EIB-20/2008.
(EIB-96/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. május 14-én, szerdán, 8.30 órakor
a Parlament főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék*
Napirendi javaslat*
Az ülés résztvevői*
A bizottság részéről*
Megjelent*
Helyettesítési megbízást adott*
Meghívott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt meghallgatása*
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
Határozathozatal*
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása - HSZ 134/B. § (6) bekezdés)
ZÁRT ÜLÉS
Előterjesztő: Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Raportőrök: dr. Legény Zsolt (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Raportőrök: Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Raportőrök: dr. Molnár Csaba (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Raportőrök: Szirbik Imre (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: dr. Fazekas Judit szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Raportőrök: dr. Molnár Csaba (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Elnököl: Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Varga Zoltán (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Molnár Csaba (MSZP) megérkezéséig dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) megérkezéséig Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Veress József (MSZP) Varga Zoltánnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) megérkezéséig Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 30 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok mindenkinek! Üdvözlöm a bizottság tagjait és minden megjelent érdeklődőt, kedves vendégeinket. Mielőtt elkezdenénk a bizottsági ülést, napirend előtt szeretnék egy információt a bizottsággal megosztani, mert ez a napirendünket érinteni fogja.
Az előzetesen kiküldött napirendi pont első pontja szerint a bizottság meghallgatja Bajnai Gordon miniszter urat a fejlesztéspolitika aktuális kérdéseiről. A házbizottság ülése után a házelnök asszony egy levélben fordult az elnök úrhoz, amely mondanivalójának az a lényege, hogy a miniszterjelölt, mármint Bajnai Gordon miniszterjelölt úr - akkor még miniszterjelölt úr - bizottsági meghallgatása egy olyan közjogi feltétel, amelynek hiányában a köztársasági elnök a jelöltet nem nevezheti ki.
"Mindezekre tekintettel kérem elnök urat, hogy a bizottság 2008. május 14-ei ülésén Bajnai Gordon miniszter urat nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelöltként hallgassa meg, és a Házszabály 132. §-a (3) bekezdésének megfelelően döntsön a miniszterré történő kinevezésének támogatásáról."
Ezért azt javaslom önöknek, hogy a bizottság az első napirendi pontban Bajnai Gordon miniszterjelölt urat jelöltként hallgassa meg, és ennek megfelelően a meghallgatás végén döntsön arról, hogy alkalmasnak találja-e a miniszteri posztra. Egyébként pedig más tekintetben nekem a napirenddel kapcsolatban más kiegészítenivalóm nincs. Ha bárkinek volna, azt kérem, hogy most mondja. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, és pont ehhez szeretnék egy pár gondolatot hozzáfűzni, hiszen az elmúlt bizottsági ülésen ezt a vitát én váltottam ki. Akkor be lett kérve a házbizottság anyaga, és abból is kiderült, hogy mi kértük, tehát a Fidesz-KDNP kérte miniszter úr meghallgatását, csak elnök úr akkor azzal válaszolt és úgy válaszolt, hogy tulajdonképpen már mint miniszter, letette az esküt, és innentől kezdve nincs értelme.
Én is örülök annak, hogy Szili Katalin értelmezése alapján most jelen pillanatban úgy hallgatjuk meg miniszter urat, mint miniszterjelöltet, hiszen ez a hivatalos és Házszabály szerint is előírt formája a meghallgatásnak. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Valóban mindenféle mérlegelés után, a teljesen tisztán jogi szempontok alapján kell, hogy bárki így döntsön. Mi ezt megtesszük, ha önök hozzájárulnak ahhoz, hogy a napirend ebben az értelemben módosuljon.
Kérem tehát, hogy a bizottság tagjai szavazzanak arról, hogy Bajnai Gordon miniszter urat miniszterjelöltként hallgassa meg most a bizottság. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta a napirend módosítását.
Ennek megfelelően üdvözlöm Bajnai Gordon miniszter urat és miniszterjelölt urat. Itt mondja közben Juhász László - teljesen jogosan -, hogy ha már ilyen jó lendületben vagyunk, akkor ne csak az első napirend módosításáról, hanem az egész napirendről döntsünk, amiben senkinek, egyébként rajtam kívül másnak sem volt semmiféle javaslata, kiegészítenivalója. Tehát ha a kiküldött napirend egészével amúgy egyetért a bizottság, azt is kérem, jelezze kézfelemeléssel! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta az ily módon módosított napirendjét.
Miniszterjelölt úr, öné a szó!
Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt meghallgatása
Bajnai Gordon szóbeli kiegészítése
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Jó napot kívánok! Köszönöm szépen, hogy meghallgatnak, akármilyen minőségben is. A lényeg az, hogy beszéljünk dolgokról, keressük az egyetértést és az egyeztetés lehetőségét. Elég fontos ügyekről van szó.
Önök, mint fejlesztéspolitikáért felelős minisztert, korábban kormánybiztost már ismernek, és jó néhányszor jártam a bizottságban, mégis azt gondolom, hogy értelme volna talán összefoglalni, hogy ennek az új minisztériumnak, amelynek az a feladata, hogy a gazdaságstratégiát, a gazdaságfejlesztést és általában az ország fejlesztését összehangolja a területfejlesztési szempontokkal, ennek az új minisztériumnak a stratégiáját, lehetőségeit foglaljuk össze most egy új szempontrendszerben.
Hadd kezdjem onnan elvi megállapításokkal, hogy meggyőződésem, hogy amire Magyarországnak leginkább szüksége van az előttünk álló években, az gazdasági növekedés, méghozzá egy olyan szinten, ami tartós, az Európai Unióhoz való érzékelhető közeledést tesz lehetővé. Úgy gondolom, hogy ez körülbelül az Európai Unió mindenkori átlagos növekedését 2 százalékponttal meghaladó GDP-növekedést jelentene. Magyarországnak legalább erre a pályára kellene beállni a következő években egy sikeres és összehangolt gazdaságpolitika révén.
A másik fontos elvi megállapítás, hogy nem hiszek abban, hogy elkülönülten, egy-egy eszközzel vagy egy-egy minisztérium hatókörében el lehet érni ezt a kitűzött célt. Csakis összehangolt, komplex, sok területre kiterjedő, egyeztetett beavatkozással lehet azt elérni, hogy az országban az egyensúlyteremtés szempontjainak megtartása mellett és az annak mellékhatásaként lelassult növekedés újra beinduljon, és arra a szintre menjen fel, ami tartós, érzékelhető közeledést jelent az Európai Unióhoz.
Éppen ezért, ha azt mondjuk, hogy Magyarországnak az Uniót 2 százalékponttal meghaladó növekedésre, tehát 4-5 százalék közötti növekedési szintre van szüksége tartósan, ez egy olyan cél, amiért érdemes az országnak összefogni, akkor meg kell néznünk, hogy mik ennek ma a legfőbb akadályai. Minden általam komolynak tartott közgazdasági elemzés egyetért abban, hogy ma a legnagyobb akadálya Magyarország növekedésének, gyorsabb növekedésének az a foglalkoztatás, a foglalkoztatás alacsony szintje és struktúrája.
Azt gondolom, hogy tágabb értelemben is elmondható, hogy Magyarországnak a munkához való viszonya és a munkának a közpolitika középpontjába való állítása lehet az a politika, amely Magyarországot ismét a növekedés irányába mozdíthatja el. A foglalkoztatási helyzetre a legbeszédesebb adat az, amit az Európai Unió minden országában egyformán mérnek, a foglalkoztatási ráta, ami azt mutatja, hogy a munkaképes korú lakosság, a 15-64 év közötti lakosság foglalkoztatása milyen, és ebben Magyarország az utolsó helyen kullog. Nem most, nem az elmúlt 4 évben vagy 6 évben, tartósan, lényegében a rendszerváltás óta folyamatosan az utolsók között vagyunk ebben a mutatóban. 57 százalék körül van most ez a foglalkoztatási ráta.
Lényegében azt mondhatjuk, hogy Magyarországon a munkaképes korú lakosság közel fele nem dolgozik, inaktív, vagy munkanélküli, vagy nagyobb részük még a munkanélküliségi regisztrált rendszerben sincsen benne.
Éppen ezért van az a nagyon furcsa kettősség ma Magyarországon, hogy egyszerre van jelen ez a jelentős inaktivitás, ezen belül egy, az európai átlagot nem meghaladó regisztrált munkanélküliség. Ez 8 százalék körül van, tartósan 7-8 százalék között van most már, ami nem magasabb az uniós átlagnál, egyébként pedig mindennapi élményünk az, befektetőkkel tárgyalva, magyar és külföldi befektetőkkel, hogy egyébként pedig munkaerőhiányra panaszkodnak, a szakképzett munkaerő hiányára. Nyugat-Magyarországon, Győrben, Komáromban vagy éppen Kelet-Magyarországon már Romániából, Szlovákiából hozták át a szakképzett munkaerőt, amíg lehetett, most az ottani növekedés már időnként megfordítja ezt az irányt.
Éppen ezért azt gondolom, hogy akkor tudunk növekedni, ha ezt az egyszerre jelen lévő óriási munkaerő-tartalékot, és a másik oldalon meglévő strukturális munkaerőhiányt, tehát a szakképzett vagy a képzett munkaerő hiányát valahogy fel tudjuk oldani. Ennek három oldala van, vagyis három dolgot kell összehangoltan csinálni. Azt gondolom, hogy az egyik a munkahelyteremtés, ebben van a legtöbb eszköze annak a minisztériumnak, amit én fogok vezetni, amennyiben az önök bizalmát is megkapom, más bizottságok mellett. A másik ilyen terület a munkahelyteremtés mellett a munkára ösztönzés, ebben is nagyon nagy problémák vannak Magyarországon, a harmadik terület pedig a munkára képesítés. (Megérkezik az ülésre Manninger Jenő.)
Azt gondolom, hogy a mi legnagyobb feladatunk a munkahelyteremtésben van, a szűken vett tárcának. Azt gondolom, hogy itt a fejlesztéspolitika meglévő eszközrendszerével - amire mindjárt kitérnék -, a gazdaság direkt fejlesztésével, tehát vállalkozások fejlesztésével, másrészt pedig az indirekt fejlesztéssel, a gazdasági környezet alakításával tudunk nagyon sokat tenni azért, hogy a gazdaság újra beinduljon.
A gazdaság direkt fejlesztési eszközei között vannak vállalkozás-támogatások. Ebben Magyarország egy új lendületet vett a tavalyi évben az európai uniós források segítségével. Tavaly is átlagosan kétszeresen jegyezték túl az európai uniós vállalkozás-fejlesztési pályázatokat, az idén pedig - itt jelenthetem be először a bizottságon a múlt héten lezárult pályázatok eredményeit - folytatódott ez a jó irány. 22 milliárdnyi forrást írtunk ki pályázatra ez év elején, és erre 37 milliárdnyi igény érkezett a múlt héttel bezárólag, a múlt hét elején zárult a beadási határidő, még a postán beérkező ajánlatokat is figyelembe veszi ez a szám, amit mondok. Egyébként jellemző volt, hogy a pályázatok elsöprő többségét az utolsó egy-két napban adták postára, de ez mindig így volt, ez sok éves tapasztalat.
Ez azt jelenti, hogy van egy élénk kereslet a pályázatok iránt, miközben megtartottuk azt a filozófiánkat a vállalkozás-ösztönzésben, hogy csak növekedésorientált, a növekedésre kétéves kötelezettséget vállaló vállalkozásokat támogatunk, hiszen azt szeretnénk, hogy a közpénzért cserébe az országnak növekedést adjanak vissza a vállalkozások. Ez a filozófiánk tavaly is, ahogy az idei évben is működött.
Ráadásul a feltételek is módosultak az előző évhez képest. Van még két pályázatunk, amely nyitva van, ez a legkisebb vállalkozásokat támogatja, és ezt szeretném az új gazdaságfejlesztés homlokterébe állítani, a kis- és középvállalkozások támogatását. Itt is élénkülő keresletről számolhatok be. Ezek a pályázatok még nem zárultak le, ezek folyamatosan nyitva vannak, de itt is időarányosan jóval több pályázat és jóval nagyobb összegre érkezett, mint tavaly ilyenkor.
A kisvállalkozások fejlesztését azért tartom a gazdaságpolitikánk egyik legfontosabb eszközének, mert a kisvállalkozások adják a foglalkoztatás közel 70 százalékát Magyarországon, ezért az ő kiegyensúlyozott támogatásuk, az ő fejlődésük az, ami tartós, fenntartható foglalkoztatás-bővülést hozhat az országnak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy a befektetés-ösztönzésben is szükség lesz egy félfordulatra Magyarországon, ennek a foglalkoztatás-ösztönző gazdaságpolitikának a jegyében az a célunk, hogy olyan térségekbe juttassuk el a külföldi és a magyar új befektetéseket - hiszen a magyar befektető nekünk ugyanolyan fontos, mint a külföldi -, ahol ma nagyon magas a munkanélküliség.
Hozzá kell tennem, hogy nem érdemes alacsony foglalkoztatásról beszélni, ha nem mondjuk ki azt is, hogy Magyarország igazi elmaradása az alacsonyan képzett munkavállalók körében van. Itt 20 százalékot meghaladó az elmaradásunk az európai átlaghoz képest az alacsony képzettségűek körében. Ennek számos oka volt az elmúlt 18 évben, de azt gondolom, hogy olyan befektetéseket kell ösztönöznünk, kisvállalkozások és nagyvállalkozások esetében, amely az alacsony képzettségűeket is nagy számban képes foglalkoztatni. Ezért ilyen típusú ágazati és fejlesztéspolitikai beavatkozásokat tervezünk.
Fontosnak tartom leszögezni - és ha nem szögezném le, úgyis megkérdeznék -, hogy Magyarországon hiába fejlesztünk és csinálunk mindenféle aktív gazdaságpolitikát, ha indirekt eszközökkel nem tudjuk segíteni a gazdaság fejlődését.
Két nagy területet látok, ahol mindenképpen lépnünk kell előre. Az egyik a közteherviselésnek egy olyan szerkezetátalakítása, amely a foglalkoztatást ösztönzi, tehát elsősorban ott csökkent, ott javít, ott egyszerűsít, ahol ma a legnagyobb terhei vannak a foglalkoztatóknak, a munkaadóknak. Ez nyilván pozitívan hat a foglalkoztatásra, és így a munkavállalókra is. Ezt elengedhetetlennek tartom a következő években.
A másik, hogy minden statisztika, minden számítás azt mutatja, hogy Magyarországon a gazdaságra rakódó bürokratikus, adminisztratív terhek nagyon magasak. Ezért építve azokra a kedvező tapasztalatokra, amit az elmúlt hónapokban például az építésgazdaságban megcsináltunk, ahol 30 jogszabály módosításával drámaian fog gyorsulni Magyarországon a beruházások végrehajtása, kivitelezése, éppen most tárgyalja a parlament, éppen tegnap volt az általános vita lezárása például a nemzetgazdasági kiemelt beruházásokról és más törvényekkel kapcsolatban, egy ehhez hasonló nagy bürokrácia-csökkentő, deregulációs folyamatot szeretnénk végigvinni, itt sok kiváló nemzetközi példa van. Magyarországon ma a GDP 6,5 százaléka a becsült adminisztrációs teher, amely a gazdaságot terheli. Az Európai Unióban ez 3,5 százalék.
Tehát világosan látszik az a cél is, amit el kellene érnünk, és persze, Finnországban 0,8 százalék, tehát még a 3,5 után is lehet tovább menni. De egyelőre néhány év alatt a 3,5-re való lejutás méltó cél lenne. (Megérkezik az ülésre Pelczné dr. Gáll Ildikó.)
Említettem, hogy a gazdaságpolitika eszközei végesek. Szükség van a kormány által meghirdetett "Út a munkához" program következetes végigvitelére, amely a mainál lényegesen ösztönzőbb környezetet teremt az alacsony képzettségűek körében is a munkavállalásra. Ezért a segélyezési rendszer olyan típusú módosítására van szükség, amely nem a munka ellen, hanem a munkára ösztönöz. Lényegében eltartottból családfenntartóvá tesz nagyon sok, ma alacsony képzettségű, inaktív embert, aki képes lenne dolgozni.
Ennek a részleteibe azért nem mennék bele, mert azt gondolom, hogy ez ismert, az "Út a munkához" programról többször tárgyalt a kormány, sőt a parlament is, fontosnak tartom, hogy csak ezzel együtt tud egy gazdasági program sikeres lenni.
Végül, ami bár a gazdaságpolitikához látszólag nem kapcsolódik közvetlenül, de mégis elengedhetetlen, az a munkára képesítés. Azt gondolom, hogy az oktatás, benne a felnőttképzés, és a hosszú távon ható, de azonnal megváltoztatandó közoktatási korszerűsítés, ezek lehetnek azok, amelyek a munkaerő képzettségét is alkalmassá tehetik, hogy rövid távon is, de még inkább hosszú távon alkalmas legyen Európában egy sikeresen működő gazdaság munkaerő-ellátását biztosítani. Ezért szükség van arra, hogy részben uniós forrásokkal is, a foglalkoztatásban már rövid távon érjünk el változást az alacsony képzettségűek átképzésével, munkába ágyazott képzésével, vagy például olyan eszközökkel, mint amilyet most a fejlesztéspolitikában szeretnénk meglépni, hogy az uniós pénzből finanszírozott infrastruktúra-beruházásoknál egy bizonyos méret fölött csak úgy nyerhessen el valaki közbeszerzésre megbízást, ha hajlandó bizonyos megkötött arányban a hátrányos helyzetű munkavállalókat foglalkoztatni.
Így szeretnénk kétszer hasznosítani az uniós forrásokat: egyszer infrastruktúrát építünk belőlük, de rögtön a foglalkoztatást is serkentenénk ezzel, nyilván állami foglalkoztatási szolgálat segítségével. Ráadásul ezeknek a munkavállalóknak a munkához kapcsolódóan képzést is biztosítanánk, hogy a munkavállalásuk fenntartható legyen. Ilyen típusú új eszközök bevezetése várható a fejlesztéspolitikában.
Végül, bevezetőm végén hadd térjek ki arra, hogy a fejlesztéspolitikában hogyan állunk most, és mi várható. Önök tudják, de talán érdemes elmondani, mert már itt leszögeztük, de az általános szomorú hangulatban, ami az országban van, és sokan serkentik, abban érdemes leszögezni, hogy a fejlesztéspolitikában Magyarország élenjáró. Elsőként írta ki a pályázatokat, máig a legtöbb pályázatot írta ki, ma ott tartunk, hogy 296 pályázat jelent meg eddig Magyarországon, megközelítettük a 300-as szintet pályázatkiírásban. Ez azt jelenti, hogy messze-messze elsők vagyunk Európában az összes ország közül a kiírt pályázatok számát tekintve. Nemcsak a pályázatok számát, hanem a pályázatok összértékét tekintve is, ez a 296 pályázat eddig 3280 milliárd forintnyi elérhető forrást jelent.
Nemcsak pályázatokat írunk ki, hanem le is zárunk. 152 pályázat már lezárult, tehát beadták a pályázatokat, 613 milliárd forintra már beérkeztek az ajánlatok, és ma 104 pályázat van nyitva. Az idén még ki fogunk írni további száznál több pályázatot, ebben az évben több mint 400 milliárd értékben.
Ezekre a pályázatokra, ami beérkezett, az több mint 12 ezer pályázat, sőt az elbírálások eredményeként a már elbírált pályázatok közelítik a 4 ezret, tehát ahol már támogatást nyújtottunk 4 ezer pályázónak. Ez azt jelenti, hogy 238 milliárd forintot megítéltünk már pályázóknak az első egy és negyedév alapján, és ebből a 238 milliárd forintból 435 milliárdnyi beruházás lesz Magyarországon. Ez már eldőlt, ezeknek már az előkészítése, a megvalósítása zajlik a pályázóknál.
Sőt, Magyarország abba a négy országba tartozott - az Európai Unió utófinanszírozási rendszerének késleltetett hatásmechanizmusa ellenére -, aki már tavaly képes volt, az első évben kifizetést is megtenni, annak ellenére, hogy a pályázónak végig kell csinálni a beruházást, és utána el kell róla számolni. Ez részben a felgyorsult rendszernek köszönhető. Most ott tartunk, hogy már 20 milliárd forint fölött van, amit effektív ki tudtunk fizetni pályázóknak, ezek egytől egyig kisvállalkozások, akiknek talán a legégetőbb volt, hogy minél előbb elkezdjen hozzájuk az uniós forrás eljutni. Nyilván az összeg radikálisan emelkedni fog, ahogy az utófinanszírozás miatt az elkészülő projektek elszámolása megtörténik.
Ezen kívül zajlanak a kiemelt beruházások előkészítései. Ezekben a számokban ezek nem szerepeltek, a kormány több mint 300 kiemelt projektet hagyott jóvá tavaly és ez év elején. Ezeknek az előkészítése zajlik, minden egyes projektre útvonaltervet vettünk fel, elkezdtük ezeknek a projekteknek az aláírását, a szerződéskötését. Ezek mind nagyobb beruházások, ahol hosszabb az előkészítési idő, de mondom: már zajlanak az aláírások. Arra számítok, hogy az idén több mint 600 kilométer 4-5 számjegyű utat át fogunk adni, befejezni, jövőre még egyszer ennyit, összesen közel 1300 kilométert másfél év alatt. Arra számítok, hogy az építőipar számára, ahol az európai uniós források megnyílása jelentheti a felfelé indulást a mostani völgyből, ahová az elmúlt időszakban a konvergenciaprogram melléktermékeként az építőipar jutott, az építőipar számára a következő másfél évben több mint 1500 milliárd forintnyi építőipari, magas- és mélyépítőipari beruházást fognak jelenteni az uniós források. Ezt ahhoz érdemes viszonyítani, hogy az építőipar Magyarországon egy évben 1963 milliárd forintot teljesített tavaly. Persze, ezt nem az 1500-zal kell összevetni, hiszen ez egy megrendelés, amely két-három év alatt realizálódik, de akkor is kiszámolható, hogy nagyon jelentős változás várható az építőipari keresletben. Éppen ezért csináltuk meg azt a már említett gyorsítási, egyszerűsítési csomagot, amelyet részben a parlament tárgyal, részben a kormány kormányrendeletek formájában már jóváhagyott, amely jelentősen gyorsítani fogja Magyarországon az építőipari beruházások kivitelezését, előkészítését, lebonyolítását.
Még egy dologról érdemes beszélni a fejlesztések kapcsán: az első kétéves akcióterv az idei évvel zárul, és az idei feladatunk lesz ősszel, hogy az új akciótervet elfogadjuk. Az első: az Új Magyarország Fejlesztési Terv elfogadásához hasonló széles körű társadalmi egyeztetést szeretnénk lebonyolítani. Most már vannak tapasztalataink, vannak tanulságaink az új módszerekről, az új pályázati rendszerekről, az új intézményekről, az új pályázatok tartalmáról, és az a célunk, hogy mindazokkal, akik ennek a felhasználói lehetnek, vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezetek, velük nagyon széles körben egyeztessünk, és célunk az, hogy a parlamenti pártok szakértőivel is, és adott esetben az érdekelt bizottságokkal is megvitassuk ezt az akciótervet. Erre majd ősszel, várhatóan szeptemberben, október elején kerülhet sor, a tervezése akkor jut abba a fázisba.
Még egy dolgot szeretnék zárógondolatként kiemelni, visszatérve ehhez a gazdaságstratégiához. Ahogy mondtam, Magyarországnak növekedésre és foglalkoztatásra van szüksége. Ahhoz, hogy ebben előre tudjunk lépni, elengedhetetlen, hogy mindenki, aki az ország versenyképességében érdekelt, résztvevője legyen már ezen programok megalkotásának. Ezért egy nagyon széles körű egyeztetést kezdeményezek az érdekelt gazdasági szervezetekkel, munkaadói szervezetekkel, munkavállalói szervezetekkel, a témában érdekelt civil szervezetekkel, és a parlamenti pártok szakértőivel is arról, hogy melyek lehetnek azok a konkrét lépések - természetesen javaslataink vannak és lesznek -, amelyekkel a gazdaság dinamizálását, a növekedés beindítását mielőbb szeretnénk elérni. Azt tartom az új miniszter legfontosabb feladatának, hogy haladéktalanul kezdje meg ezt a széles körű egyeztetést, és olyan programmal álljon a magyar társadalom elé, amely élvezi a versenyképességben érdekeltek széles bizalmát és támogatását. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Mielőtt folytatnánk a napirend tárgyalását, szeretném a jegyzőkönyv számára is ismertetni a helyettesítések rendjét, hiszen a döntéshozatal majd ezután fog következni. Ahogy azt észre is vették, Eörsi Mátyás elnök urat én helyettesítem, Veress József képviselő urat Varga Zoltán, Szirbik Imre képviselő urat Legény Zsolt, Hörcsik Richárd képviselő urat Ivanics Ferenc, végül Nógrádi Zoltán képviselő urat Firtl Mátyás alelnök úr helyettesíti.
Annyit még elöljáróban elmondanék, hogy a miniszter úrnak nyilvánvaló, hogy más bizottsági meghallgatásra is kell ma mennie, ezért a bizottsági meghallgatást - ha lehetséges - jó lenne, ha be tudnánk fejezni talán úgy fél 11 táján. Ezt természetesen nem muszáj odáig elhúznunk, de ha a bizottság partner ebben, akkor ez lehetne egyfajta ilyen végső határidő. Ezt követően lesz egy napirendi pontunk - ezt előre jelzem az itt részt vevő vendégeinknek is -, amit zárt ülésen kell megtárgyalnunk, egy egyeztetési eljárást, és ezután nyílt üléssel folytatjuk a munkánkat.
Tisztelt Bizottság! Folytassuk a miniszterjelölt úr meghallgatását. Megköszönöm a bevezetőjét, és megadom a szót elsőként Firtl Mátyás alelnök úrnak, és egyben jelzem, hogy ha kézfelemeléssel képviselőtársaim jeleznék, akkor tudnék csinálni egy hozzávetőleges listát. Köszönöm szépen.
Parancsoljon!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Miniszterjelölt Miniszter Úr! Amit a bevezetőjében elmondott, azzal tulajdonképpen ellenzéki oldalról is maximálisan egyet kellene értenünk, és a megfogalmazott célokat tulajdonképpen mi is megfogalmazott célként tudjuk tekinteni. Csak itt az az alapvető probléma, hogy miniszter úr már minisztersége alatt sem tudta ezeket teljesíteni, sőt 2002 óta gyakorlatilag ezeket a célokat kellett volna teljesíteni, és ezek a célok nemhogy javultak volna, amit ön megfogalmazott, mi is maximálisan egyetértünk, hogy a munkát kell a központba állítani, de ez nem sikerült, hiszen a munkanélküliségi ráta 2002 óta nemhogy csökkent volna, hanem növekedett. Sajnos, ezt tényként lehet megállapítani.
Azt is konkrétan tudjuk, amit ön megfogalmazott, hogy a munkaerőhiány hogyan alakul, de már hosszú ideje kormányoznak, ezen a területen sem tudtak különösebben előrelépni.
Amit egyébként pedig a vállalkozásfejlesztés dolgában mondott, ezt tényleg el kell fogadnunk, hogy a kis- és középvállalkozókat messzemenően támogatni kell, sőt úgy gondolom, az a megfogalmazás, hogy a magyar befektető ugyanolyan fontos, mint a külföldi, az én olvasatomban azért azt jelenti, hogy még fontosabb, mint a külföldi. A többivel, amit elmondott, hogy a közteherviselés szerkezetátalakítása, stb., nekem itt csak az a gondom, hogy erre most a jelöltsége kapcsán tudott gondolni, eddig miért nem gondoltak rá? Kellő tisztelettel ennek fényében teszek fel néhány kérdést, röviden, tőmondatszerűen, hogy elnök úr kérésének is eleget tegyek, hogy ne húzzuk itt részletekkel az időt.
Az elmúlt időszakban ön rengetegszer megfogalmazta, hogy milyen sikerágazat ez a fejlesztés. Akkor ebből fakadóan azt szeretném megkérdezni, hogy mi az oka annak, hogy évek óta késlekednek, és az az állapot meddig tarthat, hogy a nagy projekteket mikor visszük Brüsszelbe, és mikor tudunk azokból bármit is megvalósítani? Tehát ezt egészen röviden kérdezem, de ön érti, hogy mire gondolok. Mikor derül ki végre az, ami hosszú ideje folyik, és itt a fővárosban nagy kérdés, hogy a 4-es metróra egyáltalán mennyi pénzt fogunk még fordítani?
A következő kérdés az lenne, de ezt nem önnek kell konkrétan megválaszolni, de végül is Demszky Gábor már lassan két évtizede azzal nyer kampányt, hogy ez a metró átadásra kerül. Miután Nógrádi képviselőtársamat helyettesítem, ő a tegnapi interpellációjában kérdést tett fel a mentorok dolgában, nekem az a kérdésem, hogy önnek mi a véleménye erről, vagy mivel indokolja a szocialista mentorok kinevezését? Ujhelyi államtitkár úr válaszolt, de mi pedig azt mondjuk, hogy akkor ugyanúgy minket is fel lehet kérni, be lehet emelni ebbe a mentori hálózatba. Önnek ezzel kapcsolatban mi a véleménye, hiszen mindig a tisztaságról beszélünk, a pályázatok elbírálásába semmilyen lobbilehetőség, politikai beleszólás nincs, ezzel szemben ez gyakorlatilag azt eredményezi.
Na, kellő tisztelettel ezekre szeretnék választ kapni.
ELNÖK: Miniszter úr, parancsoljon!
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Képviselő úr, köszönöm a kérdéseket. Az első, még talán bevezető kérdése az volt, hogy eddig miért nem gondoltunk ezekre a célokra. Én 2006 óta dolgozom ebben a kormányban, és a fejlesztésekért felelős, először kormánybiztosként egy olyan anyagot tettem le a kormány, a parlament és az ország asztalára, ami az Új Magyarország Fejlesztési Terv volt. Ha emlékszik rá, itt is beszéltünk róla. Annak volt egy alcíme, ami az volt, hogy "Foglalkoztatás és növekedés". Nem véletlenül volt ez a címe, már akkor is azt mondtam - nem egyedül, hanem nyilvánvalóan a kormány támogatásával és jóváhagyásával -, hogy Magyarországnak a foglalkoztatásban és a növekedésben kell előremennie. Az közgazdaságilag elkerülhetetlen, hogy úgy mondjam, bizonyos értelemben közhely, hogy egy olyan léptékű kiigazítás, mint amin Magyarország az elmúlt két évben végigment, ami lényegében 6 százalékkal csökkenti a GDP hiányát, az törvényszerűen lassulást hoz. Ez egy mellékterméke a kiigazításnak, hiszen elsősorban az állami kereslet oldaláról csökkenti a növekedést. Ön is tudja talán, hogy a GDP mérésénél például - csak a viccesség kedvéért emelem ezt ki, mert nyilván egy kis mutatóról van szó - az állami szektor GDP-növekedését az orvos-beteg találkozók számával méri a statisztika. Nyilván ha vizitdíj-bevezetésre kerül sor, akkor a GDP-növekedésnek ez a tényezője csökken. Persze, ennél lényegesebb állami megrendelések is estek ki a megtakarítási program eredményeként.
Ebből törvényszerűen következik egy lassulás, ami azonban átmeneti, valójában egy egészségesebb szerkezetű növekedés jöhet utána, hiszen én legalábbis nem tartom egészséges szerkezetűnek azt a gazdasági növekedést, amelynek a motorja az állami megrendelések, mert ennek a fenntarthatósága megkérdőjelezhető.
Ebből a szempontból egyébként azt hiszem, van gazdaságfilozófiai vitánk az Orbán-kormány 1998-2002 között követett gyakorlata, gazdaságfilozófiája és az általunk kívánatosnak tartott növekedési stratégia között. Mi elsősorban nem a belső fogyasztás élénkítésére, hanem az exportra és a beruházásokra szeretnénk helyezni egy egészséges gazdasági növekedést.
Tehát azt gondolom, hogy gondoltunk a növekedésre, akkor is azt mondtuk, hiszen ilyen kérdés már akkor is volt a bizottságban, hogy törvényszerű a lassulás, de éppen az a dolga a fejlesztéseknek és a gazdaságpolitikának, hogy utána gyorsabban lehessen majd kifelé jönni, felfelé haladni a lejtőn. Ezt a célt szolgálják az uniós támogatások, és ezt a célt szolgálják azok az intézkedések, amelyekre utalást tettem, mint amelyekkel szeretnék foglalkozni.
Gondoltunk a foglalkoztatásra is, hiszen már akkor is a programunkban, a velünk egy időben csatlakozott országok közül az egyik legnagyobb pénzügyi arányt teszik ki a humántőkére fordított összegek az uniós forrásokból, és ezen belül nagyon jelentős, amit a foglalkoztatásra szeretnénk költeni. Összességében közel ezermilliárd forint az, amit a foglalkoztatásba, oktatásba, képzésbe, humántőkébe való befektetés jelent. Ez egy soha nem látott nagyságú összeg Magyarországon.
Gondoltunk erre, és tudatos programokkal készülünk. Ezért azt gondolom, hogy van alapja, erkölcsi alapja is annak, hogy ezt a gondolatot folytassuk tovább, és most a gazdaságpolitika más területén is megpróbáljuk érvényesíteni, több eszközzel, mint eddig.
A konkrét kérdéseire vonatkozóan: a nagy projektek. Nem szeretnék a sikerpropaganda bűnébe esni, bár önök gyakran mondják, hogy ezt tesszük természetesen, mert azt gondolom, hogy ez a szereposztásból is fakad. Mégis szerintem mondjuk ki, hogy Magyarországon a nagy projektek és általában a nagyberuházások előkészítése, ha abban az állam vagy önkormányzat a gazda, annak a kialakult kultúrája, tudása nincsen meg igazából. Nincsen meg igazából az a projektmenedzsment-kultúra, ami más országban, akik jó ideje, rendszeresen csinálnak ilyet, akik hosszú távra terveznek, azok jól csinálják. Ez ugyanúgy igaz egyébként az önkormányzatokra, mint az államra, pártszínezettől függetlenül, és vannak benne üdítő kivételek, megint csak pártszínezettől függetlenül.
Ezért az egyik legfontosabb dolog, amit ebben tehetünk, hogy nagyon szigorú normákat érvényesítünk. Ugyanis a legrosszabb dolog, ami történhet, hogy gyorsan valamifajta politikai ciklusoktól vezérelve, kapkodva előkészítünk projekteket, aztán menet közben derül ki, hogy nincs jól megtervezve, hogy nem is oda kellett volna, hogy többe kerül, hogy le kell állítani. Ezt mindenképpen szeretnénk elkerülni. Ezért vállalom azt, hogy igen, mi szigorúak vagyunk a projektek elbírálásánál, igen, mi érvényesítünk kemény szempontokat, igen, mi csak akkor fogunk kormányként támogatni beruházásokat, ha azok tökéletesen és takarékosan vannak előkészítve, mert a közpénzzel óvatosan kell bánni. Akkor is, ha ez inkább több időt igényel. Úgy is mondhatnám, hogy az uniós fejlesztések egyfajta tanulási folyamatot is jelentenek Magyarországnak, ahol megtanulunk egyebek mellett európai módon tervezni és beruházni nagyberuházásokat. És ettől is egy jobb, megújultabb ország leszünk, ha ezen sikeresen végig tudunk menni, de csak akkor, ha keményen érvényesítjük ezeket a szempontokat.
Ezzel együtt, ami az uniós értelemben vett nagy projekteket, tehát az 50 milliónál nagyobb, a környezetvédelemben 25 millió eurónál nagyobb projekteket illeti, azt tudom önnek mondani, ígérni, hogy az idén körülbelül 15 projektet fogunk Brüsszelbe kiküldeni a nagy projektek közül. Eddig hat ország van, aki a 27-ből egyáltalán nagy projektet tudott beadni, tehát nem arról van szó, hogy Magyarország a sor végén kullogna. Azt gondolom, hogy mivel még a nyár közepéig több projektet be fogunk adni, nemcsak hogy az első hétben leszünk, hanem a beadott projektek számát illetően az első néhányban leszünk, az első egy-kettő-háromban leszünk. Persze, nem tudom pontosan, hogy ki, mennyit fog beadni, de ezt szeretném előre jelezni.
Ezért azt gondolom, hogy nagy projektekben rövid időn belül önnek örömteli eseményekről számolhatok be, konkrét, néven nevezhető nagy projektek benyújtásáról Brüsszelnek.
A metró, amely a legnagyobb nagy projekt: itt világossá kell tennünk, hogy kinek mi a dolga ezzel kapcsolatban. Ön is utalt rá név szerint, Budapest Főváros projektjéről van szó, amely eredetileg nem uniós projektként, hanem egy önkormányzati projektként indult, amelyben a kormány támogatást ígért, még a Medgyessy-kormány idején. Azt kell látnunk, hogy más-más okok miatt, de az országot képviselő kormány és a költségvetés érdeke, és Budapest érdeke egyaránt abba az irányba hat, hogy jó lenne, ha az Európai Unió adófizetői pénzéből tudnánk ezt finanszírozni, a magyar költségvetés aktuális finanszírozása helyett. Ezzel csökkentenénk a magyar költségvetésen lévő terheket, Budapestnek pedig lehetősége lenne arra, hogy az időközben megnövekedett költségeket is részben be tudja fedni uniós forrásokból. Ezért van ez a közös érdek.
Ezért kértük a fővárost, hogy egy olyan minőségű projektet készítsen elő, amely Brüsszel számára is befogadható lesz. Ez az előkészítés most ért véget, talán két héttel ezelőtt, és a múlt héten vagy talán tíz napja nyújtotta be Budapest Főváros a kormánynak ezt a projektet. Most kezdődik az a hivatalos szakasz, amikor a kormány vizsgálja ennek a projektnek a minőségét, támogathatóságát. Abban bízom, hogy körülbelül két hónap alatt el tudunk odáig jutni, hogy a kormány döntést hoz erről a projektről, és mivel abban bízom és azt szeretném, ha tudnánk ezt támogatni, hiszen ez az ország érdeke, akkor ezt ki fogjuk küldeni Brüsszelnek valamikor a nyár közepén, és onnantól indul a brüsszeli jóváhagyási folyamat. Ez a folyamat megint csak olyan lesz, mint annak idején az operatív programok. Ezt azért tartom fontosnak elmondani, mielőtt önök mondják, hogy visszadobta Brüsszel, mert akkor is ezt mondták, és azt mondták, hogy nem lesz programunk. Az elsők között lett programunk akkor is.
A nagy projekteknél is ugyanúgy működik ez az úgynevezett sakkórarendszer, ahol visszakérdeznek, hiánypótlást kérnek, megállítják az órát, ez teljesen normális, minden ország esetében ez a szabály, így fog ez a folyamat működni. De az igazi cél az, hogy minél előbb, de még inkább, hogy minél nagyobb arányban Brüsszel támogathatónak találja ezt a projektet. Ez elsősorban a projekt minőségén fog múlni, amelyet Budapestnek kellett előkészíteni.
A mentorok kérdése. Azt hiszem, hogy van itt egy talán nem is szándékolatlan félreértés ebben az ügyben, és van egy rosszhiszeműség. Önök lényegében, legalábbis a tegnapi - nem önre hivatkozok, hiszen ön is Nógrádi urat idézte - interpellációban, aminek természetesen a szövegét láttam, önök nem is nagyon implicit módon, ab ovo korrupcióval vádolják a szocialista képviselőket. Ez egy rossz irány. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon veszélyes irány, mert ha azt feltételezzük képviselőkről, hogy ab ovo azért, mert foglalkoznak ügyekkel, már korruptak, ez egy elég veszélyes irány. Önök is képviselők, ez nagyon könnyen visszaüthet. Ha elterjed Magyarországon az a nézet, hogy mindenki, aki képviselő, az ha bármilyen projekttel foglalkozik, eljár az érdekében, akkor már korrupt is, akkor én óvatos lennék az önök helyében, mert van olyan bibliai mondás, hogy ne kívánd másnak azt, amit magadnak sem kívánnál. Könnyen visszahullhat ez minden képviselőre.
Tehát szerintem ez rossz irány, ezt nem kellene erőltetni. Inkább menjünk abba az irányba, hogy megpróbálom elmagyarázni nagyon világosan és érthetően, hogy miről van szó, és akkor kiderül, hogy nem lehet szó korrupcióról.
Ezek a mentorok olyan képviselők, akik jelentkeztek nálam. Egyébként összefogtak a szocialista frakcióban és alakítottak egy ilyen csoportot, és levélben jelentkeztek nálam, hogy szeretnének szervezetten és transzparensen eljárni azért, hogy a már eldöntött - tehát nem döntés előtti - és az ő térségükben működő kiválasztott projektekben minél előbb megvalósulhassanak ezek. Önök is rendszeresen kritizálnak minket azért, hogy miért haladnak lassan egyes projektek, hogy miért van megakadva, hogy hol van a bürokrácia, hol akadályozza ezeket a projekteket.
Ezért azt mondtam, hogy annak örülök, ha a már eldöntött és kiválasztott konkrét projektekben - minden egyes mentornak meg tudom mondani, hogy melyik az a projekt, amire felkértem őt, hogy járjon utána - ők eljárnak, és azt mondják, hogy helyben ennél a hatóságnál megállt, ott érdekellentét van, ezért nem megy. Egyébként Budapestről nagyon nehéz az ország egészében látni, hogy mi zajlik a magyar engedélyezési hatóságoknál, önkormányzatoknál, állami hatóságoknál. Ezért azt gondolom, ha erre terjed ki a segítségük, és ha semmivel nem tesznek többet, mint amit a képviselői jogállásuk egyébként lehetővé tesz, tehát információt kérnek, és utána hozzám fordulnak kérdéssel, információkéréssel, akkor ezzel biztos, hogy nem ártanak, hanem teszik azt, ami a dolguk: képviselik a körzetüket, képviselik azokat a projekteket, amelyek az ő körzetükben, az ő szűkebb pátriájukban hasznot hozhatnak. De ez semmilyen korrupcióra nem ad lehetőséget, sőt azt gondolom, hogy transzparenssé teszi azt a folyamatot, amit egyébként a képviselők nagyon nagy része próbál végezni. Itt nem korrupcióra gondolok, hanem arra, hogy próbál eljárni azért, hogy az ő választókerülete minél jobban működjön, ezt önök is teszik nagyon nagy számban, jönnek hozzám ellenzéki képviselők is kérésekkel egyébként.
Abban több ez, hogy a szocialista képviselők egy része azt mondta, hogy csináljuk ezt transzparensen, fel is tették a honlapra, hogy kik azok, és mely projektekkel foglalkoznak. Tehát azt gondolom, hogy ez éppen hogy mindenféle sandaság ellenében megy, és nyilvánvalóvá teszi a rendszert, úgyhogy ezt vállalhatónak tartom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Miniszter Úr! A válaszait köszönöm végül is, tehát tulajdonképpen ön fogalmazta meg, hogy a szereposztás adott mindkét oldalról. Tehát ön a szereposztásának megfelelően válaszolt, mi a szereposztásunkból - ha így tetszik, ön fogalmazta így - valóban kénytelenek vagyunk azokat a kritikai megfogalmazásokat megtenni, amit ez idáig láttunk.
Ön mondja, hogy a kiigazítás mindenhol lassú folyamat, tehát ez mindenhol így zajlik le, hogy csökken a gazdaság. Erre csak egy mondattal szeretném mondani, hogy a kiigazítás végül is nem az ön által beidézett Orbán-kormány miatt történt, hiszen a gazdaságfilozófiája - ön mondta - más volt, az önöké más, abból az következett be, hogy sokkal kevesebb pénzből, uniós forrásból sokkal kevesebb állt rendelkezésre, tudták azt elérni, amire annak idején Medgyessy miniszterelnök úr is azt mondta, hogy 2008 táján euró-bevezetés lesz. Tehát valahol azért az a gazdaság a helyén volt.
Aztán ön fogalmaz meg ilyen javaslatokat, minthogy a nagy rendszerekből, például a vizitdíj kérdését ide beemelte, azért azt szeretném elmondani, hogy a gazdaság egészségét összevetve az emberek egészségével, Magyarország egészségi állapota nem olyan, hogy megengedheti magának, hogy különböző módon sarcolja még meg az embereket. (Káli Sándor: Ez poén volt!) Ez poén is volt, úgy, ahogy a miniszter úr poénként tette be ide a vizitdíj kérdését. Tehát ezért mondom, hogy a szereposztás mindig más, tehát maradjunk ebben a szereposztásban.
Utána azt mondta a miniszter úr, hogy a nagy projektek menedzsmentje nem állt rendelkezésre, és nem jól menedzseljük a kérdést. Megint csak az a kérdés, hogy mikor fog felállni ez a jó menedzselési metodika, hiszen az idő halad, és a jelenlegi gazdaságpolitikából, vagy amit önök visznek, nem az jön ki, amit szeretett volna, hiszen a bevezetőjében elmondta, hogy ha azokat a projekteket megvalósítjuk, valóban ezek a projektek fogják generálni a munkanélküliség csökkentését, a foglalkoztatás eredményét. Tehát vannak dolgok, amelyekben valóban úgy kellene tenni, ahogy a felvezetőjében is fogalmazott, az építőipar fejlesztésében bizony, nagyon sok munkalehetőség teremtődik meg ezzel, aztán az összeférhetetlenségi törvényt sem mi találtuk ki, önök találták ki, ezzel szemben egy kicsit ez a mentori dolog ellentmond.
Nem beszélve arról, hogy Lamperth Mónika miniszter asszony első döntése az volt, hogy hogyan alakítja át a regionális fejlesztési tanácsokban a megyei elnökök szerepét. Ebből fakadnak azok a bizonyos bizalmatlanságok, amelyeket mi idáig megfogalmaztunk. Természetesen ahogy ön fogalmazott, a szereposztásból fakadóan nekünk ez a dolgunk, hogy erre felhívjuk a figyelmüket, és arra, hogy valóban a munka legyen a központ, ebbe az irányba tegyenek, mert ez idáig egyetlen ilyen lépés ezt nem tudta, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenését, a foglalkoztatási növekedést megfelelően szolgálják azok az európai uniós források, amelyek fölött ön diszponál.
Ennyit szerettem volna megjegyezni kritikai oldalról.
ELNÖK: Miniszter úr, kíván most reagálni erre?
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Röviden. Én is úgy látom, hogy a célokban egyetértünk, és ez a legfontosabb, innentől már akkor érdemi vitát lehet folytatni.
Csak két dologra reagálnék: mikor áll fel ez a menedzsment szervezet. A magunk oldaláról azt gondolom, hogy ebben nagyon nagy lépéseket tettünk az utóbbi időben, minden egyes projektre konkrét útvonaltervet vettünk fel, amelyben a projektgazda, aki nem mi vagyunk, aláírásával vállalja, hogy mikorra nyújtja be a szükséges dokumentumokat. Ez számon kérhető rendszert jelent, konkrét, mérhető, határidőkhöz kötött és aláírással vállalt határidőket jelent a projektek esetében. Azt gondolom, hogy ez jelentős javulást hozhat a fegyelemben. Egyébként azt gondolom, hogy valójában ez is egy olyan eszköz, amelyet Magyarországon minden beruházásnál alkalmazni kell.
A mentorok kapcsán csak hadd mondjam még egyszer: nincsen összeférhetetlenség, hiszen semmilyen befolyásuk nincs semmilyen döntésre, döntés-előkészítésre, már eldöntött projektekben információt kérnek, és ha úgy látják, hogy nem halad elég gyorsan, akkor nálunk kiabálnak, szólnak, és mi ennek az információnak aztán a mi hivatásos szervezetünkkel már utánamegyünk. Ez és nem több az ő feladatuk, ezt viszont kifejezetten segítőnek tartom a projektek végigvitele szempontjából. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Ha jól értem, akkor itt volt egy tulajdonképpen explicit módon megfogalmazott igény arra, hogy mi lenne akkor, ha ilyen mentorokká válhatnának ellenzéki képviselők. Jól értettem? (Firtl Mátyás: Igen.) Én pedig másfelől a miniszter úr válaszában nem véltem felfedezni olyan mondatokat, amelyek például ezzel szembe mennének vagy ezt kizárnák. Tehát el tudom képzelni ab ovo azt is, hogy ugyanúgy, ahogy egyébként kormánypárti képviselők arra jutottak, hogy ilyen munkát szeretnének végezni, juthatnak ilyen döntésre ellenzéki képviselők is, és azokat az információkat, amelyek elősegíthetik a beruházások és a fejlesztések minél flottabb megvalósítását, gondolom, ők is megkaphatják. Tehát elvileg ez az út az ő számukra is nyitott.
Azt láttam, hogy a kormányzati oldalról is van jelentkező. Ha most korrekt vagyok, az a szokás, hogy egy kormánypárti, egy ellenzéki hozzászóló van, akkor Káli Sándornak kell hogy szót adjak, utána pedig majd Pelczné Gáll Ildikó következik.
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Miniszter vagy Miniszterjelölt Úr! Úgy gondolom, hogy ha ezt a mentorhistóriát egy akkora településre levetítjük, mint Miskolc, akkor talán kommunikációs oldalról is világosan kezelhető. Mondjuk egy városvezetésnek mindig ki kell választania, hogy mik azok a dolgok, amelyeknek feltétlenül menniük kell, ugyanis egy hivatal számára egy ügydarab az ügydarab. Tehát az ott dolgozó kollégának kezelni kell az ügyet. Tehát ha néhány dolgot, ami a város szempontjából fontos, emiatt rangsorolni kell, ha ez mentorság, akkor azt tudom mondani, hogy itt a polgármester kollégák is feltehetően ezzel a mentorsággal folyamatosan élnek, talán a kifejezés helyessége vagy helytelensége zavaró lehet.
Amit mondani szerettem volna, az tulajdonképpen az, ami a pályázatok eredményességével kapcsolatos. Nagyon sokat beszéltünk itt az ír példáról, én is megnéztem, tényleg egy nagyon nagy különbség volt, az írek már évekkel az EU-csatlakozás előtt arra készültek, hogy hogyan kell majd értékelni, hogyan kell minősíteni ezeket a pályázatokat, és ezért volt a hatékonyságuk, az eredményességük lényegesen nagyobb. Úgy gondolom, hogy ma egy pályázatot író vállalkozó, város is gyerekcipőben van, vagy most már azért sok mindent megtanult, de a pályázatértékelők is hasonló problémákkal küzdenek. Ez ki fog alakulni.
Egyre felhívnám a figyelmet, ami annak idején ilyen szent kifejezésként volt használva, ez a szubszidiaritás elve. Ezzel kapcsolatban azért konkrét esetben van olyan gond, hogy tényleg ott döntenek-e, azon a ponton, ahol a legtöbb információ rendelkezésre áll, mert néha tényleg egészen meglepő fordulatokkal is találkozunk.
De ami konkrét dolog lenne, az, hogy miután itt a gazdaságfejlesztésről szó volt, pályázataink kapcsán folyamatosan összetalálkoztunk a kutatásfejlesztési kérdésekkel. A kutatásfejlesztéssel kapcsolatban inkább kérdezni szeretném, hogy miniszterként a kutatásfejlesztésre fordítandó összegekért kíván-e lobbizni? Tehát hogy ennek az abszolút összege növekedjen, vagy inkább magára a mechanizmusra, hiszen most saját pályázataink kapcsán belenéztünk, hogy bizony, ez sincs rendben, és nagyon komoly lobbiérdekek elviszik különböző irányokba azt a kutatásfejlesztést, ami a gazdaságfejlesztésnek egy tényleg komoly motorja lehetne, ha egy része nem hobbikutatás és fejlesztés lenne.
A másik dolog az, hogy saját gyakorlati tapasztalataink is azt mutatják, hogy szomszédos országaink többfajta feltétele kedvezőbb, mint a miénk. Erre tudom, hogy elhangzott egy kormányzati válasz, hogy de nem szeretnénk azt, ha ugyanolyan szociális rendszer lenne, mint ott, de azért én inkább kérdezni szeretném, hogy a környező országok vonzásképesség-javításában tett intézkedéseit mi elemezzük? Tehát van egyfajta ilyen párhuzamos elemzés? Ugyanis akárhogy nézzük, az, hogy Szlovákia ma ilyen jelentős autógyártó országgá válhatott, annak nyilván volt egy hosszabb távú koncepciója. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszter úr!
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen. A kutatásfejlesztés dolgában a pénz vagy más a döntő. Magyarország jelentősen elmarad az Unió átlagos kutatásfejlesztési ráfordításától. Körülbelül 1,95 százalékát fordítja az Unió 27 országa átlagosan a GDP-jének kutatásra, mi pedig olyan 0,95 körül vagyunk, 1 alatt. Ez egy jelentős elmaradást tükröz. Ugyanakkor, ha mélyebben elemezzük ezt a statisztikát, akkor azt látjuk, hogy az elmaradás nem annyira az állami kiadások terén van, hanem a magánszektor részvétele a K+F tevékenységben az, ahol drámaian elmarad Magyarországon a kutatásfejlesztési kiadások aránya.
Azt látom, hogy most Magyarországon ezekben az években, a tavalyi évvel kezdődően, és az idén még inkább, a K+F-re rendelkezésre álló források ugrásszerűen növekednek meg. Megmaradt - már csak az addicionalitás elvének megtartása miatt is - Magyarországon a hazai forrásból finanszírozott K+F kiadás, ez olyan 50 milliárd forint körüli nagyságrend évente, ez az, amit az MKTH rendszerében osztunk el, ezen felül van még az Akadémia éves támogatása, ami szintén - fejből mondom - olyan 40 milliárdos nagyságrend lehet körülbelül.
Ehhez hozzájönnek az uniós forrásoknak az idén - megint fejből mondom - olyan 50 milliárdot meghaladó pályázati kiírási összegei. Tehát ez egy nagyon jelentős, több mint egyharmados növekmény, ha az Akadémiát és az MKTH-t adottnak veszem. Nyilván vannak más források is, de ez a meghatározó.
Azt gondolom, hogy rövid távon nem a pénz bősége lesz most a probléma, hanem az abszorpció. Láttam olyan elemzést, beszéltem olyan akadémikussal, aki azt mondta, hogy ha megduplázódna a pénz, nem biztos, hogy fel tudnánk szívni hirtelen, hiszen kutatói létszámhiány is van, ráadásul rendkívül egyenetlen a kutatásfejlesztés eloszlása Magyarországon. Ön ezt miskolci polgármesterként pontosan tudja, hogy Budapest ebben is fejnehéz, mások szerint vízfejnehéz központja Magyarországnak, de mindenképpen Budapestre összpontosul a kutatói helyek és a kutatásra elköltött pénzek elsöprő többsége Magyarországon. Ez baj, mert nagyon sok tehetségről és lehetőségről mondunk le azzal, hogy az ország különböző kutatásra alkalmas régiós központjaiban ez nem megy ilyen ütemben.
Éppen ezért indítottuk el uniós forrásokkal a Pólus programot, ami arra céloz, hogy az ország Budapesten kívüli hét nagyvárosában, ahol tradicionális nagy egyetemek működnek, ahol valamilyen ágazatban, valamilyen kiválóságnak hagyománya van, gyökere van, azt jelentős uniós támogatással hozzuk fel, tegyük Európa térképén is látható tudásgazdasági központtá. Ezek a Pólus-programok összekapcsolódnak egy másik támogatási programmal, ami a klaszter kialakulását szándékozik segíteni Magyarországon. Azt gondoljuk, hogy abban a versenyben, ami a most már nagyjából egységes európai piacon kialakult, csak a kritikus méretű gazdasági összefogások tudnak versenyképesen megjelenni. Ezért azt szeretnénk ösztönözni, hogy a magyar kis- és középvállalkozások együtt a Magyarországon működő hazai vagy külföldi tulajdonú nagyvállalkozásokkal, alkossanak 20-30-40 fős klasztereket, ahol egy-egy ágazat egy részét lefedik, mondjuk az autóiparon belül az elektronikus szabályozó berendezések lehet egy klaszter, a biotechnológián belül az AIDS-kutatás lehet egy klaszter, amire sok-sok cég szerveződik.
Azt szeretnénk, ha ezek a klaszterek megszerveződnének, ezeket kiemelten és kedvezményekkel támogatjuk, még a gazdaságfejlesztésen belül is, a másik oldalról pedig azt szeretnénk, ha a vidéki nagy régiós egyetemi városaink egy-egy tudományágat kiválasztva, megszerveznék magukat, és ahhoz, hogy vonzóak legyenek a tőke számára, mi jelentősen forrásokat biztosítunk. Ennek a bizonyos Pólus-pályázatnak az első pályázati kiírását már lebonyolítottuk, a második most jön. Itt néhány város már pályázott, ősszel számítok arra, hogy még többen fognak pályázni, most már ismertek a feltételek, hogy hogyan lehet ezen részt venni. Itt egy-egy város 4 milliárd forintig mehet el egy-egy nyeréssel. Ugyanakkor a kérdésének a másik részére utalva, nagyon hiszek abban, hogy kutatásfejlesztésben, innovációban csak úgy szabad támogatni valamit, ha megjelenik benne, akár kisebbségben is, de megjelenik benne a magántőke, a magán-kockázatvállalás. Tehát az, hogy külső megfelelési hatékonysági kényszer nélkül működő intézmények életben tartását támogassuk úgy, hogy közben nincs mögötte valamilyen mérhető teljesítmény, az veszélyes és pénzpocsékoló lehet. Ezért ragaszkodunk ahhoz minden pályázatunkban, hogy legyen benne valamilyen, akár kisebbségi magánrész, legyen benne mérhető teljesítmény, alapvetően projekteket és nem intézményeket akarunk támogatni, kivéve azt az alapinfrastruktúrát, amire a Pólus-városoknál utaltam. Ezt egészíti ki az az egyetemi pályázat, amelynek az első fordulója szintén lezajlott, a másik június vége körül várható, ahol összesen több mint 50 milliárd forintot kapnak vezető magyar felsőoktatási intézmények, Miskolc már az első fordulóban nyert 6 milliárd fölötti összeget. Tehát itt is azt gondolom, hogy egy ugrásszerű előrelépés lesz a magyar egyetemek és jobban teljesítő főiskolák esetében. Ez is döntően kutató, fejlesztő, infrastruktúra, illetve műszaki és természettudományos hallgatói létszám növelésére is, illetve nem is a létszám növelésére, hanem elsősorban a minőségi képzés bevezetésére irányulnak ezek a pályázatok. Mondom: itt már komoly összegeket, mondhatnám, hogy korábban nem látott nagyságú összegekről döntöttünk néhány egyetem vonatkozásában, a többi pedig június végén várható.
Így tehát azt gondolom, hogy mind a kutatói infrastruktúra, mind a kutatási projektek támogatására a korábbinál jóval több pénz áll rendelkezésre, a feladat most abban van, hogy jó minőségű projekteket nyújtsanak be azok, akik ebben a projektgazdák. Ilyen értelemben a kormánynak egyértelmű elkötelezettségét fejezi ki az, hogy önálló miniszteri, tárca nélküli miniszteri posztot hozott létre a kutatásfejlesztés felügyeletére, a tudománypolitika felügyeletére, ami szintén erősítheti ennek az ágazatnak a szerepét.
A szomszédos országokkal való verseny, tőkevonzó képesség. Természetesen elemezzük, a Gazdasági Minisztérium elemzi ezt. Azt kell mondanom, hogy a nemzetközi összehasonlításban szokták ezt mérni és szavaztatni befektetőknél, és maga a szervezet, aki ezzel Magyarországon foglalkozik, az nagyon jelentősen javult az elmúlt években, kifejezetten a jobbak közé sorolják a hasonló országok között is az ITDH-t és az ezzel foglalkozó szervezetet a befektetők. A szolgáltatás jó, de a döntő az lesz - és ezt őszintén meg kell mondanom -, hogy Magyarországon az üzleti környezet mennyire vonzó. Nagyon egyszerűen, és lehet, hogy valakinek a hazafias érzékenységét sérti, de mégis muszáj ilyen profánul fogalmaznom: Magyarország a befektetők szemszögéből nézve egy termék, és ők válogatnak egymással konkuráló termékek közül. Van a világon 30-40 olyan ország, aki körülbelül abban az ár-érték arányban van, mint Magyarország. A befektetők abból válogatnak, hogy melyikbe vigyék a pénzüket. Egyre inkább már a magyar befektetők is válogatnak, mert megnézik, hogy itt érdemes-e újra befektetni a pénzüket, vagy vigyék el Szlovákiába vagy Romániába, vagy akár messzebb. Ezért az a dolgunk, hogy vonzó üzleti környezetet teremtsünk, hogy túllépve azon a populista csapdán, ami Magyarországon évek óta jelen van, és mostanában is erősödött, azon túllépve koncentráljunk arra, hogy egy versenyképes, vonzó Magyarországot csináljunk. Ehhez azokra a dolgokra, amelyeket már említettem a bevezetőmben, mindenképpen szükség van, ilyennek tekintem a közteherviselés átalakítását, ami a foglalkoztatást ösztönzi és a munkahelyteremtést, a vállalkozásokat ösztönzi. Ebben nagyon éles a verseny, és Magyarország ma le van maradva. Másrészt ilyennek tartom a deregulációt, az üzletet gúzsba kötő szabályok csökkentését, enyhítését. Említettem, hogy 6,5 százalék a GDP-arányos becsült teher, ezt le kellene vinnünk legalább 3- 3,5 százalékra, hogy az Unió átlagán legyünk.
Hozzáteszem: ebben Magyarország haladt előre az elmúlt években. A tavalyi évben az előző évhez képest közel 20 helyet léptünk előre a Világbank versenyképességi rangsorában, Magyarországot a térség legreformerebb országának jelezte a Világbank, és a 45. helyen vagyunk most. GDP-arányosan a 40. hely környékén vagyunk, tehát lassan közelítjük az ország átlagos fejlettségét, de a célunk az lenne, hogy versenyképességben kell először előremenni ahhoz, hogy aztán az összes többi mutatónk is tudjon utánamenni. Ezért valahol a 40. hely alá kellene gyorsan kerülnünk, és erre vonatkozóan szeretnék egy nagy deregulációs programot nem is indítani, hiszen erre már voltak törekvések az "Üzletre hangolva" folyamat keretében, ezt szeretném továbbvinni, felgyorsítani, és a szakma szereplőivel egyeztetve még az idén ennek egy nagy részét végigvinni. Jól mérhető ez, ha előrelépünk ezekben a versenyképességi rangsorokban, akkor vonzóbbak leszünk a tőkének, ha visszafelé haladunk, akkor pedig nem. Ezért kellene populizmus helyett Magyarországon is ebbe az irányba vinni a politikát, ebben viszont jó lenne, ha mindkét nagy politikai oldal belátná, hogy az országnak ez a hosszú távú érdeke. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr, parancsoljon!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Annyit szeretnék mondani itt a kutatásfejlesztési, mondjuk úgy, hogy science-parkokkal kapcsolatban, de általában is talán a pályázatoknál érdemes lenne miniszterként összehívni akár a sikeres pályázókat is, hogy nézzük meg, mert azért úgy gondolom, a feltételrendszeren is korrigálni kellene ahhoz, hogy gyorsíthassuk, illetve növelhessük ezeknek a pályázatoknak a számát. Köszönöm.
ELNÖK: Teljes az egyetértés önök között, meg kell hogy állapítsam, rendkívül meglepő módon természetesen, és megadjam a szót Pelczné Gáll Ildikónak.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Miniszterjelölt Úr! Nem egy miniszterjelöltként történik meg az ön meghallgatása, legalábbis fejlesztéspolitikai kérdésekben, hiszen mióta a kormány tagja, azóta a fejlesztéspolitika, az uniós források önt követik, kormánybiztosként, tárca nélküli miniszterként, önkormányzati és területfejlesztési miniszterként, most pedig gazdasági és fejlesztési miniszterként is ez fog történni. Nyilvánvalóan az eddig elért eredmények az ön eredményei is a fejlesztéspolitika vonatkozásában. Nézzük meg, hová jutottunk két év alatt.
Az önök kormánya - az ön jóváhagyásával is nyilvánvalóan - döntött a nagy projektekről, mintegy 27 milliárd forintot költött el az előkészítésre. Eddig nulla beadott nagy projektről lehet beszámolni. Ön elmondta, hogy több mint 300-350 kiemelt projektről beszélünk, ez szintén az önök terminológiája. Most nem lehet tudni, hogy ezek a kiemelt projektek hol állnak, határidőben hogy haladnak előre, azt lehet tudni, hogy mentorok vannak, tehát gond van, a szocialista képviselőtársaim is úgy érzik, hogy gond van. Nem lehet tudni, hogy hány szerződést kötöttek meg. Az eseti bizottságban volt alkalmunk megtárgyalni az egyik kiemelt projektet. Sajnálatos módon ön nem vett részt a bizottsági ülésen, ugyanakkor két bizottsági ülést, tehát nem tíz percet, nem húsz percet, hanem két bizottsági ülés teljes időtartamát szántuk például a Budavári Palota kérdésére, és bizony, óriási hiányosságokra derült fény. Nem véletlen, hogy az önkormányzatok nemcsak forráshiányosak, és nem képesek az önerőt biztosítani, hanem ugyanúgy, mint a vállalkozások Magyarországon, csalódottak. Úgy tűnik, hogy ez a fejlesztéspolitika, amit ön képviselt, csődöt mondott. Így ahelyett, hogy újabb kommunikációs dömpinget indítanának el a televízióban, minden csatornán, vagy éppen ön most felsorolja, hogy milyen nagyszerűek is vagyunk, hány pályázatot írtak ki, hány milliárd forrás a lekötött, elérhető forrás, arról kellene beszélni, hogy hogyan kíván változtatni az eddigi gyakorlaton.
Látszik, hogy az intézményrendszer nem megfelelő, hiszen a nem oly régen életre hívott FIT-eket, fejlesztéspolitikai irányító testületeket éppen megszüntették. Valószínűleg el kellene mondani, hogy mi az oka. Vagy beszéljünk egy picit, visszatérve megint, ezekről a mentorokról. Nem az jutott először is eszembe róla, bevallom őszintén, hogy korrupció, hanem az jutott eszembe róla, hogy összeférhetetlen. Ugyanis ellentétben azzal, miniszter úr, amit ön mond, ez a döntés-előkészítési folyamat jelenleg is tart. A döntést lehet, hogy önök jelképesen a kormány részéről meghozták, de a nagy projektekre a döntést Brüsszel mondja ki. Így aztán a döntés-előkészítési folyamatban politikus az önök összeférhetetlenségi törvénye szerint nem vehetne részt.
Megértem a képviselő urak és hölgyek aggodalmát, hiszen a saját városukról van szó, és arról, hogy ez a fejlesztési projekt megvalósul vagy nem. De ha a képviselőknek kell önöknek szólni arról, hogy hol akadt el az engedélyezés, hol vannak problémák, akkor mit csinál az intézménystruktúra? Nincsenek erre megfelelő emberek? Azok nem végzik jól a dolgukat? Nem kellene újragondolni ezt a struktúrát?
Az a decentralizált struktúra, amit létre kellett volna hozni, akkor lehet, hogy mégsem decentralizált, csak a kommunikáció szintjén, és valójában egy centralizált, Budapest-központú struktúra, és önök azért nem tudják, hogy mi történik a végeken? Akkor valóban gond van, de nem az a megoldás, hogy a képviselők jócselekedetként vagy egyéb jól felfogott érdekeik alapján részt vesznek mentorként ebben a tevékenységben.
Beszélni kellene arról is, önnek legalábbis, hogy 2002-höz képest, bár lehet gazdaságfilozófiai vitákat is lefolytatni, hogy mit csinált az Orbán-kormány, és mit csinálnak hat éve önök, akkor bizonyítottan élenjárók voltunk, néhány olyan mutatóban, amiben most - legalábbis az Európai Bizottság szerint is és az Eurostat szerint is - sereghajtók vagyunk. Miért vagyunk sereghajtók? Azért, mert ellentmondásos, célszerűtlen, átláthatatlan intézkedéseket hoznak. És most ahelyett, hogy azt hallanánk, hogy ez a 3280 milliárd forint, 300 pályázati kiírás, amivel csodálatosan élen járunk megint, sikerült megint a kommunikáció után egy újabb élenjáró kategóriát megtalálni, az milyen gazdasági növekedést fog produkálni. Egyáltalán a foglalkoztatásban mit fog eredményezni? Mert ahogy ön is helyesen mondta, mi, ellenzéki képviselők egyetértünk ezzel a céllal, de azzal már nem értünk egyet, hogy a visszamérése a fejlesztési projekteknek nem eszerint történik. Azt szerettem volna hallani, hogy az 1,3 százalékos gazdasági növekedést hogyan fogják ezek a források elmozdítani, hogy a munkanélküliek arányát hogyan fogják csökkenteni. Hogyan kíván a foglalkoztatottságon, ennek a számán növelni ez a fejlesztési forrás? Annak pedig külön örülök, hogy két év után végre az önök kormánya eljutott oda, hogy annak idején a Fidesz programjában megfogalmazott célokkal egyetértenek, hogy önök is azt mondják ma már, hogy munkahelyteremtés, hogy ma már önök is azt mondják, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások támogatása.
Annak is örülök, hogy elhangzik az adócsökkentés, mert mégis valami eszközt kell hozzá tenni. De azt már nem értem, hogy az ÁSZ-vizsgálatot, ami a gazdaságfejlesztésről szól, ön miért érzi úgy, hogy abban dicsérik önt és az ön teljesítményét vagy a kormány teljesítményét. Ez konkrétan azt fogalmazza meg, hogy 1500 milliárd forint összegben úgy költöttek el forrást, hogy nincs mögötte kis- és közepes vállalkozások fejlesztésének átfogó stratégiája, és megállapítja a jelentés, hogy ez célszerűtlen, a hatása pedig egész egyszerűen nem mérhető. Ez nem kritika. Ezek után azt kellene mondani, mondjuk az interpellációmra válaszként, hogy igen, képviselő asszony, gondolkodunk azon, hogy az operatív programok tekintetében milyen változtatást kívánunk eszközölni ezen cél elérése érdekében. De nem ez történik, hanem újabb dicshimnuszokat hallunk. Úgyhogy nincs ez így jól. Sehová sem fog vezetni, ha minden alkalommal el fogja nekünk magyarázni, hogy igen, elvándorolnak a vállalkozások, elkeseredettek, de igyekszünk, szeretnénk élen járni ebben is, csak valahogy nem sikerül. Na, ez a "valahogy nem sikerül" a kérdés, tessék elmondani, hogy hogyan kíván ezen változtatni? Aztán, ha meggyőz minket, akkor támogatni tudjuk ezt a tevékenységet, ellenkező esetben viszont nemigen tudjuk ezt megtenni. Köszönöm.
ELNÖK: Miniszterjelölt úr, szerintem mindenkit kíváncsivá tett a képviselő asszony, hogy meg tudja-e győzni vagy sem. Én nagyon izgulok mindenesetre, és valami azt súgja nekem, hogy a képviselő asszony talán mentor sem akar lenni igazából, bár ez lehet, hogy még talán változhat. (Pelczné dr. Gáll Ildikó: Nem kívánok.) Nem kíván. Akkor legalább ennek a tétje nem a választól függ.
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Elnök Úr! A viccet félretéve, sokkal komolyabb a helyzet. A mentorstruktúra pontosan arról szól, hogy önök az intézményrendszert nem tudják megfelelően működtetni. Ezért vannak mentorok, de nyilván megkapom a választ. Köszönöm.
ELNÖK: Én is bízom benne. Parancsoljon, miniszterjelölt úr!
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Nem lesz könnyű meggyőzni önt, tapasztaltam már a múltban is, hiszen immár két éve működünk együtt az eseti bizottságban és más formákban. Önök mindig vészmadár módjára jelezték aggodalmukat az uniós fejlesztések lehetetlensége körül, például amikor beadtuk Brüsszelnek a javaslatot, akkor azt mondták, hogy visszadobta az Unió, Magyarországnak nem lesz, le fogunk maradni, nem fogadták be a pályázatunkat. Ehhez képest negyedik helyen fogadták el Magyarország tervét, és negyedik helyen hagyták jóvá az operatív programokat is. Aztán amikor elsőként az Európai Unióból kiírtuk tavaly január 30-án a pályázatokat, akkor azt mondták, hogy ez kapkodás a kormány részéről, meggondolatlan dolog, majd ha Brüsszel nem fogadja el a terveket, akkor vissza kell fizetni a pénzt. Brüsszel elfogadta a terveket, és Magyarország az elsők között van, sőt az első helyen van, aki nemcsak pályázatot írt ki, hanem a kisvállalkozásoknak már folyósítani tud pénzt.
Tehát azt gondolom, érdemes lenne visszanézni, ha valakinek van hozzá türelme, és visszakeresni az önök aggódó kritikáit az elmúlt fél évből, és megnézni, hogy ebből mi vált valóra. Az egy érdemi szembesítés lehetne mindkét oldalról, hogy mi az igazság ezekből a sokszor félreértelmezett állításokból.
De nézzük a konkrétumokat. Ön azt mondja, hogy az EU-ban sereghajtók vagyunk minden mutató szerint, de akkor azt nem értem, akkor nem lát ellentmondást abban, hogy viszont az Európai Bizottság biztosa itt járt Magyarországon, előtte pedig Brüsszelben egy sajtótájékoztatón is azt mondta, hogy fejlesztésben Magyarország az élen jár. Azt mondta Danuta Hübner, hogy míg mások sétálnak, addig Magyarország fut. Ezt mondta Danuta Hübner, és amikor itt járt Magyarországon, akkor tételesen is elmondta, hogy lényegében minden mutatóban az élen járunk.
Ön azt kérdezi, hogy miért nincs kisvállalkozás-fejlesztési politikája a kormánynak, és utal az ÁSZ-vizsgálatokra. Hadd mondjak néhány dolgot erre. Még az uniós statisztikáknál maradva, Magyarország nemcsak általában első, nemcsak a kisvállalkozások fejlesztési pályázatait, vissza nem térítendő pályázatait írta ki elsőként, hanem az elsők vagyunk az egész Unióban, aki az Unió által nemrégiben kitalált, úgynevezett JEREMIE-programot - ez a mikrohitel és hitelfinanszírozási programunkat jelenti - elsőként tudtuk bevezetni Magyarországon, idén februárban indult el. Egyébként az első cég, amely ennek a folyósítását elkezdte, annak az egyik vezetője a Fidesz képviselője, tehát nem lehet itt sem politikai elfogultsággal vádolni minket. Már egymilliárd forint fölött vannak a kihelyezések azokból a kisvállalkozói hitelekből, amelyek - mondom - két, két és fél hónapja indultak el. Maximum 6 millióig lehet pályázni, öt évre a kamatszint 5,5-6,5 százalék között van forintban, két év türelmi idővel, családi vállalkozásoknak. Azt gondolom, hogy ilyen típusú kisvállalkozás-fejlesztési program Magyarországon még nem volt.
Vannak eszközök, amelyek nagy tömegben elérhetők a kisvállalkozások számára, és van a kormánynak elfogadott kkv-stratégiája, fent van a honlapon. Tavaly fogadta el. Tehát nem jogos az a vád, hogy ilyen stratégiánk ne lenne.
Egy kicsit az ÁSZ-jelentés kapcsán is van olyan érzésem, hogy néha keverik a szezont a fazonnal. Az 1500 milliárd, amit az ÁSZ kimutatott, abban azért nagyon jelentős arányt az útfejlesztések, infrastruktúrafejlesztések tettek ki, tehát nem kellene összekeverni a kisvállalkozások fejlesztésére elköltött forrásokat az autópálya-építésekkel. Az pedig talán vitathatatlan, hogy az elmúlt hat évben sokszorosa épült autópálya-mennyiségben annak, ami például az Orbán-kormány idején épült annak idején. Tehát erről szerintem nem is érdemes vitatkozni, mert ezt tények igazolják.
Tehát az 1500 milliárdban infrastruktúra-kiadások is szerepelnek, ilyen értelemben az ÁSZ-jelentésnek az a fajta leegyszerűsítő, egymondatos összegzése, hogy gazdaságfejlesztésre, vállalkozásfejlesztésre elpocsékoltunk 1500 milliárd forintot, ez így nem igaz, de kétségkívül a 2004-2006-os időszak, amelyet az ÁSZ vizsgált, ilyen értelemben azt gondolom, hogy nem az én tevékenységemet vizsgálta, mert én 2006 közepén léptem be, csak mert volt egy ilyen megjegyzése. Az ÁSZ vizsgálata tett olyan megállapításokat, ami azt mondja, hogy az uniós normák szigorúbbak a hazai támogatási formáknál, ezért cél lenne, hogy az uniós támogatásnál már kialakult rendszerek szintjére kellene a hazai támogatási formákat is erősíteni. Mint ahogy az ÁSZ-jelentés - és erre hivatkoztam abban a bizonyos interpellációs válaszban, amelyről ön is említést tett - több helyen leszögezi, hogy az európai uniós források elosztása átláthatóbb, szervezettebb, hatékonyabb és jobban mért, sőt az ÁSZ-jelentés, bár a források elosztását 2006-ig vizsgálja, de leszögezi, hogy 2007-ben lényegi előrelépés történt, még az uniós források elosztásánál is, például a gazdaságfejlesztésben egykapus ügyintézés jött létre, javultak a pályázók számára a szabályok, átláthatóbb, érthetőbb és egyszerűbb lett a rendszer.
Ezt egyébként a tények is igazolják, hiszen azok az Európában is újítónak számító módszerek, amelyeket bevezettünk, az automatikus pályázati források, ahol lényegében - csak azért, mert emlegette a korrupció veszélyét - úgy lehet pályázni, hogy interneten kitölti valaki a pályázati ívet, maga az internetes program megmondja, hogy az alapján a kitöltés alapján jár-e neki a pénz, utána ezt beküldi, és három hét alatt visszaigazoljuk, hogy járt neki a pénz, ahol nincs zsűri, bírálóbizottság. Mindaddig, amíg tart a keret, automatikusan jár a pénz annak, aki megfelel a feltételeknek, ez például egy jelentős újítás, Magyarországon forradalmi, de az Unióban is újszerűnek számító újítás, ami teljesen kizár mindenféle befolyásolást a rendszerből. Ez a legnépszerűbb pályázatunk. Ennek az összegét egyébként felemeltük, tavaly 10 millió forintig volt, kísérleteztünk ezzel az új módszerrel, most már mivel bevált, 20 millióra emeltük ennek a felső korlátját, és nagyon nagy az érdeklődés időarányosan ezen pályázat iránt.
Tehát azt gondolom, hogy a kisvállalkozások terén vissza nem térítendő és visszatérítendő forrásokkal is folyik a támogatás, soha nem látott nagyságú összegekkel, világos filozófia mentén, és az eredményei is látszanak. Az uniós források több mint 90 százaléka kis- és középvállalkozásokhoz jutott az első évben megítélt támogatások közül, a nagyvállalkozások csak kifejezetten a foglalkoztatás terén, és az idei évtől csak a hátrányos helyzetű térségben juthatnak forrásokhoz. Nem vagyunk nagyvállalkozás-ellenesek, de azt gondoljuk, hogy ezeknek a forrásoknak elsősorban a kis- és középvállalkozásokra kell koncentrálni, illetve azon nagyvállalatokra, amelyek új munkahelyeket teremtenek, lehetőleg hátrányos helyzetű térségben.
Ez a filozófiánk, ezt szeretnénk követni, és azt gondolom, hogy lehet azt mondani, hogy itt csődben van ez a fejlesztéspolitika, de az a közel 4 ezer pályázó, aki már tudja, hogy elnyerte a forrást, az valószínűleg nem így érzi, hanem dolgozik azon a projekten, amit meg szeretne valósítani. Az a 230 milliárd forint, amiből 430 milliárd forintnyi befektetés fog megvalósulni a magántőkével kiegészítve, az érdemben hozzá fog tenni a magyar gazdasághoz, hiszen csak technológia-intenzív, korszerű technológiába menő, foglalkoztatást teremtő és növekedést vállaló vállalkozások kaptak forrásokat, és ahogy mondtam az elején, az új pályázatokat is közel kétszeresen túljegyezték. Ennyit talán a gazdaságfejlesztés és a kkv-k dolgáról.
Ami a nagy projekteket illeti, ön többször mondta már ezt a 27 milliárdos összeget, amelyet valóban jóváhagyott a kormány több etapban ezen projektek elkészítésére, de már a jó hírt is közöltem önnel korábban, hogy nem használtuk fel ezt a forrást. Körülbelül kétmilliárdot használtunk fel hazai forrásból, majd mivel elindult az uniós fejlesztés, ezeket az előkészítési költségeket, amelyek alacsonyabbak lesznek ennél a 27 milliárdnál, áttereltük az uniós forrásokba, tehát a projektköltségek részeként használjuk fel ezeket a forrásokat. Ezért nem igaz az a vélekedés, hogy 27 milliárdot elfecseréltünk volna ezekre. Kevesebbet fogunk költeni, és a döntő többségét uniós pénzből fogjuk beruházni, részeként a projektnek, hiszen az Unió is elismeri, hogy ilyen projektek előkészítése jelentős költségekkel jár.
Ön azt mondja, hogy a mentorok kinevezése azt mutatja, hogy nem működik jól a rendszer. Én azt gondolom, hogy önnek abban van részigazsága, hogy valóban Magyarországon nem haladnak jól ezek a projektek, nagy a bürokrácia. Én magam elég sokat próbálok tenni azért, hogy ezt csökkentsük. Az az építési gyorsító csomag, amit elfogadtunk, amely az engedélyezést, a kivitelezést - van olyan munkafolyamat, ahol 180 nappal - rövidíti, ahol számon kérhetővé teszi a beruházásnál a különböző engedélyező hatóságok hiánypótlási kérelmét, ahol bevezetjük azt a módszert, mint amit Olaszországból lestünk el, nem szégyen a jobbaktól tanulni, ahol például nagy projekteknél meg lehet azt csinálni, hogy az összes hatóságot összehívják egy közös helyszíni bejárásra, és azt mondják, hogy 15 napon belül adjon ki egy jegyzőkönyvet, amiben minden kérvénye benne van. Majd utána elindul az engedélyezés, és amikor lezárul, akkor már nem lehet új hiánypótlást kérni. Ez például szerintem egy jelentős újítás azok számára, akik eddig a hivatalok útvesztőiben keringtek, önkormányzatok, kormány és más szervezetek között.
Azt gondolom, hogy mi érdemben teszünk azért, hogy Magyarországon javuljon a gazdasági környezet, és nemcsak a jövőben ígérgetjük, hanem ez effektív a parlament előtt van, remélem, önök is meg fogják szavazni, amikor majd ezek a jogszabályok odakerülnek, hiszen ez az ország érdeke. De azért önök rendszeresen megtesznek egy dolgot, amit szeretnék tisztába tenni, és ez nagyon fontos. Összemossák azt a felelősséget, ami a projektek finanszírozása, a fejlesztési pályázatok kiírása és a projektek végrehajtása között van, pedig a labda folyamatosan ide-oda pattog, mint a teniszben. A mi dolgunk a pályázatok kiírása, ebben megfogalmazni a közérdeket, utána a pályázatokat be kell adni a pályázónak, az az ő dolga, aztán nekünk el kell bírálni, a bírálat során megállapított feltételekkel szerződést kell kötni, ez közös ügy. Na, most kezdünk körülbelül ide eljutni nagy tömegében a pályázatoknak, ahogy mondtam, már 4 ezer pályázóval kötöttünk szerződést, és ez jelentősen nőni fog az idén. Amikor megkötöttük a szerződést, akkor a labda nagyon hosszú ideig a pályázók térfelén pattog. A kiemelt projekteknél pedig viszonylag gyorsan átkerül a projektgazda térfelére, hiszen neki elő kell készíteni a projektjét, körbe kell járnia a hatóságokat. Itt a mi dolgunk, hogy egyszerűsítsük ezt a folyamatot, de az ő dolga, hogy körbejárja. Jó megtérülési számításokat kell készítenie, be kell bizonyítania, hogy költséghatékony a projektje, nem pazarolja a közpénzt. Sok esetben magántőkét kell találnia ahhoz, hogy végig tudja vinni a beruházását, építési engedélyeket kell készíttetnie. Ez mind-mind a projektgazdáé. Ez az esetek nagy részében vállalkozás vagy önkormányzat, kis részében állami szervezet.
Ezért ezt ne mossuk össze. Nagyon fontos kimondani, hogy az egész ország együttműködéséből jöhet létre egy ilyen fejlesztési politika, és ebben világos a mi felelősségünk, de világos a projektgazdák felelőssége is, fontos, hogy ezt mindenki egyértelműen lássa.
Ön azt mondja, hogy az önkormányzatok csalódottak, én pedig azt gondolom, hogy igazából egyre több olyan önkormányzat lesz, aki örülni fog, és egyre több helyen fognak örülni ezeknek a fejlesztéseknek. Már több száz önkormányzat van a nyertesek között, többek között itt, a teremben is ülnek polgármesterek, és ha eljönnének az ülésre, akkor természetesen az ellenzéki oldalon is ülhetne olyan polgármester, aki már több esetben is örült ezeknek a pályázatoknak. Azt gondolom, hogy az önkormányzatok nagy tömege fog a közeli hetekben, hónapokban pozitív döntéseket kapni, sok száz önkormányzati nyertese lesz még a nyáron ezeknek az uniós pályázatoknak, iskolák, belterületi utak, kerékpárutak, városközpontok fognak megújulni. Ha csak számokat, becsléseket mondok, akkor 2-300 közötti iskolafelújítás, több mint száz városközpont újul meg, sok száz kilométer kerékpárút, belterületi út, szociális intézmények, óvodák, bölcsődék... (Általános zaj.) Látom, sikerült izgalmat kiváltanom a polgármesterek körében, bár sok újat valószínűleg nekik nem mondok, mert ismerik a pályázatokat. Szóval önkormányzatok százai fognak még az idén, még nyáron pozitív döntéseket kapni, valószínűleg nem fogják csődnek érezni, hanem lehetőségnek fogják érezni a fejlesztéspolitikát. Az a kérésem, hogy ne vegye el a kedvüket, képviselő asszony, bátorítsa őket, biztassa őket, hogy pályázzanak, vegyenek részt, örüljenek annak, hogy az ország soha nem látott fejlődés előtt áll, és persze, végezzék el a dolgukat, mert mindenkinek, az asztal mind a két oldalán meg kell tenni a dolgát.
Végül utalt arra, hogy szervezeti változás van a kormányban, ami valószínűleg a rendszer működésképtelenségét mutatja. Én nem hiszem, ami eddig FIT, fejlesztéspolitikai irányító testületként működött, annak a funkcióját egy formalizáltabb fejlesztéspolitikai kabinet veszi át. A kormánynak lesz egy önálló belső kabinetje, amely a fejlesztéspolitikai ügyekkel, valamennyi tárca bevonásával működik. Így azt gondolom, hogy egy önök által sokat kritizált, de egyébként működő forma alakul át egy standard, az önök kormányában is működő kabineti rendszerré, amely világosan lehetővé teszi azt a koordinációt, amire a bevezetőmben utaltam, csak úgy lehet egy sikeres gazdaságstratégiát végigvinni, ha a kormány egésze minden részterületen részt vesz abban, a foglalkoztatástól a Pénzügyminisztériumon át, az egyéb fejlesztésben érdekelt tárcákig. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm, miniszterjelölt úr. Én örülök, hogy a munkakapcsolataink idáig mélyültek, hogy ezt meg tudom állapítani, hogy a miniszterjelölt úrnak például kimondottan hiányzik Nógrádi képviselő úr, mint ahogy nekünk is egyébként nagyon sokszor hiányzik a jelenléte. Én követtem a miniszterjelölt úr beszéde alatt a képviselők tekintetét, hogy hogyan fogadják, és bár nagyon sokszor láttam a megkönnyebbülés, az egyetértés, már-már a boldogság jeleit, de azért valami kis ördög maradt bennem, hogy esetleg nem sikerült száz százalékig meggyőzni a képviselő asszonyt.
Parancsoljon!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt látom, hogy önöket nem nagyon zavarja a valóság, Magyarország valósága, és azt is látom, a miniszter úr, miniszterjelölt úr válaszából leszűrtem, hogy csak azért is szeretnek átalakítani, mert az állandóságot sem szeretik. Tehát kiválóan működött a FIT, a fejlesztéspolitikai irányító testület, nagyszerűen betöltötte az eddigi, ellenzék által kritizált funkcióját, ugyanakkor mégis egy picit átalakítják kabinetté. De megértettem, és biztosan a szükség viszi rá önöket.
Ön el szereti hallgatni az igazságnak az egyik felét, és féligazságokat szeret közölni a bizottsági üléseken, vagy az interpellációra adott válaszokkal is ezt teszi. Az igaz, hogy oly gyorsak voltak, hogy elsőként nyújtották be az operatív programokat Brüsszelnek, az is igaz, hogy negyedikként sikerült ezt elfogadni, de azt elhallgatja, miniszter úr, hogy a közlekedési operatív programban a mai napig azt a célértéket, amit tavaly decemberig kellett volna kitölteni, azt nem sikerült kitölteni. Vagyis lefordítva: ez azt jelenti, hogy önöknek fogalmuk sincs arról, és nem is tartják szükségesnek, hogy a közlekedésfejlesztési témákhoz kapcsolódó beruházásoknál vissza tudják mérni a fejlesztés eredményét. Nem tudom, hogy ez megengedhető-e, de biztos kommunikációs szempontból.
Ami a január 30-ai kiírást illeti, az is igaz, előtte volt egy áltársadalmi egyeztetés, majd a végén kiírták a pályázatokat. A pályázati kiírás feltételei, mint ön is bizonyára emlékszik rá, köszönőviszonyban sem voltak azzal, amit a vállalkozások fel mertek volna vállalni, például az árbevétel-növekedésre gondolok. Azóta ezt visszavették, tehát önök is tanulnak a saját hibájukból, aminek nagyon örülök.
Azt pedig, hogy az önök politikai családjához tartozó biztos asszony hogyan értékeli az ön tevékenységét és a fejlesztéspolitikai tevékenységet politikusként, azt nem hiszem, hogy egy szakmai bizottsági ülésen kell értékelni. Tudomásul vesszük, hogy önök elhívják és az ön tevékenységét nagyszerűnek értékeli, a regionális igazgatóság igazgatója egy picit néha mást szokott mondani, de ezt a vitát nem nyitnám meg.
Ami a kkv-pályázatokat illeti, nem én mondom, az ÁSZ jelentése állapította meg. "A Magyar Köztársaság éves költségvetési törvényei az elmúlt években anélkül irányoztak, irányoznak elő közel 1500 milliárd forint összegben gazdaságfejlesztési jellegű államháztartási kiadásokat, hogy meghatározták volna hazánk közép- és hosszú távú társadalmi, gazdasági fejlesztésének átfogó stratégiáját." Idéztem az ÁSZ-jelentésből. Ezt nem én mondom, az ÁSZ-jelentés állapította meg.
Miniszter úr, ha ön ezzel nem ért egyet, miért nem vitatjuk meg ezt a kérdést? Nem öt percben, nem tíz percben, hanem az Országgyűlés plenáris ülésén? Ott van a helye. Az eseti bizottságban javasoltuk egyébként a téma fontosságára való tekintettel, megjegyzem, egyhangúlag, a napirendre tűzését. Kérem, hogy járjon közbe, hogy ez megtörténhessen a parlament ülésén, és akkor ott megbeszéljük, hogy van-e gazdaságfejlesztési definíció, koncepció, vállalkozásfejlesztési koncepció, vagy úgy, ahogy szokták, azt a kkv-stratégiát is pipáltnak tekintik, és soha nincs visszamérve a megvalósulása, de fenn van a honlapon, ez kétségtelen tény, magam is többször tanulmányoztam.
Azt pedig, hogy a bürokratikus adóterheket és adminisztrációs terheket minek tekintem, ön is elmondta a felvezetőjében, hogy a legnagyobbak Magyarországon. Akkor legalább arról ne vitatkozzunk, ami tény. A pályázati feltételeken való finomítást Káli képviselőtársam azt mondta, hogy javasolja, ön egyetértett vele. Ha egyetértünk, akkor valószínűleg ezen a nyomvonalon el kellene indulni.
A 27 milliárd forint a nagy projektek előkészítésére, ami kormánydöntés volt, hogy sok vagy kevés. A 2 milliárd forint is sok, ha annak a végeredménye nulla. Nulla, egyetlenegy beadott nagy projekt sincs. Ön az egyik bizottsági ülésen azt mondta: "A véglegesítést követően bármikor benyújthatjuk őket, a beadás folyamatos lesz, mivel nem kell őket egy csomagban küldenünk. Most úgy látom, hogy idén legalább 15 ilyen nagy projektet át tudunk adni a bizottságnak, amelyek közül még tavasszal elküldhetünk számos útépítési tervet, de akár a 4-es metró aktáját is."
Ez volt január 20-án. Megértem, hogy egy picit csúszik a dolog, de ha az útvonalterv ilyen nagyszerű, amitől nem lehet eltérni, akkor vagy ön nem tudta, hogy akkor mit nyilatkozott, vagy az útvonaltervet azóta felülírták.
Ami pedig a felelősség összemosását illeti, hogy én szeretem összemosni a felelősséget. Hát, ön tette ezt! Olyan példát hozott az állítása alátámasztására, ami egy egyfordulós pályáztatásról szól. Amiről pedig én beszéltem, hiszen azt mondta, hogy pályázatkiírás közérdek szerint, pályázat-elbírálás és utána a projektgazdánál - ahogy ön mondta - pattog a labda a tenisz hasonlattal élve. Ez így igaz, de amiről én beszéltem, az a nagy projektek, a kiemelt projektek kormánydöntés alapján. Azt már be sem hozom, örök vitánkat erre a bizottsági ülésre, hogy a kiemelt projekteket éppen most legalizálják, hiszen döntöttek róla, és nem volt pályázati kiírás, ami pedig nem megengedett az európai uniós gyakorlat szerint, mert vagy pályázattal lehet uniós forrásokat elnyerni, vagy nagy projektek vonatkozásában. Önök január 31-ével tették fel azokat a formalizált kiírásokat, amire azok a célszemélyek, akikről tavaly júniusban döntöttek, beadhatják a pályázataikat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Miniszterjelölt úr második kísérlete következik, hogy meggyőzze képviselő asszonyt.
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Képviselő asszony, szerintem is érdemes tényekről is beszélni. Azt hiszem, ön nem pontosan ismeri az Európai Unió jóváhagyási, a projektek jóváhagyására vonatkozó rendelkezéseit. Lehet pályázati úton és lehet kormánydöntéssel támogatni egyedi projekteket. Mi ez utóbbi esetben kormánydöntéssel támogattuk ezeket a projekteket, van, ami már 2005-ben megszületett, az ön által említett nagy projektek döntő többsége olyan, amit 2005 végén döntött el a kormány, szennyvíztisztítók, utak fejlesztése, van, ami azóta került be.
Ezeknek az előkészítése zajlik, tehát van lehetőség kormánydöntéssel projekteket eldönteni.
Visszatérve a többi állítására: az a 2 milliárd forint nem kárba veszett pénz, nem kidobott pénz, hanem az előkészítésnek egy kis része ezeknél a nagy projekteknél. Itt azért elvontan beszélünk ezekről, de miről van szó?
Ezek nagy szennyvíz- és hulladékkezelő rendszerek. Van olyan rendszer, mondjuk Győr környékén, ahol több mint 300 önkormányzatnak kell társulásban együttműködni, hogy létrejöjjön egy hulladékkezelő rendszer. Azért ennek van időigénye. Itt ülnek önkormányzati vezetők, akik ismerik ezeket a projekteket, és tudják, hogy milyen nehézséget okoz. Ezeknek az előkészítése zajlik, és ennek költsége és időigénye van. Továbbra is tartom azt az állításomat, amit ez év elején mondtam, hogy 15 körüli nagy projektet - itt is elmondtam az előbb - ki fogunk tudni Brüsszelnek küldeni az idén jóváhagyásra. Ezt továbbra is így gondolom. Szerintem ez teljes igazság, képviselő asszony, ha a 15-öt tudjuk tartani, akkor teljes igazság lesz.
Az egyéb megjegyzéseiről: a közlekedési operatív programot tavaly a Bizottság elfogadta. Várja Magyarország egységes közlekedésfejlesztési stratégiáját, amelyet a Közlekedési Minisztériumnak kell letenni az asztalra. Ennek a tervezetét, az első tervezetét tavaly, ennek egy egyeztetett, javított változatát pedig az idén indikátorokkal együtt kiküldött a Bizottságnak, tehát a Bizottság asztalán fekszik. Egyetlenegy kérdésben van most vitánk, a nagyvárosi közlekedési stratégiákat kéri még a Bizottság tőlünk, csak ennek az elkészítése nagymértékben az adott nagyvárosoktól, Budapesttől és a nagyvárosoktól függ. A magyar rendszerben ők az elsődleges felelősök ezekért a közlekedési stratégiákért, és nem a kormány. De egyébként ezt Brüsszelnek megküldtük. (Általános zaj.) Csak a nagyobb meggyőzhetőség érdekében megvárom, míg...
ELNÖK: Mindenki részt vehet a képviselő asszony meggyőzésében, de először hagyjuk meg az esélyt a miniszterjelölt úrnak.
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Ön mondott egy olyan félmondatot, hogy áltársadalmi egyeztetéseket folytatunk. Szerintem, akik ebben részt vesznek, azok nem így gondolják. Például a gazdasági pályázatoknál tavaly is, és az idén januárban a pályázat kiírásra került, én személyesen ültem le körülbelül 15 érdekképviselettel, köztük a Pályázatírók Szövetségével, a vállalkozások, a kamarák és más szövetségek képviselőivel, akik részletesen elmondták észrevételeiket. Ennek kapcsán egyébként módosítottuk is érdemben a pályázati kiírásokat, hiszen az a célunk, hogy ezek ügyfélbarát pályázatok legyenek. A sajtó meg is írta ezt az egyeztetést, egyébként hadd mondjam el, hogy ott kifejezetten megdicsérték az új intézményrendszert és az új pályázatokat, amellett, hogy kértek benne további módosításokat. Van ennek jegyzőkönyve, az visszakereshető, és feltehető az internetre, hogy ön is meggyőződjön róla, hogy nem áltársadalmi egyeztetéseket folytatunk. Sőt, mi vezettük be azt először, hogy minden pályázati kiírás előtt legalább két hétre feltesszük a pályázati kiírás tervezetét az internetre, és interneten is lehet véleményezni.
Ennek persze sokszor a kollégáim nem örülnek, mert időt és energiát jelent, de azt teszi lehetővé, hogy minden egyes pályázat előtt az abban érdekeltek még utoljára elmondják a véleményüket, és az alapján pontosítsuk ezeket a pályázatokat.
Amikor a biztos asszony megdicsérte Magyarországot, akkor nem hiszem, hogy ő ezt valamilyen pártállás szerint tette volna, hiszen európai statisztikákra hivatkozott, arra, amire ön is szeret hivatkozni más témák kapcsán. Ő egyszerűen európai statisztikai tényeket mondott el Magyarországgal kapcsolatban, amikor azt mondta, hogy a fejlődésben élen állunk. Méltatlannak tartanám, ha a biztos asszonyt elfogultsággal vádolnák ebben a vonatkozásban, már csak azért is, mert tényekről van szó.
Végül, hivatkozik arra, hogy az Állami Számvevőszék egy átfogó országfejlesztési stratégiát hiányolt a jelentésében, és azt mondja, hogy miért nem vitatjuk meg a parlamentben.
Képviselő asszony, én erre tettem kísérletet 2006-ban. Benyújtottuk a parlamentnek az Új Magyarország Fejlesztési Tervet, egynapos vitanapot kezdeményeztünk ebben a tárgyban, az önök oldaláról érdemes lenne visszanézni a jegyzőkönyvet, de biztos, hogy 15-nél kevesebb képviselő vett részt azon a vitanapon, amelyen az ország következő hét évének fejlesztési stratégiáját vitattuk meg. Ott volt a lehetőség, nem mondták el a véleményüket, vagy csak nagyon kevesen. Ott voltam személyesen a parlamentben, az üres padsorok között, önre személy szerint is emlékszem, tudom, hogy ön mondta el részükről a korreferátumot. Mondom: összességében 15 körüli, de biztos, hogy 20-nál kevesebb képviselő vett részt ellenzéki oldalról, lényegében üres padsorok tátongtak, pedig akkor valóban az ország jövőjéről, a következő hét évről lehetett volna érdemi vitát folytatni, és önök nem jöttek el, hanem akkor is az aktuális hatalmi kérdésekkel foglalkoztak. Ezt szomorúnak tartottam akkor is, és el is mondtam. Köszönöm szépen, hogy válaszolhattam.
ELNÖK: Köszönöm. Az én listám szerint most Gál J. Zoltán következik, utána pedig Ékes József.
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én mindig nagy csodálattal figyelem azt az érvelési struktúrát, ami azt hiszem, hogy a miniszter úr számára lehetőséget ad arra, hogy lényegében újra és újra nekifusson képviselő asszony meggyőzésének, ami miniszter úrnak dolga, és azt hiszem, hogy ezt az együttműködést még folytathatják sokáig. Ez az érvelési struktúra úgy néz ki, hogy ha az Unió biztosa jót mond Magyarországról, akkor az nyilván egy nagy nemzetközi baloldali összeesküvés miatt van. Ha egy társadalmi egyeztetés folyik, az csak áltársadalmi egyeztetés lehet, és ha képviselő asszony is pontosan sorolja a számokat, tényeket, akkor ennek a vége persze az a mondat, hogy ez nem baj, a fejlesztéspolitika csődben van, csak azért, mert punktum és kész. Az ember ezen a ponton egyszerűen az érvek súlya alatt úgy összeroppan. Na de mindegy is.
Azt szeretném kérdezni a miniszter úrtól, hogy az a két intézményrendszer, ami most az új minisztériumban egy kézbe kerül, annak az összhangja hogyan biztosított, és ezen belül is hogyan lehet szolgálni a leghátrányosabb helyzetű térségek fejlesztését azon szempontból is, amit miniszter úr kiemeltnek mondott a bevezetőjében a foglalkoztatás és a foglalkoztathatóság szempontjából? Lehet-e Pólus-programok, leghátrányosabb helyzetű térségek fejlesztésében itt a két intézményrendszeren keresztül valamiféle új összhangot, együttműködést teremteni? Köszönöm szépen.
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Mielőtt sikerpropagandával vádolnának továbbra is, hadd mondjam el, hogy egyébként az Állami Számvevőszék 2004-2006-os időszakot vizsgáló jelentésével kapcsolatban abban egyetértek, hogy szükség van az intézményrendszerek egységesítésére, és szükség van arra, hogy hosszú távú tervek alapján fejlesszük az országot. Ebben közöttünk nincs vita, csak azt próbáltam elmondani, hogy szerintem van ilyen terv, az Új Magyarország Fejlesztési Terv, és azt vitattuk is a parlamentben, örömmel venném, ha még egyszer megvitathatnánk.
De arra is szükség van, és ebből a szempontból ez az új intézményrendszer arra kínál lehetőséget, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv, ami alapvetően az uniós források felhasználása szemszögéből nézi az ország fejlesztését, bár kétségkívül messze ezek a legmeghatározóbbak mostanában vagy lesznek a következő hét évben, de az a célunk, hogy integráljuk ebbe a hazai fejlesztést. Úgy, ahogy az írek annak idején a maguk nemzeti fejlesztési tervét a teljes fejlesztési forrásokra kiterjesztették, és egységesen tervezték, erre ez az új intézményrendszer, az új minisztérium lehetőséget kínál, hiszen a területfejlesztés, amely eddig külön tárcánál volt, a gazdaságfejlesztés, a gazdasági beruházásösztönzés, ami szintén a fejlesztésnek egy speciális, magánforrásainak a terelgetése, és az uniós fejlesztések egy kézben lesznek, és a fejlesztéspolitikai kabinet létrehozásának is az a célja, hogy túl a szűken vett uniós forrásokon, általában a kormány fejlesztési tevékenységét koordinálja. Ilyen szempontból valóban van előrelépés, és ezért értelmes ez a változtatás szerintem is.
A célunk az, és a bevezetőmben is utaltam erre, hogy fejleszteni nem lehet szigetszerűen. Nincs értelme annak, bármennyi pénzről is van szó, hogy valaki elkezd valamilyen prioritások mentén fejleszteni, ha azt a szabályozási környezet vagy éppen az adópolitika nem támogatja. Ezért arra van szükség - ahogy mondtam, most éppen azt gondolom, Magyarország előtt álló legnagyobb feladat a munkához való viszony megváltoztatása az egész országban -, hogy összehangoltan a kormány különböző tevékenységei mind-mind ezt segítsék, az oktatás, a munkaügyi tárca, a szociális intézkedések, az adóval foglalkozó Pénzügyminisztérium, a gazdaságfejlesztéssel foglalkozó tárca, az infrastruktúra minisztérium, mind-mind ezt segítsék elő. Ilyen szempontból valóban egy félfordulat a gazdaságpolitikánkban is érzékelhető lesz, a gazdaságpolitika eszközeit, a vállalkozásösztönzést, a beruházásösztönzést, a fejlesztést szeretnénk a foglalkoztatás irányába állítani, még hangsúlyosabban, mint eddig, és még jobban összehangolni a különböző programokat, amelyek ezen a téren indulhatnak. Ilyen szempontból kínál lehetőséget ez az új felállás, és ezt tartom az én feladatomnak is, más miniszterekkel összefogásban.
Ennek az egyik eszköze a leghátrányosabb helyzetű kistérségek fejlesztése. Ott a legnagyobb a munkanélküliség. Egymillió embert érint ez a program, 33 kistérségre terjed ki. Ez az ország 33 legnehezebb helyzetű kistérsége. Ráadásul ezek között nagyon sok a területileg összefüggő kistérség, hiszen a problémák sokszor a kistérségi határokon túlmenően koncentrálódnak az országban.
Itt azt gondolom, hogy elértük azt az eredményt, nem kis érdekegyeztetési küzdelmek árán, hogy ma vannak dedikált források, csak a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben felhasználható források, több mint 140 milliárd forint értékben, amelyek csak ezekből a kistérségekből érhetők el. Most az a feladatunk, és ezen dolgozunk a kistérségekkel együtt, hogy minél inkább testre szabottá tegyük ezeket a programokat, hogy minden egyes kistérségnek az ő problémájával foglalkozó felhasználás legyen. Éppen azt rendeltem meg a kollégáimtól az elmúlt egy hónapban, hogy az eddigi előkészítések és egyeztetések alapján próbáljuk meg ezt a programot elvinni olyan irányba, hogy a pályázati rendszerből fakadó szükségszerű kiszámíthatatlanság ne legyen akadálya annak, hogy egyébként itt egymással összefüggő, egymáshoz szorosan kapcsolódó intézkedéseket kell tenni az oktatás, a foglalkoztatás, a gazdaságfejlesztés terén.
Ezért olyan irányba haladunk tovább, hogy a kistérségekkel együttműködve, lényegében egy-egy kistérséggel egyfajta komplex programot dolgozunk ki, segítve őket tanácsadói forrásokkal is, és azt a kistérségi komplex programot a maga komplexitásában valósítjuk meg. Nem akarjuk őket kitenni annak, hogy az egyik pályázaton nyernek, a másikon nem, ezért félbemaradt, torzó fejlesztések jönnek létre. Ilyen értelemben lesz fordulat ebben a programban most a közeli hetekben. Azt szeretnénk, hogy itt más szabályokkal juthassanak forrásokhoz, de nagyon átlátható módon, zsűrivel, iterációval, tervekkel, szakértőkkel vizsgálva ezeket a terveket, hogy valóban a legjobban hasznosuljanak ezek a források, mert a korábbi kísérletek, európai és magyar kísérletek kudarca azt mutatja, hogy itt másként kell közelítenünk a dolgokhoz.
A Pólus-programot ezzel szemben nem annyira felzárkóztatási programnak tekintem, mint gazdaságfejlesztési programnak, erre már utaltam egy korábbi válasz kapcsán. Itt pedig az a célunk, hogy olyan egyeztetéssel is, mint amit polgármester úr javasolt, olyan pályázatokat írjunk ki, amihez meg kell feszülni a pályázóknak, kell magánforrást találni, de teljesíthető gazdaságfejlesztési célok mentén menjenek ezek a pályázatok. Így fogjuk kiírni a következő fordulót.
ELNÖK: Képviselő úr?
GÁL. J. ZOLTÁN (MSZP): Meggyőztek a válaszok.
ELNÖK: Köszönöm valamennyiünk nevében. Ékes képviselő úr következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterjelölt Úr! Miniszter Úr! Végighallgatva, és talán jó, ha az ember egy kicsit önmagában megpróbálja visszafogni magát. Nem szerencsés, ha ön a parlamenti vitát próbálja meg az ellenzék fejére olvasni. Most jelen pillanatban a magyar parlamentben 18 bizottság van, és állítom önnek, hogy ebből a 18 bizottságból legalább 12 most is ülésezik. Én is szívesen ott lennék egyébként most a parlamenti vitán, hiszen az ÁSZ-jelentés tárgyalása folyik, ahogy tegnap késő este is ott voltam. Mindjárt szeretném megjegyezni, amit ön is mondott, itt az államilag, nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházásoknak a kérdését. Lehet, hogy ön és én is másképp látjuk ezt, de szeretném, ha közelítenénk egymáshoz. A legnagyobb probléma ott van, hogy ma Magyarországon a közigazgatási hatósági rendszer totálisan szét van verve, nincsenek szakemberek. Az, hogy ön nemzetgazdaságilag mit kíván kiemelni, és fogalmazzunk úgy, hogy egyfajta pozitív diszkriminációval az 5 milliárd forint fölötti beruházásokat államilag kiemelten kívánja kezelni, és mondom, hogy itt pozitív diszkrimináció van, mert ebből totálisan a hazai kis- és középvállalkozások egy az egyben ki is esnek.
Egyébként is törvényességnek kell garantálni egy hatósági eljárást, annak vannak szabályai, határideje, és annak alapján úgy érzem, hogy először talán a közigazgatási hatósági törvényt kellene felülvizsgálni, abban kellene azokat az ésszerűsítéseket véghezvinni és végrehajtani, és garantálni hozzá a megfelelő szakembereket, akik nem félelemmel terhelten, adott esetben úgy késleltetik magát a hatósági engedély kiadását, hogy a törvények nem egyértelműsítve történő megfogalmazásából adódóan lehet így is értelmezni, és úgy is értelmezni. Azt hiszem, itt most a mélygarázs kérdése az, ami önnek is, és számunkra is egy óriási nagy példa, a műemlékvédelem és a mélygarázs kérdése, de ezt nem akarom ragozni. A hatósági rendszert kellene először is helyrerakni.
Mit nevezünk államilag érdekelt, kiemelt beruházásnak? Az Európai Unió is megfogalmazza az úthálózatfejlesztést. Magyarországon is az úthálózatfejlesztésnek egy kiemelt beruházásnak kell lennie. Ilyen a vasút fejlesztése, vagy a kutatásfejlesztés kérdése. Most volt a COSAC-ülés a múlt héten, a skandináv országok átlagban olyan 2,5-3 százalékos kutatásfejlesztési aránnyal rendelkeznek, míg Magyarország hol tart? Helyesnek tartom én is egyébként, hogy a hét kiemelt egyetemet megpróbáljuk nemzetgazdaságilag is abba a helyzetbe hozni, hogy valóban a kutatásfejlesztés, az innováció felpörögjön, beinduljon Magyarországon, hiszen a finnek is, Dánia is, Svédország is ezeket a lépéseket tették meg, erre építették rá az oktatási rendszerüket, alakították át magát a rendszert, és ebből adódóan indult meg egyfajta munkahelyteremtés. Azt hiszem, hogy ezek nálunk pontosan fordítva történnek jelen pillanatban.
Ön beszélt a takarékosságról. Az uniós források és azoknak a beruházása általában úgy fogalmaz, hogy megtérülés-vizsgálattal együtt kell történnie. Ön takarékosságról beszélt. Mondjuk egy látványfürdő elkészítése, annak az átadása, majd a száz százalékos működési költségek következő évben történő 60 százalékos megnövekedése, ez takarékos beruházás?
Tehát úgy érzem, hogy nincsenek meg azok a vizsgálatok, amelyek kellőképpen bizonyítják azt az ön számára is, a kormány számára is, és mindannyiunk számára, hogy az eddig felhasznált forrásokat valóban takarékosan használtuk fel. Itt lehet a pályázatok beadásánál és egyéb más területen elsőknek lenni, de ezelőtt négy héttel volt az Európai ügyek bizottságának és a Költségvetési bizottságnak egy közös ülése, ahol a nemzetközi és a G8-ak nagyköveteinek részvételével tárgyaltunk Magyarország korrupciós helyzetével kapcsolatosan. Magyarország helyzete romlott, míg az összehasonlításképpen velünk szemben lévő országok helyzete javult, holott ők ezelőtt pár évvel sokkal rosszabb állapotban voltak. Ha valóban a gazdasági eredményeket nézzük, akkor elszomorító, annak ellenére, hogy milliárdok, tehát több ezer milliárd forint lett gazdaságfejlesztésre elindítva. Itt jön be a takarékosság kérdése, a megtérülés kérdése.
Tehát úgy érzem, hogy ezek a vizsgálatok nem történtek meg, és addig, amíg ezek a vizsgálatok nem történnek meg, úgy gondolom, hogy akkor teszünk helyesen, ha egy kis szünetet tartunk, és végigvizsgálunk mindent, hogy valóban ebbe a tendenciába, ebbe az irányba haladtak-e a dolgok.
Itt valóban a kutatásfejlesztés és innováció kérdésére kellene egy óriási hangsúlyt fektetni. Nagyon helyes a debreceni egyetem törekvése is. Magyarország mindenképpen szeretné, ha a fejlesztési központ Magyarországon lenne, versenyben vagyunk másokkal, Kocsi László mondta el pontosan a COSAC-ülésen. De úgy érzem, hogy ha a megítélések területén Magyarország továbbra is ebben a negatív és pangó állapotban van, akkor lehet, hogy erről is le fogunk csúszni, mint ahogy sok minden másról lecsúsztunk már, hiszen nagyon sok dolgot megpályáztunk az Európai Unión belül, és sajnos, nem sikerrel.
Szeretném kihangsúlyozni, és itt az ÁSZ jelentése is, hogy ma ott tartunk, hogy ma Magyarországon 2 ezer település környékén mozog a csődhelyzeti állapot. Ez egyébként állandó mozgásban van. Nem vizsgálja senki az égadta világon azokat az okokat, amelyek most fellelhetők. Hitelfelvétel, kötvénykibocsátás, vagyonfelélés, és itt jön be az iskolák kérdése, amit ön is mond, hogy ezer iskola felújítása. Tessék megnézni, hogy az elmúlt pár évben hány iskola került felújításra, hány iskola épült meg, és abból hány zárt már be. Tehát felhasználtuk az uniós forrásokat? Felhasználtuk. Bezárt, és lehet, hogy öt év múlva az Unió majd számon fogja kérni, hogy uraim, az a pénz hová tűnt? Uniós forrás? Felújítás? Eladták?
Tehát úgy érzem, hogy ezeket a dolgokat nem vizsgálja senki. Nekem volt egy kérdésem ön felé akkor, amikor miniszterré nevezték ki, itt, a bizottság előtt. Kaptak-e ma Magyarországon, vagy az ön égisze alatt kaphatnak-e off-shore cégek pályázati forrást? Ön akkor azt mondta, kategorikusan kijelentette, hogy erről szó sem lehet, amíg ön lesz a miniszter, addig biztos, hogy nem. Akkor felteszem a kérdést: kaptak-e off-shore cégek uniós forrásokat vagy magyar pályázati forrásokat?
Még egyszer: végigcsináltam és végigvitatkoztam a területrendezési törvényt is. Miniszter Úr! Ha összerakja ezt a hét térképet, ami a területrendezési törvényben megjelenik, és egymásra teszi őket, ahol a Natura 2000, ahol a kiemelt honvédelmi bázisok kérdése, ahol a vízbázisok kérdése van, akkor ma Magyarországon a törvény szerint, a törvényesség betartásával semmit az égadta világon nem lehetne építeni. Tessék összerakni őket! Ezt a parlamenti vitában is kőkeményen megfogalmaztam és elmondtam. Tehát át kellene és felül kellene vizsgálni a törvényeinket, itt a közbeszerzési törvény is, hiszen ebben a törvényben is érintőlegesen benne van a közbeszerzési törvény, a nemzetgazdaságilag kiemelt beruházások kérdésében, de még egyszer megfogalmazom: a törvényesség hatósági, közigazgatási eljárási rendszerét kellene felülvizsgálni, egy nagyon korrekt közbeszerzési törvényt kellene kialakítani, mert én mondok önnek példát, és itt jön be a mentor szerepe is. Nehogy a mentor szerepe is azzá váljon, nem szeretném, őszintén megmondom, és nem is szeretnék mentor lenni, mert az elvem az, amit az amerikai nagykövet asszony is megfogalmazott, hogy ma már Magyarországot szép lassan a politikai síkon is eléri a korrupció. Tehát ott, amikor egy mentor szerepben gondolkodik a kormány, tessék belegondolni abba az önkormányzati döntéshozatali mechanizmusba, amikor eldöntenek egy pályázatot, kiírják a végrehajtásra, a vállalkozás irányába kiírják, és majdan, majd' minden végrehajtási tevékenységben, tehát a megvalósításban önkormányzati képviselő cége vagy fővállalkozóként vagy alvállalkozóként ott van. Tudja, a mentor szerep és a politikai összemosás és a korrupció kérdése egy kívülálló számára azt hiszem, így jelenik meg ma Magyarországon, amikor a politika is kőkeményen beteszi a lábát valahová, akkor abban a pillanatban sajnos, ezek utolérhetők.
Még egyszer mondom: a szakértők hiánya, a tárcáknál is a szakértők hiánya. Ön is tapasztalni fogja egyébként, és egészen biztosan nagyon sok dolgot elmondanak majd önnek a minisztériumban, amikor már közelebb kerül a főosztályvezetőkhöz, osztályvezetőkhöz, hogy bizonyos mechanizmusok a minisztériumon belül hogyan működtek. Talán ezeket kellene először megszüntetni. Nem úgy fogalmazni, hogy a csúnya ellenzék, mert ezt mondja, jó szándékkal mondja az ellenzék is. Valóban én is helyesnek tartom azt, Kocsi László az előbb integetett, hogy a terhek csökkentése. Anélkül nem fog menni, anélkül nem megy! Ha megnézné és megvizsgálná az összes térségi társulást, ott, ahol egy város húzza a társulásban lévő kistelepüléseket, de ha ön lemegy valamelyik kistelepülésre - mondok én önnek településeket is nagyon szívesen, Somlóbecse, Somló környéke például -, szabályszerűen le vannak rohadva a települések az úthálózat tekintetében is, és önmagában a települések is. De van egy nagy település, amelyik a gazdasági mutatóival húzza a többit.
Innentől fogva nem biztos, hogy a hátrányos helyzetű térségi társulások vagy települések megítélése is tulajdonképpen azonos rangban történik. Meg lehet nézni ezeket a környezeteket, és az embernek fáj a szíve, én dolgoztam hosszú éveken keresztül Ausztriában, Németországban, tehát ismerem a körülményeket, ismerem a hazai körülményeket, és az embernek a szíve mindig azért kesereg, hogy nálunk jóval lemaradottabb országok fejlődése mennyire dinamikusabb és energikusabb, mint most jelen pillanatban Magyarország. Talán egy kicsikét szerényebben, és talán ezeket kellene akár az ellenzékkel is sokkal komolyabban átbeszélni.
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót miniszterjelölt úrnak, nyugtázom, hogy már túlhaladtuk az egyébként a magunk számára is tudomásul vett időt, és könnyen elkövetkezhet az, hogy nem tudjuk megtárgyalni az egyeztetési eljárásra szánt anyagot, hiszen a kormányülés 11 órakor kezdődik, és Gőgös államtitkár úr itt már a második halasztott határidejét tűri. Tehát én együttműködésre kérem a bizottság tagjait, hogy lehetőleg oldhassuk meg a feladatainkat. Miniszter úr! (Ékes József: Rövid válaszokat kérünk!)
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Rövid választ fogok adni. Az ön felvetését jogosnak tartom, hogy ha a közigazgatási hatósági eljárás kapacitásában, képességében és átláthatóságában nem nő fel a szándékainkhoz, akkor hiába van bármennyi pénzünk, nem fog végigfutni a dolog. Éppen ezért nemcsak egyszerűen a jogszabályokat módosítjuk, amelyeknek most egy része a parlament előtt is van, hanem az év elején külön többletlétszámot és ehhez szükséges forrást adtunk a regionális közigazgatási hivataloknak, hogy ezeket a bizonyos nemzetgazdaságilag fontos, kiemelt projekteket tudják csinálni, pont azért, mert mi is arra gondoltunk, amire ön, hogy kell-e ehhez többletkapacitás.
Ugyanakkor az a megjegyzése, hogy a kis- és középvállalkozásokat kizárja ez a módosítási rendszer, ez így nem pontos, hiszen ezeknek a beruházásában, ezeknek az 5 milliárd fölötti projekteknek a végrehajtásában, amelyek általában nem vállalkozói projektek első helyen, hanem állami, nemzetgazdasági jelentőségű projektek, ezeknek a végrehajtásában rengeteg kis- és középvállalkozás fog részt venni.
Most voltam az ÉVOSZ közgyűlésén, ahol találkoztam az építési vállalkozások képviselőjével, hosszan eszmét cseréltünk erről: Magyarországon az építőipart a kisvállalkozások dominálják. Négyszer annyi vállalkozás van Magyarországon, mint Ausztriában az építőipari szektorban, egy nagyon elaprózott szerkezet. Éppen ezért számukra létkérdés, hogy ezek a beruházások gyorsan beinduljanak, hogy ők alvállalkozóként ebbe be tudjanak kapcsolódni.
Abban viszont igaza van, de nem ehhez a problémához tartozik, de jogos, hogy a körbetartozás, lánctartozás ügyével kezdeni kell valamit, és ezt feladatomnak is tartom, mint építésért és általában a gazdaságért felelős leendő miniszter is.
Csak azt szeretném, ha értenék, hogy ezeknek a nagy projekteknek a beindulása a kkv-khoz is el fog jutni, hiszen ők azok, akik alvállalkozóként ezekben a projektekben meg fognak jelenni. Egyébként az általunk javasolt jogszabály-módosítások nagyon nagy része nemcsak a legnagyobb projekteket érinti, hanem általános egyszerűsítése az eljárásoknak, minden, akár a legkisebb projektekre vonatkozóan is. És van néhány speciális szabály a nemzeti ügynek minősülő projektekre.
A debreceni egyetemmel mi magunk is aktívan és Debrecen polgármesterével is aktívan (Általános zaj.)... csak példaként hoztam, csak azt akartam mondani, hogy ebben én magam is aktívan lobbizok az Uniónál azért, együtt a polgármesterrel és az egyetem vezetőjével, hogy oda jusson ez a bizonyos projekt, amiről említést tett.
Az iskolafelújításoknál minden egyes esetben vizsgáljuk a fenntarthatóságot. Van is ebből vita, hiszen azt kérdezik az önkormányzatok, hogy miért kell a pályázaton kitölteni azt, hogy mondjuk 80 százalékos töltöttsége van most az iskolának? Be kell vállalni öt évre, hogy lesz ott elegendő számú gyerek a fejlesztéshez. Ezek az iskolapályázati kiírások sokszor éppen azért kapnak kritikát, merthogy túl bonyolultak. Úgyhogy azt gondolom, hogy ez a szempont, amit ön is felvet, ez a 2007 után kiírt pályázatok mindegyikében szerepel, mint fenntarthatósági vizsgálat.
Az off-shore cégek. Off-shore cég Magyarországon nem kaphat pénzt. Magyarországi vállalatok vagy Magyarországon működő cégek kaphatnak csak támogatást, ez uniós szabály. A tulajdonosi kört nem vizsgálhatom, mert erre pedig az Unió szabályai nem adnak lehetőséget, de attól a cégtől, akinek forrást adok, attól itt kérek biztosítékot a folyamat megvalósítására, amit szintén öt évig kell fenntartani, és ha öt éven belül eltűnne a cég, akkor legalább a biztosítékát be tudjuk hajtani az uniós rendszer szerint. Tehát ilyen értelemben van biztonságunk ebben a dologban. De az Unió nem engedi meg, hogy a tulajdonosi szerkezetet vizsgáljam, mert ha megengedné, akkor valószínűleg a magyar vállalkozásokat hoznám előnybe ebben a dologban, de ezt nem engedi meg.
A közbeszerzés. Most van a parlament előtt egy javaslat, ami azt célozza, hogy a közbeszerzés átláthatóbb, gyorsabb és egyszerűbb legyen. Ennek a vitája talán mostanában kezdődik majd.
Amit ön írt, hogy rendszeresen előfordul, hogy önkormányzati képviselők cége indul az önkormányzati közbeszerzésen, éppen ezért csináltuk az összeférhetetlenségi törvényt. Abban az önkormányzati képviselőknek is be kell jelenteni, ha ilyen ügyben vesznek részt, nem kizárjuk, de bejelentéskötelessé tettük. Ezzel megpróbáltuk az átláthatóság irányába terelni ezt a rendszert. Érdemes ránézni mondjuk egy fél év múlva, hogy ez a honlap, ami mostanában indul, hogyan működik, és mennyire veszik igénybe, de legalább ez alapján el lehet járni ezekben az ügyekben, ha valakinél valami sandaságot vesznek észre. Ennek a kiegészítőjeként működik az uniós forrásoknál az az "Anti-lop" portál, ahol bárki bejelentést tehet, hogy valamilyen visszásságot vél a rendszerben. Ez érdemben működik, 300 fölötti bejelentés volt már eddig, és az eddig kivizsgált ügyekben, még mindegyik kivizsgálása nem fejeződött be, de 20-nál több esetben indult valamilyen szabálytalansági eljárás. Tehát érdemben működik a rendszer.
Önkormányzati csődhelyzet van 2 ezer önkormányzatban: 1997 óta összesen 23 esetben indult Magyarországon önkormányzati csődeljárás. Tehát ez a rendszer szerintem sem működik jól, általában az önkormányzati finanszírozási rendszer, kellene egy kétharmados megállapodás a parlamentben, hogy ezt meg lehessen változtatni. Én folyamatosan próbáltam ilyet tenni önkormányzati miniszterként, ilyen javaslatokat legalább az önkormányzati szövetségekkel egyeztetni, az önkormányzati átszervezésre szükség lenne. Nem azért, hogy kivegyünk pénzt a rendszerből, hanem hogy az önkormányzatok jobb szolgáltatásokat tudjanak nyújtani.
A településekre, az egyedi lerobbant településekre viszont van egy külön lista, a hátrányos helyzetű kistérségeken túl, és ezek a települések például az önrészpályázatokon, az önerőpályázatokon vagy bizonyos kedvezményekben ugyanúgy részt vehetnek, még akkor is, ha nem tagjai egy hátrányos helyzetű kistérségnek. Tehát ilyen alapon több mint 200 településből áll a lista, ilyen alapon van lehetőségünk, hogy őket is célzottan támogassuk, akkor is, ha nincsenek benne egy hátrányos kistérségben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, miniszter úr. Manninger képviselő úr, öné a szó!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek, mert az idő elment, csak mégis, hogy talán mi lehet a gond a beruházásokkal kapcsolatban, hiszen önök egy rendkívüli lehetőséget kaptak, azt hiszem, hogy semmilyen kormánynak nem volt ilyen lehetősége, hogy ennyi pénzt költhessen fejlesztésre, ma nem látszik ez még sikertörténetnek. Nehéz eldönteni, hogy most az előkészítést halogatták, vagy a választás előtt fogják elkölteni ezeket a pénzeket, vagy pedig más okok vannak a háttérben, alkalmatlanság, stb.
Nyilván most nem akarok a részletekbe belemenni, csak egy-két dologra felhívnám a figyelmet. Ilyen a mentorkérdés például: nemcsak a korrupció van itt, hanem hogy elferdülhetnek a pénzek, nem biztos, hogy a leghatékonyabban használják fel. Voltak eddig is mentorok, például a felsőfokú oktatásban, azt tudjuk, hogy a gyöngyösi főiskolára, ahol a mezőgazdasági bizottság elnöke a rektor, tehát szocialista képviselő, érdekes módon lényegesen több pénz ment, mint más iskolákra. Vagy olyan nagy múltú egyetemek nem kaptak pénzt, amelyeknél sokkal komolyabb tudományos háttér volt, miközben a gyöngyösi főiskola érdekes módon ki tudott szakadni a felsőoktatási integráció során, rendkívül komoly pénzeket kapott. Nem biztos, hogy ezek igazából ott hasznosultak a legjobban.
Tehát nagyon sok ilyen oka van, vagy például a régészet területén, ahol azt mondta a miniszter úr, hogy fel kell gyorsítani a beruházásokat, hoznak egy törvénycsomagot. Ez nagyon helyes, biztos, hogy jó lett volna még előbb. Csak egy kis példát mondok: a régészetnél is elindult egy ilyen folyamat egy központi szervezet létrehozására, hogy felgyorsítsa az eljárásokat. Ez nagyon fontos, mert a beruházások nagy része csúszik emiatt. Ott is tulajdonképpen csak az alakult ki, hogy létrejött egy központi szervezet, beékelődött, egyáltalán nem biztos, hogy gyorsabb lesz így az eljárás, csak annyit sikerült megoldani a kormány szempontjából, hogy a pénzek jó része egy központi szervezetnél csapódik le. De maga az eljárás nem biztos, hogy jobb.
Tehát azt javasolnám egyébként, most nem mennék bele a részletekbe - ahogy ezt máshol is megtettem -, hogy inkább az egész eljárást kellene átgondolni, hogy az idő és a költségek függvényében hogyan szabályozható.
Nyilván itt a nagyberuházásokról, nagyprojektekről már volt szó, én most nem akarok erre kitérni, kétségtelen, hogy minden relatív. Tehát azt látjuk, hogy csúsznak. Azért az elmúlt jó néhány évben rengeteg olyan nagyberuházás volt, amely évekkel később készült el, és tulajdonképpen soha, semminek nem volt felelőse. Lehet, hogy ezek egy jó része nem kormányzati, hanem fővárosi beruházás volt, de tulajdonképpen ezt látjuk most is. Nyilván egy metróügynek is azért van érdekessége, merthogy százmilliárdokkal többe kerül. Lehet, hogy ez megint nem kormányzati felelősség, de emiatt késik az egységes közlekedésfejlesztési stratégia elfogadtatása, ha jól értem tulajdonképpen, amit azért kétségtelen, hogy már fél éve be kellett volna adni. Vagy hogy egy vidéki fejlesztési példát mondjak, ami nehezen érthető, mondjuk a csornai elkerülő esete. Azt szerintem senki kétségbe nem vonja az országban, hogy az egyik legfontosabb beruházás, környezeti, forgalmi adatok egyértelműen indokolják, ott sem lehet tudni pontosan, hogy miért nem halad, telekspekuláció van mögötte, időhúzás, esetleg büntetik a fideszes polgármestert, mert most már sok-sok év után nincs is elfogadva. Úgy tudom, hogy még az sincs meg pontosan, hogy milyen irányba fogják elkerülni Csornát, amikor már hosszú évekkel ezelőtt, öt évvel ezelőtt tulajdonképpen a legelfogadottabb és egyértelműen az elsők közé helyezett közlekedésfejlesztési terv volt.
Tehát most ilyenkor nem tudjuk pontosan, hogy ki lesz, tudom, ide is neveztek ki egy mentort. Akkor ő most meg fogja oldani azt a feladatot, amit eddig az egyeztetések során nem sikerült? Én remélem, hogy így lesz, csak azt látjuk, hogy hosszú évek alatt - és nyilván ezeknek megvan a kára, az elhúzódó beruházásoknak, amivel eddig még senkinek nem kellett felelnie, hogy ezeket a beruházásokat miért sokkal később adják át. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Öné a szó, miniszterjelölt úr!
BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszterjelölt: Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy azt nehéz elvitatni, hogy a 2002 utáni kormányok lényegesen többet fejlesztettek, mint az előző időszak kormánya, időarányosan számítva is, az útépítést tekintve, a vasutat, ez azelőtt is volt, mielőtt az uniós források egyáltalán beléptek volna.
Az más kérdés, hogy ez egyébként a költségvetési hiányban is megjelent ebben az időszakban, erről érdemes vitatkozni, hogy ez így jó döntés-e, de hogy az ország infrastrukturális fejlettsége ma egyébként előtte van a versenytársainak, és ez befektetésvonzó képességben megjelenik, kompenzálja más hátrányainkat, így is mondhatnám, az viszont vitathatatlan tény.
Azt gondolom, hogy a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztésében, nagy infrastruktúra-beruházásokban az egymást követő önkormányzatoknak alapvetően jobb a teljesítményük, mint az előzőeknek. Ezzel együtt költséghatékonyságban, tervezhetőségben, kiszámíthatóságban és projektmenedzsmentben van még bőven előrelépnivaló és tartalék, ebben egyetértünk.
A másik: a példája a gyöngyösi főiskoláról. Induljunk ki a mostani tényekből. Most volt egy felsőoktatási pályázat. 7 érvényes pályázat érkezett az első fordulóra, a másik fordulót, ahol sokkal többen pályáztak, azt június végén fogjuk várhatóan elbírálni. Az első fordulóban 7 érvényes pályázat volt, ebből egy nem érte el a minimumpontszámot, ez egy vidéki főiskola volt, hatan értek el érvényes pontszámot, ebből a legalacsonyabb összeget a gyöngyösi főiskola kapta a hatból, a többi öt lényegesen nagyobbat kapott, körülbelül 1,7 milliárd jutott - fejből mondom a számot, lehet, hogy 1,4, de körülbelül ilyen nagyságrend jutott a gyöngyösi főiskolára. Miskolc, Pécs, Győr, Eger 5, illetve 6 milliárdos összegeket kaptak, ezek között ellenzéki vezetésű önkormányzatok is vannak, tehát nem hiszem, hogy mondjuk valamilyen tendencia ebből kimutatható lenne. Az kimutatható, hogy a legalacsonyabb összeget Gyöngyös kapta ezek közül a főiskolák közül. Ilyen értelemben azt hiszem, nem áll helyt vagy nem tényszerű az a kritika, amit ezzel a pályázattal kapcsolatban megfogalmaz.
A régészet. Egyetértek önnel, hogy az egyik legkomolyabb lassítója a nagyberuházásoknak, miközben a nemzeti örökségünk őrzése pedig egy fontos cél. De én is látok ott ebben lehetőséget még további gyorsításra, ha önöknek erre van konkrét javaslata, hiszen ön is tapasztalt ezen a területen, akár parlamenti módosítóval, akkor azt szívesen fogadnám, szívesen megnéznénk, hogy ebben is lépjünk előre, kössünk ki határidőket, mert valóban néha érződik szervezeti önérdek megjelenése ezekben a projektekben, még egyszer: nem vitatva a nemzeti kulturális örökség megérzését.
Tehát szívesen használjuk az önök tapasztalatait ezen a téren, és ha van ilyen vonatkozó javító, jobbító javaslatuk, azt szívesen venném figyelembe én magam is a dereguláció és az egyszerűsítés folyamatában. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak nagyon röviden: nem akarok azon vitatkozni, hogy nyilván a fejlesztések területén már említettem is, hogy ez óriási lehetőség. Itt ma nem az a kérdés, csakhogy ez szemléleti kérdés, hogy ki, mennyit költ rá, mert annyit lehet költeni, amennyi van általában a fejlesztésekre. Adott időszakban a költségvetésből lehetett költeni, akkor kevés volt, ha lehet trükkös módon hitelt felvenni, akkor több van, és ha pedig vannak uniós források, akkor még több pénz van erre.
Az a kérdés, hogy ezek milyen hatékonyan költődnek el?
Tehát persze, politikai síkon lehet nyilván mennyiségi mutatókat feltenni, de én azért tartom ezt fontosnak, hogy változzon a szemlélet, hiszen ezt követeli az Unió is, hogy itt nem feltétlenül az a fontos, hogy hány kilométer autópályát vagy vasutat lehet építeni, hanem az egyéb minőségi mutatók hogyan javulnak, és az a befektetett pénz hogyan hasznosul. Azt gondolom, hogy ez egy komoly szemléletváltást igényel. Egyébként pedig a gyöngyösi főiskolára vonatkozóan, csak én ezt nem feltétlenül erre a pályázatra gondoltam, hanem általában az elmúlt öt év történéseire, pénzforrások kihelyezésére, ott azért azt gondolom, hogy egyértelműen lehetett látni - a többi hasonló jellegű intézménnyel összevetve -, hogy egy bizonyos, egy komoly elfogultságról volt szó, és nem biztos, hogy ez. Nem is volt meg annyira, több más egyetemnek sokkal nagyobb tudományos háttere volt, amelyek nem jutottak ilyen pénzekhez, tehát nem biztos, hogy azért ezek a legjobban hasznosultak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ha miniszterjelölt úr nem akar már ehhez hozzászólni, én a magam szempontjából csak annyit tennék hozzá, hogy az elhangzott hozzászólásokban és a vitában előfordult elég gyakran, hogy bizonyos számok elhangzottak, aztán azok megcáfolódtak teljesen világosan, de ennek nincsen nyoma soha. Tehát igazából úgy megyünk túl ezeken a meglehetősen dezinformáló és dezorientáló kijelentéseken, ami sajnos, azt gondolom, hogy a politikai vita színvonalát itt is, és nyilvánvalóan a plenáris ülésen is nem jó irányba tudja befolyásolni. Ez vonatkozik a 2 vagy 27 milliárdra, az 1500 milliárd vagy annak csak egy kis része, hogy többet kapott Gyöngyös vagy egyharmadát sem a többieknek, és ha pedig bebizonyosodik, akkor mindig elmegyünk egy olyan síkra, ami teljesen más szempontokat próbál behozni, mármint ha kettő, akkor az is kevés. Ezt azért állapítom meg egy kicsit szomorúan, mert ez nem tesz jót nyilvánvalóan annak a munkának a színvonalának, amit egyébként mi szeretnénk javítani.
Mindent összevetve: köszönöm az aktivitást mindenkinek. Miniszterjelölt úrnak is a kitartó és egyébként rendkívül optimista hozzászólásait. Nyilvánvalóan magam és a bizottság nevében, amennyiben a bizottság támogatja, és elfoglalja az új helyét, akkor jó egészséget és sok sikert kívánok. Ez valamennyiünk közös érdeke.
Végül: szeretném a szavazás előtt bejelenteni, hogy Braun Márton képviselő úr Pelczné Gáll Ildikónak adott megbízást, illetve Tasnádi Péter képviselő urat Gál J. Zoltán helyettesíti.
Ennek megfelelően kérem, aki támogatja a miniszterjelölt úr miniszteri kinevezését, jelezze! (Szavazás.) Köszönöm szépen.
Megállapítom, hogy a bizottság 11:7 arányban támogatja Bajnai Gordon miniszterjelölt úr miniszteri kinevezését. Köszönöm mindenkinek a részvételt, miniszterjelölt úrnak gratulálok ezúton is, és egyébként pedig zárt ülést rendelek el a következő napirendi pontunk tárgyalására.
(Rövid szünet. - A bizottság 10.53 órától 11.00 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk munkánkat nyílt üléssel, egyeztetési eljárásokkal immár, és idevárnám Fazekas Judit szakállamtitkár asszonyt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. Ha ez bekövetkezik, hogy ő megérkezik, akkor folytathatjuk is. (Megérkezik az ülésre dr. Fazekas Judit.)
A következőt javaslom. Minthogy itt valamennyi ügyben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium az illetékes, szakállamtitkár asszony fog mindegyikhez szóbeli kiegészítést fűzni, és mindegyik napirendi pont gyakorlatilag az aktuális helyzetről való tájékoztatót jelenti, ezért azt mondom, hogy nincs igazából jelentősége annak, hogy milyen sorrendben tárgyaljuk őket. Tehát ha a személyes kívánsága Pelczné Gáll Ildikó asszonynak, hogy az 5-ös legyen az, amit először tárgyalunk, akkor javaslom, hogy kezdjük ezzel. (Varga Zoltán: Természetesen, ha én belemegyek! De belemegyek!)
Természetesen ez csak azért van, mert a raportőr személye lényeges, hogy részt vegyen, részt tudjon venni a napirend tárgyalásánál, én ebben a dologban most azt javaslom, hogy gyakoroljunk gesztust. Ennek megfelelően azt kérem szakállamtitkár asszonytól, hogy kezdjük az 5-össel, és szépen megyünk végig a többin is. Öné a szó, államtitkár asszony!
Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Megküldtük a tisztelt bizottság részére az előzetes írásbeli anyagot. Röviden annyit szeretnék elmondani, hogy a harmadik országokból származó és az EU területére érkező magasan kvalifikált munkaerő tartózkodásáról és belépéséről szóló feltételeket közelítené ez az irányelv. A lényege az, hogy az Unió számára könnyítéseket, illetőleg a harmadik országokból származó magasan kvalifikált munkaerő számára olyan jellegű könnyítéseket vezessen be, ami az Unió versenyképességét növelné, hiszen éppen a magasan kvalifikált munkaerő tekintetében egyfajta versenyhátrány alakul ki más nagy államokkal szemben, például az Egyesült Államokkal vagy Kanadával szemben, ahol könnyebben találnak munkát az ilyen magasan kvalifikált dolgozók, és versenyképességi szempontból szükség lenne ennek a könnyítésére.
A tervezetet a tanácsi munkacsoportokban idén, a szlovén elnökség alatt kezdték tárgyalni, és valójában ami egyrészt az eljárási feltételek közelítését, könnyítését jelenti, másrészt pedig egyfajta könnyített státusz biztosítását a magasan kvalifikált dolgozók számára jelentené az úgynevezett kék kártya a tartózkodási engedély bevezetésével.
Ami a magyar álláspontot illeti, a tárgyalások során Magyarország vizsgálati fenntartást jelentett be, általános vizsgálati fenntartást, parlamentit és nyelvi fenntartást is. Ez nem jelenti azt, hogy magát a célt, az elképzelést nem támogatnánk. Összességében egyetértünk, azonban szükséges igazítani a magyar igényekhez és munkaerőpiaci feltételekhez. Ezért néhány ponton erős álláspontot képviselünk. Ilyen például a kék kártyával kapcsolatos megközelítésünk. A magyar kormány álláspontja az - más tagállamok is támogatják ezt a megközelítést -, hogy szükségtelen többféle jogállást biztosítani a harmadik országokból jövő munkaerő számára, ezért alaposan meg kell nézni, hogy hogyan viszonyul ez a huzamos tartózkodási engedélyekhez képest, de oly módon, hogy mégis az első periódust a kvalifikált munkaerő számára valamilyen módon könnyíteni kell.
A másik feltétel, amit magyar szempontból fokozottan meg kell vizsgálni, ez a minimálbérküszöb tekintetében egy alaposabb vizsgálat. Ugyanis az irányelvtervezet kimondja azt, hogy a nemzeti minimálbérhez képest kell egy plusz kétszeres bért biztosítani, ami a jelenlegi magyar munkaerőpiaci viszonyokhoz képest egy nehezített megoldás lenne, ha ez maradna véglegesen az irányelvtervezetben, hiszen nálunk a minimálbér elég magasan van meghatározva, és egyébként is, éppen a kvalifikált munkaerőpiacon csak a közszolgálatban, illetőleg a közalkalmazottak esetében van eleve meghatározott minimálbér. Ezért azt mondjuk, hogy ezt nemzeti hatáskörben kellene megtartani.
Összességében azonban a magyar kormányzati álláspont támogató, de még további munkacsoporti vitákat fog eredményezni és követni ez az irányelvtervezet. Ha megnézzük a döntéshozatali mechanizmus ütemezését, akkor az látható, hogy a francia elnökség erős ambíciókat fogalmazott meg a tekintetben, hogy az elnökség végére szeretnék ezt az irányelvtervezetet elfogadtatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Szakállamtitkár Asszony! Egyetértve az ön által felvezetettekkel és a téma fontosságával is, hiszen ez a kérdés lehetővé teszi például Magyarország számára a határon túli magyarok magyarországi munkavállalását is úgy, hogy nem részei az Európai Uniónak, ugyanakkor fokozott elővigyázatosságot is előirányoz, bár számosságát tekintve legalábbis az anyag ilyen 2000 körüli számról beszél.
Egyetértve a céllal, a problémafelvetéssel, a megoldási javaslattal is, bár egy kicsit sürgető ez a 2008 végi befejezése ennek a témának, merthogy van néhány olyan kérdés, amire különösen figyelmet kell fordítani vagy nyitott - ahogy ön is említette -, ehhez szeretnék javasolni pár dolgot.
Az első, hogy nem tudjuk, hogy mi a magas szintű képzettséget igénylő munkavállaló, melyek azok a munkakörök, amelyek ilyet igényelnek, hol vannak. Nyilván köztisztviselői, közalkalmazotti státuszban könnyebb ennek a megfogalmazása, de a vállalkozói világban nehéz. Nem tudom, hogy a 2000 fő a vállalkozói világban helyezkedik el, gyanítom, hogy igen, nem a köztisztviselői, közalkalmazotti körben, de azt gondolom, hogy ezt definiálni szükséges és tartalommal kell megtölteni.
Egyetértek azzal, hogy nagyon nagy probléma a küszöbérték meghatározása. Ha jól emlékszem, nemrég látott napvilágot olyan hír, a sajtóból értesültünk mi is, hogy Délvidékről szerettek volna bejönni munkavállalók és nem volt rá lehetőség, bár valami 109 ezer forintos jövedelemmel rendelkeztek volna természetesen, mint bruttó bér, és elutasítást nyert, ugyanakkor itt azt olvastam, hogy háromszoros összeget ír elő a nemzeti bruttó bérhez képest. (Dr. Fazekas Judit: Kétszeres!) Mindegy, hogy kétszeres vagy háromszoros, ez még nem létező kategória, Magyarországon sokkal kevesebben élnek meg nem 109 ezer forintból, hanem 30 ezer forintból is. Tehát itt némi ellentmondást érzek a gyakorlat és az elképzelések vagy a befogadási feltételek között.
Feltétel a létező munkaszerződés, ahogy olvastam az anyagban, vagy legalábbis ennek a megléte. Nálunk nem az a gyakorlat, hogy ezzel rendelkezek, hanem amikor elkezdek dolgozni, akkor születik valamilyen körülmények között munkaszerződés, jól szabályozott körülmények között rögtön, megint a közalkalmazotti, köztisztviselői világban, de a vállalkozásoknál vannak még hiányosságok e tekintetben. Az, hogy ez meglegyen korábban és ezt lobogtatva érkezzen, ennek a jelenlegi gyakorlat szerint nem látom sok esélyét.
Nem tér ki az anyag létező problémára, például a nemek közötti jövedelemkülönbségre az azonos munkakörben foglalkoztatottak esetén. Ez a magyar gyakorlatban is létező probléma, 20 százalékos jövedelemkülönbségeket mutat ki a Statisztikai Hivatal férfiak és nők között. Szerintem ez tovább fokozódik majd, de legalábbis ezzel együtt célszerű lenne kezelni, legalábbis a magyar joggyakorlatban.
Probléma a diploma honosítása. Nem láttam az anyagban, bizonyára foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Ez jelenleg is, a jelen gyakorlat szerint is kérdéses, hogy melyek azok a diplomák, amelyeket elfogadunk, milyen honosítási gyakorlattal fogadjuk el, a mostanival, ennek az eljárásával és az egyéb dolgokkal.
Összességében mi támogatóak vagyunk a témát illetően, bár szavazásra itt nem kerül sor, csak beszámolási, tájékoztatási jellegű az anyag. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Szirbik képviselő úr, aki raportőre az oldalunkról, nincs itt, így őt helyettesítve én mindösszesen két dolgot szeretnék felvetni, azon kívül, amit a képviselő asszony felvetett.
Az egyik az, hogy igazából ez az összegszerűség, tehát ami a megállapított jövedelemre vonatkozik, ez az önök véleménye szerint, ennek a megléte, illetve ha a magyar álláspont érvényesülne, ennek a hiánya segítené vagy hátráltatná Magyarország szempontjából azt a folyamatot, ami magasan képzett, egyébként nem magyarországi munkavállalók magyarországi igénybevételére jelentene igényt.
Nyilván az egyik szempont itt a határon túli magyarok dolga, de ez nem szűkíthető le csak erre. A másik, hogy ez egy egyhangúsági döntést feltételező határozat, hogy a kialakult helyzetben, most nem is a döntés a sebessége az érdekes itt, mert ez egy ambíció, hogy a franciák szeretnék ezt megoldani, hanem hogy mennyire lát esélyt a munkacsoporti viták alapján, hogy ez az egyezség, ez az egyhangúság összehozható?
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Megpróbálok akkor válaszolni a felvetett kérdésekre. Említette képviselő asszony, hogy itt összességében abszolút számban nem túl magas a kvalifikált munkaerő aránya és száma sem a magyar munkaerőpiacon. Alapvetően a gazdasági szektorban helyezkednek el az ilyen végzettséggel rendelkezők, de társadalomtudományi foglalkozásokban is, tehát közalkalmazottként inkább, nem köztisztviselői munkakörben, de jellemzően a gazdasági szférából, és alapvetően a harmadik országok közül a szomszédos országokból, tehát Szerbiából, Ukrajnából, de például Kínából is vannak nagyobb számban értelmiségi munkavállalók is a munkaerőpiacon.
Valóban fontosak a fogalmi tisztázások a munkacsoporti tárgyalások során, ezért is jelentettünk be nyelvi fenntartást, mert egy csomó kérdésben a definíciókat pontosítani kell, magában az irányelvtervezetben is.
A munkaszerződést illetően, ott maga a tervezet most is azt mondja, hogy vagy létező munkaszerződéssel vagy pedig annak az ígéretével kell rendelkeznie, tehát azzal, hogy foglalkoztatni fogják az adott szektorban, illetőleg a vállalkozások körében. Az valóban fontos, hogy a nemek közötti diszkriminációra ne adjon alapot maga az irányelvtervezet, és a létező diszkriminációkat pedig ne erősítse és ki lehessen szűrni.
Tehát azt gondolom, hogy ez a jövedelemküszöb is talán azt szolgálná, hogy azonos munkáért az összes bejövő kvalifikált munkaerő számára minimálisan hasonló béreket fizessenek.
A honosítás tekintetében pedig léteznek magyar jogszabályok, ezt a kérdéskört nem érinti az irányelvtervezet tudomásom szerint.
Ami az elnök úr kérdése volt, hogy valójában ez a jövedelemküszöbre vonatkozó rendelkezés hátráltatja vagy segíti a munkaerő beáramlását az országba, azt gondolom, hogy ez kettős fedelű dolog. Egyrészt ha egy ilyen egységesített minimumküszöb van a jövedelemre uniós szinten, akkor azonos versenyfeltételeket és munkapiaci feltételeket képes teremteni ez a küszöb, és valószínűleg ezt a célt szolgálja, hogy megpróbálják rögzíteni a tervezetben ezt a szintet. Ugyanakkor pedig a hazai munkavállalók tekintetében ez hátrányt jelent, mert ha bizonyos hiányszakmákban bejönnek külföldről a munkavállalók, akkor ez nyilvánvalóan a hazai munkavállalók és a külföldiek között egyfajta bérfeszültséget fog eredményezni. Ezért gondoljuk azt, hogy nagyon megfontoltan kell a tervezetben kitárgyalni ezeket az elemeket. Jelen pillanatban az álláspontunk az, hogy próbáljuk meg nemzeti szinten rögzíteni ezeket a minimumküszöböket. Köszönöm szépen.
LÉKÓ ZOLTÁN (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Lékó Zoltán vagyok az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból, a migrációs főosztály vezetője, és képviselő asszony kérdéseivel kapcsolatban még egy pár dolgot szeretnék elmondani.
Valóban helyes az az észrevétel, hogy a definíciók nem túl pontosan meghatározottak ebben az irányelvben, ezért is tettünk nyelvi fenntartást. Az is igaz, hogy a magyar munkajogi szabályok nem ismerik a magas szintű képzettséget igénylő munkavállaló fogalmát. Ez például olyan gyakorlati problémákat is okozott, hogy egyszerűen ezzel kapcsolatos statisztikákat sem vezetünk.
A szerződéssel kapcsolatban pedig most is ezek a magyar idegenrendészeti szabályok, hogy csak akkor kaphat valaki munkavállalási célú tartózkodási engedélyt, ha már megkapta a munkavállalási engedélyt, és csak akkor kapja meg a munkavállalási engedélyt, ha megvan a munkaszerződése, ezzel lehetett biztosítani. Évtizedek óta így van ez a szabály, és ez nem is változna ebben az esetben sem, tehát nem jelentene pluszterhet ebben az értelemben az irányelv.
Az említett délvidéki esetről mi is az újságból értesültünk és utána is néztünk. Ha valaki munkát vállal, akkor nemcsak azt kell nézni, hogy mennyi lesz a fizetése, hanem mennyire biztosított a megélhetése, a lakáskörülmények, a társadalombiztosításra jelent-e terhet. Az adott esetben nem magasan képzettekről, hanem nyomdászokról lett volna szó, viszont a Bevándorlási Hivatal úgy ítélte meg, hogy az eredetiben 85 ezer forint bruttó bért igazoltak volna, és szállást pedig nem tudtak volna emellett biztosítani, és úgy ítélték meg, hogy az adózás után abból a 40-50 ezer forintból nem tudják biztosítani az egészségügyi ellátást és a szállást.
Amit még mondott képviselő asszony, a nemek közötti jövedelmi különbségeket, felhívom a figyelmet arra, hogy ez az irányelv a címében is benne van, hogy a belépésről és a tartózkodásról rendelkezik. Az uniós jogalkotásnak egy sajátossága, hogy mindig egy-egy jogalapra hivatkozva történik a megalkotása, és ebben a jogszabályban tényleg csak a belépés és a tartózkodás kerülhet rendezésre. Ezért tárgyalja a Bel- és Igazságügyi Tanács. Ha itt az egyenlőségre, egyenlő bánásmódra vonatkozó szabályok is lennének, akkor ez egy másik jogalap lenne, és ezt a Szociális Ügyek Tanácsa tárgyalná. Vannak ilyen jellegű irányelvek is.
A diplomahonosítással kapcsolatban is ez a helyzet, de úgy tudom, hogy az ekvivalenciatörvény, amit 2001-ben vagy 2002-ben fogadott el az Országgyűlés, az itt is érvényes.
Az a munkaügyi tárcával egységesen képviselt álláspontunk, hogy nem fogadhatjuk el ezt, hogy a minimálbér háromszorosa legyen a legalsó fizetés. Ez azt generálná, hogy nem jönnének ide a határon túli magyarok sem dolgozni.
Egyébként ez a személyi kör, aki magasan képzett és itt dolgozik, harmadik államból származó, ezek főleg magyar anyanyelvűek, tehát a határon túli magyarsághoz tartoznak, és az ő helyzetükben ez az irányelv azt a változást eredményezné, hogy két év után kapnának egy olyan kártyát, amivel bárhová mehetnek az EU-ban dolgozni. Tehát egyelőre rövid távon nem lenne ennek olyan pozitív hatása valószínűleg, viszont hosszú távon, ha Magyarország gazdasági helyzetéből adódóan egy vonzóbb célpont lesz, akkor viszont számíthatunk arra, hogy nemcsak a határon túli magyar magasan képzett munkavállalók jönnének ide dolgozni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy van-e még kérdés ehhez a napirendhez. (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor ezt a napirendi pontot lezárom, és az eredeti sorrendnek megfelelően most az Európai Parlament és a Tanács irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről szóló napirendi pontunk következik. Szakállamtitkár asszony!
Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Ennél a napirendnél viszont el lehet azt mondani, hogy többször is megjárta az EU-ügyek bizottságát. Tehát itt valóban csak a jelenlegi helyzetről szeretnék néhány mondatos tájékoztatást adni.
A február 19-ei EU-ügyek bizottsági üléshez képest azt lehet elmondani, hogy a munkacsoportban többször tárgyalták a tervezetet, és gyakorlatilag első olvasatban letisztult a tervezet. Úgy tűnik, hogy az Európai Parlament pozitívan áll hozzá, és talán első olvasatban sikerül elfogadtatni. Május 21-én fogja várhatóan a Parlament a szöveget megvitatni és remélhetőleg elfogadni.
Jelenleg úgy alakult a szöveg, hogy Magyarország számára elfogadható. Feltételezhetően meg fog követelni jogszabály-módosítást, még az is lehet, hogy a büntető törvénykönyvben vagy a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló törvény, illetőleg a környezetvédelmi tárgyú törvények módosítását eredményezheti. Itt alapvetően arról van szó, hogy büntetőjogi szankcionálása a környezetszennyezési tényállásoknak.
Említettem az elmúlt, február 19-ei ülésen, hogy vita volt még arról, hogy milyen bűncselekményekre terjedjen ki, illetőleg szándékos és súlyosan gondatlan bűncselekmények esetében ez a megkülönböztetés. Itt a szöveg pozitívan változott Magyarország számára, ugyanis az nem volt elfogadható, hogy célzatos legyen, tehát haszonszerzési célból is, ugyanakkor megkülönböztetné a szándékos és súlyos gondatlansággal elkövetett bűncselekményeket. Jelenleg a szöveg oly módon tisztult le, hogy kimaradt a profitszerzési cél, tehát így már elfogadható. Reméljük, hogy az Európai Parlament döntése kedvező lesz, és akkor első olvasatban sikerül a tervezetet lezárni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. A raportőr urakat kérdezem, Varga és Braun képviselő urakat, hogy van-e kérdésük, hozzáfűznivalójuk.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
VARGA ZOLTÁN (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Azt gondolom, hogy nincs, hiszen végül ön most arról tudott bennünket tájékoztatni, hogy első olvasatban tisztázódtak ezek a kérdések. Én csak egy dolgot szeretnék megjegyezni, mert elolvasva a Bel- és Igazságügyi Bizottság anyagát is, azt nagyon sajnálom, hogy a szankciók kérdésében nem lehetett közelíteni az álláspontokat az országok között, ezért ez így kimaradt a dologból. Hátha egyszer majd egy bizonyos idő múlva ezeket a dolgokat újból elő lehet hozni, valószínűleg kell még egy-két súlyos környezetszennyezés, hogy mindenki rádöbbenjen arra, hogy ezeket az ügyeket is szabályozni kell. Köszönöm szépen a tájékoztatást, és támogatjuk a kormány álláspontját.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Braun Márton!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm, elnök úr. Talán képviselőtársamat annyival egészíteném ki, hogy Magyarország a szankció tekintetében egy középutas magatartást folytat, tehát nagyjából az általunk kiszabott szankciók középen helyezkednek el. Támogatjuk ezt a törekvést a Fidesz és a KDNP részéről. Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha jól sejtem, akkor a jövő hét elején tárgyalja a parlament a jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló törvényt, és ebben a műfajban, a környezetszennyezés műfajában azért elég gyakori az, hogy a jogi személyiség mögé bújnak el az elkövetők. Nem néztem még át, éppen előttem van, bízom benne, hogy maga a törvénymódosítás kiterjed erre, hogy ezt a lehetőséget minimalizálni fogja. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár asszony, parancsoljon!
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Talán csak a szankciókhoz mondanék annyit, hogy itt az Európai Bíróság ítélete jelezte azt, hogy ez a jogalap nem alkalmas arra, hogy szankciókról, illetőleg a büntetés mértékéről rendelkezzen maga az irányelv, hiszen egy harmadik pilléres jogi eszközben kerülhetett volna sor erre.
Ugyanakkor maga a tervezet szövege tartalmazza azt, hogy hatékonynak kell lennie és arányosnak a büntetésnek, illetőleg visszatartó erejűnek, és ezzel gyakorlatilag a tagállamokra bízza azt, hogy ilyen jellegű szankciókat és büntetéseket alkalmazzanak.
Annyit talán még hozzá lehet tenni, hogy Magyarország már a korábbi kerethatározathoz, amelyet megsemmisített az Európai Bíróság, ahhoz hozzáigazította a nemzeti jogalkotását, tehát a büntető törvénykönyvben szereplő szankciók és büntetési mértékek gyakorlatilag megfelelőnek minősíthetők. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ha nincs több hozzászólás, akkor lezárom ezt a napirendi pontot is.
Folytatjuk a 4-es napirendi ponttal, az Európai Parlament és a Tanács irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról. Államtitkár asszony, öné a szó!
Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Itt is azt tudom elmondani, amit a korábbi tervezet esetében, hogy február 19-én ezen tervezet vonatkozásában is tárgyalta az EU-ügyek bizottsága. Ahhoz képest túl nagy változásról nem tudok beszámolni.
Nagyon nehézkesen halad ez a tervezet az uniós döntéshozatalban, hiszen több tagállamnak is olyan jellegű gondjai vannak, mint Magyarországnak a tervezettel. Ezért nem várható az, hogy a közeljövőben a szlovén, vagy akár a francia elnökség alatt a tervezetet elfogadják.
Ugyanazok a problémák maradtak fenn február óta, és már a tanácsi munkacsoportok tárgyalták a szöveget, amit korábban meghatároztunk. Tehát hogy nem értünk egyet a büntetőjogi szankcionálással, nem tartjuk megfelelőnek a jogalapot, és nem értünk egyet az ellenőrzések tekintetében a tervezet szövegével. Azt el tudjuk fogadni, hogy az ellenőrzések ne számszerűen jelenjenek meg a szövegben, mint ahogy jelenleg tartalmazza, bár most már egy csökkentett ellenőrzési számot tartalmaz az aktuális szöveg, hanem egyfajta minőségi megközelítést tartalmazzon a tervezet.
Továbbra is tárgyalja a munkacsoport, de a jelentős tagállami álláspont-különbségek miatt a közeljövőben nem várható, hogy elfogadásközeli állapotba kerüljön a tervezet. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselőtársaimnak van-e kérdése, hozzászólása? Ékes képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
ÉKES JÓZSEF (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Asszony! Úgy érzem, és talán nagyon sokan tényleg úgy látjuk, hogy egy óriási gond tulajdonképpen az Európai Unión belül az illegális foglalkoztatás kérdése, hiszen megközelítőleg 8 millió emberről van szó, és az élet óriási mértékben növekszik, növekedik. Nekem a javaslatom, a kérésem az, hogy próbáljuk meg abba az irányba menni, hogy megközelítőleg azonos álláspontok alakuljanak ki, mert jelen pillanatban eltérő, maguk a számadatok szempontjából is, az ellenőrzés kérdése, a büntethetőség kérdése, a szankciók kérdése, és bizonyos esetben magának az illegális tartózkodásnak a kérdése is eltérő.
Tehát úgy érzem, hogy ez egy fontos kérdés, mert az Európai Unió versenyképességében - és itt az előbb beszéltünk a magasan kvalifikált, képzett személyekről, és ha itt az amerikai példát vesszük, ahol szívja szabályszerűen tulajdonképpen az agyat el Európából, és ettől is annyira hatékony az amerikai gazdaság, hiszen akár a tudomány területén, a kutatás területén óriási mértékű agyelszívást csinál, de ugyanaz a migráció kérdésében is. Én magam az előbb elmondtam, az előző napirendi pontnál is, hogy hosszú éveket töltöttem Ausztriában, Németországban, és vannak tapasztalatok, hogy bizonyos cégek, gazdasági társaságok hogyan használják ki, rabolják ki szabályszerűen az illegálisan tartózkodó munkavállalót. Talán ebben kellene egy egységes irányelvet kialakítani, vagy egy egységes, olyan bizonyítási, bizonyíthatósági eljárási rendszert kialakítani, amely az illegalitást és az illegális foglalkoztatást próbálja meg sokkal keményebben szankcionálni.
Úgy érzem, hogy az ellenőrzés területén az elmúlt időszakban Magyarország sokat tett, a határnál is elég sok embert kiszűrt, a schengeni határállomásoknál, de ennek ellenére a foglalkoztatás területén - itt az illegális foglalkoztatásra gondolok elsődlegesen - nem az a szerencsétlen munkavállaló, aki valamilyen úton-módon bejut az Európai Unió tagországainak területére, hanem maga a foglalkoztató az, aki legtöbb esetben vétkes és bűnös, mert ha valakinek nincs letelepedési vagy tartózkodási engedélye, vagy munkavállalási engedélye, akkor alapvetően semmi szín alatt nem szabadna foglalkoztatni, és ezzel élnek vissza.
A másik oldalon pedig, ha már foglalkoztatta is szerződés nélkül, és olyan béren, ami tulajdonképpen kétségessé teszi az egyén életvitelét, tehát a saját fenntartását, az életvitelét és főleg, ha mondjuk családdal érkezik, akkor sokkal súlyosabb események adódnak ebből. Szeretném azért, ha a magyar álláspontban is egyfajta nem azt mondom, hogy más gondolkodást kellene bevezetni, mert Magyarországon is a törvények azért elég jó hátteret biztosítanak, de a magyar álláspontban megfogalmazódik az, hogy a munkaadó, tehát aki alkalmazza az illegálisan tartózkodót, hogy annak az ellenőrizhetősége megkérdőjeleződik. Tehát a munkaadó szempontjából próbálja meg úgy vizsgálni, hogy azért a munkaadónak nem biztos, hogy feladata, hogy nyomozzon valaki után, de egy munkaadónak igenis, kötelessége, hogy csak olyan személyt alkalmazzon, aki bizonyíthatóan rendelkezik minden feltétellel, és ehhez a mai magyar jogviszonyok minden további nélkül rendelkezésre állnak.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár asszony!
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a magyar kormányzati álláspont hasonló elvet követ, mint amit képviselő úr is elmondott. Azt gondoljuk, hogy az adminisztratív szankciók megfelelőek lennének arra, hogy a munkavállalókat ellenőrizni lehessen, hogy illegálisan tartózkodó személyeket ne foglalkoztassanak. Itt valóban azt lehetne, hogy az adminisztratív szankciókat megerősíteni, és azt gondoljuk, illetőleg a kormányzati álláspont azon alapszik, hogy ezek a szankciók, illetőleg ezeknek a kiterjesztése, kibővítése elegendő alapot kellene hogy teremtsen, illetőleg teremthet arra, hogy ne használják ki az illegálisan tartózkodó személyeket, illetőleg ne nyerjen nagy profitokat a vállalkozó azzal, hogy ilyen munkaerőt alkalmaz, akár a nemzeti munkaerő hátrányára is természetesen. Azt mondjuk, hogy ki kell dolgozni egy megfelelő adminisztratív szankciórendszert, és az ellenőrzéseket is egyfajta minőségi alapra helyezve, az ellenőrzések rendszerét. Azzal teljes mértékben egyetértünk, hogy itt a definíciókat finomítani kell, mert valóban, hogy mi az, hogy foglalkoztatás vagy munkáltató, ezek a rendelkezések nem eléggé kimunkáltak még a tervezetben. Ezért nem is halad előre, mert a tagállamok ezeket felvetik.
Azt mindenképpen támogatjuk, hogy egy ilyen típusú irányelv elfogadásra kerüljön egyébként. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Úgy látom, nincs több hozzászólás. Akkor lezárnám ezt is. Rátérnénk az utolsó napirendi pontra, amely a Tanács kerethatározata az utasnyilvántartási adatok bűnüldözési célú felhasználásáról. Államtitkár asszony!
Dr. Fazekas Judit szakállamtitkár szóbeli kiegészítése
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Komoly szakértői gárdával dolgozunk, akik a tanácsi munkacsoportban képviselik a tárcát, illetőleg a kormányzati álláspontot, ők itt vannak velem.
Valóban egy uniós kerethatározat-tervezet vitája zajlik az utasnyilvántartási adatok alapvetően rendészeti célú felhasználásáról. Magát a tervezetet, ami egyébként még nem szerepelt az EU-ügyek bizottsága előtt, tehát most jövünk ide először a tervezettel, 2007 novemberében ismertette meg a Bizottság a tanácsi munkacsoporttal. A multidiszciplináris munkacsoport tárgyalja. 2008 januárjában az informális Bel- és Igazságügyi Tanács ülése keretében vitatkoztak a miniszterek a tervezetről, és gyakorlatilag azóta, 2008 január óta egy intenzív munkacsoporti tárgyalása folyik a tervezetnek.
A szlovén elnökség szándéka az volt, hogy a Bel- és Igazságügyi Tanács júniusi ülésére egy általános megközelítést tud elérni a kerethatározat-tervezettel kapcsolatban. Most úgy tűnik, hogy eléggé divergálnak a tagállami álláspontok, ezért nem sikerül ennek az általános megközelítésnek az elfogadása. A mostani információink szerint tájékoztatási napirendként fog bemenni a tervezet a Bel- és Igazságügyi Tanács június 6-ai és 7-ei ülésére.
Tárgyalta már a szöveget 2008. május 5-e és 9-e között a LIBE Bizottság az Európai Parlamentben. Az általános megközelítése a tervezethez tulajdonképpen a munkacsoportnak is és a parlamenti bizottságnak is az, hogy a célját illetően az utasadatok összegyűjtése és felhasználása rendészeti célokra alapvetően a terrorizmus elleni harcban és a szervezett bűnözés elleni harcban támogatható, azonban még egy részletes és elmélyült vita szükséges a munkacsoportban a hatályát illetően, a szabályozás tárgykörét illetően, és természetesen a felhasznált adatokat illetően. Maga ez az utasnyilvántartási adatkör nagyon nagy hasonlóságot mutat az Európai Unió által korábban már megkötött, ilyen PNR-megállapodásokhoz, az Egyesült Államokkal, illetőleg Kanadával, tehát ezt miután Magyarország kihirdette, az adatkör nagyon hasonló és ilyen módon nagyon nagy problémákat nem okozna ennek a kerethatározatnak az átültetése.
Jelenleg 19 adatkört tartalmaz a tervezet, mint említettem, nagyon hasonlóan az USA PNR-megállapodáshoz, és az újdonsága az, hogy gyakorlatilag az Európai Unió területére érkező, harmadik országokból érkező vagy harmadik országokba közlekedő, légijáraton közlekedő utasok adatait lehetne ilyen módon gyűjteni és felhasználni. A felhasználási és gyűjtési idő 5 és 8 év, tehát 5 évig aktív módon, és utána egy 8 éves úgynevezett alvó vagy passzív periódus, ami különleges helyzetekben lehetővé tenné ezeknek az adatoknak a meghatározott célra való felhasználását. Tehát itt hangsúlyozni kell, hogy a terrorizmus elleni harc, illetőleg a szervezett bűnözés elleni harc.
Maga az irányelvtervezet rendelkezik arról, hogy ezeknek az adatoknak a gyűjtése, tárolása és átadása egy úgynevezett PNR-hatóság hatáskörébe tartozna, ami valószínűleg egy különálló, de egy rendészeti feladatokhoz közelítő hatáskört jelentene. Minden országban vagy tömbösítve több ország együtt hozná létre ezt a PNR-hatóságot, esetleg forrásmegtakarítás érdekében, de alapvetően arra épülne, hogy mindenütt létrejön egy ilyen nemzeti utasinformációs hatóság, amelyik hatáskörébe tartozna a gyűjtés és célhoz kötötten ezeknek az adatoknak az átadása.
Természetesen nagyon fontos, hogy a kerethatározat az alapjogi védelemnek, illetőleg az adatvédelmi garanciáknak megfeleljen. E tekintetben vannak komoly viták a kerethatározat-tervezet jelenlegi tartalmát illetően. Még nem került elfogadásra véglegesen a harmadik pilléres adatvédelmi kerethatározat, és az is felmerült, hogy ha elfogadásra kerülne is, akkor is várhatóan szükség lenne arra, hogy magába ebben a kerethatározatba plusz adatvédelmi garanciák kerüljenek beépítésre, éppen ezen utasadatoknak hosszú időn keresztül való felhasználása és tárolása miatt.
A tervezetnek várhatóan semmi esélye nincs arra, hogy 2008-ban elfogadásra kerüljön, hiszen a munkacsoporti vita nem halad olyan módon előre, hogy ezt lehetővé tenné. Ez viszont egy új helyzetet fog teremteni. Ha a lisszaboni szerződés hatályba lép, akkor a pilléres szerkezet megszűnése folytán feltehetőleg ez már egy új jogi eszköz, egy új formátumban és egy új döntéshozatali eljárásban kerülhet csak elfogadásra. Tehát akkor át kell térni az irányelvi formára, és az együttdöntési eljárásra az Európai Parlamenttel. Ezért is tartja nagyon fontosnak a szlovén elnökség, hogy már most egy nagyon szoros együttműködést alakítson ki a tervezet vitája során az Európai Parlament különböző bizottságaival.
Ami a magyar álláspontot illeti, támogatóak vagyunk a kerethatározat-tervezet céljait illetően. Ennek ellenére általános és parlamenti fenntartást is bejelentettünk a tervezettel kapcsolatban. Tehát vizsgálni kell a szöveget, hogy hogyan illeszkedik a magyar jogi rendszerhez, és a parlamenti állásfoglalásra is természetesen szükség van.
Ami problematikus még számunkra, a jogalap kérdése, hogy vajon, a tervezetben meghatározott jogalap megfelelő-e arra, hogy ilyen jellegű és kiterjedt utasadatok átadására és gyűjtésére kerüljön sor. De ha nem kerül elfogadásra, akkor ezt a kérdést meg fogja oldani az élet, mert 2009-től ezt új alapokra kell helyezni.
Ami a tagállamok megközelítéseit jelenti, érdekes módon a nagy tagállamok esetében is, tehát Németország, Franciaország esetében is eltérően vélekednek a kerethatározat-tervezetről az igazságügy-miniszterek, illetőleg a belügyminiszterek. A belügyminiszterek nagy többsége támogatja a céljai miatt a tervezetet, az igazságügy-miniszterek egy sokkal megfontoltabb megközelítést alkalmaznak, és inkább a garanciális kérdésekre helyeződik a hangsúly. Azok az országok támogatóbbak, ahol a terrorizmus veszélye nagyobb, tehát a spanyolok, az Egyesült Királyság, Franciaország, de a német belügyminiszter is alapvetően támogatja a tervezet mielőbbi elfogadását.
Nagyvonalakban ennyit szerettem volna elmondani, természetesen, ha kérdés van, akkor arra válaszolunk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Majd meglátjuk, lesz-e kérdés. Először a raportőrök szólnak, az egyik raportőr Firtl alelnök úr. Parancsoljon!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Szakállamtitkár Asszony! Nagyon szépen köszönjük ezt a részletes tájékoztatást, hiszen a tájékoztatásában gyakorlatilag minden olyan kérdést, amit feltettünk volna, érintett. Abban értünk egyet valóban - ahogy ön is megfogalmazta -, hogy az adatok biztonságával kapcsolatban azért vannak fenntartásaink, azzal együtt, hogy egyetértünk az egész javaslattal.
Egy röpke kérdést azért hadd tegyek fel, mert ön is érintette, hogy gyakorlatilag bizonyos költségekkel fog járni, érintette, hogy közösen vagy nem közösen. Erre van-e valamilyen elképzelés, hogy miként fognak alakulni ennek a költségei, egyébiránt pedig más költségei is lesznek, mert ennek a bevezetése valahol az utasforgalomban is jelentkezni fog. Ön minden egyes kérdést természetesen érintett, amit feltettem volna kérdésként, de ezt az egyet azért kíváncsiságból megkérdezném.
ELNÖK: Államtitkár asszony!
DR. FAZEKAS JUDIT szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen. Valóban egy ilyen nemzeti hatóság és egy információs rendszer létrehozása komoly költségekkel jár. Jelenleg abszolút pontos felmérések erre vonatkozóan nincsenek. Az angolok bemutatták munkacsoporton, illetőleg meghívták a tagállamok képviselőit, egy Szemafor nevű rendszert építettek ki és az ezzel kapcsolatos költségeket ismertették. Az derült ki, hogy egy ilyen nemzeti PNR-rendszer létrehozása komoly szakértői bázis biztosítását jelenti. Az angolok esetében ők 6 millió utasforgalommal számoltak, és 50 főnél kevesebb szakértői létszám alkalmazása mellett 30 millió font sterling, tehát körülbelül 11 milliárd forint összeget határoztak meg. Tehát akár egy kisebb szakértői bázissal működő hatóság létrehozása is azért komoly költségvetési forrásokat igényel.
Ami ebben talán pozitív, hogy amennyiben ez az uniós PNR-rendszer létrejön, akkor feltehetőleg uniós támogatások igényelhetők a nemzeti hatóság és informatikai rendszer megteremtése érdekében. Ezért is azt mondjuk, hogy mindenképpen támogatónak kell lennünk egy uniós megközelítésben, hiszen például most van napirenden a vízummentességi programban való részvételünk, és ott is az egyik feltétel, ki nem mondott, de bizonyos esetekben kimondott feltétel is az, hogy át kell adnunk az Egyesült Államoknak ezeket az adatokat, de nekünk nincs igazából egy informatikai rendszerünk, ami többet tudna gyűjteni, mint az általános utasinformációs adat, illetőleg azoknak a tárolását sem tudjuk hosszú távon megoldani.
Tehát elképzelhető, hogy ki kellene egyébként is építeni egy ilyen informatikai hálózatot, akkor viszont az tisztán a magyar költségvetést terhelné. Tehát az remélhető, hogy az Unió forrásokat fog erre biztosítani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönjük. Egyéb kérdés, kiegészítés van-e? (Nincs jelzés.) Ha nincs, akkor megköszönöm államtitkár asszonynak és kollégáinak nem feledhető segítségét a napirendi pontok tárgyalásakor. Számítunk önökre majd a következő alkalommal is, főleg, ha az írek megszavazzák ezt a lisszaboni szerződést (Derültség.), és akkor visszatérhetünk rá.
A bizottság tagjainak köszönöm a munkát, és szeretném előre jelezni, hogy vélhetően 26-án, délben fogunk találkozni legközelebb, egyeztetési eljárásokat folytatunk. Köszönöm szépen, viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 11 óra 50 perc)
|
|
Kocsi László |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné