EIB-1/2008.
(EIB-77/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. február 12-én, kedden 9 órakor
az Országház Főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepcióról szóló H/4858. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmassága*
Dióssy Gábor szóbeli kiegészítése*
Kérdések, észrevételek, válaszok*
Eszmecsere Ladislav Lipič szlovén nagykövettel Szlovénia európai uniós elnökségének programjáról*
Kérdések, vélemények, válaszok*
Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a szlovén európai uniós elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról*
Kérdések, észrevételek, reflexiók*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Szűcs Erika (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP) távozása után Kocsi Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig Varga Zoltánnak (MSZP)
Dióssy Gábor gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár
Ladislav Lipič szlovén nagykövet
Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 05 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok a bizottság minden tagjának! A bizottsági ülést megnyitom. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes, és megállapítom azt is, hogy Szűcs Erika képviselő asszony Káli Sándornak adott eseti képviseleti megbízást a mai ülésre.
Eredeti terveim szerint, miután ez a 2008-as év első bizottsági ülése, kifejeztem volna jókívánságaimat képviselőtársaimnak a boldog új évre, abbéli reményemet, hogy ebben az évben is kiváló munkát fogunk folytatni, egyáltalán egy év eleji bevezetővel szándékoztam előállni, de időközben a parlament teljes gőzre, teljes sebességre kapcsolt, és most már úgy érzem, egy kicsit fura lenne, ha úgy tennék, mintha a parlament most indulna be. Úgyhogy mindenkinek kifejezem jókívánságaimat, és nem megyek ennél tovább.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel, javaslat a napirendünkkel kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Nem látok jelentkezőt.
Kérdezem a bizottságot, hogy elfogadja-e a mai napra rendelt napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pontunk a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepció. Általános vitát folytatunk. Az előterjesztő Dióssy Gábor úr, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára, akit, ha nem csalódom, ebben a minőségében ebben a ciklusban először üdvözölhetünk a bizottság körében. Köszönjük szépen, hogy eljött a bizottság ülésére, hogy előterjessze ezt a határozati javaslatot, egyben meg is adom a szót.
Dióssy Gábor szóbeli kiegészítése
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Én is köszönöm a lehetőséget, hogy a bizottság előtt beszélhetek a 2020-ig szóló energiapolitikai koncepcióról. Ha megengedi a tisztelt bizottság, röviden előterjeszteném azokat a gondolatokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy nagy vonalakban ez az energiapolitikai koncepció, illetve a mögötte lévő gondolatok és üzenetek világosak legyenek.
Az egyik legfontosabb tézis az, hogy megváltozott körülöttünk a világ, ezért is kellett ezt az energiapolitikai koncepciót megalkotnunk 1993, tehát 15 év után. Le kell számolnunk azzal a - ha szabad így fogalmaznom - paternalista energiamítosszal, amely azt sugallta, azt üzente, hogy korlátlanul elérhető az import, és végestelen-végig alacsonyan tudjuk tartani az energiaárakat. Azt gondolom, mára ez a mítosz a felelősen gondolkozók körében teljesen szétfoszlott.
Az elmúlt évtizedekben a világban végbement gyökeres változásokkal és szemléletváltással összefüggésben alapvető változások mentek végbe magában a magyar energiaszektorban is. Miközben mérséklődött a magyar gazdaság relatív energiaigénye, tovább nőtt az ország importfüggősége, amely egy rendkívül fontos tényező. Magyarország földgázellátása jelenleg mintegy 80 százalékos mértékben import földgázra alapozódik, ez egy rettenetesen nagy függést jelent számunkra. Ezen belül is a földgázbehozatal közel 90 százaléka a volt Szovjetunió területéről érkezik.
Ezzel egy időben - mint köztudott - drámai mértékben növekedett a kőolaj ára a nemzetközi energiapiacon, ettől sem tudjuk magunkat természetesen függetleníteni. Emlékeztetném a bizottság tagjait, hogy míg 2000 januárjában 11 dollár volt egy hordó olaj, 2004-ben már 31, 2006-ban 63, 2008 januárjában 92 dollár, sőt, egy időben elérte a 100 dollárt is, és ez a hihetetlen árváltozás természetesen magával hozta a földgáz árának a növekedését is. Emiatt az energiahordozókra - különös tekintettel a földgáz árának a változására - mindenképpen tekintettel kell lennünk, tehát figyelembe kell vennünk azt, hogy ezt a helyzetet kezelnünk kell, és nemcsak rövid távon, hanem hosszabb távon is.
Mindemellett és e szükséghelyzetre válaszul a hazai energiaszektorban is megteremtődtek a piaci verseny feltételei, egyébként az Európai Unió szabályozásával összhangban. De nem az európai uniós jogharmonizáció miatt szükséges ez, hanem azok miatt az elvek miatt, amelyeket alapelvnek tekintünk a magyar energiaellátásban: a fenntarthatóság, az ellátásbiztonság és a versenyképesség érvényülése miatt. Egy zárt, már középtávon is fenntarthatatlan, idejétmúlt, ahogy említettem, az olcsó energia illúzióját még mindig fenntartó rendszer helyett megteremtődtek a szigorú állami kontroll és szabályozás mellett működő, de a világpiaci változásokhoz alkalmazkodni képes piaci modell feltételei.
Az energiahatékonyság javítása terén pedig jelentős tartalékai vannak hazánknak, ehhez azonban megint csak rugalmas, a változásokhoz alkalmazkodni képes energiapolitikára van szükség, amelyben az állam szerepe a működési keretek és a feltételek megteremtésére, valamint kontrolljára irányul.
Ahogy említettem, Magyarországnak három fő energiapolitikai prioritást kell szem előtt tartania: ellátásbiztonság, versenyképesség, fenntarthatóság. Ugyan ezt most megismételtem, az előbb már elmondtam, de azt gondolom, nem elég elégszer ismételni, ezt a három prioritást mindenképpen a fejünkben és a szemünk előtt kell tartani, amikor energiapolitikában döntéseket hozunk. Mindhárom követelménynek - és ez egy nagy kihívás - egyszerre és egy időben kell érvényt szereznünk.
Az ország jövőre szempontjából továbbra is döntő szempont lesz, hogy az ellátásbiztonság terén előre tudunk-e lépni, de ezzel nemcsak Magyarország, hanem egész Európa küzd. Kérdés, hogy tudunk-e az egyre inkább szűkülő források mellett stabil energiaellátást biztosítani a magyar, illetve az európai lakosok és a gazdálkodók számára, tovább növekszik Európa energiafüggősége és Magyarország energiafüggősége ezzel együtt vagy esetleg megállítható ez a folyamat. Európa energiapolitikai jövőjének alakításában Magyarországnak geopolitikai helyzetéből adódóan egyaránt van lehetősége és felelőssége, ezért proaktívnak kell lennünk, nem követhetjük csak a folyamatokat, elemi érdekünk, hogy aktív szereplői legyünk az Európai Unió energiapolitikájának, amelyben nemzeti érdekeinknek minél nagyobb érvényt kell tudnunk szerezni. Ez nem egyszerű egyébként, mert kis ország vagyunk, nincsenek nagy energiatartalékaink, tehát nem vagyunk energiatermelő ország, nem vagyunk nagy felhasználó ország. Ami helyzeti előnyünk van, az a logisztikai, földrajzi helyzetünkből adódik és a logisztikai lehetőségeinkből, de ezeket a logisztikai lehetőségeket kihasználva úgy gondoljuk, hogy lehetőségünk van például arra, hogy részt vegyünk azon nagy földgázszállító vezetékek kiépítésének támogatásában, amelyek részben a Nabucco-, részben pedig a Déli Áramlat- vagy South Stream-projektben testesülnek meg.
Az ellátás biztonságánál az energiaforrás-struktúrára, az energiaimport diverzifikációjára, a stratégiai energiahordozók készletezésére, az infrastruktúra-fejlesztésre és a lakosság ellátása iránti gondoskodásra, a szociális felelősségre kell koncentrálnunk. (Kocsi László megérkezik az ülésre.)
Kulcskérdés a szociális felelősség biztosítása, ezért van szükség egyébként a megfelelően megtervezett és alkalmazott szociális kompenzációs rendszerre szemben az energiahordozók árában foglalt hamis és torz támogatási rendszerrel; olyan kompenzációs rendszerre, amely a szociális felelősség elve szerint kizárólag a rászoruló fogyasztóknak nyújt támogatást, ellentétben a minden fogyasztót érintő támogatási rendszerrel. Elemi követelmény, hogy senkit ne ösztönözzön a rendszer energiapazarlásra. A rendszer nem lehet túl drága, túlbürokratizált, de érje el a leginkább rászorulókat.
A versenyképességet illetően pedig - mint már korábban érintettem - az ország egyik legkiemeltebb energiapolitikai célja a világpiaci változásokhoz történő alkalmazkodás. Ezért rendkívül fontos, hogy az előbb említett szociális felelősségvállalás, kompenzációs rendszer mellett megteremtsük a piaci verseny feltételeit, ahogy ezt egyébként részben már, de még korántsem teljes egészében megtettük. Ezt várja el tőlünk az Unió, de önmagunk, saját szempontjaink szerint is fontos, hogy ebbe az irányba lépjünk előre. Ezért indultunk el az árampiac liberalizációja terén és ezért vittük a parlament elé a földgázpiac kérdéskörét is.
Ezen a pilléren a következő részterületek kerültek meghatározásra: liberalizált energiapiacok, integrálódás az EU egységes belső energiapiacába, energiaárak kérdése, amiről már beszéltem, technológiai előrehaladás és a kutatásfejlesztés ösztönzése. A verseny - és ez egy nagyon fontos szempont - ugyanakkor nem jelentheti a gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő szolgáltatók kiváltságainak hosszú évtizedekre szóló bebetonozását, ezért folyamatosan figyelemmel kell lennünk a hatályos jogszabályok célszerű alkalmazhatóságára, valamint kiemelt szerepet kell kapnia a liberalizált piaci felügyeletnek.
Ami a harmadik alapelvet, a fenntarthatóságot illeti, Magyarország nemzeti össztermékre vetített energiafelhasználása lényegesen magasabb a nála jobb jövedelmi mutatókkal rendelkező fejlett országokénál. A jelenleg felhasznált energia egy része a felhasználás ésszerűsítésével és hatékonyságának növelésével megtakarítható.
A fenntarthatóságon belül az energiafogyasztás csökkentésére ambiciózus tervet tűzünk magunk elé, összhangban az Európai Unió saját magával szembeni elvárásával: 2020-ig mintegy 20 százalékkal kívánjuk csökkenteni az éves energiafelhasználást. A megújuló energiaforrások arányának növelése 2020-ban a teljes magyar energiafogyasztás 15 százalékát jelentené, ennyit tervezünk megújuló energiával biztosítani. Egy olyan ország számára, amely energiaszükségletét - ahogy említettem - döntően importból fedezi, rendkívül fontos az alternatív energia. Magyarországon komoly lehetőségek vannak a biomassza, biogáz, bioüzemanyag, geotermikus energia felhasználásában. 2020-ban a villamosenergia-felhasználás 20 százalékát állítjuk elő megújuló energiaforrás felhasználásával.
Úgy gondolom, hogy ezek voltak azok a fontosabb üzenetek és gondolatok az energiapolitika mögött, amelyeket talán érdemes volt önökkel tíz percben ismertetni és természetesen állok rendelkezésre kérdéseik esetén.
Köszönöm szépen.
Kérdések, észrevételek, válaszok
ELNÖK: Köszönjük szépen, államtitkár úr. A vitát megnyitom. Kérdezem képviselőtársaimat, hogy ki kíván hozzászólni. (Jelzésre:) Parancsoljon, képviselő úr, Káli Sándor!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Egy kérdéskörrel nagyon szoros kapcsolatban lévő témával szeretnék foglalkozni, ez pedig a távhőszolgáltatás. Tudom, hogy ebben vannak elég merev álláspontok, de a leglényegesebbnek tartanám azt, hogy újra végig kellene gondolnunk azt, hogy a távhő áfája csökkenthető legyen. Teszem ezt azért, mert gyakorlatilag a távhőszolgáltatás és a gázfelhasználás nem lehet egymással összehasonlítható, tehát a verseny ilyen szempontból kizárt, hiszen gyakorlatilag a távhőszolgáltató rendszerei azért zömmel egyfajta cirkogejzírként működnek, a gázt elégetik és csinálnak belőle melegvizet, tehát így nem is lehet versenyképes. Erre viszont oda kell figyelni, ha jól emlékszem mintegy 2 millió ember él távfűtött lakásokban. Gyakorlatilag minden város, közöttük Miskolc város is próbál kitalálni dolgokat, amelyeknek az a lényege, hogy a távhőszolgáltató rendszerről ne váljanak le, de az alapdolog az lenne, ha versenyképes áron tudnánk valamit nyújtani. Ezt azért mondom, mert miután ez 2 millió embert érint, nagy horderejű kérdés.
A másik pedig az alternatív energiák kérdése. Ma már nemcsak mint egyfajta science fiction beszélünk ezekről a dolgokról, hiszen például ahol a panelfelújításoknál ügyesen csinálták, ott felhasználták a napenergiát nagyon jó eredményekkel. Mi most orosz befektetőkkel is tárgyalunk arról, hogy vannak ma már a jelenleginél lényegesen használhatóbb technológiák is. Itt nálam van egy olyan adat, ami a napenergiának most már a 24 százalékos hasznosítását is mutatja. Mindezt csak azért mondom, mert valahol össze kéne kapcsolni a rendszereket. Ön beszélt arról, hogy a jelenleg felhasznált, egy főre eső energiánk kiugróan magas, tehát én is úgy gondolom, hogy a rendszerekbe bele kellene nyúlni. Van egy hatalmas panelfelújítási program, úgy gondolom, ebben nagyon lényeges lenne, ha a napenergia hasznosítását is valamilyen módon preferálnánk. Továbbá nekünk van egy nagyon szoros kapcsolatunk Freiberggel, a korábbi NDK egyik iparvárosával, amely gyakorlatilag ma már Németország legfejlettebb szolárcelláinak az előállítója. Ezt csak azért mondom, mert úgy gondolom, a német tapasztalatokat nagyon alaposan tanulmányozni kellene. Ha ez megtörtént, annál jobb, már csak azért is, mert ott komoly kedvezményeket adnak arra, hogy a napenergiával megtermelt áramot visszatáplálják a rendszerbe. Ismereteim szerint ez Magyarországon nem megoldott.
A szélenergiáról divat beszélni, elég sokszor elmondják, hogy ha Bécsből jövünk hazafelé, miért fúj jobban a szél az osztrák oldalon, nálunk meg miért nem. Én úgy gondolom, hogy ezekbe a rendszerekbe is bele kellene nagyon komolyan nyúlni, hogy ezt támogatni tudjuk. Én ma azt látom, hogy az alternatív energia, különösen a napenergia hasznosítása nemcsak a házgyári technológiával épült épületeknél, hanem a közintézményeknél is nagyon izgalmas lehetne, hiszen a városok költségvetését rendkívüli módon terheli az, hogy az energiaárakat gyakorlatilag benyelik az önkormányzatok. Tehát én nagyon fontosnak tartanám, ha itt is ezt preferálni tudnánk. Ebben nyilván egyrészt szemléletváltásra van szükség, másrészt pedig kifejezett pénzügyi kedvezményekre. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy ezeket kiemelten kezeljük, már csak azért is, mert azon napok száma, amelyek Magyarországon napsütötte napok - van ennek egy szakkifejezése -, lényegesen magasabb, mint Dániában vagy Németországban. Tehát itt nekünk egy komoly befektetési lehetőségünk lenne.
Még egy izgalmas dolog van, ez pedig a hőforrásaink energiaként történő hasznosítása, de ebbe is nagyon komolyan be kellene szállni, ha úgy tetszik, uniós pénzekkel, mert ez egyfajta lehetséges kitörést jelent. Ma ezeknek a felhasználási költsége olyan magas, hogy nyilván mindenki meggondolja, hogy egy ilyen beruházásba belevágjon.
Magyarul én két dologra hegyezném ki a mondandómat: az alternatív energiák és a távhőszolgáltatás problematikájára, amivel szerintem külön is kellene foglalkozni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Képviselő úr két olyan területet említett, ami azt hiszem, ha az energiapolitikai koncepciót figyelmesen elolvassuk, kitűnik belőle, hogy ez a két terület kiemelten kezelt terület részünkről, részben azért, mert a távhőszolgáltatás nagyon sok embert érint Miskolcon is, Budapesten is, főleg azokban a nagyvárosokban, ahol a házgyári elemekből épült épületek eleve ilyen távhő-szolgáltatási megoldásokra alapozódtak a hőenergia-felhasználást illetően. Mintegy száz településen 645 ezer fogyasztó van, aki távhőszolgáltatást vesz igénybe.
A távfűtés ma az adataink szerint 20-25 százalékkal drágább, mint más fűtési modellek, tehát való igaz, hogy lépéseket kell tenni ebben az ügyben. Az egyik lépés - hiszen a bevezetőben elmondtam, hogy már megtettünk konkrét lépéseket a koncepció kialakításával párhuzamosan, illetve előtte is - a Panel Plusz program volt, amelyet évente meghirdet a kormány. Ennek a Panel Plusz programnak az egyik lényeges sajátossága, hogy szigetelési, hőszigetelési lehetőségeket támogatunk jelentős pénzeszközökkel. A tapasztalatok szerint akár 50 százalékkal is csökkenthető a hőfelhasználás ezeknek az eszközöknek a segítségével. De egyébként az energiapolitikai koncepcióban leírjuk, hogy a távhőszolgáltatás egy kiemelten kezelendő és támogatandó terület, már csak azért is, mert nagyon hatékonyan lehet távhőszolgáltatást előállítani és menedzselni, különösen, ha a kapcsolt hőenergia- és villamosáram-termelésre gondolunk. Ezeknek a berendezéseknek a létesítését, ezeknek a preferálását, támogatását is tartalmazza az energiapolitika. Tehát teljesen egyetértve a képviselő úr felvetésével ezen a területen nemcsak az eddigi lépéseket, hanem a további lépéseket is érdemes és meg is kell tennünk, és akkor még nem beszéltem arról a szociális támogatási rendszerről, kompenzációs rendszerről, amely egyébként jelentős részben pont az ilyen távhőszolgáltatást igénybe vevő lakosokat támogatja.
Ami a napenergiát illeti: való igaz, hogy Magyarországon sem süt kevésbé a nap, mint Dániában vagy Németországban, tehát a fizikai, természeti paraméterekkel nincs is probléma. Azokkal a paraméterekkel van probléma, amik a megvalósíthatóság költségeit illetik. A napenergiás rendszerek létrehozása fajlagosan a legdrágább rendszerek közé tartozik az energiatermelő rendszerek közül, és nyilvánvaló, hogy bármennyire is szeretnénk egy bizonyos rendszert preferálni, figyelembe kell venni az ország teherbíró képességét is. Itt nemcsak a magyar állam vagy kormány teherbíró képességéről van szó - nagyon szívesen támogatnánk akár nagyobb eszközökkel is ezeket a napenergiás megoldásokat -, hanem az egyes fogyasztók, felhasználók teherbíró képességéről is, hiszen az természetesen nem képzelhető el, hogy száz százalékban állami pénzekből valósítsunk meg magánfogyasztók által felhasznált rendszereket. Viszont mivel fajlagosan nagyon drágák ezek a rendszerek, ezért a saját erő is fajlagosan nagyon magas költségekkel jár.
Tehát leegyszerűsítve a dolgot: egy átlagos magyar háztartás nem tudja magának megengedni ugyanazt a saját erőt, mint egy átlagos osztrák háztartás. Tehát itt egészen egyszerűen ebben a tekintetben nem a politikai szándék hiányáról van szó, hanem olyan közgazdasági kényszerűségről, ami miatt a jelentősebb, ugrásszerű előrelökése a napenergiás rendszereknek ma nem képzelhető el.
Az energiapolitikában benne foglaltatik az, hogy nemcsak az ország teherbíró képességére legyünk figyelemmel, hanem arra is, hogy mik a sajátosságaink, ezért emelnénk ki a biomasszás megoldásokat, amelyek nemcsak a megújuló és hatékony energiatermelés javításában tudnak segíteni, hanem abban is, hogy további foglalkoztatást tudnának biztosítani a vidéken élők számára.
A szélenergia kérdésében pedig az elsőrendű feladat az, hogy olyan hálózati rendszert alakítsunk ki - és ez megint csak szerepel az energiapolitikában -, amely átviteli hálózat képes lesz azoknak a rendszereknek mint a szélenergiával előállított energiát használó rendszereknek a bekapcsolására a hálózatba, amelyek egyenetlen terhelést jelentenek. Ma is van lehetőség szélenergia-termelő berendezések létrehozására, de való igaz, hogy viszonylag korlátozott mértékben, pontosan az előbb említett műszaki korlátok miatt. Viszont - ahogy említettem - a politikában szerepel az, hogy a rendszert és a hálózatot olyan irányba kell fejleszteni, hogy ezeket az egyenetlenül termelő rendszereket nagyobb mértékben be tudjuk kapcsolni. Tehát a politikai szándék megvan a napenergiás és a szélenergiás rendszerek nagyobb ütemű fejlesztésére, ennek műszaki-közgazdasági kérdései vannak, amelyek természetesen nem függetleníthetők az ország gazdasági fejlettségétől.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Én még egyszer megismételném azt a kérésemet, hogy legyenek szívesek azt megvizsgáltatni, hogy a távhő áfatartalma milyen mértékben csökkenthető. Ezt környezetvédelemmel lehet indokolni, hiszen nyilván egy koncentráltan füstölgő kémény kezelése egyszerűbb, mint sok-sok gázkéménynek, ami egyébként ma már a mindennapok vitája.
A másik: én értem azt, hogy nyilván a multinacionális cégekkel is egy komoly csatát kell vívni, hiszen az érdekek nyilván egyértelműek. Én is, ha áramtermelő lennék, biztos, hogy nem azon törném a fejemet, hogy a napenergiát milyen intenzitással vonjuk be a rendszerbe. Ugyanakkor vannak most már tapasztalatok - és ebben egyfajta segítséget is ajánlanánk -, vannak olyan, most már működő modellek, ahol például a panelprogramhoz kapcsolódó gépészeti rendszerek felújításába be lehetne kapcsolni a napenergia hasznosítását. Erről vannak konkrét tapasztalatunk, ezeket tisztelettel felajánljuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, valóban nem válaszoltam az áfaügyre, holott a képviselő úr ezzel kezdte, elnézést.
Van rá elvi lehetőség, az Európai Unió lehetőséget ad rá, hogy például a távhőszolgáltatás áfatartalma, áfamértéke más legyen, mint más energiahordozóké. Nyilván ebben nemcsak energiapolitikai szándék testesül meg, hanem pénzügy-politikai szándék is, ezt a kettőt nem sikerült eddig összhangba hozni. Teljesen egyértelmű az is, hogy azok az elképzelések is nyilvánvalóan fontosak, hogy az adórendszer minél normatívabb legyen és minél kevesebb legyen a kivétel, a kedvezmény. Az egész adórendszer-átalakítás ebbe az irányba megy, de teljesen igaz, hogy egyébként energiapolitikai szempontból érdemes lenne esetleg akár adóágon a távhőszolgáltatást támogatni, hiszen az energiapolitikai koncepció is tartalmazza azt, hogy részben adó, részben pedig támogatási rendszerek keretében szükséges az államnak egy versenypiacon támogatni az ilyen jellegű megoldásokat.
Tehát arra most nem tudok ígéretet tenni, hogy a távhőszolgáltatás áfája külön csökkenni fog, de nyilván ez egy támogatható, még egyszer mondom, energiapolitikai szempontból támogatható elképzelés. Nem biztos, hogy az általános adóelképzelésekkel összhangba hozható, ugyanakkor azt tudom mondani, hogy ez egy 14 éves koncepció, a fő vonalakat, a gondolkodás és a támogatás, az ellátásbiztonság, a versenyképesség, a fenntarthatóság fő gondolatait, irányait és az állam feladatait, valamint a magánvállalkozások feladatait határozza meg. Évente természetesen, sőt kétévente beszámoló készül az Országgyűlés számára egyébként a koncepció végrehajtásáról. A megoldási módok, az eszközök, a felhasznált eszközök időről időre változnak, ahogy a világ is változik és az igények is változnak, tehát nem tartom kizártnak akár egy ilyen elképzés vagy a napenergiával kapcsolatos jelentősebb lépések megtételének lehetőségét, ha arra lehetőség lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Braun Márton képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban az energiapolitikai koncepció valószínűleg ma a világon az egyik legizgalmasabb politikai kérdés, valószínűleg Magyarországon is számos bizottság tárgyalhatná, hiszen külpolitikai, biztonságpolitikai kérdéseket is érint. Az államtitkár úr említette, hogy tizenhárom évre szóló koncepcióról van szó, ami a 2007-2020-as időszakot fogja közre. Most 2008 van, tehát logikusan 2006-ban kellett volna ezt tárgyalnunk, hogy 2007 előtt készüljön el.
A másik gondom a koncepcióval az, hogy gyakorlatilag a kormány már döntött az energiapolitikai koncepcióról, gyakorlatilag egy döntés utáni állapotot hoznak ide vissza nekünk, hogy rágódjunk rajta.
Az Országgyűlésnek egy országgyűlési határozatot kéne hoznia, amelynek a vázlata szerepel a koncepcióban. A tizenöt pontból álló határozattal nekem az a problémám, hogy egyetlenegy határidőt nem tartalmaz, tehát rengeteg felhatalmazást ad a kormánynak, hogy ezt készítse elő, ilyen és olyan tanulmányokat, döntés-előkészítést tegyen meg, de semmilyen határidő nem szerepel benne.
Egy olyan problémát érzékelek, ha az Európai ügyek bizottságának ülésén ülünk, hogy Magyarország ellen az Európai Bizottság egy kötelezettségszegési eljárást indított éppen a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terv hiánya miatt, és most gyakorlatilag ennek a tervnek a kidolgozását burkoltan ebben az országgyűlési határozatban írjuk elő a kormánynak, holott ez egy sokkal régebbi történet, hiszen mint említettem, az Európai Bizottság immár kötelezte erre a kormányt.
Ha kiegészíthetem még - itt a polgármester-kollégánk említette a távhőt -, akkor én Pakshoz közel lakóként az atomenergiáról hadd szóljak néhány szót. Valóban jól látják, hogy kezdenek az európai államok ismét az atomenergia felé fordulni, részben a fűtőelemeket több évre lehet tárolni, ami nagy ellátásbiztonságot jelent. Arra azonban hadd hívjam fel a figyelmet, hogy nem minden suszterájban csinálnak atomerőművet, tehát ha most az európai államok vagy a világ államai az atomenergia kapacitásbővítése felé fordulnak és mi erre a vonatra későn szállunk fel, akkor hiába találjuk ezt ki, évekre előre le fogják kötni a kapacitásokat és nem fogunk tudni megrendelőként fellépni. Én nem igazán értek ezzel egyet, hogy öt-hét évig kéne a lakosságot győzködni meg ilyesmi, úgy gondolom, hogy Magyarországon egyébként elég komoly a támogatottsága ennek, nincs komoly ellenérv ez ellen. Ha eldöntjük és a forrásokat megtaláljuk a jövőben, akkor viszonylag gyorsan le kéne adni a megrendelést, mert le fogunk maradni erről.
Köszönöm szépen.
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, képviselő úr. Valóban a 2007-2020 szóló energiapolitikai koncepcióról van szó, ezt viseli címében az anyag. Azért 2007-től szól, mert 2007-ben már bőven folyt ennek az anyagnak a vitája, ennek a szakmai és társadalmi vitája, a honlapon is fent volt egyébként és több fórumon is megtárgyalásra került. Való igaz, hogy hivatalosan, formálisan országgyűlési bizottságok elé most került 2008-ban, de 2007-ben kezdődött a munka és ezért is viseli részben a 2007-et kezdődátumként címében az anyag. Másrészt pedig azért is egyébként, mert ennek a koncepciónak az alapján - ahogy említettem a bevezetőmben -, ebben az irányban és ilyen felfogásban már több lépést tett a kormány a magyar energiapolitika terén. Elsősorban érdemes itt az európai uniós liberalizációs megoldásokra gondolni például a villamos energia területén, úgyhogy ez nem egy olyan koncepció, amely mondjuk, ha 2008-ban elfogadásra kerül az Országgyűlés által, akkor elindul ennek keretében a munka. Ennek a koncepciónak a keretében a munka már elindult természetesen, hiszen az élet nem áll meg, és nagyon komoly döntéseket kellett hoznunk. Tehát azt gondolom, hogy ezért is érdemes fenntartani a 2007-et a címben.
Az, hogy határidőket nem tartalmaz az anyag, a jellegéből adódik, hiszen nem konkrét cselekvési tervről van szó hozzárendelt határidőkkel. Természetesen vannak olyan határidők, mint az a 2020-as határidő, amire több feladatot is előír az Európai Unió a tagországok számára, tehát ilyen határidő, ilyen véghatáridő szerepel. Egyébként pedig a kormány számára ír elő a koncepció természetszerűleg több feladatot, és lehetősége lesz természetesen majd megismerkedni mindenkinek azokkal a határidőkkel, amelyek a kormány-előterjesztésben ezeknek a feladatoknak az alapján szerepelni fognak.
Egyébként amit a képviselő úr említett, az energiahatékonysági cselekvési terv határidőre el nem készülte miatti infringementet, ezt az eljárást az Európai Unió felfüggesztette éppen azért, mert jeleztük, hogy a kormány előtt van az energiahatékonysági cselekvési terv, és legjobb reményeinek szerint ezzel a felfüggesztéssel - ha ez a terv jóváhagyásra kerül - nem igazán kell foglalkoznunk, illetve nem fog problémát okozni, bízunk ebben.
Az atomenergia kérdésében, azt hiszem, teljesen egyetértünk abban, és ha jól emlékszem, a 2005. évi 85. számú országgyűlési határozat, ez a - ha megint csak jól emlékszem - 96,6 százalékos egyetértéssel meghozott országgyűlési határozat is bizonyítja, hogy pártfüggetlenül egyetértés van abban, hogy Magyarországon az atomenergia jelentős szerepet kapjon. Ez a határozat mondta ki azt, hogy a Paksi Atomerőmű élettartama meghosszabbításra kerülhessen. Abban is egyetértek képviselő úrral, hogy viszonylag gyorsan - bár a gyorsaság relatív egy ilyen atomenergetikai beruházásnál - lépéseket kell tennünk. Én azt hiszem, hogy talán egy kis félreértés van. Az anyagban nem azt akartuk jelezni, hogy 5-7 év az előkészítése a lakossági meggyőzés által a projektnek, hanem ez az 5-7 év ahhoz kell, hogy a szükséges előkészítési, tervezési, engedélyezési munkálatok - amelyek egyébként nagyon hosszú időt igényelnek a jellegükből fakadóan, itt nagyon komoly biztonsági ügyekről van szó - megtörténjenek, és további 5-7 év a konkrét fizikai kivitelezése a dolognak. Tehát nem lakossági meggyőzésre vagy propagandára gondoltunk, amikor az 5-7 évet beírtuk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr? (Dr. Braun Márton nemet int.) Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is egypár kiegészítést tennék. Egyrészt - ahogy képviselőtársam mondta -: maga a 12 stratégiai elem sem határidőt, sem költségeket abszolút nem tartalmaz. A másik dolog: én se értek egyet ezzel a stratégiával, mert a jelenlegi állapotot próbálja meg felvázolni. Időpontban 2020-ig nem határozza meg, hogy mely területen milyen lépéseket kíván tenni. Ha vesszük a pazarlás elvét - mert nyugodtan ki lehet mondani, Magyarországon körülbelül 30 százalék a pazarlás -, ebbe beletartozik az is, amit Káli képviselőtársam elmondott, a távfűtési rendszerek kérdése, az alternatív energiák kérdése, hol tartunk jelen pillanatban az alternatív energiákkal, mely területen kívánunk erősíteni. Ön is Veszprém megyei, én is Veszprém megyei vagyok. (Dióssy Gábor: Nem vagyok Veszprém megyei.) Jó, én Veszprém megyei vagyok. Folyik a biomassza-tüzelés, erdők kiirtása. Azt hiszem, ezeket a kérdéseket mind fel kellene tárni, és adott esetben abba az irányba kellene elvinni magát a stratégiát.
Óriási gond, hogy 2000 környékén az importenergia-szükséglet 60 százalékos volt. A Környezetvédelmi bizottság tagja voltam akkor, és óriási vitát váltott ki ez a kérdéskör, amikor volt egy olyan javaslatunk, hogy az importenergiát 40 százalékra kellene lecsökkenteni, és ezzel párhuzamosan elindítani azokat a folyamatokat, amelyek valóban a magyarországi igényekhez mérten a legkorszerűbb berendezésekkel próbálják meg kiváltani az import energiát. Itt gondolok a biomasszára, a napra, a szélre, valamint a termikus energiára.
De a legnagyobb gond ott van, hogy a rendszerkapcsolási tervek sincsenek benne magában a koncepcióban. Ma 330 megawattra van engedély adva az alternatív energiák területén. Mondjuk ki őszintén, hogy ez 2020-ig 1000 megawatt, és akkor az ember tudja, hogy mely területen lehet piacnyitást csinálni, mert a befektető sem fog arra jönni, amikor van egy hihetetlen mértékű korlátozás, nincs a rendszerre kapcsolási rendszer kialakítva sem törvényben, sem pedig folyamatában, nincsenek behatárolva a költségek, és nem tudják maguk a befektetők, hogy Magyarországon mit is lehet tenni. Ez egy óriási nagy gond.
Ön úgy fogalmazott, hogy 15 és 20 százalék a megújuló energiák területén. Egy olyan koncepciót kellene elkészíteni, amit annak idején a Vahava-programban, a globális felmelegedés programjában rögzítettek, hogy mire lehet számítani, ha ezeket a lépéseket nem tesszük meg. Ha az uniós forrásokról beszélünk, ne haragudjon meg, engem fölháborít az, hogy uniós forrásokat használunk el olyan dolgokra, amikkel óriási károkat teszünk az országnak, a nemzetgazdaságnak, és azokból a forrásokból az égadta világon semmi nem térül meg. Pontosan az uniós forrásokat olyan célokra kellene felhasználni, amikkel kapcsolatban tudom azt, hogy Magyarország importfüggő, 80 százalékról szeretném 60-ra lecsökkenteni, ilyen alternatív energiákat kívánok beléptetni a rendszerbe, és ezeket a technológiákat kívánom alkalmazni. Ennek van értelme. Ehhez tud igazodni az állampolgár, a lakosság, de különböző himbilimbi beruházásokra az állampolgár is csak felháborodik.
Meg lehet nézni a vidéki településeket. Ma a gázár növekedése miatt, ha kimegy valaki egy olyan környékre, ahol nagyon sűrű a kistelepülés, meg lehet látni, hogy reggeltől estig a kémények füstölnek. Milyen környezetvédelemről beszélünk? Nemcsak panelek léteznek, hanem léteznek közintézmények, rengeteg közintézmény van, nincsen megoldva a közintézmények korszerűsítésének a programja. Másik oldalon pedig azok az állampolgárok, akik valóban a saját erejükből építették fel a családi házukat, kénytelenek ma olyan eszközökhöz nyúlni, hogy szétlopják az erdőket, mert az árat annyira beszűkítik, és nincs esélyük se technológiára, se semmilyen támogatásra. Tehát ebbe az irányba kellene elvinni egy koncepciót, és akkor lehet azt mondani, hogy igen, 2020-ig Magyarországon konzekvensen, ilyen forrásokból, adott esetben tudományos, technológiai eszközök alátámasztásával, azok prioritásban történő rögzítésével lehet elérni a célokat.
Azzal, hogy most nem tudom, hány oldalon keresztül magyarázzuk, hogy mi lenne jó, álmokat lehet kergetni, csak én úgy érzem, hogy sem a törvény, sem a jogrendszerünk, sem pedig a különböző támogatási rendszerünk abszolút nem támasztják alá, ami ebben a kiadványban jelen pillanatban le van írva. Én ezt szerettem volna elmondani, és elnézést, hogy azt feltételeztem, hogy veszprémi.
ELNÖK: Államtitkár úr következik, aki nem veszprémi.
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Én nagyon büszke lennék, ha veszprémi lennék, nekem ezzel semmi gondom.
ELNÖK: A képviselő úr ajkai egyébként, Veszprém megyei, ezt tisztázzuk a jegyzőkönyv számára. Tessék parancsolni!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Megmondom őszintén, egy kicsit zavarban vagyok, mert nem egészen értettem a képviselő úr szándékát, hiszen a kritikai megjegyzése elején azt mondta, hogy sokkal nagyobb lépéseket kellene tennünk az importfüggőség csökkentése irányába, ha jól emlékszem, azt mondta, mondjuk ki, hogy az import energiát 40 százalékkal csökkentjük. Most a befejezéskor meg azt említette, vagy azt jelezte a képviselő úr, hogy ezek az álmok, amik itt le vannak írva, egy dolog, konkrét lépéseket kell tenni. Én azt gondolom, hogy valahol a kettő között van az igazság, hiszen mi leírhatnánk akármilyen számot ebben az energiapolitikai koncepcióban, 40 százalékot vagy akár kevesebbet is, de ha ennek a valósághoz vagy a megvalósíthatósághoz viszonylag laza köze van, vagy laza szálakkal kapcsolódna hozzá, akkor az nem lenne egy felelősségteljes anyag a mi részünkről.
Nagyon sok kutatómunka van e mögött az anyag mögött, és azt kell látni, hogy nem vagyunk egyedül az Európai Unióban, akik ilyen nagymértékű energiafüggőségben szenvedünk. Ha megnézzük más országok energiapolitikai elképzeléseit, van, amelynek van koncepciója, a legtöbbnek nincs egységes koncepciója. De, ha a szándékokat nézzük, azt látjuk, hogy igazán komolyan senki nem tudja bevállalni, hogy 2020-ig felére csökkenti az importfüggőséget, és teljes egészében megújuló hazai forrásokra tud támaszkodni. Ennek nagyon sok oka van, az elején Káli képviselő úr kérdésére válaszolva már kifejtettem a nemzetgazdaság teherbíró képességét és az egyéni teherbíró képességet.
Azt is látni kell - még egyszer mondom -, senki nincs ellene sem a napenergia, sem az egyéb megújuló energiák felhasználásnak. Néha egy kicsit úgy állítódik be a mi energiapolitikai koncepciónk, a mi működésünk vagy a mi tevékenységünk, hogy mi igazán nem nagyon preferáljuk a megújuló energiákat. A mi feladatunk részben a megújuló energiák preferálása, részben pedig a hozzárendelt pénzügyi eszközök biztosítása. A két feladat elengedhetetlen, mind a kettőt nekünk felelősen biztosítani kell. Még egyszer mondom, hogy az egyének, a háztartások teherbíró képessége itt nagyon fontos, mert az Európai Unió támogatáspolitikájában általában az érvényesül, hogy ha egy új rendszert támogatunk európai uniós forrásokkal, amikor a támogatási időszak lejár, annak már nincs további támogatása vagy preferálása, annak a működtetését utána már a használónak kell fölvállalni. Ha az egy drága működtetés egyébként, akkor felelőtlenség azt a drága működtetést teljes egészében a felhasználóra ráengedni, hogy ő viselje ennek a költségét, tehát igen megfontoltan kell dönteni ebben az ügyben. Még egyszer azt is mondanám, hogy ez egy tizennégy éves koncepció, és nagyon bízom abban, hogy ahogy reményeink szerint az ország teherbíró képessége növekszik, úgy tudunk nagyobb százalékokban előrelépni a megújuló energiák felhasználásával is.
Tehát leírhatnánk azt, hogy mondjuk, 2020-ig 1000 megawattot vállalunk - még egyszer mondom -, a papír mindent elbír, csak úgy gondoljuk, hogy ezért felelősséget kell vállalnunk, mert ki tudja, hogy akkor, amikor éppen a számonkérés lesz, ez a kormány lesz vagy másik kormány lesz. Természetesen mindenkinek más erről az elképzelése meg a reménye, de azért nekünk úgy kell működnünk, hogy ez a kormány bármikor felelősséget tudjon vállalni azokért a leírt dolgokért, amelyek ebben az energiapolitikai koncepcióban foglaltatnak.
Azt nem tudom, hogy a képviselő úr mire utalt, amikor említette a himbilimbi beruházások támogatását és hogy ezzel károkat okozunk. Ha konkrétumokat lehetne hallani, akkor könnyebben tudnék válaszolni rá. Azt gondolom, hogy a támogatáspolitikánk eléggé egyértelmű, eléggé nyílt, talán soha nem volt ennyire transzparens és természetesen a kritikának is van helye. Azt hiszem, hogy azok a nagyobb projektek is, amelyeket támogatunk, valóban megállnak a helyükön.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Egyrészt én azt mondtam, hogy 2000-ben, amikor még csak 60 százalékos volt az importenergia mennyisége, akkor lett volna cél 40 százalékra levinni és megfelelő fejlesztéseket elindítani.
Nézzük a jelenlegi 330 megawatt alternatív energia felhasználásának a lehetőségét! Rengeteg beruházó áll - fogalmazzunk így - és vár arra, hogy a jogi, törvényi háttere meglegyen annak, hogy a rákapcsolási rendszer, a visszaigénylési rendszer lehetősége ki tudjon alakulni, tehát még a 330 megawattot sem tudjuk kihasználni, mert a jogi rendszere, a jogi háttere olyan, ami miatt a befektetők elállnak a beruházásoktól, így először is ezt kellene rendbe rakni és felemelni 1000 megawattra.
Ön is azt mondja, hogy az alternatív energia területén van egy vállalásunk: 15-20 százalékra 2020-ig Magyarország az alternatív energiát bekapcsolja a rendszerbe. Ennek a jogi, törvényi hátterét kellene megteremteni, és azt mondani, hogy 1000 megawattot megnyitok, ennek a jogi lehetőségét biztosítom, és onnantól fogva nem a magyar államnak kell erre kezességet vállalni, hanem majd jönnek a beruházók és majd ők megvalósítják. Tehát nem olyan beruházást kell preferálni, ahogy az FVM-en keresztül kitalálták, hogy most szalmaégető erőműveket kell csinálni, és most mindenhol azt akarnak csinálni, hanem felmérni annak a lehetőségét, hogy mely területen milyen alternatív energiát lehet hasznosítani. Teljesen logikus, hogy az Alföldön, az alföldi térségekben az alternatív energiáknak megint más a felhasználási lehetősége, mint mondjuk, a Bakonyban, ezeket kellene nagyon pontosan megvizsgálni. Azért is mondtam az 1000 megawattot, hogy nyissunk piacot, teremtsük meg a jogi feltételeit és onnantól fogva a beruházók ebben a kérdésben jönni fognak.
A másik kérdés pedig a pazarlás kérdése, államtitkár úr. Nagyon jól tudjuk, hogy Magyarországon legalább 30 százalékos a pazarlás. Ez a családoknál is, a közintézményeknél is, az üzemeknél is megvan, meg a feltételek is sajnos olyanok, hogy nem korszerű rendszerekkel rendelkeznek, hanem hagyományos, régmúlt rendszerekkel. Tehát ezeket kellene preferálni, hogy a pazarlás mennyisége csökkenjen 2020-ig legalább 15 százalékra. Ön is kimondta, hogy 20 százalék tulajdonképpen a rendszerben az, ami csak úgy elmegy a levegőbe annak ellenére, hogy vannak panelprogramok, de ez önmagában kevés, mert Magyarországon a lakosság döntő többsége nem panelban él, hanem családi házas övezetben él, és nem mindenki korszerű lakásban él, tehát nem mostani építésű lakásban, hanem 60-70 éves lakásokban, így ott is kellene lehetőséget és esélyt adni arra, hogy adott esetben megtakarítást tudjanak elérni az állampolgárok. Ennek a legnagyobb problémája ott van, amire próbáltam én is rávilágítani, hogy a díjak, árak növekedéséből adódóan szétlopják az erdőt annak érdekében, hogy a családi házakat is még azzal az óriási nagy veszteséggel is lehessen fűteni és innentől fogva környezetvédelmi károkat okozunk. Erre próbáltam rávilágítani.
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ami a megújuló energiákra vonatkozó 330 megawattot illeti, a jelenlegi szabályozás szerint a Magyar Energia Hivatal írja ki ezekre a pályázatot, és ez alapján határozódik meg az, hogy milyen megawatt-kapacitást tudunk biztosítani ezeknek a megújulóknak a számára. Nem merném politikai felelősségi körbe hozni ennek a műszaki kérdésnek a megválaszolását, de említettem azt a hátteret, amit nekünk természetesen figyelembe kell vennünk. A MEH, a Magyar Energia Hivatal is azért nem tud nagyobb kapacitást biztosítani a megújulók számára, mert egész egyszerűen a jelenlegi hálózat nem tudja felvenni ezt az ingadozó kapacitást, például ha a szélenergiára gondolunk, ami a legtipikusabb igény. Nálunk is lobbiznak nagyon sokan naponta, gondolom, mindenkinél azok a cégek, akik ilyen beruházást szeretnének megtenni, de a hálózat fejlesztésével - ami szerepel az energiapolitikai koncepcióban - lesz lehetőség arra, hogy ezt a kapacitást lehessen bővíteni. Nyilván azoknak a cégeknek, amelyek ilyen értelemben lobbiznak, nem az a fontos, hogy országos szinten megoldást találjanak, hanem az, hogy az ő saját bizniszüket meg tudják csinálni és meg tudják valósítani. Nekünk ennél felelősségteljesebben kell gondolkoznunk, nekünk az ország biztonságos, egyenletes és költséghatékony energiaellátása érdekében kell dolgoznunk.
Tehát ezért sem lehetséges az, hogy mi most egy politikai döntéssel azt mondjuk, hogy 1000 megawattra megemeljük a megújulót és aztán hadd ruházzanak be a cégek, mert utána aztán meg amikor nem tudjuk az egyenletes kapacitást és a fenntartható kapacitást biztosítani, a mi fejünkre és az egész ország kárára fog visszahullani ennek a döntésnek az ódiuma.
A képviselő úr említette, hogy 2000-ben volt 60 százalék az importfüggőség. Azt gondolom, hogy meg lehetett volna valóban 2000-ben fogalmazni egy olyan energiapolitikai koncepciót, ami leviszi 40 százalékra ezt az arányt, de ilyen energiapolitikai koncepció nem született. Ez a koncepció a jelenlegi helyzetből, adottságokból indul ki, hiszen tudjuk, hogy a hazai földgáztermelés, kőolaj-kitermelés csökkent, ezért ma már 80 százalékból kell kiindulnunk. 80 százalékból nehezebb is 40 százalékot elérni, mint egy 60 százalékosból, de még egyszer mondom, hogy annak idején ez a lépés nem történt meg, illetve ennek a koncepciónak a kidolgozása.
Teljesen egyetértek viszont a képviselő úrral abban, hogy a pazarlást szem előtt kell tartani, a nagyon nagy mértékű és mindenhol, családoknál, közintézményeknél, akár államigazgatási intézményeknél is tapasztalható pazarlást csökkenteni kell. Nagyon sok olyan elavult intézmény van - nemcsak a családoknál lévő épületekre gondolok, hanem államigazgatási, közintézményi hálózatban, kórházaknál, iskoláknál -, ahol a nyílászárók cseréjével önmagában is komoly előrelépést lehetne tenni. Egyébként teljesen jogos a kritika, hogy a jelenlegi Panel Plusz nem elegendő, lépjünk tovább és újabb lehetőségeket biztosítsunk, de kérem azért, hogy az eddigi eredményeket is vegyük figyelembe és örüljünk neki, hiszen a Panel Plusz előtt nem voltak ilyen lehetőségek. A Panel Plusz beindult, évente visszük tovább, újabb programokat hirdetünk meg, és szándékunkban áll, amennyire lehet, az ilyenfajta energiamegtakarítási lehetőségeket továbbra is kibővíteni. Tehát azt gondolom, hogy fontos lépést tett a kormány, amikor a Panel Plusz programot néhány évvel ezelőtt megindította, és ebbe az irányba szándékozunk továbbmenni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt továbbmennénk, megtanultam, kötelességem, hogy ilyen alkotmányos dolgokat bejelentsek, hogy Botka László Kocsi László részére adott helyettesítési megbízást, Veress József pedig Varga Zoltán részére.
Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Azt gondolom, hogy Magyarország egyik legfontosabb kérdése van most napirenden előttünk, és azt hiszem, az eddigi hozzászólások is jól jelezték azt, hogy bizony a felelőssége ebben pártállástól függetlenül mindenkinek megvan. Hiszen nemcsak arról van szó, hogy 15 év múlva milyen energiaellátást kapunk, hanem arról van szó, hogy Magyarország a szuverenitását mennyire tudja megtartani. Mindannyian tudjuk ezt, hiszen két évvel ezelőtt, amikor a gázcsapokat elzárták, pontosan éreztük, hogy milyen veszélybe kerülhet Magyarország, és jelentős diplomáciai mozgások is elindultak annak irányába, hogy ez ne így történjen. Akár a Nabucco, akár a Blue Stream vezetéket nézzük, mind azt igazolják, hogy az energiapolitika nem egyszerűen szakpolitikai, hanem bizony egy egész nemzet, illetve ország helyzetét érintő kérdéskör.
Ezért tartom szomorúnak azt, ami ezzel az anyaggal történt. Én jelen pillanatban úgy érzem, hogy ez az anyag egy kicsit palira veszi az Országgyűlést. Teheti ezt azért is, mert egyrészt megváltozott az előterjesztés, és a 4671-es és a 4858-as között óriási különbség van, jogilag teljesen más státuszba helyezi az anyagot, ezáltal a képviselőket megfosztja annak lehetőségétől, hogy érdemben vitatkozzanak és döntsenek erről az előterjesztésről. Ugyanis az első, a 4671. számú előterjesztés energiapolitikai koncepcióként határozta meg az egész anyagot, és energiapolitikai kérdéskörben vizsgálja. A jegyzőkönyv kedvéért felolvasom pontosan a címét: "Magyarország energiapolitikája, a biztonságos, versenyképes és fenntartható energiaellátás stratégiai keretei".
Ehhez képest a második, a 4858. számú anyag már csak egy háttéranyagként tartalmazza az energiapolitikai koncepcióhoz a tudnivalókat. Így - mint már több napirendi pontnál ezt megtanulhattuk - a képviselőknek nem lesz lehetőségük ehhez az anyaghoz hozzászólni, illetve véleményt mondhatnak róla, de ilyenkor mindig az a válasz, hogy bocsánat, a határozati javaslat az, amiről az Országgyűlés dönt. Tehát elsősorban az előterjesztés jogi státusának a megváltozása - ha nem fogalmaztam pontosan, a jogászoktól elnézést kérek - ebben a helyzetben az Országgyűlést megfosztja az érdemi vita lehetőségétől. Ilyen módon azt hiszem, hogy ez az előterjesztés semmiképpen sem támogatható. Én a kérdés fontosságára tekintettel azt kérem a kormánypárti képviselőtársaimtól is, hogy gondolják át, hogy ezt így akarjuk-e tárgyalni.
Miről szól az energiapolitikai koncepcióról szóló határozati javaslat? A következőkről: a kormány dolgozza ki, a kormány hosszú távú szempontokat mérlegeljen, a kormány kezdje meg, a kormány gondoskodjék, a kormány a rendelkezésre álló eszközökkel járuljon hozzá, a kormány teremtse meg, a kormány dolgozza ki, a kormány vizsgálja meg, a kormány gondoskodjon, a kormány vizsgálja felül, a kormány gondoskodjon, végezetül az Országgyűlés felkéri a kormányt. Hol van itt az Országgyűlés? Hol vannak itt a képviselők? Miféle előterjesztés ez? Ehhez képest a Braun képviselőtársam által előadott problémák megvannak benne: semmi konkrétumot nem tartalmaz.
És hogy az Országgyűlés palira vevését még igazoljam, benne van az, hogy a kormány hihetetlen hatékonyan fog dolgozni, olyan hatékonyan, hogy az Országgyűlés még el sem fogadja a határozati javaslatot, de ő már fürge lesz. Igaz ugyan, hogy már ezzel is jogsértést követ el, hiszen nem készítette el tavaly június 30-ra magát az anyagot, de az előterjesztésben szerepel a következő: a kormány dolgozzon ki átfogó országos energiahatékonysági stratégiát és nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervet, és gondoskodjon ezek megfelelő végrehajtásáról. Ezt tartalmazza a határozati javaslat, amit véleményem szerint az Országgyűlés a megfelelő menetben fog megtárgyalni, így várhatóan két hónap múlva születik végleges döntés erről.
Ehhez képest a Környezetvédelmi bizottság ülésén a GKM illetékese a következőt mondta február 5-én: a kormány két héten belül - szokás szerint határozattal - dönteni fog az energiahatékonysági nemzeti cselekvési tervről, valamint a megújuló energiával foglalkozó stratégiáról. Az eddigi tervezetekben, ahány dokumentum, annyiféle szerepel, ez egy másik kérdés. Tehát azt, amit mi majd elfogadunk március végén, hogy a kormány dolgozza ki, már február 14-én el fogja fogadni. Hol itt a parlament? Hol itt az összefüggés? Hol itt a komoly előkészítés?
Arról persze beszélhetünk, hogy ez az anyag mikortól él. Amikor az államtitkár úr azt mondja, hogy 2007-ben már elkezdődött a munka, azt mondhatjuk, hogy bizony ez elég baj, hiszen egy 2007-től induló koncepciónál nem 2007-ben kezdődik a munka, hanem legalább 2005-2006-ban, mint ahogy az anyag mutatja is, hiszen az adatok, amiket tartalmaz, 2005-ig mutatják a helyzetet.
Az államtitkár úr előterjesztésében is benne volt, hogy az energiapolitikában milyen hihetetlen változások történtek az elmúlt két év alatt. Ez az anyag ezt nem tartalmazza, figyelembe sem veszi. Megint olyan anyag van, amit elővettek a fiókból, fújtak rajta kettőt, leporolták, hogy mégiscsak szép legyen, és beadták az Országgyűlésnek. Aztán rájöttek, hogy ha erről érdemben vitatkozik az Országgyűlés, akkor ez így nem lesz jó, ezért új változatban terjesztették elő, kivették a lényegi anyagot, a képviselők ne vitatkozzanak, ők csak a gombot nyomogassák, majd a kormány dönt. Az anyag olyan hiányosságokat tartalmaz, és olyan dolgokat nem vesz figyelembe, amelyek bizony az energiafelhasználás terén komoly befolyással lehetnek.
A következőt tartalmazza az anyag: a hazai termelés a kőolajszükséglet ötödét, a földgázfogyasztás hatodát fedezi, és az ismert, valamint a várható készletadatok ezen arányok további csökkenését valószínűsítik. Kérdezem én, hogy mi történt az alföldi gázkészlettel, amit nemrégen fedeztek fel. Az hol van? A jelenlegi adatok szerint Magyarország fogyasztását jelentős mértékben biztosítani tudja. Pontos adatok nincsenek, mert nyilván ez stratégiai kérdés, és tartanak még a kutatások. De, ha 2020-ig szól egy koncepció, hogy lehet ezt kihagyni belőle? Hogy lehet azt mondani, hogy csökkennek a készletek, amikor éppen nőnek? Az a különleges helyzet állt elő, hogy fúrtuk 40 éven keresztül, találtunk termálvizet, annyit, amennyi termálfürdőt nem is tudunk építeni, aztán most véletlenül 2006-ban találtak forrásokat, de az meg nem szerepel a koncepcióban. Mennyire komoly ez anyag? Mennyire veszi figyelembe azt, hogy bizony Magyarország egyik legfontosabb kérdéséről van szó?
Mindannyian tudjuk, az importálás 80 százalékot érint, amit szeretnénk csökkenteni. Egyébként ez a szándék hiányzik az anyagból, nem fogalmazódik meg határozati javaslatként az a koncepció, hogy Magyarország energiafüggőségét csökkentsük. Nincs benne. Pedig én azt gondolom, hogy stratégiai célnak megfogalmazható, és a koncepcióban igenis vállalható tényező, vállalható kiindulópont, és ehhez képest lehet meghatározni dolgokat.
Tehát így összességében azt gondolom, hogy a palira vett Országgyűlés nem tud olyan döntést hozni, amelyik ténylegesen a saját szerepéhez igazodóan fogalmazza meg, ami a magyarországi energiapolitikával kapcsolatos. Még egyszer mondom: ebben a kérdésben lehet pártpolitikától függetlenül álláspontot kialakítani. Ebben a kérdésben nem tudunk így megfelelően dolgozni. Ezt így kimondottan alkalmatlannak tartom, és arra kérem a kormányt, gondolja át, mert ez így nem jó. Persze odaadhatunk mindent a kormány kezébe, de akkor minek idehozni az Országgyűlés elé, ha annyi időre hozzuk az Országgyűlés elé, hogy adja vissza a kormánynak, ami meg egyébként közben meghozza a határozatokat? Ilyen módon ez komoly problémákat okoz, én azt hiszem.
Végezetül lenne egy kérdésem az energiafelhasználással kapcsolatban. Az alternatív energiafelhasználásnál sokféle dolog megfogalmazódik. Az egyik, amit én nem találtam benne, a földfűtéssel kapcsolatos. Ez most egyre jobban előtérbe kerül, Budapestben egy komoly intézményt is fűtenek már ezzel, azt hiszem, egy szocialista vezetésű kerületben készül ez, ami óriási lehetőségeket, tartalékokat jelent. Az én tudomásom szerint egy családi háznál 3-3,5 millió forintos beruházást igényel, tehát jelen pillanatban csak a tehetősebbek tudják megcsinálni, de összességében ez a gázfüggőségünket jelentős mértékben csökkenti. Az a konkrét kérdésem ezzel kapcsolatban, hogy van-e itt valamilyen álláspont. Számol-e ez az anyag valamilyen módon ezzel a dologgal? Mert természetesen erről egy szó nem esik.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Az alapprobléma, amit képviselő úr említett - aztán majd a részletes kérdéseire szívesen válaszolok -, hogy hogyan épüljön fel ez az anyag. Most az anyag felépítése úgy néz ki, hogy a határozati javaslatban szerepelnek azok a feladatok, amelyeket a kormánynak el kell végeznie, és ezekről a feladatokról - ez is szerepel a 14. pontban - a kormánynak be kell számolnia legalább kétévente, tehát lehetőség van arra, hogy a kormány által elvégzett feladatokat ellenőrizni lehessen. Egyébként pedig valóban háttéranyagként csatoltuk azokat az elemzéseket és kilátásokat, amelyekről hosszasan beszélgettünk a mai alkalommal. Ezt ugyanolyan formában tettük egyébként, ahogy ennek az anyagnak az elődje, az 1993-ban elfogadott energiapolitikai koncepció tette. Az ugyanúgy tájékoztatóanyagként tette az elemzéseket az országgyűlési határozatok mögé, de ennél azért többet tettünk.
A határozati anyag összefoglalóját három oldalon keresztül minden lényeges elemét betettük az indoklásba, amely részét képezi természetesen a határozati javaslatnak, tehát nem arról van szó, hogy bárki palira vette volna az Országgyűlést, hiszen a határozati javaslatban magának a háttéranyagnak a legfontosabb részei kivétel nélkül mind benne találhatóak. Egyébként pedig senki nem akadályozza meg az Országgyűlést abban sem, hogy a háttéranyagról is akár részletes vitát folytasson. Nem is lehet és senkinek nem is állt szándékában természetesen, hogy az Országgyűlés képviselőit abban korlátozza, hogy bármiről véleményt alkossanak és bármit megvitassanak.
Azt gondolom, hogy ma Magyarországon az elmúlt évek különböző politikai, társadalmi és egyéb vitái, az itt feltett kérdések és az arra adott válaszok is bizonyítják, azt hiszem, arra mutatnak rá, hogy hihetetlen nagy eltérések vannak nemcsak a politikai pártok vagy csoportok között, hanem a különböző társadalmi rétegek és a társadalomban különböző szerepet játszók között az energiapolitikát illetően. Igyekeztünk olyan konzekvens energiapolitikai koncepciót kidolgozni, amely valóban viszonylag óvatos, viszonylag óvatos, de azt gondoljuk, hogy ez az óvatosság azért indokolt, mert ha bármilyen jelentősebb és nagyobb kockázatot vállaló lépést vettünk volna be az energiapolitikai koncepcióba, biztosak vagyunk benne, hogy a másik oldalon, akiknek ezzel a lépéssel szemben vannak egyébként szintén jogosnak tekinthető érvei, nagyon heves ellenállásba ütközött volna. Igyekeztünk a nagyon heterogén és az egymással nagyon keményen összecsapó magyar energiapolitikai elképzeléseket egy viszonylag konszenzusos anyagba ötvözni, és igyekeztünk ezt az anyagot és az országgyűlési határozati javaslatot úgy felépíteni, hogy meg lehessen hozni egy országgyűlési határozatot.
Azért azt is tartsuk szem előtt, hogy nagyon régóta kapjuk a kritikát, hogy nem alkottuk meg még mindig az energiastratégiát, az energiapolitikánkat. Pont azért nem sikerült az elmúlt egynéhány évben, ennek a kormánynak a regnálása alatt megalkotni az energiastratégiát és az energiapolitikát, mert képtelenség volt a nagyon különböző érdekek miatt bármilyen konszenzusra jutni a lényegesebb ügyekben. Azt gondoljuk, hogy ez az anyag és ez a forma lehetőséget biztosít részben arra, hogy mindent meg lehessen vitatni, viszont lehetőséget biztosít arra, hogy tényleg egy elfogadható és szerintem kiegyensúlyozott energiapolitikát tükröző országgyűlési határozatot lehessen meghozni.
Egyébként ami a konkrét kérdéseket illeti, az alföldi gázkészletet. Műszakilag ma még nem bizonyított ennek a készletnek a kitermelhetősége, gazdaságilag pedig mindenképpen úgy tűnik, hogy a jellege miatt nagyon komoly költségekbe kerülne a kitermelése. Ez megint csak az anyag konzervativizmusára, jó értelemben vett konzervativizmusára utal, hogy azért, mert most egy lelőhelyen találtunk valamit, mindjárt ne dolgozzuk bele a jövőbe és ne építsünk rögtön ennek a készletnek a felhasználására. Ez a tizennégy éves koncepció lehetőséget fog adni - ezt most talán harmadszor mondom el - akár a megújuló energiák nagyobb részarányának a megvalósítására, hasznosítására, akár az ilyen új készleteknek a hasznosítására. Tehát nem arról van szó, hogy azért, mert ma nem nevesítettük például az alföldi, relatíve újonnan felfedezett gázkészletet, ennek már semmi köze az energiapolitikai koncepciónkhoz és ezzel nem fogunk foglalkozni. Ez az anyag pont egy olyan keretanyag, amely lehetőséget fog adni arra, hogy az ilyen készleteket is kiaknázzuk, amennyiben műszakilag bebizonyosodik, hogy ez valóban kiaknázható és gazdaságosan ez megtehető.
A földfűtéssel kapcsolatban pedig valóban ilyen lehetőségek is vannak, semmi nem akadályozza meg ma egyébként az ilyen megoldásban gondolkozó illetőt, hogy pályázatot nyújtson be például a KEOP-pályázat keretében ennek a rendszernek a megvalósítására, de ön mondta ki egyébként a lényeget, hogy 3 millió forint. Nem tudom a konkrét összeget, de tudom, hogy a nagyságrend stimmel. Például egy családi ház esetében azért ez nem kis összeg, tehát ma Magyarországon nem gondolom, hogy tömegesen 3 milliós egyedi megoldásokkal tudnánk megoldani az energiapolitikai problémáinkat vagy annak akár egy jelentős részét is. Megint csak utalok arra, hogy próbáljunk azokra az eszközökre támaszkodni, amelyek valóban megoldást jelentenek, és az ilyen költséges, de egyébként a fenntarthatóság, a versenyképesség, a biztonságpolitika miatt támogatandó megoldásokat pedig úgy illesszük be a rendszerbe, ahogy arra a lehetőségeink meglesznek gazdaságilag. Ez az energiapolitikai koncepció a politikai lehetőséget és a szándékot erre megadja és tükrözi.
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úr úgy köszöntette az államtitkár urat, mint aki először van itt a bizottsági ülésen ebben a minőségében, és ebből kifolyólag azt gondolom, hogy az államtitkár úr megpróbál helytállni és megpróbál olyan dolgokról is beszélni, amelyek még nem az ő idejét érintették, védeni a mundér becsületét. Azt hiszem, hogy ennél rosszabb helyzetben van ez anyag.
Azt mondja meg, legyen szíves, hogyan lehetséges az, hogy amikor nemzeti éghajlat-változási stratégiát fogad el a parlament és arról tárgyal, akkor abban a 6.3. részben - a következő a címe: "Éghajlatváltozás, az energia- és klímapolitika összefüggése" - még csak meg sem említi. Hogyan dolgozik egy koncepció ezzel az anyaggal, amikor erről parlamenti döntés van? És mondhatnánk az összes többi ilyen anyagot. Azt gondolom, hogy ha háttéranyagként szerepel is, akkor is ezeket bizony kezelni kellene és ezeknek az összefüggéseit meg kellene mutatni.
Ugyanígy problémám van az anyaggal még, az államtitkár úr elmondta, hogy bizony az indoklásban benne van, de kérdezném erről az elnök urat. Az én tudomásom szerint az indokláshoz nem lehet módosító indítványt benyújtani, csak a határozati javaslat szövegéhez, így innentől kezdődően milyen lehetőségei vannak megint a parlamenti képviselőknek, amikor az energiapolitikai koncepció nem azt tartalmazza, hogy mit akarunk elérni és hova kellene eljutni. Az én olvasatomban - bár Baráth Etele egyszer itt három évvel ezelőtt ígéretet tett, hogy meghatározzuk, hogy mi a koncepció, mi a stratégia és miket kell tartalmaznia, hogy ne legyenek köztünk terminológiai viták - egy koncepciónak tartalmaznia kell azt is, hogy milyen céllal és azt milyen lehetőségekkel kell kiaknázni. Bár az anyag saját maga levédi ezt, hiszen a következőt mondja: "Nem az energetika minden területére kiterjedő cselekvési program, hanem azokat a hosszú távon érvényes megállapításokat és téziseket tartalmazza, amelyek segítik az ország lakosságát, vállalkozásokat, kormányzatot és politikusokat az energetikával kapcsolatos döntéseik nyomán.", és ennek szellemében a határozati javaslat csak kormányfelhatalmazást tartalmaz. Ez most az, ami segít bennünket? Tehát ha én akarok valamilyen döntést meghozni az energetikával kapcsolatban, akkor az a döntés azt támogatja, hogy a kormány - bármelyik - dolgozza ki a nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelés támogatási szabályrendszerét, amit egyébként éppen most nem vitatok, hogy ezt a kormánynak kell kidolgoznia, de több részen keresztül ez problémát okoz. Tehát ilyen módon nem ad lehetőséget az eligazodásra, miközben a háttéranyagban vannak jó megállapítások.
Igazság szerint, ha végignézzük, azt mondja, hogy "Energiapolitikai cél, hogy a kínálatban azok a korszerű energiafogyasztó készülékek, berendezések játsszák a vezető szerepet, amelyek hatásfoka és a működéssel együtt járó környezetterhelése a legkedvezőbb. Elő kell segíteni, hogy az elavult készülékeket és berendezéseket érdemes legyen lecserélni." - 28. oldal. Ez egy kiváló energiapolitikai cél, de miért nem koncepcionális cél? Miért nem ott határozzuk meg? Miért nem lehet áttekinthetővé tenni egy ilyen anyagot? Miért kell elrejteni a háttéranyagban? Miért kell olyan helyre tenni, amiről nem tudunk érdemben vitatkozni? Egy másik részt is ki tudok emelni, a megújuló energiaforrásokról van szó: "Olyan szabályozást kell kialakítani, amely a megújuló energiaforrások célkitűzéseinek megfelelő részarányát a célok eléréséhez feltétlenül szükséges támogatással valósítja meg." Ez egy olyan kérdés, amiről már lehet vitatkozni, mert el van rejtve benne, mert nem tudjuk, hogy mit jelent az, hogy megfelelő részarány és szükséges támogatás. Na, erről már lehetne vitatkozni, hogy 2020-ra mit jelölünk meg, mi az, amit el kell érni.
Az anyag tartalmazza, hogy a villamosenergia-fogyasztásban 24,2 százalék az energiafelhasználás, 2005-ös adatok szerint ez csak 5 százalék. Tehát van mit javulnunk, van egy világos vonal, amit a szcenáriók tartalmaznak, mind a három szcenárió ezt a 24,2 százalékot fogalmazza meg. Tehát van egy elképzelés, van egy cél. Akkor miért nem koncepcionális cél? Ilyen szempontból nem tartalmazza ez az anyag, amiről szó van. Ha az lenne a címe, hogy felhatalmazás a kormány részére, hogy az energiapolitikával kapcsolatos döntéseket kidolgozza, akkor nem lenne vitatkoznivalónk, akkor ugyan támadnánk még a kormányt szerintem, hogy erről miért a kormány dönt, miért nem a parlament, de összességében legalább koherens lenne saját magával az anyag. De nem ez van. Ilyen módon ez problémákat okoz.
Káli Sándorral olyan mértékben értettem egyet, mint még talán soha, mert fontos dolgokat fogalmazott meg, és azt hiszem, hogy ugyanaz a célunk, mert Miskolcon ugyanolyan nagy probléma a távhőszolgáltatás, mint Sopronban, Szombathelyen vagy Pécsen, teljesen mindegy, és a lakosságot ugyanúgy érinti, nyögik a terhet. Természetesen ebben lépni kell. Nem ebben van közöttünk a vita. Nem kell vitát szítani. Én azt szeretném, ha helyzetbe hoznánk az Országgyűlést.
Pontosan tudjuk, hogy a világban háborúk szólnak arról, hogy az energia honnan hová megy. Emberek tízezrei, százezrei halnak meg emiatt. Akkor Magyarország számára ez lehet egy olyan fontos kérdés, amit a parlamentnek kellene megtárgyalnia, és megfelelő lehetőséget kellene biztosítani.
Az, hogy egy ilyen koncepció nem tartalmaz egy ilyen nagyságrendű kérdést, amiről a részletes kérdésem szól, például az alföldi gázkészletet, azt gondolom, egy árulkodó jel arról, hogy ez az anyag valószínűleg körülbelül annak a lelőhelynek a felfedezésével egy időben készülhetett. A 2005-ös kiinduló adatok is ezt igazolják, és ezt igazolja az a 2007-es nyitó dátum, ami benne van. Tehát valószínűleg e tájban készült, de ekkor még tényleg nem lehetett felmérni. De 2006-hoz képest eltelt két év! Az energiaárak azóta jelentősen megváltoztak. Amikor az államtitkár úr arról beszél, hogy a kitermelés gazdaságossága kérdéses, akkor bizony a világpolitikai vagy a világgazdasági folyamatok azt igazolják, hogy ebben a helyzetben egyre jobban közelebb kerülünk ahhoz, hogy az a gázkészlet felhasználható legyen, ami hosszú évekre megoldja Magyarország gázellátási kérdését. Mi, ha nem ez a fontos kérdés, amikor az importfüggőségről beszélünk?
Én azt gondolom, hogy ez az anyag így nem elfogadható. Beszéljünk róla, mert nagyon fontos kérdésről van szó, és hozzuk helyzetbe a parlamentet, teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy erről komolyan vitatkozzunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Nem szeretnék most részletesen vitába szállni a képviselő úr megjegyzéseivel, mert nagyon sok mindent elmondtam már az előző kérdésekre válaszolva. De azt gondolom, egy dolgot érdemes még figyelembe venni, azonkívül, hogy ez egy energiapolitikai koncepció, és nyilván egy koncepció nem tud helyettesíteni olyan részletes döntéseket és megvalósítási akcióterveket, amelyek a kormány feladatát képezik, ahogy ebben a koncepcióban is szerepel, és amely konkrét számokat tartalmaz.
Én azt gondolom, hogy ebben a koncepcióban nem lenne helye a részletes számoknak. És most jön a másik gondolat, amit én megfontolásra érdemesnek tartok az önök számára: egy folyamatosan változó világban vagyunk, az Európai Unió keretén belül is folyamatosan viták folynak arról, hogy mi mit jelent, és mi vállalható. Azzal a bizonyos 20 százalékos varázsszámmal, amit nagyon sok területre kiterjesztett most az Európai Unió energiahatékonyság, energiamegtakarítás keretében is, vagy ezekre a projektekre is, nagyon komoly vitába szálltak nagyon sokan. Mi is úgy gondoljuk, hogy bármilyen szép és jó lenne, nagy valószínűséggel igen nagy kihívás lesz Magyarország számára például 2020-ig az energiahatékonyság növelése úgy, hogy egy-egy százalékkal kell növelni 2017-ig, a következő 9 évben az energiamegtakarítást, 2020-ig pedig összesen 20 százalékkal. Tehát magán az Európai Unión belül is nagyon komoly viták folynak a számokról.
Mi azt gondoljuk, hogy érdemes egy olyan energiapolitikai koncepciót elfogadni, amely koncepció lényeges elemeket tartalmaz. Egyébként a nemzeti éghajlat-változási stratégiát is magába foglalja természetesen részben a háttéranyag, részben pedig a 9. pontra utalnék: a kormány dolgozza ki a megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégiát, mely hozzájárulhat a hazai üvegházhatású gázkibocsátás-csökkentési célok megvalósításához is. Nyilván a nemzeti éghajlat-változási stratégia is részét képezi ennek az üvegházhatású gázkibocsátás problémakörének.
De a nemzeti éghajlat-változási stratégia nemcsak az energiapolitikai koncepcióban fontos, hanem önmagában is környezetvédelmi és egyéb megfontolások alapján egy külön téma. Úgyhogy én azt gondolom, hogy részben egy koncepcionális kérdés, hogy ki mit milyen formában, hogyan szeretne bevinni és számszerűsíteni ebben az energiapolitikai koncepcióban, másrészt pedig - még egyszer mondom - óriási vitáknak és változásoknak vagyunk már évről évre a tanúi az Európai Unión belül, sőt a világban is. Úgyhogy én azt gondolom, hogy nagyon nagy előrelépés lenne, ha ezt az energiapolitikai koncepciót el tudná fogadni az Országgyűlés, és ennek keretében tudnánk nem is kétévente, hanem évről évre a konkrét megvalósítandó lépésekről és a lehetőségekről szót váltani.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. (Ivanics Ferenc: Egy kérdésemre nem kaptam választ.) Ezt a jegyzőkönyv rögzíti. Így működik a parlament. Sajnálom. De majd a kollegája fölteszi ezt, vagy fölhívja erre a figyelmet.
Két képviselő jelentkezett még szólásra, Szirbik és Manninger képviselő urak, valamint jómagam is szeretnék szólni. Azt szeretném kérdezni a bizottságtól, hogy le tudjuk-e zárni a hozzászólások listáját ezzel, vagy van-e még valaki, aki szeretne hozzászólni. (Nincs jelzés.) Ha a bizottság ezzel egyetért, hárman szólnánk még.
Először megadom a szót Szirbik képviselő úrnak, addig Manninger képviselő úr megtudja, hogy Ivanics képviselő úr mire nem kapott választ, hogy föl tudja hívni erre a figyelmet.
Szirbik képviselő úr!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Két témában szeretnék röviden reagálni. Az egyik az államtitkár úrnak az a megjegyzése, amelyet néhány kérdéssel korábban tett a nap- és szélenergia kapcsán, az úgynevezett nem standardizálható energiateljesítményekkel kapcsolatban. Ezt kapcsolnám össze a legutóbbi kérdésre adott válasszal is, hogy rengeteg olyan szituáció van, amikor az élet villámgyorsan változtatja a dolgainkat, nemcsak a technikai fejlődésekkel, hanem az úgynevezett metszésponti árakkal is, ami pont a gáz kérdésében merült fel, hogy az eddig gazdaságtalan tevékenység gazdaságossá válik, mert az alternatív megoldásoknak az árképzése ezt gazdaságossá teszi. Ez számomra pontosan azt jelenti, hogy most elfogadhatunk egy hosszú távú koncepciót, amelynek nyilvánvalóan a célja az lehet, hogy azokat a kutatási irányokat jelöljük ki, amelyekbe azt mondjuk, hogy invesztálunk annak érdekében, hogy olyan műszaki helyzetbe - és a műszaki helyzet alatt én most az atomenergia kapcsán a lakossági meggyőzést is értem -, olyan paraméterfeltétel-helyzetbe hozzuk magunkat, hogy amikor gazdaságossá válik a tevékenység beindítása, akkor el tudjuk indítani.
Én három kérdésben szeretnék közvetlen információt. Az egyik a geotermia. Én mint a Dél-Alföldről jövő ember, mint ennek a lavórnak a tetején ücsörgő figura rendkívül komoly problémát látok a környezetvédelmi és az energetikai összehangolás kapcsán. Egyetlenegy témát említek, a visszasajtolás kérdését. A Dunától keletre tudomásul kellene venni, hogy olyan geológiai viszonyok vannak, hogy a visszasajtolásnak műszaki feltétele nincsen. Szoktak Szentesre hivatkozni, hogy nálunk van visszasajtoló kút. Itt is szeretném elmondani: van, de maximum 74 órát tud működni, mert utána energetikailag a kút negatívvá válik, ami azt jelenti, hogy több energiát kell a visszasajtolásra fordítani, mint amit a kútból ki lehet venni. Ez nem pénzkérdés, ez geológiai adottság, és egyelőre nincs olyan műszaki megoldás, amivel a geológiát meg tudom hágni. Tehát én azt szeretném kérni, hogy amikor összehangolódnak az energiapolitikai kérdések, akkor a környezetvédelemnek, ha úgy tetszik, ez a rendkívül merev álláspontja is értékelődjön föl. Ha Magyarországnak van intő példa ebben a kérdésben, az pont Bős-Nagymaros kérdése, hiszen az önálló szlovák állam remekül profitál a miáltalunk otthagyott energetikai bázisból és igazából a fejlődésnek az egyik záloga lett nagyon sok mindenen túl ez az energiabázis.
A másik a napenergia, a biomassza és a szél kérdése. A biomassza kérdésében van egy veszélyhelyzet, itt is tárgyaltuk a génmanipulált termékek kérdését. Tisztelt Bizottság! Körülöttünk minden ország engedélyezte, és innentől csak szél és bogár kérdése, hogy hány éven belül lesz Magyarországon is - akaratunk ellenére - GMO-s kukorica, mert a bogár nem ismeri a határokat, a szél nem ismeri a határokat és ahogy a krumplibogár el tudott egy szállítmány krumpliból egész Európában terjedni, ugyanúgy el fog ez is terjedni. Az a kérdés, hogy Magyarország ennek a nyersanyagbázisnak az annulálásával a biomassza kérdésében hány év hátrányt fog szenvedni. Úgy gondolom, hogy megint napi döntési helyzetté válik a kérdés, mert mi néhány hónappal ezelőtt kiálltunk Magyarország GMO-mentessége mellett ebben a bizottságban is, csak akkor nem számoltunk azzal, hogy Szlovákia azóta engedélyezte, Románia engedélyezte, Szerbia engedélyezte, tehát Magyarország nagy kukoricatermelő területei körbe vannak véve GMO által engedélyezett határon túli területekkel. Biológusok szerint három év, pesszimisták szerint öt év múlva Magyarországon lesz olyan GMO-s kukorica, ami úgy állítódik elő, hogy nem fémzárolt vetőmagból vetették el, és az átfújt, megporzott és ezáltal új fajtának tekintett kukoricát fogják vetni.
Ami pedig a szél- és napenergia kérdéshez kapcsolódik. Örülök, hogy Káli kollégánk még itt van, tőle szeretnék bővebb információt kapni. Miskolci kísérletek vannak arra, hogy nap- és szélenergiával előállított hidrogénbontás folyamatában üzemanyagként betárolhatóvá válnak a csúcsidőszakok mind a két energiabázisnál, ami üzemanyag formájában igazából szénhidrogén-függőséget csökkenthet. Ha van kutatási irány, amire érdemes odafigyelni, akkor pont ezt tartom annak, hiszen ebben az esetben megoldhatóvá válik egyrészt a csúcsidőszakok betárolása olyan módon, hogy ez szénhidrogén-kiváltást eredményezhet. Ezért érzem én úgy, hogy ez az energiapolitika kitörési pontja. Mélyen egyetértek Braun képviselőtársammal, majdnem azt mondom, hogy a műszaki terveknél sokkal gyorsabb kérdés az atomenergia vonatkozásában a tudatformálás. Látjuk, hogy az Alföldön - itt Ivanics képviselőtársamnak hadd mondjam el - a második szalmaerőművet is leszavazták, ebben a pillanatban úgy néz ki, hogy szalma van, technológia van és lakossági ellenállás is van, ezért nem valószínű, hogy energia lesz.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az államtitkár úré a szó.
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Teljesen egyetértek a képviselő úr által elmondottakkal mind a műszaki feltételeket illetően, mind pedig a biomasszához tartozóan a génmanipulált ügyeket illetően, nincs is különösebb hozzátennivalóm, illetve azt hiszem, amit a képviselő úr elmondott, az is rávilágít arra, hogy mindenképpen érdemes rugalmasan kezelnünk a mai helyzetet, mert holnap valószínűleg már gyökeresen meg tud változni nagyon sok minden a környezetünkben.
Még csak egy gondolat ezzel az energiapolitikai koncepcióval kapcsolatban. Azt gondolom, hogy nem újabb tizenöt év múlva fog energiapolitikai koncepció készülni, hanem sokkal gyorsabban, a mai felgyorsult világban, azt hiszem, számíthatunk is arra, hogy néhány éven belül újabb koncepciót kell majd készíteni. Egyébként a háttéranyag tartalmazza a hidrogénbontásban rejlő lehetőségeket. Magam is azt gondolom, hogy a nap- és szélenergia hasznosításával történő hidrogénbontás és az ezzel hajtott üzemanyagok terén vagy más módon felhasználva ezt az üzemanyagot óriási lehetőségek vannak Magyarország számára is, de itt azokból a projektekből kell majd konkrétan kiindulni, amelyek most már elindultak, látunk már egy-két ilyen projektet és üdvözöljük is ezeknek a jelenlétét. Egyébként semmi akadálya nincs, hogy ezeket a projekteket is lehessen támogatni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr!
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm, csak egy fél mondatot mondanék még a napenergiához. Németországban elterjedté vált, hogy a szolártáblákat - legyen az vízre vagy villamos áramra vonatkozó szolártábla - ma már épületelemként gyártják, tehát gyakorlatilag építkezés közben megoldják, talán erre is oda tudunk figyelni a koordináció kapcsán.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr? (Dióssy Gábor: Köszönöm, nem.) Manninger képviselő úr következik.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Két rövid megjegyzést szeretnék tenni és majd képviselőtársam kérdését megismételni, az alapvető tartalmi problémákra nem kívánok visszatérni.
A bizottság ülésén annak idején Kovács László, az Európai Bizottság biztosa szerepelt, még akkor energiakérdésekben próbált szerepet vállalni, és akkor is megkérdeztem tőle, hogy az uniós fejlesztési lehetőségekben az épületek energiahatékonyságával kapcsolatban milyen lehetőségek vannak. Nem tudott válaszolni, azt mondta, majd később megírja nekem ezt a választ. (Dr. Eörsi Mátyás elhagyja az ülésteremet.) Nem emlékszem rá, hogy megkaptam volna, de azért az kiderült azóta, hogy az uniós fejlesztési tervekben és uniós programokban számtalan lehetőség van, mint ahogy részben szerepelnek is. Az államtitkár úr is említette, hogy egyetért az ilyen irányú törekvésekkel, ezzel együtt úgy gondolom, hogy ezek nem kapnak kellő súlyt a kiírt pályázatokban. Tehát ha itt beszélünk valamiről, akkor az elsődleges az lenne, hogy legalábbis a közintézmények esetében egyrészt a pályázatoknál prioritás legyen az energiahatékonyság növelése, másrészről nyilvánvaló, hogy az egyéb építési szabályokban, illetve a különböző támogatásokban is még jobban részt kéne venni, de a legegyszerűbb az lenne, ha a közintézményeket érintő pályázatoknál ez lenne a prioritás és mondjuk, nem a centralizáció, hanem egyértelműen az energiahatékonyságot lehetne segíteni a pályázati módszerekkel is. Példák itt elhangzottak, nem kívánom megismételni.
A másik megjegyzésem pedig az, hogy ha vitatott is, hogy hogyan lehet elérni a megújuló energia részarányának a növelését, azt gondolom, ez nem lehet ok arra, hogy ne próbálja meg a kormányzat a sokkal hatékonyabb támogatási rendszerrel ezt segíteni elsősorban a biomassza esetében, anélkül, hogy most belemennék a részletekbe. Sokkal határozottabb lépések lennének szükségesek, mert úgy gondolom, az azért kevésbé vitatott, mint a nap- és szélenergia felhasználása Magyarország esetében.
Feltenném azt, amire nem kapott választ a képviselőtársam. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a Környezetvédelmi bizottság ülésén elhangzott, hogy a kormány két héten belül dönteni fog a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervről, valamint a megújuló energiával foglalkozó stratégiáról, ugyanakkor ebben az anyagban, amely itt áll előttünk, az szerepel - amit majd márciusban hagy jóvá a parlament -, hogy a kormány dolgozzon ki átfogó országos energiahatékonysági stratégiát és nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervet. Hogyan van akkor az, hogy ha a kormány elfogadja két héten belül, akkor az országgyűlési határozat majd márciusban fogja őt felszólítani? Erre nem kapott választ a képviselőtársam.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését Kocsi László, a bizottság alelnöke veszi át.)
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Egyetértek a képviselő úr által felvetettekkel, ami az épületek, közintézmények energiahatékonyságának növelését illeti. Valóban beszéltem is az előbb erről, azt hiszem, ebben egyetértés van köztünk, szándékunkban áll egyébként előremenni ezen a területen. Azt hiszem, ez mindenkinek az egyetértésével találkozik. (Dr. Eörsi Mátyás visszatér a terembe.)
A biomassza ügyében határozottabb lépéseket sürget a képviselő úr. Ma is van természetesen lehetőség a biomasszás megoldások támogatására. Nyilván itt figyelembe kell venni, hogy azért a biomassza-felhasználás - szemben a napenergiával és a szélenergiával, amelyeknek meg más költség- illetve rendszerfelvevő képességi problémái vannak - környezetvédelmi aspektusaira oda kell figyelnünk, hiszen ezek nem nulla terheléssel tekinthetők a környezetet illetően Azt gondolom, hogy ma józanul - és amit lehet biomassza-támogatás ügyében, hiszen már beszéltünk erről - Magyarországon ez támogatandó ügy, nemcsak energiapolitikai szempontok, hanem foglalkoztatási szempontok miatt is. A kormány megteszi és támogatja, és ha esetleg konkrét javaslatai vannak a képviselő úrnak, szerintem semmi akadálya, hogy azokat megossza majd velünk és megvizsgáljuk, hogy azokat a javaslatokat érdemes-e esetleg ezekbe a támogatási lehetőségekbe beépíteni.
Köszönöm szépen.
(Az ülés vezetését dr. Eörsi Mátyás, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Természetesen ilyen konkrét példát majd fogok tudni említeni, hogy például uniós támogatást miért nem kapott meg egy kezdeményezés kisebb településen kisebb erőművek építésénél, ami biomasszára alapult volna, de úgy gondolom, ezt majd később tényleg levélben intézzük el.
Viszont a képviselőtársam ismételten nem kapott választ, hogy ha a kormány két héten belül elfogadja a nemzeti cselekvési tervet, akkor mit jelent az Országgyűlés felhatalmazása, márciusban ennek elkészítése?
ELNÖK: Államtitkár úr!
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Nem tudom, akkor mit javasolna képviselő úr ebben az ügyben. Halasszuk el esetleg a kormány döntését az energiahatékonysági terv ügyében, hogy összhangba tudjuk hozni az energiapolitikai koncepció elfogadásával? Én ezt nem javasolnám, mert azt gondolom, hogy sürgető mind a két ügy. Most lehet, hogy formálisan ez nem egy elegáns megoldás, de azt gondolom, hogy mind az energiapolitikai koncepció, mind az energiahatékonysági cselekvési terv sürgető. Önök is, mindenki sürgeti, hogy minél előbb ezek elfogadásra kerüljenek. Várnám esetleg a konstruktív javaslatot ebben az ügyben, hogy hogyan lehet föloldani ezt a problémát.
ELNÖK: Nem most, egy másik alkalommal. (Manninger Jenő: Ezek szerint nincs lehetőségem válaszolni.) Jó, térjünk ki rá röviden! Képviselő úr, ha fél percben össze tudja foglalni.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnézést, de én tettem föl, tehát úgy gondolom, hogy a kormánynak kell megoldani ezt a problémát, az előterjesztést ő készítette.
ELNÖK: Engedjék meg, hogy nagyon röviden visszatérjek a szélerőmű problematikájára, ami nem könnyű. Szerintem egy politikus két ügyben van teljesen kiszolgáltatva a tudománynak: az energia- és a zöldügyek területén, ahol nem tudjuk, mi az igazság. A szélerőművekről - amely tényleg a Lajta túloldalán el van szórva, ezen az oldalon meg kevés van - annyi mindent hallani és olvasni. Egyrészről hallani azt, hogy ez olcsó, mások meg azt mondják, hogy ez nem annyira olcsó. Egyesek azt mondják, hogy zöldszempontból jó, mások azt mondják, hogy nagyon rossz zöldszempontból. Egyesek azt mondják, hogy ez egy hosszú távú megoldás, mások azt mondják, hogy ez egy bizniszcsoportnak egy nagyon megszervezett és előkészített lobbija az Európai Unión belül, hogy a támogatást megkapja erre. Tehát nem látunk tisztán.
Mit gondolunk ezekről a nagyon látványos projektekről? Hisz látjuk, hogy Ausztriában és Németországban a lapos területek és a tengerparti területek, a hegyek tele vannak szórva, de ettől még nem biztos, hogy jók. Nem tudjuk. Ha erről kaphatnánk valami információt, én megköszönném, mert szerintem mindannyian találkozunk ilyen feltevésekkel, hogy miért nincs több. Egyáltalán jó vagy rossz dolog ez?
DIÓSSY GÁBOR gazdasági és közlekedési minisztériumi államtitkár: Ami Ausztriát illeti, az is egy érdekes dolog, hogy ott is egy területre koncentrálódnak a szélerőművek, Burgenland környékére. Ha máshova utaznak a képviselő hölgyek, urak, olyan sok szélerőművet nem lehet látni, tehát ott sem mindenhol egyenletesen preferált és elosztott rendszer van. Egyébként az osztrák energetikusokkal folytatott tárgyalások során én azt az információt kaptam - engem személyesen is érdekelt ez a kérdés, ahogy elnök urat is, meg gondolom, nagyon sokunkat -, hogy az osztrák energiaellátási rendszerben, amelynek részét képezik a vízi erőművek, amelyekből számos van Ausztriában, ez sokkal jobban ki tudja egyensúlyozni azt az egyenetlenül megtermelt árammennyiséget, amelyet ezek a szélerőművek jelentenek.
Nálunk nincs Bős-Nagymaros, nincsenek vízi erőművek, és tározós erőmű sincs, ami egyébként megoldást jelenthetne a nagyobb arányú szélerőművek által termelt energia bekapcsolására a rendszerbe, hiszen az egyenetlenül termelt energiát ki lehetne egyensúlyozni egy helyzeti energiakoncepcióval működő szivattyús tározó erőművel vagy egy vízi erőművel. Mivel nálunk ilyenek nincsenek, egyelőre mi nem tudjuk megengedni magunknak, hogy olyan mennyiségben létesüljenek szélerőműprojektek, mint Ausztriában. De erre utaltam az előbb. Ha a mi hálózatunk lehetővé fogja tenni azt, hogy ezeket az egyenetlenül termelt energiamennyiségeket egyenletes energiává tudja átalakítani például tározós erőművek bekapcsolásával, akkor lesz lehetőségünk arra, hogy nagyobb arányban tudjunk mi is a szélerőművekkel előre menni, mert egyébként a szélerőművekkel nincs senkinek semmi baja, önmagában ez egy jó dolog, csak figyelembe kell venni, hogy hogyan tudjuk az egyenletes áramellátást biztosítani.
Ma az a probléma, hogy a nagyon olcsón termelő - bár biztos ezen is lehet vitatkozni, mert ha az externális költségeket vesszük figyelembe, akkor nyilván jóval drágább a rendszer költsége összességében - Paksi Atomerőmű által termelt áramot kell visszaszabályozni, csökkenteni, hogy rá tudjuk ereszteni a plusz szélenergia által termelt áramot a rendszerre, és ez közgazdaságilag és a magyar adófizetők szempontjából is - hadd fogalmazzak így - egy abszolút helyzet, és ezt a mai rendszerben nem szabad megtenni.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják az országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Tizenegy. Kik nem támogatják? (Szavazás.) Hét. Tehát az Európai ügyek bizottsága 11 igen szavazattal, 7 nem ellenében támogatja a határozati javaslatot.
Nagy szépen köszönjük az államtitkár úrnak a megjelenést. Nem sajnáljuk, csak megjegyezzük, hogy az első megjelenése a bizottság előtt ebben a ciklusban egy izgalmas vitába torkollott. Nyilván sokat fogunk találkozni a jövőben is, számítunk az együttműködésre. Egyórásra terveztük, de egy és háromnegyed óra lett belőle, ezért elnézést. Köszönjük szépen. (Dióssy Gábor: Köszönöm szépen én is.)
Mielőtt rátérnénk a 2. napirendi pontra, javasolnék két perc technikai szünetet.
(Szünet: 10.47-10.53)
Eszmecsere Ladislav Lipič szlovén nagykövettel Szlovénia európai uniós elnökségének programjáról
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság előtt Ladislav Lipič szlovén nagykövet urat, akit azért hívtunk meg, hogy a 2. napirendi pontunk keretében a szlovén európai uniós elnökség prioritásairól szóljon, beszéljen a bizottságnak. Nem kell aláhúznom ennek a jelentőségét, a rendszerváltások után bekövetkezett európai uniós bővítést követően Szlovénia a legelső ország, amelyik az Európai Unió soros elnöki tisztét betölti. Ez óriási kihívás nyilván egy kisméretű Szlovénia számára és általában egy rendszerváltó ország számára. Nemcsak az európai uniós tagállamok egésze kíséri nagy figyelemmel, hogy Szlovénia miként lesz képes megbirkózni ezzel a feladattal, hanem érthető, hogy a Szlovéniával együtt belépett tizenötök, majd a tizenegy plusz kettek is nagy figyelemmel kísérik a szlovén elnökséget. Remélem, hogy sokat tudunk tanulni belőlük: azt, amit a szlovénok jól csinálnak, azt mi is jól csináljuk, és ha valami kevésbé sikerül, akkor azokat a hibákat kiküszöböljük. Ezért is érthető és indokolt a megkülönböztetett figyelem.
Nagyon szépen köszönöm a nagykövet úrnak, hogy elfogadta a meghívásunkat, ha jól látom vetítésben is lesz részünk. Mindenesetre nem szaporítom tovább a szót, megadom önnek a szót azzal, hogy még egyszer köszönöm, hogy eljött a bizottság ülésére.
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: (A tájékoztatóhoz kivetítőt használ.) Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Képviselő Hölgy! Mindenekelőtt szeretném megköszönni, hogy a parlament fontos testülete mélyen tisztelt tagjainak bemutathatom a szlovén európai uniós elnökség programját és persze a prioritásokat, amelyek a 2011-es magyar elnökségre való felkészülést tekintve igen nagy jelentőséggel bírhatnak Magyarország számára is. Jóllehet az elnökség közvetlenül nem érinti a kétoldalú kapcsolatokat, többször is kitérek Szlovénia és Magyarország kapcsolatára, ami eddig is és abban hiszek, hogy továbbra is kitűnő lesz.
Talán nem kell külön említenem, az elnök úr is mondta, hogy ez a hat hónap mekkora kihívást jelent Szlovénia számára. Elég, ha a számokra nézünk: 3000 munkacsoporti ülés, 20 európai tanácsi ülés, 1500 munkatárs és 62 millió euró költség. Az elnökséggel kapcsolatos munkák a nagykövetségre is sok feladatot rónak különösen azért, mert Bulgáriába is akkreditálva vagyunk, ami megkétszerezi az elvégzendő munkánkat.
A szlovén európai uniós elnökség mottója: "Synergy for Europe", szabad magyar fordításban: "Összhangot Európának". A jelige kiválóan kifejezi azon törekvésünket, hogy Európában az összes lehetséges ügyben biztosítsuk a lehető legnagyobb egységet. Meg vagyunk győződve arról, hogy ha azt tűztük ki célul magunk elé, hogy a világ legversenyképesebb tömörülése leszünk, azt csakis szoros és néha bizony komoly kompromisszumokkal járó együttműködéssel érhetjük el.
A 2007. év a siker éve volt Szlovénia számára: bevezettük az eurót, amit a sajtóban megjelentekkel szemben sikerként könyveltünk el; decemberben a velünk határos négy országból három felé felemeltük a határsorompókat, illetve ugyanebben a hónapban aláírásra került a lisszaboni szerződés, amely új optimizmust adott Európának. Gyönyörű év volt tehát, de még mindig fontos feladatok állnak előttünk. Az első nagy kihívás a lisszaboni szerződés ratifikációja, a második pedig az európai közösségünk globális szerepének további erősítése. Ami a reformszerződés ratifikációját illeti, az első sikerek már jól láthatóak: Magyarország első államként már decemberben beiktatta a szerződést, Szlovénia pedig januárban követte a jó példát, a reformszerződést ratifikálók táborába belépett azután Málta, Románia és Franciaország is.
A szlovén európai uniós elnökség prioritásait nagymértékben a trió, Németország, Portugália és Szlovénia közös, tizennyolc hónapos programja határozza meg. Az öt fő prioritás tehát: az Európai Unió jövője, a lisszaboni stratégia új körének sikeres elindítása, a klímaváltozással és az energiapolitikával kapcsolatos kérdések, a Nyugat-Balkán európai perspektívájának erősítése, illetve a kultúraközi párbeszéd népszerűsítése.
A lisszaboni szerződés decemberi aláírása után az előttünk álló év fő feladata a ratifikációs folyamatok követése, hogy a szerződés életbe léphessen a 2009-es európai parlamenti választások előtt. Említettük már, hogy mely országokban zárult sikerrel a ratifikációs folyamat. Az elnökség ideje alatt arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb országban megtörténjen a szerződés ratifikálása, amely növelhetné az optimizmust azokban az államokban, amelyekben a ratifikáció népszavazásra bocsátása nehézségeket okozhat. Jó esélyekkel úgy számolhatunk, hogy a törekvésünk sikeres lesz.
A lisszaboni stratégiát 2005-ben azért újítottuk meg, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon benne a stabil gazdasági növekedés, illetve a több és jobb munkahelyek teremtése. Az Európai Unió megbízható gazdasági teljesítményéhez tehát jelentős mértékben hozzájárul, fontossága nyilvánvaló. 2008-ban a megújított lisszaboni szerződés második hároméves ciklusa kezdődik. Törekszünk az Európai Tanács tavaszi ülésének sikeres előkészítésére, és a növekedés és munkalehetőség 2008-2010-es időszakra vonatkozó integrált irányelveinek elfogadására. Általánosságban azzal számolunk, hogy az integrált irányelvek nem szorulnak radikális változtatásokra, csupán a magyarázó szövegrészeknek szükséges tartalmazniuk a legújabb kihívásokat. Az elnökség hisz abban, hogy a megújított lisszaboni stratégia megfelelően működik, a siker kulcsa a nemzeti reformprogramok következetes végigvitele. Ezért a szlovén elnökség továbbra is előtérbe helyezi a lisszaboni stratégia stratégiai prioritásait az innováció és kreativitás, a versenyképes gazdasági környezet fejlesztése, a munkapiac harmonizálása, az éghajlat változása, illetve az energiapolitika területén.
Az innováció és kreativitás területén külön figyelmet szentelünk a tudásnak és az Európai Kutatási Térség fejlesztésének, illetve tovább dolgozunk az Európai Technológiai Intézet és a közös technológiai kezdeményezések létrehozásán.
Szlovénia nagy hangsúlyt helyez a kis- és középvállalkozások növekedésére, illetve a megfelelő pénzforrásokhoz való jutás minél hatékonyabbá tételére.
Másik fontos téma a környezettudatos ipari politika és az ipari csoportosulások keretein belüli innováció.
A cselekvés fontos területe még a belső piac, a jobb szabályozás és a szerzői jogok.
Szlovénia megadja a kellő figyelmet a munkaerőpiac átalakításának a rugalmasság és a biztonság alapelveinek szem előtt tartásával. Ugyancsak törekszünk további egyeztetésekre az európai társadalmi modell modernizációja és a demográfiai kihívások területén.
Pár szót a klímaváltozásról és az energiáról. Az Európai Tanács 2007 márciusában határozta meg az Európai Unió új integrált éghajlati és energiapolitikájának alapvető elemeit, és most itt az idő, hogy újabb lépéseket tegyünk. Az Európai Bizottság január 23-án kiadott egy úgynevezett klíma- és energiacsomagot, amely a melegházhatást előidéző gázok kibocsátásának lecsökkentésével, a kibocsátási kvótákkal és a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik. Február 5-én látott napvilágot a "Tiszta égbolt" elnevezésű technológiai kezdeményezés, amely 1,6 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik, és amely az új generációs zöld repülőgépek létrehozásához szükséges innovatív technológiák kifejlesztését tűzte ki célul.
A klíma- és energiacsomaghoz köthető mélyreható és rendkívül bonyolult tárgyalások a szlovén elnökség alatt kezdődnek, és az Európai Tanács 2008 első felében levő két ülésén kerülnek megoldásra. Azt reméljük, hogy a tagállamok készek a konstruktív együttműködésre. Szlovénia örülne egy korai, 2008 végén vagy 2009 elején születő megállapodásnak a klíma- és energiacsomagról, mivel ez megerősítené az Európai Unió pozícióját a Kiotó utáni vitában, különös tekintettel a 2009. decemberi koppenhágai konferenciára.
A szlovén elnökség tovább dolgozik a gáz- és a villamosenergia-piac liberalizációján. Elfogadunk egy stratégiai energiatechnológia tervet, és hangsúlyosabbá tesszük a külső energiapolitikát.
Az egyik legfontosabb téma a Nyugat-Balkán stabilitása, amely kulcsfontosságú az egész Unió biztonsága és jóléte szempontjából. Az Európai Uniónak továbbra is törekednie kell arra, hogy a térség számára kidolgozzon egy európai perspektívát. Szlovénia törekedni fog arra, hogy a 2003-as theszaloníki agenda újbóli megerősítést nyerjen, hogy meghatározza a stabilizációs és társulási megállapodás lehetséges konzekvenciáit, és hogy erősítse a regionális együttműködést számos területen. Az Európai Unió és a nyugat-balkáni államok külügyminisztereinek találkozójára március 29-én kerül sor Gymnichben, itt kerül megbeszélésre az Európai Bizottság közleménye, amelyet március 5-én mutatnak majd be.
Koszovó jövőbeni státuszára és az ezt követő folyamat kezelésére olyan megoldást kell találni, amelyben az Európai Unió vezető szerepet vállal, és amely erősíti az egész régió stabilitását és biztonságát. A szerbiai elnökválasztás eredménye azzal a reménnyel tölthet el minket, hogy Szerbiában tovább erősödik a demokratikus értékek és az európai irányvonal támogatása.
A kultúraközi párbeszéd éve 2008. Az EU elnökeként szorgalmazzuk a kultúraközi párbeszédet az Európai Unión belül. A kultúraközi párbeszéd megteremti az európai polgárok együttélésének alapjait. Ezért rendkívül fontos, hogy bemutassuk a kultúraközi párbeszéd és a soknyelvűség értékét az Európai Unió polgárainak, illetve az európai közvéleménynek, és hogy beépítsük az év pozitív tapasztalatait az Európai Unió elkövetkező politikájába.
A kultúraközi párbeszéd évében a múlt hagyományaiból közös jövőképet akarunk építeni. Európa mindinkább felismeri a földközi térség jelentőségét, nem csak biztonsági és gazdasági szempontból, hanem a közös együttlét és egymás megértésének legszélesebb értelemben vett kontextusában is. A programot népszerűsíteni fogjuk a Nyugat-Balkánon és világszerte. Szlovénia a kezdeményezéshez egyénileg is hozzájárul az euromediterrán egyetem létrehozásával Piranban. A projektet támogatja több magyar egyetem is.
Szeretnék más prioritásokról is szólni. A schengeni bővítés nagy eredmény volt az európai polgárok szabad mozgása felé tett lépések tekintetében. A belső szárazföldi, illetve tengeri határok ellenőrzése kilenc tagállamban szűnt meg 2007 decemberében, és igyekszünk sima átmenetet biztosítani a reptereken is 2008 márciusában. A schengeni bővítés kiváló alkalmat teremt az Európai Unió külső határainak jövőbeni kezelésével kapcsolatos vitákra és reflexiókra is.
2008-ban az euróövezet is tovább bővült. Málta és Ciprus is bevezette a közös fizetőeszközt. Az elnökség más államokat is segít az euró bevezetésének előkészületeiben.
A szlovén európai uniós elnökség támogatja az Európai Unió további bővítését az Európai Unió bővítési stratégiájának megfelelően, ugyanakkor hangsúlyozza a feltételt, hogy a jelölteknek következetesen be kell tartaniuk a kritériumokat. Az elnökség alatt folytatjuk a csatlakozási tárgyalásokat Horvátországgal és Törökországgal.
Az EU jövőjének szempontjából fontos a költségvetési reform. A Bizottság kiadott egy közleményt "Költségvetési reform, változó Európa" címmel 2007 szeptemberében, amely egy politikai konferenciában kiteljesedő, széles körű társadalmi vita alapjául fog szolgálni.
A közös agrárpolitika felülvizsgálata a mezőgazdaság legfontosabb eseménye. A Bizottság erről szóló közleménye 2007. november 20-án látott napvilágot. Szlovénia folytatja és összefoglalja a közleményről szóló vitát lehetőség szerint 2008 márciusáig, és új vitát nyit a törvényhozói javaslatokról, amelyeket a Bizottság 2008 májusában mutat majd be. Az ügyben politikai megegyezést valószínűleg csak a francia elnökség alatt sikerül majd elérni.
A negyedik európai kohéziós fórum tanulságai alapján a szlovén elnökség további tárgyalásokat folytat az Európai Unió kohéziós politikájáról.
További fejlődést kívánunk elérni az Európai Unió polgárainak életében. Az egészségügyben a rák Európa egyik legnagyobb kihívása, ezért az elnökség kiemelt figyelmet szentel a rák leküzdésének. Múlt héten volt az első konferencia Ljubljanában.
A közlekedés biztonsága rendkívül fontos minden egyes európai uniós polgár számára. Szlovénia javaslatokat nyújt be a tengeri, a közúti és a vonatközlekedés biztonságának javításáért. A szabadság, a biztonság és az igazság területének megerősítésében nagy prioritással bír a második generációs schengeni információs rendszer kiépítése, Szlovénia szorgalmazza a rendszer fejlesztését. Ugyancsak nagy figyelmet szentelünk Svájc schengeni értékelésének. Március 12-én miniszteri konferenciát szervezünk az Európai Unió külső határainak kezeléséről. Ennek fő témája a határátkelők és a határok őrzésében alkalmazott FRONTEX, illetve az Európai Unió beléptető rendszerének jövője. A rendőrségi együttműködést tekintve előkészítjük a prümi rendszer implementációjához szükséges kézikönyveket. A szlovén elnökség ideje alatt egy politikai konszenzust szeretnénk létrehozni az Europol megalapításáról szóló döntéssel kapcsolatban is.
Szlovénia nagy hangsúlyt helyez a legális migrációról szóló törvénycsomagra, és a lehető legnagyobb fejlődést próbálja elérni a magasan képzett dolgozók helyzetében. Ami az illegális migrációt illeti, elsődleges célunk a kitoloncolással kapcsolatos alapelvek alkalmazása és a harmadik országbeli illegális munkavállalókkal szembeni szankciók irányelvének politikai rendezése. Célunk az is, hogy szorosabbra fűzzük az együttműködést a nyugat-balkáni országok rendőri testületei között a bűnözés elleni harcban, és szeretnénk bemutatni az európai uniós biztonsági standardokat Nyugat-Balkánnak.
Szlovénia tovább dolgozik az e-justice portál létrehozásán, illetve az elektronikus nyilvántartások közös használhatóságának és a tagállamok közötti videokonferencia feltételeinek megteremtésén. Tovább dolgozunk a gyerektartási kötelezettségeket, illetve a családot érintő kérdésekben.
Továbbá Szlovénia megpróbálja erősíteni az Európai Unió szerepét a biztonság, a fejlődés és a harmadik országokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok területén. Közös cél az Európai Unió szomszédsági politikájával kapcsolatos egyes politikáinak további erősítése és fejlesztése, a stratégiai partnerekkel és régiókkal való párbeszéd, a közös európai biztonsági és védelmi politika és a nemzetközi fejlesztési és kereskedelmi együttműködés. Ebben a kontextusban Szlovénia nyílt csúcstalálkozót kíván szervezni a stratégiai partnerekkel és régiókkal, az Amerikai Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Japánnal, illetve a dél-amerikai és karibi államokkal. Ezeken a megbeszéléseken a legaktuálisabb ügyekre koncentrálunk: politikai és gazdasági együttműködés, kereskedelmi politika, energia, környezet, éghajlati változások, fenntartható fejlődés, terrorizmus és szervezett bűnözés elleni harc, szegénység és egyenlőtlenség megszüntetése.
Szlovénia törekszik az európai szomszédsági politika további erősítésére, figyelembe véve a földrajzi egyensúlyt és a partnerállamok jellegzetességeit. Ezzel kapcsolatban a Fekete-tengeri szinergiakezdeményezés egy ilyen fontos tényező, amelyet a Fekete-tengeri régió országai és az Európai Unió külügyminiszterei között a 2008. februári konferencián indítanak útjára Kijevben. Másfelől viszont ott van a barcelonai folyamat, amely egyedi keretet nyújt a párbeszédre és az együttműködésre az Európai Unió országai és partnerei között a Földközi-tengeri térségben. Ez egy nyitott végű folyamat, amely fontos eredményeket ért el az utóbbi húsz évben.
Szlovéniának rendkívül aktívnak kell lennie az aktuális nemzetközi biztonsági kérdések megoldásában, különösen azért, mert az Európai Uniónak egyre nagyobbak az elvárásai a globális szerep betöltésére. Nyugat-Balkán és Koszovó mellett további fontos terület a Közel-Kelet, Irak, Irán, Ázsia és Afrika is. Mivel az Európai Unió nyújtja a legnagyobb fejlesztési támogatásokat a világon, Szlovénia törekszik arra, hogy megvalósítsa a millenniumi fejlesztési célokat. Ebben a kontextusban szervezzük a tagállamok részvételével az UNCTAD XII. miniszteri találkozóját Ghanában. A következő hat hónapon keresztül külön figyelmet szentelünk a biztonságnak és a fegyveres konfliktusoktól sújtott területeken élő nőknek és gyerekeknek.
Az európai biztonsági és védelmi politikában kulcsfontosságú elem a hatékony többoldalúság erősítése, a polgári és katonai válságkezelő szervezetek megfelelő fejlesztése és a tervezési és döntéshozói folyamatok optimalizálása. Az Európai Uniónak világos elképzelése van arról, hogy globális szerepet vállaljon, és már meghatározta a célokat, eszközöket ennek a megvalósítására. Két fontos misszió, Csád és Koszovó közvetlenül teszteli az EU elszántságát és felkészültségét. Az elmúlt időszak történései azt bizonyítják, hogy a beavatkozás szükséges. (Nógrádi Zoltán távozik az ülésről.)
Utoljára, a szlovén elnökség törekszik arra, hogy összhangot teremtsen Európában. Több együttműködésre van szükségünk a tagállamok, az európai intézmények között, az Európai Unió és a polgárok között, az Európai Unió és más globális szereplők között, generációk, kultúrák, célok és stratégiák között. Az összhang azt jelenti, hogy egy közösségben élünk, együtt dolgozunk, közösek az érdekeink, együtt minden dolgot elérhetünk, amire egyedül egy tagállam sem lenne képes.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
Kérdések, vélemények, válaszok
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, nagykövet úr, a tájékoztatást erről a mondhatom, hogy rendkívül ambiciózus programról, ami annyira ambiciózus, hogy gondolom, úgy ítélik meg önök is, hogy ha ennek egy részét sikerül sikerre vinni, az már óriási siker lehet, különös tekintettel arra, hogy a lisszaboni szerződés, ami nagy szimbolikus erővel bír, pont az önöket megelőző elnökség, a portugál elnökség alatt sikerült elfogadni, és ilyenkor nehéz hasonló nagyságrendű eredményeket elérni. Még egyszer mondom, ha ennek a nagy részét sikerül megvalósítani, akkor azt hiszem, már az egész világ gratulálni fog.
Nekem egy kérdést engedjen meg. A prioritások között szerepelt a bővítés kérdése, különös tekintettel Törökországra és Horvátországra. Ehhez képest az én tudásom szerint nincsen tárgyalás sem Törökországgal, sem Horvátországgal. Törökország esetében mindannyian tudjuk, hogy vannak fékező térségek a reformok területén, amelyek ezt magyarázzák, azonban különösen figyelmet keltő dolog a Horvátországgal való tárgyalások lefékeződése annál is inkább, mert kívülről sokan úgy értelmezik, hogy Szlovéniának van egy bilaterális vitája Horvátországgal a tengerparttal és a halászattal kapcsolatban, és olyan kép keletkezhet a külső megfigyelőkben, hogy összefüggésben áll ez a kétoldalú vita a csatlakozási tárgyalások lelassulásával. Én nem gondolom, hogy ez így lenne, mert nyilván nem lenne helyes, de érdekes lenne hallani a nagykövet úr véleményét, hogy miért fékeződtek le a tárgyalások Horvátországgal különösképpen és hogy milyen lehetőséget lát arra, hogy az elnökség hátralévő hónapjaiban - végül is öt hónapról van szó - felgyorsuljanak a tárgyalások Horvátországgal. Azért kérdezem ezt, mert itt Magyarország szempontjából - ezzel Szlovénia is egyébként így van - az Európai Unió bővülése, különös tekintettel azokra a közvetlen szomszédokra, akiknek az esélyei a legnagyobbak a csatlakozásra, egy különös, nemcsak nemzeti, hanem európai, geostratégiai jelentőséggel is bír.
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ön is már majdnem választ adott a kérdésre, de mégis magamnak is meg kell mondanom azt, hogy Szlovénia és Horvátország között a viszonyokról nem mondhatjuk, hogy kitűnőek, de jók. Szlovénia és Horvátország szomszédos ország, és remélem, hogy ezek a viszonyok továbbra is ilyen jó eredményeket hoznak, mint eddig. Persze önök is tudják, hogy minden ország között vannak viták. Amikor ezek a viták folynak azok között az országok között, amelyek EU-tagok, kicsit másképp lehet nézni és hallani őket, de amikor a vita egy EU-tagállam és mondjuk Horvátország között folyik, amelyik csatlakozik az EU-hoz, ezt kicsit súlyosabban és kicsit másképp kell nézni.
Úgy gondolom, talán pár szót kellene mondani arról a vitáról, ami az utóbbi napokban folyik, ez pedig a híres ökológiai és halászati zóna, és itt egy kicsit pontosabb akarok lenni, ezért engedjék meg, hogy elmondjam ezeket a szakaszokat, hogy könnyebben megértsük egymást.
A védett ökológiai és halászati zóna horvát részről való egyoldalú kialakítása és alkalmazása az Európai Unió tagállamaira 2008. január 1-jei hatállyal a szomszédos államok érdekei és a következő európai uniós dokumentumok ellenére történt. Szlovénia, Olaszország, Horvátország és az Európai Bizottság által 2004. június 4-én aláírt egyezmény kimondja, hogy Horvátország nem lépteti életbe a zónát az európai uniós tagállamok felé, ameddig az érintett felek mindegyeke által támogatott, végleges megoldás nem születik. Másodszor: az Európai Tanács 2004. június 17-18-án kelt következtetéseiben lejegyzésre került Horvátország azon döntése, hogy a zónát semmilyen tekintetben nem fogja alkalmazni az európai uniós tagállamokra, és amelyben üdvözölték a Szlovénia, Olaszország és Horvátország által elért megegyezést a 2004. június 4-ei brüsszeli találkozón.
Harmadszor: a tárgyalási keret kimondja, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladása Horvátország jószomszédi kapcsolatok iránti elkötelezettségének értékelésétől is függ, figyelembe véve többek között az Európai Tanács 2004. június 17-18-án kelt következtetéseit. Negyedszer: csatlakozási partnerség Horvátországgal 2006, amely szerint Horvátországnak folytatnia kellene a 2004 júniusban elért háromoldalú megegyezés megvalósítását. Ötödször: 2007-ben Horvátország előrehaladási jelentése, amelyben a Bizottság megállapította, hogy ha Horvátország 2008. január 1-jétől az európai uniós tagállamokra is alkalmazza a védett ökológiai és halászati zónát, megszegi a 2004. júniusi egyezményt is. És végül: 2007. december 10-ei következtetések, amelyek felszólítják Horvátországot arra, hogy tartsa be a 2004. júniusi védett ökológiai és halászati zónával kapcsolatos megegyezést, amelyre az Európai Tanács 2004. júniusi következtetése utal, és amely szerepel a tárgyalási keretben, illetve semmilyen tekintetben ne alkalmazza azt európai uniós tagállamokra, amíg nem kerül sor a kérdés európai uniós szellemben való megoldására.
Ez az, ami lelassítja a tárgyalásokat Szlovénia és Horvátország között ebben az utolsó hónapban, de gondolom, hogy a két államelnök, aki találkozott múlt héten, hozzájárul ahhoz, hogy ezek a tárgyalások folytatódnak, és a két külügyminiszter találkozása is hozzájárul ahhoz, hogy újra megkezdődnek az intenzív tárgyalások Szlovénia és Horvátország között.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, nagykövet úr. Bízunk benne itt mindannyian, párthovatartozástól függetlenül, hogy ez így is lesz, mert ez egy fontos dolog. Ékes képviselő úr, Pelczné Gáll Ildikó és Firtl alelnök úr kért eddig szót. Jegyzem közben a jelentkezőket.
Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagykövet úr, én először szeretnék gratulálni Szlovéniának, és sok sikert kívánok az elnökséghez, hisz a tervek óriásiak, és bízom benne, hogy minél többet sikerül megvalósítani belőlük.
Nekem konkrét kérdésem lenne, egyrészt Koszovó helyzetének a megítélése. Nagyon jól tudjuk, érezzük, és azt hiszem, ez a világban is elég komoly feszültséget okoz, hogy Koszovó függetlensége esetén nagyon sok ország fél attól, hogy ez olyan példa lesz, amiből adódóan a helyi nemzeti kisebbségek saját országukon belül további törekvésekkel fognak az önállóság irányába nyitni, vagy legalábbis ezt hangsúlyozni. Hogyan látja ön ezt a kérdést?
Nagyon jól tudjuk, hogy Koszovó függetlenségének az egyik letéteményese, hogy Szerbia nem nyúl olyan eszközhöz, amely esetleg tovább feszítené az európai politikai légkört. Hogyan látja ön Szerbia csatlakozásának az esélyét? Mennyire tudunk ebben együtt gondolkodni? Hisz önök az elnökségi idő alatt Horvátország és Törökország felvételének a kérdésével szeretnének elsődlegesen foglalkozni, de ha ez európai megnyugvást Szerbia Európai Unióhoz való csatlakozása jelenti, miben látja a közös tevékenységet annak érdekében, hogy ezt a megnyugvást közösen elő tudjuk idézni?
ELNÖK: Nagykövet úr!
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Nagyon szépen köszönöm. Először Szerbia helyzetéről adok egy tájékoztatást. Mindenki emlékszik arra az évre, amikor Szerbia csatlakozott a PfP-hez, a Partnership for Peace társasághoz, hogy mit jelentett ez a lépés Szerbiának. Én gondolom, hogy a csatlakozást úgy, hogy most ki van planírozva, folytatnia kell, és az én véleményem az, hogy Szerbiának nincs más útja, mint Európa felé. Igaz, hogy épp ezekben a napokban van sok másabb nézet is erre az eseményre, nemcsak Európában, hanem Szerbiában is - a helyzetet ismerjük -, de Szerbia másképp nem tud sikeres állam lenni, és nem bírja a fejlesztését folytatni, ha nem lesz az Európai Unió tagja. Nem arról beszélek, hogy az idén vagy jövőre, hanem egy távoli eredményről. Persze a megfigyelése helyes, ha még folytatnom az első kérdést, több mint egy kihívás van Szlovénia és persze az elnökség előtt.
Koszovó helyzete valóban bonyolultnak bizonyul. Szlovéniában tökéletesen tisztában vagyunk az ügy összetettségével, bonyolultságával. Tudjuk, hogy nincsenek könnyű és gyors megoldások erre a kérdésre, és Koszovó jövőbeni státuszára és az ezt követő folyamat kezelésére olyan megoldást kell találni, amelyben az Európai Unió vezető szerepet vállal, és amely erősíti az egész régió stabilitását és biztonságát. Én úgy gondolom, ez csak egy erős és egységes Európával képzelhető el, illetve az összes európai partner bevonásával.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pelczné Gáll Ildikó!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönjük szépen a nagykövet úr tájékoztatóját, eredményes munkát és sikereket kívánunk az elnökséghez, és ez adja a kérdésem alapját is. Nyilván ez egy megterhelő, nehéz munka lesz. Mekkora erőfeszítést igényel ez a kormány részéről, és egyáltalán mennyire köti le a kormányzati apparátust? Hány fő dolgozik ezen az elnökségen a háttérben? Hogyan történt meg a személyek kiválasztása? Mikor kezdték ezt a munkát? Egyáltalán mennyire tartják fontosnak Szlovénia bemutatását, a hagyományuknak, a történelmüknek a bemutatását, a városok szerepeltetését a háttérprogramokban? Száztizenegynéhány ilyen programról hallottam. Ezeknek hogyan történt meg a kiválasztása? Mely városok kerültek be? Mi volt a rendezőelv a kiválasztásnál? Milyen háttérrendezvények, programok azok, amelyekben önök gondolkoznak?
Köszönöm szépen.
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm szépen. Szlovénia már 2005 januárjában elkezdte az elnökségre való felkészülését. Ebben a vonalban alakította meg a szlovén kormány a főként miniszterekből álló európai uniós elnökség munkacsoportját, amelynek elnöke a miniszterelnök volt és most is az. A munkacsoport célja persze, hogy összefogja, összehangolja az elnökséggel kapcsolatos tevékenységeket, a politika irányainak meghatározása és a szlovén elnökség elsődleges feladatainak a kialakítása. Azt is meg kell mondanom, hogy az elnökség előtt, gondolom, 2007 nyarán a szlovén politikai pártok egy politikai aktust írtak alá, ahol megígérték egymásnak, hogy az ellenzék nem támadja a kormányt ebben a hat hónapban, vagyis nem mondhatom, hogy nem támadja, hanem kicsit erősebb együttműködés lesz, mint más helyzetben.
Megkezdődött 2005 őszén és 2006-ban folytatódott, kiválasztottuk az embereket, akik dolgoznak ezen a kérdésen, úgyhogy 1700 szakember dolgozik az elnökség vezetésében, 170-en vannak a brüsszeli misszióban, a többiek pedig a Külügyminisztériumban és a többi minisztériumban és persze a kormánynál vannak elhelyezve.
Melyik városokban történnek az események? A legtöbb esemény Brdo mellett, a Ljubljanától 16 kilométer távolságra lévő rezidencián lesz, ahol egy új konferenciaépületet és szállodát építettünk, ott folynak ezek a gyűlések különböző szinteken. A többi esemény pedig Ljubljanában és a szlovén tengerparton, Piranban és Portorozban történik.
Talán még egy rövid áttekintést az alcsoportok munkájáról és hogy melyek ezek az alcsoportok, amelyeket felállítottunk: 1. elnökségi program alcsoport, amelynek hatáskörébe tartoznak az elnökségre való felkészülés lényegi feladatai, a program, a prioritások, a feladatok meghatározása; 2. humán erőforrás alcsoport, amely az elnökség ellátásához szükséges munkatársak kiválasztásáért, kiképzéséért és foglalkoztatásáért felelős; 3. public relation és promóciós alcsoport, amely kialakítja az elnökség vizuális képét, a logót, amit bemutatunk, dokumentumokat, ajándékokat és a többit intézi, valamint Szlovénia promóciójáért is felel; 4. elnökségi titkárság, amely felel az események logisztikájáért; 5. elnökségi költségvetési alcsoport, amely felel az elnökség pénzügyi tervének előkészítéséért. Azt is meg kell mondanom, hogy a többi minisztérium részt vesz az alcsoportok munkájában és az elnökség programjának előkészítésében, mindegyik szerv a hatáskörébe tartozó területeken.
Remélem, hogy feleltem a kérdésére.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! A nagykövet úr a képviselőtársaimnak adott válaszokban már sok mindenre válaszolt, éppen Pelczné képviselő asszony kérdésére adott válasz kapcsán merült fel az a kérdés, ami most nálunk aktualitását fogja venni. Történetesen említette, hogy az ellenzék nem opponálja a felkészülést, illetve nem magát a felkészülést, hanem ez idő alatt a kormányzatot nem kritizálja, támadja. Ennek kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy amikor önök azt az 1700 embert kiválasztották, akkor milyen módon választották ki. Akkor is megfelelő konszenzus eredményére jutottak? A pártok közt milyen konszenzus alapján történt a személykiválasztás? Ha erről egy-két gondolatot mondana, bennünket nagyon érdekelne, hiszen ötpárti egyeztetés előtt állunk, hogy miként kellene ezt megvalósítani.
A következő kérdésem pedig abból fakad, ahogy erre az elnökségre felkészültek önök és mennyi összeget szántak rá. Láttam leírva, hogy milyen fokozatok mentén tervezték meg a költségvetésbe a pénzeket. Úgy gondolom, ez is érdekelne minket, mert most már nagyon közeledünk, ha úgy tetszik, a megvalósításhoz. Ezt hogyan alakították ki?
A harmadik kérdésem pedig szintén rövid, mivel már említették Koszovót. Azt szeretném tudni mint soros elnököktől, hogy önök körülbelül mikorra gondolják Koszovó bejelentését a függetlenség kapcsán. Mire időzítik önök szerint? Nem Koszovó helyett megmondva, de mégis mi látható így az európai uniós elnökségből fakadóan.
A negyedik. Mint soros elnököknek szeretném felhívni a figyelmüket, hiszen a nagykövet úr is említette a schengeni csatlakozás jelentőségét. Szeretném elmondani, hogy Magyarországon, történetesen az én választókörzetemben, abban a bizonyos Gradiscsében, amit az előbb próbáltunk megemlíteni, ilyen címszavak jelennek meg az újságban, hogy "Kinyitnák a nyitott határt". Az osztrák fél lehetőség szerint minden akadályt próbál Burgenland részéről az irányba gördíteni, hogy a határokon átmenő utakat valamilyen módon korlátozza, és ezek a példák ezt bizonyítják. Jelenleg ott tartanak, hogy aláírásokat gyűjtenek és Brüsszelhez fognak fordulni azok a települések, ahol ez nem megengedett. Erre csak szerettem volna felhívni a nagykövet úr figyelmét, hogy ilyenek vannak, mert ez nemcsak magyar polgárokat gátol - innen fogom meg a kérdést -, hanem ha bárki ide eljön, legyen az francia, angol vagy német turista, annak ugyanúgy meggátolják a határon való szabad mozgását az osztrákok. Tehát azzal, hogy ezt teszik, hogy behajtani tilos táblákat tesznek ki meg vastorlaszokat raknak a földutaknál, nemcsak minket akadályoznak meg, hanem valamennyi európai polgár szabad mozgását gátolják.
Ennyit szerettem volna mondani, köszönöm szépen.
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm szépen a kérdést. Remélem, hogy a szlovén-magyar határon ilyen történet nincsen, a magyar-osztrák határon történtek kapcsán pedig talán az osztrák kollega jobban tud felelni erre a kérdésre, de mégis köszönöm, hogy erről is tájékoztatott.
Az első kérdés az, hogy hogyan volt kiválasztva az apparátus. Nem tudok arról, hogy itt a szakemberek esetében lett volna valami politikai kritérium azoknál, akik döntöttek arról, hogy ki lesz kiválasztva arra, hogy dolgozzon ezen a fontos projekten. Most persze nem beszélek az államtitkári szintről és a többiről, amiről mondhatjuk, hogy politikai szint, ott persze ez a kritérium is megvolt, de a szakemberek között nem tudok beszélni arról, hogy politikai kritériumok voltak használva.
A költségvetés 62 millió, amiről beszéltem. Ebben a 62 millióban eddig benne van a brdoi kongresszuscentrum kiépítése is. Mi magunk már most is tudjuk, hogy ez a 62 millió nem lesz elég, úgyhogy a parlamentnek majd dönteni kell, majd májusban egy kicsit megemeli ezt a 62 milliót 70-72-75 millióra, mert kevesebb pénz nem lesz elég erre a projektre.
Koszovóról már beszéltem. Én persze nem tudom megmondani, hogy mikor történik meg a függetlenség, de ismerjük ezeket a dátumokat, mikor vannak ezek a találkozások. 17-18-án van két fontos brüsszeli találkozás, ugyanezen a napon van Belgrádban, Koszovóban két parlamenti gyűlés, és talán ezeken a napokon lehet számítani arra, hogy valami ilyen történik.
Valamit elfelejtettem? (Firtl Mátyás: Nem.) Köszönöm.
ELNÖK: Ez esetben Veress képviselő úr következik.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nagykövet úr, ismereteim szerint önöknek sikerült úgy megcsinálni az euróra való áttérést, hogy igazából nem volt egy jelentős inflációs nyomás a gazdaságban. Szeretném megkérdezni, hogy így utólag visszanézve, tudták-e tartani, és hogy mi volt az oka, ami miatt úgy gondolja, hogy ez az áttérés ilyen sikeres lehetett.
Az elnökséghez közelebbi kérdésem pedig az, hogy az innovációval kapcsolatban mik azok a konkrét lépéseket, amiket terveznek. Említett néhány nagyobb eseményt. Számomra inkább az a kérdés, hogy ez mennyire jelent kiemelt területet a sok-sok esemény között, vagy ez inkább most az egyik olyan esemény, amit a fontos ügyek közé besorolnak, de nem jelent igazán emblematikus témát az önök elnöksége számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagykövet úr!
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm. Először az euró bevezetéséről. Az euró bevezetése a szlovén európai uniós integráció egyik legnagyobb sikere és legfontosabb lépése volt - ön is azt kommentálta -, amely hozzájárult az ország versenyképességéhez. Ön azt mondta, hogy nem volt infláció. 2007-ben még az infláció nem volt olyan magas, de a januári infláció 6,5 százalék, és ez már egy kicsit magas. Tavaly 5,2 százalék volt. Ezt az emelkedést nemcsak az euró bevezetéséhez kell kötni, ugyanúgy szerepe van ebben a globális pénzügyi helyzetnek. 2007-ben volt egy nagyobb infláció globális értelemben a magas olajárak és a mezőgazdasági termékek árának növekedése miatt is. Mindkét jelenség érintett minden államot, de mondhatjuk, hogy Szlovéniát különösen, hiszen az olaj és más folyékony üzemanyagok árainak hatása nagyobb Szlovéniára, mint más, régebbi európai uniós tagállamra.
A kormány elfogadott egy megszorító intézkedéscsomagot, lecsökkentette a kiadási oldalt, és számos intézkedés hozott, amelyek a polgárok helyzetének javulását okozzák, ide értve az adócsökkenést is. Úgyhogy még egyszer mondom: ezt az euróval kapcsolatos sikert kicsit az infláció most leállította, de reméljük, hogy az idén csökken, és nem lesz ilyen magas, mint tavaly volt.
Köszönöm.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm. Manninger képviselő úr következik.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Nagykövet Úr! Csak nagyon röviden mint Zala megyei képviselő szeretném itt is megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem a nagykövet úrnak, hogy a határ menti kapcsolatok Zala megye és Szlovénia között is jók, és ilyen formában a kisebbség kérdése sem olyan súlyos kérdés, azzal együtt, hogy természetesen a kisebbségek mindig jelzik, hogy nagyobb támogatást szeretnének. De én úgy gondolom, nincs olyan elvi jellegű probléma, amely akár a határokon való közlekedést, akár a kisebbségekkel való kapcsolatot, akár a határ menti kapcsolatokat befolyásolná.
Egy kérdést engedjen meg! Nyilván Szlovénia helyzetéből adóan a fővárosban lesznek a jelentős és kiemelt rendezvények megrendezve. Terveznek-e Szlovénia azon részén, amely Magyarországgal határos, Muraszombaton és környékén valamilyen rendezvényt, hogy az országnak ezt a részét is bevonják ebbe a folyamatba?
Köszönöm.
ELNÖK: Nagykövet úr!
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm szépen. Itt nagyon rövid választ kell adnom: egyelőre nem. Egyelőre Muraszombaton, a Muravidék fővárosában, ha mondhatom így, nem történik olyan esemény, amely vonatkozna az elnökségre. De ha megengedi, kihasználom ezt a helyzetet, és Muraszombatról azt szeretném mondani, hogy szeretne együttműködni Pécs várossal, mert Muraszombat és Maribor 2011-re fölkészül a kulturális főváros címre. Erről már beszéltem múlt héten, amikor Pécsen voltam.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Egy kiegészítő megjegyzést: napirenden volt a magyar Európai ügyek bizottságának a látogatása Ljubljanába, amely kiegészült volna egy alsólendvai, illetve felsőszölnöki helyi találkozóval, de időproblémák ez elhalasztódott. Érdemes lenne ezt fölfrissíteni, mert ha Európa rajtunk kívülálló része nem jön ide, akkor menjünk mi oda. (Derültség.)
Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagykövet úr! Tisztelt Bizottság! Ha gyors reagálást mondanék, akkor mindenképpen támogatnám, elnök úr, ezt a látogatást, esetleg úgy is, hogy már az elnökség után. Gondolom, a bizottság minden tagjának komoly támogatást jelentene, ha egy komoly programot végig tudnánk csinálni Szlovéniában azokról a tapasztalatokról, amelyek az elnökség után már megvannak a fejekben, hiszen elég sokat foglalkozunk az elnökségre való felkészüléssel. Tehát én mindenképpen támogatom, ez hasznos lenne a bizottság számára, azért is, mert Szlovénia olyan dolgot tett, amiről mi csak ábrándozunk. Úgyhogy ezúton engedje meg, hogy személyesen gratuláljak önön keresztül Szlovéniának - tudom, ez egy kicsit patetikusan hangzik, de komolyan gondolom -, hogy amit mi terveztünk az Európai Unióval kapcsolatban, azt önök megcsinálták: van euró, Szlovénia az első elnök a tíz csatlakozó ország közül, tehát olyan dolgot tettek, ahova mi is, remélem, nem sokára el fogunk érni, és az Európai Unióban így tudunk tagok lenni.
Amiért szót kértem ezen a gratuláción kívül, két dolog. Egyrészt: én hihetetlen fontosnak gondolom és érzem azt a kultúraközi párbeszédet, amit az Európai Unió megfogalmazott. 2008 a kultúraközi párbeszéd éveként valami egészen újat indíthat el Európában. Mi, az újonnan csatlakozott országok, azt hiszem, mindannyian komolyan érezzük ennek a hátrányát, érezzük azokat a távolságtartásokat, amelyek a korábbi 15 európai ország között - hála istennek, vannak kivételek, de mégiscsak - megvannak. Ezért én ezt kimondottan fontosnak gondolom, tehát azt hiszem, ha ebben egy jó indítás van - és erre minden alap adott -, akkor ez egy jó folytatás lehet. Tehát, ha ez számít valamit, akkor én a magyar parlament bizottsági tagjaként ezt mindenképpen támogatom, és drukkolok önöknek.
A harmadik dolog, ami miatt szót kértem, Firtl Mátyás felszólalásában már elhangzott. A szomszédos választókerületnek vagyunk az országgyűlési képviselői, majd 60 kilométer az osztrák határ az én választókörzetemben. Van pozitív példa is, osztrák településen ünnepeltek csendben a helyiekkel fagyosan december 22-én, a határon nagyon sok ember volt kint és koccintottunk arra, hogy végre megnyitották a határt és ők is örültek, de osztrák oldalon, a szomszéd faluban viszont lezárás van, behajtani tilos táblák és sorompók. Azt hiszem, ez talán megerősítést jelent önnek is, és ha lehet kérni, a nagyköveti munkaviszonyoknak megfelelően mindenképpen jelezze, hogy felmerült ez a magyar parlamentben, kérdésben van a magyar parlamentben, hogy hogyan lehetséges az, hogy a határok megnyitása nem teljesen sikerült, pedig úgy hiszem, hogy ez az európai csatlakozásnak egy kivételesen fontos pontja lehetne, és bennünk bizony - ahogy Firtl Mátyás képviselőtársam is elmondta - a szabadság iránti vágy egy kicsit csorbult, de nem akarnánk csalódni hosszan az Európai Unióban. Ha ezt bármilyen módon jelezni tudja, azt megköszönjük.
Köszönöm szépen.
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm szépen, megígérem.
ELNÖK: Tisztelt Nagykövet Úr! A kérdések végére értünk. Mindenekelőtt még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy eljött a bizottság ülésére és nemcsak tájékoztatta a bizottságot Szlovénia prioritásairól, hanem a képviselői kérdésekre is kellően kimerítően válaszolt. Csatlakozom a képviselőtársaimhoz, gratulálunk Szlovéniának az eddigi eredményekhez, szurkolunk azért, hogy ez a féléves elnökség minél sikeresebb legyen; részben Európa egészéért szurkolunk, részben pedig saját magunkért, mert azért tudjuk, hogy nagyon sokan a nagy távolról bennünket egy kalapba tesznek, tehát az önök sikere valahogyan a mi sikerünknek is tűnik, és reméljük, hogy amikor majd mi jövünk sorra, akkor majd a mi sikerünk is kihárul azokra az országokra, amelyek a térségben vannak. Együtt szurkolunk most Szlovéniának a sikerekért és még egyszer a legjobbakat kívánjuk önöknek, és ha a bizottság az elkövetkezendő fél évben és persze azután is bármit tud tenni túl ezen a látogatáson, akkor nagyon szívesen állunk a rendelkezésükre.
LADISLAV LIPIČ szlovén nagykövet: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Hvala lepa! (Rövid szünet.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat a 3. napirendi ponttal, amely arról szól, hogy az elhangzottakhoz Magyarország miként tud kapcsolódni, nyilván a szlovén prioritásokhoz és arról, amiről már sok szó volt, hogy mit tudunk tanulni belőle a magyar felkészülés során.
Tisztelettel köszöntöm Iván Gábor államtitkár urat a bizottság ülésén, megadom neki a szót.
IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm önöket. A napirendi ponthoz küldtünk egy tájékoztató anyagot, amely összefoglalja részben a portugál elnökség alatt elért eredményeket, részben pedig összefoglalja a szlovén elnökség prioritásait, illetve az ehhez kapcsolódó kormányzati feladatokat. A tájékoztatóhoz mellékeltünk néhány további anyagot, beleértve azokat a jogalkotási aktusokat, azoknak a teljes ismertetését, amelyek a szlovén elnökség alatt az Unió döntéshozatalában a különböző tanácsüléseken felmerülnek, illetőleg egy javaslati listát a tekintetben, hogy milyen kérdéseket - és nemcsak törvényhozási tárgykörbe tartozó kérdéseket - javaslunk egyeztetési eljárás alá vonni ebben a fél évben.
A megküldött anyaghoz képest talán négy dolgot hadd emeljek ki vagy négy szempontból hadd egészítsem ki. Elsőként is a lisszaboni szerződés végrehajtásáról szeretnék néhány szót szólni. Azzal, hogy folyik a lisszaboni szerződés megerősítése és látható, hogy van egy dinamikus évkezdet e tekintetben, a tagállamok egymás után erősítik meg ezt a szerződést. Ez önmagában még nagyon fontos és szükséges lépés, de nem elégséges ahhoz, hogy a lisszaboni szerződésben foglalt valamennyi intézményi újítást valóban életbe is tudjuk léptetni. Ez azt jelenti, hogy magában a szerződésben részleteiben ki nem dolgozott kérdésekről, végrehajtási aspektusokról a tagállamoknak döntést kell hozniuk az év végéig annak érdekében, hogy a szerződés a tervek szerint a jövő év elején hatályba tudjon lépni.
Itt a teljesség igénye nélkül csak néhány kérdést hadd említsek meg. Az Európai Tanácsnak - amelyet egy állandó elnök fog elnökölni - új működési rendeletet kell alkotnia magának; az Európai Tanács ezt követően már nemcsak informális testület lesz, hanem döntéshozó fórummá válik. A szerződés ennek részleteiről nem rendelkezik, mint hogy nem rendelkezik arról sem, hogy milyen viszony legyen a kül- és biztonságpolitikai fő képviselő, az elnökséget adó ország miniszterelnöke és az Európai Tanács állandó elnöke között, ebben a viszonyban pontosan kinek milyen szerep jut.
Ezekben a kérdésekben azért is lenne szükséges az év végéig megállapodásra jutni, mert látható egy eltökélt szándék a tagállamok részéről, hogy a következő európai parlamenti választások előtt az új szerződés már hatályba lépjen. A szlovén elnökség alatt ez a munka megkezdődik, és mi arra bátorítjuk a szlovén elnökséget, hogy ez a munka valóban érdemben kezdődjön meg. Fel fognak merülni olyan érzékeny aspektusok, amelyek akár kicsiben meg is ismételhetik a lisszaboni szerződés vitája során tapasztalt érdekütközéseket, tehát azt gondoljuk, hogy az előttünk álló most már alig tizenegy hónap feszített munkatempót fog igényelni ebben a kérdésben.
A második ügy a lisszaboni stratégia, amiben forradalmi változás ugyan nem fog történni, de a következő márciusi csúcson a tagállamok egyet fognak minden bizonnyal érteni a következő ciklus fő prioritásaiban, a 2008-2010-es időszak prioritásaiban, amelyek a 2005-ös felülvizsgálaton alapszanak. Minden bizonnyal a tagállamok meg fogják erősíteni azt, hogy továbbra is a kutatásfejlesztés és innováció, az üzleti környezet javítása, a foglalkoztatás és munkahelyteremtés, valamint az energia- és klímapolitika kell hogy legyenek a lisszaboni stratégiának azok a kiemelt kérdései, amelyekkel az elkövetkező hároméves időszakban foglalkozni kell. Ezekkel a szempontokkal Magyarország is egyetért, Magyarország is támogatta ezeknek a prioritásoknak a fenntartását.
A harmadik ügy részben ebből adódik, illetve ehhez kötődik. Ez maga az energia- és klímacsomag végrehajtása, a tavaly márciusi csúcson tett vállalások konkrét intézkedések formájában történő végrehajtásának megkezdése. Az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátására, a megújuló energia részarányára, a bioüzemanyagok részarányára történt kötelezettségvállalás a tavalyi évben, erről a bizottság ülésén már beszéltünk. Eljutottunk most azonban oda, hogy ezek az általános, az unió szintjén átlagban megfogalmazott számok konkrét tagállami vállalásokban kell hogy testet öltsenek. Magyarország is kapott e tekintetben ajánlásokat, amelyek vonatkozásában a szlovén elnökség alatt hatástanulmányokkal megalapozott álláspontot fogunk kialakítani.
A negyedik ügy pedig a bővítés ügye, amiről szeretnék néhány szót szólni. Itt különösen Horvátországra szeretném felhívni a figyelmet. Ha az a célunk, hogy Horvátország a magyar elnökség idejére az Unió tagjává tudjon válni, ami azt is jelentené, hogy a jelenlegi pénzügyi perspektíva, a 2013-ig tartó pénzügyi perspektíva utolsó három évében egy átmeneti rezsimmel - mint ahogy annak idején Magyarország és a többi kilenc tagállam is csatlakozott - legyen részese az Uniónak, ahhoz az kell, hogy 2009-ig a tárgyalások lezáruljanak, vagyis ez az év, a 2008. év Horvátország szempontjából sorsdöntő év lehet. Arra bátorítjuk a szlovén elnökséget, hogy az ebben rejlő lehetőségeket használja ki azzal, hogy felmerül itt néhány olyan szempont, amit nagykövet úr is említett Horvátország, Szlovénia és Olaszország vonatkozásában, amelyek, valljuk be, jelenleg nehezítik a csatlakozási tárgyalásokban az előrehaladást.
Meg kell emlékeznünk a két másik tagjelölt országról is: Törökország esetében az látható, hogy az, amit egy hosszú és komplex folyamatnak szoktunk mondani, ebben az évben némi előrehaladást ugyan fel fog mutatni, de őszintén szólva a szlovén elnökség alatt érdemi áttörést a török tárgyalások ügyében nem várhatunk. A harmadik tagjelölt ország, Macedónia ügyében pedig a kérdés az, hogy mikor jut el a tagjelölt ország a kritériumok teljesítésének abba a szakába, amikor meg lehet jelölni a tárgyaláskezdés időpontját. Egyértelműen azon az állásponton vagyunk, hogy amint a Bizottság jelentéseiből láthatóan elérkezett ez az érettségi szakasz, ez a felkészültségi szakasz, Macedónia esetében is el kell dönteni, hogy a tárgyalásokat mikor kezdjük meg.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Hölgyeim és Uraim! Ki kér szót? (Jelzésre:) Ékes képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, reflexiók
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt hiszem, a szlovén nagykövet úr mondatai elég tanulságosak voltak az együttes felkészülés területén; a politikára értem az együttes felkészülést, és a pártok közötti lojalitást arra az időszakra, amíg a 18 hónap, vagy pedig az elnökség bekövetkezik, és a kiválasztás dolgaira is.
Amire én föl szeretném hívni a figyelmet, hisz az Európa Tanácson belül is téma, az az európai régiók kérdése, hisz van egy ajánlása az Európa Tanácsnak. Amit én látok, ami feszíteni fogja az Európai Uniót - ezt most nagyon őszintén mondom, és nemcsak én mondom, hanem nagyon sokan mondják az Európa Tanácson belül is -, hogy amíg a társadalom, a civil szféra és a lakosság széles köre nem társul az európai uniós törekvésekhez, addig nem javul az európai állampolgárok érzete, érzése, az a keserűség, ami a felmérésekből is sok esetben kitűnik a megítélés területén.
Fontos kérdésnek tartom egy elnökségi időszakra - hisz az Európa Tanács állásfoglalása és ajánlása is így szól -, hogy újra kellene Európának és az Európai Uniónak is gondolnia a regionális politikát, és törekedni a civil társadalom részére a regionális parlamentek létrehozására. Hiszen elkezdődött egy kommunikáció a tavalyi évben az Európai Parlamenten belül is, hogy nemcsak az európai parlamenti képviselők, hanem a nemzeti parlamenti képviselők közös ülése zajlik, tehát érzi az Európai Unió is, hogy feszíti az európai törekvéseket a jelenlegi állapot, és ha a lisszaboni szerződés elfogadásra kerül, új kihívások is meg fognak jelenni ezzel kapcsolatosan, és új gondolkodás is az Európai Unió részéről. Hisz maga a bővítés nem áll meg, egyre többen szeretnének az Európai Unió tagországává válni, egyre több feszültséget hoznak be az Európai Unióba, és ha a társadalmat, a civil szervezeteket nem tudjuk arra a szintre felemelni, hogy az érzetük javuljon, abban az esetben az elfogadottsága is azon a szinten marad, amin jelen pillanatban van.
Én célszerűnek tartanám az ebbe az irányba történő gondolkodást egy elnökségről, mert elcsépeltté válnak szép lassan azok a szlogenek, amelyeket Szlovénia is kitűzött az elnöksége idejére, energiakérdés, egyebek. Ezeken már túl kellene jutnia az Európai Uniónak 2011-re. Tehát új pólusokat kellene keresni, hogy mi tudja erősíteni az egyesült Európa elfogadottságát ezen a területen. Röviden ennyit szerettem volna mondani.
ELNÖK: Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azt hiszem, az a helyzet, hogy túljutottunk azon a vitán, hogy melyik tagállamnak milyen szavazati súlya legyen, hogy a főképviselőnek milyen kompetenciái legyenek, és még számos olyan kérdésen, amiről sokat vitatkoztunk, de azt gondolom, hogy hétköznapi polgárként nem biztos, hogy bennünket vagy polgártársainkat érdekelnek. Ez a helyzet, hogy túlvagyunk ezen az időszakon, amikor olyan dolgokról beszéltünk, amely a közvélemény nagy részét, valljuk be, nem érdekelte, és azt hiszem, nem is volt elvárható, hogy ezek a kérdések valóban érdemben felcsigázzák a közvéleményt.
Most eljutottunk egy olyan szakaszba, hogy tudunk beszélni konkrét dolgokról, olyan dolgokról, amelyek akár az állampolgárok jólétét, akár az állampolgárok biztonságát érintik. Az első ilyen kézzel fogható ügy talán az energia- és klímacsomag. Azt hiszem, ez mindannyiunk számára érthető, és ha sikerül ezzel egy jó példát teremtenünk, hogy itt kézzel fogható vállalásokat tesznek a tagállamok, az Unió hitelességét ebben sikerül megőrizni, akkor talán sikerül közelebb hoznunk ismét önmagunkhoz meg a közvéleményhez is azt, ami valójában az Unióban történik. Ez a dolog tematikai része.
A másik, hogy hogyan lehetne a civil társadalmat, a régiókat, a tagállamok közvéleményét megragadni intézményi vonalon, vagy milyen szinten lehetne a kapcsolódási pontokat megtalálni. Egyrészt az Unióban a tagállamok, az Európai Parlament, a Bizottság, általában az uniós intézmények támogatják azt, hogy az Unió régiók uniója legyen, vagyis a tagállamokon belüli régiók őrizzék meg azokat a kulturális-gazdasági sajátosságaikat, amelyek ott tartják az ott lakókat, és jó érzéssel töltik el azokat, akik ezekben a régiókban laknak. Azt gondolom, hogy ennek a politikának az erősítése, fenntartása valóban szükséges.
Másik oldalról viszont óvnám magunkat meg az uniós intézményeket attól, hogy valamilyen módon befolyásolják a tagállamokat, vagy standardokat sugalljanak a tagállamoknak, hogy milyen legyen a regionális berendezkedésük. Szerintem az úgy jól van, hogy maguknak a tagállamoknak van joguk és lehetőségük eldönteni, hogy milyen közigazgatási struktúrában végzik a munkájukat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Azt hiszem, államtitkár úr félreértett vagy kevésbé értett meg ebben a kérdésben. Egyre több ország társul az Európai Unióhoz, és Koszovó kapcsán több ország esetében is félelem alakult ki, hogy a saját területén élő nemzeti kisebbségnek esetleg mi lesz a törekvése. Ezzel párhuzamosan az Európai Unión belül is - mondjuk Belgiumban is - felerősödött a nemzeti kérdés, a katalán kérdés, a skót kérdés, lehetne sorolni tovább. Nagyon sok országban azt az elvet követték, hogy felülről határozták meg a régiók kérdését - így történt ez Romániában is -, tehát nem alulról építkezve, ahogy az Európa Tanács az ajánlásában ezt megfogalmazza, hanem felülről jelölték ki a régiókat. Azért is bátorkodtam azt mondani és javasolni, hogy az Európai Unió saját maga is át fogja tekinteni a régiós kérdéseket, mert nagyon jól tudjuk, hogy az ország nagyságrendjének arányában eltérések vannak, és ezek bizonyos feszültségeket okoznak, és ezen belül a tömbben élők nemzeti kérdése is feszíteni fogja a régiók regionális politikáját.
Én erre próbáltam utalni, és ehhez keresi az Európa Tanács és Strasbourg azt a megoldást, hogy a társadalom szélesebb körének a bevonásával egyre több országban alakuljon regionális parlament is, tehát próbálja javasolni maga az Európa Tanács is az Európai Unió irányába. Sokszor megfogalmazódik, hogy az Európai Unió és az Európa Tanács bizonyos kérdéseket közösen nem egyeztet, és azokat a feszültségeket, amiket az Európa Tanács észlel és jelez, nem biztos, hogy minden esetben az Európai Unió politikai szintjével is találkozik, de előbb-utóbb feszültségként meg fog jelenni, és én erre próbáltam rávilágítani.
ELNÖK: Államtitkár úr? (Iván Gábor nemet int.) Nem muszáj.
Van további hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Akkor engedjék meg, hogy röviden én is hozzászóljak két kérdéshez. Az egyik az osztrák ügy, ami felmerült az előző meghallgatás során, ugyanis nekem nagyon mély meggyőződésem, hogy ez egyenes következménye annak a jelenségnek, amit én PEP-nek, páneurópai populizmusnak hívok. Az osztrák lakosság bizony félt a bővítéstől és mindig volt egypár politikus, aki úgy érezte, hogy ezzel lehet belpolitikai támogatottságot növelni, ha arról beszélnek, hogy mennyire rossz Ausztriának, ha a SIS-2 hatályba lép és a magyarok ellenőrzés nélkül mehetnek. Erről szól a média és erről szól a populista politika, és csodák csodája, amikor a dolog bekövetkezik, akkor az osztrákok ettől meg vannak ijedve.
Ez rossz dolog, tudomásul vehető és persze küzdeni kell ezzel szemben, csak azért szeretném, ha erről beszélnénk egyébként sokat, mert amikor a magyar parlament plenáris ülésén az Európai Unió szóba kerül, hallom a frakciókat, egyiket a másik után, hogy csak arról beszélnek, hogy Magyarország szempontjából a dolog hogyan nézne ki. Van egy frakcióvezető, aki egyszer azt mondta, hogy ne arról számoljon be a miniszterelnök úr, hogy mit ért el, hanem arról számoljon be, hogy ki kap többet, Észtország vagy Magyarország. Aztán hallottam olyan felszólalást, hogy amikor az európai uniós elnökségre készülünk, akkor az mennyire jó lesz, mert ott tudjuk a magyar szempontból érdekes dolgokat átvinni.
Az Európai Unió arról is szól, hogy mennyit kapunk, arról is szól, hogy milyen nemzeti érdekeket tudunk átvinni, de ha a magyar politika csak erről fog beszélni, hogy specifikusan magyar szempontból mit jelentenek az ügyek, akkor ugyanolyan populisták vagyunk, mint azok az osztrákok, akik ezt a helyzetet létrehozták, és mi is azzal fogunk szembesülni, hogy a magyar lakosság az Európai Unióban nem szolidaritást, együttműködést, hanem kizárólag ezt fogja látni. Ha ebben lenne paradigmaváltás, szerintem hasznos lenne nemcsak Ausztriában, hanem Magyarországon is.
A második megjegyzésem. Teljes mértékben osztom Ékes képviselő úrnak azt a nézetét, hogy alaposabb tanulmányozást érdemel az, amit a nagykövet úr mondott a felkészülésről és az úgynevezett "belpolitikai béke". Az ellenzék azt mondta, hogy fél éven keresztül nem lő ágyúval, hanem csak géppisztollyal, nyilván interpellációk vannak a parlamentben, van normális belpolitikai vita, de nagy nyomásnak nem teszi ki. Pelczné Gáll Ildikó kifejezett kérdésére, hogy milyen egyeztetés volt a pártok között, azt mondta, hogy semmilyen, tehát mondjuk, arról, hogy kikből fog állni az apparátus. Mondta az alelnök úr is, hogy a Fidesznek ez tényleg fontos dolog. Az volt a válasz, hogy nem volt ilyen, a politika ebbe nem szólt bele. Ez azért érdekes, mert az öt párt megállapodás előtt áll, amiben volt pár ellenzéki kérés, amelyek közül van olyan, amit én tudok egyébként méltányolni. Szerintem a dolog túlmegy, tehát Magyarországon jelenleg az az igény, hogy az apparátus kiválasztásába pártok szólhassanak bele és még a prioritások meghatározása is konszenzussal történjék.
Hadd tegyem hozzá ebben a keretben, hogy a legnagyobb sajnálatomra és nem is egészen értem, de az MSZP e tekintetben kiállt a kormány mögül és részben a Fideszt támogatja. Azért érdekesek ezek a dolgok, mert ha ez így lesz, akkor a megállapodás megvan, és a Szabad Demokraták Szövetsége - Csapody Miklós elment - nem fogja megakadályozni, hogy a megállapodás létrejöjjön, ha a két nagy párt megállapodik. Csak jelzem, hogy ha Szlovéniát akarjuk mintaként tekinteni, akkor ott ilyen nem volt, és nagyon tartok attól, hogy ebben a felfokozott politikai helyzetben, ha szabad így fogalmazni, ezek a dolgok nem fognak előrevinni egy cseppet sem.
Nem tudom megmondani, hogy a 2010-es választások után akár én országgyűlési képviselő leszek-e, azt sem tudom megmondani, hogy a pártom parlamenti párt lesz-e, de azt meg tudom mondani, hogy amennyiben a pártom parlamenti párt lesz és amennyiben én országgyűlési képviselő leszek és ellenzékbe kerülök, fél éven keresztül támogatni fogom a kormányt az elnökségi célkitűzésekben anélkül, hogy igényt formálnék arra, hogy beleszóljak abba, hogy hogyan tegye, mert egyszerűen egy parlamenti demokrácia nem így működik. Jó lenne, nyilván a nagy pártok számára a tét más, ezt abszolút megértem, de mégis jó lenne, ha ezt tudnánk kijelenteni és nem jó néhány évvel az elnökség előtt elkezdeni harcolni azon, hogy gyakorlatilag kinek kerül a kezébe hatalom, mert azért lássuk be, ha az ötpárti tárgyalást megnézzük, azért ez a hatalom gyakorlásáról szól már most. Szlovénia ezt nem csinálta. És ha megállapodtunk abban, hogy csináljuk utánuk jól azt, amit ők jól csinálnak és ne kövessük el azt a hibát, amit ők elkövettek, akkor azt javaslom, hogy ebben csináljuk azt, amit ők tettek.
Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Csak a most elhangzottakra egy gondolatot szeretnék mondani. Amikor speciel az osztrák kérdést megközelítettük, semmilyen populizmusról nincs szó, szeretném elmondani. Tény és valóság, amikor azt mondom, hogy európai polgárokat akadályoznak meg, tehát nemcsak magyar polgárokat akadályoznak, amikor ebben kérik a segítséget. Ez nem populizmus, ez tény, hogy ha idejön egy belga vagy francia és át akar menni, mondjuk, a fertőrákosi barlangból az új szentmargitbányai barlangszínpad előadását megtekinteni, nem teheti meg, hanem körbe kell menni neki 30 kilométert, amikor kitűnő aszfaltút van, szeretném jelezni, a páneurópai pikniken keresztül egy hat vagy nyolc méter széles út vezet. Ez nem populizmus, ez kérés. Azt is szeretném elmondani - az osztrák napilapnak is ezt nyilatkoztam -, hogy a magyar települések, elnök úr, olyan táblát tettek ki, hogy "nagy szeretettel köszönjük az ide látogató vendégeinket" szemben a behajtani tilos táblával.
A másik, amit az elnök úr azonnal lereagált, hogy a szlovén nagykövet mit válaszolt. Szeretném azt mondani, hogy a nagykövetnek nem akartam visszakérdezni újból, hogy nem arra válaszolt, mert azt mondta, hogy a politikai államtitkárok kiválasztásában nem volt politikai egyeztetést. Ezt válaszolta és nem pedig azt, hogy a személyi állomány kiválasztásánál. Arra nem válaszolt, nem akartam figyelmeztetni a nagykövet urat, hogy a kérdésemre nem válaszolt. Tehát ezt úgy leáltalánosítani, hogy már a nagykövet úr kijelentette, hogy ez így történt, enyhén csúsztatás, ezt szeretném elmondani és még egyet: ha egyszer tényleg előre akarunk lépni, akkor tényleg konszenzust kell keresni, és ha az elnök úr úgy tudja, hogy a Szocialista Párt ebben partner, akkor valószínűleg felmérik azt a dolgot, hogy konszenzus útján lehet előrevinni egy országot, nem pedig azzal, hogy keressük azt a dolgot, amit ön mond, hogy nem kell konszenzust keresni.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából a kialakult helyzet miatt érzem szükségét annak, hogy néhány mondatot mondjak. Egyfelől azt szeretném mondani, erre az elnök úr is utalt, a nagykövet úr is és az államtitkár úr is, hogy amikor egy ország elnökli az EU-t, akkor ott van a rivaldafényben. Rendkívül lényeges ez a fél év, de nem ez a fél év az, amikor a nemzeti érdeket a legközvetlenebbül és a legerőteljesebben neki érvényesítenie, próbálnia kell, hanem van ennek egy felvezetője meg egy sikeres elnökség, mondjuk, megnövekedett presztízsét learató, azt kamatoztató időszak is. Azt látom, hogy természetesen erre a konszenzusra lehet, hogy nagy szükség lenne, ugyanakkor azt gondolom, hogy amikor a magyar elnökség sorra kerül, addigra az Európai Unióban számos olyan kérdés már meghatározott síneken mozog, amely a magyar nemzeti érdeket alapjaiban érinti, és rendkívül lényeges lenne, ha ezekben a kérdésekben valamiféle konszenzusteljesítményt tudna a magyar politika nyújtani.
Mindenféle részletezés nélkül két dologra utalnék: meg fog történni az Unió költségvetési reformjának az áttekintése, illetve egyáltalán a tervezés dolga, illetve az Unión belüli kohéziós politika jövője. Számos tekintetben azoknak az embereknek a szempontjából, akiket egyébként a Fidesz is vagy az ellenzéki pártok is olyan fontosnak tartanak, illetve az ő képviseletüket hangsúlyozzák, ezek a közös politikák rendkívül lényegesek, és ezek akkor már olyan állapotban lesznek, amit nem a magyar elnökség minősége befolyásol, hogy milyen mozgások lesznek, hanem az azt megelőző magyar és európai politika teljesítménye.
A másik, amit szeretnék mondani. Úgy látom, hogy Szlovénia és Magyarország lehet, hogy eltérő politikai állapotban van. Szlovéniában mást jelent a konszenzusigény és a konszenzusképesség adott esetben, mint Magyarországon. 2008 februárjában úgy tűnik nekem, hogy Magyarország ebből a szempontból politikai értelemben egy sokkal konfliktusosabb helyzetben van, mint Szlovénia, és nem pusztán azért, mert kevésbé szerencsés, vagy kevésbé kicsi, vagy kevésbé más sorrendben van, hanem egész egyszerűen a két ország más szituációban teszi a dolgát, ezért más az értelme és más a lehetősége annak a konszenzusnak is, amiről egyébként mi beszélünk. Lehetséges, hogy mondjuk, egy szlovén példát nem teljesen szerencsés automatikusan Magyarországra alkalmazni.
Végül úgy gondolom - ebben a bizottságban eddig nagyon sok szó esett erről, és most is -, elismerem, hogy az elnökségi felkészülésnek a humánpolitikai, szervezeti része rendkívül lényeges az ellenzéki pártoknak is, meg a kormányzó pátoknak is, mert sajátos módon van időzítve politikai értelemben a magyar elnökség, viszont azt gondolom, hogy ehhez képest kevesebb szó esett és esik a felkészülés politikai tartalmi ügyeiről, amiket én legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb kérdésnek tartok.
Pontosan ezért én azt javasolom - igen, javasolom, ez a jó szó -, hogy a következő féléves munkatervünk összeállításakor, illetve a kormánnyal való kommunikációban törekedjünk arra, és kérjük a kormányt is, hogy egyrészt a felkészülésnek ezeket az aspektusait is vegyük most már sorra, másrészt, amiről már két fordulóban szó volt, a személyi felkészülés dolga, ebben pedig jó lenne, ha egy szabatos ajánlat hangzana el.
Én tudom, hogy van ez az ötpárti, amiről az elnök úr itt beszámolt, és értelmezte politikai értelemben ennek a mostani stációját, de azt gondolom, hogy eleve már a Szetey államtitkár úr által előterjesztett személyi-politikai HR-es terveknek vagy elképzeléseknek is vannak olyan pontjai, amit mi nem vitattunk meg. Kaptunk egy papírt, arról beszélt ő, tájékoztatott minket, ezt mi elolvashattuk, tájékozódtunk. És nem a tartalmi kérdés, hogy az ellenzék és a kormányoldal hogyan vesz részt ennek a személyi állománynak a rekrutálásában, tehát mi a rezsim, hanem önmagában a tervnek bizonyos elemei, felépítése, ütemezése vetnek fel kérdéseket, bennem például azt, hogy mennyire képes egy ilyen elképzelés vagy a kormány tervezőmunkája stabilizálni azt a köztisztviselői csúcsteljesítményre képes csapatot - el is várjuk ezt a csúcsteljesítményt attól a köztisztviselői magtól -, amelyik a legfontosabb szerepet viszi ma is az uniós döntés-előkészítésben, és amelyre leginkább számítani kívánunk az elnökségi munka során is. Tehát azt gondolom, a két dolgot vegyük sorra, de kerüljön szóba most már az elnöklés politikai tervezése is, és ha a személyi kérdésekről beszélünk, akkor nézzük meg más aspektusait is a dolognak azonkívül, amiről az öt párt egyébként érhetően tárgyal.
Végül egy kérdés még az államtitkár úrhoz. Szóba került Koszovó. Elég sajátos a helyzet, mert egy viszonylag új, méreteiben kicsi, ugyanakkor a volt Jugoszlávia részéből önállósodott tagállam az elnöke az Uniónak akkor, amikor egy ízig-vérig balkáni külpolitikai kérdés osztja meg akár a közösséget, akár a nemzetközi közösséget. Hogyan látja államtitkár úr: ebben a helyzetben az elnöklő Szlovénia azokat a kihívásokat és azokat a feladatokat, amiket a sors most reá mért, képesnek látszik-e felkészülten, úgy kezelni és vinni, ahogy azt az államtitkár úr által jelzett, vagy ön által átküldött előkészítő papírban rögzítenek, hogy miféle magyar vagy európai uniós érdekek vannak, amiknek teljesülni kellene a dolog kezelését tekintve? Megmondom őszintén, bennem egy kérdés van: amikor bekövetkezik a függetlenség kinyilvánítása, az Unió erre való reagálásaképpen az a magyar szempontból kívánatos állapot körvonalazódik-e, hogy elegendő mennyiségű és összetételű uniós tagállami csoport az, amelyik viszonylag egységesen tud erre reagálni, és hogyan kezeli azt a kérdést, ami az ettől való eltérést és az időbeli ütemezését jelenti a dolgoknak.
Nem tudom, elég világos volt-e, remélem.
IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Ha szabad, először az első felvetésre hadd reagáljak, az elnökségi felkészülés politikai programjára! A tervünk az, hogy ebben a félévben ezt a munkát megkezdjük. Ezt a munkát, tekintettel arra, hogy Spanyolországgal és Belgiummal egy közös politikai felelősséget vállalunk ezért a másfél évért, a két másik tagállammal egy szoros együttműködésben kell megtegyük. Úgyhogy a dolog menete az lesz, hogy természetesen magunk között - beleértve a kormányt, és beleértve az Országgyűlés pártjait - kell legyen egy elképzelés arról, hogy ebben a másfél évben, különösen a magyar elnökség fél éve alatt milyen célokat kívánunk elérni, és ezeket az elképzeléseket meg kell vitassuk spanyol és belga partnereinkkel, ami egy többször iterációs folyamat eredményeképpen minden bizonnyal az év végéig már egy tartalmában fogható programot, programtervezetet vagy programvázlatot fog eredményezni. A helyzetet még az árnyalja, hogy az előttünk lévő francia-svéd-cseh elnökséggel is egyeztetünk kell. Ez a trikó a mostani időhöz képest utánunk van, de a magyar elnökséghez képest előttünk látja el ezt a feladatot. Ezzel a trióval is le kell egy egyeztetést folytatni.
Én azt nagyon szívesen és őszintén felajánlom, hogy ezekben a kérdésekben ennek a programnak a tervezése kapcsán a bizottságot tájékoztatjuk, a bizottság véleményére kíváncsiak leszünk. Ez a kérdés nyilván az ötpárti egyeztetéseknek is tárgyát fogja majd képezni.
Koszovó ügyéről szándékosan nem beszéltem, mert tudomásom szerint a miniszter asszony fogja a parlament pártjait tájékoztatni még a hét folyamán. Én ezt nem szeretném megelőlegezni, és a Külügyminisztériumon belül sem az én portfolióm Koszovó ügye. Ami az elnökségi munkából Koszovó vonatkozásában látható: egyértelmű, hogy az elnökség első időszakában, de lehet, hogy az egész elnökség időszakában talán ez a legnagyobb feladata a szlovén elnökségnek, nagyon sok erőforrást elvisz a szlovén elnökség szempontjából, ami teljesen érthető. Nagyon komolyan készült erre a kérdésre az elnökség. Azt hiszem, hogy azt a szerepet, hogy egy olyan országról van szó, amely része volt korábban a Jugoszláv Köztársaságnak, ezért sajátos kapcsolata, ismeretei vannak a régióról, beleértve Szerbiát és Koszovót is, ugyanakkor egy elnöki pozícióból a tagállamok együttes érdekét kell érvényre juttatni, tehát ezt a rendkívül kényes helyzetet eddig az elnökség viszonylag jól kiegyensúlyozott módon tudta kelezni. Arra készül az elnökség, hogy amint a függetlenség kinyilvánítására sor kerül, rögtön a következő napon lesz egy általános és külkapcsolati ügyek tanácsa, ahol arra fog az elnökség kísérletet tenni, hogy jöjjön létre egy közös platform a tagállamok között a tekintetben, hogy legyen egy közös uniós reakció a függetlenség bejelentésére.
Tehát, ami eddig látható, azt gondolom, hogy nagy erőfeszítéseket tesz a szlovén elnökség, és nem kezeli rosszul ezt a kérdést. De a dolgok izgalmas és kényes része még előttünk áll, úgyhogy nyilván majd az idő múltával lehet pontosan megítélni, hogy a szlovén elnökség ebben mennyire lesz sikeres.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Három megjegyzést hadd tegyek! Az egyik: szerintem az elnökséget mint egy esélyt kellene kezelni, most kifejezetten politikai szempontból, hogy végre helyre tudjuk állítani azt a fajta megbomlott, normális közéleti egyensúlyt, amit egy elnökség egyszerűen nem fog elviselni. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy a kilépést a konfliktusos időszakból előtte végre kell hajtanunk, és abban bízom, hogy ez egyfajta kényszerként segítheti ezt a folyamatot.
A második megjegyzésem: azt gondolom, hogy a magyar közigazgatás, amelyet a rendszerváltás óta sokféle, ilyen-olyan kontraszelekció ért - politikai és piaci vegyesen -, most végre ki kell hogy lépjen ebből a szakaszból. Itt most nem arról van szó, hogy a pártok emberei bekerülhetnek-e ezekbe az apparátusokba, hanem hogy Magyarország kap-e egy olyan megerősített közigazgatási apparátust, amivel többek között az elnökségi követelményeknek meg tud felelni, ez egy egyébként is normális ország számára alapvető követelmény lenne.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy az elnökségi napirendnél alapvetően látnunk kell, hogy 95 százalékban ez eldől, mire egyáltalán elkezdhetjük tervezni, hiszen az Európai Uniónak olyan folyó ügyei vannak, amikkel nem lehet nem foglalkozni. Amit viszont a nagykövet úr által elmondottakból nagyon érdemes lenne figyelembe venni - túl azon, hogy közben normalizáljuk a közéletünket -, hogy mi lesz az az 5 százalék, amivel az Európai Uniót és egyben Magyarországot érdemben - ahogy ő kifejezte - promócionálni lehet, mi lesz az a különleges vonása annak a hat hónapnak, ami ad neki valamiféle többletet az egyébként kötelező kűrök mellett, ami segíthet abban, hogy az Európai Unió egy picit vonzóbbá, Magyarország pedig ezáltal szintén egy picit vonzóbbá tehesse önmagát. Talán ezen érdemes gondolkodnunk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen.
ELNÖK: Van további hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Talán megengedi az alelnök úr, hogy nagyon röviden szóljak erről a populizmus dologról. Igaza van abban, amit mondott. Arra gondoltam - ha rosszul fejeztem ki magam -, hogy a populizmusnak könnyebben keletkezik ilyen következménye, és reméljük, hogy ezt előbb-utóbb fel lehet számolni.
Ami pedig a legfontosabb ügyet illeti és végül is nem baj, hogy egy kicsit informálisan is tárgyalnunk erről, Szlovénia is néha megosztott ám. Nem annyira, mint Magyarország, de jobban, mint egy átlagos nyugat-európai ország, csak erről keveset tudunk. Sikerült a dolgot megoldaniuk. Szerintem Veress képviselő úr ezt jól foglalta össze, itt most a vita arról zajlik, hogy a politikai pártok megbíznak-e a kiválasztás mechanizmusában vagy pedig ebben részt vesznek-e aktívan. Én azért érvelek, azért harcolnék, hogy ne vegyenek részt aktívan, a Szabad Demokraták Szövetsége se, tehát senki, hanem egy olyan áttekinthető rendszer legyen, amelyben lehet bízni, hogy a kiválasztás szempontrendszere egy dolgon alapul: az alkalmasságon, a rátermettségen és ennek nagyon sok alkritériuma van.
Még egyszer mondom, hogy a vita nem erről zajlik sajnos, mert ha erről zajlana, akkor szerintem könnyebb lenne megállapodni. Van a dolognak egy másik eleme, a politikai, amit Kocsi alelnök úr vetett fel, hogy ezekben is konszenzuskényszert írunk-e elő, mondjuk, a prioritások meghatározása konszenzust igényel-e. Mert az, hogy a logóban legyen konszenzus, legyen persze, de pesszimista vagyok a tekintetben, hogy ezekben az erős politikai kérdésekben konszenzust el lehet érni. A szlovén nagykövet szavait úgy értelmeztem - valóban nem volt pontos -, azt mondta lényegében, hogy a politika ebbe nem szól bele, és szerintem ezt ilyen módon magunkra is irányadónak tekinthetjük.
Egyéb hozzászólás van? (Senki sem jelentkezik.) Ha nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezárjuk.
Visszatérünk a legelsőre egy rövid mondat erejéig. Kellene egy bizottsági előadó az energiapolitikával kapcsolatban. Nem tudom, hogy Szirbik képviselő úr vállalná-e. (Szirbik Imre: Igen.) Mivel ilyen lendületesen szólt hozzá, akkor a többségi véleményt ő mondja el. Kisebbségi előadót jelentsünk be? (Jelzésre:) Ivanics Ferencet bejelentjük mint kisebbségi előadót.
Nagyon szépen köszönöm a munkát, kellemes napot és egyebeket kívánunk. Jövő héten kedden lesz ülésünk és nem 9 órakor, hanem igyekszünk később kezdeni.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 33 perc.)
|
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Szűcs Dóra