EIB-32/2008.
(EIB-108/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. október 27-én, hétfőn, 11.30 órakor
az Országház főemelet 61. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslat *
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése *
Morvai András osztályvezető (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Határozat az általános vitára alkalmasságról *
1.a) A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám)
b) Az Állami Számvevőszék jelentése a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről (T/6571/... szám)
(Általános vita)
Előterjesztők: Pénzügyminisztérium
Állami Számvevőszék
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Pelczné dr. Gáll Ildikónak (Fidesz)
Káli Sándor (MSZP) megérkezéséig Gál. J. Zoltánnak (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) megérkezéséig dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) Tasnádi Péternek (MSZP)
Veress József (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP) távozása után dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) távozása után Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) távozása után Ékes Józsefnek (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) távozása után dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Morvai András osztályvezető (Állami Számvevőszék)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 32 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, a kormány képviselőit, Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettest a Pénzügyminisztériumból, illetőleg az Állami Számvevőszék képviseletében Morvai András osztályvezető urat, illetve a bizottság ülésére kíváncsi szakértőket, illetőleg a média képviselőit, ha vannak.
A mai napra egy napirendi pontot javasoltunk, ez pedig a 2009. évi költségvetésről szóló törvényjavaslat általános vitára bocsátásának alkalmassága. Kérdezem a bizottság tagjait, hogy van-e észrevétel napirendünkkel kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a napirendünket, kérem, kézfelemeléssel jelezzék ezt! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslat
Tehát egy napirendi pontunk van. Azt fogom kérni a kormány képviselőitől, hogy előterjesztésükben ne az egész költségvetésről beszéljenek, hanem lehetőleg három témára koncentráljanak. Ebből az egyik Magyarország és az Európai Unió költségvetési kapcsolatai, a második a 2011-es európai uniós elnökségre való felkészülés költségvetési vonatkozásai, és harmad-, de nem utolsósorban a konvergenciaprogram végrehajtásáról, illetőleg az Európai Bizottság konvergenciajelentésének végrehajtásáról.
Felhívom a bizottság figyelmét arra, hogy a mai ülésünkön nem arról fogunk dönteni, hogy a költségvetés jó vagy nem jó, hanem arról fogunk dönteni, hogy a költségvetési törvényjavaslat általános vitára alkalmas-e. Óriási különbség van a kettő között, remélem, hogy ezzel képviselőtársaim is mind tisztában vannak. Megadom a szót Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes úrnak a Pénzügyminisztériumból.
Banai Péter főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium) szóbeli kiegészítése
BANAI PÉTER főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! Megpróbálom követni az elnök úr által felvázolt tematikát, és ebben a tematikában néhány szót szólnék egyrészt a törvényjavaslat benyújtásának jogi sajátosságairól, az általános makrokörülményekről, mint a konvergenciaprogram alapján számított, meghatározott, illetőleg az ahhoz képesti változásokról a makroparaméterekben, és részletesebben - ahogy elnök úr kérte - az európai uniós költségvetési kapcsolatokról és az elnökségi felkészülésről.
Azt gondolom, hogy nem mehetünk el szó nélkül, és nem is szabad szó nélkül elmenni a mellett a pénzügypolitikai, pénzügypiaci válság mellett, amelyik az elmúlt hetekben, hónapokban kibontakozott, és ez a költségvetési törvényjavaslat benyújtását is meghatározta. Az államháztartási törvény szerint szeptember végéig kell a kormánynak a parlament részére benyújtani a költségvetési törvényjavaslatot. Ami most a bizottság előtt fekszik, az a szeptember végén benyújtotthoz képest egy másik javaslat. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a Házszabály külön rendelkezik arról, hogy a zárószavazás megkezdéséig az előterjesztő visszavonhatja a javaslatot, és amennyiben az eredeti javaslat helyett egy újat nyújt be, úgy az eredeti javaslat visszavontnak tekinthető. Tehát erre az ismételt benyújtásra a Házszabály értelmében került sor.
A költségvetési törvényjavaslat másik jellemzője immár évek óta, hogy ez egy tiszta költségvetési javaslat. Kapcsolódnak hozzá megalapozó törvények, ezek egy külön törvényjavaslatban kerültek benyújtásra.
A közgazdasági makrofeltételek tekintetében a törvényjavaslat benyújtásának egyik meghatározó eleme a konvergenciaprogram volt. A 2006 decemberi konvergenciaprogram alapszámai minden esetben: 2007-ben, 2008-ban és a terv szerint 2009-ben is respektálásra kerülnek, ami alapszám alatt itt az ESA értelemben vett államháztartási hiányt értem.
A szeptember végi törvényjavaslat még ESA értelemben 3,2 százalékos államháztartási hiánnyal számolt. Ehhez képest az újonnan benyújtott javaslat 2,9 százalékos hiányt prognosztizál. Ennek az alapvető oka az, hogy az említett pénzügypiaci válság idején napjainkban a finanszírozás nehezebb, drágább. Ezért az államháztartás finanszírozási szükségletét csökkenti, a terheket könnyíti, ha nem a konvergenciaprogramban feltételezett hiánypályát teljesítjük 2009-ben, hanem ennél egy takarékosabb gazdálkodást valósítunk meg.
A makroparaméterek tekintetében ki kell emelni azt, hogy a gazdasági növekedés sajnálatos módon jóval alacsonyabb szinten várható 2009-ben, mint az akár néhány héttel ezelőtt, akár a korábbi konvergenciaprogramokban feltételezett volt. Nevezetesen a 3 százalékra feltételezett gazdasági növekedéshez képest, amivel a korábbi számítások készültek, az új javaslat már csak 1,2 százalékos GDP-növekedési ütemmel számol. Emellett az export és az import dinamikája is jelentősen csökken, tehát míg a korábbi években mindig azt mondtam el, hogy kétszámjegyű export-importnövekedésről beszélhetünk, most egy számjegy körüli, 4-5 százalékos export-importnövekedés feltételezhető.
Mindennek következtében a kiadási és bevételi számokhoz is hozzá kellett nyúlni. Egy alacsonyabb növekedés mellett értelemszerűen az adóbevételek sem úgy teljesülnek, mint egy akár 3 százalékos növekedésnél, ezért is kerültek visszavonásra az adó- és járulékmódosítási javaslatok, és az alapvető cél a finanszírozási szükséglet úgymond csökkentése, minimalizálása, és ismétlem: a fegyelmezett államháztartási gazdálkodás.
A makroparaméterek egyetlenegy tényezőre gyakorlatilag nem voltak hatással az újonnan benyújtott költségvetési törvényjavaslatban, és ez az egy terület az európai uniós költségvetési kapcsolatok. Tehát az új javaslat ugyanazon számokat tartalmazza az EU-támogatások, a társfinanszírozás tekintetében, a befizetés tekintetében, mint az eredeti javaslat.
Azt gondolom, hogy az európai uniós források szerepe külön felértékelődik a pénzpiaci válság, a nehezebb finanszírozás mellett. Mindenki arról beszél, hogy mikroszinten a vállalkozások finanszírozása nehezebb lesz. Azt gondolom, hogy az uniós források külön felértékelődnek ebben az időszakban. S mindez nemcsak mikroszinten igaz, hanem makroszinten is, hiszen a gazdaság növekedését, élénkítését az európai uniós források kardinálisan szolgálják.
Azt látnunk kell, hogy a jövő évi költségvetési törvényjavaslatban szereplő uniós források, illetőleg a költségvetésen kívüli európai uniós források a GDP 3,5 százalékát teszik ki. Tehát azért hangsúlyozom ezt a számot, mert említettem, hogy az egész költségvetési törvényjavaslatot megalapozó makropálya 1,2 százalékos növekedéssel számol, nominálisan 3,5 százalék, tehát némileg meghaladja a 3,5 százalékot az az uniós forrás, ami ténylegesen felhasználásra kerül, úgymond a gazdaságba kikerül, és a gazdaságot élénkíti.
S még egy számot mondanék: 2008-hoz képest több mint 1 százalék az a többletforrás, ami úgymond külső forrásként a gazdaságba beáramlik. Hangsúlyozni szeretném: itt kifizetéseket említek, nem keretösszegeket, hanem ténylegesen kifizetésre kerülő forrásokat. Ezért is kardinális, hogy az uniós forrásokhoz szükséges társfinanszírozás minden szempontból biztosított legyen.
Tisztelt Bizottság! Azt tudom elmondani e tekintetben, amit már több év óta mondunk, mond a kormány, hogy költségvetési akadálya 2009-ben sem lehet az uniós források felhasználásának. Ennek két eszközét garantálja a törvényjavaslat. Az egyik az, hogy a társfinanszírozás minden esetben önálló előirányzaton, úgymond prioritásként tervezésre került a fejezetek költségvetésében. A másik elem pedig az, hogy a forrásfelhasználást olyan költségvetési szabályok garantálják, amelyek a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan lehetővé teszik az átcsoportosítást, adott esetben úgymond a hiány terhére történő finanszírozást, bár eddig ezzel nem élt egyik kormány sem, és remélhetőleg erre az elkövetkezendő években sem kerül sor. Illetőleg továbbra is biztosított az önkormányzati kiadások fejezetében az EU Önerő Alapnak az összege, több mint 17 milliárd forintos előirányzat biztosítja azt, hogy a hátrányosabb helyzetű, rossz anyagi helyzetben lévő önkormányzatok hozzájussanak EU-támogatáshoz, még akkor is, ha az önerőt saját költségvetésükből nem tudják biztosítani. Tehát továbbra is pályázhatnak az önerőre ehhez az önkormányzati önerőalaphoz.
Ki szeretném még emelni a szabályozás tekintetében, hogy 2009-ben is lehetőség nyílik a törvényjavaslat 1. számú mellékletében szereplő előirányzatoknál jóval magasabb kötelezettségvállalás megtételére. Ezt külön törvényi melléklet szabályozza. Magyarul: le lehet kötni azokat az uniós forrásokat, amelyek a 2007-2013-as periódusban Magyarország rendelkezésére állnak, és a kötelezettségvállalással, a már most tehető kötelezettségvállalással biztosított az, hogy jövőre és az azt követő években is folyamatos legyen az uniós támogatások kifizetése.
A szabályozás tekintetében még egy dolgot szeretnék kiemelni. A Nemzeti Fejlesztési Terv és a Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretösszegeinél nagyobb összegekre történhetett kötelezettségvállalás. Ez a szabályrendszer biztosítja azt, ez a túlvállalás rendszere biztosítja azt, hogy ha a forint gyengülése miatt vagy egyes kedvezményezettek visszalépése miatt vagy szabálytalanság miatt elveszítenénk uniós forrást, legyenek olyan tartalékprojektek a többlet-kötelezettségvállalás miatt, amelyeket be tudunk vonni uniós finanszírozásba.
Ugyanakkor az NFT, illetőleg a NVT, tehát a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv keretében vállalt többlet-kötelezettségek egyes esetekben átvihetők az Új Magyarország Fejlesztési Terv és az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program finanszírozási keretébe, magyarul: ha többlet-kötelezettséget vállaltunk az NFT és az NVT keretében, és ezekre kifizetésre került, de már elfogyott az NFT, NVT-forrás, akkor a többleteket át tudjuk vinni az ÚMFT és az ÚMVP forrásainak terhére. Ez két szempontból is lényeges. Egyrészről, ha nem tennénk ezt, akkor a többleteket hazai forrásból kellene kifizetni, értelemszerűen ez a kiadást növelné, másodsorban azért hasznos ez a rendszer, mert ezáltal felgyorsítható az ÚMFT, illetőleg ÚMVP források felhasználása.
A számokról. Ugyan már GDP-arányosan említettem, hogy milyen összegekről szól a 2009-es törvényjavaslat, részleteiben egy-két szót szólnék.
A költségvetésben megjelenő uniós források több mint 774 milliárd forintot tesznek ki. Az ehhez kapcsolódó társfinanszírozás 183 milliárd forint. Ha megnézzük a korábbi évek költségvetését, akkor azt látjuk, hogy a társfinanszírozás összege magasabb volt, vagyis egy olyan sajátos tendencia érvényesül több év alatt - és ez folytatódik a következő években is -, hogy az uniós források összege nagyobb ütemben növekszik, mint ahogy a társfinanszírozás összege. Ennek az az oka, hogy a 2004-2006 közötti uniós támogatásokhoz még magasabb hazai társfinanszírozást kellett biztosítani, mint a 2007-2013-as forrásokhoz, tehát ismét azért említem ezt a szabályt, mert a szükséges társfinanszírozás minden esetben biztosított, még ha valaki azt is látja, hogy ennek a társfinanszírozásnak az összege nem növekszik olyan mértékben, mint az uniós finanszírozásé.
A költségvetésen kívül felhasználandó uniós források összege 228 milliárd forintra prognosztizált. Itt két tételről kell szót ejtenem. Az egyik a közvetlen termelői támogatások összege, tehát ez klasszikusan a földalapú támogatások, ahol már az EU 15-öknek járó források 60 százalékára jogosultak az új tagállamok gazdái. Ez az az összeg, ami 2004-ben még 35 százalékpont volt, folyamatosan növekszik ez az összeg, 2013-ban éri majd el a száz százalékot, most 60 százaléknál tartunk. Ennek az összege 166 milliárd forint.
Az agrárpiaci támogatások összegét már nehezebb megbecsülni, hiszen azok a természeti folyamatoktól, exporttól jelentősen függnek, a prognosztizált összeg közel 62 milliárd forint. Így a költségvetésen kívül számolunk mintegy 228 milliárd forintnyi uniós forrás felhasználásával.
Ez a tétel és az említett költségvetésben megjelenő 774,5 milliárd forint együtt 1000 milliárd forintot tesz ki, tehát hangsúlyozom: 1000 milliárd forint az az összeg, ami uniós támogatás felhasználással számolunk 2009-ben. Ezen kívül még vannak azok a támogatások, amelyeket a magyarországi kedvezményezettek közvetlenül Brüsszelből pályázhatnak, ennek az összegét nem tudjuk megbecsülni, ez néhány milliárdos, 10-20 milliárdos összeget tehet ki, de erről csak utólag az Európai Bizottság tájékoztatója alapján tudunk beszámolni.
Az Uniótól kapott források mellett a befizetési kötelezettségünk 2009-ben némileg módosul a korábbi évekhez képest. A jövő évre tervezett összeg 226 milliárd forint, amit számításaink szerint be kell fizetni az Unió költségvetésébe. A módosulást az jelenti, hogy a 2007-2013-as pénzügyi perspektíva elfogadásakor az Európai Tanács, tehát az állam- és kormányfők arról döntöttek, hogy némileg módosul a befizetések rendszere. Az ezt jóváhagyó törvényjavaslatot - a tagállamoknak ezt ratifikálniuk kellett - a parlament is elfogadta, a tisztelt bizottság is megtárgyalta, és ez az új saját forrás, tehát az Unió bevételi rendszerének a szabályozás-módosulása azt eredményezi, hogy 2007-2013 között néhány nettó befizető országnak csökkennek a befizetési kötelezettségei: Svédország, Ausztria, Hollandia, Németország az a négy ország, akinél ez a könnyítés jelentkezik. Emiatt 2009-ben az eddigiekhez képest némileg magasabb befizetést kell teljesíteni.
Tehát eddig a befizetési kötelezettségünk olyan 200 milliárd körül mozgott, 2009-ben ez 226 milliárd, és a növekedés, tehát ez a 26 milliárd forint nem egy évi befizetés növekedésének felel meg, hanem ez az új saját forrás határozat, ami az új befizetések rendszeréről szól, ez csak akkor lép hatályba, ha minden tagállam ratifikálta. Azzal számolunk, hogy ez 2009-ben fog megtörténni, és ezért 2009-ben 2007-re és 2008-ra visszamenőlegesen is többletbefizetést kell teljesíteni.
Bezárom ezt a befizetésrészt egy mondattal, hogy az új saját forrás határozat miatti, tehát a tagállamok befizetéséről szóló közösségi határozat miatti, Magyarországot terhelő többletbefizetés éves szinten olyan 8-10 milliárd forint körül stabilizálódik az elkövetkezendő években.
Az EU költségvetési kapcsolatokon túl akkor az elnökségről szólnék még néhány szót. 2011 első felében tölti be Magyarország az EU elnökségének feladatait. Ez az egész államigazgatásra, kormányzati szervekre, parlamentre jelentős feladatokat fog róni. Több aspektusból folyik az elnökségre való felkészülés. Tudom, hogy ezzel a bizottság is kiemelten foglalkozik és folyamatosan áttekinti az elnökségi felkészülés folyamatát, így én csak a költségvetési aspektusokról szólnék.
Ami az EU-elnökség kapcsán 2009-ben jelentkezik, az egyrészről az elnökségi stábtagok képzésének, pluszjuttatásának a tétele. Ennek fedezete a Miniszterelnökség fejezetben a céltartalékok között biztosított. A céltartalékok szolgálnak az előre pontosan nem beazonosítható fejezeteknél lévő kiadásokra vagy azon kiadásokra, ahol még pontosan nem lehet megmondani, hogy melyik tárcánál mennyi kiadás teljesül. Az elnökségi stábok körének az első szakasza - hogy így mondjam - már rögzített, tehát kiválasztásra kerültek ezek a szakemberek, az ő képzéseiknek, illetőleg pluszjuttatásainak a fedezete tehát a Miniszterelnökség fejezetben tervezett.
Ezen kívül a képzésbe uniós források is bevonásra kerülnek, operatív programok keretében. Ugyanúgy, mint minden operatív program, ezen képzést, EU-elnökségi képzést finanszírozó program kiadása is a XIX-es, Uniós Fejlesztések fejezetben biztosított.
Ami az elnökség kapcsán igen jelentős kiadás lesz, az 2010-ben és 2011-ben várható. A parlament részére benyújtott úgynevezett költségvetési kitekintő részek tartalmazzák ezeket az összegeket. A Külügyminisztérium fejezetben 10 milliárd forint összeggel 2010-re, és szintén 10 milliárd forintos összeggel 2011-re.
Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek a számok indikatívak, több előterjesztés készült az elnökség várható költségvetési kiadásairól, a szükséges és finanszírozandó kiadásokról, végleges döntés erről nincsen.
Irányadóként azért meg szeretném említeni, hogy Szlovénia, aki már túl van az elnökségen, a szlovén kormány egy részletes beszámolót készített az elnökségi kiadásaikról. Az ő kiadásaik 60 millió euró körül alakultak.
Ha úgymond helytelenül most 250 forint/euró árfolyammal számolnám ezt a tételt, akkor ez 15 milliárd forintot jelent. Tehát azt gondolom, hogy az elnökségi kiadások fedezete a 20 milliárd forintos tervezett összegből biztosítható lesz.
Köszönöm szépen, röviden ennyit szerettem volna mondani a 2009-es költségvetési törvényjavaslatról.
ELNÖK: Köszönöm szépen, főosztályvezető-helyettes úr. Megkérem az Állami Számvevőszék képviselőjét, Morvai András osztályvezető urat, mondja el ugyanezekről a kérdésekről az Állami Számvevőszék álláspontját.
Morvai András osztályvezető (Állami Számvevőszék) szóbeli kiegészítése
MORVAI ANDRÁS osztályvezető (Állami Számvevőszék): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az Állami Számvevőszék az alkotmány 32/C §-a alapján ebben az évben is véleményezte a kormány által elkészített költségvetési törvényjavaslatot. Szeretném hangsúlyozni, hogy az Állami Számvevőszéknek ez a jogosultsága és egyben felhatalmazása kizárólag a költségvetés szabályszerűségi szempontok szerinti összeállításának vizsgálatára, illetve véleményezésére szól. Tehát nem volt feladata a Számvevőszéknek semmilyen gazdaságpolitikai, kormányzati elképzelésnek a tartalmi minősítése, ideértve akár gazdaságélénkítő, akár bármilyen restrikciós tervezett intézkedéseket.
A mi vizsgálatunknak a célja elsősorban arra terjedt ki, hogy a 2010-1012 közötti előirányzatok kimunkálása mennyiben felelt meg az államháztartási törvény, az államháztartás működéséről szóló kormányrendelet, valamint a Pénzügyminisztérium által elkészített tervezési körirat előírásainak. A konvergenciaprogramban lefektetett kormányzati célkitűzések, amelyeket az Európai Unió Bizottsága is elfogadott, mennyiben van összhangban a költségvetés ezekkel a kötelezettségekkel, illetve az előirányzatok megalapozottsága a makrogazdasági paraméterek alapján mennyire megalapozott. A tervezés módszerei, tehát ahogy az egyes fejezetek elkészítették a saját tervezésüket, mennyiben szolgálták a költségvetési törvényjavaslat összeállítását, és végül a tervezett jogszabályi változtatások mennyiben segítik elő a költségvetés végrehajtását.
Ezen kívül természetesen feladatunk volt annak a minősítése is, hogy az európai uniós kapcsolatok, beleértve az onnan érkező támogatásokat, valamint az EU-tagságból fakadó befizetési kötelezettségeket, mennyiben állnak összhangban a hatályos előírásokkal, illetve mennyire tekinthetőek megalapozottaknak.
Ebből a szempontból azt tudjuk mondani egészen röviden, anélkül, hogy a részletekbe belemennék, hogy a Pénzügyminisztérium, illetve a pénzügyi kormányzat által előkészített törvényjavaslat - a korábbi évekhez hasonlóan - fenntartja azokat a biztonsági garanciákat, amelyeket a költségvetés végrehajtása érdekében épített be a törvényjavaslatba, tehát az előirányzatok közötti átcsoportosítási lehetőség, illetve bizonyos mértékig az előirányzatok felülről való nyitottsága szolgál némi garanciával arra, hogy az előirányzatok teljesülése megvalósulhasson.
Tehát ebből a szempontból úgy érzem, nem találjuk kockázatosnak az uniós előirányzatok teljesülését. Sokkal inkább a Pénzügyminisztérium képviselője által is említett külső környezetbeli, makrogazdasági paraméterek változását, ami végül is a költségvetés eredeti javaslatának a visszavonását indokolja, illetve az új költségvetési törvényjavaslat kidolgozását támasztotta alá. (Megérkezik az ülésre dr. Hörcsik Richárd, Manninger Jenő és Nógrádi Zoltán.)
Ebben az évben is igyekeztünk az önök munkáját segíteni azzal, hogy ezeket a makrogazdasági hatásokat egy külön tanulmányban összefoglalva bocsátjuk az önök rendelkezésére, és ezt most már a második évben tesszük meg, azzal a szándékkal, hogy a döntéshozatalt ezzel is segítsük.
Úgy gondolom, hogy ebben az évben még a tavalyinál is sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy ezek, akár a növekedés, akár a hiánycél teljesítésére ható makrogazdasági paraméterek mennyire tekinthetők realisztikusnak, és ebből a szempontból az egész költségvetés mennyire támogatható. Ebben a bizottságban olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jelen van az a kollégánk, Báger Gusztáv professzor úr, aki az ÁSZ Fejlesztési, Módszertani Intézetének a volt főigazgatója, jelenleg tudományos tanácsadója, aki ezt a kutatómunkát tavaly is, és idén is vezette. Úgyhogy amennyiben ilyen jellegű kérdések merülnek fel, szívesen állunk a rendelkezésükre. Köszönöm szépen.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
ELNÖK: Köszönöm szépen Morvai osztályvezető úrnak az Állami Számvevőszék véleményét. A vitát megnyitom azzal, hogy azt javaslom a bizottságnak, hogy most térjünk el attól a szabálytól, hogy kettő-kettő, hanem menjünk egy kört, egy óránk van, és végül is az általános vitára bocsátásról van szó, ha ezt a bizottság el tudja fogadni, akkor én rögtön feltennék két kérdést, ha megengedik.
Az egyik, hogy az elején kértem, hogy a konvergencia-kötelezettségeinkről is kapjunk egy beszámolót. Ha jól emlékszem, akkor 2008 májusában adott ki a Bizottság egy véleményt, ahol nem találta a konvergencia-elvárásoknak megfelelőnek a magyar pénzügyi helyzetet, azóta a makroökonómiai helyzet nemcsak Magyarországon, hanem persze ott is változik. Nem tudom, hogy az Európai Bizottság reflektál-e erre is valamit, módosít-e az elvárásokon, de e tekintetben egy felvilágosítás érdekes lehet számunkra.
A második kérdésem, hogy főosztályvezető-helyettes úr úgy fogalmazott, hogy az európai uniós források felhasználását a törvény biztosítja, de ez csak Magyarországon lehet érvényes, és az emberbe egy bizonytalanság költözik bele, hogy ez a makroökonómiai környezet, amelyről beszélünk, nemcsak Magyarországra, hanem az Európai Unió egészére, sőt azon túl is igazak. Nem kell-e attól tartanunk - hogy ez jogilag mennyire lehetséges, nem tudom megítélni, de technikailag minden lehetséges -, hogy az Európai Unió egy ponton úgy döntsön, hogy azokat az alapokat, amelyeket Magyarország rendelkezésére bocsát, a jövőben nem kívánja rendelkezésre bocsátani, hanem másféleképpen, például pénzügyi támogatással.
Tehát itt van egy bizonytalanság, amit érzek, és ha e tekintetben kaphatnánk egy felvilágosítást, hogy mire lehet számítani, és annyi mindenre lehet számítani, de hogyan tudunk erre a sok bizonytalanságra felkészülni a költségvetésben, azt hiszem, ez mindannyiunk számára érdekes lehet.
Képviselőtársaimé a szó. Pelczné Gáll Ildikó!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Kapcsolódva az ön kérdéséhez is, illetve folytatva ezt a két kérdést, az első és legfontosabb szerintem, amivel tisztában kell lennünk, hogy aktuális-e ez a költségvetés, vagy jelen pillanatban már készül egy jobb, van egy jobb, ami válaszol azokra az időközben felmerült újabb problémákra, amivel egyébként szembe kell néznünk. Ennélfogva végleges-e ez a költségvetés, illetve a jelenlegi költségvetés milyen új információkat kezel? Nyilvánvaló, hogy nem kezeli például a 300 bázisponttal emelt irányadó kamatrátát sem. Gazdasági növekedésről beszél, holott több elemző már kifejezetten recesszióról beszél. Tehát úgy gondolom, hogy ezek a számok a költségvetést nemcsak főszámaiban, hanem fejezetein belül is alapvetően megváltoztatják. Lehet, hogy az ön által vázolt 4-5 százalékos export-importnövekedés sem lesz ilyen körülmények között tartható, nem tudjuk, hogy a reálgazdaságra ennek a pénzügyi válságnak konkrétan milyen következményei lesznek, hogyan fog begyűrűzni első körben. Másodkörben: egyáltalán vannak-e számítások erről, vannak-e valamilyen előrejelzések, becslések, készült-e valami szcenárió arra vonatkozólag, hogy mi várható, mire lehet felkészülni?
Másrészt pedig jó lenne, ha azt is tudnánk, hogy ez a körülmény, amiről nem tudjuk, hogy mi által determinált, hogyan fog a konvergenciaprogramunkra hatni. Szükséges-e az átdolgozása, milyen mértékben, milyen főszámokat érint, milyen pályát vázol ez Magyarország számára, egyáltalán foglalkoznak-e Magyarországgal kiemelten az Európai Unión belül mondjuk a pénzügyi helyzetre való tekintettel, van-e olyan tanács, szerveződés, ami esetleg külön tárgyalta Magyarország helyzetét, tud-e ön erről valamit?
A második kérdéskör kifejezetten az európai uniós forrásokhoz kapcsolódik. Nemrég jelent meg az ÁSZ tájékoztatója a 2007. évi uniós forrásfelhasználásról. Ebben összességében egyetlenegy főszám vagy egy eltérésszám nagyon szembeötlő: 27,2 százalékos a tervhez képest az elmaradás az európai uniós források tényszáma vonatkozásában. Ez fakadhat bizonytalanságból, de következhet abból is, hogy itt bizony, tervezésmódszertani probléma van. Volt egy tervszám, ami egyébként sem volt magas, de egyéb problémák miatt, intézményi problémák, eljárásproblémák, a döntési mechanizmus problémái miatt ez a tényszám 27,2 százalékos elmaradást mutat összességében az NFT I., ÚMFT, Kohéziós Alap vonatkozásában együtt.
Most látjuk az új számokat az ÚMFT-re, az NFT I-re, a Kohéziós Alapra, többszörös áttervezés mellett, ami önmagában elgondolkodtató. Tehát az első kérdésem, hogy milyen tervezési módszertan alapján dolgozták át. Volt egy IH-ajánlás, majd a PM saját hatáskörben átformálta ezeket a számokat, majd utána volt az NFÜ és a PM között egy új egyeztetés. Mindennek a végeredménye az lett, hogy tovább csökkentek ezek a számok. Ez lehet módszertanilag jó, hogy tovább csökkentek, nem tudom, kérdezem, hogy mi az a módszertan, aminek alapján ez csökkenhetett. De a nagy kérdőjel ott van a végén, hogy ha ez ily módon csökken, akkor mi a garanciája annak, hogy ezzel a csökkenéssel vagy ezzel a tendenciával sikerül egy felzárkózás, vagy az ön által vázolt, egyetlen lehetőségként bemutatott európai uniós források jelenthetnek-e egyáltalán valamilyen biztosítékot a magyar gazdaság számára. Vagy egyszerűbben is fogalmazhatok: be fogjuk-e tudni hozni a lemaradást ilyen számokkal és ilyen keretszámokkal? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. További hozzászóló? Braun Márton képviselő úr.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Szerintem itt, a teremben mindenki tudja, hogy hogyan készült ez a költségvetés, és az a szomorú hírem van, hogy szerintem egyetlenegy sarokszáma sem fog teljesülni, tehát amilyen kulcsszámok vannak a költségvetésben, egyik sem fog teljesülni, se a növekedés, se az infláció, se az export-import hányados nem az lesz sajnos, ami várható.
De nem akarom ezzel bosszantani, mert szerintem fölöslegesen ragozzuk ezt. A kérdésem arra irányulna, hogy milyen euró-árfolyammal számoltak a jövő évi költségvetésben. Nem mindegy az euró-árfolyam részben, ha a mi témánkat nézzük, nem mindegy a saját erő, tehát az uniós forrásokhoz biztosítandó saját erő szempontjából sem, illetőleg a befizetés nagysága szempontjából sem. Tehát ha tartósan gyenge marad a forint, akkor ez egy lényeges pluszterhet jelenthet a költségvetés számára. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyelőre nem látok több felszólalási igényt, majd vissza lehet térni rá. Megadnám a szót főosztályvezető-helyettes úrnak.
BANAI PÉTER főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen. Elnök úr és Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony kérdései is a konvergenciaprogrammal való kapcsolat tekintetében találkoztak, ezért ha megengedik, arra egységesen válaszolnék.
A konvergenciaprogram összetétele közösségi szabályokban szabályozott. Tehát van egy meghatározott tartalom, hogy hogyan kell kinéznie egy konvergenciaprogramnak. Eszerint készíti el Magyarország, illetőleg a többi eurozónán kívüli ország a saját konvergenciaprogramját. Az egyes konvergenciaprogramban lévő alap makrofeltételeket minden tagállam évente újradolgozza. Ezért az, hogy a 2008 végén benyújtandó konvergenciaprogram a makrofeltételeiben eltér a 2007 végén benyújtottól, azt gondolom, hogy ebben semmilyen különös nincsen, ugyanúgy a 2007 végén benyújtott is eltért némileg a 2006 végén benyújtottól, hiszen mindig új információk állnak rendelkezésre.
A kérdés az, hogy ez az eltérés milyen tételeket érint: a növekedést, az export mértékét, a foglalkoztatási rátát, az import mértékét? Ezeket mindig érinti és mindig változnak. Amiben nem szabad, hogy változzon az újonnan benyújtott konvergenciaprogram az előzőhöz képest, amit szankcionálni lehet, ez az államháztartási hiány mértéke.
Értelemszerűen a 2007 decemberi konvergenciaprogramban szereplő államháztartási hiány mértéke most egy egészen más makrokövetelményrendszerben nehezebben teljesíthető lenne. Viszont mivel pont az államháztartási hiányhoz köthető szankció, például Kohéziós Alap támogatásoknak a felfüggesztése, ezért a kormány azt célozza a 2009-es törvényjavaslatban, és majd a 2008 végén benyújtandó konvergenciaprogramban, hogy a 2006-os konvergenciaprogramban szereplő hiány, ami szerepelt a 2007-es konvergenciaprogramban is, ez a 2008-as konvergenciaprogramban se legyen nagyobb, mint a korábban prognosztizált.
Nem tudom, mennyire világos az, amit mondtam. Az előzetesen prognosztizált államháztartási hiány 3,2 százalék volt, a makrofeltételek jelentősen módosulnak most, módosultak a korábbiakhoz képest - és ezeket a módosulásokat át is kell hogy vezessük, mint ahogy a korábbi években is átvezettük -, viszont egy tételen, legalábbis felfelé nem módosítunk, ez az államháztartási hiány mértéke. A többi makroparaméter változása ismétlem magam: az egy természetszerű dolog, és ezen paraméterek módosulásához külön szankció nem kötődik.
Amit még ennek kapcsán ki kell emelnem, az az, hogy Magyarország nemcsak konvergenciaprogramot kell hogy benyújtson minden év decemberében, hanem ahogy elnök úr említette is, negyedévente konvergenciajelentést a konvergenciaprogram végrehajtásáról. Ezeket rendszerint meg is tette, és meg is teszi a kormány. Ebben a jelentésben arról számol be, hogy milyen intézkedéseket tett annak érdekében, hogy a konvergenciaprogramban feltételezett paraméterek teljesüljenek.
Megmondom őszintén: az információim szerint nem tudok arról, hogy a konvergenciajelentések kapcsán az Európai Bizottság vagy a Tanács elmarasztalást tett volna, ismereteim szerint a konvergenciaprogramot éppúgy teljesíthetőnek és tarthatónak minősítette.
Ami elnök úr kérdésében az EU-források keretösszegére, illetőleg e tekintetben valamilyen változásra irányul, arra a következőt tudom elmondani. A 2007-2013 közötti uniós pénzügyi perspektíva az, ami meghatározza, hogy Magyarország és a többi tagállam részére mennyi uniós forrás áll rendelkezésre. Ezt a pénzügyi perspektívát több éves vita után fogadta el 2005 decemberében az Európai Unió Tanácsa, az állam- és kormányfők, majd fogadta el az Európai Parlament, és végül egy háromoldalú megállapodásban kerültek rögzítésre a sarokszámok, a keretszámok. Ez a háromoldalú megállapodás az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által aláírt megállapodás. Tehát ebből kifolyólag bármilyen keretösszeg-módosításra is jogilag csak akkor kerülhet sor, ha ez a három szereplő aláírja a módosítást.
Itt látni kell, hogy az Európai Tanácson belül egyhangú döntés szükséges. Nem tudok arról, hogy akár az Európai Bizottság, akár az Európai Unió kormányainak valamelyike kezdeményezte volna ezt a módosítást. Mivel ilyen módosítás információink szerint nem prognosztizált, és jogilag egyébként egy eléggé nehézkes procedúra ezt végigvinni, ezért nem látok kockázatot abban, hogy a Magyarország részére rendelkezésre álló uniós források összege csökkenjen.
Az egy másik kérdés, hogy el lehet azon gondolkodni, hogy az uniós forrásokat ebben a pénzügyi helyzetben valóban arra kell-e fordítani, amire a tanácsi rendeletek meghatározzák. E tekintetben elkezdődött némi informális gondolkodás, de semmilyen hivatalos dokumentumról, semmilyen hivatalos kezdeményezésről nincsen tudomásom, függetlenül attól, hogy a közösségi szabályozásban mi történik.
Amin Magyarország elgondolkodhat, az az, hogy a magyar stratégiai programokban, melyek az uniós források felhasználásáról szólnak, ezen programokban szükséges-e bármilyen módosítás. Amennyiben a kormány úgy dönt, akkor értelemszerűen ezeknek a programoknak, tehát az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek vagy az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak a bizottsági módosítását kell kezdeményezni. Jelenleg ilyet nem tettünk.
Pelczné Gáll Ildikó képviselőnő kérdéseire térve: az első kérdés, hogy aktuális-e ez a költségvetés, végleges-e ez a költségvetés. Jogi értelemben azt lehet mondani, hogy a költségvetés akkor lesz végleges, ha megtörténik róla a zárószavazás, és értelemszerűen a benyújtott törvényjavaslathoz az elmúlt években számos módosító javaslat került benyújtásra. Tehát amennyiben erre sor kerül és a parlament ezt jóváhagyja, akkor változik. De jelenleg a kormány, mint előterjesztő ezt a legújabban benyújtott törvényjavaslatot tartja aktuálisnak.
Milyen új elemeket tartalmaz a javaslat? Ahogy említettem, főként a gazdasági növekedés változásából és az egyéb makroparaméterek változásából adódóan az eredetileg benyújtott javaslathoz képest mind a kiadási, mind a bevételi oldalon több módosítás történt. A bevételi oldalon az egyik jelentős módosítás az adótörvények visszavonásából fakadó hatás átvezetése, illetőleg a kisebb gazdasági növekedésből eredő kisebb bevételi számok átvezetése. Kiadási oldalon csökkentésre kerültek az egyes fejezetek keretösszegei, körülbelül olyan 50 milliárd forintos összeggel, hangsúlyozom, hogy ezek a csökkentések az európai uniós költségvetési kapcsolatokat nem érintették.
Kiadási oldalon emellett még eltörlésre került az úgynevezett fuvaros megállapodás, a Munkaerőpiaci Alap kiadásainak csökkentésére került sor, egyes szociális támogatásoknál olyan csökkentésre került sor, ami nem abszolút értékű csökkentés a rendszerben, hanem egyes támogatások nem január 1-jével, hanem szeptember 1-jével kerülnek növelésre. Az állami vagyonnal kapcsolatos egyes kiadások kerültek csökkentésre, és a kiadási oldalon még meg kell említeni, hogy az épp említett más finanszírozási környezetből fakadóan az államadóssággal kapcsolatos kamatkiadások viszont növelésre kerültek.
