EIB-17/2008.
(EIB-93/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. április 29-én, kedden 9 órakor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Eszmecsere Marian Lupuval, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnökével *
1. Eszmecsere Marian Lupuval, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnökével
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Tasnádi Péter (MSZP) megérkezéséig Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) távolléte idejére Ékes Józsefnek (Fidesz)
Marian Lupu, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke
Valentina Şerpul, a moldáv parlament szociális, egészségügyi és családügyi bizottságának alelnöke (Kereszténydemokrata Néppárt)
Marcel Răducan, a moldáv parlament mezőgazdasági és élelmiszer-ipari bizottságának tagja (Demokrata Párt)
Vasile Grozav, a moldáv parlament mezőgazdasági és élelmiszer-ipari bizottságának tagja (Mi Moldovánk Szövetség)
Alexandru Besliu elnöki tanácsadó
Eugeniu Burdelnii, a parlamenti kapcsolatok külügyi osztályának vezetője
Valeriu Bobutac, a Moldovai Köztársaság nagykövete
Alexandru Codreanu I. o. tanácsos
Dr. Tüzes Károly tanácsadó
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 06 perc.
A napirendi pont tárgyalása folyamatos moldáv-magyar szinkrontolmácsolás mellett folyik.)
Eszmecsere Marian Lupuval, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnökével
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarország számára a legkisebb kétség sem fér ahhoz, hogy Magyarország Európa jövőjét csakis egy teljes egészében újraegyesülő Európa keretében tudja elképzelni, amelynek részesévé válik minden egyes európai ország, közöttük Moldova is. Látjuk, hogy Moldávia számára is világos, hogy a hosszú távú fejlődés kulcsa az európai integrációs folyamat előbbre vitele, és ahogy Magyarországon minden parlamenti vita ellenére a legteljesebb parlamenti konszenzus van az integráció továbbvitelében, ugyanígy örvendetesnek találjuk azt, hogy Moldovában az európai út választása stratégiája a legszélesebb támogatottságot kapott mind kormányzati, mind pedig ellenzéki erők részéről.
Ennek jegyében nagy öröm számunkra, hogy körünkben üdvözölhetjük Marian Lupu urat, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnökét és delegációjának tagjait. Mint látjuk, nagyon sok parlamenti bizottsági elnök és alelnök vett részt a delegáció munkájában annak érdekében, hogy a magyar-moldáv kapcsolatokat mind parlamenti szinten előbbre vigyük, mind pedig megvitassuk azt, hogy hogyan tudunk a magyar parlament részéről a lehető leghatékonyabban hozzájárulni Moldova európai integrációjához.
Remélem, hogy a delegáció jól érzi magát Budapesten, eddig is hasznos találkozókat folytattak, és a bizottságunk a legnagyobb örömmel áll rendelkezésükre, hogy mindazokra a kérdésekre válaszoljunk, amelyek önöktől érkeznek. Még egyszer: úgy vélem, hogy a cél közös, a cél az újraegyesülő Európa, hogy ebben nemcsak Magyarország és a nemrég csatlakozott országok, hanem a még nem csatlakozott országok, közöttük Moldova minél előbb és minél sikeresebben helyet kapjon. Sok szeretettel üdvözöljük önöket, és átadom a szót.
MARIAN LUPU, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke: Köszönöm szépen. Hölgyeim és Uraim! A látogatás a Moldovai Köztársaságból a magyar parlamentbe egy különleges esemény abban a felállásban, hogy a kétoldalú kapcsolatainkat, együttműködésünket erősítjük minden területen, és ebben az esetben arról beszélünk, hogy mennyire fontos ennek az együttműködésnek a fejlesztése, a kiterjesztése a parlamenti dimenzióban. Magyarország eddig is és a jövőben is, meg vagyunk győződve arról, hogy stratégiai partner lesz a Moldovai Köztársaság számára, hiszen mi az önök országát nemcsak a kétoldalú kapcsolat kiterjesztése, fejlesztése szempontjából tartjuk fontosnak, hanem regionális fejlesztési szempontból is, és sokkal tágabb térségben, az európai integráció vonatkozásában.
Elnök úr, először szeretném bemutatni a kollégáimat, a delegáció tagjait. Ez a delegáció reprezentatív, összetételében minden parlamenti frakció jelen van. Bal oldalamon ül Şerpul Valentina asszony, aki a szociális, egészségügyi és családügyi bizottság alelnöke, ő egyben a Kereszténydemokrata Néppártot képviseli. Răducan Marcel úr a következő, aki a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari bizottság tagja, és egyben a Demokrata Pártot is képviseli. Vasile Grozav úr szintén a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari bizottság tagja, és egyben a Mi Moldovánk szövetséget is képviseli. A jobb oldalamon Alexandru Besliu ül, az elnöki tanácsadóm. Valeriu Bobutac nagykövet urat, gondolom, nem kell külön bemutatnom, önök által jól ismert személyiség Budapesten, ő a Moldáv Köztársaság nagykövete Magyarországon.
Elnök úr, kihasználom ezt a nagyon fontos alkalmat, találkozót az Európai ügyek bizottságával, lévén, hogy a Moldáv Köztársaság több évvel ezelőtt hivatalosan bejelentette azon eltökélt szándékát, óhaját, hogy csatlakozzon az Európai Unióhoz. 2005 februárjától kezdve elindultunk a kétoldali akcióterv teljesítése irányába, amelynek a végét idén februárban elértük, tehát a teljesítés határideje az idén február volt, és az Európai Bizottság előkészítette az előzetes jelentést, amely megvitatásra került májusban az együttműködési bizottság keretében.
