1. Az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásról szóló megállapodáshoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat (T/6690. szám)

2. (Általános vita)

3. A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat (T/6571. szám)

4. (Módosító javaslatok megvitatása)

6. Szentiványi Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a 2008. november 14-én megrendezésre kerülő EU-Oroszország csúcs előkészületeiről
7. Dr. Avarkeszi Dezső
8. igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár tájékoztatója az alábbi kérdésekről:

9. - az európai bevándorlási és menekültügyi paktum és az abból eredő tagállami kötelezettségek;

   - Magyarországnak a schengeni térséghez történt csatlakozása óta eltelt időszak tapasztalatai

10. Egyeztetési eljárás - A Tanács irányelve a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében a 92/79/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról [COM (2008) 459; 2008/0150/CNS]

11. (Tájékoztató az aktuális helyzetről)

12. Egyeztetési eljárás - A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról [COM (2008) 428; 2008/0143/CNS]

 

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

Megjelent

Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke

Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)

Helyettesítési megbízást adott

Dr. Botka László (MSZP) Kocsi Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Veress József (MSZP) megérkezéséig dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Nógrádi Zoltán (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Tasnádi Péter (MSZP) távolléte idejére Káli Sándornak (MSZP)

Meghívottak

Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes (Pénzügyminisztérium)
Dr. Stauber Péter főosztályvezető- helyettes (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Avarkeszi Dezső igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár
Szentiványi Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár

 

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 04 perc.)

Elnöki bevezető

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelt Bizottság! A napirendi pontok tárgyalását megelőzően szeretném megköszönni a parlamentnek, hogy a tegnapi napon az Európai ügyek bizottsága elnökének ülésvezetési gyakorlatát megerősítette. Továbbra sem értem a Fidesz és a KDNP eljárását, ezt őszintén megmondom, mert itt ebből semmilyen konfliktus nem volt tudomásom szerint. Ennek ellenére a két párt frakcióvezetője azzal fordult a Házhoz, hogy többszöri tiltakozás ellenére áll fönn ez az ülésvezetési gyakorlat.

Egy dolgot nem mondtam el tegnap a plenáris ülésen, pedig lehet, hogy kellett volna: ez az egyedüli olyan bizottság, ahol a képviselőknek lehetőségük van arra, hogy a kormány képviselőjének válaszára rögtön reagáljanak, ami szerintem a vitát élhetőbbé teszi, és a képviselők számára szerintem ez kedvezményes. Van egy amerikai mondás: Don't get mad, get even! Lehet, hogy vissza kellene vonni, mert lehet, hogy egy helytelen gyakorlat, amit követünk, de még egyszer köszönöm a parlament többségének a tegnapi szavazást.

A második bejelentésem - de ezt képviselőtársaim tudják -: holnap találkozunk Komáromban a szlovák parlament európai ügyek bizottságával. Amikor a legutóbbi COSAC-ülésen voltunk Párizsban, akkor robbant ki ez a mostani konfliktus, és akkor Milan Urbanival, a partnerbizottság elnökével megállapodtunk abban, hogy találkozzunk, és próbáljunk meg egy európai szintű megoldást találni a felmerült konfliktusokra. Végül is mi más lehetne a parlamentek európai ügyek bizottságainak a missziója, mint az, hogy az egyeztetési eljárásokon kívül európai jellegű megoldásokkal próbáljanak meg hozzájárulni a konfliktusok feloldásához.

Erre az ülésre holnap 10 órakor kerül sor Komáromban. 8 órakor indul innen egy kisbusz, remélem, hogy képviselőtársaim minél nagyobb számban és minél nagyobb bölcsességgel fölfegyverkezve fognak eljönni erre a találkozóra. Még egyszer: a cél nem a konfliktus élezése - bár tudom, hogy nem kevesek éreznek erre is késztetést -, hanem inkább a tompítása és európai megoldások találása.

Ezzel kapcsolatban észrevétel, kérdés van-e? (Nincs jelzés.) Nincs.

A napirendi javaslat módosítása, a napirend elfogadása

A napirendi javaslatomat azzal tartom fenn, hogy mivel az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselői késésben vannak, ezért azt javasolom, hogy kezdjük a költségvetéssel, és akkor a Pénzügyminisztérium képviselőinek nem kell olyan sokat itt lenniük. Ezt követően, ahogy érkeznek a kormány képviselői, folytatjuk a munkánkat.

Kérdezem a bizottságot, hogy észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Nincs. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a napirendet. (Szavazás.) Mindenki támogatja. Köszönöm szépen.

A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetéséről szóló T/6571. számú törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatok megvitatása

Rátérünk a napirendi javaslatban 2. sorszámmal jelzett napirendi pontra, a költségvetéshez benyújtott módosító javaslatok megvitatása következik.

Tisztelettel köszöntöm a Pénzügyminisztérium képviselőjét, Banai Péter Benő főosztályvezető-helyettes urat.

Az ajánlástervezet 1. pontjában foglalt módosító indítványról fogunk szavazni, ez pedig a 4. §-hoz szól, egy új (8) bekezdést javasol dr. Veres János képviselő és egyben miniszter úr, ha nem tévedek. Kérdezem, az előterjesztő képviseletében kíván-e valaki szólni. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.

A kormány álláspontjára nagyon kíváncsi vagyok.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.

ELNÖK: Váratlan fordulat. (Derültség.) Kíván-e valaki szólni a bizottság részéről? (Nincs jelzés.) Senki nem kíván szólni.

Ez esetben kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják Veres János képviselő úr módosító indítványát. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. Ki szavaz nemmel? (Szavazás.) Nyolc nem. Akkor a bizottság nem támogatja. (Dr. Szanyi Tibor jelentkezik.) Képviselő úr, szót kér?

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Igen. Elnök úr, valószínűleg a perspektíva nem volt kellően kidolgozva, de a lényeg az, hogy én Veress képviselő urat helyettesítem.

ELNÖK: Ez itt szerepel? (Jelzésre:) Kérném szépen, hogy ezt egy aláírással nyugtázza. Egyben bejelentem, hogy Botka képviselő úr Kocsi képviselő úrnak, Szirbik képviselő úr Legény képviselő úrnak, Ujhelyi képviselő úr Gál Zoltán képviselő úrnak adott meghatalmazást. Ezen túlmenően pedig Nógrádi képviselő úr Ivanics képviselő úrnak, Manninger képviselő úr Braun képviselő úrnak, Pelczné Gáll Ildikó pedig Firtl Mátyás alelnök úrnak adott képviseleti meghatalmazást, és immár Veress József képviselő úr Szanyi képviselő úrnak.

Egy szavazáson már túlvagyunk. (Közbeszólások. - Dr. Szanyi Tibor: Szavaztunk, csak rosszul tetszett számolni.) Képviselő úr, kérem a megértését, a meghatalmazásokat előre kell bejelenteni, legközelebb így tudjuk számolni. Kérem a titkárságot, hogy alaposan számoljon, mert kiélezett helyzetben vagyunk.

A 11. pont alatt Kékesi Tibor képviselő úr javaslatát tárgyaljuk. Az előterjesztő képviseletében kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Nem kíván senki szólni.

A kormány álláspontját kérdezem.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány támogatja.

ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki szólni ehhez az indítványhoz? (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt.

Ki támogatja? (Szavazás.) Tíz igen szavazat. Ki van ellene? (Szavazás.) Nyolc ellenszavazat. A bizottság támogatja.

A 24. sorszám alatt lévő javaslat következik, amely Halmai Gáborné javaslata. Az előterjesztő képviseletében kíván-e valaki szólni? (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.

A kormány álláspontját kérdezem.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. Ha az elnök úr megengedi, egy kiegészítést tennék hozzá.

ELNÖK: Egyenesen megkérem rá. (Derültség.)

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A javaslat arra irányul, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv keretében nonprofit szervezeteknek kifizetendő támogatások esetén akkor is ki lehessen fizetni a támogatást, ha a kedvezményezettnek köztartozása van, és a köztartozást a TÁMOP kifizetendő támogatásból levonjuk, tehát visszatartásra kerüljön. Ez a rendszer az agrártámogatásoknál működik, a közösségi szabályozás lehetővé teszi. A jelenlegi közösségi szabályozás a strukturális támogatásoknál ezt nem teszi lehetővé. Tehát nem a szándékkal nem ért egyet a kormány - ez egy jó dolog lenne -, hanem a hatályos közösségi szabály nem teszi lehetővé. Ezért nem támogatjuk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki szólni a javaslathoz? (Nincs jelentkező.) Nem kíván.

Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja. Kérem, hogy aki támogatja, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Ilyen jelentkezőt nem látok. Egyharmadot sem kapott. (Veress József megérkezik a bizottsági ülésre.)

Jakab István és képviselőtársai javaslata következik, amely a 96. sorszámon szerepel. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja, tekintettel arra, hogy több központi költségvetési szerv működési költségeit vonná el.

ELNÖK: Kíván-e valaki szólni ehhez a javaslathoz? (Nincs jelentkező.) Ilyet nem látok.

Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az indítványt. (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tíz ellenszavazat. A bizottság nem támogatja, de egyharmadot kapott.

A 167. számú módosító javaslat következik. Az előterjesztő képviseletében senki nem kíván szólni. A kormány álláspontját kérdezem.

BANAI PÉTER BENŐ (Pénzügyminisztérium): A kormány nem támogatja. Tisztelettel, annyi kiegészítést tennék, hogy a javaslat Magyarország 2011. évi EU-elnökségével kapcsolatos 2009. költségvetési kiadások nevesítésére és egy fejezetbe történő csoportosítására irányul. Ez a Miniszterelnöki Hivatal fejezete lenne. A kormány nemleges álláspontja itt ismét nem elvi jellegű, tehát nem az elvvel nem értünk egyet, hanem olyan kiadásokat kíván egy helyre összehozni, amelyeknek a pontos összege még nem ismert. Az általános vitára való alkalmasságról beszéltünk, a 2009. évi elnökségi kiadással kapcsolatos személyi jellegű plusz kiadások összege pontosan ismert, körülbelül 1,3 milliárd forint, de ezenkívül lesznek még további kiadások, amelyekről nincsen döntés. Ha ez meglesz, akkor annak fedezete a céltartalékokból, más tartalékokból biztosítható.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kíván-e valaki szólni az indítványhoz? (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megjegyzem, hogy a bizottság ezt az indítványt tartalmában elég mélyen megvitatta a korábbi ülésen.

Kérdezem a bizottságot, hogy ki támogatja az indítványt. (Szavazás.) Nyolc igen szavazat. Ki nem támogatja? (Szavazás.) Tizenegy ellenszavazat. Köszönöm szépen.

A 2. napirendi pont tárgyalását befejeztük. Köszönöm szépen a Pénzügyminisztérium képviselőjének a segítségét és álláspontjának a kifejtését.

Áttérnénk az 1. számú napirendi pontunk tárgyalására, amennyiben a kormány képviselője itt lenne. Még nem érkeztek meg - egy kis zavar támadt.

Térjünk át a svájci és liechtensteini kétoldalú megállapodásra, amennyiben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviselői megérkeztek. (Közbeszólások: Nincsenek itt.) Hát, akkor várunk. A bizottság tagjainak az elnézését kérem! Pár perc türelmet kérek, amíg a kormány képviselői megérkeznek. A cigarettaszünet nem fér össze az Európai Unió alapelveivel, de egy kávészünet feltétlenül, ami nem zárja ki, hogy a képviselőtársak dohányozzanak az erre kijelölt helyen. (Rövid szünet. - Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársai megérkeznek a bizottsági ülésre. - Stauber Péter helyet foglal a tárgyalóasztalnál.)

Az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásról szóló megállapodáshoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló T/6690. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága

Tisztelt Bizottság! Folytatnánk a munkát a 4. számú napirendi ponttal, ez pedig az Európai Unió, az Európai Közösség, a Svájci Államszövetség és a Liechtensteini Hercegség között az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség közötti, a Svájci Államszövetségnek a schengeni vívmányok végrehajtására, alkalmazására és fejlesztésére irányuló társulásról szóló megállapodáshoz való csatlakozásról szóló jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló törvényjavaslat. Ez tulajdonképpen egy bilaterális megállapodás, amelynek több résztvevője van, mint kettő, ha jól értem a helyzetet.

Tisztelettel köszöntöm Stauber Péter urat, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium főosztályvezető-helyettesét. Megadom a szót.

Dr. Stauber Péter szóbeli kiegészítése

DR. STAUBER PÉTER (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tavaly ősszel már volt szerencsém megjelenni a bizottság előtt, amikor az Európai Unió, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között ez utóbbi schengeni csatlakozásáról szóló megállapodás vitája folyt. Ezt a törvényt - mint azt önök is tudják - az Országgyűlés egyhangúlag a 2007. évi CXXXII. törvény keretében fogadta el, és illesztette be a magyar jogrendszerbe.

Mint az mindannyiuk számára jól ismert, az úgynevezett schengeni joganyag sajátossága, hogy nemcsak olyan országok vehetnek részt benne, amelyek egyébként uniós tagállamok. Így jelen pillanatban a schengeni térség és a schengeni joganyag részese Norvégia, Izland és Svájc, és Liechtenstein negyedikként lép ebbe a klubba, ha szabad így mondanom. Ezt a megállapodást 2008. február 28-án kötötték Brüsszelben. Ez lényegében egy kiegészítő jegyzőkönyv a Magyarország által már ratifikált EU-Svájc schengeni megállapodáshoz.

Egyetlen sajátosságra hívnám fel a figyelmet, és aztán természetesen a kérdésekre állok rendelkezésre. Liechtenstein - mint azt mindannyian tudjuk - egy rendkívül kis ország. Néhány érdekes adat: 160 négyzetkilométer a területe, ez Budapest közigazgatási területének kevesebb, mint az egyharmada, körülbelül 35 ezer lakosa van, és a rendőrség létszáma 120 fő. Ennek megfelelően nincs kapacitása, hogy minden feladatnak, funkciónak megfeleljen, ami a megállapodásból származik, ezért a schengeni információs rendszerhez Svájc fogja biztosítani az infrastruktúrát és a kommunikációs platformot, ahogy egyébként is Svájcra utaltak nagyon sok tekintetben, például fizetőeszközük a svájci frank, 1923 óta gazdasági unióban állnak Svájccal.

Mindenesetre a megállapodás ratifikálásával, ha egy nagyon kis területen is, de tovább bővül a belső határellenőrzés nélküli szabad mozgás európai térsége, úgyhogy bízunk a bizottság támogatásában, és kérjük azt a szóban forgó törvényjavaslathoz. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kérdezem a bizottságot, ki kíván szólni. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Ki kíván kérdést intézni a kormány képviselőjéhez például azzal kapcsolatban, hogy mit gondol a Magyar Köztársaság kormánya a Liechtensteini Nagyhercegség alkotmányos berendezkedésében az utóbbi időben történt változásokhoz, amelyek értelmében túlzott hatalmi koncentráció került a nagyherceg kezébe, szemben mondjuk a parlamenttel, ami befolyásolja a gondolkodásunkat. Nem muszáj válaszolni.

Más kérdés van-e? (Nincs jelzés.) Nincs.

Határozathozatal

Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a ratifikációt. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú, köszönöm szépen, függetlenül a Liechtensteinben tapasztalt anomáliáktól, amelyek egyébként megvannak, szeretném, hogy a bizottság tagjai erről tudjanak. Köszönöm szépen a közreműködést.

Újabb kávé-, tea- és nem is merem mondani, hogy dohányszünet, bár rá fogunk térni a dohányzás jövedéki adójára nemsokára.

(Szünet: 9.24 - 9.32 óra

Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium munkatársai

megérkeznek a bizottsági ülésre.

Dr. Avarkeszi Dezső helyet foglal a tárgyalóasztalnál.)

Dr. Avarkeszi Dezső Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumi államtitkár tájékoztatója az alábbi kérdésekről: az európai bevándorlási és menekültügyi paktum és az abból eredő tagállami kötelezettségek; Magyarországnak a schengeni térséghez történt csatlakozás óta eltelt időszak tapasztalatai

ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Folytatjuk a munkánkat. Tisztelettel köszöntöm dr. Avarkeszi Dezső államtitkár urat. E napirendi pont keretében két területről kapunk beszámolót és tartunk egy vitát, az európai bevándorlási és menekültügyi paktum és az abból eredő tagállami kötelezettségek teljesítéséről, illetve Magyarországnak a schengeni térséghez történt csatlakozása óta eltelt időszak tapasztalatairól, különös tekintettel a magyar-osztrák határon tapasztalt anomáliákra, amelyeket Firtl alelnök úr szokott rendre és szerintem indokoltan feltenni kérdésként. Még egyszer tisztelettel köszöntöm az államtitkár urat! Hogy milyen sorrendben megyünk, ezt teljesen önre bízom. Megadom a szót önnek.

Dr. Avarkeszi Dezső államtitkár (IRM) tájékoztatója

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Szeretném a bizottság elnézését kérni, egyben köszönve a megértésüket a napirendcsere miatt - különösen kellemetlen számomra, hogy elhúzódott egy előző megbeszélésem. Köszönöm szépen a megértésüket, megértéseteket.

Az európai bevándorlási és menekültügyi paktummal kezdeném, elnök úr. Engedjék meg, hogy bevezetésként felhívjam a figyelmet arra, hogy milyen jelentőségű politikai stratégiai ügy a migrációs politika kérdése, utalva arra is, hogy az ENSZ előrejelzése szerint az EU 25-ök népessége a jelenlegi mintegy 460 millióról 2050-ig 450 millió alá csökken, méghozzá olyan módon, hogy feltételez egy több, mint 35 milliós bevándorlási többletet.

A másik ilyen elem, amire előzetesen szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy Európába évente mintegy 1 millió legális és félmillió illegális bevándorló érkezik, és ehhez kapcsolódik az, hogy ez a bizonyos tagállamokat kifejezetten súlyosan érinti, elsősorban a déli országok helyzete romlik.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy válságok idején, legyenek azok a válságok gazdasági vagy katonai természetűek, a migrációs mozgások fel szoktak erősödni - ez a sok évtizedes tapasztalat -, és erre most is számítani kell.

Végül - és ez már tulajdonképpen átkötés magára a migrációs paktumra -: a francia EU-elnökség egyik prioritásaként jelölte meg ennek a migrációs és menekültügyi politika alapjait rögzítő paktumnak az elfogadását, és nyilván a francia EU-elnökség nagy sikernek tekinti, hogy október 15-én tanácsi következtetések formában el is fogadta ezt a paktumot az Európai Tanács. A paktum előkészítésével kapcsolatban a magyar szerepről előzetesen annyit szeretnék csak elmondani, hogy Magyarország, mint a Salzburg Fórum soros elnöke, fokozottabban vett részt ebben az előkészítésben, hiszen a Bel- és Igazságügyi Tanács ülésén Magyarország képviselte a fórum tagjait. Talán nem mindenki számára ismert ez a fórum. Ez osztrák kezdeményezésre jött létre annak idején, és a közép-kelet-európai EU-tagállamokat köti össze a belügyi együttműködés területén, és hasonlóan az Európai Unióhoz, itt is soros elnökségek vannak, most a második félévben Magyarország látja el ezt a soros elnökséget.

Szeretném ismertetni önökkel a paktum legfontosabb elemeit, és mindenhol jelezném, hogy Magyarország milyen javaslatokat tett, és ezek hogyan kerültek be a végleges változatba. A paktum általában véve összefoglalja és magas politikai szintre emeli a bevándorlás és menekültügy terén folyó jogalkotási és stratégiai munka fő irányait. Konkrét kötelezettségeket a tagállamok részére a paktum elsősorban annyiban jelent, hogy a közösségi, illetve a nemzeti stratégiaalkotás, valamint például az elnökségi prioritások meghatározása során megkerülhetetlen kiindulási alapot teremt.

A paktum öt fő célkitűzést jelöl meg. Ezek a legális bevándorlás megszervezése, az egyes tagállamok által meghatározott prioritások, igények és befogadóképesség figyelembevételével, és ehhez kapcsolódik egy nagyon fontos kérdés, az integráció támogatása, amiről majd külön szólnék. A második a küzdelem az illegális bevándorlás ellen és különösen az illegálisan tartózkodó külföldieknek a származási országokba vagy egy tranzitországba történő visszatérésének biztosítása, a harmadik a határellenőrzések hatékonyságának fokozása, a negyedik a menedéket nyújtó Európa létrehozása és az ötödik a globális partnerség kialakítása a származási országokkal és a tranzitországokkal a migráció és a fejlesztés közötti szinergiák elősegítése révén.

Nagyon röviden erről az öt fő célkitűzésről, illetve a hozzájuk kapcsolódó magyar álláspontról szeretnék szólni. A legális bevándorlás megszervezése az egyes tagállamok által meghatározott prioritások, igények és befogadóképesség figyelembevételével, valamint az integráció támogatása kapcsán a paktum emlékeztet arra, hogy a legális migráció kérdésköre, a belépési feltételek meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, és a tagállamok szükség esetén kvótákat is felállíthatnak.

Amire felhívja a paktum a figyelmet, hogy a magasan képzett munkavállalók beáramlásának elősegítése milyen fontos, illetve a diákok befogadásának elősegítése és mozgásuk megkönnyítése. A paktum továbbá felhívja a figyelmet olyan integrációs politikák kidolgozására, amely elősegíti az egyes országokba befogadott migránsok társadalmi, gazdasági beilleszkedését, és e tekintetben külön hangsúlyozza a legjobb gyakorlatokról való információcsere fontosságát. Itt szeretném jelezni azt, hogy a minisztériumunk is fontos feladatnak tekinti az integráció elősegítésével kapcsolatos elképzelések áttekintését, a tapasztalatok áttekintését és hasznosítását.

Az egyeztetések során Magyarország javasolta, hogy a paktum tartalmazzon utalást a tagállami munkaerő kiaknázására, valamint a közösségi preferencia elvének tiszteletben tartására. Ezt a magyar álláspontot elfogadták, és bekerült az anyagba. A másik észrevételünk pedig az volt, hogy a társadalom befogadókészségének, toleranciájának a fontossága jelenjen meg, ez is megjelent.

A második fő célkitűzés a küzdelem az illegális bevándorlás ellen. Ez a fejezet a következő három alapelvre épül: az illegális migránsoknak vagy önkéntesen el kell hagyniuk az Európai Unió területét, vagy ki kell őket toloncolni, a második, hogy a tagállamoknak el kell ismerniük a másik tagállam által hozott kiutasítási határozatot, továbbá minden államnak vissza kell fogadnia azokat az állampolgárait, akik illegálisan tartózkodnak egy másik állam területén. Ezzel kapcsolatban javasoltuk azzal kiegészíteni ezt a fejezetet, hogy támogatott önkéntes visszatérési programokat kell létrehozni. Ez a kiegészítés is megjelent a paktumban.

A harmadik célkitűzés a határellenőrzések hatékonyságának fokozása. Itt a paktum hangsúlyozza, hogy a biometrikus vízumok legkésőbb 2012-től bevezetésre kell hogy kerüljenek, valamint a schengeni ellenőrzések gyakoriságának és színvonalának a javítása. Azt hiszem, fontos kiemelni, hogy a magyar kezdeményezésre 2007. április 25-én létrejött kisinyovi közös vízumkérelem-átvevő központ - amely ma már vízumreprezentációs központként működik - mintájára új közös szolgálatok létrehozását javasolja a paktum.

A negyedik célkitűzés: a menedéket nyújtó Európa kialakítása érdekében megfogalmazza a paktum, hogy 2009-re az európai menekültügyi támogatási hivatalt fel kell állítani, melynek koordinációs feladatköröket szán a tagállami menekültügyi hatóságok közötti információáramlás hatékonyabbá és gyorsabbá tétele, valamint a gyakorlati együttműködés fejlesztése terén. Emellett hangsúlyozza, hogy 2010-ben, de legkésőbb 2012-ig egységes menekültügyi eljárást kell bevezetni, valamint egységes menekült státust és egységes kiegészítő védelmi státust kell létrehozni.

A paktum a menedékkérők tömeges beáramlása esetére a szolidaritás elve alapján lehetővé kívánja tenni menekültügyi szakértők tagállamok közötti átcsoportosítását, valamint már létező közösségi források gyorsabb, hatékonyabb alkalmazását, és azt is lehetővé kell tenni a paktum szerint, hogy a nemzetközi védelmet élvező személyek azokból a tagállamokból, amelyeknek a menekültügyi rendszerére különösen aránytalan nyomás nehezedik, az elhelyezésükre önként vállalkozó más tagállamokba költözhessenek.

Végül az ötödik a globális partnerség kialakítása a származási országokkal és a tranzitországokkal. Ezzel a fejezettel kapcsolatban Magyarország arra helyezte a hangsúlyt, hogy a szövetség a déli, elsősorban afrikai migrációs áramlatok mellett a hazánk számára prioritást jelentő keleti és délkeleti régiókból származó migrációra és együttműködésre is megfelelő hangsúlyt helyezzen. A szöveget az elnökség ennek megfelelően módosította.

Végül a paktum a záró részben rögzíti, hogy a Tanács a Bizottsággal együttműködve az Európai Tanács részére évente jelentést készít a paktumban foglaltak végrehajtásának előrehaladásáról, ezt elősegítendő a tagállamok közös nyomon követési módszert vezetnek be, valamint a jövőben tájékoztatják egymást a követendő jogi eszközökről és intézkedésekről.

Elnök úr, ennyit szerettem volna a paktumról elmondani, és a teljes jogú schengeni tagságunk következtében megvalósuló határnyitás következményeiről szólnék. Megmondom őszintén, számomra az a szempont új volt, amit elnök úr a felvezetésében megjegyzett.

ELNÖK: Esetleg Firtl alelnök úr akar erről két szót mondani, mert igazából nem az önök tárcájának a kompetenciája, csak ez érdekli a képviselőket, nevezetesen informálisan voltak ilyen szűkítések osztrák részről különböző KRESZ-táblákkal, amelyek akadályozták a magyarok közlekedését. Erről az anomáliáról volt szó, de ha erre nincsen fölkészülve államtitkár úr, teljesen megértjük, tehát emiatt ne legyen rossz érzése.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Azt tudtam, hogy miről van szó, hiszen képviselő úr ezzel kapcsolatos hozzászólásait én is ismerem. Erre nem készültem külön, amit tudok, elmondom, és aztán erről egy külön tájékoztatást képviselő úrnak, illetve a bizottságnak nagyon szívesen megadok.

Az természetes mind a két témával kapcsolatban, hogy amennyiben a bizottság tagjainak van kérdésük, részben én megkísérelek rá válaszolni, amire most én nem tudok, arról a bizottságot, illetve a kérdésfeltevő képviselőket írásban tájékoztatjuk.

A második téma tehát a teljes jogú schengeni tagságunk következtében megvalósuló határnyitás következményei. Azt elmondhatom elöljáróban, hogy az eltelt időszak rendelkezésre álló adatai tükrében nem növelte a prognosztizált biztonsági deficitet az illegális migráció tekintetében, nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyek szerint Magyarország csatlakozása gyengítené a schengeni térség védelmét. Egyébként pedig nőtt a rendőrség által felfedett illegális migrációhoz köthető cselekmények száma. Meggyőződésünk szerint összességében nem a cselekmények száma, hanem a rendőrség által felfedett cselekmények száma növekedett.

Melyek ezek a jogellenes cselekmények? Az illegális migrációhoz kapcsolódó cselekmények 5187 esetben kerültek felfedésre, és ez az elmúlt évhez viszonyítva 24 százalékos csökkenést jelent, ez azonban különböző megoszlásban jelentkezik a belső határokon, illetve a külső határokon. A belső határoknál ez egy 80 százalékos csökkenés, ugyanakkor a külső határokon egy 23 százalékos növekedés tapasztalható az elmúlt év azonos időszakához képest. Ha ezt megnézzük országhatáronként, akkor megállapítható, hogy a horvát határszakasz illegális migrációs veszélyeztetettsége továbbra is alacsony, a szerb határszakaszon viszont jelentősen megnőtt ez a veszélyeztetettség. Egyébként az országos mutatók 28 százalékát ez a határszakasz jelenti, és ennek a mi meglátásunk szerint a fő oka az, hogy szerb és koszovói állampolgárok egyre növekvő számban kísérlik meg az illegális határátlépést, és jellemzően a zöldhatáron.

Román viszonylatban is volt egy - ha nem is akkora - növekedés. Itt elsősorban a moldáv és török állampolgárok részéről jelentkező migrációs nyomás van, illetve itt a jogellenes cselekmények egy része a román állampolgárok által elkövetett közokirat-hamisítások, amik ezzel kapcsolatosak. Az ukrán határszakaszon egy nagyon minimális növekedés, mindösszesen 3 százalékos növekedés következett be. Említettem, hogy a belső határokon jóval kisebb. Az osztrák határszakaszon egy 87 százalékos csökkenés, a szlovén határszakaszon is 75 százalékos csökkenés, a szlovák határszakaszon pedig 63 százalékos csökkenés volt, tehát elmondható, hogy a belső határokon valóban jelentős csökkenés következett be.

A nemzetközi repülőtereken egyedül Ferihegyen került felfedésre illegális migrációhoz kapcsolódó cselekmény. Ezeknek 63 százaléka közokirat-hamisítás, és 37 százaléka külföldiek részvételével kapcsolatos szabálysértés volt, de ez összesen alig több, mint 100 főt érintett. Itt szeretném még jelezni, hogy 2008. január 1-je óta működik a SIS-rendszer a határokon. Ebben a rendszerben 3537 találatot regisztráltak.

A második kérdés a vízumügyintézés. A migrációs kockázatot továbbra is elsősorban a közös konzuli utasítás 5/A-s konzultáció keretébe sorolt személyi kör állampolgárai jelentik. Itt az orosz, a belorusz, a mongol, az albán, a szerb, a moldáv vízumkérelmezésekre kell különösen odafigyelni. A schengeni belső határon jelentkező, a határátlépéshez kapcsolódó kérdések tekintetében ígéretet tennék, hogy egy részletesebb áttekintést fogok nyújtani a bizottságnak, illetve Firtl képviselő úrnak. Tulajdonképpen bármely ponton át lehet lépni, és bizonyos helyeken vannak ezek a problémák, amelyeket elsősorban önkormányzati szinten kellene megoldani, és akkor elnök úr, erre tisztelettel visszatérnék.

Amiről még szeretnék szólni, az egyik az európai uniós támogatás felhasználása a Schengen Alapból a mohácsi határkikötő kialakítására, az Eperjeske vasúti határátkelőhely felújítására, illetve a projektmenedzsment költségekre használt fel a Közlekedésfejlesztési Integrált Közreműködő Szervezeten keresztül az ország komoly forrásokat, illetve az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium információtechnológiai eszközfejlesztésre, illetve a Schengeni Információs Rendszer bevezetésére használt fel főleg nagyobb összegeket.

Végezetül azt szeretném jelezni, hogy ahogy említettem, a SIS-rendszer megindult, meglehetősen jó eredménnyel. A SIS II. rendszer egy korszerűbb informatikai rendszer, a digitális okmányok felismerését teszi lehetővé. A kormány elfogadta az ennek a megvalósításához szükséges akciótervet augusztus 27-én, ennek az előkészítése folyik. Köszönöm szépen a figyelmet. Amennyiben van kérdés, akkor igyekszem válaszolni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr.

Kérdés, észrevétel van-e? (Firtl Mátyás jelentkezik.) Firtl alelnök úr, tessék parancsolni!

Kérdések, észrevételek, reflexiók

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Először az első témakörhöz szólnék. Az államtitkár úr említette, hogy a bevándorlás várhatóan 450-500 millió főt érinthet. Sok vélemény szerint Magyarországot különösebben nem érinti, de ezzel együtt mégiscsak az a kérdésem, hogy ön szerint Magyarországon ez milyen mértékben jelenhet meg. Amiket elmondott, azokkal kapcsolatban mondanám, hogy részt vettem én is egy ilyen brüsszeli konferencián, ahol nagyban érintették például az agyelszívás kérdéskörét, hogy ki kit támogat, mert a bevándorló országokból a magasan képzett diplomás bevándorlókat részesítik előnyben, holott ezek a harmadik világból jövő képzett szakemberek ott vették igénybe azokat a támogatásokat, amelyek alapján el tudnak jönni. Felmerült a kérdés, hogy ilyenkor az Európai Unió egyáltalán kit támogat, mert tulajdonképpen őket idehívja, és az ő támogatási rendszerük nem igazán működik visszafelé.

Egyetértünk azzal, hogy valóban olyan bevándorláspolitikát kell folytatni, hogy a visszatelepülés lehetőségét valamilyen támogatási formában segíteni kell. Azon a konferencián az is elhangzott, hogy nagyon nehézkes a francia elképzelést oly mértékben véghez vinni, hogy körkörös védelmet akarnak biztosítani. De mi van a görögökkel? Mi van a szigetállamokkal? Mi van a parti államokkal? Mit tudnak csinálni? Nem lehet visszakergetni őket a tengerre. És ehhez kapcsolódik, hogy hogyan lehet a visszatoloncolás lehetőségét biztosítani. Ebben a kérdésben a legfőbb kérdésem az, hogy Magyarország vonatkozásában ön hogyan látja ezt? Magyarország népessége is csökken. Az a vélemény áll-e, hogy minket különösebben nem érint?

Schengennel kapcsolatban az elnök úr már felvetette a kérdést. Nem akarok én ebbe belebonyolódni. A lényeg az, hogy az osztrák fél annak idején választási propagandává tette, hogy a schengeni határokon mi módon próbálja lezárni azt a határátlépési lehetőséget, amit európai dimenzióban lehetetlen, hiszen ott lépjük át a határt, ahol akarjuk.

Emlegette a mohácsi kikötőt. A parlament előtt van egy országgyűlési határozati javaslat, és ez nagyon fontos lenne. Draskovics miniszter úr a meghallgatásán ígéretet tett, mindent megtesz annak érdekében, hogy a határon átívelő településközi utakra is forrásokat biztosítanak, mert ez az egyik legfontosabb kérdés. Ha megfelelő módon megfelelő utak vannak, akkor az osztrák fél sem mondhatja azt, hogy esetleges földutakon, magánutakon, önkormányzati utakon közelítik meg a magyar polgárok a határt, és akkor nem tesznek olyanokat, amiket egyébként tesznek. A magyar nagykövetségen keresztül is állandó kapcsolatban vagyunk, jelezzük feléjük, hogy nem lehet megbüntetni egy magyar állampolgárt azért, mert átmegy egy településközi úton, mire ők kiteszik a "Behajtani tilos!" táblát és egyéb táblákat. Ezt éppenséggel Szájer József, Járóka Lívia és Othmar Karas európa parlamenti képviselők is a legutóbbi alkalommal Sopronban a Páneurópai Piknik helyszínén is kifogásoltak, hogy ez tarthatatlan.

Továbbá az is, amiről keveset beszélünk, hogy az osztrák fél - ez leginkább rendészeti kérdés - az ország határai mellett a hadseregét állomásoztatja azzal a jelszóval, hogy ellenőrizni akarják a magyarok mozgását, illetve a migrációt. Ezzel szemben teljes elismerés illeti a határőrség és a rendőrség munkáját, ami azt idézte elő, amit az osztrák belügyminiszter - aki már nem belügyminiszter - elismert, hogy 25 százalékkal csökkent náluk, Ausztriában a migrációs és az ebből fakadó bűnözés és egyebek, tehát a magyar rendészeti szervek bizony nagyon jól látták el a munkájukat. Ezzel szemben a kérdés az, hogy önök felé láthatóan megjelent-e ez? Az osztrákok arra hajlamosak, hogy felvetik a problémát, de utána azzal már nem jelennek meg, hogy igen, a magyar Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium megfelelően végezte el, és sikeres volt a határőrség és a rendőrség integrációja.

Azt kell, hogy mondjam, a legfőbb gond változatlanul az, hogy a településközi utak nincsenek megfelelően kezelve a schengeni csatlakozásunk óta. Ez vonatkozik körkörösen nemcsak az osztrák határszakaszra, hanem vonatkozik az Ipolyon átvezető hidakra, egyebekre, amelyeket egyébként kezelni kell az elkövetkező időben. Én most különösebb problémafelvetéseket ezzel kapcsolatban már nem tennék, hiszen ezeket már sorozatosan megfogalmazzuk, hogy előrelépés kell a költségvetési helyzettől függetlenül.

Ellenben a SIS-rendszert is említette az államtitkár úr - itt pedig olyan mendemondák vannak, hogy a SIS II. rendszerrel nem volt minden rendben a próbaüzem terén. Igaz, vagy nem igaz? Tehát a SIS II. rendszer készen áll a teljes beüzemelésre, és rendben működik-e? Ez lenne a következő kérdés. Én különösebben nem térnék már vissza erre a schengeni kérdésre. Bízom benne - a választások Ausztriában lezajlottak -, hogy normalizálódnak azok az önkormányzati, illetve tartományok közötti kapcsolatok, amelyek az elmúlt időszakban pontosan a schengeni határ kérdése miatt tulajdonképpen megromlottak, de nemcsak emiatt, hanem volt környezetvédelmi probléma Szentgotthárd térségében. Ezek mindazt előidézték, hogy ez a kapcsolat nem a legjobb volt ezen a nyugati határszakaszon.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Államtitkár úr!

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a képviselő úr kérdéseit. Nagyon nehéz megjósolni, hogy Magyarországon mit jelenthet egy esetleges nagyobb migráció, de egyetértek a képviselő úrnak abban a meglátásában, hogy nem valószínű, hogy ha lesz nagyon nagy hullám, akkor az elsődlegesen minket fog érinteni. Ugyanakkor, amit említett, a visszatelepülés lehetősége számunkra is fontos. Ezért tartom én is nagyon jelentősnek a származási országokkal, illetve a tranzitországokkal való kapcsolatfelvételt, a velük való közös munkát, ami az egyik prioritás.

Említette képviselő úr a szigetországok problémáját. Máltának összetett a problémája, részben, merthogy feléjük irányul egy nagymértékű migráció, másrészt ők már csak azért sincsenek erre igazán felkészülve, mert szigetországlétükből fakadóan nincs komoly határőrségük, határőrizetük. Nem véletlen, hogy most a francia elnökség során a belügyi tanácskozásokon leginkább Málta, Olaszország, Spanyolország jelezték azt, hogy mennyire szükség van az együttműködésre, és üdvözölték azokat az intézkedéseket, amiket említettem, a tapasztalatok cseréjét, a migránsok lehetséges áttelepülését, a pénzeszközök jobb fölhasználását. Nyilván mi is fokozott figyelemmel fogjuk kísérni a következő időszak eseményeit, és próbálunk gyorsan reagálni, ha ez a hullám mégis valamilyen módon érint minket.

A schengeni kérdéskörrel kapcsolatban többször találkoztunk idén az osztrák féllel, már csak azért is, mert ennek a bizonyos Salzburg Fórumnak is volt több tanácskozása, mi is voltunk kint Bécsben, illetve az osztrák belügyminiszter asszony is itt volt Hévízen, a Salzburg Fórum magyarországi tanácskozásán, és ott ők kifejtették azt, hogy nagyra értékelik azt a tevékenységet, amit mi folytattunk.

A SIS I. rendszer, úgy tűnik, hogy kiválóan működik, a SIS II.-nél még nem tartunk ott, hogy a tapasztalatokat ilyen módon tudnánk értékelni, mindenesetre a szerint a munkaterv szerint, amit a kormány elfogadott, folyik a felkészülés.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr? (Firtl Mátyás nemet int.) Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A schengeni rendszerrel kapcsolatban egy másik problémára szeretném felhívni a figyelmet: nemcsak osztrák-magyar relációban, hanem szlovák-magyar relációban is rengeteg probléma akad. Szűkebb pátriámban, Sátoraljaújhelyen bosszantó, hogy a Rákóczi utca végét elbarikázták Slovenské Nové Mesto polgármestere és munkatársai, csak gyalogosan lehet átkelni, gépkocsival nem.

Tavaly tavasszal volt a visegrádi négyeknek egy integrációs bizottsági kibővített ülése Egerben, ott ezt jeleztem. Akkor ígéretet kaptunk a képviselők előtt, hogy a szlovák parlamentben is a szlovák kollégák segítenek, másrészt pedig a magyarországi szlovák nagykövet úr is ígéretet tett, hogy megoldjuk. Azóta semmi nem történt. Az egyszerű polgár megkérdezi: tessék mondani, ez az Európai Unió, ez Schengen? Tudniillik a polgármester úr Slovenské Nové Mestóban azt mondja, hogy Pozsony nem támogatja. Szó sincs erről, egymásra mutogatnak, holott egyszerűen csak el kellene tenni a barikádokat, hogy normálisan működjék a dolog. Én arra kérem államtitkár urat, hogy ha már az osztrák dolgoknak utánanéz, ennek is szíveskedjék utánanézni, hátha segítene megoldani ezt a kérdést. Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr bólint. További hozzászólás? (Jelzésre:) Ivanics képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Államtitkár úr, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Rövid kérdésem lenne. Többen azt említik, hogy Magyarországot annyira nem érinti ez a bevándorlási paktum. Azt a kérdésem, hogy ezt tényleg így gondolja-e a kormány is. (Dr. Avarkeszi Dezső: Bevándorlási hullám.) Ja, jó, értem. Mennyiben érinti Magyarországot ez a dolog?

A másik egy tágabb összefüggésben lenne kérdés. Az európai demográfiai helyzettel összefüggésben a bevándorlási kérdések hogyan merülnek fel? Itt lehetett hallani Magyarországgal kapcsolatban is furcsa terveket, lehet tudni, hogy Európában milyen folyamatok vannak, azt is tudjuk, hogy az elöregedő társadalom nemcsak magyarországi jelenség. Ezzel összefüggésben vizsgáltak-e valamit a bevándorlási paktummal kapcsolatban, vagy erre vonatkozólag vannak-e kitételek?

A kérdésem másik területe sokkal egyszerűbb. Volt szó a schengeni alapról. Az a kérdésem, hogy mikor kaphatnánk egy elszámolást arról, hogy a schengeni alap felhasználása hogyan és miképpen történt. Foglalkoztunk ezzel többször a bizottsági ülésen politikai okokból kifolyólag is. A vízágyúk, amik a schengeni alap terhére lettek volna elszámolva, most hogy állnak? Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A bevándorlási hullámmal kapcsolatos kérdésre már Firtl képviselő úr kérdésével kapcsolatban igyekeztem válaszolni. Egyetértek képviselő úrral, hogy talán az valószínűsíthető, hogy nem fogunk azok közé tartozni, akiket legnagyobb mértékben ez érint.

Az európai demográfiai helyzettel kapcsolatban azt a néhány számot az elején elmondtam, ami az ENSZ előrejelzése szerint várható az Európai Unió tagállamainak népességnövekedésével kapcsolatban. Az Európai Unió elsősorban afrikai és ázsiai országok számára nagyon vonzó terület, és részben van egy migrációs nyomás. Eszerint mondjuk 2050-ig, hosszú távon az ENSZ szerint 35 millió körüli bevándorló várható, de itt el kell mondani, hogy ez önmagában egész biztos, hogy egyrészt Európának sem oldja meg a demográfiai és gazdasági problémáit, másrészt pedig azoknak az országoknak sem oldja meg a demográfiai és gazdasági problémáit, ahonnan ez a népesség esetleg ide vándorol. Ugyanakkor azt jól látni kell, hogy magában hordozza kulturális, szociális, gazdasági egyenlőtlenségekből és politikai és vallási ellentétből adódó feszültségek felhalmozódásának a lehetőségét a befogadó országokban. Ezekre még jobban rásegíthet az, ha ez egy gazdasági válsággal terhelt időszakban történik meg. Ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy az EU megpróbál egységesen lépni ezzel kapcsolatban, hogy megpróbálja a jó tapasztalatok továbbadását, és hogy a szolidaritás elve fokozottabban érvényesül ezzel kapcsolatban.

A schengeni alap felhasználásáról természetesen egy részletesebb elszámolást is nagyon szívesen eljuttatok majd a bizottsághoz, de elöljáróban néhány számot hadd mondjak! Az idővel való spórolás miatt viszonylag röviden érintettem csak. A mohácsi határkikötő kialakítására 9 millió 500 ezer euró uniós forrást használtunk föl, és ehhez kötődött egy közel 2 millió eurós hazai forrás, az áfa. Az eperjeskei vasúti határátkelőhely felújítására több mint 1 millió 100 ezer euró uniós és több mint 220 ezer euró hazai forrás volt. A projektmenedzsment költségekre körülbelül 533 ezer euró uniós és 115 ezer euró hazai forrás lett felhasználva. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium pedig 130 millió uniós és 30 millió eurós hazai forrást használt fel. Ahogy említettem, ez az információtechnológiai eszközfejlesztésre, illetve a Schengeni Információs Rendszer bevezetésére lett elköltve főleg, és nem vízágyúkra, de egy részletesebb jelentést erről a bizottságnak el fogok juttatni.

ELNÖK: Köszönöm. Ivanics képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. A részletes tájékoztatót várjuk. A másik egy pontosítás lenne. Ha jól értettem, a határátkeléssel kapcsolatos kérdésekről minden bizottsági tag kap tájékoztatást. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Veress képviselő úr!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Államtitkár úr, a román határ kapcsán azt szeretném megtudakolni, hogy van-e esély reálisan arra, hogy olyan új határátkelőhelyeket tudjunk ideiglenesen megnyitni, amelyek a közvetlen kapcsolattartást segíthetik. Tudom, hogy ez pénz kérdése is. Konkrétan azért kérdezem meg öntől, mert nagyon sokszor kapunk olyan választ, hogy több száz milliós beruházásra van szükség ahhoz, hogy egy nagyon egyszerű, néhány órán át működő kis határátkelőpontot megnyithassunk, ami az adott helyben az éppen igen élénk román piaci lehetőségek kihasználását komolyan segíthetné a határmenti településeknél, illetve a határmenti megyéknél Szeretném, ha ebben találnánk egy olyan megoldást, amely nem ütközik a schengeni kötelezettségekkel, figyelembe veszi azt, hogy belátható időn belül Románia csatlakozása is napirendre fog kerülni, ugyanakkor nem fogja vissza ennek az amúgy sem túlfejlett térségnek az esetleges fejlődését. Köszönöm.

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: A képviselő úr a kérdésében részben említette már a válaszom legfontosabb pontját, hogy nagyon meggondolandó olyan területen új határátkelőhelyek kialakítása esetleg viszonylag magas költségen, ahol várhatóan viszonylag belátható időn belül megszűnnek a határátkelőhelyek. Ennek ellenére itt is csak arra tudok ígéretet tenni, hogy megnézem, milyen elképzelések vannak ezzel kapcsolatban, és a képviselő urat tájékoztatom róla.

ELNÖK: Képviselő úr!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nyilvánvalóan valamilyen átmeneti megoldásokat szeretnék kérni, amelyek nem az említett sok száz milliós megoldásokat hozzák. Nyilván ennek egy európai uniós hátterét is célszerű megnézni, hogy ők mennyiben hajlandók egy átmeneti rezsimet kialakítani. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Schengen-kompatibilisnak kell lenni annak az átmeneti rezsimnek.

Van-e további hozzászólás? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor csak oldásképpen hadd meséljek valamit a magyar-osztrák határon tapasztalható anomáliákról. Ez nagyon régen történt. A ügyvédségemet is megelőzően jogtanácsos voltam. Egy frankfurti ügyvéddel tárgyaltam, de már nem tudom, miről. Nem értettünk egyet egy civilisztikai kérdéssel. Végül mint egy ilyen igazi forrásra, egy müncheni jogászprofesszorra hivatkoztam, és a frankfurti kolléga azt mondta, hogy "Egy kolléga Münchenből? Az már majdnem osztrák!" - mondta igazán lesújtóan. Ez csak azért érdekes, mert amit most a magyar-osztrák határon tapasztalunk, ugyanaz, mint amit az osztrákok tapasztaltak egyébként a német-osztrák határon, amikor Ausztria csatlakozott Schengenhez. (Keller László megérkezik a bizottsági ülésre.) Ez gördül tovább egyébként Európa keleti irányába, és ahogy a bajor-osztrák határon ezek az anomáliák megszűntek, ugyanúgy fognak szerintem megszűnni a magyar-osztrák viszonyban is. Amikor Románia belép a schengeni egyezménybe, majd nézzük meg a déli falvaink, önkormányzataink különböző ellenlépéseit, amelyek majd megint csak rövid időre fognak működni. Úgy látszik, ez az élet rendje, és némi empátiával és toleranciával túl kell ezen lépni.

Köszönöm szépen az államtitkár úrnak a beszámolót és az ígéreteit, hogy ezeket a beszámolókat a bizottság részére megküldik. Ha a beszámolók alapján van még igény a bizottság részéről kutatásra, akkor nagyon szépen kérjük, hogy még egyszer jöjjön el hozzánk. Köszönöm szépen a beszámolót és további jó munkát kívánok! (Dr. Avarkeszi Dezső távozik a bizottsági ülésről.)

Egyeztetési eljárás - A Tanács irányelve a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében a 9279/EGK, a 92/80/EGK és a 95/59/EK irányelv módosításáról (Com (2008) 459; 2008/0150/CNS) Tájákoztató az aktuális helyzetről

Egyeztetési eljárás - A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról (COM (2008) 428; 2008/0143/CNS) Tájékoztató az aktuális helyzetről

Akkor egy újabb csere következik - köszönjük szépen a Külügyminisztérium rugalmasságát. Keller államtitkár urat kérem meg arra, hogy fáradjon ide hozzánk. (Keller László helyet foglal a tárgyalóasztalnál.) Tisztelettel köszöntöm! Az 5. és a 6. napirendi pont következik. Érdemes egyszerre kapnunk egy tájékoztatót az aktuális helyzetről, a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adók szerkezete és adókulcsai tekintetében, valamint a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő európai intézményi elképzelésekről. Államtitkár úr, megadom a szót.

Keller László államtitkár (PM) tájékoztatója

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Részletes tájékoztatást adtunk a jelenlegi helyzetről és arról, hogy milyen elképzelések formálódnak az Európai Bizottságban a dohánytermékek új adómértékét, illetve szabályozását illetően. A szabályozás négyévente szükséges, mármint a felülvizsgálata azért, hogy megnézzék, hogy az egységes piac zavartalan működése hogyan biztosítható, hogyan őrizhető meg a jövedéki kulcsok reálértéke, és egyáltalán az EK-szerződés átfogó céljai hogyan érvényesülnek. Az előkészítő anyagban tételesen leírtuk, hogy hogyan néz ki az elképzelés a mostani tárgyalások időszakában. Kezdeném a cigarettával, és csak arra szeretnék kitérni, azt szeretném rögzíteni, hogy mi az, amit a kormány e tekintetben támogat. Támogatjuk azt, hogy a százalékos minimumkövetelmény teljesítésének méréséhez a legnépszerűbb árkategóriáról áttérjünk az adott tagállam teljes piacát valósan reprezentáló súlyozott átlagárra. Itt majd még ki fogok térni arra, hogy természetesen itt a definíciót is szükséges jól körülírni, hogy mit jelent a súlyozott átlagár. A tételes adó magasabb szinten való megállapításában a tagállamoknak nagyobb mozgástere legyen - ezzel is egyetértünk. Ez azt jelenti, hogy a tételes adórésznél az eddigi 5-55 százalék közötti sávról 10-75 százalék közötti sávra szélesedne a mozgástér, továbbá a nemzeti hatáskörben megállapítható minimális adóösszeg tekintetében a felső korlát eltörlésre kerülhetne, és ahogy leírtuk az anyagban, a cigaretták hosszára vonatkozó darabszám figyelembevételével is módosítást tervez a bizottság e tekintetben. Ezt mi nem ellenezzük.

Amivel kapcsolatban komoly aggályunk van, és nem támogatjuk az elképzelést, hogy az új minimum adószintek 63 százalékban, illetve 90 euró/ezer szálban legyenek meghatározva. Nyilván egészségpolitikai szempontból az a törekvés, hogy minél nagyobb értékben kerüljenek ezek meghatározásra, de hát itt egyszerre kell érvényesülnie az egészségpolitikának és a gazdaságpolitikának. Magyarország az elmúlt években nagyon jelentős eredményt ért el a feketekereskedelem visszaszorítása tekintetében. Egy jelentős minimum adószint - az a vélekedésünk - nagyon kedvezőtlen irányba tolná a legális és az illegális kereskedelem közötti forgalmat.

A finomra vágott fogyasztási dohányokat illetően egyetértünk. Itt is csak azt szeretném mondani, hogy mi az, amit tudunk támogatni. Azt tudjuk támogatni, hogy a fogalom meghatározása megváltozzon. Gondolom, mindnyájan nagyon komoly dohányszakemberek vagyunk, és el tudjuk képzelni, hogy az 1 milliméterre vágott dohány helyett mit jelent a másfél milliméter legnagyobb vágott szélesség. Na, ez az, amit mi tudunk támogatni.

Hogy a cigaretta és a finomra vágott dohány közötti kétharmados arány kialakuljon, azt tudjuk támogatni, de nem abban az ütemben, ahogy azt a bizottság szeretné.

Az egyéb fogyasztási dohányok és a szivar, szivarka termékkörnél nem emelünk kifogást a tételes adóminimumok javasolt mértékű valorizálása miatt, tehát ezt mi tudjuk támogatni az egyéb fogyasztási dohányok, szivar, szivarka esetében. Viszont a szivarka fogalmának a módosításával kapcsolatban, tekintettel arra, hogy Magyarország speciális helyzetben van, van egy olyan termelő Magyarországon, aki ellehetetlenülne, ezért mi a szivarka fogalommeghatározását minden körülmények között szükségesnek tartjuk, hogy megmaradjunk a jelenlegi működést biztosító feltételrendszer mellett.

Mi egyéb javaslatokat is szeretnénk megfogalmazni. Utaltam már arra, hogy a súlyozott átlagár számítása szempontjából szükséges javaslatot tennünk, illetve a minimum adószint megállapításánál azt tartjuk kedvezőnek, hogy az árba kerüljön beszámításra az áfa is, így harmonizálni lehetne a különböző országokban meglévő eltérő áfamértékeket is. Ezért mi azt javasoljuk, hogy az adószintbe kerüljön beszámításra az áfa értéke is, és ennek figyelembevételével kerüljön a százalékos minimumkövetelmény meghatározásra.

Arról szeretném még tájékoztatni a tisztelt bizottságot, hogy a Tanács adózás munkacsoportja első olvasatban november 7-én tárgyalta meg a Bizottság javaslatát. Magyarország parlamenti fenntartást jelentett be, még további három tagállam él a parlamenti fenntartással. A francia elnökség szeretné minél előbb dűlőre vinni a tervezetet, ugyanakkor különösen az újonnan csatlakozott országok jelentős fenntartásokat fogalmaznak meg a javaslattal szemben.

Lehet, hogy túl sokat mondtam, elnök úr, de az én szóbeli kiegészítésemmel az írásbeli anyag, úgy gondolom, kellő eligazítást nyújt a képviselőtársaim számára ahhoz, hogy megítéljék ezt a nagyon bonyolult helyzetet. Abban kérem a bizottság támogatását, hogy a kormány által elmondott támogatási javaslatot a bizottság is támogassa. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Cseppet sem volt túlzottan részletbe menő a beszámolója. Meghallgatva azt, amit ön elmondott, és abból kiindulva, hogy ehhez a jogszabály-módosításhoz a Tanácsban egyhangúság szükséges, azt hiszem, hogy akár itt be is fejezhetjük a tárgyalását annak alapján, amit ön mondott, mert ebből nem lesz jogszabály-módosítás, ha jól értem, és nem azért, mert a magyar parlament és még három másik parlament egyeztetési eljárás alá vonta, hanem, ha jól értem, egymástól távol állnak a vélemények. Személyes véleményem szerint egyébként ez nem baj. Én - bár ezt a képviselők tudják - viszonylag egy föderális Európa híve vagyok, azonban annak nem vagyok híve, hogy ameddig ez nem jött létre, addig pont az adókban történik egy egységesedés.

Azt olvasom, hogy el kívánják kerülni a versenytorzulást. Szerintem pedig az országok különböző adópolitikával kifejezetten torzítani akarják a versenyt, és szerintem ez egy negatív dolog, hogy az országok egymással versenyben állnak az adóztatás terén, még akkor is ezt vallom, ha Magyarország ebben most rosszul áll, mert állhatnánk jobban is az adóztatás ügyében, de ez a verseny egy természetes esete. Abban az esetben, ha az integráció olyan mélységű lesz az Európai Unión belül, hogy egységes adók lesznek, akkor az természetesen egy más helyzet, tehát én a magam részéről csak jelzem, hogy nem bánom, ha ebben nem történik egy ilyen részleges egységesedés, de ha jól látom, ez teljesen irreleváns, mert nem is fog létrejönni, ha ennyire széthúzó a tagállamok álláspontja. Még egyszer mondom: a Tanácsban egyhangúság kell hozzá.

Képviselőtársaimé a szó. (Jelzésre:) Kocsi alelnök úr!

Hozzászólások, kérdések, válaszok

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke, a bizottság kormánypárti raportőre: Köszönöm, elnök úr. Ami itt elhangzott, az is bizonyítja, hogy minél kevésbé van életszerű közünk valamihez, annál nagyobb hajlamunk van, hogy minél többet beszéljünk róla, és ez most az államtitkár úr viszonyát jelzi a dohánytermékekhez a maga valójában. Egyébként ez a dolog megér ennyit, tehát én azt hasznos időnek tartom, amit ő erre fordított.

Két szempontból megerősítem azt a véleményt, amit az elnök úr mondott itt sajátos ellenzéki pozíciójáról. Ugyanis két dologról nem esett szó. A versenytorzítást az adótételekhez vagy az adórendszerekhez kötjük, de van más versenytorzító hatás is. Az egyik az, hogy az új tagállamok egy része olyan harmadik országgal határos, amelyikkel kapcsolatban egyébként tapasztalatai vannak, és joggal feltételezi, hogy egy ilyen radikális adóemelés egész egyszerűen torzítani fogja a hazai piacot, és a feketekereskedelmet nagyon jelentős mértékben megemeli. Másrészről azt gondoljuk, hogy pont a dohánypiacnál önmagában is egy versenyformáló tényező az a nagyon tetemes jövedelembeli különbség, ami a régi és az új tagállamok között egyébként létezik, és ami valóban egy elég jelentős kihívás elé fogja állítani vagy állítaná a dohányfogyasztókat abban az esetben, ha ezek az adótétel-emelések megvalósulnának.

Van egy harmadik dolog: az államtitkár úr nem mondta, meg nem került szóba tételesen, de a szivarka és a szivar esetében egészen más a helyzet, mint a cigarettatermékeknél, ahol egyébként a multinacionális nagyvállalatok uralják javarészt már a piacot, és 41 százalék a hazai előállítási arány, míg a szivarka és a szivar esetében, egyáltalán a más típusú dohányoknál ennél sokkal magasabb. Tehát itt vannak bizonyos gazdasági-foglalkoztatási szempontok is, amellett, amit vastagon szóba hoztunk, a gazdasági és az egészségpolitikai szempontok mellett.

Azt gondolom, hogy mindegyik szempontnak elég erős tábora van, vagy képviselői vannak Magyarországon, ezt nem szükséges még tetézni azokkal az egyensúlybeli problémákkal, amik az előbb elmondott három tételből fakadnának Magyarországra. Úgyhogy szerintem ragaszkodni kell azokhoz a pontokhoz, amik itt szóba kerültek, hogy mit támogatunk, és mit nem támogatunk.

Azonban, ha így van, akkor vélhetőleg tényleg az lesz az eredmény - nyilván más tagállamok is hasonló módszereket vagy magatartást követve -, hogy ennek az új szabályozásnak ilyen tartalommal való megvalósulása módfelett aggályosnak tűnik. Ha az lenne a minimumcél, és a francia elnökség ezt tudomásul venné, hogy mi a realitás valójában ebben az ügyben, akkor jelentős előrehaladást lehetne elérni, amit mi is támogatnánk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Államtitkár úr? (Keller László: Köszönöm szépen, abszolút egyetértek.) Szanyi képviselő úr következik. (Ivanics Ferenc: Nem a raportőrök...?)

DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Ahogy alelnök úr az imént megfogalmazta, a személyes érintettség is bizonyos viszonyrendszert tud kialakítani az adott témához. Én érintett vagyok, ezt előrebocsátom. Én majdnem minden reggel úgy kelek föl, hogy vajon ma már megint mit találnak ki az én sanyargatásomra a különböző kormányhivatalok. Hozzáteszem, hogy engem személy szerint az adó kevésbé szokott érinteni, mert leginkább ez az átokfajzat ÁNTSZ szokott itt a parlamenti dohányzás miatt 50 ezekre büntetgetni. Ezzel együtt most megpróbálok kitörni ebből az üldözött kisebbségi életformából.

Persze, én értem azt, hogy haladni kell a nyájjal, és a mainstream európai uniós dolgok mentén nekünk is sok mindent meg kell tenni. Én azért bizonyos értelemben egy visszafogottságot bátorkodnék javasolni a magyar kormány számára, minekutána - ahogy ezt Kocsi alelnök úr nagyon elokvens módon elmondta - ezen a piacon nemcsak adónemek és versenyképesség, hanem kőkemény feketegazdaság is működik. Én úgy gondolom, hogy itt nagyon óvatosan kell egyensúlyozni, hogy ne toljuk bele magunkat egy olyan szituációba, amikor nemes egyszerűséggel az adórendszer helyett a feketegazdaság fog működni a dohányáruk forgalmazásában mint primer szabályozó.

Lehet, hogy nem értettem pontosan, csak közgazdaságilag érdeklődnék, hogy is van ez az adódolog.

Úgy tanultam a különböző közgazdasági iskolák egybehangzó dolgai szerint, hogy az áfa a legtetején van. Hogyan akarjuk az áfát belefonni a többi jövedéki adóba? Ez elég innovatívnak tűnt nekem. Ha erről picit többet lehetne tudni, azt megköszönném. Lehet, hogy rosszul értettem valamit, de szerintem az áfa a vége, a teteje a dolognak, az a takaró. Afölé hogyan akarunk menni?

ELNÖK: Államtitkár úr!

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Először is szeretném megköszönni azt a - komolyan mondom - nagyon felelős megközelítést, amit Kocsi alelnök úr is, Tibor is mondott, hogy itt egyensúlyozni kell a feketegazdaság és a legális gazdaság között. Jól érzékelik a képviselők, hogy persze nemcsak attól függ a legális kereskedelemben lefolytatott forgalom, hogy mennyi az adómérték, de nem közömbös ez sem.

Szanyi képviselő úr kérdésére pedig azt tudom mondani, hogy mi azt szeretnénk felvetni, hogy miután eltérő áfamértékek jellemzik az egyes országokat, akkor, amikor a minimumszintet meghatározzuk az adóterhelés szempontjából, ne csak a dohánytermékre kivetett adót vegyük figyelembe, hanem az áfát is, függetlenül attól, hogy felül van. Amikor az adóterhelést nézzük, akkor vegyük figyelembe mind a két tényezőt, ami rárakódik egyébként az árra. Amikor a képviselő úr is megveszi a cigarettát, akkor abban az árban ott van az áfa is és a cigaretta jövedéki adója is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ivanics képviselő úr!

IVANINCS FERENC (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést az előbbi értetlenkedésért, csak azt gondoltam, hogy a raportőri rendszer azt jelenti, hogy én következem. (Közbeszólás: Személyes érintettség... - Derültség.) Igen, a dohányosok nem bírják egyébként... (Derültség.)

ELNÖK: A képviselő úrnak mérhetetlenül igaza van, úgyhogy elnézést kérek tőle. Amúgy az egyik raportőr Tasnádi Péter... (Ivanics Ferenc: Kocsi László!) Én csak azt tudom mondani, ami előttem van. Az egyikben Kocsi László, a másikban Tasnádi Péter.

KOCSI LÁSZLÓ (MSZP), a bizottság alelnöke: Ez az egyik.

ELNÖK: Itt pedig a kettőt együtt tárgyaljuk. Elnézést kérek!

IVANICS FERENC (Fidesz): Elnök Úr! Semmi probléma, tudom, hogy Szanyi Tibor képviselő úr függőként beszél, ezért aztán megbocsáthatunk neki ebben az ügyben, hogy hozzászól. Ha a száján füst jött volna ki, akkor már nagyobb probléma lett volna. (Derültség. - Dr. Szanyi Tibor: Lesz még arra is példa.)

Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Én inkább kérdéseket tennék fel, mert abban a fázisban vagy szakaszban vagyunk ezzel a kérdéssel kapcsolatban. A magyar kormány álláspontja meglehetősen egyértelmű abban, hogy ez túl nagy mértékű emelés lenne. De az a kérdésem, hogy akkor meg van-e határozva, vagy készült-e olyan tanulmány, amely azt vizsgálja, hogy milyen áremelkedést bírna el Magyarország, tehát van-e olyan pálya, amelyhez képest meg tudjuk határozni az álláspontunkat. Ebben az összefüggésben merül fel az a kérdés is, hogy hogyan van hatással, és miképpen van hatással a feketepiacra. Nyilvánvalóan ha azt mondjuk, hogy ez hatással van a feketepiacra, annak van valamekkora következménye. Az a kérdés, hogy hol van az a határ, ahol esetleg nem jelentkezik ez.

De ha már erről beszéltünk, és minden képviselőtársam megemlítette, ön is megemlítette, hogy bizony a feketepiaccal számolni kell, akkor az a kérdésem, hogy ezeken a tárgyalásokon felmerült-e olyan kérdés, hogy ha Magyarországra vonatkozóan is kötelező lenne az, amit az Európai Unió javasol, akkor Magyarország esetlegesen kér-e valamilyen kompenzációt ezzel kapcsolatban. Gondolok itt arra, hogy ha bevezetjük ezt a fajta adót, rátát, és ezt az árat határozzuk meg, akkor ebben az esetben azt mondjuk, hogy ez túlságosan is terheli Magyarországot és a magyar fogyasztókat. Lehetséges-e, hogy ebben valamiféle kompenzációként, ellentételezésként egészségügyi fejlesztésekre pénzt kérjünk? Lehetséges-e, vizsgálják-e azt, hogy hogyan váltható ki az a hatás, ami Magyarországot ilyen szempontból rosszul érintené?

Ugyanígy az a kérdésem, hogy lehet, hogy ezt az összeget nem az egészségügy felé kellene fordítani, hanem magára a feketepiac, a csempészet megakadályozására. Az a kérdés, hogy ott lehet-e valamit javítani, vagy már Magyarország teljesen kihasználta az összes lehetőségét és a csempészetet teljes mértékben az ellenőrzése alatt tartja. Ebben az összefüggésben esetleg lehetne előnyöket is kihozni ebből a dologból. Én személy szerint azok közé tartozom, akik úgy gondolják, nem baj ez, 2015-ig ez a fajta áremelkedés bevezethető, hiszen elvégre hét év van addig, a hét év alatt ez folyamatosan bevezethető. Ha már itt a személyes megjegyzések tartottak, én például nagyon kellemetlennek tartom, hogy a folyosónak az a szakasza a legbüdösebb, ahol éppen a Fidesz-frakció van, nem tudom, ez mennyire volt célzatos... (Kocsi László: A dohányból ott van több... - Derültség.) Igen, Kocsi Lászlónak igaza van, a dohányból mindig kevés jut a Fidesznek (Derültség.) - pont ez a bajunk a kormánnyal is.

ELNÖK: Vigyázzon, mert a jegyzőkönyv rögzíti a szavait!

IVANICS FERENC (Fidesz): Elnök Úr! Azon politikusok közé tartozom, akik szeretik vállalni azt, amit mondtak. Az a kérdésem az időponttal kapcsolatban, hogy milyen határidőt tartanának elfogadhatónak a bevezetéssel kapcsolatban. Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr következik. Erre majd visszatérünk később, hogy az-e a baj a kormánnyal, hogy kevés a dohány a Fidesznek. Erre más alkalommal majd visszatérünk. Tessék parancsolni!

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Most nagyon határozott álláspontot képviselünk. Mi még nem értük el azt a küszöböt, amit el kell érni. Most el fogjuk érni, 2009-ben még egy kis lépés hátravan. Mi tulajdonképpen közbülső állapoton nem gondolkodunk. Az sem vetődött fel, hogy kompenzáció járna adott esetben, mert azt gondoljuk, hogy éppen elég azt meglépni, amit most meg kell lépnünk. Kérdezett arról, hogy most hogyan néz ki a feketekereskedelem. Ezzel kapcsolatban úgy látjuk, hogy egyrészt azzal az együttműködéssel, amit a dohánykereskedőkkel megtettünk, hogy figyelembe vettük, hogyan, milyen mértékben emeljük az árakat, ne egyszerre emeljük, hanem folyamatosan, ebben szerintem egy jó együttműködés volt. A legsúlyosabb gond 2002-2004 között alakult ki. Nagymértékű adóemelésre került sor ezen a területen. A feketepiaci részarány 2005-ben 27 százalék volt, és most erről lementünk 8-9 százalék körülire, de még egyszer, itt nemcsak az adóemelés a meghatározó, hanem nagyon keményen a VPOP-t arra ösztönöztük, hogy az illegális kereskedelem és a csempészet ellen lépjen fel.

Mi azt látjuk, hogy van egy konszolidált piacunk, amelyben természetesen még tovább lehet konszolidálni, de ez már egy elfogadható mérték is tud lenni. Ezt mi szeretnénk megőrizni. Most azokra az egyéb járulékos kérdésekre nem térünk ki, mert az elnök úrnak igaza van, látható módon a feszültség még máshol csúcsosodik, tehát itt még kompromisszumkeresésről nincs szó. Szerintem nekünk is elég megbirkózni azzal, azt is nehezen vesszük, hogy nekünk hátravan egy kötelező emelésünk, amit jövőre kell megvalósítanunk.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ennek ellenére arra a kérdésre nem kaptam választ, hogy az emelkedésre vonatkozóan készült-e vizsgálat.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Nem készült ilyen vizsgálat, ezt szeretném elmondani. Abból indulunk ki, hogy - még egyszer mondom - van egy konszolidált piacunk, amit szeretnénk megőrizni, és ehhez azt mondjuk, hogy minimum emelés nem.

IVANICS FERENC (Fidesz): Világos! Köszönöm szépen.

ELNÖK: Csak nem szót kér, képviselő úr? Megadom a szót, csak próbáljuk meg az eredetileg kialakított menetrendet nagyjából követni. Most kap szót, és akkor tekintsük úgy, hogy ez a második hozzászólása. Jó? Tessék parancsolni!

IVANICS FERENC (Fidesz): Értem, köszönöm. Csak fel akartam hívni az államtitkár úr figyelmét, hogy a válasza még nem volt teljes. Köszönöm szépen az elnök úrnak a rugalmas ülésvezetést.

A bevezetés mellett egyébként még egy érv szól, ami a háttéranyagban is le van írva, nevezetesen: a magasabb ár a fiatalok fogyasztására jelentősebb hatással van. Sokszor sok helyen lehet olvasni, hogy a dohányzással kapcsolatosan leginkább a fiataloknál lehet eredményeket elérni, úgyhogy ebben az összefüggésben is én azt gondolom, vagy azt javasolom, hogy a kormány gondolja át, hogy az áremelkedéseknél milyen álláspontot érdemes vinni. Tudom, hogy a politikai helyzet nem olyan. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kíván reagálni, államtitkár úr? (Keller László nemet int.) Nem kíván. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) A politikai helyzet mindig másmilyen, ebben egyetértünk. Ez nem az Európai ügyek bizottságának asztala, de leállt egy tárgyalás arról, hogy Magyarország követve az Európai Unió mainstream-jét a dohányzás betiltásának kiszélesítése mellett döntést hozzon. Egyébként Szanyi képviselő úrral személyesen empátiát érzek, magam is dohányzom, de ezt én rossznak tartom, úgyhogy szerintem ezt kéne csinálni.

Több hozzászóló nem lévén, megköszönöm államtitkár úrnak és munkatársainak.

Egyeztetési eljárás - A Tanács irányelve a 2006/112/EK irányelvnek a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértéke tekintetében történő módosításáról

Áttérünk a 6. számú napirendi pontra, amely a hozzáadottérték-adó kedvezményes mértékének módosítása. Államtitkár úr!

Keller László kiegészítése

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Ezzel valószínűleg még könnyebben tudunk végezni, mert itt a tárgyalások még kezdetlegesebb formában tartanak, az az érzésem. Az történik, hogy 2010. december 31-ével két típusú derogáció és felhatalmazás lejár, az egyik a munkaerő-igényes szolgáltatások kedvezményes adóztatására vonatkozó felhatalmazások, a másik pedig az egyes tagállamok egyedi derogációi. Egyrészt ez azt jelenti, hogy a párbeszédre Tanácson belül, Bizottságon belül is még van idő, de azzal, hogy ezek a derogációk, felhatalmazások lejárnak, egyidejűleg az étvágy is megnő arra, hogy további kedvezményes adómértékekkel adóztatható termékkört, szolgáltatáskört próbáljunk létrehozni. Különösen a munkaerő-igényesnek mondott, helyben nyújtott szolgáltatokat szeretnék többen bővíteni, illetve az úgynevezett technikai módosítások kapcsán van szándék arra, hogy a kedvezményezhető kör bővítésre kerüljön pelenka, hangoskönyv, szennyvízkezelés, épületek értékesítésénél.

A tagállamoknak eltérő az álláspontjuk. Van, aki azt mondja, hogy először folytassunk le egy általános vitát, nézzük meg, hogy az adócsökkentésnek milyen kihatása lenne. Egyébként készült munkaerő-igényes szolgáltatásokkal kapcsolatban olyan vizsgálat, hogy a kedvezményes áfakulcsba sorolásnak milyen pozitív hatása lenne. Az a megállapítás, hogy nincs pozitív hatása ezzel kapcsolatban. Az áfakulcsok terén a legfontosabb a harmonizáltság és a racionalitás.

Vannak, akik nagyon határozottan szeretnének olyan szabályozást, ami gyakorlatilag a tagállamok hatáskörébe teszi azt, hogy hová milyen szolgáltatásokat sorolnak. A francia elnökség pedig a konkrét javaslatokra szeretne koncentrálni. Az adózási kérdésekkel foglalkozó tanácsi munkacsoport november 14-ei ülésén tűzi újra napirendjére az áfakulcs témáját. A mi álláspontunk, a kormány álláspontja az, hogy először egy általános vitát kellene lefolytatni. Megítélésünk szerint az általános vita lefolytatására van megfelelő idő. Az általános vita keretén belül azt tartjuk fontosnak, hogy mi nem látjuk alátámasztottnak, hogy a kedvezményes kulcsok alkalmazásának bármiféle pozitív hatása lenne a munkahely-teremtésre, illetve a feketemunka visszaszorítására, feleslegesnek tartjuk az újabb gazdasági-szociális hatástanulmányok elvégzését.

Fontosnak tartjuk, hogy valamennyi tagállam azonos körben alkalmazhasson kedvezményes áfakulcsot, az azonos elbánás elvét tartsa be. Mi úgy érezzük, hogy most a kialakult helyzetben talán a költségvetési helyzetre tekintettel is tartózkodni kellene attól, hogy jelentősebb átsorolások irányába toljuk el a folyamatot. Más vonatkozásban pedig az a tapasztalatunk - ezt mi 2005 után megtapasztaltuk -, hogy az áfakulcscsökkentés, az, hogy kedvezményes kulcsba sorolunk át termékeket, szolgáltatásokat, és ez is annak tekinthető, a mérséklődés árhatása időben késleltetve és általában nem teljes mértékben jelenik meg a fogyasztóknál.

Továbbra is azt képviseljük, szeretnénk képviselni a tárgyalásokon, hogy a kedvezményes áfakulcsok alkalmazása különböző szakmapolitikai célok megvalósításához nem releváns, nem meghatározó, ugyanakkor nagyon komoly árat lehet ezért fizetni költségvetési tekintetben. Azt sem tartjuk célszerűnek, ha itt több áfakulcs bevezetésére, tehát még a jelenlegi kulcsok további bővítésére érkezne javaslat. Ez jelentősen növeli az ellenőrzési, alkalmazkodási költségeket, és csökkenti a versenyképességet, romlana a jelenlegi harmonizáltsági fok. Most úgy látjuk, hogy a vita elején vagyunk. Ezzel az állásponttal, amit elmondtam, kérem, hogy értsen egyet a tisztelt bizottság, és ebből is látható az, hogy további kemény tárgyalások és szakmai birkózás fog folyni a Tanácsban, illetve a Bizottságban.

ELNÖK: Köszönöm szépen, Ivanics képviselő úr! Igyekszem kompenzálni az előbbi mulasztásomat.

Hozzászólások, kérdések, észrevételek

IVANICS FERENC (Fidesz), a bizottság ellenzéki raportőre: Értem. Mindig váratlan helyzeteket teremt az elnök úr. Államtitkár Úr! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Államtitkár úr említést tett arról, hogy felesleges újabb hatástanulmányokat készíteni. Az a kérdésem, hogy milyen hatástanulmányok készültek akkor ezek alapján, amik alapján azt mondjuk, hogy már nem érdemes többet. Nyilván az áfacsökkentés és az adómorál, az áfacsökkentés és a feketegazdaság visszaszorítása a két fő kérdés, az az összefüggés, amit ilyen szempontból vizsgálni lehet.

Arról, hogy csökkenteni kell az áfát, parlamenti döntések is voltak, aztán visszaemelték az áfaszintet a kormánypártok, akkor még az akkori kormánypártok. Az a kérdésem, hogy magának az áfacsökkentésnek milyen időintervallumot tartanának helyesnek és elfogadhatónak. Milyen területeken tartaná fontosnak a kormány ezeknek a bevezetését? Volt-e olyan javaslat, amire a kormány azt mondta, hogy még esetleg ezt kellene megvizsgálni?

Egy észrevételem van. Örömmel láttam, hogy a környezetvédelmi szempontok kiemelten jelentkeznek az áfacsökkentésnél. Én azt gondolom, hogy ilyen szempontból nagyon fontos tényező lehet abban, hogy környezettudatos magatartásunk legyen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Államtitkár úr!

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Az első kérdésére azt tudom mondani a képviselő úrnak, hogy a bizottság honlapján az a tanulmány, amelyet a bizottság rendelt meg e tekintetben, olvasható. Itt nem az áfacsökkentésről folyik a vita, hanem arról, hogy hogyan lehetne a derogációk lejártával, a felhatalmazások lejártával újraszabni a kedvezményes áfakulcsokat, amely természetesen összességében azt jelenti, hogy egyfajta áfacsökkentés is megvalósul, tehát ilyen szempontból igen, de nem általános áfacsökkentésről beszélünk.

A mi álláspontunk világos. Elmondtam, hogy mi nem szeretnénk tovább lazítani a jelenlegi rendszert. Mi most áfacsökkentésben nem is gondolkodunk. Felmerült bizonyos vonatkozásokban a politikai mezőben, akár kormánypárti oldalon, akár ellenzéki oldalon is a kedvezményes áfakulcsokba történő átsorolás a jelenlegi lehetőségeken belül, tehát ami most rendelkezésünkre áll. Több szempontból nem támogattuk ezt, tulajdonképpen azon szempontok miatt, amit elmondtam, hogy miért nem támogatjuk az uniós tárgyalásokon azt, hogy bővítsük ezeknek a körét. Ilyen módon arra nem tudok választ adni, hogy milyen időintervallumban gondolkodunk áfacsökkentésről, mert kormányzati szinten most erről a kérdésről nem gondolkodunk.

Ugyanebbe a körbe tartozik bele, hogy nyilván mindenki a saját szakterületén, így a környezetvédelem területén is meg tudja indokolni nagyon jól és abszolút elfogadható módon, hogy miért lenne jó a kedvezményes áfakulcsba történő sorolás. De ennek az a végeredménye, hogy legalább 10-15 olyan szakmai érv és szakmacsoport tud nagyon határozott érveket mondani, ami aztán oda vezet, hogy akkor végül mi marad a tiszta áfakulcsban. Ha megnyitjuk a kedvezményes áfakulcs irányába történő besorolási lehetőséget, akkor meglehetősen komolyan fellazítjuk a jelenlegi áfarendszert, amely áfarendszer gyakorlatilag minden országban az egyik legstabilabb adóbevételnek számít Magyarországon az szja mellett, de ez a legkiszámíthatóbb és ez a leginkább megfogható adóbevétel ilyen szempontból. Ezen a rendszeren tehát nagyon meg kell fontolni, hogy hogyan, miképpen lazítunk. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy lehetőség szerint ne történjen lazítás.

ELNÖK: Képviselő úr!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Ha félreérthető volt, amit fogalmaztam a kedvezményes áfával kapcsolatban, akkor elnézést kérek. Úgy látszik, ez már ilyen ellenzéki magatartás, hogy az áfacsökkentés lebeg az ember szeme előtt, hogy lehetséges valahol Magyarországon adót csökkenteni akár még a távoli jövőben. Az szomorúbb azonban, hogy a kormány még csak nem is gondolkodik ezen, mert a mostani rendszert tartja jónak. A válaszát köszönöm, bár nem feltétlenül értek vele így egyet, ettől függetlenül azt gondolom, és az előző kérdésemben felvázoltam, hogy esetleg érdemes lenne egy tanulmányt készíteni arról, hogy az áfacsökkentés akár a kedvezményes körben, akár általános körben hogyan viszonyul az adómorálhoz, milyen hatással van erre. Erre egy tanulmányt érdemes lenne készíteni, mert ez folyamatos vitakérdés mindannyiunk között. Köszönöm.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Képviselő úr, azt szeretném mondani, hogy az elmúlt néhány hónap alatt - miután a politikai mezőben leginkább az adócsökkentés volt terítéken - szakmailag inkább olyan javaslatokat kaptunk és maga a kormány is azokat a javaslatokat támogatta, amelyek abba az irányba mutatnak az adócsökkentés tekintetében, hogy a béreket terhelő járulékok és adóterhek mérséklésére kerüljön sor, és ennek ellentételezéseként számos szakmai körben, de a politikai mezőben is megfogalmazódott az az igény, hogy akár még az áfaemelés árán is lépjük meg a bérekre rakódó járulékok csökkentését. Én azt hiszem, hogy ha az irányokat nézzük, akkor nem az az irány, hogy ott keresik az adócsökkentés lehetőségét, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adómértékeket csökkentenénk. 2005-ben ezt mi - szlengesen mondva - nagyon megszívtuk. Nem hozta meg azt a várt eredményt, amit szerettünk volna. Tehát ebből okulni kell, és szerintem ezt az áfarendszert őrizni kell, ahogy most van. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás van-e? (Nincs jelentkező.) Ha nincs, akkor annyit még hadd tegyek hozzá, hogy olyanok vagyunk, mint Pavlov kutyái. A villany megvillan, és ha meghalljuk azt, hogy adó, akkor a nyálképződés beindul. Én csak röviden azt szeretném mondani, hogy osztom persze azt a fideszes politikát, hogy az adók csökkenjenek, csak azt nem osztom, hogy ezzel összhangban kiadásnövekedést szorgalmaz minden területen. Úgy érzem, akkor lehetne koherens politikát megfogalmazni és e tekintetben akár bírálatot is a kormány számára, ha az állami bevételek csökkentésére tett javaslatot kiegészítenék az állami kiadások csökkentésére tett javaslattal is, ez pedig ebből hiányzik. Az a politika, amely az állami bevételek csökkenését, ám a kiadások növelését irányozza elő, én személy szerint felelőtlen politikának tartom. De ennek sok köze nincsen az egyeztetési eljáráshoz. (Ivanics Ferenc jelentkezik.)

Tessék parancsolni!

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Olyan megjegyzéseket tett, amelyek lehet, hogy a kormánypártokra igazak, de az ellenzékre semmiképpen sem. (Legény Zsolt dr. Eörsi Mátyásra mutatva: Ellenzéki volt!) Ez még nem pontosan eldöntött. (Derültség.) Azt gondolom, hogy nem pavlovi reflexszel működünk. A jelen helyzetben csak annyit szeretnék említeni, hogy ez az anyag arról szól, hogy Európában azon gondolkodnak, hogyan lehet az áfát csökkenteni - erről a kérdésről beszélgetünk -, tehát a kedvezményes áfakört kiterjeszteni - hogy hivatalosan fogalmazzak. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt hiszem, úgy lehet lezárni, hogy mi is ezen gondolkodunk, hogy hogyan lehetne, csak közben azon is, hogy hogyan lehetne a kiadásokat csökkenteni. Na, mindegy. Azt hiszem, e napirendi pont tárgyalását is be lehet rekeszteni.

KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: A kormány álláspontjáról nem történt szavazás.

ELNÖK: Nem tartunk még ott, hogy szükséges legyen támogatni. Most egy ilyen tájékozódó jellegű megbeszélés volt. A tanácsülést megelőzően kellene még egyszer találkoznunk, hogy meg tudjuk mondani, az Országgyűlés támogatja-e a kormány álláspontját, vagy még más kíván szólni a kormánytól - ez még nem esedékes.

Köszönöm szépen, államtitkár úr, és köszönöm a munkatársainak is. (Keller László: Köszönöm szépen.)

Szentiványi Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a 2008. november 14-n megrendezésre kerülő EU-Oroszország csúcs előkészületeiről

Végül, de legkevésbé sem utolsósorban tisztelettel köszöntöm Szentiványi Gábor szakállamtitkár urat, aki a nizzai Európai Unió-Oroszország csúcsról ad nekünk beszámolót, nevezetesen arról, hogy a korábbi döntés revíziója milyen gyorsan történik - gondolom, nagyon. Államtitkár úr, nagyjából tudjuk, mi a téma: az Európai Unió és Oroszország kapcsolata. Megadom a szót.

Szentiványi Gábor szakállamtitkár (KÜM) tájékoztatója

SZENTIVÁNYI GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Izgalmasságban nem tudok versenyezni az előttem szereplő napirenddel - az áfa kérdésében -, de örülök, hogy kicsit eltolódunk a külkapcsolatok síkjára. Igazándiból mi is friss információkból dolgozunk, hiszen már régóta tudjuk, hogy az Európai Unióban lesz egy ilyen csúcstalálkozó, erre különböző dokumentumok is utaltak. Azonban a konkrét napirendet, a konkrét elképzeléseket a francia elnökség és a különböző európai uniós fórumok csak a legutóbbi napokban tették nyilvánossá vagy nyilvánvalóvá és körözték. Számos dologról mi is tegnap az ÁKÜT keretében értesültünk. Két dologról van szó alapvetően. Az egyik maga a csúcstalálkozó, annak a napirendje, amelyre most pénteken kerül sor Nizzában. A másik az ehhez kapcsolódó politikai hordalék, amely a tegnapi ÁKÜT napirendjén is volt, hogy hogyan viszonyuljunk Oroszországhoz, a post-PSA-tárgyalásokhoz, a partnerségi és együttműködési egyezményt felváltó új, tágabb, nagyobb, szélesebb körű egyezmény kérdéséhez. Ennek millió elágazása van, az orosz politika, az orosz szándékok bekalibrálása, az Oroszországhoz fűződő viszony különböző kérdései.

Magáról a csúcsról talán néhány tényt mondanék. Nicolas Sarkozy fogja elnökölni Nizzában. Jelen lesz még Solana és Barroso - őket nem kell bemutatnom -, azonkívül részt vesz rajta a francia külügyminiszter, Bernard Kouchner, Benita Ferrero-Waldner, a bizottság külkapcsolati biztosa, valamint egy új személy, aki a kereskedelmi kérdések biztosa, Catherine Ashton baroness, akit a brit fél delegál.

Az orosz oldalt Medvegyev és Lavrov külügyminiszter fogják képviselni. Annyit tudunk még, hogy három elemből áll maga a csúcstalálkozó. Délelőtt egy munkaülésre kerül sor, nyilván ez a plenáris tárgyalás, tárgyalási ülés, ezt egy sajtókonferencia követi, amit követően egy úgynevezett munkaebéden vesznek részt. Nem tervezik a jelenlegi állápot szerint közös közlemény kiadását a csúcstalálkozóról, az Európai Unió viszont saját hatáskörben egy rövid sajtóközleményt fog közzétenni.

A napirendet illetően az Európai Unió mint házigazda három kérdéskört javasol. Az első az EU és Oroszország kapcsolatai, a jelenlegi helyzet és a jövőbeli kilátások; a második napirendi pont a gazdasági és pénzügyi válság megvitatása - nem kell ecsetelni, hogy miért, hiszen mind a két felet erőteljesen érinti a gazdasági válság -, a harmadik pedig nemzetközi és regionális kérdések, nyilván ebbe alapvetően kül- és biztonságpolitikai kérdések is beletartoznak, többek között Oroszország és az EU közötti régió ügyei.

Még talán annyit, hogy hogyan illeszkedik, vagy hogyan kapcsolódik mindez a tárgyalásokhoz. A tegnapi ÁKÜT-ön végül is eldőlt az a korábban is látható szándék, hogy újra kívánják indítani a korábban a grúziai válság miatt elhalasztott, úgynevezett post-PSA tárgyalásokat Oroszországgal. Ezekről a tárgyalásokról elöljáróban talán annyit, hogy emlékszünk, ezeket június 27-én Khanty-Mansiysk-ban az akkori EU-Oroszország csúcstalálkozón indították útjára. Ezek egy első fordulót megértek július 4-én, amikor ügyrendi, szervezeti kérdésekről és a jövőbeli megállapodás általános kereteiről volt szó, tehát semmifajta érdemi tárgyalásba nem bocsátkozott a két fél. Ekkor nagyjából rögzítették a következő tárgyalási fordulók időpontját is, amik nagyjából hathetente követték volna egymást. Volt egy szeptemberi és egy október végi időpont, ha jól emlékszem. Ezt szakította félbe Oroszország akciója Grúzia ellen, illetve az orosz-grúz konfliktus, amely - mint közismert - szeptember 1-jén a tárgyalások felfüggesztéséhez, elhalasztásához vezetett. Ily módon tehát az orosz-EU tárgyalások során érdemi előrehaladásra nem került sor.

A mostani csúcstalálkozó egyik témája nyilvánvalóan a kétoldalú viszonynak ez a fontos eleme, és ebben foglalt lényegben egyfajta politikai álláspontot el a tegnapi ÁKÜT, amelyen nem sikerült konklúziókban megállapodni - ez is a tárgyalások eredményét tükrözi -, hanem úgynevezett elnökségi nyilatkozat foglalkozik ezzel a kérdéssel, és a mai sajtóból is lehet tudni, hogy a tárgyalások folytatása mellett döntött az Európai Unió. Nagyjából ennyit a konkrét tényekről.

A tájékozatónkban, amit közreadtunk - gondolom, mindenkinek volt ideje, ha nem is alaposan elolvasni, de beletekintetni -, nagyjából rögzítettük, hogy mik az érvek, mik az Európai Unió tagállamainak vagy az Európai Uniónak mint testületnek az érvei a tárgyalások újrakezdése mellett. Tehát itt nem igazándiból egy erőteljes gesztust gyakorol az Európai Unió, hiszen a tárgyalások újrakezdése, és talán úgy lehet legfrappánsabban megfogalmazni, hogy Oroszországnak vagy Moszkvának egy minél erősebb szabályrendszerbe való bevonása az Európai Unió érdeke is. Úgy tűnik, hogy alapvetően egyetértés volt az Európai Unióban abban, hogy a tárgyalások folytatása és a tárgyalások majdani befejezése az Európai Unió számára úgymond előnyösebb, mint Oroszország számára, hiszen az Európai Unió ezzel megpróbálja kötni Oroszországot bizonyos normákhoz, amelyek szabályoznák a magatartási normákat, úgy mint a kereskedelmi standardokat, a transzparenciát és így tovább, egy csomó más kérdést. Tehát ez volt a legfontosabb megfontolás.

Hadd tegyem még hozzá, hogy az Európai Unióban - ahogy mi érzékeljük szinte nap mint nap vagy hétről hétre - természetesen van egy nagyon erőteljes és határozott álláspont a grúziai válság kapcsán, amely különböző nemzetközi normák, standardok betartására hívja fel Oroszország figyelmét, és deklarálja, hogy ezentúl nem lehet business as usual Oroszországgal a kapcsolatrendszer. Ugyanakkor magunk között talán el lehet mondani, hogy az Európai Unió meghatározó tagállamainak a jelentős része semmifajta konkrét retorziós lépésre nem hajlandó vagy nem kész Oroszország ellen, hiszen az interdependencia, a kölcsönös függőség olyan erős, és a gazdasági érdekek olyan erősek számos tagállamban - a négy nagy tagállam közül legalább három esetében is, és nem kell mondanom, hogy ezek meghatározó befolyással vannak az Európai Unióra -, hogy nem merült fel annak a kérdése, hogy Oroszország ellen bármifajta retorziót, bármifajta szankciókat vezessenek be.

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy business as usual marad a helyzet, hiszen Oroszország fölhívta magára a figyelmet ezzel a grúziai akciójával, Oroszország a politikai figyelem középpontjába került. Ennek máris vannak olyan pozitív, számunkra legalábbis pozitív eredményei az EU részéről, hogy az Európai Unió határozottabban kiáll például azon politikák támogatása mellett, amelyekkel megpróbál úgymond ellentételezést, ellenlépéseket tenni Oroszországgal szemben. Így például fokozott figyelem és szimpátia övezi az úgynevezett keleti partnerség koncepcióját, amellyel főleg az újonnan csatlakozott vagy az elmúlt két körben csatlakozott kelet-közép-európai új tagállamok igyekeznek a keleti szomszédsági dimenziót erősíteni a mediterrán partnerséggel és a Mediterrán Unióval szemben, illetve nem szemben, mert azt nem mondjuk, hogy szemben, nem annak a rovására, hanem igyekszünk azt kiegyensúlyozni.

Korábban itt meglehetősen stabil ellenállás, tartózkodás volt tapasztalható számos nyugati tagállam részéről. Ennek az erózióját látjuk jelenleg, tehát egyfajta növekvő készség van arra, hogy valóban a tőlünk keletre fekvő államok esetében - Moldova, Ukrajna, Grúzia, Azerbajdzsán, Örményország, illetve bizonyos feltételekkel Belorusszia esetében is - növekedjen meg az Európai Unió aktivitása, és egy új formát hozzunk létre.

Ebben a kontextusban lehet és célszerű értelmezni a most pénteki csúcstalálkozót, és természetesen várjuk, hogy vajon az orosz vezetés erős konstruktivitásról, mérsékelt konstruktivitásról vagy zéró konstruktivitásról tesz-e tanúbizonyságot. Az előjelek szerint - vannak bizonyos jelek - Oroszország egy picit talán, ha nem is megbánta, de rájött annak a negatív következményeire, amit a grúziai konfliktus kiváltott, amit számára ez okozott, nem elsősorban csak politikai és morális vonalon, hanem gazdasági vonalon is. Hiszen tudjuk, hogy még a nemzetközi pénzügyi válság kitörése előtt a grúz konfliktus miatt is az orosz tőzsdén nagyon komoly csökkenések, veszteségek következtek be, és Oroszország konfliktusmegelőző, viszonylag intakt és jó gazdasági helyzete erőteljesen erodálódott közben. Tehát vélhetően itt - köszönhetően talán majd megint a francia elnökség diplomáciai és politikai ügyességének - lehetőség lesz arra, hogy Oroszországgal beinduljon egyfajta konstruktív párbeszéd. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár úr. A vitát megnyitom. (Jelzésre:) Hörcsik képviselő úr!

Kérdések, megjegyzések, válaszok

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Először is szeretném megköszönni a korrekt, pontos beszámolóját és az írásbeli anyagot. Számunkra is mindig fontos volt, hogy Európa egységesen lépjen föl. Itt van egy állandó vitánk Eörsi elnök úrral, ő hiányolja az Európai Unió egységes külpolitikai fellépését. Ez sok esetben érezhető. Azonban kulcskérdés az EU és Oroszország viszonyával kapcsolatban, hogy mennyire tudunk egységesek lenni.

Ezért számunkra is fontosak volt az Európai Tanács ülése által elfogadott lépések, amelyek úgy hiszem, mégiscsak ebbe az irányba mutatnak. Úgy látom, ahogy az államtitkár úr is említette, hogy folytatódnak a tárgyalások Oroszországgal, azonban a legproblémásabb kérdésekben nem sok előrelépést látok az elkövetkezendő időszakban, nem sok esély van a továbblépésre, függetlenül attól, hogy milyen bravúrt hajt végre a francia külpolitika és Sarkozy elnök úr.

Én egy problémás területet szeretnék említeni, amire nem tért ki az államtitkár úr, az energetika kérdésére, ami - úgy hiszem - legalább olyan fontos, mint a grúz konfliktus korábbi kezelése. Nem látjuk, hogy az energetika területén változás lehetne, hiszen gondoljuk csak el, Oroszország Kaszpi-térségbeli aktivitása, aztán a gáz OPEC létrehozására irányuló törekvései és az afrikai források megszerzésében tett diplomáciai és kereskedelmi lépései nem erre engednek következtetni.

A konkrét kérdéseim a következők. Olvastunk a sajtóban arról, hogy az EU-orosz tárgyalásokkal kapcsolatban voltak bizonyos tagországok, amelyek vétót emeltek. Ilyen volt például Litvánia, amely az utolsó pillanatig próbálta, és a francia külügyminiszter átlépett Litvánián. Kérdezem, hogy nemcsak Litvánia, hanem más országok ellenőrzéseit is tolmácsolták a csúcson, hogy mennyiben gátolja a francia elnökséget az egyes tagállamok ellenvéleménye, hogy újrakezdjék a párbeszédet. Lesz-e elegendő erő a francia elnökségben, hogy ezt átnyomja egyértelműen a tagállamokon?

Mennyi lehetőséget látnak arra, hogy amennyiben Oroszország nem írja alá az energetika chartát, az új megállapodásoknak lesz-e erre vonatkozó, hasonló elvek alapján megfogalmazott része? Kérdezem az államtitkár úrtól: mennyire elkötelezett Európa abban, hogy egységesen lépjen fel ebben a kérdésben. Figyelembe veszik-e az orosz térnyerést a gázszektorban, ami más dimenziókat is felvet? Például Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában? Amire már az államtitkár úr is utalt, izgalmas, hogy mennyire befolyásolják a következő tárgyalásokat, az eddigi orosz álláspontot a pénzügyi válság következményei? Mennyire befolyásolhatja, esetleg jobb belátásra bírja - nemcsak a grúz konfliktusra gondolok, hanem más problémákra -, hogyan befolyásolja a WTO-tagság kérdését? Köszönöm szépen.

ELNÖK: Államtitkár úr!

SZENTIVÁNYI GÁBOR külügyminisztériumi szakállamtitkár: Köszönöm szépen. Az egységes fellépést kezdettől fogva szinte mindenki hangsúlyozta. Ez egy - hadd használjam ezt az elcsépelt szót - vívmány. Tehát ez egy eredménye az Európai Uniónak, hogy egységes tudott maradni, egységesen lépett fel. Koszovó után immáron ez a második alkalom. Tudjuk, hogy a koszovói egység milyen egység volt, hiszen ott egy látszólagos, mesterséges egységet vagy nyugodtan mondhatjuk, nem is látszólagos, hanem olyan egységet sikerült demonstrálni, amely mögött alapvető nézetkülönbségek húzódtak meg, hiszen tudjuk, hogy öt ország még mindig nem ismerte el Koszovó függetlenségét annak ellenére, hogy közös álláspontot sikerült elérni. Itt azonban az Európai Unió sokkal egységesebb volt. Tehát a közös kül- és biztonságpolitika területén ez egy eredmény és lényeges lépés. Maga az is egy pozitív dolog, hogy a grúziai válságot és ennek kapcsán az orosz kapcsolatok keverését az Európai Unió úgymond sikeresen tudta menedzselni, hiszen itt az Egyesült Államok lényegében nem vett részt a folyamatban. A háttérben természetesen ott volt, és nyilvánvalóan a véleményét elmondta vagy érzékeltette, viszont az európai uniós Oroszország rendezte ezt a kérdéskört, és ebben a francia elnökség támaszkodhatott a többi tagállam támogatására. Ezt az egységet mindvégig hangsúlyoztuk és hangsúlyozzuk továbbra is, hiszen közismert, hogy az EU-n kívüli országok és időnként Oroszország is törekszik arra, hogy az Európai Unió különböző érdekek, politikák mentén megossza és ennek alapján próbáljon előnyökhöz jutni.

Az energiaszektor fontosságával teljes mértékben egyetértek. Előttem van egy viszonylag tömör és nagyon jó anyaga a bizottságnak, amely az EU-Oroszország-kapcsolatok áttekintését végző folyamat egyik első eredménye, amely például azt mondja, hogy az Európai Unió és Oroszország kölcsönös függősége az energiaszektorban a kapcsolatrendszer egy alapvető eleme. Az EU-tagállamok igen fontos vásárlói az energiatermékeknek, és ez rövid vagy középtávon nem is fog megváltozni, tehát nem valószínű, hogy megváltozik. Azt is hangsúlyozza, hogy ez a kapcsolat energiatémában kölcsönös függőség és nem függőség. Úgy használják, hogy nem dependens, hanem interdependens. Az orosz export, energiaexport nagyon fontos összetevőjét képezi az oroszországi gazdasági növekedésnek, az oroszországi gazdasági jólétnek. Ugyanakkor máshogy közelítünk természetesen a piachoz. Oroszország eddig többé-kevésbé megbízható energiaellátó volt, ugyanakkor tudjuk, hogy a tranzitországokkal voltak bizonyos viták.

Ami egy másik aggodalma az Európai Uniónak, hogy az energiakitermelési vertikumban, az úgynevezett upstream vonalon, tehát a kitermelés, az exploráció vonalán nem elégségesek a befektetések, tehát a tartós, hosszú távú energiaellátás biztosítása érdekében többet kellene tölteni és befektetni ebbe a szektorba. Nagyon fontos lenne éppen az energiacharta aláírásával vagy annak tető alá hozásával, ami nem lesz könnyű feladat. A képviselő úr utalt arra, hogy az egyik legnehezebb kérdéskör. Az Európai Unió azt kívánja elérni, hogy növekedjen a transzparencia, a kölcsönösség, a reciprocitás és a nondiszkrimináció. Nagyon fontos, és az egész post-PCA-egyezménynek az egyik fő célja tulajdonképpen az lenne, hogy Oroszországot mint egy valóban megbízható és számon kérhető nemzetközi kereskedelmi partnert, gazdasági partnert tudjuk kezelni. Nagyon fontos nemcsak ezen elvek kimondása, hanem például elérni azt, hogy az oroszországi bíróságok gyakorlatánál, a cégek helyzetének az elbírálásánál vagy bármilyen viták kezelésénél ne legyen részrehajló, legyen transzparens, és feleljen meg a nyugati sztenderdeknek, amelyek alapján lehet kereskedni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ki kíván még szólni? (Nincs jelentkező.) Hadd mondjak néhány rövid gondolatot azzal együtt, hogy amit az államtitkár úr elmondott, azt tudomásul tudjuk venni, hogy ez történik. Nyilván arról van szó, hogy most pénteken Nizzában az Európai Unió hivatalban lévő vezetői hogyan gondolkodnak, és legfeljebb mihez tudunk viszonyulni. Azt hiszem, különösebb mozgástér itt nincsen. A képviselő úr említette az egységes Európai Unió kérdését, amelyről tudjuk, hogy nem egységes. Örülhetünk annak, ha az egység ki tud fejeződni, és amikor a grúz válság kialakult, hosszú idők óta először valóban volt egy valódi egység, amely - úgy tűnik - megbomlik. Csak kétségbe lehet vonni az Európai Unió politikájának a hatékonyságát. Egyfelől az Európai Unió Bizottsága megállapítja, hogy Oroszország egyre kevésbé teljesíti az Európa Tanácsból, az EBESZ-ből, a tagságból fakadó kötelezettségvállalásait. Ez a megállapítás nem egy túlzás. Szerintem ma már az orosz választások alig jobbak, mint a belorusz választások, ha egyáltalán jobbak. Hogy egy olyan döntést, amely Dél-Oszétia és Abházia elismerésére vonatkozik, a parlament egyhangúan szavaz meg mindkét házában, ez felhívja a figyelmet arra, hogy egy képviselőt nem lehet találni, aki ezt ne osztaná, ez nekem valahogyan gyanús.

Az ember úgy érzi, hogy az az ország nem kellően demokratikus. Én megértem persze ezt a kölcsönös függőség alapú érvelést, ami egyébként attól kölcsönös, hogy az Európai Unió nem egységesen lép fel vásárlói szerepben, hanem a tagállamok egyenként lépnek föl, ami szerintem ezt a dolgot gyengíti, de ezzel nincs mit kezdeni.

Államtitkár úr úgy fogalmazott, hogy a négy legnagyobból három, gondolom, ha néven nevezzük, Franciaország, Németország és Olaszország lehet ez a három, de lehet, hogy adott esetben mások is emellé föl tudnak sorakozni. Ennek van egy hagyománya. Amikor az előző francia köztársági elnök, Chirac Pekingben járt, akkor Martin Lee, aki a hongkongi demokrata párt elnöke volt, azt mondta a látogatás után, hogy ő mindig tisztelte a francia égalité, fraternité, liberté hármast, és mennyire szomorú, hogy azt látja, hogy ott mindet kicseréli az Airbus, mondta Martin Lee. Egy ilyenfajta logika valóban létezik az Európai Unió tagállamainak vezetői között, amit részben meg is értek egyébként, mert ők alapvetően a saját választóiknak felelnek. A másik oldalon pedig itt van egy álvalami, ami úgy tűnik, hogy nem nagyon működik.

Grúzia tekintetében nyilván a kormányoknak mások az információik, mint a képviselőknek. Az elmúlt pénteken a New York Times-ban megjelent egy cikk arról, hogy mi is történt augusztus 7-én, ami eléggé elmarasztaló a grúz kormány tekintetében. Én nem tudom, hogy az abban a cikkben foglaltak a kormányok vetélkedésének mennyire ártanak, mennyire nem, de ettől függetlenül - nem fogunk ebben igazságot szolgáltatni - az a körülmény, hogy Oroszország Grúziát megtámadta, nyilván túlzás volt. Ami igazából ma a probléma, az, hogy még mindig nem vonult vissza, az augusztus 7-ei állapotokat megelőző állapotok nem álltak vissza, Akhalgorit például még mindig megszállás alatt tartja, és nekem úgy tűnik, hogy itt az Európai Unió a maradék erejét is elveszti. Mert lehet mondani azt, hogy egyébként fönntartja, hogy vonuljanak vissza, s lehet mondani azt, hogy ezek után az EU-orosz kapcsolat nem business as usual alapján fog menni, de valójában igen, business as usual alapján fog menni. Néha majd mondják, lesznek a nyilatkozatnak olyan elemei, hogy szeretnék, hogy Oroszország vonuljon vissza, de a leverage, tehát a befolyásolási képessége az Európai Uniónak e tekintetben szerintem teljesen elvész, és a dolog úgy néz ki, hogy nemcsak hogy Dél-Oszétiát és Abháziát csatolja magához - most hosszabb távon beszélek -, egyéb területekhez is jut, közben meg a business as usual folytatódik.

Én is hallottam erről, amiről államtitkár úr beszélt, hogy az orosz politika is rájött arra, hogy kicsit túlment a lehetőségein. Az a kérdés, hogy ebből ki lehet-e valamit hozni. Én azt nem gondolnám, hogy el lehet érni, hogy Oroszország vonja vissza Abházia és Dél-Oszétia elismerését, mert ez egy irreális követelés lenne. Azonban ha nem tennénk föl rögtön a kezünket, és annak érdekében, mert komoly üzleti lehetőségek vannak ebben, megpróbálkoznánk tárgyalni arról, hogy hogyan lehetne például ebben a két tartományban a békefenntartás kereteit megváltoztatni, hogy ez ne csak egy orosz békefenntartás legyen, hanem ott legyen egy nemzetközi jelenlét, miközben Oroszország fenntartaná egyelőre - nem tudom, meddig - az államok elismerését; semmi kísérlet ebben nem történik, azt látom.

Ennek a végeredménye természetesen az lesz, hogy business as usual, és az orosz politika nem tudom, hogy mire jut, ezt majd ők fogják eldönteni, de arra is van esély, hogy azt látják, hogy az Európai Unió csakúgy, mint korábban, mint jogelődjei határozott álláspontot sosem fog ezekben a kérdésekben megfogalmazni, és úgy is érezheti, hogy gyakorlatilag szabad kezet kap egyéb, számunkra nem rokonszenves külpolitikai törekvéseinek eléréséhez. Ezt én sajnálom.

Még egyszer: ez nem kritika a magyar kormány felé, mert ha ezt Lengyelország és a baltiak nem tudták megállítani lényegesen határozottabb politikával, akkor ezt Magyarország se tudta volna megállítani, ezzel én tisztában vagyok, csak egyszerűen úgy érzem, hogy sajnálom, hogy ez így van. Azok az értékek, amelyeket ilyen módon feladtunk, euró-százmilliókban, -milliárdokban megjelenhetnek, de abban a pillanatban, amikor elkezd majd bennünket érinteni ezeknek az értékeknek a hiánya, hirtelen majd tudni fogjuk, hogy adott esetben megérte volna, hogy nem kell minden úgymond üzleti lehetőséget lerakni. Ezek komplikált kérdések, én ezt belátom, de úgy látom, hogy nagyjából ebbe az irányba mennek a dolgok, és én ezt tudomásul veszem, természetesen.

Kíván-e reflektálni? (Szentiványi Gábor: Nem, mert azzal nagyon nagy témát nyitnánk meg.)

Egyéb hozzászóló? (Nincs jelzés.) Nincs. A napirendi pontot berekesztem, és megköszönöm államtitkár úrnak és munkatársainak, hogy rendelkezésünkre álltak. Sok sikert kívánok Nizzához!

Elnöki zárszó

Holnap bizottsági ülést tartunk Komáromban, majd 17-én, hétfőn 11 óra 30 perckor a mezőgazdaságról, illetve a bővítésről tartunk egy bizottsági ülést.

Köszönöm szépen a bizottság tagjainak, a kormány képviselőinek, a megjelent vendégeinknek, a bizottság munkatársainak és mindenkinek, aki a bizottság munkájára kíváncsi volt. Kellemes napot kívánok. Az ülést berekesztem.

(Az ülés befejezésének időpontja: 11 óra 26 perc.)

 

Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke

Jegyzőkönyvvezetők: Vicai Erika és Nánásiné Czapári Judit