Tehát a kiadási és a bevételi oldal együttes hatásaként az új törvényjavaslat mintegy 81 milliárd forint eltérést tartalmaz, kiadásszűkítést tartalmaz az eredetileg benyújtott törvényjavaslathoz képest. Azt gondolom, hogy a pénzpiaci válságra és az ebből fakadó reálgazdasági válságra, ami törvényszerűen most már láthatóan bekövetkezik mind az Egyesült Államokban, mind az Európai Unió országaiban, és így kikerülhetetlen Magyarországon is, tehát ezen válságokra adandó válaszokat önmagában a törvényjavaslat számai nem tartalmazzák, nem is tartalmazhatják. Tehát az uniós kapcsolatok tekintetében önmagában azok a számok, amelyek benne vannak a törvényjavaslatban, nem szólnak arról, hogy mennyire lesznek azok a források, amelyeket felhasználunk. Mennyire érvényesülnek multiplikatív hatások az uniós források felhasználásakor. Azt gondolom, hogy maga a törvényjavaslat ezt nem tudja megtenni, hanem a törvényjavaslatban szereplő számok mögötti stratégiai programok kell hogy megválaszolják ezen kérdéseket, így például az Új Magyarország Fejlesztési Terv vagy az operatív programjai, vagy a vidékfejlesztési stratégiai terv. Azt gondolom, hogy ezeket a stratégiai kérdéseket, tehát hogy milyen optimális gazdaságélénkítő hatása, foglalkoztatás-növelő hatása lehet az uniós források felhasználásának, ezek a programok meg is válaszolják, meg is kell hogy válaszolják, hiszen az elkészítésének egy alapfeltétele volt az, hogy a makrogazdasági hatásokról elemzéseket, előzetes számításokat tartalmazzanak ezek a stratégiai dokumentumok.
Való igaz az, amit képviselő asszony említett, hogy az elemzők többfajta szcenárióról beszélnek. Én is tegnap este az interneten megnéztem, hogy Magyarországra tekintve különböző elemzők milyen növekedési számokat használnak. Itt azért nagyon eltérő a kép. Tehát van olyan elemző, például a Merrill Lynch, aki továbbra is pozitív növekedéssel számol Magyarország tekintetében, én is láttam, hogy a JP Morgan viszont GDP-csökkenést prognosztizál.
Az, hogy ténylegesen mi fog megvalósulni, lehet, hogy dodonai válasz, azt gondolom, hogy senki nem tudja megmondani. Ugyanúgy senki nem tudta megmondani azt gondolom, néhány héttel ezelőtt, hogy milyen hatások lesznek, akár reálgazdaságilag, akár pénzügyileg. Egyedül a tőzsdeindexek alakulását nézzük meg. Én megnéztem néhány hónapra visszamenőleg. Magasan 20 ezer pont fölött volt még nyáron a tőzsdének az indexe, tehát amikor az eredeti költségvetési törvényjavaslat készült, akkor magasan 20 ezer pont fölött volt a tőzsdeindex. Szeptember 30-án, amikor benyújtottuk a költségvetési javaslatot, 19 ezer pont környékén volt a tőzsdének az indexe. Most 12 ezer pont környékén van, és senki nem tudja, hogy hogyan fog alakulni.
Tehát kétségtelenül igaza van képviselő asszonynak abban, hogy több szcenárió képzelhető el. Azt gondolom, hogy látva itt például az országba várhatóan beérkező uniós források összegét, az eredeti javaslathoz képest egy igen radikális változás történt már az új törvényjavaslat benyújtásakor az alap makroparaméterek feltételezésében. Az kétségtelen, hogy bármi elképzelhető, rosszabb szcenárió is elképzelhető, a költségvetésben azok a tartalékok biztosítottak, amelyek további kiadáscsökkentést tennének lehetővé. Itt a tartalékok kapcsán kiemelném az általános tartalék összegét, ami az 50 milliárd forintot meghaladja, illetőleg van egy stabilitási tartalék, amely szintén azt a célt szolgálja, hogy ha szükséges, akkor ez a tartalék elvonásra kerüljön. Az általános tartalék összege 56,5 milliárd forint, a stabilitási tartalék 78 milliárd forint. Tehát ha csak az eredetileg is tartalékokra szánt összegeket nézzük, akkor mintegy 140 milliárd forint áll rendelkezésre, ezen kívül értelemszerűen az államháztartási törvény biztosítja a kormány részére azt a jogot, hogy az egyes kiadások törlésével, zárolásával év közben intézkedjen a hiánycél megtartása érdekében.
Szintén képviselő asszony kérdezte, hogy Magyarországgal külön foglalkozott-e az Európai Bizottság vagy a Tanács, úgymond a pénzügyi válság kapcsán. Nem tudok ilyen külön tanácskozásról, illetőleg ha jól emlékszem a kérdésére, a konvergenciaprogram teljesítésével összefüggésben tette fel a képviselő asszony. Az Európai Bizottság és az Európai Tanács minden tagállam konvergenciaprogramját, illetőleg a stabilitási programját értékeli, csak ennek keretében van tudomásom Magyarország értékeléséről.
Az EU-források felhasználása kapcsán képviselő asszony említette az ÁSZ jelentését, amiben az eredetileg tervezetthez képest alacsonyabb felhasználás ténye került kiemelésre. Azt gondolom, hogy tényekkel nem szabad vitatkozni. Ténykérdés az, hogy 2007-ben, főleg az Új Magyarország Fejlesztési Terv előirányzatainál jóval kisebb volt az uniós forrásfelhasználás, mint a tervezett.
Azt gondolom ugyanakkor, hogy az összehasonlítás, nevezetesen olyan jellegű összehasonlítás, hogy Magyarország vajon gyorsan vagy lassan használja-e fel az uniós forrásokat. Egyrészről tehetünk az önmagunk által, a kormány és a parlament által jóváhagyott előirányzatokhoz képest, itt kétségtelen, hogy 2007-ben elmaradás volt, 2004-ben is elmaradás volt, illetőleg a programok indításakor mindig elmaradás volt. Illetőleg tehetünk más tagállamokhoz képest is. Ha önmagunkhoz képest nézzük ezeket az összehasonlításokat, akkor azt gondolom, trendszerűen mondhatjuk azt, hogy a programok indulásakor mindig lassabb a forrásfelhasználás, mint ahogy tervezzük, később viszont beindul. A záródó programoknál, a PHARE-nál, a SAPARD-nál, a zárszámadások kapcsán pont egy átfogó értékelést tettünk, amiből az derült ki, hogy a SAPARD-források száz százalékát felhasználtuk, a PHARE-források 99 százalékát, nagy részét felhasználtuk, a Schengen-alapnál a 99 százalékot messze meghaladó felhasználás történt, tehát valójában felhasználjuk az uniós forrásokat, csak a magunk által tervezett ütemhez képest némileg lassabban.
Azonban van egy másfajta összehasonlítás is, amikor nem önmagunk által meghatározott mértékhez, hanem más tagállamokhoz képest hasonlítjuk össze Magyarországot. Itt van előttem az Európai Bizottság jelentése, ami 2008 januárjáig bezárólag nézi meg, hogy az egyes tagállamok hogyan állnak az uniós források, azon belül is a Strukturális Alapok felhasználásával. Ezeket a statisztikákat kérés esetén természetesen a bizottság rendelkezésére tudom bocsátani. (Megérkezik az ülésre Ékes József.)
Hadd idézzek ezekből a statisztikákból. A 2000-2006 közötti pénzügyi időszakban a strukturális támogatások felhasználásában Magyarország első az új tagállamok között. A teljes keretösszeghez viszonyítva 2008 januárjáig 81,53 százalékot használt fel Magyarország. A 25 tagállam átlaga - itt még Romániát, Bulgáriát nem kell figyelembe venni - 80 százalék alatti.
Azon túl, hogy az új tagállamok között elsők vagyunk, több régi tagállamot is megelőzünk, például Görögországnál 72 százalék ez a mérték, Franciaországnál 78 százalék, Dániánál 73 százalék, tehát lehetne nézni ezeket a statisztikákat. Azt gondolom, hogy ezek a statisztikák, vagy például azok a statisztikák, amelyek azt mutatják, hogy a 2006-ig bezáródó strukturális forrásoknál nálunk semmilyen forráselvonás nem történt, míg például Szlovákiánál több mint egymillió, és az EU-tagállamokban majdnem egymilliárd EU-forrás került visszavonásra. Tehát ezek a statisztikák azt mutatják, hogy más tagállamokkal összevetve jól teljesít Magyarország.
Ez a bizony, helyenként valóban lassú felhasználás - maximálisan egyetértek ebben képviselő asszonnyal - azt mutatja, hogy akkor a hiba nemcsak Magyarországban van, hanem valahogy a rendszerben van, ha egyik tagállam sem tudja gyorsabban felhasználni az uniós forrásokat. Ez a hiba úgymond a bizony, eléggé bürokratizált rendszer, aminek persze, a könnyítésére Magyarországnak és több tagállamnak is javaslatokat kell beadni, és javaslatokat is adott be, illetőleg amely rendszeren belül nekünk meg kell találni azokat a lehetőségeket, hogy minél gyorsabban és könnyebben használjuk fel a forrásokat.
Elnézést, megint közhelyszerűnek tűnik a következő mondatom, de azért azt is látni kell, hogy a gyors felhasználás, ami a kedvezményezetteknek maximális érdeke, és a mindenkori kormányzatnak is maximális érdeke, éppen az uniós források gazdaságélénkítő hatása miatt, ez egy szempont. Mellette biztosítani kell, hogy minden felhasználás szabályosan történjen, tehát megfelelő ellenőrző struktúrákat kell kiépíteni, ami értelemszerűen lassítja a felhasználást, és mellette ezt nem szabad egy óriási túlbürokratizált szervezettel megtenni.
Tehát három követelmény van, aminek egyidejűleg kell megfelelni, és ebből a három követelményből kell a kompromisszumot megalkotni: nevezetesen ez a három követelmény a gyorsaság, a szabályosság-ellenőrzés és az intézményrendszer nagysága.
A tervezési mechanizmusra áttérve. Az uniós források költségvetési tervezésének rendszere nem különbözik más előirányzatok tervezésének rendszerétől, ezt az államháztartási törvény, illetőleg a végrehajtási rendeletek szabályozzák. Ez gyakorlatilag úgy néz ki, hogy a Pénzügyminisztérium készít előzetes számításokat arra vonatkozóan, hogy a makroparaméterek alapján, az adójogszabályok alapján meglévő forrásokat, költségvetési kiadási forrásokat az egyes tárcák által kezelt célokra, feladatokra hogyan lehet felosztani. Tehát egy előzetes számítást a Pénzügyminisztérium végez arra vonatkozóan, hogy az egyes tárcáknál milyen determinációk és milyen kiadások lehetnek.
Ennek alapján minden tárca kap egy úgymond keretszámot, amit a tárcának részletesen meg kell terveznie, le kell bontania programokra, illetőleg amennyiben úgy látja, hogy a tárca által úgymond megkapott keretszámból a feladatok nem végezhetők el, nagyobb forrásra van szükség, akkor elindul egy egyeztetés a két fél között.
Ugyanez történt az uniós forrásoknál is, mi készítettünk egy számítást arra vonatkozóan, hogy mennyi társfinanszírozásra van szükség, várhatóan mennyi EU-forrást használunk fel, és azt gondolom, hogy egy viszonylag rövidebb egyeztetést folytattunk a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséggel és az agrártámogatásoknál az FVM-mel arról, hogy ténylegesen mennyi lesz a kifizetés, és szakértői szinten megállapodásra jutottunk. Ezt azért hangsúlyozom, mert a költségvetési egyeztetések rendszerében miniszteri szintig jutnak el a vitás kérdések, illetőleg ha itt sincs megegyezés, akkor kormányszintre, az uniós támogatások kifizetése tekintetében szakértői szinten már megegyezés volt.
Mi alapján történnek ezek? Mi a számításainkat egyrészről a Magyarország részére rendelkezésre álló keretösszegekből, a már meglévő kötelezettségi állományokból, a tervezett kifizetési ütemekből kalkuláljuk. Ez alapján határozzuk meg, hogy véleményünk szerint mennyi kifizetés lehetséges. Kétségtelen tény, hogy például a strukturális támogatásoknál az Irányító Hatóság első körben optimistább felhasználást kalkulált, tehát ők nagyobb EU-forrásfelhasználást kalkuláltak, azonban az egyeztetéseink alapján megállapodtunk abban, hogy mennyi lesz a kifizetés.
Amit én hangsúlyozni szeretnék, az az, hogy a Pénzügyminisztérium nevében mondhatom, hogy mi lennénk a legboldogabbak, ha a tervezethez képest magasabb EU-forrásfelhasználás történne meg. Ezt minden szempontból lehetővé teszi a költségvetési törvényjavaslat, ez az, amire az Állami Számvevőszék képviselője is felhívta a figyelmet, és ez esetben azt is látnunk kell, hogy ha több lesz az uniós forrásfelhasználás, akkor az élénkítő hatás mind mikroszinten, mind makroszinten nagyobb lesz 2009-ben, mint amit terveztünk. Tehát egyrészről költségvetési akadálya a tervezetthez képesti magasabb EU-forrásfelhasználásnak nincsen, másrészről amennyiben ez megtörténik, úgy a makrokörülmények jobban fognak alakulni.
Végül Braun képviselő úr kérdésére térve. Az árfolyam két szempontból is elemzendő, nevezetesen az EU-ból jövő források tekintetében, másrészről pedig a befizetések tekintetében. A felhasználandó EU-források összegét az esetek túlnyomó részében közvetlenül 2009-ben nem érinti az árfolyam, ugyanis a kedvezményezettekkel a szerződések forintban kerülnek megkötésre, tehát forintban történnek a kifizetések. Az Európai Bizottsággal való elszámolás történik egy elszámoló áron. A különböző elszámoló árfolyamokból fakadó eltérések, tehát az, hogy még több euró-összeg áll Magyarország rendelkezésére, mint feltételeztük, vagy pedig kevesebb, ez a programidőszak végén derül ki.
Magyarul: most feltételezünk egy árfolyamot, ténylegesen egészen más árfolyammal számolunk el az Európai Bizottság felé, és 2007-2013 között megnézzük azt, hogy a rendelkezésre álló uniós forrásból mennyivel számoltunk el az Európai Bizottsággal, és az árfolyamkockázatból eredő eltéréseket csak a programidőszak végén kell, hogy kezeljük. Nevezetesen ez 2012-13-ban lesz egy kardinális kérdés, amikor megnézzük, hogy a forintban leszerződött összegeink az Európai Bizottsággal való elszámolás következtében mennyi eurót érnek, és az az euró, amit már felhasználtunk, az hogyan viszonyul ahhoz az euró-keretösszeghez, ami Magyarország rendelkezésére állt.
Ezért az árfolyamkockázat kérdését most úgymond kiadási oldalon, az EU-támogatások oldalán nem kell kezelni, 2012-13-ban majd igen. A befizetésnél azonban közvetlenül és azonnal jelentkezik a forint-euró árfolyam változása. A tervezéskor használt árfolyam 245,5 forint/euró volt. A Pénzügyminisztérium nem készít kifejezett prognózist, hanem az úgynevezett technikai kivetítés módszerét használja, nevezetesen megnézi, hogy az elmúlt időszakban hogyan alakult a forint/euró árfolyam, és ezt vetíti ki. Hiszen a piac árazza a forint/euró árfolyam mozgását, a piaci árazásra a jövőre tekintve lehet tenni becsléseket, de tényadataink nincsenek, csak a múltra vonatkozóan vannak adataink.
A befizetés összegét is ezzel a 245,5 forint/eurós árfolyammal kalkuláltuk. A befizetéseket ugyanakkor a 2008. december 31-ei forint/euró árfolyamon kell teljesítenünk. Az Európai Központi Bank meghatározza ezt a középárfolyamot, és ezen az árfolyamon kell tehát fizetnünk azt az euróösszeget az Unió költségvetése felé, ami a közösségi költségvetésben szerepel.
A közösségi költségvetésben - mondok egy egyszerű példát - egy egység szerepel Magyarország befizetéseként, egy euró, és ha a forint/euró árfolyam 250 forint/euró, amivel számoltunk, akkor mi 250 forintnyi kiadást tervezünk a költségvetési törvényben. De ha ehhez képest a 2008. december 31-ei árfolyam 270 forint/euró, akkor azt az egy eurót ezzel a 270 forint/eurós árfolyammal kell befizetnünk. Magyarul: az előirányzat tervezett összege nem elegendő a befizetésre.
Amennyiben ez a helyzet előáll, akkor is minden körülmények között teljesíteni tudjuk a befizetési kötelezettségünket, ugyanis ez egy felülről nyitott előirányzat. Tehát függetlenül attól, hogy a prognózisban 226 milliárd forint szerepel, teljesíthető innen 230, 240 vagy 250 milliárd forint befizetés is. Értelemszerűen, amennyiben erre kerül sor, ezt a többletkiadást a kormánynak figyelembe kell vennie, és intézkedni arról, hogy más területen viszont megtakarítás legyen, akár a tartalékok egy részének zárolásával. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyébként beletekintettem ebbe a kimutatásba, főosztályvezető-helyettes úr felajánlotta, hogy megküldi, és ezt kérem is, ezt majd megküldöm a bizottság tagjainak, a régiek közül nyolcat előzünk meg: Belgium, Dánia, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Hollandia és az Egyesült Királyságot is megelőzzük. Ez érdekes.
A második kört nyitom meg. Ki kíván szólni? Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony!
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Csak egy viszontválasz főosztályvezető-helyettes úr válaszára. Egyrészt akkor, ha jól értettem az ön felvetésében, az elsődleges prioritás nyilván az ön helyzete meghatározza, hogy ez, az államháztartási hiánynak az adott 3,2 százalékos szinten tartása, ami a konvergenciaprogramban rögzített, és ennek érdekében minden mást beáldozunk? Mert amit ön elmondott, ha ez az elsődleges prioritás - megjegyzem: ezzel nem értek egyet -, akkor ez rossz kiindulási pont. Én onnan próbáltam megközelíteni pontosan, hogy vannak egyéb számok, amelyek miatt újra kell gondolni egy konvergenciaprogramot, egy konvergenciapályát, ha éppen úgy tetszik, december 31-ével le kell adni az aktualizált konvergenciaprogramot. Helyénvaló, hogy akkor ennek 3,2 százalékon tartsuk az államháztartási hiányát, de ennek lesznek más egyéb kapcsolódó makroszámai, amit pedig újra kell gondolni, de ez hat a költségvetésre, és hat az uniós forrásokra és annak a háttérszámítására, amiről ön beszélt. Tehát ez egy teljesen kapcsolódó rendszer. Ha abban ott elvétjük, lehet felőlem, nagyon helyes egyébként, hogy megelőzünk mindenkit a sorban, de ha tervszinten betervezünk valamit, és a negyed részével, 27 százalékkal elmaradunk ahhoz képest, akkor az nyilvánvalóan hatni fog a gazdaságra, hatni fog a makrogazdasági pályára, hatni fog összességében majd az államháztartási hiányra. Ha 300 bázisponttal emelnek kamatot, akkor annak hatása lesz az inflációra, hatása lesz egyéb más számokra. Tehát nyilván ön tudja a legjobban, hogy ezeket egymástól függetlenül kezelni és emelni, éppen ezért mondom, hogy mondjuk az EU-s források tervezése nagyon helyénvaló, ha tudjuk, hogy mihez tartjuk magunkat. És nem a strukturális alapok a kényes kérdés jelen állapotban Magyarországon, hanem a kohéziós alapok. Ott vannak a problémák, és nem a 2004-2006 közötti strukturális alapokkal. Egyébként a 2004-2006-os időszakban van baj a strukturális alapokkal, különösen a humán erőforrás operatív program vonatkozásában, ahol lehet, hogy visszafizetési kötelezettségünk is lesz - jelen információim alapján - és ne legyen igazam természetesen, de az igazsághoz természetesen ez is hozzátartozik.
Tehát a gyors és biztonságos mellett szerintem a tervszerű legalább annyira fontos, mint az összes egyéb, amit ön felsorolt.
A másik, amiről nem beszéltünk: nemrég volt egy 800 milliárdos csomagbejelentés, ami a gazdasági növekedés élénkítésére szolgált, a miniszterelnök jelentette be, és azt mondta, hogy ennek nagy része, legalábbis jelentős része - nem tudjuk, hogy mennyi, mert a tartalmi kérdését nem láttuk sehol sem kifejtve - forrás-átcsoportosítás előrehozásban jelentkezik. Ezek után van egy forrás-előrehozás a miniszterelnök bejelentése alapján, majd egy megnyirbálása a forrásoknak a költségvetésben. Ez az én fejemben valahogy nem áll össze, biztosan az én hiányosságom, de ennek össze kell jönnie: ha előrehozunk valamit, akkor növekszik elvileg a forrás, de itt úgy az NFT I-ben, a Kohéziós Alapban, mint az ÚMFT-ben - a vidékfejlesztési programot nem néztem meg, nem tudok erről mit mondani - forráscsökkenés van a költségvetésben előirányozva. Akkor nem tudom, hogy ez a gazdasági élénkítés hogyan jelenik meg. De el tudom fogadni a válaszát. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Az, ami a költségvetés kapcsán itt látható, azt hiszem, hogy elég érdekesen alakul, mert amikor leültünk a bizottsági ülésre, akkor talán még jobban álltunk mindenféle mutatóban, mint amikor majd felállunk innen. Tehát annyira eklektikus manapság az, ami történik a gazdaságban vagy a tőzsdéken, hogy igazából most tényleg nehéz kalkulálni. A nagyobbik baj az, hogy az elmúlt napokban is mindig a rosszabbik verzió vált valóssá, és még nem tudni pontosan, hogy hol van ennek a lejtőnek az alja.
Az, hogy az MNB a múlt héten az alapkamatot megemelte 3 százalékkal, az úgy gondolom, jelentősen befolyásolja a költségvetést is, hiszen nagyon sok tovaterjedő hatása van ennek. Ilyen módon az, ami most előttünk van, egy biztosat mondhatunk róla, hogy biztosan nem ez lesz. Hogy aztán mi lesz belőle, azt nem tudni pontosan. (Megérkezik az ülésre dr. Botka László.)
Az viszont szomorú, hogy ha maga ez az előterjesztés az európai uniós források tekintetében sem tud világos képet adni. Pelczné Gáll Ildikó képviselőtársam is többször rákérdezett itt, és sorolhatnánk több olyan előirányzatot is, ami az ÁSZ-jelentésben is megfogalmazódik, hogy folyamatosan csökkennek ezek a különböző keretszámok, és általában ezek az NFÜ és a Pénzügyminisztérium közötti egyeztetésen tűnnek el. Lehet-e tudni, hogy mi az oka ennek mondjuk a TÁMOP-ban vagy a TIOP-ban közvetlenül? Ha nem most válaszol, hanem a későbbiekben írásban kapunk választ, azt is megköszönöm, de ez mindannyiunkat, vagy legalábbis engem mindenképpen érdekelne.
Van egy másik olyan terület, amiről most még kevés szó esett, és úgy nézem, hogy kevés is fog, de még lesz nyilvánvalóan az elkövetkezendő másfél hónapban idő arra, hogy beszéljünk, itt a top-up kifizetés, amit mindig felemlegetünk itt a bizottságon, amiről most már azt lehet tudni, hogy az FVM is javasolta, hogy külön soron szerepeljen, és aztán mégis egy államtitkári egyeztetésen kikerül magából a költségvetésből. Mi történhetett tulajdonképpen, mi az, ami alapján nem teljesül ez az egyszerű, és végül is az átláthatóságot erősítő - ami azt gondolom, hogy egy nagyon fontos uniós alapelv, és a költségvetés kapcsán is meghirdetjük, a kormány is meghirdette, de mégis valahol sérül ez az átláthatóság. Tehát a kérdés lényege az, hogy hol tűnik el, miért tűnik el a top-up külön sorról? Nagyon röviden ennyi.
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További hozzászóló? Braun képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Köszönöm a válaszokat is. Tényleg, ha egy kicsit hangosan gondolkodhatom, akkor, és értettem a válaszát a képviselő asszony kérdésére, hogy mennyire végleges ez a költségvetés, hogy én nagyon kicsi esélyt látok arra, hogy ez a növekedés egyáltalán tartható.
A közgazdasági szakirodalomban ez az 1 százalék körüli növekedés gyakorlatilag stagnálásnak számít, és ezzel nagyjából mindenki egyetért, hogy a stagnálás önmagában is átfordul egy recesszióba, plusz még hozzájön ez a válság nálunk, és ha csak abból indulunk ki, hogy a legelső iparág - jó, a pénzügyi világot érintette a dolog -, de a legelső iparág, amelyik reagált erre, az éppen az autóipar volt, amelyik nálunk éppen az egyik leginkább húzó exportágazat, annak a viszonylag kiterjedt beszállítói rendszerével együtt. Tehát nagyon borúsan látom a dolgot.
Az ön tájékoztatóját hallgatva, szerintem ma az egyetlen gazdaságpolitikai eszköz, ami rendelkezésünkre áll, tekintettel arra, hogy az adótörvényeket visszavonták, és nincs alkalmunk erről vitatkozni, az adótörvények oldaláról nem tudunk belenyúlni a gazdaságpolitikába, az egyetlen gazdaságpolitikai eszköz, amely rendelkezésünkre áll, az az Új Magyarország Fejlesztési Terv átdolgozása, tehát az azon belüli átcsoportosítások megtétele.
Szerintem minél előbb el kellene ezen gondolkodni. Tehát az rendben van, hogy megvannak a fiskális, monetáris eszközök, de gazdaságpolitikailag, ahogy látom a helyzetet, ez az egyetlen, amihez hozzá tudunk nyúlni. Tehát szerintem a Pénzügyminisztériumnak el kellene gondolkodnia ezen, hogy kezdeményezzék gazdaságpolitikai célokból ezeknek a forrásoknak az átcsoportosítását más-más célokra. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Én is köszönöm. Részemről is két rövid megjegyzés. Az első, hogy rögtön éreztem, amikor főosztályvezető-helyettes úr azt mondta, hogy elsődleges prioritás, hogy ebből baj lesz. Ha van elsődleges, akkor van másodlagos prioritás is, de szemantikai vitákba kár belefolyni, mert a költségvetésben minden mindennel összefügg, és ha egyvalami másképp alakul, akkor nyilván sok minden másképp alakul. Azt hiszem, hogy a bizottságon belül, sőt a parlament egészében abban egyetértés van, hogy 1990 óta nem volt ilyen nehéz dolga a Pénzügyminisztériumnak, hogy számoljon. Ebből következik számomra az is egyébként, hogy miután a politikai legendák értelmében egy pótköltségvetés mindig szégyen egy kormány számára, szerintem most nem lesz az, mert annyira kiszámíthatatlanok a globális gazdaság folyamatai. Nem tudom, képviselőtársaim közül ki járt Izlandon, Ékes képviselő úr biztosan, mert mindenütt volt... (Derültség. - Ékes József: Most tévedett, elnök úr!)... az egyik legnyugodtabb, az egyik legstabilabb, és az egyik leggazdagabb európai ország, ahol jelenleg nem fogadják el a hitelkártyákat fizetési eszközül, és nem tudnak élelmiszert importálni, ezért úgy néz ki, mint körülbelül a '20-as évek végén, a '30-as évek elején, a boltokban kifogytak az élelmiszerek azért, mert tudnak importálni. Tehát remélem, hogy ez persze elkerülhető lesz, és sokan azt mondják, hogy nem ennyire rossz a helyzet, de az, hogy rendkívül bizonytalan, ebben valószínűleg mindannyian egyetértünk.
Itt most nyilván persze lehet a kormányt bírálni, hogy miért nem megalapozott a gazdasági növekedésre vonatkozó számítása, de nem érdemes. Senki nem tudná ezt a dolgot csinálni, én úgy ítélem meg, hogy ebben a pillanatban a legrosszabb, ami történhet, ha még a költségvetés vitája sem indul meg. Tehát meg fogom szavazni azt, hogy az általános vita elkezdődjék, és bízom abban, hogy az általános vitában a költségvetés konzervatívabbá alakítása tekintetében a kormány nyitottabb lesz, mert szerintem az is fontos, hogy az országnak legyen költségvetése. Egy ilyen helyzetben most arról hablatyolni, hogy most kinek kell lemondani, és új választásokba belemenni, szerintem az lenne a tragédiának a kezdete. Úgy gondolom, hogy akik ebben utaznak, és a belpolitikai megfontolások fontosabbak, mint az ország pénzügyi stabilitása, szerintem rendkívül felelőtlen dolog, és én magam személy szerint és a pártom is eszerint fogja ezt a kérdést kezelni.
Főosztályvezető-helyettes úr, van még néhány perc, hogy a felmerült kérdésekre válaszoljon.
BANAI PÉTER főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Megpróbálok rövid lenni. Először is nem szeretnék akadémiai vitákba belemenni, de az ebben a bizottsági vitában is kiderült, hogy igazából a jelen pénzügyi helyzetben kétfajta választ kellene adni a kormánynak, vagy kétfajta válaszokat lenne célszerű adni a kormánynak a költségvetési törvényjavaslattal. Egyrészről, amikor recesszió van, akkor úgynevezett anticiklikus gazdaságpolitikát követve, épp a vállalkozásokat kellene élénkíteni a kiadások növelésével, az adók csökkentésével. Ez a gazdaságpolitikai irányzat egyértelműen a hiány növekedésének az irányába hatna, rövid távon legalábbis. Tehát most egy radikális adócsökkentés vagy egy radikális kiadásnövelés hatása biztosan nem jövőre jelentkezne. Tehát egyrészről az azonnali hatása biztosan egy hiánynövekedés lenne.
A másik oldalról viszont épp abban az időszakban, amikor a hiány finanszírozása egyre drágább, a kamatok felmennek, és éppen akkor, amikor a 2006-os igen magas államháztartási hiányt fokozatosan csökkenti Magyarország, a hitelességének is jelentősen árthatna az, ha a megkezdett hiánycsökkentési pályától eltérünk. Ez a két követelmény, nevezetesen a hiány csökkentése, ami finanszírozási szempontból is érdek, a másik oldalról egy expanzívabb költségvetési politika, ez egymásnak ellentmond. Ezért történik az, hogy a kormány az előzetesen tervezett konvergenciaprogramban szereplő 3,2 százalékos hiányhoz képest is kisebb hiánycéllal számol, 2,9 százalékos hiánnyal, hiszen így kisebb a finanszírozási teher.
Ezen a lehetőségen belül kell megnézni azt, hogy milyen ösztönző lépéseket tud tenni a kormány. Azt is látni kell, hogy ezek az ösztönző lépések önmagukban biztosan nem lehetnek elegendőek, ahogy elhangzott itt a vitában, az export növekedése alapvetően meghatározza a gazdasági teljesítményt. Közhelyszerű: kis nyitott ország vagyunk, a magyar gazdasági növekedés alapvetően függ attól, hogy mi történik Németországban, Ausztriában és Olaszországban. Tehát önmagában még az ilyen fiskális lépések nem biztos, hogy elegendőek lennének ahhoz, hogy a növekedés nagyobb legyen.
Amit mondani szeretnék: tehát a szűk kereteken belül azt kell megnézni, hogy hol lehet élénkíteni, és ahol élénkíteni lehet, az valóban az uniós források felhasználása. Elhangzott egy hatásában 800 milliárdos csomag. Ez nem jelenti az operatív programok módosítását, ehhez nem kell az Európai Bizottsághoz elmenni, ez a csomag készen van, több elemből áll: hitelgarancia, mikrohitelek, technológiai, korszerűsítési beruházási pályázatok enyhítése, vagy például egy generális szabály: előlegnyújtás minden kedvezményezettnek.
Tehát az élénkítési célt el tudja érni a kormány azzal is, hogy a felhasználási szabályokat, ahol lehet, könnyíti, és a meglévő kereteket úgy csoportosítja, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban történjen a felhasználás.
Két mondatot mondanék még. Az egyik, hogy a TÁMOP, TIOP kapcsán az NFÜ-vel folytatott vitákban eltűnik úgymond valamennyi pénz. Azt szeretném mondani, hogy attól, hogy egy nagy összeget írunk be a költségvetési törvényjavaslatba, mint felhasználható uniós forrást, ettől nem használjuk fel az uniós forrásokat. Mi azt céloztuk meg, hogy egy úgymond konzervatív, megbízható tervezés legyen, ne kerüljön sor arra, hogy ismét túltervezzük az uniós forrásokat, ezért van egy konzervatívabb számítás a költségvetési törvényjavaslatban az uniós források tekintetében. De ha többet fogunk felhasználni, akkor annak semmilyen költségvetési akadálya nem lehet, átcsoportosítás, felülről nyitottság.
A top-up kapcsán pedig: valóban az eredeti tervben még külön előirányzaton volt a top-up, de államtitkári döntés volt arról, hogy egy előirányzatban jelenjen meg. Ennek az oka az, hogy nem minden top-up forrás kerül a kedvezményezettek által felhasználásra, és az így megmaradó forrást nem kell egy másik előirányzatra átcsoportosítani, hanem egy előirányzaton belül más célokra és finanszírozásra kerülhet. Egyébként az általános indoklás és a fejezeti indoklás külön, tételesen, összegszerűen bemutatja, hogy mennyi a top-up összege. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nem tudom, Morvai úr kíván-e valamit reagálni?
MORVAI ANDRÁS osztályvezető (Állami Számvevőszék): Ha lehet, akkor élek a lehetőséggel, igazán nem akarok visszaélni senkinek a türelmével, néhány gondolat jutott az eszembe a felvetődött kérdések kapcsán. Szóba került itt a 2007-es uniós támogatások felhasználásának a tervezetthez képest kisebb volta, ami egy egyszeri külön jelentése volt az ÁSZ-nak. Én inkább a zárszámadási jelentéseinkre tudok visszaemlékezni évek óta, és visszaidézve ezeket a megállapításokat, hasonló tapasztalatokat szereztünk mi is, amiről itt mindig a bizottság előtt volt alkalom beszámolni, és mindig is tartalmazta ezeket az észrevételeinket az adott év költségvetésének végrehajtásáról szóló ÁSZ-jelentés.
Van benne néhány olyan hasznosíthatónak tűnő észrevétel, amelyek konkrétak és leírják azokat a gondokat, problémákat, amelyek az előirányzatok tervezetthez képest kisebb teljesítéséhez vezetnek. Itt csak néhányat említenék. Amit a főosztályvezető-helyettes úr is említett, ez a programok lassú elindulása a tervezési periódus kezdetén. Gyakorlatilag ebben vagyunk most is benne az új periódusban, ennek a hatását érezzük még most is. Bár hozzá kell tenni, hogy lehetett volna tanulni a korábbi periódus során tapasztalt problémákból. Ezért is igyekeztünk mindig erre felhívni a figyelmet.
A másik ilyen dolog főleg a kohéziós projektekre jellemző, a műszaki tartalomnak az eredeti célkitűzésekhez képesti menet közbeni megváltozása, ami lassítja a kivitelezést, illetve az uniós támogatások felhasználását. Egy további olyan tapasztalat, ami megszívlelendő lehet, hogy a programok meghirdetése, pályáztatása, azok elbírálása, tehát maga a programadminisztráció nem elég gyors. Tehát nem eléggé segíti elő a hatékony pénzfelhasználást.
Tehát vannak olyan konkrét tapasztalatok, amelyek egy konkrét évtől függetlenül jelen vannak a rendszerben. Ha ezeken tudnánk javítani, akkor valószínűleg közelebb tudnánk kerülni a megtervezett előirányzatokhoz.
A másik ilyen dolog, amire úgy érzem, hogy érdemes reflektálni, az az, amit a PM képviselője úgy fogalmazott meg, hogy az egyeztetési mechanizmus során alakulnak ki ezek a végleges tervszámok. Ezt az ÁSZ-jelentés alkumechanizmusoknak nevezi. Gyakorlatilag ugyanarról van szó, tehát egy alulról építkező tervezési módszert felülírnak bizonyos felülről jövő makroszintű megfontolások, és a kettő között valami kompromisszum születik, ami se nem ilyen, se nem olyan. Tehát valahogy a tervezés módszerében is meg kellene vagy meg lehetne találni azt a célravezető utat, mert végül is egy alulról építkező tervezés azokra a konkrét kötelezettségvállalásokra, szerződésekre, projekt-előrehaladási jelentésekre kell hogy épüljön, tehát ha ezen a területen lehetne előrelépni, akkor talán kevesebb szó esne a későbbiekben ilyenről. Köszönöm szépen.
Határozat az általános vitára alkalmasságról
ELNÖK: Köszönöm szépen, osztályvezető úr. Azt kérdezem az Európai ügyek bizottságától, hogy kik támogatják, hogy a parlament megkezdje a költségvetésről szóló törvény általános vitáját. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) 11 igen. Kik nem támogatják, hogy a parlament megkezdje a vitát? (Szavazás.) 8 nem. A bizottság többsége támogatja.
Két bejelentenivalóm van. Az egyik, hogy holnap bizottsági ülést tartunk, de a bizottság elnöksége különböző helyeken külföldön van. Nagyon megköszönöm Gál J. Zoltánnak, hogy elvállalta, hogy a bizottság ülését levezesse. A második megjegyzésem pedig, hogy ma elhangzott, hogy a kormány tervezi az európai uniós források felhasználása koncepciójának a megváltoztatását. Ettől egy kicsit tartok, mert ahol hitelgarancia van, ott felelőtlenebb hitelfelvétel is mindig van, de ez ügyben megbeszéltem Bajnai Gordon miniszter úrral, hogy amint a koncepció készen van, eljön a bizottság elé és beszámol számunkra erről.
Köszönöm szépen. Jó munkát délutánra, köszönöm a mai munkát. Az ülést berekesztem.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 58 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné