcsolatos összes problémát, akár összpárti felelősségé is lehet maszatolni az egész kérdést, de azért van egy Alapjogi Ügynökség mint intézmény. Ennek az Alapjogi Ügynökségnek, ha már elveszítettük a jogát súlyos stratégiai, taktikázási hiba miatt, legalább olyan pozíciókat tudnánk benne kialakítani és kiépíteni, amellyel a kisebbségi jogok védelme kapcsán tudnánk némi pozíciót magunknak szerezni.
Engem megdöbbentett a miniszter asszonynak az a megjegyzése, hogy a lisszaboni célok elérése tekintetében kiváló eredményeket értünk el, sőt éllovasai vagyunk az Európai Uniónak. Ha lett volna a konvergenciaprogrammal kapcsolatosan némi elemzés ebben az anyagban, ha némi tárgyi és tényszerű ismeretet továbbított volna a jelentés a konvergenciaprogrammal kapcsolatosan, némi összehasonlító elemzést több ország vonatkozásában a konvergenciaprogram kapcsán, akkor persze láthatnánk, hogy egy olyan országban élünk, amely Európai éllovasából egyfajta sereghajtóvá vált, a lehető legrosszabbak a mutatóink. Ha a lisszaboni célokról beszélünk, akkor ne nyilatkozzunk arról anélkül, hogy ne ismernénk azt az adatot az országok közötti összehasonlításban, hogy a foglalkoztatottsági szintünk Európában az utolsó. Úgy gondolom, ez a lisszaboni stratégiának egy nagyon fontos célkitűzése, és a foglalkoztatottságban Európa utolsói között vagyunk. Gazdasági növekedésben olyan mélyrepülést produkálunk, amely Európa-szinten politikatörténeti vagy Európa-történeti jelentőségűnek bizonyulhat. Ezen konvergenciajelentés adatainak az elhallgatását még megfejelni azzal, hogy egy felelős jelentésben egy konvergenciajelentésről írunk, miközben mindannyian tudjuk, hogy kettőre kötelezte az Európai Unió az országot, ez meg már egyszerűen bántó tárgyi tévedésnek minősülő elképzelés.
A kishatárforgalmi kérdésekkel kapcsolatosan érdeklődéssel hallgattam az itt kialakult vitát és polémiát. Mindenesetre én egy olyan térségből jövök, ahol nagyon nagy mennyiségben és nagyon nagy gyakorisággal jelennek meg a Vajdaságból vendégek, és ők nem azt várják, hogy azt hallják a magyar kormánytól, hogy ezt is kezdeményeztük, és abban is terveink vannak, hanem konkrét időpontot, konkrét cselekvési tervet várnak, hogy mikor szűnnek meg a kínjaik a vízumkötelezettséggel és a határátlépéssel kapcsolatosan. Nem könnyű az életük, és nem könnyű a napi sorsuk ezzel a jelenlegi helyzettel. Talán néha az ember arra is elragadtatja magát, hogy azt mondja, hogy valóban nem megfelelő a magyar kormány kiállása a vajdasági magyarok irányába. Legalább a határátlépésük kapcsán valamiféle konkrét cselekvési tervvel és konkrét időparaméterrel, eredményességi mutatóval vagy teljesítménykritériummal előírt programot állítana elő, amelyben lehetne látni, hogy mikorra változnak meg ezek a helyzetek és ezek a körülmények.
Végül, de nem utolsósorban szeretnék rákérdezni konkrétan az elnökségre való felkészül kapcsán egy dologra. Úgy tudom, hogy decemberben a kormány elé került egy előterjesztés, amely az elnökségre való felkészülés stratégiai lépéseit taglalja. Készült-e ilyen jelentés? Titkos-e ez? Meg lehet-e kapni? Mikor lehet megkapni? Egészen pontosan, amikor az elnökségre való fölkészülésről beszélünk, és arról, hogy ez 2011-ben kerül napirendre, akkor annak a felelősségnek a kérdése, amely felelősségben nem kétlem, hogy a miniszter asszony átérzi az ezzel kapcsolatos mind politikai, mind külpolitikai felelősségi viszonyokat, és valószínűleg szüksége lesz ebben az alapvégzettségére is, de azért mégiscsak fontos lenne egy olyanfajta ütemtervet és cselekvési tervet letenni az asztalra, amely a jelenlegi ellenzéki politikai erőkkel való egyeztetés konkrét cselekvési tervét, ütemezését jelenti, ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy tett, cselekedet, feladat, határidő. 2011 hamarosan ide érkezhet, és ebben a helyzetben talán össztársadalmi érdek és politikai érdek az, hogy ebben ne kelljen senkinek mutogatni a másikra. Bármennyire is nehéz dolog, és bármennyire is külön képességeket igényel, mint amivel miniszter asszony rendelkezik ezen a területen, de azért ezeket most latba kell vetni, hogy az ellenzék és a kormányzó erők közötti egyeztetés milyen módon zajlik majd, és hogyan biztosítottak ebben a helyzetben a békés átmenet lehetőségei és a felelősségteljes elnökségi funkcióátvétel. Ezért kérdezem még egyszer: meg lehet-e ismerni ezt a kormány-előterjesztést? Milyen konkrét cselekvési tervvel lehet számolni az ellenzékkel való egyeztetés kapcsán? Köszönöm szépen.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. Sajnos, a pesszimizmusát nem áll módomban osztani, de sok minden egyébre szívesen válaszolok. Ez a szegény jelentés egy csomó kritikát kap. Még egyszer kénytelen vagyok azt mondani, hogy egyrészt 2006-ról szól, tehát mindaz hiányzik belőle, ami 2007-ben volt. Másrészről: sokszor elhangzott, hogy az egyeztetés miért csak öt bekezdés, a konvergenciaprogramról való beszámoló miért csak három, és így tovább. Vannak különböző anyagok az egyeztetés módjáról, és a konvergenciaprogram jelentése nyilvános. Ez az anyag azt próbálta összeszedni - és még így is meglehetősen vaskos -, ami egészében fontos volt az európai uniós működésünk szempontjából, részben a magyar működés szempontjából 2006-ban, részben pedig az európai uniós integráció szempontjából fontos volt. Nyilván minden lehetne hosszabb, akkor egy ezeroldalas anyag lenne, ha beletesszük az egész konvergenciaprogram-jelentést és mindenféle egyebet.
A vajdaságiak határátlépése kapcsán azt mondja, hogy kellene egy konkrét ütemterv. Egyelőre még nem értünk el 2008. január 1-jéig, egyelőre ugyanúgy működik a határátlépés, mint ahogy eddig működött. Amire itt a félelmek vonatkoznak, 2008. január 1-je, hogy utána mi lesz. Ahogy említettem, Magyarország egyoldalúan nem tud itt cselekvési tervet vagy akcióprogramot adni, hisz ez kormányközi szerződéseken alapul. Magyarország azt tudja csinálni, hogy részben a vajdasági magyar szervezetek képviselőivel egyeztet, hogy ők mit tartanak fontosnak. Nekem az volt az érzésem - én magam is ott jártam, és sok mindenkivel beszéltem -, hogy nagyon komoly információk hiányoznak, tehát inkább rémhírek terjednek ezzel kapcsolatban, hogy mit fog jelenteni a schengeni csatlakozásunk a számukra. Tehát nagyon sokféle probléma már információadással megoldható volt, ezért mentek oda a kollégáim, és beszélték végig a félelmeket, és mondták el az információkat.
Sajnos, ahhoz, hogy kormányközi megállapodást lehessen kötni, szükségünk lesz egy szerb kormányra, és most jön az a kérdés, hogy igazából nem tudjuk, hogy mi fog történni. Magyarország addig ezt előkészíteni tudja. Még időben vagyunk, tehát még most nem történt semmi. Azért reméljük, hogy meg fog történni a schengeni csatlakozásunk 2008. január 1-jén.
A 2011-ről való egyeztetés. Ez a kormány-előterjesztés elkészült, ez valóban sok-sok egyeztetésen ment keresztül. Az utolsó kormányülés fogadta el, tehát ez nem egy régebbi dolog, akkor került elfogadásra, és ez kihirdetésre fog kerülni pillanatokon belül, olyan nyilvános lesz, amennyire csak nyilvános lehet teljes egészében.
110
PÉ 111 (Göncz)
Az ellenzékkel való egyeztetés teljesen természetes módon része lesz ennek, de az inkább a politikai kérdések szempontjából lesz fontos. Most ez sokkal inkább egy ütemtervet jelent, és ami elindul most, az egy technikai előkészítése a kiválasztásnak, egy előkészítése a képzéseknek, a jövendő résztvevőknek a motiválása, illetőleg ezen körülményeknek a kidolgozása, és aztán lesz majd egy nagyon fontos kérdés, ahol viszont létfontosságú lesz, hogy egyetértsünk, illetve hogy mi legyen a politikai tartalma, mi legyen a fő témája, mi legyen az arculata a magyar elnökségnek.
