EIB-43/2007.
(EIB-73/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. december 4-én, kedden, 15 órakor,
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék*
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
A bizottság ügyrendjének módosítása*
A 2011. első félévi magyar EU-elnökség humánpolitikai kérdései*
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter szóbeli tájékoztatója*
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
dr. Göncz Kinga külügyminiszter
a parlamenti pártok képviselőcsoportjainak vezetői
Németh Zsolt, a Külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke
Szetey Gábor államtitkár, Miniszterelnöki Hivatal
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesez) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal)
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Herényi Károly frakcióvezető (MDF)
Borsos József (Fidesz)
Mesterházy Attila (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 15 óra 08 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Szép jó napot kívánok mindenkinek, a bizottság tagjainak, a kormány tisztelt képviselőinek és kedves vendégeinknek. Engedjenek meg néhány bevezető szót a mai üléshez, amelynek van egy előzménye. Ennek az előzménye pedig az, hogy Navracsics Tibor, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség parlamenti frakcióvezetője felhívást intézett a parlamenti pártokhoz, amely felhívásban azt az igényét fogalmazta meg, hogy Magyarország európai uniós felkészülése lehetőleg ne maradjon kizárólag kormányzati kompetenciában, hanem tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez a felkészülés, és ennek nyomán az európai uniós elnökség egy, a Köztársaság egészének sikerévé válhasson.
Frakcióvezető úr egy ötpárti tárgyalást is kezdeményezett ebben az ügyben. Én magam nem mint bizottsági elnök, hanem a Szabad Demokraták Szövetsége nevében napirend előtti felszólalásomban üdvözöltem ezt a kezdeményezést, olyan mértékig dicsértem meg a Fidesz frakcióvezetőjét, mint még életemben soha, de úgy gondoltam, hogy rászolgált, mert nem tartom helyesnek azt, hogy a politika csak az igenekről és a nemekről szól, ha egy kezdeményezés jó, akkor felnőttként, lassan ideje felnőni a politikának, ha valami helyes, akkor azt érdemes üdvözölni.
Az ötpárti találkozó létrejött, amelynek során nem sikerült egy teljes konszenzusra jutni, mégpedig azért nem, mert ott volt egy igény arra, hogy az európai uniós felkészülés jegyében megteendő kormányzati lépések ellenőrzésére az úgynevezett nagybizottság keretében jöjjön létre egy munkacsoport. Az igény arról szólt, hogy ennek a munkacsoportnak vétójoga legyen a különböző döntések meghozatalában. Ezt az igényt és az elképzelést sem a kormány maga nem tartotta helyesnek, sem személy szerint én, de mások sem. Mégpedig azért nem, mert azért a kormányzat felelőssége nem megosztható, és az európai uniós elnökségre való felkészülés nehogy már egy ilyen hatalmi osztozkodásban mutatkozzék meg. Ezzel szemben mind a kormány, mind pedig a kormánypártok teljes nyitottságukat fejezték ki annak érdekében, hogy a felkészülés jegyében tett lépések a lehető legnagyobb átláthatósággal történjenek, ne csak a kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok is lássák, hogy a döntések milyen módszerrel, milyen előkészítéssel, milyen szempontok szerint születnek meg annak érdekében, hogy az az apparátus, amely itt a szemünk láttára fog létrejönni, élvezze mindegyik politikai oldal bizalmát. Ha a 2010-es választás után feláll egy új kormány, akármilyen színű legyen is az, tudjon bízni ebben a csapatban, és ne érezze úgy, hogy itt van ilyen politikai befolyásoltság, úgynevezett pártpolitikai befolyásoltság befolyásolta volna a döntéshozókat.
E tekintetben a nyitottságra az ígéret elhangzott, és én akkor magam immár az Európai ügyek bizottságának elnökeként tettem egy javaslatot. Ez a javaslat pedig az volt, hogy végül is ennek a kormányzati tevékenységnek a parlamenti felügyeletére van egy erre hivatott szervezet, ezt úgy hívják, hogy Európai ügyek bizottsága, és én felajánlottam azt, hogy az Európai ügyek bizottsága még az eddigieknél is intenzívebben fog foglalkozni ezzel a kérdéssel, és ígéretet tettem arra is, hogy annak érdekében, hogy a frakcióvezetők, akik nagyon nagy, intenzív érdeklődést mutattak azzal kapcsolatban, hogy ebben a munkában személyesen részt vegyenek, ha eljönnek a bizottság ülésére, akkor olyan mértékig vehetnek aktívan részt a bizottság ülésén, azt is felajánlottam, hogy a bizottság ügyrendjét módosítjuk olyan módon, hogy ha egy nem bizottsági tag, országgyűlési képviselő is jelen van a bizottság ülésén, akkor ne is kelljen szavazni arról, hogy hozzászólhat-e vagy sem, hanem automatikusan adjuk meg a hozzászólás jogát mindenkinek, aki a bizottság ülésén megjelenik, akár frakcióvezető, akár nem.
Elmondtam, hogy ezen a héten, a mai napon tartunk egy konferenciát is az európai uniós felkészülésről, délelőtt erre már sor került, délután pedig az Európai ügyek bizottsága napirendre tűzi azt a kérdést, amelyre a leginkább kíváncsiak akár az ellenzéki képviselők, vagy bármely más képviselők, és erre az ülésre meghívtam a frakcióvezetőket és meghívtam a külügyi bizottság elnökét.
Mielőtt elkezdenénk a munkánkat, engedjék meg, hogy mérleget vonjak. Miután rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott a vonatkozásban, hogy az európai uniós elnökségre való felkészülés jegyében mi történik, a ma délelőtti konferenciánkon üdvözölhettem Firtl alelnök urat, Ékes képviselő urat és délelőtt Ivanics képviselő urat. A kormánypártiakat most nem mondom, ők is voltak, a frakcióvezetőt nem láttam, amit sajnáltam, mert úgy éreztem, hogy a kezdeményezés mögött egy valódi szándék van.
A mai bizottsági ülésünkön, amelyre minden frakcióvezető meghívást kapott, tisztelettel köszöntöm Herényi Károly frakcióvezető urat, és mint látom, Navracsics Tibor frakcióvezető urat Pelczné Gáll Ildikó képviseli, akit én köszöntök, csak Pelczné Gáll Ildikó amúgy is tagja a bizottságnak, tehát úgyis itt lett volna nyilvánvalóan, ezért mondjuk ennek a politikai súlyát valamelyest csökkentettnek tartom. Semjén Zsoltot Firtl Mátyás képviseli, aki szintén tagja a bizottságnak, és Németh Zsoltot Borsos József képviselő úr képviseli, bár a külügyi bizottság elnökét hívtuk meg, és nem a Fidesznek egy képviselőjét, de rendben van, remélem, hogy aktívan fog részt venni a bizottság ülésén.
Az a benyomásom van, hogy ez a felhívás, amelyet még egyszer mondom, nagy örömmel vettem és ennek a nyilvánosság előtt is hangot adtam, emögött az az elszántság, hogy akkor itt is leszünk ezeken az üléseken, mintha nem lenne akkora erejű, mint amekkora erővel a felhívás maga szólt, amit azért sajnálok, mert lehet, hogy ez csak egy rossz benyomás a mai napból, és a későbbiekben ez változik, én azt szeretném, hogy valóban minden parlamenti politikai erő teljes egészében megbízhasson abban, amit a kormány csinál. A kormány ezt a felkészülést nem saját magának csinálja, nem is a következő kormánynak, hanem a Magyar Köztársaságnak. Nagyon sokat beszéltünk arról, hogy milyen kihívásokkal nézünk szembe, milyen veszélyek vannak, és milyen előnyökkel lehet számolni, hogy ha ezt az elnökséget jól fogjuk végezni. Szerintem a felkészülést időben kezdtük el, ezt Martonyi János is visszaigazolta, és ezt köszönöm neki, de ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetünk a karosszékben, szóval meg kell feszíteni az erőnket annak érdekében, hogy sikerre vigyük.
E bevezető szavakat követően, javaslatot teszek a napirendünkre. Mindenekelőtt arra, hogy az ügyrendet módosítsuk úgy, ahogy arra ígéretet tettünk, hogy ha legközelebb frakcióvezető urak - nincs közöttük hölgy... (Dr. Juhász László: De van.) Bocsánatot kérek, van. Kicsoda? (Dr. Juhász László: Lendvai Ildikó! - Derültség.) Bocsánat, igen. Lendvai Ildikót Mesterházy Attila képviseli, akit nem látok ebben a pillanatban. (Zaj, közbeszólások.) Szóval látják, tényleg most az ellenzéknek jogos a megjegyzése, ez egy általános probléma.
Tehát ez egy általános probléma, hogy hatalmas elánnal belevetjük magunkat egy politikai projektbe, és amikor a végrehajtás megkezdődik, már csökkent az érdeklődés.
Tehát az első napirendi pontunk, hogy az ügyrendet módosítsuk annak érdekében, hogy bármely képviselő, ha egyszer elfogadjuk, hogy a bizottság munkája annyira rendkívül fontos az európai uniós elnökségre való felkészülés jegyében, automatikusan azzal, hogy itt van, kaphasson szót, ezt vitassuk meg, és másodikként pedig hallgassuk meg külügyminiszter asszonyt és munkatársait magáról az EU-elnökségre való felkészülés humánpolitikai kérdéseiről. Itt van külügyminiszter asszony, Szetey Gábor államtitkár úr és Iván Gábor szakállamtitkár úr.
Kérdezem a bizottságot, hogy a napirendi javaslathoz észrevétel, javaslat van-e. Tessék parancsolni!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönjük szépen a bevezetőt és az értékelést a személyeknek megfelelően. Egy megjegyzést engedjen meg hozzá, miután elég hosszan tette. Ön is bizonyára jól tudja, elnök úr, hogy az EU bizottság meghívójának összeállítása, a napirendi pontok és az időpontok vonatkozásában gyakran ütközik egyéb bizottságok munkájával. Így történt ez a konferenciával is, és így történik ez most is, nyilván ha ötpárti egyeztetés van, az sokkal rugalmasabb és sokkal jobban tudnak a frakcióvezetők is és frakcióvezető asszony is alkalmazkodni hozzá. Úgyhogy nem hiszem, hogy ez a korai mérlegvonás helyénvaló lenne, inkább a bizakodó hangot tartom maradandónak, amit első mondatában megfogalmazott.
Ami pedig az ügyrendet illeti: már megjegyeztük, hogy ezt a módosítást, ami a 8. pontot illeti a 3. §-ban, ezt jónak tartjuk, helyénvalónak tartjuk, ugyanakkor fontosnak tartjuk, de megnyugtató válasz érkezett, a jegyzőkönyv szempontjából fontosnak tartom, hogy az európai parlamenti képviselők is ugyanezzel a joggal rendelkezhessenek, de megértettem, hogy a képviselők jogállásáról szóló törvény vonatkozó paragrafusa erre törvény adta lehetőséget biztosít, nem szükséges, hogy az ügyrendben még egyszer megjelöljük.
Ugyanakkor nem látom ilyen egyértelműnek, hogy az EU bizottság az elkészített tervezete szerint magára tudja vállalni a 2011-es magyar EU-elnökségi feladatok teljes témakörét, ez így az ön kezdeményezése, vagy ez rendjén van, mindenkinek a támogatását bírja, a bizottság magára veheti ezt a kabátot, van hozzá tehetségünk és minden adott, hogy nem váltja ki ezt az ötpárti egyeztetést, hiszen ez az első fordulója ennek a dolognak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szívesen. Most jó, persze, válaszolok. A napirendhez akkor nem volt javaslat, majd mindjárt visszatérünk rá. A Magyar Országgyűlés költségvetési bizottsága felkészült és teljes kompetenciával bír arra, hogy a Magyar Köztársaság költségvetését előre megvitassa és szavazzon. A Magyar Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága felkészült és teljes kompetenciával bír arra, hogy Magyarország agrárügyeiben törvényjavaslatokat és egyéb politikai programokat megvitasson. A Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága felkészült és teljes kompetenciával bír arra, hogy Magyarország és az Európai Unió kapcsolatrendszerében bármit megvitasson, akár törvényjavaslat, akár politikai program, és döntsön. Ha emellett vannak ötpárti tárgyalások, nekem természetesen rendben van, ez a bizottság erre való. Ha csak ötpárti tárgyalás keretében zajlik Magyarország és az Európai Unió kapcsolatának a megvitatása, az rendben van, csak csukjuk be a bizottságot, mert ez erre való. Tehát ez nem zárja ki egymást, és ha ezt kezdeményezik a jövőben is, nyilván el fogunk menni rá, de a munkánkat azért végezzük el.
Most erről fogunk vitát folytatni, hogy elvégezze-e az Európai ügyek bizottsága a kormány ellenőrzését az európai uniós elnökségre való felkészülésről? Ékes képviselő úr4
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Szeretném önt tájékoztatni arról, hogy az elmúlt héten kétnapos külügyi kabinetülése volt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciójának, benne az Európai ügyek bizottsága tagjainak is, 24 képviselő részvételével, az európai parlamenti képviselőkkel közösen. Komolyan vesszük az elnökségre való felkészülést, és kérem elnök urat, és talán itt egy alaphangot is kellene adni, aki a délelőtti konferencián ott volt és odafigyelt a finn nagykövet szavaira, talán az hasson át bennünket, és annak a szelleme próbálja megfogalmaztatni az Európai ügyek bizottságával az elnökségre való felkészülést. Azt hiszem, az a 150-200 ember sem azt várta, aki ott volt a Parlament Felsőházi termében, hogy mi a különbség köztünk és a nézetkülönbség, hanem azt várta volna, hogy melyek azok a pontok, amelyekben maximálisan meg tudunk egyezni.
Szeretném elnök urat kérni, hogy bármit kimondunk, lebegjen mindannyiunk előtt a finn nagykövet szava, aki azt mondta, hogy előtte minden alapkérdésben, alapvető kérdésben meg tudtak állapodni a parlamenten belül, és ezzel készültek fel az elnökségre, és akkor nem diktátumról beszélt, hanem arról beszélt, hogy mindenben meg tudtak egyezni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, így legyen. Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Miniszter Asszony! Én tényleg csak rövidre zárnám a kérdést. Úgy gondolom, hogy az Európai ügyek bizottságában helyénvaló ezekről a kérdésekről beszélni, tehát itt ebben egyetértésben vagyunk, de úgy gondolom, az a kérdés még nem dőlt el, ami az ötpárti frakcióvezetői értekezleten a tárgyalást képezte, tehát hogy hogyan tovább, az nem. Tehát itt zárnám le ezt a dolgot. A mai nap beszéljünk róla, de úgy gondolom, hogy elnök úr sincs abban a helyzetben, azon túlmenően, hogy ezt eldöntse, hogy a frakcióvezetők majd miben fognak megállapodni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Eszem ágában sincsen. Megismétlem és fenntartom a korábbi kérdést, hogy a napirendünkhöz észrevétel vagy javaslat van-e. (Nincs jelzés.) Nincs. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a mai napra rendelt penzumunkat? (Szavazás.) Szótöbbséggel ezt a bizottság elfogadta.
A bizottság ügyrendjének módosítása
Első napirendi pontunk az ügyrend módosítása. Képviselőtársaim megkapták. Az ügyrendünk azt mondja ki, amint ez hatályba lép a szavazás pillanatától kezdve, hogy bármely országgyűlési képviselő, aki a bizottság munkáját megtiszteli, anélkül szót kaphat, hogy erről a bizottság szavazna, hogy ezzel is kifejezzük, hogy az európai ügyek az egész parlament ügyét kell, hogy képezzék. Megjegyzem: ezt alátámasztja az is, hogy ez az egyedüli olyan bizottság, amely a parlament egészének a nevében tud megszólalni, az összes többi bizottság nincs ebben a helyzetben. Tehát még az alkotmányjogi helyzet is indokolja, hogy így döntsünk.
Képviselőtársaim megkapták az ezzel kapcsolatos szöveget. Kérdés, észrevétel van-e ezzel kapcsolatban? (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs. Akkor tudunk szavazni. Kik támogatják az ügyrendünk módosítását? Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
A 2011. első félévi magyar EU-elnökség humánpolitikai kérdései
Át is tudunk térni a második napirendi pontunkra, ami érdemi, ez pedig a 2011. évi magyar EU-elnökség humánpolitikai kérdései. Először Göncz Kinga külügyminiszter asszonynak adom meg a szót. Tessék parancsolni!
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter szóbeli tájékoztatója
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hadd mondjam, hogy az Európai ügyek bizottságán kívül van még egy olyan formáció, amely a 2011-es elnökséggel, ennek a közös ügyeivel foglalkozni fog, ez pedig a nagybizottság, amelyik most felvette a feladatai közé azt is, hogy az EIT előkészítése mellett ezzel a témával rendszeresen foglalkozzon.
A múltkor nem sikerült konszenzusra jutni abban, hogy szükség van-e egy harmadik grémiumra is, és akkor a kormányzat felvetése volt, nevezetesen mi mondtuk azt, hogy azon túl, hogy itt megy tovább a vita és a tárgyalás arról, hogy kell-e egy harmadik formáció is, kezdjük el az érdemi munkát. Én azt mondtam a múltkor - ezt szeretném előrebocsátani, aztán mindjárt beszélünk a humánpolitikai vonatkozásokról -, hogy amire a legnagyobb szükség lesz a 2011-es elnökség előkészítésével kapcsolatban, az pedig egy kultúraváltás. Kultúraváltás a magyar politika tárgyalási stílusát, a bizalomépítést és az együttműködést tekintve. Kultúraváltás, ami egyébként a képzésnek is majd egy nagyon fontos része lesz, ahol nemcsak nyelveket tudó és az európai uniós ismeretekkel rendelkező köztisztviselőkre lesz szükség, akik vezetik ezeket a bizottságokat, hanem olyanokra lesz szükség mindenhol, politikai szinten is és köztisztviselői szinten is, akik képesek a konszenzuskötésre, képesek arra, hogy olyanfajta megoldások kidolgozását segítsék elő, amely megoldások mindenki érdekének a lehető legnagyobb mértékben megfelelnek.
Én itt érzem a legnagyobb távolságot ma az Európai Unió kultúrája és a magyar politikai kultúra között őszintén szólva, azt gondolom, hogy nem a nyelvtudás területén, nem az európai uniós fájlok ismeretének a területén, hanem ennek a kultúrának a területén. Ezért volt ez a javaslatunk, hogy kezdjük el az érdemi munkát, nézzük meg, hogy ez a munkamód, amit itt most megajánlunk, működőképes-e, nevezetesen hogy még mielőtt a kormány döntést hozna egy témában, előtte idehozzuk az alapelveket, idehozzuk azokat a kérdéseket, amelyekben jó, hogy ha el tudunk jutni egy konszenzusig, és ezen konszenzus alapján születik meg a kormányzati döntés. A kormányzati kompetencia, a kormányzati felelősség, végső felelősség nem átadható, az előkészítés időszakában sem, mint ahogy nem átadható a kormányzati felelősség az elnökség fél éve alatt sem, bárki legyen is kormányzati pozícióban ez alatt a fél év alatt. Tehát azt szerettük volna, hogy kezdjük el ezt a kultúraváltást, és őszintén remélem, hogy ennek a szellemében sikerül a mai megbeszélés.
Egy pár szót szólnék arról, hogy a humánpolitikai koncepciónak mik a fő elemei, és utána megkérném Szetey Gábort, aki ennek a fő képviselője, hogy folytassa, és nyilván sok kérdés is lesz, amiről aztán még beszélnünk kell.
Egyrészről azt lehet látni, hogy ez az elnökségi fél év ugyan fél év, de lévén, hogy csoportos elnökségről van szó, ezt másik két országgal együtt fogja Magyarország adni a másfél év során a csoportos elnökséget, nevezetesen Spanyolországgal és Belgiummal együtt. Ráadásul egy olyan időszakban fogja adni a csoportos elnökséget, ami az első csoportos elnökség lesz a lisszaboni szerződés aláírása után, amikor új struktúrák jelennek meg az Európai Unióban is, az Európai Tanácsnak lesz egy elnöke, lesz egy fő képviselő, aki gyakorlatilag az Európai Unió külügyminisztere, lesz egy külügyi szolgálata az Európai Uniónak, tehát nyilvánvalóan valamelyest megváltozik az intézményi kontextusa az elnökségnek. Ennek az elnökségi triónak kell példát mutatni és kidolgozni azokat a részleteket, hogy egy teljes csoportos elnökségi ciklus hogyan is történik meg, most már a lisszaboni szerződés hatálybalépése után.
Nyilván fogunk még sokat beszélni a tartalmi kérdésekről, egyébként itt nincs teljesen szabad keze az elnökséget adó országoknak, a dossziék többé-kevésbé készen lesznek addigra, valamennyire már most is látható, hogy mik fognak az asztalra kerülni. Hogy aztán ez pontosan hogyan, milyen arányban, milyen hangsúlyokkal, ott lesz egy mozgásterünk, és nyilván szeretnénk olyan témákat elöl tartani és megtárgyalni, amelyek Magyarország számára fontosak, ahol bennünket is szakértőnek tartanak, kompetensnek tartanak.
De ez a mai megbeszélés még nem erről szól, egyébként ennek az előkészítése is elindult, hanem a humánpolitikai koncepcióról. Tehát túl a politikai konszenzuson, túl a politikai szereplőkön, akiknek nagyon fontos, meghatározó szerepe lesz, szükség lesz a több száz munkacsoport több ezer ülésének vezetésére nagyon nagy számban, rendkívül jól képzett köztisztviselőkre. Erről szeretnénk ma beszélni, ennek a koncepciójáról, hogy hogyan történjen meg ezeknek a köztisztviselőknek a kiválasztása, képzése.
A tervek szerint a kiválasztás több körben történik. Először nyilvánvalóan azok kerülnek bele, akik ma is európai uniós ügyeken dolgoznak a minisztériumokon belül, többé-kevésbé lehet tudni, hogy kik ezek, ők azok, akik a magyar tábla mögött ülve eddig is vitték az európai uniós ügyeinket. Lesz egy második köre a kiválasztásnak, ahol olyan köztisztviselőket szólítanánk meg, akik ma nem ezen a területen dolgoznak, de az államigazgatásban nagy gyakorlattal, sokfajta ismerettel rendelkeznek, és akik emiatt egy nagyon fontos tartalékát jelentik ennek az első köztisztviselői körnek. Aztán nyilván lesz egy harmadik kör, mert több emberre lesz szükség, akik egy külső körből bekerülhetnek.
Van egy másik nagyon fontos eleme az előkészítésnek, ez pedig a képzés. A képzésnek három kiemelt területe van. Egyrészt az európai uniós fájlokra vonatkozó kérdés. Aki vezetni fogja ezeket a bizottságokat, annak teljes egészében ismernie kell ezeket a fájlokat, nemcsak magyar szempontból, hanem gyakorlatilag minden ország szempontjait is ismerni kell, mindazt, ami előtte történt, és amilyen lehetséges mozgástere van egy-egy bizottságnak. Tehát egyrészt van a képzésnek egy olyan része, ami erre vonatkozik, az európai uniós ismeretekre vonatkozik.
Van egy másik része, ez pedig a nyelvismeret rész. Az Európai Unióban nagyon sok minden történik a hivatalos megbeszélések keretében, ahol van tolmácsolás, de legalább ennyi, ha nem még több dolog történik informális megbeszélésekben. Mire egy bizottságot elnöklő személy megtudja, hogy kinek, mi a pozíciója, hogy mekkora a mozgástere, hogy milyen lehetséges megoldási módok irányába terelt egy megbeszélés, annak nagyon nagy része informálisan vagy legalábbis nem a formális, asztal körül ülési helyzetben történik, nyelvtudásra van szükség, az ülésvezetéshez is nyelvtudás kell, legalább angolul tárgyalóképesen és jól kell tudni beszélni, lehetőség szerint akár több nyelven, hogy lehessen jól kommunikálni minél több mindenkivel.
Van egy harmadik része, amit az elején említettem, ez pedig a kompetencia rész. Ezt kiemeltem, hogy egy másik fajta kultúrára van szükségünk, egy olyan kultúrára, amelyik nagyon magas fokon műveli a konszenzusteremtést. Ez ma szerintem a legnagyobb hiánycikk Magyarországon. Viszont ahhoz, hogy a 27 nagyon különböző érdeket megfogalmazó tagország közös álláspontra jusson, közös deklarációt tudjon megfogalmazni, meg tudjon oldani egy problémát úgy, hogy mindenki azzal tudjon hazamenni, hogy úgy érzi, hogy az ő szempontjait méltányolták, a lehető legnagyobb mértékben figyelembe is vették a megoldások kidolgozásánál, és valóban tartós megállapodások jöjjenek létre, ahhoz mindazoknak, akik ebben részt vesznek, nagyon komoly készségekkel kell rendelkezniük. Ez lesz a harmadik képzési elem.
Még egy nagyon fontos elem van, ez pedig az, hogy ezek az emberek, akik nagyon intenzív képzésen fognak keresztülmenni, fontos, hogy meg is maradjanak a közigazgatásban, és az elnökségi szakaszt, az elnökségi félévet végigcsinálják. Ehhez egy olyan motivációs rendszert kell kidolgoznunk, amiről szintén beszélni fogunk ma, amely motivációs rendszer megtartja ezeket az embereket. Addig mindenképpen, amíg az elnökség időszaka lefut, de reményeink szerint ennél tovább is megtartja a közigazgatásban, és az egyik reményünk az, hogy a magyar közigazgatás minősége szempontjából az elnökség döntő lesz. Tehát ezek az ismeretek, nyelvismeret és európai uniós ismeretek, amelyekre szükség lesz az elnökségi időszakban, ezek a magyar közigazgatás közös kincsévé válnak, és egy másik minősége jelenik meg a magyar közigazgatásnak.
Köszönöm szépen, ezzel lezárnám az alapelveket, és nem tudom, hogyan folytassuk, átadhatom-e a szót Szetey Gábornak a részletekre, vagy a kérdések mentén folytassuk?
ELNÖK: Parancsoljon, államtitkár úr!
Szetey Gábor államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal) szóbeli kiegészítése
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Miniszter Asszony! Elnök úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tisztelt Érdeklődők! Azt gondolom, hogy miniszter asszony az alapelveket olyan alaposan elmondta, hogy én egyből megpróbálnék belemenni, hogy úgy mondjam, egy fokkal mélyebbre menni a dolgok részleteit tekintve.
Ha jól látom, itt az alelnök asszony asztalára pillantva, akkor ha minden igaz, legtöbbjüknél ott van ez az erre az alkalomra készült anyagunk, mert akkor én erről mondanék esetleg egy-két szót. (Pelczné dr. Gáll Ildikó közbeszólására:) Lehet, hogy alelnök asszonyból ne induljak ki, jó, de ha minden igaz, eljutott legalábbis önökhöz.
Két fő terület van, azt mondanám, ami a humán erőforrás felkészülés központi része: az egyik az elnöki stáb kiválasztása, annak rendje és módja, illetve - ahogy miniszter asszony is említette már - a kiválasztott köztisztviselők képzése. Azok, akik látták vagy esetleg rendelkeznek ezzel a dokumentummal, ennek a 4. oldalán lehet látni ezt a három koncentrikus kört, amely gyakorlatilag magának a képzésnek a rendszerét próbálja egy sematikus ábrával jellemezni.
Ennek az a lényege - ahogy az előbb miniszter asszony is elmondta -, hogy a kiválasztásra kerülők első célcsoportja, fogalmazzunk így, azok a személyek, akik a tanácsi munkacsoportban jelenleg is részt vevő tisztviselők, akiknél ettől függetlenül, hogy nyilvánvalóan ők azzal a szakmai tudással és uniós tudással mindenféleképpen rendelkeznek, ettől függetlenül fontosnak tartjuk azt, hogy náluk is legyenek olyan kritériumok, amelyeknek mindenféleképpen meg kell felelni. Nyilvánvalóan a szakmai és az uniós tudás náluk vitathatatlanul megvan, de az kétségtelen tény, hogy ebben a szituációban, ahol majd a különböző tagországok között kompromisszumokat kell előkészíteni és megcsinálni, a nyelvtudás szintjének szerepe nyilvánvalóan felértékelődik.
Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy ezek az első körben kiválasztásra került reménybeli személyek is részt fognak venni egy fejlesztési központon, amelynek a lényege az, hogy azon túlmenően, hogy egyrészt le tudjuk tesztelni, hogy valójában azzal a minimálisan elvárt angol nyelvtudással rendelkeznek, amely a feladat ellátásához szükséges, ezen kívül megnézzük, hogy azon készségek tekintetében: tárgyalási készség, kommunikációs készség, konfliktustűrési készség, problémamegoldó készség, stb. hol tartanak, hogy ennek megfelelően ki lehessen majd számukra is dolgozni egy olyan másfél éves képzési programot, amely ezekkel a szoft elemekkel próbál majd, illetve fog majd reményeink szerint jelentős mértékben további fejlesztést elérni.
A második, mint látható ezen az ábrán, hogy terveink szerint ennek az első körnek a kiválasztása 2008 februárja és áprilisa között fog végrehajtódni. Amit igen fontosnak tartok - hiszen azt gondolom, hogy úgyis joggal ilyen kérdések fel fognak majd merülni -, hogy a kiválasztás, mind ennek a fejlesztési központnak, mind pedig ennek a bizonyos értékelési központnak a rendszere, a formátuma igencsak hasonló, lebonyolítására, vezetésére mindenféleképpen a közigazgatástól teljesen független, külső profi szervezetet kívánunk bevonni.
A második kör ez a bizonyos, a tárcafelelősségi rend szerinti kiválasztási kör, itt már egy teljes értékelési centeren fognak a jelentkezők, illetve a jelöltek részt venni, hiszen itt már arról van szó, hogy ezeknél az embereknél, akik nem láttak el korábban ilyen munkát, akik nem vettek még részt az EU-tagsággal kapcsolatos, akár központi vagy tárcakoordinációs feladatokat, itt már a szakmai tudást megítélő tárca mellett fontos az, hogy az EU készséget, a nyelvi tudást, illetve a szoft kompetenciákat egyaránt értékeljük, és ennek alapján az értékelési központ tud majd egy megfelelő rangsort kialakítani közöttük, illetve megnézni azt, hogy kik azok, akik egyáltalán ezeknél megfelelnek.
Azt is mondhatnám, hogy ebben a második körben azt joggal lehet elvárni, hogy a nyelvi elvárás magasabbra lesz belőve, mint az első körben, lévén, hogy a második kör számára a rákövetkező másfél év képzése alapvetően EU-ismeretekről, szakmai ismeretekről fog szólni, amit az első körben már nem lehet elvárni. Tehát tulajdonképpen a második körben lévő emberek számára az elvárási szint az, hogy az adott pillanatban már a nyelvet olyan szinten beszéljék, hogy az 2010 végén is megállja a helyét.
A harmadik kör, amit ha nagyon akarnánk, lehetne egy a) és b) részre bontani, de tulajdonképpen nem fontos, a nyílt pályáztatás köre. Ez azt jelenti, hogy a fennmaradó helyekre, nyilvánvalóan pillanatnyilag csak tippelni lehet erre, hogy mennyi lesz ezeknek a fennmaradó helyeknek a száma, a mi belső számításaink szerint - még egyszer: minden felelősség nélkül mondom - ezt körülbelül 25-35 százalékra tesszük, ebben a körben a közigazgatáson belülről, illetve kívülről egyaránt lehet majd pályázni a fennmaradó helyek betöltésére.
Látható az is, és már össze is kapcsolnám ezt valamelyest a képzési programmal, hogy az a szándékunk, hogy legkésőbb 2008 nyarára a stáb felálljon, annak megfelelően, hogy a következő másfél évet a különböző fajta képzésekre fordítsuk majd maximális mértékben.
Ennek a képzésnek - mint ahogy korábban már elmondtam - az egyik nagyon fontos eleme nyilvánvalóan a nyelvi képzés. Ez az a rész, amit az első célcsoport esetében már szeretnénk a 2008-as nyári időszak előtt megkezdeni, ezért is igyekszünk ezzel ennyire, valamint valamennyiük számára az általános uniós készség, a kompetenciafejlesztési programok, illetve azon is gondolkodunk, illetve az a szándékunk, hogy jó lenne legalább bizonyos körben a francia nyelvből is valamifajta képzést csinálni. Hozzáteszem azért, hogy itt fontos az, hogy az ideális és a reálisan elvárható között helyenként különbséget tegyünk. Itt nyilvánvalóan az a nagyon szép, reménybeli helyzet, hogy itt két nyelven beszélő tisztviselők zömével fogjuk tudni ezt a feladatot megoldani, az nem feltétlenül reális, de azt gondolom, az, hogy egy mindenfajta szempontból, szakmailag, nyelvileg és kompetencia szempontokból - legyen ez a kommunikáció, döntési képesség, stressztűrés, konfliktuskezelő képesség, tárgyalási képesség - rendelkezésre álljanak az ilyen képességgel bíró köztisztviselők.
Azt gondolom, hogy első körben ennyit mondanék el, hogy lehetőség legyen ezzel kapcsolatos kérdésre, vitára, észrevételekre, és amennyiben szükséges, nyilvánvalóan örömmel megyek bele a további részletekbe. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt javaslom, hogy lehetőleg informálisabb módon, véget nem érő vitát, ha úgy tetszik, ne folytassunk. Borsos képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Azzal kezdeném, hogy elnök úr azzal indította a mai mondandóját, hogy bizonyos kérdéseknél azért mondta azt akár a kormányzat is, hogy nem biztos, hogy oly módon kell megoldani a problémát, ahogy a javaslatokban elhangzott, hogy a politika ne tegye bele a kezét ebbe a kérdésbe. Ezzel maximálisan egyetértünk, tehát ezt szakmai kérdésként kellene kezelni.
Ezért érdekes, amit miniszter asszony mondott az imént, hogy ott állunk a legmesszebb az Uniótól, hogy a kompromisszumok összehozásában vagy a konszenzuskeresésben mennyire vagyunk alkalmasak vagy mennyire nem. Ugyanakkor elmondta az előbb azt, hogy itt bizony majdnem két és félszáz munkacsoportban köztisztviselőkre fogjuk bízni azt, hogy ezek a kompromisszumok összejöjjenek, és majd ezután jönnek a politikusok, akik szinte csak rábólintanak a dologra. Nyilván ezt képletesen, de a kompromisszumot ott kell összehozni, tehát köztisztviselőknek kell összehozni.
Tehát itt már arról beszélünk, hogy nagyon széles lehetőséget adunk szakértőknek, köztisztviselőknek, hogy hozzanak a politika elé olyat, ami már konszenzuskész. Ezért lenne célszerű, hogy ha itt is, a felkészülés során ezt az elvet azért tudnánk követni, és lehetőséget adnánk, nyilván nem csökkentve akár ennek, vagy akár más parlamenti bizottságoknak a kompetenciáját, hatáskörét, de szakértői szinten próbáljuk meg azt a lehetőséget megadni, hogy a különféle érdekek - itt most nyilván pártokat értünk alatta - be tudják hozni a szempontrendszerüket abba, hogy ez a csapat, ez a stáb milyen módon legyen kiválasztva, és hogyan álljon fel. Hiszen utána nagyon sok mindent rájuk fogunk bízni, és függetlenül attól, hogy ki lesz kormányon, nem lenne célszerű, hogy ha azzal kellene kezdeni egy olyan évben, akár egy kormányváltás esetén, akkor, amikor köztársaságielnök-választás van, önkormányzati választások vannak, hogy megálljon itthon az élet, mert a köztisztviselők java része az uniós ügyekkel foglalkozik, és itthon pedig a resztli alapon marad, aki marad.
Tehát ezért lenne célszerű pontosítani azt a kört, hogy egyáltalán kiről is beszélünk, milyen körről beszélünk, hogy csak a 8-900 főről, aki szűken az elnökségi stábba tartozik a kiválasztásnál, vagy hozzávesszük a dossziéfelelősöket is, hiszen a kettőnek majdnem ugyanazokkal a kompetenciákkal, képességekkel, tudással kell rendelkezni.
Jó lenne, ha tisztáznánk azt, hogy a külképviseletek megemelkedett létszámát is bevonjuk-e ebbe a körbe vagy nem. Véleményünk szerint célszerű lenne bevonni, hiszen egy rendszerben más idegenvezetőnek lenni és más házigazdának lenni, más kompetenciát, felkészülést igényel.
Kaptunk egy táblázatot, hogy nagyjából miről lenne szó a Külügyminisztérium elképzelése szerint. Azt gondolom, hogy egy jó felkészülést úgy lenne célszerű indítanunk, ha már akarunk változtatni az eddigi módszereken, hogy egy komplett állománytáblát tudjunk összeállítani, ahol ténylegesen lehet azt látni, hogy mondjuk az ötödik vagy hatodik politikai és biztonsági bizottságban konkrétan milyen betöltendő munkakör, milyen feladatkör, ahhoz milyen feltételrendszer, kompetencia tartozik, hogy ezt azért lehessen látni.
Tehát ne azt lássuk, hogy 260 munkacsoport, hanem azt lássuk, hogy a 260 munkacsoport mögött milyen konkrét feladatok vannak. Nyilván ennek utána tudunk járni, vagy utána lehet járni, ha pedig nem lehet tudni, akkor ezt azért meg kellene becsülnünk. De nyilván erre majd valamiféle választ fogunk kapni.
Ezért gondoljuk azt, hogy ha ezt össze tudjuk rakni, és lehetőség lenne arra, hogy egy olyan szakértői csapatot állítsunk össze, akár ötpárti egyeztetés keretében, ahol nem politikusok ülnek, hanem tényleg szakértők, mindenki tud delegálni szakértőket, egy kompromisszumos javaslat kerülhetne elénk. És pontosan azért, hogy ne legyen az a vád, hogy a politika szól bele a kiválasztásba, nyilván elismerve azt, hogy akik már dolgoznak jelenleg is ezen a területen, ők nyilván valamiféle előnnyel indulhatnak, hiszen nagyobb a tudásuk, nagyobb a tapasztalatuk, de megfontolandónak tartjuk és javasoljuk azt, hogy minden feladatkörre legyen nyílt pályáztatás. Ha jobb, aki bent dolgozik, nyilván meg fogja nyerni ezt a pályázatot, és akkor nem mondhatja senki sem azt, hogy nem egy nyílt megmérettetés volt, nem a meghirdetett közigazgatási reformnak megfelelően kerülnek kiválasztásra az emberek, mert itt az anyagban az van leírva, hogy majd kijelöli a miniszter. Nyilván megvan a megfelelő tudás, tapasztalat hozzá, hogy tudjon jelölni megfelelő embereket, de azért kívülről mégiscsak az látszik, hogy a miniszter jelölte ki.
Tehát azt javasoljuk, hogy legyen nyílt pályáztatás minden pozícióra, és próbáljuk meg rendezni ezt a kört, hogy pontosan kikről is beszélünk, kikről van szó, hány emberről beszélünk, és gondoljunk arra, hogy azért még sok idő van addig, amíg az elnökség elindul. Azért már az előfélév során is lesznek munkák, nemcsak a saját félévünkben, sok minden történhet az emberekkel, tehát egyfajta tartalékseregre is célszerű lenne gondolni. Tehát lehet, hogy egy kicsit nagyobb kört lenne célszerű meríteni, nemcsak annyit, amennyire szűken szükség van.
Azt javasoljuk, hogy a vizsgáztatásban a versenyvizsgát, mint olyat, amit egyébként amúgy is be fogunk vezetni a köztisztviselői kiválasztásnál, mondjuk egy év múlva, 2009-től valamikor, akkor legalább itt, amikor a kirakatba megyünk, Európába megyünk, lehet, hogy náluk ezt célszerű lenne előbbre hozni, és lehet, hogy ezt a csapatot akkor már tudnánk úgy kezelni egy későbbi közigazgatásba való visszatérésnél, mint egyfajta elit csapatot. Most nevezhetjük főtisztviselőnek, nevezhetjük nagyon sok mindennek, de akkor nyilván lesz egy olyan csapat, akit utána is lehet majd az államigazgatásban használni.
Tehát nagyjából ezek a javaslataink lennének, és ha ezeket tudjuk pontosítani, szerintem jó irányba fogunk tudni előrehaladni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Iván Gábor szakállamtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Talán a dossziéfelelősöknél kezdve, hogy egyértelmű legyen, megpróbáltuk azt beazonosítani, hogy milyen feladatok vannak az elnökség sikeres ellátása érdekében, és alapvetően úgy néz ki egy munkacsoport vagy egy bizottság, hogy van egy elnöke, annak van egy segítője vagy egy helyettese, ha az elnök nem tudja a feladatait ellátni, illetőleg van valaki a magyar tábla mögött, mert attól még a Magyarország tábla is marad az asztal körül. Ez az alapfelállás, ez a klasszikus alapfelállás, attól függően, hogy egy munkacsoport többször, kevesebbszer ülésezik, milyen mennyiségű munkát lát el, ez lehet több vagy kevesebb.
Ennek a stábnak az összehangolt működését biztosítja egyrészt a kormányzati koordinációban részt vevő munkatársak köre, másrészt pedig a tárcákon belül a tanácsüléseket előkészítő munkatársak köre. Ezt a két csapatot - ha szabad így mondani - együtt, tehát akik levezetik a munkacsoportokat, illetőleg akik a tárcáknál, illetve a Külügyminisztériumban a tárca-, illetve a kormányzati koordinációt biztosítják, őket együtt neveztük elnökségi stábnak, ez az a 800-850 fő. Alapvetően a képzés és kiválasztás róluk szól. Viszont amikor minden munkacsoportnak megnéztük a feladatát, akkor kiderült, hogy vannak olyan esetek, amikor vagy egyes szakterületeken olyan tudásra van szükség, amelyet a munkacsoport-vezetőtől nem kell feltétlenül elvárni, például egyes vegyi anyagoknak mely határértékétől van kedvezőtlen egészségügyi hatása, vagy stratégiai háttérpapírokat kell írni még az elnökség előtt, hogy legyen egy koncepciója a munkacsoportnak. Tehát van egy szakmai háttérország, amely feladatban részt vevő munkatársak nem fognak ott ülni a munkacsoportban, a munkacsoport asztalánál, tehát effektíve nem fognak részt venni közvetlenül a munkacsoport vezetésében, de az ő szaktudásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy ez a feladat sikeresen záruljon. Őket neveztük végül is dossziéfelelősöknek, akiket a tárcák kizárólag a szakmai felkészültségük alapján fognak erre a feladatra megjelölni, és hangsúlyozom: ők nem részesei annak a stábnak, akik közvetlenül részt vesznek, de az ő háttérmunkájuk nélkül nem elvégezhető ez a feladat.
Ez érinti a következő kérdést is, azt mondtam, hogy minden munkacsoportnál megnéztük, hogy milyen állományra, milyen létszámú és milyen minőségű munkatársra van szükség. Valóban, amit önök láttak, kaptak, az egy összefoglaló táblázat, illetve összefoglaló adatok vannak ebben a koncepciópapírban arról, hogy legjobb mai tudásunk szerint hány fő az, akikre ehhez a feladathoz szükségünk lesz. Ez úgy állt össze, hogy minden egyes munkacsoport esetében minden tárcával, minden országos főhatósággal leültünk, szántunk rá több napot, és egyenként végigmentünk a munkacsoportok kompetenciáin. Beszéltünk azokkal a kollégákkal, akik a tárcán belüli koordinációt ellátják, illetőleg akik részt vesznek ezeknek a munkacsoportoknak a munkájában. Megnéztük, hogy visszamenőleg a korábbi elnökségek alatt hány fővel dolgoztak a most hivatalban lévő elnökök, elnökséget ellátó tagállamok, illetőleg tettünk egy kísérletet arra, hogy 2011-ben mi változik a feladatai közül annak a munkacsoportnak, mi lesz az Unió napirendjén.
Tehát azért mondom azt, hogy ez a szám, ez a 885, tehát ez a mai tudásunk szerinti, talán legjobban közelítő szám, tényleg minden olyan munkatárssal beszéltünk, akik ebben a munkában részt vesznek. Ez egy elég időigényes feladat volt, de valóban nem maradt ki munkacsoport, tehát minden munkacsoporton végigmentünk. Természetesen emögött van egy olyan részletes háttérmunka, hogy látjuk azt alapvetően a tárcák szakmai véleménye alapján, hogy egyes munkacsoportokhoz hány főre van szükség. Azt mondtam, hogy 1+2, általában 3 fő az a klasszikus felállás. Van olyan munkacsoport, amelyik hetente többször ülésezik és nagyon sok témát visz, ott minden bizonnyal a három fő nem lesz elég, ezt mutatják a korábbi elnökségek tapasztalatai is, azonban vannak olyan munkacsoportok, amelyek egyszer üléseznek egy félévben, és hasonló, egymáshoz szakmailag mérhető területen tevékenykednek. Ott több munkacsoportra egy munkacsoport-vezetőt javasoltak és javasoltunk a tárcákkal együttműködve. Így jött létre ez a szám. Tehát e mögött a szám mögött van egy részletes feltérképezése valamennyi munkacsoportnak.
A harmadik kérdés a nyílt pályáztatás, ahhoz lehet, hogy másnak is lesz hozzátennivalója. Ez a feladat nem derült égből villámcsapásként fog azért jelentkezni. Tehát 2003 áprilisa óta minden munkacsoportban dolgozik magyar munkatárs, minden munkacsoportnak van magyar tagja. Az elmúlt négy évben kialakult egy olyan munkatársi gárda, egy olyan stáb, akik folyamatosan részt vesznek ezekben a tanácsi munkacsoportokban. Valójában egy tanácsi munkacsoport normálisan úgy működik, azt szoktam mondani, hogy ugyanazok a kollégák ülnek az asztal körül, csak félévenként eggyel arrébb ülnek, ahogy az elnökségek változnak, és egyszer csak az elnökségi tábla mögött találja magát a tagállam képviselője.
Erre készülünk. Azt gondolom, hogy ez nyújtja a legnagyobb biztonságot, ha azokra a munkatársakra alapozunk, akik három-négy éve ebben a munkában részt vesznek, és 2011-re nyilván még több tudást felhalmoznak. Arra figyelnünk kell, és ebben az esetben ez szólt amellett, hogy itt nem gondoltunk nyílt pályáztatásra, annak, aki ebben a munkacsoportban ül, tudnia kell mind a másik 26, akkor már 27 részt vevő tagállam, hiszen Horvátország legalábbis megfigyelőként már az asztalnál fog ülni, tudnia kell a másik 27 tagállamnak az álláspontját részleteiben, egy elnök nem lehet bizonytalan abban, hogy mely tagállam milyen kérdést akar felvetni. Tudnia kell a dosszié teljes történetét. Vannak olyan dossziék, amelyeket 13 éve tárgyal a Tanács. Erre nem vagyunk büszkék, ezt nem azért mondom, csak azt szeretném vele érzékeltetni, hogy egy-egy döntési folyamat több éves.
Tehát őszintén szólva, én abban nem nagyon bízok, hogy általánossá lehet azt tenni, hogy találunk munkatársakat ezekre a feladatokra teljesen szabad pályáztatás alapján. Azt gondolom, hogy van egy értéke és értelme annak, hogy azokból indulunk ki, akik ma is annál az asztalnál ülnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mindjárt megadom a szót Borsos képviselő úrnak, ha kíván erre reagálni, csak annyit hadd tegyek előtte hozzá, hogy a részletekbe nem belemenve, én személy szerint nagyon bátorítok és támogatok minden ötletet, ami az átláthatóság és a nyíltság felé megy, hogy ha elkerüljük azt, hogy a dolog ne arról szóljon, hogy ki-ki küldi be a sajátjait. Inkább tartsuk tiszteletben, hogy senki ne küldjön be senkit taxatíve. Ha ebben a célban azonosan gondolkodunk, akkor a részletekben kell tudni megállapodni. Nekem tetszett, amit képviselő úr mondott.
Képviselő úr, parancsoljon!
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, és utána nyilván majd a többieknek átadom a szót. Nekem két észrevételem lenne. Az egyik a táblázattal kapcsolatban. Tehát mi egy olyat kaptunk, amiben a 260 munkacsoport fel van sorolva. Ha ezt láthatnánk, hogy akkor hol javasoltak közös elnököt, aki többet visz, tehát egy állománytáblát, hogy azért mégis lehessen látni, hogy ez hogyan áll össze.
A másik pedig: nem tudom, hogy hányan szokták nézni, van egy kiváló filmsorozat, az "Igenis, miniszter úr". Most már "Igenis, miniszterelnök úr"-nak hívják, mert már miniszterelnök lett az a miniszter. Az, hogy 13 évig is tárgyalhatnak egy ügyet, ennek többek között sokszor az is az oka, hogy ugyanazok az emberek ülnek az asztal körül. Tehát ezt azért fenntartom, meg kellene fontolni, hogy hogyan lehet ebben frissíteni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kívánnak válaszolni?
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen, elnök úr. Hozzátéve, én is azt gondolom, hogy amit Borsos képviselő úr megfogalmazott, azok tényleg olyan előremutató felvetések, amelyekkel meg lehet tölteni tartalommal ezt a munkát. Hadd mondjam azt, hogy három fő dolgot említett: tartalékállomány, versenyvizsga és az egyszerre történő pályáztatás. Megmondom őszintén, hogy én igyekszem ezt a feladatot olyan módon tekinteni, hogy hogyan lehet a legobjektívebb, átláthatóbb, politikamentesebb módon, ugyanakkor a lehető legpragmatikusabban megoldani ezt a feladatot.
Az, ami a tartalékállományra vonatkozik, megmondom őszintén, és most nyilván a saját véleményemet mondom ezzel kapcsolatosan, és ezt nyilvánvalóan végig kell gondolni a felkészülőknek, nekünk, a Külügyminisztériumnak, a kormányzati oldalnak, én ezt egy szimpatikus és akceptálható dolognak tartom.
A versenyvizsgával kapcsolatosan: azt azért nem javasolnám, mert igazából azzal a jelenlegi közigazgatási szakvizsgát helyettesítenénk, és nem igazából azt mérné, hogy egy valódi - lehet, hogy az elnevezés nem teljesen helyes - sorrendbe állítaná a jelölteket, ez az, amiről beszélünk, ez a bizonyos kiválasztási központ sokkal inkább.
De a célja ugyanaz. Az egyszerre történő pályáztatás, őszintén megmondom, hogy az átláthatóság szempontjából ténylegesen akár szimpatikus is lehet, a gondot a következőkben látom.
Azt látjuk, bízva abban, hogy az idei évben még mindenféleképpen megszületik az ezzel kapcsolatos kormányhatározat, kormánydöntés, mi abban a pillanatban indítunk erre egy nyílt közbeszerzési eljárást, azzal kapcsolatosan, hogy a létező legjobb külső céget, cégeket bízzuk meg azzal, akik ezt az egész kiválasztási központot működtetni fogják. Ismerjük, hogy ez nem egyik napról a másikra megy, és azt látjuk, én nagyon szeretném azt elérni, hogy az a kör, akinek amellett, hogy kompetenciaképzésre szüksége van, nyelvi képzésre is szüksége lehet. Valljuk be őszintén, hogy ha a nyelvi képzésben jelentős előrelépést akarunk csinálni, ahhoz legalább másfél év kell. Ha azt csináljuk meg, hogy egy körben választjuk ki tetszőleges számú pályázatból azt a körülbelül 850 embert, akit szeretnénk, ez így egyben egy körülbelül féléves munka. Nekem ezzel ez a problémám.
De még egyszer: pragmatikus szempontból van vele inkább gondom, mint a dolog tartalmi felvetéséből. Ennyit szerettem volna csak elmondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Akkor most megadnám a szót Herényi Károly frakcióvezető úrnak, és egyben elnézést kérve, én Grúziába megyek, és nem akarom lekésni a repülőgépemet, ezért megkérném Kocsi alelnök urat, hogy vegye át az elnöklést. Frakcióvezető úr, tessék parancsolni!
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Amíg itt van, addig hadd kérjek elnézést a reggeli összejövetelen való nem jelenlétem miatt, a következő volt az oka. Az események torlódtak, köztársasági elnök úr ma mutatta be az ombudsman-jelölteket, ezen kellett részt vennünk.
Köszönöm szépen a tájékoztatást. Első hallásra és első közelítésben úgy a kiválasztás szempontjaival, mint a képzés metodikájával azt hiszem, egyet lehet érteni, aztán később majd a pontosításokra sor kerülhet. Egy dolog, egy egészen apró dolog, ami az én figyelmemet megragadta: miniszter asszony kultúraváltásról beszélt, ami szerintem a siker alapja és a siker záloga. Talán egy apró technika, ami ezt a kultúraváltást elősegíti. (Megérkezik az ülésre Mesterházy Attila.)
Miniszter asszony és államtitkár úr a beszédében körülbelül ötször vagy hatszor használta a konfliktustűrő és a stressztűrő képességet, és ezzel szemben egyszer a konfliktuskezelő képességet. A konfliktuskezelés az egy tanulható folyamat, és én nem ismerem pontosan a képzés tematikáját, de ha a konfliktuskezelés technikai készségeit elsajátíttatjuk ezekkel a jó emberekkel, akkor sokkal közelebb kerülünk a megoldáshoz, egyébként az egész magyar politikai elitre ráférne, hiszen a mostani állapotunk egyik oka a konfliktuskezelő képesség hiánya. Tehát csak ezzel szeretnék hozzájárulni, és ezt kívántam hozzáfűzni a hallottakhoz. Köszönöm.
(Az ülés vezetését Kocsi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm, frakcióvezető úr. Kérdezem miniszter asszonyt, hogy kíván-e válaszolni.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Csak egy pár szót hadd mondjak. Egyrészt itt felmerült, korábban Borsos képviselő úr említette, hogy akkor jó lenne látni a további táblázatokat. Természetesen nagyon szívesen adjuk. Ahogy Iván Gábor mondta, ez a táblázat, amit most odaadtunk, ez a korábbi elnökségek tapasztalatain alapul, nem tudjuk még pontosan, hogy milyen dossziék lesznek azok, amelyek a legtöbb időt igénylik, a legtöbb ülést igénylik, ezek menet közben alakulnak, és nyilván ehhez valamennyire módosítani kell a dolgokat.
Még egyet felvetett képviselő úr, ami nagyon fontos, hogy ugyanez alatt a félév alatt Magyarország adja az uniós elnökséget a különböző külképviseleteken is. Tehát itt közben a külképviseleteken dolgozókat is fel kell erre készíteni, akik egyébként benne vannak a Külügyminisztérium állományában, de ott is egy nagyon komoly teendőnk lesz, hiszen mindig az elnökséget adó ország hívja össze az összes európai uniós tagország diplomatáját, és ott is alakítják ki a véleményeket, amelyek aztán folyamatosan információkat jelentenek a munkában.
Még egy pillanatra visszatérve, hogy csak nyílt pályáztatás vagy hol legyen nyílt a pályáztatás: erről elég sokat beszéltünk, és akkor azt gondoltuk, hogy van ez a szűk kör, aki ma is ott ül az EKTB-n, ott ül a különböző munkacsoportokban a magyar tábla mögött, hogy az ő szakértelmükre és tudásukra biztosan szükség van. Tehát ott nagyon nehezen elképzelhető egy nyílt pályáztatás, nem tudom egyszerűen elképzelni, hogy valahogy úgy lehessen kiírni egy pályázatot, hogy valaki mindazokkal az ismeretekkel rendelkezzen. Ők adják azért a magot, és ez valóban így van, hogy mire egy miniszteri tanácsülésre kerül például egy konklúzió-megfogalmazás, addigra a 27 tagország köztisztviselői rakták össze fő elemeiben, egyensúlyaiban azt a szöveget, amit aztán persze a külügyminiszterek még megvitatnak, itt most mondom a saját példáimat, és ott módosulhatnak bizonyos dolgok, meglehetősen nagy vitákkal, de olyan soha nincs, hogy ott kezdünk el egy szöveget írni.
Tehát valóban ezek az emberek a szakmaiság birtokában kell hogy mindannyiunk bizalmát élvezzék, és mindezekkel a készségekkel rendelkezzenek, ezen nagyon sok minden fog múlni. Utána ezen a körön kívül a nyílt pályáztatás elve elfogadható. Meg tudnánk nevezni szerintem most ezeket az embereket, a lista közös. Ők egyébként régebben is, előző kormányzati időszakban is már ott voltak ezekben a pozíciókban, közel a tárgyalásokhoz és mindenféle egyébhez.
ELNÖK: Köszönöm. Úgy látszik, hogy itt jelentős mértékben aktivizálja ez a projekt a képviselőket. Többen jelezték a hozzászólási szándékukat. Elsőként Pelczné Gáll Ildikó, neki adnám meg a szót, utána Mesterházy Attila, és láttam, hogy Ékes József is jelentkezett. Parancsoljon!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Rövid leszek, hogy a többieknek is jusson lehetőség. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kiválasztás kellően szakmai alapról induljon el, egy körben, két körben, három körben, ahogy éppen szükséges a rendszerben. Helyesnek tartom azt is, hogy akik a tanácsi munkacsoportban dolgoznak, részesei legyenek az elnökségnek, hiszen olyan információ, tudás birtokában vannak, amit valószínűleg több év alatt szereztek meg, és nagyon nehéz lenne egy szakmailag felkészült, jól kommunikáló, konfliktuskezelési képességekkel bíró embertől is behozni egy év alatt, másfél év alatt azt a hátrányt, amit ők már korábban megszereztek.
Ugyanakkor az átláthatóság nagyon fontos és az egyenlő elbírálás is a pályázóknál. Tehát mindenféleképpen valamilyen egyenszilárdság fontos, és az esélyt mindenkinek meg kell adni. Ezért gondolkodtunk mi egy nyílt pályáztatásban. Természetesen egy nyílt pályáztatás is biztosíthatja azokat az elbírálási különbségeket, amit mondjuk a munkacsoportban dolgozóknál pozitívan lehet értékelni. Tehát nem zárja ki őket, ugyanakkor másokat sem zár ki a rendszerből.
Tehát biztosan meg lehet találni egy olyan közös egyezséget, amivel mindenki bekerülhet, ugyanakkor senki sem marad ki belőle.
Ami az összeállítást illeti, ezt az állománytáblának nevezett rendszert, nagyon fontosnak érezzük, mégpedig azért, mert munkakörre kell keresni személyeket. Tehát nem mindegy, hogy milyen munkakörre keressük, milyen szakmai ismeretekkel bír, nehogy túl sok agrárismeretekkel bíró szakember legyen, ugyanakkor a másikra nem jelentkeznek elegen, ezt nehéz pótolni és nehéz átképezni az embereket, tehát eleve fontos, hogy ez megjelenjen, akár egy listában is.
Amit nem éreztem még teljesen kiforrottnak, mert úgy látom, hogy itt már nagyon sok egyeztetés van, és jó irányba is mennek a dolgok, és szerintem lesz is ebből egy szakmai konszenzus, amennyire most látszik, hogy a külképviseleten megnövekedett feladatok hogyan kerülnek ebbe beintegrálásra? Ott is lesznek pluszfeladatok, milyen jellegűek, ott is lesz egy pályáztatási rendszer, vagy azok a feladatok a minisztériumhoz tartoznak, a miniszter asszony kompetenciája, és nem illeszkedik az egész rendszerbe, nem kapcsolódik az elnökséghez vagy igen, milyen eljárás szerint történik majd a személyek kiválasztása, egyáltalán hány főről van szó, milyen megnövekedett feladatokat jelent ez tartalmilag, hogyan illeszkedik majd a rendszerhez? Ha erről kaphatnék néhány mondatot és tájékoztatást, azt megköszönném.
ELNÖK: Bizonyos vagyok benne, hogy kaphatna, viszont kérem a képviselőtársaimat, hogy tekintettel arra, hogy a külügyminiszter asszonynak körülbelül 16.20 óra magasságában el kell hogy induljon, ezért próbáljuk egy kicsit összeszedettebben megfogalmazni a kérdéseinket és a véleményünket is. Köszönöm szépen.
Megadom a szót. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Gondolom, akkor egyszerre válaszoljon a miniszter asszony!) Köszönöm a praktikus javaslatot. Ezt ön javasolhatta, én nem. Tehát akkor megadom a szót Mesterházy Attilának, majd Ékes Józsefnek és végül, de nem utolsósorban Firtl Mátyás alelnöktársamnak, és Ivanics Ferencnek is.
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést a késésért, és nyugodtan szólj rám, ha olyat kérdezek, ami már elhangzott, és akkor majd elolvasom a jegyzőkönyvben, de így előzetesen a vak ló bátorságával kérdezek. Tehát három kérdésem lenne, külügyminiszter asszony.
Az első, hogy ha jól tudom, ez a 800-850 fős létszám, amit terveznek kiválasztásra a kormányzat részéről, ezt a létszámot kell-e módosítani annak fényében, hogy a reformszerződés aláírásra került, és bizonyos szempontból feladatok is módosulnak, amit az előző rendszerben és az utána lévő rendszerben kell elvégezni. Tehát magyarul: egy kicsit bonyolultat kérdeztem, lehet-e lejjebb menni ebben a létszámban, vagy továbbra is tartani kell ezt a létszámot? Ez az egyik.
A másik, és ha jól hallottam vagy jól tudom, akkor ezt talán feszegette az ellenzék is, és ebben szerintem van jogos felvetés, hogy a képzési eredmények elsajátítását hogyan méri a kormányzat? Magyarul: szofisztikáltan le van írva, hogy hogyan, akár egyénre szabott képzési tervek is vannak, a kérdésem az, hogy hogyan tudjuk azt mérni, hogy úgy mondjam, át is ment ez a tudás az illetők fejébe? Számtalan olyan képzés volt a köztisztviselőknek az európai uniós ismeretekkel kapcsolatban, amelyek nagyon kellemes környezetben, nagyon jó helyen történtek, biztos, hogy nagyon jó szocializációs élmény volt, de ez itt most kevés lenne, mert akkor még nem voltunk európai uniós tagok.
Tehát itt effektíve a napi munkára kell hogy felkészüljenek a kollégák, tehát hogyan lehet azt utána lemérni, hogy ők fel is készültek erre, vagy csak bízni tudunk benne, hogy isten bizony, ez úgy lesz?
A harmadik pedig, hogy ezzel a személyre szabott, talán Szetey Gábor államtitkár úrtól kérdezném, hogy a személyre szabott felkészítés 800-850 ember esetében hogyan tud megvalósulni? Nekem utópisztikusnak tűnik, de nem is értek a témához, ezért lehet, hogy teljesen téves az elképzelésem. Köszönöm.
ELNÖK: Akkor továbbadom a szót, még belefér szerintem, de valóban kérem az összefogottságot mindenkitől. Ékes Józsefé a szó!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Megkísérlem, elnök úr. Ez egy teljesen más szituáció, amikor egy elnökséget adunk, mint amikor egy magyar érdeket mondjuk valamelyik témakörben képviselni kell, és annak teret és támogatót kell szerezni.
Tehát veszünk át és adunk át folyamatokat. Abban a folyamatban nekünk meg kell találni a német és az ír érdeket ahhoz, hogy valami úton-módon be tudjuk csempészni hozzá a magyar érdeket is, és a végén egy eredményt kell produkálnunk ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Tehát itt majdhogynem egy diplomata szintű képzési adottságokkal kell rendelkezni, teljesen más az a szituáció, amikor egy elnökségben vagyunk, és más az, amikor tényleg ott a Tanácson belül, a bizottságokon belül a magyar érdeket kell képviselni.
Beszélve európai parlamenti képviselőkkel, jómagam is 16 hónapig ott voltam, tudom, hogy mitől vérzik és hibádzik a magyar rendszer. Tehát itt tényleg olyan személyeket kell megtalálni, akik diplomatikusan tudják a két fél érdekeit egyeztetni, ellentétes érdekeit is, és még ehhez hozzá is tenni a magyar érdeket.
Tehát én is úgy fogalmaznék a magam részéről, hogy hihetetlenül komoly képzést kell végrehajtani ahhoz, hogy minden egyes érdeket, a 27 vagy 28 ország érdekeit azonos szinten tudja megtalálni és abból eredmény is legyen.
ELNÖK: Firtl Mátyás!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Tényleg nagyon röviden. Ami itt elhangzott, amit Borsos képviselő is felemlített, én csak arra hívnám fel erőteljesen a figyelmet, hogy a teljesítményméréstől nem szabadulhat meg jelenleg a vezetés, hiszen akik a dosszié-felelősök, elmondta, hogy miért 13 év, nem biztos, hogy azért 13 év, de azzal együtt igenis, értékelni kell az eddig végzett munkájukat, az elől nem lehet megmenekülni. Azért, mert valaki bent van valahol és hogy ott tovább üljön, az a dolog nem predesztinálja arra.
A másik: a tartalékképzésről pedig külön, hiszen államtitkár úr is jelezte, hogy az fontos elemként vetődött fel. Én még fontosabb elemnek tartom, mert ez egy olyan hosszú periódus, hogy valóban a tartalékképzést esetleg még az elgondoltakhoz képest is növelni kell, a mai konferencián nagyon sok hölgy vett részt, és elnézést a hölgyektől, ha a rendszerbe bekerülnek a hölgyek, akkor bizony, sok minden történhet három év alatt. Tehát a tartalékképzésnek nagyon-nagyon fontos szerepe van.
A harmadik, ami ma hangzott el, és erről a külügyminiszter asszonytól várom a választ, hiszen kétféle megközelítés volt a mai konferencián is, hogy hogyan végezték el mások. Egyrészt hogy Brüsszel-központú lesz-e a miénk vagy főváros-központú? Ha főváros-központú, az természetesen nem áll arra, ami itt elhangzott, hogy ki kell vinni esetlegesen a pólusközpontokba is magát az európai elnökséget, de ez a kettő se zárja ki egymást, tehát hogy Brüsszel-központú, és azzal együtt működhet a főváros.
ELNÖK: Már csak Ivanics Ferenc, aki előre jelezte hozzászólási szándékát.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök Úr! Államtitkár Urak! Én szerencsésnek tartom, hogy már most elkezdődött a felkészülés, hiszen hónapokkal ezelőtt mi ezt sokszor kérdeztük, akkor úgy látszott, hogy nincs komoly mozgás, ebben a mai konferencia és ez a mai ülés is azt gondolom, hasznos volt, és az a jó, ha minél több fórumon beszélünk róla.
A második gondolat, amit megjegyeznék: tényleg szívesen vesszük azokat a táblázatokat, amelyeket itt az előbb Iván Gábor államtitkár úr megígért, nyilván abban a bontásban, hogy hányan szerepelnek benne most, hányan vannak benne, én ezt javasolnám, aztán megfontolják és majd nyilván eldöntik, hogy hányan szerepelnek ebben a munkacsoportban most, mennyi kell az elnökség kibővítése miatt, és mennyi tartalékot szánnának oda. Ez egy világos, átlátható adatsor lesz, amiből ki lehet indulni. Nyilván nem ez a végleges.
A harmadik megjegyzésem: próbálok finoman fogalmazni. Az sokat tesz a nyílt és őszinte párbeszédhez szerintem, ha az anyagok úgy készülnek el, hogy amikor az ember rájuk néz, akkor is azt mondják, ami az anyagokban benne van. Nevezetesen amit Szetey államtitkár úr az előbb itt elmondott, a három csoportról, hogy kiket, hogyan választanak ki, az az ábra azt mutatja, hogy az 1-es kör a legkisebb, míg a 3-as kör a legnagyobb. Ugyanakkor a számadatok pedig ezzel pont ellenkezőleg vannak, ahol másképpen jelentkezik. Tehát ha csak az ábrát nézi az ember, akkor az az érzése, hogy a nyílt pályáztatás lesz majd a döntő többség, ehhez képest mindannyian védték azt, hogy nyilván felkészült, a szakterületekről jövő szakemberek kellenek. Ezt tényleg baráti megjegyzésként szántam, jó, ha koherencia van ebben is.
ELNÖK: Köszönöm szépen képviselőtársaim összefogott, gyors beszédmódját és gondolkodásmódját ebben. Volt egyébként tragikusabb is, volt, aki ilyen buborékoknak nevezte ezeket a köröket, ha mélyebben belegondolunk, akkor ez egy negatívabb látvány, de egyébként úgy látom, hogy ezernyi kérdés vetődhet még fel. Én lojalitásból most nem tetézem a kérdések sorát, majd a következő alkalommal, és megadom a szót külügyminiszter asszonynak, hogy ő válaszolhasson azokra, amelyekre neki kell válaszolnia, egyébként pedig elindulhasson oda, ahová el kell indulnia, mi pedig, ha még van miről, akkor tudjunk tárgyalni. Parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Szívesen megígérem, hogy folytatjuk ezt a megbeszélés-sorozatot, különben ezért volt az ajánlatom is, hogy kezdjük el érdemben megbeszélni ezeket az ügyeket. Nagyon sok kérdés van, olyan is, amire valószínűleg nem tudjuk még a választ, de egy pár dologra, amire már többé-kevésbé látszik, ott azért elmondanánk a válaszokat.
Egyrészt persze időben vagyunk az egész folyamattal, de azt is látni kell, hogy a csoportos elnökség miatt tulajdonképpen 2010 elején indul ez az elnökség. Tehát nem akkor, amikor már mi adjuk, mi vagyunk a harmadik a csoportban. Ezért fontos, hogy valóban el tudjuk ezt mihamarabb kezdeni. Ezért is merül fel, hogy ha itt teljesen nyílt pályáztatással kezdjük az első kör kiválasztását - és ez rettenetesen időigényes -, nyilvánvalóan, ha valaki nem tűnik alkalmasnak akár a képzés során bizonyos dolgokra, akkor még mindig lehet azt mondani, hogy valakivel lecseréljük. Tehát nem hiszem, hogy ezek kőbe lesznek vésve. Nekünk a lényeg az, hogy akik odáig eljutnak és csinálják, azok valóban alkalmasak legyenek erre.
Kérdezte képviselő asszony azt, hogy hány ember meg hová, nagykövetségekre. Nem lesz több ember, sokkal több feladat lesz a nagykövetségeken. Tehát a bilaterális nagykövetségeinkre ezért nem fognak új emberek bekerülni, a multilaterális nagykövetségekre, ENSZ-képviseletünkre és ilyen képviseletekre fog feltehetően több diplomata kelleni erre a fél évre, akik valószínűleg ugyanabból a rendszerből választódnak ki. Ez úgy van, hogy a Külügyminisztériumban most is vannak pályázatok, és ezekre a pályázatokra lehet jelentkezni, lehet, hogy eggyel több hely lesz kiírva a New York-i ENSZ-képviseletre vagy két hellyel több lesz kiírva arra az időszakra. Tehát egyébként ez ott nem jelent lényeges létszámnövekedést, lényeges munkaminőségbeli változást jelent. Tehát a mi kollégáinknak kell összehívni a 27-eket és egyeztetni a külképviseleteken is az európai uniós álláspontokat.
A reformszerződés miatt kell-e kevesebb ember. Nem. Amit a reformszerződés meghatároz, az az, hogy a Tanácsnak lesz egy elnöke, tehát most egyértelműen az elnökséget adó ország adja a Tanács elnökét is. Ez az, amit ki kell dolgozni, hogy ez a kettő hogyan fog egymáshoz viszonyulni, a Tanácsnak az az elnöke, aki egyébként egy választott elnök lesz, illetőleg az elnökséget adó ország elnöke. Ez nyilván elindul attól kezdve, hogy a szerződés megvalósítása elindul, de ez a trió lesz az első, amelyik ennek a folyamatosságát ki tudja dolgozni. Az, hogy lesz egy uniós külügyminiszter vagy fő képviselő és lesz egy külügyi szolgálat, az is részben a mostani uniós tagországok szolgálataiból tevődik össze, és azzal együtt, hogy talán több mandátuma lesz a fő képviselőnek, marad rengeteg téma, ahol egyeztetni kell az országok között. Azt gondoljuk, hogy ez igazából nem jelent spórolást sem emberben, sem munkacsoportban.
A képzési eredmények mérését mindenképpen ráhagynám Szetey Gáborra, akkor ez a dilemma, hogy akkor hol húzzuk meg azt a vonalat, hogy honnan nyílt, és meddig mondjuk azt, hogy valaki amiatt, hogy iksz évig ezt csinálta, már mindenképpen alkalmas erre. Itt most beszéltünk arról a körről, akik a legláthatóbb pozíciókban lesznek, de ezen kívül még nagyon-nagyon sok ember munkája kell ehhez, ahhoz, hogy a dosszié háttérmunkáit elvégezzék, hogy a magyar álláspontokat kidolgozzák. Ez, amit mondtak itt a kollégák, hogy a magyar tábla mögött is kell valakinek ülni. Nemcsak ott kell ülni, hanem kell hogy legyen egy magyar pozíció, ami adott esetben egy másik szerep, mint az elnökséget adó pozíció, akinek egyeztetni kell.
De hogy mennyire ezen múlik, hogy valaki hogyan tudja kezelni ezeket, és valóban konstruktív módon kezelni a konfliktusokat, azért a lisszaboni szerződés összehozása, ahol lehetett látni, hogy a britek abba az irányba mennek elfelé, hogy minél kevesebb kötelezettséget kelljen vállalni, hogy a lengyelek abba az irányba mennek el, hogy minél inkább biztosítsák azokat a jogaikat, hogy ha meg akarnak egy folyamatot akadályozni vagy lassítani, akkor ezt megtehessék, miközben az országok egy másik csoportja egyértelműen azt képviselte, hogy szorosabb integráció, megerősített együttműködések, hogyan lehet egy olyan szöveget találni, ami mindenkinek megfelel vagy mindenkinek megadja azt; így tartottak szét a dolgok. Szóval ez az igazi kérdés, hogy ezt hogyan tudjuk menedzselni, erre mondom én a kultúraváltást, hogy akkor nem lehet felállni, és azt mondani, hogy ez a társaság reménytelen, akkor ezt nem folytatom, hanem addig kell csinálni, amíg ott valamifajta megállapodás lesz.
Képviselő úrnak számtalan tapasztalata van ebben nyilvánvalóan.
Hogy Brüsszel-központú vagy főváros-központú, ezen nyilván még nem dőlt el a dolog, szerintem jó lenne, ha azért sok mindent tudnánk Magyarországra hozni. Nekem személyesen nagyon sok pozitív élményem van azzal, amikor egy-egy országba el lehetett menni, és valóban az elnökségi munka szorosan összefonódott az ország kultúrájával, azzal a környezettel, amiben voltunk. Nyilvánvalóan ennek vannak határai, költségvetési és egyéb határai. Nagyon sok mindennek egyébként eleve Brüsszel a központja, tehát ez nemcsak vagy-vagy, de jó lenne, ha informális üléseket lehetne nemcsak Budapestre, hanem Budapesten kívülre hozni, minél nagyobb számban, hogy lássák Magyarországot és Budapesten kívül is lássák Magyarországot azok, akiknek erre lesz lehetőségük az elnökségi fél év alatt.
Azt hiszem, hogy most ennyi. Nekem muszáj lesz elmennem, mert fél ötre jönnek hozzám, de Szetey Gábor és Iván Gábor is itt marad.
ELNÖK: Köszönjük szépen, miniszter asszonynak lehetőséget adunk a kulturált és gyors távozásra. (Derültség.) Megadom a szót Szetey Gábornak.
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Köszönöm szépen. Nagyon gyorsan a válaszokat. Már az alelnök asszony részéről felmerült kérdésekből is látszik, hogy nyilvánvalóan a szakmáját mélyen tudó személyről van szó, pontosan ez a dilemma az, ami miatt gondban vagyunk. (Dr. Göncz Kinga távozik az ülésteremből.) Egyetértek azzal, hogy munkakörre kell pályáztatni. Az a helyzet, hogy amikor elkezdtük ezt szimulálni, hogy körülbelül mennyi idő lenne - ha elfogadjuk, hogy ez csak 850 - 850 főre megcsinálni egy nyílt pályáztatást, a szakértőkkel együtt közel egy évre becsültük ennek a kiválasztásnak a végét. Nekem ez a gondom vele.
Tehát azt gondolom, hogy azokat a személyeket, akik minden vonatkozásban megfelelnek, akik ezt átugorják - az igazat megvallva, szerintem a nagy kérdés tényleg a nyelvi szint -, szerintem célszerű azt megcsinálni, hogy a nyílt pályáztatáson tényleg azok vegyenek részt, ami egyértelműen a legmegfelelőbb emberekkel - akik ma ebben a dologban már benne vannak - nem betölthető. Ennek csak és kizárólag ez az oka.
Tehát így is azt gondolom, hogy az utolsó kör, a harmadik kör, jelzem, tényleg a rajz csak egy ilyen sémarajz kívánt lenni, tehát nem kíván kifejezni semmifajta arányokat, attól függően, hogy mekkora az a százalék, ami kimarad, nyilvánvalóan igen komolyra megnövekedhet az az időigény, amire ezt le tudjuk zongorázni.
Tehát egyetértek azzal, hogy munkakörre kell jelentkezni. Továbbra is azt gondolom, hogy pragmatikus szempontokból kétséges lehet, hogy egyszerűen el tudjuk-e végezni a jövő év vége előtt a nyílt pályáztatást, ha minden munkakörre csináljuk, de érdemes erről beszélgetni.
Amit frakcióvezető-helyettes úr jelzett, a képzéseknél mindig nagy probléma a mérés. Azt gondolom, hogy ha tudásátadásról van szó, akár az EU-képzések esetében, mind pedig a nyelvnél, tulajdonképpen ezek azok, amelyeknél könnyebb mérni azt, hogy valaki mondjuk megtette azt, hogy azt a plusz egy szintet átlépte, főleg a nyelv tekintetében egy év alatt vagy sem.
Igen komoly képzési erőforrások, mind anyagilag, mind pedig időt kell majd ezeknek az embereknek erre a dologra áldozni. Azt gondolom, ezért is fontos az, hogy valamifajta motivációs javadalmazási lehetőséget ezáltal csináljunk, hozzáteszem: az is benne van ebben az elképzelésben, hogy azok a személyek, akik kiesnek, és igazából önhibájukból esnek ki, akár azért, mert távoznak, akár azért, mert nem képesek ezt az előrelépést biztosítani, azoknak a képzési költségeknek akár egy részét vissza kelljen fizetni.
Hogy a 850 főre hogyan lesz személyre szabott, úgy lesz, hogy modulokat próbálunk felépíteni. Tehát lesz a nyelvi képzés, angol, francia, erre tulajdonképpen két modul lesz, az EU-képzés egy másik modul, és ma azt gondoljuk, hogy körülbelül 4-6 olyan szoft készségfejlesztő, a konfliktuskezeléstől más szempontok szerint megcsinálni, és gyakorlatilag van összesen tízfajta mondjuk így modulunk, minden egyes személy részére elkészül az, hogy neki milyen modulokon kell részt venni, majd pedig ezekből a modulokból össze lehet állítani egy olyan táblázatot, egy olyan forgatókönyvet, egy elég nagy képzési projektet, amelyből egyszerre lesz egyénre szabott, ugyanakkor 850 emberből majdnem mindenkit mozgató.
Tehát ez egy elég komoly, gigászi méretű projekt lesz, ennek az egésznek a képzése. Ezért tartom egyébként fontosnak, hogy a kormány-előterjesztésben szereplő módon tudjunk erre a feladatra, legalábbis erre a két évre 4-5 embert megbízni.
Csak egyet tudok érteni Ékes képviselő úrral, hogy a képzéseknek hihetetlen jelentősége lesz ezzel kapcsolatosan, a tartalékképzéssel kapcsolatban elmondtam a véleményemet, és a rajzról is beszéltünk, úgyhogy ennyi. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Iván Gábor!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak a táblázathoz hadd mondjak még annyit, hogy ez a táblázat, amit elkészítettünk, és most sajnálom, hogy nincs itt nálam, ez úgy néz ki, hogy munkacsoportonként számokat tartalmaz, tehát neveket nem. Nyilván majd amikor eljutunk odáig, hogy a kiválasztás folyamata beindul, akkor fog neveket tartalmazni, tehát most, amit tudunk küldeni, és azt gondolom, hogy ez is a dolog objektivitásához tartozik, hogy amikor megnéztük, hogy hány főre van szükség, sehová nem lettek nevek beírva, hanem az van beírva, hogy hány fő látja el az elnöki feladatot. Ez szinte minden esetben egy fő, de van olyan munkacsoport, ami több dossziét visz. Tehát van arra is példa nagyon kivételes esetekben, hogy egy munkacsoportnak két elnöke is van, mert a másik dossziénál váltják egymást.
Tehát csak hogy a várakozások találkozzanak azzal a papírral, amit holnap, vagy akár még ma este is át tudunk küldeni, ebben nincsenek nevek, csak még számok, külön megnézve, hogy hány fő az, aki az elnöki feladatot látja el, hány fő segítő, és hány fő dossziéfelelős szükséges annak a feladatnak az ellátásához. (Szetey Gábor távozik az ülésteremből.)
Még talán a Brüsszel-központúsághoz annyit, azon túl, amit miniszter asszony mondott, hogy az állandó képviseletre történő kihelyezéseknél alapelv az, hogy mostantól kezdődően a kihelyezések esetében alapelv az, hogy olyan munkatársakat helyezünk ki 2009-től, akik munkacsoport-vezetői feladatokat fognak ellátni. Tehát ha úgy tetszik, és ezzel még nem dőlt el természetesen, hogy a politikai döntések hol születnek, azt gondolom, hogy a politikai döntések jórészt a fővárosban születnek minden tagállamban. Viszont a menedzselésnek egy jelentős része kihelyeződik a brüsszeli állandó képviseletre. Úgyhogy ezt nehéz így teljesen elválasztani, hogy akkor Brüsszel-központú vagy főváros-központú az ügy, a politikai döntések úgyis a fővárosban születnek meg, nagyon gyakran kormánydöntést igényelnek, nagyon gyakran teljes nemzeti konszenzust igénylő döntéseket kell képviselni Brüsszelben. De a menedzselési feladatok egy jelentős része nyilván a brüsszeli állandó képviseletről lesz megvalósítva, tekintettel arra, hogy olyan munkacsoportokra, amelyek hetente többször üléseznek, azokra nem lehet kijárni, azokra ki kell helyezni majd a munkatársakat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy még viszontválaszra van igény és nemcsak mód, legfeljebb az a probléma, hogy a külügyminiszter asszony már nem tud ezekre reagálni, de egyébként rendelkezésünkre áll szakállamtitkár úr is, és államtitkár úr is vissza fog jönni. Parancsoljon!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Nem is külügyminiszter asszonyhoz intézném a viszontválaszt, hanem a modulrendszerű képzéshez kapcsolódnék. Úgy érzem, hogy ez a 850-900 fő, teljesen mindegy, hogy mennyi, majd kialakul, hogy mennyi, modulrendszerű képzéssel, legalábbis a felsőoktatási tapasztalataink alapján képezhető. A modulrendszerű képzés nem zárja azonban ki, hogy bemeneti és kimeneti oldalról is követelményeket támasszunk. Vagyis az a javaslat, amihez újból visszatérek, a mi nyílt pályáztatásunk pontosan megteremti azt a lehetőséget, hogy a kinti kollégák, akik kint dolgoznak munkacsoportokban, értékelést kapjanak a kinti munkájukról, és elfogadjuk a kinti munkájukat, mint egy teljesítményt valamelyik modul teljesítményének megfelelően. Tehát van erre lehetőség, a felsőoktatásban úgy hívják, hogy kredites képzésnél kreditátviteli bizottság minősíti az ő tudásukat, gondolom, itt is meg lehet ezt találni. Ezek után a képzésről, hogy ők megkapták ugyanazt az ismeretet és ugyanarról az alapról indulnak, mégiscsak kell nekik is nemcsak egy igazolás, egy dokumentum, hanem tudni kell - ahogy Mesterházy Attila képviselőtársam mondta -, hogy nemcsak megbízunk bennük vakon, hanem ismerik, tudják és elsajátították azokat az ismeretanyagokat, amelyeket mi elvárunk tőlük és gondolunk róluk. Ezért egyenszilárdság kell mindenki felé, legyen ez első kör, második kör vagy éppen harmadik kör. Persze, mentesség adható.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úrnak. A brüsszeli hierarchiában is rengeteg pályáztatás van különböző beosztásokra, és aránylag elég gyors és hatékony a kiválasztás is. Nem biztos, hogy az a személy, akiről most úgy hisszük és gondoljuk, hogy a tudás maximumán van, mondjuk egy német álláspontot egy ír állásponttal szemben kellőképpen kell képviselni, azért is lenne szerencsés egyébként a pályáztatás, mert egy magasabb szintű kiválasztási lehetőség nyílna arra az állapotra, hogy valóban a legprofibb emberek kerüljenek a legjobb beosztásokba. (Szetey Gábor visszatér az ülésterembe.)
Tehát híve vagyok annak, hogy igen, vannak tudással felvértezett személyek, de nem biztos, hogy a diplomácia területén azzal a tudással is rendelkeznek, hogy bizonyos kompromisszumok között megtalálják azt a közös nevezőt, ami az elnökség abszolút sikerét tudja garantálni, hogy egy-egy fejezetet vagy egy-egy témát le tudjunk zárni.
Tehát én erre próbáltam rávilágítani egyébként.
ELNÖK: Köszönöm. Mesterházy Attila!
MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Csak egy rövid kérdés, kiegészítésképpen, hogy akik elnöklik ezeket a munkacsoportokat, az ő kiválasztásuk milyen módon történik, mert az egy kardinális kérdés, hogy aki elnököl, az hogyan tudja kézben tartani a dolgokat. Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
SZETEY GÁBOR államtitkár (Miniszterelnöki Hivatal): Elnézést, ki kellett rohannom az előbb. Nekem két fő szempontom van a felkészülés humán erőforrás részének a megcsinálására, elnézést a magyartalan beszédért. Az egyik az, hogy a lehető legobjektívebben, legtranszparensebben és politikamentesen történjen, a másik viszont az, hogy meg lehessen csinálni. Nekem az a nagyon nagy félelmem, hogy a közigazgatásban most próbálunk bevezetni olyan módszereket, amelyeket nyilvánvalóan a közigazgatáson kívüli szféra már jó ideje használ, ami például arról szól, hogy a kiválasztást milyen elemekkel csináljuk. Magát a kiválasztási módszereket egyébként gyakorolni most januártól fogjuk első alkalommal, majd egy igen kis körön, a minisztériumi vezetői körön.
Egy dolgot nem szeretnék csinálni. Biztos vagyok benne, hogy ezt lehetne még profibban és jobban csinálni, csak nekem az a nagyon nagy félelmem, hogy rendelkezünk-e azzal a profi erőforrás-mennyiséggel, aki mindezt a feladatot el tudja megfelelően látni. Azt gondolom, meg kell találnunk egy olyan arányt, amely azt mutatja, hogy mi az, amit még mindenféleképpen jól tudunk elérni. Ha önkritikus akarok lenni, akkor azt gondolom, hogy az elmúlt másfél évben belülről szemlélve, nagyon sokszor az volt a kormányzaton belül talán a legkomolyabb hiba, hogy olyan elvárásokat tettünk magunk elé, amelyeknek nem mindig tudtunk megfelelni, és ennek nagyon sokszor humán erőforrás okai voltak.
Tehát azt gondolom még egyszer, hogy van egy adottság, ezeket a személyeket személyesen én sem ismerem nyilvánvalóan, azt kell megnézni, hogy ezek az emberek megfelelnek-e azoknak a feltételeknek, nyelvi feltételeknek, illetve amit Ékes úr említett, ezekkel a diplomáciai típusú készségekkel rendelkeznek-e, és ha ők megvannak, bírják mindazt a tudást, amit más nyilvánvalóan nem tud, mind az EU-val kapcsolatban általában, mind pedig a szakmai ügyek tekintetében, szerintem hibáznánk akkor, ha őket nem tekintenénk ebben az esetben egy jó értelemben vett adottságnak, és ilyen értelemben azokat a pozíciókat, munkakörre való konkrét pályázatok alapján, amelyeket nem lehetett ilyen módon belülről feltölteni, ezeket hirdetnénk meg.
Még egyszer: tartok attól, hogy 850, egyébként még nyilvánvalóan időközben is változó munkakörre hirdetünk meg egy korlátozás nélküli pályáztatást. Nem azt mondom, hogy nem lehet megcsinálni, csak azt mondom, hogy amikorra ez megvan, az nagyjából 2008 vége, és ezzel pontosan az a gond, amit Ékes úr az előbb mondott, hogy magára a képzésre nem lesz szerintem elegendő idő.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy látom, hogy pillanatnyilag több hozzászólási igény és kérdés nincs, amit csak az idő előrehaladtára való tekintettel tudok egyébként felfogni. Úgy látom, hogy erre a kérdésre még számos alkalommal ez a bizottság rá fog fordulni.
Megköszönöm mindenkinek az aktivitását. Köszönöm minden vendégünknek, hogy jelen voltak. A bizottság ezt a napirendet akkor most lezárja. Azt is mondhatnám, hogy a tárgyalását most felfüggeszti, de természetesen ez a bizottsági keretek között, adott esetben nagybizottsági keretek között vagy adott esetben öt párt által javasolt vagy netán létrehozott munkacsoporti keretek között, de nyilván folytatódni fog.
A következő ülésünket 10-én, 12 órakor tartjuk ugyanitt, és a jövő héten nagybizottsági ülés is lesz kedd délután, valamint a bizottságunk kihelyezett ülést tart 12-én. Mindenkinek további szép estét kívánok. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 16 óra 38 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás Kocsi László |
Jegyzőkönyvvezető: Pavlánszky Éva