EIB-21/2007.
(EIB-51/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. május 30-án, szerdán 13 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Tartalomjegyzék*
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak*
Elnöki bevezető*
A napirendi javaslat elfogadása*
A műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslat (T/2909. szám) (Módosító javaslatok megvitatása)*
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Dr. Takács Albert szóbeli kiegészítése*
Kérdések, válaszok*
Szavazás*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Kocsi László (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Firtl Mátyás (KDNP) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Manninger Jenőnek (Fidesz)
Dr. Sarkady Ildikó főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Zachar Balázs főtanácsadó (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Takács Albert miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 32 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Köszöntöm az Európai ügyek bizottságát abból az alkalomból is, hogy a Ház vendége volt Juan Carlos spanyol király.
A napirendi javaslat elfogadása
De erről most ne beszéljünk, hanem inkább kérdezzük meg a bizottságot, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Először is megállapítom, hogy a bizottság meghatalmazásokkal határozatképes. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja a napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
Első napirendi pontunk a műsorterjesztés és digitális átállás szabályairól szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról való döntés. Azt nem merem mondani - mert az van a napirendben -, hogy vita, de ezt majd meglátjuk. A másik napirendi pontunk pedig Takács Albert miniszterjelölt meghallgatása lesz.
Az első napirendi pontunknál előterjesztő dr. Sarkady Ildikó főtanácsadó, a Miniszterelnöki Hivatalból, illetve dr. Zachar Balázs főtanácsadó, szintén a Miniszterelnöki Hivatalból. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm mindkettőjüket.
Rá is térünk a módosító javaslatokra. Mindenekelőtt a 3. számú ajánlási pontról fogunk dönteni, amely összefüggésben áll sok-sok pontban foglalt javaslattal. Salamon László és Lukács Tamás képviselő urak képviseletében kíván-e valaki előterjesztést tenni a bizottságnak? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok.
Mindenekelőtt a kormány képviselőjének a véleményét kérdezem.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem támogatjuk ezt az ajánlási pontot.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megnyitom a vitát. Ki kíván hozzászólni a javaslathoz? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. A vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Senki sem jelentkezik.) Senki, úgyhogy nem kell továbbmennie.
A 13. pont következik, Jánosi György, Cser-Palkovics András, Pető Iván és Herényi Károly javaslata. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. A vitát megnyitom. (Senki sem jelentkezik.) Egyben be is rekesztem.
Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Ez majdnem egyhangú. Köszönöm szépen.
A 27. pontban ugyanazon képviselők javaslata szerepel, Herényi úr hiányzik csupán. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A 45. számú ajánlásban szintén az előbb említett képviselők tesznek javaslatot. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az 55. számon Salamon és Lukács képviselő urak tesznek javaslatot. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki részt venni a vitában? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok ilyet. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Hatan támogatják, és úgy tudom, hogy többen nem támogatják. Jól tudom? (Jelzésre:) Akkor a jegyzőkönyv számára rögzítjük, hogy a többiek nem támogatják.
A 62. sorszám alatt Salamon és Lukács képviselő urak tesznek indítványt. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. A kormány álláspontját kérdezem.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki érvelni ellene vagy mellette? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Hárman. A többiek nem támogatják.
A 81. pont Jánosi, Cser-Palkovics, Pető és Herényi képviselő urak javaslata. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki a vitában részt venni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
Áttérünk a 82. javaslatra, amely ugyanezen képviselő urak javaslata. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kíván-e valaki érvelni pró, illetőleg kontra? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. (Jelzésre:) Nem, akkor nem egyhangú, hanem volt egy tartózkodás... Akkor korrigálok: Ivanics képviselő úr személyében két tartózkodás, de ő egyébként egy másik képviselőt is képvisel, tehát ilyen módon akkor a matematika rendben áll.
A 82. számon Salamon és Lukács képviselő urak tettek javaslatot. Képviseletükben kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): A kormány nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki részt venni a vitában? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok ilyet. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Hat. A többiek nem támogatják, ez egyharmadot sem ért el. (Jelzésre:) Elérte az egyharmadot, így korrigálnám az iméntieket.
A 84-es sorszám alatt Jánosi, Cser-Palkovics, Pető, Herényi képviselő urak javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú.
A 85. szám alatt ugyanezen képviselők javaslata szerepel. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Kérdezem a kormány képviselőjét.
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatjuk.
ELNÖK: Kíván-e valaki a vitában részt venni? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A 86. számon Salamon és Lukács képviselő urak javaslata szerepel. Képviseletükben senki nem kíván szólni. A kormány álláspontja?
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatjuk.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki részt venni a vitában? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, ki támogatja a javaslatot. (Senki sem jelentkezik.) Senki.
A 87. sorszám alatt ugyanezen képviselők javaslata szerepel. Képviseletükben kíván szólni valaki? (Senki sem jelentkezik.) Senkit nem látok, hogy szólni kívánna. A kormány?
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki hozzászólni.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják. (Szavazás.) Ketten támogatják, egyharmadot sem ért el.
A 90. sorszám alatt ugyanezen képviselők javaslata szerepel. Képviseletükben kíván szólni valaki? (Senki sem jelentkezik.) Senkit nem látok, hogy szólni kívánna. A kormány?
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja. Kíván-e valaki a vitában hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki hozzászólni.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják. (Szavazás.) Hatan támogatják. Tizenegyen vagyunk, elérte az egyharmadot, de a bizottság nem támogatja.
A 92. sorszám alatt négypárti módosító javaslat szerepel. Az előterjesztők képviseletében nem látom, hogy bárki jelentkezne. A kormány?
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Támogatja.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Senki sem jelentkezik.) Nem kíván senki hozzászólni.
Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e a javaslatot. (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen.
A 93. sorszám alatt Salamon és Lukács képviselő urak javaslata szerepel. Képviseletükben kíván szólni valaki? (Senki sem jelentkezik.) Senkit nem látok, hogy szólni kívánna. A kormány?
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja a javaslatot. Kíván-e valaki a vitában részt venni? (Senki sem jelentkezik.) Nem látok ilyet.
Kérdezem a bizottságot, hogy támogatja-e a javaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Senki nem támogatta.
A 99. sorszám alatt Lukács képviselő úr javasol valamit. Képviseletében kíván szólni valaki? (Senki sem jelentkezik.) Senkit nem látok, hogy szólni kívánna. A kormány?
DR. SARKADY ILDIKÓ (Miniszterelnöki Hivatal): Nem támogatja.
ELNÖK: A kormány nem támogatja a javaslatot. Kíván-e valaki érvelni a javaslat mellett vagy ellen? (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják az indítványt. (Szavazás.) Senki nem támogatja, egyharmadot sem ért el.
Gyorsabbak voltunk, mint ahogy ezt reméltük, nyilván a vita intenzív voltának is köszönhetően. Köszönjük a kormány képviselőinek, a jelentésünket a tanácsülésnek megtesszük.
Most szünetet kérek, amíg Takács Albert miniszterjelölt úr megérkezik, akkor tudjuk folytatni a munkánkat.
(Szünet: 13.42 - 14.04)
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
ELNÖK: Folytatjuk munkánkat. Megkülönböztetett tisztelettel köszöntöm dr. Takács Albert urat, akit a miniszterelnök úr igazságügyi és rendészeti miniszternek jelölt, és a házszabályi kötelezettségének eleget téve az Európai ügyek bizottsága is meghallgatja a miniszterjelölt urat.
Mint képviselőtársaim tudják, van ennek a meghallgatásnak egy specifikus oka. Nemhogy nem tudom, hanem persze nem is kívánnám a vitát a szokásos belpolitikai medertől távol tartani, de azért azt rögzítem, hogy a miniszterjelölt úr alapvetően Schengen vonatkozásában, alapvetően ezen kompetenciák miatt van a bizottságunk előtt, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak az európai uniós tagsággal, illetve a schengeni felkészüléssel kapcsolatban különböző kötelezettségei vannak, és kíváncsiak vagyunk arra, hogy melyek miniszterjelölt úr elképzelései ezen kérdéskörök vonatkozásában.
Még egyszer nagy tisztelettel köszöntöm miniszterjelölt urat. Egyelőre gratulálunk ahhoz, hogy miniszterelnök úr jelölte, aztán majd szeretnénk gratulálni ahhoz is, hogy miniszter lett belőle.
Először megadom önnek a szót. Hadd tájékoztassam arról, hogy a bizottságunk ügyrendje szerint, más bizottságokkal szemben itt nem körben mennek a kérdések, hanem minden képviselő feltesz kérdést vagy bármilyen észrevételt tesz, és akkor rögtön ilyen secondary vagy supplementary questionre van lehetőség, és akkor többet az a képviselő már nem szól. Ilyen módon azért mégis élőbbé lehet tenni a vitát, és ezt a formátumot általában a képviselőtársaim is és a vendégek is szívesen veszik. De nem csigázom tovább az érdeklődőket, úgyhogy megadom a szót, miniszterjelölt úrnak.
Dr. Takács Albert szóbeli kiegészítése
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kedves Jelenlévők! Hölgyeim és Uraim! Valóban nagyon nagy megtiszteltetés és nagy felelősség számomra az, hogy most itt ülhetek, és remélhetőleg ennek a folyamatnak lesz folytatása is, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban én egy olyan hivatalt, egy olyan főhatóságot látok, amelynek a szerepe az elmúlt időben jelentősen megnövekedett. Ez részben összefüggésbe hozható azzal, hogy a hagyományos igazságügyi feladatok mellé rendészeti feladatok is társultak, és automatikusan és folyamatosan éppen a bizottság feladatkörébe tartozó uniós kérdések is egyre nagyobb felelősséget és terhet rónak erre a szervezetre. Igen sok minden függ attól Magyarország nemzetközi megítélésében, hogy feladatait, kötelességeit ez a szervezet hogyan teljesíti, ezzel teljes egészében tisztában vagyok.
A másik dolog, ami miatt én ezt egy különleges jelentőségű szervezetnek tartom, hogy a különféle reformok, átalakítások közjogi megalapozása mégiscsak itt történik. Ez a minisztérium teremti meg azokat a jogi fundamentumokat, amelyek remélhetőleg működőképessé, önjáróvá tesznek egy-egy reformfolyamatot. Ennek a gondolatnak egy elágazásaként szeretném megemlíteni, hogy elég régóta foglalkozom alkotmányjoggal különböző pozíciókban, és nagyon szeretném, ha ez a minisztérium az alkotmányvédelemnek egy egész különleges színtere lenne. Nyilván nem abban az értelemben, mint ahogy ezt az Alkotmánybíróság vagy akár az ombudsmanok ellátják, de vallom azt, hogy az emberi jogok és az alkotmányosság garanciáit elsősorban magában a közigazgatásban kell megteremteni, mert utólag ezen persze lehet segíteni, de mindig jobb megelőzni, mint segíteni.
