Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Botka László (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) Dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Dr. Hörcsik Richárdnak (Fidesz)

Meghívottak részéről

Hozzászóló

Dr. Göncz Kinga külügyminiszter

(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 10 perc)

Elnöki megnyitó

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm elsőként a bizottság tagjait, a második helyen Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, a harmadik helyen a meghívott vendégeinket, a negyedik helyen pedig azokat a vendégeinket, akik nem meghívottak, de minél többen érdeklődnek a bizottság munkája iránt, annál nagyobb öröm számunkra.

A határozatképesség megállapítása

Bejelentem, hogy a mai napon Nógrádi képviselő urat Hörcsik képviselő úr képviseli, Manninger képviselő urat pedig Braun Márton. Az ülés határozatképes.

A napirend elfogadása

Kérdezem a bizottságot, hogy a megküldött napirendi javaslattal kapcsolatban észrevétel, óhaj, sóhaj, panasz van-e. (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.

Kérdezem a bizottságot, hogy a napirendünket elfogadják-e. Amennyiben igen, kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Az első napirendi pontunk a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről, az európai integráció helyzetéről szóló jelentés. Erről szavazni is fog a bizottság.

Megkérem Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, hogy tartsa meg ezzel kapcsolatban a szóbeli kiegészítését.

Dr. Göncz Kinga külügyminiszter szóbeli kiegészítése

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Bizottság! Ez a negyedik jelentés, amely elkészült a csatlakozásunk óta. Röviden foglalnám csak össze, hogy mik a fő elemei ennek, és aztán nyilván lesznek kérdések, hozzászólások, akkor azzal kapcsolatban tudjuk folytatni a vitát.

Egyrészt a jelentés szól az Országgyűlés, a kormány együttműködéséről európai uniós ügyekben. Értékelésünk szerint ez a kapcsolat kiegyensúlyozott volt 2007-ben, a kormány rendszeresen tájékoztatta az Országgyűlést az európai uniós ügyekről, részben az európai uniós ügyek bizottságát, tehát ezt a bizottságot, részben a konzultációs bizottságot, a miniszterelnök úr minden esetben az EIT-eket megelőzően, illetőleg a plenáris üléseket, az EIT-eket követő időszakban. Mindenki tudja, hogy közben elindult egy ötpárti egyeztetés, és ennek kialakult a struktúrája, ahol az Országgyűlés, a kormány jelen van, és amely a 2011-es európai uniós elnökségünkről szól. Ez meglehetősen intenzív munkát is jelent mindegyik fél számára.

Magyar szempontból kiemelt kérdések: egyrészről azt gondoljuk, hogy a 2007-es év az Európai Uniónak egyértelműen sikeres éve volt, részben a Lisszaboni Szerződés kidolgozása, elfogadása - erről itt szintén sok szó esett -, részben az integrált energia- és klímapolitika kialakítása szempontjából nagyon fontos év volt, a szabadság, biztonság, jog térségének fejlesztése szempontjából kiemelkedően fontos év volt, illetőleg a Lisszaboni Stratégia 2008-2010 közötti előkészítése megtörtént. 2007. január 1-jétől tagja Románia és Bulgária az Európai Uniónak - ma már nagyon távolinak tűnhet ez az időpont, de ez egy nagyon fontos lépés volt -, illetve több új tagországban megtörtént az euró bevezetése. Erről is szól a beszámoló.

Néhány dolog, amely magyar szempontból kiemelten fontos: Részben a csatlakozásunk a schengeni térséghez, erről is beszéltünk itt, a felkészülésünkről, arról, hogy komoly törekvésünk volt az, hogy ez ne érintse hátrányosan azokat az országokat a régióban, a szomszédságunkban, amelyek még nem schengeni tagországok. Szintén egy komoly munka, előkészítés folyt, hogy ne jelentsen hátrányt és nehézséget a szabad mozgás szempontjából. A másik fontos téma Magyarország szempontjából a munkaerőpiaci nyitás. Hollandia, Luxemburg megnyitotta, Németország, Franciaország pedig könnyítéseket vezetett be.

Arról szintén volt már itt szó, hogy Magyarország pályázik az Európai Technológiai Intézet székhelyére. Nagyon komolyan lobbizunk, tudjuk, hogy komoly versenytársaink is vannak, azonban még nem lehet tudni az eredményét, de a versenyképességi tanács május végi ülése fog feltehetően dönteni erről. Illetőleg érdekünk az, hogy az európai neutronkutató központ szintén magyarországi helyszínen kerüljön felállításra. Itt Debrecen a kijelölt projekthelyszín, és elkezdődtek a konzorciumszervezési tárgyalások.

A tavalyi évben jelentek meg az Európa-politikai stratégiák, erről is volt itt szó. Magyarország a szorosabb európai uniós integrációt támogató országok köréhez tartozik, és ez az Európa-politikai stratégiából is kiderül.

Néhány szó a Lisszaboni Szerződésről. Tudjuk, hogy Magyarország volt az, amely elsőként ratifikálta a szerződést, de az előkészítésében is azon országok szűk csoportjához tartozott, amely nagyon komolyan dolgozott és egyeztetett a Lisszaboni Szerződés előkészítésén. Csak kiemelném, hogy a Lisszaboni Szerződés a nemzeti parlamentek szerepét felértékeli, és ez további nagyon szoros, a mostanihoz képest is szorosabb együttműködést és egyeztetést fog jelenteni a szerződés hatályba lépése után. Addig viszont nagyon sok intézkedést kell még tisztázni, megtenni. Elindultak az informális egyeztetések a Lisszaboni Szerződés alkalmazásáról. Tudjuk, hogy nagyon sok nyitott kérdés van még.

A Lisszaboni Stratégiáról néhány szót. A következő időszak 2008-2010. A 2011-es magyar elnökségi időszakra fog tevődni feltehetően egy következő fázisa, illetőleg annak előkészítése, tehát nagyon fontos, hogy aktívan részt vegyünk ebben az időszakban is a stratégia felülvizsgálatában, illetőleg a következő ciklus előkészítésében.

A költségvetési felülvizsgálat: a magyar pozíció szintén ismert, fontosnak tartjuk azt, hogy 2014-ig ne változzanak a költségvetés feltételei, viszont időben el kell kezdeni a következő időszak előkészítését. A reformok és a stabilitás egyensúlya az, amit Magyarország nagyon komolyan hangsúlyoz. Tehát kellenek változások, főleg politikához kötött változások, viszont nem lehet feladni a kohéziós támogatások magas arányát, amely Magyarország szempontjából megint nagyon fontos, bár nem csak Magyarország szempontjából. Van néhány olyan terület még, amely számunkra fontos, például a KAP-reform, amelynek szintén elindult az előkészítése, és Magyarország is aktív szerepet játszik, szövetségeseket keres, olyan országokat, amelyeknek hasonlóak az érdekeik. Néhány alapelv, amely vezet bennünket a költségvetés felülvizsgálatánál, amely meghatározhatja a jövőben a kereteket: a szolidaritás, a versenyképesség, fenntarthatóság, és az Unió globális és regionális szerepének erősítése. Azt gondoljuk, hogy kohézió és versenyképesség kéz a kézben járhat egymással.

Az energia-, klímapolitikában tudjuk, hogy a 2008-as márciusi Európai Tanács kiállt amellett, hogy az Unió vállaljon vezető szerepet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében. Magyarország számára az energiaellátás biztonsága kiemelkedően fontos. Új források, új útvonalak feltárása, és a magyar vállalás a megújuló energia arányának 13 százalékosra emelése 2020-ig. A biomassza az, aminek kiemelkedő szerepe lehet Magyarországon. Tudjuk, hogy vannak erről viták, nyilván ezekről is lesz majd még szó.

A belső piac ügyében szintén volt egy pár fontos lépés: a roaming-szolgáltatás díja az, amely talán a legérezhetőbb volt az emberek számára, a postai szolgáltatás liberalizálása, amely Magyarország számára a 2012-es év végéig teszi lehetővé a teljes piacnyitást, és volt néhány egyéb kérdés is, amely szintén érinti Magyarországot.

Az agrárpolitikában szintén egy pár olyan fontos téma volt az asztalon, amelyben Magyarországnak nagyon komoly érdekeltsége volt, például a génmódosított kukorica tilalmának a fenntartása. Nagyon keményen lobbiztunk, és végül éppen csak sikerült többséget szerezni, de fontos, hogy ez fennmaradhatott. A mezőgazdasági többletkészletek ügye, illetve a kukoricaintervenció fokozatos kivezetése Magyarországot nagyon keményen érintette volna, ha egy lépésben történik meg a minőségi kritériumok, a fajsúlykövetelmények bevezetése, ez nagyrészt kizárta volna a magyar kukoricát az intervenciós keretből. Sikerült elérni, hogy ez fokozatos módon kerüljön csökkentésre.

Elindult a KAP állapotfelmérése. Itt megint szeretnénk nagyon aktívan részt venni, hisz ez fogja megalapozni azt, hogy a KAP-reform, és a támogatások a következő költségvetési ciklusban hogyan fognak kinézni. Magyarország egyértelműen nem támogatja azt, hogy a mezőgazdasági kifizetés nemzeti költségvetésből kerüljön társfinanszírozásra, illetve azt mondjuk, hogy csak 2013 után érvényes az, ami a felülvizsgálat eredménye.

A bel- és igazságügyi együttműködés területén a Prümi Szerződéshez csatlakoztunk. Egyébként is ez a terület, amely a leggyorsabban halad előre az integrációban, és ezt mi nagy mértékben támogatjuk. A vízumreciprocitás szempontjából fontos a Magyarország és Kanada között megkötött kölcsönös vízummentességi megállapodás. Arról is volt már itt szó, hogy az Egyesült Államokkal is dolgozunk egy vízummentességi megállapodáson.

A bővítés, kül- és biztonságpolitika, tényleg csak címszószerűen: kiemelten támogatjuk Horvátország csatlakozását, nagyon komolyan képviseltük bilaterális kapcsolatainkban, találkozóinkon is; a halászati és természetvédelmi vagy környezetvédelmi egyezmény felfüggesztése kiemelt fontosságú a továbbhaladás szempontjából. Itt egyébként egy nagyon komoly lépés történt, amely fel is gyorsítja a horvát csatlakozási tárgyalásokat, és azt reméljük, hogy 2009-ben ezek lezárhatóak, és elképzelhető, hogy Horvátország pontosan a magyar elnökség idején fog csatlakozni az EU-hoz. Azt gondoljuk, hogy Horvátország előrelépése az egész régió számára mintát jelent. Egyébként is a nyugat-balkáni országok integrációs folyamatának támogatásában Magyarország kiemelkedő szerepet visz. Az SEA aláírása, amelyre most sor került Szerbia és az Európai Unió között, szintén nagyon komoly magyar segítséggel vagy lobbizás eredményeképpen is történt. Természetesen soha nem egy országon múlik, de nagyon fontosnak tartottuk mindvégig azt, hogy Szerbia megfelelő támogatást kapjon, és egy fontos üzenetet, hogy az EU nyitott Szerbiával kapcsolatban. Tudjuk, hogy e hét végén lesznek a választások, ebből a szempontból ez kiemelten fontos lehet.

Elindultak a tárgyalások a teljes vízumliberalizációról, illetőleg a térítésmentes vízumról, amelyhez bizottsági döntés kell még.

Koszovó kapcsán Magyarország egy ötven fős keretet vállalt el, részben rendőrök, büntetés-végrehajtási, jogi szakértők, vám- és pénzügyőrök felvétele, kiválasztása folyik.

A keleti szomszédságpolitika képviseletében Magyarország szintén nagyon komoly szerepet játszik, a déli és a keleti szomszédságpolitika egyensúlya az, amit képviselünk. Moldova esetében Magyarország sokszorosan jelen van, részben Bánfi tábornok személyében, aki az EUBAM-ot vezeti, illetve Mizsei Kálmán személyében, aki az Európai Unió különleges képviselője Moldovában. Ausztriával és Svédországgal együtt egy non-papert készítettünk, amelyben próbáltuk az Európai Unió figyelmét felhívni azokra a nagyon komoly változásokra és előrelépésekre, amelyek Moldovában történtek. Nem eredménytelenül, úgy tűnik, hogy valóban egy komoly előrelépés és változás van.

Az Európai Unió és Ukrajna megállapodásáról, együttműködéséről elkezdődtek a tárgyalások, itt nagyon komoly előrehaladás van szintén a szabadkereskedelmi egyezmény területén, illetőleg azt szorgalmazzuk, hogy a megerősített együttműködés társulási jellegű legyen a tartalmát tekintve. Ukrajna ambíciói egyébként ezen túl is mennek. Fontosnak tartjuk, hogy erre Ukrajna kapjon pozitív választ.

Az EU-orosz kapcsolatok szempontjából a vízumkönnyítési egyezmény volt lényeges, illetőleg az, hogy elindulhassanak az új EU-orosz-megállapodásról szóló tárgyalások. Erről majd beszélünk hosszabban is, hogy hol tart. Itt a mandátumképzésben van még egy pár megoldatlan kérdés.

Körülbelül ennyi röviden összefoglalva a beszámolót, és ha kérdések, megjegyzések vannak, akkor kérem szépen.

Kérdések, észrevételek, reflexiók

ELNÖK: Köszönöm szépen, külügyminiszter asszony. Amíg az első jelentkező felteszi a kezét, addig hadd mondjam el, hogy szemben egy belföldi törvényjavaslattal vagy jelentéssel, ahol a parlament azt vitatja meg, hogy a kormány által elkészített jelentés mennyiben áll összhangban a kormány programjával, ott lehet egy összehasonlítási vonalat húzni, hogy a kormány által meghatározott célt eléri-e vagy sem, egy európai uniós tagsággal összefüggő jelentés soha nem ilyen, mert nyilvánvalóan nem abszolútak az eredmények. Miután a döntéseket az Európai Unió intézményei hozzák, ezért minden egyes siker relatív, és természetesen a kudarcok is relatívak.

Úgy vélem, hogy ez a jelentés, amelyet a külügyminiszter asszony elénk tárt, pontos és elfogadható. Én a magam részéről a bizottság számára támogatásra javaslandónak ítélem meg.

Egy dologra szeretnék kitérni, amely talán a legkontraverziálisabb volt a mögöttünk álló időben, ez a magyar-amerikai vízummegállapodás, amelyet a brüsszeli intézmények - idézőjelben mondva - nem szerettek. Szeretném elmondani a külügyminiszter asszonynak, hogy a bizottságunk szervezett egy V4-es ülést Egerben - a helyszín nem annyira lényeges -, ahol a megnyitómban megdicsértem a cseheket, akik a kezdeményezők voltak, azért, hogy ezt a lépést megtették, és a cseh kollega arról számolt be, hogy ő attól tartott, hogy majd szemrehányást kapnak tőlünk azért, hogy ezt a lépést megtették. Én körülbelül azt fejtettem ki, hogy azért tartottam jónak, hogy Csehország, azt hiszem, Észtország, és Magyarország ezt elkezdte, és ehhez csatlakoznak, mert azért azt tapasztaltuk, hogy azok a kollegák az európai intézmények részéről, akik elsősorban felelősek lettek volna azért, hogy az Egyesült Államok kormányával a vízummegállapodást elérjék részünkre, mintha nem lettek volna kellőképpen aktívak ez ügyben. Az volt a benyomás, mintha az Európai Unió országainak többsége, a régi tagokról beszélek - nem szeretem ezt a kifejezést használni, de ez szociológiailag leírható - élvezi a vízummentességet az Egyesült Államokkal, számukra nem volt annyira fontos, hogy a vízummentesség kiterjedjen a legutóbb csatlakozott országok számára. Ilyen módon az, hogy ezek az országok meg tudták mutatni, hogy ha nem kapnak kellő politikai támogatást az európai intézményektől, akkor maguk is képesek arra, hogy érdekeik érdekében fellépjenek, szerintem egy helyes dolog volt. Ha ennek az eredménye nemcsak az lesz, hogy a vízummegállapodás létrejön az Egyesült Államokkal, hanem az is, hogy az európai intézmények az eddigieknél aktívabban és elkötelezettebben fogják képviselni a nem olyan régen belépett országok érdekeit, szerintem egy kifejezetten hasznos dolog lesz a jövőre tekintettel. Én még egyszer a támogatásomról szeretném ezt a lépést biztosítani.

Ha vannak itt újságírók, nem árt, ha tudják, hogy ez nem lesz egy gyors dolog. Azt gondolni, hogy ez mondjuk nyárra vagy akár az év végére bekövetkezhet, szerintem illúzió, mert nagyon sok részletet ki kell dolgozni. A Memorandum of Understanding megmutatja az utakat, és megmutatja azokat a kapukat, amelyeket ki kell nyitni, de valószínűleg a végleges megállapodásra, és arra, hogy ez hatályba lépjen, várni kell. Ez nem baj, reméljük, hogy korábban fog bekövetkezni, mint később, de ami fontos, hogy ezek az országok megmutatták, hogy fel tudnak lépni az érdekeik érdekében, úgy is, hogy ezzel senkinek az érdekeit nem szorítják háttérbe, és ez egy jó dolog. Én még egyszer, a magam és a pártom nevében - ez egy szavazat - a támogatásomról szeretném a jelentést biztosítani.

A vitát megnyitom. Hörcsik Richárd képviselő úr.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Úgy vélem, hogy az előttünk lévő J/5597. számú jelentés Magyarország uniós tagságával összefüggő kérdésekről, illetve az integráció helyzetéről egy olyan dokumentum, amely megérdemelné, hogy a tisztelt Ház plenáris ülésének asztalára is odakerüljön. Információim szerint erre sajnos nem kerül sor.

Pusztán megjegyzem, hogy 1991-ben, tehát a társulási szerződés aláírásával elindultunk azon az úton, egyes szerzők szerint az európai integráció rögös útján, illetve még korábban voltunk olyan állomásokon, például a csatlakozási szerződés benyújtása, vagy a csatlakozási szerződés tárgyalásainak apró de fontos megállói, az egyes fejezetek lezárása, maga a csatlakozási szerződés, amelyről nemcsak a bizottságunk folytatott vitát, hanem a tisztelt Ház falain belül, a plenáris ülésen is, úgy hiszem, fontos viták folytak, és azon túl az ország közvéleménye élénken figyelemmel kísérte, sokszor vitákkal tarkítva. Emlékezetesek voltak az országjelentések, amelyeknek egyes lefordított szavai vagy félmondatai hatalmas vitákat váltottak ki. Nos, manapság már ott tartunk, hogy az átfogó jelentést csak az Országgyűlés három bizottsága tárgyalja meg, pedig olykor-olykor a társadalmi tükör is hasznos lenne a szakmai tükör mellett, magának a kormánynak vagy a külügyi kormányzatnak, illetve a tisztelt polgároknak szintén.

Ez a dokumentum egy 84 oldalas, jól megszerkesztett, és nyugodtan mondhatom, hogy alapos tanulmány. Ha például a 2004-es elfogadott magyar Európa-politikai irányelvekhez hasonlítom, akkor ahhoz hasonlítva egy sokkal kidolgozottabb, részleteiben is hatalmas ismeretanyagot tömörítő tanulmányt vehetünk a kezünkbe, amely összeszerkesztett tanulmány két nagy pilléren nyugszik. Az első megjegyzésem, hogy hiányzik viszont az a szerkesztői összegyúrás, amely végül is egy olyan képet, egy olyan jelentést nyújt Magyarország uniós helyzetéről, amely nemcsak a pozitívumokat, hanem azokat a problémákat is tartalmazza, amelyekkel szembenéztünk az elmúlt négy évben, amelyeket nem sikerült maradéktalanul megoldani, és amelyekre a jövőben megoldást kell találnunk. Hiszen az éremnek két oldala is van, és egy kicsit így reálisabb képet fest Magyarország pozíciójáról az Unióban. A jelentés abban viszont a 2004-es irányelvekhez hasonlít, hogy ebből is, mint ahogy az akkoriból is, hiányzik az az összetartó anyag, amely egyedivé, azt is mondhatnám, hogy magyarrá teszi ezt az anyagot.

Csak egyetlen példát szeretnék említeni: a kormány Európa-politikai stratégiája prioritásait sorolja föl, tíz pontot tartalmaz, én mindegyikkel egyet tudok érteni, azonban a sorrenddel nem. A 7. pont tartalmazza azt, hogy Magyarország számára a nemzeti érdekérvényesítés kerete az Európai Unió, Magyarország tagállami érdekeit a közösség érdekeinek figyelembe vételével juttatja érvényre. Tisztelettel kérdezem, hogy nem kellett volna-e az első helyen szerepelnie, ami egyébként évszázadok óta a magyar külpolitikának a célja, tudniillik hogy a nemzeti érdekek határozott képviselete a nemzetközi kapcsolatokban, jelen esetben az Európai Unióban. Lehet, hogy sokak számára ez csak retorikai megfogalmazás kérdése, de kérdezem, hogy nem minden más ebből következik-e, hiszen azért léptünk be az Európai Unióba, hogy a magyar érdekeket minden területen képviseljük. Egyébként a 3. pont egyik mellékmondatában nagyon helyesen ott szerepel, hogy Magyarország számára az európai integrációban való részvétel a magyar nemzet európai keretek között történő újraegyesítését is jelenti. Azt hiszem, hogy ennek sokkal nagyobb a jelentősége, minthogy a 3. pont egyik mellékmondatában tárgyalja a jelentés.

Tisztelt miniszter asszony, engedje meg, hogy az idő rövidsége miatt pusztán három kérdéssel foglalkozzam, amely, úgy hiszem, nagyon is hozzá tartozik a tanulmány megfogalmazása szerint az Unió belső köreihez való felzárkózás érdekében tett lépések kérdésköréhez. Ez a három: röviden a konvergenciaprogramról szeretnék említést tenni, a schengeni tagságról, illetve a Lisszaboni Stratégiáról.

Az első a konvergenciaprogram, a 12. oldal tárgyalja. Úgy tűnik, hogy ez a fejezet csak a konvergenciaprogramban előre jelzett adatokat veszi figyelembe, és kevésbé azt a gazdasági realitást, amely manapság jellemzi ezt a helyzetet. A ma ismert intézkedések Brüsszel szerint nem lesznek elegendőek a magyar államháztartási hiány előírt szintre történő leszorítására 2009-ben. Joaquín Almunia gazdasági és pénzügyi biztos ezért - információim szerint - tájékoztatást vár Budapesttől arról, hogy milyen, az eddigieket meghaladó lépéseket tervez a cél eléréséért.

Az Európai Bizottság múlt héten hétfőn közzétett előrejelzése szerint Magyarországnak az eddig ismertetett intézkedéseken túlmutató erőfeszítéseket kell tennie a megfogalmazás szerint annak érdekében, hogy 2009-ben olyan szintre hozza le vagy süllyedjen le az államháztartási hiány, amely alapján megszűnhet a deficiteljárás hazánk ellen. Az Európai Bizottság, miközben idén reálisnak tartja a hiány GDP-arányos 4 százalékára történő leszorítását, úgy véli, hogy a magyar kormány által kilátásba helyezett intézkedésekkel 2009-ben legfeljebb 3,6 százalékra csökkenthető a deficit. Brüsszel abból indul ki, hogy hacsak nem módosított az érvényes makrogazdasági politikán, Magyarország jövő év végére nem lesz képes az előírt 3 százalék alá leszorítani a hiányt. Almunia biztos azt is bejelentette, hogy 2008-ban átmenetileg Magyarország lesz valószínűleg az egyetlen olyan uniós tagállam, amely a megengedettnél nagyobb államháztartási hiánnyal rendelkezik, miután a bizottság előbb május 7-én Csehországgal, Szlovákiával, majd valamivel később Lengyelországgal szemben is a túlzott deficiteljárás beszüntetésére készül javaslatot tenni.

Szlovákia minden jel szerint tizenhatodik országként csatlakozhat 2009. január 1-től az eurózónához, miután holnap, május 7-én információink szerint megkapja az Európai Bizottságtól a zöld jelzést az egységes valuta bevezetésére. A jelentés 12. oldalán nemes egyszerűséggel pusztán annyit jegyez meg, hogy a program konkrét euróbevezetési céldátumot nem tartalmaz. Tisztelettel kérdezem, hogy mikor kívánja a kormány kitűzni az euró bevezetésének céldátumát. Nem gondolja-e a miniszter asszony, hogy ennek a dátumnak a hiánya bizonytalansági tényezőt jelent a piac számára, és ennek árát végső soron az állampolgárok fizetik meg?

A másik ilyen téma a schengeni tagság. Idézem a jelentésből: "Magyarország szempontjából a 2007. év egyik legfontosabb prioritása a schengeni térség bővítése volt. Schengeni tagságunkkal a 2004-es csatlakozást követő időszak egyik legfontosabb magyar prioritása valósul meg, amely egyben az integráció belső köreihez való csatlakozás szempontjából is kiemelkedő jelentőséggel bír." Ezzel egyetértünk. A schengeni övezethez való csatlakozásunk valóban mindannyiunk számára öröm volt, hiszen az európai uniós tagságunk mellett az egyik legfontosabb érvünk - az akkori vitákra emlékeztetem a hallgatóságot - éppen az volt, hogy később a schengeni övezethez való csatlakozásunkkal szabadon átjárhatóak lesznek a határok, és könnyebben tarthatjuk a kapcsolatot a határon túli magyarokkal, felpezsdülhet a határmenti települések gazdasága s a több, s a többi, s a többi. A mostani helyzet egészen más, az azóta eltelt hónapok azt mutatják, hogy távol vagyunk azoktól a lehetőségektől, amelyeket a határok átjárhatóságától reméltünk, legalábbis az első szakaszban. Mi végre ugyanis a jogilag átjárható határok, ha a határmenti településeket nem, vagy csak használatlan utakon kötik össze a szomszédos országok településeivel? Mikorra várható, hogy a határátlépések jogi akadályainak elhárulása után az utakat végre járhatóvá teszik az országhatárok mentén, különös tekintettel arra, hogy most már határátkelőhelyeket sem kell létesíteni a szomszédos tagállamokba vezető utakhoz? Egyáltalán mikorra várható, hogy a határmenti folyókat hidakkal, kompokkal átjárhatóvá teszik? Milyen intézkedéseket kívánnak hozni végre annak érdekében, hogy a vajdasági magyarokat a schengeni övezethez való csatlakozásunk miatt sújtó hátrányokat kiküszöböljék?

Azt viszont örömmel konstatáljuk, hogy - ahogy a jelentés is megemlíti - a schengeni vízum könnyítése ügyében a kormány megtette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket elvártunk, mind Ukrajna, mind pedig a nyugat-balkáni országokkal kapcsolatban.

Végül röviden a lisszaboni stratégiáról. Megint idézek a jelentésből: "A magyar prioritásokat tartalmazó nemzeti lisszaboni akcióprogram végrehajtásáról szóló jelentést 2007 októberében nyújtottuk be az Európai Bizottságnak. A bizottsági értékelés szerint Magyarország a 2005-2007-es időszakban korlátozott haladást ért el a nemzeti reformprogramja végrehajtásában, valamint némi haladást a 2006 tavaszán az Európai Tanács által meghatározott prioritások megvalósításában." Tisztelettel kérdezem, mit jelent az, hogy Magyarország korlátozott haladást ért el az alábbi adatok tükrében. A lisszaboni célkitűzések elérése tekintetében a második évezred első évtizedének közepén uniós szinten, valljuk be őszintén, nagyon jelentős lemaradás volt kimutatható az eredeti, a 2000-ben kidolgozott ütemtervhez képest. A tíz új tagállam belépésének évében, tehát 2004-ben a foglalkoztatási ráta átlagértéke az EU 25-ökre vetítve 63,3 százalék volt. Ez több mint 7 százalékkal alacsonyabb érték, mint az Egyesült Államok foglalkoztatási rátája ugyanebben az időszakban. Miközben az EU-foglalkoztatás szintjén kimutatható a lemaradás a legfontosabb globális versenytársakhoz viszonyítva, jelentős, legalább ugyanilyen komoly az Unión belül Magyarország lemaradása - és ezt akarom mondani - a tagállamok túlnyomó többségéhez képest. Ami a legfiatalabb korosztály helyzetét illeti, a 15-24 éves korosztályon belül a munkanélküliség a '98-ban mért 26,5 százalékról a polgári kormányzási ciklus végén 22,4 százalékra csökkent, 2005-ben azonban 37,8-ra emelkedett. A 2008 elején mért adatok tanúsága szerint a 15-24 éves korosztály munkanélküliségi rátája már meghaladta a 20 százalékot. Nem akarom terhelni a miniszter asszonyt ezekkel az adatokkal.

A fenti adatok tükrében hogyan látja, hogyan tudja majd elérni Magyarország a foglalkoztatottságra irányuló három lisszaboni célkitűzést, úgy mint a foglalkoztatási ráta 70 százalékra történő emelése, másodikként a női foglalkoztatottság 60 százalékos szintre történő emelése, és végül az idősek foglalkoztatási rátájának 50 százalékos szintre történő emelése? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azzal adom meg a szót a külügyminiszter asszonynak a válaszra, hogy amennyiben a bizottság igényli, vagy az ellenzéki képviselők igénylik, akkor az eurózónába való belépésünk céldátumával kapcsolatban, ha ilyen igény van, a pénzügyminisztert szívesen meghívjuk, a foglalkoztatási adatokkal kapcsolatos fontos kérdésekben az illetékes minisztert, valamint a "legyen minden folyómenti faluban egy híd" ügyében szintén a megfelelő minisztert szívesen meghívjuk. Nem gondolom, hogy ez a külügyminiszter kompetenciája, még akkor sem, ha persze ez része valamilyen módon a jelentésnek.

Ezzel a megjegyzéssel átadom a szót a külügyminiszter asszonynak.

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm a szót. Természetesen boldogan válaszolok, és ha olyan részletek lesznek, amelyekhez szükség van a pénzügyminiszter úrra, a szociális és munkaügyi miniszterre, akkor lehet folytatni ezt a vitát.

Egy pár szót kiegészítésképpen ahhoz, amit az elnök úr mondott. Az amerikai vízummegállapodás ügyében egyébként Magyarország volt az egyik legharcosabb ország. Kétségtelenül Csehország írta elsőként alá ezt a Memorandum of Understandinget, de Magyarország volt az, amely kezdettől világossá tette, hogy úgy látja, hogy ennek az elnöki ciklusnak a vége előtt kell megkötni az Amerikai Egyesült Államokkal ezt a megállapodást. Most van egy olyan komoly elkötelezettség a vízummentesség bevezetésére az új európai uniós tagországokkal szemben, amelyek egyszeri lehetőséget jelentenek, és ha ezt elszalasztjuk, akkor nem tudjuk, hogy mikor tér vissza ez. Tehát Magyarország a legharcosabbak egyike volt. Mi is szóvá tettük ezt, hogy a bizottság korábban nem képviselte megfelelő hatékonysággal az új tagállamoknak azt az igényét, hogy legyen egy vízummentességünk Amerikával, ugyanúgy, ahogy a régieknek.

Lehet látni egyébként egy nagyon világos érdekkülönbséget régiek és újak között. A régiek számára ennek a rendszernek a bevezetése tulajdonképpen szigorítást fog jelenteni. Ugyan nem lesz vízumkötelezettség, viszont egy olyan regisztrációs kötelezettség lesz, amely az eddigiekhez képest pluszfeladatokat, plusz információszolgáltatást jelent, és nyilvánvalóan ezzel összefügg az ellenállás a régi tagországokban, miközben az újak számmára ez nagyon komoly könnyítést jelent. Azt gondolom, hogy itt a harcok eredményeképpen egy olyan megállapodás született az Európai Unióban, amely mindenki számára elfogadható. EZ a "double track approach", tehát hogy az újak megkötik ezeket a megállapodásokat, viszont azokban a témákban, amelyek bizottsági kompetencia területére tartoznak, a bizottság tárgyal, hisz nagyon sok olyan információ van, a schengeni rendszerrel kapcsolatos információ, amely ügyben egyébként az egyes tagországok külön nem köthetnek megállapodásokat.

Hogy mennyire gyorsan történik ez meg, a tényleges vízummentesség: azt hiszem, nem annyira rajtunk múlik most már, ez megy a maga útján, jönnek a szakemberek, és folynak a tárgyalások. Ez azon múlik, amit többször elmondtak egyébként amerikai szakemberek is, hogy az Egyesült Államoknak kell felállítani egy olyan informatikai rendszert, amely ezt az iszonyatos mennyiségű adatot kezelni tudja, amely a beutazók, kiutazók, belépési időpont, kilépési időpont adathalmaza, és ehhez van egy bizonyos időre szüksége az Egyesült Államoknak.

Hörcsik képviselő úr kérdéseivel kapcsolatban hadd mondjak egy pár dolgot. Mi természetesen szívesen bevisszük plenáris ülésre, és örülünk, hogy ezt a képviselő úr felvetette, erről azonban a Házbizottság dönt, és amennyire tudjuk, az előző években sem történt meg ennek a benyújtása és plenáris ülésen való megtárgyalása. Természetesen nyitottak vagyunk ez iránt, sőt, örülünk neki, ha erre sor kerül. Egyébként maximálisan egyetértek a képviselő úrral abban, hogy ez a bizonyos társadalmi tükör, az a fajta nyilvánosság, amelyet a plenáris ülés jelent egy ilyen jelentés esetében, fontos lehet mindannyiunk számára is. Tehát állunk elébe, illetve örülünk neki, ha ez ezen az úton megy tovább.

A képviselő úr felvetette a különböző pontok esetében, hogy a 3. miért a 3. és a 7. miért a 7. Hadd mondjam el, hogy a pontok semmifajta prioritást nem jeleznek. Van egyfajta logikai sorrend, amelyet követnek a pontok, de ezek nem jelenti azt, hogy ami 2., 3. vagy 7., az kevésbé fontos. Tetszőlegesen lehetne másként is csoportosítani, egy másik logikai rend szerint. Nem kérdés, hogy a magyar érdekek képviselete európai uniós keretekben rendkívül fontos, mint ahogy a többi olyan pont is, amelyeket a képviselő úr említett.

A konvergenciaprogram. A konvergenciaprogramot a bizottság elfogadta, és folyamatos a konzultáció Brüsszellel, küldjük a különböző beszámolókat azokban az időpontokban, amelyek meghatározott időpontok a beszámolásra. Nincsenek mérföldkövek ebben az értelemben, nyilván egészében és folyamatában értékeli Brüsszel ezt a programot. Nem gondolom, hogy most különösebb teendőnk lenne, illetőleg azt sem láttam sehol viszont, amit a képviselő úr mondott, hogy Brüsszel felvetette volna, hogy az előrehaladás nem megfelelő. Egyelőre a tervek szerint haladunk előre. Azért azt érdemes tudni, hogy ekkora deficitcsökkentést, amekkorát Magyarország meglépett, szinte senki, egyik ország sem lépett meg korábban, tehát ez egy rendkívül ambiciózus program, részben a reformok területén, illetőleg az egész konvergencia területén.

Az euróbevezetési céldátumot természetes módon nem lehet addig kitűzni - és igen, nemcsak Magyarországon múlik, mi mondhatunk mindenfélét, de ez nyilván egy közös céldátum-meghatározás -, nem lehet, és nem érdemes addig meghatározni, amíg nem látjuk, hogy a kritériumoknak hogyan tudunk megfelelni. Egyébként azt lehet látni azokban az országokban, ahol közelebb van az euró bevezetése, hogy nagyon komoly viták zajlanak, hogy az milyen mértékben terheli meg az embereket, az embere pénztárcáját. Egyébként majdnem mindenhol komoly inflációs hatása volt az euróbevezetésnek, és nagyon komoly vita van arról is, hogy mennyire kell ezzel sietni. Azt gondolom, hogy ez nem egy versenyfutás. Minden országnak annak megfelelően kell ezt tervezni, ahogy valóban teljesíti a kritériumokat, ahogy ezeknek a kritériumteljesítéseknek a stabilitása is biztosítható. Azt gondoljuk egyébként, hogy 2009-ben vagy 2009 után erre lehetőség lesz.

Schengen. Említette a képviselő úr, hogy amit vártunk Schengentől, a gazdaság felpezsdülése, a határon túli magyarokkal a kapcsolattartás, ez maximálisan teljesült. Ha a képviselő úr járt mostanában a schengeni határainkon, külső schengeni határainkon, akkor egyértelmű, hogy a kapcsolattartás mindenfajta akadálya elhárult, a gazdasági együttműködéseknek is nagyon komoly lehetőségei vannak.

Amit említett a képviselő úr, hogy mégsem nyíltak meg a schengeni határok, ezt folyamatosan hallom, és nem egészen értem őszintén szólva. A schengeni határok megnyíltak. Ahol problémák vannak - és ezeket egyesével próbáltuk ellenőrizni, és megy a tárgyalás ezek körül -, az pedig az, hogy néhány helyen, ahol részben a határ másik oldalán magánútban folytatódna egy út, vagy pedig olyan az út burkolata, amely nem teszi lehetővé, hogy azon túl, hogy bicikliútként használják, gépkocsik, illetőleg nehézgépek is közlekedjenek ezen, ott valóban nem engedélyezik ezeknek a közlekedését. Van olyan hely, ahol a település középpontjába, sétálóutcába, vagy esetleg olyan turisztikai központba futna bele az út, amelynek a szempontjából hátrányokat jelentene az, ha komoly forgalom lenne ezen az úton. Egyesével nézzük meg ezeket a felvetett problémákat. Azt látjuk, hogy néhány helyen fordul ilyen elő, és ott a megoldás az, hogy együttműködésben a határ másik oldalán lévő önkormányzatokkal, legyen egy olyanfajta fejlesztési terv, amely részben megkerülő utak építéséről szól, részben útburkolat-megerősítésről szól, részben megfelelő megoldások megkereséséről szól. Én egyáltalán nem látom azt, hogy ez tömeges lenne a schengeni határnyitás után, de az kétségtelenül fontos, hogy itt legyen egyfajta együttműködés.

Egyébként ez Ausztria kapcsán merült fel a leggyakrabban. Az osztrák nagykövetségünk elkezdett egy megbeszéléssorozatot a határ mentén lévő magyarországi polgármesterekkel, illetőleg az osztrák oldalon lévő polgármesterekkel. Kiderült, hogy sok helyen hamarabb merült fel a téma a parlamentben, mint Schengen meg nem történte, mint ahogy az illető polgármester felhívta volna telefonon az osztrák oldali polgármestert. Megpróbálunk azon dolgozni egészen konkrétan, hogy ezek a települések egymással vegyék fel a kapcsolatot, keressék azt a fajta helyi megoldást, amely a turisztikai fejlesztések, magánutak, útburkolat-problémák és egyebek ügyében megoldásokat jelent.

Nyilvánvalóan lehet INTERREG-forrásokat, illetőleg fejlesztési forrásokat használni arra, amire egyébként használunk is, például Ipoly-hidak esetében a hidak felépítésére. Korábban sokkal több híd volt, de azok közül nagyon kevés volt gépkocsival is járható, nagyon sok gyalogos híd is volt. Egyelőre a megállapodás megszületett arra, hogy elkezdődik azoknak a hidaknak az újjáépítése, amelyeket a régióban élők említettek, hogy ezek a legfontosabb átkelési pontok, és ezek újjáépítésére lenne a legnagyobb szükség.

Schengen kapcsán szintén említette, hogy a vajdaságiak szempontjából ez nehézségeket jelent, és kérdezte, hogy a kormány mit tesz. Egyrészről - erről is sokszor volt szó, de elmondom még egyszer szívesen - a kishatárforgalmi lehetőség magyar kérésre került be ezekbe a megállapodásokba. Ez Ukrajnával nagyon jól működik. Egyébként az első pillanatban, már december végén sikerült megkötni ezt a megállapodást, és az összes visszajelzésem arról szól, hogy ez nagyon komoly könnyebbséget jelent a Kárpátalján élőknek. Tudjuk, hogy a Vajdaságban élők azt kérték, hogy várjunk, nézzük meg, hogy milyen hatásai lesznek a vízumdíj bevezetésének, és utána döntik el, hogy szeretnék-e. Egyébként nem is volt olyan helyzet Szerbiában, hogy tudták volna tárgyalni, illetőleg hogy eljutottak volna egy ilyen államközi szerződés megkötéséhez, tehát ez nem is került ebben az értelemben szóba. Tudjuk, hogy a szerb politika az utóbbi hónapokban másról szólt.

Magyarország maximálisan kihasználta azt a lehetőséget, hogy minél szélesebb körben kapjanak díjmentesen vízumot azok, akiknek vízumot kell kérni, és akik számára egyébként a vízumdíj-kötelezettség jelentene egy díjfizetési kötelezettséget is. Utoljára azt hallottam, hogy körülbelül 85 százalékban ingyenes a vízum. Azt is nyilván tudja a képviselő úr, hogy van egyfajta támogatási forma, amelyben visszajuttatjuk a közösségnek a kapcsolattartási támogatás formájában a vízumdíjat. Ezen kívül Magyarország az egyik fő szószólója annak, hogy induljanak el, és el is indultak a tárgyalások a vízumliberalizáció ügyében, tehát hogy legyen vízummentesség Szerbia, illetőleg a többi nyugat-balkáni ország számára, és ez esetben természetes módon a vajdasági magyarok számára is. Felmerült az, hogy ezt megelőzően is legyen egy teljes, vagy legalábbis még szélesebb körre kiterjedő vízumdíj-mentesség, Magyarország ennek is maximálisan támogatója. A regionális partnerség keretében Franciaországgal is tárgyaltunk erről, azonban végső soron közösségi kompetencia és bizottsági döntés kell hozzá. Tehát Magyarország az összes lehetőséget kihasználja, illetőleg folyamatosan bővíti a lehetőségeket.

A lisszaboni akcióprogram. Beszéltem már a reformprogram végrehajtásáról. Azért hadd tegyem azt szóvá, hogy ha a képviselő úr számon kéri a reformprogram következetes végrehajtását, akkor ez nekem nagyon nehezen fér össze azzal a borzasztó erős Fidesz-támogatottságú népszavazási kezdeményezéssel, amelynek egyébként ismerjük a kimenetelét, amely a reformnak néhány nagyon fontos elemét támadta meg. Tehát miközben a Fidesz számon kéri a reform következetes végrehajtását, közben meglehetősen keményen kampányolt azért, hogy ebben ne lehessen továbblépni, például tandíjügyben.

Tudjuk, hogy a reformnak - és ez nagyon szorosan összefügg azzal is, amit a képviselő úr szintén számon kért, a foglalkoztatási arányok kérdésével Magyarországon - van egy szoros összefüggése azzal, hogy milyen az oktatási rendszer az alapfokú oktatástól a felsőfokú oktatásig, hogy mennyire tud valóban esélyegyenlőséget vagy esélyeket teremteni a felsőfokú oktatás, vagy mennyire zárja ki azokat, akik pontosan emiatt a kizárás miatt a munkaerőpiacon többé-kevésbé reménytelen helyzetbe kerülnek. Az új tandíjrendszer egyébként pontosan azt tette volna lehetővé, hogy ne azok kapják a legnagyobb állami támogatást, akik egyébként is hozzáférnek a felsőfokú oktatáshoz, akik egyébként is jobb helyzetben vannak, meg tudják ezt fizetni, hanem hogy szedhessenek tandíjat a felsőfokú intézmények, amely tandíjat aztán szociális, illetőleg tanulmányi alapon eljuttatnak azokhoz, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak, hogy felsőfokú intézményben tanuljanak. Tehát nem egészen értem a képviselő úr felvetését. Azt gondolom, hogy ez a kétféle hozzáállás gyakorlatilag értelmezhetetlenné teszi a hozzászólásának ezt a részét. Egyébként ez összefügg a foglalkoztatási arányokkal, összefügg azzal, hogy minden gyerek az alapfokú oktatásban olyan intézménybe járjon, amely valóban hatékonyan tud oktatást nyújtani, és valóban esélyegyenlőséget vagy esélykiegyenlítést biztosít. Amikor például kis iskolákról beszélünk, akkor ez a kérdés szintén nagyon keményen felmerül, hogy egy gyerek inkább járjon olyan iskolába, ahol versenyképes tudást szerez, vagy pedig maradjon a településén. Nagyon kettősnek érzem ebből a szempontból a Fidesz viselkedését, és így nem egészen értem, és nem tudom értelmezni a képviselő úr felvetését.

A foglalkoztatási ráta alacsony volta probléma. Az oktatás munkaerőpiachoz való közelítése, az esélyegyenlőség megteremtése ebből a szempontból kulcsfontosságú. Említette a képviselő úr a női foglalkoztatottság emelését. Tudjuk, hogy azokban az országokban emelkedik a női foglalkoztatottság, ahol a nők számára összeegyeztethető a család és a munkahely, a karrier és a gyereknevelés. Ehhez jobb intézményekre van szükség, bölcsődékre van szükség, amit egyébként a Fidesz nagyon nagy mértékben szokott ellenezni, és nem szokta érteni egészen, hogy miért van ezekre szükség. Azt gondolom, hogy ez az a trend, amit pontosan látunk Európában azokban az országokban, ahol egy tradicionális értékrendet vallanak, ott sokkal alacsonyabb a női foglalkoztatottság, míg azokban az északi országokban, amelyekben haladás van ebből a szempontból az esélyegyenlőség irányába, ott sokkal magasabb a foglalkoztatottság. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Képviselő úr, tessék parancsolni!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Csak nagyon röviden szeretnék válaszolni. Schengen ügyében éppen Firtl Mátyás alelnök úr említette többször is, hogy a nyugati határainkon vannak olyan helyzetek, amelyek az ott lakó polgárok számára érthetetlenek. Például Fertőrákos és Zsira esetében egyszerűen "Behajtani tilos" táblát tettek ki. Van út, és mégsem mehetnek át a magyar polgárok, kerülniük kell. A választókörzetemben a Sátoraljaújhelyet kettészelő határ, a Rákóczi út végén volt régen a kishatár-átkelőhely, ott van egy járható út, megvizsgálták, elbírja a kis forgalmat, kitettek egy "Behajtani tilos" táblát, utána ellopták, aztán megint kitették, megint ellopták, a végén nagy virágládákat tettek ki, ami nyilván elmozdíthatatlan, és nem tudunk átmenni. Ezek olyan problémák, hogy az egyszerű polgár látja, hogy a schengeni határokkal megnyíltak a határok, és mégsem tudnak átmenni. Odaátra megy a mutogatás, holott a Slovensko Nove Mesto-i polgármester pedig Pozsonyra mutogat, hogy majd onnan kell a megoldást megtalálni. Ezek sajnos nagyon létező problémák, és ezért kérjük a miniszter asszonyt, hogy hathatósan lépjen fel ezen ügyekben, mert a polgárok akkor megkérdezik, hogy tessék mondani, minek csatlakoztunk az Európai Unióhoz.

A foglalkoztatással, a Lisszaboni Stratégiával kapcsolatban azokat az adatokat szemezgettem ki, amelyek jelenleg a különböző sajtókban láthatók. Nem hiszem, hogy itt a Fidesz kettős nyelvet beszél. Egyszerűen ezek az adatok adatok, különösen a foglalkoztatással és a munkanélküliséggel kapcsolatban. Ez egy sokkal összetettebb gazdasági probléma, minthogy abból eredeztessük, hogy a tandíjat bevezessék vagy ne vezessék be. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszter asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Nem akarok hosszan belemenni ebbe a témába. Elmondtam, hogy ezért kezdtünk el egy egyeztetést a bécsi nagykövetségünk intenzív együttműködésével, hogy nézzük meg, hogy konkrétan hol vannak problémák, hol lehet ezt határon átnyúló közvetlen együttműködéssel megoldani, hol van arra szükség, hogy utak épüljenek valamifajta európai uniós fejlesztési támogatással, hol van valóban arra szükség, hogy kormányközi szinten beszéljük meg ezeket a kérdéseket, és hol van olyan helyzet, ahol nem lehet megoldani, mert magánút. Most nem emlékszem pontosan a Fertőrákos-Mörbisch közti átkelőre, azt tudom, hogy egyszer már volt ebből is interpellációs válasz. Volt ott három vagy négy, amit akkor elmondtam. Próbáljuk kezelni ezt a kérdést. Azt kell látni először, hogy melyik szinten kezelendő, hol kell építeni, hol kell csak tárgyalni, és hol kell valóban kormányközi szinten kezelni ezt az ügyet.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Felolvasnám, hogy kik jelentkeztek eddig: Kocsi László, Ékes József, Gál J. Zoltán, Braun Márton és Firtl Mátyás. Ha valaki még kíván, kérem, jelezze, hogy be tudjam osztani. Az alelnökökkel kezdjük, utána pártonként...

Kocsi László következik.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Én ennyire, ha nem is kimerítő, de nagyon alapos részletességgel nem szeretném a jelentés minden elemét kivesézni. Azt is gondolom, hogy a magyarországi vagy akár a szomszédos államok infrastruktúrájának a fejletlensége nagyon rövid idő alatt nem zárkóztatható fel ahhoz a ritmushoz, ahogyan egyébként az Unióban mi az intézményfejlesztésben haladunk előre. Ahogy mondjuk a schengeni térségbe sikerült integrálódnunk, az egy nagyobb sebesség volt ahhoz képest, mint amilyen infrastrukturális fejlesztést a határmenti térségekben, akár Kelet-Magyarországon vagy északkeleten, akár délnyugaton kell vagy lehet megvalósítani.

Mindenekelőtt azt szeretném mondani, hogy egy ilyen jelentéssel kapcsolatban az alapvető kérdés az, hogy azokat a kérdéseket veszi-e elő, és azokról reális képet ad-e, amelyek a jelentés időszakában a magyar tagsággal vagy az EU integrációs helyzetével kapcsolatban vethetők fel, vagy nem. Ha igen, ha reális az a kép, amelyet a jelentés fest, akkor ez a kép Magyarországra nézve és az Unióra nézve pozitív vagy negatív. Ha így nézem a dolgot, akkor azt kell hogy mondjam, hogy tulajdonképpen ez a jelentés egy reális számbavétele a helyzetnek, mindannak, ami történt abban az időszakban, amelyet a jelentés érint. Ha számba vesszük azt, ami benne van, tehát amiről beszél a jelentés, akkor az alapvetően pozitív történet. Azt gondolom, hogy azért pozitív a dolog, mert ha úgy nézzük, hogy mi az, amit az integráció helyzetéhez, minőségéhez, az Unió állapotához hozzá tudott adni Magyarország, akkor az nem egy elhanyagolható aktivitás. Másrészt, ha azt nézzük, hogy mi az, amit Magyarország az Uniótól igénybe tudott venni, ami előnyére vált az országnak az uniós tagság elmúlt időszakában, akkor azt mondom, hogy az is egy pozitív dolog, pozitív a mérleg.

Én a súlypontokat itt csak annyiban tenném le, hogy azt alapvetően pozitívnak tartom, amit Magyarország hozzá tudott tenni mindahhoz, amit az Unió intézményfejlesztésének hívunk, hisz a jelentésben érintett időszaknak a legfontosabb kérdése mégis csak az, hogy egy Lisszaboni Szerződést tető alá hozott az Unió, és ezzel megnyílt a perspektívája, a lehetősége annak a fejlődésnek, amely az integráció további minőségét javíthatja. Ebben, azt gondolom, hogy Magyarország - az persze szimbolikus, hogy először ratifikáltuk - magatartása egy olyan hozzáadott értéket tudott jelenteni, amely Magyarországra is előnyös, és az Unió számára is jó. A képviselőtársaim sem vitatták a jelentés azon megállapítását, amely szerint Magyarország számára, amit szeretett volna, lényegében bekerülhetett abba, amit a Lisszaboni Szerződés rögzít.

A másik ilyen kérdés az, hogy a bővítés dolgában és az Unió szomszédságpolitikájának alakításában, tehát mindabban, ami az Unió térbeli, európai dimenziójának a perspektíváit jelenti, mit sikerült elérni. Ha így nézzük, Magyarország a bővítés ügyében főleg Horvátország tekintetében jelentős és sikeres aktivitást mutatott. Ami pedig a szomszédságpolitikát illeti, akár Moldovával, akár Ukrajnával, akár egyáltalán a schengeni kérdésekkel, pozitívan jön ki ebből a mérlegből, mint ahogy szerintem Magyarország megítélése a Nyugat-Balkán tekintetében is pozitív lehet. Mindazokban a folyamatokban, amelyek nem Horvátország, hanem Szerbia, és a többi nyugat-balkáni állam ügyeit illeti, a magyar aktivitás európai megítélése alapvetően pozitív, és hozzá tudtunk ahhoz járulni, hogy olyan típusú együttműködési, társulási, tehát olyan szerződéses viszonyok alakuljanak ki ezen államok és az EU között, amelyek Magyarországnak stratégiailag a külpolitikai érdekeit szolgálják. Én ilyen dolognak tartom azt a magyar teljesítményt, amely a schengeni térségbe való integrációra való felkészülést jelenti, illetve azoknak a dolgoknak a kezelését, amelyeket például a vízumpolitikában Magyarország kifejtett és kifejt a jövőben is. Ezt mi hozzátettük az Unióhoz.

Amit mi ebből előnyünkre igénybe tudtunk venni, azt alapvetően úgy szoktuk említeni ennél az asztalnál, és általában is, hogy a fejlesztéspolitikában Magyarország hogyan teljesített. Ha az első Nemzeti Fejlesztési Terv adatait nézzük - én is idézhetném hosszasan az adatokat, mint a képviselőtársam, de attól eltekintve csak a lényeget említem -, akkor az nem egy rossz helyzet, hogy Magyarország az első Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott 503 milliárd forintnyi uniós forrásból 2008 elejéig összesen több mint 416 milliárd forintot Magyarországra érkeztetett. Ez az uniós keret 82 százaléka. Ezt egyébként úgy értékeli az Európai Bizottság, hogy 2007. december 31-ei zárónappal a hivatalos adatok szerint az új tagállamok közül Magyarország áll a legjobban a 2004-2006 közötti időszak forrásainak lehívása terén. A bizottság által 2007 végéig átutalt források tekintetében hazánk 81,5 százalékos teljesítményével a tagállamok közül a 8., a velünk együtt 2004-ben csatlakozott tíz tagállam közül pedig az első helyen szerepelt.

Mindezt azért mondom, mert lehet itt sok mindenben - egyébként jogosan - a kormányt kritizálni, akár a fejlesztéspolitikában, a fejlesztéspolitikai intézményrendszer kialakításában és működésében is, de azért az alapvető tények, összehasonlításul megnézve az Unió más tagállamait, azt mutatják, hogy Magyarország a jelentés által érintett időszakban is viszonylag jól teljesített.

Egyébként azt gondolom, hogy ehhez tartozó kérdés, közös kérdésünk, hogy a határmenti térségek infrastrukturális fejlesztését, a határátkelők, az utak - nemcsak a kerékpárutak, de a nagyobb, kevesebb számjegyű utak - határon való áttörését, átérését tekintve is nyilvánvaló, hogy a fejlesztéspolitikai eszközrendszer az, amit Magyarország igénybe kell hogy vegyen. Nemcsak jogilag, lélekben, kulturálisan és történelmileg, hanem gazdaságilag is el kell végezni azt, amit békés, és európai keretek között történő nemzetegyesítés címén szoktunk mondani.

Még egy dologról szeretnék beszélni, mert eddig pozitívumokról szóltam. Igazából engem az foglalkoztat, hogy abban sikeres tud-e lenni Magyarország, hogy az egyik nagy értéket, amit mi a felzárkóztatásnak, a területi különbségek mérséklésének, egyáltalán a kohéziós politika iránti elkötelezettségnek nevezünk, mennyire tudja sikeresen vinni az ország. Azt látom, hogy ebben tehetők fel alapos és jogos kérdések az első Nemzeti Fejlesztési Terv tanúságai szerint, és ahogy én látom, a mostani, az Új Magyarország Fejlesztési Terv kérdéseivel kapcsolatban is. Nyilván lehet azt mondani, hogy tulajdonképpen a vidékfejlesztési források még nem indultak el, és hogy ezeket a térségeket alapvetően ezek célozzák meg, mindazonáltal mindazok, amik eddig programszerűen megfogalmazódtak, kedvezményezetti szerződésben megtestesültek, avagy akár már kifizetésekben megnyilvánultak, nem mutatják azt, hogy Magyarország túl lenne azon a fázison, hogy a fejlesztéspolitika első szakasza nem tud lényegesen mozdítani a fejlettségbeli különbségek mérséklése terén. Én ezt egy alapvető kérdésnek tartom az ország szempontjából.

Ha most visszatérünk ahhoz a kérdéshez, hogy mennyire tudtunk mi a gazdasági problémáinkon úrrá lenni, a konvergenciaprogramot hogyan teljesítjük, és mik azok a reformok, amelyek egyébként Magyarország tekintetében önmagában is, de a Lisszaboni Stratégia aktuális felülvizsgálata és a nemzeti akcióterv szempontjából is lényegesek, akkor visszajutunk ehhez a kérdéshez. Én is tudnék idézni, hogy mik azok az országspecifikus ajánlások, amelyeket Magyarország számára a bizottság megfogalmaz, és azok bizony úgy hangzanak, hogy először is "az államháztartási hiány és az adósságállomány tartós csökkentésének a folytatása, kiemelt hangsúlyt helyezve a kiadási oldalra". Ebben elvileg egyetértünk itt, Magyarországon az ellenzékkel, csak a gyakorlati kivitelezésben, ha lépünk egyet, akkor két-három ellenlépés következik, és azok a kezdeményezések, amelyek a másik oldalról megindulnak, nem számolnak ezzel a követelménnyel időnként. Mindazok az adócsökkentési, áfamérséklési és egyéb felbuzdulások, amelyek megfogalmazódtak, nem látszanak figyelembe venni ezt az igényt.

A másik ilyen kérdés a hosszú távú költségvetési fenntarthatóság biztosítása és a gazdasági hatékonyság javítása érdekében a közigazgatás, az egészségügy, valamint a nyugdíj- és az oktatási rendszer reformjának folytatása. Nem szeretnék belemenni aktuálpolitikai vitákba, csak megjegyezném, hogy ebben mi partnerségre nem nagyon leltünk. Miközben egyébként mindenki mondja, hogy természetesen Magyarországnak mindazon igényeket és ajánlásokat, amelyeket az Unió megfogalmaz, jó színvonalon kell teljesítenie, a gyakorlati kivitelezésben viszont a partnerségre nem nagyon tudtunk eddig rátalálni.

Az aktív munkaerőpiaci politikák megerősítése, hátrányos helyzetű csoportok munkaerőpiaci helyzetének javítása, a regionális különbségek csökkentése a foglalkoztatás terén, végül az oktatási és képzési rendszerhez való hozzáférés javítása, valamint a rendszerek munkaerőpiaci igényekhez való igazítása. Ezek a kérdések és országajánlások, specifikus ajánlások nem elválaszthatók azoktól a reform-célkitűzésektől, amelyeket a magyar kormány is megfogalmazott, és amelyeket egyébként programjának tekint továbbra is. Csak arra utalnék, hogy van egy ellentmondás közöttünk, egy furcsa játék, hogy elismerjük, szükségesnek tartjuk valamennyien, hogy ezek az ügyek előremenjenek, azonban ennek a gyakorlati kivitelezésében nemhogy nemzeti vagy parlamenti összefogás, de egy irtózatos ellentmondásos, nagyon éles konfliktusos, viszályos időszakon vagyunk túl, ha azt az évet nézzük, amelyről a jelentés szól. Ezt egy elég erős tanulságnak gondolom.

Másfelől azt gondolom, hogy ha az az igénye a képviselőtársamnak, Hörcsik Richárdnak, és az a javaslata a Fidesznek, hogy a bizottság döntsön úgy, hogy az elnök úr írjon egy levelet a Házbizottságnak, és azt személyesen is képviselje, hogy ezt a jelentést plenáris ülésen tárgyaljuk meg, akkor az MSZP ezt támogatni fogja. Azt gondolom, hogy reális, az ország helyzetét és a valós dolgainkat igényesen tükröző vitákra nagyon nagy szükségünk volna, és ha ehhez hozzá lehet járulni ennek a jelentésnek a vitájával, akkor ezt tegyük meg. Biztos vagyok benne, hogy mi ebben partnerek leszünk, és úgy tudom, hogy a kormány is szívesen venné, ha erre lehetőség nyílna. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, alelnök úr. Külügyminiszter asszony, tessék parancsolni!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Csak röviden: egyetértünk abban, hogy a Lisszaboni Szerződés volt a legfontosabb történése az előző évnek. Örülök, hogy úgy látja a képviselő úr, hogy a vízumpolitika, a schengeni csatlakozásunk pozitív fejlemény. Miközben folyamatos kritikát kap a fejlesztési források felhasználása, ugyanazt a statisztikát idézi feltehetően a képviselő úr is, amely azt mondja, hogy Magyarország előtt a tényleges forráslehívásokban, tehát a ténylegesen felhasznált összegek, az átutalt források tekintetében kizárólag régi tagországok vannak. Írország - tudjuk, milyen sikeres -, Ausztria, Németország, Svédország, Portugália, Spanyolország, Finnország, Belgium, aztán jön Magyarország, aztán jön Anglia, Franciaország, rosszabb arányokkal, mint Magyarország, majd Málta, majd Dánia, Görögország, majd Szlovénia.

Folyamatosan azt látom, és a képviselő úr ugyanezt erősíti meg, hogy torzítjuk a valóságot. Hajlamosak vagyunk bizonyos szlogeneket elő- meg előhozni. Abban, hogy hajlamosak vagyunk, nem vállalnék közösséget a Fidesszel. Azt gondolom, nem érdemes folyamatosan azt mondani a rossz hangulat keltése miatt, hogy Magyarország nem használja fel a forrásokat. Kiemelkedően jól használja fel. Hogy milyen hatékonyan, az egyébként a helyi elkötelezettségeken, a polgármestereken nagyon nagy mértékben múlik. Hogy mennyire elkötelezetten csökkentik a helyben jelen lévő különbségeket, azt csak egy határig tudja befolyásolni a döntéshozó.

Amit elmondott még a képviselő úr, az szorosan összefügg azzal, amit én is mondtam, hogy ha megnézzük a szöveget, nagyon sok pozitívumot említ a bizottság a konvergenciajelentés kapcsán, és elmondja, hogy folytatandók a reformok a közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíj, az oktatás területén. Elvileg egyetértünk, elvileg a Fidesz számon kéri, gyakorlatilag, ha bármi reformlépés van, az egészségügyben a co-payment, a biztosítási reform, az oktatásügyben tandíj, a kis iskolák felzárkóztatása, illetőleg adott esetben az oktatás hatékonyabbá tétele, ott konkrétan mindig szembemegy a Fidesz. Így nagyon nehéz reformot csinálni. Azt gondolom, hogy ha ezt számon kérhetik a kormányon, akkor érdemes ezt is figyelembe venni. Azok az országok voltak egyébként sikeresek, ahol politikai konszenzus volt. A konszenzushoz két félre van szükség. Az ajánlások egyértelműek. Köszönöm.

ELNÖK: Alelnök Úr!

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Csak annyit fűznék hozzá, hogy az valóban tanulságos lenne, ha azt tanulmányoznánk egy kicsit, akár bizottsági aktivitással, hogy azok a régi tagállamok, amelyek előttünk vannak a forráshasznosításban vagy -lehívásban, nemcsak a fejlesztéspolitikai intézményrendszerüket tekintve, hanem a belpolitikai mentalitásukat tekintve hogyan tudják ezt a dolgot ilyen sikeresen csinálni. Én azt látom, hogy minket nem csak az zavar, vagy nem csak az sújt hátrányosan, hogy a belpolitikai viták kiszűrődése egy olyan képet nyújt Magyarországról, amely nemcsak az Unió szereplőiben, hanem alapvetően azokban a befektetői aktivitást meghatározó szereplőkben is negatív érzeteket kelt, akik e nélkül Magyarországot továbbra is egy olyan területnek gondolják, ahol érdemes, célszerű és jó befektetni és jelen lenni. Szerintem ebből a szempontból kellene átgondolnunk azt, hogy miféle vitákat, milyen színvonalon, milyen hangerővel és milyen stílusban folytatunk, és ennek milyen a hangszerelése az országon kívülre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Külügyminiszter asszony? (Dr. Göncz Kinga nemet int.)

Firtl alelnök úr következik.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Köszönöm, elnök úr! Külügyminiszter asszony, egy gondolat erejéig szeretnék csak visszatérni arra, amit Hörcsik Richárd képviselőtársamnak válaszolt, hogy előbb hangzott el a parlamentben, minthogy a polgármesterek fölvették volna a szomszédos polgármesterekkel a kapcsolatot. Szeretném elmondani, hogy a magyar parlamentben elhangzott elsőként egy kérdés Ivanics Ferenctől, másrészt részemről egy interpelláció, ami azt váltotta ki, amit a külügyminiszter válaszolt. Akkor a válasza nem olyan volt, ami a mi polgártársainknak megelégedésére szolgált volna, és ez után következett újabb interpelláció, ami után valóban, ahogy ön fogalmaz, az osztrák nagykövetség is bekapcsolódott ezeknek az ügyeknek a segítésébe.

Azt szeretném elmondani, hogy ezek az interpellációk nem azért hangzottak el, mert Ivanics Ferencnek és nekem ez a hobbim, hogy ebben a kérdésben interpelláljunk, hanem azért, mert például Fertőrákoson és Szentmargitbányán, Ausztriában több mint 850 aláírást gyűjtöttek össze azért, hogy az az út átjárható legyen, és ne úgy, hogy amikor a csatlakozás megtörtént, akkor kihelyezték azokat a bizonyos "Behajtani tilos" táblákat. Ez nem úgy történt, hogy mi megfogalmaztuk, mert ezzel népszerűek akartunk lenni, hanem aláírást gyűjtöttek. Aztán még tovább is ragoznám, mint ahogy az interpellációban is mondtam: a kisebbségi önkormányzatok a határon szeretnének átjárni, hiszen ott dolgoznak Ausztriában, becsületes, tisztességes munkával, és minden nap hazajárnak, nekik kellett volna a könnyebbséget megtenni annak érdekében, hogy átjárható legyen ez a határszakasz.

Az pedig külön dráma, és a bizottság előtt is fontos elmondani, hogy ez a tábla, például a margitbányai ott van elhelyezve, ahol mi nyitottuk meg a határt az osztrákokkal közösen. Ez a tábla épp azt a célt szolgálja, hogy nem szabadon átjárható a határ, csak kerékpárral, gyalogosan és lóval. Ezek a kérdések nem egészen úgy vannak, hogy magánutak.

A magánutakról is egy gondolatot - Csaba ott volt a testületi ülésünkön -, az osztrákok felénk traktorokkal, lovakkal, mindennel átjárhatnak, mi nem büntetjük őket, de minket, ha véletlenül áttévedünk, büntetnek. A megyei közgyűlésen heves vita volt, amelyet úgy kellett lezárni, hogy ne kezdjünk el a rendőrségünk felé intézkedéseket kérni, ha meglát egy osztrákot a határon átjönni a nehézgépjárművel, hogy azt esetleg mi is elkezdjük büntetni. Köszönöm azt, hogy utána a Külügyminisztérium felkérte a bécsi nagykövetséget, hogy ebben az ügyben kezdje meg a tárgyalásait. Meg is kezdte, magam is részese vagyok, csütörtökön újfent tárgyalni fogunk ebben az ügyben. Azt kérem, hogy a magyar érdekeket a Külügyminisztérium messzemenően képviselje. Az nem elfogadható érv, hogy esetleg magánútban végződik valami, mert a mi tudomásunk szerint nincs olyan magánút, amelyet vagy az osztrák vagy a magyar használhat. Ha az osztrák használhatja felénk, akkor azt ugyanúgy lehetne visszafelé használni.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy a megyei közgyűlés a burgenlandi tartománnyal is, ahogy a szomszédos tartománnyal is, felveszi a kapcsolatot. A tartományfőnök úr, úgy, ahogy ez máshol, Szentgotthárd vonatkozásában több kérdésben van, válaszolt persze két hét után. Két hét után azt válaszolta, hogy április végén majd sort kerít a találkozóra. Természetesen nem került sor a találkozóra, de bízom benne, hogy 8-án találkozni fogunk.

Még annyit, hogy egy jószolgálati küldöttséget nevezett ki mindkét oldalról a megyei közgyűlés, mert mi nem akarunk ebből nagyobb ügyet, azt szeretnénk, hogy ahol van, ott használható legyen az út, mert mi tudjuk, hogy használható. Én naponta ott vagyok, ott lakom, ott élek, Ivanics képviselőtársam is tudja, hogy Zsirán is kitűnő út van. Az egy érv lehet, vagy nekik érv, hogy ne menjünk be a településre. Azóta az osztrák belügyminisztérium közzétette azt az adatot, hogy 50 százalékkal csökkent a migráció - és ez dicséri a magyar határőr szerveket -, de sok minden más, a bűnözés is csökkent, amitől annyira féltek. Tehát nincs az az ok, ami miatt annyira szerették volna fenntartani, hogy az átkelési pont, mert már határátkelőhelyekről ne beszéljünk, csak ahol átmegyünk.

Azt kérném, hogy ebben a kérdésben a Külügyminisztérium változatlanul hasson oda a mi részünkről - de Sárospataknál is vannak ilyen problémák -, hogy ezt kezelni tudjuk a későbbiek során. Mi azt mondtuk, hogy nem akarunk minden helyen átmenni, de legalább egy-két helyen nyissuk meg, hogy fel tudjuk mutatni azt, hogy érdemben eljártunk. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Külügyminiszter Asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: A határügyekről rengeteget beszéltünk, és még fogunk is, mire mindegyiken át lehet menni. Elmondtam, hogy az osztrák nagykövetségünk elkezdett ezen dolgozni, konkrétan megnézni, hogy hol, mit lehet csinálni, milyen forrással, milyen megoldást lehet találni. Láthatóan a szlovák-magyar határ mentén is vannak ilyen kérdések, ott ugyanezt meg tudjuk csinálni. Megkérjük a pozsonyi nagykövetségünket, amely ugyan távolabb van ettől a résztől, ahol a problémák felmerülnek, de feltehetően csak ez segít, hogy valaki... (Közbeszólás.) A kassai főkonzulátust is meg fogjuk kérni erre.

Egyébként folyamatosan ezt képviseljük az államközi kapcsolatainkban is - az osztrákok időnként nem is értik pontosan, hogy ez milyen fontos -, mi mondjuk, hogy ez egy kiemelt fontosságú dolog. Abból a szempontból ők is érthetnék, hogy amikor az osztrák-német határt megnyitották, akkor nagyon hasonló németoldali reakciók voltak. Nyilvánvalóan volt egy csomó félelem az osztrák oldalon, de csökkennek ezek a félelmek, épp azért, mert nem emelkedett, sőt, kifejezetten csökkent a bűnözés, az illegális migráció. Azt gondolom, hogy lassan rendezhetőek ezek az ügyek. Képviseljük, amennyi belefér államközi szinten is, és helyi szinten is.

ELNÖK: Köszönöm. Gál J. Zoltán képviselő úr.

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Miniszter Asszony! Csak nagyon röviden, én magam is azt szeretném kezdeményezni, hogy ha van rá mód, akkor a jelentés kerüljön plenáris ülés elé. Szerintem talán még cipőkanál sem kell, hogy beférjen a parlamenti napirendbe, ráadásul nagy lehetőségek rejlenek egy ilyen anyag tárgyalásában, legalább három. Ha jól értem, a jelentés lényegét tekintve van egyetértés a pártok között az elvégzett munka ügyében, és talán meg lehet vitatni azt is, hogy az idei teendők ügyében hol tud lenni konszenzus. Úgy látom, hogy a lényeget tekintve ott is. A Lisszaboni Szerződés kereteinek feltöltése ügyében, a pénzügyi perspektíva felülvizsgálata ügyében, ha jól értem, a kormányzati szándékokkal egyetért az ellenzék, a KAP-reformban szintúgy, a további bővítés ügyeiben, és az elnökségi felkészülésnek van egy ötpárti kerete, amely tényleg lehetőséget ad arra, hogy ebben is kialakuljon egy konszenzus. Én messze nem értek úgy hozzá, de ha jól értem, a Schengen utáni teendők tekintetében is egyetértünk, csak nem biztos, hogy a külügyminiszteren kell számon kérnünk a virágládák ügyét, de ettől még teendő van, és mindenki teszi a dolgát.

Van egy másik, szerintem szinte történelmi lehetőség is, amelyre a külügyminiszter asszony illő udvariassággal, és Kocsi alelnök úr is kitért, ez pedig Hörcsik képviselő úr felszólalása. Fantasztikus dolognak gondolnám, ha ezt ő a plenáris ülésen is elmondaná. Kicsit féltem őt, mert ha jól olvasom, tegnap a Fidesz elnöke még azt a képviselőt is megrótta, aki hajlandó volt két jó szót szólni egy miniszterjelölt szakmaiságáról. Ezek után szerintem Hörcsik képviselő úrnak legalább száz fekvőtámaszt kell nyomni a következő Fidesz-frakcióülésen (Derültség.), mert ha jól követtem a felszólalását, akkor egy új nemzeti konszenzusra nyílik lehetőség. Azt mondja Hörcsik képviselő úr, ha jól értem, hogy a konvergenciaprogramban az Európai Bizottság véleményével összhangban egy gyorsabb előrehaladást kíván a Fidesz, a deficitcél gyorsabb elérését. Ez azt jelenti, hogy a kiadási oldalon a Fidesznek nyilván vannak javaslatai a tekintetben, hogy ezt gyorsabban elérjük. Mondhatnám azt is, hogy a Fidesz újabb megszorításokat követel, de most hagyjuk ezt a kifejezést, ha jól értem, akkor vannak javaslatok arra, hogy hogyan érjük el gyorsabban a deficitcélt, melyek azok a kiadások, amelyekből vissza lehet venni. Ha vannak ilyen javaslatok, akkor azt örömmel nézzük és fogadjuk.

Ha jól értem, a Fidesz a felsőoktatási reform folytatását követeli. A külügyminiszter asszony is utalt erre. Fantasztikus változásnak gondolom, igazi fordulatnak a Fidesz politikájában, szemben a korábbi népszavazási kezdeményezésükkel. Most, ha jól értem, a magyar munkaerőpiaci helyzetet közelítenék az oktatási intézményrendszerhez. Ez igényli a felsőoktatási rendszer átalakítását, igényli annak a programnak a végigvitelét, amely most a "Munka, tudás, tulajdon" programnak a tudás-eleme, a közoktatás átalakítása. Ebben a női foglalkoztatás, a bölcsődék, óvodák helyzetének rendezése játszik fontos szerepet, a fiatalkori munkanélküliség szintén ott kezdődik a közoktatásnál és a felsőoktatás átalakításánál. Egészen biztos vagyok abban, hogy a Magyar Szocialista Párt partner lesz a Fidesz ilyen típusú reformjavaslatainak a megvitatásában, de azt is szívesen vesszük, ha az asztalon lévőket a Fidesz két év után elkezdi támogatni.

Nem beszélve arról, hogy napirenden van a munkaügyi ellátás átalakításának kérdése is, amely szintén a foglalkoztatás, foglalkoztathatóság problémáival függ össze, igen, azokkal az adatokkal, amelyeket Hörcsik képviselő úr mond. Nagyszerű dolog, hogy erről végre tudunk egy konstruktív vitát folytatni. A célokban egyetértünk, nyilván a Fidesznek vannak javaslatai, vagy ha nincsenek, akkor támogatja azokat, amelyeket a kormány mond. Az időskori foglalkoztatás tekintetében van lehetőségünk e szerint nemzeti konszenzussal hozzányúlni a nyugdíjrendszerhez, érdemben napirendre tűzni kényes és nehéz kérdéseket a korhatártól kezdve másokig, hiszen ez szükségeltetik ahhoz, hogy ezen a területen előre lépjünk.

Aztán a Lisszaboni Stratégiában mutatkozó célkitűzések gyors eléréséhez, a versenyképesség fokozásához, a magyar adórendszer átalakításának problémái... Persze úgy, hisz az első mondat úgy szólt, hogy közben a deficitcélt gyorsabban érjük el, de közben fokozzuk a versenyképességet. Nyilván vannak olyan, például az adórendszert érintő javaslatok, amelyek ezt a két célt egyszerre teljesítik. Vagyis, ha a plenáris ülésen meglepő módon ennek a jelentésnek a kapcsán tudunk arról beszélni, hogy a Fidesz politikájában egy érdemi és nagyon jelentős fordulat állt elő, mert az eddigi mindent tagadás és változásellenes, antireformista attitűd helyett jön egy változást igénylő, ezeket a kérdéseket érdemben napirendre tűzni hajlandó hozzáállás, akkor, azt hiszem, nemcsak a magyar Európa-politikát vagy az Unión belüli nemzeti érdekérvényesítést tudjuk szolgálni nemzeti konszenzussal, hanem az ország érdekét is. Én mindenképpen szükségesnek tartom, hogy ez a plenáris ülésre kerüljön, és elképesztő érdeklődéssel fogom hallgatni ott ugyanazt a felszólalást, amelyet itt, a bizottságban hallottam a fideszes képviselőktől. Ha ez megtörténik, már tettünk valamit. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Külügyminiszter Asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Ha ez így áll, akkor egész közel vagyunk a nagykoalícióhoz, azt gondolom.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Épp a nagykoalíció jegyében gondoltam megadni a szót Braun Márton képviselő úrnak.

DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Még csak hat napja gyakorolja a kisebbségi kormányzást a Magyar Szocialista Párt, és már kezd nyitni az irányunkba. Sajnos ezt a tegnapi napon még nem sikerült érvényesíteni, amikor leszavazták a módosító javaslatainkat. Szokás szerint a hétfői napon döntöttünk a tárgysorozatba-vételről, és nem sikerült egyetlen fideszes javaslatot sem tárgysorozatba venni.

Az euróval kapcsolatban szeretnék szólni. A külügyminiszter asszony említette, hogy az euró bevezetése nem egy verseny. Valóban, a sport évét írjuk ebben az évben, foci-Eb van és olimpia, és ezeken a versenyeken akkor lehet elindulni, ha bizonyos teljesítményt letesz az ember, meg kell verni Moldovát, át kell úszni a medencét nemcsak keresztben, hanem hosszában is, és akkor lehet eljutni magára a versenyre. Sajnos mi semmit nem tudunk teljesíteni, tehát valóban nem verseny számunkra, mert nem vagyunk ott a rajtkövön vagy a rajtvonalon, attól függ, hogy az úszást vagy az atlétikát szereti jobban az ember.

Vitatkoznék Hörcsik Richárddal is, mert szerintem van kockázata annak, ha nem tűzzük ki az euró céldátumát, de annak is van kockázata, ha kitűzzük, ez nyilvánvaló.

Említette az elnök úr, hogy meg kellene hívnunk a pénzügyminiszter urat esetleg ebben a kérdésben. Nem tudom. A pénzügyminiszter úrnak a makrogazdasági számokhoz való viszonya, hogy úgy mondjam, plátói. Lehet, hogy nagyobb eséllyel próbálkoznánk egy Budapest tévés jósnő meghívásával, mert általában nem nagyon szokta eltalálni ezeket a számokat a pénzügyminiszter úr. Hogy csak a klasszikust mondjam, amikor is átvette önmagától 2006 májusában a minisztérium vezetését, akkor döbbent rá, hogy rosszabbak a számok, mint amiket várt. A pénzügyminiszter úr helyett javaslom, hogy a Nemzeti Bank elnökét kérjük meg, hogy esetleg jöjjön el. Nemrég nyilatkozott ebben az ügyben, ő például céldátumkitűzés-párti volt.

Az elnök úr példát adott a konstruktív ellenzéki magatartásból. Én az uniós forrásokkal kapcsolatban szerettem volna kérdezni a külügyminiszter asszonyt, hiszen nemrég jelent meg az ÁSZ-nak hasonló témában egy márciusi jelentése, amely viszonylag friss. Megkímélem most, viszont szeretném kezdeményezni, hogy ha lehet, akkor Bajnai miniszter urat kérdezzük meg ebben a kérdésben. Rendben, hogy van egy ad hoc bizottság ebben a témában, és van személyi átfedés a két bizottság között, de talán érdemes lenne egyszer erről a témáról csak a mi bizottságunkban is eszmecserét folytatni, különösen, hogy az alelnök úr is említette, hogy kijöttek az első fejlesztési terv felhasználási számai, illetőleg megjelent az új állami számvevőszéki jelentés. Javaslom, hogy tartsunk erről egy külön bizottsági ülést. Köszönöm szépen.

(Az elnöklést Kocsi László (MSZP) veszi át.)

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm. Alelnöki minőségemben szólok, és egyfajta készséget szeretnék kifejezni arra a javaslatra, amelyet a képviselőtársam tett, hogy beszéljük meg ezeket a dolgokat ezekkel a meghívott vendégekkel.

Megadom a szót Veress Józsefnek az elnök úr felhatalmazása alapján.

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter asszony, azt szeretném megkérdezni, hogy az ETI, az Európai Technológiai Intézet kapcsán melyek azok az elképzelések, amelyeket Magyarország különösen kiemelten kezel. Ez egy adminisztratív központként indul, ha jól értem. Nyilván Magyarország ezen túl próbál azon gondolkodni, hogy milyen más előnyöket tudna ebből hozni. Nyilván egy nemzetközi szervezet központja önmagában nagyon sok lehetőséget teremt. Ezt azért kérdezem, hiszen említette, hogy valószínűleg egy spallációs kutató intézet, amely Debrecenbe jön, feltehetőleg segíthetne abban, hogy a magyarországi tudományos élet több más területen is előre tudjon menni, és a Lisszaboni Stratégia kapcsán mind a tudományos kutatásnak, mind a gyakorlati alkalmazásnak igen komoly jelentősége lehet Magyarország számára.

A második kérdésem a schengeni határrendhez kapcsolódik, de ezúttal a déli határok kapcsán szeretnék valamit fölvetni. A kollégáimmal azt tapasztaljuk, hogy a romániai határátkelőhelyek kijelölésekor már most szembetalálkozunk azzal, hogy a schengeni követelményeket próbáljuk számon kérni. Ez azt jelenti, hogy egy nyolc óráig nyitva tartó kis határátkelőhelyen a határőrség szerint 44 embernek kell szolgálatot teljesíteni, több százmilliós beruházásokat kell csinálni, ami azt jelenti, hogy a magunk számára nehezítjük meg a kapcsolattartás kialakítását azon a határszakaszon, ahol érdekünk lenne ezt a kapcsolattartást erősíteni. Többnyire ilyenkor az merül föl, hogy ez a schengeni követelmények azonnali betartását igényli. Arra lennék kíváncsi, hogy lát-e arra lehetőséget, hogy valamilyen átmeneti megoldást találjunk. Világos, érthető, itt valóban célszerű figyelembe venni a majdani schengeni követelményeket, de nem biztos, hogy a következő három-négy évben továbbra is a mi oldalunkról kell nehézségeket támasztani. Ez egyébként azért is érdekes, mert sok esetben az út megépül a román oldalról, pályázati pénzekkel megpróbáljuk megépíteni a magyarországi útszakaszt, és majd a két út közötti átkelőhelyeket nem igazán tudjuk létrehozni, mert olyan követelményeket próbálunk érvényesíteni, ami nem biztos, hogy ma érdekünk. Próbáltam elég udvariasan fogalmazni.

Ha megengedi, szeretnék még két-három kérdést felvetni. Felmerült az, hogy Magyarország európai politikája tulajdonképpen egy folyamatos további integrációt jelent. Azért szeretném, ha megint beszélnénk erről, mert folyamatos félreértést érzek. Az az érzet alakul ki, hogy Magyarország részéről egy kicsit úgy tekintjük, hogy a mi integrációnk lezáródott az Európai Unióba, holott, azt hiszem, igazából csak egy új szakasza nyílt meg, immár tagként tudjuk ezt az integrációt gyorsítani. Ezt azért szeretném kiemelni, mert itt elég sokat beszéltünk arról, hogy a különböző forrásokat, amelyek a fejlesztési lehetőségeinket növelik, hogyan fogjuk felhasználni, de ezen túlmenően számunkra nem mindegy, hogy például mi fog történni az európai gyorsvasút-hálózattal, amelyből most kimaradóban vagyunk, vagy elég nehézkesen tudjuk meggyőzni az Unió résztvevőit, hogy Magyarországon keresztül komoly tranzitutaknak kellene továbbmenni Ukrajna és a Balkán felé, számunkra viszont nagyon lényeges, hogy Bécsnél ne álljon meg ennek a rendszernek a kiépítése. Azaz, amikor mi leszünk feltehetőleg az az elnök-ország, amely a költségvetés ügyeivel kell hogy foglalkozzon, akkor itt elég kemény nemzeti érdekeket is meg kell próbálni majd érvényesíteni. Pontosan tudjuk, hogy elnökként akkor már nagyon nehéz lesz ezeket az ügyeket érvényesíteni, tehát nekünk célszerű lenne a következő két-három évben megpróbálni azt, hogy ezek a kérdések - még nem elnökként - elég masszív érdekérvényesítés keretében kerülhessenek napirendre, és próbáljuk őket erősíteni.

Egy megjegyzést hadd mondjak. Felmerült a kohéziós alapok hatása, azaz, hogy Magyarországon bővülnek a különbségek. Amennyire tudom, ez nem egy egyedi magyarországi helyzet, amennyire tudom, a kohéziós alapok felmérései azt mutatták, hogy az országok közötti fejlődésbeli különbségeket sokkal gyorsabban tudja kezelni a kohéziós alapok felhasználása, mint az egyes országokon belüli különbségeket, amely kulturális attitűddel és egyéb problémákkal vagy kérdésekkel kapcsolódik össze. Miközben a két ország közötti különbség csökken, az adott országon belüli különbség adott esetben még nőhet is a kohéziós alapok felhasználásánál, mert kezdetben bizony a jobban felkészültek gyorsabban tudják ezt felhasználni, és később kezd egy kiegyenlítődés irányába elmenni. Ezt csak azért szerettem volna elmondani, mert félreértések alakulhatnak ki, hogy Magyarország egyedi problémákkal küszködik a felhasználás kapcsán. Azt hiszem, hogy teljesen beleillünk az európai trendbe, még akkor is, ha nyilván nem szeretnénk, ha ez egy tartós állapot lenne.

Már nagyon sokan elmondták a reformprogrammal kapcsolatos elképzeléseiket. Én is csak annak a véleményemnek tudok hangot adni, hogy bízom benne, hogy a korábbihoz képest sokkal nagyobb egyetértés fog kialakulni abban, hogy adott esetben a reformprogramok, amelyek európai uniós követelmények is, sokkal nagyobb, egységesebb belpolitikai támogatottsággal fognak bírni a jövőben, a pártpolitikai célok háttérbe szorítása mellett is.

Végül egy nagyon "sikamlós" kérdést szeretnék feltenni. Ezt már az Európai Unió felé többször jeleztük, és minden alkalommal nagyon - hogy is mondjam? - morcos választ kaptunk arra a kérdésünkre, hogy meddig gondolja az Európai Unió, stratégiai kérdésekben gondolkodva, azt, hogy 1 százalék körüli GDP felhasználásával fogja tudni kezelni azokat a problémákat, amelyeket mondjuk az Egyesült Államok 4 százalék körüli GDP felhasználásával tud kezelni. Lát-e arra lehetőséget, hogy ebben valamiféle elmozdulás kialakul? Ez megint csak kötődik majd a magyar elnökséghez. Tudom, hogy ez belső vitákat is kiválthat. Nekünk valószínűleg az az érdekünk, hogy egy sokkal dinamikusabb, fejlődést segítő európai uniós költségvetés irányába tudjunk elmozdulni, ahol természetesen a magyar részesedésnek is növekedni kell a befizetések oldaláról. A kérdés persze az, hogy egészében ennek az egész felhasználási rendszernek az átalakításában, amely egyébként történik, csak mostanában általában a versenyképesség és mondjuk az agrárium közötti vitaként próbálják ezt beállítani a régi tagállamok, tudunk-e egy számunkra ennél sokkal kedvezőbb irányba megpróbálni jelzéseket adni, illetve szövetségeket találni. Köszönöm.

(Az elnöklést dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) veszi át.)

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Külügyminiszter Asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Sok kérdése volt a képviselő úrnak. Egyrészt az ETI. Egyértelműen azt gondoljuk, hogy ez nemcsak arról szól, hogy adminisztratív központ legyen Magyarországon, hanem azt gondoljuk, hogy az egész kutatásfejlesztés, elsődlegesen a technológiai kutatásfejlesztési terület az, amely szorosan összefügg, és segít a gazdasági versenyképesség és fejlődés szempontjából. Azt gondoljuk, hogy az ETI központjának idehozása ebből a szempontból további segítséget jelent. Ugyanerről szól a neutronkutató, a spallációs központ Magyarországra hozása, illetőleg a koalíciókötések, konzorciumi tagok felkérése ebben a témában, de erről szól az is, hogy minisztere lett a kutatásfejlesztési területnek. Ennek a fontosságát jelzi, hogy ez az Európai Unióban is kiemelt terület a következő időben.

A déli határok és a határőrizet, a schengeni elvárásoknak való megfelelés. Ez elsődlegesen IRM-kompetencia. Nem kell nekünk most megfelelni a schengeni feltételeknek. Természetesen az jó, ha egy fokozatos felzárkózás van azon a határszakaszon is. Most már tudjuk, hogy mik a schengeni feltételek és hogy kell megfelelni ezeknek, de nyilván nem jó, ha abban a néhány évben, amely még hátra van Románia schengeni csatlakozásáig, megnehezítjük az együttműködéseket, miközben azt látjuk, hogy egyébként nagyon élénk az együttműködés a határ két oldala között. Sokak meghívása felmerült ma, én azt javaslom, mivel ez elsődlegesen IRM-kompetencia, hogy az IRM-mel kapcsolatban kellene felvetni ezt a kérdést.

Az Európa-politika. Egyáltalán nem gondoljuk, hogy Magyarország integrációja, felzárkózása megtörtént volna. Nyilván volt néhány látványos esemény, a schengeni csatlakozásunk nagyon látványos volt, és nyilván ugyanilyen látványos lesz az euróövezethez való csatlakozásunk, de rengeteg területen kell felzárkóznunk, amelyhez részben a fejlesztési források, kohéziós források járulnak hozzá, részben több olyan terület van, ahol egyébként is Magyarország gyorsítja a felzárkózását, a bel- és igazságügyi együttműködés, és mindenféle egyéb területen. Azt hiszem, érdemes tudni, hogy sok teendőnk van, csak mások a keretei ennek, mióta tagországként működünk.

Az, hogy a költségvetéssel kapcsolatos érdekeinket az elnökség előtt érvényesítsük, nagyon fontos szempont. Hajlamosak vagyunk mi is megfeledkezni arról, hogy az elnökség nem arról szól, hogy egy ország akkor kerül abba a pozícióba, hogy a saját érdekeit érvényesítse. Bizonyos értelemben lemond abban a félévben a saját érdekeinek érvényesítéséről, és az Európai Unió egészét szoltálja. Ez meg is nehezíti ezt a kettős szerepet. El is indult egy nagyon intenzív közös gondolkodás és partnerek keresése a költségvetési felülvizsgálathoz. Magyarország természetesen azt képviseli, hogy először nézzük meg, hogy mik azok a közös politikák, amelyekben egyetértés van, és a közös politikákhoz rendelődjenek olyan források, amelyek azoknak a politikáknak a megvalósítását lehetővé teszik. Azt is lehet látni, hogy nincs nagyon nagy nyitottság és készség, főleg a régi és nagy tagországok oldaláról a befizetett összegek emelésére. Természetesen mi azt gondoljuk, hogy még ha nagyobb is a magyar hozzájárulás, akkor is az a jó, ha az EU integráltabban és több területen szoros együttműködésben tudja képviselni az érdekeit, és haladni előre a versenyképességben. Körülbelül ennyi. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A képviselő úr?

VERESS JÓZSEF (MSZP): Nem kívánok, köszönöm szépen.

ELNÖK: Nem kíván. A vitát berekesztem.

Döntés a Magyar Köztársaság európai uniós tagságával összefüggő kérdésekről és az európai integráció helyzetéről szóló jelentés (J/5597. szám) elfogadásáról

Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a J/5597. számú jelentést. Aki igen, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Kilencen igen, és heten nem támogatták. A bizottság támogatta.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják, hogy a bizottság nevében keressem meg a házelnököt, hogy ugyanezt a jelentést a plenáris ülés tárgyalja meg a bizottság javaslata alapján. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

A harmadik kérdésem, hogy kik értenek egyet azzal, hogy hívjuk meg a bizottság ülésére a Magyar Nemzeti Bank elnökét az euróövezetbe való belépés időpontját, illetve a kilátásokat illetően. Kérem, jelezzék kézfelemeléssel! (Szavazás.) Tíz igen és négy tartózkodás. A bizottság így döntött.

Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója a következő kérdésekről:

- a 2011-es magyar EU elnökségre történő felkészüléssel kapcsolatos aktuális feladatok,

- az EU-orosz csúcstalálkozó előkészületei,

- az Európai Tanács által létrehozott, az Unió jövőképét kidolgozni hivatott reflexiós csoport feladatai

Rátérünk a második napirendi pontunkra, amelyben három kérdést vitatunk meg, a 2011-es elnökségre való felkészülést -, amelyben, megjegyzem, ma egy órakor újabb találkozó lesz -, az Európai Unió-orosz csúcstalálkozó előkészületei, illetőleg a reflexiós csoport feladatait.

Külügyminiszter asszony, tessék parancsolni!

Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm a szót. Ezt a hármat összevonnám, mert nagyon sok időt eltöltöttünk az első napirendi ponttal.

Valóban, az elnökségi felkészülésről ma hosszan beszélni fogunk az ötpárti egyeztetés keretében. Röviden összefoglalnám, hogy hol is tartunk. Részben a humánpolitikai felkészülés az egyik fontos téma, amely ennek az évnek fontos feladata. 2007 decemberében a kormány elfogadta az elnökségi stáb kiválasztásáról szóló kormányrendeletet. Ez azt jelenti, hogy elindult az a fajta kiválasztás, amely a tanácsi munkacsoportokhoz, tanácsülésekhez, horizontális elnökségi feladatokhoz kapcsolódik. Ez elsődlegesen központi közigazgatási feladat. A tárcák áprilisig adták le azoknak a névsorát, akik megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyek kellenek majd ezekhez a funkciókhoz. Úgy néz ki - bennünket is kellemesen és pozitívan meglepő módon -, hogy tulajdonképpen már ma is nagyon nagy számban vannak a közigazgatásban olyanok, akik megfelelő nyelvismerettel, megfelelő európai uniós tapasztalatokkal rendelkeznek, a különböző munkacsoportokban, az EKTB-ben részt vesznek. A tárcák jelzései alapján ők a feladatok nagy részét el fogják tudni látni.

Megindul ősztől az ő intenzív képzésük három területen, részben az európai uniós ismeretek területén, részben a nyelvi képzés területén. Tudjuk, hogy Magyarországon elsődleges az angol, amellyel rendelkeznek ezek a jelöltek. Fontosnak tartjuk, hogy a franciatudás is megfelelő szintű legyen, legalább egy jó szintű passzív tudást el lehessen érni az elnökség idejére. A harmadik pedig azon készségek köre, amelyek kellenek ahhoz, hogy tanácsüléseket tudjon valaki vezetni, hogy írásban összefoglalókat tudjon készíteni, hogy konszenzust tudjon építeni, fel tudjon oldani olyan konfliktushelyzeteket, amelyek feloldása kulcsfontosságú az elnökség sikere szempontjából.

Tehát az első jelentkezési kör megtörtént, a második körre, amely a közigazgatás szélesebb köréből, illetőleg akár kívülről keres jelölteket, ősztől fog sor kerülni, mint ahogy a képzésekre is ősztől fog sor kerülni.

A csoportos elnökségre történő felkészülés szempontjából az informális egyeztetések megindultak. Tudjuk, hogy Magyarország a csoportos elnökséget Belgiummal és Spanyolországgal együtt fogja adni. Egyébként azt lehet látni, hogy mi járunk legelőrébb a három ország közül az együttműködés előkészítésében, de Magyarország először fog elnökséget adni, és partnereink inkább úgy látják, hogy még van időnk ezt előkészíteni. De, mondom, elindultak az informális egyeztetések, és az első ülésre május 8-án fog sor kerülni.

Az elnökségi programnak mindenképpen alkalmazkodnia kell az Európai Unió prioritásaihoz és várható napirendjéhez. Ami várható ebben az időszakban: részben a költségvetési kérdések, erről már szó esett, a Lisszaboni Stratégia új ciklusa - a mostani ciklus 2010-ig tart, és nyilvánvalóan 2011-ben ez egy kiemelt téma lesz -, a bel- és igazságügyi együttműködés intenzívebbé tétele, az energia- és klímapolitika -, amely már most is kiemelt téma, addigra feltehetően egy másik fázisban, de szintén nagyon fontos téma lesz -, a bevándorlási politika, illetőleg a bővítés és az európai szomszédságpolitika területe. Várhatóan ezek azok az európai uniós prioritások, amelyeket nekünk tovább kell majd vinni.

Van egy másik együttműködési kör, amely nemcsak ezt a triót jelenti, hanem az előző elnökségi triót, akiktől átvesszük az elnökségi időszakot, illetőleg a következő triót, és ezen belül egy kialakuló visegrádi együttműködést, amelynek szintén a formális egyeztetése még nem indult el, csak egy közös gondolkodás. Csehország a tagja az előző triónak, és Lengyelország veszi át közvetlenül tőlünk az elnökséget. Nyilván lesz egy olyan fajta vonala is az elnökségeknek, amely a visegrádi országok prioritásait fedi le, és itt egy szoros összehangolásra szükség lesz.

Meg lehet keresnünk majd - és erről fogunk majd beszélni ötpárti keretben is -, hogy túl az európai uniós prioritásokon és a napirenden, mik azok a sajátosságok, amelyeket Magyarország szeretne napirendre tűzni. Ez azonban mindenképpen azt igényli, hogy egyrészt a trió támogassa, tehát ne csak magyar ügy legyen, hanem egy általános támogatást, a trió támogatását élvező legyen, hogy a huszonhetek támogassák, hisz az EIT-nek jóvá kell hagynia az elnökségi prioritásokat, nem elég, hogy egy ország úgy dönt, hogy egy bizonyos témát tárgyalni szeretne. Azon kívül meg kell fogalmaznunk ezekben a kérdésekben azt, hogy milyen célokat szeretnénk elérni, és milyen eszközöket szeretnénk használni ehhez. Tehát nemcsak a téma meghatározására, hanem ezek végiggondolására is szükség lesz.

Egyébként Magyarország elkezdte azt, hogy a Külügyminisztériumból a bennünket megelőző elnökségek idejére kihelyezünk diplomatákat gyakorlatra, illetőleg segítségképpen az elnökséget adó országokhoz. Ezek az emberek visszatérnek fél év után. Ők nagyon komoly segítséget fognak jelenteni részben az elnökségi felkészülésben, részben abban, hogy a folyamatosság biztosítható legyen.

Menjek tovább a másik két témára, ugye? Ez két rövid téma, és utána tudunk erről beszélni.

Az EU-orosz csúcstalálkozó előkészítéséről tulajdonképpen nagyon kevés mondanivalóm van, hisz érdemben még nem alakult ki a napirend, és nem történt meg a csúcstalálkozó programjának egyeztetése. Ami talán érdekes, és azt gondoltam, hogy ezt mondanám el, az az, hogy egy folyamatos egyeztetés zajlik az EU-Oroszország post-PCA tárgyalások megkezdésének mandátumáról. Tudjuk, hogy sokáig Lengyelország volt elsődlegesen az, amely a saját megoldatlan húsexportja, illetve az Oroszországgal való kereskedelmi problémái, az embargó miatt megakasztotta ezeket a tárgyalásokat, illetve a tárgyalások megkezdését, a mandátumok kialakítását. Tudjuk, hogy Lengyelország a kormányváltás után váltott, és nem akadályozta tovább ezt.

Az utolsó tárgyalás során Litvánia volt az, amely problémákat vetett fel, amely problémákat nem sikerült még teljes egészében elrendezni, de látszik többé-kevésbé, hogy ez a közeljövőben elrendezhető lesz. Ez nyilván abból a szempontból döntő, hogy az EU-orosz csúcson szóba kerül-e a mandátum, illetőleg a tárgyalások megkezdése. A Litvánia által felvetett problémák között sokféle dolog volt, egyrészről az Oroszországból származó olajszállítások kérdések. Van egy litván finomító, amelynek az olajellátása nem megfelelő, ez az egyik probléma, a másik a '90-es évek elején eltűnt személyek kérdése, amelyben Litvánia ragaszkodna ahhoz, hogy ez előzze meg a mandátum kialakítását, illetőleg a grúziai, illetve moldáv befagyott konfliktusok ügyében a bizottság nagyobb szerepvállalása, itt viszont konkretizálni kell, hogy pontosan mi lenne ez a litván elvárás. Körülbelül ezek azok a témák, amelyekben további tárgyalásokra van szükség, és akkor lehet véglegesíteni a programokat.

Sok fontos dolog történt, a vízumkönnyítési, visszafogadási egyezmény, amely 2008. január 1-jén hatályba lépett, és amelyben továbblépés kell.

A harmadik témáról szintén nagyon röviden tudunk beszámolni, ez a reflexiós csoport feladatainak kérdése. Azt tudjuk, hogy nevesítette a Tanács Felipe González volt spanyol miniszterelnököt, mint a reflexiós csoport vezetőjét, illetőleg két alelnökként Vike-Freiberga korábbi lett elnök asszony, illetőleg a Nokia korábbi finn elnöke az, akit felkértek. A csoport kilenc tagjáról még csak informális megállapodások indultak el. Magyarország visegrádi körben vállalta, hogy Lech Walesat támogatja a többi visegrádi országgal együtt, de itt még nincs semmifajta végleges döntés. A komoly előrelépés a francia elnökség ideje alatt várható. A franciák szeretnék véglegesíteni a névsort, és a pontos mandátumot is.

Egyébként 2010-re kell elkészülnie a jelentésnek 2030 távlatában, és azokra a kérdésekre keresi majd a választ reflexiós csoport, amelyekkel az Uniónak szembe kell néznie ilyen időtávban. Egy pár alapkérdés: a gazdasági sikeresség kérdése, a versenyképesség, jogállamiság, fenntartható fejlődés, migráció, energia, éghajlati kérdések, globális biztonság kérdése azok, amivel foglalkozni fognak. Körülbelül ennyi, röviden összefoglalva.

ELNÖK: Köszönöm szépen, külügyminiszter asszony.

Kérdések, észrevételek, reflexiók

Engedjen meg részemről egyetlen egy kérdést az Európai Unió-orosz csúcstalálkozóhoz. Nem várom el a magyar kormánytól, hogy vesse fel napirendre, de ha napirendre kerül, akkor támogatásra mindenképpen javaslom. Nem olyan régen Oroszország Abháziát jogilag nem, de gyakorlatilag már megszállta Putyin kijelentésével, amely..., tudjuk a történetet. Ezt követően grúz kémrepülőgépet Abházia területe fölött lelőtt egy MiG-29-es. A történet viszonylag régi, amikor az első abház-grúz háborúban felségjel nélküli MiG-29-esek lőtték le a grúz tankokat, de a környező sok száz kilométerben csak az oroszoknak voltak ilyen gépei, és úgy érzem, a helyzet hasonló most is. A helyzet nagyon komolyan aggasztó. Oroszország megnövelte a haderejének létszámát Abháziában, így gyakorlatilag olyan történik, amilyenre sok évtized óta az európai szélesebb térségben nem volt példa. Ettől nagyon aggasztónak tartom a helyzetet, és nagyon fontosnak tartanám, hogy a tagországok a nemzeti érdekeiket egy kicsikét háttérbe sorolva, egy hosszabb távú előretekintést demonstrálva az Európai Unió megmutatná, hogy szolidáris Grúziával. Remélem, hogy ezt el lehet érni.

Nem tudom, kíván-e erre reagálni.

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Egy pár szót mondanék. Az utolsó tanácsülésen, röviden bár, mert mindenféle egyéb téma is volt, szó volt róla, már akkor láthatóak voltak bizonyos jelek. Nyilvánvalóan azóta sok minden történt. Aznap volt egy trojka-Lavrov találkozó, és feltehetően ott is szóba került, felvetettük azt, hogy erről legyen szó. Biztosan szóba fog ez kerülni, és Magyarország is ezt képviseli, hogy ez a szolidaritás fontos, az Európai Uniónak szerepe van abban, hogy felemelje a szavát, és egyértelművé tegye az álláspontját.

ELNÖK: Köszönöm szépen, külügyminiszter asszony.

Ékes József!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter asszony, én egy kicsit talán visszanyúlnék az 1. napirendi ponthoz, nem újratárgyalva az 1. napirendi pontot, de szeretnék én is néhány dologra reflektálni. Türelmesen vártam.

Az Európai Unió részéről nagyon kemény dolgok fogalmazódnak meg a hosszú távú stratégia tekintetében. Amikor a magyar reformtörekvésekről beszélünk, szeretném ezt globálisan az Európai Unió tagországainak jelenlegi helyzetében példával is alátámasztani. Nem véletlen, hogy a Bölcsek Tanácsát Franciaország a maga részéről erőltette, mert egészen biztos, hogy Franciaország az Európai Unió költségvetését el tudná osztani saját szájíze szerint, de ugyanígy az európai egészségügyet is meg tudná reformálni, sőt mi több, az agrárágazat forrásait is a saját szájíze szerint tökéletesen el tudná osztani. Ezt mondom azért is, mert nem biztos, hogy az a jó reformfolyamat, amelyet nálunk elkezdett a kormány. Nem egészséges, ha a Fideszt próbálja meg ön is miniszterként úgy beállítani, hogy megkérdőjelezi a bölcsődék kérdését, az iskolák, az oktatás kérdését, hisz ön is úgy fogalmaz, hogy célok és eszközök. Nem biztos, hogy egy volt járási iskolai intézményrendszert kell kialakítani Magyarországon, és az sem biztos, hogy csak nagyvárosokban vagy városokban kell bölcsődéről gondoskodni, és az sem biztos, hogy a magyar egészségügyet mondjuk a vizitdíjjal és a kórházi napidíjjal kell kezelni.

A célok kérdése. Hallottuk a tegnapi napon is a vitában a miniszterelnök úr részéről, hogy a 2006-os program megvalósítása folyik. Felmerül az emberben a kérdés, hogy melyik program, az ez előtt két héttel mondott program, az ez előtt két hónappal mondott program, vagy az ez előtt több hónappal mondott program. Itt mindjárt rá is térek a három napirendi pontra. Én úgy látom, hogy Magyarország felkészülésében is vannak gondok, problémák, és talán nem is az intézményi háttér kérdése a legsúlyosabb és a legnagyobb kihívás. Annak is meg kell minden további nélkül felelni, hisz közel háromezer bizottsági ülést és háttérszakmai fórumokat kell az alatt az időszak alatt Magyarországnak teljesítenie, tehát a megfelelő tudás mindenképpen szükségeltetik hozzá, de az is fontos, hogy milyen célokat fogalmazunk meg, milyen prioritást próbálunk megfogalmazni hangsúlyként.

Történt-e olyan vizsgálat mondjuk a Külügyminisztérium részéről vagy a szakértők bevonásával, hogy mi feszíti jelen pillanatban Belgiumot, vagy hosszú távon Belgiumot, mi feszíti Spanyolországot, vagy hosszú távon Spanyolországot, ezek mennyire találkoznak a magyarországi érdekekkel, értékekkel? Mik Magyarország prioritása, adott esetben mit tud Magyarország a három elnökségi szerepet betöltő országgal közösen úgy megfogalmazni, hogy ne Magyarországnak kelljen a huszonhatokat meggyőzni, hanem a három ország azonosan próbálja meggyőzni a fennmaradó huszonnégyet? Szeretnék hallani arról, hogy mégis milyen célt fogalmaz meg Magyarország, mert lehet, hogy Magyarországnak is érdemes lenne egy Lisszaboni Szerződéshez hasonló szerződést tető alá hozni, ami miatt oda tudnak figyelni Magyarországra, és ebben kellene megfogalmazni azokat a kérdéseket, hogy mégis mi lenne helyes. Hol tart mondjuk a Kárpát-medence, mi a Kárpát-medence érdeke, mennyire tudjuk ezzel a Kárpát-medencei érdekkel mondjuk a spanyolokat és a belgákat is azonosítani? Ez a gondolatsor próbálja az ember napi gondolatát betölteni, hisz ha Magyarország hosszú távú stratégiát akar megfogalmazni, és a Bölcsek Tanácsával elfogadtatni, nem mindegy, hogy 2010-ben a Bölcsek Tanácsa milyen európai stratégiát fog letenni az asztalra, és abból mennyire érvényesül Magyarország érdekérvényesítése, vagy lesz-e egyáltalán a Bölcsek Tanácsának magyar tagja.

Nem véletlenül mondtam a bevezetőt, mert nem biztos, hogy a jelenlegi kormány zsebében, kezében van a bölcsek köve. Nem véletlen, hogy az Európai Unió saját maga is úgy gondolta, hogy 2020-2030-ig megfogalmazandó európai stratégiát talán mégis olyan emberekkel kellene összeállítatni, összeállítatni, akiknek már nagy múltú tapasztalatuk van, és talán a bölcsek köve hiányában is meg tudják fogalmazni bölcsen, hogy Európának mire van szüksége a globalizált versenyben, kihívásokban.

Itt csatlakozom is az EU-orosz viszonyhoz. Jómagam 2006 decemberében az Európai Unió európai parlamenti és nemzeti parlamentek közös ülésén is felvettem ezt a kérdést, hogy talán másképp kellene kezelnie az Európai Uniónak Oroszországot. Nem véletlenül akartam egy zárt ülésen a miniszter asszonytól arra választ kapni, amire nem sikerült, hogy a magyar-orosz kapcsolati rendszerben mennyire figyelünk arra, hogy egy NATO-ba várományos, Európai Unióba várományos Ukrajnának közösen velünk együtt mi lesz az érdeke, és a mi saját lépésünkkel adott esetben mennyire tudjuk ellehetetleníteni Ukrajnát.

Vagy fölmerül egy másik kérdés, amelyet a parlamentben annak idején Kovács Lászlónak is feltettem, és Kóka miniszter úrnak is, csak azt hiszem, erre nem figyeltek kellőképpen, hogy figyeljük-e egyáltalán azt az Európai Unió-orosz kapcsolatrendszerben, hogy milyen az Európai Unió viselkedése az orosz gazdasági térnyeréssel kapcsolatosan. Nem véletlenül mondta az elnök úr is Abházia kérdését. Ez pontosan az orosz politikának azon része, hogy Oroszország a saját törekvéseivel az európai gazdaságban hihetetlenül keményen be kíván lépni. Nagyon jól tudjuk, hogy magyarországi részvények döntő többsége nem magyar kézben van, hanem kellőképpen nyugat-európai és más dimenzióban található meg, és lehet, hogy az Európai Unió reflexiója az, hogy kérem, az oroszokkal tető alá tudunk hozni egy komoly megállapodást, az oroszok gazdasági érdekérvényesítését csak idáig engedjük, és lehet, hogy az épp Magyarország határa. Ha a folyamatokat nézzük, a Malév, az OTP tulajdoni része, lehetne sorolni tovább, hogy mennyire mélyen tudott az orosz érdek Magyarországon beágyazódni, és a folyamatok milyenek... Én azért is szerettem volna erről beszélni ezen a zárt ülésen, és a miniszter asszony ígérte, hogy beszélhetünk erről a kérdésről, de sajnos erre ok és mód az utóbbi időben nem volt.

Az elnök úrnak is szeretném hangsúlyozni, hogy a Fidesz a maga részéről kezdeményezte a miniszterjelöltek meghallgatását, csak sajnos ez nem talált meghallgatásra. Pontosan a munkaügyi kérdésekben, vagy akár a gazdasági kérdésekben, akár a privatizáció kérdésében lett volna számos kérdés a miniszterjelöltek irányába. Még egyszer megfogalmazom, volt ilyen jelzés, hogy szerettünk volna mi is meghallgatni a miniszterjelöltekből legalább hármat, de nagyon felgyorsult ez az esemény, annak ellenére, hogy a parlamenti ülésen nincsenek napirendi pontok. Tehát nyugodtan belefért volna egy egy héttel későbbi meghallgatás is, ha a parlamenti rendszer úgy működik, hogy az egyik héten bizottsági ülés, a másik héten parlamenti ülés, és nem a parlamenti ülés időszakában kell a bizottsági ülést tartani.

Én ezekre szerettem volna egy belső kérdéskört úgy feltenni, hogy lesz-e egyáltalán magyar személy a Bölcsek Tanácsában, Magyarország mit fog tudni hozzátenni a Bölcsek Tanácsának tevékenységéhez, mire figyelünk egyáltalán, hogy a 2010-es lerakott programban Magyarország kellőképpen súllyal be tudjon kerülni. Van-e olyan programcél, stratégia - itt a fenntartható fejlődés stratégiájára is gondolok -, amely hosszú távon meghatározza Magyarország kérdését, ilyen a demográfia kérdése, a migráció kérdése, illetve hol tart ezekben a kérdésekben egyáltalán Magyarország. Nagyon jól tudjuk, hogy az abortuszkérdésben van egy álláspontom, csak nem tudjuk, hogy mi lesz Európával, és mi lesz Magyarországgal mondjuk 2050-ben a lélekszámfogyással kapcsolatosan. Számos olyan kérdés merül fel, amelyben, úgy érzem, túlságosan lassú a gondolkodása jelen pillanatban Magyarország politikai és kormányzati oldalának, a másik oldalon pedig a rögtönzések és a napi politikai jelenlegi állapotok határozzák meg a kormányzati gondolkodást, és kevésbé tud arra koncentrálni, hogy 2011-ben Magyarországnak milyen prioritást kellene, vagy mi az az egy-két témakör, amely Magyarországot fölemelné a huszonhetek szintjén abba a stádiumba, hogy igen, kérem, Magyarországon is született egy stratégia, amelyet a 26 tagország parlamentje is ratifikálni fog. Úgy érzem, ezekben a kérdésekben kellene elsődlegesen kialakítanunk az álláspontot. Nem biztos, hogy az a nyerő, hogy egy kisebbségi kormányzással kérjük számon a Fidesz programját, mert a 2006-os választásoknál önök mondtak valamit, és úgy érzem, jelen pillanatban a magyar állampolgárok döntő többsége azzal, amit önök akkor mondtak, nem tud azonosulni, és hogy naponta esetleg bedobjuk a tudás, tulajdon, munkahelyteremtés kérdését, azzal meg is váltjuk a napi magyarországi gondokat. Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Mielőtt megadom a szót a külügyminiszter asszonynak, engedje meg, hogy három dologra reagáljak.

A miniszteri meghallgatásokról egy, nem több, egy javaslat hangzott el a Fidesz részéről, erre vissza fogunk térni a napirend után.

A második megjegyzésem pedig: kérem, hogy a képviselő úr segítsen az emlékezetünk felfrissítésében, hogy mikor kérte a képviselő úr, hogy zárt ülés keretében hallgassuk meg a külügyminiszter asszonyt. A munkatársaim ebben segíteni tudnak. Kérdezném, hogy mikor történt ez, mert ilyenre sem én, sem a munkatársaim nem emlékszünk.

A harmadik kérésem, hogy a viszontválaszában ossza meg a képviselő úr a bizottsággal és a külügyminiszter asszonnyal, hogy ön szerint Magyarországnak az abortusz ügyében mit kellene képviselni az Európai Unióban, mert az, hogy képviseljünk valamit, rendben van, de mit képviseljünk. Kérem, ne mulassza el megosztani velünk a gondolatait.

Külügyminiszter asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Visszatérnék az elejére. Amiket elmondott Ékes képviselő úr, azokat külön kell hogy válasszam. A Bölcsek Tanácsa hosszabb időtávban, 2020-2030-ig fogalmaz meg stratégiai ajánlásokat, fő kérdésekkel - versenyképesség, fenntarthatóság, migráció, egyéb kérdésekkel -, kapcsolatban, ezek nem operatív ügyek. Az, Magyarország azt mondta, hogy Lech Walesa jelölését támogatja, azt is jelenti, hogy a mögé állt, hogy a V4-eket egyvalaki képviselje a Bölcsek Tanácsában. Nem lesz minden országnak képviselete, az biztos, hisz kilenc tagja lesz összesen, és azt gondoltuk, hogy a V4 együttműködés olyan fontos számunkra, hogy ennek értéke lehet, hogy mi támogatunk egy lengyel jelöltet. Nyilvánvalóan ilyenkor mindig szóba jön, hogy egyéb ügyekben pedig Lengyelország támogatja Magyarországot. Ez tehát hosszú távú stratégiai kérdés.

A másik kérdés, hogy az elnökséget hogy szeretne Magyarország előkészíteni úgy, hogy ez egy sikeres elnökség legyen. Sokszor elmondtam, és ma is elhangzott, de még egyszer mondom, a sikeres elnökség az, ahol az elnökséget adó ország jól és eredményesen szolgálja az Európai Uniót egészében, tehát olyan ügyet, amely az egész EU számára fontos. Tipikusan ilyen volt a Lisszaboni Szerződés az előző évben, erről is volt már ma szó. Nekünk azt kell megnéznünk, és valóban ezzel elindult egy közös gondolkodás - ma még viszonylag távol van 2011, ezért mondtam, hogy a partnereink egy kicsit csodálkoznak is, hogy mi már témákat vetünk fel, és most indulnak el a tárgyalások erről -, hogy mi lesz olyan ügy, amely Budapest nevéhez kötődik, de az egész EU-nak fontos. Látszik egy pár ilyen dolog. Elképzelhető, hogy a következő költségvetési időszakra vonatkozóan nagyon fontos megállapodás születik, amelyre azt tudjuk mondani, hogy Budapest nevéhez kötődik. Elképzelhető, hogy a Lisszaboni Stratégia ügyében, amelyről most a 2010-ig szóló megállapodás születik meg, 2011-ben megszülethet egy budapesti stratégia, amit akár így is lehet hívni adott esetben. Ezt ma még nem tudjuk pontosan, de elképzelhető.

Azokat az ügyeket nézzük meg, amelyek az Európai Unió asztalán lesznek abban az időben, nagyon fontosak, és ha Magyarország komoly eredményt tud elérni abban, hogy közelítse egymáshoz az egyes tagállamok véleményét, például a Lisszaboni Stratégia ügyében, a költségvetés ügyében, a keleti szomszédságpolitika ügyében, az Magyarország nevéhez kötődik. Ezen túl nyilvánvalóan gondolkodunk azon, hogy mi van olyan közös ügy, amelyet Magyarország szintén zászlóshajóként képviselni tud. Itt meg kell nyernünk a másik két ország támogatását, és végül mind a huszonhétét. Sok minden van az asztalon.

Említette a képviselő úr is, hogy valamilyen fontos társadalompolitikai cél fogalmazódjon meg. Ilyen lehet az idősödő társadalom, a nemzedékek közötti szolidaritás kérdése, amire azt tudjuk mondani, hogy a magyar elnökség indított el fontos gondolkodást, de meg kell fogalmaznunk a célt és az eszközöket, hogy meddig szeretnénk eljutni, mit szeretnénk, akár a másik két országgal együtt. Lehet a regionalizmust, a kultúrák együttműködését kitűzni célul, és akkor azt mondjuk, hogy az a fajta szubszidiaritási kérdés, regionalitási kérdés, amely nekünk különösen fontos a határon túli magyarok miatt is, ha nem autonómiának hívjuk, hanem regionalitásnak, elképzelhetően fontos lehet. Azt tudjuk, hogy a másik két ország ebből a szempontból küzd a saját érzékenységeivel. Spanyolország például nehéz helyzetben van, tehát ez egy olyanfajta kérdésfelvetés kell legyen, amellyel a spanyolok is egyet tudnak érteni. Ha valami olyan kérdést vetünk fel, amely például a fenntartható fejlődéshez kötődik, lehet a biodiverzitás, például valami olyan kérdés, amely a fenntartható fejlődés kérdéskörébe tartozik, ezek a témák mind hátra vannak. Ennek az ötpárti egyeztetése is hátravan, a trióval való egyeztetése, és a huszonhetekkel való egyeztetése is, de természetesen elindult egy gondolkodás. Említettem a keleti szomszédságpolitika, a bővítés kérdését, ami nagyon logikusan adódik Magyarország földrajzi helyzetéből, regionális szerepéből, és mindenféle egyébből. Nyilvánvalóan lesz ilyen. Meg kell néznünk, hogy az Unió prioritásában szereplő témák közül, illetőleg a számunkra különösen fontos témák közül mi az, ami az egész Európai Uniót szolgálja, tehát nem elsődlegesen Magyarországot, természetesen amellett, hogy Magyarországot is.

Felvetette a képviselő úr az orosz befektetések kérdését. Nemrég konzultáltam például a brit kollegáimmal, ott, azt hiszem, messze a magyart meghaladó mértékű az orosz befektetések kérdése, tehát ez egyáltalán nem régióhoz kötött. Azt gondolom, hogy ez egy jelenség, amellyel valamit kezdenünk kell, hogy van olyan orosz tőke, amely megjelenik különböző országokban.

Ukrajnáról beszélt a képviselő úr. Azt tudjuk, hogy Ukrajna kiemelten fontos Magyarország számára. Megajánlottuk, és folyamatosan megajánljuk a segítségünket az európai és az euroatlanti közeledésében Ukrajnának, de azt is tudjuk, hogy az egész Európai Unió ma elég kevéssé nyitott a bővítés támogatásához. A nyugat-balkáni országok azok, amelyeknek ilyenfajta ígéretük van. Ukrajna egyelőre nem bír ilyen ígérettel az Európai Unió oldaláról. Természetesen próbálunk segíteni abban, hogy komoly előrelépések legyenek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Feltett nekem három kérdést, szeretnék rá válaszolni. Volt egy zárt ülésünk, amelynek a végén szerettem volna az orosz Déli Áramlattal kapcsolatban - ez előtt öt héttel ezelőtt volt, mondhatom nyugodtan azt is - a miniszter asszony véleményét ezzel kapcsolatban kérni és kérdezni, hogy a Déli Áramlat aláírása előtt Magyarország gondolt-e az ukrán-magyar viszony hosszú távú kérdésére. Ez lett volna a kérdésem akkor.

A másik ilyen kérdés. Egyetlen egy példaként mondtam az abortusz kérdését, mert beszélünk arról, hogy van egy stratégia, és hogy ezt nekünk képviselnünk kell adott esetben az Európa Tanácsban és az Európai Unióban is, csak a kérdés az, hogy az abortuszkérdésben a magyar álláspont az öt párttal közösen milyen mértékben és milyen széles körben van egyeztetve, milyen mértékben függ össze mondjuk a magyarországi migráció kérdésével, a demográfia kérdésével, van-e egyáltalán demográfiai stratégia Magyarországon. Azt hiszem, ezekben kellene nekünk sokkal szigorúbban álláspontot kialakítani, és én erre mondtam az abortusztörvény kérdését.

A harmadik kérdés, amelyet az elnök úr felvetett. Lehet, hogy pillanatnyilag a mai politikai feszültségben ezek olyan kérdésnek tűnnek, amelyekre lehet legyinteni, de hosszú távon az ország sorság ezek a kérdések fogják eldönteni, és nem más. Ezek fogják eldönteni, hogy meg tud-e egyáltalán újulni Magyarország.

Amit a miniszter asszony mondott: ha a Kárpát-medencét nézzük, és szeretnénk Belgiummal és Spanyolországgal is azonos nevezőre jutni, azért van, ami feszíti Spanyolországot is. Nem biztos, hogy az autonómia kérdése olyan kérdéskör, amely... De ezt meg lehet közelíteni más oldalról is, és más oldalról is el lehet a spanyolokkal fogadtatni, hogy Magyarország a Kárpát-medencei magyarok érdekében milyen megfogalmazással tudja megnyerni Spanyolországot vagy Belgiumot. Én ezekre szerettem volna rávilágítani, nem éles ellentétet kialakítani, hanem rávilágítani. Azért is kezdtem úgy, hogy nem biztos, hogy az a helyes, ha vindikáljuk saját magunknak azt, hogy a bölcsek köve itt van a zsebünkben. Erre mondtam azt, hogy nem véletlen, hogy az Európai Unió is megpróbálja a saját Bölcsek Tanácsát kialakítani, hogy valóban 2020-2030-ra az Európai Unió meg tudja azt fogalmazni, hogy a globalizációban ne harmadik vagy negyedik helyen töltse be a szerepkört a világ globalizációs folyamatában, hanem valóban versenyben tudjon maradni Amerikával és a kínai gazdasági fejlődéssel.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha jól értem, a képviselő úr a Déli Áramlat aláírásával kapcsolatos zárt ülésre utal. Meg tudjuk nézni. Az, hogy milyen vita van köztünk, egy dolog, de a bizottság elnökeként, ezt a képviselőtársaim tanúsíthatják, bármilyen javaslat van, ezeket szívesen felkarolom megvitatásra. Nézzük meg, hogy ezzel mit tudunk kezdeni.

Ami az abortuszt illeti: ha a képviselő úr úgy gondolja, tartsunk egy ülést arról, és akkor a képviselő úr ad egy korreferátumot, hogy a javaslata szerint az Európai Unió milyen álláspontot képvisel abortuszügyben. Nagyon szívesen megteszem, ha van egy ilyen javaslat.

Nem tudom, a külügyminiszter asszony kíván-e reagálni.

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Nem igazán EU-kompetencia a kérdés, de beszélni érdemes róla. (Ékes József: Elnök Úr!)

ELNÖK: Tessék parancsolni!

ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Én egy példaként mondtam, de amiről beszélni érdemes Magyarországon, az Magyarország demográfiai stratégiája például, mert a kettő nagyon összefügg egymással.

ELNÖK: Képviselő úr, parlamentben ülünk, a szavaknak itt súlyuk van, és a képviselő úr az abortuszt mondta.

Gál J. képviselő úr következik.

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Tényleg csak egy mondat, mert a szavaknak súlyuk van, és valóban a parlamentben ülünk. Bizonyosan nem lennék, és azt hiszem, hogy a Magyar Szocialista Párt sem lenne partner ahhoz, hogy az abortuszkérdést a demográfiai kérdés kapcsán megvitassuk, és a kettő között úgy keressünk összefüggést, hogy ráadásul valamilyen közös európai álláspontot próbáljunk ebben igényelni. Egészen biztosan a példa rossz volt, képviselő úr. Jobb, ha ezt elismerjük, és nem nyitjuk meg ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy ennek itt el kell hangzania.

ELNÖK: Azt hiszem, ebben egyetértés van, csak én továbbra is kíváncsi lennék a képviselő úr álláspontjára az abortusz kérdésében, de lépjünk tovább.

Firtl alelnök úr következik.

FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Valóban az ellenzéki oldal kezdeményezésére létrejött ez az ötpárti egyeztető munkacsoport, amelyben 13 órától - lassan - újrakezdjük a tárgyalást. Arra nem is térnék ki, hisz a külügyminiszter asszony próbált utalni rá, hogy mi az a témakör, amelyről az egyeztető munkacsoport tárgyal, de a bizottsági ülést felhasználva néhány kérdést feltennék azzal kapcsolatban is, ami a külügyminiszter tájékoztatójában szerepel, és már többen érintették, ön is érintette a felvezetőjében.

Milyen együttműködési formák bevezetését tervezi a kormány a trió másik két tagjával, a spanyolokkal és a belgákkal? Hogyan áll a Magyarország által kezdeményezett egyetértési memorandum szövegezése, amely a három állam közös politikai felelősségvállalását rögzítené 18 hónapra? Ezt mikor fogják aláírni, és mi lesz ennek a memorandumnak a pontos tartalma? Szeretném megkérdezni, ön is említette már, hogy az előttünk lévő francia-cseh-svéd trióval milyen tárgyalásokat folytatnánk, vagy az utánunk következő lengyel-dán-ciprusi trió tagjaival, vagy a V4 fórumának lehetőségeit hogyan tudja kihasználni, vagy ezzel kapcsolatban a cseh elnökség gondolatait hogyan tudjuk továbbvinni, mi erről a külügyminiszter asszony véleménye.

Aztán, volt egy olyan, amelyről nem sokat hallunk, de jó lenne, ha tudnánk, hogy a miniszterelnök vezetésével és számos miniszter részvételével működő elő-elnökség bizottság eddig hányszor ülésezett. Egyről van tudomásom, 2007 nyarán, de azóta volt-e ilyen, és lehet-e erről valamit tudni.

Lenne egy olyan kérdésünk, amely fontos lesz, és várhatóan erre nagy felkészülés van, hogy hol állunk ebben a kérdésben, hogy ha hazai rendezvényeket nem Budapesten próbálunk megrendezni, ennek a feltételrendszerét hogyan dolgozták ki, mert elég - ha szabad azt mondanom - rázós dolog lesz ennek a megszervezése.

Már elég sokat foglalkoztak az orosz csúcstalálkozóval. Az anyagban az szerepel, hogy hazánk esetében EU-USA, illetve EU-Oroszország csúcstalálkozó megrendezésére lehet számítani. Azt kérdezem, hogy mit jelent ez, mind a kettőt nekünk kellene-e megtartani, vagy csak az egyiket, és ha az egyiket, akkor melyiket preferálná Magyarország.

Van egy további kérdésem, amely az elnökléssel kapcsolatban jelenik meg - ezek természetesen nem fognak elhangzani a másik ülésen -, hogy a harmadik országokkal tartó csúcstalálkozók tekintetében milyen szerepe lesz az új külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, és milyen szerepe lesz az éppen soros elnöknek, nevezetesen a mienknek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Külügyminiszter Asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm. Valóban folytatjuk mindjárt, közben lesz egy pár percünk, és folytatjuk ugyanebben a témában, ötpárti keretben az ülést.

A Memorandum of Understanding ügyében elkezdünk ezen dolgozni, azt mondták a partnereink, hogy egy kis időt kérnek még, nem szeretnék nagyon gyorsan aláírni. Erre utaltam korábban, hogy miközben mi borzasztóan hajtjuk, hogy alakuljanak ki ezek az együttműködések, azok az országok, amelyek már nem először adják az elnökséget, menet közben megtanulták, hogy ezekben az ügyekben akkor lehet megállapodásokat kötni, amikor már jobban látszik a napirend, és addig még nagyon sok idő van hátra. Van még a mi triónk indulásáig is három elnökség, ráadásul nagyon meghatározó elnökségek, például a francia elnökség, amelynek még mindig nem tudjuk egyébként az elnökségi prioritásait, és ezeknek egymásra kell épülniük. Tehát miközben mi ezt hajtanánk, a kollegáink azt mondják, hogy új európai igazgató van, most alakult a kormány, várjunk ki. Egyértelműen ez a jelzés, hogy készek arra, hogy aláírjuk, de szerintük még korai.

Ha lesz egy ilyen Memorandum of Understanding, ez elsődlegesen az együttműködés formáját kell tartalmazza, hogy ki vesz ebben részt, hogyan vesz részt, hogyan történnek az egyeztetések, hogyan alakulnak ki, és természetesen hogyan alakulnak ki aztán az elnökségi prioritások. Miközben mi szaladnánk előre, nem is egészen értettem, hogy a sajtóban megjelent valami, hogy nem tartjuk a tempót. Azt gondolom, hogy nemcsak abszolút időben vagyunk, hanem bőven időben vagyunk, a partnereinknek kell még idő.

Az EU-elnökségi bizottságnak eddig egy ülése volt. A közeljövőben kerül sor arra, részben mivel megvan az első körös kiválasztási lista, és az ehhez kapcsolódó képzési tervekről is beszélni fogunk, tehát a közeljövőben lesz szükség arra, hogy megnézzük ennek az eredményeit, a következő döntések megszülessenek, illetőleg a költségvetés ügyében - ahol szintén keretszámok vannak - döntések szülessenek, és továbbmenjünk a közbeszerzési és egyéb kérdésekben. Egyébként informális egyeztetések folyamatosan vannak, formális ülés a közeljövőben lesz.

Említette a képviselő úr az EU-Oroszország és az EU-USA csúcsot. Feltehetően mind a kettő a mi időnkre fog esni, és akkor az például egy nagyon fontos jellegzetességet fog adni Magyarország számára, de természetesen ezek sem véglegesítettek még. Az, hogy harmadik országokkal való csúcsok hogyan történjenek, még része a Lisszaboni Szerződés végrehajtási vitájának, amely szintén még csak informálisan indult el, hisz mindenki azt szeretné, hogy a ratifikáció haladjon előrébb, és akkor legyen szó ténylegesen a lebontásról, amikor már többé-kevésbé lehet látni a ratifikáció eredményét. Az informális és az előzetes egyeztetések alapján a soros elnökségnek feltehetően fontos szerepe lesz a harmadik országokkal való találkozók megszervezésében és a helyszín adásában is. Természetesen még szó van arról, hogy mi legyen a pontos szereposztás a tanács elnöke és a soros elnökséget adó ország miniszterelnöke között. Ezek még mind olyan kérdések, amelyekben további kérdések kellenek.

A hazai rendezvények feltételei. Itt is van még rengeteg idő. Arról volt szó, hogy ezt terveztük az ötpárti egyeztetésre is, hogy ez a következő. Most az első körös kiválasztás eredményeiről lesz szó, a tartalmi előkészítésről, a költségvetésről, és aztán a rendezvényekről. Ez feltehetően ősszel fog szóba kerülni. Igazából itt is lesz egy szoros ötpárti egyeztetés, azt mi vállaltuk, hogy hozzuk a tervet az ötpárti egyeztetésre.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök Úr! Megpróbálok gyors lenni, mert az idő előrehaladt. (Közbeszólás.) Nem azt mondtam, hogy röviden beszélni. Bocsánat, Legény képviselő úrnak reagáltam, a jegyzőkönyv kedvéért mondom.

Litvánia kérdésében azt mondta a miniszter asszony, hogy látszik, hogy elrendezhető lesz a Litvánia és Oroszország közötti kérdéskör. Itt van az olajfinomító ügye. Ezt szó szerint írtam le, ezt említette: "látszik, hogy elrendezhető lesz". Az olajfinomító kérdéséhez kapcsolódik egy olyan kérdés, amely lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de lehet, hogy a miniszter asszony nem említette, hogy mi a helyzet az energiachartával, amit Litvánia szeretne aláíratni, hogy vajon Oroszország aláírja-e ezt az energiachartát, ami biztosítja az ő részükre is a szállításokat. A litván emberek eltűnésével kapcsolatos eset is sokkal sarkosabb, hiszen gyilkosságoknak hívjuk. Nehéz megegyezni ilyen kérdésekben, de nyilván örülünk, ha ez megtörténik. Érdekelne, hogy pontosan ezekben a kérdésekben a Grúziáról és Moldáviáról szóló nyilatkozat, hogy mit értett ez alatt.

A kérdéseimet mondom gyorsan. Egyrészről érdekelne, hogy mi Magyarország álláspontja az EU-orosz megállapodás ügyében. Nyilván nem vétóztunk, ezt tudjuk, az a kérdés, hogy - ami a tárgyalás titoktartási kötelezettségeit nem sérti - vajon melyek ezek az információk, mik azok, amiket képviseltünk. Szintén a megállapodással kapcsolatos kérdésem, hogy mi történik, ha nem írják alá. Vajon miben szenvedhet hátrányt az EU, ha nem írják alá Oroszországgal ezt a megállapodást, hol érinti érzékenyen az Európai Uniót? Melyek azok a kérdések, amelyekben az EU-val nincs megállapodás, túl a litván vétón?

A negyedik kérdésemre, ha válaszol rá, azt megköszönöm. Nyilván nem tudjuk pontosan, hogy mi lesz még, holnap lép hivatalba az új orosz elnök. Vajon mit várunk, mi az, amire számítunk vele kapcsolatban?

Szintén az energiával kapcsolatos az a kérdésem, amely egy stratégiai kérdés. Nem tudom, lehet-e ennyi idő alatt, gyorsan válaszolni. Mégiscsak egyensúlyi helyzetet próbál teremteni Oroszország a saját maga számára, ami számunkra hátrányos lehet. Értem ez alatt, hogy nemcsak Európa felé nyitnak - eddig minden vezeték felénk vezet -, hanem nyitnának keleti irányba is, és nem kis piac van arrafelé, hiszen Kína, India, azt hiszem, meglehetősen komoly vetélytárs lehet. Mit gondolunk ebben a helyzetben, mennyire befolyásolhatja ez az európai szállításokat?

Remélem, gyors voltam. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék parancsolni!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Amiért ráztam a fejem, az az, hogy én azt mondtam, hogy látszik, hogy elrendezhető lesz, nem Oroszországgal, hanem az EU-val az a megállapodás, hogy legyen egy kész mandátum. Tulajdonképpen a viták mindezekben a kérdésekben arról szóltak a külügyminiszteri tanács ülésén, hogy ezek mennyire feltételei annak, hogy elinduljanak Oroszországgal a tárgyalások, vagy mennyire lehet ezt részévé tenni a tárgyalásoknak. Tulajdonképpen nagyon sokan, Magyarország is azt képviselte, hogy ezek rendkívül fontos témák, mindenképpen fontos, hogy ezekről szó legyen, például az energiacharta aláírása már része kell hogy legyen a tárgyalásnak. Ha feltételként szabjuk ahhoz, hogy elinduljanak a tárgyalások, akkor nyilván nem fog megtörténni, hisz nincs befolyásolási eszközünk. A vita tehát nem arról szólt, hogy kell-e ezeket az ügyeket képviselni, arról szólt, hogy ezeknek meg kell-e történniük azt megelőzően, minthogy véglegesítsük a mandátumot, és elinduljanak az EU-orosz tárgyalások. Amikor azt mondtam, hogy optimista vagyok ebben az ügyben, akkor pontosan erre utaltam, hogy ezek részei lesznek a tárgyalásnak. Egyébként a bizottság elvállalta, hogy például a befagyott konfliktusok ügyét nagyon nyomatékosan az asztalra teszi, és a tárgyalás részévé teszi, de azt sem lehet feltételként szabni, hogy ezek oldódjanak meg, hisz akkor újabb tíz évre, vagy isten tudja, hány évre ki kellene tolni a tárgyalások elkezdését. Az energiacharta kérdése ugyanilyen, az eltűnt személyek kérdéséről ugyanezt gondoljuk, hogy mindenképpen nagyon nyomatékosan kell az Európai Uniónak felvállalni ezeket a litván kéréseket és elvárásokat, de nem feltételül szabni, hisz ezek olyan kérdések, amelyek nagyon hosszú időre eltolnák a tárgyalásokat.

A magyar álláspont egyértelműen az, amikor Oroszországról van szó, hogy azt gondoljuk, hogy az Európai Uniónak egyrészről egységesen kell fellépnie mindenfajta kérdésben, tehát rá kell szánnunk az időt arra, hogy az EU egységesen tudja azt mondani, hogy ezek az elvárásaink, ezek a tárgyalási témák, ezeket tartjuk fontosnak és prioritásnak. Mert ha megosztható az EU, akkor egyrészről sokkal rosszabbak a tárgyalási pozíciói, másrészről egyértelműen az az érdekünk, az EU-nak is és Magyarországnak is, hogy Oroszországot minél több szerződéses kapcsolatba vonjuk be, ahol jól szabályozott a viszonyrendszer, lásd energia, lásd gazdasági együttműködések, lásd emberjogi kérdések, és mindenféle egyéb, ahol világos a szereposztás, világos az elvárásrendszer mindegyik oldalról, és jól szabályozott ez az egész viszonyrendszer.

Ez egyébként kötődik ahhoz is, hogy az orosz vezetékek tudnak-e megfordulni, és egyszer csak a másik irányba menni. Ez borzasztó nagy befektetést, infrasturktúrafejlesztést igényel. Ma, ugyan Oroszország ezt nem szívesen ismeri el, a függés kölcsönös. Miközben Európa nagy részben, és egyre nagyobb mértékben kapja az energiát Oroszországból, közben tulajdonképpen ez a piaca Oroszországnak, és ilyen módon a legfontosabb bevételi forrása is. Az egész gazdasági fejlődés, oroszországi stabilizáció tulajdonképpen az energiabevételeken alapul. Nem kell leértékelnünk ezt a másik irányú függést sem, és nem látjuk annak veszélyét, rövid távon semmiképpen, hogy ez megforduljon, és a másik irányba menjen. Nagyon komoly befektetések kellenének hozzá.

Hogy mit várunk el az új orosz elnöktől: az szokott megfogalmazódni, hogy óvatos optimizmussal kezeli mindenki ezt a kérdést. Amit előre lehet látni, hallani, az az, hogy olyan megfogalmazások jelentek meg, amelyek korábban nem voltak jellemzőek, a jogállamiság erősítése, a modernizáció és hasonlók, amelyek előrevetíthetik azt, hogy talán Oroszország rugalmasabb tárgyalópartner lesz. Nem gondoljuk, hogy ez alapvető változást jelentene a külpolitikában, a belpolitikában, de talán ebből a szempontból mégiscsak fontos változás.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm. Egy rövid megjegyzés: azt gondolom, hogy mind az Európai Uniót illetően, mind - a múltkor beszéltünk a külpolitikai stratégiáról is -akár az orosz kérdést illetően is, az előbb említett és felvetett zárt ülésen lehetne beszélni részletesebben, és akkor pontosabban megismerhetjük ezeket az álláspontokat.

Az energia ügyében pedig nyilvánvalóan nem a vezetékek fordulnak meg, hanem elindulnak arra is. Azt gondolom, hogy itt a veszély egy kicsit nagyobb, mert nem csak az orosz félen múlik, és ha Kínának egyszer szüksége lesz energiára és kell neki, akkor Kína is erős befektetőként fog jelentkezni, és lehet, hogy nem is Oroszországon múlik ez. Mindazonáltal egyetértek azzal, hogy a kölcsönös gazdasági függés az, amit erősítenünk kell, és mi ezért tartjuk különösen fontosnak azt, amit a külügyminiszter asszony is mondott, és ebben egyetértünk, minél több szerződéses viszonyban kell lennünk Oroszországgal, mert ez biztosíthatja hosszú távon az együttműködést. Köszönöm.

ELNÖK: Külügyminiszter asszony!

DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Egy mondat, aztán tényleg muszáj lesz átmennünk a másik terembe. Az egész energiakérdés hosszú távú kérdés, ahogy a vezetékek kiépítése is. Magyarország - lehet, hogy egyszer érdemes hosszabban is beszélni erről - nagyon sok irányban tájékozódik, ezt azért lehet tudni. Egyrészt regionális együttműködésekben, ami az energiabiztonság és az energiaszolidaritás szempontjából fontos, és itt azok a stratégiai együttműködések fontosak, amelyek a szomszédos országok és a magyar energiacég között kialakulnak. Másrészről a megújuló energiaarány - ma már elhangzott - 2020-ra 13 százalék, ami a mostani 4-hez képest nagyon lényeges, harmadrészt Nabucco-ügyben nagyon keményen dolgozunk, ezt is lehet tudni, és úgy néz ki, hogy a Nabucco potenciális beszállítóinak köre, legalábbis a felvetések szintjén, nőni látszik Irakkal, és az utóbbi időben éppen Egyiptom merült fel. Ezek nem egyirányú stratégiák. Az egy dolog, hogy Oroszország a legfontosabb szállítója Európának. Sok szerződéses viszonyban legyen az EU-val, más oldalon mindenki dolgozik azon, hogy ezt diverzifikálja.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Több hozzászólásra nem jelentkezett senki, úgyhogy ezt a napirendi pontot lezárhatjuk. Kérem, a képviselőtársak még maradjanak, fontos kérdésben kell még döntenünk.

Azzal köszönöm meg a külügyminiszter asszonynak, hogy ha jól értettem, nyitottságot mutatott arra, hogy az orosz-EU viszonyról, ezen belül Magyarország helyzetéről egy külön napirendi pontban, ha ebben egyetértés van, akkor erre keressünk egy időpontot. Még egyszer köszönjük a külügyminiszter asszonynak, hogy igen intenzív időt töltött el velünk. Tovább tartott, mint terveztük, de istenem, ilyen az élet. Egy órakor találkozunk.

A bizottságnak döntenie kellene a következő hét egyik napirendi pontjáról. A következő jogi lyukkal találkozunk: Navracsics frakcióvezető úr a Házbizottságban, Répássy frakcióvezető-helyettes úr pedig a bizottsági elnöki értekezleten javasolta, hogy Bajnai Gordon miniszter urat a meghallgatása előtt hallgassa meg az európai ügyek bizottsága, figyelemmel a nemzeti fejlesztési ügyekben vitt és vihető miniszteri szerepére.

A törvény úgy rendelkezik, hogy a miniszteri tisztségre javasolt személyt az Országgyűlésnek a miniszter feladatköre szerinti bizottsága a kinevezést megelőzően meghallgatja. A következő a joghézag: az a joghézag, hogy Bajnai Gordon miniszter úr eddig is a nemzeti fejlesztéssel foglalkozott és ez után is azzal fog foglalkozni, tehát ő kap egy új miniszteri megbízatást, azonban az a portfóliója, amelyre tekintettel meghallgatnánk, nem változott.

Két formai és egy tartalmi dolgot szeretnék mondani. Az egyik, hogy a Házbizottság és a bizottsági elnöki értekezlet tesz egy javaslatot, de a döntést nekünk kell meghoznunk. A második megjegyzésem az, hogy a miniszter úr portfóliója semmit nem változik az ég adta világon az új kinevezését tekintve, ezért nekem a jogi konklúzióm az, hogy a kinevezése előtt erre tekintettel a törvény alapján nem kell meghallgatnia a bizottságnak. Érdemben azonban úgy vélem, hogy indokolt lehet a miniszter urat megkérni, hogy jöjjön el a bizottság elé, és azt mondja el számunkra, hogy a nemzeti fejlesztés ügye hogyan változik arra tekintettel, hogy most egy más minisztérium keretében fogja a dolgot kezelni.

Én a magam nevében a bizottságnak azt javasolnám, hogy döntsünk arról, hogy meghívjuk Bajnai miniszter urat, de nem kinevezés előtti meghallgatásra, hanem a normális meghallgatás keretében az ügyben, hogy mennyiben változik a dolog, de ne tegyük formailag kötelezővé, mert úgy érzem, hogy a törvény ezt nem indokolja. Ehhez kérem a frakciókat... (A bizottság tagjai egyetértően bólintanak.) Ebben egyetértés van. Akkor a következő héten, remélem, a miniszter úr rá fog érni, nem a kinevezése előtt, hanem e tekintetben meghallgatjuk, tehát nem kell döntést hoznunk a dologról, hanem egyszerűen egy meghallgatás lesz. Egyébként rengeteg egyeztetési eljárás lesz a jövő héten.

Köszönjük szépen a képviselő uraknak, köszönjük a vendégeknek, köszönjük a sajtó tisztelt munkatársainak. Az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 35 perc)

Dr. Eörsi Mátyás
a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezető: Takács Aliz