A mi esetünkben is nagyon nagyot nyom a latban az, hogy a társadalomban konszenzus van, konszenzus legyen a politikusok körében is, a Moldáv Köztársaságban arra vonatkozóan, hogy az európai integrációs irányzat és ez a vektor prioritás. A szociológiai felmérések legutóbb azt mutatták, hogy a lakosság több mint 75 százaléka a Moldáv Köztársaságban erőteljesen elkötelezett az európai integráció irányába. Nyilván ennek a társadalmi pozíciónak a tükrözeteként a politikai vezetők és politikai pártok, a parlamenti pártok ugyanúgy a politikai programjaikban azt nyilatkozták, hogy prioritást élvez az európai integrációs vektor.
Azt szeretném megjegyezni, hogy a jelenlegi parlament keretében a 2005 márciusában sorra került választásokat követően az első olyan dokumentum, amely megvitatásra került, amelyet a törvényhozó testület megszavazott, egy olyan nyilatkozat volt, amely azoknak az erőfeszítéseknek, tevékenységeknek a konszolidációjára vonatkozott minden politikai párt részéről, amelyek a két nagy célkitűzés elérését célozzák, éspedig az európai integrációt, valamint a Moldáv Köztársaság területi egységének megvalósítását. Ezt a két célt az összes politikai párt a parlamentben megszavazta, és ezzel azt bizonyították, hogy megvan az a különben nagyon szükséges politikai akarat, megvan az a politikai konszenzus a politikai parlamenti erők részéről, amely szükséges.
Mi úgy ítéljük meg, hogy ez a politikai megnyilvánulás egy hihetetlenül fontos premisszája annak, hogy ne maradjanak ezek a célkitűzések csak politikai nyilatkozatok szintjén, csak mint óhaj, hanem hogy megalakuljon az a szükséges platform, az a politikai támogatás meglegyen a kormány tevékenységére, hiszen valós akciókra van szükség az európai integráció vonatkozásában.
Elnök úr, szeretnénk ezt a mai találkozót arra is használni, hogy elismerésünket, köszönetünket fejezzük ki azért a támogatásért, amelyet a múltban is megkaptunk Magyarországtól és most is. Néhány pillanatot, momentumot szeretnék kiemelni annak érdekében, hogy látható legyen, hogy mennyire alapvető ez a segítség.
A közelmúltban Kisinyovban létrejött a közös vízumkiadó központ. Ez a központ a magyar nagykövetség égisze alatt működik. Ott a bázisa Kisinyovban. Magyarország diplomáciai és politikai támogatásával ez a vízumközpont nyolc ország számára ad ki vízumokat, három országgal most folynak a tárgyalások. Ez egy nagyon világos példája annak az elkötelezettségnek, amelyet élvezünk ebben a gyümölcsöző együttműködésben.
Egy más példa. A határmonitoring rendszer a Dnyeszteren túli térségben, határtámogató misszió, itt a moldáv és az ukrán határról van szó, ennek a missziónak a vezetője Bánfi Ferenc dandártábornok, aki szintén az önök országából származik. A harmadik példa, amelyik nagyon is elokvens, az Európai Unió külön megbízottja a Dnyeszteren túli térségre vonatkozóan Mizsei Kálmán úr, aki szintén az önök országából érkezett.
Ezeket a példákat azért soroltam, hogy ezzel is bizonyítsam, hogy a kétoldali együttműködésünk, a kölcsönös jó megértés, az a támogatás, amelyet a Moldáv Köztársaság élvez az európai integrációs folyamatban, nemcsak egy deklaratív szintű, hanem egy valós segítséget, egy hihetetlenül értékes támogatást, konkrét támogatást jelent számunkra, és ezt igen nagyra értékeljük Kisinyovban, elnök úr.
Azt hiszem, ugyanebben a kontextusban említhető az a kétoldali kapcsolat, ami a parlamentek között létezik. Nem is beszélve akkor még arról a nagyon is pozitív és felfelé mutató trendről, amelyik az interparlamentáris párbeszédben mutatkozik, kölcsönös, magas szintű látogatásokra került sor, gyakori a kapcsolattartás, a látogatás a szakbizottságok részéről, valamint az interparlamentáris moldáv-magyar baráti társaság részéről. Ebben a kontextusban a Moldáv Köztársaság számára, valamint az egész régió számára ez példaszerű. Az egyik twinning projekt, amelyet elindítunk rövid időn belül, a 2008-as év során, egy olyan projekt, amelynek a megvalósítása a magyar kollégák direkt támogatásával, közreműködésével történik, a francia parlamentből érkezett kollégákkal együtt. Azt hiszem, ez egy különleges esemény, különleges projekt, ez egy első ilyen típusú projekt nemcsak a Moldáv Köztársaság számára, hanem más, olyan országok számára, amelyek az európai szomszédságpolitika megvalósításában részt vesznek.
Ez egy plusz bizonyítéka annak, hogy nagyon jó az együttműködésünk, ez a projekt az, amely keretében tovább tudjuk bővíteni ezt az együttműködést. Elnök úr, én úgy ítélem meg, hogy ez nagyon hasznos lenne, mint ahogy a múltban is a közös akcióinkat megterveztük és végigvittük, a 2008. év során is közös, együttes üléseken valósítsuk meg például a külügy és az integrációs ügyek területén a magyar Európai ügyek bizottsága és a mi külügyi és európai integrációs bizottságunk. Ugyanakkor azt hiszem, hogy kifejezetten hozzáadott érték lenne az ilyen típusú együttes ülés, és felerősítené azt a párbeszédet, amely során be tudjuk azonosítani a lehetséges prioritásokat a jövőt illető interparlamentáris párbeszédünkben.
Az európai integrációs dimenzió vonatkozásában, elnök úr, szeretném arról tájékoztatni, hogy ez a kétoldalú akcióterv a Moldáv Köztársaság és az Európai Unió között a legnagyobb mértékben a gyakorlatban megvalósult, teljesült. Biztos vagyok benne, hogy az Európai Bizottság jelentését minden tagország megkapja, akik különben az Együttműködési Tanács ülésén is részt vesznek. Ezeknek az akcióknak jó részét - mint ahogy már jeleztem - megvalósítottuk úgy, hogy ebben segítséget, támogatást kaptunk az önök országától.
Kihasználva a mai találkozót szeretném még egyszer elmondani, hogy nagyon is világos legyen számunkra, mindannyiunk számára, hogy szeretném újra visszaigazolni azt, hogy a jelenben és a jövőben is eltökélt szándékunk az európai integrációs folyamat folytatása, teljesítése. Pontosan értjük, és valós, reális állásponton vagyunk, hogy ez egy olyan óhaj, amelynek megvalósítása bizonyos időt vesz igénybe, és ilyen körülmények között az európai típusú reformokra koncentrálunk, amelyek tartalma európai, a belpolitikánk kontextusában demokratikus reformokat, a gazdasági, szociális, politikai reformok kontextusában a normatívákat, a szabványokat minden funkcionális rendszerben, területen a működésünkben megpróbáljuk az európai uniós igényekhez igazítani.
Abszolút meg vagyok győződve arról, hogy az együttműködésük folytatása kormány szinten, valamint a parlamentek szintjén is nagyon hasznos és különös fontossággal bír, és amikor parlamentről beszélek, elsősorban arra utalok, hogy a törvényeinket hozzáigazítjuk, harmonizáljuk az európai uniós törvényekhez, és ebben kihasználjuk azt a nagyon értékes és friss, hozzánk időben is közel álló tapasztalatot, ami Magyarországé. Meg vagyok győződve arról, hogy a twinning program keretében ezt a tapasztalatot önök átadják, mi pedig átvesszük, és alkalmazzunk azokban a gyakorlati megvalósulásokban, amelyek a Moldáv Köztársaságban úgy a törvénykezés szintjén, mint az intézményrendszer szintjén végbemennek.
Szeretném azt is elmondani, hogy hálával tartozunk azért a közeledésért, azért a fejlődésért, amit megértünk. Az európai uniós tagállamokkal való párbeszédünkben fontos dolgokat éltünk meg, nagyon sok fontos határozatot hoztak meg annak érdekében, hogy a felek fokozatosan közelítsenek egymáshoz. Ezeknek a döntéseknek a jelentősége nem csupán politikai, hiszen bármely ország, amely az európai integráció útját választotta, támogatásra szorul, politikai támogatásra, egy bátorító üzenetre a politikai vezetők számára és az egész társadalom számára.
Ezzel egy időben az európai integrációs irányultság, mozgalom támogatást kap azokban a közös akciókban, amelyeket együtt csináltunk. Egy olyan megállapodáscsomagot írtunk alá, amely a vízumkönnyítési reformra vonatkozik a Moldáv Köztársaság állampolgárai számára, visszafogadási egyezményt, valamint arra vonatkozóan, hogy az idén március 1-jétől megkapjuk azokat az aszimmetrikus kereskedelmi preferenciákat, amelyek nagymértékben befolyásolják a kereskedelmi kapcsolatainkat és gazdasági kapcsolatainkat.
Az európai integrációs témához kapcsolódó probléma a Dnyeszteren túli térség problémája. Itt van a terület újraegyesítése, a Moldáv Köztársaság újraegyesítéséről beszélek. Önök pontosan tudják, hogy 1992-ben kezdődött az a konfliktus, amelyben egy látens szakasz után, egy befagyasztott állapot után az utóbbi évek során egy dinamizálódás jött létre a próbálkozásaink következtében, hogy megtaláljuk azt a tartós és minőségi megújulást, amely a Dnyeszteren túli kérdést megoldja. Intenzív konzultációk, megbeszélések folynak kétoldali szinten, és a probléma megoldásában elkötelezett felek között - itt utalok az 5+2-es felállásra - partnerként jelenik meg Ukrajna, Oroszország és az európai uniós országok mint megfigyelők.
Azt is elmondtuk, hogy azt szeretnénk, hogy a két megfigyelő, az Európai Unió és az Egyesült Államok teljes jogú részvétellel rendelkezzenek, vagy legyenek jelen ebben a folyamatban. Ez nagyon fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozott kontextus legyen a tárgyalásokon. Meg vagyunk győződve arról, hogy ez az 5+2-es felállás, elnök úr, nagyon reprezentatív, a legreprezentatívabb, és ezt az Európai Unió nem hagyhatja figyelmen kívül, sem az Egyesült Államok. Az Európai Unió határáról van szó, ez nemcsak a Moldáv Köztársaságot érinti, nemcsak a régiót érinti, hanem ez egy olyan probléma, amely az Európai Közösség államaira is kihat. Premisszák vannak, hogy eljuthatunk egy moderált, optimista lehetőség megtaláláshoz, egy bizonyos konszenzus eléréséhez, ez lehetőség arra, hogy egy annyira szükséges megoldást találjunk az ország területi újraegyesítése érdekében. Önök pontosan értik azt, hogy amikor a reintegrációról, újraegyesítésről beszélünk, akkor direkt módon arra is utalunk, hogy ez az európai integráció szempontjából is fontos, hiszen ennek a kérdésnek a megoldása nyilvánvalóan hozzá fog járulni, fel fogja gyorsítani a Moldáv Köztársaság európai integrációját.
Álláspontom az volt és most is az marad, hogy világosan elmondjuk, hogy fontos az ország területi újraegyesítése a Moldáv Köztársaság alkotmányosságának megfelelően, az európai és nemzeti jogok tiszteletben tartása mellett, és az összes tárgyalás és a tárgyalások végkimenetele csak az 5+2-es felállás keretében valósulhat meg, mégpedig az átláthatóság biztosítása mellett a tárgyalások során, és ebben fontos garanciák és mechanizmusok jönnek létre.
Ebben a szakaszban egy utolsó gondolat, elnök úr, a következő lenne. Ez a politikai keret és az a jogi keret, amely az Európai Unióval való kapcsolatainkat irányítja. Az az együttműködési és partnerségi megállapodás, amit 1995-ben írtunk alá, és 1998-ban emelkedett hatályra. Lényegében ez idejét múlta megállapodás, a valóság meghaladta ezt. Pontosan értjük azt, hogy a kétoldali akcióterv az Európai Unióval mennyire fontos, de azt is értjük, hogy ez a dokumentum inkább egy útiterv, egy olyan megállapodás, amelyben inkább akciókról, technikai megoldásokról van szó, nem annyira jogi vagy politikai eszköz.
Ezért mondom, hogy a kétoldali akcióterv ezen határidejének elérésével, amikor is megjelentek azok a relatíve pozitív konklúziók az Európai Bizottság részéről, amelyeket hivatalosan is ismertet a bizottság, feltehetőleg egy hónapon belül, a Moldáv Köztársaság igen hálás lesz az önök országának, ha abban segít, hogy megkapjuk az Európai Bizottság részéről a mandátumot az év végére. Ez azt jelentené, hogy nagyon jó volna, ha ez létrejönne, mielőtt véget ér majd a francia elnökség az Európai Unióban, megkapjuk a mandátumot arra, hogy egy új megállapodás jogilag kimunkálásra kerüljön, amelyik jogi és politikai jellegű legyen, és amely rendezze az Európai Unióval való kapcsolatainkat. Őszintén mondom, minket kevésbé zavar az, hogy mi lesz az elnevezése, a megnevezése ennek a megállapodásnak, azt szeretnénk és kihangsúlyozottan azt kívánjuk, hogy ez egy olyan megállapodás legyen, amelyik a tagjelölt ország státuszát biztosítja.
Szeretnénk legalább az ukrajnai cooperation agreement-et elérni. Tehát ez egy konszolidált együttműködési megállapodás.
Nagyon fontos a Moldáv Köztársaság számára, hogy új tartalommal fogadjunk el vagy írjunk alá egy ilyen megállapodást, egy olyan tartalommal, amely világos perspektívákat biztosít, európai perspektívákat országunknak, és amelyben konkrét előírások szerepeljenek arra vonatkozóan, hogy fokozatosan támogatást, segítséget kapjunk annak érdekében, hogy a négy szabadságjog megvalósuljon, érvényesüljön az Európai Unióval való kapcsolatban: a javak, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának jogára utalok. Abban a pillanatban, amikor lehetőség nyílik arra, hogy megkapjuk a tárgyalási jogot, a tárgyalási mandátumot, akkor ez egy jelzés lesz, amely bátorít bennünket, igen nagy fontossággal bír majd az egész ország, a társadalom számára, a politikai vezetők számára a Moldáv Köztársaságban. Nagyon fontos mozgatórugó lesz abban, hogy tovább konszolidáljuk az európai reformokat országunkban.
Elnök úr engedelmével, én most itt megállok, és talán azt javaslom a kollégáimnak, akik részt vesznek ezen a találkozón, hogy amennyiben kérdéseik vannak vagy pontosításokkal szeretnének élni, akkor az ön rendelkezései szerint ezt megtesszük, de szeretném még egyszer kiemelni, kihangsúlyozni, hogy prioritásos stratégiai partnerségben működünk Magyarországgal, és ez egy nagyon fontos reláció számunkra. Kétoldali vonatkozásban is, regionális vonatkozásban is és főleg a tágabb körű kontextusban az európai dimenzió vonatkozásában.
Szeretnék még egyszer köszönetet mondani a Moldáv Köztársaság parlamenti képviselői nevében azért a nagyon jó és hatékony együttműködésért, amelynek nagyszerű eredményei voltak a két parlament között az utóbbi három év során, és reméljük, hogy ezek a kapcsolatok, ez a nagyon fontos partnerség tovább erősödik. Ez nagyon fontos a Moldáv Köztársaság számára. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen Marian Lupu elnök úrnak, hogy felsorolta mind a pozitív eredményeket, eseményeket, mind pedig rávilágított a kihívásokra is, azokra is, amelyekben a Magyar Köztársaság vagy annak parlamentje segítségére lehet Moldáviának. Engedje meg, hogy annyiban bemutassam a magyar parlament képviselőit, most a személyeken nem megyek végig, az ön jobb oldalán a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselői ülnek, az önök bal oldalán pedig a Magyar Szocialista Párt képviselői. Rögtön meg is kérdezem őket, hogy ki akar szólni. Már láttam, hogy Ékes József képviselő úr, a Fidesz részéről szólna. Tessék parancsolni!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Urak! A Fidesz és a KDNP nevében nagyon nagy tisztelettel köszöntjük önöket, és nagyon érdekes volt az ön által felsoroltak végighallgatása. Az elmúlt időszakban Bukarestben volt egy NATO-csúcs, ahol Ukrajna és Grúzia NATO-felvételével kapcsolatban is voltak gondok, felvetések, de ugyanígy a ciprusi és a koszovói helyzettel kapcsolatosan is.
Az elmúlt időszakban számos olyan megnyilvánulással tudtak önök is szembesülni, vagyis kellett önöknek is szembesülni, amely valóban Moldávia függetlenségének megkérdőjelezését is kihangsúlyozták, sőt mi több, olyan jelzések is érkeztek önökhöz, hogy esetleg célszerűbb lenne mondjuk Romániához vagy Oroszországhoz csatlakozni.
Ezért is kérdezem, hogy hogyan látja ön a Dnyeszteren túli területek kérdését, lát-e módot, esélyt arra, hogy ez valóban rendezésre is kerüljön? Hogyan ítéli meg Băsescunak az elmúlt időszakban történt kijelentéseit, és teljesen logikus, hogy maximálisan egyetértünk azokkal a törekvésekkel, amelyeket Moldávia a maga részéről megfogalmaz, tehát egy nagyobb léptékű európai uniós előcsatlakozási folyamatok megteremtése, és valóban a szomszédsági kapcsolatok rendezésében egyrészt itt a vízumkérdések területén, másrészt az állampolgárság kérdése területén is vannak olyan belső mozgások és törekvések, amelyek nem biztos, hogy mondjuk az Európai Unió részéről is pozitív megítélést kapnak.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy maximálisan egyetértünk Magyarország azon lépésével, hogy az önök irányába és önökkel együtt valóban Moldávia számára is olyan megoldásokat tudjunk közösen találni, teljesen természetes, hogy az önök akaratával, mert ez anélkül nem működik és nem is lehetséges, és örömmel konstatálom azt is, hogy az állampolgárok megközelítőleg 70 százaléka nyilatkozik úgy, hogy szeretne az Európai Unió tagországai közé tartozni, és valóban Moldávia esetében az egyesítés és a teljes független, szuverén állam valóságos megteremtése.
Még egyszer üdvözlöm az akaratukat, és bízom benne, és bízom abban is, hogy Magyarország minden politikai pártja azon törekvésével fognak találkozni, hogy maximálisan támogatjuk az önök törekvéseit.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További észrevétel, hozzászólás bármelyik oldalról? Veress képviselő úr, Szocialista Párt!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy nagyon részletes tájékoztatást kaptunk elnök úrtól az önök megfigyeléséről, illetve az önök közeledési kísérleteiről, és arról is, hogy mennyire fontos, hogy az európai uniós határvidék rendezett körülmények között menjen. Azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan látják annak az esélyét, hogy a kétoldalú, tehát a Románia és Moldávia között nyitott kérdések rendezésével fel tudják gyorsítani ezt a folyamatot, hiszen azt hiszem, ez egy alapvető kérdés lesz. Itt maradtak olyan nyitott kérdések, amelyekben a magyar-román kétoldalú kapcsolatokra is nagy hatással tudnak lenni ezek a kapcsolatok. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs.
Tessenek parancsolni!
MARIAN LUPU, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke: Tisztelt Kollégák! Nagyon köszönöm azokat a kérdéseket, amelyek elhangzottak, köszönöm azokat az üzeneteket, amelyeket itt megfogalmaztak a delegációnk irányába. Ezeket az üzeneteket nagyon baráti üzeneteknek érzékelem, támogatásnak veszem, ezek erősítik, konszolidálják a kétoldalú kapcsolatainkat, inkluzíve a parlamentek közötti kapcsolatokat.
Nagyon konkrétan fogok válaszolni, hiszen önök nagyon lényeges és nagyon érzékeny témákat vetettek fel úgy a regionális reláció vonatkozásában a Moldáv Köztársaság számára, mint az országunk európai integrációja vonatkozásában.
A NATO-csúcs Bukarestben volt. A mostani moldáv kormány álláspontját arra alapozza, hogy mik a realitások, milyen gyakorlati, pragmatikus, kiegyensúlyozott valóság van. Az alkotmányunkat 1994-ben fogadtuk el, és ebben nagyon konkrétan az szerepel, hogy a Moldáv Köztársaság semleges ország. Ez egy szentesített normatíva, hiszen az alkotmányunkban van leírva.
Emellett szeretném azt is elmondani, hogy a Moldáv Köztársaság a FÁK országközösségben csak gazdasági dimenzióban vesz részt, soha nem vett részt a védelmi dimenzió és a biztonsági dimenzió vonatkozásában. Ez az álláspont szintén az alkotmányunkban van rögzítve. Egy másik kérdés az, hogy pillanatnyilag ezt a semlegességi státust nem tartják minden szempontból tiszteletben, hiszen országunk területén - a Dnyeszteren túli térségre utalok - olyan katonai egységek vannak jelen, amelyek más ország katonai egységei. Mi ezt figyelembe vesszük, és nem véletlenül emeljük ki egyfolytában, hogy pontosan teljesíteni kell az EBESZ isztambuli határozatait, a '99-ben hozott határozatait.
Azt is el szeretném mondani, hogy az 5+2-es tárgyalási felállásban, amely a Dnyeszteren túli térség kérdésének megoldását célozza, mindenképpen kihangsúlyozásra kerül, hogy semmilyen állam katonai egysége nem lehet jelen ezen a területen. Ez az elsődleges kérdés, amit kihangsúlyozunk. A pragmatikus, gyakorlati szempontokra utalva azt meg kell értenünk, hogy a Moldáv Köztársaság Dnyeszteren túli térségében hagyományosan talán történelmi szempontból is kulturális behatás van, vagy más típusú behatás is az orosz szövetség, Ukrajna részéről. Nem tudjuk ezt figyelmen kívül hagyni akkor, amikor megpróbálunk megoldást találni a Dnyeszteren túli térség kérdésére.
Mást is el szeretnék mondani. A legutóbbi felmérések azt bizonyítják, hogy a NATO népszerűsége társadalmunkban nagyon alacsony szinten jelenik meg, és az a kérdés, hogy a választóink között ma ki támogatná azt, hogy csatlakozzunk, csak 20 százalékos támogatást kapott. Ma a társadalom aspirációi bizonyos szempontokra alapozódnak, de a legfontosabb az, hogy amennyiben mi tényleg azt szeretnénk, hogy a területi újraegyesítésünk megtörténjen, ebben az is benne van, hogy tényleg szeretnénk megoldani ezt a kérdést, és biztosak vagyunk abban, hogy az országunk semlegességi státusát mindenképpen meg kell őriznünk, más megoldás nincs. Remélem, hogy önök ezt az álláspontunkat megérik.
Ha ezt a problémát napirendre tűzik, tűzzük, és aktívan próbáljuk megoldani, én arról szeretném önöket biztosítani, hogy véleményem szerint soha nem kerül megoldásra a Dnyeszteren túli térség kérdése, abból kiindulva, hogy 1994 óta egy autonóm terület is létezik országunk területén, ez a Gagauz Autonóm Terület délen, ahol ez a rendelkezés nagyon erőteljes hangsúlyt kap. Politikai pártok, politikai erők vannak, amelyek egyre inkább azt szeretnék, hogy a NATO-ba gyorsan belépjünk. Ez egy normális helyzet, politikai vita. Ismétlem mégis, hogy a jelenlegi kormányzat, amely más, ellenzéki pártok támogatását is élvezi, álláspontja az, hogy szeretnénk megőrizni semlegességi státusunkat, és erre alapozva a Moldáv Köztársaság ma nem veti fel azt a kérdést, amelyet Ukrajna vagy Grúzia felvetett a NATO-csatlakozás vonatkozásában.
Ha önök is megengedik, egy kommentárt szeretnék fűzni ehhez: más a helyzet a két ország, a két baráti ország vonatkozásában. Grúziában, ha nem tévedek, körülbelül a lakosság 80 százaléka arra voksol, hogy csatlakozzanak, lépjenek be a NATO-ba. Ukrajnában a helyzet ehhez képest kicsit más, ez a kérdés a szomszédos országot két részre osztja, a nyugati rész és a keleti rész ebben eltérő véleményen van. Nem tévedek, ha azt mondom önöknek, hogy a lakosság irányultsága, szándéka 50-50 százalékban oszlik meg, és ez egy külön érzékenységi pont.
Kedves Kollégák! Arra utalva, hogy Oroszországhoz vagy Romániához csatlakozzunk: ezt a kérdést így nem is vetettük fel soha. A Moldáv Köztársaság nem kérdőjelezi meg saját szuverenitását, saját függetlenségét. A mi jövőképünk a szuverenitás, a függetlenség konszolidációja, a kiegészült, területileg újraegyesült ország csatlakozása az Európai Unióhoz. Ez a jövőképünk. Ez nem jelenti azt, hogy nem ütközünk olyan kérdésekbe, olyan problémákba, témákba, amelyeket nehéz egyes partnereinkkel folytatott párbeszédünkben felvetni. Ön utalt a román elnök, Traian Băsescu úr nyilatkozataira. Kedves Kollégák! Ebben az álláspontunk a következő. Nyilván ezek a nyilatkozatok nem okoznak számunkra örömet, nem szeretjük őket, és nem fogadjuk el, nem tudjuk elfogadni. A Moldáv Köztársaság európai aspirációkkal működik, Románia pedig tagország. A mi álláspontunk az, hogy a párbeszéd egy EU-tagország és egy csatlakozni kívánó, csatlakozási aspirációkkal működő ország között kötelezően azoknak a jogi normatíváknak, politikai normatíváknak és etikai normatíváknak a tiszteletben tartására kell alapozódjon, amelyek európaiak. Ez sajnos, ma nem teljesül.
Azt gondolom, hogy a bukaresti kollégáknak meg kell érteniük konkrétan néhány dolgot. Az európai uniós csatlakozás nemcsak azt jelenti, hogy a többi EU-tagország szolidaritást vállal bármely tagország álláspontjával. A tagi státus vagy az Európai Unióban való részvétel kötelezettségekkel is jár arra vonatkozóan, hogy a bel- és külpolitikában standardokat, normatívákat kell teljesíteni. Mi azt szeretnénk, hogy a párbeszédünk ezeken a normatívákon, ezeken a standardokon alapuljon. Sajnos, nem ez a helyzet, ezeket nem tartják be, agresszivitásnak vagyunk kitéve ezekben a nyilatkozatokban. Szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy Băsescu elnök álláspontja még nem tükrözi az összes bukaresti politikai erő álláspontját, és ebben az esetben nyilván nekünk fel kell erősítenünk a kapcsolatainkat, a párbeszédet azokkal a politikusokkal, politikai erőkkel, akik álláspontja európai a velünk folytatott párbeszédben.
A kérdés megoldásának kulcsa nem csupán Bukarestben található vagy csak Kisinyovban található. A kérdés megoldásának kulcsa mind a két fővárosban meg kell legyen. Mindannyian, mind a két fél le kell hogy vonja a megfelelő következtetéseket, és ezekre a jogi, politikai, etikai normatívákra, európai normatívákra kell alapoznunk, ismétlem. Nagymértékben arra számítunk, hogy ennek a párbeszédnek a normalizálódása létrejön, Bukarest ezt meg fogja érteni, és az európai uniós tagállamok segítenek majd bennünket ebben a felállásban, és támogatást nyújtanak abban, hogy a két ország közötti politikai párbeszéd a normalitás medrébe terelődjön. Nyitottak vagyunk egy ilyen párbeszédre, két szuverén, független ország közötti párbeszédre, amelyek saját sorsukat saját kezükben tartják. (Megérkezik az ülésre Tasnádi Péter.)
Más beszélgetési elveket, egy metropolisz és egy provincia közötti párbeszédet nem fogadunk el. Különben azt remélem, hogy ezzel megadtam a megfelelő információkat, a megfelelő választ azokra a kérdésekre, amelyek elhangzottak. Ön Oroszországról is beszélt. A keleti partnereinkről beszélek. A Moldáv Köztársaság külpolitikája mindig is kiegyensúlyozott volt és lesz, amely figyelembe veszi az ország nemzeti érdekeit, országunk európai integrációjában nem látunk semmiféle ellentmondást, semmiféle akadályt abban, hogy továbbfejlesszük a kapcsolatainkat, főleg gazdasági és kereskedelmi kapcsolatainkat a keleti partnereinkkel. Nyilvánvalóak az érdekek, kedves kollégák. Ezek az országok, mint Oroszország, Kazahsztán, Ukrajna, a kaukázusi országok, a közép-ázsiai országok nagy piacot jelentenek, és érdekes piacokat, az áruinknak potenciális exportlehetőséget jelentenek a Moldáv Köztársaság számára. Szabadkereskedelmi megállapodásban működünk ezekkel az országokkal, és ez örvendetes a mi szempontunkból.
A keleti partnereinkkel folytatott megbeszélésekben megállapítható, hogy a Moldáv Köztársaság integrációja az Európai Unióba részükről már nem nyer olyan értelmezést, mintha ellenkezne a kétoldalú kapcsolatainkban megjelenő érdekekkel.
Tisztelt Kollégák! Az utolsó megjegyzésem a NATO-ra vonatkozik. Mi úgy ítéljük meg, hogy a reális, kiegyensúlyozott álláspontunk ebben az időszakban nem mond ellent és nem akadályozza a Moldáv Köztársaság európai integrációját, hiszen ebben a fejezetben jó megértésre leltünk Solana úr részéről, valamint annak az EU-képviselőnek a részéről, akit a Dnyeszteren túli térségre rendeltek ki. Megértést kapunk az Amerikai Egyesült Államok részéről, valamint nagyon is konkrét esetekre utalok, európai uniós tagállamokra, amelyek szintén nem tagjai a NATO-nak. Több eset van, és ezt mindannyian ismerjük.
Ez az álláspontunk, a köztársaság és a parlament álláspontja azokban a kérdésekben, amelyeket önök felvetettek. Ha más kérdések is vannak, állok rendelkezésükre, hogy válasszal szolgáljak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Sok idő nincsen, tehát azzal kell gazdálkodnunk, ami a rendelkezésünkre áll. Hadd mondjam el azt, hogy a parlamenti diplomáciákban az a jó, hogy nincsenek mandátumok, hanem minden képviselő azt tudja mondani, amit gondol. Ezért én is el tudom mondani, amit gondolok.
Elnök úr azt kérte, hogy értsük meg a moldáv álláspontot a NATO-val kapcsolatban. Bevallom őszintén, én tudomásul veszem, de meg nem értem. Tehát ez az önök szuverén döntése. Nagyon rövid, pár megjegyzést tennék.
Azt, hogy Grúziában 80 százalék támogatja, Ukrajnában 50 százalékában, Moldáviában pedig 20 százalék, ez nem meggyőző érv, ugyanis Grúziában minden politikai párt támogatja a NATO-tagságot. Ukrajnában Tyimosenko és Juscsenko pártja támogatja, Janukovicsé pedig nem, az 50-50 százalék nagyjából fennáll, és mint hallottuk, önöknél a pártok többsége nem támogatja.
Tehát a közvéleményt a pártok befolyásolják, úgyhogy ilyen értelemben ez a 20 százalék egy eredménye is a helyzetnek, nem pedig okozója sok tekintetben.
Nem akarok erről hosszasan beszélni, úgy vélem, hogy semlegesnek ott lehet lenni, ahol konfliktus van. A semlegességnek az a jelentése, hogy van egy konfliktus, hogy ebben semleges vagyok. Tehát ilyen konfliktus most nincsen, tehát a semlegességet ilyen értelemben nem tudom értelmezni, de azt megfigyelem, hogy Moldova semlegességet mond, de közben területének egy részén idegen országok katonái vannak. Tehát itt nem látom sikeresnek, de kívánom önöknek, hogy ez legyen a módja, hogy ebből kikerüljenek. Mondom: én ezt másképpen látom, de tudomásul veszem persze az önök döntését.
Azzal egyetértek egyébként, hogy a NATO-tagság nem léte nem hátráltatja az európai uniós csatlakozást, bár hozzáteszem, hogy a NATO-tagság léte viszont elősegíti. Ez egy paradox gondolat, de még egyszer mondom: ez az önök döntése.
Azzal szeretném zárógondolataimat önökkel megosztani, hogy nagyon nagy a parlamentek felelőssége az európai integrációban. Sokan azt gondolják, hogy csak a kormányok tárgyalnak egymással, de valójában annak érdekében, hogy a lakosságot magunkkal tudjuk vinni, ebben a parlamentnek óriási felelőssége van, és nemcsak abban, hogy a pártok osszák az európai integráció célkitűzéseit, hanem abban, hogy okosan érveljenek mellette.
Viszonylag könnyű elkötelezettnek lenni az integráció érdekében, az igazán nagy kérdés persze az, hogy a politikai erők között abban is konszenzus van-e, hogy mekkora árat képesek fizetni ezért. Mert azért lássuk be, az európai uniós tagságra való felkészülés nem egy egyszerű folyamat. Ott nagyon sok nehézséggel van kikövezve az út, amelynek számos lépése a társadalom szegmentjeire fájdalmas, és áldozatokat megkívánó dolog. És ha ebben is megvan a konszenzus, hogy ezeket képes a moldáv társadalom megfizetni, akkor a dolog rendben van.
Úgy látom, hogy Magyarország nagyon szívesen segít Moldovának abban, hogy diplomáciai ambícióit elérje. Elnök úr beszélt ezekről a megállapodásokról. Ehhez persze Moldovának a saját házi feladatát kell teljesítenie, és itt tudjuk azért, hogy nemcsak a harmonizációról van szó, nemcsak az európai törvények átvételéről van szó, hanem emberi jogi területen is Moldova valamelyest le van maradva. Azért tudjuk, hogy mind az Európai Unió, mind pedig az Európa Tanács a jogállamiság, a demokratikus intézmények tiszteletben tartásával kapcsolatban, a szólásszabadság, a médiaszabadság terén talált hiányosságokat. A 2007-es önkormányzati választások sok tekintetben lemaradtak az európai standardok mögött. És ezek mondjuk olyan körülmények, amelyek az Európai Unió számára nyilván nehézséget okoznak. Nekem az a meggyőződésem, hogy itt érdemes egy nagy levegőt venni, és minden moldáv politikai pártnak ebben összefognia, hogy fontosabb az ország stratégiai jövője, mint az, hogy ki nyeri meg Kisinyov valamelyik kerületének a polgármesteri székét, vagy egy városnak a polgármesteri székét. Lehet, hogy önök el fogják most válaszként mondani, hogy ez a dolog nem annyira rossz, de ez kevésbé releváns, mert ha az Európa Tanács vagy az Európai Unió intézményei úgy gondolják, hogy itt tennivaló van, akkor ezt érdemes tudomásul venni, és inkább a lemaradások kiküszöbölésén dolgozni.
Én mindannyiunk nevében azt tudom önöknek mondani, hogy ahogy önök megteszik az önöket terhelő kötelezettségeket, magyar oldalról teljesen függetlenül attól, hogy melyik párt van kormányon, mindent megteszünk annak érdekében kormányon és ellenzékben a parlament egésze részéről, hogy a lehető legnagyobb segítséget megadjuk önöknek abban, hogy részben a felkészülés sikeres legyen, részben pedig, hogy a sikeres felkészülést követően egy diplomáciai hátszelet, támogatást kapjanak az európai intézményekben annak érdekében, hogy a megállapodásokat megkössék, és végül az európai uniós tagság is bekövetkezzék. Ehhez mindannyiunk nevében kívánok önöknek is, és persze magunknak is nagyon sok sikert.
MARIAN LUPU, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke: Meg vagyok győződve arról, hogy az utolsó részét a beszédének az európai liberálisok szövetsége nevében is tette, velük is és önnel is ebben a kontextusban nagyon jó a párbeszédünk. Azt kell mondanom, hogy az európai integrációs folyamat az én megítélésemben egy állandó folyamat, mivel itt nemcsak arról van szó, hogy új normatívákat kell alkalmaznunk, hogy új törvényeket kell elfogadnunk, hanem lényegében egy értékváltásról van szó, egy értékrendváltásról, és nyilván ez egyik napról a másikra nem történhet meg. Ezenfelül azért is mondom, hogy ez egy folyamat, egy állandó folyamat, elnök úr, mert evidens példák vannak az európai uniós tagországok részéről és a közvetlen szomszédságunkban is, hogy miközben európai uniós tagsági státust élvezik, olyan helyzeteket prezentálnak, hogy a harmonizációs folyamat még most is folyik.
Ahhoz, hogy a valóságot megfelelően érzékeljük, hogy megértsük, milyen motívumok, milyen érvek húzódnak meg a különböző állásfoglalások mögött a magyar kormány részéről, az a javaslatom, elnök úr, a jövőre vonatkozóan, hogy az idén Kisinyovban, a Moldáv Köztársaságban hozzon létre egy közös ülést az önök Európai ügyek bizottsága és mi külügyi és európai integrációs ügyek bizottságunk. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az együttes ülés egy különleges alkalom lesz arra, hogy önök közelebbről megismerjék azt, hogy mit képvisel a Moldáv Köztársaság, a politikai vezetőség, és egy nagyon erős gyakorlati hozadéka lesz egy ilyen együttes ülésnek, hogy egy magasabb szintre emeljük, és jobb megértésre alapozzuk az együttműködésünket. Abban a reményben teszem ezt a javaslatot, hogy önök elfogadják, és az idén erre még sor kerülhet.
Egyben köszönetet szeretnék mondani önnek és azoknak a kollégáknak, akik a Moldáv Köztársaságba tett látogatás során a delegáció tagjai voltak. Igen nagy örömünkre szolgált ülésünkön ennek a párbeszédnek helyet adni. Nagyon szépén köszönöm, elnök úr.
ELNÖK: Tisztelt Elnök Úr! A Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága egy közös ülésre tett ajánlatra soha nem fog nemet mondani. Megjegyzem, benne van a programunkban, hogy ez év második felében látogatást teszünk Kisinyovba, és nagyon szívesen teszünk eleget ennek a meghívásnak.
Hadd mondjam még el, hogy az ön által említett, jelenleg a legnagyobb segítséget nyújtó magyarok közül Mizsei Kálmán annyira jó barátom, hogy ifjú korunkban együtt rúgtuk a labdát a Margit-szigeten. Ezt nem azért mondom, hogy beismerjem, hogy lényegesen jobb volt a bal szélen, mint én, sokkal jobban focizott, de ha önök úgy látják, hogy ez a régi, gyermekkori kapcsolat is kihasználható az önök segítése érdekében, ebben is nagy örömmel állok rendelkezésükre. Tehát ősszel találkozunk Kisinyovban. Nagy izgalommal nézünk elébe ennek a közös ülésnek.
MARIAN LUPU, a Moldovai Köztársaság parlamentjének elnöke: Ha ön is úgy gondolja, a látogatásuk során futballmeccset is szervezhetünk, és Mizsei urat is meghívjuk akkor Kisinyovba.
ELNÖK: Elnök úr, velem nem, de a kollégákat rendelkezésükre bocsátom. (Derültség.) Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 05 perc.)
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Nánásiné Czapári Judit