1. Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Szűcs Erika (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Botka László (MSZP) dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Káli Sándor (MSZP) Szűcs Erikának (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Firtl Mátyásnak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)

Meghívott

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra.)

Elnöki bevezető

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Kedves Vendégek! Mindenekelőtt egy magyarázattal tartozom azzal kapcsolatban, hogy miért ebben a helyiségben tartjuk meg a mai meghallgatást. Ennek az oka, mint annyi mindennek, az Országgyűlésben magában keresendő. Az Országgyűlés elfogadott egy olyan házszabály-módosítást, amelynek az a lényege, hogy a miniszterjelöltek meghallgatására olyan bizottsági teremben kell sort keríteni, amely bizottsági terem zárt láncú televíziós közvetítéssel rendelkezik, és a mai állapot szerint, ez az egyedüli olyan terem az Országházon belül, amely ilyen zárt láncú televíziós közvetítéssel bír. Ez persze semmifajta előnyt nem jelent azzal kapcsolatban, hogy mit jelentene egy túl korai kormányváltás - nem lehetne az új minisztereket meghallgatni, már csak parlamenti költségvetési ok miatt sem. Na jó, ez egy tréfásnak szánt megjegyzés volt, az ellenzék, gondolom, nem méltányolja.

A második megjegyzésem már a napirendi ponthoz kapcsolódik, de azért elmondom most, hogy miért kerül sor az igazságügyminiszter-jelölt meghallgatására az Európai ügyek bizottságában. Ennek részben hagyomány teremtette okai vannak, ez pedig a jogharmonizációs felkészülés, amelynek mai jelentősége már lényegesen csekélyebb, miután Magyarország tagja az Európai Uniónak. Azonban ezen túlmenően is két olyan körülmény van, amely indokolttá teszi az igazságügyminiszter-jelölt bizottság előtti meghallgatását. Az egyik a harmadik pilléres együttműködés, másodjára pedig, hogy amennyiben jól értem a helyzetet, akkor a Magyarországgal szembeni európai uniós kötelezettségvállalások, illetőleg kötelezettségszegések vonatkozásában a Külügyminisztériumnak és az Igazságügyi és - jelenleg - Rendészeti Minisztériumnak egy együttes hatásköre van. Úgyhogy ezek azok a területek, amelyek miatt indokolt az igazságügyminiszter-jelölt meghallgatása.

A napirendi javaslat elfogadása

Éppen ezért nagy tisztelettel köszöntöm Draskovics Tibor urat, megjelölt igazságügy-minisztert. Kérdezem a bizottságot, hogy a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e észrevétel. (Senki sem jelentkezik.) Ilyen nincs. Akkor kérdezem a bizottságot, hogy a napirendet támogatja-e. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

A határozatképesség megállapítása

Egyben bejelentem azt, hogy a bizottságunk határozatképes, mégpedig oly módon, hogy Botka László Eörsi Mátyásnak, Káli Sándor Szűcs Erikának, Molnár Csaba Legény Zsoltnak, Tasnádi Péter Kocsi Lászlónak, Varga Zoltán Veress Józsefnek, Braun Márton Ékes Józsefnek, Hörcsik Richárd Firtl Mátyásnak, Nógrádi Zoltán Ivanics Ferenc képviselő úrnak adott eseti képviseleti megbízást a mai ülésen való képviseletre.

Dr. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt kinevezés előtti meghallgatása

Tisztelt Bizottság! Ülésünk határozatképes. Egy napirendi pontunk van ma reggelre, aztán majd folytatjuk majd egy másik ügyben.

Megadom a szót Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt úrnak.

Parancsoljon!

Dr. Draskovics Tibor szóbeli kiegészítése

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a lehetőséget. Nagyon örülök, és megtiszteltetésnek tekintem, hogy az Európai ügyek bizottsága is lehetőséget ad a meghallgatásra.

Azért örülök, mert az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egyik nagyon fontos, mondhatnám súlyponti felelősségi és tevékenységi körének tekintem mindazt, ami az európai uniós tagságból Magyarországra, a magyar kormányra következik. (Kocsi László megérkezik az ülésre.)

Mielőtt ennek néhány részletkérdéséről szólnék, engedjék meg, hogy elmondjam önöknek egy-két mozzanatát annak, ahogyan én az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium jellegét, helyét a kormányban felfogom, mert ebből adódnak következtetések az Európai Unióval összefüggő teendőkre is.

Azt szeretném, ha az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az eddiginél határozottabban, láthatóbban látná el azt a, mondjuk így, horizontális felelősségét a magyar kormányban, ami a jogrendszer fejlesztését, annak színvonalát, belső konzisztenciáját illeti. Ebből következik az is természetesen, hogy az uniós jogharmonizációs teendőket is fontosnak, és ebben a minisztérium szerepét meghatározónak tekintem.

Különösen fontosnak tartom, hogy a minisztérium legyen kezdeményezője mindazoknak a jogalkotási lépéseknek, amelyek ahhoz kellenek, hogy a szabályozási és adminisztratív környezetben, amiben a vállalkozások és egyébként az állampolgárok is élnek, és ami ma hallatlan terhet ró a gazdaságra - nem pontos, de úgy gondolom, hogy közelítőleg elfogadható becslések szerint a GDP körülbelül 6-6,5 százalékát költjük el társadalmi költségként ezek miatt az adminisztratív terhek miatt - érdemi áttörést lehessen elérni azért, hogy a vállalkozások versenyképesebbek legyenek, az emberek pedig gyorsabban és kényelmesebben tudják intézni az ügyeiket; az egész állami magatartás, mind a szabályozás, mind pedig a szabályok érvényesítése a mainál következetesebb, kiszámíthatóbb legyen. Ez az én alapállásom.

Ebből az alapállásból következik az, hogy a jogharmonizáció területén nagyobb kiszámíthatóságot, nagyobb tervszerűséget, egy fegyelmezettebb munkát szeretnék. Hozzá kell tenni, hogy a jogharmonizációs tevékenységnek csak egy kisebb része magának az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak feladatkörébe tartozó kérdés, nagyobb részét más tárcáknak kell elintéznie. Itt a minisztériumnak kezdeményező, összehangoló, mondjuk ki, időnként számon kérő feladata van. Ezt a feladatot én szeretném nagy határozottsággal ellátni.

Ami az európai uniós együttműködés más kérdéseit, a bel- és igazságügyi együttműködés dolgait illeti, úgy gondolom, hogy Magyarország eddig sikerrel vett ebben részt. Szeretném ezen a bázison ezt folytatni azzal, hogy minden ponton, ahol akár a magyar alkotmányból, akár pedig a ma uralkodó politikai és jogfelfogásból adódóan nekünk vitánk van vagy lehet a Bizottsággal vagy más tagországokkal, ott nyilván a hazai álláspontot következetesen képviselni kell. Azt persze látnunk kell, hogy néhány kérdés rövidesen az asztalra fog kerülni, amit először itthon és nagyon alaposan végig kell vitatni. Leginkább itt az állampolgári jogok, az adatvédelem és a biztonság közötti lehetséges konfliktus megoldása szerepel. A magyar jog itt láthatóan egy kicsit más felfogást vall, mint ami Európában ma mainstreamnek tekinthető. Nincs ezzel semmi baj, le kell folytatni az ezzel kapcsolatos vitákat itthon, és ennek megfelelő álláspontot kell képviselni az Unióban.

Látni kell persze, hogy óriási változások előtt állunk. A lisszaboni szerződés új alapokra és jogi keretek közé helyezi a bel- és igazságügyi együttműködést. Ez egyre inkább az Unió természetes és megszokott döntési mechanizmusába és jogi keretei közé kerül. Fel kell készülnünk arra, hogy bizonyos értelemben, ha nem is romlanak, de legalábbis bonyolultabbá válnak az érdekérvényesítési lehetőségek, hiszen, amikor a többség vagy a minősített többség dönt, akkor bizony csak nagyon ügyes szövetségeskereséssel lehet érvényesíteni a magyar álláspontot. Ezt kell majd tennünk. Ennek feltételeit személyes és szakmai kapcsolatok tudatos építésével kell majd megteremtenünk.

Vannak előttünk örömteli események, leginkább ilyen most, március végén a schengeni térséghez való csatlakozás befejezése azzal, hogy a légi közlekedésben is megtörténik ez az átállás.

Itt szeretném megköszönni mindazoknak - akár az IRM-ben, akár még a jogelődjében, a Belügyminisztériumban, akár a rendőrségnél, határőrségnél dolgoztak a schengeni csatlakozás előkészítésén, mert úgy látom -, hogy nagyon szép munkát végeztek. A közvélemény ebből persze azt látja, hogy a sorompók eltűntek, e mögött azonban sok-sok év nagyon kemény jogalkotási és szervezőmunkája volt. Úgyhogy úgy gondolom, köszönetet és elismerést érdemelnek mindazok, akik ebben részt vesznek, és persze, igazságügyi és rendészeti miniszterként nekem az is dolgom, hogy a magyar polgárok számára valósággá tegyük mindazt, amit Schengen jelent. És ha azt látjuk, hogy valamelyik szomszédunknál a helyi közösségek megpróbálják ilyen-olyan trükkel a magyar polgárok számára megnehezíteni azt, hogy éljenek a határnyitás adta mindennapi lehetőségekkel, akkor fel fogok lépni ez ellen, mert úgy gondolom, hogy ez is része a teendőimnek. Szerintem mindannyian értik, hogy miről van itt szó.

Schengennel összefüggésben említést érdemel az is, hogy nekünk nagy-nagy figyelemmel kell eljárni. A magyar kormány eddigi diplomáciai, politikai erőfeszítései mind erre irányultak - ráadásul sikerre is vezettek jórészt -, hogy a schengeni csatlakozás a határon túl élő magyarság számára ne jelentse az esélyek romlását, ne jelentse azt, hogy megnehezül a Magyarországra utazásuk. Míg Schengen és az egész Európai Unió a szlovákiai és immár romániai magyarság számára hallatlan új lehetőségeket tárt fel, nagyon kell figyelnünk Ukrajnára, Szerbiára. Úgy tűnik, hogy amit eddig ebben az ügyben fontosnak tartottunk, azt sikerült elérni. Ezen kell tovább dolgozni, így is fogok tenni.

Végül az utolsó kérdés, amit szóba szeretnék hozni, az látszólag egy távoli ügy, de nagyon közel van ám, az a 2011-es magyar elnökségre való felkészülés. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban a kormány által elfogadott stratégiának megfelelően elindultak az előkészítő munkálatok, folyik a kollegák kiválasztása meg a majdani témák azonosítása, amiben a magyar elnökségnek kezdeményező vagy szervező szerepet kell ellátnia. Én arra fogok törekedni, hogy a minisztérium erre nagyon időben és nagyon jó színvonalon készüljön fel, mert úgy gondolom, az ország számára rendkívül fontos, hogy itt jól szerepeljünk, jól válasszuk ki azokat a témákat, amelyeket a magyar elnökség középpontjába állítunk majd, és azokban próbáljunk meg jelentős sikereket elérni.

Talán ennyit bevezetőül, és készséggel állok a bizottság tagjainak a rendelkezésére. Még egy technikai félmondatot engedjenek meg: szeretném megkövetni a bizottságot azért, mert a korábbi ígérettől eltérően a bizottság még nem kapta meg a kötelezettségszegési eljárásokkal kapcsolatos, korábban megígért részletes kimutatást. Itt éppen a Külügyminisztériummal való együttműködésből adódtak technikai nehézségek, de természetesen a bizottságot mélyen nem érdekli - gondolom - két kormányzati szerv közötti együttműködés bonyolultsága. Amit a bizottság kér, azt meg kell kapni, és a jövőben ez így is lesz.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterjelölt úr, az előterjesztést. Tájékoztatom arról, hogy a bizottság március 4-ére tűzte napirendre a Magyarországgal szembeni kötelezettségszegési eljárásokat, úgyhogy van idő pótolni minden ilyen típusú mulasztást.

Kérdések, hozzászólások, válaszadás

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy ez lenni szokott, a kérdések, megjegyzések, észrevételek ideje jött el. Először Firtl Mátyás alelnök úr kért szót. Azt mondták, hogy lassan mondjam, hogy a kamerának legyen ideje rámenni a beszélőre. (Derültség.) Tehát Firtl alelnök úr következik, Fidesz-KDNP.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, tisztelt miniszter-miniszterjelölt úr. Engedje meg, hogy végül mégis azzal a kérdéskörrel kezdjem, amivel ön befejezte, mert pontosan ezzel a kérdéssel fordultam a házelnök asszonyhoz, amit ön feltett, illetve ami a kötelezettségszegésről szólt, hiszen képviselőtársam, Manninger Jenő az Európai ügyek bizottsága ülésén már október 30-án feltette ezt a kérdést, aztán a kérdést megismételte november 20-án, és ezekre a kérdésekre választ nem kaptunk a mai napig sem. Éppen ezért úgy gondolom, mint ahogyan azért látom, hogy a miniszterjelölt úr eleve úgy jött, hogy tudja, van ez a kérdéskör, azzal együtt mégiscsak kérdezném, hogy ön szerint hány esetben folyik Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás. Milyen esetekről van szó, milyen állapotban vannak most, február 4-én? Mert ugye, október 30-án tettük fel első körben a kérdést, most már február - nem is 4-e, amikor a levelet megírtam a házelnök asszonynak, február 4-e volt - van, most a jelenlegi állapotban, ha tudnánk erről valamit. A magyar kormány álláspontja mi ezekben az eljárásokban, és mire számít a magyar kormány? Ez az első kérdésem. (Szirbik Imre megérkezik az ülésterembe.)

Amint a miniszter úr említette, a schengeni kérdéskörben nem tettem volna fel kérdésként, de szeretném elmondani, hogy valóban, lehet, hogy a határőrség integrációja rendben lezajlott, különböző együttes kormányülések is voltak Ausztriával közösen, ezzel szemben a határainkon azt tapasztaljuk, hogy az osztrák fél bizony behajtani tilos táblákat rak ki. Akkor az a kérdésem, hogy mit tesz ez ügyben, mert egyébként akkor a Rendészeti Minisztérium és az osztrák belügyminiszter asszony vett részt azokon a határnyitásokon, amikor azt a lehetőséget biztosították a nyugati határszakaszon élőknek, hogy kerékpárral, gyalogosan és lóval áthajthatnak az utakon, egyébiránt máshogy nem - személyautóval nem -, hát a mai világban leginkább ezzel szeretnénk közlekedni. Ezzel kapcsolatban mi az álláspontja a miniszterjelölt úrnak?

Szeretném azt is jelezni, hogy természetesen ez ügyben majd a külügyminiszter asszonyhoz is interpellációt nyújtok be, mert az mégiscsak furcsa, hogy ma Magyarországon azt kell megélni egy európai polgárnak, hogy eljön Magyarországra, és az egyik uniós országból egy másik uniós országba korlátozzák a közlekedését. Nemcsak magyar állampolgárokról van szó, hanem azokról az európai állampolgárokról is, akik megjelennek Magyarországon, és át akarnak menni ezeken az utakon. És ami a legfontosabb, számomra a legmegdöbbentőbb, hogy Sopronkőhidánál nyitottuk meg a határt, amire mindenki büszke Magyarországon, hogy a berlini falat is itt bontottuk meg, a határt itt nyitottuk meg, a páneurópai piknik helyszínén egy kitűnő út vezet, és most ott, ahol megnyitottuk a határt, nem lehet átmenni, mert behajtani tilos táblával találkozunk. Na, erről mi a miniszterjelölt úr véleménye?

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Elmulasztottan azt a tájékoztatást, hogy a mi bizottságunkban - szemben más bizottságokkal - az ügyrendet úgy határoztuk meg, hogy a jelölt úr rögtön válaszol a kérdésre, akkor lehetőség van egy kiegészítő kérdésre, és abban az esetben, ha van ilyen, még egy válaszra.

Miniszterjelölt úr!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen, hogy a képviselő úr kérdései alapján két olyan ügyre is részletesebben kitérhetek, amit a bevezetőben is jeleztem, mert magam is fontosnak tartom.

Ami az uniós jogharmonizáció helyzetének egészét illeti, ott a legfrissebb - ha jól olvastam a papírokat -, a február 14-i állapot szerint, ez szerintem elég frissnek tekinthető, a jogharmonizáció egészét illetően kifejezetten jól állunk, 99,24 százalékon - ez az Unió metodikája szerinti szám - állunk, ezzel ötödikek vagyunk a 27 tagország rangsorában. Tehát úgy gondolom, nincs ok a szégyenkezésre, csak persze tudni kell, hogy itt mozgó célpontra lövünk, mert az Unióban borzasztó nagy ütemben születnek azok a jogszabályok, amelyeket át kell ültetni, tehát itt egy pillanatra sem állhatunk meg.

Ami a kötelezettségszegési eljárásokat illeti, ott nem ilyen kiemelkedően jó a pozíciónk, nagyjából a középmezőnyben foglalunk helyet. A minisztériumi kollégáktól kapott tájékoztatás szerint 29 olyan ügyben folyik kötelezettségszegési eljárás, ahol tartalmi vita van a Bizottság és Magyarország között, merthogy a Bizottság megítélése szerint nem tettünk eleget valamilyen harmonizációs kötelezettségünknek, és 24 olyan, ahol inkább formai az ügy: nem tettük meg a szükséges bejelentéseket.

Ami nagyon jó a dolog tartalma szempontjából, és van következtetés belőle a munkamódszereket illetően, hogy nem folyik egyetlen bírósági eljárás sem ellenünk, és a statisztika szerint a kötelezettségszegési eljárás Bizottság általi megindítása és a probléma magyar részről történő megoldása között nálunk telik el a legrövidebb idő. Ebből az következik, hogy nem arról van szó, hogy tartalmi, súlyos viták lennének, és esetleg nem akarnánk, vagy nem tudnánk eleget tenni valamilyen kötelezettségnek, inkább helyenként rossz tervezésből vagy a feladatok torlódása miatt késve történik meg a harmonizációs lépés, és amikor megkapjuk a kötelezettségszegési eljárás megindításáról szóló tájékoztatást, akkor az érintettek összekapják magukat, és elintézik, amit kell.

Van néhány ügy - ezt persze érdemes tudni -, ahol láthatóan a tagállamok többsége legalábbis vonakodik eleget tenni. Klasszikus példája ennek mondjuk az online szerencsejátékokra vonatkozó szabályozás, mert minden tagállam úgy érzi, hogy anyagi érdekei fűződnének a jelenlegi szabályozás fenntartásához. Azért hozom ezt fel, mert bizonyosan lesznek ügyek, ahol hosszabb ideig elhúzódik egy-egy eljárás, és el tudom képzelni, hogy lesz olyan ügy, ami végül is a bíróságon végződik, mert fennmarad egy jogértelmezési vita. Szerintem ebben, ha kevés számú ügyről van szó, nincsen semmi baj. A lényeg az, hogy nagyon tervszerűen, fegyelmezetten, lehetőség szerint nem az utolsó pillanatban, hanem a parlament munkarendjébe is beillesztve végezzük ezt a munkát.

Van itt egy speciális ügy, és szerintem úgyis előjönne, ezért hadd hozzam szóba, ez a stratégiai jelentőségű vállalatokkal kapcsolatos törvénymódosításokról szóló törvényünk, és az ezzel kapcsolatos bizottsági magatartás dolga.

A közvélemény nyilván a sajtóból tájékozódik erről az ügyről, és a sajtó alapján azt hihetné, hogy itt nem is egy, hanem több eljárás folyik, és a Magyar Köztársaság már a vádlottak padján foglal helyet. Hát ebből az égvilágon semmi sem igaz. A Bizottság felszólított bennünket arra, hogy adjunk tájékoztatást. Ezt a tájékoztatást megadtuk, ennek nyomán lesz most konzultáció. Egyébként, ami az elmúlt napok valamelyik sajtóhíre, hogy egy másik kezdeményezés alapján is valami újabb lépést tett a Bizottság. Ebből mindössze annyi igaz, hogy valaki írt egy levelet az illetékes uniós biztosnak, aki meg azt mondta, hogy majd ezt jól meg fogjuk nézni, és ha van benne valami olyan, akkor azon elgondolkodunk, és ha majd elgondolkodtunk, akkor megtesszük a megfelelő lépéseket. Tehát egy teljesen formális nyilatkozatról volt szó a Bizottság részéről.

Ami a másik kérdést illeti, én egyetértek a képviselő úrral, ez szerintem Magyarország számára elvi kérdés kell legyen, hogy tudniillik a schengeni határnyitás jelentse valóban a személyek szabad mozgásának és ellenőrzésmentes mozgásának lehetőségét. Tudnunk kell, hogy a jogi helyzet legalábbis nem nagyon kedvező számunkra, mert a szerződések azt az egyébként érthető megszorítást tartalmazzák, hogy a korlátozásmentesség nem vonatkozik a közlekedésszervezési jellegű korlátozásokra. Magyarán, ahol behajtani tilos tábla van, az nem egy, a határ létéből vagy nem létéből következő korlátozás, hanem közlekedési jellegű. Ezért tehát úgy gondolom, hogy itt politikai fellépésre van szükség.

Én kész vagyok arra, hogy természetesen a külügyminiszter asszonnyal egyeztetett módon ezt a kérdést osztrák partneremnél fölvessem. Tudnunk kell persze, hogy az Európai Unióban ez nem egy példa nélküli történet. Más országok között is, például Ausztria schengeni csatlakozásakor a német-osztrák határon előfordultak ilyen esetek, de ebből nem következik, hogy nekünk el kéne fogadnunk ezt a precedensnek nyilván nem tekinthető rossz példát. És mint hallom, a szlovák határszakaszon is történnének ilyen lépések, ott ugyanolyan kezdeményezően kell majd fellépni. Nagyon bízom benne, hogy magyar oldalon viszont nem történik ilyesmi, mert ez nyilván gyengítené a pozícióinkat ezekben a vitákban. Egyébként én úgy tudom, hogy az osztrák határon, Fertőrákosnál - ahogy a képviselő úr említette - és Zsiránál van ilyen probléma.

Azt kérem, képviselő úr, hogy ha bárhol máshol hasonlóról van jelzése, akkor ezt juttassa el hozzám, mert nekünk ezzel dolgunk van.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Miniszter úr, köszönöm azt a hozzáállását, amit a schengeni határkérdésben kinyilatkoztatott. Szeretném elmondani, hogy ez valóban Fertőrákos környékén van. Ezért fontos, hogy valóban foglalkozzanak ezzel a kérdéssel, mert ezek átjárható utak. Most nem akarom a határkérdést idehozni, de a települések között különböző földutak is mentek, és az osztrák fél bizony azt is megengedi magának, hogy ezekre az utakra, ahol át lehetne menni egyébként, odatesz olyan régi vasszerkezeteket, amiket a harckocsik ellen szoktak valamikor használni, hogy csak véletlenül se tudjon még arra is átmenni senki.

Tehát vannak más jellegűek is, ezt a kettőt azért említettem, mert a páneurópai piknik helyszíne egy jelkép Európában. (Dr. Draskovics Tibor: Szimbolikus!) Hogy ott az osztrák fél sorompót helyez el, az bonyolult. De van itt olyan képviselőtársam, aki ugyanezt el fogja mondani Zsiráról, és a határszakaszon még vannak ilyen problémák. Természetesen nagyon fontos, egyáltalán a hozzáállása, az, hogy azt tetszik mondani, hogy valóban ezzel foglalkozni kell. Ugyanez szlovák vonatkozásban is nagyon fontos.

Változatlanul arra kérem, hogy ezt vegyük komolyan. Még egyszer hangsúlyozom, nemcsak arról van szó, hogy behajtani tilos tábla volt ott. Szeretném elmondani, hogy a behajtani tilos táblák nem voltak ott. A behajtani tilos táblát az után helyezték el, miután megtörtént a schengeni csatlakozásunk. Mi ott élünk, mi ott járunk, mi tudjuk, hogy mi történt, és megtették ezt annak ellenére, hogy a házelnök asszony ott volt kint a schengeni nyitásnál. Tulajdonképpen a tábla már akkor az egyik helyen ott volt, és azelőtt nem voltak ezek.

Itt utalnék egy fél mondatra, amit Eörsi Mátyás mondott, és ő úgy gondolta esetleg, hogy mi csinálunk ebből ügyet. Nem, ottani politikai erőknek ez a szándéka, hogy élezzék. Tehát vannak olyan települések, ahol valóban az a cél, hogy közösen nyitottunk, ünnepeltünk, szilvesztereztünk, és vannak olyan települések, ahol szándékosan nem akarják, mert valaki azt sugallja nekik. Tehát politikai okok miatt is, ezért valóban fontos, hogy ez megtörténjen.

Szeretném azt is elmondani, hogy amikor a kormányülést előkészítő bizottsági ülés volt, én már akkor felhívtam a figyelmet erre, de úgy látszik, nem nagyon vették komolyan, de sajnos beigazolódott.

A másik kérdésben pedig azt tudom mondani, hogy csak azt tudjuk megállapítani, hogy nagyon jó, hogy a miniszterjelölt úr idejött, és máris képbe tudott kerülni. Ahogy a médiában, rádióban, televízióban hallom a megnyilatkozásait, valószínűleg a szemléletváltásnak az az oka, hogy határozottság mellett azt is el kell érni, és a miniszter úr azon lesz, hogy valóban ne történhessen meg az, hogy mondjuk október 30-ai kérdésekre február 14-én kapunk választ. Természetesen, ahogy ön is fogalmazott, nem a médiából kell kapni információt, meg újsághírekre alapozva merülnek fel kérdések, hanem az a cél, hogy a lehető leggyorsabban tájékoztassuk legalább a parlamentben lévőket arról, hogy esetlegesen folyik ellenünk, nem folyik ellenünk, és akkor nem a médiahíreknek felülve esetlegesen merülnek fel ezek a kérdések, mert lám-lám, abból fakad az, hogy mégiscsak jönnek a kérdések. Ha pedig kellő időben, kellő pontossággal megvan a tájékoztatás, amikor egy ilyen eljárás esetleg elindul, akkor természetesen egész másképp merülnének fel a kérdések.

Köszönöm.

ELNÖK: Jelölt úr!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Csak egy mondatot, ha szabad. Én szívesen ajánlanék valamilyen együttműködési módot, hogy mondjuk, negyedévente a minisztérium egy rövid írásos tájékoztatót ad a bizottság részére arról, hogy milyen eljárások indultak, milyen stádiumban vannak a folyamatban lévők, és akkor állandóan tiszta képet kaphatnak a bizottság tagjai. Ha valamelyik ügyben pedig további információra van szükség, akkor természetesen készséggel.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Egy gondolatot azért engedjen meg, alelnök úr. Nem tudom, milyen mondatomat értette félre, de soha nem gondoltam - nem is mondtam, de nem is gondoltam -, hogy bármelyik hazai politikai erő e mögött lenne, populizmusról beszéltem, ilyen nemcsak Magyarországon van, az osztrák populizmust értettem. Tehát, ha félreérthető volt, ez mutatja, hogy mennyi az előítélet egymással szemben, de ilyet nem gondoltam.

Veress József képviselő úr, Magyar Szocialista Párt!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Miniszterjelölt úr az egyik kérdésemet részben már érintette, gazdaságélénkítés jogi eszközökkel, jogállam esetében egyre inkább azt láthatjuk, hogy a jogszabályok azok, amelyek sok-sok milliárd forintot tudnak hozni és elvinni. Kicsit ha ebbe beavatna bennünket, hogy mire készül, illetve ehhez kapcsolódóan az európai uniós fejlesztési források felhasználásának van egy olyan eleme, látjuk, hogy a különböző források illesztése nem mindig zökkenőmentes. Ennek vannak az Európai Unió által megadott szigorú keretei, és van egy olyan rugalmasabb rész, ahol ezen feltehetőleg egy hatékonyabb magyar jogszabályrendszerrel tudnánk segíteni. Lát-e ebben lehetőséget a mozgástér bővítésére?

Ehhez kapcsolódóan mennyire ért egyet azzal a megfogalmazással, hogy az összes forrásfelhasználásnak végső soron egyfajta fejlesztési képesség megteremtése kell hogy legyen a célja, és tudunk-e erre jogi eszközökkel rásegíteni? Tehát nem egyszerűen a pénz felhasználása lenne az érdekes, hanem ezáltal tudjuk-e elérni azt, hogy mondjuk az önkormányzatok hatékonyabban tudnak fejlesztési lépéseket tenni a jövőben.

Ehhez kötődik a jogtudatosság kérdése. Az jól látható, hogy Magyarországon a jogtudatosság nem erős oldala sem az intézményeknek, sem a lakosságnak - látom, hogy nem teljesen értünk egyet ebben -, lát-e arra lehetőséget, hogy ennek az erősítését elő lehessen segíteni különböző eszközökkel.

Köszönöm szépen.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Hadd kezdjem a végén, ha megengedi a képviselő úr, megköszönve a kérdéseket. Nem biztos, hogy ugyanazt értjük jogtudatosság alatt. Hadd mondjam el, hogy én erről hogyan vélekedem. Úgy gondolom, egyik a magyar társadalom alapvető problémája, hogy a jogállam által alkotott, következésképpen legitimitásában meg nem kérdőjelezhető szabályok meglehetős korlátozottsággal érvényesülnek. Ebben sajnos az állam és az állam intézményei éppen úgy hibásak, mint a polgárok és a vállalkozások.

Hol lehet a dolgot kezdeni? Szerintem nem nagyon lehet máshol, mint az államnál és az állam intézményeinél. Egyik hangsúlya a miniszteri működésemnek az lesz, hogy megpróbáljak hathatós lépéseket tenni annak érdekében, hogy az állam kiszámíthatóbban, következetesebben, egyértelműbben működjék, alkalmazza a demokratikus módon kialakított szabályokat. És mindig fel lehet tenni azt a kérdést, hogy vajon egyik vagy másik szabály célszerű-e, lehetne-e jobb, és a válasz nyilván az, hogy biztos van ilyen, persze. De ha a törvények uralmáról beszélünk - márpedig jogállam másként nem lehet, akkor bizony, ami szabályt alkottunk, annak érvényt kell szerezni.

Ma láthatóan az állami intézményekben kevésbé érvényesül ez a szempont. Túlságosan nagy a bizonytalanság a tekintetben, hogy mi az, amit be kell tartani, mi az, amit érvényesíteni kell, mennyire kiszámíthatóan és következetesen, vagy éppen esetlegesen működik ez. Úgy gondolom, ez egy nagyon rossz helyzet. Ezt, ha kell törvényalkotással, még inkább a kormány rendelkezésére álló irányítási eszközökkel - nekem, miniszterként például a rendőrség tekintetében ilyen irányítási eszközeim lesznek - meg kell változtatni. Világossá kell tenni mindazon állami intézmények számára, amelyek jogérvényesítésben közreműködnek, hogy egyetlen általuk látott, hallott, tapasztalt szabályszegést sem hagyhatnak szó nélkül. Nem mérlegelheti a rendőr azt, hogy melyik szabálysértés esetén kezdeményez intézkedést, melyik esetében pedig nem. Mert ha a polgárok azt tapasztalják az állam intézményei részéről, hogy válogatnak a betartandó és nem betartandó szabályok között, akkor nyilván a polgárok is válogatni fognak, ahogy sajnos ez ma történik.

Amikor zéró toleranciáról esik szó, akkor általában nem arról van ám szó, hogy változna a szabály. Nem szabad gyorsan hajtani. Eddig sem volt szabad. A változás annyi, hogy hozzuk létre azokat a feltételeket, amelyekben minden gyorshajtónak szembe kell néznie a gyorshajtása következményeivel. Itt hadd álljak meg egy pillanatra! Úgy gondolom, elemi érdekünk, hogy ez egy olyan ország legyen, amelyben mindennek következménye van. Mindenki, aki valamely szabályt megszeg, számoljon azzal, hogy a törvényben meghatározott következmények valóban bekövetkeznek. Legyen ez egy kis szankció, legyen ez nagy, lehet éppen egy figyelmeztetés is. De következménye legyen mindennek, mert e nélkül nincs rend, és a rendetlenséget az emberek - úgy gondolom, teljesen joggal - nagyon nem kedvelik.

Ha ezt vagy részben ezt érti a képviselő úr a jogtudatosság hiánya alatt, akkor mélyen egyetértünk. Ami azt a kérdést illeti, hogy mit lehet tenni szabályozási eszközökkel a versenyképesség javítása érdekében: szerintem rengeteget. Az egyik irány ezeknek a sokat emlegetett adminisztratív terhek érdemi mérséklése, ami egyszerre jelent deregulációt: legyen kevesebb jogszabály és kevesebb szabály; jelent ugyanakkor egyszerre jelentős - bocsánat a szójátékért - reregulációt, vagyis újraszabályozást.

Hozzáteszem, sok vita van arról, hogy az állam legyen erős vagy gyenge, kicsi vagy nagy. Szerintem ez rossz kérdésfeltevés. Ott, ahol az államnak dolga van, ott nem lehet más, mint erős. Erős azért, hogy elérje azt az eredményt, ami miatt adott esetben egy szabályt alkotott, és ott nem lehet gyengének lenni. Ha akarunk valamit, és mondjuk a törvényhozás úgy dönt, hogy valamilyen területen szabályozni kívánja a szereplők magatartását, akkor ezt úgy kell tenni, hogy az érvényesüljön. Akkor leszünk sikeresek az adminisztratív terhek mérséklésében, ha más logikával közelítjük a dolgokat.

Mondok néhány példát, rövidesen az Országgyűlés elé fogok terjeszteni több törvényjavaslatot ebben a témakörben. Az egyik a szakhatósági közreműködések számát kívánja érdemben mérsékelni. Ez látszólag egy ezoterikus ügy, holott aki mondjuk egy építési beruházásba akar kezdeni, és látja a végtelen sorát azoknak a hatóságoknak, amelyektől mind egyetértő nyilatkozatot kell beszerezni ahhoz, hogy ő végül is megkapja az építési engedélyt, és ezek a hatóságok nagy kiszámíthatatlansággal, viszont garantáltan hosszú idő alatt nyilatkoznak vagy nem nyilatkoznak, akkor pontosan tudja, hogy ez egy gyakorlati probléma. Folyik az a munka, amely darabonként végignézi a szakhatósági közreműködéseket, kiirtja mindazokat, amelyek józan megítélés szerint feleslegesek - vagy legalábbis, differenciálttá teszi: a beruházás jellegétől és méretétől teszi függővé a szakhatósági közreműködést, és reményeink szerint minél szélesebb körben olyan eljárási eszközöket vezet be, amelyek rászorítják a szakhatóságokat arra, hogy a mainál jobban szolgálják az ügyfeleket. Például "ha a szakhatóság adott időn belül nem nyilatkozik, akkor a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni" típusú lépések.

Egy másik rövidesen előterjesztendő törvényjavaslat a közbeszerzésekről szóló törvénynek egy átfogó módosítása, azzal az igénnyel, hogy átláthatóbb és gyorsabb legyen a közbeszerzések folyamata. Úgy gondolom, mind a két szempont vaskosan versenyképességi kérdés is. Ha közben még mintegy harmadával tudjuk a közbeszerzési törvény paragrafusainak számát csökkenteni - mert most körülbelül ez látszik -, akkor úgy gondolom, hogy még az egyszerűsítés irányába is egy jelentős lépést tettünk. Tehát úgy gondolom, hogy lehet és kell a versenyképesség érdekében sokat tenni.

Egy harmadik törvényjavaslat egyszerre versenyképességet javít, és általában a polgárok jogérvényesítését javítja majd azzal, hogy a polgári eljárás szabályait úgy írja át, hogy különösen a kisebb perértékű ügyekben egy lényegesen gyorsabb, egyszerűbb, magyarán a különböző perelhúzó taktikáknak jóval kevesebb teret engedő eljárást vezet be, és az lesz a fő szabály, hogy bizony a második tárgyaláson ítéletet kell hirdetni.

Hadd álljak meg itt egy pillanatra a "kell"-nél. A demokratikus átalakulást követően, a hatalmi ágak szétválasztása nyomán kialakult egy, a demokratikus viszonyoknak megfelelő helyzet: a kormánynak nincsen közvetlen befolyása az igazságszolgáltatás működésére, és ez így helyes. A törvényhozásnak azonban van lehetősége arra - és szerintem nem éltünk ezzel eddig kellő számban -, hogy eljárási és más szabályokkal arra szorítsa a bíróságokat, hogy kiszámíthatóbb módon ítélkezzenek. Ez ne az ítéletek tartalmára - hiszen azt a jogszabályok egyértelműségével lehet befolyásolni -, hanem elsősorban az eljárások időtartamára nézve állapítson meg szabályokat. Például a közbeszerzés tekintetében ez most meg fog történni.

Tehát összefoglalóan, igen, úgy gondolom, hogy lehet és kell a versenyképesség érdekében szabályozási eszközökkel is tenni, én erre készülök. Ez egy másik hangsúlya lenne miniszteri működésemnek.

A harmadik kérdésével kapcsolatban, képviselő úr, meg kell mondanom, hogy azzal a gazdaságpolitikai, vagy ha úgy tetszik, politikai felfogással, hogy nekünk a következő esztendőkben rendelkezésünkre álló, magyar mércével mérve igencsak tetemes uniós forrástömeget nem is annyira új beruházások létrehozására, hanem a képességeink fejlesztésére, nagyon széles értelemben kell fordítani; képességeink egyének, közösségek, intézmények képességeinek fejlesztésére, mélyen egyetértek. Hogy ebben milyen szabályozási, jogalkotási teendők vannak, megmondom őszintén, azt most nem látom, de ha a képviselő úrnak van ezzel kapcsolatban elgondolása, akkor nagy érdeklődéssel fogom hallgatni. Nyilván a kormány valamennyi intézményének az a dolga, hogy ebben segítse az országot. Tehát, ha itt van szabályozási lehetőség, én nem fogok habozni élni ezzel.

ELNÖK: Parancsoljon!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Csak megerősíteni szeretném, igen, a jogértelmezésben ugyanaz a megközelítés, és köszönöm a lehetőséget, a fejlesztések kapcsán élni fogok a konzultációs lehetőséggel.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hogy az idővel tudjunk gazdálkodni - ketten jelentkeztek: Ékes és Ivanics képviselő úr. Utána lezárhatnám-e a hozzászólások listáját? (Senki sem jelentkezik.) Köszönöm szépen.

Ivanics képviselő úr következik.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterjelölt Miniszter Úr! Nagyon örülök, hogy képviselőtársamnak egy olyan kérdést sikerült feltennie, amely éppen előkészítés alatt álló törvényekre vonatkozott, és erre ilyen hosszan sikerült válaszolni. Azt gondolom, hogy azért a miniszteri meghallgatásoknál mindig figyelembe kellene venni egyrészről az adott időkorlátot, másrészről pedig a bizottsági ülést esetlegesen úgy meghatározni, hogy akkor ne üljünk itt ennyien, ha úgysem kaphat mindenki szót.

Ezt általában a miniszteri meghallgatásokhoz szerettem volna hozzáfűzni. Nyilván elnök úr érti, hiszen többször előfordult már, hogy képviselők nem jutottak szóhoz. (Moraj, közbeszólások az MSZP-s képviselők részéről.) Többen hozzászólnak, akkor mégiscsak igazam van, mert mikrofon nélkül is hozzá akarnak szólni.

Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Azt gondolom, hogy a magyar politikának még meg kell szoknia azt, ami Nyugat-Európában általános, nevezetesen, hogy a politikus a szükséges döntéseket kell hogy meghozza, és ezért akár több szakterületen is tudjon dolgozni. Ez teljesen általános, és én ezt nem is kétlem, de azt gondolom, hogy a személyes motivációi ebben mindenképpen számítanak, hiszen arról nem lehetett szó, hogy miniszterként egy másik miniszteri posztot vállaljon el, hogy az azt jelentse, hogy miniszter akar lenni, mert hiszen az volt.

De engedje meg, hogy személyes kérdésként megkérdezzem öntől, hogy miért vállalta el ezt a jelöltséget. Mi az, ami ebben kihívás önnek, mi az, amiben újszerűt tud alkotni? A sajtó-összefoglalóban olvastam, hogy azt mondta, hogy új értéket kíván belevinni a Btk.-ba. Ez mit jelent? Milyen új érték szükséges?

Az eddigi múltját tekintve volt egy pénzügyminiszteri időszak, amiről maga a mostani miniszterelnök nyilatkozott, meglehetősen kritikusan, aztán utána újra felbukkant a kormányzati munkában először csak - bocsánat a "csak"-ért! - kormánybiztosként, majd aztán a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszterként. Tehát a második kérdésem arra vonatkozna, hogy mi az, amit ebben lezártnak érez, vagy miért gondolta úgy, hogy érdemes megválni ettől a munkától, hiszen igazából szintbeli különbség nincsen, és amit a nyilatkozataiban mondott, annak kapcsán elég elkötelezett volt abban, hogy a kormányzati igazgatás összehangolásában dolgozzon.

Hogy egy kicsit a bizottság munkájához kapcsolódóan kérdezzek, itt említette már a deregulációt, reregulációt. Az lenne a kérdésem, hogyan látja, az Unióban bonyolultak-e a jogszabályok, érdemes-e egyszerűsíteni, és ezt hogyan kívánja elérni. Másodsorban pedig hogyan látja a magyarok tájékozottságát, akár a gazdasági szereplőkét, akár az emberekét az uniós jogszabályokban, hogyan lehet segíteni, hogy könnyebben eligazodjanak a jogszabályok között?

Első körben ennyit. Köszönöm.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Igyekszem rövidebben válaszolni. A miniszterelnöktől arra kaptam felkérést, hogy jelentős részben az eddigi munkámat folytatva - és majd ezt mindjárt megmagyarázom - vegyem át egy, a kormány működése szempontjából, meggyőződésem szerint, meghatározó jelentőségű tárca vezetését.

Úgy gondolom tehát, hogy önmagában a kihívás egy ambiciózus ember számára - és magamat annak tartom - vonzó lehet. Ha ez a kihívás ráadásul egybeesik azzal a tevékenységi körrel, amit korábban folytatott, akkor úgy gondolom, nem túl magabiztos vagy szerénytelen lépés elvállalni egy ilyen felkérést.

Miért gondolom, hogy ez lényegében egybeesik? Gondoljuk csak egy kicsit végig, hogy ha valaki pénzügyi államtitkárként, pénzügyminiszterként, kormánybiztosként, majd pedig tárca nélküli miniszterként működik, mivel is foglalkozik. Úgy gondolom, hogy az eddigi működésem lényege - és ezt szeretném tovább folytatni - az volt, hogy Magyarországot az alkotmányban és politikai intézményeiben deklarált demokratikus jogállamiságon túl egy modern országgá formáljuk. Ennek van rengeteg pénzügyi aspektusa, van rengeteg szabályozási és intézményi aspektusa. Ráadásul ezek egymástól cseppet sem válnak el.

Miről szólnak a reformjaink? A reformjaink túlnyomórészt arról szólnak, hogy a közszolgáltatásokat, azoknak a szabályozását és intézményeit hogyan lehetne úgy modernizálni, hogy az egyenlőbb hozzáférést, hozzáteszem egyébként, hatékonyabb működést, és lehetőség szerint színvonalasabb szolgáltatást eredményezzen.

A miniszterelnök egyébként nagyon határozottan azt igényli, és én e szerint kívánok működni, hogy azt a kezdeményező szerepet - a reformok tekintetében -, amit különböző beosztásokban az elmúlt időszakban vittem, azt igazságügyi és rendészeti miniszterként is folytassam a kormányban. Ehhez egyébként az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak a jogalkotásban betöltött horizontális felelőssége megfelelő keretet ad. Tehát ez nem a kormányzati munkamegosztás normál rendjétől való eltérés, hanem éppen abba való illeszkedés. Az a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős tárca nélküli miniszteri tisztség volt az, ami egy átmeneti időre ezt a funkciót mintegy kiemelte a hagyományos munkamegosztásból. Szerintem a tapasztalat az volt, hogy ilyen fellépésre és megközelítésre szükség van, és a miniszterelnök úgy ítélte meg, hogy ezt célszerűen az IRM-ből lehet jól folytatni. Ennyit tehát az én személyes motívumaimról.

Ami a büntetőjogot illeti, anélkül, hogy ebbe most részletesebben belemennénk, ha megnézzük, a magyar büntetőpolitika alapvetően a közösség - méghozzá nagyon absztraktan a társadalom egésze - és az elkövető közötti viszonyra koncentrált, és kihagyott ebből valakit: a sértettet, lényegében teljesen. A sértettnek most a büntetőeljárásban meglévő bizonyos jogain túl ebben az eljárásban nincs szerepe. De a társadalmi igazságérzet nem azt követelné-e meg, hogy a büntetőpolitikában juttassuk olyan pozícióba a sértettet, hogy vele - és ez látszólag csak lelkiző kifejezés - szembe kelljen nézni, és nyilván a kisebb súlyú cselekményeknél elsősorban abba az irányba vigyük a büntetőpolitikát, ami a sértettel szemben ad reparációt, és úgy büntet, hogy az egyidejűleg a sértett kárának enyhítését, számára elégtétel nyújtását is lehetővé tegye.

Ez némileg a maitól eltérő büntetési nemeket is indokolhat, és úgy gondolom, a társadalom számára még inkább elfogadhatóvá teszi a büntetőjogszabályok érvényesülését, és nemzetközi tapasztalatok szerint egyébként nagyon hatásos - elsősorban persze a kisebb súlyú cselekmények esetében - arra, ami a legfőbb célja a büntetőpolitikának egyébként: az általános és a speciális prevencióra. És persze, majd amikor az erre vonatkozó javaslatok elkészültek, akkor erről sok-sok fórumon lesz mód vitát folytatni, mert ez egy valódi társadalmi értékválasztási kérdés. A jogban természetesen nagyon sok ilyen van, amit széles körben vitatni kell majd, és ezeknek a vitáknak az eredményeképpen lehet kialakítani, a kormányzati javaslatot, és a törvényhozás asztalára tenni új javaslatokat.

Ha jól emlékszem, volt még a képviselő úrnak egy harmadik kérdése, de bocsásson meg, nem jegyeztem fel. Ha megtenné, hogy megismétli.

IVANICS FERENC (Fidesz): A tájékozottság.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Igen, az európai uniós jogszabályokról való tájékozottság. Mielőtt még a kérdésre kitérnék, csak egy mondat. A hazai jogszabályokról sincs kellő tájékozottság, részben azért, mert túl gyakran változtatjuk, és nagyon sok az elmozdulás, részben azért, mert itt is egy tradícióból adódó hagyományos felfogásunk van: tessék megvenni pénzért a Magyar Közlönyt, vagy tessék megvenni pénzért drága jogszabály-nyilvántartásokat, amelyek egységes szerkezetbe foglalva tartalmazzák a hatályos jogot.

Szerintem egy modern, demokratikus jogállamban ez nincs jól. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ingyen, és lényegében naprakészen hozzájusson a hatályos joganyag egészéhez. Ezért olyan változásra készülök, hogy az interneten - és szándékom szerint ez lesz a jogszabályok megjelenésének tipikus és hiteles formája - minden jogszabályhoz, egységes szerkezetbe foglalva, azonnal és kereshető módon, ingyenesen lehessen hozzájutni, és aki egyébként papíron gyűjtögetni akarja a polcán, az természetesen vásárolja meg a Magyar Közlönyt. Egyébként az Európai Unió is ebben az irányban halad.

Ami azt a kérdést illeti, hogy sok-e, bonyolult-e és gyakran változik-e az európai uniós joganyag, akkor erre az a válasz, hogy igen. Nem én mondom ezt, ez az általános tapasztalat. Egyébként amennyire ismerem a statisztikákat, a szabályok legalább fele éppen brüsszeli kezdeményezésű, és gyorsabban növekszik, mint a tagállami kezdeményezésű adminisztratív teher. Tehát van itt mit tenni. Tegyük hozzá: az uniós szabályok nem tőlünk függetlenül alakulnak, a mi részvételünkkel, a szavazataink alapján. Ebből adódik a következtetés: nekünk azt kell képviselni minden ponton - nyilván a szavazati arányunknak megfelelő súllyal -, hogy ezek egyszerűbbek, kiszámíthatóbbak, tartósabbak, számosságukban is valószínűleg kevesebbek legyenek.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy jobban ismerjék a polgárok az uniós joganyagot? Hadd tájékozódjak ebben az ügyben, mert meg kell mondanom, nincs ebben kialakult álláspontom. Nyilván itt is a modern technológia, az internet segíthet elsősorban, mert ez az, ami mindenkihez és lényegében korlátozás nélkül, 24 órában eljuttathatja az információkat. De szívesen tájékozódom, és egy idő múlva megkeresem a képviselő urat.

ELNÖK: Képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Számos kérdésem lenne, de majd úgyis alkalom lesz erre a későbbiek folyamán - gondolom én -, hiszen az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselője, minisztere rendszeres vendég a bizottság ülésein. Azt gondolom, a felkészülésében még nyilván nem ért az út végére, hiszen még sok olyan kérdés van, amit tisztázni kell, és amikor az ember a pénzügypolitikából egyik napról a másikra átlép a jog világába, akkor az nem egyszerű lépés. Gondolom, ezért lehetett az is, hogy a zéró toleranciát nem az ittas vezetésre értette, holott mindenkit ez a kérdés foglalkoztat leginkább.

Azt is problémának látom az ön jelölésével kapcsolatosan, amit itt a bizottsági ülésen elmondott. Nevezetesen, hogy a következetességet szeretné képviselni az állam működésében. Itt azt látom problémának, hogy mi lesz a kiindulópont. Ugyanis, ha az állam működésében mondjuk, az áfavisszatartást tartjuk kiindulópontnak, akkor komoly kétségeim vannak a jog működését illetően Magyarországon.

Végezetül azért vannak reménysugarak is, hiszen amit a büntetőjoggal kapcsolatban elmondott, hogy a sértett nem nagyon jelenik meg a jogban, azt gondolom, nagyon jó irány lehet, hiszen elvesztheti azt a demokratikus deficitet, amivel a kormány rendelkezik. Ugyanis a 2006-os rendőri intézkedések sértettjei nem kaptak elégtételt, és messze el vannak maradva ettől. Úgyhogy azt gondolom, van még teendője, a reménysugarak megvannak, jó munkát kívánok, mert nyilván meg fogják szavazni a kormánypártiak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kíván-e reagálni, miniszterjelölt úr?

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Nem hangzott el kérdés, politikai természetű megjegyzésekre szerintem pedig most nem kell reagálni.

ELNÖK: Nekem nem erre, hanem egy megelőzőre lenne, miután a képviselő úr megbírált engem amiatt, hogy nem kaphatnak szót a képviselők. Azt kérdeztem, ki akar még szólni, lezárhatom-e a hozzászólók listáját. Ékes képviselő úr jelentkezett, de ha nem voltam tiszta, még egyszer megkérdezem, kíván-e még valaki szólni. (Nincs jelzés.) Csak a jegyzőkönyv számára: nem kíván senki. Tehát mindenki, aki kívánt, megkapja a szót, Ékes képviselő úr következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt úr, ön többször alkalmazta válaszában a jogkövető magatartást. Jogkövetőnek tartja-e azt, ha egy miniszter a sajtóból értesül az esetleges leváltásáról? Jogkövetőnek tartja-e azt, hogy európai uniós jogszabály fordítás nélkül kerül a parlament elé, és úgy szavaz a magyar parlament? Történt jelzés Takács Albertnek ezelőtt nyolc hónappal, hogy súlyos joghátrányok érik a magyar állampolgárokat, szervezeteket és bíróságokat, mert a mai napig - most már négy éve - az Európai Igazságügyi Hálózat magyar nyelvű honlapja még mindig úgy áll, hogy a késedelemért elnézést kérünk, majd pótoljuk, és majd esetleg megnézhetik.

A másik ugyanilyen kérdés, hogy az Európai Bíróság ítéletei és annak a magyar nyelvre történő fordítása a mai napig nem megoldott. Hiszen ön is kihangsúlyozta a korrekt tájékoztatást. Korrekt tájékoztatást csak úgy lehet adni, ha ezek az anyagok mindenki számára elérhetően rendelkezésére állnak, bíráknak, állampolgároknak, társadalmi szervezeteknek.

Mivel ön rendészeti miniszter is, szeretném megkérdezni Koszovó függetlenségével kapcsolatban, hogy hogyan látja - hiszen a rendőrség és a határőrség összevonásra került -, hogy az esetleges feszültség esetén milyen lépései is kell legyenek a Magyar Köztársaságnak, rendészeti és határvédelmi szerveinek. Felkészül-e erre egyáltalán?

A negyedik ilyen kérdés pedig, hogy most jelen pillanatban az Amerikai Egyesült Államok megpróbálja megosztani a 15-öket és az utólag csatlakozottakat az információkiadással kapcsolatban az amerikai vízumkiadás és beutazás kérdésében. Tehát a később csatlakozottaktól több kérdést kíván feltenni annak érdekében, hogy megadhassa a vízumjogot a magyar állampolgároknak. Ebben a kérdésben ön milyen példát fog képviselni? Együttes európai álláspontot vagy pedig Magyarország számára egy külön utas információmegadást mondjuk az Amerikai Egyesült Államoknak? Ez egy fontos kérdés, mert ennek alapján lehet majd esetleg 10 százalék alá kerülni, ha hajlandóak vagyunk minden információt kiszolgáltatni, vagy ha nem, akkor viszont tarthatnak bennünket a tíz százalék fölött is vízumkedvezmény tekintetében. Ezek súlyos kérdések, mert már az Európai ügyek bizottsága előtt is több alkalommal szerepeltek.

ELNÖK: Parancsoljon!

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Ami az Európai Bíróság ítéleteihez, illetve az európai jogszabályokhoz való hozzáférés dolgát illeti, a csatlakozást követően az Unió kötelessége, hogy valamennyi tagállami nyelven rendelkezésre álljanak a jogszabályok. Ha valamely esetben ennek nem tett eleget a Bizottság, akkor az a kérésem, hogy erről tájékoztassa a minisztériumot, és fel fogunk lépni ezzel kapcsolatban.

Én nem tudok olyan esetről, hogy az Országgyűlés elé fordítás nélkül került volna bármi. Nyilván ez nem elfogadható.

Ami azt a számomra nehezen érthető kérdést illeti, hogy miniszter a sajtóból értesül felmentéséről, mindketten tudjuk, hogy ez egy jogon kívüli kérdés. Egyébként nem tudok arról, hogy ilyen eset előfordult volna. Nyilván akkor az érintett miniszter és az érintett miniszterelnök ezt egymással tisztázzák. Hogy egyszer sajtóbeli kacsák valósággá válnak, erről egyik érintett fél sem tehet, azt hiszem.

Ami pedig ezt az amerikai vízum ügyet illeti, én a dolog érdemét, hogy tudniillik csatlakozunk-e egy közös európai állásponthoz vagy sem, meghagynám a külügyminiszter asszonynak, mert úgy gondolom, hogy ez elsősorban diplomáciai mérlegelést igénylő kérdés.

Amit szeretnék megerősíteni, meggyőződésem, hogy az a magyar polgárok érdeke - és ennek megfelelően a magyar kormánynak így kell eljárni -, hogy mielőbb és tisztességes feltételekkel megvalósuljon a magyar állampolgárok számára a vízummentes beutazás lehetősége az Egyesült Államokba. Mind a kettőt aláhúznám: mielőbb és tisztességes feltételekkel. Ha azt tapasztalnánk - nem tudom, hogy szó van-e ilyesmiről -, hogy az Egyesült Államok a vízummentességet valami olyan feltételhez kötné, ami akár magyar jogszabályokkal, akár pedig erkölcsi elvekkel lenne ellentétes, akkor nyilván ez nem egy elfogadható helyzet. Nem hiszem egyébként, hogy az Egyesült Államok erre törekedne.

Azt pedig, hogy mi a visszautasítási arány, bizonyosan nem a kérdőív hossza befolyásolja, vagy ha igen, akkor a mögött az húzódik meg, hogy olyan tényeket lehet hosszabb kérdőívvel kideríteni, amelyek elutasításra adhatnak okot, de akkor ez megint nem egy ilyen formai kérdés, hogyan néz ki ez a kérdőív.

Úgy látom különböző információk alapján, hogy igencsak közel vagyunk ahhoz, hogy ez a vízummentesség létrejöjjön. Az a taktika, amit a magyar kormány ebben az ügyben folytatott, amikor hol másokkal együtt, hol pedig mások álláspontjától eltérő pozíciót elfoglalva tárgyaltunk ebben az ügyben, az igencsak szerencsésnek bizonyult. Szerintem ezen a pályán kellene tovább haladnunk, és akkor mielőbb meglesz ez a vízummentesség, ami szerintem kijár nekünk.

ELNÖK: Képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. A kacsákkal nem akarok foglalkozni, de december 17-én maga a lisszaboni szerződés is úgy került a parlament elé, hogy sem a képviselők, sem pedig a magyar állampolgárok nem ismerték. Ez csak egy példa erre, hogy példával is tudjak szolgálni önnek.

Az Európai ügyek bizottságában az adatszolgáltatás kérdése több alkalommal felmerült, és az Európai ügyek bizottsága utalhat bizonyos törvényeket a parlament elé, vagy adott esetben olyan ajánlást fogalmaz meg az érintett Külügyminisztériumnak vagy Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumnak, ami alapján azt az álláspontot kellene képviselnie a magyar kormánynak. Ezt azért is hangsúlyozom, mert ha adatszolgáltatásról van szó, akkor az igazságügyi és a rendészeti szerveknek is és törvénykezésnek is mindenképpen van feladata. Tehát nemcsak diplomáciai, hanem rendészeti kérdés is ez a kérdéskör. És ebben mindenképpen egységes európai álláspontot kellene kialakítani, mert így tudjuk az Európai Unió tagországait és állampolgárait egységesen védeni, ha egységes maga az álláspont.

Koszovó kérdésére jelölt úr nem válaszolt. (Dr. Draskovics Tibor: Bocsánatot kérek, ez figyelmetlenség volt a részemről!) Ez a vajdaságiak miatt is fontos, mert egészen biztos, hogy ha történnek események, akkor a határőri, rendészeti szerveknek is másképp kell viselkedni a vajdasági magyarok esetében, és erre biztos, hogy egy stratégiát vagy adott esetben egy taktikát - vagy nem tudom, hogy fogalmazzak rendészeti nyelven - ki kell tudni alakítania a magyar kormánynak is.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszterjelölt: Elnézést, pusztán figyelmetlenségből nem tértem ki erre a kérdésre. Igen, van felkészülési terv arra, ha a déli határokon olyan helyzet alakulna ki, hogy jelentős számú menekült kívánna az országba bejönni. Nyilván ebben a felkészülésben helye van annak, amire a képviselő úr utalt, hogy kellő tekintettel legyünk arra, hogy ezeknek a menekülteknek egy jó része nyilván határon túl élő magyar nemzetiségű polgár. Igen, van erre terv, és nyilván ennek a tervnek a részleteit nem lehet és nem is szándékozzuk nyilvánosságra hozni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy a lisszaboni szerződés rendelkezésre állt és áll magyar nyelven. A képviselő úrnak szívesen átadom. (Ékes József: Döntés után.) Az EUR-Lexbe, az internetbe szívesen bevezetem, annak rejtelmeibe, hogy az ítéletekhez hozzáférjen.

A jogkövetéshez szeretnék két rövid gondolatot mondani. Nagymértékben kulturális kérdésről, és nem egyszerűen jogszabályi kérdésekről van szó. Úgy tapasztalom, hogy a magyar állam nagyon régóta úgy gondolja, hogy én megmondom mit kell tenni, és akkor azt majd követik. Draskovics Tibor jelölt úrral évfolyamtársak voltunk, és annak idején úgy tanultuk, hogy a jog az uralkodó osztály akarata. Ez persze ideológiának hülyeség volt, de kifejezte azt a gondolatot, hogy ott majd megmondják, hogy mi a helyes, és akkor majd azt követik az emberek.

Egyébként napi élményünk az, hogy a Kerepesi úton vagy egy országúton megyünk, és 200 méteren belül háromszor látunk sebességkorlátozást, változást: 80, 90, 70, 50, majd megint 90, és aki úgy gondolja, hogy ez követhető jogszabály, az nem tudja, hogy a jog mire való. Nyilvánvalóan van szükség kulturális változásra, amikor az állam a jogszabályokat, a normákat megszabja, akkor tekintettel legyen arra is, hogy ezek mennyire követhetőek egyáltalán, és mennyiben találkozik az állampolgárok igényeivel.

Hasonló a helyzet a bíróságoknál is. Technikai lehetőségek vannak. Mondjuk, a magyar perjogban az előkészítő iratok végtelen sorával lehet bombázni a bíróságot. A svájci perjogban van egy kereset, egy védekezés, egy replika, egy duplika, és vége, ítéletet kell hozni, és csak akkor lehet előkészítő iratot benyújtani, ha a bíróság ezt megengedi. Ennek az oka persze az, hogy Magyarországon a bíróság még mindig az igazságot keresi, ahelyett, hogy annak alapján hozna ítéletet, hogy mit bizonyítottak a felek. Ha a felperes valamit nem bizonyít, akkor nincs bebizonyítva, és akkor a bíróság elutasítja a keresetet.

Tehát kulturális változásra lenne szükség, amelyet szeretnénk, ha bekövetkezne, csak persze vannak kételyeim, hogy ez mennyire megvalósítható rövid időn belül. De ha a jelölt úr ebben komoly előrelépést tud produkálni, akkor persze azt nagyon szívesen veszem.

Körülbelül elérkeztünk a szavazáshoz. Nem tudom, erre kíván-e reagálni? Nem tartom fontosnak a magam részéről. Két bejelentenivalóm van, hogy időközben Botka László képviselő úr nekem, Tasnádi képviselő úr pedig Kocsi László alelnök úrnak adott képviseleti megbízást.

Határozathozatal

Tehát kérdezem a bizottságot, ki támogatja Draskovics Tibor úr igazságügyi és rendészeti miniszterré történő kinevezését. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Tizenegy. Akik nem támogatják? (Szavazás.) Hat. Kik tartózkodtak? (Szavazás.) Kettő. (Ivanics Ferenc: Én ellene szavaztam.) Megismételni egy szavazást nem illik egy bizottsági ülésen. Lehet, hogy a képviselő úr nem figyelt, de elfogadom, hogy akkor a nem szavazatok közé számítjuk. Akkor hét képviselő szavazattal nem támogatta, de a bizottság többsége támogatta a miniszterjelölt urat. Kívánok önnek nagyon sok sikert a miniszteri feladatai sikerre viteléhez, és a bizottságban számítunk a közreműködésére, és mi is felajánljuk a támogatásunkat ahhoz, hogy minél sikeresebben végezze a munkáját.

Köszönöm szépen. (Dr. Draskovics Tibor: Köszönöm szépen.) Az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 13 perc.)

Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Horváth Éva Szilvia és Ulrich Ferencné