EIB 23/2007.
(EIB-53/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. június 5-én, kedden, 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Az ülés megnyitása *
Tájékoztató az Európai Unió alkotmányos szerződéséről folytatott tagállami egyeztetésekről *
Gál J. Zoltán államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója *
Kérdések, vélemények *
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos tájékoztatója az Új Magyarország Fejlesztési Tervről *
Bajnai Gordon szóbeli tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) megérkezéséig dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, a kormány igen kedves képviselőjét, illetőleg megjelent vendégeinket.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettekkel egybehangzóan tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e észrevétel a mai napirendünkkel kapcsolatban. (Senki sem jelentkezik.) Ilyet nem látok, ezért kérdezem, hogy ki támogatja a mai napirendünket. (Szavazás.) Ez egy egyhangú szavazás, köszönöm szépen.
Rátérünk 1. napirendi pontunkra, melynek keretében zárt ülést rendelek el.
(A bizottság 9 óra 06 perctől 9 óra 30 percig zárt ülés keretében tárgyalt, melyről külön jegyzőkönyv készült.)
Tájékoztató az Európai Unió alkotmányos szerződéséről folytatott tagállami egyeztetésekről
ELNÖK: Áttérünk a 2. napirendi pontunkra egy perc elteltével. (Rövid szünet.)
30do
PÉ 31
Tisztelt Bizottság! Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm Gál J. Zoltán és Iván Gábor államtitkár urakat. Áttérünk a második napirendi pontunkra: "Tájékoztató az Európai Unió alkotmányos szerződéséről folytatott tagállami egyeztetésekről". Legutóbb ugyanebben a keretben, a bizottságban még a berlini nyilatkozat megfogalmazását éppen csak megelőző stádiumban találkoztunk, azóta mint tudjuk, a berlini nyilatkozat elfogadásra került, és gondolom, hogy ezek az egyeztetések azóta is intenzíven folytatódnak a tagállamok között annak érdekében, hogy ha a német elnökség alatt nem is, de legalábbis megpróbálni, hogy a portugál elnökség alatt valami történjék.
Ezekről folytassunk egy eszmecserét a kormány képviselőivel. Köszönjük, hogy rendelkezésünkre állnak. Először Gál J. Zoltán államtitkár úrnak adom meg a szót.
Gál J. Zoltán államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) tájékoztatója
GÁL J. ZOLTÁN államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Köszönjük szépen a lehetőséget is. Ha jól tudom, a bizottság tagjai egy írásos összefoglalót kaptak az eddigi tárgyalások állásáról. Ha szabad, ezt pár szóval kiegészíteném.
Ott folytatnám, ahol elnök úr abbahagyta. Amikor legutóbb módom volt önök előtt beszélni, akkor a berlini nyilatkozatról beszéltünk. A berlini nyilatkozatot 27 tagország jóváhagyta, állam- és kormányfői szinten jelenlétükkel hitelesítették annak szövegét, és ebben szerepel egy mondat, ami a mostani vitáknak, tárgyalásoknak is a magyar álláspont szerint kiinduló alapja, ez a mondat pedig úgy hangzik, hogy közös célunk, hogy a 2009. évi európai parlamenti választásokig egy megújított közös alapra helyezzük az Európai Uniót. Ez az a mondat, amit 27 tagország állam- és kormányfője jóváhagyott.
Ennek alapján a Tanács német elnökségének az a célja, ahogy elnök úr is említette, hogy a június 21-22-ei - illetve ki tudja, meddig tartó - Európai Tanács-ülésen egy politikai megállapodás jöjjön létre az új uniós alapszerződésről. Ez a megállapodás kiterjedne az új alapszerződés tartalmára, arra, hogy az alkotmányszerződésből mi kerül majd át és mi nem az új alapszerződésbe. Ezen túlmenően dönteni kell az új alapszerződést ilyen tartalommal létrehozó kormányközi konferencia összehívásáról, valamint az alapszerződés létrehozásának menetrendjéről. Tehát ez egy nagyon feszes menetrend. A német elnökség elképzelése szerint 2007 második felében ki kellene dolgozni az új alapszerződést, ezt a tagállamok 2008 folyamán ratifikálnák annak érdekében, hogy a 2009-es európai parlamenti választásokig hatályba léphessen.
Mint azt önök jól tudják, az alkotmányszerződést 18 tagállam ratifikálta, másodikként Magyarország, további négy olyan tagállam van, amely nem ratifikálta ugyan, de teljes egészében elfogadja azt. Két tagállam: Franciaország és Hollandia népszavazáson utasította el, és három tagállam: a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság és Lengyelország jelenlegi formájában nem ratifikálná az alkotmányszerződést.
Mindezek alapján az a nagyon fontos cél, hogy olyan új alapszerződés jöjjön létre, amely a tagállamok mindegyike és azok közvéleménye számára elfogadható, ehhez a közvélemény támogatása megnyerhető, ez a legfontosabb feltétele a ratifikáció sikerének.
A magyar álláspont abból a meggyőződésből indul ki, hogy az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés nem tűr további halasztást. Ebben maximálisan támogatjuk tehát a német elnökség még oly ambiciózus menetrendjét is. Azért gondoljuk ezt, mert amíg nem jutunk túl azon, hogy hogyan újítsuk meg az Európai Unió szerződéses alapjait, addig az Unió tulajdonképpen egyfajta gúzsba van kötve, mert leköti a saját ügye ahelyett, hogy azokkal az ügyekkel foglalkozna, amelyek a tagállamok közvéleményét is érdeklik. Amíg tehát nem jutunk túl ezen a kérdésen, addig a nagy kérdés fennmarad, vagyis hogy merre is tart a 27-ek Európája.
A magyar kormány álláspontja szerint az Unió egésze látná kárát annak, hogy ha a 2009. évi parlamenti választásokat követően nem a megújított és hatékonyabb alapokon kezdené meg a működését az új Európai Parlament, valamint az új Európai Bizottság. Ezért gondoljuk, hogy a 2009. évi választások előtt a ratifikációnak meg kell történnie. Ehhez 2007 végére egy kész szöveggel kell rendelkezni.
Ez akkor érhető el, hogy ha a júniusi csúcstalálkozón, még a német elnökség ideje alatt egy tiszta és precíz mandátumot kap a portugál elnökség a szövegezés egyébként nem kevésbé nehéz feladatára.
A berlini nyilatkozat elfogadása is, illetve ez a megközelítés minden tagállam vezetésére egyfajta felelősséget ró. Szerintem ez a felelősség abban fogható meg, hogy a nemzeti önzés helyett őrizzük meg az európai éthoszt, és ezzel a szemlélettel vegyünk részt a kétoldalú és a többoldalú vitákban az alkotmányszerződés ügyében. Magyarország ilyen szemlélettel vett részt az eddigi tárgyalásokon.
Ki kell mondjuk, hogy ma már nincs realitása annak, hogy a jelenlegi formájában az alkotmányszerződés valaha is hatályba tudjon lépni. De - és ez egy fontos kiinduló alap - az a meggyőződésünk, hogy az alkotmányszerződés olyan fontos érték, amelynek a lényegét és a legfontosabb elemeit meg kell őrizni, bármilyen formában jöjjön is létre a megállapodás a tagállamok között az új szerződésről.
Mint önök tudják, a Magyar Országgyűlés másodikként erősítette meg az alkotmányszerződés szövegét, a magyar kormány mandátumának ez a kiinduló alapja és lényege. A magyar kormány tárgyalási mandátuma az Országgyűléstől kapott felhatalmazáson áll, azon, hogy a Magyar Országgyűlés ratifikálta az alkotmányos szerződést.
Készek vagyunk kompromisszumokra annak érdekében, hogy előremozduljon az ügy. Ennek a kompromisszumkészségnek azonban vannak markáns határai. Például az, hogy Magyarország egy erős Unióban érdekelt, amely hatékonyan működő intézményekkel rendelkezik. Nem tudunk tehát egyetérteni olyan alapvető ügyek megkérdőjelezésével, mint a közösségen belüli demokráciát erősítő kettős többségi döntéshozatal, a közösségi kompetenciák köre vagy a minősített többségi döntéshozatal kiterjesztése. Az intézményi csomag felnyitásával tehát nem tudunk egyetérteni.
Meggyőződésünk, hogy azok a gondolatok, amelyek az Unió jelenlegi pillérrendszerének fenntartása mellett érvelnek, és a kormányközi jelleg konzerválását szorgalmazzák, például a bel- és igazságügy, valamint a közös kül- és biztonságpolitika esetében, ezek a gondolatok, vélemények nem segítik elő az Európai Unió közös ügyének előrevitelét.
Hasonlóan elfogadhatatlan annak feszegetése, hogy a konszenzussal létrehozott közösségi kompetenciákat újra nacionalizáljuk. Vannak ilyen vélemények is. Magyarország ugyanakkor azt gondolja, hogy a politikai unió irányába teendő lépések kevésbé múlnak a szimbólumokon, a szimbolikus kérdéseken, sokkal inkább a közös célok érdekében elhatározott cselekvésen, ezért ha a megegyezés ára az, hogy a szimbólumokat a szerződésből elhagyjuk, itt van lehetőség kompromisszumra, annak kijelentésével, hogy Magyarország ezeket ettől még használni tudja és használni is fogja.
Mindezek alapján három fontos alapelv határozta meg a magyar tárgyalási mandátumot. 1. A tagállamok értékközösségének megerősítése, különös tekintettel a kisebbségek jogaira. 2. Hatékonyabban működő uniós intézményekkel kell az integrációt továbbfejleszteni. 3. Az integráció további mélyítésére kész és képes tagállamok számára ezt a lehetőséget biztosítani kell.
Mindezek alapján röviden arról, hogy hol tartunk, és próbálom kerülni, hogy tagállamokat nevezzek meg, de a bizottságnak joga van tudni, hogy a jelenlegi viták alapján milyen álláspont körvonalazódik.
Ami a szerződések szerkezetét illeti, minden tagállam el tudja fogadni, hogy a megoldáshoz szükséges az alkotmányszerződés jelenlegi szerkezetén túllépni. Az alkotmányszerződést népszavazáson elutasító tagállamok szempontjából érthetően alapvető kérdés, hogy egy ismételt ratifikáció már egy más szerződésre vonatkozzon, ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy már a ratifikált országoknak is megfelelő megoldást kell találni, és tudjuk, hogy van két ország, amely népszavazáson erősítette meg az alkotmányszerződés ügyét.
Erre különböző modellek vannak most az asztalon, a német elnökség asztalán. A német elnökség jelenleg két szerződés létrehozását tartja a legjobb megoldásnak. Az első az alkotmányszerződés első és második részét tartalmazó "new treaty" lenne, míg a második szerződés az alkotmányszerződés harmadik részében foglalt új elemekkel módosítaná a hatályos nizzai szerződést.
Két olyan tagállam véleményét ismerjük, amely ezen is túl kíván lépni, és kizárólag a hatályos szerződések módosításáról beszél a pillérrendszer fenntartásával. Ez a jelenlegi helyzet.
Ami az alkotmányos jellemzőket illeti, a legtöbb tagállam rugalmas álláspontot képvisel a szimbólumok ügyében. Ez jelenti az ismert alkotmányos szimbólumot vagy a közös külügyminiszter elnevezését, a jogi normák elnevezését, ugyanakkor itt is megoldást kell találni azon tagállamok számára, amelyek népszavazáson hagyták jóvá az alkotmányszerződést.
40
41do (Gál J.)
Az alapjogi charta vonatkozásában a tagállamok többsége azt az álláspontot képviseli - Magyarország is ilyen, méghozzá határozottan -, hogy az alapjogi charta legyen az alkotmányszerződés integráns része, hiszen azt a tagállamok már kétszer elfogadták. A tagállamok többsége kiáll ezen álláspont mellett, többek számára ez egy "red line", és csak a legvégső esetben tudják elfogadni, hogy a charta szövegének egésze ne legyen az új szerződés része, hanem egy kötelező érvényű jogi hivatkozás legyen.
Ami az intézményi kérdéseket, talán a legérzékenyebb kérdéseket illeti, egy tagállam kivételével egyik tagállam sem vetette fel komolyan, hogy annak egyes kérdéseit újra kellene nyitni, ugyanakkor egy másik tagállam tett egyedül gesztust ebbe az irányba, ami annak a megfogalmazását jelenti, hogy az ő számukra a Nizzában meghatározott szavazati pozíció romlása nem elfogadható. A tagállamok nagyon nagy többségének ugyanakkor nem elfogadható az intézményi kérdések újranyitása, Magyarország is ehhez a többséghez tartozik. (Szirbik Imre megérkezik az ülésre.)
Ami az új szerződés új politikákkal való kiegészítését illeti, itt több javaslat is szerepel az asztalon. Legerősebben talán az energiapolitikára vonatkozó részek kerültek asztalra, de szóba került a szolidaritási cikk erősítése, vagy a szociális dimenzió hangsúlyosabbá tétele, vagy a migrációs politika megjelenése. Két tagállam vetette fel, hogy a tagsági kritériumok kerüljenek kiegészítésre a koppenhágai kritériumokkal, ezzel a többség jelenleg nem ért egyet.
Fontos kérdés még az opt-in, opt-out, az egyes politikákból való kimaradás vagy belépés lehetősége. A német elnökség azt erősítette meg, hogy a kimaradásra vonatkozó javaslatok minden olyan uniós politikával kapcsolatos rendelkezésre vonatkoznának, amelyeket az új szerződés vezetne be. Itt ebben a tagállamok többsége határozott álláspontot még nem alakított ki, ez a további viták része. Egy tagállam vetette fel, hogy fontosnak tartaná bizonyos uniós politikák tekintetében a renacionalizálást, vagyis a Közösségnek biztosított hatáskörök visszakerülését a tagállamokhoz. Ezt a javaslatot a tagállamok túlnyomó többsége nem tartja elfogadhatónak, miközben asztalra került egy olyan javaslat is, amely a nemzeti identitás megőrzése szempontjából a nemzeti parlamentek szerepének erősítésére vonatkozik. A német elnökség arról tájékoztatott bennünket, hogy a magyar "red line"-ok, vagyis a kisebbségek jogai, a tagállamok egyenjogúsága vagy a megerősített együttműködés kérdése olyan ügyek, amelyeket egyetlen tagállam sem kérdőjelezett meg, tehát ezekkel kapcsolatban lehetőség van az érdekérvényesítésre.
Ami a következő napokban történik: szakértői és ennél magasabb szinten is folytatódnak a konzultációk. Ezek közül a magas szintű konzultációkból ismert, hogy június 18-án a visegrádi négyek Sócrates miniszterelnökkel, tehát a portugál elnökséggel fognak találkozni. Ahogy az ebben a körben lenni szokott, elnökségi papír, elnökségi javaslat csak közvetlenül a júniusi csúcs előtt születik, akkor ismerhetik meg azt szakértői szinten majd a külügyminiszterek. Mindenesetre a miniszterelnök úr brüsszeli utazása előtt - ahogy annak rendje és módja van - az integrációs nagybizottságot tájékoztatni fogja az addig ismert álláspontokról.
Ha a tisztelt bizottságnak kérdései vannak, akkor Iván Gábor szakállamtitkár úrral állunk rendelkezésre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr, a beszámolót. Egy rövid megjegyzést hadd tegyek. Alapvetően támogatom ezt az álláspontot, amit itt kifejtett, részben megértem, részben meg indokolatlannak tartom azt, hogy nem mondjuk meg, hogy milyen országokról van szó. Annál is inkább, mert amikor a renacionalizálás tekintetében, mondjuk, Peter Balkenende erről nyíltan beszél az Európai Parlamentben, akkor itt elhangozhat, hogy Hollandia az az ország, amely egyébként korábban nagyon pro-Európa volt és most ebben retrográd szerepet visz. Ezek azért fontosak számunkra, mert amikor a parlamenti diplomácia keretén belül találkozunk különböző európai uniós nemzeti vagy európai parlamenti képviselőkkel, akkor nekünk ez segít az eligazodásban. Ez nem kulcskérdés, csak úgy érzem, itt érdemesebb nagyobb nyitottságot képviselni.
Egyébként csak azt tudom mondani, hogy nyilvánvalóan megtorpanása van itt az Európai Unió belső fejlődésének. A legnagyobb kárt abban látom - egyetértve teljes mértékben az államtitkár úrral -, hogy befelé fordulunk, és nem azokkal a kihívásokkal foglalkozunk, amelyek a polgárainkat érintik.
A másik oldalon pedig ezek a megtorpanások percnyi megtorpanások történelmileg nézve. Egyszer a norvég miniszterelnök kifejtette, hogy ő nem hisz, mondjuk, a föderális Európában, és soha nem fog megvalósulni, és arra kérdésre, hogy húszegynéhány évvel ezelőtt hitte volna-e azt, hogy megszűnik a német márka, a francia frank és az osztrák schilling, azt mondta, hogy sose hitte volna, és ezek mégis megvalósultak. Tehát a mindennapokban ezek a reformok nagyon lassúak, ugyanakkor történelmileg szerintem mégis pörögnek a dolgok.
Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Mi is fontosnak tartjuk, hogy az elmúlt hónapokban újraindult az alkotmányozás folyamata, a háttérben megindult egyeztetések, a német elnökség és az új francia elnök elkötelezettsége a megrekedt alkotmányozás megoldásával kapcsolatban - úgy is mondhatnánk - bizakodásra ad okot. Ebben maximálisan egyetértünk az államtitkár úrral, és reménységünk van arra, hogy az előttünk álló egy évben sikerül elfogadni az alkotmányszerződésnek egy minden tagállam számára elfogadható változatát.
Nagymértékben egyetértve azzal a beszámolóval, amit az államtitkár úr elmondott, engedje meg, hogy néhány kérdést tegyek fel, pontosabban négy kérdést tegyek fel. Annak alapján, amit itt megkaptunk írásbeli anyagot, és egyetértve az államtitkár úrral, nyugodtan meg lehet nevezni a tagállamokat, hogy kinek mi a véleménye az alkotmányos szerződéssel kapcsolatban. Nem titok az, és jobb tisztában lenni azzal az országgyűlési képviselőknek, akik uniós politikával foglalkoznak, hogy mely tagállamoknak mi a véleményük.
Tehát négy kérdés köré szeretnék csoportosítani: először a problémát jelentő országokról érdemes szót ejteni; másodszor a számunkra oly fontos kisebbségi jogokkal kapcsolatban; harmadszor arról, amiről itt nem esett szó, a keresztény értékekről; végül pedig a bővítési kritériumokkal kapcsolatban.
Az első a problémát jelentő országok. Franciaországban Nicolas Sarkozy megválasztásával, úgy hiszem, mindenki előtt nyilvánvalóvá vált a francia álláspont: mielőbbi megállapodást szeretnének egy módosított szöveggel úgy formai, mint tartalmi szempontból egyaránt, azonban - legalábbis számomra - Hollandia álláspontja kevésbé ismert. Hogyan látja az államtitkár úr Hollandia jelenlegi helyzetét, pontosabban a jelenlegi helyzet megoldását hogyan látja Hollandia?
Lengyelország a másik problémás ország. Lengyelország bejelentette, hogy nem fogadja el a minősített többségi szavazás új meghatározását. Ez nagyon izgalmas kérdés, ahogy az államtitkár úr is említette, nem mindegy, hogy a tagállamok hogyan viszonyulnak az intézményi kérdések megnyitásához. Az intézményi csomag megnyitása esetén - egyetértve az államtitkár úrral - a mi megítélésünk szerint is veszélybe kerülhetne az új megállapodás. Államtitkár úr, meggyőzhetőnek tartja-e Lengyelországot és ebben a kérdésben Lengyelország mellé álló Csehországot, hogy elfogadják a kettős többség elve alapján történő szavazást?
Számunkra a másik lényeges dolog a kisebbségi jogok megjelenítése. Említette az államtitkár úr, hogy a német elnökséggel folytatott kétoldalú megbeszélések és egyéb egyeztetések alkalmával a tagállamok nem kívánnak hozzányúlni az alkotmányszerződés eredeti 1.2 cikkelyéhez. Ez rendkívül fontos számunkra, hogy megőrizzük azon értékeket, a kisebbségek jogainak említését, amit korábban sok tagország támogatott; voltak néhányan, amelyek nem, de végül is sikerült belevenni az alkotmányos szerződés tervezetébe. Azonban bennem felmerült a kérdés, hogy van-e a kormánynak arra vonatkozóan forgatókönyve, ha a tárgyalások alapja, a továbbtárgyalások alapja nem az alkotmányszerződés lenne, hanem például a Nizzai Szerződés a kisebbségi passzus tekintetében. Mert ebben az esetben szükséges lenne módosítani az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkelyét, amelyik felsorolja ugyanis az Unió által védett értékeket, de a kisebbségi jogokat nem tartalmazza. Úgy hisszük, hogy ez a veszély nem áll fenn, de ha mégis, számol-e ezzel a kormány?
50do
PÉ 51 (Hörcsik)
A harmadik ilyen kérdéskör a keresztény értékek. Angela Merkel kancellár asszony egy évvel ezelőtt felvetette, hogy az alkotmányszerződés preambulumában mégis valamilyen formában szükséges lenne megjeleníteni a keresztény örökségre történő utalást. A rendelkezésre álló információk alapján azonban nem tűnik valószínűnek, hogy ezt a vitát újra megnyissák a tagállamok. Ennek ellenére Lengyelország felvetette ezt a kérdést információink szerint. Tisztelettel kérdezem, hogy ez milyen reakciókat váltott ki a többi tagállam véleményével kapcsolatban, és Magyarország milyen álláspontot képviselt ebben az ügyben, és végül - amit államtitkár úr is említett -, a bővítési kritériumok megjelenítéséről az új szerződésben.
A koppenhágai kritériumokról van szó. 1993-ban Koppenhágában három plusz egy kritériumot állított fel az Unió az újonnan csatlakozókkal szemben, tehát politikai, gazdasági, jogi kritérium, és amiről gyakran elfeledkezünk: a negyedik az Unió befogadókészsége volt. Vagyis hogy képes felvenni az adott államot anélkül, hogy ez veszélyeztetné az integráció eddig elért állapotát, és kapcsolódik ehhez a magyar álláspont is.
Tehát mi a helyzet a negyedik kritériummal? Mondjuk ki itt nyíltan a holland javaslatot, Magyarország hogyan vélekedik ezzel a holland javaslattal kapcsolatban? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Államtitkár urak! Gál Zoltán!
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. Gábor majd kiegészít. Abban kérjük az elnök úr és a tisztelt bizottság megértését, hogy nekünk lehetőségünk arra van, hogy az úgynevezett "focal point" találkozókról beszámoljunk, és ezen keretek között elhangzott véleményeket összegezzük önöknek, anélkül, hogy ott megneveznénk tagállamokat, mert a tárgyalások ezen szintje ezt nekünk nem engedi meg. De természetesen mindenki nagyítóval figyeli a tagállami miniszterelnökök, állam- és kormányfők megnyilvánulásait, és az elmúlt időszakban markáns vélemények hangzottak el. Az Európai Parlament előtt Balkenende miniszterelnök, de Prodi miniszterelnök is, aki egyébként a portugál parlament előtt is beszélt, a következő portugál elnökség is megfogalmazta a maga "red line"-jait. Ma az Unión belül a tagállami kétoldalú tárgyalásoknak ez talán a legfontosabb témája, ismert tehát az álláspont.
Tehát nem a "focal point", hanem az amúgy ismert és nyilvános holland álláspont alapján tudok válaszolni a kérdésre. A holland álláspont abból indul ki, hogy ők szeretnék elkerülni az újabb népszavazást ebben a kérdésben. Miután az alkotmányszerződést egyszer már népszavazással elutasították, ezért olyan megoldást keresnek, amelyhez nem szükséges népszavazás. Az általam felsorolt nyitott kérdésekben a holland álláspont egyébként zömében a brit állásponttal közösen, ön fogalmazott úgy, hogy a problémás országok közé emeli Hollandiát, vagy legalábbis azon országok közé, amelyekkel Magyarországnak, a magyar álláspontnak vitája van.
Hollandia a pillérrendszer fenntartásában érdekelt, ami a szerződés szerkezetét jelenti, és jelenlegi álláspontjuk szerint kizárólag a hatályos szerződések módosításáról beszélnek, tehát egy "new treaty" helyett egy módosított "treaty"-re vonatkozik az álláspontjuk. Jelenleg az alapjogi charta tekintetében Hollandia elutasítja azt, hogy ez az új szerződésnek ilyen értelemben része legyen. Az intézményi kérdésekhez Hollandia is óvatosan és kellő érzékenységgel nyúl hozzá, tehát ebben az ügyben ennek az egységfrontnak ők nem részei. Az új politikákkal való kiegészítés tekintetében ugyanakkor a holland álláspontnak része, hogy a tagsági kritériumok egészüljenek ki a koppenhágai kritériumokkal. Szóltam arról, hogy ezt Magyarország nem támogatja.
A holland álláspontnak továbbá része a nemzeti identitás megerősítése, és ezen belül a nemzeti parlamentek szerepének erősítése is, ami az egyes politikákban való részvételt illeti. Ugyanakkor az eddigi tárgyalásokon tényleg az volt a tapasztalat, hogy Hollandia is a megoldást keresi, nem pedig azt, hogy hogyan blokkolja ezt a helyzetet.
Ami Lengyelországot illeti, a nyilvános nyilatkozatokból is látszik, hogy Lengyelország az a tagállam - egy tagállamról beszéltem -, amely az intézményi csomag tekintetében markáns álláspontot foglal el. Továbbra is napirenden tartják a kettős többség újratárgyalásának igényét, és az asztalon van egy lengyel javaslat, ami egy, a gyökvonás alkalmazásával - ezt Gábor majd elmeséli - oldaná meg ezt a helyzetet. Ebben az értelemben a tagállamok túlnyomó többsége, azt is tudom mondani, hogy tulajdonképpen Lengyelország kivételével mindenki ehhez a kérdéshez ennél nagyobb érzékenységgel és nagyobb egyértelműséggel nyúlna hozzá, még akkor is, hogy ha - ahogy képviselő úr is említette - Csehország tett egy lépést ebbe az irányba. Valószínűleg a június 18-ai visegrádi négyes találkozón mód és lehetőség lesz ennek az álláspontnak a konkrétabb megismerésére és szándékaink szerint a befolyásolására is.
Arra a kérdésre, hogy Lengyelország ebből az álláspontjából hajlandó-e engedni, én ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt egyértelmű igennel vagy nemmel tudjam megválaszolni. Az európai kétoldalú kapcsolatok rendszerében jól látszik, hogy mindenki vagy Varsóba megy vagy pedig a lengyel vezetést hívja kétoldalú találkozóra. Ezeknek a kétoldalú találkozóknak az eredményeiről módja lesz a magyar kormányfőnek is tájékoztatást kapnia a német elnökségtől a következő napokban.
A kisebbségi jogok ügyében Magyarország számára ez egy "red line", és jelen pillanatban nem látszik olyan álláspont, vélemény az asztalon, ami veszélyeztetné azt, hogy ezt a markáns magyar igényt érvényesíteni tudjuk a vitában.
A keresztényi értékek tekintetében én is ismerem a hivatkozott nyilatkozatot, ugyanakkor az eddigi többoldalú és kétoldalú tárgyalásokon ezt egyetlen ország sem tette asztalra, Lengyelország sem. "Focal point"-i körben nekünk nincs arról tudomásunk, hogy ez a kérdés asztalra került volna. Ha ez a kérdés újra nyílik, Magyarország időben ki fogja alakítani az álláspontját, és erről tájékoztatást is ad.
Ami a koppenhágai kritériumok ügyét illeti, az az álláspontunk - és ez adja a tárgyalási mandátumot -, hogy Magyarország úgy véli, hogy ez egy lezárt kérdés, a decemberi csúcson ezzel kapcsolatban megszülettek a döntések. Nem tartjuk szükségesnek azt, hogy ez beemelésre kerüljön az alapszerződésbe. Átadom a szót Iván Gábornak.
DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Tisztelt Bizottság! Véleményem szerint elég kimerítő válaszokat adott államtitkár úr, itt egy kérdés merült fel, ez a lengyel álláspont a szavazás ügyében. Azt kell mondanom, hogy többféle ötlet felmerült, de valójában a "focal point" találkozókon Lengyelország konkrét javaslatot nem fogalmazott meg. A sajtóból ismerjük azt az elképzelést, hogy esetleg egy olyan szavazati arány elfogadhatóbb lenne Lengyelország számára, amely a tagállami lakosságszámból vonna négyzetgyököt, ez a 81 milliós Németország esetében egy 9-es értéket jelentene, míg a 38 milliós Lengyelország esetében egy 6 körüli értéket, és akkor egy 6:9 arány lenne Németország és Lengyelország között. De hozzá kell tennem, hogy ez hivatalos lengyel véleményként hivatalos fórumon még nem került megfogalmazásra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászólások? Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Mint korábban már beszélgettünk a "focal point" jelentőségéről, akár itt a bizottság, akár a plenáris ülés keretében, az elmondottak alapján számomra nem teljesen világos, egy elvi, általános kérdésem lenne. Nem teljesen világos, hogy most Magyarország melyik vonalon mozog. Az államtitkár úr az előbb itt említette, hogy gyakorlatilag mi az alkotmányos szerződéshez tartjuk magunkat, a parlament által elfogadott alkotmányos szerződéshez tartjuk magunkat, amiről mindannyian tudjuk, hogy nyilvánvalóan nem tartható álláspont, mert vannak, akik nem fogadták el, és ahhoz képest mozgás van.
60
61do (Ivanics)
Az a kérdésem, hogy ebben a helyzetben a kormány ezt a felhatalmazást mondja magáénak, de tulajdonképpen mindannyian tudjuk, hogy a helyzet változott. Pontosan milyen vonalon, milyen egyeztetések alapján, milyen felhatalmazás alapján, hogyan történik a különböző részkérdésekben az álláspont módosulása? Tehát gondolkodunk-e azon, hogy gyakorlatilag az alkotmányos szerződés elfogadása után három évvel újragondoljuk-e az előzőekben vagy az elmúlt három év alatt megváltozott Európa kereteit? Elindul-e valamiféle társadalmi gondolkodás erről vagy nem? Vagy a kormány megy az alkotmányos szerződés alapján megkapott felhatalmazással a kezében? Erre lennék kíváncsi, hogy pontosan hol állunk ebben, tehát mi az irány. Akarunk-e egy Magyarországon társadalmi vitában kialakított Európa-képet megfogalmazni vagy sem? Vagy megyünk az eddigi felhatalmazások alapján, és amikor jön egy újabb részlet, akkor mindig egyeztetünk? Gondolom, talán ez a bizottság az, ahol ezt az egyeztetést lefolytatjuk vagy még mi? Ez az, amit én nem látok pontosan.
Remélem, érthető volt a kérdésem. Köszönöm szépen.
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm szépen. A kérdés érthető is volt és jogos is. A magyar mandátum tulajdonképpen az Országgyűléstől ered, attól a szavazástól, amellyel a Magyar Országgyűlés ratifikálta az alkotmányszerződést. Ezt a ratifikációt megelőzte az a társadalmi vitával való megismertetés, amire a képviselő úr rákérdezett, Magyarország tehát nem pusztán barátja az alkotmányszerződésnek, és ha tetszik nemcsak azon országok többségéhez tartozik, amelyek magukat az alkotmányszerződés barátainak tartják, hanem azon országok közé is, amelyek - ezt kifejtettem a bevezetőmben - a kompromisszumkötés határait ott szabják meg, hogy az alkotmányszerződés lényege, lényegi tartalma megmaradjon és része legyen az új, illetve a módosított szerződésnek. Vagyis formában Magyarország kész a kompromisszumokra és rugalmasak vagyunk annak érdekében, hogy a huszonhetek alapszerződése szülessen meg 2007 végéig, a tartalmat illetően viszont nagyon fontosak a magyar "red line"-ok. Ezek mindegyike abból indul ki, hogy az alkotmányszerződésből minél többet, annak a lényegi elemeit őrizzük meg, ne engedjük a nemzeti önzést felülemelkedni az európai együttműködésen, mozduljunk el a politikai unió irányába, legyen megerősített együttműködésre, mélyebb integrációra lehetőség, tartsuk nyitva ebben az értelemben a kapukat, tehát mindazt, amit Magyarország az alkotmányszerződésben értéknek tekintett, őrizzük meg.
Magyarország e tekintetben számos partnert tudhat maga mellett ebben a vitában. Tizennyolc elfogadó ország és négy - a képviselő urat kell idéznem - problémás ország van. Ebben az ügyben Magyarországnak, azt gondolom, jó esélyei vannak, hogy a lényeget elérje, az alkotmányszerződés tartalmából minél többet megőrizzen, de ahogy ön is mondta, ma látszik, hogy az alkotmányszerződés úgy, ahogy azt a magyar parlament ratifikálta, nem fog tudni hatályba lépni többek között az elutasító népszavazások miatt, tehát mi akkor járunk el jól, ha a forma tekintetében rugalmasak vagyunk, a tartalom tekintetében viszont a 18+4 tagállammal közösen érvényesítjük azt az érdekünket, hogy minél többet őrizzünk meg ebből, és ne a problémák sorát gyarapítsuk ebben a vitában, hanem zárjuk le az Európai Unió azon szakaszát, amely éppen inkább befelé fordul és magával foglalkozik, és legyen lehetőség legkésőbb 2009-től egy olyan közös politikára, amely immár kifelé fordul és meg tudja oldani a tagállamok többsége számára létező problémákat.
Tehát a kérdés jogos, csak túl vagyunk ezen a szakaszon. A magyar mandátum az, amire az Országgyűlés felhatalmazást adott. Természetesen ha létrejön az új alapszerződés, azt a Magyar Országgyűlésnek újra ratifikálnia kell, és azt újra megelőzi, megelőzheti egyfajta társadalmi megismertetés. Fontos, hogy a tagállamok a közvéleményükben is megfelelő támogatást szerezzenek a ratifikáció során, Magyarország is természetesen erre fog törekedni.
Ami a tájékoztatást illeti. Miután itt ezen a bizottságon is okkal vetődtek fel abban kérdések, hogy most megnevezünk-e tagállamokat vagy nem, és minden tagállam érzi azt a felelősségét és érdekelt abban, hogy megoldás szülessen a júniusi csúcson, egy politikai mandátum kialakításra kerüljön, ezért minden tagállam kerüli azt, hogy ilyen cölöpöket verjen le ebben az ügyben és egyértelmű politikai állásfoglalásokat tegyen, mert a kompromisszumra nyitottnak kell maradni. Ezt a problémás tagállamok is így gondolják, vagyis a mandátum kialakításának alapja ismert, itt ezen a bizottságon közös kezdeményezésre most tudunk tájékoztatást adni. A miniszterelnök a brüsszeli indulása előtt a nagybizottságban ezt megteszi, az európai parlamenti képviselők is kapnak megfelelő tájékoztatást a magyar tárgyalásokról és az álláspontról, és ennek alapján, azt hiszem, okkal bízhatunk közösen abban, hogy az a konszenzus, amely az alkotmányszerződés ügyét a magyar parlamentben kísérte, fenn tud maradni akkor is, ha kompromisszumokra lesz szükség a júniusi csúcson. Igazándiból ez a folyamat majd a júniusi csúcs után indul; mint említettem, az elnökségi papír, ami az Európai Tanács-ülés tárgyalásait meghatározza, csak közvetlenül a csúcs előtt válik ismertté a tagállamok számára is, addig erről mi sem tudunk többet mondani.
ELNÖK: Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt a részét egy kicsit vitatom - nyilván egy szakasz lezárul -, hogy most egy új szakaszban vagyunk, és nyilván ennek megfelelően érdemes átgondolni a dolgokat, de láthatóan a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség együttműködik ebben a kérdésben. Azért kérdeztem mindezt, mert nem szeretném, ha olyan helyzet állna elő, hogy amikor az alkotmányos szerződés bekerül a parlament elé, akkor onnantól már olyan nagy módosítási lehetőség nincs, hanem az van, hogy elfogadjuk. Tehát nyilván a rugalmas játék és a részletek kiigazítása - látható az álláspontban, nem sok ilyen van - ebben a fázisban zajlik, és akkor bekövetkezhet az, ami korábban bekövetkezett, hogy a magyar parlament elfogadja, egyértelműen támogatja az alkotmányos szerződés új olvasatát. Tehát ezért kérdeztem, hogy ez a folyamat hogyan zajlik. Erre részint választ kaptam, de ha konkrét dolog van, akkor majd kérdezek a későbbiekben.
Köszönöm.
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Két mondatot mondanék. Ami a menetrendet illeti, az a maga ambícióival együtt úgy néz ki, hogy politikai mandátum születhet a júniusi csúcson. Magyarországnak az az érdeke, hogy ez megtörténjen a portugál elnökség számára, és ott kezdődik egy szövegezési kérdés. Ott fog az eldőlni, hogy látjuk-e viszont mindazt, amit Magyarország viszont szeretne látni a már ratifikált alkotmányszerződésből. Az megint csak egy hosszú folyamat lesz, módunk és alkalmunk lesz - ha nem is nekem, hanem a szakértőknek - beszámolni arról, hogy ebben a szövegezésben mi a magyar álláspont, és ott hogyan akarjuk érvényesíteni érdekeinket. Az most fontos, hogy ez a folyamat elindulhasson, ahhoz a portugál elnökség számára egy tiszta és precíz politikai mandátum kell, a német elnökség ambíciói ebbe az irányba mutatnak, Magyarország ebben támogatja a német elnökséget, és azon vagyunk, hogy ez így történjen.
ELNÖK: További hozzászólót nem látok. Nagyon röviden hadd mondjak én is valamit a helyzetről. Az a két ország, amelyik népszavazáson elutasította az alkotmányos szerződés tervezetét, azt mondja, hogy egyszer ez a két nép elutasította, így ebben a formában ez vissza nem hozható, míg vele szemben más országok, mostanában legerőteljesebben az olasz kormányfő, de Juan Carlos magyarországi látogatása során kiderült, hogy a spanyolok is - ahol népszavazás volt - úgy gondolják, hogy nem lehet lesöpörni az asztalról azt sem, hogy vannak olyan országok, ahol ezt vagy népszavazás, vagy parlament jóváhagyta.
Úgy gondolom, a jogi helyzetet érdemes a politikaitól megkülönböztetni. A jogi helyzet az, hogy alkotmányos szerződés nincs még akkor sem, ha ezt a jóváhagyó tagországok különböző formációban elfogadták. Ha egy szerződésben az van, hogy akkor lép hatályba, ha azt mindenki elfogadja, akkor ha valaki nem fogadja el, akkor nem lép hatályba. Persze más az egy közjogi szerződésnél, amikor a külügyminiszter ellátja kézjegyével és mégsem lép hatályba, és nyilvánvalóan más, amikor egy népszavazás vagy akár egy parlament hagyja jóvá. A politikai károk nyilván nagyon súlyosak, és ez a következő kompromisszumos megoldás létrehozójára igen nagy felelősséget ró. Úgy gondolom, ezzel már inkább tisztában vannak, mint az alkotmányos szerződés folyamatában; azt hiszem, akkor ezzel nem voltak ennyire tisztában.
Szerintem is alaphelyzet az, hogy újból kell gondolni valahonnan, és ebben akár a német elnökség által megfogalmazott koncepcióval, akár az itt elhangzott magyar állásponttal a legmesszebbmenőkig egyetértek.
70do
PÉ 71 (Elnök)
Elhangzott a kormány részéről, hogy ne a szimbólumokra helyezzük a hangsúlyt, hanem inkább az intézményi eredmények hathatós képviseletére. Ezzel egyetértek. Itt mindig felhangzik két szimbolikus kérdés. Az egyikben sajnálom, hogy nincs előrelépés, a másikban pedig nem sajnálom. A kisebbség, amit sajnálok, hogy ebben nincs előrelépés, bár tudomásul veszem, mert ebben Magyarország eléggé egyedül van. A kereszténység tekintetében én ezt nem bánom, de ebben nyilván vita folyhat köztünk.
A kisebbségek ügyében azért azt javaslom, hogy az elmúlt 17 év, akár az európai vagy a külpolitikát végiggondolva, mindig alkalmassá vált arra, hogy belpolitikai küzdelmek centrumába kerüljenek a kisebbségi ügyek, ha éppen az adott kormány valamit nem ér el, amelyről az ellenzék úgy gondolja, hogy el kell érni. Ez egy régi - ha úgy tetszik - "játék". Én azért azt tartanám helyesnek, hogy méltányolnánk az ezzel kapcsolatos nehézségeket, és én mondjuk kötelezettséget vállalok arra a magam nevében, akár kormánypártiként, akár ellenzékiként, hogy akkor fogom csak bármelyik kormányt bírálni azzal, hogy kisebbségi ügyekben nem tudott eredményt elérni, hogy ha fel tudom mutatni, hogy nekem vagy a pártomnak sikerült mondjuk az európai liberálisokat meggyőznöm arról, hogy ebben nagyon világosan lépjenek fel, és szerintem érdemes lenne meggondolni, hogy ugyanez a zsinórmérték legyen irányadó a jobboldalra.
Ha az EPP ebben megszólal, és azt mondja, hogy igen, ragaszkodik ahhoz, hogy a kisebbségi ügyek kerüljenek be az alkotmányos vagy az ezt követő szerződésbe, akkor azt hiszem, a kritika jogosabbá válik, és nyilván ugyanez vonatkozik a baloldalra is.
Erről a kereszténység dologról pedig azt gondolom, hogy ez a legjobb módja annak, hogy ne legyen semmi, hogy ezt bárki erőltesse. Vannak olyan országok - meggyőződésem szerint egyébként helyesen -, elsősorban Franciaország, aki sosem fogja elfogadni. Úgy alakult ki - szerintem még egyszer: helyesen - az állam felfogása a vallásokról, amely ilyet nem tesz lehetővé, és nem is hiszem, hogy erről, bár el lehet mondani, aki úgy gondolja, hogy helyes lenne, ha ez benne lenne, de ezt én követelményként semmiképpen sem fogalmaznám meg.
Van egy harmadik pont, amit a szimbólumok között említettem meg, ez pedig az európai külügyminiszter kérdése. Tudom, hogy ezt nagyjából mindenki szereti, az európai külügyminiszter pozíciójának a létrehozását, de bevallom őszintén, hogy én szimbolikusnak tartom, és azt a kérdést teszem fel, hogy ha 2003-ban már az európai alkotmányozás szintjén előbbre tartunk és van egy európai külügyminiszter, akkor arra lennék kíváncsi, hogy az európai külügyminiszter mit mondott volna az iraki háborúval kapcsolatban? Merthogy nincsen európai uniós külpolitika, csak tagállami külpolitika van, és ebben a kérdésben az Európai Unió fajsúlyos és kevésbé erős országai között egy hihetetlen nézetkülönbség volt arról, hogy mi lett volna a helyes eljárás, és egy béna kacsa lenne szerintem még ma is ez a külügyminiszter.
Ezért tekintem ezt egy eléggé szimbolikus ügynek, ahelyett, hogy tudom, hogy nem lesz könnyű valóban egy tartalmi integrációt is elérni a külügyek vonatkozásában.
Végezetül azt mondanám, hogy amit a kormány ambíciójáról hallottunk, az nekem teljesen elfogadható. Azt szeretném én is aláhúzni, hogy olyan megoldásokat támogasson a magyar kormány, amely az integráció mélyítését szolgálja, és amely minél jobban hagyja nyitva a továbblépés lehetőségét akkor, amikor ez nem lehet tudni, hogy egy, két, tíz éven belül megteremtődik, mert azért az európai integráció mélyítésében, még ha minden, most az asztalon lévő eredményt beépítünk, akkor is már néhány éven vagy évtizeden belül konzervatívvá válik, és azt hiszem, megjelenik a továbblépés szükségessége. Fontosnak tartom azt, hogy maga ez a mostani, nem tudom még, hogyan kinéző intézményi reform is magába foglalja a későbbi továbblépés lehetőségét. Köszönöm szépen.
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Csak egyetlen mondatot, hogy világos legyen, bár azt hiszem, ugyanarról beszélünk. Magyarország számára a kisebbséghez tartozó személyek jogainak garantálása nem a szimbólumok közé tartozik. Ez egy "red line". Ezt az értékek közé soroljuk, amit mindenképpen szeretnénk megőrizni. Amikor én szimbólumokról és az ezzel kapcsolatos tagállami többségben meglévő rugalmasságról beszéltem, akkor ezek a bizonyos, a szerződést alkotmányossá tevő szimbólumok: himnusz, zászló és társai, amit Magyarország használ, büszkén, és használni fog ezután is, ha néhány tagállamnak ez problémát okoz, akkor ebben úgy látjuk, a többségben van lehetőség a rugalmas álláspont kialakítására.
Ami a külügyminisztert illeti, ott a szimbólumok közé azt sorolják, hogy mi legyen a neve, az intézményi csomagnak része, hogy mi legyen a kompetenciája. Magyarország ezt egyszer már elfogadta, most ilyen névadási vitának pedig állunk elébe, csak az fontos volt, hogy a kisebbségi ügy egy "red line", és nem a szimbólumok közé soroljuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván erről érdemes lenne mélyebben beszélni. Tudniillik, ha jól értem, akkor az volt a feladat, hogy az Európai Unió értékei között a kisebbség, mint olyan szerepel-e. Erről folyik a vita. Tehát ilyen módon, még ha felsorolásra is kerül, ennek is mondjuk a tartalmi kibontása úgymond hiányzik. Tehát e tekintetben tekinthetem én szimbolikusnak, miközben egyetértek azzal, hogy itt nagyon le kellene menni a mélybe. Egyetértek ezzel, csak még egyszer: az igazi kérdés az én felfogásomban nem az, hogy hogyan hívják és melyik lesz a szobája, az neki fontos, hanem az, hogy milyen tartalmat tud képviselni. Úgy látom ebben a pillanatban, hogy ha létrejönne a pozíció, egy meglehetősen vékony jégen táncolna állandóan, hogy azokat a nagyon gyakran - azért mondtam az iraki háborút, mert az mutatta, hogy mennyire széthúzni képes tagállami álláspontokat hogyan lehet egyeztetni, megmondom: a nulla szinten. Szóval ott nem irigylem, hogy mit képviselt mondjuk a fehér házi tárgyalásain. De ez nem egy közöttünk lévő vita lesz, de érdemes itt lemenni a részletekbe.
Több képviselői hozzászólási igényt nem láttam. Köszönöm az államtitkár uraknak a beszámolót. Nem tudom, mikor érdemes majd folytatni, a portugál elnökség alatt lehet majd látni, hogy milyen megoldás körvonalazódik. Én nem vagyok túl optimista a tekintetben, hogy a portugál elnökség alatt, de nem tudom kizárni sem, a magam részéről szeretném. Maradjunk abban, hogy az ősz folyamán. A magyar elnökségig ne húzzuk el, majd a magyar elnökség alatt a következő reformcsomagot fogadtassuk el az Európai Unióval, hanem valószínűleg az ősz közepe táján érdemes lenne erre a témára visszatérni és meglátni, hogy mit lehet tenni.
Köszönjük szépen, államtitkár urak, és további jó munkát kívánok.
Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos tájékoztatója az Új Magyarország Fejlesztési Tervről
Tisztelt Bizottság! Áttérünk a harmadik napirendi pontunkra. Tisztelettel köszöntöm Bajnai Gordon kormánybiztos urat, akivel akkor, amikor az albizottság létrejött, megállapodtunk abban, hogy az albizottság fogja a napi munka szintjén terhelni kormánybiztos urat, azonban félévenként azért eljön a mi bizottságunkhoz is, és egy átfogó képet ad arról, hogy mit tettünk a mögöttünk álló időszakban, és mit tervezünk az előttünk álló fél évben. Most jött el az ideje ennek. Úgy érzem, tartottuk az ígéretünket, hogy nem hívtuk be rendszeresen vagy ad hoc ügyekben, de örülünk, hogy most itt van, és lehetővé tette számunkra, hogy a bizottság egyfajta átfogó képet kapjon arról, hogy mi történt a mögöttünk álló időszakban.
Kormánybiztos úr, köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat. Megadom a szót.
Bajnai Gordon szóbeli tájékoztatója
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm önöket, és természetesen a bizottság meghívása számomra nem teher, hanem az átláthatóság szükséges biztosításának egyik eszköze.
80
81do (Bajnai)
Négy témát említettek, amelyre összefoglalóan ki kellene térnünk, ha megengedik, ezekre néhány szóban reflektálnék, hiszen küldtünk ki felkészítő anyagot a bizottsági tagok számára. Az első témakör az Új Magyarország Fejlesztési Tervvel kapcsolatos bizottsági jóváhagyás. Erről korábban ebben a bizottságban is volt már szó, az Új Magyarország Fejlesztési Tervet az Európai Unió Bizottsága jóváhagyta, és ezt ünnepélyesen aláírtuk vagy három héttel ezelőtt Németországban Danuta Hübner biztossal, és ezzel Magyarország a huszonhét tagállam közül, többekkel egy időben, de az első tíz részeként aláírta ezt az Új Magyarország Fejlesztési Tervet. Ez lényegében azt jelenti, hogy az Unió Bizottsága azt mondta, hogy a magyar fejlesztési terv rendben van, az a stratégia, amit leírtunk és a magyar társadalom különböző szervezeteivel - ideértve a politikai pártok szakértőit is, a civil szervezeteket, érdekképviseleteket - kialakítottunk, az egy jó, vállalható, az uniós normáknak megfelelő stratégia.
A tárgyalások során a terv összességében, összegét tekintve kevesebb mint 2 százalékban változott meg, ha az összes egyirányú változást összeadjuk, tehát ez azt jelenti, hogy érdemi, jelentős hangsúlyeltolódás a tervben nem történt. Tartalmában sem történt érdemi változás, ott néhány témában a bizottság azt kérte tőlünk, hogy szövegezésében hangsúlyosabban jelenjen meg néhány szempont. Ilyen a reformintézkedések hangsúlyosabbá tétele, az, hogy az országban folyó reformfolyamatok hogyan kapcsolódnak össze a fejlesztési célokkal, a fejlesztési források befektetésével; ilyen a környezetvédelmi derogációk teljesítménye, amely a bizottság szempontjából kiemelt kérdés, és visszatér az operatív programok tárgyalásánál is, itt elsősorban a szennyvíz-, ivóvíz-, hulladékkezelési programok végrehajtásáról van szó; és általában a Bizottság kiemelten kezelte a fenntarthatósághoz, az esélyegyenlőséghez és a klímaváltozáshoz kapcsolódó kérdéseket, ezeket szerette volna, ha markánsabban jelenítjük meg a dokumentumban. Ez egyik sem volt ellenünkre, úgyhogy ezt természetesen megtettük.
Ahogy mondtam, kevesebb mint 2 százalékban változott összesen a pénzügyi források táblája. Ezek közül a legnagyobb elmozdulás a környezetvédelmi program esetében volt, ahol összesen mintegy 74 milliárd forinttal nőtt a környezetvédelemre fordítható forrás. Ami még érdemben nőtt, az a humán erőforrás fejlesztésének finanszírozása, és kismértékben nőtt a gazdaságfejlesztési előirányzat is. Ezek a forrásnövekmények döntő mértékben a nemzeti teljesítménytartalék korábbi összegének átcsoportosításával jöttek létre. A Bizottsággal egyeztetve úgy láttuk, hogy egyébként 2009-ben kellett volna döntenünk arról, hogyan használjuk fel ezt a nemzeti teljesítménytartalékot. A Bizottság javaslatai alapján egyértelműnek tűnt, hogy elsősorban úgyis a környezetvédelemre kellene akkor is fordítanunk, ezért azt kérték, hogy már most mutassuk meg az elkötelezettségünket ezen a téren. Ez nem volt ellenünkre, mert a környezetvédelemben komoly obligációnk van, a csatlakozási szerződésben vállaltuk ezeknek a derogációs kötelezettségeknek való megfelelést.
Én most magáról az Új Magyarország Fejlesztési Tervről többet nem mondanék, hiszen ha kérdésük van, úgyis tudok erre válaszolni, és a tervet magát részletesen ismerik. Talán az a célszerű, ha végigmegyek mind a négy kérdésben, és egyben tudnak utána kérdéseket feltenni.
Az operatív programok tárgyalása - ez a második témakör - jelenleg zajlik a Bizottsággal, de azt gondolom, lényegében a tárgyalások vége felé tartunk. Stratégiai véleménykülönbség már nincsen, és arra számítok, hogy a most előttünk álló hónapban le tudjuk zárni a tárgyalásokat. A Bizottságnak innentől egy néhány hetes jóváhagyási folyamata van, ami az ő belső folyamatuk, onnantól már a dokumentum nem szokott változni.
Ami az operatív programokat illeti, volt néhány olyan kérdés, ami az önök által is ismert dokumentumváltozatokhoz képest módosul. Ilyen a turizmus kérdése, talán ez az, amiben az egyik legnagyobb vitánk volt eddig a Bizottsággal. A turizmus vonatkozásában a Bizottság túlzónak találja a kereteket, illetve elsősorban a szálláshelyfejlesztésre adható forrásokat sokallta, hiszen azt mondja, hogy amennyiben a turisztikai attrakciók jól működnek, sok turista megy egy helyre, akkor a magántőke is képes megépíteni ezeket a kereskedelmi szálláshelyeket; ebben van vitánk a Bizottsággal. Mi azt gondoljuk, hogy kellhet bizonyos támogatás ahhoz, hogy egy ilyen projekt be tudjon indulni - természetesen nem többségi támogatásról van szó -, illetve vannak olyan térségek vagy kisebb turisztikai szálláshelyfejlesztések, elsősorban néhány szobás, húsz-huszonöt szoba alatti panziók vagy pedig olyan meglévő szálláshelyek feljavítása, magasabb kategóriába való emelése, ahol indokolt lehet azért ez a támogatás, mint azt az első fejlesztési terv tapasztalatai is bemutatják. Ezért úgy tűnik, hogy ebben megállapodásra fogunk tudni jutni a Bizottsággal.
A turizmuskeretek 5-10 százalék közötti csökkentése várható, közelebb az 5-höz, mint a 10-hez, és ezek a források a humán programok fejlesztésére lesznek fordíthatók, tehát a régiós programokban szereplő humáninfrastruktúra-befektetésekre - iskola, járóbeteg-ellátás, szociális intézményrendszer - kerülnek át, tehát ilyen értelemben a pénz nem vész el. Ugyanakkor a Bizottság jelentősebb csökkentésre vonatkozó igényeit azzal tudtuk megállítani vagy feltartani, hogy azt mondtuk, hogy mi nagyon világos elvek szerint támogatunk majd szálláshelyfejlesztést. A szálláshelyek támogatása mindig a beruházási költség felénél kisebb összeg kell hogy legyen, másrészt nagyon világos kritériumok szerint támogatjuk ezeket a programokat, ahol mindig cél az, hogy fenntartható beruházások jöjjenek létre, és ne az legyen, hogy a fejlesztés eredményeként létrejön valami, ami aztán 30 százalékos kihasználtsággal működik. Úgy látom, hogy ebben a kérdésben lényegében meg tudtunk állapodni a Bizottsággal egy marginális átcsoportosítással.
Ami még a turizmus kapcsán fontos felvetés volt a Bizottság részéről is - és ebben mi egyetértünk -, hogy Magyarországnak a termálturizmusban van olyan kiemelkedő potenciálja, amit erősíteni kell ezekben a programokban, markánsabbá kell tenni. Ez nem zár ki másokat, de a termáltéma tűnik olyan fenntartható turisztikai vonzerőnek, ami Európa más részeitől is hosszú távon megkülönböztetheti Magyarországot.
Még egy tisztázás történt. Tréfásan úgy mondhatnám, hogy ami állat, az a vidékfejlesztési programban van a turizmust tekintve, tehát a lovas-, a vadász- és a horgászturizmus a vidékfejlesztésből megy, a borturizmus viszont - hiszen az sokszor városias területeket is érint - az Új Magyarország Fejlesztési Terv programjaiban a regionális operatív programokból kerül majd finanszírozásra. Ezeket a turizmustémában történt tisztázásokat azért tartottam fontosnak ilyen részletesen elmondani, mert ez sokakat érdekel, érint, másrészt ez az, ahol talán az egyik legnagyobb pontosítás, tisztázás történt a Bizottsággal az eddigiek alapján, és úgy látom, hogy ebben most megállapodás van velük.
Még két olyan tisztázást, elhatárolást emelnék ki, ami fontos információ lehet az önök számára is. A logisztikai és ipari parkok témájában egy tisztázást tettünk. Eddig mind a regionális programok, mind az ágazati programok finanszírozhattak eltérő nagyságú témákat ebben a vonatkozásában. Most tisztává tettük, hogy a logisztikai egy országos jelentőségű ágazati ügy, ahol egy országos koncepcióba kell természeténél fogva a logisztikát ágyazni, ezért az ágazati program, míg az ipari parkok minden esetben helyi vagy lokális, regionális jelentőségűek, ezért az a ROP-okból kerül finanszírozásra, így tisztább profilja lesz ennek a témának. A rekultiváció kérdései átkerültek a regionális operatív programokba, a barna mező pedig szintén a ROP-okba került.
Ami még fontos tisztázandó volt: időnként sok vita hangzik el belföldön a Közlekedési Operatív Program belső tartalmáról, meg arról, hogy elég-e a pénz, kevés-e a pénz vagy sok-e a pénz a közlekedésre, ezen belül a közútfejlesztésre. Attól függően, hogy kivel beszél az ember, más és más véleményeket hall. Mi azt a mandátumot kaptuk a kormánytól, de azt gondolom, a társadalmi egyeztetéseken is az általunk megkérdezett partnerek döntő többségétől, hogy az országnak szüksége van útfejlesztésekre, a közúti infrastruktúra további erősítésére, hiszen Európa egyik logisztikai csomópontja Magyarország, ezért amellett érveltünk a Bizottságnál, hogy menjünk el a maximumig. Most is olyan tervet nyújtottunk be operatív program szintjén, amely a források közel 50 százalékát közútfejlesztésre fordítja, és a másik felén osztozik a vasút, a dunai hajózás és a városi környezetbarát közlekedés.
90do
PÉ 91 (Bajnai)
Ebben úgy tűnik, hogy most megállapodás van mindaddig, amíg az 50 százalékot nem haladják meg a közúti programok. Ez is egy aktívan tárgyalt kérdés volt.
Ahogy mondtam, arra számítok, hogy június folyamán ezek a tárgyalások lezárulhatnak, onnantól már biztosnak tekinthetjük, hogy a szövegek véglegesek, és ezzel az akciótervek, amelyeknek a tervezése most zajlik, szintén véglegesedhetnek. Így Magyarország remélhetőleg az elsők között lesz az Unióban, aki az összes operatív programját is lezárhatja, és elindíthatja az összes pályázatát még ez év második felében.
Akkor logikailag a negyedik pontra ugranék, majd visszatérnék a harmadikra. Addig sem ültünk ölbe tett kézzel, amíg a bizottsággal ezek a tárgyalások zajlottak. Elindítottuk az Unió 27 tagállama közül elsőként Magyarországon a 2007-2013-as időszak pályázatait. Január 30-án jelentek meg az első pályázatok: gazdaságfejlesztés, kis- és középvállalkozások támogatása tárgyában, ezt követte egy vállalati képzési program meghirdetése, és május eleje óta megjelentek, majd a múlt hét óta elérhetőek, beadhatóak pályázatok regionális programok keretében infrastruktúrafejlesztésre is.
Tehát összesen Magyarországon már 18 pályázati kiírás, közel 60 milliárd forint értékben most elérhető.
Tehát Magyarország szempontjából az Új Magyarország Fejlesztési Terv már elkezdődött, olyannyira, hogy több mint 700 nyertese is van már az első pályázatoknak. Nyilván ez logikailag még csak a kis- és középvállalati kategóriában lehet, hiszen ott van olyan pályázati kiírás, ahol folyamatos elbírálás van ezzel a bizonyos normatív pályázati eljárással. De ez azt jelenti, hogy több mint 700 pályázónak már ki tudtuk küldeni az értesítést, és ezek mikro- és kisvállalkozások, 5 millió forint alatti nyereményekkel, illetve a vállalati képzési nyertesek. Tehát ezeknek a legkisebb cégeknek már esély teremtődik ma Magyarországon arra, hogy növekedjenek, beruházzanak, haladjanak előre, segítsenek az ország növekedését egy magasabb szintre visszaállítani.
Vannak ezeknek a pályázatoknak tapasztalatai is, ahogy az önök kérdésében is megfogalmazódott. Egyet mindenképpen szeretnék kiemelni a sok közül, mert ez nagyon fontos, hosszú távra is kiható tapasztalat.
Az Unió mindig mondja nekünk, hogy az ő tapasztalataik alapján a fejletlenebb térségek lassabban és kevésbé képesek az uniós forrásokat is lehívni, a pályázatokon részt venni, kevesebb a jó projekt, kevesebb a tudás, mint a fejlettebb térségekben. Már most látszik, hogy ez az uniós közhely Magyarországon is igaz. A gazdaságfejlesztésre kiírt pályázatokon a közép-magyarországi régióra kiírt két témában, mind a kettőben már most jelentősen túl vannak jegyezve a pályázatok. És ha ránézünk arra a vállalkozás-sűrűségi térképre, amit a közelmúltban éppen a Közgazdasági Szemle publikált, akkor látszik is, hogy itt van a legtöbb vállalkozás, közhelyszerűen az ország legfejlettebb része, különösen Budapest, és itt jóval alacsonyabb támogatási arány mellett nagyon gyorsan túljegyezték a kereteket. Máshol is, a nagyobb vállalatok jelentősen megközelítették vagy meghaladták a számukra kiírt kereteket; a nagyobb alatt még mindig inkább a középvállalkozásokat értsék persze. A legkisebb vállalkozások a legelmaradottabb térségekben haladnak a leglassabban, pedig számukra jóval magasabb a támogatásintenzitás, és jóval egyszerűbbek a belépési feltételek.
Ez azt mutatja, hogy az a logika, amivel ezeket a pályázati kiírásokat elindítottuk, amiben azt mondtuk, hogy 9 milliárd forintot különítsünk el a foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű 95 kistérség számára, ne engedjük, hogy összemosva a kereteket, a fejlettebb régiók elszívják ezt a forrást, ez egy helyes logika. Türelmesnek kell lennünk, ott is be kell jönni a pályázatoknak, és a fejlettebb régiókat ugyanakkor ezzel nem fogjuk vissza, hiszen ők pedig gyorsan hozzájuthatnak a forrásaikhoz és mehetnek előre. Ez egy fontos tapasztalat, mert itt a tapasztalatokra kérdeztek, hogy ezt a logikát fenn kell tartanunk, sőt lehet, hogy erősítenünk kell a differenciálást az ilyen hátrányos, leghátrányosabb régiók és a fejlettebb régiók között a jövőben.
Ezt a jó tanácsot a regionális tanácsoknak is el fogom mondani.
Az első Nemzeti Fejlesztési Terv alapján megítélt támogatások helyzete hogyan áll? Küldtünk erről egy részletes anyagot, de összefoglalóan talán annyit mondhatok - a sajtóban önök is tájékozódhattak erről -, hogy az a helyzet, ami az első fejlesztési terv kifizetései kapcsán előállt, az kettős. Kettős, mert az Unióhoz velünk egy időben csatlakozott tíz ország közül Magyarország a második, harmadik helyen áll a kifizetéseket tekintve. 66 százalékát már kifizettük az első fejlesztési terv összes pénzének, miközben még 2008-ig futnak a kifizetések ebben a tekintetben. Több mint 5 ezer pályázatot már lezártuk a 17 ezerből. Ezek vannak a mérleg pozitív serpenyőjében.
De ezzel együtt azt gondolom, hogy az országot járva, sokkal lejjebb van a mérleg negatív serpenyője, sokkal nehezebb súlyként esik ott latba az, hogy rengeteg az elégedetlen pályázó. Viccesen azt is mondhatnám, hogy aki nem nyer, az lehet, hogy csak két hétig bosszankodik, de aki nyer, az sokszor két évig, amíg végig nem csinálja a projektjét, mert nagyon lassú, bürokratikus a rendszer, túlbürokratizált. Sokszor éppen azért, hogy kivédje a szabálytalanságokat, és persze, nagyon sokszor a pályázók sem adják be időben a hiánypótlást, ami elő van írva, és a bonyolult rendszer miatt nagyon sok az ilyen hiánypótlás.
De mindezzel együtt nekünk nem elfogadható az a helyzet, ami kialakult. Ennek arról kellene szólni, hogy aki nyer egy pályázaton, az azt érezze, hogy tud előremenni és halad a projektjével.
Éppen ezért egy átfogó rovancsot, nagytakarítást rendeltünk el az intézményrendszerben. Ez azt jelenti, hogy szeptember közepére szeretnénk 1 százalék alá csökkenteni az olyan pályázatok számát, amelynek valamilyen aktuális elszámolása 90 napon túl van a beadáshoz képest. Ez egy kemény munka a mai helyzethez képest, hiszen ma több mint 300-an vannak, akik egy éven túl várnak egy elszámolásra, és 2700-an vannak, akik 90 napon túl várnak. Ez a munka megkezdődött néhány héttel ezelőtt, belső határidők vannak, ami szerint halad. Érdekeltséget tűztünk ki, kapacitást növeltünk ott, ahol ez kritikusnak tűnt.
Ezért azt gondolom, hogy sikeres lehet ez a projekt szeptemberre, ugyanakkor az Új Magyarország Fejlesztési Terv vonatkozásában radikálisan leegyszerűsítettük ezeket az eljárásokat mindenhol, ahol lehet. Ezért azt látom, hogy ott ezek a problémák sokkal kevésbé állnak elő. Csak egy gyakorlati, már megvalósult példát hadd mondjak. A vállalkozástámogatásnál a korábbi, átlagosan négy hónapos eredményhirdetési határidőhöz képest most három hét alatt tudtuk megmondani a beadástól számítva, hogy valaki nyert-e a pályázatokon. Az eddigi tapasztalatok alapján a 10 százalékot nem éri el a formailag hibás pályázatok aránya. Tehát a 90 százaléka a leegyszerűsített pályázatoknak sikeres és három héten belül értesít is arról, hogy forráshoz jutott-e.
Azt gondolom, hogy ez önmagáért beszélt, hogy sikerült egyszerűsítenünk ezeket a folyamatokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, kormánybiztos úr. A vitát megnyitom. Nógrádi Zoltán képviselő úr jelentkezett először.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Kormánybiztos Úr! Egy megjegyzést és négy kérdést szeretnék megtenni.
A megjegyzésem a turizmusra vonatkozik. Örömmel hallom, hogy a kormány úgy értékeli az eddigi tárgyalásokat, hogy sikerrel veszi az akadályokat a turizmusról folytatott vita kapcsán. Csak némi adalékkal hadd járuljak ehhez hozzá. Ha a korábbi költségvetési periódusok fejlesztéspolitikai intézkedéseit, stratégiai irányait vesszük górcső alá, akkor láthatjuk, hogy az Európai Unió régebbi tagállamai a korábbi fejlesztéspolitikai stratégiák végrehajtása kapcsán nagyon jelentős forrásokat vettek igénybe turisztikai fejlesztésekre és a szolgáltató szektor fejlesztésére.
Talán itt van a legnagyobb érdekellentét a régi és az új tagállamok között. A fejlett szolgáltató és turisztikai szektor nem nagyon szeretné, hogy ha ennek konkurenciája támadna az új tagállamokban, másrészt pedig a turisztikai fejlesztéseket jól tudjuk, hogy csak a ROP-okon keresztül lehet támogatni. Ebben a szituációban, ebben a helyzetben lehet, hogy a ROP-okon belüli költségvetési arány a turisztikára igen jelentős, de azt tudomásul kell venni, hogy ágazati, tehát központi operatív program nem foglalkozik a turisztika fejlesztésével. Tehát ez is egy figyelembe veendő körülmény, hogy nálunk csak a regionális operatív programok azok, amelyek ezt a kérdést taglalják.
A kérdéseim a következők lennének. Nem érzi-e esetleg úgy, kormánybiztos úr, hogy a fejlesztéspolitika még jelen helyzetben, a kormány által kedvezőnek ítélt tapasztalatok alapján is egyfajta szélmalomharcot vív ebben az országban?
100
101do (Nógrádi)
Óhatatlanul látszik, hogy a fejlesztéspolitikának vannak ambiciózus tervei, ugyanakkor mind a költségvetési politika, mind az adópolitika, mind a konvergenciaprogram olyan mértékben sújtja az országot, a különböző gazdasági, társadalmi csoportosulásokat, illetve az egyes régiókat is, hogy sokszor elvész a fejlesztéspolitika pozitív hatása. Ezt tapasztaljuk az első NFT-nél, tulajdonképpen nem érezzük, hogy volt vagy működik nemzeti fejlesztési terv az országban.
A legutóbb megjelent statisztikai adatok értelmében - az Európai Unión belül az egyes régiók mutatói közeledtek egymáshoz, tehát a kohéziós politikának van létjogosultsága, bár újra kell gondolni irányítási, szervezeti és programozási mechanizmusát - a magyarországi régiók leszakadnak az európai uniós régiókhoz képest, és a magyarországi régiók egymáshoz képest is tovább növekvő különbségeket, differenciákat mutatnak. Úgy gondolom, hogy ez a fejlesztéspolitika szélmalomharca, ami ha mást nem is - most nem akarok politikai kritikába belemenni -, de legalább azt szükségessé tenné, hogy azt vizsgáljuk meg, hogy vajon miért folytat a fejlesztéspolitika ilyen irányú szélmalomharcot az összes egyéb politikával szemben, és miért nem tud érvényesülni, miért nem tud parciális eredményeket legalább felmutatni.
Ezzel kapcsolatos a második kérdésem, ami egyben javaslat is. Remélem, tervezi a kormányzat, hogy az első nemzeti fejlesztési terv lezárt szakaszai kapcsán egyfajta hatástanulmányt készít arra vonatkozóan, hogy milyen eredményességgel zárultak az adott programok, hiszen jó néhány olyan program volt, amelyeket 2004 májusában már elindítottunk, lezárultak, forrásai kimerültek, hatásai elemezhetőek, eredményei, indikátorai megtalálhatóak. Mikorra tervezi a kormány ennek a hatástanulmánynak az elkészítését, és milyen társadalmi vitára kívánja ezt bocsátani? Már csak azért is, hogy a második nemzeti fejlesztési tervnél ennek a hibáiból, esetleges problémáiból tanulhassunk.
A harmadik kérdésem az lenne, ami országos szinten is ellentmond a kormánybiztos úr által elmondott kedvező pályázati tapasztalatoknak, ugyanis panaszkodik az ország az alacsony támogatási intenzitások miatt. Mindannyian tudjuk, hogy a gazdaságfejlesztési pályázatok - kivéve az önerő nélküli vállalkozásképzési támogatásokat, de azért az egyéb technológiai fejlesztési pályázatok - igen alacsony támogatási intenzitással jelentkeztek, és emiatt nem is nagyon gyarapodik túlzottan nagy mértékben a pályázatok száma. Nem népszerű ez a pályázat. Nem érzi-e esetleg úgy, hogy akinek ez a támogatási intenzitás elegendő, annak egyébként is megvan a teljes beruházás összes költsége, akinek pedig valóban támogatásra lenne szüksége, annak ez a támogatási intenzitás nem elegendő, önerőt és bankhitelt nem tud kellő mértékben mobilizálni?
A negyedik kérdésem pedig az lenne, hogy nem érzi-e egy kicsit kellemetlen helyzetben magát a kormányzat amiatt, hogy az egyedi és kiemelt projektek kapcsán - gondolok itt főleg a TÁMOP lehetséges támogatási intenzitásaira - tulajdonképpen a forrásoknak majdnem felét a kormány saját magára költi, hivatalainak, főhatóságainak, szolgálatainak finanszírozására, nem lesz kiírva pályázat a források egy jelentős részére. Különböző állami szolgálatok, hivatalok, dekoncentrált szervek által meghirdetett vagy velük végrehajtott programok - amelyek eddig is működtek - finanszírozására fordítódik a források egy jelentős része, aminek addicionális formában kellene megjelennie. A közoktatásban több száz milliárd az arra kitehető összeg, ami nem fog találkozni a közoktatás mindennapjaiban se pedagógussal, se gyerekkel; háttérintézmények finanszírozása van tömegével egyedi, kiemelt projektek kapcsán, nyilvánossági kontroll nélkül és valós áttekinthetőség és átláthatóság nélkül. Úgy gondolom, hogy ez probléma és ez a későbbiekben is éreztetni fogja a hatását, főleg azt a fajta illúziót, hogy itt 8 ezer milliárd forint felhasználható forrás van a gazdasági, társadalmi szereplők számára. Ez jóval kevesebb, jelentős részét a kormány magára költi ezeknek a forrásoknak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Nógrádi képviselő úr turizmusra vonatkozó megjegyzésével nem tudok vitatkozni, én ezt így nem mondhatom.
Az első kérdése arra vonatkozott, hogy szélmalomharcot folytat-e a fejlesztéspolitika a más egyéb kormányzati tevékenységekkel. Azt gondolom, inkább egy malomban őrlünk, hiszen a kormánynak egyik oldalról dolga, hogy stabilitást teremtsen, költségvetési stabilitást, erről szól a konvergenciaprogram, a másik oldalról pedig dolga, hogy az országot reformokkal a legmodernebb európai országokhoz zárkóztassa fel éppen azért, hogy az ország szekere ne akadjon meg. Ezekhez a reformokhoz, ezekhez a nagy intézményi átalakításokhoz kapcsolódóan szeretnénk a fejlesztési forrásokat is elkölteni éppen azért, mert bármennyi pénzt bele lehet tenni olyan rendszerekbe, amelyek nem hatékonyan működnek, és felélik a pénzeket anélkül, hogy javulna a hatékonyságuk. Ehelyett mi azt szeretnénk, hogy a fejlesztési források immáron olyan racionális szerkezetbe - beszéljünk akár egészségügyről, oktatásról, közigazgatásról vagy másról -, olyan rendszerekbe kerüljenek bele, ahol fenntartható módon működnek, és majd az adóforintjainkból is fenn tudjuk őket tartani, hiszen azt valószínűleg senki nem gondolja, hogy jó lenne, hogy amit uniós pénzből építünk, annak a fenntartásához majd több adót kelljen elkérnünk az emberektől és a vállalkozásoktól.
Úgyhogy én nem érzem ezt, én azt látom, hogy van egy logikai sorrend. Legelőször az egyensúlyt kell megteremteni, hiszen minden uniós tanulmány azt mutatja, hogy azok az országok tudtak sikeresen felzárkózni, amelyekben makrogazdasági egyensúly volt, és a kormány nagyon markáns lépéseket tesz azért - mint azt mindannyian tudják -, hogy az egyensúly helyreálljon. Ez lehet egy stabil bázis, amiről újra elindulhat a gazdasági növekedés, ezt szeretnénk a pályázatainkkal is ösztönözni. A másik oldalról egy ilyen stabil platformról elindulva önmagában nem elég újra helyreállítani a makrogazdasági egyensúlyt. Ha azok a rendszerek, amelyek újratermelik ezt az egyensúlytalanságot, változatlanok, akkor muszáj ezeket megváltoztatni: egyik oldalról költségszempontból hatékonyabbá tenni, a másik oldalról igazságosabbá tenni. Ezen dolgozik a kormány, és a forrásokat pedig szeretnénk szorosan kéz a kézben összekapcsolni ebben a folyamatban, hogy az egy malomban őrlésből kijövő búzában minél kevesebb ocsú keveredjen.
Továbblépve a képzavarból, hatástanulmányok az első fejlesztési terv vonatkozásában. Igen, mindig készítünk ex ante és ex post elemzéseket is, ezek az Unió elvárásai szerint is így vannak, de egyébként ez egy nagyon helyes tervezési módszer, így kellene, hogy működjön Magyarországon minden tervezés, akár kormányzati, akár önkormányzati vagy más, hiszen abból tudunk tanulni. Olyan fejlesztési tervet csinálunk most is, amely tudatosan beépíti azokat az elemeket, amelyek folyamatos önkorrekcióra kell, hogy képessé tegyék, már eddig is volt erre példa. Amikor majd lezárulnak az első gazdasági pályázatok az Új Magyarország Fejlesztési Tervből, akkor fogok elemzést készíttetni arról, hogy az első pályázatoknak mik a tapasztalatai, mert lehet, hogy a következőt nem pont ilyen feltételekkel kell kiírnunk, hiszen tanulhatunk a saját hibáinkból, ha vannak.
Ami az első fejlesztési tervet illeti, az átfogó, nagy elemzéseket, és ez arra is vonatkozik, amit a képviselő úr mondott, hogy még nem érezzük ennek a hatását. Azért a 17 ezer pályázatból még több mint 10 ezer nyitva van, tehát a megvalósítása még zajlik. Ha ön is járja az országot - mint ahogy tudom, hogy járja Mórahalomról Budapestre -, akkor látja a különböző táblákat az út szélén, amelyek azt mondják, hogy "Európa itt épül", ez a régi táblája ezeknek a fejlesztési terveknek. Ezek még folyamatban lévő beruházások, amelyeknek mostanában zajlik az átadásuk, éppen pénteken Miskolcra megyek, ahol a belváros átadóünnepsége lesz. Ugyanaznap van Esztergomban egy hasonló átadás, csak példákat mondok, tehát ezek most zajlanak. A hatásukat igazából akkor lehet majd átfogóan elemezni és közös tanulságokat levonni, ha legalább is a pénzek döntő többsége már nemcsak megítélésre került, hanem a beruházások is a végükhöz érnek. Azt gondolom, hogy ez 2008 végén várható, illetve a nagy infrastruktúra-projekteknél pedig 2010-ig várható.
Menet közbeni hatástanulmányokat, éves értékeléseket készítünk, és amikor ezek elkészülnek, természetesen a bizottságnak el tudjuk juttatni, éves jelentést mindig készítünk ezekről. Vannak részeredmények is az első fejlesztési tervről, hány munkahelyet tartott meg, hányat létesített és hasonló adatok, ezek egyébként rendelkezésre állnak folyamatosan, szívesen eljuttatom a bizottsághoz a legaktuálisabb ilyen kimutatásunkat. Ezek még nagyon egyszerű output indikátorok, csak azt lehet látni, hogy darabra, méterre, literre mi jött létre, de hogy hatásában milyen a dolog, azt valóban 2008 után lehet majd érdemben lemérni, sőt valószínűleg 2008 után egy-két évvel lehet azt lemérni, hogy mi az, ami ebből fenntartható eredménnyé vált.
110do
PÉ 111 (Bajnai)
A pályázati intenzitásra, a támogatási intenzitásra kérdezett rá, és azt mondja, hogy csekély az érdeklődés, mert esetleg nem jól vannak kiírva a pályázatok. Ennek ellentmondanak a legfrissebb adatok. Talán elsőként ennek a bizottságnak mondhatom el, hogy a múlt héten a vállalkozások számára kiírt keret iránti összigény meghaladta az összkiírást. Tehát 30 milliárdot meghaladó igény van már beadva a teljes 30 milliárd körüli keretre, amit kiírtunk.
A vállalati képzéseknél pedig, amire ön is utalt, egy hét alatt, nyolc nap alatt le kellett zárnunk, mert olyan többletigény volt, hogy a kiírási összeghez képest két és félszerest meghaladó igény jött be nyolc nap alatt ezekre a pályázatokra.
De ott valóban a támogatási intenzitás ha nem is nulla volt, ahogy képviselő úr mondta, de 80 százalékos intenzitás volt, tehát ott csak 20 százalékos önrészre volt szükség, hiszen azt mondtuk, hogy képzésre éppen a legkisebb vállalkozások költenek a legnehezebben, nekik van a legkevésbé forrásuk arra, pedig nagy szükségük van rá, hogy a mikro- és kisvállalkozások tudással, képzéssel pótolják az esetleges hátrányaikat, ami a kisebb tőkéből vagy a kisebb piaci részből fakad.
A beruházási támogatásoknál a képzésintenzitás 25-40 százalék között szóródik. 25 százalék Budapesten, mégis itt jegyezték túl mindkét kategóriában, Budapesten és Közép-Magyarországon a pályázati kereteket a leggyorsabban. Jól teljesítenek az 5-50 millió kategóriában és az 50-500 millió között pályázó kis- és középvállalkozások, a mikrovállalkozások, és ott is legmeghatározóbban az elmaradott térségekből pályázó mikrovállalkozások azok, amelyek a leglassabban töltik fel a nekik kiírt keretet, de erre az szolgálhat magyarázatul, amit korábban említettem arról, hogy a területi különbségek itt is megjelenhetnek.
De összességében az az állítás, hogy ne lenne érdeklődés ez iránt, az nem igaz, hiszen ahogy mondtam, az összkeretet már túljegyezték, és a pályázatok még nyitva vannak, a nagyobb kategóriákban június közepéig, a legkisebb kategóriában meghosszabbítottuk novemberig, éppen azért, hogy ne kelljen átcsoportosítani, ne a nagyobb vállalkozások vigyék el, hanem a kicsiknek maradjon idejük arra, hogy ezeket a forrásokat lehívják.
Egyébként itt azt is hadd mondjam el, hogy az önkorrekciónak már egy példáját viszont bemutattuk, hiszen a pályázati kiírások után járva az országot, jutott el néhány olyan megjegyzés, aminek alapján úgy gondoltuk, hogy érdemes még üzletszerűbbé tenni ezt az ajánlatot. Az egyik ilyen, hogy a fix összegű növekedési elvárást átalakítottuk infláció plusz reálérték elvárásra. Eddig egy vállalkozásnak 8-15 százalék között kellett fix növekedést vállalni a következő években. Ezt átalakítottuk, és ez most már érvényes, ki van írva. Az infláció plusz 4-8 százalék közötti növekedése, kategóriától függően. Ez azt jelenti, hogy ha az infláció csökken, mint ahogy ez az általános várakozás, hogy jövőre 3 százalék környékén lehet az infláció, akkor ez egy lényegesen alacsonyabb növekedési elvárást jelent. Az infláció terhét nem tesszük rá a vállalkozásokra.
A másik ilyen dolog, hogy euróban is elszámolhatóvá tettük a pályázati kiírásokat a közepes vállalkozások számára, hiszen aki exportőr, annak az árfolyamkockázatot se szeretnénk a nyakába varrni.
Ami pedig pozitív tapasztalat, hogy ahogy mondtam, ezek a normatív pályázati kiírások nagyon jól működnek. Már ki tudtunk értesíteni sok száz nyertest háromhetes átfutással arról, hogy nyert. Mivel ez egy automatikus rendszer, nincs benne szubjektív elem, az internetről le lehet tölteni a programot, kitölteni és beküldeni, automatikusan jár a pénz, mivel ez jól működik, gyorsan működik és csökkenti a bürokráciát, ezért felemeltük ezt a keretet 5-ről 10 millió forintra. Most már 10 millió forintig lehet normatív alapon vállalkozásfejlesztési támogatáshoz jutni Magyarországon. Ez egy úttörő dolog, az Unióban sincs sok ilyen, úgyhogy azt gondolom, hogy ez mindenképpen egy helyes önkorrekció volt, hogy 5-ről 10-re emeltük ezt az összeget.
A negyedik megjegyzésében, kérdésében azt hiszem, van egy félreértés. Az állam nem magára költi a társadalmi megújulási programok felét, vagy több mint felét, ahogy képviselő úr fogalmazott. Ha mi egy forrást odaadunk az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnak, hogy abból a Start Plusz, Start Extra vagy Lépj egyet előre! programokat csinálja, amelyek lényegében a foglalkoztatásról szólnak normatív alapon - tehát nem pályázati alapon, hanem normatív alapon -, akkor azt az állam nem magára költi, hanem odaadja közvetlenül azoknak a legrászorultabbaknak, akik szeretnének visszatérni a munka világába, vagy szeretnék megőrizni a munkahelyüket továbbképzéssel. Ez nem azt jelenti, hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálatra költünk százmilliárdokat, hanem hogy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat dolga, hogy végrehajtsa ezeket a programokat, amelyeket a kormány bevezetett, és amelyek úttörőek, amelyek a legalacsonyabb képzettségűeknek kínálnak továbbképzési, és így munkaszerzési esélyt, amelyek segítik a képzés utáni elhelyezkedésüket, amelyek segítik az időskorúak visszatérését a munka világába vagy a pályakezdők elhelyezkedését, ezt az állam nem magára költi, hanem éppen a foglalkoztatás érdekében használja fel ezeket a pénzeket, addicionálisan, kiegészítően a Munkaerő-piaci Alapban meglévő forrásokhoz képest.
A közoktatásba menő források is döntő többségében részben a ROP-okból, részben a társadalmi infrastruktúra programból, részben a társadalmi megújulás programból az iskolákhoz fognak eljutni. Nem költhetjük ezt működési költségre. Ezt ne is kérjék számon rajtunk, ezt fejlesztésre kell költenünk. De a pedagógiai átfogó módszertani megújítását, ennek elterjesztését - ez már zajlik az első Nemzeti Fejlesztési Tervből egyébként -, ennek a folytatását, az iskolák felújítását, az iskolák elektronizálását, a befogadó iskola programot a hátrányos helyzetű kistérségekben ezekből a forrásokból fogjuk finanszírozni.
Itt tehát nem arról van szó, hogy állami intézményeket, kormányzati intézményeket próbálnánk ezekből fenntartani, fenntartási költségre ezeket nem fordíthatjuk, csak fejlesztésekre, úgyhogy itt nyilván egy félreértésről van szó. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Néhány megjegyzés. Kormánybiztos úr korábban jelezte, hogy egy fontos kritériumot határoz meg az európai uniós források felhasználása kapcsán, hogy egy lyukas zsákba nem öntünk pénzt, azt hiszem, öntől származott ennek a szlogennek a közbeszédben való elhelyezése. Most mégis úgy látom, hogy az I. Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán, illetve a II. Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán is egy lyukas zsákba öntjük a pénzt. Ha megnézzük, hogy milyen eredményt ért el a kormány a közigazgatási reform kapcsán, amire költött egyébként és költ is, milyen eredményt ért el az oktatási vagy a szakképzési reform kapcsán, vajmi kevés eredménnyel, és most milyen eredményeket látunk felmutatni az egészségügyi reform kapcsán, tehát az a fajta hármas egyensúly, amelyet a kormánybiztos úr jelzett, ami üdvözlendő és ragyogóan működik az elméletben és a retorika szintjén, az egyensúlyteremtés, a struktúraváltás és a fejlesztéspolitika összhangja valósuljon meg, sajnos, ez csak nagyon jelentős fáziskéséssel valósul meg ebben az országban. Jóval többet rombolunk, jóval nagyobb árat fizetünk az egyensúlyteremtő politikában, a struktúraváltások kapcsán, mint amit majd be tudunk fejlesztéspolitikával hozni. Ezt az emberek érzik.
Most az egészségügy kapcsán biztosan, a gazdasági szereplők tömeges csődbe jutásával biztosan, az adóterhek növekedésével biztosan érezhető, hogy jóval nagyobb árat fizetünk érte, mint ami később bármikor behozható legyen bármilyen fejlesztéspolitika vagy támogatási rendszer kapcsán.
A hatástanulmányokkal kapcsolatosan tudom, hogy vannak ilyen értékelések, csak ezeket nagyon szőrmentén hozza nyilvánosságra a kormányzat. Annál is inkább, mert ön is azt írja, hogy a közlekedési fejlesztések indikátorai a tervezés folyamatában meglehetősen túl lettek becsülve. Tehát ha tudják, hogy túl van becsülve, akkor valószínűleg tudják, hogy mi lett volna a valós és reális indikátorrendszer.
Tehát szeretném javasolni, hogy mihamarabb lehessen erről a nyilvánosság előtt beszélni, nem kell félni a hibák vagy az esetleges problémák feltárásától, mindannyiunkat segíthet, a projektgazdákat éppúgy, mint a lebonyolítás intézményrendszerét. Tehát sürgetném ezeknek az éves, akár részeredményeket bemutató hatástanulmányoknak a mihamarabbi nyilvánosságra hozatalát, hacsak nem titkosítottak és nem rejtenek valamiféle problémát, hogy ha erről a nyilvánosság beszélhet.
A gazdaságfejlesztéssel kapcsolatos támogatási intenzitások kapcsán kormánybiztos úr ismeri azt a számot, hogy az adóterhek növekedéséből fakadóan - ezek egyébként a Kereskedelmi és Iparkamara számai - 650 milliárd forintot von ki most a központi költségvetés a vállalkozói szférából. Ehhez képest most 30 milliárd forintot hirdetett meg, amelyet aztán meg kellett hosszabbítani, mert a különböző pályázati kritériumokat közben módosítani is kellett, ismeri kormánybiztos úr az árbevételre vonatkozó módosítási szükségleteket, amelyekre már felhívtuk korábban a figyelmet, hogy nem fog teljesülni és akadályozni fogja a pályázatok sikerességét és érvényesülését.
120
121do (Nógrádi)
Tehát 650 milliárd forint gazdasági forráskivonás és mellette egy 30 milliárd forintos pályázati keret meghirdetése; úgy gondolom, nem feltétlenül kell ezt a 30 milliárd forintra vonatkozó igénybejelentést - ami több tízezer potenciális kis- és középvállalkozóból néhány száz vagy egy-két ezernek az igénybejelentését jelenti - akkora sikerként felfogni, mint ha átfogó, a valódi támogatási igényeknek és a kis- és középvállalkozások valódi anyagi helyzetének megfelelő támogatási rendszert működtetünk volna, mert úgy gondolom, hogy ez nem így van.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Nagyon röviden. A vállalkozástámogatást illetően nem szerencsés szembeállítani azt, hogy 30 milliárdot kiírtunk januárban, amit még az idén jelentős, sok tízmilliárdos többletforrás követ. Tulajdonképpen megelőzve mindenki mást az Unióban a magyar vállalkozásokhoz eljuttattunk rögtön egy 30 milliárdos keretet, amire már nyernek és haladnak előre. Ez csak egy pici töredéke annak a vállalkozástámogatási összegnek, amit a magyar kormány egy átfogó vállalkozásfejlesztési koncepció részeként szeretne elsősorban a kis- és középvállalkozásokhoz eljuttatni.
Ne keltse azt a félreértést a tájékozatlanabb hallgatókban, képviselő úr, mint ha ez lenne a teljes összeg, ami vállalkozástámogatásra jut. Van egy közel 700 milliárdos gazdasági operatív program, amit ha a régiók vállalkozástámogatási és gazdasági prioritásaival összeadunk, akkor körülbelül 1300 milliárd forint jut majd vállalkozástámogatásra a következő hét évben. Ráadásul az idén még elindulnak azok a programok, amelyek mikrohitel, hitel-, portfoliógarancia és más kockázati tőke formájában vállalkozások tízezreit érhetik el már a következő egy-két évben. Ez sokkal érzékelhetőbb lesz, mint az, amit az első pályázati keretből - valóban beelőzve mindenki mást - egyfajta előlegként gyorsan hirdettünk meg pont azért, hogy orvosoljuk azt az igényt, ami a vállalkozások részéről a kormány felé megjelent.
Nem akarom megismételni, azt gondolom, a kormány nem önti lyukas zsákba a pénzt. Minden pályázati kiírásunkban vannak olyan teljesítményfeltételek, amelyek arról szólnak, hogy valahogy fenntartható, érdemben az országhoz hozzátevő támogatások kerüljenek kifizetésre, és itt azt hiszem, ellentmondás van abban, amit a képviselő úr mond. Az egyik oldalról azt mondja, hogy lyukas zsákba öntjük a pénzt, a másik oldalról kifogásolja, hogy a vállalkozásoknak miért mondtuk azt, hogy a közpénzért cserébe, az adófizetők pénzéért cserébe tessék növekedést vállalni. Ez egyébként a vállalkozásnak is érdeke, hogy növekedjen, az ő magánprofitja lesz ettől több, de a köznek az az érdeke, hogy Magyarország az egyensúlyteremtés után visszatérjen egy 4 százalékot meghaladó növekedési pályára azért, hogy közeledjünk az Unióhoz, és ne párhuzamosan haladjunk vele. Az, hogy valamelyik vállalkozás közpénzt kap, adófizetők pénzét kapja, és neki ezért cserébe valamit kelljen tenni, szerintem helyes, és pont azt mutatja, hogy nem lyukas zsákba akarjuk önteni a pénzt, hanem olyan vállalkozásoknak adni, akik hosszú távon is talpon tudnak maradni, nemcsak állami pénzből, hanem piacuk van, működni képesek, és akik hajlandóak a közpénzért cserébe vállalni valamit, a közért tenni. Ez pedig nem esik messze az ő saját érdeküktől, hiszen növekedésről van szó. Szerintem éppen ez mutatja azt a fajta egy malomban való őrlést vagy tudatos gazdaságpolitikát, ami a pályázati kiírások mögött rejlik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Botka László képviselő úr.
DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Az volt a határozott szándékom, hogy nem szólok hozzá, mert teljesíthetetlennek tűnő kihívás számomra most már a véglegesedő operatív programokról úgy szólni, hogy ne hozzak elő konkrétumokat, márpedig ennek a bizottsági ülésnek értelemszerűen nem ez a terepe. De ha már a kormánybiztos úr két területet kiemelten említett, a turisztikát és a vége felé a közlekedési operatív programmal kapcsolatos megállapodást, akkor erről néhány szót általánosságban szólnék.
A magam részéről üdvözlöm a turisztikával kapcsolatos megállapodást, hiszen a ROP-ok tervezésekor - megnyugvással hallottam, hogy nemcsak nálunk, a dél-alföldi régióban, hanem máshol is - egyértelműen látszott, hogy ez a legnagyobb vita. Úgy gondolom, jó irány az, hogy egyrészt meg tudtuk őrizni többé-kevésbé, némi csökkenéssel ezt az előirányzatot; jó döntés az, hogy egyértelmű elhatárolódás van, ha jól értem, hogy mi az, ami vidékfejlesztési agrárpénzből valósulhat meg és mi az, ami a ROP turisztikai előirányzatából; és az természetszerűen a legjobb döntés, ha a termál ilyen mértékben lett prioritás. Ugyanakkor azért felhívnám arra a figyelmet, hogy ezzel még az NFT-k szintjén és a ROP-ok tervezésének szintjén nem oldódnak meg a problémák.
Reményeim szerint az sem csak dél-alföldi tapasztalat, hanem más régióé is, hogy nagyon sok kistelepülés, kisváros, falu azt gondolja, hogy a jövőnek és a gazdasági fejlődésnek egyetlen iránya van, ha gyógyfürdőt épít vagy pedig fejleszt, márpedig ha ez így marad, akkor úgy fogunk járni - ahogy Nógrádi képviselő úr mondta -, ahogy jártunk az NFT I.-gyel, hogy több száz faluközpontot rendbe tettünk, művelődési házat renováltunk, és utána meglehetősen nehéz kimutatni ennek a konkrét gazdasági hasznát. Azt gondolom, hogy ha már tisztázódtak Brüsszellel a turisztikai ügyekben a peremfeltételek, akkor ebben az ügyben nélkülözhetetlennek tartom, hogy minél gyorsabban ágazati, minisztériumi, kormányzati, de leginkább szakmai állásfoglalást lehessen tenni, hogy meg tudja könnyíteni az NFT-ken belül vagy a ROP-okon a szükséges módosításokat át tudjuk vezetni, és valóban egy együttes, lehetőleg különösebb konfliktusok nélküli döntés meg tudjon születni ezeknek a pénzeknek a felhasználásáról a kormányzat és az NFT részéről. Azt gondolom, ez a fajta új irány egészen biztosan nélkülözhetetlenné teszi azt - a mi ROP-unk esetében egészen biztos vagyok benne, de feltehetően más régiókban is -, hogy gyökeresen újragondoljuk mindazt, ami a korábbi időszakban idegenforgalmi fejlesztésekkel, beruházásokkal kapcsolatban felmerült.
A másik dolog, hogy a KÖZOP-ot említette a kormánybiztos úr. Itt csak kérdezni szeretnék, hogy jól értettem-e. A KÖZOP-pal kapcsolatban akkor az egy véglegesnek tűnő megállapodás, hogy 50 százalék fölé nem mehet a közúti közlekedés. Azt gondolom, hogy ha nem is nagy mértékben, de egészen biztosan ez érinteni fogja az elmúlt időszakban született terveket: egyrészről újra kell gondolni a közútépítések korábban mondott rangsorát és időzítését, másrészről pedig ez azt jelenti, hogy némileg bővülhet például a nagyváros elektromos tömegközlekedés-fejlesztésének a lehetősége, hiszen ha nem fordíthatunk 50 százaléknál többet közúti közlekedésfejlesztésre, akkor világos, hogy más közlekedésfejlesztésekre adott esetben megnő a lehetőség.
Tehát kérdezem azt - konkrétum nélkül, mert tartanám magamat ahhoz, hogy megpróbálom kibírni, hogy nem kérdezek konkrétumot -, hogy hogyan tervezi a kormány és hogyan tervezi a kormánybiztos úr, hogy a korábbi tervek és főleg ütemezések kapcsán, akár a közúti közlekedésre, akár pedig más közlekedésfejlesztési programokra, hogyan kezdődik az egyeztetés, mikor fogunk tisztán látni abban, hogy mi csúszik, mi jön előre, mire nyílik meg többletlehetőség és mi az, ami kimarad.
ELNÖK: Kormánybiztos úr!
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Képviselő Úr, Polgármester Úr! A turizmusra vonatkozó megjegyzésére. Igen, azt is erősítette a Bizottság, amit mi magunk is egyébként markánsan képviselünk a tervezés és az akciótervek kapcsán - ez tulajdonképpen Nógrádi képviselő úr megjegyzésére, a lyukas zsák példázatra hajaz -, hogy mindenütt szeretnénk a fenntarthatóságot elsőrendű szempontként vizsgálni. A turisztikai beruházásoknál is vagy például termálfürdőnél, amire ön is utalt, az egyik legfontosabb fenntarthatósági kritérium a várható látogatószám. Tehát amire ön is utal, hogy nagyon sok kistelepülés, falu - ahogy ön mondja - szeretne kacsaúsztatókat építeni a falu végén termálvízre, amit az ország termálkincse esetleg lehetővé tesz, az nem biztos, hogy racionális. Nekünk azt kell vizsgálni, hogy hol jöhet létre olyan termálvíz-, gyógyfürdőfejlesztés, ami valóban jelentős, százezer feletti vagy több százezres látogatószámot generál évente, hiszen ezeknek a termálfürdő-beruházásoknak lehet olyan megtérülése, ami hosszú távon is talpon maradóvá teszi ezeket a beruházásokat.
Ezért ilyen szempontrendszert szeretnénk is kialakítani a pályázati kiírások során, és egyfajta segítséget, módszertani segítséget adni a regionális fejlesztési tanácsoknak, hogy amikor akár kiemelt projektekről, akár pályázatos alapon ilyen termálfejlesztésekről döntenek, akkor ezeket vizsgálják, vizsgálhassák. Ez mindenképpen a racionalitás irányába viszi majd ezeket a projekteket, ráadásul ha valahol létrejön egy jelentős gyógyfürdő, akkor a környéken lévő településeknek ez számos más esélyt kínál, hogy egyéb turisztikai attrakciókat vagy szolgáltatásokat fejlesszenek. Ilyen kombinált fejlesztéseknek is lehet esélye.
A Közlekedési Operatív Program kapcsán ez a bizottsági igény nem új, a mi terveink eleve eddig is úgy számoltak - ha megnézi az operatív programot, amelyet beküldtünk Brüsszelnek -, hogy picivel, marginálisan, de 50 százalék alatt tartotta a régiókból és a közlekedési operatív programból összesen közútra fordítható forrásokat. Tehát mi tulajdonképpen nem kényszerülünk most arra, hogy a korábban kiírt terveket visszavágjuk vagy csökkentsük, mert eleve erre készültünk, de elmentünk a falig - ha fogalmazhatok így -, a maximumig, amit a Bizottság még hajlandó volt tőlünk elfogadni.
130do
PÉ 131 (Bajnai)
Így nem lesz szükség arra, hogy pénzszűke miatt csökkentsük a tervet. Összességében viszont persze, sokkal kevesebb a forrás, mint az igény az országban közútban még úgy is, hogy elmentünk a falig. Vannak olyan közlekedési, közútfejlesztési tervei a kormánynak, amelyeket nem uniós forrásból kíván megvalósítani, ezek elsősorban gyorsforgalmi, nagyobb fejlesztések. Ezek túlmutatnak az uniós forrásokon. És amit viszont érdemes elvégezni és újra megnézni, hogy Bulgária és Románia csatlakozásával, az uniós közlekedés átalakulásával az első tapasztalatok alapján a forgalom hogyan változik az országban, ennek kapcsán rá lehet nézni a közlekedési stratégiára és tervezi is a kormány, hogy év végéig a közlekedési stratégiát megcsinálja.
Időzítésben két markáns tényező van, ami meghatározhatja egy útfejlesztés indulását. Az egyik az előkészítettség, az előkészítés, tehát a tervezés, engedélyezés, környezetvédelmi eljárások, stb., ezeknek az időigénye, mennyire van előkészítve egy projekt, a másik pedig, hogy van egy éves keretünk a Kohéziós Alapból, hogy mennyit költhetünk el a nagyobb utak fejlesztésére. Tehát az adott évben indítható projektek számának maximumát meghatározza, hogy az adott évben mennyi lekötést csinálhatunk az adott keretből. Tehát nyilván a jól előkészített utakat kell előrevennünk, ez ezt jelenti praktikusan. Így állunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Ön nagyon sokat beszélt a fenntartható fejlődés kérdéséről. A termálvizeknél és a kistelepülésekre történő különböző beruházásoknál vizsgálja-e egyáltalán valaki azt, hogy a termálvizek mennyisége lehetővé teszi-e egyáltalán annyi objektum megvalósítását, mint amennyire az igény tulajdonképpen kialakul?
Ezt mondom azért is, mert ismerem a fenntartható fejlődés programját, ami egy 30 éves ciklust kell, hogy átöleljen. Jómagam annak az egyeztető fórumnak vagyok a tagja, amelyik ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Ugyan késésben van már Magyarország, és ha jól tudom, június-júliusban le kell adni ezt a programot Brüsszel felé, és majd utána a szakma és a politika tovább tud vitatkozni, hogy esetleg hogyan fog alakulni ez a kérdés.
Összehasonlítottam a Nemzeti Fejlesztési Terv programját és a fenntartható fejlődés stratégiáját. A kettő között vannak eltérések és óriási nagy eltérések is. Tehát el kell majd később dönteni, amikor mondjuk Brüsszel esetleg rábólint a fenntartható fejlődés programra, hogy a Nemzeti Fejlesztési Programot, azt a hétéves ciklusidőszakot is hogyan alakítjuk át, hogy annak a programnak meg tudjon felelni. Ezt főleg azért mondom, mert a globális felmelegedésből adódóan tényleg egy hosszú távú stratégiát kell Magyarországnak is kialakítania. Ez egyrészt az agrár-környezetvédelem, környezet-egészségügy kérdése, termékszerkezet-átalakítás, tehát ez pont egy olyan folyamat, ami tényleg Magyarország sorsát adott esetben hosszú távon is meg tudja határozni.
Tehát mindenképpen szeretném jelezni azt, hogy lehet, hogy nagyon sok forrást úgy költünk el, hogy annak a konkrét haszna, a fenntarthatósága nem fog hosszú távon realizálódni, vagy egyáltalán nem fog realizálódni, mert egy teljes struktúraváltás kell a globalizáció és a globális felmelegedésből adódóan, és tulajdonképpen Magyarországnak egy olyan utat átjárni vagy bejárni, ami alapján a versenyképessége megmarad még 30 év múlva is. Ebbe beleértem tulajdonképpen az állampolgárok fogyását, a körülményeket, a különböző összevetéseket akár a gazdaságfejlesztés területén, akár a hazai kis- és középvállalkozások esetében, hiszen az igény jóval nagyobb arra, mint amennyi jelen pillanatban rendelkezésre áll, hogy az alultőkésített vagy tőkével nem rendelkező hazai kis- és középvállalkozások versenyképesek legyenek.
A Nemzeti Fejlesztési Terv I. programja rávilágított arra, hogy milyen hihetetlenül nagy igény van ezen támogatásokra a hazai kis- és középvállalkozások esetében. Tehát itt is valóban növelni kell a források nagyságrendjét, a kritériumoknak a jelenlegi tőkehiányos rendszerhez történő hozzáalakítását. Talán itt merül fel bennem egy kérdés, hogy vizsgálta-e egyáltalán valaki azt, hogy mondjuk a pályázók közül hányan helyezték át a telephelyüket egy más országba adóelkerülés végett, akár helyiadó-elkerülés miatt, vagy hány olyan cég pályázik, amelyiknek tulajdonképpen a pénzügyi elszámolása lehet, hogy a Maldív-szigeteken van, csak egy példát mondok. Tehát van-e ilyen vizsgálat, amikor tényleg érezhető és tapasztalható az, hogy adott esetben egy-egy gazdasági társaság a hazai adókikerülés megfontolásából mondjuk máshová helyezi a saját telephelyét vagy a pénzügyi elszámolásait, adóit másutt realizálja?
Manninger Jenő képviselőtársam kért meg, hogy kérdezzem meg, és ezt szeretném mindenképpen, hiszen ez problémát fog jelenteni másutt is. Létezik a TIOP pályázati forma, ez a társadalmi infrastrukturális operatív program, és itt a szociális intézmények felújítása, átalakítása, hiszen ez is tulajdonképpen a demográfiához hozzátartozik, elöregedő társadalom, és itt a maximumösszeg 200 millió forint, amire pályázni lehet. Viszont egy nagyon régmúltú intézménynek adott esetben a felújítása nem 200 milliónál áll meg, hanem mondjuk 800 millió vagy 1 milliárd környékén. Van-e realitása annak, hogy ezt az összeget egy következő pályázati formában mondjuk meg lehet emelni, hogy valóban ezek az intézmények is meg tudjanak újulni?
Tehát ezek köré szeretném csoportosítani, és tényleg itt a fenntartható fejlődés hosszú távú stratégiája, az NFT II. kérdéseinek összefésülése és tényleg egy olyan pályára állítani az országot, hogy célok tudjanak megfogalmazódni a pályázók előtt is és a társadalom előtt is, tehát lássuk az iránynak a végét, és ebbe beletartozik a globalizáció és a globális felmelegedés kérdése is.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. A fenntartható fejlődés stratégiáját Magyarország valóban most készíti, és éppen a társadalmi vita vége felé vagyunk. Ezt egyébként az én kollégáim készítik szintén, együtt a Környezetvédelmi Minisztérium szakembereivel és más tárcákkal. Ezt valóban június végéig kell az Uniónak beadnunk, és aztán majd évente frissíteni, illetve kétévente felülvizsgálni.
A fenntartható fejlődés stratégiája valóban egy hosszú távú, még az Új Magyarország Fejlesztési Terven is messze túlmutató - ahogy ön is mondta - perspektívát kell hogy kínáljon. Ráadásul a két dokumentum jellege annyiban eltér, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Tervben nagyon konkrét, most megvalósuló, most gyarapodást hozó beruházásokra kell koncentrálnunk, a fenntartható fejlődés egyébként pedig valahol egy végpont, egy kívánatos végállapot felől vizsgálja ezeket.
Szándékunk, hogy ezek összhangban legyenek egymással. Tettünk is ilyen lépéseket még a közelmúltban is.
A klímaváltozás, amely az Unió napirendjén is most emelkedett sokkal magasabbra az elmúlt hónapokban, a márciusi uniós csúcson, ennek hatására azok a bizonyos pénzátcsoportosítások, amiről beszéltem a bevezetőmben, azok egy részét éppen a megújuló energiák és az energiahatékonyság fejezetekre csoportosítottuk át azért, hogy erősítsük a klímaváltozásból adódó feladatokra fennálló forrásokat. Persze, azt is tudni kell, hogy azért, hogy az a nagy lemaradottságunk, ami a fejlettebb uniós országokhoz képest van mondjuk a szennyvíz-, ivóvíz-, hulladékkezelés terén, hogy azt behozzuk, az a környezetvédelemre fordítható források nagy részét leköti. Ezért a megújuló energia, az energiahatékonyság vagy általában a környezettudatos fogyasztás ösztönzésére szánható források jóval kisebbek, mint ezek a nagy infrastrukturális beruházásokat igénylő, úgynevezett csővégi beruházások. De muszáj megcsinálnunk, mert éppen az Unió várja el tőlünk - egyébként jogosan -, hogy szennyvíz, ivóvíz, hulladék kérdésében 2015-ig különböző belső határidőkkel, több lépcsőben jussunk el az uniós normák szintjére, különben az országot megbüntetik pénzügyileg évente, hogy ha ezeket a határidőket nem tartja.
Tehát nyilvánvalóan számunkra még egy korábbi fázisban, egy alacsonyabb lépcsőfokról lépünk fel arra, ahonnan más, fejlettebb uniós tagországok most már továbblépnek, és ők jóval nagyobb összegeket a megújuló energiára vagy a fogyasztói tudatosság erősítésére költenek, amire mi még csak most kezdünk kisebb összegeket költeni. De ez egy adottság, annyi pénzből tudunk gazdálkodni, amennyi van, amennyi rendelkezésre áll.
140
141do (Bajnai)
A termálnál is említette a fenntarthatóságot. Itt azért vannak olyan szempontok ma a termálvizekhez kapcsolódó hazai szabályozásban - például a vízvisszapótlás -, ami éppen a fenntarthatóságot ösztönzi. Más kérdés, hogy ezt persze sokan vitatják vagy megkérdőjelezik, hiszen ez a gazdaságosságát adott esetben csökkenti egy ilyen beruházásnak. Ez egy vita, pontosan a rövid távú gazdasági fenntarthatóság és a hosszú távú környezeti fenntarthatóság kerül itt ellentétbe egymással, mint oly sokszor, ez a környezetvédelmi tárca feladatkörébe tartozik.
Ami arra vonatkozik, hogy vizsgáljuk-e azt, hogy telephelyet elvisznek-e azok, akik nyertek uniós forrást vagy nyerhetnek-e gyakorlatilag "off-shore"-szerűen működő cégek Magyarországon, erre szigorú nemcsak magyar, hanem uniós előírások is vannak. Mi eleve olyan beruházást támogathatunk csak, ami az ország területén valósul meg, eleve csak olyan vállalkozás pályázhat, amelyiknek Magyarországon vagy telephelye, vagy bejegyzett gazdasági társasága van. A tulajdoni jogviszonyt természetesen nem kritizálhatjuk, az bárhol lehet, de rendelkeznie kell telephellyel, és ezt fenn kell tartania a beruházás megvalósulását követő öt évig. Ezt vizsgálhatjuk.
Éppen ezért pénzügyi biztosítékokat is kikötünk a pályázatoknál. Az első fejlesztési tervben az elnyert támogatás 120 százalékát kellett egy vállalkozásnak vagy akár egy önkormányzatnak, civil szervezetnek, egyházi szervezetnek is biztosítékként letennie, valamilyen fedezetet, bankgaranciát, vagy ingatlanjelzálogot, vagy mást. Ezt a fajta fedezetet a jövőben is elvárjuk, de alacsonyabb mértékben, és nem azért, hogy ösztönözzük az elvándorlást, hanem azért, hogy a nagyon sok kis- és középvállalkozás számára vagy más pályázók számára lehetővé tegyük a pályázást és aztán a további fejlődést, hiszen ha 120 százalékát az elnyert összegnek biztosítékként le kell tenni több mint öt évig, akkor az nagyon sok esetben ellehetetleníti a további fejlődést, mert nem tud hiteleket felvenni.
Ezért azt csináltuk a második fejlesztési tervben - és ezt most visszamenőleg értelmezzük az elsőre is -, hogy egyházi szervezetektől, civil szervezetektől és önkormányzatoktól nem kérünk egyáltalán biztosítékot; ott nem is merül fel az a probléma, amit ön felvet, hiszen azok itt működnek Magyarországon. A vállalkozásoknál a beruházási időszakban 100 százaléknyi fedezetet kérünk, és ha kész van a beruházás és elszámoltak vele, akkor a következő öt évben pedig 50 százalékot kérünk az 50 milliónál nagyobb beruházások esetében; 50 millió alatt ott se kérünk további fedezetet, hiszen már elszámoltak. Itt két szempont keveredik folyamatosan: nem szeretnénk ösztönözni a csalást, a pénzekkel való elfutást; a másik oldalról pedig - amit ön is és Nógrádi képviselő úr is felvett, ugyanaz a célunk - szeretnénk, hogy minél több mikro-, kis- és középvállalkozás pályázhasson és aztán fejlődhessen tovább. Ezért csökkentjük ezeket az elvárásokat, de éppen a nagyobb összegeknél, ahol nagyobb a kockázata az esetleges visszaélésnek, ott 50 százaléknyi biztosítéki elvárásunk van, és számon kérhetjük a vállalkozásokon ezt öt évig a beruházás elkészültét követően.
Manninger képviselő úr tolmácsolt kérdésére. A szociális intézmények támogatása részben bizonyos kategóriákban valósulhat meg a társadalmi infrastruktúra-programból, nagyobb részt a regionális operatív programoknál van a bizonyos szociális ellátórendszerek mint helyi intézmények támogatása. Itt a támogathatósági feltételeket bizonyos keretek között a regionális fejlesztési tanács határozza meg az adott régió sajátosságainak, igényeinek megfelelően. Ezért itt van mozgástér abból a szempontból, hogy mit akarnak támogatni, sőt a regionális tanácsok arra is tehetnek javaslatot - ha egyébként általában elég, mondjuk, 200 vagy 400 millió a pályázaton indulóknak -, hogy ha van olyan szociális intézmény, amely valamiért az adott régióban kiemelkedő jelentőségű, akkor az adott régió azon intézménye kiemelt programként valósuljon meg. Ezt mi megvizsgáljuk ugyanúgy fenntarthatósági, ésszerűségi, beruházás-költségvetési szempontból, és ha indokolt, akkor ez támogatható. Tehát van mozgásterük, és a regionális fejlesztési tanácsot ajánlom ebből a szempontból. Itt ül a Nyugat-Dunántúli Regionális tanács elnöke, úgyhogy Manninger képviselő úr direktben fordulhat hozzá.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én azért is kívántam a fenntartható fejlődés kérdésére rávilágítani, mert Magyarországnak is szerkezetátalakítást kell végrehajtania. A világon a harmadik-negyedikek, vagyunk, akik a legtöbb termálvízzel rendelkeznek, ivóvízből Európa második legerősebb országa vagyunk, tehát ha itt a beruházásainkat és a hosszú távú stratégiát nem alakítjuk úgy, hogy ez a tendencia megmaradjon és lehetőleg ezek a források magyar kézben maradjanak, akkor a kiszolgáltatottságunk nagymértékben meg fog valósulni, tehát további kiszolgáltatottság lesz.
A másik ilyen fontos kérdés - és ez nekem vesszőparipám volt régóta - a gazdasági határok kitolása, hiszen Románia, Bulgária is most csatlakozott az Európai Unióhoz, és itt hatalmas felvásárlási láz indult meg más országok részéről. Nagyon sokszor mondtam, hogy a gazdasági határok kitolásával tulajdonképpen Magyarország tovább tud erősödni, ha ezt a tendenciát tudja erősíteni, és a mostani törekvések azért nem köszönnek ebben vissza, tehát nem érezhető. Tudom azt, hogy az olaszok, a hollandok micsoda hihetetlen mértékű folyamatot indítottak el, mondjuk, Erdély területén, Románia területén, vagy adott esetben Szerbia területén, vagy Horvátország területén mint várományosok. Ezt kellene Magyarországon sokkal jobban erősíteni, mert lehet, hogy határon belül megoldunk valamit, de gazdaságilag hosszú távon nem biztos, hogy a nyerők közé fogunk tartozni.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Az utóbbi felvetésre reagálnék. Az államnak korlátozott eszközei vannak abban, hogy a vállalkozásait valamire rávegye. Azért sok magyar vállalkozás terjeszkedik a közép-európai régióban, a MOL, az OTP, a Richter Gedeon és mások, és van egyébként a Magyar Fejlesztési Bank alatt egy Corvinus társaság, amely ilyen befektetések támogatásával foglalkozik. Uniós forrásból nem támogathatunk olyan beruházást, amely egy szomszédos ország, vagy más ország területén jön létre - kivéve a területi együttműködési programokat, amiben 100 milliárd forint áll rendelkezésünkre a következő hét évben -, vagy a határ menti megyékben. Ez igaz a túloldalról idefelé is, de innen kifelé a határ menti megyékben működő vállalkozások vagy más szervezetek, civil szervezetek is uniós támogatással valósíthassanak meg közös programokat. Ez egy speciális forma, elsősorban a kis- és középvállalkozások támogathatók a gazdálkodók közül ebből a programból. Ebben viszont kifejezetten célunk, hogy a szomszédos országokban erősödjön a gazdasági együttműködés akár ipari parkok, vállalkozási övezetek létrehozásában.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szirbik képviselő úr!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Nem kívánok arról szólni, amit előttem elmondtak, csak egy dologra szeretnék visszatérni. Az idegenforgalomhoz szintén kapcsolódóan úgy fogalmazott a kormánybiztos úr, hogy ami az állatokkal kapcsolatos - maradok a szóhasználattal -, az maradjon a vidékfejlesztés körében, illetve szólt a logisztikáról. Ez a véges erőforrásokra mutat rá, és egy picit a termálvitát ebben az irányban látom haladni. Van egy véges erőforrása az országnak, és ezzel kéne valahogy gazdálkodni. Azt szeretném kérni, és valami más szeretnék mondani ebben. A véges erőforrásokhoz kapcsolódóan a pályázatok különféle programokban vannak.
Egy konkrét példán levezetném, talán egyszerűbb lesz. Az egész bioenergetika és bioüzemanyagok kérdése érinti az agrárkérdést mint nyersanyagtermelő bázist; érinti a logisztikát, mert ez egy véges nagyságrend, tehát nem bárhol és mindenütt kis üzemek rakhatók; érinti a környezetvédelem operatív programját, hisz egy sor környezetvédelmi kérdést érint. Ez ennyi pályázatot jelent, és ha valaki, mondjuk, egy bioüzemanyag-gyárat szeretne csinálni, annak kéne pályázni most gazdaságfejlesztési programban, mert foglalkoztatási kérdés, agrárprogramban, mert alapanyagkérdés, környezetvédelmi programban, mert környezetvédelmi kérdés. Ráadásul ezek összehangolásánál időnként az is kiderül, hogy programokon belül is van más, mert ha mondjuk, egy bioetanol-üzembe biomassza-erőmű részt rak bele, akkor még az erőművi kérdésben is pályáznia kell. Tehát ennek az összehangolását szeretném kérni akár ilyen kiemelt országos projektekkel, hiszen ennek véges határa van. Az ország bioüzemanyag-termelő képessége véges, tehát ne pazaroljuk el a pénzeket - és itt a hatékony felhasználásra utalnék vissza -, de az erők koncentrálásában olyan hatékony üzemeket létesítsünk, amelyek akkor fognak visszaköszönni mint adófizető... Én polgármesterként nagyon boldog vagyok, amikor a főtéren szökőkutat csinálhatok és parkot hozhatok létre, de az nekem utána többe kerül, mert a rossz füves terület helyett most már többletforrást kell arra biztosítanom, hogy fenn is tartsuk azt, amit megépítettünk. Ezekből talán többletadó-bevétel lesz.
Ez az, amit szerettem volna hozzáfűzni mindahhoz, ami előttem elhangzott. Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Ilyen típusú koordináció folyik a kormányzaton belül, például az akciótervezés kapcsán tervezünk bioüzemeknek, anyaggyártó cégeknek különböző pályázati konstrukciókat kiírni. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, a környezetvédelmi tárca és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség többször konzultált arról a konstrukcióról, amit most az akciótervek társadalmi egyeztetése kapcsán ki is adtunk.
150do
PÉ 151 (Bajnai)
Van világos feladatelhatárolás, hogy milyen üzemméretig támogathat például ilyen üzemeket az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program, ez elsősorban a kisebb üzemek, a közepes és nagyobb üzemeket pedig az Új Magyarország Fejlesztési Terv Környezetvédelmi és Energetikai Operatív Programja fogja támogatni.
Tehát van egy ilyen világos feladatmegosztás, a pályázati feltételekben pedig egy összehangoltság ezek között, csinálunk ilyen koordinációt. Éppen ez volt az egyik oka annak, hogy a kormány úgy döntött, hogy ezt a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség képződményt létrehozza kormányon belül, hogy legyen egy olyan koordinációs szempont, amely a fejlesztéspolitika szempontjából összeszedi az ügyeket, és valamilyen egységes kormányzati politikát testesít meg ebben. Tehát lesznek ilyen típusú fejlesztési pályázatok is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Kormánybiztos Úr! Két rövid kérdésem van. Az egyik a kis és közepes vállalkozásokkal kapcsolatban, a másik pedig a szűkebb pátriámat is érintő termálturizmussal kapcsolatban.
A kis és közepes vállalkozások kulcsfontosságúak, mint kormánybiztos úr is elmondta. Számunkra, különösen vidéken élők számára rendkívül fontos, hogy az európai uniós pénzek láthatósága hogyan jelentkezik a kis és közepes vállalkozásoknál. Ezzel kapcsolatban az eseti bizottság májusi ülésén jelen volt Parragh elnök úr, és több dologra felhívta a figyelmet.
A kis- és közepes vállalkozásoknál rendkívül népszerű a Széchenyi kártya, közel 75 ezer ügyfele van tájékoztatása szerint. Felmerül a kérdés, hogy a JEREMIE programból miért nem biztosít a kormány további hitelgaranciát a meglévő, valóban működő vállalkozó 75 ezer cégnek? Szerintünk fél év alatt ki lehetne tenni az európai uniós pénzt a gazdaságba, és ez mindnyájunk érdeke lenne. Akkor kormánybiztos úr az ülésen ezt az elnök úr által felvetett javaslatot elutasította, majd néhány nappal később, egy konferencián már azt mondta, hogy ez ügyben mégis folynak a tárgyalások.
A kérdésem az, hogy hogyan áll a helyzet a JEREMIE program és a Széchenyi programban részt vevő vállalkozások lehetséges összevonása ügyében? Valóban folynak-e tárgyalások ez ügyben, és ha igen, akkor milyen fázisban tartanak? Úgy hiszem, nagyon lényeges a kis- és közepes vállalkozások, elsősorban a vidéken lévő kis- és közepes vállalkozások versenyképességének megőrzése.
A másik kérdésem a termálturizmushoz kapcsolódik. Őszintén üdvözlöm, hogy végre sikerült Brüsszellel megállapodást kötni a termálturizmussal kapcsolatban. Ez egy kulcskérdése nemcsak Magyarországnak, hanem a vidék Magyarországának is. Itt megjegyzem, hogy bizony, ez talán korrekciója is, mert a Nemzeti Fejlesztési Terv I.-ből teljesen kimaradt a termálturizmus, és jobb későn, mint soha. Tehát ez kvázi pótlása is lenne ennek, hiszen óriási igény mutatkozott a termálturizmus megvalósítására. Úgy hiszem, hogy ez tehát úgy is felfogható, mint a Nemzeti Fejlesztési Terv II-ben az első pótlására egy hangsúlyos megjelenítése a termálturizmusnak.
Tehát ezt nagyon fontosnak tartom például az észak-magyarországi operatív program kidolgozásában, hogy a turisztikai attrakció az egyik húzóágazat, és ebben foglalva a termálturizmus, bár most már a Brüsszellel való megegyezéssel még hangsúlyosabban jelentkezik. Sajnálom, hogy Botka képviselőtársam elment, itt nem arról van szó, hogy minden falu pocsolyát csinál, hanem a már meglévő termálfürdők bővítése. Úgy hiszem, hogy ez rendkívül fontos Brüsszellel való megállapodás, hiszen Nógrádi képviselőtársamra visszautalva, itt bizony, az Európai Unióban számos olyan régi tagország van, akik ellenérdekeltek. Elsősorban Ausztria és Németország, és különösen most Csehország a termálturizmus-fejlesztésben kezd bennünket lekörözni és már Szlovákia is felzárkózni. Éppen ezért fontos.
Egy konkrét dolgot szeretnék említeni, Sárospatakon készülünk a termálfürdő fejlesztésére. Ez nem egy pocsolya, hanem a '60-as évektől kezdődően egyre inkább kimutathatóan kedvelt turisztikai attrakció. Azonban a legrosszabb az, ha nem csinálunk semmit.
A kérdésem konkrétan az, hogy ha megnyílt ez az újabb lehetőség, és talán hangsúlyosabban jelenik meg a regionális operatív programokban, konkrétan mikor válik pályázhatóvá? Hiszen egy önkormányzat vagy több önkormányzat számára a tervezhetőség rendkívül fontos, hogy mennyi pénzt vonjunk be, illetve hogyan próbáljuk felosztani ezt a beruházást, mikorra válik lehetővé a pályázat megvalósíthatósága. Itt a másik kérdésem, amire részben kaptam választ, a koordináció, hiszen ez önmagában gerjeszti a vidékfejlesztést is, a vidékfejlesztésben a különböző programokat, hogy itt bizony, a borturizmus kapcsolódik a vidékfejlesztés különböző turisztikai programjaihoz. Ennek a koordinálása rendkívül fontos, nehogy az legyen, hogy az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik, mert egyszerre egy kisvállalkozó nem tud öt pályázatot benyújtani. Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Sorrendben haladva: a kis- és középvállalkozásoknál utalt arra, hogy egy eseti bizottságon Parragh úr is jelen volt, ahol kérdést tett fel. Csak azt talán nem pontosan idézte vagy nem pontosan tájékoztatták, hogy én mit válaszoltam. Én nem azt mondtam, hogy nincs ilyen tárgyalás, hanem azt mondtam akkor is, és később egy konferencián is, hogy valóban van ilyen megkeresésünk a Széchenyi kártyát működtető, üzemeltető érdekeltségtől, cégtől, és az ő kezdeményezésükről tárgyalunk, hogy hogyan lehetne őket is bevonni abba a garanciaprogramba, ami igenis, van. Tehát kifejezett célunk, hogy a jelenleg közzétett, egyébként társadalmi vitán lévő tervek alapján mintegy 70 milliárd forintnyi portfóliógaranciát, tehát hitelgaranciát szeretnénk biztosítani kis- és középvállalkozások számára.
Ez azért nagyon kedvező, mert ha egy hitelportfólió mögé tesszük ezt a garanciát, és nem egy egyedi hitel mögé, hanem egy bank vagy vállalkozásfinanszírozó társaság portfóliója mögé tesszük ezt a garanciát, akkor csak a várható veszteségekre kell garanciát adni, a hitelek többsége nem bukik be. Ezért egy ilyen garanciának a likviditásbővítő hatása nagyon nagy lehet.
Természetesen az az érdekünk, hogy ne már meglévő, kiadott hitelek mögé adjuk, mert attól nem jut több forrás a vállalkozásokhoz, hanem az, hogy ez új forrást juttasson el a gazdaságba, új hiteleket tegyen lehetővé a mikro, kis- és középvállalkozások számára. Ezen a konstrukción dolgozunk, és többek között bankok és helyi vállalkozásfejlesztő irodák mellett a Széchenyi kártyát üzemeltető KAVOSZ társaság is pályázhat majd erre. Pályázati úton kerülnek majd ezek a források kiadásra, éppen azért, hogy a legjobb versenyt biztosítsuk a különböző formák között. De tárgyalunk velük arról, hogy bevonhatók legyenek. Tehát nem volt olyan ellentmondás, amire ön utalt. Parragh úr többször járt nálam ebben a kérdésben, kifejezni az érdeklődését.
Utalt arra, mintha az NFT I-ből kimaradt volna a termálturizmus. Én nem tudok erről, én magam is adtam át olyan szállodát, amely termálturizmus mellé épült, de éppen a mai újságban olvasom, hogy Egerszalókon is a termálfürdőnek valamifajta sódomb-fejlesztése zajlik, és most jöttem el a hétvégén egy szálloda mellett a Tisza-tónál, ahol szintén egy termálszállodát fejlesztenek. Ezek csak a személyes benyomásaim, nem ismerem minden egyedi projektjét az első fejlesztési tervnek, de sok olyan dolog épült abból, ami valahol a termálturizmushoz kapcsolódik, akár szálláshelyről, akár másról van szó.
De nyilván nagyságrenddel több pénz, több forrás juthat az Új Magyarország Fejlesztési Tervből termálcélokra, ahol valóban az elsődleges meghatározó szempont az eddig általam látott pályázati kiírások kapcsán a meglévő fürdőhelyek bővítése. Nem feltétlenül, ha csak nagyon nem indokolja egy speciális körülmény, akkor nem új gyógyfürdők létrehozására, hanem a meglévők korszerűvé, vonzóvá tételére van szükség.
Ezekről a pályázatokról, talán önök számára is ismert, hogy egy új tervezési módszertan szerint fog haladni Magyarországon a fejlesztéspolitika a következő években. Úgynevezett akcióterveket készítünk, mindig két évre előre, mondhatni, hogy az üzleti világból eltanult, hatékony módon, gördülő tervezéssel. Tehát minden évben a következő két évre tervezzük a terveket. Ez azt jelenti, hogy az előttünk közvetlenül lévő évet újratervezzük, átnézzük, hogy az mennyire reális, és az utána következőt pedig megtervezzük, és így ezzel a gördülő módszerrel fogunk haladni. Ez annyira közismert, hogy ezeknek az akcióterveknek az egyeztetése most zajlik, például az Észak-Magyarországi Regionális Operatív Program következő két évének programja is kint van az interneten és a régióban zajlik ennek egy egyeztetése.
160
161do (Bajnai)
Éppen azért találtuk ki ezt a módszert, hogy tervezhetővé váljék a kedvezményezettek, a leendő pályázók számára is ez a folyamat. Így tehát a sárospataki önkormányzat vagy vállalkozók, akik ez iránt érdeklődnek - nem tudom, melyik kategóriáról van szó -, megnézhetik az interneten, beadhatják a véleményüket is most még ezekhez a tervezett pályázati konstrukciókhoz. Ma már látszik ebből, hogy milyen pályázati keret, körülbelül mikor jelenik meg, mennyi pénz lesz benne, nagyjából milyen főbb feltételekkel kiknek lesz ez kiírva, tehát tervezhetővé válik a fejlesztéspolitika a fogyasztói, az ügyfelei számára is, éppen ezért csináljuk ezt a módszert.
De hogy válaszoljak a kérdésére konkrétan is. Mi azzal számolunk, hogy az idén ősszel, tehát szeptember-októberben, augusztus végétől kezdve régiónként húsz-huszonöt pályázat nyílhat meg különböző témákban. Ezek között lesz a turizmus és a turizmuson belül a termáltípusú fejlesztések is, tehát már az idén el tudnak indulni az ilyen fejlesztések az egyes régiókban, de azt is látni kell, hogy mi komolyan vesszük azt, hogy a regionális fejlesztési tanácsoknak ebben kezdeményező joga van. A regionális fejlesztési tanácsok határozzák meg az alapvető keretfeltételek között ezeknek a paramétereit, az időzítését, a feltételeit, hogy kiemelt projekt legyen valami vagy pályázatos konstrukció. Nyilván bizonyos kereteket nekünk szabni kell az uniós elveknek megfelelően, de ezen belül nagy szabadsággal a régiók határozzák meg ezeket a kereteket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezzel a hozzászólások... (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Képviselő úr, ehhez nem szólt még? (Ivanics Ferenc: Nem, ehhez még nem!) Ez esetben megtörten megadom a szót. (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Pechje van az elnök úrnak, ez ügyben még nem szólaltam meg, csendesen vártam a soromra. Tettem ezt azért is, tisztelt elnök úr, tisztelt kormánybiztos úr, mert azt gondolom, hogy személy szerint Bajnai Gordon kényelmetlen, kellemetlen helyzetben van. Hogy ő ezt hogyan éli meg, nyilvánvalóan az az ő saját dolga, de az teljesen világos, hogy az elmúlt évek rossz kormányzása következtében a várva várt uniós források elosztása az ő nyakába szakadt. Ennek a kritikáját többször is megadtuk, miszerintünk nem egy ember nyakába kellene hogy ez szakadjon egyrészről, de ha meg már egy ember nyakába szakad, akkor a korábbi ígéreteknek megfelelően nem lenne baj, ha az ellenőrzésnek valamilyen biztosabb formája adódna. Nyilvánvalóan a parlamenti ülésekre gondolok, a plenáris ülésen való számonkérés lehetőségére. Van már bizottság, van sok minden, de azt gondolom, hogy ezek csak pótszernek minősülnek az alkotmányos megoldással szemben.
Amit hallhattunk az elmúlt időszakban, az én olvasatomban az ékes bizonyítéka annak, hogy bizony komoly problémák vannak akár az NFT I.-gyel, akár az NFT II.-vel kapcsolatban is. Ha azt a megállapítását nézem a kormánybiztos úrnak, amit itt a bizottságon tett, hogy az igazságosság felé próbáljuk elvinni az elosztásokat, akkor érdekes módon az NFT I. is azt bizonyítja, hogy az elmaradt térségek nem tudnak megfelelően élni a lehetőséggel. Talán ezt az NFT II.-re is vonatkoztatta, és így türelemre van szükségünk, mert majd onnan is beérkeznek a pályázatok, és akkor belendül az egész.
Amikor a területfejlesztésről szóló törvény vitája ment másfél-két évvel ezelőtt a parlamentben, akkor érdekes módon megállapították, és azóta a statisztikai adatok is folyamatosan ezt mutatják, hogy Magyarország régiói között a különbség nő; nem csökken, hanem nő. Itt szeretném megjegyezni azt, hogy bizony lehet, hogy el kellene gondolkodni a magyar fejlesztéspolitika fő csapásirányain, hogy vajon melyik területeket kellene fejleszteni, és esetlegesen ezeket a tapasztalatokat felhasználva kicsit módosítani az irányokon. Tudom, hogy ez a hétéves uniós tervezés után, amit elfogadott az Unió, már meglehetősen késeinek tűnik, de ezt a megállapításomat fenntartom, és korábban is többször elmondtam.
Ha itt nagyon le akarom egyszerűsíteni a mondandómat, akkor mint a nyugat-dunántúli régió korábbi elnöke - és itt ül velem szemben a mostani elnök is - azt tudom mondani, hogy a Nyugat-Dunántúlnak mindig fájó pontja volt a dolgoknak, hogy véleményünk szerint a húzós lovat is etetni kell. Ez régi fuvaros szabály, hiszen akkor tud a szekér megfelelően előremenni, viszont folyamatosan azt tapasztaljuk, hogy ez az elv a magyar területfejlesztési politikában meglehetősen szerényen vagy egyáltalán nem érvényesül. Tehát úgy hiszem, hogy a statisztikai adatok figyelembevételével, a fejlesztési politika eddigi tapasztalatainak a figyelembevételével érdemes lenne egy kicsit átirányítani a dolgokat.
Mondom ezt azért is, mert korábban itt Nógrádi képviselőtársammal egy kis polémiába bocsátkoztak a vállalkozásokat, a kkv.-ket illetően, amikor is Nógrádi Zoltán elmondta, hogy 650 milliárd forintot vontak ki ebben az évben - ez nagy teher -, ennek kapcsán pedig csak 30 milliárd a visszatérés. Ön erre azt válaszolta, hogy a különböző forrásokat egybevéve összesen az elkövetkezendő hét év alatt 1300 milliárd forintot kapnak vissza a kis- és középvállalkozások. Ha egyenleget vonunk, akkor a hét évből kettő adja ki ennek a mérlegnek az egyenlegét, a maradék öt évben nem tudni, hogy mi történik a kis- és középvállalkozásokkal, azaz a kormány két év alatt kiveszi a vállalkozásokból azt a pénzt, amit egyébként hét év alatt az uniós forrásokból juttat vissza. Ezt komoly gondnak és problémának látom, és ezért kezdtem úgy a mondandómat, hogy nyilván az ön által ellátott feladat nem tudja megoldani mindazokat a hibákat, amelyeket az elmúlt időszakban a kormány elkövetett.
Összességében a mondandóm igazolásaképpen érzem, látom - ha nem pontosan emlékszem, javítson ki -, hogy amikor a pályázati intenzitás nagyságrendjéről volt a beszélgetés, ön úgy fogalmazott, hogy a központi régióban, Budapesten a legkisebb a támogatási intenzitás, és mégis itt jelentkeznek a legtöbben a pályázatokra. Azt gondolom, ez pont azt igazolja, hogy a pályázati intenzitás nagyságrendje befolyásolja azt, hogy kik és hogyan pályázhatnak. Akik tőkeerősebbek, akik több pénzzel rendelkeznek, nagyobb támogatást tudnak lehívni, és ez az én olvasatomban az ön megjegyzését így érinti. Ha ezt rosszul értem, akkor javítson ki vagy ha érthetetlen, akkor tudom egyszerűbben is mondani: Nógrádi Zoltán azt mondta, hogy ha magasabb a támogatási intenzitás, akkor többen jelentkeznének; ha kicsi, akkor nem jelentkeznének az önkormányzatok, mert nem éri meg, mert nincs annyi saját forrásuk. Ehhez képest ön azt állította, hogy a központi régióban is milyen sokan jelentkeztek, pedig ott a támogatási intenzitás alacsony. Azt gondolom, hogy ez Nógrádi képviselő úr állítását igazolja, és az önkormányzatokat járva is pontosan ezt látjuk: az önkormányzatok egyre jobban vonulnak ki vagy egyre nehezebb teljesíteni a pályázati feltételeket, hiszen a hozzáadott rész, az önrész nem áll rendelkezése. Az önkormányzatokat illetően nem itt kell megoldani a dolgokat, ezt tudom, csak azt mondom, hogy magával a pályázati intenzitásokkal ilyen szempontból probléma van.
(Kocsi László, a bizottság alelnöke veszi át az ülés vezetését.)
Azt hiszem, az NFT II. nagy várakozásokat gerjeszt, majd kíváncsi leszek, hogyan és miképpen valósítja meg a fejlesztéseket. Osztom azt a korábbi véleményt, amit én magam is megfogalmaztam itt a bizottságon belül már a korábbi beszélgetéseink alkalmával, s talán még Baráth Etele miniszter úrral kapcsolatban is, neki is elmondtam. Nagyon azt érzem, hogy a minisztériumi ágazati forráskivonások pótlására használják az európai uniós forrást, ez szinkronban van azzal, hogy az állam több feladatot az európai uniós forrásokon keresztül kíván megoldani. Ennek végkövetkeztetése az, hogy Magyarországon az európai uniós források megléte tulajdonképpen csak a lyukak befoltozását segíti, nem pedig plusz energiát adó új forrásként jelentkezik, és ezt én komoly problémának látom.
Hogy az általános megjegyzésekről a konkrét kérdésekre is rátérjek, a szövegben szerepel egy olyan, hogy "a Bizottság - a 4. oldalon van - a szövegben is egyértelműen látni szerette volna, hogy Magyarország felismerte a megnövekedett források eredményes felhasználásával együtt járó mennyiségi, minőségi kapacitásigényt", és itt végül azt írják, hogy "a szövegbe is beépültek a Bizottság által kért garanciák". Az a kérdésem, hogy mik ezek a garanciák, amelyek beépültek, milyen garanciákat kért a Bizottság maga.
A második kérdésem az első NFT-vel kapcsolatos. Azt gondolom, kiváló PR-munkát folytatnak, hiszen sok megjegyzés van. Ilyen például az, hogy kétmillió internetes érdeklődés volt az NFT I. szerződéseivel kapcsolatban. Gondolom, ez a klikkeléses megkeresések számát jelentette, amit nagyon jónak gondolok, hogy ennyi van, csak utána az van a mondatban, hogy ez mennyi munkát jelentett. Úgy tudom, hogy ezeket egy automatikus számláló számlálja, de visszatérve az eredeti megjegyzésemre - ez csak egy kis pikírt megjegyzés volt -, azt gondolom, a nagy érdeklődés pont azért van, mert kevés forrás van, másrészről pedig nyilván az embereknek sokfajta elképzelésük van.
170do
PÉ 171 (Ivanics Ferenc)
Ugyanebben a szövegrészben szerepel az, hogy több mint 17 ezer projekt esetében formai hiánypótlást kellett elérni. Ebből 16 ezer érkezett vissza és került feldolgozásra, akkor azzal az ezerrel mi lett? Ők nem kívánták újra beadni, vagy lekéstek, nem tudom, hogy pontosan mi történt, de ott egy ezres szám hibádzik.
A központi támogatások részben a regionális operatív programokkal kapcsolatban a következőt lehet olvasni az anyagban. A ROP központi programjai mintegy 10 milliárd forint támogatással rendelkeznek, a kifizetési arány relatív alacsony, mindössze 40 százalékos. Ennek legfőbb oka az, hogy a támogatásokat néhány közvetítő kedvezményezett nyerte el, akik a végső kedvezményezettek részére csak később kezdték el országszerte szervezni a különböző együttműködési, szakmai képzési programokat. Melyek ezek a közvetítő szervezetek? Nyilván ha ez meghaladja a bizottsági ülés keretét, hogy erre válaszoljon, akkor szívesen fogadom írásban is az esetleges választ, és mi a csúszás oka, miért kezdtek később szervezni országosan együttműködési, szakmai képzési programokat? Köszönöm szépen.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm, képviselőtársam. Remélem, kormánybiztos úr követni tudta a kérdések és az érvei vonalát, úgyhogy nagyon szívesen megadom a szót.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Köszönöm szépen. Mindent elkövetek. A bevezetőben említette, hogy nincs könnyű helyzetem, merthogy nehéz egy embernek elosztani ezt a sok forrást. Hála istennek, nem vagyok ebben a kényelmetlen helyzetben, mert az én dolgom igazából a döntések előkészítése. A pénzekről való döntés a kormány dolga, mind az Új Magyarország Fejlesztési Terv, mind az operatív programok és az akciótervek, tehát a konkrét pályázatokat és projekteket meghatározó döntéseket is maga a kormány hozza meg a megfelelő előkészítés során. Különböző fórumok, bizottságok, tanácsok működnek különböző területeken, a Regionális Fejlesztési Tanácstól a Nemzeti Fejlesztési Tanácsig, a fejlesztéspolitikai irányító testületig, ahol kollektív bölcsességet is igénybe lehet venni már a döntés-előkészítés során is. A másik oldalról dolgom a végrehajtás felügyelete, de arra van egy meglehetősen nagy szervezetrendszer országosan, ami ezt végrehajtja. Nem is tartanám jónak, ha ezt egy embernek kellene eldönteni, és nagyon nehezen is lehetne megérteni, hogy egy ember döntsön minden kérdésben. Nem is ilyen intézményrendszert építettünk fel, hanem minden szintjén különböző szűrők és kollektív döntéshozatali formák vannak. Ugyanakkor világosan látszik, hogy hol, mi dől el ebben a rendszerben.
Volt egy megjegyzése, amit érdemes árnyalni. Azt mondta, hogy az első fejlesztési tervből a fejletlenek kevesebb forrást nyertek el. Ez nem így van, az anyagunk, amit adtunk, az is azt mutatja, hogy egy megye kivételével - ha jól emlékszem, Nógrád megye az, amelyre itt utalunk - összességében igaz az, hogy van egyfajta lineáris összefüggés, minél fejletlenebb valaki, az első fejlesztési tervre is igaz volt már, az annál több forrást nyert el. Pest megyére és Budapestre jutott az egy főre jutó legalacsonyabb támogatás az országban, ami a relatív fejlettséggel pont fordított arányban van. Tehát ez így azt mutatja, hogy már az első fejlesztési terv is törekedett erre a kiegyenlítésre.
A második fejlesztési terv, az Új Magyarország Fejlesztési Terv sokkal markánsabban törekszik erre. Azért is, mert képviselő úr hozzászólásából úgy lehetne érteni, mintha ez valami sajátos magyar hiba lenne, valami rosszul kivitelezett fejlesztéspolitika lenne Magyarországon, hogy a fejletlenek lassabban fejlődnek, a fejlettebbek pedig gyorsabban. De nem magyar sajátosságról van szó. Ez egy olyan szociológiai, közgazdasági törvényszerűség, amit maga az Unió állít különböző tanulmányaiban, szakértői anyagaiban, hogy Unió-szerte az a tapasztalat, hogy a felzárkózásnak ebben a szakaszában, amíg mondjuk Magyarország nem jut el az Unió 75-80 százalékos fejlettségi szintjére GDP/fő alapon számítva, addig azt vélelmezik az Unióban is, hogy hasonlóan az összes többi országhoz, a regionális különbségek nőni fognak. Tipikusan nem azért, mert visszafejlődnek a kevésbé fejlett régiók, hanem sokkal lassabban fejlődnek, mint a gyorsan fejlődők. Ez egy Unió-szerte megfigyelt törvényszerűség, tehát nem arról van szó, hogy Magyarország ügyetlenebb lenne, hanem ez az általános tendencia. Meg lehet próbálni ezzel a tendenciával szembe menni vagy ennek a hatásait tompítani. Erre törekszünk.
Azért határoztuk meg úgy a regionális programok keretösszegét, hogy egy objektív mutatósor alapján minél fejletlenebb egy régió, annál nagyobb forráshoz jut. Az Észak-Alföld a legfejletlenebb magyar régió. Kétszer annyi forráshoz jut, mint Nyugat-Dunántúl ebben az összehasonlításban, és a Nyugat-Dunántúlon még mindig jóval magasabb az egy főre jutó Strukturális Alap támogatás, mint Pest megyében vagy Budapesten.
Talán egy mutatószámot hadd mondjak képviselő úrnak, mert ez jól kifejezi ezt. Pest megyében és Budapesten, a közép-magyarországi régióban az egy főre jutó támogatás 100 euró alatti összeg a Strukturális Alapokból, az ország többi részét egybevéve pedig 300 euró fölötti. Tehát nagyon markáns különbség van a legfejlettebb régió, Közép-Magyarország és a többi között. Tehát van egy tudatos kiegyenlítési szándék. Sőt, Közép-Magyarországot az Unió bekarikázta, és azt mondta, hogy itt megmondja, hogy mennyi pénzt lehet maximum elkölteni, és még az ágazati programokból sem pályázhat a közép-magyarországi régió a Strukturális Alapokra, csak a kohéziósra, ami utakat és környezetvédelmet jelent, minden másra az ágazati alapok csak a Közép-Magyarországon kívüli régiókat finanszírozhatják, éppen azért, mert Közép-Magyarország átlagosan már az Unió 75 százaléka fölött van. Tehát van egy tudatos kiegyenlítési politika. De ez jelenik meg egyébként a már kiírt pályázatainkban is, amire utaltam, és amire ön is utalt, hogy 25 százalékot adunk egy budapesti vállalkozásnak, 30 százalékot egy Pest megyei vagy az ország fejlettebb régióiban működő vállalkozásnak, és 40 százalékot támogatásintenzitásban a 95 - ez több mint az ország fele - hátrányosabb helyzetű kistérségben működő vállalkozásnak.
Ezért mi magunk is differenciálunk, pont azért, hogy a fejletlenebbek felzárkózását segítsük.
Indítani fogunk célzott programokat erre, a hátrányos helyzetű kistérséget felzárkóztató zászlóshajó-programot kezdeményezünk. De furcsa módon még a pólus-programok is erről szólnak, hiszen a regionális központok is ma Budapesttől nagyon le vannak maradva fejlettségi alapon. Azt szeretnénk, ha ott is beindulna a gazdasági növekedés.
Ezért tehát tudatosan cselekszünk, hogy azt az Unióban megfigyelt gazdasági törvényszerűséget valamennyire tompítsuk, kiegyenlítsük, hogy a kormány igenis, felismerje az első fejlesztési tervből levont és az uniós tapasztalatokat, és ezeket korrigálja, amennyire lehet.
A húzós lovat is etetni kell, mondta képviselő úr. A lónak négy lába van, mégis megbotlik, szokták mondani. Itt valami félreértés lehet a támogatásintenzitás kapcsán egyébként. Nem önkormányzati támogatások azok, amelyekre Nógrádi képviselő úr utalt és amiről beszélgettünk a korábbi kérdés kapcsán, hanem kisvállalkozási támogatások. Ott van szó ezekről a támogatásintenzitásokról. Jóval magasabbak a támogatási arányok az önkormányzatoknál, uniós szabály van arra, hogy ahol van megtérülés, például ha egy szennyvíztisztítónál szennyvízdíjat szed egy önkormányzati társaság, ott a megtérülő részt nem lehet támogatni, de azért így is 70-80 százalék közötti átlagos támogatások várhatók például a szennyvíznél.
Az, amit mondtunk, hogy 25 és 40 százalék, az kifejezetten a profitérdekelt magántulajdonú vállalkozások közpénzből való, vissza nem térítendő támogatására igaz, ahol indokolt is, hogy a magántőke jelentős kockázatot vállaljon, legyen szó kis- vagy nagyvállalkozásról, különben elfolyhat a pénz nem hatékony vállalkozásokba, vagy az Ékes úr által felvetett, esetleg csaló vállalkozásokhoz, ami arra a célra jön létre, hogy leszívjon pénzeket. Ez sem cél. (Nógrádi Zoltán távozik az ülésteremből.)
Az Uniónak van egy szabálya, ők úgy hívják, hogy addicionalitás, ez már a kérdésére válaszol, ami azt mondja ki, hogy Magyarország az uniós forrásokat a 7 év átlagában csak úgy használhatja fel, hogy ha a 7 év átlagában fenntartja a korábbi fejlesztési időszakot megelőző átlagos beruházási szintet. Ezt az Unió külön vizsgálta az Új Magyarország Fejlesztési Terv elfogadása kapcsán, és amikor aláírtuk az Új Magyarország Fejlesztési Tervet, akkor lényegében az Unió azt is külön kiemelte, hogy ő megvizsgálta és rendben van Magyarországon az addicionalitás. Tehát ha Magyarország fenntartja azt az átlagos szintet, ami a megelőző évekre jellemző volt, a kiugrásokat persze levágva, de az átlagot fenntartja és ezen felül jönnek be az országba az uniós források, így az többletberuházást fog generálni, azt hiszem, ily módon az erre vonatkozó kérdését egyértelműen meg tudjuk válaszolni.
180
181do (Bajnai)
Milyen garanciákat kért az Unió? Az Unió azt szeretné biztosítva látni, hogy Magyarország a következő hét évben, kilenc évben, a környezetvédelemben teljesíti azokat a derogációs kötelezettségeket, amelyeket a csatlakozási szerződésben vállalt, és erre döntő részben az uniós forrásokból, kisebb részben a költségvetés esetleges későbbi forrásaiból megfelelő fejlesztési támogatást ad majd az önkormányzatok vagy a közművállalatok ilyen beruházásaihoz, persze csak a meg nem térülő részére, ahogy mondtam, a megtérülő részt nekik kell finanszírozni.
Más garanciát is kért az Unió, például erre az addicionalitásra, amit az előbb mondtam el. Magyarország azt mondta, hogy igen, tartani fogjuk a következő hét évben ezt a szintet, ez kötelező uniós elvárás, ellenkező esetben pénzbüntetést kellene fizetnünk, de ezt vállaltuk, és ők meg is vizsgálták ennek a realitását.
Formai hibák miatt miért zártunk ki vagy ki az az ezer, aki nem pótolta a formai hiányosságokat? Név szerint nem tudnám felsorolni, hogy mi van velük. Van olyan, aki még esetleg hiánypótlásra van felszólítva, ezek a legutolsó döntések lehetnek. Ezeknek az elmaradásoknak a nagyon nagy része egyébként az a sok pici pályázat, ahol döntően képzési jellegű, kicsi, kis összegű pályázatok vannak, ott az adminisztráció is nehézkesebb, meg nagyon sok olyan pályázó pályázott, aki egyébként nem tapasztalt ezeknek a forrásoknak a felhasználásában. Van tehát olyan, aki még elbírálás alatt van, várjuk, hogy pótolja, felszólítottuk egyszer-kétszer, hogy pótolja hiányosságát, és van olyan, aki meg lehet, hogy a formai hiba kapcsán rájött, hogy ő annak nem tud megfelelni, ezért nem adta be a hiánypótlást. Ebben az esetben várakozási idő után, néhány felszólítás után lezárjuk azt a pályázatot, és az így megmaradó pénz újra kiosztható vagy a tartaléklistán sorrendbe állítottak között felosztható, tehát pénz ilyen módon nem vész el, ha ez időben kiderül.
Csúszások, közvetítő szervezetek. Itt kétféle dologról lehet szó, amit összevontunk. Az egyik az, hogy sok olyan pályázat volt, ahol civil szervezetek pályáztak, például roma szervezetek vagy esélyegyenlőséggel foglalkozó civil szervezetek, akik ezeket a forrásokat aztán ők maguk adják tovább. Itt sokszor időbe telik, míg egy civil szervezet felépíti azt a kapacitást, amíg ezt el tudja juttatni vagy időnként anomáliák is előfordulnak, amiket akkor ki kell vizsgálnunk, hogy hatékony-e ez az elosztás vagy időben megy-e. A másik pedig az, hogy vannak olyan állami közvetítő szervezetek is, amelyek esetleg átalakuláson mentek keresztül az utóbbi időben, és ezért lelassult az ilyen típusú forrásközvetítésük. Erre vonatkozott az a nagytakarítás is, amit mondtam, hogy elrendeltünk az intézményrendszerben. Ha kívánja, képviselő úr, akkor pontosan, név szerint fel tudjuk sorolni, hogy melyik cégek vannak lemaradásban, ezt el tudjuk juttatni a bizottsághoz. Ha van ilyen igénye, akkor ezt meg fogom nézni, és két héten belül egy ilyen összeállítást közlünk arról, hogy kik maradtak el.
Köszönöm szépen. (Dr. Eörsi Mátyás átveszi az ülés vezetését.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Az általános észrevételekre adott válasszal kapcsolatban. Nyilvánvalóan, az, hogy egy ember vezet egy ilyen szervezetet és egy ember nem tud átlátni ennyifajta döntést - még is azt gondolom, hogy az a fajta kritika, amit megfogalmaztunk már korábban -, még most sincsen orvosolva. Még ön válaszolta talán itt a bizottságban egyszer, hogy a leendő miniszternek vagy miniszterjelöltnek lenni a legjobb, mert akkor az ember megint pozitív változási fázisban van, tehát ez a része nem oldódott meg. Mindazonáltal azt látjuk, hogy minden szál nagyon errefelé fut. Hogy a gyakorlatban hol és milyen szinten dőlnek el dolgok, ezt majd a jövő megmutatja. A pályázati előkészítéseknél nagyon sok olyan pályázat van - erre korábban utalás is történt itt -, amely pályázatoknál az előkészítettség kapcsán az állam meghatározó szerepet bír; direkt egy NFT I.-es példát hozok. Az NFT I.-ben is volt olyan, amikor azt mondták, hogy a regionális pályázatokban is lesz közlekedésre pénz, ugyanakkor a GKM meghatározta, hogy melyik két utat kell megépíteni abból a regionális pénzből. Tehát most is vannak olyan dolgok - erre volt utalás -, hogy az állami feladatokat hogyan látjuk el, amelyek bizonyos determinációkat jelentenek a döntéshozatalban a különböző szervezetek számára, a régiók számára.
Az előbb említett támogatási intenzitás és a pályázatok beadásának intenzitása kapcsán - ha lehet ezt így megkülönböztetni - említettem a kis- és középvállalkozásokat és a központi régiót. Az teljesen világos számomra, és nyilván az elmúlt időszakban erre nagyon sok kezdeményezés volt, hogy a központi régiót hogyan és miképpen kell támogatni, erre milyen uniós előírások vannak. Azt szerettem volna érzékeltetni és az önkormányzatokat is ezért hoztam be példának - nyilvánvalóan más az intenzitás, nem ebben az összefüggésben -, hogy ahol kevés a pénz, ott nehezebben pályáznak, és a támogatási intenzitás nagyságrendje a kevesebb pénzűeket nagyobb mértékben befolyásolja. Nógrádi képviselő úr állítását próbáltam igazolni az ön állításával, amikor azt mondtam, hogy bár a központi régiókban kisebb a támogatási intenzitás, tehát kevesebb pénzt kapnak, mégis többen pályáznak, mint vidéken, az elmaradottabb régiókban, ahol magasabb a támogatási intenzitás és mégsem adnak be annyi a pályázatot. A kettő nyilvánvalóan összefügg, tehát ilyen módon az intenzitás befolyásolja a beadási hajlandóságot.
Hogy a régiókat hogyan és miképpen támogatjuk? Érdemes megnézni azt a számot, hogy a magyarországi támogatáspolitikának a következményeképpen a magyar oldal, a nyugat-dunántúli régió és az osztrák oldal között a különbség nőtt, tehát ilyen szempontból van problémánk ezzel a dologgal. A legutóbbi adatokat nem ismerem, de ezt érdemes még megvizsgálni, ezt javaslom, én magam is megpróbálok majd ennek utánanézni. Tehát az, hogy az elmaradottabb régiókat hogyan és miképpen támogatjuk, rovására mehet a fejlettebb régióknak, és így Magyarország összhaladása csökkenhet. Ehhez hozzájön még egy dolog, amit ön is említett, hogy az Unió is vizsgálja a legfejlettebb és a legszegényebb régiók közötti különbséget. Nem tudom, hogy az ön által mondottakat mennyiben árnyalja az - erre nem tért ki -, hogy nyilván a bővítés kapcsán természetes módon nőnek a különbségek az Európai Unión belül, az új régiók belépésével pont a szegényebb régiók erősödnek az Unió keretein belül.
Nyilván az ezerrel kapcsolatban nem tételesen kértem adatot, csak kíváncsi voltam, hogy mi történik velük, mert arra már nem volt utalás a szövegben. Ha pedig a közvetítő szervezetekkel kapcsolatos kérdésemre a választ elküldik, azt megköszönöm.
BAJNAI GORDON fejlesztéspolitikai kormánybiztos: Az első kiegészítésre csak annyit, hogy nagyon megtisztelő, talán politikatörténeti kuriózum, hogy az ellenzék valakit bekövetel a kormányba, eddig az ellenkezője szokott lenni mindenképpen. Tartok tőle, hogy ez nem a személyemnek szól, hanem az interpellálhatóságnak. Természetesen erre is készen állunk, de létrejött egy eseti bizottság, amely átlagosan kétheti rendszerességgel ellenőrzi a fejlesztéspolitikát, többen az itt ülők közül ott is tagok, az elnök úr is, ezenkívül pedig jártam az idén a területfejlesztési bizottságban, a foglalkoztatási bizottságban és most itt vagyok önöknél. Azt gondolom, hogy ilyen széles körű ellenőrzést viszont elég kevés miniszter fölött gyakorol a parlament, tehát valahol kompenzáljuk ezt az interpellálhatósági hiányt. Mindenesetre azt gondolom, az ellenőrzés ilyen módon valamennyire biztosított azért a parlament számra is a meglévő uniós mechanizmusok mellett.
Technikai megjegyzés csak. Amikor azt mondtam, hogy uniós megfigyelés az, hogy a régiók közötti különbség nő, akkor azt úgy értettem - és így talán pontosabban fogalmazok -, hogy az adott országon belüli régiók közötti is, tehát nem arról van szó, hogy most csatlakozott Bulgária és Románia, hanem hogy valamilyen mértékig uniós tapasztalatok alapján törvényszerű az, ami Magyarországon történik, másutt is így volt, sokszor még sokkal extrémebb mértékben, sőt a velünk együtt csatlakozottaknál is hasonló folyamatok vannak, Lengyelországban, Csehországban és máshol, Szlovákiában is a Kelet-Szlovákia és Nyugat-Szlovákia között radikálisan növekvő különbségekre gondolok.
190do
PÉ 191 (Bajnai)
Ebben nem vagyunk egyedülállóak, nem lehet azt mondani, hogy ez valamifajta kormányzati hiba, inkább az a kérdés, hogy mennyire leszünk képesek a rendelkezésre álló forrásokból tompítani ezt a törvényszerű folyamatot. Az már látszik a statisztikákban, hogy Bulgária és Románia csatlakozott, mert Magyarország régiói hirtelen a leghátrányosabb helyzetű régióink is az Unió 40 százaléka fölé kerültek a korábbi 35-36 százalékról GDP/fő alapon, csak sajnos, ez nem az ő teljesítményük, hanem az átlag lejjebb kerülése. Nekünk ennél más módszerekkel kellene előrébb haladnunk, azt hiszem, ebben egyetértünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Remélem, hogy most pontosabb leszek, ha azt mondom, hogy több jelentkezőt nem láttam. Megköszönöm kormánybiztos úrnak a mindenre kiterjedő, részletes tájékoztatását. Igaz, hogy nem interpellálható kormánybiztos úr, azonban itt, a bizottságon belül az azonnali kérdés intézményét bevezettük, sőt még időkeret nélkül is, tehát ilyen módon jobban járnak a képviselők, mintha a plenárison azt hiszem, kettő percben tehetnék fel ezeket a kérdéseket.
Még egyszer köszönjük szépen ezt a nagyon hasznos tájékoztatást, és ahogy kormánybiztos úr is mondta, a jövőben is számítunk arra, hogy időről időre eljön hozzánk és átfogó képet nyújt az európai pénzek felhasználásáról. Köszönjük szépen, és sok sikert kívánunk.
Áttérünk a 4. számú napirendi pontunkra. (Többen távoznak az ülésteremből.) Mintha hallanák azok, akik most mennek ki a teremből, hogy zárt ülést kell hogy elrendeljek, egyeztetési eljárásunkra tekintettel.
(A bizottság 12.22 órától zárt ülésen folytatja és fejezi be munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Szűcs Dóra