EIB-23/2008.
(EIB-99/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés európai ügyek bizottságának
2008. június 3-án, kedden, 09 óra 07 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Tájékoztató az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyével kapcsolatos tárgyalásokról *
Hozzászólások, kérdések, vélemények, válaszadás *
Tájékoztató a Nabucco-projekttel kapcsolatos aktualitásokról *
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet (Külügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Hozzászólások, kérdések, észrevételek, válaszadás *
Előterjesztő: Egyed Géza szakállamtitkár, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Előterjesztő: Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet, Külügyminisztérium
ZÁRT ÜLÉS
Előterjesztő: Szentiványi Gábor szakállamtitkár, Külügyminisztérium
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (MSZP), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Káli Sándor (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Veress József (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richard (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP) Dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Egyed Géza szakállamtitkár, Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium
Bayer Mihály, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet, Külügyminisztérium
Megjelent
Szentiványi Gábor szakállamtitkár, Külügyminisztérium
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 07 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Jó reggelt kívánok a bizottság minden tagjának, kedves vendégeinknek, a minisztérium és a sajtó tisztelt képviselőinek és mindazoknak, akik a bizottság munkáját figyelemmel kísérik.
Három, ezúttal politikai kérdést tűzünk napirendre. Szeretném kérdezni a bizottság tagjait, van-e bárkinek a napirenddel kapcsolatban észrevétele. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, támogatják-e a három napirendi pontunkat. (Szavazás.) Egyhangú döntés, nagyon szépen köszönöm ezt a konstruktív együttműködést.
Tájékoztató az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyével kapcsolatos tárgyalásokról
Az első napirendi pontunk az Európai Innovációs és Technológiai Intézet székhelyével kapcsolatos lobbizások, tárgyalások politikai problematikája. Tisztelettel köszöntöm Egyed Géza szakállamtitkár urat. Gondolom, a bizottság tagjai az írásbeli előterjesztést elolvasták, úgyhogy azt kérem, hogy akkor ehhez tegye meg a kiegészítését. Parancsoljon, államtitkár úr!
Egyed Géza szakállamtitkár (NFGM) szóbeli kiegészítése
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! 29-én éjszaka a Versenyképességi Tanács keretében a tagállamok miniszterei elsöprő többséggel a magyar helyszínpályázatot támogatták. A második körben, amikor Budapest és Wroclaw pályázata maradt állva, ami viszonylag hamar bekövetkezett, a szavazás eredménye 20:7 volt a magyar pályázat javára.
Ezt az arányt látva, ami háromnegyedes többséget jelentett, a lengyel pályázatot támogató országok visszaléptek Lengyelország támogatásától, és a konszenzust támogatva a magyar pályázat mellé álltak. Így tehát kialakult tulajdonképpen egy 26:1 arányú eredmény pénteken, hajnali két óra körül. Ez az eredmény azt jelenti, hogy amennyiben a szlovén elnökségnek sikerül a blokkoló lengyel vétót megváltoztatni - amire azt gondolom, komoly esélyünk van, sőt kell hogy legyen -, akkor az utolsó apró akadály is elhárul az útból, hogy hivatalosan is ki tudjuk mondani: a döntés megszületett, és Budapesten alakul meg és fog működni 2009. január 1-jétől az Európai Innovációs és Technológiai Intézet. Röviden, tömören ennyi a történet lényege, és vége.
Ami pedig magát az intézetet, illetve az idevezető utat illeti, engedjék meg, hogy három-négy mondatban ezeket az információkat is megosszam önökkel. Amikor először Barroso elnök úr felvetette egy ilyen technológiai intézet létrehozását Európában, Magyarország már akkor jelezte, hogy egy ilyen intézet székhelyéül szívesen felajánlja Budapestet. Ha jól emlékszem, bár akkor még nem voltam ebben a pozícióban, tehát az emlékszem szó nem teljesen fedi a valóságot, ez valamikor 2005 legelején történt. Azóta a technológiai intézet létrehozásával kapcsolatos munkákban egyrészt kivettük a részünket, másrészt folyamatosan megerősítettük ebbéli szándékunkat.
Az intézet igazából a tavalyi év közepén kezdett kontúrokat ölteni, az első verzióban ez még egy nagy mamutintézet akart lenni, egy amerikai példához hasonlóan nagy apparátussal rendelkező önálló intézet. Majd ez a koncepció megváltozott, és az a nézet alakult ki, azt támogatták a tagországok, hogy ne egy monolit, nagy intézetet hozzunk létre, hanem egy olyan hálózatszervező, innovációszervező intézményt, amely Európában, az európai tagállamokban a tudásháromszög keretén belül az oktatás, a kutatás és a gazdaság közötti együttműködést szervezi. Építi a hálózatokat, és felkarolja azokat a jó projekteket, amelyek különösen fontosak az európai gazdaság, az európai versenyképesség szempontjából.
Miután ez a koncepció konszenzust élvezett tavaly, megkezdődött az ennek a koncepciónak megfelelő jogszabály-alkotási munka, amely oda vezetett, hogy két olvasatban elfogadásra került az EITI-ről szóló rendelet. Az első szeptemberben volt a Parlamentben, aztán a második pedig idén márciusban volt, a Tanács szintén áldását adta az EITI-ről szóló jogszabályokra. Miután kontúrokat öltött az EITI, és lehetett látni, hogy miről van szó, milyen szervezetről, milyen mandátuma lesz, várhatóan milyen erőforrásokat igényel, felerősítettük a székhellyel kapcsolatos tevékenységeinket, és tavaly ősz vége felé beindítottuk a tulajdonképpeni intenzív lobbitevékenységet.
Ezen intenzív lobbitevékenység keretében az egyes tagországok felé, illetve az elnökség, valamint a Bizottság megfelelő személyei, tudományos kiválóságok felé jártunk el. Nemcsak a kormány, itt széles összefogásról volt szó: a kormánytagok, az Akadémia képviselői, a tudományos élet kiválóságai, parlamenti képviselők, európai parlamenti képviselők, önök, nagyon sokan részt vettek ebben a munkában. Innen is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vett abban, hogy 29-én este ez a meggyőző eredmény tudott megszületni.
A "hogyan tovább?" kérdése. Az elnökség azt a célt tűzte ki, hogy június 18-áig szeretné a végső döntést elérni. Úgy tudjuk, hogy ennek érdekében egyeztet Lengyelországgal. Ha 18-áig nem sikerül bilaterálisan az egyeztetés, akkor 18-án egy újabb versenyképességi tanácsi ülésre kerülne sor, amelynek keretében kellene meghozni még az államfők és a kormányfők tanácsülése előtt ezt a döntést. Tegnap azt hallottam az elnökségtől, hogy semmiképpen nem támogatja és nem pártolja, hogy a tanácsi ülésen ez az EITI-székhely kérdés felmerüljön, addig mindenképpen el kell érni a teljes konszenzust.
Ami a mi házi feladatunkat illeti, azt gondolom, de iure nincs meg még a döntés, azonban de facto gyakorlatilag elkönyvelhetjük, hogy Magyarország egy óriási lehetőség birtokába jutott, ami egyben felelősséget is jelent. Ez azt jelenti, hogy el kell tudni kezdenünk az EITI létrehozásával kapcsolatos háttérszervező munkát. Tekintettel a kormány szerkezetében beállt változásokra, az EITI-vel, a létrehozásával, működtetésével kapcsolatos további munkák minden bizonnyal Molnár Károly tárca nélküli miniszter úr reszortjába fognak tartozni. Mi azonban - miután a szerkezetbeli változás már a finisben következett be - abban maradtunk, hogy még az EITI-vel kapcsolatos lobbitevékenységet a döntésig a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium fogja végigcsinálni, mint ahogy eddig is a Gazdasági Minisztérium volt a kormányon belül az egész lobbi koordinátora. Amellett, hogy természetesen e mellett részt vett benne a Külügyminisztérium, nagyon nagy támogatást kaptunk a diplomáciai képviseletektől, a nagykövetektől, és részt vett benne a legvégén Molnár Károly úr, illetve az ő csapatából részt vettek mindazok, akik támogatni tudták ezt az ügyet.
Tehát a következő időszak feladatai alapvetően a tárca nélküli miniszter úr reszortjába fognak tartozni. Azt gondolom, meg kell tudnunk azt egy ablakot szervezni, amelynek keretében a kapcsolatot a Bizottság megfelelő grémiumai fogják tudni tartani a magyar kormánnyal, annak érdekében, hogy a lehető legsimábban, legzökkenőmentesebben intézhessük, intézhessék az ügyben illetékes az ingatlanügyektől a jogi kérdéseken keresztül egészen a munkaügyi kérdésekig bezárólag a felmerülő kérdéseket és problémákat.
Köszönöm a figyelmüket. Azt gondolom, bevezetőül ennyit lett volna célszerű összefoglalóként elmondani.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Mindenekelőtt gratulálunk mi is a kormánynak és mindazoknak, akik ezt a sikert elérték, azzal együtt, hogy amíg persze a formális döntés nem születik meg, addig a politikában semmi sem tekinthető lerendezettnek. Bár úgy érzem, hogy a 26:1 azért elég megnyugtató többség. Amit persze a magyar diplomáciának, a kormányoldalon és parlamenti oldalon át kell gondolni, az az, hogy ez a visegrádi együttműködés milyen alapokon áll.
Mert az rendben van, hogy lehetünk versenyhelyzetben, amikor Lengyelország és Magyarország pályázik azonos dologra, az persze érdekellentét. De amikor már 26-an támogatnak egy magyar projektet, és már csak a lengyelek vannak ellene, és ha még vétót is emelnek, akkor ez vajon mit jelent, és milyen kihívás ez a magyar diplomácia számára, mit jelent az egész visegrádi együttműködés tekintetében. A magyar-szlovák viszonylatra nem kell mondanom semmit, mert mindannyian tudjuk, de úgy látszik, hogy más, a visegrádi együttműködésen belüli bilaterális viszonyokban is problémák merülnek fel, és érdemes lenne talán egyszer az ősz folyamán egy hasonló bizottsági ülést tartani, amikor Visegrád perspektíváiról lehetne egy közös gondolkodás.
De ebben a pillanatban még egyszer csak gratulálok ahhoz az eredményhez, amit elértek. A bizottság többször foglalkozott az EITI-vel, bátorítva a kormányt, hogy harcoljon, és örülünk annak, hogy úgy tűnik, ez sikeres lesz.
Tisztelt Bizottság! A vitát megnyitom. (Jelzésre.) Ékes képviselő úr!
Hozzászólások, kérdések, vélemények, válaszadás
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az államtitkár úrnak szeretném jelezni, hogy 2004-ben az Európai Parlament már foglalkozott a kutatás-fejlesztési központ létrehozásával, akkor még Eörsi Mátyással együtt ott voltunk, mint megfigyelők, és nagy öröm számunkra, hogy valóban eljutott abba az állapotba az Európai Innovációs és Technológiai Intézet, hogy Magyarország kiemelkedően az első között lehet, amely helyet tud biztosítani ennek.
Pár héttel ezelőtt volt a COSAC-ülés Szlovéniában, ahol Kocsi László épp ennek érdekében szólt, hiszen a szlovén elnökség ideje alatt más országok is - így Ausztria és Szlovákia is - kőkeményen próbált meg harcolni a saját érdeke érvényesítéséért. Itt érdekes, hiszen úgy fogalmaztak, hogy a csatlakozó országok közül olyan helyre kerüljön, ahol még nem működik ügynökség, így mindenképpen Magyarországnak van erre esélye.
De az emberben felmerül nagyon sok kérdés. Egyrészt a magyar kutatás-fejlesztés költségvetési hányada nem éri el az 1 százalékot. Ismerjük azt, hogy az Európai Unión belül a kutatás-fejlesztésre, innovációra óriási forrásokat kívánnak fordítani. Vannak országok, ahol megközelíti a 3-4 százalékot is a kutatás-fejlesztésre fordított összeg nagyságrendje. Ideális lenne az Európai Unión belül is a 2,5 százalék megcélzása, elérése.
Ebbe az intézménybe szervesen be kell kapcsolni a gazdasági élet szereplőit is. Tehát milyen elképzelések vannak egyáltalán e tekintetben, ha a döntés véglegesen Magyarország pozitív megítélése mellett fog szólni?
Felmerül a kérdés, és az elnök úr is mondta, hogy a lengyel-magyar, magyar-szlovák kapcsolat nem éppen kedvező. Tudni kell azt is, be kell tudni azt, hogy az Európai Unión belül minden ilyen ügynökség irányában óriási harc folyik, és aki megfelelőképpen tudja maga mellé állítani a többi tagországot, annak van esélye elsődlegesen ilyen esetben a pozitív döntés kialakítására.
Szeretném mindenképpen felhívni a figyelmet arra, hogy a jelenlegi kutatás-fejlesztési források túl kevesek lesznek ahhoz, hogy Magyarország valóban érdemben tudjon úgy lépni és produkálni, hogy ennek maximálisan meg tudjon felelni. A hazai kis- és középvállalkozások kérdésben is az innováció területén kell szervesen, hihetetlen mértékben előrelépni ahhoz, hogy tényleg gazdaságilag is azok az eredmények, amelyek egy ilyen intézménytől, intézettől elvárhatók, Magyarország számára gazdaságélénkülést tudjanak előidézni.
Csak ennyivel szerettem volna kiegészíteni, és nem ellenezni, hanem maximálisan támogatni mindenképp ezt a törekvést, és bízunk benne, hogy a következő ülésen, 18-án az eredmény is pozitív lesz számunkra.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kíván-e reflektálni, államtitkár úr?
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon röviden. Valóban, az Európai Unióban a K+F-re GDP-arányosan költött pénzek hányada valahol az 1 százalék alatt kezdődik, tipikusan a déli, mediterrán, az újonnan csatlakozott országok produkálják ezt - Olaszország is körülbelül ott áll, mint Magyarország -, és felmegy egészen 3-4 százalékig, tipikusan a skandináv országok tekintetében.
Amit látnunk kell, hogy ennek a belső szerkezete - különösen ott, ahol magas a költés - úgy néz ki, hogy zömében, tehát kétharmad környékén a magánforrások kerülnek elköltésre K+F-re, és a maradék egyharmad tekintetében - most nagyságrendeket mondok, természetesen ezek országok között változhatnak - az, ami közfinanszírozott hányada a kutatás-fejlesztésre költött pénzeknek. Egyszerűen azt gondolom, nekünk az a feladatunk, hogy azzal a közpénzzel, amelyet kutatás-fejlesztésre költünk, ne elefántcsonttornyokat, és önmagukért létező kutatási infrastruktúrákat vagy projekteket hozzunk létre, hanem kapcsoljuk össze a kutatási-fejlesztési erőforrásainkat - és itt gondolok az agyakra és egyébként az infrastruktúrára is - a gazdaságban meglevő potenciális lehetőséggel, illetve igénnyel és érdekkel. Ha ezt megtesszük, akkor két dolgot érünk ezzel el, és ebben tud nekünk nagyon sokat segíteni az EITI, és ezért is nagyon fontos, hogy ez Magyarországon van.
Két dolgot tudunk ezzel elérni. Egyrészt piacot biztosítunk a meglévő kapacitásnak és képességnek, ami a magyar egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia háza táján rendelkezésre áll, a másik oldalon pedig adunk egy lehetőséget a Magyarországon megtelepedett vállalatoknak, a magyar kkv-knak, hogy sokkal jelentősebb mértékben legyenek képesek versenyképes és tudásalapú, magasabb hozzáadott értékű termékeket előállítani, és egyben többet is költsenek K+F-re. Még egyszer hangsúlyozom, ez a nagyon fontos dolog, hogy a diffúziót érjük el, és ezzel a magánforrásokat mobilizáljuk, hogy még nagyobb mértékben áramoljanak a K+F-be.
Az EITI tehát azért fontos nekünk, mert egyrészt mostantól kezdve, hogyha európai innovációról lesz szó, akkor mindig meg fog jelenni Budapest neve, és ez - ha úgy tetszik - csak felszíni marketing és branding kérdése, de ez már önmagában nagyon sokat jelent. Emellett pedig azért fontos, mert ez az eszmeiség nyilvánvalóan - azzal, hogy itt van Budapesten, itt van ennek az adminisztratív központja, itt fog az igazgatótanács ülésezni, közvetlenül ki fog áradni a magyar gazdaság, a magyar tudományos élet irányába.
Egyébként az EITI-ért való lobbitevékenységbe a vállalkozásokat is belevontuk, többek között a Magyarországon jelen lévő legnagyobb vállalatokkal is tárgyaltunk, és kértük a támogatásukat, vessék latba a kapcsolataikat, lehetőségeiket annak érdekében, hogy Budapest elnyerhesse ezt a székhelyet. Tettük ezt pontosan azért, mert úgy gondoltuk, már ebben a fázisban fontos, hogyha a vállalkozói szektort mobilizáljuk az EITI érdekében.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Maximálisan egyetértek. A világon a magyarországi alapkutatás világhírű. Tehát mindenhol elismerik, hogy a magyar alapkutatási eredményei szenzációsak. Nagymértékben kell figyelnünk, főleg ezután a hét kiemelt egyetemünk kérdésére, azok megerősítésére. A Magyar Tudományos Akadémia is olyan potenciális szerv, amely az eredmények alapján, hogyha megfelelő kormányzati akarat is fűződik hozzá - itt most nem akarom különböző miniszterek kijelentéseit előhozni -, akkor ebben a kérdésben az Akadémia is maximálisan partner tud lenni.
Nagyon fontos, hogy a szellemi agyelszívás megálljon Magyarországon. A másik a magyar szabadalmak kérdése, ami úgyszintén világhírű és világméretű, de sajnos nem Magyarországon fordítódik az innováció irányába, hanem általában teljesen máshol landol. Lehet már az utóbbi idők szabadalmainak az eredményességét vizsgálni, és annak tulajdonképpen a megvalósítását is figyelembe venni, hogy hol valósulnak meg.
Tehát én is úgy érzem, mi is úgy érezzük a Fidesz és a KDNP részéről, hogy ez óriási lépés, óriási lehetőség van az ország előtt. Ehhez valóban meg kell találni a partnereket, nem elég csak egyedül a gazdasági miniszter döntéshozatali akarata, hanem itt valóban a fenntartható fejlődés stratégiáját is úgy kell alakítani, hogy az agyelszívás megszűnjön Magyarországról, másrészt pedig a kutatás-fejlesztés innovatív tevékenysége - a vállalkozói szektor bevonásával, megbecsülve a hazai kis- és középvállalkozásokat - nyerjen teret, és mutassunk példát, ha a döntés végleges lesz, hogy Magyarország igenis érdemes rá. Így tudunk erőssé válni egyébként, máskülönben nem.
ELNÖK: Államtitkár úr!
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm, nem.
ELNÖK: További hozzászólás van-e? (Jelzésre.) Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Államtitkár úr, azt szeretném megkérdezni, hogy lát-e ezek után esélyt arra, hogy az a bizonyos spallációs kutatási központ, amelynek azt hiszem, Debrecen lenne az egyik kiemelt versenyző központja, megkaphatja ezt a megbízást, hiszen nyilván egy ilyen siker után lehet, hogy a továbbiak pozitív vagy negatív irányban kapnak ettől lökést.
A másik kérdésem: ön említette a diffúziót, én még inkább aprópénzre szeretném váltani ezt a kérdést, hiszen részben azért is küzdöttünk ennek a központnak az idekerüléséért, mint például a tudományos konferenciai élet fellendítése. Ilyen típusú diffúzió remélhetőleg szintén sokat segíthetne a magyar gazdaság fejlődésében, és visszahathatna magára a kutatás-fejlesztés ügyeire. Van-e ezzel kapcsolatban elképzelés a kormányzati oldalról?
ELNÖK: Államtitkár úr!
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Ami az európai spallációs forrás projektet illeti, úgy gondolom, két teljesen különböző tartalmú és döntési feltételrendszeren keresztülmenő ügyről van szó. Míg az Európai Technológiai Intézet alapvetően egy szakmai alapokon nyugvó, de inkább politikai döntés, addig az, hogy hol épüljön meg az európai spallációs központ, inkább elsősorban szakmai-pénzügyi, és másodsorban politikaivá válható kérdés.
Ezzel azt akarom jelezni, hogy azt gondolom, értelmezhető mértékben nem csökkent az esélyünk arra, hogy Magyarország, Debrecen legyen a spallációs központ helye, tekintettel arra, hogy minden információnk szerint - és vannak jó információink, tekintettel az április 25-én leadott három helyszínriport tartalmára, amit ismerünk - a magyar helyszínnel kapcsolatos elképzelések és pénzügyi konstrukció kimondottan versenyképes, két okból - és nem akarok részletekbe menni. Az egyik: Magyarországon mintegy 30 százalékkal olcsóbban lehet felépíteni a spallációs központot, mint Svédországban, a másik pedig, hogy olyan pénzügyi finanszírozási modellben gondolkodunk és alakítjuk, éppen most finomhangoljuk a részleteket, amely a csatlakozó tagországok részére egy euróért a lehető legnagyobb mértékű üzemidő-hozzáférést biztosítják.
Mi abban hiszünk és abban bízunk, hogy látva a magyar helyszínnel kapcsolatos ajánlatot, annak minden egyes részletét - beleértve a pénzügyi részletet is -, attraktív és versenyképes lesz a magyar helyszín a másik kettővel szemben.
Volt még egy kérdése a képviselő úrnak a diffúzióval kapcsolatosan. Nem teljesen értettem a kérdést, úgyhogy, ha még egyszer konkretizálná, hogy pontosan mit értett a képviselő úr ez alatt.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Roppant gyakorlatias megközelítés. Feltételezve, hogy az EITI-hez rengeteg konferencia kapcsolódik, rengeteg kutató utazik be, van-e olyan célunk, hogy ezt felhasználjuk a magyarországi konferenciaturizmus és a kapcsolódó hasonló turisztikai, szakturisztikai folyamatok erősítésére, felgyorsítására.
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Erre most nagyon őszinte választ fogok adni. Igazából most döbbenünk rá, hogy milyen lehetőséget kaptunk. Tehát tulajdonképpen most fogjuk összerakni mindazokat a további kiegészítő lehetőségeket, opciókat, amelyeket egy ilyen technológiai intézet biztosít Magyarország számára, messze túlmutatva közvetlenül a kutatás-fejlesztés és a tudomány kérdésein - például a konferenciaturizmus.
Úgyhogy erre a kérdésére nagyon szívesen válaszolnék mondjuk, egy hónap múlva, amikor már bevontuk az ebben illetékes tárcákat is, hogy mit lehet ezzel kezdeni például ezen a területen.
ELNÖK: Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Az elnök úrhoz igazodóan én is egy általánosabb megjegyzéssel kezdeném. Egyrészről egyetértek azzal, hogy valamikor a későbbiek folyamán érdemes lenne ezt a visegrádi együttműködést górcső alá venni, akár az érintett nagykövetek meghívásával, hogy hogyan gondolkodik az ő országuk a visegrádi együttműködésről.
Mindazonáltal az európai politizálás kapcsán mindenképpen példaként hívnám fel a figyelmet arra, hogy itt ülünk 26 ország támogatásával, és mégis Lengyelországnak a saját érdekei mellett való kiállása még fenyegethet bennünket. Igaz, hogy ennek szerintem is nagyon kicsi a valószínűsége, de azt gondolom, ez Magyarország számára is jó példa lehet, hogy néha érdemes, még akár 26 ellen is egyedül kiállni a véleményünket képviselve, de ez egy általános megjegyzés volt, nem ezt a konkrét témát érinti.
Az előbb az államtitkár úr a Veress képviselő úrnak adott válaszában már kicsit talán válaszolt arra is, amit kérdezni akarnék ezzel kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mit jelent ez a centrum, milyen konkrét előnyökre számítunk ezzel kapcsolatban, mi az, amit konkrétan hozhat a magyar gazdaságnak. Azt látjuk mindannyian, hogy a gazdaság finanszírozása és a gazdaság működése, a gazdaságon belül a kutatás-fejlesztés finanszírozása messze elmarad, ha csak annyit érünk el vele, hogy ez beáll egy közepes európai szintre, akkor már előnyt értünk el vele.
De tulajdonképpen engem kicsit elszomorított, hogy az intézet más jellegű működést hoz, és a kérdés tulajdonképpen ez. A korábbi mamutintézmény - ahogy ön is említette - helyett most egy kisebb, talán 60 fős hálózatszervező intézetről van szó. Az a kérdésem, hogy ez Magyarországra mennyire hat másképpen. Tehát mennyivel járunk rosszabbul vagy jobban azzal, hogy egy kisebb intézmény jön létre? Azért mindenki abban reménykedett, hogy Magyarországnak ebből valamilyen pozitív előnye származik, hogy ez a központ itt van, és ezáltal lehet gyakorlatilag a magyar gazdaságon belül azokat a hatásokat elérni, amelyekről többen korábban beszéltek.
A másik kérdésem az lenne, hogy a kormány milyen konkrét felajánlásokat tett - vagy mit szándékozik tenni - azzal kapcsolatban, hogy ez a technológiai centrum akár a lehető legjobban valósuljon meg.
Átgondolásra való javaslatként fogalmaznám meg, hogy esetleg érdemes lenne átgondolni, ha már egy ilyen lehetőségünk van, hogy a 2011-es elnökséghez kapcsolódó prioritások között kezeljük a kutatás-fejlesztést. Tudom, hogy ez nem az ön asztala konkrétan, de azt gondolom, talán ezzel lehetne kezdeni valamit, ha már adott egy ilyen európai intézmény Magyarországon.
Egyelőre ennyi lenne, köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen. Kezdeném a végéről. A szlovén elnökség elindított egy úgynevezett ljubljanai folyamat névre keresztelt kezdeményezést, amely kimondottan az európai kutatási térséggel kapcsolatos projekt továbbvitelét és annak elmélyítését jelenti. Ehhez a francia elnökség csatlakozott, és létrehozott egy, a következő hat elnökséget adó tagországokat tömörítő konzorciumot, amelyben Magyarország is benne van, hogy együtt a mostani szlovén elnökséggel nézzük át, hogy pontosan milyen részletek tekintetében kell és célszerű a következő években az európai kutatási térséggel kapcsolatos feladatokat sorjázni, és ebben Magyarország most a Versenyképességi Tanácson megerősítette, hogy elszánt és aktív támogató.
A gazdasági hatásokat illetően így hát egyetértek a képviselő úr felvetésével, és szeretném megerősíteni, hogy a kormány ebben az irányban tette le a voksát a Versenyképességi Tanács mostani ülésen is. Ami a gazdasági hatásokat illeti, egy 60 fős intézmény természetesen nem azért érdekes, mert itt dolgozik több száz ember, adott esetben a több száz emberből nagyon sok külföldi, aki majd sok pénzt költ itt, és sok adót fizet be. Ennek az intézetnek - tekintettel a méretére - tehát nem ez a bukéja, hanem az, hogy az EITI egyik fő feladata az lesz, hogy olyan kutatási hálózatokat szervezzen, amelyek az európai kutatás-fejlesztés gazdaságfejlődés szempontjából kiemelkedő területeken épít, hoz létre klasztereket.
Jelenleg az asztalon három terület van: egyik az infokommunikáció, másik a megújuló energia, a harmadik pedig azt hiszem, az éghajlat-, illetve klímaváltozással kapcsolatos kutatási területek. Mindhárom olyan terület, amelybe Magyarország - akár a kutatási kapacitásainkat, akár a gazdasági lehetőségeinket vesszük figyelembe - komoly eséllyel tud beszállni. Az előny ott kezdődik, hogy a primer információ itt, Budapesten áll rendelkezésre, hogy ennek az intézménynek lesznek magyar alkalmazottjai, hogy minden valószínűség szerint lesz - és ezen kell dolgoznunk, hogy legyen - az igazgatótanácsban magyar képviselő, a 18 tagú igazgatóságban legyen legalább egy magyarországi kutatás-fejlesztés és gazdaságfejlesztés mellett elkötelezett képviselőnk. Ez azt jelenti, hogy a magyar egyetemek, az a hét kiemelt egyetem, amely nagyon komoly kutatási tevékenységet folytat és fog folytatni a jövőben, az Akadémia, a magyar vállalatok, a Magyarországon megtelepedett nemzetközi vállalatok primer, első kézből tudnak hozzájutni mindazokhoz a nagyon fontos információkhoz, és gyakorlatilag befolyásolni tudják a döntés-előkészítést és a döntést, tekintettel arra, hogy itt a helyszínen történik mindez, ami helyzeti előnybe hozza őket mondjuk, más országok hasonló helyzetben lévő vállalataival vagy a kutatásban érdekelt intézményeivel szemben.
Pillanatnyilag ezen a területen látom a legnagyobb előnyét ennek az intézetnek. Ez nem automatikus előny, ez nem magától fog megtörténni. Ennek érdekében természetesen nekünk okosan fel kell tudni használni mindazt a kapcsolati hálót, amit ki tudunk alakítani az intézet kapcsán. Fontos például, hogy az intézet menedzsmentjébe juttassunk be olyan embereket, akik segíteni tudnak ezt a kapcsolati hálót tudatosan kiépíteni. Tehát mondjuk, ne csak az igazgatótanácsban legyen egy ember, hanem az ügyvezetője is lehetőleg elkötelezett legyen a magyar gazdaságfejlesztés tekintetében.
ELNÖK: Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Nyilván itt azt a finom határvonalat kell megtalálni, ami egy európai intézmény függetlenségét jelenti az adott országhoz képest, de azért mindannyian azt gondoljuk, hogy ebből Magyarországnak komoly előnyei származnak, pont azért, mert ebben a kérdésben azért jelentős elmaradásban vagyunk.
Arra lennék kíváncsi, hogy mikorra várható, hogy összeáll ennek a technológiai intézetnek az a körvonala, az a képe, ami alapján már pontosabban lehet látni, hogy mit is jelent ez a működés. Államtitkár úr az előbb úgy fogalmazott, hogy még most szembesülünk azzal, hogy tulajdonképpen mit is nyertünk. Tehát a kérdésem az: mikorra lehetséges az, hogy tisztán lássuk ennek az intézetnek a feladatkörét és hatását a magyar gazdaságra? Azért is gondolom mindezt, mert azért mégis mindenkinek a hozzászólása azt erősítette, hogy Magyarországnak ebből előnyei származhatnak. Kérdés, hogy hol és miképpen lehet ezeket nyakon csípni.
Engedjen meg egy általánosabb megjegyzést is. Az írásbeli anyagban érződött az idő szava. Nevezetesen azért tetten érhető egy-két olyan dolog, amiben a frissítés szerintem nem igazán jól sikerült. Láthatóan egy korábbi álláspontról van szó, amibe belekerült a legutóbbi, május 29-30-i üléssel kapcsolatos frissítés, bár az anyagban 30-a van, ön 29-ét említette. Tehát érdemes lenne ezt így összerakni szerintem, de ez csak egy megjegyzés volt.
Visszatérve a dolog elméleti részére, az intézmény működésével kapcsolatos területek, lehetőségek mikorra alakulnának ki?
ELNÖK: Államtitkár úr!
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Tisztán kell látnunk: azzal, hogy ennek az intézetnek Budapest lesz a székhelye, mi nem kaptunk egy olyan mandátumot, hogy mostantól kezdve Magyarország legyen az, amely kizárólag meghatározza ennek az intézetnek a mandátumát, belső struktúráját, a humánerőforrás-állományát, a stratégiáját. Mi kaptunk egy lehetőséget, hogy ezt érdemben befolyásoljuk a Bizottságon keresztül, aztán a megválasztott igazgatótanácson keresztül, és természetesen majd az operatív állományon keresztül, illetve az operatív állományba dolgozó, érdemi döntéshozó vagy előkészítő pozícióba levő embereken keresztül.
Tehát azt gondolom, nekünk mostantól az a fontos, hogy feltétlenül a közvetlen közelében legyünk azoknak a munkáknak, amelyek a rendelet alapján - amely az EITI-ről szól - kidolgozza és finomhangolja az EITI különböző alapdokumentumait, az SZMSZ-ét, a stratégiáját, a szervezeti felépítését, a következő három évre szóló politikáját. Mert mi önmagában azzal, hogy székhelyet biztosítunk, nem tudjuk kizárólag mi ezeket a dokumentumokat megtervezni és aztán jóváhagyatni.
Nem tudom, kellőképpen kimerítő-e a válasz.
ELNÖK: Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Nagyon egyszerű tisztázó kérdést tennék fel: mikor lesz ebből intézet? Akkor így kérdezem.
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): De iure 2009. január 1-jétől. Ez van a rendeletben. Az, hogy ez mit jelent; ismerjük jól, amikor egy új szervezet jön létre, hogy van egy felépítési fázisa. Ha nagyon reálisak vagyunk, akkor azt gondolom, 2009 folyamán kell ennek az intézetnek olyan állapotba jutnia, hogy valóban érdemben kifejti a tevékenységét, és már nem önmagával foglalkozik csak.
ELNÖK: Van-e további hozzászólás? (Jelzésre.) Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Csak annyit fűznék hozzá, hogy jó nyugtázni, hogy ilyen jól állunk. Viszont az is tény, hogy a meccsnek nincs vége, tehát akkor fújják le, amikor kihirdetik az eredményt. A tapasztalatok a politikai jellegű döntéshozatali ügyekben az Unióban - legalábbis - figyelemre méltóak, tehát résen kell lennünk az utolsó percig.
A másik: rendkívül lényeges, hogyan élünk azzal a lehetőséggel, amit - hitem szerint - meg fogunk nyerni. Hiszen ez az első uniós európai intézmény, ami nálunk van, és annál sokkal lényegesebb, minthogy egy darab, hiszen ennek Magyarország szempontjából rendkívül lényeges, mondjuk így: országkép-, jövőkép-alakító hatása lehet. Nem beszélve arról a hatásáról, amiről itt csak mellesleg beszéltünk. Örülök, hogy idáig eljutottunk, és azt kívánom, jussunk túl a döntésen, és aztán tudjunk élni azzal a lehetőséggel, amit elnyerünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen a megerősítést. Valóban nagyon szorosan együttműködünk a szlovén elnökséggel ezekben a napokban, egészen a végső döntésig. Mert azt gondolom, akkor nem nő a kockázata, hogy valami váratlan történjék, hogyha nagyon szoros együttműködésben az elnökséggel próbáljuk még ezt az utolsó egy centimétert megtenni az ügyben.
Egyébként pedig mindig elmondtam, hogy tulajdonképpen az EITI megnyeréséhez vezető úton az első lépés a Frontex elvesztése volt. Úgyhogy ezek után tulajdonképpen örülök, és azt mondom, ahogy szokták mondani, ne nagyon kívánd, mert a végén meg is kapod, ez ismét működött, mert szerintem az EITI-vel sokkal jobban jártunk, mint a Frontex-szel.
ELNÖK: Alelnök úr! (Kocsi László: Köszönöm, nem.) Ha megengedi a bizottság, lenne egy kérdésem az államtitkár úrhoz. Mielőtt ezt megtenném, hadd mondjam el, hogy a mai nap legizgalmasabb kérdését Ivanics képviselő úr tette fel, és érdemes lenne ezt alaposan kielemezni, hogy azt a lengyel vétót hogyan kell értelmezni. Mert ha jól értem Ivanics képviselő úr szavait, ez jó példa a nemzeti érdekképviseletre, én meg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy ez valójában rontja a lengyel érdekérvényesítési képességet. De ezek nagyon izgalmas dolgok, amelyeket érdemes hosszabb távon megvitatnunk.
Az én kérdésem úgy hangozna - utána meg fogom indokolni a kérdést -, hogy vajon van-e tudomásunk arról, hogy a Massachusetts Institute of Technology milyen mértékben virágoztatta fel Massachusetts gazdaságát és tudományos kutatását. Azért teszem fel ezt a kérdést, mert ez a mostani technológiai intézet a Massachusetts Institute of Technology mintájára lett megalapozva, Barroso úr 2005-ben vetette fel. Mindez nem zárja ki azt, hogy persze mi Ékes képviselő úrral már 2004-ben lobbiztunk érte, ez nem érdekes, hanem kicsit aggódva hallgatom ezt a vitát.
Szerintem egy tipikus magyar hibába esünk bele, hogy keressük azt az aranybányát, amit ha megragadtunk, azzal minden gondunk megoldódik. Hogy itt ez az intézmény hogyan fogja a kkv-ket felvirágoztatni, a magyar kutatást, az egyetemeket, az agyelszívás megfordul, ide fog özönleni minden Nobel-díjas. Most kicsit karikírozom a dolgot, de ebben a vitában - és elnézést, hogy kicsit ünneprontó vagyok - abba a hibába estünk bele, hogy saját magunknak olyan hihetetlenül magasra állítjuk a lécet, hogy milyen elvárásaink vannak ezzel az intézménnyel kapcsolatban, hogy csak leverni tudjuk, akárki van kormányon, szeretném hangsúlyozni. Csak leverni tudjuk.
Az államtitkár úr óvatosan úgy fogalmazott, hogy Magyarországnak nem lesz kizárólagos joga, hogy meghatározza az SZMSZ-t meg és a többit. Ha továbbmehetek: semmivel nem lesz több jogunk hozzá, mint bármelyik más európai uniós tagországnak azért, mert a székhely Budapesten van. Ez egy európai uniós intézmény, ezek a döntések úgy fognak megszületni, mint bármely más intézménynél, Magyarország pont annyit ér, mint amennyit Magyarország ér, egy dekányival nem többet. Hogy most a szegedi vagy a debreceni egyetem? Ebben a globalizált világban, ahol e-mailen meg interneten keresztül történik gyakorlatilag minden, lehet, hogy ez valamit fog segíteni, csak hallgatom ezt, hogy vajon mit tudunk ebből kihozni, és a rettegés tölti el a szívemet - komolyan mondom -, hogy végül itt fogjuk saját magunkat ostorozni amiatt, hogy tessék, itt volt a lehetőség, és megint nem tudtunk ezzel élni.
Ezért az a kérdésem, hogy a Massachusetts Institute of Technology milyen mértékben virágoztatta Massachusetts állam kutatását és a kis- és középvállalkozásait. Nyilván érthető, hogy miért tettem fel ezt a kérdést. Kérem, kicsikét hűtsük le a saját magunk által megszabott követelményeket, amelyeket nem fogunk tudni teljesíteni.
Államtitkár úr!
EGYED GÉZA (Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Van az az angol mondás, hogy "this is not a threat, this is an opportunity", most kicsit mintha az elnök úr megfordította volna, és azt mondta volna, hogy "this is not an opportunity, this is a threat". (Közbeszólások, derültség.) Én egy kicsit másképp látom a történetet, még akkor is, amikor szimpatizálok a dolog lélektana kapcsán kifejtett gondolataival.
Nyilvánvalóan egy fecske nem csinál nyarat, ezt szögezzük le. Tehát ahhoz, hogy a magyar gazdaság olyan növekedési pályára álljon, amely alapvetően nem az alacsony hozzáadott értékű bérmunkáról szól, hanem arról, hogy valóban képesek vagyunk fenntartani a jelenlegi európai szintű jóléti rendszereinket, nyilvánvalóan csatlakoznunk kell ahhoz az európai, magas hozzáadott értékű, versenyképes gazdasági tevékenységhez, amihez, ha nem csatlakozunk, akkor nyilván - nem akarom az elmúlt időszak mondatait idézni - Európa szegényházává válunk 15 éven belül.
Ebben a tekintetben ez egy mozaikkő. Ha úgy tetszik, ez a kő a kőlevesben. De szükség van a kőlevesben a kőre, hogy utána belerakjuk a többit is, mert ez - ha úgy tetszik -, segít abban, hogy higgyünk önmagunkban, higgyünk abban, hogy itt valóban van egy kitörési pontunk. Ha elkezdünk hinni abban, hogy van egy újabb kitörési pont: az innováció, a kutatás-fejlesztés tekintetében, akkor sokkal nagyobb mértékben leszünk hajlamosak elhinni azt, hogy meg is fogjuk tudni csinálni, és teszünk érte.
Tehát ennél az intézetnél - amellett, hogy nem akarom önmagam ismételni, de az információhoz, a döntéshozatalhoz való közvetlen hozzáférés tekintetében látok Magyarország számára nagy lehetőséget - ezt a másik lélektani szempontot nem becsülném le. És nem fordítva látom. Tehát nem úgy érzem, hogy ezzel túl nagyra srófoljuk a várakozást, és aztán a végén kiderül, hogy tulajdonképpen csak egeret vajúdtak a hegyek, és nem történik semmi.
Mi újság Massachusettsben? Megmondom őszintén, nem tudom. Viszont egyet tudok: nemrég jártam az Egyesült Államokban a nyugati partvidéken, és ott volt alkalmam a Berkeley Egyetemen több vezetővel, ott több gazdaságban, pozícióban lévő emberrel, a Szilícium-völgyben pár emberrel találkozni. Az egyértelműen kiderült, hogy nem utolsó sorban azért a világ negyedik legversenyképesebb régiója a San Franciscói-öböl környéke, mert ott van egy olyan szellemi potenciál, amit a Berkeley Egyetem jelent. Hozzáteszem, az EITI nem egyenlő a Berkeley Egyetemmel, mert az EITI - ahogy megbeszéltük - egy hálózatszervező. De a hálózatszervező tevékenysége és - ha úgy tetszik - szolgáltatása lehetőség mindazon egyetemeknek és kutató szervezeteknek, akadémiának, akik itt vannak Magyarországon, alapvetően Budapesten - legyünk őszinték: Budapesten központosulva - és egy-két nagyvárosban. Ez lehetővé teszi, hogy valóban hozzáférjenek olyan európai együttműködésekhez, olyan projektekhez, amelyek segítik ezeknek az intézményeknek a gyors fejlődését.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Szerintem ebben egyetérthetünk. Csak a vita alapján vontam le ezt a következtetést, ezt a veszélyt, és örülök, az államtitkár úr említette a kőlevest és benne a követ, mert ha valamibe bele tud törni a fogunk, akkor az a kőleves, és benne a kő. (Derültség.) Tehát azt javasolom, hogy kezeljük ezt a dolgot névértéken, és ez nyilván segítséget jelenthet, csak ne ettől várjuk - hogy egy korábbi druszámat említsem - az aránytojást tojó tyúk képében nem fog tudni megjelenni az EITI, de használjuk ki a lehetőségeket. (Jelzésre.) Legény képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Nagyon rövid hozzászólásom lesz. Távol álljon tőlem, hogy az elnök úrral vitatkozzak, mert az eurokratizmusát mélyen tisztelem, de azért azt gondolom, a helyén kell kezelnünk a dolgokat. Szóval sem a hurráoptimizmus, sem a sajnospesszimizmus nem kell hogy jellemző legyen ránk, egy valós lehetőséget ki kell használni.
Értettem, amit az elnök úr mondott, de azt gondolom, ha mondjuk annyit el tudunk érni, hogy ezzel az intézettel - ha ez itt valósul meg nálunk - az innováció, a fejlesztés és a kutatás-fejlesztés szakemberei viszonylagosan sokat nálunk fognak összegyűlni, és itt érdemi munkát végeznek, akkor ez már egy valamirevaló eredmény lehet.
Köszönöm, csak ennyit akartam mondani.
ELNÖK: Abszolút egyetértünk. (Jelzésre.) Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHARD (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Csak egy rövid megjegyzés. Szeretnék gratulálni az elnök úrnak, hogy végre egy igazi ellenzéki megjegyzést hallottunk az elnöki székből. (Derültség.)
Komolyra fordítva a szót: a képviselőtársam kivette a számból a szót. Magam, mint egyetemi ember, nagyon nagy reményeket fűzök - elsősorban a debreceni kollegáim nevében - ehhez az intézethez, a szorosabb együttműködéshez. Szerintem rajtunk áll a helyzet, hogy ki tudják-e használni a vidéki egyetemek.
Látom azt, hogy micsoda harc előzte ezt meg, hiszen volt egy másik olvasata is ennek, az euro-mediterrán parlamenti közgyűlésben 2004 óta folyik a harc, hogy hol legyen az EU-Med egyetem. (Közbeszólás: Szegeden.) Sajnos Szeged vagy Debrecen, lecsúsztunk róla, mert Ljubljana beelőzött, és itt is volt egyfajta megállapodás. Mi odaálltunk Ljubljana mellé, mondván, hogy egy szorosabb együttműködést tudunk kicsikarni, és ez valóban fog élni Szegeddel és Debrecennel. Ezért gratulálok az államtitkár úrnak, az előbbi megjegyzésem meg kijött belőlem.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az államtitkár úr kíván-e reflektálni? (Jelzésre.) Nem kíván. További hozzászólás nem lévén, a vitát berekesztem. Még egyszer köszönjük az államtitkár úrnak a beszámolót, és az optimista jövő felfestését. Remélem, élni tudunk vele, csak tényleg ne emeljük túl magasra a várakozásokat.
Köszönöm szépen, viszontlátásra!
Tájékoztató a Nabucco-projekttel kapcsolatos aktualitásokról
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, a Nabucco-projekttel kapcsolatos aktualitásokra. A bizottság tagjai jól emlékeznek arra, hogy amikor Bayer Mihály urat meghallgattuk nagyköveti megbízatását megelőzően, akkor - az akkor még - nagykövetjelölt úr megígérte a bizottság számára, hogy nagyköveti megbízatásának kézhezvételét követően tárgyalások egész sorát fogja lefolytatni, és ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában kész eljönni a bizottság elé, hogy beszámoljon azokról az eseményekről, amelyek a nagykövet úr megbízását követően történtek.
A magam részéről egy ilyen nagy változást tudok regisztrálni, de ezt a nagykövet úrnak nem kell persze kommentálnia, a tegnapi napon a legnagyobb ellenzéki párt elnöke a Déli Áramlatot egy jó projektnek nevezte, ami lényeges eltérés ahhoz képest, hogy ez nem olyan régen még hazaárulás volt. De ezt nem kell kommentálni persze a nagykövet úrnak, de úgy gondolom, hogy ez egy lényeges fejlemény a Nabuccóval és az egyéb gázvezetékkel kapcsolatos politikai helyzetben.
Tudjuk, hogy a nagykövet úr nagyon sok tárgyalást folytatott időközben, úgyhogy nagyon szépen kérjük, hogy a bizottságot tájékoztassa mindarról, amit fontosnak tart. Megadom a szót.
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Szeretném megköszönni az alkalmat. Ahogy ígértem, az 5-6 héttel ezelőtti meghallgatás során is jeleztem, nekem fontos, hogy széles mandátumom van, de az is fontos, hogy ezt kitöltsem. Gondolom, ennek abszolút fontos eleme, hogy rendszeresen, igény szerint tájékoztassam a parlamentet, illetve a bizottságait, hiszen a Nabucco is egy olyan projekt, amelyet eddig is némi politikai felhang vett körül, ugyanakkor politikai támogatás nélkül nem megvalósítható. Tehát a politikai erők - a kormány és mindenki, aki tehet érte - támogatása feltétlenül szükséges ahhoz, hogy ez a rendkívül összetett projekt sikeres legyen.
Ahogy haladok előre a bemutatkozó látogatásaimmal - készítettem egy anyagot, ebben jeleztem azokat az állomáshelyeket, fővárosokat, ahol már jártam, illetve ahova készülök, ezt nem ismételném meg - úgy válik egyre egyértelműbbé, hogy ez egy meglehetősen összetett projekt. Nem volt kétségem ez iránt, de szembesülni vele azért némileg másként látszik. Úgy gondolom, néhány kérdéskör köré csoportosítanám a mondanivalómat, és aztán inkább hagynék lehetőséget kérdésekre. Úgy gondolom, talán jobb, ha így osztjuk meg a rendelkezésre álló időt.
Az első, amit szeretnék elmondani, a magyar Nabucco-nagykövet kinevezésének a fogadtatása. Itt szeretném aláhúzni, hogy mindenütt, ahol jártam - akár kormányzati, akár vállalati partnerekkel találkoztam -, a nagyköveti kinevezés fogadtatása abszolút pozitív. Úgy gondolják, hogy Magyarország ezáltal valóban segíteni akarja a Nabucco előrehaladását. Érzékelik azt is, hogy komolyan gondoljuk, hogy lökést adjunk a projektnek, és azt is megfogalmazzák, hogy kifejezetten várják, hogy a magyar Nabucco-nagykövet aktív és tevékeny legyen. A brüsszeli partnereim mind a Bizottságnál, mind a Tanácsnál és a Főtitkárságnál kifejezték azt a reményüket, mivel vélelmezhetően én valószínűleg egy kicsivel könnyebben tudok utazni, mint adott esetben a brüsszeli kötöttségek mellett egyes ottani személyiségek, hogy a forrásországok felé is aktív legyek. Tehát segítsem azt a közös munkát, ami a Nabucco számára biztosítandó gáz garantálására irányul.
Talán van egy helyzeti előnyöm, és ezt óvatosan mondom, de úgy látom, hogy a hozzám hasonló mandátumú és tevékenységi körű partnerem egyelőre nincs, tehát ez Magyarország számára mindenképpen olyan lehetőséget ad, amit - úgy gondolom - érdemes kihasználni, és ezt a szerepet hozzáadott értékén remélhetőleg meg is fogjuk tudni jeleníteni a közös munkában.
A másik, amit aláhúznék, hogy a partnereink - és ez vonatkozik Brüsszelre és a vállalati körre, az osztrák, török és más partnerekre egyaránt - osztják azt a megközelítést, azokat a feladatokat, amelyeket mi magunk a legaktuálisabbnak látunk ahhoz, hogy a Nabucco gázvezeték ügye előrehaladjon. Ezek között is a legfontosabb az, hogy minél előbb kitárgyalható és aláírható legyen a kormányközi megállapodás. Ez egy olyan jogi keretet jelentene, ami sok szempontból segítené a vállalatok közötti technikai tranzitdíjjal kapcsolatos tárgyalások eredményre juttatását, ugyanakkor mind a befektetők, mind a potenciális forrásországok és vásárlók számára nagyon erős politikai üzenet lenne, hogy a Nabucco ilyen tekintetben jól halad előre. Úgy gondolom, a forrásországok tekintetében volt egy-két jó hír, de feltétlenül az ilyenfajta javuló hozzáállás, az ilyen kedvező jelek erősítendők, és ilyen szempontból mind a közös munka, mind pedig a politikai jelzések feltétlenül fontosak.
Készülök Bakuba és Asgabatba is, és gondolkodom azon, hogy az első körös látogatásaim után a tapasztalataimat - és nem is annyira a tapasztalataimat, inkább javaslataimat - összefoglaljam. Máris látszik, hogy a nagyköveti tevékenységem valószínűleg fontos lesz ezekben az országokban, de nélkülözhetetlen lesz, hogy politikai szinteken is határozottabban, gyakrabban megjelenjünk Közép-Ázsiában, a Kaszpi-térségben ahhoz, hogy a Magyarország számára is fontos gázt ilyen módon is segítsük biztosítani.
A másik, úgy gondolom, nagyon fontos kérdés, hogy honnan lesz gáz, és erről ki mit gondol. Azt hiszem, önmagában egyértelmű az, hogy a Nabucco gázvezetékben szállítandó gáz legelső forrása Azerbajdzsán lesz. Azerbajdzsán ebből a szempontból elkötelezett, és a Shah Deniz-gázmező második fázisából remélhető valószínűleg annyi gáz, ami a vezeték beindításához elégséges.
A másik potenciális - és úgy tűnik, fokozatosan nyíló - gázforrás Türkmenisztán lehet. Türkmenisztán éppen a múlt hét elején ismételte meg még egyszer, ezúttal Piebalgs európai energiaügyi biztosnak, amit korábban Benita Ferrero-Waldnernek mondott az elnök, hogy készek - egyelőre meghatározott idő nélkül - arra, hogy évi 10 milliárd köbméter gázt szállítsanak az Európai Unióba, és ez, ha a projekt időre és megfelelően elkészül, várhatóan a Nabucco gázvezetéken keresztül lehetne szállítható.
Ezzel együtt is van két vitatott kérdés, amiben a partnerek nem feltétlenül értenek egyet. Az egyik Irán, a másik az orosz gáz. Az amerikai partnereim - és tulajdonképpen az Európai Unióban is - úgy gondolják, hogy iráni gázszállítást ma politikai okok miatt, a jelenlegi Irán körüli helyzetben nem lehet felvetni, valószínűleg akár kontraproduktív is lenne abban a tárgyalási folyamatban, amit az Unió és mások Iránnal a nukleáris kérdések kapcsán folytatnak. Ugyanakkor például a Nabucco nemzetközi konzorciumban számítanak arra, hogy előbb-utóbb iráni gáz is lehet a vezetékben, hiszen az egyik legfontosabb forrásunk Irán lehet, és Irán meg is fogalmazza azokat az ambícióit, hogy néhány éven belül talán rendezni tudja ezeket a kérdéseket, és utána szállítani is tud. Fejleszti az energiaiparát, a gáziparát is, és egyébként tervei között szerepel - úgy tudom, tervezési fázisban van - egy olyan vezeték, amely a Katarral szemben levő South Pars-mezőről hozna gázt 1800 kilométeren keresztül a török-iráni határra, és ennek a vezetéknek a felépítését jelenleg 2014-re tervezik. Tehát úgy gondolom, természetesen az irániak is gondolkodnak azon, hogy az Unióba gázt szállítsanak.
A másik ilyen az orosz gáz. Sokan úgy gondolják, hogy ez is szükségtelen, a türkmén és az azeri gáz meg fogja tölteni a vezetéket. Vannak mások, akik úgy gondolják, hogy végül is előbb-utóbb elképzelhető, hogy valamennyi orosz gáz is bekerüljön a vezetékbe. Azt gondolom, ezek ma még inkább teoretikus kérdések, és ami nagyon fontos, hogy mindenki, akivel beszélek, most az azeri és a türkmén gázra koncentrál. Azt gondolom, ilyen szempontból ez egységes üzenet: hallatlanul fontos.
A Nabucco kapcsán is vannak fejlemények. 29-én a Nabucco nemzetközi konzorcium irányító bizottsága tartott egy ülést, ezen korrigálták a projekt bekerülési költségét; a korábbi 5 millióról 7,9 milliárd euróra növelték a várható költségeket. Nekem módom volt az ülés után a konzorcium osztrák tagjával még Isztambulban beszélni, ő nekem is megerősítette, hogy a bekerülési költségeknek ez az emelése semmifajta veszélyt nem jelent a projekt megvalósíthatóságára, az általuk tervezett 2013-as kezdésre és a befektetők szempontjából is, a projekt ezáltal nem kerül rosszabb helyzetbe, adottak azok a cégek, bankok, amelyek készek a Nabucco felépítését finanszírozni.
Hogy a projekt mennyire bonyolult, azt hadd próbáljam egy olyan adattal illusztrálni, amit magam is a közelmúltban ismertem meg. Tegnap Budapesten járt a Nabucco-koordinátor egyik munkatársa, és én is találkoztam vele. Amikor arról beszélgettünk, hogy milyen sok bonyolult kérdés áll előttünk, akkor azt mondta, hogy a napokban megszámolták: ahhoz, hogy a gáz a kitermeléstől az elosztási akárhogyan eljusson a kiskereskedelmi értékesítőig, 71 cég szerződéseit, munkáját kell koordinálni. Úgy gondolom, ez önmagában sem egyszerű, ráadásul akkor, amikor egyébként érzékeny, és nemcsak gazdaságilag, hanem külpolitikailag is érzékeny áruval kereskednek.
A legfontosabb idei teendőkről szólnék néhány szót. Az egyik, amit említettem, hogy ha lehet, összehívjuk a kormányközi konferenciát, és a kormányközi megállapodás ügyét dűlőre vigyük. Itt szeretném megosztani azt a benyomásomat a tisztelt bizottsággal, hogy több helyen - Brüsszelben és jó néhány fővárosban is - tapasztaltam némi türelmetlenséget, hogy most már nagyon elhúzódik ez az egyeztetési folyamat. Többen úgy gondolják, hogy Törökország az elmúlt időszakban nem volt eléggé rugalmas a maga álláspontjában, és nagyon szeretnék, hogyha a kormányközi konferencia az év végéig eredményesen lezárulna, és a nyitott kérdések megoldódnának.
Vannak, akik úgy gondolják, ha nem sikerül, akkor el kell komolyan gondolkodni azon, hogy alternatív gázszállítási megoldásokat keressenek. Ezek között egyesek a White Streamet, amely Grúziából a Fekete-tengeren keresztül Krímbe, Ukrajnába, majd Románián keresztül hozná el Nyugat-Európa felé a gázt. Azt gondolják, hogy ez lehet egy megoldás. Mások úgy gondolják, hogy az LNG-t kell preferálni, tehát úgy gondolom, ebben nincs még egyértelmű elkötelezettség, de mindenképpen látszik, hogy elkezdődött egy bizonyos gondolkodás. Szeretném, hogyha ezt nem kellene nekünk sokáig figyelni, hanem a Nabucco a jelenlegi útvonalon a jelenlegi elképzelések szerint megvalósulna. Úgy látom, ma talán ez a legelőnyösebb Magyarország számára.
Úgy tűnik, Törökországban van némi változás a hangsúlyokban, a retorikában. Nekem megerősítették, hogy készek eljönni a kormányközi konferenciára, azon meg akarnak állapodni, készítenek saját tervezeteket ehhez. Úgy gondolom, ez pozitív lehet, de miután az európai uniós tagállamok mozgástere, az acquis-ban meghatározott jogi keretek miatt sok kérdésben korlátozott, valószínűleg Törökországnak bizonyos döntéseket meg kell hoznia, és ez politikai szintű döntést igényel, amit nem biztos, hogy könnyebbé tesz a jelenlegi belpolitikai helyzet összetettsége és érzékenysége. Az biztos, hogy mi nehezen tudjuk elképzelni a dolgot úgy, hogy Törökországon átmegy egy vezeték, és abból nem kapnak gázt. Tehát azt gondolom, ez Törökország számára emészthetetlen lenne, ezekben a kérdésekben viszont még sokfajta egyeztetésre lesz szükség.
Amit talán még nagyon fontosnak tartanék a magam részéről az eddigi benyomásaim alapján, hogy esetenként gondjaink vannak a koordinációval. Nem biztos, hogy elégségesen tudjuk, hogy mit gondol a Bizottság, nem biztos, hogy elégségesen tudjuk, hogy mit gondolnak az egyes vállalatok vagy a vállalatok együttesen, és azt sem mindig tudjuk pontosan, hogy az egyik, másik vagy harmadik kormány azon országok kormányai közül, amelyek érintettek a Nabuccóban, pontosan mit gondolnak, vagy éppen merre akarják vinni a dolgokat. Úgy gondolom, talán itt egy kicsikét az én munkám tud segíteni, legalábbis magyar oldalról mindenképpen. Mi készülünk arra, hogy elképzelhetően lesz Budapesten egy tagállami egyeztető a Bizottsággal az elkövetkező hetekben, ahol megpróbáljuk tisztázni azokat a kérdéseket, amelyek a kormányközi konferencia összehívása előtt mindenképpen tisztázandók az alapos előkészítéshez. Nagyon remélem, hogy ebben a magyar diplomácia eredményesen tud majd dolgozni.
Ezzel befejezném azt, amit gondoltam, és bármilyen kérdés lenne, szívesen válaszolok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönjük, nagykövet úr. Hölgyeim és uraim, először Firtl alelnök úr kért szót.
Hozzászólások, kérdések, észrevételek, válaszadás
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Nagykövet Úr! Először az elnök úr felvetésére, amit a V4-ek dolgában mondott, még az előző napirend tárgyalásánál, azt kell elmondani, amit Ivanics Ferenc képviselőtársam is megerősített, jómagam is azt kell hogy mondjam, hogy a V4-ek dolgában le kellene ülni. Mondom ezt azért is, mert Pozsony megye elnöke, valamikor látogatást tesz nálunk, és ő ugyanígy felvetette a V4-ben rejlő lehetőségek kérdését, függetlenül attól, hogy a lengyelek most hogyan, miként szavaznak. De ez tényleg fontos elem, ezt az elkövetkezőkben tárgyaljuk ki.
A következő a Nabucco kérdésköre. Az elnök úr említette, hogy mit mondott Orbán Viktor. Ő azt mondta valóban, hogy ez egy jó projekt lehet, de ettől még az egyoldalú függőségre azért nem ad választ. Éppen ezért örvendetes, hogy a kormányoldal ugyanazt az elvet kezdi vallani, amit a Fidesz-KDNP már kezdettől fogva jelzett, hogy a Nabuccónak bizonyosan prioritást kell élveznie az európai gázszállításokkal kapcsolatban, és ennek kapcsán különböző tárgyalások folynak. Részt veszünk ötpárti tárgyalásokon, ennek eredménye, hogy Kóka miniszter úr - illetve most már elnök úr - is nagyban a Nabucco oldalára állt.
De a nagykövet úrnak köszönöm, köszönjük azt az összefoglalót, amit egyrészt itt szóban is kiegészített, az írásos anyaga is tényleg az elmúlt időszakot teljes mértékben felöleli. Ebből fakadna néhány kérdésem is, nem tovább szaporítva a szót.
A Nabucco kérdésében a koordinátor Hága polgármestere lett, ha jól tudjuk, ön a nagyköveti beszámolójában elég jól kritizálta annak idején. Most ezzel kapcsolatban mi a helyzet?
A kormányközi megállapodást érintette, csak nem tudjuk, hogy körülbelül mikorra várható, ha erről egy gondolatot mondana.
Tegnap egy konferencián a brüsszeli irodavezető azt mondta, hogy a projekt - ön is említette már - financiálisan összeállt, csak a politikai akarat hiányzik. Mi lehet ennek a kijelentésnek az oka? Miként tudja az állam a Nabucco-projektben résztvevő cégeket befolyásolni?
Az iráni gázszállítást megfelelően körülírta, és itt is köszönöm, hogy már a nagyköveti bemutatkozáskor is azt mondta, legalábbis ön volt az első megfogalmazott más irányokat is a Nabuccóba való gázbejuttatásról. Ennek kapcsán merült fel az a kérdés - és ön akkor is említette Irakot, Egyiptomot és Iránt -, hogy valóban egyetértve azzal, hogy ez most nem időszerű, de nem megkerülhető, hogy valóban előbb-utóbb onnan gáz kerül. Felmerül az a kérdés, hogy a Déli Áramlat lesz-e előbb vagy a Nabucco. Ön szerint mi ebben jelenlegi állás, ahogy látja a dolgokat. Medvegyev a Kaukázusban volt, mennyire befolyásolja ezt a bizonyos türkmén, azerbajdzsáni gázszállítási lehetőségeket, milyen befolyások lehetnek itt, mennyire érint ezt a Nabucco-gázszállítást?
Amit most szintén köszönünk, ahogyan tényleg teljes részletességgel próbál beszámolni az eddig végzett tevékenységéről. Tudom, hogy az elnök úrnak nem igazán fog tetszeni, de mégiscsak megkérdezem, hogy mondjuk a pártokkal hasonló módon tart-e kapcsolatot, megkérdezi-e a véleményüket.
Köszönöm, ez lett volna a rövid, tőmondatos kérdéshalmaz, köszönöm.
ELNÖK: Nem tudom, milyen kép alakult ki rólam, de ez a kérdés teljesen rendben van. (Derültség.) Nagykövet úr, parancsoljon!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. Az alelnök úr jó néhány nagyon fontos kérdést tett fel.
Nem tudtam még találkozni van Aartsen úrral, de biztosíthatom a tisztelt bizottságot és a képviselő urakat, hogy ez nem rajtam múlott. Úgy gondolom, változatlanul az kell hogy a célom legyen, hogy az EU Nabucco-koordinátorával szoros munkakapcsolatot alakítsak ki. Annál is inkább, mert azt láttam Brüsszelben - de más fővárosokban is -, hogy azok az információk, benyomások, amelyeket én részben a kormányzati vagy a vállalati partnerekkel folytatott tárgyalásokon tudok összegyűjteni, és ha esetleg ezeket az ember végiggondolja, nagyon hasznosak például a brüsszeli partnereinknek is. Ugyanis ők a saját helyzetüknél fogva nem tudnak olyan sűrűn kapcsolatba kerülni ezekkel a közegekkel. Tehát hasznos, segít abban, hogy ők is helyesen lássák azt, hogy az egyes országokban vagy egyes kérdések kapcsán merre mozognak a dolgok a Nabucco ügyében.
Tehát úgy gondolom, hogy ez ebből a szempontból is nélkülözhetetlen lenne. Azt tapasztalom, hogy van Aartsen úr nagyon elfoglalt a hágai teendőivel, de nem gondolom, hogy az én személyes feladatom, vagy akár a magyar diplomácia feladata az, hogy ezt a kérdést Brüsszelben megoldja vagy megoldassa. Igyekszem úgy dolgozni, hogy ez a munkámat ne befolyásolja. Eddig kétszer voltam Brüsszelben, július elején készülök megint, és megbeszéltük Kiss Tibor nagykövet úrral, hogy akkor megpróbálunk szervezni egy találkozót Piebalgs EU-biztossal is. Azért is gondolom, hogy érdemes, mert azért ő láthatóan elég nagy figyelmet fordít a Nabuccóra. Azt, hogy a Nabuccót széles körű figyelem övezi, például az is jelzi, hogy gyakran mindenütt legalább államtitkári szinten fogadnak. Törökországban az energiaügyi miniszter, államtitkár, a külügyminiszter helyettes - ők az első helyettesek voltak -, a cégeknél a BOTAS elnök-vezérigazgatója fogadott, de gyakorlatilag ez a rend, ha úgy tetszik, mindenütt.
Tehát úgy gondolom, ez mutatja egyik oldalról az elfogadottságunkat, a másik oldalról pedig azt, hogy őket is érdekli a dolog. Azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a MOL-lal is nagyon szorosan együttműködünk. Úgy gondolom, a MOL vállalati tekintetben is próbálja menedzselni egy kicsit - jó értelemben - a magyar Nabucco-nagykövet munkáját, ezért hálás vagyok. Tehát ilyen tekintetben azt mondom, majd amikor van Aartsen úr ráér, akkor elzarándokolok hozzá, ha kell Hágába, ha kell, Brüsszelbe, ha kell, más városba.
A kormányközi konferenciát illetően a Bizottság eredeti elképzelése az volt, hogy június végére hívják össze. Úgy gondolom, ez az időpont ma már nem nagyon reális. Sajnáljuk, de valószínűleg még mindig jobb, mint előkészítetlenül összehívni egy ilyen konferenciát, és itt elsősorban az előkészítetlenséget az okozza, hogy Törökország jelezte: ők is készítenek egy kormányközi megállapodástervezetet, illetőleg ők szeretnék együtt tárgyalni a kormányközi megállapodást az úgynevezett host government agreementtel, és ezt is készítik. Tehát úgy nem érdemes a dolognak nekiállni, hogy majd esetleg egy-két nappal a találkozó előtt jönnek az új tervezetek, és legfeljebb politikai deklarációkat lehet tenni, abból van elég.
Úgy gondolom, konkrétan kell dolgozni azokon a kérdéseken, amelyek nélkül a Nabucco most már nem fog haladni, mert a jogi kereteket meg kell teremteni, a vállalatok pedig dolgozni akarnak, hogy a profitjukat előbb-utóbb kivehessék ebből a projektből. Tehát valószínűnek tartok - de ne kérjék számon, ha esetleg ősszel találkozunk, és nem így lesz - egy kora őszi kezdést. Magam tegnap a Nabucco-koordinátor munkatársával - és a tárgyalásaim során is azt fogom, és itt a magyar partnerekkel is - azt próbálom majd megbeszélni, hogy abba az irányba vigyük a dolgokat, hogy valamikor, esetleg legkésőbb szeptember közepén-végén összeüljön. Addig viszont jól készüljünk fel, ugyanis például komoly probléma lesz, hogy az európai uniós gázszabályozás, a jogi keret egyértelmű, ugyanakkor a törökországi jogi keret ezzel sok tekintetben nem harmonizál, a másik oldalról hiányos is. Tehát, hogy itt milyen jogi megoldásokat lehet találni arra, hogy megbízható garanciái legyenek mind a vásárlóknak, mind az eladóknak, mind a befektetőknek. Ehhez komoly jogászi és szakértői munkára van szükség, amihez idő kell.
A politikai akarat. Úgy gondolom, a Nabucco kapcsán nem a politikai akarat a probléma alapvetően. Az egyik probléma, és úgy gondolom - ezt a török partnereim nem nehezményezhetik - valóban az, hogy Törökországnak ezekben a számára súlyos kérdésekben, abban kell állást foglalni, hogy elmegy-e az európai uniós gázszabályozás felé, amiben valószínűleg lesznek áldozatai. A másik oldalról, hogy a Nabuccót hogyan közelíti meg, hiszen Törökország ma abban a helyzetben van, hogy a 2020-ra várt gázmennyiségből még 20 milliárd dollár nincs lekötve hosszú távú szerződésekkel. Tehát amit fel kell használni, neki biztosítania kell. Ragaszkodna ahhoz, hogy a Nabuccból is kapjon gázt, illetőleg a tranzitszerepén keresztül Törökország ellátásbiztonsága feltétlenül javuljon.
Ezeket a kérdéseket valószínűleg még mi sem tudjuk, tehát az európai oldal sem tudja teljes mértékben megválaszolni, tehát e nélkül is nehéz a megállapodás. Arról nem beszélve, hogy tapasztalataim szerint az elég bonyolult törökországi belpolitikai helyzet sem biztos, hogy kedvez ilyen fajsúlyú és hosszú távra szóló energiapolitikai döntéseknek. Ezzel együtt is, valaki előbb-utóbb dűlőre fogja vinni a dolgot, én azt szeretném, ha nem abba az irányba mennének el - és elsősorban vállalati körben látom azt, hogy dűlőre akarják vinni -, hogy akkor keresünk más megoldást. Ugyanis ahogy a képviselő úr a másik kérdésében említette a Medvegyev-látogatás kapcsán, rendkívül erős harc folyik azért, hogy mindenki most kösse le magának a forrásokat és a lehetséges szállításokat. Az, aki most lemarad, valószínűleg nehezebben fog tudni a későbbiekben forrásokhoz jutni, vagy csak rosszabb feltételekkel. Tehát az óra ketyeg, és itt van egy bizonyos időbeli limit - gondolom én. Hogy mennyi, azt nem fogalmazta meg még senki, de előbb-utóbb lesz egy időbeli limit, amit nekünk is figyelembe kell venni.
Amikor arról beszéltem, hogy vannak kedvező fejlemények, akkor arra gondoltam, hogy egyrészt nagyon kedvező, hogy a türkmén fél most már másodszorra is megerősítette - és nagyon magas szinten: az elnök szintjén, egy európai biztosnak és egy másik európai biztosnak -, hogy ők készek szállítani. Ez nem holnap lesz, és gondolom, nem 2009-ben, de a Nabucco sem 2009-ben tudja megkezdeni a működését. Tehát úgy gondolom, itt van egy kedvező elmozdulás, de azért sokat kell dolgoznunk - az európai külpolitikának és az európai kormányoknak -, hogy ez valóban realizálható legyen.
Többen megerősítették, hogy a nyugat-iraki-szíriai határ környékén levő Akkasz-mezőből 3-5 milliárd köbméter gázt kaphatunk. Itt annyiból kedvezőbb a helyzet, hogy ez egy szunniták által lakott terület, és jobb a biztonsági helyzet, tehát vélelmezhetően ennek van realitása. Ráadásul a pánarab gázvezeték a jövő év végére kész lesz, ez eljön Egyiptomtól Törökországig, és erre az Akkasz-mezőről lehet csatlakozni. Úgy gondolom, ez inkább a jövő évtized elején-közepén léphet be, de ez is egy potenciális forrás, és Egyiptom 2 milliárd köbmétert ígér, ugyancsak a pánarab gázvezetéken keresztül a Nabuccóba. Ezek ígéretek, amelyek nincsenek szerződésekkel lefedve, de úgy gondolom, a politikai momentum benne van a dologban, és ez mindenképpen egyfajta óvatos optimizmusra ad okot azzal kapcsolatban, hogy nem kizárt a Nabucco számára szükséges 25,5-31 milliárd köbméterig gáz biztosítása.
Nekem a mandátumom nem szól a Déli Áramlatra. Megmondom őszintén, ennek örülök egyébként, mert ezáltal könnyebbé válik a feladatom. Nem is szívesen foglalnék állást ebben a kérdésben, miután az én informáltságom valószínűleg nem éri el a kívánatos szintet, de egy dolgot talán elmondhatnék. Úgy gondolom, hogy a Déli Áramlat is egy gázvezeték, aminek a megépítése pont olyan bonyolult, mint a Nabuccóé, pont azokat az európai jogszabályokat kell betartania. Tehát az a tény, hogy tudomásom szerint a magyar-orosz kormányközi megállapodásban megemlített közös vállalat - amely a magyarországi szegmenség építené meg ennek a vezetéknek - magyarországi bejegyzésű, eleve indukálja azt, hogy ugyanannak a transzparenciának kell megfelelnie, aminek a Nabuccónak is meg kell felelnie. Tehát a magam részéről - és vállalom a felelősséget, hogy ezt ismerem kellően - nem látom azt a fajta veszélyt, hogy ezt a részt ne lehetne transzparensen megcsinálni. Az más kérdés, hogy sokan vitatják, lesz-e a Déli Áramlatban elég gáz, mennyi lesz ebből az átirányított gáz, van-e ebben új gáz.
Azt gondolom, Magyarországnak a diverzifikáció alapvető kérdés. Ha a Déli Áramlat megvalósul, akkor egy lépéssel közelebb vagyunk a diverzifikációhoz, mert nem egy csövön jön Magyarországra a gáz, hanem jöhet kettőn. Ha a Nabucco megvalósul, akkor természetesen sokkal kívánatosabb diverzifikációt tudunk megvalósítani, mert nemcsak a csővezetékekből lesz több, hanem a forrásokból is, de valószínűnek tartom, hogy részben az élet, részben pedig a vállalatok döntései fogják meghatározni, hogy pontosan melyik vezeték mikor, milyen útvonalon, milyen költségekkel és milyen feltételek mellett épül meg.
Amit a tárgyalásaim során tapasztaltam, egyértelműen azt mutatja, hogy az Unióban nagyon korrekten viszonyulnak minden gázvezetékhez, ez az Északi Áramlatra is vonatkozik: Európának kell gáz. Még ez a három vezeték sem képes lefedni azt a gázigényt, ami 2020-ra várhatóan akkor jelentkezik, ha a zöldenergiák, az energiatakarékossággal kapcsolatos programjaink sikeresek. Ha ezek kevésbé lesznek sikeresek, akkor még nagyobb lesz a gázenergia iránti igény, és 2030-ra még több gázenergiára lesz szükség. Tehát úgy gondolom, a vezetékekre szükség van, a többit pedig meghagynám részben azoknak a szakembereknek és befektetőknek, akik ezekben a kérdésekben végül is a saját pénzüket kockára teszik.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Köszönöm a választ. Végül is, a nagyköveti kinevezése is azt igazolta, hogy valóban az ellenzék elképzelése, hogy a diverzifikációnak megfelelő helyről, más területekről is jöjjön gáz, tehát nincs ellentmondás köztünk. Az a lényeg, hogy valóban, a függőség bármilyen mértékben, lehetőség szerint csökkenjen. Ha csökkenni tud, akkor abban egyetértünk, hiszen az Európai Uniónak is ez az alapvető érdeke. Nem véletlenül a Nabucco irányában indultak el.
Még egyszer köszönöm, hogy ön többször - és nem először - mondja el, hogy van irány, mert ennél az asztalnál voltak olyanok, akik nem láttak más irányt, csak az orosz piac lehetőségét, hogy onnan fogjuk ellátni Európát gázzal. Ezért most már többedszer elhangzik, és látható, hogy bizony máshonnan is meg lehet tölteni a Nabucco gázvezeték. Úgyhogy köszönöm a válaszokat.
ELNÖK: Gál J. Zoltán képviselő úr!
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Nagykövet Úr! Talán nem is tudja, hogy mindössze két hónapja micsoda fejlődést idézett elő, hogy most az ön kinevezése vagy az azóta eltelt idő, azt ki tudja, de mindenesetre úgy látom, pusztán azáltal, hogy - önnek is köszönhetően - tisztábban látnak a magyar politikai szereplői ezen a bonyolult piacon, óriási változások történnek. Mert az ellenzék vezetője nemcsak a nyilvános programjában tegnap, hanem a nem nyilvános, kiszivárogtatottban is egy új megközelítést vázolt politológus hallgatóknak az orosz-magyar viszony tekintetében.
Ez nyilván azért van, mert az indulatok meg a hatalmi ösztönök helyett, hogyha az ész és értelem szabályai szerint vitatkozunk az energiakérdésekről, akkor bizony ilyen összetett megközelítés indokolt. Például a diverzifikáció ügyében is, nevezetesen diverzifikálni kell, méghozzá kétféle értelemben. Mindig ezt mondtuk. Egyrészt a források tekintetében, lásd: Nabucco, ez erre egy megoldás, másrészt az útvonal tekintetében, lásd: Déli Áramlat, és ha prioritásrendet állítunk fel, akkor szerintem ennél az asztalnál, azt hiszem érdemes leszögezni, hogy prioritása mégiscsak annak van, hogy hosszú távon legyen elegendő mennyiségű, megfelelő áron ideérkező gáz Magyarországon. Erre keresi a megoldásokat a kormány, és most már úgy látom, az ellenzék is együtt, és azt hiszem, ebben a nagykövet úr elmúlt kéthónapos tevékenysége érdemi hozzájárulás.
Azzal együtt is, hogy amit most hallottunk a nagykövet úrtól, abban azért maga is elismerte, több a nyitott kérdés, mint a lezárt, és azért olyan nagyon nem ünnepelném meg - éppen a hallottak alapján is - azt, hogy akkor most itt a források tekintetében eldőlt a diverzifikáció. Ezzel együtt ezt a munkát folytatni kell, és ahogy a nagykövet úr is mondta, az ehhez szükséges politikai támogatást meg kell adni, ez a kormány részéről meg is fog történni, ezt szolgálja a miniszterelnök úr napirenden lévő, és ha jól tudom, a következő hónapokban esedékes, a Kaszpi-térségben teendő látogatása, aminek a nagykövet úr tárgyalásai jó előkészítését jelenthetik.
Ezzel együtt azt hiszem, hogy a magyar kormány és egy még oly tapasztalt magyar nagykövet sem veheti át azt a fajta politikai támogatást, ami az Európai Unió részéről kellene hogy ebben az ügyben megnyilvánuljon, és az ön szóban és írásban tett beszámolója alapján is aggasztónak tartom, hogy az Európai Unió ez ügyben kinevezett koordinátorának tevékenysége - hogy úgy mondjam - felvet némi kérdéseket. Úgyhogy talán nemcsak a magyar kinevezett nagykövetet kellene beszámoltatni a magyar bizottságban, hanem érdemben felvetném, hogy az érintett országokkal közösen talán ideje lenne megkérdezni a koordinátor urat is, hogy legyen kedves beszámolni az elmúlt hónapok tevékenységéről. Nyilván, hogyha ez a borzalmas leterheltség, ami egy hágai polgármesterséggel jár, megakadályozza őt abban, hogy ebben a még oly fontos projektben is érdemi hozzájárulást tegyen, akkor ez egy kérdés: javasolom a magyar politika napirendjén lévő összeférhetetlenségi problémák megvitatását ez ügyben is.
Azt gondolom tehát - félretéve minden tréfát -, hogy kell legyen diplomáciai lépéssor a tekintetben, hogy az Európai Unió legyen kedves ezt ténylegesen komolyan venni, és megfelelő hozzájárulást tenni. Ezt egyetlen tagország sem veheti át tőlük, és nyilván a biztos úr megteszi a magáét, de szükséges egy főállású ember is, aki ezzel az üggyel foglalkozik. Úgyhogy azt hiszem, ezek a lépések nem megspórolhatók, és ebben a magyar diplomácia is kezdeményező szerepet kell hogy játsszon.
Ugyanakkor lenne néhány kérdésem is e tekintetben. Amit a nagykövet úr említett az azeri Shah Deniz-mező kitermelésére vonatkozó elképzelésekről, ott a technológiai felkészültség ügyében van-e valamilyen képe a nagykövet úrnak? Tehát szükségesek-e azeri vagy más részről újabb beruházások a tekintetben, hogy a várható mennyiséget ki tudják termelni, vagy pedig ez egy, az adott technológiai felkészültségre alapozott ígéret és lehetőség?
A másik: a nagykövet úr is említette, hogy a finanszírozásban beállt némi változás. Amennyire jól tudom, ez a megnövekedett finanszírozási igény összefüggésben van a világban az olajárak terén kialakult helyzettel is, aminek azért sokan sokféle magyarázatát adják, de azt hiszem, kevesen vannak, akik a végét látják ennek. Lehet-e számítani arra, hogy ez ügyben újabb változások történnek? Vagyis, hogy nem független az olajárak alakulásától, tovább drágul a projekt kivitelezése. Okoz-e ez gondot az abban résztvevő vállalatoknak, különös tekintettel a magyar szereplőre?
Köszönöm szépen az eddig végzett munkát és a beszámolót is. Nyilván kell, hogy még ilyen bizottsági keretek között is találkozzunk, és minél többet tudunk a részletekről, annál nagyobb esélye van annak, hogy a politika is visszatér ez ügyben az ész és értelem szabályai közé. Ha mást nem, de ezt eléri a nagykövet úr, akkor azt hiszem, lesz mit mesélni az unokáinak, joggal. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. Legfeljebb lesz, mert még nincsenek. De azért remélem, hogy nemcsak ezt lesz módom elmesélni az unokáimnak.
Tulajdonképpen két kérdést kaptam, a többihez nem fűznék kommentárt. Az egyik a Shah Deniz, és én nem csak a Shah Deniz-mezőt tartanám ebből a szempontból fontosnak, hanem Türkmenisztánt. Shah Denizt egy több cégből álló konzorcium fejleszti, ezek közül a két legfontosabb a BP és a StatoilHydro nevű norvég vállalat. A második szakasz fejlesztése folyik, és 2013 környékére, végére ígérnek abból nagyobb mennyiségű gázt. Ez az, amit egyelőre mondanak, de sok tényező van, és hadd utaljak egyre: a BP most némi nehézséggel küszködik Oroszországban.
Tehát azt gondolom, minden szereplő a saját érdekei szerint játszik, ezért is sok a nyitott kérdés, de ebben nem látok katasztrófát. Ha megnézzük az Északi Áramlatot, annak rövidebb a története, mint a Nabuccónak, eddig háromszor emelték a várható bekerülési költséget. Most már többször módosították a tengeri útvonalat, mert bizonyos partnerek kifogásolják részben a környezetvédelmi, részben a geográfiai vagy geológiai adottságok, részben más okok miatt a tervezett útvonalat.
Úgy gondolom, minden ilyen nagyon sok milliárdos, nagyon sok szereplős projekt önmagától bonyolult, és az utolsó pillanatig - még utána is - lesznek problémák, a kérdés az, hogy ezeket meg tudjuk-e oldani. Véleményem szerint fokozatosan meg lehet oldani, hogyha kellően erős az elszántság és az akarat. Ahol a befektetéshez, a gáz biztosításához valószínűleg szükség lesz arra, hogy az európai cégek többet tegyenek, mint amit eddig tudtak, ez Türkmenisztán. A szakértőktől azt hallom, hogy Türkmenisztánban minimum évi ötmilliárdos beruházási összeg kellene ahhoz, hogy a gáztermelés olyan mértékben fejlődjön - vagy fejleszthető legyen -, hogy az európai igényeket is jobban ki lehessen szolgálni. (Közbeszólás: Euró?) Nekem dollárt mondtak, de végül is mindenképpen sok. De ahhoz, hogy még nagyobb ütemben lehessen fejleszteni, és adott esetben mások növekvő igényeit is ki tudja szolgálni Türkmenisztán, évi 10 milliárdról beszélnek. Tehát jelentős pénzekre van szükség, és úgy gondolom, Türkmenisztánban szükség van a nagyon óvatos nyitás tapintatos segítésére, és e nyitás fennmaradására is, és ez is egy összetett diplomáciai és külpolitikai feladat lesz.
Ami a Nabucco esetleges költségeit illeti, úgy tudom, ezt véglegesnek tekintik. Arra számolnak, hogy lényegében nem is annyira az olaj - az is -, hanem elsősorban az acél árának a növekedése határozza meg. (Közbeszólás: Az olaj is.) Összefügg vele, de sok minden más is azért, a szállítási költségektől kezdve sok minden emelkedik. Azzal számolnak, hogy nem fog már tovább emelkedni a költség. De azt gondolom, ez sem alapvetően probléma. Ugyanis egy ilyen vezetéket 40-50-60 évre terveznek, és irdatlan értékű árut szállítanak rajta az alatt a 40-60 év alatt. Tehát, mondjuk az ezer köbméterre eső beruházási költség 60 év alatt annyira elenyésző, hogy szinte nincs az a pénz, amit - ha van gáz, amit el kell szállítani, és van rá vevő - ebbe bele ne tegyenek annak érdekében, hogy a vállalatok ezt meg tudják csinálni, és a maguk profitját kivegyék belőle.
ELNÖK: Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Azt hiszem, a politikai részét a dolognak annyival lezárhatjuk, hogy a doktrinerség semmilyen alapon nem célszerű. Magyarországnak egy érdeke van, az elszaladt gázfogyasztásához szükséges gázmennyiséget a lehető legtöbb forrásból, a lehető legalacsonyabb áron, hosszú távon tudja biztosítani. Azt hiszem, a földrajzi ismereteink azt mondják, hogy a norvég gázmezőktől egyelőre nem számíthatunk más megoldásra, így aztán ma függünk az oroszországi forrásoktól. Azoknak a csővezetékeknek a kiépítése, amelyek az ukrajnai bizonytalanságot kezelik, már jótékonyak számunkra - ha jól sejtem -, ha pedig ez a Nabuccóval még oldható, akkor a dolog még inkább szerencséssé válhat.
Amit a nagykövet úr elmondott, abból világosan láthatjuk, hogy van egy előrelépés, viszont jól látható, hogy a részletek - ahogy közeledik a kép - egyre bonyolultabbakká fognak válni. Részemre tehát az az üzenet, hogy nekünk mindent meg kell tenni, hogy a Nabuccót a lehető leggyorsabban működőképessé segítsük tenni a magunk eszközeivel. Ugyanakkor minden más létező forráshoz - és a forrásokból idevezető gázvezetékekhez - maximálisan próbáljunk kapcsolódni és előrelépni.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ezzel az értékeléssel úgy egészében egyet tud-e érteni. Illetve, amennyiben van csúszás hosszabb távon, mivel jól látható, hogy Oroszország részéről azért folyik egy apró játék ebben az ügyben, Medvegyev belépésével ez a dolog valószínűleg még cizelláltabbá fog válni. Ön, aki elég sokat dolgozott Kínában, mennyire tartja reális esélynek azt az orosz megközelítést, hogy ők bizony a forrásaikat valóban diverzifikáltan akarják exportálni, és mondjuk, az ázsiai piacokat - konkrétan a rendkívül dinamikusan növekvő kínai felhasználást - egyre erőteljesebben megpróbálják bevenni? Már csak azért is, hogy az ár- és egyéb pozícióikat a kétfelé menő csővezetékekkel valóban hatékonyan tudják alakítani.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Köszönöm szépen. Természetesen egyetértek azzal, hogy azt gondolom, mindenkinek - állampolgárnak, vezetőnek, politikusnak, pártnak, kormánynak - az az érdeke, hogy minél olcsóbban és minél garantáltabban tudja ellátni az ország lakosságát gázzal. Hiszen azért nálunk már így is magas a gázár. Legalábbis az én anyukám panaszkodik. Tehát vélelmezem, hogy az ő nyugdíjához képest már magas a gáz, és ahogy olvasom az újságban, csak magasabb lesz, meg látom a tendenciákat. Tehát az, hogy olcsó gáz legyen, garantáltan, abszolút racionális, úgy gondolom, ebben nincs is vita.
A kérdés az, hogy lehet-e, és mit tudunk ezért tenni. Hogy lehet-e, az nem biztos, mert mindenki sokkal inkább további áremelkedésre számít az energiapiacon, semmint az árak jelentős csökkenésére, de hogy ennek a garanciáit - hogy legyen gáz, hogy ne legyenek problémáink - biztosítsuk, azért lehet tenni, és úgy gondolom, hogy dolgozunk is ennek érdekében. Én legalábbis arra törekszem, hogy a magam részéről a legmagasabb szakmai és emberi színvonalon végezzem ezt a munkát, a legkorrektebb, legtranszparensebb módon. Nemcsak Magyarországon, a különböző partnereink, a nemzetközi partnereink felé ez adja a hitelképességét annak, amit végez az ember.
Ami az Oroszországot és Kínát, illetve a diverzifikáltságot illeti, úgy gondolom, ez nagyon nehéz és összetett kérdés. Oroszország természetesen tudatában van annak, hogy a földgáz világkészleteinek közel fele Oroszországban van - vagy lesz, ha majd mindent feltárnak -, és ez meghatározó szereplővé teszi a nemzetközi gázpiacon. Tehát azon vitatkozni, hogy Oroszországból vegyünk-e gázt, vagy mennyit vegyünk, úgy gondolom, nem érdemes, hiszen az Európai Unióban is megbékéltek azzal, hogy 2030-ra az importált földgáz 50 százalékát Oroszországból fogják az uniós tagállamok vásárolni. Az viszont fontos, hogy éppen az energiabiztonságunk szempontjából minden olyan lehetséges területtel, ahonnan szállíthatnak hozzánk földgázt - és a Kaszpi-, közel-keleti térség kifejezetten ilyen -, legyen vezetékes vagy másfajta összeköttetésünk, ez nagyon fontos.
Oroszország gázmezői több helyen vannak, lényegében mondhatnám, hogy három fő területet lehet megnevezni, ez nem teljesen korrekt, de súlyát, értékét tekintve igen. Az egyik kelet-szibériai Kovitka-mező, a másik a nyugat-szibériai mezők különböző részei, beleértve a Szahalin II.-t, amit most készülnek majd fejleszteni az északi sarkkörtől északra, illetve annak környékén, és van az úgynevezett Stokmanszkoje, amely a Barents-tengerben van, körülbelül 500 mérföldre a szárazföldtől. Azért itt jelentős gázkészleteket várnak. Egyelőre az a helyzet, hogy a kelet-szibériai mezők fejlesztésében nem voltak jelentősebb eredmények, ott az meglehetősen lassan halad. Az összes többi mezőről mindeddig a tervek szerint is a vezetékek nyugatra mennének. Tehát Oroszország alapvetően egyelőre - a saját gázellátásnak biztosítása mellett - vagy Nyugat-Európa gázellátását célozza meg, illetve LNG-ben gondolkodik majd a Stokmanról, amit aztán persze szabadon árulhat Amerikától kezdve más fogyasztóknak is. De azt hiszem, ezek még nincsenek abban a stádiumban, amikor a megvalósulásuk idejéről, esélyeiről biztosan lehetne beszélni. Az biztos, hogy a Stokmanszkoje fejlesztése is késik ahhoz képest, mint ahogy tervezték, tehát valószínűleg nem lesz a jövő év közepére onnan gáz.
Kínának irdatlanul szüksége van gázra, hiszen nagyon gyorsan növekszik a felhasználás, akkor is, hogyha a világ fogyasztásából ma még azt hiszem 10 százalék alatt van a kínai, és 2025 környékén is csak tízegynéhány százalék lesz, de nekem egyszer egy kínai partnerem azt mondta: lehet, hogy Kína önmagában az egy főre jutó GDP-jét tekintve még alacsony számokat mutat, de ha ezt 1,3 milliárddal megszorozzuk... Nos, lehet, hogy az egy főre jutó gázfogyasztás Kínában nagyon alacsony, de ha ezt 1,3 milliárddal megszorozzuk, akkor mindjárt egészen másként néz ki a dolog. Azt gondolom, egyértelmű, hogy Kínának vannak, lesznek növekvő igényei, amit ki fog elégíttetni. Az kérdés, hogy hogyan. Úgy gondolom, nem feltétlenül csak gázzal. A kínaiak nagyon intenzíven dolgoznak azon, hogy a szénfelhasználása az elektromos áram termelésére felgyorsuljon. Itt inkább az a kérdés, hogy tudnak-e karbontakarékos, karbonbarát technológiákat igénybe venni, hogy Kína - amely így is az egyik legnagyobb kibocsátó, 20 éven belül Kína, India, Oroszország és az Egyesült Államok lesznek a világ négy legnagyobb szén-dioxid-kibocsátói - hogyan, milyen módon tudja éppenséggel a klímaváltozással kapcsolatos elvárásokat teljesíteni.
A kérdés a kínaiak esetében úgy is fennáll, hogy tudnak-e a kínaiak - és itt visszatérek édesanyám példájához, aki már drágállja a gázt - tudnak-e európai árat fizetni a gázért. Ugyanis senki nem fog nekik 100 dollárért gázt szállítani, amit nagyjából ők most fizetnek - azt hiszem, valamilyen közép-ázsiai házért -, legalábbis a legutolsó szerződéseik egy-két évvel ezelőtt ilyen árról szóltak. Ennyi pénzért nem fognak szállítani, mert akkor elszállítják Európába, ahol 250 eurót fizetnek most már körülbelül ezer köbméter gázért. Tehát egészen másként néz ki vállalati és befektetői dimenzióból, így nem tudok válaszolni arra, hogy Kína mikor lesz képes gazdaságilag, és mikor lesz hajlandó politikailag ezt az árat megfizetni. Azt vélelmezem, hogy a kínai jövedelmi viszonyok mellett az ilyen árakat nagyon erősen dotálni kellene a kisfogyasztók oldaláról, és nem tudom, hogy ezt mai a kínai gazdaságpolitika fel tudja-e vállalni, és a nagyon gyorsan gazdagodó Kína mellett adott esetben meg tudja-e fizetni. Tehát ott is jó néhány kérdőjel van, de azt gondolom, ha a gázpiac bármely részét nézzük, csak kérdőjeleket találunk, választ kevesebbet, de majd jönnek azok is.
ELNÖK: képviselő úr! (Veress József: Köszönöm.) Ha megengedik, hadd szóljak én is hozzá a vitához, és kérdésem is van a nagykövet úrhoz. Hadd kezdjem azzal, hogy miben nem értünk egyet. Egyébként már régóta tudjuk, legfeljebb megtaláltuk a módját annak, hogy vitákat folytassunk.
Ami a legrosszabb Magyarország számára, hogy egy forrásból, egy vezetéken jön a gáz, és most nemcsak arról van szó, hogy milyen politikai döntések születhetnek, hanem a terrorizmus általi fenyegetettségről. Nyilván, ha egy csővezeték van, ha ott bármi probléma bekövetkezik, nincs rá alternatíva. Ennél csak egy fokkal jobb, ha egy forrásból két vezeték jön, hiszen a technikai biztonsága nagyobb, de Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy a szerződések lejártakor az új szerződésben versenyeztesse az arabokat, és akkor Bayer Mihály nagykövet úr mamája nem jár jól, és ez probléma, ebben valóban egyetértünk. Tehát a cél az lenne, hogy nemcsak a technikai források, a csővezetékek, hanem az eladók száma is nagyobb legyen, mint egy, sőt ha több mint kettő, akkor még jobb a dolog.
Ebben az összefüggésben lehetett bírálni a Déli Áramlatot, az volt a probléma, hogy a Déli Áramlat megépítésére volt akarat, volt pénz, míg az ehhez képest alternatívára nem volt. Magyarország dönthetett volna úgy, hogy nem száll be a Déli Áramlatba, ez esetben a Déli Áramlat Magyarország megkerülésével épült volna meg, nem hiszem, hogy ez bárkinek az érdeke lett volna. Ezért aztán ebben a helyzetben Magyarország ebbe beleszállt, ez helyes dolog, és az is helyes, hogy továbbra is mindent megpróbál a maga lehetőségeihez képest, hogy a Nabucco megépüljön, de ezt nem Magyarország fogja eldönteni. Alapvetően úgy hallom, hogy az esetek túlnyomó többségében egy gázvezeték építésébe a pénzt az teszi bele, aki a gázt is beleteszi, és itt még vannak bizonytalanságok.
Az első kérdésem az, hogy van-e megbízható információ a tekintetben, hogy Azerbajdzsán részére a Kaszpi-tenger alatt azeri területen mekkorák a gázkészletek. Ezt azért kérdezem, mert ebben teljesen ki vagyunk szolgáltatva a különböző szakértői véleményeknek. Hallottam olyat a Nabucco-ellenesektől, hogy nagyon kevés, hallottam olyat a Nabucco-pártiaktól, hogy rengeteg, és magam ezt nem tudom eldönteni. Természetesen nem is kell nekem eldönteni, de ez nagymértékben befolyásolhatja ennek a projektnek a megvalósíthatóságát, mégpedig Irán és Türkmenisztán miatt. Bekértem a térképet, és engedtessék meg, hogy ezt felmutassam. (Felmutatja a térképet.) Itt van Türkmenisztán, és az most nem érdekes, hogy Kirgizisztán is határos vele; északról Kazahsztán határolja, délről pedig Irán. Kazahsztánon túl Oroszország van, tehát arrafelé gondolom, nem fog tudni csővezetéket építeni, délre Iránon keresztül tudna, ha Irán nem lenne probléma - mint tudjuk, Irán egy probléma -, marad a Kaszpi-tenger. Ha jól tudom, nagyon komoly jogi viták folynak arról, hogy a Kaszpi-tengeren lehetséges-e orosz hozzájárulás nélkül gázvezetéket építeni. Az oroszok - mint tudjuk - meglehetősen jó érdekérvényesítő kapacitással rendelkeznek, hogy ezt megakadályozzák. Tehát ma hatalmas mennyiségű türkmén gáz van, az kérdés, hogyan fog onnan az kijönni. Ebben a pillanatban ezt nem látom.
Iránban talán még nagyobbak a gázkapacitások, de a politikai problémák ismertek. Talán még egy nyílt ülés keretében is meg tudom fogalmazni, hogy Oroszországnak is érdeke, hogy Irán, mint bizonytalansági probléma fennmaradjon, mert ez nyilvánvalóan késlelteti a Nabucco-projektet.
Tehát ezt a három kérdést tenném fel egy csomagban. Egyrészt mennyit tudunk az azeriről, másrészt a türkmén gázról, ha van? Amúgy Putyin látogatása után az optimizmus azzal kapcsolatban, hogy Európa hogyan tud a türkmén gázhoz hozzájutni, ha jól emlékszem, jelentősen csökkent - talán nem véletlenül -, de ha mégis sikerülne ezt a tendenciát megfordítani, akkor vajon az a gáz hogyan fog kijönni?
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Egyre egyszerűbb kérdéseket kapok. (Derültség.) Azt tudom mondani, hogy én sem tudom, hogy mennyi gáz van Azerbajdzsánban. Azt is hozzá tudom tenni, hogy igyekeztem azért elég tisztességesen beolvasni magam a gázügyekbe. Nem láttam két olyan anyagot - ha csak nem idéztek valakit -, amelyben azonos lenne az adat bármire vonatkozóan. (Derültség.) Ez szólhat Európa várható gázigényéről, szólhat a vezetékekkel kapcsolatos költségekről, szólhat egyik vagy másik ország potenciális gázmennyiségéről.
Úgy gondolom, ennek több oka van. Egyrészt az, hogy mindenki ködösít egy kicsit, mert a titkait azért ebben a világban nagy pénzért tudja megtartani magának. Tehát aki jól taktikázik, az feltehetően jobban jár a végén, és itt nagyon nagy pénzekről van szó. A másik, hogy ezeknek az országoknak a jelentős része még nem teljesen megkutatott, illetve Irak nagyon kevéssé megkutatott. Tehát vélelmezik, hogy mennyi, Irakról éppen most láttam egy adatot: most 3,1 trillió köbméter gázról van szó, ez őrülten sok, ez 3,1 ezer milliárd, szóval ez valami nagyon sok. (Elnök: Ezt senki nem érti.) Én se mindig. (Derültség.) A másik viszont, hogyha azt veszik, hogy körülbelül mennyi lehet, akkor ennek több mint kétszerese.
Tehát ezek nagyon sok évre szólnak, és amit a szakemberek mondanak, hogy nem az a kérdés, hogy mennyi van, hanem mindenfajta indikáció szerint elég energia van a Földön, és ez hosszú időre elég. Tehát nem attól kell félni, hogy elfogy, hanem azt kell megoldani, hogy ennek az elérhetővé tétele megoldható legyen. Ehhez kellenek a megfelelő mennyiségű befektetések - időre -, és inkább a kérdés az, hogy lesz-e elég pénz arra, hogy mindazt az energiabefektetést megvalósítsák a világon, amire szükség lesz, részben a növekvő energiafogyasztás ellátásához. Sokan azt mondják, hogy inkább ott van gátja az energiafogyasztás növekedésének, hogy nem fogja tudni befektetéssel kiszolgálni a világ, a másik oldalról a fogyasztás növekedésének a tempóját nem tudják a befektetések követni. Tehát a megvalósíthatóság szempontjából nem lesz elég a szakember, az acélvezeték, sok minden, ami ehhez szükséges. Ezért is nagyon fontos, hogy komplex energiapolitikát próbáljon minden kormány vinni, ahol a fogyasztásnövekedés, az ellátásbiztonság megteremtése együtt jár a különböző alternatív források, a takarékos technológiák, az energiahatékonyság növelésével.
Tehát úgy gondolom - bízva a hozzáértő szakértők által összeállított mindenfajta anyagokban - nem attól kell tartanunk, hogy nem lesz elég gáz. Itt is az a kérdés, hogy a Shah Deniz mikor és mennyit tud szállítani. Azt mondják, hogy várhatóan 2013 végére messze többet fog tudni szállítani, mint ami az 8 milliárd köbméter, amivel a vezetéket eredetileg el akarták indítani. Tehát a szakértők optimistán állnak hozzá ehhez. Hogy technikailag 2013-ban a Shah Deniz lesz-e abban az állapotban, ezt nem tudom megmondani. Ilyen ígéretekről hallottam, bízunk benne, hogy ezek az ígéretek beválthatók és teljesíthetők lesznek.
Úgy gondolom, Türkmenisztán kérdése tényleg bonyolult kérdés. Egyrészt Oroszországnak Türkmenisztánnal is van egy szerződése, ennek alapján Türkmenisztán évente 50 milliárd köbmétert Oroszországnak ad át. Ez a gáz szükséges ahhoz, hogy Oroszország tudja teljesíteni a nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeit, hiszen Oroszország gáztermelése lényegében stagnál, vagy alig-alig változik, és Oroszországban is nagyon jelentős befektetések kellenek ahhoz mind a downstreamben, mind pedig a vezetékes hálózatban, hogy a vállalt kötelezettségeit teljesíteni tudja.
Oroszországnak van még egy nagyon súlyos problémája, hogy rendkívül alacsony az energiahatékonyság az országon belül. Tehát a felhasználás rendkívül nagy, és nagyon rossz, a másik probléma pedig, ami úgy gondolom, Oroszországot szintén sújtja, és ez számukra is belpolitikai gondot fog okozni, hogy nagyon alacsony a gázár a fogyasztók számára. Ez most kérdés például: lehet, hogy Oroszországnak nem is feltétlenül kellene növelnie a kitermelési kapacitását, egész egyszerűen van annyi tartalék az energiahatékonyság növelésében és a fogyasztás visszafogásában - és mondjuk a vezeték rendbe hozásában, hogy ne párologjon el belőlük a gáz egy része -, ami a szükséges pluszmennyiséget biztosítaná a külfölddel kötött szerződések teljesítéséhez.
Tehát ez a kép is összetett, és azt gondolom, mindenki próbál valamit tenni, de Türkmenisztán helyzete ebből a szempontból valóban ma egy kicsit izolált. Azt hiszem, alapvetően két irány körül forog ma a gondolkodás, hogy Türkmenisztánból hogyan lehetne gázt juttatni a Nabuccóba. Az egyik: a türkmén gázt a szárazföldön - Iránon keresztül - elhozni. Ez sokakban megfogalmazódik, de legjobb tudomásom szerint egyelőre ezt az amerikai partnereink nem néznék jó szemmel. A másik elképzelés, ami lehet, hogy ma reálisabb, abból indul ki, hogy a türkmének egy háromlábú energiapolitika vagy gázpolitika kidolgozását próbálják most elindítani, abból kiindulva, hogy részben hol vannak fizikai, földrajzi tekintetben a mezőik.
Az egyik, hogy az ország keleti részén levő mezőkről szállítanának Kínának. Erre van szerződés, és a vezetékek is épülnek. A másik, hogy az ország észak-északnyugati részein levő szárazföldi mezőikből folytatnák a szállítást Oroszországba. Erre részben van vezeték, és a Kaszpi-tenger melletti vezeték építésével az áteresztőkapacitást is tudnák bővíteni. A harmadik pedig, hogy a Kaszpi-tengerben lévő mezőket bocsátanák nyugati cégek rendelkezésére, abból kiindulva, hogy ezek a vállalatok rendelkeznek az ilyen technológiák lefejlettebb elemeivel, és ők ezeket művelésbe tudnák venni. Így megoldható lenne egy 60 kilométeres gázvezetékkel a Kaszpi-tengeren keresztül ezekről a mezőkről eljutni Shah Denizig, és onnan már az infrastruktúra készen van. Ez is egy elképzelés, de azt gondolom, ezek még elképzelések.
Amit fontosnak tartok, hogy ezek egyikét sem hiszem, hogy ma véglegesnek kell tekinteni. Hiszen nem lehet kizárni, hogy azért az Egyesült Államokban lesz egy elnökváltás, azt hiszem, nemsokára Iránban is elnökválasztás lesz. Azért dolgozik a nemzetközi diplomácia, tehát ugyan nem tudom megjósolni, hogy ez bekövetkezik, és hogy mikor, de nem zárható ki, hogy arra az időszakra, amikor azért a Nabuccóban már konkrétabban kell a gázról beszélni - és ez azért néhány év -, lehetnek olyan térségbeli változások, amelyek ezeket a kérdéseket könnyebben teszik megválaszolhatóvá. Ugyanez vonatkozik Irakra is, hiszen elképzelhető, hogy néhány éven belül annyival jobb lesz a biztonság, hogy például az észak-iraki gázmezők bekapcsolása is napirendre kerül.
ELNÖK: Köszönöm szépen, nagykövet úr. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nagykövet úr, nagyon köszönöm, amit idáig elmondott, és amikor Gál Zoltán képviselőtársam mondta a magáét, akkor kicsit félve néztem önre, hogy mondott-e olyat, ami esetleg kellemetlen. Hiszen mondta, hogy a Déli Áramlat sem kristálytiszta még jelen pillanatban, sem pénzügyileg, sem pedig a megvalósítás, a technológia területén.
Szeretnék egy dologra visszautalni. Nemrég a bizottsággal együtt tárgyalt a török parlamenti képviselőcsoport is, és érezhető egyébként, hogy az ő viselkedésüket nagymértékben befolyásolja Törökország uniós csatlakozásának a kérdése. Tehát úgy érzem, Törökország is a maga részéről teljesen joggal, a saját önös érdekéből taktikázik.
Oroszországgal kapcsolatban, ha ránézünk a Déli Áramlatra, ön is úgy fogalmaz, hogy egy csövön keresztül jön jelen pillanatban felénk, és Magyarország 93 százalékban függő, és attól az egy vezetéktől függő, hiszen a saját kitermeléseink nem fedezik a 7 százalékot sem. Ukrajna előtt lesz leválasztva a cső, tehát valóban két vezetéken kapjuk, de ugyanaz az egy anyavezeték gyűjti össze Kazahsztán irányából és az orosz mezőkről a gázt, és az jut át hozzánk. Kellemetlen helyzetbe kerülhet adott esetben Ukrajna is, mert az orosz fél dönthet úgy, hogy ami idáig Ukrajnán keresztül hozzánk jött, azt lezárja, és onnantól kezdve Ukrajnát is el lehet lehetetleníteni.
Nem véletlen, hogy a 3. napirendi pontunk zárt ülés, ahol a magyar-orosz kapcsolatok kérdése is felmerül. Óva intek mindenkit attól - és ezt már nagyon sokszor elmondtam -, hogy az Európai Uniónak teljesen más politikát kell Oroszországgal kapcsolatban kialakítania, vinni ahhoz, hogy valóban az orosz lépések kiszámíthatók legyenek. Hiszen ön is mondta, hogy jelen pillanatban kiszámíthatatlan, mindenki gyűjti a forrásokat, ahol az energiahordozók kitermelése lehetséges. Úgy érzem, az Európai Unió kicsit megkésett Kazahsztán tekintetében, hiszen Kazahsztán nem teljesen feltárt, hiszen a területeinek nagy része a volt szovjet birodalom ideje alatt, mint katonai bázis funkcionált, tehát nem teljesen feltárt. Nem véletlen Putyin útja is nagyon hirtelen - ezelőtt két évvel - Kazahsztán irányába, Medvegyev ugyanezt csinálja tulajdonképpen, hiszen Kazahsztán és Türkmenisztán irányában próbál meg ő is befolyási övezetet teremteni az energiahordozók tekintetében.
Az sem biztos, hogy az orosz mezők olyan óriási mértékben tudják biztosítani - ahogy ön is mondta - az 50 százalékos igényt. Kína esetében nem biztos, hogy az orosz politika gazdasági térnyerése - mondjuk - az Európai Unión belül tovább tud erősödni, ha nem változtatja meg az Európai Unió a politikáját Oroszországgal szemben, és itt nem a magyar politikáról van szó, hanem az uniós politikáról, és Kína energiaigénye valóban óriási, ráadásul a gazdasági növekedése és befolyása is a világban, hiszen félelmetes lépéseket tett az elmúlt időszakban a különböző felvásárlások területén. Azt hiszem, Amerika is meglepetéssel nyugtázza, hogy Kína milyen óriási lépéseket próbált megvalósítani, részvények vásárlása területén és egyéb más területen.
Tehát úgy érzem, ezek az összefüggések sokkal komplikáltabbak, nagyobbak annál, minthogy adott esetben egy olyan belharcot vívjunk, hogy Orbán Viktor mikor mit mondott. Mert Orbán is azt mondta, hogy nem jó, hogyha egyoldalú függőség alakul ki Magyarország számára, és ezért kell Magyarországnak igenis a Nabucco mellé odaállni. Ő sem mondta, hogy vessük el abban a pillanatban a Déli Áramlatot, hanem ő is úgy fogalmazta meg, hogy Magyarországnak el kell köteleznie magát a Nabucco irányába. Hiszen alternatívaként, a két vezeték esetében sokkal nagyobb a mi biztonságunk is, minthogy egy vezetékrendszeren kapjuk az energiahordozókat.
A másik: egészen biztos, hogy ön is több alkalommal tárgyalt a MOL-lal. Vannak hazai feltáratlan területek, és vannak olyan mezők Makó környékén, a horvát-magyar határ területén is, ahol - úgy érzem - komolyabb megkutatással akár olaj, akár a gáz tekintetében van még további esélyünk. Tudom, hogy az ön szerepe teljesen más, hiszen önnek nagykövetként a Nabucco mellett maximálisan megtennie mindent annak érdekében, felgyorsuljon a Nabucco esetleges megvalósítása, de úgy érzem, a hazai mezők kérdését is újra kellene vizsgálni, annak ellenére, hogy az elmúlt időszakban kicsit leült ennek a megkutatása és a feltárása, és a költséghatékonyság szempontjából a hozzáadott források hiánya.
ELNÖK: Azt hiszem, a nagykövet úr a belpolitikai vonatkozásokra nem kíván reflektálni. Köszönöm a képviselő úr szavait, a tényszerűség kedvéért azért tegyük hozzá: aláíráskor ez hazaárulásnak minősült Orbán Viktor szájából. A mostani hozzászólása szerintem jobban kielégíti azokat a belpolitikai igényeket, amelyekre szükségünk van. De tényszerűen akkor ez a szó elhangzott.
Nagykövet úr!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Két elemre reflektálnék, ha a képviselő úr megengedi, az egyik Törökország, a másik pedig Kazahsztán, Közép-Ázsia.
Tény és való, hogy a Nabuccóval kapcsolatos török magatartást befolyásolja a tagjelölti státusz és az ezzel kapcsolatos tárgyalások haladása vagy lelassulása. Ez szintén egy probléma azok közül, amit meg kell oldani. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megmondjam, de valószínűleg senki sem tudja ma megmondani, hogyan fognak a török EU-tárgyalások haladni. A Nabucco szempontjából a kulcskérdés egyelőre - úgy tűnik - az, hogy meg tudjuk-e, meg akarjuk-e nyitni az energiafejezetet a tárgyalásokon. E nélkül elképzelhető egy török döntés a Nabuccót érintő nagyon fontos kérdésekben. Vagy fordítva: és akkor annak mi lesz a következménye. Erre ma még szintén nincsenek válaszok, és azt gondolom, a francia elnökségnek lesz - többek között - az egyik feladata, hogy ezeket a kérdéseket valamilyen módon kezelje.
Személyes véleményként tudom azt mondani, hogy Törökországnak érdeke, hogy a Nabuccóban megtegye azokat a kvázi engedményeket, vagy visszakozzon egyik-másik kérdésben képviselt álláspontjától, mert ha véletlenségből meghiúsulna a Nabucco azért, mert ezekben a kérdésekben most nem lehet velük dűlőre jutni, akkor adott esetben egyfajta megbízhatósági kérdés merülne fel Törökország esetében más gázvezetékek kérdésében, a későbbiek folyamán. Tehát nem biztos, hogy ez a török érdekeket szolgálná, de ez az én személyes véleményem, és nem tudom, hogy a török partnereim ezt így látják-e, erről szándékosan nem akartam velük beszélni.
A másik: Kazahsztán és az Európai Unió, illetőleg Oroszország hármasának a viszonya. Azt hiszem, Közép-Ázsiában nem annyira az Európai Unió és Oroszország versengése folyik a gáz irányában, inkább Kína és Oroszország között, és geopolitikai dominancia tekintetében is inkább erről van szó. Az viszont tagadhatatlan, hogy az Európai Unió kicsit később ismerte fel - a többi fejlemény fényében - azt, hogy Kaszpi- és a közép-ázsiai térségre nagyobb figyelmet kellene fordítani. Magam úgy gondolom, hogy erre van magyarázat, hiszen az Európai Uniónak a '90-es években más dolga volt. Itt voltak a volt szocialista országok, ezek felvételét, fejlődését kellett szervezni, tárgyalásokat bonyolítani, és ebben az Unió láthatóan halad. Moldovából jöttem, ott rengeteget dolgoztunk uniós ügyeken. De miközben az ukrán-európai uniós és a moldáv-európai uniós akcióterv már lejárt, és új szerződések kötéséről van szó, az örmény, azeri és grúz szerződéseket csak most kötöttük meg, nem beszélve arról, hogy eddig még nem jutottunk el a közép-ázsiai térségbe.
A legutóbbi brüsszeli látogatásom során találkoztam az EU közép-ázsiai térségért felelős különleges képviselőjével, aki nekem pekingi kollegám volt három évig, egy nagyon felkészült francia nagykövet. Ő kifejezetten szorgalmazza - és ezt nekem is elmondta -, hogy az Unió fordítson több figyelmet Közép-Ázsiára, hiszen az óra itt is ketyeg, és meg kell keresni azt az eszközrendszert, amivel mi a befolyásunkat, pozícióinkat tudjuk javítani, többek között az energia szempontjából is.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Nagykövet Úr! Tisztelt Elnök Úr! Rövid kérdésem lenne. Az elnök úr az imént is megemlítette, hogy tulajdonképpen a Déli Áramlat aláírása egy olyan esemény volt, amely azért történt, mert hogy a Déli Áramlat van a legjobb, a legelőrehaladottabb állapotban. Ehhez képest ez az összefoglaló anyag azt tartalmazza, hogy az EU-ban a gáz szállítására tervezett vezérprojektek közül a Nabucco van a legelőrehaladottabb állapotban.
Szeretném megkérdezni, hogy akkor most körülbelül hogyan állhatunk. Tudom, a nagykövet úr korábban azt említette, hogy nehéz összehasonlítani ezeket a különböző projekteket, és elég sokféle tény van, és önnek nem is kell foglalkoznia a Déli Áramlattal, de talán azért lehetne ezt valamennyire tisztázni, hogy akkor pontosan hogyan is állunk ezzel.
A másik kérdés: azt gondolom, van a vitának egy olyan vonala, amit azért az elnök úr sosem hagy szó nélkül a maga ülésvezetői stílusában mindig megjegyzéseket tesz. Azt gondolom, a Fidesz a Déli Áramlat aláírása kapcsán mindig is az eljárást kifogásolta. Ahogyan az megtörtént, az elég komoly csalódást okozott a magyar belpolitikában. Azt is gondolom, és általában véve szeretném megjegyezni, hogy a Fidesz EU-politikáját mindig is az határozta meg, hogy mivel az Európai Unió tagja vagyunk, először az Unió keretein belül mozogjunk, és az uniós egyezségeknek, az uniós elveknek megfelelően próbáljunk mozogni. Annak nincs értelme, hogyha külön utakon járnak a különböző országok, mert ezzel az Unió egységessége kérdőjeleződik meg.
Ilyen módon, ebből az elvből következően természetes módon adódik a Fidesz számára, hogy a Nabucco az elsődleges projekt, amit meg kellene valósítani, hiszen ez közös uniós szándék, és ehhez képest a Déli Áramlat másfajta kezdeményezés, ami jól láthatóan meg is osztja az országokat, túl azon, hogy egyes személyekkel kapcsolatosan érdekes kérdéseket vetnek fel. Itt a német kancellárra és annak a magyar párhuzamára gondolok, és az ottani kérdésekre. Tehát úgy gondolom, ezekben az összefüggésekben érdemes felemlegetni a múltat.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Elnézést kell kérnem, és tulajdonképpen el is fogadom a kritikát, csak azt kérem, hogy a képviselőtársaim értsék meg, hogy itt most a kormány részéről egy köztisztviselő ül, és én igyekszem a köztisztviselőket megóvni attól, hogy a politikai vitának részesei legyenek. Arról, hogy mi ennek a története, hogy amikor a kormány aláírta a szerződést a Déli Áramlatról, ezt az ellenzéki párt hogyan fogadta, ebben a memóriánk mást mond, csak erről nem egy nagykövet jelenlétében, hanem egy politikai vezető jelenlétében szeretnék - vagy gondolom, érdemes - vitát folytatni.
Talán nem helyes néha kilépni a szerepemből, és ilyen megjegyzéseket tenni, csak még egyszer: nem szeretném azt sem, hogy ezek válasz nélkül maradjanak, ugyanakkor nem hiszem, hogy helyes lenne, ha a jelenlévő vendégünk a köztisztviselői pozíciójából adna választ ezekre a kérdésekre. Ez az oka ennek. Azt javasolnám, hogy a jövőben, amikor köztisztviselőt hívunk meg a bizottság ülésére, a politikai jellegű vitákat lehetőleg tegyük félre, és akkor lehet a politikai vitát lefolytatni akkor, amikor a politikai vezető jelen van. Remélem, ez elfogadható így. (Ivanics Ferenc: Ez az elnök úrra is igaz.) Természetes, ez mindannyiunkra igaz.
Több hozzászólást nem látok, akkor... (Ivanics Ferenc: Nem kaptam választ a kérdésemre.) Bocsánatot kérek! Nagykövet úr, parancsoljon!
BAYER MIHÁLY, a Nabucco földgázvezeték létrehozására irányuló nemzetközi koordinációt ellátó nagykövet: Úgy gondolom, erre viszonylag egyszerű a válasz. Vegyük sorra, hogy a Nabuccóval kapcsolatban milyen fejlemények történtek!
Egyrészt van egy jelentős politikai támogatottság, ez vonatkozik a benne érintett országokra és az európai uniós szervezetekre, a Bizottságra is. Az Európai Bizottság a hét kiemelt transzeurópai projekt közé emelte a Nabuccót, ami gyakorlatilag az egyetlen gázvezetékprojekt ezek közül, úgyhogy úgy gondolom, ez mindenképpen jelzi, hogy ez egy különleges státuszt élvező projekt. Létrejött a Nabucco nemzetközi konzorcium, létrejöttek a nemzeti Nabucco-vállalatok, amelyeknek feladata lesz megépíteni és majd működtetni az adott országon átmenő Nabucco-szegmenst. A Nabucco nemzetközi konzorcium 60 millió eurót határozott meg arra, hogy ebből a pénzből végezzék el a tervezési munkákat. Kiválasztottak egy brit céget, amely ezzel a feladattal foglalkozik, és a várakozások szerint 2009 végére a szükséges tervek elkészülnek.
Ezenkívül legjobb tudomásom szerint a Nabucco nemzetközi konzorcium felkérte az IMF egy intézményét, az üzleti alapon működő International Finance Corporationt, hogy készítse el a környezeti és társadalmi hatástanulmányt, ami nélkül nincs projekt. Úgy tudom, ezt elvállalták, és ennek is lassan elkezdődik az elkészítése. Elindult az a folyamat, ami szintén nem feltétlenül egy nap alatt zajlik le, hogy megkérjék az érintett kormányok az úgynevezett gázdirektíva 22. cikkelye alóli felmentést, ami az úgynevezett harmadik feles kötelező hozzáférést jelenti. Ez a folyamat Ausztria esetében lezárult, remélem, hogy a mi esetünkben is le fog zárulni, az anyagok Brüsszelben vannak. Talán már Románia is megkérte, egyedül Bulgáriáról nem tudok, hogy ők hol tartanak, de biztos vagyok benne, hogy ők is dolgoznak rajta. Tehát ez a folyamat is halad. Ez rettenetesen sok anyag összegyűjtését, feldolgozását, komoly számítások elvégzését igényli, hogy egy ilyen egyáltalán beadható legyen.
Tehát úgy gondolom, jelentős érdemi munkát végeztek el a cégek és az érintett intézmények ennek érdekében, ami a projekt időtávjából adódóan azért nem kevés. Az más kérdés, hogy hiába végzik el ezt a munkát, hogyha nem sikerül a nyitott kérdéseket rendezni, akkor nem lehet gázvezetéket építeni, de ez valószínűleg más esetekben is igaz.
Ezért gondolom, és nemcsak én gondolom, mert aminek nagyon örülök, hogy azok a következtetések, amelyeket az elmúlt időszakban levontam, amilyen meglátásokat tettem, találkoztak a brüsszeli partnereink értékelésével, és gyakorlatilag minden egyes fővárosban lévő partnereink értékelésével, vagy ha nem is ők mondták, akkor osztották az én értékelésemet. Tehát úgy gondolom, ebben a tekintetben meglehetősen azonosan látják a Nabucco helyzetét azok, akik mondjuk, napi gyakorlatban foglalkoznak vele.
ELNÖK: Képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a korrekt tájékoztatást, és az elnök úrnak válaszolnék, a 168 Órából idéznék: "Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy Magyarországon éppen puccs van. A magyar kormány puccsot hajt végre a parlament és a saját népe ellen." Ezt mondta Orbán Viktor, majd este kiegészítette: "Aki elveszi a választott képviselőktől a valóság megismerésének jogát, és 48 órával az aláírás előtt jelenti be, hogy egyáltalán valami készülődik, az valójában puccsot hajt végre a magyar alkotmányos rend, a magyar népképviselők és az egész magyar néppel szemben." Tehát nem hazaárulásról volt szó.
ELNÖK: Köszönöm én is. Most kevésbé vagyok felkészült, nincs előttem a számítógép. Visszatérhetünk erre a dologra, és az is lehet, hogy maga a hazaárulás szó egyébként nem hangzott el, csak erre a következtetésre emlékszem. (Közbeszólás: Csak a puccs.) Igen. Ami azért - közöttünk legyen szólva - azt jelenti, hogy az államhatalom megdöntése alkotmányon kívüli eszközökkel. Tehát nem hazaárulás, bocsánatot kérek. Csak azt mondta Orbán, hogy puccs, de mindegy, most nem érdekes, fátylat reá.
Több hozzászólás a Nabucco tárgykörében akkor nincs. (Ivanics Ferenc: Az eljárással van gondom.) De hát puccsot mondott, könyörgöm, képviselő úr. Kérem szépen, értelmezze nekem a puccs szó jelentését! (Ivanics Ferenc: Majd utána.) Jó, akkor Nabucco ügyében több hozzászólás nincs, megkegyelmezünk a nagykövet úrnak - ebben a vitában nem is kellene részt vennie -, megköszönjük a nagyon tartalmas és nagyon hasznos tájékoztatót. Az ősz folyamán talán megint találkozhatnánk, azt kérem a nagykövet úrtól, hogy jelezze, hogyha a helyzet megérett arra, hogy egy újabb, ha tetszik, beszélgetést, ha tetszik, vitát folytassunk le, de mindenképpen a bizottság megismerje a fejleményeket. Nyilván hatalmas változásokra aligha számíthatunk néhány hónapon belül, de azért várjuk az információkat.
Még egyszer nagyon szépen köszönjük, további jó munkát kívánunk.
(A bizottság 11 óra 10 perctől 12 óra 04 percig zárt ülés keretében tanácskozott, amelyről külön jegyzőkönyv készült.)
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 04 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ulrich Ferencné