EIB-6/2008.
(EIB-82/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. március 4-én, kedden 10 órakor
az Országház Főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívott *
Elnöki bevezető *
A napirend elfogadása *
Döntés egyeztetési eljárás megindításáról *
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a lisszaboni szerződés végrehajtásával kapcsolatos feladatokról *
Az elnök felvezetője *
Dr. Iván Gábor tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
(A Házszabály 134/B. § (2) bekezdése alapján.)
- A Tanács kerethatározata az utas-nyilvántartási adatok (PNR) bűnüldözési célú felhasználásáról (COM(2007)654; CNS/2007/237)
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelményeknek a könnyű haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére irányuló közösségi integrált megközelítés keretében történő meghatározásáról (COM(2007)856; 2007/0297/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/55/EK irányelv módosításáról (COM(2007)529; 2007/0196/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet módosításáról (COM(2007)532; 2007/0199/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 2003/54/EK irányelv módosításáról (COM(2007)528; 2007/0195/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelete a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről szóló 1228/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2007)531; COD/2007/198)
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete az energiaszabályozói együttműködési ügynökség létrehozásáról (COM(2007)530; 2007/0197/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról (COM(2007)697; 2007/0247/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (COM(2007)698; 2007/0248/COD)
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete az európai elektronikus hírközlési piacfelügyeleti hatóság létrehozásáról (COM(2007)699; 2007/0249/COD)
- A Tanács irányelve a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (COM(2007)637, 2007/0228/CNS)
- Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete a növényvédő szerek forgalomba hozataláról (COM(2006)388; 2006/0136/COD)
- A 2008-2009. évi költségvetési felülvizsgálat előkészítése (SEC(2007)1188)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Dr. Braun Márton (Fidesz) megérkezéséig Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) távolléte idejére Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 04 perc.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Nagy tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, közöttük is elsősorban Gál J. Zoltán urat, akinek ez a második bizottsági ülése, nem az első; az elsőn szerettem volna külön köszönteni mint a bizottságunk új tagját, de ott egy egészen más fölállás volt, ahol ez nem lett volna helyénvaló.
Köszöntöm meghívott vendégeinket; szép számban figyelik a bizottság munkáját, ez egy jó hír. A rossz hír az, hogy a bizottsági ülés második felében zárt ülést kell tartanunk, mert a Házszabály azt írja elő, hogy a nagykövetjelöltek meghallgatása zárt ülés keretében történik. Ennek az oka kettős. Az egyik az, hogy nem a bizottság jelenti be a nagykövet személyét - amit egyébként mindenki tud, mert a sajtó ezeket megírja -, a másik pedig, amit a vendégeinknek mondok: a nagykövetjelölt arról a stratégiáról számol be a bizottságnak, amelyet nem feltétlenül szükséges, hogy a sajtó megírjon, és ezen keresztül a célország diplomatái megismerkedjenek ezzel, hogy végül is melyek a Magyar Köztársaság stratégiai vagy taktikai elképzelései az adott országgal kapcsolatban. A valóságban persze ez nem így működik, de ez a rend, úgyhogy tartsuk ehhez magunkat.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Mielőtt megkérdezném, hogy a bizottság ezzel egyetért-e, megállapítom, hogy a bizottság határozatképes. Annak a rettenetes feladatnak kell eleget tennem, hogy bejelentsem, hogy Braun Márton Ivanics Ferencnek, Manninger Jenő Hörcsik Richárdnak, Nógrádi Zoltán Ékes Józsefnek, Szirbik Imre Legény Zsoltnak, Veress József Varga Zoltánnak, Pelczné Gáll Ildikó Firtl Mátyás képviselő úrnak adott eseti képviseleti megbízást. Ha vendégeinknek erről az eljárásról rossz véleményük van, osztom ezt a rossz érzésüket, de ezt is a Házszabályunk lehetővé teszi.
Kérdezem a bizottságot, hogy a napirendi javaslatomat támogatják-e. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Úgy látom, egyhangú, de ellenpróbát kérek. (Nincs jelzés.) Tartózkodás? (Nincs jelzés) Tartózkodás sincs. Köszönöm szépen.
Döntés egyeztetési eljárás megindításáról
Az 1. napirendi pontunk döntés egyeztetési eljárás megindításáról. Ha megengedik képviselőtársaim, itt egy rövid tájékoztatást adnék a vendégeinknek. Ez a bizottság azzal foglalkozik, hogy az európai intézmények elé kerülő egyes jogalkotási témákban konzultáljon a kormány képviselőjével, hogy a Magyar Köztársaság kormánya milyen álláspontot foglaljon el. Ezeket vitatjuk meg. A bizottság dönti el, hogy mikkel akarunk foglalkozni, erre tettem a törvény alapján mint bizottsági elnök egy javaslatot, de előtte konzultáltam a kormánnyal, és konzultáltam a parlamenti frakciókkal is.
Megkapták képviselőtársaim, hogy melyekről kívánunk egyeztetési eljárást indítani. Van-e ehhez észrevétel? (Nincs jelzés.) Ha nincs, kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják az egyeztetési eljárás megindítását. (Szavazás.) Egyhangú. Nagyon szépen köszönöm.
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, ez pedig dr. Iván Gábor szakállamtitkár úr tájékoztatója a lisszaboni szerződés végrehajtásával kapcsolatos feladatokról. Mielőtt megadnám a szót államtitkár úrnak, szeretném elmesélni a bizottságnak, hogy egy nappal államtitkár úr londoni látogatását megelőzően a bizottság delegációja is Londonban járt, részben azért, hogy a House of Commons vitáját a lisszaboni szerződés ratifikációjával kapcsolatban figyelemmel kísérjük. Bánatosan jelentem, hogy ez nem sikerült, mert ott valamilyen gamblingről, tehát szerencsejátékról kezdődött egy vita, és mire a mi vitánk elkezdődött volna, addigra el kellett mennünk, de ezzel együtt nagyon hasznos tárgyalásokat folytattunk mind a két ház európai ügyekkel foglalkozó bizottságának tagjaival és sok másokkal is.
Ők értetlenségüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy Magyarország decemberben egy ülés keretében ratifikálta a lisszaboni szerződést, de elmagyaráztam nekik, hogy szemben velük, akik csak az aláírást követően kezdtek el erről vitatkozni, mi már a tárgyalást is figyelemmel kísértük. Maga az Európai ügyek bizottsága is többször napirendre tűzte a lisszaboni szerződés ügyét, s attól kezdve, hogy a kormány ezt aláírta, ez számunkra egy "take it or leave it" helyzetet eredményezett, nem volt értelme belenézni, s azt vitatni, hogy mit lett volna jobb elérni, mert ennyit sikerült elérni, mint amennyit végül is tudtunk. Nekem számos kifogásom van a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban, szerettem volna számos tekintetben továbblépést, de nem sikerült, úgyhogy ilyen módon tudtuk csak támogatni. Úgyhogy ez volt ennek az oka. Még egyszer: nagyon érdekes vitákat hallgathattunk meg, és tárgyalásokon vehettünk részt.
Csak az érdekesség kedvéért elmesélem, hogy egyszer valamelyik konzervatív képviselő azt találta mondani a parlamentben, hogy a kormány megtévesztette a közvéleményt, mire az elnök felállt, és azt mondta, hogy ilyen kifejezést a parlamentben nem használunk. Ezen én nagyon csodálkoztam, mert a magyar parlamentben anélkül, hogy egy szónoklatban két olyan szó, hogy hazugság, ne szerepelne, senki nem áll már föl, úgyhogy ez egy érdekes tanulság lehet Magyarország számára. Még egyszer: az út érdekes volt, akit az úti jelentés érdekel, szívesen rendelkezésre bocsátjuk.
Térjünk rá a lisszaboni szerződés végrehajtásával kapcsolatos feladatokra! Még egyszer tisztelettel köszöntöm Iván Gábor államtitkár urat, és megadom a szót.
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Én először is szeretném megköszönni azt a támogatást, amit az Európai ügyek bizottságától az elmúlt év során a kormány kapott a lisszaboni szerződés tárgyalása folyamán, és azt a támogatást, amit az ott képviselt magyar álláspont vonatkozásában az Országgyűlés pártjai részéről élvezhettünk. Azt is köszönöm, hogy a ratifikáció rendkívül gyorsan megtörtént. Én azt gondolom, sok különbség van a magyar és brit példa között, azon túlmenően, hogy valóban érzékelhető volt Magyarországon minden parlamenti párt részéről ennek az ügynek a támogatása, a magunk részéről mi is igyekeztünk ennek a sikeréhez hozzájárulni. Hadd említsem meg, hogy ellentétben mondjuk az Egyesült Királysággal Magyarországon már a szerződés aláírása előtt elérhető volt a magyar szerződés konszolidált szövege a Külügyminisztérium honlapján.
Jelenleg öt tagállam ratifikálta a szerződést, és minden bizonnyal március-április folyamán, az elkövetkezendő 6-8 hétben további tíz tagállam esetében várható a megerősítés sikeres véghezvitele, ami azt jelenti, hogy az az elképzelésünk, az a tervünk, hogy legyen év elején egy ratifikációs hullám, egy megerősítési hullám, úgy tűnik, valóban meg fog történni.
A tagállamok közül egy tagállamban, Írországban kerül sor népszavazásra. Ennek időpontja valószínűleg május, június lesz, a többi tagállam esetében minden tagállam a törvényhozási megerősítés útját választotta.
Ahhoz, hogy ez a szerződés életbe lépjen és valóban működni tudjon, nemcsak az szükséges, hogy valamennyi tagállam ezt megerősítse, hanem az is, hogy a szerződés által hozott újdonságok, intézményi eljárási, működési újdonságok, változások végrehajtási szabályaiban a tagállamok, illetve az uniós intézmények megállapodásra jussanak. Erre tulajdonképpen a 2008-as év áll rendelkezésünkre, az elképzelés, a terv az, hogy jövő év januárjában a szerződés hatályba lép. Az, hogy melyek ezek a kérdések, ezekről készítettünk egy rövid tájékoztatót a bizottság tagjai számára. Látom, hogy ezt megkapták, úgyhogy ennek minden részletébe nem is mennék bele, néhány dolgot azonban hadd emeljek ki.
Az elkövetkezendő rövid egy év, ami előttünk áll, az alapvetően talán az intézményi kérdések területén kell hogy a legtöbb kérdésben döntést hozzon. (Megérkezik dr. Braun Márton.) Így hadd emeljem ki az Európai Tanács, az állam- és kormányfők testületének új szerepét. A testületnek állandó elnöke lesz. A testület határozatokat fog hozni, ha ezek nem is jogalkotási aktusok, de az Európai Tanács az intézményrendszer részévé válik, és ehhez egy új - ha úgy tetszik - szervezeti és működési szabályzatot, egy új eljárásrendet kell megalkotni. És nemcsak magáról az intézményről van szó, az Európai Tanács elnökének szerepéről, kompetenciáiról, a fő-képviselőhöz vagy a soros elnökséget adó ország állam-, illetve kormányfőihez való viszonyát is rendezni szükséges.
Emellett, ha tovább nézzük a tanácsi hierarchiát, a tanácsi formációkban is váltás fog bekövetkezni, az általános és külkapcsolati ügyek tanácsa különválik, amely esetében szintén meg kell hozni azokat a határozatokat, amelyek az új általános ügyek, illetve külkapcsolati ügyek működéséhez szükségesek.
Az intézményrendszer további fontos eleme lesz a kül- és biztonságpolitikai fő-képviselő, akinek - amint említettem - az Európai Tanács elnökéhez, a tanácsi formációkhoz, a bizottsághoz, az Európai Tanács főtitkárságához is meg kell határozni a viszonyát. Ezekről a kérdésekről a szerződés nem szól, és létre kell hozni az ő munkáját segítő európai külügyi szolgálatot, amelyről szintén nagyon keveset ír a szerződés, és itt olyan súlyos kérdések vannak még nyitva, mint ennek a szervezetnek a kompetenciája, az összetétele, kikből álljon össze, milyen módon működjön, milyen szerepet vállaljon a tanács működésében, mely munkacsoportokat elnökölje, és így tovább.
A fő-képviselő esetében még annyit hadd tegyek hozzá, hogy ő egyben az Európai Bizottság alelnöke is lesz, és a szerződés iránymutatásként azért annyit elmond, hogy néhány kérdésben, mint például a bővítés vagy a kereskedelempolitika vagy a segélyezés ügyében a bizottság kezdeményező szerepe megmarad, ami azt is jelenti, hogy ezekben a kérdésekben a fő-képviselő, mint bizottsági alelnök fog megjelenni, míg az európai külügyi szolgálat alapvetően a kül- és biztonságpolitikai kérdések tekintetében fog majd minden bizonnyal kompetenciával bírni.
A nyitott kérdések között hadd említsem még meg azt, hogy azzal, hogy létrejönnek ezek az új intézmények, létrejönnek ezek az új pozíciók, ezek az új tisztségek, azt is végig kell gondolni, hogy a soros elnökséget adó tagállamnak mennyiben változnak a feladatai. A szerződés egyértelműen kimondja, hogy megmarad a hathavi rotáció a tagállamok között, a tagállamok közötti egyenlőséget tiszteletben tartva, három elnökség fog együttműködni a 18 hónapos időszak alatt, és ezen belül megtartják a hathavi rotációt, és az Európai Tanács, illetőleg a Külkapcsolati Tanács ülések kivételével valamennyi tanácsi formációt a soros elnökséget adó ország vezetői, miniszterei látják el, ezeket az elnöki feladatokat a soros elnökséget adó tagállam látja el. Hadd mondjak azért egy példát, hogy annak ellenére, hogy ez így viszonylag jól látható, hogy milyen feladatmegosztás lesz az Európai Tanács, a Külkapcsolati Tanács, illetve a többi kilenc tanácsi formáció között, arról is kell például döntenünk, hogy a soros elnökséget adó ország miniszterelnökének vagy köztársasági elnökének milyen szerep fog jutni ebben az intézményrendszerben, hiszen az Európai Tanács ülését már az állandó elnök fogja elnökölni. Felmerül, hogy az ülés előkészítésében szerep juthat neki, erre a szerepre az általános ügyek elnöki pozíciója merülhet fel, de hát az nyilván egy furcsa helyzet lenne, ha az általános ügyek elnöki székében ülne a soros elnökséget adó ország miniszterelnöke, és egy hierarchikus viszony jönne létre az Európai Tanács elnökével szemben.
Ezt csak példaként mondtam, ez nem egy hivatalos javaslat az asztalon, csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy van néhány olyan kérdés, amely a tagállamok részéről minden bizonnyal nagy figyelmet fog igényelni, és érzékenységet fog kiváltani.
Végül, de nem utolsósorban ezekhez a pozíciókhoz természetesen személyeket is kell találni, a tagállamok között megállapodásra kell majd jutni az Európai Tanács elnöke, a fő-képviselő, a Tanács új főtitkárának személyéről. Mindezekről a hatálybalépést megelőzően, tehát a francia elnökség végéig, ennek az évnek a végéig, ezekről a kérdésekről hivatalos egyeztetések a tagállamok között nem kezdődtek meg, illetőleg a jövő év folyamán dönteni kell az Európai Bizottság és az Európai Parlament új elnökéről is, és időben ezek a kérdések nem feltétlenül esnek egybe, de nyilvánvalóan a személyi kérdésekben meghozandó döntések mind az öt pozícióban egyfajta egyensúly irányába mutató kompromisszum alapján jöhetnek létre. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A bizottságot kérdezem, hogy kinek van kérdése, észrevétele. Ez nem egy egyeztetési ügy, de azért a hagyományos menet mellett maradjunk, hogy kérdés, kiegészítő kérdés vagy észrevétel, ahogy képviselőtársaim akarják. Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, hogy a Külügyminisztérium egy alapos tájékoztató anyagot készített számunkra, tehát részletezi, hogy milyen előkészítési, jogalkotási, személyi döntési feladatok megoldása szükséges a lisszaboni szerződés gyakorlati működtetéséhez, tehát hogy a 2009. január 1-jén életbe lépjenek.
Említette államtitkár úr, hogy a lisszaboni szerződés számos újítást hoz, hogy például uniós intézménnyé válik az Európai Tanács, amelynek állandó elnöke lesz, és nem sorolom tovább. A lisszaboni szerződés által bevezetett intézményi változtatások működtetéséhez egy sor úgynevezett részletszabály vagy intézkedés elfogadása szükséges, és nagyon helyesen ez az előkészítő anyag egy hármas csoportot állított föl, amiben próbálunk eligazodni mi is a következő lépések területén.
Az első nagy csoport a lisszaboni szerződés hatálybalépése napján hatályba lépő intézkedések. A második azok a döntések, amelyekről 2008 végéig a tagállamoknak nyilván célszerű megállapodniuk, de formális elfogadásukra csak a szerződés hatálybalépését követően kerülhet sor. A harmadik pedig, amelyek hatálybalépésének időpontjáról nem szól a lisszaboni szerződés, ezek esetében a későbbiekben kell politikai döntést hozni.
Az előkészítő anyag a 3-4. oldalon említi, hogy az Európai Tanács felkérésének eleget téve 2008 januárjában a brüsszeli állandó képviselők szintjén megkezdődtek az úgynevezett informális, előzetes egyeztetések a szerződés hatálybalépéséhez kapcsolódó kérdésekről, de a formális tárgyalások még nem kezdődtek el. Kérdezem államtitkár úrtól: mikor kezdődnek el ezek a formális tárgyalások? Tudható-e valami az ütemezésről? A másik kérdésem az, hogy a magyar kormány milyen álláspontot képvisel majd a személyi döntéseket illetően. Hogyan fogja kialakítani az álláspontját?
Az 5. oldalon olvassuk, amit említett államtitkár úr, az úgynevezett külügyi szolgálat felállítását. Mi a hivatalos magyar álláspont a külügyi szolgálat felállítását illetően? Például érdemeik szerint kerüljenek kiválasztásra a tisztségviselők, vagy kvótát kapnak a tagállamok? Van-e esély annak befolyásolására, hogy a tagállamok kapjanak kvótát az európai külügyi szolgálatban? Egyáltalán: hogyan áll az előkészítése? Lehet-e már valamit tudni az európai külügyi szolgálattal kapcsolatos elképzelésekről, például arról, hogy hány fős lesz, satöbbi? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr! Képviselő úr, hogy mikor is kezdődnek el a formális tárgyalások, arra hadd mondjam el, hogy mi ösztönözzük a szlovén elnökséget, hogy minél hamarabb jussunk el az érdemi kérdésekhez, egyelőre azonban nem vagyunk ebben a fázisban. Egy informális egyeztetésre került sor a nagykövetek szintjén, a brüsszeli COREPER II szintjén. A szlovén elnökség alatt várhatóan még öt ilyenre sor fog kerülni. Én azt gondolom - és ezt nem is rejtettük véka alá -, hogy ez az ütemezés nem biztos, hogy a legszerencsésebb, tekintetbe véve, hogy rendkívül rövid idő áll rendelkezésünkre. Ezt a Tanács főtitkársága felé és az elnökség felé ezen az informális megbeszélésen jeleztük. Félő, hogy nagyon sok érdemi kérdés csúszik át a francia elnökség idejére, a második félévre. Ugyan, ha megvan a politikai megegyezés szándéka, akkor decemberig ezekben a kérdésekben létrejöhet a megállapodás, de úgy gondoljuk, hogy erre több időt kellene szánni.
Ezzel szemben vannak olyan érvek, hogy lesz egy tagállam, ahol lesz népszavazás - említettem, Írország esete -, és az uniós intézmények rendkívül óvatosak a tekintetben, hogy esetleg a még eldöntendő kérdések körül kialakuló viták ne befolyásolják az ír népszavazás kimenetelét.
E között kell egyensúlyt találni, tehát a végrehajtás kérdéseiről szóló vita, illetőleg a ratifikációs folyamat biztosítása között egy egészséges egyensúly kialakítása a cél. Én azt gondolom - ez az én személyes véleményem -, hogy egy kicsit talán túl óvatos ebben a kérdésben a szlovén elnökség. Bízunk abban, hogy az idő előrehaladtával a tagállamokat és az uniós intézményeket is sarkallni fogja az idő szűkössége a tekintetben, hogy az érdemi tárgyalások minél hamarabb megkezdődjenek.
Mivel ezek az érdemi tárgyalások nem kezdődtek meg, a külügyi szolgálatról sem tudok még sok fejleményről beszámolni. Azt azért el kell mondjam, hogy az EKSZ-ről a szlovén elnökség kifejezésre juttatta, hogy nem kíván még vitát nyitni, tehát ez mindenképpen a második félév kérdése lesz. Az itt felmerülő kérdések a külügyi szolgálat kompetenciái. Az álláspontunk minden bizonnyal az lesz, hogy követni kell azt az iránymutatást, amit a szerződés ma is ad, tehát a külügyi szolgálatot felügyelő főképviselő esetében, amint említettem, ahol megmarad a Bizottság javaslattételi joga, ott a Bizottság kompetenciáit kell megtartani - bővítés, fejlesztéspolitika, kereskedelempolitika, segélyezési politika -, míg a kül- és biztonságpolitikához, védelempolitikához kapcsolódó kérdések és a szomszédságpolitika ügyében az európai külügyi szolgálat felelősségét kell megállapítani.
Hogy hogyan fog létrejönni a létszáma, hogyan fog kialakulni a személyi állománya, egyelőre tapogatózások folynak a tagállamok között, azzal, hogy valószínűleg az uniós intézményekben eddig is követett gyakorlat irányába fog mutatni a dolog, vagyis lesz egyfajta földrajzi egyensúly a résztvevők között. Hogy ezek kvóták vagy versenyeztetés útján eldöntendő kérdések lesznek? Én azt gondolom, hogy a versenyeztetés hagyományai elég erősek az uniós intézményekben, azzal, hogy persze a mai versenyeztetés mellett is - mint említettem - egy földrajzi egyensúlyra törekvés látható.
A külügyi szolgálatot illetően azt kell mondjam, hogy annak a működése várhatóan egy átmeneti időszak után fogja a teljes kapacitását elérni. Egy ilyen szervezet létrehozása valószínűleg egy-két évbe bele fog telni, úgyhogy mi úgy készülünk, hogy a magyar elnökség alatt, 2011-ben számolunk azzal, hogy a külügyi szolgálat létrejön, de valószínűleg teljes teljesítőképességének nem lesz birtokában, és ez példának okáért a kül- és biztonságpolitikai munkacsoportok elnöklése vonatkozásában jelent feladatot. Egyelőre arra készülünk, hogy valószínűleg ezeknek a munkacsoportoknak a vezetésében még tagállami feladatok bőven lesznek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr? (Dr. Hörcsik Richárd nemet int.) Akkor Ékes képviselő úr következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is köszönjük az anyagot, amit részünkre megadtak; ezek közül nagyon sok kérdés felmerült a parlamenti szavazás előtt, alatt, közben és utána is. Halljuk, hogy Ausztriában és Németországban is a parlamenti döntést esetleg felválthatja egy népszavazási kezdeményezés a lisszaboni szerződéssel kapcsolatban. Vannak feszültségek Ausztriában is ebben a kérdésben. Tudjuk nagyon jól, hogy maga a döntési mechanizmus az Európai Unió és az Európai Parlament esetében is átalakul, tehát sokkal fontosabb és nagyobb szerepet kap a parlamenti döntési mechanizmus. Tudjuk azt is nagyon jól, hogy vélhetően változik a biztosok száma, és az együttes döntések aránya is át fog alakulni.
Magam is annak idején részt vettem a Konvent oly jellegű munkájában, hogy mint európai parlamenti megfigyelő ott voltam több alkalommal a vitán, és többször felmerült, hogy ha maga az alkotmány nem került elfogadásra, akkor egy többsebességes Európa alakulhat ki. Most a döntési mechanizmuson belül, amikor a többségi döntés vagy a lakosságarányos döntési mechanizmus kérdése vetődik fel, Magyarország helyzetét, szerepét hogyan tudjuk stabilizálni?
A másik ilyen kérdés: mi az, amit már most lehet tudni, melyek a főbb irányok a KÜM háttéranyagában szereplő egyes kérdéseket illetően? Merre hajlanak a tagállamok az informális egyeztetések alapján?
Itt értem például a külügyi, biztonságpolitikai fő-képviselő, az Európai Tanács elnöke, valamint az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő tagállam közötti munkamegosztás, együttműködés szabályait, vagy a fő-képviselő és a bizottság közötti hatáskörmegosztást és együttműködést szabályozó kérdéseket.
Ugyanilyen kérdés, hogy az Európai Tanács a szerződés hatálybalépésének napján fogadja el a tanács elnökségének gyakorlásáról szóló határozatot. Mit lehet már tudni ennek a tartalmáról? Hogyan fogja szabályozni a soros elnökséget betöltő tagállam szerepét? Például mi lesz a feladata a soros elnökséget betöltő tagállam miniszterelnökének az Európai Tanács ülésén? Mikorra várható, hogy körvonalazódik ennek a határozatnak a tartalma?
Egy következő ilyen kérdés. A Külügyminisztérium háttéranyagában ismertetett kérdések közül melyek azok, amelyeket a magyar kormány érdemben befolyásolni szeretne és milyen irányba? Számos kérdés merül fel ebben a kérdésben is. Melyek azok a kérdések, amelyekkel kapcsolatban már a szlovén elnökség idején esetleg megegyezés és döntés várható? Tehát számos olyan kérdés van, amit úgy érzek, hogy a társadalom, ha magát a lisszaboni anyagot megismeri, akkor esetleg még további kérdések merülhetnek fel, és az első aggályomat szeretném, ha államtitkár úr eloszlatná itt a kétsebességes Európa, tehát a döntési mechanizmusból adódóan adott esetben Magyarország milyen erőtérben tud érdemben, a saját érdekei érdekében maximálisan megtenni mindent? Köszönöm.
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! A legtöbb kérdésben csak azt tudom megerősíteni, hogy nem vagyunk még az érdemi tárgyalások szakaszában. Tehát azzal, hogy ha arra a kérdésére képviselő úrnak válaszolok, hogy a szlovén elnökség alatt miről lesz döntés, a szlovén elnökség alatt várakozásaink szerint ezekben a kérdésekben, egyikben sem születik döntés. A szlovén elnökség is azt mondta, hogy informális egyeztetéseket kíván a kérdésekben tartani, puhatolózó tárgyalásokat.
Említette képviselő úr, hogy egyes tagállamokban népszavazási kezdeményezések merülhetnek fel. Igen, ezeket nem lehet kizárni, ezek a tagállamok elvileg demokratikusan működő országok, úgyhogy ilyen kezdeményezések valóban felmerülhetnek. Amiről én beszéltem, az a kormányok szándéka. Tehát Írország kivételével valamennyi kormányzati szándék teljesen egyértelmű, hogy törvényhozási megerősítést kívánnak elérni.
Hogy hogyan változik Magyarország szavazati súlya, erről beszéltünk tavaly az egyik ülésen, hogy itt matematikai változások bekövetkeznek, de annak idején abban kaptunk támogatást, hogy ha azt tekintjük, hogy az új szavazati rendszer matematikailag talán Magyarország szavazati súlyából valamennyit el is vesz, ennek a serpenyőnek a másik oldalán viszont az van, hogy ez a szavazati módszer matematikailag szintén kimutathatóan könnyebben hozza meg a döntések meghozatalához szükséges minősített többséget. Ezért fogadtuk el ezt az új módszert, hiszen azt mondtuk, hogy azt szeretnénk nekünk magunknak, és a polgárok számára is az egy fontos eredmény lenne, hogy ha egy hatékonyabban működő intézményrendszerben tudnánk dolgozni, a döntések időben hamarabb és gördülékenyebben meg tudnának születni.
A kétsebességes Európa ügye: én nem tartom ezt a szerződést egy olyan ügynek, ami itt az Uniót egy kétsebességes Európa felé viszi el. A kétsebességes Európa egy nehezen definiálható fogalom. Van, akik már az euró bevezetésére is azt mondják, hogy vannak tagállamok, amelyek más fordulatszámon működnek, tekintettel arra, hogy részesei egy közös monetáris politikának. Azt gondolom, hogy tekintettel arra, hogy ha már a monetáris uniónál tartunk, minden tagállamnak célja az, hogy ehhez a monetáris unióhoz csatlakozzon. Tehát itt a kétsebesség értelmezését én a mai körülmények között nem nagyon tudom támogatni, illetőleg e tekintetben a lisszaboni szerződés egy dolgot hoz létre, egy új dolgot hoz létre, amit már az alkotmányszerződésben mi magunk is támogattunk, ez a megerősített együttműködések lehetősége, amely szó szerint került át az alkotmányszerződésből. Ez egy olyan együttműködést jelent, a tagállamok egy olyan együttműködését, amelyek egy adott politikában, egy adott közösségben előre kívánják vinni az Unió ügyét, és ha van a tagállamoknak egy meghatározott száma, akik erre képesek, azok ezt az együttműködést megkezdhetik úgy, hogy ennek az együttműködésnek nyitottnak kell lennie, és azokat a tagállamokat, amelyek még nem képesek arra, hogy ebben az együttműködésben részt vegyenek, azokat a tagállamokat segíteniük kell. Ezt mondja a szerződés szövege.
Azt gondolom, hogy ez egy korrekt szöveg, és magában hordozza azt a lehetőséget, hogy ez a nagy létszámú közösség előre tudjon haladni olyan kérdésekben, amelyet valamennyien osztanak, valamennyi tagállam oszt, olyan kérdésekben, amely célokat valamennyi tagállam osztja, de nem biztos, hogy minden tagállam ugyanabban az időben tudja megvalósítani. Egyébként Magyarországnak az a célja, hogy ha vannak ilyen együttműködések, akkor ezekben részt vegyen, azzal az alapfeltétellel, hogy ezek az együttműködések előremutatóak az Unió szempontjából. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tehát én visszatérek még egyszer: az együttes döntésnek a hátránya az volt, hogy túl lassú és túl sok egyeztetésen kellett keresztülmenni ahhoz, hogy valóban mindenki egységes véleményalkotással mondjuk az Európa Tanácsban a döntést meg tudja hozni. Ezt most felváltja egyfajta többségi döntés, és nem véletlen, amikor elnök úr is elmondta a maga részéről, hogy bizonyos aggályai vannak, akkor a többségi döntés elve alapján azért tudjuk nagyon jól, hogy 27 tagállam helyett nem kell mind a 27-et meggyőzni, vagy 26-ot meggyőzni egynek, hanem adott esetben a lakosságarányos többséget kell tudni biztosítani ahhoz, hogy valóban egyfajta törvényalkotási rendszer ki tudjon alakulni, és azt a nemzetek számára is kötelezővé tudja tenni, hiszen az Európai Tanács döntése ezzel kapcsolatosan, vagyis vele kapcsolatosan együtt változik.
Tehát itt Magyarországnak rettentően észnél kell lennie, ha a lisszaboni szerződés életbe lép a következő időszakban, hogy mely törvénykezési területen mely tagállamokkal tud közös alkut kialakítani annak érdekében, hogy a magyar nemzeti érdekek kellőképpen tudjanak érvényesülni egy-egy döntés területén.
Ezt mondom azért is, és nem véletlenül említettem a kétsebességes Európát. Akkor, annak idején azt mondtuk, ha nem lesz alkotmánya az Európai Uniónak, akkor ki fog alakulni a 16-ok és a később belépettek. Most, hogy a döntési mechanizmus átalakul, fogalmazzunk úgy, hogy egyszerűsödik, lebont egy csomó hierarchiát maga az Európai Unió, megpróbál a külügyi politikára is erőteljesebben koncentrálni, a biztosok számát is csökkenti, tehát itt fellép annak az esélye és veszélye, hogy adott esetben lakosságarányosan többséggel rendelkező európai uniós tagországok tulajdonképpen, ha okosan politizálnak, okosan nyerik meg a többi országot, akkor abban az esetben a saját előnyükre, javukra tudják fordítani a döntési mechanizmust.
Ezért is mondtam, hogy Magyarországnak a lobbitevékenységét kellene erősíteni, másrészt megerősíteni a brüsszeli adminisztrációt, harmadrészt pedig Magyarországnak is sokkal erőteljesebben az előkészítési folyamatokat kellene úgy szakszerűen megközelíteni, hogy valóban Magyarország a döntési mechanizmusokon belül valóban a nemzeti érdekeket be tudja vinni abba a döntésbe, amit érvényre szeretnénk juttatni. Tehát én kételyeket fogalmaztam meg, és ahhoz, hogy Magyarország valóban eredményesen és jól tudjon érdekérvényesítést képviselni az Európai Unión belül, ehhez valóban magának az Európai ügyek bizottságának is a hatáskörében is kellene gondolkodni, hiszen annak idején, amikor tagországgá váltunk, akkor kialakítottuk a bizottság tevékenységét, hogy ne minden témakör kerüljön a magyar parlament elé, az előkészítés és elfogadás folyamatában, a szakmai előkészítés tekintetében. Tehát úgy érzem, hogy sokkal erőteljesebben kellene mindannyiunknak azon gondolkodni, hogy ezzel a változással milyen kihívások elé fog nézni Magyarország, hiszen nem nagy ország vagyunk, kis-, közepes országnak tekinthetjük magunkat a döntések előkészítésében és annak a végrehajtásában is. Tehát erre próbáltam utalni.
A másik ilyen kérdés pedig a kisebbségi jogok kérdése. Itt is óriási feszültség van Európában, és jó lenne, ha Magyarország ebben a kérdésben is kellőképpen tudna, tehát fenn tudná tartani azt a folyamatot, amit az alkotmányban is magyar sikerként könyveltünk el, és amit a lisszaboni szerződés is nagyon picikét érint és tartalmaz.
De jó lenne, ha ezekben a kérdésekben is sokkal határozottabban tudnánk majd a későbbiek folyamán úgy alakítani magát a hierarchiát, tehát a felépítési rendszerét az Európai Uniónak, hogy magyar képviselők - nem az európai parlamenti képviselők, hanem kimondottak a szaktekintélyek - kinevezésénél is olyan embereket tudnák jelölni, akik ezt kellőképpen meg tudnák testesíteni. Nem véletlenül volt Hörcsik Richárdnak ez a kérdése, hogy mennyire tudjuk ezeket befolyásolni, hogy a magyar érdekek a vezetés tekintetében is érvényre tudjanak jutni.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Hadd mondjak röviden néhány szót! Valóban, a minősített többségi döntéshozatalban benne van, hogy az adott tagállam, mondjuk Magyarország kisebbségben marad. Ezt el kell ismerni, ezt a dolgok lényegéből adódik. Ez ellen nem nagyon lehet mit tenni. Amit lehet tenni, az az, hogy Magyarország minden tanácsi munkacsoportban részt vesz. Minden tanácsi munkacsoportban van mandátuma az ott részt vevő munkatársaknak, és ugyanez igaz minden tanácsi formációra is. Hadd mondjam el, hogy ez így működik! Ma mind a 260 tanácsi munkacsoportban van magyar képviselő, és minden keddi napon - mint ahogy a mai napon is - a koordinációs mechanizmus működtetése révén jóváhagyjuk azokat a mandátumokat, azt a 30-40-50 mandátumot, amit azon a héten a tanácsi munkacsoportokban, a COREPER ülésein, illetve a tanácsülésen a magyar képviselők, a magyar miniszterek, a magyar munkatársak elmondanak vagy el kell hogy mondjanak. Tehát igyekszünk észnél lenni, ahogy képviselő úr fogalmazott.
Természetesen ahhoz, hogy a döntések kedvezően alakuljanak, folyamatosan szövetségeseket kell keresni ezekhez az ügyekhez. Minden mandátum kialakításának az egyik kritériuma, hogy a mandátumot kialakító munkacsoportnak fel kell mérni azt, hogy mely tagállamok azok, amelyek egy hajóban eveznek Magyarországgal, mely tagállamok támogatására lehet számítani, hol kell további meggyőzést folytatni. Ha úgy tetszik, van egy, én nem lobbitevékenységnek nevezném, de van egy kormányzati felelősség és együttműködés a kormányok között annak érdekében, hogy ezeket a magyar érdekeket érvényre juttassuk.
A kisebbségi ügyek természetesen továbbra is fontosak, tehát mi is úgy gondoljuk, hogy az, hogy a kisebbségekhez tartozók jogai belekerültek a szerződésbe, nem a történet vége, hanem mi is úgy gondoljuk, hogy ez a történet eleje. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Gál J. képviselő úr!
DR. GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Két kérdésem lenne az államtitkár úrhoz. Az egyik a folyamatban lévő jogalkotási eljárásokra vonatkozik. A szerződés több esetben módosítja az eljárás kereteit meg a jogalapját is. Mi a helyzet azokkal, amelyek jelenleg benne vannak a csőben? Hogyan érinti ezeket az ügyeket, illetve az országot a rendőri és a büntetőjogi együttműködés, amely a kormányközi jellegből átkerült a rendes jogalkotási eljárás keretei közé?
A másik pedig: ha jól értem, a spanyol-belga-magyar trojka lesz az első, amelyik immár az új keretekben működik mint soros elnök. Módosítja-e, hogyan befolyásolja egyáltalán ez a soros elnökségre való felkészülést? Spanyolországgal, Belgiummal szorosabbra fűzik-e a felkészülésben a kapcsolatokat a partnereink? Tehát egyetértünk-e abban, hogy hogyan alakuljon a soros elnökség, a Tanács és a tanácsi elnök feladatköre? Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. IVÁN GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő úr, valóban, különösen a bel- és igazságügyi, rendőri és büntetőjogi együttműködés területén vannak olyan megkezdett jogalkotási folyamatok, amelyek a rendes minősített többséggel történő döntési mechanizmus alá fognak kerülni az új szerződés hatálybalépését követően. Mintegy 30 ilyen ügy van. Ezekben az esetekben az az álláspontunk, és azt gondolom, hogy ez a tagállamok többségének álláspontja, hogy ezeket a jogalkotási folyamatokat még az eredeti bázison, az eredeti feltételek mellett kell befejezni, és az ez után kezdődő jogalkotási kérdéseket, a 2009. január 1-je után vagy a hatálybalépést követően kezdődő új jogalkotási aktusokat kell majd kezdetüktől az új szabályok szerint véghezvinni.
A másik kérdést, a spanyol-belga-magyar együttműködést illetően az a szándékunk, hogy megjelenítsük azt a szellemiséget, amit a lisszaboni szerződés ebben az ügyben lefektet. A szerződés azt mondja, hogy három egymást követő ország közös politikai programot fogad el, és azon belül van egy rotáció. Azt tervezzük - és erről már folytattunk informális egyeztetéseket partnereinkkel -, hogy egyértelművé tegyük akár egy nyilatkozat, egy memorandum formájában, hogy a másfél éves elnökségéért egy közös politikai felelősséget vállalunk, tehát a három ország a másfél évet közös felelősségének fogja tekinteni. Azt gondolom, hogy ezzel mint első olyan trió, amely a szerződés alatt kezdi meg munkáját, talán a szerződés szelleméhez méltóan tudja ellátni ezt a feladatot. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr? (Gál J. Zoltán: Köszönöm szépen.) További hozzászólás: (Nincs jelzés.)
Engedjék meg nekem, hogy Ékes József képviselő úr gondolataihoz kapcsolódva mondjak valamit erről a konszenzus kontra minősített többségi döntésekről. Ékes képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a konszenzusos döntésekben nagyon sokáig tart a döntés meghozatala, amit osztok, csak történetesen nincs döntés, hanem teljesen kiürült, gyakorlatilag politikai tartalom nélküli deklarációk vannak. Elég Koszovóra gondolni, ahol döntést nem sikerült hozni, csak egy deklarációban sikerült megállapodni. Azt látjuk, hogy a többségi döntési eljárásnak kétségkívül van egy hátránya: minden többséginél van egy kisebbség, akik nem kerülnek a többségbe. De van egy előnye: döntések születnek, és ne hanyagoljuk el ennek a jelentőségét, hogy döntésképes az Európai Unió.
Ugyanakkor nagyon fontos kérdés megvitatni azt, hogy hogyan kell Magyarországnak szerepelnie, és milyen szempontokat kell érvényesítenie akár a konszenzusos, akár pedig a minősített többségi döntések esetében. Ha a magyarországi politikai vitákat erről végighallgatjuk, gyakorlatilag nem hallunk mást, mint azt a szempontot, hogy Magyarország hogyan képes nemzeti érdekeit érvényesíteni ezekben a döntéshozatalokban. Az a nagyon nehéz helyzet áll elő, hogy ez ellen érvelni lényegében lehetetlen, mert hogy néz ki, ha valaki az ellen érvel, hogy egy ország a saját nemzeti érdekeit képviselje. Ezért én most nem arra tennék kísérletet, hogy ez ellen érveljek, hanem hogy egy kicsikét a felszínt megkaparjam, és megnézzem, hogy milyen veszélyekkel jár az, amikor nincsen más szempontunk, csak a nemzeti érdekeink képviselete.
Egy egyszerű dologgal kezdem. Ha minden egyes ország az európai intézményen belül kizárólag a saját nemzeti érdekeit képviseli, akkor ebben Magyarország nem fog jól járni. Magyarország akkor fog jól járni, ha lesznek olyan számottevő országok, amelyek az úgynevezett nemzeti érdekeken képesek felülemelkedni, egy olyanfajta összeurópai érdeket képesek megfogalmazni, amely az Európai Unió tagjai többségének jó. Ha ilyen igény nincsen megfogalmazva - most akkor nem Magyarországgal szemben, mert nagyon könnyen egy támadási felületnek teszi ki magát az ember -, hogy azért van egy Európai Unió, hogy itt összeurópai érdekeknek megfelelően történjék az érvelés, a döntéshozatal, akkor szerintem nagy bajba kerülünk.
Szeretném ezt egy nagyon egyszerű érvvel alátámasztani. Nagyon sokan mondják azt, hogy Ciprus felvétele az Európai Unióba meggondolatlan dolog volt, mondván, hogy Ciprus ketté van szakítva, és Észak-Ciprus idegen állam megszállása alatt áll, és az európai uniós tagság egyik kritériuma a politikai stabilitás, és nehéz úgy tekintetni egy részben katonai megszállás alatt álló országot, hogy ott politikai stabilitás lenne.
Azt szokták mondani, hogy talán bölcsebb lett volna Ciprus felvételével emiatt várni. Akik ezt szokták mondani, azoknak én el szoktam mondani, hogy ez igaz, de Görögország a saját nemzeti érdekeinek megfelelően azt mondta, hogy az egész európai uniós bővítéshez csak akkor kész hozzájárulni, hogy ha abba Ciprus is belekerül.
Magyarán: ha azt az összeurópai felfogást vesszük, hogy az Európai Unió bővítése nemcsak magyar szempontból, hanem Közép-Európa, a balti országok és Szlovénia szempontjából - és Máltáról ne is beszéljünk - egy rendkívül fontos összeurópai érdek volt, akkor úgy érzem, joggal mondjuk azt, hogy mi úgy látjuk, hogy nem volt helyes az, hogy Görögország az egész Európai Unió bővítését alárendelte saját nemzeti érdekeinek. Azt mondjuk, hogy jobb lett volna, ha ott Görögország nem a saját nemzeti érdekeit képviseli, hanem egy összeurópai érdeket.
Szerintem ezzel itt Magyarországon mindenki egyet fog érteni. Ezt a példát csak azért hoztam fel, hogy lássuk, hogy az nem megy, hogy mi azt mondjuk, hogy az Európai Unión belüli egyedüli dolgunk a nemzeti érdekeink védelme, mert rögtön rá lehet mutatni arra, hogy ha más országok is ezt teszik, az nekünk már rögtön rossz. Sőt, Európa egészének rossz tud lenni. Ezért csak azt szeretném ezzel kapcsolatban mondani, hogy mindig igyekezzünk a nemzeti érdekek mellé odatenni egy olyan összeurópai érdeket, amely nemcsak 10 millió magyar, hanem lehetőleg - most nem is tudom, hogy hány százmillió proeurópai, európai polgár számára is egy követhető és egy azonosulható cél, mert szerintem ez viszi előre az Európai Uniót. Kész vagyok megfogalmazni azt is, hogy ez egy magyar nemzeti érdek, hogy itt összeurópai érdekeket is megfogalmazzunk és az érvelésünk központjába állítsunk, és remélem, hogy képviselő úr el tudja fogadni ezt a kiegészítést, mert nem vitatni akartam, amit ő mondott, de úgy érzem - és ezt a szerepet gyakran felvállalom -, hogy a nemzeti érdekek mellé mindig odateszem az összeurópai érdekek képviseletét.
Képviselő úr, parancsoljon!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Elnök úr, engedje meg, nem ismerhettem meg a véleményét, mert nem az elején mondta el, hanem a végén, és többször visszahivatkozott rám. Az Európai Uniónak minden egyes döntése összeurópai érdek mentén zajlik. Tehát ami döntést meghoz az Európai Unió, az a 27 tagországra érvényes, hiszen minden egyes tagállamnak a saját maga részéről azt a törvényt, azt a döntést ratifikálnia kell, vagy adott esetben saját parlamentjén keresztül kell vinni.
Én arra próbáltam kihegyezni a hangsúlyt, hogy minden egyes európai, összeurópai érdeket képviselő döntés mögött azért általában fellelhetők bizonyos nemzeti, gazdasági, globalizációs érdekek is, mert ha megnézzük a kémia biztonságáról alkotott európai uniós törvényt, annak a négyéves, ötéves vitafolyamata mögött azért kőkeményen ott volt egy német, egy francia, adott esetben egy angol gazdasági érdekcsoportnak az érdekérvényesítő képessége. Ezért próbáltam arra hangsúlyt fektetni, hiszen minden döntés összeurópai érdeket szolgál, hogy a magyar nemzet érdekeit próbáljuk meg úgy "érdekérvényesíteni" és érvényre juttatni, hogy abban a törvényben Magyarország esetében ne a károkat szenvedjük el, hanem adott esetben abból a magyar nemzeti érdekek előnyösen tudjanak kijönni. Ugyanarról beszélünk, elnök úr, mert minden döntése az Európai Uniónak összeurópai érdekeket szolgál.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem konfliktust kerestem ezzel a dologgal, hanem inkább kiegészítettem, és ez gyakran van a magyar, Európai Unióval kapcsolatos közbeszédben ez nagyon gyakran jelenik meg, hogy Magyarország feladata a nemzeti érdek képviselete, és úgy érzem, hogy ezt mindig úgy árnyalni kell.
Kérdezem a bizottság tagjait, hogy ki kíván még szólni? (Nincs jelzés.) Engedjük el a gyeplőt, azok a képviselők, akik úgy gondolják, hogy azért nem szólunk, mert előbb elmehetünk, tévednek, 35 perc múlva tudjuk elkezdeni csupán a nagykövetjelöltek meghallgatását. Tessék parancsolni! (Nincs jelzés.)
Ha nincs ilyen, akkor megköszönöm szakállamtitkár úrnak ezt a beszámolót. Nem vagyunk szavazási helyzetben. Azt szeretném kérni, hogy időről időre térjünk erre vissza, mert azért ez mindannyiunkat érdekel, maga a bizottság is folytat bilaterális tárgyalásokat partnerekkel, és akkor érdekes tudnunk, hogy az adott ország mit képvisel.
Szeretném elmondani a bizottságnak és még Ékes képviselő úrnak is, hogy március 18-19-én - részben kapcsolódva a mostani témánkhoz - V4, tehát visegrádi négyek ülést rendez Magyarország, mármint az Európai ügyek bizottsága, és abban a helyzetben vagyunk, hogy kevesebb magyar képviselő lesz jelen, mint például cseh. Arra szeretném a bizottság tagjait bátorítani - egyébként Egerben tartjuk a V4-es tanácskozásunkat -, hogy legalább valamennyi időre jöjjenek el erre a V4-es tanácskozásra, ez tényleg nem jól néz ki, hogy ha Magyarország szerepel a legkisebb létszámmal egy magyarországi eseményen.
Még mielőtt szünetet rendelek el, akkor a vendégeink számára mondom, hogy a következő héten, 11-én, kedden nagyon érdekes ülésünk lesz. Göncz Kinga külügyminiszter asszony fog tájékoztatót adni részben Magyarország külpolitikai stratégiájáról, erről nyilván önök is sokat hallottak. Ezt a kormány elég régóta, a Külügyminisztérium régóta állít össze egy külkapcsolati stratégiát, amely be fog kerülni a parlament elé, és abban a reményben, hogy ezt konszenzussal lehet elfogadni vagy egy széles támogatottsággal a bizottság elé is kerül.
A másik talán egy kontraverziálisabb ügy, a közösségi jog megsértése miatt az Európai Bizottság által Magyarország ellen indított eljárások helyzetéről kapunk egy tájékoztatást, és persze, a képviselők kérdéseire is válaszol külügyminiszter asszony. Ezt követően pedig Bajnai Gordon miniszter úr fog adni egy tájékoztatót számunkra a lisszaboni stratégiáról, nem összekeverve a lisszaboni szerződéssel. Most nagyon sok minden koncentrálódik Lisszabonra, de itt másról van szó. Tehát a stratégia 2008-2010-es célkitűzéseiről. A kedves vendégeinket arra is szívesen látjuk, ha lesz rá idejük.
Most nem javaslom önöknek, hogy maradjanak itt, mert a szünet után zárt üléssel fogjuk folytatni. Szünetet rendelek el, 11.30 órakor folytassuk nagykövetjelöltekkel. Azt még el tudom mondani, hogy Szófia, Bukarest, Madrid és Minszk állomáshelyekre megnevezett nagykövetjelölteket fogjuk meghallgatni. Találkozunk körülbelül fél óra múlva. Köszönöm szépen.
(A bizottság 10.57 órától zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
(A nyílt ülés végének időpontja: 10 óra 57 perc.)
Dr. Eörsi Mátyás
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Nánásiné Czapári Judit és Ipacs Tiborné