EIB-20/2007.
(EIB-50/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. május 22-én, kedden, 9.15 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Az Európai Unió közös energiapolitikájáról szóló határozati javaslat (H/2596. szám); általános vita*
Németh Zsolt (Fidesz) szóbeli kiegészítése*
Zarándy Tamás (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) tájékoztatója a kormány álláspontjáról*
Kérdések, észrevételek, válaszok*
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról*
Tájékoztató a 2011. első félévi magyar EU-elnökségre történő felkészüléssel összefüggő feladatokról*
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) tájékoztatója*
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, válaszok*
1.Az Európai Unió közös energiapolitikájáról szóló határozati javaslat (H/2596. szám)
(Általános vita)
Előterjesztő:Németh Zsolt (Fidesz), dr. Nagy Andor (Fidesz),
Balla György (Fidesz)
2.Tájékoztató a 2011. első félévi magyar EU-elnökségre történő felkészüléssel összefüggő feladatokról
Előadó:dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Németh Zsolt (Fidesz)
Zarándy Tamás (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Nagy Attila (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 15 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok a bizottság minden tagjának, meghívott vendégeinknek, a média képviselőinek és mindenkinek, akit ilyen módon nem említettem.
Napirendi javaslatomat írásban közöltem a bizottság tagjaival. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e bárkinek észrevétele a napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a mai napra rendelt penzumunkat. (Szavazás.) Ez egyhangú, köszönöm szépen.
Az Európai Unió közös energiapolitikájáról szóló határozati javaslat (H/2596. szám); általános vita
Tisztelt Bizottság! 1. napirendi pontunk: a Németh Zsolt és képviselőtársai által jegyzett határozati javaslat az Európai Unió közös energiapolitikájáról. Azt hiszem, a leghelyesebb, ha megadom a szót az előterjesztők egyikének, Németh Zsoltnak. Tessék parancsolni!
Németh Zsolt (Fidesz) szóbeli kiegészítése
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Jó reggelt kívánok! Köszönöm, elnök úr. Az országgyűlési határozati javaslatunk azt célozza, hogy valamilyen módon kezeljük azt a helyzetet, hogy Magyarországnak a gázügyben a kiszolgáltatottsága nagyon nagy mérvű. Két vonatkozásban is meglehetősen nagy mérvű. Egyrészt, hogy a magyar energiafogyasztásban aránytalanul nagy szerepet tölt be a gáz, másrészt pedig, hogy ennek a gáznak a forrása gyakorlatilag kizárólag Oroszország. Ez a helyzet monopolhelyzetet jelent. A monopolhelyzet pedig kockázat. Nem csupán piaci kockázat a monopolhelyzet, hanem biztonságpolitikai természetű kockázat is. S ez a helyzet nem csupán Magyarországot jellemzi, hanem az egész Európai Unióban érzékelt probléma, noha hangsúlyosan a közép-európai országokat sújtja. Így aztán az Európai Unió arra a következtetésre jutott, hogy ezt a helyzetet egy közös energiapolitikával kell kezelni, és megindult ezen az úton.
Éppen most, a német elnökség idején nagyon fontos lépés történt ebbe az iránya: elfogadta a közös cselekvési tervet az energiapolitikára vonatkozóan az Európai Unió. Ennek a cselekvési tervnek a március 8-ai EU-csúcstalálkozón történt elfogadása pedig kiemelt projektként kezel négy nagyobb tervet, s ezen négy terv egyike éppen a Nabucco-gázvezeték. Az országgyűlési határozati javaslatunk arra irányul, hogy ezt az európai uniós cselekvési tervet hangsúlyosan reagáljuk le, üdvözöljük; kötelezzük el magunkat a közös európai energiapolitika mellett, és hangsúlyosan azt a projektet, amely Magyarországot érinti a négy projekt közül, a Nabucco-gázvezeték projektjét szintén említsük meg ebben a határozati javaslatban.
A magyar kormánynak az elmúlt időszakban, azt hiszem, egyre kisebb kilengésekkel, de nehezen volt követhető az álláspontja. Pozitív folyamat figyelhető meg, noha kezdetben, amikor elindult még márciusban ez a vita, akkor nagyon messziről indultunk - a miniszterelnök úrnak az International Herald Tribune-ban megfogalmazott álláspontjára utalok -, majd ezt követően fokozatosan változott, finomodott, árnyalódott az álláspont, egészen Szekeres Imre amerikai álláspontjáig, majd Szekeres Imre amerikai álláspontját követően került sor a parlament döntésére. Ezt megelőzte még a gazdasági bizottság döntése, amikor ennek a határozati javaslatunknak a tárgysorozatba-vételét a gazdasági bizottság elutasította, a parlamenti ülésen ugyanakkor sor került a tárgysorozatba-vételre. Ezt a magam részéről üdvözlöm, üdvözöltem, és bízom abban, hogy jó kiindulópontja lehet, s természetesen csak kiindulópontja lehet egy parlamenti határozatnak a Fidesz, illetőleg a Kereszténydemokrata Néppárt által közösen benyújtott országgyűlési határozati javaslat. Tisztelettel ehhez szeretném kérni az önök támogatását.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A látszattal szemben képviselő úr mellett nem Balla György és Nagy Andor képviselő urak ülnek, hanem Gordos Péter főosztályvezető úr... (Zarándy Tamás: Helyett Zarándy Tamás.) Kérném szépen, akkor engem rútul becsaptak. (Zarándy Tamás: Nem ez volt a szándék.) Világos, csak nekem jelzik előre, hogy kik fogják képviselni a kormányt: tehát Zarándy Tamás és... (Zarándy Tamás: Nagy Attila) és Nagy Attila képviselik a kormányt ebben a nyilván nem túl nagy horderejű kérdésben.
Tessék parancsolni!
Zarándy Tamás (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium) tájékoztatója a kormány álláspontjáról
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. A képviselő úr által elmondottakkal én többé-kevésbé egyetértek, illetve azt kell mondanom, hogy a kormány is egyetért azzal, hogy ezt a helyzetet kezelni szükséges. Magyarország gázkiszolgáltatottságát úgy kell kezelni, hogy a magyar földgázellátás folyamatosan biztosított legyen, és ne szakadjon meg a gázellátás folyamatossága. Amihez egyébként a magyar lakosság most már több mint harminc éve hozzászokott, hiszen azt lehet mondani, hogy Magyarországon a földgáz sikere többek között annak köszönhető, hogy egy folyamatos, biztonságos ellátási formáról van szó.
Teljesen megállja a helyét az a kijelentés, hogy Magyarországon a földgázellátás, a földgázimport döntő többségben Oroszországból érkezik. Magyarországnak mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megvalósítsuk ezt az ellátást. Milyen eszközei vannak ennek? Én azt hiszem, az energiapolitikának, az energia cselekvési tervnek több eszköze van arra, hogy a földgázellátás biztonságát folyamatosan növelje. Ezek között első a földgázellátás diverzifikációja, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy több forrásból lehessen földgázt beszerezni az országba. Jelezzük, hogy tulajdonképpen ma is több forrásban lehet beszerezni, hiszen nemcsak keleti irányban, Ukrajna irányában van kiépítve földgázvezeték, hanem Baumgarten felől, Nyugat-Európából is beszerezhető földgáz, amely holland, norvég forrásokat jelent. Erre vonatkozóan szerződéseink is vannak, tehát vannak olyan szerződések, amelyek biztosítják azt, hogy ha keleti irányból nem érkezne földgáz, nyugati irányból akkor is be tudjuk szerezni. Természetesen törekednünk kell arra, hogy még több, tehát újabb vezetékek épüljenek, és újabb forrásokat érjünk el.
Másik ilyen lehetőség, amivel tavaly élt az Országgyűlés, ez a földgázbiztonsági készletek megvalósítása. Ez azt célozza meg, hogy 2010-ig 1,2 milliárd köbméter földgáz legyen letárolva Magyarországon, amely egy hosszabb-rövidebb ellátási zavar esetén ki tudja elégíteni a hazai igényeket. Jelzem azt, hogy ez nem példa nélküli, hiszen Magyarországon létezik kőolaj-biztonsági készletezés is. Ennek az előterjesztésnek a felvezető része utal a 2007. januári orosz-belorusz vitára, amikor nem földgáz-behozatali probléma merült fel, hanem kőolaj-behozatali probléma. Nagyon jó, hogy rendelkezésre állt ez a készlet, azonnal fel lehetett szabadítani, és így az ellátásban semmilyen zavar nem következett be.
Érdekességképpen elmondom, hogy normál piaci körülmények között, ha a kereslet-kínálat egyensúlya megbomlik, és kisebb lesz a kínálat, akkor az árak fölfelé szoktak emelkedni. 2007 januárjában, amikor bejelentette az orosz fél, hogy megszakadtak az ellátások, másnap a MOL is bejelentette, illetve még aznap este dr. Kóka János miniszter úr, hogy felszabadította a készleteket, másnap reggel az árak nem fölfelé emelkedtek, hanem a benzinkutaknál olcsóbban lehetett tankolni, hiszen az árak lefelé mozdultak el pár forinttal. Tehát úgy tűnik, nagyon fontos eszköz lesz a földgázbiztonsági készletezés megvalósítása.
Ezen kívül is van még pár eszköz, itt említhetném a hazai földgáz kitermelését, új vállalkozások bevonását. Itt a Maros-árokra gondolok, ahová a legfejlettebb technológiájú amerikai kutatócsoport érkezett, és bízunk benne, hogy ezt a földgáztalálatot előbb-utóbb eredményesen ki is lehet termelni; úgyhogy ezt is szükséges megemlíteni. S ezen kívül természetesen el kell mondani, hogy a szabályozásnak is fontos kulcskérdései vannak, például Magyarországon olyan szabályozásra törekszünk, hogy a nagy földgáz-felhasználású erőművek folyékony tüzelőanyagot is tudjanak felhasználni; ha tehát valami baj van a földgázellátással, akkor azt ki lehessen váltani, és egy másik termékkel lehessen helyettesíteni. Mindezt azért mondom el, mert azt hiszem, szorosan csatlakozik a témához, ha a földgázbiztonságról beszélünk.
Visszatérve az előterjesztésre és képviselő úr másik gondolatára, az európai uniós elkötelezettségre: hangsúlyozom, hogy itt teljes mértékben azonosság van a kormány és a képviselő úr által elmondottak között. Annyira, hogy ezt a 2007. március 8-9-ei berlini Európai Tanácson meghozott határozatot maga a miniszterelnök úr is, aki részt vett ezen a megbeszélésen, természetesen szintén elfogadta. Tehát ebben sincs vita. Azt hiszem tehát, ezekben egyetértünk.
Mi az, amiben nem értünk egyet? Mert ilyenek is vannak természetesen.
A kormány megtárgyalta ezt a határozati javaslatot, és egy olyan döntést hozott, hogy ennek elfogadását nem javasolja. Ennek indoka az, hogy talán kicsit túl erősek azok a megfogalmazások, amelyek ebben a határozati javaslatban vannak. A kormány, mint elmondtam, fontosnak tartja a gázellátás biztonságának hosszú távú garantálását, továbbra is érdekeltek vagyunk a forrásdiverzifikációban. Itt hadd jegyezzem meg, hogy az Országgyűlés a tegnapi nap folyamán fogadta el a földgáztörvénynek azt a módosítását, amely lehetővé teszi a Nabucco-vezeték megvalósítását. Hangsúlyozom, nemcsak a Nabucco-vezeték megvalósítását, hanem az összes olyan vezeték megvalósítását, amely Magyarországon keresztülmegy. Szeretném megköszönni az Országgyűlésnek, hogy 325 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett fogadta ezt el, tehát úgy tűnik, hogy itt megint a kormány és az Országgyűlés teljesen lefedi egymást, hiszen például a kormány a képviselői módosító javaslatok közül segített elkészíteni egy olyan kapcsolódó módosító indítványt, amely egy ellenzéki képviselőnek, éppen az előttem szereplő név, Balla György képviselő úr javaslata volt, és ez is beépült a törvénybe. Tehát úgy tűnik, hogy ebben egységesen mozog az Országgyűlés és a parlament, beleértve az ellenzéket is. Sikerként lehet értékelni, hogy ez a törvényjavaslat elkészült.
Abban az ügyben, hogy a Nabucco-vezeték megvalósulását elősegítsük, több szereplőnek az együttműködésére van szükség. A kormány feladata egyrészt az, hogy a vonatkozó törvényeket - említettem, ez megtörtént - előkészítse az Országgyűlésnek, hogy ezt segítse és fogadja el. A kormányzat kifejezi a szándékát arra, hogy segíti ezt a Nabuccót. Szeptemberre a minisztérium konferenciát szeretne rendezni ebben az ügyben; szintén bízunk benne, hogy az elősegíti a Nabucco-vezeték létrehozását. A szabályozásért felelős Magyar Energia Hivatal folyamatosan tárgyal a Nabucco-vezeték előkészítéséről, létrehozásáról. És szeretném megemlíteni, hogy egy kormányzati deklaráció is született 2006 júniusában Bécsben, amelyet a részvevő országoknak az energetikáért felelős minisztere, illetve miniszterhelyettesei írtak alá, magyar részről Gilyán György, aki akkor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára volt. Magának a projektnek a létrehozását természetesen az ebben érdekelt társaságok valósítják meg, hiszen ez valahol egy üzleti vállalkozás.
Én tehát azt hiszem, megy előre ez a dolog, és így is kell ennek lennie, hogy mindenki, aki végzi ebben az ügyben a saját dolgát, segítse elő, hogy ezek a projektek megvalósuljanak, és haladjon előre ez az ügy.
Ennyit szerettem volna erről a kérdésről mondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A vitát megnyitom. Firtl alelnök úr!
Kérdések, észrevételek, válaszok
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Urak! Tisztelt Bizottság! Az előterjesztéssel, illetve a határozati javaslattal természetesen, talán nem is kell mondanom, hogy egyetértünk, illetve amit Németh Zsolt itt elmondott, azzal is természetesen egy másik megközelítésben, kereszténydemokrata oldalról, de a frakciószövetség nevében is mondhatom ezt.
A kormány képviselője hivatkozott itt arra, hogy a földgázzal kapcsolatos törvényt tegnap elfogadtuk az országhatárt keresztező vezetékek kapcsán, és hogy módosító indítványokat is befogadtak. Szeretném elmondani, Balla György azt a módosítót is hozzátette, hogy kötelezzük el magunkat a Nabucco mellett.
Amikor a kormány képviselője gyakorlatilag mindenben egyetért azzal, ami a határozati javaslatban fogalmazódik meg, csak néminemű gondolatai vannak, hogy egy-egy megfogalmazás erős, ez a kifogás, akkor egyáltalán nem értem azt, hogy mi a gond ezzel. Hiszen a probléma úgy vetődik fel, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy közösségnek a tagja vagyunk, az európai uniós közösségnek a tagja vagyunk. Az Európai Uniónak ugyanúgy alapvető érdeke az energiabiztonsági kérdés, mint Magyarországnak. A megfogalmazással is egyetértünk, biztonsági szempontból ön is azt mondta, hogy nagyon bonyolult egy helyről kapni az energiát. Akkor nem értem, még egyszer, hogy mi a gond azzal, hogy most ezt ebben az irányban a kormány egyrészt az Európai Unió felé, egy közösség felé bebizonyítsa, hogy elkötelezett ebben az irányban. Másrészt az is kérdésként merült fel a kormány általi előterjesztésben, hogy a kelet-nyugati táplálás lehetősége megvan. Csak szeretnénk elmondani, hogy a nyugati irányú táplálás ugyanattól a vezetékrendszertől függ, és csak a tegnapi hírt említem, amikor az oroszok bejelentették, hogy esetleg új kőolajvezetéket építenek meg Belorusszia kikerülésével; vagy itt van az észt kérdés, amiben szintén az a probléma merül föl, hogy egyik pillanatról a másikra ez a biztonság máris labilissá válik. Nem véletlen, hogy az Európai Unió is biztonságpolitikai kérdéssé teszi ezt az ügyet.
És én ebben az érvrendszerben nem látom azt az okot, hogy miért nem lehet ezt mondani, hiszen önök itt részletesen felsorolták, hogy mi mindennel szeretnének az elkövetkezőkben a Nabucco érdekében foglalkozni, akkor nem látom annak az érvrendszernek a végét, hogy miért nem lehet. Hiszen miniszterelnök úr, Gilyán György, Szekeres Imre, Göncz Kinga külügyminiszter asszony is először itt mereven elhatárolódott, hogy ott nincs gáz, de utána azért csak olyan irányba mozdult el, hogy vizsgálni kell ennek a lehetőségét. Ha egyszer egyik oldalról ez a kommunikáció, akkor nem értjük, hogy egy ilyen határozati javaslatot miért nem lehet elfogadni annak érdekében valóban, hogy megfeleljünk egyfajta közösségi elvárásnak és a magyar nemzet érdekeinek is, mert higgye el, hogy ez a magyar nemzet alapvető érdeke. Hiszen ön fogalmazta meg, hogy ez egy függőség ebben a helyzetben. Ezt a függőséget lehetne ezzel oldani, és ezt nem kellene továbbragozni, nem kellene ebből - tényleg, ahogy elhangzott - belpolitikai vitát csinálni. Ezen egyszerűen túl tudja tenni magát a kormány, és a presztízsét meg tudja emelni az Európai Unióban.
ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Szerintem van erre magyarázat, de nem tájékoztattam az előterjesztő képviselőjét és a kormány képviselőjét sem arról, hogy a bizottság ügyrendje szerint bizottsági tag hozzászólása után mind az előterjesztő, mind a kormány képviselője szót kap. Azt követően az illető képviselő még egyszer szót kap, és még arra is lehet reagálni, ha szükségesnek látják.
Tessék parancsolni! Először tehát a képviselő úr, aztán a kormány képviselője.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm képviselő úr hozzászólását.
A kormány képviselőjének észrevételei kapcsán csak azt szeretném reagálni, hogy nem tudtam elkapni azt az egyetlen magyarázatot, miért nem támogatja a kormány az előterjesztést. Ha esetleg azt megismételné, azt megköszönném.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm szépen. Először Firtl képviselő úr néhány gondolatához hadd szóljak hozzá.
Nyugati betáplálás, mennyiben jön orosz gáz rajta? Szeretném jelezni, 2006 januárjában az orosz-ukrán vita során, amikor a keleti határon elég erősen lecsökkent a gáznyomás, a nyugati határon teljes kapacitással jött a gáz. Tehát azok a szerződések, amelyeket a Gaz de France-szal, illetve a Ruhrgaszal kötött meg még annak idején a Mol Rt., ezt teljes mértékben kielégítették, tehát bizonyosfajta biztonságot már az is jelent.
A másik jelenség: nagyon érdekes, hogy amellett, hogy Európában természetesen a közös európai politika mellett tört lándzsát minden tagállam, köztük hazánk is, Németország Oroszország felé épít új vezetéket. Ez a vezeték Szentpétervár környékéről indul, a Balti-tengeren jön keresztül. Úgy tűnik, hogy Európa energiapolitikájában a mostani bizottsági elnök, Németország nagymértékben a jövőben is Oroszországra kíván támaszkodni.
S akkor hadd térjek rá a fő kérdésre. Hangsúlyoztam, azt hiszem, hogy nagyon-nagyon kicsi az ellentét a közöttünk, sőt lehet, hogy ez is csak látszólagos. Egyetértünk abban, hogy követni kell az európai energiapolitikát; egyetértünk abban, hogy diverzifikálni kell; egyetértünk abban, hogy cselekedni kell, és azt hiszem, itt jön, amit hangsúlyozni kell: a kormány, illetve a Gazdasági Minisztérium nagyon erősen a cselekvésre helyezi a hangsúlyt. Azt szeretnénk jelezni, hogy ilyen jellegű politikai deklarációkra itt igazán nincs szükség. Az Unió tudja azt, hogy mi ezekben az ügyekben dolgozunk, hiszen maguk az elvégzett feladatok bizonyítják azt, hogy Magyarország elkötelezett az Európai Unió álláspontja mellett. Úgyhogy azt hiszem, nem ígéret kell, hanem bizonyíték, ahogy ezt a reklám is mondja, és a kormány ezt teljes mértékben megvalósítja.
Köszönöm.
ELNÖK: Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Csak röviden, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Végképp azt tudom mondani, hogy mégiscsak a határozati javaslat mellett vagyunk, annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs különbség, mint kiderül, a kormány és a határozati javaslat között.
Egy gondolatot szeretnék azonban még hozzátenni a nyugati betáplálás kapcsán. Említette a Gaz de France-t: hát a Gaz de France kezeli gyakorlatilag a magyar földgázt, az ő kezében vannak a gázszolgáltatók. Talán nem véletlenül alapvető érdeke, hogy gázt is szolgáltasson.
Másrészt említette, hogy Németország mit épít. Én azt tudom mondani, nekünk, Magyarországnak az az alapvető érdekünk, valóban, hogy megépüljön a Nabucco Magyarországhoz kötődően. Mert, tetszik tudni, Németország és Franciaország pont abban érdekelt, ha semmi perc alatt ki tud alakulni egy kétkörös Európa, és utána már gondban vagyunk. Ők megoldották az energiaellátásukat - mi meg honnan? A fejlettek meg tudják oldani, mi meg majd ott maradunk, amikor attól függünk majd két perc múlva, hogy a Balti-tengerről visszafelé táplálnak minket, amikor itt lenne a lehetséges, egy közös nevezős megoldás, amelyet mindenki támogat, hogy egy Nabucco-gázvezeték épüljön meg.
Éppen ezért mondom, hogy a határozati javaslatot mi mégiscsak elfogadandónak tartjuk, és természetesen azokat a nüánsznyi dolgokat inkább ki kellene küszöbölni, mint hogy megmaradjanak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr? (Németh Zsolt: Köszönöm, nem.) Kormány? (Zarándy Tamás: Nem, köszönöm.) Akkor, ha megengedik, akkor a másik oldalról - mert kormányoldalról nem láttam még jelentkezőt - elkezdem. Utána még hosszú vitára számíthatunk, azt hiszem.
Azzal kezdeném a hozzászólásomat, hogy van itt egy tényleg apró dolog, amit még le kell zárni valamilyen módon, mert amikor a parlament plenáris ülésén erről folyt a vita, hogy most tárgysorozatba vesszük-e vagy sem, akkor tőlem elhangzott az az állítás, hogy milyen kár, hogy annál a gáztörvénynél, amelyet most a parlament elfogadott, annak idején a Fidesz nem támogatta a sürgősséget, holott a Nabucco lehetőségét foglalta magában. Képviselő úr, mostani előterjesztőnk a válaszában kifogásolta ezt az állításomat, és el is bizonytalanodtam, hogy tényleg igazam volt-e. De utánanéztünk, és igazunk volt. Nincs nagy jelentősége egyébként, mert végül, mint ahogy a kormány képviselője beszámolt róla, meggyőző többséggel fogadta el a parlament a törvényt, és néha, gondolom, hajlamosak vagyunk arra, hogy szembemenjünk azzal is, amivel talán nem kellene. De úgy érzem, ezzel a plenáris ülés előtt folyt vita lovagiasan lezárható, és akkor térjünk rá erre a határozati javaslatra.
Hadd kezdjem azzal, hogy számunkra irányadó demokratikus kultúrával bíró országokban egy ilyen kérdés semmifajta pártpolitikai vitának az alapját, okát nem képezi. Ahogy polgármesterek gyakran mondják - és itt is ülnek polgármesterek -, gázvezeték építésének - itt most a lakosságira gondolok - nincs szocialista, konzervatív és liberális módja, mint ahogy a csatornázás sem lehet ilyen - mondjuk, liberálisan lehet, mert áttekinthetőbb, de ez csak tréfa volt. Vagyis szerintem abban, hogy Magyarország gázellátásának mi az optimális módja és mi az energiabiztonság, nem hiszem, hogy ebben helyből egymásnak kellene feszülni a politikai erőknek. S úgy gondolom, mutathatnánk példát is egyébként arra, hogy lám, én is a plenáris ülésen azt mondtam, hogy támogassuk, hogy vitassa meg a parlament a javaslatot.
Elmondom, hogy mi a probléma. Ha megnézzük ezt a határozati javaslatot, ez áll egy preambulumból, majdnem egy oldal, és egy három pontból álló határozatból. Azt tudom mondani önöknek, hogy a preambulumnak nincs olyan szava, amiben én fogást tudnék találni, ha keresnék, se tudnék; ha nagyon keresnék, akkor biztosan, de nem akarok. Tehát ez a preambulum szerintem kielégíti a legmagasabb elvárásokat is.
Ugyanezt szerintem nem lehet elmondani magáról a határozati javaslatról. Három pontból áll. Az 1. pont, hát, elfogadható: azt mondja, hogy "üdvözli az Európai Tanács eredményeit". Ez az "üdvözli" szó, hát ez aztán semmit nem jelent. Még fiatalkoromban is mindig ezt hallottuk, Kádár János és mindenki mindig üdvözöl valamit - ennek a tartalma az égvilágon semmit nem jelent. Az ember ezen egyébként még mulathatna is, hogy üdvözöljük, de azért a magunk számára rögzítsük, hogy eléggé csekély, amit az Európai Tanács elért közös energiapolitikában. Nem teszi könnyűvé egyik tagállam számára sem azt, hogy mint egy hiteles közös európai energiapolitikára támaszkodjék. Amit szívesen látnék vissza egy ilyen határozati javaslatban, az az, hogy a kormány a maga szavazatával kövessen el mindent annak érdekében, hogy ez a közös energiapolitika létrejöjjön és meg is valósuljon. De ettől még én ezt a szót el tudnám fogadni, mert ebben semmifajta veszélyt nem látok.
Eljutunk a 2. ponthoz. Ez azt mondja: "az Országgyűlés fölkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy az európai projektekkel ellentétes, egyéni különalkuk helyett" ezt meg ezt meg ezt csinálja. Úgy érzem, itt az előterjesztők nem segítenek abban, hogy egy ilyen, tényleg évtizedekre szóló, valódi stratégiai jelentőséggel bíró határozati javaslatot az Országgyűlés elfogadjon. Mert tagadhatatlanul, mint amikor egy focimeccsen valaki odarakja csak a bokáját, hogy felbuktassa a kapura törő csatárt, az ember ezt érzékeli ebben a mondatban. Nagyon pejoratív a megfogalmazás, ez a "különalku", de ezen túlmenően, miközben az Európai Unió számos tagországa különböző intenzitással dolgozik azon, hogy létrejöjjön az Európai Unió közös energiapolitikája, hát közben különalkuk sorát kötik, mondjuk, az oroszokkal. És most kevés a tíz ujj a kezemen, hogy megszámoljam ezeket az országokat - akkor szólítsuk fel őket is! Németországot, Olaszországot, mindenkit, Romániát, hogy szakítsa meg, és hogy... Szóval én ezt nem tartom egy követendő útnak, megmondom őszintén. S még egyszer: nehéz nem észrevenni a megfogalmazásban rejlő pejoratív stílust, amely most egyfajta pártpolitikai fogásnak tűnik. Ezt sajnálom; sajnálom ezt, mert megnehezíti a dolgot. Azt gondolom egyébként, hogy miközben Magyarországnak sokat kell ehhez dolgoznia, még azt is elfogadom, hogy többet - mondjuk, nem szívesen látnám ezt a határozati javaslatban, de el tudnám fogadni -, tehát hogy sokat dolgozzon azért, hogy az Európai Unió közös energiapolitikája létrejöjjön, de azt mondom, ameddig ez nem jön létre, addig meg kössön alkukat, addig vegyen gázt, attól, akitől kapható.
És hadd hívjam föl a figyelmet, mert áttérhetünk lassan a 3. pontra is, Putyin elnöknek ez a türkmén és kazah útja nem tesz nagyon optimistává minden tekintetben, hogy most Magyarországnak csak az Európai Unió energiapolitikájára kellene támaszkodnia, vagy pedig azon kívül is kellene keresgélnie energiaforrásokat. Úgyhogy kellene itt találnunk egy közös szöveget annak érdekében, hogy ezt el lehessen fogadni. Mert megmondom őszintén, én megértem a kormánynak azt az álláspontját, hogy ez így neki nem megy; helyette, mondjuk, azt javasolnám, hogy támogassunk egy másik szöveget, amelyből kihúzzuk ezeket a bodicsekeket és gáncsokat.
S akkor elérkezünk a 3. pontra: "A Magyar Köztársaság kormánya kötelezze el magát a Nabucco megépítése mellett." Javaslom megnézni Hernádi Zsolt véleményét, aki egy hozzánk igen közel álló napilapban - bennünket nagyon szeret meg a kormányt is - azt mondja, hogy az építsen vezetéket, aki gázt is tud beletenni. Magyarország nem tud beletenni semmilyen gázt, az égvilágon. Az Európai Unió sem nagyon. De ettől még egyébként azok a cégek, amelyek a gázforgalmazással jelentős profitot tudnak majd elérni, mint kofinanszírozók ebben részt vehetnek. Nem véletlen, hogy ki építi az orosz gázvezetéket: az oroszok, ők teszik bele a gázt. A külügyminiszter asszony most járt Bakuban, fölmérni a lehetőségeket; állítólag az út jól sikerült, sokat nem tudok a részletekről. De azt tudom, hogy egyébként folyik egy óriási PR-háború a földön, hogy mennyi gáztartaléka van, mondjuk, Azerbajdzsánnak a Kaszpi-tenger alatt. Szerintem az a mögötti területekről Putyin útja nyomán el lehet feledkezni. Iránnak van egy jelentékeny vezetéke; azt hiszem, azzal rövid távon nem nagyon tudunk számolni. Én tehát nem tudom, hogy ez a mondat pontosan mit jelent. Szerintem Magyarországnak nem kell akadályoznia, sőt azt, ami tőle elvárható, hogy megtegye a Nabucco megépítése kapcsán, tegye meg, egyetértünk. De elkötelezze magát a megépítés mellett...! Nem tudom, ez mit jelent, mert egyelőre nem látom, hogy bárki építené. Ebben a pillanatban nem építi senki.
Én ezt sajnálom, tehát ne értsenek félre, sajnálom, mert szerintem jobb lenne, ha a Nabuccóval már holnaptól ömlene a gáz, és amikor lejárnak a mostani gázszerződések, akkor az eladókat versenyeztetni - abszolút jó lenne. De úgy érzem, hogy ez a megfogalmazás így szakmailag sem megalapozott, és megint ezt a kis politikai nyomást érzem benne.
Úgyhogy nekem az lenne a záró gondolatom - és erre biztatnám a kormányt is -, hogy támogassuk azt, hogy a parlament elfogadjon egy ilyen stratégiát. Ezt támogassuk. Ez egy parlamenti demokrácia, ahol a parlament ilyen típusú stratégiát szerintem megfogalmazhat a kormány számára. Nekem totálisan mindegy, hogy azt a Fidesz terjeszti elő, a Szocialista Párt vagy ki - teljesen mindegy. Szerintem ez hasznos tud lenni. De azt fogom kérni cserébe, ha ezt el lehet érni, azt fogom kérni cserébe a Fidesztől, hogy ne harcoljon ezekért a megfogalmazásokért. Én már tartok attól a szcenáriótól - mert elég régóta vagyok a politikában -, hogy jönnek a kormánypárti módosító indítványok, ahelyett, hogy megállapodnánk egyébként közös módosítókban, és akkor azt mondja a Fidesz, hogy ja, így nem támogatjuk. És akkor megint egy 54 százaléknál, 53-47-nél megállna. Rossz lenne. Mert az ügy fontos. Kevés olyan ügy van, ami ennél fontosabb. Ez még akkor is így van egyébként, ha az ügy fontosságát, a kimenetelt befolyásoló tényezőknek a java része nem magyar kézben van, Magyarországon kívüli kézben van. De az meg igaz, hogy amit meg tudunk tenni, azt tegyük meg.
Ez lenne tehát a summázatom, hogy a kormánynak érdemes lenne elgondolkodni, hogy hogyan lehetne egy jobb szöveg mellett elköteleznie magát, és akkor az Országgyűlés tényleg fogadjon el egy olyan szöveget, amely jó, nemcsak a mostani, hanem mindegyik következő kormánynak. S ehhez arra kérem az ellenzéket, kivált az előterjesztőket, hogy vizsgálják felül, szükség van-e ezekre a pejoratív, néha bántónak szánt megfogalmazásokra; vagy képesek vagyunk arra, hogy közös szöveget hozzunk létre.
Köszönöm szépen. Képviselő úr?
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Képviselő Úr! Szeretném hangsúlyozni, hogy előterjesztőként nyitottak vagyunk a módosító javaslatokra. Nem szándékozunk ebből semmilyen pártpolitikát csinálni. Van egy tartalmi vita érzékelhetően közöttünk. A három ponttal kapcsolatosan néhány rövid megjegyzés.
Az 1. pontban a cselekvési terv egy mérföldkő, tehát valami elindul az Európai Unióban, ezért ezt érdemes üdvözölni, még ha valóban nem is túl sok, ami ebben benne van, de egy folyamat, a közös energiapolitika megalkotása kezdetét veszi.
2. pont. Én úgy látom, képviselő úr, hogy ha valami meggátolhatja ezt a közös energiapolitikát, akkor az a különalkuk politikája. Ezért egy elvi tétel fogalmazódik itt meg. Nem említjük a Kék Áramlatot. Nem említjük meg in concreto azt, amit egyébként lehetne említeni. Tehát ilyen értelemben a javaslat, úgy vélem, elvi természetű: nem különalkuk, hanem a közös energiapolitika jelentheti ebben a kiszolgáltatott helyzetben a megoldást. De nyitottak vagyunk a megfelelő megfogalmazásra.
Ami pedig a Nabucco melletti elkötelezettséget jelenti, ez is egy elvi természetű elkötelezettség. Nyilvánvaló, hogy nem kizárólag nem rajtunk múlik, többszereplős a játék. A magyar kormány akarja - ennyit jelent ez a 3. pont.
Ilyen értelemben én azt érzékelem, hogy nincsenek könnyű helyzetben a kormánypárti képviselők, mert szemmel láthatóan a kormány most megint egyet a másik irányba lép. És ennek a kérdésnek nem lenne szabad folyamatosan ebben az oda-vissza történő táncolásban áldozatul esni. Az, hogy a kormány mondott egy dolgot, utána korrigált, és most ezt a korrekciót a parlament egy országgyűlési határozatban megerősíti, ez egy tiszta képlet. De ha most elutasítja a kormányzat ezt a határozati javaslatot, akkor azt gondolom, annak egyértelműen az az üzenete, hogy mégiscsak folyik ez a játék a közös energiapolitika kontra az orosz Kék Áramlat mint egyfajta stratégiai bizonytalanság tekintetében. Ezért én azt gondolom, hogy mind az ország, mind pedig a kormányzat szempontjából bölcs lenne, ha ezt az elutasító álláspontját felülvizsgálná. Megkezdődik a vita, a módosító javaslatok bejönnek, ezt követően pedig el fogunk tudni fogadni egy olyan álláspontot, amivel Magyarország tiszta vizet tud önteni a pohárba. Azt hiszem, ebben egyetérthetünk, hogy ez a cél.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): A kormány egy kötött mandátumot adott számomra, tehát tulajdonképpen a kormány azt mondta ki, hogy ezt a határozati javaslatot így nem fogadja el. Amennyiben új határozati javaslat érkezik, természetesen a kormányzat azt is meg fogja vizsgálni, és annak érdekében fog döntést hozni, hogy az segítse elő a földgázellátás biztonságát.
Van nálam egy dokumentum, ez a tavaly június 26-ai dokumentum, ahol az öt miniszter és Andris Pielbags úr aláírta azt a szándéknyilatkozatot, hogy a Nabucco-projekt megvalósuljon. Ezt átadom képviselő úrnak, hogy ha gondolkoznak a határozati javaslat átfogalmazásán, akkor ezt is figyelembe lehet venni. (Németh Zsolt: Köszönöm szépen.)
Talán még egy gondolat. Én azt hiszem, az a jó, ha Magyarországon minél több vezeték megy keresztül. Ha tehát az egyik megépül, ez nem zárja ki a másik vezetéket vagy a harmadikat, hanem szeretnénk azt, hogy több vezeték épüljön meg. Ez ellátásbiztonsági kérdés is, üzlet is, munkahelyeket teremt. Úgyhogy ez mindenképpen jó dolog.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A bizottság tagjai megfosztva érzik most magukat, mert a képviselő úr kap egy anyagot, amit a bizottság tagjai nem kaptak meg, amit én helytelenítek. Ugyanis ha egy anyag szóba kerül itt a bizottság ülésén, akkor a bizottság tagjai láthassák.
Engem optimistává tett a kormány képviselőjének azon mondatában, hogy "a kormány így nem támogatja", az "így" szócska, tehát lehetséges, hogy ezen lehet változtatni.
Ami képviselő úr hozzászólását illeti, mind a ketten régi motorosok vagyunk, és igyekszem most félretenni az újabb csipkelődéseket, azért a poén kedvéért azt megemlítem, hogy azt mondta képviselő úr, hogy azért üdvözöljük a Tanács ülését, merthogy az mérföldkő. Számomra a "mérföldkő" pont ugyanolyan szó, mint az "üdvözli"; amióta az eszemet tudom, ezek voltak mindig a legüresebb szavak. De még egyszer: ez nem probléma, tehát lehet üdvözölni a mérföldköveket.
A kérdésem az lenne igazából, hogy azt mondta képviselő úr, nyitott a módosító javaslatokra. Amire nem is lehet nagyon mást mondani, mert olyat még egy kormány sem szokott mondani, még az Orbán-kormány sem mondott olyat, hogy zárt rájuk, holott zárt volt rájuk - persze hogy nyitott. A kérdésem az, hogy arra is lát-e esélyt, hogy közös módosító indítványok készüljenek, olyanok, amelyeket, mondjuk, öt parlamenti párt képviselői is tudnak jegyezni, tehát meg tudunk állapodni. Mert ha igen, ez engem örömmel tölt el. És ha azt a célt ki tudjuk magunk elé tűzni, hogy ennek az országgyűlési határozatnak a célja nem az, hogy egymáson fogást keressünk - most nem mi az ellenzéken, hanem az ellenzék a kormányon nyilván -, ha nem ez a cél, hanem az, hogy tényleg évtizedekre befolyást gyakoroljon az Országgyűlés a kormány működésére e tekintetben, és pozitív üzenetet küldjön kifelé is, akkor szerintem e tekintetben a nyitottságunkat mi is kifejezhetjük.
Köszönöm. Képviselő úr?
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm szépen. A válaszom: igen.
ELNÖK: Kormány?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Igen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök urak. Én örülök annak, amit Németh Zsolt elnök úr is mondott: nem kőbe vésett ez a határozati javaslat. Ez tehát azt jelenti, hogy minden további nélkül egy ötpártit is lehet ebből csinálni, ha a közös akarat ehhez megvan.
Szeretnék azonban egy dologra rávilágítani. Eörsi Mátyás több alkalommal is hangsúlyozta, nem most, hanem előző bizottsági üléseken, hogy egyrészt az Európai Uniónak nincs energiastratégiája. Vannak irányok, amelyek felé szeretné, ha a 27 tagország közösen lépne, de egy átfogó, hosszú távú energiastratégia nincs. Magyarországnak úgyszintén nincs energiastratégiája, amit hiányolunk is mindannyian. S ha azt vesszük figyelembe, hogy az Európai Unión belül nem tud kialakulni egy közös energiastratégia, akkor világos, hogy mindenki megpróbálja járni a saját útját. A saját utak járásával az Európai Unió és Oroszország közötti megromlott viszonyt tovább lehet rontani. Eörsi Mátyás elnök úr is elmondta, hogy külön utat jár Franciaország, Olaszország és egyéb más erős országok; láthatjuk, hogy ez a tendencia fel fog erősödni. Ez akkor azt jelenti, hogy egy kisebb, gyengébb gazdasági és politikai hatással bíró ország sajnos a vesztesek közé fog tartozni.
Egyet tudomásul kell venni, és a tendenciát - ezt már a parlamentben is elmondtam - vizsgálni kellene, és ezen lehet akár mosolyogni, de egy hosszú távú tendenciát kell figyelembe venni. Az Európai Unió erős tagországainak tulajdonában vannak olyan energetikai részvények, amelyeket minden további nélkül addig a határig értékesíteni vagy piacra dobni tudnak, ami azt mondja, hogy eddig a határig jöhetnek az oroszok, és onnan befelé már nem. Ebbe kellene kőkeményen belegondolni, hogy politikailag is és gazdaságilag is lehet úgy mozgatni akár az oroszokat, hiszen Oroszországban hihetetlen értékű tőke halmozódik fel, a törekvéseiket látjuk: stratégiai ágazatokba szeretnének az Európai Unión belül betörni. És itt van az a pont, amikor lehet, hogy az erős országok azt mondják, hogy idáig eljöhettek vagy a kelet-európai országok határáig eljöhettek, a stratégiai ágazatokat felvásárolhatják - és onnantól fogva a tökéletes kiszolgáltatottság állapotába fogunk kerülni. Az Uniónak sincs energiastratégiája, Magyarországnak meg abszolút nincs energiastratégiája.
Tehát én is azt mondom, hogy egy olyan közös határozati javaslat kellene - hiszen ebben elnök úr is maximálisan nyitott -, ami valóban meghatározza azt, hogy az Európai Unió közös energiastratégiáját Magyarország maximálisan, önös érdekből is maximálisan támogatja; Magyarország ezzel párhuzamosan megalkotja a saját energiastratégiáját, és igenis az Unió által irányadóként megfogalmazott gázvezetékrendszerekhez Magyarország csatlakozik és elkötelezi magát. Ha csak rövid távon gondolkodunk, és abban a hiszemben vagyunk, hogy majd másfél milliárdot tudunk itt tárolni, az is egy megoldás - csak amikor az ezeken a vezetékeken bejövő gáz vagy olaj elfogy, akkor nem tudom, mit és hogyan kívánnak tárolni.
Másrészt pedig a szolgáltatás területén is ki vagyunk szolgáltatva, mert tudomásul kell venni, hogy a Gaz de France és a Ruhrgas szolgáltatóinak a kezében vagyunk ebből a szempontból. Tehát amikor azt mondjuk, hogy megnyitották a vezetéket, akkor az azt jelenti, hogy a saját szolgáltatásaikat biztosították a magyar állampolgárok számára, tehát a Ruhrgas is. De ugyanígy van ez egyébként az energia területén más területeken is.
Szeretném ha ebből tényleg egy országgyűlési határozati javaslat születne, és valóban egy ötpárti, az előterjesztők is teljesen nyitottak ebben a kérdésben. S nem úgy leverni, mert az ellenzéktől jött. Ha a tegnapi parlamenti döntéseket megnézzük - ön is arra hivatkozott, hogy több mint háromszáz igen szavazat volt -, a tegnapi döntéseknek legalább 70 százaléka nagy többséggel ment át. Mind nagy többséggel ment át. Tehát innentől fogva én úgy érzem, hogy ebből nem kormányzati ellenpolitikát kell csinálni, hogy ezt leverem, hanem azt mondom, hogy igenis, alkalmas és hajlandó vagyok arra, hogy tárgyalok ebben a kérdésben, és valóban szülessen meg egy olyan határozati javaslat, amely Magyarország számára is irányt szab, és valahol csatlakozik ahhoz az esetleges európai uniós energiapolitikához vagy kidolgozandó energiapolitikához, amely mindannyiunk számára elfogadható, és stabilitást fog nyújtani. Mert ha ez az állapot marad, akkor a végén, mint kisebb ország - fogalmazzunk így - vesztesei leszünk az egész energiaharcnak.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Csak jelzem, hogy a határozati javaslat elkészült, már csak határozat kell.
Képviselő úr?
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Egyetértek, elnök úr.
ELNÖK: A képviselő úr egyetért. A kormány képviselője?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm.
ELNÖK: Nem kíván szólni; képviselő úr akkor nem kíván reagálni, mert nincs mire.
Megadom a szót Szirbik Imre képviselő úrnak.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Úgy gondolom, mindaz, ami elhangzott, valamennyiünket bizakodással tölt el, hogy itt rövid időn belül azt az ötpárti álláspontot össze lehet hozni, ami a kormány számára is elfogadható. Ehhez csak két gondolatot szeretnék megosztani.
Az egyik végig motoszkál bennem, és itt Ékes képviselő úr gondolataihoz szeretnék csatlakozni. Villamosmérnök lévén úgy fogalmazok, hogy azok a vezetékek, amelyek jönnek - és azzal egyetértek, hogy minél több jöjjön az országba, hiszen a biztonság annál nagyobb -, ezeken a vezetékeken csapok vannak. Ha a csapok különféle kezekben vannak, akkor a kockázatok növekednek, mert bárki, aki a sorba kapcsolt csapok valamelyikét is elzárja, az egész rendszert blokkolni fogja. Tehát amikor a Ruhrgasról vagy a Gaz de France-ról beszélünk, izgalmas kérdés, hogy a csőben az első csapot ki fogja elzárni, és utána a közbenső csapokat itt valaki közben tekergetni fogja, míg a fogyasztókhoz el fog jutni a gáz. Számomra tehát végig a nagy kérdés a mozgástér kérdése, és innentől kezdve a javaslat 3. pontjával kapcsolatos a gondolatom: hogy azt a mozgásteret kellene meghagynunk magunknak - és itt most a "magunk" alatt az országot értem -, hogy minél inkább diverzifikáljuk a bázisokat, és minél inkább csökkentsük a csapok számát ezeken a vezetékeken, hiszen akkor fog nőni az ország ellátási biztonsága.
A Nabuccóhoz kapcsolódóan egy további kérdést vetek föl. A Nabucco, ha jól ismerem a rajzokat, Törökországon keresztül jön Európa felé. Törökországnak uniós törekvései vannak, és ebben az uniós törekvésben, finoman szólva is, nem egyértelmű az európai uniós álláspont. Ugyanaz a kérdés vetődik föl bennem, mint ami most Putyinnak az üzbég-türkmén útja kapcsán, hogy Törökország felé az áthaladást két módon lehet megfizetni: vagy pénzben, ha azt a török kormány elfogadja mint nem uniós tagállam, vagy a fölvétel útján történő fizetési móddal. Kérdésem: az utóbbi fizetési módban az Európai Unió partner-e? Magyarul tehát a kockázati tényezők közé a Nabucco vonatkozásában egy csapkezelőt én odaírnék, ami Törökország személyében megjelenik ebben a szituációban. Tehát akkor, amikor majd a közös szövegezésben gondolkodunk, azt gondolom, ezt nézzük végig, és a több lábon állásnak azt az abszolút mozgásterét hagyjuk meg, ami számomra az Európai Uniót jelenti.
Több más vita kapcsán is egymással azt már tisztáztuk, hogy az Európai Unió az érdekek szövetsége és az érdekek kohéziója. Ebben az értelemben most a kicsik és ezen belül Magyarország egy izgalmas kérdés. Tehát mindaddig kellene nyitva hagyni tárgyalási pozíciókat, amelyek a leginkább teszik lehetővé a magyar érdekek képviseletét, akár olyan módon is, hiszen a tárgyalástechnikában ez nem elvetendő és szokatlan szituáció, hogy valaki azért tárgyal picikét kifelé, hogy befelé a pozícióját erősíteni tudja.
S itt visszakanyarodnék elnök úrnál az "így" szócskára; messzemenően támogatom, hogy ez a bizottság tényleg adja meg azt a lehetőséget, hogy ez a közös szövegezés és ezáltal a magyar álláspont kialakítása a legnagyobb mozgástér mellett, a magyar érdekek képviseletében megszülessék.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): (Mikrofon nélkül:) Törökország fontos tényezője ennek az egész játéknak. Ezzel egyetértek.
ELNÖK: Tehát Törökország fontos tényezője ennek az egész játéknak, egyetértek - ez hangzott el. A kormány képviselője szerint (Zarándy Tamás bólint.) szintén Törökország egy fontos tényezője ennek az egész játéknak (Derültség.), egyetért szintén.
További hozzászólás? Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Félek is megbontani, nem is tudom, szeplőt rajzolni erre a nagy egyetértésre - már-már idillikus, a szférák zenéje sejlik fel. (Derültség.) De azért én feltenném azt a kérdést úgy magamnak - ha máshová nem -, hogy azért vajon egy bármennyire is konszenzusos, gyönyörű szép országgyűlési határozat mennyivel visz közelebb minket ahhoz, hogy Magyarországnak biztonságos, kevésbé kiszolgáltatottságot, függőséget jelentő ellátása és az EU-val egyébként teljesen a közös, leendő közös energiapolitikával kompatibilis energiapolitikája legyen.
Én azt látom - és megismétlem, nem akarom elcsúfítani az egyetértésnek ezt a harmóniáját -, azt kell megválaszolnunk, hogy ezt az országgyűlési határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk vagy sem. Én nem tartom alkalmasnak, és nem tudom, milyen lesz majd a közös. Ha közös lesz, akkor viszont én attól tartanám alkalmasnak, ha néhány dolog biztosan nem lenne benne, ami ebben benne van, és nem tudom, minek kéne benne lenni még, ami ebben nincs benne.
Én azt elhiszem, hogy jól hangzó dolgok vannak itt ebben az első oldalban, erre utalt Eörsi elnök úr is; de azért az a mérföldkő az mérföldkő, meg az ugródeszka az ugródeszka. És azt tudnám mondani Németh Zsolt barátomnak, hogy azért ez eléggé barokkos túlzás, ezeket a márciusi történteket ennek nevezni; kicsit távolabbról és a magyar politika iránt kevésbé elkötelezett érzékenységet mutató külső szemlélő számára ez egy kicsit mulatságosnak is tűnhetne. De ezen túlmenően én azt gondolom, azért van ennek egy másik problémája, és igazából erre a legegyszerűbben azt tudom mondani, az jut eszembe, amikor a Piroska nagymamának öltözik, de az a lompos, szürke, szőrös farka mindig kilóg a ruha alól (Sic!). (Derültség.) Tehát ez az első oldal rendben van. Elnézést kérek a mesebeli hasonlatért, de az első oldal még csak rendjén is lenne, ezeket a barokkos túlzásokat leszámítva.
Viszont a 2. oldalon már ez a három pont... Az "üdvözli" még csak hagyján. De ez az álszent fogalmazás, hogy felkéri a kormányt, hogy hagyjon fel ezzel a különutas, a kiszolgáltatottságot fokozó, a magyar nemzeti..., és folytathatnám, hogy milyen pejoratív asszociációkat szülő megfogalmazás ez; ez már arra mutat rá, hogy itt tulajdonképpen a Fidesznek az EU-kompatibilitását és a kormánynak az EU-ellenességét vagy az EU-tól elbitangolt útjait kívánja inkább bemutatni, nem pedig valami komoly szándékot tükröz.
Illetve van nekem egy problémám az utolsó ponttal. Az a problémám, hogy vajon hova vezet az, vagy vezet-e valahová az, ha 2007 májusában a Magyar Országgyűlés arra kötelezné a kormányt, hogy kötelezze el magát egy olyan megoldás mellett - megismétlem: egy megoldás mellett -, ami egyébként bármely más megoldás mellett a most megváltoztatott törvényi adottság mellett bejöhet az országba, átengedheti a gázt. Tehát aminek a feltételeit mi megteremtettük, hogy többek közt ez is bejöjjön, bármely mással együtt, de mi most azt mondjuk - most -, hogy a kormány kötelezze el magát egy mellett. Egy olyan mellett, amiről egyébként, megjegyzem, azt sem tudjuk, hogy van-e elég gáz, van-e benne gáz, és van-e elég gáz anélkül, hogy az oroszok ebbe például bármit hozzátennének. Nem a hozzájárulásukat, hanem esetleg többet.
Én tehát például azt gondolom, hogy ha fenntartjuk ezt a szándékunkat, akkor én például valószínűleg nem tudom támogatni a mégoly szép szavakkal megírt közös tervezetet sem. Ha ettől eltekintünk, akkor meg azt kérdezem, hogy egyébként mi az a plusz, amit a mostani helyzetben, így egy egyébként tervezett, alapos energiapolitikai vita és néhány tisztázandó kérdés előtt, mégpedig európai uniós különalkuk közepette most mi mondani tudunk a kormánynak. Már azon túlmenően, amit megtettünk együtt a múlt héten, hogy a törvényt egyébként így módosítottuk. Az a kérdés tehát, hogy mennyivel vagyunk kijjebb, vagy ha úgy tetszik, beljebb, ha ezt elfogadjuk; vagy tudunk-e olyat mondani, tudunk-e hozzátenni valamit a dologhoz vagy sem. Ha csak azt tudjuk mondani, hogy a Fidesz most úgy érzi, hogy egyébként egy korábbi negatív korszak után most visszatalált az Európai Unió-pártiságnak egy demonstratív fázisába, ez önmagában még kevés ahhoz, hogy mi ezt támogatni tudjuk.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Már Eörsi Mátyás hozzászólásakor is szerettem volna föltenni ezt a kérdést, de most Kocsi képviselő úr hozzászólása megerősített ebben. Tehát a kormány képviselője azt mondja, hogy egyetért, és nincs rá szükség, mert ezen az úton halad. Eörsi képviselő úr meg Kocsi képviselő úr pedig azt fejtegeti, hogy ők nem értenek egyet, mert ilyen-olyan-amolyan okokból nem lenne időszerű elköteleződni egy vezeték mellett, miegymás, és hallunk érveket. Úgy látom tehát, hogy a kormány egyetért, de nem támogatja; önök nem értenek egyet, de készen állnak arra, hogy támogassák. Azt hiszem, ennél nagyobb káoszt nehéz előidézni, amit itt most lassan sikerülni fog.
Én úgy vélem, hogy ha elindul ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a tárgyalása, megfogalmazódnak a módosító indítványok, az megfelelő keretet ad, hogy tisztázzuk ezeket a kérdéseket, amelyeket még képviselő úr sem tud, hogy mit szeretnének még beletenni - ezt én nem fogom tudni kitalálni helyette, hogy miket kellene még beletenni. Gondolják végig, hogy mit látnak még szükségesnek beletenni, vagy adott esetben másként megfogalmazni, és mi ezt meg fogjuk fontolni. Készen állunk arra, hogy ez egy ötpárti módosítójavaslat-csomag legyen.
Ennyit tudok mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormány képviselője?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Én nem érzem ezt a hatalmas nagy zavart. Amikor én elmondtam azt, hogy a kormányzat mivel ért egyet, én arra reagáltam, amit képviselő úr fölvezetett itt. Tehát a helyzetértékeléssel, illetve azzal, hogy az Európai Unió energiapolitikájának meg kell felelni. És azzal tökéletesen egyetértek, amit Eörsi elnök úr elmondott, hogy ezek a megfogalmazások egyébként valóban - hogy használjam a kifejezés, amit ő mondott - olyan pejoratív elemeket tartalmaznak, ami nem előreviszi a dolgokat, hanem inkább hátramozdítja, és nem abba az irányba segíti elő a folyamatot, hogy a földgázellátás biztonságos legyen.
A kormány álláspontja egyébként, mint az előbb is említettem, meglehetősen kötött volt. A kormány kapott egy határozati javaslatot, azt megnézte, azt mondta, hogy azt nem tudja támogatni. Természetesen, hogy ismételjem magamat, ha a kormány kap egy másik határozati javaslatot, azt ismét meg fogja vizsgálni, és ismét ki fogja alakítani az álláspontját. Azt feltételezni tudom, hogy ha az a határozati javaslat arra irányul, hogy segítse elő Magyarország földgázellátásának a biztonságát, az egybeesik a kormányzati szándékokkal. Ha ez a határozati javaslat olyan elemeket fog tartalmazni, ami ezt nem minden tekintetben segíti elő, akkor meg feltételezem, hogy a kormány ezt nem fogja támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr megengedte... - olyan bután érzem magam, megmondom őszintén, hogy most ennyire rosszul fogalmaztam, vagy ennyire reménytelen a dolog, hogy itt most ne a fogást keressük egymáson. Azt mondta Németh képviselő úr, hogy a kormány egyetért, de nem támogatja, mi pedig nem értünk egyet, de támogatjuk. Én ilyet biztos, hogy nem mondtam! Még a kormány sem mondta, hogy így nem támogatja, de én biztos, hogy nem ezt mondtam! Most szándékosan félreértjük egymást? Akkor van értelme ennek az egésznek, hogy itt keresgéljük a megállapodást? Ez rettenetes! Ez egyszerűen rettenetes!
Egyébként Kocsi alelnök úr azt mondta, hogy nem ért vele egyet és nem támogatja. Én azt mondtam, hogy én támogatnék egy olyan szöveget, amelyik ezeket a gáncsokat kiveszi belőle. Ha nem voltam világos, akkor ezt is szívesen megismétlem. Az előbb, pár perccel korábban optimistább voltam, mint most vagyok, megmondom őszintén.
Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Bár lehet, hogy furcsa mesés hasonlatokkal éltem, ezzel együtt elég világosan akartam elmondani, hogy ezt a szöveget, ezt a tervezetett én nem tartom jónak, nem támogatom. Nem tudom, milyen lenne egy másik, meglátjuk, mert úgy mondtam, hogy nem tudom, mit sikerülne kivenni belőle, és mit adnánk hozzá. Vagyis teljesen ismeretlen számomra az az ötpárti határozati javaslat, amelynek az ötlete itt fölsejlett.
Én azt is megkérdeztem, hogy vajon egyébként egy ilyen, még ha sikerül is, mennyivel vinne közelebb minket ahhoz, hogy az országnak, megismétlem, biztonságos, a kiszolgáltatottságot kevésbé tükröző és az EU-val egyébként teljesen harmonizáló energiapolitikai megoldása legyen erre a dologra. És ezt fenntartom.
ELNÖK: Képviselő úr?
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm, nem.
ELNÖK: Kormány képviselője?
ZARÁNDY TAMÁS (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium): Köszönöm, nem.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs. A vitát berekesztem.
Szavazás az általános vitára való alkalmasságról
Nem arról szavazunk most, hogy ez a szöveg így jó-e - erről a parlamentben fogunk szavazni a végszavazás során. Most arról szavazunk, hogy ez a határozati javaslat általános vitára alkalmas-e, ami magában foglalja azt, hogy - nyilván különböző képviselők különböző hozzáállással azt gondolhatnak, amit egyénenként gondolnak, de - lehetnek olyan képviselők, akik azt gondolják, hogy a cél helyes, és módosító indítványokkal olyanná lehet ezt tenni, hogy mögé is tudjanak állni a végén a végszavazásnál. Tehát most nem erről a szövegről szavazunk, hanem a szöveg mögött rejlő és optimistán feltételezett szándékokról, amelyet érdemes egy határozati javaslatba foglalni.
Ennek előrebocsátása után kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják az országgyűlési határozati javaslat általános vitára bocsátását. (Szavazás.) 7 igen. Kik nem támogatják? (8) 8-an nem támogatják.
Kérdezem a többséget, hogy ki kívánja a plenáris ülésen erről tájékoztatni a Házat. Ez azért lenne fontos, mert én kisebbségi előadóként nagyon szívesen elmondanám azt, hogy miért... (Jelzésre:) Helyes, akkor Kocsi alelnök úr elmondja a többségi álláspontot, én pedig a kisebbségit, ha ezzel egyetértenek képviselőtársaim. (Egyetértés.) Köszönöm szépen.
NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Én is köszönöm. Jó munkát! (Távozik az ülésteremből.)
ELNÖK: Azt szeretném javasolni, ha megengedik vendégeink és a bizottság tagjai, hadd kérjek egy negyedórás szünetet. Megkezdődött a KMKF ülése, az elején csak hadd köszönjünk be, és jövünk vissza, a munkát folytatjuk.
Köszönöm szépen.
(Szünet: 10.23 - 10.38)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkánkat.
Mielőtt rátérnénk a 2. napirendi pontunkra, egy bejelentéssel szeretnék kezdeni. A bizottságunk már megállapodott a rendészeti és igazságügyi miniszterrel abban, hogy május 30-án jönne a bizottság elé az éves beszámolóját megtartani. Én konzultáltam a miniszter úrral, aki azt mondta, hogy ha a bizottság ragaszkodik hozzá, persze eljön. Mint tudják, az az utolsó munkanapja miniszterként. Én azt mondtam neki, hogy nem ragaszkodunk hozzá, hanem ezt ő döntse el; ezt egy emberi gesztusként kérem tekinteni. Ő azt mondta, hogy ha nem ragaszkodunk hozzá, akkor már jobb lenne, ha az új miniszterrel beszélnénk erről - én ezt elfogadtam. Kérem a bizottságot, hogy ezt vegye tudomásul és értse meg. S ha majd az új miniszter hivatalba lép, rövid időn belül, nyilván felkészülési időt lehetővé téve, behívjuk a bizottságba. Mert végül is nem a miniszter személye, hanem a pozícióhoz kapcsolódó kötelezettségvállalás okán hallgatjuk meg a minisztert.
Úgyhogy remélem, a bizottság el tudja fogadni így ezt a bejelentést, vagyis a május 30-ára tervezett bizottsági ülésünknek ez a napirendi pontja elmarad.
Tájékoztató a 2011. első félévi magyar EU-elnökségre történő felkészüléssel összefüggő feladatokról
Rátérünk a 2. napirendi pontunkra. A kihívás óriási: 2011. első félévében Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke. Ahogy mondani szokás, a felkészülést nem lehet időben megkezdeni, mert az ember mindig úgy érzi - és valószínűleg joggal -, hogy késésben van. Ráadásul a belpolitika dinamikája folytán a kormányzat nem is tud mindenre felkészülni, hiszen 2010-ben választások lesznek Magyarországon, ezért a pártoknak is feladata, hogy olyan módon készüljenek a választásokra, hogy ha nyernek és kormánytagokat állítanak, akkor ne csak az apparátus legyen kész arra, hogy az elnökségi feladatokat elvégezze, hanem - rossz hírem van a pártok számára - a legtöbb miniszteri pozícióba olyan embereket kell ültetni, akik angolul és lehetőleg még egy nyelven, de legalább angolul folyékonyan beszélnek, az európai fájlokat mélységében ismerik, megismerik az Európai Unió kultúráját, hogy hogyan kell konszenzusra törekedni, és erre milyen technikák léteznek. Azt hiszem, nem állok messze a valóságtól, hogy '90 óta nem volt még olyan kormány, amelyik el tudta volna látni az európai uniós elnökségből fakadó feladatokat. De erről a részről most nem tudunk beszélni, mert ez a választásokon fog eldőlni, hogy végül is melyik politikai garnitúra kerül kormányra.
De hogy ezt a politikai garnitúrát milyen szakemberállomány fogja tudni kiszolgálni közép- és alsó szinten, ez a mai kormányzatnak egy nagyon jelentős kihívása. S azt hiszem, nem járok messze a valóságtól - hogy ezt a politikai kívánságot is megfogalmazzam -, ezúttal nincs helye olyan mondatoknak, hogy mindenki dobja el a telefonkönyvét, mert nem lesz mód egy új csapatot a mostani helyére odaállítani, akik most a felkészülést megkezdik, és reményeim szerint magas szinten fogják tudni az Európai Unió elnökségével kapcsolatos feladatokat ellátni. Úgyhogy még egyszer: óriásinak tartom a kihívást.
Tisztelettel köszöntöm Iván Gábor államtitkár urat a Külügyminisztériumtól és Szetey Gábor államtitkár urat a Miniszterelnöki Hivataltól. Azt hiszem, kofelelősök a dologban a kormány és a Külügyminisztérium részéről. Megkérem őket, tájékoztassák a bizottságot a kormány döntéséről - hiszen a kormánynak erről volt valószínűleg egy döntése - és a kormánydöntés mögött is azokról az elképzelésekről, amelyek a bevezetőben említett célok elérését a leghatékonyabban szolgálják.
Nem tudom, melyikük kezdi. Iván államtitkár úr, megadom a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) tájékoztatója
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Hadd kezdjem azzal, hogy nemcsak azért jöttünk el, mert a kormánynak tíz napja van egy olyan határozata, amely arra kötelezi a kormányt, hogy rendszeresen tájékoztassa az Országgyűlést az elnökségi felkészülés feladatairól, hanem azért is, mert komolyan gondoljuk, hogy ez egy olyan nemzeti ügy, amely Magyarország szempontjából hosszú távú kihatással lehet és kihatással lesz uniós tagságunkra.
Hogy mekkora jelentősége van az ügynek, azt hiszem, mindannyian, akik foglalkozunk európai ügyekkel, több évre visszamenőleg, akár tízéves távlatra visszamenőleg emlékszünk azokra az elnökségekre, amelyek sikeresek voltak, és emlékszünk azokra is, amelyek nem. Mindez az elnökségi teljesítmény, azt gondolom, valóban mély nyomokat hagy a többi tagállamban, és nemcsak az adott tagállam teljesítményét minősíti, hanem természetesen az elnökségi feladatot ellátó tagállam teljesítménye az Unió teljesítményére is kihat. Tehát a felelősség messze túlmutat azon, hogy Magyarország ebből a feladatból mennyire sikeresen jön ki. Túlzás nélkül állítható, hogy a Közösség sikere is nagyban múlik az elnökségi feladatot ellátó tagállam hozzáállásán, felkészültségén.
Elküldtünk egy tájékoztatót a tisztelt képviselőknek arról, hogy hogyan látjuk, milyen feladatokat jelent az elnökségi felkészülés. Ez a tájékoztató tartalmában gyakorlatilag megegyezik azzal az előterjesztéssel, ami alapján a kormány a döntését meghozta. Ezt a gyakorlatot kívánjuk követni, tehát a felkészülés feladatairól folyamatosan és ütemesen nemcsak tájékoztatni kívánjuk az országgyűlési képviselőket, az országgyűlési pártokat, hanem szándékunk van folyamatos konzultációt is folytatni az előttünk álló feladatokról.
Hogy ezek a feladatok pontosan mire terjednek ki, talán négy nagy csoportba lehet sorolni. Ebbe most részletesen nem mennék bele, hiszen az előterjesztés ezekről kimerítően szól. Egyrészt az elnökség feladata az Unió politikai irányításának ellátása. A tanácsülések, az uniós intézmények napirendjének meghatározása az elnökség feladata, ami jelentős politikai felelősségvállalást hordoz magában. Hasonlóan fontos feladat magának a Tanács intézményrendszerének a működtetése. A tanácsi szakértői munkacsoportoktól kezdődően a nagykövetek bizottságán át, a miniszteri tanácsüléseken keresztül egészen az állam- és kormányfők képviseletével működő Európai Tanács-ülésig bezárólag valamennyi tanácsi intézményt magyar köztisztviselő, magyar politikus fog elnökölni. Tulajdonképpen ez lesz az egyik fokmérője az elnökség sikerességének.
További elnökségi feladat a további uniós intézményekkel, különösen a Parlamenttel és a Bizottsággal történő kapcsolattartás. Amint az látható, az együttdöntési eljárások kiteljesedésével és az Európai Parlament szerepének növekedésével egyre több egyeztetési eljárás indul, egyre több esetben előfordul, hogy második olvasatban sem jönnek létre jogszabályok, és az egyeztetési eljárásban különös felelősség és szerep jut az elnöknek, az elnökségnek abban, hogy ezek a jogszabályok végül létrejöhessenek.
Végül, de nem utolsósorban van egy külső képviseleti szerepe is az elnökségnek: harmadik országok, nemzetközi szervezetek felé is el kell látni az Unió képviseletét, ami, azt gondolom, szintén jelentős feladat.
Ezekről a feladatokról a megküldött előterjesztés részletesen szól. Én hadd szóljak arról, hogy időben hogyan állunk, hogyan tervezzük a felkészülést, illetőleg arról szeretnék tájékoztatást adni, hogy konkrétan milyen lépésekről, milyen szervezeti felállásról döntött a kormány.
Kezdjük az időhorizonttal! Általában a tagállamok n-2-es szabályt követnek, tehát az elnökség előtt két évvel szokták megkezdeni a felkészülést, az elnökségi időszak előtt két évvel szokták megalkotni azt a csapatot, hozzák létre azt a szakértői gárdát, akik a munkacsoportokat vezetni fogják. Általában tehát van egy ilyen n-2 éves felkészülési tapasztalat. Mi azt gondoltuk, hogy tekintettel arra, hogy első alkalommal látja ezt el Magyarország, mi egy n-3-as megközelítést alkalmazunk, és azt szeretnénk elérni, hogy a jövő év elejére álljon össze azoknak a munkatársaknak a listája, akik munkacsoport-elnöki, -elnökségi feladatokat fognak ellátni a Tanácsban. S ez azt is jelenti, hogy a jövő évtől ezeknek a munkatársaknak, ha szabad úgy mondani, fix, rögzített helyük és szerepük van az elnökségi felkészülésben, illetőleg az előttünk álló hároméves időszak az ő képzésüknek egy fontos időszaka is lesz egyben.
Amiről a kormány döntött, említettem, hogy döntött szervezeti kérdésekről és a feladatok ütemezéséről is. Kezdjük talán a szervezeti döntésekkel! A kormány létrehoz egy EU-elnökség bizottságot, egy kormánybizottságot, amelyet a miniszterelnök vezet; tagjai a külügyminiszter, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a pénzügyminiszter, az igazságügyi és rendészeti miniszter, a szociális és munkaügyi miniszter, valamint a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati személyi ügyekért felelős államtitkára. Ennek a bizottságnak a titkársági feladatait a Külügyminisztérium a Miniszterelnöki Hivatallal együttműködésben fogja ellátni. A politikai döntéshozó, politikai irányító grémium alatt létrejön, illetve működni fog egy szakértői-szakmai egyeztetési szint, ez pedig a mai Európai Koordinációs Tárcaközi Bizottság bázisán jön létre, az EKTB fogja ellátni az elnökségi felkészülés szakértői-szakmai előkészítését.
A felkészülés humánerőforrás-fejlesztési feladatait a kormányzati személyi ügyekért felelős államtitkár első helyi felelősségben fogja ellátni, együttműködve a Külügyminisztériummal, valamint valamennyi érintett szaktárcával. Én erről részletesebben nem kívánok szólni, hiszen azt gondolom, Szetey államtitkár úr erről kimerítő tájékoztatást fog adni.
Említettem azt is, hogy meghatározásra került a feladatok időzítése is. Az első két feladatunk alapvetően a humánerőforrás-fejlesztéssel függ össze. Augusztus végéig kell elkészítenünk azt az előterjesztést, amely pontosan beazonosítja, mennyi munkatársra, milyen képzettségű, milyen kvalitású munkatársra van szükségünk az elnökségi feladatok ellátására. Illetőleg december végéig készítjük el, illetve készíti el a Miniszterelnöki Hivatal a felkészítési és képzési tervet, ezeknek a munkatársaknak a felkészítési és képzési tervét. Ezt követően, illetve ezzel párhuzamosan a jövő évtől megindul az elnökség tartalmi előkészítése, amelyben a Külügyminisztérium központi koordinációs szerepet játszik. Az első feladatunk az lesz, hogy meghatározzuk azokat a stratégiai irányokat, azokat a kérdéseket, amelyek az Unió politikai napirendjén várhatóan szerepelni fognak, és Magyarország fontosnak tartja őket. Tehát meghatározzuk azokat a stratégiai irányokat, amelyek a magyar elnökség időszaka alatt, illetőleg egészen pontosan a spanyol-belga-magyar elnökség időszaka alatt Magyarország szempontjából kiemelt figyelmet érdemelnek. Ennek a munkálatait 2008 tavaszán kívánjuk elkezdeni, természetesen szoros együttműködésben Spanyolországgal és Belgiummal. Majd 2009 elején kívánjuk összeállítani az elnökségi feladatok lebonyolításának részletes feladattervét, és az elnökségi feladatok lebonyolításához szükséges szervezeti intézményrendszer pontosítását is ekkorra kívánjuk véglegesíteni.
Nagyjából ezek a belátható, rövid és középtávon előttünk álló feladatok. A teljesség kedvéért hozzá kell tegyem, hogy amint említettem, ez a határozat arról is szól, hogy a felkészülés előrehaladásáról és az ezzel összefüggő feladatokról a kormány az Országgyűlést folyamatosan tájékoztatja.
Köszönöm szépen, elnök úr, ennyit kívántam tájékoztatásul elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr, tessék parancsolni!
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Elnök Úr! Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Bizottság! Ahogy Iván Gábor államtitkár barátom az előzőekben már említette, ez a feladat igazi nagy kihívás, de azt gondolom, az én szemszögemből nézve leginkább egy hatalmas nagy lehetőség. Hatalmas nagy lehetőség arra, hogy a 2011-es európai uniós elnökség segítsen, méghozzá igen jelentős mértékben abban, hogy a köztisztviselőknek különösen a legtehetségesebb, legalkalmasabb része a szervezeten belül maradjon, és képesek legyünk olyan tehetségeket vonzani a rendszerbe, akik lehet, hogy erre az alkalomra jönnének, és reményeink szerint utána maradnának is a közigazgatás berkeiben, hiszen nyilvánvalóan nagyon nagy szükségünk van rájuk.
Iván Gábor államtitkár úr már említette azokat a dolgokat, amelyek, mondhatnám azt, hogy a Miniszterelnöki Hivatal, illetve közvetlenül az én felelősségem és a feladataim körébe tartoznak. Úgyhogy ezt nem ismételném meg, inkább egy-két elvet szeretnék elmondani, lévén, nyilván maga a kormányhatározat értelmében az időpontok, hogy mikorra mit kell előterjesztenünk és elkészítenünk, az egyértelmű.
Ami számomra a legfontosabb, az az, hogy előzetes számításaink szerint körülbelül 1000-1200 főre van szükség, akik közvetlenül érintettek lesznek ezeknek az elnökségi feladatoknak a lebonyolításában. A legfontosabb feltételrendszert a személyi állomány tekintetében talán egy hármas lista mellé lehet állítani. Az első és talán a legfontosabb a szakmai felkészültség kérdése. Azt kell mondjam, hogy ebben egyébként nem állunk olyan rosszul. A második kérdés a nyelvi tudás kérdése. Ez már bizony némi aggodalomra ad okot. A harmadik pedig mindazon készségek birtoklása, tudása, ami a vezetői készségektől, tárgyalási készségektől, konfliktusmegoldó készségekről szól, nyilvánvalóan a különböző szinteken, amire igényünk van emberi erőforrás tekintetében, különböző mértékben.
Nem véletlenül mondtam egyébként ebben a sorrendben, hiszen a legfontosabbnak a szakmai felkészültséget tartjuk. A nyelvet nem egy rangsorolási tényezőnek tartjuk, hanem annak, hogy valaki meg tud-e felelni az adott időpillanatban ezeknek az elvárásoknak, ezeknek az igen magas elvárásoknak. Hiszen nyilvánvalóan nyelvi képzés nélkül sem lehet eredményt elérni, de azért azt is el kell őszintén ismernünk, hogy két, bizonyos esetben három év alatt normál munkavégzés mellett ennek a lehetősége, valljuk be őszintén, a fejlődés lehetősége némi korlátokkal van ellátva. A harmadik rész, amely a készségek, kompetenciák fejlesztéséről szól, azt gondolom, ez pontosan egy olyan dolog, amit az emberek zöménél sikerrel végre lehet hajtani, és nyilvánvalóan ez is a mi fontos feladatunk és felelősségünk.
Mindezeket elmondva nyilvánvalóan nagyon fontosnak tartom, hogy mindazokat az egyébként is a közigazgatás, legalábbis első körben a központi közigazgatás régiójában szándékaink szerint egyre erőteljesebben érvényesülő elveket szeretnénk alkalmazni a kiválasztás-felkészítés során, amit egyébként is tennénk, de ez nagyon jó lehetőség arra ilyen értelemben, hogy az egyébként is szükséges szemléletváltás, kultúraváltás irányába elinduljunk. Ez azt jelenti, hogy egységes és transzparens elvek mellett szeretnénk kiválasztani, illetve fogjuk kiválasztani az embereket, olyan módon, hogy nyilvánvalóan ebben reményeink szerint igen sokan szeretnének részt venni, de nagyon fontos lesz az, hogy az elvek, az egységesség, a transzparencia ennek során soha ne sérüljön. Az egyik legfontosabb feladatomat ennek a biztosításában látom.
Az elmúlt időszakban, az elmúlt hónapokban nekem sokkal többet kellett tanulnom és mindig kell tanulnom azzal kapcsolatosan, hogy pontosan milyen elvárások is fogalmazódnak meg - s ebben különösen köszönöm a Külügyminisztérium rendkívül segítő együttműködését -, de lassan elérkezünk abba az időpontba, és minél többet foglalkozunk, foglalkozom ezzel, annál inkább látom a feladatnak tényleg a hihetetlen nagyságát és komplexitását. Ettől függetlenül nyilvánvalóan azokat a mérföldköveket, amelyeket az év során, az végéig lefektettünk, ezeket nyilván tartani kell. Pontosan azért, mint ahogy Iván Gábor államtitkár úr előttem elmondta, hogy az eddigi gyakorlathoz képest hamarabb kezdjük el a felkészülést, és tulajdonképpen ez az egyik leglényegesebb dolog, hiszen különös tekintettel arra, hogy első ízben látjuk ezt el, erre nagyon nagy szükségünk van.
Azt látjuk, összehasonlítva más országokkal, hogy nem állunk rosszul, de igencsak bele kell húzni, és ezért is vagyunk már, azt gondolom, ebben a fázisban, ahol el lehet mondani, hogy a felkészülés eleje legalábbis megkezdődött.
Röviden ennyit szerettem volna mondani, és természetesen bármilyen megtisztelő kérdésükre örömmel válaszolok.
ELNÖK: Köszönjük szépen államtitkár uraknak a szóbeli kiegészítést.
A vitát megnyitom, azzal, hogy Szetey államtitkár úr nem tudja még, mások már igen, hogy van egy sajátságos ügyrendünk, amelynek értelmében a képviselői hozzászólásra mindig a kormány képviselője vagy képviselői válaszolnak; erre, ha tetszik, egy secondary megjegyzésre még lehetőség van, még egy válaszra, és így megyünk majd tovább.
Kérdezem a bizottság tagjait. Firtl alelnök úrral kezdjük.
Kérdések, észrevételek, válaszok
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Államtitkár Urak! Elnök Úr! Onnan indulnék ki, hogy amikor külügyminiszter asszony itt volt a bizottságban, már akkor is szóba került az elnökségre való felkészülés. Elnök úr akkor is föltette azt a kérdést, amivel ma is indított, hogy a miniszteri portfólió egy dolog, de akkor is megfogalmaztam, hogy bizony az a nagy szám, ami itt elhangzott, hogy 1000-1200 főnek a kiválasztása miképp történik meg, ebből fakad a kérdésem; ebben aztán Iván Gábor államtitkár úr megfogalmazta egy fél mondattal, hogy nemzeti ügy valóban az erre az elnökségre való felkészülés. Ebből fakad az a kérdésem is, hogy most 2007-et írunk, ez kormányzati cikluson átível. Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy amikor az Országgyűlés felé számolnak be, akkor úgy gondolom, mivel nemzeti ügy, fontos lenne ebben a kérdéskörben egy ötpárti egyeztetést lefolytatni. Természetesen ezekben az elnökséggel kapcsolatos feladatokban a személyek kiválasztása, ami ezt a miniszteri portfóliót is érinti, nem véletlen, ahogy elnök úr is indított: nagyon fontos, hogy a pártok arra is felkészültek legyenek, hogy kikben tudnának gondolkodni. Nem véletlenül fontos az, hogy az elnökséggel kapcsolatos feladatok kiválasztásánál, az egész menetrendnek a lebonyolításánál valahol egy ötpárti egyeztetésnek meg kell jelenni.
Innen fakadnak az, hogy a humánpolitikai kérdésekben - mint már elhangzott - egyfajta megosztás lett a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal között. Az előbbi napirendnél nagyon mesés hasonlatokat alkalmazott Kocsi László; én meg erre azt tudom mondani, hogy a közös lónak valamilyen érdekes szokott lenni a háta. (Derültség.) Tehát ha nincs konkrét feladatelhatárolás a kérdésekben, nincs egyszemélyi vezetés, úgy gondolom, ez nagyon befolyásolni fogja azt a feladatelhatárolást, amivel a két szervezeti egység, a MeH és a külügyi tárca ezzel az elkövetkező időben működni fog. Aztán majd nem lehet tudni, ki kire mutogat, hogy kinél mi sikkadt el, és miért nem működött. Én mindenképpen afelé hajlanék, hogy azért egy kézben legyen ez összefogva.
A másik kérdés a munkatársak kiválasztásával függ össze. 1000-1200 fő. Ez hogyan történik? Szabad pályázással, nyílt pályáztatással vagy kinevezéssel? Mik lesznek a szelektálás elvei? Hányan jönnek kívülről, a közigazgatásból? Államtitkár úr mondta, hogy a közigazgatásból próbálják megoldani a leginkább; a másik mondatával viszont azt mondta, hogy akik jönnek, azokat szeretnék megnyerni a közigazgatásnak. Végül is tehát hány belső munkatársra lesz szükség és hány külsőre? Milyen költségvetési vonzata van ennek? Mert azzal is egyet lehet érteni, hogy ez nem n-2, hanem n-3 év, mivel mi ilyet még nem csináltunk. De ezzel kapcsolatban milyen költségvetésekkel bír, ha lehet ezt tudni, hogyan készülünk fel, mennyit fordítanak egyrészt a felkészülésre, másrészt magának az elnökségnek a lebonyolítására?
Elég szűkszavú volt ez a kormányhatározat, úgyhogy megkaphatnánk-e a 2011. első félévi magyar EU-elnökséggel összefüggésben 2006-ban hozott kormány-előterjesztést? Mert amit most hallottunk, azon túlmenően, ami határozatot most megkaptunk, nagyon szűkszavú. Van-e mód, hogy ezt megkaphassuk? S van-e mód arra, hogy az Országgyűlés rendszeresen megkapja az egyéb háttéranyagokat, ami munkaanyag készül az elnökségre való felkészülés kapcsán?
Úgy gondolom, miután elnök úr is úgy fogalmazott, hogy ez roppant fontos kérdés az elkövetkező időben, mindenképpen arra kellene törekednünk - ahogy az előző napirendi pontnál is próbáltuk -, hogy egyfajta közös megközelítésben próbáljuk az elnökségre való felkészülést véghez vinni, az ütemezést is. Éppen ezért fontosnak tartanánk, hogy a lehető legszélesebben tájékoztassák egyrészt az illetékes bizottságokat és természetesen a parlamenti pártokat.
ELNÖK: Iván Gábor államtitkár úr?
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Az ötpárti egyeztetés elé természetesen áll a kormány, csak lássuk azt, hogy milyen feladatok vannak. Tehát a mostani szakaszban, amikor felmérjük azt, hogy melyik munkacsoportnak melyik tárca a felelőse, nyilván az egy technikai feladat, amelyet a kormánynak el kell végeznie. Viszont a jövő évben, amint említettem, az elnökségi program stratégiai irányairól is szeretnénk egy előterjesztést készíteni, és azt gondolom, ez az a szakasz, amiről ötpárti egyeztetést szükséges tartani. Vagyis azt szeretnénk elérni, hogy az elnökség tartalmi kérdéseiben, az Unió politikai napirendjének meghatározásában, amit Magyarország fontosnak tart, ezekben a kérdésekben tartjuk rendkívül fontosnak azt, hogy a parlamenti pártok között konszenzus legyen.
A konkrét feladatelhatárolásról Szetey Gábor államtitkár úr fog szólni, de azt azért hadd jelezzem előre, hogy a feladatelhatárolás egyébként teljesen konkrét. Én igyekeztem ezt bemutatni, de államtitkár úr fog még erről szólni néhány szót, ahogy a kiválasztásról is.
Arra hadd reagáljak, hogy hány munkatársra lesz szükség. A dolog veleje 250 munkacsoport, tanácsi munkacsoport, 9 tanácsi formáció és az állam- és kormányfők tanácsa. Ezekre kell megtalálni a munkatársakat. A munkacsoportok nem feltétlenül ugyanannyi létszámú munkaerőt igényelnek. Lesz olyan munkacsoport, amelyet egy-két fővel meg lehet csinálni; lesz olyan, ahová négy-öt fő is szükségeltetik majd. Azt, hogy melyik munkacsoportnak milyen sajátosságai vannak, valamennyi tárcával külön leülve fogjuk végigbeszélni.
Ez a körülbelül 1000-1200-as létszám egy előzetes becslés. Arra is számolni kell, hogy nemcsak elnökölni kell, hanem az elnöknek kell egy helyettese legyen, kell egy munkatársa legyen, aki képes megírni a konklúziókat; illetőleg a magyar tábor mögött is kell majd valakinek ülnie, hiszen attól, hogy van egy elnökség, még marad egy zászló az asztal körül.
Arra, hogy mekkora költségvetéssel fog működni, egyelőre csak hozzávetőleges becsléseink vannak, illetőleg nagyban támaszkodunk arra, hogy más tagállamokban ez mekkora összeg. Ez minden bizonnyal 10 milliárd forintot meghaladó tétel lesz. Nagyban függ attól, hogy mennyi informális ülést fogunk tartani Magyarországon belül, hiszen ezeknek a költségei jórészt a magyar költségvetést fogják terhelni, ellentétben a brüsszeli ülésekkel. Azt lehet mondani, hogy ha nem tévedek, a tapasztalatok az olcsóbb esetben, a kisebb költségvetésű elnökségek esetében 40-50 millió euró körüliek voltak, de általában 70-80 millió eurós költségvetésű elnökségekkel találkoztunk. Mondjuk, egy hozzánk mérhető ország, Finnország esetében 77 millió euró volt az elnökségi feladatok ellátásának költsége. Persze figyelembe kell venni, hogy Magyarországon picit más az árszínvonal. Tehát azt gondolom, hogy ha azt mondjuk, hogy ez egy 10-15 milliárd forint körüli tétel, akkor a nagyságrendet nagyjából láthatjuk.
Képviselő úr kérte a 2006-os kormány-előterjesztést. Az a kormány-előterjesztés, amely most tavasszal bement a kormány elé, azon 2006 decemberében kezdtünk el dolgozni; tehát nincs egy másik előterjesztés, ez ugyanaz. Tehát amit most megküldtünk, az maga az előterjesztés. De az előterjesztés formájában nyilván vannak formai kötöttségek, hogy ez egy nem nyilvános dokumentum, de tartalmában, szövegében megegyezik az előterjesztésben foglaltakkal.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Képviselő úrnak csak azon felvetésére szeretnék válaszolni, amelynek személyi-szervezeti vonatkozása van.
Egyetértünk ám mi, mert azt mondta ön, joggal, hogy ha nincs konkrét feladatelhatárolás, akkor az egyszemélyi vezetés mindenféleképpen kell. Ezzel teljesen egyetértek. Csak azt gondolom, megvan az a pontos, igen konkrétan elhatárolható része a feladatoknak, amely lehetővé teszi azt, hogy gyakorlatilag ugyan itt egy kettős vezetésről van szó, de nem ugyanazon kérdésekben van két vezető, hanem nagyon jól elhatárolható kérdésekben. Miről szól ez? És kérlek, Gábor, ha esetleg szükségét érzed, egészíts ki, légy szíves.
Én azt gondolom, hogy a felkészülés kapcsán a program vonatkozásában, tartalmi vonatkozásában, logisztikai vonatkozásában egyértelműen a Külügyminisztériumot illeti a fő felelősség. Amiben a Miniszterelnöki Hivatal a személyügyi államtitkárságon keresztül gyakorolja a fő felelősséget, az kimondottan a humánerőforrás-kérdéscsoporthoz tartozó dolgok, azaz a kiválasztás, a képzés, a legelső pontban először is az igények pontos felmérése és definíciója. De én azt gondolom, azért nem probléma ez, mert nagyon jól elhatárolható a két dolog, és szerintem az egy jó dolog, hogy a személyi kérdések vonatkozásában egy egyébként is az erre a célra létrehozott szervezet gyakorolja a fő felelősséget, ezáltal valamifajta egyenlőséget is garantálva a különböző minisztériumok dolgozói számára a bekerülés tekintetében. Ez az egyik.
A másik, és ez valamennyire összekötődik a következő kérdéssel, ami a kiválasztás elveivel volt kapcsolatos, illetve hogy hány belső, külső munkatárs kell. Megmondom őszintén, képviselő úr, ebben a pillanatban nem tudom megmondani. Remélem, hogy meg fogom tudni mondani egypár hónapon belül. Miért? Alapvetően ahhoz, hogy az első pontban mi folyik augusztus végéig, az a munka folyik, hogy felmérjük, pontosan, minden egyes főre számítva milyen igények vannak. Ezzel párhuzamosan felmérjük, hogy a mai közigazgatásban ma milyen készségek, képességek, szakmai tudás, nyelvkészség van. Akkor lehet pontosan meghatározni azt, hogy ezeknek a száma, számaránya milyen lesz. Azt sajnos meg lehet mondani, hogy mindenféleképpen kell majd jó eséllyel külső, úgy mondom, hogy segítség; persze jó lenne, ha ennek a számaránya nem lenne feltétlenül nagy. Hozzáteszem még egyszer: hosszú távon egyébként nem biztos, hogy rossz az, ha minél több friss szemléletű ember kerül be a közigazgatásba. Tehát gyakorlatilag az igényfelméréssel kezdődik, ami kettős feladat: felmérni azt, hogy mire van szükség, illetve azt, hogy a jelenlegi közigazgatásban ma milyen tudásszinttel rendelkezünk szakmaiság és nyelv tekintetében, és akkor tudjuk erre a választ pontosan megmondani.
A kiválasztás elveivel kapcsolatosan pedig tényleg csak alapszavakat mondtam az előzőekben, az augusztus 31-ei előterjesztés az, ami ezeket rögzíteni fogja majd. De még egyszer: alapjában véve az egységes és transzparens kiválasztási elméleteket fogjuk mindenféleképpen követni, és ez az augusztus 31-ei dokumentumban mindenféleképpen fog majd szerepelni.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr?
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Változatlanul arra szeretném a hangsúlyt helyezni, hogy én a kiválasztás kapcsán is úgy gondolom, hogy miután valóban cikluson átívelő módon fog megvalósulni ez az elnökségre való felkészülés, én változatlanul arra kérem a kormányzat képviselőit, hogy próbálják ezt a fajta ötpárti egyeztetést itt is megvalósítani. Esetleg ne csak azt tudjuk meg, hogy mi történik a személyi, szakmai felkészültség, nyelvi tudás, tárgyalókészség s a többi tekintetében, hanem ebben is egyfajta gesztust lehetne gyakorolni, ha megfelelő módon kibeszéljük azt, hogy tényleg ki lesz ez az 1200 ember, vagy hogy a munkacsoport elnöklését ellátók kik lesznek. Ebben is azt az utat lenne célszerű választani, hogy valóban egyfajta ötpárti egyeztetésen keresztül történne, mert ez az, ami általában oda vezet, hogy utána egymásra mutogatás van, hogy ki kit miért nevezett ki, miért olyan a kiválasztottak köre, amilyen. De ha ebben egyfajta egységre tudunk jutni, akkor az a dolog máris el van hárítva, hogy egymásra fogunk mutogatni az elkövetkező időben.
ELNÖK: Megengedi, alelnök úr, hogy megpróbáljak erre válaszolni én, mert nagyon nehéz helyzetben vannak az urak, hogy erre válaszoljanak.
Szerintem önnek igaza van, alapvetően. 1990-től '94-ig szerintem ez lényegében rendben is ment, a legfontosabb, úgynevezett káderépítésben többnyire - akkor még hatpárti volt a parlament - hatpárti konszenzus volt, de a nagy pártok között mindenképpen megvolt az egyetértés. Én elfogadom azt is, hogy ez a második ciklusban romlott, Horn Gyula miniszterelnöksége alatt - még ezt is elfogadom. És ez a következő ciklusban pedig végtelen, hogy hova jutott. Azt hiszem, politikailag az történt, hogy az akkori miniszterelnök azt gondolhatta, hogy annyi ideig marad, hogy ez nem fog problémát okozni. De nem maradt annyi ideig, és ennek következtében az őt felváltó kormány meg úgy gondolta, hogy az, ami korábban legitim volt, ma is legitim - ezért ez egy egyre mélyebbre menő probléma.
Azt a problémát látom, hogy most a két államtitkár azt mondhatná, hogy de jó ötlet, hogy mondjuk, a munkacsoportok elnökeiről legyen egy dialógus legalább a pártok között. De amíg a két legnagyobb párt elnöke nem tud kezet fogni, addig ez hiába történik meg! Ebben a pillanatban a legnagyobb ellenzéki pártnak az elnöke, ha kormányfő lesz, nem lehet tudni, hogy ezekkel az emberekkel mit csinál. Hogy ő elfogadja-e azt a kézfogást, ami mondjuk, egy Firtl-Iván-Szetey hármasban létrejön. Ezt nem lehet tudni.
Az igény jogos, csak nagyon őszintén mondom, 2007 politikai realitásába szerintem sajnos nem fér bele. És ebben én azt tudnám önnek mondani, most nem személy szerint mondom, de pártonként mindenkinek megvan a maga felelőssége, kinek biztosan több, másoknak valószínűleg kevesebb, de mindenkinek megvan. És ha ebben nem térünk szép lassan észhez, és azt mondom, hogy ebben megint nem a mi felelősségünk van, hanem a pártjaink legelső számú embereinek a felelőssége, ha ott ebben nincs egy attitűdváltás, akkor tőlünk itt ezen a szinten mit vár? Nem látom azt, hogy bárki ebben a szobában az elkövetkező éveken belül miniszterelnök lenne, akinek a legnagyobb a befolyása erre. De vannak olyan emberek, akik vagy folytatják, vagy pedig válthatnak, és részükről nem látom. Most nagyon óvatosan fogalmazok, hogy ne vigyem el ezt pártpolitikai színtérre, hogy részükről kiről látom, kiről nem. Úgy érzem, az urak ezt nem tudják megoldani. De - és ezt nyilván nem egy bizottsági ülés jegyzőkönyvébe kell mondani, ezért rövid is leszek - ha megtalálják a pártok első számú emberei azokat a dialógusokat, azokat a csatornákat, ahol egyfajta minimális bizalomépítés elindulhat, aminek mondjuk, a formális struktúrákban való megjelenésére van még idő, csak valami, hogy lehessen hinni, hogy nem egymásnak, ha nem is fizikai, de morális megsemmisítése a politikai cél - hogyha ezt lehetne érni, akkor lenne értelme annak, amit ön most kérdezett. Ami egy jó kérdés, az urak válaszolnak rá, ami egy jó válasz lesz - csak nem látom, hogy ez hogyan tud realizálódni 2007-től 2010-ig beláthatóan.
Persze ha az urak akarnak válaszolni, ők a kormány képviselői, de azért a véleményemet hadd mondjam el erről. Merthogy lehangolónak tartom a helyzetet. Államtitkár urak? (Jelzésre:) Nem muszáj!
Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Én csak azt a részét folytatnám, elnök úr, hogy azt megfogalmaztuk, az teljesen mindegy, hogy most azt el tudjuk-e érni, hogy a párt legfelső vezetői leüljenek, de azt azért rögzíthetjük, hogy nemzeti ügyről van szó. És ha nemzeti ügyről van szó, akkor valóban, valakinek a gesztust, teljesen mindegy, hogy kinek, ezt a gesztust gyakorolni kell. Mert valóban, cikluson átívelő módon nem biztos, hogy ugyanazok a személyek maradnak vagy maradnának - nem akarok jóslásba bocsátkozni -, de éppen ezért kell, mivel nemzeti ügy, leülni és megtárgyalni, hogy hogyan tovább, tehát keresni kell a megoldást. Én csak erre akartam utalni. Valóban nem tudjuk itt megoldani ezt a kérdést, de az fontos, hogy ez olyan kérdés, amiben mindenképpen valamilyen úton-módon egyezségre kell jutni, mert ez nem járható út, hogy vannak dolgok, amiben nem tudunk megegyezni, és holnapután megint más ül ugyanazon a poszton.
ELNÖK: Egy másodperc, és megadom a szót. Az a kérdésem alelnök úrhoz, hogy ha a kormány itt jelen lévő képviselői, mondjuk, a bizottság elnökségével, aki ön, egyeztet a személyekről, tudja-e ön garantálni, hogy akkor ez megteremti a konszenzust - igen vagy nem? Mert ha igen, akkor addig fogom préselni az urakat, ameddig ez meg nem valósul. Ha nem - na...!
Először Szetey államtitkár úr, majd Iván Gábor.
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Elnök úr, köszönöm szépen. Képviselő úr, a következőt hadd mondjam el. Remélem, elhiszi nekem, hogy alapvetően minden olyan dologban, amelyhez akár az EU-elnökség kapcsán, akár máshoz hozzáfogok, az a cél lebeg előttem, hogy olyan dolgokat alkossak, ami egyébként, nyilvánvalóan számomra nem örömteli 2010-es esetleges változás esetén is fennmarad. Ez vonatkozik minden egyes dologra, amit alkotok, legalábbis alkotni kívánok.
Ebben a dologban, abban, hogy mik lesznek a kiválasztás szempontjai, olyan nagyon nagy boszorkányság és olyan hatalmas nagy szaktudás ennek a megalkotásához nem hiszem, hogy szükséges. De nem is hiszem, hogy ez a gond. Az viszont ugyanakkor igen, hogy mondjuk, beszéljünk csak tényleg erről a 250 munkacsoportnak a várható személyéről, akik a legfontosabbak: annak, hogy 250 személyi kérdésben egyetértés legyen, ennek az esélye, azt gondolom, pontosan a nullával egyenlő. És ezért gondolom, hogy ebbe az irányba talán felesleges menni.
Még egyszer: önmagában, talán nem meglepő az ön számára, a szavainak a tartalma számomra egyébként igencsak szimpatikus.
Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr?
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Hadd erősítsem meg, hogy a munkacsoport-vezetők kiválasztásánál valóban a szakmai felkészültség, az uniós ügyek ismerete, nyelvtudás, vezetői, tárgyalási készségek lesznek a kizárólagos szempontok. Itt olyan munkatársakat kell keresnünk - csak köztisztviselőkről beszélek most -, akik a belvízi hajózás munkacsoportot el tudják vezetni, akik a pénzügyi perspektíva tárgyalásán részt tudnak venni, akik a keréknyomásról döntést hozó munkacsoportot el tudják vezetni. Tehát alapvetően itt egy nagyon szigorú szakmai feladatot látnak el ezek a munkacsoport-vezetők.
S amint mondtam, lesz egy kiválasztási szempontrendszer. Akik ezeknek megfelelnek, ha őket egy ötpárti politikai kontroll alá vetjük, akkor szerintem mindenki kellemetlen helyzetbe kerül. Az is, aki erre a listára felkerül, de azt gondolom, azok is, akik ezt a pótlólagos ellenőrzést vagy pótlólagos konszenzuskeresést megpróbálják megtenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr?
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Válaszként annyit szeretnék mondani egyrészt az elnök úrnak, hogy természetesen én garanciát nem tudok adni. Én nem vagyok abban a pozícióban egyelőre, hogy olyan garanciát tudnék adni, ami garanciát kér.
Államtitkár úrnak: én hívő vagyok, én hiszek önnek; meggyónni meg, hogy nem úgy nem sikerül, azt nem nekem kell majd.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Egyébként a konszenzus kapcsán csak a munkacsoport-vezetőkre gondoltam volna, ha a politika erre kész lenne. Tényleg, száz emberekre... - képzeljék el, hogy miről szólna ez! Mindenki nyomná a magáét, és ezen menne a dolog - ez nem működik.
További hozzászólás? Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Kormánypárti hozzászóló nincs?
ELNÖK: Én mint kormánypárti vagyok, de elég aktívan veszek részt ahhoz, hogy...
IVANICS FERENC (Fidesz): Folyamatosan figyelem az elnök úr tevékenységét, látom, hogy aktív. (Derültség.)
ELNÖK: Megtisztel vele, köszönöm. (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Azt gondolom, a legutóbb feszegetett téma azért meglehetősen bonyolult, hiszen ha visszanézzük azt, ami az elmúlt öt évben történt a magyar közigazgatás területén, csak azóta, amióta a szociálliberális kormány vezeti az országot, akkor is már háromszor figyelhetők meg olyan lépések, ami a közigazgatás belső átszervezését jelenti. Hiszen 2002-ben a kormányváltással egy jelentős átalakítás történt, például a Külügyminisztérium berkein belül. Mindannyian tudjuk, akkor milyen komoly személyi változások voltak, ez akkor a bizottságban téma volt, nem szeretném ezt most felemlíteni. De 2004-ben, ha belső kormányváltásnak hívom szép kifejezéssel a puccsot, akkor a belső kormányváltás idején is voltak váltások; és 2006 után is voltak váltások, nem olyan léptékben, mint 2002-ben, ezt természetesen aláírom. Ha most ezt előrevetítem, és megnézzük, hogy a magyar belpolitikai helyzet bizonytalansága milyen - sokféle hír terjeng -, az sem biztos, hogy a jelenlegi miniszterelnök - most nem a kormánypártokról beszélek, csak a miniszterelnökről - nem biztos, hogy kibírja 2010-ig, 2010-ben pedig biztosan lesz váltás. (Derültség.) Úgyhogy azért még elég sok minden van előttünk.
Mindezt én arra mondom, Eörsi Mátyás úr felvetésére, miszerint ez két személy egyezkedésén múlik, én messze óvnék ettől. Azt gondolom, olyan szintre kell ezt emelni, ami várhatóan a politikai szférában egyfajta biztonságot jelent, és ez általában a többpárti egyeztetés, az az ötpárti egyeztetés, ami aztán nem személyfüggő, hanem konkrétan az eredményekhez kapcsolódik, és ilyen módon gyakorol befolyást. Ez persze nem jelenti azt, hogy esetlegesen nem történhetnek akkor sem változások. Én tehát ezt ilyen szempontból kimondottan fontosnak gondolom, és ebben megerősítem Firtl Mátyást is, hiszen mi úgy hisszük, gondoljuk, hogy egyrészről a nyilvánosság folyamatos biztosítása a felkészülési folyamat során, másrészről ezek a folyamatos egyeztetések lehetnek a biztosítékai annak, hogy Magyarország 2011-ben úgy veheti át az elnökséget, úgy tevékenykedik és úgy adja le, hogy mindenki azt mondja, hogy ez az egyik legjobb elnökség volt.
Mi tehát úgy gondoljuk, hogy ezek az egyeztetések fontosak. Az a kérdés, hogy konkrétan milyen formában gondolják ezeket az egyeztetéseket a parlamenti pártokkal, mi az ütemezés módja, tehát mi az, ami eddig megvan, mi az, amilyen irányban esetleg gondolkodnak.
A másik, technikai kérdésem - hogy rátérjek a konkrét kérdésekre is - az EU-elnökség bizottság tevékenységére vonatkozik. Milyen gyakorta ülésezik majd? Várhatóan milyen lépések, milyen ütemterv szerint dolgozik? Hogyan tájékoztatja majd erről az Országgyűlést? Hogyan tájékoztatja majd a közvéleményt? Azt hiszem, ezek az ülések elég fontosak, hiszen tudjuk, hogy a legfőbb szintű döntéseket itt hozzák meg.
Az anyagot végigolvasva - én személy szerint kimondottan jónak tartom ezt a háttéranyagot, amit megkaptunk, és úgy hiszem, talán az egész csoportunk nevében is beszélhetek -, láthatjuk, hogy tulajdonképpen kétfajta felkészülési folyamat van: az egyik a 2007-2008, a másik 2009-2010, és aztán nyilván, amikor indul a hármas elnökség. De ha a külföldi kapcsolatokat nézem, akkor két csoportra tudom osztani: egyrészt a velünk együtt csatlakozott országok mint újonnan elnökséget adó országok, Szlovénia, Csehország, a másik csoport pedig a hármas vezetés. Ilyen szempontból azt gondolom, a lelkünkhöz kicsit közelebb állnak a szlovének és a csehek. Milyen konkrét egyeztetések lesznek velük? Be tudunk-e folyni már a cseh vagy a szlovén elnökségbe is valamilyen módon, azokat a tapasztalatokat megnézni, ami kimondottan a háttérfelkészülést jelenti? Erre milyen irányultság van? Egészen az alsó szintekig gondolom ezt.
A következő kérdésem a prioritásokkal kapcsolatos. Van-e valamilyen gondolkodás most már arról, hogy 2011-ben esetleg milyen prioritások lehetnek? Tudom, messze van, nem mondom, hogy nincs messze, de van-e erről gondolkodás? És a prioritások kijelölése vajon hogyan és miképpen történik? A civil szféra bevonása hogyan történik ebbe? Hogyan történik a többi párt bevonása? Ez a gyakorlatban tehát milyen ütemterv szerint vagy milyen elképzelés szerint zajlik?
Van egy olyan pont, amelyet a háttéranyagban nem láttunk, nem érzékeltünk: a KAP-reformról nem esik szó benne, pedig úgy gondoljuk, Magyarország számára ez kimondottan fontos. Az elképzelések szerint addigra megtörténik, de sok mindent láttunk már az Európai Unióban; ez el is húzódhat addigra. Számolunk-e ezzel a dologgal? Vajon mit akarunk ezzel tenni?
S visszakanyarodnék az elejére, amit Eörsi Mátyás úr nagyon szemléletesen érzékeltetett, hogy milyen felkészültségű miniszterekre van szükség. Persze ennek nézhetném az ironikus oldalát, hogy akkor vajon milyen kormányzati pozícióváltozások, személyi változások lehetségesek 2011-ig, ha azt a feltételt nézem, hogy mondjuk, nincsenek választások, akkor most milyen változásokra lenne szükség. Mondjuk, ez meghatározhatja egy kormány működését? De ha nem határozza meg, akkor mi történik? Hiszen 2010 után váltás lesz, államtitkárok, miniszterek jönnek-mennek; ha csak a hét végét nézem, egész sor csere volt a rendvédelmi igazgatás területén. Tehát hogyan lehet biztosítani ezen a szinten is azt, hogy felkészültek legyenek az emberek, a kormánytagok, államtitkárok? Ha valakit kiválasztunk az Eörsi-féle szempontok alapján, akkor az most már marad 2011-ig? Most nyilván sarkítom ezt a problémát, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy ez nyilván meglehetősen bonyolult kérdéseket vet fel.
Mindazonáltal a nyitást jónak gondolom személy szerint is, mert úgy hiszem, csak közösen tudunk eredményes elnökséget elérni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Mielőtt megadnám a szót a két államtitkár úrnak, nagyon röviden: egyetértek. Nem tudom, mi lesz 2010-ben. Ön tudja, én nem tudom. De akárki marad kormányon, valószínűleg bizonyos váltások lesznek. Ha azt kérdezi meg, hogy a mostani kormány tudná-e teljesíteni ezt a feladatot, amit az EU-elnökség jelent, szerintem nem. Vagy borzalmasan rosszul. Tehát igaza van államtitkár úrnak, a tét most nemcsak az, hogy hogyan szerepelünk, az egész Európai Uniónak féléves tevékenységére vagyunk befolyással, de azért az nem mindegy, hogy fél éven keresztül röhögnek rajtunk vagy sem. Most függetlenül attól, hogy az EU-val mit csinálunk. De ebben nem tudnak szerencsétlen urak mit csinálni, mert a miniszterelnöknek lesznek jelöltjei a különböző portfóliókra, és hogy ő milyen szempontokat fog érvényesíteni, ezt nem tudják - hiába akarnák, de nem tudják befolyásolni. Egyebekben a 250 főre sem gondoltam, hogy Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor kezet fognak, és amíg hosszasan fognak kezet, sorolgatják a neveket, amíg a 250 ki nem alakul. Hanem azt mondtam, hogy a politikai helyzet nem ilyen.
Most megadom a szót az államtitkár uraknak, és elnézést kérek, átadom az elnökséget Kocsi alelnök úrnak, mert félórája már várnak rám. További jó megbeszélést kívánok, és még egyszer elnézést kérek önöktől és a bizottságtól is, de a muszáj nagy úr, ahogy mondani szokás.
Megadom a szót, parancsoljanak!
(Az ülés vezetését Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke veszi át.)
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Talán az előbbi kérdéskörhöz még egy adalékot mondanék. Ezekben a tanácsi munkacsoportokban ma is vannak magyar munkatársak, tehát valamennyi munkacsoportban részt vesznek magyar szakértők. Az ideális eset az, hogy ezek a kollégák, akik ott ülnek, amikor ránk kerül a sor, ők lesznek az elnökök, ők ismerik a munkacsoport tagjait, a dossziét. Én bízom benne, hogy az esetek túlnyomó többségében ez lesz az általános szabály, és ez nagymértékben a kiválasztás kérdését is eldönti. Természetesen biztosan lesznek olyan esetek, ahol az adott munkatárs, aki arra alkalmas, hogy elmondjon egy magyar álláspontot, nem biztos, hogy le is tudja vezetni az ülést. De azt gondolom, alapvetően azért abból kell kiindulnunk, hogy ma is megvan az az állomány, ma is megvannak azok a munkatársak, akik most a magyar zászló vagy magyar tábla mögött ezt a magyar szakmai álláspontot képviselik.
Az EU-elnökség bizottság első ülését júniusra tervezzük. Akkor egy alakuló ülés lesz, a munkarendet meg kell határozni; megmondom őszintén, ez még nincs meg. Nyilván miniszterelnök úrnak is vannak erről elképzelései. De azt gondolom, az bizton állítható, hogy a bizottság a munkáját a nyilvánosság és az Országgyűlés képviselőinek a tájékoztatása mellett fogja végezni.
A háttérfelkészülés kapcsán hogyan veszünk részt a cseh-szlovén elnökségi felkészülésben? Ennél egy picit ambiciózusabb tervünk van: valamennyi tagállam elnökségi gyakorlatát felmérjük, ez a munka folyamatban van. Valamennyi tagállam esetében összegyűjtjük mindazokat a tapasztalatokat, amelyek a felkészülés szakmai, logisztikai, emberierőforrás-feladatait érintik, tehát teljes körű képet szeretnénk kapni valamennyi tagállamról. Ez egy nagyon aprólékos, kimerítő munka, pár hónapot igénybe vesz, de azt hiszem, elég jól állunk vele - most munkatársaimra nézek.
Ezen túlmenően az elnökséget adó nagykövetségeinken ilyenkor mindig van kint egy plusz munkatárs, illetőleg a szlovén elnökséggel konkrétan van arról egy megállapodásunk, hogy a szlovén elnökség munkájában is részt fog venni egy magyar szakértő kint, a szlovén külügyminisztériumban. Itt tehát közös a gondolkodás, képviselő úr ugyanarra gondolt, amire mi is, hogy itt egy szoros, közvetlen kontaktus áll fenn.
Milyen prioritásokban gondolkodunk? Valóban van néhány olyan kérdés, amiről már ma is látható, hogy fontos lesz az Uniónak vagy fontos lesz Magyarországnak. Persze a négy év távlata némi bizonytalanságot rejt magában, de azért egy-két dolog látható. A költségvetési felülvizsgálat 2008-2009-ben lezárul, ha lezárul - reményeink szerint lezárul. És ha lezárul, akkor a 2014-től kezdődő következő pénzügyi keretek vitája várhatóan a magyar elnökség alatt, de minden bizonnyal a spanyol-belga-magyar elnökség időszaka alatt fog megindulni. Ez tehát egy kiemelt prioritás lesz. Magyarország az elnökségi székből adódó feladatait illetően különös figyelmet fordít erre, hiszen ez nyilván az egész Uniónak fontos, de ebben meg fognak jelenni természetesen magyar prioritások is.
Ugyanilyen fontos ügy lesz a bővítés kérdése. 2010-11-re fogjuk látni, hogy hol van a horvát tárgyalásoknak a vége, és minden bizonnyal a magyar elnökség alatt különös figyelmet fogunk fordítani a nyugat-balkáni országok uniós jövőjére. Most nyilván nem akarok itt tagsági perspektíváról beszélni, de nyilvánvalóan a kibővítés kérdése a magyar elnökség alatt egy másik prioritás lesz.
Ugyanúgy várhatóan a magyar elnökség alatti márciusi csúcs lesz az a csúcs, amikor is a lisszaboni program tíz évét értékelni kell, és kell dönteni arról, hogy induljon-e egy új program. Én azt gondolom, elég valószínűtlen az, hogy az Unió nem folytatja azt, hogy legyen egy versenyképességi, foglalkoztatásösztönző, gazdaságinövekedés-ösztönző programja; minden bizonnyal ez is egy prioritás lesz.
Hasonlóképpen a hágai program következő szakasza is várhatóan a magyar elnökség időszaka alatt indul.
Most említettem négy olyan kérdést, ami, azt gondolom, önmagában is elég súlyos, de éppen lejár még egy környezetvédelmi akcióprogram is, tehát nagyon sok olyan kérdés lesz, ami a magyar elnökség időszaka alatt időszerű lehet. De amiket említettem, talán egy előzetes prioritáslistát már adhatnak is a tekintetben, hogy mik lehetnek a magyar elnökség időszaka alatt a kiemelt kérdések.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr?
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő úr kérdéseire Iván Gábor államtitkár úr zömében szerintem kimerítően válaszolt. Én összesen két dologgal szeretném ezt megtoldani.
Külön említette és teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy azon túlmenően, hogy tényleg megnézzük a lehető legtöbb tapasztalatait az elmúlt EU-elnökségeknek, talán a legtöbbet a hasonló hátterű országoktól tudunk tanulni. Ilyen vonatkozásban a legelsők a szlovének. Hadd mondjam el, hogy részletesen tanulmányoztuk a szlovének előkészítő munkálatait. Az a fajta rendszer egyébként, amelyet létrehoztunk, azt kell mondjam, talán 80-90 százalékban, ha nem nagyobb mértékben megegyezik az ő felkészülési struktúrájukkal. Ugyanúgy létrehoztak egy kisebb grémiumot az adott miniszterelnök vezetésével, és nagyjából hasonlóan van megoldva a Külügyminisztérium és a Miniszterelnöki Hivatal között a feladatok elosztása. De azt gondolom, az ebből való tanulás, a folyamatba való mélyebb belelátás, a részvétel szerintem nagyon jó és követendő gondolat, teljes mértékben egyetértek.
A másik, hogy úgy mondjam, kicsit tréfásabb része a képviselő úr felvetésének: egyrészt én nyilvánvalóan azt mondom, hogy miniszterelnök úr marad 2010-ig; remélem, hogy utána is. De ha ne adj' isten, nem, és ne adja isten, a mostani a koalíció sem, akkor ha elégedettek lesznek a munkámmal, 2011 közepéig örömmel látom majd el a személyügyi államtitkári feladatokat. (Derültség.)
Köszönöm szépen.
ELNÖK: A képviselő úr, úgy látom, reagálni kíván erre. (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Igen, köszönöm szépen. Én csak a jogommal élnék, semmi több nem történik.
Nyilvánvaló eltérések mutatkoznak kettőnk között a jövő elképzelését illetően. (Derültség.) Bár én politikus vagyok, úgyhogy ilyen szempontból az én véleményem érthetőbb egy kicsit.
A másik egy hiányérzet, hiszen a pártokkal való egyeztetésről igazából nem kaptam választ. Hogy a KAP-reformról miért nem esett szó, arra nem kaptam választ. A prioritások kijelölésénél tervezünk-e valamilyen társadalmasítást, a civil szféra bevonását, többpárti bevonást - ezekre nem kaptam választ. Tehát ezekre is várnám.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha az államtitkár urak bármelyike kíván erre reagálni, én szívesen megadom a szót. (Derültség.)
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): A KAP-reformot én beleértettem a költségvetés felülvizsgálatába (Ivanics Ferenc bólint.), illetve az új pénzügyi perspektíváról induló vitának kiemelt kérdése lesz a KAP-reform. Elnézést, hogy explicit módon nem mondtam, de nyilvánvalóan a következő pénzügyi perspektíva prioritásai között a legtöbb figyelmet a KAP-reform fogja kapni, úgyhogy ez egy kiemelt napirendi kérdés lesz.
Amint említettem, a stratégiai vita kialakítását a legszélesebb körben szeretnénk megtenni. Azt gondolom, nemcsak az a fontos, hogy a kormány és a parlamenti pártok érezzék magukénak ezt az ügyet, hanem a legszélesebb civil szféra, úgyhogy van ilyen szándékunk, hogy lehetőség szerint társadalmi egyeztetésen és társadalmi konszenzuson is alapuljon az a program, amit elnöki székből végre szeretnénk majd hajtani.
Nem tudom, hagytam-e ki valamit. (Ivanics Ferenc jelzésére:) Igen, bocsánat, elnök úr, ha még szabad.
Azt gondolom, két szempontból is felmerül az ötpárti egyeztetés. Egyrészt szükség lesz egy politikai egyetértésre a magyar prioritásokat illetően, amely politikai szintű egyeztetést fog igényelni, és én is bízom benne, hogy ez egy sikeres egyeztetés lesz. És természetesen készek vagyunk szakértői egyeztetésekre is, hiszen fel fog merülni ennek a szükségessége. Ma még magam sem látom nyilván a felmerülő kérdések körét teljes mértékben, de nyilvánvalóan fel fog merülni sok olyan szakmai, szakértői kérdés, amiben szintén hasznos lesz egy ötpárti egyeztetés. Biztos vagyok benne, hogy mind a két jellegű egyeztetés irányába nyitottak leszünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy... (Ivanics Ferenc szót kér.) Ez már a sokadik kör lenne, képviselőtársam, és én a többi képviselőtársam arcán inkább ügyrendi vágyat érzek arra, hogy javasolni kívánják az idő előrehaladtára való tekintettel a dolog végét. De természetesen, ha elengedhetetlenül fontosnak érzi, akkor megadom a szót.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Én úgy gondoltam, hogy az eddigi észrevételeim inkább kiegészítés jellegűek voltak, és felhívtam az előterjesztők figyelmét, hogy mi az a kérdés, amire nem válaszoltak. Tehát nem újabb témakört nyitottam ilyen szempontból.
De a KAP-reformmal kapcsolatban is értelmezném: a pénzügyi felülvizsgálat a jövőt érintő kérdés, én pedig a KAP-reformmal kapcsolatban arra kérdeztem volna rá, mi az oka annak, hogy nem szerepel az anyagban, tehát az általunk említett anyag nem említi a KAP-reformot. Véletlenül maradt ki vagy nem véletlenül? Úgy gondolom, ez nem is csak 2011-et illetően, hanem már folyamatosan érdekes lehet számunkra.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Ez egy szakpolitikai kérdés, amely 2011-ig valóban napirenden lesz. Ez az egészségügyi ellenőrzés - nem tudom, hogyan lehet ezt a Health Checket jól magyarra fordítani, ami folyik - várhatóan a magyar elnökség idejére lezárul. Ez egy olyan feladat lesz, amivel külön kell foglalkoznunk. Az elnökségi felkészüléshez egy szakpolitika reformja, főleg, hogy ennek ez az egészségügyi reform szakasza lezárul, konkrétan nem tartottuk fontosnak, hogy így szerepeljen.
Ami viszont szerepelni fog, és amit említettem, az a 2014 utáni, várhatóan nagyobb mérvű, a KAP-nak egy nagyobb reformja, aminek a vitája várhatóan 2010-11-ben a hármas elnökség alatt fog megindulni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm a választ képviselőtársaim nevében is. A kiegészítéseket és az erre irányuló kérdéseket is köszönöm képviselőtársamnak.
Miután azt látom, hogy újabb kérdések és hozzászólási igények nem nagyon észrevehetők, a magam részéről két dologgal szeretném lezárni.
Élénken figyeltem Eörsi elnök úr hozzászólását, illetve a válaszokat is, és arra a következtetésre jutottam, hogy valószínű, hogy egy dolog mindenképpen hiányzik az általam ismert anyagból és az itt tett állásfoglalásokból is. Az ugyanis, hogyan lehetne ezt - elnézést most ezért - egy nemzeti projektté tenni a szó teljes értelmében. Mert az egy dolog, hogy a mi belpolitikai megosztottságaink milyen mértékűek. Az is egy dolog, hogy az egyébként hasonló politikai helyzetet elnökségre készülő vagy elnökséget ellátó ország esetében hogyan oldották meg. És az is egy dolog, hogy hogyan vagyunk képesek egyébként személyzeti, logisztikai, gazdasági és egyéb kérdésekben megállapodásra jutni. De itt végül is arról volna szó, hogy képesek vagyunk-e az ország fiatal szakértő, teremtő erőit mozgósítani arra a célra, hogy Magyarország ezt a feladatot kellő hatékonysággal és elismerésre méltóan lássa el. Ez nem önmagában a kormány dolga vagy a parlament dolga, ez ennél több, nem is pártok közötti kérdés; ez a magyar társadalomnak az ügye. Azt is mondhatnám, hogy európai kérdés, mert az Uniónak viszont ebből a szempontból meg szüksége volna arra, hogy akár a magyar elnökség is, mint bármelyik másik, sikeres legyen.
S azt is fel kellene mérnünk, hogy azon túl, hogy hogyan tudjuk Magyarország belső energiáit mozgósítani egy ilyen nemzeti projekt keretében, hogyan tudjuk Magyarországot az Unió tagállamaként, kihasználván az elnökséget, egy másik, mondjuk így, ismertségi és elismertségi szintre emelni akár az Unión belül. Ha így nézem, akkor a dolog társadalmi oldala, finoman szólva, nincs kifejtve. Én nagyon szívesen látnék különböző elképzeléseket arról, hogy hogyan lehet az egyetemi ifjúságot, a végzett fiatal értelmiségieket, de egyáltalán a ma a kormányzat környékén dolgozó szakértő, tanácsadó vagy erre a szerepre vágyó vagy erre készülő embereket, éppúgy, mint ahogy most a köztisztviselői szerepben keményen dolgozókat mozgósítani arra, hogy egy tisztességes, ámde átlátható pályázati versenyhelyzet után kerülhessenek azokba a pozíciókba, amelyek lényegesek. Ha ez kellőképpen nyilvános, kellőképpen áttekinthető és kellőképpen sokoldalúan támogatott, akkor kevesebb esélye van a pártpolitikának, hogy ezt később szétzilálja. S ilyenformán azt tudom mondani, hogy úgy, mint ahogy nekünk, pécsieknek például a 2010-es Európa kulturális fővárosa projekt nem pécsi projekt, hanem egy nemzeti projekt, nem Pécs ügye, hanem Magyarország ügye, ebben az értelemben ez nem a kormánynak, nem a kormánykoalíciónak, még csak nem is a parlamentnek, hanem az országnak az ügye. Egy ilyen irányú nyitást én szívesen vennék, beleértve egyébként azokat az elemeket, amelyeket más előterjesztő már megfogalmazott, nem itt szóban, hanem írásban, hogy például az is kérdés, hogy ennek az egésznek milyen legyen az arculata.
Azt én megértem, hogy az elnökség politikai programját kitalálni most nem lehet. Azt lehet saccolni vagy nagyjából ki lehet következtetni néhány dolgot, hogy mi válhat fontossá 2011-re. Ez kétségtelen. De hogy eldöntsük idejében, hogy milyen arculata lesz annak, ahogy Magyarország ezt a dolgot megoldja, az egy korábbi kérdés, amit szintén meglehetős nyitottsággal, meglehetős invencióval és a magyar, mondjuk így, teljes nemzeti teremtő energiákat és kreativitást bevonva kellene megkísérelnünk valahogy megoldani.
Ez az előterjesztés, amit én eddig olvastam, és az államtitkár urak által itt elmondottak is azt tükrözik, hogy a szándék az, hogy szakmailag jól feleljünk meg a kihívásnak, a kormány végezze el, amit el kell végeznie. De azt látom, hogy ez így önmagában még kevés, s ehhez kellenének ezek az ilyen típusú kihívásokra adandó válaszok is, amit megpróbáltam most itt részben a képviselőtársaim, részben elnök úr szavaiból egy kicsit kifejteni.
Ennyit kívántam hozzátenni a végén, és mindenkinek köszönöm a kitartó részvételt. Remélem, hogy ebben a dologban még legalább ilyen egyetértésben és a közös jövő tervezése szellemében fogunk találkozni.
Köszönöm mindenkinek, a viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 47 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea