EIB-39/2007.
(EIB-69/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. november 21-én, szerdán, 15.00 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermébe összehívott
és a napirend elfogadása nélkül véget ért üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
A határozatképtelenség megállapítása *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter észrevételei *
1. Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója:
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Veress József (MSZP)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Dr. Gruber Attila (Fidesz), a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának tagja
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 3 perc)
A határozatképtelenség megállapítása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! A mai ülést megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság nem határozatképes. A kormánypárti oldalról négy képviselő, az ellenzéki oldalról egy képviselő van jelen, és van egy vendégünk a külügyi bizottságból is, de ő nem a bizottságunk tagja. Ilyen körülmények között a bizottságunk még meghatalmazással sem tudja a napirendet sem elfogadni, egy olyan horderejű kérdésben, ami nem kevesebb, mint a külügyminiszter éves meghallgatása, olyan belpolitikai körülmények között, amikor azt lehet hallani ellenzéki képviselőktől, hogy csapnivaló meg ilyen meg olyan a külpolitika, de amikor a bizottsági meghallgatásra sor kerül, akkor az ellenzéki képviselők erre nem kíváncsiak, nem teszik föl a kérdéseiket, nyilván nem kíváncsiak a válaszra. Úgyhogy ennek megfelelően a mai ülést nem tudjuk megtartani.
Azonban szeretném elmondani azt is, hogy november vége van; alkotmányos kötelezettségünk a külügyminiszter meghallgatása. A külügyminiszter asszony rendkívül elfoglalt, év végén, december hónapban - most ne is említsem a reformszerződés körüli procedúrákat, és nagyjából tudjuk, hogy egy külügyminiszternek nagyon sok elfoglaltsága van, amelyek országhatárainkon kívülre szólítják - nem nagyon látunk más időpontot. Úgyhogy ebből most két dolog következhet: vagy megsértjük ezt az alkotmányos kötelezettségünket, és nem hallgatjuk meg a külügyminiszter asszonyt; vagy pedig azt mondjuk, hogy a bizottság tanácskozóképes, ehhez egyharmad kell, ez meghatalmazással megvan. Egyébként szavazni úgysem kell a beszámolóról, tehát határozathozatal igazából csak a napirend megállapításához kellene. Ezért felvetem a bizottság részére, hogy tanácskozás keretében hallgassuk meg a külügyminiszter asszonyt, ha ez elfogadható.
Kérem, szóljanak hozzá. Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Én egyetértek elnök úr javaslatával - tanácskozzunk!
ELNÖK: Egyéb észrevétel nincs, akkor tanácskozás... (Dr. Gruber Attila jelentkezik.) Gruber Attila képviselő úr nem tagja a bizottságnak; ahhoz, hogy a bizottság meghallgassa, a bizottságnak határoznia kell. A bizottságban nincs szótöbbség, de mivel határozatképesség sincs, nem tudunk így határozni - ezekután megadom a szót Gruber Attilának.
DR. GRUBER ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon szomorú vagyok én is, ellenzéki képviselőként is, hogy egy ilyen horderejű kérdésben a mai napon a tisztelt bizottság tagjai más irányú elfoglaltságaik okán, de végül is határozatképtelenné tették az ülést.
Én készültem, és örülök annak, hogyha lehetséges ezt a miniszter asszonnyal történő beszélgetést vagy konzultációt megejteni, de aggályomat fejezem ki az irányban, hogy a bizottság ugyan nem határozatképes, ámde tanácskozásképes. Nem vagyok abban biztos, hogy bármiféle jogi megalapozottsága lenne ilyen szétválasztásnak a bizottság munkájában. Tudom, hogy elnök úr nyilván miniszter asszony részére is egy elegáns megoldást kíván erre a fiaskóra találni, de jogászként kicsit megdöbbentőnek tartom, hogy egy bizottság bizonyos szempontból határozatképes, bizonyos szempontból tanácskozásképes. Én úgy vélem, a bizottság jog- és hatásköre ilyen tekintetben nem osztható. Tehát megértve ennek a kényelmetlenségét, és ha szabad ellenzéki képviselőként egy fél mondattal reagálni elnök úr szavaira, azt hiszem, ezt a határozatképtelenséget az ellenzék nyakába varrni, hogy is mondjam csak, nem teljesen egyensúlypárti vélemény.
Nos, én úgy vélem, hogy a tanácskozásképességet nem ismerheti sem a parlament ügyrendje, sem pedig a bizottság működési szabályzata, ámde annak mégis örülnék, ha ilyen vagy olyan formában, legalább az itt megjelent hallgatóság okán, tanulásul a következő nemzedéknek, mégiscsak szót válthatnánk olyan lényeges és fajsúlyos kérdésekről, ami nemcsak az ellenzékieket, nemcsak a kormánypártiakat, hanem az ország valamennyi, külpolitika iránt fogékony személyét érintheti.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és köszönöm szépen, hogy elnök úr lehetővé tette, hogy ezt így az elején elmondjam.
ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr értékes hozzászólását. Képviselő úr tudja, mennyire nagyra becsülöm jogi műveltségét és képzettségét, ám figyelmébe ajánlom a Házszabály 70. § (1) és (2) bekezdését. Az (1) bekezdés úgy hangzik, hogy "a bizottság határozatképességéhez a bizottsági tagok több mint felének jelenléte szükséges", a (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy "a bizottság tanácskozóképességéhez a bizottsági tagok több mint egyharmadának jelenléte szükséges" - na, ehhez tessék hozzászólni!
Szóval, ez így most érdekes volt, amit el tetszett mondani. Azonban ha most jogira vesszük a figurát, amit lehet egyébként - hát tulajdonképpen mit mondjak? A hallgatóság lényegesen többen van, mint a bizottság, amit én önmagában nagy botránynak tartok. Joggal mondja képviselő úr, hogy a kormánypárti oldal sincs jelen kellő létszámban, azonban mégiscsak van különbség a nyolc és a két szavazat, azaz a négy fő és egy fő között. Ha azonban nagyon szigorúan nézzük az alkotmányt, én elfogadom ezt a megközelítést, ahhoz, hogy a tanácskozóképességhez eljussunk, napirendünknek kell lenni; napirendet nem tudunk megállapítani, mert az már egy határozat, ahhoz pedig a bizottság tagjai felének jelenléte szükséges. (Dr. Göncz Kinga jelentkezik.) Ennek következtében a bizottsági ülést a megnyitást követően berekesztettem.
Köszönöm szépen, a viszontlátásra... (Dr. Göncz Kinga: Azért hadd mondjak egypár szót!) Külügyminiszter asszonynak, persze, megadom a szót, természetesen, de remélem... (Dr. Göncz Kinga: Nem fogok semmifajta külpolitikai kérdésről beszélni.) Akkor nem rekesztettem be még az ülést, hiszen nem vettem észre, hogy szót kért külügyminiszter asszony, de most már észrevettem, és megadom a szót.
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter észrevételei
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Hadd szóljak egypár szót, és nem szeretnék azokról a témákról beszélni, amikre egyébként készültünk, mindazok, akik itt vagyunk ebben a teremben.
Én igazi szégyennek tartom ezt, őszintén szólva. Egyrészről azt mondjuk folyamatosan, hogy amióta Magyarország európai uniós tagország, ez az egyszerre külpolitikai és belpolitikai jelentőségű működésünk meghatározza azt, hogy az ország merrefelé tart, és a legfontosabb kérdések azok, amelyeknek itt kellene eldőlnie, itt kellene konzultálnunk ezekről a kérdésekről.
Nagyon nagy problémának látom azt, hogy ilyenfajta érdektelenség övezi ezt, és ez valóban összefügg azzal, hogy a képviselőknek többfajta megbízatása van, amelyek természetszerűleg ütköznek - valószínűleg valóban ez a megoldás, hogy mindenkinek egy funkciója legyen, de azt lássa el tisztességesen, olyan módon, hogy ott van mindazokon az eseményeken, amikor erre szükség van. Súlyos problémának látom azt, hogy miközben én magam nagyon fontosnak tartom a parlament működését, a kormány és a parlament kapcsolatát, és azt, hogy ezt vegye mindenki, minden szereplő komolyan, én magam, akkor, amikor meglehetősen nagy az a teher rajtam, hogy hány helyen kell egyszerre jelen lennem a világban, komolyan veszem azt, hogy itt legyek a parlamenti meghallgatáson, akkor számomra elfogadhatatlan, hogy a bizottság tagjai ne legyenek itt, és a bizottság ne szánja rá erre az időt.
Nekem az a bajom ezzel a konzultációs mechanizmussal, vagyis ha konzultációnak tekintjük ezt a mai ülést, hogy ez nem váltja ki az én éves beszámolómat. Teljesen lehetetlen, hogy én még ebben az évben el tudjak jönni a bizottság elé; gyakorlatilag december elejétől nem nagyon lesz nap, amikor itthon vagyok. Tudjuk, hogy EIT lesz, európai csúcstalálkozó lesz, ami ráadásul egy nagyon nagy jelentőségű csúcstalálkozó, a reformszerződés elfogadását jelenti, két helyszínen; ugyanerre az időpontra fog tevődni a koszovói tárgyalási határidő lejárta, december 10-e, aminek a környékén, előtte és utána lévő időben feltehetően rendkívüli ülések lesznek a külügyminiszterek számára, hiszen akkor kell kidolgozni azt az egységes európai álláspontot, amiről most nem fogunk szót váltani, bár szívesen megosztottam volna a bizottsággal azt, hogy mik azok a dilemmák, amelyekkel a magyar külpolitika szembekerül, és amelyek meg fogják határozni ennek a régiónak a stabilitását hosszú távon, és meg fogják határozni azt, hogy merre fog alakulni Magyarország és a nyugat-balkáni régió kapcsolata. Sajnos nincs módunk erről beszélni. Én tehát anélkül fogok elmenni ezekre a megbeszélésekre, hogy lett volna lehetőségem ezt az Európai ügyek bizottságával érdemben és felhatalmazás birtokában tisztázni. Ezek azok a legsürgetőbb dolgok, amelyek biztosan nem teszik lehetővé, hogy egy másik időpontban eljöjjek még ebben az évben.
El lehet persze napolni, azt gondolom, van kapcsolat a parlament és a kormány között külpolitika kérdésekben, de van ennek egy forgatókönyve, van egy olyan mechanizmusa, amely mindenkitől megkívánja a megfelelő jelenlétet, az időráfordítást és a fegyelmet is. Őszintén remélem, hogy ebben nem az a fajta érdektelenség fejeződik ki, ami az európai ügyek, európai uniós működésünk és a magyar kormány külpolitikájával kapcsolatos érdektelenség, mert az nagyon nagy baj lenne. Ráadásul az alkotmányszerződés, pontosabban a reformszerződés éppen most fogalmazta meg azt, és most fog ennek a formális jóváhagyása megtörténni az európai csúcson, hogy a nemzeti parlamenteknek megnő a szerepe, nemcsak az Európai Parlamentnek, hanem a nemzeti parlamenteknek is megnő a szerepe. A megnőtt szerephez megnőtt felelősségvállalás is tartozik mindenki részéről.
És azt hiszem, ez az, amivel én szeretném lezárni a mai bevezetőmet, ami hangsúlyozottan nem szól érdemi kérdésekről, de elfogadhatatlan számomra az, hogy ha én itt vagyok, elküldjük a beszámolót, akkor ezt nem tudjuk megtartani megfelelő körülmények között.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Külügyminiszter asszony, ha megengedi, hozzáteszek egy gondolatot.
Megértem külügyminiszter asszony kiábrándultságát azzal kapcsolatban, ami történt. Azok az érvek, amelyeket ön felsorakoztatott, megítélésem szerint egytől egyig ülnek. Ha azt mondanánk, hogy ennek a mai bizottsági ülésnek a sikertelensége, botrányos sikertelensége annak tudható be, hogy a képviselők számára nem fontos kérdés az, hogy Magyarország hogyan teljesít az Európai Unióban, illetőleg a Magyar Köztársaság kormánya milyen álláspontot fejt ki a Tanács-üléseken, az is egy nagyon rossz hír. De ha legalább annyiban konzekvens lenne a politika, hogy akkor a képviselők nem vennének tudomást arról, hogy a kormány mit csinál, hanem akkor járná a maga útját, és sem dicsérő, sem bíráló szó nem hangozna el; akkor ez is rossz lenne, hogy nem érdeklődnek a képviselők. De miközben a bizottsági ülésen nincsenek itt, hogy kérdéseiket föltegyék, adott esetben félreértéseket tisztázzanak, azonközben megállás nélkül megy a kormány kulturált vagy kulturálatlan szidalmazása európai ügyekben. Lehet ilyeneket hallani - magyar érdekek elárulása itt meg ott, ez meg az. Hát honnan veszik a bátorságot?! Akkor, amikor nem mernek leülni külügyminiszter asszonnyal szemtől szembe, hogy akkor ezek a kifogásaink, mik erre a válaszok? Próbálhatna esetleg erre választ adni. Lehet, hogy nem tudunk megállapodni minden egyes mondatról és részletkérdésről, de közben lehet hallani ezeket a kritikákat. Honnan, hogyan? Ez az, ami engem mérhetetlenül frusztrál.
Szerintem van érdeklődés azzal kapcsolatban, hogy milyen Magyarország és az Európai Unió viszonya. Ha nem lenne érdeklődés, akkor ellenzéki pártvezetők nem szaladgálnának Brüsszelbe, hogy ott mondják el a magyar kormányról vagy a magyar politikáról az álláspontjukat. Érdeklődés van, csak a szemtől szembe való leülés és a kérdések megvitatása nincs. És ezt nemcsak egy szomorú dolognak tartom, hanem erkölcstelen dolognak is tartom, és a parlamenti demokratizmus megcsúfolásának.
Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Miniszter Asszony! Elnök Úr! Meghallgatva önt és elnök urat, szeretném azt elmondani, hogy a magyar parlament gyakorlatilag egyhangú szavazással döntött az ötpárti egyeztetés alapján az európai uniós elnökségre való felkészülésről. Tehát, elnök úr, szó sincs arról, hogy ha valami megfelelő módon elő van készítve, akkor az ellenzék nem hajlandó és nem képes európai ügyekben együttműködni.
Továbbá szeretném jelezni, hogy a Navracsics Tibor frakcióvezető úr által kezdeményezett, szintén az európai uniós elnökséggel kapcsolatos ötpárti egyeztetésre valamennyi párt elfogadta a meghívást, ugyanis valamennyi párt érdekelt ebben. Úgyhogy ne tessék olyanokat mondani, hogy az ellenzék miben érdekelt, miben nem!
Azt az egyet, tisztelt elnök úr, azért tudomásul kellene venni, még egyszer, és miniszter asszonynak is szeretném mondani, hogy persze, önnek az ideje valóban kiszámíthatatlan. De miután ez tudvalevő, és ismétlem, kormánypárti oldalról ugyanúgy, szeretném elmondani, hogy miért nincs itt dr. Molnár Csaba: mert ugyanott van, ahol Manninger Jenő, regionális fejlesztési tanácsülésen; hogy miért nincs itt Hörcsik Richard: azért, mert ugyanúgy kistérségi társulási program van; vagy Ékes József képviselő úr máshol ugyanúgy képviseli Magyarországot az európai érdekeken belül. Tehát tisztelettel szeretném elnök úr figyelmébe ajánlani, hogy az összehívandó ülések előtt legalább egyfajta egyeztetést folytasson le. Lehet, hogy önnek joga van a bizottsági üléseket összehívni, de úgy gondolom, ha ön ezt valóban olyan nagy horderejűnek tartja, és a miniszter asszonyt nem akarja olyan helyzetbe hozni, hogy ilyesmi előálljon, akkor annyit megtehetett volna, hogy tisztázza, valóban sikeresen tudjuk-e lebonyolítani a mai ülést. De szeretném hangsúlyozni, tisztelt miniszter asszony, a parlamentben is ugyanezt fogalmaztuk meg: mi abban vagyunk azonos állásponton, egyetértésben, hogy valóban sikerre vigyük például Magyarország európai uniós elnökségre való felkészülését, annak minden szegmensében együtt akarunk működni, arról tárgyalni akarunk, ötpárti egyeztetéseket akarunk lefolytatni. Akkor már azért talán azt is elvárhatnánk, hogy egy ilyen nagy horderejű bizottsági ülés előtt egyfajta egyeztetést folytassanak le, amikor is egy perc alatt ki tudott volna derülni, hogy bizony nem olyan egyszerű összehozni a mai bizottsági ülés határozatképességét.
S ezzel együtt, azt tudom mondani, változatlanul abban vagyunk érdekeltek, valóban, hogy amely kérdéseket ma nem vitatunk meg, abban valóban közös konszenzusra jussunk a külügyminiszter asszony által megfogalmazottakban. De még egyszer szeretném leszögezni: azért - és legközelebb a médiának is ugyanezt tudjuk csak elmondani - ezt egyből csak az ellenzék nyakába varrni, mert hiányzott ez a fajta egyeztetés; ismétlem, elnök úrnak joga összehívni a bizottsági ülést, de ha már a magyar külügyminisztert várjuk ide a bizottsági ülésre, akkor talán az alelnököket összehívhatná és megbeszélhetné, hogy tudtok-e jönni vagy nem tudtok jönni. Na, ez elmaradt, elnök úr! És úgy gondolom, ez egy kicsit árnyalja az ön kirohanását az ellenzék irányába.
Köszönöm.
ELNÖK: Jó, köszönöm szépen, ez is érdekes volt.
Két dolgot szeretnék csak mondani. Az első: amikor az ellenzék meghív bennünket egy tanácskozásra, elmegyünk. Elmegyünk. Olyan ügyben, amely ügyben egyébként maga az ügy négy év múlva lesz releváns - de elmegyünk. Amikor mi hívjuk meg önöket, egyébként egy parlamenti ülés keretében, egy olyan ügyben, amiben jövő héten kell dönteni a Tanács-ülésnek, egy olyan, nem kis jelentőségű ügyben, mint Koszovó jövője, ezzel kapcsolatban Szerbia jövője és persze a vajdasági magyarok helyzete - hiszen összefügg minden -, ebben a jövő héten van döntés, akkor önök nem jönnek el. Ez az egyik megjegyzés.
A másik megjegyzésem pedig az, hogy Kocsi alelnök úr egy héttel ezelőtt hétfőn kihirdette, egy nappal később a bizottság tagjai megkapták a meghívót.
Harmadik megjegyzésem: állítólag úgy működik a parlament, hogy hétfőn plenáris ülés, szavazásokkal, kedden plenáris vitákkal, szerda pedig bizottsági nap. Ma szerda van. Szeretném, ha azok, akik itt ülnek, és hallgatják ezt a nyilván nagyon felemelő vitát, tudnának róla, hogy a Magyar Országgyűlés képviselői gyakorlatilag csak hétfőn vannak a Magyar Országgyűlésben. Délelőtt frakcióülés, délután interpellációk, szavazás, kedden a parlament kiürül, szerdán pedig ilyen vitákat kell egymással folytatni, egy nem kisebb jelentőségű ügyben, mint Koszovó jövője. És akkor azt is tudják, akik itt ülnek - meg akik olvassák majd a jegyzőkönyvet -, hogy miután ez egy kiemelt jelentőségű bizottság, ahol gyorsan kell reagálni a nemzetközi élet különböző kihívásaira, ezért ennek a bizottságnak a tagjai, szemben más bizottságokkal, 80 százalékos pótdíjat kapnak azért, hogy a bizottság munkájában részt vegyenek. Nem azért, hogy feliratkozzanak a bizottság tagjai közé, hanem azért, hogy a bizottság munkájában részt vegyenek. Ezt is érdemes tudni.
És a legkomolyabban gondolom egyébként azt, hogy ez az összeférhetetlenségi kérdés hihetetlenül komoly kérdés. Mert én személy szerint elfogadom azt, hogy egy polgármesternek, egy regionális tanácsban lévő képviselőnek ott fontos ügyekről kell döntenie, tehát ott van; én személyileg empatikus vagyok ezzel a döntéssel kapcsolatban. De az tűrhetetlen, hogy közben a parlament nem tud működni! Én senkire nem haragszom személy szerint, még tudomásul is veszem. Csak tessék, ez van! Hát ez védhetetlen! Úgyhogy... - a tanulságok levonása nem miránk tartozik.
Köszönöm alelnök úrnak a szavait, köszönöm külügyminiszter asszonynak, hogy rendelkezésünkre állt vagy állt volna egy tartalmas vitára, de hát fizikailag legalábbis rendelkezésünkre állt.
Az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 15 óra 25 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Prin Andrea