EIB 33/2007.
(EIB-63/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. október 18-án, csütörtökön, 10 óra 07 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
1/a A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (3860. szám) (Általános vita) *
1/b Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról (T/3860/1. szám) *
Banai Péter tájékoztatója a Pénzügyminisztérium részéről *
Simon Ákosné tájékoztatója az Állami Számvevőszék részéről *
Szűcs Erika (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása *
Nógrádi Zoltán (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása *
Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3971. szám - Lendvai Ildikó (MSZP), Dr. Navracsics Tibor (Fidesz), Dr. Semjén Zsolt (KDNP), Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa) (Módosító javaslatok megvitatása) *
1/a A Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (3860. szám) (Általános vita)
1/b Az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetési javaslatáról (T/3860/1. szám)
2. Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/3971. szám - Lendvai Ildikó (MSZP), Dr. Navracsics Tibor (Fidesz), Dr. Semjén Zsolt (KDNP), Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) és Herényi Károly (MDF) képviselők önálló indítványa) (Módosító javaslatok megvitatása)
Elnököl: Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) dr. Molnár Csabának (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Simon Ákosné főigazgató-helyettes (Állami Számvevőszék)
Morvai András számvevő tanácsos(Állami Számvevőszék)
Kelemen F. Balázs számvevő (Állami Számvevőszék)
Bucsi-Szabó Edit (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm a kormány jelen lévő képviselőit.
Elsőként azt javaslom, hogy állapodjunk meg az ülés napirendjében, amit előzetesen írásban megkaptak képviselőtársaim. Megkérdezem, hogy a kiküldött napirendi javaslathoz van-e bárkinek kérdése, hozzátennivalója, javaslata. (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor megállapítom, hogy az ülés napirendjét abban a formában, ahogy előzetesen ezt kiküldtük, elfogadta a bizottság. Kérem, hogy ezt szavazattal erősítsék meg! (Szavazás.) Köszönöm szépen. Ellene nem volt senki, nem tartózkodott senki, tehát egyhangúlag a napirendben megállapodtunk.
Lássunk hozzá az 1. napirendi pontunkhoz, amely a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, illetve az Állami Számvevőszék véleménye erről a törvényjavaslatról. Szám szerint T/3860/1. számon kaptuk meg az ÁSZ-véleményt, és T/3860. számon magát a törvényjavaslatot.
Az előterjesztő nevében Banai Péter főosztályvezető-helyettes a Pénzügyminisztériumot képviseli, az Állami Számvevőszék részéről pedig Simon Ákosné főigazgató-helyettes asszony van itt, illetve kollégái. Amennyiben szót fognak kérni és kapni, akkor természetesen őket is külön üdvözlöm majd: Morvai András számvevő tanácsos és Kelemen F. Balázs számvevő, akiket számomra mint külön személyek még megjelöltettek az Állami Számvevőszék részéről. Köszönöm szépen.
Főosztályvezető-helyettes úr, öné a szó, mint az előterjesztő képviselőjéé.
Banai Péter tájékoztatója a Pénzügyminisztérium részéről
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Bizottság! Ha megengedik, a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan néhány szót szólnék a költségvetési törvény szerkezetéről, a törvény alapvető számait meghatározó paraméterekről, majd némileg részletesebben az uniós költségvetési kapcsolatokról.
Először is, miben más ez a benyújtott törvényjavaslat, mint a korábbi évek javaslatai? Ami a szerkezetét illeti, egy új fejezet jelent meg a költségvetési törvényjavaslatban, ez a vagyonfejezet. A vagyontörvény elfogadásából következően a vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások új fejezetben jelennek meg.
Szintén fejezetrendi változás az Uniós Fejlesztések nevű fejezet megjelenése a költségvetésben. Mind a bizottság, mind az Állami Számvevőszék a korábbi években javasolta, hogy a Strukturális Alapokkal, a Kohéziós Alappal kapcsolatos bevételek, kiadások ne a szaktárcáknál, hanem egy fejezetben jelenjenek meg. Ennek a magyarázata az volt, hogy ha a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség rendelkezik az összes forrás felett, akkor egy szervnél, egy fejezetben jelenjenek meg ezek a források. A kormány ezért egy fejezetben jeleníti most már meg az összes strukturális, kohéziós bevételt és kiadást, és ahogy már említettem, külön a zárszámadás kapcsán a bizottság részéről felmerült kérésnek megfelelően megváltoztattuk a fejezet nevét: nem EU Integráció fejezetnéven szerepel ez a XIX. fejezet, hanem az Uniós Fejlesztések nevet kapta. A magyarázata az, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv, az Új Magyarország fejlesztési terv kiadásait foglalja magában, így ezt a kifejezést találtuk a leginkább találónak.
Ami a 2008-as költségvetésben még változás. Megszűnik a kötelező maradványképzési kötelezettség, erről külön jogszabályi rendelkezések szóltak a korábbi években. Ez mindenképpen rugalmasabb gazdálkodást tesz lehetővé, a felhalmozódott, tehát a költségvetési törvényben lévő előirányzatokon kívül az évek során felhalmozódott maradványokat rugalmasabban lehet elkölteni; értelemszerűen nem kontroll nélkül, a tárcák negyedévente jelentést készítenek a pénzügyminiszter részére, a pénzügyminiszter ez alapján a kormány részére, amiben áttekintik az éves kiadásokat és értelemszerűen amennyiben szükséges, úgy a maradványfelhasználást ismét lehet korlátozni.
Még egy dolgot emelnék ki, ez az általános forgalmi adó szabályaiban lévő változás. A korábbi években speciális áfamentességek voltak biztosítva több területen, ami leginkább hangsúlyos, az az autópálya-építések ügye. Tehát az NA Rt. az autópálya-építéseket gyakorlatilag áfa nélkül végezte. Ez a szabály megszűnt, és azt hiszem, ennek a bizottságnak külön ki kell emelnem ezt, hiszen számtalan autópálya-, autóút-építés uniós forrásból fog megvalósulni, így összhangban azzal a közösségi szabállyal, hogy a le nem vonható áfa finanszírozható uniós forrásból, az autópálya-építéseknél is áfát kell majd fizetni, és ezt uniós forrásból is lehet finanszírozni. Ez a támogatások abszorpciója szempontjából is kiemelendő, hiszen így 20 százalékkal növelt összeget tudunk lehívni az Unió költségvetéséből, és azt gondolom, az n+3, n+2 szabályok teljesítése szempontjából ez nem elhanyagolható.
Ami a költségvetés makroszámait érinti: kiindulópont a 2006 decemberében mind a kormány, mind a Bizottság és a Tanács által elfogadott konvergenciaprogram volt, tehát ez adta meg a kereteket a 2008-as költségvetés összeállításához. A konvergenciaprogramban egy mutatószám van, amelynek kötelező ereje van, amelyet mindenképpen teljesíteni kell, az államháztartási hiányra vonatkozik. Ha megnézzük a konvergenciaprogramot, azt látjuk, hogy a 2011-ig való kitekintés a hiány tekintetében követi a konvergenciaprogram számait, sőt 2008-nál jobb hiányszámmal számol a benyújtott költségvetési törvényjavaslat, mint a konvergenciaprogram, hiszen 2 tizedes eltérés van a konvergenciaprogramban szereplő szám és a törvényjavaslat számai között.
A GDP növekedését, illetve a többi paramétert tekintve is kismértékű eltérés van, a GDP növekedése 2008-ban 2,8 százalékra prognosztizált, ez némileg magasabb, mint a konvergenciaprogramban szereplő szám. Szintén magasabb az infláció-előrejelzés, ez 4,5 százalékos 2008-ra, ez is - ahogyan említettem - némileg magasabb a konvergenciaprogramban szereplőnél.
Még két mutatót emelnék ki, egyik a háztartások fogyasztása. 2007-ben még csökkenő számot láthatunk, a kormány prognózisa, számításai alapján a háztartások fogyasztása 0,4 százalékkal bővül, tehát minimális bővülés várható 2008-ban. Még egy utolsó makroparamétert emelnék ki, ez az export-import változása. A zárszámadás kapcsán is beszéltünk róla, hogy az export dinamikusabban növekszik, mint az import. Ez 2011-ig fennmarad, és ennek köszönhetően a külkereskedelmi áruforgalom hiánya is - amit kiemelnék - negatívból 2008-ban közel nullszaldóssá alakul, majd 2009-től ez az érték már pozitív.
Említettem már az államháztartási hiányt, itt azt tudom elmondani, hogy a 2008-as költségvetés nullszaldós elsődleges egyenleggel számol, magyarul az adósságtörlesztéssel kapcsolatos kiadások nélkül az államháztartási bevételek és kiadások nullszaldóban lesznek. Az államadóssággal kapcsolatos kiadások miatt viszont hiányt prognosztizál a kormányzat, ez a GDP 4,1 százaléka. Most ezt a számot már ESA-szemléletben említettem, vagyis eredményszemléletű elszámolás szerint, amit az Unió módszertana is megkövetel.
Néhány szót szólnék az uniós költségvetési kapcsolatokról, noha önök előtt is ott van az a táblázat, amely összefoglalóan bemutatja, hogy 2008-11 között hogyan alakulnak az uniós források felhasználásai. 2008 kapcsán a számokból egyrészt azt szeretném kiemelni, hogy az első nemzeti fejlesztési terv programjai 2008-ban zárulnak, az n+2 szabály értelmében 2008 végéig kell kifizetnünk az összes rendelkezésre álló forrást. A számok azt mutatják, hogy a kormány az összes uniós forrás, tehát 100 százalék felhasználásával számol. Ezt akár túlzott optimizmusnak is lehetne tekinteni, ha a korábbi években nem lett volna többletvállalási szabály. Magyarul a kedvezményezettekkel nem az uniós források 100 százalékára, hanem e fölötti értékre lett szerződés kötve, és értelemszerűen, amennyiben 100 százalék feletti kifizetések valósulnak meg, ezeket a plusz kifizetéseket központi költségvetési forrásból, vagy az Új Magyarország fejlesztési terv forrásaiból kell megvalósítani.
Azért említeném még, hogy a 100 százalék már nem is túlzottan optimista, hiszen a zárszámadásnál pontosan azt láttuk a SAPARD kifizetéseknél is, hogy ugyanez a szisztéma működött, túlvállalások történtek, és a teljes SAPARD-keret kifizetésre került. 2008-ban már látszik, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv kifizetései dominálják a beruházási jellegű kiadásokat, illetőleg a vidékfejlesztési források között is már a 2007-től megnyíló vidékfejlesztési források kifizetése kerül túlsúlyba.
A táblázatban, ami önök előtt van, szintén szerepelnek a költségvetésen kívüli tételek, noha ezt maga a benyújtott törvényjavaslat nem tartalmazza, fontosnak tartottuk bemutatni, hogy az agrárszféra milyen forrásokból részesül. Itt a közvetlen termelői támogatásoknál már azt látjuk, hogy 2008-ban a régi tagállamok gazdáinak juttatott források 50 százalékát kapják meg a magyar termelők, illetőleg az új tagállamok termelői. Ez a tétel az, ahol 2004-ben az új tagállamok termelői még csak a régi tagállamok termelőinek juttatott források 35 százalékát kapták meg, ez az a tétel, amely 2013-ban éri el majd a régi tagállamok gazdáinak juttatott források 100 százalékát.
Hozzájárulásunk az EU költségvetéséhez körülbelül 200 milliárd forint körül alakul 2008-11 között. 2008-ban van egy magasabb tétel, ennek az az oka, hogy egy új saját forrás, tehát az Unió költségvetésének bevételeiből az úgynevezett saját forrásokra új határozat született az Európa Tanácsban, amelynek ratifikációja, hatályba lépése 2008-ban várható, és amely egy egyszeri többletbefizetést fog eredményezni Magyarországnak, illetőleg nemcsak Magyarországnak, hanem az Unió tagállamai többségének is.
A számok után nagyon röviden a közösségi források felhasználását elősegítő jogszabályi rendelkezésekről szólnék. Ezek közül ismét szerepel a költségvetési törvényben az uniós forrásokhoz kapcsolódó társfinanszírozás átcsoportosítására vonatkozó szabály, magyarul ha jobban haladnak a programok, mint az prognosztizált volt és plusz társfinanszírozásra van szükség, akkor ezeket a pótlólagos forrásokat át lehet csoportosítani. Ha az átcsoportosítási lehetőségek kimerültek, akár az államháztartási hiány terhére is lehet finanszírozni a pótlólagos forrásokat. Ez az egyik lényeges szabály.
Az agrártámogatások tekintetében továbbra is létezik az a szabály, hogy meg lehet előlegezni a Kincstári Egységes Számláról az uniós agrártámogatásokat. Szintén szerepel harmadik kiemelt szabályként, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv, illetőleg az Új Magyarország vidékfejlesztési program forrásainál a 2008-as kifizetésekhez képest jóval nagyobb összegre lehet kötelezettséget vállalni, tehát ez garantálja azt, hogy már most leszerződjük azokat a forrásokat, amelyeknek a kifizetése csak 2009-10-ben vagy azután történik.
Negyedikként egy teljesen új szabályt emelnék ki, ami nem szerepelt az eddigi törvényjavaslatokban. Nevezetesen azt, hogy ha a Nemzeti Fejlesztési Terv programjainál többlet-kötelezettségvállalás történt, és ennek a többlet-kötelezettségvállalásnak már nincs az első NFT keretében forrása, viszont finanszírozható lenne az Új Magyarország fejlesztési tervből, akkor azt mondjuk, hogy vigyük át ezeket az első NFT keretében megkötött szerződéseket az Új Magyarország fejlesztési tervbe. Ezzel kettős célt tudunk egyidejűleg teljesíteni: az egyik az, hogy a túlvállalásokat nem központi költségvetési forrásból fizetjük, hanem uniós forrásból, így az államháztartási kiadások csökkenhetnek; a másik pozitívuma, hogy egyúttal növeljük a 2007-től megnyíló új uniós források felhasználását.
Végezetül annyit szeretnék szólni, hogy a költségvetési törvény természetesen nem szól, nem szólhat számos olyan kérdésről, amelyek kapcsolódnak az uniós források felhasználásához. Így nem szól - más jogszabályok szólnak - a kifizetések határidejéről, a szabályos felhasználásról, az intézményrendszerről, viszont amiről szól - a társfinanszírozás rendelkezésre állása, a rugalmas átcsoportosítási szabályok -, azok meggyőződésem és az államigazgatás szerveinek meggyőződése alapján 2008-ban is garantálják azt, hogy költségvetési akadálya nem lehet az uniós források felhasználásának.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az Állami Számvevőszéké a szó.
Simon Ákosné tájékoztatója az Állami Számvevőszék részéről
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék is elkészítette a 2008. évi költségvetési törvényjavaslattal kapcsolatos véleményét. Az ellenőrzésünknek az volt a célja elsősorban, hogy a törvényjavaslatban szereplő irányszámok mennyiben harmonizálnak, mennyiben felelnek meg a konvergenciaprogramban elfogadott irányszámokkal. A másik kiemelt szempontunk az volt, hogy megalapozottan számszerűsítette-e a kormányzat az Európai Uniótól származó forrásokat és az azok mellé rendelt társfinanszírozásokat, és nem utolsó sorban pedig az, hogy a törvényjavaslat összeállítása során érvényesültek-e az államháztartási törvényben és egyéb jogszabályokban az előirányzatok kialakítására vonatkozó előírások.
A helyszíni ellenőrzésünket szeptember 18-án zártuk le, majd az itt összeállt anyagunkat próbáltuk összevetni szeptember 30-án a kormányzat által benyújtott I. kötetben foglaltakkal. Kismértékű eltérést, de azért tapasztaltunk. Úgy ítéltük meg, hogy ezek alapvetően nem befolyásolják az egész 2008. évi költségvetési törvényjavaslatról alkotott véleményünket, miszerint úgy ítéljük meg, hogy mind a bevételek, mind a kiadások alapvetően alacsony kockázatúnak minősíthetőek. A 2008. évi költségvetést - figyelemmel arra, hogy mintegy 170 milliárd forintos tartalék áll a költségvetési törvényjavaslatban rendelkezésre - mi teljesíthetőnek ítéljük meg.
A dokumentummal kapcsolatban szeretnék néhány problémát azért elmondani. Évek óta nem sikerült elérni, hogy az I. kötetben a hosszú távú kötelezettségvállalások is bemutatásra kerüljenek, és szintén ez az I. kötet nem tartalmazza még a két évre szóló kitekintést sem. Tekintettel arra, hogy a fejezeti köteteket az ÁSZ-véleménnyel együtt nyújtjuk be, így a fejezeti kötetek elemzésére, áttekintésére egy évben sincs módunk, mert 15-e magasságában készül el. Ahogy rápillantottunk, a fejezeti kötetek többek között tartalmazzák már ezeket az irányszámokat, de nyilván erről véleményt mondani nem tudtunk.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon fontos dolognak tartjuk, hogy elindult a közpénzügyek szigorúbb szabályozásával kapcsolatos jogszabályalkotást. Értem ez alatt azt, hogy az elsődleges egyenlegre vonatkozó szabály már 2007. január 1-jétől hatályba lépett. Jelen pillanatban az Áht.-módosításban szerepel néhány olyan fontos szabály megalkotása, ami megakadályozhatja azt, hogy a 2006-ot, illetve a korábbi éveket illetően a költségvetési hiány túlszaladjon. Értem ez alatt például a kiadásiplafon-szabályt, a kötelező ellentételezési szabályt, és nyilvánvalóan nagyon lényeges kérdésnek tartjuk továbbá az önkormányzatok eladósodásának a korlátozását megalkotó szabályrendszert. Tekintettel arra, hogy 2006-ban az államháztartás hiánya mintegy 130 milliárd körüli összeggel, az önkormányzati alrendszerrel szaladt el, a 2008. évi költségvetésben államháztartási szinten is több mint 100 milliárd forintos államháztartási hiánnyal számol ez az alrendszer.
A társadalombiztosítási alapok tekintetében talán ez a 2008 az első év, amikor úgy ítéljük meg, hogy az egyensúlyi helyzet fenntartható. A nyugdíjkiadások vonatkozásában a jogszabályváltozások várható eredményeként azért el kell mondani, hogy a 2008. évben csak a kiadások növekedésének ütemét lehet kordában tartani, a hosszú távú kiadásemelkedés elkerülését még ezek a tendenciák nem alapozzák meg.
Az egészségügyi ágazatban a pénzbeli ellátások tekintetében alacsony kockázatúnak ítéljük az előirányzatokat, azonban a természetbeli ellátások előirányzatát megalapozó intézkedéseket összességében még nem ismerjük, ezért az előirányzatok megalapozottságát bizonyító számításokat nem tudtuk mi sem elvégezni.
Végezetül annyit szeretnék elmondani, hogy gyakorlatilag a 2008. évi költségvetési törvényjavaslatban az előző évekhez viszonyítva a fiskális kockázatok csökkentek, azonban a strukturális változásokat sem a 2008. évben, sem a kitekintő két évben összességében még nem tudtuk megítélni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselőtársaimé a szó. Kérem, hogy jelezzék a hozzászólási igényüket kérdésre, véleményre! Az lenne a jó, ha láthatnánk, hogy hány képviselő készül hozzászólásra, tehát aki mérlegel, esetleg az is jelezzen. (Többen jelentkeznek.) Úgy látom, mindenki mérlegel. Ki kér szót? (Jelzésre:) Elsőként Szűcs Erikának adom meg a szót. Parancsoljon, képviselő asszony!
Szűcs Erika (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőrének előadása
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szocialista képviselők nevében én készültem fel ebből a témából. Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy rendkívül pozitívnak és fontosnak tartjuk azt, hogy a konvergenciaprogram végrehajtása mentén egy - ezt a szót használom - rendezett költségvetési környezeten belül kell az uniós fejlesztések ügyeit, illetve a bizottság tárgykörébe tartozó költségvetési ügyeket megítélni.
Nagyon fontosnak tartjuk ezzel kapcsolatban, hogy az egyensúly felé tartó költségvetési állapot tartós legyen, ezért a reformok folytatása mellett vagyunk elkötelezettek, még akkor is, ha értjük az ÁSZ véleményét, hogy a strukturális átalakítások eredményei ma még igazán precízen és pontosan nem megítélhetőek - már mértékében. Azt gondolom, tendenciájában egyértelműen megítélhető, hogy ez az az út, amely a tartós egyensúly felé vezet, hiszen ami itt elhangzott az önkormányzat és a társadalombiztosítási alapok helyzetéről és várható rendjéről, az nagyon világosan mutatja, hogy az önkormányzati világba a strukturális átalakítás szintjén nem sikerült beavatkozni, mert kétharmados törvény. Ahol sikerült keményen beavatkozni, ott egy éven belül mutatkozik ennek az eredménye. Tehát az önkormányzat az a kockázatos terület most, ahol igazából egy újabb komoly, tartós és nagymértékű hiány kialakulása fenyeget, ha ebben a bizonyos közpénzügyi szabályozásban nem tudunk közösen előrelépni, és nem tudjuk ezt a folyamatot még idejekorán megakadályozni. Tehát azok a számok, amelyek most 2008-ra be vannak mutatva, nagyon világosan mutatják azt, hogy reformok, érdemi, szerkezeti, működési, strukturális változások és komoly közpénzügyi fegyelem nélkül nem lehet tartós egyensúlyt csinálni. Tehát önmagában egy intézkedés biztosan nem elegendő.
A második, ami fontos, hogy úgy tűnik, a makrogazdasági folyamatok jól prognosztizáltak. Fontos a kitekintés, fontos, hogy nemcsak egy évet, hanem az utána következő éveket is megpróbáljuk előre számolni, és több éven keresztül tartani a prognózisunkat hiszen ez a középtávú kitekintés biztosíthatja azt, hogy ne csak számokban, hanem a tényleges folyamatokban is - amit ma egyre gyakrabban olvasunk a szaksajtóban - reálkonvergencia következzen be, és ne csak a költségvetési számokban. Fontosnak tartjuk azt, hogy a költségvetésen belül a súlypontozás megtörtént, és miközben egy szigorú, fegyelmezett, nem megszigorító, de a korábbi pénzügyi szigorból nem engedő költségvetés van, aközben két területen: a szociális ügyekben és az uniós fejlesztési ügyekben van lehetőség bővülésre és növekedésre.
A következő gondolatkör Magyarország és az Európai Unió költségvetési kapcsolatai. Itt annyit szeretnék elmondani, hogy nagyon sokat vitázunk itt arról, hogy decentralizált legyen-e az európai uniós fejlesztési programok végrehajtása, vagy koncentrált. Most látszik az, hogy mindennek több oldala van, mert a koncentrált szervezeti felépítés egyúttal jobb átláthatóságot biztosít akkor, amikor költségvetésről van szó. Úgyhogy biztos, hogy mindennek van előnye és hátránya is, tehát azt gondolom, miután ma Magyarországon elemi érdek az, hogy ezeknek a forrásoknak a tervezése, felhasználása abszolút transzparens, átlátható legyen, egy darabig én személy szerint azt javasolom, hogy ne bántsuk azt a szervezeti rendszert, amit kiépítettünk, hiszen ez ezt hozza magával. Majd ha a közbizalom ezzel az üggyel kapcsolatban megerősödik, akkor lehet esetleg - ha tényleg szükség van rá - szervezeti oldalról történő hatékonyságnövelést forszírozni.
Nagyon fontosnak tartom, hogy 2008 az átmenet éve. Tehát egyszerre kell kifutó és beinduló programot kezelni. Üdvözöljük azokat az intézkedéseket, amelyeket itt a főosztályvezető-helyettes úr elmondott. Azt gondolom, ebből kiemelendő és kiemelkedő az, hogy az első nemzeti fejlesztési terv forrásainak lehívása esetében esélyünk van a 100 százalékra, ez európai szinten is nagyszerű teljesítmény lesz, erre büszkék lehetünk, és lesz végre valami, amire mindenki fenntartás nélkül azt mondhatja, hogy na, akkor ebben a legjobbak között vagyunk, és az ehhez kapcsolódó szabályozás már tavaly is és az idén is rendkívül fontos. Itt nem hangzott el, de én a törvényben olvastam, hogy arra is gondolt a szabályozás, hogy itt a kifutó programok 5 százaléka vissza lesz tartva, az is van biztosítva a költségvetési törvényben, nem is kis összegben. Tehát nagyon fontos, hogy a felhasználóknál, a végső kedvezményezetteknél a programok lezárása megtörténhet annak ellenére, hogy az Európai Unióból ez még csak valamikor 2010-11 táján fog megérkezni. Ahogyan a törvényt átnéztük, ez a többlet kötelezettségvállalás, a 100 százalék lehívása részben előirányzat, részben pedig szabályozás oldaláról biztosított, tehát - még egyszer megerősítem - ezt rendkívül fontosnak tartom.
Az új induló - vagy már második évében lévő - Új Magyarország fejlesztési terv esetében azt gondolom, az előirányzat elég szép, hiszen közel 400 milliárd forint felhasználásáról van szó. Úgyhogy azt gondolom, persze miközben mindenki úgy érzi, hogy nagyon lassan haladnak a folyamatok, a tényleges tények, amelyek a stratégia benyújtását, az operatív programok elfogadását jelzik az Európai Unió részéről, éppenséggel azt mutatják, hogy itt is az élbolyban van Magyarország, tehát azt gondolom, a fejlesztéspolitika területén jól birkózunk meg azzal a feladattal, amit most kell tanulni. Tehát ügyesen tanulunk, és ügyesen használjuk mindazt a tapasztalatot és tudást, ami a közigazgatásban, illetve a társadalom szereplőiben megvan. A nem közvetlenül a költségvetésen keresztül érkező támogatások - mindenekelőtt az agrártámogatások esetében - is pozitív, hogy megjelenik a szabályozásban a megelőlegezés, az áthidaló hitel, tehát gyakorlatilag itt is rendkívül fontos, hogy a végső kedvezményezett időben megkaphatja a neki járó támogatást, és utána Magyarország és az Európai Unió rendezi ezt az ügyet. Azt gondolom, ezt az ellenzék és a koalíció egyaránt üdvözli, hiszen mindannyiunk érdeke.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy finanszírozási és lebonyolítási oldalról se legyen akadálya az Új Magyarország fejlesztési terv végrehajtása felgyorsulásának, hiszen ez komoly makrogazdasági hatással jár. Benne van az anyagban, hogy először három, majd végül 2 százalékos beruházás-növekedési eredményt vagy hatást tulajdonítunk annak, hogy az uniós pénzeket felhasználjuk, és azt gondolom, ez a makrogazdasági folyamatok tekintetében nagyon fontos. Azt szeretném harmadik gondolatként megjegyezni, hogy persze, az uniós ügyek nemcsak a fejlesztési pénzekről és azok felhasználásáról szólnak, ez sokkal összetettebb feladat. Nem ebben a fejezetben, hanem másutt, alapvetően működési természetű költségek biztosítják mondjuk annak a 241 munkacsoportnak a működési feltételeit, amelyről éppen a közelmúltban kaptunk tájékoztatást mindenféle minisztériumok szintjén. De ezen belül kiemeltnek tartom azt, hogy a 2011-es magyarországi elnökségre való felkészüléshez a megfelelő forrásokat - a köztisztviselői kar szükséges kiképzéséhez, tanulmányok, nemzetközi kapcsolat, tapasztalatcsere és minden tekintetben - biztosítsuk, hiszen nagyon-nagyon fontos dolog mindannyiunk számára, hogy Magyarország jól teljesítse majd ezt a feladatát.
Az utolsó gondolat: szerintem a költségvetésen kívül van egy nagyon fontos törvény - itt elhangzott az igazgató asszony hozzászólásában is -, a költségvetést megalapozó törvények, ennek egy része a közpénzügyek szabályozása, illetve az államháztartási törvény módosításával kapcsolatos ügyek. Tehát itt egyértelműen látszik az, hogy közös az elhatározás, a koalíció részéről is megvan a szándék, hogy a közpénzügyek szabályozásában abba az irányba lépjünk előre, hogy a költségvetés végrehajtásának kockázatai csökkenjenek. Az az értékelő tanulmány, amit szintén az ÁSZ-kollegák csináltak, éppen azt jelezte, hogy igazából a kockázatot ma még abban látják, hogy jó ez, de vajon sikerül-e betartani fegyelmezetten egy szigorú költségvetést, sikerül-e ellenállni a sok irányból meginduló nyomásnak.
Összességében mi a benyújtott költségvetést és azon belül az uniós fejlesztésekkel kapcsolatos előirányzatokat, illetve szabályozásokat támogatjuk, és a törvényt általános vitára alkalmasnak tartjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is az alapos, részletekbe menő indoklást is, hasonló okfejtésre számíthatunk, gondolom, az ellenzéki oldalról. Ki a szószólója ennek az oldalnak? (Jelzésre:) Nógrádi képviselőtársamé a szó, parancsoljon!
Nógrádi Zoltán (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőrének előadása
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hallgatva a kormánypárti kommentárt és annak a túlzó kincstári optimizmusát, akár a kormány hatalmas önbizalommal vághat neki ennek az egész költségvetési vitának. Ezért a szelektív olvasási hajlandóságra szeretném felhívni a figyelmet, képviselő asszony, legalább illenék elolvasni azokat az állami számvevőszéki véleményeket is, amelyek ekkora optimizmusra és ekkora tisztánlátásra azért nem adnak okot, célszerű lenne legalább a látszat kedvéért a kormánypártok részéről is némi jó tanáccsal ellátni a kormányt a költségvetés kapcsán. Mivel ezt nem tapasztalhattuk, akkor ellenzéki képviselőként vagyunk kénytelenek mindezt megtenni.
Először hadd kezdjem azzal a megjegyzésemmel, ami nem túlzottan általános ellenzéki oldalról a költségvetés kapcsán, egy elismeréssel. Valóban sokévi küzdelem után sikerült az Állami Számvevőszék véleményét a kormánynak akceptálni és megjeleníteni egy fejezetben, az európai uniós fejezetben. Nem szoktuk meg, hogy a kormány bármikor is figyelembe szokta venni az Állami Számvevőszék véleményét, főleg a 2006-os zárszámadási törvény kapcsán volt ennek már majdnem botrányba menő megjelenési formája, azonban mégis dicséretes, hogy több évi huzavona után sikerült eljutni odáig, hogy már egy fejezetben sikerült megjeleníteni az európai uniós forrásokat, és nem keltjük az európai uniós források felhasználása körüli bizalmatlanságot gerjesztő folyamatokat, hogy össze-vissza pakolgatjuk a forrásokat, elrakjuk fejezetekhez azt a látszatot keltve, mint ha a fejezetek gazdáinak lenne némi beleszólása a források elköltésébe, miközben egy koncentrált, politikailag átmosott rendszer osztja szét a forrásokat. Ez most legalább egy fejezetben jelenik meg, és ezzel azt gondolom, mindannyian egyetérthetünk.
Azonban ezen rövid elismerés után a summás véleményem az európai uniós források felhasználásával és annak költségvetési megjelenítésével kapcsolatosan az, hogy a tendencia tovább folytatódik, továbbra is úgy tűnik, mint ha valami rejtegetnivalója lenne a kormányzatnak a forrásfelhasználás kapcsán, és továbbra is bonyolódik az a kérdés, hogy vajon hogyan lehet elérni azt politikai, költségvetési és egyéb eljárásrendi eszközök segítségével, hogy átláthatóvá tegyük a forrásfelhasználást.
Néhány rövid megjegyzésem lenne, aztán később pedig a legsúlyosabb problémákra szeretném felhívni a figyelmet. Először is nagyon határozottan szeretnék tiltakozni az ellenzéki képviselőcsoportok nevében az ellen, hogy előre vállaljon elkötelezettséget a kormányzat az általa elfogadott programdokumentumokkal ellentétesen a források felhasználása kapcsán a kétéves ütemezéshez képest. A kormány elfogadta, társadalmi vitára bocsátotta az akcióterveket, ezen akciótervek keretén belül meghatározta a célokat, irányokat, eljárásrendeket, módszereket és a két évre allokált összegeket is. Miután megpróbálta elhitetni a magyar társadalommal, hogy mindez a tervezési folyamat egy társadalmilag nyitott folyamat, több száz szervezetet bolondított azzal, hogy a véleményét figyelembe veszi, ami csekély mértékben történt meg, ettől függetlenül elfogadott egy akciótervrendszert, most pedig ezt teljes természetességgel átlépi, és akár 2009-10-11-re is elkötelezettséget vállal. Ez nem a programozás és a tervezés hiteles formációja, hitelteleníti magát a fejlesztéspolitika, hitelteleníti magát a fiskális politika, és hitelteleníti magát mindaz a politikai eszközrendszer, amely az ország fejlesztésében most oly nagy jelentőséggel bír. Még egyszer jelzem, tiltakozunk ez ellen a módszer ellen, ennek politikai okai vannak. Nem akarom azt feltételezni, hogy máris választási kampányszerű pénzforrás, pénzelköltés és elkötelezettségrendszer készül kialakulóban lenni, de azért ez mégiscsak az egész eddigi társadalmasítási eljárás hitelességét rombolja szét teljes egészében.
A másik oldalról pedig óva intek attól, hogy az első NFT túlvállalásait automatikusan átemeljük a második NFT eszközrendszerébe. Teljesen más intézményrendszer, eljárásrend, teljesen más célrendszer van. Mi fog történni? Átsumákolunk egyes elmaradt célokat, esetleg korábban elutasított célokat a második NFT-be az első NFT-ből? Kikerüljük a pályázati rendszert? Kikerüljük az eljárásrendeket? Megint csak valahol a hátsó kertkapun lehet majd besumákolni bizonyos pályázatiforrás-elköltéseket, hogy egészen profán módon válaszoljak erre a felvetésre. Milyen lehetőséget takar a jelenleg elfogadott eljárási rendszer, hogy azon kívüli, első NFT-ben történt kötelezettségeket átvigyünk a másodikba, miközben annak az átjárhatóságát egyáltalán nem szabályoztuk, nem biztonságos annak az átjárhatósága?
Alapjában véve számomra az a megdöbbentő az európai uniós fejezettel kapcsolatosan, hogy hiába küzdöttünk annak érdekében, hogy az átláthatóságot politikai, parlamenti eszközökkel alátámasztott kontrollal tudjuk biztosítani, ez alól most megint kibújik a kormányzat, méghozzá a költségvetés-tervezés és a költségvetési törvény eszközrendszerét felhasználva, ami önmagában az európai uniós politikai gyakorlattal ellentétes.
Ha summásan akarom megfogalmazni a véleményt, akkor ebből a törvényből az olvasható ki, hogy az önkormányzati és területfejlesztési miniszter nem vállalja a felelősséget az európai uniós források elosztásáért. Hiába interpellálható, hiába a kormány tagja, a politikai felelősséget nem vállalja, hiszen egy olyan szabályozás alakult ki ebben a törvényben, amely az Állami Számvevőszék véleményét tükrözi, szó szerint: "Az előirányzatok felhasználása során való felelősségnek a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló törvény alapján történő közvetlen ellenőrizhetősége nem tud érvényre jutni." Alkotmányellenességre hívja fel az Állami Számvevőszék a figyelmet! És folytatom tovább: "Mindez megnehezíti az uniós támogatások költségvetésben történő felhasználása során a felelősségi szabályok érvényesülését, és a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtásának nyomon követését." Ez szó szerinti ÁSZ-idézet. Alkotmányellenesen kívánunk elfogadni költségvetési törvényt? Mitől fél az önkormányzati és területfejlesztési miniszter? Miért nem vállalja a politikai felelősséget és a számonkérhetőséget? Miért delegálja az előirányzatok feletti tervezési, előirányzat-módosítási, felhasználási, beszámolási és ellenőrzési kötelezettségeit egy beosztottjára, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőjére? Nyomjuk lefelé a felelősséget, hogy ne lehessen számon kérni a kormányt és a kormány egy tagját? Ne gyakorolhassuk a demokratikus ellenőrzési és kontrollálási lehetőséget több ezer milliárd forint felhasználása fölött? Mi indokolja ezt a fajta szabályozást? Mi indokolja az effajta felelősség elkenését? Vagy itt nyer értelmet a kormányrendelet-tervezetnek azon szabálya, amely a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőjének olyan jogosítványokat ad, amellyel kibújhat a normálisan elfogadott, jogszabályban rögzített pályázati eljárásrendek alól? Mert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetőjének most már olyan hatásköröket akarunk adni, amelyek révén közhatalmi funkciókat gyakorol, de ellenőrizhetetlen, számonkérhetetlen módon, és a közvetlen irányítója, a miniszter, a kormány tagja pedig nem vállalja érte a felelősséget.
2006-ban megpróbáltuk rendbe tenni a fejezetek és a centralizált, központosított irányítási és elosztási rendszer közötti viszonyt. Most már ott tartunk ennél súlyosabb következményként, hogy az Országgyűlés ellenőrzési rendszere és a kormány ellenőrizhetősége közötti viszonyt nem látjuk tisztán, súlyosabb a helyzet ebben a fejezetben most, mint 2006-ban. Még egyszer idézem az Állami Számvevőszék véleményét: "Mindez megnehezíti az uniós támogatások költségvetésben történő felhasználása során a felelősségi szabályok érvényesülését." Ismét kérdezem, mitől fél az önkormányzati és területfejlesztési miniszter, miért nem meri vállalni a politikai felelősséget a nyilvánosság és a parlament ellenőrző szerepe mentén azokért a folyamatokért, amelyeket elvileg irányítani és felügyelnie kellene - de csak elvileg.
Egy másik szempont, amelyet szeretnék felemlíteni az önkormányzatok által elérhető pályázati források kapcsán. Az európai uniós forrásokhoz biztosítandó önkormányzati önerő pótlására működtet a kormányzat egy mechanizmust, az EU Önerő Alapot. Az EU Önerő Alap felhasználási szabályainak szigorításával, ami önmagában nem lenne probléma, de korlátozásával csökkenti az önkormányzatok biztonságérzetét abban, hogy azok az önkormányzatok is hozzájuthatnak uniós forrásokhoz, amelyek önerő vonatkozásában hátrányosabb helyzetben vannak, de leginkább a kiszámíthatóságát csökkenti ennek az új szabályzatnak a rendszere, az uniós forrásokhoz való hozzájutás szempontjából.
Óriási a szkepticizmus - jelzem - az önkormányzatokban az uniós források elosztásának tisztaságát illetően, de ez talán már a közvéleményben is hasonlóképpen jelenik meg. Képviselő asszony a közbizalom kifejezést használta, azt hiszem, ennél mélyebb ponton nem lehet a közbizalom ezen helyzetekkel kapcsolatban, mint ahol most van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a vidékfejlesztési források kapcsán maga a kormányzat a közel 180 kistérségből 140-től várta például a LEADER-akciócsoportok megalakulását, és 110 érkezett meg. Nem akarnak az önkormányzatok részt venni ebben a programban, mert egyébként keserves a sorsuk, és a 2008-as költségvetés legnagyobb vesztesei az önkormányzatok működési szempontból. Most az európai uniós önerőalap felhasználása kapcsán a szigorítások még nehezebb helyzetbe hozzák az önkormányzatokat, még bizonytalanabb, és még kevésbé kiszámítható módszereket határoz meg. Nem csoda tehát, hogy igyekeznek valamilyen kitörési lehetőséget találni az önkormányzatok ennek a feszültségnek a feloldására.
A költségvetés a kötelezően ellátandó feladatok és jogszabályok révén megszorítja az önkormányzatokat, az európai uniós források elosztásának, a teljes, országos leterítésének a módszerei pedig nem tisztázottak. Ennek az lesz a következménye, hogy tovább nő a területi különbség az országban, mint ahogyan eddig is nőtt, és nem vesszük tudomásul azt, hogy az első NFT kapcsán, ezermilliárd forrás elköltése mellett a területi leszakadottság és a területi különbségek tovább feszítik az ország közállapotait. Most ezzel a szabályozással újabb különbségeket generálunk, újabb különbségeket hozunk létre. Tehát akik valamilyen szinten meg tudtak kapaszkodni, még inkább lehetőséghez jutnak, akik pedig leszakadó stádiumban vannak, még inkább leszakadnak, annak ellenére, hogy az országnak különös lehetőségként hatalmas fejlesztési források állnak rendelkezésére. Megértem az Állami Számvevőszék aggodalmát és figyelemfelhívását az önkormányzatok eladósodásának a megakadályozására, vagy az eladósodottság ütemének megállítására. Hacsak nem követ el a kormány egy durva beavatkozást az önkormányzati gazdálkodási rendszerbe, akkor ez megállíthatatlan. Mert túl akarnak élni az önkormányzatok, és a túlélés egyedüli lehetősége most a hitelfelvétel, mert a kötelező feladatik ellátásához nem biztosítottak a költségvetési források, és ha szeretnénk a rossz struktúráinkból kitörni, muszáj fejlesztési forrásokhoz hozzájutni, annak pedig az önereje ugyancsak nem biztosított, éppen ezért muszáj a fejlesztési hitelekhez és a kötvénykibocsátáshoz nyúlni.
Ha kicsit populáris akarok lenni, akkor azt mondom, hogy ez ellen meg ugyancsak tiltakozni kell, mint önkormányzat. Hát lassan a kormányzat nem vállal társadalmi-szociális felelősséget ezért az országért. Aki még tartja az ország társadalmában a szociális és egyéb - tolerancia és szolidaritási - alapon a közös kockázatvállalást és a felelősséget, az az önkormányzati rendszer. Ha a kormányzat elhibázott gazdaságpolitika, társadalompolitika mentén kivonul a társadalom szolidaritási mozgalmaiból és a társadalom szociális feladatainak megoldásából, szociális válságba sodorva az országot, akkor még egy húzással akadályozzuk meg az önkormányzatokat is abban, hogy ezt a feladatukat kiteljesítsék. Magyarul ma még az önkormányzatok tartják valamilyen szinten azokat a gazdaságfejlesztési eszközöket, amelyek segítségével lehet némi gazdaságfejlesztésről, illetve a szociális feszültségek enyhítéséről beszélni. És most - hallomásaink szerint - arra készül a kormány, hogy megakadályozza az önkormányzatokat abban, hogy ezeket a feladataikat kiteljesítsék, mert más lehetőségük nem lévén, hitelfelvétel segítségével szeretnék egyrészt a működési, másrészt pedig a fejlesztési feladataikat megoldani.
Én önkormányzatiként, polgármesterként tartom ezt méltánytalannak, és szeretném felhívni az Állami Számvevőszék figyelmét, illetve kérni a Számvevőszéket arra, hogy ennek a szabályozásnak a kérdésében körültekintően működjön közre a kormányzatnak bármiféle tanácsot nyújtva, figyelembe véve azt, hogy az országban felhalmozódott nagyon sok feszültség megoldására - a költségvetés defektusaiból adódóan - csak az önkormányzati rendszeren keresztül van lehetőség. Ezt a fajta szolidaritási és társadalmi célrendszert - úgy gondolom - a XXI. század Magyarországában, európai uniós tagállamként nem dobhatjuk teljes egészében ki a szemétdombra.
Összefoglalóan: a jelenlegi költségvetési törvénytervezet az európai uniós források átláthatóságának és ellenőrizhetőségének szempontjából újabb mély tőrdöfést ad a magyar közéletnek, amelyben - úgy tűnik - valamilyen oknál fogva a felelős politikai szereplők nem kívánják vállalni az ezzel kapcsolatos felelősséget. Ez a sommás vélemény, és úgy gondolom, ezen a véleményen és kritikán alapulva ezt a fajta törvényjavaslatot, ezt a fajta szabályozást elfogadni nem lehet. Ebbe a helyzetbe belenyugodni egyszerűen lehetetlenség demokratikus politikai erőként, amelynek a feladata parlamentáris keretek között a végrehajtó hatalom ellenőrzése. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is. Azt gondolom, az előzetes várakozásoknak teljesen megfelelt a hozzászólás. Most azt javasolom, hogy adjuk meg a szót az előterjesztő és az Állami Számvevőszék képviselőjének, hogy reagáljanak az eddig elhangzottakra, hiszen feltételezem, hogy a két meglehetősen részletekbe menő - bizonyos tekintetben kimerítő - elemzés és okfejtés tartalmazza a két politikai oldal szakmai, politikai érvrendszerét is. Arra kérem a kormány képviselőjét, hogy amire lehet, arra a költségvetési törvénnyel összefüggő szakmai választ adja meg. Nyilván nem várjuk el, hogy mindenféle olyan politikai megjegyzéssel, ítélettel vagy jóslattal szemben érveljen, amely egyébként nagyon távol esik adott esetben a költségvetési törvényjavaslattól, vagy akár az Állami Számvevőszék konkrétan megfogalmazott véleményétől. Úgyhogy, ha ezzel egyetértenek a képviselőtársaim, most megadom a szót az előterjesztőknek, és utána van még mód arra, hogy egyébként ki-ki hozzáfűzze a véleményét - amennyiben ez fontos - a kérdéshez, hogyha szükséges tisztázó kérdéseket tegyen fel.
Banai Péteré a szó.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, alelnök úr. Először két dologra szeretnék röviden reagálni, amit Szűcs Erika képviselő asszony említett, és köszönöm is, hogy kiegészítette az eddig elhangzottakat két olyan fontos momentummal, amiről nem szóltam. Az egyik a programok zárása előtt, a program keretösszegének 5 százaléka, melyet tényleg az Európai Bizottság csak a programzárást követően térít meg. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez minden programnál szerepel a költségvetésben, az NFT-nél, a nemzeti vidékfejlesztési tervnél, a Kohéziós Alap projektjeinél, s ez árnyalja a 100 százalék felhasználásának az összegét is, mert záróképet akkor tudunk majd mondani a 100 százalékos uniós forrásfelhasználásáról, amikor ezt az utolsó 5 százalékot is átutalja az Európai Bizottság. A 100 százalék tehát azt jelenti, hogy az uniós keretösszeggel megegyező összegű forrás kifizetésével számolunk, az utolsó 5 százalék tekintetében 2008-ban még hazai forrásból, és később kerül megtérítésre ez az uniós pénz.
Ami Magyarország EU-elnökségi felkészülését illeti, a Külügyminisztérium fejezete tartalmazza az erre elkülönített forrásokat. A benyújtott fejezeti kötetekben részletesen kifejtésre kerül, hogy milyen célokra, milyen összeggel szerepelnek a források. 2010-ben és '11-ben, amikor csúcsosodnak a feladatok, 10-10 milliárd forint van elkülönítve, tehát mindösszesen ez 20 milliárd forint, és 2007-8-9 években is 5-10 millió forintos nagyságrendben állnak rendelkezésre források. Mi úgy látjuk a szlovén elnökség költségeit figyelembe véve, a tőlünk kisebb országok vagy a velünk egyező nagyságú, mondjuk, Finnország nagyságú országok elnökségi költségeit figyelembe véve, hogy biztosított az elnökség tökéletes, teljes lebonyolításához szükséges pénzösszeg.
Nógrádi Zoltán képviselő úr észrevételeit tekintve először az átláthatóságról szeretnék szólni. Valóban sok kritika elhangzik minden évben, hogy nem kellően átlátható, transzparens a költségvetés, de én személyes véleményemet tudom elmondani. 2002 januárja óta dolgozok ezen a területen, ha az előtte lévő évekből megnézünk egy zárszámadási törvényjavaslatot, akkor sok esetben, mondjuk, a Phare-források, amiket kaptunk, nem jelentek meg önálló előirányzaton a költségvetési törvényben. Folyamatos törekvésünk volt az, hogy az uniós források minél transzparensebben jelenjenek meg, és elmondhatom azt, hogy minden uniós forrás önálló előirányzaton szerepel, nincs uniós bevétel más bevétellel egybemosva, pontosan lekövethető, hogy milyen célra mennyi EU-forrás felhasználásával számolunk.
Az általános indoklás mellékletei között benyújtott törvényjavaslat 457. oldalától, ha jól emlékszem, tizenegy mellékletben szedjük össze az európai uniós forrásokat. Ettől függetlenül nyitottak vagyunk természetesen minden javaslatra, ami a prezentáció javítását, az átláthatóság további növelését jelentené. Én úgy látom, hogy a magyar költségvetés - összehasonlítva más uniós tagállamok költségvetésével - e tekintetben transzparens. Egy példát mondok: Franciaországban a költségvetési törvényjavaslatban egyáltalán nem mutatják be a felhasználásra tervezett uniós forrásokat, a zárszámadásban utólag kerül bemutatásra, hogy ténylegesen mennyi uniós forrást használtak fel.
Ami az előre elköltött pénzeket illeti. Valóban, itt a 2007-es költségvetés, ahogyan a képviselő úr is említette, illetőleg ahogy Szűcs Erika képviselő asszony is említette, tartalmazza azt a szabályt, hogy 2008-ban kötelezettséget lehet vállalni a 2007-2008-2009-es keretekre, adott esetben ennél nagyobb összegre is.
Ki szeretném emelni, hogy ez a szabályozás teljesen megfelel a 2004 óta követett magyar gyakorlatnak, teljes összhangban van más uniós tagállamok gyakorlatával, tehát ha bármelyik tagállamba elmegyünk, akkor azt látjuk, hogy a kötelezettségvállalások és a kifizetések elkülönülnek egymástól. Magának az Unió költségvetésének is ilyen kettős rendszere van: vannak kötelezettségvállalási előirányzatok, amiket el lehet költeni, és vannak kifizetési előirányzatok, az az összeg, ami az adott évben kifizetésre kerül. Ez az a gyakorlat, ami lehetővé teszi azt, hogy az uniós forrásokat minél nagyobb mértékben felhasználjuk. Tehát ha most nem lehetne szerződést kötni azokra a többéves programokra, amelyeket tudunk, hogy csak 2010-11-ben valósulnak meg, akkor meggyőződésem - az uniós gyakorlat és a tagállamok gyakorlata is ezt igazolja -, hogy nem fogjuk tudni felhasználni a rendelkezésre álló forrásokat. Hogy egy példát említsek, a média is rengeteget foglalkozik Pécs kulturális főváros címével. Több évvel később lesz ez a rendezvény, mégis a felkészülést el kell kezdeni, sőt sok hír arról szól, hogy talán lemaradásban vagyunk; ezt nem kormányzati álláspontként mondom, idézek bizonyos lapokból. Nyilván ha most nem lehet szerződést kötni a több év múlva megvalósuló projektekre vagy a többéves kihatású projektekre, akkor veszélyeztethetjük az uniós források felhasználását. Gondoljunk itt nagy beruházásokra, például a budapesti szennyvíztisztító építésére, az autópálya-programokra, amelyek több év alatt valósulnak meg. Ezért szükséges az, hogy a nemzetközi gyakorlattal összhangban többéves kötelezettségvállalási lehetőséget teremtsünk.
Értelemszerűen ez a többéves kötelezettségvállalás olyan célokra történhet, amelyek az akcióprogramban megfogalmazásra kerültek. (Nógrádi Zoltán: Ezt nem mondta! Ez eddig nem került nyilvánosságra! - Szűcs Erika: Benne van az anyagban, olvasd el!) A költségvetési törvény az eddigi gyakorlattal összhangban a kereteket adja meg, tehát azt, hogy milyen keretösszegeket lehet elkölteni. Arra, hogy részletesen milyen célra használjuk fel, úgy gondolom, ez a több száz oldal nem lenne elég, hiszen ezért készültek részletesen az akciótervek, amelyek szintén több száz oldalon keresztül fejtik ki, hogy konkrétan milyen célokra lehet felhasználni a forrásokat. Tehát a két dokumentum együtt van összhangban: egyrészt a költségvetési törvény, amely meghatározza a keretösszegeket, amelyeket el lehet költeni - amelyek egyébként az akciótervekben is szerepeltek -, másrészt értelemszerűen az akciótervek részletesen kifejtik azt, hogy konkrétan milyen programokra hogyan lehet elkölteni a pénzt.
Ha talán ezt említenem kellett volna, akkor ezért a tisztelt bizottságtól elnézést kérek, értelemszerűen a kötelezettségvállalás csak olyan célokra történik, amelyek az operatív programokban megfogalmazásra kerültek, illetőleg amelyek részletesen az akciótervekben kifejtésre kerültek.
Az NFT I. és NFT II. közötti átvitel tekintetében engedjék meg, hogy idézzem szó szerint az ezzel foglalkozó paragrafust - ez a benyújtott törvényjavaslat 90. §-a -, így szól: "Az NSRK" - Nemzeti Stratégiai Refenciakeret, Új Magyarország fejlesztési terv, a törvényjavaslat korábban ezt a rövidítést vezette be - "forrásaiból kell biztosítani azon programok, projektek finanszírozását, melyek megvalósítására a Nemzeti Fejlesztési Terv operatív programjai alapján történt kötelezettségvállalás, megfelelnek az NSRK céljainak, szabályainak, de európai uniós forrásból történő finanszírozásukra a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében nem kerülhet sor."
Megint azt tudom mondani, hogy ez a gyakorlat, amit most be kíván vezetni a kormányzat, követi az uniós tagállamok legjobb gyakorlatait. Én magam több külföldi utam során láttam azt, hogy nemcsak az egyes uniós programok között történik forrásátvitel, hanem hazai és uniós programok között is, tehát történik olyan kötelezettségvállalás, ahol mondjuk, egy útépítés esetén a szerződéskötésekre, az egész kivitelezési munkálatokra úgy kerül sor, hogy a terv a csak hazai forrásból történő finanszírozás, de amint megnyílik egy európai uniós forrás és a programot szabályszerűen át lehet terelni, úgymond, uniós finanszírozásba, akkor ezt több tagállam megteszi. Ehhez képest, tehát a hazai és az uniós finanszírozás átterelésének létező gyakorlatához képest úgy gondolom, hogy a két azonos főcélú uniós program közötti átterelés nem lehet problémás. Értelemszerűen egyetértek a képviselő úrral, hogy amennyiben az Új Magyarország fejlesztési terv feltételei, kritériumai eltérnek az első NFT kritériumaitól, feltételeitől, akkor nem lehet ilyen projekteket átvinni, azonban számtalan olyan támogatás van az Új Magyarország fejlesztési terv keretében is, ami gyakorlatilag teljes egészében az első NFT programjainak a folytatása.
A kedvezményezettek szempontjából pedig semmilyen változás nem történik. A kedvezményezett nem is tapasztal semmit ebből az átvitelből, a szerződéses programját ugyanúgy megvalósítja, minden korábban vállalt feltételnek ugyanúgy teljesülnie kell, a kedvezményezettnek ezt teljesítenie kell, és ő nem is tapasztalja azt, hogy a finanszírozás milyen csatornákból jön. A szerződés szerinti összeget szabályos teljesítés esetén a kedvezményezett meg fogja kapni. Tehát hangsúlyozom, hogy ez a létező tagállami gyakorlatnak a hazai rendszerbe való átültetését jelenti, de egyetértek a képviselő úrral abban, hogy ez természetesen nem minden projekt esetében történő automatikus átvitelt jelenthet. Ott, ahol megváltoztak az ÚMFT feltételei, ilyen átvitelre nem kerülhet sor.
Ami az önkormányzati és területfejlesztési miniszter hatásköreit illeti, valóban a 2008. évi költségvetési törvényjavaslat úgy szól, hogy a XIX. Uniós Fejlesztések fejezet tekintetében számos fejezeti jog, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének joga - például az előirányzat-átcsoportosítás - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének a jogkörében van, ez azonban nem az összes jogkör átruházását jelenti. Azokon a területeken, ahol a jogszabály magának a miniszternek ad jogokat, át nem ruházható jogokat, ezek a jogok értelemszerűen az önkormányzati és területfejlesztési miniszter hatáskörében maradnak, a benyújtott törvényjavaslat a szabályozási kérdéseknél ezt külön ki is emeli. Ezt a gyakorlatot 2007-ben is folytatta az ÖTM-miniszter, illetőleg akkor még nem az ÖTM-miniszter volt a fejezet felügyelője, de már akkor is a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnöke gyakorolta ezeket az átcsoportosítási jogokat. Sem 2007-ben, sem 2008-ban az Igazságügyi Minisztérium, illetőleg a kormányzat többi jogásza ezt nem találta jogellenesnek. Ismereteim szerint nincs olyan jogszabály - sem az alkotmány, sem az államháztartási törvény, sem alsóbb rendű jogszabály -, amely ezt a rendszert jogellenesnek találná.
Miért alakult így akkor mégis ez a szabályozás? Nagyon egyszerű, praktikus oka van: a cél az volt, hogy gördülékenyebb legyen a lebonyolítás, ne kelljen minden esetben a miniszterhez menni olyan ügyekben, amelyek a lebonyolítás kérdéseit illetik. Ezért született tehát meg ez a szabály, hangsúlyozom, ez egy korábbi gyakorlat folytatását jelenti. Ez nem érinti tehát azt, hogy a fejezet egésze tekintetében az önkormányzati és területfejlesztési miniszter felelős, nem érinti az interpellálhatóságot, és nem érinti az egyébként hatáskörébe tartozó jogokat.
Az EU Önerő Alap esetén valóban történik egy szabályozási változás, a kormányzat szándéka szerint ez egyszerűsíti a lebonyolítást. A szándék az, hogy a pályázó önkormányzatoknak kevesebb adminisztrációt kelljen végezni. Miről is van szó? Az önkormányzati Önerő Alap esetén, ha az önkormányzat nem bírt biztosítani egy meghatározott önerőt, akkor fordulhatott az Önerő Alaphoz. Ha viszont a pályázati felhívásokat eleve úgy jelentetjük meg, hogy a hátrányos helyzetű önkormányzatoktól, illetőleg cél szerint a kiemelt célok tekintetében az önkormányzati kedvezményezettektől minimális önerőt kérünk. Tehát adott esetben mondjuk, nem 10 százalékot, hanem 3-4-5 százalékot, akkor az elsődleges pályázati rendszerben tudjuk biztosítani ugyanazt a célt, amit eddig az önkormányzat önerőből biztosított, nevezetesen, hogy minimális önerőt kelljen az önkormányzatoknak biztosítani. Eddig a gyakorlat az volt, hogy - tegyük fel - 10 százalék önerőt kellett biztosítani az önkormányzatnak, egyszer pályázott a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség keretében kiírt pályázatokra, majd, ha az önerejét nem tudta biztosítani, másodszor pályázott az önkormányzati Önerő Alapra. Ha ezt a kettőt egybevonjuk, és az első pályázati felhívásban határozzuk már meg azt, hogy a hátrányos helyzetű önkormányzatnak csak néhány százalékot kell biztosítani, akkor nem két helyre kell pályázni, hanem egy helyre.
Az összegét tekintve egyébként az önkormányzati Önerő Alap a tavalyihoz képest egyharmaddal nőtt, de értelemszerűen nem az új pályázati rendszer, nem az új önerő biztosítási rendszer miatt, hanem a korábbi években vállalt kötelezettségvállalások miatt. Még egy dolgot emelnék ki ennek kapcsán, ha már erről volt szó, nevezetesen azt, hogy környezetvédelmi területen az ivóvíz-biztosítás, csatornaelvezetés, hulladéklerakók tekintetében több, a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettsége van az önkormányzatoknak. Tehát mondjuk, csatornarendszert kell kiépíteni különböző határidőkig, ez jelentős teher, jelentős beruházás lesz az önkormányzatok részére, ezt segítendő létrejön egy új alap - egy úgynevezett derogációs alap -, ez a XIX. Uniós Fejlesztések fejezetben szerepel, és célja az, hogy kamattámogatást nyújtson azon beruházásokhoz, amelyek közösségi jogszabály teljesítése érdekében jönnek létre, tehát például az említett csatorna-beruházások.
Végezetül az önkormányzatok eladósodása, hitelfelvételi kényszerei kapcsán azt tudom mondani mindkét elhangzott észrevételre - mind az Állami Számvevőszék javaslatában, amely arról szól, hogy némileg korlátozni kell vagy kellene, valamilyen szabályokat kellene bevezetni az önkormányzati alrendszer hiányára, mind a Nógrádi képviselő úr által említett óvatos, úgymond korlátozásra -, hogy ugyanezek a szempontok, mindkét szempont megjelenik a kormányzat törekvéseiben, a készítendő jogszabálytervezetekben. Pont ezt a két szempontrendszert kell, hogy összehangoljuk. Valamilyen szabályozás - ismét külföldi példára utalok - nagyon sok országban van az önkormányzatok adósságát tekintve.
Azért kell ez a szabályozás, mert a maastrichti kritériumok, az államháztartási hiányra vonatkozó kritériumok magukban foglalják az államháztartás összes alrendszerének, tehát az önkormányzatoknak a hiányát is. Ezért abszurd esetben a központi kormányzat hiába szorítja le a hiányt nullára, ha az önkormányzati alrendszerben olyan túlköltekezés történik, amely miatt mondjuk, a konvergenciaprogramban vállalt hiányérték nem teljesíthető. Ekkor a szankciók a kormányra, de rajta keresztül az egész országra kihathatnak, tehát abszurd esetben megtörténhet a támogatások felfüggesztése. De abszolút jogos az a felvetés, amit Nógrádi képviselő úr említett, illetőleg amit Szűcs Erika képviselő asszony is, hogy alkotmányban, illetőleg a kétharmados önkormányzati törvényben rögzített jogai vannak az önkormányzatoknak, és a kettő között igen nehéz megteremteni a hangsúlyt. Csak annyit tudok mondani, hogy a készülő pénzügyi szabályokban mindként szempontrendszert megpróbálja a kormányzat figyelembe venni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Az Állami Számvevőszéké a szó.
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Szeretnék néhány felmerült kérdésre válaszolni. Az elején nem térem ki, de a jelentésünkben azt jeleztük, hogy nagyon jó dolog, és az átláthatóság szempontjából pozitívnak értékelhető, hogy az európai uniós források egy fejezetben jelennek meg. Ez meg is történt, azonban amennyiben önálló fejezetként jelenik meg, ott az államháztartási törvény szabályai lépnek életbe. A fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetője, azaz a miniszter felelős az egész fejezetben történt szabályozásért, gazdálkodásért, beszámolásért, információk szolgáltatásáért, mindenért.
Itt egy speciális helyzet alakult ki, hogy a miniszteri felelősségnek egy igen jelentős részét - amely kiterjed a tervezési, előirányzat-módosítási, felhasználási, beszámolási, információszolgáltatási és ellenőrzési kötelezettségre - nem miniszter gyakorolja közvetlenül, hanem egy központi hivatal vezetője, és az önkormányzati és területfejlesztési miniszter gyakorolja a szabályozási jogokat és az ezzel kapcsolatos kötelezettségeket. Természetesen ma nem lehet azért világosan látni, hogy közvetett módon hogyan fog érvényesülni a miniszteri felelősség. Mi szó szerint úgy fogalmaztuk meg a véleményünket, hogy ez a kialakult helyzet nem túl szerencsés, és ez megnehezítheti az uniós támogatások költségvetésben történő felhasználása során a felelősségi szabályok érvényesülését, és a fejlesztési terv végrehajtásának nyomon követését.
Mi azt szorgalmazzuk, hogy a kialakult helyzetet feltétlenül át kellene tekinteni, és ugyanolyan fejezetként kellene tekinteni, mint ahogyan ez például az egészségügynél, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium fejezeténél, ahol teljesen egyértelmű a miniszteri felelősség, miközben a miniszter leadhat felelősségébe tartozó jogköröket, de a közvetlen felügyelete, felelőssége egyértelműen megmarad, mint fejezetgazdának, az egész fejezetre vonatkozóan.
A másik az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozási kérdések. Az Állami Számvevőszék azért is mindig csak felveti, tudja, hogy kétharmados törvényről van szó. Azt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az önkormányzatok eladósodása igenis államháztartási szinten befolyásolja a konvergenciaprogramban lévő hiány vagy GDP-arányos hiány teljesíthetőségét. Ez történt többek között 2006-ban is.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az önkormányzatok fejlesztésekhez felvettek hiteleket, hogy az önrészt tudják biztosítani. Ez egy nagyon jó dolog, hogy fejlesztenek, fejlődnek, gyarapodnak, de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az elkövetkezendő években ezeket a fejlesztéseket működtetni, fenntartani, üzemeltetni kell, aminek igenis számolni kellene majd a későbbiekben a forráskihatásával is, amit a költségvetésében az önkormányzatoknak meg kellene tudni tervezni, és nem pedig gyűrűző hitelfelvételből biztosítani ezeknek az intézményeknek majd a későbbi fenntartását.
Köszönöm figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm én is. Eljutottunk a vitának egy olyan pontjához, amikor igazából a bölcsesség azt diktálná, hogy az idővel való hasznos gazdálkodásra figyelmeztetve a két, mondjuk így, raportőrnek még egy reagálási lehetőséget biztosítva megadnám a szót, és utána, ha még valaki szeretne a bizottság tagjai közül kérdést feltenni vagy esetleg megfogalmazni véleményt, arra adnék módot.
Kérdezem, hogy kívánnak-e élni a lehetőséggel. (Jelzésre:) Szűcs Erika, parancsoljon!
SZŰCS ERIKA (MSZP): Nagyon röviden. Köszönöm szépen a kiegészítéseket és a magyarázatokat, azért mi nem vagyunk ennyire járatosak a dologban. Én úgy gondolom, hogy amit Nógrádi képviselő úr kifejezett politikai kockázatként felvázolt, arra világos választ kaptunk, hogy ez egy gyakorlat, és ennek a gyakorlatnak az indikációja pontosan az volt, amit két-három éve ebben a bizottságban elmondtam: minél gyorsabban eljusson a kedvezményezetthez a pénz. Én úgy gondolom, hogy ha ez a javaslat módosító indítványként megfogalmazódik, akár meg is fogalmazhatjuk, csak tessék tudni annak a következményét, hogy akkor egy évig, amíg ez a szabályozás él, nem kell jönni ide azzal, hogy de miért megy lassabban. Ennyi, végig kell gondolni az ellenzéki képviselőtársaimnak, hogy akkor azt mondták, hogy ne politikusok, hanem köztisztviselők legyenek a pénz urai, és Vági úr abszolút nem politikus. Itt most nagyon sokféle megközelítés volt, alakítsanak ki egy véleményét. Én a magam részéről ott tartok, hogy ezt nem tekintem olyan kérdésnek, amiben ne lehetne megegyezni, ha ez kardinális kérdés, csak akkor tudni kell, hogy előny és hátrány hogyan jön ebben a dologban össze.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna reagálni.
ELNÖK: Kérdezem Nógrádi képviselő urat, hogy aggodalmaiban megnyugodva, információktól feltöltekezve kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Nógrádi Zoltán: Igen.) Parancsoljon!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Némi vitaingerrel szeretnék reagálni ezekre a felvetésekre, illetve magyarázatokra. Némileg azt vélem kiolvasni az előterjesztő magyarázataiból, hogy abban a helyzetben találunk megnyugvást, hogy nem vagyunk nagyon következetlenek, csak egy kicsit, nem vagyunk szabálytalanok nagyon, csak néhány kérdésben, nem vagyunk alkotmányellenesek teljesen, csak egy icipicikét, nem vagyunk olyan helyzetben, hogy teljes egészében azt lehessen rámondani a rendszerre, hogy komoly aggályokra ad okot, de azért egy kicsit aggódhatunk. Ez a fajta mentalitás, ez a fajta szabályozási, költségvetési és fiskális stílus, engedje meg, főosztályvezető-helyettes úr, hogy azt mondjam, nem igazán a közbizalom megerősítését szolgáló módszerek közé és stílusok közé tartozik.
Arról tett említést, hogy nagyon sok országban nem is tervezik be a költségvetésbe az európai uniós források felhasználását, csak a zárszámadásban adnak erről számot. Ez így rendben is van, ha a zárszámadásban számot adnak, csak a 2006-os zárszámadási törvényben éppen az Állami Számvevőszéknek volt a legsúlyosabb és legfajsúlyosabb megállapítása nemcsak az európai uniós források kapcsán, a társadalombiztosítás forrásai kapcsán, az egyes fejezeti előirányzatok számadatai kapcsán, de például a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál vagy a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál kifejezetten felhívta a figyelmet az európai uniós kohéziós és strukturális forrásokra. Egészen pontosan tudnám idézni: "számviteli, pénzügyi és vagyoni elszámolási ... nem felelnek meg a valóságnak". Ezt írta le az Állami Számvevőszék a zárszámadási törvényhez adott véleményében, és erre próbáltunk meg valamiféle módosító javaslattal korrekciót biztosítani, de ezt a kormányzat elutasította.
Nekem azzal sincsen bajon, ha a zárszámadási törvényben adunk számot az uniós forrásokról, csak az a valóságot tartalmazza és a valós helyzetet adja meg, ne pedig valami fikciók vagy valami tévedéssorozatok tömegével kelljen találkoznunk zárszámadási törvényként az országgyűlési törvényi vitában, illetve ennek a számsoraiban. Elfogadom azt a fajta észrevételt, hogy az egyes forrásoknak az előre való elkötelezettségében, csak akkor bele kell tenni, hogy a kormány által elfogadott dokumentumok célrendszereinek és az általa elfogadott allokált pénzeszközöknek megfelelően. Ez nincs benne a szabályozásban, nincs benne a szabályozásban, generálisan ad lehetőséget arra, hogy előre elkötelezettséget vállaljon a kormány. Nekem semmi problémám nincs a Pécs kulturális főváros programmal, benne van az akciótervben, de hány olyan lehetőséget teremt meg ezzel a szabályozással a kormányzat arra, hogy akik nincsenek benne ezekben a dokumentumokban, azokra is elkötelezettséget vállaljon, ugyanis nem pontos a szabályozás. Mindjárt summásan elmondom a véleményemet, amiben már megállapodtunk Vági úrral, hogy ez az egész uniós szabályozási rendszer milyen összefoglaló jellemzővel írható le.
A másik kérdés pedig az NFT I.-ből az NFT II.-be történő átvitel. Ha mi objektív bírálati rendszert emlegetünk, szakmai bírálati rendszert emlegetünk, akkor ez a lehetőség nem áll fenn, lehetetlen, be kell adni új tendert, ahhoz be kell adni újra az eljárásrendeknek és kritériumoknak megfelelő új dokumentációt, amit az új bírálati rendszer alapján kell az eljárásrendekben összehasonlítani más tenderekkel, tehát az esélyegyenlőséget, az ezzel kapcsolatos objektív elbírálási feltételrendszert biztosítani kell. Automatikusan nem lehet, akkor is elő kell írni, hogy az új feltételrendszer dokumentáltságának és értékelési szabályainak meg kell hogy feleljen, csak úgy lehet ezt átvinni, de ez megint csak a szabályozás pontatlansága. Nem vagyunk nagyon szabálytalanok, csak kicsit, nem nagy kapukat nyitunk meg, csak sok kis kaput nyitunk meg ebben az egész rendszerben.
Az európai uniós önerőalappal kapcsolatosan 33 kistérséget jelölt ki a kormány, amely ezekkel a kiemelt feltételekkel élhet és rendelkezhet; 33 a 178-ból. Szűkíti a kormányzat az EU-s önerőalap hozzájutásának feltételrendszerét a többi önkormányzat vonatkozásában, ismerjük el, spórol ezen a fejezeten, leszűkíti azoknak az önkormányzatoknak a számát, amelyek ehhez hozzájutnak. Ez csak ennyi, és azt hiszem, ez nem politikai megjegyzés, hanem egyszerűen csak egy ténymegállapítás. És az önkormányzatok eladósodásával kapcsolatosan jelenleg is van rá szabályozás, az államháztartási törvény szabályozza az önkormányzatok kötvénykibocsátással és hitelfelvétellel kapcsolatos korlátait, az adósságszolgálat maximális évenkénti mértékét a saját bevételéhez és az egyéb mutatókhoz képest. Ez egy törvényi szabályozás. Nem értem, hogy ezen törvényi szabályozás milyen feltételek mellett nem állja meg a helyét, hogyan nem lehet ezt érvényesíteni, miért kell még további, ennél szigorúbb szabályozással bekorlátozni fejlesztési lehetőségeket is, egyetértve azzal, amit a főigazgató-helyettes asszony elmondott, hogy természetesen figyelembe kell venni azt, hogy egy-egy fejlesztésnek milyen költségvetési kihatásai vannak később akár az önkormányzat, akár a központi költségvetés vonatkozásában.
Összefoglalóan. Amit megállapítottunk az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos kormányrendelet vitájában és amit a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökével rögzíthettünk, mi azt mondtuk, hogy továbbra is kiskapukat nyitogat a kormány a felhasználásban, amivel az ellenőrizhetőséget és az átláthatóságot csökkenti. Ő azt mondta erre, hogy az nem kiskapuzás, ez a végtelen rugalmasság rendszere. Nos, a végtelen rugalmasság egy ilyen kiélezett politikai helyzetben, ilyen közbizalmi viszonyok mellett nem megengedhető, erre szerettük volna felhívni a figyelmet.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is. Természetesen módot adok majd később - ha ez elfogadható - Banai Péternek és Simon Ákosnénak, ha még egyébként van mondanivalójuk, hogy akár erre reflektálva azt elmondhassák, de azt tartanám igazából célravezetőnek, miután most már rengeteg lehetőséget kapott a két raportőr arra, hogy itt vitázzon a kormány képviselőjével és egymással is, hogy ha a képviselőknek van még hozzáfűznivalójuk, azt megtehessék.
Mindazonáltal annyit hadd vessek közbe - mert itt mégiscsak javarészt politikusok ülnek és vitatkoznak, és ebben nyilván van egy korlátozott lehetősége annak, aki nem politikusként ül itt -, hogy még politikusként és levezető elnökként azt látom a kialakult vitában, hogy egyfelől Nógrádi képviselőtársam véleményével szemben a benyújtott törvényjavaslat után is van élet az Unióban, Mórahalom számára is, úgy látom.
Ha lehet kicsit idézni, vagy rímelni arra, amit ön mond, akkor azt mondanám, hogy az általa megfogalmazottak nekem azt juttatják eszembe, hogy nem vagyunk rosszhiszeműek - csak egy kicsit -, amikor arról van szó, hogy az alkotmányosság, a miniszteri felelősség közvetetten tud érvényesülni, akkor azt fogjuk mondani, hogy alkotmányellenes, demokráciaellenes helyzet van. Amikor a közbizalom - mondjuk így - visszaszerzése a vállalt célunk, akkor nem mindig tudunk különbséget tenni a között a két dolog között, hogy mi az, amit mindenképpen meg kell tennünk a képviselői lelkiismeretünk, felelősségünk, ellenzéki pozíciónk szerint, és mi az, amit már nem kell megtennünk azért, mert egyébként az ország javát is szeretnénk szolgálni. Az egész érdekében cselekszünk, és nem egy politikai oldal szempontjából fogalmazzuk meg azt, amit egyébként nyilvánosan el is mondunk.
Nos, hadd kérdezzem a képviselőtársaimat, hogy kinek van még kérdése, véleménye, hozzáfűznivalója a napirendhez. (Jelzésre.) Megállapítom, hogy Ékes képviselő úr még szeretne szólni, neki megadom a szót, majd Ivanics képviselő úrnak is. Egyelőre még nem zárom le, most Ékes képviselő urat illeti a szó.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Az igazgató asszonytól kérdezném - nagyon gyors reagálást kérek -, hogy a tavalyi évhez képest mennyivel nőtt a Számvevőszék létszáma. (Simon Ákosné: Semmivel.)
ELNÖK: Egyébként a közvetlen eszmecsere híve vagyok, de van egy pont, ahol már a többiek számára ez nem élvezhető és értelmezhető. Ragaszkodjunk a rendhez!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Igen. Azért kérdeztem, mert pont olyan témával szeretnék foglalkozni pár percben, amely kimondottan az Állami Számvevőszék szerepének a növelésére, a létszám biztosítására vonatkozik. Tehát ebbe az irányba szeretnék elmenni.
Egy dolgot Kocsi László alelnök úrnak szeretnék elmondani. Nagyon sokszor a parlamenti vitában is a Nógrádi képviselő úr településének jó pályázatait nagyon rosszul fogják fel. Nekem a gondom ott van, hogy addig, amíg egy jó pályázat beérkezik az európai uniós forrásokra, azt tiszta és demokratikus viszonynak nevezem. De amikor egy polgármester úgy nyilatkozik az újságban, hogy azért is jó, hogy ő parlamenti képviselő, mert ki tudja lobbizni a pályázatokat, a gondom nekem ott kezdődik, hogy lehet, hogy egy zsírpapíron benyújtott pályázatot is képes elnyeretni. Innentől fogva jön az én kérdésköröm. Hiszen maga a Számvevőszék is kitért arra, hogy az önkormányzatoknál nem biztos, hogy jó célra használják fel az uniós forrásokat. Ma reggeli hír: Pécs, multifunkcionális csarnok, kérdés, hogy majd ki fogja működtetni. A kérdéseim között ezek nagyon keményen ott vannak. Számos olyan terület van, ahol tényleg az önkormányzatok úgy pályáznak, hogy senki nem vizsgálja azt a folyamatot, hogy majdan, később a működtetés dologi kiadásai miből lesznek finanszírozva. Erre kitér az Állami Számvevőszék is.
A következő: Bajnai miniszter úr meghallgatásakor rákérdeztem, hogy uniós forrásokhoz hozzáférhetnek-e offshore cégek. Kategorikusan kijelentette, hogy nem. Ma egyre többet halljuk, hogy bizonyos - vagy kivitelezési, vagy pályázati - szinten ott vannak az offshore cégek. Őszinték vagyunk akkor ebben a kérdésben? Ez mindenhez hozzátartozik.
A másik ilyen dolog: van nekünk egy üvegzsebtörvényünk és egy lobbitörvényünk. És itt jön be, hogy ezen a területen az Állami Számvevőszéknek lehetősége lenne arra, hogy az önkormányzatok által elnyert pályázatoknál, ami állami forrás, közpénz felhasználásra kerül, a cégeket is vizsgálja. Itt fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy számos területen polgármesterek vagy hozzátartozóik, illetve képviselők vagy hozzátartozóik cégei nyerik sorra a kivitelezést, vagy mint kivitelező, vagy mint alvállalkozó. Vizsgálja-e ezt egyáltalán? Ez a korrupció vagy adott esetben a mutyizás kérdése.
Kocsi László elnök úr mondta, hogy számított arra, hogy mit mond az ellenzék. Elnök úr, több éve mondom már a körbetartozás kérdését, ma már van körbetartozási törvényünk. Több éve mondom azt, hogy az önkormányzatok hitelfelvétele elérte azt a küszöböt, hogy valamit tenni kell, mert sajnos be fognak dőlni az önkormányzatok. Nem véletlenül van annyi önhikis önkormányzat. Több alkalommal foglalkoztam azzal is, hogy számos területen az önkormányzatok a legnagyobb körbetartozás-gerjesztők, tudom is bizonyítani, sok helyen megjelenik ez.
Az Állami Számvevőszéknek nincs lehetősége - létszám hiányában is -, hogy vizsgálja ezt egyáltalán, hogy az önkormányzat, amit egy pályázaton elnyert, valóban csak azt hajtják végre, ami a pályázatban van, vagy megcsináltatnak a kivitelezőkkel más munkát is abból az elnyert összegből. Vagy felmondanak egy szerződést, és utána egy másik céggel - pályáztatás nélkül - megkötik ugyanarra a munkára a szerződést, ha nem teljesít valamelyik. Tehát számos olyan terület van, hogy igenis, ha a tisztaságról beszélünk, akkor ezeket a kérdésköröket mind rendezni kellene, és nagyon keményen szankcionálni.
Még egyszer az uniós forrásokról. Az elmúlt időszakban létrejött az üvegzsebtörvény és a lobbitörvény, de a lobbitörvény érvényes mondjuk, az önkormányzatokra is? Felteszi az ember a kérdést. Vagy csak a parlamenti képviselőknél érvényes? Hiszen ha nézzük a társadalombiztosítás szegmensét, úgy alakít ki egy társadalombiztosítási átalakítási törvényt maga a kormány, hogy meghívja a biztosító társaságokat, tehát egymással lobbiznak azért, hogy adott esetben... Elnézést, érvényesül Magyarországon a lobbitörvény? Tessék kimenni az Európai Unióba, megnézni az ottani lobbitörvényt, és ott a parlamenti képviselőket, hogyan alkalmazzák! A parlamenti képviselők nem is menetnek oda a Bizottsághoz egyáltalán. Nem az, hogy egy parlamenti képviselő vagy a kormányzat maga lobbizik azért, hogy adott esetben a saját maga által kreált törvénnyel bizonyos kedvezmények megadását tudja saját maga számára biztosítani. Ez a társadalombiztosítás területén a biztosítók kérdése.
Úgy érzem, hogy az ellenzék számos alkalommal felhívja a figyelmet, sőt javasol dolgokat. Az első reakció az, hogy nem veszik figyelembe, sőt megpróbálják leverni. Majd később saját maguk, mint kormány - önök - rádöbbennek arra, hogy ezelőtt három évvel az a képviselő vagy az ellenzék mondta, és azt érdemes lenne megcsinálni. Most pont beleszaladt a kormány egy olyan hibába, hogy úgy lehet nála lobbizni, hogy adott esetben egy olyan szervezeti egységet hoz létre, amely közvetlenül az ő irodájába, az ő irányítása alá kerül - Zuschlag-ügy, vagy adott esetben a térségi menedzserek ügye. Szabályozta ezt egyáltalán valaki?
Pontosan itt jelenik meg az, hogy egyre nagyobb kételyek merülnek fel az Unióban, és ez nemcsak Magyarországon fordult elő, hanem más országokban is, de az, hogy valóban ne vesztesei legyünk majd a 2013 utáni uniós felhasználásnak és visszafizetésnek - fogalmazzunk így -, amikor majd derülnek ki sorra, hogy milyen mutyizások mentek, és milyen esélyek voltak arra egyáltalán, hogy bizonyos törvényeket kikerüljenek. És itt jön be az, hogy megköveteljük-e azt egyáltalán, hogy a törvényeket, amelyeket megalkottunk, a végrehajtás területén be is tartsanak. És ez veszélyes a költségvetésre is, és veszélyes - ahogyan az igazgató asszony mondta - magára a miniszterre is. Ezt elmondtam itt a bizottsági ülésen a miniszternek is, hogy tudja-e egyáltalán, mit vállalt fel. Mert ezzel a rendszerrel, ezzel az ellenőrzési rendszerrel - sajnos - nem lehet minden dolgot úgy tisztába rakni, demokratikussá tenni, hogy kiküszöböljük belőle azokat a lehetőségeket, amelyek egyre sűrűbben fordulnak elő.
Itt jön be az, hogy az ÁSZ létszáma nagyon kevés, mert négyévente tud eljutni mondjuk, a közepes városi szintig, a kistelepüléseket jóformán ellenőrizni sem tudja. Pontosan a költségvetésnél és a szabályozórendszerben kellene szigorítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm én is. Most úgy tudom, hogy Molnár Csaba és Ivanics képviselő úr kíván szólni. A dolgok logikája azt mutatja, hogy először Molnár képviselő úrnak adjam meg a szót.
DR. MOLNÁR CSABA (MSZP): Két dologért szeretek én nagyon lenni ebben a bizottságban a többi parlamenti bizottsághoz képest. Az egyik ez a raportőri rendszer, a másik pedig az ehhez kapcsolódó, általában jól működő szakmai vita. Ebben a raportőri rendszerben a részünkről Szűcs Erika képviselőtársam elmondta a szocialista frakció véleményét, viszont a másik oldalon Nógrádi képviselőtársam úgy néz ki, megfeledkezett a szokásainkról, hogy raportőrként elsősorban szakmai kérdésekkel foglalkozunk, és nem megyünk át olyan típusú politikai jellegű minősítgetésekbe, ami ezzel kapcsolatban történt. Természetesen a főosztályvezető-helyettes úr, illetve a főigazgató-helyettes asszony fegyelmezett köztisztviselőként ilyen politikai természetű dolgokra reagálni nem tud és nem is akar, engedjék meg, hogy én ezt megtegyem.
Az egyik az európai uniós források időbeli ütemezésével, illetve az átcsoportosításokkal kapcsolatban tett véleménye Nógrádi képviselőtársamnak. Sajnálom, hogy nincs a teremben, de talán majd a jegyzőkönyvből tudomást szerezhet erről. Magyarországnak elemi, eminens, megkérdőjelezhetetlen érdeke a minél előbbi forrásfelhasználás. Azt gondolom, senki nem mondja, hogy ez nincs így, ebben nincsen politikai sandaság, ebben nincsen 2010-es választás, senki nem mondhatja erre azt, hogy Magyarországnak nem egyértelmű érdeke. Ugyanilyen érdek az a rugalmasság, amit megpróbál megfogalmazni ez a költségvetési törvényjavaslat.
Nógrádi képviselőtársam polgármesterként biztosan beszélget polgármesterekkel. Amikor regionális fejlesztési tanácsi elnökként polgármesterekkel beszélgetek, akkor legtöbbször problémafelvetésként a rendszer rugalmatlanságát kapom meg, azt a rugalmatlanságot, ami nem engedi meg a szabályozás hiányosságai miatt az átcsoportosítást az operatív programok tekintetében, nem engedi meg az átcsoportosítást időben például úgy, hogy forrásokat előrehozzunk vagy nem engedi meg akár az NFT I., illetve az NFT II. időszak tekintetében se. Azt gondolom, ha belegondolunk, hogy Magyarországnak tényleg egyértelmű és eminens érdeke, hogy minél előbb jussunk hozzá a forrásokhoz függetlenül attól, hogy Magyarországon - ahogy képviselőtársam utalt rá - 2010-ben választások lesznek, ezért az az érdekünk, hogy ezek a fajta akár időbeli, akár rendszerek közötti átcsoportosítások működhessenek, és ha a költségvetési törvény ennek most már megteszi a jogi szabályozási részét is, akkor azt gondolom, ezt közösen üdvözölnünk kell, mert a rendszer rugalmatlansága az, ami azt lassúvá teszi. Ez az, ami azt okozza, amiről úgy szoktunk beszélni Magyarországon, akik ismerik a pályázatok világát, hogy a szomorú nyertesek világa, amikor valaki már pályázaton nyer, megkapja az értesítést, támogatási szerződéshez jut, mégis a tényleges kifizetésektől időben jelentősen elválik.
Ezért gondolom azt a kötelezettségvállalások tekintetében, ahogy ezt a főosztályvezető-helyettes úr mondta, hogy ezeket a lehetőségeket meg kell nyitni, és ettől természetesen a szabályozását tekintve időben is elválik a tényleges kifizetés. Mellesleg az akciótervek kötelező felülvizsgálatát - hiszen két évre tervezünk, de évente, november és december hónapban - az idén első körben január 30-ig meg fogjuk csinálni, az AT-felülvizsgálatot, pontosan azért vezettük be annak idején a rendszerbe, hogy ezek a rugalmatlansági tényezők kiküszöbölhetők legyenek. Ha ennek megvan a költségvetési szabályozási háttere, akkor ennek örülnünk kell, és nem pedig úgy, ahogy ezt Nógrádi képviselőtársam felvetette, sanda politikai szándékot látni a dolog mögött.
A másik dolog, ami felvetődött, és erre egyértelműen politikusnak kell reagálni, hiszen köztisztviselők ezt nem tehetik meg, ez a közbizalom, ahogy a képviselő asszony, illetve Nógrádi képviselőtársam is mondta, illetve annak a megingása, talán Ékes képviselő úr is utalt erre pár mondatban. Tegyük világossá azt, amit nagyon gyakran elfednek akár a sajtóban, akár a politikai közbeszédben. Európai uniós forrásokkal, európai uniós pénzekkel kapcsolatban semmiféle olyan botrány nem merült fel, ami ezeket a kérdéseket akár ebben a bizottságban, akár bárhol máshol, a sajtóban felvethetné. Vannak ügyek, utalt rá a képviselőtársam is, de ezek nem európai uniós források. Ez nem jelenti azt, hogy azokat nem kell kivizsgálni és nem kell végigvinni a maga jogi módján, de nem lehet olyan valótlan kijelentéseket tenni, ahogy teszik ellenzéki politikusok, az ellenzék vezetője vagy szóvivője, hogy Magyarországon az európai uniós forrásokat ellopják.
Engedjék meg, hogy ezzel kapcsolatban két dolgot mondjak. Az egyik, hogy nem emlékszem pontosan, talán a tavalyi évben volt egy Trasparency International-jelentés a magyarországi európai uniós források felhasználásával kapcsolatban, aki jobban tudja, kérem, erősítsen meg vagy cáfoljon meg. Ennek az ellenőrzésnek - márpedig tudjuk, a Trasparency International egy kormányoktól független szerv - az eredménye az volt, hogy a magyarországi európai uniós pénzfelhasználás átlátható és a korrupciótól a lehető legjobban távol van tartva. Ezt kell elmondanunk, mert ez egy megtörtént történet, ez egy vizsgálatnak az eredménye, és annak idején közösen, talán még ellenzéki politikusok is üdvözölték.
Még egy dolgot hadd mondjak gyakorló, pályázatokkal foglalkozó politikusként, regionális fejlesztési tanácsi elnökként. Sajnos azt halljuk - azért, mert ezek az ellenzéki vádak elhangzottak, hogy az uniós pénzeket Magyarországon ellopják -, hogy Magyarországon pályázók akarnak visszalépni, pályázók akarják a rendszertől távol tartani magukat. Hallottunk már nálunk olyan kis- és középvállalkozóról, akinek egyébként semmiféle politikai preferenciája nincsen, hogy inkább nem akar elindulni európai uniós pályázaton, mert nem akarja, hogy később majd rásüssék, hogy ő is valami mutyirendszernek a része, ő is ebben az ellopási rendszerben benne van. Ezért kérem, hogy figyeljünk a szavakra, tisztelt képviselőtársaim. Ha azt mondjuk, hogy Magyarországon az európai uniós pénzeket ellopják, és mondjuk, erre még maffiamódszereket is emlegetünk, akkor tegyünk mellé bizonyítékokat, eseteket, egyet, kettőt, hármat, négyet, ötöt, és ebben az esetben pedig tegyük meg a szükséges jogi lépéseket, például a büntetőfeljelentéseket ezekkel kapcsolatban. Én megkérdeztem a saját régiómban polgármestereket, ellenzéki polgármestereket és mindenféle politikusokat, hogy tudnak-e ilyenről. Az volt a válasz, hogy ők nem tudnak ilyenekről, vagyis nekünk ebben az ügyben nincsen dolgunk. Ha valaki ilyet tud, akkor tegye meg, de ne rombolja az emberek közbizalmát, ne vegye el a magyar vállalkozók, a magyar egyesületek, a magyar önkormányzatok, a magyar civilek kedvét a pályázatoktól, mert hihetetlen lehetőség előtt állunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon érdekesen alakul a vita, mert azt hiszem, olyan sok minden érv elhangzik, hogy gyakorlatilag estig itt ülhetnénk, és jókat beszélgethetnénk egymással. Megpróbálom rövidre fogni, de nehéz.
ELNÖK: Ez nem ügyrendi javaslat volt, remélem! (Derültség.)
IVANICS FERENC (Fidesz): Azt gondolom, hogy nem. Tehát a következő rövid időben szeretnék válaszolni Molnár Csabának.
Valószínűleg más polgármesterekkel is beszélgetni kéne. Ha jelen pillanatban polgármesterekkel találkozik az ember, mindegyik el van kenődve, mert nem látja, hogy a pályázati lehetőségekből hogyan tud profitálni. A következő időszakra vonatkozóan egy polgármester - és ez történetesen egy szocialista beállítottságú polgármester volt - egy kis szakmai konferencián a következő megállapítást tette a szünetben, azt mondta, hogy igen, nehéz helyzet jön, mert a szakmaiság kezd eltűnni, nem lehet a szakmai érvek alapján eligazodni, és egyébként meg az urambátyámvilág jön, ami azt igazolja, amit Ékes képviselőtársam és Nógrádi képviselőtársam mondott, és... (Dr. Molnár Csaba közbeszólására:)
Köszönöm a közbevetést, mert ez lett volna a másik pontja, de akkor előbbre hozzuk. Nem állhat minden tárgyaláson ott valaki egy rejtett kamerával felvételt készíteni, nem állhat ott minden ilyen megbeszélésen és nem nézhetjük végig mindegyiket. Nagyon megtisztelő az, hogy Molnár Csaba egy olyan infrastruktúrát gondol az ellenzék mögé, amivel a magyar rendőrség sem rendelkezik, de sajnos ezek a dolgok így nem megfoghatók. Elég azokra a pletykákra figyelni, amelyek tarifákról beszélnek, befizetésekről és lejattolásokról. Nehéz ezeknek utánamenni, én tudom, ezért óvatos mindenki ebben a kérdésben, hogy hogyan lehet megfogni, de sajnos biztosan lehet tudni ezeket. Lehet olyan példákat mondani, hogy hajszálra pontosan ugyanolyan pályázatot adnak be - a településnév különbözik -, és amit a budapesti pályázatíró cég ad be, az nyer, amit a helyi önkormányzatnál pénztakarékossági szempontból a jegyző készít el, az pedig nem nyer. Ezek a tapasztalatok azok, amelyek azt mutatják, hogy bizony a pályázati rendszerrel komoly gondok vannak, és már csak idő kérdése, hogy az EU-forrásoknál ez hogyan vetődik fel, mert az országban ezek már köztudottak.
Tehát a probléma adott, meglehetősen nagy, és azt gondolom, hogy komoly kétségeket ébreszt. Persze könnyű úgy mondani ezt az egészet - ez az elmúlt bizottsági ülésen felvetődött, csak akkor nem volt itt a képviselőtársam -, amikor a kormány úgy rakja össze például a regionális fejlesztési tanácsokat, hogy az önkormányzatoknak esélyei nincsenek, és olyan országgyűlési képviselők vezetik a regionális fejlesztési tanácsot - jó munkát kívánok egyébként a régió szempontjából -, akik közvetlenül a miniszter által kinevezettek. Ez nem az átláthatóságot erősíti, és nem azt a gondolkodásmódot erősíti, ami az EU-források szakmai felhasználását teszi lehetővé. És ez általános Magyarországon belül.
Tehát azt gondolom, hogy a probléma sokkal komolyabb és sokkal nehezebben megfogható, mintsem hogyha elő kell állni a bizonyítékkal. Igen, elő kellene. De a rendszer ennél sokkal rosszabb, és nagyon-nagyon nehéz, amúgy meg az országban mindenki tudja. Ez az általános érzésem, és mindig olyan érdeklődve hallgatom a kormánypárti képviselőket, hogy milyen lesz a költségvetés, meghallgatom, hú de jó lesz ez az országnak, nagyon örülünk neki. Tényleg megelégedhetünk, minden rendben van, a kormány tudja, teszi a dolgát, elmondta ezt 2004-ben, 2005-ben, 2006-ban, aztán Őszödön egyszer csak a miniszterelnök azt mondta, hogy hát nem így történt, hanem hazudtunk, meg nem csináltunk semmit, és tönkretettük az országot. És ezt fizetjük meg akkor, amikor költségvetési kiigazításról beszélünk, és arról beszélünk, hogy na, milyen jó, hogy ez a GDP most már 2,8 százalékra van tervezve az idei költségvetésben. Igen ám, de ezzel az utolsó között kullogunk Európában.
Sikerült pár év alatt levinni az utolsó helyre Magyarországot, és általában ez az érzése az embernek. Itt meghallgatjuk a kormánypárti képviselőktől, hogy jó az ország, kimegy az ember az utcára, ott pedig nem jó az ország, nem működik, az emberek rosszabbul érzik magukat, kevesebbet keresnek. Reálbér-emelkedésről - több éven keresztül - a konvergenciaprogram nem is tesz említést, ez megint azt jelenti, hogy bizony az ország helyzete nem javul, hanem romlik. Jön Magyarországra az uniós forrás, minden ország arra használja fel, hogy ez plusz energiát és lendületet ad az ott élőknek - akár a társadalomnak, akár a gazdaságnak, akár szociális szférának. Magyarországon meg mit csinálunk? Tömködjük a költségvetési hiányokat. (Szűcs Erika: Mivel?) Az EU-forrásokkal. (Szűcs Erika közbeszólása.) Tessék kimenni az utcára, tessék beszélni az önkormányzatiakkal, tessék körbenézni! Az országban ez az alapvető probléma. (Szűcs Erika: A költségvetési hiányt az EU-forrásokból finanszírozzuk? Ezt mondta, képviselőtársam. Ez nem igaz.) Köszönöm szépen a felvetést. Nyilvánvalóan a kormány megpróbálja ezeket a szabályoknak megfelelően úgy átszabni, hogy azok az államháztartási törvénynek megfelelően történjenek. Csakhogy az emberektől veszik el a pénzt. Az az önkormányzati szféra, amely eladósodik, nem azért adósodik el, mert rosszul gazdálkodik, mert rosszak a vezetői! Azért adósodik el, mert a kormányzat nem ad pénzt, és az ott megnövekedett hiány gyakorlatilag az emberek életét tönkreteszi, az EU-források - még egyszer mondom - nem plusz hatást jelentenek a magyar gazdaságban. Általában véve az a problémája ennek a költségvetésnek, hogy jelen pillanatban nem hosszú távú, hanem rövid távú megoldásokat jelent. Nem Magyarország versenyképességét javítja, hanem jelen pillanatban a költségvetési problémákat próbálja orvosolni.
Tehát ez általános probléma, és ezért kérdezném is, hogy lehetséges-e, készül-e olyan felmérés a Pénzügyminisztériumon belül, amely azt próbálja bemutatni, hogy Magyarországon - mondjuk az elmúlt években - hogyan alakultak a fejlesztési források. Tehát milyen felhasználások voltak mondjuk, az elmúlt tíz évben vagy akár a rendszerváltás óta - az talán teljesebb képet ad -, és ezek hogyan jelentkeznek nyilván a költségvetésben. Mert itt van az, amiről beszélek, hogy például lehet azt mondani, hogy javítjuk az ország helyzetét, de a cél- és címzett támogatások megszüntetése révén nyilván az önkormányzatoknál másfajta elérésű pénzek keletkeznek. A cél- és címzett támogatásnál, ha jól emlékszem, 200-300 milliárd forint volt 2-3 évvel ezelőtt, azok most már az idei évben 52 milliárd forinttal vannak betervezve. Tehát ez a pénz eltűnik az önkormányzati rendszerből. Honnan kerül pótlásra? Tehát az a kérdés alapvetően, hogy van-e ilyen számítási alap.
A másik konkrét probléma, ami a politikán túlmutat az, hogy számomra kicsit problémát jelent, hogy a számokat mi alapján nézzük. Nyilván meg van adva, hogy milyen euróárfolyammal számolunk, de kérdésem is - és majd valószínűleg javaslatként be is nyújtanám -, hogy a költségvetés mellé euróban is oda kellene tenni a számokat. Ugyanis Magyarországon, ha ezt nézzük, ez 800 milliárd forintos összeg, 740 milliárd az EU-források felhasználása a 2007. évre - a 2008. évre azt hiszem, magasabb -, és gyakorlatilag, ha 10 százalékos eltérés van, akkor az komoly összeget, 50-80 milliárd forintos eltérést jelent. Ha jól emlékszem, a konvergenciaprogram 271 forint/euróval számol, jelen pillanatban azért ennek 8 százalékkal alatta vagyunk az árfolyamban, tehát ez komoly differenciát jelent. Ez éppen az átláthatóság melletti javaslat, hogy írjuk le euróban, mert nyilván euróban mindig ugyanaz a szám van, nagyjából ugyanannak a számnak kell lennie a tervezés során is, és így kalkulálhatóvá válik.
Amit Szűcs Erika képviselőtársam mondott, az pedig egészen furcsán hatott, amikor azt mondta, hogy a koncentrált pénzkezelés az átláthatóságot biztosítja, majd közvetlenül utána azt mondta, hogy addig kell ezt csinálni, amíg a közbizalom meg nem lesz. Akkor itt valami differencia, valami probléma van. Én mindig is azt gondoltam - és most is azt gondolom -, hogy a decentralizációt kell erősítenünk, és tessék nyugodtan megbízni az olyan vidéki szakemberekben, akik a különböző regionális fejlesztési tanácsokban vagy egyéb helyeken dolgoznak, mert a decentralizációval a vidéket erősítjük. (Közbeszólások.) Köszönöm szépen a folyamatos közbevetéseiket, nagyon megtisztelő, hogy ketten-hárman beszélnek velem egyszerre, és így kicsit hosszabb lett a hozzászólásom. De azt hiszem, nem orvosolja ez mindazon problémákat, amelyeket érzünk, akár az önkormányzati rendszerben, akár a szociális szférában, a falvakban, ahol iskolákat kell bezárni, az iskolákban, ahol 30 százalékkal csökken a normatíva, és még sorolhatnám. A problémák nagyok, ezt mindenki tudja, látja, Bokros Lajos is erről beszélt. Nem hiszem, hogy itt a bizottságban úgy kellene tenni - csak azért, mert védeni kell egy kormány-előterjesztést -, mintha az országban minden rendben lenne. Nincs minden rendben, nagy baj van, és ha jelképesen is - még egyszer visszatérek erre - a költségvetési problémákat megpróbálják elfedni. Nem a számviteli törvénnyel, hanem ellenkezően, de az ország teljesítőképessége jelentősen lecsökkent, és ez a rezüméje annak, amit önök a kormányzás alatt tettek, és ezt próbáljuk valamilyen módon helyretenni, ami meglehetősen nehéz. Köszönöm szépen. (Nógrádi Zoltán elhagyja az üléstermet.)
ELNÖK: Köszönöm én is. A levezető elnök végtelen nyugalma, türelme is felveti azért azt a kérdést, hogy a képviselő úr nettó hozzászólását tekintve is talán volna értelme némi önkorlátozást bevezetnünk egy-egy ilyen hosszú, terjedelmes vitánál. (Ivanics Ferenc: Milyen korlátozásra gondol?) Ez lehet, hogy időbeli is lenne, és lehet, hogy bizonyos közös szabályokat kellene alkalmaznunk arra, hogy mennyiben maradunk a tárgynál, vagy milyen szabályok, információk közös ismerete az, amit feltételezhetünk, és amit nem hágunk át sem verbálisan, sem más módon.
Úgy tudom, egy hozzászóló van még, és utána megadnám a szót az előterjesztőknek, mert úgy látom, van néhány dolog, amire szeretnének reagálni. Varga képviselő urat illeti a szó.
VARGA ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretnék visszatérni a költségvetéshez, mert azt gondolom, nagyon fontos, ezen a politikai vitától nem mentes bizottsági ülésen is elsikkadt, és ezt nem szeretném mert azt gondolom, hogy nagyon fontos eredmény. Főosztályvezető-helyettes úr azt mondta - ha jól értetem -, hogy ez a 2008-as költségvetés a hiány nélkül nullás költségvetés. Tehát az adósságszolgálat nélkül ez egy nullás költségvetés. Azt gondolom, ez nagyon fontos eredmény, és szeretném mindkét oldal figyelmét felhívni, a magunkét is, és gondolom, ezt mi tartani fogjuk, de az ellenzéki képviselőtársaim figyelmét is, hogy az elkövetkezendő költségvetési vitában majd olyan javaslatok legyenek, amelyek ezt az eredményt tartják. Mert azt gondolom, ez nagyon fontos kiindulás lenne az elkövetkezendő időszakban, mert akkor el tud indulni ez az ország egy olyan irányban, hogy be tudja tartani, hogy az adott időszakban annyit költ, amennyi a bevétele, és nyilván, ha a hiányt valamikor is csökkenteni akarjuk, akkor pedig ezt el kell vinni a pozitív oldal irányába. Tehát, hogy legyen kicsivel több bevételünk, mint amennyi kiadást tervezünk. Mert ha ezt nem tesszük meg, itt mindig csak arról van szó, hogy mennyi kiadást kellene a költségvetésbe még betenni, de annak nincs meg a másik lába, akkor mindenki azt mondja, hogy ez az ország előbb-utóbb az adósságcsapdába fog menni, és szerintem ez a lehető legrosszabb.
Nagyon sajnálom, hogy azok a képviselők, akik mondjuk, politikai vitát gerjesztenek, és innentől kezdve szeretnék elnézést kérni azoktól, akik itt vannak, és nem politikusok, hogy nekem is van egy-két hozzáfűznivalóm, hogyha azok elmennek a teremből. Mert azt gondolom, itt elhangzott egy nagyon fontos szó Ivanics képviselőtársam szájából, aki - azt gondolom - valamikori közgyűlési elnökként ilyen hozzászólást nem biztos, hogy megengedett volna magának a saját közgyűlésében, mint amit most itt elmondott, hogy a decentralizáció nagyon fontos dolog.
Itt szeretnék visszatérni arra, amit Nógrádi képviselő úr is kifogásolt, hogy nincs miniszteri felelősség. Ha az Áht. szerinti miniszteri felelősség lett volna, akkor ma mindenki azt mondja, hogy Magyarországon irtózatos centralizáció van, mert egy miniszter felel mindenért, egy miniszter alá besöpörtük ezt a dolgot, és akkor azt lehetett volna mondani itt ma, hogy hol vannak a minisztérium különböző felelősségei és lehetőségei, mert minden dolgot besöpörtünk egy ember alá. Tehát azt gondolom, hogy ebben a dologban a van sapka vagy nincs sapka elv érvényesülne, amit lehet, hogy át kell tekinteni, de ez nem alkotmányossági kérdés, szerintem nincs is az alkotmányban, ahogy a főosztályvezető-helyettes úr is mondta, hogy ez a törvényjavaslat így alkotmányellenes lenne. Biztosan lehet ezen javítani, de azt gondolom, hogy nem ez a legnagyobb problémája ma Magyarországnak.
Még egy dolgot a politikai hozzászólásokról. Azt gondolom, hogy tényleg nagyon jó lenne, ha mindaz a felvetés, ami politikai felhangoktól nem mentesen is elhangzik, azért teljesen világos lenne mindenki számára. A Fidesz és a kereszténydemokraták zengték mindenhol, hogy az önkormányzatokban átvették a hatalmat. És kérem szépen, ma önkormányzati vezetőket, polgármestereket, képviselőtestületeket állítanak pellengérre azzal a szöveggel, amit Molnár Csaba képviselőtársam elmondott, tehát ezt azért át kellene gondolni. Ma a megyei önkormányzatokban, tizennyolc megyei önkormányzatban Fidesz-vezetés van, és elindultak azok a hitelfelvételi ügyek, amelyekről itt önök beszélnek; ezek az önkormányzatok indítják el, és ebben van egy komoly csapda. Nem az a csapda, hogy ha valaki fejlesztésre vesz fel hitelt és az a fejlesztés megalapozott, mert azt gondolom, a mai pályázati rendszerben benne van az, hogy megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni, és ebben a megvalósíthatósági tanulmányban be kell mutatni a fenntarthatóságot. Aki ezt bemutatja és mégsem úgy cselekszik, azt gondolom, azért van egy kicsi logikai bukfenc ebben a tekintetben. Nagyobb veszélynek tartom azt, hogy ma elindult az a típusú kötvénykibocsátás, ami a működési hiteleket konvergálja át egy teljesen más típusú hitellé, ennek pedig az a veszélye - ebben van ellenzéki, kormánypárti, önkormányzati is -, hogy ahol ezek az átalakulások nem történnek meg, ott bizony az adósság tovább fog folyni, hisz egy könnyített lehetőséget kap a gazdaságtalan működésében az önkormányzat, és ez bizony csapdahelyzet lehet az elkövetkezendő időszakban.
Vannak különbségek önkormányzatok és önkormányzatok között, igenis függ attól, hogy milyen a polgármester, milyen hivatal, milyen önkormányzati vezetők vannak - ez mind a két oldalra igaz -, tehát ebben nagyon komoly szakmai felelőssége van nagyon sok embernek, én csak a saját példámat tudom hozni. Békés megyében mi az elmúlt tizenvalahány évben felváltva vezettünk, hol fideszes, hol MSZP-s közgyűlési elnök volt, de Békés megyének nincs működésihitel-problémája. Nagyon sok egyéb önkormányzatnak van, és azt gondolom, az nagyon fontos dolog, hogy igenis egyszer szerepet kell kapnia annak, hogy legyen értékelve akár az adott önkormányzat vezetése, az adott hivatal vezetése, hogy milyen módon adósodott el egy-két önkormányzat és egy-két település. Ma bizony azon polemizálnak egyes önkormányzati vezetők, hogy miért nem adósodtok el ti is, könnyebb lenne a helyzetetek, mert úgy tűnik, hogy ennek gyakorlatilag nincs vége, nincs a felelős megtalálva. Tehát ezen tényleg el kellene gondolkodni, de ma az a közbeszéd, amellyel azt mondják, hogy ellopják az uniós pénzeket, azt gondolom, minden határon túlnő.
A regionális tanácsban együtt dolgozom Nógrádi Zoltánnal, közös döntéseket hozunk egyhangúlag. Akkor meg hogy mondhat ilyet, hogy eltűnnek a pénzek? Meg gyakorlatilag mint ha ez az oldal mutyizna, a másik oldal nem, de amikor közösen leülünk egy asztalhoz, akkor érdekes módon mindenben meg tudunk egyezni. Ezek szerint akkor Mórahalmon is ellopták a pénzeket? Feltehetném így is ezt a költői kérdést.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Akkor feltette ezt a költői kérdést, ha jól értem. (Varga Zoltán: Belekerül a jegyzőkönyvbe!) Úgy láttam, hogy közben alelnöktársam, Firtl Mátyás mindenféle úton-módon jelezte, hogy szólnia kell. Megadom neki a szót, de akkor ő az utolsó.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon rövid leszek, csak képviselőtársamnak az a gondolatmenete, amikor a figyelmünket felhívja arra, hogy most nullszaldós költségvetés készül, indított arra, hogy azért szeretném figyelmeztetni a képviselőtársamat, hogy amikor önök átvették az országlást, mennyi volt az államháztartás hiánya és most mennyi. Az önök kormányzása alatt jutottunk el oda, tisztelt képviselőtársam - ami itt elhangzott -, hogy az összes önkormányzati normatíva csökkentése árán az önkormányzatok eladósodtak úgy, hogy ők veszik át azt a terhet. (Varga Zoltán: Nem igaz!)
Szeretném elmondani, hogy én is önkormányzatban vagyok tisztségviselő, nekünk sincsenek hiányaink, nagyon jól gazdálkodunk, de tudjuk, hogy milyen áron, mert becsukjuk a kollégiumainkat, összevonjuk az intézeteinket, bezárunk iskolákat, átminősítünk intézményeinket. Ez van ma a magyar önkormányzati világban, tisztelt képviselőtársam, és ez azért jött, tisztelt képviselőtársam, mert a nullszaldót azzal érjük el, hogy a mai nap is a fogyatékosokat, a szociális szférát fogjuk sújtani ebben a költségvetésben is. Tehát amikor a nullszaldóra hivatkozunk és dicsekszünk, azt önök az elmúlt, 2002-es választás óta idézték elő. Ezt meg kell tenni, valóban végig kell menni, az Európai Unió elvárja tőlünk, hogy a konvergenciaprogramot teljesítenünk kell, ebben egyetértünk. Nem tudunk mit csinálni, teljesítenünk kell, de azért azt ne felejtse el, képviselőtársam, hogy önök vannak 2002 óta hatalmon, és az államháztartás hiánya - mondja már meg ön, hogy az ön szájából halljuk - mennyi volt akkor, hány százalékon állt és most hány százalékon áll. Ezt nem mi idéztük elő, ezt önök. Ezt szerettem volna elmondani, és többet nem akarok szólni, nem is akartam volna hozzászólni, ha nem annyira figyelmeztet bennünket, hogy mire kell odafigyelnünk.
Amikor ezt a tisztasági csomagot meg önök bevetik, Ivanics képviselő úr megfelelően elmagyarázta, hogy honnan kellene kezdeni. Ott kellene kezdeni, hogy valóban, akkor a politikusok ne legyenek azokon a posztokon, ahol vannak, de önmagunkon kellene kezdeni és példát mutatni.
ELNÖK: Ez így van, alelnöktársam. Amikor a politikusok azt mondják, hogy nem kellene politikusoknak lenni azokon a posztokon, ahol politikusok vannak, akkor általában mindig a másikra gondolnak és nem magukra. Ezzel így vagyunk valószínűleg gyarló módon mind a két oldalon. Én azért azt mondanám - most a nyugalmunk megőrzése érdekében -, hogy azért meg kell nézni az elmúlt fényes múltnak más pontjait is. Azt gondolom, azt például mindenki megvizsgálhatja magában, hogy egy-egy olyan törvényjavaslathoz hogyan viszonyult, amely a közkiadások növelését irányozta elő, akár a korábbiakhoz képest sokkal dinamikusabb módon; meg kell vizsgálni azt, hogy a költségvetési törvény vagy az adótörvények vitájában mit képviselt; meg kell vizsgálni azt, hogy milyen javaslattal állt az ország elé, amikor az ország választott, hogyan licitáltak egymásra az ország politikai erői, és amikor az egyik azt mondta, hogy na, ebből az egészből most ki kéne szállni, akkor mit mondott a másik. Azt gondolom, hogy sok mindent elkezdhetnénk itt most firtatni, de szerencsés lenne a költségvetési törvényjavaslathoz visszatérni.
Még egyet azért hadd mondjak, mert én is politikusként veszek részt ebben a vitában. Ivanics képviselőtársam olyan meglepő jártassággal, olyan terminológiával szólt arról a gyakorlatról, amit mutyinak szoktunk mi itt nevezni és mindenféle negatív tartományt képzelünk mögé, ami számomra azt jelenti, hogy ebben az országban együtt vagyunk, egymás váltogatjuk kormányon - kormányon egy ideje önök nem váltanak minket, ez nem annyira nagy baj -, önkormányzaton és mindenhol, hogy azt a gyarló politikai valóságot éljük meg, ahová egyébként Ivanics képviselőtársam éppen Szűcs Erikát volt hajlandó kiküldeni, hogy menjen a nép közé és győződjön meg róla, hogy ott mi van tulajdonképpen. (Ivanics Ferenc: Lassabban!) Mindig tudott eddig követni, Ivanics képviselőtársam, bízom benne, hogy most is így lesz ez. Tehát az a gyakorlat, amit megélünk ebben az országban, valamennyiünknek meghaladandó, valószínűleg minden jó szándékú, felelős politikus úgy éli meg, annak meg örülök, ha önkormányzatok eddig is felelősen gazdálkodtak, és ezután is - mondjuk azt - a központi kormány számára is példát kívánnak mutatni abban, hogy hogyan lehet nullszaldós legalább egy költségvetés, sőt szufficites. Én örülnék neki, ha ez lenne a gyakorlat, még akkor is, ha egyébként el kell jutnunk bizonyos áldozatos úton ehhez az állapothoz, de úgy látom, hogy a költségvetési viták gyakorlata és példája eddig nem erre volt illusztráció.
Azt javaslom, hogy térjünk vissza a költségvetéshez. Megadnám a szót Banai Péternek és Simon Ákosnénak rövid válaszadásra, és utána pedig határoznánk, hiszen végül is ez is dolgunk.
BANAI PÉTER (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, alelnök úr. A szakmai felvetésekre megpróbálok pontról pontra válaszolni. Nógrádi képviselő úr azt említette, hogy vannak kicsi szabálytalanságok a költségvetési törvényjavaslatban. Nekem az a kérésem a tisztelt bizottsághoz, hogy amennyiben a legkisebb szabálytalanságot, a legkisebb elemet felfedezik a törvényjavaslatban, amely valamely uniós vagy hazai jogszabállyal ellentétes, azt jelezzék. Nekünk, köztisztviselőknek az a dolgunk, hogy teljes mértékben összhangban legyen a hazai és közösségi jogi szabályokkal, minden egyes betű, amely a költségvetési törvényjavaslatban van.
Ékes József képviselő úr egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet, a projektek fenntarthatóságára, és erre Varga képviselő úr is reflektált. Ez valós probléma, olyan kérdés, amelyet úgy kell megoldani, hogy ne olyan beruházások valósuljanak meg, amelyeket később nem tudunk fenntartani. A múltból én is tudok olyan példát, ahol egy önkormányzat egy tornacsarnokot építtetett fel, majd a rezsiszámláit nem tudta kifizetni. Ennek az elkerülése érdekében az egész Új Magyarország fejlesztési terv egyik kulcsmomentuma a Varga képviselő úr által említett fenntarthatóság. Ez nemcsak a programokban szerepel, hanem a 217/1998. számú kormányrendeletben is. A kormányrendelet, illetőleg a programok szabályai alapján támogatási döntést csak fenntartható projektekre lehet megítélni, vagyis a támogatási döntés meghozatalakor a pályázónak - a leendő kedvezményezettnek - be kell mutatnia, hogy milyen forrásokból, hogyan fogja működtetni a létrehozott beruházást, több évre előre be kell mutatni ezt. Amennyiben erre nem képes a pályázó, nincsenek meg a fenntartáshoz a forrásai, akkor nem részesülhet támogatásban az a projekt. De ezt végre is kell hajtani, tehát nem elég bemutatni, utána ezt teljesíteni is kell. Tehát azt gondolom, ez egy kulcsmomentum, amire Ékes képviselő úr felhívta a figyelmet, amit a kormányzatnak és a döntéshozóknak következetesen érvényesíteni kell, és amint említettem, ennek a jogszabályi alapja biztosított.
A korrupció, illetőleg a szabályos felhasználás tekintetében azt gondolom, hogy két szakaszt élesen el kell egymástól választani. Az egyik szakasz az, ameddig a kormányzati szervektől a kedvezményezettekhez eljut az uniós forrás, a másik szakasz az, amikor a kedvezményezett kiválasztja a kivitelezőket, és az egyes kivitelezőknek juttat forrásokat.
Az első szakaszban a kormányzatnak alapvető felelőssége, hogy olyan rendszert építsen ki és működtessen, amely megszünteti vagy minimalizálja, kizárja a korrupció és a szabálytalanság lehetőségét. Erre megvannak a hazai jogszabályok, megvannak a közösségi jogszabályok. A közösségi jogszabályok átvételét a csatlakozási tárgyalásokon külön tárgyalási fejezetben vettük végig, számtalan olyan jogszabály épült be a magyar jogrendszerbe, amely pont azt biztosítja, hogy az első szakaszban, a kedvezményezetthez történő forráseljuttatásnál minden szabályosan történjen. Ezen kívül, a közösségi és hazai jogszabályokon kívül vannak azok a momentumok, amelyek az átláthatóságot, a szabályosságot tovább erősítik.
Melyekre gondolok? Az egyik ilyen momentum az, hogy például az NFT- és ÚMFT-források mind az úgynevezett EMIR-rendszerben szerepelnek, nyomon követhető, lekövethető, hogy kik bíráltak el egy pályázatot, hogy milyen pontrendszer alapján, milyen kritériumokat hogyan pontoztak a bírálók, amikor egy támogatásról döntöttek, és ezt a bírálatot a pályázók ki is kérhetik. Tehát ők is megnézhetik, hogy kik, milyen szempontok alapján bírálták el az ő pályázataikat. Szintén ehhez a kérdéshez tartozik az üvegzsebtörvény, amelyet szintén említett a képviselő úr. A döntéshozók honlapjain pontosan lekövethető, hogy ki, mikor, mennyi forrást kapott, ezek nyilvánosak, tehát most is fent vannak a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, illetőleg a többi szervezet honlapján. Ebbe a körbe tartozik az, amit Bajnai Gordon miniszter úr több alkalommal kommunikált, a szabálytalanság bejelentéséről szóló honlap, amely azt a célt szolgálja, hogyha a rendszert valaki ki tudja játszani, és korrupciót visz be a rendszerbe, akkor azt be lehessen jelenteni.
Ami még ehhez a kérdéshez tartozik, azok szabályosságot biztosító jogszabályok. Tehát ki kell emelni, hogy minden szervezetnek van belső ellenőrzési egysége. Ez független belső szervezeti egység, hogy például, hogyha az ellenőr szabálytalanságot tár fel, akkor az adott szervezeti egység vezetője ezért ne rúghassa ki, tehát biztosított a függetlenség. Minden szervezeti egység ellenőrzési szervezetén kívül létezik a belső ellenőrzésben a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, úgynevezett külső ellenőrzési szerként ellenőriz az Állami Számvevőszék, ellenőriz az úgynevezett OLAF iroda, amely meghatározott értékösszegű támogatások felett ellenőrizhet, illetőleg ellenőriz maga az Európai Bizottság is. Az ellenőrzések mechanizmusára, hogy milyen tételeket, milyen módon kell ellenőrizni, óriási szabályrendszer van, úgyhogy, ha megengedik, ennek az ismertetésétől eltekintenék.
A Molnár Csaba képviselő úr által elmondottakból egy dolgot emelnék ki, ez a "szomorú nyertesek világa". Mind a 2006-os zárszámadási javaslat általános indokolásában szerepelt, mind pedig többször ezen a fórumon is, hogy abszolút egyet tud érteni, egyet kell érteni a tapasztalatok alapján a kormányzatnak azzal, hogy léteznek ilyen "szomorú nyertesek", s kormányzati feladat az, hogy a támogatások kifizetésének idején az adminisztrációt rövidítsük. Hangsúlyozom, a legutóbbi bizottsági ülésen pont arról beszéltünk, hogy az apparátus nagysága, a szabályosság és a gyorsaság egymásnak ellentmondó követelmények. Kétségtelenül egy optimumot kell ezek között megtalálni, de az irány egyértelmű: tehát csökkenteni kell az adminisztrációt.
Ivanics Ferenc képviselő úr két nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmet. Az egyik a fejlesztési források nyilvántartásának a kérdése, illetőleg az, hogy az uniós források a hazai, meglévő fejlesztési szinthez képest pótlólagos beruházási elemként, pótlólagos forrásként jelentkeznek-e Magyarországon. Az 1260/99-es tanácsi rendeletben, illetve az 1384/2006-os tanácsi rendeletben - ha jól emlékszem a számokra - rögzítve van az úgynevezett addicionalitás elve. Ez a szabály arról szól, hogy egy adott programozási időszakban - nevezetesen Magyarország 2007-13 között - kapott fejlesztési jellegű források nem helyettesíthetik, hanem kiegészíthetik a korábbi időszak tisztán hazai forrásból biztosított fejlesztéseit. Magyarul, ha 2004-2005-ben hazai államháztartási forrásból 100 egység volt a fejlesztési kiadások szintje, ezt a 100 egységet 2007-13 között reálértéken szinten kell tartani, ehhez képest pótlólagos forrást kell, hogy jelentsenek az uniós források. Ennek az elvnek a lényege az, hogy a leszakadó régiók akkor tudnak felzárkózni, hogyha az ezen leszakadó régiókban korábban megvalósult fejlesztések szintje emelkedik.
Ennek a szabványnak a teljesítésére Magyarország is - mint minden tagállam - külön kimutatásokat, táblázatokat készített, illetőleg ezt leegyeztettük az Európai Bizottsággal, a Bizottság a honlapján közzétette ezen egyeztetések eredményét, így Magyarországnak is - tehát megegyezés született - ez például az ÚMFT jóváhagyásának a kritériuma volt. Tehát Magyarország is vállalta, hogy a 2004-2005-ös hazai fejlesztési kiadási szintet reálértéken szinten tartja 2007-13 között. Itt azért kiemelném azt, hogy nagyon nehéz egyidejűleg szinten tartani egy igen magas fejlesztési kiadási szintet. Azért mondom, hogy igen magas, mert a Bizottság honlapján lévő statisztikák azt mutatják, hogy a fejlesztési kiadások 2004-2005-ben igen magasak voltak, más tagállamokhoz képest jóval magasabbak. Ebbe beleszámít az összes autópálya-építés kérdése, függetlenül attól, hogy milyen szervezet valósította meg, a beruházások, képzések, az oktatási kiadások egy része. Tehát egyidejűleg kell szinten tartani ezeket a kiadásokat, és egyidejűleg kell csökkenteni az államháztartás hiányát. Ráadásul a hiány csökkentésének az elsődleges útja - legalább is hosszú távon mindenképpen - nem a bevételek, az adók növelésével, hanem a kiadások csökkentésével kell, hogy legyen. Tehát érzékeltetni szeretném, hogy két nagyon komoly feladat áll a mindenkori kormányzat előtt, és a két feladatot csak úgy lehet teljesíteni, hogy a kiigazítás idejében a fejlesztési jellegű kiadások is némileg csökkennek, de értelemszerűen a 2007-13-as időszak második felében ezeknek növekedniük kell.
A másik kérdés, amire felhívta Ivanics képviselő úr a figyelmet, az az árfolyam kérdése. Való igaz, hogy pusztán az árfolyam változása akár EU-támogatások elvesztését is eredményezhetné, hiszen ha például 248 forint/euró árfolyammal számolunk - amivel egyébként készült a 2008-as költségvetés, a kedvezményezettekkel forintösszegben történik a szerződéskötés -, és a forint gyengül, vagyis ugyanaz az EU-támogatás forintban kifejezve többet ér, mint amit korábban gondoltunk, akkor plusz feles források keletkeznek, amire ha előzetesen nem vállaltunk kötelezettséget, akkor elveszítjük. Tehát a forint gyengülése uniós forrás elvesztését eredményezheti. Az eddig gyakorlott többletvállalás rendszere pont ezt a célt is szolgálja, hogy többletkötelezettséget vállaljunk egyrészt a bebukó, lemorzsolódó pályázatok miatti potenciális forrásvesztések elkerülésére, másrészről a forint esetleges gyengülése miatti forrásvesztés elkerülésére. Minden évben, sőt éven belül részletes statisztikákat készítünk arra, hogy milyen árfolyamokon történt az Európai Bizottság részére az elszámolás, hogyan állunk euróban kifejezve az uniós források felhasználásával, ezért a többletvállalásoknál úgy történnek ezek a bizonyos többlet-kötelezettségvállalások, hogy az árfolyammozgások miatt se kerülhessen sor forrásvesztésre.
Itt azért annyit jegyzek meg, hogy értelemszerűen a forint erősödése pedig a hazai kiadások növekedését eredményezheti, tehát plusz államháztartási kiadási kockázat, és például az egyes programok összekapcsolása azon is segíthet, hogy ez a plusz kiadás ne növelje az államháztartás hiányát.
Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Mi is köszönjük. Parancsoljon!
SIMON ÁKOSNÉ (Állami Számvevőszék): Ékes képviselő úr vetette fel az ÁSZ üvegzsebtörvénnyel összefüggő ellenőrzési lehetőségét, feladatait. Az üvegzsebtörvénnyel kapcsolatban az ellenőrzéseink során arra szoktunk odafigyelni és akkor élünk az üvegzsebtörvény adta lehetőségekkel, ha felmerül az a gyanú a tárca bizonylatainak ellenőrzése során, hogy azok megkérdőjelezik a valódiságot, nem teljes körű az elszámolás, hiányosak a bizonylatok adattartalmai. Ebben az esetben élünk azzal a törvényi felhatalmazással, hogy közvetlenül a vállalkozónál ebben a tárgyban folytatunk le ellenőrzést.
Az önkormányzatok tekintetében az, hogy négyévenként tudnak eljutni az önkormányzati területre, így igaz. A képviselő úr mostani felvetését írásban el fogom juttatni az elnök úrnak, hogy ennek az ellenőrzésnek a javítását illetően milyen szervezeti vagy egyéb intézkedéseket tud az Állami Számvevőszék megtenni.
Még egy dolgot az ellenőrzések egymásra épülésével vagy a belső kontrollrendszer működésével kapcsolatban. Mint ahogy Banai Péter kollegám is elmondta, az Európai Uniónak azért nagyon szigorú az az ellenőrzéskiépítettségi követelményrendszere, amit az intézmények akkreditációja szerint is megkövetelt minden tagországtól, ezt kiizzadta az itteni intézményrendszer is. Úgy ítéljük meg, hogy ez a belső kontrollrendszer a személyi és tárgyi adottságát illetően elfogadhatóan tud működni, tehát jól képzett szakemberek vannak, az infrastruktúrájának a kiépítettsége is jó. Megítélésünk szerint az ÁSZ-nak azt kell folyamatosan szem előtt tartani, hogy ez a belső kontrollrendszer hézagmentesen jól működik-e és mintavételes eljárás keretében ráellenőrizni kvázi a kormányzati ellenőrzésre.
Nagyon nagy a tételszám, tehát ma szinte beláthatatlan mennyiségű ellenőrzési feladat lenne, amire nincs meg - azt hiszem, egy tagországban sem - az Állami Számvevőszéknek az a kapacitása, hogy közvetlen módon tudjon a kormányzati ellenőrzésen kívül sok ellenőrzést lefolytatni.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Mi is köszönjük, egyben köszönöm azt a hozzájárulást is, amit ehhez a politikai, szakmai és érzelmi tekintetben is gazdag vitához hozzá tetszettek tenni. Külön köszönöm a Pénzügyminisztériumnak azt a táblázatot, melyben áttekintést ad az adatokról. Ez ugyan nem látszott a vita minden pontján, de biztos vagyok benne, hogy képviselőtársaim jelentős mértékben hasznosítani fogják ezeket az adatokat, hiszen még hátravan ennek a törvényjavaslatnak a plenáris vitája.
Mielőtt döntést hoznánk a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról, a helyettesítéseket szeretném a jegyzőkönyv számára világosság tenni. E szerint Tasnádi képviselő urat Molnár Csaba képviselő úr helyettesíti, Botka képviselő urat Legény Zsolt képviselő úr, Veress Józsefet Varga Zoltán képviselő úr és Káli Sándort pedig Szűcs Erika képviselő asszony helyettesíti, mint ahogy Eörsi Mátyást pedig Kocsi László képviselő úr helyettesíti. A másik oldalon pedig Hörcsik Richardot - ez most nem működik, mert éppen nincs itt - helyettesítette volna Nógrádi képviselőtársunk, ha itt lett volna, de ez most nem így történik, viszont Pelczné Gáll Ildikót Firtl Mátyás alelnöktársam helyettesíti, Braun Mártont Ékes József képviselőtársam, Manninger Jenőt pedig Ivanics képviselőtársunk helyettesíti.
Ez azért volt fontos, mert most kell döntenünk arról, hogy hogyan látja a bizottság az általános vitára való alkalmasságot. Felteszem tehát a kérdést, hogy általános vitára alkalmasnak találja-e a törvényjavaslatot a bizottság. Kérem, aki igennel szavaz, emelje fel egy vagy két kezét! Ez most általában kettő. (Szavazás.) Megállapítom, hogy tíz igen szavazattal, gondolom, hat ellenében a bizottság általános vitára alkalmasnak találta a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. Nyilván ugyanez vonatkozik az Állami Számvevőszék javaslatára, amit köszönünk ezúton is.
Szeretném képviselőtársaimnak mondani - miközben megköszönöm a részvételt, és nyilván megértéssel vagyunk, ha önök esetleg távozni szándékoznak -, hogy még egy napirendi pont hátravan, ez az Országgyűlés és a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, T/3971. számon lett benyújtva, Lendvai Ildikó, Navracsics Tibor, Semjén Zsolt, Eörsi Mátyás és Herényi képviselőtársunk önálló indítványa, melyhez módosító indítványok érkeztek, most mi erről döntünk. A kormányt Bucsi-Szabó Edit képviseli, akit kérek is, hogy foglalja el a helyét mellettem. Ő most szerencsés volt, hiszen az életnek az a vastörvénye, miszerint első a munka, második a szórakozás, számára most megfordult, de mindennek eljön az ideje. (Derültség. - A Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék képviselői távoznak az ülésről.) Még egyszer köszönjük szépen, viszontlátásra!
Két módosító javaslat érkezett, mind a kettő az alkotmányügyi bizottságtól. Nem tudom, hogy olvasták-e a képviselőtársaim, rendkívül lényeges módosításokról van szó. Szeretném megkérdezni a kormány képviseletében itt lévő Bucsi-Szabó Editet, hogy támogatja-e a kormány ezeket a módosító indítványokat.
BUCSI-SZABÓ EDIT (Külügyminisztérium): Igen, a kormány támogatja ezeket a módosító indítványokat. Csak azzal szeretném kiegészíteni, hogy köszönjük az Európai ügyek bizottságának és az alkotmányügyi bizottságnak, hogy ezekkel a módosító indítványokkal foglalkozik és ezt benyújtotta.
Köszönöm.
ELNÖK: Én is köszönöm. Akkor már csak a határozathozatalra kell hogy sor kerüljön. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy az ajánlás 1. pontjában szereplő módosító indítvánnyal egyetértenek-e. Aki igen, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag támogatja ezt.
Mint ahogy feltételezem, hogy a 2. pontban jelölt módosító indítványát is az alkotmányügyi bizottságnak. Kérdezem, hogy ki támogatja. (Szavazás.) Igen, egyhangúlag támogatja a bizottságunk ezt a módosító indítványt is.
Köszönöm szépen, és egyben jelzem a képviselőtársaimnak, hogy a következő ülésünkre október 30-án kerül majd sor, ebben a teremben találkozunk. A napirendi pontokat bizonyára lehet tudni, azt én most még nem tudom, de amennyiben ez megváltozik, nagyon szívesen fogjuk megosztani önökkel.
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek, mindenkinek szép napot kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 12 óra)
|
Kocsi László a bizottság alelnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Ulrich Ferencné és Szűcs Dóra