az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. október 30-án, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről

Az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat*

Dr. Stauber Péter (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium) szóbeli kiegészítése*

Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról*

Ficsor Ádám szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése*

Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról*

Ficsor Ádám szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése*

Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról*

Ficsor Ádám szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) szóbeli kiegészítése*

Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója aktuális kérdésekről*

Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter szóbeli kiegészítése*

Az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat (T/4150. szám)
(Általános vita)
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról (COM(2007)372; 2007/0138/CNS)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK rendelet módosításáról (COM(2007)122; 2007/0045/CNS)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
EGYEZTETÉSI ELJÁRÁS - A Tanács rendelete a gyümölcs- és zöldségágazat tekintetében különleges szabályok megállapításáról, valamint egyes rendeletek módosításáról (COM(2007)17; 2007/0012/CNS)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Dr. Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter tájékoztatója az alábbi kérdésekről

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)

Kocsi László (MSZP) megérkezéséig Veress Józsefnek (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) megérkezéséig Firtl Mátyásnak (KDNP)

Dr. Fazekas Judit európai integrációs ügyekért felelős helyettes államtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kormány képviselőit, meghívott és megjelent vendégeinket. Mielőtt a napirendről döntenénk, szeretnék a bizottság nevében a jegyzőkönyv számára is gratulálni bizottságunk munkatársának, Győrvári Erzsébetnek, aki házasságot kötött. (Taps.) Köszönjük szépen. Ez többnyire nem rendszeres napirendje egy bizottsági ülésnek, de azért szerintem mégiscsak fontos, hogy a jegyzőkönyv ezt rögzítse. A tapssal együtt, ha lehet, és akkor egy összpárti taps volt. Köszönöm szépen.

A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy észrevétel, megjegyzés, javaslat a napirenddel kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Ilyen nincs.

Akkor kérdezem a bizottságot, hogy a mai napra rendelt penzumunkat, a napirendi javaslatot el tudják-e fogadni. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú.

Akkor áttérünk az 1. számú napirendi pontra, ez az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásáról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. Tisztelettel köszöntöm dr. Stauber Péter főosztályvezető-helyettes urat az IRM részéről, és megkérem, hogy tartsa meg rövid, ámbár tartalmas expozéját.

DR. STAUBER PÉTER (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Dr. Stauber Péter vagyok, főosztályvezető-helyettes az IRM-ben. Szeretném bemutatni a kollégámat, dr. Pető Gábor vezető tanácsos urat, aki a törvényjavaslatot érdemben gondozta.

Mint tudják, lehetőség van arra, hogy a schengeni vívmányokhoz egyes nem EU-tagok is csatlakozzanak. Így tett korábban Norvégia és Izland, és így tett Svájc is. A Svájci Államszövetség és az EU, illetve az EK között a megfelelő társulási megállapodást 2004 őszén aláírták.

A megállapodás addig nem lép hatályba, amíg valamennyi fél, tehát az Európai Unió valamennyi tagállama is nem ratifikálta. Mi korábban olyan nyilatkozatot tettünk a hazai jog dualista felfogásából adódóan, hogy az alkotmányos eljárást, tehát a megfelelő ratifikációs eljárást le kell folytatnunk, és csak ezután léphet hatályba a megállapodás. Svájc a jövő év vége körül, miután még 2005-ben népszavazással megerősítette ezt a megállapodást, szeretne csatlakozni technikailag is a schengeni térséghez, aminek a kibővítése Magyarországra is küszöbön áll. Ezért célszerű minél előbb befejezni ezt a ratifikációs eljárást. Tisztelettel kérjük a bizottságot, hogy nyilvánítsa általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Bármilyen kérdés van, készséggel adunk felvilágosítást. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. A bizottságot kérdezem, ki kíván hozzászólni a javaslathoz. (Nincs jelzés.) Azt se kívánja tehát elmondani senki, hogy vajon, jól végig van-e gondolva az Európai Unió részéről, hogy vannak országok, amelyeknek a többsége nem kíván bekerülni az Európai Unióba, ugyanakkor a hasznait kívánja élvezni. Tehát ilyen típusú hozzászólások sincsenek, amit én megértek. (Dr. Legény Zsolt: A kollegialitás mindennél fontosabb!) Legény Zsoltnak megadom a szót, aki szerint a kollegialitás mindennél fontosabb. (Dr. Legény Zsolt jelzi, hogy nem kíván szólni.) Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Mivel technikai jellegű kérdésről van szó, ezért a frakciónk maximálisan támogatja. Köszönöm.

ELNÖK: Nem abból a célból mondom, hogy ne támogassák, de ez nem technikai jellegű. Ha úgy veszem, hogy itt az Európai Unió megállapodott, ennyiben persze minden ratifikáció technikai jellegű, itt szerintem egy nagyon komoly, az Európai Unió bővülésének egy nagyon fontos stratégiai kérdéséről is szó van, amelyet voltam bátor pár bevezető szóban megemlíteni. Anélkül, hogy azt gondolnám egyébként, hogy nem kell ratifikálni, tehát félreértés ne essék. Firtl alelnök úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Hogy ne csak technikai jellegű legyen a kérdés, akkor azt pozitívan állapítjuk meg, hogy ez tulajdonképpen a magyar polgárok mozgásterének a lehetőségét is messzemenőkig kiszélesíti, ezért támogatjuk. Köszönjük szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tehát politikai a törvényjavaslat, miután a polgárokat segíti, ezért az összes párt támogatását elnyerheti. Kíván-e erre a kormány részéről válaszolni? (Dr. Stauber Péter: Nem.) Nem kíván. Akkor nincs más hátra, minthogy megkérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a törvényjavaslat általános vitáját. (Szavazás.) Ez egyhangú.

Azt javaslom a tisztelt bizottságnak, hogy az európai ügyek bizottsága álláspontját a plenáris ülésnek Legény Zsolt képviselő úr mondja el, aki már itt a vitához is érdemben hozzájárult, tehát lehet látni, hogy felkészült. (Derültség.) Ezt el tudják fogadni a képviselő urak? (A jelen lévők jelzik, hogy igen.) A jövendő kvóta jegyében hölgyeket és urakat kellene mondani, de most ilyen nincs. Köszönöm szépen.

A második napirendi pontunk egy egyeztetési eljárás, mégpedig a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról.

Először is szeretném köszönteni Ficsor Ádám szakállamtitkár urat, és emlékeztetni a bizottságot arra, hogy borpiac-ügyben tartottunk egy nagyon-nagyon jó meghallgatást a magyar borpiaci szereplők képviselőinek részvételével, amely megítélésem szerint sokat járult hozzá ahhoz, hogy ne egy ilyen leegyszerűsített "szeretjük a bort és hajrá magyar bor" dichotómiában tárgyaljuk ezt az ügyet, hanem egy nagyobb kilátással. De azóta nagyon sokat nem foglalkoztunk vele, ez kétségtelen. Az is igaz, hogy azt se tudtuk, hogy pontosan mi az aktuális helyzet a Tanácson belüli tárgyalások során, úgyhogy szeretnénk ezt az alkalmat megragadni. Megkérjük szakállamtitkár urat, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogy a legutolsó ezzel foglalkozó ülésünk óta eltelt időben mi történt, lát-e lehetőséget arra, hogy azon kérdések tekintetében, amelyekről a bizottság már kifejezte úgymond prioritásait, hogy merre látja a megoldás különböző módozatait, sikerül-e valamilyen módon előbbre lépni, vagy pedig továbbra is azt tapasztalhatjuk, hogy az a néhány ország, amely Európa borpiacát végül is kontrollálja, ezeknek az akarata érvényesül-e csupán. Államtitkár úr!

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelettel köszöntöm elnök urat, a bizottság tagjait, és minden más megjelentet. Őszintén szólva nem szeretnék itt vicceskedni az elején, de az elején jelezte elnök úr, hogy a bizottság nem sokkal jutott előrébb azóta, mióta meghallgatást tartott. Mi elég sokat foglalkoztunk vele, de túl sokra mi sem, és Európa sem jutott ebben az ügyben előrébb. Meglehetősen merev frontok látszanak továbbra is a borreformban, és itt a legelején arra térnék rá, hogy milyen további menetrendet látunk ebben.

A legvalószínűbb forgatókönyvnek még mindemellett azt látjuk, hogy az eredetileg tartott menetrendet tartani fogja a portugál elnökség és a bizottság közös erőfeszítéseivel. Eszerint ők decemberben szeretnének ebből politikai kompromisszumot, a decemberi tanácsülésen, mert azt szeretnék, hogy 2008 szeptemberétől, tehát a borpiaci évben ez már kodifikált, hatályos, hatályba lépett szabályozás legyen.

Ennek megfelelően annyit jelzett a portugál elnökség a mostani, legutóbbi luxemburgi tanácsülésen, hogy a novemberi tanácsülésen már időlimit nélküli vita lesz a témában. Ez azt hiszem, november 26-27-én lesz, november végén van a tanácsülés, tehát azután lehet igazán megmondani, hogy közel került-e annyira a kompromisszum, hogy decemberben a borár is egy kompromisszum lesz. De a bizottság és az elnökség - még egyszer mondom - nagyon nagy ambícióval áll ehhez hozzá, gyakorlatilag az agrárfronton a portugál elnökségnek ez az egyetlen nagy ügye, ezt ők nyilván szeretnék végigvinni.

A frontok egyébként továbbra is nagyon-nagyon merevek, és ilyen módon a bizottsági álláspont továbbra is a déli tagállamokhoz van közel, ami két nagyon-nagyon kardinális kérdést jelent Magyarország számára, és ezekre fókuszálnék itt most a beszámolómban. Az egyik az úgynevezett cukorügy, a cukor felhasználhatósága az alkoholtartalom beállítására vagy növelésére, a másik pedig a nemzeti borítékok közötti forrásallokáció. Ahogy elnök úr is jelezte, a bizottság tagjai megfelelő mértékben képben vannak, nem kezdeném a kályhától. Tehát az alapelvvel, hogy legyen reform, az alapelvvel, hogy legyen egy versenyképesebb borágazat, és ezen belül azzal, hogy a nemzeti sajátosságoknak megfelelően nemzeti borítékban kezelt források legyenek, ezzel egyetért Magyarország. Viszont ezen belül mondom: ez a két nagyon-nagyon súlyos véleménykülönbségünk van: a cukorhasználat és a nemzeti boríték képzési logikája.

A cukorhasználatban egy nagyon érdekes helyzet kezd körvonalazódni. Ez pedig az, hogy azt hiszem, most ezen a tanácsülésen negyedjére vetették napirendre és vették elő a cukrozás kérdését, és továbbra is egy 18-20 tagállamból álló nagyon masszív ellenállás van a bizottság javaslatával szemben, ami az, hogy a borászati technológiák közül a cukorhasználat kerüljön ki. Mi nem látunk rá semmi olyan jelet, hogy ezt a típusú blokkot meg tudná törni a bizottság, ők újabb és újabb kompromisszumos javaslatokkal próbálkoznak cukorfronton. Most a legutóbbi, ami még nem hivatalos, de inkább ilyen félhivatalos információ, hogy ezt üzemmérethez kötnék, de alapvetően ez egy ellenőrizhetetlen helyzetet eredményezne. Tehát ebben nagyon-nagyon masszív az ellenállás a bizottsági javaslattal szemben, és most a legutóbbi tanácsülésen már kevésbé explicit módon vetette fel, talán pont emiatt az elnökség.

A másik nagyon izgalmas kérdés a nemzeti borítékképzés összege. Ebben gyakorlatilag, hogy értsük, arról van szó, hogy a borpiaci reform nem egy költségmegtakarító reform. Ezt elfogadja a bizottság, ezt elfogadja minden tagállam, tehát ugyanannyi pénz lesz gyakorlatilag a borpiaci rendtartásban, mint eddig volt, de ezt nemzeti borítékokra kívánják felosztani, és a nemzeti borítékképzés szabályainál a meghatározó elv lehet a terület, ez elsődlegesen Magyarország érdeke. Annyiban van alku, hogy objektív dolog legyen. Ez egy kellően objektív dolog, adott esetben száz évre, de hosszú évekre visszamenőleg objektív dolog.

A második a megtermelt mennyiség. Ez már torzít a déli tagállamok felé, ahol nagyobb a termelés hozama, és pont a minőségi, alacsonyabb hozamú területeket hozza negatívabb helyzetbe, de még ez sem elfogadhatatlan teljes egészében Magyarország számára, e körül is lehetne kompromisszum. Ami viszont elfogadhatatlan Magyarország számára, az pedig a történelmi bázison való újraosztás.

Miért állunk ilyen hevesen ellent a történelmi bázisnak? Van ennek egy borászati oka is, van egy pénzügyi oka, és van egy elvi oka. A borászati oka az, hogy ez egy nagyon rossz üzenetet küld a piacnak, hogy aki eddig lepárlási támogatásban nagyon sok támogatást tudott igénybe venni, magyarul: aki eddig a felesleget termelte, most ugyanazok az országok fogják megkapni történelmi alapon továbbra is a támogatást, más jogcímen, de ez egy borászati szakmai szempont.

Van egy pénzügyi szempont: itt nagyságrendileg néhány millió euróról beszélünk, tehát tizenegynéhány millió euró és 20 millió euró között változhat nagyságrendileg a magyar boríték, de ez éves szinten. Tehát itt azért éves szinten 2-3-4 millió euró lehet az, amivel a különféle allokációs mechanizmusok Magyarországot, ezen belül a magyar borászatot jobb helyzetbe hoznák. Ez azért nem kis pénz, ezért nyilván erőteljesen érdemes küzdeni, mert ezt jó célra lehetne fordítani a borászatban.

Van egy elvi oka, ami ezt az egészet keretbe fogja, hogy a történelmi bázis az új tagállamoknak és ezen belül Magyarországnak jellemzően nem kedvező. Azok a tagállamok, akik évtizedek óta rutinosan szívják le ezeket a támogatásokat, akik különféle, a maguk alkuit még a '90-es években megkötötték az EU-n belül, és megvannak azok a pluszpénzeik, amelyeket ha most egy történelmi bázisra helyezünk, akkor ez a különbség, ami támogatásban van, hosszú távra elismerten konzerválódik. Ilyen módon általában a történelmi bázis Magyarország ellenére van, és különösen, ha a területalapú támogatások, az állatalapú támogatások irányába visszük ezt a logikát tovább, ott adott esetben már 100 millió eurókról van szó, amivel ez plusz-mínuszban a magyar pénzügyi pozíciót is befolyásolni tudja.

Tehát emiatt van emögött egy ilyen típusú elvi megfontolás is, a szolidaritás és az esélyegyenlőség elvének az érvényesítése. Úgyhogy ez a legkritikusabb pont, és ebben viszont, míg a cukorban azt látom, hogy vagy teljes siker vagy egy Magyarország számára nagyon kedvező kompromisszum lesz, mert ott egy olyan blokkban vagyunk, ahol ebben határozott többség van, a pénzügyi borítékban sokkal-sokkal megosztottabbak a tagállamok. Ha pénzről van szó, mindenki a saját maga pénzét optimalizálja, és az eddig hezitáló Franciaország is az elfogadók táborába sorakozott fel a legutóbbi tanácsülésen. A biztos asszony úgy fogalmazott egyébként itt a magyarországi látogatása kapcsán is, hogy amennyiben kinyitjuk a pénzügyi boríték kérdését, akkor nem lesz borreform ebben az évben. Egyébként ebben történetesen igaza is van, tehát az olyan típusú vitákat nyitna ki, hogy ha az elnökség hagyná ezt a vitát, hozzáteszem, hogy a portugál elnökség is a mostani javaslat mentén érdekelt, tehát neki sem igazán érdeke, hogy ez a vita kinyíljon.

Tehát ilyen módon a pénzügyi borítékban sokkal-sokkal nehezebbnek látszik a helyzet, de ez nagyon-nagyon sarkalatos magyar kérdés, kérés és álláspont, és az elsők között, az első pontban mondjuk ezt el mindig felszólalásainkban, és nyilván igyekszünk ezen belül tárgyalni.

Ami egyébként valószínűleg ezzel egy összeköthető történet, és szintén a magyar borászati szakma álláspontját képviseljük ebben, hogy a vidékfejlesztési átcsoportosítást nem támogatjuk. Ez azért éves szinten újabb eurómilliókat jelenthet az ágazatnak, az ott feloldódna egy 5 milliárdos büdzsében, a vidékfejlesztési büdzsében, nem lehetne garantálni, hogy a borászat fejlesztési forrást kapjon. Hovatovább egyébként az elfogadott magyar vidékfejlesztési programban komoly forrásokat szánunk borászatra, tehát az nem igazán jelentene plusz segítséget, az ágazattól vonna el pénzt. Tehát ilyen módon a vidékfejlesztési átcsoportosításban, és ebben úgy érezzük, hogy a bizottság ugyan általában a vidékfejlesztési átcsoportosítást nagyon erőlteti, de kezdi ezt megérteni, hogy ebben úgyszintén nincsen egy erős támogatottsága. Tehát ez a pénzügyi borítékot valamilyen módon kompenzálhatja, tehát ilyen módon a pénzügyi aggályaink megszűnhetnek, még a borászati szakmai aggályaink is, majd ha lesz több pénz, az elvi aggályunk viszont nagyon nehezen látszik orvosolhatónak ebben a kérdésben.

Van emellett számtalan olyan kérdés, ami kisebb kérdés, ezek közül tényleg csak felsorolás szinten említenék néhányat, ami még nyitott és érdekes és fel szokott merülni ezeken a vitákon. Az egyik a telepítési jogok rendszere. Általában az EU egyre kevésbé szereti az ilyen típusú, termelési tényezők oldaláról megfogott piacba való beavatkozást, és ilyen módon azt hiszem, az egy eldöntött ténynek látszik, hogy hosszú távon a telepítési jogokat ki kell futtatni. Ezzel Magyarországnak alapvetően nagy baja nincsen. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy itt egy minél szoftabb landing legyen, egy minél hosszabb kitolása legyen ennek a folyamatnak, és úgy látom, hogy ebben fogunk tudni elérni eredményt, illetve az a magyar álláspont, hogy 2013-14-ben térjünk vissza újra erre a kérdésre, amikor az addigi folyamatok látszanak.

A kivágási támogatással kapcsolatban: ez nagyon sok érzelmet is felkeltő támogatás, azért néhány tényadatot érdemes rögzíteni. Az első és legfontosabb, hogy 400 ezer hektárról 200 ezer hektárra hozta le a Bizottság, és amikor az EU Bizottság legutóbb foglalkozott vele, akkor egy ilyen 400 ezer hektáros javaslat volt. Azóta, ha úgy tetszik, itt van egy ilyen típusú áttörés, hogy 200 ezer hektár a bizottsági javaslat. Most nem szeretnék nagyon EU-bizottsági képviselőként feltűnni, de hadd idézzem ebben Mariann Fischer Boel biztos asszonyt, aki azt szokta mondani, hogy a 200 ezer ebben nem egy célérték, nem egy kötelezően elérendő valami, az egy keretösszeg, amit nem feltétlenül kell kihasználni. Természetesen a problémát az okozza, hogy a rosszabb tőkehelyzetben lévő magyar termelők hamarabb rohannának rá erre a támogatásra, és adott esetben éppen a hosszú távú saját érdekeiket élnék fel egy rövid távú pénzügyi támogatással, kompenzációval. De ezt pedig azzal tudjuk megakadályozni, hogy egy tagállam, ha 10 százalékot elér a területén a szőlőterületek kivágása, akkor leállíthatja az új kérelmek befogadását. Ez Magyarország esetében azt jelenti, hogy a legeslegrosszabb forgatókönyvben is ez egy 8 ezer hektár kivágást jelenthet, ami természetesen egyáltalán nem jó, és nem támogatható, és az a célunk, hogy ezt minél lejjebb szorítsuk, magyarul: a 10 százalékos határt minél hamarabb húzzák meg, minél hamarabb lehessen a nemzeti féket behúzni, illetve egyéb olyan nemzeti szabályozások lehessenek, amelyek régiónként, borvidékenként tudják ezt differenciálni.

Tehát ilyen módon ebben nem zártuk le a küzdelmet, azt szeretném hangsúlyozni, hogy ebben azért a bizottság sokat lépett, ez egy kompromisszum-közeli állapotban lévő dolog, a kivágási támogatás ügye. Nem beszélve arról, hogy a nemzeti borítékban pedig egy nagyon markáns szerkezetátalakítási, felújítási, adott esetben a kivágott szőlőterületeket telepítő támogatásra lesz lehetőség, legalább olyan mértékben, mint most. De ha megfelelő módon mennek a tárgyalások, és a nemzeti borítékot utána úgy tervezzük, akkor adott esetben egy nagyobb mértékben is, mint most, tehát ilyen módon azt hiszem, hogy annak van egy másik ága is, amit ebben látni kell.

Nagyon fontos dolog, hogy a kivágási támogatás a nemzeti borítékon kívül van. Egyébként mi Magyarországon szeretnénk, ha benne lenne a nemzeti borítékban, mert akkor nyilvánvalóan jobban tudnánk szabályozni ezt az eszközt, de pénzügyileg azért ez nem feltétlenül káros, ez egy külön támogatás, a nemzeti borítékot valóban progresszíven az ágazatot átalakító, modernizáló célokra tudjuk felhasználni.

A többi téma közül kiemelném még azt, hogy a nemzeti borítékoknak mi legyen a tartalma. Ebben a bizottsági javaslat nagyságrendileg a következő. A számunkra legfontosabb intézkedés a szerkezetátalakítás. Ezt senki nem kérdőjelezi meg, ez lesz, és egészen biztos vagyok benne, hogy úgy fog alakulni a szakmával való tárgyalás, csak hogy világos legyen, egy kicsit a vidékfejlesztési programhoz hasonló nemzeti borászati programot kell majd erre elfogadni, a nemzeti borítékra, a szakmának az előzetes szondázása alapján azt látjuk, hogy a szerkezetátalakítási támogatás fog ebben dominálni. Ez most is egy nagyon népszerű séma Magyarországon.

A lepárlás, mint intézmény általában megszűnik, és helyette a kríziskezelésnek piackonformabb és talán intelligensebb formái lépnek be. Ilyen módon a zöldszüret támogatása, a szüreti biztosítás támogatása, és olyan pénzügyi alapok támogatása, amelyek egyfajta kockázatkezelést tudnak jelenteni. Ebben vannak nagyon komoly végrehajtási aggályaink. Nem teljesen tisztán látjuk, és a Bizottságtól sem kapunk egyelőre válaszokat arra, hogy ez hogyan lesz végrehajtható, de mint alapelvet, hogy kríziskezelésre szükség van, de nem lepárlásoldali kríziskezelésre, hanem erre a típusú kríziskezelésre, ezzel egyetértünk.

Még van egy nagyon fontos elem, egy harmadik blokk, ha úgy tetszik, a nemzeti borítékban, ez pedig a promóció támogatása. Itt ebben van egy nagyon érdemi vitánk. Ez EU-s szinten százmillió eurós nagyságrend. A magyar nemzeti borítékban is több millió euróról beszélünk, mert van egy kötelező minimumaránya a promóciónak a nemzeti borítékon belül, ami nagyon jól hangzik, csak egyetlenegy probléma van vele, hogy a Bizottság mostani javaslata szerint ezt csak harmadik országok felé lehetne felhasználni, és belpiaci promócióra nem.

A bizottság érvelése arról szól, hogy más italokkal szemben a bornak ez egy pozitív diszkrimináció lenne az EU-s belpiacon belül. Ezt Magyarország és több más tagállam sem tudja elfogadni, mi mindenképpen ragaszkodnánk ahhoz, hogy legalább részlegesen lehessen belpiaci promóciót is ebből finanszírozni. Ebben a marketingben ez a legnagyobb nyitott kérdés még, de a marketing szükségességével és az afölötti örömünkkel, hogy lesz marketing-támogatás, hál' istennek mondhatom, hogy Magyarországon most már talán felkészülten tudjuk ezt várni és fogadni, mert létrejöttek azok a marketing szervezetek a borászatban, amelyek a szakma konszenzusát tükrözik, tehát ilyen módon azt hiszem, hogy ez Magyarországot, a magyar bor pozícióját erősíteni fogja.

Összességében és lezárásképpen: nem tudtam minden részletkérdésre kitérni, ha valakinek lesz kérdése, akkor természetesen arra kitérnék, vagy a válaszokban vissza fogok térni. Összességében azt szeretném hangsúlyozni, hogy a korábbi EU-s reformokhoz hasonlóan a magyar szakmai szervezetekkel összhangban, a borászati szakmai szervezetekkel teljes összhangban, a termékpálya képviselőivel teljes összhangban, és reményeim szerint az EU Bizottsággal is teljes összhangban fogjuk képviselni a magyar álláspontot.

Azt szeretném jelezni, hogy minden korábbi reformnál ez nehezebb, és a két nagy ügyünk közül legalábbis az egyikben azt látjuk, hogy áttöréssel nem kecsegtet a helyzet, valamilyen kompromisszum irányába biztosan el fogjuk tudni vinni a dolgot, de a teljes magyar érdek érvényesítése ott per' pillanat nem látszik teljes egészében nagy valószínűségűnek. A sok-sok apró kérdésben pedig egy folyamatos egyeztetésben vagyunk, és most nem hoztam ide a tokaji ügyét, ahol néhány részletkérdésben megint csak úgy tűnik, hogy tudunk olyan sikert elérni, amivel tovább tudjuk erősíteni a tokaji elismertségét, védettségét az Unióban.

Tehát vannak olyan típusú ügyek, amelyekben azt hiszem, még jól állunk, ezeket most nem hoztam ide, a két nagy kérdés közül a cukrozás és a nemzeti borítékképzés az, amire elsődlegesen fókuszálunk. A cukrozásban áttörést vagy jó kompromisszumot fogunk elérni, ezt úgy gondolom, és ebben optimistán tekintünk előre, a nemzeti borítékképzésben pedig igyekszünk egy minél jobb kompromisszumot elérni az adott keretek között, amit tudunk, de ezekre fókuszáljuk az erőnket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. Ne aggódjék, Tokaj-ügyben lesz hozzászólás, ugyanis az egyik raportőrünk onnan van, de egyelőre a kormányoldal raportőrével kezdjük. Szirbik képviselő úr!

SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Nem kívánok hosszasan szólni a dologhoz, hiszen szakállamtitkár úr elmondta a véleményünket. Én egy dolgot szeretnék kiemelni.

Nyilvánvalóan a borítékok ügyében a kompromisszum lesz a vége, és ahogy az esélyeket fogalmazta, finoman szólva nem egyértelműek a pozícióink. Egy rövid kérdéssel szeretném csak erősíteni, hogy igaz, hogy a portugál elnökségnek nyilvánvalóan az az óhaja, hogy ezt még az ő elnöksége alatt tető alá hozza, de ha - így mondom - a kemény magatartásunknak olyan ára is lehet, és ez eredménnyel kecsegtet, hogy talán néhány hónap késés a dolgot előreviheti magyar szempontból, talán érdemes beáldozni azt a szituációt.

A másik dolog, hogy valamennyi eszköz, amelyről itt hosszabb távon beszéltünk, egy defenzív magatartáshoz kapcsolódik, hiszen mind a kivágás, mind a zöldszüret, mindezek a technológiák azt az irányt viszik, hogy az Európai Unió bortermelése egyrészt csökkenjen, és ezzel a piaci pozíciót javítsa. Úgy gondolom, hogy a magyar érdeket az is erősen szolgálja, ami a kis kérdések kategóriájába tartozik, bár a nemzeti borítékhoz kapcsolódóan már nem olyan kis kérdés: az offenzív piaci magatartás, tehát elsősorban a promóció erősítése, a borok világpiacra jutása és annak a versenynek a lehetőség szerinti felvétele, nyilván európai szinten, amely akár a dél-amerikai, akár az észak-amerikai, akár az ausztrál borok kérdése. Nyilván itt a cukrozás izgalmas kérdéssé válik, hiszen harmadik piacon valószínűleg ezek a borok ezzel a technológiával találkozni fognak.

Tehát ebben a kérdésben, amelyben egyértelmű európai magatartás, ha úgy tetszik, áttörési magatartás látható, bennem felmerül az a kérdés, hogy ez az európai szempontból talán sikeres áttörési magatartás nem jelent-e harmadik piacon az európai borok számára olyan versenyhátrányt a hivatkozott területekkel szemben, amely hosszú távon a versenyképességet az offenzív oldalról megkérdőjelezi? Egyebekben természetesen támogatom mindazt, amit államtitkár úr elmondott. Köszönöm szépen.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Itt az első felvetéssel én is teljes mértékben egyetértek. Nem az az elsődleges cél, hogy egy jó szerződést kössünk, hanem az, hogy ne kössünk rossz megállapodást. Tehát ilyen módon mind a Bizottságnak, mind a portugál elnökségnek sokkal eminensebb érdeke az, hogy legyen megállapodás még ebben az évben. Tehát mi tökéletesen jól megvagyunk egy jövő év elején egy szlovén elnökség alatt megkötött megállapodással is. Azt gondolom, a makrofolyamatok nem olyanok, amelyek ezt engednék, hogy ez a megállapodás átcsússzon a következő évre.

Azt kell látni, hogy ebben a reformban sok reform volt, ahol Magyarország keményvonalas álláspontot képviselt, de ebben a reformban gyakorlatilag most azt hiszem, hogy Magyarország van a legszélén a tárgyalási pozíciónak. Tehát két sarkalatos kérdésben is a mostani bizottsági javaslatot teljesen elfogadhatatlannak tartjuk.

Németország nagyon-nagyon kemény álláspontot képvisel a cukrozásban, de a nemzeti borítékban már sokkal megengedőbb. Franciaország gyakorlatilag a nemzeti borítékban besorolt a bizottsági álláspont mögé. Tehát azt gondolom, hogy majdhogynem a legszélén vagy a legszélső tagállamok között vagyunk, ilyen módon már nagyon nem tudunk ebben továbbmenni, és nyilván ott is fogunk maradni, amíg nem látjuk a magyar érdeket ebben az ügyben teljesülni, hogy ez elég-e ahhoz, hogy adott esetben átcsúsztassuk ezt a szlovén elnökségre, ezt most nem tudom megmondani. Általában az, hogy az offenzív politika érvényesüljön, azt hiszem, ha jól megnézzük a magyar szőlő- és borágazatot, az egy olyan ágazat, ami az elmúlt tízegynéhány évben egy alapvetően jó átalakulást tudott produkálni. Kialakultak azok az alapok, azok az új modern borászatok, azok az új modern szőlészetek, kialakult Magyarországon, a magyar piacon az a piaci kultúra, az a piaci tudatosság, aminek eredményeként azt hiszem, hogy ha nem is tudtunk mindent behozni abból a hátrányból, amiből indultunk, de legalábbis elindult ez a felzárkózási folyamat a borászatban.

Az, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programban nagyon markáns borászati fejlesztéseket szeretnénk támogatni, ez tovább erősíti azt, hogy egy nagyon modern technológiára alapozott, jó üzemszerkezetünk legyen. Azt hiszem, hogy ilyen módon már középtávon is valóban az Magyarország érdeke, hogy egy offenzív politikát vigyen ebben, ez mind bormarketing oldalon, mind pedig ami ebben nagyon-nagyon fontos, és több ezer hektárról beszélünk, tehát itt azért szignifikáns százaléka a magyar szőlőterületnek, ami már eddig is szerkezetátalakítás-támogatásban részesült, és számításaink szerint a borpiaci reform hatására, az új borpiaci rendtartás hatására több tízezer hektár lesz az, amit a következő évek, hosszú évek folyamán szerkezetátalakítás-támogatásban tudunk részesíteni. Magyarul: ilyen módon egy megújult termelői bázis, egy vidékfejlesztési programból finanszírozott modern technológia, egy összehozott bormarketing tanács vagy bormarketing szervezet, ez a három komponens meg tud alapozni egy offenzív borstratégiát Magyarországon. Ugyanakkor azt azért látni kell, itt a kivágási támogatás kapcsán jönnek ezek elő, hogy azért a mostani területnek egy jelentős részén még mindig nem olyan típusú gazdálkodás alakult ki, ahol ilyen fene nagy offenzívát tudnánk kezdeni és lenne érdemes indítani. Ott egy sokkal megfontoltabb magatartást kell követnünk, de a borágazat egészében most már megvannak azok a csírák - sőt ezek most már több mint csírák -, amelyekre hosszabb távon, középtávon már lehet egy offenzív stratégiát építeni, és pontosan ezért építünk ki ilyen pozíciókat nemzeti borítékban, vidékfejlesztésben, bormarketingben. Köszönöm.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Úgy látom, hogy az a fajta konszenzus tovább folytatódik a borreform kérdésében, ami az európai borreform elindulásakor a magyar fél részéről tapasztalható volt, mind az ágazat, mind a parlament, mind pedig a földművelési kormányzat között. Úgy hiszem, hogy három tényező összefogására alapvetően szükség van, hiszen ha az ágazati reformokat nézzük, valóban - ahogy államtitkár úr említette - az egyik legfogósabb a borreform. Jeleztem azt, hogy korábban Magyarország az Európai Unióval megkötötte a társulási szerződést, de kivették belőle a bort 1991-ben, és 1993-ban tudtak kötni valamifajta kompromisszumot, főleg a francia lobbi érdekében.

Mi is úgy látjuk, hogy itt az álláspontok megmerevedtek, és ebben nagyon nehéz előrelépés van. Én is arra szeretném bátorítani - úgy hiszem, hogy nyugodtan mondhatom a bizottság nevében is - államtitkár urat, hogy a kormány továbbra is képviselje a szakmai szervezetek egységes álláspontját, különös tekintettel - ahogy elhangzott - a nemzeti borítékra, a kivágással összefüggő és a cukor használatával kapcsolatos kérdések vonatkozásában.

Szeretném megköszönni államtitkár úrnak az eddigi tárgyalásokon tanúsított magatartását, pontosan azt, hogy ezt a három komponenst megpróbálta úgy képviselni, hogy a magyar borágazat valamelyest lépjen előre. Ugyanakkor szeretném megjegyezni azt, hogy a nagy kérdés a külön alkuk lesznek. Az, hogy a portugál elnökség nyilván az utolsó percig kivár, és láttuk az alkotmányos szerződésnél, hogy megpróbálta a tagországokat "kiéheztetni", nyilván, ha itt más szót használnék, akkor megpróbálja "kiszomjaztatni" a tagországokat, de úgy hiszem, hogy ez nem vezet sikerre.

A portugál elnökség sikerként könyvelheti el az alkotmányos szerződés sikerét. Úgy hiszem, hogy bormegállapodás nem lesz, hiszen önmaga is egyfajta sajátos érdekeket képvisel, és nem hiszem, hogy például Németországot sikerül a cukrozás szempontjából olyan kompromisszumokra késztetni. Ezért számunkra rendkívül fontos, hogy Németország oldalvizén mi is ott legyünk, csak a kérdésem az, hogy ha a portugál elnökség az utolsó percig kiáll a külön alkuk kérdésében, mi mit fogunk beáldozni? Számunkra mi a fontosabb? A nemzeti boríték kérdése vagy a cukrozás kérdése?

Tisztelt Államtitkár Úr! Tehát arra bátorítom a földművelésügyi kormányzatot, hogy továbbra is a leghatározottabban képviselje a magyar borágazatot. Természetesen fontos a kompromisszumkészség, de mielőtt a kompromisszumokat megkötné, azelőtt kérem, hogy az ágazatot értesítse vagy kommunikáljon, hiszen továbbra is így tudjuk megőrizni ezt a fajta konszenzust.

Ezzel kapcsolatban felvetődött egy kérdés, hogy a bizottságnak vannak újfajta elképzelései a borkészítési eljárásokra. Tehát a jövőben a bizottság hatásköre lenne új borkészítési eljárások, illetve régi eljárások módosításának jóváhagyása. Tehát Brüsszel engedélyezne egyes, az EU-ban jelenleg tiltott, de a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal által jóváhagyott borkészítési eljárásokat. A korábbi tervekkel ellentétben ugyanakkor nem engedélyeznének külföldről must és más borok behozatalát, azzal a céllal, hogy azokat uniós borokkal összekeverjék. Itt nyilván a nagy kérdés az, hogy a kompromisszum egyik vége, hogy ha ők visszaszorítják a répacukor alkalmazását, akkor a musttal való javítást, a sűrítménnyel való javítást esetleg előtérbe helyezik, de a kompromisszum másik oldala az, hogy megpróbálják ezt szabályozni, hogy a harmadik országokból beszállítandó mustot és sűrítményt esetleg redukálják. Ezzel kapcsolatban van-e valami hír, és esetleg látszik-e valami a kompromisszumokban?

A másik kérdés, ami nem hangzott el, hogy a melléktermékek kötelező lepárlásával kapcsolatban mi a helyzet, és mi a magyar álláspont, hiszen ez is alapvetően érdekel bennünket.

Végül, mivel elnök úr felszólított, ez természetes, hogy Tokaj-Hegyaljával kapcsolatban kérdezem, hogy mi a helyzet a szlovák tokajival? Azt látnunk kell, hogy a szlovák kormány a saját maga által vállalt kötelezettségek tizenegynéhány pontjából 3-4 olyan kardinálisat nem tartott be, ami alapvetően sérti nemcsak a magyar, hanem elsősorban a tokaj-hegyaljai, most a határ mindkét oldalán lévő termelőket.

A kérdésem az, hogy ez nem lesz-e a bizonyos külön alkuk egyik tárgya, hogy engedményt tesznek ezzel kapcsolatban, vagy lépésekre kényszerítik a szlovák kormányt, hogy ezzel kicsikarjanak más magyar visszalépést, és kérdezem, hogy hogyan is áll a szlovák kormánnyal való tárgyalás, hiszen a legutóbb azt a hírt kaptuk, hogy Maár államtitkár úr egyfajta megbeszélést folytatott, hogy ennek mi a következő lépése. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A házi feladat adott, tessék parancsolni!

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Természetesen azt nem tudom megmondani, hogy pontosan milyen külön alkuk lesznek beajánlva a végén, de nyilván lesznek. Nagyjából úgy látom a forgatókönyvet, hogy novemberben még stratégiai kérdésekben próbálnak, nagy kérdésekben kompromisszum közelébe jutni, és decembert akarják a külön alkuk megkötésére. Nem tudom, hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy ebből létrejöjjön megállapodás. A szokásosnál sokkal messzebb vannak egymástól az álláspontok, mint általában egy ilyen horderejű reformnál, két hónappal a politikai megállapodás előtt szokott lenni. Tehát ilyen módon nem azt mondtam, hogy szerintem mindenképpen lesz megállapodás, csak azt gondolom, hogy nagyon nagy ambícióval áll ehhez az elnökség és a bizottság.

Nyilvánvalóan ez azt is jelenti, hogy abból neki adott esetben többet kell visszalépnie a saját álláspontjából egy alku érdekében, vagy pedig el kell fogadnia azt, amit Szirbik képviselő úr is mondott, hogy adott esetben tolódik az alku.

Egy nagyon fogas, fogós kérdés ez a cukrozás versus nemzeti boríték, hogy melyik az, amelyikben kevésbé lehet engedni. Itt a felvezetőben próbáltam megvilágítani mindkét kérdés pro és kontra dolgait, természetesen azt gondolom, hogy ezt a kérdést a termékpálya bizottságnak is fel kell tenni, és erről kell beszélni a szakmai szervezetekkel is. Abban egészen biztos vagyok, hogy egyik kérdés sem fekete-fehér. Tehát nem lesz olyan, hogy a cukrozást betiltják, és talán olyan sem lesz, hogy teljes egészében ugyanolyan szabadon hagyják, mint most. De ebben azt gondolom, hogy a mi álláspontunkhoz közelebbi helyzet tud lenni.

A másik kérdés a nemzeti boríték. Azt gondolom, hogy ott egy meglehetősen pragmatikus szemléletet kell majd követnünk, hogy mennyi az annyi, mennyi a pénz, amit oda bele fogunk tudni a végén a magyar borágazat számára offenzív fejlesztési célokra tenni, küzdeni. Ilyen módon, ha a legvégéig az elvi álláspontunknál tartunk, itt a számítási algoritmus alapelveit kérdőjelezzük meg, abban nehezebben látok előremozdulást, minthogy a nemzeti borítékon belül megtalálni azokat az érveket, hogy Magyarországnak lehetnek bizonyos külön ügyei, akár vidékfejlesztési, akár más logikán. Tehát ilyen módon szerintem pénzösszegben lesz, kell hogy legyen ott is elmozdulás, és ott sem ilyen módon fekete és fehér a dolog. Hogy melyikben mennyit lehet engedni, az egy olyan kérdés, amit egészen biztos, hogy meg kell tárgyalnunk. Novemberben még nem lesz alku, a novemberi tanácsülés után egészen biztos. Ahogy mondtam, az egy időkorlát nélküli vita lesz, ott még sokkal tisztábban fognak látszani álláspontok, tehát ilyen módon azt gondolom, azután mindenképpen újra le kell ülni szakmai körben, és ezt végig kell gondolni, hogy akkor pontosan milyen nagyon precíz mandátummal megyünk ki, ha lesz decemberben a végső alku.

A bizottsági határozatok, tehát a komitológiai dolgok: van ezekről szó a tárgyalásokon, de megmondom őszintén, ezek nincsenek a tárgyalások fókuszában. Itt a cukrozási alkuban valóban, persze természetesen a déli államok rögtön azzal jönnek, hogy akkor viszont hagyjuk meg a mustsűrítmény támogatását, hogy ha a cukrozásban engedünk, de ha meghagyjuk, akkor persze bejön ez a "behozhatunk-e külföldről vagy nem" típusú kérdés. Tehát ez valóban egy olyan kérdés, ami a cukor kapcsán kiforró kompromisszumban fog valahol tisztázódni, és ez szinte komitológiai kérdésként jelenik meg valóban, ebben egyetértek.

A melléktermékek kötelező lepárlása. Azt gondoljuk, hogy óriási beruházásokat elvégeztünk erre Magyarországon. Azt is látjuk, hogy most ez egy működő modell, ha úgy tetszik, ezt megszerették a gazdálkodók, és ez most működik. Ilyen módon ez Magyarország érdeke lenne, hogy legyen a nemzeti boríték része. Ugyanakkor arról kell tájékoztatnom a bizottságot, hogy a legutóbbi tanácsülésen, amikor a nemzeti boríték komponensei között erről tárgyaltunk, akkor Magyarország volt az egyetlen tagállam, amelyik ezt megemlítette és jelezte. Tehát ilyen módon olyan szinten van a lepárlással szemben konszenzus, hogy lepárlást nem szeretnének, az ilyen típusú mellékágai sem kerülnek szóba. Persze, tudom, hogy vannak alternatív módok és sok minden más, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarország egyedüli tagállamként szólt hozzá ebben a kérdésben. Hozzászóltunk, elmondtuk. Azt gondolom, itt nagyon fontos, hogy ennek a környezetvédelmi aspektusait megfelelően kezeljük, ha nem tud ez a rendszer megmaradni. Tehát az nem egy elfogadható helyzet, hogy ez a termelőkre rójon utána pluszterhet.

Tehát lehetséges, hogy ezt nemzeti hatáskörben kell majd megoldanunk, ez egy kérdés lesz, amit meg kell oldanunk. Tehát látjuk a probléma elejét és végét is, a köztes utat még nem teljesen, de vagy az EU-val, ha nem az EU-val, akkor pedig nemzeti hatáskörben kell ezt megoldani.

Utoljára, de semmiképpen nem utolsósorban a tokaji-ügy. Tokaji-ügyben több olyan kérdés van, ami napirenden volt, van. Az egyik az, hogy bizonyos hagyományos tokaji borkülönlegességek készítése van a mostani bizottsági javaslatból kizárva. Ugye, 4 alkoholfok alatt nem bor a bor, ez az esszenciát lehetetleníti el, a fordítás és a máslás mellékterméket is felhasználva készül, azt pedig kategorikusan kimondja a rendelet, hogy borászati melléktermékből nem lehet bort előállítani. Tehát ilyen módon van a problémának ez a köre, és a problémának erre a körére azt gondolom, hogy fogunk tudni találni megoldást. Nincsen még konkrét ígéretünk, de ezt már többször jeleztük, és ebben nem láttunk olyan típusú elzárkózást, hogy ebben ne lehetne kompromisszumot találni.

A tokajinak a másik, talán ennél nagyobb, fajsúlyosabb kérdése, hogy a határon átnyúló borvidékeknek milyen lesz a szabályozása. Azt hiszem, hogy az alapkérdés, amit ebben ki kell mondanunk, hogy a szlovák tokajiban tovább nem lehet hátrálni, nincs további alkunak helye a szlovák tokajiban. Ott Magyarország a kompromisszumkészsége maximumának a maximumáig elment már korábban, és itt a szerződés be nem tartásával kapcsolatos toleranciánk is, tehát azt gondolom, hogy itt most nincsen hová hátrálni. A kérdés azt gondolom, ahogy képviselő úr is jelezte, hogy két fronton zajlik most ez a küzdelem. Vagy az EU-s borreform kapcsán tudunk elérni itt a határon átnyúló borvidékek szabályozásával egy olyan kérdést, ami ezt megnyugtatóan rendezi, ez az egyik irány, és azt gondolom, hogy addig a szlovák féllel a kétoldalú tárgyalásokat nem is feltétlenül kell túl gyors ütemben erőltetni, amíg abban nem látjuk azt, hogy az egy veszett fejsze nyele. Most per' pillanat azt látjuk, hogy abban lehet, hogy tudunk elérni eredményt, hogy egy EU-s borszabályozással oldjuk meg ezt a kérdést. Amennyiben nem, és borreformra van iksz nap, akkor iksz plusz első nap ki kell nyitni a kétoldalú viszonyban a mainál intenzívebben, határozottan és a kompromisszumkészség minimálissá tételével - inkább a határozottságot hangsúlyoznám azon a fronton, mint a kompromisszumkészséget - ezt a kérdést. Ezzel a minisztérium és a szakmai szervezetek is nagyjából azt gondolom, hogy így értenek egyet. Nagyon-nagyon szeretném, ha a 2008-as borpiaci évben már nem lenne szlovák tokaji kérdés. Mondom: ezt most vagy EU-s fronton kell rendezni, vagy ha nem, akkor pedig kétoldalú viszonyban, a jövő év elején.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm államtitkár úr válaszát. Az utolsó kérdéssel kapcsolatban még marad egy harmadik út a szlovák-magyar tokaji kérdésében, az Európai Bíróság. Úgy látom, hogy a szlovák fél sokat ígérgetett, az elmúlt 3-4 évben mindent megígért, ugyanakkor teljesíteni rendkívül keveset teljesített. Nem feltétlenül úgy gondolom, hogy a két kormánynak a Bíróságra kell menni, de az Európai Bíróságra beadvánnyal esetleg kényszerítő eszközként tudnánk használni, hogy végre vegye komolyan a szlovák kormány a saját ígérvényeit. Ebben ez egy harmadik utas megoldás lehetne. Köszönöm szépen.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Azt gondolom, hogy jogtechnikailag teljes egészében igaza van képviselő úrnak. Nyilvánvalóan külpolitikailag, a mostani viszonyban és helyzetben a tokajin is túlmutató jelentősége van és lenne a két ország közötti bírósági eljárásnak. Az agrárkormányzat nem riad meg ettől az eszköztől sem, de azért azt gondolom, az azt megelőző két utat végig kell járni: az egyik az európai borreform keretében való rendezés kérdése, utána a kétoldalú tárgyalások határozott forgatókönyv szerint való lezárása, és amennyiben ezek nem vezetnek eredményre, akkor azt gondolom, hogy nyilvánvalóan az utcának ez a vége. Tehát ez nem kérdés.

ELNÖK: Ha megengedik, hadd szóljak hozzá a vitához, kezdve ezzel a perléssel. Mindig büszkeségtől dagad a keblem, amikor ilyen hatalmas elánnal bevetjük magunkat ilyen perekbe, csak emlékeztetném magunkat arra, hogy Szlovákia és Magyarország vonatkozásában egy más területen hihetetlen önbizalommal belevetettük magunkat egy perbe, és hihetetlenül nagyot csúsztunk rajta, tehát messze nem volt olyan sikeres, mint ahogy azt hittük volna.

A bírósági eljárás egy jó eszköz lehet, de azt javasolnám azért, hogy most itt ne az izmunkat mutogassuk, hanem tényleg, ha vannak még egyéb lehetőségek, akár multilaterális, akár bilaterális módon, akkor azt próbáljuk meg, mert valóban azért vannak magán a "tokaji" néven túlmutató következményei az egyébként természetesen rózsás helyzetben álló magyar-szlovák viszonyban.

Ami a borpiaci reform három fő pontját illeti, szerintem az egy helyes dolog, hogy ha Magyarországnak van egy álláspontja mondjuk arról, hogy az Európai Unió országain belül egyébként rendkívül heves, és néha indulatos halászat tekintetében legyen álláspontja Magyarországnak. Ezzel együtt úgy vélem, hogy ha Magyarországnak egy nagyon karakteres véleménye lenne abban, és küzdene azért, hogy mennyit lehet halászni az Atlanti-óceánban, többen felkapnák a fejüket, hogy Magyarország mit akar ezzel elérni. Mondom ezt csak azért, mert a kivágás tekintetében a bizottság 200 ezer hektáros javaslatát támogatja Dánia, Svédország, Hollandia, az Egyesült Királyság. Mindannyian tudjuk, hogy ezek hagyományos bortermelő országok, amúgy az igaz, hogy mondjuk Hollandiában van egy ilyen Rózsadomb nagyságú hegy, ahol bort termelnek, állítólag hihetetlenül rossz, de nagyon drága. Azon kívül ezekben az országokban több bortermelésről nem igazából tudok, figyeljünk erre oda, hogy melyek azok az országok, amelyek ilyen keményen kiállnak a bizottsági javaslat mellett, ahol nyilván a közvetlen érdekeltség lényegesen kevesebb, de úgy gondolom, hogy ezeknek az országoknak inkább magán a borpiacon túlmutató érdekeik lehetnek, és itt érdemes lenne a magyar agrárdiplomáciának ezeket feltérképezni. Valószínűleg különböző alkuk, különböző egyéb ügyletek keretében lehet, hogy itt meg lehet nyerni a törekvéseinknek olyan országokat, akik ma határozottan mondanak valamit, miközben nem akarnak semmit, mert nyilvánvalóan mondjuk Dániát szerintem különösképpen maga az, hogy hány tőke van, valószínűleg nem érdekli.

A másik megjegyzésem a nemzeti borítékokkal kapcsolatos. Azt hiszem, a bizottság tagjai tudják, hogy én nem nagyon szeretem azt, amikor Magyarország vagy bármelyik más ország diplomáciája, amikor Európai Unióról beszélünk, akkor leáll a határoknál, és egy összeurópai érdeket nem tart szem előtt. Néha azt mondom, hogy még a rövid távú nemzeti érdekeinken is túl tudunk adott esetben lépni összeurópai érdekek érdekében. Szeretném kifejezni, hogy itt nem ez a helyzet. Tehát én itt nem látok semmifajta összeurópai érdeket. Itt kizárólag az Európai Unió tagállamok közötti pozíciónyerésről és -vesztésről van szó. Úgyhogy azt szeretném kérni a kormánytól, ahogy lehetséges, hogy itt a nagyon világos nemzeti érdekek alapulvétele mentén menjen, és azért ezt saját magunk számára szögezzük le, hogy a nemzeti boríték rendszere, ki tudná ezt jobban, mint komcsi országok képviselője, az egy hihetetlenül szocialisztikus valami, ami azért elég rettenetes, lássuk be magunk között, és azért jobb lenne, ha erre nem kerülne sor. Tehát tudomásul veszem persze a realitásokat.

A cukrozásról pedig annyit szeretnék mondani, hogy nem véletlen, hogy itt van egy déli lobbi, a cukrozási tilalom, merthogy ott a természet adta adottságok nyomán kellő mennyiségű cukor van a szőlőben, ez ahogy megyünk északra, annál kevésbé igaz. Miután én a bortermeléshez abszolút nem értek, el tudok fogadni mindenfajta kompromisszumot, azt azonban borzasztóan szeretném, hogy ha az a kompromisszum, amelyet a cukrozás tekintetében elérünk - és erre volt egy utalása államtitkár úrnak -, ez az Európai Unióba jövő importált borok tekintetében is legyen irányadó. Hasonlóan a vizezés kérdéséhez, jól tudjuk, hogy az Európai Unióban nem szabad a bort vizezni, ezt el tudom fogadni, miközben az Európai Unió piacait végtelenül el lehet önteni akár Kaliforniából, Dél-Afrikából, Chiléből jövő borokkal, amelyeket vizeznek, ezáltal olcsóbb az előállítás, ezáltal a versenyképességük, legalábbis a piacuk mindenféleképpen nő. Én, mint liberális politikus, el tudom fogadni a korlátozásokat, de csak akkor, hogy ha ezzel nem hozzuk saját magunkat mesterségesen hátrányosabb helyzetbe azokhoz képest, akik az Európai Unión kívül termelnek alacsonyabb minőségi követelmények mellett, miközben ugyanúgy el tudják az Európai Uniót látni ilyen módon olcsóbban termelt boraikkal. Azt hiszem, hogy ha ezt fenn lehetne tartani, és Magyarországnak ezt szerintem lehetne képviselnie, hogy az a vizezés, az a cukrozási szabvány, amely végül az Európai Unióban kialakult, az ne csak az Európai Unión belüli termelőkre legyen igaz, hanem azokra a borokra is, amelyeket az Európai Unió területére exportálnak, a mi szempontunkból importálnak, annak érdekében, hogy itt egy versenysemleges szabályozás legyen, amely persze, hogy ha a bor minőségének javítását eredményezi, az egy öröm mindannyiunk számára, hiszen szeretjük a bort, de azért van nyilván egy felelősségünk, és itt most nemcsak a magyar, hanem minden európai uniós termelő jogos érdekeire gondolok. Befejeztem.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Csak egyetérteni tudok elnök úr szavaival.

ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor ezt most berekesztem a mai napra, de kellene folytatni, nem tudom, mi a menetrend.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): November 26-27-én van tanácsülés, amikor ez van napirenden, és december 15-16-a környékén van a decemberi tanácsülés. Ez a két dátum, ami ebben meghatározó, közte szerintem valamilyen formában érdemes egyeztetni.

ELNÖK: A következő a helyzet: nyilván a portugál elnökségnek ez egy prioritása, hogy ezt befejezze, de lehet, hogy ez most nem annyira múlik a portugálokon, mert itt nagyon nagy erők mozognak. Azt szeretném kérni államtitkár úrtól, hogy ha az előzetes tárgyalásokon úgy alakul ki, hogy a kompromisszum létrejöhet a decemberi tanácsülésen, akkor november végén, december elején ezt még tűzzük napirendre annak érdekében, hogy ne post festam, mint a következő napirendi pont során, hanem lehetőleg a döntést megelőzően a bizottság kialakíthassa az álláspontját, és ezzel ellássa a saját óhajával a kormány képviselőjét. Ha nem jön létre megállapodás, akkor nem muszáj ez ügyben, bár lehet, hogy mégis érdemes december elején megnézni, hogy a novemberi tanácsülésen mi történt. Azt javaslom, hogy december elején valamikor keressünk egy időpontot, úgyis decemberben a képviselők ráérnek, tehát azt hiszem, ebben meg tudunk állapodni. Köszönöm szépen.

Harmadik napirendi pontunk a közös agrárpolitika finanszírozása. Erre voltam bátor utalni az előbbiekben, ez egy hihetetlenül fontos kérdés, az Európai Unió financiális kérdéseinek az egyik kulcskérdése, és úgy tűnik, hogy fait accompli állt elő vagy post festam, mert politikai döntés született. Nem az a baj, hogy a döntés megszületett, hanem az a baj, hogy itt a bizottság nem tudott állást foglalni, hogy a kormány mit képviseljen.

Most meghallgatjuk államtitkár urat, és remélem, hogy utána egyet fogunk érteni azzal, amit mondott, de azt szeretném nagyon-nagyon kérni, és itt a bizottság ülésén azt hiszem, más tárcák parlamenti összekötői is itt vannak, ha nem, akkor a bizottság titkárságát kérem meg, hogy ezt nyomatékkal az összes tárca felé közöljék, hogy ha változik a menetrend és kialakul a tanácsi tárgyalások során, hogy a tervezettnél korábban születik meg egy döntés, akkor hozzák be a bizottság elé. Én akár péntek délutánra összehívom a bizottságot, ennek a polgármester tagok különösen örülni fognak nyilvánvalóan, de mégiscsak azért van ez a bizottság, hogy a politikai döntés megszületését megelőzően tudjunk az Országgyűlés részéről véleményt formálni a kormány számára, végül is parlamenti demokráciát építettünk, abban vagyunk, úgyhogy nem jó, amikor ilyen helyzettel találkozunk. A jövőre nézve szeretném ezeket a konklúziókat levonni.

Megkérném államtitkár urat, hogy a közös agrárpolitikában megszületett döntésről legyen kedves tájékoztatni a bizottságot.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Vagy a politikai érzékem csalt meg rettenetesen, vagy szerintem a bizottság itt egy félreértésben van, mert ennek a rendeletmódosításnak három pontja van, abból kettő totál technikai, ellenőrzéstechnikai, és van egy pontja, ami pedig az, hogy közzé kell tenni a támogatások kedvezményezettjeit.

A magyar kormánynak meg sem fordult a fejében, hogy ezt ne támogassa, és nem tudom, hogy van-e ma Magyarországon olyan politikai erő itt az EU-s támogatások és egyebek kapcsán, aki amellett foglal állást, hogy ne tegyük nyilvánossá a kedvezményezetteket. Tehát ilyen módon nekünk meg sem fordult a fejünkben, hogy a bizottságtól akármilyen értelemben is más típusú iránymutatást kaphatnánk, de lehetséges, hogy akkor ebben tévedtünk, és akkor elnézést kérünk.

ELNÖK: Államtitkár úr, egy másodperc. Ami a dolog érdemét illeti, abban egyetértünk. Egyébként, ha lenne olyan párt, amelyik azt mondaná, hogy ne tegyük közzé, akkor álljon ki és mondja meg, ez sem gond. Tehát ebben egyetértünk. De itt más a tartalom és más az eljárás.

Én azt sem tartom bajnak, eleget vitatkoznak a pártok vagy veszekednek a képviselőik a plenárison, hogy akkor azt tudja mondani az európai ügyek bizottsága, hogy van itt egy szerintem nem technikai jellegű kérdés, az átláthatóság növelése, ez egy vastagon, keményen politikai kérdés, akkor ebben a magyar parlament négy pártja és öt frakciója azt tudja mondani, hogy kérem, abszolút egyetértünk ezzel az iránnyal, és csak hajrá! Tehát ezért gondolom azt, hogy ez nem egy technikai, hanem ez egy politikai döntés volt. Nincsen ebben közöttünk vita, a jövőre tekintettel szerintem jó lenne, ha ebben konzultálnánk, míg a döntések megszületnek. Én a bizottsági ülést összehívtam volna erre.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Akkor viszont azt szeretném kérni, mivel egy tanácsülésen általában 10-15 napirendünk szokott lenni jellemzően, hogy nekünk van EU-s parlamenti titkárságunk, akkor azzal legyen minden tanácsülés előtt egy konzultáció, hogy mi az, amire a bizottság igényt tart, akkor mi küldjük a napirendet, amint tudjuk, amint látjuk, hogy mi van. Ezt viszonylag hamar lehet látni, hogy mik lesznek bent a tanácsülésen, tehát a legkisebb mértékben sem zárkózunk el ez elől, de akkor ismertetném, hogy mi is ez a konkrét szabályozás.

Ennek három pontja van, mint ahogy jeleztem. Az első, ami még egyszer mondom: valóban politikai pont, ezt én sem vitatom, hogy politikai pont, de mind a tagállamok között, mind nyilvánvalóan Magyarországon belül egy kompromisszumos típusú pont, azaz hogy nyilvánosságra hozzák az EMGA, a Garancia Alapból kapott támogatások kedvezményezettjeit is.

A vidékfejlesztési támogatások kedvezményezettjei eddig is nyilvánosak voltak, tehát kvázi a pályázatos úton kapott támogatások kedvezményezettjei. Most ez annyiban módosul, hogy a normatív logikán, magyarul, leegyszerűsítve: területalapú és állatlétszám alapú kifizetésben részesülő gazdálkodóknak az adatait is nyilvánosságra hozzuk.

Egy technikai vita volt a tanácsülésen, a politikai kérdésen belül egy technikai vita, hogy ez központi EU-s honlapon jelenjen-e meg, avagy a nemzeti hatóságok honlapján. Magyarország azt mondta, hogy mi meg tudjuk oldani a nemzeti hatóságot is, de tegyük az adatokat az EU-s szintre is, ebben mi semleges álláspontot képviseltünk, a többség végül a nemzeti hatóságok általi közzététel mellett voksolt. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2008 első félévében a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal honlapján nyilvános lesz az, hogy ki és mennyi támogatást kapott a Garancia Alapból.

Gyakorlatilag a területalapú támogatásokat mindig év végén kezdi fizetni a tárca, decemberben egy kisebb részét, egy része januárra csúszik át, ezért decemberben, januárban zajlanak le ezek a kifizetések, természetesen a jogvitás esetektől eltekintve, és azokat fogjuk nyilvánosságra hozni.

A másik két pont, viszont két ellenőrzéstechnikai kérdés, kvázi a bizottság az auditjaihoz többletjogosítványt kért magának, egyik tagállam se mondta azt, hogy ebben ne lenne partner. Azt gondolom, hogy Magyarországon a bizottsági auditok eddig rendben voltak, átlátható módon, megfelelő módon kezeljük az agrárpénzeket, tehát Magyarországnak az nincsen ellenére, hogy a bizottságnak legyen többletjogosítványa abban, hogy hogyan tud auditálni és ellenőrizni EU-s pénzeket. Ezt természetesen Magyarország is támogatta és megszavazta. Köszönöm szépen.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Azt hiszem, nagyon röviden össze lehet foglalni az álláspontot. Egyrészt a nyilvánosságot jó lenne lassan visszamenőleg is biztosítani, tehát azt gondolom, hogy ha valami érdekes lehet ebben az egész kérdéskörben, akkor az az, hogy mindenütt látni lehessen, hogy ki, milyen nagyságú és milyen célra kapott forrásokat tudott felhasználni, és úgy gondolom, hogy ezt tényleg érdemes visszamenőleg is látni.

Az auditálásnál pedig azt gondolom, hogy miután az Európai Unió költségvetésének még mindig messze a legnagyobb tételéről van szó, mint európai adófizetőknek is érdekünk az, hogy ez az átláthatóság maximálisan biztosított legyen. Államtitkár úr jelezte, hogy az eddigi tapasztalat azt bizonyította, hogy a magyar agrárigazgatás képes volt a gyakorlatban is átvenni azokat az eljárásrendeket, amelyekre szükség van. Ilyen értelemben ez csak megerősítheti azt, hogy ennek a hatékony működtetése nemzeti érdekünk is.

Tehát azt gondolom, hogy az elmondott álláspontokkal kapcsolatban különösebb kifogást nem érdemes felvetni. Köszönöm szépen.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ha egyetértés van közöttünk, két dolgot még hozzátennék, hogy egyébként az alapja, hogy ezt nyilvánosságra kell hozni, az egy korábbi tanácsi rendelet. Egyébként az MVH-törvényben a magyar parlament által is elfogadva, Magyarországon is szabályoztuk, hogy ezt fogjuk csinálni. Tehát ez tényleg ilyen módon egy politikai típusú ügynek a technikai, végrehajtási szabályainak kidolgozása volt. Köszönöm.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Két rövid kérdés előtt teljes mértékben egyetértek elnök úr felvezetésével, hogy úgy gondoljuk, hogy utólagosan tárgyaljuk a kérdést. Ezt be kellene tartani, teljesen mindegy, hogy most ki, miként gondolkodik, de a lényeg az, hogy a jövőben valóban előbb kerüljön a bizottság elé.

A két rövid kérdés pedig az, hogy valóban az időt ne húzzuk, a kormány álláspontja szerint ró-e a termelőkre további adminisztrációs terheket? Ez az egyik. A másik, hogy a kormány felkészült-e az adatok nyilvánosságra hozatalának technikai részleteire is?

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Nem és igen. (Derültség.)

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Tehát nem ró többletterhet, és igen, felkészültek vagyunk.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Köszönöm a rövidítését, mert itt elnök úr közben mondta, hogy rövidítsünk, bár túl rövid volt, de azért elfogadom a választ.

ELNÖK: Lehet olyan is, hogy nagyon nem és nagyon igen. További képviselői kérdések vannak-e? (Nincs jelzés.) Akkor térjünk át a gyümölcs- és zöldségágazatra. Egy tájékoztatót kapunk a tanácsi döntésről, ebben a bizottság meghozta a döntést, tehát itt rendben vagyunk, időben legalábbis, úgy értem. Államtitkár úr!

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A kompromisszum előtt a bizottság ülésén én magam voltam itt. Azt hiszem, de ezt talán tudják is, hogy a szakmai értékelés - és ez a termékpálya bizottság értékelése - az, hogy sikerült alapvetően érvényesíteni a magyar érdekeket, ami számunkra a legfontosabb volt, a termelői szerveződések támogatásszintjének az emelése. Ez gyakorlatilag egy 0,5 százalékos, tehát 4,1-ről 4,6 százalékra emelkedett, ez abszolút pluszpénzt jelent a magyar termelői szervezeteknek. Nagyon fontos dolog, hogy sikerült azt az alap- és elvi kérdést végigvinni, hogy a kríziskezelésben, válságkezelésben közösségi kofinanszírozás is szerepet vállaljon, tehát van válságkezelési eszköz. Az egységes területalapú támogatási rendszerben sikerült úgy átvezetni a paradicsom feldolgozói támogatását, hogy ez nem oldódik fel a borítékban, hanem lehet célzottan továbbra is azoknak a termelőknek fizetni.

Ami egy komoly eredmény, és Magyarország ezt pluszban tudta a várakozások fölött kiharcolni, hogy 1700 hektárra feldolgozóipari célú eper és málna esetében 230 euró hektáronkénti támogatást tudtunk elérni. Ennek a technikai részletszabályozása a magyar álláspont szerint nem pontosan az, ami a politikai kompromisszumban van, ezért a jogi szöveget Magyarország tartózkodása mellett fogadta el a Tanács, ezt szeretném jelezni. De a nemzeti szabályozásban meg fogjuk oldani ezt a kérdést, hogy le fogja tudni Magyarország hívni ezt a támogatást.

Amit még sikerült elérni, az az, hogy az előzetesen elismert tészeknek nő a támogatottsága, és az iskolagyümölcs-programra vonatkozó magyar javaslatot elfogadta a Bizottság, és bizottsági deklarációként megjelent a kompromisszum szövegében. Tehát ilyen módon azt hiszem, hogy sikeres, eredményes tárgyalást tudtunk lefolytatni, ugyanabban a szemléletben, amivel a borpiaci reformhoz és a többi reformhoz is hozzáállunk, hogy egy folyamatos egyeztetésben mind az EU Bizottsággal, mind a szakmai szervezetekkel és az értékelése is megtörtént már szakmai körben ennek a tárgyalásnak, és a szakmai szervezetek is támogatják ezt.

Szeretném még azt ezen a ponton is elmondani, hogy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programba pedig sikerült olyan klauzulákat beépíteni, hogy a kertészeti termelés onnan is kifejezetten támogatható legyen. Egy folyamatos egyeztetésben ott is az ágazattal és a szakmával komoly, potenciális fejlesztési programot látunk, azt is elsősorban a tészekre koncentrálva, a tész-tagokra koncentrálva, a termelési típusú beszerzésekre. Tehát összességében egy világos pályát jelöl ki most már a reform és a vidékfejlesztési program a következő hét évre a magyar zöldség-gyümölcs szektornak EU-szabályozási környezetben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Szirbik képviselő úr a kormánytöbbség raportőre.

SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Nincs hozzáfűznivalóm, hiszen mint ahogy elhangzott a bevezetőben, ezen a vitán a bizottság már túl van, a tájékoztatást pedig köszönöm.

ELNÖK: Az ellenzéki oldalról Nógrádi képviselő úr nincs itt, helyette Firtl alelnök úr.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Két rövid kérdésem van. Az, hogy a ribizli, mint bogyóstermék területi támogatása az említett módon nem szerepel. Igaz-e, hogy nem szerepel? Ez az egyik.

A másik pedig az, hogy itt az elmúlt napokban a parlamentben is elhangzott a méhészekkel, illetve a méztermeléssel kapcsolatosan, hogy lehetne-e területi támogatás valahogy több módon? Tehát kifejezetten a kiváló minőségű magyar mézet termelők érdekében egy lehetőséget miként lehetne beemelni?

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A politikai kompromisszum nem terjed ki a ribizlire. A politikai kompromisszum az eperre és a málnára vonatkozik, tehát ilyen módon a technikai szabályozásba sem tudtuk bevenni. (Firtl Mátyás: És nem is kísérelték meg?) Hogy kíséreltük volna meg, már elnézést? Egy tárgyalásnak lett ez az eredménye, hogy ez a termékkör került be, ez a boríték volt rá, és az abból számított hektárok alapján ezt a termékkört tudtuk elérni. Ez az 1700 hektár pontosan 1700 hektárral több, mint amennyi az előzetes célkitűzésekben szerepelt. Tehát ilyen módon én ezt inkább eredménynek tudnám interpretálni, de nyilván természetesen lehet ennek másfajta interpretációt is adni.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Ez most a zöldség-gyümölcs.

FICSOR ÁDÁM szakállamtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Magyarországnak van egy nemzeti méhészeti programja, amit akkor képviselő úrnak meg fogok küldeni, és természetesen a vidékfejlesztési programban is vannak méhészeti fejlesztések. De van egy elfogadott, futó nemzeti méhészeti programunk, ez természetesen ennek a reformnak a kapcsán nem került tárgyalásra, azt képviselő úrnak meg fogom küldeni.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Nem tudok mást csinálni, mint elfogadni a választ, azzal együtt, hogy valóban az információink jók voltak, hogy a ribizlitermelők érdekeit nem sikerült érvényesíteni. Köszönöm.

ELNÖK: De szavazni nem kell erről, ugye? (Firtl Mátyás: Nem.) Jó. Államtitkár úr, nagyon szépen köszönjük. Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Elnök Úr! Elnézést kérek, az előző napirenddel, a borreformmal kapcsolatban a nemzeti konszenzus kialakítása végett én tisztelettel meghívom a bizottságot Tokaj-Hegyaljára egy pincébe, hogy ott folytassuk ezt a december elejei tárgyalást.

ELNÖK: Természetesen a bizottság nevében így a jegyzőkönyvben visszautasítjuk, aztán majd beszélünk róla. (Derültség, zaj.) Köszönjük szépen államtitkár úrnak.

Rátérünk utolsó napirendi pontunkra. Tisztelettel köszöntöm dr. Takács Albert miniszter urat, aki évi rendszeres beszámolója keretében jött el a bizottság ülésére. Előzetes megbeszéléseink szerint három területet érintenénk: a schengeni övezethez való csatlakozásunk helyzetét, amellyel kapcsolatban minden sajtóinformáció arról számol be, hogy ebben miniszter úr kiváló, pozitív dolgokat tud számunkra mondani, és úgy tudom, hogy Magyarország, ha nem is a legelső helyen, de az elsők között áll a felkészülésben. A második terület: magyar vonatkozású ügyek az Európai Bizottság előtt, valamint jogharmonizáció. Ezt a szót már régen használtuk, az Európai Unióba való belépésünk előtt nagyon gyakran használtuk, de ez a munka természetesen nem ért véget azzal, hogy beléptünk az Európai Unióba, hanem folytatódik, és úgy tudom, hogy ebben is kiválóak a mutatóink. De helyesebb, ha nem én dicsérem a helyzetet, hanem miniszter úr. Megadom a szót.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A beszámoló tárgyát képező három témakör sorrendjét önkényesen állítottam össze. Kezdeném a schengeni csatlakozás tényeivel, eredményeivel, várható forgatókönyvével. Egy hosszú, nehéz időszaknak jelentős állomásához érkeztünk. A felkészülésnek egy fontos dátuma volt 2007. szeptember 21-25-e között, amikor a schengeni értékelőcsoport a gyakorlatban megnézte a felkészülés eredményeit, és tájékozódott arról, hogy a schengeni információs rendszer működtetésében az informatika, az infrastruktúra és a személyi felkészülés hogyan áll.

Az értékelőcsoport néhány észrevételt, néhány megjegyzést tett a rendszer gyakorlati működését illetően, amelyek alapvetően a személyi állomány rutinjára, a készségszerű használatra vonatkoztak, annak érdekében, hogy kétség ne maradjon a tekintetben, hogy minden tekintetben Magyarország felkészült a schengeni csatlakozásra. Október folyamán néhány szakértőt meghívtunk, hogy ismételten megnézze véletlenszerű kiválasztással a személyi állomány felkészülését, és ekkor azok a néhol tapasztalatlanságból, néhol rutintalanságból eredő hibák sem voltak már megfigyelhetők. Vagyis az ellenőrzés és az értékelés megfelelő eredménnyel zárult.

Ezt követően, következő lépésben az elmúlt hét végén Prágában a Belügyi Tanács részt vevő tagjai olyan álláspontot alakítottak ki, hogy semmilyen akadálya nincs a csatlakozási folyamat továbbgördülésének. Így az előírt eljárási rendben novemberben egy előzetes döntésre kerül sor, egy javaslat megfogalmazására, amellyel kapcsolatban egy egyetértő nyilatkozatot az Európai Parlament is meg fog fogalmazni, és így nincs akadálya annak, hogy december 6-án, 7-én a Belügyi és Igazságügyi Tanács véglegesen is meghozza a teljes jogú schengeni csatlakozásra vonatkozó döntést, melynek eredményeként december 21-én, tehát még karácsony előtt a határőrizeti rendszer meg fog szűnni.

A portugál elnökség nem hagyott kétséget afelől, hogy az érintett államok sikeresen vették ezt az akadályt, így a schengeni csatlakozás zavarmentesen fog bonyolódni.

A schengeni csatlakozással kapcsolatban szeretnék utalni arra, hogy ennek bizonyos következményei vannak a szomszédos országokkal való érintkezésben. A klasszikus schengeni belső határokon a határellenőrzés megszűnik, itt problémák ebből nem keletkeznek. Gyakorlati kérdés az, hogy az ily módon előálló úgynevezett biztonsági deficitet milyen más eszközöknek a használatával lehet pótolni. Erre nézve jelen pillanatban a magyar határőrség és rendőrség, január 1-jétől pedig az integrált rendőrség kész intézkedési tervvel rendelkezik, a mélységi ellenőrzésnek, a megelőzésnek, az adatcserének, a bűnügyi együttműködésnek, a rendészeti szervek közös együttműködésének technikáival ezt a biztonsági deficitet lehet kiegyenlíteni, pótolni.

Épp a prágai megbeszélésen derült arra fény, hogy a várakozással ellentétben például a francia-német tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal magasabb fokú biztonságot jelent ez a fajta rendészeti együttműködés, amely nem a határellenőrzésre koncentrálódik, hanem egy ennél intenzívebb mélységi típusú ellenőrzés. Nos, ez nagyobb biztonságot eredményez, mintha a kontrollra csak a határon került volna sor.

A schengeni csatlakozás nyilván érinti a szomszédos országokban élő magyarságot, ugyanis a schengeni követelményeknek megfelelően az egységes vízumok, a Schengen-kompatíbilis vízumok kiadására kerül sor. Itt meg kell említeni azt, hogy ezeknek a vízumoknak a díja közösségi előírás értelmében általánosságban emelkedni fog a jelenlegi 35 euróról 60 euróra, de számos olyan könnyítés, számos olyan díjcsökkentő megoldás képzelhető el, amely ezt mérsékelni tudja. Ezek sorában szeretném megemlíteni mindenekelőtt az úgynevezett nemzeti vízumot és a nemzeti tartózkodási engedélyt, amelyek a kulturális, nemzeti önazonosság megőrzése céljából, államilag elismert felsőfokú oktatásban való részvétel céljából és más, jogszabályban rögzített esetekben vehetők igénybe. Ez a nemzeti vízum öt évre szól, 90 napi folyamatos tartózkodást tesz lehetővé, amely ismételhető, és ez jelen pillanatban is díjtalan, és ez nem is fog változni.

Fontos a kishatárforgalmi megállapodásoknak a kérdése, amely a határtól számított 50 kilométeres övezetben egy könnyített tartózkodást tesz lehetővé. Jelen pillanatban ilyen kishatárforgalmi megállapodásra került már sor Ukrajnával kapcsolatban. Ennek a kishatárforgalmi vízumnak a díja lényegesen alacsonyabb az általában irányadónál. Ez 20 euró, és két jelentős könnyebbséget is kell e vonatkozásban megemlíteni: a vízum kiadásához nem kell a tartózkodás anyagi fedezetét, valamint az utasbiztosítás meglétét igazolni, amely egyébként szükséges.

Jelen pillanatban van tárgyalások alatt egy ilyen konstrukciónak a kialakítása Szerbiával. Információink szerint kisebb-nagyobb hezitálás után a szerb fél október 9-én kifejezetten kezdeményezte a kishatárforgalmi tárgyalások megkezdését, ettől természetszerűen Magyarország nem zárkózik el.

Igen lényeges elemként kell megemlíteni a határátlépésre jogosító dokumentumok rendszerét Magyarország és Horvátország vonatkozásában, ahol a személyi igazolvánnyal való átlépés továbbra is lehetőség, azzal a különbséggel, hogy a személyi igazolványhoz a belépésre, a pecsételésre lehetőséget adó mellékletet, nyelvet fűznek majd hozzá.

Röviden Schengenről ezt szerettem volna mondani. Természetesen kérdéseiket várom a részleteket illetően.

Szeretnék második témaként foglalkozni azokkal az ügyekkel, amelyekben Magyarország az Európai Bíróság előtt valamilyen módon szerepel. A csatlakozás óta eltelt három és fél év alatt a magyar kormány mind felperesként, mind alperesként, mind pedig előzetes döntéshozatali eljárásban résztvevőként több ízben is szerepelt az Európai Bíróság előtti eljárásokban. A magyar kormány által indított eljárások száma ez idő alatt 2 darab. Az egyik ügy a kukorica intervenciós felvásárlásának feltételeit érintő keresettel áll összefüggésben. Itt egy fajsúlykövetelményt előíró részletszabály megsemmisítéséről van szó. Pozitívumként értékelhető, hogy ilyenfajta ügyekben a gyorsított eljárás viszonylag ritka, itt pedig erről van szó, gyorsított eljárásban folyik a tárgyalás, és információink szerint ebben az ügyben november 15-én ítélet várható.

A másik ügy a széndioxid-emissziós kvótákat érintő kereset, amelynek a lényege abban foglalható össze, hogy a kibocsátási mértékek csökkentése lényegesen jobban terheli az új tagállamokat, mint a régieket. Itt a korlátozások egyoldalú és érdemi konzultáció nélkül kerültek meghatározásra, és Magyarország ezért indított eljárást a Bizottság ellen.

A Magyarországgal szembeni eljárások száma jelenleg 2 darab. Az egyik a médiatörvény egy szabálya miatti eljárás, ez a vételkörzetekkel állt kapcsolatban, a másik eljárás pedig a harmadik országok polgárainak huzamos tartózkodási jogáról szóló irányelv megfelelő átültetése miatti eljárás.

A médiatörvénnyel kapcsolatos eljárást annak rendje, módja szerint visszavonták, tehát ez az eljárás megszűnt. A másik ügyben, az állampolgárok tartózkodási szabályaival összefüggő eljárást pedig a Bizottság a közelmúltban vonta vissza, így marasztalás nélkül ez az ügy is lezárul. Ezt azért említem külön, mert az e vonatkozású törvényi kötelezettségének Magyarország időben eleget tett, bizonyos technikai, adminisztrációs hibák miatt került - egy kicsit meghökkentő módon - késve a kereset visszavonásra.

A magyar bíróságok által kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárások közül tíz ügyet tartok jelentősnek. Ezek közül szeretném megemlíteni a gépjármű-regisztrációs adó ügyében indított eljárást, amelynek végkimenetele ismeretes. A közösségi jogba ütköző módon beszedett adókat e döntés értelmében vissza kell fizetni. A Magyar Országgyűlés ennek megfelelően 2006 decemberében külön törvényt fogadott el a regisztrációs adó visszatérítésének, visszafizetésének szabályairól. Ennek következtében adataink szerint 2007 augusztusáig mintegy 5 milliárd forint került visszatérítésre.

Az iparűzési adó ügyében indított eljárásokkal kapcsolatban az a döntés született, hogy a helyi iparűzési adó továbbra is fenntartható, minthogy ez az adófajta nem minősül forgalmi típusú adónak, amelyből köztudottan csak egyet lehet fenntartani. Tehát ez nem duplázza ezt. Ezt a fajta döntést Magyarország szempontjából is kiemelkedő jelentőségűnek tartom, de azt hiszem, hogy a közösségi jog fejlődése szempontjából is fontos dologról van szó.

Megemlíteném a gazdasági társaságok székhelyének áthelyezésével kapcsolatos ügyet, a büntetőeljárás sértettjeinek jogállásával kapcsolatos ügyet, amelyek jelentősebb eljárások. Ezek folyamatban vannak. Például a társaságok székhelyének áthelyezésével kapcsolatos eljárást az nehezíti, az lassítja, hogy a főtanácsnoki indítvány előterjesztésére még mindig nem került sor, annak csak egy tervezett időpontja ismeretes jelenleg is.

Néhány egyéb eljárást szeretnék megemlíteni, amelyben a magyar kormány részt vett, részt vesz. Ezek olyanfajta ügyek, ahol a magyar kormánynak valamilyen érdeke fűződik a beavatkozókénti közreműködéshez. Ezek közül a többször megismétlődő, többször felvetődött tokaji ügyeket szeretném megemlíteni, valamint a tejtámogatási rendszernek a csatlakozást megelőzően az új tagállamok számára hátrányosabb megállapításáról szóló közösségi szabályozás elleni tagállami fellépést.

A harmadik tárgykörrel kapcsolatban a jogharmonizáció helyzetével és tapasztalataival összefüggésben röviden a következőket szeretném mondani. A tárcának, az IRM-nek kiemelkedő feladata a jogharmonizációs tevékenység összehangolása, részben önálló jogon való elvégzése. Ehhez tudni kell, hogy a jogharmonizációban általános koordinátori szerepként a Külügyminisztérium is közreműködik, és számos esetben a jogharmonizációs kötelezettség teljesítését az illető szaktárca kell hogy elvégezze, ebben az IRM-nek csak szakértői, illetőleg koordináló szerepe van.

Az időbeliség megtartására az IRM fokozott figyelmet fordít. Működtet egy jogharmonizációs adatbázist, ahol az ütemezések, a teljesített feladatok, illetőleg az elmaradások pontosan rögzítésre kerülnek, és ennek a jogharmonizációs adatbázisnak az adatai alapján az IRM nemcsak a kormányt tájékoztatja rendszeresen a jogharmonizációs feladatok elvégzéséről, hanem jelzéseket küld azoknak a tárcáknak is, ahol elmaradás vagy késedelem tapasztalható. Természetesen ezt az információs bázist az Európai Bizottság is ismeri, őket is tájékoztatjuk a folyamatos ellenőrzés megkönnyítése érdekében.

A jogharmonizációs kötelezettségek teljesítésénél két aspektust kell figyelembe venni. Ami az összes közösségi irányelv átültetését illeti, itt Magyarország 99,83 százalékos átültetési aránnyal a tagállamok rangsorában a negyedik helyen áll. Rosszabb a helyzet - és önkritikusan meg kell mondani, hogy a tendencia ezt a rosszabb helyzetet érző álláspontomat, álláspontunkat fenn is tartja - a belső piaci irányelvek tekintetében, ahol Magyarország jelenleg a tizedik helyen áll. Az átültetési hiány ebben az esetben 1,2 százalékos, némi romlást mutat, amelyet abból a szempontból is figyelmeztető jelnek vagy fontos feladatnak kell érzékelni, hogy jelen pillanatban az átültetési hiány az Unió döntése értelmében 1,5 százalék. Tehát Magyarország ez alatt van, nem érte el ezt a küszöböt, de az átültetési hiány tűrési küszöbét a közeljövőben 1 százalékra fogják csökkenteni, amely esetben Magyarország már a küszöbérték alá fog kerülni.

Az elvégzendő feladat nagyságát néhány számadattal, néhány száraz számadattal szeretném érzékeltetni. 2007. január 1. és 2007. október 31. között, erre az időszakra vetítve 171 olyan uniós jogi aktus került kihirdetésre, amelyet jogharmonizációs céllal Magyarországnak át kell ültetnie. Természetesen ez a joganyag-mennyiség nem egy jogszabályban, hanem sok esetben számos jogszabályban szétszórva kerül átültetésre. 2007. január 1. és 2007. május 1. között 240 olyan új magyar jogszabály került kihirdetésre, amely részben vagy egészben jogharmonizációs célokat szolgál. Ebből 50 törvény, 53 kormányrendelet és 137 miniszteri rendelet tartozik ebbe a körbe. Pénzügyi tárgyú jogharmonizációs célnál: nyilván itt törvény- és jogszabálycsomagokról van szó, tehát úgy értendő az, hogy a 171 uniós jogi norma nem 171 belső jogalkotási aktus megalkotását teszi szükségessé, hanem ennél lényegesen többet.

Miután a tárcánál a jogharmonizációs ütemterv rendelkezésre áll, pontosan fel tudjuk mérni azokat a feladatokat, amelyek ebben az évben még ránk várnak. A hátralévő időben 60 közösségi irányelv átültetése szükséges, amely ebben az évben 59 miniszteri rendelet, 26 kormányrendelet, valamint 32 törvény elfogadását, illetve módosítását teszi még szükségessé. Ez abban a szemléletben, amelyet az előbb mondtam, a jogalkotási programban természetesen benne van, több azonos szintű jogszabály adott esetben egy csomag keretében is elfogadásra kerülhet.

A jogharmonizációs elmaradások tekintetében nem lehet szó nélkül hagyni a Magyarországgal szemben indított, illetve folyamatban lévő kötelességszegési eljárások jellemzését. Ezek két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azok az eljárások tartoznak, ahol formai okok miatt a jogharmonizációs kötelezettség teljesítésének bejelentése elmaradása miatt indult az eljárás. Ezek alkotják az egyik kört. A másik körbe pedig az a csoport tartozik, ahol tartalmi szempontból értékeli a bizottság azt, hogy a közösségi jognak nem megfelelően, tehát nem egyszerűen nem határidőben, hanem nem megfelelően történt az átültetés.

Ebből a körből különösen a formális okok miatti eljárások a veszélyesek, hiszen ezek gyorsított eljárásban zajlanak, és ezeknek az üzenete rossz, mert itt valójában Magyarország a bejelentési kötelezettségét nem vagy nem időben teljesíti. Ezek mindenféleképpen elkerülendők.

A tisztelt bizottság rendelkezésére áll egy lista, amely a törvényalkotással érintett, 2007. december 31-ig lejáró átültetési határidejű irányelvekről szól, azok tehát, amelyekben törvényhozási szabályok megalkotása szükséges. Ez a táblázat, ez az összeállítás azt is tartalmazza, hogy a jogszabály, a törvény előkészítéséért melyik tárca a felelős.

Ami az IRM-et közvetlenül illeti, itt a tőkeegyesítő társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló irányelv átültetésére vonatkozó feladatunkat szeretném megemlíteni, amely törvényt a tárca benyújtotta. Általános vitára alkalmasságáról azt hiszem, a közeljövőben születik döntés. Ugyanígy szeretném megemlíteni az úgynevezett UCP-irányelv átültetésére vonatkozó jogszabály előkészítését, amely jelen pillanatban a gazdasági kabinet előtt van, és a kormány döntését követően november legelején benyújtásra kerülhet az Országgyűlés elé.

Az önök elé terjesztett összeállítás azt is tartalmazza, a felelősök megnevezése mellett, hogy a hátralévő időben az Országgyűlésnek milyen lehetőségei vannak ezen jogszabályok elfogadására, és tekintettel az ebben a vonatkozásban fennálló közös érdekünkre, illetve Magyarország közös érdekére, tisztelettel kérném a képviselő hölgyeket és urakat, hogy amennyire lehet, ezeket a kezdeményezéseket támogassák, és szíves segítségükkel járuljanak hozzá ahhoz, hogy az ütemterv az év végéig hátralévő időben teljesíthető legyen. Köszönöm szépen türelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Köszönöm külön azt is, hogy a sikertörténetek mellett beszámolt azokról is őszintén, ahol problémákat lát.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak, önöké a szó. Firtl alelnök úr, parancsoljon!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Schengennel kezdte, tehát innen kezdődnének a kérdések, amit Schengennel kapcsolatosan számtalanszor hallunk, hogy kisebb, apró kérdések merültek fel. Ha miniszter úr tájékoztatna bennünket, hogy egyáltalán milyenek ezek a kisebb, apró kérdések, melyek voltak ezek, és mit tettünk vagy tettek érte, hogy ezek elháruljanak? Ez az egyik kérdésem.

A másik az osztrák féllel kapcsolatos, már egy régebbi bizottsági ülésen feltettem a kérdést, amit akkor is informálisan hallottunk, hogy az osztrák fél igyekszik megakadályozni, illetve kitolni a csatlakozás lehetőségét, illetve bevezetését. Mi ezzel kapcsolatban a jelenlegi kormányálláspont, hogy ha meg akarnák ezt tenni, akkor milyen módon próbáljuk mi ezt megakadályozni? Vagy egyáltalán vannak-e ilyen információik? Mi a sajtóból is értesültünk, még a miniszterelnök is tett erre utaló kijelentéseket, hogy az osztrák fél ebben nem akar partner lenni.

Továbbá azt is szeretném ennek kapcsán megkérdezni, pontosan azért, mert itt járt az osztrák külügyminiszter asszony, ő is az apróbb részletekre hivatkozott, hogy ha az apróbb részletek elhárulnak, akkor talán nem látják akadályát annak, hogy ez a csatlakozás megtörténjen.

Szintén az osztrák viszonylatban, miután Sopron országgyűlési képviselője vagyok, és ott számtalanszor tapasztaljuk azt a kérdést, amit idáig különböző határátkelési pontok megnyitásánál a magyar fél képviselt: ezzel kapcsolatban lesz-e elmozdulás, hiszen a jelenleg megnyitott határátkelési pontok mind olyanok, hogy gyakorlatilag kerékpáros, gyalogos és lovasturizmus számára nyitottak meg lehetőségeket, ott is, ahol tulajdonképpen a személygépkocsi-forgalom nem lehetséges. Nem azt mondom, hogy a tehergépkocsi-forgalmat is arra tereljük, megnyíljon számunkra, mert ez egy oldalról egy lépés volt, egy gesztus volt, hogy nyitottunk ilyen határátkelési pontokat, más szempontból nem éppen kedvező a magyar kis- és középvállalkozóknak a mozgás megkönnyítésére, hogy fel kell menni a nagy határátkelési pontokra. Rendészeti szempontból pedig egyébként különös jelentősége lenne, hogy valóban megnyitjuk ezeket a határátkelési pontokat, mert akkor tudjuk, hogy az egyszerű halandó ember nem fog elmenni földúton, hanem azokon a pontokon fog közlekedni, ahol erre lehetősége van.

Aztán a következő kérdés még szintén Ausztriával kapcsolatban, hogy Norbert Darabos védelmi miniszter úr Burgenlandban több helyen kifejezte és kinyilatkoztatta azt, hogy valóban a honvédség erősítése változatlanul ott marad Burgenlandban, pontosan azért, hogy a schengeni csatlakozás után is megfelelő ellenőrzést tudjanak végrehajtani. Ez is egy kérdés, hogy ezekről tárgyaltak-e, hogy meddig akarja Ausztria fenntartani ezt az állapotot, mert aki most arra jár, az láthatja, hogy ugyan nem ugyanolyan vastornyok vannak, de számtalan torony van, torony torony hátán, ha az osztrák határtérségben közlekedik, és ott bizony nem határőrség, hanem az osztrák honvédség állomásozik és végez ellenőrzéseket.

További kérdés így Schengen kapcsán, hogy milyen tárgyalásokat folytatunk abban, hogy a SIS II-es rendszer bevezetésre kerüljön nálunk is, hiszen most jelenleg átmeneti megoldás van. Miniszter úr említette a nemzeti vízumot és a nemzeti tartózkodási engedélyt, ennek kapcsán merül fel a kérdés, hogy hogyan oldja meg a vajdasági, a kárpátaljai magyaroknak a beutazási könnyítését? Elhangzott az, hogy mennyi lesz, akár 60 euróra nő, tehát milyen lehetőségek vannak, hogy esetlegesen 35-nél maradjunk?

Röviden, első körben, Schengenhez kapcsolódóan ennyit szerettem volna megkérdezni.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: A kisebb problémák, amelyek a szeptember 21-25. közötti ellenőrzésnél felmerültek. Az egyik ilyen probléma az volt, hogy a prezentáció alkalmával a magyar félnek nem sikerült hiánytalanul, megnyugtatóan bemutatnia azt, hogy a magyar informatikai rendszer képes mindazoknak az adatoknak a kezelésére, amelyek a "SIS I. for all" rendszerben vannak. Nem vált világossá az, hogy a magyar rendszerből on-line eléréssel ezek az adatok minden további nélkül elérhetőek.

Két jellemző dolgot szeretnék megemlíteni, és azt hiszem, ebből tényleg látható lesz majd, hogy mit értünk a kisebb problémákon. Az egyik egy olyan gyakorlati probléma volt, hogy az ellenőrző bizottság maga is hibát követett el. Tehát olyan kérdést tett fel, amire a rendszer nem tudott válaszolni. Azonosító kódok nem passzoltak, valami ilyesmi... (Dr. Fazekas Judit: Egy ä-val bíró nevet kérdeztek volna, amit a rendszer nem tudott felismerni hirtelen.) És ehhez tartozik a másik probléma, ami mutatja a kicsiségét, hogy miközben ezt a magyar ellenőrzött személyzet tapasztalta, nem magyarázta el világosan, hogy ezt a gyakorlati feladatot azért nem tudja végrehajtani, mert lehetetlent kér.

Azután problémaként jelentkezett az, hogy vita alakult ki az úgynevezett technikai másolatok kérdésében, amelyeket on-line lekérdezési rendszerben nem lehet használni. Technikai másolatok készülnek, és nem vált világossá az ellenőrzők számára, hogy ezek nem több hetes, nem hónapos technikai másolatok, hanem ezek is frissek.

Lényegében egy ilyen kommunikációs félreértés volt, és megmondom egészen őszintén, hogy amikor én találkoztam elutazásuk előtt az ellenőrző bizottság tagjaival, ezek a félreértések olyan jellegűek voltak, hogy én magam sem értettem, hogy az ő problémájuk valójában micsoda volt. De ezek, hogy ott ügyetlen volt a személyzet, és nem úgy járt el, mint ahogy egy magabiztos határőrizeti szervnek ezt meg kell tennie.

Miután ez egy gyakorlatias ellenőrzés volt, azt kellett volna bemutatni, hogy ezt a műveletet a fülkében mindenki biztonságosan, becsukott szemmel is el tudja végezni. Ehelyett a prezentáció egy tudományos előadás volt, ami elveket stb. tartalmazott, és ebben a sok mindenben eltűnt az arról való meggyőződés lehetősége, hogy itt tényleg készségszinten azt tudja a személyzet elvégezni, amire szükség van.

De ehhez hozzá kell tennem, hogy más tekintetben, részben szeptember 21. és szeptember 25. között is olyan helyeken, ahol abszolút nem várt ellenőrzés volt, tehát menetközben betértek valahová, ez a visszahívásos októberi ellenőrzés semmi ilyen további problémát és hibát nem talált, és én, mint ezeknek a tanácsoknak a résztvevője, azt kell mondjam, hogy nem értettem azt, hogy miből származik az a fajta tartózkodás vagy aggodalom, hogy Magyarországon valamilyen probléma lesz.

A legutóbbi összejövetelünkön elhangoztak adatok arra nézve, hogy a szeptember 1-je óta működő rendszerben a találatok hogyan néznek ki, tehát ez a policy news üzemmód mit tud kihozni. Ott azt kellett tapasztalni, hogy például Szlovénia arról számolt be, hogy nekik volt 2000 találatuk ez alatt az idő alatt. Azt hiszem, hogy Észtország azt mondta, hogy ott 40 találat volt. Magyarországon volt 291 találat. Szeretném azt mondani, hogy ezekben a számokban egy további pontosítást muszáj látni, mert erre óhatatlanul azt mondja mindenki, hogy a legjobb a szlovén rendszer, mert ott ménkű sok találat van. Igen ám, csakhogy vannak valódi találatok és vannak nem valódi találatok, mert egy gyakran előforduló névnél lehet találat, csak az egyik 1940-ben született, a másik pedig később. Tehát találatot jelez, csak nem biztos, hogy az egy éles és használható találat.

Tehát azt gondolom, hogy e tekintetben is a nemzetközi összehasonlítás teljesen világosan és megnyugtatóan mutatja azt, hogy semmi olyan probléma nem látszik, semmi olyan információ nincs, ami azt hozná magával, hogy Magyarországon bármilyen aggodalomra kellene számítani.

Az osztrák magatartás. Az osztrák magatartás többször módosult. Egy ideig, talán szeptember elejéig, valahogy így, de még a nyár végén tartotta magát az az osztrák álláspont, hogy ők nem szüntetik meg a határellenőrzést a magyar-osztrák határon, hanem annak mintájára, ahogy annak idején a német-osztrák határon is volt egy szakaszosság, nincs december 31-ével teljes határnyitás. Ezzel az állásponttal kapcsolatban Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia egy konzorciumot alkotva, egyértelműen kifejezte azt, hogy ez elfogadhatatlan, hiszen vagy megfelel, vagy nem felel meg, az átmenetiség nem tartható fenn. Miközben bizonyos belpolitikai szempontokat természetesen Magyarország, ha nem is elfogadhatónak, de megérthetőnek tart. Frattini alelnök úr maga is azt az álláspontot vallotta - és ebben a vonatkozásban támogatásáról is biztosított bennünket -, hogy ezt ő is elfogadhatatlannak tartja.

Ez a kérdés lekerült a napirendről, tehát nincs erről szó. Szeptember elején Platter belügyminiszter úrral aláírtam egy együttműködési memorandumot, amiben arról van szó, hogy természetesen határellenőrzés nincs, tehát az megszűnik, nincs semmiféle szakaszosság, de a két ország rendészeti szervei, egyik oldalon is, másik oldalon is, együttműködnek abban, hogy ez a biztonsági deficit mind a két fél számára megnyugtatóan megoldódjon. Ennek folyományaként azt tudom mondani, hogy azt, amit mi mélységi ellenőrzésnek hívunk, és én tulajdonképpen nagyon egyszerűen egy valahol elvégzett közúti ellenőrzéshez tudnám hasonlítani, abban megállapodtunk, hogy ezeket a mélységi ellenőrzéseket egyik oldalon is, másik oldalon is, kizárólag rendészeti, rendőri szervek végzik, tehát azt, hogy az osztrák hadsereg hol, milyen módon helyezkedik el, én ebben az aspektusban értelmezem. Ők természetesen nem jogosultak arra, hogy határellenőrzést végezzenek.

A közlekedéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a határellenőrzés teljes körű megszüntetésével mindenütt, ahol ennek a lehetősége nyitva áll, mindenféle közlekedési eszközzel át lehet kelni, ahol csak biciklivel, ott értelemszerűen kerékpárral, ahol gépjárművel, ott gépjárművel is.

A SIS II. rendszer bevezetése nem a tagállamok, és pláne nem Magyarország hibájából késedelmeskedik. Itt az Európai Unióban alakultak ki olyan akadályok, amelyek miatt ennek a csúsztatására, késleltetésére kerül sor. A portugálok által felajánlott klón, ez a "SIS I. for all" azokat az adatokat, amelyek a legfontosabbak egy biztonságos ellenőrzéshez, azok tartalmazzák, természetszerűen Magyarország is érdekelt abban, hogy a SIS II. rendszer minél előbb bevezetésre kerüljön, de ennek nem magyarországi akadályai vannak megítélésem szerint jelenleg.

A nemzeti vízum kérdésében azt tudnám mondani, hogy az Európai Közösség lehetővé teszi azt, hogy vízumkönnyítési megállapodásokra kerüljön sor. Ilyen vízumkönnyítési megállapodás van Magyarország és Szerbia között. Éppen ennek a megállapodásnak a melléklete tartalmazza a lehetőséget erre a kishatárforgalmi megállapodásra, amelynek alapján ezt a közelmúltban Szerbia kezdeményezte is.

Elnézést kérek, ha konkrétabban meg tudná ismételni a kérdést, mert csak ennyit írtam fel, hogy nemzeti vízum, és nem tudom, hogy pontosan mi volt a tartalma.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): A kérdés az, hogy a délvidéki, vajdasági magyarok lehetőségei. Miniszter úr megfogalmazta, hogy van egy nemzeti vízum, nemzeti tartózkodási engedély, ami 90 napra szól, és említette azt is, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy mondjuk az Európai Unió egy 60 eurós díjtételt ír elő, de idáig 35 euró volt. Ha most felemelik 60 euróra, akkor mi, magyar kormány mit teszünk? Változatlanul a 35 eurót tartjuk, vagy még további kedvezményeket próbálunk biztosítani a határon túl élő magyarjaink számára?

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: A nemzeti vízum díjmentes, tehát ott nincs ilyen megkötés. Itt azt a feltételt kell teljesíteni, hogy kulturális, anyanyelv-ápolási, felsőoktatásban való részvétel szempontjából kéri valaki a tartózkodását, és ilyen jellegű vízumok kiadására kerül is sor, viszonylag nagy mennyiségben. Információim, tapasztalataim szerint adott esetben még helyi önkormányzatok is nyújtanak támogatást ahhoz, hogy a nemzeti vízum ilyen módon igénybe vehető legyen. Tehát azt hiszem, hogy ez a lehetőség megfelelően szolgálja a délvidéki magyarság érdekeit.

Ami a vízumkönnyítési megállapodások másik részét, a kishatárforgalmat illeti, ott jelen pillanatban az az álláspont, hogy ennek a díjtétele kedvezményesebb, kedvezőbb ugyan, mint az egyébként irányadó díjtétel. Amennyire én tudom, a teljes ingyenessé tételt Magyarország nem tervezi ilyen vonatkozásban, merthogy nem tudja.

ELNÖK: Alelnök úr, tekintsük úgy, hogy az előző csak egy ilyen tisztázó kérdés volt. Még egyszer megkapja a szót természetesen.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Csak hogy a miniszter úrnak legyen igaza abban a kérdéskörben, hogy akárhol átléphetjük az osztrák határt, ahol arra lehetőség nyílik: én csak utalnék arra, hogy az elmúlt időszakban Nyugat-Magyarországon, legalábbis a nyugat-magyarországi határszakaszon, de miniszter úr is biztosan ismeri, hogy hol helyezkedik el a Páneurópai Piknik, ott egy sugárút vezet a Piknik területére, jelen pillanatban ott megállítják az autót, és azt mondták, hogy kiszállhatok az autóból, gyalog átmehetek. Ezért mondom azt, hogy legyen úgy, ahogy ön fogalmazott, hogy ahol át lehet lépni autóval, ott át fogunk tudni menni, nem pedig csak lovasszekérrel, gyalog vagy kerékpáron.

Ugyanez vonatkozik arra, hogy a regionális pénzekből Sopronkövesd térségében kialakítottunk 200 millióért egy teljes igényt kielégítő közúti lehetőséget, de jelen pillanatban ott is csak lóval és kerékpárral lehet áthajtani. De bárcsak úgy legyen ez a kérdés, hogy az osztrákok ezt valóban ugyanúgy értelmezik, mert nem véletlenül mondtam azt, hogy ezeket a lehetőségeket azért is fenn kell tartani, hiszen ellenőrzési szempontból is az lenne a célszerű, hogy mindenki azt az utat használja, ahol megfelelő módon tud közlekedni, szemben azzal, hogy valóban, a jelenlegi állás szerint, ha én egy földúton akarok áthajtani egy autóval, a földúton át tudok majd hajtani.

A másikra pedig vonatkozik jelenleg ez a megállapodás. Tehát ennyit, és egyébként köszönöm a válaszait.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: A közlekedési megjegyzésre azt tudom mondani, hogy határellenőrzési akadálya az átkelésnek nem lehet.

ELNÖK: Eddig nem voltunk részei a schengeni egyezménynek, tehát eddig nem voltak ilyen tapasztalatok. Pelczné Gáll Ildikó!

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Megragadom az alkalmat és a lehetőséget, hogy egy kommunikációs félreértést tisztázzak a schengeni térséghez való csatlakozáshoz, alelnök úr kérdéséhez kapcsolódva. Talán emlékszik, hogy a napokban újra láttuk a vízágyúkat az utcán. Amikor a tájékoztatóját tartotta, figyeltem, de nem tért ki, mint súlyos probléma, a menekültek kérdésének kezelésére. Márpedig azt a választ adta arra a kérdésre, hogy a vízágyúbeszerzés miért volt szükséges, hogy a menekülthelyzet ezt szükségessé teszi, esetleges szituációk, lázadások következhetnek be.

Aztán egy picit ennek ellentmond, hogy a Magyar Helsinki Bizottság azt mondta, hogy erre nincs szükség, sőt ő továbbment, keményebben fogalmazott, felelőtlenségnek nevezte ezt a nyilatkozatot. A kérdés egyszerű: fenntartja-e ezt a nyilatkozatát vagy módosítja, miért volt erre szükség, ha speciális gépjármű, akkor a honlapon ez miért nem szerepel, mint befejezett beruházás?

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Abban a szerencsés helyzetben voltam idáig, hogy nekem schengeni vízágyú ügyében nem kellett megnyilatkozni, tehát én semmilyen nyilatkozatot e tekintetben nem... (Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszólására:)

ELNÖK: Meg fogom adni a szót, képviselő asszony, most a miniszter úrnál van a szó, maradjunk ebben.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Tehát tudomásom szerint erről a kérdésről idáig Bajnai Gordon beszélt. A vízágyú beszerzéséről annyit tudok, ami nem az én hivatali időm alatt történt, hogy ez schengeni forrásból, Schengen által elismert célra, mindez a folyamatban végig a forrás biztosítója által ellenőrzötten történt. Tehát az Európai Unió pontosan tudta, hogy ez a speciális jármű - vagy hogy nevezzük ezt a kategóriát - valójában mit jelent, ehhez az engedély, a hozzájárulás rendelkezésre állt, hogy ezt az eszközt be lehet szerezni.

Az általam is ismert nyilatkozatokban az hangzott el indokként, hogy ez a vízágyú, mint különleges eszköz, azért szükséges - és ez a schengeni eszmerendszert vagy gondolatrendszert érinti -, ha esetleg a migrációval, ideértve a menekültügyeket is, kapcsolatban lenne probléma, akkor ezek az eszközök ezt a célt szolgálják, ott kerülnek felhasználásra.

Én erről ennyit tudok, és ez a fajta interpretációja a dolognak nem tőlem származik, ezt nem én fogalmaztam meg így, hogy ilyen célt szolgálna.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony egyet nem értésének most adhat hangot.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Kondorosi államtitkár úr egész egyszerűen menekültekkel riogatott, amikor interpellációmban erre a kérdésre rákérdeztem. Az interpellációt egyébként önhöz intéztem, tehát valószínűleg volt tudomása erről a kérdésről, még akkor is, ha az államtitkára válaszolta ezt meg.

Konkrétan, miniszter úr, mi az a schengeni cél, aminek érdekében ez a vízágyúbeszerzés megtörtént, és ha ott van rá szükség, akkor ott tessék használni. Ez itt most egy alkalom arra, hogy ezt a kérdést tisztázzuk.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Azt hiszem, hogy a rendelkezésemre álló információk keretei között ebben a kérdésben őszinte vagyok. Én erről ezt tudom, hogy a Schengen-Alap felhasználásának ellenőrzési mechanizmusában, nyilvánosan senki által el nem rejtetten történt ezeknek az eszközöknek a beszerzése. Azt legjobb tudomásom szerint, hogy ezt az eszközt valamelyik menekülttábor kapujában fogják állomásoztatni bevetésre készen, ilyen kötelezettség nincs, ez a rendőrség eszközállományába került. Nyilvánvalóan utólagos ellenőrzésre, vizsgálatra lehetőség van, hogy miközben a rendőrségnek, mint egy vonzó célország rendőrségének általában is van feladata a migrációval kapcsolatban, és ezt sokféle eszközzel éri el, hogy ezeket az eszközöket mikor, hol kell tartania, erre nézve nincsen tudomásom, hogy volna bármilyen közösségi előírás. Ha úgy ítélik meg természetszerűen, hogy ez nem megfelelő beszerzés volt, vagy utólag mégis nem megfelelőnek bizonyult, akkor a magyar fél meg fogja vívni a küzdelmet a Schengen-Alap biztosítójával, és valamelyikünknek majd igaza lesz, hogy ez helytálló-e így vagy nem helytálló.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Ha ez segít, hogy van egy indítvány a képviselők részéről, hogy a bizottság vizsgálja meg, hogy a Schengen-Alap terhére történő megrendelések rendben voltak-e, erre nyitott vagyok természetesen. Nem kifogásolva, hogy felvetik, ha van egy ilyen kívánság, akkor menjünk ebbe az irányba. Kocsi alelnök úr!

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A magam részéről, vagy mi támogatjuk nyilván azt, hogy akár az eseti bizottság, akár más, ha európai uniós források ügyében szeretne egy kérdést megtárgyalni, azt tárgyalja meg. Bár számomra azért ez a dolog alapvetően más kérdéseket is felvet, hiszen itt egyfajta olvasat az, ha azt mondjuk, hogy az a baj, hogy mondjuk valakik számára nem világos, hogy a rendőrség vagy most már az integrált rendőrség-határőrség milyen módon tesz szert bizonyos eszközökre, európai uniós forrásokból vagy sem, és hogy egyébként ezeket az eszközöket használja, és milyen helyzetek állnak elő.

Én alapvetően a súlyosabb problémát abban látom, hogy olyan helyzetek állnak elő az országban, amikor akármilyen forrásból is beszerzett, de ilyen eszközöket használni kell. Az pedig a későbbiek során nyilván egy más megközelítést is igényel, hogy ha egyszer összevonunk bizonyos rendészeti szerveket, akkor ezek a rendészeti szervek mondjuk a maguk integrált, egységes valójában kezdenek el működni, azaz védik a határt, biztosítják a határforgalmat, egyébként mélységi ellenőrzéseket végeznek, sőt együttműködnek mondjuk a Vám- és Pénzügyőrséggel számos tekintetben, egyébként pedig rendészeti feladatokat is ellátnak.

Megjegyzem, hogy számomra inkább az utóbbi kérdés itt a probléma, és persze, politizálhatnánk, és akkor mondhatnék én is bizonyos kérdéseket, hogy az elmúlt évben és az idei évben változott éppen a pártok, mondjuk a Fidesz viszonya is bizonyos belső történésekhez. Ha ez így van, és az a helyzet, hogy a Fidesz álláspontját az tükrözi, amiket a politikusai megfogalmaztak ez év 23-án és azt követően, akkor valószínű, hogy mondjuk ebből a szemléletből is lehet nézni azokat az ügyeket, amelyek itt történtek vagy történnek.

Viszont van egy kérdésem nekem is. Most már élesben fognak a dolgok történni, miután a schengeni egységes övezet létrejön, és mi részei vagyunk ennek, és ennek a korábban szóba került integrált rendőrségnek, határőrségnek a feladata az, hogy egyébként Magyarország ne csak ilyen teszteléseken és próbautakon, hanem egyébként a maga valójában is működtesse rendesen a schengeni rezsimet. Itt a kérdésem lényege igazából az, hogy arra az időpontra, amiről itt beszélünk, és bizonyos értelemben ez már karácsony előtt lesz valamikor, hogyan látja miniszter úr, hogy ez az integráció megtörténik-e abban a minőségben, mélységben és formában, ahogyan egyébként azt mi szeretnénk? Mindenki tudni fogja-e a dolgát? Tehát nemcsak prezentálni tudja, és nemcsak ellenőrzéseken, hanem a mindennapi rutinnal tudja működtetni azt, ami a dolga ebben a rendszerben, függetlenül attól egyébként, hogy egy éve ő határőr vagy rendőr volt, vagy milyen beosztásban dolgozott ebben vagy abban a hierarchiában.

Én ezt lényegesnek tartom, Magyarországnak igazából ez lesz az igazi - mondjuk így - tesztje, hogy egyébként akár az osztrákok, akár mások ebben a tekintetben meg tudnak-e, remélem, nem, de meg tudnak-e fogalmazni olyan véleményeket, és hogy olyan tényekre tudnak-e ráutalni, amelyek egyébként akkor állhatnak elő, hogy ha egy egységesülő, integrált szervezet esetleg nincs minden tekintetben a helyzet magaslatán.

Magyarán: a kérdésem az, hogy megtörténik-e ez az integráció a maga elfogadható minőségében? Köszönöm.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: A végéről kezdve a válaszomat. Természetesen megtörténik. A mostani határőrség és a mostani rendőrség 45 ezer fősre tervezett személyi állománya területileg is, beosztásokban is, és az úgynevezett állománytáblákban úgy van megtervezve, hogy az a megnövekedett rendőrségi feladattöbblet, amely a mobilitásnak, a migrációnak az ellenőrzésével kapcsolatos, az maradéktalanul ellátásra kerüljön. Természetesen az egységes rendőrségen belül a most bejövő, most megkapott határőrség egy olyanfajta specializált személyi állományt jelent, mint ahogy specializált személyi állomány jelenleg a bűnügyi nyomozó. Tehát nem lehet azt képzelni, hogy a 45 ezres rendőrségnek minden egyes tagja a mostani határrendészettel, határigazgatással kapcsolatos feladatok ellátására is alkalmas lesz, hiszen a csapaterő akkor sem alkalmas nyomozásra és fordítva.

De a feladatoknak, a főkapitányságoknak, a kapitányságoknak a szervezése, a struktúrája olyan, hogy itt egy valódi integrációra kerülhet sor, és a határőrség szaktudása úgy kerül be ebbe az integrált rendőrségbe, hogy immáron nem a határon vagy nemcsak a határon, hiszen külső határok azért maradnak, ezeknek a feladatoknak az ellátására maradéktalanul alkalmas lesz. Ez szakmai kérdés, amelynek a részleteit természetszerűen én nem szeretném eldönteni.

De az új rendőrség vezetése is úgy van tervezve, hogy földrajzi régiók szerint, földrajzi sajátosságok szerint azokon a területeken, ahol a határőrizeti szempontok - mert külső határ - felértékelődnek, ott a határőr-vonulat fog előtérbe kerülni. Egyebekben a most még létező határőrség és a most még létező rendőrség vezetői működtetik azokat a közös projekteket, amelyek a szervezeti tudások közelítését végzik, és egy folyamatos átképzés, egy folyamatos továbbképzés zajlik a határőrök számára a rendészeti tapasztalatokból, ismeretekből, és viszont, tehát keresztbe folyik ez a továbbképzés. Ezért nekem az a véleményem, hogy természetszerűen, mint ahogy Ausztriában is, egy idő azért eltelt, amíg az egységes szervezet megfelelően elkezdett működni, tehát nyilvánvalóan van egy javulási, tanulási folyamat, de azt hiszem, hogy azok a kiindulási pontok, amelyek alapján ez a hajó biztonsággal vízre bocsátható decemberben, azok megnyugtatóan rendelkezésre állnak és nincs kétségem afelől, hogy ilyenfajta probléma nem lesz.

Ami az elején hangzott el, erre pedig azt tudnám mondani, hogy az őszinteséget részemről is és a kormány részéről is az mutatja, hogy ezt mindenki tudja, hogy ez a folyamat így zajlott. Ha ennek a mostani állása a közösségi jog szempontjából problematikus, akkor ennek megfelelően kell eljárni. De azt nagyon lényeges dolognak tartom, és ezt az analógiát szeretném azért a saját őszinte beszédem kedvéért elmondani, hogy a Schengen-Alapból végzett határőr-beruházások sem csak azt a célt szolgálják, amelyeket jelen pillanatban szolgálnak. Tehát itt látni kell, hogy ilyen, olyan, amolyan célra ezt a két rendvédelmi szervet felszerelték különféle eszközökkel, és nem lehet azt mondani, hogy ezt a számítógépes portált nem fogom egy kábítószeres bűnöző vagy egy pénzhamisító elfogásánál használni, mert ez a schengeni csatlakozás céljait szolgálta.

Tehát azt látni kell, hogy hozzájutott a határőrség is és a rendőrség is bizonyos eszközökhöz. Ennek a szervezetnek lesz egy egységes feladatrendszere, amelyben mindezek az eszközök benne vannak, és azt mondom, hogy ha olyan döntés születik bárhol, hogy most kezdjük el szelektálni, hogy ez Schengen-kompatibilis vagy nem Schengen-kompatibilis, akkor ezt a kesztyűt a legnagyobb őszinteséggel én fel fogom venni, és fogom hangoztatni, néha szajkózni azokat a dolgokat, amelyeket ezzel kapcsolatban el kell mondani. Természetesen ha azt gondolták, hogy a móring visszajár, akkor olyan döntés is hozható.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én csak két mondatot mondanék erre. Az egyik az, hogy köszönöm és örülök annak, amit miniszter úr mondott az egységesülő szervezet dolgában. Ugyanakkor azt is látom, hogy azokat a döntéseket valószínűleg biztosan tudja miniszter úr, és meg is hozza, amelyek ahhoz szükségesek, én úgy fogalmaztam, hogy mindenki tudja a dolgát és azon a helyen legyen, ahol egyébként lennie kell. Ez vonatkozik a parancsnoklásra és vezénylésre, amely egy rendészeti szervezetrendszernél elengedhetetlen. Ez az egyik.

