EIB-18/2007.
(EIB-48/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. május 9-én, szerdán 13.45 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék *
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívott *
Elnöki bevezető *
Dr. Veres János pénzügyminiszter tájékoztatója a konvergenciaprogram végrehajtásáról szóló, az Európai Uniónak benyújtandó jelentésről *
Dr. Veres János pénzügyminiszter beszámolója *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Manninger Jenőnek (Fidesz)
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Zachar Balázs (Miniszterelnöki Hivatal)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 48 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a bizottsági ülésen megjelent mindenkit. Kérem a mobiltelefonokat bekapcsolva hagyni. (Derültség.) Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban terjesztem elő. Észrevétel a napirenddel kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a mai napra rendelt penzumunkat. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
(A bizottság 13.50 órától 13.56 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
(Rövid szünet után: - Dr. Veres János megérkezik az ülésre.) Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm dr. Veres János pénzügyminiszter urat, aki az elfogadott napirendünknek megfelelően tájékoztatást fog számunkra adni a konvergenciaprogram végrehajtásáról szóló és az Európai Uniónak benyújtandó jelentésről. Mint képviselőtársaim tudják, ami az ország gazdasági helyzetét illeti, ez talán az egyik legnagyobb kihívás, ami előttünk áll, hogy sikerüljön a konvergenciaprogramot - nem az Európai Unió miatt, saját magunk miatt - teljesíteni. Ezekről a kérdésekről igazán elkeseredett vita szokott folyni a magyar politikában, ami végül is érthető, bár elgondolkodtató, hogy amikor pénzügyminiszter úr vállalja, hogy az Európai ügyek bizottsága előtt beszámol az ezzel kapcsolatos dolgokról, az ellenzék részéről mindössze három képviselő tiszteli meg ezt a vitát. Bár nagyon kiváló képviselőkről van szó, de mégis anélkül, hogy a mennyiségi szemléletet alulbecsülném, bennem megfordul az a gondolat, hogy ezek a viták mennyire csak kifelé szólnak a közönségnek, és nem valódi tartalmi viták. (Dr. Braun Márton közbeszólására:) De valóban egyetértek a képviselő úr közbeszólásával, hogy akik jelen vannak, gondolom, aktívan és hatékonyan fogják képviselni azt a gazdaságpolitikai koncepciót, amit eddig nem sikerült megismernünk, de talán a későbbiekben ez változni fog.
Mint mondtam, az egyik legfontosabb kihívás, hogy sikerüljön ez a konvergenciaprogram, úgyhogy kérem pénzügyminiszter urat, hogy tartsa meg beszámolóját, amelyet vita fog követni. Tessék parancsolni!
Dr. Veres János pénzügyminiszter beszámolója
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a jelen lévő érdeklődőket. Akkor azzal kezdeném, hogy a Köztársaság kormánya benyújtotta annak idején a konvergenciaprogramot, illetve annak aktualizált változatát decemberben, majd most, 2007 áprilisában elkészítettük azt a beszámolót, amely azt a címet viseli, hogy "Jelentés az EKSZ 104. cikk (7) bekezdése alapján a gazdasági és pénzügyminiszterek tanácsa által 2006. október 10-én kiadott ajánlás megvalósítása érdekében hozott intézkedésekről", röviden, tömören, a 6 hónap elteltét követően az első értékelése a konvergenciaprogram végrehajtásának.
Pontosan tudják a kollégák, hogy a szeptemberben benyújtott konvergenciaprogramot október 10-én fogadta el az Európai Pénzügyminiszterek Tanácsa, és miután a tárgyalások során Magyarország felajánlotta, hogy a folyamatos végrehajtásról szívesen adunk számot a nyilvánosságnak, és a nyilvánosságon belül az Európai Uniónak is, ezért az a döntés született, hogy ez a tájékoztatás hat hónap elteltével következzen be, ezért az április 10-ei határnap innen datálódik, mármint október 10-étől.
A jelentés áprilisban elkészült, a kormány több alkalommal tárgyalta, hiszen nemcsak önmagában a jelentést tárgyaltuk meg, hanem természetesen az első negyedéves költségvetési folyamatok értékelésére is sor került a kormány értékelésében. Ezen túlmenően természetesen megtárgyaltuk az Országos Érdekegyeztetési Tanáccsal is magát a beszámolót, és ilyen módon készült el az a forma, amelyet az imént sikerült bemutatnom a bizottság tagjainak.
A jelentésben ismertetésre kerültek a következő tények. A 2006-os évben a költségvetési konszolidáció a számítottnál jobb eredményeket hozott Magyarországon. Ha nem avatkoztunk volna be a folyamatokba, az államháztartási hiány értéke a nyári számítás szerint a 11,6 százalékot érhette volna el, a beavatkozás eredményeképpen a számításunk 10,1 százalékos hiányra vonatkozó volt, a tényleges érték a ma ismert adatok alapján, hiszen még az eredményszemléletű számítás végső adatai a következő hónapokban fognak fixálódni, 9,2 százalék lett.
A jobb helyet a szigorú költségvetési politikának, vagyis a kiadások erős kézben tartásának, valamint a bevételek időnkénti túlteljesülésének köszönhető. A vártnál magasabb bevételek alakulásában fontos szerepet játszott a gazdaság fehéredése is Magyarországon, a jövedékiadó-többlet, amely realizálódott 2006-ban, az a GDP 0,1 százalékát jelentette, a járulékbevételi többlet pedig a GDP 0,3 százalékát jelentette.
A gazdaság tisztulására, a fehéredésre utal, hogy az építőiparban, a kereskedelemben, a vendéglátásban a múlt év utolsó négy hónapjában jelentősen emelkedett a dupla minimálbér bevezetése miatt, mármint a bevallási ügyek bevezetése miatt az átlagkereset, a KSH munkaerő-felmérése jelentős létszámbővülést mutat, a versenyszektor létszámbővülése magasabb a vártnál, ami arra utal, hogy az egyéni vállalkozók egy részéből alkalmazottak lettek, illetve a korábban be nem jelentetteket bejelentett munkaerőként alkalmazták tovább.
2007-ben az eredetileg tervezetthez képest kedvezőbben alakul az államháztartás helyzete. A konvergenciaprogramban az idei 6,8 százalékos hiánycélt korábban 6,7-re, majd az áprilisi adatok ismeretében 6,6 százalékra korrigáltuk. A négyhavi adatok rendelkezésre állása alapján tettük meg ezt a korrekciót, mert úgy látszik, hogy ilyen ütemben is lehetséges a hiányt csökkenteni.
Nincs túlköltés az eddigi értékelések alapján a kiadásoknál, a kamatkiadások kisebbek lettek a vártnál, és nagyobbak az adóbevételek az elmúlt négy hónap tényleges számai alapján.
El kell mondjam ennek a periódusnak egy fontos megállapodását is, nevezetesen a közszférával a bérmegállapodás létrejött, a megállapodás azon a kereten belül jött létre, ami a konvergenciaprogramban szerepel, hiszen a megállapodás olyan technikát választott, ami az eredményszemléletű hiányt nem növeli. A pénzforgalmi hiányt ez a bérmegállapodás mintegy 35 milliárd forinttal fogja növelni, és a mi számításunk szerint a paraméterek változása miatt a nyugdíjkorrekció, amit erre az évre számolunk, további néhány tízmilliárddal fogja növelni a kiadásokat ebben az évben.
A prognózis korrekciója tehát azt jelenti, hogy 6,8-ról 6,6 százalékra módosult az SA hiánycél, a pénzforgalmi hiánycél 6,9 százalékról 6,5 százalékra módosult ezzel párhuzamosan.
Az államadósság alakulására is kedvezőbb az érték a korábban várthoz képest. 2006-ban a GDP-arányos 67,5 százalékra várt értékkel szemben 66 százalékos teljesítésre került sor, 2007-ben az eredetileg a konvergenciaprogramban szereplő 70,1 százalékkal szemben most reálisan 66,2 százalékot látunk.
A reformok ügyében tett előrehaladásról is beszámolunk a jelentésünkben, így az egészségügyben tett intézkedésekről, melyben a biztosítási jelleg dominálása, erősödése sok-sok intézkedéssel Magyarországon ezekben a hónapokban lezajlik, végbemegy, de hoztunk keresletkorlátozó intézkedéseket az egészségügyi kapacitások igénybevételénél, a betegutak egyértelmű szabályozására meghozott intézkedéseinket tartom fontosnak, ebben a félévben zajlott le az intézményrendszer érdemi átalakítása, amely a korábban meghirdetett programok között rendkívül fontos, és az Egészségbiztosítási Felügyelet létrehozása is egy nagyon fontos reformintézkedés ezen a területen.
A gyógyszerár-támogatásoknál sikerült a leglátványosabb intézkedést hozni, pontosabban eredményt elérni, nevezetesen 16 év óta először most maradtunk belül az előirányzaton a gyógyszer-támogatási előirányzat felhasználásánál az első három hónap teljesítése alapján. Úgy gondolom, rendkívül fontos a szigorúbb támogatási feltételek és az alacsonyabb támogatási kulcsok bevezetése, és ezzel párhuzamosan a verseny erősödése ezen a területen, hiszen ezzel magyarázható több száz gyógyszer olcsóbbá válása az elmúlt hónapokban.
A nyugdíj területén hozott intézkedéseinket szeretném megemlíteni. A korhatár előtti nyugdíjazás új szabályainak kialakítását, a korkedvezményes nyugdíjazás szabályainak változtatását és azokat a javaslatokat, amelyek a hosszú távú fenntarthatóságot szolgálják. Ezen javaslatokról folyik a nyugdíj-kerekasztalban az érdemi eszmecsere. Arra számítunk, hogy a nyár elejére itt olyan megállapodásig jutnak az érintett felek, ami alapján a kormány döntési javaslatot tud az Országgyűlésnek tenni az őszi ülésszakon.
Fontosnak tartom a kormány két héttel ezelőtt meghozott döntését, a beszámolóban még mint folyamatban lévő szerepel, de azóta a kormány már meghozta a döntését a rokkantsági ellátások átalakításával kapcsolatos új szabályrendszerről. Nagyon fontos reformterület volt, amit meghirdettünk a konvergenciaprogramban, a közigazgatás átalakítása: kevesebb minisztérium, kevesebb vezető, kevesebb létszám, kevesebb hivatal, a regionális átszervezés eredményeképpen megvalósuló érdemi struktúra-átalakítás, és a teljesítménykövetelmények kialakítása a központi közigazgatásban, majd később a többi egységnél is nagyon fontos átalakítási lépések.
Az oktatásban meghozott döntéseink közül én a közoktatási óraszámemelést, a szakképzés átalakítására, az új pályakövetésre vonatkozó döntéseinket szeretném megemlíteni, valamint a felsőoktatásban meghozott döntéseinket a kisebb államilag finanszírozott létszám, ezen belül a magasabb informatikai és műszaki képzési létszám arányát, valamint a hallgatói hozzájárulás fizetési kötelezettséget a felsőoktatáshoz.
Fontosnak tartom azt a döntésünket, ami a gázártámogatás átalakításában megszületett, hiszen ennek eredményeképpen belül maradtunk a költségvetési kereteken az elmúlt hónapok számait figyelembe véve. Megtörtént május 1-jével a tömegközlekedési ártámogatási rendszernek is a korrekciója, átalakítása, és azt gondolom, hogy nagyon fontos lépéseket tettünk már az elmúlt időszakban is a közpénzügyek átalakításában a költségvetési intézményekre vonatkozó új szabályozás kialakításával, az Országgyűlés elé beterjesztett két azon javaslatunkkal, amely megváltoztatta az államháztartási törvény előírásait a költségvetési fejezetek beszámolóját illetően. Így lehetett az első negyedévet az általam elmondott tartalommal értékelni.
Azt gondolom, nagyon fontos az is, amely a további időszakban fogja a hatását kifejteni, nevezetesen, hogy csak elsődleges pozitív egyenlegű költségvetést lehet az Országgyűlés elé terjeszteni, a 2008-as költségvetés már ebben a szellemben fog készülni.
Úgy gondolom tehát, hogy mind intézményi oldalról, mind az intézmények működése szempontjából, mind pedig az átlátható államháztartás szempontjából olyan érdemi változtatásokra került sor az elmúlt hónapokban, amelyek mind-mind részét képezték annak, hogy a konvergenciaprogram végrehajtásának első féléves értékelése pozitív lehetett.
A beszámolóról magáról az Európai Bizottság júniusban kíván véleményt kialakítani, a júniusi európai bizottsági véleményt követően a júliusi ECOFIN-ülés napirendjén fog szerepelni e hat hónapos időszakban eltelt periódus értékelése, és annyit ma már mondhatok, hiszen az elmúlt napokban ismertté vált hétfőtől kezdődően az Európai Bizottság első féléves prognózisa, hogy az Európai Bizottság e folyamatokat látva, pozitívan korrigálta a magyarországi makrogazdasági számokra vonatkozó előrejelzését, és a tegnapi nap során az ECOFIN-ülésen az Európai Bizottság biztosa is olyan megfogalmazást használt, ami a Magyarországon végbement változásokat pozitívan elismerte, az értékelés részleteinek a júniusi, illetve júliusi ülésre történő megtartása mellett.
Tehát azt gondolom, hogy az a pálya, amit Magyarország elindított, egy helyes irányba, jó lépéseket tartalmazó pálya, és meggyőződésem szerint ez jó arra, hogy a 2009-es évre a 3 százalék körüli költségvetési hiány időszakát elérjük Magyarországon a konzekvens lépéssorozat végrehajtásával.
Úgy gondolom, hogy a következő időszakban valamennyiünknek az a felelőssége és feladata, hogy ennek a pályának a végrehajtásához szükséges döntéshozatal előkészítésében, a döntések meghozatalában és a döntések végrehajtásában konzekvensen közreműködjünk, eszerint kívánjuk a kormányzaton belül a feladatainkat ellátni, illetve az Országgyűlés elé a javaslatokat megtenni. A mai napon is több ilyen javaslat szerepelt a kormány ülésén, a parlamenthez tovább fogjuk küldeni még ezen a héten ezeket a javaslatokat. Köszönöm szépen a figyelmüket.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Én személy szerint két kérdéssel készültem, de ezt megelőzően, hallván önt, hogy a gyógyszerkassza az elmúlt 17 évben először nem mutatott ki hiányt, köszönöm a pártom nevében ezt a dicséretet az Egészségügyi Minisztériumnak. Tényleg úgy gondolom, hogy ez egy komoly eredmény, de ez csak az előadása kapcsán jutott az eszembe.
Én két kérdéssel szeretnék foglalkozni. Az első az, hogy mindannyian tudjuk, hogy egy ilyen austerity, tehát megszorító intézkedések - és miért tagadnánk, hogy arról volt szó - nemcsak fájdalmas, de rövid távon a gazdaság fejlődésének a visszaesésével is jár, és ezt valóban tapasztaljuk. Szakértők szerint ez 1-3 évet is elérhet, ameddig a gazdaság növekedésének visszaesésével számolni kell. Ugyanakkor nekünk is van módunk, hogy befolyást gyakoroljunk arra, még a szigorú költségvetési politika keretén belül is, hogy a gazdaság fejlődését mennyiben mozdítjuk elő és mennyiben fogjuk azt vissza.
Az első kérdésem tehát arra irányulna, hogy van-e olyan terve a kormánynak, hogy viszonylag rövid időn belül az adórendszerünket olyan irányba alakítsa át, amely kevésbé gátolja a gazdaság fejlődését? Mondom ezt azért is, mert tegnap a bizottság vendége volt az Egyesült Államok nagykövete, aki miért kendőzte volna a véleményét, azt állította, hogy számos környező ország gazdasága azért is versenyképesebb a magyarnál, mert az adórendszere nemcsak hogy alacsonyabb adókat tartalmaz, de egyszerűbb is, és az adószerkezete is másképpen van kialakítva. Ő is úgy látja, hogy érdemes lenne hozzáfogni ilyen módon az adók átalakításához.
Még egyszer: ettől még egy szigorú költségvetési politikára szükség van, a konvergenciaprogram teljesítésére szükség van, ugyanakkor egy olyan adórendszerre van szükség, amely a lehető legkisebb visszafogó erőt jelenti a gazdaság fejlődésére.
A második megjegyzésem vagy kérdésem egy mai hírhez kapcsolódik. Az képviselőtársaim és miniszter úr előtt tudott, de miniszter úr ott is volt, hogy a hétvégén a koalíciós pártok Lovasberényben megállapodtak abban, hogy egy vegyes modellt fognak kialakítani az egészségügy biztosítása, illetőleg a finanszírozása tekintetében. A mai hír, amelyre muszáj reagálni, az az, hogy a mai nap a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP nyilatkozata úgy hangzott, hogy ha kormányra kerülnek, akkor ezt vissza fogják vonni. Magyarán: államosítani kívánják az egészségügyi biztosítást, nem lehet másképpen értelmezni ezt a dolgot.
A mögöttünk álló időszakban én két politikai erőtől hallottam hasonlót. Az egyik a Fideszhez egyébként közel nem álló Robert Fico, volt szlovák miniszterelnök, aki a kampányában beszélt arról, hogy az egészségügyben elért, a Dzurinda időszak alatt elért reformokat visszacsinálják. Megjegyzem: nem tette meg. A másik, aki ilyet ígért és lehet, hogy ő meg fogja tenni, azt Hugó Chavez-nek hívják, Venezuela elnöke, aki komoly államosítási terveket szövöget, és most abban a rendkívül különös helyzetben találjuk magunkat, hogy a magyar ellenzék azt mondja, hogy ha kormányra kerül, akkor államosít.
A következő kérdések merülnek fel. Az egyik, hogy milyen keretben zajlik a magyar politikai diskurzus? A piacgazdaság keretein belül zajlik, vagy pedig vannak olyan jelentékeny politikai erők, amelyek csak retorikájukban tagadják a kommunisztikus megoldásokat, a valóságos, mindennapi politikai üzeneteikben pedig ezeket mint komoly lehetőséget is megfogalmazzák.
Vajon, milyen hatása van egy ilyen bejelentésnek azokra a befektetőkre, akik Magyarországon pénzt kívánnak beruházni, hogy ha azt hallják, hogy van egy jelentékeny, a mai közvéleménykutatások szerint kifejezetten első helyen álló, meggyőző többséggel első helyen álló párt, amely arról beszél, hogy ha választást nyer, akkor államosításra készül, és azokat a szerződéseket, amelyeket a magyar törvények alapján vállalatok megkötnek, ezeket semmissé teszi.
Tehát mi az ilyen típusú politikai üzenetek hatása azokra a gazdaságpolitikai célokra, amelyeket megítélésem szerint alapjaiban a Magyar Országgyűlés minden pártja kell, hogy osszon, kiindulva abból, hogy itt közép-bal, közép-jobb és liberális pártok foglalnak helyet, és szélsőséges párt egyetlenegy sem a magyar parlamentben.
Nagyon megtisztelve érezném magam, ha a kormány álláspontját ezzel kapcsolatban is hallhatnánk. (Manninger Jenő: Ügyrendi javaslatom van!) Megkapja a szót, képviselő úr. Tessék, tegye meg az ügyrendi javaslatot.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Arra szeretném kérni a bizottság elnökét, hogy döntse el, hogy most frakcióvezetőként vagy bizottsági elnökként szerepel itt, mert ez egy napirend előtti hozzászólás. Áttételesen van köze a napirendhez, de tudunk tartalmában is válaszolni erre, de úgy gondolom, hogy ez nincs napirenden. Nem tudunk olyan uniós jogszabályról, ami ezt a kérdést szabályozná, mert akkor esetleg még ide lehetne hozni. Úgy tudom, hogy az Unió különböző országaiban különböző megoldások vannak.
Nem akarok belemenni a tartalmába, a lényeg az, hogy úgy gondolom, hogy ez egy tipikus frakcióvezetői hozzászólás volt. Érdeklődéssel hallgatjuk ezt, és akkor vegyük ezt napirendre. Köszönöm.
ELNÖK: Én frakcióvezetővé történt megválasztásom előtt is vitába szálltam ellenzéki képviselőkkel olyan gazdaságpolitikai kérdésekben, amiben eltérő volt a nézetünk. Itt hallhattunk egy konvergenciáról egy beszámolót, ezek a gazdaságpolitikai üzenetek a konvergenciaprogram sikerére komoly hatással vannak, és én természetesen a bizottság elnökeként és mint a bizottság tagjaként nem vagyok kizárva abból, hogy a vitában részt vegyek, úgyhogy a kérdéseket a pénzügyminiszter úrnak feltettem, szívesen szavazásra bocsátom a bizottságnak, hogy ezt a kérdést lehetővé teszi-e, de ettől el kellene szabadulnunk. A képviselő urak is mindkét oldalon tesznek fel olyan kérdéseket, amelyek - hogy úgy mondjam - nem szó szerint kapcsolódnak, de tartalmában persze kapcsolódnak a napirendhez. Valószínűleg ezen elég könnyen túl tudunk lendülni.
Pénzügyminiszter úr, öné a szó!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Elsőként magam is azt gondolom, hogy az egészségügyi kasszán belül a gyógyszer-támogatásoknak az értékhatáron belül tartása egy bölcs parlamenti döntés eredményeként született meg, és én fontosnak tartom valamennyi alsóbb szintű jogszabályban való közreműködést is, amely ezt biztosította az elmúlt időszakban.
A gazdasági növekedés kapcsán magam két dolgot szeretnék mondani. Az első. Ma már látható, hogy különböző okokból, de nem lesz olyan mértékű a növekedés lassulása, mint amit múlt év nyarán terveztünk. Azaz valószínűleg nem 2,2 százalékos lesz a gazdasági növekedés ebben az évben, hanem ettől magasabb. Emlékeztetnék arra, hogy az Európai Bizottság is, illetve az IMF is a héten közzétett számsorában ettől pár tized százalékponttal magasabb növekedést prognosztizál erre az évre Magyarországra, azaz a meghozott döntéseink messze nem olyan mértékben fogták vissza a növekedést, mint azt annak idején többen feltételezték, vagy ahogy a számítások is mutatták, azaz egy kedvezőbb helyzet lesz Magyarországon.
Ezzel együtt természetesen a múlt évi 4 százalékhoz közeli gazdasági növekedéshez képest mindenképpen lassúbb lesz a növekedés Magyarországon, de ezt a korrekciót egy ilyen növekedési veszteség nélkül valószínűleg nem is lehetett volna megcsinálni.
Azt gondolom, fontos, hogy tegyünk mindjárt a stabilabbá váló államháztartási egyensúly elérése kapcsán lépéseket annak érdekében, hogy a növekedés minél hamarabb ismét 4 százalék körül legyen Magyarországon. Készít elő a kormány olyan jellegű döntéseket, amely döntések részben az üzleti környezet változtatásával, részben az adó- és járulékszabályok egyszerűsítésével, adott esetben bürokráciamentesebbé tételével a következő évtől kezdődően ebbe az irányba a versenyképességünket növelni fogják. Készítünk elő olyan döntéseket is, amelyek azt szolgálják, hogy Magyarországon az üzleti tevékenység folytatása a többi országhoz képest kedvezőbb legyen.
Ezek nem feltétlenül adómérték-módosításban testet öltő döntések, hanem sokféle más megközelítése is van. Ezeknek a részleteiről most nem áll módomban többet mondani, tekintettel arra, hogy kormányzati döntés ezekben a kérdésekben még nincs. Javaslatok fogalmazódtak meg, a kellő időben az Országgyűlés elé fogjuk terjeszteni ezeket a javaslatokat.
Szeretném ugyanakkor felhívni a jelenlévők figyelmét arra, hogy két nyilvános színtéren is folyik ennek az előkészítése. Egyrészt folyik a versenyképességi adózással, járulékfizetéssel foglalkozó kerekasztal keretein belül, ahol sok társadalmi szereplő véleménye integrálódik össze, és abból egy javaslat megfogalmazásra fog kerülni, másrészt folyik az Érdekegyeztető Tanács két oldalával létrehozott adó-kerekasztal és adómegbeszélés keretein belül is, és ennek részeként folyik egy harmadik színtéren is, nevezetesen amikor az Adótanácsadók, Könyvvizsgálók Egyesületeivel folyik egy olyan együttműködés, amelyben az adminisztratív terhek csökkentésének a kérdését vizsgálják meg, azaz konkrétan az egyes bevallások szükségesek avagy sem, annyi sorral és olyan kérdésekkel szükségesek-e a bevallások Magyarországon?
Ennek eredményét is június végére várom, és ezek után olyan javaslatot fogunk tudni előterjeszteni, ami azt gondolom, hogy sokkal egyszerűbb, átláthatóbb szabályozást eredményezhet.
Magam azt gondolom, hogy a konvergenciaprogram keretein belül lehet olyan adóátrendezéseket csinálni, amely adóátrendezések biztosítani fogják azt, hogy a megfelelő adóbevétel Magyarországon befolyjon, ugyanakkor versenyképességi előnye is legyen.
Hozzá kell tennem még egy dolgot. Most van hosszú évek óta először olyan helyzet ugyanakkor Magyarországon, amikor a költségvetés bevételei a tervezettnek megfelelően, hónapról hónapra teljesülnek, amikor nem vesznek el tervezett költségvetési bevételek, amikor nem kell százmilliárd forintokat keresni az áfában, hogy vajon, hová tűnt el, mint ahogy előfordult az európai uniós csatlakozásunkkor.
Ezért azt gondolom, hogy ez is egy érték, ezt is meg kell becsülni, azaz a mostani adóstruktúrának egy hallatlan nagy értékét szeretném itt is megemlíteni. Nevezetesen hogy nagy biztonsággal beszedhető az az adótömeg, amely jelen pillanatban a költségvetésben tervezésre került. Ezt sem szeretném elfelejteni olyan értékként, amely értékről érdemes beszélni akkor, amikor sokan egyébként csak a változtatást tekintik értéknek.
Az egészségügy finanszírozásával kapcsolatban elhangzott, én magam a kijelentést ilyen tartalommal nem hallottam, ámbár a témához két megjegyzésem lenne. Az első. A befektetőkre mindenfajta ilyen kijelentésnek meglehetősen komoly visszafogó, elgondolkodtató hatása van, főleg azután, hogy a múlt év végén megszületett az a választott bírósági döntés, amely a budapesti repülőtér ADC fejlesztése kapcsán kialakult vita eldöntését jelentette. Az akkor felmondott szerződés eredményeképpen mintegy 18 milliárd forintos fizetési kötelezettsége keletkezett Magyarországnak. Ezt múlt év novemberében kifizettük.
Hozzá kell tennem, hogy nem volt egy bölcs döntése annak idején a Fidesz-kormánynak, amit ennek kapcsán a perben vitatott az ADC társaság, ugyanis más módon is elérhető lett volna a budapesti repülőtér privatizációja kapcsán jelentős bevétel.
Ezért azt gondolom, ez azt igazolta mindannyiunk számára, hogy ilyen típusú ügyekben a nemzetközi gyakorlat, lásd a választott bírósági döntést is, meglehetősen egyértelmű, és ezt figyelembe kell venni akkor, amikor ilyen típusú döntéseket egyrészt előkészítünk, másrészt pedig meghozunk.
A másik típusú megjegyzésem a többpillérű nyugdíjrendszer kialakítását követő döntésre utal. Elég jelentős elbizonytalanodást eredményezett Magyarországon az, amikor a magánnyugdíjpénztárakba történő befizetés százalékos mértékének egyrészt a befagyasztására, másrészt pedig más szabályok változtatására sor került a '90-es évek második felében vagy a vége felé, ami szintén egy befektetői bizalmatlanságot eredményezett. Azt gondolom, hogy piacgazdasági körülmények között minden ilyen lépés összetett és áttételes hatásokkal is jár.
Én magam azt hiszem, hogy abban egyet fogunk tudni érteni, hogy az egészségügyben szolgáltatói versenyre van szükség annak érdekében, hogy nekünk, állampolgároknak az orvoshoz forduló, a szakrendelőhöz forduló, kórházhoz forduló állampolgároknak minél ellenőrzöttebben, minél magasabb színvonalon, minél jobb szolgáltatás elérésére legyen lehetőségünk a jövőben. Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az inkriminált kijelentés egy ma délelőtti sajtótájékoztatón hangzott el. A képviselők talán még nem hallhattak róla. Én az MTI-n már láttam, breaking news lesz a mai esti híradókban, és úgy gondolom, hogy célszerű, hogy a politikai erő válaszoljon.
Én egyetértek pénzügyminiszter úrral, a szerződések felbontása rossz üzenet. Az egy más kérdés, hogy mondjuk fel lehet bontani egy nemzetiszínház-szerződést vagy egy Metró-szerződést, ha a magyar bíróság eldönti, ahogy eldönti. A nemzetközi porondon nem nagyon tudjuk megvédeni álláspontunkat, és a mai sajtótájékoztatón elhangzott üzenet egy valóságos fenyegetés volt, és ennek nagyon komoly köze van a konvergenciaprogramhoz, mert ha elijesztjük Magyarországról a beruházókat vagy a beruházni kívánókat, akkor azok az ambíciók, amelyeket megfogalmaztunk és amelyeket úgy gondolom, hogy párthovatartozástól függetlenül hozhatunk, ezek veszélybe kerülnek. Fontosnak tartom, hogy a magyar politika, ha már annyi kérdésben megosztott, abban, hogy piacgazdaságot építünk, ahol pacta sunt servanda, azok a szerződések élnek és erre lehet számítani, alapvető jelentőségű. És ha bármelyik párt ezt megtámadja, akkor az a meggyőződésem, hogy nagyon világos választ kellene adni.
Én frakcióvezető csak három hete vagyok, de képviselő 17 éve, és 12 éve ezt mondom.
Firtl Mátyás alelnök úr következik.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr! Tisztelt Miniszter Úr! Valóban a napirenden ma a konvergenciáról lett volna szó, és tényleg amit Manninger Jenő képviselőtársam mondott, lehet, hogy természetesen elnök úrnak joga van frakcióvezető és képviselő minőségében olyan megnyilatkozásokat tenni, amit tesz, de szeretném azt mondani, hogy valóban ma arra jöttünk ide, hogy a konvergenciával foglalkozzunk.
Ennek kapcsán, amit ön az első két kérdésében vagy a felvezetőjében megfogalmazott, szeretném azt mondani, hogy elfogadom, hogy most ön elismeri, hogy valóban a konvergencia - mert ön mondta, ne tagadjuk - megszorító intézkedéseket hozott az országnak.
Tisztelt Elnök Úr! Ki volt kormányon? Szeretném azt elmondani, könnyű ezt így kimondani, de ön, tisztelt elnök úr, ugyanennek a koalíciónak a tagja volt, amikor ezek a gazdasági eredmények így alakultak ki, ahogy kialakultak.
Tehát ne tessék már azt mondani, úgy tenni, mintha négy évig nem tetszettek volna kormányozni, és akkor most a gazdasági eredményeket úgy kell meghozni, ahogy meg kell hozni. Most feltaláljuk azt a lehetőséget, amiről tegnap is miniszter asszony azt mondta, hogy micsoda jól tudjuk csökkenteni az államháztartás hiányát. Kérem szépen, kik voltak azon, hogy az államháztartás idáig jutott? Ez az egyik.
A másik. Amikor ön az amerikai nagykövet asszony itteni adóval kapcsolatos gondolatait említi fel, azt is örömmel veszem, hogy felemlíti. Tehát ez jelenti azt is, tisztelt elnök úr, hogy van más adófilozófia, más adófilozófiával is el lehet jutni azokhoz a gazdasági eredményekhez, amit szerettek volna megcélozni.
Tehát valóban csökkenteni kellene azokat a terheket, ami a magyar kis- és középvállalkozókat ide juttatta, ebbe a helyzetbe, amilyen helyzetben vannak. Ezek se rajtunk múlottak. Nem mi döntöttük el ezeket az adótörvényeket, önök fogalmazták meg.
A következő pedig az, amikor egy ma délelőtt elhangzott sajtótájékoztatóra hivatkozik itt elnök úr, akkor azt szeretném mondani, hogy valóban, nem tudom, hogy az elhangzott-e - ahogy miniszter úr is mondta, hogy ő nem hallotta azt, hogy ez az államosítás szó elhangzott-e vagy nem hangzott el, de szeretném azt hangsúlyozottan leszögezni, hogy mi a szolidaritáselvű biztosítórendszer álláspontján vagyunk. Hogy azon belül milyen lehetőségek vannak, az egy más kérdés, és az nem biztos, hogy azt jelenti, hogy államosítás, amiről most itt szintén, talán azért, mert itt van a Hír-TV vagy itt van a Klub Rádió, elnök úr, illetve frakcióvezető úr ezt használta ki, hogy ezt itt most megfelelően felvezesse. Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani. Ne tessék elfelejteni, elnök úr, hogy önök voltak kormányon, és most már hatodik éve.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ügyrendünk szerint pénzügyminiszter úré a szó. Alelnök úr velem vitatkozott, de úgy alakult, hogy én most nem tudok szólni.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Három megjegyzésem lenne az elhangzottakra. Az, hogy más adófilozófiával is el lehet érni a célokat, erre azt tudom válaszolni, hogy nem bizonyosodott még be az, hogy sorrendben az adócsökkentéssel lehet olyan célokat elérni, mint amit Magyarországon el kell érni. Sokkal inkább bebizonyosodott az, hogy valamennyi ország, amelynek hasonló nagyságú államháztartási hiányhoz képesti csökkentési kötelezettsége volt, az kettős eszközrendszerrel érte el a csökkentést. Egyrészt növelte a fizetési kötelezettségeket, másrészt csökkentette a kiadásokat. Ezt követően voltak országok, amelyek az egyensúlyi helyzet közeli állapotban adót vagy járulékot tudtak csökkenteni. De nem volt olyan ország Európában, ahol adó- vagy járulékcsökkentéssel érték volna el a magas hiányból az egyensúlyközeli állapotot.
A másik: képviselő úrnak itt most az egészségügy átalakítása kapcsán tett megjegyzéséhez pusztán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy e tekintetben a konvergenciaprogram nagyon határozott, egyértelmű pályát mutat és követelményeket támaszt. Szerintem a kormány az eddigiek során az ezzel kapcsolatos döntéseket meghozta. Ami még előttünk van, azt is egy gondos mérlegelés után meg fogja hozni. Ma azt gondolom, hogy az előttünk lévő döntésről nekem nem érdemes itt beszélnem, hiszen nem tudom megmondani, hogy mi lesz a kormány döntése. Ami mögöttünk van, az bizonyosan összhangban volt azzal, amit a konvergenciaprogramban kijelöltünk.
Vitatkozni azon lehet, hogy kellő gyorsasággal, kellő időben hoztuk-e meg az egyes döntéseinket. Én ma azt mondom, hogy az egészségügy területén a gyógyszer-támogatásokra vonatkozóan, az egészségügy érdemi finanszírozását illető kérdésekben, illetve az egészségügyi szerkezet átalakítását illető kérdésekben a döntések időben megszülettek. Ezeknek a döntéseknek a hatása részben a 2007. évi költségvetésben már érvényesül, egy más része pedig csak a 2008. évi költségvetésben fog tudni érvényesülni.
Ezért magam azt gondolom, hogy e tekintetben nincs szégyenkeznivaló okunk, összhangban vagyunk azzal, amit kitűztünk magunk elé a konvergenciaprogramban.
A délelőtti sajtóértekezlet kapcsán kialakult vitához azért nem kívánok többet hozzátenni, mert az egy későbbi vita lesz majd közöttünk, ha lesz ilyen vita közöttünk, hiszen ma még nincs olyan javaslat, amelyre ellenjavaslatként ma délelőtt ez megfogalmazódott. Ezért tartom fontosnak azt, hogy most erről nem érdemes, hogy vitatkozzunk, mert a kormány ebben a kérdésben később fog dönteni. Az az egyeztetés, ami lezajlott közöttünk, az általam imént elmondott közös pontot mindenképpen tartalmazta, de ebben szerintem közöttünk még az ellenzéki képviselőkkel sem valószínű, hogy vita alakulna ki, hiszen szerintem abban mindannyian egyetértünk, hogy az egészségügyben is szükség van olyan versenyre, amely a jobb minőségű szolgáltatást mind a rendelőintézetben, mint az alapellátásban, mind pedig a kórházban biztosítja a szolgáltatók versenyével valamennyiünk számára.
Én eddig mennék el, aztán pedig majd tovább lehet lépni. Tudom, hogy vita van közöttünk abban a kérdésben, hogy vajon, egy visszaállamosítási helyzet, hogy vajon, egy olyan szituáció, amely a megkötött szerződések bizonytalanságát eredményezné, az mit hozna, de őszintén megmondom, hogy én a konvergenciaprogram kapcsán ettől többet erről a kérdésről nem kívánnék vitatkozni, ha nem muszáj, mert ebben nyilvánvalóan lényegi véleménykülönbség alakulhat ki közöttünk.
Hangsúlyozom, hogy az ezen a területen meghozott eddigi döntéseink teljes mértékben összhangban voltak a konvergenciaprogrammal, és ennek az eredményei is látszanak. Tudom, hogy ez áldozatvállalással is együtt jár. Tudom, hogy ez sok mindenki számára keserűséget is okoz. Tudom, hogy ez természetesen most az átalakuláskor sokféle érdeksérelmet okoz, de abban teljesen bizonyos vagyok, hogy egy jobb ellátás jön létre Magyarországon, és ennek a jobb ellátásnak tudjuk valamennyien élvezni az előnyét, hiszen mindannyian elégedetlenek voltunk Magyarországon az egészségüggyel, hogy ha csak egy fél évvel vagy háromnegyed évvel ezelőtti közvélemény-kutatás eredményére utalnék vissza, akkor azt gondolom, hogy ezt pontosan lehetne igazolni mindannyiunk számára. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Csak egy gondolatot. Azt hiszem, abban minden vitánál egyetértett ellenzék és kormánypárt, hogy valóban az egészségügyben valamilyen átalakításra szükség van. Mi azt vitatjuk - és nem továbbmenve ezen a kérdéskörön -, hogy ezt lehetőség szerint más országok másképp lépték meg, időben eltolva. Ugyanez vonatkozik az esetleges átalakításokra is.
De miniszter úr eszembe juttatta a gyógyszertámogatással kapcsolatban a gyógyszerkassza helyzetét. Itt is az nyilvánult meg - és tényleg nem a miniszter úrral volt most alapvetően a vitám, hanem az, hogy elnök úr ezt is a lehető legjobban arra használta ki, hogy mivel az egészségügyi tárcát az SZDSZ vezeti, ez annak a sikere. Én pedig úgy gondolom, hogy ebben némi sikere azért a koalíciós partnernek is volt és talán a pénzügyminiszter szigora, ami végigment az összes miniszteri ágazaton keresztül.
Ennyit engedjen meg, elnök úr, hogy még hozzátegyek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha sikerült elérnem ezzel a megjegyzésemmel, hogy ellenzéki képviselő úr megdicsérte a pénzügyminisztert, nekem már megérte. (Derültség.)
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Most a tréfálkozást félretéve, azt tapasztalom, hogy a konvergenciaprogram valamennyi intézkedésénél egy nagyon-nagyon szoros együttműködés kell a kormányon belül ahhoz, hogy az egyes intézkedések megszülessenek, jó tartalommal szülessenek meg, és aztán a végrehajtásuk a lehető legkevesebb súrlódással a valóságos eredményeket elérje.
Nem mondom, hogy ezt mindig, mindenben sikerült megvalósítani, de ilyen értelemben fontosnak tartom, hogy ahogyan haladunk előre ezekben a dolgokban, ez csak egymással megy együtt. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Akkor már két breaking news van, az egyik a Fidesz-közeli, a másik pedig hogy megdicsérte a pénzügyminisztert. Remélem, hogy a média kellően odafigyelt erre.
A következő felszólaló Szűcs Erika képviselő asszony. Tessék parancsolni!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Pénzügyminiszter úr, én nem tudom elmondani közgazdászként, hogy milyen boldog vagyok, hogy újra bízni lehet abban, hogy amit terveztünk, az úgy is alakul. Gondolom, az ellenzéknek sem mond az ember újat, amikor azt mondta, hogy igen, tavaly azt mondtam, hogy minden áldozatot megér az, hogy ismét hinni és bízni lehessen a számokban.
Tehát azt gondolom, az, hogy ez a rövid távú azt jelenti, hogy nyilván... (Manninger Jenő: Le kell váltani a kormányt!)... nem kell leváltani, mert ez a kormány kezdte el ezt, és majd én kitérek arra, amit Firtl Mátyás alelnök úr mondott. Tehát azt gondolom, hogy itt a konvergenciaprogram esetében egyrészt értékelni kell azt, hogy hónapról hónapra, negyedévről negyedévre az előrejelzések teljesülnek-e vagy sem. Ez legalább olyan fontos, minthogy ez a fajta tendencia a reformok által, a bevezetett intézkedések által fenntartható és hosszú távon érvényesül. Ez két különböző metszete ennek a dolognak.
Alelnök úrnak szeretném mondani, hogy én úgy emlékszem rá, hogy az előző időszakban, amikor kialakult az a lehetetlen helyzet, hogy sosem hihettünk abban, hogy mit jeleztek előre, azért az nem egy felelősség volt, mert a Fidesz egy szájból hideget és meleget is fújt, mert Varga Mihály mindig számon kérte az államháztartási hiányt, interpellációban pedig számolatlanul az összes többi fideszes, nem tudtunk annyit pazarolni vagy költeni, hogy ne lett volna kevés. Tehát azért nem mondhatnám, hogy ez egy teljesen egyértelmű, világos üzenet az embereknek. Úgyhogy magam részéről úgy gondolom, hogy mind a ketten vastagon benne vagyunk, mind a ketten csináljuk azt, hogy tegyük rendbe. (Firtl Mátyás: Az a világos üzenet, hogy konvergenciaprogram van Magyarországon.)
Konvergenciaprogram van Magyarországon, és ez a konvergenciaprogram úgy tűnik, hogy a kitűzött pályára tereli a gazdaságot.
A részletszabályok szempontjából, ami a napi egyensúly szempontjából érdekes, egy kérdésem lenne pénzügyminiszter úrhoz egyrészt a nyugdíj tekintetében. Én a környezetemben azt tapasztalom, hogy 2007 a női nyugdíjbamenetelben egy ilyen kis kiugró csúcsot hoz. Tehát még kihasználva az idei nyugdíjbamenetel lehetőségeit. Hogy erre a nyugdíjkasszánál készült-e már becslés, hogy okoz-e valami olyan eltérést, ami kezelést jelent vagy pedig hibahatáron belül marad, lehet, hogy én csak a közvetlen környezetemben érzem ezt, valójában ez nem olyan tömeges.
A másik az egészségügy. Én a biztosítókról folyó vitát nagyon fontosnak tartom, de az egészségügyet felügyelő alpolgármesterként pénzügyminiszter úrhoz, mint aki tudom, hogy nagyon szorosan együttműködik az egészségüggyel és nagyon szigorú, a részletszabályozások rendbetételét nagyon kérném. Tehát a területi ellátási kötelezettség listáját, a betegút-szervezésben azoknak a szabályoknak a meghozatalát, ami miatt nem az lenne, hogy valaki bekerül az aktív ellátásba, mert éppen olyan állapotban van, és heteket vagy hónapot kell várni arra, hogy ugyanarra az emberre, ugyanarra a betegségre járó lehívható legyen ismét. Gyakorlatilag ott ragad, miközben a másik oldalon a kórház megbolondul a teljesítményvolumen-korláttal.
Tehát úgy látom, hogy a részletszabályokban van még mit rendbe tenni, és azt gondolom, hogy ez nagyon fontos a napi, heti kiadások és havi kiadások egyensúlya szempontjából, hogy minél előbb túl legyünk ezeken a helyzeteken, és valóban az ésszerű költés irányába menjenek a szakmai protokollok, a szabályok és a finanszírozás ügye is.
Az utolsó előtti kérdés, hogy ezt a konvergenciaprogramot nagy vita után úgy csináltuk meg, hogy noha volt olyan, bár direktben ki nem mondott, de mégis leginkább a másik oldalon képviselt gondolat, amely azt mondta, hogy alapvetően lakossági ágon és lakossági hozzájárulásokból kell konszolidálni, hiszen amikor azt mondtuk, hogy vállalati adóteher csökkentés, ez azt jelentette, hogy ami egyébként hiányzik, azt a lakosságtól szedjük be. Akárhonnan is nézzük, ez a mondat ezt jelentette. Mégis egy olyan megoldás történt, ami durván fele-fele arányban a lakosság és a vállalkozói szféra terhelését jelentette. Ezen nagy vitánk volt.
A mostani beszámoló egyértelművé teszi, hogy vállalkozói ágon jelentős változások történtek, de közben azt nem igazán lehet tudni, hogy pusztán a fehérítésen túl valóban a vállalkozói szféra terhelése olyan mértékű, hogy akár a cégek külföldre történő áthelyezése, akár a tevékenység felszámolása az a kényszer- vagy a fiktív vállalkozások beszüntetését jelenti vagy valós tevékenységhiányt?
Nem tudom, hogy erre van-e adat, de miután többször fogunk ezekkel az ügyekkel foglalkozni, azt gondolom, hogy ezt érdemes figyelni, mert tegnap az eseti bizottság ülésén is ebből egy nagy vita volt, hogy a gazdaság terhelése és hogy milyen hatással van, és kell-e ezt mondjuk például EU-s pénzekből kompenzálni, hogy ami itt a konvergenciaprogram ágán kikerül a vállalkozói szférából, akkor van egy olyan nézet most éppen a vállalkozói érdekképviseletek részéről megjelenítve, hogy akkor azt tegyük bele EU-s pénzből, és akkor a dolog rendben van, pénz az ablakban, és minden megy tovább szépen, rendben és csendben.
Tehát ez számomra egy izgalmas kérdés. Gondolom, hogy most még nem lehet rá válaszolni, de azt gondolom, érdemes vele foglalkozni, hogy egy korrekt, szakmailag is helytálló választ tudjunk adni, amit a valóság adatai alátámasztanak.
Még egy kérdésem lenne, hogy a konvergenciaprogrammal tételesen, minden egyes megtervezett intézkedéssel el kell-e számolni, vagy azzal kell elszámolni, hogy tartós egyensúlyi pályára kerültünk és lehet esetleg a konvergenciaprogramban nem tervezett, de mondjuk konszenzussal elfogadott intézkedéssel ezt biztosítani, és kihagyni belőle valamit, amit egyébként nagyon nem lehet bevezetni, tehát hogy ezt kezelés szempontjából. Vagyis be lehet vezetni, csak nem annyira elegáns vagy nem annyira szerencsés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Pénzügyminiszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a kérdéseket. Én valóban nagyon nagy értéknek tartom azt, hogy gyakorlatilag az elmúlt kilenc hónapban sikerült a vállalásokat hónapról hónapra mindig teljesíteni. Ez igaz a kiadások visszafogásában, és igaz a bevételek teljesítésében is. Ez hozzájárul ahhoz, hogy Magyarország hitelessége ismét a megfelelő helyre visszaépüljön a világban. Ennek látszanak már bizonyos jelei, nemcsak az Európai Unión belül, de másutt is.
Csak felhívnám a figyelmet arra, hogy mind az Európai Bizottság kialakított véleménye, mind pedig az IMF tárgyaló delegációjának a véleménye a korábbiakhoz képest e tekintetben kifejezetten pozitív volt az elmúlt napokban.
Mi rohamszerű nyugdíjbavonulást a nők részéről nem érzékelünk. Ugyanakkor tény és való, hogy ebben az évben valószínűleg több lesz a nyugdíjkiadás, nem emiatt az ok miatt. Hiszen ha most nyugdíjba is vonulnak ennek az évnek a feltételeivel, az év végi nyugdíjbavonulást fog jelenteni, és következő évi kiadást alapvetően. Az ez évi többletkiadást egyértelműen azért gondoljuk, mert a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló paraméterek úgy változnak év közben, hogy az egy kiegészítést tesz majd szükségessé. A rendes elszámolás szabályai szerint az ősz során.
Egyetértek azzal, hogy a részletszabályok pontosítására szükség van. Annyit szeretnék kérni, mint a gyakorlatban dolgozó alpolgármestertől, hogy képviselő asszony a konkrét ügyeket írásos formában is kezdeményezze, mondjuk két tárca felé, ha lehetséges: az egészségügyi és a PM felé.
Ezekben a mondatokban együttműködünk, több olyan rendelet van, ami közös kéttárcás rendelet a szabályokat illetően is, és azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezek a dolgok időben történjenek meg, mert nagyon sok olyan kellemetlenséget okozó szabályozási gond volt az elmúlt hetekben, hónapokban, amelyet tudom, hogy részben a rendeletek késői megalkotása, időnként pontatlan fogalmazása is eredményezett.
Tehát szeretném kérni azt, hogy tegyen kezdeményezést, hogy annak a szabályozására kerítsünk sort. (Szűcs Erika: Meg fogom tenni.)
Én a vállalati szféra terhelése esetén három dolgot szeretnék mondani. Egyrészt én személyesen megnéztem, hogy más környező országokban kedvezőbbek-e vagy kevésbé kedvezőek a vállalatok működéséhez az adózási feltételek. Nem tartottam kedvezőbbnek egyik környező országban sem a vállalati működést. Egy esetben van egy ország, ahol kedvezőbb, hogy ha tuti biztosan nagy nyereséget ér el egy vállalkozás, akkor a nyereséget magát ott kivenni már kedvezőbb, de magát a nyereséget megtermelni - az összes körülményt figyelembe véve - nem kedvezőbb abban az országban sem.
Akkor még néhány számot mondanék. Az elmúlt hét péntekjén más képviselőtársakkal együtt Észak-Rajna-Vesztfáliában jártunk, ahol néhány számot hallottunk erről a német tartományról. Nagyjából 18 millió ember, nagyjából 700 ezer vállalkozás van a tartományban, mint Magyarországon, mármint hogy a vállalkozások száma, de majdnem kétszer akkora lakosságszám mellett, és ha a GDP-t is megnéznénk, hogy körülbelül mekkorát termelnek, akkor egy picit más az arány.
Csak azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy az a magas vállalkozói szám Magyarországon, ami kialakult, különböző okból az elmúlt évtizedek eredményeképpen, nem törvényszerű, hogy ilyen legyen valamennyi piacgazdasági országban. Tehát ez nem szükséges velejárója a piacgazdasági működésnek, ami Magyarországon jelen pillanatban van. A statisztikai számokra még visszatérve: mi úgy látjuk az év első hónapjai alapján, hogy azokon a területeken csökkent a vállalkozások száma, ahol - hogy úgy fogalmazzak - speciális jogviszonyok működtek az elmúlt időszakban. Nem mondom, hogy színlelt szerződés mindenütt, mert ez nem biztos, hogy igaz, de jellemzően az ügynöki tevékenységekben, jellemzően az építőiparhoz kötődő tevékenységekben, és ugyanezekben a foglalkozási ágakban ugyanakkor az alkalmazotti létszám pedig növekedett az elmúlt időszakban. Nagyjából 30 ezres alkalmazottilétszám-növekedés zajlott le.
Ezt annak értékelem, hogy kényszervállalkozások szűntek meg és váltak alkalmazottakká jórészt ezen vállalkozások "korábbi vállalkozói", és azt gondolom, hogy normál szerződéses viszonyok jönnek létre ezen szerződések megszűnésének eredményének vagy következtében, vagy éppen azt követően.
Ezért azt gondolom, hogy egy olyan folyamat zajlik le Magyarországon, amit be lehet állítani végletesként úgy, hogy akkor most szörnyen sok vállalkozás hagyja abba vagy szünteti meg tevékenységét, de én ezt inkább úgy állítanám be, hogy létrejönnek olyan új szabályozott viszonyok, szerződéses viszonyok, amelyekben világos helyzetben lévő munkavállalók, adófizetők és járulékfizetők vannak a továbbiakban, nem pedig más szerződéses viszonyok érvényesülnek.
A konvergenciaprogram makrokereteinek a teljesítése az, ami elvárás. Nem elvárás a betű szerinti betartás. Ami elvárás, az az, hogy a maastrichti követelmények teljesítése a 7-es cikkely szerinti eljárásnak megfelelően a bizottsági döntés szerint 2009-ig bekövetkezzen. Ezért minden olyan döntésünk, amely konkrétan egyedi ügyre vonatkozik, az kiváltható másik egyedi döntéssel, ha és amennyiben a konvergenciaprogram végrehajtása szempontjából ugyanazzal az eredménnyel jár. Hangsúlyozom azt is, hogy természetesen magának az egyezménynek nem a hiány mértéke a célja. Az egyezmény azt mondja, hogy egyébként egyensúlyi állapotnak kell lenni az országokban, és ma is van 8 olyan európai uniós tagország, ahol a költségvetési egyenleg szufficites, tehát többlete van az országok költségvetésének. Ezek az országok félretesznek a többletből a következő évtizedekben nehezen finanszírozható nyugdíj- és egyéb kérdések majdani finanszírozására.
Ezért az egy látszólagos cél, hogy 3 százalék alatti legyen a hiány, úgy kell hogy fogalmazzak, hogy ez a minimális cél, egyébként pedig az egyensúlyi állapot elérése lenne és ez is a követelmény.
Tehát egyetlenegy intézkedésünk önmagában nem perdöntő a szónak abban az értelmében, hogy ha az nincs meg, akkor nincs meg a program. A perdöntő az, hogy sikerül-e három év alatt a 3 százalék körüli hiány, a 3 százalék körüli infláció, a 60 százalék vagy csökkenő mértékű államadósság periódusát elérni. A kamatkövetelményt most nem mondom, mert nyilvánvalóan ez a három együttes makrogazdasági mutató jórészt a kamatparamétert is meg fogja határozni annak idején.
Azaz: lehet változtatni, úgy nem lehet, hogy valamit elhagyunk és nem teszünk semmit, hanem csodálkozunk és várjuk azt, hogy majd csoda fog történni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Egy nagyon rövid megjegyzés, ami nekem ebből tanulság szakmailag és politikailag is. Úgy gondolom, hogy azok az intézkedések, amelyektől minden politikusnak borsódzik a háta, végül is nagyon jó eredményt hoznak. Ami azt jelenti, hogy van egy közös felelősség, és ennek alapján mindenkinek be kell állni a sorba. Tehát az, ahogy látványosan előre tudtunk lépni olyasmiben, amiben tíz évig nem, mert mindig ösztönzés és érdekeltségteremtés oldaláról próbáltuk közelíteni a dolgokat, emiatt aztán összeziláltuk az adórendszerünket, átláthatatlanná és kiszámíthatatlanná váltak az érdekviszonyok, illetve pontosan olyanná váltak, ahol mindenki a kedvezményekért loholt, hogy egyáltalán csináljon valamit.
Ezzel szemben egy olyan alapstruktúra - mert nem azt mondom, hogy korbács legyen és üssük az embereket, a vállalkozókat, de egy olyan alapstruktúra, amelyben világos az, hogy mindenkinek felelőssége hozzájárulni a közkiadásokhoz, a saját teherviselő képessége arányában, sokkal hatékonyabb egy társadalom szempontjából, mint az állandó simogatás és kedvezmény-nyújtás, mert az csak ellustítja és elkényelmesíti az embereket.
Tehát azt gondolom, hogy ez egy nagy-nagy politikai tanulság, de remélem, egy egész ország számára, nemcsak egy kormány vagy egy kormánykoalíció számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Manninger Jenő következne, de ha jól tudom, átengedte Braun Mártonnak a sorrendiséget.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Az a gond, elnök úr, hogy elkeseredésemben, a konvergencia-kritériumok miatt el kell hagynom az országot és indul a repülőm. (Derültség.) Csak egy megjegyzést tennék. Az elnök úr megjegyzése, hogy a breaking news lesz a híradóban, megerősítette azt az eddig is megalapozott gyanúnkat, hogy akkor mely pártok irányítják közvetlenül a híradókat, és azt szeretném kérni, hogy elnök úr intézze már el azt is, hogy az előbb a kolléganő, képviselőtársunk mondta, hogy ismét lehet hinni a számoknak, akkor ebből az következik, hogy eddig ők sem hittek a számoknak, csak mostantól.
De most már több komolysággal: valóban én is úgy értékelem, hogy a jelentés, amit a kormány készített, egy őszinte jelentés. Most vagy azért, mert nem nekünk szól, hanem kifelé írták, nem belső használatra, hanem már az Őszöd utáni őszinte korszakuk terméke, de tényleg úgy gondolom, hogy ez egy jó jelentés.
Ha most csodálattal nézzük a konvergencia-kritériumokat, azért azt szögezzük le, hogy ez egy válságkezelési program, ha tetszik, ha nem. Az rendben van, hogy 10,2-ről 9,6-ra ment le a költségvetési hiány, a vártnál jobb lett, de ezzel Európában még mindig a legrosszabbak vagyunk és a világon is azt hiszem, csak Libanon tudott minket alulmúlni ezzel a teljesítménnyel, és ha jól emlékszem, akkor Libanonban tavaly volt egy kis könnyű háború, tehát valamivel rosszabb volt a helyzet, mint nálunk.
Szeretnék néhány kérdésre választ kapni pénzügyminiszter úrtól, de lehet, hogy már csak a jegyzőkönyvből tudom elolvasni a válaszát, ezért elnézést kérek. Úgy ítélem meg, hogy a mezőgazdaságban egy válsághelyzet alakul ki. Ez kivételesen nem a kormány hibája, hanem az időjárásnak köszönhető, az ebből következő kompenzáció, illetőleg az inflációs nyomás, tehát az áremelkedés és az inflációs nyomás mennyire befolyásolhatja a számainkat? Említette a tizenharmadik havi illetményt. Ezt meg akartam kérdezni, és ön ki is tért rá, most azt mondta, hogy ez plusz 35 milliárd forint, csak nem volt teljesen világos, hogy ez miért nem befolyásolja a számokat.
Úgy ítéljük meg, hogy csúsznak az EU-támogatások és a lehívás lehetőségei csúsznak. Ha csúsznak a lehívási lehetőségek, akkor a magyar forrás hozzáadása is kevesebb, mint a tervezett. Ez mennyire javíthatja a számainkat?
Nem pont közvetlenül ide tartozó kérdés, csak nem vagyunk költségvetési bizottság, ezért ritkán találkozunk a pénzügyminiszter úrral, hogy az erős forint, illetőleg az a tény, hogy ha jól tudom, azt prognosztizálják, hogy az idén a magyar lakosság nettó hitelfelvevői pozícióba kerül már, ez mennyiben befolyásolja az államadósság finanszírozásának mikéntjét, milyen hatással van erre? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha jól érzékelem, ha mindkét breaking news kiszorítja a médiából, Braun képviselő úr politikai menedékjogot kér Libanonban. (Derültség.)
Pénzügyminiszter úr, tessék parancsolni!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Örülök annak, hogy a jelentést jónak minősítette képviselő úr, magam is úgy gondolom, hogy egy, a realitásokat tükröző jelentésről van szó.
A mezőgazdasági válsághelyzettel kapcsolatban ma azt tudom mondani, hogy van egy érvényes szabály Magyarországon, ez pedig a katasztrófa alaphoz történő csatlakozás révén teremthet költségvetési hozzájárulási lehetőséget. Ettől eltérő eljárást nem ismerek, amit az EU is elfogadna.
Az áremelésről azt tudom mondani, hogy az európai egységes piacon belül kicsi esélyét látom annak, hogy magas áremelkedéssel lenne kompenzálható az esetlegesen kieső termék. Valószínűleg akkor más országból fog termék érkezni ugyanarra a piaci szegmensre. Legalábbis ez az eddigi tapasztalat a korábbiak alapján.
A tizenharmadik havi, illetve a bérmegállapodással kapcsolatos szabály pontosan úgy néz ki, hogy miután a január 16-áig kifizetendő tizenharmadik havit egyébként is a tárgyévre kell elszámolni, ezért függetlenül attól, hogy melyik hónapban fizetjük ki ennek az 50 százalékát, az a megállapodás, hogy a hetedik hónaptól kezdődően fizetünk ki 50 százalékot, ez az eredményszemléletű hiányban így is, úgy is figyelembe veendő tétel lett volna. Tehát a január 16-ai kifizetés is része volt az adott évi kifizetésnek.
A pénzforgalomban jelent 35 milliárdos kifizetési többletet. Tehát ilyen szempontból csak a pénzforgalmi hiányt korrigálja, az eredményszemléletű hiányt nem korrigálja ez az elszámolási szabály.