Néhány szót szeretnék a jogalkotás fő területeiről szólni, hogy ezt én hogyan látom, és ebből mit szeretnék és hogyan továbbvinni. Először is a civilisztika nagy területét említeném, ahol a polgári törvénykönyv kidolgozása meglehetősen előrehaladott stádiumban van. A polgári törvénykönyvben én egy olyan kódexet látok, amit egy magamfajta jogász mintaértékűnek talál. Tartalmában, formájában, elemeiben, alapelveiben ez egy olyan korszerű jogalkotás, amely tényleg megszolgálta azt a hosszú időt, amennyi idő alatt előkészült, és azt hiszem, hogy büszkék lehetünk rá, ha elfogadásra kerül.
Az egyéb jogalkotási termékek közül szeretném megemlíteni a büntetőjogi jogalkotást, a büntető törvénykönyv előkészítését, amely szintén előrehaladott szakaszban van. A Btk. általános része benyújtható állapotban van, a különös részéhez még előkészítő munkálatok szükségesek, de hamarosan ez is el fog készülni.
Felvetődött olyan elképzelés, hogy a folyamatok gyorsítása céljából, a szükséges egyeztetések megkezdése céljából esetleg célszerű volna az általános részét a Btk.-nak külön is a parlament elé hozni, és utána csatlakozna hozzá a különös rész. Én magam azon az állásponton vagyok, hogy ez egy olyan egységes normaszöveg, hogy ezt szétválasztani nem szabad még akkor se, ha esetleg bizonyos elvárásoknak ez a szétdarabolás megfelelne.
Nagyon intenzív jogszabály-előkészítő munka zajlik az államreform különböző lépéseinek megalapozása során. Itt jelentős tendencia a civil részvétel erősítése, a civilesítés, amin természetesen nem azt értjük, hogy fel kell váltani a hivatásos állományú személyeket a fegyveres erőknél, rendvédelmi szerveknél, hanem azt, hogy végre kell hajtani egy olyan profiltisztítást, hogy azokba a feladatkörökbe, ahol ez nem feltétlenül szükséges, hivatásos állományúak ne kerüljenek, és a civil szférát erősíteni kell.
Ez összhangban áll azzal a törekvéssel, amit nagyon szeretnék favorizálni a jövőben: a közigazgatás személyi állományával kapcsolatban szemléletbeli változásra van szükség. Ugyan sok finomodás, sok átalakulás történt, de a magyar közszolgálat még mindig a porosz minta nyomán szerveződik, stabil, automatikus előrelépésen alapuló és tulajdonképpen bizonyos értelemben - és ez a bizonyos értelem nem mindig rossz - egy zárt, kasztjellegű szervezetet létrehozó közszolgálatról van szó. Természetesen nagy óvatosságra van szükség a funkciók átalakulásánál, átalakításánál, de közeledni kell egy rugalmasabb személyzeti politikához, ahol a teljesítmény, a teljesítményértékelés és az ennek megfelelő előrejutási és karrierlehetőség letér az automatizmus útjáról.
Az államreformmal, a Hszt.-vel kapcsolatban ebben a testületben is szeretnék egy bejelentést tenni, aminek az a lényege, hogy a hivatásos állományúak nyugdíjba vonulásával kapcsolatos tervezett szabályok, illetőleg az akörüli bizonytalanság az elmúlt időben számos problémát okozott, és prognosztizálni lehetett - remélhetőleg múlt időben -, hogy a rendőrség és a büntetés-végrehajtás személyi állományának soraiból nagyarányú elvándorlás fog megindulni azért, hogy ne várják meg jövőre a kedvezőtlenebb nyugdíjazási szabályok életbe lépését. Hivatalba lépésem után azonnal kezdeményezni fogok egy jogszabály-előkészítést, az ehhez kapcsolódó módosításokat, amelyek a nyugdíjmegállapítást az ez év december 31-ei állapot szerint mindenki számára biztosítják, akik nyugdíjjogosultak. Ezzel megnyílik az a lehetőség, hogy akinek ez a kedvezőbb, de nem megy nyugdíjba, azonban a nyugdíj számára garantált, és ha bizonyos szolgálati idő letöltésével az akkori szabályok mégis akkor kedvezőbbnek tűnnek, akkor választhatja azt is. Úgy gondolom, ez olyanfajta megoldás, ami ha nem is teljes körűen, de hozzájárulhat a hivatásos állományú személyek stabilitásához és ahhoz a felesleges pályaelhagyáshoz, ami egyébként indokolatlan feszültségeket okozna ebben a személyi körben.
Nagyon röviden szeretnék szólni néhány apróbb kérdésről, aminek fejlesztését, erősítését más megfontolásokból, ámde hasonlóan emberbaráti megfontolásokból favorizálni és támogatni fogok. Ez pedig a minisztérium keretében működő Igazságügyi Hivatal tevékenysége, amiben a jogi segítségnyújtásnak, az áldozatvédelemnek egy új koncepcióját, ha nem is újat, de a réginek az erősítését, továbbfejlesztését szeretném elérni, mert vallom azt, hogy a represszív és a bürokratikus állam sok tekintetben teljesítőképességének és lehetőségeinek a végére ért, és önmagunk érdekében is szükséges alternatív utak, alternatív módozatok keresése úgy a büntetőjogban, mint egyéb más jogágakban. A nép ügyvédjeinek tevékenysége, az áldozatsegítés egyébként is alkalmas az esélyegyenlőségnek, az állampolgári egyenjogúságnak a meggyökereztetésére, és különösen az áldozatvédelem egy olyan picike kis területe lehet a sokat emlegetett társadalmi szolidaritásnak, ezen szolidaritás állami elősegítésének, amit azt hiszem, mindenféleképpen fel kell karolni, és erre lehetőség szerint forrásokat - úgy emberi, mint dologi forrásokat és pénzügyi forrásokat - biztosítani kell.
Közeledvén az európai és schengeni dolgokhoz, jelölésem pillanatától kezdve tényként kezelem azt, hogy a minisztérium hagyományos igazságügyi és rendészeti részből tevődik össze. Ezzel kapcsolatban is - mint sok más tekintetben - az a véleményem, hogy persze a szervezet nagyon fontos és sok minden múlik ezen, de egy-egy állami feladat ellátása nem biztos, hogy szervezeti kérdés. Kétségkívül ez viszonylag nagy minisztérium a magyar minisztériumok rendszerében, de azt hiszem, a tevékenységet ez a fajta integrált szervezet nem érinti hátrányosan.
Mindemellett fontosnak tartom hangoztatni, hogy az eddigiektől némileg eltérően - és ez inkább csak hangsúlyváltás, az arányok eltolása - lényegesen nagyobb szerepet kívánok szánni a rendészeti tevékenységnek a minisztérium kebelén belül, akár belső szervezeti átalakításokkal, szervezetek megerősítésével is. Azt nem tartom egészen logikus és a törekvéseket alátámasztó megoldásnak, hogy a rendészet ugyanolyan, a sok minisztériumi szakág közül csak az egyik. A rendészettel kapcsolatban humánpolitikai prioritásként szeretném megjelölni az életpályamodell meghonosítását, a karrierrendszer határozottabb, egyértelműbb, kiszámíthatóbb felépítését. Ezzel kapcsolatban - ezek a folyamatok nagyon sok tényezőtől függenek - két dolgot szeretnék említeni: az egyik a kiválasztási kritériumok egyértelműbbé tétele, világosabb legyen, hogy a rendészet területén dolgozók hogyan és miért kerülnek erre a pályára; a másik dolog pedig a képzésnek és a továbbképzésnek a sokkal hangsúlyozottabb jelenléte úgy, hogy a különböző képzési formák határozott, világosan meghatározott pozíciók és funkciók ellátására tegyék alkalmassá a jelentkezőket.
A rendészet területén alapvető jelentőségű kérdés - amit jól és viszonylag gyorsan kell elvégezni - a rendőrségnek és a határőrségnek az integrációja, sok érv, gyakorlati és elvi megfontolás felhozható az integráció szükségessége mellett. Az elvibb jellegű érvek sorából azt szeretném megemlíteni, hogy ha a kétfajta szervezet múltjában, adottságaiban nem is egészen egyforma, de sok tekintetben azonos jellegű funkciókat lát el, hiszen a határrendészetnek is vannak közlekedésrendészeti feladatai, vannak nyomozati feladatai, és ugyanez a másik oldalon is igaz. Nekem úgy tűnik, hogy egy tisztább, logikusabb, áttekinthetőbb szerkezet az, ha ezek nem szervezeti kettéválásban, hanem egységes szervezetként működnek. Az integráció mellett szóló számos gyakorlati érv egyike, hogy lehetőséget nyújt a személyi állomány lehetőségeinek átgondolására, bizonyos szervezeti változtatások elvégzésére, bizonyos takarékoskodás elvégzésére, tehát egyfajta pénzügyi, gazdasági racionalitás is van ebben.
Azt nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy nem arról van szó, hogy az egyik szervezet beolvad a másikba vagy az egyik elnyeli a másikat; a feladatoknak, a funkcióknak, a szervezetnek ehhez a közös célhoz rendelt átalakítása kell hogy zajlódjon, amiben mind a rendőrség, mind a határőrség megtartja azokat a pozitívumait, amelyekkel önállóan is, külön-külön is rendelkezett. Nyilván ez számos technikai, szakmai feladatnak az elvégzését teszi szükségessé, amihez én a magam támogatását meg fogom adni, de nagymértékben kívánok támaszkodni nemcsak a szakmában részes személyi állomány észrevételeire, hanem az államszervezeten kívül működő szakmai szervezetek és természetesen elsősorban a politikai pártok segítségére, hiszen itt olyan kérdésről van szó, ami nem rövid időre rendezi ezeket a kérdéseket, és egyébként is nagyarányú konszenzus nélkül itt nem lehet előrejutni. Azt gondolom, ezeket a komoly feladatokat szem előtt tartva nincs akadálya annak, hogy a schengeni csatlakozás idejére ez az integráció végbemenjen, és ez az újonnan létrejött szervezet, az új típusú rendőrség készen álljon a feladatai ellátására.
Néhány szóban szeretnék a migráció kérdésével foglalkozni, amely európai uniós elvárások miatt és más humanitárius elvárások miatt is bizonyos megfontolásokat igényel. Szükség van az állami, a közösségi szolidaritásnak arra a mechanizmusára, formájára, hogy akik másutt ilyen, olyan, amolyan okoknál fogva veszélybe vagy elviselhetetlen körülmények közé kerültek, azokon valamilyen módon segíteni lehessen.
Igen fontosnak tartom a migrációs menedékjogi szabályok változását, változtatását, tudniillik ez a fajta állami társadalmi humanizmus természetszerűen nem vezethet a biztonsági igények csökkentéséhez, egy biztonsági deficit kialakításához. Ezért én igen lényegesnek tartom azt, hogy az ilyenfajta hatósági eljárások kétszakaszos rendben kerüljenek lebonyolításra. Ez a kétszakaszosság garanciát jelent az elhamarkodott, nem kellően megalapozott döntések kivédésére. S nagyon fontos és nagyon humánus megoldás, amelyet én messzemenően támogatok, hogy ne csak a hagyományos menekültstátuszt lehessen elnyerni, hanem ennél egy alacsonyabb fokú fenyegetettség, veszélyeztetettség esetén kiegészítő védelemként egy úgynevezett oltalmazotti személyi kör is létrejöjjön, amely kettős státusz mutatja azt, hogy a magyar állam mégis eltérően viszonyul ezekhez a személyekhez.
Nagyon lényeges kérdés és ez emberi jogi szempontból is sok problémát vet fel, hogy egyértelműen és világosan tisztázni kell azt is, jogilag szabályozni kell, hogy a különféle ellátások és támogatások megoszlása ebben a személyi körben hogyan történik. Ombudsmanként is számos ilyen problémát láttam. Nagyon fontos feladat, hogy az Európai Uniónak azokat a forrásait, amelyek ilyen tekintetben rendelkezésre állnak, például az Európai Integrációs Alapot megfelelően és a mainál nagyobb intenzitással lehessen felhasználni. Nyilvánvalóan ezek a problémák e nélkül nem oldhatók meg.
A migrációs kérdések egy nagy problémája az év elejével megoldódott, és hál' istennek ez ebben a vonatkozásban már csak inkább a végrehajtás előmozdításával lesz az én dolgom, ugyanis a mozgásszabadság jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról, valamint a harmadik államból származó személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvények már megszülettek. Ezek nagyon fontos hiányokat pótoltak, hiszen ez európai uniós kötelességszegési eljárást is jelenthetett volna. Ezeknek a nagy törvényeknek a végrehajtási rendeletekkel való ellátása folyamatban van.
Azzal, hogy a schengeni csatlakozás Magyarországra nézve megvalósul, határaink jellege megváltozik. Ez egyrészt biztonsági kérdés. Úgy gondolom, hogy ez az integrált rendőrség alkalmas lesz arra, hogy határrendőrségként, illetve hagyományos rendőrségként működve ellássa azokat a feladatokat, amelyek ebből az új határőrizeti rendből, illetőleg annak a hiányából származó biztonsági deficittel hozhatóak összefüggésbe.
Ugyanilyen fontos azoknak az igényeknek a felmérése, koordinálása, motiválása, hogy a schengeni csatlakozással hátrányosabb helyzetbe kerülő határon túli, magyar lakta területeken a magyarsággal való kapcsolattartás legmegfelelőbb formáit meg lehessen találni. Itt a kétoldalú tárgyalásoknak nagy szerepe van. Nehezíti, bonyolítja a dolgot, hogy a partnerállamok magatartása nem egységes, vannak olyanok, amelyek ebben közreműködőbbek és kooperatívak, vannak olyanok, amelyek kevésbé.
Az európai uniós jogalkotással kapcsolatban a minisztériumra hatalmas jogharmonizációs feladat hárul. Az átültetések időben való elvégzése elemi fontosságú érdek. Összességében e tekintetben Magyarország jó, legrosszabb megítélés szerint közepes teljesítményt nyújt, tehát semmiféleképpen nincs a sereghajtók sorában. Fontos, hogy a minisztérium információs adatbázis-létrehozó szerepe korszerűen és hatékonyan hasznosuljon, mert azt látni kell, hogy a jogharmonizációs feladatokat az esetek nagy részében nem maga a minisztérium, hanem a szaktárcák végzik, és ha időben nem szereznek tudomást arról, hogy a burgonya gyűrűs rothadásának megakadályozását szolgáló EU-s irányelv átültetése szükségessé vált, akkor máris bekövetkezik a jogharmonizáció hiánya. Megítélésem szerint ez a feladat jól szervezetten és megfelelő hatékonysággal történik.
Szeretnék említést tenni arról, hogy bizonyos tekintetben a magyar jogi felfogással ellentétesen alakul a jó szabályozás európai uniós koncepciója, ez a bizonyos better regulation, ahol olyan adminisztrációs terhet csökkentő, egyszerűsítő eljárások is közbelépnek, amelyek belső jogi szempontból azért aggályosak lehetnek. Ilyen területeket említve a legfontosabb a társasági jog. Itt kétségkívül törekvés - és magam is úgy gondolom -, hogy a cégalakítást egyszerűsíteni kell, erre különféle programok működnek. De mondjuk a gyógyszergazdálkodás és gyógyszerforgalmazás körében az eljárások egyszerűsítése azért olyan biztonsági kérdés, hogy bizonyos megfontolások vagy óvatosság szükséges.
Ugyanezt tudnám mondani a pénzügyi szolgáltatások joganyagának egyszerűsítése terén, hiszen számos esetben azt látjuk, hogy még az a magyar szabályozás, amely viszonylag nyakatekert, sem képes azokat az aprólékos garanciákat nyújtani, amelyek ebben a tekintetben szükségesek lennének. De ezeket az elvárásokat, igényeket folyamatosan elemezni kell, és szükségét látom annak, hogy az Európai Unió megfelelő szerveivel éppen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium is ilyen tekintetben párbeszédet folytasson. Van ugyanis lehetőség arra, hogy az EU felé egy-egy intézkedés végrehajtásának az adminisztratív költségeit jelezze a tagállam, és azt hiszem, hogy az egy helyes dolog, ha nemcsak az onnan érkező impulzusok érkeznek ide, hanem azok a fajta terhek, nehézségek is az ottani döntéshozók tudomására jutnak, amelyek egy-egy döntésünk, intézkedésünk végrehajtásával kapcsolatosak.
Zárszóként azt szeretném megemlíteni, hogy a minisztérium igen fontos feladatának tartja a deregulációs folyamatok megindítását és életben tartását. Erre Magyarországon már többször került sor, és ez általában kampányjelleggel szokott történni. Talán nem veszik rossz néven, ha ezt a nagyon komoly témát egy vidámabb megjegyzéssel egészítem ki, hogy az ilyen kampányjellegű dereguláció mindig úgy néz ki, mint amikor Fónay Márta - isten nyugtassa - fogyókúrázni kezdett, és 23 kilót hízott egy fél év alatt. A deregulációt nem lehet kampányszerűen végezni, ennek egy céltudatos állami magatartásnak kell lennie. A minisztériumban már megkezdődött a formai szempontú dereguláció; egyszeri végrehajtást igénylő, hatályba léptető és más technikai jogszabályok kiiktatása a jogrendszerből. Az áttekinthetőségen sokat segít.
Az igazi nagy probléma azonban, ami kihívás, az a tartalmi dereguláció elvégzése, ahol a fölöslegességet már nem ilyen formai kritériumok szerint, hanem elavultsági és más mércékkel kell mérni. Azt gondolom, hogy azt a szempontot előtérben tartva, hogy átgondolt jogalkotás, kapcsolódva a hatályban lévő normák folyamatos figyelemmel kísérésével és monitorozásával, hamarosan meg fogja teremteni azt a magyar jogrendszert, amely viszonylag kevés és csak az indokolt esetben változó jogszabályból áll, és ez a jogállamnak, a jogbiztonságnak egy nagyon fontos köve.
Végezetül, személyes bemutatkozást nem mondtam, bár az eligazításban az szerepelt, hogy a miniszterjelöltnek ezt is kell tenni. Nem azért, mintha életem különféle eseményei feltétlenül olyan közismertek lennének, de miután több állami pozícióban megfordultam, nyilván azokkal a szakmai és ilyen feltételekkel, úgy gondolom, rendelkezem. Ebben a személyes blokkban azt szeretném mondani, hogy tudom, hogy az igazságügyi és rendészeti miniszter éppen a jogalkotási feladatainál fogva szerepét csak akkor tudja jól betölteni, ha támogatásra talál.
Ez természetesen szükséges a társadalom részéről és szükséges az Országgyűlés részéről is. Minden lehetőséget meg fogok ragadni arra, hogy a kormányoldallal és az ellenzékkel a leghamarabb és a legközvetlenebbül sor kerülhessen azokra a konzultációkra, amelyek egy-egy jogalkotási menetnek a megindítását, prognosztizálását és tartalmi lefolytatását elősegíthetik, és elsősorban én magam, de a munkatársaim is mindenre maradéktalanul nyitva állnak, és kérem is, hogy ezekkel a lehetőségekkel éljenek.
Köszönöm türelmüket.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, miniszterjelölt úr, ezt a nagyon sok mindenre kiterjedő beszámolót.
A vitát megnyitom. Megkérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Manninger képviselő urat látom jelentkezni. Kíván-e még valaki szólni? (Senki sem jelentkezik.) Manninger képviselő úr, parancsoljon!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Engedje meg, hogy a kérdések előtt - miután jogvédőből lett rendészetiminiszter-jelöltről beszélünk - néhány emberi jogi kérdést is feltegyünk itt a tavalyi események kapcsán, egyebek között az Európai ügyek bizottsága is tárgyalt hasonló kérdéseket.
A jelentése, amelyet megkaptunk - kaptunk egy háttéranyagot is a nyilatkozatairól a bizottságtól -, számos véleményt és nyilatkozatot tartalmaz. A jelentésében is beszél ön a tavaly szeptemberi-októberi események kapcsán az azonosítók viseléséről, beszél a gumilövedékről, állást is foglal ebben a kérdésben, ugyanakkor nem beszél nagyon sok olyan dologról, ami azóta egyértelművé vált, hogy megtörténtek, még ha természetesen a jogi megítélése, kivizsgálása hátra is van; állampolgári bejelentések érkeztek számos rendőri atrocitás esetében, sőt az Amnesty International legutóbb jelentése is rengeteg ilyes esetet tartalmaz. Ezeket tulajdonképpen - anélkül, hogy itt nagyon minősítgetném - nem is rendőri túlkapásként lehetne értelmezni, messze túllépik ezt a fogalmat, finoman rendőri brutalitásnak lehet ezeket nevezni; ezeknek a jogi megítélését tulajdonképpen nem tartalmazzák ezek a jelentések. Arra gondolok - hogy a képviselőtársaimnak mégis megvilágosítsam -, amikor gyakorlatilag ártatlan embereket vittek be a rendőrök. Nem arról van szó, hogy az adott helyszínen túlkapások történtek, tehát egy adott intézkedés közben, hanem kifejezetten a rendőrök szakszerűtlenül jártak el, úgymond, összegyűjtötték az embereket, elvitték, ráadásul rengeteg olyan bejelentés érkezett azzal kapcsolatban is, hogy utána csak rendőri vallomások alapján azonnali ítéleteket folytattak le. Felteszem önnek a kérdést ezzel kapcsolatban. Mi a véleménye a jelentésében foglaltakról most, hogy miniszterjelölt, és támogatja-e például a gumilövedék használatának a betiltását?
Ön azt írja a véleményében, hogy szigorú szabályozásra van szükség, mert - ön is megállapítja - a gumilövedék használata helytelen volt, és szakszerűtlen, de a kérdés az, hogy általában a betiltását támogatja-e. Mi a véleménye - véleményt kérdezek, mint miniszterjelöltnek, gondolom, lehet véleménye - azokról az ügyekről, ahol csupán rendőri vallomások alapján, más bizonyíték híján kezdeményeznek és folytatnak le eljárásokat? Azt hiszem, már nagyon sok mindent megtudtunk a rendőrségről, a legkisebb az, hogy a szavahihetősége hadilábon áll.
Engedje meg, hogy arról is megkérdezzem, hogy az anyagban szerepel egy interjú, amelyben az írja, hogy a rendőrség egy kicsit tovább mehet az arányos fellépésnél; nyilván ismeri, meg gondolom, kérdezték már erről a véleményét. Úgy gondolom, az elmúlt év eseményei kapcsán kicsit veszélyes ilyen kijelentést tenni, mert aztán a rendőrség nem biztos, hogy ezt pontosan értelmezi, habár kétségtelen, hogy értelmezheti helyesen is, hiszen láttuk - viszonylag könnyebb dolga is lehet - márciusban, hogy a rendőrség képes végül is lényegében az uniós normáknak megfelelően is intézkedni. Ugyanakkor azt is láthattuk ősszel, hogy mire képes akkor, amikor vélhetően másfajta utasítást kapott, hiszen valószínűleg nem fél év alatt tanulták ki a szakszerű viselkedést.
Kérdésem még az is, hogy olyan kijelentést olvashattunk öntől, hogy a politikától függetleníteni kívánja a rendőrséget. Ez dicséretes, de nyilván nehéz lesz, mert a miniszterelnök tett olyan kijelentést nem is olyan régen, hogy az országos rendőrfőkapitányt majd a miniszter úr fogja kinevezni, ehhez képest viszont már bejelentették a kinevezését. Tehát az is kérdésem, hogy ehhez ön hogyan viszonyul, és hogyan látja azt, hogy a rendőrség a politikától független lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor az a kérdés, hogy Takács Albert igazságügyi miniszterjelölt egyetért-e Takács Albert ombudsmani általános helyettessel. Tessék parancsolni!
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A kérdések feltételének fordított sorrendjében haladnék. A helyzet az, hogy az országos rendőrfőkapitányt a miniszterelnök nevezi ki. Ezt megelőzi a jogszabály szerint egy konzultációs eljárás, tehát ez történt és nem más. A miniszterjelöltnek vagy a régi miniszternek semmiféle megkerülése nem történt, mert a kijelölési jog az ő kezében van.
A politikai függetlenséget természetesen úgy értem, hogy a politikai megrendelés, az a fajta politikai befolyás, ami ellentétes a rendőrség hatáskörének, feladatkörének gyakorlásával, nem megengedhető. A kormány tagjaként természetesen én magam is politikus vagyok, és miután a rendőrség irányítását végzem a kormány útmutatásai szerint, egy bizonyos politikai befolyás a rendőrségen van, de ez nem az a befolyás, ami a rendőrségtől hatáskört vonna el vagy a feladatainak gyakorlását lehetővé tenné. Tehát így értem a politikai befolyásmentességet. Az, hogy a rendőrség olyan utasításokat kapjon, amelyek ezeket a hatáskörgyakorlásokat lehetetlenné teszik vagy ezt elvonják, meghaladja ezt a mértéket, és én azt értem a kijelentésemen, hogy én nem fogom megengedni, hogy ilyen dolog történjen. A politikai befolyáshoz azt is hozzá kell tenni, hogy annak a közegnek az elhárításában, megbékítésében, kiküszöbölésében is minden erőmmel közre fogok működni, hogy a rendőrség politikai támadások célpontjává ne váljon. Ebben a pozícióban az egyik fő feladatomnak azt tartom, hogy lehetőségeimhez képest ezeket a támadásokat felfogjam, ezeket kezeljem, és ne teremtsek lehetőséget arra és a szükségét se teremtsem meg, hogy a rendőrségnek ezekkel szemben bármilyen módon védekezni kelljen.
A tavalyi eseményekkel kapcsolatos beszámolóm megállapításaival természetszerűen egyetértek, és ennek szellemében fogom tevékenységemet végezni. A gumilövedék használatáról az a véleményem, hogy így gumilövedék-használatot szabályozni, mint ahogy ma ez a rendőrségi törvényben van, mint csapaterős eszköz, nem lehet. Egészen őszintén megmondom, a teljes betiltását minden körülmények között jelen pillanatban nem döntöttem el, hogy pártolom-e vagy sem; egészen egyszerűen azért, mert ennek a védőeszköznek van egy veszélyeltoló funkciója: nevezetesen az, hogy az éles lőfegyver használatát tolja távolabb, de a gumilövedék használatának a feltételeit precízen, pontosan szabályozni kell, mint ahogy a jelentésemben is szerepel. Például olyan esetben nem tartom indokoltnak, amikor egy utcai barikád ellen használják, mert erre nyilvánvalóan alkalmatlan. Ilyenfajta szabályokra biztosan ki kell térni.
Az azonosítók alapvető jelentőségű kérdés, és soha nem mondtam mást abban, hogy az egyes intézkedő rendőrt nem kell azonosítani. A probléma abból ered itt is, mint számos más jogszabálynál, hogy a rendőrségi törvény ezt a kérdést azért nem rendezi el egyértelműen, mert a rendőrt igazolványa és jelvénye igazolja. Ez igaz a közlekedési rendőrre, de egy csapaterős rendőri akciónál ez ritkán szokott előfordulni. Meg kell találni annak a módját számmal vagy másmilyen módon, hogy ez az azonosítás hogyan történjen. Messzemenően támogatom, az egyik alapvető jelentőségű dolog, hogy az intézkedő rendőrök tömegéből meg lehessen határozni, hogy kik azok, akik adott esetben jogsértést követtek el, ennél sem többet, sem kevesebbet.
Állampolgári bejelentések kezelése. Az a véleményem, hogy a panaszok elbírálásának a gyakorlata a rendőrségnél nem minden esetben megfelelő. Nagyon gyakran lehet találkozni olyan eljárásokkal, amikor a panaszos egy semmitmondó, tényeket, körülményeket be nem mutató határozatot kap, amelyből valójában nem tudja kikövetkeztetni, hogy a rendőrség miért úgy döntött. Ez jogalkalmazás-technikai kérdés. Szorgalmazni fogom a képzés, továbbképzés olyan irányú alakítását, hogy az ilyenfajta panaszelbírálások hatékonyabban menjenek. Nagymértékben elősegítheti ezt a rendőrségi törvény reformjánál az integráció mellett az egyetlen tulajdonképpen önálló terület, a független panaszbizottság felállítása, amelynek személyi összetételeiben még vannak bizonytalanságok, hogy a jelölés hogyan történjen, de nagy valószínűséggel átláthatóbbá teszi a rendőrség működését.
Az a véleményem, hogy a magából kivetkőzött, csapaterős tevékenység során jogsértéseket elkövető rendőr nemcsak a jelen lévő állampolgárokra, hanem társaira is veszélyes. Éppen ezért alapvető feladata a rendőrség vezetőinek, hogy ezeket a jelenségeket képzéssel, felkészítéssel, számonkéréssel, ellenőrzéssel és az általuk ismert eszközökkel megszüntessék, mert ez nyilvánvalóan nem tartható fenn.
Röviden ennyit gondoltam volna.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tulajdonképpen a jelentésében sok mindent leírt. Reméljük, hogy minimum az a szándék, amit a jelentésben leírt, megvalósul, és például a gumilövedék-használatot is áttekintik.
Egyetlenegy megjegyzésem van. Remélem, hogy amennyiben vélhetően sor kerül a kinevezésére, politikai támadásnak nem azt fogja minősíteni a kormányzat és a miniszter úr sem - mert a miniszterelnök sajnos ebben a szövegkörnyezetben használja -, amennyiben az ellenzék kritizálja a rendőrség működését akár jogi téren, akár más téren. Úgy gondolom, hogy ezek nem politikai támadások. Tehát a rendőrség működése, mint látszott az elmúlt fél évben, nem a politikai támadásoktól függött, hanem egészen más akaratok irányították.
Azt kérjük a jelölt úrtól, hogy vizsgálja felül ezeket az ügyeket, és erőteljesebb jogvédő tevékenységet tapasztalhassunk a miniszteri kinevezése után is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Botka képviselő úr!
DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. A magam részéről örömmel fogadtam miniszterjelölt úr kijelölését, hiszen meggyőződésem, hogy a mostani nem túl egyszerű helyzetben és a következő időszak feladataiban a meglehetősen sokoldalú, sokrétű gyakorlata és elméleti tapasztalatai mindenképpen méltóvá teszik a bizalomra. Ez látszik, gondolom, abból is, hogy meglehetősen nagy intellektuális kihívás, mondjuk, bármiféle, az elmúlt hónapokban a rendőrséget a politikai harcok középpontjába állító kommunikációba jelölt urat bevonni, hiszen még Manninger képviselő úr is utalt a jelölt úr nyilatkozataira.
A kigyűjtött nyilatkozatok közül az első a Heti Válasznak egy novemberben adott interjúja, amelyben szó szerint az szerepel, hogy "Magam is láttam a felvételt, amelyen a rendőr belerúg a földön fekvő emberbe. Ez túlkapás, sőt ennél is súlyosabb cselekmény." - egyik oldalról. A másik oldalról pedig azt nyilatkozza a jelölt úr, hogy a rendőr nem mutathat gyöngeséget. Azt gondolom, hogy a Magyar Országgyűlésnek vagy bármelyik bizottságának egy rendészeti miniszter irányába ez a kétfajta elvárása lehet, vagyis, hogy a Magyar Köztársaság rendőrsége teljesítse hatékonyan az alkotmányos feladatait, másik oldalról pedig a jogszabályokat és a törvényeket tartassa be. Tehát úgy gondolom, hogy ebből a szempontból az objektív szakmai vélemény mindenképpen jelzi azt, hogy miniszterként is hasonló hozzáállást fogunk tapasztalni rendészeti kérdésekben és a rendőrséggel kapcsolatosan.
Egyetlen dologra szeretnék rákérdezni, hiszen Európai ügyek bizottságaként azért Schengen nálunk egy nagyon fontos téma, bennünket Szegeden pedig húsbavágóan érint. Azt gondolom, hogy a felkészülésben jól állunk, de mint minden hosszabb folyamatban, azért sorsdöntő, hogy a következő néhány hónapban, az utolsó hónapokban mi történik. Miniszterjelölt úr kitért a következő időszak feladataira. Én most egyértelműen azt látom, hogy egyrészt a határőrség, rendőrség integrációja kapcsán, másrészről pedig néhány hiányzó struktúrát érintő döntés okán azért elég nagy a bizonytalanság mind a struktúrában, mind pedig az állományban, amelyet azért közvetlenül fog érinteni, hogy a következő hónapban milyen jellegű döntések vannak.
Egyrészt kérdezném, másrészt pedig mindenképpen sürgetném azt, hogy azok a hiányzó döntések, amelyek most már konkrétan a gyakorlatról és a struktúráról, valamint az érintett állományról szólnak, minél hamarabb szülessenek meg. Nagyon fontos lenne, ha nem az utolsó hónapokban történnének meg ezek a szervezeti és strukturális döntések, hanem valóban, ha már felkészültünk jogszabályokkal, ha már felkészültünk feltételekkel, ha már felkészültünk jogharmonizációval, akkor azért jó volna, ha olyan állománnyal tudnánk ennek a feladatnak nekivágni, amely nem az utolsó pillanatban tudja meg, hogy mi a dolga, mi lesz a szerepe, milyen struktúrában kell elképzelnie a jövőjét, hanem kap időt a felkészülésre is.
