EIB-42/2007.
(EIB-72/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. december 3-án, hétfőn, 12 óra 02 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Dr. Veres János pénzügyminiszter tájékoztatója a Magyar Köztársaság 2007. decemberi konvergenciaprogramjáról *
Dr. Veres János pénzügyminiszter szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, válaszadás *
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Dr Botka László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Ékes József (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
A Magyar Köztársaság Kormánya és Ukrajna Miniszteri Kabinetje között a kishatárforgalom szabályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről szóló T/4588. számú törvényjavaslat (Általános vita) *
Egyebek *
(Általános vita)
Első helyen kijelölt bizottságként
Előterjesztő: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (MSZP), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Szűcs Erika (MSZP) megérkezéséig dr. Molnár Csabának (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Dr. Veres János pénzügyminiszter
Dr. Papp Imre szakállamtitkár, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 03 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó napot kívánok minden kedves megjelent bizottsági tagnak. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszöntöm önöket, a mai bizottsági ülést megnyitom.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn, kérdezem a bizottságot, hogy a napirenddel kapcsolatban észrevétel, javaslat van-e. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok, ezért kérdezem a bizottságot, hogy a napirendi javaslatot ki támogatja. Kérem, kézfelemeléssel támogassák! (Szavazás.) Ez egyhangú. (Közbeszólás: Én tartózkodom.) Akkor egy tartózkodás mellett a bizottság támogatta.
Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság decemberi konvergenciaprogramjáról szóló tájékoztató. Köszöntöm Veres János pénzügyminiszter urat, és köszönjük, hogy elfogadta a bizottság meghívását. Mint a bizottság tagjai tudják, a kormány a múlt héten döntött a konvergenciaprogram európai intézményekhez benyújtott szövegéről, majd a benyújtásra is sor került. Szerintem a köztársaság szempontjából az egyik legfontosabb program a konvergenciaprogram, az ahhoz való kitartó ragaszkodás és annak sikerre vitele. Nagyon fontos, hogy a kormány által kidolgozott, és az európai intézményekhez beterjesztett program az Országgyűlés támogatását élvezze, ezért bízom abban, hogy amikor a jövőben hasonló előterjesztésekre sor kerül, akkor megtaláljuk a módját annak, hogy még a kormánydöntés, illetőleg az európai intézményekhez való benyújtás közötti időszakban a bizottság meg tudja ezeket a nagyon fontos programokat tárgyalni annak érdekében, hogy ez a parlamenti támogatás biztosított legyen a kormány számára. Ez nyilvánvalóan a kormánynak sem mindegy. Most a program benyújtásra került, ezzel együtt nagyon fontos, hogy a bizottság megtárgyalja, és lehetőleg támogatásáról biztosítsa a konvergenciaprogramot.
Miniszter úr, még egyszer köszönjük, hogy elfogadta a meghívást, megadom a szót.
Dr. Veres János pénzügyminiszter szóbeli kiegészítése
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Most elkészült a kormány hivatalba lépése óta harmadik konvergenciaprogram, a különbség e programok között elsősorban abban van, hogy most másfél év után - mármint a tavaly szeptemberben benyújtott programhoz képest másfél év után - látjuk azt, hogy a tavaly szeptemberi programban felvázolt gazdaságpolitikai pályán haladunk. Az akkor felvázolt, eltervezett reformokat eredményesen visszük végig a központi közigazgatásban, a nyugdíjrendszer, az oktatás, az egészségügy átalakításában, az ártámogatások módosításában és a benyújtott javaslat szerint a közpénzügyek átalakításában is.
Még egy lényeges különbség van: a jelenlegi program kapcsán a 2008. évet illetően nem lát sem a kormány, sem az MNB, sem az ÁSZ lényeges kockázatokat. Úgy tűnik, hogy az elemzők véleménye is pozitív a kialakított programról, ebből következően úgy gondolom, hogy 2008-ban az egyensúly további javításának tervezett üteme megalapozott, ezért megvalósítható. A most készült program arról számol be, hogy sikeresen halad tovább az államháztartási konszolidáció, az eltervezett reformintézkedések megvalósítása folyamatosan zajlik. Jelentős eredményeket értünk el, hasonlóan jelentős eredményeket szándékozunk elérni a gazdaság fehérítésében. Szerepeltetjük a programban a benyújtott közpénzügyi javaslatokat is, amelyek a parlament előtt vannak tárgyalás céljából.
Az államháztartási konszolidáció a program szerint, de annál némileg gyorsabb ütemben zajlik tavaly nyár közepe óta. Ez igaz mind a 2006-os, mind a 2007-es egyensúlyi számokra. A 2007-re eredetileg 6,8 százalékra tervezett államháztartási hiányt év közben 6,4 százalékra, és az elmúlt héten pedig 6,7 százalékra korrigáltuk, módosítottuk. Az eredetileg 2008-ra tervezett hiánycélokhoz képest, amely 4,3 százalékos államháztartási hiánnyal számolt, a parlament döntése alapján 4 százalékos hiánycéllal számolunk 2008-ra. Úgy gondoljuk, hogy a 2009., '10. és '11. évekre is az aktualizált konvergenciaprogramban szereplő értékek elérhetők, az lényegében azt jelenti, hogy a múlt év szeptemberében benyújtott programban rögzített hiánycéljainkat fogjuk teljesíteni, azaz 3,2; 2,7 és 2,2 százalékpontos GDP-arányos hiánycélokról van szó, most is ezzel számolunk.
Gyakorlatilag a tavaly szeptemberi programhoz képest lényegesen jobban kidolgozottan és lényegesen több részletet bemutatva tudjuk szerepeltetni ebben a programban azokat a reformintézkedéseket, amelyek a strukturális reformok egyes területeit érintik Magyarországon. Továbbá a múlt évben benyújtotthoz képest számottevően kedvezőbb az államadósság GDP-arányban kifejezett mértéke is, hiszen míg tavaly szeptemberben a 70 százalékot elérő mértékkel számoltunk mind 2007, mind 2008 vonatkozásában, ma már látjuk, hogy a kedvezőbb adatok alapján ez 2007-re és 2008-ra sem fogja a 67 százalékot elérni. A makrogazdasági pályát figyelembe véve úgy gondoljuk, hogy a következő években is markánsan meghatározó lesz a magyar kiigazítás mellékjelenségeként az, hogy a lassuló növekedés, amely erre az évre jellemző volt, 2008-ban érdemben magasabb lesz, mint 2007-ben volt, de nyugodtan mondhatom úgy is, hogy amit 2007-re várunk. Ez azt jelenti, hogy 2008-ra a növekedési adatot a költségvetési javaslatnak megfelelően 2,8 százalékban látjuk reálisan megvalósíthatónak, és 2009-re ettől számottevően magasabb, 4 százalékot elérő gazdasági növekedéssel számolunk.
Az inflációs adatokban, amelyet az előző évben számoltunk, ebben az évben felfelé történő korrekciót kellett végrehajtani, alapvetően két ok miatt. A világpiacon kialakult, 100 dollárt csaknem elérő nyersolajár, illetve az agráriumban kialakult, jórészt az aszály és a fagykár által determinált nagyon magas alapanyagárak miatt. A szakértőknek az a prognózisa e tekintetben, hogy nagy valószínűséggel ez a második hatás a következő évben tompulni fog, nem lesz ilyen erős hatású, ugyanakkor nyilvánvalóan egyikünk sincs abban a helyzetben, hogy a világpiaci olajárakat meg tudná határozni most kellő pontossággal. Tény és való, hogy ezek alapvetően befolyásolják minden európai ország, de a világ valamennyi országának az inflációs mértékét, és így a magyar inflációs mértéket is.
A gyorsabb növekedés mozgatójaként és bázisaként szeretném egyértelművé tenni, hogy ebben az évben és a következő évben is magas exportdinamikával számolunk, magas iparitermelés-bővüléssel. Ezen belül természetesen azzal is számolunk, hogy fenn fog maradni az a különbség, ami az export és az import növekedési üteme között megvan az elmúlt két évben. Nevezetesen, hogy kifejezetten magasabb az exportbővülési ütem, mint az import bővülési üteme. Úgy látjuk, hogy a beruházásokban is meglesz az a növekedés, ami szükséges ahhoz, hogy ez a magasabb gazdasági növekedés 2008-2009-ben megvalósuljon, mind az állami beruházásoknál számítunk 2009-re bővüléssel, 2008-ban pedig egy szolid mértékű csökkenés lesz a 2007-es csökkenést követően, a versenyszféra beruházásainál pedig egyértelműen bővüléssel számolunk, hiszen jelenleg is elég magas a kapacitáskihasználtság a versenyszférában.
A háztartások fogyasztása még ebben az évben szolid mértékben csökken, a következő évben már növekedni fog. Ilyen értelemben bizonyosak vagyunk abban, hogy megvalósulhat ez a bizonyos gazdasági növekedés is. A legfontosabb hatás az, hogy míg egyszeri konszolidációs intézkedésekként, az állam kiadásainak csökkentésre révén egyértelműen érvényesült a központi költségvetés különböző alrendszereinek egy növekedésmérséklő hatása, ez a következő évben már nem fog érvényesülni. Úgy számolunk, hogy ilyen értelemben az államnak ez a növekedést visszafogó hatása 2007-ben volt mindössze meghatározó.
Ha összegezni kell, akkor az új konvergenciaprogram tehát azt tartalmazza, hogy kedvezőbb, 4 százalékos államháztartási hiányértékkel számolunk, a következő évben növekedésként 2,8 százalékkal számolunk, és az inflációnál magasabb értékkel számolunk, az általam imént elmondott hatások miatt 4,8 százalékkal.
A kormány ezt a makropályát fogadta el, ezzel a makropályával elkészített konvergenciaprogramot nyújtjuk be Brüsszelbe, és remélhetőleg a következő év elején e program értékelésére sor fog kerülni az Európai Bizottság, és a pénzügyminiszterek tanácsa részéről. Azt gondolom, ez az értékelés megalapozottan fogja biztosítani azt, hogy Magyarország eddig megtett intézkedéseinek az elismerésére, illetve az ez utáni időszakra kitűzött célok elfogadására sor kerülhessen ebben az értékelésben.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kérdezem a bizottság tagjait, ki kíván hozzászólni, kérdéseket feltenni, észrevételeket tenni. (Jelzésre.) Képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
Nógrádi Zoltán (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Ön a konvergenciaprogram egyértelmű sikerességét emelte ki a bevezetőjében, az úgynevezett államháztartási konszolidációra vonatkozó megjegyzéseivel és jellemvonásaival. Azzal együtt, hogy mindannyian tudjuk, Magyarországnak valójában sem önálló kormányzati politikai mozgástere, sem költségvetési mozgástere nincs, hiszen Magyarországon egyetlen politikainak nevezhető program él és létezik mindenféle fejlesztéspolitika, reformpolitika, költségvetési és gazdaságpolitika helyett, azt úgy hívjuk, hogy konvergenciaprogram. Tehát ami programot most vitatunk, valójában nem más, mint Magyarország hivatalos kormány-, fejlesztés-, költségvetési és reformpolitikája egyben, bármiképpen is próbáljuk az összes többi intézkedést más-más címszóval feltüntetni. Ez valójában nem más, mint Magyarország egységes konvergenciaprogramja, amely egyértelműen a megszorításokra és a kifizetések, a kiadási oldal csökkentésére irányul.
Azért ellentmondásos a konvergenciaprogrammal kapcsolatos jellemzés, mert mindannyian tudjuk, hogy a gazdasági növekedés szintjén mélyponton van az ország, tulajdonképpen ekkora gazdasági növekedésre azt lehet mondani, hogy stagnál a gazdasági állapotrendszer. Az infláció soha nem látott mértéket - legalábbis az utóbbi évek soha nem látott mértékét - ért el, amely a költségvetésnek természetesen egyfajta pozíciójavulást jelent, de nem jelenti azt, hogy a gazdaságnak és a társadalom szereplőinek ez eredményt jelentene. Illetve valószínűleg, ha ki lehet mutatni számszakilag bármiféle kedvező folyamatot, az egyértelműen a nagyon komoly társadalmi feszültséget és szociális válságot okozó elvonó intézkedéseknek köszönhető.
Két kérdésem lenne ezek mentén, a következő év prognózisával kapcsolatosan. A következő évre jelentős pozíciójavulást jósol a miniszter úr, illetve a kormány. Véleményünk szerint a következő évben, hogyha a pozíciójavulás bekövetkezik, akkor az négy szempontnak köszönhető: az adóterhek egyértelmű növekedésének, az európai uniós pénzek beáramlásának, ami egyértelműen - pénzforgalmilag és gazdasági növekedésben is - valamilyen szinten éreztetni fogja hatását, a társadalom életszínvonala drasztikus csökkenésének, és a lakosság és az önkormányzatok egyértelmű és nagyon határozott eladósodásának. Ez az a négy szempont, amely a költségvetés szempontjából talán kedvezőbb helyzetet jelent, de talán elfogadja azt a miniszter úr véleményként, hogy ez sem strukturális, sem reformlépésnek nem mondható, ez egy költségvetési szempontú, kiadáscsökkentést előirányzó és kiadáscsökkentés koncentráltságú intézkedéssorozat, amely konvergenciaprogramnak talán megfelel, de sem reformpolitikának, sem költségvetési politikának, sem fejlesztéspolitikának, sem gazdaságpolitikának nem mondható, ezeket az önálló mozgástérrel rendelkező intézkedéseket nem helyettesítheti.
A második kérdésem az, hogy mely közpénzügyi törvényt tartja alkalmasnak arra, hogy a konvergenciaprogram kapcsán bármiféle pozíciójavulást eredményezhet az ország számára.
A harmadik kérdésem pedig az, hogy milyen számadatokkal tudja alátámasztani, hogy a gazdaság kifehérítésében bármiféle eredményt tudott volna elérni a kormányzat. Mely számadatok azok, amelyek indokolttá teszik ezt a kijelentést, illetve, ha el akarja különíteni a gazdasági szereplők adóterheinek mértéktelen növelésétől, akkor mi az a tényező, amely egyértelműen azt mutatja, hogy a gazdaság kifehérítése bármilyen módon is megkezdődött vagy eredményeket érhetett el?
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Képviselő úr, ha úgy látja, hogy Magyarországnak önálló mozgástere nincs, és ha úgy látja, hogy a konvergenciaprogram az egyben a költségvetés, a reform és a fejlesztéspolitika összefogása, akkor szerintem erről kell beszélni a nyilvánosságban. Azt gondolom, ha önök ezt így látják, akkor ezt kell mondani, ezt kell hangoztatni, erről kell beszélni, mert akkor ez azt jelenti, hogy egy konzekvens programról van szó, egy olyan programról, amely összefogja magában mindazokat, amire ön most hivatkozott a hozzászólásának az elején. És ha mozgásteret nem lát, akkor azt is mondani kell, hogy akkor viszont más ne beszéljen másféle - hogy mondjam - illuzórikus álmok alapján olyan ügyekről, amelyeknek nincs megalapozottsága.
A kérdések. Ön azt mondja, hogy az adóterhek növelésével, az EU-pénzek beáramlásával, a társadalom életszínvonalának drasztikus csökkenésével, a lakosság és az önkormányzatok eladósodásával valósul meg 2008. Képviselő úr, azt tudom mondani, hogy a jelenlegi számok alapján 2008-ban az adó- és járulékcentralizáció Magyarországon kisebb lesz, mint '99-ben volt, amikor egy másik kormánya volt az országnak, kisebb lesz, mint '98-ban volt, amikor egy másik kormánya volt az országnak.
Azt tudom mondani, hogy az EU-pénzek beáramlása ügyében nincs közöttünk vita. Szerintünk is jelentős összegben fog beáramlani az európai uniós forrás Magyarországra, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a pénz minél gyorsabban, minél hamarabb juthasson el azokhoz a címzettekhez, akik jó pályázattal, megfelelő programok elkészítésével megalapozzák ezeknek a forrásoknak a célszerű felhasználását az ország gazdagodása és gyarapodása érdekében.
Szerintem az téves megállapítás, miszerint az életszínvonal drasztikus csökkenése következne be 2008-ban. Ismerik a számokat, a 2008-as költségvetés azt tartalmazza, hogy plusz 0,6 százalékponttal növekszik Magyarországon - a 2007-es csökkenést követően - a magyar reáljövedelem. Ebből következően nincs drasztikus életszínvonal-csökkenés Magyarországon 2008-ban. Önök ismerik a költségvetés számait, azért hivatkozok erre a számra, mert a költségvetésben ez szerepel, ezt külön nem kell szerepeltetni a konvergenciaprogramban, tehát ilyen értelemben a konvergenciaprogram által meghatározott gazdaságpolitikai program szerepelteti mindezt.
A lakosság és az önkormányzatok eladósodása valóságos probléma, képviselő úr. A lakosság ügyében azt tudom mondani, hogy ebben az évben a lakosság jelentős részben növelte hitelfelvételét, mi mindenfajta lehetséges módon felhívjuk a lakosság figyelmét arra, hogy felelősségteljesen tegyék mindezt. Nem mindegy, hogy milyen devizanemben, milyen célokra vesznek fel hitelt, de ez a lakosság döntése. Az önkormányzati hitelfelvételt valóságos problémának látjuk. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy kellő módon szabályozásra kerüljön Magyarországon az a gyakorlat, amely most felelőtlen gyakorlatként érvényesül, hiszen nem tudom felelősnek nevezni azt a kialakult gyakorlatot, miszerint olyan kötvényeket jegyeztetnek le pénzintézetekkel önkormányzatok, ahol négyéves türelmi idővel - időnként még kamatfizetési kötelezettség nélkül is - bocsátanak ki kötvényt vagy vesznek fel hitelt. Ezt valóban nagyon komoly problémának látom. Szeretném megakadályozni azt, hogy egyébként a GDP 0,4-0,5 százalékpontos értékének megfelelő adósságtöbblet legyen az önkormányzatoknál.
A képviselő úr által meghatározott program szerint annak is örülök, hogy végre elismerte egy fideszes képviselő, hogy valóságos kiadáscsökkentés zajlik Magyarországon. Eddig ugyanis mindig az volt a kritika az önök részéről, hogy nem kiadáscsökkentő a stabilizáció, az az intézkedéssorozat, amit megvalósítottunk ebben a másfél évben, ezek nem a kiadások csökkentésére koncentrálnak, hanem bevételnövelésre. Nézzék! Fele-fele a 2007-es évben az egyensúlyjavításnak a kiadáscsökkentő és a bevételnövelő hatása. Ez volt eredetileg a konvergenciaprogramban is. Tehát az tudom mondani, hogy arányaiban is azt követjük, amit eredetileg terveztünk. Ezért azt hiszem, nagyon fontos, hogy azokon a területeken volt kiadáscsökkentés, amiről beszéltünk. Nem volt kiadáscsökkentés két olyan területen, amit a kormány mindvégig fontosnak tekintett, noha ebben vannak szakmai viták. Nem volt kiadáscsökkentés a nyugdíjak és a szociális kiadások területén. Többen vannak közgazdászok Magyarországon, akik vitatják ennek a politikának a helyességét, de a kormány tavaly nyáron úgy fogalmazott, hogy ezt a két területet nem kívánja bevonni a kiadáscsökkentésbe, és így határoztuk meg azokat a programokat, amelyek mentén a strukturális átalakítást csináljuk Magyarországon.
Képviselő úr, arra a közpénzügyi törvényre gondolok, amelyet ötpárti egyeztetések eredményeképpen alakítottunk ki és nyújtottunk be három héttel ezelőtt a parlamenthez, amelynek a bizottsági vitája a múlt héten lezajlott a parlament költségvetési bizottságában, és bizonyos vagyok abban, hogy ennek a közpénzügyi törvényjavaslatnak a szakmai megítélése és szakmai fogadtatása az önök körében is rendben van. Ha nem politikai alapon közelítjük ezt meg, akkor bizonyos vagyok abban, hogy a parlament a szükséges kétharmados mértékű többséget is biztosítani fogja tudni a következő hetekben még az ötpárti tárgyalások során tovább finomodó javaslathoz, valamikor majd a tavasszal.
A számadatok, amelyek alátámasztják a kifehéredést. Három számot szeretnék itt megemlíteni: 130 ezerrel többen vannak ma Magyarországon, akik után járulékot fizetnek a társadalombiztosításban. A második számadat, amit mondani szeretnék az, hogy nagyjából 110 ezer olyan munkavállaló van, aki után a minimálbér kétszeresének megfelelő járulékbefizetést teljesíti a munkáltatója. A harmadik számadat: körülbelül 15 százalékponttal több a társas vállalkozások és az egyéni vállalkozók között is az, aki adót fizet be a 2006-os teljesítménye után, mint ahányan fizettek a 2005-ös teljesítményük után. Ezek azok a számok, amelyek egyértelműen igazolják azt, hogy Magyarországon a kifehéredésből többletbevétele származik a költségvetésnek. Nyilván, ha részletesen tárgyalnánk erről, akkor sok más számadatot is tudnék az önök számára prezentálni arról, hogy miből is származik a költségvetésnek az a nagyjából 50 milliárdos többletbevétele, amely kifehéredésből származik. Azt remélem, hogy 2008-ban tovább fog folytatódni ez a fehéredési folyamat, hiszen ez teremtheti meg annak az alapját, hogy többen fizessenek Magyarországon - rövidesen - kevesebbet fajlagosan.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Nos, ha a magyar kormány egy felelős tagja úgy gondolja, hogy Magyarországon ma nincs életszínvonal-csökkenés, akkor ezzel ki kell állni a nyilvánosság elé, tisztelt miniszter úr. És azt is elmondani mindazoknak, akik - százezrek - teljes egészében az anyagi és egzisztenciális ellehetetlenülés szintjére kerülnek családi szinten, számukra bebizonyítani, hogy a drasztikusan emelkedő árak és lakossági terhek mellett, amelyben állítólag a konvergenciaprogram bizonyos intézkedései is jelentősen szerepet játszanak, hogy nincs életszínvonal-csökkenés. Akkor ezzel talán a magyar lakosság egy jelentős részét kellene meggyőzni, nem itt a bizottságot és a parlamentet, s kellene elég bátorság ahhoz, hogy valaki álljon ki a sajtó, a nyilvánosság elé, és ott mondja el ezeket a kérdéseket.
Az, hogy 50-50 százalékban a bevételnövekedés és a kiadáscsökkentés az, amely a konvergenciaprogramban foglalt számadatok teljesülését okozza, nagyon nehezen hihető olyan mellékmondat mentén, amely szerint a szociális kiadások mértékében nem történt csökkenés. Akkor biztosan mindazok a tömegtüntetések és demonstrációk, amelyek akár a parlament előtt, akár az ország különböző pontjain szakmaközi szervezetek és érdekképviseletek részéről nyilvánulnak meg, valóban olyan légből kapott információkra és életérzésekre alapozott demonstrációk, amelyeknek nincs meg a valós költségvetés-kiadáscsökkentő alapja.
A miniszter úr félreértett. A konvergenciaprogramot tekintjük ma egyedüli hivatalos kormányprogramnak, ugyanis nincs másmilyen, azzal szemben, hogyha bárki a reformpolitika programjait vagy a költségvetés egyéb intézkedéseire vonatkozó dokumentumokat vagy a fejlesztéspolitika egyéb programjait olvassa, egy teljesen másfajta Magyarország képe rajzolódik ki számára, nem pedig az, amit a konvergenciaprogramban önök a megszorítások programjaként érvényesítenek. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a gazdaságpolitika milyen módon függ össze a konvergenciaprogrammal, hiszen Magyarországnak nincs gazdaságpolitikája. Ha gazdasági szereplőket megkérdezünk arról, vagy rákattintunk a kormány gazdasági intézkedéseivel kapcsolatos programpontokra, akkor mindig egy szó jön be, egyetlen intézkedéssorozat érkezik be a képernyőre, azt úgy hívják, hogy konvergenciaprogram, és a megszorításra alapuló konvergenciaprogramban még gazdaságélénkítésre eddig sor nem kerülhetett.
Az elvonások mértékével kapcsolatosan a miniszter úrnak talán kellő komolysággal el kellene feledkezni erről az enyhén szólva gyenge érvről, amely egy két ciklussal korábbi kormány intézkedéseire és adataira utal vissza. A valóság az, hogy ma Magyarország az európai uniós tagállamok közül a központi elvonás mértékében nagyon előkelő helyen áll, és az nem összehasonlítható adat a 6-7-8 évvel ezelőtti adatokkal.
Az önkormányzatok és a lakosság hitelfelvételével kapcsolatosan pedig nem szabályozásra van szükség, miniszter úr, hanem azok számára, akik társadalmi felelősséget vállalnak - miután a kormány a kölcsönös szolidaritáson alapuló társadalmi vívmányok rendszeréből teljes egészében kivonul, míg az önkormányzatok kénytelenek a kivonuló állami eszközrendszert valamilyen módon helyettesíteni -, nem egy szigorító és korlátozó szabályrendszerre van szükségük, hanem forrásokra, hogy ezeket a feladataikat el tudják látni. Egyébként pedig, hogyha felelőtlennek nevezi azokat a szocialista vezetésű önkormányzatokat is, akik hitelt vesznek fel, akkor úgy gondolom, a saját elképzeléseivel és gazdaságpolitikai, pénzügy-politikai, költségvetési törekvéseivel, amely az önkormányzatok szintjén valósul meg, azokkal is szembe megy.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, én elmondtam pontosan, hogy a 2007-es és a 2008-as évben milyen reáljövedelem-változás van Magyarországon. Ha a képviselő úr olyat hallott ebből ki, amit én nem mondtam, azt csak sajnálni tudom. Ne halljon ki olyat belőle! Elmondtuk, a 2007-es költségvetés tervezésénél pontosan világossá tettük, most, amikor a 2008-as költségvetést tervezzük, akkor is számszerűen világossá tesszük, hogy igen, van egy olyan év, amikor Magyarországon az azt megelőző hat év - hat év - teljesítményhez nem kötött, teljesítménnyel alá nem támasztott jövedelemnövekedése után egyszer van jövedelemvesztés Magyarországon, ez a 2007-es év. Ez valószínűleg meg fogja haladni a 4 százalékot, 4,5 százalék volt tervezve erre az évre. 2008-ban, ahogyan fogalmaztam, plusz 0,6 százalék szerepel a tervekben, tehát nincs újabb jövedelemvesztésről szó, ebből következően azt tudom mondani, képviselő úr, amit válaszoltam. Éppen ezért nem tudom elfogadni a képviselő úrnak azt a kritikáját, amelyet erre vonatkozóan megjegyzett. Én a nyilvánosság előtt mindig ugyanezt mondtam, konzekvensen, tavaly szeptember óta.
Hogy ezzel kapcsolatban tüntetések vannak Magyarországon, már bocsásson meg, képviselő úr, de az önök pártelnöke beszélt annak a szakszervezeti tömörülésnek az elnökével, amely most éppen ezt szervezi, és azt gondolom, nyilvánvaló a leendő tüntetés politikai szándéka. Éppen ezért felesleges ezzel érvelni, mintha nem politika lenne mögötte. Nyilvánvalóan politika van mögötte, vállalják is, nincs ezzel semmi különösebb gond.
Képviselő úr, ha nehezen hihető, ha könnyen hihető, akkor is az az arány, mármint az 50-50 százalék, ez a kiadáscsökkentés és a bevételnövekedés aránya a 2007. évben. Ez elég precíz számot jelent, tényszámról van szó.
Az, hogy az egyedüli hivatalos program a konvergenciaprogram, képviselő úr, természetesen van egy hivatalos kormányprogram is e mellett még, ma azt tudom mondani, a konvergenciaprogramnak mindig is célja volt - és az is fog maradni -, hogy egységbe foglalja az ország előrehaladását, beleértve természetesen a fejlesztéspolitikát, a reformokat, és beleértve a költségvetés helyzetének javítását is.
Képviselő úr, én tényszámokat mondtam, még egyszer elmondom, számszerűen is ki szeretném akkor mondani, hogy ne legyen ebben utóbb probléma. Ezek összehasonlító értékek, hiszen azonos metodikával készült a számítás. 1998-ban 39,1 százalék, 1999-ben 39,2 százalék, 2007-ben 39,1 százalék, 2008-ban 39 százalék a centralizáció mértéke Magyarországon, azonos metodikával számolva. Tény és való, hogy az elmúlt években végrehajtott nagyon jelentős centralizációcsökkenés Magyarországon nem volt megalapozott kiadáscsökkentéssel, hiszen 2005-ben, 2006-ban ez 37 százalékos értékre csökkent Magyarországon. Azt tudom mondani, ha ilyen értelemben nézzük, akkor a költségvetési egyensúly szempontjából túl gyors volt a centralizáció csökkenése az országban.
Képviselő úr, nem tettem különbséget az ilyen vagy olyan színű önkormányzatok között. Azt tudom mondani, hogy ahol ilyen típusú eladósodás van, az bizonyosan megváltoztatandó, és bizonyosan kell hozzá másfajta szabályozást is tenni. Ilyen értelemben nekem mindazokkal, akik az országban ilyen nagyságú hiánytöbblethez hozzájárulnak, vitám van, éppen ezért szeretném ezt a szabályt a következő időszakban megfelelőképpen módosítani Magyarországon. Azt gondolom, e tekintetben nem színekről van szó, hanem adósságról van szó, hiszen egy 3 százalékos hiánycélnál a 0,7-0,8 százalékpontos, önkormányzatok által generált hiány nagyon meghatározó mérték, egynegyede az egész hiánynak, amit az ország elérhet. Ilyen értelemben fokozott figyelemmel kell lennünk alacsony hiány esetén az ilyen típusú eladósodásra is.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm én is. Botka László képviselő úr!
Dr Botka László (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Úr! Mielőtt a kérdésre rátérnék, hadd csatlakozzak ehhez a legutóbb kibontakozott vitához. Ismereteim szerint 21 ezer milliárd körül van a magyar államháztartás adósságállománya, és ebből 700 milliárd az önkormányzati adósságállomány. Tehát azt gondolom, aránytévesztés lenne azt gondolni, hogy az önkormányzati hitelállomány borítja fel az államháztartást, és szeretném jelezni, hogy a Megyei Jogú Városok Szövetsége legutóbbi, három héttel ezelőtti egri közgyűlésén egyhangú határozatot hoztunk, hogy úgy gondoljuk, a jelenlegi törvényi szabályozás az önkormányzatok hitelfelvételére megfelelő eszköz arra, hogy az önkormányzatokat védjük saját maguktól. Tehát nem igazán támogatnánk semmi olyan törekvést, amely szigorúbb korlátot jelentene. De ez csak egy megjegyzés a vitához.
Két kérdésem van, mivel mégiscsak az Európai ügyek bizottsága vagyunk tehát a fejlesztési program, a nemzeti fejlesztési terv megvalósítása számunkra nagyon fontos, és van konvergenciaprogram, van kormányprogram, de azért van egy Új Magyarország fejlesztési terv is, elfogadott operatív programokkal. Egyik egy általánosabb: a miniszter úr hogy látja - hiszen a nagyberuházások, projektek, pályázatok dömpingje jövő évtől kezdődik -, a jövő évi költségvetésben és a következő években biztosak lehetünk-e abban, hogy a szükséges hazai társfinanszírozás megvan?
Van egy még konkrétabb kérdésem: előfordulhat, mint ahogy elő is fordul néhány esetben, hogy egy-egy nagyberuházás magasabb hazai társfinanszírozást igényel, mint amikor az operatív programok elkészültek. Nevesítés nélkül most például csak néhány KÖZOP-os nagyberuházásra gondolok. Ezt hogyan képes adott esetben már a jövő évben kezelni a költségvetés?
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Az első megjegyzéshez a következőt szeretném mondani. Normál években az önkormányzatok mintegy 0,4 ponttal járulnak hozzá GDP-arányosan a hiányhoz, választási évben mintegy 0,7 ponttal járulnak hozzá. Egy 3 százalékos államháztartási hiány mellett az imént elmondott arányok már veszélyesen magas arányok. Tehát ha ez az összes hiány egynegyedét jelenti, akkor erre oda kell figyelni. Ezért fenntartom azt az álláspontomat, hogy ez a kérdés pontosabban szabályozandó Magyarországon.
A két konkrét kérdésre: a jövő évi költségvetés, de a konvergenciaprogram 2010-re és '11-re is tartalmazza mindazokat a forrásokat, amelyek az európai uniós társfinanszírozáshoz a magyar költségvetésből szükségesek. Ebből következően úgy gondolom, megnyugtathatok mindenkit, akár önkormányzati, akár civil szervezeti, akár vállalkozói fejlesztésekről van szó, illetve európai uniós programok megvalósításáról, az ahhoz szükséges nemzeti finanszírozás biztosított valamennyiben.
A KÖZOP-os programok esetében ma azt tudom mondani, hogy mi a normál finanszírozás mértékéig, azaz a normál társfinanszírozás mértékéig számolunk e KÖZOP-os programok megvalósításával. Ha valahol a megváltozó megtérülési számok vagy bármi miatt ez romló európai uniós finanszírozást tesz szükségessé, azt nemzeti forrásból pótolni nem tudjuk. Tehát arra nincs lehetőségünk, hogy adott esetben több tíz százalékponttal a nemzeti forrásból pótoljunk más szabályok megváltozása miatt kieső forrásokat, ezért itt én kizárólag a hitelfelvétel látom megoldásként ennél a néhány programnál, ahol ez szóba kerül. De erre van a Magyar Fejlesztési Banknak nagyon kedvező kondíciójú, rendkívül jó finanszírozási feltételek mellett felvehető hitele. Tehát az tudom mondani, valamennyi program meg tud valósulni, annak ellenére, ha az Európai Unió szabályai esetleg menet közben változtak, és más finanszírozási arány alakult ki.
ELNÖK: Képviselő úr! Köszönöm szépen. Csak egy pontosítást szeretnék kérdezni, amire én gondoltam - nevesítés nélkül -, az állami beruházás.
ELNÖK: Természetesen, ha állami beruházásról van szó, én akkor is fenntartom azt, amit mondtam, és az állam a saját bankjától tud felvenni hitelt.
ELNÖK: Képviselő úr!
DR. BOTKA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. A fejlesztéspolitikai részt elfogadom, a másik vitát meg nem itt szeretném lefolytatni. Köszönöm.
ELNÖK: Ékes József képviselő úr!
Ékes József (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter úr, ön jelezte, hogy az állampolgárok hitelfelvételére felhívják a figyelmet. Jómagam most már talán harmadik vagy negyedik éve a parlamentben nagyon sok vitát gerjesztettem abban az irányban, hogy a körbetartozások, az önkormányzatok hitelfelvétele és az állampolgárok hitelfelvétele milyen mértékben növekedett meg az elmúlt időszakban. Ön beszél az európai uniós források hatásáról a gazdasági növekedés tekintetében. 2004. május 1-je óta az Európai Unió tagországai közé tartozunk, az elmúlt időszakban is számos uniós forrás érkezett Magyarországra, és a 2007-es betervezett 2,2 százalékos gazdasági növekedéssel szemben a kormánynak korrigálni kellett 1,7 százalékra a gazdasági növekedést.
Ha az elmúlt három év nem hozta meg a várt eredményt, hiszen lefelé kellett rontani a gazdasági növekedést, akkor miért hiszi ön azt, hogy az a betervezett 8 ezer milliárd, amelynek a hatása majd szerintem olyan 2013-14 környékén fog erőteljesebben hatni a gazdasági növekedésre, hogy a következő időszakban ez meghozza a várt eredményét? Hiszen a pályázatok is sorra késnek, ön is nagyon jól tudja, 71 központi pályázat döntése is a múlt héten született meg, mire ezek lecsengenek, mire ezek valóban hozzák a gazdasági növekedésben az eredményeket, azokhoz évek kellenek.
A másik nagy kérdés, hogy egyáltalán, olyan beruházások kerülnek-e megvalósításra, amelyek valóban hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez. Azt hiszem, ebben is óriási vita van a kormányoldal és az ellenzék között, mert tapasztalható, hogy olyan beruházások is zajlanak és kapnak teret, amelyek tulajdonképpen nem lesznek hatással a gazdasági növekedésre. Számos alkalommal elmondtuk a parlamentben is, kutatás-fejlesztés, innováció, hazai kis- és középvállalkozások támogatása kellene, hogy elsődleges legyen a kormányzat részéről, és az uniós források tekintetében. Sajnos nem ebben az irányban mozdul el, csak szlogenben, szavakban tapasztalható, érezhető.
Az viszont valós probléma, és talán a kormánynak lenne elsődlegesen feladata abban, hogy olyan törvényeket alkosson meg, amelyek a különböző hitelintézetek túlkapásait az állampolgárok eladósodása irányában valamilyen mértékben visszaszorítja. Itt a THM 300-400 százalékos nagyságrendjére gondolok, egyébként a parlamentben ez is több alkalommal elhangzott. Helytelennek tartom, hogy a miniszter úr úgy fogalmaz, hogy az az állampolgárok felelőssége. Nemcsak az állampolgárok felelőssége, hanem a kormány felelőssége is, hogy adott esetben 2006-ban mi lett hangsúlyozva az állampolgárok felé, és mi a valóság. Hiszen a múlt héten kellett kormányzati szinten is a konvergenciaprogramot tulajdonképpen korrigálni, és ebben a korrigálásban sem a 2008-as évre pozitív eredmények fognak az önkormányzatok, állampolgárok, a vállalkozások irányában hatni, hanem a további szigorítás irányába lép maga a konvergenciaprogram módosítása is.
Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A képviselő úr három témát érintett, egyben vitánk van, a másik kettőben pedig lehet, hogy az álláspontunk közelít.
Vitám van abban, hogy az államnak, illetve a kormánynak bárminemű felelőssége lenne abban, hogyha egyszer nyilvános hirdetményekben, világos módon közzéteszik, hogy milyen a THM, azaz a teljes hiteldíj mutató, ha ezt követően valaki megköti a hitelszerződést vagy sem, az az ő felelőssége. Nem tilthatjuk meg azt, hogy akármilyen feltételek esetén szabad döntésből... (Ékes József közbeszólása.) De azt tudom, hogyha a magánszemély aláírja a szerződést, ettől kezdve ez egy magánjogi szerződés. Meg vagyok azon lepődve, hogy valakik felvállalnak ilyen mértékű kamatterheket, őszintén megmondom önnek. De hogy ezt megtiltsuk az országban, arra nincs lehetőség, azt kell mondanom. Volt olyan... (Ékes József: A körbetartozásokról beszéltek.) Volt olyan ország, amely ezzel megpróbálkozott, tudja, mi lett az eredménye?
ELNÖK: Szeretném felhívni a figyelmet, hogy a miniszter úrnál van a szó, és rögtön utána a képviselő úr szót kap. Parancsoljon, miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Ha valaki ezt megpróbálta megtiltani, és hozott egy felső limitet, akkor sajnos a kamatok elkezdtek a felső limithez tendálva megállani, azaz ezt az intézkedést mi nem kívánjuk Magyarországon kipróbálni, mert rossz hatása volt más országokban. Azt tudom mondani, hogy a kormánynak ebben annyi a felelőssége, hogy világos számítási metódus alapján, transzparensen legyen bemutatva, hogy mekkora az a teher, ha valaki aláír egy ilyen szerződést. Még egyszer mondom, én nem írnék alá ilyen szerződést sohasem, de nem tudom megtiltani az embereknek, hogy több száz százalékos THM-mel aláírjanak hitelszerződést.
Arra, hogy milyen beruházások kerülnek megvalósításra, azt tudom mondani, hogy ez nagyon széles körű társadalmi vitában megfogalmazott program, amely program eredményeképpen kerülnek kiválasztásra azok a fejlesztések, azok az európai uniós forrásokból is finanszírozott fejlesztések, amelyek Magyarország jövőjét fogják jelenteni. Ebben a kormánynak - de a decentralizált döntéshozatali szervezeteknek is - nagyon fontos felelőssége van, mi ezt a 71 beruházásra vonatkozó döntést meghoztuk az elmúlt héten. Magam azt hiszem, hogy ezek a jövő évben el tudnak indulni, a közbeszerzések lebonyolítását követően a jövő évben a fejlesztések nekiindulnak, és ez nyilvánvalóan hozzá fog járulni ehhez a bizonyos növekedéshez. Ugyanakkor bennem nincs olyan hit, hogy önmagában az európai uniós források tudják Magyarországon a magasabb növekedést generálni. Hozzájárulnak, de nem elégségesek hozzá, ezért nyilvánvaló, hogy kell még más intézkedés is. Többek között az az intézkedés, hogy csökkenjen az ország hiánya. Mintegy 1300 milliárd forinttal több pénz fog kint maradni a vállalkozásoknál a két év alatt csökkenő állami hitelfelvétel miatt, ami azt jelenti, hogy ezt a pénzt nyilvánvalóan magántulajdonú cégek olyan fejlesztésekre fogják fordítani, amelyek hozzá fognak járulni ezen cégek, és ennek révén Magyarország gyorsabb növekedéséhez is. Ezért gondolom, hogy ez nagy valószínűséggel helyes.
Az pedig, hogy egy évben csökkent Magyarországon a gazdasági növekedés üteme, és ezt mi korrigáltuk a reális elfogadva és a reális értéket a következő időszakban prognózisként szerepeltetve, szerintem ez a helyes. Ugyanis kitarthatnánk feleslegesen módon is, adott esetben egy magasabb mérték mellett, ettől nem lenne nagyobb a növekedés az országban. Biztos vagyok abban, hogy az imént elmondott, az állam csökkenő hitelkeresletéből felszabaduló források és az európai uniós források egy megfelelő munkaerő-piaci intézkedéssorozattal együtt biztosítani fogják azt a növekedést, ami Magyarországon 2009-től tervezve van a konvergenciaprogramban is.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter úr, én 2004-ben Kóka miniszter úrnak tettem fel a kérdést a körbetartozások miatt, ő akkor úgy válaszolt, hogy a kormány nem szólhat bele a gazdaság tevékenységébe, és nincs befolyása esetleges körbetartozási törvény kialakítására. Eltelt három év, és ötpárti egyeztetéssel sikerült megalkotni egy körbetartozási törvényt. A Magyarországon tapasztalható tisztességtelen haszonszerzés - és azért vannak európai uniós normák, hogy mit nevezünk tisztességtelen haszonnak -, ha a fölött 2-300 százalékos tisztességtelen haszon keletkezik, akkor a kormánynak igenis kötelessége az állampolgárok, a társadalom érdekében és védelmében olyan törvényeket alkotni, hogy tisztességtelen haszonszerzés ne kerülhessen sorra Magyarországon. Sajnos a hitelintézeti hitelbírálatok és hitelnyújtások sajnos ebbe az irányba mennek el, és ma már Magyarországon számtalan ilyen van. Meg kell vizsgálni! A lakáspiac esetén és a személyi hitelek esetén is olyan mérvű elburjánzás alakult ki, amely tényleg kőkeményen súrolja a tisztességtelenség határát, és adott esetben törvényellenes is.
ELNÖK: Nem értünk egyet abban, hogy ez hogy jön a konvergenciaprogramhoz. Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Képviselő úr, azt gondolom, hogy a teljes hiteldíj mutató legutóbbi szabályozási módosítását követően transzparensen mindenki számára biztosított az, hogy láthassa, milyen terhe van egy hitelfelvételnek. A kormány azon túl, hogy ezt biztosítja, hogy minden esetben kellőképpen ismertté váljon a lakosság számára, azon túlmenően beavatkozni, megtiltani ilyen folyamatokat nem tud, nincs arra példa a piacgazdasági országokban, hogy megtiltanának a kormányok ilyen jellegű folyamatokat.
Annak pedig örülök, hogy ötpárti egyeztetéssel létrejött az a bizonyos országgyűlési határozat a lánctartozásokról, körbetartozásokról. Magam is támogatója voltam a folyamatnak, hogy szülessen ilyen döntés.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm. Van még két képviselői hozzászóló, de kérném a felhatalmazást, hogy 12 óra 50-kor berekesszem a vitát, mert van még egy napirendi pontunk, amit a plenáris ülés ma fog tárgyalni, és 13 órakor kezdődik, vagy osszák meg maguk között. Ivanics képviselő úr és Pelczné Gáll Ildikó van a listámon. (Jelzésre.) Akkor először Pelczné Gáll Ildikó. Képviselő asszonynak igyekeznie kell, hogy tartsa az iramot. Parancsoljon!
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a lehetőséget is. Döbbenten hallgattam a miniszter urat. Azért egy pénzügyminisztertől azt várom el, olyan kép él előttem, hogy a számok azért zavarják. Pedig ön arról tett most tanúbizonyságot, hogy ezek a számok nem zavarják.
Amikor Nógrádi képviselő úr a bruttó államadósság GDP-arányos alakulásáról beszélt, akkor neki volt igaza a számok tanúsága szerint, hiszen ez 65,6 százalékról 66,1 százalékra nőtt. (Dr. Veres János a fejét ingatja.) Miniszter úr, ne jelezzen nemet! Ez az ön száma. Továbbá számokról nem kívánok beszélni, bár kijegyzeteltem néhányat, amivel illusztrálni szerettem volna, hogy mégiscsak gond van a tendenciával is. Hiszen az almát össze lehet hasonlítani a körtével - mint ön megtette, a '98-99-et 2007-2008-cal - olyan alapon, hogy mindkettő gyümölcs. Egyébként sok más alapja az összehasonlításnak nincs. 2002-ben tény, hogy bizonyos makrogazdasági mutatókban élenjártunk, most viszont szomorú valóság, hogy a végén kullogunk, akár a foglalkoztatottsági adatokat nézem, akár a gazdasági növekedés adatait nézem.
Egy számot sem mondok. Tekintsen erre a trendvonalra, miniszter úr! (Felmutat egy papírlapot.) Nem zavarja önt, hogy ez egy eldobott kőhöz hasonlít, aminek épp a leszálló ágán vagyunk 2007. III. negyedévében? Lehet, hogy a miniszteri bársonyszékben nehezen lehet érezni, hogy romlik az életszínvonal, hogy egyáltalán, a növekvő elvonások, az a 39 százalékos adó- és járulékcentralizáció mégiscsak nagyon komoly lesz, ha a 37,8 is komolynak bizonyult már. Még rosszabb feltételeket fog teremteni. Nem érzi úgy, hogy önnek is van felelőssége abban, hogy ez a helyzet ma Magyarországon kialakulhatott? Nem kellene újragondolni azt a gazdaságpolitikát, ami ide vezetett? Nem kellene nagyobb, bővülőbb lehetőségeket teremteni? Ne érezze ki az ellenzéki képviselők szavaiból az aggódást! Érezze ki a saját frakciótársai szavaiból! Az európai uniós fejlesztésekről, forrásokról beszél; önerő kérdése, miniszter úr, és számos megannyi kérdés. Mi javaslattal éltünk a tekintetben, hogy vállalják a miniszterek a munkájukért a személyes felelősséget. Miniszter úr, egyetért ezzel? Vállalja ön a munkájáért a felelősséget, amikor esetenként 8 százalékot téved például az államháztartási hiány tekintetében? Minek köszönhető, hogy két évvel ezelőtt az elvárt 60 százalék alatti mértéket ígérték meg, és most pedig ott tartunk a 64,4 százaléknál? Mekkora összeget jelent a 2007-es áron számolva? Hova lehet így tendenciájában haladni, hol lesz a vége ennek a folyamatnak?
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A képviselő asszony téved, amikor engem téves számokkal hoz összefüggésbe. Olvasom a konvergenciaprogram számait: a bruttó adósságráta 2006-ban 65,6 százalék, 2007-ben 65,4 százalék, 2008-ban 65,8 százalék, 2009-ben 64,4 százalék, 2010-ben 63,3 százalék, 2011-ben 61,8 százalék. Azt gondolom, ez teljesen világos számsor, tehát amikor ön ebben az esetben másnak ad igazat, akkor azt gondolom, hogy tévedett.
Képviselő asszony, összehasonlítható számokról beszélek. Téved, amikor azt mondja, hogy almát a körtével hasonlítok. Azonos módszertan alapján, azonos módon számolt értékekről beszélünk. Elmondtam azt is, hogy sajnálatos módon a 2002-2006 közötti periódusban túlzottan gyors volt a centralizációs mérték csökkentése Magyarországon, nem alapozta meg kiadáscsökkentés, hogy ennyire kicsi legyen az államháztartás bevétele, ezért sajnálatos módon növelni kellett ezt a bevételt ahhoz, hogy az egyensúlyt javítani lehessen. Ugyanis akkor, amikor nem volt elég bevétel a kiadásokhoz, nyilvánvalóan a hiány növekedett Magyarországon.
Azt gondolom, természetesen mindenki mindazért, amit mond, a felelősséget vállalja. Így én is vállalom a felelősséget azért, amit mondok.
Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, miniszter úr. Úgy látom, ahány papír, annyi szám. Jó lenne azonos számsorokról és azonos papírokból beszélni, vagy legalább egy kottából, hogy ez a zenekar által szolgáltatott élmény is közös lehessen. Most még úgy tűnik, hogy ez nem valósulhat meg.
Köszönöm szépen, hogy ön vállalja a felelősséget a munkájáért. De nem gondolja úgy, hogy akkor ez az újraelosztó gazdaságpolitika, amit ön preferál, egy növekedéspárti gazdaságpolitika esetén Magyarországnak is hasznos lenne, nemcsak egyeseknek?
ELNÖK: Miniszter úr!
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: A képviselő asszony által használt kifejezések közül azt a kategóriát nem ismerem, hogy újraelosztó gazdaságpolitika. Azt tudom mondani, hogy Magyarország számára e tekintetben nincs olyan lehetőség, amiről itt néhányan beszélnek, megfeledkezve az egyensúlyi viszonyokról, hogy figyelmen kívül hagyva az egyensúlyi követelményeket, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az európai uniós országok közül, aki ellen túlzott deficit eljárás folyik - márpedig Magyarország ebbe a körbe tartozik -, annak először az egyensúlyi követelményt kell teljesítenie, és aztán van lehetőség arra, hogy bármilyen más növekedésélénkítő vagy akármilyen más gazdaságpolitikát megvalósítson.
Ugyanis nincs türelem azzal a fajta politikával szemben sehol sem az Európai Unión belül, egyetlen országgal sem, így Magyarországgal szemben sincs politikai türelem, ami azt jelentené, hogy nem a hiányt csökkentik le hamarabb, hanem ígérnek valami ködöset, valami szépet, valami rózsaszínt. Ebből következően azt tudom mondani, hogy csak ez lehet Magyarország számára az előrehaladás lehetősége, hogyha konzekvensen teljesítjük az egyensúlyi követelményeket. E nélkül nem lesz Magyarország tekintélye nagyobb Európában, ha azonban következetesen hajtjuk végre a konvergenciaprogramot - láthatja ön is -, akkor minden felelős európai szereplő elismeri Magyarországot. Nézze meg az Európai Bizottság biztosait, nézze meg az Európai Központi Bank elnökét, nézze meg az OECD főtitkárát, hogy csak azokról beszéljek, akik az elmúlt három hétben elismerték a magyar gazdaságpolitika sikerét és helyes útját! Azt tudom mondani tehát, hogy ez egy viszonylagos egyértelmű visszaigazolás erre a politikára.
Szerintem van egy konvergenciaprogram, ezt kapták meg önök is, ennek számait mondtam. Azt tudom mondani, hogy ezekről a számokról beszéljünk valamennyien.
Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Most a vitát vagy elnapolom, vagy berekesztem, attól függően, hogy Ivanics képviselő úr ragaszkodik-e ahhoz, hogy hozzászóljon. Ha igen, akkor majd folytatjuk egy másik időpontban, de ha méltányos a képviselő úr, akkor itt most befejezzük. (Ivanics Ferenc: Mikor lesz a másik időpont?) Keressük az időpontot, csak most tíz percünk van a plenáris ülésig. Tehát beszéljünk még erről, most egyelőre elnapolom, és visszatérünk rá. (Jelzésre.) Köszönöm szépen, kérem akkor, hogy fogadják el ezt így, kiszaladtunk az időből, és fontos témáról van szó. Köszönjük, miniszter úr. (Dr. Veres János: Én is köszönöm. - Elhagyja az üléstermet.)
Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól tisztelettel köszöntöm Papp Imrét és munkatársait. A Magyar Köztársaság és Ukrajna Miniszteri Kabinetje közötti kishatárforgalom szabályozásáról szóló egyezmény kihirdetéséről szóló törvényjavaslat következik. Államtitkár úr, megadom a szót.
DR. PAPP IMRE (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm a szót, elnök úr. Magyarország úttörő szerepet játszik, hiszen az uniós norma kibocsátása óta ez az első egyezmény, amely a kishatárforgalmi egyezmény szerint valósulna meg a magyar-ukrán határon. Ukrajna kormánya december 8-tól alkalmazni rendeli ezt az egyezményt, ez jelenti azt a sürgősséget, és kérjük ehhez a támogatásukat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Ki kíván hozzászólni? (Nincs jelzés.) Kérdezem a bizottságot, ki támogatja az egyezmény kihirdetését. (Szavazás.) Egyhangú.
Köszönöm szépen a kormány álláspontját.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, képviselőtársaim, hogy holnap délután tartunk egy ülést az EU-elnökségről, ahova beterjesztek egy ügyrendmódosítást a bizottság működésével kapcsolatban, összefüggésben azzal az ötpárti tárgyalással, ami az EU-elnökségről zajlott. E szerint az ügyrendmódosítás szerint mindegyik országgyűlési képviselő, aki az európai ügyek bizottságába eljön, szót kap anélkül, hogy erről a bizottság szavazna. Úgy gondolom, akkor tudnak a nem a bizottsághoz tartozó országgyűlési képviselők aktívan részt venni a bizottság munkájában. Erre ígéretet tettem, és a pártok ezt pozitívan fogadták. Úgyhogy ezzel kezdünk majd, és egyébként holnap pedig egy konferenciát tartunk, nyilván az egész bizottság ott lesz.
Elnézést, kifelejtettem, hogy az előző pontnál Legény Zsolt képviselő úr lesz a bizottság előadója. Van-e ezzel kapcsolatban valami kifogás? (Nincs jelzés.) A bizottság elfogadta.
Köszönöm szépen a türelmüket, köszönöm a jó vitát, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 55 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné