EIB-45/2007.
(EIB-75/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2007. december 12-én, szerdán, 11 óra 15 perckor
Sárospatakon, a polgármesteri hivatal dísztermében
megtartott kihelyezett üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról [COM(2007)372; 2007/0138/CNS] (A bizottság állásfoglalásának kialakítása a HSZ 134/B. §-ának (6) bekezdése alapján) *
Ficsor Ádám szakállamtitkár (FVM) expozéja *
Hozzászólások, kérdések, válaszok *
Kiss László elnök (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa) hozzászólása *
Kocsi László raportőr (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Dr. Hörcsik Richard raportőr (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Pelczné dr. Gáll Ildikó hozzászólása, kérdései és a válaszok *
Elnöki összefoglaló, a bizottság álláspontjának ismertetése *
A Tokaj-hegyaljai borrégió helyzete és problémái, különös tekintettel a szlovák tokaji ügy, a bormarketing és a környezetvédelem kérdéseire *
Marcinkó Ferenc elnök (Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács) előadása *
Kérdések, hozzászólások, válaszadás *
Takács András (Zöld Kapcsolat Egyesület) hozzászólása *
Prácser Miklós (Tokaj Reneszánsz Egyesület) hozzászólása *
Bacsó András (Tokaj-Oremus Kft.) hozzászólása *
Jarecsni János titkár (Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács) hozzászólása *
Duhay Gábor főosztályvezető-helyettes (KvVM) reflexiói *
Ficsor Ádám szakállamtitkár (FVM) reflexiói *
Elnöki zárszó *
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása a HSZ 134/B. §-ának (6) bekezdése alapján)
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (MSZP), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) dr. Hörcsik Richardnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Ficsor Ádám szakállamtitkár, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Duhay Gábor főosztályvezető-helyettes, Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium
Kiss László elnök, Hegyközségek Nemzeti Tanácsa
Marcinkó Ferenc elnök, Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács
Takács András, Zöld Kapcsolat Egyesület
Bacsó András ügyvezető, Tokaj-Oremus Kft.
Jarecsni János titkár, Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács
Prácser Miklós, Tokaj Reneszánsz Egyesület
Megjelent
Sztanev Bertalan vezető tanácsos, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Cseri Noémi tanácsos, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium
Dr. Bene Zsuzsanna ügyvezető, Bene Pincészet
Dr. ifj. Kiss István ügyvezető, Fitomark '94 Kft.
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 15 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Köszöntöm a bizottság tagjait, a megjelent vendégeket, és mindenekelőtt Hörcsik Richardot, a bizottságunk jeles tagját, aki, amikor ennek a bizottságnak az elődje megalakult, az előző ciklusban az európai integrációs bizottság elnöke volt. Ebben a minőségében nagyon sokat tett azért, hogy Magyarország felkészülhessen az európai uniós tagságra, a lehető legsikeresebb legyen. Munkájára mindig emlékezni fogunk, és köszönjük neki, és most meghívott bennünket Sárospatakra.
A borról fogunk ma tárgyalni alapvetően, és hova máshova jöhettünk volna. Van még egy pár nagyon kiváló bortermelő vidék, de dönteni kellett, elfogadtuk Hörcsik Richard meghívását, hogy ide, Tokaj vidékére jöjjünk a borról beszélni, és azt hiszem, érdemes pár szót váltani arról, pár gondolatot kicserélni, hogy mit tudunk mi tenni a magyar borágazat érdekében. Megállapodtunk Hörcsik Richarddal, aki ennek a bizottságnak tagja - itt azonban vendéglátónk -, hogy először őt kérem meg, hogy pár szót szóljon, és utána térünk a tárgyra.
Parancsolj!
DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sárospatak város polgárai és önkormányzata nevében tisztelettel és szeretettel köszöntöm önöket. Sárospatak a magyar kultúra városa, azonban emellett van egy másik fontos tisztsége is a városnak, hiszen a hegyaljai bortermelő települések közül az egyik legjelentősebb, és nemcsak a kultúrában, hanem a bor ügyében is élenjárunk.
Éppen ezért engedjék meg, hogy a sárospataki hegyközség nevében is tisztelettel köszöntsem önöket. Számunkra megtiszteltetés, hogy városunkban zajlik ez az ülés, az Európai ügyek bizottsága ülése, hiszen ha borról van szó, akkor Tokaj-hegyaljáról is van szó különösképpen. Ezért köszönöm meg a bizottság tagjainak, hogy vállalták, hogy ide, az ország egyik sarkába eljöjjenek. Sok sikert kívánok a mai üléshez.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, polgármester úr, a kedves szavait. Mielőtt elkezdenénk a munkát, érdemes néhány bevezető megjegyzést tenni. Az első, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként alapvetően abban érdekelt, hogy a saját nemzeti érdekeit összhangba hozva az Európai Unió összérdekeivel, olyan álláspontot tudjon kialakítani, és ezt az Európai Unió intézményein belül érvényesíteni, amely jó Európa egészének, és jó Magyarországnak is. Nem állítom azt, hogy ezekben az ügyekben ne lehetnének olyan ügyek, amelyeket másképpen lát a magyar politikában egy konzervatív, egy szociáldemokrata vagy egy liberális, mert vannak ilyen ügyek is. Magam úgy tekintem, hogy a bor nem egy ilyen ügy. Nem hiszem, hogy van a magyar bortermelés szempontjából mondjuk, szociáldemokrata vagy konzervatív, vagy liberális alternatíva, és azok a kedves sárospatakiak és környékbeliek, akik nézik ezt a mai ülést, leginkább a politikáról olyan módon tudnak értesülni, hogy milyen hatalmas harcok folynak a parlament épületében, és nem látják azt, amikor nem folynak olyan nagy harcok, hanem megvan a lehetősége annak, hogy a politikai pártok alapvető kérdésekben egyetértsenek. És azzal, hogy ma idejöttünk, ezt kívántuk demonstrálni is egyben.
Nyilvánvaló, hogy a környékbeliek tudják, hogy abban az időszakban, amikor Magyarországot konzervatív kormány vezette - a második alkalommal, mert nem Antall József, hanem Orbán Viktor miniszterelnökségére gondolok -, akkor nagyon komoly belpolitikai viták folytak azzal kapcsolatban, hogy itt a térségnek egyes vállalatai milyen politikai szerepvállalást folytattak. Ezek a viták akkor lefolytak, ezeket nem kell elfelejteni, de amikor a borról van szó, akkor nem azért jöttünk ide, hogy ilyen dolgokat megemlítsünk, hogy ezeket a vitákat felújítsuk, hanem teljesen függetlenül attól, hogy melyik bortermelőnek milyen politikai preferenciái vannak, ez minket abszolút nem érdekel. Minket az érdekel, hogy a lehető legjobb dolgokat tudjuk elérni a magyar boripar számára.
A második megjegyzésem, hogy Magyarországon nagyon sokan úgy tekintenek az Európai Unióra, hogy ott van Brüsszel, valahol messze, innen körülbelül 1200 vagy 1400 kilométer, és Brüsszelben hoznak döntéseket, amelyek ránk irányadóak. Ebben természetesen van némi igazság, azonban már számos év európai uniós tapasztalatával mögöttünk érdemes elmondani, hogy Brüsszel mi vagyunk. Brüsszel mi is vagyunk. Az európai uniós tagságunkat megelőzően Brüsszelben olyan módon tudtak döntéseket hozni, amelyek Magyarországra is kiterjedtek, hogy ezekben a döntésekben nekünk magyaroknak érdemi befolyásunk nem lehetett. Az Európai ügyek bizottsága a magyar parlamentben azzal a feladattal birkózik meg, hogy amikor a magyar kormány elmegy Brüsszelbe, hogy ott a közös döntés megszülessék, akkor a Magyar Országgyűlés ezen a bizottságon keresztül kifejezze azt az óhaját a kormány számára, hogy mi képviselők hogyan gondoljuk, melyik lenne az a kormányálláspont, ami megítélésünk szerint a legjobb lenne Magyarország számára.
Az eddigi tapasztalatok szerint a kormány az Országgyűlés bizottságának a véleményét el szokta fogadni, és ezt szokta képviselni. Tehát a mai napon, amikor hozunk egy döntést arról, hogy mi az Országgyűlés álláspontja a borpiac reformjáról az Európai Unión belül, akkor nem mást csinálunk, mint ellátjuk a kormányt egy instrukcióval, hogy hogyan képviselje a magyar, illetve az európai érdekeket a döntéshozatal folyamán. Tehát mi megyünk Brüsszelbe - pontosabban a kormány képviselője megy bennünket képviselve -, de mi országgyűlési képviselők, az Országgyűlés öt pártjának képviselői, összefogunk annak érdekében, hogy olyan álláspontot alakítsunk ki, amelyet a kormány képviselni fog tudni Brüsszelben, ahol a döntést velünk együtt hozzák meg. Szerintem van jelentősége annak, hogy Magyarországnak mi az álláspontja a kérdésről. Sok magyar úgy gondolja, hogy Magyarország egy kis ország, mi ezt számos tapasztalat alapján érthetőnek tartjuk, ugyanakkor Magyarország az Európai Unión belül egy közepes méretű országnak számít, megfelelő szövetségesekkel összefogva, akiknek hasonló érdekük van, el tudjuk érni, hogy a mi álláspontunk érvényesüljön. Meg kell szoknunk azt, hogy nem mindig érvényesül az álláspontunk, van olyan, hogy kisebbségbe kerülünk, de nem kell, hogy ez frusztráljon bennünket, arra kell hogy ösztönözzön bennünket, hogy egy másik alkalommal megsokszorozzuk energiáinkat, ügyességünket, több szövetségest találjunk ügyeinkben annak érdekében, hogy olyan álláspont szülessék meg Brüsszelben, amilyet mi szeretnénk.
Amikor a borról van szó, a különböző pártok képviselői különbözőképpen gondolkodhatnak arról, hogy mi a teendő, mi a helyes és mi a nem helyes, én magam - nem árulok zsákbamacskát, talán mindannyian tudják, hogy liberális képviselő vagyok - általában nem szeretem a restrikciót. Azt szeretem, hogy a verseny érvényesüljék, hogyha a jobbak maradnak fenn, akik minőségben jobbat tudnak kínálni, ugyanakkor gazdaságosabban tudnak termelni. Ez érdeke a fogyasztóknak is, hogy ez így maradjon fenn, de ha ezt európai uniós szinten tárgyaljuk, akkor látnunk kell, hogy az egyik legnagyobb kihívás az Európai Unió borpiacán nem az Európai Unión belüli verseny, hanem az Európai Unión kívül lévő verseny. S itt már vannak komoly problémák.
Mert az egyik oldalon látjuk azt, hogy Chilében fél Magyarországnyi területen, és ezáltal lényegesen gazdaságosabban tud egy gazdálkodó bort termelni, ezt még az ember úgy-ahogy tudomásul veszi. De amikor arról van szó, hogy az Európai Unió a saját termelőire bizonyos termelési feltételeket rákényszerít, amelyek lehet, hogy a bor jobb minőségét garantálják, ugyanakkor pénzbe kerül a termelőknek, azonban ugyanezt nem írja elő azoknak, akik az Európai Unióba exportálnak bort, akkor azt kell mondanom, hogy ezzel nagyon komoly versenyhátrányba hozza nemcsak a magyar, hanem minden európai - tehát köztük a magyar - bortermelőt is. Ezért azt mondom, hogy amikor a borpiac reformjáról gondolkodunk, amikor a borpiac reformjában döntéseket hozunk, ezeket természetesen elfogadjuk, de érdemes az Európai Unió egészének elérni, hogy azok számára, akik az Európai Unióba bort kívánnak exportálni, azokra ugyanezek az előírások irányadók legyenek. Ellenkező esetben saját magunkat lábon lőjük, és ez nem lehet az érdekünk. Tehát érdemes a feltételeket - ha kell - szigorítani, érdemes a kereskedelmet, a termelést szabályozni, de akkor ez legyen mindenkire irányadó. Mert nagy ostobaságot követünk el, ha ebben a globális versenyben csak az európai termelőket hozzuk hátrányba.
Úgyhogy abban reménykedem, hogy ez a mai vita is ezeknek az elképzeléseknek a jegyében fog lezajlani. Érdemes a meghívott vendégeinknek tudni, hogy ez nem az első alkalom, hogy a borpiac reformjáról beszélünk, az Országgyűlés budapesti épületében már volt számos ilyen vita, többek között borászok részvételével is. A mai vita, a mai ülés nemcsak abban különböződik meg a többitől, hogy most itt vagyunk Sárospatakon, Tokaj-vidéken, hanem abban is, hogy ma döntést fogunk hozni, és a mai napon az önök szeme láttára fogjuk megfogalmazni azt az igényünket, hogy az Országgyűlés hogyan látja, mit kellene a kormánynak képviselne Brüsszelben a borpiaci reform során.
Az utolsó megjegyzés: az Európai ügyek bizottsága egyedüliként az Országgyűlés összes bizottsága közül nemcsak saját nevében beszél. Amikor mi egy határozatot hozunk, amikor a kormánynak megfogalmazzuk az elvárásainkat, akkor nem a bizottság nevében, hanem az egész Országgyűlés nevében tesszük ezt. Tehát az a döntés, amely a mai nap elhangzik, és amelynek önök is tanúi lesznek, az a Magyar Köztársaság Országgyűlésének a kívánsága a kormánnyal szemben. És ezt remélem, nemcsak a kormány, mindannyian így is tekintik.
Tisztelt Bizottság! A mai napon két napirendi pontunk van, amelyet meg kell tárgyalnunk. Először szeretném kérdezni a bizottság tagjait, a Házszabály előírásainak megfelelően kell eljárnunk, ha úgy érzik, hogy néha felesleges percek telnek el, akkor az azért van, mert a törvények ránk is irányadók, ez helyes, és mi ezt követjük. Tehát a bizottság tagjait kérdezem, van-e észrevétel a megküldött napirendi javaslattal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Nem látok ilyen észrevételt. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Kérdezem a bizottság tagjait, kik támogatják a mai napirendünket. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Egyhangú! Íme, angyal szállt át a termen, de mint említettem, ez gyakran előfordul a bizottság ülésein, hogy egyhangúlag tudunk döntéseket hozni, nemcsak eljárási jellegűeket, hanem érdemieket is.
Első napirendi pontunk a Tanács rendelete a borpiac közös szervezéséről és bizonyos rendeletek módosításáról. Azt az eljárást követjük, hogy először megkérjük a kormány képviselőjét, akit tisztelettel köszöntök: Ficsor Ádám államtitkár urat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból, hogy tartsa meg expozéját arról, hogy a kormány mit tervez képviselni az európai intézményekben, azt követően mind a két politikai oldal egy-egy raportőre -jelentéstevője - elmondja a saját véleményét, és meglátjuk, kik szólnak még hozzá. Talán mindenki, talán többen, ezt nem tudjuk előre, és a végén a viták alapján meghozzuk döntésünket. Ezt fogjuk követni.
Államtitkár úr, örülünk, hogy itt van, megadom a szót, parancsoljon.
Ficsor Ádám szakállamtitkár (FVM) expozéja
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság, Polgármester Úr! A borász szakma megjelent kiváló képviselői, az új generáció és az álló csillagok is itt vannak. Örülök neki, hogy olyan bizottsági ülést lehet ma tartani, ahol valóban egy aktív társadalmi vitát is tudunk ezzel párhuzamosan lefolytatni.
Nagyon röviden annyit szeretnék bevezetőként elmondani, hogy teljesen egyetértek az elnök úr expozéjában tett felvetésekkel, azzal teljesen természetesen, hogy mi a bizottság és mi a kormány szerepe, és ezt mi is így értelmezzük, ezzel semmilyen vitám nincs. Azzal is teljesen egyetértek, hogy ideológiamentes kérdés tudott maradni a borreform kérdése, a vörösbor színe sem ideológiai kérdés. Összességében végig szakmai, kiegyensúlyozott álláspontot tudtunk képviselni, és egy olyan politikai összefogás tudott e mögött kialakulni, amire azt mondhatom, nagyon helyes, és ez adja meg azt a szükséges erőt a kormányzatnak, hogy hatékonyan tudja az Európai Bizottság, az Európa Tanács előtt képviselni a magyar álláspontot. Valóban, ahogy elnök úr is fogalmazott, mi is úgy értékeljük, és úgy érzékeljük a napi munkánkban, hogy közepes méretű ország Magyarország, ugyanakkor szeretnénk úgy értékelni - és ez vissza is igazolódik -, hogy agrárpolitikai, ezen belül borászati kérdésekben néha a saját szavazati súlyunk és méretsúlyunk feletti befolyást is tudunk elérni, vagy tudunk hatni a folyamatokra és az ügyekre.
Engedjék meg, hogy ugyan ez nem az első - valóban, ahogy az elnök úr is mondta -, és személy szerint sem először vagyok a bizottság előtt ebben a témában beszámolni a kormány álláspontjáról, de mivel ez kihelyezett, és tényleg a lezárás előtti utolsó ülés, engedjék meg, hogy beszéljek az egész reform kontextusairól is nagyon röviden.
Összességében a közös agrárpolitika, az Agenda 2000-ben kitűzött, 2003-ban elindult reform folyamatainak gyakorlatilag az utolsó láncszeme, utolsó lépése a borpiaci reform. Ez egy folyamat része, egy folyamatba illeszkedik. Egy olyan folyamatba, aminek az alapelvével - bár vannak ezzel küzdelmeink, problémáink - azt hiszem, Magyarországnak egyet kell értenie azzal, a borászatban pedig különösen, ahogy az elnök úr is mondta, hogy a piaci verseny a piachoz való igazodás kényszere legyen meg ebben az ágazatban is. Természetesen azokkal a segítségekkel, lehetőségekkel, amit az Európai Uniónak biztosítania kell, amit ehhez biztosítani tud.
Azt hiszem, hogyha a magyarországi borágazaton és ennek az elmúlt 15 évén végigtekintünk, akkor azt láthatjuk, hogy több száz nagy tehetségű, nagy szorgalmú ember erőfeszítéseinek eredményeként ma a magyar borágazat igenis ambícióval várhatja azt a borpiaci reform utáni helyzetet, amikor versenyben tud megméretődni. Ez nem azt jelenti, hogy minden tökéletes, minden szép, és hogy ne lennének feladataink, akár a nemzeti, akár az egyéb kormányzati, akár az egyéb borászati szabályozások területén, de nem gondolom, hogy a reformtól, mint alapelvtől ezen a területen - a borpiac területén - félnünk kellene. Ha az egész terület jelentőségét vesszük, és ha csak pénzügytechnikai oldalról közelítjük, akkor azt látjuk, hogy míg folyamatosan növekvő, már 200 milliárd feletti az az összeg, ami az Európai Uniótól agrárjogon és agrárlogikán, a közös agrárpolitika keretében Magyarországra jut, addig a borpiac ezen belül nagyságrendileg 5 milliárdos tétel. Ez nem tűnik nagynak, de ha figyelembe vesszük azt, hogy ez egy-egy térségben koncentrálódik - és nyilván ez is egy olyan térség, ahol ez a kihelyezett ülés van -, vagy ha azt tekintjük, hogy nemzeti hagyományaink, kultúránk része, jóval a pénzügyi jelentősége felett van, ezért is szimbolikus jelentőségű, hogy ebben a reformban milyen eredményt tudunk elérni.
Összességében eddig is működtek borpiaci instrumentumok, a borpiac szabályozása eddig is a közös agrárpolitika része volt, és sok minden változik, sok minden átalakul, de sok megismert, és Magyarország számára legfontosabb intézkedés létjogosultságával kapcsolatban nem merült fel kétely, ez tud folytatódni, ennek a részletfeltételeiről kell vitatkoznunk az Európai Unióval, az Európai Unió egészével. Ilyen módon a szerkezetátalakítási támogatás egészen biztosan tovább tud folytatódni. Ami megszűnik, és ami a reform legnagyobb áldozata, mint intézkedés, a különféle "kríziskezelés lepárlás útján" típusú támogatások, de lesz helyette egy olyan nemzeti boríték, amely lehetőséget ad marketingtámogatásra, egyéb speciális kríziskezelési eszközökre.