A másik, hogy jól értette, amit mondtam, én is úgy gondolom, hogy egy egységesülő szervezetnél az lehet kérdés egy időszakban, hogy honnan és milyen módon tett szert egy eszközre, de a használatát tekintve az egységes szervezet feladata az, ami egyébként a döntő ebben a tekintetben, beleértve minden eszközt, amivel egyébként rendelkezik egy szervezet. Köszönöm.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Csak egy borzasztó rövid megjegyzést tennék. Azért ezzel a közel 45 ezer emberrel természetesen nem az országos főkapitány és nem én, de a megfelelő parancsnoki lebontásban mindenkivel elbeszélgetnek az elkövetkezendő időben. Tehát nincs bizonytalanság, azok a vezetők, akiktől függ majd, hogy hogyan gördül a folyamat tovább, azok már tudják, hogy hogyan mennek a folyamatok, és hogy az ő szerepük, az ő pozíciójuk micsoda. De ez egy rendkívül összetett és nehéz dolog, hiszen úgy kell 45 ezer ember sorsát elrendezni, hogy a legkisebb érdeksérelem érjen mindenkit. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy képzettségének, szaktudásának, tapasztalatainak megfelelően, ambíciójának megfelelően kapja meg azt a beosztást és új feladatkört az új szervezetben. Ez jelenleg is zajlik, nem sok van belőle hátra, hogy a kép nevekhez kötötten kitisztuljon és látható legyen.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, nekem három kérdésem lenne. Ez tulajdonképpen három éve húzódik már, tehát mielőtt ön miniszter lett, már előtte is téma volt az európai ügyek bizottságában: ez a jogbiztonság, jogegyenlőség kérdése, az európai uniós honlap hozzáférhetősége magyar nyelven. Ez még mindig, tulajdonképpen három éve húzódik. Ugyanígy a bíróságok munkájánál is nélkülözhetetlen az európai igazságügyi hálózat magyar nyelvű honlapjának az elindítása.

Itt a feliraton még mindig az van, hogy az oldal hamarosan elérhető lesz a kívánt nyelven, a késedelemért elnézést kérünk. Úgy érzem, hogy a hazai bíróságoknak és szervezeteknek is nagyon fontos lenne, hogy valóban tökéletes tájékoztatást, információt kapjanak ahhoz, hogy a munkájukat tökéletesen tudják végezni.

A következő ilyen kérdés: voltam én is Brüsszelben több alkalommal, ahol ezek a táblázatok közreadásra kerültek, a jogharmonizáció területén Magyarország a negyedik helyen áll, az alkalmazás területen ugyan a 10-11. helyen áll. Itt felmerül a kérdés, hiszen ott is volt a vitában több alkalommal kihangsúlyozták, hogy például Olaszország esetében, bár nemzeti érdekről van szó, a jogharmonizáció és a nemzeti átültetés kérdése, van olyan témakör, amiben tulajdonképpen 1994 óta Olaszország nem lépett előre. Itt nem bántani és sérteni akarom a határidőket, vannak nemzetbiztonsági kérdéseink, ahol nem biztos, hogy nekünk elsőnek kell lenni, és akkor esetleg sérülnek a hazai jogalkalmazás területén mondjuk a nemzetbiztonsági kérdések vagy stratégiai ágazataink. Itt kapcsolódnék pontosan a lex MOL kérdésével, túlságosan későn döbbentünk rá arra, hogy azért Magyarországnak is vannak kiemelt gazdasági társaságai, amelyeket valamilyen úton-módon védeni kell, és nem véletlen az olasz példa, nem véletlenül mondom az olasz példát. Ebből előbb-utóbb bírósági eljárás is lehet.

Mi ebben a jelenlegi álláspont, és mit érez ön, mint miniszter, hogy indul-e eljárás mondjuk a lex MOL-lal kapcsolatosan, vagy pedig szép lassan, mint ahogy más nemzetek is az alkalmazás, átültetés területén, óvatosabbak és bizonyos határozottabb, keményebb törvényeket alkotnak annak érdekében, hogy a saját stratégiai cégeiket vagy tulajdonaikat megpróbálják valamilyen úton-módon védeni.

A másik pedig az, hogy nagyon rossz az a megközelítés, hiszen maga a lex MOL törvény sem úgy született meg, hogy lex MOL, tehát az energiaszektorban működő gazdasági társaságok esetében, hanem a kiemelt gazdasági társaságok esetében. Fónagy Jánossal együtt volt egy módosító indítványunk, ami nem a villamos energiára vonatkozik, hanem a kiemelt gazdasági társaságokra, és azért is vissza kellene utasítani kimondottan a villamos energia területére, hiszen a parlament nagy többsége is úgy fogadta el, hogy kiemelt gazdasági társaságokról van szó.

Tehát egyrészt a jogharmonizáció kérdése, az átültetés területe, másrészt amit én sok alkalommal látok és tapasztalatok - és ez többször is nyilvánosságot kapott -, hogy a miniszteri rendeletek, kormányrendeletek kérdése nem éri utol magát a törvényhozást. Úgy érzem, hogy ebben hihetetlen mértékű lemaradásunk van, és ebből adódóan számos olyan probléma vetődik fel, amit úgy érzek, hogy akár hazai, akár uniós szinten is kifogásolható, hiszen ezt több alkalommal is kifogásolták.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Igen, az tagadhatatlan, hogy az uniós joganyag magyar nyelven való hozzáférhetőségét teljes mértékben, teljes körűen biztosítani kell. Az Európai Uniónak van olyan felülete, ahol magyar nyelven fontos információk, így a jogalkotást illetően is hozzáférhetők, kétségkívül ez nem teljes körű. Erre azt tudom mondani, hogy ennek nem abban az értelemben van technikai akadálya, hogy ne lehetne megcsinálni. Ez egész egyszerűen fordítási, átültetési és a hitelesség szempontjából okoz jelenleg problémát, hogy nem teljes körű ennek az anyagnak a hozzáférhetősége. Ideértve az Európai Bíróság ítéleteinek teljes körű megismerhetőségét is.

Egyetértek azzal, hogy itt minden jogszabálynak, minden betűnek, minden ítéleti bekezdésnek magyarul is hozzáférhetőnek kellene lennie, tehát ezzel teljes egészében egyetértek.

Ami a lex MOL kérdéskörét illeti, úgy látom, hogy valójában ez a probléma nem ezzel a lex MOL-nak nevezett törvénnyel kapcsolatban merült fel, hiszen korábban már a privatizációs törvénynek egy rendelkezésére tekintettel, amely az aranyrészvényhez fűződő elsőbbségi jogokat biztosította, Magyarország ellen indult eljárás. Annak ellenére is kilátásba van helyezve az ügy bíróság elé utalása - tudomásom szerint, a papírom szerint 2006 decemberében történt erről döntés, hogy időközben az aranyrészvényhez fűződő elsőbbségi jogokat a törvény már megszüntette. Jelen pillanatban úgy látom, hogy a bizottság azt vizsgálja, hogy az a fajta folyamat, amely Magyarországon azt eredményezte, hogy bizonyos szabályok mintha az államot privilegizált helyzetbe hozták volna, azok nem elég határozottan vagy nem elég egyértelműen bomlottak le. Mert lebomlottak, hiszen ez az elsőbbségi rész most már nincs meg, csak valami oknál fogva a bizottságnak ez az álláspontja alakult ki.

Igazából ezt a várakozási folyamatot érzem most a lex MOL-lal kapcsolatban is, hogy azok a megkötések, amelyek egyébként a társaságnak egy alapító szerződésében minden további nélkül lehetségesek, azok ebben az esetben nem eredményezik-e azt, hogy itt az állam kerül privilegizált helyzetbe? Egyébiránt a bizottsággal a konzultáció folyamatos. Még egyszer mondom: lex MOL ügy az én ismereteim szerint nincs. Ez az állami befolyás védelme, ami kezdődött az aranyrészvénnyel, ez az ügy áll még mindig, lex MOL ügy nincs. De Magyarország kész arra - mint ahogy a bizottságot tájékoztatta is a lex MOL előkészületeiről, annak céljairól és a választott megoldásokról -, kész egy olyan konzultációnak a fenntartására, hogy ha ez kifogás alá esik, ennek a technikának a választása, akkor ennek megfelelően a konzultációban nyilván a bizottság álláspontját módunk lesz megismerni és arra reagálni.

Legjobb tudomásom szerint a közeljövőben, talán a jövő héten Kóka János miniszter úr és Fazekas Judit államtitkár asszony éppen ebben az ügyben utazik majd ki, ahol ez a fajta közvetlen konzultáció is kezdetét veszi.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Az első kérdésemre, tehát magára az információ-hozzáférhetőségre: a bírósági joggyakorlatban is számos esetben előfordult, hogy értelmezési hibák adódtak, tehát az információ hiánya miatt. Szeretném miniszter urat arra kérni, hogy most már három éve húzódik ez a hozzáférhetőség, hogy ebben tényleg egy határidővel ezt meg kellene oldani, mert számos olyan jogi és egyéb más probléma merülhet fel, ami tulajdonképpen a nem helyes értelmezésből adódik az uniós jogalkalmazás területén.

Itt még egyszer kihangsúlyozom: Ausztria, Németország és Finnország nemzeti érdekből alkalmaz olyan törvényeket, amelyek nemzeti sajátosságokra épülnek. Így például veszem mondjuk Ausztriában a termőföld-hozzáférést. Nem azt mondja, hogy nem vásárolhatsz, csak tessék ott élni öt évig, tessék olyan szakmát szerezni, amelynek alapján, fogalmazzunk úgy, hogy bizonyos nehézségeket próbálnak beültetni a joggyakorlatba annak érdekében, hogy az kizárja annak a lehetőségét, hogy más tökéletesebben hozzáférjen.

Az aranyrészvény kérdése azt hiszem, mindannyiunk előtt tisztázott volt, hiszen maga a MOL azt lehet mondani, hogy már régen privatizálva lett, tehát az államnak tulajdonképpen nincs benne, csak azt lehet mondani, hogy talán 1 vagy 2 százalék erejéig van benne valami kis befolyása. De ez abszolút nem befolyás. Ráadásul többségi külföldi tulajdonban van.

Tehát az, hogy a magyar törvényhozás beléptet egy olyan rendszert, amivel bizonyos akadályokat támaszt, azt hiszem, hogy ez nem elítélendő, mert nemzeti stratégiai érdekről van szó. Ez nemcsak ebben az esetben igaz, hanem mondjuk a vízbázisok esetében, és lehetne sorolni tovább.

Tehát azért is mondtam az alkalmazás területét, itt beszéltünk a jogharmonizációról, ahol Magyarország a negyedik, az alkalmazás területén tizenegyedik, azzal egyetértek, hogy a kormányrendeleteknél, törvényeknél, miniszteri rendeleteknél nem értük utol saját magunkat, viszont sokkal komolyabban kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, amikor sajátos nemzeti érdekekről van szó.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Köszönöm szépen a megjegyzést. Én is egyetértek képviselő úrnak azokkal a gondolataival, amelyek a lehetőségek maximális kiaknázásával a nemzeti érdek szem előtt tartását szorgalmazzák. Ezt az egyedül méltányolható és helyes dolognak tartom én is.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Két kérdést szeretnék feltenni és egy javaslatot vagy kérést. Beszélt miniszter úr a kötelezettségszegési eljárásokról általánosságban. Itt a javaslat vagy kérés az lenne, hogy megkaphatnánk-e, mint bizottsági tagok a listát erről az úgynevezett 56 kötelezettségszegési eljárásról? Azt hiszem, 56 eset szerepel ezen a listán, tehát ebbe beletekinthetnénk-e, hogy konkrétan miről volt szó? Illetve ezen belül, ha esetleg szóban tudna most arra választ adni, hogy végül is első helyen úgy tudjuk, hogy a Külügyminisztérium a felelős, tudna-e erről valamilyen összefoglalást adni?

A másik kérdésem pedig a lejáró átültetési határidejű irányelvek listájáról szól. Ezt megkaphattuk. Általában mi az oka a késedelemnek, mi a fő oka, hogy itt is azért vannak késedelmek ezen a területen? Tehát ez lenne a két kérdésem. Köszönöm szépen.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Ami az átültetési késedelmi okokat illeti: az adminisztratív nehézség abban áll, hogy mint említettem, az egyes szakterületeknek megfelelő joganyag átültetését a szakmai ágazatok végzik, készítik elő. Ezek között a koordinációt, az összhangot nem egyszerű biztosítani. Nem egyetlen minisztérium vagy nem egyetlen szervezet foglalkozik azzal, hogy ezek az átültetések hogyan történnek, hanem jogi szempontból az IRM, szakmai szempontból pedig a többiek.

Nem egy esetben az átültetésnek olyan késleltető tényezői is vannak, amelyek olyan anyagi terhekkel járnak, amelyeket adott esetben nagyon nehéz teljesíteni. Ezek között szeretném megemlíteni az épületek energiateljesítményéről szóló EK-irányelv átültetésének késedelmét, amely egy világos szempontrendszert fogalmaz meg a fűtési és légkondicionáló rendszerek energetikai felülvizsgálatával kapcsolatban, de a végrehajtásnak egészen egyszerűen olyan anyagi és pénzügyi nehézségei vannak, hogy miközben természetszerűen mindenki egyetért ennek az irányelvnek a helyes céljával, ezt egész egyszerűen időre nem lehet megfelelően teljesíteni.

Miután a kötelezettségszegési eljárások folyamatban lévő ügyekre vonatkoznak, az ügynek minden ága-bogával megismerkedni nem azért nem lehet, mert ez titkos vagy nem hozható a nyilvánosság tudomására, hanem azért, mert folyamatosan alakuló, változó dolgokról van szó. Annak természetesen semmi akadálya nincsen, hogy a probléma jelzésével, a Magyarországot ért kifogás jellegével ezeknek az ügyeknek a teljes listája egy ilyen összefoglalásként rendelkezésre álljon. Ezt szívesen meg is tesszük, össze is állítjuk, és el fogjuk juttatni.

MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is egy ilyen listára gondoltam csak. Talán ha visszatérnénk a kérdésemre: egyrészt a Külügyminisztérium itt az első helyen felelős, ennek van-e valamilyen oka, erre nem válaszolt miniszter úr, nyilván a több kérdés között ez elsikkadt. Ha Kocsi alelnök úr visszajött, akkor már csak egy mondatot hadd mondjak, mert elkezdett egy politikai vitát, amit szerintem nem érdemes folytatni a Schengen-Alappal kapcsolatban, de nyilván ön is tudja, hogy a schengeni költségeket hogyan lehetett volna a legegyszerűbben megspórolni, ha eggyel több vezető távozik el, mint ahányan eltávoztak eddig a tavalyi események óta.

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: A kettősség, tehát hogy a Külügyminisztérium és az IRM egyaránt szerepet játszik: a feladatmegosztás egy praktikus ok miatt alakul így. Addig, amíg a Bizottsággal kell a kapcsolatot tartani, ez zömmel külügyi, diplomáciai feladat, azért tartozik ez a Külügyminisztériumra. Abban a pillanatban, amikor ez a Bíróság előtti képviselet kérdésében, tehát valódi jogi szakkérdéssé válik, akkor pedig ezt a feladatot az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium látja el. A két szervezet között együttműködésnek kell lennie, hiszen az IRM abból a hozott anyagból tud dolgozni, amit a Külügyminisztérium korábban a tárgyalásaiban a bizottsággal elért vagy nem ért el, de ez a párhuzamosság fennáll. Ez hagyományosan így alakult ki. Abban az értelemben, hogy az eljárás szakaszai világosan meg vannak határozva, hogy meddig az első helyi felelős, és mettől kezdve az IRM az első helyi felelős, azok világosak. Így nem tudok olyan dolgot mondani, hogy ez az együttműködést vagy a feladat eredményesebb ellátását akadályozná.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Több igényt felszólalásra nem látok. Ezért ezt a napirendi pontot is lezárhatjuk. Miniszter úr nekem jelezte, hogy 12 óra előtt nem sokkal el kell mennie, és végül nem ment el, hanem itt maradt, amit én külön köszönök, mert néha tapasztaljuk azt, hogy miniszterek, államtitkárok esetében parlamenten kívüli elfoglaltságok válnak fontosabbá. Nagyon köszönöm, hogy miniszter úr minden kérdést komolyan vett, nem az döntött, hogy melyik oldalról hangzik el, hanem lehetett látni, hogy a legjobb tudása szerint igyekezett válaszolni, illetőleg sikerült is válaszolnia. Tehát tényleg nagyon szépen köszönjük. Kíván-e még valamit mondani? Tessék parancsolni!

DR. TAKÁCS ALBERT igazságügyi és rendészeti miniszter: Őszintén szólva, egy kicsit csalafinta voltam, mert igazából most kell elmennem, csak tudtam, hogy egy fél órát úgyis rá fogunk dolgozni, de köszönöm szépen az érdeklődésüket.

ELNÖK: Akkor mi is tanultunk ebből a csalafintaságból, és legközelebb már tudni fogjuk. De akkor is köszönjük ezeket a mai válaszokat és az egész bizottságnak, miniszter úrnak, kollégáinak és a vendégeinknek kellemes napot kívánok. A mai ülést berekesztem.

Jegyzőkönyv*