EIB-10/2008.
(EIB-86/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. április 1-jén, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Egyeztetési eljárás - A Bizottság közleménye. A költségvetés reformja, változások Európában *
Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) tájékoztatója az aktuális helyzetről *
Szirbik Imre, a bizottság kormánypárti raportőrének hozzászólása *
Nógrádi Zoltán, a bizottság ellenzéki raportőrének hozzászólása *
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Raportőrök: Szirbik Imre (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP) megérkezéséig Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP) megérkezéséig Tasnádi Péternek (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 08 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság megjelent tagjait, kedves vendégeinket, köztük Iván Gábor szakállamtitkár urat a Külügyminisztériumból. Egy napirendi pontunk van, de ez mondjuk nem csekély: a bizottság közleményét vitatjuk meg. Ez végül is jogilag egy szokatlan dolog, egy közleményen vitatkozni, de miután mégiscsak a költségvetés reformjáról van szó, "Változások Európában", ez a címe, ezért úgy gondoltuk, hogy mégiscsak helyes, ha ebben a Külügyminisztériummal folytatunk egy konzultációt, sőt még állásfoglalást is kialakítunk róla, és erre sor is kerül.
Kérdezem a bizottságot, hogy van-e észrevétel a napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyen észrevételt nem látok. Ki támogatja a napirendünket? (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
Egyeztetési eljárás - A Bizottság közleménye. A költségvetés reformja, változások Európában
Megadom a szót Iván Gábor szakállamtitkár úrnak.
Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium) tájékoztatója az aktuális helyzetről
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ugyan nem jogalkotási aktusról van szó, mégis azért javasoltuk a tisztelt bizottságnak, hogy tűzzük napirendre ezt a kérdést, mert gyakorlatilag a közösségi politikák jövőjét érintő vitának az indításáról van szó. Az Európai Bizottság tavaly ősszel közzétett egy dokumentumot, amelybe néhány kérdést is belefoglalt, és ennek a dokumentumnak az előzménye az a kötelezettség, amely a bizottság tagjai előtt ismert, hogy 2005-ben úgy jött létre a 2007-2013-as költségvetési keretekről a megállapodás, hogy a tagállamok 2008-2009 során tekintsék át a költségvetés kiadási és bevételi oldalát. Ennek a gyakorlatnak a kezdetét jelentette a Bizottság őszi közleménye, illetve az abban foglalt kérdések.
Ami az eljárást illeti, jelenleg ez egy bizottsági konzultációs szakasz, amely április közepén ér véget. Ebben a konzultációban kívánjuk megjelentetni azt a magyar álláspontot, amelyet a bizottság tisztelt tagjai megkaptak.
A Bizottság szervez egy politikai konferenciát május végén, június folyamán, ennek az időpontja még nincs teljesen eldöntve, ahol összefoglalja a konzultáció eredményeit, majd ezt követően egy felülvizsgálati papírt tesz közzé, amely várhatóan ez év végén, de azt gondolom, hogy inkább reálisabban jövő év elején kerül nyilvánosságra, ekkor fogják megkapni a tagállamok.
Ennek a felülvizsgálati papírnak lesz egy vitája a Tanácsban, azonban a várakozásunk az, hogy ez a felülvizsgálati papír - és azt gondolom, hogy a tagállamok túlnyomó többségének, tulajdonképpen mindegyikének a szándékával találkozik - a 2007-2013-as kereteket nem fogja megváltoztatni, ez nem érdeke senkinek sem, különösen nekünk nem érdekünk, akik ebben az évben egy stabil, kiszámítható költségvetési támogatással tervezünk. Tehát különösen az új tagállamok számára egy fontos szempont a költségvetés stabilitása. Majd tulajdonképpen ez a vita megalapozza azt a vitát, ami éppen 2011 elején, a magyar elnökség során fog megindulni a 2014-től kezdődő költségvetési kereteket illetően, vagyis ez elnökségi felkészülésünk szempontjából is egy fontos gyakorlat.
Ami a megküldött állásponttervezet tartalmát illeti, előrebocsátom, hogy a vita induló szakaszában tartunk, néhány alapvető üzenetet tartalmaz ez a papír, minden részletében nem tekinti át a közös politikákat, ez majd a vita későbbi szakaszában lesz időszerű. Mindazonáltal a papír fő üzenete az, hogy ahhoz tartjuk magunkat, amit 2004-2005-ben a költségvetési vita során képviseltünk, és amiben élveztük is a parlamenti pártok támogatását a kormány részéről, nevezetesen hogy a tagállamok először a közös politikákról, közös céljaikról egyezzenek meg, hogy milyen célokat kívánnak elérni, és ahhoz milyen költségvetést tudunk rendelni. Természetesen tiszteletben tartva a költségvetési fegyelem elvét, nem jelenti ez azt - már a közös politikák előzetes meghatározása -, hogy ezzel meg szeretnénk duplázni a költségvetést. Nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy azt gondoljuk, hogy az a helyes magatartás ebben a költségvetési vitában, ha előbb a közös célokról sikerül megállapodást elérni.
Ami közvetlenül Magyarország érdekeit érinti ebben a vitában, a papírnak vagy az állásfoglalásnak a fő üzenete a stabilitás és a reform egyensúlya. Magyarország hosszabb távon érdekelt abban, hogy a jelenlegi közösségi politikák fennmaradjanak, különös tekintettel a kohéziós politikára, illetőleg a mezőgazdasági politikára. Az Unió jelenlegi fejlettségi különbségei nem indokolják azt, hogy a kohéziós politikában egy jelentősebb reform történjen. Azt gondolom, az állásfoglalás-tervezet elég határozottan tartalmazza is azt a mondatot, hogy nem támogatjuk a kohéziós politika olyan reformját, amely eltérítené a kohéziós politikát a szerződésben foglalt céljaitól.