Hadd mondjam úgy, hogy sajnos, de tényszerű, hogy egy olyan támogatási forma is megmarad, amelyről a magyar kormányzat, a magyar szakmai szervezetek sokszor nem elismerő szavakkal szóltak, és azt gondoljuk, hogy nem ez a legfontosabb most a magyar borágazat számára, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a termelők döntenek arról, hogy ezt kihasználják-e, mert ez nem egy kötelezettség. Igen, a kivágási támogatásról beszélek, ezt termelők veszik igénybe. Mindemellett makroszinten és országos szinten nem érdekünk, hogy a kivágási támogatás bizonyos mértéken túlmenjen, sőt az az érdekünk, hogy minél kisebb legyen, erről is fogok majd szólni. Azt gondolom, ez az a kontextus, amiben el kell helyeznünk a borreformot.
A legutolsó beszámolómat egy menetrendi jóslással kezdtem, most ugyanitt venném fel a fonalat. Gyakorlatilag ugyanazt tudom megerősíteni, amit akkor mondtam, csak most még sokkal nagyobb valószínűséggel, e szerint ebben a hónapban, a decemberi miniszteri tanácsülésen Brüsszelben lezárásra fog kerülni nagyon-nagyon nagy valószínűséggel a borpiaci dosszié. Mi történt azóta? Azóta volt egy miniszteri tanácsülés, ahol nem volt plenáris téma a borpiac, ezt szeretném hangsúlyozni. Trilaterális egyeztetések zajlottak, tehát a portugál elnökség, a Bizottság és a tagállamok részvételével. Magyarország is részt vett ezen, erről be fogok számolni, hogy milyen álláspontot képviselt ott a magyar mezőgazdasági miniszter. A plenáris ülésen annyi konklúzió hangzott el, hogy szeretnének egy olyan helyzetet teremteni, hogy kizárólag politikai és érdemi kérdések maradjanak nyitva a decemberi tanácsülésre, és közben volt kettő SCA-ülés - ez a miniszteri tanácsülést előkészítő, megelőző fórum az agrárpolitika területén -, ahol a magyar kormány természetesen képviseltette magát, december 3-án és december 10-én. Nem az elnökség feladatát látja el most Magyarország, tehát nem feladatom értékelni az elnökség szempontjából, de hadd mondjam, hogy olyan félsiker az elnökség számára. Teljességgel semmiképpen nem, mert nem tudta elérni azt, hogy minden technikai kérdés lezáruljon, nem igaz az, hogy úgy fordulunk rá a decemberi tanácsülésre, hogy három, az elnökség által meghatározott politikai téma maradjon nyitva. Maradtak nyitva technikai kérdések, de ezek többségét valóban sikerült ezen a két előkészítő bizottsági ülésen lezárni, tehát nagyon sok technikai kérdés lezárult.
Mikor lesz a tanácsülés? Decemberben, ahogy jeleztem, azon belül is a jövő héten, 17-18-19-én, hétfőn, kedden és szerdán. A várható menetrend az, hogy hétfőn trilaterális és talán plenáris ülésen is foglalkozunk vele, és szerda estére-éjszakára várható a reális megállapodás. De természetesen, hogyha van megállapodás, akkor az Országgyűlés és a szakma felé is erről azonnal be fogunk számolni, és azonnal fogjuk jelezni.
Technikai kérdés, és a mostani logikába illik, de később lesz jelentősége, azért elmondom, hogy holnap-holnapután V4-miniszteri ülésre kerül sor, ami nem véletlenül úgy van időzítve, hogy a miniszteri tanácsülés előtt legyen. Szeretném azt is jelezni, majd egy későbbi témához visszacsatolásként, hogy a V4-miniszteri ülés keretében lesz kétoldalú tárgyalás az új szlovák miniszterrel, mert a szlovákoknál, mióta - 2004 óta - az EU-n belül folyik ez a borpiaci küzdelem, azóta a harmadik miniszter kezdi meg most a tevékenységét. Úgy tűnt, hogy a korábbi miniszterrel már körvonalazódnak bizonyos megállapodások, de attól tartunk, hogy ezek a kérdések talán újranyílnak, de ez holnap-holnapután fog eldőlni, erre majd visszatérnék.
Ahogy jeleztem, nagyon sok technikai kérdés lezárásra került. Szeretnék az expozéban fókuszálni a súlyponti kérdésekre, ami természetesen nem azt jelenti, hogyha a képviselőknek vagy akár a szakma képviselőinek lesz kérdésük olyan ügyre, amelyre nem térek ki, akkor a válaszadásban természetesen igyekszem arra is megválaszolni.
Szeretnék egy olyan érdemi kérdéssel kezdeni, amiről a múltkor is azt mondtam, hogy kompromisszumközeli állapotot érzünk. Szeretném jelezni, hogy némi további előrelépés elérése árán - és előrelépés után - azt gondolom, Magyarország az utolsó tárgyalásokon nem fogja sarkalatos kérdésként kezelni a kivágási támogatás ügyét. Ne feledjük, hogy 400 ezer hektárról indultunk, ez volt a bizottsági javaslat, ezután volt egy 200 ezer hektáros bizottsági javaslat, és most a legutolsó SCA-ülésen - ez még nem a hivatalos bizottság, jelenleg még nem olvasható, de a Bizottság tájékoztatása szerint - 175 ezer hektárra csökkentették ezt, és berakták azokat a különféle limiteket, amelyek megvannak, hogy le lehet állítani a kivágási támogatást. 8 százalék egy ország esetében, 10 százalék egy borrégió esetében, és ha egy országban a 15 százalékot túllépné, de egy ország nem állítaná le, akkor a Bizottság léphet közbe. Magyarország esetében ilyen értelemszerűen nem fog előfordulni, mert Magyarország meg fogja ragadni azt az alkalmat - de azt gondolom, nyilván akkor kell majd egyeztetni a szakmával, ha odaérünk -, hogy megtegye ezt a lépést. Tehát még egyszer mondom, 8 és 10 százalék, ami régiónkénti bontás.
Egy kicsi vita még van ebben nyitva, egy technikai kérdés, hogy környezetvédelmi okokra hivatkozva lehet-e, illetve biztos, hogy lehet, de kérdés, hogy az ország hány százalékát lehet kijelölni, ahol egyáltalán nem jöhet szóba a kivágás. Ez nem egy hatalmas nagyságrend, de azért szeretnénk, ha lenne mozgásterünk abban, hogy kulcsfontosságú dűlőkbe még csak véletlenül se kerüljön sor kivágásra, hanem éppen hogy az ültetvények megújítására. Úgyhogy a kivágás, bár nagyon fontos és sarkalatos pontja volt a borreformnak, és mondom, nagyon messziről indultunk ahhoz képest, ahova jutottunk, de nem azért vettem első helyre - szeretném hangsúlyozni -, mert azt gondolom, hogy ez továbbra is az első számú kérdés, hanem azért, mert ebben nagyon-nagyon kompromisszumközeli helyzetet teremtett a Bizottság, egy újabb lépést tett ezzel a 175 ezer hektárral, és hároméves a kivágási program, nem is ötéves, úgyhogy itt tartunk ebben. Nyilván kíváncsian várom a bizottság állásfoglalását, álláspontját, hogy ebben a kérdésben milyen véleményen van. Mondom, mi ezt már kompromisszumközeli helyzetnek értékeljük.
Egy másik technikai hoznék elő, és elnézést kérek, hogy azokat a kérdéseket hozom előre, amelyek talán könnyebben kipipálhatók, vagy talán egyszerűbbek ebben a tárgyalási szakaszban, amelyeket most már nem kívánunk a magyar álláspont nagyon sarkalatos részeként megjeleníteni, ez pedig a marketingtámogatás ügye. Itt két kérésünk fogalmazódott meg. Egyrészt, hogy ne legyen kötelezően megmondva, hogy mekkora a marketingbüdzsé aránya a nemzeti borítékon belül. Ez nem azt jelenti, hogy mi nem akarunk annyit költeni a marketingre, ez csak azt jelenti, hogy mi a borász szakmával teljes konszenzusban szeretnénk a nemzeti borászati programot kialakítani, ami a nemzeti boríték elköltéséről, felhasználásáról fog szólni, és legyen ebben mozgásterünk, hogy mennyi is az, amit marketingre fogunk költeni. Ez nagyobb rugalmasságot és mozgásteret adna Magyarország számára. Ebben a bizottság mutat kompromisszumkészséget. Konkrét javaslat nem jött a részükről, de egy olyan típusú javaslat van, hogy majd 2013-ra elérjük azt a szintet, amit ők most javasolnak, de az a marketing sokkal fokozatosabb felfutása lenne. Ez pedig - összhangban a Magyar Bormarketing Kht. tevékenységének reményteli felfutásával - azt hiszem, adott esetbe még jó is tud lenni.
A másik marketinggel fontos kérdés, hogy lehet-e belpiacra költeni a marketingtámogatásból, vagy csak külső piacokon lehet ezt felhasználni. Az az alapvető érvelésünk, hogy az európai boroknak az újvilági borokkal a belpiacon is kemény versenyt kell folytatniuk, ergo, lehessen belpiacon is használni. Ez a skandináv országoknál politikai és elvi kérdés. Itt arra utalnék, amit az elnök úr is felvetett, hogy az Európai Unió valóban egy értékközösség, ahol nyilván ilyeneket is szempontként figyelembe kell venni, és toleránsnak, megértőnek kell lennünk ebben. Általában ott az alkoholtermékek reklámozása és egyéb promóciója nem egy elfogadott, bevett társadalmi gyakorlat, és sokkal szabályozottabb piacról van szó. Minimális kompromisszumot látunk a bizottság részéről, egybekötve a mérsékelt alkoholfogyasztás promotálásáról szóló kampányokkal, márkák nélkül, nem promóció, hanem kommunikáció. Hogy ennek mi a tartalma, azt egy végrehajtási rendeletben kívánja rendezni a bizottság, de ebben is van egy kis előremozdulás. Azt hiszem, ebben is tudunk kompromisszumot kötni.
Egy harmadik ilyen - és persze, ezek önmagukban mind jelentős kérdések, de még egyszer mondom - nem sarkalatos kérdést hoznék ide, amit szeretnék jelezni, vagy legalábbis az utolsó tárgyalásokon Magyarország által nem a legelső helyen felvetendő kérdés: a melléktermék kötelező lepárlásának az ügye. Ebben a magyar miniszter a trilaterális megbeszélésen is felvetette, hogy ez Magyarország számára fontos ügy, hogy megnyugtatóan rendeződjön. Mi egy helyzetet szeretnénk ebben elkerülni, nevezetesen azt a helyzetet, hogy megszűnik ennek a támogatása, de környezetvédelmi logikán a kötelezettség megmarad a termelőkön arra nézve, hogy valamit kezdeniük kell a melléktermékkel. Ezt a helyzetet szeretnénk elkerülni. Ennek két útja lehet. Vagy az EU-ban van rá támogatás, vagy a nemzeti szabályozást kell ebben azon logika felé vinni, hogy ez ne jelentsen érdemi többletterhet a mezőgazdasági termelők számára. Hozzátéve, és nem a bizottság mai szűken vett napirendjéhez tartozik, de talán jó tudni arról, hogy a nemzeti pálinkaprogram megindítását is tervezzük 2008-ban, és előkészítés alatt van a pálinka nemzeti tanács megalakulása, a pálinkatörvény, és így tovább. Tehát nyilván ennek van egy olyan típusú kimenete is - a törkölynek - azt hiszem, egyre inkább és egyre jellemzőbb módon, ami piaci logikán is tudja ezt a kérdést részben kezelni, részben ez környezetvédelmi szabályozási kérdés, ha ebben nem fogunk tudni eredményt elérni.
Lehet, hogy a Bizottság vissza fogja dobni ebben a labdát, erre látok most esélyt, és akkor nálunk lesz a labda, akkor a szakmával közösen kell ezt majd eldönteni, hogyha azt mondja, hogy lehet az intézkedést folytatni a nemzeti boríték terhére. Akkor el kell döntenünk, hogy van-e ez az intézkedés olyan fontos Magyarország számára, hogy szerkezetátalakítást vagy valami mást kiszorítson a nemzeti borítékból. Ebben nem maga fog dönteni a kormány, hanem nyilván meglesznek a megfelelő konzultációk ebben. Szóval ebben is van egyfajta ilyen kompromisszumkeresés. Azt most nem tartom pénzügyi logikán reálisnak, hogy a tanácsülésen felvetődik az kompromisszumként, hogy megmaradjon az intézkedés nemzeti borítékon kívüli forrásból. Ez a magyar álláspont, de ez most szerintem nem lesz elérhető. Valamilyen kompromisszum lesz, lehet, hogy a labda visszajön a mi térfelünkre, akkor ezzel majd tenni kell valamit. Ezt csak azért mondom, hogy érdemes a képviselőknek, a szakmáknak is ezen elkezdeni gondolkodni, hogyha egy ilyen helyzet áll elő, akkor abban milyen reakció legyen.
Végül jöjjenek a legsarkalatosabb kérdések! Három súlyponti kérdés van Magyarország számára. Ezek közül kettő már régen napirenden van, és sok újdonság nem lesz benne, de azért beszámolok róla, mert vannak azért előrelépések, az egyikben inkább, a másikban még sokkal inkább lebegtetős. Az egyik a pénzügyi boríték - a legsarkalatosabb kérdés -, a cukrozás kérdése, és harmadikként az eredetvédelem, ezen belül tokaji borok eredetvédelmének kérdése. Ezek közül kettő olyan kérdés, amely a nagy politikai vitában napirenden van, tehát ott Magyarország - ha úgy tetszik - már nemcsak a saját érdekeit képviseli, hanem, hadd használjam ezt a csúnya szót: egy szekértábor része, amelyen belül nyilván valamilyen módon differenciáltak az érdekek, amire persze a Bizottság a klasszikus, történelemkönyvekből is megismert "leszalámizás" taktikájával próbál reagálni. Ennek próbálunk ellenállni, próbáljuk ezt a blokkot egyben tartani, ezért is van a V4 mostanra időzítve, ezért is vannak kétoldalú tárgyalások hétfőre jelezve, ez a nemzeti borítékot érinti leginkább, ami egy új tagállamokat sújtó intézkedés.
Hogy lássuk világosan a nemzeti boríték ügyét és kérdését. A nemzeti borítékban az eredeti bizottsági javaslathoz képest egy kompromisszum van az asztalon. Ez azt mondja, hogy 50 százalék történelmi logika, 25 százalék terület, és 25 százalék termésmennyiség. Ez van napirenden, erre Magyarország továbbra is azt mondja, hogy elvi kérdésként elfogadhatatlan, minthogy a történelmi bázis megjelenik benne. Azt lássuk teljesen tisztán, hogy az összeg, amiről beszélünk, körülbelül évente 2-3 millió euró közötti summa. Ez nem kevés pénz, a teljes boríték százalékában is viszonylag jelentős summa, a teljes EU-magyar viszonylatban kevesebb összeg; ez az összeg, amiről beszélünk.
Van az Európai Parlamenten keresztül egy magyar képviselő által beadott, és az Európai Parlament által támogatott módosító javaslat, amely körülbelül évi egymillió eurós korrekcióval próbálja ezt a kérdést kezelni. Mi a trilaterális tárgyaláson azt erősítettük meg, hogy egyelőre Magyarország számára ez nem pénz-, hanem elvi kérdés, most a decemberi körben nem kizárt, hogy ez egy nagyon tisztán monetáris pénzkérdéssé válik, ahol közrejátszik a vidékfejlesztési borítékba való átcsoportosítás is, a kivágási támogatás pontos forrásösszege is, a kötelező promóciós rész eltörlése is. Tehát ebben lesz valamilyen kompromisszum, a legfontosabb, hogyha nagyon minimális mértékben is, de az elnökség és a Bizottság mutat nyitottságot arra, hogy tárgyaljuk a kérdést, napirenden van politikai kérdésként. Ez az egyik, a Bizottság által is napirenden tartott politikai kérdés. Azt kell benne látni, hogy nincs ennek egy masszív többsége, tehát akár erőből is végig tudják vinni a bizottsági álláspontot, de ha egyben tudjuk tartani a mi blokkunkat, amiben azért benne vannak az új tagállamok közül Magyarország mellet olyan nagyobb tagállamok is, mint Románia, de azt hiszem, Lengyelország is a blokkon belül tartható, bár kevésbé érdekelt nyilvánvalóan. Nyilván a Bizottság nem akar úgy borreformot, hogy szemben egy ilyen típusú blokkal, tehát szerintem valamilyen kompromisszumkényszer lesz.
A másik érdemi kérdés a cukrozás kérdése. Ebben a Bizottság a nagyon merev, ortodox álláspontját - megint csak azt mondom, hogy nem leírt formában, de a megbeszéléseken - feladni látszik, azt gondolom, a cukrozást meg fogja engedni. Ugyan politikai vitává tette, de ennek egy nagyon egyértelmű többsége van a Tanácson belül. Politikai vitává tették, de azt gondolom, hogy ezt a tanácsülés támogatni fogja. A kérdés a százalék, hogy hány százalékkal is lehet javítani. A mostani 2 százalék helyett a leírt javaslatban 1 százalék van, a kompromisszum biztosan nem egy szám lesz, hanem egy adott százalék, amely reméljük, hogy nem 1 százalék, hanem ennél magasabb lesz, plusz speciális évjáratokban - reményeink szerint - akár a 2 százalékig is el lehet menni. Tehát kvázi majdnem a mostani helyzetet célozzuk meg, Magyarországnak ebben továbbra is nagyon kitartó és határozott az álláspontja.
Utoljára, de nem utolsó sorban vannak az eredetvédelmi kérdések. Eredetvédelmi kérdésben a tokaji kérdést próbáljuk elsősorban napirenden tartani, itt gyakorlatilag két kérdésről van szó. Arról, hogy egy borászati övezetbe tartozik-e a két borvidék: a szlovák és a magyar tokaji borvidék. Ez az egyik kérdés, a másik pedig az, hogy határon átnyúló borvidékek esetében a termékleírásokat, amelyeket az új eredetvédelmi szabályozás szerint kötelező lesz megújítani, ki adhatja be, vagy hát mindkét fél, de milyen együttműködésnek kell lenni ebben a folyamatban. Ebben a kérdésben azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon sok esemény van még előttünk. Ahogy jeleztem, kétoldalú tárgyalás lesz a szlovák miniszterrel holnap vagy holnapután, és kétoldalú megbeszélés a Bizottság eredetvédelem ügyében meghatározó személyiségeivel, még hétfőn a tanácsülés előtt. Ebben nem látom még, hogy mi a pontos mozgásterünk. Egy probléma van, hogy ez speciális magyar kérés, és ráadásul másik ország érdekét sérti. Tehát ha a Bizottság a mi kérésünknek eleget tesz, vagy ha minket enged továbbmenni - mert most még kompromisszumos javaslat van bent -, akkor azzal Szlovákiát veszítheti el a kompromisszumtól, tehát ebben egy nagyon-nagyon nehéz balanszírozás áll előttünk, ebben szeretnénk mandátumot kérni az Országgyűléstől, illetve az Európai ügyek bizottságától, hogy mehessünk ebben a kérdésben előre. Noha ez egy borvidéket érint, de mindannyian tudjuk, hogy Tokaj egy olyan zászlóshajó a teljes magyar borágazat számára, hogy itt a legteljesebb körű védelmet kell garantálnunk eredetvédelmi logikán.
