EIB-24/2008.
(EIB-100/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. augusztus 29-én, pénteken, 8.30 órakor
az Országház főemelet 61. számú termében
összehívott üléséről
Tartalomjegyzék *
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója *
Kérdések, hozzászólások *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter válaszai az elhangzottakra *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Csapody Miklós (MDF)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
(Az ülés kezdetének időpontja: 8 óra 31 perc)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Megjelentek! Köszöntöm Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt és munkatársait. A bizottsági ülést megnyitom, és megállapítom, hogy az Európai ügyek bizottsága nem határozatképes.
Ezzel kapcsolatban engedjék meg, hogy hangot adjak megrendülésemnek. Ennek a mai bizottsági ülésnek a napirendje az lett volna - illetve remélhetőleg az is lesz, nem formális keretek között -, hogy az európai külpolitika elmúlt húsz évének legnagyobb kihívására milyen választ tud adni az Európai Unió Tanácsa, illetőleg ebben a magyar parlamentnek mi az állásfoglalása. Nem akarom a dolgot elviccelni, de ha az uborka méretével kapcsolatban hívunk össze ülést, akkor talán teljes létszámban vannak itt a képviselők. Ennek a mostani külpolitikai helyzetnek a tétje az, hogy visszaáll-e egy olyan új világrend, amely nagymértékben hasonlít a régihez, és hogy ebben az Európai Uniónak van-e valamilyen mozgástere vagy nincsen.
Köszönöm a képviselőknek, akik eljöttek, felmérték ennek a mai bizottsági ülésnek a fontosságát, és még egyszer külügyminiszter asszonynak természetesen. Tudom, tisztában vagyok azzal, hogy egy rendkívüli bizottsági ülésre nem tud mindig mindenki eljönni, de azért vegyük figyelembe, hogy Sarkozy államfő is rendkívüli EiT-ülést hívott össze, és azért a miniszterelnökök, köztük Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, nyilván volt neki más elfoglaltsága is, mégis részt vesz rajta. Ezzel így van az összes többi kormány- és államfő, vagy a legtöbbje. Örültem volna annak, ha a bizottságunk határozatképes lett volna.
Azt javaslom, hogy a bizottsági ülés keretein kívül, ha már külügyminiszter asszony megtisztelt bennünket és eljött, azért folytassuk le ezt a beszélgetést. Ennek a végeredménye nem az Európai ügyek bizottságának egy ajánlása lesz, hanem az itt lévő képviselők véleményét külügyminiszter asszony meghallhatja, és persze, az itt lévő képviselők is ebben a minőségükben megtudhatják a magyar Külügyminisztérium álláspontját, az ő javaslatukat a hétfői tanácsüléssel kapcsolatban. Tehát ilyen módon, ha megkérhetem a jegyzőkönyvvezetőt, azért írja le, ami elhangzott, azzal együtt, hogy ez - még egyszer mondom - nem tud egy hivatalos európai ügyek bizottsági ülés lenni. Napirendünk nincsen, ezt én nagyon sajnálatosnak tartom, ezzel együtt van egy óránk, megkérném külügyminiszter asszonyt, hogy azért tájékoztassa nem a bizottságot immár, hanem az itt lévő képviselőket a helyzetről, a Külügyminisztérium értékeléséről és a Külügyminisztérium által javasolt tanácsi álláspontról. Tessék parancsolni!
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter tájékoztatója
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Én is üdvözlök mindenkit, elsődlegesen a nagyobb létszámban jelen lévő sajtóképviselőket és vendégeket, mint a képviselőket. Én is azért vagyok különösen szomorú ettől, hogy ilyen kevesen vannak, mert ez egy rendkívül európai tanácsi ülés lesz, nem előzi meg a szokásos nagybizottsági ülés, tehát tulajdonképpen ez a fórum van arra, hogy tájékoztatást adjak arról, hogy mi lesz a magyar álláspont, illetőleg hogy először tudjunk találkozni a képviselőkkel is, mióta a konfliktus felforrósodott, a korábban befagyott konfliktus.
Szeretném megajánlani egyébként a képviselőknek, hogy ebben az ügyben a továbbiakban - remélhetőleg most már elindul a parlamenti szezon - legyen rendszeres konzultáció, fontosnak tartom ugyanis, hogy mindannyian az információk birtokában legyünk, és tudjuk egyeztetni az álláspontokat.
Nem szeretnék részletesen belemenni az események leírásába, azt gondolom, mindenki követte az eseményeket. Már csak azért sem, mert muszáj lesz legkésőbb fél 10-kor elmennem, Lugar szenátor úr jön, és nem szerettem volna semmiképpen áttenni a vele való találkozás időpontját.
Amivel talán elkezdeném, és egy pár szót érdemes erről szólni, mert még nem találkoztunk közben, hogy volt egy rendkívüli európai uniós külügyminiszteri ülés, egy rendkívüli NATO-külügyminiszteri ülés menet közben. Ennek a végeredménye szintén látható volt, az Európai Unió egységesen és egyértelműen foglalt állást a kérdésben, megtámogatta Sarkozy elnök úrnak azt a hatpontos javaslatát, amelyet a grúz elnök is, az orosz elnök is, Medvegyev elnök úr is aláírt. Mindenki egyértelműen azt mondta el, hogy az EU-egység rendkívül fontos. Ez volt az EU-külügyminiszteri értekezletnek talán a legfontosabb üzenete, az azonnali tűzszünet, ennek a tartóssá tétele, Grúzia területi integritásának, szuverenitásának, demokratikusan választott vezetőinek a megerősítése. Szintén szerepel a megfogalmazásokban az is, hogy az orosz válaszlépéseket nem tartjuk összeegyeztethetőnek részben a békefenntartó szereppel, részben ennek a méretét túlzottnak tartotta egyértelműen mindenki. Aztán volt egy NATO-külügyminiszteri értekezlet, közben nyilván elteltek napok, és lehetett látni a fejleményeket. Ennek egy még keményebb megfogalmazása volt, Grúzia támogatása egyértelműen benne volt az állásfoglalásban, az orosz lépésekkel kapcsolatos kemény NATO-vélemény, az, hogy ez meggondolandóvá teszi a további kapcsolattartást Oroszország és a NATO között. Azóta tudjuk, hogy erre érkezett egy orosz válaszlépés is.
Amikor az EiT, tehát a mostani Európai Tanács ülés összehívása megtörtént, akkor még nem tudtunk arról, hogy az orosz duma javasolja, majd Medvegyev elnök úr is támogatja, illetőleg elismeri a két szakadár köztársaság függetlenségét. Tehát akkor még csak azt tudtuk, hogy az orosz csapatkivonások lassabban haladnak, nem lehetett pontosan látni, hogy ez a folyamat milyen mértékben indult el. Tehát várhatóan most a tanácsülésen nemcsak arról lesz szó, ami az összehívást indokolta, hanem erről a függetlenségi deklarációról, illetőleg ennek az orosz elismeréséről is.
Egy pár szóban elmondanám a korábbi magyar megszólalásokat, csak azért, hogy egy kicsit emlékeztessek arra, hogy mi volt a magyar álláspont. Az első megszólalásunkban, az első egy-két nap után azt mondtuk el, hogy Grúzia területi integritása, szuverenitása, nemzetközileg elismert határai, ezeknek a figyelembevétele, betartása mindennél fontosabb, és a rendezésnél ennek kell az alapelvnek lenni. Mi is megtámogattuk Grúzia demokratikusan választott vezetőit, aránytalannak ítéltük meg az orosz reakciót, válaszlépést. Azt mondtuk, hogy azonnali tűzszünet és egy tárgyalásos megoldás, hosszabb távú megoldás kell, valamint támogattuk az EU-elnökség kezdeményezését. Egyébként az EU most nagyon gyorsan mozdult, Sarkozy elnök úr valóban rendkívül gyorsan előállt egy olyan tervvel, ami nagyon nagy mértékben segítette a tűzszünetet egy olyan nagyon nehéz időszakban, amikor ezt még nem lehetett látni. Az EU-elnökség támogatása mellett az EU-egységet hangsúlyoztuk.
Másodszor, a második állásfoglalásunkban azt mondtuk el - ez akkor történt, amikor Medvegyev elnök úr, pontosabban a duma javasolta Dél-Oszétia és Abházia függetlenségének elismerését Medvegyev elnök úr számára, aztán tudjuk, hogy a következő lépésben gyorsan meg is történt ennek az elnöki elismerése -, újfent elmondtuk, hogy Grúzia területi integritása kulcsfontosságú, szuverenitása kulcsfontosságú, a status quo helyreállítása, tehát a csapatkivonások, annak az állapotnak a helyreállítása, ami a konfliktus kitörése előtti állapot volt. Elmondtuk, hogy nem ismerjük el természetesen a függetlenségét ennek a két tartománynak. Elmondtuk, hogy ez a lépés destabilizálja a térséget, ahelyett, hogy a stabilitásához, a konfliktus rendezéséhez járulna hozzá, egyoldalúnak tartottuk és a békefenntartó szereppel össze nem egyeztethetőnek. Ezek voltak körülbelül eddig a magyar álláspontok.
Akkor elmondanám, hogy a következő lépésben az EiT-en képviselendő álláspont micsoda. Talán előrebocsátanám, hogy azt lehet látni itt az utóbbi idők fejleményei között, hogy miután a hatpontos megállapodás megtörtént, és aláírta mind a két fél, az a bizonyos ominózus 5. pont, ami arra vonatkozik, hogy a biztonsági szükségleteknek megfelelően milyenfajta lépések lehetségesek, ezt másként értelmezi az Európai Unió, feltehetően Sarkozy elnök úr is másképp értelmezte akkor, amikor ezzel a javaslattal egyetértett, és másként értelmezi Moszkva. Erre hivatkozva húzódik el a kivonulás, a csapatok kivonása. Ezt mindenképpen tisztázni kell. Egyébként ez volt a fő oka az EiT összehívásának.
Amit az EiT-en mi mondani szándékozunk: egyrészt támogatjuk az elnökségnek azt a nyilatkozatát, augusztus 27-ei nyilatkozatát, amely szerint a szakadár területek függetlenségének orosz elismerését elítélik. Egyébként ugyanez van a magyar nyilatkozatban. Nagymértékben támogatjuk azt, ami eddig is megtörtént, tehát az EU is és a NATO is, illetve az EU a transzatlanti partnerekkel együtt és összehangoltan lépjen fel, és álljon ki Grúzia függetlensége, szuverenitása, területi integritása, demokratikus jogállami fejlődése mellett. Ez tehát ugyanaz, ami megint a korábbi nyilatkozatainkban is szerepelt. Elfogadhatatlannak és veszélyes precedensnek tartjuk azt, hogy más országok területén élő orosz állampolgárok védelmére való hivatkozással lehetséges legyen egy katonai fellépés. Tudjuk, hogy ennek további, nagyon nagy veszélyei lennének a régió egyéb országaiban is.
Ahogy elmondtuk, itt is el fogjuk mondani, hogy az orosz katonai fellépésről azt gondoljuk, hogy az nem összeegyeztethető a békefenntartással, és messze túllép ennek a keretein. Fontosnak tartjuk - és ezt is el fogjuk mondani - a hatpontos békemegállapodás betartását, annak az egységes értelmezését, az orosz csapatoknak a status quo adta helyzetnek megfelelő visszavonását. Ez megint ugyanaz, amit korábban is hangsúlyoztunk, és a tárgyalások mielőbbi megkezdését a rendezésre vonatkozóan.
A hétfői ülésen biztosan szóba fog kerülni az EU és Oroszország kapcsolata, valószínűleg ez lesz a helyzetértékelés mellett az egyik legfontosabb téma, hogy hogyan alakuljanak a továbbiakban ezek a kapcsolatok. Itt részben át kell tekintenünk, hogy milyen eszközrendszere van az Európai Uniónak, és nyilvánvalóan azt is meg kell nézni, hogy az eszközök használata milyenfajta következményekkel jár. Amire viszont mindenképpen törekednünk kell, az egy párbeszéd fenntartása. Tudjuk, hogy a párbeszéd megszakításával annak az esélye is elvész, hogy befolyásolni lehessen a történéseket.
Két olyan dolgot szeretnénk javasolni, ami az Európai Uniónak saját feladata, ez pedig egyrészt a közös energiapolitika kidolgozásának felgyorsítása. Tudjuk, hogy Magyarország ezt mindig is képviselte. Azt is tudjuk, hogy a különböző földrajzi helyzetek, különböző források, különböző érdekek miatt ez meglehetősen vontatottan haladt eddig előre. A mostani konfliktus mindenképpen esélyt jelent arra, hogy ennek a felgyorsítását szorgalmazzuk, és erre esélyt is látunk.
A másik, hogy erősítenünk kell az EU keleti partnerségét, a keleti szomszédságpolitika eszközeit, az eddigiekhez képest hatékonyabban, erősebben kell használnunk arra, hogy az EU a keleti szomszédaival erősítse a kapcsolatait, szorosabbra fűzze a kapcsolatait, és fel kell gyorsítani ezeknek az országoknak az európai közelítését. Ez mind a kettő olyan, hogy az EU-nak belső feladata, de nagyon fontos lépéseket tennünk.
Fontosnak tartjuk azt, hogy az EU fokozza a szerepvállalását és a jelenlétét a térségben. Itt felmerült több variáció, nyilvánvalóan döntés hétfőn még nem fog születni, de ennek az előkészítése meg fog történni. Ami a legvalószínűbb, hogy egy önálló EU polgári válságkezelő, illetőleg monitoring misszió kiküldését fogjuk megtámogatni együtt. Mi is azt gondoljuk, hogy fontos, hogy információink legyenek, legyen egy olyan folyamatos monitorozása a történéseknek, ami az EU-állásfoglalásokat, az EU-lépéseket megalapozza.
Amit magyar részről eldöntöttünk, és amit szintén el fogunk mondani hétfőn: részben már tavaly megszületett a döntés, hogy Magyarország nagykövetséget létesít, hoz létre Tbilisziben. Ez a tervek szerint jövő tavasszal jött volna létre, ezt szeretnénk felgyorsítani, és már most, októberben megnyitni a nagykövetséget. Erre egyrészt azért van szükség, hogy jelen legyünk, szorosabb legyen a párbeszéd, legyen egy folyamatos szoros kapcsolat a grúz vezetéssel, másrészt azt gondoljuk, hogy ez jelzi is a támogatásunkat Grúzia irányába. Nekem majd itt egy kérésem lesz, amit itt most csak pár szóban említenék, hogy volt egy kijelölt nagykövetünk, akinek a meghallgatása megtörtént korábban, de a kialakult helyzetre tekintettel azt gondoljuk, hogy másfajta előképzettséggel, tapasztalatokkal rendelkező nagykövetre lenne szükség, olyan nagykövetre, aki biztonságpolitikai szempontból gyakorlottabb. Úgyhogy elképzelhető, hogy a közeljövőben fogunk kérni ehhez támogatást a bizottság tagjaitól, illetőleg a pártok képviselőitől.
