1. Eszmecsere a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottsága képviselőivel

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz)

Meghívott

Nada Bregun, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának elnöke

Egeresi Sándor, a bizottság alelnöke

Sain Darija, a bizottság tagja

Miroslav Grubanov, a bizottság tagja

Nikola Nikolic, a bizottság titkára

Gimpel Kántor Csilla tanácsadó

 

(A zárt ülés kezdetének időpontja: 8 óra 47 perc)

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Szép jó reggelt kívánok mindannyiuknak, a bizottság tagjainak, a megjelent vendégeknek, közöttük is elsősorban a Vajdasági Autonóm Tartomány képviselőházának európai és integrációs nemzetközi regionális együttműködés bizottságának, élükön Nada Bregun elnök asszonnyal, Egeresi Sándor alelnök úrral, és a bizottság tagjaival.

Az elmúlt évben történt, hogy az Európai ügyek bizottsága a magyar parlament részéről egy látogatást tett a Vajdaságban. Rendkívül jó találkozókat folytattunk, nagyon sok mindent értettünk meg abból, amelyet a nem nagyon távolból nehezebb volt megérteni, és úgy érzem, hogy a politikai kapcsolatokon kívül a személyes kapcsolatok elmélyülése is hozzájárult ahhoz, hogy egymás problémáit jobban megértsük. Persze, időközben nagyon sok minden történt Szerbia vonatkozásában, és ezek közül is nyilván leginkább kiemelésre méltó, hogy Szerbia egyik tartománya, nevezetesen Koszovó kikiáltotta függetlenségét, és ezt a nemzetközi közösség egy része el is ismerte, nem kis felháborodást és persze zavarokat okozva egész Szerbia területén.

Ha a koszovói függetlenség ügyét a Vajdaságra fordítjuk le, akkor bennünk nagy aggodalom volt, hogy Koszovó függetlensége nyomán vajon, kell-e számítani egy olyan menekültáradatra, amelynek a célja leginkább a Vajdaság lehetett volna. Nagyon érdekes lenne számunkra, ha partnereink tudnának bennünket tájékoztatni arról, hogy ezek a félelmek mennyire voltak megalapozottak vagy megalapozatlanok, illetőleg most már egy kis idő elteltével lehet-e számolni azzal, hogy a helyzet rosszabbá válik, vagy inkább javulásra lehet számítani, és ebben a folyamatban nyilván a május 11-ei parlamenti választásoknak igen komoly szerepük lesz.

Ha az előttünk álló néhány hét, néhány hónap időszakára pontot tehetünk, akkor a Magyar Köztársaságnak és ezen belül szeretném nagyon világossá tenni, hogy a magyar parlamentben helyet foglaló összes párt által osztott nagyon széles konszenzusnak a lényege az, hogy egész Szerbia hosszú távú fejlődésének a kulcsa az európai integrációs folyamat előbbre vitele, és az ország elszigetelődése hosszabb távon igen károsan hatna Szerbia lakosságára, gazdasági, társadalmi és politikai folyamataira.

Ezzel szemben egy stabil, demokratikus kormányzású Szerbia rövid idő alatt komoly előrelépést érhetne el az euroatlanti integrációs folyamatban. Mi a magunk részéről nagyon szeretnénk, hogy Szerbia aláírja a stabilizációs és társulási megállapodást, az SAA-t az Európai Unióval, és nyilván önök is tudják, hogy Szerbiának sok barátja van az Európai Unióban, de talán senki sem akkora barátja, mint Magyarország. A magyar diplomácia, külpolitika egyik kiemelt prioritása a szerb integrációs törekvések elősegítése.

Megbocsátják a szerb kollégák, ha teszek egy említést arról is, hogy mennyire üdvözöljük azt, hogy a vajdasági magyar pártoknak 14 év elteltével végül sikerült megállapodásra jutniuk egy közösen képviselhető autonómia-koncepcióval kapcsolatban, amelynek a realitásáról, ha kapunk egy beszámolót, azt is külön megköszönjük, de számunkra rendkívül fontos, hogy a magyar koalíció létrejött. Ez bizony, egy probléma volt a mögöttünk álló években, néha egyes magyar pártoknak más magyar pártok mintha nagyobb ellenfelei lettek volna, mint azok, akik valóban nem baráti érzelmeket viseltettek a vajdasági magyarokkal kapcsolatban.

Tisztelt Elnök Asszony! Alelnök Úr! Kedves Barátaim! Nagyon örülünk ennek a látogatásnak, és nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen gondolatokat kívánnak velünk megosztani.

Eszmecsere a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottsága képviselőivel

Nada Bregun bevezetője

NADA BREGUN, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának elnöke: Köszönöm szépen a meghívást és a kedves fogadtatást az önök részéről, ez egy viszontlátogatása a mi képviselőházi bizottságunknak, azaz az európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködési bizottságnak.

Vajdaság Autonóm Tartomány Szerbiában, a szerb államban egy nagyon fontos és válaszút pillanataiban van. Önök ismerik azokat az eseményeket, amelyek végbementek a mi államunkban, és azokat is, amelyek a Vajdaságban történnek. El kell mondanom, hogy európai integrációs bizottságunk egy munkatestülete a vajdasági képviselőháznak, amely részt vesz a szerb állam külpolitikájának kialakításában, szorgalmazva a regionális együttműködést, ami a jószomszédi kapcsolatok kulcsa, mivel a Vajdaság Autonóm Tartományban körülbelül 30 különböző nemzeti közösség és etnikai csoport él. Ezért Vajdaság Autonóm Tartomány figyelmét a regionális együttműködés felé fordította, elsősorban Magyarországgal, Romániával, Horvátországgal, Bosznia-Hercegovinával, most pedig Montenegróval és Macedóniával is, tehát az egész környezetével együttműködik. Azt hiszem, hogy ez jó útja annak, hogy megismerjük az embereket, akik ebben a térségben élnek és jó együttműködést alakítsunk ki velük, hiszen a régiók autentikus, autochton környezetei az államok előtt létrejöttek, mert az emberek már különböző alapokon közeledtek egymáshoz, és így Vajdaság Autonóm Tartomány is, mint egy többnemzetiségű közösség, amely multikulturális, multikonfesszionális, és megtanulta azt, hogy a különbözőségekkel, a mássággal kell együtt élni, amely nem lehet akadálya az együttműködésnek, hiszen ez az élet feltétele a Vajdaságban, a szerb államban, és a közvetlen környezetünkben.

Azt, amit a mi bizottságunk megtett, fontos hangsúlyoznunk, azt, hogy kinyitotta az ajtaját az együttműködés előtt, a találkozók előtt a legközelebbi szomszédaival, és úgy tekintjük, hogy a kontaktusoknak ez a fajtája, az élőbeszéd a legjobb módja annak, hogy jobban megismerjük egymást, együttműködjünk a jövő érdekében.

Ön a bevezetőjében bizonyos kérdéseket vetett, illetve tett fel az időszerű kérdésekkel kapcsolatban. Úgy értékelem, hogy jól ismeri a szerbiai helyzetet és a vajdasági helyzetet úgyszintén. Ezért is ezek a kérdések, amelyeket nekünk feltett, nem azzal a szándékkal történtek, hogy végső válaszokat adjunk, hanem inkább hogy elbeszélgessünk róluk, és amennyire tehetjük, hozzájáruljunk ahhoz, hogy a kérdések megoldódjanak mindannyiunk hasznára és jóléte érdekében, akik Szerbiában élünk.

Nálunk küszöbön állnak a parlamenti választások, amelyek május 11-én dönteni fognak az állam jövőjéről, és ezzel Vajdaság Autonóm Tartomány jövőjéről is, amely a Szerb Köztársaság keretében van. Kollégáim különböző politikai pártok tagjai, és hangsúlyoznom kell, hogy én a Szociáldemokrata Liga tagja vagyok, melynek az elnöke Nenad Čanak úr, akinek köszönhetően ez a bizottság meg is alakult, és aki nagyon sokat tett azért, hogy Vajdaság Európa felé kitárulkozzon, és az elnöklése legnagyobb sikerének az tekinthető, hogy Vajdaság tagja lett az Európai Régiók Közgyűlésének.

Kollégám, Grubanov úr a Demokrata Párt tagja, Egeresi úr a Vajdasági Magyar Szövetség tagja, és mi a pozíció, a hatalom része vagyunk a Vajdaságban. A kérdések, amelyeket felvetett, az autonómia kérdése, bizonyos árnyalatokban különbözik felfogásunkban a mi pártjaink között, ami azonban nem oka annak, hogy ne működjünk együtt és ne vitassuk ezt meg, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány olyan státuszt kapjon, ami őt megilleti, és autonómia legyen, végrehajtó, bírósági hatalommal, forrásbevételeivel és pénzforrásaival.

Vajdaság Autonóm Tartomány kérdése a demokrácia és a decentralizáció kérdése is, Szerbiában természetesen a központi hatalom részéről ellenállásba ütközünk, éppen azért, mert nem tanúsítanak megértést az autonómia lényege iránt és az élet iránt, amilyen élet a Vajdaságban folyik. Ezért a központi hatalom és a tartományi hatalom között állandó harc folyik az autonómia növeléséért, a központi hatalmak pedig unitarizálni akarnak, és teljes centralizációt, központosítást akarnak elérni.

A demokrácia kérdése, az autonómia kérdése, a teljes decentralizáció, amely csökkentené a központi hatalmi szervek hatalmát, természetesen minden régió sajátságainak teljes mértékű tiszteletben tartásával. Lehet, hogy a későbbiekben ki fogom fejteni a pártálláspontunkat, mivel elmondtam, hogy a Szociáldemokrata Liga tagja vagyok, amelynek véleménye eltér a magyar pártok perszonális autonómia felfogásától. Erről természetesen itt eszmecserét folytathatunk, de úgy tekintem, hogy közös nevezőre jutunk, ha úgy tekintik, hogy a teljes decentralizáció nemcsak a köztársaság szintjén, hanem az autonóm tartomány keretében is hozzájárulhat a megoldáshoz, amely mindenki számára megfelelő lesz, a különböző etnikai származásúak számára a Vajdaságban.

Úgy tekintjük, hogy az etnikai eredet egy feltétele is az etnikai területeknek, nem hozhat jót olyan értelemben, mint állam, mint a régi Jugoszlávia és Szerbia, láthattuk, hogy az ilyen szervezeti elv mihez vezet a társadalomban. Ezek a kérdések, amelyekről beszélgetéseink során ma szólni fogunk, és kezdetnek csak ennyit, nyíltak vagyunk a beszélgetések előtt, és még egyszer a legszívélyesebben megköszönöm a meghívásukat, hogy az önök vendégei lehetünk a mai napon.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm elnök asszonynak ezt a bevezetőjét. Kollégáit kérdezem, hogy kívánnak-e valamit hozzátenni? Egeresi urat látom, tessék parancsolni!

Egeresi Sándor hozzászólása

EGERESI SÁNDOR, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának alelnöke: Köszönöm, elnök úr. Elnök Asszony! (Felszólalását szerb nyelven kezdi.) Egy olyan nyelven fogok beszélni, amely hivatalos nyelv is az Autonóm Tartományban. (Felszólalását magyar nyelven folytatja.) Vajdaság egyik hivatalos nyelvén, pontosabban anyanyelvemen, tehát magyar nyelven fogom elmondani a véleményemet a fenti kérdésekről.

Elnök úr, köszönöm a szót, és ha megengedik, néhány olyan kérdésre szeretném fektetni a hangsúlyt, amely itt az imént terítéken volt, illetve van. Nagyon fontos az, hogy Szerbia világos európai utat válasszon magának. Nagyon bízom abban, hogy a május 11-ei választás ezt a világos európai utat meg fogja jelölni Szerbiának, hiszen Szerbia megint egy válaszút előtt áll, egy olyan válaszút előtt, amely sorsdöntő élete, jövője szempontjából, hiszen valójában két olyan választási lehetőség áll fenn Szerbiában, amely között kell hogy válasszanak a polgárok. Az egyik egy eléggé ködös, de Európa felé vezető út, a másik pedig egy önbezárkózást, egyfajta izolációt jelentő politika. Én természetesen bízom abban, hogy az európai út fog diadalmaskodni ezen a választáson, ebben a vajdasági magyarságnak is meghatározó szerepe van, hiszen köztudott, hogy nemzeti közösségünk álláspontja világos ebben a kérdésben, hiszen nem véletlenül mondjuk azt, hogy mi, vajdasági magyarok elsősorban magyarként élünk és gondolkodunk a Délvidéken, ugyanakkor európaiként és vajdaságiként is. Ezt nem azért mondom és nem azért hangsúlyozom, hogy ez valamiféle elcsépelt mondat legyen, mert mi ezt így érezzük, és ennek érdekében tettünk a múltban, teszünk és tenni is fogunk.

Tehát úgy érzem, hogy a vajdasági magyarságnak világos a politikai állásfoglalása ezekben a kérdésekben. Ami nagyon fontos, az, hogy lehetőségeinkhez mérten mi is szeretnénk segíteni Szerbiát, és ezen belül a Vajdaságot ezen az európai úton. Ebben kulcsszerepe van természetesen Magyarországnak, hiszen Szerbia útja az Európai Unióban, hogy így mondjam, a Vajdasággal együtt, Magyarországon keresztül valósulhat meg.

Amit nagyon nagy problémaként látok: sajnos, Szerbiában nincs még meg az a nemzeti konszenzus, amely a kelet-európai országok tekintetében rögtön a kommunizmus bukása után megtörtént az európai integráció kérdésében, hiszen úgy Magyarországon, mint Csehszlovákiában, annak idején Lengyelországban is első és egyik legfontosabb stratégiai célként az európai integrációt tűzték ki, úgy a jobb oldal, mint a bal oldal között nem volt ebben a kérdésben nagy eltérés.

Sajnos, Szerbiában ez nem történt még meg. Tehát nincs nemzeti konszenzus ebben a kérdésben. Sajnos, itt még mindig azon vitatkozunk, hogy vajon, az Oroszország felé való politizálás-e az, amely Szerbiának stratégiai érdeke, vagy esetleg az Európai Unió. Ezek dilemmák. Valójában szeretném aláhúzni és kihangsúlyozni, hogy a május 11-ei választások bízom benne, hogy ezekre a dilemmákra is választ fognak adni.

Ami a vajdasági magyarságot illeti, és elnök úr kérdésére a vajdasági magyarság egységes autonómia-koncepcióját illetően engedje meg, hogy néhány mondatban, néhány gondolatban utaljak erre a kérdésre. Nagyon fontos az, hogy a vajdasági magyarság 15 év után gyakorlatilag ismét egységes politikai plattformot képvisel, egységes azokban a stratégiai célkitűzésekben, amelyeket a vajdasági magyarság előbb is megfogalmazott. Egyeztetett álláspontjaink vannak, világos autonómia-koncepciónk van. Szeretném kihangsúlyozni, hogy például a perszonális autonómia kérdéskörében, a nemzeti tanácsok kérdéskörében évek hosszú során a magyar pártok nem tudtak megegyezni. Nem tudtak megegyezni abban a kérdésben, hogy hogyan működjön a nemzeti tanács, melyek a hatáskörei, illetve hogyan válasszuk meg a nemzeti tanács képviselőit. Ezt a dilemmát, ezt a problémát hála istennek nyugtáztuk, és ez a kérdés többé nem kérdés. Tehát a nemzeti tanács kérdésében, amelyet úgy szeretnénk működtetni a jövőben, mint a vajdasági magyarság parlamentje, úgy szeretnénk működtetni, hogy nemcsak tanácsadói jogkörökkel legyen felruházva, mint ahogy most pillanatnyilag a törvények értelmében fel van ruházva, hanem konkrét hatáskörökkel legyen felruházva a nyelvhasználat, a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás területén.

Ezek azok a területek, ahol valójában a magyarság nemzeti identitásának a megőrzése a legfontosabb kérdés.

A másik dolog: természetesen megállapodtunk abban is, hogy a nemzeti tanácsot közvetlenül a vajdasági magyarság kell hogy megválassza. Ha már arról beszélünk, hogy a vajdasági magyarság parlamentje, akkor természetesen az a legdemokratikusabb, hogy a nemzeti tanács képviselőit nem elektorokon keresztül, hanem közvetlenül a vajdasági magyarság válassza meg. Azt hiszem, hogy ebben a kérdésben nagy vita nem is lehet. Úgy érzem, hogy párbeszéddel ezt a kérdést az aktuális hatalommal, illetve egy jövőbeli demokratikus hatalommal le lehet tárgyalni, meg lehet beszélni. Vannak olyan kérdések természetesen, amelyek a mai napig is érzékenyen érintik az aktuálpolitikai helyzetet, ez a területi autonómiára vonatkozó elképzelésünk. Amit viszont tudni kell, hogy a vajdasági magyarság lojális állampolgára Szerbiának, és ezt nem egyszer fejezte ki. Úgy érzem, hogy a demokratizációs folyamat, a decentralizációs folyamat egyfajta európai cél és európai érték, amelyet Szerbiának képviselni kell, és természetesen azt is, hogy itt, ebben az országban, tehát Szerbiában, ahol élünk, valójában a kisebbségben élő nemzeti közösség, így a vajdasági magyarok is, valójában hazájuknak érezzék ezt az országot. Tehát nem keresünk mást, mi ezt szeretnénk, és azt szeretnénk, hogy a szülőföldünkön, tehát a Vajdaságban boldoguljunk.

Ami pedig a vajdasági autonómiát illeti, úgy érzem, hogy a vajdasági pártokkal való álláspontunk között nincs különbség, mi is természetesen a törvényhozó, végrehajtó és részbeni igazság-szolgáltató funkciókért szállunk síkra a tartomány szintjén, hogy vagyonnal rendelkezzen a tartomány, illetve visszakapja a vagyonát. És ami nagyon fontos, hogy a decentralizációs folyamat, amelyet a magyar koalíció maga elé tűzött, az egyértelműen nem csak a tartomány szintjén vagy a Vajdaság szintjén kell hogy megálljon, hanem hogy ez a folyamat települési szintig történjen.

A magyar koalícióban - ezt el kell mondanom, hogy hála istennek, nem sikerült és nem sikerül senkinek a magyar egységet megbontania Vajdaságban - eltökélt mind a három párt, aki ezt a koalíciót képviseli, hogy nem egy évben, nem egy választásban vagy két választásban gondolkodunk, hanem hosszú távon, stratégiai szemszögből is fontosnak tartjuk azt, hogy ez a három magyar párt komoly politikai koalíciót alkosson, hogy a vajdasági magyarság politikai súlya a következő időszakban, a választások tükrében, május 11-e, illetve 25-e után tovább erősödjön az országban. Tehát egyértelmű az, hogy szeretnénk a szerbiai parlamentben megerősíteni a vajdasági magyarság pozícióit.

A tartományi képviselőházban, illetve bízunk benne, hogy a tartományi leendő kormányban ugyancsak megerősítjük a vajdasági magyarság helyzetét, és természetesen az önkormányzataink tekintetében is tovább szeretnénk erősíteni befolyásunkat, illetve visszaszerezni azokat az önkormányzatokat, amelyeket 2004-ben elveszítettünk.

Tehát mértéktartó optimizmussal tekintek a jövőbe, egyik oldalról, hogy Szerbiában az európai orientáltságú politika fog diadalmaskodni, a másik oldalról pedig az, hogy a vajdasági magyarság a magyar koalíción keresztül tudja még hatékonyabban és eredményesebben érvényesíteni érdekeit. Köszönöm, elnök úr, elnök asszony.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, alelnök úr, a kiegészítést. Úgy látom, hogy Grubanov úr is kíván szólni.

Miroslav Grubanov hozzászólása

MIROSLAV GRUBANOV, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának tagja: Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Először is, lehet, hogy nem jól értettem, hogy azt mondta, hogy a nemzetköziek elismerték Koszovó függetlenségét, tehát egy része ismerte el Koszovó függetlenségét.

De térjünk vissza a Vajdaság kérdésére. 1974-től 1988-ig, azaz a tényleges vajdasági autonómia idején, amikor a Vajdaságnak megvoltak a forrásbevételei, törvényhozó és végrehajtó hatalma volt, legalábbis részben, tehát az életszínvonal befolyásolja az emberek közötti viszonyokat. Amikor az emberek jól élnek, amikor jó bevételeik vannak, amikor iskoláztathatják a gyerekeiket, akkor nem azzal törődnek, hogy egyes jogok, nemzeti jogok, faji jogok veszélyeztetve vannak-e vagy sem. Úgy tűnik, hogy azok a társadalmak, amelyekben problémák vannak és szegénység uralkodik, azok inkább a nemzetek közötti viszonyokra fordítják a hangsúlyt. De világos, hogy a magas életszínvonalú társadalmakban ilyen probléma egyre kevesebb van.

Tehát ha a Vajdaság és Szerbia is minél előbb bekerül az Európai Unióba, akkor ezek a kérdések megoldódnak, az emberek közötti, a nemzetek közötti, etnikumok közötti viszonyok.

Magyarország érdeke és szomszédaink érdeke, hogy Szerbia minél hamarabb bekerüljön az Európai Unióba. Önök segíthetnek nekünk ebben, mert önök ezt az utat már megtették, és sajnálom, én a privatizációs bizottság elnöke vagyok, és sajnálom, hogy a vajdasági bizottság és a magyarországi privatizációs bizottság nem tartottak együttes ülést, mert azt vártam önöktől, hogy tapasztalataikról beszámoljanak nekünk, amely sokban segítene nekünk a privatizációban. A fő kérdés pedig, amelyet fel akartam tenni, az volt, hogy ha most privatizálnák a vállalatokat, mi lenne az, amit nem adnának el? Remélem, hogy a következő ciklus alatt történik majd, lesz ilyen együttes ülés, és akkor kaphatunk tanácsot.

Mi már leköszönőben vagyunk, és reméljük, hogy a következő ciklusban a mandátumokat viselők megvalósítják ezeket a kérdéseket.

Hozzászólások

ELNÖK: Köszönöm szépen ezeket a hozzászólásokat. Külön köszönöm azt a sok információt, amelyet Egeresi alelnök úrtól megkaptunk, és ez egy jó dolog, hogy legalább valamiben egység van, amikor annyi kérdés megoszt bennünket, néha magyarokat magyaroktól, néha pedig bennünket más etnikumoktól. Az jó dolog, hogy viták vannak, az, hogy megosztottság van, az persze nem jó.

Egeresi úrnak igaza van, egy különbség Szerbia és Közép-Kelet-Európa országai között, hogy itt az úgynevezett rendszerváltástól kezdve állandóan egy össztársadalmi konszenzus volt, legalább a mértékadó politikai körök között abban, hogy ezeknek az országoknak a stratégiai célja az euroatlanti integráció teljessé tétele, ugyanakkor persze nem tudunk eltekinteni attól az óriási különbségtől, amely a volt Jugoszlávia és a térség többi országa között fennáll. A volt Jugoszláviát egy hosszú éveken át tartó, borzasztóan keserves polgárháború sújtotta, és egészen más egy posztháborús ország lelkiállapota, mint azoknak az országoknak, ahol a rendszerváltás gyakorlatilag konfliktus nélkül, ha úgy tetszik, egy puska eldördülése nélkül ment végbe. Ebbe még beleértem Romániát is, ahol néhány fegyver ugyan eldördült és voltak áldozatok, de ezt nem lehet összevetni azzal, ami nyilván a volt Jugoszláviával történt. Ami persze egy intő jel mindazok számára a jövőben, akik országokat térképeken akarnak létrehozni, és azt gondolják, hogy ettől ez hosszú távon működő lesz.

Grubanov úr jól értett, valóban a nemzetközi közösség egy része volt az, amelyik Koszovó függetlenségét elismerte. Gondolom, abban nincs közöttünk vita, hogy a tendencia az, hogy inkább többen ismerik el, minthogy valaki azt mondaná majd, hogy mégsem. Tehát gondolom, ez a dolog visszafordíthatatlan, és nyilván ez is visszautal arra, amit az imént mondtam a volt Jugoszláviát sújtó háborúkkal kapcsolatban. Talán, ha a nemzetközi közösség ezeket a döntéseket korábban tudja meghozni, akkor talán még a szerb nép számára is elfogadhatóbb lett volna, hogy ha minderre akkor kerül sor, vagy azt követően, hogy Milosevics, akkori elnök úr - Európában eddig egyedülálló módon - saját népe ellen vezetett egy katonai agressziót, ha szabad így fogalmazni. Lehet, hogy ezt különbözőképpen látjuk, de nyilván egy borzasztó nehéz helyzet volt, a NATO-nak be kellett avatkoznia.

Az mindenképpen egy szerencsétlen dolog, hogy a nemzetközi közösség tíz évet várt azzal, hogy annak a helyzetnek az elismerésével foglalkozzék, amely helyzet tíz éve fennáll. Ez a helyzet pedig az, hogy akár kikiáltja Koszovó a függetlenségét, akár nem, akár elismerik, akár nem, Szerbiának ott nem volt szuverenitása. Egy rendőrt nem tudott küldeni, egy adóbehajtót nem tudott küldeni, gyakorlatilag de facto függetlenként volt, és akkor persze az volt a dilemma, hogy tudomásul vesszük ezt a de facto helyzetet anélkül, hogy ezt jogilag valamilyen módon érvényre juttatnánk, vagy pedig a jog kövesse. Ezek nagyon nehéz kérdések. Lényegében múlt idő, a következményei pedig még jövő idő, és nagyon nehéz dolog lesz ezeket feldolgozni.

Azt tudom mondani, hogy az euroatlanti integráció stratégiailag az egyedül lehetséges válasz kereteit adja meg, nem adja meg a választ. Úgy fogalmazott, talán pontosan Grubanov úr, hogy az európai uniós tagság az etnikai különbségeket feloldja. Nem ez volt a szó szerinti kifejezés, de a lényege ez volt. Ez nem így van. Az etnikai különbözőségek megvannak, néha még az indulatok is megvannak, azonban talán ezek demokratikusabb mederbe terelhetők az európai intézmények segítségével. Bár hadd tegyem hozzá, hogy ebben is vannak rossz tapasztalataim. Vannak olyan országok, európai uniós tagok, ahol az etnikai villongások, legalábbis verbálisan néha elviselhetetlenek, mégsem látom alternatíváját ennek a programnak.

Grubanov úr feltett egy kérdést hozzászólása végén, amelyről bizton állíthatom, hogy szemben az euroatlanti integráció kérdésével, amiben egység van a magyar parlamentben, ez nagyon megosztja a magyar parlamentet, és ez így rendjén való. Én egy liberális képviselő vagyok, és én nem a bizottság nevében, hanem saját magam és a pártom nevében azt tudom mondani, hogy semmit sem bántunk meg. Lehetett volna talán jobban, technikailag jobb szerződéseket kötni, néha más koncepció alapján. Ha a MOL-ról van szó, akkor el tudom képzelni, hogy a MOL-hoz tartozó stratégiai eszközöket ki lehetett volna venni, és csak azt megtartani állami tulajdonban, de ezek részletkérdések. Úgy gondolom, hogy a magántulajdon jobban működik, mint az állami tulajdon. De előrebocsátom, hogy ezzel a kollégák ezzel nem fognak egyetérteni, és ez persze így van rendjén.

Kérdezem is a kollégákat, ott ülnek, jobb oldalamon, önöknek bal oldalon a baloldali Szocialista Párt képviselői, az én balkezemen pedig a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, illetőleg a Kereszténydemokrata Párt képviselői. Őket kérdezem, hogy kívánnak-e szólni. Tessék parancsolni, Szirbik képviselő úr!

SZIRBIK IMRE (MSZP): Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy gondolom, hogy az, ami egykor Jugoszlávia, Szerbia-Montenegró, majd Szerbia és Magyarország együttműködésében folyik, az a nagypolitikák szintjén, a bizottságok és a parlamentek szintjén nyilván egy vonal.

Én egy másik vonalra szeretnék ráutalni, és örülök, hogy Egeresi Sándor barátom itt van, hiszen a kisdiplomáciák szintje a határ mellett élők, a családi kapcsolatokat ápolók és a családi kapcsolatokat kialakító emberek szintje. Csak hadd mondjam el annak a városnak a polgármestereként, amelynek Bácskatopolyával 40 éves testvérvárosi kapcsolata van, több háborút megélt, háború előtti és utáni időszakokat, és ott voltam a '90-es évek elején, amikor menekülttáborok voltak Topolyán, és élelmiszergond volt, inzulint csempésztünk - most már nyugodtan elmondhatom - a topolyai kórházba, mert a cukorbetegek élet-halál között voltak.

Tehát ez a diplomácia akkor is működött, amikor az országok szintjén rengeteg gond volt. Úgy gondolom, hogy az a világ, amely most Szerbia számára egy új helyzetet teremthet, egy picit hasonlít Magyarország elmúlt nyolc évtizedes történelméhez, hiszen Magyarország is végigküzdötte azt az időszakot és küzdi ma is, ami a határon túli magyarokkal volt kapcsolatos, hiszen ma rengeteg határon túli szerb keletkezett akár keletre, akár nyugatra tekintünk Szerbia határai mentén.

Nekem ebben a szituációban az a személyes véleményem, hogy Szerbiának hasonló szerep jutott, mint Magyarországnak néhány évtizeddel ezelőtt, a híd szerepe. Hiszen Szerbia sem tagadhatja meg, és nincs is oka rá, hogy megtagadja a szláv gyökereit. Azokat a gyökereket, amelyek a pánszláv kapcsolatokon keresztül nyilvánvalóan kelet felé, a szláv államok felé, és elsősorban Oroszország felé irányulhat. Ugyanakkor a híd mindig két pilléren áll: áll a gyökerek pillérén, és áll a perspektívák pillérén. A perspektívák pillérje úgy gondolom, hogy az Európai Unió, a határok nélküli Európa felé visz, hiszen a határok nélküli Európa oldja meg azt a kérdést, ami Magyarország számára előrevitte a határon túli magyarsággal kapcsolatos kérdést, hiszen az egységes Európa nyitotta meg Szlovénia, Szlovákia, most már a Romániában élő magyarok határ nélküli kapcsolatát, és bízom benne, hogy bár a schengeni határ most felemelkedett Szerbia és Magyarország határán, de nincsenek lebonthatatlan függönyök és lebonthatatlan vasfüggöny sem, mint ahogy azt a történelem visszaigazolta számunkra.

Úgy gondolom, hogy a legnehezebb időkben is, amikor Szerbia úgy érezte, hogy talán az európai közösség kivetett tagja, hiszen háborúk dúltak földjén, európai csapatok voltak légterében, hogy ez az út csak Európa felé vezet, és akkor is Magyarország - ha úgy tetszik - ezeket a hidakat nyitva tartotta. Csak egy példát hadd mondjak: egész Európában csak Magyarország felé lehetett vízum nélkül megmozdulni Szerbiában. Ezek az utak az emberi, történelmi és mondjuk azt, hogy a közös sors adta utak, ezek továbbra is Szerbia előtt nyitva állnak és Magyarországon keresztül vezethetnek.

Úgy gondolom, hogy ezeken az utakon nyilván az ösvényeket a kisdiplomáciák feltárják, legyen az a testvérvárosi kapcsolatok ügye, legyen az a három országos együttműködés a DKMT keretében, amely Romániát, Magyarországot és Szerbiából a Vajdaságot összefűzi. Úgy gondolom, hogy mondhatom személyesen, mondhatom településem nevében, mondhatom mint délvidéki magyar azt, hogy minden olyan szál, amely eddig összekötött bennünket, továbbra is erősödhet, és minden kapu, amelyet ki lehet nyitni az egységes Európa felé, az Magyarország részéről nyitva áll önök előtt, és nyitva áll továbbra is Szerbia előtt. Nyilván azok a konkrét kérdések, amelyek felmerülnek, legyenek azok diplomáciai kérdések, legyenek azok feszült kérdések, hiszen Koszovó kérdését nem szabad a szőnyeg alá söpörni, amely most terheli ezt a viszonyt, de úgy gondolom - mint ahogy elnök úr is mondta -, hogy a tendenciák világosan láthatók és a tendenciákkal szembe menni igazából érzelmileg lehet, de talán nem sok értelme van.

Azzal szeretném zárni hozzászólásomat, úgy is, mint a most szünetelő Szerb-Magyar Interparlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke, hogy bízom benne, hogy az IPU ezen tagozata a választások után újra elindulhat, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a két parlament, és ezen keresztül a két ország kapcsolatai sokkal jobbak legyenek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, és tényleg jó lenne, ha a szerb-magyar IPU életre kelne. Firtl alelnök úr következik, KDNP.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán ott kellene folytatni, ahol Szirbik képviselőtársam abbahagyta. Tehát elnök úr mondta, bemutatta a felállást, itt az asztal körül ülőket, mi valóban a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Néppárt nevében ülünk itt, és abban valóban egyhangúlag egyetértünk, hogy mindkét részről az a legfontosabb, hogy a Szerbiával való jó kapcsolataink a változatlanság mellett az elkövetkező időkben inkább jobbra forduljanak. Éppen ezért majd ezzel kapcsolatban egy kérdés van, úgy, ahogy képviselőtársam kérdezte, Koszovó kérdését sem szabad megkerülni, még azt a kérdést is feltenném itt menet közben, hogy önök hogyan látják, valóban azzal, hogy Magyarország elismerte Koszovó függetlenségét, rosszabbodik vagy várható-e valami elmozdulás rosszabb irányba a szerb-magyar kapcsolatok vonatkozásában?

De amint elnök asszony is fogalmazott, hogy az Európai Unióban a regionális együttműködés az egyik legfontosabb feladat és lehetőség, ebből fakad az is, amit folytathatnánk, hogy valóban ez a multikulturális terület, Vajdaság, Délvidék, ez pontosan azt kezdeményezi számunkra, hogy éppenséggel a nemzetiségeink azt a hídszerepet töltsék be, amit a régiókban be tudnak tölteni a magasabb diplomáciai kapcsolatok nélkül is. Hiszen az az alapvető cél, hogy a határon átnyúlva ezek a kapcsolatok tovább fejlődjenek, hiszen ezek lesznek a zálogai, és ezek annak a politikai térnek a zálogai is, hogy nem tud eszkalálódni más irányba, ha megfelelő jó kapcsolatok alakulnak ki ezeken a területeken, akkor valóban ezt a hídszerepet be tudják tölteni.

Külön öröm számunkra, hogy a vajdasági magyarság egységet tudott felmutatni már az elnökválasztás során, meg is lett az eredménye, nagyon szép eredményt értek el. De itt is van egy kérdésem, hogy önök hogyan ítélik meg, hogy a Koszovóban történt esetleges eseményekből van-e beáramlás a vajdasági településekre, és ezzel szemben hogyan lehet - ha kell - fellépni?

Említette képviselőtársam is a schengeni határ kérdését, ami most éppenséggel nehezíti a Magyarországra való bejutást. Ebben a kérdésben mi, a Fidesz és a KDNP azon az állásponton vagyunk, hogy szeretnénk, hogy a kettős állampolgárság megadása megnyílna, ötpárti kezdeményezést teszünk ebbe az irányba, hogy ez valóban megvalósuljon. Erről is szeretném a véleményüket hallani, hogy ez mennyire terhelné vagy nem terhelné az elkövetkező időben a kapcsolatainkat.

Itt elhangzott még egy kérés, hogy arra a kérdésre is válaszoljunk, hogy a privatizációs kérdésekben mi miként látjuk a kérdéskört. Mi ezen az oldalon, a polgári oldalon nem gondoltuk volna ilyen mértékű leépítését a gazdaságnak, bizonyos szektorokat, amelyben az állam szerepe meg kell hogy legyen, azt fenn kell tartani, hiszen ezzel tudja az állampolgárai számára biztosítani azt a közjót, amiért meg vannak választva, és a közjó érdekében munkálkodó képviselőknek ez a feladatuk. Van egy szint, de abban valóban meg kell tudni állapodni, hogy mi az a szint, ameddig le kell építeni, szemben egy liberális gondolkodás mellett, ami mindent privatizálna. Ennek az eredményei a mai magyar valóságban meg is jelennek, ha figyelik a magyar politikát, akkor látják, hogy éppenséggel nálunk, Magyarországon is elég labilis helyzet van most.

Tehát mi abban vagyunk érdekeltek - még egyszer -, hogy a szerb és a magyar kapcsolatok a lehető legjobb szintre emelkedjenek, és nem abban, hogy a koszovói elismerés esetleg terheli vagy nem terheli. A jövőben, úgy, ahogy képviselőtársam is elmondta, nekünk ebben a közös Európában, közös régióban kell gondolkodni. Azt tudni kell, hogy az Európai Unió nagyobb régiókban gondolkodik, abban a nagyobb régióban Magyarország is egy régiónak egy tagja lehet, ebben pedig közösen kell, hogy az elkövetkező időkben fellépjünk, és közösen kell szavatolni a Balkán biztonságát is. Ebben kell, hogy közösen együtt munkálkodjunk, ebben vagyunk érdekeltek. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Amiben egyetértés van mindannyiunk között, hogy Szerbia nemcsak politikailag, hanem hogy a szerb polgárok ne szigetelődjenek el az Európai Uniótól. Ebben valóban a schengeni övezet kiterjesztése, reméljük, csak rövid távon, egy komoly problémát vet fel, hogy ha a vízumdíjakra is gondolok, amelyek még csökkentek a korábbi tervekhez képest, nem kis mértékben magyar követelésre, ezek is nagyon sok szerbnek nem teszik lehetővé az Európai Unióba való beutazást. Gondolom, amikor az ellenzék bizottsági vezére, Firtl alelnök úr elmondja, hogy az ő megoldásuk a kettős állampolgárság megadása a vajdasági magyarok számára, akkor a vajdasági szerbek kitörő örömmel veszik ezt tudomásul, hogy a magyarok utazhatnak, de ők nem. Mi a magunk részéről inkább támogatnánk Olli Rehn bővítési biztos törekvéseit, nevezetesen hogy egyszerűen Szerbiával kapcsolatban a vízumkötelezettséget el lehessen törölni.

Egyre nő a tábora azoknak az Európai Unión belül, akik ezt a tervet támogatják. Vannak még ellenzők, nyilván önök is tudják, hogy Hollandia, nem kis mértékben a hágai törvényszékkel való együttműködés hiányai következtében, én azonban mégis bízom abban, hogy még e hónap végéig az Európai Bizottság egy konszenzusos tervet tud Szerbiának eljuttatni, és nyilván a május 11-ei választás is befolyással lesz arra, hogy ennek mi lesz a menete.

Azért tartanám jobbnak, ha ezt a menetrendet követnénk, mert ez nemcsak a Vajdaság nyilván számunkra legkedvesebb etnikumának, a magyaroknak adná meg a lehetőséget, hanem minden vajdaságinak és minden szerbnek.

Parancsoljon, alelnök úr!

EGERESI SÁNDOR, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának alelnöke: Az imént kértem szót elnök asszonytól is, most elnök úrtól is, és ha megkapom a szót, köszönöm, mert három rövid kérdésre szeretnék választ adni, amennyiben lehetőségem van rá.

Először is bátorkodom javasolni, hogy Magyarország álljon ki a vízummentesség mellett, tehát a szerbiai polgárokkal kapcsolatban. Itt egy egyszerű adatot szeretnék elmondani. A kutatások azt mutatják, hogy a szerbiai fiatalok 6, esetleg 7 százaléka járt külföldön. A lakosság legnagyobb részének még útlevele sincs; szerbiai szintről, tehát Szerbiáról beszélek.

A másik nagyon fontos kérdés, hogy ez egyfajta gesztusérték volna pontosan az európai erők számára. Az a jó szándék, amelyet Magyarország tudna ilyen értelemben tenni, úgy érzem, hogy nagyon fontos. Fontos Szerbia számára, ezen belül a Vajdaság számára, de úgy érzem, mint magyar, hogy a vajdasági magyarság számára is nagyon fontos tény.

Ami a konkrét kérdéseket illeti. Amikor március 19-én Magyarország elismerte Koszovó függetlenségét, előző nap volt vajdasági parlamenti ülés, amelyen a radikális párt egyik magas rangú tisztségviselője tett olyan utalást, hogy amennyiben Magyarország elismeri Koszovó függetlenségét, akkor a magyarok lakta területeken várható a nemzetek közötti incidensek kérdése. Erre én reagáltam a Vajdasági Magyar Szövetség képviselőcsoportja nevében, és követeltem a biztonsági bizottságunk összehívását, ami meg is történt, és koalíciós partnereinknek köszönve, egyértelműen ezt a kijelentést a tartományi parlament biztonsági bizottsága elítélte. Ez is egyfajta gesztusérték.

A másik nagyon fontos dolog, hogy hála a jó Istennek, információm szerint, ha jól tudom, csak egy incidens történt ebben az időszakban az egész Vajdaságban. El kell mondanom, hogy meg kell dicsérnünk a szerbiai belügyi szerveket, akik végezték a munkájukat, tehát ezt el kell mondani. El kell mondani azt is, hogy hála Istennek a Vajdaságban élő nemzeti közösség tagjai ezáltal is példát mutattak, hogy nincs az a neonacionalista erő, ami meg tudná bontani ezt a vajdasági egységet, vagy miliőt, hogy szebben mondjam. Nincsenek információink, hogy Koszovóból ismét menekültek jönnének nagyobb számban sem, kisebb számban sem, tehát a jelenlegi állapotok olyanok, amilyenek, de erről bővebb információ nincs.

Ami a kettős állampolgárság kérdését illeti, azt el kell mondani, hogy ez nem Szerbia ügye. Már elnézést, de el kell mondanom, hogy az elmúlt öt évben két magas rangú állami tisztségviselő, először 2003-ban Zsivkovics egykori miniszterelnök, illetve Tadics köztársasági elnök is tett olyan kijelentést Magyarországon, Budapesten, hogy Szerbiának semmi kifogása nincs az ellen, hogy a vajdasági magyarság magyar állampolgársággal is rendelkezzen. Tehát az a válaszom, hogy ebben a kérdésben az anyaország van lépésben, valójában az anyaország politikai konszenzusától függ az, hogy ebben a kérdésben lesz-e előrelépés vagy nem. Mi várjuk a fejleményeket, mint vajdasági magyarok, természetesen stratégiai szemszögből is a vajdasági magyarságnak alapvető érdeke, hogy magyar állampolgársággal vagy kettős állampolgársággal rendelkezzen, de ez természetesen nem tőlünk függ. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Ékes képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Asszony! Alelnök Úr! Több alkalommal jártam jómagam is Szerbiában választásokat ellenőrizni, lehet, hogy most május 11-én is az Európai Tanács révén ott leszek a választás ellenőrzésén, mint megfigyelő, egészen biztos, hogy az Európai Unió közösségének elsődleges célja az - és közte Magyarországnak is -, hogy abban a pillanatban, amikor konszolidálódik a helyzet, Szerbia az elsők között lesz, aki tagfelvételt fog nyerni az Európai Unióba. Ez az Európai Uniónak ebben az esetben és ebben a helyzetben sajátságos érdeke, hogy ezt minél előbb megvalósítsa.

A másik ilyen kérdés az állampolgárság kérdése. Németh Zsolt a tavalyi évben az Európai Tanács ülésén tette fel elnök úrnak ugyanezt a kérdést, és ő úgy válaszolt, hogy miért kérdés ez, és Szerbia is minden határon túl élő polgárának az állampolgárságot minden további nélkül megadja.

Maximálisan egyetértek azzal, hogy kimondottan Magyarországon múlik ez a kérdés. Szeretném mindenképpen, hogy valóban gyorsan, akár a NATO-ba, akár az Európai Unióba Szerbia minél előbb be tudjon kerülni. Szeretném azt is, ha valóban - ahogy elnök asszony is mondta -, hogy az autonómia kérdésében a legszélesebb teljes körű autonómiát lehessen biztosítani a vajdasági magyaroknak. Hiszen ha ezt a lehetőséget megkapják, úgy egészen biztos, hogy az ott élő állampolgároknak is az elsődleges érdekük az lesz, hogy azon a területen - és ennek kihatása van egész Szerbiára - gazdaságilag is maximális teljesítményre késztessék önmagunkat, hiszen ha egy szabadság rendelkezésre áll, akkor célok is megfogalmazódnak, és ha célok fogalmazódnak meg, akkor minden ember azért mindent megtesz, hogy minél gyorsabban elérje.

Amit Grubanov úr kérdezett, én óvatos lennék a privatizálással. Annyit privatizáljanak, mint amit Franciaországban vagy Németországban tesznek, és csak annyit privatizáljanak, mint amennyit a cseheknél vagy a lengyeleknél is megtettek. Nem szabad, hogy az állampolgárok kiszolgáltatottá váljanak, és én azzal a megfogalmazással soha nem értettem egyet, hogy az állam nem jó gazda. Az államnak rossz vezetői vannak, nem pedig rossz gazda, és ha mindent az égadta világon privatizálunk, biztos-e az, hogy az a nemzet javát tudja szolgálni, ha adott esetben mondjuk teljes egészében külföldi kézbe kerül, és úgy válik kiszolgáltatottá maga a társadalom. Tehát óvatos lennék ebben a kérdésben.

Nagyon jó lenne tényleg, ha Szerbia a választásokat zökkenőmentesen élné át, és nagyon gyorsan konszolidálódna a helyzet. Magyarországnak elemi érdeke, hogy minél gyorsabban az Unió tagjaivá váljanak. Egy dologra azért szeretnék rákérdezni és szeretném a figyelmet is felhívni. Itt a történelmi igazságtétel, vagyon-visszaszármaztatás, kárpótlás, egyházi javak visszaszolgáltatása, ezeket is majd fel kell gyorsítani mindenképpen, mert akkor kerül megnyugvásra maga a társadalom is, és akkor feszülnek kevésbé egymásnak a politikai erők. Úgy értékelem, hogy nem a szegénység feszíti a kisebbségek közötti ellentétet, hanem a mindenkori politikának egy eszköze, hogy ha belső problémát csinál maga a politika, akkor megkísérli kisebbségi problémával a napi gondokat - fogalmazzunk úgy, hogy álcázni, és inkább a napi politikába beleviszi a kisebbségi problémát. Nem biztos, hogy az Európai Unió minden kisebbségi problémát meg fog oldani, sőt mi több, azt hiszem, önök is látják, hogy azért Magyarország és Szlovákia között is van feszültség. Néha ugyanaz a feszültség megvan Romániával is. Ez a mindenkori politika elemi érdeke, hogy mit tart fenn, és mit tart kevésbé fenn, ez függ attól, hogy milyen belső problémái vannak magának a politikának.

A szegénység esetében nem biztos, mert többször voltam Albániában, voltam Kirgizisztánban is választásokat ellenőrizni, és azért látom, hogy ott, ahol szegények az emberek, nem biztos, hogy azzal foglalkoznak, hogy ki, melyik kisebbséghez tartozik, hanem a napi gondjaikat próbálják meg úgy szervezni és úgy élni, hogy adott esetben a holnapot vagy a holnaputánt is lássák előre.

Mindenképpen szeretném, ha ezekben a kérdésekben Magyarország maximálisan segíteni tudna, és maximálisan azon lesz, hogy Szerbia minél gyorsabban az Európai Unió tagjává váljon. Ehhez viszont tényleg a belső feszültségeket és a belső konszolidációt kell nagyon gyorsan megoldani, és akkor egészen biztos, hogy egész Európa, az Európai Unió tagországai is azon lesznek, hogy minél gyorsabban célba tudjanak érni.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? Tessék parancsolni!

NADA BREGUN a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának elnöke: Még egyszer megköszönném ezt a kellemes beszélgetést. Véleményt cseréltünk, hallottuk az önök kérdéseit, és megpróbáltunk válaszokat is adni, amelyek önöket kielégítették vagy nem, de mindenképpen a jó szándékról tanúskodnak, hogy ezekről a kérdésekről beszéltünk.

Hogy ne legyen az, hogy nem tudunk válaszolni Koszovó kérdésére, csak az a kellemetlen ebben, hogy én a politikai pártom programpozíciójából beszélek, úgy tekintem, hogy jó lenne, ha Szerbia többsége elfogadná a Koszovó kérdésével kapcsolatos álláspontot, amelyet a Szociáldemokrata Liga kínál fel. Mi úgy ítéljük meg, hogy Koszovó, amely egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, realitás, mert a szerb állam évekig semmilyen hatalmat nem gyakorolhatott területének ezen a részén. Mi úgy ítéljük meg, hogy korábban is meg kellett volna azt tenni, hogy Szerbia maximális törekvéseket tegyen annak érdekében, hogy meggyorsítsa az Európai Unióba vezető utat, és ezzel a határok kérdése és a függetlenség kérdése másodrendű kérdéssé válhatott volna, illetve Koszovó, mint autonóm tartomány Szerbia keretében, és Szerbia is az Európai Unió tagjai lettek volna.

Tehát az Európa felé való nyitás az állam jövőbeni kérdése, és ezzel az állam összes részeinek kérdése, a Vajdaság kérdése és Koszovó kérdése, amely továbbra is az Egyesült Nemzetek Szervezetének felügyelete alatt van.

Tehát Koszovó függetlenségének kérdése tárgytalan lenne, ha Szerbia az Európai Unió tagjává válna. Természetesen ez a mi kívánságunk, de az események nem mellettünk szólnak, nem a mi javunkra szólnak, mert Szerbiában nagyon felgyorsult a politikai élet a politikai színtéren, és azzal fenyeget, hogy az események a nem kívánt irányba fordulnak az egész országban, tehát nem a fejlődés irányába, és ezzel Vajdaság autonómiájának kérdése is. Sok központi erő megkérdőjelezi a Vajdaság autonómiájának kérdését, és előttünk egy heves politikai harc áll, hogy kiharcoljuk az álláspontjainkat és érvényesítsük azokat, azt, hogy a jövő Európában, a gazdasági fejlődésben van, az ország minden részében és azt, ami jellemző a Vajdaságra, az a Vajdaság autonómiája, az, hogy a Vajdaság régió legyen, amely előrehúzza az egész államot. Eddig is bizonyítottunk abban, hogy a különbségek, amelyek Szerbia és a Vajdaság között vannak, az nem kell hogy fékezze ezt, hanem inkább serkentsen bennünket, hogy az egész államot előre, az európai integráció felé irányítsuk.

ELNÖK: Kedves Elnök Asszony! Köszönöm ezt az őszinte beszámolót azokról a problémákról, amelyek számunkra, magyaroknak ugyancsak ismerősek. Itt Magyarországon a koszovói tragédia kapcsán gyakran beszéltünk a szerb Trianonról, abban az értelemben, hogy Magyarország átélt egy hasonlót. A rossz hírem az, hogy ennek lassan száz éve, és még mindig nem tudtuk feldolgozni. Ez egy rossz hír. Nagyon bízom abban, hogy Szerbiának ez gyorsabban fog menni, és egyébként látok is erre megoldást. Hogy Magyarország mennyire nem képes feldolgozni, az mutatja azt, hogy ha kimennek Budapest utcáira, akkor még mindig mondjuk az autókon látható felségjeleknek legalább a kétharmada egy Nagy-Magyarország térképbe van beillesztve, ami egy apró, pici gesztusjele annak, hogy milyen feldolgozatlan a múlt. Nehéz persze arról beszélni, hogy egy ilyen dolog milyen előnyökkel jár, mert többnyire a hátrányokra koncentrálunk, ahogy Szerbiának, a szerb államiságnak Koszovó volt a bölcsője, ugyanúgy elmondhatnánk, hogy a magyar Országgyűlés első ülésére Pozsonyban került sor, ami ma Szlovákia fővárosa. De ezek az érvelések ma már nem hatnak, az érzelmek maradnak meg. Érdemes persze azokra az előnyökre koncentrálni, amelyeket úgy tudnék összefoglalni, hogy egy nagyon komoly konfliktussal kevesebb, ami azért jó, mert azt nyilvánvalóan látjuk, hogy ha Koszovó Szerbia része marad, akkor ennek lehet örülni, hogy Szerbia nem lett kisebb, de ettől még az az albán-szerb konfliktus nyilvánvalóan nem lenne kevesebb.

Ha azt mondom, hogy talán Szerbiának nem kell várnia száz évig, hogy a lelkekben ez a tragédia megnyugodjék, akkor talán az esélyt pontosan az európai uniós perspektíva adja meg; Magyarország számára ilyen nem volt. Az I. világháborút a II. világháború követte, azt követően a szovjet megszállás, és a történelmünkkel csak most tudtunk elkezdeni foglalkozni mintegy 18-19 évvel ezelőtt, és most kaptunk először egy olyan perspektívát, amely ezekből a múltból gyökerező számos-számos kérdésre megoldást nyújthat. Talán Szerbia - sőt, ebben biztos vagyok - ebben szerencsésebb lehet, most, a tragikusként megélt történeteket követően ezt a lehetőséget megkaphatja. Nagyon fontos, hogy Szerbia hogyan tud élni ezzel a felkínálkozott lehetőséggel. Nyilván a május 11-ei választás nagyon fontos lesz, én nagyon örültem például annak, hogy a Magyar Koalíció Pártja az elnökválasztás második fordulójában letette a voksot a mellett az elnökjelölt mellett, akitől mindannyian tudjuk, hogy a szerb integráció folytatása és megerősítése volt várható. Természetesen nem lehet kizárni, hogy néha hármat lépünk előre és egyet vissza, nem tudjuk kizárni. Az Európai Unió úgy gondolom, lehetne karakánabb, világosabb, néha időzítésben is jobban megszólalhatna, mint ahogy azt néha megteszi, néha úgy érzem, hogy a legutolsó pillanatokig vár.

Azt tudom önöknek mondani, hogy ha van önöknek elkötelezett szövetségese az Európai Unióban, akkor Magyarország az. Beszélhetnék szerb-magyar barátságról, és ez mind-mind igaz lenne, azonban hadd mondjam el, hogy ez azért is van, mert mi is nagyon önző nép vagyunk, és Magyarországnak ez egy immanens érdeke, az egyik legfontosabb stratégiai érdeke, hogy Szerbia számára az európai perspektívát erősítse, ennek egyes elemeit valósággá változtassa, gondolok itt a vízum eltörlésére, amely persze nem holnap következik be, de ez a legutóbbi idők kifejezése, hogy road map, ez az útiterv, ha ez megvalósul, ha végigmegyünk rajta - mondhatnám politikusan -, akkor azért minden szerb számára világossá válik, hogy Európa tárt karokkal fogadja Szerbiát. Ígéretet nem tudunk tenni arra, hogy mikor, de azt, hogy egy belátható időn belül Szerbia a NATO és az Európai Unió tagjává válik, Görögországban nincsen névvita, ez mindenképpen a dolog mellett szól, de nem akarom a dolgot elviccelni, mert persze, nagyon komoly dolgokról van szó. Belátható, kézzelfogható időben a dolog bekövetkezik, és Szerbia is rá tud állni arra az útra, amelyet a térség legtöbb országa jár, amely göröngyöktől nem mentes, nem egyenes, tele van ez is buktatókkal, de ehelyett, ennek az alternatívájaként csak az elszigetelődés, a semmi van.

Ehhez az egész bizottság nevében, bár privatizációban mást gondolunk, mint hallották, valóban mást gondolunk, de ebben azonban a magyar parlamentben egyetlenegy olyan képviselőt nem tudnék megnevezni, aki ezt ne osztaná, és ehhez kívánok nagyon sok sikert önöknek, és természetesen ami támogatás lehetséges a részünkről, azt is szívesen megadjuk.

Parancsoljon, alelnök úr!

EGERESI SÁNDOR, a Vajdasági Autonóm Tartomány Képviselőháza Európai integrációs és nemzetközi regionális együttműködés bizottságának alelnöke: A küldöttség nevében megköszönjük ezt a nagyon baráti, őszinte és nyílt beszélgetést. Természetesen bízunk benne, hogy ami a vajdasági parlament és a magyar Országgyűlés további együttműködését illeti, a választásokkal összhangban tovább fog erősödni a következő mandátumban, a következő időszakban is, és természetesen ez a kapcsolat a két nép, illetve népeink között tovább fog elmélyülni, annak érdekében, hogy Szerbia és ezen belül a Vajdaság mihamarabb az Európai Unió tagjává váljon, a vajdasági magyarság pedig szerves részévé váljon az európai nemzeteknek. Köszönöm szépen.

(Szünet: 9.54 - 10.02 óráig.

A bizottság 10.02 órától zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)

A nyílt ülés végének időpontja: 9 óra 54 perc)

 

Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné