1. Eszmecsere a Török Nagy Nemzetgyűlés képviselőivel
2. Tájékoztató a magyar-francia stratégiai partnerségről

3. Előadó: Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium)

4. Nagykövetjelöltek meghallgatása

(Zárt ülés)

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Botka László (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) megérkezéséig Káli Sándornak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig dr. Eörsi Mátyásnak (SZDSZ)
Dr. Braun Márton (Fidesz) megérkezéséig Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)

Meghívott

Yasar Yakis, az EU harmonizációs bizottság elnöke

Mustafa Elitas alelnök (AKP-frakció)

Metin Ergun, a külügyi bizottság tagja

Canan Aritman, a külügyi bizottság tagja

Metin Yilmaz, a külügyi bizottság tagja

Atilla Emek, az alkotmányügyi bizottság tagja,

Mahmut Durdu, az alkotmányügyi bizottság tagja

Cahit Bagci, a török-magyar baráti tagozat alelnöke

Dr. Irfan Neziroglu, a jogi igazgatóság vezetője

Nevzat Yikman, a jogi igazgatóság vezetője

Fikret Kicikci, a jogi igazgatóság vezetője

Kadir Aktas jogi szakértő (jogi igazgatóság)

Korkut Türkyarar jogi szakértő (jogi igazgatóság)

Hilmi Soner Erdogan jogi szakértő (jogi igazgatóság)

Ömer Cintosun, a szociális szolgálatok helyettes vezetője

Sedat Akyol, a jegyzői iroda helyettes vezetője

Recep Sahin jogi tanácsos

Yasemin Elibol jogi szakértő (külügyi és protokoll osztály EU ügyekért felelős részlege)

Fuat Kücükaydin, a külügyi és protokoll osztály EU ügyekért felelős részlegének helyettes vezetője

Mehmet Altinkaynak, a parlamenti szolgálatok vezetője

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 07 perc)

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Mindenekelőtt igen nagy szeretettel, tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm a Török Nemzetgyűlés képviselőit. Mielőtt rátérnénk a megbeszélésekre, néhány formalitást nekünk el kell intéznünk, olyanokat, hogy a bizottságunk határozatképes, van néhány helyettesítés. Ezeket majd később a jegyzőkönyv számára elmondom. Kérdezném a bizottságunkat, a magyar parlament Európai ügyek bizottságát, hogy a napirendünkkel kapcsolatban észrevétele van-e valakinek. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.

Akkor kérdezem, hogy támogatják-e a mai napirendünket. (Szavazás.) Egyhangú szavazás. Köszönöm szépen a képviselő uraknak ezt az igen pozitív hozzáállást.

Eszmecsere a Török Nagy Nemzetgyűlés képviselőivel

Az első napirendi pontunk: Eszmecsere a Török Nagy Nemzetgyűlés képviselőivel. Még egyszer nagyon nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm önöket. Ha gyorsan beszélek, akkor tessék rám szólni.

Szeretném mindenekelőtt jelezni, hogy török partnerbizottságunk képviselői és munkatársai egy olyan országban tesznek most látogatást, amely ország nemcsak szavakban, hanem tettekben is kész mindent megtenni annak érdekében, hogy Törökország európai uniós csatlakozása az ésszerű, lehető legrövidebb időn belül és a lehető legsikeresebben menjen végbe. Magyarország és Törökország között a kapcsolatok a történelemben nagyon régmúltra vezetnek vissza. Itt Magyarországon sokan a középkort úgy tekintik, mintha egy török megszállás lett volna, de mi tudjuk, hogy ez nem így van, az valójában egy ottomán megszállás volt, és egy nagyon lényeges különbség van a kettő között. Azt, hogy ez a kapcsolat a kép nép között mennyire mélyen ült, az mutatja, hogy a delegáció egyik tagja, Emek úr, nem látok odáig, hogy melyikőjük az, magyar keresztnévvel rendelkezik, magyar eredetű, hiszen Attilának hívják. Másképpen írják, mint Magyarországon, de egészen biztos, hogy ide vezethető vissza, ezért önt külön is nagy szeretettel köszöntjük.

Szeretném elmondani, hogy Törökország európai uniós csatlakozásának a támogatása nemcsak a kétoldalú kapcsolatokra vezethető vissza, és annak az igen kiváló voltára, hanem arra a meggyőződésre, hogy Európa újraegyesítése nem képzelhető el Törökország európai uniós tagsága nélkül. Tehát ha az Európai Unió későbbi bővítése nem foglalná magában Törökország tagságát, akkor az Európai Unió újraegyesítése nem tudna befejeződni.

Ezen túlmenően nekem személy szerint meggyőződésem, hogy a XXI. század kihívásaira talán az egyik legfontosabb válasz, amelyet az Európai Unió tud adni a világ kihívásaira, ha egy olyan országot, amely nagy ország, és ahol a lakosság túlnyomó része muzulmán vallású, ugyanakkor az ország, az állam szekuláris alapra épül, erkölcsi és politikai kötelességünk felvenni az Európai Unióba, ezzel demonstrálva azt, hogy az Európai Unió nem egy egyházi szövetség, nem egy egyházi kultúrán alapuló szövetség, hanem a piacgazdaságon, a demokrácián, az állam és az egyház elválasztásán alapuló olyan államközösség, ahová mindenki, aki földrajzilag Európához tartozik, és osztja ennek a közösségnek alapvető elveit, helye van, hogy beléphessen.

Amennyiben az Európai Unió, és legyünk őszinték, vannak olyan országok, amelyek ettől a gondolattól velünk szemben fáznak, inkább a kétségeiket hangoztatják. Ha az Európai Unió ennek a kötelességének nem tesz eleget, akkor az Európai Unió a saját hitelességét fogja alámosni, hiszen az Európai Unió erre ígéretet tett, közölte, hogy milyen feltételeket kell teljesíteni, és ha ezen feltételek teljesülése esetén sem válik Törökország taggá, akkor az Európai Unió elveszti hitelét.

A másik oldalon természetesen azok a feltételek, amelyeket az Európai Unió megfogalmazott, és amelyeket Törökország maga is osztott, ezek persze nem könnyű feltételek, és tisztában vagyunk azzal, hogy még van tennivaló ez ügyben. Azonban nekem meggyőződésem, hogy az Európai Uniónak, és azon belül az Európai Unió tagállamainak az eredetileg meghatározott feltételekhez kell magát tartania, és abban az esetben, ha az állam működésében nehézségek merülnek fel, akkor minden segítséget meg kell adni ahhoz, hogy ezeken a nehézségeken Törökország túl legyen.

Tisztában vagyok azzal, hogy szemben velem különböző pártok képviselői ülnek, azzal is tisztában vagyok, hogy ha a török legfőbb ügyészség egy párttal szemben azt indítványozza, hogy az Alkotmánybíróság oszlassa fel, ez úgy tűnik, mintha egy török belügyi probléma lenne, nekem pedig az a meggyőződésem, hogy azért vagyunk egy nemzetközi közösség tagjai, hogy ilyen kérdésekben elmondja a nemzetközi közösség, hogy mit gondol ezekről a lépésekről. Én magam az Európa Tanácsban a liberális frakció vezetőjeként tettem nyilatkozatot, amelyben hitet tettem a szekuláris állam mellett, ugyanakkor elmondtam azt is, hogy az Európai Unió sok országában vannak olyan pártok, amelyek egyházi alapon vagy vallási alapon szerveződnek, ilyenek a kereszténydemokrata pártok.

Nem lehet semmiféle probléma azzal, ha egy tagjelölt országban van egy párt, amely más vallás tanaira alapulva jön létre, s nem egy pártnak kell szekulárisnak lennie, az államnak kell szekulárisnak lennie. Személy szerint nekem az a meggyőződésem - gondolom, kollégáim az asztal két oldalán osztják ezt -, hogy a politikai vitákat lehetőleg nem a bírósági tárgyalótermekben kell eldönteni, mert a politikai viták során van lehetőség és mód arra, hogy azt, amiben nem értünk egyet, korrigáljuk, és alapvetően a lakosság többségének a támogatását kell megszerezni a politikánkhoz. Törökországban ez történt, az AKP végül is megszerezte a lakosság többségének a támogatását. Meggyőződésem szerint nagyon komoly zavart okozna a török államszervezet működésében, hogyha a vezető kormánypártot nézetei miatt az Alkotmánybíróság csak úgy feloszlatná.

Még egyszer: ha valaki úgy gondolja, hogy egy magyar képviselőnek ebben nem kellene megszólalnia, akkor erről is lehet nyilatkozni. Nyilván többen ülnek az asztal túlsó oldalán más érzelmekkel. Tudjuk, Törökországban vannak hagyományai annak, hogy egy politikai párttal szemben a jog eszközeivel lépnek fel, de remélem, egyre kevesebb ilyen lesz. Abban biztos vagyok, hogy amikor Törökország belép az Európai Unióba, ilyentől már nem kell tartani.

Örömmel konstatáljuk, hogy az a büntető törvénykönyvi rendelkezés, amely a törökség megsértéséről szólt, valamelyest finomodott, elképzelése szerint immár a török nemzet megsértése az, ami szankcionálásra kerülne. Szerintem el fog jönni az az idő is, amikor majd ezen is túl tudnak lépni. Magyarországon és az Európai Unió tagállamaiban nincsenek ilyen rendelkezések. Szívesen elmondom önöknek, hogyha valaki Magyarországot bántja, az nagyon rosszul esik; rosszul esik, de ilyenkor nem a bírói teremben folytatjuk le az ezzel kapcsolatos vitákat, hanem a politika, a nyilvános beszéd, a szabad véleménynyilvánítás eszközeivel próbálunk meg a gondolatainknak támogatást szerezni.

Tisztelt Török Barátaink! Rajtunk nem fog múlni. Amikor Törökország az összes feltételt teljesíti, az Európai Tanács tagjai döntést fognak hozni Törökország támogatásáról. Ha akkor még ezek a képviselők ülnek a magyar parlamentben, az európai ügyek bizottságának tárgyalótermében, mi azt fogjuk kérni a kormányunktól, hogy támogassa Törökország európai uniós tagságát. Az ország gazdasága jó. Ha azokat a hiányosságokat, amelyek az országjelentésben vannak, ledolgozzák, és amelyeket még nem, azokban nagyon szívesen segítünk, ha tudunk segíteni, átadjuk a tapasztalatainkat, amelyek persze mások, mint az önöké, hiszen máshonnan jövünk. Mindig van tanulnivaló akár az elkövetett hibákból is, amelyeket elkövettünk, hogy mások ne kövessék el, akár pedig az eredményekből, amelyekben sikeresek voltunk. Tehát a két parlamentnek az a dolga, hogy ezeket a kérdéseket megvitassa, és lehetőleg céljainknak megnyerjük országaink lakosságának a támogatását.

Ebben az összefüggésben szeretném önöknek elmondani, hogy az európai ügyek bizottságát a csatlakozás előtt integrációs bizottságnak hívták. A bizottság nagyon mélyen vett részt az ország európai uniós tagságának a tárgyalásakor. Nekem az volt a meggyőződésem - ez a meggyőződésem ma is -, hogy annak, hogy a bizottság részt vett a tárgyalásokon, az volt a jelentősége, hogy az ott felmerülő problémákat, dilemmákat különböző pártokhoz tartozó országgyűlési képviselőkként a lakosság elé tudtuk tárni, hogy ők is meg tudják vitatni ezeket a kérdéseket. Ha egy kormányzat, a politikai elit az ország háta mögött vitatja meg az európai uniós tagság nagy kérdéseit és részletkérdéseit, az ország úgy fogja érezni, hogy kihagyták a folyamatból. Ezért lenne egy tanácsom, gondolatom: önöknek is érdemes részt kérniük az európai uniós tagság kitárgyalásában, annak érdekében, hogy a választóikkal minél intenzívebb dialógust, kommunikációt tudjanak folytatni. Ez néha nehézségeket okoz, azonban meggyőződésem, hogy hosszabb távon így lehet megszerezni a lakosság támogatását. Tudjuk, a török lakosság nem egyöntetű abban, hogy mennyire óhajtja Törökország európai uniós tagságát, de ebben a képviselőknek, a bizottságnak igen nagy szerepe van, és reméljük, a jövőben még inkább lesz.

Ezeknek a bevezető gondolatoknak a jegyében még egyszer nagyon nagy tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm önöket. Azt javasolom képviselőtársaimnak, hallgassuk meg török vendégeinket, és remélem, nagyon intenzív, nagyon hasznos, egyben élvezetes dialógusnak lehetünk a mai napon tanúi.

YASAR YAKIS, az EU harmonizációs bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Tisztelt Európai Ügyek Bizottságának Tagjai! Mindannyiunk nevében szeretettel és tisztelettel köszöntöm én is önöket. Minden török számára nagyon nagy boldogság, ha egy ilyen baráti országba jöhet, mint Magyarország. Ezt mi is így gondoljuk.

Ezen túl ennek a látogatásunknak egyéb jelentősége is van. Az Európai Uniótól kapott pénzügyi támogatással szeretnénk felgyorsítani Törökország csatlakozását, és az a támogatás, amit kaptunk, a török parlament szervezeti feljavítását célozza. Ennek keretében látogattunk ide. Amikor elfogadták ezt a projektet, végiggondoltuk, melyik az az ország, amelyik a legtöbb segítséget tudja számunkra nyújtani, Magyarországot és Olaszországot választottuk. Magyarországot azért, mert Európában a legsikeresebben elsősorban Magyarország hajtotta végre az európai uniós csatlakozási folyamatot, és szerettük volna tudni, mi ennek a sikerességnek a titka. A másik pedig az, hogy a 2004. május 1-jei csatlakozás során az integrációs bizottságnak már nem maradt funkciója, de reméltük, tudunk találkozni azokkal az emberekkel, akik részt vettek ebben a folyamatban, és számunkra tudnak információkat szolgáltatni. Következésképpen, ahogyan nagyon nyíltan ön is elmondotta, Törökország és Magyarország közötti fantasztikusan jók a kapcsolatok, de nem akarom az időt húzni azzal, hogy ezekre kitérjek. Még egyszer szeretném hangsúlyozni: bennünket az érdekelne, mi volt ezeknek a sikeres tárgyalásoknak a titka.

Volt egy mondata, ami felkeltette az érdeklődésünket: a magyar lakossággal való megbeszélés, illetve a magyar lakossággal való osztozás.

Ezt egyébként előzőleg is már hallottam másoktól is, és a parlamenterek szerepét is kihangsúlyozták, hiszen a parlamenterek a saját választókörzetükben sokkal inkább le tudják mérni a lakosság hozzáállását. Törökországban sajnos, ezt még nem sikerült megoldanunk. Még sajnos, a parlamentnek sem sikerült ezt a dolgot ilyen szintre emelni. De ahogy ön említette az előbb, megpróbálunk önöktől minél több információt kapni mind a sikereikről, mind a hibáikról, hogy mi a saját helyzetünket megjavíthassuk. Természetesen inkább a sikereket szeretnénk eltanulni önöktől.

A nálunk lévő európai ügyek bizottsága nem rendelkezik széles hatáskörrel. A török parlament törvényjavaslatait vizsgálja át abból a szempontból, hogy ezek megfelelnek-e az európai uniós normáknak. Van egy nagy hiányosság: például, ha megállapítják, hogy egy törvény abszolút ellentétes az európai uniós alapelvekkel, ettől még ezt a törvényt előfordulhat, hogy elfogadják a parlamentben, mert csak olyan hatásköre van, hogy ezt véleményezheti, de nem változtathatja meg. (Megérkezik az ülésre dr. Molnár Csaba és Szirbik Imre.) Megpróbálunk ezzel kapcsolatos információkat is szerezni a mostani látogatásunk kapcsán, hiszen tudjuk, hogy az önök Európai ügyek bizottsága sokkal nagyobb hatáskörrel és erővel rendelkezik. Ezeket is szeretnénk megtudni, és azt talán alkalmazni majd nálunk.

Nem akarom szaporítani a szót, a fő kérdés továbbra is az, hogy ezt a csatlakozási folyamatot milyen módon tudták ennyire sikeresen végrehajtani. Közben azért annyi van még, hogy a kollégák között van például Mustafa Elitas, aki a kormányzópárt frakcióelnök-helyettese. De nálunk, Törökországban a frakcióelnök - itt különbség van a török és a nyugat-európai minta között -, nálunk az elnök a miniszterelnök, tehát a kormányzópárt elnöke. Tehát önöknél azt hiszem, az a helyzet, hogy nem lehet a miniszterelnök a frakció elnöke egyúttal, nálunk a törvényhozó szervezet tagja is lehet elnök.

Tehát itt különbségek vannak a két rendszer között, ha ezt nézzük. Ugyanúgy a fő ellenzéki pártnak az igen tisztelt képviselői is megtalálhatók közöttünk. Cahit Bagci úr a török parlamentben a török-magyar baráti tagozat alelnöke. Mind a kormányzópártból, mind az ellenzéki pártból nagyon aktív kollégák vannak itt. Szeretném őket is megkérdezni, hogy van-e valami hozzáfűznivalójuk az eddig elmondottakhoz, és később még konkrétabb témákra szeretnénk rátérni, és szeretnénk önöktől néhány információt kérni. Most a kollégáknak adom át a szót.

MUSTAFA ELITAS alelnök (AKP-frakció): Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Parlament tisztelt Tagjai! Mindannyiukat tisztelettel üdvözlöm. Ahogy a török delegáció vezetője, Yakis úr is elmondta, 2000 óta a török parlamentben nyomon követjük az önöknél történt változásokat az Európai Unióba való belépés után, és ennek nagy fontosságot tulajdonítunk. Mi az 1960-as évekbeli felvételünk óta nagy utat tettünk meg. Most az utóbbi időben felgyorsult ez a folyamat, a koppenhágai kritériumok teljesítését minél gyorsabban végrehajtani a török kormány és a török parlament nagy gondot fordított erre az utóbbi időszakban.

Az utóbbi tíz évben a demokrácia útján egy nagyon gyors változás történt, egy nagyon gyors folyamatnak lehetünk a tanúi, a gondolkodók, a politikusok egy változást hoztak létre, sok minden megváltozott a törvénykezésünkben, a büntető törvénykönyv változtatása is ezek közé tartozik, és ez folyamatosan tovább is folytatódik.

A katonai úton létrejött hatalmat aztán az egész országban létrejött demokrácia követte, majd az alkotmánynak a felülvizsgálata. Ahogy az előbb elnök úr mondta, használt egy olyan kifejezést, hogy a törökökkel szemben lévő szimpátia. 1991-ben egészen más volt a török állampolgárok hozzáállása az európai uniós csatlakozáshoz. (Megérkezik az ülésre Veress József.) 1987-ben, amikor jelentkeztünk, akkor még gyanakodva néztek erre, de 2000-2001-ben körülbelül 70-80 százalékos támogatása volt ennek. De az eltelt utóbbi időszakban az európai uniós illetékesek megnyilatkozásai révén egy kicsit visszaesett a lelkesedés. Az, hogy félreértették és másképpen értelmezték a törekvéseinket, ez őszintén szólva a szimpátia csökkenéséhez vezetett.

Ha ma a török állampolgároktól megkérdezik, hogy szeretnének-e belépni az Európai Unióba, akkor olyan 50 százalékban válaszolnak csak erre igennel. De az Európai Unióban ez valószínűleg 90 százalékos kérdés, tehát akik az Európai Unióban élnek, ha őket kérdezik meg, akkor ez 90 százalék.

Azt hiszem, az európai uniós illetékeseknek is kicsit tapintatosabban kellene néhány dologban megnyilatkozniuk.

Szeretném megköszönni tisztelt kollégáimnak azt a lehetőséget, hogy eljöhettünk ide, és megrendezték számunkra ezt az összejövetelt, továbbá kollégámnak, Yakis úrnak köszönöm, hogy bemutatta ez ügyben a törökországi álláspontot. Tudjuk azt, hogy a mi bizottságunkban is vannak olyan dolgok, amelyeket a szabályzatunkban meg kell változtatnunk, ezt mindannyian közösen meg fogjuk tudni oldani. A többi parlamenti társamnak is köszönetet mondok.

CANAN ARITMAN, a külügyi bizottság tagja: Tisztelt Delegáció! Tisztelt Tagok! A fő ellenzéki párt képviseletében én is sok szeretettel köszöntöm önöket. A Köztársasági Néppárt Törökország európai uniós csatlakozásában egészen konkrét, határozott álláspontot képvisel a csatlakozás mellett.

Az utóbbi időben az Európai Unió vezetőinek a független bíróságunk ellen való néhány megnyilatkozása mind bennünket, mind pedig a török népet provokálta. Az alkotmányunk tulajdonképpen egy olyan alkotmány, amely a lakosság teljes egészének a támogatását élvezte. Demokratikus jogállam vagyunk, a laicizmus, a demokrácia és a jog számunkra olyan dolog, amitől nem tudunk eltekinteni. A bíróságok függetlenek, tehát az ítélkezés független. Az ügyész egy kormányon lévő párttal szemben fogalmazott meg egy vádat, amit a szükséges úton a bírósághoz beadtak. Ez teljes egészében demokratikus folyamat. Természetesen mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy védekezzen, és a bíróság előtt megvédelmezze az igazát, azt viszont nem vonhatjuk kétségbe, hogy a bíróságnak joga van ahhoz, ami itt történt.

Ahogyan önök az előbb kifejtették, a török népet zavarja az a megfogalmazott kritika, amit önök itt megfogalmaztak. A török nép azt mondja, az Európai Unió nem ismeri el, hogy mi jogállam vagyunk. Törökországnak demokratikus, modern, független, laicisztikus jogállamnak kell lennie. A népesség 99 százaléka muzulmán, de ha a muzulmán országokban nincs laicizmus, akkor nincs demokrácia, nincsenek női jogok, nincs modern jogállam.

Voltak már pártok, amelyeket bezártak, így a mostani kormányzó párt előző változatát is. Bezáráskor ők is megfellebbezték a végzést, de az a párt, amelyik a laicizmus ellen működik, nem kaphatott más végzést, minthogy bezárják. Törökország modern, laicisztikus, demokratikus állam, és hiszünk abban, hogy az Európai Unió ebben a szellemben képes ezt elfogadni. Nagyon szomorúak vagyunk, hogy ez a közvéleményben másképpen kerül megvilágításra, másképpen kerül kommentálásra. Kérjük, mutassanak tiszteletet, és bízzanak a független török bíróságokban.

YASAR YAKIS, az EU harmonizációs bizottság elnöke: Köszönöm Aritman képviselő hölgynek azt, amit elmondott. Nem osztozunk a véleményében, de természetesen minden politikai párt a saját véleményét mondja el.

Elnök Úr! Ha megengedi, most rátérnék a látogatásunk céljára. Mi volt az önök szerepe Magyarország csatlakozása során? Ha a többi kollégámnak nincs több ilyen technikai kérdése, kérem, erre akkor térjünk rá, de természetesen az önök bármilyen kérdésére is.

CAHIT BAGCI, a török-magyar baráti tagozat elnöke: Elnök Úr! Tisztelt Parlamenterek! A török-magyar baráti tagozat elnökeként mindannyiukat szívből köszöntöm, ez a Török Nemzetgyűlés 20 fős csoportja. Szeretném elmondani, hogy nagyon jól fejlődik a kapcsolatunk. Ankarában van egy nagyon kedves nagykövetük, aki nagyon jól beszél törökül. Nagyon örülünk, hogy önök között is van, aki törökül beszél, azt hiszem, ő az itteni török-magyar baráti tagozat elnöke.

Mindenféle területen, gazdasági, politikai, katonai területen folyamatosan fejlődik a kapcsolatunk, és hiszünk abban, hogy ehhez mi is hozzá tudunk járulni, főleg a két ország közötti jó kapcsolatok ápolásával. Biztosak vagyunk abban, hogy az európai uniós csatlakozás során az önök országa és az önök tapasztalatai segíteni fognak bennünket a tagság felé vezető úton, aminek nagyon-nagyon örülünk, köszönjük, és mindannyiukat nagy tisztelettel üdvözöljük.

Hogy megosztják velünk, ennek nagyon-nagyon örülünk, köszönjük és mindannyiukat nagy tisztelettel üdvözöljük.

YASAR YAKIS, az EU harmonizációs bizottság elnöke: Ha a kollégák megengedik, akkor én most a kérdéseket szeretném elkezdeni.

Elnök Úr! Az előzőben említette azt, hogy előzőleg ennek a bizottságnak integrációs bizottság volt a neve. Amikor Magyarország még nem volt az Európai Unió tagja, mit tudott ez az integrációs bizottság végezni, mi volt a pontos feladata vagy hogyan végezte ezt? Vagy ön, vagy pedig olyasvalaki, aki előzőleg ebben a folyamatban részt vett, válaszolna erre a kérdésre, nagyon örülnénk, szeretnénk meghallgatni.

Lehet, hogy a törökországi európai ügyek bizottságával való különbségek számunkra még jobban nyilvánvalóvá válnak, és ez segítheti a munkánkat. Tehát az a lényeg, hogy megtudjuk azt, hogy mi az, amit önök itt végeztek.

Nálunk a jelenlegi európai ügyek bizottsága a következőt végzi. Ha a török parlamentben egy törvényjavaslatot nyújtanak be, akkor megnézi, hogy vannak-e az európai uniós szempontból ellentétes dolgok. Ez az alapfunkciója. Ezen kívül nem vesz részt tárgyalásokon, tehát amikor a főtárgyaló jön vagy bármilyen konkrét lépés történik, velünk nem tárgyalnak, nem beszélnek, tehát nem kérik ki a véleményünket. Önöknél ez hogyan volt, milyen pontos feladatuk volt? Ez érdekelne bennünket.

Ha jól tudom, akkor az integrációs bizottság és az európai ügyek bizottsága munkájának meghatározásakor önök a finn mintát vették példának, és azt hiszem, hogy a finneknél nagybizottságnak hívták ezt a bizottságot. Mi volt ennek a nagybizottságnak a feladata? Nagyon örülnénk, ha ezt meghallgathatnánk.

ELNÖK: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Miután csakúgy önöknél, mint nálunk is, a parlamenti viták többnyire a kudarcokról szólnak, nagy öröm számunkra, ha most a sikerekről kérdeznek bennünket. Úgy ítéljük meg mi is, hogy Magyarország európai uniós tagságához a felkészülés és maga a belépés is sikeres volt, de talán az lesz a legjobb, ha az ellenzéki képviselők beszélnek a sikerekről, a kormánypártiak a kudarcokról, és akkor tudunk arra a következtetésre jutni, hogy a sikerek talán egyik legfontosabb összetevője az volt, hogy egy lényegi konszenzus uralkodott a magyar politikában az európai uniós tagságról. Egy olyan ciklusra emlékszem, amikor egy kicsi marginális párt erőteljes Európa-ellenességet fogalmazott meg, ők ki is estek a parlamentből. Egyébként minden mértékadó párt az európai uniós tagság mellett foglalt állást, és szerintem ez egy fontos dolog volt.

Én a feltételek között említeném meg azt, amihez egy nagyon nagy önfegyelemre van szükség, hogy amikor nehézségek merülnek fel, akkor lehetőleg ne mutogassunk Brüsszelre. Van egy ilyen rossz szokás, és hallottuk képviselő asszonytól is, másoktól is, hogy feltételeket támasztanak, és ezt mondjuk se a török, és a magyar lakosság sem szereti. Én ilyenkor mindig azt szoktam javasolni, hogy ne azt mondjuk, hogy ez Brüsszel miatt fontos, hanem azt mondjuk, hogy ez nekünk fontos. Nekünk, magyaroknak, nekünk, törököknek, mégpedig azért, mert ha mindig azt mondjuk, hogy jaj, Brüsszelben ezt akarják, ettől senki nem fogja azt a döntést megszeretni, de Brüsszelt elkezdik utálni. Tehát nem segít ezeken a dolgokon, és nekem az a tapasztalatom, hogy azok a feltételek, amelyeket Brüsszel Budapesttel szemben támasztott, elsősorban nekünk, magyaroknak volt jó. És azért kellett ezeket teljesíteni, mert ettől egy sikeresebb, jobban működő országot tudtunk építeni.

Valóban a bizottság funkciói eltértek a csatlakozást megelőzően és a csatlakozást követően. Nagy örömömre szolgál, hogy itt ül közöttünk Hörcsik képviselő úr, aki az első ciklusban ennek az integrációs bizottságnak az elnöke volt. Nagyon szívesen meg is adom neki a szót, hogy számoljon be a legelső ciklus tapasztalatairól, hogy akkor a bizottság mikkel foglalkozott. Szívesen kiegészítem majd, de azt szeretném, hogy itt képviselőtársaim a saját szempontjukból mondják el, hogy ők hogyan élték meg ezeket az időket a bizottságban. Elnök úr, tessék!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgy és Képviselő Urak! A legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevében tisztelettel köszöntöm önöket. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy önök itt vannak a magyar parlamentben, hiszen számunkra egy nagy tanulság az európai integrációs folyamatban, hogy a parlament nélkül nincs sikeres európai integráció. Ez számunkra nagyon-nagyon fontos megállapítás, mert a mindenkori kormányok igyekeznek kihagyni, azt is mondhatnám, hogy egy kicsit lenézni a parlamenti képviselőket. Úgy gondolják, hogy a mindenkori kormányok sikerei az európai integráció és a csatlakozás. Én 1990-től ezt a folyamatot megéltem, hogy milyen szerepük volt és lehetett Magyarország európai integrációs csatlakozásában.

Még mielőtt néhány konkrét dolgot is elmondanék, úgy hiszem, fontos az, hogy mind a török, mind a magyar parlament képviselői figyeljenek egymásra, tartsák a kapcsolatot, és személyemben is - a legnagyobb ellenzéki párt raportőre, a török EU-s csatlakozás raportőreként - figyelemmel kísérem azt a folyamatot, ami Törökországban zajlik, másrészt pedig, mint az euromediterrán parlamenti közgyűlés tagja, több török képviselővel is szoktam találkozni, és részt veszek az Európai Néppárt azon folyamatában, amit úgy jellemeznék, azt mondhatnám, hogy párbeszéd a kereszténydemokrácia és az iszlám demokrácia között.

Egy olyan városnak vagyok a polgármestere, ahol már régóta van kapcsolat Rákóczi városával, Tekirdaggal, Rodostóval. Tehát ezzel is szeretném érzékeltetni, hogy mi empátiával viseltetünk a török képviselők felé, és szeretnénk segíteni Törökország európai integrációját. Ugyanakkor látjuk, hogy rengeteg problémát kell még önöknek megoldani ebben a tárgyalási folyamatban.

Most rátérve a konkrét kérdésre: a magyar parlament pártjai alapvetően egyetértettek az európai csatlakozásban. Ez kulcskérdés volt, és ma is kulcskérdés. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az a kampány, amit a négy parlamenti párt a csatlakozás előtti második évben megkezdett, a kormány is egy saját propagandát fejtett ki, rengeteg pénzt elköltött, és mint ellenzék, többször kritizáltuk, hogy kevés haszonnal. Mi segítségére jöttünk a kormánynak, és a négy parlamenti párt, ellenzék és kormánypártok, összefogtunk, és minden választókerületbe elmentünk, egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselővel, és az emberekkel találkoztunk, konferenciákat szerveztünk.

Ezt ajánlom önöknek is, mert Brüsszelre még a mai napig is egy kicsit furcsán néznek a magyar polgárok. Tudják, nekünk a szocializmusban kötelező volt, hogy Moszkvára nézzünk. Ez 1990-től megváltozott, de az emberekben régi beidegződések voltak. Úgy hiszem, itt a csatlakozásról alulnézetből, az egyszerű polgár szemszögéből különösen a mezőgazdasággal foglalkozók, olyan kérdéseket vetettek nekünk fel, amelyekre szakértők segítségével próbáltunk válaszolni. Nyugodtan elmondhatom, hogy a parlamenti túra vidéken és a fővárosban egyaránt sikeres volt, nagyban hozzájárult az európai uniós csatlakozásunkhoz.

Nagyon fontos az, hogy a törvények harmonizálásában a parlamentek már az előcsatlakozás során részt vegyenek, hiszen az Európai Uniónak nagyon lényeges a törvényi megfelelőség. Éppen ezért ugyan 1990-től a bizottságunk nem vesz részt a kormányok és a Bizottság közötti tárgyalásokban, de háttérként sokat segít abban, hogy olyan törvényeket tűzzenek napirendre, amelyeket harmonizálni kell.

Még egy fontos tanulság van: a parlamenti képviselőknek megvan a beszéd szabadsága. Amikor egy kormányzó párt, illetve egy miniszterelnök az Európai Bizottsággal találkozik, a diplomáciai formulák kötöttek, viszont egy parlamenti képviselő sokkal szabadabban nyilváníthat véleményt. Azt hiszem, az európai csatlakozásunkban a magyar parlament kivette a részét, és ezt a polgárok is tudják. Ezért fontos, hogy önök itt vannak, hogy ezeket a tapasztalatokat átvegyék, mi pedig, akár ellenzék, akár kormánypárt, szívesen adjuk, hogy segítsük az önök csatlakozási folyamatát.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr.

Ékes képviselő úr következik.

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr.

Én is nagy örömmel veszem tudomásul a találkozást, hiszen önök között is vannak régi ismerősök, akik az EBESZ tagjaiként már hosszú évek óta dolgoznak az európai rendszerben.

Egy olyan dologra szeretnék rávilágítani, ami esetleg Törökország európai uniós csatlakozásának 40-50 százalékos megítélésén tudna javítani. Annak idején az integrációs bizottság tulajdonképpen minden fejezetet végigtárgyalt a kormányokkal együtt. Nagyon figyeltünk és ügyeltünk tehát arra, hogy lehetőleg az integrációs bizottság előtt is átfussanak a fejezetek, nézzük meg, milyen törvények vannak Magyarországon, amelyek már alkalmasak az uniós előírásokra, és milyen törvények azok, amelyeken változtatni kell.

Önök úgy fogalmaztak, hogy Magyarország sikeresen csatlakozott, de én szeretnék úgy fogalmazni, hogy Magyarországnál vannak, akik sikeresebben csatlakoztak az Európai Unióhoz. Ezt mondom azért is, mert Magyarország önzetlen volt a segítségnyújtásban: felhívtuk a román képviselők figyelmét a csatlakozási fejezetek tárgyalásánál az általunk elkövetett hibákra vagy adott esetben azokra a fejezetekre, amelyek Magyarország számára nem teljes haszonnal zárultak le, hogy mire vigyázzanak, de ugyanezt megtettük a bolgár képviselőkkel is, vagy ugyanezt megtettük a horvát képviselőkkel, sőt mi több, Magyarország az elsők között kezdeményezte Horvátország uniós csatlakozását, és most ugyanez a helyzet jelen pillanatban Szerbia esetében is.

Az integrációs bizottság a fejezetek tárgyalását jobbító szándékkal valóban végig nyomon követte - ebben egyébként egyetértés volt a parlamenti pártok között -, majd amikor a fejezetek lezárásra kerültek, és Magyarországgal is közölték, hogy mikor csatlakozhat az Európai Unióhoz, Magyarország megfigyelőkkel nagyon aktívan részt vett az uniós folyamatokban, a döntések előkészítésében, valamint a magyar törvények átültetésében is. Ahogyan Hörcsik elnök úr is elmondta, akkor alkalmas volt erre a hat, majd a négy parlamenti párt, és az alapvető dolgokban megegyeztünk. Megpróbáltuk közösen, minél szélesebb körben, minél több vitával, minél több konferenciával roadshow-szerűen végigjárni az országot, és az embereket meggyőzni arról, hogy nem testidegen az uniós csatlakozás, nem kell félni, és ha a kormányok, a parlament - fogalmazzunk úgy - józan döntéseket hoz, az európai uniós csatlakozás Magyarország előnyére válik. Ebben látok lehetőséget. Tudom azt, hogy talán egyetlen uniós tagország sem várt olyan sokat, és nem nyújtotta be olyan korán az Európai Unióhoz való csatlakozási igényét, mint Törökország, mégis vajúdnak a hegyek - ezt kell mondanom -, de vannak kérdések, amelyeket otthon mindenképpen önöknek kell elrendezniük. Ilyen a Ciprus kérdés, a kurd kérdés és az utóbbi időben fellángolt német-török vita az oktatás területén. Ezeket önöknek kell rendezniük, ezekben otthon, a parlamenten keresztül önöknek kell olyan döntéseket meghozniuk, amelyek a jelenlegi huszonhét tagország esetében eloszlatják azokat a kételyeket, amelyek bizonyos fejezetek lezárását nem tudják lehetővé tenni, annak ellenére, hogy most, a jelenlegi elnökség alatt Szlovénia mindenképpen szeretné, ha az önök esetében több fejezet lezárásra vagy újranyitásra kerülne. Ebben bizonyos döntéseket mindenképpen önöknek kell meghozniuk.

Úgy érzem, az uniós csatlakozás tekintetében a pártok között nem kellene ellenségeskedni - nálunk is voltak, most is vannak ellenségeskedések -, de teljesen természetes, hogy az uniós csatlakozás tekintetében önöknek is szorosabbá kell zárniuk azokat az alapvető kérdéseket, amelyek az ország sorsa szempontjából, a török nemzet és a társadalom uniós csatlakozása szempontjából hosszú távon fontosak, és hosszú távon meghatározzák azt, hogy azok a kételyek, amelyek az egyes uniós tagországok részéről valóban megfogalmazódnak, minél gyorsabban eloszlatásra kerüljenek.

Amikor ez az integrációs bizottság befejezte a tevékenységét, tulajdonképpen az európai ügyek bizottsága vette át ezt a szerepkört. Nem biztos, hogy az előkészítés folyamán minden uniós törvényt a magyar parlamentnek kell megvitatnia, hiszen az európai ügyek bizottsága az, amelyik valóban számon kéri, bekéri és javaslatokat tesz arra, hogy Magyarország a különböző törvények képviseleténél hová helyezze a hangsúlyt. Tehát én is ezt tudom kérni, javasolni, ajánlani, és abban maximálisan partnerek tudunk lenni, hogy úgy a negatív, mint a pozitív tapasztalatokat is átadjuk önöknek, felhívva a figyelmet arra, hogy a különböző fejezeteknél mire vigyázzanak, min lehet esetleg elcsúszni akár az agrár területen, akár egyéb más területen is.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr.

Parancsoljon, Veress képviselő úr!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr.

Tisztelt Vendégeink! Volt időszak, amikor az európai uniós alapokkal dolgozva két szakaszt lehetett látni a magyar csatlakozásban. Az első az, amivel önök is dolgoznak, ez a csatlakozás előtti időszak. Azt hiszem, ilyenkor nehéz észrevenni, mekkora változásokat okoz a csatlakozás folyamata egy ország életében. Magyarország esetében nagy vitákat váltott ki, hogy úgy csatlakoztunk, hogy nem vettük észre, és ez volt a jó, mert gyakorlatilag a csatlakozás pillanatára bizonyos valóban fontos változások bekövetkeztek az országban. Ez az értelmük a csatlakozási előkészítő tárgyalásoknak, a jogi változásoknak, az intézmények kialakításának, azaz mire egy ország formálisan az Európai Unió tagjává válhat, addigra bizonyos mechanizmusoknak már valóban működniük kell.

Ehhez az időszakhoz már úgy tudom, minden ország esetében valamilyen pénzügyi támogató eszközt az Európai Unió rendelkezésre bocsát, amit elsősorban természetesen az intézményrendszer kiépítéséhez, az előbb említett folyamatnak a pénzügyi segítéséhez próbálnak hozzárendelni. Aztán következik az a második időszak, amikor a pénzügyi eszközök léptékében megnövekedve próbálják ezt a folyamatot segíteni. Azt hiszem, hogy a mi tapasztalataink is azt bizonyítják, hogy bármekkora eszközökről, bármekkora összegről is van szó, ezek nem tudják megközelíteni azokat a változásokat, amelyeket a jogrendszer átalakítása, az intézmények kialakítása és ezen keresztül a megnövekvő befektetési hajlam hozhat, legyen szó belföldi tőkéről vagy külföldi befektetésekről. Azt gondolom, hogy a magyar csatlakozási folyamat egyik nagy tapasztalata éppen ez volt, hogy mennyire sikerül megmozgatni ezeket a befektetéseket, hiszen ezek azok, amelyek valóban átalakítják a gazdaságot, és átalakítják a mindennapi működést is.

Ha már elnök úr említette, hogy kormánypárti képviselőként beszéljünk a nehézségekről, akkor azt hiszem, az egyik ilyen nagyon komolyan megtapasztalt nehézségünk éppen az volt, hogy részben az uniós csatlakozási folyamat eredményeként, Magyarország a térségben hosszú éveken keresztül a legnagyobb tőkevonzó képességgel rendelkező ország volt. Ennek eredményeként a legnagyobb multinacionális cégek megjelentek Magyarországon, vagy privatizáció keretében vagy zöldmezős beruházásokkal igen jelentős termelési kapacitásokat alakítottak ki, és valóban motorjaivá váltak a gazdasági, társadalmi modernizációnak.

Amiért ezt a negatívumokhoz kapcsolódva említem meg, az az, hogy a gazdaság átalakulása felemás módon következett be. A nagy cégek esetében ez a folyamat valóban megtörtént, az itt lévő, többnyire külföldi tulajdonú nagy cégek valóban integráns részei a globális világgazdaságnak, míg a magyar tulajdonú cégek jelentős része - sajnos, azt hiszem, azt kell mondanom, hogy túlnyomó többsége - még nem ment keresztül a szükséges modernizációs alapokon vagy fázisokon, azaz a magyar gazdaság igen erőteljesen kettészakadt, duális gazdasággá vált: a nagy cégek nagyon gyorsan fejlődnek, nagyon hamar válaszolnak a világgazdasági kihívásokra, hiszen az anyacégeikkel együttműködnek, míg a magyar gazdasági szereplőknél sajnos, ez a folyamat nem ilyen dinamikus és nem ilyen gyors.

Azt hiszem, hogy az egyik nagy tapasztalat éppen az, célszerű odafigyelni arra, hogy ez a kettősség ne alakulhasson ki vagy ne erősödhessen meg, hiszen adott esetben, Magyarország esetében számszerűen ezek a kisebb mikro-, kis- és középvállalatok adják a Magyarországon működő vállalkozások 99,6 százalékát, ezek adják az export felét, lassan kevesebb, mint felét, és ezek adják a foglalkoztatás nagyobbik részét. Amennyiben itt nem sikerül egy modernizációt kialakítani, akkor bizony, az európai uniós csatlakozás a sikerekkel együtt feszültségeket is generál, és ezek a feszültségek elkerülhetetlenek. Adott esetben a mezőgazdaságnál, miközben azt hiszem, hogy igen jelentős pénzforrások jelennek meg az előcsatlakozási alapoknál is, de főleg a csatlakozás után, megint egy felemás folyamatban a korszerűsödő mezőgazdaság munkaerőt bocsát ki, képzetlen, alulképzett munkaerőt, ugyanakkor képzett, magas képzettségű munkaerőt igényel.

Ezek tehát azok a folyamatok, amelyek a csatlakozás kapcsán egyszerre jelentenek eredményeket, és egyszerre jelentenek új kihívásokat, amelyekre nagyon jelentős részben jogi, intézményi eszközökkel kell odafigyelni, azaz segíteni kell, hogy a társadalom alkalmazkodóképessége megerősödhessen, ugyanakkor egyfajta politikai konszenzusra kell törekedni, hiszen nagyon csábító az, hogy a mindenkori kormánypárt és a mindenkori ellenzék heves szócsatákat vívjon nehézségek kapcsán, és ne koncentráljon...

YASAR YAKIS, az EU harmonizációs bizottság elnöke: Elnézést, egy kicsit lassabban, ha lehetne. Köszönöm szépen.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Tehát heves szócsatákat vívjanak különböző nehézségek kapcsán, és kevesebb erő maradjon ezeknek a feloldásában az együttműködésre.

ELNÖK: Befejezte, képviselő úr? (Veress József: Igen.) A Szocialista Pártból további hozzászólás? (Nincs jelzés.) Egy rövid kiegészítést elnök úrnak ahhoz a kérdéséhez, hogy maga a bizottság hogyan vesz részt a tárgyalásokban. A formális tárgyalásokban persze sehogy, az kormányközi, ugyanakkor az integrációs bizottság az európai parlament-beli partnerekkel, a nemzeti tagállamokban a parlamenterekkel és a kormányokkal, sőt a Bizottsággal is rendszeresen folytatott tárgyalást annak érdekében, hogy azok az információk, amelyek a partnerekben vagy a Bizottságban voltak, eljussanak hozzánk, és ezeket mi ki tudjuk vinni a lakosokhoz.

Tehát nem a közvetlen tárgyalásban, de amögött intenzív tárgyalásokat folytattunk, és persze, a magyar külügyminiszter és a főtárgyaló rendszeres vendége volt az integrációs bizottságnak, ahol a bizottság tagjai - párttagságtól függetlenül - kérték számon a kormány integrációs tevékenységét, és igyekeztünk együttesen nyomást gyakorolni rájuk, bárkik is legyenek.

Nagyon egyetértek Veress képviselő úrral, amikor azt kérdezik tőlünk, hogy a csatlakozásnak mi volt a legnagyobb eredménye, azt szoktuk mondani: az, hogy nem lehetett észrevenni. Tehát 2004. május 1-jén a legnagyobb eredmény az volt, hogy nem lehetett észrevenni, nem volt egy sokkhatás, ez arra utal, hogy Magyarország kellően felkészült.

Végül abban pedig Ékes képviselő úrral értek egyet, hogy persze, mindegyik ország a döntéseket saját maga hozza meg. Nem tud Brüsszelben sem a Bizottság, sem a Tanács, sem a Parlament Törökország helyett egyetlen döntést sem meghozni. Ettől azonban valamelyest eltérő, hogy véleményt formál a dolgokról, tehát képes-e befolyásolni a döntéseket. Hadd mondjam el, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ez milyen érzékenységeket érint. Higgyék el nekem, amikor Budapesten két évvel ezelőtt a rendőrség egy szabálytalan tüntetést szétvert, akkor nemcsak a magyar politikában voltak erről különböző nézetek, hanem az Európai Unió intézményeiből, a Parlamentjeiből, a Bizottság részéről véleményt formáltak erről. Azt tapasztalom, hogy ez egy érzékenységet érint, hogy most miért kell nekünk külső véleményhez fordulni, miért nem intézzük el magunknak. Amikor a saját véleményünket igaznak látjuk, akkor könnyebb, amikor ellenünk foglalnak állást, persze nehezebb, de néha így, néha úgy foglalnak állást. Úgy látom, hogy ez segít mindannyiunkon, abban, hogy lássuk, hogy hogyan látnak bennünket kívülről. A döntést ettől még egy országnak kell meghoznia, de szerintem ezek hasznos folyamatok, végül is az integrációnknak az egyik lényege, hogy mi is beleszólunk abba, hogy hogyan látjuk a világot az ország határain kívül, és cserébe beleszólnak abba is, hogy nálunk a dolgok hogyan történnek. Szerintem ezt meg lehet szokni, és ezek izgalmas viták lehetnek adott esetben, és persze tévedni emberi dolog, szokás mondani.

YASAR YAKIS, az EU harmonizációs bizottság elnöke: Köszönöm szépen, elnök úr. Megkaptuk a szükséges információkat öntől és a többi kollégától is. Törökországban soha nem gondoltuk azt, hogy anélkül lépnénk be az Unióba, hogy ne teljesítsük a feltételeket. Azt mondtuk, hogy szeretnénk belépni, és nem mondtuk azt, hogy nem tudjuk teljesíteni ezeket a feltételeket. Természetes, hogy az összes feltételt teljesítenünk kell ahhoz, hogy beléphessünk. De akkor, ha teljesítettük, és ha azt, amit másoktól megkívántak, azokat a feltételeket teljesítettük és tőlünk más dolgokat kívánnak, akkor ez megrázza az Európai Unió alapjait, ha ilyen jellegű feltételek vannak. Ez az egyik.

A másik: Törökország nem európai ország, ázsiai ország, és nem szeretné maga mellett látni az európai zsidó, keresztény hagyományokat, ezen kívül esik, ezt nem követi, muzulmán ország, ezeket a megfogalmazásokat nem vesszük komolyan. Miért? Mert a törökországi csatlakozás egy hosszú folyamat. A múlt évben a török állam által kiadott dokumentumnak az volt a neve, hogy "Törökország csatlakozása 2007-2013". Ez a dokumentum azt fogalmazza meg, hogy az elkövetkezendő hét évben Törökországnak milyen utat kell megtennie; nem arról szól, hogy az Európai Unió mit szeretne tőlünk, hanem arról szól, hogy mit tervezünk megtenni az elkövetkezendő hét évben.

Amikor Törökország 2005-ben odaérkezett az európai uniós csatlakozás kapujába, azok, akik például most ellenzik Törökország csatlakozását, mire mi a kapuba érkezünk, addigra már nem lesznek hivatalban, ezért nem akarunk belebonyolódni ezekbe a vitákba, inkább előrenézünk a távoli jövőbe, félretesszük azt, hogy egyes országok egyes vezetői mit mondanak az európai uniós csatlakozás folyamatában, és ezt az időt arra használjuk, hogy Törökország saját magát átalakítsa, fejlessze, működőképesebb demokráciát alakítson ki, megszüntessük, minimalizáljuk a korrupciót, és Törökországot modernebb, működőképesebb állapotba hozzuk. Ha ezt biztosítottuk, akkor ez egészen más Törökország lesz, egészen más európai uniós kapcsolat lesz, és majd meglátjuk, akkor kik lesznek hivatalban, akikkel tárgyalni fogunk, valószínűleg nem azokkal, akikkel most, más lesz a politikai helyzet is a Közép-Keleten, a Kaukázusban és a többi. Törökországnak fontos kiegyenlítő szerepe van a keleti végeken.

A másik nagyon fontos kérdés, amit most nem tudunk megmondani, hogy akkor a török nép egyáltalán akar-e az Európai Unióba belépni. Ha tehát most azt mondjuk, hogy iksz, ipszilon ország vezetője, elnöke ezt mondta, azt mondta, nem érdemes ezeknél leragadni. Önök is említették, Magyarország is azzal foglalkozott, hogy Magyarország számára ez miért jó, és Magyarországot vették mértéknek. Törökországnak is ezt kell tennie.

Azt hiszem, a programban az van, hogy 11.15 órakor ennek a megbeszélésnek vége van. Most 11.15 óra van, nem tudom, folytathatjuk-e. Ha nem, akkor be kell fejeznünk. Nagyon-nagyon örülünk annak, hogy itt lehettünk. Először az elnök úrnak szeretnénk megköszönni, és a bizottság tagjainak is köszönjük, hogy itt lehettünk, és szólhattunk.

ELNÖK: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Kollégák! Néhány percünk talán még van arra, hogy megállapítsuk, minden jelentős kérdésben egyetértés van közöttünk. Egyetértés van abban, hogy azok a "követelmények", amelyeket velünk szemben is megfogalmaztak, önökkel szemben is megfogalmaznak - szabadságjogok, korrupció és a többi -, a mi érdekünk. Nem Brüsszel, nem az Európai Unió érdeke, a mi érdekünk, hogy ezeket megoldjuk. Abban is teljes az egyetértés, hogy új feltételeket ne támasszunk. Tisztán, nyíltan kell játszani, meg kell mondani, miket kell teljesíteni, és ha azok teljesültek, akkor be kell engedni.

Abban szeretném osztani az elnök úr optimizmusát, hogy nem tulajdonít nagy jelentőséget annak, hogy Európában sokan keresztény, zsidó kultúráról beszélnek. A probléma persze abban van, hogy ezek a politikusok itt nagyon komoly félelmekre játszanak. Politikusok jöhetnek, mehetnek, de ha a félelem magvát elültették, ennek persze lehetnek káros következményei. Azt gondolom, az Európai Unióban mindenki olyan vallást gyakoroljon, amilyent jónak lát, és remélem, húsz év múlva azt tudjuk majd mondani, hogy a keresztény, zsidó, mohamedán és hindu kulturális alapjainkat védjük, de nem tudom, kitől, mert maga az Európai Unió nem ezekre az értékekre épül.

Ennek jegyében, ennek szellemében szeretnék hangot adni annak az őszinte óhajomnak - ebben a magyar parlamentben minden politikai párt nézetét osztom -, hogy az Európai Unióba önök minél előbb tudjanak belépni, azért, hogy ebben a csöppet sem könnyű vállalkozásban, ami nagyon sok nehézséggel van kikövezve, együtt tudjunk tovább harcolni. A globalizálódó világban még Törökország is kicsi, nemhogy Magyarország, és ebben közös stratégia mentén össze kell tudnunk fogni, azért, hogy lakosaink jobban éljenek, nagyobb biztonságot élvezhessenek, szabadabbak legyenek. Végül is erre törekszünk mindannyian, amióta felcseperedtünk. Nagyon bízom abban, hiába is hullik ki a hajam, a maradék őszül, de azért megéljük azt, hogy Európa ilyen értékek mentén tudjon újra egyesülni. Én magam nagyon bízom ebben.

Nagyon szépen köszönöm önöknek a látogatást. Még sok fontos tárgyaláson vesznek részt, ezekhez sok sikert kívánok. Június elején a bizottságunk készül Ankarába, hogy folytassuk a mai napon megkezdett párbeszédet, amelyet soha nem szabad befejeznünk, mert mindig újabb és újabb kihívásokkal találkozunk.

Nagyon szépen köszönöm mindannyiuknak.

YASAR YAKIS, az EU harmonizációs bizottság elnöke: Mielőtt még elmennénk, engedje meg, elnök úr, egy apró emléket szeretnék önnek átadni. (Átadja dr. Eörsi Mátyásnak az ajándékot. - Taps. - A török delegáció távozik a teremből. - Rövid szünet.)

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat. Tasnádi Péter képviselő urat Gál J. Zoltán, Botka képviselő urat Legény képviselő úr, Pelczné Gáll Ildikót Firtl Mátyás, Braun képviselő urat Ékes József, amint visszatér, Ivanics képviselő urat pedig Hörcsik Richárd képviselő úr képviseli. (Horváthné dr. Fekszi Márta: Akkor most lesz a magyar-francia, amit Ivanics úr akart?) A frakció nevében indítványozta a képviselő úr... (Horváthné dr. Fekszi Márta: De nincs itt.)... - most mit csináljunk? -, hogy a magyar-francia stratégiai partnerségről a bizottság tartson egy vitát. Akkor most meg is kérném az indítványozó párt képviselőjét, hogy pár szóban azért szóljon, hogy miért kérte ezt, és akkor rátérünk. Tessék parancsolni, képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Ivanics képviselőtársam valóban kezdeményezte ezt a napirendi pontot, azonban más, halaszthatatlan feladatának ellátása miatt sajnos, nem tud itt lenni, ezért én helyettesítem képviselő urat.

Tisztelt Államtitkár Asszony! Úgy hiszem, hogy az elmúlt időszak egyik pozitív fejleménye volt a parlamentben, hogy a magyar európai uniós elnökséggel kapcsolatban létrejött egy ötpárti konszenzus, aminek az volt a lényege, hogy a kormány megfelelően informálja a parlamenti pártokat, és egyfajta együttműködéssel készülünk erre a nagy kihívásra. Éppen ezért meglepődve tapasztaltuk a sajtóban azokat a híreket, amelyek ennek a konszenzusnak ellentmondani látszanak. Tudniillik a kormány az EU-s elnökséggel kapcsolatos ötpárti együttműködésre tekintettel, szerintünk köteles lett volna tájékoztatni a parlamenti pártokat arról, hogy az európai uniós elnökség kérdéskörében milyen együttműködéseket tervez más országokkal, más tagállamokkal.

Tehát szeretném hangsúlyozni, hogy mi is a sajtóból értesültünk, hogy a külügyminiszter asszony 2008. április 17-én a belga külügyminiszterrel közös egyetértési nyilatkozatban rögzítette a spanyol-belga-magyar elnökségi trióra történő felkészülés kereteit. Egyes források szerint csak egyeztettek róla, de még nem állapodtak meg.

Tehát úgy hiszem, hogy amiben megállapodtunk, a kormány nem azt a politikát folytatta és folytatja, mert ellentétes az európai uniós elnökséggel kapcsolatos ötpárti együttműködés szellemiségével, és szerintünk ez megkérdőjelezi a kormány hangoztatott elkötelezettségét a 2011-es magyar EU-elnökségre való közös felkészülést illetően.

Tehát úgy hiszem, hogy erről bizonyára lesz szó május 6-án, az Európai Unió elnökségi munkacsoportja következő ülésén.

Éppen ezért szeretnénk megkérdezni államtitkár asszonyt, hogy mi ennek a francia-magyar stratégiai megállapodásnak a lényege, mi lesz a nemzetközi jogi formája? Egy nyilatkozat, vagy érinti-e a francia-magyar stratégiai együttműködés a 2011-es magyar EU-elnökséget? Arra is kíváncsian várjuk a választ, hogy mi lesz az összetétele és mi lesz a konkrét feladata az ezen a héten felállítandó vagy már esetleg felállított, francia prioritásokkal foglalkozó francia-magyar munkacsoportnak? Milyen gyakran fog ülésezni ez a munkacsoport? Magyar részről kik lesznek esetleg a tagjai?

Tehát ezekre a kérdésekre várjuk tisztelettel első körben a választ. Köszönöm szépen.

Tájékoztató a magyar-francia stratégiai partnerségről

ELNÖK: Köszönöm szépen. Akkor tisztelettel köszöntöm körünkben Horváthné Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium államtitkárát. Megkérném, hogy számoljon be a bizottságnak a magyar-francia stratégiai partnerségről, ez volt az alapkérés, közben a szóbeli kiegészítés ezt valamelyest tágította, de ez nem probléma. Államtitkár asszony, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat, tessék parancsolni!

Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár bevezetője

HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagyon örülök most, hogy ezen a bizottsági ülésen ez felmerült, mert itt elég sok félreértést akkor helyben meg tudunk oldani, és a következő ötpárti találkozókon ezt úgy gondolom, hogy már nem is fog szerepelni a kérdés.

A belgára csak gyorsan hadd mondjam azt, hogy én is olvastam azt a sajtóinformációt, hogy aláírt a miniszter asszony valamit. Semmit nem írt alá, úgyhogy nem tudom, hogy a sajtó honnan vette. Nem írtunk alá semmit. Természetesen az elnökségről, miután trojkában dolgozunk, beszéltünk, rögzítésre semmi nem került, de általános eszmecsere volt erről.

A magyar-francia partnerség: itt szintén említjük a kormány által vállalt kötelezettséget, amely az ötpárti nyilatkozatban megfogalmazásra került. Miről van itt szó?

Amikor Sarkozy elnök úr Magyarországra látogatott, számunkra is felajánlott egy stratégiai partnerségi együttműködést. Ez, ami most kimunkálásra került az elnöki látogatást követően, ez a Sarkozy-Gyurcsány találkozón volt elfogadva. Mindkét Külügyminisztérium és a francia elnöki hivatal járult hozzá, egy politikainyilatkozat-keretet dolgoztunk ki, és ez a politikai nyilatkozat a stratégiai együttműködésről. Természetesen a politikai, ezen belül az Unióban, mint tagállamként való együttműködés kereteit, katonai és védelempolitikai kérdéseket, gazdasági, pénzügyi együttműködést, külön nevesítve a mezőgazdaság területén - és itt ne csak uniós kérdésekre gondoljon, tehát itt bilaterális kérdésekről is szó van -, fejlesztési együttműködést és kulturális, nyelvi együttműködést.

Mondhatnám azt is, hogy képviselő úr bizonyára emlékszik arra, hogy 1991-ben írtuk alá a rendszerváltást követően a magyar-francia alapszerződést, és ez az alapszerződés volt az, ami lényegében ugyanezeket a politikai együttműködési kereteket jelölte meg.

90

91-100/Gy (Fekszi Márta)

1991 óta azért elég hosszú idő eltelt, azóta uniós tagállam lettünk, NATO-tagállam lettünk, és az együttműködésünk prioritásai is változtak.

A szövegezés többé-kevésbé elkészült. Ehhez a stratégiai együttműködési politikai nyilatkozathoz a szakértők mindegyik főbb területhez kidolgoztak egy cselekvési tervet, amit említettem a képviselő úrnak. Semmifajta munkacsoport felállításáról szó nem volt, nincs is munkacsoport, tehát nem is tud ülésezni, ezt egészen biztosan meg tudom önnek említeni. Ez a politikai stratégiai együttműködési nyilatkozat az elnökségről konkrétan nem tartalmaz semmifajta együttműködési területet. Az egy másik kérdés, hogy mi a francia elnökség alatt cselekvőlegesen szeretnénk bekapcsolódni olyan területekre, amelyek a magyar diplomácia és a magyar kormány szándékában állnak, illetve szeretnénk átvenni a francia tapasztalatokat, hiszen ők mint régi uniós tagállam nem először elnökök. Valóban a két minisztériummal, a mezőgazdasági minisztériummal és a francia Migrációs Minisztériummal folytak tárgyalásaink. Ez azt jelenti, hogy a Külügyminisztérium a személyi állományából a diplomaták közül a francia elnökség idejére több kollégát kiküld Párizsba - ez a saját költségükön történik -, akik bekapcsolódnak különféle területekre. Ilyen lesz, hogy a lisszaboni szerződés végrehajtásával kapcsolatos politikai koordinációs jogi titkárságra küldünk egy kollégát; küldünk egy kollégát, aki a francia logisztikai, szponzori, szervezési protokollkérdésekbe fog bekapcsolódni; megy egy összekötőnk; megy a francia Migrációs Minisztériumba egy diplomatánk. A mezőgazdasági minisztérium is kiküld, mert nagyon fontos - ebben is volt elvi megállapodás a francia elnök magyarországi tárgyalása során -, hogy a KAP továbbfejlesztésébe és felülvizsgálatába, ami közös érdekünk, bekapcsolódjunk. Tehát itt egyszerűen arról van szó, hogy magyar diplomaták a francia elnökség ideje alatt tapasztalatszerzés céljából dolgozni mennek.

Munkacsoport tehát nincsen. Azt nagyon fontosnak tartjuk, hogy ott legyünk, lássuk, hogyan csinálják az elnökséget, hogy ezzel is tapasztalatot szerezzünk. Itt el kell mondanom, már készítjük elő, hogy a cseh elnökségre mely területeken fogunk bekapcsolódni, és hány diplomatát fogunk kiküldeni. Korábban adtunk tájékoztatást, hogy Lisszabonban milyen területeken voltunk, Ljubljanában is kint vannak kisebb létszámban. A francia elnökség lesz az, ahol először ekkora létszámmal veszünk részt. Tehát arról szeretném biztosítani a képviselő urat, hogy a Külügyminisztérium és a kormányzat abszolút korrekten együttműködik abban, amit vállaltunk, semmit nem léptünk át.

Egyébként semmi akadálya nincs annak, ha az elnök úr vagy a bizottság tagjai szeretnének információkat szerezni arról, hogy milyen kérdéscsoportok kerültek bele a stratégiai politikai nyilatkozatba, semmi titok nincs benne, meg lehet nézni. Miután ez politikai együttműködési keretet jelent, ebből tehát az fog megvalósulni, amit mi meg fogunk valósítani, és ebbe a politikai együttműködésbe természetesen beletartoznak a parlamenti együttműködési keretek is. Amennyiben a tisztelt bizottság tagjai szeretnék, ennek a világon semmi akadálya nincsen. Tehát miután ez politikai nyilatkozat, kormányhatározat nem lesz, a parlament elé sem fogjuk behozni. Megnézhető, teljesen tiszta, az ötpárti együttműködésnek megfelelő.

Nem tudom, a képviselő úrnak esetleg még van-e kérdése ezzel kapcsolatosan. Tehát minden, ami megjelent a sajtóban, az nem felel meg a valóságnak, sajnálatos módon ezt kell mondanom. Nem tudom, itt esetleg milyen félreértéseket, milyen csúsztatásokat fogalmaztak meg másképpen az újságírók.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár asszony. Megköszönjük a beszámolót, és a vitát megnyitom. Én magam is szeretnék szólni, de szívesen átengedem a szót.

(Jelzésre:) Gál képviselő úr!

Kérdések, hozzászólások, reagálások

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen.

Szerintem amit az államtitkár asszony elmondott, abból egyértelműen kiderül, itt semmilyen hátsó szándék nincsen. Az helyes, ha a parlament bizottságai és a munkacsoport tájékoztatást kapnak a kormány tevékenységéről, de az nem helyes, ha esetleg bárki úgy fogná ezt fel, hogy ehhez előzetesen engedélyt kellene kérni. Arról szeretném meggyőzni az államtitkár asszonyt is, hogy ez így van jól, a kormány teszi a dolgát, és erről tájékoztatja a bizottságokat, külön kérdés esetében pedig akár külön napirend keretében.

Azt külön üdvözlendőnek tartom, hogy a Sarkozy elnök úr látogatása kapcsán elhangzott, és azt kell mondanom, jól hangzó nyilatkozatokat sikerül megtölteni tartalommal, és konkrét együttműködéssé formálni. Ez az elnök úr és a magyar miniszterelnök megállapodásán nyugszik. Emlékezetes módon az elnök úr akkor találkozott az ellenzék vezérével is, abban a rövid időben, amit együtt töltöttek, nyilván a stratégiai partnerség részleteiről nem volt módjuk beszélni, ezért öröm, hogy az államtitkár asszony itt, a bizottság előtt is elmondhatta ezt.

Köszönöm.

100

PÉ 101

ELNÖK: Kíván-e reflektálni, államtitkár asszony? (Horváthné dr. Fekszi Márta: Nem.) Akkor engedjék meg, hogy röviden én is hozzászóljak. Amikor ez az ötpárti tárgyalássorozat elkezdődött az EU-elnökségre való felkészülésről, páran jelen voltak. Én az első pillanattól azt az aggályomat nem rejtettem véka alá, hogy azért ennek az ötpárti struktúrának olyannak kell lennie, hogy a kormány ne tudjon béna kacsává változni. Tehát az valószínűleg nem megy, hogy van egy ötpárti egyeztetés, és ha a pártok úgy érzik - bármelyik párt egyébként -, hogy az ő engedélye nélkül itt a kormány nem tud tárgyalni, úgy egy ország nem képes működni. Remélem, hogy a mostani Külügyminisztérium által elmondottak lehetővé teszik azt, hogy az itt lévő pártok ezt elfogadják, és egy olyan igénnyel - ez egy félreértés lehetett - ne lépjenek fel, hogy minden egyes lépést kellene az öt párttal egyeztetni.

A második megjegyzésem pedig arról szólna, hogy ez egy rendkívül fontos dolog, ami itt történt. Azok, akik a külpolitikával való foglalkozást a '90-es évek elején kezdték el, azért tudják, hogy Magyarországon még a politikai, külpolitikai think thankek körében is volt egy olyan általános percepció, amelynek az volt a lényege, hogy a franciák a magyarokat általában nem támogatják, és egy ilyen I. világháborús logika mentén képzelték el az európai politikai térképet. Szerintem ez már nagyon régóta nem így van, de ezzel együtt az, hogy most Magyarország Franciaországgal tud egy stratégiai partnerséget létrehozni, ennek szerintem a jelentőségét nem lehet kellően értékelni. És azt mondom, hogy ha mind a két országban igaz lenne, hogy a reformok olyan sebességgel tudnának zajlani, ahogy ezt mondjuk a két ország első számú végrehajtója óhajtja, akkor az persze jó lenne, de e tekintetben, hogy itt reformokra van szükség, ezt a két ország belátja, és ha ebben is együtt tud működni, akkor szerintem ez egy kiváló dolog.

A harmadik megjegyzésem nagyon egyszerű, és ezt Gál képviselő úr mondatát szekundálom, hogy ha információra van szükség, akkor természetesen a kormány maga is felajánlja, hogy ha egy új dolog van, akkor itt a bizottság előtt, akár az Európai ügyek bizottsága, vagy pedig az ötpárti grémium előtt vagy mind a kettő előtt ezt elmondja. Ez a parlamentarizmusnak egy lényege, ehhez még igazából veszekedni sem kell. Köszönöm szépen.

Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Viszontválasz nagyon röviden. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Úgy hiszem, hogy ennek a párbeszédnek itt van a helye a bizottságunkban, azért hívnak bennünket Európai ügyek bizottságának. Nyilván azonban arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy mint ellenzéki képviselők, akik a külügy iránt, különösen az integrációs ügyek iránt érdeklődünk, marad számunkra az elsődleges információs csatorna, a sajtó, és azért szeretném azt is elmondani, hogy ez nemcsak MTI-hír volt, hanem ez az MTI-hír a Külügyminisztérium honlapján jelent meg. Tehát rákattintva mi azt olvastuk, hogy Magyarország és Franciaország a jövő héttől közös munkacsoportot állít fel a francia EU-elnökség prioritásának: energiapolitika, stb. Tehát mi a külügy honlapjáról tájékozódtunk. Egyébként államtitkár asszony, mi üdvözlendőnek és fontosnak tartjuk ezt a kooperációt, különösen Franciaországgal kapcsolatban, hiszen rengeteg olyan közös problémánk van, az egyik, hogy ne is menjek tovább, a közös agrárpolitikában kialakítandó, esetleg szövetséges viszony. Nagyon fontos az, hogy a magyar elnökség ideje alatt, felkészülve már erre az elnökségre, olyan szövetségeket próbáljunk kötni akár a csehekkel vagy a spanyolokkal, tehát nyilván itt nemcsak a diplomaták együttműködéséről van szó, hanem esetleg rásegítvén az Európai ügyek bizottsága is, a partnerbizottság együttműködéséről. Tudniillik olyan nagy kihívás az, hogy egyedül nem tudjuk megoldani, és azt fontosnak tartjuk, és éppen ez az aggodalom vezetett bennünket oda, hogy itt, a bizottságban feltegyük ezt a kérdést államtitkár asszonynak. Ezek szerint akkor téves információk vannak, tehát akkor minden megy tovább, és remélhetőleg ez a kooperáció tovább folyik az ellenzék és a kormánypártok, illetve a parlament és a kormány között az ötpárti egyetértésnek megfelelően. Köszönjük szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár asszony!

HORVÁTHNÉ DR. FEKSZI MÁRTA államtitkár (Külügyminisztérium): Én ismételten megerősítem, hogy mi együttműködünk, korrektül együttműködünk és átláthatóan. Ha a Külügyminisztérium honlapján netalán félreérthető információ jelent meg, ezért elnézést kérek, le fogom ellenőrizni valóban, hogy ez okozhatta-e a félreértést a sajtóhíreken kívül.

ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincsen. Még annyit talán hadd mondjak el ehhez, hogy a török kollégák rákérdeztek a nagybizottságra és a finn modellre. Most a volt finn kollégám, az előző parlament európai ügyek bizottságának elnöke, most nagykövet Budapesten, azt mondja, hogy a finn parlamentben az európai ügyek bizottságában nincs olyan, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselő. Gyakorlatilag ilyen nincs, hanem nem derül ki a vitákból, és azért előbb-utóbb talán eljutunk mi is ide. Ha holnap, akkor jobb, ha holnapután, még akkor is időben vagyunk. Köszönöm szépen.

Köszönöm szépen államtitkár asszonynak a beszámolót, és akkor a lovagiasság szabályai szerint úgy érzem, hogy kölcsönös megelégedéssel ez a dolog le tudott zárulni.

Áttérünk a harmadik napirendi pontunkra, ennek jegyében zárt ülést rendelek el. Kérek mindenkit, aki illetéktelenül tartózkodik a teremben, akkor azt ne tegye.

(A bizottság 11.48 órától zárt ülésen folytatja és fejezi be munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)

(A nyílt ülés végének időpontja: 11 óra 48 perc)

 

Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Gálné Videk Györgyi