Ezt el fogjuk kezdeni, de ez most még korán van. Egyszerűen nem látjuk még. Ehhez azt kell látni, hogy milyen témák vannak, hová jut az egész alkotmányszerződés kérdése, hová jutnak a bel- és igazságügyi együttműködési kérdések. Magyarországnak tovább kell vinni különböző ügyeket és nyilván kell egy saját profilt is kialakítani. Tehát ezekről lesz majd egyeztetés, de ez az anyag ezt még nem ígéri, ez még csak az előkészítést ígéri.
ELNÖK: Képviselő úr szomorú még?
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Csak egy rövid kérdés. Tehát akkor ebben a technikai felkészülési fejezetekben nem kíván egyeztetni a kormány az ellenzékkel? Ha jól értem.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Ez az anyag nyilvános lesz. Ez egyelőre arról szól, hogy Szetey Gáborék hogyan kezdik el a kiválasztást belső körökben, ez a közalkalmazottakról, köztisztviselőkről szól egyelőre. De, szívesen egyeztetünk erről is.
ELNÖK: Én azt fogom javasolni, hogy ne egyeztessen. (Derültség.) Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Miniszter Asszony! Egyetlen kérdést engedjen meg: az Európa-stratégia kidolgozása, amiről beszéltünk korábban is, milyen fázisban jár és hogyan látja, hogyan tudja ez segíteni a magyar külpolitika egészének irányba állítását, illetve az irányának a megerősítését? Köszönöm szépen.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Ez egy jó, rövid kérdés volt. Az Európa-stratégiának adtunk egy egyeztetési időt, sokfajta megbeszélés volt erről, sokfajta vélemény is érkezett hozzá. Ezeket bele fogjuk dolgozni, és ez az egész össze fog hangolódni az egész külpolitikai vagy külkapcsolati stratégiával, ez a következő egy-két hónapban várható. Azt gondolom, hogy egészében meg fogja határozni a külpolitika irányvonalát a következő évekre. Köszönöm.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Én talán választ sem kérek, arra figyeltem...
ELNÖK: Akkor köszönjük szépen... (Derültség.)
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Azért elmondom, amit szeretnék, és talán ez majd később rögződik a különböző tevékenységben is.
Nagyon sokszor elmondta a kiegészítésében, hogy tevékenyen kívánunk részt venni az Európai Unió alakításában, több alkalommal viszont azt is elmondta, hogy megyünk az információ után. Ezt majd vissza lehet nézni, hogy mire gondolta ön is. Most a legdrágább szerintem az, amikor megyünk az információ után.
Az embernek van tapasztalata, tehát többször járunk mi is kint Brüsszelben, különböző bizottsági üléseken, és számos alkalommal elhangzik, és talán itt Eörsi Mátyásnak is voltak kételyei a megfogalmazásában, hogy megkapnak-e minden információt az európai parlamenti képviselők, időben kapják-e meg, és az az információ tulajdonképpen a tevékenységet úgy próbálja-e erősíteni, hogy magyar kezdeményezés áll mögötte. Ez egy óriási nagy kérdés, hogy kezdeményezők vagyunk-e, vagy pedig azt mondjuk, hogy egyetértettünk a nagyobb országok erejével és szándékával, és utána itthon bejelentjük, hogy na, ebben is sikert értünk el, mert az magyar kezdeményezés volt.
A másik ilyen kérdés, ami úgyszintén megütötte a fülemet, ez a vállalkozókkal kapcsolatos magyarországi eljárási rend, tehát a különböző jogi kérdések. Én talán az amerikai nagykövet asszony délelőtti mondandóját szeretném felidézni, amikor Veress képviselőtársam megkérdezte a magyarországi befektetési hajlandóságot, akkor mondott egy olyan dolgot, hogy Magyarországon bonyolult maga a rendszer és magasak az adók. Szlovákia ebben a kérdésben Magyarország előtt jár és vonzóbb Magyarországnál.
Tehát én ezt gondolkodásra szeretném elmondani. Azért is mondtam, hogy nem biztos, hogy kérek választ az általam elmondottakra.
A következő ilyen kérdés a jogszabályok átvétele. 99,3 százaléknál vagyunk a jogszabályok átvételénél. A múlt héten volt ülése a jogi bizottságnak, és ott is felmerült annak a kérdése, hogy nem biztos, hogy azon szárazföldi országoknál, amelyek tengerrel nem rendelkeznek, azoknak a norvég bálnavadásztörvényt kell egyből alkalmazniuk, és itt nagyon keményen felmerül annak a kérdése, hogy a viszontellenőrzés, a jogszabályok elfogadása, végrehajtásának viszontellenőrzése. Ebben lehetnénk kezdeményezők például. Ha a viszontellenőrzés kérdését az Európai Unión belül meg lehetne oldani, tehát a végrehajtás viszontellenőrzését, akkor adott esetben nem fordulhatna elő mondjuk az osztrák környezetvédelmi kérdés határon átnyúló jelenlegi állapota.
Ugyanilyen, amit Eörsi Mátyás is mindjárt az elején mondott el, és ami nekem nagyon szimpatikus volt. Elnök úr, vissza szeretném idézni néha azt, amit ön is felvet, ez a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatosan, hogy át kellene értékelnie a kormánynak, felülvizsgálni és átértékelni. Akkor én pontosan Koszovó kapcsán, a Vajdaság kapcsán, és látva azt, hogy mi lesz a következménye annak, hogy Koszovó az önálló státuszát megkapja és mondjuk Szerbia előtt megnyílik az a lehetőség, hogy majdan csatlakozhat az Európai Unióhoz, valóban félelmetes, hogy a Vajdaság felhígulása, az ott élő magyarság felhígulása mit fog jelenteni a nemzet érdekében és kérdésében. És ha körülnézünk, az összes környezetünkben lévő ország esetében mindenki szépen csendben felülvizsgálta és átértékelte a saját eddigi politikáját, és szép lassan megadta az állampolgárságot más országban lévő nemzettársainak.
Tehát itt szeretnék visszanyúlni az elnök úr által felvetettre, felülvizsgálni, átértékelni és talán ebben a kérdésben, ha nem is Ukrajna esetében, itt tudjuk azt, hogy milyen belső és külső nyomás nehezedik Ukrajnára a 10 millió orosz állampolgár jelenlétével kapcsolatosan, de talán ezt nekünk is felül kellene vizsgálni, át kellene értékelni a magyar állampolgárság megadásának kérdését.
Nagyon röviden: itt a passzív, aktív szereplők kérdése. Még egyetlenegy dolog, amit úgyszintén meg kellene szívlelni. Az elmúlt időszakban csatlakozott országok, és ez a 12 ország esete. Azon missziókon lévő szakértők számának növelése, lehet, hogy most a költségvetés szempontjából egy kicsit többe kerül, de ha nem növeljük a szakértők számát, és mondjuk egy személynek, egy időben két bizottságon kellene ott lennie és ülnie, akkor információtól zárjuk el saját magunkat. És ha információtól zárjuk el saját magunkat, akkor ez sokkal többe fog kerülni az országnak, mintha mondjuk párhuzamosan több személy lenne egy-egy kérdéskörre megbízva. Itt most a környezetvédelemre gondolok, amikor van egy vízügyi kérdés, a gazdasági bizottság esetében egy természetvédelmi kérdés, tehát nem kapjuk meg és nem tudjuk továbbítani azokat az álláspontokat és információkat, ami Magyarország érdekeit kőkeményen szolgálná.
Tehát ha most azt hisszük, hogy a költségvetés szempontjából spórolunk a kint lévő szakértők tekintetében, az lehet, hogy sokkal többe kerül. Ebben a kérdésben a románok, a bulgárok és a velünk együtt csatlakozó országok mindegyike sokkal hatékonyabb, tehát több személyt bíz meg egy-egy feladat, egy-egy szakértői kérdés vitelére, irányítására, egymás közötti információcserére, és én azt mondom, hogy ez jelen pillanatban nem költségvetési kérdés kellene hogy legyen, hanem valóban az, hogy az Európa-stratégiával kapcsolatosan vagy a fenntartható fejlődés stratégiájával kapcsolatosan mi is tudjunk olyat alkotni, ami kihúz bennünket abból a jelenlegi állapotból, hogy a mutatóink romlanak. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Azért szeretnék egy pár dologra reflektálni azok közül, amit elmondott. Egyrészt hogy tevékenység vagy információ után menés. Én egyértelműen a Nabucco kapcsán említettem, hogy információt szeretnénk gyűjteni erről, de hadd mondjam, hogy én magam beszéltem több olyan európai kollégával, akitől mindazt a kérdést megkérdeztem, amire mi várnánk a választ Nabucco-ügyben, és egyre se tudták a választ. Tehát úgy tűnik, hogy itt nemcsak mi vagyunk információhiányban, hanem valóban hiányzik az információ.
Az európai parlamenti képviselőkkel személyesen szoktam időről-időre konzultálni. Nagyon sok papír jön-megy azért, és valóban így van, hogy a papírok mindig személytelenítik az információkat, a személyes konzultációk pedig arra jók, hogy akkor az ember el tudja mesélni, hogy milyen kérdések vannak, hogy milyen hangulat van, hogy mi az, amit megpróbálunk csinálni, miben tudunk együttműködni.
120
121/Cz(Dr. Göncz Kinga)
Nekem tényleg az a tapasztalom, hogy ez jól működik.
Vállalkozások ösztönzése és a magyar befektetési környezet. Én értem, hogy szeretünk pesszimisták lenni, de azért még mindig az egy főre eső FDI Magyarországon a legmagasabb a régióban. Nyilván Lengyelország abszolút értékben magasabb, merthogy sokkal nagyobb az ország. Szlovákia messze-messze alatta van a magyarnak. Lehet, hogy alacsonyabbak az adók, de azt is tudjuk, hogy ezek a döntések nagyon kétélű döntések. Azt is látjuk, hogy a szlovákiai kormányváltásban többek között benne lehetett az, hogy a szociális kiadások nagyon nagymértékű csökkentése egy elégedetlenséget is kiváltott, és látjuk ennek a következményeit is. Tehát lehet a vállalkozók szempontjából nézni, de azt gondolom, mégiscsak jobb, ha itt mi most a maga komplexitásában nézzük ezeket az ügyeket.
A jogszabály-ellenőrzés és az implementáció alapvetően a Bizottság feladata, de lehet kezdeményezni.
Állampolgárság. Itt hadd mondjak el valamit egész konkrétan! Amikor itt volt Frattini alelnök úr, nem tudom, hogy ez előtt a bizottság is, de nekem elmondta, ő egyértelműen úgy foglalt állást, hogy ez nem ilyen egyszerű dolog, merthogy az Európai Unió országokat vesz föl a tagjai sorába, és az országok ettől kezdve egyedül nem dönthetik el, hogy kinek adnak állampolgárságot. Ezt a tagországokkal egyeztetni kell nagyon keményen. Én ezt hallottam, amikor Romániával erről szó volt. Hogy most ez mennyire nem így van, és mennyire hiedelmek alapján működünk: mikor Moldovában voltunk ezt a vízumátadó központot megnyitni, megkérdeztük, hogy ténylegesen hogyan van ez, és milyen tömegben kapnak moldovai állampolgárok román állampolgárságot. Azt mondták vezetők, hogy hat, azaz hat darab állampolgárságot adott ki Románia a tavalyi évben. Tehát gyakorlatilag nyilván van ennek egy politikai megjelenése, és van a realitás ezzel szemben. Ez nem egy belpolitikai kérdés és belpolitikai döntés kérdése, ez egy sokkal bonyolultabb kérdés ettől kezdve, hogy európai uniós tagország vagyunk.
A szakértők számának növeléséről. Én őszintén remélem, hogy nemcsak a számtól függ, hanem a minőségtől is, hogy hogyan működnek. Én őszintén szólva nem tudom, hogy másnak több van-e. A magyar misszió Brüsszelben meglehetősen nagy stábbal működik, és szerintem nagyon jól működik, nagyon jó szakértőik vannak. Mintha lenne egy információigény. Én azt tudom megígérni a továbbiakra is, hogy adjuk az információkat, amennyire rendelkezésünkre áll, személyesen, papíron és mindenféle módon. Köszönöm. (Ékes József: Köszönöm, az idő lejárt...)
ELNÖK: Képviselő úr, ha ezt teszi, akkor a bizottság, mint egy svájci óra, olyan pontos volt, holott Svájc nem is tagja az Európai Uniónak. (Derültség.)
Két nagyon rövid megjegyzést engedjenek meg nekem! Az egyik Koszovóról szól. Borzasztóan érdekes dolog, hogy a szlovák kormány abszolút az Ahtisaari-terv mögött volt, teljes egészében támogatta. Elkövették azt a taktikai hibát, bevitték a parlamentbe, és mondjuk el világosan, hogy az MKP volt az, amelyik a Koszovó-vita kapcsán olyan nyilatkozatok sokaságát tette, aminek belpolitikai áthallásai voltak, és a szlovák kormány végül átcsapta a váltót. De hogy lássuk, hogy itt milyen őrület folyik a belpolitikai áthallásokban: azt, hogy Strasbourgban a ciprusi kollégák félnek az Ahtisaari-tervtől, megértem; azt, hogy a grúzok félnek, megértem; de amikor a kanadaiak azt mondták, hogy ezt soha nem fogják tudni támogatni, mert Québecre gondoltak, azt mondtam, hogy megőrült a világ. (Derültség.)
A másik, ennél fontosabb dolog az államapparátus dolga. Szerintem egy nagyon fontos dolog került az asztalra. Egy más összefüggésben elmondtam, hogy Franciaországban elnökválasztás történt. Végül is megnyerhette volna Royal is, de ha Royal nyer, vadonatúj kormány van, és Franciaországban tényleg az történik, hogy még az államtitkárok is, mindenki marad, és lojálisan támogatja az új politikai vezetést. Ez Magyarországon elképzelhetetlen. Eszembe jut az - ez még Magyar Bálint idején volt -, hogy a fénymásoló nénit kellett végül is kitenni, mert kiderült, hogy ellopta az anyagot, és kiadta az ellenzéknek; ennyire át van politizálódva, és ez nem jó. Jó lenne, ha ennek véget tudnánk vetni. A probléma persze abban van, hogy a dolog nem tudom, hogyan kezdődött, mert mindig úgy kezdődött, hogy a másik adott egy pofont. Arra emlékszem, hogy mindenki dobja el a noteszkönyvét. Vagy hogy volt? (Szűcs Erika: Telefonkönyvét.) Igen, telefonkönyvét. Nyilván mindenki azt szeretné, hogy ennek legyen vége, de úgy, hogy az én apparátusom legyen ott, és a másik fogadja el. De ameddig ez az attitűd van, addig lehet mondani, kedves barátaim, hogy legyen egyeztetés, és én kívánatosnak tartanám, hogy egy olyan országban éljünk, ahol ilyen fontos kérdésekről lehessen egyeztetés, de ehhez az kell, hogy higgyük el egymásnak azt, hogy oda nem pártpolitikai megfontolásból nyomjuk be az embereinket, hanem arra gondolunk, hogy van itt egy köztársaság, amely egy olyan megtisztelő feladatban részesül, hogy az Európai Unió elnökségét látja el, és akkor ez az első számú feladat, és csak a második, hogy az illetőnek milyen pártpolitikai érzelmei vannak, csak sajnos ettől messze vagyunk. Hogy ebben milyen felelősség van az összes oldalon - mondanám így -, amikor megfogalmazunk ebben egyébként jogos kritikákat, csak ehhez tudnom kell, hogy ezt az országot mi csináljuk ilyenné, hogy ez nem nagyon megy. Ez csak egy szomorú befejezés volt.
Szavaznunk kell a jelentés elfogadásáról. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják, hogy ezt a jelentést elfogadja az Országgyűlés. (Szavazás.) Látják? Tíz. Kik nem támogatják? (Senki sem jelentkezik.) Tartózkodás? (Senki sem jelentkezik.) Hát valamit csak csinálnak! (Szavazás.) Ahogy ezt mondani szokás, pozitív tartózkodás. A múltkor már hallottam ilyet, akkor már legalább ezt hadd mondhassuk! (Derültség.) Tehát öt tartózkodás. Köszönöm szépen.
Azt javasolom, hogy a plenáris ülésen az előterjesztő Kocsi alelnök úr legyen. Van-e ezzel szemben kifogás? (Nincs jelzés.) Nincs. Köszönöm szépen.
Többen kifejezték jókívánságaikat a külügyminiszter asszonynak. Mint kozmopolita párttag hadd tegyem hozzá, hogy minden jót kívánok a horvát külügyminiszternek is, akitől származik a vírus. (Derültség.)
Még egyszer köszönjük a beszámolót. Köszönöm szépen a munkát a külügyminiszter asszonynak, a munkatársaknak, mindenkinek. Viszontlátásra! Az ülést berekesztem.
(A ülés befejezésének időpontja: 15 óra 36 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Nánásiné Czapári Judit