Köszönöm.
ELNÖK: Jelölt úr!
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: A tárca rendelkezik elképzelésekkel, és programot dolgozott ki a teljes jogú schengeni tagságig hátralévő feladatokra, egy úgynevezett schengeni akciótervet, amelynek meglehetősen jelentős pénzügyi forrás is fedezetéül szolgál. Ezek közül a feladatok közül az egyik legfontosabb a schengeni információs rendszer átvételének, használatának jogalapját megteremtő hazai törvény elfogadása, és az érintett szerveknél, elsősorban az integrált új rendőrségnél ennek a bizonyos SIS-rendszernek az alkalmazására való felkészítés.
Az is nagyon fontos - és a tárcának ezt a munkát koordinálnia kell -, hogy a csatlakozás jelentőségét, ütemét és elsősorban a következményeit megfelelő kommunikációval megjelenítse, hogy ne úgy érje az embereket vagy az érintett szerveket, többek között az önkormányzatokat ez a folyamat, hogy viszonylag kevés információval rendelkeznek. Ez az akcióterv működik, és a költségvetés ennek fedezetét is biztosítja.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Amikor először meghallottam az ön nevét mint jelölt, akkor nagyon gyorsan átfutott rajtam az a parlamenti vita, ahol az ombudsmani jelentés kapcsán ön is fogalmazott, és téziseket is megpróbált megalkotni, ajánlani a kormánynak, és akkor az embernek hirtelen az jutott az eszébe, hogy mint miniszter majd ezeket a téziseket hogyan fogja tudni alkalmazni a jogalkotás területén.
Örülök annak, hogy a deregulációval is foglalkozni kíván. Itt számos kérdés merül fel, főleg az uniós, sok esetben túlszabályozott jogszabályok kapcsán vagy az ellentmondásos vagy éppen megengedőbb, elavult jogszabályok kapcsán. Tehát mindenképpen szeretném, ha itt egy erőteljesebb állásfoglalást nyilvánítana ebben a kérdésben. Hiszen az Európai Unión belül is hihetetlen mértékben megnőtt az ügyek száma a petíciós bizottság területén, és az Európai Unióban is elhangzott az, hogy ha meg is születnek az uniós törvények, azok alkalmazása sok esetben kormányzati döntésekkel vagy felpuhításra kerül vagy adott esetben teljesen más jelleget kap, és nem ugyanazt a törvényt jelenti, mint amit az Európai Unió a maga részéről megalkot vagy megfogalmazásra ajánl az EU-tagországoknak.
A másik ilyen kérdés az európai alkotmánnyal kapcsolatos. Kiemelten foglalkozik a szubszidiaritás elvével. Ezen a területen ön hogy látja, milyen mértékben tud érvényesülni az Unióban vagy pedig Magyarországon maga a szubszidiaritás és a jogszabályi keretek megalkotásának a gyakorlata? Tehát hol látja azt, hogy esetlegesen magának a ratifikációnak a megbicsaklása történik vagy e körüli problémák halmozódnak fel, és ezt hogyan lehet kiküszöbölni?
A másik ilyen kérdés, hogy erősödik az Európai Unión belül a nemzeti parlamentek szerepe. Ön hogyan áll ehhez a kérdéshez? Hisz a legnagyobb probléma ott van, hogy nincs megfelelő tájékoztatás a jogalkotás területén, sem a civil szféra irányában, sem a jogalkalmazók irányában nem érvényesül teljes egészében maga a jogalkotásoknak az információáramlása. Ön hogyan látja, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament erőteljesebb együttműködése vagy annak további bővülése ön szerint erősítendő vagy pedig ezen a szinten kellene, hogy maradjon?
További kérdésem - az Európai Bíróság részéről Magyarország irányában több mint százharminc esetben történt elmarasztalás -, hogy a jogalkotásban hogyan kívánja az Európai Bíróság által megfogalmazott elmarasztalásokból adódó törvényalkotási rendszereket felgyorsítani és átalakítani. Nagyon fontos kérdés, hogy Magyarországon körülbelül százezer fő fogva tartott van. Ezt is vizsgálni kellene, hogy miért ilyen nagy tömegben vannak itt fogva tartottak: vagy a felderítések száma lassú, vagy pedig maga a törvénykezés, a bírósági ítélkezés folyamata túl lassú ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben javuló tendenciát tudjon mutatni Magyarország.
A következő ilyen kérdés az Európai Unión belül a fogva tartottak jogainak a kiszélesítése, a képzés, a családdal való kapcsolattartás, az oktatás, a személyiségfejlesztés kérdése. Tehát milyen konkrét lépéseket kíván a magyar jogalkotásban tenni annak érdekében, hogy ezek a dolgok rendezettebbé váljanak, és tényleg valóban az Unióval egyenrangú törvényalkotással tudjuk biztosítani azt, hogy a fogva tartottak ilyen irányú igényei meg tudjanak jelenni?
Óriási kérdés, beszélt ön is a migrációról, a menedékjoggal kapcsolatos kérdésekről. Ugyan nem beszélt a korrupció jelenlegi magyarországi megítéléséről, ma is folyik a parlamentben egy vita a körbetartozások kérdéséről, de nem erre szeretném kihangsúlyozni a kérdést. Magyarország korrupció területén történő megítélésének a romlása irányában mint miniszter mit kíván tenni, és hogyan lehet esetleg szigorításokat tenni akár a közbeszerzés területén, akár különböző cégalapításoknál? Lehet még sorolni, nagyon sok dolgot kellene tulajdonképpen átbeszélni ahhoz, hogy valóban ebből egy egységes, szigorú, végrehajtható és nem kormányrendeletekkel felpuhított, lobbyérdekeket kiszolgáló döntések szülessenek annak érdekében, hogy esetlegesen a korrupció kérdését, mondjuk, Magyarország is kellőképpen tudja kezelni. Félek attól - ez nagyon sokszor elhangzott -, hogy ma már a politikában is tulajdonképpen fellelhető ez a folyamat.
Egy dolgot nem vitaként szeretnék említeni, hanem tapasztalatból tudom, mert nagyon sok fiatal keresett meg. Az őszi események kapcsán nemcsak az a probléma, ami az utcán látszott, hanem az, ami a börtönben történt, amikor tulajdonképpen fogva tartásra került az a fiatal, 25 éves egyetemista, aki életében semmit nem követett el, és adott esetben úgy megverték bent a fogva tartási helyen, hogy utána két hétig senkit az égadta világon nem engedtek be hozzá, nehogy látleletet lehessen venni, és a végén odanyomtak neki egy papírt, hogy írja már alá, hogy őt tulajdonképpen se atrocitás, se bántalmazás nem érte. Sokszor felmerül az emberben a kérdés, amikor nemzetközi szinten ilyen dolgokkal találkozunk, akkor tiltakozunk magunk is, és talán a saját házunk táján kellene úgy körülnézni, hogy ilyen eseményekre ne kerülhessen sor. Ennyit szerettem volna kérdezni.
Mondom még egyszer, nagyon várom és nagyon kíváncsian várom a miniszter úr téziseit, amiket mint ombudsman tulajdonképpen a parlamenti vitában is megfogalmazott, hogy mennyire sikerül ezeket a minisztersége alatt a kormánnyal is elfogadtatni, hisz ön is úgy fogalmazott, hogy bizonyos kérdésekben nem szeretné, ha a politika erőteljesen rányomná a bélyegét a döntésekre, vagy a törvényalkotásokra, vagy a rendfenntartó szervezetek tevékenységére.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Moderátorként egy nagyon apró megjegyzést tennék, mert az összes kérdése jogos, az Európai Bíróság előtt való képviselet, a tárca hatásköre, a harmadik pillérrel kapcsolatban minden. Az alkotmányos szerződést érzem annyiban furcsának, hogy azt az Országos Mentőszolgálat vezetőjétől is meg lehetne kérdezni, ez nem kompetencia. Érdekes lehet, hogy mit mond a jelölt úr, csak ez nem a tárca kompetenciája. Csak azért mondom - a jegyzőkönyv ezt nem tartalmazza -, mert a képviselő úr csodálkozott, hogy ebben konzultáció volt. Ezt megértem, mert neki miniszterként ehhez a kormányülésen lehet valamilyen szava, de egyébként ebben ennek a tárcának kártyát nem osztottak. Ha ezt így el tudja fogadni...
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök Úr! Ezt úgy tudom elfogadni, hogy tulajdonképpen maga az ombudsmani rendszer nemzetközileg is elismert, és egészen biztos vagyok abban, hogy vannak olyan találkozási pontok, amelyek során alkotmányos kérdésben is mint miniszter a saját véleményét ki tudja fejteni.
Köszönöm.
ELNÖK: Tessék parancsolni!
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! Amikor először az európai alkotmányos szerződéssel, annak a gondolatával találkoztam, már akkor is az volt a véleményem, hogy ennek a szerződésnek a megszövegezése során nem számoltak azzal az érdekkülönbséggel, ami az egyes tagállamok között fennáll. Tehát azt hiszem, hogy ha ezt a szerződést valaha az Unió tető alá akarja hozni, akkor szükséges olyan konzultációs mechanizmusoknak a lefolytatása, olyan hibakeresési eljárás lefolytatása, amelyben az egyes tagállamok ki tudják fejteni, hogy mi az, ami miatt számukra ez a szerződés elfogadhatatlan. Valószínűleg egy hagyományos jogalkotási logikát követő mechanizmusban erre nem fog sor kerülni.
Azt gondolom, hogy a nemzeti parlamentek szerepe differenciáltan ítélhető meg. Az európai uniós joganyag bővülésével egy újfajta centralizációnak leszünk tanúi. Ugyanez lejátszódott korábban a nemzetállamok keretei között, amikor a fokozódó központi jogalkotás az önkormányzatok autonómiáját, szabályozási autonómiáját sok tekintetben csökkentette, hiszen az uniós szabályozásba van egy csomó olyan dolog foglalva van, amivel a nemzeti parlament már így ebben a formában nem is foglalkozhat. Biztos vagyok benne, hogy több tekintetben a nemzeti parlamentek szerepe átalakulófélben van.
Úgy tudom, hogy a korrupcióellenes küzdelem új stratégiája kialakítás alatt áll, és ha jól látom, még ezen az őszön a kormányülés elé is fog kerülni, tehát egy átfogó nemzeti korrupcióellenes stratégia működni fog. Néhány olyan eleme ennek a rendszernek - mint például a jogügyletek biztonsága - már azért hat abba az irányba, hogy nehezebb lehessen ezeket a visszaéléseket elkövetni.
Aztán elhangzott még kérdés a fogva tartottak jogairól. Erre kerethatározat született, amelyet az itt közölt információk szerint a magyar fél támogat. Ez valahogy rendezni fogja a fogva tartási sztenderdeket, és lehetővé teszi, hogy a fogva tartottak átszállítása hogyan történjen, tehát az uniós joganyag harmonizálására e tekintetben is a magyar kormány késznek mutatkozik.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnézést, de magával a dereguláció kérdésével, a szubszidiaritás elvével kapcsolatos kérdésekre még szeretném öntől hallani a választ, mert azért ebben Magyarország esetében is nagyon sok és az Unió esetében is nagyon sok jogsérelem van. Tehát ezen a területen ön hogyan látja ennek az erősítését? Kitértem arra is, hogy az Európai Unió jogi bizottsága is úgy foglalt állást, hogy a törvények alkalmazása esetén kormányrendeletekkel puhítják fel és térítik el magát a törvényalkotást. Ebben a kérdésben ön mit kíván tenni?
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: A szubszidiaritás kérdése az európai alkotmányos szerződésnek is egy lényeges része lett volna, amely megengedte volna azt a lehetőséget, hogy ezt a kérdést a nemzeti parlamentek is vizsgálják. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy elfogadásra kerül az uniós alkotmányos szerződés, készült is olyan előterjesztés, olyan tervezet, amely a kormánynak a parlamenttel való együttműködését rendezte volna, tehát az alapszerződés meghiúsulása miatt erre végül is nem kerül sor.
A dereguláció alakulásáról. Az Európai Unióban megfogalmazott better regulation elv, amit az előbb említettem, ezeket a deregulációs kritériumokat tartalmazza. Ezekkel Magyarország is egyetért, és a saját gyakorlatában igyekszik ezeket meghonosítani.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Káli képviselő úr!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Elnézést kérek a tisztelt bizottságtól, de ifjabb koromban elég sok, akkor mi diszkónak hívtuk, ilyet szerveztünk, én a rendért is gyakran felelős voltam, és nem tudok könnyekig meghatódni azon, ha valaki őrjöngve valamit szét akar verni, és ezt kikapjuk a tömegből. De ez nyilván ízlés kérdése.
Önkormányzatként viszont ez egy izgalmas kérdés számomra, hogy azok a természetesen spontán módon és békésen tüntetők, akik például labdarúgó csapatok kemény magját képezték, és a tévé ostrománál futballcsapatok zászlaját spontán lengették, ami kárt ők okoznak, arra van-e elképzelésünk. Az önkormányzatoknak egy sok millió, a fővárosban is sok száz millió forint. Ezt hogyan lehetne ezekre a spontán békés tüntetőkre időnként visszaterelni? Hátha lenne ennek némi visszafogó ereje, amikor szétbontjuk építkezések különböző eszközeit, és ezeket elkezdjük gyújtogatni, majd ezeket eloltjuk, vagy mondjuk a rendőrségnek önkormányzatok által megtámogatott költségeit növeljük. Ha az ember úgy általában bever egy kirakatüveget, eléggé világosan rendezve van, de ha tüntetés közben teszi ezt, akkor ezt hogyan oldják meg?
Gondolom, hogy ön ismeri azokat a nemzetközi tapasztalatokat, amelyeket a Sárközy elnök úr belügyminiszterként is néhány esetben használt, hogy ezeknek a technikája az európai gyakorlatban milyen. De a lényeg az én számomra tényleg a kártérítés.
ELNÖK: Parancsoljon!
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: A lehetőség elvileg fennáll, mert a rendezvény szervezője az okozott károkért felelősségre vonható, tehát anyagi felelősséggel tartozik, csak ilyenfajta felelősségre vonásra nem szokott sor kerülni.
Ennél konkrétabb dolog, hogy ha megállapítható, hogy egy ilyen rendezvény alkalmával bűncselekménnyel okozták a kárt, akkor a büntetőeljárás keretében is lehet polgári jogi igényt érvényesíteni. Tehát maguk a jogi keretek megvannak ahhoz, hogy ha demonstrációval kárt okoztak, azt valaki megtérítse, csak ez a fajta gyakorlat nem alakult ki idáig. De ez igazságszolgáltatási kérdés, nem tűnik úgy nekem a gyülekezési jog körében, hogy erre tekintettel jogszabály-módosítást kellene kezdeményezni. Ezek a keretek rendelkezésre állnak. Perlési taktika kérdése, hogy ezt hogy érvényesíthetik, de lehetséges.
ELNÖK: Képviselő úr!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Természetesen elfogadom és feltételeztem is, hogy ennek valamiféle joggyakorlata van. Ha egy picit a labdarúgáshoz elmegyünk, a probléma az, hogy a békésen nézegető szurkoló és az ultrák rendbontása között azért van némi különbség. Tehát a gondom tényleg az, hogy hol van a vandalizmus és a politikai tüntetés határa. Nyilván ezt miniszterként borzasztóan nehéz és nem is feladat meghatározni, de ezeken az októberi sajnálatos eseményeken miközben nagyon sajnáljuk azt, ha valakit a rendőrség brutalitása nehéz helyzetbe hozott, ugyanakkor pedig úgy vagyunk vele, hogy azért a döntő többség rendet és nyugalmat szeretne.
Igazából a kérdésem tulajdonképpen költői, de azt azért el kell mondani, amiről nagyon kevés szó esett itt az elmúlt időszakban, hogy önkormányzatoknak megfizetetlen károkozása történt az elmúlt időszakokban, amire legyintettünk egyet, és ezért szomorúak vagyunk mi mint önkormányzatok.
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: Ezt értem, miközben mondom, hogy a jogi hátteret biztosítva látom. Megítélésem szerint az rendőrszakmai kérdés, hogy a rendőrség ezeket a demonstrációkat hogy kezeli olyan szempontból, hogy ne kerüljön sor ilyenfajta károkozásra.
Magam láttam példákat arra nézve, hogy a bécsi rendőrség egy bécsi demonstráció alkalmával hogy jár el, és hogy viszi szabályosan odébb a tömeget arról a helyről, ahol nagyobb kárt tud okozni, arra a helyre, ahol kisebb kárt tud okozni. Ennek megvannak a csapaterő-alkalmazásos rendőri szakmai fogásai. Nyilvánvalóan, ha nem is ez a rendőrképzés és -továbbképzés fő profilja, hogy ezt hogy sajátítják el, de ez olyan különleges felkészültséget, képességeket igénylő valami, hogy ezzel foglalkozni kell, mert egy rendőr magától erre nem alkalmas, nem képes. Kezdve onnan, hogy a négysoros rendőrsorfalat hogy állítják fel a legtapasztaltabbakkal, fél óra múlva, amikor hozzászokott, akkor a második sorfal előrejön. Tehát ennek nagyon sok rendőrszakmai eleme van, amit képezni és tanítani kell. Olyan országokban, ahol ennek megvoltak a hagyományai, tudják, hogy ezt hogy lehet elterelni. Természetesen nyilván, hogy egy kirakat se törjön be, azt ettől még nem lehet megelőzni, de sok tekintetben fel lehet készülni arra, hogy az ilyen nagy tömegrendezvényeket hogyan kezelik humánusan és a jogszabályok előírásainak megfelelően természetesen.
ELNÖK: Talán megengedi a képviselő úr, hogy itt megemlítsem, hogy érdemes lesz miniszterjelölt úrnak akár később elolvasni azt a jegyzőkönyvet, amely akkor készült, amikor Frattini alelnök úr a bizottságnál járt. Már csak azért is, mert ebben a vonatkozásban Frattini úr felajánlotta az Európai Unió segítségét, ahol ezek a tapasztalatok - a bécsiek, és nyilván tudunk másokról is - együtt vannak. A magyar rendőrségnek ez nincs meg, és ezt ő felajánlotta. Nem tudom, ebben történt-e valami, de érdemes erre visszatérni és igénybe venni, talán hasznos lehet.
Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Jelölt Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy ami itt az elmúlt egy évben történt, az egy jól látható folyamat, és cseppet sem véletlen, hogy az lett a vége, hogy nem egészen egy évvel a kormány felállása után új miniszterjelöltet kell meghallgatnunk.
Ha csak az augusztusi vihartól indulunk el, és onnantól kezdve megyünk az őszi eseményeken végig, sajnálatos módon az a fegyelemlazulás, ami látható a különböző szervezeteknél, oda vezetett, hogy nyilván a rendőrök olyan akciókat csináltak, ami mindenki szégyenére válna. Azt gondolom, hogy ennek kapcsán helyes lépés, hogy vezetőváltás történt, bár azt gondolom, hogy hamarabb is lehetett látni ezeknél a szervezeteknél, hogy gyakorlatilag ez a lépés elkerülhetetlenné válik.
Röviden reflektálnék Káli képviselő úr szavaira, aki azt mondta, hogy "kikapjuk a tömegből", a diszkórendezői múltjára nézve. Azt gondolom, hogy az tényleg helyes egyébként, csak mind a szeptemberi, mind pedig az októberi eseményeknél sem ezt láttuk, hogy kikapják. Én is rendeztem ilyet a kollégiumban, én is ismerem ezt a dolgot, hajnalban mindig beállítottak azok, akiket nem vártunk, és ilyenkor összpontosítani kellett. De a jelölt úr heti válaszos anyagában a következő szerepel: "Tapasztalt október 23-án túlkapást? - Ezt pillanatnyilag nem tudom megítélni.". Ezt mondja, amit én nagyon sajnálatosnak gondolok, hiszen ha csak a Hír-TV adását nézte, vagy azóta esetleg megnézte a "Megsebzett ünnep" vagy a "Becsapott ország" című filmeket, akkor egyértelműen látható, például, ha csak a válogatott öttusázó esetét mondjuk, ahol egyértelmű rendőri túlkapások történtek. Sajnálatosnak tartom, hogy akkor nem tudta így megítélni azt, hogy a földön fekvő emberbe a rendőrök közül mindenki, aki arra ment, belerúgott, hogy ez nem túlkapás volt. Tehát én ezt nem gondolom szerencsésnek.
Az őszi eseményekről többen tettek fel kérdéseket. Egy kérdést én is feltennék. Biztosan végiggondolta már - nem tudom, mennyire érte váratlanul, hány napja tudja, hogy önből lesz majd az igazságügyi és rendészeti miniszter -, hogy vajon mit kellett volna másképpen csinálni ősszel. Mert arról, amit Káli képviselő úr mondott itt a futballhuligánokról és a tüntetőkről, nekem is világosan megvan az a kép, a tévészékház előtt pontosan lehetett látni, hogy kik azok, akik cukkolják a rendőröket, kik azok, akik a rendbontók, és kik azok - erős idézőjelben mondom, nehogy véletlenül félreértés legyen -, akik a háttérből nézik a meccset. Ilyen szempontból azt gondolom, hogy világosan és hamar lehetett volna dönteni. Tehát a kérdés lényege az, hogy az őszi események során ön szerint hol volt az a pillanat, ahol meg lehetett volna fogni ezt alkotmányos és jogos eszközökkel.
Hogy a politikai vizeknél maradjunk még valamennyire, ön a múlt héten vendége volt az Egészségügyi bizottságnak, és ott a következőt mondta a bizottsági ülésen a Pszichiátriai Intézet bezárása kapcsán: "Tehát nekem az a véleményem, hogy annyi bizonytalanság, nehezen átlátható, nehezen kiszámítható elem van a betegek elhelyezésében, máshova történő irányításában, hogy ez az alkotmányos visszásság gyanúját veti fel." Az a kérdésem, hogy vajon az egészségügyi reform látható hibáiért mit kíván tenni a kormányon belül, lát-e arra lehetőséget, hogy esetleg javítson a komoly hibákon.
Szűkebb pátriánkra evezve is lenne kérdésem. Egyrészről Schengenről már itt beszéltünk, azt hiszem, már mindannyian várjuk, hogy végre bekövetkezzen, de mi történik akkor ön szerint, ha mondjuk, Szlovákia valami miatt nem teljesíti a schengeni kritériumokat, és az a közel 600 kilométeres határszakasz mégsem tud belépni? Milyen vészforgatókönyve van erre a magyar kormánynak?
A határon túliak helyzetéről is néhány szóval említést tett. Egyrészről engem érdekelne az is, hogy hogyan látja a december 5-ei népszavazást, mennyiben volt szerencsés, mennyiben nem. És az is érdekelne, hogy a schengeni csatlakozásunkat követően a határon túli magyarok anyaországba történő beutazását hogyan kívánja segíteni. Milyen mozgástér áll rendelkezésünkre majd a vízumkiadást illetően? A schengeni rendszerben hogyan tudjuk megoldani, ha tömegesen adunk ki többszöri belépésre jogosító, úgynevezett turistavízumot? Nyilván még sok minden teendő áll ön előtt, de valamilyen elképzelése lehet ezekről a dolgokról. A kishatárforgalmi megállapodások is érdekelnének, ez a kérdés többször szerepelt itt a bizottság előtt is, azt hiszem, ez az egyik leginkább mindennapokat érintő kérdés a bizottság életében és a szomszédos országokat illetően.
Egy másik kérdéskör, ami kiterjesztettebb, és az ön jogi előéletének jobban megfelelő. Hogyan látja a bírói karnak az Unió jogában való jártasságát? Hogyan kívánja előmozdítani az acquis communantaire-nek megfelelő törvénykezést a hazai igazságszolgáltatásban? Hogyan lehetne segíteni a bírói kart? Nemrégen az OIT-nak volt egy körlevele a képviselőkhöz, ők is erős aránytalanságokat jellemeztek, de az OIT-tal kapcsolatban is merültek fel kifogások, tehát úgy gondoljuk, hogy itt mindenképpen változtatásra lenne szükség. Mit gondol, mi az, amin változtatni kellene? Felhívnám a figyelmét egy olyan dologra is, amiben komoly joghátrányokat szenvedünk: ez az uniós joganyagok magyar nyelvre történő fordítása, amiben komoly lemaradás van, több honlapon és oldalon is azt tapasztaljuk, hogy bizony nem lehet hozzáférni különböző anyagokhoz. Az Európai Igazságügyi Hálózat magyar nyelvű honlapján ez a felírat olvasható, hogy konkrét példát is mondjak: "Az oldal hamarosan elérhető lesz a kívánt nyelven, a késedelemért elnézését kérjük!" A késedelem most már pár éves.
Végezetül a legeslegszűkebb vizekre eveznék. Hogyan látja az Országgyűlés és a magyar kormány együttműködését az uniós jogszabályok megszületésének folyamatában, tehát mennyire tartja jónak a mostani gyakorlatot, mennyire tartja kezdeményezőnek Magyarországot az Európai Unióban?
Zárásképpen úgy gondolom, hogy ön elég nehéz feladatot vesz át, és az eddigi életútját végigtekintve nyilván ön nem a rendőrségi területről, a rendészeti területről jön, márpedig azt hiszem, vagyis mindenki tudja, hogy a mostani helyzetet a rendőrségen belül történtek okozzák. Van lehetőség arra, amit jogászként fel tud építeni, meg tud valósítani, de van egy másik kihívás, amit az elmúlt egy évben az ön elődjének - aki szintén a katedra felől érkezett az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium élére - nem sikerült teljesíteni. Kíváncsi vagyok, hogy ön hogyan kívánja ezt az akadályt leküzdeni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük ezt a rövid kérdéscsoportot. Miután Ivanics képviselő úr az igazságügyhöz és a rendészethez hozzácsapta az egészségügy területét is egy apró mozdulattal, megadom a szót Takács úrnak.
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Képviselő Úr! A rendőri túlkapásokkal kapcsolatban; önmagában véve ezt a fogalmat se használnom egy szaktestület előtt szívesen. Őszintén szólva, nem emlékszem a felolvasott tudósításra, lehet, hogy ez úgy jelent meg, hogy az első események rádiós bejelentése pillanatában egy újság megkérdezte, hogy mi a véleményem, és lehet, hogy ezt mondtam, nem tudom. Az a véleményem arról, hogy ahol rendőr vétlen járókelőt, békés demonstrálót bántalmazott, szükségtelen és aránytalan intézkedést alkalmazott, annak minden egyes esetben szankciója kell, hogy legyen. Ez lehet fegyelmi szankció, amit a rendőrség a megfelelő parancsnoki és felelősségre vonási rendszerben elbírál, és megvannak azok a büntetőjogi következményei, amelyek egyébként folynak is. Szintén a rendészet körébe tartozó Védelmi Szolgálat folytatja ezeket a nyomozásokat, vizsgálatokat, és az ügyészségen vannak ezek az ügyek. Információim szerint ezeknek a száma mintegy hatvan, és összességében ezekre az ügyekre nézve folytat az ügyészség nyomozást.
Nem tudom elolvasni, hogy mit írtam fel, elnézést kérek, már fáradok egy kicsit, de hadd ugorjak egyet. Nem akarom kikerülni ezeket a politikai dolgokat, esetleg megkérem a képviselő urat, hogy ebből a részből ismét kérdezzen, mert nem tudom elolvasni.
Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézettel kapcsolatban nekem valóban az a véleményem itt is, mint másutt, hogy maga a szervezeti keret nem lényegtelen, de nem meghatározó, ez az intézmény helyileg másutt is működhet, mint ahogyan a BM Kórház is működhet másutt. A lényeg, hogy az ellátás színvonala és biztonsága nem csökkenhet. Az információknak, a híradásoknak a rendjében alig-alig lehet megállapítani, hogy valójában mi is történik. Azt nagyon fontos elmondani, hogy önmagában véve az a helyzet, hogy a betegek körében - amelyik egy nagyon kiszolgáltatott, sérülékeny réteg - ilyen bizonytalanság keletkezik az össze-visszakavargó információk miatt, önmagában véve alkotmányos visszásságot okoz. Erről ez az álláspontom volt akkor is, és ez most is. A kormány tagjaként nyilvánvalóan része vagyok egy kollektív döntési mechanizmusnak, de ennek azért megvannak az alkotmányjogi szabályai, hogy ott mi is és hogyan történik. Ez egy kancelláriatípusú kormány, miniszterelnöki típusú kormány, amelyben a szakterületek gazdái különbözőek. Azokban a kérdésekben, amelyek az igazságügyi és rendészeti miniszter feladatkörét érintik, tehát nem egy ágazatnak, nem egy másik miniszternek az eseti döntései, ott természetesen az alkotmányosság és törvényesség szempontjait előtérben tartva olyan javaslatokat fogok tenni, amelyek az én vonatkozó jogfelfogásommal összhangban állnak.
Schengennel kapcsolatban. A szlovák csatlakozás elmaradása esetén - én úgy vagyok informálva -, egy ilyen vészforgatókönyv esetén a megfelelő határőrizet ebben az esetben is fenntartható. Természetesen bonyolultabbá teszi a képet, és a költségek is másképp alakulnak, de ettől a külső határ őrizete nem fog ellehetetlenülni.
A határon túli magyarok kapcsolattartásával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy itt a kishatárforgalmi megállapodások fenntartása, újragondolása jelenthet megoldást. Vannak olyan országok, amelyekkel ez előrehaladottabb stádiumban van, másokkal kevésbé. Említésre méltó, hogy az érintett szomszédos államokban élő magyarság reakciói is különbözőek e tekintetben. Valahol ezt megoldásnak tartják, más országok esetében pedig nem.
Uniós jogban való jártasság. Létezik bírói továbbképző akadémia Magyarországon, amelynek egyik profilja a bírák ilyen irányú felkészítése. Az adatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy miután Magyarországról rövid idő alatt viszonylag sok előzetes döntési eljárásra vonatkozó megkeresés érkezett az EU-bírósághoz, ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a magyar bírák jártassága az európai uniós joganyagban megfelelő vagy semmiképpen sem lényegesen rosszabb, mint külföldi kollégáiké.
Az Országgyűlés és a kormány viszonya az uniós jogharmonizációban. Úgy gondolom, a jogalkotási programmal kapcsolatban az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban rendelkezésre állnak azok az információk, adatok, amelyek szükségessé teszik, hogy az Országgyűlés jogalkotó munkáját elősegítsék, és úgy tudom, hogy az Európai Integrációs Főosztály és a szakállamtitkárság meglehetősen sok ilyen jellegű tevékenységben részt vesz. Tehát úgy ítélem meg, hogy a technikai együttműködés jó a két szervezet között.
ELNÖK: Parancsoljon!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Külön köszönöm, hogy a miniszterjelölt úr nem értette félre azt a kérdést, ami szerintem egyértelmű volt. Már megszoktuk, hogy Eörsi elnök úr az ellenzéki kérdéseket mindig egy kicsit megkritizálja, kicsit megpróbálja pofozgatni, mégse legyen az olyan frappáns, úgyhogy nyilvánvalóan ezért feddte meg itt az előbb Ékes képviselőtársamat is, aki merészelt egy Európai ügyek bizottságában az európai alkotmányozásról kérdezni az igazságügyminiszter-jelölttől, és most is éppen egy ilyen alkotmányossági kérdésre reagált az elnök úr. Lehet, hogy itt valamiféle disszonancia van. Ha esetleg nem tartozik a bizottság jogkörébe vagy a meghallgatás körébe, a jelölt úr kérdéskörébe, akkor szívesen venném a hivatkozásokat, de azt hiszem, a képviselőknek meg joguk van kérdezni.
Visszatérve arra, amit a jelölt úr az előbb említett. A kérdéseim között szerepelt, hogy a rendőrségi visszaéléseknél egyértelműen megállapíthatók voltak bizonyos dolgok, és ennek kapcsán volt kérdésem, hogy látta-e a két filmet, ami a rendőri brutalitásokról szól. Ezt azért is kérdezem, mert Manninger képviselőtársam feltett egy olyan kérdést, ami személy szerint engem is érdekelt volna, és arra nem kaptunk választ, hogy hogyan áll fel az vajon, amikor öt rendőr vallomása áll egy emberével szemben, akkor milyen esélye van annak az egy embernek, még ha a tévéfelvételek is bizonyítják az igazát. Látunk erre vonatkozóan furcsaságokat Magyarországon, hiszen Gergényi rendőrfőkapitány úr az egyik tévé egyenes adásában tagadta le, hogy a rendőröknél vipera volt, és amikor megmutatták a képet, utána azt válaszolta erre, hogy ő nem ismerhet minden eszközt, ami a rendőröknél van. Számomra ez megdöbbentő. Én azt gondoltam, hogy a miniszterelnök másnap felkéri, hogy mondjon le vagy felmenti. Erre sajnos fél évet kellett várni.
Tehát azt gondolom, hogy elég súlyos események történtek, és nyilvánvalóan elég határozottan kell fellépni. Az első hozzászólásom második fele tulajdonképpen erre irányult, hogy vajon mennyire érzi magát elhatározottnak arra, hogy a rendőrségen belül, most, amikor nagyobb odafigyelésre van szükség, össze kell rántani a csapatot, ezt a fegyelmet jobban elérje. Az eddigi életútja nem a rendvédelmi szervek felé mutatott, hanem inkább egy elméleti irányt mutatott.
A rendőrök nyugdíjba vonulásával kapcsolatban. Említette a bevezetőjében, örültem, hogy ennyire határozottnak mutatkozott, bár az a kérdés, hogy a kormányban hogyan fogják majd fogadni az ezzel kapcsolatos javaslatát. Én is azt gondolom egyébként, hogy nyilván a kormány már sok ilyesfélét tett, de most nem szabad a rendőrséget tovább elbizonytalanítani azzal, hogy elmennek a felkészült rendőrök az állományból.
Végezetül a határon túli magyarokkal kapcsolatban volt még kérdésem, hogy hogyan lehet megoldani, mert a kishatárforgalom, ha jól emlékszem, ötven kilométeres sáv volt itt, de azon kívül is élnek a határon túl magyarok, velük mi lesz a helyzet.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, soha nem venném a bátorságot, hogy bármelyik képviselőt megfosszam a kérdezés jogától, ugyanakkor a csipkelődés jogáról se szeretnék lemondani, de most ezt sem látom indokoltnak.
Megadom a szót a miniszterjelölt úrnak.
DR. TAKÁCS ALBERT miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Az elfelejtett kérdéshez visszatérve, az a véleményem, hogy az ilyenfajta események megelőzése olyan különleges rendőri egységeknek, olyan rendőri állományrésznek a kiképzésével oldható meg, ami Magyarországon idáig nem volt. Ez egy felkészületlen helyzetben érte a rendőrséget.
A demonstrációkkal kapcsolatos magatartásnál a rendőrnek pontosan tudnia kell - és a jelentésemben részletesen felállítottam a különféle variációkat -, hogy milyen esetben mit kell tennie, Mikor minősül jogellenesnek, bejelentettnek, nem bejelentettnek? Mi történik akkor, ha jogellenes és nem jogellenes demonstráció keveredik egymással? Melyik sorsában osztozik a másik? Mi történik az oszlatás során? Ezek olyan szakmai kérdések, amelyekre rendőröket képezni kell. Egy közlekedési rendőr - nem beszélve egy vízirendőrről - nem tudja ezeket a feladatokat ellátni, ez egy különleges valami. Ehhez szükséges a rendőrtechnikai ismeretek elsajátítása, és olyan pszichés és fizikai felkészítés is, hogy ezek a dolgok kivitelezhetőek legyenek.
A felelősséggel kapcsolatos dolgok, amelyek a filmekben, sajtóhíradásokban megjelentek, ezzel kapcsolatban az az álláspontom, hogy ezek kivétel nélkül büntetőjogi eljárást igényelnek. Amikor földön fekvő embert rugdosnak, ütlegelnek, ezek hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások, amelyeket büntetőjogi útra kell terelni. Ezeknek az eseményeknek a jogi megítélése éppen azért nehéz, mert a büntetőeljárásnak még megvannak a maga szabályai. A legjobb tudomásom szerint - amikor három nappal ezelőtt még megkérdezhettem érdeklődőként, hogy mi van - egyetlenegy eljárás sincsen olyan stádiumban, hogy valamilyen véleményt lehetne arról mondani, hogy itt mi fog történni. Tudniillik a bizonyítási eljárást le kell folytatni. Tehát azért nem egyszerű a dolog.
Arról a kérdésről, hogy ötven ember állít valamit egyvalaki ellenében, a bíróság a bizonyítás általános szabályai szerint, bizonyítás szabad mérlege alapján dönt, megítéli, hogy hihető vagy nem hihető. Azt mondom, hogy ez a magyar igazságszolgáltatásnak is egy érdekes esete és próbaköve, meg kell várni, hogy ebben az ügyben milyen döntések születnek. Természetesen azt nem tudom megítélni, prognosztizálni sem tudom, hogy ezek a döntések milyenek lesznek. De egyebek mellett ombudsmanként, amikor először ebben a dologban meg lehetett szólalni, 2006 végén, azért nem fogalmaztam meg sommás állításokat, mert engem pontosan az érdekelt, hogy ezekben az ügyekben az igazságszolgáltatás függetlenül és pártatlanul járjon el, és mindazok, akik ilyen cselekményeket elkövettek, odakerüljenek. Tehát ezt én igazságszolgáltatási ügynek tartom.
Hogy a kishatár menti forgalmon túl milyen más lehetőség van? A nemzeti vízum használata valamilyen megoldást jelent, és vannak arra irányuló törekvések, hogy legalább technikailag a határátkelés könnyebb legyen, mintha ilyen nem lenne; ezek az egymegállásos határátkelők, hogy legalább az állampolgárok kevésbé érezzék a határ fizikai jelenlétét. Azt kell látni a dologban, hogy a schengeni csatlakozással bizonyos tekintetben egyszerűsödtek és szabadabbá váltak a mozgási feltételek, más tekintetben pedig a külső határok vonatkozásában szigorodtak. Az erre vonatkozó uniós előírások Magyarországra is kötelezőek.
ELNÖK: Köszönöm szépen, több jelentkező nem volt. Egy nagyon rövid dolgot én is hadd mondjak.
Azzal kezdeném, hogy a miniszteri posztra való jelölés joga a Szocialista Pártot illette meg, de amikor ezt mondom, ez nem jelent semmifajta távolságtartást a mi részünkről, a Szabad Demokraták Szövetsége a miniszterjelölt úr mögött áll, támogatja a megválasztását is és tevékenységében is.
Úgy gondolom, ez a vita, amely ősz óta folyik és a bizottság ülésén is felmerült, nagyon fontos vita, cseppet sem tekintem felesleges dolognak. A Szabad Demokraták Szövetsége és jómagam is ősszel nem kritizáltuk a rendőrséget; ennek az oka nem az volt, hogy nem láttunk kifogásolnivalót, sőt elmarasztalnivaló jelenségeket, hanem más oka volt.
Itt hadd mondjam el azt, hogy lehet látni a televízióban, hogy Londonban mi történik, földön fekvő embert a rendőrök még tovább ütnek. Amikor ezt elmondom, akkor ez nem jelenti azt, hogy felmentést kell adni bármelyik magyar vagy más rendőrnek, ha ezt megteszi, de két különbséget látok, ami mégiscsak jelentős különbség. Az egyik különbség szerintem abban van - érdekes az, amit Káli képviselő úr mondott, hogy mi a különbség a futballmeccs és e között -, hogy én nem nagyon tudok olyan tüntetésről, amit törvényesen vagy brutálisan szétvernek Nyugat-Európában, ami az alkotmányos rend megdöntésének az ígéretét vagy követelését is magában foglalná. Ez nem vonatkozik persze azokra a teljesen szerencsétlen civilekre, akiknek ehhez semmi közük, de azért ez jelen volt, és amikor a rendőrség rosszul lépett fel talán azokban az országokban, amelyek számunkra mintát jelenthetnek, ott sem az hangzik el, hogy rendőrállam. Ott a kormány nincs ebbe belenyomva, régi bolsevikok, akik nem tudnak szabadulni, tényleg más élet volt Magyarországon.
Én magam személyesen úgy gondolom, hogy a rendőrséget meg kell bírálni, amikor meg kell bírálni, de amikor az alkotmányos rendről úgy érezzük, hogy veszélybe került, akkor szerintem először mögé kell állni, és azt követően egyébként egyetértek azzal, hogy minden egyes esetben a büntetőjog eszközeivel is fel kell velük szemben lépni. Számomra megnyugtató, hogy a miniszterjelölt úr egész pályafutását tekintve emberi jogi megközelítéssel fogja ezt a kérdést is közelíteni. Nem lesz könnyű munka nyilván, de sok sikert kívánok hozzá, nagyon régi beidegződéseken kell majd tudni változtatni.
A második megjegyzésem Schengennel kapcsolatos. Attól nem tartok, hogy mondjuk, az az eset bekövetkezik, hogy Szlovákia nem lép be - mindannyiunkra kihat, ha Szlovákia nem csatlakozik -, de szerintem Szlovákiát is becipeljük. A probléma inkább az, hogy amennyire én értem, a schengeni csatlakozáshoz szükséges a rendőrség és a határőrség integrációja. Ivanics képviselő úr elmondta, ezt felírtam magamnak, hogy mindannyian várjuk, hogy bekövetkezzék, ugyanakkor nem látom, hogy a törvényt hogyan fogja a parlament elfogadni kétharmaddal. Ez elkezdődött, az ötpárti tárgyalások jól mentek, és amikor ez a Múzeum körúti még ma sem tudjuk, mi történt dolog bekövetkezett, akkor a legnagyobb ellenzéki párt bejelentette, hogy kivonul az ötpárti tárgyalásokból, hacsak a főrendőrök nem mennek el. A főrendőrök elmentek, akkor azt mondta a Fidesz, hogy amíg a miniszter nem megy el, addig kint maradnak. A miniszter is elment, de még nem jöttek vissza. És itt nekem van egy aggályom, ami igazi politikai kérdés: miközben iszonyúan óhajtják és kívánják a schengeni csatlakozást - mert hallottuk -, közben az ötpárti tárgyalások nem folynak, és nem tudom, hogy a parlamentben mi fog történni, mert kell a kétharmados szavazás.
A harmadik megjegyzésem sem mint SZDSZ-es, sem mint bizottsági elnök, csak egy nagyon személyes megjegyzés. Először is rendkívüli módon örülök annak, hogy erre a Ptk.-reformra sor kerül. Csak egy személyes fájdalmam van ezzel kapcsolatban: az 1959. évi IV. törvénynek, amelyik a maga korában remekműnek számított, édesapám volt a főkodifikátora, és ezzel, hogy ez a reform sorra kerül, mint a fia, egy kicsit sajnálom, hogy ez is csak a múzeumokba és a könyvtárakba kerül. Nem kell erre reagálnia természetesen, csak gondoltam, hogy hangozzék el ez is.
Tisztelt Bizottság! Több hozzászólás nincs. Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja Takács Albert miniszteri megbízatását. Kérem, hogy kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Tizenegyen támogatják. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Hatan nem támogatják. Ezzel a bizottság támogatása biztosított.
Az ellenzék részéről is elhangzott elvárások szerintem megalapozottak sok tekintetben, remélem, hogy eleget fog tenni ezeknek. Nagyon sok sikert kívánok mindannyiunk nevében miniszteri megbízatásához, aztán majd a Schengenhez és egyébként az Európai Unióhoz pragmatikusabban kötődő kérdésekben, azt hiszem, gyakran fogunk találkozni. Köszönjük szépen, hogy eljött hozzánk.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 36 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Szűcs Dóra