Körülbelül ennyi a magyar álláspont. Itt közben újabb információk jöttek, úgy néz ki, hogy készül egy konklúzió, amit még mi magunk sem láttunk, ez feltehetőleg ott fog az asztalra kerülni. Ahogy említettem, a legfőbb téma ez lesz, hogy az EU és Oroszország kapcsolatai hogyan alakuljanak a közeljövőben. Szintén felmerült egy esetleges donorkonferencia szükségessége a jövőben. Akkor hadd mondjam el azt is, hogy Magyarország felajánlott az első napokban egy olyan humanitárius segítséget, ami elsődlegesen orvosi kötszerekből állt volna, illetőleg orvosi segítségnyújtási eszközökből, erre láthatóan már nem volt szükség, hiszen nagyon gyorsan lezajlottak a konfliktusnak azok a részei, amelyek ezt szükségessé tették volna. Most azt a kérést kaptuk, hogy a menekültek számára sátrakra, takarókra lenne szükség. Született egy döntés a kormányülésen, hogy körülbelül 30 millió forint összegig Magyarország ezt a segítséget nyújtja. Ez talán már elindult vagy most indul el Grúziába. Ha a donorkonferenciára sor kerül, akkor ez sokkal inkább az újjáépítésről, rehabilitációról fog szólni, keressük a forrásokat és a lehetőséget, hogy Magyarország is hozzájáruljon ehhez.
Feltehetően az EU is abba az irányba fog elkezdeni gondolkodni, hogy hogyan tud Grúzia számára nagyobb támogatást nyújtani, részben a gazdasági újjáépítéshez, rehabilitációhoz. Azt tudjuk, hogy ebből a szempontból ez a konfliktus nagyon súlyosan érintette Grúziát, hiszen egy ország stabilitása nagyon fontos tényező abban, hogy befektetéseket mennyire tud vonzani, mennyire tud gazdaságilag fejlődni. Az EU-nak itt felelőssége lesz, hogy ehhez hozzá tudjon járulni, amennyire tud.
A másik ilyen, feltehetően felmerülő téma, amit Magyarország nagyon nagy mértékben támogat, eddig is támogatott, ez pedig a vízumkönnyítési tárgyalások felgyorsítása Grúziával. Tudjuk, hogy ez sokszor felmerült, voltak ellenzői. Én őszintén remélem, hogy a mostani helyzetben ezt valóban meg lehet majd lépni. Ahogy említettem, lesz szó arról, hogy az EU jelenléte milyen legyen a régióban.
Tehát körülbelül ezeket várjuk a hétfői EiT-től. Akkor itt most megállnék, és ha bármilyen hozzászólás, kérdés van, akkor annak megfelelően tudjuk folytatni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, külügyminiszter asszony. Azt javaslom, tegyünk egy kört, és utána külügyminiszter asszony tud reagálni.
Ha megengedik, hadd ragadjam magamhoz a szót, mert nemrég voltam Tbilisziben, és eléggé ismerem azért a hátteret. Hadd kezdjem azzal, hogy alapvetően én támogatom azt, amit külügyminiszter asszony elmondott mind a helyzet értékeléséről, mind pedig a kormány tervezett intézkedéseiről. Mint országgyűlési képviselő, talán használhatok radikálisabb megfogalmazásokat, mint a kormány képviselője. De nem kell nagyon radikálisnak lenni, mert Putyin maga radikális volt, amikor az egész grúziai ügyet értékeljük, azért hivatkozhatunk magára a volt orosz elnökre és mostani miniszterelnökre, aki nem olyan régen kijelentette, hogy az orosz nép legnagyobb tragédiája a Szovjetunió összeomlása volt. Azt hiszem, ennek a kijelentésnek az összefüggésébe lehet egészen nyugodtan helyezni a mostani orosz-grúz katonai konfliktust, amelynek meggyőződésem szerint a valódi tétje egy olyan világrend kialakulása, amely nagymértékben hasonlít egy régi világrendhez. Ennek az a lényege, hogy Oroszország úgy gondolja, hogy neki jogában áll egy ország politikáját, külpolitikai vezetését, sőt még a vezetőit is meghatározni, hogy ha őneki valami nem tetszik. Szerintem ezzel kapcsolatban az Európai Uniónak, ezen belül kivált azoknak az országoknak, amelyek ezt megélték a nem olyan régi történelemben, tehát jobban értik ezt a fajta orosz politikát, nagyon világosan kell válaszolniuk.
Kaptunk a minisztériumtól egy eseményeket rögzítő leírást, ami úgy van rendben, ahogy van, csak 22-én kezdődik. Engedjék meg, hogy picikét visszamenjek az időben, mégpedig azért, mert itt kétfajta háborúról van szó. Itt van egy katonai eszközökkel vívott háború, és van egy propagandaháború, és a propagandaháború tekintetében az események első napjai vonatkozásában az oroszok jól állnak - szerintem méltatlanul. Tegnap az Európai Parlament, az Európai Tanács elnöki bizottságainak volt egy együttes ülése Brüsszelben, és nekem az volt a benyomásom, hogy az Európai Parlamentben is ma osztják azokat az orosz érveket, hogy ennek a konfliktusnak mi volt a kezdete, és hogyan kezdődött, és nagyjából sikerrel tolják át Grúziára ennek a felelősségét.
Nagyon rövid leszek ezzel kapcsolatban. Ugye, 8-án robbant ki a katonai konfliktus, nagyjából az európai köztudatban az van, hogy Szaakasvili katonákkal megszállta Chinvalit, Dél-Oszétia fővárosát, az oroszoknak pedig védekezniük kellett. Ezzel szemben, pár nappal ezt megelőzően, Dél-Oszétiában grúz rendőröket támadás ért, Grúzia megpróbálta felvenni a kapcsolatot a dél-oszét erőkkel, Kokojti elnökkel, hogy védelmet kérjen, ezzel kapcsolatban Temur Iakobasvili, reintegrációért felelős miniszter megpróbált elmenni Dél-Oszétiába, mégpedig a Tbiliszibe akkreditált orosz nagykövettel együtt, hogy Kokojtival tárgyaljon erről. Kokojti egyszer sem fogadta. Kérték az oroszok segítségét, hogy hassanak oda a dél-oszétekre, hogy ezek a támadások megszűnjenek, az oroszok azt mondták, hogy nincsen befolyásuk Kokojtira.
A második alkalommal, amikor a találkozó elmaradt, egy napra rá Chinvali közelében lévő grúz falvakat szabályos katonai támadás ért, ezeket bombázták, majd ezt követően paramilitáris erőkkel szabályos etnikai tisztogatás kezdődött. Meg lehet nézni a Human Right Watch honlapján azokat a fényképeket, rá van írva ezekre a grúz házakra, hogy takarodjanak Tbiliszibe, és ezeket szórták is ki. Ezek az ottani lakosok kérték a grúz kormány segítségét, akik segítettek is.
Itt fel lehet vetni, hogy Szaakasvili hibázott, fel lehet vetni, hogy tévedett, én nem vagyok egy katonai szakértő, hogy ezt megítéljem. Annyit tennék csak lábjegyzetben hozzá, hogy itt Grúzia területéről van szó, Grúzia területén grúz állampolgárokkal szemben katonai eszközökkel etnikai tisztogatás kezdődik, megnézném azt a politikai vezetést, aki azt mondja, hogy nem csinálok semmit. Ezzel együtt lehet vitatni Szaakasvili hibáit és felelősségét is, de azért ezeket tudni kell. Mint ahogy azt is, hogy amikor a grúz erők bevonultak Chinvaliba, Chinvali erre az időszakra evakuálva volt, magyarán: mintha tudták volna, hogy a grúzok mit fognak erre válaszolni, majd másnap 1200 harckocsi és 30 ezer katona indult meg Chinvali felé. Erről tudni kell, hogy ez a szám nagyobb, mint amellyel a Szovjetunió Afganisztánt '79-ben megtámadta.
Akkor itt be is fejezem, nagyjából lehet érzékelni, hogy itt milyen ördögi terv történt arra, hogy Szaakasvili hibát kövessen el. Hadd ne menjek bele ebbe a részébe a továbbiakban.
Amit az Európai Unió ebben az ügyben eddig tett, az rendben volt, azért tudnunk kell, hogy az a Sarkozy-féle terv, amelyet végül is a két elnök aláírt, ez nagyon az oroszoknak kedvező terv volt, ezzel együtt a dolog rendben van, mert a harci cselekményeknek végül is elejét tudta venni. Észre kell vennünk, hogy Medvegyev elnök ezt aláírta és kétszer Oroszország nem teljesítette. Magyarán: itt van egy olyan összefüggés, ami a moszkvai hatalmi harc, nevezetesen hogy Medvegyev elnököt is megalázta valaki, hogy ki, arra csak spekulálni lehet, ki lehetett az az orosz politikában, akinek meg kell mutatnia a világnak, hogy ő erősebb, mint Medvegyev ebben a dologban, és végül az illető még nyilatkozta is, hogy tulajdonképpen az Egyesült Államok felelős az egészért. Nagyon a '70-es, '80-as évek retorikáját lehet ebből a dologból kiérezni.
Ami a konklúziót illeti, nem tudom kellőképpen támogatni azt a külügyminisztériumi álláspontot, ami az energiapolitikával kapcsolatos. Az egész kaukázusi térség stabilitása hosszú távon akkor érhető el, ha az Európai Uniónak van egy egységes és valóban működő energiapolitikája. Ezért talán most sikerül a partnereink szemét is e tekintetben felnyitni.
Egyebekben sokat már nem tudok hozzátenni: elolvastam itt a nyilatkozatokat, amelyeknek a többségét az Európai Unió részéről támogatom, van egy pár, amit nem értek. Azt, hogy Kouchner francia külügyminiszternek miért kell bejelenteni, hogy az Unió nem sújtja szankciókkal, ezt nem értem. Azt nem kell mondani, hogy sújtani fogja, ez hasonlít ahhoz, amikor Gates amerikai védelmi miniszter bejelenti, hogy Amerika nem tartja szükségesnek, hogy katonai erőt alkalmazzon, holott ehelyett hallgathatott is volna, nem kellett volna bejelentenie, hogy alkalmazni akar. De azt, hogy nem alkalmaz, nem tudom, miért kell mondani. Kouchner részéről hogy miért kell mondani azt, hogy nem kíván az Unió szankcióval élni, ezt sem értem. Nem kell bejelenteni, hogy szankcióval akar élni, de akár lehet hallgatni is.
Úgy gondolom, nagyon fontos lenne, hogy az Európai Unió egysége fennmaradjon, és ha már a vízumpolitika felmerült, akkor én felvetném azt is, hogy ne csak a grúzokkal szemben legyen egy vízumkönnyítés, hanem az oroszokkal szemben egy vízumszigorítás egy nagyon egyszerű okból kifolyólag: ma jelenleg az orosz középosztály és közép-felsőosztály gyakorlatilag száz százalékig e mögött a politika mögött áll. Nekik is ki kell nyitni a szemüket. Lehet könnyen mondani azt, hogy nem az orosz állampolgárokat kell szankciókkal sújtani, de nem a szankció a lényeg, hanem az, hogy értsék meg a jelenlegi orosz politika támogatói, hogy ez, amit itt most Oroszország az elmúlt hetekben végrehajtott, ez ellentétes mindazzal, amit a demokráciáról gondolunk. Szerintem, ha mi nem segítünk ebben felnyitni a szemüket és ezt megérteni, akkor távolabbra tesszük azt az időpontot, hogy az orosz politika ezt valamikor is, legalább a mi életünkben megértse.
Tehát ezt a lehetőséget is felvetem, hogy Oroszországgal szemben az eddigi vízumpolitikát felülbírálni, és talán ez egy sikeres dolog lehet.
Egy utolsó megjegyzésem, hogy örülök ennek a 30 millió forintos támogatásnak, ennek szimbolikus jellege van. Fontosnak tartom, hogy az Európai Unió maga egy elég jelentékeny összeggel segítse meg Grúziát. Amikor kinn voltam, akkor 5 millió eurónál tartottunk, szemben az Egyesült Államok 1 milliárd dollárjával, amelyet Lugar szenátor úr - aki pont akkor volt ott - ígért meg a grúzoknak. Ez rendben van, csak ne csodálkozzunk, ha Grúzia persze Amerika irányába fordul, és nem felénk, amikor 5 millió euró kontra 1 milliárd. Tehát ha itt jobban tudjuk a ceruzánkat vastagítani, akkor szerintem itt érdemes. Ez a kis nép, ennek a vezetése megérdemli a támogatásunkat, még akkor is, ha adott esetben tényleg hibázott; megjegyzem: előfordul ez mással is.
Csapody képviselő úr!
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Bizottság! Ha már beszélgetünk, akkor tulajdonképpen csak két dolgot szeretnék hozzátenni mindahhoz, ami elhangzott, illetve amivel az MDF is egyetértett, ezt már több alkalommal nyilatkozatokban elmondtuk, ezeket természetesen nem szeretném megismételni, egy ilyen kötetlenebb beszélgetés keretein belül sem.
Az egyik dolog, amit szeretnék ehhez hozzátenni, éppúgy nem Magyarországnak, mint az Európai Unió tagállamának, tagjának, szervezetének stb.-ként fellépő aktornak a tevékenységéhez kapcsolódik, hanem közvetlenül a magyar-grúz kapcsolatokat illeti, illetve közvetlenül a magyar-grúz dimenzióban, ami egy vékony szálacska a nagy egészhez képest, de számunkra ez meghatározó, ehhez kapcsolódik.
Az első az, amit miniszter asszony is említett, azonban rajta kívül soha senki, és ez a Külügyminisztérium kommunikációjához is tartozik, ami természetesen lecsapódik, megjelenik a magyar kommunikáció egészében, ez pedig annak a hangsúlyozása, illetve e hangsúlyozás eddigi elmaradása, hogy Magyarország a maga rendkívül szerény lehetőségei között - beszorított lehetőségei között, tegyük hozzá, amelyek nem pusztán anyagiak - megtett egy olyan gesztust, ami mindennél többet mond. Ez a gesztus pedig a nagykövetség nyitásának előrehozása. Ezt én, munkatársaim, mások, gyakorlatilag a sajtófigyelőkön, médiafigyelőkön keresztül soha, sehol nem hallhattuk, miniszter asszony egyetlenegy - ez itt nem a reklám helye - rádiós interjúban említette meg, nem mondom, hogy futólag, de a beszélgetés terjedelméhez képest talán nem kellő hangsúllyal. Ez viszont - azért is örülök, hogy ez itt most elhangzott - rendkívüli fontosságú, ugyanis ha ezt kellőképpen, kellő alkalommal elmondjuk, vagy elmondtuk volna a konfliktus során, vagy el fogjuk mondani a jövőben, akkor ez a magyar gesztus mindent megmagyaráz. Ez nem szorul különféle irányból történő beállításokra. Természetesen ilyenkor mindenki, aki tud, az segélyt ad, 5 milliót, 10 milliót, 30 milliót, sátrat, kötszert, mindent, de a kétoldalú diplomáciai kapcsolatok szintjén egy ilyen konfliktushelyzetben egy ilyen gesztust megtenni, hogy egy, egyébként már letárgyalt ügy eredményeképpen a nagykövetség megnyitásának az előrehozását megtenni, miniszter asszony elmondta ennek a rádióinterjúban ennek indoklását is, elsősorban azért, hogy közvetlen kapcsolatunk legyen a grúzokkal. Persze, egy nagykövetség erre való, hogy közvetlen politikai kapcsolataink legyenek, a gazdaság talpra állítása, stb., ez az, amit szerintem és az MDF szerint rendkívüli erővel vagy talán a súlyának megfelelően ki kellene domborítani a kommunikációban és a médiában.
A másik ugyancsak részben a médiához kapcsolódik. Ez nem az én dolgom, de mégis az én dolgom magyar állampolgárként és a magyar parlament tagjaként, hogy megengedhetetlennek tartom azt, hogy bármelyik ország, bármelyik nagyhatalom nagykövete olyan tónusban és olyan stílusban merészeljen megnyilatkozni egy ország belpolitikájáról, mint amilyen tónusban és hangnemben megnyilatkozott az Orosz Föderáció nagykövete egy magyarországi ellenzéki pártvezető nyilatkozataival kapcsolatban. '56 előtt születtem egy évvel, de ebből az következik, hogy utána is éltem, egészen máig, és még remélem, sokáig, tehát az, amire Eörsi elnök úr utalt, hogy bizonyos, nem annyira a politikai kultúrának, inkább a nagyhatalmi gondolkodásmódnak egy, a '70-es, '80-as években is - de tegyük hozzá, még utána is - általunk tapasztalt tónusa tűnt fel ezekben a pimasz nyilatkozatokban. Sajnos, mi, akik ezeket az időket átéltük, olyan arcokat láthattunk a világ televíziónak képernyőin, az orosz katonai vezetés legfelsőbb régióiból, amely arcokról már azt hittük, hogy a filmművészet területére szorultak vissza, amikor egy háborús film hőseit jelenítik meg. De ez már csak a sötét irónia része, itt be is fejezem.
Ezt a kettőt szerettem volna miniszter asszony és a kollégák figyelmébe ajánlani, hogy Magyarország részéről jelentős cselekedet és gesztusérték, talán a köznyelvben használatos gesztus-tartalomnál sokkal súlyosabb lépés és örvendetes lépés a nagykövetség megnyitásának előrehozása, a másik pedig egy politikus személyes glosszája, amellyel gondolom, nagyon sokan egyetértenek a magyar média fogyasztói közül. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Csak a nemzeti kollektív memória miatt: amikor Tbiliszitől 25 kilométerre az első orosz checkpointnál azt hallottam, hogy "davaj, davaj", azért akkor a nagymamától mesélt emlékek feltolakodtak. (Dr. Csapody Miklós: Csaszí? - Derültség.) Csaszí nem volt, és nem akarom elviccelni a dolgot, de egyébként minden más rendkívüli élmény volt ilyen szempontból egy magyarnak.
Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszter Asszony! Először is elnök úrnak szeretném megköszönni Grúziából visszajövet megtett mondandóját, valamint amit most is összefoglalt, és elég keményen próbált fogalmazni. Először is, amit Csapody Miklós elmondott, azzal a Fidesz-KDNP részéről maximálisan egyetértünk, és mindenképpen kérjük a magyar kormányt, hogy az orosz nagykövet úr esetében azért a megfelelő hangnemben, súllyal mindenképpen vissza kellett volna utasítani az általa kijelentetteket.
Jelei voltak már, és azért is mondtam, hogy köszönöm elnök úrnak, hiszen az áprilisi, majd a júniusi európai tanácsi ülésen, ahol maga az Európai Tanács több alkalommal foglalkozott Grúzia, Ukrajna kérdésével, voltak már jelei egyébként is az etnikai tisztogatásnak. Azt hiszem, Eörsi Mátyás az Európai Tanács parlamenti ülésén elég keményen próbált fogalmazni, és ott is érezhető volt az orosz képviselők részéről Grúzia irányába az az ellenszenv, sőt mi több, a kérdéseknél, a Szaakasvilivel szemben feltett kérdéseknél is érezhető volt, hogy ebből előbb-utóbb egy konfliktushelyzet fog kialakulni.
Úgy érzem, hogy nem figyeltünk oda kellőképpen erre az egész dologra, és ma valóban a magyar médiában, sajtóban sem tisztázott az, hogy ki, mikor és hogyan kezdte. Kezdik elhitetni, és el akarják hitetni az emberekkel, hogy Grúzia kapott egy pofont, hiszen ő kezdte a dolgot, és itt elnök úr is elég egyértelműen fogalmazott ezekben a kérdésekben.
Szeretném mindenképpen kérni és elvárni a kormánytól, hogy azonnali hatállyal kezdeményezzen a visegrádi négyekkel egy közös ülést, pont ebben a kérdésben, mert ez a konfliktus itt nem fog megállni, hiszen nemcsak Grúziában, hanem Ukrajnában is vannak etnikai tisztogatások. Itt a magyar kisebbség is szenved tulajdonképpen ennek a hatásaitól. Ez egy keltett etnikai belső feszültségnek a kialakítása, amit kellőképpen az orosz politika nagyon profi módon meglovagol, és próbálja Ukrajnában is ugyanezt a feszültséget előidézni. De ugyanez a hatás fogja érni egyébként Moldáviát is, tehát ott is felerősödnek ezek a dolgok.
Mindenképpen helyesnek tartom, amit elnök úr is elmondott, hogy a közép-kelet-európai országokkal is konzultálni kellene, és egy közös álláspontot kellene kialakítani. Most nekünk nem az a dolgunk, hogy a francia külügyminiszter vagy valamelyik francia politikus mit, hogyan, mikor és miért mondott, és milyen szankciókat kívánnak alkalmazni, hanem igenis, nekünk elsődlegesen, és a volt szocialista országok tömbjében tulajdonképpen egy egyeztetett, egyforma álláspontot kellene kialakítani, és az Európai Unióval közösen maximálisan ezekben a kérdésekben úgy egyeztetni, hogy valóban ez a konfliktushelyzet és ez a nagyhatalmi törekvés, amit Oroszország a maga részéről képvisel, és ebben gátlástalanul - ezt szeretném kihangsúlyozni - próbálja meg a hatalmi érdekeit érvényre juttatni, ez egyébként nemcsak az energiapolitikára, hanem minden más területre eléggé rávetíti az árnyékát.
Ezt több alkalommal magam is bizottsági ülésen, parlamenti ülésen is felvetettem, itt a gazdasági fölény megszerzése, a gazdasági befolyás megszerzése a cél, ezt a magyar parlamentben is elmondtam, hogy vizsgáljuk-e egyáltalán, hogy milyen orosz gazdasági törekvések vannak Magyarország irányába, ezt tudjuk-e egyáltalán kezelni, akár a részvények területén, akár más területen. De ugyanígy szerettem volna kezdeményezni egy zárt ülést, amikor Magyarország a Déli Áramlatot írta alá, miniszter asszony itt volt azon az ülésen, és akkor is próbáltam erre ráirányítani a figyelmet, hogy ez egy konfliktushelyzetet is kialakíthat önmagában, ha Ukrajnát lehetetlenné tesszük, pontosan a Déli Áramlat elkerülésével és az orosz befolyási lehetőség megnyitásával. Tehát akkor is próbáltam erre rávilágítani.
Ez érezhető volt egyébként a bukaresti NATO-csúcs után, amikor tényleg Ukrajna és Grúzia NATO-tagfelvételének kérdése is terítékre került, és ott nem a megfelelő választ kapta a két ország. Tehát egy ilyen "majd megoldjuk" és "majd talán lesz valami" választ kapott.
Úgy érzem, hogy most kezd felerősödni, jelen pillanatban érzésünk szerint is egyébként az Európai Unió jelenlegi belső, külső megnyilatkozásai is azt vetítik előre, hogy egyfajta tehetetlenség kezd kialakulni. Ha ebben nem tudunk egységesen álláspontot kialakítani, határozottan, és ahogy elnök úr is mondta, megfelelő szankciók beemelésével, akkor erre mondják azt, hogy még jobban kinyílik az oroszok szeme, és sokkal gyorsabban és sokkal hatékonyabban fogják azt az etnikai tisztogatást, ami az ő érdekeiket képviseli, érvényre juttatni más területen is.
Érdemes lenne ezt megvizsgálni, érdemes lenne az Európai Tanács dokumentumait is Grúziával kapcsolatban előszedni, az ott elhangzottakat előszedni, és azokból a megfelelő konzekvenciát úgy levonni, hogy akár egy visegrádi négyek ülése, akár egy közép-kelet-európai országok közös álláspontja kialakításánál ezeket mind felhasználni. Itt szeretném kihangsúlyozni: elnök úr az Európai Tanács részéről a grúz ügyekért felelős referens, ha lehet így fogalmazni, tehát maximális és hihetetlen mértékű tapasztalata alakult ki, pontosan ezen a területen, hogy milyen esetleges további veszélyforrások alakulhatnak ki.
Visszaemlékszem arra, amikor elnök úr saját maga is felhívta a figyelmet, hogy Oszétia és Abházia gondot fog okozni Európának, és lám, nagyon rövid időn belül ez be is következett. Szeretném mindenképpen kérni a Fidesz-KDNP nevében, hogy sokkal határozottabban, és ha Magyarországon bárki megnyilatkozik bármelyik párt megnyilatkozásával kapcsolatban, ennyire drasztikusan és negatívan, kérném azt, hogy a kormány ezt mindenképpen utasítsa vissza és kérje ki a magyar politikai érdek érvényesítése érdekében is. Tehát nem szabad hagyni az ilyen lépéseket. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Braun képviselő úr következik.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Gyakorlatilag az informális bizottsági ülésünk témájához kapcsolódóan lenne két gondolatom. Az egyik az, hogy teljesen egyetértek elnök úrral abban, hogy egy határozott energiapolitikára lenne szükség az Európai Unióban. Érkeztek hírek arról, hogy az orosz csapatok az energiahordozó infrastruktúrát rongálják, amiből kellő rosszindulattal lehet arra következtetni, hogy a monopolhelyzetüket akarják fenntartani Európa felé. Tehát mindenképpen egy világos, határozott energiapolitikára lenne szükség, és hangsúlyoznunk kellene, hogy hajlandók vagyunk ezt megvédeni.
Az ehhez kapcsolódó másik gondolatom az, hogy felmerült az a lengyel-litván-ukrán javaslat, amelyben európai békefenntartó erőket küldenének a térségbe, már gondolok itt a Dél-Kaukázusra, ami azért is érdekes, mert más konfliktushelyzetek is vannak itt, a karabahi helyzet, stb. a térségben. Míg a Külügyminisztérium által számunkra készített jelentésben már várhatóan csak egy önálló uniós megfigyelő misszióról beszélnek. A kettő nem ugyanaz. Tehát a lengyel-litván-ukrán javaslat a békefenntartó erők, kontra megfigyelői státusz.
Én támogatnék egy, éppen az energiafüggőségünk csökkentése miatt egy hangsúlyosabb jelenlétet, nagyon fontosnak tartanám a konfliktus kezelését Örményország és Azerbajdzsán között is, hiszen logisztikai útvonalak mennek át ezen a területen, ezen a kérdéses karabahi területen, tehát itt az Európai Unió nem lenne rossz, ha közvetítene vagy eljárna.
Ha lehet, akkor a külügyi bizottság területére is átkeverednék egy kicsit annyiban, hogy említette elnök úr ezt a médiaháborút. Tényleg Oroszország nyerte meg, hiszen a konfliktus pont az olimpia megnyitójára esett, és szerintem a többség itt látta az olimpia megnyitóját, kifütyülték a grúz küldöttséget. Tehát gyakorlatilag semmit nem tudtunk korábban a megelőző mozgásokról.
Azt szeretném megkérdezni, hogy nem vagyok teljesen otthon a témában, de gyakorlatilag Abházia és Dél-Oszétia már orosz megszállás alatt áll. Tehát nem tartozott a grúz állam fennhatósága alá. Arra jó volt az egész, hogy most legalizálták a dolgot, tehát egy ilyen kvázi háborúval legalizálták az önállóságukat, és ha kaphatnék arra a kérdésemre választ, hogy Adzsáriával mi van, tehát a déli résszel?
Meg szeretném kérdezni, hogy az új nagykövetségünkhöz fog tartozni Örményország, vagy önállóan csak Grúziával fognak foglalkozni? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Mielőtt továbbmennénk, az olimpia. Azt érdemes tudni, hogy a konfliktus megindulásának napján Szaakasvili elnök és a védelmi miniszter is külföldön tartózkodik szabadságon. Tessék mutatni egy olyan országot, amely katonai akcióra készül, és a legfőbb katonai vezetői szabadságukat töltik Olaszországban. És egyébként Szaakasvili elnök szintén az olimpiára készült, amire aztán egyébként nem ment el. Adzsáriára és egyebekre majd azt hiszem, külügyminiszter asszony válaszol.
Balla képviselő úr!
BALLA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és igyekszem nagyon rövid lenni az időszűke miatt, és nagyon sok minden el is hangzott, és úgy látom, hogy ebben egyfajta konszenzus kezd kialakulni közöttünk, hogy körülbelül hogyan álljunk ehhez a kérdéshez. Egy kicsit sajnálom azt, hogy a kormánypárti képviselők magára hagyják a Külügyminisztériumot ebben az egyeztetésben. Viszont amit érdemes megjegyezni ebben, hogy a miniszter asszony által elmondottak, hogy körülbelül mik azok a fő vonalak, amelyeket képviselni szeretne Magyarország, azt hiszem, ebben a kérdésben egyetértünk. Viszont annyit még hozzátennék, hogy egy nagyon határozott és erős közös EU-s álláspontra van szükség az ügyben.
Tehát Magyarországnak azt kell képviselnie, hogy erős és egységes álláspont legyen, mert ez a legfontosabb az ügyben, attól függetlenül, hogy valószínűleg lesznek az orosz külpolitika törekvései szerint vagy külön alkura való hajlamok, vagy pedig tudjuk azt, hogy az energiapolitika kapcsán azért sok minden felvetődik. Ez egy nagyon összetett, bonyolult kérdés.
Viszont amit még miniszter asszony mondott, hogy adott esetben az állomáshellyel kapcsolatban személyi változások lesznek szükségesek, szerintem ez egy nagyon gyorsan megoldható dolog, tehát kifejezetten azért, mert egy mozgalmas időszak elé néz Tbiliszi.
Még egy dolgot szeretnék felvetni, mert talán erről keveset beszéltünk, és ez inkább egy hozzátétel, amire a legfontosabb felhívni a figyelmet, hogy nehogy a dél-oszét probléma nehogy precedensértékű legyen. Ugyanis precedensértékű lehet, ha Ukrajnával szemben, a Donyec-medencével vagy a Krím-félszigettel kapcsolatban nézzük, akkor ez egy precedensértékű dolog lehet. Tehát az Európai Közösségnek nagyon határozottan állást kell foglalnia az ügyben, hogy ez az ügy önmagában megoldásra vár, nagyon határozottan egy békefenntartási, tárgyalásos úton-módon, akár az EU-orosz párbeszéd szigorításával vagy annak stílusának változtatásával, egy nagyon karakteres és határozott álláspontot kell képviselni, és abban az ügyben is, nehogy precedensértékű legyen, hiszen ahogy az elmúlt időszakot figyelhetjük, az elmúlt egy-másfél évben egy nagyon-nagyon nagy változást élt meg az orosz külpolitika. Sokkal határozottabbá, sokkal befolyásosabbá vált a külpolitika, és az új orosz külpolitikai doktrínába ezek szerint belefér az is, hogy adott esetben egy másik ország területi szuverenitását is megsértheti. Röviden ezt szerettem volna mondani, és köszönöm szépen a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Megkérem külügyminiszter asszonyt, hogy reagáljon az elhangzottakra.
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter válaszai az elhangzottakra
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Egyrészt hozzátenném azt, merthogy itt láthatóan egy komoly megerősítést kapott az, amit mi is úgy gondolunk, hogy szimbolikus lépés is, tehát a nagykövetség nyitásának az előrehozása. Lehet, hogy a magyar médián nem jött át elég nyomatékosan, most vannak kint a kollégáink főosztályvezetői szinten, és jelentik ezt be, talán már a tegnapi napon Grúziában, illetve találkoznak az ottani nagykövetségek képviselőivel egyrészt. Másrészt a terv az, hogy én magam megyek ki megnyitni a nagykövetséget, aminek szintén van egy szimbolikus, közvetlen kapcsolatfelvevő és egyéb jelentősége is, és szeretnénk ezt egy rendkívül hatékony, nagyon jól működő nagykövetséggé tenni. A létszámot sem tudjuk most pontosan, amiatt, hogy lehet, hogy ez emelkedni fog a helyzet megváltozása miatt.
Még egy dolgot nem említettem, amit talán érdemes megemlíteni, itt keressük a magyar szerepet, és keressük azt, hogy Magyarország mit tud hozzáadni. Nyilván nem leszünk a legnagyobb donorország akkor sem, ha próbálunk ehhez mi magunk is még forrásokat teremteni és az EU is napról napra azért emeli azt, amit hozzájárulásként adni tud. Az EBESZ-ben merült fel az, hogy a megfigyelés rendkívül fontos, pont azért, mert ez a nyilatkozatháború nagyon sok téves információt vitt be a köztudatba, hogy pontos információink legyenek, az milyen fontos. Tehát volt egy azonnali EBESZ-döntés, hogy 20+80-nal emelik meg az egyébként ott lévő EBESZ-megfigyelők létszámát. Magyarország rendkívül gyorsan reagált és 4 embert ajánlottunk meg az első 20-ba. Ez egy nagyon gyors döntés volt és egy azonnali jelentkezés. Ők nem kerültek be az első 20-ba, de feltehetően viszont be fognak kerülni a következő menetben a plusz 80-ba, valószínűleg sok felajánlás történt. Ezt csak arra mondom példaként, hogy ahol Magyarország felajánlásokat tudott tenni, ott tett, és villámgyorsan lépett is ezekben a kérdésekben.
Itt beszéltünk erről, hogy az EU támogatás mekkora, és az amerikai támogatás mekkora. Az Európai Uniónak még egy eszköze van, ami egyébként fel is merült, mint egy lehetőség, tehát egy szabadkereskedelmi egyezmény előkészítése Grúziával, ami viszont a gazdasági rekonstrukciót és rehabilitációt nagyon nagy mértékben elősegíti. Tehát egyrészt van a közvetlen adomány, ami segíti a rehabilitációt, másrészt van egy olyanfajta eszköze az EU-nak, amivel a grúz gazdasággal szorosabbra tudja fűzni a kapcsolatait. Nyilvánvalóan ezeket támogatjuk, ha ez a realitás közelébe kerül.
Eörsi képviselő úr említette a vízumkérdést. Én a másik oldalát említettem ennek, tehát hogy felgyorsítani Grúziával a vízumkönnyítési megállapodást. A szigorításokkal többféle baj van, egyrészt ezek kölcsönös egyezmények, tehát ez arra is vonatkozik, hogy az Európai Unió tagországaiból hogyan tudnak utazni Oroszországba. De a nagyobbik baj nem is ez. Azt gondolom, a nagyobbik baj az, hogy nem azokat sújtja, akik ténylegesen a döntéseket hozzák, hanem azokat az állampolgárokat sújtja, akiknek esetében viszont fontos, hogy kapcsolatban tudjanak maradni az Európai Unióval, információik legyenek arról, hogy mi is történik. Én igazat adok azoknak, akik azt mondták, hogy mindenféle ilyen esetben az információs háború legalább olyan fontos, mint bármiféle egyéb, és tudjuk, hogy nagyon könnyű olyan információkat eljuttatni az emberekhez, amelyek nem egészen fedik a valóságot. Tehát ebből a szempontból nem biztos, hogy ez egy bölcs döntés, megnézzük, végiggondoljuk nyilvánvalóan. Én inkább a másikat látom fontosnak, hogy Grúzia esetében legyen egy könnyítés.
Csapody képviselő úr felvetésével kapcsolatban: a nagykövetségről beszéltünk. Itt többször felbukkant, Ékes képviselő úrnál is az Orosz Föderáció nagykövetének megnyilatkozásával kapcsolatos megszólalások. Most fogunk a nyári szünet után, miután nagykövet úr is visszajött, most már láttuk a Népszabadságban is a megnyilatkozását, fogunk nagykövet úrral találkozni, és akkor ezeket nyilvánvalóan megbeszéljük, a cikkben leírtakat is, amihez Magyarország természetesen hozzáteszi a saját álláspontját, illetőleg ezt is szóvá tesszük.
Amiket még Ékes képviselő úr mondott, részben a visegrádiakkal való közös álláspont kialakítása, a V4 elnöki találkozó szeptember tizenvalahányadikán lesz, tehát körülbelül két hét múlva. Valószínűleg egyébként is szóba kerül Grúzia, de megnézzük, hogy ez milyen súllyal szerepel a napirendi pontok között. Igen, látjuk, hogy a visegrádiak esetében nem egységes az álláspont, tehát fontos is, hogy beszéljünk ezekről.
Felmerült, hogy békefenntartók vagy megfigyelők. A megfigyelők küldése lehet európai uniós kompetencia. Ha békefenntartókról van szó, akkor ahhoz ENSZ-mandátum kell, azt tudjuk, hogy az ENSZ az a nemzetközi szervezet most, amelyik a legnehezebben tud döntéseket hozni ebben a konfliktusban. Tudjuk, hogy a Biztonsági Tanács többször nekifutott ennek, hiszen Oroszországnak és az Egyesült Államoknak is vétójoga van, és ha valahol távol állnak egymástól a vélemények, akkor ebben az ügyben távol állnak.
Azt hiszem, most az a fontos, hogy az Európai Unió jelen legyen valamilyen formában, elinduljon ez az együttműködés és megfigyelés, hogy meddig lehet jutni aztán a további tárgyalások során, azt majd meglátjuk. Természetesen az a jó, ha a térség stabilitása biztosítható a közeljövőben. Egyébként ehhez most az EBESZ tűnt a leginkább jelen lévő és leggyorsabban mozduló szervezetnek. Itt azt is meg kell nézni, hogy melyik nemzetközi szervezetnek mekkora a kompetenciája, kik a tagjai, milyen gyorsan tud döntést hozni, és milyen feladatokat tud elvállalni. Itt felmerült az Európai Tanács, felmerül az EBESZ, EU, NATO és egyebek, nyilvánvalóan mások a szerepek.
Csak hadd tegyem hozzá, itt felmerült az is, hogy Oroszország megnyerte ezt a nyilatkozatháborút. Azt gondolom, hogy Oroszország nagyon sokat vesztett eddig is ezen a történeten. Lehet, hogy a nyilatkozatok egy időben inkább Oroszország javára billentették a mérleget, azért lehetett látni, hogy nagyon komolyan estek az orosz részvények, hogy ez a bizonytalanság, a térségi destabilizáció, Oroszországnak ez a szerepe, ez az imidzse, ami most itt kialakult ennek a konfliktusnak a folyamán, nagyon sokat árt Oroszországnak magának, és azt gondoljuk, hogy ennek lesz önmagában egy visszatartó ereje. Azzal egyébként egyetértek, hogy az Európai Unió nagyon nyomatékos és nagyon egyértelmű állásfoglalása lényeges.
Hadd tegyem hozzá azt is, hogy azt látom, hogy azok az országok, amelyek ebből a szempontból a legkevésbé kemények voltak korábban, sokkal keményebbek most a megnyilatkozásaikban és sokkal egyértelműbbek. Ezt lehetett látni már az EU külügyminiszteri tanácsülésen is, azóta is a nyilatkozatokban. Tehát nagyon jó esélyt látok arra, hogy az EU-fellépés valóban ilyen lesz most is.
Felmerült az, hogy Abházia, Dél-Oszétia esetében mi van. Adzsária esetében megtörtént a visszaintegrálódás, tehát ez egy sikeres tárgyalás volt. Egyébként elindultak a tárgyalások Dél-Oszétia esetében is, csak ez a mostani helyzet ezt megakasztotta. Örményországot is le fogja fedni a nagykövetségünk, Braun képviselő úrnak mondanám.
Balla képviselő úr számára, hogy ne legyen precedens: azt gondolom, hogy a mostani egyértelmű EU és NATO-fellépés egyben prevenció is. Oroszország számára nem közömbös az, hogy mi a nemzetközi közösség reakciója, és ebből a szempontból lényeges és kiemelten fontos az, hogy itt az EiT-ülésen mi fog történni, milyen nyilatkozat születik, illetőleg milyen politikai eszközöket használ az EU ahhoz, hogy hozzájáruljon a rendezéshez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm. Két percünk még van arra, hogy egyetértek külügyminiszter asszonnyal abban, hogy Oroszország nem nyerte meg a propagandaháborút, az első két nap kivételével, az interpretációban még az orosz verzió él. Ha belegondolnak, képviselőtársaim abba, hogy Oroszországnak ebben a pillanatban szövetségesei - ha felsorolhatom - Mongólia, Líbia, Szíria, Kuba és Venezuela. Ez nem néz ki jól, nincs több, akik mellette megszólaltak volna. Ez megint eléggé egy ilyen régi időkbeli bipoláris politikai logikát vet fel.
Azzal kapcsolatban, hogy ez a vízumintézkedés kiket sújt, ezt osztom, ezzel egyetértek, és értem, amit külügyminiszter asszony mond. Hadd tegyem hozzá, hogy amíg világ a világ, a nemzetközi szankciókkal kapcsolatban mindig ez hozható fel persze, hogy nem a döntéshozókat sújtja, hanem egy ország lakosságát, legyen szó akár Észak-Koreáról vagy bárkiről, ahol talán még jobban sújtja az embereket, az atomprogram miatt éhen halnak szabályosan Észak-Koreában. Tehát ez egy jogos felvetés.
Azért javaslom ezt átgondolni, mert adott esetben az a középosztály vagy közép-felsőosztály, akiket ez sújtana, ezek egyértelműen Putyint politikailag támogatják, mert nem látják át, hogy ennek itt milyen nemzetközi összefüggései vannak. Még egyszer mondom: ha az Európai Unió nem lesz képes egy ilyen döntést meghozni, akkor én ebben szívesen hallgatni fogok, de azért ezt talán érdemes lenne felvetni.
Egyebekben pedig, ha jól értem, az Európai ügyek bizottságának megjelent tagjai támogatják a kormány előterjesztését és elképzelését, aminek szívből örülök. Ezek olyan ügyek, a világpolitika nagy ügyei, amelyekhez Magyarország az Európai Unión keresztül tud hozzászólni, amelyekben persze, van helye annak, hogy a pártok mást mondjanak. De ha van helye annak, hogy ugyanazt mondják, akkor ez viszont egy rendjén való dolog szerintem. Az Egyesült Államokban kampány zajlik, de azért alapvetően a két nagy párt ugyanazt mondja a dologról, tehát nem kell mindig mindenképpen másképp mondani. Örülök annak, hogy bizottságunk megjelent tagjai támogatják a kormányt ezekben a lépésekben. Valóban a nagykövetség megnyitása egy fontos politikai gesztus, és kívánom azt, hogy Magyarország a nagykövete révén az eddigieknél hatékonyabban tudjon közreműködni Grúzia nyugati integrációjának a lehető legjobb elősegítése érdekében.
Én elég jól ismerem országot, úgy gondolom, hogy mind a népe, mind pedig a vezetői - az összes hibáikkal együtt - rászolgálnak arra, hogy a lehető legnagyobb támogatást megkapják.
Nagyon szépen köszönöm külügyminiszter asszonynak, köszönöm a képviselő uraknak. Sajnos, külügyminiszter asszonyt Lugar szenátor úr várja, kérem, hogy ezt értsék meg. Nagyon sok sikert kívánok a hétfői tanácsülésre.
(Az ülés végének időpontja: 9 óra 28 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné