EIB-28/2007.
(EIB-58/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. szeptember 18-án, kedden 9 órakor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak*
Elnöki bevezető*
A napirend elfogadása*
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3578. számú törvényjavaslat*
Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről*
Banai Péter kiegészítése*
Simon Ákosné szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Határozathozatal*
A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2007. évi "A felelősség közös" című jelentésének megvitatása*
Takács János tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója az Európai Unió reformszerződését kidolgozó kormányközi konferenciáról és a 2007. második félévi portugál EU-elnökségi programmal kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról*
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése*
Egyebek*
(Általános vita)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről (T/3578/1. szám)
2. A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2007. évi "A felelősség közös" című jelentésének megvitatása
3.Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója
- az Európai Unió reformszerződését kidolgozó kormányközi konferenciáról és
- a 2007. második félévi portugál EU-elnökségi programmal kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról
4.Egyebek
(A bizottság a "Nagykövetjelölt meghallgatása" című napirendi pontot zárt ülés keretében tárgyalta, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) távolléte idejére Veress Józsefnek (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Manninger Jenőnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Simon Ákosné főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Takács János vezérigazgató (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke
Hegedűs Péter igazgatótanácsi tag (ABB)
Fodor István elnök (Ericsson Hungary)
Ad Visscher ügyvezető igazgató (Akzo Nobel)
Benedikt Laux vezérigazgató (Philips Közép-Európa, adriai régió)
Mészáros Zoltán ügyvezető igazgató (Philips Magyarország)
Csorba Zoltán ügyvezető igazgató (Suez Environnement Hungária)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 03 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Az eredeti terveknek megfelelően kezdjük meg a munkánkat. A bizottság határozatképes. A jegyzőkönyv tartalmazza majd a helyettesítéseket.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy észrevétel, kifogás, javaslat bármi egyéb a napirenddel kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Ezért kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a mai napra javasolt napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangúnak látom. Köszönöm.
Megállapítom, hogy a vendégek többen vannak, mint a bizottság tagjai, de hát ez nem baj. Illetve az, de... Na, mindegy.
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3578. számú törvényjavaslat
Az 1. napirendi pontunk a zárszámadás, a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, illetőleg az Állami Számvevőszék jelentése. Az előterjesztő a Pénzügyminisztériumból Banai Péter főosztályvezető-helyettes. Megadom a szót. Tessék parancsolni!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az államháztartásról szóló törvény értelmében a kormány benyújtotta a 2006. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. Ha megengedik, néhány szóban összefoglalnám azokat a makroparamétereket, amelyek jellemezték a 2006. évi költségvetés végrehajtását. Kicsit részletesebben szólnék az államháztartási hiány teljesüléséről, illetőleg az európai uniós költségvetési kapcsolatokról.
A 2006. évi főbb makroparamétereket tekintve azt látjuk, hogy a GDP növekedése körülbelül úgy alakult, mint az a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor a kormány által prognosztizált volt, 4 százalék körül várta a növekedést a kormányzat, ez 3,9 százalékon teljesült.
Ennek a termelési oldaláról annyit mondanék, hogy főképp a feldolgozóipari termelés volt az, ami húzta a növekedést, ez mintegy 10 százalékkal növekedett. A szolgáltatási szektor két részre bontható: a piaci szolgáltatások körülbelül 4 százalékkal növekedtek, a költségvetési jellegű szolgáltatások 0,9 százalékkal a konszolidáció miatt. Az építőiparban és a mezőgazdaságban némi visszaesés volt, tehát a növekedést főleg a feldolgozóipari termelés húzta.
Ami talán pozitívumként elmondható, hogy az áruexport volumene 17 százalékkal nőtt, az importé pedig 13 százalékkal, tehát a külkereskedelmi hiány szempontjából mindenképpen pozitív folyamatok láthatóak.
A bruttó átlagkeresetek 8,1 százalékkal növekedtek, az alkalmazottak száma pedig minimálisan, 0,1 százalékkal nőtt. Ami kiemelendő a zárszámadás kapcsán, és amit az említett makroparaméterek is befolyásoltak, az az államháztartási hiány alakulása. A benyújtott törvényjavaslat szerint az ESA, vagyis eredményszemléletű hiány 6,1 százalékon volt tervezve, a teljesülés a mostani adatok szerint 9,2 százalék, tehát ez jelentősen magasabb, mint a benyújtott törvényjavaslat szerinti szám.
Több tényező okozta a hiány növekedését. Egyrészről a pénzforgalmi kiadások nagyobb teljesülése a tervezetthez képest, ami maga után húzta az eredményszemléletű hiány növekedését is. Egy-két példát említenék: árvízi védekezés, helyi önkormányzatok hiányának növekedése, amit minden negyedik évben, választási évben láthatunk, a BKV többlettámogatása, a kamatkiadások növekedése. Ami pénzfogalmi hiányban nem látszódik, de az eredményszemléletű hiányban igen, azok az autópálya-építések miatti átvállalások. Az Eurostat döntése értelmében az NA Zrt., tehát az autópálya-kezelő szervezet által végzett autópálya-beruházások is az uniós szempontból számítandó hiány kategóriába tartoznak, ezért ettől a szervezettől, autópálya-építő szervezettől a központi költségvetés átvállalt hiteleket. Ez is a hiány növekedését generálta.
A költségvetés ezen általános jellemzői, a hiány jellemzői után néhány szót mondanék az uniós költségvetési kapcsolatokról. Ha megnézzük az eredeti előirányzatokat, hogy mivel számolt a kormányzat, milyen uniós költségvetési kapcsolatokkal, és hozzá hasonlítjuk a teljesülést, azt látjuk, hogy körülbelül az valósult meg 2006-ban az uniós költségvetési kapcsolatokat tekintve, mint ami feltételezve volt a 2006-os költségvetés benyújtásakor. Ez számokban azt jelenti, hogy költségvetésben megjelenő EU-forrást mintegy 310 milliárd forintot használtunk föl, költségvetésen kívüli agrártámogatásoknál 113 milliárd forintot meghaladó kifizetés volt. Tehát a kedvezményezettekhez 2006-ban több mint 423 milliárd forint került kifizetésre. Ez az egyik oldal. Az Unióból jövő pénzeket tekintve ennyi pénzt használtunk föl.
A másik oldalon ezzel szembe lehet állítani a befizetést. Ez az előirányzatnál alacsonyabb teljesülést mutatva egy 185,6 milliárdos kiadást jelent. Tehát a 423 milliárd forinttal szembeállíthatóan kvázi 185,6 milliárd forintos teljesítés volt az Unió költségvetése felé.
Az összesített számokon belül egy-két szót szólnék a 2006. év néhány fontos uniós programjáról. Itt két előcsatlakozási programot emelnék ki, nevezetesen a Phare és a SAPARD előcsatlakozási programokat, mégpedig azért, mert 2006 volt az utolsó év, amikor ezekkel találkoztunk. Befejeződött a teljesülésük, befejeződött a programok megvalósítása.
A SAPARD-nál, az uniós keretek túlvállalásának köszönhetően, tehát hogy nem akkora összegre történt szerződéskötés, mint amekkora az uniós keret, hanem annál nagyobbra, számolva némi lemorzsolódással, tehát azt mondhatjuk, hogy a SAPARD-nál a teljes keret kifizetésre került, tehát minden pénzt felhasználtunk. A Phare-nál a lebonyolítás jellege miatt ugyanezt nem mondhatjuk el. A teljes kereteknek, és itt értem az 1990 óta megnyílt kereteket, körülbelül 90 százaléka került kifizetésre. Ez jelentősen magasabb érték, mint a velünk együtt csatlakozott országok adatai. Tehát ha mérleget vonunk erről a két előcsatlakozási alapról, nemcsak 2006, hanem a teljes megnyílások kezdeti időpontjától tekintve, akkor pozitív képet kapunk.
Amit még kiemelnék 2006 kapcsán, azok a strukturális alapok és a nemzeti vidékfejlesztési terv előirányzatai. Mégpedig ezt azért teszem, mert az n+2-es szabály értelmében a 2004-ben megnyílt forrásokat, illetőleg azok egy részét elveszíthettük volna 2006 végéig, hogyha nem teljesül legalább annyi kifizetés a kedvezményezettek részére 2006 végéig, mint amekkora forrás 2004-ben megnyílt.
Azt mondhatjuk el, hogy az n+2-es szabályt minden program tekintetében teljesítettük, tehát 2006-ban nem volt uniós forrásvesztés. És hogyha szabad ezt mondanom, a múltról mondtam egypár szót a Phare és a SAPARD tekintetében, a jelenről az NFT I., a strukturális alapok, a nemzeti vidékfejlesztési terv tekintetében, akkor mondhatjuk, hogy a jövőről szól az, hogy milyen összegben került sor kötelezettségvállalásokra. Ezt a benyújtott költségvetési törvényjavaslat szintén bemutatja. Azt látjuk, hogy például az NFT I.-nél a meglévő keretek 103 százalékára történt 2006 végéig kötelezettségvállalás, vagyis 2006 végére szerződésekkel le lett kötve a teljes nemzeti fejlesztési terv keretösszeg.
(Ékes József megérkezik a bizottsági ülésre.)
Ugyanez a vidékfejlesztési tervnél még magasabb összeg, mintegy 170 százalék, de ez azért történt, mert 2006 végéig már olyan kötelezettségvállalásokra is sor kerülhetett, amelyek a 2007-től megnyíló vidékfejlesztési források terhére kerülnek majd elszámolásra.
Összefoglalóan ennyit szerettem volna mondani a 2006. évi költségvetési törvényről. Amennyiben van kérdésük, szívesen válaszolok rájuk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Bizonyára lesznek kérdések is, előtte azonban meghallgatjuk Simon Ákosné főigazgató-helyettest az Állami Számvevőszéktől, amelynek a jelentése több tekintetben kritikus volt. Szeretnénk hallani az ezzel kapcsolatos szóbeli kiegészítéseket.
Simon Ákosné szóbeli kiegészítése
SIMON ÁKOSNÉ főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék a 2006. évi zárszámadási jelentése összeállítása keretében eleget tett a törvényi kötelezettségének.
Két kötetben nyújtottuk be a jelentésünket. Az első kötet tartalmazza az összegző megállapításokat, javaslatokat, és a részletes megállapítások kapcsán a függelékben pedig szerettünk volna segítséget nyújtani ahhoz, hogy minden tárcáról készítünk egy kis összefoglaló, összegző, zanzásított véleményt, hogy az adott évben - elsősorban törvényességi és szabályszerűségi szempontból - hogyan folyt a központi költségvetésben, az elkülönített alapoknál, illetve a társadalombiztosítási alapoknál a gazdálkodás.
Összefoglalva szeretném elmondani, hogy a 2006. évben a tervezettel szemben jelentősen nőtt az államháztartás hiánya, ez mintegy 39 százalékot jelentett. Ezen belül azonban ki kell emelni azt, hogy a helyi önkormányzati alrendszer az eredeti előirányzatához képest több, mint 120 milliárddal túllépte a pénzügyi lehetőséget, vagyis ilyen mértékben adósodott el. Ha ezt államháztartási szinten korrigáljuk, akkor az államháztartás központi szintje tekintetében ez a túllépés mintegy 28 százalékot jelent.
(Veress József megérkezik a bizottsági ülésre.)
Miből is jött össze ez a hiány? Ez visszavezethető bizonyos tekintetben elsősorban a tervezés nem kellő megalapozottságára, de fel kell azért hívni a figyelmet arra is, hogy a tervezés szintjén a 2006. évben a nagy ellátórendszerek vonatkozásában még nem indult el semmilyen reformfolyamat, vagy áttekintési, átalakulási folyamat, és a 2006. évben is bekövetkezett az a helyzet, mint az előző években, hogy a társadalombiztosítási alapok is több, mint 110 milliárd forinttal túllépték az eredeti, tervezett előirányzatot.
Nem volt kedvező a kamatpálya alakulása sem. Ez a költségvetés kamatkiadásainál is 100 milliárd forint feletti többletkiadást eredményezett.
A központi költségvetésben a 2006. évben, adósságátvállalás címen, a kiadási oldalon autópálya-építéssel összefüggésben mintegy 410 milliárd forint körüli összeget megtervezett a költségvetés. Tehát figyelembe kell venni, hogy ez nagyon nagy determinációt jelentett a kiadási oldalon. Ennek a kamatkiadása is több, mint 22 milliárd forint volt.
Összességében el szeretném mondani, hogy a törvényességi és szabályszerűségi ellenőrzésünk keretében azt a tapasztalatot szereztük, hogy a szinte állandósult struktúraváltás következtében a tárcák a pénzeszköz átadásának, nyilvántartásának, a vagyoni eszközök átadásának, illetve a nyilvántartás átadásának-átvételének, rendezésének és ebből adódóan az év végi beszámolási kötelezettségüknek nem tudtak maradéktalanul, hibátlanul megfelelni. Mindenképpen átgondolást érdemel az, hogy év közben ilyen állandósult módon célszerű-e a struktúraváltásokat megejteni.
A központi költségvetésnek mintegy 83 százalékát ellenőriztük pénzügyi szabályszerűségi ellenőrzéssel, amikor a beszámolások megbízhatóságáról nyilatkoztunk.
Összességében elmondhatjuk, hogy a nagy számok törvénye kapcsán megbízható, valós képet nyújt a központi költségvetés egésze, de ha az egyes elemeit tekintjük, akkor találkozunk még javítanivalóval. Itt a legtöbb problémát a struktúraváltással kapcsolatos nyilvántartási gondok, problémák jelentették.
Nagyon röviden szeretném az európai integrációs fejezettel kapcsolatos véleményünket ismertetni. Szeretném megerősíteni Banai kollégának azt a mondatát vagy értékelését, hogy az Európai Unióból érkező pénzek, és amit Magyarország befizetett, egyértelműen pozitív volt. A kötelezettségvállalások tekintetében mi is pozitívan ítéltük meg a pénzeszközök lekötését.
Szeretnénk felhívni arra a figyelmet, hogy 2006. év közben az európai integrációs fejezethez kerültek át a tárcáktól az irányító hatóságok, valamint az összes pénzügyi és ezzel kapcsolatos elszámolási, beszámolási tevékenység.
Ez nem rossz, hogy egy helyen van, de az nem volt egy kedvező folyamat, hogy év végén a tárcákhoz visszarendeződtek fejezeti kezelésű előirányzatként és felhasználásként az európai uniós pénzeszközökkel kapcsolatos tényleges adatok, miközben a tárcáknak erre rálátásuk nem volt. Javaslatot is tettünk ezzel kapcsolatban, hogy célszerűnek tartanánk, ha az európai integrációs fejezet keretében jelenne meg tervezési szinten, a költségvetés tekintetében és a beszámolás tekintetében is a pénzügyi teljesítés, ezzel biztosítani lehetne az átláthatóságot, az összehasonlíthatóságot.
Még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. Minden évben jelezzük - és ebben semmilyen áttörést nem tudtunk elérni -, hogy a top-up kiegészítő nemzeti agrártámogatást szintén az átláthatóság, az összehasonlíthatóság szempontjából célszerű lenne a FVM fejezetnél külön soron megjeleníteni, és ezzel biztosítani azt, hogy világossá váljon, hogy mennyit tervez a kormányzat a kiegészítő támogatás tárgyévi folyósítására. Köszönöm szépen a figyelmet.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen a szóbeli kiegészítést. Kérdezem a bizottságot, hogy kinek van észrevétele vagy kérdése. (Nincs jelzés.) Még várok egy kicsikét. (Nincs jelzés.)
Elnézést kérek, hölgyeim és uraim, ami itt folyik, az egy közbotrány. Egy valódi közbotrány. A magyar politika legalábbis az elmúlt egy évben nem szól másról, mint hogy "tolvaj banda", arról, hogyan lopja el a kormány az európai pénzt. Az a törvény, amit most tárgyalunk, a Magyar Köztársaság legfontosabb törvénye. Ez arról szól, hogy a kormányzat - parlamenti jóváhagyással persze - megtervezte az ország közpénzének az elköltését, és arról számol be a kormány, hogy ezt hogyan költötte el az adott tárgyidőszakban, és ehhez az erre illetékes alkotmányos szerv, az Állami Számvevőszék megteszi az észrevételét, és amikor ezt a bizottság tárgyalja, akkor a tárgyalás úgy indul, hogy három ellenzéki pártból egyetlenegy ember van jelen, a későbbiekben belép a legnagyobb ellenzéki párt egy képviselője - üdvözlöm -, egy kérdés, egy észrevétel, semmi. Csak aztán kimegyünk, és "tolvaj bandá"-zunk. Amikor itt van parlament előtt az a törvényjavaslat, amelyik alkalmas arra, hogy megállapítsuk, hogy a pénz megfelelőn került elkötésre vagy sem, egy kérdés nincs, egy hozzászólás nincs. És akkor lehet menni a Kossuth térre, kedves hölgyeim és uraim, és mondani, amit szoktak mondani. Ezt szerettem volna elnökként elmondani a jegyzőkönyv számára.
Nem a politika nagy kérdéseihez tartoznak, amiket szeretnék mondani. Amikor kormányzati struktúraváltásról beszélünk, akkor ezt szélesen értsem, tehát olyan módon is, hogy itt minisztériumok összevonásra kerültek, vagy pedig csak az Európai Unióval való kapcsolat struktúráira értsem, nevezetesen arra, hogy az európai pénzek elköltésének struktúrája máshová került? Itt vannak olyan szakkifejezések, amelyeket nem egészen tudok hova elhelyezni az elmúlt időszak vonatkozásában.
Szeretném megkérdezni a kormánytól a következőt. A norvég finanszírozási mechanizmus, illetőleg az EGT-finanszírozási mechanizmus terhére az adott időszakban nem történt kifizetés. Ez változott-e a későbbiekben, és itt milyen strukturális problémát látnak, ha egyáltalán látnak ezzel kapcsolatban?
Megkérdezném azt, hogy miért hívják ezt EU-integráció fejezetnek. Ez mindig felkelti az érdeklődésem, mert Magyarország integrálódott. Politikai értelemben vannak még integrációs feladatok. Itt lehetne a jövőben a pénzügyi kapcsolatok leírásában is jobban kifejezni azt, hogy Magyarország az integrációs folyamatnak az egyik legfontosabb sarkkövét, magyarul a tagságot elérte. (Manninger Jenő megérkezik az ülésre.)
Elhangzott pár, nem is kevés kritika az Állami Számvevőszék részéről. Ha jól értem, ezek a kritikák számviteli jellegű észrevételek nagymértékben. Én nem értek a könyvvitelhez. Be tudna-e számolni a Számvevőszék képviselője, hogy ezek a kifogások olyanok, amelyeket a nagyobb átláthatóság és a folyamatok megnyugtatóbb figyelemmel kísérése érdekében javasolják csupán, vagy úgy érzik, hogy itt - nem kell olyan szavakat használni, amiket a politika használ - a pénz ki tudott folyni, és törvénytelen, illegitim, vagy legalábbis antidemokratikus célokra, elköltésre kerülhetett? Magyarán: mekkora a kihívás a Számvevőszék által megfogalmazott problémák kijavításában? Érdemiek? Nyilván a Számvevőszék szava mindig érdemi. Kihatással vannak arra, hogy a közpénzek elköltése hogyan történik, vagy pedig ezek lezárnak bizonyos lyukakat? Az a baj, hogy nem tudom magam kellő szakszerűséggel kifejezni, mert amikor vállalati jogász voltam, mindig hadban álltam a könyvelőkkel, mert egészen más logikában gondolkodtunk. Igyekeztünk az ő szempontjaikat is figyelembe venni, csak nem mindig sikerült. Nem tudom, de remélem, valamelyest világos, hogy mit szeretnék kérdezni. Köszönöm szépen. (Firtl Mátyás jelentkezik.) Először a válaszadás, utána megköszönöm, ha reagálsz rá. Az Állami Számvevőszék képviselőjéé a szó.
SIMON ÁKOSNÉ főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): A kormányzati struktúraváltás elnök úr első kérdése. 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban is volt jelentősnek mondható kormányzati struktúraváltás. Mit jelentett ez? Azt, hogy vagy tárcák megszűntek, és másik tárca lett a jogutód, vagy pedig egy tárca több tárca felé is szétterítődött, tehát szétosztódott a feladat. Ez egyik oldalról egyfajta új szakmai integrációt jelent. Ez a kérdés nyilvánvalóan nem a Számvevőszék feladati közé tartozik, mi ezzel nem foglalkoztunk.
A másik oldalon jelentkezik, hogy pénzügyi-gazdasági szempontból át kell adni az érintett jogutód tárcáknak a feladatokat. Ez sajnálatos módon mind a három évben, 2002-ben, 2004-ben és 2006-ban is problémát jelentett. Ez mire vezethető vissza? Részben arra, hogy azokat a szakembereket, akik közvetlenül ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak, már vagy az átszervezés pillanata előtti időkben felmentette a régi tárcavezetés, vagy pedig az új tárcához való átkerülés keretében az új tárcánál szűnt meg a munkaviszonyuk úgy, hogy nem történt meg a korrekt elszámoltatás. Ez komoly problémát jelent.
Ahogy a jelentésünkben jeleztük, néhány érintett tárca esetében elég komoly leltáreltérésekkel találkoztunk. Mi megpróbáltuk korrektül a jelentésünkben jelezni azt is, hogy ezek nem lehetnek valós hiányok, ismerve azt a leltári tárgyi kört, hogy mivel vannak összefüggésben. Mondok egy példát. Például az e-kormányzattal összefüggő szellemi termékek meg fizikai-tárgyi eszközök megvannak, mégis a nyilvántartásban nem sikerült ezeket pontosítani, beazonosítani.
A tárcák többsége egy nagyon könnyű elintézési módot választott ahelyett, hogy megpróbálták volna ezt nyomon követni és tisztázni: leírták a könyvekből. Ez nem működik. Itt nagyobb összegeket is leírtak a könyvekből, miközben ezek a valóságban fellelhetők és megvannak. Ezt sajnos mindegyik kormányzati struktúraváltásnál tapasztaltuk.
Ez azzal is együtt járt, hogy ezek az érintett intézmények nem kaptak megbízható, valós képet a beszámolójuk kapcsán. Azt el szeretném mondani, hogy már mindegyik érintett tárca jelezte, hogy elkezdték ennek a munkának a korrigálását, kijavítását, a 2007. évi beszámolójukban ennek a korrekcióját meg fogják tenni, és természetesen mi ezt nyomon fogjuk követni, kísérni. Tehát ez általában elmondható.
Az EU-integráció fejezettel összefüggésben csak 2006-ban történt meg az a fajta változás, hogy a tárcáknál meglévő irányító hatóságokat ide, a tárcához koncentrálták. Mi úgy ítéltük meg, hogy ez nem egy rossz lépés, ott egy helyen van, jobban ki lehet alakítani a szakmai specifikációt, ismereteket. Ami nem egy szerencsés megoldás, hogy a tárcák vezetőjének év közben nincs erről információja - nem is biztos, hogy kell olyan mélységűnek lenni -, és év végével, a zárszámadási adatok feldolgozása keretében visszakerültek a tárcákhoz.
Ez nem egy jó módszer, mert a jelenlegi államháztartási szabályozás is azt helyezi előtérbe, hogy ott kell elszámolni, ahol ezt eredetileg tették, és ha év közben itt ilyen korrekciókat, módosításokat hajtunk végre, akkor az illető tárca felügyeleti szerve erről részletes információkkal rendelkezik. De én úgy érzem, hogy a 2008-as költségvetésnél, amennyiben van erre kormányzati szándék, ez kivitelezhető és megoldható.
Megpróbáltam megvilágítani, hogy itt nem arról volt szó, hogy itt elfolyt a pénz, elherdálták a tárcák ezeket a pénzeket, hanem nem a számviteli előírásoknak megfelelően folyt néhány helyen az elszámolás.
Ki szeretném emelni, hogy a kohéziós alap vonatkozásában az EU-integrációs fejezeti részt is érinti két negatív véleményünk, ahol is a folyósított előlegeket nem hozták be a kohéziós alap mérlegébe. Ezt előírtuk, úgyhogy ennek a korrekcióját a 2007. év folyamán meg kell tegyék. Ez elég nagy összeg volt, de erről az érintett tárca rendelkezett megfelelő nyilvántartással. Ezt el fogják végezni a jelzéseik szerint. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is. Banai Péter!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Három dolgot írtam föl magamnak, amit egyrészről az elnök úr kérdezett, másrészről az Állami Számvevőszék is szóba hozta.
Az első: a struktúraváltással kapcsolatos ügyek. Itt csak annyiban szeretnék reflektálni az Állami Számvevőszék javaslatára, hogy a 2008. évi költségvetési törvényjavaslat jelen fázisában egy fejezetnél tartalmazza az összes strukturális alap, kohéziós alap forrást, tehát magyarul a mostani tervek szerint nem több tárcánál jelennének meg a strukturális alap és kohéziós alap kifizetései, hanem egy szervezetben, tehát megfogadjuk az Állami Számvevőszék tanácsát.
Annyit tennék még hozzá ehhez, hogy ez pusztán prezentációs kérdés. Tehát a könyvelést, az elszámolást tekintve, függetlenül attól, hogy több tárcánál jelentek meg a pénzek, eddig is egy szervezet, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, mint úgymond ennek az EU-integráció fejezetnek a gazdája, végezte, de a lényeg, hogy egyetértünk a Számvevőszékkel.
A Norvég Finanszírozási Mechanizmusra vonatkozó kérdést tekintve. Az EGT, az Európai Gazdasági Térség Norvég Finanszírozási Mechanizmus nevű eszköz egy olyan forrás, amelyet az Uniónak nem tagállamai, de az Európai Gazdasági Térségnek tagállamai biztosítanak az újonnan csatlakozott országok számára, köztük Norvégia is, amelyik még megfejeli ezt a Gazdasági Térség országai által nyújtott forrást.
Ezt azért tartom fontosnak, mert a döntéshozatali mechanizmus is elég sajátos épp ezért, nevezetesen az Európai Bizottság is beleszól, plusz az Unión kívüli, de EGT-tagállam országok. Ebből az úgymond nehézkesebb döntéshozatali mechanizmusból is következik az, hogy valóban nem történt kifizetés, mintegy 1,7 milliárd forint volt betervezve a 2006. évi költségvetésbe. Nem volt belőle kifizetés, viszont 2007-ben már elindult a norvég alap források kifizetése.
A lebonyolításhoz hozzátartozik az, hogy rendkívül sokféle módon lehet igénybe venni norvég alap forrást. Van egy olyan kör, és erről már döntés is született mind Brüsszelben, mind az EGT-tagállamok fővárosaiban, ami arról szól, hogy egyedi projekteket jelölnek ki a kormányok, ugyanúgy, mint a kohéziós alapnál. Megneveznek egy-egy projektet, amit támogatni akarnak, és ezen projekteket aztán az EGT norvég alap Finanszírozási Mechanizmusból finanszírozzuk.
Ez az első körös ilyen projektkijelölés megtörtént, tehát a norvég alap első forrásai úgy lesznek elköltve, hogy a kormány néhány projektet kijelölt, amit támogat. A második körös úgymond forrásfelhasználás pályázatos úton történik, magyarul ugyanúgy, mint a nemzeti fejlesztési terv nagy részénél, pályázatok lesznek meghirdetve, illetőleg már meg is lettek hirdetve, óriási érdeklődés volt. A lebonyolítás szabályait egyszerűsítjük.
Tehát a lényeg az, hogy elindult a kifizetés, valóban csúszva, de elindult a kifizetés, és a lebonyolítási mechanizmusokat kívánja egyszerűsíteni a kormány annak érdekében, hogy ez felgyorsuljon a jövőben.
A harmadik téma, illetőleg kérdés, amit az elnök úr feltett, az EU-integráció fejezet megnevezése. Való igaz, hogy nem tökéletes, vagy mondhatnám, nem jó ez az elnevezés, hiszen az uniós költségvetési kapcsolatokat tekintve sem az összes uniós forrást foglalja magába az EU-integráció fejezet, hanem csak a strukturális alapok és a kohéziós alap kifizetéseit. Tehát mondjuk az agrárpénzek - a norvég alap források pont az EU-integráció fejezetben vannak -, a TEN-T-források, az átmeneti támogatás források nem itt szerepelnek.
Azt tudom mondani, hogy gondolkozunk. Akármilyen jó javaslata van a tisztelt bizottságnak, szívesen vesszük. Jelen pillanatban nekem nincsen olyan ötletem, ami tökéletesen lefedné, egyszerű kifejezéssel lefedné azokat a forrásokat, amelyeket az EU-integráció fejezet tartalmaz, de megfontoljuk az elnök úr véleményét, és megpróbálunk egy hívebb kifejezést találni ennek a fejezetnek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen magam is. Azt tudom mondani, hogy az állami szerveken, sőt a parlamenten belül is legalább két évbe tellett, mire megtanulták, hogy ez nem európai integrációs bizottság, mert ez mélyen intimálódott, ha szabad így fogalmaznom, de ez lassan megy.
Ha nem találnak az integráció helyett jobb szót, akkor el lehet hagyni, és akkor EU-fejezet lesz. Nyilván ebben rengeteg pontatlanság van, csakúgy, mint az integrációban magában. De hogy integráció olyan értelemben már nincsen, mint amilyen értelemben volt, abban biztos vagyok, és hogy ha nincs jobb, akkor ezt egyszerűen el kell hagyni, mert EU-tagok vagyunk, de ha van jobb, akkor azt örömmel fogjuk venni. Köszönöm szépen a válaszokat.
A válaszok előtti kérdésfeltevéseimet megelőző politikai nyilatkozatomat annak szántam, hátha egy kis vitát tudok csiholni, és ilyen értelemben nem is kellett csalatkoznom. Bár először megkérdeztem, hogy ki akar hozzászólni, és senki nem akart, de most már persze akarnak, és ezt örömmel veszem.
Firtl Mátyás alelnök úr kíván kommentárt fűzni az általam mondottakhoz, tessék parancsolni!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kritikai észrevételnek, amit az elnök úr megtett, természetesen van némi alapja, hogy nem teljes létszámmal van jelen a másik oldal. Erről a magunk részéről természetesen majd valamilyen úton-módon gondoskodunk.
De azt, hogy az elnök úr itt "tolvaj bandá"-zik, betudom annak, hogy ő a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójának a vezetője is. Ebben a bizottságban nem volt jellemző, hogy itt bárki a bizottsági üléseken "tolvaj bandá"-zzon vagy "lop stop"-ozzon, vagy bármilyen ilyen hangnemet megengedett volna magának. Úgyhogy ezt én ebben a bizottságban szeretném visszautasítani. Az, hogy országosan frakcióvezetői minőségében hogyan nyilvánul meg elnök úr, rendben van, de a bizottságba talán nem kellene ezt behozni.
A másik - és a "tolvaj banda" kérdéskört nem akarom tovább ragozni -, én azt örömmel tapasztaltam végül is, hogy a kormány részéről és az ÁSZ részéről a források tekintetében egyfajta vélemény alakult ki, nevezetesen az, hogy az EU felé befizetett összeg pozitív vagy nem pozitív, ez konkrét tény, ezt el kell hogy tudjuk fogadni, és ez végre egy olyan dolog, amiben egyetértenek végre a kormány és az ÁSZ. Azzal együtt, amit az ÁSZ elmondott - és talán itt van a kavarodás, amiből aztán sokféle vélemény ki tud alakulni, és nem akarok nagyon mélységekbe menni, mert én se vagyok szakember -, abból egyértelműen kiderült, és a mi elemzéseinkből is, hogy az átláthatóság biztosítása a legfontosabb. Egyébként a kormány részéről az előterjesztő azt mondta, hogy 2008-ban törekszenek erre, tehát itt is valahol a konszenzus irányába hatnak. Ebből fakadnak azok a problémák, amik esetleg felvetnek olyan kérdést, hogy ha valami nem átlátható, akkor azt lehet így is magyarázni, úgy is magyarázni, és mindenki a saját szája íze szerint próbálja magyarázni.
De az is figyelemre méltó, amikor az ÁSZ mondja, hogy az ellenőrzött adatainak a 83 százalékát ellenőrzi, de ha egyes szegmenseket ellenőriz, ott persze vannak hiányosságok. Ebből is az fakad ki, hogy amikor általánosan fogalmazunk meg valamit, akkor nem lehet azt mondani, hogy nem megy jól valami, de amikor a tényre az mondják önök, hogy például a mezőgazdasági fejezeteknél az átláthatóságot feketén fehéren bizonyítani kellene, és az úgy nem megy, hogy utána visszautalunk, hogy a tárcánál meg itt-ott ez van, és azok - ahogy ön fogalmazott - azt se tudják konkrétan, hogy miről is szólt a történet, és úgy kell elszámolni. Na ez okozza azokat a gondokat, amik végül is a társadalomban vagy a politikusok körében olyan polémiákhoz vezetnek, amikről aztán ilyen egymásnak rugaszkodás van, amit itt elnök úr megfogalmazott. Úgyhogy én azt szeretném kérni az ÁSZ-tól is - ki is derült a reakcióból, hogy megszívleli a kormány az ÁSZ-nak ezt a fajta véleményét -, hogy valóban arra kell törekedni, hogy ezek az európai uniós források a lehető legtisztábbak és átláthatóbbak legyenek. Ez a legfőbb elvárás, mert az elkövetkezőkben még inkább erről fog szólni a történet, hiszen indul a 2007-2013-as finanszírozás.
Talán ezt is jobban meg kellett volna világítani, hogy miért 170 százalék a 170 százalék, és akkor érthetőbb az, hogy azért, mert már előre le lehetett hívni pénzeket. Ez lenne a legfontosabb, amit szerettem volna elmondani, hogy igenis az átláthatóságot biztosítani kell.
Elnök úrral teljes mértékben egyetértek, hogy hagyjuk már ki az integrációs szót, és akkor teljesen egyértelmű, hogy mint Európai ügyek bizottsága mivel foglalkozunk: az európai ügyek forrásaival. Én ennyit szerettem volna elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Ki kívánja kezdeni a reakciót? Nyilván az első részre nem kell reagálni, gondolom, ez egyértelmű, de magáról a törvényjavaslatról is hangzottak el észrevételek. (Jelzésre:) Banai úr!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Két dologra szeretnék reflektálni, amit alelnök úr említett, az egyik a transzparencia. Azt tudom mondani, hogy mélységesen egyetértünk alelnök úrral. Mi úgy látjuk, mondhatom, hogy én úgy látom, hogy az eddigi években is, illetőleg most is a 2006. évi zárszámadásban a kormányzat megpróbálja minél egyértelműbben, világosabban, tisztán bemutatni az uniós költségvetési kapcsolatokat. Ha megnézzük az általános indokolás mellékleteit, tíz melléklet szól csak az uniós költségvetési kapcsolatokról. Készítettünk egy olyan mellékletet is, amely egy táblázatban összegzi az összes uniós költségvetési kapcsolatot, nemcsak azokat, amelyek magában a törvényjavaslatban szerepelnek, hanem azon uniós forrásokat is tételesen bemutatjuk, amelyek a költségvetésen kívül kerülnek kifizetésre. Gondolok itt a közvetlen termelői támogatásokra, az agrárpiaci támogatásokra. Illetőleg tételesen, részletesen bemutatjuk a befizetések összegét is.
Emellett, tehát hogy az általános indokolásban milyen tájékoztató mellékleteket készítünk, a költségvetési törvényjavaslat 1. számú mellékletében az uniós forrásokat tartalmazó előirányzatok úgymond tiszta irányzatok, tehát az uniós forrást nem mossuk össze más költségvetési bevétellel, mindig önálló előirányzaton szerepel, csak úgy, mint az uniós forráshoz kapcsolódó társfinanszírozás. Ez is tisztán önálló előirányzatokban jelenik meg az 1. számú mellékletben. Én úgy gondolom, hogy a transzparenciát tekintve egy dologban tudunk előrelépni, amit az ÁSZ megfogalmazott, nevezetesen, hogy az eddig is önállóan, tisztán bemutatott előirányzatokat egy fejezetbe rakjuk össze, és ebben a szakmai véleményünk tényleg megegyezik az Állami Számvevőszék véleményével.
A másik dolog, amit említenék, a nemzeti vidékfejlesztési tervnél történt túlvállalások. Három mondatot mondanék arról, hogy miért történt ez, illetve mi ennek a prezentációja. A szakmai indok az, hogy a nemzeti vidékfejlesztési tervnél több program 5, illetőleg 20 éves kifutású. Gondolok itt az agrár-környezetgazdálkodásra, ami a nemzeti vidékfejlesztési terv legnagyobb intézkedése. Itt 5 éves projektek vannak, tehát egy gazda támogatási ígérvényt, határozatot kap a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivataltól arról, hogy ha környezetbarát módon műveli meg a földjeit, 5 évre kap támogatást, tehát többéves kifutású projektek vannak, az erdősítésnél 20 éves kifutású projektek vannak, amik önmagukban szükségessé teszik azt, hogy az n+2-es szabálynak is megfeleljünk, tehát hogy egyidejűleg teljesítsük az n+2-es szabályt, plusz sok évre szóló támogatási programokat hagyjunk jóvá, hogy egy túlvállalás történhessen. Magyarul: 2006-ban támogatási döntést kellett hozni olyan agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekről, amik csak 2011-ben lesznek majd kifizetve. Erdőtelepítésnél olyan határozatokat kellett hozni 2006-ban, amik értelmében 2026-ban is lesz kifizetés. Ezek a túlvállalások csak úgy lehetnek, ha annak a 2011-es vagy 2026-os kifizetésnek a forrása a 2007-2013-as, illetőleg a 2014 utáni közösségi költségvetés. Ez a szakmai indok. Jogi indokát, jogi alátámasztását pedig egy 2005 végén hozott tanácsi rendelet tartalmazza, ami közvetlen hatályos minden tagállamban, és ami kifejti azt, hogy a 2006 előtt a tagállamok által vállalt kötelezettségeket a 2007-2013-as, illetőleg az azutáni közösségi költségvetésekből lehet majd fizetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!
SIMON ÁKOSNÉ főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): Alelnök úr, szeretném megközelíteni azt a kérdést, amit az átláthatósággal kapcsolatban feltett. Mi a következők miatt forszíroztuk a kormányzatnál, hogy egy helyre kerüljenek ezek a főbb európai uniós és hazai társfinanszírozásban megvalósuló projektekkel kapcsolatos ügyletek, ugyanis két tárcát érintett. Ezzel a kohéziós alappal, amit már jeleztem korábban, ez a gond, hogy a kiutalt támogatási előlegeket nem szerepeltették a mérlegben. Ez 20-30 milliárd forintos nagyságrendű probléma volt.
Az európai integrációs fejezet elkészíti a beszámolót. Ők nem írják ezt be, és ezek után bekerül a két érintett fejezet zárszámadásába. Mi sajnálatos módon ezért minősített véleménnyel láttuk el, mármint nem tudott a próbán átmenni, a lényegességi küszöböt meghaladó hiba volt. A két érintett fejezet nem is tudott erről, és nem is volt érdemben köze ahhoz, hogy ez a hiba bekövetkezett, becsúszott. Tehát a felelősségvállalásnak is annál a tárcánál kell megjelenni, ahol a pénzügyi folyamatok elszámolásai zajlanak.
Többek között ezért is javasoltuk, hogy ott jelenjen meg, és akkor egyértelművé válnak a folyamatok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Látom, már a zakóját is levette.
Szeretném az első mondatait visszautasítani, mert ha valaki megnézi a parlamenti részvételt és a bizottsági részvételt, talán azok közé tartozom, aki a legtöbbet volt jelen akár parlamenti, akár bizottsági ülésen, hiszen rám is kihegyezte, hogy később érkeztem. A később érkezésnek az oka az Európa tanácsi felkészülés, egyeztetés kérdése volt.
Én nem szeretném, hogyha a bizottságon belül az a tendencia valósulna meg, ami a bizottságtól idáig talán távol állt, hogy indulatokat próbálunk meg egymás iránt vagy egymással szemben gerjeszteni. A tegnapi bizottsági ülésünk is, azt lehet mondani, 15 perc alatt lezajlott, 7 napirendi pontban egységes volt az álláspont és a vélemény.
Hogy az ÁSZ jelentésével kapcsolatban kételyek fogalmazódnak meg, és talán nem a tolvaj-, meg rablóbanda, hanem a különböző elosztási mechanizmusok kérdése, a kormányzati struktúraváltás kérdése, az ÁSZ több alkalommal megfogalmazta és ajánlotta a kormányzatnak, a pénzügyi kormányzatnak is, hogy magukat az uniós és a hazai forrásokat milyen szisztéma szerint kellene elindítani ahhoz, hogy valóban átlátható legyen, és a kifizetésekben se lehessen akadály. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a strukturális és kohéziós alapoknál a kifizetések területén még ma is óriási gondok vannak és ez a pályázóknál sajnos olyan helyzetet teremt, ami egyben a körbetartozások, a hitelképesség, valamint a kamatok visszafizetése kérdésének is előidézői.
Hiszen nagyon sok pályázó meghatározott időre vesz fel hitelt annak érdekében, hogy a különböző forrásokat valóban kellőképpen fel tudja használni, és hogy ha ott késik, vagy túlságosan késik a szerződések, a szerződések újbóli megkötése, átalakítása, azt lehet mondani, hogy utasításszerűen történő újrafogalmazása - mert a Kincstár vagy egyéb más szervek részéről a kifizetési folyamatot nem lehet úgy eszközölni -, még abba is kénytelenek belemenni a pályázatot nyerők, hogy időközi szerződésmódosításokat is eszközöljenek. Ez teljesen irreális.
Tehát ha megszületik egy döntés egy döntési mechanizmusban, és a pályázó eleget tesz az általa vállalt kötelezettségeknek, akkor a kormányzat részéről a mechanizmusban is arra kell törekedni, hogy a kifizetések is megfelelő határidőre odaérkezzenek, és ne hozzák kellemetlen helyzetbe az érintetteket.
Én szeretném, hogyha ezen a területen az ÁSZ megfogalmazását a kormányzat részéről is valóban komolyan vennék, és annyira komolyan vennék, hogy ezek a késési időszakok lecsökkennének, hiszen ma is ott tartunk, hogy 62 napos, meg 70 napos kifizetési határidők vannak, holott a teljesítés és a kifizetés között óriási időszak telik el, és ebből adódóan pénzügyi feszültséget, vagy adott esetben újbóli hitelfelvételre kényszerülést tud okozni. Így belekerül abba a spirálba, ami a körbetartozást tényleg tovább növeli és elveszi a pályázók kedvét attól, hogy egy következő folyamatban a pályázatot vagy annak a feltételeit komolyan vegyék. Tehát én mindenképpen szeretném, ha ebbe az irányba lehetne lépni.
Elnök úr, én javasolnám azt, hiszen nekem lassan mennem kell, hiszen két napirendi pontnál is hozzászóló vagyok a parlamenti ülésen, úgy kellene csinálni, hogy nem hétfőről keddre áttenni a parlamenti ülés szavazási napját, hanem az egyik héten legyen parlamenti ülés, a másik héten bizottsági ülés, és akkor nincs ilyen, hogy a plenáris ülés és a bizottsági ülés is egy időben van. Tehát javasolni kell ezt, hogy a képviselők valóban eleget tudjanak tenni az általuk vállalt kötelezettségnek, hogy a bizottsági ülésen és a parlamenti ülésen is ott tudjanak lenni. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm, képviselő úr. Egy személyes megjegyzés, ezt gyorsan le tudjuk zárni. Félreértés történt. Amikor ön jött, akkor nem a késésre akartam ezt kihegyezni, hanem hogy ön legalább jött, és visszaigazolom, hogy ön az egyik legszorgalmasabban dolgozó képviselő az ellenzék részéről.
Ezzel együtt az indulataim ténybelileg megalapozottak voltak, mint ahogy önnek is igaza volt abban, hogy levettem a zakómat. Ez igaz. (Derültség.) De még egyszer, ha azt sikerült elérnem, hogy egy vita elkezdődött a bizottság ülésén, akkor én már elégedetten nyugtázom ezt a napirendi pontunkat, azonban elhangzott egypár érdemi kérdés.
Nem tudom, milyen sorrendben kívánnak válaszolni. (Jelzésre.) Pénzügyminisztérium!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Őszintén mondom, hogy egyetértünk Ékes képviselő úrral, és azt hiszem, a Számvevőszékkel is. Tehát maximális e tekintetben a szakmai összhang.
Azt tudom mondani, hogy költségvetési akadálya soha nem volt a források kifizetésének. Engedje meg, képviselő úr, hogy számokkal is alátámasszam ezt, illetőleg a 2006-os költségvetési törvény normaszövegére is utaljak. Ha megnézzük a számokat az operatív programoknál, akkor azt látjuk, hogy az uniós forráshoz kapcsolódó központi költségvetési előirányzat 57 milliárd forintra volt tervezve. E helyett a kifizetés majdnem 72 milliárd forint volt. Tehát 16 milliárd forint került átcsoportosításra, pont annak érdekében, hogy költségvetési oldalról egy napot se kelljen várni az uniós források kifizetésével.
Mindez egyébként azért történt, mert sok esetben nincs itt az uniós forrás, amit a kedvezményezetteknek kifizethetnénk, és ez esetben hazai forrásból kerül megelőlegezésre az uniós pénz is. Ez a számszaki alátámasztása annak, hogy ha szükség volt rá, akkor valóban az előirányzatot meghaladó kifizetésre került sor.
Mindennek a jogi alapját a 2006-os költségvetési törvényben két rendelkezés adta. Az egyik rendelkezés arról szól, hogy amennyiben uniós forrás felhasználása érdekében szükséges, egy adott költségvetési fejezet előirányzatain belül bárhonnan át lehet csoportosítani pénzt uniós forrást tartalmazó előirányzatra. Ezt a szabályt én nagyon egyszerűen úgy fogalmazom meg, hogy uniós forrást tartalmazó előirányzatra mindenhonnan, bárhonnan lehet pénzt vinni, uniós forrást tartalmazó előirányzatról viszont nem lehet elvinni pénzt, tehát nem lehet elvinni a társfinanszírozást, de ha plusz társfinanszírozás szükséges, bárhonnan össze lehet gyűjteni.
A költségvetési törvényben van még egy normaszöveg, ami biztosítja, hogy mindenképp rendelkezésre álljon a költségvetési forrás, ami azt mondja, hogy ha elfogyott az előirányzat és átcsoportosítási lehetőség sincs már, mondjuk december vége van és kimerült minden előirányzat, akkor ezek az előirányzatok felülről automatikusan nyitottakká válnak. Tehát ezzel azt hagyta jóvá a parlament, hiszen a költségvetési törvény rögzíti ezeket a szabályokat, hogy akár még deficitnövekedés árán is biztosítani kell az uniós forrásokhoz kapcsolódó társfinanszírozást.
Ezzel együtt, amit Ékes képviselő úr mondott, hogy lassú a kifizetések folyamata, ebben egyetértünk. Ezt a kormány által benyújtott törvényjavaslat általános indoklása is rögzíti. Az NFT-nél szó szerint az szerepel, hogy ugyanakkor a kedvezményezettek részére történő kifizetések ideje, a 2006-ban végrehajtott szervezeti változtatások ellenére, az előirányzatnál még mindig hosszabb.
Tehát egyértelmű törekvések vannak arra és konkrét lépések is, tehát például az elektronikus úton történő pályáztatás, a biztosítékok rendszerének az egyszerűsítése, ez a sokszor mondott egyablakos vagy egyszerűsített lebonyolítás, ahol egy közreműködő szervezet lesz a 2007-es folyamatoknál. Tehát azt mondom, hogy valóban hosszabb volt a kifizetés folyamata, több kormányzati lépés történt, konkrét jogszabályok módosításával, ami a folyamat lassítását jelzi, azonban eddig sem volt, és a tervek szerint a jövőben sem szabad, hogy költségvetési akadálya legyen a kifizetéseknek.
Én még egy dologra nagyon röviden reflektálnék. Többször szóba került az, hogy két fejezet tekintetében a kohéziós alap előirányzatoknál az előlegek nem helyesen kerültek könyvelésre. Valóban van egy vita, egy jogszabály-értelmezési vita, vagy eltérő jogszabály-értelmezés a kormányzat és az Állami Számvevőszék között, amit tisztázunk, egyértelműen tisztázunk, és azt gondolom, ebben nem szabad, hogy vita legyen közöttünk.
A zárszámadás ezeket a kifizetett előlegeket tartalmazza. Tehát nem arról van szó, hogy ezek a tételek a kiadások között ne jelennének meg, hanem arról, hogy a mérlegben, a költségvetési szerv mérlegében nem került bemutatásra az az előleg, ami a kohéziós alapnál a szállítóknak kifizetésre került, azért, mert az illetékes szerv a 249/2000-es kormányrendelet rendelkezéseit szó szerint vette, ami azt mondja, hogy a kedvezményezetteknek történő előlegkifizetést kell nyilvántartani.
Itt nem maguknak a kedvezményezetteknek történt kifizetés, hanem a szállítóknak. Tehát arról van szó, hogy van egy kohéziós alap projekt, szennyvíztisztító építése. A kedvezményezett mondjuk Debrecen város önkormányzata. Ez az előlegkifizetés nem Debrecen város önkormányzatának történt, hanem konkrétan a beruházást végző, a szennyvíztisztítót építő vállalkozóknak történt, ez nem került a mérlegben kimutatásra. De ebben tényleg közös platformra fogunk jutni a Számvevőszékkel. Köszönöm.
ELNÖK: Egy kis türelmet szeretnék kérni. Olyan jól sikerült vitát csiholnom, hogy a Magyar Európai Üzleti Tanács képviselőinek várni kell ránk. Miután én kezdeményeztem, javasoltam, hogy vita legyen, ha tudunk egy kicsit feszesebben fogalmazni ezekben a fontos kérdésekben, akkor hálás lennék.
Tessék parancsolni!
SIMON ÁKOSNÉ főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): Mi megpróbáltuk 2004-től folyamatában végigkísérni az európai uniós forrásokkal kapcsolatos konkrét ügyleteket. Az első csúcs a pályáztatás, a szerződéskötés volt. Ez volt egy nagy csúcs. Most a kifizetésekhez jutott el a csúcs a feladat-végrehajtás tekintetében. Át kellene gondolni kormányzati oldalról, hogy nem kellene-e ide segítség. Lehet sok mindent automatizálni, de a pénzügyi bizonylatokat, amiket beküldenek elszámolásra, azt meg kell nézni, azt kézbe kell fogni, át kell bogarászni, mert ebből probléma is lehet. A kormányzat áll helyt, esetleg vissza kell fizetni. Nagyon szigorú az uniós ellenőrzés, ezt mi magunk is megtapasztaltuk. Meg kellene fontolni, hogy ezt a nagy csúcsot egy kicsit enyhíteni, hogy átmenetileg megerősíteni azt az apparátust, ameddig ez le nem cseng. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, tényleg csak nagyon röviden. A gond ott van, hogy maga az ÁSZ ellenőrzési folyamatában a fel nem bontott és a ki nem bontott pályázatokat nem ellenőrizheti. Ebből nagyon sok jogi procedúra is volt, és itt jönnek be a csúcsok egyébként. Hiányzik az a szakembergárda, amely valóban konzekvensebb, és tényleg teljesen demokratikusan, pontrendszerek beiktatásával tudja eldönteni és elbírálni a pályázatok jogszerűségét, utána pedig nem adódhat olyan probléma, hogy adott esetben nem demokratikusan vagy nem tisztességes úton-módón kerülnek beruházások végrehajtásra, és annak adott esetben olyan jogi lépései vannak, ami az ellenőrzési rendszerben nem található meg. Tehát a pályáztatási időszakra is kellene koncentrálni, és nagyobb apparátus kellene, és majdan a kifizetések rendszerében is, hogy a visszaellenőrzés azokra a kérdésekre és kételyekre is megadja a választ, amik jelenleg a parlamenten belül és a képviselők között is feszültséget okoznak. Az ÁSZ-nak nincs arra joga és lehetősége, hogy a pályáztatási formát önmagában ellenőrizze.
ELNÖK: Mielőtt válaszolnak, még egy dolgot. Van egyfajta nyomás, hogy rövidebb idő alatt történjék a kifizetés, és van egy nyomás, hogy tessék minden számlát kézbe fogni. Fontos az első is, de a második fontosabb. Elhangzott, hogy itt visszafizetési kötelezettség lesz, ami hihetetlen extra, úgyhogy nem lehet csökkenteni a nyomást. Ez a 60-70 nap végül is elviselhető, inkább legyen 80 nap, mint az, hogy a számla kontroll nélkül menjen át, és kiderüljön, hogy vissza kell fizetni. Ebben egy statement érdekes lehet. Kívánnak reagálni? (Nincs jelzés.)
Akkor Kocsi alelnök úr következik.
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Tartva magam a feszes helyzethez, amit az időgazdálkodásban jelzett, én mindössze két dologra utalnék. Az egyikre meglehetősen soft módon, mert nem szeretném, ha a mai ülésünket bárki a "zakó" szóval jellemezné később. Én azt látom, hogy az ellenzéki képviselőtársaim, akiket rendkívül tisztelek azért, hogy ők folyamatosan itt vannak, és részt vesznek a bizottsági munkában, egy olyan bizottság konszolidált hangnemhez viszonyítják az elnök úr kezdő szavait, amely konszolidált hangnem valóban a bizottság sajátja.
Azonban én úgy látom, hogy az a hangnem, ami egyébként a bizottságon kívül arról a politikai oldalról fogalmazódik meg, amit képviselnek az ellenzéki képviselőtársaim, az már korántsem konszolidált. Én érzem és meg is értem azt a lélektani helyzetet, hogy őnekik itt ilyenkor egy furcsa lélektani szituáció van, amikor egy konszolidált bizottságban kérnek tőlük számon nem konszolidált megnyilvánulásokat, amelyeknek a politikai felelősségét teljes mértékben nem tudják elhárítani. Látom, Manninger képviselőtársam nem tudta követni. (Manninger Jenő: Tudtam követni.) Megismétlem sokkal egyszerűbben: azt gondolom, hogy egy képviselő, ha egy politikai párt képviselője, osztozik abban a felelősségben, amit a politikai párt tesz, mond, függetlenül attól, hogy a Házon belül, bizottsági ülésen, plenáris ülésen vagy az utcán hangzik el. Ha így vesszük, akkor én azt tudom mondani, hogy ennek az előterjesztésnek a mi szempontunkból egyetlen lényeges kérdése van, az, hogy az előterjesztett törvényjavaslatban foglaltak és azok tanulságai milyen viszonyban állnak az utcán elmondott, egyébként rendkívül nem konszolidált kijelentésekkel.
Ha a zárszámadás azt mondja, hogy a közpénzeket a kormányzat tisztességesen és célszerűen használta fel, akkor valószínű, hogy ezt ki kell mondani, ha máshol nem, legalább a bizottságban. Ez egyébként nyilvánvalóan egyfajta irányadó az előterjesztésről alkotott vélemény és szavazás tekintetében is.
Még egy dolgot. Az, hogy egy szervezetrendszer mennyire átlátható vagy mennyire egyszerű, mennyire költséges vagy mennyire drága, illetve, hogy mennyire tud gyorsan és hatékonyan célba juttatni támogatásokat, vagy lassan, bürokratikusan, nagyon sok nehézséget okozva teszi, egy alapkérdés, mint kiderült, mindenki számára. Én azt látom, hogy az úgynevezett NFT I. szerkezete az Új Magyarország fejlesztési tervben létrehozott uniós kifizető, pénzkelező, menedzselő szervezethez képest egyszerűbb. Tehát sokkal nehezebb és fogósabb kérdés lesz, de rendkívül lényeges lesz egy év múlva, amikor megnézzük, hogy milyen válaszunk lehet azokra a felvetésekre, amelyek azt mondják, hogy ez a szervezetrendszer, amit most alkalmazunk, bonyolultabb, tagoltabb, strukturáltabb, lehetséges, hogy költségesebb is - ki fog derülni -, de egy lényeges kérdés lesz az, hogy ezekre a kérdésekre, amiket itt a képviselőtársaim megfogalmaztak, hogy mikor, milyen ütemezéssel, mennyire használható módon juttatja célba a támogatást, az európai uniós forrást és a társfinanszírozás összegeit, ezek hogyan fognak működni, ez az alapkérdés.
Én azt látom, hogy minden olyan kérdés, ami most itt megfogalmazódott ezzel kapcsolatban, számunkra, a bizottságunk számára most is lényeges, de lehetséges, hogy egy vagy két év múlva még lényegesebb lesz. Én azt tudom mondani, hogy bár az Állami Számvevőszéknek nyilván nagyon határozott és bizonyos értelemben korlátozott az eszköztára és a lehetősége, de abban én is, és a képviselőtársaim is számítunk a munkájukra, hogy ebben a szükséges konzekvenciákat le tudjuk vonni, és a szükséges javaslatokat meg tudjuk magunk is tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden egy dologra reflektálnék, amit elnök úr és alelnök úr is említett. Gyorsan kell kifizetni a pénzeket, szabályosan, és lehetőleg nem túl nagy bürokráciával. Ezt a három dolgot azért említem, mert ezek egymásnak ellentmondóak. A vállalkozásoktól - ismerőseimtől magánemberként is - hallom, hogy mennyi ideig tart a kifizetés, mennyit kell nekik várni a kifizetésre. Másik oldalról mint köztisztviselő, mint a közpénzekért némileg felelős ember azt tudom, hogy szabályosan kell kifizetni ezeket a pénzeket, ahogy az Állami Számvevőszék is mondta, hogy ha szabálytalanság van, végső soron a magyar költségvetésnek kell ellenállni. Harmadsorban pedig lehetőség szerint egy olyan apparátust kell kiépíteni, amelyik hatékonyan működik. Nyilvánvaló, hogy sokkal gyorsabban működne a rendszer, ha háromszor ekkora apparátus lenne, de ezt közpénzből tartjuk el.
Ezeket azért mondom, mert három, egymásnak ellentmondó követelmény van, aminek a kompromisszumát meg kell találni. Én azt látom, hogy az NFT I-nél valóban lassú volt a kifizetések folyamata, de minden egyes számla bekérésre került, minden egyes támogatáskifizetés mögött biztosíték volt.
Most olyan egyszerűsítések vannak, hogy nem kért be az intézményrendszer minden számlát. Vannak olyan kis összegű támogatások, amik mögött nincsenek biztosítékok. Tehát ez értelemszerűen gyorsítja a kifizetés folyamatát, de növeli az esetleges szabálytalanság kockázatát. És van az a tényező, hogy mindezt úgy kell csinálni, hogy ne veszítsünk el uniós forrást, tehát az n+2-es, n+3-as szabályokba beleférjünk.
Én azt tudom mondani, lehet, hogy az NFT I. lassú volt, de az a rendszer biztosította a szabályos kifizetést és az n+2-es szabálynak megfeleltünk. Ugyanakkor, meghallva a vállalkozásoktól, az önkormányzatoktól, minden kedvezményezettől jövő azon igényt, hogy ez a rendszer igaz, hogy szabályos, de rendkívül lassú és bürokratikus, egyszerűsítések történtek. Nyilvánvalóan három dolog, a szervezetrendszer nagysága, a gyorsaság és a szabályosság ésszerű kompromisszumát kell kialakítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress képviselő úr.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Az egyetlen kérésem hadd legyen az, hogy próbáljuk elérni, hogy a bizottságunkban a konszolidált hangnem érvényesülhessen, és akkor azt hiszem, mindnyájan jól fogunk járni a bizottságon belül is, meg kívül is.
A másik dolog: a beletanulás és az integráció ügye. Tulajdonképpen itt mondtuk el, hogy hogyan folyik tovább Magyarország integrációja, de már tagállamként. Egész egyszerűen olyan erőforrásokat kell megmozgatnunk, most például regionális oldalról nézve, hogy hihetetlen nagy hiányt érzek, a központi apparátus már úgy ahogy, megbirkózik ezekkel a feladatokkal. A régióknál bizony nagyon nagy szakemberhiány van jelen pillanatban, a tervezéstől a végrehajtás minden más eleméig.
Logikailag persze könnyű azt mondani, hogy előre tudhattuk, hogy először majd a pályázatok értékelése, aztán a szerződéskötés fogja a csúcsot hozni, csak ahogy önök is elmondták, nem lehet átdobni egyik szakembert a másik munkafázisra, hiszen sajnos egészen más típusú ismereteket, tapasztalatot, munkavégzést fog igényelni. Azt hiszem, előre tudjuk, hogy most majd az ellenőrzésnek lesz egy nagyon komoly felfutása. Tehát ha lehet valamit tenni ebben az ügyben, akkor ezt érdemes megpróbálni az adott irányító hatósági és intézményi szinten, és az önök végig ellenőrző és tapasztalatlevonó, illetve a további munkát segítő, javaslattevő tevékenysége gyorsítására, az erre való erőforrás összpontosítására.
És végül egyetlen kérdés, általában a fejlesztéspolitika kapcsán. Lehet-e arra számítani, és főleg az ÁSZ véleményét kérdezem, hogy elmozduljunk abba az irányba, amikor a közpénzeket befektetési eszközként tudjuk kezelni? Én azt tapasztalom, hogy sajnos a költségvetési kiadást általában egyszeri kiadásként próbáljuk elkönyvelni magunkban, és nem figyelünk rá, hogy ennek bizony megtérülésének kellene lenni, méghozzá ugyanolyan, vagy még nagyobb megtérülésének, mint a magánbefektetéseknek, hiszen többek között pontosan ezeknek a közpénzeknek a feladata lenne az, hogy ezek segítségével jóval nagyobb összegű magánpénzeket tudjunk megmozgatni, mint amit a normál logika mentén a gazdaság be tud fektetni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Tessék!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Veress képviselő úr első gondolatával csak egyet tudok érteni. Ez egy konstans probléma most már, mondhatom, hogy hónapok óta, hogy van egy kiképzett szakembergárda, amelyik önmagában kevés lesz ahhoz, hogy a nagyságrendekkel nagyobb, 2007-től megnyíló fejlesztési forrásokat kezelje. Úgyhogy folyamatos létszámbővítésben, képzésben van az intézményrendszer.
Biztos, hogy a központban talán gyorsabban megy, mint a régiókban, de egyetértek, ez egy előttünk álló feladat, amit meg kell oldanunk. Remélhetőleg a benyújtott 2008. évi költségvetés tartalmazni fogja azokat a forrásokat, tehát mindenki számára, a bizottság, illetőleg a parlament összes képviselője számára transzparens módon tartalmazni fogja azokat a forrásokat, amik biztosítják, hogy a szükséges kapacitások kiépítésre kerüljenek.
Ami a közpénzek befektetését illeti. Azt gondolom, többfajta költségvetési rendszer van, és itt megint egyet tudok érteni Veress képviselő úrral abban, hogy célszerű lenne hosszabb távon a jelenlegi költségvetési rendszerről áttérni egy olyan költségvetésre, ami sokkal inkább teljesítményorientált, ahol a zárszámadásban sokkal nagyobb hangsúlyt kap az, hogy az elköltött pénzből mi valósult meg. Befektetésnek tekinthetjük az oktatási rendszerben a közoktatásra, a felsőoktatásra fordított pénzeket, vagy hogy az egészségügybe történő befektetés hogyan térül meg.
Ahhoz, hogy más jellegű, úgymond eredményorientált költségvetésre térjünk át, teljesen más költségvetési rendszer kell, az államháztartási törvény, illetőleg számos jogszabály módosításával, sőt, akár kétharmados törvények módosításával.
Az a törvényjavaslat, amiről már többpárti egyeztetés volt, amely például tartalmazza a költségvetési hivatal létrejöttét, és ami tartalmazni fogja egy más, több éves költségvetési rendszer irányába történő elmozdulást, ebbe az irányba is megy, hogy a közpénzek felhasználásának eredményorientációját, úgymond a befektetés megtérülését sokkal jobban lehessen ellenőrizni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
SIMON ÁKOSNÉ főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék): Tisztelt Képviselő Úr! Évek óta jelezzük a zárszámadás keretében, de sajnálatos módon nem történt érdemi áttörés és elmozdulás, különösen a fejezeti kezelésű előirányzatok vonatkozásában, a közvetlenül nevesített célokhoz rendelt pénzeszközök vonatkozásában.
Az Állami Számvevőszék célja az a jövőben, hogy az európai uniós projektet lezárásával, egy-egy nagyobb projekt lezárásával eredményességi-hatékonysági-célszerűségi ellenőrzéseket is végezzünk a szabályszerűségi ellenőrzés mellett. Szeretném azért kiemelni, hogy ebben a fázisban nagyon lényeges, hogy elvégezzük a törvényességi-szabályszerűségi ellenőrzést, mert azt azért nem lenne jó kijelenteni, hogy nem volt szabályszerű, de hatékony volt. Tehát valahol ennek a kettős kritériumrendszernek kell megfelelni. Ezt a folyamatot elindítjuk már a 2007. évi zárszámadás keretében. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Jelzésre.) A képviselő úr nem kíván szólni, ezzel a vitát berekeszthetjük.
Szavazni kell, ez egy törvényjavaslat. Kérdezem a bizottság tagjait, kik támogatják a törvényjavaslatot. (Szavazás.) 7 igen szavazat. Nem szavazat? (Szavazás.) 4 nem szavazat. Tartózkodás? (Nincs ilyen jelzés.) Nem volt. A bizottság ezzel támogatta a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen a vitát. Úgy érzem, hogy a vita első körének lezárásakor, mert senki nem szólt hozzá, a hozzászólásom végül is nem volt haszontalan. És ha nem ilyen hangnemben sikerül, akkor talán nem sikerül ezzel vitát csiholnom. Szerintem értelmes vitát folytattunk, és ennyiben visszatértünk arra, amit Ékes képviselő úr joggal mond, hogy normális hangvételben érdemi vitákat folytassunk, amiket Veress képviselő úr felvetett, és mind a Pénzügyminisztérium, mind pedig az Állami Számvevőszék visszaigazolt, hogy itt nagyon sok lyukat lehet még betömni és más szemléletet érdemes venni.
Most azokhoz fordulok, akik kormányon vagyunk, addig tudunk ebben többet segíteni. Itt mindenfajta kritikát be lehet söpörni az ellenzéktől. Ezt most ki lehet venni ezt ebből a logikából. Ezt én Grúziában mondtam, hogy amikor kormányon vagy, építs börtönt, nem tudod, hogy nem magadnak építed-e, tehát javíts a viszonyokon. És azt tudom mondani, hogy most javíts a pénzügyi szabályokon, mert hogy ha ellenzékbe kerülsz, akkor magad is jobb helyzetbe tudod magad hozni, tehát érdemes ebben is mindent megtennünk.
Végezetül pedig csak azt tudom mondani, hogy én idealista vagyok, de azért annyira nem, hogy egy olyan országot vizionáljak, ahol a Kossuth téri tüntetők hatalmas transzparensekkel azt fogják hirdetni, hogy márpedig az egyes sorokat támasszák alá a kedvezményezettek szerinti analitikával, mert ha nem, akkor a kormány mondjon le. Szóval idáig nem fogunk eljutni nyilvánvalóan, bár nem lenne rossz, hogyha ebbe az irányba mennénk.
Köszönöm szépen a kormány képviselőjének, köszönöm az Állami Számvevőszék képviselőjének a jelenlétet. A feladat nyilván világos. Köszönöm szépen képviselőtársaimnak is, és 2 perc szünetet tartunk, ameddig vendégeink bejönnek.
(Szünet: 10.20-10.26)
A Magyar Európai Üzleti Tanács (HEBC) 2007. évi "A felelősség közös" című jelentésének megvitatása
(E napirendi pont tárgyalása folyamatos angol-magyar szinkrontolmácsolás mellett zajlik.)
ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Elnök Úr! Kollégák! Folytatjuk munkánkat. Mindenekelőtt elnézést szeretnék kérni a késedelemért, amelynek elfogadható oka van, még ha udvariasságnak nem is minősül. Az előző napirendi pontunk a zárszámadási törvény volt, a köztársaság élete legfontosabb törvényeinek egyike. A kormány arról számolt be, hogy a közpénzeket hogyan költi el, és mint a bizottságban mindig, erről egy nagyon jó hangulatú, szakmailag alátámasztott, de mégis izgalmas vita folyt. El szeretném mondani, hogy ezt nagymértékben köszönhetjük önöknek, hiszen immáron hagyománnyá vált a találkozó az HEBC és az Európai ügyek bizottsága között, és nagyon sokat segített bennünket abban, hogy a bizottság előtt folyó viták kilépjenek a politikát kívülről figyelők számára tipikusnak tekinthető logikából és hangulatból, és ehelyett értelmes kérdésekre megpróbáljunk értelmes válaszokat adni.
A mostani találkozó aktualitását az adja, túl azon, hogy igyekeztünk hagyományt teremteni az HEBC és az Európai ügyek bizottsága közötti találkozókat tekintve, hogy nem olyan régen az HEBC kiadott egy jelentést, amelyet egy sajtótájékoztató keretében a magyar közvélemény elé is tárt, amely nagyon jól sikerült. Én köszönöm arra a meghívást. Akkor úgy döntöttünk, hogy érdemes ezt az Európai ügyek bizottságával is megvitatni. Időközben a jelentés címe egy nagyon komoly politikai támogatást kapott a köztársasági elnöktől. Az őszi ülésszak nyitónapján a köztársasági elnök túl a Magyar Gárdával kapcsolatos dolgokon, pontosan arról beszélt, hogy nagyon sok mindenben közös a felelősség, és ez a közös felelősség kiterjed nemcsak a pártokra, a politika egészére, és nemcsak a politika egészére, hanem az üzleti körökre. A lehető legszélesebb az a felelősség, amit együtt viselünk azért, hogy Magyarországot sikerre vigyük.
Ennek "A felelősség közös" voltának még nem mindenben lehet a jelét tapasztalni, de az a meggyőződésem, hogy még többet és többet kell beszélni arról, hogy hol vannak azok a stratégiai célkitűzések, hol vannak azok a főbb eszközök, amelyekben egy egyetértés, egy minimum kialakítható, s minél többet beszélünk ezekről a nyilvánosság előtt, annál közelebb tudunk ezekhez kerülni. Ezért még egyszer köszönöm, hogy elfogadták a meghívásunkat. Arra kérném önöket, hogy mondják el, hogy ennek "A felelősség közös" című jelentésnek melyek a főbb megállapításai, azt is mondják el, hogy mi, politikai pártok képviselői hogyan tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy ez a közös felelősség implementálódni is tudjon, eredményeket tudjon hozni. Azt kérném, elnök úr, hogy kezdje el a munkát, és utána képviselőtársaim következnek. Tessék parancsolni!
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Köszönöm szépen. Talán azzal kezdeném, hogy elnézést kérünk azért, hogy bár az elején egy nagyon hosszú listának tűnt a résztvevők listája részünkről, jó néhányan az utolsó pillanatban le kellett hogy mondják elsősorban külföldi utazások vagy egyéb elfoglaltság miatt, de azért elég szép számban gyűltünk össze. Én arra kérném a kollégáimat, hogy ha csak egy név és cég erejéig is, de mutatkozzanak be. Bár úgy gondolom, mindenki ismer mindenkit, ez sosem árt. Kezdjük a jobb oldalamról! Zoltán!
MÉSZÁROS ZOLTÁN (Philips Magyarország): Mészáros Zoltán vagyok, a Philips Magyarország ügyvezető igazgatója.
HEGEDŰS PÉTER (ABB): Hegedűs Péter vagyok, az ABB elnökségi tagja.
FODOR ISTVÁN (Ericsson Hungary): Fodor István, az Ericsson elnöke.
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Takács János, Electrolux.
SZÁNTÓ JUDIT titkár (HEBC): Szántó Judit vagyok, az HEBC titkára.
CSORBA ZOLTÁN (Suez Environnement Hungária): Csorba Zoltán vagyok, az Suez Environnement magyarországi vezetője.
BENEDIKT LAUX (Philips Közép-Európa, adriai régió): Benedikt Laux vagyok, a Philips Magyarország részéről.
AD VISSCHER (Akzo Nobel): Ad Visscher, Akzo Nobel.
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), az HEBC elnöke. Köszönöm szépen. Nem tudom megállni, hogy ne reagáljak egy olyan ügyre, amit említettél. Nagyon örülök, és remélem, hogy osztják a kollégáim is az örömömet, hogy a köztársasági elnök úr ugyanazon a nyelven beszél velünk, vagy egyetértett velünk. Lehet, hogy túlzott optimizmus részemről, de én merném úgy értékelni ezt, mint az első jelét annak, hogy talán végre találkozna vagy szeretne találkozni, vagy legalábbis elfogadja azt, hogy találkozzon az HEBC-vel, hiszen az első államelnök, aki ezt még eddig nem tette meg.
Az HEBC tagjait önök mindannyian ismerik. 15 európai kerekasztal tagvállalat magyarországi leányvállalatainak az elnökei, illetve vezérigazgatói vagyunk, ezek az ABB, az Akzo Nobel, AstraZeneca, British Telecom, Electrabel, Electrolux, Ericsson, Heineken, Magyar Telecom, MOL, Nestlé, OMV, Philips, SAP és Suez Environnement. Ha a felsorolásból a hadarás miatt nem tűnt ki, szeretném hangsúlyozni, hogy a legutóbbi találkozásunk óta három taggal is bővültünk, ez az AstraZeneca, a Heineken és a Magyar Telecom, illetve azok elnökei. Tiszteletbeli tagunk is van, Willem van der Vegt úr személyében, és a titkárunkat, Szántó Juditot, gondolom, senkinek nem kell bemutatni.
Az HEBC-tagvállalatok a magyar gazdaság jelentős befektetői, első ízben talán az idén szedtük össze ezeket az adatokat, és a 2006-os évi összesített adatok alapján nettó árbevételünk 5150 milliárd forint, és az alkalmazottaink létszáma közel 29 ezer. Ezek ennek a 15 cégnek az adatai. Nekünk nagyon fontos az a háttértámogatás, amelyet anyaszervezetünk, az Európai Gyáriparosok Kerekasztala nyújt, amely 45 európai multinacionális vállalat elnök-, illetve vezérigazgatói fóruma.
1500 milliárd eurós a közforgalmuk, és 4,5 millió alkalmazottjuk van világszerte.
A küldetésünk. Nem folytatunk lobbitevékenységet a cégek egyéni üzleti érdekeiért, ezt minden évben elmondjuk, az éves jelentésünkben is benne van. Célunk, hogy segítsük Magyarországon a reformok folytatását, a sikeres felzárkózást a versenyképesség érdekében. Szeretnénk külföldi befektetői oldalról képet adni arról, melyek azok a változások, amelyek hozzájárulhatnak a kedvezőbb üzleti környezet megteremtéséhez Magyarországon.
A 2007. évi jelentésünknek, mint már említetted, elnök úr, az a címe, hogy: "A felelősség közös." 2007. július 19-én hoztuk nyilvánosságra egy sajtótájékoztató keretében, ami már megszokott. Ez volt a kilencedik, és külön köszönetet szeretnék mondani a HEBC nevében az elnök úrnak, Eörsi Mátyás úrnak, hogy díszvendégként jelen volt azon a programon.
A felelősség közös. Miért mondtuk ezt? Úgy gondoljuk, hogy közös a felelősség és az érdek olyan magyar és európai gazdasági és társadalmi környezet megteremtése érdekében, amely biztosítja Magyarország dinamikus és fenntartható fejlődését, nem kockáztatja a felzárkózási folyamat sikerét, ugyanakkor tevékenyen hozzájárul az EU nemzetközi versenyképességének a sikeréhez is. Az előszavunkat Inotai András professzor úr, az MTA Világgazdasági Kutatóintézete igazgatója írta.
Én nem szeretném bemutatni bővebben az éves jelentésünket, hiszen egyrészt úgy gondolom, önök is ismerik, megkapták, másrészt, ha kérdések, feleletek formájában beszélgetünk, vagy informálisan beszélgetünk, akkor úgyis kiderül, hogy mik azok a fő pontok, amikre mi koncentráltunk.
(Ivanics Ferenc megérkezik a bizottság ülésére.)
Talán csak gyorsan, de mégis elmondanám, hogy beszélünk arról, hogy fejlődés és stagnálás, hogyan fejlődött Magyarország a kilencvenes évek elejétől. Vezető szerepet töltött be a régióban, de azt mára sajnos elveszítette.
Aztán arról beszélünk, hogy mi szeretnék, ha Magyarország visszakerülne az élmezőnybe, és el is mondjuk, hogy mit kellene tenni annak érdekében, hogy visszakerüljön. Beszélünk egy széles körű nemzeti konszenzusról, egy hosszú távú nemzeti stratégiáról, erről már többször beszéltünk, egy világos jövőképről. Szeretnénk egy stabil jogi és gazdasági környezetet, kiszámíthatóságot, átláthatóságot látni Magyarországon.
A legfőbb területek, ahol előrelépést kell elérni ahhoz, hogy visszakerüljünk az élmezőnybe, véleményünk szerint az emberi tőke, az üzleti környezet, az általános intézményi keretek, illetve a külső tényezők, mint a kommunikáció, vagy Magyarország helye Európában, illetve az ázsiai helyzet vagy az Ázsiához való viszonyunk.
Erre is kitértél, elnök úr, a Magyar Narancs 36. számában, de Ázsiáról most ne beszéljünk. Szeretnék azért idézni onnan. Azt mondod ott, remélem, szó szerint tudom idézni: "a mai diplomácia a klasszikus bilaterális kapcsolatokat tanulta meg, de gazdasági ügyekben nem képes hatékonyan eljárni." Ezzel egyetértünk, mi is így látjuk, hiszen úgy gondoljuk, hogy a közel 170 külföldön működő diplomáciai képviselet Magyarország legnagyobb vagy legalábbis legszélesebb körű networkje vagy hálózata, amit jobban ki kellene használni azért, hogy a magyar gazdasági szférát is segítsük, vagy a magyar gazdaságot segítsük. Ez ma kihasználatlan potenciált jelent. Talán a jövőben jobban ki tudjuk használni, ahogy az elnök úr is elmondja.
A HEBC 2004 novemberében találkozott az akkori külügyminiszterrel, Somogyi Ferenc úrral, és már akkor is megemlítettük ezeket. Talán ennek folyamodványaként is jött létre a Külügyminisztériumban egy gazdasági főosztály, és reméljük, hogy a jövőben is tovább tudjuk ezt erősíteni.
A HEBC kész arra, hogy együttműködjön bárkivel, mindenkivel, aki a magyar gazdaság versenyképességét tudja, próbálja vagy szeretné elősegíteni, hiszen úgy gondoljuk, hogy széles körű társadalmi konszenzus nélkül az országnak csekély reménye van a felzárkózásra mind Európában, mind a világban.
A mi véleményünk szerint, a HEBC véleménye szerint a konszenzus viszont nem feltétlenül jelent teljes egyetértést minden kérdésben, de készséget az együttműködésre mindenképpen a politika előtt, az üzleti és a civil szféra, valamint a társadalom egésze között. Ha jól értettem, az államelnök úr is erre utalt a beszédében.
A HEBC kész a konszenzus előmozdítására, az együttműködésre, a jelentésben is említett célok megvalósítása érdekében.
Én többet, mint említettem, nem szeretnék mondani az éves jelentésről, de szeretném megkérdezni kollégáimat, hogy valaki szeretné-e kiegészíteni ezt a bevezetőt. (Nincs ilyen jelzés.)
Ha nem, akkor visszaadjuk a szót, és ha kérdés van esetleg, akkor arra megpróbálunk válaszolni. Köszönöm.
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Semmi sem félelmetesebb, mint amikor az embert politikusi interjúkban foglaltakkal szembesítik, de ezúttal nincs mit bánnom.
Azzal, hogy én ezekben eléggé pesszimista vagyok, és ha jól értem, lám-lám, az HEBC és a Külügyminisztérium találkozójának legfőbb eredménye, hogy felállt egy főosztály, megszületett. Ettől mindig tartok egy kicsit, hogy ezeket nem lehetne-e főosztály felállítása nélkül is megoldani.
Van egyfajta nemzetközi összehasonlításra lehetőségem.
Úgy látom, hogy itt képzettségbeli elmaradások vannak, úgy látom, hogy szemléletbeli problémák is vannak, talán generációs problémák is vannak, hogy ezek a klasszikus bilaterális megközelítések uralkodnak, és nem tudom, mi a megoldás, túl azon, hogy abban bízom, hogy amikor a gyerekeink felnőnek, minden másképpen fog kinézni. De erről talán érdemesebb majd informálisan beszélgetnünk.
Képviselőtársaimhoz fordulok, hogy akár a jelentéssel, akár az itt elhangzottakkal kapcsolatban tegyék fel kérdésüket, mondják el véleményüket. (Jelzésre:) Kezdjük Szirbik Imrével. Tessék!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A jelentéshez kapcsolódóan két rövid témát szeretnék érinteni. A jelentés a humán erőforrás kapcsán többször foglalkozik a munkaerő képzettségével is, ugyanakkor mint egy délkelet-alföldi kisváros polgármestere és képviselője szinte naponta szembesülök azzal, hogy az ország fejlett régióiból - nevezzük nevén, akár a Suzukitól, akár az Auditól - folyamatosan jön egy olyan megkeresés, hogy a város küldjön munkaerőt ezekbe a fejlettebb nyugati régiókba, akár olyan áron is, hogy a várost ebből a szempontból anyagilag támogatnák a nagyvállalkozások.
Hogyan látják, van-e olyan megoldási lehetőség, s ha igen, akkor mik a feltételei, hogy ne a munkaerő vándoroljon az országon belül, tehát ne munkaerő-migráció induljon, hanem tőkemigráció ezekbe a fejletlenebb régiókba? Ezt abból az összefüggésből is kérdezem, amelyik a jelentés 57. oldalán úgy szól, hogy a prosperáló bolgár és román területek mintegy elszívó hatásából adódóan a tőke átugorhatja az ország keleti részét, és a kettős hatás egy kvázi kiürülő országrészt vonhat maga után. Ezt annak fényében is mondom, hogy például abban a városban, amelynek a képviselője vagyok, az elektronikai képzésben a szakmunkásképzés, a technikusképzés és a mérnökasszisztens-képzés is egyben van, és valószínűleg a mi hibánk, hogy erre még vállalkozásokat telepíteni igazából nem tudtunk. Tehát a kérdésem a tőke- és a munkaerő-migráció ellentétes folyamatának lehetőségeire irányul.
A másik kérdésem az adórendszerrel kapcsolatos. A társadalom és a gazdaság szempontjából sokkal jobb az elterülő adó, tehát a sokak által viszonylag kevesebb adóteher viselése, mint a kevesek által koncentrált, nagy adóteher viselése. Ennek feltétele, hogy az adóalanyok adóerő-képessége meglegyen, tehát képes legyen adót fizetni. A jelentés úgy fogalmaz az 51. oldalon, hogy a cégek döntő hányadában minimálbéren történő foglalkoztatás van, ami azt jelenti, hogy ennek a rétegnek nem túl nagy adóerő-képessége van, tehát innentől kezdve az adóelterítés kerül akadályokba. Kérdésem az, hogy hogyan és miként lehetne ezen a rendszeren valamilyen módon a vállalkozások oldaláról egy olyan lépést tenni, amelyik az adóerő-képesség megemelkedésével az elterítésnek ezt az útját lehetővé tenné. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt javasolom, hogy gyűjtsük össze a képviselők kérdéseit vagy észrevételeit, és aztán majd reagálnak. Ivanics képviselő úr! (Jelzésre:) Akkor Manninger képviselő urat kérem szépen, ahogy tetszik.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Engedjék meg, hogy csak egy-két rövid kérdést tegyek fel, és nem lebecsülve az anyag jelentőségét, de az időkímélés miatt tényleg csak azokra koncentráljak, amelyekről úgy gondolom, hogy a legérdekesebbek. Önök már 2004-ben is fogalmaztak úgy, hogy az elkövetkező 18 hónap lesz meghatározó Magyarország számára. Én mégis azt javasolom, hogy ne erről a 18 hónapról beszéljünk, mert az óhatatlanul egy politikai vitát gerjesztene. Egyetlenegy dolgot azért kiemelnék ebből az időszakból. Azt írják, amiről talán kevésbé szokott szó esni, hogy a pénzügyi hitelesség hiánya rendkívül magas kamatlábszintet tett szükségessé. Nyilvánvalóan ennek ismertek a költségvetésre való terhei, és talán nem is a nagyobb vállalatokat, de a kis- és középvállalkozásokat ez nagyon nagymértékben terheli. Én ezért inkább a kis- és középvállalkozásokról kérdeznék.
Írják a jelentésben, ami szintén köztudott, hogy van egy jelentős körbetartozás, az erőpozíciójukkal visszaélő megrendelők késleltetett fizetéssel vagy indokolatlan százalék levonása után történő kifizetésekkel ellehetetlenítik az érintett kis- és mikrovállalkozásokat. Valóban ezt tapasztalhatjuk mindenütt, nagyon sok helyen a kereskedelemtől az építőiparig. Mégis: milyen intézkedéseket tartanának itt a legfontosabbnak? Voltak erre különböző próbálkozások kormányzati részről is, de úgy látjuk, hogy a kérdés nem oldódott meg.
A másik ugyancsak a kis- és középvállalkozások helyzetével kapcsolatos. Itt vitattuk a nemzeti fejlesztési terv forrásait, és mi úgy látjuk, hogy nem elegendő a segítség a kis- és középvállalkozásoknak. Milyen irányt szabnának meg, hogyan lehetne még itt ezen terv keretén belül a kis- és középvállalkozásokat a legjobban segíteni?
Végezetül: önök is felhívták a figyelmet a demográfiai kérdések jelentőségére. Azt hiszem, ez nagyon fontos, hiszen korábban ritkábban olvashattunk ilyesmit üzleti jelentésekben. Ismereteim szerint Franciaországban sikerült fordulatot venni a demográfiai kérdéseket illetően. Van-e az üzleti életnek olyan javaslata, amely ebben irányt szabna, vagy konkrét intézkedésekre, megoldásokra mutatna rá? Vagy esetleg tudnának-e példát említeni, hogy mégis milyen irány legyen azon túl, hogy természetesen észleltük és ismerjük az európai folyamatokat. Magyarország benne van egy összeurópai folyamatban, ahol a születési szám igen alacsony, kivéve Franciaországot, ahol sikerült az elmúlt években megfordítani ezt az irányt. Nem tudunk arról, hogy a gazdasági élet, mondjuk a gazdasági tárca konkrét tanulmányokat készített volna arról, hogy ennek milyen következményei vannak gazdasági és társadalmi vonatkozásban. Ha ilyet a jelentéshez felhasználtak, örömmel vennénk, ha tudnánk róla. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Jelzésre:) Káli Sándor képviselő úr.
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Hölgyeim és Uraim! Én nagy örömmel tanulmányoztam ezt a jelentést. De hozzáteszem azt is, hogy mint Miskolc polgármestere nyilvánvaló, hogy önkormányzati aspektusból néztem a megállapításokat. Először is azt szeretném mondani, hogy a magyar önkormányzatok részben a megszorító intézkedések, részben pedig a beérkező európai fejlesztési pénzek következtében belekerülnek egy olyan helyzetbe, hogy egyre jelentősebben kell növelniük a felvett hitelek számát is. De ami a nagyobb gond, hogy az iparűzési adó kapcsán belekényszerülünk egy olyan helyzetbe, hogy a maximális plafont kell kihasználnunk. A kérdésem önök felé: hogyan látják, mivel tudja egy önkormányzat a saját térségét vonzóvá tenni? Nagyon sokszor elhangzik az egyablakos módszer. Ez Miskolcon körülbelül arról szól, hogy az ott működő nagy cégek az én mobilszámomat megkapják, mert teljesen jogos, hogy az egész hivatali apparátus nagyon nehezen áll át arra, hogy mit is kellene csinálni. De a kényszer, az kényszer. Itt ez lenne az egyik kérdésem.
A másik: az oktatással kapcsolatban érdekesek az elhangzott javaslatok. Nem tudom, hogy mennyire ismerik önök a térségi integrált szakképző központokat, amelyeket a kormányzat most elég jelentős támogatással hoz létre. Valahol úgy érzem, hogy azok az utalások, amik a szakközépiskolák megerősítésére, illetve a technikumok helyreállítására vagy újraindítására vonatkoznak, kicsit összekapcsolódnak ezzel. Én is azt tapasztalom, hogy egyszerre van térségünkben is jelentős munkaerőhiány, ugyanakkor pedig munkaerő-felesleg. A probléma a képzettségeknél van, ha egy befektető konkrétan keres CNC esztergályost, adott esetben fejlesztő mérnököt. Jó lenne, ha egy picit szólnának arról, hogy az oktatás továbbképzésére milyen elképzeléseik vannak.
Az önkormányzatok védelme érdekében még egyet hadd mondjak. Az EU-csatlakozás azért azt is hozta számunkra, hogy rendkívül sok kötelező feladatot el kell látnunk, tehát amire nekünk fel kell venni embereket. Nagyon nehéz összekapcsolni bizonyos pozíciókat. A szándék természetesen megvan arra, hogy csökkentsük a létszámot, hiszen a kényszer is ott van, a másik oldalon viszont elég bolond helyzet az, hogy bizonyos elvárásokat pedig létszámokkal kell teljesíteni.
Ebben a kormányzat igazából nem tud tényleges segítséget adni, hiszen ő is előírja nekünk azokat a feladatokat, amiket el kell végezni, és forrásokat ehhez legtöbbször kevéssé, vagy egyáltalán nem biztosít. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr, parancsoljon!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Tanács! Egyik oldalról hihetetlen nagy örömmel olvastam ezt az anyagot, a másik oldalról meg nagyon szomorúan. Hosszú évek óta találkozunk rendszeresen itt, a bizottság ülésein, és azt láttam és mindig azt hiányoltam, hogy nem elég konkrét az anyag.
Az anyag, azt hiszem, az eddigiekhez nem foghatóan, nagyon sok konkrétumot és fontos megállapítást tartalmaz. A szomorú oldala mindennek az, hogy ez azért történhet, mert Magyarország bajban van. Jelen pillanatban az üzleti élet is hasonlóképpen vélekedik, mint akiknek a munkavállalói fizetésből kellene megélniük. Azt látják, mint ahogy az anyag ezt meg is állapítja egy helyen, hogy Magyarország lemaradt a többi országhoz képest.
A jelentéshez általában véve lenne egy észrevételem. Miközben folyamatosan a hosszú távú stratégiai elképzeléseket hiányolja az anyag, ez többször visszatérő motívum különböző témakörökben, addig a reformok támogatását hangsúlyozzák. A kettő véleményem szerint zavart okozhat, hiszen pont az a baj ezekkel a reformokkal, hogy nagyon ad hoc jellegű reformok, nem átgondolt, hosszú távú stratégiát jelentenek.
Az egészségügyről külön említést tesznek, amiről azt mondják, hogy nyilván támogatni kell az egészségügyi átalakítást és a reformfolyamatot, de ugyanakkor nem veszik figyelembe, hogy Magyarországon az egészségügyi átalakítás úgy zajlott, ha ezt üzleti példával kell megmutatnom, mintha valaki megszüntetné az anyavállalatot, aztán csak 1,5-2 évvel később hozná létre a leányvállalatot. Ilyen durva példa, hogy a választókörzetemben a kapuvári kórházat megszüntették, és az elméletileg helyette jelentkező járóbetegellátásra még csak most lehet pályázni.
Mit csinálnak a betegek 2 évig? Tehát a baj, azt gondolom, az egészségügy területén sokkal komolyabb. Elég sokat beszél erről az ellenzék. Tehát visszatérve az alapgondolathoz, én úgy hiszem, a reformoknak akkor van értelme, ha azok ténylegesen egy hosszú távú stratégiába épülnek be, de mivel nem így van, ezért feltétel nélkül nem támogathatók, mert ez az ország jövőjét veszélyezteti. Sajnos ez a gondolat nem jelenik meg ebben az anyagban.
Mélységesen egyetértek azzal, amit említettek a pénzügyi válság kialakulásáról, amikor azt mondják, hogy a jelenlegi intézkedések csupán időt adtak a megoldás kitalálásához, tehát még közel nem kifelé megyünk a problémákból, hanem még nem látjuk pontosan, hogy mit kell tenni.
A legnagyobb baj az - engedjék meg a politikusi oldalon ülők, de nyilván ezt is ki kell emelni az anyagból -, hogy a strukturális reformok politikai és társadalmi hitelességet követelnek. Azt hiszem, ezt így, szeptember 17. másnapján nem kell különösképpen indokolni, hogy bizony ez a nagy baja a jelenlegi ellenzéknek és az országban nagyon sok embernek, többeknek, mint amennyi kimegy az utcára.
Az anyag a fejlődés és a stagnálás keretein belül említi a svéd és az angol példát. Azt hiszem, mind a kettő nagyon tanulságos lehet számunkra, hiszen tényleg hasonló tünetek vannak. Bár meg kell mondanom, hogy az angol és a svéd gazdaság állapota a magyar gazdaságéhoz képest jelentősen jobbnak volt mondható ebben az időben is.
Amit tanulságként szűrtem le, hogy mind a két országban 10 éves átmeneti időt mutatnak. Svédországban rendkívül szigorú programokkal, alig egy évtized alatt sikerült a negatív folyamatokat megállítani. "Nagy-Britannia hasonló helyzetben veszített ugyan 10 évet..." - és folytatódik a mondat. Tehát ez megint azt igazolja, hogy nyilván hosszú távon kell tervezni és azok a rövid távú átalakítások, amik ma ad hoc jelleggel jelentkeznek, azok bizony komoly problémát okozhatnak Magyarországon.
Az emberi tőke fejezethez lenne egy konkrét szövegszerű javaslatom. Sokszor beszéltünk itt, a bizottságban is és később is arról, ami az 1.2 pontnál visszaköszön, amikor az oktatásról beszélnek. Én az emberi tőke fejezet kiemelt pontjává emelném azt, miszerint "tényként kell kezelni, hogy a tehetség elvándorol, ezért a humánpolitikának és az oktatási rendszernek feltétlenül biztosítania kell, hogy az ország..." Ide beemelném azt, ami megjelenik az anyagban később, hogy az oktatás és a piac valamilyen módon összefüggésben legyen, hasson egymásra, illetve a piac pontosan meg tudja mondani, hogy milyen képzésre van szükség. Én azt gondolom, ez jóval jelentősebb, semmint hogy később rejtik el.
Amikor a munkaerő-piaci átalakítás kapcsán az első fejezetet olvastam, akkor beírtam, hogy igen, a kialakult helyzet természetesen összefügg az oktatási rendszerben bekövetkezett változásokkal, amikor a kékgallérosokról beszélünk. Én beírtam oda, hogy: a munka becsülete, de aztán a másik lap tetején ez megjelenik. Tehát én is azt gondolom, hogy a morális válság sokkal nagyobb, és ilyen módon visszaköszön az az első mondat, ami a politikai és társadalmi hitelességről szól. Nem akarom megfogalmazni, önök is tudják, honnan büdösödik a hal.
Tehát ilyen szempontból úgy hiszem, Magyarország nagyon kényes helyzetben van. Megoldási javaslatunk nyilván lenne, de ez nem a jelentés tárgya.
Az egészségügyi rendszer átalakítása kapcsán már megemlítettem az anyagot. Nekem az első bekezdése kimondottan ellentmondásos: "ugyanakkor indokolt, szükséges és elkerülhetetlen" a reformintézkedések lépéseit támogatni. A következő mondat azt mondja - itt visszaigazolja azt, amit mondtam -: "Hiányol viszont egy kidolgozott, konszenzuson alapuló, hosszú távú stratégiát, amelynek ezen lépések csak elemeit képezhetik." Tehát itt jön be az folyamatosan, amiről beszélek.
A kórházakat annyiban megvédeném, hogy az anyag azt írja, hogy egyszerre van jelen a pazarlás és a források szűkössége. Én azt gondolom, hogy ez nem minden kórházra igaz. A kórházi vezetők felelősen gazdálkodtak az utóbbi időben, amikor például a téli időszakban napközben, kora délután már nem engedték felkapcsolni a villanyt pihenőidőben, és akkor, amikor az ember maga viszi be a lázcsillapítót a gyerekének, aki bent fekszik a kórházban infúzióra kötve. Ezek mind-mind azt mutatják, hogy bizony odafigyeltek. És érdemes odafigyelni arra, ami az egészségügyben az elmúlt 3 évben történt, nevezetesen a kórházakat a finanszírozási szabályok megváltoztatásával az utóbbi 2 évben döntötték be.
Az üzleti környezetnél azt hiszem, világosak és egyértelműek a javaslatok. Amit én komolyan problémának látok és egyre jobban jelentkezik, az a pályázati rendszer kialakulásával kapcsolatos. Tegnap már elhangzott, önök is többször megemlítették, most akár egy közbeszerzési pályázatról, akár egy EU-pályázatról beszélek, hogy a struktúra úgy áll össze és olyan mozgások vannak a háttérben, amelyek jelen pillanatban nem biztosítják az átláthatóságot és nem biztosítják a tisztességes piaci versenyt. Ilyen helyzetben Magyarország 2007-2013 között nem tudja a forrásait normálisan felhasználni, olyan helyekre kerülnek ezek a pénzek, amelyek ténylegesen nem pörgetik meg a gazdaságot és ilyen módon még nagyobb hátrányt szedünk össze, miközben az anyagban is megfogalmazottan Románia és Bulgária itt van a nyakunkon, és erős gazdasági fejlődési tempóval veszélyhelyzetet teremthet Magyarország számára. Persze ez összefüggésben van azzal, hogy leszakadóban vagyunk a többi országtól.
Az innovációt és a kutatás-fejlesztést én is kiemeltnek gondolom, de akkor, amikor a magyar oktatásban leépítések vannak, akkor úgy hiszem, jobban figyelembe kellene venni például a finn példát, amit egy korábbi évekkel ezelőtti anyagban önök is megemlítettek.
Az oktatási részben van még egy mondat, amelyik azt mondja, hogy jelentős elmozdulás nem történt a tanárok megbecsülésében. Sajnos történt. Menjenek el egy szülői értekezletre, hallgassák meg, hogy mit mondanak a tanárok. Nem kell ehhez politikusnak lenni, a tanárok elmondják maguk. Sajnos jelentős változás történt a tanárok megbecsülésében, amikor olyan terheket raktunk rájuk, amiket nem bírnak elviselni.
Tehát komoly problémában van az ország, és miközben a tanárok terhelését növelik, aközben mindenki azt mondja, hogy a fejlődést az oktatásra kellene építeni.
Az adózási rendszer kapcsán én szívesen fogadnék konkrétabb javaslatokat, bár érdekelne az a mondat, amikor azt mondják, hogy bevételnövekedést jelentene a költségvetésre, ha az adófizetői morál megváltozna. Ez pontosan milyen összefüggésben van az adótömeggel és adóterhekkel? Mi lenne a kívánatos? Az adóbevételeket ilyen adóterhelés mellett növelni, vagy pedig azt mondani, hogy ezt az adótömeget megtartani, de az adóterhek csökkentésével a befizetők számát növelni? Talán érthetően el tudtam mondani.
A kis- és középvállalatokról Manninger Jenő kérdezett, és azt gondolom, ez a pályázati forrásokkal kapcsolatosan merül fel. Az államigazgatási reformot mi is nagyon szükségesnek látnánk, de az a baj, hogy azt látjuk, hogy bár régóta zajlik az előkészítés, mégis a parlament elé olyan anyagok kerülnek, mint ez a tavalyi régiós előterjesztés, aminek semmiféle előkészítése nem volt, vagy minimális előkészítése volt, nem volt végigfuttatva a társadalmon, és ilyen módon nyilván nem volt támogatható. Pedig én is azt gondolom, hogy a magyar államigazgatási rendszerben is, és az önkormányzati rendszerben is jelentős változásokra van szükség.
Még egy dolog van, ami ugyan implicit módon jelenik meg az anyagban, de én nagyon-nagyon fontosnak gondolom. Amikor Budapestet erősítjük, akkor mindig a vidéket is gyengítjük, és ha így van, akkor gyakorlatilag Magyarországot is gyengítjük. A multinacionális cégek beköszöntével nagyon sok vidéki telephely, gyáregység szűnt meg, mert azt mondták, hogy ez a 200 kilométeres távolság az ország egyik vége és Budapest között nem olyan nagy. Úgy hisszük, hogy ez semmiképpen sem jó folyamat. Hála istennek vannak változások is, de mindenképpen úgy gondoljuk, hogy ez a fajta Budapest-centrikusság nem szerencsés. Az lenne a jó, ha valamilyen módon az üzleti élet is ezt le tudná képezni.
A korrupcióról írtakkal teljes mértékben egyetértek.
Egyetlen dolgot szeretnék végezetül megemlíteni. Többször is megemlítik a konszenzust, többször is arról beszélnek, hogy olyan hosszú távú stratégiát kell elfogadni, amely konszenzuson alapszik, ugyanakkor pedig az anyag azt állítja - most hirtelen nem találom -, hogy az üzleti életnek a kormánnyal kellene tárgyalni. Vajon ezen a tárgyaláson nem kellene-e már konszenzust keresni? Nem lehetnek önök a kezdeményezők, hogy úgy szólítsák meg a magyar politikai társadalmat, hogy mindjárt a konszenzus felé mozdítsák el? Nyilván a kormányban születnek a döntések, ezt le is írják, és mi is tudjuk, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy ha ebben egy nyomatékot adnának, nyilvánvalóan egy komolyabb elmozdulás lenne lehetséges.
Összességében tehát én üdvözlöm az anyagot, nagyon fontos megállapításokat tartalmaz. Remélem, hogy akár egy év múlva azt is végig fogjuk nézni, hogy mi az, ami ebből megvalósult, mi az, amit hasznosítani lehet még. Ha pedig az adótörvénnyel kapcsolatosan konkrét javaslataik vannak, azt gondolom, mind a magam, mind a képviselőtársaim nevében szívesen fogadjuk őket. Előttünk áll az adótörvények vitája. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, képviselő úr. Csak a félreértések elkerülése végett: Ivanics Ferencet, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőjét hallották. (Jelzésre:) Veress József következik, Szocialista Párt.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Az első kérdésem az lenne önökhöz, hogy hogyan látják, az összes elmondott probléma mellett, azokat is figyelembe véve, milyen esélye van Magyarországnak, a magyar gazdaságnak abban a versenyben, ami arról szól, hogy hogyan lehet egy magasabb hozzáadottérték-termelés felé elmozdítani a gazdaság egészének szerkezetét, Magyarország hogyan tud lépni. Most leegyszerűsítem. Az az elsősorban összeszerelő, és viszonylag alacsony hozzáadottérték-termelő képesség, amely sok esetben még a nagy nemzetközi vállalatok magyarországi telephelyén is megjelenik, képes lesz-e elmozdulni, látnak-e szándékot arra, hogy ez elmozduljon egy magasabb hozzáadottérték-termelés felé? Milyen feltételeket kell erősíteni Magyarországnak, hogy ez a folyamat felgyorsulhasson?
Hadd vitatkozzam az előttem szólóval egyetlen gondolatban! Én inkább azt gondolom, hogy Budapest erősítése valamennyiünk érdeke, csak hozzá kell tennem azt, hogy ehhez azt kell elérnünk, hogy Budapest elővárosa Záhony, Hegyeshalom és Sopron legyen. Ha ez így fog működni, akkor a dolog valószínűleg valamennyiünk érdekét fogja szolgálni, hiszen azt hiszem, nagy szerencsénk, hogy van egy európai középméretű nagyvárosunk, amelyik viszonylag dinamikusan tud fejlődni. Talán a magyar gazdaság egyik legfontosabb hiányossága az, hogy nem elég erős ez a város, és még gyorsabban kellene fejlődnie, és főleg húzni kellene magával az ország többi részét. Látnak-e erre esélyt?
A következő dolog, hogy sajnos, egy nagyon duális gazdasági szerkezet alakult ki Magyarországon. Vannak azok a cégek, amelyeket többnyire önök képviselnek, amelyek beleintegrálódtak, illetve a globális gazdaság részeként jelentek meg Magyarországon, és van a magyar kis- és középvállalati szektor, amelynek döntő hányada sajnos nagyon messze van ettől a lehetőségtől. Milyen lépéseket látnának szívesen a kormányzat, a gazdaság részéről, hogy eljussunk oda, hogy a magyar kis- és középvállalati szektor vagy ágazatkör képes legyen önmagát modernizálni, és ebben látnak-e olyan lehetőséget, ahol együttműködést lehet kialakítani? Leegyszerűsítem: például a beszállítói kör bővítésének látják-e komolyabb lehetőségét?
A következő kérdésem a munkaerőforrásokkal kapcsolatos. Látjuk, hogy vitatott módon ugyan, de folyik a gazdaság kifehérítésére irányuló erőfeszítés. Kérdésem az, hogy az önök véleménye szerint ez jó irány-e a gyakorlatban, tehát nem úgy általában, hiszen azt hiszem, valamennyien egyetértünk, hogy egy kifehérített gazdaságra van szükség. Azok a konkrét intézkedések, amelyek megtörténnek, segítik-e az önök munkaerő-ellátási problémáinak a megoldását az eddigi tapasztalataik szerint, vagy úgy gondolják, hogy más irányokra vagy kiegészítő irányokra lenne szükség?
Elhangzott a szakképzés ügye. Egyfajta lobbizást engedjenek meg az önök irányába! Én azt szeretném javasolni és elérni, hogy ezek a területi integrált szakképzési központok legyenek területi technológiai, szolgáltató és szakképzési központok. Az előző kérdésemre visszautalva a magyar kis- és középvállalati kör számára hihetetlen nagy segítséget jelenthetne, ha az Amerikában és Nyugat-Európában már évtizedek óta használt megoldásként ezek a bizonyos képzési központok egyben technológiai szolgáltató központok is lennének. Amennyire látom, ma ez nem így van a tervekben, inkább az integrálás irányába próbálják elvinni a meglévő kapacitásokat. Az önök tapasztalata szerint segíthetne-e az előbb említett dualitás oldásában az, ha a kis- és középvállalati kör egy gyorsabb hozzáférést kaphatna a fejlettebb technológiai eszközhöz, és ezzel reményeim szerint hatékonyabban tudna önökkel együttműködni a jövőben?
Még egy kérdésem lenne. Az önkormányzatok kapcsán látnak-e arra esélyt, hogy egyfajta fejlesztési képesség jelenjen meg? Az előző beszélgetésnél már elhangzott, hogy Magyarországon ma a közpénzeket többnyire költségvetési kiadásként kezeljük, és azt nézzük meg, hogy szabályosan költöttük-e el. Ritkán nézzük meg azt, hogy ezek mint közpénzbefektetések mennyire térülnek meg, mennyire tudnak hozzáadott értéket, többlet magánbefektetést termelni, és mennyire képesek arra, hogy a gazdaság fejlődését hatékonyan tudják elősegíteni.
Végül: elhangzott jó néhány komoly gondolat, amit azt hiszem, hogy mindenképpen érdemes az önök oldaláról meghallgatnunk, ilyen a politika hitelessége, a konszenzusképesség kialakítása. Az én eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy Spanyolországtól Írországon keresztül Finnországig, ahol valódi eredményeket tudtak elérni, ott az első lépések egyike vagy talán a legelső lépés az volt, hogy egy széles körű konszenzus alakult ki arról, hogy merre kell menni. Írország esetében elérték azt a csodát, hogy három évig a kormánypártok és az ellenzék ugyanazt a hároméves programot hitelesen és együtt tudta támogatni, mert tudta, hogy ez az első lépés, amely nélkül nem lehet továbbhaladás. Az önök véleménye szerint e nélkül a konszenzus nélkül van-e esély kilépésre, és látnak-e esélyt ilyenfajta konszenzus kialakítására Magyarországon? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, Veress képviselő úr. Kíván-e még valaki hozzászólni? Ha nem, azt tervezem, hogy megadom a szót a másik oldalnak - nagyon sok kérdés hangzott el -, és utána nem térnénk vissza, mert akkor kezelhetetlenné válik. Tehát kíván-e még valaki szólni? (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Feri, olyan röviden beszéltél, hogy persze, természetesen. (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök úr mindig képes úgy átadni a szót, hogy közben tesz egy élcelődő megjegyzést. Azt gondolom, hogy az ülésvezetés elveivel ez nem pont összeegyeztethető.
A konszenzusról két dolgot mondanék. Az egyik: csak akkor van értelme konszenzusnak, ha hiteles emberek állnak ott, akikről tudjuk, hogy nem elképzelhető, hogy másnap az ellenkezőjét mondják. Tehát a hazudozásnak nincs értelme. Hazudozókkal nem lehet együttműködni. (Veress József: Teljesen egyetértek.) Köszönöm szépen, akkor figyelmébe ajánlom azt a felvetést, amit a Fidesz most már egy éve mondogat a miniszterelnökkel kapcsolatosan.
Másodsorban pedig: a konszenzusról én azt gondolom, hogy úgy lehet megoldani, úgy lehet konszenzust teremteni igazából, ha mind a két oldal meg van szólítva.
Így világossá válhatnak az üzleti élet számára is azok a különbségek, amelyek léteznek, és az üzleti élet vezetői, ahogy teszik ezt ennek a jelentésnek a kapcsán, évről évre generáló motorként tudnák megfogalmazni azt a pontot, amivel meg lehet ezt tenni.
De még egyszer mondom, ez csak a politikai hitelesség talaján állhat, ami jelenleg nincs meg. Azt gondolom, sajnos nálunk is van ebben gond - mert sajnos mi is csúszunk, az egész politikai élet -, de amíg ilyen kormányunk van, addig ezt sajnos nem lehet helyreállítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Engedjenek meg néhány rövid megjegyzést, természetesen brutálisan visszaélve az elnöki jogosítványaimmal.
Az egyik megjegyzésem azzal kapcsolatos, hogy a magyar politikán kettős nyomás van. Az egyik nyomás úgy hangzik, hogy elveszítjük a versenyképességünket a térségbeli országokkal szemben, amit egyébként elfogadok, hogy ez így van. A másik oldalon, a nyomás másik ágán pedig az van, amikor elképzelések látnak napvilágot arról, hogy azokat a reformintézkedéseket megtegyük, amelyek a környező országokat versenyképessé tették, akkor ez meg borzalom, ami egyébként néha nehéz. Ezt el kell fogadni. Nagyon érdekelne erről a kettős nyomásról a véleményük, hogy mi lenne a megoldás.
Ha megengedik, egy külföldi út hatása alatt vagyok. A múlt héten Grúziában jártam, és ha szegénységről beszélünk, ott aztán tényleg van szegénység. Hogy a Szaakasvili-kormányzat mi mindent nem művel: eltörölték a munka törvénykönyvét, puff! Azt mondták, hogy ez polgári jogi szerződés, 1 dollárért vagy lariért adják el a teljes tengerpartot, és a szállodák nőnek mint a gomba. Privatizálták a teljes elektromos hálózatot, mindent, ami nyilván extra nehézségekkel jár, ám működik, szemben a korábbiakkal. Azt szeretném jelezni, hogy néhány év múlva ott liheg a nyakunkban Grúzia és kapjuk a kifogásokat, hogy hol vannak, amikor nagyon kemény döntéseket tudtak meghozni. Ezzel a kettős nyomással kapcsolatban érdekelne a véleményük.
Érdekelne a véleményük arról, amikor azt olvasom a jelentésben, hogy hol kellene előbbre lépni, melyek azok a területek, ahol azt gondolják, hogy konszenzusra van szükség. Mintegy óvatosságra van szükség, mert van egy kihívás, egy igény arra, hogy minél többet mondjunk, de nem lehet, egy plurális demokráciában érdemes szűkre vonni a konszenzus iránti igényt, mert minél szűkebbre fogjuk és minél kevesebbet akarunk elérni, talán annál nagyobb az esély, hogy létre is tud jönni, mert hogyha végigmegyek, hogy emberi tőke, egészségügy, nyugdíjrendszer, üzleti környezet, infrastruktúra satöbbi, az nem lehet, tehát érdemes ezt kiválasztani. Erről tudnának-e valamit mondani? Ha nem most, akkor egy későbbi jelentésben ez érdekes lehet.
Befejezésül, nem tudom, a hangulatot sikerül-e enyhítenem, csak amikor Ivanics képviselő úr azt mondta, hogy az egyik szemem nevet, a másik sír, akkor eszembe jutott, hogy pont a Clinton elnökkel kapcsolatos impeachment legvégén jártunk, amikor átutazóban azt láttam, hogy Hutchinson szenátor volt az, aki jelentett az amerikai népnek arról, hogy mit állapított meg a bizottság. Hutchinson azzal kezdte a beszédét, hogy: "I feel terribly ashamed, but I have to report that the presidents of United States of America was lying to the American people." És amikor azt mondta, hogy: "I hate to report to you about this", a szeme meg lángolt a boldogságtól, hogy ilyet tudott mondani. (Derültség.) Ez eszembe jutott, de mondom, ez csak könnyítés volt.
Nagyon sok minden elhangzott. Nyilván önök ki tudják választani, hogy mire nem kell, és mire érdemes válaszolni. Nem is szaporítom tovább a szót, hanem először talán az elnök úrnak adnám meg a lehetőséget a válaszadásra.
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Köszönöm szépen. Azzal szeretném kezdeni, hogy a HEBC nevében köszönjük, hogy önök időt szakítottak a jelentésre, és ha jól értelmeztem, nemcsak elolvasták, hanem mélységében is tanulmányozták az éves jelentésünket.
Ez mindenképpen jó és bennünket örömmel tölt el, hiszen akkor tényleg jó, eredményes eszmecserét tudunk folytatni. Nekem is eszembe jut egy-két sztori. Nekem az egyik referenciakönyvem, ami ott van az íróasztalomon és mindig-mindig visszatérek rá, Stephen Covey: The Seven Habits of Highly Effective People című műve. Azt mondja, hogy az energiánk, az időnk - mindenkinek, most a sajátunkról beszélek - szűkös. Két kört rajzol föl, az egyik nagyobb, a másik kisebb, és azt mondja, hogy talán az amerikai elnöknél áll legközelebb egymáshoz a két kör, az egyik a sphere of influence, a másik, a nagyobb pedig a sphere of interest. Tehát érdekelnek dolgok, de ha nem tudjuk őket befolyásolni, és az az, ami ott, a kettő között van, azzal ne foglalkozzunk, mert ha nem tudjuk befolyásolni, akkor ne foglalkozzunk vele. Próbáljuk meg természetesen a sphere of influence kört növelni azzal, hogy jobbak vagyunk azzal, hogy többet tudunk, az ismereteink szélesebbek, és akkor többet tudunk befolyásolni, de amit nem tudunk befolyásolni, azzal nem érdemes foglalkozni.
Természetesen nagyon sok kérdés volt. Elöljáróban talán csak a konszenzus területeire reagálnék, aztán kollégáimnak átadnám a szót. Igen, biztos sok területet fogtunk át, mert nagy a kívánságlistánk vagy az étvágyunk, de mi úgy gondoljuk, hogy tényleg ezek azok a területek, ahol konszenzust kellene elérni ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen. De mi örülnénk annak is, ha ezek közül egy néhányban már elindult volna ez a folyamat, és másban még mindig viták vannak. Csak nem látjuk ezt, ezért én nem tudom, hogy a mi feladatunk-e az, hogy ezt a listát lerövidítsük annak érdekében, hogy ez elinduljon, de ha ez kell, akkor lehet, hogy mi még ezt is megtesszük. Én úgy gondolom, hogy azért a lista ott kell, hogy maradjon. Köszönöm szépen.
Nem tudom, időrendi sorrendben, ahogy jöttek a kérdések, vagy ahogy a kollégák szeretnének hozzászólni, hogy válaszoljunk? Mindjárt az elején Szirbik képviselő úrtól kaptunk egy olyan kérdést, ami a munkaerő vándorlására, meg a tőke vándorlására vonatkozott, és erre István jelezte, hogy reflektálna. Ki szeretné kezdeni?
ELNÖK: Annyi moderáló megjegyzésem lenne, hogy velünk szemben most nem a kormány képviselői ülnek, akik minden kérdésre kötelesek válaszolni. Lehet prioritásokat megszabni, és hogy ha van egy fél perc gondolkodási idő, hogy most ki mire reagál, akkor persze türelmesen várunk, mert tényleg hosszú volt a kérdések sora.
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Köszönöm szépen, ezt el kellett volna mondanom, csak elfelejtettem, hogy mindenre részletesen valószínűleg nem fogunk válaszolni, hiszen nagyon sok kérdés volt. Lehet, hogy nem is tudjuk a választ.
FODOR ISTVÁN (Ericsson Hungary): Akkor én megpróbálok egypár kérdésre válaszolni, de a sorrend szerint, ahogy jegyzeteltem.
Szirbik Imre képviselő úr a humán erőforrás szempontjából kérdezte azt, hogy a tőke és mondjuk a munkaerő helyzete hogy viszonyul egymáshoz, hogy lehetne ezt úgy alakítani, hogy ez optimum legyen. A valóságban nyilván meg kellene nézni, hogy milyen ágazatról van szó. Ezek a szabályok nem egyformák egy alacsonyabb hozzáadott értékű tartományban vagy egy magasabb hozzáadott értékű tartományban, tehát a szabály nem általános.
Ettől is függ, de két dolgot szeretnék elmondani. Az igaz, hogy Magyarországon a munkaerő mobilitása alacsony szintű. Ezt a mobilitást célszerű lenne valamilyen tudatos formában intenzívebbé tenni.
A másik, kérdezte, hogy mit lehetne tenni. Én azt mondanám, hogy célszerű lenne az érintetteknek egy olyan munkaerőleltárt készíteni területenként, amely leltár adott esetben vezérelhet katalizátori folyamatokat a tőke letelepedésére. Tehát én megpróbálok egy jó pár eset kapcsán, amiről mi sokat beszéltünk, elsősorban azokról a részekre konkrét válaszokat adni. Nyilván volt egypár kérdés, amit a HEBC nem tudott megbeszélni, ezért én ott a magánvéleményemet fogom mondani.
Tehát ebben a programban igenis van mozgástér, van lehetőség. Ma túl spontánok ezek a folyamatok a tőke betelepedése szempontjából, a humán munkaerő szempontjából. Ezt a spontanitást lehetne szűkíteni különböző módszerekkel, hisz aki tőkét telepít, szeretné tudni, hogy mi a helyzet például a munkaerő kapcsán. És itt van központi szerep.
Manninger Jenő képviselő úr - kkv-k, körbetartozás. A válaszomban itt szeretném a legfrissebb dolgokat hozni, amiket nem tudtunk megbeszélni, de mivel a dolog konstruktív, ezért azt hiszem, azzal együtt is mondhatom, hogy az én véleményem. A körbetartozás az egyik kérdés. Jogilag nyilván lehet és már történtek lépések, hogy hogyan lehet ezt enyhíteni, például a bypass áthidalni azokat a megrendelői láncokat, ahol köztes vállalkozó valahol szerepet játszik és lefoglalja, blokkolja a dolgot.
Tehát léteznek ilyen adminisztratív dolgok, de fel szeretném hívni a figyelmüket, hogy ez a körbetartozás, amely elindult pár évvel ezelőtt, illetve régi ez, csak felerősödött az áfavisszatartás idején, hozott magával járulékos jelenségeket is a mikro-, kis- és közepes vállalatoknál. Elindult egy olyan szerződéses magatartási forma, egy olyan alacsony erkölcsi szint, a kis- és közepes vállalatok, sőt mikrovállalkozók tudatos kivéreztetése, olyan szerződéses mechanizmus, amely kritikus szintet ért el. Ezzel kapcsolatban két nappal ezelőtt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamaránál elkezdtünk ezzel foglalkozni, hogy milyen akciókat lehet tenni annak érdekében, hogy az ilyen mikrovállalkozásoknál, ahol családok sorsa dől el, milyen módszerekkel lehetne enyhíteni, lassítani. Véleményünk szerint itt is van és lehetne központi feladat, de komoly feladata lehet a kamarának is. Ehhez médiaháttér is szükségeltetik, első lépésben készül egy rövid program, hogy mi módon lehetne ezen segíteni. Nagyon-nagyon sok olyan mikrovállalkozás van Magyarországon, akik tudatlanok, akik ezekbe a csapdákba belefutnak, elsősorban az építőiparban, de a beszállító iparban is léteznek ezek.
A második kérdés az NFT-ben a hazai kis- és közepes vállalatok segítése volt. Valóban problémát jelent, a dualitást fokozza a jelenlegi helyzet, hisz tudjuk nagyon jól, az európai forrásoknak az önrész előteremtése egy feladat, így aztán bizonyos értelemben a hazai mikro-, kis- és közepes vállalatok hendikepesek, bizonyos értelemben hátrányban vannak. Tudomásom szerint van olyan program, amely ennek az enyhítését szolgálja, de ezen a területen lehetne és kellene intenzív, gyors segítséget nyújtani ahhoz, hogy többen részt vehessenek ezeknek a forrásoknak a felhasználásában.
A demográfia volt a harmadik kérdés. Meg kell mondjam, nagyon egyszerű a válaszunk, ezt írtuk is, és mondjuk: a demográfia egy nemzeti ügy kell legyen. Ha most beszélünk arról, hogy mi a konszenzus témája, azt mondanám, hogy ez az a kérdés többek között, amely nagyon komplex, nagyon bonyolult, hogy milyen területeken lehet ebben hatást elérni, de az biztos, hogy ez egy olyan ügy kellene legyen, amelyik közös.
Káli Sándor polgármester úr, képviselő úr kérdése, hogy mi a véleményünk, hogy hogyan tudja egy térség magát kedvesebbé, vagy ha úgy tetszik, vonzóbbá tenni. Én megint azt ismételném meg, hogy az a leltár, hogy a térségben milyen potenciál van, nagyon sok segítséget jelentene az érdeklődőknek. Ha van egy ilyen, akkor azt is lehet látni egy ilyen leltárból, hogy hol érdemes tovább fejleszteni, vagy hol lehet kooperációkat tenni. Ez egy étlap, bármilyen tőkebefektető, bármilyen kooperációt kereső döntéshozó ebből ki tud indulni. Nyilvánvaló, egyfajta empátiával célszerű ezt tenni, megismerni, hogy a döntéshozók milyen érdekek mentén döntenek és gondolkodnak. Ennek nagyon sok árnyalata van, tehát nagyon sok olyan módszert lehetne alkalmazni, valahol ezt teszik is, és érdemes lenne egy olyan kapcsolati rendszert, hálózatot kiépíteni, ahol a legjobb megoldásokat lehetne más térségekben is alkalmazni.
Az oktatással kapcsolatban hadd mondjam, hogy azt hiszem, az HEBC-nek nagy szerepe van, vagy legalábbis hisszük, hogy az van, hiszen 5-6 éve mindig megjelenik a technikumok visszaállításának a kérdése. De a mai beszélgetésben több helyen visszatért a szakképzés kérdése. Az alapvető probléma az, hogy egy téves oktatáspolitikai alapelv, mely szerint minél később legyen a pályaválasztás döntése, egy helyen negatív, a szakágazatokban. Differenciáltan kellene kezelni. Nagyon sok helyen a minél későbbi döntés a jó, de a szakmunkásképzésben a korábbi pályaválasztás a fontos, abban a pillanatban élesebben, korábban, fókuszáltabban lehetne, és ahogy elindulnak ezek a technikumok, valószínűleg korrekciós folyamatok is jönni fognak.
Említette az önkormányzati létszám konfliktusát, hogy a kormányzat és az Európai Unió új feladatot ad, és ezt a mondatot mondta ki, hogy a kormány nem tud segítséget nyújtani ebben a dologban. Mi beszéltünk erről, de személyesen azt mondom, hogy igen, tudna, mert ha a törvényeknek, a szabályoknak és az intézkedéseknek készülne egy olyan átvilágítása, hogy hol van a redundancia, hol van a kettősség, a ma már információs technikával alkalmazott módon hol van gyorsítási lehetőség, hatékonyságnövelés, akkor valószínű, hogy ezzel jelentősen le lehetne rövidíteni a folyamatokat, és ez a létszámra is hatással lenne.
Ivanics Ferenc képviselő úrnak volt egy általános észrevétele, hogy van egy ellentmondásosság a hosszú táv és a reformok között. Én úgy gondolom, hogy a riportból egyértelműen kiderül, hogy ez a tanács tudja - mint ahogy szerintem Magyarországon mindenki, aki egy kicsit felelősen gondolkodik -, hogy Magyarországon változtatásokra van szükség, tehát reformra van szükség. A riportunkban nagyon erősen artikuláljuk, hogy egy reform, amely nem egy hosszabb távú stratégiára épül, az ilyen szempontból kockázatot jelent. Ezt a kijelentést, amit tettünk, eszerint is fogalmaztuk meg nagyon sok helyen. Én nem érzem ebből a szempontból ezt az ellentmondásosságot, hisz pontosan ezt szeretnénk jelezni, de elképzelhető, hogy a fogalmazásunk pontatlan. A szándékunk ez, amit én most elmondtam.
Emberi tőke, oktatás és a piac összehangolása. Az oktatáspolitikai kérdés valóban fontos dolog, itt most nincs idő arra, hogy részletesebben belemenjünk, de valószínű, hogy itt van egy-két ellentmondásosság például az oktatás változásának a ritmusa és a piaci igény változásának a ritmusa között. Az oktatás sokkal lassabban, mint a piaci igény, tehát teljes egészében nem szabad erősen összekötni, ez egy bölcs koordinációt igényel.
A konszenzus kérdése többször is előjött. Meg is írtuk, mondjuk is, nem azt, hogy milyen témában, de azt, hogy milyen módon. Egy konszenzusnak - mint számtalan országban megtörtént - vannak szabályai. Azok a szabályok, hogy eleve már úgy kezdődik egy program készítése, hogy közösen, és általában a hatalmon lévő a kezdeményező ilyen területeken. Ha egy program közösen készül, akkor már sokkal jobban meg lehet találni a közös nyelvet, mint ha az egyik fél megcsinálja a programot, és odaadja a másiknak, hogy véleményezze. Abból soha semmikor nem lesz konszenzus, vagy legalábbis nagyon nehezen.
Veress József képviselő úr kérdései nagyon masszív, fókuszált kérdések voltak. Hogyan lehet nagyobb hozzáadott értéket elérni? A tapasztalatunk az - és a korábbi anyagokban is jeleztük -, hogy az államnak van egy nagyon komoly marketing szerepe, ami a nagyobb hozzáadott érték irányába húz. Nyilván ennek egy professzionális kidolgozása vagy művelete sokat számítana ebből a szempontból, például, hogy a tudásközpontokat ugyanígy tudatosítani és a piacon megjeleníteni, tehát egy katalizátor szerepe van az államnak. De ne felejtsük el, hogy a hozzáadott érték irányába történő elmozdításnak az oktatás, az oktatáspolitika, a minőségi képzés egy alapvető feltétele. Márpedig itt alapvető gondok vannak, és ez egy kettősséget jelent. Ha a minőségi oktatás csorbul, vagy gondok vannak vele, akkor hiába van szándék a hozzáadott érték irányába, az valószínűleg nagyon nehéz helyzetbe kerül.
Budapest pozícionálása vagy pozíciója két külön kérdés vagy két külön rész. Nem hisszük azt - de erről nem beszéltünk -, hogy szabad a kettőt egymásnak befeszítve alkalmazni, mert két külön műfaj, mind a kettőért lehet egyformán drukkolni, a vidékért és Budapestért is.
A gazdaság dualitása. Nyilván a gazdaságnak a dualitásában lévő hazai kis- és közepes vállalatok pozícionálása egy abszolút központi érdek, és ebben az egész EU-források hét évet érintő mozgásában, ameddig csak lehet, ameddig az EU ezt megengedi, nyilván hosszú távú érdeke az országnak, hogy a kis- és középes vállalatokat segítsék. Beszéltünk róla, és a korábbi riportunkban is írva vagyon, hogy úgy gondoljuk, hogy a kamarák szerepe nagyobb, a kamarák szerepe nagyobb kellene, hogy legyen például a menedzsmentkultúra terjesztése, amely szintén egy nagyon fontos eleme egy ilyen résznek. Az előbb említettem, hogy a mikrogazdaságok milyen kiszolgáltatottak.
Még az utolsó, ez a kettős nyomás. Ez valóban nagyon komoly kérdés, a társadalmi igény és mondjuk a stabilizálás folyamata. A riportban írtunk erről pár mondatot.
Ha egy átgondolt, legalább középtávú stratégiaprogram készül, amelynek lehet látni a végét, a folyamatát, abban úgy épülnek fel a mozzanatok, hogy az társadalmilag is megmagyarázható. Ha kevesebb benne a spontanitás, egy ilyen hosszú távú programra épülő program, ilyen a konvergenciaprogram, akkor lényegesen kisebb feszültséget jelent ez a kettősség, ami egyébként valóban igaz, valóban van, de jelentősen csökkenteni lehetne.
ELNÖK: Tessék!
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Köszönöm szépen, István. Erre az utolsóra hadd olvassam fel, hogy én mit írtam fel magamnak. Hogy ha van hosszú távú, hiteles terv és megmutatjuk a szebb jövőt, akkor elfogadhatóbbak a rövid távú, kellemetlen intézkedések is. Hegedűs Péter úr kért szót.
ELNÖK: Egy nagyon rövid megjegyzés. Hiteles terv nem lehet, mert a miniszterelnök hazudós. Tessék megérteni, mert hallottuk ezt a dichotómiát. Ettől kezdve ez egy probléma, csak jelzem a jegyzőkönyv számára, hogy milyen problémákkal szembesülünk ilyenkor. Folytatódjék, tessék!
HEGEDŰS PÉTER (ABB): Erre én nem fogok válaszolni (Derültség.), annyira politikus vagyok.
Elnök úr, én tényleg csak három mondatot szeretnék mondani, nem próbálok mindenre válaszolni. Volt egy specifikus kérdés a kis- és középvállalatok körbetartozásával kapcsolatosan. Erre szeretnék két mondatban kitérni.
Ez pedig az, hogy a magyar igazságszolgáltatás, úgy ahogy van, nem működik jelen pillanatban. Addig, amíg egy cég egy bírósági tárgyalást nem tud 7-8 évig befejezni, addig nem tudják ezt a problémát kezelni. A helyzet egyszerű. Van egy szerződésem, amiben az van leírva, hogy 60 napon belül fizetni kell. A cég elhatározza, hogy nem fizet nekem 60 napon belül. A 80., 90., 100. napon megyek oda panaszkodni, azt mondják, pereljem be őket, vagy elfogadhatok 15 százalékkal vagy 20 százalékkal kevesebbet, akkor azt most kifizetik. Tehát ilyen erőkülönbséggel mennek a tárgyalások.
Addig, amíg az a cég, amelyik gyengébb helyzetben van, nem tud odamenni a bíróságra, és azt várni, hogy 60 napon belül, 90 napon belül lesz egy hivatalos válasz, addig ez sajnos így fog működni. Tehát itt van valami, amit a kormány csinálni tud, ez pedig egy olyan igazságszolgáltatást létrehozni, amelyik tényleg gyors és effektív, és akkor ez a visszaélés meg fog állni. Köszönöm.
ELNÖK: Tessék!
CSORBA ZOLTÁN (Suez Environnement Hungária): Köszönöm szépen. Több kérdés vonatkozásában felbukkant az EU-források felhasználása, illetőleg az önkormányzati fejlesztések és ezek hatékonyságának a mérése.
Ezzel kapcsolatosan azt szeretném mondani, hogy természetesen nagyon fontos, hogy az EU-források felhasználása a lehető legjobban történjen meg. Ez természetesen a kis- és középvállalatokra is hatással van, mert reméljük és bízunk benne, hogy ezeknek a fejlesztéseknek a megvalósításában meghatározó szerepe lesz a kis- és közepes magyar vállalatoknak.
Természetesen azt is el kell mondanunk, hogy nem óriási megaberuházásokra van szükség. Tehát óvunk mindenkit a fejlesztési célok túldimenzionálásától, hiszen ha egyszer valami elkészül, megvalósul, akkor szép dolog átvágni az avatószalagot, de utána éveken, évtizedeken keresztül ezt az új vagyoni elemet fent is kell tartani, működtetni is kell. Tehát azt mondjuk, hogy a teljes élettartam átvizsgálásával, az üzemelési, fenntartási, működtetési költségek figyelembevételével célszerű és szükséges egy adott fejlesztés mértékét, nagyságrendjét, célját meghatározni.
És itt jön be egy kicsit az ehhez kapcsolódó gondolat, hogy önmagában nem csak valaminek a megvalósítása a cél, hanem ennek a működtetése, és ez megint egy stratégiai aspektus, hogy mi az, amit a közösség, akár a kormányzat, akár pedig az adott önkormányzatok saját maguk akarnak hosszú távon megvalósítani, és melyek azok a funkcionalitások, feladatok, tevékenységek, amelyekbe magántőkét, magánvállalkozót célszerű vagy lehetséges bevonni.
Azt gondoljuk, hogy minden tevékenységet, amelyet hatékonyabban, gazdaságosabban tud megvalósítani a magánszféra, célszerű együttműködésbe vagy pedig úgymond alvállalkozásba kiadni ezeknek a cégeknek, ezeknek a vállalkozóknak, hogy ezt a feladatot végezzék el. Ez természetesen visszahat arra, hogy a végső felhasználó, tehát tulajdonképpen a közösség milyen díjat, milyen költséget kell, hogy elviseljen. Minél hatékonyabb a rendszer, természetesen annál kisebb a végfelhasználó költsége a szolgáltatás, vagy bármilyen feladat igénybevétele esetén.
Tehát van ez a három betű, a PPP. Én úgy gondolom, hogy ettől nem kell izgulni, nem kell félni, hanem egy olyan szituációban, amikor transzparens szabályok mentén, átlátható módon, kiszámítható módon és hosszú távú környezetben egy szakcég bevonásra kerül valaminek az elvégzésére, az igenis bátorítandó és támogatandó, hiszen az az ország egész gazdaságának a hatékonyságát növeli, nem beszélve arról, hogy akkor ezt a feladatot például nem egy önkormányzatnak vagy nem egy kormányzati feladatot ellátó intézménynek kell elvégeznie.
Amit itt még felírtam az adórendszerrel kapcsolatosan, egyetlen egy gondolat: abban teljesen egyetértünk, hogy az adófizetők körének a növelése lenne a cél. Természetesen, ha ebbe az irányba történő lépések vannak, az időcsúsztatással később lehetővé teszi azt, hogy az összadóteher csökkenjék.
De azt is elmondhatjuk a magunk részéről, hogy azt most tudomásul vesszük, hogy a magyar gazdaság pillanatnyi adóterhelése az össznagyságrendjét tekintve ekkora, akkora, amekkora éppen most, csak a cél az, hogy minél nagyobb adófizetői kör kerüljön bevonásra. Ezért el lehet gondolkodni azon, hogy miért van majd 2 millió munkavállaló minimálbéren bejelentve, és vajon tényleg csak ennyit visznek-e haza nettóban. De ez a zárójeles megjegyzésem tulajdonképpen már nem ennek az asztalnak a feladata. Köszönöm.
BENEDIKT LAUX (Philips Közép Európa, Adriai régió): Nagyon örülünk, hogy ezeket a nemzetközi cégeket képviselhetjük itt a HEBC keretében.
A jelentés legfőbb része a konszenzus volt. Most viszont igazán a közös felelősség a lényeg. Ezeken a területeken van olyan, ahol már valóban van közös megállapodás, és nevezetesen vannak olyan területek, amiket valóban meg kell vitatni, ezek között van például az egészségügy, a transzparencia, az adózás.
Ugyanakkor ehhez a vitalistához szeretnék még hozzátenni egy dolgot, ami egy egyszerű dolog. Mi megpróbáljuk Magyarországot egy külföldi nemzetközi cég szemével nézni, és ebből a szempontból látható az is, hogy mi az, amit a legközelebbi lépésként meg kell tenni. Ebben mindenkinek egyet kellene értenie, függetlenül attól, hogy koalíciós pártot vagy ellenzéki pártot képvisel, hogy a magyarok számára, akik itt élnek, ez hiányzik, hogyha megnézzük azt, hogy mi történik egy nemzetközi cégnél.
Én mindenféleképpen arra szeretnék a jövőben is hatni, hogy egy ilyen valóban gyümölcsöző és értelmes vita után próbáljunk megállapodni a következő lépésekről. A reformok valóban szükségesek. Tudjuk, hogy ezeknek az első lépései nagyon fájdalmasak, de viszont fontosak a hosszú távú stratégia szempontjából.
Tehát én mindenféleképpen azt szeretném mondani, hogy a teljes üzenet legyen pozitívabb, és ne az alapelvekben harcoljunk. A HEBC szempontjából ez egy közös véleményt tartalmaz, hogy szerintünk például mit lehet csinálni az adózás területén, az egészségügyi reformoknál. Mindenféleképpen úgy gondoljuk, hogy vannak olyan területek, ahol valóban meg tudnánk csinálni alapvető dolgokat is.
AD VISSCHER (Akzo Nobel): Az előttem szólók ékesszólásait követően igazán nehéz a helyzetem, éppen ezért inkább magánmegjegyzésekkel folytatnám.
Hallottunk más országok példáiról. Hadd mondjam el, hogy 1979-ben és 1980-ban Írországban dolgoztam, utána Belgiumban is, és Hollandiában is különböző pozícióban, azt követően szintén Belgiumban és Németországban, itt pedig vezérigazgatóként működöm. Minden országban volt olyan, amikor rossz idők jártak arra az országra. Én is tudok rossz példákat mondani, elnök úr, Írországgal kapcsolatosan, akkor nagyon rossz volt a helyzet, amikor én ott voltam, minden héten rengeteg fiatal hagyta el az országot örökre, mert semmilyen jövőt nem láttak Írországban.
Én úgy gondolom, hogy amikor azt látják, hogy mit tudunk tanulni ezeknek az országoknak a példáiból, amelyek már ilyen viharos időszakokon átestek, egy tanulság levonható: minden megoldás más volt, és mindegyik az adott ország népének a mentalitásából adódott. Például van a holland Polder-modell, amit mi mindig a konszenzusépítés alapjainak tekintünk. Ez is a holland mentalitás alapjaiból származik, de például más Belgium, a flamand, illetve a vallon rész, és az ezek közötti nyelvi különbségek, hogy itt hogyan érték el a konszenzust. Németország megint csak egészen más. Nos, minden szempontból itt is egy magyar megoldással kell szembenézni, itt mások a gének, más a háttér, más a stílusuk önöknek.
Van egy dolog, ami viszont ezekre az országokra mind jellemző, szerintem ez az, hogy egy pillanatban mindenki azt érezte, hogy a szituáció most már annyira rossz, hogy bár még mindig volt egy csomó dolog, amivel kapcsolatosan nem érettek egyet, de mégis úgy érezték, hogy valamit már tenni kell. Én nem vagyok itthon a magyar politikában, nem nagyon ismerem, nem annyira érzem ezt a politikát, de én úgy látom, hogy a magyarok úgy érzik, hogy itt még nem jött el ez az időpont. Viszont én úgy gondolom, hogy szerintünk már itt van ez az időpont, és az a példa, amit számos országban láttunk, arra mutat rá, hogy igen, ők is megoldották a maguk módján, tehát itt az idő, hogy önök is a maguk módján ezt megoldják. Köszönöm szépen.
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Lehet, hogy én töltöm ki a réseket, amit, István, te szerettél volna a végén tenni. Sok mindenről nem beszéltünk, úgyhogy én is reagálnék egy-két kérdésre, ha kapnánk még 2-3 percet, hogy egy-két olyan dolgot említsünk meg, amit fontosnak tartunk.
Az önkormányzatokat említette képviselő úr, polgármester úr, hogy sok kötelező feladat van, talán még fel is kell venni embereket. Én egy személyes javaslattal élnék, nem feltétlenül HEBC-javaslat. Ha csak egyszer egy önkormányzat vállalná, persze egy jelentősebb város önkormányzata, hogy egy ugyanolyan átvilágítást, felmérést, folyamatátszervezést, folyamattervezést megcsinálna, mint amit mi a vállalatoknál, a cégeknél megteszünk, akkor azoknak, akik ott vannak, a felét el lehetne bocsátani, és a versenyszférában alkalmazni. Hangsúlyoztam, hogy ez a személyes véleményem, mielőtt az HEBC-ben is félreértés lenne ebből. Én szeretném, ha egyszer egy ilyen megtörténne az egyik városban, utána felmutatnák, és ha rosszul gondoltam, rosszul mondtam, akkor megkövetem magam. Mi sok ilyet csináltunk a vállalatnál, ezért tudom pontosan elmondani.
A kkv-kal kapcsolatban az a véleményem, hogy nem halat kell adni nekik, hanem megtanítani őket halászni, és a halászás alatt információt, kapcsolatrendszert, képzett munkaerőt, egyszerűbb adórendszert, átláthatóbb jogi feltételeket, jogi rendszert értünk.
Az 59. oldalon reagáltunk mi is az Európai Unió bővítésére, felhívtuk a figyelmet a veszélyekre, de azt is elmondtuk, hogy egy virágzó Románia és Bulgária óriási lehetőségeket is rejt Magyarország és az Európai Unió számára, hiszen elég nagy potenciális piacokról beszélünk.
A pályázati rendszer, illetve a közpénzek elosztása, felhasználása kapcsán mindenkivel egyetértek, aki itt felszólalt. Nemcsak azt kellene vizsgálni, hogy szabályosan költötték-e el, hanem hogy érdemes volt-e elkölteni, hatékonyan költöttük-e el. Itt nemcsak a szabályozásra gondolok, hogy épp a jogszabály mit mond, hanem talán etikai és morális kritériumokat is figyelembe kellene venni. Erre is tudnék személyes példát mondani, de az már tényleg nagyon durva volna, és még nagyobb felhördülést hozna, ezért elhallgatom, de ha bárkit személyesen érdekel, szívesen elmondom.
Talán még annyit, hogy Budapest és vidék vonatkozásában, István, talán te mondtad, hogy mind a kettő fontos, mint a kettőre oda kell figyelni, hisz egy országunk van. Ha valakik, akkor multinacionális cégek ismerték fel a vidékben rejlő lehetőségeket, mentek oda, és befektetéseket eszközöltek a vidéken, illetve a beszállítóik, kis- és középvállalkozások sok esetben vidéki városokban, netán még falvakban is működnek.
Még egy dologra szeretnék kitérni, amiről nem szóltunk, illetve nem volt direktben kérdés, de foglalkozunk vele az 57. oldalon, a kommunikáció és az imázs, hiszen egy gazdaság versenyképessége szempontjából, egy befektetés szempontjából is nagyon fontos, hogy milyen kép alakul ki külföldön a potenciális befektetők körében az országról. Tőlem egyre többen kérdezik, ha informálisan is, Nyugat-Európában: mi van ott, Magyarországon, mi történik ott, mert láttuk a tévében, olvastuk az újságban? Higgyék el, teljesen mindegy, hogy mit válaszolok. Az 58. oldalon mi elmondtuk - pontosan úgy szól, hogy -: "Az HEBC többször megfogalmazta a véleményét, mennyit árthat az ország megítélésének akár egyetlen mértékadó világlapban megjelenő újságcikk is, ha azt a magyarországi belső politikai csatározások váltják ki." Ugyanott Mészáros Zoltán tollából olvashatunk egy gondolatot, amit szeretnék idézni: "Ellenségek tisztességtelen harcánál többet hoz az ellenfelek tisztességes küzdelme". Próbáljuk meg mi is ezt Magyarországon, és akkor már a konszenzusnál is tartunk, és a hosszú távú sikerek is talán majd bekövetkeznek. Köszönöm szépen.
Elnézést, ha lehet, még egy-két szót szólna István.
FODOR ISTVÁN (Ericsson Hungary): Három rövid mondatot. Amiről nem volt szó összefoglalóként, a gazdaság helyzete, jelene, közelmúltja és jövője. Talán érdemes ismételten megfogalmazni, hogy a kormányzatnak a gazdasági környezet kialakítása a feladata, nem a gazdaság belső ügyeinek, hanem a környezetének a kialakítása. Ebből a szempontból nem szerencsés az a program - és így indult el a konvergenciaprogram -, amely a gazdaságot visszafogja, még ha rövid időre is.
Ide tartozik az a másik mondat, ami szintén benne van a jelentésünkben, hogy vigyázni kell, mert az értéktermelő területekről - ilyen az innováció, tehát a kutatásfejlesztés, ilyen az oktatás mint szellemi érték, és ilyen a gazdaság mint forrás - adminisztratívan forrást kivonni nem szabad. Ez nem jelenti azt, hogy ezeken a területeken megfelelő folyamatok átalakításával el lehet érni, és ezek a bizonyos programok hosszabb távon ezt a kettős nyomást oldják, azok az átalakítások is kellenek, amelyek eredményükben forráscsökkenést vagy forrásfelhasználás-csökkenést hoznak, de direktben adminisztratíve kivonni nem szabad.
Egyébként - ez az utolsó mondat - stabilizálunk valamit, ami valahogy létrejött. Érdemes a létrejöttét tanulmányozni, abból is bizonyos válaszok születnek a megoldásra. Köszönjük szépen a meghallgatást.
TAKÁCS JÁNOS (Electrolux Lehel), a HEBC elnöke: Részünkről köszönjük szépen a szót. Gondolom, valami reakció csak lesz, akkor majd meglátjuk, hogy hogyan folytatjuk tovább a beszélgetést.
ELNÖK: Azt hiszem, annyi marad számomra, hogy megköszönjem a jelenlétet, és egyben azt ajánljam, hogy ezt a hagyományt erősítsük, tehát ne legyen egy nagy hír, hogy az HEBC az Európai ügyek bizottságánál van, hanem ezután félévenként, vagy amikor szükséges, adott időben rövidebb határidőn belül legyen ilyen és folytassuk ezt.
Azt gondolom, ez mindenki számára hasznos lehetett. Majd nyilván hallják, hogy különböző pártok különböző dolgokat hallottak ki és majd ezt interpretálják, de nem baj, ez is része ennek a nem könnyű businessnek. Az önöké sem könnyebb, akkor a miénk miért legyen könnyebb?
Úgyhogy még egyszer köszönöm, hogy megint eljöttek, és gondolom, hamarosan megint találkozni fogunk. Jó munkát, sok profitot kívánok mindannyiuknak! Öt perc szünetet rendelek el.
(Szünet: 11.51-12.00. -
A bizottság 12 órától 12 óra 17 percig zárt ülést tartott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
ELNÖK: A zárt ülésnek vége. A nyílt ülés keretében köszöntjük Iván Gábor szakállamtitkár urat, aki a reformszerződésről, a portugál elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról, illetőleg a kormányzati feladatokról fog nekünk beszámolni.
Azzal adom meg a szót, hogy egy bizonyos ponton nekem el kell mennem, és akkor át fogom adni az elnöklést Kocsi alelnök úrnak, ebben kérem a megértését. Szakállamtitkár úr, tessék parancsolni!
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az Unió reformszerződését kidolgozni hivatott kormányközi konferenciáról, illetőleg a portugál elnökség programjáról szólnék néhány szót. Ha a bizottság és az elnök úr egyetért vele, a két beszámolót egyben tenném meg, tekintettel arra, hogy nagyban kapcsolódik a két téma egymáshoz.
A kormányközi konferencia munkájáról szóló tájékoztatót azzal kell kezdjük, hogy értékelnünk kell a júniusi csúcstalálkozón elért eredményt, különös tekintettel arra, hogy azóta nem volt még lehetőségünk a bizottság tagjait tájékoztatni arról, hogy milyen kompromisszummal zárult a júniusi Európai Tanács ülése.
Úgy lehet összefoglalni azt a megállapodást, ami létrejött a tagállamok között, hogy az alkotmányszerződés tartalmát megőrző, de formájában attól eltérő alapszerződés létrehozására nyílt mód a június 23-ára összehívott kormányközi konferencia keretében.
Mit jelent az, hogy tartalmát megőrző, de formájában módosított? A legfontosabb jellemzője az új alapszerződésnek formai szempontból az lesz, hogy módosító szerződés lesz, követi a korábbi szerződésmódosítások hagyományait és módosítja az új alapszerződést, az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösségekről szóló szerződést. Ez utóbbi módosító szerződés neve az Európai Unió működéséről szóló szerződés lesz, és mind a két szerződésnek egyforma jogi ereje lesz.
A formai kérdésekhez tartozik még, hogy a tagállamok csak úgy tudtak megállapodásra jutni, hogy számos szimbólum, illetve jelképes hivatkozás kikerült az új szerződés szövegéből, az új alapszerződés nem fogja tartalmazni azokat a szimbólumokat, amelyeket az alapszerződés az Unió identitásához javasolt.
Ami a tartalmi kérdéseket illeti, azt gondolom, nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy az új alapszerződés az alkotmányszerződés minden fontos elemét megőrzi, különösen mindazokat az elemeket megőrzi, amelyek fontos alapot vagy alapvető szempontot jelentettek a Magyar Országgyűlés számára, amikor ratifikálta az alkotmányszerződést a tagállamok között másodszor. Ezek közé sorolom alapvetően az értékek és a célok megőrzését. A 2007. első felében folytatott vitában sikerült elérni és sikerült megőrizni, hogy az alkotmányszerződésben foglalt értékek, az emberi méltóság, a demokrácia, a szabadság, az emberi jogok - beleértve a kisebbségi jogokat is - szó szerint átkerültek az új reformszerződés, az új alapszerződés szövegtervezetébe. Hasonlóképpen azok a célok, amelyeket az alkotmányszerződés megfogalmazásakor a tagállamok maguk elé tűztek, egy belső határok nélküli, prosperáló, állampolgárainak jólétet és biztonságot nyújtó közösség létrehozását célzó Unió képét magába foglaló célrendszer is átkerült az új alapszerződés szövegtervezetébe.
Azt gondolom, hogy az Unió jövője szempontjából szintén fontos tartalmi kérdés, hogy megszűnik a pillérrendszer, egy egységes Európai Unió jön létre, amelynek jogi személyisége lesz. Szintén a jövőt illetően és az Unió működését illetően egy fontos tartalmi kérdés, amelyet szintén sikerült megőrizni, az intézmények és a döntéshozatali eljárás alkotmányszerződésbe foglalt módja. Itt ki kell térnünk egy felvetésre, ami kihatással van az új alapszerződés elfogadásának menetére, ez a lengyel felvetésre, az ioanninai kompromisszumra vonatkozik. Ha megengedik, erről majd néhány szót külön szólnék.
Volt még néhány kérdés, amiről jelentős vita folyt a júniusi csúcsig tartó időszakban, ezek közé tartozott az Alapjogi Charta esete. Számunkra ez is egy fontos kérdés volt, hogy az Alapjogi Charta kötelező jogi erejét megőrizzük, ezt sikerült elérni. A kormányközi konferencia számára adott mandátum azt tartalmazza, hogy az Alapjogi Chartának kötelező erővel kell bírnia.
Az új szerződés tervezete megjeleníti azokat az új kezdeményezéseket, amelyek a vitában felmerültek, nevezetesen megerősíti az alkotmányszerződésben már javasolt energiapolitikai kezdeményezést, beleértve a tagállamok közötti szolidaritás megjelenítését is, de ugyanígy megjelenik az éghajlatváltozás elleni küzdelem vagy az új politikák között az űrpolitika kérdése.
Folytattak a tagállamok egy vitát arról, hogy a nemzeti parlamentek szerepe milyen módon jelenjen meg az új alapszerződésben. Az alkotmányszerződésben erről egy jegyzőkönyv rendelkezett. Ezeket a rendelkezéseket megerősítette az a mandátum, amelyet a júniusi Tanács-ülés elfogadott, méghozzá abban az értelemben, hogy amennyiben a nemzeti parlamentek többsége úgy ítéli meg, hogy egy bizottsági kezdeményezés sérti a szubszidiaritás elvét, akkor a Bizottság előtt több lehetőség áll, vagy visszavonja a kezdeményezését, vagy indokolt véleménnyel fenntartja azt. Amennyiben fenntartja azt - és ez újdonság az alkotmányszerződés szövegéhez képest -, abban az esetben az Unió jogalkotó szervei, a Tanács és a Parlament megvizsgálják, majd döntést hoznak arról, hogy valóban megfelel-e a bizottsági kezdeményezés a szubszidiaritás elvének.
Még egy kérdést említenék, amely a mi szempontunkból jelentős volt, ez a bővítés kérdése, hogy hogyan jelenjen meg az Unióhoz való csatlakozás kritériuma az új szövegben. Amikor, talán májusban a bizottságban erről beszélgettük, akkor említettem, hogy voltak olyan törekvések, hogy szigorúbb feltételek jelenjenek meg az új szerződésben, szigorúbbak, mint amiket az alkotmányszerződés tartalmaz. Ez nem így lett. Ebben Magyarországnak is szerepe volt. Az új szerződés tervezete egyrészt visszaidézi az alkotmányszerződésben foglalt elemeket, amelyek a hagyományos kritériumokon alapulnak, illetőleg azt mondja, hogy figyelemmel kell lenni az Európai Tanács korábbi konklúzióra, nem nevesítve külön egy tanácsi konklúziót, hanem általában az Európai Unió Tanácsának konklúzióit, és hogy nemcsak a koppenhágai kritériumokat tartalmazzák a tanácsi konklúziók, hanem például azt a kitételt is, hogy a Nyugat-Balkán országainak európai perspektívája van.
Nagyjából ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyekről hosszú vitát folytattak a tagállamok, és azt gondolom, hogy ezek a kérdések Magyarország szempontjából is, és az Unió jövő szempontjából is megnyugtató módon kerültek bele abba a mandátumba, amely alapján július 23-án a kormányközi konferencia megkezdte munkáját. (Dr. Eörsi Mátyás távozik az ülésről.)
(Az ülés vezetését Kocsi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
A kormányközi konferencia úgy döntött, hogy a szövegezési munkálatokra egy jogi szakértői munkacsoport jön létre. Ez a munkacsoport a kormányközi konferencia összehívását követően, július végén megkezdte munkáját, és a tervek szerint a tegnapi nappal be is fejezte volna, de úgy tűnik, hogy még a holnapi nap is szükséges lesz arra, hogy a munkacsoport egy eredményes időszakot zárjon le. Mindenesetre annak ellenére, hogy egy kétnapos csúszás látható a tervekhez képest, azt kell mondjam, hogy a szövegezésben a tagállamok, a jogi szakértői munkacsoport, az elnökség igen jelentős előrehaladást tett, már július végén rendelkezésre állt az új szerződés első szövegtervezete, amelyhez közel kétszáz észrevételt tettek a tagállamok. Ezeknek a túlnyomó része pontosító észrevétel, amely különösebb vitát nem okozott. Volt azonban néhány kérdés, amelyet ezen a szinten meg kellett, és sikerült is megoldani, és van néhány kérdés, ami nyitva marad a jogi szakértői munkacsoport ülését követően is.
Amiket sikerült a szakértői szinten megoldani, azok közül a megküldött tájékoztató jó párat említ, én néhányra hadd hívjam fel a figyelmet, különösen az Alapjogi Charta esetére, ami számunkra is kiemelt jelentőséggel bír! Az elnökségnek, illetőleg a Tanács jogi szolgálatának az első szándéka az volt, hogy az Alapjogi Charta jelenjen meg egy nyilatkozat szövegében az alapszerződéshez csatolva, kinyomtatott formában. Ezt néhány tagállam nem tudta elfogadni, különös tekintettel arra, hogy megítélésük szerint ez néhány tagállamban népszavazási igényt vont volna maga után. A szakértői munkacsoport abban állapodott meg, és az Unió intézményeinek képviselői is osztják ennek a megoldásnak a létjogosultságát, hogy a három intézmény, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnöke egy nyilatkozatban erősíti meg az Alapjogi Chartát, és ezt a megerősítést az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetik. Az alapszerződés szövege pedig erre a Hivatalos Lapra fog hivatkozni mint kötelező erővel bíró Alapjogi Chartára.
A számos kezdeményezés közül még megemlíteném az Európai Parlament kezdeményezését, amely arra vonatkozott, hogy az uniós polgárság az Európai Unióról szóló szerződés főszövegében jelenjen meg. Erre megnyugtató megoldást találtak a munkatársaink a jogi szakértői munkacsoportban.
Magyar kezdeményezésre sikerült pontosítani azt, hogy az Európai Bizottság összetételéről szóló elvek hol jelenjenek meg. Az eredeti elképzelések szerint ezek csak módosító szerződésben jelentek volna meg, de tekintettel arra, hogy számunkra nagyon fontos az, és egy politikai alapkérdés, hogy a tagállamok közötti egyenlőség megjelenjen magáról az Európai Unióról szóló szerződésben is, sikerült ebben a munkacsoportban elérni, hogy a tagállamok egyenlő rotációit kimondó elv az első szerződésben, az Európai Unióról szóló módosító szerződésben is megjelenik.
Még további példákat hoz a megküldött tájékoztató, ha megengedik, én itt megállnék a példákkal. Említettem, hogy vannak olyan kérdések, amelyek ezen a szinten nem feltétlenül kezelhetők.
Ezek között, azt gondolom, egy olyan kérdés van, amely valószínűleg a külügyminiszterek, de valószínűleg az állam- és kormányfők szintjéig is el fog jutni. Ez az a lengyel kezdeményezés, hogy a módosított ioanninai kompromisszum ne egy nyilatkozatban, hanem a szerződés fő szövegében jelenjen meg.
Miről is szól ez az ioanninai kompromisszum? A történet 1994-re nyúlik vissza. Én ennek a részletes ismertetéséről eltekintenék. A javasolt megoldás lényege az, hogy amennyiben a blokkoló kisebbséghez szükséges arányhoz közel állnak azok a tagállamok, amelyek elleneznek egy kezdeményezést, de nem érik el a blokkoló kisebbséghez szükséges arányt, viszont elérnek egy meghatározott arányt, ebben az esetben a döntés ne szülessen meg, hanem egy ésszerű időn belül a Tanács próbáljon ismét megállapodásra jutni a tagállamokkal.
Az alkotmányszerződés azt mondta, hogy vagy a blokkoló kisebbséghez szükséges tagállamok háromnegyede, vagy a blokkoló kisebbséghez szükséges népesség háromnegyedének fennállása esetén ezek a tagállamok, a kezdeményezéssel egyet nem értő tagállamok véleményét figyelembe kell venni, és a döntést a Tanács ésszerű határidőn belül később hozza meg.
A júniusi csúcson Lengyelország elérte azt, hogy ez a módosított megoldás, ami még egy '94-es megállapodás módosítása, tovább szigorodott, ha úgy tetszik. Az új alapszerződéshez csatolandó nyilatkozat szerint a blokkoló kisebbséghez szükséges tagállamok 55 százaléka, vagy a blokkoló kisebbséghez szükséges népesség 55 százaléka már elég ahhoz, hogy ezek a tagállamok kezdeményezzék azt, hogy a Tanács döntése ne szülessen meg.
A kérdés, azt gondolom, elég jelentős, tekintettel arra, hogy amennyiben ez a mechanizmus gyakran használatossá - remélem, hogy általánossá nem, de gyakran használatossá - válna, nagyban megnehezítené a döntéshozatalt a Tanácsban, és jelentősen lelassítaná, és pont azzal a céllal lenne ellentétes, amit az alkotmányszerződés során kitűztünk, hogy hatékonyabb és gyorsabb döntéshozatalt tudjanak elérni a tagállamok.
Van még egy megoldatlan ügy, ami vagy megoldódik a holnapi napon, az utolsó fordulón, vagy tovább megy külügyminiszteri szintre, ez a bel- és igazságügyi együttműködéshez, pontosabban a szabadság, biztonság és jog térségéhez kapcsolódik. Az Egyesült Királyságnak és Írországnak van egy nyilatkozata, van egy lehetősége arra, hogy a bel- és igazságügyi együttműködésekből kimaradjon. A kimaradás lehetőségét a kormányközi konferenciát összehívó mandátum viszonylag nagyvonalúan határozta meg, és itt nem áll egy értelmezési vita a tagállamok, illetőleg az Egyesült Királyság és Írország között, hogy mennyire nagy szabadsága legyen az Egyesült Királyságnak és Írországnak a bel- és igazságügyi együttműködésből való kimaradást illetően.
Nyilván a dolog több szempontból is jelentős súllyal bír, egyrészt a szabadság, biztonság és jog térségének működtetése akkor tud hatékony lenni, hogyha ez valamennyi tagállamra kiterjed; illetőleg ha abból tagállamok kimaradnak, akkor a kimaradásuk nem veszélyezteti a többiek esetében az uniós politikák működtetését. Másrészt pedig ez az a terület, ahol az uniós jog jelentős fejlődésen, változáson megy keresztül. Tehát a döntéshozatal szempontjából sem mellékes a két tagállam részvétele a folyamatban. Ennyit szerettem volna elmondani a kormányközi konferenciáról és a reformszerződés ügyéről.
Ha megengedik, röviden szólnék néhány szót a portugál elnökségről. Ez a beszámoló rövidebb része lenne, tekintettel arra, hogy jórészt kapcsolódik az előző ponthoz, nevezetesen a portugál elnökség legfőbb célkitűzése az új alapszerződés létrehozása. Magyarország ebben támogatja az elnökséget. Itt az elnökség és a magyar szándékok teljes mértékben egybeesnek.
Az a célunk, hogy az október 18-19-ei rendkívüli Tanács-ülésen jöjjön létre a megállapodás, annak érdekében, hogy a végleges szerződés szövege még az év vége előtt rendelkezésre álljon, és tudjuk tartani azt a menetrendet, hogy a 2009-es európai parlamenti választások előtt az új alapszerződést a tagállamok meg tudják erősíteni.
Október közepéig, végéig ez a téma fogja uralni a portugál elnökséget. Ezt követően, az október végétől decemberig tartó időszakban a lisszaboni, illetőleg a belsőpiaci kérdések kerülnek a figyelem középpontjába. A portugál elnökség fogja előkészíteni a lisszaboni, 2008. évi felülvizsgálatot, amelyre majd a 2008. márciusi csúcson kerül sor.
Az látható, hogy a portugál elnökség a növekedés és a foglalkoztatás mellett különös figyelmet szentel a lisszaboni stratégia szociális dimenziójának, és a fő célokon belül nyilván kiemelt figyelmet fog kapni az európai foglalkoztatási stratégia 10 éves évfordulója. Ez alkalmat fog nyújtani ennek a politikának a végiggondolására.
Novemberben-decemberben várható a belsőpiaci stratégia megfogalmazására vonatkozó bizottsági előterjesztés, és ehhez a kérdéskörhöz tartozik, hogy tovább fog folytatódni a postai liberalizációra vonatkozó irányelv tanácsi vitája, ahol Magyarország álláspontját úgy tudom, a Bizottság már tárgyalta.
Két további prioritása a portugál elnökségnek a szabadság, biztonság és jog térségéhez tartozik. A félév különös figyelmet kapó feladata lesz, és számunkra is kiemelt jelentőségű feladata lesz a schengeni övezet bővítése. A bizottság ennek ütemtervéről, úgy tudom, részletes tájékoztatást kapott.
És van még egy fontos ügyünk a bel- és igazságügyi együttműködés vonatkozásában. Az év végéig Magyarország csatlakozni kíván a bűnüldöző szervek együttműködését javítani hivatott prümi szerződéshez.
És végül, de nem utolsósorban, a portugál elnökség a külkapcsolatok terén kicsit távolabb tekint közvetlen szomszédságunknál, különös figyelmet kapnak az Európai Unió és Afrika kapcsolatai, Brazília és India, valamint a Kínával fennálló kapcsolatok. Emlékszünk rá, hogy a portugál elnökség második napján már portugál-brazil csúcsra került sor. Azt gondolom, a motivációk itt nyilván érthetők.
A külkapcsolati szomszédságpolitika vonatkozásában Magyarország arra fog törekedni és arra törekszik, és egyébként ebben a portugál elnökség, én úgy látom, partner, hogy legyen egy egészséges egyensúly az Unió déli és keleti szomszédságpolitikájában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Bár időnk, mint a tenger (Derültség.), az ön tájékoztatója olyan informatív, mély és úgy látom, a figyelmet teljesen lekötő volt, hogy mód felett csodálkoznék, ha kérdések ezrével árasztanák el képviselőtársaim.
De természetesen kérdezem a bizottság jelenlévő tagjait, hogy kinek van az államtitkár úrhoz kérdése. (Nincs ilyen jelzés.)
Ha ilyen nincs, akkor meg kell kérdeznem azt is, hogy egyébként megjegyzése, javaslata, ötlete van-e valakinek. (Nincs ilyen jelzés.)
Ha ilyen sincs, akkor nem provokálom tovább a bizottságot és a sorsot nem kísértem tovább, hanem megköszönöm az államtitkár úrnak az értékes előterjesztést.
Egyben tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy 25-én tartjuk a következő ülésünket, mégpedig 10 órakor, de immár a hagyományos 61. számú teremben, ahol egyeztetési eljárás kezdeményezéséről döntünk, egyeztetési eljárást folytatunk, meghallgatjuk a GKM államtitkárát az Európai Technológiai Intézetről és esetleg még más napirendi pontokkal fűszerezzük az ülésünket.
Köszönöm mindenkinek a megjelenést és további szép napot kívánok. De mielőtt még mindenki elmenne, megadom a szót Pelczné Gáll Ildikónak.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, alelnök úr. Azzal a javaslattal szeretnék élni képviselőtársaim nevében, hogy változtassuk meg az ülés időpontját, mert ezen időpontban többen akadályoztatva leszünk. Egy későbbi megbeszélésen térjünk erre vissza.
ELNÖK: Természetesen az elnökség nyitott a javaslatra, meg fogjuk tárgyalni, és remélem, megállapodunk egy kedvező időpontban. Annak a kedvező időpontnak a nyilvánossá tételét megkíséreljük minél hatékonyabban és korábban megtenni. Viszontlátásra mindenkinek!
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 40 perc.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Madarász Mária