Megfogalmaztunk négy prioritást, négy olyan szempontot, amelyet a vita során érvényre kívánunk juttatni. Ezek: a szolidaritás, a versenyképesség, a fenntarthatóság és az Unió globális szerepének növelése. Azok a hívószavak, amelyek ebben a vitában felmerültek, nagyon gyakran kiegészülnek még egy kérdéssel, ez pedig az európai hozzáadott érték kérdésköre. Miközben nem vitatjuk, hogy a közös politikáknak uniós szinten európai hozzáadott értéket kell teremteni, ez nyilván egy közösen osztott elv és szempont, arra azért figyelemmel vagyunk, hogy mi ennek az európai szinten hozzáadott értéknek az értelmezése, ugyanis látható, hogy vannak olyan szándékok, hogy megkérdőjelezzék azt, hogy a jelenleg futó közösségi politikák valóban uniós szinten képviselnek-e hozzáadott értéket. Ilyen kérdések időnként megfogalmazódnak, nemcsak a közös mezőgazdasági politika, de a kohéziós politika esetében is. Ezért különös figyelmet fordítottunk arra, hogy konkrét példákkal támasszuk alá, hogy a jelenlegi politikák esetében is van megítélésünk szerint jelentős hozzáadott érték az Európai Unió szintjén.
Az állásfoglalás foglalkozik azokkal a szempontokkal és azokkal a kérdésekkel is, amelyeket új kihívásokként szoktunk említeni. Ezek közül nyilvánvalóan megjelenik az energiapolitika, a klímaváltozás elleni küzdelem, megjelenik a migráció kérdése, megjelenik a szomszédságpolitika ügye, vagyis mindazok a kérdések, amelyek az állampolgárok biztonságához és jólétéhez köthető politikákat, illetve közös cselekvést igényelnek. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy ezek az új politikák részben új forrásokat igényelnek, ami összeütközésbe kerülhet a költségvetési fegyelem elvével, másrészt ezek a politikák részben szabályozói feladatokat fognak jelenteni, illetve van számos olyan kérdés, amely mind a mai napig tagállami hatáskörben marad, vagyis azzal, hogy ha egy új közös energiapolitikát elindít az Unió, nyilván nem fogja a magántársaságok finanszírozási feladatait átvállalni. Nagyon sok szabályozási kérdést fog jelenteni az új energiapolitika, és ezen belül meg kell azt vizsgálni, hogy hol van arra mód - például a tagállamok közötti hálózati infrastruktúrák összeköttetése esetében -, ahol közös költségvetés igénye merül fel.
Az állásfoglalás foglalkozik a saját források rendszerével is, azzal is, hogy hogyan kell és hogyan finanszírozzuk a jövőben a közös költségvetést, megerősíti azokat az elveket, amelyeket korábban is vallottunk. Fontosnak tartjuk, hogy olyan sajátforrás-rendszere legyen az Uniónak, amely stabil, kiszámítható és biztonságos finanszírozást képes nyújtani, és ez a rendszer átlátható és hatékony legyen.
Az átláthatóság kapcsán a legtöbb kritika általában az áfa-alapú forrásokat érinti. Valóban úgy gondoljuk, hogy ezek nem feltétlenül szükségszerű elemei az Unió közös költségvetése jövőbeni finanszírozásának, illetőleg mind átláthatósági, mind elvi szempontokból is azt gondoljuk, hogy fokozatosan ki kell vezetni azokat az egyedi kedvezményeket, amelyek egyes nettó befizető államok a saját források finanszírozási rendszerében bírnak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. Két raportőrünk van, Szirbik Imre, MSZP.
Szirbik Imre, a bizottság kormánypárti raportőrének hozzászólása
SZIRBIK IMRE (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Tisztelt Bizottság! Előrebocsátom, hogy az MSZP-frakció támogatja a kormányzat törekvéseit és álláspontját a kérdések vonatkozásában, és azt kívánja, hogy a bizottság is tegye ezt meg.
Ugyanakkor három kérdésnek szeretnék részleteiben is néhány szót szentelni, a négy fő alapelv kapcsán, és itt a bejövő ötödikről, amiről beszélünk. A négy fő alapelv véleményünk szerint egyenjogú és alapvető fontossággal bíró, tehát közöttük sorrendet felállítani balgaság lenne, hiszen olyan elveket sértene, ami az Unió alapelveit és általános humánus elveket sért. Mégis úgy gondoljuk, hogy a négy fő alapelvnél a versenyképesség meghatározó szituációt jelent, hiszen ez adhatja azokat a forrásokat a későbbiek vonatkozásában, illetve az alapokat a további politikák megvalósításához, ugyanakkor az Unió szerepét is alapvetően pozicionálhatja a világ - és itt a globalizációt értem alatta - feltörekvő térségeivel kapcsolatosan.
Tehát a négy alapelv között az egyenjogúságot és az egyformaságot hangsúlyozva, a gazdaság versenyképességét mégis hangsúlyos értéknek érezzük.
Ugyanez a kérdés a közös agrárpolitika vonatkozásában. Messzemenően támogatja a frakció azt, hogy európai hatáskörben maradjon az agrárpolitika és az agrárszubvenciók ügye, hiszen egyetértünk azzal a gondolattal, hogy amennyiben ez nemzeti szintre kerülne, akkor az Európai Unión belül egy olyan támogatási versenyt indukálna, amely felborítaná az egyes tagállamok esélyeit, illetve az Unión kívüli versenyképességet rontaná ebben a szituációban a dolog. Tehát ez kiemelt, hangsúlyos támogatást kap.
Ami a rugalmasság kérdését illeti a költségvetés alapelveinél, egyetértve az abban foglaltakkal, úgy gondolom, hogy a szabad vegyértéket a rugalmasság terén hagyni kellene, és ez alapvetően Magyarországot érintő érdek. Ez pedig az, hogy a Balkán felé történő csatlakozásnak - ha úgy tetszik - azt a pénzügyi lábát meghagyni benne, hogy amennyiben a balkáni államok, itt elsősorban Szerbia és a még kívül álló utódállamok vagy Horvátország ebben a kérdésben talán korábbi időpontot jelenthet, mint 2013 után, azért hagyja meg költségvetési szinten az Európai Uniónak azt a külügyi üzenetét, hogy egy stabilizálódó Balkánnak helye van az Európai Közösségben, és ezáltal ezt a puskaporos hordót - ha úgy tetszik - gyújtásmentesíteni lehetne.
Ezeket a gondolatokat kiemelve, még egyszer: az MSZP-frakció támogatja és elfogadásra javasolja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr! (Iván Gábor: Szabad szólni?) Szabad, de nem kötelező.
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Jó. Köszönöm szépen, akkor csak nagyon röviden. A versenyképesség, mint meghatározó tényező, ez több szempontból is egy fontos kérdés, és örülök, hogy felmerült. Elő-előfordul vagy vissza-visszatérő dilemma, inkább így mondanám, hogy a kohéziós politika szolgál-e versenyképességi célokat. Mi ebben az állásfoglalásban, és általában a kohéziós politikáról folyó vitában azt képviseljük, és meggyőződésünk, hogy ez így van, hogy a kohéziós politika azzal, hogy gazdasági növekedést segít elő, hogy munkahelyeket teremt, hogy strukturális problémákat kezel, azt gondoljuk, hogy ezek a támogatások, amelyek a kohéziós politika keretén belül megvalósulnak, ezek az Unió egészének a versenyképességét szolgálják és javítják.
Erről folyik egy elvi vita az Unióban, de látható, hogy a tagállamok jelentős része és az Európai Bizottság is ezt az álláspontot vallja.
Köszönjük a támogatást ahhoz, hogy a közös agrárpolitika maradjon közösségi hatáskörben. Valóban ez egy kulcskérdése a közös mezőgazdasági politika jövőjének. Az látható, hogy a közös mezőgazdasági politika minden bizonnyal változni fog 2013 után, azonban a kulcskérdés az, hogy mennyire maradnak a támogatási rendszerek, a piaci rendszerek, a piaci intervenciók vagy bármilyen közös beavatkozási lehetőség - legyen az krízismenedzsment, válságkezelés - közösségi hatáskörben vagy nemzetiben. Amennyiben a nemzeti hatáskör ezen a téren megnövekszik, azt gondolom, hogy a belső piacon nagyon aránytalan helyzetek és méltánytalan versenyhelyzetek alakulnának ki.
A rugalmasságot illetően: itt a bizottság a rugalmasság esetében egy költségvetési technikára utal, ami könnyítené a pénzügyi perspektíva keretein belüli mozgásteret, átcsoportosításokat. Ezek nem teljesen veszélytelen ügyek tudnak lenni. Ami ebben az összefüggésben vagy a rugalmasság tartalmi értelmezésében a Balkánra történő nagyobb figyelem összpontosítását jelenti, azzal teljesen egyetértünk. A negyedik prioritás - bár én sem szívesen állítanám ezeket sorba -, ahol azt írjuk, hogy az Unió globális szerepét növelni kell, ebben hangsúlyosan a keleti szomszédságpolitikát, illetőleg a Balkán támogatását értjük. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor Nógrádi képviselő úr következik az ellenzék részéről.
Nógrádi Zoltán, a bizottság ellenzéki raportőrének hozzászólása
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is előre szeretném bocsátani a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség általános véleményét: nem emelünk kifogást a kormány által tervezettként benyújtott, a bizottsági konzultáció jelen szakaszában értelmezhető dokumentummal szemben. Egyrészt a konzultáció kezdetlegességét, illetve kezdeti stádiumát figyelembe véve, másrészt pedig inkább ajánlásokat szeretnénk megfogalmazni, és arra kérjük a kormányt, hogy ezeket a kérdéseket, amelyeket most itt megfogalmazunk, legyenek kedvesek a későbbiekben esetleg konkrétan elvek, számszerűsített formációk és hatástanulmányok mentén értékelni, és ezt a bizottság számára tájékoztatásul rendelkezésre bocsátani.
Annál is inkább nem emelünk kifogást, mert az a véleményünk, hogy ez a tervezet meglehetősen óvatos, egy konformista megfogalmazás, amelyben érthető, hogy a sok bizonytalansági tényező rendkívül sok kockázatot rejt. Erre szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a későbbiekben ahhoz, hogy Magyarország érdekei ezen konformista, nagyon alkalmazkodóképes álláspont mellett érvényesülni tudjanak, ahhoz nagy szükség lesz a nemzetközi kapcsolatainkra, illetve mindazokra az érdekszövetségekre, amely érdekszövetségek segítséget nyújthatnak nekünk érdekeink érvényesítésében, magában a részletes vitában.
A konkrétumokról. A közös agrárpolitika kapcsán egyetértünk a Magyar Szocialista Párt és a kormány véleményével a renacionalizálást illetően, ugyanakkor két dologra szeretnénk felhívni a figyelmet. Nagyon intenzív diplomáciai tevékenységre lesz szükség ahhoz, hogy a nagyon félresikerült és nagyon komoly felháborodást kiváltó davosi miniszterelnöki nyilatkozatnak az utózengéit még elsimítsa az ország, és egyértelművé tegye a KAP reformjával kapcsolatos álláspontját.
A másik kérdés pedig: nyilvánvaló számunkra is, hogy a közös agrárpolitika beavatkozási területeit tekintve, eszközrendszerét tekintve valamiféle módosításra szorul, de szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az ország jelenlegi, kiemelkedően kedvezményezett státusza a közös agrárpolitika által biztosított forrásokból nem veszélyeztethető. Tehát olyan szintig lehetünk csak partnerek a közös agrárpolitika reformjában, illetve a beavatkozási területek újrafogalmazásában, amivel nem veszélyeztetjük a kedvezményezetti státuszunkat, amely az európai 27 tagállamból igen előkelő helyet pozicionál számunkra, ezért kellő óvatosságot szeretnénk ajánlani a kormány számára ezekben a kérdésekben, és a költségvetésben a közös agrárpolitika által mozgatott eszközrendszer arányát fenntartandónak tartjuk, és ezt ajánljuk a kormány számára is. Ezzel kapcsolatosan szeretnénk a tájékoztatást a későbbiekben megkapni, hiszen ez egy olyan fontos kérdés, amely mellett nemzetstratégiai szempontból nem mehetünk el.
A kohéziós politika vitája kapcsán úgy gondolom, nagyon nagy szükségünk lesz a partnerekre, hiszen nagyon komoly vitára lehet számítani a kohéziós politika reformját illetően. Rendkívül ellentmondásosak és komoly szélsőértéket fogalmaznak meg a kohéziós politikával kapcsolatos elemzők. Vannak olyan elgondolások, amelyek fenekestül forgatják fel a kohéziós politikát, vannak olyan érdekek, és ezek közé tartozik Magyarország is, akik a kohéziós politika kisebb változással történő fenntartásában és alapvető szerződéssel megfogalmazott célrendszerének fenntartásában érdekeltek. De ebben nagy küzdelemre kell számítanunk, és óva intenénk a kormányt attól, hogy belemenjen abba a vitába, amely az eredménymutatók alapján történő értékelésalapon határozná meg a kohéziós politikában betöltött szerepünket és a finanszírozási pozíciónkat. Különösen igaz ez akkor, ha 2007-2013 közötti értékelésalapon történne a 2014-től érvényes költségvetésnek valamiféle pozicionalitása. Tudjuk, hogy nem vagyunk jók a kohéziós politika hazai abszorpciójában, nem vagyunk olyan eredményesek és sikeresek, amelyek mentén az eredménymutatók alapján történő pozicionálásban bármikor kedvező pozíciót tudnánk magunknak kivívni. Ha azt nézzük, hogy bizonyos intézetek egyértelműen azt javasolják, hogy a regionális politika, a kohéziós politika átalakításában az abszorpciós képesség legyen nagyon határozott mutatószám, akkor ebben nagyon komoly veszélyek rejlenek az ország számára, főleg ha azt mondjuk, hogy olyan régiókat nem akar támogatni a kohéziós politika, amely abszorpciós deficittel működik, nekünk van ilyen régiónk, nem is kevés, aki ilyen szinten komoly defektusokkal rendelkezik. Ebből problémák származhatnak. Tehát a kohéziós politika környékén nagyon komoly vitára lehet számítani, és hogy az ország érdekei érvényesülni tudjanak, ehhez nagy szükség lesz az új tagállamok kapcsán, főleg a fejletlenebb régiókat felvonultató új tagállamok kapcsán megfelelő stratégiai szövetségre.
Az új kihívások mentén, a klíma- és energiapolitika kapcsán két dologra hívnánk fel a figyelmet. A klímapolitikában szeretnénk felhívni a kormány figyelmét arra, hogy az ország nem rendelkezik megfelelő felkészültséggel és stratégiai, illetve operatív cselekvési tervvel a klímaváltozással, az éghajlatváltozással kapcsolatos hátrányok kiküszöbölését illetően. Tehát ha ez az új kihívás és az erre való felkészültség a költségvetési pozícióban valamilyen módon megjelenik, akkor vagy nagyon gyorsan kell a kormánynak cselekednie, vagy pedig arra számíthatunk, hogy ebben kedvezőtlen helyzetet érhetünk el.
Az energiapolitika kapcsán pedig azt hiszem, mindenki számára világos, hogy az, amit akár kormányzati szinten, akár kommunikációs, akár döntéshozatali, akár szerződéskötési szinten Magyarország elkövetett az energiapolitikában, az enyhén szólva cikkcakkos vonal. Ebben nem tudunk jó pozíciót kivívni magunknak. Ez az a hintapolitika, amelyet Magyarország folytat az energiapolitikában az Európai Unió, illetve az orosz érdekeltségek kapcsán, ez nem javítja a pozíciónkat. Ebben a kérdésben mi csak rosszul jöhetünk ki bármiféle vitakérdésből.
A továbbiakban: a lisszaboni stratégia megvalósításában, mint eredménymutatóban szintén nem vagyunk túl jó pozícióban, ezért az eredménymutatók alapján történő új költségvetési irányelvek és bevételi és kiadási reformnak bázisalapon történő meghatározása nekünk szintén rossz terep, kérjük kerülni.
Egyetértünk a nemzeti finanszírozás és az európai uniós források fejlesztése, és egyéb forrásbiztosítások különválasztásával, azonban felhívjuk a figyelmet, hogy a proporcionalitás és az addicionalitás kérdése vitaként fog felkerülni, és ebben szintén rosszak vagyunk. Az addicionalitás kérdésében, a nemzeti finanszírozási szegmensek kérdésében gyenge szerepet töltünk be, és tulajdonképpen megszüntettük az addicionalitási funkciókat, nincs nemzeti finanszírozás, nincs nemzeti fejlesztéspolitika. Ha ez lesz az alapja a költségvetési pozíciónknak, akkor itt szintén nagyon gyenge tárgyalási alapról tudunk elindulni.
Az európai hozzáadott érték kérdésében szintén óvatos álláspontot kell megfogalmaznunk, mert a jelenlegi kormányteljesítményünk az európai uniós források felhasználásában, indikátoraiban és eredménymutatóiban nem ismertek, és inkább a kockázatos kategóriába sorolható. Szerettük volna felhívni arra a néhány szempontra a figyelmet, amelynek mentén az ország vagy nagyon határozott - partnerség mellett történő érdekérvényesítése révén - álláspontot igényel, vagy pedig nagyon óvatos tárgyalási pozíciót, mert az eredménymutatók alapján történő költségvetési pozicionálás akár az európai hozzáadott érték állapotában, akár az egyéb politikák magyarországi érvényesülése kapcsán komoly veszélyeket rejt a jelenlegi forrásfelhasználásunk és a jelenlegi kormánypolitikák és európai uniós politikák hazai érvényesülésében található nagyon komoly defektusok miatt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Azt mondta képviselő úr, hogy ez egy konformista papír. Akkor néhány tételmondatot azért hadd olvassak fel ebből a papírból, hogy ez valóban ennek minősül-e. Azt mondja a papír, hogy az EU-költségvetést a közös értékeken és célkitűzésen nyugvó közös politikáknak kell meghatározniuk. Azt gondolom, hogy ez egy teljesen egyértelmű állásfoglalás, hogy mit szeretnénk, és hogyan látjuk a költségvetés elvi alapjait, vagy a kohéziós politika esetében egyértelműen kimondjuk, hogy a kohéziós politika esetében nincs szükségünk reformra. Azt gondolom, ez is egy teljesen egyértelmű állásfoglalás, vagy a közös agrárpolitika esetében ez a mondat, amivel egyébként a bizottság tisztelt tagjai egyetértenek, hogy az agrárpolitikának kizárólagosan az Unió hatáskörében kell maradnia, és még sok mindent lehet ebből a papírból szerintem kiemelni, azért még két dolgot hadd mondjak.
Akkor, ha a hozzáadott érték esetében teljesen egyértelműen és szerintem jól védhetően 8 szempontot megfogalmazunk, szembekerülünk - legyünk őszinték - azzal az irányvonallal, amelyet elsősorban az Egyesült Királyság képvisel, nevezetesen, hogy az európai hozzáadott érték alapján a közös mezőgazdasági politikára nincs szükség. Innen indul a brit pozíció.
Tehát azt gondolom, hogy ez sem egy olyan pozíció, amely elrejtené a szándékainkat, vagy ha teljesen egyértelműen fogalmazunk: Magyarország minden kezdeményezést ellenez, amely arra irányul, hogy a túlzottnak ítélt költségvetési egyensúlytalanságokat korrekciós mechanizmusokon keresztül kezeljük.
Biztos lehetne még néhány mondatot találni, csak azt szeretném mondani, hogy miközben azt elismerem, hogy ez valóban egy kezdő pozíció és nem megy minden részletbe bele, és van egy olyan nyelvezete, ami azért azt is figyelembe veszi, hogy ez fel fog kerülni adott esetben az Európai Unió honlapjára, tehát van egy szép nyelvezete, én inkább azt mondanám óvatosan, hogy szofisztikált nyelvezete, de azt gondolom, hogy azért ez a papír nem egy konformista pozíció.
Ami a kohéziós politika vitáját illeti, itt teljes mértékben egyetértünk. Magyarországnak ebben a kérdésben egy nagyon határozott álláspontot kell elfoglalnia, és el is foglalunk. Nemrégiben Lengyelországban volt egy konferencia a költségvetési felülvizsgálatról, ahol a Bruegel Intézet az Európai Bizottság felkérésére bemutatta azt, hogy hogyan értékelik a kohéziós politika működését. És amit itt képviselő úr említett, az abszorpciós képességek ügye, illetőleg még egy, még inkább vagy egy más módon mérhető kritérium alapján, ez a tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy nem a legszegényebb tagállamoknak kell odaadni ezt a pénzt, tekintettel arra - és ez a másik szempont a tőkeberuházások megtérülése volt -, hogy ezekben a régiókban, amiket ma a kohéziós politika finanszíroz, a tőkeberuházások megtérülése alacsonyabb, mint mondjuk belső Londonban, ami azt gondolom, hogy nem teljesen meglepő. A kohéziós politika pont erről szól, hogy ezeket a különbségeket próbáljuk meg felszámolni, mindazonáltal olyan tanulmányok születnek valóban, amelyek abba az irányba próbálják vinni a vitát, hogy ez a pénz egy kicsit fölöslegesen kidobott pénz. Ezeket teljes mértékben elutasítjuk, én magam is ezen a lengyel konferencián azt mondtam, hogy ezek az álláspontok nem védhetők, nem tarthatók és nem igazolhatók. Ebben köztünk az egyetértés azt gondolom, hogy teljes mértékű.
