EIB-38/2008.
(EIB-114/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. november 25-én, kedden, 13 óra 46 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Dr. Oláh Lajos környezetvédelmi és vízügyi minisztériumi államtitkár tájékoztatója a 2008 decemberében megrendezésre kerülő poznani ENSZ klímakonferenciáról*
Kérdések, észrevételek, válaszok*
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Dr. Botka László (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Káli Sándor (MSZP) távozása után dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP) távozása után Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dióssy László szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Dr. Faragó Tibor főosztályvezető (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium)
Katona Kálmán elnök (Környezetvédelmi bizottság)
(Az ülés kezdetének időpontja: 13 óra 46 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó napot kívánok. Köszöntöm a tisztelt bizottságot, az ülésünkön megjelenteket, közülük is kiemelkedően Dióssy László szakállamtitkár urat. Az ülést megnyitom. A bizottság határozatképes.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban fenntartom. Kérdezem a bizottságot, hogy van-e észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Kérem a bizottságot, hogy szavazzon a napirendről. Kik támogatják? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Az 1. napirendi pontunk egy tájékoztató ebben a pillanatban még csak, ENSZ keretegyezményről, kiotói jegyzőkönyvről és a 2008. decemberi poznani nemzetközi ülésszakról. Megadom a szót Dióssy államtitkár úrnak.
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Tisztelt Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! Mint önök előtt ismert, az ENSZ éghajlat-változási keretegyezményét 1992-ben, a kiotói jegyzőkönyvet '97-ben fogadták el, gyakorlatilag minden állam csatlakozott az egyezményhez, és 170 állam a jegyzőkönyvhöz.
Az egyezmény szerint a fejlett és a kelet-európai átmeneti gazdaságú országok vállalták, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2000-ben nem fogja meghaladni az 1990-es szintet. Magyarországra nézvést az 1985-87-es időszak átlaga lett bázisidőszakként figyelembe véve. A részes felek konferenciája - és talán ez a legfontosabb - egy globális, új, átfogó megállapodást határozott el. Ennek az ütemtervét, a kereteit a bali akcióterv fogadja magába, illetve az a dokumentum, amely meghatározza a keretrendszert.
A tervek szerint a 2009. évi koppenhágai ülésszakon kellene elfogadni a megállapodás új szövegét. A tárgyalások meglehetősen nehezen haladnak, közben folytatódnak a tárgyalások a kiotói jegyzőkönyv égisze alatt is, hogy milyen vállalásokra szerződjenek az országok 2012 után.
Az EU fő törekvéseit szeretném felvillantani csak néhány mondatban, hogy világos legyen az a célrendszer, amely jellemzi a megállapodásra vonatkozó tárgyalásokat. A fejlett államok vállalták, illetve vállalják a 30 százalékos csökkentést 2020-ra, egy kvótapiaci rendszert szükséges engedélyezni és szabályozni egy új megállapodás keretében, és nagyon fontos az is, hogy milyen pénzügyi támogatást, illetve technológiai együttműködési alapokat biztosítsanak a fejlődők részére.
Magyarország az EU keretében folytatott egyeztetéseknek megfelelően ezt a közelítést elfogadhatónak tartotta, és aktívan részt veszünk a tárgyalásokon. A következő ülésszak Poznanban lesz ez év decemberében. Az a cél, hogy megfelelőképpen fölkészüljenek az országok arra, hogy az új, globális, átfogó megállapodás elfogadható legyen Koppenhágában. Ennek értelmében az EU kész egy 30 százalékos kibocsátáscsökkentésre 2020-ra '90-hez képest, ha más országok is összemérhető vállalást tesznek. Addig is az EU egyoldalúan vállalja a 20 százalékos kibocsátáscsökkentést erre az időszakra. És ismerjük az egyéb szabályokat, a megújulóenergia-használatot 20 százalékra kell növelni, 10 százalékra a bioüzemanyag-használatot a teljes üzemanyag-felhasználáson belül, illetve 1-1 százalékkal 2015-ig csökkenteni az energiafelhasználást, illetve növelni az energiahatékonyságot.
Az EU úgy készül, hogy Poznanban komoly előrehaladást kell elérni. A cél az, hogy egyetértés alakuljon ki az éghajlatváltozás korlátozásainak mértékéről, és a bali akcióterv mindegyik már említett pontjára vonatkozóan folynak az előkészületek.
Úgy gondolom, fontos ismernie a bizottságnak a legfontosabb célokat, és kérjük az önök szerepvállalását, segítő támogatását.
Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Köszönöm szépen, szakállamtitkár út. Raportőri rendszerünk most nincs. Kérdezem a bizottságot, ki kíván szólni vagy kérdést föltenni. Ékes képviselő úr!
Kérdések, észrevételek, válaszok
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A múlt héten volt Strasbourgban az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek együttes ülése, és ott is szóba került a kvótarendszer és a kibocsátás jelenlegi állapota, valamint Poznan kérdése. Az 1990-es és a 2005-ös alapidőszakban óriási vita alakult ki, és úgy néz ki, egy csomó ország kifarol a mögül az álláspont mögül, amelyet Magyarország is idáig képviselt, hogy a '90-es kibocsátási mérték legyen a mérvadó. A másik oldalon pedig az elosztási rendszer körül alakult ki óriási vita, és ez várhatóan Poznanban is tovább fog élesedni, merthogy az elosztási rendszerben belül nem teljesen egységes az álláspont, sőt mi több, az eddigi hat-hét ágazaton kívül továbbra ki akarják bővíteni a kibocsátás visszafogását, sőt az agrárágazat irányába is el kívánnak mozdulni majd a későbbiek folyamán.
Jelen pillanatban a magyar álláspont mellett hány ország tette le a voksát? Másrészt a jelenlegi kvótarendszeren belül, hiszen nagyon sok gazdasági társaság zokon veszi a jelenlegi rendszert és módszert, milyen mértékben kívánja Magyarország ezt a változtatást befolyásolni? Harmadrészt pedig rendelkezésünkre áll-e egyáltalán az az anyagi forrás, az új típusú megtakarítások kapcsán - értem ez alatt az alternatív megoldásokat, az üvegházhatású gázok kibocsátást - lát-e arra esélyt, államtitkár úr, hogy magyarországi költségvetési források eleget tudnak-e tenni azoknak a szigorú követelményeknek, amit 2020-ra az Európai Unió maga is módosítani szeretne? Ez a jelen pillanatban, ugye, úgy néz ki, hogy 3×20 százalék plusz 10 százalék, és a múlt heti ülésén is tulajdonképpen már előrevetítették annak az esélyét, lehetőségét, hogy ezt 30 százalékra kívánják fölemelni.
Ezekben kérem államtitkár úr válaszát. Több országgal indultunk közösen, és ma már nagyon sok ország a maga részéről eltávolodott az eredeti állásponttól, Olaszország, Németország, és legutoljára a múlt heti vitában is kezdett látszani, hogy úgy néz ki, Lengyelország bizonyos területen érvényesíteni tudja a saját akaratát, és ebből adódóan lehet, hogy képes fölmondani a '90-es alapkibocsátási nagyságrendek melletti kiállását. Hogyan látja, államtitkár úr, Magyarország egyedül marad, vagy pedig képesek leszünk magunk mellé állítani más országokat?
ELNÖK: Államtitkár úr?
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm. Most az a sajátos helyzet állt elő, hogy a fölvetett kérdések gyakorlatilag a következő témakörhöz vagy legfőképpen ahhoz kapcsolódnak - melyik tematikát válasszuk, elnök úr?
ELNÖK: Én mint elnök nem tehetek mást, mint hogy megadom a szót. Most a kérdés elhangzott, megadom a szót államtitkár úrnak.
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Jó.
ELNÖK: Azt javaslom, válaszolják meg ezt a kérdést, és akkor a következőkben, gondolom, nem kerül sor még egyszer a kérdés feltételére. Tehát időt nem takarítunk meg sem így, sem úgy, és a kettő kétségkívül összetartozik. Úgyhogy azt javaslom, térjünk ki rá most.
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Igen. Magyarország nyilván igyekszik erőteljesebb szerepet vállalni és befolyásolni a megszülető döntést. Elég jól pozicionáltuk magunkat az elmúlt időszakban, nyolc-kilenc ország álláspontja egyezik ebben az ügyben. Most a poznani tárgyalások nyilvánvalóan rendkívül fontos fejleményt jelentenek, jelenthetnek. Látszik, hogy elég jelentős érdekek feszülnek egymásnak, de még egyszer hangsúlyozom, a pozicionálás mindenféleképpen rendkívül jó.
Ami a megújuló energiaforrásokat, illetve az energiahasználatot illeti, ez most a KHEM-nek lesz a kompetenciája, amikor a csomag negyedik elemére kerül sor, illetve a hazai vonatkozásokra e tekintetben. Három forrásból táplálkozhatna elvileg a finanszírozás. Egyrészt a hazai költségvetésből; erre most a globális pénzügyi krízis okán nyilvánvalóan kevésbé számíthatunk. A másik az európai uniós források; a kétéves akcióprogramban 110 milliárd forint szerepel a megújuló energia, illetve az energiahatékonyság területére. Nagy kérdés természetesen az, hogy milyen lesz a pályázási hajlandóság, illetve tudunk-e javítani azon az állapoton, amely jelenleg jellemzi a pályázatok eredményességét, ez generálhat egyébként egy meglehetősen komoly, összes beruházásra vonatkozó finanszírozást. És nyilvánvalóan a napjainkban igen nagy érdeklődésre számot tartó kvótaügy, illetve kvótaértékesítés, az abból származó bevétel, a zöldberuházási rendszer lehet az, ami még az energiahatékonyságon és a megújuló energiaforrások használatában segítséget nyújthat.
Faragó főosztályvezető úr is még pár szót szólna ehhez. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Tessék!
DR. FARAGÓ TIBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselő úrnak egypár dologban szeretném kiegészíteni a szakállamtitkár úr által adott választ.
Az első dolog, hogy a három érintett európai uniós szereplő között folyik ez a - párbeszédnek nehéz hívni, hiszen hárman vannak - trialógus, az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács között. Friss döntése a Parlamentnek, hogy nem fogja beelőzni ennek az igen kényes csomagnak az ügyében a Tanácsot, amely a kormányok együttműködési szervezete, és december 17-ére tette el a saját döntését, amely egyébként megelőzte volna a Tanács döntését. Amire tehát a képviselő úr utalt, hogy volt az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek találkozója, ez egy lényeges dolog; hogy a következménye igen, azt nem tudom, de a tény megszületett.
A másik dolog: az EU környezetvédelmi tanácsa külön döntött konklúziók, következtetések formájában, hogy mi az EU alapvető álláspontja a poznani tárgyalásokra. Ebben nincsenek olyan részletek, amelyek a belső dimenziót jelentő csomagra utalnak, persze a kettő összefügg. Arról tehát van egy következtetés, el van fogadva; lényegében ez adja meg a francia elnökségnek is a mandátumot. Ennek a legfontosabb lényege az, hogy az EU konstruktív akar lenni, ez 27 tagállamot jelent, de nincsenek benne részletek, hogy a belső megállapodás hogyan folytatódik. De a két dolog, legalábbis jogilag és politikailag külön létezik.
Lesz még egy tanácsülés Poznan első hetében szakértői szinten, ami kulcsfontosságú, december 4-én és 5-én. Ott finomodhat még a dolog, például a trialógus eredményeképpen. Poznan második hetére esik a nagy Tanács-ülés, az Európa Tanács ülése, ahol ez az egyik kulcstéma a pénzügyi válság és egyéb miatt. Ez csak azért érdekes, mert rettenetesen összeért ez a néhány esemény.
A legkonkrétabb kérdés arra vonatkozott, hogy ki támogatja Magyarországot. Az egyik, amit muszáj hozzátenni: nem csak magyar kérés van. Angol barátainknak is van kérése, az olaszoknak is van kérése; Németország nagyon vajúdik, hogy az ipar mit kér ebben a dologban. Tehát nem Magyarország az egyedüli kakukktojás ebben.
A legfontosabb magyar pozíciót illetően - ami szerint 1990-től számítva kellene figyelembe venni a kibocsátási teljesítményt - elvileg hat új tagállam támogatta Magyarországot. De a magyar kérés sem egy dologra vonatkozik, 6-7 olyan pont van, amelyben hol kilencen is egyben vannak - Romániát, Bulgáriát, a három baltit és a négy visegrádit értem bele -, van, ahol cseh barátaink nincsenek benne, ők készülnek már az elnökségre. Tehát sokkal bonyolultabb a kép. Van ilyen veszély, amire a képviselő úr utal.
Lengyel barátainknak, Lengyelországnak formálisan egy kiemelt jelentőségű prioritása van, a döntően szénbázisú villamosenergia-termelés. Szinte minden két napban folyik különféle szinteken lengyel-magyar, V4-es és egyéb együttműködés. Mi amellett vagyunk, hogy ez a csoport egyben maradjon. Hivatalosan Lengyelország a csoport tagja. A legmagasabb vezetői döntően arról az egy dologról beszélnek, ami nekik a legfontosabb, ami nekünk fontos, de nem ennyire fontos. Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő úr?
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Én szerettem volna még a kvótarendszer jelenlegi állapotára is választ kapni, hisz jelen pillanatban a nemzetek osztják el a saját kvótájukat, viszont egy bizonyos időszak után már a Bizottság fogja ezt felügyelni, és bekapcsolódnak más kibocsátók is ebbe a körbe. Félő, hogy ez a kvótakereskedelmi rendszer, ami jelen pillanatban fennáll, bizonyos mértékben meg fogja növelni a különböző szolgáltatások jelenlegi árképzését, és félő, hogy a multinacionális cégek fognak egy óriási előnyre szert tenni. Szeretnénk, ha ebben a magyar álláspont úgy tudna alakulni, hogy több támogatót tudnánk magunk mellé állítani. (Dr. Braun Márton megérkezik az ülésre.)
Egyébként a lengyelek is ettől félnek rettentően. Gál J. Zoltánnal együtt voltunk ott, és a vitában is egészen markánsan megfogalmazódott a lengyel álláspont. Ha a lengyelek képesek arra, hogy a saját javukra tudnak fordítani főleg a kibocsátás és a kvóta területén eredményeket, akkor egészen biztos, hogy az eddigi megállapodásokat is képesek fölrúgni annak érdekében, hogy saját, szénbázisú kibocsátási rendszereik előnyt tudjanak élvezni, és lehet, hogy feladják azt, hogy adott esetben a nagy multinacionális cégek térnyerésével, nagyobb bevételével egyfajta árfelhajtó és -növekvő szerepet töltsön be maga a kvótarendszer.
ELNÖK: Államtitkár úr!
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez vélemény volt, csak annyival szeretném erősíteni a kormányzati álláspontot - és ezt ki is fejtettem az előző bizottsági ülésen, amikor már terítékre került a klíma- és energiacsomag -, hogy a fokozatos bevezetés mellett vagyunk. A villamosenergia-ágazat számára a teljes kvótamennyiség árverésen történő értékesítését tervezi a Bizottság 2013-tól. Szeretnénk azt a fokozatos bevezetést biztosítani, amely az ágazatok számára nem egy sokkszerű helyzetet és állapotot jelent.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászóló? (Jelzésre:) Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök Úr! Csatlakozva Ékes József hozzászólásához, az előbb Faragó úrtól hallottuk, hogy Magyarország 6-7 olyan kérdésben különböző országokkal keres együttműködést, amelyek megfogalmazhatóak. Lehet-e kérni, hogy azokat a pontokat esetleg írásban megkapjuk, amelyek vitás pontok? Ha ott lehet részletezni is, hogy melyik országgal hogyan van együttműködés, azt megköszönnénk. Ez egy konkrét kérés lenne az előzőekhez.
Kérdésem is lenne, rövid, lényegre törő kérdések. A poznani konferenciához kapcsolódóan készülnek-e valamilyen hatásvizsgálatok? Ezeknek milyen költségvetési vonzata van akár magyarországi, akár európai szinten? Ez az első kérdésem.
A második kérdésem arra vonatkozik, hogy a korábbi anyagokban az amerikai választásokkal kapcsolatban egy kérdőjeles mondat szerepelt. Az a kérdésem, hogy jelen pillanatban Obama, a leendő elnök úr álláspontját ismerve milyen hatással lehet ez a nemzetközi egyezményekre.
A harmadik kérdés: általában véve a klímakonferenciákat, mennyire várható, hogy Poznanban egy sikeres konferencia lehetséges, és kézzelfogható eredmények születnek?
A negyedik kérdésem pedig: azok a cégek, amelyek kiszolgáltatottak ezeknek a határozatoknak, milyen körbe sorolhatók, és esetlegesen milyen támogatást kaphatnak? Köszönöm.
ELNÖK: Főosztályvezető úr!
DR. FARAGÓ TIBOR (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Megpróbálok mindenre nagyon gyorsan válaszolni, és ha a képviselő úr vagy a bizottság úgy gondolja, ki lehet fejteni, csak szeretném jelezni, hogy körülbelül kétnaponta változik minden ezen a sikamlós pályán; elnézést a kitérésért.
A 6-7 más pontból legalább kettőt hadd említsek meg! Sok van, tényleg 6-7-re utaltam, de kettő van, amelyik a legismertebb. A nem ETS-rendszer, emissziókereskedelmi rendszer alá eső szektorokban kértük másokkal együtt a flexibilitást, nevezetesen, ha itt marad többlet - Magyarországnak plusz 10 százalékos növekedési lehetősége van -, ebből bevétel lehessen, ami segíti a többlet elérését. A bizottsági javaslat nem tenné lehetővé. Kaptunk bátorító támogatást ehhez a franciáktól és a Bizottságtól is, meg svéd barátainktól is. Ez lényeges lenne számunkra. Minden újabb tagállam itt növekedési lehetőséget kapott, ahol nem növekedni szeretnénk; ez közlekedés és így tovább.
A másik ilyen pont az újraosztás kulcsszava, idegen szóval a redisztribúció. Az aukcióra kínált kvóták 10 százalékát eleve elosztanák különféle kritériumok alapjában. Amiben nem vagyunk egyedül, sőt ez lengyel kérés volt eredetileg, amelyhez mi is csatlakoztunk: még újabb 10 százalékot kellene elosztani, amit persze siralmasan fognak föl szegény korábbi tagállamok, hiszen nekik csökkenne, ami hozzájuk kerülne. Ez az 1990-2005 közötti teljesítések miatt járna. Ebben gyakorlatilag 8 új tagállam érintett. Erről óriási vita, ha úgy tetszik, dráma van. Kiemeltem a két legfontosabbat, vannak kisebbek, de együttesen érdekesek.
A második kérdés a poznani hatásvizsgálat. Nincs különösebb hatásvizsgálat. Poznanban lényegében egy globális elő-megállapodást kellene kötni arról, hogy utána - ahogy az államtitkár úr kifejtette - a bali cselekvési program alapján mi várható Koppenhágára. Az EU 20 százalékos feltétel nélküli kötelezettségvállalása - amit államtitkár úr kiemelt a bevezetőben -, a feltételes 30 százalékos, nem önmagában Poznan, az eleve az EU-n belüli egyezkedés egyik eleme vagy legfontosabb eleme. Egy olyan eleme van, ami utána érdemel vizsgálatot: a fejlődő világ javára a pénzügyi kötelezettségvállalás ügye. Magyarország megjelent mind potenciális vagy részleges donorország, nekünk is mint EU-tagnak van ilyen kötelezettségünk. A klíma-együttműködés hozza ugyanezt, hogy a 27-eknek, ha úgy tetszik, fizetniük kellene különféle okok miatt. Ennek nem tudjuk a nagyságrendjét, csak sejtjük. Tehát egy elemét kiemeltem, ami nem EU-n belüli dimenzió, de az EU kollektívan szeretne ajánlatot tenni.
Obama elnök úrral kapcsolatosan: mindenki tudhatja, ha akarja, fönt van interneten az ő első ilyen nyilatkozata. Európa korifeusai nagyon vártak az új elnökre, mindegy, hogy McCain vagy Obama. Az amerikai delegációt a jelenlegi adminisztráció fogja képviselni. Amiről hírt kaptunk - nemrég lehettem én is Brüsszelben ilyen egyeztetésen -: Obama emberei ott lesznek a háttérben. Mindnyájan azt szorgalmaztuk, hogy tessék velük tárgyalni. Nem fogok erre több időt eltölteni, ha valaki megnézni, hogy annak idején a Clinton-Gore adminisztráció hogy állt hozzá Kiotóhoz, önmagában tanulságos. Tehát, ha szabad ilyet mondani, azért az amerikai érdekeket Obama úr is fogja tudni, ha finoman szabad erre utalnom.
A negyedik pont az volt, hogy mi várható a XIV. ülésszaktól, mert formálisan a XIV. ülésszaka az egyezménynek. Egy politikai nyilatkozatnak kellene megjelenni, formálisan ez a lengyelek kezében van, ők fogják elnökölni ezt a konferenciát. Az EU 27-ek el tudnák fogadni, hogy van egy olyan politikai nyilatkozat, ami már tartalmat mutat arra, hogy az összes fejlettebb ország hajlandó-e valamit vállalni - USA, Japán, Kanada és így tovább; ma én ezt nem tudom, nem hiszem, hogy bárki tudja -, és a fejlődő világ leggyorsabb gazdasági növekedést produkáló országai - Kína, India, folytathatom a sort - hajlandók-e valamire. Ezt ma nem lehet tudni. Ez az utolsó éjszaka, december közepén derül ki. Ez volna a tét. E nélkül a politikai alku nélkül nagyon nehéz elképzelni, hogy egy év múlva Koppenhágában egy jogszabály, nemzetközi jogi eszköz jelenik meg.
Utolsó kérdés volt, ha jól értettem, az EU perifériáján lévőknek az ügye, hogy őket és a cégeiket hogyan érinti - ha jól érettem, képviselő úr erre utalt - ez a bizonyos karbonszivárgás; ez a furcsa terminológia jelent meg ebben az ügyben. Milyen mértékben vándorolnának el olyan ágazatok és cégeik az EU területéről, amelyeket érintene ez az új jogszabálycsomag, klíma-energia csomag, versenyszempontból hátrányosabb helyzetbe kerülnének olyanokkal szemben, akik beszállítók? Klasszikus dolog a balti államok energiaellátása, és ha úgy tetszik, az orosz függőség, de folytatható a sor. Erre bizonyos tanulmányok vannak az EU-ban, ugyanez a kérdés idehaza is megjelent. Ez a kitettség létezik. Az alku kapcsán óriási német és egyéb igények is vannak, ezeket az ágazatokat úgy hívjuk, hogy karbon- vagy energiafüggő ágazatok, tehát hogy ezek jelentős mértékben mentesüljenek a kibocsátáskereskedelmi rendszer újabb követelményeitől.
Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr?
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Ez utóbbihoz egy kiegészítés, hogy a karbonelszivárgással kapcsolatban nyilvánvalóan számot kell vetni, föl kell térképezni a cégeket, elemezni kell a helyzetüket; ez tehát elég komoly procedúra, és az erre vonatkozó határidőnek az előbbre hozatala is szerepel a magyar álláspontban. Tehát egyetértünk azzal, hogy gyorsítsunk ezen.
ELNÖK: Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a válaszokat. Meglátjuk, hogy mi lesz Poznanban. Nyilván nem egyszerű a dolog, azt látjuk eddig is, hogy húsz év vívódása után mire jutottak az országok. Reméljük, hogy Magyarország is egyre jobban tud kikerülni ebből a helyzetből.
Amit összegzésképpen szeretnék említeni, az egyrészről, ha jól értettem, kapunk még anyagokat, amikor már világosabb álláspontok vannak.
Lenne azonban egy általánosabb megjegyzésem a bizottsági üléssel kapcsolatban. Korábban szó volt arról, amikor a klímacsomagot tárgyaltuk, hogy esetlegesen civil szervezeteket is bevonunk az ülésbe, és tartunk egy nyíltabb napot. Erre nem került sor. Arra gondolok, hogy esetleg valamikor ezt meg lehetne tartani majd a későbbiek folyamán. Ez nyilván olyan kurrens kérdés a civil szervezetek között, amelyben jól látható a véleményük, esetleg érdemes lenne megtartani ezt az ülést, amiről korábban beszéltünk.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Meg kell mondjam, képviselő úrnak igaza van, és miután ma döntünk egypár dologról, ez egy kellemetlen helyzet, de csináljuk ezt meg valóban. Elnézést kérek, ez nyilvánvalóan az én saram.
Államtitkár úr?
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Csak annyit, hogy a tárgyalásokba mi az Energiaklub képviselőit bevontuk, tehát a civil szféra prominensei képviseltetve vannak, és hasznos is a jelenlétük.
ELNÖK: Ez persze nyilván nem zárja ki azt, hogy a parlament is ugyanezt tegye. Veress képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Egy nagyon gonosz kérdést szeretnék föltenni. Csináltunk-e mi - mert azt hiszem, az Európai Unió nem csinált - egy olyan hatáselemzést, hogy ennek milyen technológiafejlesztési hatása lehet, ha ezeket a folyamatokat végigvisszük? Azt pontosan látjuk, hogy mi épül le, ezért nagyon fáj a szívünk, mert munkahelyeket áldozhat fel. Viszont nagyon jó lenne látni, milyen húzóhatása lehetne ennek a folyamatnak, ha ezt úgy kezelnénk, és adott esetben nyilván nem a Környezetvédelmi Minisztériumnak kellene megcsinálni, hanem a gazdasági és egyéb minisztériumokkal együtt érdemes lenne végiggondolni, hogyan lehet ezt egy modernizációs forrásként használni, nem pedig csak tehernek tekinteni. Van-e erre esély, hogy Magyarország legalábbis ezt a megközelítést tudja valamilyen szinten alkalmazni?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr?
DIÓSSY LÁSZLÓ szakállamtitkár (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium): Erre csak azt a választ tudom adni, hogy több tárca együttműködése alapján tudjuk kezdeményezni azt, hogy legyen egy fejlesztéspolitikai kabineti téma és napirend az ügy.
VERESS JÓZSEF (MSZP): Ezt szeretném kérni, ha lehet. Nagyon megköszönöm, ha erre sor kerül.
ELNÖK: Köszönöm szépen. S amit a bizottság tagjai kértek, ezt a bizottság tagjai megkapják. Ha változik, változik, hát istenem...
További hozzászólás? (Senki sem jelentkezik.) Nincs.
Akkor ezt a napirendi pontot lezárhatjuk, mármint Poznanról, de témában ugyanott maradunk.
A 2., 3. és 4. pontot javaslom együttesen tárgyalni. Nem tudom, Manninger képviselő úr kér-e külön szavazást erről, vagy így is jó lesz. (Manninger Jenő jelzésére:) Így is jó lesz.
Zárt ülést rendelek el, merthogy a bizottság döntést fog hozni.
(Az ülés befejezésének időpontja: 14 óra 15 perc.
A bizottság 14 óra 15 pertől zárt ülésen folytatja munkáját,
melyről külön jegyzőkönyv készült.)
|
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezetők: Nánásiné Czapári Judit és Prin Andrea