EIB-4/2008.
(EIB-80/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. február 19-én, kedden 10 órakor
az Országház Főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Eszmecsere Ivan Bandič, Horvátország budapesti nagykövetével Horvátország európai uniós csatlakozásra történő felkészüléséről *
Ivan Bandič tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek *
Ivan Bandič reflexiói *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről COM (2007) 51, 2007/0022 (COD) *
Dr. Fazekas Judit tájékoztatása *
Varga Zoltán, a bizottság kormánypárti raportőrének előadása *
Egyeztetési eljárás - Kerethatározat-tervezet a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban *
Dr. Fazekas Judit igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár szóbeli kiegészítése *
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről *
Dr. Fazekas Judit igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár szóbeli kiegészítése *
Dr. Legény Zsolt, a bizottság kormánypárti raportőrének hozzászólása *
Egyeztetési eljárás - A Tanács határozata a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről (2007/0804/CNS) *
Dr. Fazekas Judit tájékoztatása *
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőrének hozzászólása *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Molnár Csaba (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Ivan Bandič, Horvátország budapesti nagykövete
Dr. Fazekas Judit igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár
Szűcs Erika (MSZP)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Ebben az is segítségünkre van, hogy Molnár képviselő úr Legény képviselő úrnak, Nógrádi képviselő úr Firtl alelnök úrnak, Hörcsik képviselő úr pedig Braun Márton képviselő úrnak adott eseti képviseleti megbízást.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel, javaslat a napirendünkkel kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, kit támogatják a mai napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
(E napirendi pont tárgyalása folyamatos horvát-magyar szinkrontolmácsolás mellett zajlik.)
Rátérünk az 1. napirendi pontunkra. Nagy tisztelettel köszöntöm körünkben Ivan Bandič urat, Horvátország budapesti nagykövetét. Ennek a mai találkozónak a célja azzal áll összefüggésben, hogy Horvátország európai uniós tagsága a magyar külpolitika és egyben magyar európai uniós politika egyik kiemelt területe. Egy összeurópai érdeknek, azon belül egy kiemelt magyar érdeknek tekintjük, hogy Horvátország minél gyorsabban tudjon csatlakozni az Európai Unióhoz. Ehhez persze szükséges az, hogy Horvátország felkészülése úgy történjék, ahogy az szükséges a csatlakozáshoz. Ugyanakkor az Európai Unió részéről is szükséges, hogy a tárgyalások megfelelő ütemben haladjanak annak érdekében, hogy le lehessen zárni minél több fejezetet, és a végén dönteni lehessen a tagságról.
A legutóbbi ülésünkön meghallgattuk a Szlovén Köztársaság nagykövetét. Mint tudjuk, Szlovénia tölti be az Európai Unió soros elnöki szerepét, és hallhattuk nagykövet úrtól, hogy Szlovénia mint soros elnök egyik prioritása szintén a Horvátországgal való tárgyalások gyorsítása. Arról szeretnénk megkérdezni nagykövet urat, hogy ő, illetőleg kormánya hogyan látja a folyamatokat, és természetesen kíváncsiak vagyunk arra is, hogy Magyarország, egy ilyen bizottság a maga szerény eszközeivel hogyan tud segíteni, hogy közös céljaink és ambícióink minél gyorsabban és sikeresebben teljesüljenek.
Még egyszer köszönöm Bandič nagykövet úrnak, hogy elfogadta a meghívást a bizottság ülésére, és megadom önnek a szót, nagykövet úr.
IVAN BANDIČ, Horvátország budapesti nagykövete: (Hozzászólását magyar nyelven kezdi.) Szép jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak az önök anyanyelvén horvát akcentussal, amit remélem, hogy nem vesznek tőlem rossz néven, hiszen szeretném kifejezni tiszteletemet önök iránt és a tisztelt Ház iránt. Nagyon megtisztelő számomra, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy itt képviselhetem hazámat, a Horvát Köztársaságot. Szeretném megköszönni a lehetőséget és azt a hathatós támogatást, melyet Magyarország folyamatosan és következetesen nyújt Horvátországnak, és amit mi, horvátok nagyon nagyra értékelünk. Közös történelmünk hosszú és gazdag volt, és hiszek a baráti jelenünkben és jövőnkben is.
(A továbbiakban hozzászólását horvát nyelven folytatja.) Kedves Barátaim! Engedjék meg, hogy azokat a szavakat, amelyeket jó-rossz magyar nyelvű tudásommal elmondtam, ne kommentáljam, de azt hiszem, igyekezni fogok majd, hogy mindaddig, amíg Magyarországon tartózkodom, a mandátumom leteltéig az önök anyanyelvén is tudjak beszélni. Ez tehát egyfajta ígéretem, ennek megfelelően fogom majd tartani magam ígéretemhez.
Ismételten szeretnék köszönetet mondani az elnök úrnak, valamint az Országgyűlés bizottságának, amiért meghívtak, és lehetőséget adtak nekem arra, hogy igyekezetemmel azon legyek, hogy a horvát pozíciót ecseteljem. Ebben a pillanatban, amikor a tárgyalási folyamatok vannak napirenden, a horvát politikai színpad, színtér olyan, amivel még az előszóban is szeretnék foglalkozni; Horvátországot szeretném bemutatni.
Nem kívánom önöket túlzottan fárasztani a részletekkel, hiszen részben önök előtt ismert is, hogy milyenek Horvátország pozíciói jelenleg. Ámbátor szeretnék azért teret nyújtani ahhoz, és lehetőséget adni önöknek arra, hogy valamennyi olyan kérdést, ami önöket érdekli, feltegyenek bármilyen, a politikai eseményekkel összefüggő dologgal kapcsolatban úgy Horvátországban, mint a szűkebb környezetünkben, azzal kapcsolatban, ami minket jelen pillanatban a leginkább foglalkoztat. Gondolok elsősorban a délkelet-európai történésekre, illetve a szomszédságunkra is. Természetesen szerettem volna külön is egy olyan problémára utalni, amely rendkívül aktuális, és amely kapcsolódik az európai uniós közeledésünkhöz, ez pedig rövidítve a ZERP, mi ezt Horvátországban úgy hívjuk, hogy halászati, környezetvédelmi, védelmi övezet, amely egyfajta ilyen akadályozó tényező Horvátországnak az Európai Unióba való becsatlakozása útján. Ha tehát ezzel kapcsolatosan önöket több részlet érdekli, szívesen fogom ezt önökkel megosztani.
Akkor most egy rövid kronológia arról, hogy mit tettünk eddig, és mi az, amiben ma vagyunk, azzal, hogy pusztán csak egy mondatot szeretnék elmondani, hogy Horvátország a maga tárgyalási folyamatát egy olyan feltételezéssel indította - nyilvánvalóan önök is hallották azt az esetet, amely nekünk a hágai törvényszékkel előzetesen volt -, nevezetesen gyakorlatilag a hágai nemzetközi törvényszékkel való közvetlen együttműködés kérdése, különösen is Gotovina tábornok elfogatása. Ez egy konkrét probléma volt akkor. Ezt pusztán azért szeretném önökkel megismertetni, miután ez egy olyan kérdés, hogy tisztázzuk a honvédő háború idején történt háborús bűnök fogalmát, különös tekintettel a tábornokok szerepére, amelyek igen nagy visszhangot keltettek, köztük is Gotovina tábornok letartóztatása. Ez volt az a kérdés, amely rendkívüli módon megnehezítette akkoriban Horvátországban a politikai állapotokat is. Horvátország ezt a gondot sikeresen megoldotta, ezért nem szeretnék korántsem tendenciózus lenni, vagy netalán rosszindulatú, de ha tetszenek emlékezni rá, nagy nyomás volt akkoriban Horvátországra. Tudják jól, hogy Gotovina tábornok az utóbbi időben néhány alkalommal mindenütt volt, szökésben volt, csak nem Horvátországban.
Azóta már jó ideje eltávolodtunk a hágai történettől, Horvátország együttműködik. Végül is egy alkotmányjellegű törvényt alkotott meg 2006-ban a hágai törvényszékkel folytatott együttműködésre vonatkozóan. Mint tudják, a hágai folyamatok immáron a végük felé közelítenek, és azt hiszem, hogy ez csak egy ilyen kitérő volt részemről, fontosnak tartottam megemlíteni.
Az, ahogyan a horvát tárgyalási folyamat, illetőleg a tárgyalások megkezdése időszakában Horvátország volt. Horvátország tehát valamivel több mint két évvel ezelőtt kezdte meg előcsatlakozási tárgyalásait, és ami nagyon fontos volt, az az volt, hogy abszolút politikai konszenzus övezte, a horvát parlament valamennyi pártjának konszenzusát bírta az úgynevezett Európáért Szövetség kereteiben. A parlamentben egy nemzeti bizottság is létrejött, és ennek a bizottságnak az élén - így állapodtak meg - az ellenzék vezetője állt, áll, éppen azért, hogy ez egy olyan plusz impulzus legyen, hogy ennek a bizottságnak a vezetője egyfajta korrektséget legyen jogosult képviselni, hogy figyelemmel kísérje és hogy megfelelő módon támogassa azokat a törekvéseket, amelyek függetlenül attól, hogy mely hatalmi vonal van hatalmon Horvátországban.
Az, amit elmondhatunk, hogy mióta is van életben ez a folyamat, immáron mondom: több mint két éve, valahol mintegy a feleúton vagyunk most. Számtalan dologban elégedettek lehetünk, ahogyan a tárgyalások folynak, ám de vannak konkrét problémáink is. Eddig 16 fejezetet nyitottunk meg, kettőt ideiglenesen zártak le, az összességében 19 fejezethez egyébként átadtuk a megfelelő dokumentációt és igényt, még néhány fejezettel kapcsolatos igényünk terítéken van, és amely az Európai Bizottság jóváhagyásától függ.
Egy kérdés, amely ugyancsak terhelte a tárgyalási folyamatokat, ez a bizonyos reciprocitás, tehát kölcsönösség, amelynek alapján az európai uniós tagállamok állampolgárai az ingatlanvásárlási igényeiket érvényesíthették Horvátországban. Ezt a kérdést is sikeresen vettük és megoldottuk.
Véleményünk szerint ez az év kulcsfontosságú lesz a mi tárgyalásainkat illetően, tehát a 2008-as év. Ez azt jelenti, hogy számos újabb fejezet megnyitását és még több lezárt fejezet lezárását várjuk az évtől. Jelen pillanatban, tehát ez év első félévében a mi szomszédunk a soros elnök. A második félévtől Franciaország lesz. Arra számítunk, hogy jövő év első felében, amikor majd Csehország lesz az elnök, le tudunk zárni minden soron következő fejezetet. Ez tehát azt jelenti, hogy a cseh elnöklés alatti utolsó ülés idején valamennyi fejezetet lezárnánk. Ez egyúttal a jóváhagyás ütemezését is jelentené. Ezt azért gondoljuk így, mert szükségtelen a ritmust megbontani, hiszen egy újabb horvátországi parlamenti választás magát a procedúrát, a folyamatot veszélyeztethetné, hiszen akkor még újabb időre lenne szükségünk, ha ezt addig nem tennénk.
Ehhez pusztán még annyit szeretnék hozzáadni, hogy a mi helyzetünk valóban sokkal összetettebb, mint amilyen a magyarországi eset volt. Magyarország kilenc más tagjelölt országgal együttesen lépett az Európai Unióba, és készült fel erre. Mi egyedül vagyunk ezen az úton, és gyakorlatilag most már 27 tagállammal kell külön tárgyalnunk. Természetes, hogy az Európai Unió az eddigi tárgyalási kötelezettségei során már megtapasztalta a problémákat, és meg is védte magát kellő módon azoktól a problémáktól, amik ezek után őt érhetik, ennek megfelelően a legutóbbi két csatlakozó ország felvételével kapcsolatos dolgokat is.
Nálunk, Horvátországban van egyfajta konszenzus arra, hogy teljes jogú tagállammá válva a belépéssel, tehát a tagsággal teljes egészében készek legyünk részt venni teljes jogúan minden folyamatban, amely az Európai Uniót érinti. Néhány dolgot szeretnék kiemelni ebből. Én azt hiszem, hogy a halászati és környezetvédelmi övezetet hagyjuk a végére, haladjunk a többi fontos dologban. Ami rendkívül fontos, és amire az Európai Bizottság most felhívta a figyelmünket az, hogy néhány olyan területet, amelyben még mindig lemaradásaink vannak, vegyünk tekintetbe. Nem kell semmit sem takargatnunk, itt voltaképpen az igazságügy reformjáról van szó, ami rendkívül fontos terület, de ilyen a korrupció elleni fellépés ügye, a közigazgatási reform, a kisebbségi jogok területe, jóllehet, Horvátország itt jelentős előrelépést mutatott. Ha ez részleteiben is érdekli önöket, a jelenlegi koalíció kapcsán elmondhatom, hogy a kormány alelnöke egy szerb nemzetiségű ember, de a horvát politika hitelességéről beszél mindenkor, ahol bizonyos szempontból azok a problémák, amelyek keletkeztek az ügyben, sikeresen oldódnak meg.
Itt azt szeretném kiemelni, hogy különösen a szerb kisebbségi közösség - akik Horvátországban élnek - helyzete abszolút politikai értelemben magáért beszél. Tudniillik a szerb párt képviselői a horvát parlamentben jelen vannak, ámde a terület, amelyet ők képviselnek, illetve az igények rendkívül magas anyagi vonzattal járnak. A szétrombolt lakóépületek újjáépítése, a lakóingatlanok bérlői jogviszonyának visszaállítása óriási beruházásokat jelent, amely az úgynevezett állami gondoskodást igénylő területekbe való beruházás. Önök tudják, hogy ezek a területek, amelyek legnagyobbrészt a háború idejében sérültek, olyan területek, ahol számos szerb néphez tartozó lakos élt. Tudják, hogy a horvát parlamentben jelen vannak a kisebbségek képviselői, akik közül minden esetben hárman a szerb nemzeti közösség képviselői. Természetesen a magyar kisebbséget is képviseli egy külön képviselő, erre külön büszkék vagyunk.
Ami ebben az esetben még említésre méltó, hogy Horvátország nem rabja annak az időpontnak, amely dátum alkalmával maga is az Európai Unió tagja lesz. Természetes, fontos is számunkra, hogy meghatározzuk ezt az napot, ámde nem ejtett minket foglyul az a tény, ha nem 2009-ben történik meg ennek a célnak a megvalósítása. Mi az Európai Unió tagja, úgynevezett minőségi tagja kívánunk tenni, mint ahogy ezt tették a többiek is előttünk, akik időközben tagjaivá váltak az Európai Uniónak. Ezzel egy időben azonban szeretnénk a régióban a többiek példájává is válni, nevezetesen hogy kifejezetten megéri, hogy ha már megjelölték a stratégiai célt - mely szerint az Európai Unió tagjaivá szeretnének válni -, akkor igyekezni kell valamennyi olyan reformot és normát tiszteletben tartani és elfogadni, amelyeket feladatul kapnak ahhoz, hogy igen magas demokratikus normák alapján nyugvó demokráciákat építsenek. Mi ettől nem térünk el. Ismételten szeretném elmondani, hogy ehhez megvan Horvátországban a konszenzus, és ugyanilyen módon készek vagyunk támogatást nyújtani ebbéli törekvéseikben úgy a délkeleti szomszédainknak, Bosznia-Hercegovinának, mint ahogy Szerbiának is, jóllehet, tudatában vagyunk annak is, hogy itt számos probléma merül majd még föl.
Ez volt az elvi dolog, amit el szerettem volna mondani, és ha meg tetszenek engedni, most néhány szót szólnék a halászati és környezetvédelmi övezetről annál az egyszerű oknál fogva, mert a ZERP az elmúlt néhány hónapban előtérbe került, jóllehet, tárgyilagosan szólva ez nem tegnapi probléma, nem egy új keletű probléma. Nyilván ismert önök előtt, de szeretném megemlíteni, hogy a horvát parlament 2003-ban fogadta el a védett halászati és környezetvédelmi övezetet. Ez körülbelül egyéves vitát követően történt meg. 2004-ben a horvát szábor vagy parlament elhalasztotta annak érvénybe léptetését egy évre, mindaddig, amíg Horvátország az Európai Unióval nem ír alá egy, a halászati partnerségről szóló egyezményt. Ezt követően Horvátország Olaszországgal, Szlovéniával és az Európai Bizottsággal karöltve egy brüsszeli találkozót hozott létre 2004-ben, ahol a mi szomszédainkat és az Európai Bizottságot tájékoztattuk a horvát parlament döntéséről.
Itt szeretném elmondani önöknek, hogy egészen pontosan mi történt eközben. Horvátország nem alkalmazta ezt a védett halászati, környezetvédelmi övezetet 2004-től, holott ez idő tájt, és ebben az időszakban jelentősen megváltoztak a körülmények. Amint a folyamatok Horvátországban, Horvátország státuszát illetően immáron tagjelölt országgá vált, ebben a tárgyalási részben nyilvánvaló volt, hogy a szerződéskötés a halászati partnerségről már lehetetlen volt, hiszen ebbe nem illeszkedett bele. Ezzel egy időben, például 2005-ben Szlovénia az, aki a környezetvédelmi területen történő védettség törvényével, amelyet 2005-ben alkotott meg, tehát Szlovéniának 2005-ben feltehető a kérdés, hogy jogosult volt-e Szlovénia ezt megalkotni, hiszen a kollégák Szlovéniából egyszerűen azt vetik a szemünkre, hogy a mi védett halászati, környezetvédelmi övezetünk megalkotásával voltaképpen vitatjuk a nemzetközi határokat. Szlovénia a saját jogalkotásában a törvényt úgy alkotta meg, hogy Horvátországgal egyáltalán nem konzultált, és most a kollégák Szlovéniában nekünk azt mondják, hogy az övezet létrehozásával tulajdonképpen előrevetítjük a határkérdést. Holott mi azt állítjuk és mondjuk, hogy a ZERP egy kérdés, és hogy a Szlovéniával folytatott határvita egy másik probléma, amelyet mi gyakorlatilag 1990-91-hez tudjuk visszautalni, ahol egyáltalán a volt Jugoszlávia kérdések merültek fel. Tehát egyedül a piránói vagy piráni öböl kérdése az, amelynek vannak vitatott kérdései, illetőleg itt a Mura mentén egy vitatott térség, pontosan az a rész, amely folytatódik a piranói öbölbe torkolló folyó szakaszát, és mi készek vagyunk a szlovén kollégákkal ezekről a vitatott kérdésekről beszélni. Tény azonban, hogy a ZERP-et úgy Szlovénia, mint Olaszország is meghirdette, hiszen mindkettőnek nemzetközi jogi értelemben volt erre jogosultsága. Senki akkortájt nem vitatta Horvátországban ezt a kérdést.
Mi tehát éppen most szeretnénk egészen világosan terítékre helyezni azt a tényt, hogy Szlovénia például mondjuk a 13. számú fejezetet, amely a halászatról szól, 2006 októberéig leblokkolta, lebénította. Tudjuk, hogy milyen hosszú idő telt el 1991 óta az elmúlt év őszéig.
Ez annyit jelent, hogy valóban nem áll az a tény, amelyet Szlovénia folyamatosan hangoztat, hogy a ZERP pillanatnyilag nekik problémát jelent, hiszen ők minket néhány fejezet alkalmával, mondhatni most már két éve folyamatosan lebénítanak, konkrétan is a 13. fejezettel kapcsolatban.
Mellesleg jelzem azt, hogy Olaszország pontosan két évvel ezelőtt alkotta meg a saját védett halászati, környezetvédelmi övezetét. Tekintet nélkül arra, hogy milyenek a politikai vetületei ennek az övezetkérdésnek, azt hiszem, hogy nem vitatható, hogy mennyire fontos az Adriai tenger halállományának védelme. Ha azonban ezzel az ütemmel folytatódik a dolog, abban az a kérdés, hogy mennyi marad majd az Adriai tengerben ebből a halállományból. Szeretnénk tehát valóban őszinte barátsággal Olaszországnak nyilván nyílt tárgyalásokon elmondani azt is, hogy Horvátországban nem is áll rendelkezésre az a halászati flotta, amellyel a halakat kihalászhatná, de Horvátország kész arra, hogy tervszerűen történjék a halászat, és ha mi történetesen nem tudnánk a rendelkezésre álló állományból például lehalászni azt a mennyiséget, mi ezt megállapodásra az olaszokra is ráruházhatnánk.
Tehát úgy igyekszem közelíteni ehhez a kérdéshez, hogy ezekben a napokban is folyik az az intenzív tárgyalás különböző szinteken, hogy a ZERP kapcsán végezetül megoldódjék a kérdés, de azért is, hogy ennek a tárgyalási folyamatnak ne váljék akadályozójává. Láthatják, hogy ez egy különleges probléma, melyet nem szükségeltetik Horvátország tárgyalási folyamatához kötni. Ezért várjuk azt a megértést, amelyhez persze az első lépéseket ezekben a napokban a külügyminiszterünk által megtettünk, aki egyébként a napokban, két nap múlva Magyarországra érkezik, aki a szlovén kollégával találkozott, és itt mégis megindultak a megoldási folyamatok. Azt azonban, amit nem szeretnénk Szlovéniának mindenáron felróni, az az, hogy az elmúlt 4-5 hónappal ezelőtt kezdtük kérni Szlovéniától ezt, és ez tény. Mi azt mondjuk, hogy mi szomszédok vagyunk és jó szomszédok, és hogy jó szomszédoknak kell lennünk. Ezt most úgy is elmondhatom, mint személy szerint a magam véleményét, hogy nem is tudom másképpen elképzelni, milyen lenne az az atmoszféra, amely Horvátország keletkezne, ha Szlovénia lenne az okozója annak, ha Horvátország európai uniós tagságát Szlovénia lassítaná le.
Tehát ez elképzelhetetlen lenne a viszonyunkban, amelyek nem tudni, milyen módon lehetnének korrigálhatók, javíthatók, ha ilyen kárt kellene korrigálni.
Mint tudják, mi Horvátországban évente egymillió turistát fogadunk Szlovéniából. Rendkívül fontos tehát a gazdaságunk szempontjából az együttműködésünk, és ha ne adj' isten az idegenforgalmi igény során bármilyen rossz dolog történne bármely szlovén állampolgárral, el tudják képzelni, hogy micsoda óriási kár keletkezne ebből?
Mi Horvátországban valóban nagy érzékenységgel rendelkezünk, ezért aztán nem is könnyű számunkra Szlovéniával ezt a gondot megoldani. Hiszen akarva-akaratlanul is a jövőnk az Európai Unióban van, szomszédok vagyunk. Soha a történelemben nem volt semmilyen gondunk, és most a szlovén barátainknak azt szeretnénk mondani, hogy vannak gondjaink, de üljünk le egy asztalhoz, és próbáljuk meg a bilaterális kapcsolatainkat rendezni, hiszen e tárgyalások során problémákat megoldhatunk. Azokat, amelyeket nem tudtunk megoldani, próbáljuk megkeresni azokat a közvetítő barátainkat, akik majd köztünk közvetítenek.
Tehát ez lenne nagyjából. Az a helyzet és állapot, amelyben mi ma vagyunk, higgyék el, csak vesztegetjük el az időnket, hiszen ez az intenzív együttműködés időszaka. A horvát parlament mintegy 120 törvényt készül elfogadtatni, amely folyamat már napirenden van.
De éppen ez az a rész, amellyel most foglalkozunk, és amely jelen van, igyekszünk tehát megoldani ezeket a folyamatokat. Nem tudom, hogy most itt meg kellene-e állnom, hogy ne fárasszam önöket túlzottan a részletekkel, vagy pedig önök tesznek föl olyan kérdéseket, amelyek még önöket érdekelik. Tartok tőle, hogy túlzottan nem szükséges adatokat közölni önökkel, de ha adatokra kíváncsiak, és az elnök úr is egyetért, akkor ebben a pillanatban én befejezném, és az önök gondolatmenetét próbálnám kiszolgálni azzal, hogy önök feltennék azokat a kérdéseket, amelyek önöket a leginkább érdeklik, én meg igyekszem választ adni.
ELNÖK: Hvala lepa! Nagyon szépen köszönjük ezt a nagyon világos üzenet, és a problémák nagyon világos vázolását. Azt hiszem, hogy elvi éllel két dolgot rögtön leszögezhetünk. Mindannyiunknak van egy olyan élménye, hogy elkezdünk kártyázni, és valaki a kártyázás közepén azt mondja, hogy mások a szabályok, űberolni kell, vagy nem kell űberolni, és az embernek van egy rossz érzése, hogy a szabályokban az elején kell megállapodni, és nem menet közben. Az európai uniós tagságnak tényleg vannak feltételei, de ezeket az elején kell tisztázni a játszmában, és nem elfogadható, hogy a folyamatokban újabb és újabb feltételek jelenjenek meg.
A második megjegyzésem pedig annak szól - általában pusztába kiáltott szó szokott lenni -, hogy az Európai Unión belül kivált egy soros elnöknek nem illik saját nemzeti érdekeit olyan mértékig követni, amelyek egyébként az európai vízió teljesedésének az akadályát képezik, már csak azért sem, mert az elnökség csak fél évre szól, és adott esetben egy ország saját magának több kárt tud okozni, mint amit elér egy fél év nem helytálló fellépésével.
Hölgyeim és Uraim! Hallották a nagykövet urat, önöké a szó. (Jelzésre:) Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: (Hozzászólását horvát nyelven kezdi.) Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Úr! Szeretettel üdvözlöm önöket. Engedje meg, hogy néhány szóval a mi horvát nyelvünkön szóljak. Nagyon örülök, hogy mi a mi horvát nyelvünkön itt szólhatunk. Ez egy nagy öröm számomra, különösen ebben a bizottságban, ahol már számos esetben beszéltünk Horvátországról. Engedje meg, hogy néhány kérdést feltegyek önnek arról a gondolkodásmódról, amely minket foglalkoztat Horvátországgal kapcsolatban.
(Felszólalását magyar nyelven folytatja.) Magyarul folytatnám. Tisztelt Nagykövet Úr! Ahogy elnök úr a bevezetőjében elmondta, Magyarország és ez a bizottság nagyon sokat foglalkozott minden kérdéskörben Horvátország csatlakozásával. Jómagam és képviselőtársaim bárhol megfordultunk az Európai Unióban, Brüsszelben, Berlinben vagy bárhol a nemzeti parlamentek képviseletében, mindig a legfontosabb kérdések egyike volt, hogy Horvátország csatlakozását miként lehet elősegíteni a saját lehetőségeinkkel. Magyarország elsőként ismerte el a lisszaboni szerződést, ami az intézményi reform keretében lehetőséget biztosít arra is, hogy valóban ezek az akadályok elhárulnak - bízunk benne - a csatlakozás elől.
Azt is köszönjük, hogy a nagykövet úr itt elég őszintén próbálta elénk tárni azokat a problémákat, amikre vonatkozóan a kérdéseimet felteszem. Tudjuk, hogy Carla Ponte asszony mily következetesen próbálta Gotovinát a hágai bíróság elé vinni. Ez a kérdés megoldódott, de ez bizony hosszú ideig hátráltatta a horvát csatlakozási tárgyalások megkezdését. Ebben a bizottságban képviselőtársaimmal annak a véleményünknek is hangot adtunk, hogy talán Horvátország most is felkészültebb, mint a csatlakozó Bulgária vagy Románia volt annak idején. De nem terelhetjük el azokat a kérdéseket, amiket nagykövet úr említett.
Valóban, az előző bizottsági ülésünkön itt volt a szlovén nagykövet úr. Én két részre bontanám a kérdésemet. A szlovén-horvát határkérdés ügyében - amit érintett a nagykövet úr - milyen tárgyalási folyamatokat kezdtek vagy kezdenek el, hogy ez rendeződjön? Van egy másik kardinális kérdés, amit ön is fölvezetett, ez pedig a következő: az ökológiai és halászati tilalmi zóna ügyében miként fognak eljárni azok után, hogy az általános ügyek tanácsa éppen tegnap vagy tegnapelőtt felszólította Horvátországot, hogy ezt függessze fel?
Sokat tartózkodok Horvátországban. A kérdés, amit fel szeretnék tenni, azzal kapcsolatos, hogy milyen az EU-csatlakozás megítélése a horvát polgárok körében. Ha van erről valami felmérés, az miként jelenik meg? Az EU-szkepticizmus vagy éppenséggel valóban a csatlakozás irányába gondolkodnak? Végül még egy kérdés: a regionális kapcsolatokban Magyarország és Horvátország között milyen gazdasági fejlődésre vagy további lehetőségekre lát esélyt? Ezeket szerettem volna feltenni, és itt van még Koszovó kérdése is, hogy azt Horvátország most miként ítéli meg, miként tudja elősegíteni, hogy valóban ez megtörténjen. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Engedje meg, hogy megemlítsem, hogy Házszabályunk értelmében ön akkor is jogosult horvátul beszélni, ha nincsen itt a horvát nagykövet úr, csak kérem, előre szóljon, hogy tudjunk tolmácsról gondoskodni. De ez bármikor jogában áll.
Ékes képviselő úr következik. Milyen nyelven kíván szólni? (Közbeszólás: Ékes-nyelven. - Derültség.)
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Németül szeretnék. Sanader miniszterelnök úrral németül beszéltünk az Európai Parlamentben több alkalommal is.
Nagyon őszintén megmondom, Magyarország és mindannyian arra számítottunk, hogy Romániával és Bulgáriával egy időben Horvátország is tagja lesz az Európai Uniónak, és szeretnénk, hogy minél gyorsabban azzá váljon. Én úgy érzem, hogy Magyarországon egyik politikai erőnek sem érdeke, hogy ne következzen be a minél gyorsabban történő csatlakozás.
A határkérdésekre én most is azt mondom, hogy vannak vízügyi, természetvédelmi és halászati törvények, az Európai Unió által keményen megfogalmazott törvények. Ezt mindegyik országnak érdeke betartani. Én úgy érzem, hogy ezt a kérdést önöknek közösen kell rendezni Szlovéniával, minél gyorsabban, hogy ez ne lehessen akadálya a csatlakozásnak.
Ahogy elnök úr is mondta, furcsa az Európai Unió részéről, hogy egy várományos tagországgal szemben számtalan kifogást fogalmaz meg, vagy fogalmazzunk úgy, akadályt gördít és feltételeket állít a csatlakozással kapcsolatban. Én is azt mondom, hogy Horvátország sokkal felkészültebb volt már ez előtt három évvel is, mint Románia vagy Bulgária.
ELNÖK: További kérdés vagy észrevétel? (Nincs jelzés.) Ennek híján, nagykövet úr, önnek adom meg a szót.
IVAN BANDIČ, Horvátország budapesti nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm szépen a képviselő uraknak ezeket a szavakat, köszönet a támogató szavakért. Különösen boldog vagyok azért, amit már elmondtam. Mint Horvátország nagykövete hálámat fejezhetem ki Magyarországnak azért a támogatásért, amit nem mostantól, hanem már 1990-től élvezünk. Mindaz, amit Horvátország ez idáig tett a függetlensége elnyeréséért, mindaz, amit a háború során, de a háború utáni időszakban is tett, és amit el szeretne érni, hogy mint jövendőbeli európai ország és demokratikus állam elérje a partnerséget.
Magyarország ilyen értelemben különös érdemekkel rendelkezik, és ezt nem azért mondom, merthogy most ebben a tisztelt házban vagyok, egyfajta dómja, tehát kápolnája ez a magyar közképviseletnek. Teszem ezt azért is, mert ez a mi jövőnk egyik biztosítéka. Mi szinergiában szeretnénk együtt élni és együttműködni minden szomszédunkkal, tekintet nélkül arra, hogy északon vagy dél-keleten vannak, vagy a Nyugat-Balkánon, ahogy ezt a térséget nevezik még.
Szeretném tehát elmondani, ahhoz, hogy együttműködhessen, ahhoz valamennyi területet fel kell hogy öleljen az együttműködés, politikai, de gazdasági értelemben is. Tehát nekünk különleges feladatunk és szükségletünk az, hogy támogassuk a tőlünk keletebbre lévőket, úgy Bosznia-Hercegovinát is, mint Szerbiát is, második vagy harmadik helyen, hiszen ott a kisebbségek, közösségeink élnek. Ez tehát a politikai összefüggés.
De van egy gazdasági vonulata is a megközelítésnek, ahogy Mátyás elmondta. Érdekeltek vagyunk a gazdasági együttműködésben, a környezet, a térség, amelyben mi leledzünk, nem egészen stabilizált politikai értelemben, és ha nem lesz stabilizált, akkor még erőteljesebb támogatásra lesz szüksége a térségnek. Ezért fontos tehát, hogy a táborukba Horvátország is bekerüljön, hogy ugyanabban a teamben segíthessük ezeket a történéseket. Ebben a pillanatban is hozzájárulunk, és amennyire tehetjük, segítjük is. Horvátország és Magyarország még inkább ismeri e térség problémáit, állíthatom, mint a többi európai uniós ország, és nem pusztán a mai napot, de az elmúlt tíz évet és még több évtizedet, ami megelőzte ezt. Tehát még inkább ismerjük azt, hogy mi történhet a jövőben, mint ahogy Firtl Mátyás képviselő is elmondta. Csatlakoznék ahhoz, amit elmondott, valóban beszéltünk már erről.
Én Bosznia-Hercegovinában születtem, nekem két hazám van, a harmadik Magyarország. Ezért tehát kiválóan ismerem az állapotokat ott is, Jugoszláviában éltem, ott tanultam, ott képeztem magam, és pontosan ismerem a történéseket a múltban is.
Csak ismételném, és elmondanám, hogy sokan Koszovóban, és a szerbiai állapotokat 20 évre visszamenőleg is ismerik, jól ismerik, de ha csak Koszovó kérdését vesszük alapul, nem kívánom az alkotmányjogi oldalát megközelíteni, hogy milyen a státusza mondjuk Koszovóról Szerbiában. De szeretném csak azt elmondani, hogy mi történt a '80-as évek végén és a '90-es évek folyamán. Az az autonómia, amely nem véletlenül volt '74-ben megalkotva, úgy volt a gazdaság, mint Koszovó szempontjából, és egész nyílt kell hogy legyen, hogy Milosevič éppen ezt elmondta, és hogy milyen mértékben rombolta le azt az autonómiát, aki csak élvezte a Vajdaságban és Koszovóban.
A Vajdaságban például, amikor a kisebbségek többségben voltak, de például Koszovó esetében, ahol immáron 90 százaléka a lakosoknak albán és a 10 százaléka szerb, ez egy olyan politikának a folyománya, amely egészen nyíltan szólva a szerb politika következménye.
Vissza kell tehát térni ahhoz, az elmúlt húsz évre, hogy egy másik dolgot tudjunk meg, mi ismerjük nagyjából a politikát, de ha már Belgrádban 20 éve erről a kérdésről senki nem akar tárgyalni, akkor nem beszélhetünk csak arról, ami két-három nappal ezelőtt történt, az, hogy Pristina kikiáltotta a függetlenségét.
Biztos vagyok persze abban, hogy ezt nem egyedül csinálták, hanem mindenféle lobbi és egyéb közrejátszott ebben, de azt akartam mondani, ha tehát egyik és másik fél részéről meg lett volna a jóindulat, akkor megoldás is lett volna. Egy biztos, hogy azok, akik függetlenségpártiak voltak, azt mondták, hogy ez így tovább nem mehet, és ezért történt az, ami történt. De ha lettek volna olyanok is, akik azt mondták volna, hogy ezt így tovább nem lehet, hanem össze kell ülni, meg kell beszélni, és akárhány tárgyalás volt, egyetlen lépést sem tettek előre. Tehát szerintem, ha jóindulat lett volna, akkor nyilvánvalóan eredmény is lett volna.
Ezért mondom a mi szomszédainkkal kapcsolatban is azt, hogy legyen jóindulat Szlovénia és Horvátország között, üljünk le, beszéljük meg.
Azt hiszem, hogy felhívhatjuk a magyar szomszédainkat is, hogy mutassák meg, hogyan lehet ezt ilyen jóindulatúlag kezelni, hogy legyenek eredmények. Ezért mondom, ha valaki azt mondja, hogy menjünk el a nemzetközi törvényszékig, jó, el fogunk menni, a dologhoz, a jóindulathoz az tartozik, hogy meghallgassuk ezeket a jóindulatú tanácsokat.
Talán túlságosan eltávolodtam a kérdéstől, én most Szlovénia felé vettem az irányt, de tulajdonképpen Szlovénia kapcsán ez a bizonyos ZERP, a védett halászati, környezetvédelmi övezet nem magában probléma, hiszen nekünk vannak bizonyos vitáink más köztársaságokkal is, például Bosznia-Hercegovinában Neum térségében is vannak bizonyos vitatott területi kérdések.
Tehát nem tudom, önök tudják-e, hogy nekünk vannak más jellegű komoly problémáink Szlovéniával, mint amilyen a ljubljanai bank, amely óriási nagy, tehát mintegy 300 millió eurónyi adóssággal rendelkezik a mi állampolgárainknak. Szlovénia azt mondja, hogy a ljubljanai bank már régen nem az, ami volt. De hiába, ő az állampolgáraink tekintetében adósságokkal rendelkezik. Ezért mondom, nem tudom, mennyire ismerik például a krskoi atomerőmű problémáját. Van még nukleáris hulladék, amit el kellene helyezni. Ez a nukleáris erőmű a horvát határ közelében van, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek aggasztják a horvát felet, és ezt is rendezni kell, amit az elnök úr is elmondott.
Tulajdonképpen Szlovénia valóban egy olyan grémium élén áll, amely ha valóban megakarja objektíve oldani a problémákat, amelyek nem antagonizmusról szólnak, illetve ahhoz kell hogy vezessenek, hanem a megoldásról kell hogy szóljanak, akkor nyilvánvalóan tudnia kell, hogy mit kell tenni. (Ivanics Ferenc megérkezik az ülésre.)
Ez tehát az, ami késik, hogy mi egy asztalhoz ülünk bármikor, de amikor valakit tízszer meghívnak egy asztalhoz és nem jön el ahhoz az ebédhez, amihez én önöket hívom, az már nyilvánvalóan másról is szól.
Tehát az, amit még megismételnék és kiemelnék, az, hogy ne értsék félre, hogy én voltaképpen nem elvi védelmet akarok Horvátország számára kiharcolni, de nyilvánvalóan van mit pótolnunk. Mi nem az Európai Unió végett teszünk bizonyos dolgokat. Ezeket mi megtesszük saját kötelezettség-érzésünk okán is, de az, amit nagyon sérelmesnek veszünk, ez a bizonyos kétféle kritériumrendszer, hogy mi valameddig elérkezünk egy kritérium mentén, majdan azt mondják, hogy ja, meg még pluszban ezt kérjük önöktől. Ez nálunk egy kicsit félreértésre ad okot.
Mi azt szeretnénk, ha az Európai Unióba nem problémákat vinnénk be, hanem már megoldott dolgokkal vonulnánk be. Éppen azért, hogy kiváló példák legyünk, a jó szomszédok jó példáival élhessünk, például ilyen Macedónia; Koszovó már kinyilatkoztatta, hogy az európai utat szeretné követni; Szerbia, és annak politikája is egyszer csak az európai opciót kell hogy válassza. Én most nem akarok arról beszélni, hogy ki mindenkinek lesz véleménye - Oroszország és mások -, de egy biztos: a szerb nép jövőre szempontjából - kérem, ne vegyék rossz néven tőlem -, amíg a szerb nép nem szembesül a szerb politika húszéves múltjával, annak hibáival, amíg ezt nem észleli a szerb nyilvánosság, addig bizonyos egyéb dolgokkal nem fog tudni reálisan szembesülni. Ezért mondtam én azt, hogy nem könnyű a helyzete a Horvát Köztársaság belgrádi nagykövetségének, aki különösen hangoztatta ezt az állásfoglalást. ?jinđić miniszterelnök úr idejében nyilvánvalón ez előtérbe került.
Én többször voltam a Vajdaságban, találkoztam olyan magyar képviselőkkel is, akik a magyar közösség dolgait voltak hivatottak képviselni. Abban az időben, amikor a szerbiaiak és horvát közösség ügyében Horvátország megpróbálta megtenni a kezdeti lépéseket, még a kisebbségvédelmi szerződést is megkötöttük velük. A mai kapcsolataim révén is tudom, hogy ehhez a szerződéshez nem tartja magát a mai szerb fél, tehát visszalépés van még a megkötött szerződéssel kapcsolatban is. Egy dolog, hogy ebben az időszakban többféle politikai hatalom volt Szerbiában, de tény, hogy ezt a politikát is valaki produkálta, és nyilvánvaló, hogy nekünk és az önök szomszédainak is sokkal jobb lesz, ha ez a politika vált, és biztos, hogy Horvátországban nem örülhetünk annak a helyzetnek és állapotnak, ami ma Szerbiában van. Egészen őszinte vagyok: ezt a problémát sem én, sem Horvátországban senki nem szeretné látni tartósan Szerbiában.
ELNÖK: Nagykövet úr, még egyszer nagyon köszönjük ezt a nagyon őszinte és nagyon világos beszédet. A Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága büszke arra, hogy ön itt volt ma körünkben, és elmondta ezeket a problémákat, amelyekkel Horvátország szembesül, és amelyekkel nagy vonalakban tisztában voltunk, de ilyen részleteket a bizottság tagjai nem tudtak. Azt nem tudjuk mondani, hogy megoldjuk ezeket, de azt tudjuk mondani, hogy bármilyen európai fórumon vagy bármely más fórumon, ahol szükséges, minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy azok a problémák, amelyek a csatlakozás akadályát képezik, vagy a lehető legsikeresebben megoldódjanak, vagy pedig ne képezzék a csatlakozás akadályát. A politikában tudomásul lehet venni, hogy vannak konfliktusok, amelyek megoldásra várnak, de nem kell mindegyik konfliktusnak a csatlakozási folyamat részévé válni. Talán ebben tudunk a magunk szerény eszközeivel segíteni.
Nyilván nagykövet úr tudja, hogy a magyar parlamentre a konszenzus nem a leginkább jellemző szó, nagyon sok mindenben nagyon komoly és néha indulatos vitákat tudnak a parlament pártjai egymással folytatni. Nagyon kevés olyan kérdés van, amelyben mindegyik parlamenti párt nemcsak hogy tartalmában, még hangsúlyában is teljesen azonos álláspontot foglal el, ez pedig déli szomszédunk, Horvátország szeretete, és az a kívánságunk, hogy minél előbb az Európai Unió tagjává váljon. Mi még mindig nem adtuk föl azt az ambíciónkat, hogy talán pont akkor tud Horvátország az Európai Unió tagjává válni, amikor Magyarország tölti be a soros elnöki tisztet. Látunk sötét felhőket ezzel kapcsolatban, hogy milyen problémák merülhetnek föl, nem is a magyar elnökség miatt, hanem amiatt, hogy a lehető legrövidebb időn belül ez a cél bekövetkezhessék, nemcsak Magyarország és nemcsak Horvátország miatt - persze, miattunk is, nagyon sok történelmi szál köt bennünket össze -, de van mindannyiunkban egy vízió, ez pedig Európa egészének az újraegyesítése, és ez nem következhet be Horvátország nélkül. Úgyhogy mindannyiunk nevében még egyszer megköszönöm, hogy ellátogatott a bizottság ülésére, és arról tudom önt biztosítani, hogy mindegyik parlamenti párt mindent megtesz a pártcsaládja keretében, európai intézményekben, hogy közös álmunk megvalósulhasson. Hvala lepa!
IVAN BANDIČ, Horvátország budapesti nagykövete: Szeretnék az elnök úrnak és valamennyiüknek ezért a megtiszteltetésért köszönetet mondani, amiért itt lehettem önökkel. Bármikor, ha úgy érzik, hogy hasznos lehet, hogy tapasztalatot cseréljünk, készek vagyunk eljönni önökhöz. Hogy mennyire intenzív csak ebben az évben ez a kapcsolat, mutatja, hogy két nap múlva megérkezik önökhöz Magyarországra a horvát külügyminiszter, a parlamenti elnökök márciusban találkoznak, áprilisban a miniszterelnök, majd májusban az elnök úr látogat ide. Tehát látható, hogy együtt munkálkodunk az együttműködés magas fokáról, ezért külön öröm, hogy Magyarországon képviselhetem hazámat. Nagy megtiszteltetés számomra. Köszönöm szépen.
(Szünet: 11.07-11.09
A bizottság 11 óra 09 perctől 11 óra 22 percig zárt ülést tartott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés folytatásának időpontja: 11 óra 22 perc.)
ELNÖK: Áttérünk a 3. napirendi pontra, ez pedig a környezet büntetőjog általi védelméről szól. Megadom a szót a szakállamtitkár asszonynak.
Dr. Fazekas Judit tájékoztatása
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Ez is egy olyan fontos irányelvtervezet, amelynek a céljával abszolút egyetértünk, és támogatjuk azt, hogy a környezet védelme érdekében minden lehetséges adminisztratív, közigazgatási és ha szükséges, a büntetőjog területére eső védelmi eszközt biztosítani kell. Ez az irányelvtervezet is, amelynek viszonylag hosszú története van az uniós döntéshozatalban, már volt az Európai ügyek bizottsága előtt 2007 szeptemberében, úgyhogy én ennek a történetét inkább csak az EU-ügyek bizottsága ülésétől napjainkig terjedő időre korlátoznám.
Ami befolyásolta ennek az irányelvtervezetnek a sorsát, az egy európai bírósági döntés volt, amely kimondta, hogy párhuzamosan, kettős jogalapon különböző jogi eszközökben szabályozni a büntetőjogi szankciót és az adminisztratív szankciót nem megfelelő. Ha egy közösségi politikáról van szó, akkor az ennek védelmét, illetőleg megerősítését szolgáló büntetőjogi intézkedések, szankciók is közösségi jogi eszközben kell hogy szabályozásra kerüljenek. Ezt egy 2003-as döntésében mondta ki az Európai Bíróság, és ez után került sor ennek a napirenden lévő irányelvtervezetnek az elkészítésére a Bizottság részéről.
Gyakorlatilag ezt is most nagy rendszerességgel tárgyalja a büntető anyagi jogi munkacsoport az uniós döntéshozatalban, és a szlovák elnökség az első olvasat tekintetében politikai megállapodást szeretne a bel- és igazságügyi tanács júniusi ülésére. Az Európai Parlament is foglalkozik már a szöveggel. Tudomásunk szerint február 26-án fogja tárgyalni először a jogi bizottság az első tervezetet, és ehhez képest tud fölgyorsulni a tervezet tárgyalása olyan módon, hogy BIÜT elé kerülhessen az első olvasat júniusban.
Vannak még problémák a tervezet tartalmával kapcsolatban, bár itt is szinte hétről hétre változik a szöveg. A tárgyi hatállyal van gond. Nem teljesen világos a mostani szövegből, ami egy 2008. február 5-ei szövegváltozat, hogy az élőhelyek tekintetében, illetőleg az érintett madárfajok tekintetében pontosan milyen körre terjed ki az irányelv hatálya. A kormány álláspontja szerint pontosan kellene hivatkozni a normaszövegben is nemcsak ezen két, élőhelyvédelmi, illetőleg madárvédelmi irányelv mellékletére, hanem az érintett cikkekre és normaszövegre is.
Ugyancsak problematikus a tervezet 3. cikke a bűncselekmény-kategóriák tekintetében. A 3. cikk meghatározza azokat a tényállásokat, amelyeket büntetőjogi eszközökkel kell szankcionálni, és bűncselekménnyé kell nyilvánítani. Itt az alapvető problémánk - és ebben a német állásponttal egyetértünk -, hogy valójában nem célszerű szándékos, illetőleg súlyosan gondatlan bűncselekmény kategóriákra osztani a tervezetben szereplő definíciókat és meghatározásokat. Különösen igaz ez akkor, amikor haszonszerzési célból követik el a környezetszennyezést, akkor annak a mi büntetőjogi dogmatikánk szerint nem lehet gondatlan változata, tehát itt a magyar dogmatikai rendszerbe ütközne a jelenlegi változat. Remélhetőleg ezt más tagállamok is támogatni fogják, és alakul még a tervezet szövege. Egyébként pedig a tervezet céljaival abszolút egyetértünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár asszony. A kormánypárti raportőrünk Varga képviselő úr. Tessék parancsolni!
Varga Zoltán, a bizottság kormánypárti raportőrének előadása
VARGA ZOLTÁN (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Én is azt gondolom, hogy az előző napirendi ponttal ellenkezőleg itt szükséges a nagyon fontos közösségi vívmány, a környezetvédelem tekintetében a büntetőjogi szankcióknak is az érvényesítése. Azzal, amit az utolsó gondolatában mondott, mélységesen egyetértek, azt gondolom, a haszonszerzés csak előre megfontolt szándék lehet. Magam nem vagyok jogász, de nem gondolom, hogy gondatlanságból követ el valaki olyan ügyet, amely nyilvánvalóan haszonszerzésre irányul. Magyarországon az elmúlt időszakban nem egy ilyen példa volt, ilyen a német szemétügy. Azt gondolom, hogy ez tipikusan abba az irányba vitte a dolgot, hogy haszonszerzés miatt környezeti szennyeződés állt elő.
Azt gondolom, Magyarország abszolút érdekelt abban a tekintetben, hogy az európai normáknak talán legmegfelelőbb, és lehet használni azt a szót, hogy igenis súlyos konzekvenciái legyenek a környezetszennyezésnek, mert ez az ország ebben a medencében elszenvedi ezeket a dolgokat. Én most nem akarok aktuálpolitikai környezetvédelmi ügyekkel foglalkozni. Tehát egyetértünk azzal, hogy a kormány igenis ebben legyen elszánt, és ami az anyagban benne van, és amit ön itt elmondott, érvényesítése.
Az élőhelyekkel kapcsolatban és a madarak ügyében azt gondolom, nyilván nem ennek a bizottságnak a dolga ezeket a szakmai ügyeket megvitatni, de fontos, hogy világosan tudja mindenki - és ez lehet, hogy nemcsak jogi kategóriája -, hogy mely madarak tartoznak ebbe a körbe. Én mint a környezetvédelemre fogékony ember, azt gondolom, nagyon fontos, hogy az élőlények legnagyobb tárgyköre tartozzon ebbe a dologba bele, hisz ez egy nagyon fontos éréke lehet ennek a térségnek. Tehát magam ebben egyetértek a kormánnyal, hogy legyen szigorú és következetes. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Parancsoljon, államtitkár asszony!
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Ahogy képviselő úr is mondta, nagyon fontos, hogy a normavilágosság, illetőleg a jogbiztonság szabályainak megfeleljen egy jogi norma, ezért szeretnénk pontosítani ezeket a rendelkezéseket. Egyébként pedig valóban igaz, hogy ez egy modellértékű szabályozás lesz abból a tekintetből is, hogy vajon, a büntetőjogi szankciók tekintetében mit tartalmazhat egy első pilléres irányelvtervezet a büntetőjog szempontjából. Itt született egy másik európai bírósági ítélet a 440/2005-ös, a hajók által okozott tengerszennyezésről, ami behatárolta azt, egy kicsit leszűkítve a korábbi, már említett európai bírósági ítéleteket, és kimondja azt, hogy a büntetés típusát és mértékét első pilléres jogi eszközben, tehát irányelvben nem lehet meghatározni. Viszont azt tartalmazza ez az ítélet, hogy azonban ilyenkor is hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciót kell meghatározni. Tehát reméljük, hogy ennek eleget téve az irányelv, a célját be fogja tudni tölteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gondolom, az ellenzék részéről nincs reagálás. (Nincs jelzés.) Ez esetben további hozzászólás nincs, a vitát berekesztem. Ahogy jól értettem, döntési helyzetben nem vagyunk. Azért zárójelben megjegyzem, hogy az előző témában nagyon karakteresen kiálltunk az ellen, hogy nincs szükség büntetőjogi védelemre. Ma két olyat tárgyalunk, ahol büntetőjogi védelmet követelünk, de nem baj, ez az élet komplexitásához hozzátartozik.
Áttérünk a következő napirendi pontunkra, ez pedig a büntetőeljárás bizonyos eljárási jogairól az Európai Unióban. Tessék parancsolni!
Dr. Fazekas Judit igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Itt azt kérném a tisztelt bizottságtól, hogy miután ez is volt több esetben az Európai ügyek bizottsága előtt, és sem a portugál elnökség idején, sem pedig a szlovén elnökség idején a kérdést nem tárgyalják a tanácsi munkacsoportok, illetőleg bel- és igazságügyi tanácsülésen sem lesz, abból az okból, hogy nem sikerült a tagállamoknak konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy ezeknek a nagyon fontos eljárásjogoknak a közelítését tényleges jogi eszközben, tehát kerethatározatban fogadják el és oldják meg, vagy pedig egy ennél puhább jogi eszközben, egy állásfoglalásban, mint ahogy a Camano országok, illetőleg hozzá csatlakozva néhány más tagállam, például Csehország vagy Szlovákia szerette volna. Miután nem közeledtek az álláspontok, ezt egy időre jegeli az Unió, és azt gondolom, hogy miután változás nem történt benne, ezért lényeges dolgokról nem tudunk beszámolni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azzal a helyzettel szembesülünk, hogy egyik raportőr sincs jelen, ami nem helyes, de tényszerűen tudomásul vesszük. Nem tudom, hogy a bizottságnak van-e kialakulóban lévő álláspontja arról, hogy ezt kerethatározatban kellene vagy pedig inkább állásfoglalásban? Ha van ilyen, akkor tegyék meg. (Nincs jelzés.) Egyelőre a bizottság még habozik, hogy melyik álláspont mellett tegye le a voksot. (Dr. Fazekas Judit: Korábban hozott határozatot.) Korábban hozott, de most úgy látom, elbizonytalanodott.
Az elhangzottak alapján azt nem lehet mondani, hogy az európai integráció a gyorsvonat sebességével rohan előre, de ilyen az élet.
Az 5. számú napirendi pontunk, ismét egy büntetőjogi intézkedés, ezúttal a szellemi tulajdonjog érvényesítéséről. Tessék parancsolni!
Dr. Fazekas Judit igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Csak egy mondattal visszatérve az előző ügyre, feltehetőleg majd a lisszaboni szerződés hatálybalépése után a minősített többséggel ezek a hallott ügyek visszatérnek és talán felgyorsíthatók.
A következő napirend tehát a szellemi tulajdonjog körében az igényérvényesítést biztosító büntetőjogi intézkedések közelítése. Ez is volt már az EU-ügyek bizottsága előtt, 2007 májusában tárgyalta a bizottság. Azóta egy fontos változásról kell itt is beszámolni, hogy megszületett az az európai bírósági döntés, ami befolyásolta ennek a tervezetnek is a sorsát. Tehát itt is úgy indult, hogy kerethatározat és irányelv lesz egymás mellett, és az említett európai bírósági döntések miatt a bizottság megváltoztatta az álláspontját, és úgy döntött, hogy irányelvben fogja ezeket a büntetőjogi intézkedéseket és szankciókat szabályozni. Azonban itt is lényeges korlát a már említett 440/2005-ös európai bírósági ítélet, amely kimondja azt, hogy a büntetés típusát, illetőleg mértékét első pilléres irányelvben nem lehet meghatározni. Ezért itt a kormányálláspont továbbra is az marad fenn, hogy miután akkor nem sok értelme van egy ilyen irányelvi szabályozásnak, ha ezeket a kérdéseket nem tudja rendezni, tehát érdemes lenne továbbra is a büntetőjogi szankciókról és intézkedésekről egy kerethatározatot megalkotni. Gyakorlatilag azt tudom elmondani, amit a büntetőeljárási jogokról is, hogy gyakorlatilag nem szerepel a szlovén elnökség napirendjén, tehát nem tárgyalja az ügyet. Magyarországnak van még néhány fenntartása a jelenleg ismert szövegtervezethez képest. Az Európai Parlament állásfoglalásával megegyezően azt az álláspontot képviseljük, hogy túl tág a tárgyi hatálya, tehát azokra a szellemi tulajdoni területekre is kiterjesztené a tárgyi hatályát a tervezet, ahol nincsen tényleges jogharmonizáció még jelen pillanatban, tehát mondjuk a szabadalom területére. Ezért mindenképpen azt az álláspontot képviseljük, hogy a jelenleg harmonizált területekre kellene hogy kiterjedjen az irányelv, illetőleg a jogi eszköz tárgyi hatálya. Ha a tanácsi döntéshozatalban ezt újra tárgyalni fogják, akkor a 2007 májusában ismertetett álláspontunk fenntartásának támogatását kérjük az EU-ügyek bizottságától. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Legény képviselő úr, MSZP.
Dr. Legény Zsolt, a bizottság kormánypárti raportőrének hozzászólása
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm, elnök úr. Távol álljon tőlem, hogy a kiemelkedő szakmai és elméleti tudással rendelkező európai bírósági bírák jogértelmezésével harcba szálljak, de ahogy egyébként elnök úr is említette, és azt hiszem, mindannyian megfogalmaztuk ma itt, a közösségi jogalkotási hatáskör létét elismerte az Európai Bíróság a büntetőjog területén. Ezzel többünknek van fenntartása. Igazából frakciónk osztja ezt az álláspontot. Ahogyan egyébként szakállamtitkár asszony is említette, a tárgyi hatály a szabadalmi jog területén például számunkra is elfogadhatatlan, illetőleg egy ügyet emelnék még ki, hogy az irányelvjavaslatban az ott meghatározott büntetési tételek indokolatlanul magasak. Szerintünk nem veszik igazából figyelembe a tagállamok eltérő gazdasági helyzetét és eltérő szankciórendszerét. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár asszony!
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Itt az álláspontunk szerint valóban olyan büntetéseket, illetőleg a büntetés mértékét úgy kell meghatározni, hogy az arányos legyen, és ebben a kérdésben egyetértünk képviselő úrral, hatékony legyen és visszatartó erejű, és ennek a szövegnek, ha újra napirendre veszik, akkor feltehetőleg ezek a cikkei még finomodni fognak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr helyett valaki? (Nincs jelzés.) Nincs ilyen. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Akkor én szeretnék hangot adni annak a nézetemnek, és ebből nem lesz koalíciós konfliktus, vannak más ügyek, de nem értek egyet a koalíciós partner álláspontjával. A kormány álláspontjával sem értek egyet. Ennek az az oka, hogy föderalista vagyok, és hiszek az európai egyesült államokban. Ebből az következik, hogy ha a bíróság lehetővé teszi a büntetőjog területén való közösségalkotást, akkor azt csináljuk, az jó, és ha a szabadalom egyelőre tagállami hatáskör, akkor ahelyett, hogy ezt kivennénk, inkább a szabadalomra is kellene egy európai szintű. Megjegyzem: a gazdaságra kitűnő, pozitív hatással lenne, azért nem jó dolog, ha az Európai Unión belül eltérő szabadalmi akár eljárási és tartalmi szabályok vannak. Tehát én megfordítanám az egészet, és azt mondanám, hogy inkább azt kellene sürgetni, hogy legyen európai szintű szabadalmi szabályozás, s akkor terjedjen ki rá a büntetőjogi védelem, ha szükséges. De természetesen, amikor a bizottság véleményét fogom tolmácsolni, akkor a többségi véleményt fogom. Kíván reagálni?
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Természetesen azzal mi is egyetértenénk, hogy legyen közösségi szabadalom, azonban itt is az a helyzet állt elő két évvel ezelőtt, hogy az elnökség nem tudta végigvinni, és az Európai Tanács elé került a dolog. Értesüléseink szerint újra fogják kezdeni a tervezet tárgyalását.
A mi álláspontunk inkább az - és a szabadalmat csak példaként említettem -, hogy azokon a területeken, ahol jelenleg nincs a szellemi tulajdon körében jogharmonizáció, ott a büntetőjogi intézkedések és eszközök ne fedjék le a területet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az a kérdés, hogy hogyan tudjuk a folyamatokat jobban segíteni, és én azt gondolom, hogy ha a büntetőjog, ha már szükséges, kiterjed olyan területekre, amelyekben nincsen közösségi szabályozás, akkor ez az egységes büntetőjogi megközelítés fel fogja gyorsítani azt, hogy legyen. Tehát én ennek látom az előnyeit, és értem, hogy milyen gondok vannak az intézményekben, de most a Magyar Köztársaság álláspontjáról beszélünk. Én csak azt mondtam el, hogy én szeretném, hogy ez legyen a magyar kormány álláspontja, és ha ez lesz, akkor az engem mérhetetlen politikai boldogsággal tölt el, ha pedig nem ez lesz, akkor az nem fog földhöz verni. Kíván-e még valaki szólni? (Jelzésre:) Legény képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Elnök úr, nem lesz közöttünk semmiféle koalíciós feszültség. Most teljesen magánvéleményt fogok ismertetni és mondani: én egyetértek elnök úrral, legyen büntetőjogi szabályozás, csak akkor azt a harmadik pillérből emeljük át az elsőbe.
ELNÖK: Akkor ketten meg is állapodtunk ebben. Úgy látszik, hogy megoldódott egy komoly koalíciós feszültség. (Derültség.) További hozzászólás? (Nincs.) Ha nincs, ezt a napirendi pontot is berekesztem.
Rátérünk az utolsó napirendi pontra, ez pedig a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés. Államtitkár asszony, tessék parancsolni!
Dr. Fazekas Judit tájékoztatása
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Itt is azt tudom elmondani, hogy többször volt az EU-ügyek bizottsága előtt ez a határozattervezet állásfoglalás céljából. Ami előrelépés történt 2007 novembere óta, amikor utoljára volt itt az ügy, egyrészt, hogy Magyarország ennek az uniós jogi eszköznek az alapját képező prümi szerződést ratifikálta és kihirdette, tehát gyakorlatilag az együttműködés jogi alapjai megteremtődtek a részes államok számára. Ily módon mi abszolút támogatni tudjuk azt a célt, hogy ez a prümi szerződés szerinti tartalommal, illetőleg annál egy kicsit limitáltabb tartalommal uniós jogi eszközzé váljon. Itt megszületett a politikai megállapodás a jogi eszközről, és nemcsak magáról a határozatról, hanem a határozathoz tartozó adminisztratív és technikai végrehajtási, kiegészítő szabályokról is.
Ami akadályozza azt, hogy vita nélküli napirendként, formálisan is elfogadásra kerüljön ez a határozat az, hogy néhány tagállamnak parlamenti fenntartása van, és ezeket a parlamenti fenntartásokat még nem sikerült feloldani. Amint ezek megtörténnek, a tanácsi határozat formális elfogadásának nincsen akadálya. A szabályok szerint a tényleges elfogadástól egy év áll rendelkezésre a végrehajtás megkezdésére, illetőleg a DNS-profil, a daktiloszkópia és a gépjárműadatok on-line automatizált keresése vonatkozásában pedig a hatálybalépéstől számított három éven belül kell képesnek lenni ezen automatizált keresésekre és az alkalmazásra. Azt gondolom, hogy Magyarország ennek meg fog felelni, mégpedig azért, mert a prümi szerződés ratifikációjakor elfogadták azt a pénzügyi keretet is, ami ezeknek az adatbázisoknak a fejlesztését lehetővé fogja tenni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Kocsi alelnök úr következik mint a kormánypárt raportőre.
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőrének hozzászólása
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm, elnök úr. Most már óvatosan fogalmazok, mert nem tudom, hogy nem keveredek-e koalíciós vitába, hogy támogatom a kormánynak az álláspontját vagy sem. (Derültség.) De megkockáztatom, hogy ebben az ügyben valószínűleg minden, ha lehet ezt mondani, sínen van mind a tanácsi határozat, mind a végrehajtási határozat dolgát tekintve. Sőt, ott van a 2008-as költségvetésben a pénz is, ami Magyarországnak lehetővé teszi, hogy amennyiben hatályosul, és a jogi átemelés megtörténik, akkor gyakorlatilag zökkenőmentesen, különösebb idő és energia nélkül ezt alkalmazni tudja, vagy részese lesz a dolognak, ami egy jó dolog, mert most szinkronban vagyunk egy aktuális és számunkra lényeges kérdésben az Unióval.
Az a néhány tagállam, amiről beszélt, tíz. Egy kérdésem van: a parlamenti fenntartás tartalma egy formális dolog mindössze - merthogy politikai megállapodás van minden tekintetben -, vagy pedig valami csont van benne? Mert akkor ez a 2008-as sima menet, ami itt látszik, akadozhat.
Nem tudom, eddig szóba került-e, de az USA-val folytat az Unió bizonyos együttműködést, aminek van olyan tartalma, ami nem a teljesen szabad hozzáférést, de hasonló módon lehetővé teszi, hogy bizonyos információkhoz kölcsönösen hozzáférjünk, bár itt általában az Unióval szembeni egyesült államokbeli érdek az, ami meg szokott jelenni. Ha ez a dolog úgy történik, ahogy mi ezt szeretnénk, tehát 2008-ban mind jogi, mind technikai értelemben a hatályosulás feltételei összeállnak, akkor ez kellő alapot, eszközt ad-e ahhoz, hogy az Unió és a tagállamok... A prümi szerződésnél még oké, aki benne van, az benne van, de ha az egységes jogi szabályozást az Unió egészére vesszük, akkor az Unió és az USA közötti ilyen típusú együttműködés felvet-e még újabb kívánalmakat, szükséges változásokat, vagy pedig az Unió ezzel gyakorlatilag olyan helyzetet állít elő, hogy itt az együttműködés zökkenőmentes lehet a jövőben?
ELNÖK: Államtitkár asszony!
DR. FAZEKAS JUDIT igazságügyi és rendészeti minisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy amennyiben ezek a jogi eszközök, tehát a két határozat elfogadásra kerül, az a tagállamok között abszolút zökkenőmentessé teszi ezeknek az információknak az átadását, illetőleg a DNS-, a gépkocsi-nyilvántartási adatok és az ujjlenyomatokra vonatkozó adatbázis on-line elérését és keresését. Az egy más kérdés, hogy az Egyesült Államokkal az együttműködés hogyan fog megvalósulni, ugyanis ennek a tárgyi hatálya a tagállamok közötti együttműködésre vonatkozik.
A képviselő úr föltette azt a kérdést, hogy vajon a fenntartásoknál vannak-e tartalmi problémák, illetőleg ezek formálisak. Azt gondolom, hogy több ország esetében ez egy, a parlamenti mechanizmusból következő, formális eljárás. Elképzelhető, hogy vannak tartalmi nehézségek bizonyos államoknál, hogy ezt a fenntartást minél korábban és hamarabb vissza tudják vonni. Ilyen probléma lehet például az Egyesült Királyság esetében. Volt, illetve van egy olyan cikke a határozatnak, amely közvetlen veszély esetében az együttműködést, illetőleg a rendőri erőknek a másik országba való átlépését tenné lehetővé, és például ebben volt nagy vita a határozattervezet tárgyalása során, ahol az a megoldás született, hogy vagy kihagyják ezt az ominózus, akkori 18. cikket, vagy pedig úgynevezett opt in lehetőséget biztosítanak a tagállam számára, ha élni akar ezzel a megoldással. Tehát elképzelhető, hogy tartalmi vita van a parlamenti fenntartás mögött, azonban nagyon gyakran ez már csak formális lépés. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Köszönöm, elnök úr, én nagyjából választ kaptam a kérdéseimre, és minthogy tájékozódtunk az aktuális helyzetről, döntési helyzetben nem vagyunk, én most elállok a további kérdésektől. Egyébként meg az nyilvánvaló volt talán, hogy frakciónk támogatja a kormány ebbéli erőfeszítéseit. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Az ellenzék raportőre Ivanics Ferenc képviselő úr, aki nincs jelen. Helyette alelnök úr? (Nincs jelzés.) Nem kíván. Ki kíván hozzászólni ehhez a napirendi ponthoz? (Nincs jelzés.)
Miután tényleg nem tudunk most, nincs is hová lépni ebben a pillanatban, ezért érthető a bizottság passzivitása, és még érthető az is, hogy a raportőr nincs jelen, hiszen ő tudja, hogy nem történt semmi nyilvánvalóan. Köszönöm szépen a vitát. Köszönöm szépen szakállamtitkár asszonynak, hogy rendelkezésünkre állt, és elmondta azokat a tényeket, amelyekre a bizottságnak szüksége van ahhoz, hogy kellő időben, megfelelően bölcs döntést hozzon.
A következő bizottsági ülésünk kedden... (Dr. Juhász László: Nem lesz.) Nem lesz. Tehát következő bizottsági ülésünk nem lesz, ezt hallom. (Derültség.) De lesz, március 4-én, kedden, 10 órakor, összehívom, a tagok majd megkapják a szükséges meghívót. Azt kértem a titkárságtól, hogy a raportőrök kapjanak egy külön jelzést arra, hogy raportőrök lesznek, mert ez fontos, hogy tudják.
Köszönöm a mai napra rendelt munkát, a bizottság ülését berekesztem, és kellemes napot kívánok.
(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 52 perc.)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Ipacs Tiborné