Az eredménymutatók alapján történő pozicionálás: azt gondolom, bár nem készültem most a kohéziós politika végrehajtását illető adatainkkal, úgy tudom, hogy ez az NFÜ honlapján pontosan elérhető és talán Bajnai miniszter úr erről már adott is tájékoztatást. Én azt gondolom, hogy ez a papír nem az eredménymutatók alapján pozícionálta a magyar álláspontot, hanem néhány elvi kérdés alapján próbáltuk ezt megfogalmazni, a közös politikák elsődlegességére gondolok itt, vagy gondolok azokra az alapelvekre, amelyeket egyébként a bizottság által is támogatott Európa-politikai stratégiánkba foglaltunk.
A jövőben is ezt az irányvonalat fogjuk követni, és amikor a vita abba a szakaszába ér, hogy akár számszerűsíthető tanulmányok születnek, azokat készek vagyunk természetesen a bizottság tagjaival megosztani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Egy nagyon rövid reflexió. Fenntartjuk a konformista papír minősítését, de abban nincs vita közöttünk, hogy az ország költségvetési vitában elfoglalt pozíciója nem ennek a dokumentumnak a konfrontatív vagy konformista jellegétől függ, hanem azoktól a háttértárgyalásoktól, amelyek az érdekek szegmentált érvényesítését fogják előirányozni.
Azért is mondjuk, hogy konformista, mert ami határozottság benne van, az többségében vagy evidencia vagy pedig olyan határozott álláspont, amiről tudjuk, hogy az európai uniós tagállamok többsége is hasonló véleményen van, kivéve talán a KAP-ot, amelyben valóban itt a brit pozícióval szemben komoly vitára lehet számítani.
Az eredménymutatók kapcsán csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy valóban nem az eredménymutatók alapján készültek ezek a papírok, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy vizsgáljuk meg az eredménymutatókat, mert nem vagyunk benne jók. Ha a különböző tanulmányok, amelyek azt a célt vetítik előre, hogy akár a kohéziós politika, akár az egyéb politikák érvényesülésében az országok korábbi időszakban elért eredménymutatók alapján meghatározott pozíciója lesz a következő időszakban a mértékadó, akkor mi ebben nagyon rosszul állunk, és nem másért, csak a jelenlegi, illetve a működő kormányzati defektusok és az európai uniós forrásfelhasználás hatékonysági problémái miatt. Tehát ezért a figyelmet hívnánk fel arra, hogy az eredménymutatók komoly veszélyt jelenthetnek számunkra, kérjük megvizsgálni ezeket a számadatokat, mielőtt még határozott vitába megyünk bele.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nagyon röviden akkor azért hozzászólnék ehhez a konformista szöveghez, mert ez nekem tetszik. Ugyanis a szöveg, államtitkár úr, konformista, például szavakból áll, szóval vannak olyan jelzők, amelyekkel szemben nyilván lehetetlen védekezni, úgy gondolom. Azt is tudnunk kell természetesen, hogy ezt nem Magyarország fogja megszabni, itt lesz egy érvelési lehetőségünk, lesz a végén egy szavazati jogunk, aztán hogy milyen szövetségi rendszert tudunk ezekhez hozzáállítani, realitás kérdése, és jelzem, hogy egy konformista döntés lesz a végén, ami azt jelenti, hogy konformista, ami mögött többséget lehet... (Iván Gábor: Kompromisszum.)... igen, a két szónak már a gyökere is azonos.
Feltétlenül javaslom, hogy szakállamtitkár úr nagyon vegye komolyan az ellenzék szónokának azt az intelmét, hogy a tárgyalási stratégia során vagy legyen nagyon határozott, vagy pedig nagyon óvatos. Ha jól értettem, képviselő úr szavait, ez hangzott el. Ez egy bölcs tanács, tényleg a kettő közül majd válasszon, de majd valószínűleg szemrehányásokat fog kapni azért, ami mellett döntött.
Abban maradtunk, hogy a bizottság az állásfoglalását kialakítja. Én ezt röviden elmondanám a bizottságnak, hogy mire gondoltunk, és remélem, azt azért elnézik ellenzéki oldalról, ha most az ilyen vitákat nem veszem bele, talán ez elnézhető. Azt üdvözöljük, hogy a kormány időben bekapcsolódott a reformról folytatott vitába. Tehát nem lehet ilyet mondani, hogy ezt későn kezdtük volna.
A 2013 utáni időszakra vonatkozó reform szükséges annak érdekében, hogy az EU a versenyképességét növelni tudja, és a globális kihívásokra válaszolni tudjon. Itt a rövid távú tagállami érdekek, illetőleg a tagállamok közötti szolidaritás érdekében ki kell mondani azt, hogy alapvető szempontnak a hosszabb távú fejlődéshez szükséges szempontokat kell figyelembe venni.
Ennek megfelelően a költségvetésnek elsősorban az Európai Unió versenyképességét az uniós politikák finanszírozását kell szolgálnia. A költségvetés kerete a közös politikák és célkitűzések alapján kerüljön meghatározásra. Egyetértünk azzal, hogy a kohéziós politikát fenntartsuk, ebben egyetértés volt. (Megérkezik az ülésre Veress József.) Itt a területi egyenlőtlenségek csökkentéséről van szó, ami szükséges az ország felzárkózásához.
Itt a mezőgazdasági közvetlen kifizetések tekintetében a feltételeket kell egyenlővé tenni, ezt mondja ki ezt a szöveg, a régi és új tagállamok között, amivel még akkor is egyetértünk, ha egyébként a KAP sorsáról másképpen vélekednek a parlamenti pártok, ez akkor is nagyjából rendben van.
A költségvetési korrekciós mechanizmusok bonyolultsága az egy probléma, itt érdemes ezeket megszüntetni, alapvetően támogatja a bizottság a kormánynak az Európai Bizottság részére címzett választervezetét.
Körülbelül ezek azok a pontok, amelyeket a bizottság állásfoglalásként elfogadna. Nógrádi képviselő úr kér és kap szót.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Hasonlóan a kormány-előterjesztéshez, ez egy igazán konformista bizottsági vélemény. Egy dolgot szeretnék kiemelni, illetve hozzátenni még, hogy a bizottság fogalmazza bele a közös agrárpolitika által megmozgatott támogatási eszközök költségvetésen belüli arányának fenntartási igényét. Puhán fogalmazunk az agrárpolitika vonatkozásában, a harmadik legkedvezményezettebb országként. (Megérkezik az ülésre Varga Zoltán.)
ELNÖK: Ha jól értem, konformistán fogalmazunk. Jó, ez egy sehová nem vezető vita. Azt javaslom, hogy mivel ezt a jegyzőkönyv tartalmazza, ezt is megküldjük a kormánynak. Államtitkár urat kérem, hogy mondja el, hogy itt milyen probléma van.
IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Egy észrevételt hadd tegyek. Elkövetkezhet az a pillanat, ez még nem holnap lesz, de a 2013-tól kezdődő időszakról szóló vitában, amikor választanunk kell a kohéziós politika és a mezőgazdasági politika között. Tehát azt hiszem, ha reálisan gondolkodunk a költségvetés jövőjéről, az valószínűleg nem fenntartható 2013 után, hogy két ilyen nagy költségvetésű politika, amelyet a nettó befizetők folyamatosan támadnak, ilyen mértékben fenntartható legyen. Remélem, hogy nem fogunk ezzel szembesülni, de nem tartom kizártnak, hogy lesz egy olyan pillanat, amikor színt kell vallanunk, hogy mezőgazdasági politika vagy kohéziós politika. Egy kicsit sarkítom a helyzetet, de ez a szcenárió sajnos, nem teljesen kizárható.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy valószínűleg az a feltétel, hogy a mezőgazdasági politika aránya a költségvetésen belül ne változzon, ezt nehéz vagy talán majdnem lehetetlen célul tűznünk magunk elé.
ELNÖK: Azért jelzem, hogy kiléptünk a szokásos rendből. Nem államtitkár úr, mert itt a végén már van egy statement-re lehetőség, és akkor ez el van fogadva, de ne legyünk ennyire konformisták, úgyhogy adjuk meg a szót Nógrádi képviselő úrnak.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Ragaszkodunk ehhez a kitételhez, ellenkező esetben csak tartózkodni tudunk a kormány álláspontjával kapcsolatban.
ELNÖK: Nem kell tartózkodni, mert nem szavazunk róla, úgyhogy Veress képviselő úrnak adom meg a szót.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Ehhez azt szeretném hozzátenni, hogy azt hiszem, természetesen egy más típusú agrártámogatásra gondolunk valamennyien. Tehát nem arról van szó, hogy a mai rendszer változatlan fenntartását gondoljuk megoldhatónak, arról viszont szó van, hogy egy olyan országként, amely kivívta, hogy a mezőgazdaság finanszírozásához, modernizációjához és a kapacitásbővítéséhez kaphat egy támogatást, ezt a szerkezetváltást nekünk érdekünk valahogy továbbvinni. Tehát azt gondolom, hogy államtitkár úrral itt annyiban hadd ne értsek egyet, igen, tudom, hogy a befizetőknek eszük ágában sincs növelni az összeget, erről mindig nagy vitákat tudunk velük folytatni, hogy 1 százalék valaha is elég lesz-e az Európai Uniónak. Valószínűleg soha az életben nem lesz elég az Európai Uniónak, ezen belül pedig akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan tudunk esetleg olyan javaslatot tenni, ami az új típusú mezőgazdasági támogatást jobban össze tudja kapcsolni, mint a lisszaboni elvek megvalósításával. Hiszen azért itt arról van szó, hogy a csökkenő agráriumban dolgozó népességnek sokkal nagyobb képzettséghez kell jutni ahhoz, hogy ott tudjon dolgozni, egy csomó fejlesztést meg kell hozzá csinálni, és egyébként ez egyben a kohéziós politika céljait is szolgálja.
Azt mondom, hogy nekünk összegszerűségében kellene tudni megtartani a számunkra fontos támogatást, és nem fogok akkor sírni, ha ezt nem mezőgazdasági támogatásnak hívják, de a számunkra fontos célokat viszont elő fogja segíteni. Hozzáteszem, hogy korábban már beszéltünk arról, hogy például a földvédelem és egyéb olyan ügyek közös politikává tétele számunkra viszont nagyon fontos, ami adott esetben pótolni tudja a kieső agrártámogatásokat is. Köszönöm.
ELNÖK: Csak jelzem, hogy felszólalásnak helye van egy ilyen bizottsági vitában, csak egy kicsit későn jött, abban az értelemben, hogy... (Veress József: Elnézést kérek, jogos!)... Nógrádi úr csodálkozik, hogy most nem szavazunk. Az egyeztetési eljárásban a bizottsági vita eredményét az elnök jegyzőkönyvbe foglalja, és erről nem szavazunk. Mérhetetlenül liberális és egyébként konformista belső szabályunk lehetővé teszi, hogy a pártok utólag még valamit mondjanak ehhez, ami nyilván a jegyzőkönyvbe belekerül, csak itt mondom, hogy ezek nem olyan állásfoglalások, amelyekről a bizottság szavazással dönt. Ezt a törvény így írja elő. Államtitkár úr kíván-e valamit válaszolni? (Iván Gábor: Köszönöm szépen, nem.)
Akkor én szeretnék azért valamit válaszolni Nógrádi képviselő úrnak. Az Európai Unió tagállamainak többségében EPP-s tagállamok vannak kormányon. Az utolsó költségvetési vitánál Peter Balkenende kereszténydemokrata holland miniszterelnök azt mondta, hogy Hollandia egy guldent nem ad többet, lehet, hogy eurót mondott, lehet, hogy guldent, mert konzervatív, ezt nem tudom. Azt szeretném kérni a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőitől, hogy utazzanak ki Hágába, és győzzék meg Peter Balkenendet, és győzzék meg azokat az EPP-s miniszterelnököket, akik azt mondják, hogy ők nem. És akkor jöjjünk vissza, és akkor boldogan fogjuk azt mondani, hogy egyetértünk azzal, hogy a kormány egy olyan álláspontot fogalmazzon meg, amelyre most nincs esély, de amit a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a szövetségese, a KDNP segítségével elér az európai mezőnyben. Boldogan, csak még egyszer: az önök elvbarátai - és ebben semmi irónia nincsen -, tehát azonos pártcsaládjába tartozó miniszterelnökök nem azt mondják, hogy nyet, hanem azt mondják, hogy no. Ez a helyzet. Képviselő úr, parancsoljon!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Én megértem elnök úr zaklatott lelkiállapotát, viszont arra szeretném kérni, hogy az egyébként normális szakmai mederben tartható bizottsági vitát most nem konformista módon ne vigye át pártpolitikai színtérre. Megköszönnénk ezt. Bár bizottsági elnökként biztosan joga van a kormányt helyettesíteni, és ilyenfajta megjegyzéseket tenni, de mégis egy picit bántó az eddigi hangulathoz képest. Köszönöm.
ELNÖK: Jó. Én is köszönöm, megjegyzem, hogy ez a zaklatott hangulatra való utalás copyright Orbán Viktortól, úgyhogy gratulálok hozzá. A parlamentben néha pártpolitikai viták is zajlanak, ez tényleg rendben van. De itt egy komoly problémába ütközünk, hogy itt a bizottság most megfogalmazna a kormány számára egy olyan kötelezettséget a bizottságnak a kereszténydemokrata, konzervatív oldala által, amelyet egyébként az Európai Unióban leginkább a kereszténydemokrata, konzervatív kormányok akadályoznak, akkor szerintem ez nemcsak egy feladat-meghatározás, hanem egyben egy kihívás is, annak a pártnak a számára egyébként, Orbán Viktor azt mondta, hogy Közép-Európa legerősebb EPP pártja, szerintem most Európában a legerősebb EPP párt a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség. Tényleg így van, tessék megnézni a számokat. Tessék elérni! Szerintem nem lesz itt a kormány részéről semmifajta probléma akkor, hogy ha ezt el lehet érni, csak itt a háttérben tessék akkor segíteni.
Alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Ahogy Nógrádi képviselő úr mondta, nem gondoltam, hogy idáig el fogunk jutni. De azért szeretném azt elmondani, hogy itt Nógrádi képviselő úr a Fidesz-KDNP érvelését hozta elő, és az, hogy mit fogunk tenni az Európai Parlamentben, az nem ennek a bizottságnak a dolga. Az ajánlását majd megfogadjuk Eörsi elnök úrnak, de egyelőre nekünk az az álláspontunk, és azért mondta Nógrádi képviselő úr, hogy tartózkodunk, mert próbálunk abba az irányba eljutni, hogy valóban a mezőgazdasági támogatások terén érjünk el eredményt. Ha eleve azt mondjuk, hogy nem is akarunk elérni, mert mások miket mondanak, az egy dolog, majd amit gondolunk, azt megpróbáljuk elérni a Néppárton keresztül. De itt jelenleg a magyar parlamentben vagyunk, és a magyar parlament egyik bizottságában fogalmazzuk meg azt, amit megfogalmaztunk. Ezért, ha nem is szavazunk róla, de akkor is jegyzőkönyvileg mondjuk, hogy ezzel a kitétellel - mert egyébként elég konszenzusos megközelítést fogalmaztunk meg mindkét oldalról -, ezek után csak azt tudjuk mondani a jegyzőkönyv szerint is, hogy tartózkodunk. Természetesen változatlanul azt mondjuk, hogy kérjük a kormányállásponttal szemben rögzíteni, tehát azzal szemben, amit itt megfogalmaztak. Köszönöm.
ELNÖK: Ezt a jegyzőkönyv rögzíti. Azt a felajánlást pedig köszönjük, hogy az EPP-n belül a lobbizás megtörténik, és térjünk erre vissza akkor, amikor a sikert is eléri.
Kíván-e még valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ha nincs ilyen, akkor nagyon szépen köszönöm a képviselő uraknak a megjelenést, a munkát, az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 10 óra 50 perc)
Dr. Eörsi Mátyás
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné