EIB-13/2008.
EIB-89/2006-2010.
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának,
valamint Költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottságának
2008. április 8-án, kedden 11 óra 08 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott együttes üléséről
Tartalomjegyzék
A Transparency International "Korrupciós kockázatok Magyarországon" című jelentésének megvitatása
Az európai ügyek bizottsága részéről
Megjelent:
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP),
Káli Sándor (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP),
Dr. Molnár Csaba (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP),
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP),
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz),
Manninger Jenő (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz),
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ékes Józsefnek (Fidesz).
A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság részéről
Megjelent:
Elnököl: Varga Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke
Szabó Lajos (MSZP), a bizottság alelnöke
Barabásné Czövek Ágnes (MSZP)
Boldvai László (MSZP)
Farkas Imre (MSZP)
Dr. Katona Béla (MSZP)
Dr. Kékesi Tibor (MSZP)
Keller László (MSZP)
Kovács Tibor (MSZP)
Molnár Albert (MSZP)
Molnár László (MSZP)
Schwartz Béla (MSZP)
Szabados József (MSZP)
Tukacs István (MSZP)
Babák Mihály (Fidesz)
Balla György (Fidesz)
Mádi László (Fidesz)
Dr. Hargitai János (KDNP)
Herényi Károly (MDF)
Helyettesítési megbízást adott:
Dr. Katona Béla (MSZP) Szabó Lajosnak (MSZP),
Dr. Kékesi Tibor (MSZP) Molnár Lászlónak (MSZP),
Kovács Tibor (MSZP) Barabásné Czövek Ágnesnek (MSZP),
Szűcs Erika (MSZP) Farkas Imrének (MSZP),
Végh Tibor (MSZP) Szabados Józsefnek (MSZP),
Dr. Gegesy Ferenc (SZDSZ) Schwartz Bélának (MSZP),
Dr. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ) Boldvai Lászlónak (MSZP),
Domokos László (Fidesz) Babák Mihálynak (Fidesz),
Tállai András (Fidesz) Balla Györgynek (Fidesz),
Tóth András (független) Mádi Lászlónak (Fidesz).
Marschall Miklós, a Transparency International európai és közép-ázsiai igazgatója
Dr. Alexa Noémi, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója
April H. Foley, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete
Hans Peter Schiff, Németország budapesti nagykövete
Megjelent:
Ferdinand Mayrhofer Grünbühel, Ausztria budapesti nagykövete
Greg Dorey, az Egyesült Királyság budapesti nagykövete
Toyokazu Kubota, a japán nagykövetség tanácsosa
Paolo Guido Spinelli, Olaszország budapesti nagykövete
Pierre Guimond, Kanada budapesti nagykövete
René Louis Roudaut, Franciaország budapesti nagykövete
Ronald Alexander Mollinger, Hollandia budapesti nagykövete
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 08 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Tisztelt Bizottságok! Megkezdjük munkánkat. Néhány perc múlva megérkezik a költségvetési bizottság elnöke is, de ha már mindenki itt van, addig se várakoztassunk senkit. Köszönöm szépen, hogy elfogadták az együttes ülésre szóló meghívást. Külön köszöntöm a G8-ak Budapesten akkreditált képviselőit, akik mindannyian itt vannak, valamint a Transparency International magyarországi vezetőit. Egy régi brit bonmot szerint, nem tudom, hogy urbánus legenda, vagy valóság, az Egyesült Királyságnak nincs külpolitikája, csak érdekei vannak. Még egyszer mondom, nem tudom, ez elhangzott-e, de azóta a világ sokat változott, és ma már a külpolitikában a zéró összegű játszmák helyett egyre inkább a "win-win" típusú játszmák uralkodnak el.
Ezt csak azért bocsátottam előre, mert a Magyarországon akkrediált G8-országok nagykövetei, akik a Magyarországra irányuló beruházások volumenének legnagyobb hányadát képviselik, elhatározták, hogy felderítik, melyek a Magyarországra irányuló beruházások, az itt történő üzleti tevékenység legfőbb akadályát képező gócpontok, és erre milyen megoldásokat lehet találni. Ennek keretében a G8-ak közös szponzorálásában megbízták a Transparency Internationalt annak érdekében, hogy vizsgálják át Magyarországot, mérjék fel a magyarországi korrupciós kockázatokat, és mint a világ - szerintem - egyik legjobb nevű NGO-ja, tegyen javaslatot Magyarország számára, hogy ezeket a kockázatokat hogyan leszünk képesek csökkenteni.
Nem tudom, van-e olyan, hogy pártokon felül álló ügy. Lehet, hogy nincs ilyen, de egy biztos, ciklusokon átívelő ügyekről van szó, amelyek a magyar közéletet nemcsak a rendszerváltás óta, de azt megelőzően is végigkísérik. Úgy gondolom, minden politikai erőnek megkülönböztetett felelőssége van abban, hogy a szükséges intézkedéseket párthovatartozástól függetlenül megtegye annak érdekében, hogy a magyar gazdaság, a magyar államigazgatás átláthatóbb legyen, hogy a magyar korrupcióval kapcsolatos percepciók is és persze maga a korrupció is csökkenjen. A korrupcióról szoktunk nagyon "szépeket" mondani, hogy az milyen helytelen. Mivel az esetek túlnyomó többségében intézményi kérdésekről van szó, itt kevés az elhatározás, és kevesek a szóvirágok. A kérdés az, hogy Magyarország milyen intézményi döntéseket tud meghozni annak érdekében, hogy ezt a rendkívül hátrányos és sok kockázatot hordozó jelenséget visszaszorítsa.
Ezért döntöttünk úgy Varga Mihály kollégámmal, hogy az európai ügyek bizottsága, valamint a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság közösen hallgatja meg mind a Transparency International Magyarország vezetőjét, illetőleg programfelelősét, mind a Budapesten akkrediált G8-ak nagyköveteit annak érdekében, hogy ezt a témát emeljük ki a mindennapi politikai vitákból, és próbáljunk meg legalább ebben összefogni annak érdekében, hogy ezt a mindannyiunkat nyilvánvalóan izgató ügyet le tudjuk végre zárni. (Varga Mihály megérkezik az ülésre.) Nagyon szépen köszönöm mindannyiuknak, hogy elfogadták a meghívásunkat.
Mivel formalitásokra is szükség van, mindenekelőtt ezeknek kell eleget tennünk. Ezért kérdezem az európai ügyek bizottságát, hogy a mostani napirendi javaslatunkhoz észrevétel van-e. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok. Kik támogatják ennek elfogadását? (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
Megkérem Varga Mihály elnöktársamat, hogy ő is szóljon.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Tagok! Én is köszöntök mindenkit, az excellenciás asszonyt és urakat a bizottság mai ülésén. Örülök annak, hogy ilyen körben tudjuk mai napirendi pontjaink között megtárgyalni ezt a nagyon fontos kérdést. Úgy hiszem, hogy azok a kockázatok, amelyek egy ország életében előállnak, időnként nevesíthetők, számszerűsíthetők, időnként nem. Ma olyan bizottsági ülésen veszünk részt, amikor ezeket a kockázatokat akarjuk felmérni, hiszen nagyon is nevesíthető, számszerűsíthető kockázatokról van szó.
A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság tagjait kérném egy jelenlét-ellenőrzésre, hogy a bizottság határozatképes-e. (Szavazás.) Huszonhárom. Bizottságunk határozatképes. A meghívót írásban mindenki megkapta, ehhez írásbeli kiegészítés nem érkezett. Kérdezem a bizottság tagjait, ki az, aki támogatja a napirendi javaslat elfogadását. (Szavazás.) Köszönöm. Tartózkodott? Nemmel szavazott? Nem volt ilyen. Akkor a költségvetési bizottság is elfogadta napirendjét, munkánkat megkezdhetjük.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen. Ne is szaporítsuk tovább a szót. Varga elnök úr nem volt jelen, amikor tartottam egy bevezetőt. Ő lényegében ugyanazt mondta el, anélkül, hogy összebeszéltünk volna. A megbeszélt napirendnek megfelelően megkérem Marschall Miklós urat, a Transparency International európai igazgatóját, hogy tartsa meg bevezetőjét.
MARSCHALL MIKLÓS, a Transparency International európai és közép-ázsiai igazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Nagykövetek! Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Bizottsági Tagok! Engedjék meg, hogy bevezetőmet azzal kezdjem, hogy bemutassam a Transparency International Magyarország tagjait: Alexa Noémi, Szombati Zsuzsa, Bátory Ágnes és Koncsek Barbara. Ők alkották azt a csapatot, amely a most bemutatandó tanulmányt elkészítette.
Hadd fűzzek néhány rövid gondolatot a tanulmány ismertetéséhez. Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy a korrupció a modern piacgazdaságok egyik legsúlyosabb betegsége, hiszen éppen a modern piacgazdaság legfontosabb alapelvét ássa alá, a tisztességes versenyt. Azt az elvet, hogy a lehető legjobb áron a legjobb árut, vagy szolgáltatást kaphassuk meg a piacon. Tehát a korrupció eltorzítja a piacgazdaságot. De ennél sokkal súlyosabb kárai is vannak, hiszen azáltal, hogy torzul a piacgazdaság, sok minden más is torzul. Torzul a verseny, csökken a gazdasági növekedés, elmennek a befektetők, és ennek további kumulatív hatásai vannak. Végső soron a korrupció aláássa minden demokrácia legfontosabb fundamentumát, a vezetőkbe és az intézményekbe vetett bizalmat.
Tehát nagyon fontos, hogy Magyarország is tegyen valamit a korrupció ellen. Ez persze nemcsak magyar jelenség, ez világjelenség, ezért is jött létre a Transparency International, egy globális civil szervezet, amelyet itt én képviselek. Nagy tisztesség számomra, hogy meghívtak erre a tanácskozásra. Én a Transparency International európai és közép-ázsiai igazgatója vagyok, 40 országért felelek. Ezért mondhatom nyugodtan, hogy korrupció máshol is van, és vannak országok, ahol még súlyosabb a helyzet. Éppen ezért a Transparency International legalább 100 országban van jelen, civil szervezetként próbáljuk a gazdasági élet szereplőit, a politikusokat, a médiát meggyőzni arról, hogy valamit tenni kell a korrupció ellen.
A legelső tennivaló egy jó diagnózis felállítása. Hiszen ha nincs diagnózis, akkor nem tudjuk jól megfogalmazni a tennivalókat. Az a tanulmány, amit majd Alexa Noémi ismertet, egy kísérlet a diagnózisra. Reméljük, hogy a diagnózis főbb megállapításai helytállóak, és alapját képezhetik egy együttes cselekvési programnak. Így működik a Transparency International. Mi felhívjuk a figyelmet a problémákra, ugyanakkor szeretnénk megoldási javaslatokkal is segíteni. A Transparency International, mint említettem, egy globális civil szervezet, titkársága Németországban, Berlinben van, de az összes kontinensen ott vagyunk. Nemcsak a híres korrupciós indexet tesszük közzé minden évben, hanem például közzétesszük az úgynevezett korrupciós barométert, amelyben az egyszerű emberek véleményét tükröző felméréseket közöljük. Ezekben is a korrupció kiterjedtségét próbáljuk leírni mintegy 60 országban. Ugyancsak minden évben közzétesszük a korrupciós világjelentést, egy-egy téma köré csoportosítva. Tavaly, 2007-ben az igazságszolgáltatás állt a TI korrupciós világjelentésének középpontjában, 2008-ban érdekes módon a vízgazdálkodás és az energia lesz a TI-jelentés központi témája. Tevékenységünk során nagyon fontos, amikor az egyes nemzetközi konvenciók teljesítését monitorozzuk. A bizottság tagjai bizonyára tudják, hogy Magyarország is aláírta és ratifikálta az ENSZ antikorrupciós konvencióját mint EU-tag és Európa Tanács-tag, tehát Magyarország nemzetközileg is elkötelezte magát a korrupcióellenes tevékenységek támogatására. Mi mint független civil szervezet időről időre megnézzük, hogy a szavakat vajon tettek is követték-e, és Magyarország a többi országgal együtt teljesíti-e ezeket a nemzetközi kötelezettségeket.
Folytathatnám még tovább a TI tevékenységének leírását, de nem teszem, tisztában vagyok az idő rövidségével. Ezért minden további halogatás helyett szeretném Alexa Noémit megkérni, ha elnök úr is egyetért vele, hogy a tanulmányt ismertesse.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor vágjunk a munka közepébe. Amit hallani fognak, azzal lehet egyetérteni, azt lehet vitatni, de egy dolog biztos. A Transparency International Magyarországon nem törekszik kormányzati hatalomra, tehát e tekintetben nyilván a javaslatuk eltér a parlamenti politikai vitákban megszokottaktól. Azt kérem, hallgassuk figyelemmel. Tessék parancsolni, ügyvezető igazgató asszony!
DR. ALEXA NOÉMI, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Nagykövet Asszony! Tisztelt Nagykövet Urak! Bizottsági Tagok! Meghívott Vendégek! Köszönjük szépen, hogy ezen a fórumon bemutathatjuk a Transparency International Magyarország kutatásainak eredményét. Ahogy Marschall Miklós említette, a Transparency International nemzetközi korrupcióellenes szervezet, amely 90 országban működik. A magyar tagozat 2007-ben vált újra aktívvá. Gondolom, vannak olyanok, akik előtt ismert volt az előző magyar tagozat is, ez 2005-ben finanszírozási okokból megszűnt. Mi már teljesen új alapokon szerveződtünk. A korrupció visszaszorítása mellett céljaink között szerepel az átláthatóság elveinek érvényesítése, valamint a tudatos és etikus állampolgári magatartás fejlesztése.
A Transparency International legismertebb terméke a korrupcióértékelési index, amely azt mutatja meg, hogy egy adott ország egy 0-tól 10-ig terjedő skálán mennyire ítéltetik korruptnak az üzletemberek, befektetők, szakpolitikusok által. Magyarország 2007-ben ezen a skálán 5,3 pontot kapott. A 10 pont a legtisztább országokat jelenti. Eszerint Magyarországot közepesen korruptnak ítélik meg. Ha megnézzük az utóbbi 8-10 év trendjét, akkor azt láthatjuk, hogy indikátor csak a módszertani hibahatáron mozdult el. Ez aggodalomra ad okot, ugyanis azt jelenti, hogy Magyarországon nem történtek nagyon hatékony intézkedések a korrupció megfékezésére, a korrupciót ugyanolyan súlyosnak érzékelik évek óta. Ez azért problematikus, mert, ahogy Marschall Miklós is említette, a korrupciónak hosszú távon nagyon sok romboló hatása van, egyrészt gátolja a gazdasági versenyképességet, aláássa a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat, és növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Amikor itthon megkezdtük tevékenységünket, nem nagyon tudtuk, merre érdemes elindulnunk, mert kevés kutatás van a korrupcióról, egy-egy szegmenst jobban-rosszabbul vizsgálnak kutatók, ezért egy átfogó helyzetelemzés elkészítése mellett döntöttünk. Erre a Transparency International rendelkezik is egy módszertannal, az úgynevezett nemzeti integritás rendszerének koncepciójával. A módszert már több mint 70 országban kipróbálták, tehát ez egy nemzetközileg egységes és tesztelt módszertan volt. A koncepció alapja, hogy egy ország integritásához, vagy tiszta közéletéhez szükséges feltételeket, szektorokat, intézményeket a nemzeti integritás pilléreinek tekinti, és amennyiben egy országban a tiszta közélet feltételei biztosítottak, akkor ezek a pillérek önmagukban és egymással összefüggésben is jól működnek.
A pillérek olyan szektorokat, területeket jelentenek, mint a törvényhozás, a végrehajtó hatalom, a bíróságok, az üzleti élet, a civil szervezetek, a média és még sorolhatnám. Ezeket a szektorokat, rendszereket vizsgáltuk, egyrészt jogszabályi szempontból, másrészt abból a szempontból, hogy hogyan működnek a gyakorlatban. Amennyiben ezek a pillérek megfelelően működnek, tudják biztosítani a tiszta közélethez szükséges feltételeket, ha viszont valamelyik pillérben gyengeség mutatkozik, akkor az az egész rendszer működését veszélyezteti, és annak összeomlásához, megrendüléséhez vezethet. A koncepció antikorrupciós központú, de tágabb értelemben tájékoztatást ad egy ország demokratikus berendezkedésének minőségéről is, és kulcsértéknek minden egyes pillérnél az átláthatóságot és a számonkérhetőséget tekinti.
A következőkben ismertetni fogom a tanulmány főbb általános megállapításait, majd három kulcsproblémát szeretnék kiemelni, amit örülnék, ha ezen a fórumon meg tudnánk vitatni. Ennél részletesebb az az elemzés, amit elnök uraknak átadtunk. Ez egy magyar nyelvű kivonata a tanulmánynak, és ennek a 34-35. oldalán található egy összefoglaló táblázat az egyes pillérek erősségeiről és gyengeségeiről, majd ezt követik a pillérenként tett ajánlásaink. Általános megállapításaink: Magyarország korrupciós profiljára jellemző egyrészt a magas szintű, a politikai és a gazdasági élet szereplőinek, vagy érdekeinek összefonódásából adódó korrupció, illetve az adminisztratív típusú korrupció. A jogszabályi környezet nagyrészt megfelelő, azaz jogszabályaink nagy része biztosítja a korrupciós helyzetek kivédését, súlyos hiányosságok mutatkoznak azonban a jogszabályok végrehajtásában, betartatásában, monitorozásában.
Azt mondtam, hogy nagyrészt megfelelő a jogszabályi környezet. Ez alól természetesen vannak kivételek. A két fő és súlyos problémát jelentő kivétel a párt- és kampányfinanszírozás szabályozása, illetve a közbeszerzési szabályozás. Magyarországon stabil demokratikus intézményrendszerrel rendelkezünk, ami nagyon nagy pozitívum, ugyanakkor kutatásaink eredményei azt mutatják, hogy még mindig túl nagy a politikai befolyás mind állami, mind helyi szinten a közigazgatásban. A jogszabályok be nem tartatása, vagy nem megfelelő betartatása részben abból következik, hogy a nyomozó szervek nem működnek elég hatékonyan a korrupciós esetek feltárásában sem, illetve sokszor az igazságszolgáltatásban is hiányosságok mutatkoznak a korrupciós esetek feltárásában. Az antikorrupciós intézkedések általában politikai érdekek alapján történnek, nem szakmai alapokon, és ad hoc jellegűek. A politikai elit körében hiányzik az akarat a magas szintű korrupció megfékezésére. Itt szeretném megjegyezni, hogy a jelentés kéziratát 2007 októberében zártuk le, azóta történtek változások, de én ezt a tükröt ismertetem.
Az általános megállapítások után szeretnék áttérni arra a három kulcsproblémára, amit a két bizottsággal szeretnénk megvitatni. Az egyik a párt- és kampányfinanszírozás nem átlátható volta, a másik a közbeszerzési rendszer reformja, a harmadik a közszféra etikai szabályozása, a közszférában a bejelentők védelmi rendszerének kiépítése, illetve a bejelentők védelmének biztosítása. Először nézzük a párt- és kampányfinanszírozás kérdését. Önök több fórumon és több éve vitatják ezt a problémát, így nem hiszem, hogy sok újat tudok mondani azzal, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályozás a korábbi politikai viszonyokhoz volt igazítva, így annak minden eleme reformra szorul. Azért nagyon súlyos kérdés ez, mert amíg ez nem történik meg, addig az állampolgárok bizalma a politikai elitben folyamatosan romlani fog, ezáltal a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom is romlik. Ez valószínűleg egyik parlamenti pártnak sem érdeke, sokkal inkább a szabályozás megváltozatása.
A párt- és kampányfinanszírozás problémái: Nem nyilvánosak a pártok valódi pénzeszközei, az elszámolt bevételek és főképpen a kampányidőszakban látható kiadások közötti különbség nagyon jelentős. Az Állami Számvevőszék csak részben, vagy csak a pártok által átadott nyilvántartásokat vizsgálja, nem terjeszti ki hatókörét ennél szélesebb körre. A jelöltenkénti, összesen 386 millió forintos kampányköltési limit nem tartható. A mellékelt ábra mutatja, hogy független elemzések szerint a kampányköltségeknek csak 10 százaléka származik a törvény szerint legális forrásokból. Ez rendkívül aggasztó. Több fogalom nincs, vagy nem egyértelműen van definiálva a törvényben, például, hogy mi tekinthető kampányköltségnek, mik a költségvetési támogatás elszámolásának szabályai, a bevételek, illetve a költések közzétételi szabályozása nem alkalmas a kontrollra.
Főképpen az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet foglalkozott a kérdés szakmai elemzésével. Az általuk javasolt megoldások között egyrészt szerepel az, hogy pártok csak a költségvetésből, illetve csak magánszemélyektől kaphassanak adományokat. A kampányfinanszírozásra vonatkozóan kampányszámla bevezetését javasoljuk, amelyre minden, kampánnyal kapcsolatos bevétel érkezne, és amelyről minden, a kampánnyal kapcsolatos kiadást fedeznének. Ezt az Állami Számvevőszéknek kellene ellenőriznie. A rendszer kontrolloldalának része lenne egy kampányjelzés, vagy kampánylogó, azaz csak azok a termékek tekinthetők a kampány részének, vagy kampányterméknek, amelyek ezt a jelzést viselik, és a kampányszámláról fizették. A kontrollrendszer része lenne az is, hogy a hirdetési cégeknek nyilvántartást kell vezetniük a náluk hirdető, vagy politikai hirdetést elhelyező cégekről, pártokról, szervezetekről, és nyilvánossá kell tenniük a hirdetési tarifákat. Csak a hirdetési cégek által meghatározott tarifán lehet kampányköltségeket elszámolni, és mind a hirdetési cégeket, mind pedig a kampányban részt vevő társadalmi szervezeteket az adott évben, a kampány évében az Állami Számvevőszék ellenőrizné. Nagyon fontos kritérium lenne, hogy a törvény, vagy a szabályozás nem teljesítése esetén megfelelő szankciókat fogalmazzon meg az új jogszabály, és ezeket végre is hajtassák. Azt tudom, hogy a múlt héten ötpárti megegyezés született a párt- és kampányfinanszírozásról, nem tudjuk azonban, hogy mit tartalmaz pontosan a törvényjavaslat, úgyhogy nagyon kíváncsian várom, mit gondolnak erről a kérdésről.
A következő kulcsprobléma a közbeszerzéseké. Itt független elemzések megállapították, hogy Magyarországon az eljárások 90 százaléka szakszerűtlen. Ez nem azt jelenti, hogy 90 százalékuk korrupt lenne, hanem esetleg nem jól előkészített, nem az adott térség, város, vagy szervezet stratégiájába illő beszerzések folynak. De természetesen a szó szerinti korrupciót, vagy vesztegetést is magában foglalja ez a 90 százalék. Ez azért jelenthet súlyos veszteségeket, mert a rendszerszerű korrupció 20-25 százalékkal drágítja a beszerzéseket. A magyarországi probléma a rendszerrel, a szabályozással az, hogy a törvény túl bonyolult, nagyon sok kiskaput rejt. Korlátozottan érvényesülnek a nyilvánosság elvei, nagyon sok és túl diszpozitív a formai megkötés. Ezek visszaélésekre adhatnak okot. A jogorvoslati rendszer nem működik hatékonyan, az eredeti állapot helyreállítására a sok jogorvoslati lépcső, illetve a hosszabb határidők miatt nagyon kevés az esély.
Jelenleg folyik a közbeszerzési törvény módosítása, ezért csak nagy vonalakban szeretnék kitérni arra, hogy mi az, amit problémának látunk még a módosítás során is. Örömmel üdvözöljük, hogy tényleg egyszerűsödni látszik a közbeszerzési törvény, a rezsimek számát csökkentik, az eljárásokat próbálja átláthatóbbá tenni. Ami viszont még mindig problematikus, hogy ha módosul is a törvény, még mindig nem látjuk a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek, vagy a törvény által érintett jogszabályok módosítását. Érdemes a problémát egyben, komplexen kezelni, elkerülve a jogi bizonytalanságot a későbbiekben. A formai megkötések, mint mi is feltártuk, nagyon sok visszaélésre adnak okot. Jelenleg az utolsó tervezetben csak annyi szerepel, hogy a lehető legkevesebb formai megkötést kell alkalmaznia a kiírónak. Ez nagyon tág megfogalmazás, valószínűleg ezzel nem oldódik meg a probléma. Az eljárásrendek egyszerűsítését üdvözöljük, azt is, hogy nem lesz kötelező hirdetményeket közzé tenni, és a hirdetmények ellenőrzését szolgáltatásképpen fogja nyújtani a Közbeszerzések Tanácsa. Ugyanakkor szembe kell nézni azzal, hogy ez jelentős bevételkiesést jelent a Közbeszerzések Tanácsának. Tehát, ha ezt a valóban szükséges reformot végrehajtják, akkor ehhez költségvetési források szükségesek.
A közbeszerzések után szeretnék rátérni a közszféra etikai szabályozására. Mint említettem, a stabil demokratikus intézményrendszer mellett továbbra is jelentős a politikai befolyás mind állami, mind helyi szinten a közszférában. Ezt enyhíthetné az egységes normarendszer bevezetése. Ez rendkívül újfajta gondolkodás Magyarországon. Egy kis anekdotát talán megengednek. A múltkor az egyik minisztérium vezető köztisztviselőjével beszélgettünk az etikai szabályozásról. Ő azt mondta, hogy náluk van etikai szabályzat, például pénteken farmerban is be lehet menni dolgozni. (Derültség.) Ez kevés. Ennél sokkal részletesebb és más célú etikai szabályozásra van szükség. Az lenne a lényeg, mindamellett, hogy nemzetközi kötelezettségeinket teljesítjük, hogy tudatosítsuk azt, hogy a köztisztviselők, közalkalmazottak valóban sokszor etikai dilemmák előtt állnak, amiket meg kell tudniuk oldani. Nem az a cél, hogy kalodába zárjuk a köztisztviselőinket, közalkalmazottainkat, bíráinkat, hanem az, hogy tudatosan, felkészülten tudjanak dönteni, amikor dilemma elé kerülnek. Az etikai normarendszer általában tartalmazza, most a nemzetközi tapasztalatokat, gyakorlatot említem, az összeférhetetlenségre, az ajándékok elfogadására, a vendégül látásra vonatkozó szabályokat és a munkahely utáni korlátozásokat. Ezeknek a szabályozása Magyarországon ilyen-olyan törvényekben valamelyest, bizonyos szektorokra biztosított, de nincs egy átfogó szabályozás. Még egyszer hangsúlyoznám; ez azért fontos, hogy képesek legyenek a köztisztviselők, közalkalmazottak megfelelő döntéseket hozni.
Ehhez szorosan kapcsolódik a bejelentések rendszerének kiépítése, illetve a bejelentők védelme. Erre nem is létezik magyar szó, angolul whistleblowingnak nevezik, a bejelentők védelme a "whistleblowing protection". Ennek lényege, hogy ha valaki visszaélést tapasztal, akkor legyen egy olyan fórum, ahová bizalommal fordulhat, bízhat abban, hogy ha bejelenti a visszaélést, akkor nem éri emiatt retorzió, és fontosabbnak tartja az eset feltárását, mint a kollégákkal szembeni betyárbecsületet. Se törvényi szabályozás nincs rá Magyarországon, se kultúrája nincs ennek a rendszernek, a bejelentők védelme nem biztosított. A Magyarországon korrupciót tapasztaló emberek 90 százaléka nem jelenti sehová az esetet, vagy azért, mert azt gondolja, hogy úgysem történik semmi, vagy azért, mert azt gondolja, hogy őt emiatt retorzió fogja érni. Ezen lenne hivatott változtatni a bejelentők védelmének rendszere.
Szeretném ismertetni a tanulmány főbb ajánlásait, amelyek közül a jelentősebbeket már részletesen elmondtam. Az első számú a politikai pártok finanszírozásának sokkal szigorúbb szabályozása, a második a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok egyszerűsítése és hatékonyabb érvényre juttatása. Hatékony védelmet kérnénk biztosítani minden közérdekű bejelentést tevő számára. Az elején tértem ki rá, és újra szeretném hangsúlyozni, hogy növelni kellene a bűnüldöző szervek szerepét és kapacitását, illetve szükséges az igazságszolgáltatási rendszer reformja. A helyi önkormányzatok átláthatóságát mind funkciói, mind működési mechanizmusai tekintetében erősíteni kellene, a felettük lévő politikai befolyást pedig csökkenteni. Javasoljuk az Állami Számvevőszék javaslatainak megvalósítását az egyes intézményekben. Mint említettem, etikai magatartási kódexek létrehozására és megvalósítására van szükség minden egyes pillérben. Nem tértem ki rá, de problematikus a közérdekű adatok nyilvánosságra hozatala abból a szempontból, hogy ugyan a jogi szabályozást ezen a téren valóban megfelelőnek tekintjük, de a végrehajtással komoly problémák vannak, és nincsenek szankciók a nem teljesítésre.
Összefoglalásképpen említeném, hogy következetes, hosszú távú korrupcióellenes program kidolgozására van szükség. Tudom, hogy ez azóta megtörtént, viszont ennek végrehajtása is szükséges, azaz emellé forrásokat, megfelelő intézményi hátteret és politikai felhatalmazást is szükséges adni ahhoz, hogy megvalósuljon. Ezzel át is adnám a szót Marschall Miklósnak, aki Magyarország helyzetét nemzetközi összehasonlításban fogja bemutatni. Köszönöm szépen a figyelmet.
MARSCHALL MIKLÓS, a Transparency International európai és közép-ázsiai igazgatója: Köszönöm szépen. Amit Alexa Noémi elmondott, azt szeretném egy nemzetközi kontextusba belehelyezni. Hogy ez a nemzetközi összehasonlítás konkrétabb és releváns legyen, két szomszédos országunkat választottam ki, Szlovákiát és Romániát, velük igyekszem magunkat összehasonlítani. Most idegen anyagból dolgozom, nem egy TI-felmérést ismertetnék, hanem a Világbank úgynevezett Jó kormányzás (Good Government) című, évente megismételt felméréséből idéznék. Ez az egyik legjobb összefoglaló felmérés, amely hat szempontból vizsgálja a világ mintegy 180 országát: a számonkérhetőség, a politikai stabilitás, a kormány hatékonysága, a szabályozás minősége, a jogrend és végül, de nem utolsósorban a korrupció kivédése, a korrupcióellenes stratégia sikeressége, vagy sikertelensége szempontjából.
Mielőtt ezt az összehasonlítást röviden ismertetném, hadd mutassak be egy táblát. Ennek egyszerű üzenete jól ismert. Magyarországon a korrupciós problémák olyan helyzetben jelentkeznek, amikor Magyarország gazdasági növekedése szignifikánsabban lassabb, mint a környező országoké, nevezetesen az új EU-tagok átlagos növekedésénél lassabb a magyar gazdaság növekedése. Ebben az összefüggésben kell értékelnünk a következő rövid összehasonlítást.
Nézzük az első témakört, a számonkérhetőséget. Ennek "voice and accountability" az eredeti angol megfogalmazása. Ebben azt méri a Világbank, hogy a kormányok mennyire számonkérhetők, milyen mechanizmusokon keresztül kerülnek hatalomra, váltódnak le, satöbbi. Ez egy nagyon általános mérőeszköz, de sokat elárul az ország politikai rendszerének minőségéről. Az összehasonlítást egy százalékos skálán mutatja be, Magyarország ebben a legjobb, Szlovákia a második, Románia a harmadik. Mindazon országok, amelyek ezen a százalékos skálán 75 és 100 között vannak, kifejezetten jó teljesítményűnek minősülnek. Tehát, amit ez a világbanki felmérés tükröz, az azt mutatja, hogy a nemzetközi közvélemény - a befektetőktől kezdve az országelemzőkig - még azt gondolja, hogy Magyarország demokratikus ország, ahol a politikai elit számonkérhető.
Nem ilyen jó a helyzet a politikai stabilitást illetően. Itt már Szlovákia megelőzött bennünket, tehát a nemzetközi közvélemény szerint Szlovákia politikailag stabilabb ország. Magyarország hátrébb szorult, csak Romániánál jobb. A kormány hatékonyságáról sincs nagyon túl jó véleménnyel a nemzetközi szakértői közvélemény, itt is a szlovák kormány teljesítményét ítélik jobbnak és hatékonyabbnak. Magyarország a második helyre csúszott, és csak Romániát előzi meg. A szabályozás minőségében viszonylag jól állunk. Magyarország a legkorábbi reformország volt a régióban, és ennek hatásai még érvényesülnek, habár Szlovákia erősen feljött itt is. Ami a jogrendet illeti, Magyarország a három ország közül a legjobb, de már nem annyira jó a teljesítménye, nincs már a 75 százalék fölötti skálán lévő országok között. Utoljára a korrupció kivédését nézzük. Magyarország itt is, mint ahogy a saját TI-indexünk is jelzi, még jobb, mint Szlovákia és Románia, de ha időrendben nézzük, teljesítménye relatíve romlott.
Hadd mondjak egy másik, és szerintem nagyon hasznos világbanki felmérést, ez a Doing Business című, évente közzétett felmérés. Ez nagyon praktikus dolgokat vizsgál meg, tulajdonképpen azt mondja el, hogy könnyű-e, vagy nehéz egy országban üzletet kötni, vállalatként működni, befektetőként belépni az országba. Sajnos, szomorú hír, hogy Magyarország, az egykori legjobb reformország, amely ezeket a listákat 10-15 évvel ezelőtt messze vezette, a három ország közül csak a második. Szlovákia itt is megelőzött minket. A 180 ország közül Szlovákia a 32., Magyarország a 45., Románia a 48. Tehát már az a hírünk sincs meg, hogy Magyarország egy nyitott reformország, amelybe relatíve érdemes befektetni, érdemes ide tőkét hozni, érdemes itt üzletet kötni.
Ha a trendeket nézzük, tehát az előbb említett hat szempontot megnézzük időrendben és csak Magyarországra vonatkozóan, hogy hogyan változtak ezek az értékelések 1998 és 2006 között, akkor megint nincsenek nagyon jó hírek. Ami a kormányzati számonkérhetőséget illeti, nagyjából konstans a helyzet, nem nagyon változott a megítélés. Ami a politikai stabilitást illeti, szomorúan látjuk, hogy 1998-ban a politikai stabilitás megítélése sokkal jobb volt, mint 2006-ban. Ugyanez vonatkozik a kormányzati hatékonyságra: 1998-ban viszonylag jó volt, 2002-ben még javult is, de 2006-ra elég jelentősen leromlott. Ami a szabályozás minőségét illeti, ott is lassú romlás következett be. Ami a jogrendszer, a "rule of law" megítélését illeti, konstans a helyzet, ami pedig a korrupció kivédését illeti, ott is sajnos lefelé mutató trend figyelhető meg, 1998-ban jobbnak ítélte a nemzetközi szakértői közvélemény Magyarország helyzetét, mint 2006-ban.
Mint a Transparency International európai igazgatója, de mint magyar is azt kell mondjam, azt hiszem, hogy ezek az adatok, ezek a visszajelzések ébresztőt fújnak. Ezek végső üzenete az, hogy Magyarország, ébresztő! Ezt nem lehet így tovább folytatni. Magyarország, amely 15 évvel ezelőtt a legjobb reformország volt, hullámvölgyben van, és minden más felmérés azt erősíti meg, hogy a trendek romlanak. Mint tudjuk, egy globalizált piacgazdaságban az ország megítélése rettentően fontos gazdasági tényező. Tehát: ébresztő, Magyarország! Ébresztő, politikusok! Ébresztő, tisztelt bizottsági tagok! Ébresztő ez a magyar gazdaság szereplői számára, hogy valamit tenni kell. Csak az Economistot tudom idézni. Amint a múlt héten nagyon jól rámutatott, kívülről nézve az látszik, hogy a magyar politikai elit egymással van elfoglalva, nincs idejük arra, hogy az ország igazi stratégiai ügyeivel foglalkozzanak. Ez a felmérés is ezt sugallja. Mint egy civil szervezet képviselője, azt hiszem, tisztességes dolog, ha arra apellálok, hogy képviselő urak, hölgyek, tessék ezeken a tényeken nagyon komolyan elgondolkodni és az ország javára valamit tenni.
Az ország közvéleménye és a nemzetközi közvélemény is elvárja, hogy valami történjék. Ennek bizonyítéka az a megtisztelő helyzet, hogy a nagykövetek jelen vannak ezen a megbeszélésen. Tőlük is azt hallja, azt hiszem, minden magyar politikus, hogy Magyarország nehézségekkel néz szembe, és valamit tenni kell. Az a tény, hogy felkérték a Transparency Internationalt ennek a tanulmánynak az elkészítésére, mutatja a nemzetközi környezet, barátaink aggodalmát Magyarország iránt. Összefoglalva tehát azt hiszem, hogy ennek az ébresztőnek meg kell történnie. Mint tudjuk, a korrupció mindig valaminek a felszínét jelenti. A világbanki összehasonlítás is jól mutatja, hogy a korrupció tünete más, komolyabb bajoknak. Végső soron azt kell mondjuk konklúzióként, hogy a magyar reformokat, amelyekről a szakmai közvéleményben nagyjából konszenzus van, nem szabad már tovább halogatni, ezeket a reformokat el kell indítani. Ebben a politikai elitnek hatalmas felelőssége van, de ezt csak úgy tudja elvégezni, ha a politika, a gazdaság és a civil társadalom összefogásán alapszik ez a stratégia. Ebben a TI Magyarország és a Transparency International Magyarországot támogató nemzetközi Transparency International szívesen részt vesz.
Még egyszer nagyon köszönöm a figyelmüket, megtisztelő volt, hogy meghallgattak minket. Külön megtiszteltetés, hogy a nagykövet asszony és nagykövet urak itt voltak. Ez is mutatja, hogy fontos ügyről van szó. Köszönöm a két bizottságnak is, hogy lehetőséget adtak arra, hogy ezt a tanulmányt bemutassuk.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Miután 12 óra 45 percig van időnk ebben a teremben, 12 óra 30 perckor kellene lezárni a vitát annak érdekében, hogy válaszolni lehessen a felmerült kérdésekre. Először a G8-akhoz fordulok. Ki az, aki szólni kíván 3-5 perces időkeretben? Úgy látom, April Foley, Egyesült Államok.
APRIL H. FOLEY, az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövete: Köszönöm szépen. Szeretnék köszönetet mondani Eörsi Mátyásnak és Varga Mihálynak, hogy lehetővé tették ezt a bemutatót, Marschall úrnak és Alexa Noéminak a Transparency International részéről a kiváló előadásért. Szeretnék köszönetet mondani valamennyi nagykövetnek is, akik eljöttek a mai tanácskozásra.
Önök bizonyára tudják, hogy együttesen létrehoztuk a nagykövetek átláthatósági munkacsoportját, amelyben 9 ország misszióvezetője képviselteti magát, például Ausztria, Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok, amelyek összességében a Magyarországra irányuló külföldi tőkebefektetések 85 százalékát teszik ki. Azért hoztuk létre ezt a munkacsoportot, mert országaink befektetői folyamatosan arról tudósítottak minket, hogy Magyarországon van lehetőség a korrupció csökkentésére, és az átláthatóság javítása nagyon fontos prioritás az üzleti környezet javítása szempontjából, Magyarország versenyképességének javítása érdekében, hiszen az alacsonyabb szintű korrupcióval rendelkező országok sokkal vonzóbbak a befektetők számára. A befektetők korrupciómentes terepen kívánnak versenyezni. A nagykövetek átláthatósági munkacsoportja támogatja a Transparency International ajánlásait, elsősorban a közbeszerzési eljárás javítására vonatkozóan, a politikai pártok finanszírozásának kérdésében, a korrupcióelleni intézmények megerősítésének tekintetében, egy hosszú távú stratégia kialakításában az átláthatóság javítása érdekében.
Országaink kereskedelmi kamarái és kormányzatai támogatták a Transparency Internationalt az első magyar nemzeti korrupciójelentés elkészítésében. A tanulmányt 2007 decemberében hozták nyilvánosságra, és úgy tudom, hogy önök már kézhez is kapták, hiszen elérhető magyar nyelven is. Ma a TI képviselői lehetőséget kaptak arra, hogy a költségvetési és pénzügyi bizottság, illetve az európai ügyek bizottságának tagjait tájékoztassák ajánlásaikról, amelyeket mi teljes mértékben támogatunk. Arra hívom fel a magyarországi politikai vezetőket, hogy tegyenek lépéseket az átláthatóság javítására, és harcoljanak a korrupció ellen, támogassák az antikorrupciós testület lépéseit. Vizsgálják felül a politikai pártok finanszírozására és a közbeszerzésre vonatkozó törvényeket, mivel ezek a javulás irányába tett lépések. Azt gondoljuk, ha ezeket megteszik, azzal erős pozitív jelzést küldenek az üzleti világ és a potenciális befektetők felé. A mi nagyköveti munkacsoportunk elkötelezett abban, hogy megosszon bármilyen tapasztalatot, amelyet saját országunk gyakorlatából ismerünk, és továbbra is együttműködünk a kormánnyal annak érdekében, hogy minden lehetséges segítséget megadjunk ahhoz, hogy Magyarország versenyképes legyen. Köszönöm szépen.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm, nagykövet asszony. Köszönöm kollégáiknak is, hogy lehetővé tették, hogy ez a tanulmány elkészülhessen. Hölgyeim és Uraim! Kérdések, hozzászólások következnek. Természetesen, ha az excellenciás urak úgy érzik, nyugodtan szóljanak.
Gál J. Zoltán képviselő úr. Tessék parancsolni!
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Nagykövet Asszony! Nagykövet Urak! Tisztelt Bizottságok! Talán nem haszontalan az a kezdeményezés, hogy a Transparency International jelentését ez a két bizottság megvitatja, és az sem haszontalan, ha egy ilyen szervezet vezetése a parlament képviselőit bizonyos megfontolásokra inti, hogy azt ne mondjam, ébresztőt fúj. Amikor ébresztőt fújunk, talán érdemes azt is számba venni, hány óra van, vagyis megnézni azt, hogy ahhoz képest, amit a jelentés tartalmaz, mi történt, mi történt előtte, és mit mivel lehet összevetni.
Ennek kapcsán első megjegyzésként hadd mondjam el, hasznosnak ítélem, hogy a Transparency International európai igazgatója egy másik szervezet, a Világbank jelentését is idézte. Ezt a jelentést egyébként maga a Világbank igazgatója ismertette Magyarországon néhány hete. Szemben azzal, ami itt elhangzott, ott a "Top Reformer of Europe" címet ítélte a Világbank Magyarországnak, éppen a Doing Business-listán történt előrelépés okán, hiszen Magyarország nagyot lépett előre ezen a listán. Ezt csak a tényszerűség kedvéért jegyeztem meg. Ezzel együtt, azt hiszem, a korrupció elleni harc mindkét politikai oldalnak közös ügye. Érdemes aláhúzni azt a kezdeményezést is, amit a kormány tett, nevezetesen az antikorrupciós koordinációs testület megalakítását, amelynek a Transparency International is tagja. Ha jól tudom, néhány napja volt is egy ülés, és elkezdődött az a közös munka, amelynek keretében az itt elhangzott összes állítást és figyelmeztetést érvényesíteni lehet a gyakorlatban is.
Engedjék meg, hogy nagyon röviden néhány dolgot említsek, mert miként elhangzott, a jelentés 2007 októberében zárult le. Azóta történt egy s más Magyarországon. Például április 1-jétől hatályos az összeférhetetlenségi törvény, ami a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságát biztosítja. Azt gondolom, ez nagy előrelépés, erről érdemes külön is szólni. Megtörtént az APEH és egyéb ellenőrző szervezetek megerősítése, felállt a hamisítás elleni testület, új szabályok vannak az egészségügyben a tekintetben, hogy kötelezőek és nyilvánosak az egészségügyi nyilvántartásokkal kapcsolatos értékelések. Működik és megerősödött az Egészségbiztosítási Felügyelet. A közpénzügyi felelősség szabályozása is napirenden van, ennek néhány eleméről már döntés született, más elemei kétharmados támogatás hiányában egyelőre ötpárti konzultáció tárgyát képezik; a kormány és a kormánypártok azt szeretnék, ha ezekben az ügyekben mihamarabb döntések születnének.
Megszületett a vagyontörvény, az úgynevezett státustörvény, amely új intézménytípusokat is létrehoz, elválasztva a közhatalmi és a közszolgálati funkciókat. A kormány átláthatóvá és jobban követhetővé tette a háttérstuktúrák rendszerét a közigazgatási reform keretében, jogszabályt alkottunk a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megakadályozására, valamint a jogügyletek biztonságának megerősítéséről. Folyamatban van, miként a jelentés is aláhúzza, a közbeszerzési törvény módosítása. Ez az a munka, amiben immár a Transparency International is részt vehet, és tapasztalatai ennek a koordinációs testületnek a keretében hasznosulhatnak. Való igaz, hogy a napokban ötpárti megállapodás született a pártfinanszírozás átalakításáról. Én személy szerint ezt tartom a legfontosabbnak, nem véletlenül húzták önök is alá ennek jelentőségét. Ez azt jelenti, hogy elvben akár heteken belül megszülethet ez a jogszabály. Pontosan azok az elvek és azok a megoldási javaslatok tükröződnek vissza a kormány és a kormánypártok javaslatában, amiket a Transparency International ismertetett. Azt gondolom, ez minden eddiginél nagyobb lépés lesz a korrupcióellenes harcban, és örülök, hogy ez ebben a ciklusban születhetett meg.
Ide tartozik egyébként a közfeladatok felülvizsgálatáról elkezdett kormányzati munka, vagy akár a deregulációs folyamat, a perek gyorsítását célzó peres és nem peres eljárásokra vonatkozó szabályozás módosításának igénye, a civil szervezetek nyilvántartásának korszerűsítése, a tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény módosítása, a fogyasztóvédelmi törvény módosítása. Ezek mind olyan munkák, amelyek a koordinációs testület keretében igényt tartanak a TI tapasztalataira is. Elhangzott a közszolgálati etikai kódex kidolgozásának igénye, ez helyes igény, a Miniszterelnöki Hivatal ezt a munkát el is kezdte, ehhez is lehet csatlakozni.
Úgyhogy azt tudom mondani: időről időre helyes ránézni arra az állapotra, ami ilyen-olyan megközelítés, vagy értékelés szerint Magyarországot jellemzi. Amit fontos azonban megtenni, az az, hogy korrekten, az azóta megtett lépések ismeretében kerüljön sor erre az értékelésre. Azt hiszem, ha egy év múlva újra találkozunk, akár ebben, akár más körben a TI jelentésével, akkor az a munka, ami most elindult kormányzati kezdeményezésre, és amiben a Transparency International is részt vesz, és számíthatunk a tapasztalataira, az eddigieknél is nagyobb előrelépésre ad lehetőséget, akkor majd erről fognak tudni beszámolni. Köszönöm szépen.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, képviselő úr. Amíg további hozzászólót nem látok, addig hadd osszam meg a bizottságokkal, hogy a nagykövetek e csoportja levélben meghívott ebédre, ugyanerről a kérdésről beszélgetni. Erre az ebédre a transzparencia jegyében elvittem a képviselői bérlapomat, és kiosztottam, hogy ezt is lehessen látni. Ezt csak azért említem meg, mert a jelentésben nem látom a képviselő javadalmazás problémáit, kivéve azt, amit a magyar nép egyöntetűen kíván, hogy a költségelszámolás ne így legyen, hanem dokumentumokkal alátámasztott. Ezt a gyakorlatot egyébként Franciaországban sem követik.
Nem gondolják-e a Transparency International képviselői, hogy a térségben és ezen belül Magyarországon, végül is, ha tetszik, érthető közvéleményi nyomásra alacsonyan megállapított képviselői javadalmazás nagymértékben lehet a korrupció okozója? Azért említem ezt, mert a politikai pártok nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt felvessék. Hiszen abban a pillanatban, amikor ezt egy politikai párt felveti, vagy én most felvetem, és a televízió leadja, akkor politikailag "ki vagyok nyírva", ha szabad így fogalmazni. Ilyen szempontból az, hogy ezt egy korrupcióval foglalkozó neves NGO fel tudja vetni, értelmes dolog lenne.
A közbeszerzéssel kapcsolatban szeretnék egy nagyon konkrét kérdést feltenni. A mai közbeszerzési törvény lehetővé teszi, hogy egy nyílt versenytárgyalás végén a megrendelő kiválasszon néhány ajánlattevőt, és aztán egy zárt tárgyalássorozaton tárgyaljon vele. Nem gondolják-e azt, hogy elő kéne írni ebben a törvényben, hogy egy nyílt versenytárgyalásnak csak két vége lehet, szerződéskötés, vagy a versenytárgyalás törlése? Úgy vélem, az a lehetőség, hogy az ajánlatok beérkezése után még lehet a háttérben tárgyalni az ajánlattevőkkel, hihetetlen korrupciós lehetőséget foglal magába. Itt megint az átláthatóságot az biztosítaná, hogy vagy annak alapján dönt, vagy azt mondja, hogy kezdjük elölről ilyen és ilyen kritériumok alapján.
A harmadik megjegyzésem pedig a whistleblowinggal kapcsolatos, pontosabban a végkövetkeztetéssel. Ezt az országot azért a Kádár-rendszerben és az azt megelőző időszakban is úgy ismertük, mint a feljelentők paradicsoma, ha szabad ezt a két kifejezést egymás mellé tenni. Vajon nem tartanak-e attól, hogy amennyiben a whistleblowing protection rendszere megvalósulna, annak nagyon káros társadalmi következményei is lennének? Ezt nyilván önök sem akarják, mi sem akarjuk. Hogyan lehetne egy megfelelő középutat találni, hogy a védelem tényleg meglegyen, de ne arra legyen alkalmas, hogy különböző leszámolásokat, egyéb indokolt, vagy indokolatlan konfliktusok megoldását szolgálja?
Braun Márton képviselő úr kért és kap szót.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az excellenciás uraknak mondom, hogy elnök úr bérpapírján vélhetően az elnöki fizetés szerepel. Mi, képviselők lényegesen kevesebbet keresünk, ő felháborítóan sokat keres hozzánk képest. (Derültség.) De ez csak tréfa volt.
Marschall Miklósnak szeretném mondani. Ön onnan közelítette meg az egész kérdést, hogy a korrupció versenytorzító hatású. De azért nemcsak a verseny szempontjából érdemes ezt nézni, mert a korrupció extra költséget jelent mindenki számára. Mivel inflatorikus hatású is, egy kicsit drágábbá, nehezebbé teszi az életet. Nemcsak a versenyre kellene tehát ezt korlátozni. De ha önmagában a versenyről beszélünk, akkor se csak a politikával kössük össze a korrupciót. Az egyik ismerősöm összeismerkedett egy külföldi anyavállalat beszerzési igazgatójával. Az illető a sokadik sör után azt mondta neki, hogy nagyobb autója van, mint az ügyvezető igazgatónak, csak nem azzal jár dolgozni. Ez is korrupció, de a politikához nem sok köze van. Tehát nemcsak a politikát kellene nézni önmagában. Amit önök említenek, és a politikától valamennyire független, az az egészségügy, amire a vizsgálat is kiterjedt. Vannak itt is bizonyos negatív jelenségek. Csak halkan jegyzem meg, hogy a volumenkorlátozás valószínűleg nem sokat javított ezen a területen.
Nem nagyon értem a helyzetet, mert önök azt mutatták be, hogy a korrupciós index nagyjából a hibahatáron belül maradt az elmúlt időszakban. Nyilvánvalóan minden kormány törekszik arra, hogy egyre átláthatóbb legyen a működése, a politikusok próbálnak átláthatóbb világot teremteni. Az, hogy nem csúsztunk le, mégis azt jelenti, hogy valamilyen szinten efelé tartunk. Azt pedig önök is említették, hogy például hozzányúlunk a közbeszerzési törvényhez, vagyis vannak ilyen folyamatok. De a Doing Business-szel összehasonlítani a korrupciós indexet, annak nem sok értelmét látom. Hiszen valóban volt előrelépésünk a Doing Businessben, hiszen rengeteg adminisztratív akadályt lebontottunk az elmúlt években. Ugyanakkor jogosan érzik úgy a G8-ak, hogy a befektetői környezet hátrányosan változott. Ennek a hátránynak az oka szerintem a makrogazdasági környezet nagymértékű romlása Magyarországon. Ezt látom inkább kockázatnak, mint a mikrojelenségeket. Ellenzéki képviselőként hadd ismerjem el, hogy azért voltak eredményei a kormánynak az adminisztrációs terhek csökkentésében. Köszönöm.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen. Varga Mihály elnök úr kérte, átadom a hatalmat. (Derültség.)
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: A bizottságunk részéről is volt már jelentkező hozzászólásra. Tukacs Istvánnak adom meg a szót.
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Asszony! Nagykövet Urak! Tisztelt Együttes Ülés! Amikor diagnózist állít fel egy igen tiszteletre méltó szervezet, akkor számunkra két feladat adott, a diagnózist tudjuk-e bővíteni, színezni, elfogadjuk-e megállapításait, egyezik-e a saját tapasztalatunkkal, illetve a terápiában milyen módon kívánunk közreműködni. Marschall Miklós úr azt mondta, hogy ébresztő. Az ébresztőóra hangját nem mindig találjuk kellemesnek, ezt meg kell mondani, amikor ébredni kell. Sok esetben talán még arra sincs módunk, hogy befolyásoljuk, hogyan szól az óra hangja. Ez ugyanaz a helyzet, mint amit most megélünk. Ha tehát a diagnózis az, hogy a bizottság tagjainak, a politikusoknak és a politikai elitnek igen súlyos következtetéseket kell levonni és cselekedni, akkor ez elfogadható.
Azonban szeretnék a diagnózishoz néhány szempontot hozzátenni. A Gál. J. Zoltán úr által említett antikorrupciós koordinációs testület átláthatósági munkacsoportja tett néhány megállapítást. Ezek a megállapítások nagyon fontosak, részben azért, hogy tudjuk, vannak eredményeink, részben pedig azért, hogy pontosabban tisztázzuk, melyek azok a területek, ahol még eredményeket kell elérnünk. Ez a tanulmány, amelyet a munkacsoport elkészített, azt mondja, hogy a jogszabály-előkészítés és a jogalkotás nyilvánossága kifejezetten jó. Azt mondja, hogy az elektronikus információs szabadság szabályozásának tekintetében, a lobbitevékenység szabályozása tekintetében előrelépés van. Azt mondja, hogy a közvagyont érintő egyedi döntések nyilvánosságára vonatkozó jogi szabályozás esetében vannak kifejezetten példaértékű lépéseink. Ugyancsak alkalmasnak ítéli az uniós támogatások felhasználásában érvényesülő jogi szabályozást, illetve az ezzel kapcsolatban tervezett lépéseket. Egyetlen pontot azonban meg kell említenem a diagnózishoz, ha a tisztelt együttes ülés ezt megengedi, ez pedig a hatósági engedélyezési eljárások nyilvánossága. Saját tapasztalatom is az, a tanulmány is megerősíti, hogy a hatósági eljárások nyilvánossága ügyében a jogi szabályozás nem teljes értékű, jócskán van mit cselekedni.
A három fő terület közül, amelyeket ügyvezető igazgató asszony említett, a pártfinanszírozás ügyében lenne egy olyan adalékom, amelyet a tisztelt bizottság tagjai bizonyára ismernek. Ez pedig a rendszerváltás idején kialakult pártfinanszírozásra vonatkozik. A pártfinanszírozás alapfilozófiája az volt, mindannyian jól emlékszünk erre, hogy a többpártrendszer működése összességében nem kerülhet többe, mint az állampárt egypárti működése. Kétségtelen, hogy akkor ez a szabályozás nagyon jó szándékú, mindenki számára elfogadott volt. Ugyanakkor természetesen ennek az elvnek a jó szándékú, sok tekintetben idealista megfogalmazása és érvényesítése azt eredményezte, hogy egy modern parlamentáris demokráciában létező pártrendszer nem tud működni. Nem tud működtetni olyan, a párthoz csatlakozó struktúrákat, szervezeteket, amelyek szükségesek, nem tudja végezni a saját munkáját, amely elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy egy párt a saját szférájában történő akaratképzésben részt vegyen. Azt szeretném tehát mondani, hogy ez az elv nem tartható a továbbiakban. Ennek az elvnek jelentős kritikájával kell élnünk elsősorban, ha azt mondjuk, hogy a pártfinanszírozást át kell alakítani, nemcsak a szabályozás tekintetében, amelyre tett javaslatokkal én magam teljesen egyetértek, hanem abban a tekintetben is, hogy tudnunk kell, ebben az esetben a pártstruktúra működtetése közpénzekből nagyságrendekkel több pénzt kíván. Ez bizony az a probléma, amelyet Eörsi Mátyás elnök úr említett a képviselői fizetések tekintetében. Nem mindig szimpatikus felvetni egy ilyen gondolatot, a jelenlegi körülmények között sem, semmikor sem. Ugyanakkor fontos, hogy mindenki tudatában legyen annak, hogy a pártfinanszírozás és kampányfinanszírozás szabályozásán túlmenően ezt az elvet, mármint hogy a pártstruktúra többe is kerül ilyen körülmények között, mindannyian ismerjük meg.
Tisztelt Együttes Ülés! A megállapítások sok tekintetben pontosak, alapjában véve jó a diagnózis. Úgy érzem azonban, hogy mind a pártfinanszírozás, kampányfinanszírozás ügyében lassacskán végpontig jutó többpárti tárgyalások, mind a közbeszerzési törvény módosítása, mind a közszférára vonatkozó munkálatok reményt keltőek. A közbeszerzési törvény ügyében azonban hadd fogalmazzak meg egy kételyt, vagy kérdést. Igen természetes, hogy a közbeszerzési törvény módosításának azt a célt is ki kell tűznie, hogy tiszta körülmények között, tiszta viszonyok között tiszta döntések szülessenek, korrupciómentesen. Ugyanakkor az aggályom, kételyem arra irányul, hogy vajon ezek a módosítások összhangban lesznek-e a közbeszerzési eljárások további két céljával, mégpedig azzal, hogy a közpénzek hatékonyan legyenek felhasználva, versenyszerű üzleti körülmények között. Tehát összehangolhatók-e a tiszta döntésekre vonatkozó javaslatok azokkal a javaslatokkal, hogy a közbeszerzések lehetőség szerint piaci körülmények között, a piaci verseny körülményeire tekintettel, a gyorsaság körülményeire tekintettel, hiszen ez néha nem egészen mellékes, a közpénzek hatékony felhasználására tekintettel, együttesen fogalmazódjanak meg? Nyilván a kérdésem saját magunknak is szól, hiszen ezt saját magunknak is alkalmazni kell.
Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Urak! Köszönöm szépen a lehetőséget.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ivanics képviselő úr következik.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Urak! Tisztelt Nagykövetek! Tisztelt Bizottságok! A korrupciós index mindig valamit jelez egy ország állapotáról, mint ahogyan a betegség és a láz is összefüggésben van egymással. Azért mondom ezt a példát, mert úgy gondolom, a korrupció körülbelül úgy veszi el az energiát a gazdaságtól, mint ahogy egy magas láz az embertől magától. Amikor a korrupcióról beszélünk, és vizsgáljuk egy ország állapotát, óhatatlanul is eszünkbe jut, mit jelent az a kifejezés, hogy érték, mit jelent a társadalmi jóhoz való hozzájárulás. Azt gondolom, Magyarországon ez elveszett. Magyarországon kevésbé divat még a közjóhoz hozzájárulni. Magyarországon még nem becsülik meg eléggé a jó adófizetőket, sőt, a jelenlegi adatvédelmi törvények meglehetősen el is rejtik előlünk ezeket az embereket. Ugyan van rá vidéken kezdeményezés, hogy a virilistákat megbecsüljük, de itt sem mindig a legnagyobb adófizetők jelennek meg. Ismert magyarországi helyzet, amikor valaki hatalmas házban lakik, hatalmas autóval közlekedik, de amikor ne adj' isten, bekerül egy képviselőtestületbe, és az éves vagyonbevallását meg kell jeleníteni, akkor kiderül, hogy minimálbérre van bejelentve.
Azt hiszem, az ilyen típusú átláthatóság és a társadalmi megbecsülés együttes állása mindenképpen a korrupció visszaszorítását jelentheti. Amikor arról beszélünk, hogy valaki nem fizet be egy adót, akkor nemcsak arról van szó, hogy csal, és rosszat tesz, hanem arról is, hogy másoktól vesz el lehetőséget. Ugyanígy az is fontos, hogy megbecsüljük azokat, akik befizetnek pénzeket, akár kis, akár nagyobb pénzeket, de ők hozzájárulnak a társadalmi jóhoz. Kornai János írta az "Indulatos röpirat a gazdasági átmenet ügyében" című munkájában, még '89-ben, hogy gyakorlatilag a társadalmi korrupcióhoz az is hozzájárul, aki nem vesz meg egy villamosjegyet, hanem bliccel, mert elveszi valakitől a lehetőséget, aki, mondjuk, ott dolgozik a BKV-nál. Úgy hiszem, hogy általánosságban és aktuálpolitikai összefüggéseit tekintve egyetlen egy szóban lehet jelezni, komoly értékválság van Magyarországon, és ilyen szempontból az ilyen jelentésekre nagy szükségünk van, hogy felmérjük a helyzetünket.
Egy dologra szeretném mindenképpen felhívni a figyelmet. Ahol rosszabbodik a helyzet, ott bizony a korrupciós veszély lehetősége is megnő. Ahol szűkülnek a gazdasági lehetőségek, ott élesedik a verseny, az élesebb versenyben, ha nincs megfelelő átláthatóság, megnő a korrupció veszélye. Magyarország jelen pillanatban nem a legjobban áll ilyen szempontból, tehát joggal feltételezhetjük, hogy a gazdasági állapotot követi a korrupciós index változása is. Remélem, hogy jogi szabályozással esetlegesen sikerül ezen változtatni. Ami komoly veszélyt jelent, az az európai uniós források kapcsán jelentkezik. Aki beszél polgármesterekkel, leendő pályázókkal, az bizony érzékeli, hogy sok helyütt, csendben, finoman súgva jelzik, hogy ki az a kormánypárti politikus, akivel beszélni kell, és majd ő segít a pályázatok odaítélésénél. Odáig jutottunk, hogy van olyan uniós forrás, amelynek a menetrendje úgy néz ki, hogy elkészül a program, ezek után döntenek arról, hogy a pályázati pénzt elnyerik, majd feláll az a döntőbizottság, amely helyben szétosztja ezeket a pénzeket. Most már olyan jelzések vannak, hogy meg kell alakítani a döntőbizottságokat, a személyi kérdéseket már most rendezni kéne, még nem ítélték oda a pénzt, de ha ez a testület nem megfelelő összetételű, akkor valószínűleg az illető pályázó társaság nem kapja meg a felosztható pénzt. Ez újabb veszélyeket rejt. Ez komoly gondot jelentett éveken keresztül Magyarországon, ami az utóbbi időben megoldódott, hogy az európai uniós források nem az Országgyűlés által számonkérhető helyen vannak.
Az újonnan megalakult kormány az európai uniós források felelősének egyetlen egy embert tett meg, tudomásunk szerint ez azért a minisztériumok között is feszültséget okoz, és ilyen módon meglehetősen nagy hatalom összpontosul egyetlenegy kézben, amellett, hogy a megfelelő átláthatóság nem érvényesül. A helyzet szerintem semmiképpen sem mondható jónak, a leendő viszonyok sem túl szépek, de ha figyelembe vesszük, és végre elkezdjük megvalósítani az itt adott jó tanácsokat, akkor talán előbbre juthatunk. Jelzem, ezt mi önkormányzati szinten megtettük. Amikor az ÁSZ a vizsgálatot elvégezte, a tanácsait megfogadtuk, és 2-3 évvel később kiváló minősítést kapott az önkormányzatunk, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat, úgyhogy van értelme odafigyelni az ilyen jelentésekre. Köszönöm szépen.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Köszönöm szépen. Molnár László jelezte, hogy szólni kíván. Parancsoljon!
MOLNÁR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Nagykövet Asszony! Nagykövet Urak! Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy azon személyek közül is szóljon valaki, aki az elmúlt időszakban a közpénzügyi ellenőrző bizottság tagjaként, illetve a Szocialista Párton belül a pénzügyi ellenőrzés dolgaival foglalkozott, és aki az előző évek pályázati ügyeit is áttekintette. Elsőként Ivanics képviselő úr hozzászólását kell visszautasítanom a tekintetben, ahogyan ezt a kérdést ma itt felveti. Hiszen, ha az európai uniós pénzek felhasználását tekintjük, akkor azt kell mondjam, az ma átlátható. A 2003-2004-es időszakban az úgynevezett üvegzsebtörvény a magyar kormány, az Országgyűlés számára olyan jogosítványokat adott, amelyekkel élnek is a megfelelő ellenőrző szervek. Azt nem mondom, hogy a belső ellenőrzést bizonyos vonatkozásban, a fejezeteknél nem lenne célszerű erősíteni, de azt mindenképpen ki kell mondanom, hogy átláthatóak a szerződések, a benyújtott pályázatok odaítélését követően nyilvánosságra hozzák a honlapon a pályázók személyét. Itt a párthovatartozást nagyon nehéz első ránézésére megtalálni. Ebben elég lényeges előrelépés történt, azt is tekintve, amilyen kritikákat felénk, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság szocialista képviselői felé a saját szocialista képviselőink megfogalmaznak, nevezetesen, hogy milyen alacsony arányban nyernek pályázatot. Ezt a kettőt egymás mellé kellett tennem, egyébként nem terveztem, hogy hozzászólok, mert úgy gondolom, ezt belső körben, a megfelelő szervezeti keretek között kell megvitatni, és meg is vitatjuk. A helyes magyarországi kép kialakítása miatt voltam kénytelen szólni. Köszönöm a figyelmet.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Az európai ügyek bizottsága részéről Ékes képviselő úr kért szót, a költségvetési bizottságból szintén egy képviselő. Az európai ügyek bizottsága részéről lezárom a hozzászólók listáját, hogy tudjunk az idővel gazdálkodni. Azt kérném Ékes képviselő úrtól, hogy a hátralévő öt percet osszák meg kettejük között, ha lehetséges. Tessék parancsolni!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Igazgató Úr! Nagykövet Asszony! Nagykövet Urak! Az európai ügyek bizottságában több alkalommal foglalkoztunk azzal a kérdéssel, hogy az európai uniós törvényeket Magyarország milyen szinten alkalmazza. Eredményesen, hiszen a legjobbak között vagyunk. Viszont felhívták arra is a figyelmet, hogy a végrehajtásban, a kormányrendeletek, miniszteri rendeletek területén lemaradásunk van, hiszen vagy a politika befolyásolja a végrehajtási utasítások milyenségét, vagy pedig a gazdasági háttér, a lobbiérdekek. Ezt nem véletlenül mondom. Itt szeretném mindenkinek felhívni a figyelmét arra, hogy nagyon sokszor foglalkoztunk a közbeszerzés kérdésével. Nézzük a politika befolyását, hiszen a regionális tanácsokat is, a térségi társulásokat is, a LEADER csoportokat is, a vidékfejlesztési csoportokat is politikai attitűd alapján, a hatalom kívánsága szerint állították össze. Ugyanez vonatkozik a pályázatokra, a közbeszerzésekre is. Itt a politika és a civil szféra szétválasztása lenne értelemszerű. Addig, amíg a civil szféra nagymértékben függ a pénzügyi befolyástól, a politika mindig a saját szája íze szerint alakítja a civil szféra támogatását, működését.
Az Európa Tanácson belül foglalkoztunk a regionális parlamentek létrehozásával, hiszen ma a forráselosztásoknak, a versenyszellemű pályáztatásoknak, közbeszerzéseknek a régiókban kellene megvalósulniuk. Ez viszont a mindenkori hatalomtól függ. A Fenntartható Fejlődés Nemzeti Tanácsa létrehozásának elképzeléséhez hasonlóan érdemes lenne leválasztani a civil szférát a költségvetés mindenkori hatalmi ágáról, ennek megfelelően a regionális tanácsokat is, hiszen hatalmas források elosztására kerül sor. Ez ugyanis mindenkor a korrupció melegágya. Érdemes lenne Magyarországnak is abba az irányba haladni, hogy a kétkamarás parlament égisze alatt szétválassza, leválassza a politikát a regionális és a civil tevékenységről, mert úgy kevésbé jelenik meg a korrupció lehetősége.
Köszönöm a tanulmányt, mert ebből is látható, hogy rengeteg törvényt hoztunk, rengeteg olyan szándék valósult meg, amely a korrupciót csökkenti, de ez még mindig nem elég. Meg lehet nézni az adatokat, hogy például az önkormányzatok esetében mit mutatnak. Viszont nagyon furcsa, hogy Magyarországon ott, ahol forrásokat, közpénzt használnak fel, még a parlamenti képviselők sem juthatnak mindenkor információhoz, holott az üvegzsebtörvényünk azt mondja, hogy ha egy forint közpénzt felhasználnak, és szerződés van mögötte, akkor igenis akár a helyi, akár a parlamenti képviselőnek betekintése kell hogy legyen, hiszen az ellenőrzési jogköre így tud érvényesülni. Ugyanilyen a közbeszerzéseknél a pályázatírók tevékenysége. Arra előbb-utóbb az Európai Unió is fel fog figyelni, hogy 10-15-20 százalékot kérnek el pályázatírásért, sőt, vindikálják azt a jogot, ha a politikai befolyás révén nyert a pályázat, hogy a végrehajtásban is részt vesz a pályázatíró. Úgy érzem, ezek a minősítések arra utalnak, hogy sajnos ezen a területen, a végrehajtásban a mindenkori miniszteri rendeletek, kormányrendeletek hajlamosak úgy eltéríteni a törvényt, hogy ez fogalmazódik meg belőle, amit az Állami Számvevőszék elnöke is minden évben elmond, és amit igazgató úr is elmondott most, hogy csengetnek. Erre oda kell figyelni.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Köszönjük szépen a hozzászólást. Utolsó bizottsági hozzászólóként Mádi László következik.
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Excellenciás Asszony! Excellenciás Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb talán, hogy köszönetet mondjunk, hiszen ez egy jelentős hozzájárulás ahhoz, hogy feltárjuk, milyen problémáink vannak egy komplex megközelítésben, egy nézőpontból. Ez elég jó tükröt tart elénk, ugyanakkor konkrét javaslatokat is megfogalmaz, tehát a hasznosíthatóság szempontjából is rendkívül fontos volt ez a munka. Köszönjük szépen.
Egy momentumra hívnám fel a figyelmet. A reform és a válságkezelés különbözőségére. Sajnálatos módon azt kell tapasztaljuk, hogy ez a két fogalom nagyon sokszor keveredik a magyar fejekben, a magyar médiában. Ami történik, az nem reform, hanem válságkezelés. A reform szisztematikus, lépésről lépésre történő, hosszú távú munka, amely megfelelő stratégián alapszik. Ennek a stratégiának a híján sajnos az egyik legfontosabb probléma a közéletben, hogy nem egy átlátható, kiszámítható rendszer jött létre. Bonyolultabb lett mind az adórendszer, mind a szabályozási rendszer. Sokkal inkább szükség lenne egy deregulációra, egy világos jövőképre, a stratégia megfogalmazására. Ez az anyag ebben a vonatkozásban is jó kiindulópontot jelenthet számunkra. Köszönöm szépen.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vitát lezárjuk. Megkérdezem a Transparency International képviselőit, milyen sorrendben kívánnak válaszolni. Először Alexa Noémi.
DR. ALEXA NOÉMI, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Örülök, hogy Marschall Miklós ébresztője meghallgatásra talált, és ennyi hozzászólást gerjesztett, még ha bizonyos pontokon vitatják is a jelentés tartalmát. Azt gondolom, minden konstruktív vita csak előre viheti az ügyet.
Nagyon röviden szeretnék reagálni az egyes felvetésekre. Ami a kormányzati intézkedéseket illeti, a jelentést 2007 októberében zártuk le, azóta valóban sok törvényjavaslat vált ismertté, el is fogadtak törvényeket, ezt mindenképpen üdvözöljük. Nagyon sok ezek közül tényleg a jelentésben felvetett problémákra reagál. De ezek minőségét csak akkor fogjuk látni, ha lesz tapasztalatunk a végrehajtásról. Egy konkrét példát említenék. 2005-2006 szeptembere óta létezik lobbitörvényünk, és most már látjuk, hogy ez nem biztosítja a lobbizás átláthatóságát. Tehát azt üdvözöljük, hogy a parlament nagyon jó kezdeményezéseket fogadott el, de értékelésre még nem merészelnénk vállalkozni. Az antikorrupciós koordinációs testületben részt veszünk, elég aktívan igyekszünk segíteni a munkáját. Az antikorrupciós stratégia elkészült, ez nagyon nagy lépés Magyarország számára, ugyanakkor még nem fogadta el a kormány, és nem tudjuk, hogy mennyi forrás, milyen intézményi háttér és milyen politikai felhatalmazás lesz a stratégia végrehajtása mellett. Ezek súlyos kérdések, ezek nélkül nehéz értékelni a stratégiát.
Sok-e, vagy kevés a fizetés? A hiány is, a bőség is szülhet korrupciót, rejthet korrupciós kockázatokat. Valóban, a képviselők fizetése, illetve leginkább a fizetési rendszer nem megfelelő. Nem átlátható, ilyen-olyan kiskaput rejt, az állampolgári bizalmat is csökkenti. A részletes jelentésben kitérünk nemcsak a költségtérítésre, hanem magára a fizetésre is. Úgy vélem, önmagában a fizetés emeléséről nem szabadna azt gondolnunk, hogy kevesebb korrupciót fog szülni. Kínában a bíróságokon megpróbálták rendezni a bírák fizetését, jelentősen meg is emelték, mégis az egyik nagyon magas vezető beosztású bírát kapták korrupción, pontosan azért, mert ő a pozíciójából fakadóan megtehette. Tehát tudományosan nem bizonyított a közvetlen összefüggés a magas fizetés és a korrupciómentes működés között. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a képviselők fizetése Magyarországon elégséges lenne. Logikailag én szétválasztanám a két dolgot, de valóban szükséges a képviselői fizetések emelése, a rendszer egyszerűsítése, átláthatóvá tétele.
Ami pedig a másik oldalt illeti: amikor túl sok pénz van európai uniós forrásokból, ez is rejt korrupciós kockázatot, főleg, ha politikai befolyás is érvényesül a döntésekben. Mi 2004 és 2006 között vizsgáltuk csak és kizárólag a strukturális alapok szociális területen elosztott pénzeinek elosztási mechanizmusát. Fő következtetésünk az volt, hogy az elosztás rendszere nagymértékben kivédi a korrupciós mechanizmusokat. Jelzem, hogy ez az előző európai uniós költségvetési periódus volt, és annak is csak egy szegmense. A mostani kutatásaink az üzleti szféra korrupciójára irányulnak, ezek azt mutatják, hogy a gazdaságfejlesztési európai uniós források körül valóban vannak problémák. Egyelőre mi magunk nem rendelkezünk tudományos bizonyítékkal. Úgy tudom, hogy nemrégiben jelent meg egy kutatás ebben a témában, amelyik azt mutatja, hogy valóban a kis- és középvállalkozások fejlesztésére szánt uniós források körül korrupció mutatható ki. Erre mindenképpen oda kell figyelni. Mi azt állapítottuk meg, hogy ugyan az elosztás rendszere lehet, hogy egy adott szektorban megfelelő, de a fölött nagyon kevés a kontroll, hogy mi történik a szerződéskötés után. Amikor beindulnak a közbeszerzések, rengeteg korrupciós lehetőség merül fel.
Itt rá is térnék a közbeszerzési törvény módosításával kapcsolatos kérdésekre. Alapelvünk nekünk is az, hogy az adófizetői pénzek az elsőtől az utolsó pillanatig követhetők legyenek. Tehát tudjuk azt, hogy milyen hosszú távú célt szolgálnak, és a végrehajtás során pontosan mire költötték el. Azt, hogy a nyílt eljárás után hirtelen meg lehet állítani a folyamatot, és új eljárást kezdeményezni, nem támogatjuk. Egyszerű, átlátható rendszer kell, amiben tudjuk, hogy mi miért történik, miért éppen arra a beszerzésre költötte az állam, vagy a helyi önkormányzat a pénzünket. Minden antikorrupciós kezdeményezésnek nagy dilemmája a választás az átláthatóság és a hatékonyság között. Mivel mi antikorrupciós szervezet vagyunk, nyilván az átláthatóságot helyezzük előtérbe a hatékonysággal szemben. E között meg kell találni az egészséges egyensúlyt. Nem gondolom, hogy az ország érdekét szolgálja, ha végtelen procedúrákon keresztül próbálunk meg pénzeket elosztani, de amennyire lehet, és a technikai lehetőségek ezt lehetővé teszik, biztosítani kell a források átlátható elosztását. Köszönöm szépen.
MARSCHALL MIKLÓS, a Transparency International európai és közép-ázsiai igazgatója: Köszönöm szépen. Én is nagyra értékelem a kommentárokat, reakciókat. Nagyon sokat tanultam ezekből, és sok mindennel egyet is értek. Nagyon köszönjük a nagyon érdekes és színvonalas hozzászólásokat. Egy dologra térnék ki, a Doing Businessre. Való igaz, hogy Magyarország teljesítménye, vagy legalábbis értékelése javult, de objektíve, ha sorrendbe állítjuk, a World Bank Business Report szerint Magyarország 2008-ban is a 45. volt, Szlovákia pedig a 32. Tehát Szlovákia sokkal jobb helyet kapott az értékelésben. Ahogy említettem, nagyon sok mindennel egyetértek a hozzászólásokból. Nagy örömmel vesszük, ha megvalósul a pártfinanszírozási törvény, az egy óriási előrelépés. A Transparency International nevében fel is szólítjuk a parlamenti képviselőket, hogy amennyiben ez lehetséges, ezt a pártfinanszírozási reformot lépjék meg.
Nem akarok minden hozzászólásra külön reagálni, egy dolgot szeretnék még mondani. A korrupcióellenes küzdelemben két fronton kell harcolnunk. Az egyik a technikai szabályok megváltozása. Ez a viszonylag egyszerűbb dolog, amikor jobb törvényeket kell hozni, a jobb végrehajtási feltételeket kell megteremteni. A másik nehezebb. Ha tetszik, ha nem, a korrupció a politikához kapcsolódik. Amikor az embereket a korrupcióról kérdezzük, saját felméréseinkből tudjuk, hogy azok az emberek is a korrupció növekedéséről beszélnek, akik saját maguk egyénileg kevesebb korrupciót tapasztaltak. Tehát amikor az embereket megkérdezzük a korrupcióról, nem feltétlenül a saját tapasztalataikról beszélnek, hanem ítéletet mondanak általában a politikáról, a gazdaságról. Ezt a politikusoknak és a gazdaság szereplőinek meg kell érteniük, hogy amikor Magyarországon, de máshol is a közvélemény korrupcióról beszél, végeredményben a politikai környezetről mond egyfajta ítéletet. Önökön múlik az, hogy az ország közvéleménye mit gondol a korrupcióról. Természetesen a korrupció lehet populista politikai téma is, ezt is látjuk. Nagyon sok kelet-európai, közép-ázsiai korrupt politikussal találkoztam, aki magát a korrupcióellenes küzdelem bajnokának hirdeti. Tehát ez a fajta politikai populizmus is ott van a politikai piacon, ez is egy jól eladható termék a politikai vállalkozók számára, most mindenki antikorrupciós bajnok akar lenni. Nagyon fontos tehát azt elfogadni, megérteni és tudomásul venni, hogy igenis a politikai elitnek abszolút döntő felelőssége van a magyar korrupcióellenes küzdelemben, mert kvázi ez egy abszolút politikai téma.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Köszönöm szépen, igazgató úr. A nagykövetekhez fordulok, hogy egy egyperces closing statementre van-e igény.
HANS PETER SHIFF, Németország nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is gratulálni szeretnék önnek és a két bizottság tagjainak, hogy megegyeztek ennek az ülésnek a megrendezésében. Azt gondolom, hogy ez az, amiről az egész szól, hogy beszélnünk kell egymással, megosztani a tapasztalatokat, megismertetni a gyakorlatot, mivel a korrupcióellenes küzdelem olyan feladat, amely nemcsak Magyarország számára, hanem mindannyiunk számára nagyon fontos. Ahogy korábban is említettük, a korrupció olyan jelenség, ami szintén az összes országban megtalálható, ezért egyesült erővel, közösen kell harcolni ellene. Nagyra értékeljük az önök érdeklődését, készségét abban a tekintetben, hogy csatlakozzanak hozzánk, és új módszereket és új rendszert dolgozzunk ki a korrupcióellenes harcban. Különösen nagyra értékelem, hogy nyitottak voltak a TI eredményeire, meghallgatták ajánlásaikat. Azt gondolom, a három kritikus kérdés, amit említettünk, a pártfinanszírozás, a közbeszerzés átalakítása és az etikai kódex létrehozása három olyan alapvető fontosságú terület, amelyeknek mindenképpen szükséges figyelmet kapniuk. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy munkacsoportunk kész minden tapasztalat megosztására. Köszönöm szépen.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), az európai ügyek bizottságának elnöke: Nagyon szépen köszönjük nagykövet úr elismerő szavait. Mivel az időnk elfogyott, az európai ügyek bizottságának ülését azzal rekesztem be, hogy most nem vagyunk döntési helyzetben, de ez nem jelenti azt, hogy nincs egy egész sor döntés, ami a parlament előtt van még.
Megkérem Varga Mihály elnöktársamat, hogy záró hozzászólását tegye meg.
VARGA MIHÁLY (Fidesz), a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság elnöke: Rövid leszek. Szeretném én is megköszönni a Transparency International munkatársainak, hogy ezt az anyagot prezentálták számunkra, és egy rövid beszámolót adtak arról, hol is tartanak ebben a munkában, és hol tart az ország. Nagyon fontosnak érzem, és itt csatlakozom Marschall Miklós szavaihoz, hogy próbáljunk egy picit túltekinteni az országhatáron. Hiszen itt nemcsak arról van szó, hogy az elmúlt évek mérései alapján nagyjából hasonló helyzetben van az ország, hanem arról is szó van, hogy a szomszéd országok ezenközben jelentősen javítani tudtak a korrupciós állapotokon, azaz érdemi lépéseket tudtak tenni a korrupció ellen, és ezzel főleg a külföldi tőkevonzás, a befektetések tekintetében versenyelőnybe kerültek Magyarországgal szemben.
Köszönöm szépen nagykövet asszonynak, a nagykövet uraknak, hogy részt vettek ezen a bizottsági ülésen. A magam részéről remélem, hogy ennek lesz folytatása, lesz alkalom arra, hogy érdemi elmozdulásról is tudjunk beszélni egy ilyen, akár közös, akár külön-külön megtartandó bizottsági ülésen. Mindenkinek további jó munkát kívánok.
(Az együttes ülés befejezésének időpontja: 12 óra 48 perc.)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Csoknyay Edit