Azt hiszem, ezek azok a súlyponti és fajsúlyos kérdések, amelyek napirenden vannak, ezekről szerettem volna beszámolni, még egyszer jelezve, hogy a technikai kérdések, címkézéstől elkezdve néhány finomhangolás még van ezen kívül, de ezek az igazi kérdések. Azt szeretném megerősíteni, hogy a mi hitünk szerint az az álláspont, amit itt most körvonalaztam, egybevág a termékpálya-bizottság által is megerősített szakmai állásponttal. Igyekszünk a lehető leghatározottabban, legjobb tudásunk szerint minél többet érvényesíteni ezekből az érdekekből, nyilván kompromisszum fog születni, igyekszünk a lehető legtovább elmenni abban, hogy a magyar érdekeket tudjuk érvényesíteni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A rend kedvéért elmondom, hogy a második napirendi pontunk az általános vagy specifikus Tokaj-hegyaljai problémák, részben szlovák vonatkozásban, részben marketing és egyéb ügyekben. Azért mégis örülök, hogy ezt az államtitkár úr elmondta, mert úgy kell elképzelni ezeket a vitákat, mint ahogy ez itt lehet Tokaj-hegyalján. Vannak különböző pincészetek, borászok, akiknek részletkérdésekben eltérő az álláspontjuk, de azért, hogy egységesen tudjanak fellépni, kompromisszumokat kötnek. Így vagyunk mi is országosan a többi tagállammal összevetve, keressük a kompromisszumokat.
Külön köszönöm az államtitkár úrnak, hogy látszik, hogy a szakma széles körével egyeztetve alakította ki a kormány az álláspontját. Három nagyon kicsi megjegyzést szeretnék csupán tenni. Említette az államtitkár úr ezt a svéd specifikumot, mint az alkoholhoz való speciális kulturális hozzáállást, azért itt nemcsak érdekek vannak, itt van egy nagy őszintétlenség Svédország részéről. Azért tudjuk, hogy Svédországban és Finnországban az emberek nem alkoholizálnak, kivéve a hétvégét, amikor az emberek kimennek a nemzetközi vizekre, és iszonyúan berúgnak. De tízezrével, ez hatalmas ipar. Úgyhogy van egyfajta őszintétlenség ebben.
Egy dologban szeretnék vitatkozni, de ezt mindig megteszem, amikor az államtitkár úr úgy fogalmaz, hogy vitatkoznunk kell az EU-val. Nem. Az európai uniós tagállamokkal vitatkozunk, az EU mi vagyunk. Ezt mindig elmondom. Tudom, hogy ezek régről jövő mondatok, ezt megismétlem időről időre, és azt, hogy legyen nemzeti pálinkaprogram, azt hiszem, mindannyian tudjuk támogatni.
Kezdjük meg a vitát. Megkérném mindenekelőtt Kiss László urat, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa elnökét, hogy mondja el hozzászólását. Elnök úr, parancsoljon!
Hozzászólások, kérdések, válaszok
Kiss László elnök (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa) hozzászólása
KISS LÁSZLÓ (Hegyközségek Nemzeti Tanácsa): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy az államtitkár úr említette, az Európai Unió Bizottságának javaslata megszületése pillanatától folyamatos egyeztetés volt a szakma és a kormányzati álláspont között. Azt is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kialakult, kikerekedett szakmai vélemény és álláspont gyakorlatilag a teljes szakma véleményét és álláspontját tükrözi, hiszen minden szervezet, borvidék, régió felsorakozott azon vélemények mögé, amelyek kialakításra kerültek. Néhány sarokpontra szeretnék rávilágítani.
A szakma szempontjából a legfontosabb kérdés éppen a nemzeti boríték kérdése, hogy mennyi pénz is jut valójában az elkövetkező években az ágazat számára. Kezdettől fogva szilárdan azt az álláspontot képviseljük, hogy nem tudjuk elfogadni a történelmi alapon történő pénzelosztás elvét, annál is inkább, miután ez konzerválná a fejlettebb és a kevésbé fejlett országokban kialakult helyzetet és állapotot. Sőt, voltak olyan kollegáink, akik elég keményen és karakteresen ezt úgy fogalmazták meg, hogy ha ez így lenne, már kimerítené a kollektív büntetés fogalmát. Ezért változatlanul azt kérjük, hogy - bár történt elmozdulás az 50-25-25 százalék vonatkozásában, a végsőkig küzdeni és harcolni kell annak érdekében, hogy lehetőleg érvényesüljön ez a magyar álláspont, és a legjobban jöjjünk ki ebből az ügyből.
A másik ilyen fontos kérdés a kivágás ügye. Ha megnézzük jelenleg a piaci viszonyokat, ha megnézzük a Magyarországon termelt bor mennyiségét, akkor azt látjuk, hogy éves átlagban 3,5-3,6 millió hektoliter az a bormennyiség keletkezik, ebből körülbelül 3 millió hektoliter értékesül belföldön, és lassan eljutunk odáig, hogy 0,6-0,7 millió hektoliter az a nagyságrend, amelyet exportpiacokon tudunk eladni. Ez azt jelenti, hogy itt kiegyenlített termelésről van szó, nem Magyarország az az ország, amely az Európai Unió túltermelési problémáit okozza. Úgy gondoljuk, és az a határozott álláspontunk, hogy kivágni elsősorban ott kell a szőlőt, ahol túltermelés keletkezik, vagy ahol a szőlőtermelés az elmúlt időszakban kifejezetten arra irányult, hogy majd azt a termést később a jó támogatás reményében jó pénzért lepárolják. Annál is inkább nem érdeke Magyarországnak a kivágás, miután a magyar szőlőterületek több mint fele, mintegy 60 százaléka 20-25 év feletti, tehát ott tartunk, hogy szinte teljes szőlőrekonstrukciót kell végrehajtani ebben az országban előbb-utóbb. Tehát kifejezetten abban vagyunk érdekeltek, hogy szerkezetátalakításra jusson a lehető legnagyobb összeg, gondolok itt a szőlőtelepítésre, régi ültetvények, támberendezések felújítására, és így tovább.
A nemzeti boríték kapcsán még fájó pont számunkra, és nem tudjuk elfogadni, hogy ebből a borítékból 25 százalék vidékfejlesztésre fordítódik. Azt gondoljuk, hogy ezt a pénzt, ezt az összeget teljes egészében a szakmának kell megkapnia a saját céljaira, és a vidékfejlesztés egyéb kérdéseit más ágon, más büdzséből kell megoldani. Örvendetes volt számomra a szakállamtitkár úr tájékoztatása a cukor használatával kapcsolatban, ugyanis Magyarországon vannak olyan fajták, és az északi területen való elhelyezkedésből adódóan, vannak olyan évjáratok, amikor elkerülhetetlen, hogy ezt a módszert alkalmazza az ágazat. Ha ez nem így lenne, akkor körülbelül 10-15 százalékkal emelkedik a termékek, borok önköltsége, amely a versenyképességünket tovább rontaná.
Végezetül egy megjegyzésem lenne még. Örvendetes, hogy a támogatásra szánt összeg az elkövetkezendő időszakban nem változik, illetve nem csökken. Szeretném azonban hozzátenni, hogy éppen az új belépők miatt - itt Romániára és Bulgáriára gondolok elsősorban - vannak jelentős szőlőtermelő államok, és ha a teljes keretösszeg nem változik, akkor az egységnyi, tehát az egy országra jutó támogatás csökkenni fog, ennek természetesen nem örülnénk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Most rátérünk a képviselői hozzászólásokra. Először a Magyar Szocialista Párt képviselőjének, Kocsi László alelnök úrnak adom meg a szót, aki Baranya megyéből jött, tehát Magyarország egy másik híres borvidékének képviselője.
Alelnök úr, parancsoljon!
Kocsi László raportőr (MSZP) hozzászólása, kérdései és a válaszok
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Bár mondta szakállamtitkár úr, hogy nem ideológiai kérdés, de én "vörös" vagyok, mármint a vörösbor vidékéről való, a villányi borvidék az én választókerületem kitüntetett része. Nyilván ezért is, vagy ennek ellenére mondom, hogy igazából a mi számunkra - mármint a bizottság képviselői számára - a szakmával együtt kialakított magyar kormányzati álláspont teljes mértékben elfogadható, legfeljebb néhány olyan elem van, ahol bizonyos szempontokat vetnénk fel.
Az egyik szempont, itt Eörsi elnök úr arról beszélt, hogy azt Unió nem pusztán egy piac, hanem egy értékközösség, amely kicsit spirituálisabb, kicsit emelkedettebb, kicsit több, minthogy nemzeti érdekeket egy jó kufár módjára érvényesítsük. Mindezzel együtt látni kell, a most folyó tárgyalások a borreform kérdésében számos meglehetősen prózai és üzleti dolgot is felvetnek. Maradjunk a cukorfoknál. Azt látom, hogy tekintettel arra, hogy Magyarországon átlagban tíz évből nyolc lehet, hogy olyan, hogy a cukrozást használni kell, mint technológiát, és ettől teljesen eltérők mondjuk, a déli államok adottságai, ezért természetes, hogy itt két tengely felnyitható. Az egyik a régi - vagy alapító, történetileg a saját múltjukra hivatkozó nagy bortermelő - EU-tagállamok kérdése, illetve az a kérdés, hogy mit kezdünk mi ezzel a problémával, miből származik az a 10-15 százaléknyi költségnövekedés, és ők mit tudnak kezdeni azzal a felesleggel, amijük van. Mert nyilvánvaló, hogyha cukrot nem tehetünk hozzá, akkor máshogy kell megoldani a dolgot, ők pedig - gondolom - szívesen elhelyeznének jelentős mennyiségű szőlőt vagy mustterméket, amit mi fel tudnánk használni. Tehát ez egy meglehetősen prózai, egyszerű üzleti kérdés, amire nyugodtan lehet egyébként nekünk is hivatkozni. És éppúgy, ahogy a borítéknál nem fogadható el a történelmi 50 százalék, ez a típusú felvetés a régiek és újak, a már megállapodottak és egyébként most belépők, északiak és déliek között, valahol ezt világosan el kell mondani.
A másik a promóció vagy marketing kérdése. Egyetértek az elnök úrral teljes mértékben, de felnyitom egy másik irányba a dolgot. Itt nem arról van szó, hogy álszent, képmutató vagy egyébként a gyakorlatban hogyan működő reklámszabályok és szokások vannak a tagállamokban, hanem meg kell nézni a borágazat helyzetét a sörhöz képest is. Mert a borfelesleg, ami az Unió belső piacán vagy a külső piacon, mint versenyprobléma jelenik meg, nemcsak azért van, ami a borágazat belső problémáiból adódik, hanem egyszerűen a sörfogyasztás mennyiségéből és az arányok változásából, ami a világban végbement. Abból is, hogy egyébként a sörreklámok - szerte a világon - teljesen más, ha úgy tetszik, sokkal liberálisabb gyakorlatot tudnak egyébként maguknak szerezni, mint mondjuk a bor vagy más termékek. Most azt látom, hogy ebben a kérdésben nyilván az egész borágazatnak - az EU-n belüli borágazatnak - kell egyfajta terepet a maga számára megszereznie vagy visszaszereznie.
Ami a technikai kérdéseket illeti, ott semmiféle olyan dolgot nem látok, de szakállamtitkár úr sem mondott, ami az eddigiekben egyébként felvetett vagy általunk megtárgyalt dolgoktól eltért volna. Abban teljes mértékig azt látom, hogy ugyanúgy támogatni tudjuk, mint eddig. Az más kérdés, hogy azt az igényt, ami a szerkezetátalakításra, tehát a kivágási kérdésre vonatkozik, hogyan tudjuk menedzselni. Azt látom, hogy ott azon túlmenően, hogy el kell adnunk a bort az EU-s vagy a belső vagy egy harmadik piacon, el kell adni a szándékainkat a borágazaton és az agrárágazaton belül is. Azt látom, hogy ott bizony nem elég a tények ismerete, hanem a tények ismeretét sugározni kell, és érvényesíteni kellene azokban a döntésekben, amelyek egyébként a termelőknél megszülethetnek, pusztán azért, mert olyan jelentős motivációt jelent az az összeg, ami egyébként tolja őket afelé, hogy teljesen mindegy, milyen minőségű, életkorú az ültetvény, lehet, hogy ők ezt ki fogják vágni.
Ezért azt látom, hogy a források felhasználásának nem pusztán arról kellene szólnia, hogy hogyan tudjuk az egyébként akár tengerentúli bort ellensúlyozni, akár reklámban, marketingben, a belső piacunkon vagy egy harmadik piacon vele versenyezni, hanem a szerkezetmegújítás egyfajta kampányát - számunkra egészséges kampányát - is kellene hogy szolgálja ez az összeg.
Végül az eredetvédelemről. Én ugyan valóban - érzelmileg és munkámat tekintve - a villányi borvidékhez kötődöm, de ebben a tekintetben nem látom azt, hogy bármiféle hezitálásra volna szükség. Nem azért, mert itt vagyunk, de ebben a dologban Tokaj mellett, Tokajért a magyar kormánynak valóban - ahogyan a szakállamtitkár úr mondta - ki kell tartania, és ha lehet, a tárgyalásokat rugalmasan, de úgy alakítani, hogy a kormánynak ez az igénye, ez a mandátuma érvényesüljön a lehető legteljesebb mértékben. Megjegyzem, akkor is, ha egyébként más területen lehet, hogy ennek érdekében bizonyos kompromisszumokat fel kell hogy vállaljon. Ezt képviselőként is, és nyilván a magyar borágazat elkötelezett támogatójaként is el tudom fogadni, sőt támogatni tudom. Mert végül azt tudom mondani, hogy a bor nyilván teljesen más és több kérdés, mint önmagában az a néhány millió euró, a leszűkített nemzetgazdasági volumen, hanem ennek sokkal jelentősebb kulturális, történeti és jelképes értelme van, amivel nekünk politikusoknak is, és a szakmának is a lehető legteljesebb mértékig tisztában kell lennünk.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem Ficsor államtitkár urat, kíván-e reflektálni az elhangzottakra.
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm. Nagyon röviden azt szeretném mondani, hogy valóban itt a svédeket emeltem ki, de valóban inkább a sörhöz képest szokták mondani, hogy nehogy már az legyen, hogy közösségi pénzből egy másik itallal szemben promotáljuk a bort. Ez a hivatalos bizottsági érvelés ebben, de ami fontosabb talán ennél a pénzügyi kérdések. Kicsit talán - nem nagyon belemenve a részletekbe - néhány dolgot elmondanék, csak hogy teljesen tisztán lássunk.
Az első és legfontosabb, hogy a vidékfejlesztési átcsoportosítás kérdése, ami az előterjesztésben külön táblázatban jelenik meg, ott nehogy félreértés legyen, az nem a nemzeti borítékból levonandó összeg. A nemzeti boríték táblázata a nemzeti borítékot tartalmazza, és van a vidékfejlesztésre átcsoportosítandó összeg. A magyar álláspont ebben a kérdésben a következő, és itt érteni kell, hogy egy nagyon-nagyon balanszírozott álláspontot kell ebben képviselnünk. Mi is azt mondjuk, hogy ne legyen átcsoportosítás, ezt az összeget tegyék be a nemzeti borítékba. Ezzel úgymond, nem visszakap a nemzeti boríték valamit, hanem ezzel bővülne a nemzeti boríték. Hogy lássuk a nagyságrendeket, abban az évben, amikor már nincs kivágás, tehát amikor már teljes évről beszélünk, 16-17 millió euró a nemzeti boríték, és mintegy 7 millió euró az, ami vidékfejlesztésre van. Ennyivel bővülhetne a nemzeti boríték.
A "probléma" az - csak hogy értsék a tárgyalási nehézségeinket -, hogyha ezt odapakoljuk a nemzeti borítékhoz és összeadjuk, akkor mondjuk, már elég nehéz arra érveket találni, hogy miért is kér még Magyarország e feletti kompenzációt, legalábbis a kivágás utáni időszakban. Azért mondom, hogy mivel mi fenntartjuk, hogy ezt a két álláspontot képviseljük, hogy a) a vidékfejlesztést tegyék bele a nemzeti borítékba, b) hogy nagyobb rugalmasság legyen, és még e fölött persze, le is vezettük a Bizottságnak, hogy milyen indokaink vannak arra, hogy kompenzációt kérjünk, de azért ez érzékeny kérdés.
A másik dolog, amit elnök úr vetett fel szintén. Igen, a teljes keret nem változik, és jönnek be ugyanennek a keretnek a terhére - ha szabad így fogalmazni - új tagállamok, nagyon sok feltételezés van a rendszerben, hogy mennyi kivágás lesz, stb., de azért az ésszerű számításaink azt mutatják, hogy nagyon közel vagyunk egy olyan kompromisszumhoz, hogy elmondhatjuk, Magyarország legalább annyi, de inkább több pénzt tud lehívni, mint most. Ha fogalmazhatok nyersen és direktben: Magyarország akkor fogja csak megszavazni, elfogadni a borreformot, ha nem romlanak az éves szintű pozíciói. Erre mi - összerakva a nemzeti borítékot, a vidékfejlesztési pénzt, ebbe beleértve a kivágásit is, a mostaniban az is benne van, hogy most mennyi jut Magyarországnak, mindezt figyelembe véve - látunk reális esélyt, hogy nem fog romlani Magyarország pozíciója. Ha úgy tetszik egyébként javulni is fog, inkább az átmeneti két-három évről - amit a kivágás is terhel - van elsődlegesen szó, mert megindult ez a szerkezetátalakítás, amit többen is szóba hoztak.
Ez nagyon fontos törekvés az egész szakmán, szektoron belül, ami most kezd egy jó lendületet kapni - még ez sem elég, hozzáteszem -, de ha ezt most megtörjük azzal, hogy itt 2-3 évig kevesebb pénz van, az probléma, ezt mi is így látjuk. Tehát ezek pénzügytechnikai kérdések, úgyhogy ebben - amellett, hogy az alapelvi kérdés, hogy nem jó a történelmi logika - hadd jelezzem azt a bizottságnak, és ebben legyünk nagyon őszinték egymással, nem fogják az 50-25-25 százalékos kérdést, mint elvi kérdést kinyitni a jövő heti tanácsülésen. Egy pénzügyi kompenzáció kérdése lesz emellett napirenden, ha akkor marad ez az elv, akkor azok az országok, amelyek rosszabbul járnak ezáltal, vagy legalábbis nem járnak jobban, azok az új tagállamok milyen típusú kompenzációt kaphatnak. Hogy teljesen nyíltan és őszintén beszéljünk, ez az a kérdés, ami a jövő héten hétfőn-kedden-szerdán napirenden van, innentől kezdve viszont pénzügytechnikai kérdés, amiben nagyon-nagyon sok számítást végeztünk, itt van nálam egy csomó táblázat, és számolgattunk, hogy melyik scenárió mennyi pénzt hoz Magyarországnak, ebből próbálunk optimalizálni, értve azokat az igényeket, amelyeket itt most megerősített a képviselő úr is, elnök úr is, ennek szellemében.
ELNÖK: Köszönöm szépen, amit elmondott. (Kiss Lászlóhoz.) Az elnök úr kíván valamit reflektálni a képviselő úr szavaira? (Kiss László: Nem, köszönöm.) Alelnök urat kérdezem, kíván-e viszontválasszal élni. (Kocsi László: Nem, köszönöm.) Akkor elfogadva a képviselő úr által felvetett szimbolikát, a "vörösöket" kövessék a "fehérek". Hörcsik képviselő úr következik.
Dr. Hörcsik Richard raportőr (Fidesz) hozzászólása, kérdései és a válaszok
DR. HÖRCSIK RICHARD raportőr (Fidesz): De hol vannak a "zöldek"? Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Valóban, Tokaj-hegyalján csak a fehér fajták a megengedett fajták, a furmint, a hárslevelű, a muskotályos, és vannak egyéb fajták is, ezek mind fehér borok, mi a fehér borokért próbálunk piacra kerülni, hogy minél jobb pozíciókat elérjünk, és ebben az a nehézség, hogy a desszertborok európai uniós piaca bizony, keményen beszorult, amíg a vörösök nyugodtan tudnak piacokat szerezni, addig nekünk bizonyos hátrányokkal kell megküzdenünk.
Tisztelt Államtitkár Úr! Engedjen meg egy személyes megjegyzést: köszöntöm önt Sárospatakon, hazai pályán, hiszen mint pataki diák, itthon érzi magát. Négy évig volt pataki diák, és számunkra megnyugtató, hogy a brüsszeli tárgyalásokon a magyar kormány képviseletében - többször előfordulván -, pataki diák, Tokaj-hegyaljához köthető személy tárgyal.
Tisztelt Bizottság! Az elmúlt másfél évben - úgy hiszem - többször átéltünk meleg, kemény perceket az Európai Unióban folyó úgynevezett agrárreform ügyében. Az egyik ilyen legérzékenyebb a borreform, mint államtitkár úr is említette. Olyannyira - emlékeztetem a bizottság tagjait -, hogy annak idején '91-ben, amikor a társulási szerződést megkötöttük az Európai Unióval, francia lobbinyomásra a bor ügyét kivették, és ezt két évi továbbtárgyalás után, tehát '93-ban fogadtuk el. Tehát ennyire érzékeny, különösen végigkísérve a vitát az elmúlt másfél évben, nemcsak a magyar parlamentben, hanem - nagyon tanulságos - az Európai Parlamentben és a Bizottságban bizony, sokszor egymásra borogatták az asztalt, és hihetetlen drámai felszólalások követték egymást. Nos, ehhez képest egy másféléves vita után vagyunk, és azt hiszem, számunkra fontos tanulság, hogy hogyan kell egy reformot levezényelni.
Mint a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselője, többször elmondtam, hogy ebben a vonatkozásban van egyfajta együttműködés, ami nemcsak a magyar parlament és a magyar kormány, hanem az európai parlamenti képviselők és a magyar parlament, az Európai ügyek bizottsága képviselői és a szakma képviselői között ebben kialakult. Úgy hiszem, a mindenkori kormány brüsszeli pozícióját tudja erősíteni, hogy maga mögött érzi a politikai és a szakmai hátteret. Ez számunkra fontos. Valóban a bor - különösen itt Tokaj-hegyalján - nemcsak árucikk, hanem a megélhetés annak a tízezer kistermelőnek. Nem akarom sorolni, nem akarom elvenni Marcinkó elnök úrtól a kenyeret a következő napirendi pont kapcsán. Tehát számunkra fontosabb a bor, mint egyfajta árucikk.
Éppen ezért engedje meg, államtitkár úr - nagyon röviden, az időspórolás szempontjából -, hogy öt pontról szóljak: a cukor hozzáadásáról, a melléktermékek lepárlásáról, a kivágásról, a nemzeti borítékokról és az eredetvédelemről, a tokaji problémájáról. Mindehhez szeretném egy-egy mondatban majd érinteni az Európai Parlamentben most folyó vitát, hiszen most, kedden reggel vitázott az Európai Parlament az európai borpiacról, és ehhez Glattfelder Béla, Tabajdi Csaba és Harangozó Gábor szólt hozzá, szintén hasonlóan, mint ahogy itt a képviselőtársakat hallottuk, és hallani fogjuk.
Az első érzékeny kérdés, és számunkra, Tokaj-hegyalja számára is a legérzékenyebb kérdés a cukor hozzáadása. Úgy hiszem, hogy az egyik legfigyelemreméltóbb fejlemény a tárgyalásokban, hogy hallottuk, hogy a jövőben sem lesz tiltott gyakorlat a bor alkoholtartalmának a növelése cukor hozzáadása révén. A kérdés már csak az, hogy hány százalék - 1,5 vagy 2 százalék -, természetesen mi itt Tokaj-hegyalján azt gondoljuk, és a szakma is azt gondolja, hogy a 2 százalékot el kellene érni, ez számunkra kulcskérdés.
A másik ilyen kérdés a melléktermékek lepárlása. Az Európai Bizottságnál tehát szeretnénk azt elérni, hogy továbbra is időszakosan engedélyezze a borászati melléktermékek, a törköly és a seprő lepárlását, amit Magyarországon 500 hektoliter bortermés felett kötelezően alkalmaznak, és amely - ahogyan a miniszter úr fogalmazott - jelentős szerepet játszana a borhamisítás visszaszorításában, ami nem mellékes.
Nos, a harmadik dolog: egyetértünk abban is, hogy a tőkék kivágása helyett inkább - ahogy Kiss László elnök úr fogalmazott - a fajtaváltást és a szerkezetváltást kellene támogatnunk. Hazánkban egy 100 ezer hektárnyi bortermő területből körülbelül 75 ezer hektárt használnak ki, szeretném emlékeztetni a képviselőtársaimat, hogy a bizottság tervei szerint a következő öt évben - ahogy az egyik képviselő fogalmazott - igen bőkezű támogatásokkal ösztönöznék, mintegy 200 ezer hektár szőlőültetvény kivágását az Unióban. Nos, itt szeretném elmondani a véleményünket, miszerint a kivágási programot azokra a területekre kellene koncentrálni, mint Franciaország, Spanyolország, ahol a legtöbb borfelesleget termelik. Tehát nem szeretnénk újratermelni azt, hogy hátrányba kerülnének az új tagországok.
Ezzel kapcsolatban szeretném említeni, az európai parlamenti vitában Glattfelder Béla mondta a biztos asszonynak, hogy kedves biztos asszony, ne ijedjen meg attól, hogy kinyitja a Pandora szelencéjét. Sokkal jobb egy vitát vállalni, mint igazságtalan döntést hozni, és valóban, a borfelesleget nem termelő országokra, régiókra igazságtalan terhet ró ez a reform ebben a formában, különösképpen számunkra, az új tagállamok számára elfogadhatatlan, hogy a belépést megelőzően, amikor még az EU-n kívül voltunk, semmilyen lepárlási támogatás nem érvényesült, tehát felesleget nem termeltünk. Azóta, a belépés óta Magyarországon az ültetvényeinknek körülbelül 10 százalékát kivágtuk. Ez a reform nem veszi figyelembe, ráadásul most sem, hogy nem termelünk felesleget, hanem nettó importőrré válunk. Ez a reform azokat az országokat terheli leginkább, akiknél eddig is egyensúlyban volt a bortermelés, sőt mi több, ahol kevesebb bort termeltek, mint amennyit elfogyasztottak. Ha az Európai Unió mezőgazdasági biztosa kész beleegyezni tehát abba, hogy 175 ezer hektárnyi szőlőterületet érintsen az önkéntes kivágási rendszer, mi ezt üdvözöljük, és végre azért visszakerül az eredeti kerékvágásba.
A következő kérdés a nemzeti borítékok kérdése. Mi továbbra sem szeretnénk megbékélni azzal a javaslattal, amelynek értelmében a tagállamok rendelkezésére bocsátható nemzeti borítékok, tehát támogatások összege 50 százalékban a tagországok elmúltbeli támogatási szintjétől függene, ami megítélésünk szerint kifejezetten hátrányos számunkra, mint egyik új tagország számára, mert az 50 százalék mellett a termőföld nagysága és a termés mennyisége 25-25 százalékot nyom a latban. Nos, én szeretném támogatni azt, hogy a magyar kormány azt képviselte a tárgyalásokon, hogy az így okozott veszteséggel arányos pénzügyi kompenzáció legyen. Mi ezt minimálisan 2 millió euróra becsüljük, de 3 millió euró is lehet, mert minden pénz számít.
Egyébként az előzővel kapcsolatban Tabajdi Csabát szeretném idézni. Azt mondta: a nemzeti borítékok rendszere, amiről a biztos asszony beszélt, rendkívül káros, az elosztás az új tagállamok számára diszkriminatív, azokat jutalmazza ez a borreform, akik eddig lepárlásra termeltek rossz minőségű bort, mert a pénzüket ugyanúgy megkapják. A parlamenti vitában ez jó irányba mozdult el, az lehetne a végső kompromisszum, hogy 2/3 területi és mennyiség, 1/3 pedig történelmi referencia. Ebből is látszik, hogy az európai parlamenti képviselők és a magyar képviselők a bizottságunkban egy véleményen vannak.
Végül röviden a minőség- és eredetvédelemről. A magyar küldöttség felvetette, hogy a tokaji borok brüsszeli lajstromozása során a határon átnyúló borvidékek esetében annak az országnak a termékleírása legyen a mértékadó, amely a termőterület nagyobb részét foglalja el. Ez azt jelenti, hogy a tokaji bor esetében Magyarország a terület több mint 4/5-ével rendelkezik, tehát azok a szabályok legyenek érvényesek. Ebben tisztelettel kérem a magyar kormány képviselőit, hogy legyenek határozottak. Korábban is vitában voltam a magyar kormánnyal - 4-5 évvel ezelőtt -, amikor a terület kérdése volt terítéken, hogy mennyit ismerjünk el szlovák tokaji területnek. Ha már így történt, akkor arra kérjük, nem másra, amit a szlovák kormány az Európai Bizottság előtt elfogadott tizenvalahány pont közül tartsa be azokat a pontokat, amelyek igenis minket, kistermelőket nagyon érzékenyen érintenek. Az elmúlt ülések egyikén javasoltam, hogy a magyar kormány forduljon az Európai Bírósághoz. Nem akarok ünneprontó lenni, de nincsenek nagyon nagy reményeim arra, hogy a harmadik miniszter el fog mozdulni a szlovák állásponttól, mert egyszerűen Szlovákiát nem lehet kimozdítani abból az álláspontjából, hogy a saját maga által vállaltakat nem tartja be. Éppen ezért továbbra is fenntartom a véleményemet, hogyha - mint államtitkár úr is említette - amennyiben nem vezet sikerre a szlovák tokaji kérdése, akkor a bírósághoz forduljunk, mert úgy hiszem, ez elmozdulást jelentene. Hiszen közös tokaji van, nincs külön szlovák, külön magyar tokaji, "a tokaji" van, és ebben szeretném a magyar kormányt arra kérni, hogy minél határozottabban képviselje a magyar álláspontot.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ficsor államtitkár úr, kérem, reflektáljon.
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Engedje meg, elnök úr, hogy a reflexióban egyetlen mondattal egy, az expozéból kimarad dologra hadd térjek vissza. A telepítési jogok kérdése még napirenden van, de abban a körvonalazódó kompromisszum nagyjából megfelel Magyarországnak, tehát 2013-ig biztosan megy tovább, és utána majd lesz valami. Hogy utána mi lesz, azon ott még mennek viták, ott van magyar érdek, de azt nem vettem a sarkalatos pontok közé, ezért elnézést kérek, az expozéból ez kimaradt. De mint ahogy a bizottsági tagok sem reflektáltak, az megerősíti, hogy ez valóban nem egy olyan sarkalatos pont, de a teljes képhez hozzátartozik.
Szeretném én is megköszönni a polgármester úrnak, hogy az is, hogy ide tudtuk szervezni ezt a bizottsági ülést, erősíti azt, amiben - úgy gondolom - fogunk kapni felhatalmazást a bizottságtól. Azt hiszem, ez nagy siker és a tokaji elismerése, hogy noha egy borvidékről van szó, de sarkalatos kérdésként vehetjük fel a kormány által az utolsó fordulóban is képviselt álláspontként az eredetvédelem megnyugtató rendezését.
Szeretném jelezni, és a maximális egyetértésemről biztosítani, hogy ez a kérdés egy nem megoldott kérdés, amibe megoldást kell találni, és a megoldás érdekében akármeddig el kell menni. Ennek nyilván megvan a diplomáciai rendje, és azt gondolom, egy még be sem iktatott miniszterrel szemben egy borreform előtt két nappal nem lehet bírósághoz fordulni, előtte kétoldalú tárgyalásokat kell folytatni ebben. Az Európai Bizottsággal is kétoldalú tárgyalást kell folytatni, ahol fel kell vetni, Magyarország kellően elszánt, mert úgy gondoljuk, már túl sokat engedtünk eddig is ebben a kérdésben, mivel már nincs Magyarországnak hova visszalépni. Tehát ebben teljes az egyetértésünk, hogy ezt vagy Brüsszelben kell most rendezni, ha ez nem sikerül, akkor 150 kilométerrel arrébb megyünk, és akkor az Európai Bíróság lesz az a fórum, amely ezt a kérdést rendezni fogja.
A nemzeti borítékokkal kapcsolatban igen, fontos és hasznos az a munka, amit a magyar európai parlamenti képviselők elvégeztek. Van bent több módosító is a részükről, az Európai Parlamentnek megvan az a nagy előnye, hogy a bizottsági módosítóknál nincs koherenciavizsgálat, és a Bizottság elfogad olyan módosítókat is, amit említett a polgármester úr, hogy az arányokat változtatná, tehát az elvhez nyúl hozzá, és van közte olyan is, amely a kompenzáció irányába tesz már lépést 1-2 millió euró közötti összegben. Mondjuk úgy, és nem nagyon belemenve a tárgyalástaktika bugyraiba, de annyit azért mindenképpen lehet mondani, hogy a legvérmesebb és helyenként már-már támadható és nehezen alátámasztható számításaink szerint olyan bő 4 millió euró az, amit meg lehet egyáltalán kompenzációként fogalmazni. De mondjuk úgy, hogyha módszertanilag minden szempontból korrekten számolunk, akkor ez túllő a célon, ez már túlkompenzáció lenne. Ennek ellenére nyilvánvalóan messziről kell indítani, hogy valahol célba érjünk, tehát ilyen módon az európai parlamenti képviselők munkája segít minket, én ösztönözném őket, hogy még ambiciózusabb javaslatokkal is éljenek, hogy legyen honnan kompromisszumot kötni ebben a kérdésben. De igen, az összegszerűséggel és a megoldás elvében egyetértek.
Szeretném még egyszer megerősíteni, hogy a vidékfejlesztési átcsoportosítástól függetlenül az Új Magyarország vidékfejlesztési programban indul borászati pályázati jogcím most tavasszal, és lesz erre markánsan allokált forrás. Ha az átcsoportosítás megmarad, és ez marad a végső álláspont, akkor pedig külön tárgyalást fogunk kezdeményezni a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával, hogy mi legyen az a módszer, ahogy garantálni tudjuk, hogy ez a növekmény valóban érdemi növekményként, vidékfejlesztési ágon a bortermelőknél marad. Mivel azt hiszem, az Új Magyarország vidékfejlesztési program most is kellően konstruktív a borászati ágazattal szemben, és szinte minden létező jogcímen lehet majd pályázatot benyújtani technológiafejlesztésre, emiatt szűk a mozgásterünk, tehát azt lássuk őszintén. Tehát nem a forráshiány, hanem a jogcímhiány miatt, hogy milyen jogcímen tudunk még a vidékfejlesztésből a borászati ágazatba fizetni úgy, hogy az valóban a bortermelőkhöz jusson. De mondjuk azt, hogy oldottunk már meg ilyen jellegű problémákat megfelelő kreativitással, megfelelő bizottsági segítséggel a vidékfejlesztési programban, de arra szeretnék egy garanciát, ha úgy tetszik egy deklarációt tenni, hogyha marad a vidékfejlesztési átcsoportosítás, akkor abban intenzív konzultációt fogunk majd folytatni, és garanciákat teremtünk arra, hogy valóban az ágazaton belül tudjon maradni ez a forrás, ez a pénz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Kiss Lászlóhoz.) Elnök úr, kíván reagálni? (Kiss László: Nem, köszönöm.) A képviselő urat kérdezem. (Dr. Hörcsik Richard: Nem, időspórolás miatt.) A tartalmas vita nem elveszett idő, hanem hozzátesz, de önre bízom.
Ezzel a raportőrök elmondták a véleményüket, most a képviselői vita folytatódik, először Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszonynak adom meg a szót.
Pelczné dr. Gáll Ildikó hozzászólása, kérdései és a válaszok
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr a lehetőséget. Azt pedig külön köszönöm, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselő, hogy idelátogatott hozzánk a bizottság, ezzel is kifejezve azt, hogy fontosnak tartja ezt a kérdést.
Mint ahogy a bevezetőben és a hozzászólásokban is elhangzott, vannak olyan kérdések, olyan reformok, amelyek pártok felettiek, és a megoldásnak is ilyennek kell lenni. Ugyanakkor el kell azt is ismerni, hogy minden egyeztetési folyamat tanulságokkal szolgál, és tanulságokkal jár, nyilván a következő jobb lesz, az ezt követő még jobb lesz. Azt a célt kell hogy szolgálja, hogy akik érintettek benne, legalább olyan eséllyel és olyan lehetőségekkel tudják ezt a szakmát művelni, mint mondjuk a régi tagállamok borászai, és ha eddig eljutunk, ezt az eredményt elérjük, akkor úgy gondolom, elégedettek lehetünk. Látszik, hogy az idő sürget, hiszen 17-éig nagyon kevés idő van hátra, és sürgetettség tapasztalható a mezőgazdasági miniszterek részéről is a megegyezést illetően. Nem látjuk tisztán, hogy mi az a mozgástér, amit még be lehet járni, mi az a módszer, amivel az érdekeket jobban lehetne képviselni a megegyezés irányába el lehet jutni. Úgy tűnik, vannak kőbe vésett igazságok meg történelmi hagyományok, amelyek minket sújtanak, ilyen ez az 50 százalékos dolog. Nem tudom, de bizonyára történtek számítások a tekintetben, hogy egy 2/3-1/3-os arány és az 50 százalékos között mi a különbség, és ha ez a 4 millió euró, akkor ez hogyan kerülhet majd a termelőkhöz, az előállítókhoz, vagy mennyi ez az összeg, és mi az a pénz, amivel elégedettek lehetnénk.
Két része van ennek a döntésnek, olyan, amire - úgy látom - nem tudnak már hatással bírni, és van egy olyan, ami Magyarország belüli, tehát nemzetállamon belüli döntési kompetencia. Jelesül a minisztérium kompetenciája, erre viszont hatni lehet, ilyen a vidékfejlesztés kérdése. Államtitkár úrral nemrég volt egy bizottsági ülésünk, ahol már elkezdtük vesézni ezt a vidékfejlesztési programot, ön ígéretet tett arra nézve, hogy ez majd valóban a vidéknek fejlesztést és lehetőséget fog adni. Elkezdtem nézegetni, amit ön mondott, hogy majd tavasszal lesznek pályázatok, hirtelen a tengelyek mentén nem találtam ezt meg, de ennek a nagyságrendjére mindenképpen kíváncsi lennék, hogy pontosan mennyi ez, hiszen egyet látni kell: a bor egyes vidékeinken megélhetési forrás. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 15 százalékos munkanélküliség van, ezen nem segítettek sem az első nemzeti fejlesztési terv, sem a második nemzeti fejlesztési tervnek az eddigi forrásai, pályázati lehetőségei. Ezt tovább súlyosbítani nem szabad, hanem pontosan a felzárkózást kellene segíteni. Ezért mindazokat a forrásokat, amelyeket vidékfejlesztésre és célzottan munkahelyteremtésre lehet csoportosítani, oda kell csoportosítani, és kérjük is, hogy csoportosítsák oda, hiszen ez az önök kompetenciája, és erre lehetőség van. Talán még azt is meg merem kockáztatni, hogy a tengelyeken belül a hagyományos értelemben vett beton helyett praktikus lenne ezt a célt preferálni.
Ide tartozik a szerkezetmegújítás. Nem tudom, hogy összességében Magyarországon az a telepítési jog, amivel most rendelkezünk, mennyi új telepítést jelentett - akár borvidékek szerint is -, és mennyit vágtak ki. Mit jelent az az összeg, amit a kivágásért kapnak? Ez Magyarországon megélhetési kérdés, szeretnek ezzel élni az emberek. Élhetnek-e vele? Van-e valami kvóta e tekintetben, ami ezt korlátozza, van-e itt sorban állás vagy mit hoz a következő egy-két év e tekintetben? Emiatt számíthatunk-e megújításra, megújulásra, vagy milyen irányban mozdul el a telepítés és a szerkezetmegújítás kérdése?
A következő kérdés az eredet. Végigtapasztaltam képviselőként, frakciótársként, hogy Hörcsik Richard képviselőtársam mit küzdött a tokaji névért, a tokaji név visszaszerzéséért, és látom, hogy kellene, hogy a kormány is határozottan melléálljon. Ha ez bíróságot jelent, akkor tessék odafordulni, mert mindannyiunknak vannak közös érdekei, szerintem ez ilyen. Látszik, hogy nem nyugodnak a kedélyek Szlovákia vonatkozásában sem, de úgy látszik, hogy a hamisítás - mondjuk, az ukrán hamisítás - is megjelent. Tehát nem elég a törvényeket meghozni, hanem azok végrehajtását is ellenőrizni kell, ennek a rendszerét is ki kell alakítani. Nem tudom, hogy létezik-e, megvan-e, tettek-e lépéseket ennek érdekében, mennyire lehetnek biztosak a gazdálkodók e tekintetben.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Szívesen fogadtuk el a meghívást, bár tudjuk, hogy ilyenkor mindig szembe kell nézni egy veszéllyel: hogy ilyenkor értelemszerűen megjelenik bizonyos helyi érdekek dominanciája, a vitánk tárgya persze az, hogy Brüsszelben mit képvisel a Magyar Köztársaság, de ilyen kis visszafogott pártpolitikai villongás persze belefér a vitába.
Államtitkár úr, tessék!
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. A kérdésre válaszolva kezdeném a vidékfejlesztéssel, mert valóban ebben már volt több konzultáció a képviselő asszonnyal, és ahhoz tartozóan, azon a logikán szeretném elmondani azt, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban várakozásaink szerint - és ez tájékoztatás is a borászati szakma szereplőinek - egy kétlépcsős pályázati logikát képzelünk most. Ez azt jelenti, hogy valamikor februárban egy előzetes technológiai minősítés lesz. Aki most katalógusból akar beszerzéseket végezni, annak nem, de aki speciális technológiát szeretne, annak egy előzetes technológiai minősítés valamikor februárban lesz, és május hónapban lehet benyújtani azokat a pályázati kérelmeket, amelyek a mezőgazdasági termékek értéknövelése cím alatt futnak valószínűleg a képviselő asszony papírjaiban. Ez magában foglalja az élelmiszeripart, a teljes élelmiszeripari beruházási programra az AVOP-os tapasztalok alapján több pénz áll rendelkezésre, mint korábban, és ott is abszorpciós kérdések voltak. Tehát azt merem mondani, hogy aki ebben a 2008-as pályázati körben pályázni fog, és formailag megfelelő, jó kérelmet nyújt be, az nagyon nagy valószínűséggel meg is kapja, itt borászati technológiafejlesztésről beszélünk.
Ilyen módon a képviselő asszony szavaira reagálva, mindig nagyon nehéz kérdés, hogy mi az, ami igazán tud munkahelyet teremteni, és azt hiszem, néha a beton is. Tehát az, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van 100 olyan állattartó telep, amit meg tudunk újítani ezekből az EU-s pénzekből, megfelelővé tudjuk tenni az EU-s normáknak, meg tud maradni a foglalkoztatás jellemzően olyan települések határában, ahol ez óriási gondot jelent, azt hiszem, az már kézzel fogható eredmény. Ugye, 2007 októbere óta most egy hároméves derogációt kaptak ezek a nagy állattartók, de van környezetvédelmi kötelezettség, és ebből meg tudnak újulni.
A borászatban mondjuk, a beton helyett valószínűleg a saválló lesz az a technológia, amit leginkább igénybe fognak venni, tehát itt ebbe az irányba megyünk. De természetesen értettem a felvetést, hogy beton helyett más, tudásalapú intézkedésekre is lehet költeni, van a vidékfejlesztési programban arra is lehetőség. Azért azt hiszem, hogy az itt megjelent borászati szereplők is azt gondolják, hogy a legfontosabb és legakutabb probléma nagyon sok esetben a technológia bővítése, modernizációja, megújítása, azzal lehet minőségi költséghatékony termékkel a piacon megjelenni, de amint mondtam, erre lesz lehetőség.
Pénzügyi számítások: akkor mondom a különféle dolgokat. Amit mondtam az expozémban, ez a 2,5-3 millió euró, ez az a különbség - most évről évre változva -, ami akkor lenne, hogyha 100 százalékban a Magyarország számára a legkedvezőbb leosztás lenne. A 2/3-1/3-nál - és ráadásul, ha a 2/3-on belül is, a Magyarország számára igazán érdemi differenciát nem jelentő bortermelés is szerepet kap -, ahogy számolgatjuk, ez nagyságrendileg egymillió, egymillió-néhányszázezer euró különbséget jelenthet az évek átlagában. Azt hiszem, ezt Tabajdi képviselő úr nyújtotta be, a Glattfelder képviselő úr által benyújtott kompenzációs csomag - ezt megint bizonyos feltételekhez kötöm, mint ebben a borpiaci évben igényelt támogatásokhoz - számításaink szerint olyan 1,2 millió eurót jelent.
Tehát a most forgó kompenzációs csomagok 1-2 millió euró között vannak, miközben az optimális esethez képest számított veszteségünk 2,5-3 millió euró. Finoman próbáltam körülírni az előbb, akkor most direktebben fogalmazom meg: az a szám, amit mi kihoztunk, az a 4 millió körüli euró, hogyha az optimálisnál is minden optimálisabb lenne, és Magyarország döntené el egyedül, hogy mi történik az EU-ban, akkor mindent figyelembe véve ez az elméleti maximum, amit ki lehetne kalkulálni. De ebben benne van az, hogy a számunkra legjobb leosztás van, és még arra kapunk kompenzációt bizonyos konkrét intézkedések kapcsán. Ez nyilván nem egy reális dolog, ez egy tárgyalási szélső érték, csak hogy lehessen honnan kompromisszumot kötni. Tehát pénzben nagyjából ez a mozgásterünk, ez az az összeg, amiről beszélünk. Fontos, hogy ezt lássuk, értsük, miközben egyébként hiszek abban, hogy az Új Magyarország vidékfejlesztési programban, és még nem tudok konkrét választ adni, mert a pályázók igényétől is függ, de egészen biztos, hogy évente ennél jóval nagyobb összegű plusz pénz, plusztámogatást tudunk a borászati szektorba - fejlesztési oldalról - eljuttatni. Tehát ilyen módon azt hiszem, ez rendben lesz.
A kivágási kvóta. Az expozéban mondtam, akkor ezt most szeretném megerősíteni, hogy 400 ezerről indult, 200 ezer volt sokáig, most 175 ezer hektárnál tart EU-s szinten a kompromisszumos javaslat, és a kvóták úgy néznek ki benne, hogy 8 százalék tagállami szinten, 10 százalék borrégiós szinten, és van egy 15 százalék, ami a Bizottságé, de azt Magyarország biztosan nem fogja igénybe venni. Tehát Magyarország számára releváns kvóták a 8 és a 10 százalék. Magyarán, ha az egész ország regisztrált termőterületén eléri, ez olyan 6500-6600 hektár, akkor Magyarország - mint ország - leállíthatja az egész kivágást a területén, és egy-egy térségben - azt gondolom, ez az Alföld területén a legreálisabb veszély - a 10 százalékot eléri, akkor abban a térségben állíthatja le a tagállam saját hatáskörben. Van még egy környezetvédelmi kvóta, de az mértékében nem olyan fajsúlyos.
Még egy dolgot megerősítek a képviselő asszony mondandójából: valóban nagyon ellentmondásos kérdés, amikor a kivágáshoz nyúlunk, mert ha versenyképességi, borágazati és makroszempontokat érvényesítünk, akkor persze, ne legyen kivágási támogatás, az az alapvető magyar érdek. Ugyanakkor, ha a nyugdíj előtt álló, nehéz élethelyzetben lévő alföldi kistermelőről beszélünk, aki egész egyszerűen nem tud nyereségesen bent maradni az ágazatban, annak személy szerint nehéz azt mondani, hogy Magyarország az ellen küzd, hogy ő ne tudja azt a támogatást megszerezni. Azért mondom, hogy ebben sikerült a szakmával konszenzussal kialkudva, kialakítva a makroérdekek mentén letenni a voksunkat, de azért ez olyan dolog, hogy önkéntes a kivágási támogatás - ezt szeretném hangsúlyozni -, aki ezt termelőként igénybe vette, az a saját jól megfontolt érdekében vette ezt igénybe.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő asszonyé a szó.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): A termékvédelem volt még.
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): A tokaji eredetvédelem, vagy általában?
ELNÖK: Elnézést kérek, mielőtt az államtitkár úrnak megadom a szót, szeretnék tenni egy megjegyzést elnökként. Túl azon, hogy úgy jöttünk ide, hogy azt mondtuk, kiragadjuk ezt abból a szokásos gyakorlatból, hogy a kormány mindent rosszul csinál és az ellenzék mindent jobban tud, ezt néha nehéz megakadályozni. Azt szeretném szóvá tenni, hogy a képviselő asszony késik egy fél órát - közelebbről jött, mint mi -, és rákérdez olyanokra, amiről az államtitkár úr beszámolt. Ezt nem tartom méltányosnak sem a bizottság tagjaival, sem a vendégekkel szemben. Az államtitkár úr több kérdésről az expozéjában részletesen beszélt, és a képviselő asszony rákérdez, szemrehányó hangon azt mondja, hogy nem beszélt a termékvédelemről. Nagyon hosszan beszélt.
Megadom a szót az államtitkár úrnak. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Reagálhatok erre, elnök úr?) Természetesen.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Minekutána megszólított ebben. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek lehet elfoglaltsága. Tény, hogy a távolság az távolság. Nem a termékvédelem tényére kérdeztem rá, hanem az ellenőrzésére. Arra az eljárásra, ahogy ezt majd meg fogják tenni. Amennyiben az államtitkár úr ezt érintette, akkor a kérdésemet visszavonom, ellenkező esetben fenntartom, a kioktatást pedig kikérem magamnak.
ELNÖK: Én nem tartottam méltányosnak ezt az eljárást. Megadom a szót az államtitkár úrnak.
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Akkor annyival egészítem ki a korábban elmondottakat, hogy valóban nem az a probléma, hogy nincsenek megállapodások, hanem itt betartatási kérdések vannak. De a reform során újra nyíltak, újra nyílhatnak megállapodások, és erre reagáltam a polgármester úrnak - képviselő úrnak -, hogy abban van közöttünk egyetértés, hogyha az új reform nem teremt érdemben jobb helyzetet mind megállapodásban mind betartatási lehetőségben, akkor van az az út, hogy bíróságig kell elmennünk. Más lehetőség ebben akkor tényleg nem marad, mert tárgyalás tárgyalás hátán már volt, termelőkkel, termelők nélkül, minden-minden fórumon.
Köszönöm.
Elnöki összefoglaló, a bizottság álláspontjának ismertetése
ELNÖK: Köszönöm. A képviselő asszonynak jelzem, hogy mi ezt már egyszer meghallgattuk.
További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs, akkor a vitát berekesztem erről a napirendi pontról. Most a Házszabály értelmében a bizottság elnöke jegyzőkönyvbe diktálja az Országgyűlés állásfoglalását a borpiaci reformmal kapcsolatban. Ennek van egy formális része is, amelyet többnyire el szoktam mondani. Most engedjék meg - hogyha hozzájárulnak a bizottság tagjai -, hogy én most ne ezt tegyem, hanem inkább elmagyarázva mondjam el, hogy mi az Országgyűlés álláspontja, és milyen alapon tesszük.
Az első pont - és ebben mindegyik parlamenti párt és mindegyik képviselő egyetértett -, hogy maga az európai borászat megújulásra szorul, a reform szükségességét nem vonja senki kétségbe, de azért vannak aggodalomra okot adó jelek, hogy milyen hibákat lehet elkövetni, és érdemes erre odafigyelnünk, az Országgyűlésnek és a kormánynak is, hogy ezeket a hibákat kiküszöböljük.
Itt van a nemzeti boríték kérdése. Minden hozzászóló egyetértett abban, hogy ez milyen igazságtalan, hogy egyes tagországok múltbeli támogatási szintjét akarják figyelembe venni ahelyett, hogy a szolidaritás elvét követnék. Szeretném itt megemlíteni, hogy az Országgyűlés támogatja azt, hogy ez tűrhetetlen, csak szeretném azért magyarázatként elmondani, hogy van egy nagy különbség az európai uniós tagállamok kormányai és a termelők között. Úgy vélem, hogy nagyon sok európai uniós tagállam állam és kormányfője, kormánya elfogadja azt, amit mi mondunk, hogy tűrhetetlen különbségtétel az, hogy egyes tagországok régebben magasabb támogatást kaptak, és ezen lehetne változtatni. De azt gondolom, hogy mondjuk a francia, spanyol, olasz borászok ezzel nem így vannak. Ők arra nincsenek tekintettel, hogy annak idején Jaltában született egy megállapodás, és Közép-Európa szovjet megszállás alatt volt. Ők ezzel nem törődnek, és ha szabad, felhívnom a figyelmet, hogy miért nem törődnek vele. Hogyha Horvátország és Macedónia néhány éven belül belép az Európai Unióba, akkor hiába tudjuk azt, hogy a késlekedés oka a délszláv háború, nem hiszem, hogy a Tokaj-hegyaljai gazdák azt fogják mondani, hogy ennek kompenzálására szívesen átadjuk nekik a támogatást, mert ez így igazságos történelmileg, hanem azt fogják mondani a Tokaj-hegyaljai gazdák is, hogy amit megszereztünk, azt tartsuk meg. Nincs ezzel semmi gond, csak ez egy valódi politikai dilemma az Európai Unió tagállamai részére. Szerintem a leghelyesebb, igazi elvi álláspont az lenne, hogy semmi kompenzáció, hanem ez egy elvi szempont számunkra, hogy Magyarország egyenjogú tag, elég hátrányt okozott nekünk az elmúlt 50 év, akkor most egyenlő mércével mérjünk.
De miután ezt nem lehet elérni a gazdák ellenállása miatt, ezért hogyha a kompenzáció végül is sikeres lesz - 2 millió vagy 4 millió, vagy a kettő között valami -, ezt nem tudjuk megmondani, erre ne is adjunk mandátumot a kormánynak, mert nem lehet azért egy ilyen tárgyalás végkimenetelére mandátumot adni, javasolom, hogy akkor ebbe az irányba menjünk. Ha már nem tudunk elvi alapon sikert elérni, akkor legalább az anyagi konzekvenciákat mérsékeljük, és lehetőleg minél jobban. Az elfogadható - úgy érzem a hozzászólások alapján -, hogy az Országgyűlés arra hívja fel a kormányt, hogy akkor ezt képviselje.
A kivágási támogatások szerepét valóban szűkíteni kell, és ebben - a hozzászólások alapján - azt tudom leszűrni, hogy az egyik probléma az, hogy nem oda irányul, ahol a feleslegek keletkeznek. Magyarán megint a régi erősek akarnak jobban járni, és a mostani belépők, akik hátrányban vannak, ők a kárvallottak egy olyan helyzetért, hogy felesleg keletkezik, holott a felesleg nem itt keletkezik. És ebben az iméntiek alapján az Országgyűlés arra kéri fel a kormányt, hogy ennek szellemében tárgyaljon, és ilyen álláspontot képviseljen.
A negyedik pont a termékvédelem. Egyetértett azzal is mindenki, hogy a Tokaj-hegyaljaihoz hasonló, határokon átnyúló borvidékek szabályozásában a kormány azt az álláspontot képviselje az európai uniós intézményekben, hogy a termőterület nagyobb részét elfoglaló tagállamnak kell meghatározó szerepet kapnia. Hogy ebben milyen sikerrel fog a kormány tárgyalni, ezt még persze, nem lehet nyilvánvalóan tudni. Nem gondolom, hogy az Országgyűlésnek meg kellene határoznia, hogy fél éven belül forduljon bírósághoz, ha nem történik meg ez meg ez, de azt, hogy ezt a kormány határozottan képviselje, ezt az Országgyűlés mindenképpen előírná a kormány számára. Térjünk vissza egy későbbi időpontban, hogy hogyan állunk, és adott esetben az Országgyűlés tudja akár kérni a kormánytól azt is, hogyha minden diplomáciai lehetőség kimerült, akkor forduljunk bírósághoz. Osztom azt az álláspontot egyébként, hogy a szlovák álláspont nagyon kiszámíthatatlan. Ne felejtsük el, hogy az új miniszter HZDS-es, pont kint voltam Pozsonyban, amikor az elődje lemondott, egy pajtában verte az asztalt dühében, körülötte marhák és borjúk voltak, és nagyon frusztrált volt szegény. De az, hogy a kisebbik párthoz, a HZDS-hez tartozó miniszter, úgy érzem, a mozgástere nagyon szűk is egyben.
Ezért osztom azt az aggodalmat, hogy részben újra lehet nyitni a tárgyalásokat, de akkor sem lehet tudni, mennyire van majd a kormány mögötte. Nagyon nehéz tárgyalásokra kell felkészülnünk. Tudjuk, hogy Szlovákia amúgy sem egy könnyű szomszéd, és a magyar-szlovák kapcsolatok is lényegesen rosszabbak, mint amilyennek lenniük kellene. Ez mind-mind beárnyékolja a megállapodás lehetőségeit. Ebben azt tudom mondani az Országgyűlés nevében, hogy álláspontjának rögzítése mellett sok sikert kívánunk ahhoz, hogy eredményre vezesse ezeket a tárgyalásokat.
Összefoglalva az Országgyűlés véleményét: beszereztük a szakbizottságok álláspontját, ők támogatják a kormány álláspontjavaslatát, és körülbelül úgy, ahogy elmondtam - persze, tömörebben van ez leírva -, mi is támogatjuk az elhangzottak alapján az összes, a vitában részt vett frakció véleményének az összegzésével a kormány által előadott álláspontot.
Köszönöm szépen. Kíván-e ehhez valaki hozzátenni valamit? Van-e, aki nem ért egyet valamelyik elemmel? (Nincs jelzés.) Ilyen nincs, Köszönöm szépen.
Áttérünk a második napirendi pontunkra, amely Tokaj-hegyaljával foglalkozik általánosságban, a borrégió helyzetével és problémáival szeretnénk megismerkedni, különös tekintettel a szlovák tokaji ügyre -a melyről most már elég sokat beszéltünk az előző napirendi pont kapcsán -, nem beszélve a bormarketing kérdéséről, amelyet szintén érintettünk, értelemszerűen itt szintén a borról volt szó. Viszont van egy új eleme ennek a vitának, ez pedig a környezetvédelem kérdése, és ebben a vonatkozásban tisztelettel köszöntöm Duhay Gábor főosztályvezető-helyettes urat, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részéről.
Úgy állapodtunk meg, hogy először felkérjük Marcinkó Ferenc urat, a Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanácsa elnökét, hogy mondja el nekünk a térség problémáit; három kérdést megemlítettünk, persze másról is lehet szó, és sok meghívott vendégünk azért van itt, hogy ők is elmondják, számukra hol szorít a cipő, és hogy meghallgassuk ezeket.
Elnök úr, parancsoljon!
Marcinkó Ferenc elnök (Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács) előadása
MARCINKÓ FERENC (Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács): (Előadását vetített prezentáció segítségével tartja meg.) Mindenekelőtt a tokaji bortermelők nevében szeretnék köszönetet mondani azért, hogy a bizottság a kihelyezett ülését itt tartja meg, és ennek keretében lehetőségem van a bizottság tagjait tájékoztatni néhány olyan kérdésről, amelyek ezt a borvidéket jellemzik.
Az itteniek nyilvánvalóan tudják, de akik nincsenek teljesen tisztában a tokaji borvidék területi elhelyezkedésével, a zempléni hegyvonulat déli-délnyugati, délkeleti lankáin fekszik, mintegy 70 kilométeres hosszúságban. A Tokaj-abaújszántói rész körülbelül 20 kilométeres hosszúságú, és a Tokaj-Sátoraljaújhely közötti rész mintegy 50 kilométer hosszúságú. Ne tévesszen meg senkit az "Ungvár" név, mert ez egy pincét jelent, és egyelőre ez még csak a magyar területeket tartalmazza, mert a szlovákiai tokaji borvidék területei - miután ez még erősen vitatott - nincsenek benne, és mi még nyilvánvalóan nem tekintjük egységesnek a két oldalt.
A borvidék szőlőterülete örvendetes módon az elmúlt időszakban nem csökkent, hanem némiképpen még növekedett is. Ez azért érdekes, mert azt gondoltuk, hogyha megjelenik a kivágási támogatás, akkor valószínűleg sok termelő fogja ezt igénybe venni, és a kecsegtető támogatás reményében ki fogja vágni a szőlőterületét. Nem így történt, ennek több oka is van. A két leglényegesebb dolog az, hogy a tokaji termelők azért felmérték azt a helyzetet, hogy ezeken a területeken, meredek hegyoldalakon, ha kivágják a szőlőt, nem lehet más kultúrát megvalósítani, tehát bizonyos kényszerhelyzet van. Másrészt pedig azért mi is kifejtettünk megfelelő propagandát annak érdekében, hogy ne a pillanatnyi hasznot nézzék, hanem mindig gondoljanak a holnapra, és ennek megfelelően hozzák meg a döntésüket. Tehát mintegy 6 ezer hektár művelt szőlő van a borvidéken, és örvendetes módon nem nagyon csökkent az újratelepítések mennyisége, ez elsősorban a Tokaj-hegyalján befektető külföldi borászatoknak köszönhető, de néhány magántermelő is jelentős telepítést hajtott végre az elmúlt időszakban. Itt is látjuk, hogy 2000-től hogyan változott a területnagyság a tokaji borvidéken, tehát - ahogy említettem - nem csökkent, hanem némiképpen növekedett is.
A termésátlagok meglehetősen tág határok között ingadoztak az elmúlt időszakban, de az évi átlagos szőlőtermés körülbelül 30-35 ezer tonna a borvidéken. Ebből - az előzőekben bemutatott számok alapján - ki lehet számolni, hogy nem magas a tokaji borvidék termésátlaga, az évi átlagos aszútermés körülbelül 700 tonna körül van. Ebből adódik, hogy az éves bortermelésünk körülbelül 200-230 ezer hektoliter, ezen belül pedig itt látható a két nagy borkategória minőségi aránya, a minőségi bor 85 százalék, a borkülönlegességek pedig 15 százalékot tesznek ki éves átlagban.
A következő ábrán a bortermés alakulását láthatjuk 1999-től 2006-ig. Látjuk, hogy amikor megemelkedett a termés mennyisége a borvidéken, és piaci zavarok is előadódtak, akkor egy darabig fokozatosan növekedett a borkészlet. Egészséges az, amikor a bortermés körülbelül 300 ezer hektoliter körül van, hiszen a borkülönlegességeket érlelni kell évekig, tehát azért nem az évi terméssel számolunk, de akkor, amikor 500 ezer hektoliter körüli bortermés volt, komoly gondok adódtak a borvidéken.
Az üzemméretek nagysága a borvidék egyik problémája. Míg körülbelül 15 évvel ezelőtt 0,3 hektár volt az átlagos területnagyság a borvidéken, most körülbelül 0,6 hektár körül van. Történelmi hagyományai vannak Tokaj-hegyalján annak, hogy a jelentős volument képvisel a kis percellák aránya, ez az utóbbi időben - birtokkoncentráció miatt - csökkent, és a területnagyság 0,6 hektárra növekedett. Ez a folyamat, ha lassan is, folyamatosan folytatódik.
Ezen a területen egyébként körülbelül 13 ezer termelő műveli meg a szőlőterületet, ez némi duplázást is jelent, ugyanis a hegyközségi nyilvántartási rendszer nem tudja kiszűrni azokat a tagokat, akik több községben is tagsággal rendelkeznek. Számításaink szerint ez körülbelül 6 ezer családot érint a borvidéken.
A borvidéknek sok sajátossága van, elsőként szoktuk emlegetni azt, hogy vulkanikus eredetű talajon fekszik, amely nagyon zamatossá teszi a borokat, nagyon ásványosak lesznek a tokaji borok. De valljuk be, hogy a világnak nagyon sok borvidékén van vulkáni eredetű talaj, amely hasonló adottságokkal rendelkezik, a többi tulajdonság az, amely talán eltérő, elsősorban a magyar borvidékektől, de úgy gondolom, kevés borvidék van ilyen a világon, ahol nagyon szűk a fajtaszerkezet. Itt Tokaj-hegyalján - látjuk az arányokat - tulajdonképpen kétfajta terem, a furmint és a hárslevelű. Ugyan léteznek egyéb fajták, de olyan kis mennyiségben, hogy nem befolyásolják lényegesen a borvidék fajtaösszetételét. Gyorsan átfutok ezen, mert lehet, aki nem ismeri ezeket a fajtákat: a furmint sokkal jobb aszúsodó képességekkel rendelkezik, a hárslevelű pedig általában magasabb cukorfokú termést ad, és nagyon sajátos illat- és zamatanyagokkal rendelkező bort tudunk belőle nyerni, illetve még a sárga muskotály az, amely egy divatos borfajta.
Ami speciális a tokaji borvidéken, az a borkészítési technológia, erre vagyunk büszkék, ez egyedülálló a világon. Sehol másutt ilyen borkészítési technológia nem létezik, és minden fáradozásunk arra irányul, hogy ezt a technológiánkat meg tudjuk őrizni, és finomítani tudjuk. A fajtaborok kategóriájába tulajdonképpen a minőségi borok tartoznak, amelyeket a fogyasztó 0,75-ös palackokban lát a piacon. A szamorodni, az aszú és az esszencia a borkülönlegességek kategóriája. A szamorodni akkor készül, amikor aszúszemeket is tartalmaznak a fürtök, de egyben történik a feldolgozás és kétéves érlelési idő van előírva a törvények szerint, az aszúborok pedig úgy készülnek, hogy szemenként külön kiszedik ezeket az aszúszemeket, és ezeket felöntik borral vagy musttal, ennek az aránya határozza meg, hogy hány puttonyos aszúbor készül. Ez a technológiai elem az, amely eredetivé teszi a borvidéket, sehol másutt nincs ilyen. Ez pedig azért alakult így ki, mert mi azért az északi szőlőtermesztés határán vagyunk, és az évjáratok között elég jelentős különbségek alakulnak és alakultak ki a történelem folyamán is. Azért őseink azért dolgozták ki ezt a technológiát, hogy az éghajlati különbségeket tompítani tudják, illetve a piac számára mindig egy kommunikálható borkülönlegességet tudjon előállítani.
Ami szintén speciális ezen a borvidéken, ez az őszi mikroklíma, amely lehetővé teszi az aszú kifejlődését, amihez vagy ködös októberi reggelek kellenek, vagy pedig egy esősebb periódus, amit egy nagyon szép, indián nyár követ. Ahhoz, hogy aszúszemek képződjenek a borvidéken, nagy rizikót vállalnak egyébként, ugyanis ez egy nagyon csúnya rothadási folyamattal kezdődik, amiből nem lehet még akkor megítélni, hogy mi lesz a vége. Tehát ha jóra fordul az időjárás, akkor lesz aszúsodási eredménye, ha marad a rossz időjárás, akkor pedig lefolyik a termés a tőkéről, és kezelhetetlen termés következik. Úgyhogy nagyon rossz minőségű bort is lehet ebből előállítani. Amit most a képen látnak, az egy ideális állapot. Ezeknek az aszúszemeknek a kiszedése óriási kézimunkaerő-ráfordítást jelent, és gondolják el, hogy grammonként - mert egy aszúszem átlagos súlya körülbelül egy gramm - kell kiszedni 700 vagy 1000 tonnát. Ez egy nagyon bonyolult feladat, és hosszabb szüreti periódust és kedvező időjárási körülményeket feltételez. Egyébként Tokaj-hegyalján - nemcsak az aszúszedés miatt, hanem egyébként is - mert meredek szőlőterületen végzik, rendszerint nagyon köves, kemény talajokon - a művelési költségek is magasabbak, mint más borvidékeken. A következő képet csak azért tettük be a sorba - a puttony és a gönci hordó -, mert ezek voltak az aszúkészítés mértékegységei, ma 20 kilogramm és a 100 liter az egység.
Nagyon fontos - és hála Istennek sikerült ezt is megőrizni a borvidéki technológiában -, hogy egy érlelési időre van szükség ahhoz, hogy a tokaji borkülönlegességek megtartsák ezt a különleges jellegüket. Így aztán a mai magyar bortörvény a szamorodni borok esetében - mint említettem már - egyéves kötelező fahordós érlelést, illetve aszúborok esetében kétéves fahordós érlelést írnak elő.
Az Európai Unióval is sikerült elfogadtatni, hogy Tokaj-hegyaljának van egy speciális palackformája, és az európai uniós bortörvény is külön kitér erre, ez a 0,5 literes fehér, megfelelő arányokkal rendelkező palack.
Az eredetvédelem. Az eredetvédelem nagyon hosszú időre nyúlik vissza. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a világon Magyarországon történt meg először a borvidékké válás, ebben még a franciákat is megelőztük. Tehát 1737-ben került sor először a borvidék lehatárolására, majd a '70-es, '80-as években megalakultak a termőhelyi kataszterek, besorolja a termőhelyeket első és másodosztályú termőhelyi kataszterbe, elkészült utána az ültetvénykataszter is, a 2004-es bortörvény rendeleteiben védett eredetű bor szabályozása lehetővé tette azt, hogy a tokaji borok - úgymond - automatikusan védett eredetűvé váljanak. Ennek az volt a lényege, hogy a védett eredetű boroknak speciális szabályozással kell rendelkeznie, és a tokaji borok pedig éppen olyanok, amelyek már évszázadok óta speciális szabályozással rendelkeznek. Ma már elmondhatjuk, hogy ennek kapcsán az érzékszervi minősítés is a borvidéken történjen.
Amivel még adósak vagyunk: nincsenek tulajdonképpen a dűlők lehatárolva. Tehát a termelők ugyan ismerik és tudják, hogy az egyes dűlők hol helyezkednek el, de nem alkalmas még eredetvédelmi szempontból arra, hogy ezt használják. Mert eredetvédelmi szempontból azt kell megmondani, hogy a két parcella között melyik mezsgyén húzódik ennek a dűlőnek a határa. Ez az a kérdés, amivel még adós a borvidék.
Ami még jellemző a mi borvidékünkre, de ez a többi magyar borvidékre is jellemző, hogy nagyon kicsi a jövedelmezőségi szintje azoknak a cégeknek, amelyek itt dolgoznak a borvidéken, legyenek azok kisebbek, nagyobbak vagy magántermelők, amiatt, hogy magasak a termelési költségek, messze nem ismertek annyira a tokaji borok a világban, mint ahogyan ezt szeretnénk, tehát a marketingre különösen nagy gondot kell fordítani. Azonkívül pedig a tokaji borok presztízse nem olyan sem belföldön, sem külföldön, hogy olyan áron lehessen értékesíteni, amilyen magasak a termelési költségek, hogy megfelelő jövedelmezőségi szintet mutassanak.
Ha most alkalmunk lenne végigmenni a Tokaj-hegyaljai településeken, akkor lehetne látni, hogy messze nincs olyan életszínvonal, mint amilyen elvárható lenne egy ilyen világhírű borvidéken, ahogy máshol a világon előfordul. De ezekről a méltatlan dolgokról nem akarok különösen szólni, önök ezt jól ismerik a bizottság munkája kapcsán.
A szlovák névhasználatra szeretnék még kitérni, mert úgy gondolom, ha végigmutatom, hogy milyen soron mentünk végig, akkor talán jobban tudják érzékelni, milyen problémákkal állunk szemben. 1993-ban - mint Hörcsik úr is utalt rá - állapodott meg Európa és Magyarország a bormegnevezések védelméről, és ez Magyarország számára kizárólagosan eredetvédetté tette az európai tagországokon belül. Majd Szlovákia - közeledve az európai uniós tagsághoz - is benyújtotta igényét a tokaji név használatára, és elsősorban a történelmi hagyományokra hivatkozott. Addig, amíg a trianoni békeszerződés előtt nagyobb területet ölelt magába Magyarország, csak akkor nem történt más, mint hogy húztak egy határvonalat, de ettől nem változott semmi, ahogy ők mondták, a technológia sem változott, tehát akkor miért ne lehetne Szlovákiában is tokaji bort előállítani.
2004. június 11-én történt meg az aláírása annak a megállapodásnak, amelyet az Európai Unió, Magyarország és Szlovákia írt alá, de hogy idáig húzódott az ügy, ennek egy fontos kérdése volt, tehát a legvitatottabb helyzet a terület feletti vita miatt alakult ki. Mi azt képviseltük a termelők oldaláról természetesen, hogyha Szlovákia történelmi gyökerekre hivatkozott, akkor azokon a községhatárokon, amelyek a trianoni békeszerződés előtt is a borvidékhez tartoztak, ott lehessen a tokaji elnevezésű szőlőket termelni. De mivel az európai uniós Bizottságot is meg a borpiaci irányító bizottságot is sürgette az idő, hogy az Európai Unió törvényalkotása jusson előbbre, ezért kényszerítő körülmény állt elő, és az Európai Unió is azt mondta, hogy ez azt egyetlen megmerevedett kérdés van, akkor engedjen már Magyarország abban a kérdésben, hogy jussunk már előbbre. Ismereteim szerint így született ez az 565,2 hektár. 2004. július 15-én Budapesten össze is ült a kormányközi bizottság, alakítottak egy albizottságot, amelynek szlovák és magyar oldalról is vannak tagjai, és gyakorlatilag ez az albizottság tárgyalta végig a folyamatot. Megállapodás született a végrehajtás ütemezéséről, és ne felejtsük el, hogy először Szlovákia 2004. augusztus 1-jére vállalta, hogy végrehajtja mindazokat a pontokat, amelyeket ez a megállapodás tartalmaz. Lehetett látni már akkor, hogy ez teljesen reménytelen, ezért a 2004. július 15-i megállapodás alkalmával Szlovákia ezt a vállalási határidőt egy évvel már el is tolta, tehát 2005. augusztus 1-jére.
Aztán a következő találkozó 2005 végén volt Pozsonyban, ahol a törvényi és rendeleti harmonizációs munkák folytatódtak tovább, és Szlovákia megint egy évvel tovább tolta a végrehajtás határidejét, azt mondta, hogy 2006. augusztus 1-jére tudja ezt végrehajtani. Majd 2006. februárjában itt Sárospatakon láttuk vendégül a szlovák szakembereket, mert ez is nagyon vitatott kérdés volt, hogy hegyközségi szervezetet vagy ahhoz hasonló valamilyen szakmai szervezetet létre kell hozni Szlovákiában is, mert a törvényi szabályozásnak van egy helyi szabályozási szintje, a hegyközségi rendtartás, amely nagyon fontos elemeket tartalmaz. A mi esetünkben például az aszúszemek kiszedésének megtörténtét és annak ellenőrzését, meg a felhasználás ellenőrzésének rendjét tartalmazza. Ez számunkra nagyon fontos kérdés, ezért ragaszkodunk hozzá, hogy valamilyen ehhez hasonló szakmai szervezet jöjjön létre Szlovákiában is, legyen kötelező tagsága ennek a szervezetnek is, és ott helyi ellenőrzés legyen ilyen vonatkozásokban. Ezt jöttek tanulmányozni a szlovák szakemberek, és azzal távoztak, hogy ők ezt végre fogják hajtani, mi ehhez minden segítséget megadtunk, hogy nekik is sikerüljön.
Majd 2006. május 31-én került sor a következő tárgyalásra, ahol én személy szerint ekkor szembesültem azzal, hogy mennyire megbízhatatlan a másik partner, és hogy nem egészen tekintett bennünket partnernek. Ugyanis erre a találkozásra úgy készültünk fel, hogy véglegesítjük a szlovák törvénytervezetet, és kifogást emelünk mindazon pontokkal szemben, amelyekről úgy ítéljük meg, hogy nem harmonikus a magyar törvénnyel. Amikor leültünk tárgyalni, a szlovák delegáció vezetője közölte, hogy örömmel jelenti, hogy tegnap elfogadta a szlovák parlament az új törvényüket, és nincs miről tárgyalni. Ennek ellenére azért más részterületeken tovább folyt a tárgyalás, és legutóbb ebben az évben május 18-án Tőketerebesen volt egy találkozó, ahol aztán végképp bebizonyosodott, hogy milyen álláspontot képvisel Szlovákia. Tehát ott kijelentették, hogy mivel ezt a megállapodást a Simon miniszter úr írta alá, aki már régen nem miniszter, innentől kezdve az ott vállalt kötelezettség nem kötelező Szlovákiára nézve. Ők ezt így tekintik, és nem folytatják a területi lehatárolást, hanem ők 907 hektárban állapítják meg a tokaji terület nagyságát. Sőt, a potenciális területnagyság szerintük 1500 hektár, és egy nemzetközi tanácskozáson a szlovák államtitkár ennek hangot is adott, amelyet a magyar fél nagyon keményen kifogásolt.
Tehát úgy érzem, hogy itt megmerevedtek az álláspontok, és azt mondta a szlovák fél, hogy mivel úgy látszik, nem célszerű folytatni ezt a tárgyalást, úgy tértek haza mindkét oldalon, hogy a miniszterek jelöljenek ki egy szakbizottságot, és folytassák ezt a munkát a szakbizottságok. Ez megtörtént magyar és szlovák oldalon is, és ennek július 31-én volt az első ülése, amelynek - remélem - még lesz folytatása, hogyha érdemes lesz folytatni. Itt közölték, hogy nem változott a szlovák álláspont a területi lehatárolás kérdésében, tehát ők változatlanul a 907 hektárt tekintik alapnak, és vitatták továbbra is, hogy nekik be kellene tartani azt a megállapodást, amelyet a háromoldalú tárgyaláson a miniszterek írtak alá. Ettől függetlenül ahelyett, hogy felállt volna a bizottság, és távozott volna az ülésről, mégis olyan döntés született, hogy ezt rá kell bízni a miniszterekre, illetve a kormányokra, hogy döntsenek ebben a kérdésben, és a szakmai vitát pedig tovább kell folytatni a törvény, illetve a rendelet harmonizációjáról. Mert kiderült, hogy Szlovákia menet közben többször hozzányúlt a saját törvényéhez és a rendeletéhez, amelyet mi nem ismertünk, hogy ott milyen rendelkezések vannak. Ennek a felülvizsgálata folyamatban van, ugyanis megküldte mindkét fél egymásnak a törvényeket és a rendeleteket, de tény, hogy Szlovákia már hároméves csúszásban van a vállalásának a teljesítésével.
A magam részéről a következő következtetéseket tudom levonni, mint aki majdnem minden tárgyaláson részt vettem, ami ez ügyben történt. Tisztázni kellene, hogy Szlovákia mit tekint végrehajtandó feladatnak, hogy tekint-e egyáltalán valamit végrehajtandó feladatnak. Ha igen, akkor behajtható, illetve kikényszeríthető határidőt kell adni Szlovákiának, de úgy, hogy európai uniós ellenőrzés mellett folytatódjanak ezek a megbeszélések. Amennyiben nem - és sajnos tartok attól, hogy ez utóbbi lesz -, akkor pedig lépni kell a tokaji névhasználat visszavonása, illetve az eredeti állapot visszaállítása érdekében. Mert az a meggyőződésem a tárgyalások, következtetések levonása után, hogy mindig tárgyalnak, szóban mindig készek arra, hogy a harmonizáció bekövetkezzen, de a gyakorlatban ennek érdekében, hát nem akarom azt mondani, hogy semmit nem tesznek, de vajmi keveset tesznek, hogy ténylegesen eggyé válhasson ez a borvidék, egy szabályozás legyen, hogy - Isten bocsá' -, egy szakmai vezetése legyen ennek a borvidéknek.
Köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr, ezt a beszámolót. Egy gyors reakció az elhangzottak alapján: azt javasolom a bizottságnak, kérje fel a kormányt, hogy készítse elő a pert az Európai Bíróság előtt. Két olyan elem van, amely ezt mondatja velem, az egyik az, ami történt, hogy amikor kimegy a magyar delegáció tárgyalni a szlovák törvény tartalmáról, akkor ünnepélyesen bejelentik, hogy elfogadta a parlament. A másik elem pedig az volt, hogy a régi miniszter által megkötött megállapodás nem köti őket, ami egy justizmord, még akkor is, ha Magyarországon is volt ilyenre példa.
Részben vendéglátóink - a hely szempontjából -, részben vendégeink - a bizottság szempontjából -, ki kíván szólni, szívesen meghallgatjuk. (Jelzésre.) Parancsoljon!
Kérdések, hozzászólások, válaszadás
Takács András (Zöld Kapcsolat Egyesület) hozzászólása
TAKÁCS ANDRÁS (Zöld Kapcsolat Egyesület): Köszönöm a lehetőséget. Takács András vagyok, a helyi civil szervezetek egy munkatársa. Nem fogok hosszan beszélni, mert nagyon kevés a hangom, és próbálok ezzel most takarékoskodni.
Szeretnék hozzászólni a környezetvédelmi problémákhoz és kérdésekhez, amelyek feszítik most a Tokaj-hegyaljai borvidéket. Azt gondolom, mindannyian jól tudjuk, hogy komoly beruházási tervek, illetve építkezések indultak el a térségben, amelyek szögesen ellentétesek a borvidék világörökségi státuszával, ennek kezelési tervével, az egész borvidék - utóbbi percekben hallott és megfogalmazott - jövőképével. Mindenképp szeretnék csatlakozni az államtitkár úrhoz, ahhoz a két gondolatához, hogy Tokaj valóban zászlóshajója a magyar borászatnak, sőt a magyar kultúrának, másrészt pedig ezt a zászlóshajót mindannyiunknak kormányoznunk kell békésebb vizekre, az eddigiektől eltérően.
Azt gondolom, mindannyian tudják a sajtóból, hogy a borvidéket veszélyeztető ipari beruházási tervek közül leginkább ismert a szerencsi szalmatüzelésű hőerőmű, az aranyosvölgyi szivattyús energiatározó erőművek, illetve a tőketerebesi szénerőmű a határ túlsó oldalán. A civil szervezetek július és szeptember folyamán ezeket a beruházásokat bejelentették az UNESCO Világörökségi Központjához, és kérték az UNESCO azonnali intézkedését annak érdekében, hogy azok a beruházások ne valósuljanak meg, és a világörökségi terület értékei megőrizhetők maradjanak a fenntartható vidékfejlesztés céljára és lehetőségeire.
Most szeretnék egy esetleges félreértést eloszlatni, mert többen mondták nekem - nem ebből a körből -, hogy miért árulkodunk mi, civil szervezetek Magyarországra az UNESCO felé. Ezt a félreértést szeretném eloszlatni, mert az UNESCO-nak van egy belső szabályzata, mely kimondja, hogy egy ilyen léptékű beruházást, mint a szerencsi, magának az államnak kell bejelentenie. Tehát a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szintén bejelentette hivatalból ezeket a beruházásokat. Ez azt jelenti egészen pontosan, hogy az UNESCO eljárása a Magyar Köztársaság felé nemcsak a civil szervezetek, hanem magának a magyar államnak a bejelentése nyomán indult el.
Egészen röviden: melyek a fő problémák ezeknél a beruházásoknál, illetve hogy állnak ezek az engedélyezési eljárások? A tőketerebesi egy függőben lévő kérdés, ezt mindenki ismeri szintén a sajtóból. Az aranyosvölgyi szivattyús energiatározókat eddig elutasították az illetékes szakhatóságok másodfokon is, tehát azt gondoljuk, ez nem lesz a jövőben, viszont a szerencsi szalmatüzelésű erőművel nagyon érdekes helyzet alakult ki. Mégpedig az a helyzet, hogy a beruházó megkapta az összes lehetséges engedélyt, sőt a jogerős építési engedély birtokában elkezdték október 15-én az előkészítő földmunkákat is. Az UNESCO eljárása valójában a szerencsi erőműre irányul elsődlegesen, mellyel az egyik legnagyobb probléma - röviden összefoglalva a dolgot - az, hogy nem egy hegyaljai borvidéki területre való, tehát nem ebbe a tájba és nem ebbe a fejlődési pályába illeszkedik. A másik pedig az, hogy rendkívül túlméretezett.
Tehát valójában ez a világ legnagyobb szalmatüzelésű erőműve lenne, 50 megawatt teljesítménnyel, és a beruházói kommunikációban az a mondat, hogy ilyen létezik angliai világörökségi területen, az igaz, de az csak 10 megawattos, ennek az ötödrésze. Valójában itt a megawatt-teljesítmény nagyságához párosulnak a különböző logisztikai problémák, amelyek a beszállításhoz kapcsolódnak. Most nagyon nagy számokat fogok mondani: egy ilyen erőmű 30 tonna szalmát éget el óránként, ez azt jelenti, hogy évente 280 ezer tonnát, és gondolják el, hogy az óránkénti 30 tonna beszállítása mekkora pluszforgalmat generál ebben a térségben. De ezt nem kell elgondolni, mert ezt megadták a beruházók is a hatástanulmányban. Ez naponta plusz 198 teherjármű forgalmát jelenti Tokaj-hegyalján, jelentős mértékben a borvidéken keresztül. Mert az is egy közkeletű félreértés, hogy a szerencsi erőmű nem a világörökségi területen van. Ez teljes tévedés, mert a világörökségi rendelet az adott boros települések közigazgatási területére szól. Tehát ez a térkép lekövethető a www.tokaj.hu-ról, amelyen világosan látszik, hogy egész Dél-Zemplén világörökségi terület. Tehát valójában a szerencsi ipari park is világörökségi terület. Ez azt jelenti konkrétabban, hogy egy borvidék nem maga a szőlő, illetve a szőlőtőke, hanem egy komplex táji kulturális egység egy hegyvidékkel, egy tájképpel, egy pincehálózattal, és az ehhez hozzánőtt, hozzászületett hegyaljai mezővárosi kultúrával. Tehát ezek a fő gondok a szerencsi szalmatüzelésű erőművel.
Nagyon fontos az UNESCO eljárásának megértése kapcsán, hogy miért lehetett ez az állapot, miért alakult ki az a helyzet, hogy ez az erőmű mégis megkapta a szükséges engedélyeket: a környezetvédelmi és az építési engedélyt is. Ez azért történhetett meg, mert egy nagyon sajátos mulasztásban van a magyar állam 2002 óta. Ez pontosabban azt jelenti, hogy van Magyarországon hét vagy nyolc világörökségi terület, és ezek mind úgy lettek felterjesztve világörökségi területté az UNESCO felé, hogy már rendelkeztek a nemzeti szintű védelemmel. Például az aggteleki cseppkőbarlang, amely törvény által védett objektum volt, ilyen volt az ókeresztény sírkamrák Pécsett, mint műemlék. Viszont Tokaj esetében az a sajnálatos mulasztás és helyzet alakult ki, hogy nem született meg az a nemzeti jogszabály, amely a területet valójában törvényileg védetté tenné, viszont az UNESCO világörökségi cím egy nemzetközi elismerés, nem a hatályos magyar jogban élő jogszabály. Tehát valójában teljesen igaza van Fodor miniszter úrnak, amikor azt kommunikálja, hogy itt egy olyan helyzet alakult ki, hogy jogszerű volt az építési eljárás, de csak azért lehetett ez jogszerű, mert hiányzott a hatályos törvény. Ez nagyon fontos, és azért nagyon fontos ez az elem, mert az UNESCO ezt fogja vizsgálni, hogy a magyar állam megtett-e mindent a saját világörökségi értékeinek a védelméért, és valójában most a magyar állam nem tudja felmutatni az UNESCO-nak felmutatni ezt a jogszabályt.
Az egész eljárás úgy néz ki időben, hogy az UNESCO világörökségi bizottsága a következő ülését 2008. nyarán tartja júniusban, és ott egészen biztosan a tokaji világörökségi területnek ez az erőművek által generált állapota napirendi pont lesz már. Csak az nem mindegy, hogy milyen napirendi pontként leszünk ott előterjesztve. Ez pontosabban azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaságnak 2008. február 1-jéig kell készítenie egy jelentést az UNESCO felé, és utána ez a jelentés még folyamatosan hiánypótolható. Tehát a Magyar Köztársaságnak most van körülbelül egy kényelmes fél éve arra, hogy az UNESCO felé egy olyan választ adjon, amit a világörökségi bizottság júniusban vagy elfogad - ez a pozitív forgatókönyv -, vagy lehet egy olyan döntés is, hogy Tokaj-hegyalját felteszik a veszélyeztetett világörökségi területek listájára, és akkor kap a magyar állam egy jegyzéket, listát, teendősort arról, hogy a következő egy évvel későbbi világörökségi bizottsági ülésig milyen problémákat hozzon helyre, hogy erről a listáról lekerülhessen.
Még szintén, ami nagyon fontos ezen eljárás kapcsán, hogy ki a kormányszintű felelősen ennek az egész világörökségi ügynek. Itt a legnagyobb szerep a kormány részéről, a kormány tagjai közül Hiller miniszter úrnak van, és nem Fodor Gábor miniszter úrnak. Ez is a sajtó egyfajta tévedése, hogy Fodor miniszter urat próbálták mindig interjúra bírni, de valójában Hiller miniszter úr hivatalból a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága elnöke, mint miniszter. Tehát valójában Hiller miniszter úrnak most az a - szerintünk, civilek szerint - munkaköre, hogy próbálja meg ezt a tokaji világörökségi kérdéskört olyan kontextusban szemlélni, olyan vizsgálati folyamatot kezdeményezni, amely alapján a magyar államnak van esélye arra, hogy 2008 júniusáig ezt az egész hegyaljai világörökségi, szakmai, kulturális, kultúrpolitikai kérdéskört megoldottá teszi.
Mi az európai gyakorlat? Az európai gyakorlat az, hogy minden állam nagyon komolyan veszi az UNESCO-nak az ilyen irányú felszólalásait, és legjobb tudomásunk szerint eddig egyetlen esetben történt meg az, hogy európai helyszín felkerült a veszélyeztetett világörökségi objektumok listájára, erre más példa még nem volt eddig. Az a tapasztalat, erre több példa is van, hogyha egy ilyen UNESCO-eljárás elindul, akkor az adott államnak kell az illetékes beruházóval megegyeznie. Ez gyakorlatilag azt jelenti - és mi ezt szeretnénk a civil oldalról -, hogy kezdődjön egy kormányszintű gondolkodás és tárgyalás magával a beruházóval, hogy a beruházó milyen feltételekkel áll el a beruházástól, tehát hogyan lehet azt a helyzetet előkerekíteni, hogy minden szabályos volt, minden jogszabály teljesült az engedélyezési eljárás során, viszont a beruházó ezzel nem él, lemond róla. Nekem is van horgászengedélyem, de rájöttem, hogy az rossz a halaknak, így nem használtam. (Derültség.) Tehát valami hasonlóra gondolunk. Ez azt jelenti, hogy mi levélben fordultunk Hiller miniszter úrhoz, melyben kértük tőle a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság haladéktalan összehívását, és szeretnénk, ha ez a bizottság az egész hegyaljai kérdést napirendre tűzné, és elindulna az a kormányszintű gondolkodás, ami alapján azt mondhatjuk majd az államtitkár úrral - visszautalva kezdő mondatomra -, hogy közösen kormányozzuk ennek a hegyaljai világörökség-hajónak az útját, mozgását, és nem arra törekszünk, hogy hogyan lehet ezt az egész ügyet most a szőnyeg alá seperni, hanem adjunk egy európai szintű megoldást is erre az ügyre.
Egy mondat még a szlovákiai ügyekhez. Itt nagyon sok szó esett a szlovákiai borászatról, borkultúráról. Az is tudható, hogy a szlovák településeket a szlovák állam szeretné szintén világörökségi területté tenni. Ez azt jelenti, hogy ezek a települések majd szerepelnek a szlovák állam részéről, az UNESCO által elfogadott várományosi listán. De azt gondolom, hogyha tárgyalások folynak a szlovákiai tokaji ügyében, nagyon fontos lenne, hogy össze lehet-e kapcsolni ezt a szálat, merthogy azt gondolom, a közös világörökségi védelem talán nagymértékben segítené összebarátkozni a mostani különböző szakmai és egyéb érdekeket. Azt gondolom, hogy a civil szervezetek a lehetőség szerint minden támogatást megadnak ehhez a munkához.
Ezt szerettem volna röviden összefoglalni, és ezt szeretném kérni a tisztelt bizottságtól és az elnök úrtól is, hogy támogassa ezt a törekvésünket a kormány felé, hogy minél hamarabb induljon kormányszintű vizsgálat, és szülessen egy európai szintű megoldás ebben a kérdésben. Ha lehet ilyet tenni a civil szervezetek részéről.
Köszönöm a szót, a lehetőséget.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm Takács úrnak. Cseppet sem tekintjük a politikában az ilyet hazaárulásnak - ezt ön nem mondta -, tessék külföldön is tenni, ezek az érdekek megvannak, ezek fontos dolgok.
Az a helyzet, hogy nem a kulturális minisztérium részéről vannak itt, hanem továbbra is környezetvédelmi tárca részéről, megadom majd a szót, hogy reflektáljon a végén, miután másokat is meghallgattunk. Egy dolog nekem nem fér a fejembe. Lehet, hogy azért van, mert soha nem volt a kezemben pecabot, mert mindig unalmasnak találtam a dolgot, de itt van ez az osztrák szemétégető mű, amelyet a magyar határ mentén akarnak építeni. Most függetlenül attól, hogy világörökség vagy nem az, azt mondtuk, hogy ez politikailag tűrhetetlen, ezért meg ezért. Muszáj nekünk belekapaszkodnunk abba, hogy sikerült a világörökség részévé tenni Tokaj-hegyalját és térségét, de ettől függetlenül is lehet mondani, hogy ez így ezért meg ezért elfogadhatatlan. Én ahhoz nem értek, hogy ez melyik minisztérium, melyik hatóság hatásköre, de adott esetben párhuzamosan is mehetnek, ha nem sikerül az UNESCO-nál elérni a világörökségi minősítést, akkor is szerintem ez egy eszköz lehet a kezünkben, hogy ezt a beruházást megakadályozzuk, de mondom, nem vagyok ennek a területnek a szakértője.
Parancsoljon, Takács úr!
TAKÁCS ANDRÁS (Zöld Kapcsolat Egyesület): Ezen dolgozunk most, hogy a kormány összes tagjában tudatosítsuk azt, hogy itt egy országos ügyről van szó, és valójában a mi álláspontunk szerint több minisztériumnak lehet szerepe a megoldás kicsiszolásában, kezdve a Pénzügyminisztériummal, ha esetleg kártérítést kell fizetni a beruházónak, folytatva az agrártárcával, miután ez egy kiemelt borvidéke az országnak, folytatva az Oktatási és Kulturális Minisztériummal és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériummal a sort.
ELNÖK: Még egyszer köszönjük az információt, és nagy öröm egy ilyen civil szervezeti képviselőt látni, aki ilyen hittel harcol. Nézzük meg, hogy mit lehet tenni ebben, hogy megakadályozzuk, de ezer más kérdésről lehet még itt szó. Megadom a szót a következő felszólalónak.
Prácser Miklós (Tokaj Reneszánsz Egyesület) hozzászólása
PRÁCSER MIKLÓS (Tokaj Reneszánsz Egyesület): Prácser Miklós vagyok a Tokaj Reneszánsz Egyesület képviseletében szólnék hozzá, és egészen röviden csatlakoznék a Takács András által elmondottakhoz.
Azt szeretném elmondani, hogy a legnagyobb problémánk az, hogy magával ezzel a beruházással - amely Szerencsen épül, világörökségi területen, a világ legnagyobb szalmatüzelésű erőműve - az a problémánk, hogy készült egy hatástanulmány, amely azonban nem vizsgálja a következőket.
Nem vizsgálja a hatástanulmány elsősorban azt, hogy ez az szerintünk nagyon nagyra méretezett erőmű milyen mértékben melegíti fel a környezetét, milyen mértékben melegíti fel azt a tájat, ahonnan azokat a ködöket kapjuk szüret idején, amit Marcinkó nekünk a képen megmutatott. Ezzel kapcsolatban semmiféle vizsgálat nincs.
A hatástanulmány nem vizsgálja azt sem, hogy az évi 50 ezer kamion, ami ide fogja szállítani a tüzeléshez szükséges szalmát, forgalom, károsanyag-kibocsátás szempontjából milyen módon befolyásolja Tokaj-hegyalja életét és környezetét.
A hatástanulmány nem vizsgálja azt sem, hogy a Tokaj image-ét, a nemzetközi, a belföldi borpiacon, az európai uniós vagy a tengeren túli borpiacokon egy ilyen mértékű és nagyságú beruházás miként befolyásolja.
Nem vizsgálja a hatástanulmány azt sem, hogy a most fellendülő turizmust milyen mértékben befolyásolja ez a beruházás. Azoknak az embereknek, akik, most már ebből, a turizmusból élnek Tokaj-hegyalján, vajon lesz-e munkájuk ezt követően.
Tehát az a problémánk, hogy egy csomó kérdésre ma nem kapunk választ, hanem ezt a borvidéket, ezt a közösséget akarata ellenére belesodorják egy olyan fejlődési pályába, ami számunkra - szerintünk - nem kívánatos, és ezért fordulunk a bizottsághoz, hogy amennyiben lehetséges, minden erejével támogassa azt a kérésünket, hogy ez a beruházás ne valósuljon meg, annak ellenére, hogy már elkezdődött.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm én is. További felszólalók? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Bacsó András (Tokaj-Oremus Kft.) hozzászólása
BACSÓ ANDRÁS (Tokaj-Oremus Kft.): Bacsó András vagyok, egy borászati cég vezetője, és mindenekelőtt szeretném megköszönni önöknek és az uniós parlament azon magyar képviselőinek a munkáját, amely munkát önök kifejtettek a borreform-tervezet és a borreform vitája során.
Néhány esetben én úgy tekintettem erre a borreformra, hogy ez igazából nem a mi problémánk, nem a nagy minőségi borokat előállító borászat, szőlészet problémája, hanem igazából ez azoknak a problémája, azon európai uniós országok borásztársadalmának a problémája, akik ezt a hihetetlenül nagy túltermelést, tömegtermelést az elmúlt 15-20 évben létrehozták. Ha visszaemlékszünk, még a közös piaci törvényekre, bizony a Közös Piac ezelőtt 20-25 évvel nagyon komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy azok a konfliktusok, amelyek a '70-es évek idejében léteztek az európai borpiacon, megoldódjanak. Bízom benne, hogy ez a borreform megoldja ezeket a nagy problémákat, de optimista teljes mértékben nem vagyok. Egyrészt tudom, hogy nemcsak az a probléma, hogy technológiailag 15-20 évvel el vagyunk maradva az európai borászatok mögött, nemcsak az a probléma, hogy legalább 30 évvel el vagyunk maradva azon tudományos ismeretek hiánya miatt, amely most az európai fejlett szőlő- és bortermelő országok társadalmát reprezentálja, hanem nagyon jól tudom azt, hogy az igazi nagy küzdelem az újvilág borászata, és igazából a tradicionális európai borászatok között van.
Az idő nagyon gyorsan telik. Nagyon érdekes volt Marcinkó úr előadása, csak önöket szeretném emlékeztetni arra, hogy 1989-ben itt, Tokaj-hegyalján egyetlen egy nagy, jelentős borászati cég volt. Az elmúlt 15 évben hihetetlenül színes lett a kép. Láttuk a statisztika alapján, hogy nagyon sok termelő van, nagyon sok vállalkozás van. Ami nagyon fontos, hogy az elmúlt 15 évben a borvidékre körülbelül 2,5 milliárd invesztíciós tőke érkezett, ami nagyon jelentős. Bizonyos fokig szeretnék hangsúlyt adni annak, hogy féltem azt a vállalkozást, amelyet én vezetek, féltem azokat a kezdő, induló vállalkozásokat, vagy azokat a megerősödni kész vállalkozásokat, amelyek az elmúlt 10-15 évben - támogatásokkal vagy támogatások nélkül - nagyon sok fejlesztést eszközöltek, és elindultak a nemzetközi piac meghódítása irányában. Jelen pillanatban, az elmúlt 15 év befektetéseinek köszönhetően megújult Tokaj-hegyalja szőlőstruktúrája, szőlőtermesztési színvonala, megújult Tokaj-hegyalja borkészítési szisztémája, és olyan borokat képes Tokaj-hegyalja előállítani, amelyek valójában a világon újra kivívják a sokak által hangoztatott hírnevet.
A legnagyobb problémánk - úgy érzem, mindannyiunk számára - a világpiacra való kilépés, a világpiacon való megmaradás kérdése. Jelen pillanatban a felsorolt borászati vállalkozások közül még nagyon kevesen tudják azt mondani, hogy a termésük nagy részét el tudják adni a fejlett világban, Európában vagy Európán kívül. Viszont számos olyan vállalkozás van, számuk biztosan meghaladja a tízet, amely az előállított bor több mint 50 százalékát képes exportálni. Ez magyar vonatkozásban nagyon nagy szám. Hiszen a magyar szőlő- és borvállalkozások általában 10-15 százalékos volument képesek csak a fejlett világba exportálni. Úgy érzem, ehhez nagyon hozzásegít bennünket az, hogy megnövekedett a turizmus a borvidéken. De ha az elmúlt 15 év beruházásai után olyan beruházások jelennek meg a borvidéken, amelyek ezt a presztízst, ezt az elért eredményt lerontják és rombolják ennek a vidéknek a vonzóerejét, akkor úgy érzem, hogy az elmúlt 15 év munkája kárba veszett. A következő generáció életéről van szó. Könyörgöm! A gyerekeink életéről van szó. Ebben a vonatkozásban szeretnék csatlakozni a Takács András által elmondottakhoz.
Egy másik nagyon fontos kérdést szeretnék még - csak jelzésszerűen - megemlíteni, amellett, hogy hangsúlyozom, hogy az a progresszió, ami Tokaj-hegyalján végbement az elmúlt 15 évben, úgy érzem Magyarországon és Európában is példáját ritkítja. Olyan borászatok nőttek ki a földből, amelyeket, ha valaki eljön és megtekint, azt mondja, hogy világszínvonalú. Az ott készült borok világszínvonalúak.
A másik nagy gondom, és a következő generáció találkozik majd igazából ezzel, hogy míg azon nyugat-európai országok, amelyek az Európai Unió tagjai, ugyanúgy mint Magyarország, nagyon jól tudták szervezni az oktatás és a kutatás mikéntjét. Nálunk főleg a szőlő- és borkutatás, amely Tokaj-hegyalján nagyon speciális ismérveket igényel, azt tudom mondani, hogyha olyan szinten lenne, mint a filoxéravész idején volt - 1885-ben volt a filoxéra -, akkor nagyon boldog lennék. Úgy gondolom, hogy ez az egyik nagyon fontos kérdés, amelyet borvidéki szinten, nemzeti szinten a helyére kell tenni. Az utóbbi 15 évben a Tokaj-hegyaljai szőlő- és borkutatás revitalizációja, reorganizációja érdekében semmit nem tettünk.
Ebben a két kérdésben szeretném az önök támogatását kérni, főként az államtitkár úr szakértő támogatását, mert Tokaj - úgy érzem - az elmúlt 15 év munkája, beruházásai, a nemzetközi sikerek révén valójában a magyar borászat egyik előrevivő tényezője lehet, és a borvidéken és a borvidék körzetében az egész térség előrevivő lokomotívjává válhat a szőlő és bor, ha megfelelően nyúlunk hozzá.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, Bacsó úr. Ha azt mondom önnek, hogy az Oremus termékei nem ritka vendégei a családom ebédlőasztalának, nem mintha ez hosszas perspektívát jelentene. Azonban azt hadd tegyem hozzá, hogy a sok hátrány mögé, amelyet ön megemlített, talán még egyet oda lehet tenni, ez pedig a relatív tőkehiány, amely - gondolom - összefüggésben állhat azzal, hogy Magyarországon, Tokaj-hegyalján csakúgy, mint más borvidéken a borgazdaságok lényegesen kisebbek, mint a velünk versengő, akár európai és még inkább a tengeren túli borgazdaságok.
Ez a következő ok miatt probléma. Néhány évvel ezelőtti élményem volt Tajvanon, ahol kiderült - borzasztó gazdag ország Tajvan -, hogy egy új divat ütötte fel a fejét, ez pedig a bor. Korábban ott nem ittak bort, és egyszer csak nagy divattá vált, és hihetetlen pénzeket költenek el borokra. Úgy tessék ezt érteni, hogy egy átlagos vendéglőben átlagosan 60-70 dollárt fizetnek egy nem túlságosan jó, tehát nem egy topon levő francia borért, egy átlagot valamivel meghaladó minőségű borért, ami olyan 6-8-szorosa az európai árnak. Gondolkodtam azon, hogyan lehetne betörni erre a piacra, ha ilyen szépen fizetnek, és az derült ki, hogy sehogy. Merthogy a boraink - akár a tokaji, akár más területről - bőven megütnénk azt a mértéket, nagyon nagy pénzért lehetne ezeket eladni, csak ahhoz, hogy ide be lehessen jutni, ahhoz a marketingre - és erről volt szó már - annyi tőke lenne szükséges, amihez a magyar borágazat nem nagyon tud hozzájutni. Ez olyan kihívás, amely nem az Európai Unión és rajtunk, képviselőkön múlik, hanem olyan kihívás, amivel mindenkinek - önöknek is - meg kell küzdeni, gondolom én.
Kíván-e még valaki hozzászólni? (Jelzésre.) Parancsoljon!
Jarecsni János titkár (Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács) hozzászólása
JARECSNI JÁNOS (Tokaji Borvidék Hegyközségi Tanács): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid akarok lenni. Marcinkó elnök úr felvetítette, hogy a franciákkal már megtörtént a megegyezés a tokaji névhasználattal kapcsolatban, amennyire ez örvendetes, az olaszokkal kapcsolatban hiába, hogy elkövetkezett az a dátum, még mindig hoznak jogszabályokat, hogy lehet Olaszországban tocai néven bort forgalmazni. Nem akarom most megmutatni, csak fel akarom hívni erre a bizottság figyelmét.
Ha picit továbblépünk, ami megint nem volt itt érintve, és erről sem akarok vitát nyitni, csak annyit, hogy a bizottságnak felhívni a figyelmét az ukrán tokajira. Úgy gondolom, a tokaji védelme az egész Európai Unió védelmét kellene biztosítsa. Földrajzilag ez a tokaji név oltalom alatt van, és itt szeretném kérni azt a lehetőséget, hogy a tisztességes szőlőtermesztőknek becsületes lehetőségük legyen az orosz piacon megjelenni a tokaji borral. Úgy gondoljuk, már ebben is vannak lépések, csak még az eredményeket nem látjuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen, egyetértek. El sem merem mondani, hogy Elzászban megkóstoltam a "Tokay" Pinos Gris-t, és hihetetlenül finom volt. De azt azért tényleg befejezték egyébként, és ezek a problémák vannak Olaszországgal, én is rendszeresen hallom. De amikor fellépünk ezzel szemben, azért jusson eszünkbe, hogy amikor egy védelem mást illet, és mi azt mondjuk, hogy de a magyar gazdaság érdeke, és ezt nyomatjuk, tehát itt fontos, hogy értsük egymást, és fel kell lépni ezekkel szemben.
Ukrajna valamivel nehezebb lesz, mert az Európai Bíróság kompetenciája rájuk nem terjed ki, de a politikai nyomásgyakorlás eszköze, gondolom, megvan.
Azt javasolom, hogy akkor hallgassuk meg a kormány két képviselőjét, ha kívánnak szólni. Nem szükséges, itt nem kell döntést hoznunk, az információösszegzés volt a cél. Először Duhay Gábor, tessék parancsolni!
Duhay Gábor főosztályvezető-helyettes (KvVM) reflexiói
DUHAY GÁBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Néhány szóval hadd reagáljak, elsősorban a Takács András által felvetettekre. Amiket ő elmondott, lényegében csak csatlakozni tudok hozzá, hogy valóban, ezek ebben a térségben a legsarkalatosabb problémák.
A tőketerebesi beruházással kapcsolatban csak néhány gondolatot, hogy a kollegám, aki elsősorban a környezetvédelmi részt képviseli, én pedig a természet- és tájvédelmi részt képviselem a minisztériumban, éppen most, ezen a délelőttön és délutánon van Kassán egy delegációval a minisztériumból, hogy a Tőketerebessel kapcsolatos környezeti hatásvizsgálat legújabb problémáit egyeztessék a szlovák féllel. Ha ez nem ma lett volna, ő is itt lenne ezen a megbeszélésen. Még annyit a Tőketerebeshez, hogy az egyik komoly problémánk az, hogy a tőketerebesi hatástanulmány nem teljes körűen tárja fel a problémákat, így látjuk innen Magyarországról, és érdekes módon a hatásterületét mintegy 20 kilométerben állapította meg ez a hatástanulmány, amely a magyar határnál ér véget, és úgy vélik, hogy a határon túl már nem jön át semmiféle szennyeződés. Holott ha csak a kibocsátásokra, a levegőszennyezésre gondolunk, az uralkodó szélirány észak-északkelet-északnyugat, tehát mindenképpen a határ azért nem jelent akadályt, schengeni határ sincs arrafelé. Mi úgy véljük, hogy ez a hatásterület nem 20, hanem legalább 50 kilométer. Tehát kértük azt is. Hogy ilyen irányban is terjesszék ki a vizsgálataikat, de mondom, éppen most megy a további egyeztetés.
A szerencsi erőművel kapcsolatban valóban az a helyzet, amit Takács András úr elmondott, hogy a hatályban lévő jogszabályok szerint járt el az illetékes környezetvédelmi, természet- és vízügyi felügyelőség Miskolcon, ezt a művet minősítette, és az egységes környezethasználati engedélyt kiadta, és ez - ha jól tudom - júniusban jogerőre is emelkedett. Ezt követően megnéztük ennek a jogi vonatkozásait, és sajnos a tárca semmiféle olyan jogi lehetőséget nem talált, ami alapján egy jogerős környezeti engedélyt módosíttasson vagy visszavonasson. Fodor miniszter úr tett olyan nyilatkozatot ebben az ügyben, hogy esetleg egy népszavazás segíthetne abban, hogy ez az erőmű ellehetetlenüljön, mert jogi lehetőségeket nem találtunk.
A harmadik, problémát okozó, inkább már a Zemplénben, a szivattyús energiatározók kérdése, amelynek röviden és tömören az a lényege, hogy alul egy nagy tározót létesítenek valamilyen vízfolyáson épített gáttal, ott tározzák a vizet, és ezt egy szivattyúval felszivattyúzzák egy hegytetőn létesített, majdnem ugyanakkora tározóba. Gyakorlatilag a hegyetetőn egy krátert, egy nyíltvizű tavat alakítanak ki, és itt tározzák a vizet, majd amikor hirtelen elektromos áramra van szükség, akkor ezt leeresztik, és az a turbina, ami felnyomta, visszafelé pedig elektromos áramot termel. Lényegében ez az egyébként jól kitalált mérnöki létesítmény lényege. A probléma az, hogy ezt először a Prédikálószéken tervezték meg, amely végül is nemzeti parki területté vált azóta, és ez a nagymarosi gátra épült volna, az a mögötti tározó vizét használta volna fel. Majd 1996-ban ugyanezen a helyszínen a sima II-t ismét megpróbálta ugyanaz a cég megvalósítani, akkor norvég színekben. Ugyanaz volt a véleményünk, és hála Istennek a hatóságomnak is, hogy erre itt a térségben nincs lehetőség és nincs tér. Egyben az Akadémia főtitkáránál egy alkalmi bizottság - melynek én is tagja voltam - megállapította ugyanezt, hogy itt a térségben nincs hely, hogy egy ilyen létesüljön.
Még annyi információt, hogy azért a háttérben folynak tárgyalások, és megkaptam azt az anyagot a szivattyús energiatározókról, amely Magyarország erre alkalmas helyeit veszi számba, azzal, hogy tekintse át a tárca, ezek közül van-e olyan, amelyet érdemes engedélyeztetésre beadni, avagy Magyarországon valóban nincs ennek lehetősége.
Azt hiszem, még annyit, hogy a világörökséggel kapcsolatban az elnök úrnak volt egy észrevétele, hogy most milyen szempontból nézzük a térséget. Annyit el tudnék mondani, hogy természetvédelmi szempontból vannak itt azért védett területek, hála Istennek. Még 1986-ban a Tokaj-Bodrogzug Tájvédelmi Körzet került kijelölésre, és ez a mai napig természetvédelmi oltalom alatt áll. A Natura 2000 területekből is jócskán van a térségen, főként a vízfolyások mentén természeti, természetközeli területek, és nem rejtem véka alá, hogy a legfrissebb az Abaújker-Aranyosvölgy természetvédelmi terület, amely mintegy 160 hektárral az idén lett védetté nyilvánítva. Ezeken a területeken megvan a természetvédelmi oltalom. Ami a világörökséget illeti, és talán úgy is említhetem, hogy bár a tárcánk nem felelőse a világörökségnek, mint ahogy itt már az előbb elhangzott, de én benne vagyok ebben a magyar nemzeti bizottságban, hogy a világörökség szabályozásában nincsenek olyan erőteljes lehetőségek és jogi háttér, mint például a természetvédelmi oltalomban. Éppen talán két hete volt a tárcánknál az Országgyűlés környezetvédelmi bizottságának kihelyezett ülése, amely éppen Tokaj és környéke világörökségi kérdéseit tárgyalta. Ott a bizottság olyan irányba ment el - végül is nem zárta le a kérdést, azért nem tudom mondani a végeredményét -, és ezt a mi miniszterünk is forszírozta Hiller Istvánhoz írt levelében, hogy a világörökség-törvény készüljön el, illetve az abból fakadó olyan jogi szabályozás, amely egy olyan kezelési tervet ír elő, hogyha azt megcsinálják minden világörökségi helyszínre, akkor annak mentén érvényesíteni lehet a világörökség érdekeit.
Még egy gondolat: a tárcánkhoz valóban megérkezett a társtárcától az a felkérés, hogy tekintsük át Tokaj világörökségi helyzetét a mi szempontunkból, és erről nekünk december végéig a tárcaálláspontot el kell készíteni, amit aztán majd a világörökségért felelős tárca továbbít a párizsi központ felé.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Kérdezem Ficsor államtitkár urat, kíván-e reagálni. Nem muszáj, csak ha kíván. (Jelzésre.) Tessék!
Ficsor Ádám szakállamtitkár (FVM) reflexiói
FICSOR ÁDÁM (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Röviden azt erősíteném meg, hogy valóban az a teljesítmény, amit Tokaj-hegyalja elért az elmúlt 15 évben, az egész magyar agrárgazdaságban - azt lehet mondani - egyedülálló. Természetesen nem kell becsukni a szemünket, és látjuk, hogy egy meglehetősen duális fejlődés alakult ki, ahogy beszámoltak róla, van néhány olyan borászat, pincészet, amely világhírű. Hadd jelezzem, hogy egy nagyon híres amerikai magazin ez évi karácsonyi számában az év legjobb borának is egy tokaji bort választottak. Az napirenden lévő dolog, hogy van Tokajnak egy olyan arca, amely világhírű, és van rengeteg olyan kistermelő, akinek - azt gondolom - közel sem olyan kiszámítható és stabil a jövőképe. Ebben egészen biztosan van akár politikai feladat is, csak ezt szerettem volna jelezni, az összefogás erősítésével és egyéb módon ebben van tennivaló.
Azzal pedig teljesen egyetértek, amit Bacsó András mondott, és nyilván a jogi helyzet sok szempontból egyértelmű. Az egészen biztos, hogy jogszabályi szinten kell megteremteni azt a helyzetet, hogy ne fordulhasson még egyszer elő az, hogy egy eljárást úgy folytatnak le, hogy nem veszik figyelembe Tokaj-hegyaljának azt a specialitását, ami szerint a világörökség egy védett szimbóluma, vagy egy megnyilvánulása, de hát ez jóval több ennél. Nyilván ez jó alapot adhat arra, és hogy ezt most hogyan fogják hívni, világörökségi törvénynek vagy Tokaj-hegyaljai törvénynek, ez nyilvánvalóan a parlament és kormány közötti vitában eldől, de ebben van feladat, ezt szeretném megerősíteni. Nem az agrártárca fő feladata, de mi is szeretnénk ebben részt vállalni, és végezni benne a dolgunkat.
A konkrét beruházás pedig egy folyamatban lévő ügy, ebben elhangzottak jogi és egyéb lehetőségek, nyilván ebben is kell tenni a dolgunkat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, államtitkár úr. Ezt a napirendi pontot akkor berekeszthetjük.
Zárszó helyett szeretném megköszönni a vendéglátást, önöknek mind, hogy eljöttek és elmondták a problémájukat. Kétségkívül közelebb kerültek hozzánk ezek a problémák. Azért más hallani önöktől, mint papíron elolvasni, megvitatni és lépni a következő napirendi pontra. Azt hiszem, a bizottság munkájában az itt hallottak hosszabb távon fogják meghatározni a tevékenységünket. Nemcsak a problémákkal ismerkedtünk meg - nyilván bennünket leginkább a problémák érdekelnek, mert azokban várják a segítséget -, de a sikerekről is hallottunk, ez jó dolog. Tudjuk, hogy lényegesen küzdelmesebb ma, mint korábban volt, ezeknek a küzdelmeknek mindig vannak győztesei és vesztesei, abban bízunk, hogy míg korábban úgy tűnt, hogy többen vesztesek, egyre inkább többen lesznek nyertesek ebben a hatalmas küzdelemben, amit versenynek hívnak, és örülök annak, hogy Tokaj-hegyalja jól állja ezt a versenyt. További sok sikert kívánok önöknek a munkájukhoz.
Még egyszer köszönöm a megjelenést, viszontlátásra.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 06 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné