EIB-37/2008.
(EIB-113/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. november 24-én, hétfőn, 11.30 órakor
az Országház főemelet 61. számú termében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott*
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása*
A magyar és a szlovák Európai ügyek bizottságainak találkozója, Komárom, 2008. november 12.*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről*
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése*
Egyeztetési eljárás - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a nehéztehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK irányelv módosításáról*
Puch László államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése*
Kérdések, hozzászólások, reagálások*
(A bizottság állásfoglalásának kialakítása - HSZ 134/B. § (6) bekezdés
Zárt ülés!
Előterjesztő: Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium
Raportőrök: Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium
Raportőrök: Szirbik Imre (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz)
(Tájékoztató az aktuális helyzetről)
Előterjesztő: Egészségügyi Minisztérium
Raportőrök: Kocsi László (MSZP)
Firtl Mátyás (KDNP)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Kocsi László (MSZP) megérkezéséig Veress Józsefnek (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP) megérkezéséig dr. Botka Lászlónak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP) távozása után Káli Sándornak (MSZP)
Ékes József (Fidesz) megérkezéséig dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) távozása után Ékes Józsefnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Gadó Gábor szakállamtitkár (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter
Puch László államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 11 óra 32 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Tisztelt Bizottság! Az Európai ügyek bizottságának ülését megnyitom. Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, hogy a napirenddel kapcsolatban észrevétel van-e. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Akkor kérem a bizottságot, hogy szavazzunk a napirendről. A bizottság egyébként határozatképes. (Szavazás.) Ez egyhangú. Köszönöm szépen.
A magyar és a szlovák Európai ügyek bizottságainak találkozója, Komárom, 2008. november 12.
Első napirendi pont: a magyar és a szlovák Európai ügyek bizottságainak találkozója, Komárom, 2008. november 12. A bizottság tagjai emlékeznek rá, hogy a múlt heti ülésünkön Pelczné Gáll Ildikó bíráló szavakkal illette ottani tevékenységemet, ezért először ezt beszéljük meg.
Meg szeretném kérni Firtl alelnök urat, hogy ameddig erről a napirendről van szó, az elnökséget vegye át, mivel érintett vagyok az ügyben. Ez egy minimális reváns, amit ilyenkor lehet tenni. Ha gondolja, akkor fáradjon ide mellém.
(Az elnöklést Firtl Mátyás, a bizottság alelnöke veszi át.)
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Akkor a napirendi pontoknak megfelelően ennek a napirendi pontnak a tárgyalását megkezdjük. Mielőtt a bizottság tagjainak átadnám a szót, tulajdonképpen elnök úrnak megadnám a szót, hogy végül is próbálja valamilyen módon magyarázni azt a számomra is nehezen érthető sajtótájékoztatót, amit ő tartott, mert ehhez aztán majd, amit elmond, lesz talán nekem is véleményem, mert a sajtótájékoztatón őt láttam leginkább, Urbányit nem, de azt hallottam, hogy elnök úr miket mondott.
Elnök úré a szó!
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen a semleges felvezetőt. (Derültség.) Szeretném a bizottság emlékezetébe idézni a múlt heti ülésünkön Pelczné dr. Gáll Ildikó szavait, és idézem: "Elnök Úr! A komáromi találkozón, kihelyezett ülésen néhányan ott voltunk, és azt kell mondanom, hogy egy jó hangulatú találkozóra került sor, aminek a végkimenetele, ha jól emlékszem, az ön javaslata szerint négy pont volt. A négy pont arról szólt, hogy elnöki szintű találkozó, miniszterelnöki szintű találkozó, az alapszerződés lehetőségeinek a felülvizsgálata, intézményesült voltának az áttekintése, valamint az európai uniós források szétosztásának a felülvizsgálata.
Ezzel szemben ön a sajtótájékoztatón azt a megfogalmazást tette, ami szerint a dunaszerdahelyi eseményeknek egyetlenegy oka van: jelesül a magyar szurkolók viselkedése, és ezt különböző jelzőkkel is illette."
Tisztelt Bizottság! A találkozóra 10 ponttal mentem el, ezt a 10 pontot a két bizottság együttes ülésén el is mondtam, az önök által kézhez vett szöveghez képest terjedelmesebb kifejtésre került. Ugyanezt a 10 pontot mondtam el a sajtótájékoztatón is. Ezen kívül Gál J. képviselő úr a tárgyaláson tett egy javaslatot 4 pontra, amelyben megállapodhatnak a felek, ebből a 4 pontból hármat fogadott csak el a szlovák kolléga, ők azt kérték, hogy ne szülessék megállapodás az európai pénzek elosztásának a rendjében. Ezért a sajtótájékoztatón, mint megállapodást, csak három pontot ismertettem, tehát az elnöki, házelnöki találkozót, amelynek az lenne a célja, hogy a KMKF-fel kapcsolatos aggályokat el lehessen oszlatni, ezen kívül pedig az alapszerződés intézményének a felélesztését és a két miniszterelnök által 2007. június 18-án megállapodott 14 pont áttekintését.
Ez a 3 pont hangzott el, mint megállapodás, még egyszer: a negyedikben azért nem tudtunk megállapodni, mert a szlovák kolléga nem értett egyet. Ezen kívül pedig a sajtótájékoztatón elmondtam azt a 10 pontot, amellyel odamentem, és amit a két bizottság ülésén ki is fejtettem.
Pelczné Gáll Ildikó nem volt jelen a tárgyalásnak abban a szakaszában, amikor a tárgyaláson a szlovák részről az MKP képviselője kifejtette igényét, hogy szerinte mi lenne fontos, ha elmondanánk. Ő kifejezetten megkért bennünket arra, hogy a magyar szélsőjobbal és a Nagy-Magyarország víziókkal kapcsolatos észrevételünkről világosan beszéljünk, mert ez számunkra segít.
Pelczné Gáll Ildikó jelen volt a tárgyalásnak egy részén, nem jelezte egyet nem értését a 10 ponttal kapcsolatban. Azt tudom önöknek mondani, hogy én nem tértem el az általam elmondott 10 ponttól. Megjegyzem: mitől is nem tértem el, azért azt, hogy mit fejtenek ki a képviselők egy tárgyaláson, azért ezt csak nem kívánják a többi képviselők cenzúrázni.
Ha megnézik képviselőtársaim az általam kiosztott és ott elmondott 10 pontot, az a kitétele képviselő asszonynak, hogy én a dunaszerdahelyi eseményeknek egy okát jelöltem meg, ez pedig a magyar szurkolók viselkedése, ez sajnos, nem helytálló, mert ilyet nem mondtam. De Pelczné Gáll Ildikó képviselő asszony nemcsak a tárgyalásnak egy részén nem volt jelen, mert kiment a sajtót tájékoztatni egy be nem fejezett tárgyalásról, most sincs jelen, úgyhogy nehéz értelmeznem ezt a mai vitát, de tudomásul veszem, hogy egy ilyen ügyrendi indítvány érkezett.
Azt tudom összefoglalóul mondani, hogy a sajtótájékoztatón elhangzott álláspontom részben tükrözte a két bizottság megállapodását, részben pedig pontosan megfelelt annak a tíz pontnak, amelyet részben Pelczné Gáll Ildikó jelenlétében a bizottság ülésén kifejtettem, és azzal kapcsolatban én ott semmifajta észrevételt nem kaptam, támogatót sem, de kifogásolót sem. Ezért képviselőtársaim mondják el véleményüket. Mondjuk kíváncsibb vagyok azoknak a véleményére, akik jelen voltak, mert ezek persze, fontos dolgok természetesen, de fontosabbak egy ilyen bizottsági vitában, semmint hogy jelen legyenek Komáromban, amely végül is nincsen messze. Az MSZP-nek szeretném megköszönni, hogy nagy számban voltak jelen, a legkisebb ellenzéki párt egyáltalán nem volt jelen, és a legnagyobb ellenzéki párt is mondjuk a létszámához képest elég kis létszámban volt jelen. (Megérkezik az ülésre Tasnádi Péter.) Ez az ő döntésük, ezt nem kifogásoltam volna, de azért ha már egy ilyen bírálat a részükről megjelent, akkor ezt szeretném itt hozzátenni, és ezzel kapcsolatban megköszönni azért Pelczné Gáll Ildikónak és Ékes József képviselő úrnak, hogy jelen voltak a tárgyaláson és elmondták a véleményüket, amely úgy figyeltem meg, hogy nagy eltérést nem jelentett az én véleményemhez képest. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök úr gondolataihoz csak annyit, hogy a semlegesség, ahogy a semleges ülésvezetést elindította rám vonatkozólag, én ugyanazt mondanám, hogy azért ő sem tétlenkedett Pelczné Gáll Ildikó gondolatmenetét itt jobbról, balról kritizálni. De egy dolgot szeretnék azért mindenképpen elmondani a képviselőtársaim előtt.
Én, mint a kisebbik ellenzéki pártból, aki nem vettem részt a bizottsági ülésen, szeretném azért elmondani, hogy nem tartottam volna szerencsésnek és most sem tartom szerencsésnek, hogy egy miniszterelnöki találkozó előtt közvetlenül egy nappal vagy másfél nappal ilyen jellegű egyeztetésre kerül sor. Jobb lett volna vele megvárni a miniszterelnöki tárgyalásokat.
De akkor megadnám a szót képviselőtársaimnak, elsőként Nógrádi Zoltán képviselő úrnak.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Sokféle érvre és véleményre készültem a mai napirend kapcsán, csak arra nem, hogy Eörsi Mátyás képviselő úr, elnök úr tagadja mindazokat a kijelentéseket, amelyeket megtett, legalábbis a sajtó egyértelmű és szó szerinti idézete, és a bevágott jelenetek alapján is feltételezésünk szerint és véleményünk szerint hatásköri felhatalmazás nélkül Komáromban. Nem szerencsés így felvezetni a védekezést, nem szerencsés ilyen módon minősíteni ennek a napirendi pontnak a fontosságát. Még egyszer jelzem: a magyar közvélemény a sajtóból és a televízió segítségével követhette végig ennek a sajtótájékoztatónak a menetét, amelyen egyértelműen a következő hangzott el: "Rettenetes volt látni, ahogy a magyar szurkolók ostoba, a történelem szemétdombjára való zászlókkal és plakátokkal megsértették a szlovák nemzetet Dunaszerdahelyen."
A magyar közvélemény döbbenetesnek tartotta ennek a nyilatkozatnak a háttértartalmát. Én magam pedig azért tartom döbbenetesnek, mert ilyen hatalmas diplomáciai tapasztalattal, mint amivel képviselő úr rendelkezik, és aki olyan felelős európai tanácsi pozícióra készül, mint amiről a híresztelések beszélnek, ilyen elhamarkodott, pontatlan, a magyar nemzetet és a magyar népet akár megsérteni is alkalmas kijelentést nem tehet egy olyan diplomáciai, külpolitikai zűrzavarban, amely most jelen helyzetben a magyar-szlovák viszonyt egyértelműen jellemzi.
Mik ennek az okai? Képviselő úr tudja, és tudják a bizottság jelen lévő tagjai is, hogy a szlovák kormány semmiféle vizsgálatról, és semmiféle objektív igazolásról eddig nem számolt be, amely pontosan bizonyítaná, hogy mi történt a dunaszerdahelyi események kapcsán, vagy legalábbis kik voltak azok, és milyen körülmények között, akik az ottani sajnálatos események okozói voltak. Az, hogy ezt milyen módon állítja be a diplomácia a két oldalról, az természetesen a diplomaták dolga, azt hozzá kell tenni, hogy mindenféleképpen fenntartjuk és fenn kell tartanunk a Magyar Országgyűlés valamennyi képviselőjének, így a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága elnökének is az ártatlanság vélelmét a magyar állampolgárokkal szemben, mielőtt be nem bizonyítja akár a rendőrségi vizsgálat, akár egyéb fórum, hogy bármiféle provokáció történt Dunaszerdahelyen. Legfőképpen ezt egy liberális politikustól várjuk el, hogy tartsa tiszteletben ezt a körülményt.
Semmiféle indoklás, semmiféle hivatalos vizsgálat és megállapítás vagy jegyzék nem bizonyítja hitelt érdemlően, hogy mi történt Dunaszerdahelyen. Véleményünk szerint a Magyar Országgyűlés országgyűlési képviselőjének, a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottsága elnökének nincs joga arra, hogy megállapításokat tegyen az ottani eseményekre, mielőtt bármiféle vizsgálat ezt alá nem támasztja. Közben úgy, hogy érzelmi elragadtatásában, és talán a média figyelmét felkeltendő, olyan megjegyzéseket tesz, amely például a magyar jelképek egyértelmű gyalázását jelenti, idézem: "a történelem szemétdombjára való zászlókkal".
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ott magyar zászlók is voltak, nem kevés számban. Ön nem tett különbséget a magyar állam, az ország hivatalos jelképe és egyéb jelképek között.
Mindenesetre beszédes az is, hogy erről a helyzetről az ön kollégája, a szlovák parlament Európai ügyek bizottságának elnöke sokkal visszafogottabban, intelligensebben, a nemzetközi és a diplomáciai nyelvezetnek megfelelő módon interpretálta a véleményét, mint ahogy ezt ön tette. Hozzá kell tenni, hogy a szlovák országgyűlés hasonló titulusban lévő elnöke nem ragadtatta el magát olymértékben, hogy saját nemzeti pozícióit vagy saját nemzetét meggyanúsítva, megsértve, vívja ki magának a médiafigyelmet, amit egyébként más módon nem tudott megtenni.
Tisztelt Elnök Úr! Azok a megjegyzések, az a megjegyzés, amelyet ön a bizottság felhatalmazása nélkül, és azok a kijelentések, amelyek a bizottsági ülésen nem hangzottak el, félreértésre adnak okot, és aláássák ebben a helyzetben a magyar pozíciót, a magyar diplomácia pozícióit, és megakadályozzák, hogy egy tisztességes, korrekt és objektív vizsgálat mondja ki ennek a sajnálatos körülménynek, általunk is sajnálatosnak mondott körülménynek a hátterét. Én úgy tudom, de erősítsenek meg szocialista képviselőtársaim abban, hogy ezek a megjegyzések, amelyek a történelem szemétdombjára való zászlókról, a magyar szurkolók ostoba, jelzem: előrevetített bűnösségi magatartását feltételező viselkedésére utalnak, ezek a bizottsági ülésen nem hangzottak el, így képviselő úrnak nem volt joga ilyen módon ezt a sajtó elé tárni.
Mi támogatjuk ellenzéki oldalról minden erőnkkel a Magyar Szocialista Párt alkotta kormányt abban, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a magyar állampolgárok itthon és határainkon kívül is megkapják a nekik járó tiszteletet. De semmiféleképpen sem támogatunk és elítélünk minden olyan magatartást, még akkor is, ha az kicsinyes sajtófigyelem megszerzésére irányul, amely a magyar pozíciókat, és ezáltal a magyar állampolgárok önérzetét, és ezzel együtt jelképeinket gyalázza. Intoleráns ez a viselkedés, elnök úr, ráadásul semmiféle politikai, közjogi és diplomáciai tény nem támasztja alá az ön által megtett, a bizottságon nem egyeztetett, és a magyar véleményt, a magyar pozíciót - jelzem: kormányzati és bizottsági pozíciót - is magában foglaló egyeztetett véleményt nem tartalmazott.
Különösen nehéznek és különösen problémásnak tartjuk egy olyan politikus részéről ezeknek a kijelentéseknek a megtételét, mint ahogy jeleztem, akinek tudvalévőleg diplomáciai tapasztalatai vannak, aki európai pozíciót szeretne elérni, ezzel a tapasztalatával, és aki egy liberális, tehát toleráns politikusnak vallja magát.
Tisztelt Képviselő Úr! Nemrég a parlamentben történt egy sajnálatos esemény, egyik ellenzéki képviselő megsértett egy kormánytagot. Rögtön levonta a következtetést és lemondott képviselői mandátumáról. Ön megsértette a diplomácia szabályait, ön megsértette azt a pozíciót, aláásta azt a kormányzati diplomáciai pozíciót, amely tisztázhatja objektíven a magyar felelősségi kérdéseket is Dunaszerdahelyen, ön visszaélt bizottsági elnöki szerepkörével, olyan kifejezéseket használt, amely félreérthető, amely akár alááshatja a magyar nemzeti jelképekkel kapcsolatos tiszteletet. Ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti képviselőcsoportja arra kéri önt, hogy vonja le a megfelelő következtetéseket és mondjon le bizottsági elnöki pozíciójáról, és megfontolandó, hogy a képviselői szerepkörével való összeegyeztetés, politikai, liberális és emberi értékelés után a megfelelő következtetést a képviselői mandátum vonatkozásában is megtegye.
De itt most, ebben a helyzetben, ilyen körülmények között azt kell mondanunk, hogy a Magyar Országgyűlés Európai ügyek bizottságának elnöke egy olyan álláspontot képviselt egy érzékeny diplomáciai ügyben, amely álláspont nem tükrözi a magyar hivatalos véleményt. Magánvéleményként értelmezhető, viszont ezt elfelejtette, elmulasztotta közölni a sajtóval, magánvéleményként pedig véleményünk szerint nem összeegyeztethető a képviselői hitvallással és a képviselői esküvel.
Kérjük elnök urat, hogy fontolja meg ezen javaslatainkat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Elnök úrnak adom meg a szót.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Elbűvöl képviselő úrnak ez az önbizalma, nem volt jelen sem a tárgyaláson, sem pedig a sajtótájékoztatón, nyilván szélsőjobboldali orgánumokból tájékozódik arról, hogy mi hangzott el. Itt van a szövegem, amely elhangzott. Nem gondolom azt, hogy a Nagy-Magyarországot ábrázoló zászlók magyar nemzeti jelképek lennének. Amikor arra utaltam, hogy a szlovákságot sértő, állami létüket kétségbe vonó transzparensek voltak, akkor utalok például arra, amelyet interneten láttam, ahol egy hatalmas plakát azt tartalmazza, hogy "Loptatok hazát, loptatok zászlót, loptatok címert, tolvaj nép vagytok!". Nem tudom, lehet, hogy képviselő úr szerint ez nem sértő, én azt gondolom, hogy ezek sértőek, és ezekre szerintem Magyarországról kell tudni válaszolni, ezzel összhangban Rudolf Chmel, szintén nagy diplomáciai tapasztalatokkal bíró szlovák állampolgár, Csehszlovákia első magyarországi nagykövete ugyanerről beszél egyébként a Népszabadságban, hogy mindegyik országnak először tükörbe kell néznie. Azok a kijelentések, hogy én ok-okozati összefüggést tettem volna a szlovákokat egyébként tényleg sértő, szerintem méltánytalan, ha tetszik, provokatív és ostoba, a történelem szemétdombjára való szurkolói plakátokkal, szerintem ezekkel nekünk valóban kell Magyarországon foglalkozni.
Képviselő úrnak egyszerűen a ténybeli előadása nem helytálló, azonban visszakérdeznék, mert képviselő úrnak van joga válaszolni. Itt van a 10 pont, amit én elmondtam a sajtótájékoztatón. Kérem, jelölje meg, hogy melyik az a 10 pontból, amellyel ön személyesen, vagy pedig a pártja nem ért egyet? Nagyon kíváncsi lennék erre.
ELNÖK: Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Ön az internetről tájékozódott, én a sajtóból tájékozódtam, de úgy gondolom, hogy vannak itt olyan képviselők, például Ékes képviselő úr, aki jelen volt és tudja a megállapításunkat alátámasztani. (Megérkezik az ülésre Szirbik Imre.)
Mindenesetre ön nem tett különbséget plakátok és zászlók és jelképek között. Ön nem tett különbséget a magyar állam, Magyarország hivatalos jelképe és azon jelképek és zászlók között, amelyeket elítélendőnek tart. Talán azt elismerheti, hogy diplomáciai nyelvezetben, diplomáciai környezetben ilyen félreértésre okot adó nyilatkozatot nem szabad tenni. Joggal váltják ki azon embereknek az ellenérzését, akik úgy gondolják, hogy ezáltal érintettek lehetnek.
Én továbbra is úgy gondolom, és ez a két ellenzéki párt határozott véleménye, hogy a megjegyzése, amely nem függ össze a 10 ponttal, hiszen pont arról szól a történet, hogy nem azt mondta el, ami a 10 pontban van, ön nem azt mondta el, amelyet Gál J. Zoltán képviselő úrral beterjesztett, és amely elfogadásra került a bizottsági ülésen. Ön magánvéleményt közvetített, olyan kifejezésekkel, olyan megjegyzésekkel, olyan minősítésekkel, olyan prejudikációval, amely nem hangzott el a bizottsági ülésen.
Lehet persze egy felelős magyar politikusnak, bármely felelős politikusnak magánvéleményt közvetítenie egy ilyen nagy fontosságú, és egyébként is a diplomácia kereszttüzében lévő eseményen, de akkor közölje, hogy ez a magánvéleményem. Ön bizottsági elnökként használta ezeket a kifejezéseket, amire nincs mentség, még talán egy diplomáciában nem járatos képviselő részéről ez talán még azt lehet mondani, hogy magyarázható, de nem magyarázható az ön részéről.
Meggyőződésem, hogy két európai uniós tagállam egy kicsit túlfeszített vitájáról van szó, és ebben a helyzetben a magyar-szlovák viszonynak, amely egy közép-európai együttműködés középpontjában is állhatna, olyan megjegyzéseket tett, amely aláásta és aláássa a magyar pozíciókat, és egyáltalán nem a tisztázás irányába hatott. Önnek azt kellett volna javasolnia, mint amelyről a bizottsági ülés döntött, nem pedig megjegyzésekkel, minősítésekkel tovább súlyosbítani az egyébként is súlyos helyzetet.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy ez a fajta viselkedés következményekkel kell hogy járjon, akkor is, ha ez egy érzelmi túlfeszítettségből fakadt. Akkor is, ha ez bölcsnek tűnt akkor, hiszen a sajtó ezt valóban hozta, terjedelmesen, akkor is, ha a külföldi sajtó is terjedelmesen hozta ezt. Ez óhatatlanul jelentett némi diplomáciai súlyt abban az egy-két napban elnök úr számára, egyébként nem, de úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben a magyar diplomácia sem érthet egyet ezzel a minősítéssel, amit ön megtett, hiszen nyilatkozatával tulajdonképpen elismerte azt, amit még vizsgálat nem bizonyított, hogy bármiféle provokáció történt volna Dunaszerdahelyen. Jelzem: ön sem volt ott, az internetről tájékozódott, a magyar közvélemény ezen álláspontjáról pedig a sajtóból tájékozódhatott. "Rettenetes volt látni, ahogy a magyar szurkolók ostoba, a történelem szemétdombjára való zászlókkal és plakátokkal megsértették a szlovák nemzetet Dunaszerdahelyen."
Önnek most már a magyarázkodásában persze, van lehetősége arra, hogy megmagyarázza, hogy mit értett alatta, de ahogyan ezt mind a hazai, mind a külhoni külső sajtó interpretálta, abban a formájában nem az derült ki, hogy ön ismerné a magyar jelképeket, és az sem, hogy tiszteletben tartaná a magyar állami és nemzeti jelképeket. A médiából lehetett ezt a következtetést levonni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm. Elnök úré a szó.
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ): Van a vitának egy olyan része, amely nehéz, ha képviselő úr nem készül fel, amikor azt mondja, hogy nem teszek különbséget a magyar zászló és egyéb jelképek között. 9. pont, el is mondtam ott is: "A szlovákok ennek megértésében segíthetnek, ha nem a magyar zászlók ellen lépnek fel, hanem csak a náci jelképekkel szemben, igen, azokkal szemben fel kell lépni." Ha képviselő úr ezt nem akarja észrevenni, vagy el sem olvasta a szövegemet, akkor ez egy probléma természetesen. Javaslom, hogy ne a Kuruc Infóról tájékozódjék ilyen ügyekben.
De ami egy érdemi vita lehet közöttünk, hogy megpróbáltuk azt elérni, hogy magyar részről a magyar nacionalizmust bíráljuk, és szlovák részről a szlovákot. El kell mondanom, hogy Milan Urbányi a bizottsági ülésen elkezdte mentegetni, azt mondta, hogy ez egy populizmus, és akkor itt egy vitában ezt cáfoltuk, és végül is azon a sajtótájékoztatón azért ő is nekiment a szlovák nacionalizmusnak. Szerintem ez egy jó dolog volt, a magyar sajtóban ez kevésbé jött át, a szlovák sajtóban a látogatás másnapján azzal volt tele a sajtó, hogy igen, most a szlovákoknak ez a dolguk. Most az ő feladatuk, hogy a szlovák nacionalizmust elítéljék, ez volt végül is a felépítése ennek a találkozónak, ami szerintem ilyen szempontból jól sikerült.
Még egyszer: ha képviselő úr nemcsak a Kuruc Infóról tájékozódik, akkor objektívebb képet kap ezekről a dolgokról. De ténybelileg nem volt megalapozott, amiket ön mondott, sajnos.
ELNÖK: Elnök úr szerint jól sikerült találkozó volt. Attól függetlenül, hogy Nógrádi Zoltán hivatkozott Gál képviselő úrra, Gál képviselő úr már bejelentkezett, úgyhogy Gál képviselő úré a szó, hiszen ő ott volt a találkozón.
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Régi szerepálmom ez, hogy Eörsi elnök urat védjük mindenféle politikai támadástól (Derültség.), és három ok miatt is hátrányban vagyok Nógrádi képviselő úrhoz képest. Egyrészt képtelen vagyok produkálni ezt a drámai hangütést, ez nyilván a hétfő miatt van. Másrészt hátrányban vagyok amiatt is, mert én bátorkodtam részt venni ezen a találkozón, amin ő nem, és bár tudom, hogy a tények csak megkötik az alkotó fantáziát, azt javaslom, mégiscsak ragaszkodjunk ezekhez.
Összességében tényleg egyszerűen nem értem, hogy most mi folyik itt, és miért kell ehhez nekünk asszisztálnunk. Volt egy találkozó, ami szerintem egy jó kezdeményezés volt, érdemes vitatkozni azon, hogy lehetett volna-e a miniszterelnöki találkozó utánra halasztani ezt, de azt hiszem, hogy ez így volt jó. Segítettünk és nem gátoltuk a miniszterelnöki találkozót. És bár Nógrádi képviselő úrral szemben amiatt is hátrányban vagyok, hogy nem ismerem személyesen a magyar közvéleményt, így aztán nem is tudok az ő nevében nyilatkozni, de azt hiszem, hogy ez a bizottsági ülés, a szintén azon a napon sorra kerülő komáromi, komárnói képviselő-testületi együttes ülés, az azt követő miniszterelnöki találkozó, az elmúlt napokban létrejött értelmiségi diskurzus is segíti ennek a viszonynak a rendezését.
Ami viszont nem segíti, az például az a fajta hozzáállás, amit ezen az együttes bizottsági ülésen láttunk, hogy miközben a bizottsági tagok bent dolgoznak a teremben, a zárt ülésen, és éppen a Magyar Koalíció Pártjának a képviselője mondja el a véleményét, aközben a Fidesz alelnöke kimegy, és a sajtónak nyilatkozik, nyilvánvalóan nem a bizottság felhatalmazásával, és nyilvánvalóan nem teljes körű ismeretek birtokában, hiszen ezen ismeretekhez nagymértékben járulna hozzá, ha a Magyar Koalíció Pártjának képviselőjét ne adj' isten meghallgatnánk. Tehát azt hiszem, mint egy gyémánt, a véleményt ez tovább csiszolná, és akkor még értékesebb lenne.
Ha meghallgatta volna az MKP képviselőjének véleményét, akkor nyilván ő is átérezte volna azt, ami az ő szavaiból a maga konkrétságában derült ki, vagyis hogy ezek az emberek és ezek a csoportok, akik éppen a magyar kisebbség nevében lépnek fel, és az ő érdekükben teszik, amit tesznek, éppen a magyar kisebbségnek ártanak a leginkább, és hozzák őket borzasztó nehéz helyzetbe. A bizottsági ülés végkicsengése számomra ténylegesen az volt, hogy lesz kedves mindenki előbb a saját portája előtt egy kicsit söpörgetni, és ha ezt megteszi, akkor nyilván közelebb kerülhet egymáshoz a két ország, a két nép és a két ország politikusai is.
Mit jelent ez a saját porta előtt történő söprögetés? Szlovák részről nyilvánvalóan azt, hogy a nacionalista megnyilvánulásokban, legyenek ezek akár a kormánykoalíción belülről érkezők vagy azon kívülről érkezők, a csend és a hallgatás bizonyosan nem megfelelő reakció. Azt hiszem, hogy a jelen lévő szlovák kollégák nagy része ezt megértette, és a szlovák elnök úrnak a kezdeti álláspontjától való elmozdulásában is ez visszatükröződik.
A mi oldalunkról pedig azt jelenti a saját házunk táján való söprögetés, hogy ezektől a nacionalista, radikális megnyilvánulásoktól, amelyek nyilvánvalóan sértik egy nép önrendelkezési jogát, sértik mindenféle érzelmeit, ezektől szintén egyértelműen és határozottan, a politikai konszenzus talaján határolódunk el. Nekem van egy cizellált véleményem és jelentős szókincsem Eörsi elnök úrral kapcsolatban, de egészen bizonyosan nem feltételezem azt róla, hogy ő a történelem szemétdombjára való, ostoba jelképnek gondolja a nemzeti lobogót. Tehát ilyen félreértésre azt hiszem, Eörsi elnök úr tevékenysége semmilyen módon nem ad okot, az ezzel való támadása teljesen indokolatlan és azt kell mondanom, hogy... nem mondom ki, mindegy, szóval abszolút mértékben indokolatlan.
Azt is gondolom, hogy egy bizottsági elnök, miután ismerteti azt a 10 pontot, amit a bizottsággal is megvitatott, aközben lehetősége van egyébként politikusként is nyilatkozni. Én személyesen azt gondolom, hogy úgy az Eörsi elnök úr által idézett szlogen, úgy mondjuk a white power, a fehér erő jelképe, amelyik a nemzetközi neonáci mozgalmakban használatos jelkép, amelyek megjelentek ezen a dunaszerdahelyi mérkőzésen, ezek ostoba, a történelem szemétdombjára való jelképek. Nem szerencsés sem Magyarországon, sem külföldön, ha ilyenek vannak a futballstadionokban; tudjuk, vannak. Ettől el kell választani, hogy mindezeknek a megjelenése a futballstadionban semmilyen módon nem indokolja, nem indokolta azt a brutális rendőri fellépést, amire a magyarázatot mind a mai napig várja a magyar kormányzat, és azt hiszem, az elmúlt napokban - ezt is a sajtóból lehet tudni - megfelelő határozottsággal követeltük és követeljük továbbra is, hogy adjanak az eddigieknél pontosabb és korrektebb magyarázatot. Amíg ez nem történik meg, addig ezt egy indokolatlan és brutális rendőri fellépésnek kell tekintenünk itthon, Szlovákiában és a nemzetközi fórumokon is.
A két dolog egymástól elválasztható, egymástól szétválasztható, elnök úr szavaiban sem kötődött össze a maga konkrétságában. Őszintén szólva, csak a legnagyobbaknak adatik meg, hogy kimondott és leírt mondataikat ilyen mély szövegelemzés tárgyává tegyék, de azt gondolom, hogy ha minimális jóindulattal és minimális belátással közelítünk ehhez a kérdéshez, akkor erre a következtetésre jutunk.
Ez a minimális jóindulat és minimális belátás táplálkozhatott volna abból is, hogy ha a képviselő úr méltóztatok részt venni ezen a bizottsági ülésen, mert annak a bizottsági ülésnek éppen ez volt az alaphangulata, az egymás iránti jóindulat, és az egymás problémáinak megismerése, belátása és az ebből fakadó következtetés levonása.
Én tehát azt gondolom, hogy ha itt valami félreértésre ad okot, az nem is elsősorban az, hogy elnök úr mit mondott és mit nem, nyilván a következtetést levonja majd, és a továbbiakban hosszabb, bővített mondatokban fog beszélni, tehát amikor ostoba jelképekről beszél, akkor hozzáteszi, hogy nem a magyar zászlóra gondol. Merthogy akkor ez mindenkit megnyugtat majd, bár őszintén szólva ennek sem látom sok értelmét.
De ha valami itt félreértésre ad okot, az az, hogy a Fidesz tisztelt képviselői védenek valami olyasmit, amit nem érdemes védeni, amit nem szabad védeni. Az elmúlt napok, hetek konzultációi éppen erre kell hogy intsenek minket. Nem szabad semmilyen módon azt a félreértést táplálni, hogy bárki a Magyar Országgyűlés tagjai közül, az itt képviselt demokratikus pártok közül elfogadhatónak tartja azt, ha ilyen és ehhez hasonló jelképekkel, bármilyen módon, bárki, bármilyen szavával és cselekedetével megkérdőjelezi Szlovákia szuverenitását, függetlenségét, megsérti a szlovák nemzet bármilyen érzelmi viszonyulását a saját hazájához. Éppen arra kell hogy jussunk, hogy ami nekünk dolgunk, az az, hogy mi sem maradunk csöndben, ha ilyet tapasztalunk, és mi is egyértelműen fogalmazunk. Ez a vita, ami most itt kibontakozni látszik, ebben az értelemben ezt a fajta félreértést táplálhatja, azoknak ad megint csak muníciót, akik nem a viszony rendezésében, egy ilyen hosszú távú együttműködésben, ha tetszik, megbékélésben érdekeltek, hanem ennek a viszálynak az eszkalálásában.
Tehát azt kérem, hogy ezt ne tegyük, fejezzük be, fókuszáljunk arra, amiben a két bizottság egyébként maradt, ez egy jó kezdeményezés, legyenek még ilyen együttes ülések, kezdjük el ezt a munkát, nézzük meg, hogy mi van a miniszterelnökök korábbi, tizenakárhány pontjával. Nézzük meg, hogy amiben ott maradtunk, azt hogyan tudjuk implementálni a közeljövőben, és hagyjuk ezt abba, mert tényleg pontosan ez az a hozzáállás, ami azoknak ad táptalajt, azoknak ad muníciót, akik nem abban a politikában hisznek, amiben mi közösen, hiszen azt gondolom, hogy ebben az ügyben közösen képviselünk valami politikát.
Tehát fejezzük be ezt az egészet, próbáljunk meg most már a konkrét feladatokra koncentrálni, mindenki levonja a következtetést, Eörsi úr pedig óvatosabban fogalmaz, Pelczné Gáll Ildikó ne adj' isten megvárná egy bizottsági ülés végét, mielőtt nyilatkozik, és szlovák ügyben meghallgatja a Magyar Koalíció Pártjának képviselőjét, és az sem ártana, mi pedig lehiggadunk és folytatjuk az érdemi munkát. Ez a javaslatom. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Manninger képviselő úr bejelentkezett. Csak szeretném azt is azért a magam részéről elmondani, hogy persze, Eörsi elnök úr elragadtatta magát, de azért arról nem szól a történet, hogy miért verték agyon a magyar szurkolókat. Miért? Erről kellett volna tárgyalni, erről kellett volna ott is eljutni oda, hogy egyáltalán a mai napig miért nincs válasz arra, hogy brutalitásuk határtalan volt. De én nem voltam ott, én majd a végén azt azért elmondanám, hogy engem is nagyon bántott még ebben a nyilatkozatban. Manninger képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Előreengedném Ékes urat, mert ő ott volt, és utána kérnék szót.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Nagyon köszönöm a szót, elnök úr. Végighallgatva az eddigi vitát és védekezést, úgy érzem, hogy maga az, hogy a két bizottság ülésezett, és lehet, hogy az időpontok kiválasztása sem volt éppen a legmegfelelőbb, ennek ellenére azt mondom, hogy ezeknek az üléseknek folytatódniuk kell ahhoz, hogy valóban a két ország közötti viszony és félreértések tudjanak tisztázódni.
Amit én úgy tartok, és a saját véleményemet nyugodtan hangoztathatom, hogy maga a 10 pont, mivel a bizottság előtt nem volt megbeszélve és nem volt megtárgyalva, maga a 10 pont úgy és abban a formában történő előadása, ahogy elnök úr tette, nem volt szerencsés. Teljesen logikus vagy diplomáciai kérdés az, hogy ha ott a két ország közötti bizottsági ülésen valamivel nem értek egyet, akkor nem ott fogok vitatkozni az egyet nem értésem kinyilvánításával, hanem annak keresek egy más, alkalmas időpontot, ahol valóban ezt a kérdést tisztázni lehet.
A bizottsági üléssel párhuzamosan folyt miniszterelnök úr meghallgatása a külügyi bizottsági ülésen, ahol úgy érzem, úgy álltak fel az asztaltól, hogy az összes parlamenti párt egyöntetűen azonos véleményen volt, hogy mit kell képviselni azon a héten szombaton a miniszterelnök úrnak, és most is azt mondom, hogy nem volt szerencsés a túl erős kifejezés, és azon szóhasználatok, amelyeket Nógrádi Zoltán is a maga részéről elmondott.
Amikor a 4 pont össze lett állítva, egy második körben szerettem volna jelezni elnök úrnak, hogy nekem lenne hozzá kiegészítésem. Ugyan második körben szót nem lehetett kapni, szerettem volna jómagam is tompítani, pontosan a 4 pont kiegészítésével, és a sajtótájékoztató előtt azt az esetleges és várható következtetést, ami aztán utána másnap vagy már aznap a médiában megjelent. Én nem Kuruc Infót nézek, és azt se tudom, hogy melyik részen lehet megtalálni, mert általában a magyar sajtóból és médiából próbálom levonni azt a következtetést, amit az ember képviselni kíván ebben a kérdésben. (Dr. Szanyi Tibor: Népszabadságból, Népszavából.) Szanyi Tibornak a helyet nagyon köszönöm, de a Magyar Nemzetből és a Magyar Hírlapból. Azt hiszem, majdnem minden magyar médiasajtó ebben a kérdésben megpróbálta a szlovák-magyar viszonyt a maga részéről aránylag tisztességesen lehozni.
Nem volt szerencsés, én jómagam az ülésen végig ott voltam, hozzá is szóltam, ugyan a sajtótájékoztatót nem vártam már meg, de valóban nem voltak szerencsések azok a kifejezések, amelyekkel elnök úr a 10 pontban élt, azzal a vehemenciával, szó szerinti jegyzőkönyv készült ott is, és az a szombati tárgyalásra a szlovák fél számára is tulajdonképpen egy erőteljesebb magabiztosságot tudott biztosítani, hogy olyan mértékben vissza tudjon vágni.
Gál képviselő úrnak azt szeretném mondani, hogy úgy érzem, hogy az ellenzéki párt minden alkalommal, amikor szükséges volt, saját maga is kifejezte abbéli szándékát, hogy csak kimondottan demokratikus keretek között és minden szélsőséget, amely annak nevezhető, elítél. Azt hiszem, nem úgy kell egy ellenzéki pártnak adott esetben egy bizottsági ülésre eljönnie, hogy felteszi a homlokára, hogy elítélek mindent, tehát nem minden áldott nap kell ugyanazzal a szójárással élni, de úgy érzem, hogy a magyar parlamenti pártok közül senki nem támogatja adott esetben a szélsőséget, és senki nem támogatja azt, amely adott esetben egy egyenruhában történő felvonulás Szlovákiában. Hogy egyetértően tudott volna nyilatkozni, ezt a Fidesz sem tette meg, a Fidesz is ugyanúgy elítéli. De pont a tárgyalások előtt kellett volna óvatosabban fogalmaznunk, koncentrálni a dunaszerdahelyi botrányra. Ott egyértelműen látszott, és mindenki, aki tévét néz és a sajtót figyeli, láthatta és tapasztalhatta, hogy ott teljesen egyoldalú, radikális rendőri fellépés történt, és olyan fotót próbáltak meg bizonyítékként felhozni, amire én is ott a bizottsági ülésen elmondtam, ha egy gumibottal történő támadás van, két lehetőség van: vagy visszaütök vagy felemelem a kezem. És pont azt a fotót hozták, amikor a fiatalember felemelte a kezét, mert szerette volna a fejét megvédeni adott esetben a fémrudas gumibottól.
Úgy érzem, elnök úrnak valóban ebből a szempontból le kell vonnia a konzekvenciát, és le kell vonni az egész bizottságnak a konzekvenciát olyan szempontból, hogy ilyen feszült helyzetben úgy érzem, hogy egy bizottság egyöntetű állásfoglalásával kell a pontokat megfogalmazni, és azt közösen képviselni, nem pedig felolvasni a 10 pontot, mert elnök úr a 10 pontot úgy olvasta fel, félreérthető volt, hogy nem az önálló véleményét mondta el, hanem a bizottság véleményét mondta el, és azt hiszem, ez így került rögzítésre a jegyzőkönyvekben is. Köszönöm a figyelmüket.
ELNÖK: Köszönöm. Szanyi Tibor!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igyekszem nagyon tömör lenni. Csak szeretném megtámogatni Gál képviselő úr javaslatát, hogy ezt a meglehetősen ostobának bizonyuló vitát vagy függesszük fel, vagy hagyjuk abba, vagy valami ilyesmi. Már elnézést, de lenne millió más dolgunk is, mint most itt ilyen huzavonákat rendezni, nagyjából a semmiről.
Én egyébként abszolút nem bánom, ha az MSZP-s képviselőkön kívül bárki, bármiről lemond ebben a parlamentben, tehát nincs ez ellen nekem semmi kifogásom (Derültség.), de azért azt szeretném elmondani, hogy a politika valahol a gesztusok művészete. Ennek a bizottságnak semmilyen kompetenciája nincs ebben az egész ügyben, jószolgálati missziót tud teljesíteni, úgy gondolom, hogy a kölcsönös megértést az azért segíti, ha teszünk gesztusokat, egy kicsit belesöpörtünk a saját portánk környékébe. Most - hadd mondjam - annyi szabadságot engedjünk már meg egymásnak, hogy képviselőként azért akár ércesebben is fogalmazzunk. Úgy gondolom, hogy ha a szlovák kollégák felé elnök úr tesz egy gesztust, akkor egy hivatkozással több van nekünk arra nézvést, hogy esetleg ők maguk is korrektebben vizsgálják ki az egész történetet.
De hozzáteszem: nekünk ezzel nincs dolgunk igazából. Nem értem, vihar egy kanál vízben, dögre unom magamat, halál komolyan mondom! Köszönöm.
ELNÖK: Persze, a vélemények különbözők, hogy ostobaságról vagy semmiségről beszélünk, de úgy gondolom, hogy ha egyszer már napirendre tűztük, akkor beszéljük végig, még ha Szanyi képviselő úr dögre is unja magát. Tudom, hogy utána ő következik, és annyira akarja, hogy mindenképpen a napirendjét tárgyaljuk. De most Manninger képviselő úré a szó.
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Rövid leszek, de úgy gondolom, hogy fontos dologról van szó. Nyilvánvaló, hogy a bizottság keretein túlmegy a kérdés, és a kormánynak kell alapvetően megoldást találni, és mi érdekeltek is vagyunk benne, hogy rendezzék a magyar-szlovák viszonyt. Azonban mégiscsak a bizottság nevében nyilatkozott az elnök úr, és lehet, hogy persze én megengedem, ha nagyon jóindulatú vagyok, hogy az is vezette erre, hogy már megszokta, hogy az európai parlamenti ügyek kapcsán mi véleményezzük, ő elmondja a bizottság véleményét, tehát lehet, hogy ilyen is benne van. Habár úgy gondolom, hogy itt inkább politikai szándékok voltak. Azért annyit engedjen meg, nagyon fontos dologról van szó, a 10 ponttal kapcsolatban, és azt gondolom, hogy ezt tényleg tételesen meg kellene beszélni, de az nem jön ki ebből a szövegből, ami a lényeg, és amit már képviselőtársaim említettek, és ezt azért szóvá kell tenni, mert igenis, teljesen egyértelmű, hogy eddig semmilyen más bizonyítékot nem tudtak szolgáltatni, ellenben jól látható a tévé képernyőjén, hogy nem azért történt a rendőrattak, mert ott ilyen jelképeket helyeztek ki. A jelképek eltávolítását - most ne vitatkozzunk azzal, hogy melyik igen, melyik nem, ez félreérthető, de egyértelműen, amennyiben az ottani jogszabályokba ütköznek a jelképek, erre megvan a rendőrségnek a módja, és egyébként úgy tudom, nem tudom, a bizottsági ülésen ez felmerült-e vagy máshol, semmilyen eljárást nem indítottak egyébként a szurkolók ellen.
Tehát ha jogi úton nem indítottak ellenük eljárást, akkor ugyancsak elég nehéz indokolni azzal, hogy tulajdonképpen ilyen módon lépett fel a rendőrség.
Azt gondolom, gondolom, ebben az elnök úr is egyetért, csak ebből a szövegből ez nem elég hangsúlyosan jön ki. Tehát itt azért azt gondolom, hogy igenis, a véleménykülönbségnek helye van. Mint ahogy a 7. pontban is, nagyon fontos persze, hogy semmilyen nacionalizmus ne táplálja a szomszéd ország nacionalizmusát, azért itt meg kell említeni, hogy az elmúlt időszakban kormányszinten tulajdonképpen csak a 23 millió románnal való riogatás jelent meg egyfajta nacionalista indítékként, vagy pedig elhangzott nagyon gyakran a kormány részéről a szlovák terroristákkal való fenyegetés. Tehát azt gondolom, mindenkinek a saját háza táján kell söpörni, ezek sokkal fontosabbak, mint az esetleges bizonyos rohangáló emberekről való beszélgetés, hiszen ezek kormányszinten zajlottak le.
Tehát azt gondolom még egyszer, hogy igenis, az elnök úrnak végig kell gondolni azt, hogy egy ilyen rutinos politikusként milyen szövegkörnyezetben, pontosan hogyan fogalmazza meg a hangsúlyokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Több jelentkezőt nem látok. Akkor én is elmondanám a gondolataimat, illetve nem túl hosszan, mert a képviselőtársaim elmondták. Én a magam részéről azt fontosnak tartottam, amit én néztem a televízióban, minden részletes kérdés elhangzott. De azt számomra, egy magyar parlamenti képviselőnek nagyon-nagyon nehéz volt elviselni, amikor képviselő úr azt mondta, bizottsági elnöki minőségében, hogy "szégyellem, hogy magyar vagyok". Ez azért az a pont, amikor ha valaki a magyar parlament képviselője, azért gondolja végig, amikor ilyen kijelentést tesz, még akkor is, ha ő úgy gondolja, hogy a magyar-szlovák viszony javításán dolgozik, azzal szemben, amikor az előbb már megfogalmaztam, nem azzal foglalkozott, hogy a magyarokat agyonverték, hanem azzal, amit ő saját magának végiggondolt, hogy megfelelő módon kinyilatkoztatja, hogy ezek a nemzeti jelképek mit jelképeznek vagy mit nem. Ahogy Manninger képviselő úr az előbb is mondta, senki ezt jogilag nem kifogásolta meg azóta sem, leginkább mi magyarok, ön által lett megfogalmazva az, hogy a magyar nemzeti jelképek mit jelentenek vagy mit nem.
Tehát én csak azt tudom mondani, hogy valóban, mint a Fidesz és a KDNP javaslata elhangzott, elnök úrnak nagyon is végig kellene gondolni azt, hogy ezek után továbbra is az elnöki posztot be akarja tölteni, egyébiránt itt a bizottságnak erről lehetősége, hogy szavazzon vagy ne szavazzon, nincsen, hiszen egészen más módon történik meg a bizottsági elnökök kijelölése.
(Az elnöklést dr. Eörsi Mátyás, a bizottság elnöke veszi át.)
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Köszönöm szépen. Gál J. Zoltán képviselő úr azt mondta, hogy legyen a bizottság méltányos. Én nem számítok méltányosságra, és a vita sem támasztja alá. Képviselőtársaim felhívták a figyelmemet mögöttem az idézetre, hogy "Kegyelmet nem kérek!" Remélem, azért ennyire nem súlyos a helyzet. (Derültség.) De mindenesetre méltányosságra nem számítok. Arra számítok, hogy azok a képviselők, akik szabadon elmondják a véleményüket, azok a tényekből induljanak ki.
Alelnök úr azt mondja, hogy amikor ilyet hall, hogy "szégyellem, hogy magyar vagyok", ilyen nem hangzott el. Tehát így borzasztóan nehéz... (Közbeszólások: Akkor mi hangzott el?) Elmondom. "Szégyelljük magunkat azért, hogy magyar szurkolók megsértették a vendéglátókat." Aki ezt úgy akarja érteni, hogy szégyellem magam, hogy magyar vagyok, ám tegye, csak itt van egy olyan probléma, hogy én azt természetesen figyelemmel kísértem, hogy az én mondataim hogyan kapnak gellereket középjobbnak nevezett médiákon keresztül, de ettől még azt javaslom képviselőtársaimnak, hogy csak a tiszta forrásból dolgozzanak.
Többen mondták, hogy itt védekezem, ami egy érdekes helyzet, mert én nem védekezem, hanem engem támadnak, és a tényeket próbálom meg elmondani. De ennyiben ügyesek, elismerem, a Fidesz képviselői, mert lehet ilyeneket mondani, hogy most nekiálltam védekezni, még egyszer mondom: a tényeket mondom el. Egyetértek Manninger képviselő úrral abban, hogy itt lehetnek különböző megítélései ennek a történetnek, akár a politikákban is lehetnek különbözőségek. A négy pontra visszatérve: ebben nagyjából konszenzus volt nálunk, a másik oldalnál nem, ezért csak három hangzott el. Szerintem ez rendben van.
Azért az, hogy a szavainkat egyeztessük, azért erre ajánlanék némi óvatosságot. Ennek a bizottságnak volt egy olyan elnöke, hogy Orbán Viktor. Nem hiszem, hogy ő mondjuk bármikor eltűrte volna, hogy a szavait egyeztessék, és én még emlékszem olyanra is, hogy mondott ő olyanokat a bizottság elnökeként, amelyet a bizottságnak nem minden tagja osztott, és ezt a politika tudomásul vette. Vagy nem emlékszem arra, hogy mondjuk Varga Mihály úr, aki a Fidesz alelnöke, a költségvetési bizottság elnöke, amikor a költségvetésről beszél, akkor úgy beszélne, hogy a Szocialista Párt minden igényét kielégítené, és mégsem kap egy támadást amiatt, hogy a költségvetési bizottság elnökeként nem úgy beszél, ami mindenkinek megfelel.
Tehát ebben a tekintetben úgy érzem, hogy egy kicsit messze szálltunk. Én egyetértek azzal, azt hiszem, Manninger képviselő úr mondta, vagy talán más, hogy a politika nemcsak a szavak, hanem a gesztusok politikája is. Úgy látom, hogy a Fidesz itt most abba manőverezi bele magát, mert azt gondolom, hogy az én stratégiám világos volt, ott ezt nagyjából egyeztettük, aki jelen volt, az hallhatta. Azért érdekes körülmény, hogy azok bírálnak leginkább, akik nem voltak jelen, tisztelet a kivételnek, Ékes képviselő úrnak, aki legalább jelen volt a tárgyaláson, bár ott mondjuk nem jelezte. De ezt most nem rovom fel neki, mert a politikának van egy dinamikája, ez nyilvánvaló. De Pelczné Gáll Ildikó, aki ezt a javaslatot megtette, most sincs jelen, ott a feléről elment, akkor ment ki, amikor a magyar képviselő beszélt, és mindent jobban tud, hogy mit kell tenni. Szóval ez a történet nekem nincs teljesen a helyén. De ha gesztuspolitikáról beszélünk, akkor a Fidesznek ezt tudomásul kell venni, és most nem szeretnék ezzel élni, és szívesen lezárom ezt a vitát, hogy azzal, hogy ő a 10 pontomat bírálja, és a 10 pontban, ahol egyébként megbírálom a szlovák rendőrattakot, és minden, amit kifogásoltak, az lényegében benne van, de ha a 10 pontomat bírálja, akkor nem a szavak, de a gesztusok szintjén csak azok mellett száll síkra, akik Nagy-Magyarország zászlókat vagy plakátokat lengettek és gyaláznak másokat, ez egy veszély. Azt szeretném mondani, hogy ez egy veszély, és amikor azt mondják, hogy a másik oldal pedig... (Ivanics Ferenc: Ezek csúsztatások!) Még egyszer mondom: én nem fogok ezzel élni, azt szeretném még egyszer mondani, hogy ezzel a gesztuspolitikával a Fidesz az ilyen csúsztatásoknak, ha tetszik, tárházát nyújtja. Azt kérem, hogy ne tegyék!
Tegnap egy fenyegetés érte Duray Miklóst és Csáki Pált, nagyon durva fenyegetés, ebben a Fidesz képviselői megszólaltak, én is megszólaltam, de tegyük hozzá, hogy amikor mondjuk egy MSZP-s irodára gránátot dobnak, akkor pedig hallgatnak. Akkor felteszem a kérdést, hogy hogyan is van ez? Amikor Duray Miklós kap egy ilyen lövedéket, akkor teljes joggal kiabálnak, amikor MSZP-irodát ér támadás, akkor hallgatnak, amikor pedig mondjuk az én házamra dobtak egy gránátot, és szerencsére senki nem sérült meg, még a kutya se sérült meg, mert szerencsére bent volt, mert belehalhatott volna, akkor pedig hallgatnak. Szóval úgy gondolom, hogy itt lenne mit helyre hozni ezekben a dolgokban, de ez nem máról holnapra fog menni. Hogy a vita kinek, mennyire volt tanulságos, nem tudom, az ellenzéki képviselők felhívását meg fogom fontolni, és adott esetben, ha döntésre jutok, akkor majd tájékoztatom önöket.
Ezt a napirendi pontot lezártuk.
Áttérünk a második napirendi pontunkra, ez pedig a Tanács rendelete az európai zártkörű társaság statútumáról. Zárt ülést rendelünk el, mert a bizottság állásfoglalását alakítjuk ki. Az előterjesztő dr. Gadó Gábor szakállamtitkár. (A zárt ülésen részt venni nem jogosultak elhagyják az üléstermet.)
(A bizottság 12.25 órától 12.35 óráig zárt ülésen folytatja munkáját. A zárt ülésen elhangzottakat külön jegyzőkönyv tartalmazza.)
ELNÖK: Az idő előrehaladtára való tekintettel azt javaslom, hogy korlátozzuk a bizottságot Székely Tamás miniszter úr meghallgatásánál, mert ki fogunk futni egyébként az időből. Ez nagyon fontos, a betegjogok európai érvényesülése. Ezt még nem mértük fel, hogy ha Magyarországon mondjuk egy angol állampolgár beteg lesz, akkor mi jár neki, és mi nem. Azt hiszem, ezek elég fontos kérdések, amelyek polgárainkat is érinthetik.
Tisztelettel köszöntöm Székely miniszter urat. Akkor most egy napirendcsere lenne, a 4. számú napirendre térnénk át, kérem egyetértésüket. Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről. Nem foglalkozik még ezzel a magyar közbeszéd, pedig rendkívül fontos terület, és remélhetőleg egy olyan terület, amely megint meggyőzően fogja tudni igazolni polgáraink számára az európai uniós tagságból származó előnyöket, melyből csak előnyök lehetnek, gondolom, ha korlátozások lesznek is. Miniszter úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.
Dr. Székely Tamás egészségügyi miniszter szóbeli kiegészítése
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Az előttünk lévő tervezet nagyon nagy horderejű, két dolog miatt. A járóbeteg-ellátásban gyakorlatilag korlátozás nélkül az Unió tagállamaiból bármelyik állampolgár igénybe veheti a tervezet szerint az egészségügyi ellátást, a fekvőbeteg-ellátás vonatkozásában pedig az a szabályzat érvényes, hogy egy meghatározott körben a Bizottság meghatározza, hogy mik azok a fekvőbeteg-ellátások, amelyekre nem lehet korlátozó listát alkalmazni. A többire korlátozó listát lehet alkalmazni, és értelemszerűen az igénybe vett egészségügyi ellátások vonatkozásában a visszatérítésnek minden esetben annyinak kell lennie, mint amennyi az adott ország állampolgárainak szól.
Két irányból is fontos ez az anyag véleményem szerint. Egyrészt a magyar betegek külföldön történő ellátásának igénybevételi lehetősége, másfelől pedig a magyar egészségügyi intézményekben a külföldiek igénybevétele egy pótlólagos forrást jelenthet. Természetszerűleg ehhez a megfelelő minőségi kritériumrendszert kell alkalmazni.
Az előre megküldött anyagban a magyar tárgyalási álláspont alapelvei benne vannak, alapvetően támogatjuk. Nyilvánvalóan az esélyegyenlőséget mindenképpen figyelembe kell venni, tekintettel arra, hogy ha külföldön veszik igénybe ezeket az ellátásokat, akkor miután külföldön első körben ki kell fizetni az ellátást, és utólag téríti meg a biztosító, itt azért lehetőség van arra, hogy például a magyar várólista-szabályokon előbbre kerülhessen valaki, mert elmegy külföldre, ha az anyagiak rendelkezésre állnak. Ezeket a tárgyalási álláspontban leírtuk, nagyon sok munka van még hátra, hiszen azokat a minőségi kritériumrendszereket, amelyek alapján a szolgáltatást nálunk igénybe vehetik a külföldi országok állampolgárai, azokat meg kell teremteni, azt követően, hogy az irányelvtervezet elfogadásra kerül.
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Kocsi László alelnök úr? (Kocsi László: Nem kívánok szólni.) Firtl alelnök úr? (Firtl Mátyás: Én sem.) Köszönöm. A bizottság? (Nincs jelzés.) A bizottság kimerült egy más vitában, úgyhogy gondolom, ez ennek az oka.
Azt szeretném majd kérni miniszter úrtól, hogy bár az ellenzéki pártok némelyike óvja a kormányt attól, hogy propagandára pénzt költsön, azt kérem, hogy ebben tegyen kivételt, mert azt, hogy ebben, ami kormányjavaslat lesz, és amilyen állásfoglalás a Tanács ülésén körvonalazódik, erről érdemes egy minél szélesebb körű tájékoztatást nyújtani. Nemcsak azért, hogy tudják a magyar állampolgárok, hogy mi illeti meg őket, hanem azért is, hogy legyen egy olyan ügy, amiben ismét megérezhetik azt, hogy az európai uniós tagságnak milyen nagyon komoly előnyei származhatnak saját mindennapi életükre. Tehát remélem, ha ebben a kormányzatnak lesz egy megfelelő propagandája, akkor kevesebb szemrehányást fog kapni ez ügyben egyes ellenzéki pártok részéről. Kérjük, hogy majd térjen vissza hozzánk, és amikor a Tanács álláspontja körvonalazódik, a nagy országokét lehet látni, akkor vitassuk meg megint, hogy tudjunk egy döntést hozni a kormány részére. Köszönöm szépen, miniszter úr.
Van még idő, hogy a 3. napirendi pontot megtárgyaljuk, ez pedig a nehézgépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló irányelv módosítása. Tisztelettel köszöntöm Puch László államtitkár urat a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumból. A mostani témánk, bár nem annyira széles körűen tér ki minden magyar állampolgárra, mint az előző, de úgy gondolom, hogy ez is rendkívül fontos, a fuvarozók számára alapvetően, úgyhogy egy jó vitára számítok.
Államtitkár úr, köszönöm, hogy eljött, és megadom a szót.
Puch László államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium) szóbeli kiegészítése
PUCH LÁSZLÓ államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Bizottság! A november 6-ai ülésen ez már egyszer napirenden volt, és ahogy mindannyiuk előtt ismert, a közlekedés kizöldesítése, a "Greening transport" című program az Unióban felgyorsult. Ennek egyik fejezete ez a nehézgépjárművekkel kapcsolatos szabályozás, amiben elsősorban "a használó fizet" elvet kibővítené "a szennyező fizet" elvvel, ami úgy gondolom, hogy egy fontos bővítése a rendszernek. Itt azért az általános álláspontban ez nem teszi kötelezővé, csak lehetővé a tagállamoknak, hogy ezzel kapcsolatos lépéseket tegyenek addig, amíg az útdíjszedési rendszerben 2011 végéig a 12 tonna, majd 2012. január 1-jétől a 3,5 tonna fölöttiekben is már van álláspont, és azt is, hogy ezeknek a költségeknek a díjait, és hogy milyen díjnagyságban kerülnek bevezetésre, ezt a tagállamokra bízza.
Mi az, ami a magyar álláspontban eltér a jelenlegi esetleges uniós állásponttól? A földrajzi kibővítés, tehát hogy akár minden úton a dugópénztől kezdve mindennel egyet tudunk érteni, egyetlen javaslatunk van, hogy a zajártalom költségeinek számításához egy korrekciós tényező kerüljön beépítésre. Ugyanis ugyanígy a légszennyezésnél is van egy ilyen típusú képlet, amibe ha ez bekerül, akkor gyakorlatilag egy tisztább, egységesebb rendszer tud létrejönni, és ezeknek a meghatározásában, mint minden egyes általános elv szerint, a tagállamoknak van teljes jogú meghatározásra lehetősége.
Tehát azt szeretnénk, ha ez így alakulna. Természetesen jelenleg a Bizottságban még folynak az egyeztetések, végső álláspont a december 8-9-ei ülésen lesz, és ott várhatóan a munkacsoporton belül kialakulnak azok az ajánlások, amelyek már végső álláspontnak tekinthetők.
Költségvetési kihatásban azt gondolom, hogy az úthasználatidíj-szedés és a teljesítményarányos, tehát a használatarányos díjfizetés egy nagyon széles szegmenskörben segíthetné a magyar úthálózat-fejlesztést. Ez gyakorlatilag az uniós normáknak megfelelően, közel 200 milliárdos bevételt jelentene évente.
Ami a magyar sajátosságokat illeti, akárhogy vesszük is figyelembe, ez akkor is egy közel 100 milliárdos bevételi nagyságrendet jelent, ami mindenképpen figyelmet érdemel, hogy nagyon nehéz úgy bevezetni, hogy a Magyarországon bejegyzett, vagyis a hazai vállalkozók terhei ne növekedjenek. Hiszen általánosságban a kivételi lehetőség csak nagyon minimális, és a Magyarországon bejegyzett vállalkozásoknak adott kedvezmény nagyon minimális tud lenni, gyakorlatilag a külföldiek és a magyarok itt teljesen azonos elbírálásban kell hogy részesedjenek.
Ezt majd annak idején, amikor a nemzeti szabályozás készül, akkor érdemes mérlegelni. Köszönöm szépen, elnök úr, ennyi lett volna a felvezetőm.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr! Szirbik Imre képviselő úr, MSZP.
Kérdések, hozzászólások, reagálások
SZIRBIK IMRE (MSZP): Az utolsó mondathoz kívánok kapcsolódni, az előzőekhez nincs kiegészítenivalóm, hanem az, amikor a nemzeti szabályozásra sor kerül, akkor a kormány a lehető legnagyobb mértékben használja ki azt a lehetőséget, amely a hazai fuvarozóknak a piacon a versenyelőnyét biztosíthatja, hiszen elsődleges cél az, hogy a hazai fuvarozók ebből a kérdésből, ha úgy tetszik, ne vesztesen, hanem lehetőség szerint nyereségesen jöjjenek ki.
A másik kérdés pedig "a használó fizet" elv, azaz az útpályadíjakon túl nyilván azoknak az utaknak a használatát is ezáltal a felújítási lehetőséggel kell hogy bővítsék, amelyek ma elsősorban másod- és harmadrendű országos utakként gyakorlatilag lassan a nehézgépjármű-forgalom miatt használhatatlanná válnak. Tehát hogy a járműforgalom továbbra is megfelelő teherbírású utakon folyjék, és ne a háttérutak tönkretételét vonja maga után. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Kíván-e reagálni, államtitkár úr?
PUCH LÁSZLÓ államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm, ha vannak még kérdések, megvárnám.
ELNÖK: Nem, van egy ügyrendünk, amely szerint, ha van reagálás, akkor most kell megtenni.
PUCH LÁSZLÓ államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a magyar fuvarozókat semmiképpen nem érinti versenyhátrány, hiszen ez csak versenysemleges lehet. Csak a tekintetben lehet előnyük, amennyiben a földrajzi, illetve az időbeni korlátozást is bevezetjük, tehát kvázi olyan idősávokban lehet bizonyos értelemben általánosságban a járműközlekedését biztosítani, ott lehetnek bizonyos előnyei a magyarnak. Én ezért pontosan azt mondtam, hogy nagyon alaposan kell mérlegelnünk a díjszabás és a díjrendelet tekintetében, a "hogyan s mint"-et, mert ez sokat segíthet.
Versenyhátrány nincs, ezt szeretném mondani, hiszen Ausztriában, Németországban, bárhol a világban ezzel azonos rendszerben működik.
Ami a földrajzi kibővítést és az úthálózat teljes kibővítését jelenti, azt gondolom, hogy amit ön mond, képviselő úr, az abszolút indokolt. Ma jelenleg kisebb-nagyobb tiltásokkal és kisebb-nagyobb sikerrel és annak ellenőrzésével tudunk ebben korlátot szabni, de alapvetően ez a díjszabással és az elektronikus díjfizetés rendszerével azt hiszem, megoldható, hogy ne érje meg elkerülni azokat az utakat, ma még megéri, még akkor is, ha nehezen, de tudjuk a matricás rendszert ellenőrizni. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr, kíván válaszolni?
SZIRBIK IMRE (MSZP): Köszönöm szépen, elfogadom.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Manninger Jenő képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak elnök úrnak megjegyzem, hogy a viták elkerülése végett máskor szavaztassa meg a napirend-módosítást, mert igaz, hogy megkérdezett bennünket, de mégiscsak erről formálisan szavazást kellene tartani. Ennyit erről, ezt le is zártam.
A másik az, hogy azért ez a napirend is fontos, mint ahogy államtitkár úr is említette, hogy itt százmilliárdos nagyságrendről van szó, tehát ez akár egy százmilliárdos bevétel is lehetne. Természetesen itt az lenne a jó, ha tudnánk, hogy mekkora, mert igazából bizonyos szakanyagokban fellelhetők persze számítások, de azért itt, a bizottsági anyagokban konkrétan ezek nem szerepelnek, tehát nyilvánvalóan jó lenne. Nem emlékszem pontosan, azt hiszem, jelenleg a matricadíjakból talán ilyen huszonvalahány milliárd forintot tud beszedni az állam... (Puch László: Már 55.)... de a személygépkocsikkal együtt van végül is. Tehát nyilván ennek egy része, mert azt hangsúlyoznom kell, hogy a személygépkocsikról nem beszélünk, itt csakis a tehergépjárművekről van szó. Ezért ez tulajdonképpen egy jelentős bevétel-emelkedés.
Szakmailag azzal egyet lehet érteni, hogy nem fizetik meg az úthasználat díját, nem beszélve a szennyezésről, tehát igazából Magyarország számára előnyös lehet egy ilyen megoldás. Nyilván itt az a hátrány, hogy igazából nem lehet különbséget tenni a hazai fuvarozókkal szemben, vagy csak nagyon minimális esetben magán a rendszeren belül. Ezért azzal egészíteném ezt ki feltétlenül, hogy párhuzamosan, ahogy halad előre az idő, és ennek a bevezetése közeledik, mindenképpen célszerű az érdekvédelmi szakmai szervezetekkel tárgyalni. Úgy tudom, hogy volt már ilyen, és ők le is tettek korábbi események kapcsán egy olyan csomagot, amely a fuvarozói adókedvezményeket tartalmazná, hiszen ha a rendszeren belül nem is, de a hazai fuvarozókat más módon a megemelt hatósági díjak csökkentésével és így tovább, tehát rengeteg egyéb lehetőség van, ahol a hazai fuvarozókat tudnánk támogatni.
A legtöbb országban egyébként ezt teszik, tehát a tranzitot sajnos, egységesen kell fizettetni, viszont a hazai fuvarozókat magukon a vállalkozásokon keresztül lehet támogatni, és csökkenteni ezt a mértéket.
Természetesen nyilvánvaló, hogy szakmailag csak az támogatható, ha a hálózatra egyre fokozottabb mértékben, nem egyszerre lesz bevezetve, természetesen a megfelelő különbségek megtételével. Itt van egy kis szakmai részletkérdés, ahol azt gondolom, hogy a kormánynak, illetve a szakmai vezetésnek meg kell azt gondolnia, hogy a torlódás okozta külső költségeket hogyan lehet beszámítani a díjba. Erre vonatkozóan Barsiné Pataky Etelka az Európai Parlamentben adott be egy módosító javaslatot, ezt ajánlom a figyelmükbe. Talán itt nem ismertetném, hogy megkíméljem a bizottság tagjait, mert kevés az időnk, de ez tulajdonképpen magyar szempontból jelentős lehet, hiszen előfordulhatnak olyan magyar útszakaszok, ahol nem a tranzit, hanem a saját fuvarozóinkat túl magas költségekkel - így például a budapesti bevezető utak egy része ide esik - terhelnénk egy ilyen díjszámításnál.
Nagyon érdekes lenne, ha már itt tartunk, hogy valójában a kormány állást foglalt-e abban, hogy ezt a beszedett díjat mire lehessen fordítani, mert azt gondolom, az feltétlenül jó, ha a közlekedésre, de vannak viták, hogy a közúti ágazaton belül, és vannak viták, hogy más közlekedési módra lehessen fordítani. Nyilván mindenütt megvan ennek a helye, tehát a közúti fejlesztésekben is, és a vasúti fejlesztésekben és egyéb más helyen. Magyar vonatkozása a dolognak, hogy az is nyilván fontos, hogy felvessük azt, én meg is kérdezem konkrétan, hogy hogyan áll ennek az elektronikus díjbeszedési rendszernek a tendereztetése, hiszen ahhoz, hogy ezt be lehessen vezetni, egyértelmű, hogy elektronikus útdíjbevezetésre lenne szükség. Ha jól tudom, erre vonatkozóan már a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt egy korábbi változat megbukott, és azóta igazából mintha talonba lenne téve a kérdés.
Tehát még egyszer: csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy ha előre is lehet menni ezen az úton, mindenképpen az európai irányelvek kötelezni is fognak rá, rendkívül fontos, hogy a fuvarozók ne kerüljenek versenyhátrányba, a versenyképesség legalább olyan fontos. Tehát párhuzamosan ki kell dolgozni egy olyan csomagot, ami a fuvarozók számára kedvező. Köszönöm szépen.
PUCH LÁSZLÓ államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Köszönöm szépen. Azt gondolom, hogy a díjnagyságról engedjen meg képviselő úr egy pár mondatot. Nagyon sok minden függ attól, hogy 3,5 tonna fölött vezetjük azonnal be, vagy 7,5 tonnánál kezdjük a bevezetést, és azt gondolom, a földrajzi kiterjesztés tekintetében is, hogy milyen ütemben vagyunk képesek technikailag a kivitelezés oldaláról bevezetni ezt a díjat.
Önnel egyetértve, azt gondolom, szakmailag indokolt ma már az, hogy megtérüljenek a közúthálózati fejlesztés költségei, legalábbis részben ebből, valamint a zaj- és levegőszennyezés, tehát az okozott károk. Azt gondolom, hogy bizonyos értelemben forgalomszabályozási eszközként a dugódíj bevezetésével is lehet bizonyos eszközöket használni ahhoz, hogy egyszerűbb, könnyebb és jobban szervezhető legyen a magyar utakon a közlekedés.
Azt a figyelemfelhívást köszönjük, de természetesen a nyáron, amikor az egész napirendre került, és a fuvarozók szakmai érdekképviseleteivel többfordulós tárgyalás volt és megállapodás született, akkor az útdíjrendelettel kapcsolatos állásfoglalás is a szerződés részévé vált. Abban állapodtunk meg, hogy folyamatos tárgyalásban és az ő véleményük figyelembevételével kerül bevezetésre az útdíj. Jelenleg nincs még tender, és még nincs meg a díjszabási tarifa sem, tehát addig nagyon nehéz megmondani a mértéket.
A mértéke, ha az uniós mértéket vesszük, akkor évi 200 milliárd. Tehát amennyiben a 3,5 tonnát kihagyjuk, és csak első lépésben 7,5 tonnánál kezdünk, akkor ez durván 100 milliárd, és ha ezen belül is vannak még további kedvezmények, akkor ebből következően jönnek lefelé a számok.
Tehát azt gondolom, minden olyanra válaszoltam, és jelenleg nincs még tender, és még nincs meghatározva az sem, hogy mi a lehetőség. A bevétel és a tarifaszabályozás, valamint az, hogy milyen kedvezmények és hogyan vannak a fuvarozóknál, azt gondolom, ebben a képviselő úr is elismeri, hogy elég kicsi a mozgástere e tekintetben a kormányzatnak, és mivel nemzeti lehetőség a pontos díjtarifa-meghatározás, tehát azt gondolom, hogy ebben, amit lehet, meg kell tenni.
Abban a tekintetben, hogy a fuvarozókat egyébként milyen más technikával és eszközzel hozzuk versenyhelyzetbe, azt gondolom, ez nem az útdíjfizetés kizárólagos összefüggése, hanem egy más típusú kontextusba kell helyezni, akár a költségvetés, akár maga a versenyképesség tekintetében, hogy mire használható ez a forrás, szabadon eldönthető a felhasználása. Én ma úgy gondolom, hogy elsősorban a közlekedés különböző ágai közötti korszerűsítésre és esetlegesen a környezetvédelmi szempontból előnyös közlekedési ágakra való átterelésre volna értelme használni, de úgy gondolom, ezt akkor érdemes megvitatnunk majd, amikor eljön az idő, és ki van hirdetve az útdíjrendelet, látjuk, hogy mekkora nagyságrendről beszélünk, hogy mint és hogyan lehet felhasználni. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm. Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Nagyon röviden szeretnék szólni. Hogy világos legyek, én azért gondolom, hogy mégiscsak összefügg a fuvarozókkal való egyéb díjtételek megtárgyalása, mert a rendszer szakmailag korrekt, és azt gondolom, hogy Magyarország számára előnyös lehet. Viszont kétségtelen, hogy vannak például olyan fuvarozók, akik akár kényszervállalkozók, akár nem kényszervállalkozók, egy kisebb területen szolgáltatnak, számukra ez a megélhetést jelenti, és tulajdonképpen nekik ez egy adóbevételként fog megjelenni. Gyakorlatilag egy olyan formában, gondolok itt arra, hogy most valamelyik megyében, vagy beszélhetünk régióról, teljesen mindegy, csak egy 50-100 kilométeres körzetben dolgozik, nem használja a tranzit-útvonalak jelentős részét, már legalábbis mondjuk a gyorsforgalmi utakat, és egyébként pedig a gázolajból elég jelentős adótartalmat fizet. Azt gondolom, ezért mindenképpen méltányos lenne, hogy főleg ezeknek a vállalkozóknak segíthetne az, ha másfajta megegyezések lennének.
Itt azért valljuk be, a cél az, hogy egyértelműen a hazánkon áthaladó tranzitforgalomnak kellene fizetnie, és érdemes lenne majd, ha újra tárgyaljuk még, ha van ilyen, összevetni ezt most a német és az osztrák viszonylatokkal, mert akkor jobban látjuk, hogy milyen költségek jönnek ki. Köszönöm szépen.
PUCH LÁSZLÓ államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Egy mondatot, képviselő úr. Azzal egyetértünk, hogy ma az a legnagyobb problémáink egyike, hogy a tranzitot nem tudjuk kellően kordában tartani, és nem vagyunk képesek az okozott károkat megtéríteni, akár a matricaellenőrzés fokozása is ezért volt azt gondolom, nagy konszenzusos döntés az Országgyűlésben, hogy ebből a szempontból elindulunk.
Azt szeretném mondani, hogy a versenyhátrány vagy versenyelőny tekintetében azért szerettem volna önnek azt mondani, hogy ez nem kizárólag útdíjhasználat, mert az egy versenysemleges dolog, ha mindenkinek egyformán számít. Úgy gondolom, hogy az ön által említett vállalkozói körnél sem ez fogja kizárólag a versenyfeltételeket eldönteni, de egyébként még egyszer azt szeretném mondani, hogy a kormány-megállapodásban benne van, hogy az összes érdekképviselettel, ami ezen a területen van, folyamatos konzultáció van. A bevezetés előtt fogjuk kérni az egyetértésüket.
Én ma úgy gondolom, hogy nehezen tudjuk megkapni, annak ellenére, hogy igenis, Magyarország érdeke volna minél előbb az útdíj bevezetése, mert bizonyos értelemben ez mindenképpen egy többletterhet jelent a magyar fuvarozóknak, amikor bevezetjük, hiszen ők fajlagosan jóval többet közlekednek, egy-egy fuvarozó, ha egyénileg lebontjuk a magyar utakon, mint a nemzetközi utakon. A nemzetközi fuvarozóknak viszont azt gondolom, hogy semmilyen többletterhet nem jelentene és a versenyhátrányukat sem fokozná. Ott egy nagyobb megértéssel találkoztunk, valóban a kisebbeknél vannak gondok. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További képviselői hozzászólás? (Nincs jelzés.) Egy kérdésem lenne nekem. A Tanács december 8-9-én tűzi napirendre. Várható-e politikai megállapodás, mert ettől függően kell nekünk ezt megelőzően még napirendre tűznünk.
A menetrend érdekelne tehát.
PUCH LÁSZLÓ államtitkár (Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium): Igen, várható politikai megállapodás, hiszen gyakorlatilag a magyar fél is el tudja fogadni. Egyetlenegy kitételünk volt, ez pedig, ha lehetséges, akkor az, hogy korrekciós tényezőt hajtsunk végre a zajártalom költségeinek elismerésében. Úgy gondolom, hogy több országnak van hasonló elvárása, tehát valószínűleg a politikai megállapodás létre fog jönni, nem lesz indokolt, legalábbis azt gondolom, hogy az álláspontunkon újra változtassunk.
Mivel nemzeti hatáskörben marad az összes többi, ami komoly, az alapelvekkel egyetértünk, tehát azt gondolom, lesz még idő vele foglalkozni.
ELNÖK: Nem egészen, mert a mi bizottságunk a politikai megállapodást megelőzően kell, hogy állást foglaljon. De akkor erre majd teremtünk egy lehetőséget. Köszönöm szépen, államtitkár úr. Köszönöm a bizottság tagjainak. Az ülést berekesztem, holnap tartunk bizottsági ülést.
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 52 perc)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Ipacs Tiborné