EIB-25/2007.
(EIB-55/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. június 19-én, kedden 8 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető, napirendi javaslat*
A napirend elfogadása*
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter meghallgatása "A dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei" című Zöld könyvről*
Az elnök felvezetője*
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése*
Kérdések, válaszok, reflexiók*
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/3245. szám)*
Szikszainé dr. Bérczes Anna kiegészítése*
Kérdések, válaszok, reflexiók*
Határozathozatal*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról*
Dr. Garamhegyi Ábel kiegészítése*
Kérdések, válaszok, reflexiók*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról*
Dr. Garamhegyi Ábel kiegészítése*
Kérdések, válaszok, reflexiók*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása*
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése*
Kérdések, észrevételek, reflexiók*
Határozathozatal*
1.Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter meghallgatása "A dohányfüstmentes Európáért: Az Európai Unió politikai lehetőségei" című Zöld könyvről
2.A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló T/3245. számú törvényjavaslat általános vitája
3.EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a közösségbeli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról /COM(2006)382; 2006/0133/COD/ (Tájékoztató az aktuális helyzetről)
4.EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának irányelve a 97/67/EK irányelvnek a közösségi postai szolgáltatások belső piacának teljes megvalósítása tekintetében történő módosításáról /COM(2006)594; 2006/0196/COD/ (Tájékoztató az aktuális helyzetről)
5.Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Tasnádi Péternek (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Dr. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter
Szikszainé dr. Bérczes Anna főosztályvezető (Pénzügyminisztérium)
Dr. Garamhegyi Ábel államtitkár (Gazdasági és Közlekedési Minisztérium)
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt
Dr. Ujhelyi István államtitkár (Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 38 perc.)
Elnöki bevezető, napirendi javaslat
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm mindenekelőtt a bizottság tagjait.
A teremben körülnézve el sem hiszik, de így van, hogy a bizottság a különböző meghatalmazásokkal határozatképes. Köszöntöm Horváth Ágnes miniszter asszonyt, akinek külön köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat a mai ülésre, és köszöntöm a bizottság munkáját figyelő szakértőket és mindenkit, aki jelen van. A média képviselőiről se feledkezzünk el, őket is köszöntöm.
A napirendi javaslatomat írásban megtettem.
Kérdezem, ezzel kapcsolatban észrevétel van-e. (Nincs ilyen jelzés.)
Akkor kérdezem a bizottságot, hogy el tudja-e fogadni a mai napirendünket. (Szavazás.) Ez egyhangú döntés, köszönöm szépen.
Rá is térhetünk az első napirendi pontunkra, amelynek az apropóját az adja, hogy ha képviselőtársaim nem tudják, akkor is kitalálhatják, hogy az egészségügy nem csupán kórházágyakról és átszervezésekről szól, hanem arról is, hogy milyen az egészségünk, és leginkább erről kell, hogy szóljon.
És ebben a kórházakon kívül vannak egyéb ügyek is. A dohányzás elleni küzdelemben Magyarországon egy kicsit lemaradtunk, tőlünk Nyugatra előbbre járnak. Itt a kormánynak volt egy kezdeményezése egy bizottsági javaslathoz kapcsolódva, amely pontosan azt szolgálta, hogy ebben is érjük utol Európát. Ezért kértem Horváth Ágnes miniszter asszonyt, hogy jöjjön el az európai ügyek bizottságába, és mondja el nekünk, hogy a Bizottságnak mi a javaslata, és ehhez Magyarország hogyan tud olyan módon kapcsolódni, hogy itt is el tudjuk érni a dohányzás elleni küzdelemnek azt a nívóját, amelyet a számunkra irányadó országokban sikerült elérni, és amelyek az egész ország egészségét fogja szolgálni - a dohányosokét kevésbé, de legalábbis a nem dohányosokét. Ez nagyon fontos előrelépés lenne.
Úgyhogy még egyszer köszönöm, miniszter asszony, hogy eljött a bizottság ülésére, és megkérem, hogy tájékoztassa a bizottságot mindezekről a kérdésekről, tessék parancsolni!
Dr. Horváth Ágnes szóbeli kiegészítése
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Nagyon ritka alkalom, hogy az egészségügyi miniszter ülhet itt, és külön köszönöm ezt a lehetőséget, mert azt gondolom, hogy az uniós létünknek egy újfajta dimenzióját hozhatja elő ez a kérdés, hiszen az egészségügy eddig az a terület volt, ahol egyértelműen kizárólag koordináció történt. Tehát az egységes Unió itt nem törekedett jogharmonizációra, csak nagyon szűk területen. Most nagyon izgalmas kérdés, hogy mi fog történni a dohányzás elleni politikával. (Káli Sándor megérkezik az ülésre.)
Maga a téma azért került elő ennyire élesen és ennyire hirtelen, merthogy az Európai Bizottság elkészítette "A dohányfüstmentes Európáért: az Európai Unió politikai lehetőségei" című Zöld könyvet. Ebben a Zöld könyvben nagyon egyértelműen megfogalmazódott az, hogy bizony tenni kell valamit a dohányzás ellen. A dilemma az, hogy ezt hogyan kell megtenni.
Ha megengedik, mondanék egy pár magyar adatot, mert szerintem elborzasztóak, mindenképpen fontos, hogy tudjanak róla. Gyakorlatilag évente 28 ezer magyar honfitársunk halála hozható összefüggésbe a dohányzással. Az évi 28 ezer egy nagyon nagy szám, ez gyakorlatilag 19 percenként egy darab olyan halálesetet jelent, amely összefügg a dohányzással. A tüdőrák okozta halálozás 90-95 százalékáért a dohányzás felelős. Itt különösen fontos azt a tényt tudni és ismerni, hogy például a nőknél a dohányzás okozta halálozás '85-höz képest kétszeresére nőtt. Ennek az az oka, hogy a nőknél tradicionálisan nem volt elfogadott a dohányzás, gyakorlatilag a múlt század húszas-harmincas éveitől vált a nők körében nemhogy elfogadottá, hanem egyre kvázi divatosabbá is a dohányzás. Ennek a hatását látjuk most az egészségügyi statisztikákban.
Maga a Bizottság kétfajta megközelítést tartott elképzelhetőnek. Egyrészt egy átfogó dohányfüstmentes szabályozást, aminek az előnye, hogy jobban csökkenti a környezeti expozíciót, ugyanakkor viszont tagállami szinten nem feltétlenül elfogadható mindenki számára. Elképzelhetőnek tartottak egy olyan megoldást is, hogy szülessen egy átfogó szabályozás, de kivételekkel. Ebben az esetben azt gondolom, kevésbé hatékony mind egészségügyi, mind szociális szempontokból egy ilyenfajta tilalom.
Policy lehetőségként is több mindent felsorolt a Bizottság, a status quo fenntartásától az önkéntes intézkedéseken át nyitott koordinációs mechanizmusig, bizottsági vagy tanácsi ajánlás megalkotását, és végül, de nem utolsósorban felmerült az is a Zöld könyvben, hogy ebben a kérdésben akár kerüljön megfogalmazásra kötelező erejű közösségi szabályozás. (Dr. Braun Márton megérkezik az ülésre.)
A Zöld könyv négy kérdést fogalmazott meg. Egyrészt, hogy az egyes államok melyik megközelítést tartják kívánatosabbnak: teljes dohányzási tilalmat minden zárt, közforgalmú helyen és munkahelyen, vagy dohányzási tilalmat kivételekkel. A második kérdésük az volt, hogy melyik politikát tartja bármelyik tagállam a legkívánatosabbnak, milyen uniós szintű beavatkozás szükséges a dohányzás visszavetéséért, a cél elérésért. A harmadik pedig, hogy van-e további mennyiségi, minőségi adata az országnak a gazdasági hatásokról, és egyéb észrevételeket is vártak.
Magyarország részéről a 2007. május 30-ai kormányülés jóváhagyta a Zöld könyvre adandó választ, erről volt lehetőségem beszámolni az egészségügyi miniszterek tanácsülésén, az EPSCO-n május 31-én. A magyar válaszban kiemeltük, hogy fontosnak tartja Magyarország azt, hogy a dohányfüstmentes Európáért folytatott erőfeszítések eredményeként a zárt, nyilvános helyeken teljes dohányzási tilalom legyen akár az Európai Unió összes tagállamában. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy tekintettel arra, hogy ez a kérdés nemzeti hatáskörbe tartozik, tartozhat, hiszen ez jelenleg egy dilemma, elfogadhatónak tartjuk azt is, hogy fokozatosan kerüljön bevezetésre. Sőt, mi, magyarok azt emeltük ki a válaszunkban, hogy függetlenül attól, hogy hogyan dönt Európa, mindenképpen szeretnénk elindulni a zárt, nyilvános helyeken való teljes tiltás felé, amit ezen a nyáron kívánunk megkezdeni egy társadalmi vitával. Azt gondoljuk, hogy ez egy olyan jelentőségű kérdés, amiről mindenképpen kell, érdemes és muszáj beszélni minél többet, hiszen el kell fogadtatni valamennyi érdekelttel, hogy mindenkinek az érdekeit szolgálja az, hogy zárt, nyilvános helyeken ne lehessen dohányozni.
A második kérdés, hogy melyik politikát tartja legkívánatosabbnak Magyarország. Mi gyakorlatilag magyar részéről bármilyen szintű uniós szabályozást elfogadhatónak tartottunk, ezt jeleztük is. Azt is elmondtuk, hogy egy 2004-ben készült felmérés szerint Magyarországon a lakosság nagy része támogatólag áll egy zárt, nyilvános helyen való tiltással szemben. Itt különösen kiemelik például a cukrászdákban történő tiltást, de ugyanúgy elfogadják a vendéglátóhelyeken való tiltást. Sőt, mióta ez a kérdés napirendre került, sorban kapjuk az olyan irányú leveleket is, amiben kifejezetten kérik például a játszótereken, tehát olyan közösségi tereken a tiltást, ahol kifejezetten gyermekek fordulnak meg.
Az EPSCO-n egy nagyon érdekes és nagyon hosszú politikai vita foglalkozott ezzel a kérdéssel. Itt csak tájékoztatásul pár országot kiemelnék, mert azt gondolom, hogy ez fontos. Románia 2008. július 1-jétől vezeti be a piktogramokat a dohánytermékeken, és tervezi azt is, hogy zárt, nyilvános helyeken teljes tiltást vezet be. Ausztriában 2005 óta minden zárt, nyilvános helyen törvény tiltja a dohányzást. Elmondta az osztrák miniszter is, hogy bizony kevés sikerrel alkalmazták ezt a szabályozást. Ők is további szigorítást terveznek. A svédek nagyon büszkék arra, hogy ők nagyon eredményesek voltak, hiszen a tiltással 150 ezerrel csökkent náluk a dohányosok száma. 2005-ben vezették be egyébként a tiltást. Észtország szintén betiltotta munkahelyeken, iskolákban, gyermekgondozó intézetekben a dohányzást, és 2007 júliusától nem lesz kötelező Észtországban sem dohányzó kijelölése vendéglátóhelyeken.
Franciaországban 2007. februártól már tiltják az iskolában, 2008-tól pedig bárokban, diszkókban és éttermekben kijelölésre kerülhet dohányzóhely, tehát ott sem lesz kötelező kijelölni. Egészségügyi intézményekben és iskolákban a franciáknál is sokkal szigorúbb a szabályozás. Spanyolország - mint ismert a bizottság előtt is - munkahelyeken és vendéglátóhelyeken kezdte meg a tiltást. Egyébként itt hadd mondjak annyit, hogy valamennyi ország a válasz megközelítésében azt a nézőpontot alkalmazta, hogy mindenkit megillet az egészséges környezethez való jog, az egészséges munkakörülményekhez való jog, így például a különböző vendéglátóhelyeken dolgozó felszolgálókat, pincéreket is. Több tanulmány foglalkozik azzal, hogy bizony náluk is nagyon megnőtt a különböző, passzív dohányzás szövődményeként jelentkező tüdőkárosodások gyakorisága. Egyébként a passzív dohányzást emelte ki még valamennyi minisztérium.
Szlovákiában jelenleg munkahelyeken, iskolákban és sportlétesítményekben tilos a dohányzás, és készül az éttermekben is tiltó szabályozás megalkotása. Ciprus szintén támogatólag nyilatkozott. Hollandia is üdvözölte a Zöld könyvben foglaltakat. Hollandia volt az egyike azon tagországoknak, amely abszolút ragaszkodott ahhoz, hogy ez tagállami felelősség. Litvánia jogszabálytervezet készít, nyilvános helyeken, parkokban és játszótereken is tervezik a tiltást. Olaszország abszolút az EU-szintű védelem mellett állt ki, és fontosnak tartotta a dohányzás tiltását. Olaszországban már két éve megtiltották minden zárt, nyilvános helyen a dohányzást.
Görögország nagyon súlyos problémákról számolt be a dohányzással kapcsolatban. Szigorúbb ellenőrzéseket helyeznek kilátásba, inkább nemzeti szinten.
Lettországban január 1-jétől az éttermekben, a bárokban, a vendéglátóhelyeken, a klubokban, a munkahelyeken és az egészségügyi intézményekben tilos a dohányzás.
Az Egyesült Királyság átfogó megközelítést javasolt, viszont szintén azt szeretné, hogy az átfogó megközelítés globális legyen, tehát ne szabjon meg nagyszámú kivételt.
És végül Németország ismertette, hogy 2007. szeptember 1-jétől azt tervezik, hogy a közterületeken, az állomásokon tilos lesz a dohányzás. Azt gondolom, ebből a kis összefoglalóból is látszik, hogy ez valamennyi tagország számára nagyon fontos kérdés. Különösen fontos kérdés népegészségügyi okból, hiszen valamennyi tagállamban a dohányzással kapcsolatos statisztikai adatok egyre pontosabbak és egyre többször valóban ki is derül, hogy nagyon sok olyan megbetegedésnek, amelyről nem is gondoltuk volna, de bizony ott áll a hátterében a passzív dohányzás.
Én ennyit gondoltam bevezetőképpen, és ha van kérdésük, nagyon szívesen állok elébük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Mielőtt a vitát megnyitom, egy kérdést talán érdemes lenne tisztázni itt, az európai ügyek bizottságában, ahol végül is az európai intézményekben zajló jogalkotással foglalkozunk.
Itt egy Zöld könyvről van szó, amely egy vitairat, és amelyben a tagországok elmondják a véleményüket. Várhatjuk-e azt, hogy európai uniós szinten ebből belátható időn belül jogszabály keletkezik, amelyhez Magyarország persze a saját észrevételeit megteszi? És hogyha hatályba lép, függetlenül attól, hogy a magyar kormány vagy a magyar parlament milyen döntést hoz, az európai uniós státuszunkból következően ez Magyarországra kiterjed. Talán még érdekes lenne erről hallani valamit.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Be kell, hogy valljam, hogy ebben a kérdésben a Bizottság sokkal inkább a hallgató pozíciójában ült, hiszen most készült el ez a Zöld könyv, először került így elő, ennyire élesen ez a téma.
Arra számítunk, hogy a következő EPSCO-n, amely Brüsszelben kerül megrendezésre, vagy pedig az informális tanácsülésen, amely Lisszabonban lesz, többet hallhatunk erről a témáról. Ugyanakkor informálisan, én azt gondolom, egyre inkább érződik, hogy bizony a Bizottság is érzi, hogy valamit tenni kell ebben az irányban. Tehát Kyprianou úr a megnyilatkozásában kifejezetten ösztönzőleg nyilatkozott arra vonatkozóan, hogy a Bizottság valamit tegyen ebben az ügyben.
Tehát én azt gondolom, arra kellene számítanunk itt, Magyarországon, hogy bizony történni fog valami. Határidőt nem tudok még mondani, hiszen ez egy most elindult folyamat ezzel a Zöld könyvvel. Ismerve az eljárást, ez mindenképpen időbe telik, de azt gondolom, hogy itt, Magyarországon mindenképpen hasznos lenne, ha valamivel el tudnánk kezdeni védeni saját magunkat, a gyermekeinket és mindazokat, akik a passzív dohányzást zárt, nyilvános helyeken elszenvedik.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Talán még annyi megjegyzést hadd tegyek meg, hogy egyrészről kívánatosnak tartanám, hogy az európai intézmények ebben legyenek kezdeményezőek, ugyanakkor látom azt a veszélyt, amely nagyon sok európai uniós tagállamban ilyenkor jelentkezik.
Nevezetesen azt, hogy a kormányok vagy a politikusok, akiknek nincs kellő bátorságuk ahhoz, hogy a saját jogalkotási programjaikban ilyen programokat elfogadtassanak, Brüsszelre mutogatnak, hogy mi nem is akartuk ezt, ezt Brüsszel akarta, amitől az ügy nem válik mondjuk elfogadottabbá, de arra mindig alkalmas, hogy Brüsszelt leértékelje az állampolgárok szemében, veszélyforrásként tüntesse fel, és ezt minden alkalommal jó elkerülni.
Engedjenek meg még két megjegyzést, aztán megnyitom a vitát. Az egyik az, hogy amikor a kormánynak ez a javaslata napvilágra került, akkor a magyar vendéglátóipari, nem tudom, kiknek a szövetsége rögtön tiltakozott amiatt, hogy ez milyen mértékben fogja a forgalmukat veszélyeztetni. Én magam úgy tudom, hogy amikor legutóbb mondjuk Írországban egy ilyen teljes tilalmat bevezettek, akkor hasonló tiltakozás megjelent a vendéglátósok részéről, majd a tilalom bevezetése után kiderült, hogy semmilyen visszaesés nincsen a forgalomban.
Én magam, remélem, a jegyzőkönyvből nem fogják megtudni, hogy én dohányos vagyok, de azért én el fogok menni vendéglőbe. Szóval nem hiszem, hogy azért ne mennék el, mert ott nem tudok rágyújtani, legfeljebb idegesíteni fog.
Ez fog átvezetni a második megjegyzésemhez, hogy nagyon jó lenne - és ezt 17 évi tapasztalat alapján mondom -, ha a vita, amely remélhetőleg élénk lesz és tartalmas, nem a dohányosok vagy a nem dohányosok között alakulna ki, mert itt a tét sokkal nagyobb, mint az, hogy a dohányosok jól érzik-e magukat adott esetben és el tudnak-e szívni egy szál cigarettát egy pohár bor után, hanem arról szól, hogyan tudjuk a magyar lakosság egészségét megőrizni.
Kíváncsi vagyok képviselőtársaim véleményére. Ékes képviselő úr, tessék parancsolni!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! Maximálisan egyetértek a Zöld könyvvel, sőt mi több, a magyarországi további szigorítással is.
Egyrészt '99-ben volt egy törvényalkotás és a tavalyi évben is foglalkozott ezzel a kérdéssel a parlament, sőt mi több, már idén is volt a Fidesz fiatal képviselői részéről egy vásárlási tilalommal kapcsolatos előterjesztés. Én a tavalyi vitában is elmondtam, meg az idei vitában is elmondtam, annak ellenére, hogy jómagam dohányzom, de én azt javaslom, hogy tiltsuk ki mindenhonnan a dohányzás lehetőségét, sőt mi több, a buszmegállókból, az állomásokról, ott, ahol tényleg gyermekek vannak, és a gyermekintézmények környékéről, a játszóterekről is.
Sőt, ha jól emlékszem rá, nekem 2003-ban volt egy önálló módosító indítványom, amit a dohánylobbi kellőképpen le is söpörtetett a kormánnyal, ez a jövedéki adó kérdése. Magyarország esetében is az uniós jövedéki adórendszerhez kellett volna igazítani a dohányok jövedéki adóját, de a lobbiháttér ezt keményen levetette a kormánnyal.
Tavaly is furcsának tartottam, és ezért szóltam a parlamentben is, annak ellenére, hogy a módosítóinkat a kormányoldal lesöpörte, a középiskolákban az iskolaszékekre bízza annak az eldöntését, hogy az iskolaszékek döntsék el, hogy kijelölnek-e dohányzóhelyet az intézményen belül, vagy sem. Én akkor is azzal érveltem, hogy ne jelölhessenek ki, mert pontosan az a korosztály a legfertőzöttebb és ott van szokási hajlam a dohányzásra, az általános iskola 7-8. osztálya környékén, valamint a középiskolák megkezdésénél. Akkor alakul ki egy hajlam, és ha ott az iskolaszéknek lehetősége van arra, hogy eldöntse, hogy kialakít-e ilyet, akkor egészen biztos, hogy valamilyen helyiséget kialakít. Ne lehessen ezt tenni! Nekem az a véleményem, hogy ha lépni akarunk, akkor ebben a kérdésben keményen kell lépni és keményen kell számon kérni is.
Egyébként amikor az első törvényt megfogalmaztuk, akkor szerintem nagyon sor étterem alkalmazkodott is a törvényi előírásokhoz, hiszen különszeparálták azt a helyiségrészt vagy azt a helyiséget, ahol a dohányosok a dohányzáshoz tudtak alkalmazkodni, de én azt mondom, hogy további szigorítás kell Magyarországon.
Tehát nem tartom helyesnek, hogy ha valamit elkezdünk, akkor engedékenyek vagyunk, hanem hogy ha valamit elkezdünk, akkor azt járjuk keményen végig, és valóban mindent tegyünk meg annak érdekében. Egyébként Magyarországon már több település hozott olyan sajátos döntést, hogy a településről kitiltja a dohányzást, tehát tulajdonképpen az utcáról is, és én ezt nagyon helyesnek tartom, mert egyrészt esztétikailag, szemetelés szempontjából is egy település arculata sokkal másabb, ha nincs tele csikkekkel mondjuk akár a buszmegálló, akár a köztér.
Én hajlok abba az irányba, hogy Magyarország legyen abban kezdeményező, hogy az Európai Unió hozzon egy közös álláspontot vagy egy törvényt ezzel kapcsolatosan, hogy egy egységes tiltási rendelettel próbálja meg egyrészt a fiatalok egészségét óvni, másrészt valóban a dohányzás csökkentésével foglalkozni.
Itt nem szabad beengedni a lobbit. Szóval ha törvényt akarunk alkotni, akkor nincs lobbiérdek, hanem tudomásul kell ezt venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rendre elmulasztom, amiért elnézést kérek, a bizottság ülését első alkalommal meglátogató kormánytag figyelmét előre felhívni arra, hogy nálunk nem gyűjtjük össze a kérdéseket, hanem egy dialógus van.
És ha a miniszter asszony válaszolni kíván, ami nem kötelező, ezután a képviselő még egy lehetőséget kap, hogy megtegye a megjegyzéseit, és akkor így megyünk tovább. Úgyhogy elnézést, hogy ezt nem tettem meg, de most megadom a szót.
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Külön köszönöm, amire felhívta a figyelmet, hogy a középiskolákban valami döbbenetesek az adatok. Direkt elővettem én is a statisztikát, és csak elszörnyedhet az ember. A 16 évesek 72 százaléka kipróbálta a cigarettát, 18 százalék függőnek mondható. Tehát a 16 évesek közel egyötöde már függő. A 17 évesek 30 százaléka, a 15 évesek 20 százaléka naponta legalább egyszer rágyújt. Azt gondolom, ezek nagyon komoly és nagyon figyelmeztető számok. Teljesen egyetértek a képviselő úrral, hogy a középiskolában is kell tenni valamit. Személy szerint egészségügyi miniszterként abszolút tiltáspárti vagyok, még ha ezen nagyon sok vitánk volt is, hogy összeférhet-e ez egy liberális szemlélettel. Én azt gondolom, hogy igen, mert pont attól liberális a szemlélet, hogy mondjuk meg, hogy meddig terjed az egyén felelőssége és az egyén szabadsága, viszont van egy pont, amikor az egyén szabadsága már mások szabadságát sérti, és a passzív dohányzás miatt ez a szabadságfok igenis szűkebb, mint az élet számos más területén.
Viszont én mindenképpen azt gondolom, hogy egy ilyen törvényi szabályozáshoz fontos, hogy társadalmi támogatást szerezzünk. Hadd kérjem, hogy a társadalmi vita során segítsenek, hogy valóban sikerüljön elérnünk, hogy ne csak egy megfogalmazott, a lakosság nagy része által támogatott cél legyen a dohányzásmentesség, hanem ez jelenjen meg sokkal erősebben is, mint egy kérdőíves felmérésre adott válaszban! Ezt előre is köszönöm szépen, és abszolút egyetértettem azzal, amit mondott.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter asszony. Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Hozzá kell nyúlni a törvényhez, ezt a passzust, amit én is mondtam, és amit ön is lát, ki kell venni belőle, hogy az iskolaszéknek ne legyen lehetősége. Ha tiltunk, akkor tiltsuk meg teljes egészében. (Kocsi László és Firtl Mátyás megérkezik az ülésre.)
A másik pedig: én a hétvégén voltam egy települési rendezvényen. Azon a településen van egy olyan intézmény, ahol a dohányzás-, az ital- és a drogfüggőség kialakulásával kapcsolatban vannak betegek. Katasztrofális, hihetetlen, nagyon őszintén megmondom. Ha egyszer a tiltás irányába megyünk el, akkor az intézményi háttereket is biztosítani kell, ha valaki függővé válik akár a dohányzással, akár az itallal, akár a droggal kapcsolatosan ahhoz, hogy az egyén adott esetben fel tudjon épülni. Hozzuk vissza a parlament elé, vegyük ki azt a passzust a törvényből, hogy iskolaszékek dönthessenek, csináljunk további szigorítást. Ezt mondom azért is, mert a parlamentben a tavalyi évben is minden parlamenti párt egyetértett ezzel, és maximálisan támogatta ezt. Én azon csodálkoztam, hogy akkor a kormányoldal kardoskodott azért, hogy az iskolaszék dönthessen. Hozzuk vissza még egyszer, de akkor sokkal keményebben fogalmazzunk! Én úgy érzem, hogy a társadalom is nyitott abba az irányba, hogy maximálisan egyet fog ezzel érteni, és támogatni is fogja. Volt egy parlamenti képviselő, aki az idei vitában - ezelőtt egy hónappal volt napirenden a vásárlással kapcsolatos törvény - fölvetette, hogy még az Alkotmánybírósághoz is elmegy, ha itt szigorítanak, de valószínűleg nála a cigarettafüggőség annyira kialakult. Szigorítani kell.
ELNÖK: Miniszter asszony?
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Nem, köszönöm szépen.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Mivel ilyen nincs, nincs más hátra, mint hogy csak elmeséljem, hogy a legkisebbik fiam hazajött egy nyári táborból, és lehetett érezni az illatán, hogy dohányzott. Rá is kérdeztem, azt mondta, hogy igen, rágyújtott egyre, de hidd el, papa - azt mondta -, nagyon rossz volt. Ettől rágtam be igazán, és mondtam neki, hogy két dolog nehéz a cigarettával: leszokni és rászokni. Én nem ismerek olyan embert, akinek ízlett volna az első. Mondtam a gyereknek: hidd el, borzalmas élmény volt az első, lám, mégis sikerült. Hogy e tekintetben a tiltáson kívül milyen propagandát lehetne folytatni, őrült nagy a kihívás mindannyiunk előtt.
Köszönöm szépen a miniszter asszonynak a beszámolót. A bizottság egységes támogatását élvezi az Egészségügyi Minisztérium és a kormány - az egységesség nem a kormány egésze, csupán a dohányzás elleni fellépésben áll fenn, más viták tapasztalatai alapján tudom ezt mondani -, hogy minél többet tudjunk elérni az európai intézmények szintjén, ami ott nem megy, a hazai jogalkotás alapján. Ha jól értem, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség megígérte a támogatását a kormánynak az ebbéli törekvéseiben. Jó lenne, ha belátható időn belül, tehát ebben a ciklusban komoly eredményeket tudnánk ebben felmutatni. Látom, képviselő urak bólogatnak. Csak a jegyzőkönyv számára mondom, hogy képviselő hölgy most nincs jelen a bizottsági ülésen ebben a pillanatban, nehogy azt gondolják, hogy bárdolatlan vagyok.
Még egyszer köszönöm szépen, hogy rendelkezésünkre állt. Ha van valami fejlemény, nagyon szívesen látjuk a jövőben is. További jó munkát!
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter: Köszönöm. (Dr. Horváth Ágnes távozik az ülésről.)
A foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat (T/3245. szám)
ELNÖK: Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, a foglalkoztatói nyugdíjról és intézményeiről szóló törvényjavaslat általános vitáját készítjük elő. Az előterjesztő a Pénzügyminisztérium részéről Szikszainé Bérczes Anna főosztályvezető, akit megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntök a bizottsági ülésen, és megkérném, hogy tájékoztassa a bizottságunkat a törvényjavaslat fő célkitűzéseiről, illetőleg a választott megoldási módozatokról, illetőleg azt mond el, amit jónak lát. Tessék parancsolni!
Szikszainé dr. Bérczes Anna kiegészítése
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tulajdonképpen nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a bizottságok közül elsőként az Európai ügyek bizottsága foglalkozik ezzel a törvényjavaslattal, amit a kormány május 30-ai ülésén fogadott el. Azzal szeretném kezdeni, hogy tulajdonképpen teljesen jogos, hogy az Európai ügyek bizottsága foglalkozik elsőként ezzel a törvényjavaslattal, hiszen ennek erőteljes európai uniós összefüggései vannak. Nyilván nem akarom itt a társadalombiztosítási rendszer egészét elmondani, de talán azzal kezdeném, hogy önmagában az, hogy az Európai Uniónak a 2003/41/EK irányelve foglalkozik a foglalkoztatói nyugdíjakkal, önmagában is eléggé unikum az európai uniós jogalkotásban, tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítási rendszerek vonatkozásában a tagállamoknak saját joguk van, tehát nincs igazából jogharmonizációs kötelezettség. Ez is jelzi, hogy ez az irányelv igazából nem a kötelező társadalombiztosítási rendszer részeként, hanem kiegészítő rendszerként szabályozza ezt a jogintézményt. (Manninger Jenő és Pelczné dr. Gáll Ildikó megérkezik az ülésre.)
Annyiban is teljesen jogos, hogy ez a bizottság foglalkozik először ezzel a kérdéskörrel, hiszen ennek a törvényjavaslatnak van egy előszele, ami a 2005. évi CXI. törvény. Ez a törvény már egy kísérletet tett az európai uniós irányelv átültetésére, de úgy tűnik, hogy nem teljes sikerrel, ezért vagyunk itt, és ezért kellett benyújtani az új törvényjavaslatot. Ennek az az alapvető oka, hogy 2005-ben a jogalkotás előkészítése során - jelzem, nemcsak maguk az előkészítők, hanem az európai uniós bizottságokkal folytatott egyeztetés nyomán is - az az álláspont alakult ki, hogy Magyarországon elégséges a külföldi, tehát az európai uniós ilyen jogintézményt már működtetők számára lehetővé tenni, hogy Magyarországon ilyen jogintézményt működtessenek, de a magyarországi foglalkoztatók számára nem kötelező ennek a lehetővé tétele. Annak, hogy ettől ódzkodtunk, hogy Magyarországon ilyen legyen, alapvetően az volt az oka, hogy a '93-ban elfogadott törvény alapján az önkéntes kölcsönös biztosító-pénztári rendszer működik Magyarországon, aminek igazából hasonló funkciói vannak, mint ez a most létrehozandó jogintézmény.
Időközben az Európai Unió az elmúlt év őszén azt jelezte, hogy nem tartja elégségesnek a 2005. évi CXI. törvényben történt átültetést, ezért némi konzultáció nyomán az az álláspont alakult ki egyértelműen a kormányzati szervek részéről, ami természetesen alapvetően a külügyi tárcát érinti, hogy mindenképpen szükség van új törvény előkészítésére. Most már, tekintettel az előzményekre, természetesen nem szerettünk volna olyan helyzetbe kerülni, hogy probléma legyen az átültetéssel, ezért a törvényalkotás előkészítési folyamatában is az Európai Unió illetékes bizottságával konzultáltunk bizonyos kérdésekben.
Szeretném jelezni, hogy a benyújtott törvényjavaslat az ő álláspontjuk szerint is megfelel az európai uniós irányelvnek, tehát ezzel kapcsolatban már várhatóan nem lesz problematika. Itt különösen fontos volt bizonyos határidők betartása, hiszen az Európai Unió számunkra, Magyarország számára május 26-áig adott határidőt arra vonatkozóan, hogy ezt a törvényjavaslatot elkészítse. Ezért is került sor arra, még egyszer jelzem, hogy május 30-ával elfogadta a kormány és benyújtásra került az Országgyűlésnek.
Azt hiszem, az elmondottak alapján azt is jelzem, hogy a változás a korábbi, 2005. évi CXI. törvényhez képest az, hogy a magyarországi foglalkoztatók számára is lehetővé tesszük ilyen nyugdíjintézmény létrehozását. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek kiegészítő jelleggel működnek. Az önkéntes pénztári rendszertől abszolúte eltérnek annyiban, hogy itt abszolút a foglalkoztató döntése az, hogy létrehoz-e ilyet vagy nem.
Azt szeretném még elmondani, hogy nyilván ennek a kérdéskörnek, hogy maga a foglalkoztatói nyugdíjintézmény hogy és mint működik, alapvető függvénye az is, hogy az adórendszerben ezt hogy és miként fogjuk kezelni. Jelenleg erre nem igazán tudok mit mondani, hiszen maga a jogintézmény a törvényjavaslat alapján 2008. január 1-jétől kezd el működni. Jelenleg nyilván nem tudom elmondani, hogy az adó- és járulékváltozások a következő évben hogy fognak kinézni. Tehát nyilván amikor idekerül az adó- és járuléktörvény-módosítási csomag, annak keretében lesz majd intézkedés vagy javaslat arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatói nyugdíjintézményt hogy és mint kezeljük.
Még annyit szeretnék elmondani a tisztelt bizottságnak, hogy időközben az Érdekegyeztető Tanáccsal is folytattunk egyeztetéseket. Múlt pénteken került sor az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén a vitára, ahol igazából támogatásukról biztosították a javaslatot, annyiban, hogy néhány további konzultációt, különös tekintettel az adó- és járulék kapcsán várható változásokra, második menetes konzultációt is szükségesnek tartottak. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Én is köszönöm az expozét. A vitát megnyitom. Kérdezem képviselőtársaimat, kinek van észrevétele vagy kérdése az elhangzottakhoz. (Jelzésre.)
Ékes József képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is köszöntöm a főosztályvezető asszonyt.
Az emberben egy nagyon furcsa érzés alakul ki. Vannak uniós irányelvek, amelyeket át kell ültetni a magyar törvényekbe is. Nem véletlenül mondom el azt sokszor, hogy az Európai Parlamentben a jogi bizottsági ülésen felvetették, hogy nagyon helyes, hogy mindegyik ország törekszik arra, hogy az uniós törvényeket alkalmazza és beültesse a saját nemzeti törvényeibe, csak a legnagyobb probléma mindig ott van, hogy a végrehajtás területén hibádzik, vagy itt térítik el magától az eredeti szándéktól.
És ahogy ön is fogalmazott, ön sem tudja, hogy a magyar adórendszer hogy fog alakulni, és innentől fogva hogy tudjuk ezt alkalmazni. Az emberben ilyenkor merülnek fel azok a kételyek, hogy ugyan átveszünk törvényeket, de sajnos az alkalmazás és a végrehajtás területén hiányzik egy csomó más törvény ahhoz, hogy valóban az eredeti szándéknak megfelelően tudjon ez nálunk is működni.
Szóval ezért is tartom furcsának az egészet, hogy foglalkozunk vele, megpróbáljuk a magyar jogrendbe beültetni, de sajnos egyéb más törvényeink hiánya miatt sem a végrehajtás, sem pedig annak az alkalmazása tulajdonképpen nem belátható. Mert ön is úgy fogalmazott, hogy 2008. január 1-jétől életbe kellene lépnie, de sajnos pont ebből az okból adódóan az adótörvényeink nem olyanok, hogy ezt a rendszert be tudják fogadni.
Röviden csak ennyit szerettem volna mondani. Ezért is mondom, hogy azért is nem tudjuk támogatni önmagában, mert nincsenek meg a feltételek. Tehát ha egyszer uniós tagságról, törvényekről beszélünk, akkor teremtsük meg a feltételeit annak, hogy a végrehajtás és az alkalmazás is minél gyorsabban be tudjon következni. Köszönöm.
ELNÖK: A főosztályvezető asszonyé a szó.
SZIKSZAINÉ DR. BÉRCZES ANNA (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Annyit jeleznék, én nem azt mondtam, hogy lehetőségként merül fel, hanem a törvényjavaslat 2008. január 1-jétől fog hatályba lépni, ameddigre természetesen az adó- és járulékrendszerbeli kezelése is meg fog történni.
Jelen pillanatban nem tudjuk megmondani azt, hogy ez hogy fog kinézni, hiszen még nem ismertek a 2008. évi adó- és járulékváltozások. Mindenképpen szándék természetesen ennek a foglalkoztatói nyugdíjintézménynek valamilyen kedvezményezése, hiszen nyilvánvalóan a foglalkoztatónak valamilyen érdekeltségét kell biztosítani abban a vonatkozásban, hogy ilyet működtessen.
Én azt gondolom, hogy semmiféle mulasztás nincs ebben a kérdéskörben, hiszen mire a jogintézmény elkezd működni, addigra ezek a feltételek ismertek lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék, képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a főosztályvezető asszonynak. Az elnök urat kérem arra, hogy a kormányon belül legyen határozottabb az adóval kapcsolatos alkalmazás területén, hogy ez nálunk is minél gyorsabban bevezetésre tudjon kerülni. Mármint a koalíción belül, mert tudom, hogy az elnök úr határozott ebben a kérdésben.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Óriási különbség! Megtesszük, ami tőlünk telik. Főosztályvezető asszony! (Szikszainé dr. Bérczes Anna nemet int.)
Nem kíván reagálni. További hozzászólások? (Nincs ilyen jelzés.)
Ha nincsenek, akkor a vitát berekesztem.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Hat igen szavazat. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Nyolc nem szavazat. Tartózkodás? (Nincs ilyen jelzés.) Nem volt.
Úgyhogy akkor a bizottság nem támogatja az általános vitára bocsátását. Mit csináljunk? Előfordul az ilyen. Köszönjük szépen a főosztályvezető asszonynak a munkáját.
Figyelemmel arra, hogy a következő napirendi pontunk előterjesztője jelezte, hogy csak pár perc múlva tud ideérni, ezért a bizottság türelmét kérem, és addig technikai szünetet rendelek el. Dohányozni csak nem zárt helyiségben, az előző megbeszélésnek megfelelően lehet!
(Szünet: 9.17-9.28
Dr. Garamhegyi Ábel megérkezik az ülésre.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkánkat. Tisztelettel köszöntöm Garamhegyi Ábel államtitkár urat a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumból. A következő napirendi pontunk egyeztetési eljárás a roamingdíjakkal kapcsolatban - hogy röviden mondjam a címét. Bevezetőként csak annyit mondanék, hogy ami az Európai Parlamentben erről történt, minden médiafigyelmet ezzel kapcsolatban elvitt, kevés új dolog mondható el róla, de azért mégiscsak érdemes megpróbálni. Bevezetőként talán két dolgot meg is említenék: érdekes lehet, hogy az ellenőrzési mechanizmusok hogyan fognak kialakulni. Valamilyen módon, ha jól értem, a mobiltársaságok elérték, hogy egy nyarat megússzanak, ezt a mostani nyarat, és ez nem helyes, mert ha egyszer sikerül levinni a roamingdíjakat, akkor miért nem lép hatályba az idén nyaralók számára is. De nyilván számos más kérdés is fölmerülhet, úgyhogy még egyszer tisztelettel köszöntöm államtitkár urat, és megkérjük, hogy tájékoztassa a bizottságot a helyzetről. Megadom a szót.
Dr. Garamhegyi Ábel kiegészítése
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Sok szóbeli kiegészítést nem tudok tenni a sajtóban megjelentekhez képest. Először is engedjék meg, hogy megköszönjem azt a politikai segítséget, amit a bizottságtól kaptunk. Talán mindannyian emlékeznek rá, hogy annak idején, amikor erről először esett szó ebben a bizottságban, némi lobbierőt kértem, ezt meg is kaptuk. A magyar álláspont végig az volt, hogy a fogyasztói érdekek kapják az elsőbbséget, ugyanakkor második helyen mindjárt az is szerepelt, hogy ne nehezítse fölösleges adminisztráció, fölösleges teher a rendszer bevezetését, ami egy nemkívánatos piaci teher lenne.
Többször elhangzott az előző bizottsági ülésen, hogy milyen árakra számítunk. Én akkor tettem egy prognózist. Tíz százalékon belül volt a tévedésem, úgyhogy ez még a matematikában elfogadható. A magyar álláspont ezek szerint tehát jó volt, konstruktív volt, határozott volt, végig kiálltunk a véleményünk mellett. Mi is szerettük volna korábbra ezt a bevezetést, de úgy tűnik, hogy a szolgáltatók méltányolható technológiai érdekekből a nyár végi szabályozást tudták elérni. Én azt gondolom, hogy már ez is egy jó megoldás. Volt olyan álláspont, hogy csak a jövő év elejével lépjenek ezek be, ezt a magyar fél hosszú ideig nem támogatta. Várom tisztelettel a kérdéseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A vitát megnyitom. (Jelzésre:) Megadom a szót Firtl Mátyás alelnöknek.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Csak egy rövid kérdés. Elnök úr a felvezetőjében mondta, hogy gyakorlatilag ettől hangos az egész Európai Parlament, hogy a roamingdíjról milyen nagy lehetőségek nyílnak. Éppen ezért az az egyetlen kérdés, hogy milyen garanciális elemeket, monitoring rendszert tudnak bevezetni, hogy egy más formában a mobilszolgáltatók ne tegyenek szert erre újból, tehát, hogy amit itt most elvesztenek, két perc múlva kitalálják a megoldást, hogy hogyan jussanak ennek a bevételkiesésnek a kompenzálásához. Van-e erre egy elképzelt monitoring rendszer? Köszönöm.
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: A hazai hírközlési hatóság nemcsak ezt, hanem a teljes hírközlési piacot ellenőrzi, fogyasztóvédelmi szempontból is megvan a fogyasztóvédelem oldala. Amit ez ügyben mondani tudok az, hogy persze, a mobilszolgáltató még díjat is emelhetne, tehát ő minden gond nélkül azt mondhatja, hogy fölemeli a szolgáltatási díjat, csak akkor elmennek az ügyfelek. Látható, hogy amire mi figyelünk az, hogy egységes költségelem ne jelenhessen meg, ne jelenhessen meg olyan kartellszerű árképzés, díjképzés, ami valamennyi versenytársnál megjelenhet. Természetszerűleg a folyamatos tájékoztatást a fogyasztóvédelem, és hogy korrekt költségelemek jelenjenek meg, azt pedig a Hírközlési Hatóság ellenőrzi. Azt értelemszerűen nem tudjuk garantálni, hogy a díjak lefelé mennek, mert minden szolgáltató úgy alakítja ki az árait, ahogyan szeretné. Ugyanakkor azt látjuk, hogy nem ebbe az irányba mutat a tendencia.
Azt látjuk, hogy a prognózisaink eddig mindig bejöttek, tehát amikor mi olcsósodást jósoltunk, merthogy úgy elemeztük a piaci folyamatokat, akkor olcsósodás következett be.
ELNÖK: Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Bízunk abban, hogy az az olcsósodási folyamat be fog következni.
Ezzel együtt abban biztos, hogy egyetértünk, hogy ilyen hírközlési vagy modern technológiákkal operálók azért függetlenül attól, hogy a fogyasztóvédelemnek milyen jogköre van, bármelyik pillanatban, mint amit mondott is az államtitkár úr, megtalálhatják azt a módot, hogy mi az, ami áremelő dolog. Maximum abban lehet bíznunk, hogy nem kartellszerűen csinálják, maradjunk ennyiben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr? (Dr. Garamhegyi Ábel nemet int.)
Ékes képviselő úr.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is tartok tőle, hogy meg fogják találni majd a módját annak, hogy adott esetben más bevételi forrást találjanak, mert rengeteg olyan szolgáltatás van, ahol a készenléti díjtól, a rendelkezésreállási díjtól elkezdve mindent kitalálnak, mert ez annak idején a vízdíjaknál, meg egyéb más szolgáltatásnál is így alakult.
Mondjuk ha az állami forrásból, a büdzséből hiányzik, akkor kitalálja mondjuk a regisztrációs díjat, úgyhogy besegít adott esetben a szolgáltatónak és az állami források bevételnövekedéséhez is. Szóval én is attól tartok, hogy tényleg összefognak majd a szolgáltató társaságok, és valamilyen módszert kitalálnak. Ebben kell következetesnek lenni, hogy ezt semmi szín alatt ne engedjük.
A másik pedig az, hogy kőkeményen figyelni kell az esetleges lépésfolyamatokat, hogy ne legyen árnövekedés, vagy legalábbis az a szint alakuljon ki, amit az Európai Unió is megfogalmazott, hogy egységes tarifacsökkenés alakuljon ki, tehát ne adjunk lehetőséget arra, hogy Magyarországon bármelyik szolgáltató bármilyen előnyt a maga részére ki tudjon használni.
ELNÖK: Tessék!
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Valójában nehéz vitatkozni ezzel a helyzettel. Én azt gondolom, hogy amikor utoljára beszéltünk, akkor az volt a félelem, hogy árnövekedés lesz - nem lett árnövekedés, sőt, árcsökkenés lett. Én azt gondolom, hogy nem megalapozottak ezek a félelmek.
Abban az esetben, amikor egyértelműen piaci versenyhelyzet alakul ki, akkor nem hiszem, hogy megalapozottak lennének bármiféle olyan típusú félelmeink, hogy ők most hirtelen árat fognak emelni, különösen abban az esetben, amikor jelentős verseny alakult ki. Ez az üzletág, amiben az elmúlt mondjuk 10 évben a legjelentősebb árcsökkenés következett be. Ez egy tiszta piaci helyzet, tiszta piaci versenyhelyzet, ahol egyrészt nagyon szépen modellezhetők az árat lefelé nyomó, költségleszorító hatások.
Másrészt azt se vitassuk el, hogy ezek a vállalatok értelemszerűen azt a jogos és elvárható profitmennyiséget tudják realizálni, hiszen ebből befektetnek, ebből fizetik a Magyarországon rendkívül nagyszámú magyar alkalmazottaikat. Tehát azt gondolom, meg kell találni azt az egészséges egyensúlyt, amivel ők egy megbízható, kiegyensúlyozott működést tudnak maguk mögött.
És természetesen nagyon kemény, nagyon határozott kartellellenőrzés és nagyon kemény és nagyon határozott fogyasztóvédelmi ellenőrzés az, ami a mi feladatunk. Értelemszerűen nem az, hogy a működést bármilyen módon lehetetlenné tegyük, hanem az, ahogy eddig is mondtam, és a tárgyalások során politikai szinten is gazdasági szinten is képviseltük, a fogyasztó érdekeit tartsuk legelsősorban szem előtt.
ELNÖK: Tessék, képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, én is erre próbáltam utalni az államtitkár úr felé.
Tehát vigyázni kell arra is, az ellenőrzésnek is abba az irányba kell hatnia, hogy ne alkalmazhassanak esetleg más tarifát, mint az Európai Unió tagországain belül. Mert itt a piaci haszon nem biztos, hogy 4 százalék vagy 12 százalék. Tehát a befolyást ilyenkor tényleg abba az irányba kell erősíteni, hogy ne lehessen más tarifaalkalmazási rendszer mondjuk Magyarországon, mint mondjuk amit Angliában vagy Belgiumban csinálnak.
Tehát arra rettentően figyeljünk oda, hogy az esetleges 12 százalékos nyereséget ne Magyarországon próbálja meg elérni, ha mindenütt másutt mondjuk a 7-8 százalékkal maximálisan meg tud elégedni, mert olyan keményen szorítják. Tehát én is erre próbáltam a figyelmet felhívni.
ELNÖK: További észrevétel? (Nincs ilyen jelzés.)
Egy kérdést azért hadd tegyek fel! Lehet, hogy erre nem lehet válaszolni, mert ez igazából nem kormányzati, hanem üzleti jellegű kérdés.
Az jutott eszembe, hogy amikor az alelnök úr azt mondta, hogy az Európai Parlament zsibong a roamingdíjaktól - ennek nyilván semmi köze nincs ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselők közel 100 százaléka, kivéve a helyieket, nyilvánvalóan roamingdíjat fizet. Azonban, amikor az Országgyűlés tárgyalta az európai részvénytársaság lehetőségét, nekem akkor eszembe jutott már, hogy szerintem az Európai Unió lakosainak egy nem csekély hányada rendszeres utazó, üzletemberek, sportolók, politikusok, hadd ne soroljam, de szerintem nemhogy több százezres, hanem milliós nagyságrendű közegről van szó. Miért nem lehet érdeke a mobiltársaságoknak, akik egyébként globálisak - nem tudom, illik-e cégneveket mondani, .hu, .at, .de, és ebből több is van -, hogy létrehozzanak egy európai részvénytársaságot egy európai mobilszolgáltatásra, ahol függetlenül attól, hogy az Európai Unió melyik tagállamából hív, és melyik tagállamban van, ugyanannyi díjat fizet a hívásért, mint a kapásért? Az ember úgy érezné, hogy e mögött nagy piac van, de mégiscsak arra jutok, hogy miután még sincsenek ilyenek, hátha még sincs akkora piac, mert a roamingdíj nagyobb. Ha nyilván nem a magyar kormánynak, de európai intézményi szinten lehetne valamit elősegíteni, szerintem igazán hasznos lenne. Nem?
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Egy dolgot nem szabad elfelejteni: ez az a terület, ahol ez nem pusztán üzleti kérdés. Vannak európai részvénytársaságok - már Magyarországon bejegyzett európai részvénytársaság is van, nagy európai vállalkozás -, amelyek nem technológiai területen működnek. A fő kérdés a mobiltelefóniával az - és tessék belegondolni, ez egy technikai csoda -, hogy a világ közel minden államában ez a rendszer egységesen működik. Lehet, hogy roamingdíjat fizetünk, de a roaming lehetséges, tehát valaki leszáll egy országban, bekapcsolja a telefonját, és a technológia ma olyan, hogy azzal az eredeti számán föl lehet hívni. Ennek vannak technológiai, technikai megoldásai, ami nagyon-nagyon komoly technológiai egyeztetéseket igényel. Hat vagy hét hét minden évben az az ITU, International Telecommunication Union ülés, amin a technológiát egyeztetjük. Hat hétig ülünk egy városban, és egyeztetjük az, hogy ez technikailag lehetséges. Innentől kezdve ez nem egy üzleti kérdés, ez egy olyan kérdés, amit a helyi piacoknak és ennek a technológiai megoldásnak együttesen kell eredményeznie. Gondolom, ez az oka annak, hogy nem egységes részvénytársasági formában működnek ezek a vállalkozások.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hogy mekkora csoda, azt nekem nem kell mondani. Házasságom első tíz évében a lakásomon sem volt telefon. (Közbeszólás: Milyen jó volt! - Derültség.) Nagyon rossz volt. Hiába volt a ház előtt egy publikus telefon, nem tudtam senkit fölhívni, mert senkinek nem volt telefonja. Rémes időszak volt. Nekem több kérdésem nincsen.
Kérdezem a bizottságot, hogy további észrevétel van-e. (Nincs jelzés.) Nincsen. Nem vagyunk határozathozatali helyzetben, mert a döntés megszületett európai intézményi szinten. Ez egy beszámoló volt arról, hogy a magyar kormány mit képviselt, és azóta a helyzet hogyan áll. Ha valami nem történik, ezt többet nem tűzzük napirendre, mert ennek az indokoltsága nincs meg. Köszönjük szépen.
Áttérünk a következő napirendi pontra, ami a postai szolgáltatások belső piacának megvalósítása. Magyarország az Európai Unió tagja, ha máshol nem is látszik, a magyar postások együtt sztrájkolnak az Európai Unió többi postásával, sehol sem szeretik a liberalizációt, bármilyen jó dolog is az.
Szemben az előző napirendi pontunkkal, ez még egy döntést megelőző állapot, úgyhogy kérjük szépen államtitkár úr beszámolóját.
Dr. Garamhegyi Ábel kiegészítése
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Egy nagyon rövid visszatekintéssel hadd kezdjem a szóbeli kiegészítést, bár információim szerint a múlt héten átadtuk az írásbeli anyagot! A tavaly október 18-ai induló állapothoz képest mi folyamatosan azt hangsúlyoztuk, hogy egyedi, országspecifikus hatástanulmányokat kell készíteni ebben az ügyben, ezek nélkül nem lehet megalapozott döntést hozni. Mivel az Európai Bizottság ezeket a hatástanulmányokat nem feltétlenül szerette volna megcsinálni, ezért a gazdasági tárca lefolytatta az egyedi, Magyarországra kialakított hatástanulmányt, ami egyrészt a teljes hazai piacnyitás hatásait elemezte, másrészt bizonyos finanszírozási modellek tekintetében adott javaslatot, amennyiben ilyen döntés megszületik. A hatástanulmány elkészült néhány héttel ezelőtt. (Jelzésre:) Egy héttel ezelőtt. Azért nem vagyok benne biztos, mert nagyon-nagyon sokat tárgyaltuk nagyon-nagyon sok fordulóban, de most már megvan a végleges változat. Innentől kezdve lehet valójában jól megalapozottan a magyar céldátumról dönteni.
Volt több informális tárgyalás ez ügyben a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács részéről, illetve már többször elmondtuk ezeknek a hatástanulmánybeli eredményeknek a publikus részeit, a többi tagállamra tartozó részeit. Összefoglalóan azt igazolta a hatástanulmány, amit sejtettünk bár, de nem mondtam ki az elmúlt alkalommal - ha emlékeznek a tisztelt bizottsági tagok -, hogy a 2009-es piacnyitás a magyar piac számára korai lenne, ott államháztartási szinten is, szolgáltatói szinten is több lenne a veszteség, mint a nyereség. Ugyanakkor mi azt mondtuk, hogy egy maximum 2012-es időpont megfelelő felkészülési időt biztosít. A tegnapi brüsszeli döntésről tudok beszámolni, ahol a Tanács úgy foglalt állást, hogy 2013 lehet a Magyarországra vonatkozó céldátum, míg a régi tagállamoknál 2011 ez a döntés, illetve Görögország a topográfiai adottságok miatt szintén 2011-re kapott felhatalmazást. Tehát 2009 több fronton is megdőlni látszott, és Magyarország számára 2013 körvonalazódik.
Ezzel a döntéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a hatástanulmányunk alapján ez egy megnyugtató időpont. Én azt gondolom, hogy nem is biztos, hogy 2013-ig várni kell, de ennek érdekében folytatjuk a Magyar Posta nagyon komoly felkészítését erre a piacnyitásra. Technikailag annyit kell tudni, hogy amennyiben a 2013-as céldátumot tűzzük ki magunk elé, akkor ezt 2008 második félévben kell jeleznünk a Bizottság számára. Ezt minden valószínűség szerint meg fogjuk tenni, bár azt gondolom, hogy nem kötelező kivárnunk a 2013-at, annál előbbi piacnyitás minden gond nélkül lehetséges. Számításaink szerint 2012-re a Magyar Posta felkészíthető, és a magyar piac érett lesz arra, hogy egy a fogyasztók, a felhasználók érdekeit szolgáló piacnyitás bekövetkezzen ezen a piacon Magyarországon. Várom tisztelettel a kérdéseket.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Először, amennyiben igényt tartanak rá, a két raportőrnek adnám meg a szót. Az egyik raportőrünk Kocsi László alelnök úr, de csak, ha igényt tart rá. (Kocsi László nemet int.) Manninger képviselő úr? (Jelzésre:) Tessék!
MANNINGER JENŐ (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen. A tegnapi döntés részben már okafogyottá tette azt, hogy itt hosszasabban érveljek amellett, hogy jó lenne a kétlépcsős liberalizációt támogatni. Az elnök úrnak azért jelzem, hogy amikor mi is azt mondjuk, hogy óvatosan kell ezt megcsinálni, nem a versenytől félünk igazából, hanem itt bonyolultabb szolgáltatásokról van szó, és úgy tudom, hogy más, egyébként nem feltétlenül magánkézben lévő posták készen állnának arra, hogy hamarabb átvegyék ezeket a szolgáltatásokat. Tehát én röviden annyit tudnék mondani, hogyha ez a döntés megszületett, és az Európai Parlamentben is volt ilyen javaslat, amelyik ezt a kétlépcsős nyitást támogatta - egy német néppárti képviselő javaslata kapcsán -, mi ezzel értünk egyet, hiszen itt nagyfokú óvatosságra van szükség, a hatástanulmány is ezt mutatta ki.
Én azt javaslom a kormánynak, hogy ezt ne döntse még el, mert ha 2013-ban lehet Magyarországnak csatlakoznia, akkor azt alaposan meg kellene indokolni, hogy akkor miért kell nekünk sietni 2012-ben megnyitni, de ez a kérdés még nyilván odébb van.
Ami viszont nagyon fontos, hogy nemcsak a Postát kell felkészíteni, hanem azt is át kell tekinteni, hogy milyen szolgáltatásokat kívánunk majd meg. Azt gondolom, itt egy nagy kérdés mindig felvetődik, a vidék ellátása, tehát a kis posták helyzete, illetve ahol már nincsenek kis posták, ott milyen ellátás lehet.
Az a kérdésem az államtitkár úrhoz, hogy az úgynevezett outsourcinghoz hogy állnak hozzá? Tehát hol tartják elképzelhetőnek ezt - a 600 főt meg nem haladó településeken? Az egyik javaslat szerint az Európai Parlamentben felmerült, hogy legyen ilyen szolgáltatás. Van olyan elképzelés, hogy csak a 600 fő alatti településeken lenne, e fölött pedig a postáknak feltétlenül meg kellene maradniuk.
Tehát nem tudom most megmondani őszintén szólva, hogy a Magyar Postánál most éppen hol tartanak, 600 vagy 800 fő alatt szüntetik meg a postákat. Tehát egyrészt hogyan alkalmazkodnak ehhez? Másrészt hogyan kívánják megvédeni, milyen szolgáltatásokat kívánnak előírni főleg a kisebb települések esetében? Például előírják-e azt, hogy melyik napokon, mikor, 24 órán belül hogyan jussanak el a címzettekhez? Tehát van-e erre elképzelésük, hogy hogyan védik meg a szolgáltatókat? Mert a probléma általában az szokott lenni minden szolgáltatásnál, hogy az derék dolog, hogy liberalizáljuk, csak éppen a magyar, elmúlt 15 éves tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen a szolgáltatókat nem nagyon védik meg semmilyen formában, és általában utána ebben van a hiba. Amikor monopolhelyzetben van, akkor már nem tudunk segíteni. Tudnék a szakterületről rengeteg példát mondani, hogy tulajdonképpen milyen szolgáltatást nyújtanak azok, akik egyébként szakmailag megfelelő és jó szolgáltatást nyújtanak, csak éppenséggel a lakossággal való kapcsolat olyan, amilyen, mert ezt nem szabályoztuk kellően.
Tehát a kérdésem akkor egyrészt az, hogy miért kell akkor nekünk 2012-t szorgalmazni, ha most, úgy néz ki, hogy a Európai Tanács és a Parlament között létrejöhet egy megállapodás 2013-ban?
A másik pedig az, hogy miben gondolkodnak, hogyan kívánják főleg a kisebb településeken biztosítani a szolgáltatásokat? Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Az elsőre könnyebb válaszolnom: nem szorgalmazzuk 2012-t.
Én azt mondtam, hogy a hatástanulmány megállapítása szerint 2012-re készen van a magyar piac, amennyiben természetesen mindenki teszi a dolgát 2012-ig. Mi több, említettem is, hogy 2008. második felében kell egyáltalán bejelentenünk, hogy milyen céldátumot tartunk logikusnak. Tehát állásfoglalást ebben az ügyben senki, sem politikai, sem szakmai testület nem hozott.
Van egy hatástanulmányunk, amely hatástanulmány színvonalát az európai tagállamtársaink és a szakmai szervezeteink is igen magasnak minősítették. Ez a hatástanulmány azt mondta, hogy maximum 2012-re felkészíthető a magyar piac, felkészíthető a Magyar Posta. A magyar piac felkészítése címszó alá értelemszerűen éppen úgy az igénybevevőket, mint a lehetséges versenytársakat és szolgáltatókat is bele kell értenünk.
A másik kérdésre azt tudom válaszolni, hogy nyitva hagyott egy csomó kérdőjelet a tegnapi döntés. Nyitva hagyta például az egyetemes szolgáltatás finanszírozására vonatkozó döntést, nyitva hagyta az egyetemes szolgáltatás színvonalára vonatkozó döntést, és nyitva hagyott egy csomó olyan döntést, amit igenis nekünk, magunknak kell majd meghoznunk, és nekünk, magunknak kell majd kidolgoznunk.
Jelenleg a magyar egyetemes szolgáltatási postatörvényben meghatározott egyetemes szolgáltatás átlag feletti, sőt, meg merem reszkírozni, a felső 10 százalékban van Európában. Tehát mi lényegesen többet garantálunk ma törvényben a fogyasztóknak, a postafelhasználóknak, mint Európa döntő többsége. Ezen a gyakorlaton nem kívánunk változtatni.
Azt gondolom, hogy a fogyasztó számára a piacnyitás nem járhat szolgáltatási színvonalcsökkenéssel, semmilyen körülmények között, sem a kistelepülésen, sem a nagytelepülésen, sem a lakossági felhasználónak, sem az üzleti felhasználónak. Az, hogy ezt hogyan fogjuk biztosítani, az, hogy posta lesz minden településen, vagy postai szolgáltatás lesz minden településen, hogy melyik lesz az a település, ahol a Posta fenntartja az önálló postai létesítményt, és melyik lesz az, ahol ezt a szolgáltatást megveszi valakitől, aki ott van, azt gondolom, ez legyen a piaci felkészülés folyamata, és legyen annak a felkészülési folyamatnak a része, amelyet ebben az ügyben végig kell csinálnunk.
De nem gondolom azt, hogy ha Európa nem kíván egységes, egyetemes szolgáltatási szabályozást létrehozni, akkor Magyarországnak engednie kellene akár a jelenlegi szolgáltatási színvonalból, akár pedig szabályozatlanul hagyni a fogyasztó számára bizonyos kérdéseket.
Értelemszerűen azt nem szeretnénk, hogy olyan szabályozás jöjjön létre Magyarországon, amely az államra olyan terheket ró, amelyek sem a fogyasztók érdekeit nem szolgálják, sem az adófizetők érdekeit nem szolgálják, mert nem hatékony, mert a piac elvitte a jól fizető, nyereséges üzletágakat a Postától, míg az egyetemes szolgáltatás, mint adott esetben egy feleslegesen vagy túlzóan előírt egyetemes szolgáltatási szint pedig az adófizetőkre hárul mint fenntartási kötelezettség. Ezt hívjuk piaci felkészülésnek, erre vannak útiterveink, erre vannak modelljeink.
Értelemszerűen ez a döntés most időt ad nekünk arra, hogy kapkodás nélkül, viszont feszes, határozott ütemben végre tudjuk hajtani ezt a felkészülést.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Azt gondolom, az jó, ha így deklarálta a kormány képviselője, hogy a szolgáltatási színvonalból nem kívánnak engedni és van idő a felkészülésre.
Még egy részlet kapcsán hadd kérdezzek, mert említette az államtitkár úr is, hogy a finanszírozást nem szabályozták, ugyanakkor erre is fel kell készülni. A kormánynak mégis milyen elképzelése van ezzel kapcsolatban? Még akkor is, ha most van idő, mert a kompenzációs alap működtetésével kapcsolatban nagyon különböző tapasztalatok vannak. Tehát ebben mégis milyen irányt fogalmaztak meg? Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
DR. GARAMEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: A hatástanulmány alapján 3 vagy 4 olyan modell járható Magyarországon, amelyeknek a létjogosultsága váltakozik.
A kompenzációs alap számunkra is a kevésbé létjogosultak között foglal helyet, de több egyéb más, a "last mile"-rendszerek és egyéb más rendszerek azok, amelyek létezhetnek. Erre vonatkozóan, hangsúlyozom, nincsen döntés.
A hatástanulmány és a tegnapi döntés alapján kell majd egy olyan rendszert, kell majd egy olyan finanszírozást kidolgozni, amelyik Magyarországon megélhet. Mi is a több lépcsőt látjuk leginkább kivitelezhetőnek. Mi is azt látjuk, hogy óvatos szabályozásra van szükség - ehhez kell majd a finanszírozási modellt igazítani.
ELNÖK: További hozzászólások? (Nincs ilyen jelzés.) Ilyeneket nem látok.
A vita végén kellene még megadni a szót a raportőröknek, de nem volt vita, úgyhogy nem látom ennek okát. Egy folyamat közepén vagyunk, vagy inkább az elején, lehet mondani, tehát nem vagyunk semmilyen döntési helyzetben. Azt kérjük államtitkár úrtól, hogy ha akár az európai intézményi szinten, akár Magyarországon bármi változna, tisztelettel elvárjuk, vagy kérjük, hogy jöjjön vissza és számoljon be. Nagyon nehéz feladatról van szó. Sok sikert kívánunk hozzá! Köszönjük szépen a beszámolót. További jó munkát!
DR. GARAMHEGYI ÁBEL gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Természetesen állok a bizottság rendelkezésére a folyamat bármely állomásában, akár bizottsági ülésen, akár pedig egyéni megkeresés alapján. Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! A következő napirendi pontunk Bajnai Gordon miniszterjelölt meghallgatása. Kérem, ne spricceljenek még szét, mert ő csak 11-re jön, mivel más bizottságok is meghallgatják. Addig is nem zárt helyiségben lehet dohányozni, és más dolgokat tenni. (Derültség.)
Szeretnék még a bizottságnak egy bejelentést tenni, amelyről szeretném mondani, hogy ez egy rossz hír, amely nem áll minden előzmény nélkül, legalábbis, aki bentről látta, lehet, hogy ez a folyamat elkerülhetetlen volt, de mindenképpen rossz a bejelentenivaló. Szalay Klára, aki mint egy napsugár, vidámságával, energiával és pozitív radiálásával bearanyozta a bizottság életét, el fog bennünket hagyni, és a kulturális bizottságban fogja folytatni a tevékenységét ősztől, ha jól tudom. Ez az utolsó bizottsági ülés, ezért gondoltam, hogy erről a bizottság tagjai tudjanak, és ki-ki vérmérséklete szerint vagy ragadja meg a kezét, vagy pedig nyomjon egy csókot a homlokára, mert feltétlenül megérdemli. Én személy szerint nagyon sajnálom, de tudomásul veszem, és kívánok neki nagyon-nagyon sok sikert a kulturális bizottságban. (Ékes József: Miért engedte el, elnök úr?) Nincs rá hatásköröm, úgyhogy szabad a gazda.
Köszönöm szépen. 11 órakor találkozunk.
(Szünet:10.02-11.27)
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkánkat azzal a jó hírrel, hogy az ellenzék régi kívánsága teljesül azáltal, hogy Bajnai Gordon interpellálhatóvá válik. Ha nem pont így gondolták, majd biztosan elmondják, de ez egy régi, egyéves óhaja volt az ellenzéki képviselőknek. Egyébként pontosan így valósuljon meg minden kívánságuk.
Azért hallgatjuk meg Bajnai Gordon miniszterjelölt urat, mert az állami fejlesztéssel foglalkozó szervezet átkerül annak a minisztériumnak az irányítása alá, amely minisztérium élére a kormányfő Bajnai Gordon urat jelölte, és ez nemcsak indokolja, de szükségessé is teszi, hogy az Európai ügyek bizottsága meghallgassa az ezzel kapcsolatos elképzeléseit. Nem is szaporítom tovább a szót. Köszönjük, hogy eljött, és megadom a szót.
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Elnézést a késésért, de egy másik bizottságból jöttünk, és ott elhúzódott az idő. Tisztelettel köszöntöm önöket.
Néhány napja jártam ebben a bizottságban, akkor még fejlesztési ügyekről beszámolni. Akkor is terveztük, hogy majd folytatjuk, de nem gondoltuk, hogy ilyen gyorsan. A bevezetőben csak arról szeretnék beszélni, hogy mi indokolja ezt az összevonást, és hogy hogyan szeretném megközelíteni azt a feladattömeget, amit most kézbe kell vennem.
Én azt gondolom, hogy lezárult egy szakasz a fejlesztések előkészítésében. Elkészült az Új Magyarország fejlesztési terv, ezt Brüsszellel már aláírtuk, és abban bízom, hogy a következő napokban lezárulhat majd az operatív programok tárgyalása is Brüsszellel. Ezt követően lényegében a tervezési folyamat végére jutunk; még az akcióterveket kell júniusban elfogadnia a kormánynak, és akkor teljes gőzzel elindulhat a fejlesztési folyamat.
Ugyanakkor az elmúlt egy év tapasztalatai azt mutatták, hogy számos szinergia, együttműködési lehetőség, kölcsönhatás van a fejlesztések területi dolgai, a területfejlesztés mint speciális aspektus és az ágazati jellegű szempontok között, és az a cél, hogy ezeket a jövőben jobban összehangoljuk.
Azt látjuk, hogy az önkormányzatok világa, amely az egyik legfőbb leendő nyertese ezeknek a fejlesztéseknek, igényli és indokolja, hogy a fejlesztések összekapcsolódjanak az önkormányzatok szabályozási kérdéseivel.
Számos szinergikus lehetőséget látunk. Ilyennek tartom a kistérségi szerveződéseket, a kistérségben folyó önkéntes társulások erősítését. Most már mind a 166 kistérségben létrejött önkéntes alapon kistérségi társulás. Most az a feladatunk, hogy a fejlesztéspolitikai eszközöket is használva, ezeket minél több tartalommal töltsük meg, hogy korszerűbb, hatékonyabb, jobb irányba menjen el az ország működtetése, működése.
Szinergiákat látok az önerő vonatkozásában, hiszen az önkormányzatoknál talán a legnagyobb probléma az, hogy hogyan teremtik elő azt az önrészt, amellyel részt tudnak venni a fejlesztésekben. Minél előbb szeretnénk megteremteni ennek a forrását.
Jelentős kölcsönhatást, együttműködési lehetőséget látok a hazai típusú fejlesztési források és az uniós források összehangolásában. Az a cél, hogy ezek egymást kiegészítsék, ne egymással konkuráljanak. Ugyanakkor azt a hatékonyság elvű szemléletet, amelyet az uniós támogatásoknál bevezettünk, azaz azt a fajta módszerességet, amit az Unió meg is követel tőlünk, a hazai támogatások kiosztásában is érvényesíteni szeretnénk.
Nagy lehetőséget látok abban, hogy a szakmai tervezést, a területfejlesztést, a területi alapú megközelítést és az ágazati szemléletet koordináljuk, és a kormányban az eddiginél is markánsabban jelenítsük meg a területi szempontokat. Hiszen lehet gazdaságfejlesztésről beszélni, vagy lehet oktatásfejlesztésről beszélni általában is, de óriási különbség van egy II. kerületi önkormányzati iskola és mondjuk Hajdúhadház vagy az Ormánság valamelyik faluja iskolájának fejlesztése között. Ezekben igenis helye van a területi alapú differenciáltságnak és annak, hogy a kohézió, a felzárkóztatás szempontjából közelítsük meg az egyébként általános ágazati politikákat.
Erre a fejlesztési tervekben eddig is számos program szerepelt, mint a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatási programja vagy a Pólus-program, de ezeket most új módon tudjuk majd kiegészíteni, és a szabályozási eszközöket össze fogjuk tudni kapcsolni fejlesztési szempontokkal. Azt látjuk, hogy az önkormányzatok világa - mint annyi más terület az országban - reformokra szorul. Szükség van a működés korszerűsítésére nemcsak financiális okokból, nemcsak azért, mert ebben a szerkezetben kevés a forrás, hanem azért, mert jobb szolgáltatásokat kellene kínálni, hogy ha valaki egy hátrányos helyzetű kistérségbe születik, ne dőljön el hatéves korában, amikor egy iskolába bemegy, hogy onnantól már igazából nincs esélye gimnáziumba, egyetemre kerülni, hanem a szabályozás, a kistérségi együttműködés eszközeivel és egy ilyen módon létrejövő, hatékony struktúrába töltve az uniós forrásokat legyen esélyünk arra, hogy meginduljon például az oktatásban, az egészségügyben, a szociális szférában a felzárkózás.
Mindezeket a szinergiákat összerakva szeretnénk új lendületet adni az önkormányzati reformfolyamatnak is. Azt gondolom, ebben csak úgy szabad előrehaladni - okulva a tavalyi politikai támogatás hiányából, a kétharmados többség hiányából -, hogy először a szakmai egyeztetés, aztán az érdekképviseleti egyeztetés és a politikai egyeztetés is sorra kerül, és utána megyünk neki egy ilyen reformnak, hiszen kétharmad híján bizonyos változásokat nem lehet megcsinálni. Amit anélkül meg lehet csinálni, abban a kormány eltökélt, és abban haladt előre eddig is, de az a célunk, hogy hátha lehet egyezséget kötni, hátha meg lehet állapodni egy racionális, jól működő önkormányzatiságban.
Itt rá is térhetnék arra, hogy hogyan, milyen szemlélettel szeretném ezt a feladatot csinálni. Önökkel az elmúlt egy évben többször együttműködve tudhatják, hogy az egyeztetés, az egymás véleményének tiszteletben tartása és figyelembevétele is a fejlesztéspolitikában már gyökeret vert, és ezt a szemléletet szeretném tovább erősíteni az önkormányzati tárca élén is. Nem valamifajta altruista meggyőződésből gondolom, hogy az együttműködésnek van a korszaka és a terepe most Magyarországon. Azért gondolom így, mert a tavalyi két választás akarva vagy akaratlanul együttműködésre ítélte az önkormányzatokat és a kormányzatot. A választók ítélték együttműködésre az önkormányzatokat és a kormányzatot. Azt mondták a választók, hogy tessék együttműködni az ország érdekében. Nem lehet sikeres a kormány, ha nem fejlődnek a települések, és nem lehet sikeres hosszú távon egy polgármester, ha nem tud előrehaladni fejlesztésekkel, nem tud fejlődést bemutatni a saját területén. Ezért együttműködési kényszer van, érdekek vannak, és ez talán jobb talaj, mint a puszta meggyőződés arra, hogy együttműködést teremtsünk ezen a területen. Mind a ketten rá vagyunk utalva egymásra.
Ezért olyan rendszert szeretnék működtetni az önkormányzati világban is, az önkormányzat és a kormányzat kapcsolatában is, amely hasonlóan a fejlesztéspolitikához, alapvetően arról szól, hogy mit csináljunk, hogyan csináljuk, praktikusan, pragmatikusan, megoldásorientáltan, hogyan lehet egy jobb országot csinálni, hogyan lesz jobb az itt élő embereknek. Erről kellene szólni ennek a következő három évnek. Aztán persze megvan a kampány időszaka, megvan a politikai versengés időszaka is, amikor mindenki elszámolhat arról, hogy ő mit tett a közért, és mit szeretne tenni a jövőben. Most nem a kampány időszaka van, most az együttműködésé. Ebben a szellemben szeretném az együttműködést keresni, és ebben a szellemben szeretném a fejlesztések világát és az önkormányzatok világát - kiegészítve olyan területekkel, mint a turisztika, amely szintén a fejlesztésektől függ, vagy a sport és más területek - összeegyeztetni, és ebben a szellemben vinni tovább. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr. Elnézést kérek, amiért elmulasztottam köszönteni Ujhelyi István államtitkár urat, aki szintén itt van a meghallgatáson. Ugyan egy miniszterjelölti meghallgatás van, de kérdezem, hogy van-e valami kiegészítenivalója. (Dr. Ujhelyi István: Nincs.) Nincs. Ez esetben a szokásos rendünk szerint haladunk. Kérdezem a bizottságot, kinek van észrevétele, kérdése, megjegyzése. (Jelzésre:) Gállné Pelcz Ildikó! (Jelzésre:) Bocsánatok kérek, Pelczné Gáll Ildikó! A meleg rossz hatással van rám. Ezer és ezer bocsánat.
Kérdések, észrevételek, reflexiók
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Sok minden egyéb is lehet, elnök úr, nem is részletezném. (Derültség.)
Köszönöm szépen. Köszöntjük a miniszterjelölt urat. Való igaz, hogy az ellenzék szorgalmazta azt, hogy a fejlesztési forrásokat felügyelő minisztérium jöjjön létre, hiszen egyetértünk azzal, hogy Magyarország előtt egy olyan lehetőség, vissza nem térő lehetőség van a 8000 milliárd forintos forrás felhasználására, ami hosszú távon meghatározhatja Magyarország jelenét és jövőjét. Egyetértünk abban is, hogy ez mindannyiunk közös érdeke kell hogy legyen, pártoktól függetlenül Magyarország érdeke.
Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy megfelelő helyre kerüljenek a fejlesztési források, és megfelelő súllyal is szerepeljenek a fejlesztési források és annak a felhasználása a tervezéstől kezdve az irányításon, a lebonyolításon keresztül az ellenőrzésig. Itt vannak kételyeink még, de bizonyára a miniszterjelölt úr majd a válaszokat megadja nekünk, hiszen - ahogy ő is mondta - ez egy olyan gyors döntés volt, ami talán magán hordozhatja az előkészítetlenséget is. Azt látjuk, hogy nemcsak az ellenzékkel - nyilvánvalóan ezt nem is kell egy ellenzéki párttal egyeztetni -, de a koalíciós partnerrel sem történt meg ennek az átalakításnak az egyeztetése. Azt mondhatjuk, még ez is rendjén van így. Azt viszont szeretnénk látni, hogy biztosított a minisztériumon belül a feladatok lehatárolása. Valóban, a fejlesztés nem egyenlő a területfejlesztéssel, teljesen más a megközelítése is, így aztán sajnálatos módon magának a minisztériumnak az elnevezésével, megnevezésével sem igen tudunk egyetérteni. De a tartalmi kérdésekre rátérve ön majd biztosan el tudja mondani, hogy fog ez az NFÜ az ÖTM alatt önálló intézményként működni, milyen súllyal jelenik meg? Hogyan valósul meg a fejlesztéspolitikában az ön által is megcélzott célok elérése?
Létrejött egy új erőcentrum, létrejött egy csúcsminisztérium. Sajnos ágazati szinten jött létre, ami magában hordozza a következményeket is. Egy ágazati minisztérium alá betagolásra kerül az NFÜ, a nemzeti fejlesztés ügye. Ennélfogva ennek az átalakításnak a legnagyobb vesztese is lehet a nemzeti fejlesztési terv és a nemzeti fejlesztés ügye, ha a szervezet rosszul kerül alatta kialakításra. Tehát kellő gondosságra van szükség. Ezt ön nyilván sokkal jobban látja, és tett is lépéseket ez ügyben. Hogy miket, arra szeretnék rákérdezni.
Hogyan lehet a kormányon belül koordinálni magát a fejlesztéspolitikát? Nyilván felmerül az emberben az is, hogy ezzel a döntéssel a koalíciós partneren kívánt ütni a miniszterelnök, hiszen a gazdaságfejlesztési források fölött egy ágazati minisztériumban diszponálnak.
Az irányító hatóságok ezzel a döntéssel bekerültek egy ágazati minisztérium alá, holott annak idején az egész átalakításnak az volt a célja, hogy függetlenül jöjjön létre egy olyan szervezet, amelynek az irányító hatóságai nem kerülnek ágazati minisztérium alá. Itt egy pici kapkodást és fejetlenséget érzek. Nem tudom, hogy sikerült ezt az ellentmondást feloldani?
ELNÖK: Miniszterjelölt úr!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Újságolvasóként azért már mindannyian olvashattunk erről a koncepcióról. Én már fél évvel ezelőtt is láttam ilyen latolgatást az újságban, hogy ezt össze kellene vonni, tehát ez valószínűleg nem volt annyira elkapkodott döntés. Az más kérdés, hogy természetesen a miniszterelnök akkor hozza meg a döntéseit, amikor erre megérik az idő, és akkor közli az érdekeltekkel, amikor már elhatározta magát.
Ami az elnevezést illeti, én is azt gondolom, hogy valószínűleg az fejezné ki a legjobban ennek a minisztériumnak a nevét, ha Önkormányzati és Fejlesztési Minisztériumnak hívnánk. És ebben a névproblémában jól meg is találhatjuk azt a dilemmát és annak a megoldását is, amit ön felvet.
A fejlesztések mindig egyfajta sajátos, ha mondhatom így: mátrixban valósulnak meg. Egyrészt minden fejlesztés ágazati, hiszen ha iskolát fejlesztünk egy településen, az oktatási fejlesztés, ha járóbeteg-központot, akkor azt, ha ipari központot, akkor az gazdasági fejlesztés. A másik oldalról mindegyiknek van egy területi aspektusa. Ilyen értelemben nem is ágazati tárcának tekintem az Önkormányzati Minisztériumot, hiszen ő pont egy másik vetületét, másik nézetét jeleníti meg ugyanannak a problémának.
Míg az ágazati szempontok általában az ország egésze és egy-egy ágazat szempontjából gondolják végig a problémákat - a gazdaság, a közlekedés, az egészségügy, az oktatás és más vetületekből gondolják végig a problémákat -, addig azt is látnunk kell, hogy minden problémának van területi vetülete. Erre próbáltam utalni a bevezetőmben is, hogy nagyon más egy iskolafejlesztés egy hátrányos helyzetű kistérségben és Budapesten - másra van szükség, más elemeket kell beletenni.
Máshogy kell foglalkoztatási kérdésekkel, vagy éppen gazdaságfejlesztéssel foglalkozni ott, ahol a legnagyobb foglalkoztató ma az önkormányzat és lényegében nincs munka, és nagyon más intézkedésekre van szükség mondjuk a Nyugat-Dunántúl fejlettebb részein, ahol mondjuk az a kérdés, hogy hogyan lehet magasabb hozzáadott értékű iparágakat meghonosítani és így fenntarthatóvá tenni a növekedést, a felzárkózást.
És ezt a területi aspektust a fejlesztésekben éppen ez a tárca jelenítheti meg. Ilyen értelemben viszont nem sérül az ágazat semlegessége vagy a fejlesztéspolitika koordinatív funkciója a jövőben sem. Tehát megmarad az a szerepvállalás, az a szereposztás, amit a Fejlesztési Ügynökség eddig betöltött, egyfajta ágazatközi koordináció, amiben a területi szempontokat még markánsabban fogja képviselni.
De ez indokolt is, hiszen az ország egyik legnagyobb problémája éppen a kettészakadás veszélye, az, hogy egyes régiók az Unió fejlettségének 40 százalékán vannak, mondjuk az Észak-Alföld, Észak-Magyarország, a Dél-Alföld - és csak azért vannak 40 százalékon, mert 35-ön voltak, csak Bulgária és Románia csatlakozott az Unióhoz és az átlagok feljavultak -, miközben Budapest az Unió fejlettségének 125 százalékán van és a Nyugat-Dunántúl is 60 fölött, 70 körül. Úgyhogy ezt a kettészakadást meg kell állítanunk, ez az olló nem nyílhat tovább.
Ugyanakkor az látszik, hogy az elmúlt 15-17 évben Magyarország nem volt sikeres ennek az ollónak a megállításában, hiába próbáltuk fogni a két szárát. És egyébként az uniós tapasztalatok is azok, hogy a felzárkózás korai szakaszában minden egyes európai országon belül nőttek a régiós különbségek. Az Unió egészében csökkentek a régiós különbségek, de egy országon belül a felzárkózás korai szakaszában ezek nőni szoktak. Nagyon nehéz ez ellen tenni.
Az nem lehet cél, hogy visszafogjuk azokat, akik gyorsabban tudnak haladni, de az cél lehet, hogy a fejletlenebb régiókban próbáljunk meg esélyt teremteni, próbáljunk forrásokat koncentrálni. Ugyanis belép az az újabb probléma, hogy a fejlettebbek hajlamosabbak a forrásokat is gyorsabban felszívni, és ezáltal elszívni a kevésbé fejlettek elől.
Éppen ezért az eddiginél is tudatosabb területfejlesztési szemlélet, kohéziós szemlélet kell, hogy jellemezze majd a működésünket, és erre lehetőséget kínál a két terület összevonása.
Magam is az elsők között gondolkoztam azon a problémán, amit ön felvet, hogy na most akkor az ügynökséggel, meg a fejlesztéspolitikai intézményrendszerrel mi lesz? Nem fog-e lelassulni vagy megsérülni ettől az egyébként szakmailag indokolható, indokolt összevonástól? Én azt gondolom, most már nem kellene az intézményrendszereket újabb átszervezéssel terhelni. Az mindig lelassít. Egy átszervezés, még ha indokolt és hosszú távon előnyös is lehetne sok esetben, de rövid távon mindig hatékonyságvesztést hoz.
Éppen ezért az a szándékom, hogy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kapcsán, azon túl, hogy a felügyelet helye a Miniszterelnöki Hivatalról Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztériumra változik, bár a személy nem változik, más változás nem fog történni. Tehát a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség szervezetében nem szeretnék változást, nem szeretnék most szervezeti átalakítást kezdeményezni vagy személycseréket kezdeményezni, nincs is rá ok. Éppen mostanra készült el ez az intézményrendszer, az elmúlt félévre állt föl, ami most már elkezdte a forrásokat a korábbinál hatékonyabban kihelyezni. A Fejlesztési Ügynökség eddigi tevékenységi irányán nem szeretnék változtatni.
Továbbra is részt kívánok venni a Fejlesztési Ügynökség stratégiai irányításában, de azzal, hogy a stratégiai tervezés időszaka lassan lezárul, most a végrehajtás kerül előtérbe, és az én dolgom inkább a folyamatos korrekciók, önkorrekciók, a stratégiai nyomon követés lesz. Erre kell egy nagyon jól működő monitoringrendszernek működnie, de ez az ügynökségben épül. Tehát itt nem tervezek változást, ebben osztanám az aggályát, vagy osztottam, és ezért ebbe az irányba szeretnék menni.
Ami az önkormányzati tárcát illeti, ott sem gondolom, hogy ajtóstul kellene rontani a házba, hiszen alapvetően elkezdődtek a pozitív folyamatok. A tárca sínre rakott néhány olyan folyamatot, amely jó néhány éve vár Magyarországon arra, hogy előrehaladjon. Ilyennek tekintem a kistérségi integrációt, a kistérségek megalakulását. Éppen a múlt héten zárult le a folyamat azzal, hogy mind a 166 kistérségben megalakult az önkéntes társulás.
És van a kormánynak egy reformelképzése az önkormányzatokkal kapcsolatban, amely, ahogy mondtam, az első körben ugyan nem kapott kétharmados támogatást, de az azóta eltelt idő, az azóta történt választások sok szempontból indokoltabbá tehetik, hogy újra elővegyük ezt a kérdést. Ahogy mondtam, először a szakma, az érdekképviseletek oldaláról megközelítve, és ha ott már van konszenzus, akkor a politikával is egyeztetve megpróbáljuk ezt napirendre venni, ha erre van hajlandóság. Úgyhogy én ezen fogok dolgozni, hogy legyen ilyen hajlandóság, ehhez pedig meg kell találni a közös nevezőt, és ezért kell majd ebben is együttműködnünk.
Arra a megjegyzésére, hogy a miniszterelnök úr esetleg a Gazdasági Minisztériumnál próbált-e ellensúlyt képezni ezzel a területtel: a mostani válaszomból kiderül, hogy nem, hiszen a fejlesztési forrásokat eddig is az ügynökség koordinálta. Ez a koordinációs szerep nem változik.
Az a fajta szakmapolitikai tervezés, ami pedig a gazdaságfejlesztéshez kell, továbbra is a Gazdasági Minisztériumban marad. Tehát valójában csak a fejlesztéspolitika felügyeleti helye változik meg, de nem történik ilyen szempontú hatalmi vagy forrásátcsoportosítás, amit esetleg ön vélelmezhetne. Úgyhogy én azt gondolom, hogy lehet, hogy nagynak tűnik ez a lépés, valójában egy kis lépés történik, de egy logikus lépés, amely az ágazatok mellé odatesz egy fejlesztéspolitikai koordinációt, és abban megerősíti a területi kohéziós szempontokat, ezt pedig indokoltnak tartom az országban zajló folyamatok alapján. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő asszony?
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm. Mégiscsak szükséges néhány kormányrendelet átdolgozása, merthogy azok szabályozzák a működést, és úgy néz ki, hogy kisebb-nagyobb ellentmondások mellett, de azért összeállt ez a kormányrendelet-struktúra, be kell tagozódni oly módon ennek az intézménynek, hogy egy ágazati minisztérium alá tartozó, önálló intézmény átnyúlva az ágazati minisztériumok fölött beleszól a fejlesztéspolitikai kérdésekbe. Gondolom, rövid távon meg fog történni ezeknek a rendeleteknek az átalakítása, és körvonalazódik az a három terület, amivel a minisztérium foglalkozni fog funkcionálisan, így a fejlesztés, az önkormányzati terület és a turizmus, a sport tevékenységrendszere mindenestől.
Ami meglepő volt - lehet, hogy nem is értettem jól, ezért visszakérdezek -, hogy azt mondta ön, hogy az olló nem nyílhat tovább, az eddig megtett lépések, az elmúlt 15-17 év fejlesztési politikája nem csökkentette a területfejlesztési különbségeket. Ha ez igaz, ezzel az egy mondattal kimondtuk az NFT I. sikertelenségét is, merthogy annak a fő célja a területi kiegyenlítetlenség csökkentése, a kiegyenlítés növelése és az életminőség növelése volt. Elköltöttünk 675 milliárdot, 60 százalékban ki is helyeződött ez a forrás, és nem volt sikeres. Akkor valamit alapjaiban rosszul tettek az elmúlt években, de remélem, ez nem teljesen így van.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Korai lenne még temetni az első fejlesztési tervet. A hatásai még nem érzékelhetők, hiszen a pénzek elköltése még zajlik, körülbelül kétharmadát fizettük ki eddig, és őszintén szólva azt se szeretném, vagy nem vállalható, hogy az első fejlesztési terv eredményét területi felzárkóztatásban jövő márciusban kérdezze meg tőlem a bizottságban, hiszen addigra még nyilvánvalóan nem hozhat eredményt.
A területi különbségek mérséklése nyilván csak hosszú távon képzelhető el. Ebben realistának kell lennünk, és mindenképpen a várakozásokat is reális szintre kell beállítani. Én azt gondolom, hogy az első fejlesztési terv a rendelkezésre álló forrásokból érdemben hozzá fog tenni a területi különbségek mérséklődéséhez, vagy legalább hogy a különbségek ne nőjenek. De nem arról van szó, hogy Magyarország az elmúlt 17 évben nem zárkózott volna föl, vagy ne közeledett volna az Európai Unióhoz. Tíz év alatt, az elmúlt tíz évben - ez egy jó semleges időszak politikai szempontból, mert mindenféle időszak volt benne - 15 százalékkal közeledtünk az Európai Unióhoz országos átlagban. Most 60 százalék körül, picivel fölötte vagyunk, most GDP/fő alapon beszélek. Tehát az ország egésze fölzárkózott, csak nagyon nagy különbség volt a lassan haladó említett három régió tekintetében, ezek Észak-Alföld, Észak-Magyarország, Dél-Alföld, sőt, a Dél-Dunántúlt is ide sorolnám, ha regionális alapon nézzük, az ő fejlődésük lassú volt. Míg bizonyos régiók, elsősorban Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl és Közép-Magyarország, azon belül is inkább csak Budapest, sokkal gyorsabb ütemben zárkózott föl. Tehát nem arról van szó, hogy nem fejlődtek volna ezek a régiók, csak a fejlődés sebessége volt nagyon más. Az a célunk, hogy ezen úgy enyhítsünk, hogy a hátul lévőknek több esélyt kínálunk, de nem fogjuk vissza az elöl lévőket, mert az butaság lenne.
Úgyhogy én nem gondolom, hogy az első fejlesztési terv sikertelen lett volna ebből a szempontból, de most nagyobb források állnak rendelkezésünkre egyik oldalról, másik oldalról pedig nagyságrenddel több forrásunk lesz arra, hogy ha megtanultuk a leckét, és még hatékonyabban helyezzük ki ezeket a forrásokat, akkor az Új Magyarország fejlesztési terv valóban érdemben fékezheti az olló szétnyílását rövid távon, és szűkítheti az olló szárai közti különbséget közép- és hosszú távon.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A listámon szerepel - csak hogy tájékoztassam a képviselő hölgyet és urakat - Káli Sándor, Nógrádi Zoltán, és én magam is egy rövid statement-et tennék. Káli képviselő úr következik!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Miniszterjelölt Úr! Én úgy gondolom, hogy erős a várakozás az új minisztérium működtetésével kapcsolatban. Amit én szeretnénk kérni, tényleg az, hogy erősíteni szeretném a bátorságot, tehát az önkormányzati törvény tekintetében nagyon lényeges lenne - miközben működtetni kell az ügyeket - a reformot folytatni. Tehát szerintem jelentős gyomlálásra lenne szükség, az önkormányzatoknak jelentős problémát okoznak a kötelező feladatok és a mellé rendelt források, illetve ezeknek az egy évi jelenléte, aztán az elfogyása. Én úgy gondolom, bátran bele kellene a nagy rendszerekbe is nyúlni, tehát végignézni az oktatást, az egészségügyet, amik az önkormányzatokat rendkívüli módon a költségeiken belül terhelik, hogy ez szükséges-e. Az Európai ügyek bizottságában azért is mondom ezt, mert más európai országok példáihoz hasonlóan nem biztos, hogy feltétlenül ott kell hogy ezek legyenek.
Én nagyon lényegesnek tartom, hogy az önerőről már szólt a kezdet kezdetén, hiszen a fejlesztéseinknek ez egy rendkívüli korlátját jelenti. Fontosnak tartanám azt is, hogy az önkormányzati hitelfelvételeknek - amire most elég heves reakció történt, a kötvénykibocsátásokra, egyebekre - van egyfajta oka is, amit nyilván sokan fontolgatnak a lehetőségeiken belül, tehát valószínűleg át kellene az önkormányzatokkal közösen ezt tekinteni.
Van néhány olyan dolog, amit nagyvárosiként is feltétlenül szeretnék kérni. Van pár olyan ügy, ami mellé feltétlenül álljon oda miniszterként is, ez pedig a panel- és az ehhez kapcsolódó programok. Ez valamennyi nagyvárost különböző mértékben, de érint. Úgy gondolom, hogy a forrásteremetéshez egyfajta segítségadás nagyon fontos lenne. Köszönöm.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Én is érzékelek nagy várakozást, ahogy ön mondta, ami valószínűleg nem a személyemnek tudható be, hanem hogy régóta megoldatlan ügyek vannak, amelyeket meg kellene oldani. Ezek egy jelentős része tényleg csak egy átfogó reformmal oldható meg, és csak úgy, ha bizonyos kérdésekben a kétharmados támogatás is megszerezhető, akkor lehet konzisztens, koherens, nagy reformot csinálni, hiszen nagyon sok dolgot át kellene néznünk. Át kellene néznünk - ahogy ön is mondta - az önkormányzatok feladatvállalását, a kötelező és az önként vállalt feladatok körét, hogy hogyan oszlanak meg ezek a feladatok a központi kormányzat és az önkormányzatok között. Mindenképpen folytatnunk kell a munkát, és az önkormányzati érdekképviseletekkel, a Kormány-Önkormányzatok Egyeztető Fórummával szándékomban áll, hogy folytassuk az előkészületeket.
Az önerő kérdését tartom a következő hónapok egyik legfontosabb, legsürgősebb feladatának. Lassan elindulnak a források, illetve nem is olyan lassan, hiszen már elindultak a források Magyarország felé, és jó néhány önkormányzat van, amelynek lenne jó fejlesztési elképzelése, de az önerő hiánya lehet az egyik akadálya annak, hogy részt tudjon ebben venni. Nem ígérhetek ebben Kánaánt, hiszen a költségvetési források is végesek, de gondolkodjunk azon, hogy hogyan lehet a rászorultságon alapuló önkormányzati önerőalappal vagy speciális hitelkonstrukciókkal - ami persze érinti a hitelfelvételi korlát kérdését is bizonyos önkormányzatoknál -, hosszú lejárati hitelkonstrukciókkal vagy más pénzügyi strukturált termékekkel, vagy éppen a legrászorultabb önkormányzatoknál akár az önrész - ahol ez egyáltalán nem kötelezettségként van előírva, hanem bizonyos határok között mozgatható - beállításának mértékével segíteni. Hiszen nagyon sok, főleg kisebb önkormányzat teljes egészében kimaradhat a fejlesztésekből, ha ebben nem kínálunk nekik esélyt. Úgyhogy ezt sürgető feladatnak tartom. Az elmúlt hetekben már meg is kezdődött erről egy kormányközi-tárcaközi egyeztetés, és szándékunk, hogy ebben előálljunk egy olyan komplex csomaggal, ami különböző típusú megoldásokat kínál az önkormányzat típusától és problémájától függően.
És akkor érintettem a hitelfelvételekre vonatkozó kérdését is. Igen, ezt indokolt megvizsgálni, hogy lehetnek-e olyan speciális termékek vagy speciális helyzetek, ahol a mai egységes szabályozáson lazítani kell, anélkül, hogy veszélybe sodornánk az önkormányzatokat, vagy hogy az önkormányzatok túlzott eladósodottsága esetleg a pénzügyi intézményrendszert vagy a költségvetést sodorhatná jelentős kockázatba.
A panelprogram. Igen, zajlik ebben a munka. Az idén már megtörténtek a szerződéskötések és mintegy 50 ezer panellakás felújítása elkezdődik most az országban, ami egy korábbi program folytatása. Arra számítunk, ahogy ezt már a korábbi alkalmakkor is elmondtam, hogy az uniós forrásokból is lesz lehetőségünk erre - erősen korlátozott mértékben, a ROP-ok 3 százaléka az abszolút maximum, ami erre költhető a mostani uniós szabályozás szerint. Ezt éppen Magyarország alkudta ki annak idején, egy sikeres tárgyaláson 2005-ben. Ez a forrás elsősorban a panellakások energiahatékonyságára, újraszigetelésére, ilyen típusú beruházásokra fordítható. Ez kicsi forrásnak tűnik, de ha ezt ki tudjuk egészíteni, össze tudjuk kombinálni hitelforrásokkal, akkor ez nagyon nagy eredményt hozhat, nagyon sok lakás újulhat meg ebből. Szívünkön viseljük ezt a programot. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm ezeket a válaszokat. Amit még kiegészítésképpen szeretnék mondani. Több alkalommal elhangzott az országlásokon, az országjáró körutakon a verseny.
Tehát én úgy gondolom, hogy a térségek döntő többsége érti, tudja a versenyt, de amikor felmerültek a regionális különbségek, akkor azt a kicsit szerény példát hadd engedjem meg, hogy azért van, aki Nike cipőben, műanyag pályán fut és van, aki mezítláb és eléggé sáros pályán. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy a versenynél valamiféle kezelést, szintén az európai technikákhoz hasonlóan, azért alkalmazni kell. Nem hagyhatjuk csak önmagukra és a tehetségükre a régiókat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Egyetértek, bár Abebe Bikila annak idején lerúgta a futócipőjét és úgy nyerte meg az olimpiát, de nyilván ez a kivételes eset. Ezt majd a sportbizottságban is elmondom (Derültség.), bár nem volt benne a felkészítőben.
De ettől még egyetértek. Én is azt gondolom, és kifejezett, célzott programjaink vannak arra, hogy a hátrányos helyzetűeknek, meg a leghátrányosabbaknak ne csak egyszerűen az önerő kérdésében segítsünk, sokszor az is kevés, hanem arra van szükség, hogy módszertani támogatást is adjunk, hogy egyáltalán létrejöhessenek ott olyan tervek, amelyek fenntartható fejlődést hoznak, hogy segítsünk.
És amire még szükség van, és ez az ön példájára utal, hogy karikázzuk körbe a pénzeket, hogy a fejlettebbek ne tudják elszívni. Nem baj, ha itt lassabban fogy el a pénz. Már most van arra nagyon gyakorlati példánk, hiszen mostanában zárult a gazdaságfejlesztési pályázatok első köre, hogy azt látjuk, hogy a kis- és közepes cégek mindent, amit most lezártunk, túljegyeztek. Sok volt az aggodalom, hogy túl szigorúak a feltételek, így nem lehet lehívni. 340 százalék az átlagos túljegyzése a most lezárt pályázatoknak, tehát jelentős túligény volt, ilyen feltételek mellett is, ahol előírtuk, hogy a magánberuházásnak a közérdeket is szolgálnia kell. Ez tehát működött.
De azt látjuk, hogy nagy különbség van abban, hogy Budapesten és környékén a túljegyzés még ennél is sokkal nagyobb volt, még a legkisebb vállalkozásoknál is, míg máshol a túljegyzés mértéke alacsonyabb volt. Ez azt mutatja, hogy nyilván a legfejlettebb területen több a vállalkozás, nagyobb a vállalkozássűrűség, gyorsabban vannak kész projektjavaslatokkal, és a hátrányosabb helyzetű térségekben indokolt lehet, főleg a kisebb vállalkozásoknál, tovább nyitva tartani a forrásokat. Különösen úgy, hogy egyébként be is karikáztuk a pénzeket, már itt is, és azt mondtuk, hogy 9 milliárd forintot csak a hátrányos helyzetű térségekből lehet pályázni.
Ezt a gyakorlatot folytatni kívánjuk a jövőben is, nemcsak a gazdaságfejlesztés terén, hanem mindenhol. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nógrádi képviselő úr következik.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterjelölt Úr! Engedjen meg nekem egy gyors értékelést, majd néhány szakmai szempontot az alapján, amit a felvezetőjében ön is elmondott.
Én úgy gondolom, hogy egy nagyon gyors kormányfői döntés utólagos magyarázatára és értelmezésére szorulunk, amely alapjában véve inkább politikai, nagyon politikai jellegű döntés volt. Ez a politikai jellegű döntés pedig nem szól másról, mint a kormányon belüli erőpozíciók újraosztásáról.
Komoly akrobatamutatványokat kell itt a miniszterjelölt úrnak bemutatnia ahhoz, hogy bebizonyítsa, miért pont az Önkormányzati Minisztérium az, amelyik a fejlesztéspolitikát most hirtelen megkapta, hirtelen a nyakába zúdult a fejlesztéspolitika, holott korábban minden kormányzati struktúrára vonatkozó magyarázat azt igyekezett bebizonyítani, hogy a fejlesztéspolitikának a hagyományos kormányzati struktúrától különálló rendszeren keresztül kell működnie.
Nem volt könnyű helyzetben a miniszterelnök. Egyrészt kötötte egyfajta ígérete, amely valamikor még a választási kampányban és a kormányalakítás időpontjában hangzott el, hogy karcsúsítja a kormányzatot. És ha megnézzük ezt a karcsúsított kormányzatot, éppen annyi, vagy talán több miniszteri és tárca nélküli miniszteri poszt van, mint az első Gyurcsány-kormány idején. Tehát ma már kijelenthetjük, hogy ez a fajta kormányzati reformtörekvés, struktúrára vonatkozó reformtörekvés megbukott.
És hogy miért az Önkormányzati Minisztériumra esett a választás, és miért pont ő kapta a nyaka közé a fejlesztéspolitikát kormánybiztosostul? Mindannyian ismerjük a valamikori belügyminiszter és a Belügyminisztérium pozícióját a kormányzaton belül; ezt nem volt nehéz kitalálni, hogy az erőpozíciók átrendezése kapcsán hol lehet ezt a legkevésbé fájdalommentesen megoldani.
Ez a kormányfő feladata, felelőssége, az ő kompetenciája, hogy ezeket a pártpolitikai kérdéseket milyen módon rendezi, a kormányzati erőpozíciókat milyen módon alakítja. Az ő kormányzati tevékenységét és a kormányzat működésének sikerességét fogja ez meghatározni. Számomra, szakpolitikusnak csak az a szomorú tény ebben a helyzetben, hogy a fejlesztéspolitika megint csak egy pártpolitikai eszköz, amellyel lehet súlyozni, súlyt elvonni, súlyt odatenni, akár a koalíción, akár a belső pártpolitikai súlyokon belül. Ennyit a gyors értékelésről.
Azt hiszem, hogy aki nyitott szemmel jár, újságot olvas és a politikában, a mai magyar közéletben bármilyen szempontból is részt vesz, annak ezeket a feltételeket, ezeket a körülményeket nem nehéz ilyen értékelésként kiolvasni a rendszerből.
És akkor nézzük a szakmai elveket! A területi elvek érvényesítését jelölte ki az átalakítás központi témájául a miniszterjelölt úr. Én azért csodálkozom azon, hogy ez most került elő, tekintettel arra, hogy az egész Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kapcsán történő nagyon komoly eljárásrendi és intézményi koncentráció pont a terület és az ágazat alól húzza ki a talajt.
A regionális operatív programok pénzügyi aránya az ágazati operatív programokhoz képest éppen a terület alól húzza ki a talajt. A központi projektek aránya a decentralizált döntési projektekhez képest - éppen a túlcentralizáltság és a központosítás révén - a terület saját önrendelkezése és jól felfogott érdekérvényesítése és igényrendszere alól húzza ki a talajt. Nem beszélve arról, hogy a források jelentős részéről a döntés vagy most van folyamatban egyedi, kiemelt projektek kapcsán, vagy eldöntött, központi projektek kapcsán, vagy kohéziós projektek kapcsán rég túl vagyunk a döntésen, minden eldőlt. Most előhozni a területi elvet és most némi mea culpával elmeditálni azon, hogy vajon miért nőttek a területi különbségek, a régiók közötti különbségek az elmúlt időszakban a fejlesztéspolitika nem megfelelő hangsúlyozása miatt, úgy gondolom, kicsit már okafogyottá vált, és inkább csak ennek a politikai, pártpolitikai döntésnek az utólagos magyarázatát jelenti.
A miniszterjelölt úr a reformokat emlegette az önkormányzatoknál. Kérem, megfontoltan tegye! Igazából az önkormányzatok ezernyi sebből véreznek az ágazati reformok miatt, amelyek nagyon sok esetben - területi szempontból, ágazati szempontból, szakmapolitikai szempontból - komoly bukást jelentenek az ország pozíciója vonatkozásában. Egy elbukott IDEA-program után nagyon szépen kérem, hogy óvatosan a reform kifejezéssel az önkormányzatoknál! Talán egyedül működőképes, demokratikus rendszerünk az önkormányzati rendszer. Ha lehet ezt kérnem ellenzéki politikusként, ne tegyük tönkre még az önkormányzatokat is ebben a vérzivataros időszakban, amikor még éppen abban a stádiumban vannak, hogy az utolsó erejüket összekaparva talán megpróbálják az ágazati reformokat túlélni, és a területi lefedettség szintjén a megfelelő ellátási biztonságot és az igazságos ellátások szintjét megteremteni vagy megőrizni.
Abban, hogy a szakmai tervezés szintjén komoly előrelépésre van szükség, kivételesen egyetértek a miniszterjelölt úrral, mert amit műveltünk az elmúlt időszakban területi tervezés szintjén, beleértve az első és a második NFT-t is, annak tervezését, az egyszerűen csúf folyamat. Országgyűlési vita, országos területfejlesztési koncepció, országos fejlesztéspolitikai koncepció, területrendezési tervről szóló törvény, és még sorolhatnám a sok-sok dokumentumot, amelyen végigrágta magát az Országgyűlés és a kormány. És mit vettünk belőle figyelembe, amikor az európai uniós források felhasználásáról szóló alapprogramokat készítettük? Semmit. A területi tervezés jelen helyzetben Magyarországon mélyponton van, tehát ha valamin, ezen valóban lehet javítani, bár ehhez nem feltétlenül kell kormányátalakítást végrehajtani.
A hazai fejlesztési források európai uniós forrásokkal való összehangolt elköltéséről azért nem beszélhetünk, mert jóformán nincsenek hazai, nemzeti fejlesztési források, és az Európai Unió is kifogásolja, hogy az addicionalitás elve alapján nagyon komoly forrásokat vontunk ki a konvergenciaprogram ürügyén a nemzeti támogatási rendszerből, ezzel tulajdonképpen rákényszerítve az országot, hogy európai uniós fejlesztéspolitikai eljárás- és célrendszerhez igazítsuk a nemzeti fejlesztéseinket is, ami sehol máshol Európában nem történt meg.
Az önerő kérdésével valóban komoly problémák vannak. Én kíváncsian várom, és drukkolok a leendő miniszternek, hogy meg tudja teremteni azt az összhangot a kormányon belül, ami most nem látszik. A kormányzat egy része, a Pénzügyminisztérium szűkíteni óhajtja az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségét nagyon határozottan, ugyanakkor nyilvánvalóan látszik, hogy hitelfelvétel nélkül a fejlesztéspolitikai célrendszernek megfelelően nem tudja betölteni az önkormányzati rendszer a feladatát és a szerepét. Eladósodtak az önkormányzataink, a működési költségek teljesen elszívják minden erejüket. Itt még talán a hitelfelvétellel vagy egyéb direkt, hazai forrásból megtámogatott támogatási eszközökkel lehet ezen javítani, vagy a támogatási intenzitások emelésével, amire megint csak nem mutat hajlandóságot a versenyelmélet mentén a kormányzat, legalábbis a kormányzat bizonyos szereplői.
Még egy kérdést szeretnék feltenni, amely a tegnapi nap folyamán egy kicsit megkavarta az én eddigi elméletemet az európai uniós források felhasználásért felelős intézményrendszer működésén. A Szabad Demokraták Szövetsége a tegnapi nap folyamán az MTI-nek azt juttatta el közleményben, hogy továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület irányítsa Magyarországon a fejlesztéspolitikai döntések sorozatát. Ez majdhogynem szó szerint MTI-idézet. Akkor megint csak tisztázásra szorul, hogy a fejlesztéspolitikai kormánybiztos kormánytagként, miniszterként, önkormányzati ágazati szakminiszterként magával húzva a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget a Miniszterelnöki Hivatalból, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt irányító miniszter hatósugara alól, közben a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület államtitkár tagjai megmaradnak a Miniszterelnöki Hivatal irányításában, illetve a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti keretein belül. Ez az egyik probléma. Hogyan fog ez így működni? Persze, biztos vagyok benne, hogy egy nagyon intelligens és oxfordi stílusban előadott magyarázatot fogunk kapni, de némileg aggodalomra ad okot ennek a helyzetnek a polarizálódása.
A másik kérdésem: valóban komoly a Szabad Demokraták Szövetsége részéről az a fölvetés, hogy a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületnek kell alapvetően irányítania a fejlesztéspolitikát? Mert akkor ez ellentmond azoknak az elveknek, amiket korábban ismertünk, hogy ez csak egy tanácsadó, konzultatív, egyeztető fórum, amely keretein belül az egyes területek és az ágazatok megtalálják a maguk szerepét, és a koalíciós partner is megtalálja a fejlesztéspolitikában a maga szerepét. De ha ez így van, akkor ez a konzultációs fórum milyen módon tölt be irányító szerepet? Ha irányító szerepet is betölt, akkor milyen módon tölthet be monitoringbizottsági elnöki szerepet? Akkor mégiscsak az a kérdés jön elő, hogy azok, akik irányítják a pénzek elosztását, ellenőrzik annak elosztását is. Amennyiben ez igaz, továbbra is a Fejlesztéspolitikai Irányító Testületnek kell alapvetően irányítania a források elosztását és a fejlesztéspolitikai célok érvényesülését, hiszen nem arról van szó, hogy a fejlesztéspolitikai erőviszonyok kormányon belüli áthelyeződésével valójában csak egyfajta pozícióerősítés, egyfajta pozicionális újraelosztás zajlik, hanem valójában van mögötte valamiféle szakmai tartalom is.
Miniszter úr, ezek komoly kérdések, amelyek a korábbi időszak együttműködésében és kommunikációs tendenciájában azért határozott erővel lépnek föl. Ezzel együtt én továbbra is azt tartom a legfontosabbnak, hogy bár minden mozdulatával és minden érvével azt üzeni ez az egész rendszer-átalakítás, kormányátalakítás, hogy itt a háttérben valahol politikai pozíciók osztódnak, én nagyon-nagyon kérem arra a leendő önkormányzati és területfejlesztési minisztert most már úgy is mint az önkormányzatokért felelős ágazati minisztert, úgy is mint területfejlesztési minisztert - amelyet nem értelmezünk ugyan ágazatként, az ágazatok együttműködéséért felelős miniszterként értelmezzük, de azért mégis most a kormányzati szerkezetben, struktúrában egyfajta erőközpontot képvisel -, hogy mentse meg a fejlesztéspolitikai forrásokat a pártpolitikai irányultságtól. Köszönöm.
ELNÖK: Azzal adom meg a szót a miniszterjelölt úrnak, hogy szót kértem, csak kivárom a soromat. Remélem, hogy oxfordi stílusban kapunk egy választ, de remélem, hogy ez nem dehonesztáló 2007 Magyarországában. Tessék parancsolni!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Cambridge-i stílusú fölszólalásra természetesen csak oxfordian lehet válaszolni. (Derültség.) Azt mondja képviselő úr, hogy akrobatamutatvány kell ahhoz, hogy ezt az átalakítást megmagyarázzuk. Akkor az Európai Unióban működő más országok minisztereivel, akik az önkormányzatokat, a területiséget és a fejlesztést egyszerre felügyelik, egy kisebb artistacsoportot is alakíthatnánk, hiszen amikor kimegyek ilyen konferenciákra, rendszerint az én tárgyalópartnereim miniszterek, és legtipikusabban vagy pénzügyminisztérium, vagy miniszterelnöki hivatal, de jó néhány olyan ország van, ahol a regionális fejlesztés, önkormányzatok minisztere az, aki ezért a témáért felel. Inkább az történt, hogy Magyarország is a lehetséges európai uniós utak közül az egyiket választotta ezzel a megoldással, azon logikák alapján, amit próbáltam a bevezetőmben bemutatni.
Nem mondom el még egyszer, de azt gondolom, hogy nem ágazat az önkormányzati szféra és a területfejlesztés, hanem egy másik aspektusát jeleníti meg a fejlesztéseknek, amik koordinálandók és összehangolandók egymással. Egyébként eddig is így történt, hiszen eddig is az önkormányzati miniszternek az volt a szakmai inputja, hozzáadott értéke a fejlesztésekhez, hogy a területi szempontokat, az önkormányzati világot megjelenítette az ágazati fejlesztésekben is. Éppen így működött a mi koordinációnk. Most csak arról van szó, hogy ez szorosabban kapcsolódhat egymáshoz.
Több szempontból is megnyugtathatom a képviselő urat: megfontoltan szeretnénk reformálni, egyetértek, nem úgy, mint Ferenc József, hogy mindent meggondoltam és megfontoltam, aztán belépünk a világháborúba, hanem valódi egyeztetést szeretnénk, és akkor tudunk - mint ahogy a tavaly nyári példa is mutatta - nekifutni egy olyan jogi reformnak, amely kétharmados támogatást igényel, ha ahhoz először a szakmai, aztán a érdekképviseleti és a politikai támogatás, háttér is megvan. Ugyanakkor azt látom, hogy az a koncepció, amit a kormány tavaly még az önkormányzati választások előtt terjesztett elő, és azelőtt söpörte le az ellenzék a parlament kétharmados döntései közül ezt, most már lehet, hogy átdolgozva, egyeztetve sok szempontból érdeke lehet azoknak, akik most az önkormányzatokban ülnek, és egy racionálisabb működést, hatékonyabb, jobb szolgáltatást nyújtó önkormányzati és közép szintű önigazgatási, regionális világot hozhat létre. Ezért én nem adnám föl a reményt. Megfontoltan haladnék, de nem adnám fel a reményt.
Én nem hiszem, hogy a területi tervezés ne jelent volna meg az Új Magyarország fejlesztési terv szempontjai között. Nem akarok ezen hosszan vitatkozni, itt egyszerűen csak eltér a tapasztalásunk ebben a vonatkozásban, de ennyi talán megengedett még az Oxford-Cambridge-vitákban is. Ami az addicionialitást illeti, abban viszont azt kell, hogy mondjam, képviselő úr, hogy az addicionialitásra vonatkozó magyar kötelezettségvállalásokat előre tekintve is jóváhagyta a Bizottság, szerepel az Új Magyarország fejlesztési terv immáron elfogadott, aláírt változatában, hogy az addicionialitásban meg tudtunk egyezni az Unióval, ebben tehát nincsen az Uniónak vitája Magyarországgal.
Több megjegyzése volt, ahol a problémákra hívja fel a figyelmet, és ezeket én magam is problémának tartom: az önerő, a hitel kérdése, ezeken dolgoznunk kell, és ahogy mondtam, az egyik legsürgetőbb feladatnak tartom, hogy ezekre választ találjunk.
A fejlesztéspolitikai irányító testületnél ha még egy szaltó mortálét megenged nekem, akkor hadd mondjam el azt, hogy én úgy értem a szabad demokraták tegnapi megnyilvánulását, megjegyzését, vagy 7 pontjának egyikét, ha jól fogalmazok, hogy azt szeretnék, hogyha továbbra is változatlan maradna a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület helye, szerepe az intézményrendszerben, nem változna. Eddig is a kormány belső tanácsadó szerve volt, van neki egy külső, és az a Nemzeti Fejlesztési Tanács, és van egy belső tanácsadó szerve, a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület, amelynek nincs döntési jogosítványa a fejlesztéspolitikában: semmilyen döntést nem hozhat, csak állást foglalhat, a kormánydöntést megelőzően mond véleményt dolgokról. Ennek a tagjai egyébként a monitoringbizottságok elnökei, akiknek így, monitoringbizottsági tagként rálátásuk van egy-egy területre. Tehát ez a testület nem irányítja döntésekkel, hanem állásfoglalásokkal segíti a kormányt a fejlesztéspolitika végrehajtásában, és azt gondolom, hogy ebben nyitottság van, hogy a szabad demokraták erre vonatkozó javaslatát, hogy ne változzon ennek a testületnek a státusza, a kormány magáévá tegye és közösen képviselje.
Egy dologra hadd térjek ki általánosabban, hiszen ön alapvetően egy politikailag motivált változtatásnak tartja ezt, ez természetesen szíve joga. Arra hívja fel a figyelmet és kéri, hogy ne engedjük be a politika és a pártpolitika világába, így fogalmazott, a fejlesztéseket. Mivel ezt a politika kifejezést mostanában elég sokszor használjuk, ezért érdemes ebben rendet tenni, hogy egyáltalán mi miről szól.
Én azt gondolom, hogy a politika világának két értelmezése összecsúszik. Az egyik arról szól, hogy a politika hogyan szerzi meg, vagy tartja meg a hatalmat. A másik pedig arról, hogy mire akarjuk használni ezt a közhatalmat.
Én abba az irányba szeretném ezt a területet elvinni, ami arról szól, hogy mire használjuk azt a hatalmat, amit a választók választásról választásra megadnak. Most éppen nincsen kampány Magyarországon, nincsenek választások, nem érdemes kampányszempontok alapján vagy a politikai hatalom megszerzése vagy megtartása alapján mérlegelni döntéseket, hanem az alapján kell mérlegelnünk, hogy azoknak a választóknak, akik ránk bízták ezt a hatalmat, hogyan lesz jobb. És ezért kinek-kinek a maga szintjén, az önkormányzatban vagy a kormányban, felelőssége van.
Egyébként pedig én hiszek abban, hogy hosszú távon azok fogják megszerezni vagy megtartani a hatalmat, akik jobban tudják bemutatni, hogy jól használták, amikor éppen nem volt kampány, azok érdekében, akik megbízták őket.
A kacifántos válaszból talán kiveszi azt, hogy alapvetően az együttműködést, a pragmatikus, problémamegoldó, hosszú távú, akár ciklusokon túlnyúló gondolkodást szeretném képviselni, és kérem a politika minden oldalától, hogy ebben legyen számomra partner, és ebben működjön velem együtt! Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Cambridge! (Derültség.)
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Az Oxford-Cambridge-vitában feszegetné a határokat, ha én most a politika célszerű vagy eszközszerű meghatározásában és értelmezésében felemlegetném a miniszterelnök úr beszédét, amely arról szólt, hogy mi mindent tesz meg egy felelős politikai erő, egy kormányzat azért, hogy megtartsa a hatalmát, amely nem biztos, hogy felelős kormányzati tevékenységet is takar, de én ezzel lezárom ezt a kérdést.
Rosszak a tapasztalataink, ezt fogadja el nekünk, és az egész országnak rosszak a tapasztalatai. Tehát ezzel a fajta akadémikusi megközelítéssel a politika ilyetén eszközként való használatáról, ezzel mélységesen egyetértek. A pragmatikus, elvi alapokon történő hasznosítása viszont úgy tűnik számomra, kétségeket hagy ma maga után Magyarországon.
Ebben az akrobatamutatványban akkor ön kiállt, nekifut, de a dobbantás még ezután következik. Egy ideig a levegőben fog maradni, és a kérdés az, hogy ér majd a földre: hason vagy lábon, erről szól majd a következő időszak.
Én továbbra is azt gondolom, hogy a fejlesztéspolitikai eszközrendszer, intézményrendszer és egyáltalán a kormányzati struktúra átalakítgatása, amely most már, azt lehet mondani, hogy egy éve folyamatosan tart különböző szereplők megjelenésével, eltűnésével, államtitkári, miniszteri szerepek átrendeződésével, nem használ ezen rendszernek, a szavahihetőségének sem, a struktúrának sem, a működési hatékonyságának sem, a benne szereplőknek sem. És bár elfogadom azt, hogy sok európai országban az önkormányzati miniszter látja el ezt a feladatot, de sehol sincs ilyenfajta hatalmi koncentráció ezen dolgok mögött, mint amiket ma Magyarországon láthatunk.
Ezt továbbra is állítom és tartom, hogy soha ilyen nagy horderejű kérdéstömeg és nagy horderejű döntési lehetőség még ilyen kevés ember kezében nem koncentrálódott Magyarországon, mint amit most, a legújabb kori történelemben végig tudunk szemlélni. Tehát éppen ezért az európai összehasonlításokkal én óvatosabb lennék, mert akkor meg kell nézni a kormányzati struktúrát és az ott a gyakorlatban érvényesített eljárásrendeket is.
Hogy a miniszterjelölt úr az eddigiektől eltérően végre valódi egyeztetéseket, politikai és egyéb ágazati egyeztetéseket kíván végrehajtani, ennek örülök, ezt üdvözlöm, de ebben benne van az is, hogy az eddigi egyeztetések vagy nem voltak valódiak, vagy nem voltak hitelesek, és ehhez sok sikert!
ELNÖK: Miniszterjelölt úr!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Nehéz dolog megfelelni önnek, hiszen egyszerre kritizálja az intézményrendszert, tehát hogy változtatnunk kellene rajta, mert nem jó, és ugyanakkor kritizálja, hogy változik.
Én azt gondolom, hogy persze nem is a kritikáknak kell itt feltétlenül megfelelni, bár a kritikákból mindig igyekszünk kivenni azt, ami mondjuk előremutató és ami megszívlelendő. Ezért az intézményrendszert valóban alaposan átalakítottuk az elmúlt egy évben, lényegesen egyszerűbbé, átláthatóbbá, hatékonyabbá tettük az egyablakos ügyintézéstől a teljesítményfinanszírozáson keresztül a pályázatok leegyszerűsítésééig, a létszámok átrendezéséig, helyenként csökkentéséig, máshol növelésééig. Én ezt inkább büszkén vállalom, minthogy magyarázkodni szeretnék ebben. Azt gondolom, hogy egy jobb, hatékonyabb, áttekinthetőbb intézményrendszer jött létre, ez jó hír, és egyébként megfelel annak, amit már ön is többször szorgalmazott.
Ami meg arról szól, hogy soha sehol ilyen kevés ember kezében nem csoportosult ennyi döntés, erre azt tudnám mondani, hogy attól függ, hogy melyik országban hány tagú a kormány. Magyarországon a kormány dönt; ha az éppen 12 tagú, akkor 12 ember, ha 14, akkor 14 ember dönt, nyilván a magyar alkotmányos berendezkedésnek megfelelő módon, a fejlesztési forrásokról. Ezt az akciótervek keretében teszi meg.
Megtette már minden egyes intézkedés, amiket eddig elindítottunk, ezekről is a kormány döntött, és most a nagy akciótervekről is a kormány fog dönteni júliusban. Ilyen értelemben ez egy számon kérhető, világosan látható, jegyzőkönyvezett, nyomon követhető folyamat, aminek az előkészítése is nyilvános.
Mint ön is tudja, az akcióterveket is egyeztetjük, társadalmi egyeztetésen vannak, kint vannak az interneten, véleményeket kapunk rájuk. Sőt, minden egyes pályázatot egyeztetünk.
Úgyhogy én azt gondolom, itt a döntések nem kevés ember kezében összpontosulnak, széles körű egyeztetésen mennek végig, megfelelően legitimált fórumok döntenek erről, legvégső fórumként a kormány, és utána is nyomon követhetőek. Például az egyes bírálati jegyzőkönyvek is hozzáférhetőek lesznek a pályázatokról utólag, tehát még az is nyomon követhető, hogy hogyan születtek meg a döntések.
Én azt gondolom, hogy ebben a kormány példamutatóan jár el, és messze meghaladja az európai uniós normákat is. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha megengednek egy moderátori megjegyzést, de csak lelkesedésemben teszem, hogy miközben persze politikai viták vannak, de az Oxford-Cambridge-vitában mintha a brit parlamentben lennénk, a politikai nézeteltérések mellett szellemes kardmegvillanások vannak, és ez így jó. Ezért nemcsak a miniszterjelölt úrnak, de a képviselő úrnak is elismerésem, ennek így kell lennie! Kocsi alelnök úr következik.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Elég magasan van a léc most már. Nem is tudom, milyen stílusgyakorlatot kellene előadnom, hogy felnőjek ehhez a... (Elnök: Harvard! - Derültség.)
Miközben hallgattam a miniszterjelölt urat és a képviselőtársamat, azon tűnődtem, hogy milyen dialektikus is a politika eszköz- és célvilága, hiszen ha igaz az, hogy az őszödi beszéd arra utalt, hogy mit meg lehet tenni a hatalom megtartása érdekében, akkor utána ősszel arra láttunk nem kevésbé világos példákat, hogy mit meg lehet tenni a hatalom megszerzése érdekében. Majd miután ez nem sikerül, azt látjuk, hogy miközben a hatalom eszközként való használata az önkormányzatokban azt a kívánalmat indukálja, hogy lehetőleg a központi hatalom hagyja békén az önkormányzatokat, végre legyen stabilitás, élet és virágzás, ő megtesz mindent, hogy a központi hatalom ne ott maradjon, ahol van, és ha a központi hatalom reformokat indít, akkor ezek természetesen megzavarják az önkormányzati világ igen óhajtott nyugalmát, egyébként pedig, amikor ő megzavarja a központi hatalom eszközhasználatát, azt csak fennkölt célból teheti.
Én azt látom, hogy pont ezért a reformok kérdése kapcsán továbbra is - azon túl, hogy engem érdekel - a várakozás szó volt itt érdekes két szempontból is. Azt látom, hogy amíg politikai konszenzus a reformok pontos mibenlétére és tartalmára nincs, addig elég jelentős empátiára van szükség egy önkormányzati miniszter és a központi kormányzat részéről, hiszen valóban nagyon jelentős működtetési nehézségek és problémák vannak. Másfelől viszont rendkívül pontos, úgy is mondhatnám, hogy sebészi pontosságú éleslátásra és cselekvésre van szükség, amelyik képes elválasztani ebben az önkormányzati világban azt, amit jogos működtetési igény attól, ami teljesen nyilvánvaló pazarlás és felesleges igénybejelentés. Én nagyon nehéznek látom ezt a kettősséget működtetni, ezt a két kívánalmat kielégíteni, miközben egyébként a helyzet az, hogy a reformokkal kapcsolatos igények és kívánalmak ugyanolyan aktuálisak, mint voltak akár egy évvel ezelőtt.
Miniszterjelölt úr úgy fogalmazott, hogy természetesen egy év elteltével lehetséges, hogy vannak olyan szereplők, akik számára az akkor elutált változások kívánatosabbak vagy szebbek, de az ördög a részletekben van. Érdekelne, hogy abból a reformcsomagból, amit ott megcéloztunk, melyek azok, amelyeket egy szakmai, érdekképviseleti, aztán politikai egyeztetés tárgyaként ön esélyesnek lát arra, hogy valósággá válhasson.
Amit viszont elértünk, mondjuk a kistérségi világ kooperációját, a kistérségek szintjén az integrációt, ott valóban egy stabilitásra volna szükség. Tehát, ha megígérjük azt, hogy ha ők kooperálnak, mi ezt költségvetési és egyéb eszközökkel motiváljuk és jutalmazzuk, és felrajzolunk egy működési modellt, akkor ez a működési modell stabil, kiszámítható legyen, ez egy hitelességi kérdés - ez nem az ön hibája, ez a mi összes eddigi cselekvésünk következménye -, hogy elhiszik-e. Jó lenne, ha ezúttal ezt a hitelességi próbát a kormány kiállná, vagy kiállnánk együtt, hogy a kistérségek számára felvázolt jövőkép életképes lenne, és tudnánk tartani magunkat ehhez.
Az önerő kérdésében én azt látom, hogy az önerő a települési világ egy részében nem pusztán pénzkérdés. Az az EU típusú pályázati kultúra, amivel fejleszteni tudna, egyrészt önerőt igényel, másrészt nemcsak önerőből áll a pályázóképesség, hanem egyéb képességekből is, amelyek ugyancsak híján vannak még amellett is, hogy próbálkozunk hálózatokat szervezni és építeni, amelyek éppenséggel ezeket a kistérségeket segítenék szakmailag a tervezésben, a pályázatok elkészítésében, hogy egyáltalán esélyük legyen élni az általunk általában felkínált esély lehetőségével. Ma ebben a szellemi, szakmai kapacitásigényben én azt látom, hogy rendkívül sokszínű a terep, de hogy van tennivalónk, azt egészen biztosan mondhatom önnek két kistérség segítőjeként, azon a baranyai, dél-baranyai részen, ahol ezek mind koncentráltan jelennek meg az Ormánságban és egyéb helyeken.
Végül hadd tegyek fel egy másik kérdést! Kimondottan a reformok egyik szintjét próbáltuk véghezvinni, vagy javaslataink voltak a regionális szintre. Ez nem sikerült, tehát önkormányzati régió nincsen, fejlesztési régió van. Ezeknek a régióknak van Brüsszelben képviseletük, amelyeket az ÖTM-mel kooperálva, a vele való szerződéses viszonyban tartanak fenn. Szeretném kérdezni, hogy mi ezzel kapcsolatban a miniszterjelölt úr véleménye, vagy a terve ezekkel a regionális brüsszeli képviseletekkel kapcsolatban miben áll, tehát hogyan látja ezeknek a szükségességét, a jövőjét.
A másik kérdésem ezekre a hálózatokra vonatkozik, amikről az imént említést tettem, hogy van egy kistérségi megbízotti hálózat, van egy nemzeti fejlesztési terv megvalósítását segítő hálózat, van helyi vidékfejlesztési iroda, és egyéb segítőik is vannak az önkormányzatoknak és a kistérségeknek. Ezeknek a szakmai munkájával, tevékenységével mennyire elégedett? Tervezi-e ezeknek bármiféle fejlesztését vagy integrációját, egyebet, miközben megértettem, hogy különösebb szervezeti átformálásra és átépítésre nem készül a közeljövőben?
Végül én annyit mondanék, hogy persze a mostani kormányátalakításnak és a szervezeti változásoknak lehet számos kritikája, én ezt az ellenzék oldaláról értem is. Az Európai ügyek bizottságában viszont EU-s szempontból azt én egy elfogadható szempontnak tartom, ha a nemzeti fejlesztés intézményrendszere egy létező, stabil kormányzati struktúrához szervesebben illeszkedik, és ezzel lehetséges, hogy a külső függetlenségét, ezektől való függetlenségét elveszíti, viszont a kormányzati rendszerbe való integráltságát, stabilitását és ezzel a kapacitásképességét növelni képes. Én tehát ezt a részét a kormányzati átalakításoknak igenis támogatom, tehát hogy az Önkormányzati Minisztériummal és a területi elvvel próbáljuk integrálni a fejlesztéspolitikát. Ezt indokoltnak és személyesen jónak tartom. Az egy reális kérdés, amit Nógrádi kolléga felvetett. Az viszont egy reális válasz lehet, amit a miniszterjelölt úr mondott a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület tekintetében. Nyilván itt, amire ők kíváncsiak, majd a "good practice" lesz a következő időszakban. Köszönöm.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Az első kérdéskör a reformok részleteire, mibenlétére vagy folytathatóságára vonatkozott. Én úgy látom, hogy a kormány összeállított egy menüt, egy étlapot, amin szerepelnek, hogy mik a lehetséges területek. Az egyik, amit mindenképpen át kellene nézni, a feladatmegosztás önkormányzat és kormányzat különböző szintjei között az önkormányzatok kötelező és önkéntes feladatvállalásaiban, és ez nem választható le a finanszírozás kérdéseiről, részben a helyi adók és egyéb bevételek mértéke, illetve a kormányzati támogatás mértéke - a saját bevétel egyharmad, és durván kétharmad a másik oldal -, hogy ez az arány maradjon-e így, és hogyan álljon össze szerkezetében.
Azt gondolom, hogy a kistérségek terén a 166 önkéntes kistérségi társulás létrejöttével létrejött egy keret, ennek már vannak nagy eredményei, hiszen több mint kétezer település vesz részt iskolafenntartási társulásokban, több mint száz egészségügyi ügyeleti központot hoztak létre, és más olyan sikerek vannak ezen a téren, ami jó. De az a dolgunk, hogy ezt a létrejött keretet egyrészt megpróbálják megtölteni tartalommal - ehhez jó terepet kínálnak a fejlesztések -, másik oldalról meg kellene vizsgálni a reform kapcsán, hogy lehet-e kötelezővé tenni a kistérségi társulásokat, mert ha azzá tesszük, akkor a feladatait is pontosabban ki lehet jelölni egy ilyen kistérségnek, és akkor nyilván a forrást is hosszú távon hozzá lehet rendelni.
Végül a régiók kérdésében arról, hogy hol van az a közigazgatási középszint, megyei vagy régiós szinten, a kormánynak van egy eléggé eltökélt álláspontja, hogy régiós szinten lenne érdemesebb ezt létrehozni, ez egyben illeszkedne az Unióban kialakult nagyságrendekhez is, egybeesne a fejlesztéspolitikával is. Azt gondolom, hogy az, ami elkezdődött a regionális fejlesztési tanácsokban, hogy érdemi pénzekről érdemi tervezést lehet folytatni, alapja lehet egy olyan intézményrendszernek, választott és azt kiszolgáló bürokratikus, adminisztratív intézményrendszernek, ami megalapozhat egy regionális önkormányzatisági reformot.
És nyilván gyakran hangzanak el olyan kérések, kérdések, hogy mikor kap több jogot a kistérségi vagy az önkormányzati szintű struktúra. Én azt gondolom, hogy ezek kéz a kézben járnak. Akkor lehet több jogot kapni, hogy ha a reformok egymással összekapcsolhatóak. Ha a regionális vagy a kistérségi önkormányzat választott lenne, ha világos, kötelező feladatai lennének, és ahhoz saját bevételei lennének, és lenne egy kompetens szakapparátus, amelyik segíti mondjuk a régiók működését adott témákban, akkor egyébként kötelezettséget is lehet odatelepíteni. Ma a kötelezettségek a kormányt terhelik például a fejlesztések vonatkozásában.
Szóval ez egy menü, de olyan menü, mint amik a francia éttermekben szoktak lenni, hogy a levest, a főételt, meg a desszertet egyszerre kell kiválasztani, és csak egyben lehet, mert egy ára van mindennek, egy büdzséje van mindennek, lehet úgy mondani. Szóval nem lehet kimazsolázni azt a csomagot, mert az önkormányzatok világa, pontosan úgy, ahogy az előbb Nógrádi úr mondta, egy rettentő érzékeny, bonyolult világ, minden mindennel összefügg, és csak koherens módon szabad változtatni és koherens módon szabad feladatokat odatenni. Ha többletfeladatot adunk, akkor többletforrást is kell melléadni.
A régiók brüsszeli képviselete kérdésköre. Én azt gondolom, ez jó, hogy van, és nem működik elég hatékonyan. Az látszik is, hogy egyes régiók elkezdték a saját képviseletüket megalakítani, miközben van egy közös is. Szeretnénk leülni a régiókkal és megnézni, hogy így jobb, vagy úgy jobb, de hogy párhuzamos struktúrákat működtessünk úgy, hogy ráadásul alig tud róla valaki, hogy ez a dolog létezik, hogy ez a rendszer ma nem szolgálja ki kellő mértékben például az egyetemeket, amelyek mondjuk a VII. keretprogram kapcsán közvetlenül Brüsszelbe szeretnének pályázni, vagy más ilyen témákat, az nem jó, ezért egy sokkal aktívabb brüsszeli képviseletet lenne érdemes létrehozni, és ebben szeretnék lépéseket tenni.
A hálózatokat illetően megkezdődött egy integrációs folyamat. A Fejlesztési Ügynökség által és az eddigi Önkormányzati Minisztérium által felügyelt hálózatokat összeköltöztetjük, a munkájukat összehangoljuk, a feladataikat megosztjuk. Ez már elkezdődött, ezt szeretném továbbvinni. Most végül is egy kézben, egy felügyelet alatt lesznek ezek az intézmények, úgyhogy még inkább lehetőséget látok arra, hogy ez egy hatékony szolgáltató rendszer legyen, és a kistérségekben, különösen a hátrányos helyzetűekben alapvető módszertani segítséget nyújtson az önkormányzatoknak ahhoz, hogyan lehet pályázni, hogyan lehet sikeresen forrásokhoz jutni, és aztán azokat hogyan lehet jól menedzselni, mert helyenként ez a képesség is hiányzik.
A többivel azt hiszem, egyetértünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr! (Kocsi László nemet int.) Én is köszönöm. Ez esetben pedig Ékes József képviselő úr következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Miniszterjelölt Úr! Mindjárt egy kérdéssel indítok. A fenntartható fejlődési stratégiát viszi-e, hozza-e magával az új minisztériumba, vagyis az ön által vezetett minisztériumba?
Ezt azért is kérdezem, mert az első szakmai egyeztetésen jómagam is ott voltam, ahol kérdésként felmerült, hogy a jelenlegi stratégia, amit június végéig az Európai Unióban le kell adni - ha késve is, de le kell adni -, most ki lesz pipálva, vagy valóban olyan stratégia, amihez majd a nemzeti fejlesztési tervet is hozzá lehet igazítani? Nemcsak a mostanit, hanem majd a következő időszakra eső részeket is.
Ezért azért is ki kívántam hangsúlyozni, mert Káli képviselőtársam és Nógrádi képviselőtársam is beszélt az önkormányzatokról. Ön beszélt a kétharmados regionális választási törvény kialakításáról. Én azért szeretnék egy dolgot tisztába tenni. Ha a parlament a tavalyi évben elfogadta volna a regionális választási törvényt, akkor maga a rendszer csak 2009 vagy 2010 után tudott volna kialakulni.
Én most is azt mondom, hogy ha kellő egyeztetés indul meg az öt párt között, akkor nem sikertelenség jellemezte volna a szavazást, hanem adott esetben egy átgondolt, törvényekre ráépülő és előkészített folyamat tudott volna megindulni, hiszen a legnagyobb problémát abban látom, hogy az önkormányzati törvény az új struktúra mentén nincs megalkotva. Nincs letisztítva az, hogy az önkormányzatoknak mi a tényleges feladata, az önkormányzatok mennyire vannak túlterhelve a feladatellátás területén, mennyi az önként vállalt feladatuk, és azokból szakszerűen mennyit kellene továbbra is megtartani.
Az intézményrendszerek, és ez főleg a térségi társulásokra vonatkozik, mert hiszen a társulások, azt lehet mondani, hogy már '96-'97-ben kialakultak egyszer, csak az új típusú megszorításos rendszerben történő együttműködés kapcsán, ami jelen pillanatban sajnos politikailag szétveti a társulásokat is, olyan erők és olyan irányzatok jelennek meg, amikor azt lehet mondani, hogy majdhogynem gyermeklopás történik annak érdekében, hogy egy intézményt fent tudjanak tartani. A kormány csak költségvetési megszorításokkal tudja elérni, hogy a társulások rákényszerüljenek azon típusú együttműködésre, amikor egy-egy szubrégió-társuláson belül kénytelenek feladni az intézményüket, az intézményhálózatukat.
Az elmúlt időszakban nagyon sok olyan beruházás történt, ami most veszni látszik, hiszen a jelenlegi társulási struktúrák kialakítása mellett iskolákat, intézményeket kell feladnia egy-egy településnek, és beintegrálódnia egy másik, vélhetőleg vagy talán majd működő és finanszírozható intézményrendszerbe. Tehát ezt másképp kellett volna csinálni.
Én úgy érzem, és most is azért mondom ezt, mert '96-ban talán az első volt azon társulások egyike, amelyiket sikerült annak idején megalakítani és amelyik az elsők között alakult meg. Készültek olyan programok, amelyek kapcsán jelen pillanatban azt látom, hogy a belső harcok annyira keményen szétfeszítik az önkormányzatokat, hogy egyszerűen nem tudnak koncentrálni egy térségi stratégia kialakítására, ami akár a globális felmelegedéssel kapcsolatos, akár Magyarország Unió-taggá válásával kapcsolatos az energia kérdése tekintetében, hogy a 20 százalékos pazarlást próbálják meg csökkenteni. Nemcsak panellakások vannak ebben az országban, hanem vannak elmaradott térségek, ahol intézmények tömkelege pazarló szinten működik, mert kénytelen úgy működni, hiszen a technika és a technológia erre módot és lehetőséget nem adott, nem biztosított a részére.
Tényleg azt látja az ember, hogy egyfajta centralizációból adódó pénzelosztás-ellenőrzés alakul ki, és a másik oldalon egy regionális szintű, mély politikai befolyás alá kerülő rendszer irányítása valósul meg, ahol kevesebb forrás jelenik meg - a decentralizációból adódóan több forrásnak kellene megjelennie.
Hiszen ön is mondta, hogy most regionális és területfejlesztési szinten, vagyis térségi társulási szinten vannak források. Idáig is volt forrás, csak az kevesebb volt, ennyi az egész. Hogy most több a lehetőség és több az esély, az egy adottság az uniós forrásokból adódóan. Idáig is voltak források, és ezeket megpróbálták demokratikusan, akár a térségi társulások, a megyei területfejlesztési tanácsok vagy a regionális tanácsok leosztani.
Tehát én úgy érzem, ebben kellene újra megtalálni azt az összhangot, és talán azt az összhangot visszahozni, hogy induljon el a parlamenten belül az önkormányzati törvény elkészítése, annak az elfogadtatása, és abban valóban tisztázni kell azt, hogy egy-egy önkormányzatnak mi a feladata, mi egy térség és mi egy régió feladata. Utána ahhoz a forrásokat úgy kell leosztani, hogy az önálló döntés és programalkotás mentén az adott társulás vagy régió legnagyobb hasznát tudja hozni maga a forrás, mert tartok tőle, hogy megint csak az lesz, hogy rengeteg forrást elhasználunk, és annak a valódi, mérhető haszna nem úgy fog alakulni, hogy az - az adott lakosságszámra vetítve is - hosszú távú haszonmegtérülés keretén belül tudna megvalósulni, hanem a dologi kiadás növekedése, a működési költség növekedése fog megtörténni, és lehetne tovább fokozni ezt a kérdést, mert számos olyan pályázati döntésről tudunk, aminek kimondottan politikai jellege volt, és a jövőbeni haszna, azt lehet mondani, hogy nulla, sőt mi több, veszteséget okoz a térségnek vagy adott esetben az önkormányzatnak.
Tehát ez lenne az egyik dolog, amire én mindenképpen szeretnék választ kapni, hogy ön mint miniszter, hogyan gondolja ezt, és a mozgástere valóban megvan-e arra, hogy ezek a folyamatok rendeződni tudjanak és a helyükre tudjanak kerülni? Mert szép az, hogy széteresztünk egy csomó lufit, és utána szép lassan kidurrannak, a valóság meg az, hogy sajnos előrelépés ebben a dologban nem fog tudni történni.
A másik ilyen kérdés a források elosztásának és ellenőrzésének a kérdése. Számos országban működik, hogy nem a tárcák döntési kompetenciája, hogy a forrásokat milyen mértékben osztják le, hiszen van egy cél, van egy vízió, amit egy ország el szeretne érni a saját önös érdekében, ahhoz van egy olyan szerv, amely valóban diszponál a stratégia mentén kialakuló források elosztása fölött, és kőkeményen annak a végrehajtását ellenőrzi, és kevésbé engedi a politikát beleszólni. Csak egyetlenegy példát szeretnék önnek mondani. (Jelzésre:) Elnök úr már integet, hogy kevés az idő. Lehet, hogy a parlamentet ki lehetne tapétázni azzal a rengeteg pályázattal, amit különböző minisztereknek adnak át, hogy légy szíves, nyomd már át. Én úgy érzem, hogy egy rendszernek nem így kellene működnie, hanem valóban egy tiszta, nem azt mondom, hogy teljes egészében politikamentes, mert teljes egészében úgysem zárható ki, de egy politikamentes és valóban egy stratégia mentén történő megvalósításra kellene koncentrálni a források felhasználásában, és ebben nem látom azt a viszonyt és azt a kialakulási trendet, ami valóban ezt tudná követni.
A tegnapi parlamenti vitában is kőkeményen kikristályosodott, hogy bizonyos pozíciók kimondottan a politikai hatalmi döntési mechanizmus mellett kerülnek betöltésre, és ezt én teljesen egészségtelennek tartom.
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Kezdjük a végéről! Én azt gondolom, hogy a fejlesztéspolitikában az elmúlt egy évben is a források elosztásánál arra törekedtünk, hogy olyan intézményrendszert és eljárási rendet alakítsunk ki, ami ezeket az egyébként teljesen érthető érdekeket, lobbikat csatornába terelik, és ha már egy csatornában halad, akkor ott megtalálható és átlátható. Azt mondtuk például az úgynevezett kiemelt projekteknél - hiszen ez az, amivel, ahogy ön mondja, tipikusan ki lehetne tapétázni a falat -, hogy csak a regionális fejlesztési tanácson keresztül kerülhet benyújtásra, vagy egy ágazati miniszter aláírásával és szakmai felelősségvállalása mellett, vagy a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől, de ez utóbbit csak akkor használjuk, hogy valamilyen zászlóshajó programról van szó. (Nógrádi Zoltán felmutat egy újságot.) Én is erről beszélek, láttam a mai újságot. Éppen arról szól, hogy megérkeztek a projektek a regionális fejlesztési tanácsoktól, megérkeznek az ágazatoktól.
A regionális tanácsok, azt kell mondanom kritikusan, hogy eddig nem nagyon töltötték be első körben azt a funkciót - úgy tűnik, még tanulási időszakban vagyunk; Nógrádi úr is tagja egy ilyen tanácsnak, úgy tudom, úgyhogy első körből van tapasztalata -, amit mi arra szántunk volna, hogy ott a források ismeretében történjen egy nyilvános, jó értelemben vett politikai alku az ott ülő, mindenféle színezetű polgármesterek, kormányzati delegáltak között arról, hogy melyek az adott térség legfontosabb projektjei. Azt gondoltuk, hogy ebben a regionális fejlesztési tanácsban meg fognak egyezni, tudják, hogy mennyi pénz van, és mivel átlátható, ezért a térség érdekeit képviselő legfontosabb kiemelt projekteket fogják javasolni, amelyek egyébként megfelelnek bizonyos szakmai kritériumoknak, ezeket előírtuk.
Most több mint ötszáz projektjavaslatot kaptunk a régióktól, ez borzasztóan sok. Nagyon sok közöttük a gyengén előkészített, a nem megalapozott, meg vannak köztük jók is. Most kezdődik még csak a szakmai feldolgozás, tehát korai lenne még véleményt mondani, de az már látszik, hogy nagyon sokan arra akarják használni ezt a rendszert, hogy egyébként pályázaton is elnyerhető forrást pályázat megkerülésével kiemeltnek nyilvánítsanak. Ennek nyilván ellen fogunk állni. Ami pályázható az adott feltételek mellett, pályázaton kell elnyerni, mert azért van rá a pályázat.
Én azt gondolom, hogy elkezdődött ezeknek a csatornáknak az átláthatóbbá tétele, és ez most nyilván az első gyerekbetegségeivel küzd, de legalább már látható, legalább már lehet róla írni, lehet tudni, hogy honnan jöttek be, egyszerre jöttek be, nem darabonként, nem küszöb alatt tolták be, hanem hivatalos formában, lehet látni, hogy hány projekt van, táblázatokat lehet róla közölni. Ami most következik - és ebből lehet, hogy lesz egy kultúrsokk sokak számára -, hogy meg fogjuk nézni darabra az összes projektet egy, az adott témában szakmai zsűrivel, meg fogjuk vizsgálni a fenntarthatóságát, a költséghatékonyságát, hogy egyébként olyan uniós és magyar normáknak, mint az esélyegyenlőség megfelel-e, hogy bizonyos költségstandardoknak megfelel-e az adott típusú beruházás, és utána lehet, hogy ezek alapján a projektek nagyobb részét vissza kell adnunk még átdolgozásra, újragondolásra, vagy alkalmatlannak kell nyilvánítanunk. De ez nem baj, mert attól lesz ez egy jobb ország, ha olyan dolgokra fordítjuk a pénzt - ahogy önök is mondták -, amitől fenntartható, hosszú távon működő projektek jönnek létre, és ezért építjük így ezt az intézményrendszert, és most itt tartunk, hogy legalább már látható, hogy mi történik benne.
A regionális reform dolgairól. Én is azt hiszem, hogy újra neki kell fognunk majd egy egyeztetésnek, egy nem kapkodós, nem szigorú határidők szerint dolgozó, hanem szakmai koncepciókat érdekképviseletekkel és politikával folyamatosan konzultáló egyeztetésnek. Ezt nem lehet darabokra szedni és kimazsolázni, hanem meg kell próbálni ebből egy koherens rendszert összerakni, és ha ez összerakható, és ha a politikai támogatás e mögé megteremthető kölcsönös érdekek alapján, akkor nem zárom ki, hogy ebből egy nagyobb szabású, koherens reform is végigvihető, de csak akkor, ha ebben a szakmai, érdekképviseleti és politikai támogatás megteremthető. Ebben az egyeztetésen lesz a hangsúly, tehát akkor tud ez végigmenni, ha módszeresen és nem feltétlenül a sajtó számára, hanem egymás jobb megértése céljából sokat egyeztetünk.
A fenntartható fejlődés stratégiája. Ennek két felelőse volt eddig is a kormányzaton belül, az egyik a fejlesztési ügynökség, a másik pedig a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium. Mi most ezt eljuttatjuk addig, hogy az Uniónak határidőre beadjuk, hogy legyen Magyarországnak egy ilyen stratégiája, ezt követően látnám értelmét annak - és konzultáltam már a miniszter úrral erről, de még nincs formális döntés -, hogy az első helyi felelősséget a jövőben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium töltse be úgy, hogy a második helyen megmarad a mi koordinatív és egyéb szempontokat érvényesítő funkciónk, hiszen az ő témájukba, az ő horizontjukba és gondolkodásukba illik leginkább bele ez a stratégia azzal együtt, hogy nagyon fontos, hogy ez nemcsak környezetvédelmi fenntarthatóságról szól, hanem társadalmi és gazdasági fenntarthatóságról, és ezeket egyszerre kell érvényesíteni. Jelenleg ez az én portfoliómba tartozik, és most mi fogjuk még benyújtani az Európai Uniónak ezt a dokumentumot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, annyira szépen nézett rám, hogy ne legyek hosszú. Tudom én az ön kérdését meg kérését, de szeretném kihangsúlyozni egyrészt az önkormányzati törvény kérdését, másrészt, hogy valóban egy folyamatos egyeztetés kell, és nem abban a formában, ahogy eddig történt, hogy egyeztetünk az öt párttal, és meghívjuk az összes sajtót, aztán nem mondunk semmit. Tehát valóban legyen tartalma.
A harmadik ilyen dolog: én úgy gondolom, hogy a nemzeti fejlesztési tervet azzal a stratégiával is össze kell fésülni, mert tartok tőle, hogy ha ez valóban egy társadalmi egyeztetésen megy keresztül, majd később egy politikai, tehát parlamenti vitán fog keresztülmenni, a kettő köszönőviszonyban nem lesz egymással, tehát a jelenlegi nemzeti fejlesztési terv, másrészt pedig a fenntartható fejlődés stratégiája. Tehát ebben a kérdésben is egy ötpárti szakmai hátterű, nyugodt egyeztetésen kellene ezeket a dolgokat megalkotni.
Én tartok tőle, hogy amíg a térségi társulásoknak nincs meg a kellő képviselete a regionális tanácsokban - hisz most hihetetlen mértékben korlátozott számban vannak jelen -, nincs a regionális tanácsok és a térségi társulások között együttműködés; tehát ami a stratégiákat illeti: nem egy-egy település adott programjának a megvalósítására gondolok én, hanem egy-egy térség kitörési pontjainak az elérhetőségével kapcsolatban, amíg regionális szinten a térségi társulásoknak ilyen alacsony képviselete van, egy-egy régió vagy egy-egy szubrégió, egy társulás saját programjának a megalkotását és annak a pályázatát politikailag átvinni a regionális tanácsba túlságosan nehéz. Hiszen jelen pillanatban a regionális tanácsban is a politikai leosztás dönt afölött, hogy adott esetben melyik programot fogadja be.
És itt vannak a sérülések; egy jó példát mondok erre, a csatornázások kérdését. Már rég át kellett volna alakítani a rendszert Magyarországon is úgy, hogy nem 2000 fő egyenértékre vetítem le a csatornázás fontosságát, hanem a vízbázisvédelemre vetítetem le, és onnantól fogva ott, ahol valóban szükséges és muszáj, ott meg kell csinálni.
Ez sajnos a képviselet gyengesége, alacsony száma miatt a regionális tanácsokban nem éri el azt a sikert, amit adott esetben a térségi társulások képviseletének a növekedésével el lehetne érni. Tehát én itt látom a legnagyobb problémát, és ebből egyébként még óriási gondok lesznek, mert nem fognak révbe érni a társulási pályázatok.
ELNÖK: Tessék!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Ezeket megpróbálom megfontolni az új pozíciómban és továbbvinni. Most nem vitatnám ezeket tovább, hiszen ezek olyan észrevételek, amelyek inkább a jövőre vonatkoznak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Veress képviselő úr.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Gondolom, a jelölt úr most egy nagyon hosszú beszédre vágyik ebben a forróságban, úgyhogy megpróbálom rövidebbre fogni, a Békés megyei és a finnországi nézőpontokat is figyelembe véve. Azt hiszem, az elhangzott ellenzéki képviselői megszólalások egy kicsit a sapkahelyzetet generálták, nevezetesen vagy van sapka, vagy nincs sapka, az biztos, hogy éppen rossz.
Pártpolitikai irányultság? Uraim, itt volt egy Széchenyi-terv. Hát ha valahol volt pártpolitikai irányultság, akkor ott volt. Úgy gondolom, hogy azt elmúlt évek pontosan arról szóltak, hogy ettől próbáltunk elmozdulni olyan irányba, ami áttekinthető, normatív, kiszámítható és tervezhető. Értem az irányultság fájlalását, de a helyzet az, hogy pont a másik irányba mozgunk, legalábbis remélem, hogy a másik irányba mozgunk.
A koncentrációra pedig bizonyos szinten bizony szükség van, hiszen az önök kérdései is arról szóltak, hogy hogyan tudnánk elősegíteni a fejlesztési képességek kialakítását a kistérségek szintjén, a települések szintjén, merthogy az eddigi gyakorlat azt bizonyította, hogy sajnos nincs meg ez a fajta fejlesztési képesség mindenütt, tisztelet a kivételnek. Ilyenkor szoktuk elmondani, hogy Nógrádi úr természetesen sikeresen tud fejleszteni, mert megteremtette a képességeket, tehát ezt most abszolút pozitívan szeretném mondani. (Nógrádi Zoltán: Köszönöm.)
Nem túlélni, hanem átalakulni kellene. Elhangzott, hogy a kiszámíthatóságot kellene megteremteni. Abban bízom, hogy az új szerkezet ebben tud előrelépést hozni, mint ahogy abban is, hogy megfelelő arányt tud kialakítani a terület és az ágazatok között és a versenyképesség, meg a felzárkóztatás között. Hosszú vitákat sikerült az elmúlt években ez ügyben lebonyolítani.
Azt hiszem, még mindig lehet finomítani azt, hogy ha nincsen felzárkóztatás, akkor nincsen jó versenyképesség sem. Ennek most már a mechanizmusainál tartunk hál'istennek, és szeretném, hogyha ezeket tudnánk erősíteni. Konkrétan arra gondolok, hogy a komplex kistérség-fejlesztéseknél azt a képességet hogyan lehet megteremteni, hogy önállóan tudjanak tervezni a kistérségek, és a végrehajtás intézményrendszerét létre tudják hozni. Ebben biztos, hogy lesz központi feladat, és ennek az újonnan felálló szervezetnek óriási lehetőségei lesznek ennek a komplex fejlesztési képességnek a megteremtésében. Ugyanakkor helyben kell ennek a képességnek kialakulnia. Hogyan lehet ezt segíteni? Ez komoly lecke, és kíváncsi lennék arra, hogy a miniszterjelölt úr hogyan látja ezt a lehetőséget.
A másik egy ismételt kérés. Azt hiszem, ebben a bizottságban is többször elhangzott, nagyon jó, hogy az önerőalapot növeli a költségvetés. A probléma az, hogy az igazán hátrányos helyzetű térségek és kistelepülések nem jutnak el odáig, hogy benyújtható terveik legyenek. Tehát azt szeretném ezúton is kérni, hogy az önerőalapot nyissuk meg olyan irányba, hogy a tervezéshez felhasználható forrás is legyen, mert egyébként pontosan azok maradnak ki a fejlesztésekből, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ezekre a fejlesztésekre. Hozzáteszem, pontosan értem azt a szándékot, hogy itt nemcsak pénzre van szükség. Ezért van nagyon nagy szerepe annak, hogy egy komplex felzárkóztató programban metodikát, szerkezeti elemeket, és ha kell, akkor képzést is hozzátegyünk a forrásokhoz. Egyébként a forrást nem fogják tudni ők felhasználni.
A munkaerőhiány kezelése. Tudom, hogy nem ennek a tárcának lesz az elsődleges feladata, de biztos vagyok benne, hogy ennek a tárcának óriási lehetősége lesz arra, hogy ebben a bizonyos komplex fejlesztési megközelítésben a szakképzéstől kezdve nagyon sok olyan területre rásegítsen a gyakorlatban, ami nélkül nem tudunk előrelépni.
Szó volt arról, hogy a gazdasági tárca ma már vigyáz arra, hogy a kiemelt fejlesztési programoknál nemcsak adókedvezményt ad, hanem a humán erőforrás fejlesztéséhez szükséges pénzügyi forrást is melléteszi, mert rájöttünk, hogy e nélkül nem megy a fejlesztés. Itt most intézményrendszeri átalakításokra lenne szükség, és különösen a hátrányos helyzetű térségekben óriási szükség van arra, hogy a humán erőforrás gyorsabb fejlesztését intézményes keretek között tudjuk megerősíteni. Nagyon szeretném, ha erre az újonnan felálló szervezet hatékonyan rá tudna segíteni.
És egy utolsó megjegyzés, a KKV-szektor ügye. A gazdaság éles kettéválása, éles dualitása nem tud csökkenni. Itt elhangzott, hogy az európai gyakorlat is azt mutatja, hogy miközben az Európán belüli, a térségen belüli különbségek csökkennek, az országokon belüli különbségek nem tudtak csökkenni. Itt a szerkezetváltás valamiért nem történt meg. Feltételezem, jórészt kulturális okok miatt sem.
Ugyanez a helyzet valahol a kis- és középvállalatoknál is. Önmagában a pénzhez jutás, a JEREMIE-vel és más forrással való pénzügyi forráslehetőségek növelése akkor lesz igazán hatékony, hogyha ezek a szervezetek új tudásokat és képességeket is meg tudnak szerezni. Szeretném ebben kérni az új tárcának az adott lehetőségek közötti támogatását. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Én is azt tartom kritikusnak, hogy hogyan teremtjük meg azt a képességet, hogy részt tudjanak venni például az önkormányzatok vagy a kistérségek ezeken a pályázatokon, és ennek valóban csak egy része az önerő vagy a pénzkérdés.
Minél hátrányosabb helyzetű egy kistérség, annál inkább a szaktudás, vagy az az intézményrendszer, amelyik ezt el tudja készíteni, vagy az előkészületekhez szükséges forrás hiányzik. Általában mindhárom valamilyen mértékben.
Éppen ezért számos olyan lépést szeretnénk tenni, ami próbálja ezeket a problémákat oldani. Az egyik ilyen, ami a forrásokra vonatkozik, hogy a pályázat-előkészítő pénzekre a régiókhoz delegálunk forrásokat - ez régiónként a fejlettséggel fordítottan arányos, tehát minél fejletlenebb, annál nagyobb ez a forrás. Épp a napokban írtunk alá papírokat, tehát a régiókhoz most fog odaérkezni az a pályázat-előkészítő forrás, amiről a régió dönthet, hogy kinek milyen projektje részesüljön, milyen típusú előkészítési támogatásban. Ez egy módja ennek a kezelésnek.
A második ilyen dolog a kétfordulós pályázatok. Azért vezettük be ezt az új rendszert, hogy ne kelljen drága pénzen kidolgozni egy koncepciót 100 önkormányzatnak, hogyha csak 20-ra van forrás, hogy támogassuk, hanem jöjjön be 100 előzetes koncepció, néhány oldalas javaslat, abból válogassuk ki azt, amelyeknek valóban van esélye nyerni, és utána mondjuk 25-tel kezdjünk együttműködni; nekik viszont adjunk módszertani segítséget, vagy ha kell, előkészítési forrást is, és a 25-ből 20 meg is kapja a forrást, mondjuk aki a leggyorsabban kész van. Ez sokkal kevesebb csalódott önkormányzatot, sokkal kevesebb felesleges erőfeszítést igényel, és sokkal célzottabb, jobb pályázatok jöhetnek ki ebből.
A harmadik, hogy a hátrányos helyzetű kistérségeknél pedig az a célunk, hogy a program költségeinek részeként finanszírozzunk olyan tanácsadói kapacitást ezekben a térségekben, aki segít létrehozni azokat a kistérség-fejlesztési elképzeléseket, amelyekkel aztán pályázni lehet. E nélkül nem fog a dolog előremenni, vagy legalábbis az esélyegyenlőség nem lesz biztosítható. Úgyhogy foglalkozunk ezzel a problémával, és próbáljuk a lehetőségeket különböző módon orvosolni vagy javítani.
Még két dologra szeretnék visszatérni. A felzárkóztatás intézményrendszere kapcsán azt gondolom, kistérségi szinten az ott működő hálózatok hatékonyabb, összehangoltabb működtetése, a kistérségi beágyazottságuk erősítése és a szolgáltató funkciójuk esetében, mint egy mosóporügynök-hálózatnál, mérni kell a teljesítményt: hány pályázatot generált, mennyit menedzselt, hány önkormányzattal találkozott, vagy hány ügyben találkozott az elmúlt időszakban, és persze minőségi kritériumokat is bele kell ebbe tenni. Én azt gondolom, így kell ezt működtetni, és világosan mérni a teljesítményt.
Ami a KKV-szektorra vonatkozik: valóban, nemcsak pénzkérdés a KKV-k fejlesztése. Most éppen olyan pályázatok jelennek meg júliusban, amelyek a kis- és középvállalkozások számára a tudásuk gyarapítását teszik lehetővé: menedzsmentinformációs rendszerek, minőségbiztosítási rendszerek, a kutatás-fejlesztésbe való bekapcsolódás, technológiai fejlesztések, vállalati képzés, modern technológiák bevezetése - ezek azok, amikről szólnak most ezek a pályázatok. Ezek minden évben elő fognak kerülni, tehát ezt is szeretnénk erősíteni, nem egyszerűen csak pénzt adni a vállalkozásoknak. Azt is csináljuk, és az is jól halad. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Három megjegyzésem van. Az egyik: az adósságvállalási képesség kialakítása fontos lenne. Elhangzott, hogy eladósodnak az önkormányzatok. Nem baj, a lényeg az, hogy vissza tudják fizetni, és ezáltal egy egészen komoly, megújult környezetet tudjanak teremteni. Franciaországban volt olyan időszak, amikor háromszorosan túl voltak adósodva, csak éppen közben modernizálódott az ország az önkormányzati szektoron keresztül. Nem biztos, hogy mi ezt ilyen mértékben meg tudjuk csinálni.
A második kérésem az, hogy az erőfeszítésre próbáljunk serkenteni, értve azt a szándékot, hogy ne csináljanak olyan projektet, amit rövid távon nem tudnak megcsinálni. Nem árt, ha minden önkormányzat rájön arra, hogy neki bizony fejleszteni kell, és ehhez további erőfeszítésekre van szükség, akkor is, ha nincs benne az első húszban, tehát ne vegyük el a kedvüket, hogy utána még tovább csinálják.
Utolsó megjegyzésem: nagyon fontos lenne, hogy hálózatépítésre serkentsük a kis- és középvállalatokat. Kijött konkrét cégekkel folytatott beszélgetésekben, hogy például egy térségi klaszter kialakításánál a cégek nem fogják fölvállalni a klaszterközponthoz szükséges 1-2-3 szakember bérének és irodájának a költségeit. Én nagyon kérném, hogy az ilyen típusú dologra, ami a térség egészét növelő együttműködést biztosító szakembergárdát tudja segíteni, találjuk meg a közös forrásokat pontosan a hátrányos helyzetű térségeknél, és oda lehetőleg térségen kívüli, tapasztalt szakembereket vigyünk be, mert az ő tudásukra van szükség. Köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Végül és egyben utolsósorban nem kérdésem van, hanem egy rövid nyilatkozat annál is inkább, mert több felszólaló itt a Szabad Demokraták Szövetségét említette, és mint a legkisebbik párt képviselője szerényen megvártam, míg a média csak a vádakat hallgatja meg, a választ már nem. Rövid tudok lenni.
Először is: én osztom Veress képviselő úrnak azt a meglátását, hogy volt itt egy kormányzati mechanizmus - aminek a bírálatába nem akarok belemenni, mert már elég régen lezajlott -, amelynek szerintem egy alapvető eleme volt a hatalomtechnikai megfontoltságon alapuló döntéshozatal. Egy nagyon egyszerű példát mondanék: ma, amikor közösségi pénzből út épül, azt lehet látni, hogy ezt az útépítést az önök adójából finanszírozzuk. Akkor azt lehetett látni, hogy ezt a polgári kormány építi önnek, ami nagyon jól mutatta azt, hogy mi volt az akkori kormányzat hozzáállása a közpénzek elköltéséhez. Néha azt látom, amikor arról beszélünk, hogy ezt lehet másképp is tenni, hogy gunyoros mosolyokat és nevetéseket hallunk a patkó jobb oldaláról. Én rájöttem, hogy ez azért van, mert nem is értik, hogy ezt lehet másképpen. Amikor most a miniszterjelölt úr beszámol arról, hogy hogyan kívánja az ország érdekében elkölteni ezeket a pénzeket, amelyek rendelkezésre állnak, a gunyoros mosolyok azt jelzik, hogy nem is értik. De rendben van, csináljuk, én azt javasolnám, hogy ezen az úton menjünk tovább.
A Szabad Demokraták Szövetségével kapcsolatban elhangzott Pelczné Gáll Ildikótól - akitől még egyszer elnézést kérek, nyilván csak nagyon távoli névrokona Gállné Pelcz Ildikónak, ha van ilyen -, hogy ez egy hatalomtechnikai játék a két párt között, és hogy ez valamilyen izmozás lenne a Szabad Demokraták Szövetségével szemben, és egyáltalában is szükségtelen. Egy régi ellenzéki követelés volt, hogy a fejlesztési pénzek első számú felelőse legyen a parlamentben interpellálható, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége a ciklus eleje óta támogatott, most megvalósul, a különbség már csak az, hogy az ellenzéknek most sem tetszik, nekünk meg most is tetszik, tehát ezt most is el tudjuk fogadni.
Azt szeretném elmondani ezekre a bírálatokra, hogy a kormányátalakítás mostani eseményeivel kapcsolatban a pártomnak, a Szabad Demokraták Szövetségének voltak kételyei és kérdőjelei egy-két elemmel kapcsolatban. Nem emlékszem, hogy egyetlenegy szabad demokrata politikus az elmúlt napokban megemlítette volna Bajnai Gordon nevét, hogy ez kifogás tárgyát képezné. Nem így van. Nem volt ilyen, sem kérdés, sem kérdőjel, tehát a Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a kinevezést ugyanazon okok miatt, amelyekben korábban ellenzék és kormánypártok között egyetértés volt, nevezetesen az interpellálhatóság és a megemelt politikai szint.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy itt a fejlesztési testületeknek milyen szerepe lesz, úgy érzem, hogy a miniszterjelölt úr hiányérzetet sem maga után hagyva válaszolt, pontosan így látjuk mi is, tehát a Szabad Demokraták Szövetsége egy emberként és teljes mellszélességgel támogatja a miniszteri megbízatást. Köszönöm szépen. Választ nem várok rá, ha csak nem ragaszkodik hozzá. (Bajnai Gordon: Nem.) A vitát berekesztem.
Tisztelt Bizottság! Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a miniszterjelölt úr miniszteri megbízatását. (Szavazás.) Tizenegy. Kik nem támogatják? (Senki sem jelentkezik.) Nem volt ilyen. Kik tartózkodnak? (Szavazás.) Négy. Tájékoztatjuk a házelnököt és a miniszterelnököt a támogatásról. Nagyon sok sikert kívánunk a nagyon nehéz munkájához. A bizottság is szeretné támogatásáról biztosítani. (Bajnai Gordon: Köszönöm szépen.)
Az ülést berekesztem.
(A ülés befejezésének időpontja: 13 óra 16 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Madarász Mária és Nánásiné Czapári Judit