EIB-29/2008.
(EIB-105/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. október 14-én, kedden, 9 órakor
az Országház főemelet 61. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
A magyar-szlovák viszony az európai normák tükrében*
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter szóbeli tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról*
Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete a közös agrárpolitika módosítása céljából a 320/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a(z) (...)/2008/EK rendelet módosításáról*
Egyeztetési eljárás - A Tanács rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet módosításáról*
Egyeztetési eljárás - A Tanács határozata a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007-2013 közötti programozási időszak) szóló 2006/144/EK határozat módosításáról*
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szóbeli tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott tájékoztatója az Európai Neutronkutató Központ székhelyére benyújtott pályázatról*
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, válaszok*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Szanyi Tibor (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Ékes József (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szanyi Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) Tasnádi Péternek (MSZP)
Ivanics Ferenc (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Horváthné dr. Fekszi Márta államtitkár (Külügyminisztérium)
Imecs Zoltán nagykövetjelölt (Pristina)
Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 06 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kormány képviselőit, Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, a sajtó képviselőit, a munkatársakat, és mindenkit, aki jelen van.
Mai ülésünk határozatképes. Mielőtt a napirenddel foglalkoznék, szeretném tájékoztatni a bizottságot arról, hogy tegnap, tehát október 13-án az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottsága a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség, valamint a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának megkeresésére a következő eseti jellegű állásfoglalást fogalmazta meg.
"Az Európai ügyek bizottságában 2004 óta fennálló ülésvezetési gyakorlat, mely szerint a jegyzőkönyvbe foglalt elnöki összefoglalóról nincs külön bizottsági döntés, nem ellentétes a Házszabály 134/B § (10) bekezdésének vonatkozó rendelkezéseivel. A Házszabály nem tartalmaz útmutatást arra, hogy lehet-e ellenzéki vezetője az Európai ügyek bizottságának. Ezért az e tárgyban felvetettekre az állásfoglalás nem terjed ki."
Erről vitát nem nyitok, csak a bizottsági állásfoglalást ismertettem.
Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel részben összhangban tartom fenn, vagyis annyiban, hogy a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak az a kérése, hogy az előzetesen előterjesztett 4., 5., 6., 7. napirendi pontokat a 3. napirendi pont helyén tárgyaljuk, és ebben a különböző tárcák egyet is értettek. Ezért ezt követi majd az Európai Neutronkutató Központtal kapcsolatos napirendi pont. Kérdezem a bizottságot, hogy a napirendi javaslattal a szóbeli kiegészítésekkel együtt egyetért-e vagy van-e észrevétel. (Nincs jelzés.) Észrevétel nincs. (Szavazás.) Mindenki egyetért, egyhangú. Köszönöm szépen.
A magyar-szlovák viszony az európai normák tükrében
Akkor rátérünk az első napirendi pontra, a magyar-szlovák viszonyra az európai normák tükrében.
A tisztelt bizottság ismeri, nemcsak a sajtóból, hiszen politikusok vagyunk, hogy Magyarország és Szlovákia között az elmúlt időszakban a kapcsolat feszültebbé vált a korábbi időszakhoz képest, holott akkor sem volt túlságosan jó. Ezért úgy döntöttünk, hogy a bizottság napirendjére tűzzük ezt az ügyet, mégpedig úgy érzem, hogy a Magyar Köztársaságnak érdeke, hogy ezt ne bilaterális formában tárgyaljuk csupán, hanem azt vizsgáljuk meg, hogy az előállt konfliktus hogyan illeszthető az európai kötelezettségvállalásokba, gondolok részben az Európai Tanács normáinak való megfelelésre, és gondolok persze az európai uniós tagságból fakadó követelmények teljesítésére.
Nagyon köszönöm külügyminiszter asszonynak, hogy megtisztelte a bizottságunkat, és meg is adom a szót.
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter szóbeli tájékoztatója
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Azt hiszem, úgy van, ahogy Eörsi Mátyás mondta, hogy mindannyian követik az eseményeket, és valószínűleg mindenki jól látja, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok két irányba fejlődnek legalábbis, egyrészt Magyarország és Szlovákia együtt vált az Európai Unió tagjává, együtt léptünk be a schengeni zónába. Tehát sok minden olyannak a feltétele megteremtődött, amit régóta szerettünk volna, olyan szoros együttműködések feltételrendszere, amelyet nagyon fontosnak tartunk, részben gazdasági együttműködéseké, részben civil együttműködéseké, ebben benne vannak oktatási, kutatási, civil szervezeti közös programok és együttműködések. Azt látjuk, hogy itt az előző évtizedekhez képest legalábbis ezeket a lehetőségeket mind a két ország civil társadalma nagyon jól használja és az előnyére tudta és tudja fordítani a mai napig.
A másik oldalról azt látjuk, hogy a politika szintjén viszont nagyon komoly feszültségek vannak. A feszültségekről talán abban az összefüggésben érdemes elsődlegesen beszélni, hogy amikor körülbelül két és fél évvel ezelőtt a jelenlegi kormánykoalíció létrejött Szlovákiában, akkor egy szélsőséges nacionalista párt is bekerült a koalíciót alkotó kormányelemek közé, és azt tudjuk, hogy ennek a Szlovák Nemzeti Pártnak a legfőbb mondanivalója az idegenellenesség általában, németellenesség, romaellenesség, de elsődlegesen magyarellenesség.
Azóta látjuk, hogy a Szlovák Nemzeti Párt vezetője folyamatosan tesz olyan megjegyzéseket, amelyek nemcsak jogi kategóriákat sértenek, hanem emberi viselkedési normákat is. A dolognak a különös veszélyét az adja, hogy tudjuk, hogy Szlovákiában egy közel 300 ezres magyar kisebbség él, akiknek a méltóságát, nemzeti jelképeit is sértik ezek a megjegyzések.
A Szlovák Nemzeti Párt minisztériumok élére is delegált minisztereket, és emiatt már kezdetben megfogalmaztuk azokat a fenntartásainkat, hogy vajon, ez mit fog jelenteni az együttműködések szempontjából, a Szlovákiában élő magyar kisebbség szempontjából. A mostani megbeszélés aktualitását az adja, hogy úgy tűnik, hogy elsődlegesen két olyan minisztérium van, ahol a Szlovák Nemzeti Párt adta miniszter vezeti a tárcát, az Oktatási Minisztérium, illetve a Területfejlesztési Minisztérium, így mind a két területen nagyon komoly diszkriminációnak látszó jelenségek vannak a fejlesztési források elosztásában, illetőleg a magyar oktatást kiszolgáló tankönyvek magyar helységnévhasználatában.
Aztán még érdemes elmondani bevezetésképpen, hogy akkor, amikor ez a kormánykoalíció létrejött, és mi elmondtuk, hogy milyen aggodalmaink vannak, akkor kaptunk egy nagyon komoly ígéretet legmagasabb szintről, hogy a nemzetiséget érintő status quo nem fog változni, nem lesz semmifajta visszatérés vagy visszalépés ezen a területen. Azt látjuk, hogy mostanra ez, ami eddig többé-kevésbé tartható volt, nagyon komoly kívánnivalókat hagy maga után. (Megérkezik az ülésre Gál J. Zoltán.)
Egy pár mondatot arról, hogy miért is alakul ez így, tehát ez a kettősség, ami egyrészről a civil kapcsolatoknak az egyre szorosabbá válását, másrészről a politikai kapcsolatok kiéleződését jelenti, talán érdemes több dologra kitérni. Egyrészt, hogy mi ennek az ideológiai, lélektani háttere. Azt látjuk, hogy Szlovákiában egy nemzetállam építésére irányuló törekvés van, miközben ez egy többnemzetiségű ország, a kettő nyilvánvalóan folyamatosan ütközik.
Nem egyedülálló Európában, Kelet-Közép-Európában, de Szlovákia nemzeti önmeghatározása valamivel szemben történik láthatóan. Tudjuk, hogy ez a fajta valamivel szemben történő meghatározás egy nagyon erős kohéziós erő lehet, viszont nagyon veszélyes a kapcsolatok szempontjából, és ezt látjuk itt is.
A történelemnek valamifajta furcsa újraértelmezése is zajlik a szemünk előtt, nagyon sok ellentmondásos elemmel. Ehhez érdemes azt tudni, hogy Szlovákia egy fiatal állam, amelyik nyilvánvalóan keresi az önmeghatározását, a saját történelmét építi fel, aminek látjuk a veszélyeit. (Megérkezik az ülésre Veress József.) Azt lehet látni, hogy egy nulla végösszegű játszmának tekinti ezt Szlovákia, tehát hogy amit ő nyer, azt a másik elveszíti, illetőleg hogy egy folyamatos rivalizálás látszik abban, hogy nyertes pozícióból lehessen kikerülni, ami tudjuk, hogy nem segíti az együttműködést.
Azt látjuk, hogy Szlovákiában a parlamentben vannak a radikális erők, ahogy említettem, a Szlovák Nemzeti Párt jelenlétével, és mindezen okok miatt a magyar ügy egy konszenzusteremtő kérdés. Feltehetően belejátszik egy olyanfajta magyarázat is, hogy nincsenek nagyon messze a következő választások, és tudjuk, hogy a radikális oldalról lehet szavazatokat szerezni. Azt hiszem, ez sem idegen a gondolkodásunktól, pontosabban ismerünk ilyen mintákat máshol is.
Az utóbbi időben Szlovákia úgy érzi, hogy megerősödött amiatt, hogy az eurót hamarosan be fogja vezetni. Gazdaságilag nagyon komoly előrelépést, fejlődést produkál, és ez nyilván megerősíti vagy láthatóbbá teszi azokat a tendenciákat, amelyeket korábban is láttunk, és úgy tűnik, hogy kikerül egy olyan szerepből, ami egy ilyen kérdőre vonható ország szerepe, inkább egy európai jogvédő ország szerepére törekszik, aminek erős ellentmondásai vannak, erről az emberi jogi kérdésről majd nyilván fogunk beszélni.
Hogy hogyan zajlik a politikai színtéren ez a kommunikáció, az többé-kevésbé követhető és látható. Sokáig ez egy háromszög volt. A magyar közösség, a magyar kormány, illetve a szlovák kormány háromszöge, és a legfőbb kritika az volt, hogy miért van egyáltalán kapcsolat a magyar kormány és a szlovákiai magyar közösséget képviselő MKP között, miért internacionalizálja az MKP a problémákat. Mára ez egy négyszöggé vált láthatóan, amiben a magyarországi szlovákság a negyedik elem, és folyamatosan egy olyan törekvést látunk szlovák oldalról, hogy áttolják a problémát, és úgy fogalmazzák meg, hogy tulajdonképpen magyarországi a probléma. Részben Magyarország, a magyar kormány nem gondoskodik az itt élő szlovák kisebbségről sokféle szempontból, és ezeket a problémákat rendkívül magas szinten, általában miniszterelnöki szinten, sajtótájékoztató formájában teszi Szlovákia szóvá. Ilyen a pilisszentkereszti ügy, ahol egyébként Magyarországnak az volt a reakciója, hogy ha valamilyen problémát látunk, akkor próbáljuk meg ezt korrigálni. Természetesnek vesszük, hogy nincsenek tökéletesen működő rendszerek, és ha probléma van, akkor az a feladatunk, hogy a megfelelő jogszabályok szerint - ami egyébként Magyarországon a közösségi jogra vonatkozik, és arra, hogy kulturális és oktatási jogai is vannak az itt élő kisebbségeknek -, az erre való hivatkozással természetesnek láttuk azt, hogy korrigáljuk a felmerülő problémákat.
Őszinte reményünk volt, hogy ennek megfelelően fog lépni Szlovákia is akkor, ha mi tesszük szóvá azt, amikor ott részben a status quónak, részben a jogszabályoknak nem megfelelő lépések történnek, azt látjuk most, az utóbbi hetekben, hogy a szlovák reakció nem ez, tehát nem azt mondják, hogy bocsánat, vannak problémák, megnézzük, hogy pontosan mik ezek a problémák és próbáljuk korrigálni ezeket. Van még egy esély erre, hogy ilyen választ kapjunk, én holnap fogok találkozni Ján Kubis külügyminiszter úrral, és őszintén remélem, hogy Szlovákia pozitív választ fog adni ezekre a felvetéseinkre.
Az emberi jogi kockázatok. Egyrészről zajlik egyfajta megfélemlítése a szlovákiai magyar közösségnek, például a Malina Hedvig ügy, ami azóta is húzódik és nem sikerült lezárni. Az egyenlő jogok megkérdőjelezése szintén fontos, és ennek a bizottságnak a hatáskörébe tartozik. A magyar származású képviselők külföldi kapcsolattartását illegitimnek minősítették nagyon sokan a politikai szereplők közül, és nagyon összehangolt támadás indult el a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán való részvételük miatt. Azt látjuk egyébként, hogy ugyanezen a fórumon való részvétel nem okozott problémát egyetlen szomszédos országban sem, ott sem, ahol kisebb a magyar kisebbség, ott sem, ahol nagyobb a magyar kisebbség létszáma, tehát nyilvánvalóan ez nem alapvetően ezzel függ össze, hogy ez megkérdőjelezhető.
Azt látjuk, hogy az etnikai alapú hátrányok a fejlesztési pénzek elosztásában halmozódnak. Említettem az oktatási irányú pályázatokat, amelyek most már négy pályázati fordulón túl vannak, és úgy tűnik, hogy magyar oktatási nyelvű iskolák egyáltalán nem kaptak ezekből a pályázatokból. Talán egy kéttannyelvű iskola, egy zeneiskola kapott, amelyik kis jóindulattal kezelhető magyar tannyelvű iskolának, vagy legalábbis felerészben, de mindenképpen ahhoz képest, hogy a 4,8 milliárd koronás pályázati összegből körülbelül 3 milliárd koronát már kiosztottak, noha 11-fordulósnak terveződik ez a pályázat. Tehát a források nagy része már kiosztásra került. Úgy tűnik egyébként, hogy túl azon, hogy magyar iskolák nem jutottak hozzá, Ján Slota választási körzetének az iskolái viszont rendkívül erős támogatásban részesültek, most utánanéztünk itt az adatoknak, ami nagyon komolyan felveti azt, hogy diszkriminatív módon történik az elosztás. De a nagyberuházások zöme is elkerüli a magyarlakta vidékeket, tehát Dél-Szlovákiába kevesebb fejlesztési forrás is kerül, annak ellenére, hogy ez Szlovákiának alulfejlett régiója, tehát egyébként az európai uniós források elosztásának alapelve szerint, ami megjelenik a szlovákiai alapelvekben is, mindenképpen ezt a vidéket is fejleszteni kellene.
Illetőleg a másik ilyen kockázat a nyelvi status quo felülírása, a földrajzi elnevezéseknek a szlovák nyelvű használata az új tankönyvekben. Egyelőre egy ilyen tankönyv jelent meg, amit én magam is láttam ma már, úgy tudom, kijött a következő is, és arról vannak hírek, hogy további ilyen tankönyvek vannak ma már nyomdában, illetőleg a kiadónál, meglátjuk, hogy ezek megjelennek-e, mi lesz a folytatás. Egészen abszurd egyébként a dolog, a magyar nyelvű szövegben a helységnevek szlovákul vannak, tehát "Bratislava, amely a Dunaj mentén fekszik, és nem messze van tőle a Tátrij" című mondatok vannak a könyvben.
Most zajlik egyébként egy vita, itt a nagyon kemény felvetéseink kapcsán elindult egy belpolitikai vita Szlovákiában is, és többen keresik a jogszabályi hátterét annak, hogy hogyan kell használni a földrajzi neveket. Egyrészt valószínűleg szakmailag elfogadhatatlan egy ilyen mondat, amiben a szavak fele magyarul, a szavak másik része szlovákul van, de ezen túl egy dolognak biztosan ellentmond, ez pedig a szlovák-magyar alapszerződés, ahol a földrajzi nevek használata és a nyelvhasználat szabadsága egyértelműen megfogalmazódik. Túl azon, hogy ez a status quóra vonatkozó ígéretet is átlépi ez, hiszen többször kaptunk ígéretet arra vonatkozóan, hogy az az oktatási miniszteri utasítás, miszerint nem lehet magyarul használni a földrajzi neveket, az tulajdonképpen nem érvényes, és csak egy ajánlás, és úgysem fogják ezt követni a kiadók. Egyértelműen az látszik, hogy ez nem így van.
A jogi vonatkozások, amiről még érdemes egy pár szót szólni, és aztán erről nyilván tudunk hosszabban beszélni: egyrészt ezt is többször szóvá tettük, hogy a gyűlöletbeszéd tilalmára vonatkozóan Szlovákiában is több törvény van. Súlyosbító körülmény, hogy ha ezt valaki közszereplőként követi el, tehát a gyűlöletbeszédet. Az első feljelentések megtörténtek, a mi kemény fellépésünk után azt lehet látni, hogy egy civil szervezet is, de az MKP is jogi lépéseket tett arra, hogy a gyűlöletbeszéd valóban ne csak politikai szinten legyen a közbeszéd tárgya, hanem jogi minősítést is kapjon.
Ahogy említettem, az oktatási törvényből nem vezethető le a kisebbségi oktatásban használt tankönyvek földrajzinév-használata, de azt látjuk, hogy ahogy ez megjelent, az tulajdonképpen a miniszteri levél instrukcióján is túlment, ott legalább annyi szerepelt, hogy zárójelben lehet a magyar név, vagy magyarul szerepelhet és zárójelben a szlovák név, de legalábbis két nyelven. Itt ennek nyoma sincsen, a végén van egy szószedet. Tehát ha ezek a gyerekek nagyon szeretnék, akkor a végén meg tudják nézni, hogy itt a keverék mondatokban szereplő szavak mit is jelentenek a földrajzi nevek szempontjából.
Ahogy említettem, a szlovák-magyar alapszerzésbe ütközik a földrajzi nevek anyanyelven történő használatának megszegése. Ezt az alapszerződés 15. cikkelyének g) pontja rögzíti egészen világosan. Tehát ez egy nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettség, és a nemzetközi szerződés felülírja a nemzeti törvényeket, tehát nem lehet arra hivatkozni, hogy az oktatási törvényben és a kartográfiai törvényben milyen szabályok vannak.
Az EU-támogatási források felosztása nemzeti jog szerint történik, de a transzparencia és az esélyegyenlőség, a diszkriminációmentesség olyan követelmény, amely az Európai Uniónak alapelve, és ez is olyan, ami nem megszeghető.
Összefoglalóan: azt látjuk, hogy főleg civil együttműködés és a politikai szinten a konfliktusos elemek együttesen vannak jelen a szlovák-magyar kapcsolatban. Természetesen azt szeretnénk, hogy az együttműködést tudjuk erősíteni és a konfliktusok csökkenjenek. Ehhez részben van egy folyamatos párbeszédünk a külügyminiszterrel, akivel rendszeresen találkozom európai uniós, de egyéb nemzetközi fórumokon is, meg külön is, és rendszeresen szóvá tesszük ezeket a problémákat. Több problémát egyébként sikerült orvosolni menet közben, de úgy tűnik, hogy most túlléptek ezek a történések ezen, ahol még a prevenció működni tud, illetőleg szembemegy azokkal az ígéretekkel, amelyeket egészen konkrétan külügyminiszter úr is tett nekem.
Ahogy próbáljuk alakítani a kapcsolatokat, részben fontosnak tartjuk a határon átnyúló projekteket, tehát hogy a civil együttműködést minél jobban erősítsük, legyenek olyanfajta közös projektek, amelyek kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyek összefüggenek a schengeni csatlakozásunkkal, európai uniós csatlakozásunkkal. Másrészről folyamatosan próbáljuk kezelni a konfliktusokat. Mint látjuk, vannak nyugalmasabb időszakok. Egyébként a mostani időszakot megelőzően volt egy lényegesen nyugalmasabb időszak, amikor a nagyon határozott nyomásunkra elindult egy párbeszéd a kormány és az MKP között, és nyilván egy ilyen párbeszédben nagyon sokfajta probléma és konfliktus kezelhető volt. Egyébként az MKP megszavazta a lisszaboni szerződést, ami komoly segítség volt ebből a szempontból a kormány és az MKP együttműködése szempontjából, és akkor el is hangzottak ígéretek, pontosan az oktatási törvényre vonatkozóan. Úgy tűnik, hogy a nyugalmi időszak után ezeket a megállapodásokat nem tartja be a szlovák kormány.
Azt gondolom, hogy hosszú távon nincsen más megoldás egyik ország számára sem, minthogy hosszú távú megbékélés legyen a két nép között. Őszintén reméljük, hogy ebbe az irányba lehet továbbhaladnunk.
Néhány szót az emberi jogi vonatkozásokról. Egyrészt amikor szóvá teszünk valamit, azt igyekszünk pontos jogi kötelezettségekkel összemérni. Most ez történt, amikor én behívattam Migas nagykövet urat, egészen konkrétan utaltam részben az alapszerződésben foglalt kötelezettségekre a nyelvhasználat ügyében, illetőleg az európai uniós kötelezettségekre. Elmondjuk, hogy nem elfogadható a megfélemlítés, a megalázás, a diszkrimináció, ez olyan, ami mindig és minden körülmények között visszaüt, és elutasítjuk.
Azt gondoljuk, mindent meg kell tennünk azért, hogy Magyarországot a lehető legkevesebb kritika érhesse kisebbségi ügyekben, és ez ügyben egy nagyon komoly együttműködés szükséges. Említettem Pilisszentkeresztet, de azt gondoljuk, hogy mindenféle egyéb ügyekben. Nyilván lesznek problémás kérdések, hiszen a demokrácia lényegéhez tartozik az, hogy a problémákat dialógus formájában vagy az alapján lehet korrigálni, de van egy nagyon komoly törekvésünk, hogy minden kifogásolható ügy minél gyorsabban elintézhető és megoldható legyen.
Nem megnyerni akarjuk ezt a helyzetet, hanem szeretnénk egy olyan együttműködést, ahol a problémákat valóban ki lehet javítani. Nem elsődlegesen Magyarország érdekei kívánják meg ezt - de nyilván Magyarország érdekei is ezt kívánják -, hanem a Szlovákiában élő magyar kisebbség életkörülményei és az a klíma és légkör, amelyben ők élnek. Azt hangsúlyozzuk, hogy a megoldást Szlovákián belül kell megtalálni a szlovákiai gondokra, itt az MKP-nak nagyon fontos szerepe van. Egyébként azt látjuk, hogy az MKP most nagyon komoly lépéseket tett, mindegyik ügyben részben a miniszterelnöknek írt, részben jogi fórumokhoz jogorvoslatért fordult.
A nemzetköziesítés nemzetközi kötelezettségvállalások alapján történhet. Arra ügyelnünk kell - és ez egy elkerülendő dolog -, hogy azt a benyomást keltse a két ország, hogy valamifajta mások számára nehezen érthető, folyamatos vitában áll egymással. Tehát világossá kell tennünk, hogy milyen jogi kötelezettségekre hivatkozunk, milyen nemzetközi kötelezettségvállalásokra hivatkozunk, ezért is fontos ennek a bizottságnak a megbeszélése. Ebben számítunk az európai parlamenti képviselőkre, az európai pártcsaládon belüli együttműködésekre, itt utalnék arra, hogy ez nyilván nemcsak az európai szocialistákra, hanem a néppártra is vonatkozik. Egyébként itt nagyon jó együttműködés van az európai parlamenti képviselőink között. Fontos ebből a szempontból az Európai Tanács is, illetőleg az a mozgástér, amely az Európai Tanácsban rendelkezésünkre áll, és az a magyar képviselet, amely az Európai Tanácsban Magyarország jelenlétét biztosítja.
Említettem, hogy a közeljövőben, ha igaz, holnap vagy holnapután, de valószínűleg holnap találkozom Ján Kubis külügyminiszter úrral, ahol megint el fogom mondani a felvetéseinket, azzal az őszinte reménnyel, hogy válaszokat fogunk kapni erre. Az informális miniszterelnöki megbeszélések folytatódnak, azt mondtuk, hogy nem elsődlegesen protokolláris látogatásra van szükség ebben a helyzetben, de egy folyamatos párbeszédre, folyamatos problémafelvetésre, illetőleg az együttműködések folyamatos elősegítésére van szükség.
Megkértük a tárcákat, hogy térképezzék fel, hogy a saját területükön milyen további lépések azok, amelyeket fel tudnak gyorsítani, hiszen azt látjuk, hogy a szakpolitikai együttműködések sokat segíthetnek. A közeljövőben fontos, hogy a projektek előrehaladását segítsük, illetőleg hogy ebben nagyon eredményorientáltak, egyértelműen elkötelezettek legyünk az eredmények iránt. A diszkriminációt elutasítjuk a kormányközi érintkezésben, a konfliktusra való törekvést szintén elutasítjuk akkor is, ha ez rövid távú politikai érdekeket szolgálhat nyilvánvalóan. Egyértelművé tesszük azt minden esetben, hogy a kormányzatnak, a politikai szereplőknek felelőssége van a közhangulat kialakulásában, a miniszterelnöknek felelőssége van a koalíciós partnere által elmondottakért és a koalíciós partnere által megtett lépésekért is, hiszen van egy egységes kormányzati felelősség. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm, külügyminiszter asszony ezt az elemzést és a beszámolót a bizottság számára. A vitát megnyitom azzal, hogy az ügyrendben foglalt lehetőséggel élve rögtön hozzá is szólnék. Ennek keretében azt szeretném elmondani, hogy az az elemzés, amelyet külügyminiszter asszony elmondott a magyarellenesség hátteréről Szlovákiában, ezt teljes egészében osztom. Lehetne erre mondani azt, hogy ez egy politikai divat, amely néha feljön, néha pedig lejjebb megy. Én nagyon aggódva nézem azt, hogy egy közvéleménykutatás szerint a szlovák ifjúság körében a magyarellenesség vagy annak a percepciója, hogy Szlovákia fő ellenségei a magyarok, ez jelentékenyen nőtt az elmúlt időszakban, és egy egyszerű kormányváltás ezt a fajta tendenciát nehezen tudja megfordítani.
Egyetértek külügyminiszter asszonnyal abban, hogy itt más a két ország történelmi tudata. Magyarország az ezeréves hátterével és Szlovákia a néhány éves hátterével, e tekintetben bizonyos empátiára szükség van, de ennek az empátiának vannak határai, és ott, ahol nyílt provokáció történik, ott nyilvánvalóan határozottan meg kell szólalni. Engedje meg azért külügyminiszter asszony, hogy egy dologgal kiegészítsem az elemzést. Persze, ez egy spekuláció a részemről, ezek nem alátámasztható ok-okozati összefüggések, de úgy érzem, hogy a magyar belpolitika azt üzeni a szlovák kormány számára, hogy a magyar belpolitika instabil, kormányváltásra bármikor sor kerülhet, és ezt az üzenetet a szlovák politika a saját javára kívánja fordítani. Ezért azt gondolom, hogy miközben érthető a belpolitikai csatározások összes összetevője, e tekintetben is van egy felelősségünk, hogy milyen stílusban folyik a magyar belpolitika, mert ha azt üzenjük Szlovákiának, hogy a magyar belpolitika instabil, akkor ezzel gyakorlatilag hozzásegítjük őket ahhoz, hogy ezt a vélt vagy valós helyzetet kihasználva, propagandájukat vagy pedig a szövegeiket erősítsék.
Az a megítélésem, hogy a mostani szlovák kormánynak sajnos, nem érdeke a változtatás abban, ami most történik, részben azért, mert az európai szocialisták az adott helyzetben gyakorlatilag fenntartás nélkül végül is Fico pártját felvették tagjaik sorába. Nem lenne helyes, ha e tekintetben itt egy vita lenne, mert a Szocialista Párt itt mindent megpróbált elkövetni annak érdekében, hogy ez ne így legyen, ez nem rajtuk múlott, de elég szomorú dolog egyébként az, hogy miközben európai pártcsaládok elvhű politikáról értekeznek, azért időközben annak érdekében, hogy egy kormánypártot a tagjaik között láthassanak, gyakorlatilag ezekről az elvekről elfeledkeznek.
Nyilván maga az Európai Unió is - ha tetszik - egy béna kacsa a szónak abban az értelmében, hogy nem hallatszik az Európai Unió intézményeitől vagy felelős vezetőitől elmarasztaló nyilatkozat, ez egy elemzésre érdemes dolog, hogy amikor a nemrég elhunyt Haider hatalomra került, akkor az Európai Unió itt egy kudarcot szenvedett abban a vonatkozásban, hogy ezeket az értékeket hogyan tudja egy tagország felé közvetíteni. Az a kudarc valószínűleg máig kiható hatással bír, hogy most már ezerszer óvatosabb, hogy egy ilyen helyzetben megszólaljon. Nekem személyes véleményem szerint Haider hatalomra kerülésével kapcsolatban helyes volt, hogy megszólalt, de mintha egy kicsit túllőtt volna a célon. És erre nem az a válasz, hogy akkor egyáltalán nem szólalunk meg, hanem inkább megtalálni a helyes retorikát, amely nem azt akarja elérni, hogy közjogi változások következnek be, de hogy legalább mindenki számára világos legyen, hogy az Európai Unió vagy az európai intézmények mit gondolnak ezekről a kérdésekről, úgy érzem, hogy ez fontos lenne.
Nyilván az a körülmény, hogy Szlovákia is választások előtt áll, és nyilván Fico pártja - azt hiszem, ez Magyarországon sem ismeretlen - igyekszik Slota szavazóit elcsábítani, ami adott esetben, ha ebben sikeres lesz, talán valami előrelépést jelenthet, de nyilvánvalóan most nem egy kedvező időpont, és e tekintetben itt egy verseny folyik a kormánykoalíciós tényezők között a magyarellenesség vonatkozásában.
Szeretném elmondani, hogy személyes meggyőződésem szerint, de ebben a pártom véleményét is tudom tolmácsolni, a magyar kormány eddig kiválóan állt helyt ebben a konfliktusban, egyetlenegy alkalommal sem láttam azt, hogy feleslegesen szólalt volna meg, vagy olyan stílusban, amely nem lett volna helyénvaló. Amikor azonban meg kellett szólalnia, akkor megszólalt, és e tekintetben úgy érzem, hogy érdemes az ellenzék legnagyobb pártjának is kifejezni azt a köszönetet, hogy a parlamentben végül is demonstratívan ebben a konfliktusban a kormány mögé állt.
Sok sikert kívánok a Kubis külügyminiszter úrral folytatott tárgyalásokhoz, de tudjuk, hogy neki vannak főnökei. Én személyesen jól ismerem, tisztességes embernek tartom, de vannak főnökei, és nyilván a főnökei instrukcióit fogja képviselni ezeken a tárgyalásokon. Végül is a cél az lenne, hogy Szlovákiában az általános politikai hangulat e tekintetben változzék meg.
Erről azt tudnám mondani, hogy nyilván bilaterális viszonyainkban, akár kormányközi vagy parlamentközi terepen több mindent tudunk elmondani, mint multilaterális keretekben, azonban annak az esélye, hogy ebben sikert tudjunk elérni, ugyanakkor csekélyebb is. Azt gondolom, hogy érdekünk megint csak kormányzati és parlamenti diplomáciai szinten, hogy ahogy lehet, multilaterális keretek között tudjuk az igazunkat megvédeni. De ahogy külügyminiszter asszony mondta, ebből az is következik, hogy sok mindenről nem tudunk beszélni, mert itt egyfajta érzéketlenség és egy empátiahiány tapasztalható. Nekem saját európai tanácsi tapasztalataim azt mutatják, hogy adott esetben, ha egy dán kolléga mondja el vagy egy holland kolléga mondja el, akkor ezekre sokkal jobban tudnak a partnerek odafigyelni, és nem érzik ezt egy bilaterális viszonyba beszorult konfliktusnak, hanem európai szintre lehet emelni.
Ennek van egy hátránya, ezt a parlamenti képviselők tudják, kevesebbet lehet szerepelni a médiában, ez igaz, de van egy előnye, hogy némi sikert lehet elérni. Úgy gondolom, hogy megéri ez a hátrány, hogy nem szerepelünk a médiában, azért az előnyért, hogy európai partnereink, akik ebben a konfliktusban önmagában nem érintettek, de ugyanakkor kiállnak az európai értékekért, hogy ha ezt ők fogalmazzák meg, akkor azt hiszem, hogy ezekben sikeresebbek lehetünk, és ebben mind a kormányzat, mind pedig a parlament részéről azt hiszem, hogy egy összehangolt fellépés nyomán valamivel sikeresebbek lehetünk. De ahogy külügyminiszter asszony mondta, osztom ezt az álláspontját, erre a bilaterálisnak látszó problémára a megoldást alapvetően Szlovákiában kell megtalálni, a mi feladatunk és felelősségünk ebben az, hogy ennek a változásnak a feltételeit inkább elősegítjük vagy pedig rontjuk. Mind a kettőre van módunk, én azt javaslom, hogy inkább segítsük elő ennek a kereteit.
További hozzászólások? Ékes képviselő úrnak adom meg a szót. Ahányszor külügyminiszter asszony úgy érzi, hogy kíván válaszolni, akkor ezt megteheti, csak ezért nem fogom mindig felszólítani. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter Asszony! Részben és egészben osztjuk azt az elemzést, amit ön is elmondott és elnök úr is elmondott. Talán egy példa rá a múlt heti európai tanácsülés, amikor a vajdasági kérdés merült fel, számos módosító indítvány befogadásra került, és ez nagymértékben javítja a Vajdaságban élő magyar polgárok helyzetét. És talán a mi célunknak is annak kell lennie, hogy egyrészt az Európai Tanácson belül is, és az Európai Unión belül is keressük és találjuk meg azokat a jogi formákat, amelyek az emberi jogi, kisebbségi kérdésekben és főleg a Lisszaboni Szerződésnek is az alappillére, a sokszínűség, a kulturális, nyelvi sokszínűség kérdésében is. Én is úgy látom, és mindannyian úgy látjuk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KNDP részéről is, hogy annak a támadási folyamatnak, amely Szlovákiában elindult a magyar kisebbséggel szemben, mindenképpen gátat és határt kell szabni. Az a támadás, ami önnel szemben is elindult az elmúlt időszakban, mi is úgy tartjuk, hogy az a lépéssorozat, amit megtett, és megtettek, az helyes út volt. Viszont ahogy ön is mondta, hogy a nemzetállam építése folyik jelen pillanatban Szlovákiában, és nemcsak a magyarsággal szemben, hanem a németajkúakkal, a cigányokkal szemben is, de elsődlegesen a magyarokkal szemben fogalmazódnak meg olyan durva kijelentések, amelyeket mindenképpen vissza kell utasítani, és a visszautasításban viszont mindenképpen a közös utat kell megtalálnunk. Azért is mondtam, hogy részben és egészben osztom a véleményt, mert az, hogy ma Magyarországon a belpolitikai helyzet olyan, amilyen, az nem jelenti azt, hogy Szlovákia a maga részéről mindent és minden szempontból tulajdonképpen megengedően próbál megtenni.
Az Európai Tanács előtt is ott van a kollektív bűnösség kérdése. Direkt nem mondom a Benes-dekrétumot, de most már kimondtam, mert ennek alapján nyugodtan lehet azt mondani, hogy a kollektív büntetés folyik jelen pillanatban Szlovákiában, és ezt talán a zászlóra is tűzték, hiszen egyrészt a diszkrimináció, a félelemkeltés, valamint a források nem biztosítása, a történelemkönyveknek adott esetben a meghamisítása, történelemhamisítás, másrészt pedig a helységnevek kérdése.
Mi Magyarországon Bécsnek írjuk és nem Wien-nek írjuk, és azt hiszem, hogy a Burgenlandban élő magyarság is tulajdonképpen Bécset Bécsnek nevezi. Talán ezekben a kérdésekben kellene sokkal határozottabban mindannyiunknak úgy egyeztetni, akár a külügyi bizottságban, vagy akár ötpárti egyeztetéssel, hogy keressük meg azokat a jogi formákat, amelyekben az európai parlamenti, európai tanácsi üléseken ezeket a kérdéseket fel tudjuk vetni. Valóban, ahogy elnök úr is mondta, nem biztos, hogy a magyar képviselőnek kell adott esetben megszólalnia, hiszen a kollektív bűnösség elvében is az Európai Tanácson belül keressük azt a raportőrt, aki tulajdonképpen ezt a kérdést felveti, és kellőképpen tudja felvezetni az Európai Tanács bizottságaiban, valamint a plenáris ülésen is.
Meg kell keresni annak a lehetőségét is, ha a plénum elé kerülnek ezek a kérdések az Európai Parlamentben vagy az Európai Tanácson belül, akkor milyen közös módosító indítványokkal tudjuk helyretenni az Európai Közösség által is megfogalmazott emberi jogi, kisebbségi kérdések védelmét, és rádöbbentetni Szlovákiát arra, hogy ez a politika, amit jelen pillanatban tesz, teljesen helytelen.
Itt lehet a Malina Hedvig kérdést mondani, lehet nyugodtan mondani a források elvonásának a jelenlegi állapotát, amely teljesen ellentétes az Európai Unió forráselosztási elvével és a diszkrimináció elvével. Másrészt, ahogy a fiatalságra próbál Szlovákia behatással bírni, átneveléssel élni, fogalmazzunk így, a magyarellenesség kialakítása, ez sajnos, súlyosbítani fogja a helyzetet, annak ellenére, hogy esetleg sikerül kormányzati szinten bármilyen lépést is tenni. Tehát egy olyan ellenszenvet alakítanak ki a magyarsággal szemben, ami a helyben maradásukat is majd a későbbiek folyamán megkérdőjelezi, mert ha megfélemlítik őket, leköpködik őket, aljas rágalmakkal próbálják meg a magyarságot kikezdeni, akkor a félelemnek az a határa, ami adott esetben ilyenkor jelentkezik, nem biztos, hogy elviselhető, vagy eltűrhető.
Szeretnék rávilágítani arra, hogy minden olyan területen, ahol lehetséges, tényleg ötpárti egyeztetéssel próbáljunk lépni annak érdekében, hogy akár Ficóval, akár Slotával szemben is nemzetközi szinten a jogainkat és az ott élő magyarság jogait mindenképpen meg lehessen védeni, és valóban az oktatás területén, az élettér területén mindenki a jogaival Szlovákiában is tudjon élni.
Szomorú a tapasztalat, hiszen látjuk azt, hogy Koszovó elismerésével kapcsolatban tegnap Fico nyilatkozott, hogy nem ismerik el. Ez is egy tudatos politika, és talán félve attól, hogy esetleg a magyarság majd egy autonómiatörekvéssel áll elő, inkább beáldozza azt, hogy Koszovót talán az Európai Unió tagországai közül másodmagával nem hajlandó elismerni. Ezzel is tovább kelti és feszíti tulajdonképpen azt a feszültséget, ami az Európai Unióban is meglelhető az emberi jogi, kisebbségi kérdésekben, hiszen más területen is autonómiatörekvések vannak, és ahogy a Néppárt elnöke, frakcióvezetője is tulajdonképpen nyilatkozott, és Pöttering is nyilatkozott a maga részéről, tehát nem ismeretlen fogalom Európában az autonómia kérdése. Ez nem határrevízióra törekvés tulajdonképpen, hanem tényleg az ott élő többségi nemzetiség saját identitásának, kultúrájának, nyelvének megőrzése és adott esetben az a gazdaságélénkítési szerepkör, amit ilyenkor egy közös összefogással meg tudnak valósítani, az inkább egy nemzetet felemel, nemhogy gátolná a nemzet sikerességét.
A kérés mindenképpen az, hogy lépjünk ebben továbbra is és erősebben, de közösen próbáljuk meg megfogalmazni azokat a törekvéseket, és elfogadva az ellenzéknek a jobbító szándékait is, hogy valóban ezen a kérdésen túl tudjunk jutni, mert a mai világban ez a feszültség úgy érzem, sem nekünk, sem Szlovákiának nem tesz jót, másrészt pedig óriási károkat szenvednek az ott élő magyar polgárok.
Kérdésem még miniszter asszonyhoz, hogy ebben a helyzetben, amikor diszkriminációt alkalmaznak a források biztosítása területén, kívánunk-e ebben a kérdésben lépni, egyfajta segélyt, segítséget nyújtani a Szlovákiában élő magyarság számára? Mert egyrészt, ha jól tudom - és jól tudjuk mindannyian - sorra küldik vissza azokat a tankönyveket, amelyeket a szlovák kormány biztosít a magyar iskolák számára, a magyar nyelvű iskolák számára, tehát azt a segítséget mindenképpen meg kell adnunk, hogy ezen túl tudjanak jutni, mire tulajdonképpen ez a politikai feszültség rendeződni tud. Tehát próbáljunk ebben is közös nevezőt találni, és megtalálni annak a lehetőségét - a héten lesznek a KMKF bizottsági ülései is -, megtalálni annak a lépését, hogy valóban átmenetileg egy nagyobb segítséget tudjunk nyújtani a felvidéken élő magyarságnak, hogy egyrészt a tankönyvpótlás és egyéb más területen is tudjanak élni lehetőségeikkel és jogaikkal. Röviden ennyit szerettem volna elmondani, és várom miniszter asszony válaszát.
ELNÖK: Miniszter asszony, parancsoljon!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Egy pár szóban hadd reagáljak ezekre. Először talán arra, amit Eörsi képviselő úr elmondott. Valóban így van, hogy a magyar belpolitikai harcok sérülékenyebbé tesznek bennünket. Tehát ha azt szeretnénk, hogy valóban egyértelműen tudjunk fellépni, akkor bizony, ennek vannak magyar belpolitikai vonatkozásai is. Nyilván akkor, ha nem ezek a harcok látszanak kifelé belőlünk, akkor sokkal hatékonyabbak tudunk lenni az érdekképviselet területén is.
A másik, amire mindenképpen érdemes figyelni, hogy olyanfajta üzenetek érkeznek Szlovákiából, nemcsak Magyarországra, hanem a nemzetközi porondra is, amelyekre figyelnünk kell, és figyelnünk kell arra is, hogy ne szolgáltassunk alapot ezekre. Részben tudjuk, hogy a Magyar Gárda kritikája nagyon sokszor elhangzik Szlovákiában, nagyon fontos, hogy minden politikai szereplő egyértelmű legyen abból a szempontból, hogy a Magyar Gárda nem elfogadható és elítéljük. Ez mint a regionális biztonság veszélyeztetője jelenik meg a szlovák kommunikációban.
A KMKF értelmezése Szlovákiában az, hogy ez a szomszédok szuverenitása elleni lépés. Valószínűleg itt is nagyon ügyelni kell arra, hogy semmifajta olyan javaslat ne fogalmazódjon meg, ne legyen félreérthető megfogalmazás. Mi tudjuk, hogy ez nem így van, egyértelműen nem így van, de fontos, hogy ne legyen semmi félreérthető.
Az autonómia-törekvésekről tudjuk, hogy Szlovákiában nem szerepelnek az MKP törekvései között, pontosan amiatt, hogy ennek van egy érzékenysége. Nagyon sok mindent elért az MKP az oktatási, kulturális jogok területén. Ennek is, az autonómia-törekvéseknek is a szlovák értelmezése az, hogy Szlovákia területi egységét veszélyeztetik. Megint azt gondolom, hogy közös feladat, hogy ezeket tegyük világossá, hogy erről szó sincs.
Köszönöm képviselő úr felajánlását. Én is azt gondolom, hogy itt egy ötpárti együttműködés kell, pontosan azért, mert Magyarországot az egyes pártok képviselői különböző nemzetközi intézményekben, szervezetekben képviselik. Azért is mondtam el ezeket a vádakat, hogy legyünk egyértelműek ezeknek az eloszlatásában is, hogy Magyarországnak egyértelműen nincsenek ilyen törekvései, és legyünk erősebbek belül is, és kevésbé megosztottak, mert akkor tudunk erősebbek lenni kifelé is.
Képviselő úr azt kérdezte, hogy forrás-diszkrimináció ügyben teszünk-e lépéseket. Ahogy említettem, mindenképpen jogszabályokra, jogi megállapodásokra szeretnénk hivatkozni. Az első lépés mindenképpen az, hogy Szlovákián belül kell lépéseket tenni. Ezt az MKP egyébként megtette, ezért említettem, hogy részben büntető feljelentést tett, részben pedig a miniszterelnökhöz fordult. Őszintén reméljük, hogy nem kell továbblépni, nyilván vannak további lépések is. A reményünk az, hogy ennek megfelelően történik a korrekciója a diszkriminatív forráselosztásnak, és lesz változás ebben. Ezt követni fogjuk, hogy mi történik. Végig kell menni egy úton, nyilvánvalóan először Szlovákián belül kell ezt szóvá tenni, és utána lehet továbbvinni ezeket a kérdéseket.
Felmerült még az, hogy esetleg egy konzultációt kezdenénk az alapszerződésről, az alapszerződésben foglalt megállapodásokról, hiszen az nagyon sok szempontból megerősíti a magyar pozíciót. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Igen, ahogy miniszter asszony is mondta, a továbblépés. Itt a diszkriminációra utalnék. Az, hogy most az MKP elkezdett egy folyamatot a maga részéről, jogi lépések és egyéb más területen, itt nem áll meg maga az a sérülékenység, ami Szlovákiában kialakult a magyarsággal szemben. Tehát nekünk is meg kell tenni azokat a közös lépéseket, akár forrásbiztosítással is, ami mindenképpen az esélyt és a lehetőséget megadja az ott élő magyar polgárok számára, akik most jelen pillanatban sérülnek.
A másik dolog, amit elnök úr is elmondott, és itt talán az európai szocialistáknak is és a magyar képviselőknek is egy sokkal határozottabb lépést kell a saját frakciójukban tenni annak érdekében, hogy valóban a Slota-féle diszkriminatív kinyilvánításoknak, valamint durva megjegyzéseknek valami utózöngéje is legyen az Európai Parlamenten belül, és javasolni kell azt a lépést, ami adott esetben rádöbbenti magát a személyt, és magát a pártját is arra, hogy nem tehet meg mindent kénye-kedve szerint, főleg a kisebbséggel szemben.
Javaslom még egyszer miniszter asszonynak, hogy nézzük át, és tényleg egy zárt körben, ötpárti egyeztetésen, hogy melyek azok a folyamatok, és rákészülve arra, hogy milyen események várhatók, a közös lépést valóban meg tudjuk tenni, és sokkal határozottabban és sokkal eredményesebben, mint ahogy jelen pillanatban. Most is pozitív eredmények vannak, de lehet, hogy ezeket a kérdéseket fel tudnánk gyorsítani. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Kocsi alelnök úr!
KOCSI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én igazából azt látom, hogy nekünk most itt arra kell választ találni, hogy az, amit a magyar kormány ebben a meglehetősen elnehezültnek látszó politikai kapcsolatrendszerben tenni tud, az jó-e, jó úton jár-e, és ha igen, akkor erősítsük meg, ha pedig más elképzeléseink vannak, akkor azt is osszuk meg a kormánnyal.
Én a mi nevünkben, tehát a szocialisták nevében azt tudom mondani, hogy az, amit és ahogy a kormány eddig tett, az számunkra elfogadható. Viszont azt gondolom, hogy támogatva akár azt, hogy itt van értelme a politikai pártok közötti párbeszédnek erről a kérdésről, és az áttekintésnek újra és újra ennek a helyzetnek és a teendőknek, ezzel együtt és ezelőtt azért néhány illúziót jó lenne, ha felszámolnánk. Én ehhez szeretnék hozzájárulni.
Az egyik az, hogy vajon, arról van-e szó, hogy a szlovák belpolitikai erők úgy látják, hogy Magyarországon a belpolitikai stabilitás számukra esélyt kínál arra, hogy kihasználják a helyzetet, és ők most úgy tematizálják a két ország kapcsolatát, hogy ebből ők egy olyan képet alakítsanak ki Magyarországról, amelyik veszélyezteti az ő európai, amúgy teljesen normális standardjaikat kisebbségpolitikában, együttélésben és egyebekben, ők pedig a békét őrzik.
Én azt látom, hogy ez nem így van, mert mielőtt még Magyarországon, bár kérdés, hogy mikortól számítjuk Magyarországon a belpolitikai instabilitás állapotát, nos, akik arról beszélnek, hogy a kisebbségi kormány tevékenységének kezdetétől számolják, akkor sem áll meg a dolog, hiszen ez az uszítás, amely ott szisztematikusan és már hosszú ideje megy, jócskán megelőzte ezt. Hiszen amiről Eörsi Mátyás beszélt, az a tizenévesek közötti felmérés eredménye, hogy mindenkinél jobban utálják - bocsánatot kérek - a magyarokat, és őket tartják veszélyesnek, ez egy olyan meglehetősen hosszú és kitartó mondjuk így, hogy kampánynak az eredménye, amiben teljesen közvetlenül felfedezhetők például a Slota-i szóhasználat elemei. Tehát amikor megkérdezik, hogy miért nem szeretik a magyarokat, miért őket tartják veszélyesnek, akkor előjönnek azok az elemek, azok a klisék, amelyeket Slotáék használnak. Tehát ez egy hosszabb ügy.
Ebből következik a másik is, hogy itt, ha belpolitikai érdekek fűződnek Szlovákiában ahhoz, hogy a politikai kapcsolatoknak ezt a szintjét és ezt a látványát tudják mutatni, akkor mi ezt nem tudjuk önmagunktól rájuk kényszeríteni, hogy ezen ők változtassanak. Kitartóan kell számolnunk ezzel az érdekkel, amelyik persze tartalmazza azt is, hogy mondjuk a Fico-féle politikai erő blazíroz azokra a szavazókra, akik egyébként most Slota mögött tudhatóak, és ha ez így van, akkor ez a kártya nyilván egy választási szituáció felé közeledve csak erősödni fog, és ezzel élni is fognak ők.
Ebből az is következik, hogy nekünk nemcsak arra kell törekednünk, hogy egyébként jobbak legyenek a kapcsolatok tartalmukat tekintve, mint amilyenek most, és ezért beszélnünk kell a szlovákokkal, hanem a helyzet az, hogy nekünk beszélni kell velük is, de leginkább és összehangoltan beszélni kell róluk. Arról a kisebbségpolitikai gyakorlatról, ami ott megvalósult, és ebben valóban a koordináltság az első kérdés, hogy vajon, mi itt a magyar pártok és az európai intézményekbe delegált erőink, beleértve az EP-t, az Európai Tanácsot, a KMKF-et, minden bilaterális és multilaterális kapcsolatot, mi ezt a koordináltságot tudjuk-e működtetni, vagy pedig nem.
Én biztató jeleket látok ebben, hogy itt valamire ráérzett a magyar politika, hogy ebben az ügyben meg kellene kísérelni - ahogy tegnap fogalmazott talán a miniszterelnök - összezárni, és valamilyen koordinált mozgást végezni. Ebbe beletartozik az is, hogy akkor meg kell állapodnunk abban, hogy kinek mi a szereposztása, hogy körülbelül mi az, ami elvárható és meg kell tennie a Magyar Koalíció Pártjától, és mi az, ami a magyar kormányra, a magyar parlamentre tartozik és egyebekre. Azt látom, hogy az első kérdés éppen az, hogy teljesen normálisan várjuk el, hogy egy európai demokráciában, amelyik egyébként jóhiszeműen mondhatjuk, hogy az Unió tagállama és európai demokrácia, ott egy ellenzéki politikai pártnak és országgyűlési képviselőinek megvan a sajátos kötelezettségük és eszközrendszerük arra, hogy egyébként befolyásolják az ország kisebbségpolitikai gyakorlatát, hiszen Szlovákiában a lakosság közel 10 százaléka valamilyen kisebbséghez tartozik. Azaz támogatnunk kell az MKP-nak azt a szerepfelfogását, ami teljesen konkrét, világos törvénymódosítási javaslatokkal, belpolitikai legitim lépésekkel próbálja a helyzetet jobbítani. Azonban nyilvánvaló, hogy meg kell adni a segítséget abban a kontextusban, hogy nekünk pedig világossá kell tenni minden színtéren, hogy mi az, ami szerintünk az európai standard, védeni kell Magyarországon az európai standard érvényesülését. Ezt egyébként világossá és láthatóvá kell tenni mindenki számára, hogy mi hogyan oldjuk meg Pilisszentkeresztet és a többi problémát, de egyébként milyen megoldást várunk azokra a kérdésekre, amelyekről itt most mi mondjuk két csomópontban beszéltünk, de tulajdonképpen három van.
Konkrétan és tartalmilag az első a nyelvhasználat kérdése, a földrajzi és helységnevek, amiről most mi beszélünk, a másik a fejlesztéspolitika kérdése, hogy Észak- és Dél-Szlovákia között mi az arány. Ezek teljesen konkrét, világos ügyek. De azért az első, amiből az egész elindult, az onnan indul, hogy amikor azt mondjuk, hogy rossz a viszony, de persze épül, mert gazdaságilag javul, a volumenek és a történelmi egymásrautaltság, egymás mellett élés pozitív keretei, meg minden rendben, de a politikai kapcsolatok ma rosszak. Akkor azért azt világossá kell tenni, hogy szerintünk mitől rosszak ezek. Szerintem teljesen világos, hogy attól rosszak, hogy Szlovákiában egy olyan kormányzati hatalom jött létre, egy olyan politikai képlet működik, ami a nemzetiségi, kisebbségi kártyát tudatosan, szisztematikusan használja, és egyébként bár jogilag elfogadható, de teljesen nyílt és konzekvens uszítást és gyűlöletbeszédet valósít meg minden szinten, a szlovákiai magyar politikusokkal és a magyarországi magyar politikusokkal szemben is, és ennek megvannak a konkrét lépései, akár Sólyom Lászlóról, akár a házelnökről, akár a külügyminiszterről beszélünk.
Ezt világossá kell tenni szerintem mindenki számára, hogy alapvetően azért ott romlott el, és ez az oka annak, hogy rossz a viszony, következésképpen azért a labda ebben az értelemben ott pattog. Abban én egyetértek a külügyminiszter asszonnyal, hogy informálisan egyébként próbáljuk minden eszközzel javítani a kapcsolatokat, de formális magas szintű politikai találkozóknak akkor van értelme, beleértve a miniszterelnököket is, ha annak egyébként világos, kézzelfogható és konkrét eredménye lehet.
Végül egy dolgot. Szóba került itt, hogy mi mit teszünk, és mi az, amit ők használhatnak ellenünk. A Magyar Gárda került szóba, illetve a KMKF. A Magyar Gárdával kapcsolatban azt gondolom, hogy amennyire mi elvárjuk egyébként, hogy mindenki határolódjon el Szlovákiában, aki a politikában számít Slotától, és attól, amit ő mond, abban az értelemben joggal várják el ők, hogy egyébként Magyarországon mindenki, aki számít a politikában, határolódjon el a Magyar Gárdától. Tökéletesen világosan, egyszerűen és érthetően, és lehetőleg hatékonyan. Ez az egyik.
A másik: azt azonban szeretném megjegyezni, hogy a KMKF-et egy másik kérdésnek tartom. A KMKF egy olyan képződmény, amit lehet csűrni-csavarni, de egy konzultációs testülete a magyaroknak, amivel egyébként rendelkezik nagyon sok, a határain kívül kisebbségeket tudó nemzetállam, európai uniós tagállam is: Olaszországtól Szlovénián keresztül a nem EU-tag Svájcig és egyebekig. Ebben az ügyben nekünk szerintem nem azt kell tennünk, hogy ebben próbálunk bármennyit, egy centit, egy millimétert is módosítani a pozícióinkon vagy visszalépni, hanem Európa és a világ számára világossá tenni, hogy mi ez, elmondani, hogy ezzel aztán igazából baja európai uniós tagállamnak nem nagyon lehet. Ha kell, akkor világossá kell tenni, és pontosan meg kell mondani azokat a konkrét példákat, amilyen intézményeket egyébként létrehoztak európai uniós tagállamok arra, hogy mint nemzetállam, a saját kisebbségeikért tehessenek szerte a világon. Ebben megint csak koordinált együttműködésre volna szükség, amiben szerintem a Külügyminisztériumnak - tekintve, hogy neki vannak jelentős szakértői, apparátusi kapacitásai - kellene organizátornak lennie, és segíteni az EP-képviselőinket, az Európai Tanácsba delegáltjainkat, és egyébként mindenkit, aki tenni akar a dologban, hogy elvégezhesse ezt a munkát. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Káli képviselő úr!
KÁLI SÁNDOR (MSZP): Miniszter asszony, én csak igazából segítséget szeretnék adni ehhez a vitához. Ön azzal kezdte az előterjesztését, hogy vannak azért bizonyos síkok, ahol működnek a dolgok. Úgy gondolom, hogy amikor az ember azt mondja, hogy elvárásokat fogalmaz meg, akkor jó azért találni konszenzuspontokat. Én azt látom, hogy tulajdonképpen gazdasági és egyéb kapcsolatokra is visszahat a tartózkodás. Tehát azt érzékelem, hogy miközben például - és ez az egyik példánk - a katasztrófavédelemben tulajdonképpen a kassai vízmű megmentette Miskolcot és térségét tavasszal, ami végül is nem hír, de gyakorlatilag tényleg egészen erejükön felül tartották fenn a vizet, hogy nálunk ez ne legyen gond, még akkor is, ha tudom, hogy hírértéke annak lett volna, ha elvitte volna a fél Észak-Magyarországot az árvíz. De elmondanám azt is, hogy ha nem is könnyen, de csütörtökön megnyitjuk az Euroexpo Kassa-Miskolc rendezvényt. Ez több száz vállalkozó, akik jönnek, csak azért azt érzékeli az ember, hogy a beszélgetések során, a harmadik gönci barack után azért élesen jönnek ki ezek a kérdések, amelyek a visszafogottságra utalnak.
Amit még mondani szeretnék, hogy azokat az erőket is meg kell célozni, akik nem ezt az ámokfutást követik, és azért ezek is léteznek, vannak. Szóval azért egy Európa kulturális fővárosa pályázatot most elnyert Kassa, és a szalagcímekben rögtön hozták a köszönetet Miskolcnak. Szóval azért vannak olyan erők is, akiket szintén meg kell céloznunk, mert azért ne vegyük az egész szlovák népet egy kalap alá, még akkor is, ha számtalan okunk lenne rá, hogy itt pörögjünk.
Én ezzel csak azt akartam mondani, hogy van néhány olyan példa, itt hármat fel is soroltam, ami kifejezetten kezelhető. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Egyrészt miniszter asszony, nagyon fontosnak érzem, amit ön mondott, hogy nem szabad hagyni, hogy a cinikus politika felhasználhassa Magyarországot, mint ellenséget. Mint tudjuk, egy ilyen politika legfontosabb eszköze az, hogy egy jó ellenséget találjon, és azt kellően el tudja adni, lehetőleg a fiatal generációkba jó mélyen egy gyűlöletet elültessen. Ezért nagyon örülök, hogy Káli képviselő úr után tudtam beszélni, ott vannak azok a pozitív példák, amelyeket nekünk minden lehetséges és lehetetlen eszközzel bele kell vinnünk a köztudatba, pontosan azért, hogy ez a politika ne érhesse el a célját, és ne mérgezhesse meg 20-25 évre a két ország viszonyát.
A másik: tudom, hogy nem igazán önhöz szóló kérdés, de mégiscsak önnel kell most megosztanom. Mennyire lát arra lehetőséget, hogy egy nagyon tudatos fejlesztéspolitikai együttműködés kialakulhasson Dél-Szlovákia és az országunk északi része között, hiszen ott egy természetes komplementer helyzet alakult ki. Talán ebben tudnánk olyan eszközöket felvonultatni, amelyek segítségével mégiscsak hosszabb távon áttörést lehetne elérni, hiszen a racionális gazdasági és egyéb érdekek mentén lehet felsorakoztatni azt az új politikát, amelyre ön és a kormány is törekszik. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Firtl alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Az előttem szólók tulajdonképpen mind az ön által, illetve az eddig folytatott politikát elfogadhatónak és követhetőnek tartották a szlovákokkal szemben. Ami itt elhangzott, azt megismételni tulajdonképpen nem akarom, de egy fontos elemre, amit azért ön is megfogalmazott, hogy európai értékrendek alapján való politizálás, tehát a diszkrimináció, a transzparencia és egyebek vonatkozásában és elnök úr által is említett módon arra hívnám fel a figyelmet, hogy a Külügyminisztériumnak sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni valóban az Európai Parlamentben lévő képviselőkkel, az Európai Tanácsban lévő képviselőkkel való párbeszédre, hogy azt a bizonyos háttér-lobbimunkát folytassák, ha nem önmaguk akarják bevinni a problémákat. De mindenképpen rá kell világítani.
Elnök úr említette a Haider-példát. Igen, akkor egész Európa, az egész média azzal foglalkozott, hogy Haiderék bekerültek a parlamentbe, de még Haider sem engedte meg magának azt, amit Szlovákiában Slotáék megengednek. Haider maximum Karinthia tartományában tett olyan lépéseket, hogy nem engedte kitenni a táblákat, de a szomszédos Burgenlandban bizony, azok a táblák mégiscsak elhelyeződtek. A szomszédos Burgenland az európai forrásokból a legnagyobb fejlődést tudta magának kiváltani, meg kell nézni, aki arra járt, az tudja, hogy micsoda hatalmas fejlődés történt, ez a legszegényebb tartomány volt. Természetesen az ott élő magyarok, horvátok és a többségiek, kisebbségiek javát is szolgálva.
Tehát valahol ebbe az irányba kellene azt bemutatni akkor, amikor a diszkriminációt alkalmazzák, hogy azok ezt sem merték megtenni, és mégis mindenki felemelte a szavát. Tehát ebbe az irányba kellene nagyobb lépéseket tenni.
Amit itt Káli képviselő is mondott, jómagam is azt tudom mondani, hogy ami a települési, illetve önkormányzati szinteken működik, az nagyjából működik. Mi is a szomszédos megyékkel kitűnő kapcsolatokat ápolunk, közös projektekben veszünk részt vagy szeretnénk részt venni, ahol szintén különböző támogatásokat tudna egyrészt a magyar kormány, vagy éppen itt előttem van egy levél, ezt majd át is adom, amiben a Pozsony megyei önkormányzat kéri a magyar Külügyminisztérium segítségét, hogy egy projekt támogatásában miként tudna segíteni egy észak-déli tengely vonatkozásában.
Tehát arra szeretném még nyomatékosabban felhívni a figyelmet, hogy inkább ezt az európai, ha úgy tetszik, politikai marketingmunkát kellene elvégezni, mint magunkra húzni - mert én azzal nem értek egyet, hogy ha állandóan mi próbálunk tárgyalási kedvezményeket adni és békülékeny hangot megütni, abból ez következik, amit megtapasztalunk, hogy gyakorlatilag mi hátrányban vagyunk, nekünk kell bizonyítani, hogy békülékenyek vagyunk, nekünk kell bizonyítani az ön által említett Magyar Gárdát, de az ő gárdáikról nincs szó. Tehát azért ebben úgy gondolom, hogy inkább át kellene tenni az európai színtérre. Természetesen ehhez nem a diplomáciai keretek között kellene meglépni azt, hogy ki, hol mozdít meg valakit, akinek olyan a kapcsolatrendszere.
Itt függetlenül attól, hogy azt mondtuk, hogy a szocialista képviselők tegyék meg, Kocsi alelnök úr azt mondta, hogy az ellenzéki képviselők, tényleg ezért kellene itt a Külügyminisztériummal egy egységes egyeztetést lefolytatni, hogy hogyan lehetne ezt meglépni.
Pilisszentkeresztről is csak annyit, hogy szerintem ebben sem voltunk teljesen következetesek, mi magunk tettük túldimenzionálttá a kérdést, mert én nemzetiségi, kisebbségi képviselő is vagyok, tudom, hogy milyen lehetőségeink vannak ma Magyarországon, és ha ezt mi túldimenzionáljuk, akkor oda jutottunk ki, hogy valóban úgy vettük fel a kesztyűt, olyan magas szinten, ami nem biztos, hogy akkor szerencsés volt. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, alelnök úr. Több képviselői jelentkezést nem látok, úgyhogy megadom a szót külügyminiszter asszonynak.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Akkor lezárásképpen csak egy pár szót mondanék. Azt hallottam, hogy tulajdonképpen mindenki, aki megszólalt, azt mondta, hogy legyen egy szorosabb egyeztetés, egy ötpárti egyeztetés arról, hogy hogyan lépjünk. Nyilván mindenkinek megvan a maga eszközrendszere, diplomáciai csatornákon, nemzetközi szervezetekben, az Európai Parlamentben, az Európai Tanácsban és egyebütt. Én ezt nagyon nagy örömmel veszem, és akkor ajánlunk is időpontot ahhoz, hogy üljünk le, gondoljuk végig, hogy ki, hogyan látja ezt a mozgásteret.
Azt is nagyon fontosnak tartva, amit Káli képviselő úr elmondott, hogy valóban az van, és azért is kezdtem ezzel, hogy civil szinten nagyon komoly és nagyon jó együttműködések vannak, jobbak, mint valaha korábban. Ezek nagyon kevéssé kapnak nyilvánosságot, mindig a konfliktusok kapnak sokkal nagyobbat, de azért fontos, hogy erről is tudjunk, ezt is mondjuk, ezt is erősítsük a továbbiakban, és valóban örüljünk minden ilyen jó hírnek, hogy ennek ellenére, hogy konfliktusok vannak a politikai színtéren, működik ez, hogy Kassa és Miskolc egymás partnerei, de azt hiszem, sok egyéb együttműködés is van.
Egész konkrét kérdése volt Veress képviselő úrnak arról, hogy a fejlesztéspolitikai együttműködés területén milyen reményeink vannak. Most is vannak, azt hiszem, hogy a két oldal polgármesterei, talán 68 polgármester egy közös programot fogadott el, ami kifejezetten határon átnyúló fejlesztési projekttervezést jelent. Azt is tudjuk, hogy egy nagyon nagy költségvetési összeg áll rendelkezésre a határon átnyúló projektekre.
Azt látjuk, hogy ahol a politikának nagyobb a szerepe, ott azért lehetnek nehézségek, az Ipoly-hidak ügyében minden szinten megállapodtunk, ennek ellenére késik egyelőre az, hogy a szlovák oldalon lépéseket tegyenek a megvalósulás irányába. Szeretnénk ezt szorgalmazni. Tudjuk, hogy ez egy sokszereplős dolog, egyrészt kell az a készség, ami a határ menti polgármesterek, települések összefogása, együttműködése, kell a projekttervezési időszak, majd a következő mégiscsak a fejlesztési források odaítélése és a tényleges elkezdése a projekteknek. Próbálunk erre ránézni és próbáljuk ezt segíteni, amennyire megy. Itt is azt látom, hogy civil szinten van egy nagyon jó együttműködés. Fontos, hogy transzparens legyen a források odaítélése és diszkriminációmentes legyen az odaítélése.
Körülbelül ennyi. Köszönöm szépen. Örülök annak, hogy ilyen egyértelműen megfogalmazódott ez, hogy folytassuk ezt a konzultációt arról, hogy mit tudunk tenni együtt, hogy valóban egyértelmű legyen, hogy mi a problémák forrása, mi a tényleges probléma, mi az ok, mi a következmény, és hogyan tudunk ezekben lépéseket elérni, ki-ki a saját területén. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen én is, külügyminiszter asszony. Az, hogy a hangsúlyok egy kicsit másutt vannak, ez természetes, attól még úgy érzem, hogy itt van egy komoly egység. Az egyeztetések tekintetében én a bizottságot szívesen, képviselőtársaimat bocsátom rendelkezésre, ha tetszik. Ez egy négypárti bizottság, hogy csak három párt van jelen, ez azoknak a döntése, akik nincsenek jelen. A bizottságba azok jönnek, akik az európai ügyek iránt érdeklődnek, ezért úgy gondolom, hogy ha erre igény van, akkor ezt zárt ülés keretében akár, ahol már taktikai kérdésekről is lehet szó, bármikor nagyon szívesen tartunk ülést.
Nagyon szépen köszönöm külügyminiszter asszonynak, és köszönöm képviselőtársaimnak ezt a szerintem nagyon konstruktív vitát, és sok sikert kívánunk a bilaterális és multilaterális tárgyalásokhoz.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
ELNÖK: Most nagykövetjelölti meghallgatással folytatjuk a munkánkat. Ennek jegyében zárt ülést rendelek el. Ezt követően nyílt ülésen folytatjuk, tehát aki érdeklődik a bizottság munkája iránt, attól azt kérem, hogy kint várja meg a zárt ülés végét. (A zárt ülésen részt venni nem jogosultak elhagyják az üléstermet.)
(A bizottság 10.15 órától zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Akkor most áttérnénk a 3., 4., 5., 6. napirendi pont, javaslatom szerint együttes tárgyalására. A zárt ülésnek vége, nyílt ülést rendelek el, tehát ha van még érdeklődő a bizottság munkája iránt, akkor az érdeklődőket szeretettel látjuk. (Gőgös Zoltán államtitkár megérkezik az ülésterembe.)
A legmélyebb tiszteletem, államtitkár úr, tessék itt helyet foglalni! Munkatársait is tisztelettel és megbecsüléssel üdvözlöm.
Ez a négy egyeztetési eljárás következik, mind a négy a közös agrárpolitikával kapcsolatos, valamelyik csak arról szól, a többi pedig nagyon szorosan kapcsolódik hozzá. Figyelemmel arra, hogy itt a Tanács, a francia elnökség október végére tervezi a közös álláspont elfogadását, nem is foglalkoztunk még ezzel az üggyel, pedig egy alapvetően nagy fontosságú ügy a magyar gazdaság, a magyar mezőgazdaság szempontjából. Azért tartok is tőle, hogy nem lesz elég idő arra, hogy kellően kiérlelt instrukcióval lássuk el a kormányt a tanácsülésre, de legalább kezdjük el akkor ma.
Arra kérném Gőgös Zoltán államtitkár urat, hogy tájékoztassa a bizottságot arról, hogyan áll az egyeztetés az európai intézményeken belül, ezen belül milyen fő álláspontok rajzolódnak ki, ki képvisel mit, és Magyarország persze ezen belül mit képvisel, és mi az, amit ezzel az álláspontjával elérhetőnek tart. Körülbelül ez lehet egy olyan keret, aminek alapján a bizottság igyekszik majd egy értelmes instrukciót, mandátumot adni a kormány számára. Tessék parancsolni!
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szóbeli tájékoztatója
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a meghívást. Azt gondolom, egy elég részletes tájékoztató anyagot küldtünk a helyzetről, gondolom, ezt mindenki megkapta. Ez egy durván egy éve zajló folyamat az európai uniós jogalkotásban, ami úgy indult, hogy egy időközi felülvizsgálat. Ahol most tart, azért ez már annál több. Azt nem mondanám, hogy egy új KAP-reform, de vannak olyan elemei, amelyek azért érdemben határozzák meg, akár még a 2013 utáni mozgásokat is, és azért azt is látni kell, hogy e mögött, hogy ez mondjuk ilyen szintű lett, alapvetően költségvetési ügyek vannak.
Tehát gondolom, azt itt a bizottságnak nem kell mondanom, hogy elindult egy olyan mozgás, hogy a nagy befizető országok próbálják visszafogni az erre a célra szánt kiadásokat, és e mögé próbálnak betenni különböző ideológiákat.
A franciák valóban komolyan gondolják, hogy ezt ebben a féléves, általuk vezetett elnökségi ciklusban le akarják zárni, nem lenne baj, mert az se jó, ha valami túl sokáig húzódik, és bizonytalanok a következő éves jogszabályok, egyebek, aminek alapján majd különböző támogatásokat kell fizetni. Hogy ez sikeres legyen, most egy új munkabizottságot is beállítottak a sorba, ez már egy kicsit inkább politikai szintekre emelt testület, szakállamtitkári szinten vagy helyettes államtitkári szinten vesz mindenki részt, éppen ma is kint van egyébként Forgács Barnabás ebben az ügyben, ők minden héten találkoznak, és próbálják az álláspontokat közelíteni.
Három olyan ügy van - nagyon sok a technikai dolog, sok minden javaslatunkat el is fogadtak, cross-compliance egyszerűsítés, az SPS-rendszerrel kapcsolatos egyszerűsítési ügyek -, amiben biztos, hogy politikai döntés kell. Az egyik a moduláció ügye, ami már a régi tagországoknál van, minket 2012 után érintene. Ebben van a legnagyobb vita. Itt most úgy látjuk, hogy nagyjából a tagországok fele mondja azt, hogy egyáltalán ne legyen, a másik fele pedig azt mondja, hogy legyen, a különböző országok álláspontjai naponta változnak, ezt azért szeretném hozzátenni. A mi álláspontunk, eddig ezt következetesen képviseltük, hogy nekünk ez nem jó, és ne legyen. Ennek az a lényege, ezt nyilván láttátok, és le is van írva, hogy bizonyos forrásokat a közvetlen kifizetésekből a II-es pillérbe, a vidékfejlesztési célokra csoportosítanak át. Ezzel nem ez a baj, hogy most ilyet megtesznek, ha elvileg ugyanaz a pénz van. Hát nem ugyanaz a pénz van, mert csökkenteni akarják, ez az egyik gondunk. A másik, hogy ehhez, ha már a II-es pillérnél van, akkor nemzeti önrészt kell tenni, a közvetlen kifizetéseket pedig ilyen nem terhelte. Tehát ez egyértelműen a módosabb országoknak segítene.
A másik, hogy sok ország van még velünk együtt azon a véleményen, hogy kétséges lenne ennek az allokációja, ha ez az átcsoportosítás olyan nagyságrendű lenne, hogy egyáltalán fel tudná-e szívni, még ha lenne is pénzünk kiegészítésre, mondjuk ezt a plusz forrást, ez egy abszolút az agráriumtól elválasztott vidékpolitika, mert ez nagyjából erről szól. Tehát itt különböző elemeket vittek be a rendszerbe, amelyek újak. Mi azt mondjuk, hogy ebben kitartunk, a Bizottság próbálkozik nyilván most már részletekbe menni, hogy akkor legalább mondjunk százalékot és egyebet. Nekünk most egyelőre az a mandátumunk lesz - ezt a kormány is támogatta, két hete foglalkozott a kormány ezzel a dologgal -, hogy ameddig a politikai döntés nem születik meg, addig mi ne egyezkedjünk, mert aki elkezd egyezkedni, az rögtön feladta az eredeti álláspontját. Tehát mi erre most azt mondjuk, hogy nem.
A másik, amiben eléggé eltérőek a vélemények: elkezdődött már a folyamat, ebben mi bírósági pert is nyertünk, ez az intervenció, amiben egyre inkább azt igazolja az élet, hogy nem lenne szabad megszüntetni. Itt a lényeg az, hogy a kukoricánál gyakorlatilag a kivezetés elkezdődött, az idei évben már csak 700 ezer tonnányi összeurópai intervenciós készlet felvásárlása lehetséges, tavaly ez még 1500 volt. Nem volt semmi jelentősége, hogy a piaci helyzet éppen olyan volt, hogy erre nem volt igény, de ugyanezt a technikát akarják az árpánál és az Euro-búzánál is elkezdeni, tehát hogy fokozatosan kivezetni ezt a piacvédelmi intézkedést. Mi pedig azt mondjuk, hogy látva ezeket a hektikus mozgásokat, amit nem mindig csak időjárási és gazdasági folyamatok indukálnak, hanem nagyon sok esetben a spekuláció is, ezért mindenképpen kellene az Európai Unióban egy olyan rendszer, ami időnként a hiányt tudná belőle kezelni, időnként pedig a felesleges készleteket tudná legalábbis átmenetileg levezetni, ugyanis azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy mi például állami készletezést nem csináltunk. Bármennyire is lenne, most én is azt gondolom, hogy még az államnak is jó üzlet, hogy a mostani olcsó áron vásároljon fel kukoricát, mert ennyire alacsony nem lehet - hozzáteszem: annyira magas sem, mint amennyi volt mondjuk az elmúlt évben. Ezeket lehetne ezzel a 4-5 millió tonnányi készletezéssel nagyjából kezelni. Az Európai Uniónak ez nem volt rossz üzlet, szeretném jelezni, mert 101 euróért vették, és nagyjából átlagban 180-190-ért adták el a Magyarországon tárolt készleteket.
Ebben sincsen megállapodás. Azt szeretnénk, ha ez a rendszer fennmaradna, sőt valamilyen módon újratárgyalnák a kukoricát is. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnik, mint elv, mert a sertésnél is van például intervenció, de soha nem alkalmazták, csak nincs mögötte igazából tartalom és pénz. Ez a lényege a dolognak.
A másik, amin megy még a vita, és ebben szeretnénk, ha még változna a Bizottság álláspontja, az áfa térítésével kapcsolatos ügyek, amit a Strukturális Alapoknál megengedtek, hogy bekerüljenek a támogatotti körbe, a Vidékfejlesztési Alapoknál nem. Nem nagyon akarnak ebből engedni, mi pedig azt gondoljuk, hogy nem nagyon célszerű kétféle elvet alkalmazni. Azt nem mondjuk, hogy akkor ott is szűnjön meg, mert úgy gondolom, hogy ez főleg a pénzügyileg kevésbé jó állapotban lévő országoknál hasznos lehet, ha az áfa is bekerül ebbe a körbe, ebben biztos, hogy nem lesz alku.
Most azt látom egyébként, hogy az intervencióban lehet esély arra, hogy látva a mostani ármozgásokat, valami mozgás legyen. A modulációnál arra nem nagyon látok esélyt, hogy egyáltalán ne legyen, biztos, hogy kell ebben az utolsó két-három hétben, nyilván erre készülünk is, hogy ha van, akkor milyen. Ami szerintem védhető, hogy például a minimális támogatási szintet ne vigyék lejjebb, ez nálunk egy olyan 25-30 ezer termelőt érintene hátrányosan, ha ezt a három tized hektáros történetet mondjuk az Európai Bizottság által javasolt egy hektárra emelnék, azzal az indokkal, hogy többe kerül az adminisztrációja, mint amennyi pénzt ezek a termelők kapnak. Mi pedig azt mondtuk, hogy ilyenkor az adminisztrációt kell csökkenteni, nem pedig a termelőktől elvenni a pénzt. Tehát lehet egyszerűbb rendszert csinálni.
Azt is látjuk, hogy amit az SPS-ben akarnak módosításokat, az a mi rendszerünket elviekben nem érinti, az nem mindegy, hogy ez a tárgyalási folyamat meddig húzódik, mert ha nagyon hosszú ideig, akkor a jövő tavasszal kötelezően megalkotandó jogszabályainkkal lehet gond. Most azt látjuk, hogy ez a történet kezelhető, a jövő héten végszavazása lesz nálunk az SPS-átállásnak. Mi egyébként még a régi szabályok szerint állunk át, tehát itt most bármi is történjen, ez egyébként nekünk jobb esetenként, mint az új. Igaz, hogy sok mindenből engedtek, például hogy a föld nélküli állattartók ügye kikerüljön eleve a rendszerből, abból engedtek, van mozgásunk a különböző termeléshez kötött ügyeknél, főleg az állattartás kapcsán, hogy ne legyen teljesen szabad a pálya, az Unió azt akarja, hogy mindent válasszanak el a termeléstől. Itt főleg WTO-s hivatkozások vannak. Ebben szerintem több a támogatónk, úgyhogy ez majdnem biztos, hogy így nem fog átmenni.
Van egy ilyen átalányirányba lévő mozgatási szándék, de ez nem olyan túl erős. Az egy nyitott kérdés, hogy a lehetőséget nyilván most megadják minden országnak, hogy elvileg, ha akar, visszalépjen, én úgy tudom, hogy a most már SPS-ben működő 17 ország közül senkinek nincs ilyen szándéka, hogy a mostani rendszerét felborítsa.
Körülbelül itt tartunk. Nem irreális, hogy 28-án addig nem engedik el a minisztereket, ameddig nem lesz valamilyen megállapodás, nyilván addig mi, amit elgondoltunk, azt próbáljuk védeni. Nagyon-nagyon megosztott ebben az egészben Európa. Azért nehéz most megmondani, hogy ki van velünk, és ki nem, mert ez pillanatnyi alkuk miatt időnként naponta változik, mi azt szeretnénk, ha végül az lenne, amit mi akarunk, a végén biztosan kell kompromisszumokat kötnünk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ha nem engedik el a minisztereket a megállapodásig, az emberi jogi kérdéseket fog majd felvetni. Most megadom a szót Legény képviselő úrnak.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! A közös agrárpolitikát az egyik legfontosabb közösségi politikának tartjuk, a felülvizsgálatát pedig mindenféleképpen üdvözöljük. Nem meglepő módon frakciónk egyetért a kormány álláspontjával, illetőleg az államtitkár úr által elmondottakkal. Én csak három dolgot szeretnék kiemelni, illetőleg lenne egy kérdésem vagy egy javaslatom, elsősorban az intervencióval kapcsolatosan. A kukorica esetében a jelenlegi 700 ezer tonna intervenciós kapacitást, nem tudom, mennyire lehetséges, hogy visszaállítsuk az eredeti mennyiséghez, ezt mindenféleképpen támogatnánk. A világban lezajlott folyamatok, az élelmiszer-alapanyagárak hullámzása, a spekuláció, amit említett államtitkár úr, az mind-mind abba az irányba mutat, hogy ezt mindenféleképpen felül kell vizsgálni.
Tehát a kukorica esetében mindenféleképpen támogatjuk, hogy vizsgáljuk felül a KAP felülvizsgálata keretében ennek a kivezetését. Illetőleg, ahogy említette államtitkár úr, az árpa és a búza esetében is meg kell azt vizsgálnunk, hogy valóban közösségi érdek-e az, hogy megszűnjön az intervenció. A mi véleményünk szerint nem az.
A másik, amit szeretnék megemlíteni, a közvetlen kifizetési támogatásokkal kapcsolatosan nem támogatjuk az alsó és a felső határ bevezetését. Véleményünk szerint ez a magyar agráriumra káros hatást fejtene ki.
Ennyiben szerettem volna elmondani azokat, amelyekben teljesen egyetértünk, és egy javaslat vagy egy felvetés: a jelenleg kialakult almapiaci helyzet miatt a selejtezés az almakultúrában keresztülvihető-e a szőlőhöz hasonló módon, illetőleg ha és amennyiben ez nem megoldható, de a szerkezetváltást az almakultúrákban miféleképpen lehetne becsempészni a közös agrárpolitika keretén belülre, vagy legalábbis az uniós szintre való emelését? Ezzel kapcsolatosan pedig, értve és támogatva természetesen azt a folyamatot, hogy az állattenyésztést erősítsük, de a zöldség- és gyümölcstermesztést mennyire tudnánk preferálni a KAP keretén belül? Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Hogy a kukoricánál most megváltoztassák az intervenciós számot, ebben elég szkeptikus vagyok. Meg kell próbálnunk. Egyébként a mostani pénzpiaci mozgások, a forint kapcsán valószínűleg azért csökkenti a terhelését az intervenciónak. Itt a gond az, hogy nagyon nagy bizonytalanság lesz, nagyon sokan fel fogják ajánlani, az majd márciusra derül ki, hogy akkor milyen visszaosztási ráta alapján tudják megvásárolni. Ráadásul most még kauciót is kérnek, elég komoly összeget, ami eddig nem volt. Tehát ez a legújabb ötlete az Európai Uniónak, hogy még inkább elvegye a kedvét mindenkinek az intervenciótól.
Az árpánál, búzánál inkább van esély. Tehát ami azért közvetlen élelmiszer-fogyasztásra menő termék, ott azért valószínűleg nagyobb az Európai Uniónak is a készsége. Ez általában pénz kérdése, hogy tartanak-e ilyen kasszát mondjuk piaci intézkedésekre vagy sem. Most az a törekvés, hogy lehetőleg mindenből kivonulni, és rábízni a termelőkre a piaci mozgásokat.
Az almánál azért más a helyzet, mint a szőlőnél, mert Európa a gyümölcsnél nettó importőr. Tehát ott nem összeurópai probléma ez. Nekünk az a problémánk, hogy elég régiek a gyümölcsöseink, és ezt mindenhol a tagországra bízzák, hogy ezt milyen támogatási konstrukcióban akarja cserélni. Nálunk ismert, sőt meg is hirdettük első körben az ilyen típusú szerkezetváltást, ahol feleannyi gyümölcsösünk lenne elvileg kívánatos, és így is van a rendelet, hogy 2 hektár helyett egy újat, de azt nyilván korszerűt és intenzívet. Ez a folyamat elindult.
Azt látom inkább, hogy a klasszikus őstermelői, kistermelői, főleg idősebb réteg nem nagyon mozdítható erre a dologra. Tehát ameddig ezek a gyümölcsösök, még a 30-40 évesek úgy maguktól nem kopnak ki a rendszerből, őket nagyon nehéz lesz rávenni, és addigra meg kell próbálni valamilyen más irányú, de minimis vagy egyéb segítséggel azért úgy-ahogy ezt a fajta kultúrát úgymond fenntartani, ami alapvetően nem piaci és nem gyümölcskérdés, hanem inkább szociális kérdés, nekem ez a véleményem.
A zöldség-gyümölcsnél a reform lezajlott, sok minden kijött belőle, sok minden belekerült. Eddig is egy laza támogatott ágazatnak tekintette az Unió. Ha én azt mondom, hogy egy kicsit nagyobb engedményeket tettek most a KAP-reform kapcsán az állattenyésztésnek, itt van egy szabadon felhasználható keret, ebben lehet valami mozgástér, ugyanis az állattenyésztés mellett ez a másik nagy kézimunkaerő-igényes ágazat. Tehát nekünk sem a semmiért szerepel mondjuk elég komoly helyen, főleg a fóliás, üvegházi történet, amiben úgy látjuk, hogy inkább versenyképesek lehetünk, mint mondjuk a szántóföldi zöldségtermesztésben. Tehát nálunk a déli országok, főleg akik tudnak öntözni, sokkal hatékonyabban tudják ezt a dolgot csinálni, ezért is van az, hogy mi inkább a folyamatosan termelő, és amiből mi is importálunk rendszeresen, azokra az ágazatokra megyünk rá: üvegház és magasfólia.
Tehát ebben zajlanak nálunk a pályázatok, meglátjuk, hogy a szakma mennyire lesz erre kész. Hozzáteszem, hogy vannak viszont térségek, ahol ennek is már munkaerő-problémái vannak, tehát hogy egyszerűen nincs az a réteg, aki hajlandó lenne mondjuk ilyen tevékenységben részt venni. Ebbe nyilván még azért a határon túli ügyek besegítenek valamelyest, de azért ebben vannak gondjaink, hogy elég kézimunkaerő áll-e majd rendelkezésre ezekhez az új fejlesztésekhez.
A többiben pedig azt gondolom, nincs vitánk, amit képviselő úr elmondott.
ELNÖK: Képviselő úr kíván szólni? Nem muszáj.
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Csak egy rövid mondat. Államtitkár úr említette az intervencióval kapcsolatosan, hogy ez most inkább pénz kérdése. Az egész KAP-reform úgy, ahogy van, pénz kérdése. Köszönöm. (Gőgös Zoltán: Ez így van!)
ELNÖK: Ez így van, hangzik a válasz. Nógrádi képviselő úr következik.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetértünk államtitkár úrral abban, hogy ez az időközi felülvizsgálat jóval több, mint időközi felülvizsgálat, és ez azt vetíti előre, hogy a következő költségvetés vitáinak jelentős része a KAP körül fog összpontosulni. Éppen ezért borzasztóan óvatosan kell ebben a helyzetben állást foglalnunk, mert bumerángként csaphat vissza Magyarország számára minden most, időközi felülvizsgálat keretén belül elfoglalt álláspont egy végleges vitában.
Azt is bizonyítják a mostani, az időközi felülvizsgálaton lényegesen túlmutató körülmények, hogy egy teljesen új rendszer felállítását sem zárja ki a befolyásoló döntéshozók zöme a KAP jövőbeni megítélésében 2013-tól. Úgy fogalmaznám meg az elvárást, amelyet talán stratégiai szinten hazánk számára fontos érvényesíteni, hogy a 2013-as pozícióban nem csökkenhet az agrár- és vidékfejlesztési források hazánkra jutó aránya, és ebből a szempontból az agrár- és vidékfejlesztési források vonatkozásában együtt értem a kettőt. Ez abból a józan felfogásból és talán racionális helyzetfelmérésből is fakad, hogy egyre komolyabb vészfelhők és egyre komolyabb feszültségek tornyosodnak a KAP körül, főleg az Európai Unió elmúlt időszakban végrehajtott bővítésével kapcsolatosan.
Néhány szempontot szeretnék megjegyezni, amiben haloványan, de politikai indíttatású kormányálláspontot vélünk felfedezni. Az egyik a moduláció kérdése.
Örülök annak, ha az alsó határ módosításában a kormány határozott álláspontot rögzít, legalábbis jót tenne a kormány megítélésének és az európai uniós közös agrárpolitika megítélésének is, ha legalább olyan határozottsággal állna ki az alsó határ módosításával szemben, mint a felső határban a moduláció százalékos meghatározottságában. Itt mindig felvetődik az a gyanú - és óvatosan mondom -, hogy ebben az esetben a kormány azért nagyon határozott a felső modulációban, mert védeni kell azt a társadalmi réteget, amely politikailag hozzátartozik, az a 30 ezer gazdálkodó, aki nagy birtokszerkezettel bír, az többségében politikailag elég határozott iránymutatást ad a kormánynak. Védeni kell ezeket az érdekeket, és a felső moduláció kérdése szerintem nagyon komoly feszültségeket is foglal magában, ami indokolttá teszi az ezen való vitát európai uniós szinten is. Tudjuk, hogy azért Magyarországon is él az a köztudat, hogy az európai uniós közvetlen kifizetések 90 százaléka az agrártermelők 10 százalékához jut el, és ez érződik vidéken is, érződik európai uniós szinten is. Ebből a szempontból a felső modulációt szerintem elkerülni nem lehet, viszont az alsó moduláció kérdésében jóval határozottabb állásfoglalást várunk el a kormánytól, mint ahogyan itt ezt megtette. Erre szeretném majd kérni államtitkár urat, hogy erősítse meg.
Ha már a pártpolitikai kötődés alapján a felső moduláció nagyon határozott ellenállását váltja ki a tárcának, akkor, vagy csak legalább ezt a politikai felhangot enyhíteni, az alsó modulációban is ilyen határozott álláspontot rögzítsen.
Az SPS-rendszerrel kapcsolatosan okafogyott beszélni róla, hiszen Magyarország elébe megy azoknak a folyamatoknak, amit józan ésszel, mérhető módon és kockázatmentesen megtehettünk volna. Szerintem nagyon elhamarkodott az SPS-rendszernek a magyarországi 2009-es bevezetése. Azt is elmondom a jegyzőkönyv szempontjából és visszafogottan, hogy e mögött is nagyon határozott politikai szándékot vélünk felfedezni, egy olyan torzult agrárstruktúrájú országban, mint Magyarország, olyan borús birtokviszonyok mellett, ami Magyarországon kialakult, az SPS-rendszer 2009-es bevezetése tragikus következményekkel járhat a magyar agrárstruktúra vonatkozásában. Ne adja a jó isten, hogy ezért még valamikor történelmileg kelljen felelni azoknak, akik ezt elhatározták.
Az osztatlan közös tulajdon nincs rendezve, kikerül az osztatlan közös tulajdonosok rendelkezési köréből tulajdonképpen a tulajdon a bérleti vonatkozásokban, és a jelenlegi magyar jogrendszerben a vagyoni viszonyok kapcsán egy ilyen durva szétválasztása van a támogatási jogosultságnak és a tulajdoni jogosultságnak. Ez nagyon durva, államtitkár úr. Tehát ezt elmondták már többször a bizottsági ülésen, elmondták a parlamentben, történelmi vétek, amit most elkövetnek. Emiatt nagyon sok száz ember sorsa pecsételődik meg, akiknek egyébként vidéken a földtulajdonhoz kapcsolódó jövedelme kapcsán lehetne csak a sorsát rendezni.
Ezzel viszont megpecsételjük a vidéki népesség sorsát határozottan, és ebben a vonatkozásban ilyen előrefutást megtenni úgy, hogy nem ismerjük a 2013-as költségvetési vitában azokat a szempontokat, amelyeket az országnak el kell foglalni ahhoz, hogy ne romoljon a pozíciónk, ez számomra pedig érthetetlen. De ezt a vitát az agráriusok önnel már ilyen értelemben lefolytatták a bizottságban és a parlamentben, ezt nem kívánom újranyitni. De még egyszer mondom: határozottan történelmi bűnnek tartom, és ezért még valamikor szerintem el kell számolni majd, mind a kisebbségi kormány mögött álló pártnak, mind pedig a kormánynak.
Egyetértünk az intervenciós megállapítással és egyetértünk a nemzeti boríték bővítési lehetőségeivel és annak kiaknázásával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm. Azt gondolom, hogy a modulációs alsó határt folyamatosan mondtuk, hogy nem támogatjuk, és ki is állunk mellette, és azt is elmondtam, hogy ennek az az indoka, hogy 30 ezer termelő egyértelműen rosszabbul járna.
A felső modulációnál nagyon kevés céget érint Magyarországon, főleg a legutolsó... (Nógrádi Zoltán közbeszólására:) Ezt nagyon rosszul tudja képviselő úr, mert mondjuk nagyjából százat, ez a legutolsó szintje, tehát ami már érdemi csökkentés. Ebből mondjuk 12 olyat tudok, akiknek nem ugyanaz a véleménye, mint önnek, pedig önök adták el annak idején. Ezt a vitát nagyon sokszor lefolytattuk, nem is akarok ebbe most belebonyolódni. Szívesen elszámolunk minden döntésünkkel, egy biztos, azt biztosan, határozottan állítom, hogy főleg ebben a pénzügyi helyzetben, ha nem egy stabil és mondjuk öt évre szóló támogatáspolitikával állunk elő, hanem megmaradunk egy olyanban, ami folyamatos mozgásban van és bármikor a spekulációnak ki van téve, és itt nem lehet hivatkozni 2 millió földtulajdonosra. A 2 millió földtulajdonos közül, aki eddig a mezőgazdasággal akart foglalkozni, eddig is foglalkozott, az pedig roppant igazságtalan lenne, hogy most az alól rántom ki a szőnyeget, aki az elmúlt húsz év összes kínját végigélte, és most egy kicsit stabilabb világba kerülhet azáltal, hogy legalább öt évre tudja, hogy mire számíthat banki és egyéb oldalról is.
Ezt a vitát most szívesen lefolytatnám, de azt gondolom, hogy nem kellene.
Sokan nem számoltak itt el ennél nagyobb bűnökkel sem, képviselő úr. Vissza kell nézni a '90-es évek elejére, és egy kicsit ezt érzem most is, hogy visszajött a zöldbárózás, csak egy kicsit más formában, most kolhoz-alapú tőkés nagybirtokosnak hívják, nem zöldbárónak, de ugyanazt jelenti. Annak is el kell majd számolni ezzel a réteggel szemben, aki ilyeneket állít folyamatosan, ugyanis ez messze nem igaz. És azért azt is tudni kell, hogy nagyjából a mezőgazdasági produktum 90 százalékát ők állítják elő. Persze, tönkre lehet ezt tenni, volt már rá példa, csak nem gondolom, hogy ez európai modell, mert akkor a németek se védenék mondjuk a nagyüzemeiket elég vehemensen, ugyanis ők is látják, hogy ha többet kell termelni, akkor van egy szint, aki gyorsabban tud erre válaszolni, pont azért, mert van mögötte tőke és stabilitás. Az, hogy minden falu eltartsa az összes emberét a saját határából, az pedig már a '40-es évek óta nem működik, képviselő úr. Lehet erre törekedni, csak azt gondolom, hogy ez nem fog menni. Tehát nem lehet mindent csak az agrártermelésre rányomni, nyilván ehhez sok minden egyéb tartozik, ezért vannak a vidékfejlesztési források, hogy ezeket segítsük. Remélem, majd ott a térség is komolyan fog pályázni most erre a 190 milliárdra, ami éppen holnap fog megjelenni, és másfél hónapig be lehet adni majd. De nem kell mindent az agráriumra nyomni. Az agráriumot csinálják azok, akik ehhez értenek, és akik tényleg fejlődőképesek, és akik tudják, hogy körülbelül mi az, a mai világban erről szól az egész dolog, nem tudunk vele szembemenni. Szembe lehet menni, csak azt gondolom, hogy nincs értelme.
Továbbra is állítom, hogy egy hibát elkövettünk, hogy az SPS-t nem 2005-ben vezettük be. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Némileg árnyalni kellene ezt a képet, államtitkár úr. Az utóbbi időben, az utóbbi két évben a mezőgazdaság és az élelmiszerágazat értékének felértékelődése, a potenciális világméretű élelmiszerhiány kérdése átalakítja és át kell hogy alakítsa az önök gondolkodásmódját is. Az nem lehet, hogy még mindig ugyanazt mondják önök, amit 1990-ben mondtak, miközben átalakult a világ, és közben már átalakult Magyarország térszerkezete, gazdasági szerkezete is, és míg ilyen kijelentéseket tesz, hogy nem lehet a vidék népességét az agráriumra hárítani, és annak foglalkoztatottságát is teljes egészében, ami igaz, de közben boldog lennék, ha a kormánya egyébként tudna másfajta alternatívát nyújtani a vidék népességének, de nem ad.
Ezért ezek a megállapítások summásak ugyan, de az igazságot nem fedik, és erőteljesen a múltba nyúló és begépelt tudatot, begépelt emlékeket idéznek fel bennem, valahol lemaradt államtitkár úr gondolkodásmódja 1990-ben, amikor még ezeket a dolgokat hajtogatni kellett, én pedig örülnék neki, ha módja lenne államtitkár úrnak elszámolni ezzel a felelősséggel.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Ezt a potenciális élelmiszerhiányt, képviselő úr, majd azoknak magyarázza meg, akiknek most 18 ezer forintot ajánlanak a kukoricájukért, nincsen különösebb hozzáfűznivalóm. Én mondom: szívesen bármivel el fogok számolni, és el is szoktam, elég sok időt eltöltöttem ebben a szakmában, hogy legyen határozott álláspontom, és ezt bármikor megvitathatjuk, akár a korábbi tevékenységünk kapcsán. Egyébként úgy tudom, hogy Mórahalom környéke pedig a legjobb Magyarországon ilyen szempontból, tehát ezért nem is értem, képviselő úr, hogy milyen fejlesztési problémákról beszél. Éppen miniszter úr volt ott valamelyik nap avatni valamit, úgy tudom, és ez elég gyakran előfordul, ha jól tudom. Tehát ha ez a rendszer nem működne, akkor ott se működne, nincsenek ugyanis szigetek, képviselő úr. (Nógrádi Zoltán: A zöldség- és gyümölcságazat más kategória!)
ELNÖK: Én elnökként csak annyit jegyeznék meg, hogy a mai bizottsági ülés tárgya, hogy a kormány milyen álláspontot foglaljon el a tanácsülésen. Természetesen senkinek nem kívánom megakadályozni, hogy egyébként a kormány mezőgazdasági politikájával kapcsolatban megjegyzést tegyen, csak úgy látom, mintha a hangsúlyok egy kicsit átkerültek volna a kormány belső intézkedései és az Európai Unió összefüggése között. Az már kevésbé elnöki megjegyzésem, csak úgy érdekességképpen mondom, hogy a múltkor már arra sem emlékszem, hogy miről tárgyaltunk, amikor azt mondta egy fideszes képviselőnő - egy van -, hogy szentül mondja, hogy a kormány hazudott valamiben és senkinek a szeme nem rebbent. Nekem még eszembe jutott, mint régi csónakosnak, hogy '91-ben a magyar közélet hónapokig attól volt hangos, hogy mondunk-e ilyet, hogy a kormány hazudik, amikor volt Orbán Viktornak egy mondata, hogy úgy jönnek ezek a szavak, hogy megpecsételik a vidéki népesség sorsát. Ha az ember ezt egy kicsit komolyan venné, akkor már látná a kipusztult vidéket, ahol már ember se marad meg, egy kicsikét lehet, hogy elszállunk itt, de nem baj, ez belefér a politikába. Egy kicsit olyan képeket használunk, amelyeket valószínűleg az sem gondol komolyan, aki használja. De az egy értelmes vita egyébként, hogy az SPS jó vagy rossz. Nekem egyébként az egész KAP jövőjéről - nem mint a bizottság elnökének, hanem mint liberális képviselőnek - eltérő az álláspontom a két nagy pártétól, nevezetesen mi azt gondoljuk, hogy egész Európának és még a magyar mezőgazdaságnak is jót tenne, ha a KAP jelentősen csökkenne. De nem egységesen, hanem arra a szintre, amelyet a most belépő 10-ek kapnak meg, arra csökkenne a nyugati társak támogatása, mert az először is az európai költségvetést nagyobb milliárdoktól tudná megszabadítani, vagy könnyebbé tenni a világot, miközben a magyar gazdák versenyképessége ettől jelentősen nőne.
Örülök, hogy államtitkár úr erre bólogat, egyébként a két nagy párt azt mondja, hogy nem, először meg kell emelni a magyar gazdák támogatását (Gőgös Zoltán: El kellene érni!) Mi azt mondjuk, hogy nem kellene elérni, hanem csökkenteni kellene, de ez a liberális álláspontom, amennyiben a bizottság többsége nem ebbe az irányba megy, akkor a bizottság elnökeként persze a bizottság álláspontját fogom képviselni. Kíván-e még reagálni? (Gőgös Zoltán: Nem.) Akkor Ékes képviselő úr következik.
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Már egy hete mondom államtitkár úrnak, hogy nyugodjon meg, mert sem a vércukra, sem a vérnyomása nem biztos, hogy jót tesz az idegességnek. Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Egyrészt beszélünk az SPS-rendszernek a mostani parlamenti vitájáról, én magam végigültem a parlamenti vitát, és hallottam azokat az érveket, amelyek figyelemfelkeltők is.
Visszaemlékszem az energiatörvényre, hogy hány alkalommal kellett módosítanunk az elmúlt időszakban, és e hónap végéig van a döntés, amikor a minisztereket bezárják majd, ha nem hozzák meg a megfelelő döntést, és ebben az SPS is érintett.
Tartok tőle, hogy ha egy ilyen erőltetett menetben próbáljuk meg a törvényünket megalkotni, és ha majdan, a hónap végén a miniszterek mégis úgy döntenek, hogy az SPS-rendszeren belül más módozatok, javaslatok születnek meg, akkor majd megint újólag a parlament elé kell hozni magát az SPS törvényi átalakítását, szabályozórendszerének átalakítását. Én ezt államtitkár úrnak négyszemközti beszélgetésen is érintettem, hogy nem kellene rohannunk, a tatár sem hajt bennünket ma már. Azokat az érveket, amelyeket a parlamenti vitában is elmondtak, és ön is közvetített a miniszternek, szakállamtitkárnak, akik most jelenleg Brüsszelben tárgyalnak a reformmal kapcsolatosan, ezeket közvetítve egy erőteljesebb magyar álláspont kialakításához adtak támpontot önnek is, és a minisztériumnak is ezek a viták.
A másik ilyen kérdés, amire fel szeretném hívni a figyelmet, hogy maga az egész KAP-reform, ahogy elnök úr is mondta, átalakításra fog kerülni. Ez egészen biztos, mert a 27-ek közül döntő többségében nem foglalkoznak agrárkérdéssel, vagyis termeléssel, vagyis kevésbé érinti őket annyira a támogatási rendszer, és itt a franciák, a lengyelek, mi jómagunk, akik hihetetlen mértékben érdekeltek vagyunk ebben a kérdésben, itt lehetne még Hollandiát és egyéb más országokat is nevesíteni, de egészen biztos, hogy átalakításra fog kerülni. Az átalakítás lehet, hogy pont arra az időszakra esik, amikor a magyar elnökséget adjuk, tehát Magyarország lesz az elnöksége az Európai Uniónak. Milyen mértékben készül esetleg erre fel az agrártárca, hogyan fog tudni úgy egyeztetni azokkal az országokkal, amelyek hasonlóképpen gondolkodnak, mint mi, magyarok? Milyen lépéseket tettünk meg annak érdekében, hogy ezeket a magyar állásponthoz közelítsük, vagy adott esetben a magyar álláspont ismertetésével úgy befolyásoljuk őket, hogy a magyar álláspont pozitívan kerüljön ki a további vitákból?
Még egyszer szeretném azt hangsúlyozni, és számos területen ötpárti egyeztetéssel nagyon jó dolgokat tudtunk az elmúlt időszakban megtenni, így a génmanipuláció és egyéb más területen, az élelmiszerbiztonság területén is. Én még most is azt mondom, hogy nem tettük meg azokat a határozott lépéseket, amelyeket a hazai termékpiac-védelem kapcsán ildomos lenne, és törvényi háttér biztosításával együtt ezeket meg kellene tennünk. Tudom, hogy megint itt van az európai kötelezettség, elnézést, minden ország a saját maga részéről azokat a belső törvényeket és védelmeket, miniszteri rendeleteket, kormányrendeleteket úgy alkotta meg, hogy a saját termékei biztonságát próbálta meg elsődlegesen védeni, és a piacra jutásnál is egy olyan ésszerű import-export tevékenységet folytatni, hogy a hazai áru védelme elsődleges legyen minden mással szemben.
Még egyszer az SPS-sel kapcsolatban: most is azt mondom államtitkár úrnak, amit a beszélgetésünk kapcsán is mondtam, hogy nem kellene ennyire sietnünk.
Visszatérve, hogy Magyarországon is a multinacionális cégek termelik meg a GDP-arányos bevétel 80 százalékát, de a foglalkoztatás területén a hazai kis- és középvállalkozások adják a foglalkoztatás 75 százalékát. Tehát ha én ezt átteszem az agrárágazatra is, akkor nem biztos, hogy jó és helyes az az út, hogy a hazai kis földtulajdonnal rendelkezők védelmét nem próbálom meg erősíteni. Tehát ez társadalompolitikai kérdés is, és amit elnök úr is mondott a maga részéről, hogy a kistelepülések: a kistelepüléseket meg lehet nézni egyébként, egyfajta elöregedési folyamat indult meg, és ennek ez a végeredménye előbb-utóbb, elnök úr, ha nem teszünk olyan lépéseket, mint mondjuk Ausztriában vagy más országokban Itt jön be a vidékfejlesztés kérdése, annak a hatékonysága, a forrásoknak az olybéli biztosítása, ami valóban az uniós elképzeléssel is összhangban van, a kistelepülések megtartó képességének a fokozása. Ez az elsődleges célja, és nem akarom azt megismételni, amit Nógrádi képviselő úr is elmondott, szeretném erre azért a figyelmet felhívni.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Ha szigorúan veszem a kis- és középvállalkozás kategóriát, akkor az agráriumban csak ilyen van. Tehát messze nincsenek azok az igazán nagyok, mint Dél-Amerikában és Észak-Amerikában. Tehát nyilván nem is cél, hogy ilyenek legyenek. Azért azt is látni kell - és ezt én elég sokszor elmondtam -, hogy a vidéki foglalkoztatást is nagyon fontosnak tartom természetesen, szintén a döntő részét ők adják. Tehát sok helyen leginkább szociális alapon megy, mert olyan a gyökerük egy-egy településen, hogy még akkor se küldenek el embert, ha kellene, sokan csak azért tartanak állatot, nem azért, mert megéri, hanem azért, mert nem tudnának mit csinálni a faluban mondjuk 30-40 emberrel. Ez egy teljesen tisztességes dolog, úgy látom, és ezért nem értem, hogy miért van ilyen elemi, nem mondom azt, hogy gyűlölet, de ellenszenv velük szemben bizonyos körökből.
Abban vitám van, hogy hogyan lehet egy ország piacát megvédeni. Két dolog tudja megvédeni: részben a fogyasztók, ezt látjuk Ausztriában, mert mi is vihetünk oda szabadon bármit, csak senki nem veszi meg, úgyhogy innentől kezdve nem is keresik. A másik pedig az, hogy ha a belső termékek versenyképesek.
Tehát innentől kezdve mi persze mesterséges ügyekkel csinálhatunk, csináltunk is régen piacvédelmet, de az teljesen ellentétes az Európai Unió logikájával. Nekünk az a feladatunk, hogy hogyan tudjuk versenyképesebbé tenni a belső termékeinket, és onnantól kezdve nemhogy nekünk kell majd a piacainkat megvédeni, hanem ha el tudunk jutni egy normális szintre, akkor a mi termékeinktől kell majd megvédeni Európa piacait. Én erre azért látok némi esélyt. Tehát az az 1300 milliárdnyi fejlesztés, vagy ha a modernizációt veszem, akkor körülbelül ennek a fele, mert a többi más célra megy, azért az nyilván valamit segíthet azon, hogy a tej önköltségünk, a gabona önköltségünk, sok minden egyéb olyan legyen.
A másik pedig: kicsit talán abból a helyzetből kellene kimenekülnünk, hogy igazából mi most leginkább alapanyag-exportőrök vagyunk. Ezt kell inkább átgondolnunk, hogy akkor mit csináljunk ezekkel, mert sok-sok mindent ide lehetne hozni, és itt előjön megint az élelmiszer és az energiakérdés, hogy most mit csináljunk az alapanyagokból. Egy rossz logisztikai ország, ha csak alapanyag-termelésre koncentrál, az nagyon nagy hibát követ el, és nyilván itt felértékelődik a regionális élelmiszerek ügye, hogy látva ezt a sok problémát az élelmiszerbiztonságban, hogy kell-e körbehordozni a fél világon az élelmiszereket, ez egy valós téma, és ezzel kell is foglalkozni, hogy a helybeli kapacitásokat hogyan védhetjük, és ebben az Uniónak is kell engedni.
Tehát ezek komoly témák a 2013 utáni történetben, hogy azok a merev szabályok, amelyeknek általában nagyon nehezen tudnak megfelelni az élelmiszer-feldolgozásban, egyébben, hogy mennyire oldható, nyilván figyelembe véve persze a fogyasztói kockázatot, hogy mekkora fogyasztói kört látnak el. Ebben látok komoly mozgásteret, és el is kezdtük itt a szúrópontokkal, kis vágóhidakkal, helyi piacokkal, egyébbel.
Én ebben látok még lehetőséget, azoknak, akik vagy félig önellátók, vagy a piaci szereplés határán vannak, és talán ezen az ágon tudnak piaci szereplők lenni. Ez mindenképpen fontos, és úgy gondolom, hogy ebben nincs is vita köztünk. Az egyebekben pedig van, de azt gondolom, hogy attól ez még egy teljesen normális dolog, hogy ezekről beszélgetünk. Az biztos, hogy időnként máshogy látjuk a világot, de úgy gondolom, hogy ez megint nem probléma.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Még egyszer kihangsúlyozom, államtitkár úr: Ausztriában és más országokban is a saját termékeikkel kapcsolatban, akár regionális, akár szubregionális, tehát kis régiókra vetítve, megteszik azokat a belső intézkedéseket, amelyekkel elsődlegesen az állampolgáraikat is arra késztetik, hogy a hazai termék legyen az elsődleges. Tehát valahol a szabályzók területén kell lépni.
A másik ilyen lépés - megpróbálok hihetetlenül nyugodtan fogalmazni, a vércukorszintet nem felemelni - itt a tisztaság kérdésével kapcsolatban, amikor a kis őstermelőket téli viszonyok között, akik elmennek a piacra, elviszik a saját kis sárgarépájukat, és itt jön be az, amikor a kicsik is szeretnének megélni, és olyan követelményrendszert állítunk velük szemben, aminek abszolút nem tudnak megfelelni. Akkor szép lassan kiürülnek a kis piacok, a piacok, mert a kedvük is elmegy tőle. Ezt ön is tudja nagyon jól, és volt olyan beszélgetés, ahol ön is úgy fogalmazott, hogy nem biztos, hogy az az egészséges, amikor Mariska néni mondjuk a tíz szál zöldségét, sárgarépáját kiviszi a piacra, és akkor olyan dolgot követelünk tőle, aminek abszolút nem tud megfelelni.
Tehát élni, élni hagyni, teret adni, életteret adni azoknak az embereknek is, akik jelen pillanatban válságos időszakot élnek át, pont emiatt, merthogy az átalakítási rendszer nem úgy működik, ahogy kellett volna vagy kellene.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr nem kíván szólni. Elnézést kérek Veress képviselő úrtól, mielőtt neki szót adnék, valamiben maradhatnánk? Már olyan régóta csináljuk ezt, hogy Ausztria meg Németország meg Franciaország hogyan védi a piacát, szerintem ez egy legenda. Tessék már egyszer idehozni egy jogszabályt, önkormányzatit, bármilyen területit, nem is államtitkár úr mondja, hanem a képviselők mondják, hogy ők megteszik. Egyszer hozzanak már ide valamit, és akkor térjünk rá vissza, hogy tudunk-e ilyet csinálni.
Most Veress képviselő urat illeti a szó. (Ékes József közbeszólására:) Ne mondjon, hanem hozzon ide egy jogszabályt! Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Nem akarom húzni az időt, csak szeretnék néhány dolgot rögzíteni a magunk számára. Szeretném kikérni magamnak azt a politikai hangot, amikor itt elszámoltatást emlegetnek. Egyszer és mindenkorra. Ez nem a parlamenthez méltó, és ez nem egy európai politikai kultúrához méltó. Egyébként államtitkár úrral teljesen egyetértek, nem elszámoltatás-jelleggel, csak a józan gondolkodás jellegével. Gondoljuk már végig, hogy 1990 óta milyen politikai cirkuszokat csináltunk a magyar mezőgazdaságban, kik, hányan buktak bele, és ennek mi a következménye. Húsz év után lassan eljutunk oda, hogy eljutunk birtoknagyságban a közelébe annak, ahol voltunk, termelőképességben oda, ahol voltunk, az európai uniós alapok felhasználásával van egy 30 százalékos termelésbővülésre finanszírozásunk, akkor ne próbáljuk megint politikai hangulatkeltéssel félrevinni azokat a folyamatokat, amelyekről beszélnünk kellene. Úgy gondolom, hogy az egymás iránti tisztelet és általában a Magyarország előtt álló feladatok megoldása miatt jó lenne leszögezni, és talán még jobb lenne betartani.
A másik dolog, amit szerettem volna mondani, államtitkár úr, valószínű, hogy erről már korábban beszéltünk. Van itt egy EU-szabályozás lehetősége a helyi piacokra termelésre. Ennek az átfordítását valóban célszerű lenne felgyorsítani, köszönöm, hogy a képviselők között teljes egyetértés van, de a miniszter úrtól van erre ígéretünk, jó lenne ezt minél hamarabb megcsinálni, ez sok mindent megoldhatna.
Azt gondolom, hogy a jelenlegi döntés pedig, ha jól értem, abba az irányba szeretne elmenni, hogy egy stabil termelői környezetet kialakítani kicsiknek és nagyoknak. Megint csak jó lenne, ha szakmai szempontból ezt jobban tudnánk láttatni, és akkor az ilyen típusú politikai - nem akarom minősíteni - hangulatkeltésnek talán kisebb szerepe lenne. Azt kellene végre látnunk, hogy a nagyok és a kicsik együttműködése nélkül a mezőgazdaságban sincs létezés. Ennek megvannak a történelmi hagyományai, ez a gyakorlatban a mai napig még inkább így van, azt hiszem, ha a kicsiknek teret akarunk adni, akkor mindazoknak a problémáknak a megoldására, amit ön felsorolt, mondjuk hogy a feldolgozott termékek előállításához valaki meg tudja teremteni a hátteret, ez a nagyok nélkül soha nem fog menni. A kicsiknél pedig talán éppen a jelen lévők gyakorlati tapasztalatait felhasználva, a szövetkezés új formáit és a tészek új formáit jó lenne megerősíteni, ha valaki ebben tudna tapasztalatot átadni, akkor jobb lenne, ha erről beszélnénk. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Csak röviden. Az integráció nagyon fontos. Tehát az biztos, hogy a félig önellátó termelő megfelelő integráció nélkül nem képes még a helyi piacokon se nagyon boldogulni. Egyébként azért csináltunk kétféle elbírálást őstermelői szinten, hogy ott is válasszuk már el, hogy ki az, aki piaci szereplő, és ki az, aki nem. Ezen nem akarunk változtatni. Azt gondolom, hogy ez egy normális dolog, ez rajta van az őstermelői igazolványon, senki nem vegzálja, ha bevisz tíz darab sárgarépát a piacra. Egy baj van, hogy a mag, amit otthon elültet, többe kerül, mint ha megvenné a Tescóban a tíz darab sárgarépát, mert nekem is van kertem, azért tudom. Tehát ez azért jó, mert akkor tudom, hogy mit eszek, és azért vásárolnak sokan a piacon, mert ott nagyjából látják, főleg ha még a néninek kérges is a keze, és nem a nagybaniról hozta ugyanazt a sárgarépát, mint ami a Tescóban van, hogy akkor ennek van értelme. De mondjuk banánt áruló őstermelő elég érdekes Magyarországon.
Tehát ezzel mindenképpen foglalkozni kell, görögdinnyét, és egyebet, mert ennyien pedig nem termelnek, mint amennyien kinn állnak az út szélén időnként, de úgymond ez is egy ősi mesterség.
A másik, hogy képviselő úr itt megjegyezte a szlovák törvényt. Nem akarom lelőni, csak azért annyit szeretnék mondani, hogy két megoldás látszik. Az egyik, amit Románia csinált a nagy multik kapcsán, hogy megpróbált megegyezni, aláírtak egy megállapodást, a múlt héten kaptam egy jelzést, hogy senki nem tartja be. Tehát innentől ez egy izgalmas kérdés. De mi is erre készülünk, szerintem egy-két héten belül tudunk egy megállapodást kötni, hogy aztán betartják-e vagy nem, azt nem tudom.
A szlovák példa, a törvény, ezzel részben az a baj, hogy európai uniós felülvizsgálat alatt van, ami nem biztos, hogy megbukik, tehát azért ezt lehet tudni, viszont azt tudjuk, hogy két hónap alatt 20 százalékkal csökkent a szlovák áruházakban a belső élelmiszerek aránya. Úgy gondolom, hogy ez is egy elgondolkodtató helyzet. Ez teljesen valós napi piaci információ. Tehát nemhogy védték volna ezzel a belső szállítóikat, inkább egy olyan ellenállást váltottak ki, hogy rosszabbul jártak, én azt látom. Megvan a szövege nekünk, le van fordítva, egy nagyon kemény, nagyon durva törvény. Maximalizálja a különböző egyéb jogcímeken beszedhető pénzeket, egyebet.
Remélem, hogy nem kerül erre sor. Továbbra is állítom, hogy a nagy forgalmazók egy dolgot néznek, hogy ki tud olcsóbban szállítani. Időnként persze megfogjuk őket beszerzési ár alatti értékesítéssel, most a tejet vizsgáljuk, mert 99 forintos UHT tej nem létezik, ha az nem kínai tejporból van, aminek tudjuk, hogy egyéb problémái is lehetnek. Amit megnéztünk, nem abból van, csak nyilván ez egy olyan piaci akció, ami azért sok embert arra késztet, hogy a tej mellé még azért a kosarat telerakja, és ezért veszélyes. Tehát nem azért, mert a fogyasztónak nem jó az, hogy ha 99 forintért kap tejet, csak előbb-utóbb nem lesz tehén, ha ezt így folytatjuk.
Tehát rengeteg igazság van abban, amit Jóska mondott, tehát én ezt pontosan tudom. Én is azt gondolom, hogy a regionális rendszerek megerősítésével lehet ezzel szembe menni, és egy olyan bizalmi elvvel, ahol tényleg bízik a fogyasztó abban a körben, akit ismer személyesen, hogy ezt termeli stb. Vannak erre európai mozgások is, tehát most már azért ez a nagy globalizáció lehet, hogy kipukkan előbb-utóbb.
Én most Oroszországban voltam a hétvégén, ott is nagyon komoly piacokat láttam, hozzáteszem: nagyon szigorú kontrollal. Tehát messze nem igaz már, hogy oda mindent el lehet adni, meg mindent szabad. Nagyon kemény kontroll van, de tényleg ott vannak a termelők közvetlenül is piacokon, ami nálunk se tilos. Egy biztos, hogy megéri vagy nem éri meg nekik, azt kell segíteni, hogy megérje.
ELNÖK: Képviselő úr! Nógrádi képviselő úr kért szót. Ügyrendünk 3. §-ának (4) bekezdése szerint nem adhatok neki szót, de megadom. Tessék! (Nógrádi Zoltán: Nem kértem szót!) Dehogynem! Akkor visszavonta. (Ékes József: A törvényt akarta szerintem idézni!) Úgy gondolom, hogy egyszerűbb dolog lett volna ezeket idehozni, mert tényleg van egy ilyen legenda erről, és amit Veress képviselő úr mondott az ülések stílusáról, ezt javaslom mindenkinek magának megfontolni, mert valóban nem jók ezek a fenyegető mondatok. (Jelzésre.) Szó nem lehet róla, képviselő úr. Egyszerűen nincs az az isten.
De visszatérünk akkor erre a dologra mélyebben, még a tanácsülést megelőzően. Köszönöm szépen államtitkár úrnak ezt a beszámolót, és ezeket az élénk vitára is lehetőséget adó információkat, amelyeket megosztott velünk. Sok sikert, és akkor október hónap folyamán visszatérünk rá, és megnézzük, mit tudunk mondani, ami segíthet a kormánynak. Viszontlátásra!
Áttérünk az utolsó napirendi pontunkra, mégpedig az Európai Neutronkutató Központ székhelyére benyújtott pályázatról szóló pályázatról kapunk egy beszámolót Egyed Géza miniszterelnöki megbízottól, aki a legutóbbi alkalommal, amikor itt ült velünk, akkor örömmel tájékoztatta a bizottságot arról, hogy egy európai központot akkor éppen elnyertünk. Most egy újabb központtal kapcsolatos lobbitevékenységről fog beszámolni.
Minden évben nyerünk valamit?
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Evés közben jön meg az étvágy.
ELNÖK: Parancsoljon, megadom a szót.
Egyed Géza miniszterelnöki megbízott szóbeli kiegészítése
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Tisztelt Bizottság! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy röviden beszámolhatok a bizottság előtt, hogy milyen munka folyik annak érdekében, hogy a következő nagy európai - páneurópai - kutatás-fejlesztési beruházás Magyarországra kerüljön.
Előzetesen egy összefoglaló beszámoló anyagot készítettünk el, amit megküldtünk önöknek. Nem szeretném húzni az időt - tekintettel az előrehaladott állapotára - azzal, hogy most azt, amit leírtunk abban az anyagban, még egyszer elmondanám. Így hát, amennyiben van önöknek kérdése, nagyon szívesen válaszolok, ha mégis úgy gondolják, hogy öt mondatban foglaljam össze, hogy mi van az anyagban, szívesen megteszem.
ELNÖK: Ékes képviselő úr, parancsoljon!
Kérdések, hozzászólások, válaszok
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nekem volt olyan szerencsém, hogy a magyar parlamentben másfél éven keresztül Pálinkás úr mellett tudtam ülni, és ő rengeteget beszélt a debreceni fejleményekről, dolgokról, annak a fontosságáról. Tehát maximálisan támogatjuk a részünkről, a Fidesz és a KDNP részéről is ennek a központnak a kialakítását.
Bizonyos források már megmozdultak erre a célra, esélye mindenképpen van Magyarországnak arra, hogy ez a központ nálunk tudjon kialakulni. Hiszen a megközelítése is úgy fogalmazódik meg, hogy az az ország, amely önmaga képes megteremteni a feltételeket, annak van a legnagyobb esélye arra, hogy ez a központ valóban itt tudjon megvalósulni, és valóban úgy érezzük, hogy ebben az irányban minden lépést megtettünk, megtettek önök is. Itt önnek esetleg inkább azokra a problémákra kellene rávilágítania, amik a jelen pillanatban hiányoznak ahhoz, hogy a pártok is megfelelően fel legyenek vértezve ahhoz, hogy akár az európai uniós szinten, a döntéshozók szintjén is a megfelelő lépéseket meg tudják tenni annak érdekében, és a hazai politikai, költségvetési területen is, amivel segítőleg tudunk hatni arra, hogy valóban, végérvényesen Magyarország mellett szóljon a döntés.
Inkább erre szeretném kérni, hogy hol látja a problémákat költség oldalról, a támogatás oldaláról, a beígértek ütemezésével kapcsolatban. Tehát ezt szeretném inkább öntől kérni.
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Köszönöm szépen a kérdését. Örülök neki, ugyanis az ESS megvalósításával kapcsolatos európai folyamat jelen szakaszában nagyon fontos, hogy egyszerre négy területen legyen látható a magyar diplomáciai, gazdaságdiplomáciai erőfeszítés. E területek közül az egyik legfontosabb a különböző európai uniós közösségi felületek területe. Még akkor is, hogyha a végső döntés nem egy európai uniós felületen, vagy valamilyen grémium keretében fog megszületni, hanem azon országok által, akik tudományos, technológiai, iparfejlesztési szempontból igénylik, hogy egy ilyen beruházás létrejöjjön, és ebben a beruházásban tevőlegesen, pénzzel is részt kívánnak venni. Ennek ellenére e döntés megszületését uniós felületek fogják koordinálni, támogatni, elősegíteni. Ezeknek az uniós felületeknek a kellő információval való ellátása, ezeken a felületeken való lobbizás elsődleges nemzeti érdekünk.
Melyek ezek a felületek? Kezdődik egy szakmai felülettel, amit ESFRI-nek hívnak, ez az európai tudományos infrastruktúra stratégiai fóruma, a the European Strategy Forum on Research Infrastructure, ez az a szakmai fórum és grémium, amely egyébként szakpolitikailag az egész ESS megvalósításával kapcsolatos szakpolitikai tudományos technológiai munkát az elmúlt években is vitte, és amely most ennek a projektnek ezen az ágon a tulajdonosa.
E mellett nagyon fontos, és fel fog értékelődni a francia elnökség szerepe, ezen belül különösen a Versenyképességi Tanács és az abban működő francia elnökségi tagok szerepe. Ott kell kifejtenünk hasonlóképpen meggyőző politikai lobbit annak érdekében, hogy láthatók legyünk, és ne csak láthatók legyünk, hanem próbáljuk meg az ESS döntés-előkészítési folyamatát minél gyorsabban minél magasabb politikai szintre emelni. Ezt azért hangsúlyozom, mert számunkra a svédekkel és a spanyolokkal szemben az a jó, az az előnyös, ha a tudományos-technológiai szakértők szintjéről, a tudósok kezéből minél gyorsabban a politikusok kezébe kerül ennek az ügynek az előkészítése. Ezt láttuk egyébként az ETI kapcsán is, hogy a politikai döntéshozói szint az, amely egyébként a debreceni helyszín kapcsán felsorolható előnyöket a lehető legnagyobb mértékben akarja és fogja is tudni figyelembe venni, mondjuk egy szakértői, tudományos szinthez képest.
Az elnökség mellett, az ESFRI mellett fontos a DG LND, Potocsnik úr területe és nyilvánvalóan a teljes Európai Bizottság, Barroso úrtól kezdve. A Bizottság, a Versenyképességi Tanács, az elnökség és az ESFRI mellett fontos még, hogy a véleményt befolyásoló nagy országok, amelyek alapvetően meg fogják határozni majd a helyszínnel kapcsolatos döntést, bilaterális megközelítésben és mindenféle szinten, politikai, szakpolitikai, tudományos szinten kellőképpen tájékozottak legyenek a magyar álláspontról, a debreceni helyszín előnyeiről, és meg tudjuk őket győzni arról, hogy Európa számára legelőnyösebb Lunddal, illetve Bilbaoval szemben a debreceni helyszín.
Van egy másik vonulata is. Két pillért már elmondtam: az uniós felületeket, bilaterálisan a véleményvezér európai országokat, Németország, Franciaország, Nagy Britannia, Olaszország, és van egy harmadik, nagyon fontos, elengedhetetlen felület, a régió. Magunk mellé kell állítani a régiós országokat annak érdekében, hogy úgy tudjuk felmutatni a Debrecennel kapcsolatos kezdeményezésünket, hogy az ne egy ország kezdeményezéseképpen legyen prezentálható, hanem egy regionálisan támogatott, a regionális kiegyenlítődés keretébe politikailag illeszthető történetként eladható módon legyen tálalható a nagy véleményvezér országoknak. Tehát nagyon fontos, hogy a V4 - kiegészülve Romániával, Bulgáriával, Ausztriával, Szlovéniával - amennyire csak lehet, mellénk álljon, és minimum politikailag támogasson. Természetesen számunkra az az előnyös, ha a politikai támogatottság mellett ezekből az országokból a tudományos, gazdasági igényeknek megfelelően társfinanszírozóként is számíthatunk pár országra. De politikai szinten mindenképpen fel kell tudnunk mutatni egy regionális támogatottságot, mert akkor a nagy országoknak könnyebb lesz a debreceni helyszín mellé letenni a voksukat, minden egyéb, egyébként fundamentális faktor mellett.
Van egy negyedik vonulat, ez pedig az EU-n kívüli országok kérdése. Látni kell, hogy ez egy olyan beruházás, amely ugyan uniós kezdeményezésű, de a beruházásban való részvétel nem korlátozódik, nincs korlátozva csak uniós tagországokra. Azt gondolom, kimondottan ebből a szempontból a magyarországi kezdeményezés szintén politikailag talán a svéd meg a spanyol elé állítható, hiszen lépéseket tettünk orosz, ukrán, kazah részvétel bevonására, és tárgyalni kezdtünk Törökországgal, illetve Kínával. Nagyon fontos ez a vonulat. Nemcsak azért, mert ez egy addicionális, hozzáadott értéke tud lenni egy magyarországi, debreceni helyszínnek, hanem azért is, mert ezek az országok - ha a tudományos neutronkutatási igényüket vesszük figyelembe - mindenféleképpen potenciális és ígéretes partnerek a finanszírozásban is, tehát könnyebben össze tud jönni egy debreceni helyszínen a szükséges finanszírozás, hogyha ezeket az unión kívüli országokat - vagy közülük párat - sikerül egy debreceni helyszín melletti társfinanszírozó félként megnyerni.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Van-e egyéb? (Jelzésre.) Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Egyetlen dolog. Adjon nekem választ arra, hogy a magyar európai parlamenti képviselőkkel ön - vagy önök - milyen sűrűn konzultál egyáltalán annak érdekében, hogy milyen lépéseket kellene megtenni európai parlamenti szinten, akár konferenciákon és egyéb más esetben, hogy a hatékonyságot ők is kellőképpen, aktívan ki tudják fejezni
ELNÖK: Van még kérdés? Jobb, ha összegyűjtjük.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Két rövid kérdésem van, mert itt elhangzottak a felületek, egyebek. Körülbelül mikorra várható döntés, és hogyan állunk? Itt elhangzott, hogy milyen mozgásokat végzünk, és azon túlmenően az önerőt hogyan rakjuk össze, amit itt az anyagban látunk, a 90 milliárdot.
ELNÖK: Bankhitelből, persze. (Derültség.) Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): A kérdésem annyi lenne, hogy milyen esélyünk van arra, hogy az európai technológiai intézet ide diszponálása után nem fog az a rendszer beindulni, hogy ha már egyszer jött valami Magyarországra, akkor valaki mást kell előnyben részesítenünk. Ismerjük az európai döntéshozásnak ezt a sajátosságát. Azt elmondhatom az MSZP-frakció nevében, hogy természetesen nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a dolog sikeres lehessen, úgyhogy ebben - azt hiszem - megint egy olyan ügy van, ahol az ötpárti egyetértést maximálisan lehetne hasznosítani.
Köszönöm.
ELNÖK: Parancsoljon!
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Köszönöm szépen a kérdéseket. Köszönöm a képviselő úr kérdését az Európai Parlamenttel kapcsolatosan. Be kell vallanom, ez valószínűleg az én hibám, de egyelőre még az európai parlamenti képviselők nem lettek bevonva, de ezt figyelmeztetésként, illetve jó tanácsként rögtön rögzítettem magamnak.
A lobbitevékenységbe természetesen az összes külképviseletünk aktívan bevonásra került, ebbe beleértendő a brüsszeli állandó képviseletünk is. Az érintett országok itteni nagyköveteitől kezdve a K+F-ért felelős valamennyi, számunkra fontos ország minisztériumával, miniszteréve, államtitkárával kapcsolatban állunk, az európai parlamenti képviselőket is be fogjuk vonni, köszönöm szépen. Azt gondolom, ebben a szakaszban, körülbelül az elmúlt egy-két hétben értünk el egyébként a magyar projekt kidolgozottságával, a finanszírozással kapcsolatos döntéssel egy olyan szintre, ahol valóban már konkrétumok mentén lehet a parlamenti képviselőknek is a magyar álláspontot képviselni. Meg fogják kapni azt a tájékoztató anyagot, amit a nagyköveteink megkaptak, hogy kellőképpen felkészülten tudják képviselni az ügyet. Egyébként hoztam belőle egy szettet, amivel rendelkezünk, angol és magyar nyelven, úgyhogy ezt el fogom juttatni az érintett parlamenti képviselőknek és önnek is.
Ami az önerőt illeti, szeptember 10-én a magyar kormány döntött arról, hogy amennyiben Debrecen helyszínen valósulhat meg ez a beruházás, akkor Magyarország mintegy 90 milliárd forint saját részfinanszírozást biztosít. Ez körülbelül 30 százaléka - jelenlegi árakon - ennek a beruházásnak. Ez a 30 százalék teljes mértékben hasonlítható a svéd és a spanyol ajánlattal.
Ez a 30 százaléknyi, 90 milliárdos finanszírozás alapvetően két részből jön össze: egy 30 milliárdos tőkeemeléssel történő tulajdonosi részvétel, és egy 60 milliárd forintos támogatás. A támogatás forrása egyrészt az uniós programból két operatív program, másrészt pedig az Innovációs Alap.
Mikor lesz döntés? Úgy gondoljuk, a következő hat hónapon belül lesz döntés. Most gyorsultak fel az események a tekintetben, hogy - ahogy az előbb említettem - különböző európai uniós felületeken a döntés-előkészítés folyamata kezd transzparenssé válni és felgyorsulni. A következő két-három hónap arról fog szólni, hogy ez a döntés-előkészítési folyamat láthatóvá válik. Mint ahogy annak idején - ahogy ezt Veress képviselő úr is említette - az ETI kapcsán, úgy indult a dolog, úgy értünk a finisbe, hogy nem volt igazából egy fixált, determinált döntési folyamat. A szlovén elnökség a kezébe vette a folyamatot, és azt olyan objektív és transzparens módon alakította, ami megnyugtató volt a résztvevők, így Magyarország számára, és aztán hozta azt az eredményt, amit elértünk.
Itt ebben a következő három hónapban nekünk - amellett, hogy bilaterálisan a debreceni helyszín előnyiről meggyőzzük az érintetteket - nagyon oda kell figyelnünk hogy a döntés-előkészítési folyamat tervei, dizájnja, végrehajtása kellőképpen a magyar érdekeknek megfelelő legyen, s nehogy adott esetben valamilyen nagyon fontos magyar szempontot, szándékot a végén ne tartalmazzon. A három hónap elteltével - tehát úgy gondolom, december végére - eljutunk oda, hogy kristályosodik azon országok köre, akik az ESS-ben az induláskor részt akarnak venni, és ezt követően a jövő év elejére tolódik, amikor meghozzák a helyszínnel kapcsolatos döntést. Nyilván ott is ott kell lennünk.
Az ETI óta, hogy megnyertük, csökkent-e vagy nőtt az ESS-sel kapcsolatos esélyünk? Én optimista vagyok, és nemcsak azért, kincstári optimizmussal kell hogy tele legyen mindkét zsebem, hanem azért, mert azt gondolom, hogy az ETI-vel igazából - ha jól tudunk érvelni - akkor csak az ESS megnyerése mellé tudunk további érveket állítani. Persze vannak olyan hangok, amelyek vulgarizáló módon, felületesen ennek a két "E" betűvel kezdődő betűszónak a tartalmát és a jelentőségét összekeverik - vagy adott esetben direkt össze is akarják keverni -, hiszen az nyilván spanyol és svéd érdek, hogy összekeveredjen. Nekünk nagyon fontos feladatunk, hogy megfelelően érveljünk a mellett, hogy az egyik egy 50 fős adminisztratív központ, ami mögé senkinek nem kellett pénzzel beállni, ez pedig egy európai, páneurópai nagyberuházás, ahol egy beruházási döntést kell hozni a beruházásban résztvevőknek, és nem egy 27 ország által eldöntött, politikai szimpátia alapon működő történetről van csak szó.
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Ha nem hangzott volna el a részünkről, akkor mi is nagymértékben támogatjuk, és szeretnénk, hogy maximálisan sikeres legyen.
ELNÖK: Kérem, jelentkezzék, aki akadályozni akarja ezt a tervet! (Derültség.) Ilyet nem látok. Parancsoljon!
EGYED GÉZA miniszterelnöki megbízott: Köszönöm szépen a lehetőséget a beszámolásra, és örömmel állok a bizottság rendelkezésére bármikor. A segítő szándékot nagyon köszönöm, magammal viszem, és ha szükségem lesz rá, mindenképpen jelentkezem önöknél.
Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Várjuk is, és mi is, amit a parlamenti diplomáciai keretek között megtehetünk, szívesen megtesszük. Köszönjük szépen a tájékoztatást.
Hétfőn 12 órakor van a következő bizottsági ülésünk, amelynek a jelentőségét mi sem mutatja jobban, minthogy a raportőr a bizottsági alelnök. (Firtl Mátyás: Pénteken nem találkozunk?) Igen, de ez a bizottsági ülés lesz, és természetesen 17-én a spanyol és a belga partnerbizottságok, az európai uniós soros elnökséggel kapcsolatban jönnek ide egy konferenciára, többnyire azért, hogy mi tanuljunk tőlük. Remélem, a képviselőtársaim minél nagyobb létszámban és aktívan vesznek részt ezen.
Még egyszer köszönöm a mai munkát. Kellemes napot, kellemes időt kívánok, az ülést berekesztem.
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 07 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné és Szoltsányi V. Katalin