EIB-27/2008.
(EIB-103/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. október 6-án, hétfőn, 12 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
A napirendi javaslat módosítása, a napirend elfogadása*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról*
Dr. Gordos Péter szóbeli kiegészítése*
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőrének kiegészítése*
Ivanics Ferenc, a bizottság ellenzéki raportőrének kiegészítése*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács határozata az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról*
Dióssy László szóbeli kiegészítése*
Dr. Szanyi Tibor, a bizottság kormánypárti raportőrének kiegészítése*
Ékes József, a bizottság ellenzéki raportőrének kiegészítése*
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő:
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője
Raportőrök:
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő:
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője
Raportőrök:
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő:
Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium képviselője
Raportőrök:
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő:
Dr. Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter
Raportőrök:
Kocsi László (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Braun Márton (Fidesz) megérkezéséig Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) megérkezéséig Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Dr. Gordos Péter szakállamtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Nemes Csaba főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 12 óra 02 perc)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm önöket a mai bizottsági ülésünkön. Köszöntöm a kormány képviselőit és mindazokat a munkatársakat és vendégeket, akik a bizottság munkáját figyelik.
A napirendi javaslat módosítása, a napirend elfogadása
A napirendi javaslatomat azzal tartom fenn, hogy azt javasolom, hogy a 4. napirendi ponttal kezdjük, tekintettel arra, hogy a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium képviselői itt vannak, és ez egy csak napirendi pont, utána tudjuk folytatni a többivel. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Kérdezem a bizottságot, kit támogatják a napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pontunk az Európai Parlament és a Tanács irányelve a megújuló forrásokból előállított energia támogatásáról. A miniszter úr ígérte, hogy eljön, de a ma reggeli vonatbalesetre tekintettel a helyszínre sietett, amelyet azt hiszem, mindannyian megértünk.
Köszöntöm a tárca képviseletében dr. Gordos Péter szakállamtitkár urat, és meg is adom neki a szót.
Dr. Gordos Péter szóbeli kiegészítése
DR. GORDOS PÉTER (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Jó napot kívánok. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A bizottságnak átadtunk egy összefoglaló anyagot, tehát én most a részletekre nem térnék ki. Rövid összefoglalót adnék csak, egy átfogó összefoglalót erről a csomagról.
2007-ben indította útjára a Bizottság egy tágabb értelemben vett csomagban a megújuló energia irányelvet. Ez több változáson átment, 2008 szeptemberében már a negyedik verzióját bocsátotta rendelkezésünkre a francia elnökség. Több témakört is felölel, célértékeket határoz meg saját magára is az Európai Unió 2020-ra, ez tagállamokra is le van bontva. Magyarország tekintetében ez a célkitűzés 2020-ra 13 százalék. Nemzeti cselekvési terveket kell kidolgozniuk a tagállamoknak a tekintetben, hogy hogyan tudják hozni ezt a célértéket az adott időpontra. Eredetigazolásokról szól maga az irányelv, tagállamok közötti együttműködésről szól, harmadik országokból származó megújuló energiaforrásokról is beszél, és még rengeteg egyéb dologról. Ha ezekkel kapcsolatban kérdés van, természetesen mindegyikre fogok válaszolni.
Elöljáróban azt elmondanám, hogy a magyar kormány, miután a parlament elfogadta az energiapolitikai dokumentumot - aminek áprilisban lehettünk tanúi -, idén szeptember 3-án elfogadta a megújuló stratégiát, ez olvasható a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium honlapján. A honlapon az is olvasható, hogy milyen célszámok vannak ebben lefektetve. Gyakorlatilag úgy véljük, az összes energiafelhasználáson belül a megújuló energiaforrások részarányát 15 százalékban tudja biztosítani a magyarországi potenciál. Ez 2 százalékponttal magasabb, mint az Európai Unió jelenlegi elvárása Magyarországgal szemben. Ehhez gyakorlatilag 2300 milliárd forintos beruházásra van szükség 2020-ig. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezt a mindenkori magyar kormánynak kellene a költségvetésből megfinanszíroznia. Ez a piaci szereplők felé egy jelzésértékű szám, hogy mekkora beruházást vár Magyarország a megújuló energiaforrások hasznosítása területén.
Természetesen ahhoz, hogy ezek a beruházások meg is valósuljanak, katalizátor szerepként 400-500 milliárd forintos állami támogatásra lesz szükség 2020-ig. Ez nemcsak hazai költségvetési forrást jelent, hanem ez természetesen európai uniós hozzájárulást is jelent. Emellett, tehát a beruházási támogatások mellett pedig 2002-ben indult el az a kötelező átvételi rendszer, amely a villamosenergia-piacot érinti, amely keretén belül úgy a megújulókat, mint a hulladékenergiát hasznosító termelést a piaci árhoz képest egy magasabb áron átveszi az állam. 2007 decemberében kijött az az új kormányrendelet, amely lecserélte a miniszteri rendeletet.
Áttértünk egy sokkal központosítottabb, ellenőrizhetőbb rendszerre. Gyakorlatilag a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító az, amely átveszi a saját mérlegkörébe ezeket a termeléseket meghatározott áron, ami olvasható a kormányrendeletben, és gyakorlatilag szétosztja, ráterheli azokra a kereskedőkre, akiknek Magyarországon van villamosenergia-fogyasztójuk, és az adott kereskedőnek a piaci részesedése arányában kell átvennie ezt a megtermelt mennyiséget. Természetesen ennek a költségét végeredményben a fogyasztók fizetik, ahogy egyébként a 2002-es miniszteri rendelet során beindult rendszer is hasonló minőségben és gyakorlattal működött.
Ennek a rendszernek az átalakítására azért volt szükség, mert 2002 óta rengeteg idő eltel, a hibákat próbáltuk benne kiküszöbölni, illetve úgy érezzük, hogy ez a központosított rendszer sokkal nagyobb ráhatást jelent a mindenkori magyar kormány számára, hogy pozitívan be tudjon avatkozni, illetve, hogy az Unió által előírt célszámokat hozni tudja.
Én röviden ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Két raportőrünk van, Kocsi László és Ivanics Ferenc. Kocsi Lászlóval kezdünk, ha egyetértenek.
Kocsi László, a bizottság kormánypárti raportőrének kiegészítése
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm, elnök úr. Én a mostani helyzetben nem látok olyan kérdést, amiben a kormány álláspontjában bármiféle eltérés lett volna a korábbi állapothoz képest, vagy az általunk látottakhoz képest. Ha szóba kerülnek később olyan részletek, amelyek érdekesek lehetnek magyar szempontból, az megérdemli, hogy egy kicsit árnyaltabban foglalkozzunk vele, de pillanatnyilag azt látom, hogy a tájékoztató számunkra elfogadható.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
Ivanics Ferenc, a bizottság ellenzéki raportőrének kiegészítése
IVANICS FERENC (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen. Nekem lenne egy-két kérdésem. Egyrészt: az elmúlt fél év eseményei meglehetősen hektikusan mutatták azt, hogy milyen lengedezések lehetségesek egy energiapiacon. Az a kérdésem, hogy ez milyen hatással lehet arra a stratégiára, amit elfogadtunk. A stratégia elfogadásakor is azt fogalmaztuk meg, hogy bizony lehetne bátrabban előrelépni. A kormányzati szándék meglehetősen erősen tudja befolyásolni az eddigi kérdéseket. Németország a jó példa erre a szélenergia terén. Ők 18,5 ezer megawatt teljesítményt tudnak a szélenergiából begyűjteni, nálunk ez 330, ez meglehetősen kevés.
Ehhez is kapcsolódik a következő kérdésem, hogy hogyan áll a szélenergia felhasználása. A kvótamegnyitással kapcsolatban is lenne kérdésem. Várhatóan mikor változhat ez pozitív irányba? Hiszen az igények meglehetősen nagyok. Azt hiszem, 1800 vagy 2000 megawatt igény van beadva, és ehhez képest a 330 alacsony. Valami 100 megawattos nyitásról hallottam mostanság, egy újabb megerősítés kellene erre.
Mi a kormány álláspontja a bioüzemanyagok tekintetében? Itt változtak az elmúlt egy év alatt az alapanyagárak vagy a nyersanyagárak, így aztán egy kicsit átalakul a bioüzemanyag-piac is. Kérdés, hogy hogyan változik ez, az agrártárcával milyen egyeztetések vannak.
A végső kérdésem a forrásokra irányul. A KEOP-ban elkülönített forrásokat mennyire látják alkalmasnak? A volt államtitkár szerint is csak a szükséges összeg 25 százaléka került meghatározásra. Az előbb említette, hogy a költségvetésnek 400-500 milliárd forintos támogatást kell biztosítania. Itt 2007-2013 között 359 millió euró van meghatározva, ez átszámítva is arányaiban meglehetősen kicsi ahhoz az összeghez képest, amit az előbb meghatározott. Itt akkor mi a helyzet? 2013-2020 között ugrásszerűen változik ez meg, vagy van már kormányzati szándék arra vonatkozóan, hogy 2013-ig is egyfajta arányosabb tendenciát szeretnénk megvalósítani? Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. GORDOS PÉTER (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm a szót. Az első kérdés a villamosenergia-piac volatilitására vonatkozott. Az, hogy a villamosenergia-piacon a végfogyasztói árak vagy akár a nagykereskedelmi piaci árak hogyan mozognak, gyakorlatilag úgy van hatással a kötelező átvételben értékesített villamos energiára, hogy az a támogatási összeg, amit emeltként fizetünk ki ilyen megújuló energiaforrást hasznosító erőművek részére, csökkent. Tehát, ha emelkedik a villamosenergia-piacon az ár, akkor ezen erőművek versenyhátránya csökken.
Magyarországon a kötelező átvételi rendszerben évente a Magyar Energia Hivatal decemberben a honlapján nyilvánosságra hozza a jövő évi árakat, tehát ilyenféle összefüggés létezik egy központilag szabályozott piac, illetve a szabadpiac elvei alapján működő nagykereskedelmi piac között.
Ami Németországot illeti: Németország villamosenergia-rendszere egy jóval nagyobb villamosenergia-rendszer, mint Magyarország villamosenergia-rendszere. Természetesen Németország is küzd olyan problémákkal, amelyek például a párhuzamos áramlásokból keletkeznek. A Németország környezetében lévő országokban vannak olyan off-shore szélerőművek, amelyek úgynevezett loop flow-kat generálnak a német hálózaton is, tehát ők is küzdenek azzal a problémával, amivel Magyarország, ráadásul Nyugat-Európában a hálózatok metszése, a hálózatossága sokkal jelentősebb, mint Magyarországon.
Ebből a problémából kiindulva döntött úgy végül is a kormány 3-4 évvel ezelőtt, pontosabban a 2005-ös villamosenergia-törvény módosítása során, hogy ellátásbiztonsági-technikai okok miatt 330 megawattban korlátozza a beépíthető szélenergia villamos kapacitását. Ezt a 330 megawattot a Magyar Energia Hivatal osztotta szét. A Magyar Energia Hivatal honlapján látható az az elv - tehát transzparensen ki van téve a hivatal honlapjára -, amely alapján odaítélte a befektetni szándékozó vállalkozóknak ezeket a kapacitásokat.
Egy hónappal ezelőtti adat van a fejemben, akkor 120 megawatt volt beépítve ebből a 330-ból. Az engedélyek idén év végén, illetve jövő év végén járnak le. Aki nem tudja, vagy nem építette meg - most ne firtassuk, hogy miért - ezeket a kapacitásokat, gyakorlatilag elveszti az engedélyét, és visszaszáll, tehát újra lehet ezeket osztani.
Az új villamosenergia-törvény - ami 2008. január 1-jétől hatályos - alapján új szélerőműveket csak pályázati úton lehet építeni. A villamosenergia-törvényben van még egy felhatalmazás miniszteri rendelet megalkotására, ennek a miniszteri rendeletnek az előkészítése folyamatban van. A Magyar Energia Hivatal, illetve a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium folyamatosan konzultál erről. Az Energia Hivatal a következő hetekben kezdi meg ennek a rendelettervezetnek az iparági egyeztetését.
Több helyen elmondtam, amikor iparági szereplőkkel találkoztam, hogy kérem őket, hogy ugyanúgy, ahogy az eddigiek során is, keressék meg az Energia Hivatalt, vegyenek részt az ő nyilvános tájékoztatójukon, és ha bárkiben olyan gondolat, félelem lenne, hogy nem tudta kibeszélni magából azokat az érveket, amelyekkel jobbítani lehetne ennek a miniszteri rendeletnek a tartalmát, akkor ugyanúgy, ahogy az elmúlt időszakban is, a minisztérium fog szervezni további egyeztetéseket.
A 100 megawattos nyitásra visszatérve: ez egyelőre szakértői vizsgálat alatt van. Tudom, hogy az iparágban ez a 100 megawatt van a befektetők fejében. A minisztérium azon van, hogy a lehető legnagyobb mértékben lehessen megemelni a 330 megawattot. Egyébként a jelenlegi kötelező átvételi rendelet is, aminek a módosítása a napokban fog a kormány elé kerülni, tartalmaz már olyan elemeket, amelyek abba az irányba hatnak, hogy ezt a 100 megawattot még emelni lehessen. Ilyen például az, hogy a kötelező átvételi mérlegkörben eddig mindenkinek saját magának kellett adni menetrendet. Ezt a menetrendadási kötelezettséget, illetve jogot a jövőben közösen gyakorolhatják majd a termelők.
Olyan szempontból is figyeltünk arra, hogy a rendszer szabályozhatósága pozitív irányba mozduljon el, hogy nemcsak az azonos primer energiaforrást hasznosító erőművek teljesíthetik közösen ezen kötelezettségüket, és gyakorolhatják jogaikat, hanem az eltérő primer energiaforrást hasznosítók is. Erre egy eklatáns példa, hogy egy gázmotoros erőmű, amely sokkal pontosabban tud menetrendet adni, összeállhat adott esetben egy szélerőmű-tulajdonossal, és gyakorlatilag közösen sokkal pontosabban tudják majd tartani azt a menetrendet, amit vállaltak. Ezáltal kevesebb kiegyenlítő energiára lesz szükség, ezáltal a magyar villamosenergia-rendszer szabályozhatósága pozitív irányba fog elmozdulni, és ennek a következtében bátrabban tudunk - ahogy a képviselő úr is említette - újabb határt megszabni, és így közelebb tudunk kerülni a 2020-as 13 százalékos célszámhoz.
A KEOP tekintetében - ahogy azt tartalmazza az anyagunk is - 63 milliárd forint áll rendelkezésre 2013-ig. Magyar oldalon az FVM az, amely ad beruházási támogatásokat, mezőgazdasági beruházási támogatásokat. Sajnos, 2013-ig a technikai beruházásokra több forrás nem áll rendelkezésre a KEOP-ból. Az EHJC-soron található NEP-es pályázatok megújuló energiaforrásokat is támogatnak, és természetesen ez is beleszámít a 2020-as 13 százalékos célértékbe.
A magyar kormány úgy fogadta el a stratégiát, hogy a 2013-tól induló európai uniós költségvetési tervezési periódusban kell majd a mindenkori magyar kormánynak nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy az az összeg, amit környezetvédelmi szempontból az ország meg tud szerezni az Európai Uniótól, úgy legyen felosztva ezen két nagy célterület között, hogy a megújuló energiaforrások támogatására nagyobb kalap álljon rendelkezésre.
Röviden ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr?
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Jó, hogy így beszélünk róla, mert menet közben nyilván több új információ is van. Egy kérdésemre nem válaszolt, ami a bioüzemanyagot érintette.
A másik pedig - hogy visszafelé menjek -, hogy a támogatásokat illetően nagyságrendi elmozdulás nincsen, és akkor rögzíthetjük, hogy továbbra is meglehetősen nagy az aránytalanság a 2013-ig terjedő és az azon túli szakasz között, és igazából csak odébb tesszük ezt a problémát, ezzel nem oldódik meg.
A szélenergia-felhasználással kapcsolatban azt gondolom, tényleg nagyon jó lenne valami olyan szabályozás, ami egy normálisabb lehetőséget biztosít a termelők számára, hiszen - a bizottság tagjainak mondom, aki ezt esetleg nem tudja - azt kell megjósolniuk egy-két napra előre, hogy 4 méter/szekundumnál gyorsabban vagy lassabban fúj-e 26 méter magasan vagy 50-60 méter magasan a szél. A mai magyar meteorológia erre még nem alkalmas, és ettől meglehetősen szenvednek a beruházók. Nyilvánvalóan itt olyan megoldásokat kell keresni, amik segíthetnek. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DR. GORDOS PÉTER (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Hadd kezdjem a szélerőművekkel! Elég nehéz megjósolni, hiszen egy sztochasztikus eloszlásban rendelkezésre álló energia a szélenergia. A menetrendet eddig is tűréshatárral kellett megadni a szélerőműveknek, ez plusz-mínusz 30 százalék volt. Lehet olvasni a Közlönyben, miután kihirdetésre került, hogy ezt a toleranciasávot fölemeltük plusz-mínusz 50 százalékra. Több körben egyeztettünk a szeles befektetői körrel, a plusz-mínusz 50 százalékot már elfogadhatónak tartják, ráadásul a szabályozási pótdíjat - amit csak büntetődíjként szoktak megfogalmazni a beruházók - lecsökkentettük, ha jól emlékszem, 5 forint/kilowattórára.
Ehhez még az is hozzátartozik, hogy a kötelező mérlegkörben - külön szabályozás itt - kiegyenlítő energiát nem kell megvásárolniuk a termelőknek, tehát ez a szabályozási pótdíj fedi lesz azt a pluszköltséget, amit egyébként a piacon működő minden más mérlegkörbe betápláló energiatermelőnek meg kell fizetnie.
A bioüzemanyagok kapcsán Magyarország számára is él az az 5,75-ös energiatartalom szerinti százalék, amit tudunk hozni, az FVM-mel egyeztetve erre képes az ország. Ahhoz a 10 százalékos célszámhoz, ami meg van határozva 2020-ig, további beruházásokra van szükség. Itt az FVM ad, ha jól emlékszem, 6 kilotonna alatti mennyiségre támogatásokat, egyébként pedig további egyeztetések tárgyát képezi az, hogy a nagyobb bioüzemanyag-előállító beruházásokhoz kell-e egyáltalán a jelenlegi piaci árak alapján állami támogatás vagy sem. Egyébként pedig az Európai Uniónak a jelenleg tárgyalt irányelve a fenntarthatóság, illetve az Európai Unió szintjén lévő szabványok egységesítése irányába véleményem szerint egy támogatható irányt fektet le.
Kérdések, válaszok
ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! Tessék hozzászólni! (Nincs jelzés.) Egy kérdés lenne a részemről. Nagyon szigorúak ezek a szabályok, amelyeket az Európai Unió itt előirányoz. Amennyiben elfogadásra kerül, mennyiben lesz képes a Magyar Köztársaság ennek megfelelni, és mennyire lesz ez fájdalmas?
DR. GORDOS PÉTER (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Emlékeztetnék arra, hogy 2000-2002 környékén az össz-villamosenergia felhasználáson belüli megújuló energiatermelésre az Európai Unió szintén meghatározott egy célszámot, én is részt vettem ennek a kialakításában. Ezt a célszámot akkor 6-7 százalékban akarták megállapítani Magyarországra nézve. Akkor 3,6 százalékot alkudott ki az ország - rossz szóhasználattal élve - az Európai Bizottság felé. Ez a célszámot 2007-ben 0,7 százalékponttal tudtuk meghaladni. Most 4,3, tehát olyan 7-8-9 tized százalékponttal tudtuk meghaladni. Tehát az elmúlt hat évben nem tudtuk ezt jelentősen túllépni.
Látjuk azt, hogy a kötelező mérlegkörben jelenleg 25 forint alatt van kilowattóránként az átvételi ár, ez az átvételi ár jövőre 25 forint lesz, mi azzal számolunk. Tehát azt tudomásul kell venni, hogy a zöldenergia elterjesztése, az összes villamosenergia-fogyasztáson vagy az összes energiafogyasztáson belüli támogatása terheket jelent a magyar fogyasztók részére. Nem véletlenül fogalmaz így a mindenkori villamosenergia-törvény most már 2001 óta, hogy egyrészt a hálózati feltételek figyelembevételét kell szem előtt tartani, illetve a lakosság teherbíró képességét.
A 13 százalék a potenciálfelmérés alapján hozható, de ahogy elmondtam, 2300 milliárd forintos beruházási oldali igény van, ennek van egy költségvetési támogatási igénye, és a költségvetési támogatási igény közvetlenül nem terheli a fogyasztókat, mint adófizetőket természetesen terheli. Az pedig, hogy milyen ütemben tudunk felfelé haladni, illetve mekkora pluszterhet fog jelenteni ez a kötelező átvételi mérlegkörre, menet közben fog kiderülni, ahogy ezek a beruházások megvalósulnak.
Természetesen az Európai Unió is gondolkodik abban, hogy egy egységes központosított támogatási rendszert fog kialakítani, ez az irányelvből kiolvasható, és az is kiolvasható, hogy nem feltétlenül csak kötelező átvételi rendszeren keresztül lehet ezt támogatni, hanem akár zöldbizonyítvány-rendszer bevezetésén keresztül is, amire egyébként már megteremti a jelenleg hatályos villamosenergia-törvény egy átmeneti rendelkezésben a lehetőséget. Tehát, ha a szakma, a politika, az államigazgatás úgy gondolja, hogy érdemesebb áttérni a zöldbizonyítvány-rendszerre például azért, mert ezzel a fogyasztói terheket csökkenteni lehet, akkor időben meg lehet tenni majd ezt a lépést. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. További hozzászólás? (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Harmadik alkalommal, tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen, ezért vártam, hogy valaki más is szóljon. Egy nagyon rövid, megfontolandó javaslatom lenne. A bizottság valamelyik ülésének a keretében tekintse át, hogy a civil szervezetek és a különböző energiával foglalkozó egyesületek hogyan látják ezt a helyzetet. Azt hiszem, egy olyan kérdésről van szó, ami nyilván nemcsak magát az energiaipart jellemzi, hanem az egész ország szemléletét is. Ilyen szempontból bízom az elnök úr liberális gondolkodásában, hogy hogyan lehet a zöldenergiát, a zöld gondolkodásmódot megerősíteni. A Greenpeace most járja az országot a szélenergia fejlesztésével kapcsolatosan, úgyhogy érdemes lenne egy ilyen kitekintést tennünk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tisztelt Képviselő Úr! A szirének énekét hallom itt a bizottsági ülés keretében. Egyébként végül is ez megfelel nemcsak az én ízlésemnek, szerintem ez nem is liberális, ez egy demokratikus kérdés, ha lesz rá idő. A politikai megállapodás október 20-án várható, tehát olyan nagyon sok időnk nincs rá, de ha a bizottság tagjai erre készek, akkor lehet egy ilyen meghallgatást tartani, azzal, hogy azt persze tudnunk kell, hogy ők más felelősséggel állnak ehhez a dologhoz hozzá, de ez egy jó ötlet. Megnézzük, hogy lesz-e erre lehetőség. Viszonylag gyorsan, tehát a hónap második felében valamilyen instrukcióval a kormányt el kell látnunk ez ügyben. (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Negyedszer is hozzászólnék. Köszönöm szépen.
ELNÖK: A válaszom: szívesen. Egyéb hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincs. Ezt a tárgyalást most berekesztem, vissza fogunk erre még térni. Köszönjük szépen Gordos Péter szakállamtitkár úrnak, hogy rendelkezésünkre állt.
Áttérünk a 2-3-4. napirendi pontra. Tisztelettel köszöntöm Dióssy László szakállamtitkár urat és munkatársait. Ha a bizottság tagjai ezzel egyetértenek, együtt tárgyaljuk a 2-3-4. napirendi pontokat, mert végül is eléggé szorosan összefüggenek, még akkor is, ha külön szám alatt futnak, és külön törvényhozási tárgyat képeznek. Elfogadja-e ezt a bizottság? (Általános helyeslés.) Köszönöm szépen. A raportőrök is ugyanazok mind a háromnál, nem véletlenül. Még egyszer köszöntöm Dióssy államtitkár urat, és megadom a szót.
Dióssy László szóbeli kiegészítése
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelettel köszöntöm a bizottságot. A téma, amiről szó van, igen nagy horderejű, olyan projekt az EU-ban, amely környezetvédelmi szempontból is igen nagy jelentőséggel bír, hiszen erőforrás-átcsoportosítást jelent. De a dolog kontextusa ennél lényegesen messzebbre mutat, hiszen igen komoly gazdasági, társadalmi vonatkozásai vannak. Ezért is szükséges olyan magyar álláspontot kialakítani, amely a mi igényeinknek és elképzeléseinknek felel meg.
A Környezetvédelmi bizottság foglalkozott már a témával, a múlt heti ülésen Nemes Csaba főosztályvezető úr képviselte a tárcát, illetve még ezen a héten is foglalkozik a bizottság vele, és kialakít egy olyan álláspontot, amit nyilván közöl az Európai ügyek bizottságával is. Megfelelőképpen lehet majd integrálni a véleményeket.
Az egyik igen fontos témakör az emissziókereskedelmi rendszer továbbfejlesztése, amely egy merőben más megközelítést jelent, mint az eddigi eljárási rend. Alapelemekben történik majd változás, mégpedig úgy, hogy az eddigi tagállami kvótakiosztás helyett - amely nem volt mentes mindenféle érdekektől és lobbiktól - most egy központosított, továbbfejlesztett rendszer alakul ki, egy EU-szinten kialakított, úgynevezett sapka váltaná ki azt a kvótamennyiséget, amelynek a kiosztása eddig a tagállamok kompetenciájában tartozott.
Az ingyen kiosztandó mennyiség helyett egy árverési rendszerre, aukcióra kerülne sor, 90-95 százalékban így történne a kvóták kiosztása, a többi pedig az adott tagország GDP-je alapján. Nyilván az alacsonyabb egy főre jutó GDP esetén lényegesen jobb lehetőséget kínálnának a tagállamok számára a jövőben.
Magyarország álláspontja, hogy egy átmeneti időszakra nyíljék lehetőség, tehát a villamosenergia-ágazat számára - amelyet nagyon keményen érint ez az új szabályozás már 2013-tól a tervek szerint - egy fokozatos bevezetésre kerüljön sor. Egyébként a Bizottság mint előterjesztő továbbra is azt az álláspontot tartja, hogy egyedül ez a teljes árverés, az aukció biztosít esélyt mindenféle külső ingernek és hatásnak a kiküszöbölésére, viszont természetesen ez egy igen komoly bevételcsökkenést is jelent a részükre. Úgyhogy mi azt támogatjuk, hogy legyen egy megfelelő módon történő, fokozatos átállás a jövőben. Célszerű lenne a korai csökkentéseket is feltétlenül honorálni.
Az elnökség egyébként vitára bocsátotta a 2005-ös évet mint egyedüli referenciaévet, illetve ennek az alkalmazását alapul venni. Vita folyik arról, hogy a referencia-időszak ne nyúljon-e ki, ne több évet vegyen-e alapul, vagyis hogy a tagállamok közti szétosztás milyen módon történjen. A francia elnökség már az október 20-ai környezetvédelmi tanács ülésén egy politikai megállapodást szeretne elfogadni az irányelv módosításáról. Magyarország az ismertetett álláspontot van.
Nem tudom, hogy folytassam-e a másikkal, vagy a témát beszéljük előbb meg.
ELNÖK: Szerintem folytassa.
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): A másik témakör a tehermegosztás ügyét öleli fel, amellyel kapcsolatban magyar részről van egy alternatív, úgynevezett erőfeszítés-megosztási javaslat. Tudjuk, hogy Magyarországnak az 1990-es bázisévhez viszonyítva több mint 20 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gáz kibocsátását, de a nem ETS-szektorban, tehát az energiaipart, ipart nem érintő szektorban Magyarország 10 százalékkal növelheti a kibocsátásait, de 2005-höz képest 2020-ig. Itt látszólag van egy ellentmondás, de az egyik része a másiknak, és a legfontosabb a nemzetgazdasági vállalások, illetve kötelmek teljesítése.
A tehermegosztás, illetve a bázisév az a két fontos pillére ennek a rendelkezésnek, amellyel foglalkoznunk kell, és míg a határozattervezet - ahogy mondtam - nem 1990-et, hanem 2005-öt tekinti bázisévnek, ez egyértelműen hátrányos az új tagállamok részére, akik igen jelentős csökkentést értek el a rendszerváltás óta, 1990 óta. Ezért tehát az az álláspontunk, hogy mivel a Bizottság nem veszi figyelembe az 1990 és 2005 közötti kibocsátáscsökkentő erőfeszítéseket, ezen célszerű lenne változtatni. Ugyanakkor pedig egy rugalmasságot is célszerű lenne beemelni a rendszerbe, vagyis a tagállamok kereskedhetnének a nem ETS-szektorban meghatározott kibocsátási jogokkal. Ez sokkal nagyobb esélyt és lehetőséget biztosítana a jövőben.
Tehát egy alternatív erőfeszítés-megosztási javaslatunk van, amely meghatározná a nemzeti kibocsátási mennyiséget, visszatérnénk a kiotói jegyzőkönyvben vállaltak teljesítéséhez, vagyis az 1990-es bázisév lenne az alap. A kiotói jegyzőkönyv nyilván arról is rendelkezik, hogy minden tagállam számára egyenlő kibocsátáscsökkentést kellene biztosítani. Ez tehát a két pillére a fontos tárgyalási álláspontunknak.
Van még egy témakör, amiről csak két mondatban szeretnék szólni, ez a CCS-projekt, vagyis a szén-dioxid geológiai tárolása, amely most igencsak előtérbe került. Látszik, hogy a javaslat előrevetíti a szén-dioxid geológiai tárolásának a jövőbeli kötelező megvalósulását, sőt a 300 megawatt vagy annál nagyobb kapacitású tüzelő berendezések esetén itt gondoskodni kellene a fejtésről, meg megfelelő helyet hagyni a szén-dioxid elkülönítéséthez, tehát egy igen jelentős áttörés következne be. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ez egy igen komoly kiadást jelentene, ha állami költségvetésekből vagy európai uniós pénzekből kerülne megvalósításra, netán az új belépő tartalékból kellene elkülöníteni erre megfelelő összeget.
A magyar kormány nem tartja elfogadhatónak e technológia jövőbeli kötelezővé tételét, és az az álláspontunk, hogy ezek olyan, üzleti alapon is megtérülő beruházások, amelyek még a demonstrációs projektek finanszírozását sem teszik feltétlenül szükségessé, így nem tartjuk indokoltnak a közösségi jellegű szerepvállalást ezekben az ügyekben.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Először Szanyi Tibornak adom meg a szót.
Dr. Szanyi Tibor, a bizottság kormánypárti raportőrének kiegészítése
DR. SZANYI TIBOR (MSZP), a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Valóban, ez a három téma rendkívül szorosan összefügg, de ha megengedik, pár utalást tennénk a 4. számú, időben előbb tárgyalt napirendi pontunkra is.
Azt azért leszögezhetjük, hogy Magyarország meglehetősen szorult helyzetben van a szén-dioxid-problematikák közepette, hiszen egyébként tiszteletre méltó ambíciók által vezérelve úgymond nem a kvótagazdag országok sorába kerültünk. Jellemző módon említem, hogy a hozzánk picit talán hasonlónak tekinthető Csehország durván háromszor annyi CO2-kvótát tudott magának kiokoskodni, mint amennyi nekünk jutott. Ambivalens vagyok a tekintetben, hogy kik jártak jól, a csehek vagy mi, mert ennek a politikának, amit a magyar kormány képviselt, van egy nagyon komoly önfegyelmező hozadéka, hogy úgy kell átalakítsuk az energiapolitikánkat, hogy abban a CO2-mentes technológiák egy hihetetlen komoly lendületet kapjanak. Úgy gondolom, ez hosszú távon egy rendkívül hasznos következmény vagy döntés, mindamellett rövid távon rengeteg fejfájást okoz.
Az előző napirendi pontnál szó volt mindenféle mértékekről, amelyek pluszberuházásokat indokolnak. Viszont azért azt is látni kell, hogy ez a bizonyos CO2-kvóta - főképpen az 1. napirendi pont kapcsán kiderül - pénz, költség és sok minden más formáját is öltheti. Vagyis, ha a jelenlegi energiaszerkezetünket, iparszerkezetünket tartani kívánjuk, tehát nemes egyszerűséggel csak extrapoláljuk a mai helyzetünket mindenféle különösebb változtatás nélkül, akkor azt látjuk, hogy Magyarország versenyképessége súlyos kihívásoknak van kitéve a megnövekedő CO2 kvótaköltségek okán. Mindamellett, ha már így is, úgy is fizetni kell, akkor azt javasolom, hogy a kormány nagyon erősen tekintse iránytűnek azt, hogy ezeket a pénzeket, amiket fel tudunk sorolni, elsődlegesen beruházásokra, beruházásösztönzésre kellene fordítani. Így tudjuk kikerülni ugyanezen pénzeknek az idézőjelbe tett büntető karakterisztikai felhasználását.
Ami viszont a 2. napirendi pontot illeti: a magam részéről - de úgy gondolom, a bizottság ebben politikai oldalaktól függetlenül partner lehet - nagyon támogatom a kormánynak azt a törekvését, hogy a korai csökkentések érdemét a lehető legnagyobb mértékben elismertesse. Úgy gondolom, ez és egyúttal a referencia-időszak helyes kijelölése - tehát 1990-ben megjelölni a dolgokat - egy összeurópai szolidaritási problematika is, mondhatnám, gazdasági szolidaritás, tekintettel arra, hogy az a néhány ország, mondjuk az új tagországok, amelyek a maguk gazdasági rendszerváltozásából fakadóan megélték azokat a recesszív gazdasági folyamatokat, amelyek akarva-akaratlanul iparágak lebomlása, korszerűtlen iparágak bedőlése és egyéb haváriák, gazdasági haváriák következtében mégiscsak abba torkollottak, hogy alább hagytunk a féktelen CO2-kibocsátással, nemcsak egy gyönyörű történelmi tett, hanem ezt szeretnénk viszont látni, éspedig megfelelő engedmények formájában. Tehát ezt nemcsak a történelemkönyvek lapjaira kívánjuk, hanem a politikai érdekérvényesítés egyik rendkívül fontos érvanyagának tekintjük. Itt csak bátorítani lehet a kormányt, ha szövetkezik és összefog azon hasonszőrű országokkal, amelyek hozzánk mérten is ugyanezzel a problémával szembesülnek.
Külön kiemelném, ami a magyar kormány álláspontjában benne van, és úgy tűnik, ebben azért csak van egypár európai partner: a különböző sarokszámok meghatározásakor, illetve a sarokszámok elérését célzó tevékenységek körülírásakor legyen egy jelentős - még akkor is, ha exponenciális - fokozatosság. Tehát nem lehet ezeket a viszonylag sérülékeny és ma még éppen stabilizálódó kelet-európai gazdaságokat kitenni annak, hogy ilyen hihetetlen verdikt jellegű számokkal olyan irányokba lökdössük, ami adott esetben más pontokon fog visszaütni, tehát a fokozatosságot feltétlenül fontosnak tartom.
Nem utolsósorban arra is szeretnék utalni, hogy itt a magyar politikák kiaknázásakor mindenképpen gondolkodnunk és számolnunk kell azzal a tényezővel, hogy azok a cégek, amelyek Magyarországon ma CO2-kibocsátó energiát termelnek, alapvetően pontosan azoknak a nyugat-európai társaságoknak a befolyása alatt állnak, amelyek kontinensszerte képesek különböző terheket szétosztani a legkülönbözőbb technológiai és financiális módszerekkel. Vagyis nem lehet azt mondani, hogy van Magyarország, meg van többi tagország, hanem azt kell mondani, hogy itt márpedig mégiscsak egy egységes európai energiaipar felé haladtak a folyamatok, következésképpen a nemzetközi folyamatok eredményeképpen Magyarországot hátrányos helyzetbe hozni finoman szólni is helytelen lenne.
Utolsó megjegyzésem pedig ez a bizonyos Carbon Capture Storage-ügy. Én nem tudom, hogy Magyarországon melyek azok a területek, amelyek jó szívvel szóba jöhetnek, de azt határozottan tudom mondani, jó lenne, ha a magyar kormány határozottan kiállna amellett, hogy mielőtt elkezdjük ledugdosni a földbe a mindenféle fagyasztott szén-dioxid-gúlákat, kicsit alaposabb tanulmányok szülessenek. Ebben a kérdésben én nem hiszem, hogy kötelező érvényű döntéseket ép ésszel lehet hozni, és ebben nagyon világosan kell érvelni, már csak azért is, mert úgy tudom, hogy ennek a műfajnak van egy élen járó országa, Németország, és én úgy érzem, az összes többi ország még felzárkózásban van. Tehát egy olyan ügyet, amit Németország jól csinál, kötelezően előírni az összes többinek, egy picit ambiciózusnak tekintem.
Mindent egybevéve, elnök úr, úgy gondolom, nagyon kiegyensúlyozott, jó stratégiát választ a kormány ezeken a tárgyalásokon. Csak reménykedjünk abban, hogy minél több szövetségesünk legyen ehhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Államtitkár úr!
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Nem hangzott el kérdés, de néhány dologra reflektálnék, nagyon röviden. Azt azért mindenképpen szeretném leszögezni, hogy a nemzeti kiosztási tervnek, a listának az elkészítése alapvetően objektív adatokon, kibocsátásokon kell hogy nyugodjék, és talán azt is elmondhatom zárójelben, hogy az első kiosztási tervet felülvizsgálva, és az ott lévőket alaposan analizálva Brüsszel nagyon szigorúan vizsgálta, hogy Magyarország milyen tervet kíván most benyújtani a második kereskedési időszakra. Ezért kell rendkívül precízen meghatározni azokat a számokat, adatokat, amelyek nyilván az energiaszektort nagyon erőteljesen, nagyon határozottan érintik.
Ugyanakkor persze igen szűk mezsgyén járunk, mert míg egyik oldalon értelemszerű, hogy a nagyon durva csökkentés egy igen komoly versenyképességi és foglalkoztatási hátránnyal és következménnyel járna, másik oldalon természetesen a növekvő és előírt környezetvédelmi követelményeket kell tartani, akár azt, hogy 50 százalékkal csökkenteni kell a szén-dioxid-kibocsátást 2050-ig. Tehát egy nagyon érzékeny szabályozásról van szó, ezért is szeretnénk a most Brüsszelbe kiküldendő listát ennek megfeleltetni.
A tehermegosztási formula esetén arra igyekszünk figyelni, hogy méltánytalanul nagy teher ne érje a hazai szférát, és a referencia-időszaknál ezért is ragaszkodunk a tárgyalásokon az 1990-es bázisévhez. Nyilvánvalóan itt majd valamiféle kompromisszum fog megmutatkozni, hiszen itt is érdekeket kell összehangolni. Ahogy említettem, igen erőteljesen elzárkózunk a CCS kötelezővé tételétől, és messze egyetértek azzal, hogy megalapozó tanulmányok nélkül és hatásvizsgálatok nélkül egy ilyen horderejű és igen drága technológiát megvalósítani nem lehet.
ELNÖK: Képviselő úr?
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Nincs kommentárom, őszintén szólva kérdésem sincs, mert aki olvasta ezeket a dokumentumokat, világosan látja, hogy egy nagyon körülírt helyzettel állunk szemben. Nem hiszem, hogy túl nagy értelme lenne a vitának. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm én is. Nem azért adtam szót, mert muszáj mondani valamit, csak ezt írja elő nekem a bizottság ügyrendje. Ékes képviselő úr!
Ékes József, a bizottság ellenzéki raportőrének kiegészítése
ÉKES JÓZSEF (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm a szót, elnök úr. Idő már nem sok van. Én is maximálisan úgy érzem, hogy Magyarországnak sokkal hatékonyabban fel kell készülni ezekre az uniós törekvésekre, mint ahogy az első kiosztási rendszernél ezt megtettük. Én pár kérdést mindenképpen szeretnék feltenni, hiszen a bázisév kérdése Magyarország számára rettentően fontos, de ugyanígy a más szennyező ágak bevonásából adódó előny Magyarország számára sokat fog jelenteni. Ami gondot fog okozni a későbbiek folyamán, maga az uniós szétosztási rendszer esetleges megvalósítása, ami kiveszi a nemzeti hatáskörből a kvótarendszer szétosztását. Ezért is szeretnék pár kérdést feltenni.
Hogy áll a magyar kezdeményezés a bázisév meghatározása szempontjából, illetőleg a magyar javaslat? Kik a partnereink? Várható-e cseh támogatás? Az első körben a Bizottság lesöpörte a bázisév figyelembevételét. Várható-e, hogy több ország is csatlakozik a kezdeményezésünkhöz? Mennyibe kerül, ha nem sikerül ezt elérni? Utalt államtitkár úr is a komolyabb felkészülésre, számításokra, valamint a hatástanulmányok elkészítésére.
A második kérdés: mennyivel érinti hátrányosabban a magyar cégeket a kvótarendszer átalakítása? Mekkora a lemaradásunk a többi EU-céghez képest? Milyen hatásokkal számol a tárca? Ezek összetett kérdések, úgy érzem, öt perc alatt nem lehet megválaszolni.
A harmadik kérdés: milyen megoldási lehetőségek körvonalazódnak Európában a szennyezés exportja ellen? Itt fölmerül annak a kérdése is, hogy a szennyezés exportja is be fog lépni. Európa teljesen egyedül van ebben a kérdésben. Hogyan tudja megvédeni magát a rövid távon biztosan jelentkező negatív gazdasági hatások ellen?
A negyedik kérdés Szanyi Tiborral részben egyetértve: milyen magyar vonatkozása lehet a szén-dioxid-tárolásnak? Fel tudunk-e egyáltalán készülni? A termál- és a gyógyvizeink kapcsán is számos kérdés merül fel. Nem akarom a kettőt összekapcsolni. Ezek lennének a kérdéseim.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Több kérdésnél a számoknak van igen nagy jelentősége. Kérhetem főosztályvezető úr reflexióját, hiszen ő folyamatosan részt vett a tárgyalásokon?
ELNÖK: Ez nem is kérdés. Tessék!
DR. NEMES CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Nagyon rövid leszek. Készült ehhez az egész bizottsági papírhoz egy nagyon komoly gazdasági jelentés, amit a Bizottság csinált. Ő azt számolta ki, hogy Magyarország számára ez az egész ügy 2020-ra egy nagyon icike-picike GDP-csökkenéssel járna, ha nem úgy alakították volna ki a megújuló energia célunkat, hogy 2020-ban 13 százalék legyen a megújuló energia fölhasználása az egész energiamérlegben, mert azt mondja ki a megújuló energiára vonatkozó tervezet, hogy amennyivel több, azt majd megújuló energia kvótaként eladhatja más EU-tagállamoknak, és ezzel gyakorlatilag kiegyenlíti ezt a bizonyos csökkentést.
Ha ezt vesszük figyelembe, akkor ez így rendben is lenne, ez azt jelenti, hogy ha minden úgy van, mint ahogy a bizottsági anyag írja, akkor nálunk versenyképesség-csökkenés és negatív gazdasági hatás nem jöhet létre. Ez a magyar javaslat inkább arra vonatkozik, hogy nem tartjuk igazságosnak magát az erőforrás tehermegosztásáról folytatott szétosztást. Hét országgal együtt vagyunk, gyakorlatilag hét ország támogatja a magyar javaslatot. Ha nem sikerül ezt teljes egészében átvinni, akkor Magyarország pluszbevételtől esik el.
Tehát azzal, hogy mi a '90-es szintet mint bázisévet kérnénk, és egy rugalmasságot kérnénk, hogy ebben a rendszerben eladhatóvá váljanak azok a kibocsátáscsökkentési kvóták más országok számára, amelyek ezzel nem rendelkeznek, nagyjából 6-8 milliárd euró bevételt jelenthetne, ami óriási, majdnem két KEOP. Tehát ettől a bevételtől eleshetnénk 8 év alatt, de azt nem mondom, hogy ha ez nincs, akkor valószínűleg a GDP-csökkenés emiatt nem jön létre.
Viszont nagyon fontos, hogy azt már látjuk előre, igaz, hogy az anyagokban azt írtuk le, hogy október 20-án szeretné a francia elnökség a politikai megállapodást tető alá hozni, a legfrissebb híreink szerint ez valószínűleg nem fog sikerülni, 20-án még nem fog menni, tehát lesz időnk egy kicsikét tovább tárgyalni.
Az egyik fontos dolog, hogy mi várunk a mi javaslatunktól pluszbevételt. Valószínűleg nem fog bejönni az egész, de talán ki lehet majd keverni néhány hónap alatt egy alternatív megoldást, ami a két félt, a magyar javaslatot támogatókat és a bizottsági javaslatot támogatókat egymás felé közelíti.
Mégiscsak néhány iparágban lehet akár hátrányos is ez az egész ügy, méghozzá azon iparágak számára, amelyek ...
ELNÖK: Röviden.
DR. NEMES CSABA (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igenis, két percben. Szerepel az anyagban egy úgynevezett szénszivárgással kapcsolatos dolog. Vannak olyan iparágak, amelyek befolyásolva lehetnek az Európai Unión kívüli országbeli, különböző szektorokkal kapcsolatban. Szeretnénk a listára tenni olyan iparágakat, illetve olyan létesítményeket, amelyek ilyen szénszivárgással vannak sújtva, hogy számukra ingyenes kvótakiosztás legyen. A megoldási javaslatokat tulajdonképpen e köré lehet csoportosítani, tehát valószínűleg el kell készítenünk egy alternatív megoldást, ami reméljük, a kettő között fog rajtunk segíteni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Az egyik legfontosabb információ a munkánk szervezése szempontjából az volt, hogy október 20-án nem várható a politikai megállapodás, bár kizárni nyilván nehéz, de ez lehetőséget ad számunkra arra, hogy visszatérjünk erre. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én is azt javasolom, hogy húzni-halasztani kellene ebben a kérdésben a megállapodást, mert félő, hogy a csehek is kezdenek kifarolni a támogatástól.
A másik pedig, amit Ivanics Ferenc képviselőtársam is elmondott: ott összefügg az energiakérdés, az alternatív energiák kérdése, tehát a 20 százalék 2020-ig történő bevállalása. Én is javasolom elnök úrnak, hogy a civil szervezetekkel próbáljunk megbeszélést folytatni, mert néha a környezetvédelem és a gazdasági tárca törekvései ellentmondanak egymásnak, hisz alternatív energiák területén is hihetetlen nagyságrendű támogatás van az Unió részéről, viszont nálunk a törvény és a szabályozás, tehát a hálózati szabályozás kérdése tulajdonképpen gátolja ennek a kérdéskörnek a fejlesztését. És itt jön be a régió, tehát határokon túli beruházásokat kellene berakni az alternatív energia területén, hogy nyereségesen tudjunk kiszállni ebből.
ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr!
DIÓSSY LÁSZLÓ (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Egyetlen mondat. Ahogy Ékes képviselő úr is mondta vagy kérte: mi a civil szervezetekkel folyamatosan kapcsolatban vagyunk, az Energia Klubbal is konzultálunk erről a helyzetről, és valóban a legnagyobb odafigyeléssel igyekszünk majd a magyar álláspontot képviselni. Erről egyébként majd külön is folytathatunk konzultációt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Úgy érzem, hogy ezt a témát nem sikerült kiérlelnünk a mai napon, de van még mód arra, hogy folytassuk, és a civil szervezetekkel nekünk is dolgunk van, a kormánynak is, de nyilván a parlamentnek is. Köszönöm a mai aktivitást, még visszatérünk a témára.
A mai ülést berekesztem. Holnap találkozunk. Köszönöm szépen.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 59 perc)
|
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Nánásiné Czapári Judit