EIB-31/2007.
(EIB-61/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. október 9-én, kedden 8 óra 37 perckor
az Országház főemelet 58. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívottak*
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat*
A napirend elfogadása*
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2007)364; 2007/0130/COD)*
Az elnök bevezetője*
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése*
Dr. Molnár Csaba (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása*
Nógrádi Zoltán (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása*
Dr. Iván Gábor reflexiója*
Az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3971. szám - Lendvai Ildikó (MSZP), Dr. Navracsics Tibor (Fidesz), Dr. Semjén Zsolt (KDNP), Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa; Döntés önálló képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról)*
Az elnök bevezetője*
Kérdések, hozzászólások, reflexiók*
Határozathozatal*
A Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Gazdasági Térségben való részvételéről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló T/4012. számú törvényjavaslat általános vitája (Első helyen kijelölt bizottságként)*
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár előterjesztése*
Határozathozatal*
Döntés a Környezetvédelmi bizottság egyeztetési eljárásra vonatkozó javaslatáról - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról (COM(2006)232, 2006/86/COD)*
Határozathozatal*
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/3578. szám)*
Banai Péter hozzászólása*
Kérdések, vélemények, reflexiók*
Határozathozatal*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter tájékoztatója a lisszaboni nemzeti akcióprogram végrehajtási jelentéséről*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítése*
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke hozzászólása*
Vahl Tamás, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke hozzászólása*
Sakanashi Masanori, a JETRO Budapest képviselőjének hozzászólása*
Honda Masahide, a JETRO ügyvezetője hozzászólása*
Kérdések, hozzászólások*
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter reflexiói*
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke reflexiói*
Vahl Tamás, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke reflexiói*
Sakanashi Masanori, a JETRO Budapest képviselője reflexiói*
Honda Masahide, a JETRO Budapest ügyvezetője reflexiói*
Eszmecsere Francisco Henriques da Silva portugál nagykövettel a portugál EU- elnökségi programról*
Francisco Hengriques da Silva tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások*
Fransisco Henryques da Silva portugál nagykövet reflexiói*
1.EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai szintű politikai pártokra irányadó előírásokról és finanszírozásuk szabályairól szóló 2004/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2007)364; 2007/0130/COD)
2.Az Országgyűlés és a Kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3971. szám - Lendvai Ildikó (MSZP), dr. Navracsics Tibor (Fidesz), dr. Semjén Zsolt (KDNP), dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa)
(Döntés önálló képviselői indítványok tárgysorozatba-vételéről és általános vitára való alkalmasságáról)
3.A Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Gazdasági Térségben való részvételéről szóló megállapodás kihirdetéséről szóló T/4012. számú törvényjavaslat általános vitája
(Első helyen kijelölt bizottságként)
4.Döntés a környezetvédelmi bizottság egyeztetési eljárásra vonatkozó javaslatáról - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a talajvédelem kereteinek meghatározásáról, valamint a 2004/35/EK irányelv módosításáról (COM(2006)232, 2006/86/COD)
(A Hsz. 134/B. § (2) bekezdése alapján)
5.A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3578. számú törvényjavaslat módosító javaslatainak megvitatása
6.Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter tájékoztatója a lisszaboni nemzeti akcióprogram végrehajtási jelentéséről
7.Eszmecsere Francisco Henriques da Silva portugál nagykövettel a portugál EU- elnökségi programról
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Roskó Zoltán gazdasági ügyekért felelős elnökhelyettes (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség)
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter
Dr. Parragh László elnök (Magyar Kereskedelmi és Iparkamara)
Vahl Tamás elnök (Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara)
Honda Masahide ügyvezető (JETRO Budapest )
Sakanashi Masanori (JETRO Budapest)
Francisco Henriques da Silva portugál nagykövet
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 37 perc.)
Elnöki megnyitó, napirendi javaslat
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke - a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm Iván Gábor szakállamtitkár urat a kormány képviseletében és minden kedves vendégünket. Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel mindenben összhangban tartom fent. Kérdezem a bizottságot, hogy kinek van észrevétele vagy javaslata a napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a mai napra rendelt napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú, és egyben megállapítom, hogy a bizottság határozatképes.
Mielőtt rátérnénk az első napirendi pontunkra, szeretném a bizottságot tájékoztatni arról, hogy a plenáris ülés 9 órakor megkezdődik, és ott az adótörvény vitájával kezdődik a Ház munkája. Vezérszónok leszek a frakcióm nevében, ezért majd át kell, hogy adjam a bizottság ülésének a vezetését Kocsi László alelnök úrnak, amit részben örömmel teszek meg, részben annyiban sajnálom, hogy a lisszaboni nemzeti akcióprogram végrehajtását magam kezdeményeztem, és azt is, hogy az üzleti élet jelentős személyiségeit hívjuk meg erre. Ez zavarba ejtő körülmény, hogy miután ilyet kezdeményeztem, nem leszek jelen, de ez az ára annak, hogy a plenáris ülés és a bizottságok ülései egyszerre vannak. Mit lehet ezzel tenni?
Az első napirendi pontunk: egyeztetési eljárás. Szeretném felhívni a bizottság figyelmét arra, hogy ez igazán húsba vágó kérdés, az európai szintű politikai pártokra irányadó előírások és finanszírozások szabályairól szóló rendeletről van szó, tehát a politika számára is húsba vágó, nemcsak a polgárok számára. Ezt nem ironikus megjegyzésnek szántam, holott úgy hangzik.
Amire szeretném felhívni a bizottság figyelmét, hogy az európai intézmények, illetőleg a Parlament is szeretnék minél előbb döntésre vinni ezt az ügyet. Információink szerint október 19-én a COREPER elé kerül, ahol várhatóan megállapodás is születik. Éppen ezért annak érdekében, hogy a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága a Magyar Országgyűlés nevében a kormányt tárgyalási instrukciókkal lássa el, szükség lesz arra, hogy még egyszer összeüljünk ebben a témában.
Október 16-a délelőttöt javaslom, ez egy keddi nap. Azt kérem a pártoktól, hogy addig alaposan nézzék meg saját házuk táján is, hogy a javaslat mennyiben illeszkedik az elképzeléseikbe, mennyiben illeszkedik azoknak a politikai családoknak az elképzeléseibe, amelyekben a parlamentben helyet foglaló pártok helyet kapnak annak érdekében, hogyha lehet, a legszélesebb konszenzussal tudjunk a kormány számára tárgyalási mandátumot adni. Úgyhogy remélem, 16-án alaposan felkészülve tudunk majd döntést hozni. Most megadom a szót Iván Gábor államtitkár úrnak.
Dr. Iván Gábor szóbeli kiegészítése
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A bizottság rendelkezésére bocsátottuk azt a tárgyalási álláspontjavaslatot, amely a 2004. évi 2003. számú rendelet módosítására vonatkozó bizottsági javaslat kapcsán tartalmazza a kormány állásponttervezetét.
Ahogy az elnök úr mondta, ez a rendelettervezet az európai szintű politikai pártok finanszírozásának rendjét könnyíti, módosítja. Én a részletekbe nem nagyon mennék bele.
Arra hívnám fel a figyelmet, hogy megítélésünk szerint ez a rendelettervezet nagyobb mozgásteret adna az európai szintű politikai pártoknak egyrészt tartalékképzésre, másrészt forrásaik egy részének a következő évre történő átvitelével finanszírozási rugalmasságot biztosít a pártok számára. Lehetővé teszi a kampányfinanszírozás céljaira történő igénybevételt is azoknak a forrásoknak az esetében, amelyeket az uniós költségvetés bocsát rendelkezésre. Illetve aminek azt gondolom, szintén van jelentősége, intézményesíteni javasolja az európai szintű pártalapítványokat.
A kormány ezt a rendelettervezet, ennek szellemét, tartalmát támogatja, mihamarabbi elfogadásával is egyetért. Arra szeretné felhívni a figyelmet, vagy azt szeretné elérni, hogy az európai szintű pártalapítványok tevékenysége minél több tagállamra kiterjedjen.
Ahogy az elnök úr említette, a jövő héten már valóban a COREPER elé kerül a kérdés. Addig Magyarország néhány más tagállammal együtt parlamenti fenntartást jelentett be, tekintettel arra, hogy az Országgyűlés álláspontját még nem ismertük. Hogy ha ez 16-án megszületik, akkor Magyarország 19-én a COREPER ülésén ennek szellemében tudja az álláspontját képviselni és a parlamenti fenntartást visszavonni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. A két raportőrünket kérem meg, először Molnár Csabát, hogy szóljon.
Dr. Molnár Csaba (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre hozzászólása
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Ahogy az államtitkár úr is mondta, egy létező közös tanácsi-parlamenti rendelet módosítási javaslata az, amiről ma beszélünk.
Az Európai Parlament figyelemmel kísérte ennek a végrehajtását, hiszen még maga a rendelet írta elő számára ezt a kötelezettséget. Az Európai Parlament alapvetően három-négy megállapítást tett. Engedje meg a tisztelt bizottság, hogy ezekkel egy kicsit részletesebben foglalkozzam!
Az egyik az, hogy alapvetően sikeres volt ennek a rendeletnek a végrehajtása, azt gondolom, ebben az Európai Parlamenttel egyet tudunk érteni, van néhány terület azonban, ahol ez továbbfejlesztésre is igényelhető lenne. Három ilyen területet jegyzett meg az Európai Parlament. Ezt azért mondanám csak így külön, mert úgy vettem észre, hogy később a bizottsági javaslat azért ezt nem teljes egészében fedi le, az egy szűkebb körben szeretné módosítani a rendeletet, mint ahogy azt a parlament előterjesztette. Az egyik - a szakállamtitkár úr is mondta - a finanszírozási kérdésekre, a másik az európai szintű politikai alapítványok európai közös költségvetéséből való finanszírozására vonatkozik, a harmadik pedig egy átfogó csomag, az egységes jogállás hiányából eredő problémákkal foglalkozik, választási kampányokkal, illetve a politikai ifjúsági szervezetek nevesítésével, illetve közös európai uniós finanszírozásával foglalkozik.
A Bizottság ennek kapcsán azt mondta - és azt gondolom, nekünk erről kell elmondanunk a véleményünket, hiszen ez az előttünk fekvő előterjesztés -, hogy a pártok finanszírozásánál elfogadható az, amit az Európai Parlament megállapított, hogy alapvetően két dologról van szó: az egyik a költségvetés egy részének, 25 százalékának az átvitele a következő év első negyedévére, a másik pedig egyfajta tartalékképzés biztosítása az éves bevétel 100 százalékában maximálva. Mind a kettő előterjesztést támogatni tudjuk a szocialista frakció részéről elsősorban azért, mert tervezhetőséget, nagyobb fokú pénzügyi biztonságot jelent az Európai Unióban működő európai szintű pártoknál.
A második a politikai alapítványok kérdése. Támogatja a Bizottság is azt a javaslatot, amit az Európai Parlament előterjesztett, alapvetően mi is támogatni tudjuk, hiszen Magyarországon is már van gyakorlata annak, hogy hogyan tudnak működni parlamenti pártokhoz fűződően pártalapítványok, sőt, ahogy a parlament előterjesztette, kifejezetten kívánatos lenne az, hogy ez a pártalapítványi rendszer minél inkább elterjedjen az Európai Unió tagállamaiban is, és kifejezetten fontosnak tartjuk azt a szabályozást, mely szerint kifejezetten csak ezeknek a pártalapítványoknak a működésére, szoros értelemben vett működésére lehetne felhasználni a közös európai uniós költségvetésből való forrást, magyarán szólva ebből sem nemzeti párt és nemzeti párt pártalapítványa, sem európai uniós szintű párt nem támogatható. Azt gondolom, ez egy nagyon fontos szabályozás, ezt is támogatjuk.
A harmadik pedig a kampányfinanszírozás szabályai. Szintén nagyon fontos az a garanciális szabály - és ezt kifejezetten támogatjuk -, hogy bár európai parlamenti választásokon európai szintű parlamenti párt támogatást kaphat az Európai Unió közös költségvetéséből, ezt azonban csak és kizárólag a saját kampányműködésére használhatja fel. Ebből nemzeti szintű párt, illetve nemzeti szintű párthoz kötődő szervezetek sem közvetlenül, sem közvetetten nem finanszírozhatók.
Összefoglalóan tehát azt gondoljuk, hogy támogatható az előterjesztés, egyetértünk a kormány javaslatával, és még sürgetni is szeretnénk, az lenne a legjobb, ha olyan gyorsan végigmehetne már ebben az elnökségi ciklusban, hogy a következő költségvetési évben már működhessenek ezek a finanszírozási szabályok.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nógrádi Zoltán képviselő úr következik.
Nógrádi Zoltán (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre hozzászólása
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is támogatja a javaslatot annál is inkább, mert a pártok számára, illetve a pártok által működtetett politikai alapítványok számára átláthatóbbá és tervezhetőbbé teszi azokat a finanszírozási forrásokat, amelyek a működésükhöz alapvetően szükségesek. Mi különösen annak örülünk, hogy az európai szintű politikai alapítványok kérdése kerül pontosításra és tisztázásra, pontosan meghatározásra kerül annak tevékenységi köre és mindazok a feladatok, amelyek az ezzel kapcsolatos forrásokat használhatják, illetve az átláthatóság érdekében a külön költségvetési tételként történő meghatározottsága is kellő biztonságot nyújt a pártfinanszírozással, illetve az alapítványi finanszírozással kapcsolatos kérdésekre.
Egy rövid kérdésünk lenne, amely azt indítványozná, hogy vajon látunk-e arra lehetőséget, hogy valamiféle garanciális elemek épüljenek be a rendelettervezet szövegébe, amelyek megakadályozzák, hogy egy-egy választási esemény alkalmával az európai szintű politikai pártok költségvetéséből a tagpártok költségvetésébe áramoljon át forrás.
Ha erre választ kaphatnánk, azt megköszönnénk, egyébként támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Szakállamtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Ha jól értem, egy kérdés hangzott összesen el. A mostani szöveg ezt a lehetőséget tiltja. Az megfontolandó, hogy erősítsük-e ezt a tiltást. Azzal, hogy szövegszerű módosító javaslatokat természetesen minden tagállam tehet, nem gyorsítja az elfogadását az ügynek. Amennyiben a bizottság úgy látja jónak, hogy ilyen jellegű módosításokat tegyünk, azt a kormány részéről készek vagyunk képviselni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van további hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincsen, akkor azt vetném fel - összhangban azzal, amit Nógrádi képviselő úr is elmondott és az államtitkár úr is képviselt -, hogy rendkívül fontos dolog az, hogy itt európai pénzek nemzeti pártokhoz ne kerüljenek se közvetlenül, se közvetve, miközben felmerült persze annak a kérdése, hogy ha mondjuk, az EPP Lengyelországban tart egy konferenciát az Európai Unió jövőjéről, akkor ebbe be tud-e szállni az EPP saját költségvetésével, és ha igen, akkor meg lehet-e tiltani azt, hogy mondjuk, a P.I.S. logóját levegyék erről vagy az már közvetett támogatásnak minősül.
Azt, hogy itt rend legyen, mindannyian támogatjuk nyilvánvalóan, közben valami racionális politikai tevékenységre szükség van, az európai politikai pártok a tevékenységüket nem Brüsszelben fejtik ki, hanem a 27 tagállamban. És vajon a mostani szabályozástervezet lehetővé teszi-e azt, hogy az európai szintű pártok az Európai Unió 27 tagállamában, ahol nemzeti pártok vannak természetesen, politikai tevékenységet fejtsenek ki, és milyen képben tudnak megjelenni a nemzeti pártok? Azt hiszem, ez komoly kérdés, és ha ezt kizárja a szöveg, akkor némi korrekciót mindenképpen javasolnék.
Tudniillik ez a 7. cikk 1. és 2. pontjáról szól egyébként, amit mindenki lelkesen üdvözöl, csak ezzel a következménnyel tisztában kell lennünk.
Kíván-e ehhez valaki szólni? (Jelzésre:) Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Az előbb a problémát felvetettük, ugyanakkor nagyon fontos számunkra az, hogy a rendelettervezet mihamarabbi elfogadása megtörténjen, hiszen ez az alapvető cél.
Amennyiben a kormány az ezzel kapcsolatos szigorítást - egyetértve az elnök úrral - ki tudja úgy dolgozni, hogy az nem akadályozza a rendelettervezet mihamarabbi vitájának lefolytatását és elfogadását, mi támogatjuk.
ELNÖK: Javaslom, hogy gondolkodjunk egy olyan formuláról, amelyik ezt világossá teszi. Van ennek egy nagyon szűk értelmezése, amely lehetetlenné teszi az európai szintű pártoknak az Európai Unióban való politikai tevékenységet, ami egy nettó hülyeség, mert erre jöttek létre.
Úgyhogy gondolkodjunk egy szövegről. Jövő kedden akkor ülésezünk ezen téma kapcsán, és döntést is hoznánk. A kormánnyal, a pártokkal együttműködve egy olyan formulát fogunk megkeresni, amely a szabályozás tiszta jellegét megtartja, de azt mégis világossá teszi, hogy az európai pártok mire valók. Jó? (A képviselők bólogatással jelzik egyetértésüket.)
Köszönöm szépen, akkor ezt a napirendi pontot itt lezárhatjuk.
Áttérhetünk a második napirendi pontunkra, amely egy törvényjavaslat, az Országgyűlés és a kormány uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló törvény módosításáról. Az előterjesztő az öt parlamenti frakció.
Ahogy körülnézek, mivel én állok a legközelebb az előterjesztőkhöz, mivel aláírtam, ezért röviden elmondom, hogy miről van szó. Van ez a törvény, amelyik rendezi az Országgyűlés és a kormány együttműködését, ebben van ez a híres grand bizottság, amelyik a Tanács-ülések előtt mindig összeül, és az Országgyűlés különböző kiválóságai közreműködésével a kormánnyal eszmecserét folytatnak, többnyire a Tanács-ülésről.
Az eddigi tapasztalat az volt, hogy a meghívottak, a törvény által nevesített meghívottak java része nem jelent meg soha, leginkább mondjuk a bizottsági tagok. Azért vannak kivételek. Veress Józsefre nézek, aki tag volt és gyakran részt vett az üléseken, de mások nem nagyon. A javaslat az, hogy csak a bizottsági elnökök, illetve jelen bizottság esetében az alelnökök vesznek részt itt és néhány bizottság elnöke. Megjegyzem, ez se fedi a valóságot, mert ahogy én tapasztaltam, a bizottsági elnökök sem voltak jelen.
Ha beszámolhatok a személyes tapasztalataimról, ezek a nagybizottsági ülések kevésbé a Tanács-ülésről szóltak, inkább a plenáris ülésen megszokott politikai harc folytatásának meghosszabbított eszköze volt. De azt belátom, hogy arra nincs meg a bátorság, hogy a nagybizottság megszűnjék, nyilván nem is mindenki érdekelt ebben. Ez az egyik javaslat.
A másik javaslat pedig az, hogy az európai uniós elnökségre való felkészülésre tekintettel a bizottság hatásköre kiterjed a jövőben nemcsak a Tanács-ülés napirendjére, hanem az európai uniós elnökségre való felkészülésre is. Félhavi rendszerességgel, tehát a Tanács-ülésre való felkészüléssel együtt, illetőleg szükség esetén, hogyha erre igény van, a kormány tájékoztatást ad a nagybizottság részére. Ez a dolog lényege.
Kérdezem a bizottságot, ki kíván hozzászólni. (Jelzésre.) Veress képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reflexiók
VERESS JÓZSEF (MSZP): Elnök úr, egyetértve azzal, amit elmondott, én úgy gondolom, hogy éppen azért, mert a magyarországi elnökségi periódus felkészítéséről van szó, nem tartom szerencsésnek, hogyha teljesen leszűkítjük a nagybizottság működését.
Értem a szándékot, hogy tegyük operatívabbá és tegyük hatékonyabbá, de nem vagyok benne biztos, hogy akkor, amikor 2011 felé haladunk, pontosan azt kell elérni, hogy ez egy társadalmasított ügy legyen.
Minél szélesebb körben érezze meg Magyarország, hogy mit jelent egy elnökségre való felkészülés. Ha ennek a nagybizottság lehet a jó kerete, akkor azt gondolom, hogy ebben ne a szűkítés irányába menjünk el. De hogy ezt hatékonyabbá tenni, azon érdemes elgondolkodni, ezzel teljesen egyetértek. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egyszer mondom, hogy megértem Veress képviselő urat, mert ő szorgalmasan járt, ugyanakkor emlékszik Veress képviselő úr, hogy körülötte az összes szék üres volt.
És azért az is egy probléma, hogy azt mondjuk, hogy ez kiemelt helyzetet kap a nagybizottság keretében, amelyik a legfontosabb ügyeket tárgyalja, és ott vannak az üres széksorok. Úgyhogy még egyszer, megértem. Tessék, Szűcs képviselő asszony!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én azért azt gondolom, hogy amit a törvény nem tilt, azt lehet, tehát hogy a bizottság átalakul, hogy politikailag fajsúlyosabb személyiségek alkotják és az előkészítés ilyen módon történik, az egy dolog.
A másik dolog pedig az, hogy a bizottságnak nem árt tudnia arról, hogy hol tartanak a viták és az egyetértések. Tehát az egyik megoldás, amit szerintem nem kell a törvénybe beletenni - ezért mondom azt, hogy amit a törvény nem tilt, azt lehet -, hogy a bizottság tagjai megfigyelőként, tárgyalási jog nélkül részt vehessenek ott, illetve azok az anyagok, amik készültek, azokat mindig nagyon hasznosnak tartottam, mindig tanulmányoztam, tehát azokat továbbra is kapja meg a bizottság. Tehát hogy a bizottság az informáltsági szintjét azért megtarthassa ebben a dologban, énszerintem erre feltétlenül szükség van.
Közben pedig át lehet úgy alakítani, hogy valóban a bizottsági elnökök, az illetékes elnökök találkozzanak a miniszterelnök úrral és folyjon a felkészülés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Én csak az utókor és a jegyzőkönyv számára szeretném megjegyezni, hogy tulajdonképpen azzal, amit Veress képviselőtársam felvetett, én egyetértek.
Annak viszont, hogy nem keresem módosító indítvánnyal, bármivel, érveléssel a változást, az az oka, hogy vannak ennek egy másik szövegrésze, amelyik világosan utal arra, hogy a mi bizottságunk az, amelyik viszont folyamatosan lehetőséget biztosít arra, hogy a 2011-es elnökségi felkészülés állásáról a kormány tájékoztasson minket, és rajtunk áll, hogy ezeket az alkalmakat mennyire társadalmasítjuk és mennyire nyitjuk ki. Tehát a bizottságnak az ebben betöltött szerepe azt gondolom, erősödni fog egyfelől.
Másfelől meg az egy nyitott kérdés továbbra is, hogy ez a tanácskozásoknak azokon a jellegzetességein valójában mennyire tud változtatni, amelyeket az elnök úr egyébként elég plasztikusan fogalmazott meg. Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs.
A magam részéről mint előterjesztő még szólhatok egy rövidet. Én meg szeretném szüntetni a nagybizottságot egyébként, mert azért van az európai ügyek bizottsága, hogy a pártok ideküldik azokat a szakpolitikusokat, akik a legjobban érdeklődnek az európai uniós ügyek iránt, a legjobban felkészültek erre. Ennek a bizottságnak megvan a hatásköre, a kompetenciája. Végül is minek?
A frakciók meg ezen a bizottságon keresztül értesülhetnek. Ha van egy óriási ügy, mondjuk egy alkotmányozási ügy, akkor nincsen nagybizottság, az alkotmányügyi bizottság megtárgyalja. A frakciók azért küldik oda a képviselőiket, hogy ezen keresztül befolyásolják a vitát, illetőleg információt szerezzenek akár a kormány, vagy más frakciók álláspontjáról. Erre valók a parlamenti bizottságok.
Ehhez képest van egy grand bizottság. Ha képviselőtársaim közül valaki úgy gondolja, hogy ezt meg kellene szüntetni, én ebben partner leszek, csak tessék javaslatot tenni, nyilván különböző egyéni ambíciók is szerepet játszanak, amiket figyelembe kell vennünk. Úgyhogy körülbelül ez van, amúgy meg egyetértek azzal, amit képviselőtársaim elmondtak, kiváltképp azokkal, akik egyébként aktívan jártak. A kormány képviselőjét kérdezem.
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Csak a módosítás második részéhez szólnék hozzá, ami a kormány kötelezettségévé teszi a konzultációs bizottságban történő beszámolást.
A kormány ezzel a módosítással teljesen egyetért, támogatja, kész ezt megtenni. Törvénymódosítás nélkül is kész lenne erre, úgyhogy a kormány álláspontja egyértelműen támogató. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor a vitát berekesztem. Egy szavazással döntünk a tárgysorozatba-vételről, illetőleg az általános vitára való alkalmasságról.
Kérdezem a bizottságot, hogy kik szavaznak igennel erre a két kérdésre. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú, köszönöm szépen. Az ellenszavazatokat nem kell számolni.
Azt javaslom, hogy a bizottságunk nevében Molnár képviselő úr tájékoztassa a plenáris ülést, amennyiben egyetért. (Dr. Molnár Csaba bólint.) Köszönöm szépen.
Áttérhetünk a következő napirendi pontra, a bolgár, illetve román részvételre az Európai Gazdasági Térségben. Megkérem Kocsi alelnök urat, legyen szíves átvenni az ülés vezetését. Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Kocsi László, a bizottság alelnöke veszi át. - Dr. Eörsi Mátyás távozik az ülésről.)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Ez esetben folytatjuk az ülést, és át is adom én is a szót Iván Gábor államtitkár úrnak, az előterjesztő nevében. Parancsoljon!
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár előterjesztése
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az uniós tagság egyik feltétele az EGT-be történő belépés, ez így történt Románia és Bulgária esetében is. A román, bolgár csatlakozási megállapodást ez év májusában parafálták, majd júliusban aláírták, és egy levélváltással az ideiglenes alkalmazása 2007. augusztus 1-jétől megtörtént. Ez Magyarország, Románia és Bulgária viszonylatában új viszonyokat nem hoz létre tulajdonképpen, hiszen az uniós tagságból eredő viszonyoknak részét képezi az EGT-tagság. Itt Románia és Bulgária esetében a nem európai uniós tag EGT-tagállamok, Norvégia, Liechtenstein és Izland vonatkozásában van anyagi tartalma ennek a szerződésnek. Ugyanakkor ennek a szerződésnek Magyarország is részese, ezt a hazai jogrend szerint meg kell erősítenünk, ki kell hirdetnünk, az előterjesztés erre a kihirdetésre vonatkozik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy van-e kérdés a napirendhez. Vélemény, javaslat? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor az általános vitára való alkalmasságról fogunk dönteni.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy általános vitára alkalmasnak tartják-e az előterjesztést. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag igennel szavazott, és bizottságunk véleményét Molnár Csaba képviselőtársunk fogja a plenáris ülésen ismertetni. Köszönöm.
Következő napirendi pontunk döntés a Környezetvédelmi bizottság egyeztetési eljárásra vonatkozó javaslatáról. Remélem, mindenki megkapta Katona Kálmán képviselőtársunk levelét. Ő nincs itt, viszont kérdezem, hogy van-e itt valaki a Környezetvédelmi bizottság részéről. (Senki sem jelentkezik.) Meg kell állapítanom, hogy nincs, ez esetben a hiányukban kényszerülünk döntésre, de talán majd sikerül valahogy a dolog.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy a napirenddel kapcsolatban kinek van kérdése, véleménye, javaslata. (Senki sem jelentkezik.) Úgy látom, hogy teljes az egyetértés, magukévá tették a bizottsági elnök úr javaslatát.
Ez esetben én ezt szavazásra teszem fel, és ha önök támogatják, akkor akceptálva a Környezetvédelmi bizottság javaslatát elfogadjuk azt és lefolytatjuk az egyeztetési eljárást ebben a tárgykörben is.
Kérem képviselőtársaimat, hogy igen szavazatukkal erősítsék ezt meg. (Szavazás.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a javaslatot, tehát egyeztetési eljárás alá vonjuk a bizottsági elnök úr által a levélben megjelölt joganyagot is.
A Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat (T/3578. szám)
Az 5. napirendi pontunkban a Magyar Köztársaság 2006. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló T/3578. számú törvényjavaslatot vitatjuk meg, történetesen a módosító indítványokról van szó. Hozzám egy módosító indítvány érkezett, amelynek az irományszáma 3578/4. és amelyet Varga Mihály és Domokos László képviselőtársaink nyújtottak be.
Nem tudom, hogy jelen van-e valaki az előterjesztők közül. (Jelzés nem érkezik.). Ha nincs, akkor kérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy a kormány támogatja-e ezt a módosító indítványt.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, alelnök úr. A kormány nem támogatja a javaslatot. Két mondatot fűznék a javaslathoz. A javaslat gyakorlatilag az ÁSZ egyes megállapításait helyezné át a törvényjavaslat normaszövegébe. Ami az uniós kapcsolatokat illeti, itt az ÁSZ EU-integráció fejezetére vonatkozó negatív megállapításai szerepelnek.
Hogy nem támogatjuk, annak két oka van. Az egyik az, hogy az ÁSZ megállapításai is egyes elszámolásokra vonatkoztak, nem általában a teljes fejezet elszámolásaira, illetőleg nem az összes uniós költségvetési kapcsolatra. A benyújtott javaslat egy ilyen általános megfogalmazást tartalmaz, tehát ez az egyik ok, ami miatt úgy látjuk, hogy a kormány nem javasolja a javaslat átvételét.
A másik ok pedig az, hogy az Állami Számvevőszék javaslatait a kormánynak kötelessége áttekinteni, és ahol megalapozott, ott érvényesíteni. Ennek van egy kialakult eljárásrendje, ezekről a javaslatérvényesítésekről a kormány az Állami Számvevőszéket is tájékoztatja, és a Számvevőszék utána nyilvánosságra hozza a végső jelentését. Tehát szerintünk nem ez az eljárás, aminek keretében az ÁSZ javaslatait érvényesíteni kell.
Köszönöm.
Kérdések, vélemények, reflexiók
ELNÖK: Köszönöm, főosztályvezető-helyettes úr. A kérdéseké és az érveké az idő (Jelzésre:), úgyhogy Nógrádi képviselőtársamat illeti a szó. Parancsoljon!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Úgy gondolom, a módosító javaslat kormány által történő elutasítása éppen azt jelzi, hogy az Állami Számvevőszék véleményét utasítja el, és éppen nem arról szól, hogy komolyan venné és elfogadná az Állami Számvevőszék által meghatározott instrukciókat, hanem kikerülni akarja. Tehát ha ezt valóban komolyan veszi, akkor semmiféle akadálya nincs a módosító javaslatként történő beépítésének, hiszen az Állami Számvevőszék által megfogalmazott egzakt vélemény nem politikai vélemény, és ha ezt a Pénzügyminisztérium, illetve a kormány elfogadja és nincsenek vele kapcsolatban fenntartásai, akkor ezt szívfájdalom nélkül beépíthetnénk a tervezetbe. Azzal, hogy ezt elutasítja a kormány, azt bizonyítja, hogy az Állami Számvevőszék megállapításait vagy nem fogadja el, vagy vitatja, vagy pedig kikerülni akarja. Nekem egyértelműen ez az üzenete ennek a prezentációnak.
Köszönöm.
ELNÖK: Banai Péteré a szó, parancsoljon!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, alelnök úr. Úgy gondolom, hogy akár szó szerint is végigmehetünk a módosító javaslaton, amit úgy érzékelünk, hogy annyira általános megfogalmazást tartalmaz, ami nincs összhangban az ÁSZ-szal, és olyan megállapításokat tenne a kormányzati elszámolásokra az egyes fejezetek, hangsúlyozottan az EU-integráció fejezet elszámolásaira, amit az ÁSZ sem állapított meg.
De hogy mennyire komolyan veszi a kormány a javaslatokat és mennyire komolyan vesszük azt, hogy ezt a kérdést tisztázzuk - az előző bizottsági ülésen is sok szó volt az ÁSZ megállapításairól -, itt van mellettem Roskó Zoltán úr, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség gazdasági ügyekért felelős elnökhelyettese, aki minden szakmai részletről be tud számolni, úgyhogy amennyiben erre a bizottságnak igénye van, illetőleg nem tudom, hogy az elnökhelyettes úr kíván-e hozzászólni az elszámolásokhoz, teljesen nyitottak vagyunk a szakmai vita lefolytatására. Azt hangsúlyozom, hogy ez a javaslat nincs összhangban az Állami Számvevőszék megállapításaival.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Azt gondolom, lehet, hogy a vitának van egy olyan pontja, amikor meg kell hogy adjam a szót az elnökhelyettes úrnak, de lehet, hogy még ez nem az a pont.
Viszont viszontválaszra meg kell adnom a szót Nógrádi képviselőtársamnak.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Lehet, hogy rosszul hallottam vagy rossz az emlékezetem, de a Pénzügyminisztérium képviselője az elutasításra vonatkozó indoklás első felében rögzítette azt, hogy az ÁSZ megállapításairól van szó, egyértelműen megállapításairól van szó, és arra való tekintettel, hogy az ÁSZ szó szerinti megállapításairól van szó, nem tartják célszerűnek beépíteni a törvénytervezetbe.
Megmondom őszintén, mindannyian tudjuk, hogy zárszámadásról még ilyen lesújtó állami számvevőszéki vélemény nem érkezett az Országgyűlés elé, mint ebben az évben. Ez számomra nem azt üzeni, hogy a Pénzügyminisztérium vagy a kormányzat megfontolná az Állami Számvevőszék által adott instrukciókat. Egyre rosszabbak és egyre nehezebb az Állami Számvevőszék véleményét olvasni a különböző zárszámadási törvénytervezetekben, ez most különösen kritikus. Megértem, hogy ez kellemetlen, de ettől függetlenül az ezzel kapcsolatos észrevételeknek a beépítése és a módosító javaslatként történő értelezése szerintem nem káros, még a kormányzat kommunikációban rögzített állami számvevőszéki vélemények iránti elkötelezettségét tekintve sem.
ELNÖK: Főosztályvezető-helyettes úr!
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm, alelnök úr. Egy nagyon rövid dolgot tennék meg, ha megengedik, idézek az előző bizottsági ülésről, Simon Ákosné főigazgató-helyettes asszony szavait.
A jegyzőkönyvekből megnézhető, hogy ez szó szerinti idézet. "Megpróbáltam megvilágítani, hogy nem arról volt szó, hogy itt elfolyt a pénz, elherdálták a tárcák ezeket a pénzeket, hanem nem a számviteli előírásoknak megfelelően folyt néhány helyen az elszámolás. Ki szeretném emelni, hogy a kohéziós alap vonatkozásában az EU-integrációs fejezeti részt is érinti két negatív véleményünk, ahol a folyósított előlegeket nem hozták be a kohéziós alap mérlegébe. Ezt előírtuk, úgyhogy ennek a korrekcióját a 2007. év folyamán meg kell tegyék. Ez elég nagy összeg volt, de erről az érintett tárca rendelkezett megfelelő nyilvántartással. Ezt el fogják végezni jelzéseink szerint. Köszönöm szépen, elnök úr."
Csak annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy valóban volt egy tétel a kohéziós alapnál, két - közlekedési, környezetvédelmi - ágon, egy olyan előlegkifizetés, amelyet a számviteli szabályok 249/2000-es kormányrendelet kormányzati értelmezése szerint nem kellett a mérlegben kimutatni.
A zárszámadás, a kiadási előirányzatok tartalmazzák ezeket a tételeket. Az ÁSZ-szal itt volt egy vitám. A módosító javaslat általában szól az európai uniós forrásokról, nem a kohéziós pénzekről beszél.
Abban teljesen egyetértek a képviselő úrral, hogy az esetben, ahol a számviteli szabályokat valaki nem tartotta be, ott ezeket korrigálni kell. Tehát nem erről van szó. Én az ÁSZ-t azért idéztem, mert néhány számviteli szabály megsértése, vagy nem egyértelmű szabály téves alkalmazása történhetett, és nem arról volt szó, hogy uniós, illetőleg hozzá kapcsolódó hazai források ne lennének nyilvántartva, ezek valahova elfolytak volna. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Ilyenkor legfeljebb egy kérdés adódik az emberben, hogy mindenki, aki most hozzászól, nemcsak hogy ugyanarra emlékezik-e, amikor az ÁSZ főigazgató asszonya elmondta a véleményét, hanem mindenki itt volt-e egyáltalán, vagy ugyanazon az ülésen voltunk-e?
Kérdezem képviselőtársaimat, kívánnak-e szólni. (Jelzésre.) Veress József, parancsoljon!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Azt hiszem, ugyanazon az ülésen voltunk, pusztán politikai szándékokat látok különbözőnek. Az ÁSZ megállapításai teljesen világosnak tűntek.
Az ÁSZ képviselői elmondták, hogy valóban láttak olyan javításra váró mechanizmusbeli eltéréseket, amelyeknek az átalakítására megtették a javaslatot. Ha jól értettem, ezen a bizottsági ülésen a kormány képviselői visszaigazolták, hogy az ÁSZ által tett valamennyi javaslatot helyesnek, megalapozottnak, elfogadandónak tartják, sőt megtették a szükséges lépéseket ezeknek az átvezetésére.
Én tehát ezeket a nagyon sommás megállapításokat így nem tartom reálisnak. Azt gondolom, hogy ha arról beszélünk, hogy a kormány megtette azokat a lépéseket, amelyek az ÁSZ javaslatára szükségesnek tűnnek és amelyek javíthatják az elszámolás pontosságát, a kép precizitását, akkor ennek lehet helye a szövegben, de akkor ahhoz egy másfajta szövegszerű módosításra lenne szükség. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sommázva az összes írásos és szóbeli emlékemet arról, ami itt történt, az afelé tart, hogy a módosító indítvány megfogalmazásai nagyon-nagyon távol állnak attól, ami itt elhangzott és ami az ÁSZ-nak az egyébként itt képviselt véleménye volt.
Kérdezem képviselőtársaimat, van-e még kérdés vagy hozzászólás. (Nincs ilyen jelzés.)
Ha nincs, megkérdezem az NFÜ elnökhelyettesét, hogy a kialakult helyzetben kíván-e kiegészítést tenni. Parancsoljon!
ROSKÓ ZOLTÁN gazdasági ügyekért felelős elnökhelyettes (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy pontosítást szeretnék tenni. Tehát nem néhány vagy bizonyos gazdasági eseménynél, hanem egyetlen egy típusú gazdasági eseménynél, konkrétan a szállítóknak folyósított előlegeknél ítélte úgy az ÁSZ, hogy a főkönyvben másképp mutassuk be ezeket a tranzakciókat. Vitatkoztunk, de elfogadtuk az érvelésüket, és másképp fogjuk bemutatni.
Természetesen leadtuk az intézkedési tervet, tehát egy számviteli történetről van szó, és ezt meg fogjuk oldani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Ha nincs több észrevétel, akkor kérdezem a tisztelt bizottságot, hogy a szóban forgó módosító indítványt ki támogatja. (Szavazás.) 7 igen szavazat. Kérdezem, hogy ki nem támogatja. (Szavazás.) 10 nem szavazat. A bizottság a módosító indítványt tehát nem támogatja. Köszönöm szépen a kormány képviselőinek a jelenlétet.
Jelzem, hogy a következő napirendi pontunkat néhány perc technikai szünet után folytatjuk, Bajnai Gordon lesz a bizottság vendége.
(Szünet: 9.14 - 9.21)
(E napirendi pont tárgyalása folyamatos angol-magyar szinkrontolmácsolás mellett zajlik.)
ELNÖK: Szép, jó napot kívánok! Üdvözlök mindenkit, kedves képviselőtársaimat és vendégeinket, a kormány részéről Bajnai Gordon miniszter urat, Parragh Lászlót, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Vahl Tamás elnök urat, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelemi Kamarától és a JETRO jelen lévő képviselőit, a Magyarországi Japán Befektetők Szervezetének képviselete nevében Honda Masahide urat és Sakanashi Masanori urat.
Minthogy a lisszaboni nemzeti akcióprogram végrehajtási jelentése a napirendi pontunk, ezért gondoltuk, hogy célszerű, ha a gazdasági élet szereplőinek képviseletében is meghívunk jeles személyiségeket, és lehetőséget adunk számukra arra, hogy egyébként észrevételeiket, javaslataikat, ha vannak számunkra, tanácsaikat velünk megosszák. Arra is törekedtünk, hogy ez a kör talán egészüljön ki egy olyan szemmel, vagyis kíváncsiak voltunk arra, hogy egyébként a magyar versenyképesség helyzetét, alakulását, az azt egyébként jelentős mértékben befolyásoló tényezőket hogyan látja, mondjuk, egy olyan országnak a vállalkozói szervezetét képviselő két úr. Azért hívtuk meg őket, mert az a verseny, amit Magyarországnak vívna kell a világgazdaságban, jelentős mértékben éppenséggel Európa, Amerika és Ázsia között zajlik, és az itt jelen lévő japán cégek jelentős mértékű tapasztalatot szereztek abban - és össze tudják hasonlítani Magyarországot Közép-Európa vagy Európa más országaival -, hogy hogyan alakulnak itt a mi adottságaink.
Kérem Bajnai Gordon miniszter urat, hogy a szóbeli kiegészítőjét tegye meg. Előzetesen szeretnék két technikai dolgot még mondani. Nyilván észrevették, hogy szinkrontolmácsolás lesz a bizottsági ülés ideje alatt, és az az előzetes elképzelésünk, hogy ez az ülés körülbelül háromnegyed tizenegyig tart. Arra kérek mindenkit - ha ebben egyetértünk -, járuljon hozzá, hogy ez az elképzelésünk valóság lehessen. Köszönöm szépen.
Megadom a szót Bajnai miniszter úrnak. Parancsoljon!
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Én is tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a vendégeket. Jó napot kívánok!
A lisszaboni akcióterv az Európai Unió elképzelései szerint a foglalkoztatásról és a növekedésről szól vagy rövidebben arról, hogy az Európai Unió hogyan lesz ismét a világ egyik legversenyképesebb gazdasági egysége. Annak idején ambiciózus célkitűzésekkel indult, de 2005-ben ezen célkitűzések elérése láthatóan irreálissá vált, ezért az Európai Unió maga is új lendületet próbált adni ennek a folyamatnak.
A mai eljárások szerint a tagállamoknak háromévente kell elkészíteni egy akcióprogramot, amely a makrogazdaság, a mikrogazdaság és a foglalkoztatás fejezetekről szól, és a közbeeső években évente október 15-ig mindig be kell nyújtani egy éves felülvizsgálatot, aktuális jelentést. Magyarország 2005-ben elkészítette az akcióprogramját, de a tavalyi választások után a kormány nagyon jelentős reformokat, változtatásokat és egyensúlyteremtési programot határozott el, ezért úgy döntöttünk, hogy nem egyszerűen csak egy jelentést, hanem egy felülvizsgálati akciótervet nyújtunk be 2006-ban az Uniónak. Ez tavaly megtörtént, akkor itt a bizottságban ezt tárgyaltuk is hosszan. Most pedig először egy normál jelentést adunk be az Uniónak, hiszen úgy gondoljuk, hogy a kormány most azon a sínen halad, amit a tavaly felülvizsgált akciótervben meghatározott: az egyensúlyteremtés, a reform és a fejlesztések útján, és mindazoknak a célkitűzéseknek, amelyeket akkor kitűztünk, a megvalósítását a kormány elkezdte és ezen halad.
Azt gondoljuk, hogy nehéz a lisszaboni jelentést értelmezni Magyarország esetében, ha nem szemléljük ezt együtt a konvergenciaprogrammal és az Új Magyarország fejlesztési tervvel, hiszen ezeknek egyfajta összehangolásából értelmezhető csak a magyarországi lisszaboni akcióterv is. Tudatosan terveztük úgy az Új Magyarország fejlesztési tervet és a konvergenciatervet tavaly, hogy ezek egymást erősítő, pontosabban a konvergenciaterv negatív hatásait kiegyensúlyozó, lerövidítő hatásúak legyenek. Ilyen értelemben például a gazdaság növekedését célzó vállalkozásfejlesztési programoknál az Új Magyarország fejlesztési tervben tudatosan számoltak azzal, hogy az idei évben lassul a gazdasági növekedés, és ezt kell a vállalkozásösztönzésnek kiváltani azzal, hogy 2009-10-re a magyar gazdaság ismét egy gyorsuló növekedési pályán haladhasson.
Ami az elmúlt egy évet illeti - nem ismétlem el az anyagot, hiszen önök nyilván olvasták a mellékletként kiküldött jelentést -, azt gondoljuk, hogy a konvergenciaprogramnak alapvetően megfelelő pályán halad Magyarország, ezt az Európai Unió is nyugtázta a közelmúltban; ez egy nagyon fontos szempont a számukra is. A másik, amiben jelentős előrelépések vannak és amely a lisszaboni programnak mindenhol Európában egy fontos célja: a közigazgatást modernizáljuk, és ahol esetleg túlnőtt a szükséges méreten, ott racionalizáljuk. Magyarország ebben is, valamint az oktatási reformban és az egészségügyi reformban is elindult az elmúlt egy évben. Ezt alátámasztotta Brüsszel pozitív véleménye is a konvergenciaprogramról.
Ami a mikrogazdaságot illeti, ott jelentős deregulációs csomagon dolgozik a kormány, ennek bizonyos részeit már elfogadta, például a cégalapítás időigényét, amely a lisszaboni célkitűzések között is kiemelten szerepel; a közel 40 napos cégalapítási idő a jövő év januárjától alig egy óra környékére csökken. Az elektronikus adóügyintézés jelentősen előrelépett Magyarországon, és talán a legnagyobb visszhangot az utóbbi hetekben az váltotta ki, hogy a Világbank Doing Business jelentésében az elmúlt egy év deregulációs és stabilizációs erőfeszítéseinek eredményeként Magyarország a tavalyi 66. helyről idén a 45. helyre lépett elő. Ez óriási előreugrás még akkor is, ha azt gondolom, hogy természetesen a 45. hely sem elég jó Magyarország számára, jelentősen kellene előrébb haladnunk. Tervezünk további lépéseket a dereguláció és az üzleti környezet javítása terén.
Ez a világbanki jelentés mindenképpen azt mondja, hogy Magyarország jelenleg a megkezdett reformfolyamatok alapján a kelet-európai és közép-ázsiai régió topreformerei közé tartozik, és az EU-tagállamok közül Magyarország lépett előre a legnagyobb mértékben ebben a világszerte használt világbanki jelentésben.
De ezzel együtt azt gondoljuk, nagyon jelentős lépésekre van szükség Magyarországon az adminisztrációs terhek csökkentése, a dereguláció és középtávon az adórendszer átalakítása terén, amelyről a kormány már többször nyilatkozott.
Mindazonáltal azt gondoljuk és ezt a jelentésben is leírjuk, hogy Magyarország számára a foglalkoztatás hosszú távon a legnagyobb probléma. Magyarország lényegesen elmarad az Európai Unió foglalkoztatási rátájától; 58 százalék körül van a munkaképes korú lakosságban azok aránya, akik részt vesznek a munkaerőpiacon, az Unióé 64-65 százalék körüli, tehát ez egy nagyon jelentős elmaradás. Hosszú távon a magyar gazdaság akkor lehet versenyképes, ha képes bevonni ezeket a jelentős munkaerő-tartalékokat a gazdaságba, másrészt hogyha képes a gazdaságát - összhangban az Unió reformtörekvéseivel - a tudásalapú iparágak felé eltolni.
Jelentős programokat indítottunk a közelmúltban részben uniós forrásokból, részben hazaiból. Ilyen a foglalkoztatás terén a Start-program kibővítése; ilyen a "Lépj egyet előre!" program, amely alacsony fokú képzettségűek továbbképzésére és foglalkoztatására irányul; ilyen az Új pálya program, amely kifejezetten az oktatás és egészségügy terén mutatkozó létszámleépítés felszívására, átképzésére, magánszektorba való átterelésére vonatkozik, de ilyenek például az új rokkantsági szabályokhoz kapcsolódó, a munkaerő-piaci visszatérést segítő programok.
Tényleg csak egy-két lényeget akartam kiemelni, nem mennék végig az egész jelentésen, hiszen önök ezt nyilván olvasták. Amit talán fontos elmondani, hogy a közelmúltban jártam Brüsszelben a lisszaboni koordinátorok találkozóján, Barroso elnök úr meghívására; ő maga is végig részt vett ezen a rendezvényen. Azt látjuk, hogy maga az Európai Unió is útkeresésben van a lisszaboni programot illetően. Egyik oldalról az Unió gazdasága most jól teljesít, és ezt az ember hajlamos a lisszaboni program uniós szintű eredményeinek is betudni, de nyilván ennek vannak konjunkturális hatásai is, és érdemes ezeket kettéválasztani. Érdemes megnézni, melyek azok a hosszú távú hatások, amelyeket az Unió lisszaboni reformtörekvései okoznak.
Amit egyértelműen leszögeztek ezen a találkozón, hogy Európának a reformok útján kell továbbhaladni; hogy Európában szinte minden ország lényegében hasonló gondokkal küzd, lehet, hogy eltérő stádiumból indulva, de mindenki számára a nyugdíjrendszer, az öregedéssel kapcsolatos problémák, az öregedő társadalommal kapcsolatos problémák, az egészségügyi rendszer, általában a közfinanszírozás, a közfelelősség és magánfelelősség rendszerének az átalakítása egyik oldalról, a másik oldalról meg az üzleti akadályok lebontása, a dereguláció és a tudásgazdaság, a kutatás-fejlesztés és az innováció támogatása az, ami Európában minden ország számára kivétel nélkül, persze eltérő állapotban, de kihívást, feladatot jelent.
Ezért ebből a szempontból Magyarország sem kivétel. Lehet, hogy rosszabb pozícióból, lehet, hogy kevésbé fejlett országként, de valójában ugyanazokkal a problémákkal küzdünk, mint Portugália, Németország, Franciaország és más országok. Persze lehet, hogy más és más megoldásokat találunk, de mindenki rákényszerül arra, és erről szól Lisszabon, hogy folyamatosan változzon, alakítsa magát az egyre élesedő globális verseny kihívásaihoz, mert ahogy Barroso elnök egy korábbi megszólalásában fogalmazott, ha így mennek tovább a dolgok, akkor néhány évtized múlva Amerika lesz a világ kutatási-fejlesztési központja, Kína a gyártók központja, India a szolgáltatók központja és Európa lesz a világ múzeuma, ezt pedig el kellene kerülni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Ez a kép nem a leglelkesítőbb, úgyhogy segítségért fordulok részben a magyar, de az európai és a japán kollégákhoz, hogy egészítsék ki véleményükkel azt, hogy ők hogyan látják a jelentést és azokat a témákat, amiket most itt szóba hozott a miniszter úr, vagy nem hozott szóba, viszont a jelentés kapcsán lényegesek.
Először megadom a szót Parragh László elnök úrnak, parancsoljon!
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke hozzászólása
DR. PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is köszönöm a meghívást és köszönöm, hogy lehetőség van a véleményünk; álláspontunk kifejtésére.
Amikor Eörsi elnök úrral erről beszélgettünk, akkor kifejezetten lelkesedett attól, hogy legyen egy olyan lehetőség, hogy megvitassuk a gazdaság dolgait. Amit a miniszter úr elmondott a lisszaboni stratégia kapcsán, azt gondolom, azt teljes egészében osztani lehet.
Jómagam tagja vagyok az európai kamarák elnökségének és a világkamarák irányító testületének, és rendkívül szkeptikusan nézzük a lisszaboni stratégia európai megvalósulását. Ezt többször elmondtuk a bizottságnak is, tehát nemcsak itt, Magyarországon, hanem európai szinten is, hogy Európa versenyképessége bizony súlyos problémákkal küszködik, és azok a válaszok, amiket adunk, láthatóan rendkívül kis hatásfokkal érvényesülnek.
Ezért nem véletlen, hogy folyamatosan módosítani kell a stratégiát és a célfüggvényt is. Ráadásul, és azt gondolom, ez a magyar gazdaságpolitika irányítóinak egy különösen fontos üzenet most, az Unió folyamatosan módosítja a gazdasági növekedésre vonatkozó számait, mégpedig lefelé. Németország jövőre kevesebbet fog teljesíteni, kisebb lesz a növekedés, megtorpant a beruházási ütem, és erre nekünk reagálni kell. Tudjuk azt, hogy 4 usque 6 hónapos csúszással érkeznek hozzánk azok a folyamatok, amelyek Németországban vannak, de ezek ráadásul felerősödve érkeznek az exportkitettségünk okán. Erre mindenképpen fel kell készülnünk. A miniszter úr nyilván ismeri ezeket a számokat. Az összes kutatóintézet lefelé módosítja a növekedési tendenciákat, egyébként nemcsak Németország, az Unió és az Egyesült Államok is.
Persze Magyarországnak a saját érdekei ettől még világosak kell, hogy legyenek. Én azt gondolom, nekünk a legfontosabb egy valós konvergencia, egy valós felzárkózás, egy olyanfajta felzárkózás, ami ténylegesen közelebb viszi Magyarországot Európához, a gazdasági szereplőket, a társadalmat, a kutatás-fejlesztést, a képzést, tehát minden olyan struktúrát, ami a gazdaságot körülveszi. Ez egy rendkívül nagy kihívás, különösen a költségvetés mostani állapotában.
Ráadásul megfigyelhető az Európai Unióban egy olyan törekvés, és ezt megint csak nemzetközi fórumokon mondják el az érintettek, miszerint az uniós országok az utóbbi időben nagyon finom technikákkal, de elkezdtek bezárkózni, elkezdték a piacaikat jobban védeni, óvni, és ez a folyamat, hangsúlyozom, sokkal finomabb technikákkal zajlik, mint a hetvenes években, de egy erőteljes piacvédelemre utal. Ennek érdekében egyébként az adott országok politikai elitjei általában konszenzusra is jutnak. Elég, ha a német vagy az osztrák nagykoalícióra gondolnak, de gondoljanak a Sárközy-féle pozíciókra, gesztusokra, amiket az ellenzéknek adott, holott egy jelentős győzelmet aratott az elmúlt időszakban, mert meg akarja teremteni a nemzeti egységet a gazdaságpolitika mögött.
Ha a magyar gazdaság állapotát nézzük, én ennek a számait nem akarom elmondani, mert hiszen mindenki ismeri, egy összefüggésre szeretném felhívni a figyelmet, és ez már tavaly is látszott. Tavaly is elmondtuk, hogy a beruházások aránya, a beruházások mértéke jelentősen visszaesett. A tavalyi évben már bázis alatt volt 2005-höz képest a beruházás; ezen belül a legnagyobb sérülés a feldolgozóipari beruházásokat érte, ez 96 százalék körülire esett vissza az előző bázishoz képest. Ebben az évben az első félévben a beruházások mindössze 2 ezrelékkel, tehát 0,2 százalékkal nőttek a tavalyi gyenge bázishoz képest.
Ez egy figyelmeztető jel, hiszen fel kell tegyük azt a kérdést, hogy vajon 2009-től mitől fog elindulni a gazdaság növekedése, mi fogja hozni majd azt a meredekséget, amit mostanában várunk.
Mielőtt erről beszélnék, azért szeretném elmondani, hogy ha valaki megnézi a magyar gazdaság szerkezetét, akkor látnia kell, hogy a gazdaság jelentős része a magyar gazdaságirányítás számára nem befolyásolható vagy nem elérhető terület. A magyar export 80 százalékát többségi külföldi tulajdonú cégek bonyolítják. Az exportnak több, mint 15 cég adja a 40 százalékát, önmagában az Audi adja a 10 százalékot. Tehát azt látni kell, hogy ez a kör ilyen értelemben a számok kapcsán kiesik, mint befolyásoló tényező.
Ugyanakkor van egy jelentős magyar kis- és középvállalati szektor, amely egyébként nagyjából a GDP egyharmadát állítja elő, rendkívül gyenge teljesítéssel. Nem rendkívül, elnézést a kifejezésért, de lényegesen gyengébb teljesítéssel, teljesítménnyel vagy hatékonysággal, mint a nemzetközi cégek. Tehát ezért nagyon fontos lenne, hogy ezt a kört mi erősítsük a következő időszakban.
Ha összevetjük a magyar gazdaság helyzetét a Bokros-csomag idejével, az 1995-96-os időszakkal, akkor azt látjuk, hogy nagyon sok hasonlóság van, akkor is volt konjunktúra Európában és a világgazdaságban, akkor is megszorításokkal operált a kormányzat, akkor is az adónövelés volt az elsődleges eszköze a költségvetési egyensúly irányába való elmozdulásnak, azonban vannak jelentős különbségek. 1995-ben volt magyar gazdaságpolitikai szabadság, önálló mozgástér. Emlékeznek önök a forintleértékelésre, a csúszó forintleértékelés bevezetésére, a vámpótlék bevezetésére, ami a hazai termelést volt hivatott védeni. Ma a konvergenciaprogram nem teszi lehetővé, sem a brüsszeli szerződések nem teszik ezt lehetővé. Ez nem értékítélet, félreértés ne essék, csak egy megállapítás.
Annak idején Magyarország volt a "bezzeg" ország a térségben, mindenki ide akart jönni befektetni, ma ez nem igaz. Annak idején 850 ezer munkanélküli volt - jobbára az ipari városokban, Győr, Tatabánya, Székesfehérvár térségében - szakmunkás végzettséggel, ami a zöldmezős beruházások alapját képezte, ma arról beszélünk, hogy nincs elegendő munkaerő. Annak idején komoly privatizációs tartalékaink voltak, ma nincsenek. Annak idején lehetőség volt a lakossági, illetőleg a vállalati fogyasztás felpörgetésére, a hitelezés növelésére, ez ma nincsen meg.
Egyetlenegy erőforrás-különbségünk van ahhoz az időszakhoz képest, ezt a miniszter úrral nagyon sokszor kibeszéltük már, mégpedig az uniós források, az európai uniós pénzek, és ezért nem mindegy, hogy az uniós pénzeket milyen módon hasznosítjuk, használjuk fel. Ha az uniós tapasztalatokat nézzük, hogy mely ország milyen hatásfokkal használta fel, akkor látunk "nyerteseket" és "veszteseket". "Nyerteseket", akik prioritásokat szabtak vagy határoztak meg, és ezeket ciklusokon átívelően végigvitték, ez dinamizálta a gazdaságukat, ehhez hozzárendelték a megfelelő humán erőforrást, és egy beruházáscentrikus, uniós pénzre épített beruházáscentrikus gazdaságpolitikát folytattak, ami multiplikálta a folyamatokat. Ilyen például Spanyolország, amelyik a turizmus központja lett, tizenhat évig ugyanaz a kormány volt, ez biztosította a kontinuitást, vagy gondoljanak Ausztriára, ahol nagykoalíció volt sokáig és szolgáltatásra, autóipari beszállításra építettek, vagy Írországra, amelyik a szolgáltatás központjává vált és társadalmi, gazdasági megállapodást kötött.
Ezzel szemben voltak "vesztesek", Görögország vagy Portugália, amelyek alapvetően infrastruktúrába tették a pénzt, ha úgy tetszik, betonba tették a pénzt, gyönyörű elkerülő útjaik vannak, gyönyörű autópályáik, gyorsforgalmi vasútjaik vannak, de valójában ez nem tudta dinamizálni a gazdaságukat. Akár Görögország, akár Portugália súlyos növekedési problémákkal küszködik nagyon régóta, nem tudnak kitörni ebből a csapdából. Portugália, mondjuk, 1 és 1,2 százalék közötti növekedést mutat fel tíz éve, félévente vannak közalkalmazotti sztrájkok, tele van az ország feszültséggel, és most talán ki fognak ebből a szituációból jönni, de képtelenek voltak a saját gazdaságukat dinamizálni.
Azt gondolom, óriási a felelősség ma a gazdaságpolitikán, hogy az uniós pénzeket mibe fektetjük meg milyen projektekbe, amelyek nagyon szépen fognak majd mutatni, és GDP-növekedést generálnak az építés időszakában, de utána tartósan nem jelentenek gazdasági növekedést. Ha nagyon plasztikusan akarom ezt kifejezni, akkor azt mondom, hogy ha Németország annak idején templomberuházásra fordítja a Marshall-segélyt, akkor valószínűleg nem tartana ott, ahol ma tart. Magyarország bizonyos értelemben Marshall-segélyt kap az Uniótól, nem fog visszatérni ez a lehetőség, 2014 után más lesz az elszámolási rendszer, mások lesznek a pénzek. Most alapvető kérdés az, hogy hogyan használjuk fel az uniós pénzeket.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Bár az ülésünk elején nem mondtam, de nyilván Eörsi elnök úr szeretne itt lenni, viszont a plenáris ülésen éppen az adótörvények vitájával kapcsolatosan van dolga, ezért elnézését kéri mindazoknak, akiket egyébként szeretett volna a bizottsági ülésen látni. Valóban ő kezdeményezte ezt a napirendet, megpróbáljuk számára majd minél plasztikusabban visszaadni az itt történteket.
Vahl Tamás úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!
Vahl Tamás, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke hozzászólása
VAHL TAMÁS, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke: Köszönöm szépen és én is üdvözlök mindenkit. A lisszaboni elvek arról szóltak, hogy hogyan tudjuk Európát a legdinamikusabb fejlődő, tudásalapú területté varázsolni, és ezen elveket szeretnénk természetesen mi viszontlátni nemcsak az európai országok, hanem természetesen ilyen szempontból az Unió részeként Magyarországon is. Ehhez természetesen különböző feltételeket kell biztosítani, és egyik feltétele ennek az, hogy azokat a pénzeket, amiket az Unió biztosít, megfelelően tudjuk felhasználni, és ezeknek a céloknak az érdekében tudjuk felhasználni.
Különböző területek vannak, amiket ilyen szempontból fontosnak tartok. Talán egy megjegyzést azért a németországi helyzetre. Németország gyorsan fejlődik pillanatnyilag, relatíve gyorsan nyilván egy német méretű gazdasághoz képest, és ehhez kellettek olyan intézkedések Németországban is, ami lehet, hogy kényszer szüleménye volt, egy olyan gazdasági kényszer szüleménye, amely megmutatta azt, hogy anélkül, hogy bizonyos drasztikus intézkedéseket hoznak Németországban, ez a fejlődés nem érhető el, illetve Németország versenyképességét elveszti. Úgy gondolom, hogy ma Németország azon az úton van, hogy versenyképes, tehát ha arra tekintünk vagy abba az irányba nézünk, akkor úgy gondolom, jó példákat lehet találni. Az, hogy nagykoalíció született, azt gondolom, ugyanúgy ennek az okán történt, és meglátjuk, hogy a jövőben ez hogyan fog továbbmenni, de szerintem pillanatnyilag tanulni lehet ezekből a fejlődésekből.
Konkrétan. Az egyik alapkérdés a konvergenciaprogram. A konvergenciaprogram, illetve ennek végrehajtása fokmérője lesz annak a politikai elszántságnak, akaratnak, hogy Magyarországon ezt tényleg komolyan gondolja minden politikai párt és ezen belül a kormány is. Ezt ma megítélni nem tudjuk egyértelműen, de úgy gondolom, hogy erre nagyon oda kell figyelni, mert ha itt valami probléma adódik, akkor a jövőben azt a növekedési tervet nem fogja tudni az ország elérni.
Egy másik alapvető kérdés, amit az előbb már említettem, az uniós források felhasználása. Ténylegesen olyan területekre menjen elsősorban a pénz, amelyek stratégiailag fontosak, kutatásfejlesztés- és innovációközpontú kell, hogy legyen, mert ha egyébként arra összpontosítunk, hogy meglévő régi gyárakba, üzemekbe, területekbe, amelyek nem fejlődőképesek vagy nem jövőbemutatók, fektetjük a pénzt, akkor úgy gondolom, elhibázott stratégiát folytatunk. Az anyagból ugyan, amit megkaptunk, lehet látni, hogy ebbe az irányba vannak utalások, de nem tudom, hogy ez mennyire egyértelmű. Erre szeretnék választ is kapni.
Az adórendszer alapvető feltételt biztosít annak, hogy hogyan tudnának a vállalatok működni egy adott országban. Mindenképpen azt szeretnénk, ha az adórendszer egyszerűsödne. Ma Magyarországon, nem akarok sorrendet állítani, de biztosan az egyik legkomplikáltabb adórendszer van, amit én ismerek vagy ismert számunkra. Nem működhet ez így tovább, hiszen ez nagy gátja minimum adminisztratív szempontból, ha nem is összegszerűségében, de adminisztratív szempontból a vállalatok munkája fejlődésének. Nem fogadhatjuk el, hogy az adóterheken keresztül próbálja az állam finanszírozni önmagát. Úgy gondoljuk, hogy erre más feltételeket - tehát az adóterhek növelését nem fogadhatjuk el -, más területeket kell találni. Nyilván szélesíteni kell azt a bázist, ahonnan az adót beszedhetjük, de ez nem történhet úgy, hogy folyamatosan adónövekedést biztosítunk, illetve mint tudjuk, a kormány készül egy adóreformra. Úgy gondolom, ezt az adóreformot kell arra felhasználni, hogy az adó szempontjából kedvezőbb környezetet biztosítsunk a vállalatoknak. Mi azt kérjük folyamatosan, hogy ezekbe az előkészítő munkákba a kamarákat, illetve a nemzetközi szervezeteket, cégeket is vonják be, hogy azokat a tapasztalatokat át tudják venni, amelyek ahhoz szükségesek.
A másik kulcskérdésnek a gazdaság kifehérítését tartjuk. Egyrészt ezáltal szélesíthető az az adóbázis vagy járulékbázis, amiből az állam gazdálkodni tud, másrészt pedig jelenleg egy eléggé kellemetlen versenykörülmény van Magyarországon: olyan vállalatok versenyeznek a piacon, amelyek egy része teljesen, 100 százalékosan tartja magát az adótörvényekhez és van egy része, amely nem tartja magát, és úgy gondolom, ez így elfogadhatatlan, ez a gazdaságnak sem segít, hiszen torzítja a versenyt, és a másik oldalról természetesen a bevételi oldalról is egy hátrányos körülményt biztosít.
Ehhez talán csak egy megjegyzés. Látjuk azt, hogy most az adóhivatalok létszámát, illetve a beszedő rendszerek létszámát növelik. Szeretnénk azt, ha ezek ténylegesen a kifehérítést szolgálnák és nem a meglévő adózókat kétszer annyiszor ellenőriznék, mert a tapasztalatunk az, hogy természetesen nagyon könnyű beülni szervezetten működő, jó infrastruktúrával rendelkező cégekhez hónapokig, szemben azzal, hogy esetleg megtalálni azokat, akik nem adóznak.
Az innovációval kapcsolatban. Nem fogadható el az, hogyha a forrásokat szétaprózzuk. Tehát pontosan Parragh úr részéről hangzott el, hogy vannak olyan országok, amelyek megtalálták a saját tevékenységüket, amelyekben ők a legjobbak tudnak lenni. Ha Magyarország tényleg komolyan gondolja azt, hogy az innovációban előre akar lépni, akkor meg kell találni Magyarországnak is azokat a fő csapásirányokat, nem mondom, hogy egyet, de nem biztos, hogy ennek túl soknak kell lennie, amelyre koncentrálja azokat a forrásokat, amelyeket ebben a fejlesztési tervben rendelkezésre bocsát az Unió.
Ugyanakkor nagyon fontos, hogy ez az innováció nagyon szoros együttműködésben történjen az egyetemek, illetve a gazdaság között. Erre valószínűleg motiválni kell mind a két felet. Meg kell találni azokat az eszközöket, amelyek erre lehetőséget adnak. Ma azt látjuk, hogy az egyetemek öncélúan gazdálkodnak, öncélúan tevékenykednek, öncélúan fejlesztenek, kvázi kényszerből - nyilván részben gazdasági kényszerből - dolgoznak együtt vállalatokkal, és a vállalatok nem találják azokat a kapcsolódási pontokat, hogy tudnak erősebben együttműködni az egyetemekkel. Ezt kívülről kell szabályozni, ez önkéntesen nem fog működni.
A képzésnek alapvető fontossága van. Elhangzott, hogy a munkavállalóknak hány százalék az aránya Magyarországon. Ugyanakkor nem találunk munkavállalókat, számos olyan vállalat van a mi tagságunkban, és így a nagyok még jobb helyzetben vannak, a kis- és középvállalatok nagyon rossz helyzetben vannak, amelyek nem találnak megfelelő szakképzettséggel rendelkező embereket, ami nyilván alapvetően az oktatási rendszer problémája. Megint csak nem hiszem azt, hogy az oktatási rendszer saját magát meg tudja reformálni. Az oktatási rendszert megint csak olyan eszközökkel lehet megreformálni, amelyek külső támogatásból, támogatáselvonásból vagy együttműködési kényszerből fakadnak. Vannak olyan cégek, amint mondtam, nyilván nagy cégek, például az Audi és a Bosch, amelyek létrehoznak bizonyos egyetemeken kvázi saját karokat, amelyek a saját tevékenységéhez szükséges erőforrásokat biztosítja neki, de mint mondtam, a kis- és középvállalatok ezt nem tudják megtenni. És ha azt nézzük, hogy mekkora a munkanélküliség vagy mekkora a foglalkoztatottak aránya, akkor nem fogunk tudni kikerülni ebből a helyzetből, csak akkor, ha ezen drasztikusan változtatunk.
Én úgy gondolom, röviden ennyit szerettem volna mondani. Ha lesz még olyan téma, akkor hozzászólok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Természetesen meghívtuk az amerikai kamara képviselőjét is, sajnos ő nem tudta elfogadni a meghívásunkat, viszont elfogadta a japán befektetők magyarországi képviselője. Ez érdekes lehet számunkra, hiszen Japán a világ második gazdasági hatalma, ráadásul teljesen más gazdasági, termelési kultúrával, szokásokkal, jogi környezettel rendelkezik. Érdekes lehet számunkra, hogy hogyan látják ők a mi versenyképességünket. Ezért kérem őket, hogy mondják el a véleményüket számunkra.
Sakanashi Masanori, a JETRO Budapest képviselőjének hozzászólása
SAKANASHI MASANORI (JETRO Budapest): Jó reggelt kívánok! Budapest nagyon szép város. Nagyon köszönöm, hogy meghívtak a tanácskozásra.
Mi a japán kereskedelmi kamarát képviseljük. Azért vagyunk itt, hogy az általános véleményünket megosszuk önökkel a tekintetben, hogy a japán vállalatok, amelyek itt működnek, mit gondolnak Magyarországról. Szeretnék rámutatni három pontra, amely nagyon jó lenne a mi számunkra és amely nagyon jó lenne az önök kormánya, illetve országa számára is.
Először is szeretnék beszélni magáról a gyártásról. Nagyon sok gyár van Magyarországon, mint a Magyar Suzuki, valaki itt megemlítette. Az export 80 százaléka az önök országából külföldi cégek részéről történik. A Magyar Suzuki az egyik ilyen cég, az egyik legjelentősebb autó-motor cég Magyarországon.
Nagyon keményen dolgozunk itt, Magyarországon, de bizonyos problémákkal bizony szembe kell, hogy nézzünk. Ezek közül az egyik a munkaügy, a munkaerő kérdése. Amikor egy cég idejön, nagyon jó munkaerőt keres, de néha az emberek csak korlátozottan állnak rendelkezésre, illetve bizonyos területeken természetesen itt is óriási a verseny, ami a foglalkoztatást illeti. Tehát most ilyen problémákkal néznek szembe a japán cégek.
Néha túl bonyolult az adórendszer és néha a változások túl hirtelenek. Tehát néha nehéz időket élnek ezek a cégek, és nehéz megtudni, hogy a következőkben mi fog történni. El szeretném mondani azt is, hogy Magyarország nagyon is vonzó a beruházók, a befektetők számára, de meg kell érteniük azt is, hogy vannak versenytársak, van konkurencia, mint Csehország és Szlovákia, Lengyelország, az egész kelet-európai térség, és most már gondolnunk kell a kicsit keletebbre lévő országokra is, mint például Ukrajna, Románia és Bulgária.
Túlságosan is sok japán cég gondolja úgy, hogy az új gyáraikat Japánon kívül nyitja meg. A múltat tekintve az USA-val kezdtük, Ázsiával folytattuk, Indiával, talán a Közel-Keletre is elmentünk, most pedig már Közép-Európa a célpont, ugyanis az ő portfólióik szempontjából ez a fontos hely. De amennyiben a munkaerő költsége növekszik és amennyiben a munkaerővel problémák alakulnak ki, akkor előfordulhat, hogy más helyekre fognak gondolni.
Úgy gondolom, a kormánynak oda kell figyelnie ezekre a problémákra, méghozzá sürgősen. Először is meg kell kérdezni a jelenlegi befektetőket arról, hogy milyen véleményük van, milyen kérdéseik vannak, milyen problémáik vannak, és ezeket a problémákat meg kell próbálni megoldani. Köszönöm az ITTC-nek, hogy nagyon keményen dolgoznak a tekintetben, hogy a mi gyárainkban kialakult helyzetet szorosan követik. Ez nagyon jó.
Ha arra gondolnak, hogy minél több japán cég jöjjön ide Magyarországra, akkor nagyon gondosan át kell ezt gondolni, ugyanis nagyon nagy a verseny ezekért az emberekért, ezekért a cégekért.
A második pontra rátérve hadd mondjam el, hogy igen, a japán kereskedelmi kamara tagjai között nagyon sok a gyártó cég, ez volt az első vélemény is.
A második egy kicsit más irányba hat. Én egy kereskedelmi céget képviselek, és szeretnénk jó piacokat találni itt Magyarországon, tehát szeretnénk, ha több projekt lenne ebben az országban, vagyis arra gondolok, hogy több projektjellegű beruházási lehetőség, infrastrukturális vagy számítástechnikával kapcsolatos beruházás például az európai uniós normák felé haladva, tehát tömegközlekedés, vagy vízügy, vagy például az egész autópálya-rendszer és a többi. Nagyon sok beruházási lehetőségre volna szükség, hogy a japán cégek - nem feltétlenül mi magunk, hanem másokkal együttműködve - részt szeressenek venni ezen a piacon annak érdekében, hogy minél több üzleti tevékenységet tudjanak itt folytatni. Remélem, a kormány tudja támogatni ezeket a projekteket, néha talán engedményekkel vagy az adózás kapcsán, tehát amennyire csak lehet, szeretnénk mi ebben részt venni, és szeretnénk, ha az ország olyan intézkedéseket tenne, hogy minél jobban tudja vonzani a világ minden tájáról és Ázsiából is a befektetőket.
A harmadik pont, amire rátérnék, azt hiszem, nagyon fontos lehet Magyarország számára, ez pedig a technológia kérdésköre. A második világháború után mi, japánok nagymértékben növekedtünk, elsősorban a technológiára alapozva, tehát a technológia borzasztóan fontos. Megértjük azt, hogy nagyon tehetséges emberek vannak itt Magyarországon, tizenhárom Nobel-díjas van, ezek közül tíz tudományos területről. Nagyon sok okos ember van itt, mint például Rubik Ernő, aki a Rubik-kocka feltalálója, és úgy tudom, hogy épp most volt Budapesten a világbajnokság, ahol Japán holtversenyben nyert. Tehát őket nagyon jól ismerjük Japánban, tudjuk azt, hogy van elég jelentős technológia ebben az országban, de ez is nagyon fontos számunkra.
Valaki beszélt itt az ipar és az egyetemek közötti kapcsolatról. Bizony, ez nagyon fontos. E tekintetben a japán kormány rengeteget tett a kezdet kezdetén, rengeteg pénzt adott az egyetemeknek, természetesen a kutatásfejlesztésre is sok pénzt szántak a cégeknél is, tehát ezeket az iparágakat támogatták, például a félvezetők esetében borzasztó sokat fejlődtünk. Bizony, a kormány nagyon sok mindent, sok csapatot, teamet támogatott kormányzati pénzekből a félvezetők kifejlesztésében és fejlesztésében, éppen ezért nagyon jó helyzetben volt a félvezetők iparága.
Azt hiszem, itt is van erre lehetőség, a magyar kormány támogathatná ezeket a teameket, csapatokat annak érdekében, hogy a technológia fejlődjön ebben az országban, és ez még a technológiai exportra is vonatkozik, hiszen az országon kívülre lehet azt exportálni. Úgy gondolom, a szoftver egyre és egyre fontosabbá válik. Sajnos, csak tízmillió ember él itt Magyarországon, remélhetőleg növekedni fog, de ehhez időre van szükség. Éppen ezért most csak a technológiára, szoftverre kell koncentrálni.
Tehát a teljes körű véleményünk az, hogy miután az Európai Unióba belépett Magyarország, úgy gondolom, a magyar kormány nagyon sok mindent tett, haladt felfelé erősen, de most egy kicsit ez lelassult. Az a kérdés nagyon fontos, hogy felfelé megyünk, stagnálunk vagy lefelé megyünk. Úgy gondolom, ez egy nagyon fontos időszak, és most kiváló lehetőség van arra, hogy alaposan átgondolják, hogyan reagáljanak erre.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
Honda Masahide, a JETRO ügyvezetője hozzászólása
HONDA MASAHIDE ügyvezető (JETRO Budapest): Én is szeretnék hozzátenni ehhez valamit. Először is nagyon szépen köszönöm, hogy engem is és Sakanashi urat is meghívtak erre a mai tanácskozásra.
Egy hónappal ezelőtt jöttem Japánból ide Magyarországra, de 1998 és 2002 között itt dolgoztam Magyarországon. Úgy gondolom, hogy a Japánból származó befektetések tekintetében Magyarország volt az egyes számú egy időben, de 2002 után már a Cseh Köztársaság vette át ezt a vezető szerepet, az az egyes számú befektetési célország Japánból. Úgy gondolom, hogy még most is - ami a mi szervezetünket illeti - a japán cégek beruházási információt szeretnének, tehát szeretnék összehasonlítani a beruházási, befektetési környezetet ebben a térségben. Úgy gondolom, hogy Magyarország vonzóbbá válhat a japán cégek számára.
Ami a kutatásfejlesztést illeti, a magyarok azt mondják, hogy a kutatásfejlesztés és a tudományok óriási potenciális lehetőséggel rendelkeznek, de nem kaptunk elégséges információt magyar részről. Úgy gondolom, hogy sokkal több információra van szükségünk különösen a kis- és középvállalkozások esetében, a kutatásfejlesztő cégekkel kapcsolatban. Sajnos, Japánban nem túl sok üzletember ismeri azt, hogy Magyarországon milyen jó potenciális lehetőségek vannak. Természetesen nemcsak a tudományok területén próbálnak tájékozódni a japán cégek, ez nagyon fontos, és szeretnénk egy olyan nyerő kapcsolatot kialakítani, ahol mindenki nyer, a "win to win" kapcsolatot. Kérem, hogy segítsenek ilyen információval, hogy ez sikerüljön, ez az én reményem.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen valamennyiünk nevében részben kritikus, részben biztató szavaikat, ezek számunkra fontos észrevételek voltak. Azt javaslom, hogy akkor vitassuk meg az itt elhangzott véleményeket a jelentés kapcsán. Most megadnám a szót képviselőtársaimnak, és tartalékolnánk arra időt, hogy lehetőleg még 10 óra 30 perc magasságában vissza tudnánk adni a szót a miniszter úrnak és a vendégeknek, hogy tudjanak reagálni arra, amit a képviselők megfogalmaznak.
Ez persze akkor van így, ha a képviselőtársaim szót kérnek, és el akarják mondani a véleményüket vagy kérdéseket kívánnak feltenni. (Többen jelzik hozzászólási szándékukat.) Csalódtam volna, ha nem így van, és örülök, hogy minden várakozásom beigazolódik. Nézek jobbra-balra, először a kötelező udvariasság okán megadom a szót Ékes József képviselőtársamnak (Ékes József: Nógrádi Zoltán jelentkezett előbb!), mindenesetre a tőlem balra ülő, de nem a politikai baloldalhoz tartozó képviselőknek.
Nógrádi képviselő úré a szó. Parancsoljon!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Vendégeink! Számomra nagyon tanulságos volt az itt elhangzott kommentárok sorozata, és úgy gondolom, mindannyiunk számára nyújthat némi hasznos információt arra vonatkozóan, hogy hogyan kellene értelmeznünk egy lisszaboni jelentést vagy hogyan kellene a lisszaboni stratégia végrehajtásával kapcsolatos álláspontot valójában képviselni; egy kicsit önkritikusabban és jóval inkább a dolgok mélyére nézve és jóval kevésbé a politika felületességével kezelve egy ilyen nagy jelentőségű dokumentumot, mint amit most a bizottság asztalán látunk.
Abban egyetértek a miniszter úrral, hogy nehéz ma Magyarországon a lisszaboni folyamatot értelmezni, pont. Nehéz Magyarországon a lisszaboni folyamatot értelmezni, mert igazából nincsenek meg azok az alapvető feltételek, amelyek mentén a stratégia végrehajtásának hazai eszközrendszerét értelmezni tudnánk. Egyrészt gúzsba köt bennünket a költségvetési politika következtében kialakult rendkívül nehéz helyzet, a konvergenciaprogram végrehajtása, és emellett kellene - tulajdonképpen gúzsba kötve - egy olyan versenyképességi futást végrehajtani, a versenyképességi versenyben részt venni, amelyről akár a hazai, akár a külföldi gazdasági érdekek képviselői beszélnek.
Hogy tudatosan lenne jó tervezni akár a lisszaboni folyamat kapcsán, akár a konvergencia kapcsán a következő időszak teendőit, ez egy nagyon fontos megállapítás, csak úgy gondolom, ma nincs abban a helyzetben a magyar kormány, hogy ezt meg tudná tenni. Nincs abban a helyzetben, hogy tudatosan tudná tervezni a jövőt, hiszen alapjában véve a titok nyitja a jelenlegi helyzetben mégiscsak a gazdasági jövedelemtermelésben van, ami pedig a versenyképesség fokmérőjén keresztül értelmezhető. Ha nem tudunk jövedelmeket előállítani egy országon belül, ami a gazdasági élet feladata és szerepe, akkor nem fogjuk tudni mindazokat a társadalmi és egyéb politikai folyamatokat sem kezelni, amelyeket az ország maga elé tűzött. A folyamat origója mindenképpen a gazdasági élet szereplőinek aktivizálása és a gazdasági élet aktivitása.
Én úgy szeretném összefoglalni a véleményemet, hogy addig, amíg a magyar gazdaságpolitika nem tudja észrevehetővé tenni magát és nem tudja pontosan beazonosítani, hogy létezik-e egyáltalán Magyarországon gazdaságpolitika és vannak-e aktív eszközei, addig ez nem fog menni. És ennek a folyamatnak bizony nem segít az olyan mondat, amit a lisszaboni jelentésben olvashatunk, hogy összességében, a nemzetközi versenyképességi felmérések legfrissebb eredményei szerint az ország relatív pozíciója a különböző rangsorokban elfoglalt helye alapján nem romlott, azonban nem is javult. Ez sommás megállapításként biztos, hogy nem tartalmaz olyanfajta üzenetet, amely egyfajta elkötelezettséget jelentene a gazdaságpolitika eszközrendszere aktivizálása, illetve magának a gazdaságpolitikának az észrevehetővé tétele érdekében.
Mire gondolok? Ahhoz, hogy Magyarország az európai gazdasági versenyben megtalálja a helyét, akár saját gazdasági szereplői, akár az idetelepülő gazdasági szereplők működése révén, meg kell határoznia a gazdasági arcélét: milyen stratégiai területeket jelöl ki, amely stratégiai területek mentén egyértelműen kommunikálni képes a külföldi befektetők felé éppúgy, mint a hazai gazdasági szereplők felé. Ezt a gazdasági arcélt kiaknázva tudja a maga komparatív előnyeit is megfelelő módon felhasználni.
A stratégia mellett azonban nagyon lényeges az, hogyan aktivizálja azokat a belső eszközöket, amelyek többségében politikai döntés hozadékai, amelyeket politikai döntésként értelmezhetünk. Addig, ameddig az adópolitikában nem tudjuk eldönteni, hogy egy vállalkozásbarát adópolitikát folytatunk, és az adópolitikában az adóbevételek növekedését inkább az adófizetők szétterítésével vagy az egyes adóterhek növelésével biztosítjuk-e, addig ez nem fog működni. Jelezték itt a külföldi vendégeink, hogy úgy tűnik, a Cseh Köztársaság számít számukra most number one-nak a befektetések területén. Ez nem véletlen. Ha megnézzük a teljes adóterhelést a Cseh Köztársaság és Magyarország között, akkor lényeges a differencia; vagy ha a személyi jövedelemadó-viszonyokat, a munkavállalói, munkaadói terheket nézzük, ezek a viszonyok lényegesen jobbak, mint Magyarországon. Sajnos ezek ki is hatnak, és rögtön megjelenik a befektetői, invesztíciós megjelenésekben.
De hasonlóképpen értelmezhetjük a foglalkoztatáspolitikai kérdéseket is, amikor nem használjuk azokat az eszközöket, amelyekkel a foglalkoztatáspolitika bír, amelyekkel azt tudjuk elősegíteni, hogy minél többen vegyenek részt a jövedelemtermelésben. Amikor azt látjuk, hogy Magyarország az Európai Unió 27 tagországában alulról számolva a harmadik helyet foglalja el a foglalkoztatási rátában, és tovább csúszunk lefelé, ez biztos, hogy nem kedvező tendencia, és ez nem egy tudatos foglalkoztatáspolitikát eredményez.
De hasonlóképpen beszélhetünk a fejlesztéspolitikáról is, hiszen ha a fejlesztéspolitika egy olyanfajta irányt vesz, amelyben a politikai döntéshozók a rövid távú politikai érdekeik mentén határozzák meg a fejlesztések arcélét, irányát, nem pedig a hosszú távú gazdasági növekedések mentén történik ezeknek a befektetéseknek a meghatározása, akkor bizony nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk, és elérhetjük azt, amit ma is látunk, hogy a kelet-közép-európai térség gazdasági növekedésében nagyon-nagyon mélyen vagyunk az Európai Unió átlagához, illetve az EU 12-ek átlagához képest is. Hasonlóképpen beszélhetünk még egyéb mutatókról.
A reformpolitikáknak, én úgy gondolom, amennyiben beszélhetünk erről, azt kellene szolgálniuk, hogy a konvergenciaprogram, a költségvetési politika, a gazdaságpolitika és a fejlesztéspolitika egy irányba hasson a gazdaság irányával, és beékelődjön a gazdasági élet szereplőivel való együttműködésbe úgy, hogy abból a munkahelyteremtést, a befektetésösztönzést, valamint közép- és hosszú távon az adóterhek csökkenését tudjuk kezelni egyes gazdasági szereplők szintjén, és mégis az adóbevételek növelését tudjuk elérni a teljes költségvetés szintjén. Addig azonban, ameddig Magyarországon nincs gazdaságpolitika és nincs olyan erő, amely a gazdaság racionalitása mentén tudná összefogni ezeket a különböző irányokat, addig azt tapasztaljuk, hogy egyik irányba hat a konvergenciaprogram, másik irányba a reformpolitika, harmadik irányba a költségvetés-politika, negyedik irányba a fejlesztéspolitika, és ezek sehogyan sem jönnek össze egy egységes eredőben.
Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben, most a politika szélső értékeit levágva, lecsapva, a gazdasági racionalitásnak kellene megadni az alapvető irányultságot. Az egyszerű, józan gazdasági logika az, amely ezt a hisztérikát, a sokféle kormányzati intézkedés sokféle irányát egységes irányba, egységes eredőbe tudja konvertálni. Ha ezt nem tesszük meg, akkor a lisszaboni folyamat nem lesz értelmezhető Magyarországon, mint ahogy most sem értelmezhető Magyarországon, és nem is lehet kezelni azokat az eszközöket, amelyek elvileg a többi országban akár politikai, akár gazdasági eszközként, de mégis valamilyen módon a nemzeti piacok és nemzeti gazdaságok felzárkózása mellett, de egy biztonságos alapot nyújtanak a fenntartható fejlődéshez.
A véleményem tehát összefoglalóan az, hogy ez a jelentés, amely itt, az asztalunkon van, egy olyan jelentés, amely akárcsak a magyarországi gazdaságpolitikai folyamatok, észrevétlenek a politika számára, észrevétlenek a döntéshozatal számára. Ez a jelentés semmiféle olyan konkrét adatot és információt nem tartalmaz, ami alapján azt mondhatnánk, hogy valamiféle áttörés van az eddigi folyamatokban, az eddigi irányultságban. Ez a jelentés alibijelentés, amely a kormány álláspontját nem tükrözi, hiszen rajta van a papírokon, de mégis üzenet értékű. Még mindig nem találtuk meg az arcélét az ország fejlesztésének és jövőképének. Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm a korreferetámot. Gondolom, azt nem kell elismételni a vendégeink számára, hogy tőlük jobbra az ellenzék, tőlük balra a kormányzó oldal képviselői ülnek, de erre gondolom, erre rá is fognak döbbenni a következő hozzászólások alkalmával. Nézek jobbra, és Veress József képviselő úrnak adom meg a szót.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Az előző felszólalást hallgatva az a vicc jutott az eszembe, hogy mi a különbség az optimista és a pesszimista között. A pesszimista azt mondja, hogy ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, mire az optimista azt mondja: dehogynem, sokkal rosszabb is lehet.
Most meghallgatták, hogy az ellenzék optimista, hiszen elmondták, hogy sokkal rosszabb is lehet még a helyzet, a politika nem ért a dolgokhoz és a jelentés alibi. Azt kell mondani, hogy ezzel nem tudok egyetérteni.
Azt gondolom, hogy sok mindenen kell javítani. Az az érzésem, hogy a Világbank nem szokott olyan jelentéseket kiadni, ami nem megalapozott és nem látja a valós helyzetet. Azt hiszem, az elemzők sem szoktak egybehangzó véleménnyel beszélni arról, hogy jó irányba mennek a dolgok, bár még nagyon sokat kell tenni azért, hogy igazán áttörést érjünk el bizonyos folyamatokban.
Ezt előrebocsátva a lisszaboni folyamat kapcsán érdemes két síkban gondolkodnunk és beszélnünk. Az egyik sík arról szól, hogy mit is csinál az Európai Unió, aminek néhány éve Magyarország a tagjaként próbálja a saját helyzetét átalakítani és nyilván javítani.
Azt hiszem, kritikusnak kell lennünk az Európai Unió politikájával és stratégiájával kapcsolatban is, hiszen amikor arról beszélünk, hogy növekedés és munkahely-teremtés, mint a lisszaboni folyamat két meghatározó pillére, amelyeknek egymást kell segíteniük, akkor azt hiszem, a jelenlévőket nem kell meggyőzni arról, hogy ez bizony nagyon nehezen kivitelezhető egyszerre. Hiszen egy gyors növekedést egy jelentős technológiai fejlesztés alapoz meg, ez pedig rövid távon - és itt hangsúlyozni szeretném, hogy rövid távon - többnyire azzal jár, hogy a munkaerőpiacról szorulhatnak ki korábban bizonyos tevékenységet végzők, és csak közép- és hosszú távon lehet arra számítani, hogy egy átfogó szerkezetváltás eredményként, ami remélhetőleg valóban egy tudásgazdasági szerkezetváltás lesz, sokkal magasabb hozzáadott értékkel egyre több ember találja majd magát egy új típusú, új szerkezetű, leginkább mondjuk szolgáltatásgazdaságnak nevezett európai szerkezetben.
Ehhez nyilván sokkal hatékonyabban kell mobilizálni azt a tudásalapot, ami ott van. Ma már hallhattuk azt, hogy az európai tudást, sajnos, nem Európában, hanem főleg az Egyesült Államokban tudják felhasználni, tehát azok az erőfeszítések, amelyeket Európa megtesz alapkutatás javítására, dicséretesek és komoly következményekkel járnak, de szomorú, hogy az alkalmazott kutatások és főleg a kidolgozott tudományos eredmények üzleti, pénzügyi hasznosítása nem annyira Európában szokott megtörténni a mai felállásban; ezen mindenképpen változtatni kell. Az egész lisszaboni folyamat jelentős mértékben erről kell hogy szóljon. Megértettünk az elmúlt években, hogy ez nem általában Európában kell hogy megtörténjen, hanem konkrétan a régiókban, a cégeknél, az európai tagállamokban. Ezt szolgálják azok a bizonyos akcióprogramok, amelyeknek a magyar változatáról éppen most beszélgetünk önökkel.
Nagyon érdekes az, hogy Európa milyen modellt tud választani. Több különböző európai fórumon beszélgetve egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy ha Európa csak egy követő stratégiában gondolkodik, akkor nem biztos, hogy jól fog járni. Az az Európa, amelyiknek kevesebb multicége van és ezek a multicégek kevésbé tőkeerősek, nem valószínű, hogy ha ugyanazt az utat járja, mint az Egyesült Államok vagy Ázsia, akkor ettől hirtelen versenyképesebbé fog válni, azaz nem feltétlenül tömegtermelésben és technológiai nyomásban kellene az innovációt keresni, hanem sokkal inkább olyanfajta megoldásokban, személyre szabott, komplex megoldásokban, ahol azzal a fajta sokszínűséggel és tudásalappal, ami van az Európai Unió magasan képzett munkavállalóinak kezében, valóban versenyképes és nagyobb hozzáadott értéket termelő megoldások felé és szolgáltatások felé tud az európai gazdaság is elmozdulni.
A lisszaboni folyamat az utóbbi években mindenképpen ezt próbálja preferálni, és nagyon remélem, hogy ebből tanulhat Magyarország is, és amikor az átfogó szerkezetváltás különböző elemeit próbálja megvalósítani, akkor tudja, hogy középtávon és hosszú távon mindenképpen ebbe az irányba kell elmozdulni. Azt gondolom, a jelenlegi akcióprogramban ennek a felismerésnek az elemei megvannak, nyilván ennek a gyakorlati megvalósítása a következő években nagyon komoly változtatásokat fog majd igényelni a különböző területeken, amiről Nógrádi úr is beszélt.
Konkrétan mire gondolok? Rendkívül büszke voltam, amikor 2005-ben Magyarország elmondhatta, hogy európai uniós tagállamként immáron 5 milliárd euró működő tőkét tudott behozni első teljes európai uniós évében, aztán egy kicsit le kellett szállnom a földre, amikor beszélgettem finn kollégákkal, akik megveregették a vállamat, hogy nagyszerű, ez náluk a kutatásfejlesztési költségvetés; egy ötmilliós Finnországban. Hozzáteszem, hogy ennek 75 százalékát egy Nokia nevű világcég adja. Ráadásul ez a cég rájött arra, hogy a nyitott innovációban nem a maga 17 ezer mérnökével kell csak dolgoznia, hanem több száz ezer emberrel, akiket a világ minden részéről tud bevonni az innovációs folyamatokba.
Ezt csak azért akartam elmondani, mert amikor látjuk, hogy Magyarországon a nagyvállalatok ebben a hálózatban működnek, és tudjuk, hogy az Audi és más cégek adják a magyar export döntő hányadát, és azt is tudjuk, hogy a kis- és középvállalatok viszont modernizáció előtti állapotban vannak, akkor azt hiszem, a magyarországi gazdaság egyik legnagyobb kérdése az lesz, hogy hogyan tudjuk a nagyvállalatoknál bekövetkezett modernizációt segíteni, hogy végigfussanak a kis- és középvállalati szektoron; ebben nagyon sokféle tapasztalatot érdemes figyelembe venni. A JETRO el tudja mondani azt, hogy mi történik az autóipari szektorban, hogyan indul el ez a folyamat, hogy tud egyre több magyar kis- és középvállalkozás valóban világszínvonalon beszállítóvá válni, és ha valaki már egyszer beszállítóvá vált, akkor onnantól kezdve főleg logisztikai kérdés az, hogy ezt a szomszéd telephelyre viszi el vagy a világ más részeire viszi el. A nagy kérdés tehát az, hogy ezt a fajta megkettőződött gazdaságot vissza tudjuk-e vinni egy értelmesen, egybefüggően fejlődő, összefüggéseiben modernizálódó és a kis- és középvállalati szektorban nagyon dinamikus átalakulásba menő gazdaságban.
Ehhez kell valóban a fókuszálás, és azt gondolom, hogy itt viszont nemcsak a politikának kell önmagát igen erőteljesen megváltoztatni - majdnem az jutott az eszembe, hogy megerőszakolni -, és ahelyett, hogy egymás piszkálásával töltjük egymás drága idejét, inkább próbálnánk megállapodásra jutni, hogy valóban mi is lehet az a három, négy, öt terület, ahol valóban áttörést lehet elérni. Elhangzott itt több ország neve, Írország esetében tudjuk azt, hogy ők húsz éve a tudásba fektetnek be, ennek következtében ma a húsz-harminc éves korosztályok kétharmadának felsőfokú végzettsége, munkahelye és jövedelme van. Ez lehet egy fontos irány, és azt gondolom, ma leginkább ez az irány az, ami járható. Már pontosan tudjuk, hogy bizony Magyarországon ez a bizonyos 58 százalékos aktivitási ráta egy ennél sokszínűbb megközelítést igényel.
Arra gondolok, hogy miközben ilyen jelentős munkaerőkészleteink vannak, igenis szükség van arra - és azt hiszem, a fejlesztéspolitikának ez óriási felelőssége -, hogy nagyon sok olyan embert, aki tizenöt, tizenhét, húsz éve kisodródott a munkaerőpiacról, segítsenek lépésről lépésre visszajönni, segítsenek abban, hogy képesek legyenek a munkaerőpiacon megtalálni a helyüket, és az összes többi változás arról szól, hogy hogyan alakítjuk át a szociálpolitikát, az egészségpolitikát, az öngondoskodás rendszerét hogyan erősítjük meg. Ez csak akkor értelmezhető, ha ezeket a képességeket, ezeket a kapacitásokat, az öngondoskodásra való képességet, a fejlesztésre való képességet az európai uniós források felhasználásával is segítjük kialakítani a vállalkozásoknál, a cégeknél, az EU-kormányzatoknál és a civil szférában csakúgy, mint az egyes embereknél.
Amikor tehát arról beszélünk, hogy a gazdaságra kell fókuszálni, akkor Magyarország esetében ezt úgy tehetjük meg, ha nagyon-nagyon jelentős eszközökkel fogunk a humán erőforrás fejlesztésére koncentrálni, de nem általában véve, hanem arra koncentrálva, hogy hogyan tudjuk segíteni az ő visszalépésüket a piacgazdaságon belül a munkaerőpiacra vagy hogyan tudjuk az előrelépésüket egyre erőteljesebbé tenné. Azt hiszem, nagyon hasznos azt meghallgatni, ahogy japán befektető kollégák elmondják, hogy bizony nem látják a magyar tudományos kapacitásnak azt a képességét, ahol ő el tudná mondani magáról, hogy miben tud értékesíteni, pedig tud. Ott van a Knorr-Bremse, ott van jó néhány más vállalkozás, ott van az Audi kutatásfejlesztési központja, ahol igenis kiderült, hogy a gyakorlatban hasznosítható tudás ott van. Nagyon szeretném, ha azok az új pólusprogramok, amelyeknek a kidolgozása, úgy tűnik, a végefelé tart, és amelyik elég jól meghatározta a fókuszpontját a biotechnológiától a járműiparig, azt tudnák biztosítani, hogy ez a fajta szerkezetváltás és fókuszálás megtörténik, és nem kevésbé azt tudnák biztosítani, hogy földrajzi értelemben egy-egy nagy régió számára húzóerővé válnak, tehát nem egy város, hanem legalább egy régió léptékében képesek a fejlesztéseket megvalósítani.
Elnézést a hosszú lamentálásért, egyetlen dologról, azt hiszem, még mindenképpen beszélnünk kell, ez pedig a szakképzés ügye. Ma Magyarországon a legnagyobb hiányosság az, hogy a szakképzés nem elég rugalmasan válaszol a gazdaság igényeire. Hozzáteszem, hogy az előbb említett probléma, hogy a kis- és középvállalati szektor modernizáció előtti állapotában van, nagyon sokszor nem tudja egzakt módon meghatározni nemhogy három, négy, öt évre előre a munkaerőigényét, hanem az adott évben is nehézséget jelent számára. Ezért tehát közös érdekünk is, hogy ebben is közös tudásra tegyünk szert, és képes legyen a gazdaság hosszabb távra világosan leírni a munkaerőigényeit. Az viszont nem fenntartható, hogy irtózatos mennyiségű közpénzt pocsékolunk el olyan típusú képzésekre, amelyek senkinek nem hoznak eredményt; talán a képző intézmények ezáltal valami profitra tesznek szert, de egyébként az adóforintjainkkal olyan dolgokra képezzük az embereket, amelyek által vagy nem kerülnek be a munkaerőpiacra, vagy nem tudnak továbblépni, miközben ma már mindenki elmondja gyakorlatilag minden ágazatban, hogy a legnagyobb hiány a képzett és a képezhető munkaerőben van Magyarországon.
Ezért még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy amikor arról beszélünk - és azt hiszem, ebben teljesen egyetértek Nógrádi képviselőtársammal és minden más képviselőtársammal -, hogy a gazdaság igényeire kell koncentrálnunk, akkor látnunk kell, hogy a gazdaság számára ma a kulcskérdés az emberi tényezőben, az emberi tudás és az emberi munkaképesség megteremtésében, illetve megerősítésében van, tehát nekünk a fejlesztéspolitikában, az európai uniós források felhasználásában erre a kettős célra, vagy ha már versenyképesek, a gyorsabb versenyképessé válásra és a versenyképessé váláshoz szükséges tudások megszerzésére kell koncentrálni minden szektorban, a cégek világában, az önkormányzatok, a közszféra világában csakúgy, mint a civil és a magánszférában.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha mást nem, azt meg kell hogy állapítsam, hogy idő igényében a két hozzászólás teljesen hasonló volt, és ebből kiindulva egy kicsit erősebb önmérsékletre kérném a képviselőtársaimat is. Ha ez működne, akkor még volna két rövid hozzászólásra egyik és másik oldalról időnk, hogy utána visszaadjam a szót a vendégeinknek.
Kérdezem a baloldalt. (Ékes József jelentkezik.) Ékes József!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Érdekes volt a miniszter urat hallgatni, úgy fejezte be a mondandóját, hogy Amerika a kutatásfejlesztés fellegvára, Kína a gyártás, tömeggyártás és India pedig a szolgáltatás. Akkor hol van Európa helye és Magyarország helye? Ez egy óriási nagy kérdés. Ezt mondom azért is, mert a japán kollégák említették, hogy Magyarországon az adók és az adóváltozások kiszámíthatatlanok, ez óriási nagy kérdés.
Parragh kamarai elnök úr is elmondta a magyarországi, hazai vállalkozások helyzetét, de úgyszintén elhangzott a német-magyar kamara részéről is, hogy nincsenek célok. Célokat, víziókat kell megfogalmazni, hogy hol tart az ország.
Miniszter úr, le lett adva Brüsszelben a fenntartható fejlődési program. A kamarák részéről hányan olvasták ezt? Megfogalmazódtak-e ebben egyáltalán célok? Merre tart Magyarország? Merre kívánjuk Magyarországot fejleszteni? Csodálatos szépen elmondta Veress képviselőtársam is, hogy mennyi minden dolgot kell vele csinálni. Mennyit fordítunk kutatás-fejlesztésre? Milyen országot szeretnénk? Tehát ezeket kellene tudni megfogalmazni. Nem véletlen, én csak egy japán példát szeretnék önöknek elmondani, hogy '88 környékén Magyarországon egy csodálatos fejlesztés indult el, a fluidtüzelés. Ezt ismerik a japánok egyébként. Jöttek a japán kollégák, fényképeztek, nem beszéltek, és Japánban ezt a fluidtüzelést tovább alkalmazták és tovább fejlesztették.
Milyen országot akarunk? Mindig ez a nagy kérdés. És ha tudjuk, hogy milyen országot akarunk, akkor ahhoz kell hozzárendelni az oktatásunkat, a kutatás-fejlesztésünket, a forrásainkat, mert anélkül nem megy. Tessék megnézni Tajvan esetét vagy Japán esetét is. Tajvan kisöpörte az összes tömeggyártását. A kínai gazdaság tömeggyártásának legalább 30 százalékát tajvani cégek irányítják, de az elsődleges hangsúlyt a kutatás-fejlesztésre fordítják.
Manotechnológia. Szeretnének Magyarország irányába is jönni, de az elsődleges cél Csehország. Tessék példát venni ezekről! Én szomorúan tapasztalom azt, hogy a fenntartható fejlődési stratégia, ami ki lett küldve Brüsszelbe, tulajdonképpen nem tartalmaz célokat. Mi feszíti szét Európát? A globalizáció hatásai. A világ gazdaságának újrafelosztása. Kína, Oroszország előretörése. Nyugat-Európa védekezési reakciója pont ezekkel szemben.
A demográfia kérdése. Beszélhetünk itt csodálatos oktatásról, foglalkoztatásról, ha 10-15 év múlva elfogyunk. Nincs megújulás. Tehát pontosan ezekre kellene a hangsúlyt fektetni. Most adjuk el az összes kutatóbázisunkat. Nem lehet elképzelni egyébként, hogy a géntechnológiánkat, a génállományunkat most szép lassan átadjuk egy amerikai cégnek.
Tajvanban, Kínában, Japánban is elmondják, hogy a magyar alapkutatások világhírűek. Egyszerűen nem vagyunk képesek olyan társakat találni, akikkel együtt ezeknek az ipari szempontból történő megvalósítását fel tudnánk gyorsítani. Nincsenek forrásaink. Mennyit fordítunk kutatás-fejlesztésre? Nagyon jól tudjuk, miniszter úr, a költségvetés tisztán beszél róla. Tehát ugyanott tart a kutatás-fejlesztésre fordított forrásaink nagyságrendje, mint ahol az ország - sehol ebből a szempontból.
És itt lehet nyugodtan mondani, hogy más a véleménye a jobboldalnak és a baloldalnak, mi is ugyanazt szeretnénk. Most van egy országgyűlési határozati javaslat, hogy a fenntartható fejlődés stratégiáját rendeljük a parlament alá. Az öt párt a Tudományos Akadémia, a társadalom széles rétegével közösen fogalmazza meg most ugyanazt, amit adott esetben Tajvanban meg tudtak fogalmazni.
Jöhetnek-mehetnek kormányok, de a nemzeti fejlesztési stratégiát föntről, kőkeményen szabják meg, hogy melyik tárca mikor, mire használhatja, és nincsenek felesleges beruházások, hanem mindent pontosan a kutatás-fejlesztésnek, az alkalmazásának és az oktatásnak vetnek alá. Így lehet fejlődni.
A másik oldalon pedig pont a szociális feszültség szempontjából törődnek a saját nemzeti vállalkozásaikkal, azokat minél szélesebb körben vonják be pontosan a kutatás-fejlesztések alkalmazásába, segítik és vele párhuzamosan gondoskodnak arról is, hogy a nemzet megújulása ne negatív tendenciába csapjon, hanem lehetőleg pozitív irányba. Ez feszíti szét egyébként Európát is.
Én még egyszer szeretném kihangsúlyozni, nincs köztünk ellentét, Veress képviselő úr, Kocsi alelnök úr, abszolút nincs köztünk ellentét. Egyet szeretnénk mi is, hogy Magyarország minél gyorsabban és hatékonyabban tudjon fejlődni. De amikor az ellenzék a maga részéről felveti, hogy a saját kutatóbázisainkat most értékesítjük, prédára tesszük tulajdonképpen a fennmaradó állami vagyont, hagyjuk ezt széthordani, akkor az emberben felmerül a kérdés, hogy az az energia, amit adott esetben sokan felhozunk a parlamentben, tud-e hasznosulni egyáltalán, amit itt mint egyfajta vízió felsorakoztatunk, hogy milyen jó lenne, ha a szakképzésünk is átalakulna. Mihez? Milyen célra? Lehetünk egy ország beszállítói, vagy adott esetben sok multinacionális cégé is, de meg kell találnunk a saját szerepünket Európában is, meg a világban is.
Egy olyan méretű ország, mint Magyarország, hihetetlen erős volt mindig is a szellemi értékében, a kutatás-fejlesztésében. Ezekhez kell megtalálni a partnereket és közösen gondolkodni, közösen dolgozni. Nem véletlenül vetették fel ugyanezt a japán kollégák is. De azt hiszem, a német-magyar kereskedelmi kamara részéről is ugyanezek az elgondolások Magyarországgal kapcsolatban.
Tehát én inkább arra szeretném a hangsúlyt fektetni, és ön is elmondta, amikor miniszterré vált, itt, a bizottsági ülésen, hogy valóban jól használjuk-e fel az uniós forrásokat? Valóban jól használjuk fel? Mert fel lehet úgy is használni, ahogy Görögország, de fel lehet használni úgy is, ahogy mondjuk Írország tette.
Tehát ezen kellene az öt parlamenti pártnak nagyon komolyan elgondolkodnia és az összes adórendeletünket, megszorításunkat ehhez hozzárendelni. De először meg kell tudni mondani azt, hogy milyen országot szeretnénk. Mert ha nincs vízió, akkor a ma felnövekvő generáció is azt fogja mondani, hogy uram'bocsá, de nem tudom, hogy merre halad az ország, megyek Angliába, Ausztriába vagy Németországba.
ELNÖK: Még egy hozzászólásra van idő. Szirbik képviselő úr jelezte, hogy rendkívül rövid kíván lenni.
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tényleg rövid kívánok lenni. Ékes képviselőtársam hozzászólásának végéhez csatlakoznék.
Mélységesen egyetértve azokkal, amik elhangzottak, hogy akkor, ha az európai uniós forrásokat tényleg kitüntetett célnak rendeljük alá, és nem egy szétterített felhasználás betonba építéséről van szó, akkor ennek van egy következménye, és a közmegegyezésnek ebben a következményben kellene meglennie. Ez azt jelenti, hogy nem fog jutni mindenre.
Ha valamire koncentrálunk, akkor azt is ki kell mondani, hogy mi az, amire nem tudunk koncentrálni, amiben halasztunk. Ha úgy tetszik, ez a nagykoalíció alapja. Ez annak a közmegegyezésnek az alapja, és ezért csatlakoztam a végszavához, hogy ha a kormányzat abból a háborús - így mondom -, körülzárt helyzetéből igazából kitörhet, amely az elmúlt évet és a mostani pillanatokat is jellemezi, és a békés - idézőjelbe teszem a szót - "gondolatkoalícióig" el tud jutni, akkor az ország kihúzhatja magát ebből a helyzetből, mert szerintem ez a kulcs. Ha erre a kulcsra azt mondjuk, hogy adót csökkentünk, mert a gazdaságot mobilizálni akarjuk, akkor is ki kell mondani azt, hogy mi az a költségvetési rész, ahova nem jut, és aminek a feszültségeit nem egymás ellen gerjesztjük, hanem ha úgy tetszik, elfogadva ennek a negatív következményeit, köznyugalmat kívánunk teremteni. Elnézést a kifejezésért, a háborúban hallgatnak a múzsák - ez a gazdaság háborújára is igaz lehet.
A másik, amit el szerettem volna mondani, hogy én egy olyan várost képviselek ebben a parlamentben, amelyik pontosan egyenlő távolságra van Budapesttől és Temesvártól. Ezt azért szerettem volna elmondani, mert érzékelem a Dunántúl húzását. Parragh úrnak itt azt szeretném mondani, hogy érzem a beton vonzását, mert ami az M3-as mellett gazdaságfejlesztésként megtörtént, Hatvan-Gyöngyös-Miskolc kapcsán, és kicsit még Debrecent és Nyíregyházát is ebbe a zónába veszem, érzem a Dunántúlt, de most már érzem Temesvárt és Aradot is. Tehát a Tiszától az országhatárig terjedő országrész lassan a gyepű kategóriába kezd csúszni, hiszen nálam folyamatosan jelennek meg a Suzukinak vagy az Audinak azok az emberei, akik már pénzt ajánlanak a városnak azért, ha szervezetten irányít munkaerőt ezekhez az üzemekhez.
Én azt szeretném kérni a jelenlévő összes kamara képviselőjétől, beleértve a kormányzatot is, hogy aktív politikával támogassák ezt, és ha tudnak ebben tanácsot adni, akkor nagyon szívesen venném ezt a know-how-t, hogy hogyan lehet elérni azt, hogy ne a munkaerő vándoroljon el ezekről a területekről, ne legyen egy elnéptelenedő vidék az Alföldnek ez a része, hanem a tőke vándoroljon az emberek felé. Ha úgy tetszik, nagyon sokat gondolkodunk most itt globálisan - a globális alatt Európát, a világot és az országot is értjük -, de én szeretnék lokálisan boldogulni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Remélem, hogy Ivanics képviselőtársamon kívül senkiben nem fog kimondhatatlan vélemény rekedni. Arra kérem képviselőtársamat, hogy tényleg nagyon rövid legyen!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Amikor balra nézett még a legelején, akkor jelentkeztem, hárman voltunk itt jelentkezők, tehát ez régóta tartogatott hozzászólt volt.
Szeretnék visszakanyarodni a napirendi pontunkhoz, a lisszaboni stratégiához, ami három területen határozza meg a fő irányokat: gazdaság, környezetvédelem és szociális háló. Az idő miatt nagyon röviden szeretném jelezni, hogy a környezeti állapottal kapcsolatosan ez az anyag, amit olvashattunk, azt tartalmazza, hogy még most kerülnek a stratégiák kidolgozásra, ergo 2010-re a lisszaboni stratégiához Magyarország meglehetősen szerényen tud hozzájárulni, mondhatnám azt, hogy alulteljesít ebben a kérdésben.
A szociális háló szétverésénél megint nagyon sarkosan kell fogalmaznom, mert rövid az idő. A jelen pillanatban zajlik, erről a parlamentben komoly viták vannak, az emberek a bőrükön érzik, tehát úgy gondolom, hogy a szociális hálóban is komoly problémáink lesznek.
A harmadik terület a gazdaság, ami a foglalkoztatást és a gazdasági növekedést jelenti. Ha az elmúlt egy évet nézem, akkor erről azt tudom mondani, hogy a foglalkoztatás számai romlottak, a gazdasági növekedés csökkent, tehát ergo Magyarország a lisszaboni stratégia végrehajtásában a visszahúzó szerepet tölti be. Ez az elmúlt egy évnek a rezüméje, és ehhez képest ez az anyag egy kicsit azt jelzi nekem, mint ami hétvégén a Forma-1-es verseny történt, amikor Lewis Hamilton kicsúszott a kavicságyra azért, mert a csapat azt mondta, hogy tovább tud menni. Mit jelent ez ezzel az anyaggal kapcsolatban? Ez az anyag körülbelül olyan megfogalmazásokat tartalmaz, mint ha Lewis Hamilton egy jelentést írt volna, de megpróbáltuk megtolni az autót, és egyébként forgattuk a kereket, megpróbáltunk még embereket hívni és ilyen intézkedéseket tettünk, de ettől függetlenül még Lewis Hamilton autója bennmaradt a kavicságyban, a többiek elmentek mellette és elvesztette a versenyt. Nem itt tartunk még, nem vesztettük el a versenyt, én hiszem azt, hogy jobbak vagyunk annál, mint amilyen állapotban most vagyunk, de összességében a jelenlegi intézkedések megálljt parancsolnak.
Miért értek ez alatt? Az elmúlt négy évben, 2002 és 2006 között jelentős pénzek mentek a közoktatásba, a felsőoktatásba, építettünk kollégiumot. Vajon a kollégiumépítés a kutatásfejlesztést erősíti? Vajon úgy sikerült elosztanunk ezt a forrást, hogy meghúzza a gazdaságot? Beszélünk itt mindig arról, elmondjuk most már nem tudom, hány éve, hogy ténylegesen a szakképzést hozzá kell igazítatni a piachoz. Igen, és tettünk valamit? Mit tettünk? Semmit nem tettünk. Hol van Magyarországon - és megint csak nagyon leegyszerűsítem - a műszaki munka becsülete, a kutatásfejlesztés becsülete? Előrébbhelyeztük? Megérttettük az emberekkel, hogy nem közgazdászokat, nem jogászokat kell képezni? Bár nagy becsülete van ezeknek is, tehát nem leszólni akarom őket, félreértés ne essék, de milyen intézkedés volt arra vonatkozóan, hogy inkább a gazdaság felé fordítsuk a tanulni vágyókat? Milyen módon próbáltuk a felsőoktatást erre igazítani?
A kiszámíthatóságról beszéltek, és itt a kormány felelőssége egyértelmű. Amikor arról van szó, hogy az adótörvények egy éven belül kétszer is megváltoznak az előző évben elfogadotthoz képest, akkor hiába beszélünk közmegegyezésről, és azt mondjuk, hogy majd a közmegegyezés mindent megold. Hát nem fogja megoldani, ha a kormány ilyen csélcsap módon változtatja a stratégiákat. Úgy hiszem, hogy a kiszámíthatóságról sokat beszélünk, de ezt csak akkor lehet megtenni, ha ténylegesen betartjuk a magunk által hozott szabályokat.
Nagyon röviden tudtam hozzászólni, még sok mindent lehetne mondani, kiváló eszmecsere volt, és azt gondolom, érdemes folytatni, mert sok minden benne van még az emberekben, sok mindenről kell beszélnünk, mert különben végleg lemaradunk, és tényleg azt kellene tenni, amiről beszélünk, csak még nem tesszük.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Bár nem mindenkinek tűnt fel, de valóban viszonylag rövid volt ez a hozzászólás, és én is úgy gondolom, hogy kár lett volna, ha nem hangzik el, sokkal szegényebb lett volna az ülés tartalmilag, ha ez történik, de hála istennek szakítottunk rá időt. Szeretném azt is jelezni, hogy ha módunk lesz rá és a vendégeink is kötélnek állnak, akkor természetesen erre a témára időnként szeretnénk visszatérni.
Most viszont visszaadom a szót először a miniszter úrnak, majd a vendégeinknek. Arra kérem őt is, hogy amennyire lehetséges legyen lényegre törő. Köszönöm.
Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter reflexiói
BAJNAI GORDON önkormányzati és területfejlesztési miniszter: Köszönöm szépen. Az leszek, és előre is elnézést kérek, de utána fel kell állnom, mert diplomáciai kötelezettségem van 11 órakor és azt nem sérthetem meg.
Nem sorrendet tartva azzal kezdeném, hogy Nógrádi képviselő úr azt mondta, hogy egyetért velem abban, hogy nehéz értelmezni Magyarországon a lisszaboni folyamatot. Szerintem én így biztosan nem fogalmaztam, szerintem Magyarországon nagyon jól értelmezhető a lisszaboni folyamat, sőt, most értelmezhető igazán. Szerintem Magyarország egy-két évvel ezelőtt sokkal nehezebben tudta kitölteni azt a lisszaboni tesztet, amit ki kell töltenie magáról egy országnak, mint a Nők Lapja hétvégi mellékletében ezeket a pszichológiai önsegítő teszteket. Ez az önsegítő teszt arra jó, hogy ha könnyen, gyorsan ki tudja tölteni az ember, akkor elkötelezett a reformok iránt, de ha szenved, hogy mit írjon be, akkor bizony nem sok mindent csinál. Magyarországnak most nagyon könnyű volt kitöltenie ezt a tesztet, mert azt gondolom, hogy annyi minden történt Magyarországon az elmúlt egy évben, ami más országban négy év alatt is ritkán történik reformok, alapvető változások, strukturális átalakítások terén. Ezt biztosan nem vitatjuk, legfeljebb azt, hogy ezek jó változások voltak-e, erről szoktunk inkább vitatkozni, de én azt keresem, ami összeköt, és nem azt, ami gúzsba köt, hogy az ön szavait idézzem.
Azt gondolom, hogy Magyarországon a lisszaboni folyamat értelmezhető, és ahogy mondtam a bevezetőmben, Európa szinte minden országa a reformokkal küzd, a reformokat akarja megvalósítani azért, hogy a versenyképességét helyreállítsa. Vannak ennek gazdasági, szociális és más környezetvédelmi és egyéb vetületei, de Magyarország most ebben élenjáró, hogy változik. Tudom, hogy ez a változás nehéz, és azt gondolom, hogy a konstruktív magatartás ilyenkor az, ha azt keressük, hogy melyik a jó változás és nem az, ha azt mondjuk, hogy minden maradjon változatlan. Azért örülök, mert több olyan hozzászólást hallottam mindkét oldalról, amely a változások irányáról vitatkozik és nem arról, hogy egyáltalán kell-e változtatni, mert arról szerintem nem érdemes vitatkozni, hogy kell-e változtatni. Magyarország változás nélkül a leszakadás irányába halad.
Természetesen nagyon sok olyan minősítés hangzott el az önök részéről, amivel nem értek egyet. Például nem gondolom, hogy ez egy alibi jelentés lenne. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon érdemi összefoglalása annak, ami történt az elmúlt egy évben, nagyon sok olyan változás van benne, ami egyébként részben cáfolja is azt, amit önök is felvetnek, mondjuk, a szakképzés terén. Engedje meg, képviselő úr, hogy megpróbáljam korrigálni önt. Azt gondolom, hogy nagyon sok minden történt, elindult egy úgynevezett térségi integrált szakképző program, ahol a szakmai képzés rendszerének előrejelzésébe, abba a döntésbe, hogy kit milyen szakmákra képezzenek, bevontuk a kamarákat, a kamarák részt vesznek és megmondják, hogy milyen munkaerőre lesz szükség a belátható közeljövőben. Ez például nagyon érdemi változás, ez korábban nem így volt Magyarországon, és ezt erősíteni szeretném. Csak fontos, hogy ezt is elismerjük a kritika mellett.
Vagy hadd mondjam azt a kutatásfejlesztésre Ékes képviselő úrnak, hogy miközben egyetértek azzal, hogy itt erősíteni kell, és ez az anyag erről szól, hogy kutatásfejlesztésben Magyarország kevesebb mint 1 százalékot költ K+F-re a GDP-jéből, míg az európai országok jóval 2 százalék felett, de ha mélyebben elemezzük ezt a számot, akkor azt látjuk, hogy az állam költése megegyezik az uniós részaránnyal és a magánszektor K+F-költése alacsony. Ezért próbálunk tudatosan olyan politikákat csinálni például a fejlesztéspolitikában, ahol nem egyszerűen a meglévő intézményeket töltjük fel közpénzzel, hanem magáncégeknek úgy adunk forrást, hogy kötelező nekik együttműködni az egyetemekkel - ahogy itt több helyről is elhangzott -, a magáncégeknek adott pénz egy részét kötelező egyetemi, akadémiai kutatóintézeteknél elkölteni, hogy a piac betegye a lábát az akadémiai intézetekbe, de a forrás mégis oda is eljusson. Szóval, vannak nagyon tudatos fejlesztési stratégiák ebben a dologban, még ha esetleg önök ezt most nem is látják.
Az pedig a hozzászólásokban jól tükrözte az eltérő prioritásokat, hogy Ékes képviselő úr például az oktatás mellett érvelt - nagy egyetértésemmel egyébként -, Parragh elnök úr a gazdaságra fordítandó minél nagyobb uniós forrásokról beszélt, Szirbik képviselő úr hozzászólásából az tűnt ki, hogy azért vannak az országnak olyan részei, ahol utat muszáj építeni. Azt gondolom, hogy nagyon vigyáznunk kellene a felületes idézésével a nemzetközi példáknak, mert Írország mégiscsak egy sziget, ahol viszonylag kevés átmenő - vasút, út - tranzitforgalom van, Görögország és Portugália is valahol a szélén található Európának. Magyarországnak öt olyan helsinki folyosója, nagy átmenő európai folyosója van, amit ki kell építeni, másrészt a foglalkoztatásban minden szociológiai kutatás azt mondja, hogy például a kis utak, a négy-öt számjegyű utak az egyik legnagyobb akadályai annak, hogy el lehessen jutni zsákfalvakba vagy rossz közlekedési körülményű településekből munkahelyre vagy akár oktatásba.
Szóval, azt gondolom, hogy nekünk a saját tervünket kellett összerakni, ezt összeraktuk, ebben nagyon jelentős forrás jut az oktatásra. Ebből a szempontból a felzárkózó országok között, a velünk együtt csatlakozott országok között az első kettőben vagyunk az oktatás hányadát tekintve, az oktatási, foglalkoztatási pénzek hányadát tekintve az összes pénzhez képest.
Ami a gazdaságfejlesztést illeti, ott meg meggyőződésem, hogy az a stratégia, ahol a pénzek egy jelentős részét visszafordítandó mikrohitelbe, garanciatípusú eszközökbe helyezzük ki, olyan áttételt jelent, hogy valójában számításaink szerint a következő hét évben mintegy 2 ezer milliárd forintot meghaladó összeg juthat majd a gazdaságba. Éppen most indultak el az erre vonatkozó pályázati felhívások.
Úgyhogy összességében azt gondolom, hogy nagyon jelentős gazdaságfejlesztést, nagyon tudatos, célzott oktatás- és foglalkoztatásjavító intézkedéseket, és eközben mindezt megalapozó infrastrukturális hátrányledolgozást, s ezek közötti egészséges arányt próbáltunk a fejlesztésekben létrehozni.
És bár ezeket a vitákat régóta folytatjuk, én azt gondolom, hogy a kezdeti eredmények azt mutatják, hogy talán jó irányba haladunk, és nyitott vagyok arra, hogy mondjuk egy év múlva, amikor már az első mérhető eredményei is meglesznek bizonyos programoknak, a gazdaságfejlesztésnek legrövidebb távon, az oktatásnak leghosszabb távon, az infrastruktúra a kettő között van, de egy év múlva üljünk le és nézzük meg, hogy akkor a mérhető eredmények alapján hogy halad ez a fejlesztési terv. Köszönöm szépen, nem húznám tovább az időt.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Hadd kérdezzem meg vendégeinket, nyilván képződött bennük némi reagálási törekvés, hogy kinél számíthatok erre? Parragh úr, parancsoljon!
Dr. Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke reflexiói
DR. PARRAGH LÁSZLÓ, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke: Nagyon gyorsan egy megjegyzést, amíg a miniszter úr csomagol, és hallja ezt kifelé. Mi az arányszámokról beszélünk. Tehát egy percig nem mondjuk azt, hogy ne építsünk utakat, vagy ne építsünk autópályát.
Mi azt mondjuk, hogy arányaiban kellene a mostani 14-15 százalékhoz képest többet tenni a gazdaságban, és bizonyos feladatokat, jobbára egyébként a kastélyfelújításokra gondolok, meg várfelújításra, egy kicsit átcsoportosítani és később végrehajtani. Tehát szó nincs arról, hogy mi azt mondanánk, hogy nem kell gátat építeni, utat építeni vagy autópályát építeni. Arányszámokról beszélünk generálisan.
Higgyék el, hogy a gazdaság szempontjából nézve meglehetősen elkeserítők ezek a bizottsági ülések, mert azt látjuk, hogy még az alaphelyzet, az alap-kiindulópont tekintetében sem tudnak megállapodni a képviselők. Tehát a helyzetértékelés is állandóan politikai színezetet kap, és hogy ha egy diagnózis rossz, akkor értelemszerűen a válaszok is rosszak lehetnek. És az a baj, hogy bármit mondunk, az politikai felhangot kap vagy így, vagy úgy.
Ezért megpróbálok számokat mondani. Beszélünk gazdaságpolitikáról. Ma Magyarország gazdaságpolitikája a konvergenciaprogram. Ha fel tetszenek menni az internetre, gazdaságpolitika címszó alatt ezt találják a PMD-n. Ezt lehet így értékelni, lehet úgy. Én úgy értékelem, hogy ez alapvetően egy költségvetési kiigazítási program, de nem tartalmaz gazdaságpolitikai komplex rendszert. Ha találnak nekem a neten, vagy valahol elérhetően egy komplex gazdaságpolitikát, én ezt nagyon szívesen megnézem.
A másik. Európában nagyon sokan látják, hogy a lisszaboni stratégia bizony közel van a légvárhoz a célkitűzéseit tekintve. Nagyon nehezen fogja ezt Európa megvalósítani. Ha majd folyamatosan visszapuhítja a célokat, akkor igen, de egyébként azon túl, hogy egy nemes cél és helyes irány, az eredménye nagyon kicsi.
Magyarország is hasonló helyzetben van. Magyarország a periféria felé sodródik, Európa perifériája felé sodródik. Most ezt lehet úgy értékelni kormányzati oldalról, hogy jó intézkedéseket tettünk, ezt megakadályozzuk és visszafordulunk, ez is elfogadható és helyes, ez jó irány lenne, meg lehet úgy is értelmezni, hogy lám-lám, sodródunk tovább.
De ha megnézzük a gazdaság szerkezetét, ezért nagyon fontos, és ezért beszéltem az elején sokat arról, hogyan néz ki a gazdaság szerkezete, mert anélkül nem értjük a válaszokat. Beszélünk kutatás-fejlesztésről. Tetszenek tudni, hány cég foglalkozik kutatás-fejlesztéssel? 400 usque 800. A kettő közötti szám. Ez egy olyan halmaz, amit érdemes akár tételesen ellenőrizni.
Beszélünk biotechnológiáról. Tetszenek tudni, hány cég foglalkozik biotechnológiával? Ha megnézik, rá fognak jönni, hogy ez nem kitörési pont. Dél-Korea 2000 milliárd dollárt fektet be a következő 5 évben biotechnológiára.
Beszélünk szakképzésről. A kis adók összevonása kapcsán éppen most készültünk levágni a szakképzést. Ha a kis adók bevezetésre kerülnek, a szakképzés mai rendszerét el lehet felejteni. Ki fognak szállni a cégek - ezt mondja az Audi, ezt mondja a Dunaferr, ezt mondja az Electrolux. Világosan megmondták ezt a gazdasági miniszternek. Beszélünk az oktatásról - helyes, az oktatásba kell tenni a pénzeket. Hol vannak az oktatási prioritások az uniós pénzek kapcsán? Egyáltalán hol vannak Magyarország gazdaságpolitikai prioritásai? Minden évben új prioritásaink vannak.
Nem tudunk megállapodni alapprioritásokban. Persze vannak bizonyosak, amelyeket tudunk, a transzfer, a logisztika, meg a rekreáció, de ezekhez hozzá kellene rendelni a gazdaságpolitikai programokat. Ha végignézzük a programok hatásmechanizmusát, nem találunk olyan gazdaságpolitikai programot, ami mondjuk 10 ezer vállalkozónál többet érne el, tehát ahol ügyfélszámban eléri a 10 ezret, kivéve a Széchenyi-kártyát. Néhány száz vállalkozót tudunk csak elérni. Ez is nagy siker, lehet így is nézni. Egy pohár lehet félig teli, meg félig üres is.
A befektetésösztönzésben úgy gondolom, Magyarország egy alapösszefüggést nem ért az utóbbi időben. Tessék megnézni, hogy csökken a működőtőke-beáramlás! Ha tavaly nem lett volna a Hankook, akkor már aggasztóak lennének a száma. Idén már 3 milliárd euró vagy dollár körül leszünk ebben a számban. Mert mivel operálunk? Azt mondjuk, hogy olcsó munkaerő. A japán barátainkat hallottuk egyébként, hogy ők azt mondják, Ukrajnába fogják vinni a termelést. Nem tudunk Ukrajnával versenyezni. Olcsó munkaerő-támogatás, cash-támogatás, adókedvezmény és infrastrukturális segítség - ezek azok, amikkel operál a gazdaságpolitika, miközben a modern Európa komplex rendszerrel operál, és azt mondja, hogy olyan kutatás-fejlesztésem, olyan oktatásom, olyan szociális hálóm, olyan infrastruktúrám van, ami miatt érdemes hozzám jönni. Nem véletlen, hogy Ausztriába megy a működő tőke, és nem Magyarországra abban az arányba, amelyben megy, vagy Finnországba, vagy Norvégiába.
Tehát én azt gondolom, abban kellene nekünk egyezségre jutnunk, hogy mi a kiindulópont, és erre valójában milyen válaszokat tudnánk adni. Ez nem politikai kérdés. Én azt gondolom, ez csak másodsorban politikai kérdés.
(Bajnai Gordon távozik az ülésről.)
Elsősorban annak a kérdése, hogy Magyarországot ezen a pályán tudjuk-e egy kicsit más irányba terelni, és azokkal az erőforrásokkal, meg eszközökkel, amik vannak, tudunk-e élni vagy sem. Ez egy óriási felelősség, és ilyen értelemben ez az önök felelőssége. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, elnök úr. Vahl Tamás!
Vahl Tamás, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke reflexiói
VAHL TAMÁS, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke: Köszönöm szépen. Igyekszem rekordot dönteni, és akkor a legrövidebb hozzászólást megtenni. Nem szeretnék még egyszer megerősíteni olyan kijelentéseket, illetve megjegyzéseket, amik itt már elhangzottak, inkább két olyan pontot szeretnék elmondani, amin szeretném, hogyha elgondolkoznának.
Az egyik arról szól, hogy kívülről hogy néz ki Magyarország. Kívülről nem Magyarország látszik, hanem régiók látszanak, és nem országon belüli régiók látszanak, hanem országok határán túlmenő régiók látszanak. Tehát ha mi azt mondjuk ma, vagy az hangzott el, hogy Szlovákia egy főre eső autótermelése mit tudom én, a világ legnagyobb autótermelése, akkor húzzunk egy olyan kört, ami mondjuk egy 150-200 kilométeres kör, és akkor rájövünk arra, hogy ebben benne van Magyarország, akár az esztergomi Suzukival, akár az Audival, akár esetleg Graz az ottani termelésével. Tehát én úgy gondolom, hogy ilyenben kellene gondolkozni.
Amikor Szirbik úr itt azt mondta, hogy érzi a vonzerőt különböző irányokból, azon kellene gondolkodni, hogy ezeket a régiókat hogy lehet ilyen formában erősíteni, ilyen formában kiterjeszteni. Ne gondolkozzunk csak Magyarországban, mert nem gondolkoznak a külföldi befektetők sem csak Magyarországban - régiókban gondolkoznak. Ez az egyik megközelítés.
A másik talán egy kicsit kritikusabb. Akkor, amikor azt mondjuk, hogy kutatás-fejlesztés, akkor, amikor azt mondjuk, hogy cégek, amelyek ezzel foglalkoznak, illetve esetleg az akadémiai kutatás, amelyben eredményekre jutnak, utána nem Magyarországon valósítják meg ezeket az elért eredményeket, nem itt lesz belőlük értékteremtés, hanem külföldre mennek, Amerikába, vagy bárhova máshova, mert ezeket átveszik, megveszik, nincs meg hozzá esetleg a magyar tőke, akkor én azt szeretném látni, hogy a tisztelt képviselő urak mindannyian ezzel foglalkoznának, ezt próbálnák megtartani, és nem feltétlenül a magyar olajipari vállalatot, amely egy kereskedő cég. Tehát jó lenne egy lex Mol helyett, vagy nem helyett, hanem azt kiegészítve egy lex technológiát is létrehozni, mert azt gondolom, hogy hosszú távon ez az országnak mindenképpen érdekében állna. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Megkérdezem Honda urat vagy Sakanashi urat, hogy kívánnak-e szólni.
Sakanashi Masanori, a JETRO Budapest képviselője reflexiói
SAKANASHI MASANORI (JETRO Budapest): Igen, nagyon örülünk, hogy itt voltunk, és nagyon örülünk, hogy ezt a nagyon jelentős párbeszédet, vitát itt meghallgattuk. Nagyon jó, hogy hallottunk a technológiai versenyről, illetve befektetési lehetőségekről. Remélem, hogy a kormány a továbbiakban is ezt fogja képviselni, és remélhetőleg több üzleti vállalkozási lehetőségünk lesz, tehát hogy még tovább itt tudunk maradni.
Még egyszer, nagyon örülök, hogy találkozhattam önökkel. Köszönöm szépen.
Honda Masahide, a JETRO Budapest ügyvezetője reflexiói
HONDA MASAHIDE ügyvezető (JETRO Budapest): Én még ehhez azt szeretném hozzáfűzni, hogy a világ befektetőinek két fontos dolgot kell figyelembe venni a befektetés, beruházás szempontjából. Magyarország szempontjából fontos az oktatás, az iskolai oktatás, illetve a kisvállalkozások számára is fontos az oktatás, hiszen ez nemcsak azt jelenti, hogy tanítani kell őket, hanem fel kell készíteni őket arra, hogy tanulni is tudjanak a későbbiekben, olyan környezetet kell teremteni. Ezt Magyarország már elkezdte, de kérném, hogy továbbra is támogassák a kis- és középvállalkozásokat, hiszen számukra az oktatás egy üzleti befektetés is, és az üzleti befektetéseket nagyon gyorsan megtérülés követi, viszont az oktatásba történő beruházás, befektetés hosszabb időt vesz igénybe, viszont a jövő számára rendkívül fontos.
ELNÖK: Köszönöm valamennyiüknek, hogy megtiszteltek minket, elmondták a véleményüket. Azt érzékelhették, hogy sajnos ebben a kérdésben is, amiben leginkább a konszenzusigény újra és újra megfogalmazódik - itt önökkel is, de az HEBC-vel az összes találkozón -, a konszenzusigény egyelőre nem tud kielégülni. Azt tudom mondani, hogy akinek füle van, az hall, akinek szeme van, az lát, tehát képviselőtársaim ezeket az élményeket és tapasztalatokat konstruktív módon fogják felhasználni a munkájuk során. Én mindenképpen azt tudom mondani, hogy erre jelentős kísérletet teszek.
Köszönöm még egyszer, és remélem, hogy találkozunk még ebben a teremben vagy itt, a magyar Parlamentben. Viszontlátásra!
Azt szeretném mondani képviselőtársaimnak, hogy folytatjuk az ülést, vendégünk a portugál nagykövet úr, pillanatokon belül érkezni fog, és a portugál elnökség céljairól folytatunk eszmecserét.
(Szünet: 11.03 - 11.10 -
(E napirendi pont tárgyalása folyamatos angol-magyar szinkrontolmácsolás mellett zajlik.)
Eszmecsere Francisco Henriques da Silva portugál nagykövettel a portugál EU- elnökségi programról
ELNÖK: Folytatjuk az ülést az utolsó napirendi pontunkkal, és egyben üdvözlöm Francisco Henriques da Silva portugál nagykövet urat a bizottsági ülésünkön, akit a portugál EU-elnökség programjáról kérdezhetünk.
Mindenekelőtt megadom a szót a nagykövet úrnak, hogy elöljáróban a bizottság számára is legyen szíves, és bár nyilván egy hosszú ülés vége felé rendkívül lényegre törően, ugyanakkor a képviselők számára tartalmasan ismertesse a portugál elnökség legfőbb elképzeléseit, illetve hogy látja, hogy alakulnak a dolgok, mire van esély az eredeti célkitűzések közül, hol várható bármiféle korrekció, illetve hogy tudunk mi mint bizottság a munkában segíteni. Köszönöm szépen.
Francisco Hengriques da Silva tájékoztatója
FRANCISCO HENRIQUES DA SILVA portugál nagykövet: Köszönöm szépen, elnök úr, a kedves szavait és a bevezetőt. Először is hadd kezdjem azzal, hogy félúton vagyunk az elnökségünkben, amely az év végén ér véget.
Nem akarok egy ilyen félutas értékelést adni, mert egyrészt ezt jelenleg borzasztóan nehéz lenne megtenni, hiszen nagyon sok folyamat jelenleg is folyik, éppen ezért nem lenne teljes beszélni róluk, másrészt viszont én az általános dolgokhoz értek, mint a legtöbb diplomata, és túl sok olyan konkrét téma van, amiről nincs elég információm vagy szakértelmem, hogy ezekről részletesen beszéljek. Hadd kezdjem azzal, hogy röviden át tudjuk tekinteni a jelenlegi helyzetet, és természetesen vissza fogunk térni ezekre a témákra, ahogy előrehaladunk a tanácskozás során.
Véleményem szerint és természetesen a jelenlegi portugál elnökség véleménye szerint is három nagy kihívással kell szembenéznünk. Egy: a reformszerződés jóváhagyása és aláírása minden tagállam részéről ebben a hónapban a lisszaboni informális csúcsértekezleten, ezt nagyon fontosnak tartjuk. Kettő: megállapodjunk a koszovói kérdés közös megoldásában. A harmadik pedig: az Európai Unió-Afrika csúcs megtartása Lisszabonban decemberben. Ezek a témák, ezek a kérdések valamilyen úton-módon valamiért nagyon problémásak.
Hadd kezdjem magával a programmal. A program közös programja az elnökségi triónak és ez a portugál elnökség működési alapja. Ezt a közös programot 2006 decemberében hagyta jóvá Németország, Portugália és Szlovénia. Ennek az élettartama 1,5 évet ölel fel, tehát 2007 januárjától Németországgal, most Portugália és 2008 januárjától Szlovénia, 2008 júliusáig.
A közös program számos területen nagyon egyértelmű és részletes utalást tartalmaz minden kitűzött cél tekintetében. Az alapstruktúrája következetes és a következőképpen alakul. Figyelembe véve, mint ahogy mondtam, magát a programot, Európa jövője, a lisszaboni stratégia megvalósítása minden dimenzióban, tehát gazdasági, társadalmi és környezeti téren. A harmadik a szabadság, a biztonság és igazságosság területének megerősítése, és a negyedik a külkapcsolatok.
Végül arról szeretnék ezen konkrét témával kapcsolatosan szólni, hogy a portugál elnökség a német elnökség nyomdokain halad, de a program értelmezése maga úgy kell, hogy történjen, hogy milyen fejlemények alakulnak ki és hogy mik történtek az előző szemeszterben. Tehát figyelembe kell venni azt is, ami az elmúlt 3 hónapban történt. Most hadd térjek rá a program részleteire és a jelenlegi helyzetre.
Mik a prioritások? Európa jövője. Mint ahogy nyilvánvalóan önök is tudják, miután a most már nem érvényes európai alkotmány elutasításra került Franciaország és Hollandia által, szükség volt arra, hogy egy jogi keretet alakítsunk ki annak érdekében, hogy az Európai Unió eljárásai megfelelően alakuljanak.
Az Európai Tanács a június 21-22-23-ai ülésszakán a német elnökség alatt egyértelmű utalást adott Portugália számára, a következő, rotáló elnökség számára. Tehát egyértelműen, pontosan és egybehangzóan mandátumot adott arra, hogy egy szerződést fogalmazzon meg, figyelembe véve a bővített Unió demokratikus legitimitását és azt, hogy milyen cselekvésre van szükség. Hadd mondjam el azt egyértelműen, elmondtuk azt többször is, hogy ha nem lett volna egyértelmű, világos mandátumunk, nem léptünk volna. Tehát a júniusi Tanács-üléstől kaptuk ezt a mandátumot.
Annak érdekében, hogy ezt a politikai mandátumot megvalósítsuk, minden jogi követelmény megszületett. Portugália azonnal összehívta a kormányközi konferenciát, méghozzá július 23-án, tehát néhány héttel azután, hogy elkezdtük az elnökségi tevékenységet. Annak érdekében, hogy a Bizottsággal, az Európai Parlamenttel és a tagállamok képviselőivel együtt a technikai és jogi munkát elvégezzük annak céljából, hogy az új szerződést megszövegezzük, amelyeket az állam- és kormányközi konferencián benyújtunk október 18-19-én, a lisszaboni Európai Tanács ülésén.
A munka első részét Viana do Castelóban, Észak-Portugáliában szeptember 7-8-án a külügyminiszterek tekintették át. A technikai és jogi munka most már elkészült, bevégeztetett. A reformszerződés tervezetére már mind a 27 főváros zöldutat mutatott. Minden hivatalos nyelvre lefordították, és 5-e, vagyis múlt péntek óta rendelkezésre áll az interneten a Tanács oldalán.
Most várjuk, hogy a nagy politikai döntés megszülessen. Ami pedig a prioritásokat illeti Európa jövője témájában, az új szerződés megfogalmazása, vagy ha úgy tetszik: a reformszerződés megfogalmazása alapvető fontosságú volt, hiszen a belátható jövő számára ez adja meg a játékszabályokat. Ez még mindig óriási feladat és nagyon nagy felelősség az Unió elnökségét adó ország számára.
Úgy gondoljuk, hogy ez a megfelelő idő ahhoz, hogy a döntés megszülessen. Két évünk volt, kettő év, ez az úgynevezett reflexiós vagy elgondolkozási időszak, ami után Franciaország és Hollandia elutasította ezt a szerződést. Most alapvető fontosságú az, hogy ezt a tevékenységet mélyítsük és továbblépjünk. Nem lehet visszalépni és semmilyen módon nem lehet hanyatlani.
Három olyan pont van, amin jelenleg mindenképp el kell gondolkozni. Először is, nagyon is egyértelmű módon kellett lépnünk júliustól októberig, és gyorsan. Tulajdonképpen ez volt a legrövidebb kormányközi konferencia az Európai Unió történelmében. Jelenleg már készen áll a tervezet jóváhagyásra, mindenesetre az év vége előtt szeretnénk ezt megvalósítani. Zárójelben hadd mondjam el, nem tudjuk, hogy mi fog történni október 18-19-én. Optimisták vagyunk, de nem tudjuk.
A második pont az, hogy az Unió célkitűzései csak akkor életképesek, hogyha az értékeinket egy egyre növekvő, egymáshoz kapcsoló világ felé közvetíteni tudjuk. A harmadik gondolat pedig az, hogy csak akkor tudjuk a globalizációs kihívásokat felvállalni, hogyha együttműködünk.
Portugália bizalommal teli és optimista, hogy milyen politikai egyezség fog születni a végső jóváhagyás tekintetében, de bizonyos akadályokat le kell küzdeni. Nem tudjuk feltalálni újból a spanyol viaszt, nem tudunk már megújulni ezen a ponton, mivel az összes főbb politikai nehézséget már felismertük, nevezetesen a következőket. Varsó például megemlítette annak a lehetőségét, hogy nem alkalmazza az Alapvető Jogok Chartáját, és ragaszkodik ahhoz, hogy az úgynevezett ioanninai klauzulát is vegyük be. Ez a klauzula - csak zárójelben mondom - 1994-ben került jóváhagyásra Spanyolország követelésére, sohasem alkalmazták még, de tulajdonképpen egy vészmechanizmust ír elő, amely lehetővé teszi bizonyos körülmények között, hogy fel lehessen függeszteni az Európai Unió többségi döntését adott keretek között, tehát Lengyelország azt szeretné, hogy ez kétéves időszakra vonatkozzon. Másrészt viszont Lengyelország azt is szeretné, hogy nyolc-tíz főtanácsnok legyen az Európai Bíróságon, amely Lengyelországnak egy további helyet biztosítana az Európai Bíróságon.
A második pont az, hogy van egy másik ország is, amely szintén nehézségeket vet fel, ez London, illetve Anglia. Bizonyos szempontból úgy gondoljuk, hogy a bel- és igazságügyi aspektusok egy-egy része nem kötelező érvényű. Természetesen még tegnap is a miniszterelnök, Gordon Brown úr azt mondta, hogy előfordulhat, hogy a szerződést népszavazásnak kell alávetni. Ezt kiegészítve hozzátenném, hogy Lengyelországban általános változások lesznek október 21-én, tehát 18-19-én lesz a csúcs, és 21-én választások lesznek Lengyelországban, pontosan két nappal a csúcstalálkozó után. Meglehetősen nyilvánvaló az mindannyiunk számára, hogy mi forog kockán a lisszaboni csúcson, nevezetesen a reformszerződés tartalma feltétlenül hatással lesz a lengyel választásokra. Éppen ezért végül is nem akarom elrejteni önök elől azt a tényt, hogy vannak nehézségek, de ki kell terjeszteni a saját képzeletünk határait, hogy közös megállapodásra jussunk a huszonhetek között.
Mint ahogy mondottam korábban és hadd hangsúlyozzam ezt a pontot, a jogi munka szakértői szinten befejeződött, most politikai döntéshozatalra van szükség, tehát tudnunk kell most már azt, hogy vajon a lengyel és a brit álláspontokat elfogadhatónak tekintik-e majd a csúcson, ahol az állam- és kormányfők találkoznak. Tehát a portugáliai elnökség célja egyértelmű, mindenképp le szeretnénk zárni ezt a tárgyalást, és megállapodásra szeretnénk jutni nagyon hamarosan, vagyis 18-19-én.
Vannak még más témakörök is, amelyek Európa jövőjét illetik. Az első a bővítés. Az Európai Uniónak tiszteletben kell tartani elkötelezettségét. Ami az európai perspektívát illeti Nyugat-Balkán tekintetében, ezt is meg kell erősíteni.
A shengeni megállapodás. Úgy gondoljuk, hogy ez megvalósul az új tagállamok között kilencben, legalábbis naptár szerint, Magyarország - mint ahogy mindannyian tudjuk - ezek közé tartozik. Portugália javasolta a SISone4ALL rendszert, és ez óriási hozzájárulás volt ahhoz, hogy egyáltalán ez lehetségessé váljon. A SISone4ALL tulajdonképpen a portugál rendszernek egy klónja, amelyet ebben a kilenc tagállamban alkalmaznak. December 21-22-én - a tegnap kapott híreim szerint - a miniszterelnököm elmegy néhány új shengeni országba a határok megnyitásakor.
Ami az eurózónát illeti, biztosítani fogjuk, hogy Málta és Ciprus számára megvalósuljon 2008 januárjában az eurózónához való csatlakozás.
Most pedig, nem tudom, hogy mennyi időm van még, mennyit szántak rám, de még konkrétan szeretnék szólni a lisszaboni stratégiáról. Vagy pedig lépjek tovább a külkapcsolatokra? Nem tudom, hogy van-e elég időm.
ELNÖK: Nagykövet úr, a lisszaboni stratégiáról elég hosszas vitát folytattunk az imént, úgyhogy kíváncsiak vagyunk az arról kifejtett mondataira, viszont a terjedelem lehet egy kicsit rövidebb, mint ahogy esetleg eredetileg gondolta, egyébként minden másban azt javasoljuk, hogy mondja el, amit el kíván mondani számunkra.
FRANSISCO HENRIQUES DA SILVA portugál nagykövet: Rendben van, akkor továbblépnék az Európai Unió külkapcsolataira a biztonság, a fejlesztés és a gazdaság tekintetében, és aztán majd visszatérek a lisszaboni stratégiára, ha ez érdekli önöket a későbbiek során.
Ami az Unió külkapcsolatait illeti - mint ahogy a programban is leírtuk -, a portugál elnökség alatt különböző fókuszpontokat emeltünk ki. Először is, az Európai Unió és Brazília között csúcstalálkozó volt Lisszabonban július 4-én, Európa és Ukrajna között szeptember 14-én Ukrajnában, a következő csúcstalálkozó Oroszországgal fog megtörténni október 26-án, tehát a nyári szünet után. Reméljük, hogy ez a csúcstalálkozó Oroszországgal pozitív előrelépést fog eredményezni. Aztán Kínával lesz még egy csúcstalálkozónk, Indiával és Afrikával, tehát az összes nagy országgal: Brazília, Oroszország, India és Kína plusz Ukrajna és Afrika.
Ez egy olyan téma, ami bizony problémákat vet fel. Az utolsó csúcstalálkozó Afrikával Kairóban történt 2000-ben, vagyis hét évvel ezelőtt, a legutóbbi portugál elnökség ideje alatt, és időközben nagyon kevés vagy szinte semmi nem történt ezen a területen. A két kontinens közötti kapcsolatokat az AID-szindróma határozta meg vagy ha úgy tetszik, az AID to Develepment, tehát az ACP-országok, Afrika, a Karib-térség és a Csendes-óceáni térség szélesebb kontextusában. A világ nagyon megváltozott, Európa huszonhét országból álló egységgé alakult különböző prioritásokkal és elég különböző külpolitikai fókuszokkal. Európa stratégiai párbeszédet alakított ki a nagy szereplőkkel, a régiókkal - BRIC, Latin-Amerika, Egyesült Államok és a többi - annak érdekében, hogy a globalizáció kihívásaival szembenézzen. Afrika egy kicsit marginális maradt, stratégiai űr alakult ki, és ezt az űrt fel kell töltenünk, legalábbis, ami az afrikai országokkal való kapcsolatokat illeti. Épp itt az ideje, hogy az Európai Unió tagállamai megértsék, hogy szükséges új kapcsolatokat kialakítani Afrikában, és a csúcstalálkozó megfelelő lehetőség erre.
Vajon miért? Azért, mert számos nagyon fontos olyan kérdés van, amelyekkel kapcsolatosan most nem mennék bele a részletekbe, hanem ezeket meg kell vitatni mindenféleképpen. Az első a klímaváltozás, illetve az energiaforrások megfelelő kihasználása, a második a migráció, illetve a kapcsolat a migráció, illetve a segélypolitikák között, a harmadik az afrikai új intézményi mechanizmusok, a negyedik pedig a geopolitikai változások Afrikában, illetve az új gazdasági szereplők megjelenése, mint például Kína. Tehát az EU-Afrika-csúcson egy új közös stratégiát szeretnénk elfogadtatni az afrikai kontinens számára. Úgy gondoljuk, hogy ez a találkozó nélkülözhetetlen.
Mi szerveztük meg az első EU-Brazília csúcsértekezletet, egyébként mi ebben már 2000-ben is úttörők voltunk, akkor Indiával kapcsolatosan szervezetük ezt meg, ugyanakkor fontosnak tartjuk azt aláhúzni, hogy a jövőben is szeretnénk Latin-Amerikával, illetve a karibi térséggel a Mercosur társaság megállapodása alapján tovább folytatni a tevékenységünket, illetve Közép-Amerikában az Andok Közösségével is szeretnénk még további olyan külső instrumentumokat is használni, amelyek az EU rendelkezésére állnak a mediterrán térségben.
Például az Euromed miniszteri találkozóját az olyan területeken, mint a külügyek, az ECOFIN, a kereskedelem, a migráció és energia és a mediterrán egység koncepcióját, amelyet például Franciaország is képvisel, illetve a Barcelona-folyamat, a szomszédsági politika, amely szintén referenciapontként szolgálhat.
Egyéb kérdések. A közép-keleti békefolyamat, Koszovó, ami szintén nagyon fontos napjainkban. Szeretném is aláhúzni, mennyire fontos, hogy az Európai Unió közös hangon, közös állásponttal lépjen fel. Nem szeretnénk, ha a boszniai események megismétlődnének, ez egy nagyon kényes kérdés. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy december 10-éig szól az az idő, ameddig egy megállapodást fogunk elérni. A koszovóiak és a szerbek a Trojka közvetítésével el tudnak érni egy megállapodást. Ennek ez a dátuma, de majd meglátjuk, hogy ez hogy fog sikerülni.
Ischinger nagykövet, aki az EU képviselője a bécsi találkozón, a bécsi tárgyalásokon, az EU megbízottja a koszovóiak és a szerbek között, azt mondta, hogy a megoldás egy úgynevezett második daytoni konferencia lesz. Mindenesetre a megoldás pillanatnyilag a koszovóiak, illetve a szerbek vállán nyugszik. Mi kívülről bele tudunk szólni valamilyen módon, de nekik kell elmozdulniuk, hogy békés rendezés történjen. Nekik kell ezt a kérdést megoldaniuk, természetesen kis külső segítség igénybevételével.
De más probléma Afganisztán, Irán és Irak. Ez szintén prioritás az elnökség szemében, továbbá a transzatlanti kapcsolatok is, ezt is folytatni kell ahhoz, hogy megadjuk a struktúrát a transzatlanti gazdasági integráció fejlődése szempontjából. Fontos a kereskedelem az afrikai, a Karib-tengeri és a Csendes-óceáni térség számára, szintén a nemzetközi multilaterális kereskedelmi rendszerek, illetve az ACP-országok világgazdaságba történő integrációjának további elősegítése.
Fontos, hogy az EU által elfogadott közös értékeket is továbbvigyük, az emberi méltóság, az emberi jogok, a szabadság, a demokrácia egyenlősége, illetve a jogállam kapcsán, amelyek szintén folyamatos referenciaelemeknek számítanak.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmet és természetesen nagyon szívesen beszélek további más dolgokról is, amelyekről most itt nem volt szó.
ELNÖK: Köszönöm a nagykövet úrnak a bizottság nevében a rendkívül tartalmas és lendületes áttekintést, amit az elnökség dolgában az asztalra tett.
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy amit Schengen, a SISone4ALL kérdésében Portugália tett és elért, valamennyiünk nevében gratulálunk ehhez, és köszönjük, amit megtettek. Nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az új tagállamok részesei legyenek a schengeni övezetnek. Ha netán valóban úgy van, hogy ez még karácsony előtt bekövetkezhet, az további szép gesztus és ajándék valamennyiünk számára.
Amit Koszovó tárgyában megfogalmazott, abban szintén azt tudom mondani, hogy mi abban vagyunk érdekeltek és bátorítunk minden olyan kezdeményezést, amelyik lehetőleg nem sarkos, minél kevesebb konfliktussal járó megoldáshoz vezet, hiszen a Magyar Köztársaság ebben a kérdésben sokkal közvetlenebbül érdekelt vagy érintett, mint adott esetben más, ön által felsorolt dologban, az Unió külpolitikai dolgaiban.
Nyilván ön is tudja, hogy számos magyar él a Vajdaságban, és lehetséges, hogy a Koszovóban történő dolgok nem teljesen függetleníthetők attól, ami esetleg utána következik a Vajdaságban. Ezek a forgatókönyvek egyelőre nyilván csak a képzeletben léteznek, de nyilvánvaló, hogy nekünk foglalkozni kell az eltérő opciókkal. Érdekeltek vagyunk benne, megismétlem, hogy lehetőleg olyan megoldás szülessék, amelyik a konfliktusokat a legkörültekintőbben tudja kezelni.
Kérdezem képviselőtársaimat, hogy kinek van a nagykövet úrhoz kérdése, hiszen most van mód arra, hogy eszmét cseréljünk a dolgainkról. (Jelzésre.) Ékes képviselő úr.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Nagykövet Úr! Azt hiszem, nagyon sok dologban Magyarország és Portugália álláspontja közel áll egymáshoz, akár a külpolitika területén, az európai uniós külpolitika területén, akár a globalizáció kérdésében.
Itt talán a reformszerződéssel kapcsolatban fogalmazódnak meg és fogalmazott meg ön is aggályokat a lengyel kérdéssel kapcsolatban. Tehát tényleg nagyon jó lenne, ha az Európai Unió magát a reformszerződést megtenné, és ez az önök irányítása alatt az év végén tényleg aláírásra kerülne, mert ez tudná előmozdítani azokat a belső feszültségeket, amelyek a tagországokat jelen pillanatban a tisztségviselés, a döntés mechanizmusán belül feszítik. Tehát ez egy nagyon fontos kérdés.
Amire szeretném a figyelmet felhívni, és ezt talán ön is tudná közvetíteni a portugál elnökség irányába. Az Európai Uniónak és az Európa Tanácsnak sokkal szorosabban együtt kellene működnie, hiszen maga az Európa Tanács - múlt héten volt a strasbourgi ülése - például foglalkozott Koszovó kérdésével. Foglalkozott Európa belső problémájával, hogy tovább szakad-e Európa, hiszen az elmúlt 17 év folyamán 15 új ország jött létre. Vannak feszültségek Belgiumban, és lehetne sorolni sok más országot. Pontosan a koszovói probléma viszi el ezt abba az irányba, hogy ezek a feszültségek megújultak vagy felújultak jelen pillanatban az Európai Unió tagországain belül is. Itt nyugodtan lehet a baszk kérdésre, lehet a belgiumi belső vitára, de ugyanúgy a katalán kérdésre is utalni. Tehát ezek tovább feszítik tulajdonképpen Európát.
Nagyon fontos lenne az Európai Uniónak az Európa Tanáccsal közösen lépnie, hiszen a múlt héten került elfogadásra az európai régiók által elfogadott ajánlás, tulajdonképpen az Európa Tanács részéről, amit át kellene gondolnia az Európai Uniónak is. Mert hogyha ezeket a helyzeteket tovább nem tudjuk megoldani és kellőképpen választ találni a régiók kérdésére, az autonómia kérdésére, akkor a kis Koszovók egyre sűrűbben fognak előfordulni. Tehát arra szeretném önt is kérni, hogy javasolják az Európai Uniónak, hogy a régiók kérdését tekintsük át még egyszer, és próbáljuk a válaszokat megtalálni arra, ami jelen pillanatban belsőleg is feszíti az Európai Uniót.
A globalizációból adódóan nagyon fontos az, ha minden olyan nagyhatalommal - nyugodtan fogalmazhatok így -, mint Kína, Oroszország, India, Amerika, sokkal erőteljesebb megállapodásra való törekvés tudna kialakulni, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a terjeszkedések iránya milyen lendületet vett az elmúlt időszakban és az Európai Uniónak is milyen védekezési politikát kellett kialakítania az egyéb, más irányból jövő gazdasági törekvésekkel szemben. Tehát én úgy érzem, hogy ha ezeket a belső problémákat az Európai Unió az Európa Tanáccsal közösen tudja orvosolni és új alapokra helyezni a gondolkodásmódot, akkor abban az esetben ezek a belső viszályok vagy jelen pillanatban meglévő belső feszültségek csökkenthetők, mert sajnos pont ezek miatt nem tud előremozdulni az Európai Unió.
A migráció kérdése, a demográfia kérdése, ezek mind pont olyan kérdések, amelyekre ha nem találjuk meg a megfelelő választ, akkor előbb-utóbb a kis Koszovó kérdése egyre sűrűbben fog felmerülni.
Képviselőtársam mondta a Vajdaság kérdését. Magyarország is támogatja Koszovó függetlenségét, de vele párhuzamosan a Vajdaságban élő magyarság számára, ott, ahol többségben élnek, vagy ugyanúgy Románia esetében, lehet nyugodtan mondani, vagy tulajdonképpen bárhol, ezekre is meg kell adni a megfelelő választ. Én ezért nem véletlenül mondtam a régiók kérdésének az újragondolását, mert ezek elvihetnek abba az irányba, hogy ha ezekre a belső feszültségekre, amelyek aztán áttevődnek az Európai Unióra és az európai tagországokra, az Európa Tanács tagországaira is, nem találjuk meg a választ, akkor ezek további feszültséggócokat fognak jelenteni, produkálni, és az erőket tulajdonképpen elviszik a normális gondolkodástól.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselőtársam szólt itt a reformszerződés tartalmi ügyeiről. Azt én csak remélni tudom, hogy az a bravúr sikerülni fog - az időzítésben rejlik az az igény -, hogy sikerül a lengyel választások előtt két nappal olyan megállapodást tető alá hozni, amiért a politikai felelősséget stabilan tudja vállalni Lengyelországban bármely politikai erő, és amely egyébként az Unió számára is elfogadható megoldás lesz. Nagyon nagy szurkolója vagyok ebben a portugál elnökségnek.
Úgy tudom, hogy Veress képviselőtársam szeretne szólni.
VERESS JÓZSEF (MSZP): A nagykövet úr említette, hogy a lisszaboni csúcson a stratégia is napirendre kerül. Leginkább azt szeretném megkérdezni, hogy lát-e valami olyan konkrét elmozdulást a korábbi lisszaboni stratégiától, ami irányváltást jelent vagy inkább az elindított gyakorlati végrehajtással kapcsolatos további intézkedésekre számítanak önök.
ELNÖK: Ha nincs több kérdés és hozzászólás, akkor én visszaadom a szót a nagykövet úrnak a válaszokra.
Fransisco Henryques da Silva portugál nagykövet reflexiói
FRANSISCO HENRYQUES DA SILVA portugál nagykövet: Köszönöm szépen az összes megjegyzést és kérdést, igyekszem legalább egyikre-másikra választ adni.
Először is Koszovó kérdése. Borzasztóan fontos ez a kérdés, ezt mindannyian felismerjük, természetesen van ennek hatása bizonyos országokra, mint ahogy elhangzott korábban. Mi fog történni? Hadd mondjak példát! Mi történik a jövőben, ha például egyoldalú függetlenségi nyilatkozat történik? Tudjuk jelenleg azt, hogy az Egyesült Államok szinte azonnal el fogja ismerni, és aztán az Európai Uniónak is, a huszonhét országnak egyként kell lépnie. Magyarország például konkrét problémákkal küszködik, de más országoknak is van problémájuk, Ciprusnak, Spanyolországnak, Belgiumnak, csak néhányat említek közülük. Tehát mi történik az önök véleménye szerint, ha egyoldalúan kinyilatkoztatják a függetlenséget? Egyik-másik ország igyekszik majd azonnal elismerni, mások inkább később, a harmadikok pedig nem nagyon hajlandók ezt megtenni, tehát itt óriási probléma van. Az Európai Unió ketté fog szakadni a téma körül, ezt mindenképp, bármi áron el kell kerülni. Egyszerűen muszáj, hogy az Európai Unió egyhangúan szóljon, mert ez Európában történik, nem Ugandában történik és nem Thaiföldön történik, ez itt történik, saját területünkön, szomszédok. Mi egy kicsit távolabb vagyunk, de önök szomszédos ország, tehát muszáj, hogy itt közös alapon álljunk. Úgy gondoljuk, hogy talán a jelenleg asztalon lévő javaslatok alapján lesz elégséges alap arra, hogy továbblépjünk, nagyon reméljük, hogy lesz. Reméljük, hogy december 10-ig lesz valamiféle megoldás, ugyanis most azt mondjuk, hogy legyen egy konferencia, beszéljünk róla, a trojka legalábbis ezt mondja, de itt a felelősség elsősorban a két félen nyugszik, tehát a szerbeken és a koszovóiakon. Nagyon reméljük, hogy Európa nem fog kettészakadni e témakörben, ugyanis ennek óriási hatása, kihatása lenne.
Most visszatérek megint erre a témára. Például Ciprus is egy megosztott ország, egy sziget, amely két részre van osztva. Spanyolországban is vannak mozgalmak, a baszkok, katalánok és a többi, tehát ez mindenki számára probléma. Önöknél is egy egészen konkrét probléma alakult ki, hiszen kisebbségek élnek a szomszédos országokban, tehát ezt a problémát nagyon óvatosan kell kezelnünk. Remélem, hogy a tárgyalások simán fognak zajlani, de mint ahogy az elején is említettem, három kihívással kell szembenéznünk: a reformszerződés, a koszovói kérdés és az Európa-Afrika-csúcs.
Hadd térjek most vissza a reformszerződés kérdésére. A reformszerződés jelenlegi állapotában... Mi mandátumot kaptunk. A mandátum könnyű, legalábbis jogi szempontból és diplomáciai szempontból, hogy az összes problémát megoldjuk. Éjjel-nappal dolgoztunk és megvan az eredménye, de aztán persze voltak kövek, amelyeken meg lehetett botlani. Nagyon sok piros fény tűnt fel, például az Egyesült Királyság, hogy az "opt-out"-ot lehessen használni például a bel- és igazságügyekben, de nagyon nehéz időnként, és ezt a nehézséget a brit kormány hozta fel. Például az eurószkepticizmussal kapcsolatban a brit lakosságnak elég jelentős része érzi ezt. Ha ezt népszavazásra kell feltenni, az bizony óriási problémát okozhatna Gordon Brown kormányának. A kérdés a következő. A bel- és igazságügyek kérdésében esetleg nem lehet részt venni a vitában, és akkor utána azt mondjuk, hogy ez nem kötelező. Ezt a problémát meg kell oldani, méghozzá a legmagasabb politikai szinten.
Ami Lengyelország kérdését illeti. Nyilvánvalóan itt is nehézség merült fel, jelentős nehézség, és itt nemcsak arról van szó, hogy mi van az asztalon, hanem arról is, hogy mi nincs az asztalon, vagyis a választások. A választások során az emberek, akik szavazni fognak, arra fognak gondolni, hogy vajon mi történt az Európai Tanácsban. A politikusok borzasztóan óvatosak lesznek, mert ha elfogadnak ezt vagy elfogadnak azt az asztalnál, akkor két nappal később szembe kell nézniük a szavazókkal. Egy egész választási folyamatot kell végigélniük, tehát nem könnyű ez a kérdés a lengyelek számára pillanatnyilag.
De mit tudunk tenni mi az Európai Unióban? Nem tudtuk, hogy akkor lesznek a lengyel választások. Úgy gondoltuk, hogy 2007 második féléve meglehetősen sima ügy lesz, semmi akkor nem volt a horizonton. Volt kisebb probléma itt meg ott, de nem volt semmi ilyen jelentős. Bármikor előfordulhat Lengyelországban, Svédországban is, hogy korai választások lehetnek, vagy Írországban, vagy bármelyik más országban, huszonhét országgal előfordul, hogy valahol mindig van választás. Az Európai Uniónak tovább kell lépnie különböző témákban függetlenül a választásoktól, ez tény, itt nincs mese.
Ami pedig az együttműködés kérdését illeti. Teljes mértékben egyetértek, hogy a tagállamoknak együtt kell működniük, a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, és természetesen a régiók problémája fontos témára mutat rá. Például egy másik esetben - ez ugyan egy kisebb téma, de mégis fontos - a programunkban szerepel egy konkrét segély az európai ultraperifériális régiók felé, mint például az Azori-szigetek vagy a Kanári-szigetek. Vannak Európának olyan részei, amelyek tulajdonképpen különállóak, de mégis bizonyos szempontból nagyon távol állnak a döntéshozatali központoktól, ugyanakkor a régiók kérdése egy olyan kérdés, amivel szembe kell néznünk. Nem tudom pontosan, hogy mi lehet itt a megoldás, ugyanis egy nagyon homogén országból származom, ami a nyelvet, illetve a kultúrát illeti, sőt, a történelmet is. Amikor például Spanyolországra tekintek, nyilvánvalóan Spanyolországnak itt gondjai vannak a kisebbségekkel, a régiókkal, hogy mennyire lehet engedni a régiók autonómiája irányában. Hol van az a vonal, hol húzzuk meg a vonalat a régiók autonómiája, illetve a központi állam között? Ezekkel a kérdésekkel nyilvánvalóan foglalkozni kell.
Ami pedig a lisszaboni stratégia kérdését illeti, ez nagyon fontos téma. Hadd említsek meg csak két-három dolgot, először is a gazdasági dimenziót. Először is modernizálni kell a közigazgatást; ezt megteszik itt is és a legtöbb európai országban annak érdekében, hogy javuljon a versenyképesség és a növekedés. Alapvető fontosságú, hogy modernizáljuk a közfinanszírozás kérdéskörét is.
Jelenleg mi is van az asztalon a lisszaboni stratégia tekintetében? Egyik-másik témát mi magunk is végigvisszük, de a szlovén elnökség alatt lesz az a helyzet, hogy a lisszaboni stratégiát felülvizsgálják. A szlovén elnökségnek kell majd ezzel a problémával foglalkoznia. Most készítjük elő a terepet a szlovén elnökség számára.
Számos téma merült fel a német elnökség óta, nevezetesen a környezetvédelem kérdése, amellyel foglalkoztunk, és ezt a szlovénoknak kell részletesebben felvállalniuk. Mint ahogy korábban is mondtam, ez egy elnökségi trió. Közös programmal rendelkezünk, természetesen minden egyes ország hangsúlyozni fogja a saját aspektusait a programban. Viszont a folyamatosság, a kontinuitás megvan a közös programok tekintetében.
Ami a szociális dimenziót, a foglalkoztatást illeti, a flexicurityt említeném, tehát a biztonságot és a rugalmasságot, ami furcsa szó manapság. A flexicurity arról szól, hogy a munkahelyteremtés könnyebbé váljon bizonyos szempontból. Másrészt igyekszünk munkahelyeket biztosítani, méghozzá a saját európai szociális modellünk szerint. Tehát ezt szeretnénk követni. A múlt héten, illetve azelőtti héten pontosan ez a téma volt terítéken Lisszabonban.
Ami a környezetvédelmet és energiapolitikát illeti, most kell felkészülnünk a decemberi bali konferenciára. Miért olyan fontos ez a bali konferencia? Azért, mert 2012 után is folytatni kell ezt a témát és fel kell készülnünk arra, hogy a bali konferencián jól vegyünk részt, és figyelembe vegyük azt, hogy mi történt a német elnökség alatt. A német elnökség alatt is kiderült, hogy csökkentenünk kell a szén-dioxid-kibocsátást a légkörben, és meg kell erősítenünk az Európai Unió vezető szerepét ebben a témakörben.
Ezzel kapcsolatban áll az a téma is, hogy a belső gáz- és elektromosáram-piac valósággá váljon. El kell olvasni, és meg kell vitatni az erről szóló anyagokat. Ezek az alapvető témák.
Még egy témát szeretnék felvetni, ez a migráció. Ez borzasztóan fontos téma. Látható, hogy olyan országok, mint például Spanyolország, Olaszország vagy akár Málta, naponta kell, hogy védjék a határaikat annak érdekében, hogy a migráció - nevezetesen elsősorban Afrikából - behatoljon. A spanyolok, nagyon is helyesen, azt mondják, hogy ez nem spanyol probléma, ez európai probléma, ugyanis abban a pillanatban, hogy átlépik a határt, a schengeni szerződés értelmében könnyen mehetnek át Spanyolországból Franciaországba, onnét Ausztriába, akár Magyarországra, bármikor itt, Budapesten is megjelenhetnek. Tehát ez egy olyan probléma, amivel foglalkozni kell. De azt hiszem, a legtöbb kérdésre kitértem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, nagykövet úr. Azt nem tudom, a válaszai bármilyen más viszontkérdést eredményeztek-e képviselőtársaimban? (Nincs ilyen jelzés.)
Ha úgy van, ahogy én látom, hogy nem, akkor a bizottság nevében nagyon köszönöm önnek, hogy eljött közénk és beszámolt az elnökségi tapasztalatokról. Meglehetősen lendületesen és optimista módon nyilatkozott arról, hogyan tud a Trió portugál része az elnökségben sikeres lenni.
Mi azt tudjuk mondani erre, hogy amiben tudunk segíteni, ehhez szeretnénk hozzájárulni. Köszönjük Portugália eddigi teljesítményét, amit az elnökség során kifejtett. Sok sikert kívánunk! Érdekeltek vagyunk abban, hogy sikeres legyen Portugália egész elnökségi korszaka. Köszönjük szépen.
FRANCISCO HENRIQUES DA SILVA portugál nagykövet: Köszönöm, elnök úr, és természetesen számítunk Magyarországra, mint mindig, annak érdekében, hogy a közös erőfeszítéseinket véghezvigyük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Az ülést ezennel bezárom. 16-án, mához egy hétre lesz a következő ülés. De lesz 18-án is, közkívánatra, csak akkor a költségvetési törvénnyel foglalkozunk, de legközelebb 16-án találkozunk. Mindenkinek szép napot kívánok!
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 55 perc.)
|
Kocsi László a bizottság alelnöke |
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Szűcs Dóra és Madarász Mária