Én nem látok abban a költségvetés számára semmi előnyt, hogy ha az európai uniós kifizetések miatt a nemzeti finanszírozás egy része is később kerülne kifizetésre, sőt mozgásteret sem látok. Ugyanis nagyon szigorúan szeretnénk azt tartani, hogy ami beruházási jellegű kifizetés, az beruházási célra legyen felhasználva. Ezért én mozgásteret más célú kifizetésre azért, mert európai uniós forrásfelhasználás esetleg - ma még én ezt nem tudom - csak később kerülne sorra, nem látok másra költhető forrást. Mi ezt a pénzt arra szeretnénk használni akkor is, hogy ha ez adott esetben másik évre átcsúszva kerül kifizetésre, mert nagyon fontos az, hogy folyó kiadást ne finanszírozzunk beruházási jellegű kiadásokból a költségvetés szempontjából.
Erős forint ügyben nem szívesen nyilatkozok semmit, megmondom úgy, ahogy van. Szerintem egy pénzügyminiszternek nem helyes, ha a nyilvánosság előtt az árfolyammal kapcsolatban nyilatkozatot tesz. Ezért nem kívánok ebben érdemben semmit sem mondani.
A lakosság pedig szabadon dönti el, hogy mikor, miben vesz fel hitelt. Nekünk egy felelősségünk van, hogy a lehető legtöbb információt megadjuk ahhoz, hogy a lakossági hitelfelvételt megelőzően a fogyasztó, tehát a magánszemély tudja, hogy mivel jár az, hogy ha felveszi a hitelt. Ebből a szempontból egészen extrém példák vannak Magyarországon. Számomra érthetetlen, hogy ki mer úgy felvenni hitelt, hogy 30-90 százalékon áll meg a hiteldíjmutató. Tehát ha egy hitel teljes hiteldíjmutatója 30-valahány százalék manapság és 90-valahány, mondanak extrém esetben 100 százalék fölöttit is, és ezt is felveszik emberek, számomra ez teljesen érthetetlen, mert nem látok olyan jövedelemi helyzetet szinte egyikük esetében sem, hogy ilyen nagyságú többletet ki tudna fizetni a következő időszakban. Azaz a nagyon magas hiteldíjmutatójú hitelek felvétele szinte törvényszerűen egy spirált eredményez adott esetben a személyeknél, azaz én mindenkit óvok ilyen típusú hitelek felvételétől, mert nagyon-nagyon kevés ember van Magyarországon olyan jövedelmi helyzetben, hogy ennek a kötelezettségének eleget tudjon a későbbiek során tenni.
Ennyit tudok ebben óvatos emberként ajánlani és mondani mindenkinek. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm, és örülök, hogy elődjeivel ellentétben nem kíván nyilatkozni a forintárfolyammal kapcsolatban. 2003-ban ez egy kicsit másképp volt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pénzügyminiszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Továbbra sem kívánok ebben az ügyben nyilatkozni.
ELNÖK: Manninger képviselő úr következik. Remélem, megbocsátotta nekem, hogy vitába szálltam pártját illetően.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Igen, azért reagálnom kell az elnök úr megjegyzésére. Egyrészt úgy gondolom, hogy frakcióvezetőként kezdte az ülést, mert kevés ellenzéki képviselő van itt, de kevés kormánypárti is, ha így nézzük. De valószínűleg nagyobb lenne az érdeklődés - ezt a választ tudnám adni -, hogy ha mondjuk azokról a trükkökről hallhatnánk, amit annak idején elhíresült mondásában mondott a miniszterelnök úr, hogy trükkök százait követte el a Pénzügyminisztérium. Ha ezt mesélnék el, akkor biztosan nagyobb lenne az érdeklődés. (Dr. Braun Márton távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Tanulni lehet.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tanulni biztos, hogy mindenből lehet, a rosszból is lehet tanulni.
Az egészségügyi biztosítókkal kapcsolatban pedig még annyit tudok itt hozzátenni, hogy nyilván majd a frakció megadja a választ, de úgy gondolom, hogy ez is frakcióvezetői hozzászólás volt, mert igazából még úgy gondolom, hogy a konvergenciaprogrammal sincs egyenes összefüggésben ez a kérdés. Másrészt pedig azt gondolom, hogy nem tesz jót a bizottsági üléseknek, hogy ha azt a fajta frakcióvezetői üzenetet itt próbálja eljuttatni a médiához az elnök úr, hogy etatista és szélsőséges, ismerjük ezeket a stigmákat. Tehát úgy gondolom, hogy ha az uniós jogrendhez képest tud ilyet mondani, amelyben a Fidesz mondjuk etatista vagy szélsőséges, azt szívesen megbeszéljük itt, a bizottsági ülésen. Ezek a kérdések nem érintik ezt, tehát most anélkül, hogy részletesebb politikai vitába mennénk, úgy gondolom, hogy nagyon is erőltetett volt ez a dolog ebben a témában, előhúzni ezt, és nyilvánvaló, hogy a politikai stigma gyakorlását itt is elkövetik.
Hadd tegyek egy megjegyzést a pénzügyminiszter részére itt is, mert lehet, hogy provokáció is volt akár ez, ahogy említette, hogy annak idején a Fidesz-kormány a repülőtér ügyében megváltoztatta a jogszabályokat, és ezért beperelték és 18 milliárdot kellett fizetni. Önök pedig eladták - ha jól emlékszem - 430 vagy 450 milliárd forintért. Türtőztetnem kell magam, hogy ne mondjak jelzőt arra, hogy ezek után még megjegyezni azt, hogy 18 milliárdot ki kellett fizetni, mert a Fidesz-kormány meglépte azt, amitől eladhatóvá vált - egyébként nem ez volt a cél annak idején - a repülőtér, mert önök nem tudták volna eladni. Sőt visszamegyek: az önök elődje, még annak idején az SZDSZ-es miniszter és a kormány 1998 előtt olyan szerződést kötött ezek szerint, amely egyértelműen hátrányos volt, mert csak évi 10 milliárd forint volt a bevétele a költségvetésnek abból, amiért 18 milliárdot kellett kifizetni. Ez akkor is két éven belül megtérült, ráadásul még eladták 450 milliárdért. Nem tudták volna eladni, ha az a szerződés érvényben van.
Tehát lehet ezt a stigmát tovább vinni, csak úgy gondolom, hogy ez... inkább nem is mondok jelzőt, mert a 18 milliárd és a 450 milliárd olyan messze van egymástól, hogy szerintem ha üzleti szempontból nézzük, nyilván előre nem volt szabad nyilatkozni, hogy mennyi lesz a kártérítés, mert reméltük, hogy nulla lesz, de szerintem önök nagyon jól jöttek ki ebből az üzletből. Most nem arról beszélek, hogy szabad-e privatizálni vagy nem, hanem az eladást mondom. De nyilvánvalóan ismételgetheti ezt.
A kérdésem nyilván arra irányul, mert itt most lehetne a számokról beszélgetni, egyértelmű, hogy persze, lehet győzelmi jelentéseket adni, nyilvánvaló, hogy ahhoz képest, itt minden relatív, tehát ahhoz képest, ami várható volt, és amihez képest leírtak, ahhoz képest jobb a helyzet. De ez már egy régi dolog, hogy ez trükk vagy a valóság, azt majd az idő eldönti. Egészen biztos, hogy sokkal rosszabbat jeleztek előre, és az is relatív, hogy most jól állunk-e, hiszen valóban a 9,2-höz mondjuk egy 6,8 százalékos hiány jó, de ha a környező országokat nézzük, akkor ez még mindig a legrosszabb. Tehát azt hiszem, hosszasan lehetne erről vitatkozni.
Az államadósságnál is ugyanez a kérdés. Nekem két apróbb kérdésem van, mert erre nem kaptam választ egy korábbi bizottsági ülésen, ezért kérdezném meg, hogy a trükkökhöz tartoztak-e a PPP-programok is? A közúti operatív programban több ilyen PPP-program van, például az M6-os, amit szerintem uniós forrásból is lehetne finanszírozni, de mindegy, ez egy döntés. Most az a kérdésem, hogy a PPP-programban felveendő hiteleket - mert azért ott is hitelt kell felvenni, valamilyen módon pénzhez kell jutni - beleszámították-e a konvergenciaprogramba, ez egy olyan 500 milliárdos tétel, ha jól emlékszem, a közúti operatív programban, és mondjuk a metró kérdése, ahol az újsághírek szerint körülbelül olyan 150 milliárd forint kérdéses.
Tehát vagy a főváros fogja ezt hitelből finanszírozni vagy pedig uniós forrásból. Lényegében így lehet leegyszerűsíteni a kérdést. Ez a két tétel is hogyan érinti a konvergenciaprogramot? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Pénzügyminiszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm szépen. Képviselő úr pontatlan idézetet mondott, ezért szeretném pontosítani mindjárt az elején. Miután hallhattuk valamennyien, én magam jelen is voltam, a miniszterelnök úr olyat nem mondott, amit képviselő úr itt említett, nevezetesen hogy trükkök százait követte el a Pénzügyminisztérium. Tehát ilyen el nem hangzott. (Manninger Jenő: Akkor a kormány!) Ilyen állítást nem tett. Ezért azt gondolom, hogy nem kell ilyet mondani. Köszönöm.
A másik megjegyzésem: ugye, képviselő úr azt nem állítja, hogy azért kaptunk 450 milliárd forintot a repülőtérért, mert 18 milliárd volt csak a kártérítés. Tehát magyarul: szerintem nincs ok-okozati összefüggés a két dolog között. A 450 milliárd forintot valóban egy sikeres privatizációs tranzakcióval, hosszú előkészítés után egy kedvező piaci helyzetben, a szereplők sajátságos üzleti megfontolásai alapján elértük, ott pedig 18 milliárdot fizettünk azért, mert egy nem jogszerű helyzetet teremtettek. De azt gondolom, hogy semmiképpen ne kössük össze a kettőt olyan értelemben, hogy a 18 milliárd forint vezetett el bennünket a 450 milliárd forinthoz.
A kérdésekre. Én magam azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban nem pontosan úgy van, ahogy képviselő úr mondta, nevezetesen hogy rosszabbat jeleztünk előre - így fogalmazott. Szerintem az ismereteink alapján jeleztünk előre, ehhez képest kedvezőbbé vált a helyzet. Tehát nem úgy történt, hogy megítéltük, hogy mondjuk mennyi, ehhez képest egy rosszabbat beírunk azért, hogy majd kedvezőbbé váljon. Ugyanis egyetlenegy alkalommal sem, egyetlenegy elemző, egyetlenegy ellenzéki politikus sem mondta azt soha a nyilvánosság előtt, hogy ez vagy az a prognózisunk azért mesterségesen rosszabb, hogy aztán kedvezőbb legyen a végeredmény.
Tehát ezt csak azért akartam elmondani, mert szeretném, ha most elrendeznénk ezt a dolgot és nem lenne később ilyen vitánk egymással. Tehát a Pénzügyminisztériumban, de a kormányon belül sem volt ilyen megfontolás, én remélem, hogy nem is lesz soha ilyen megfontolás, hogy azért mondjunk rosszabbat valamiről, hogy aztán a valóság kedvezőbbnek tűnhessen fel. A valóság az, hogy a reálisan megítélt prognózisokhoz képest a valóságos számaink jobbak.
Van ennek persze egy olyan vetülete is, amelyre képviselő úr rácsaphat, de szeretném ezt is egyenesbe tenni. 2006 júniusát megelőzően voltak olyan hónapjaink, amikor reálisan gondolt értékekhez képest rosszabb volt a teljesülés. Tehát akkor sem az zajlott le, hogy mesterségesen eltérített lett volna a prognózis és aztán rosszabb a teljesülés. Voltak rosszabban teljesülő dolgaink annak idején. És ezt csak azért mondtam el, mert én valóban értéknek tartom azt, hogy 9 hónapja konzekvensen valamivel jobb az egyenleg annál, mint amit reális számok alapján várni lehetne. Ebben rengeteg intézkedés együttes hatása van benne, rengeteg olyan intézkedés, ami egyébként nem mondom, hogy népszerű. Rengeteg olyan intézkedés, amelyről egymás között is folytattunk vitát. Ezek között van néhány olyan, amelyre képviselőtársai azt mondtak, hogy igen, tulajdonképpen ez elfogadható, és több olyan volt, amit az ellenzékiek támadtak. Azonban szerintem ezek nélkül nem lehetett volna összehozni ezt a mostani helyzetet. Ebben benne van az építkezések adóhatósági bejelentési kötelezettségétől kezdve az elektronikus, februárban először vizsgázott bejelentési kötelezettségen át sok minden, de ezeknek a hatására tisztul a magyar gazdaság.
A PPP-programoknak az az értéke, ami a rendelkezésre állási díjfizetési kötelezettség, az benne van a konvergenciaprogramban. Ha képviselő úr erre gondolt, akkor azt tudom mondani, hogy ezzel nincs gond, ez benne van. Természetesen nem a beruházási érték van ebben az esetben figyelembe véve, nem azt kell figyelembe venni. Azt kell figyelembe venni, ami a költségvetés kötelezettségeként jelenik meg. Három klasszikusan ilyen tétel szerepel a költségvetésben a következő évekre előre. Egyrészt az útépítéseknél felmerülő ilyen típusú kiadásunk, a felsőoktatásban megjelenő fejlesztések PPP-kötelezettsége, és van egy harmadik tétel, amely különböző sportlétesítmények PPP-s programmal való megvalósulása eredményeként jelenik meg, alapvetően kis körzeti központokban valósulnak meg ilyen fejlesztések. Mind a három tétel szerepel a konvergenciaprogramban, mint a következő években fizetendő rendelkezésre állási díj.
A metróval kapcsolatban pedig egyértelmű, hogy mi szerepelt a programban. Az, ami az állam kötelezettségvállalása. A magyar állam kötött egy szerződést, egy magánjogi szerződést Budapest fővárossal, ebben a szerződésben rögzített egy beruházási értéket, és rögzítettük, hogy ennek a beruházási értéknek hány százalékának megfelelő, mekkora összegű finanszírozási kötelezettség terheli a magyar államot. Ez szerepel a programban.
Minden ettől eltérő szám egy mozgó célpont valakinek. Számunkra, mármint a kormány számára ez a bizonyos kötelezettség az, amivel számolnunk kell. Ha most megkérdezi, szám szerint nem tudom megmondani természetesen pontosan, hogy mennyi az összeg, de 79,2 százalék ha jól emlékszem, az arány, mármint az állami finanszírozás aránya a metróberuházás egészén belül, de még egyszer mondom: elő kellene venni a papírokat, nincs itt most nálam, de ha úgy nézzük, ez egy nyilvános adat, tehát ilyen értelemben csak kapásból nem akarok számot mondani, ez az érték szerepel a konvergenciaprogramban, a következő években kifizetendő kötelezettségként természetesen, hiszen ennek több éves, ha jól emlékszem, ötéves átfutási ideje szerepel a beruházási programban.
ELNÖK: Köszönöm. Manninger képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Én csupán megjegyeztem a 18 és a 450 milliárd közötti tételnél, hogy 450 milliárdért el tudták adni. Ez többek között annak volt köszönhető, hogy annak idején történt egy jogszabály-módosítás. Tehát ha úgy tetszik, 430 milliárd a szaldójuk. Tehát úgy gondolom, hogy legalábbis gazdasági alapon, pénzügyi alapon nehezményezni az akkori jogszabály-módosítást nem lehet. Egyébként nem igaz, hogy nem volt jogszerű. Nyilván voltak a felmondásnak hibái az akkori helyzetnek köszönhetően, ezt tudták megtámadni. Ha alapvetően nem lett volna jogszerű az egész, akkor valószínűleg nem 18 milliárd forint lett volna a vége, hanem esetleg több vagy más következményekkel is járt volna.
De ez tényleg csak a múlt, de azért ez egy fontos kérdés volt, és úgy gondolom, hogy feltétlenül etatista magatartás az, hogy ha egy rossz szerződést egy állam megszüntet és utána állami tulajdonba kerül valami, még akkor is, ha a következő kormány tudja ennek az anyagi hasznát érvényesíteni.
A helyzethez még csak egy dolgot szeretnék kérdezni. A metrónál azért kérdeztem, mert igaz, hogy van egy ilyen százalékos arány, de a pontos szerződésben, ha jól emlékszem, azt is szabályozták, még az annak idején aláírt szerződésben, hogy ennek volt egy abszolút értéke is. Tehát most nem akarok számot mondani, mert biztosan rosszat találnék el, de volt egy abszolút értéke, amit már régóta nagyságrendileg - most nem pár százalékról beszélek - túllépett a mai tervezett beruházási érték. Tehát innen is adódik egy legalább 100 milliárd nagyságrendű plusz teher, amit adott esetben a főváros hitelként vehet fel. Ez egy önkormányzati hitel lenne. Nem tudom, most lehet, hogy állami garancia kell hozzá, de mégiscsak közvetlenül vagy közvetve jelentkezik, ezért kérdeztem rá. Tehát így ismétlem meg a kérdésemet, hogy ezt a részét, amit a fővárosnak kell esetleg felvenni, vajon, számításba veszik-e, vagy majd később kell korrigálni az adott értéket?
Azt hiszem, elég sok vitánk volt már erről, nem akarom ismételgetni, habár ön mindig elmondja ezeket, hogy önök nem trükköztek és ilyesmi. Azt gondolom, hogy ezzel kapcsolatban a bevallás megtörtént, tehát most ezt utólag itt magyarázgatni nyilván kötelességük, de adott esetben a miniszterelnök bevallotta, hogy mi történt. Tehát végül is ez a konvergenciaprogram alapja, ezért vagyunk kénytelenek ezt mindig megjegyezni. Tehát ha volna szíves, csak ha erre a fővárosi dologra esetleg kaphatnék még magyarázatot. Köszönöm.
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő Úr! A fővárosira azt tudom mondani, hogy mi az érvényben lévő szerződést vettük figyelembe a konvergenciaprogram összeállításánál. Tehát hogy itt menet közben valakik, valamilyen számokat még számolnak, azt tudom mondani, hogy az államnak van egy aláírt szerződése ebben, kötelezettségvállalása, mi ezzel tudunk számolni.
Nem tudom megítélni, hogy a főváros önkormányzata mit gondol utána. Nem az én felelősségi körömbe tartozik, ezért erről nem rendelkezem információval.
A másik két megjegyzésem. Amikor képviselő úr azt mondja, hogy nem igaz az, hogy nem volt jogszerű a szerződés felbontása, én erre csak azt tudom mondani, hogy ha kimondta egy választott bíróság a jogszerűtlenséget és ezért fizetési kötelezettségünk volt, ez számomra eldőlt ügy. Tehát ebben nem tudok vitatkozni, mert nincs kivel vitatkozni a továbbiakban. Nekem azt mondták jogászok, akik ebben az ügyben képviselték Magyarországot, hogy nem egyoldalúan kellett volna az államnak ebben az esetben a szerződésmódosítás ügyében eljárnia, mert azért kellett fizetnünk, mert az állam egyoldalúan bontotta fel a szerződést, teremtett olyan helyzetet, hogy a szerződés nem volt végrehajtható, és természetesen a szerződésben részt vevő felek közös akaratukból a szerződést módosíthatták volna, de nem ezt az eljárást választotta akkor a magyar államot képviselő kormány. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Több jelentkező nincs. A saját szerepemről csak annyit, hogy most már azt látom, hogy ha az ellenzékkel nem értek egyet, akkor frakcióvezető leszek, ha egyetértek velük, akkor a bizottság elnökének megtisztelő címét is elnyerhetem. Én ezzel együtt fogok tudni élni a közeljövőben. Köszönjük szépen pénzügyminiszter úrnak a beszámolót. Sok sikert kívánunk ahhoz, tudjuk, hogy ez egy nem könnyű és konfliktusoktól terhelt folyamat, de alapvető érdekünk fűződik ahhoz, hogy ez a folyamat sikerrel végződjék.
Sok sikert kívánunk a munkájához! Köszönöm az érdeklődést a bizottság munkája iránt, a jegyzőkönyvvezetőnek is köszönöm a munkát. Az ülést berekesztem. Viszontlátásra!
(A ülés befejezésének időpontja: 15 óra 20 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné