EIB-40/2008.
(EIB-116/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2008. december 9-én, kedden 9 óra 30 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Helyettesítési megbízást adott *
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása *
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter éves meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján *
Dr. Göncz Kinga tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, reflexiók *
Az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló 2004. évi LVII. törvény módosításáról szóló T/6950. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága *
Tájékoztató a magyar termőföld uniós polgárok általi vásárlására vonatkozó 7 éves moratórium meghosszabbítására vonatkozó kérelemről *
Kérdések, vélemények, válaszok *
Egyeztetési eljárás – A Tanács rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról *
Egyeztetési eljárás – A Tanács rendelete a közös agrárpolitika módosítása céljából a 320/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a(z) ..../2008/EK rendelet módosításáról *
Egyeztetési eljárás – A Tanács rendelete az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet módosításáról *
Egyeztetési eljárás – A Tanács határozata a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007-2013 közötti programozási időszak) szóló 2006/144/EK határozat módosításáról *
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése *
Kérdések, hozzászólások, reagálások *
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP)
Tasnádi Péter (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Szirbik Imrének (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP) távolléte idejére Kocsi Lászlónak (MSZP)
Veress József (MSZP) Tasnádi Péternek (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) távolléte idejére dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter
Dr. Iván Gábor szakállamtitkár (Külügyminisztérium)
Dr. Bodnár Gergely (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium)
Gőgös Zoltán államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium)
(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 36 perc.)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, Göncz Kinga külügyminiszter asszonyt, munkatársait és a bizottság ülésére kíváncsi hallgatóságot.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban - bár többször módosított formájában - előterjesztem, és kérdezem a bizottságot, észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok. Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a napirendünket. (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Dr. Göncz Kinga külügyminiszter éves meghallgatása a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján
Az 1. napirendi pontunk két részből áll. Az első Göncz Kinga külügyminiszter asszony éves meghallgatása, a második az Európai Bizottság által a közelmúltban indított kötelezettségszegési eljárások. Ez pár területre kiterjed, ami nem a Külügyminisztérium kompetenciája, a Külügyminisztérium kompetenciája azonban a Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárások. Ezt az utóbbi részt zárt ülés keretében tárgyaljuk.
Megkérem külügyminiszter asszonyt, hogy tegye meg előterjesztését a Házszabály 68. § (4) bekezdése alapján.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Én adnék egy rövid összefoglalót, és ha bármilyen kérdés van, természetesen szívesen válaszolok, illetőleg szívesek hallok mindenfajta hozzátennivalót.
Kérés volt, hogy beszéljünk a kormány Európa-politikai stratégiájának a végrehajtásáról, Magyarország uniós tagállamként való működéséről a 2008-as évben, illetőleg, hogy beszéljünk a 2011-es elnökségi felkészülésről, aztán a kötelezettségszegési eljárásokról zárt ülés keretében.
A 2008-as év meghatározója az az Európa-politikai stratégia volt, amiről itt a bizottságban is beszéltünk, ennek mentén foglalt Magyarország állást a különböző kérdésekben. Egypár szót az évről azért szólnék, mert több olyan, globális jelentőségű kérdés volt, amiben az Európai Uniónak, ezen belül Magyarországnak is határozottan kellett állást foglalni.
Az év első fele az energiaárak, élelmiszerárak emelkedéséről szólt. Itt egyrészről a feladat az volt, hogy az energiaár-emelkedés problémájára hogyan tud az Európai Unió válaszokat találni. Azt hiszem, erről itt is beszéltünk, hogy felmerült többfajta megoldási javaslat, részben az OPEC-országokkal való kapcsolatfelvétel, részben energiaár-kompenzációk. Az élelmiszerár-emelkedés kapcsán az Európai Unió felelősségvállalása volt a legjelentősebb, az, hogy a szegényebb régiók, szegényebb országok számára támogatást tudjon nyújtani abban, hogy ne nőjön meg az éhezők száma. Ennek a keretei tulajdonképpen a millenniumi fejlesztési célok voltak.
Tudjuk, hogy mire ezekkel valamennyire boldogultunk volna, jött a pénzügyi válság, ami szintén alapvető feladatokat rótt az Európai Unióra. Ebben még mindig benne vagyunk, nem látjuk pontosan a következményeit, de itt is az EU-nak nagyon komoly szerepe volt. De erre az évre esett a lisszaboni szerződés ír elutasítása, ami szintén végighúzódott mint megoldandó feladat. Csütörtökön és pénteken várjuk azt a javaslatot, ami ennek a megoldását fogja jelenteni, vagy az erre vonatkozó javaslatot az Európai Tanács ülésén.
Volt több olyan nemzetközi konfliktus, ami szintén meghatározta az évet, részben Koszovó függetlenségének a kikiáltása. Erről is többször beszéltünk ebben a keretben is, hogy Magyarország hogyan döntötte el, hogy mikor, milyen formában válaszol erre. Illetőleg ide tartozik a grúz-orosz válság, ami az év második felében, nyáron volt. Több olyan téma is volt az Európai Unió asztalán, ami úgynevezett nehéz dosszié, ilyen a munkaidő-irányelv, az agrárpolitikai állapotfelmérés, az energialiberalizációs csomag, a kékkártya kérdése, a klíma-energiacsomag. Ezek egy része már lezárult, egy része még változatlanul kérdés.
A magyar fellépés - ahogy említettem - az Európa-politikai stratégia mentén történt. Ahol nagyon látható lépés volt: egyrészt a schengeni csatlakozásunk nagyon komoly felkészülés után megtörtént. Tudjuk, hogy voltak aggodalmak, azt is tudjuk, hogy az aggodalmak nem igazolódtak be. Azt lehet tudni, hogy Magyarország rendkívül jól működik, csökkent a bűnözés a tőlünk befelé eső országokban, Ausztriában kifejezetten, és azóta, azt hiszem, hogy mindenfajta kritika és félelem megszűnt.
Közben ehhez csatlakozóan, valószínűleg nem teljesen függetlenül ettől a kanadai és az amerikai vízumkényszer eltörlése is megtörtént. Az amerikaira most kerül sor tulajdonképpen a napokban, vagy nem olyan nagyon régen került rá sor.
Az elnökséget támogattuk az energia- és élelmiszerárakkal kapcsolatos európai fellépésben, erről szintén beszéltünk itt. A pénzügyi és gazdasági válság idején Magyarország kifejezetten előremutató javaslatokkal élt, amelyek aztán be is kerültek az európai összstratégiába, illetőleg megjelentek a G20-ak amerikai megbeszélésén mint európai uniós javaslatok. Ezek között volt részben az egységes európai pénzügyi felügyelet javaslata, amit korábban elmondott miniszterelnök úr. Akkor még nem volt erre fogadókészség, aztán, mikor a pénzügyi válság elindult, már sokkal inkább. Ebben benne volt az Európai Központi Bank szerepének a megnövelése. Azóta tudjuk, hogy az Európai Központi Bank kifejezetten nagy szerepet vállalt Magyarország esetében is a stabilizációban: a kohéziós politika eszköztárának kitágítása, illetőleg használata arra, hogy a pénzügyi krízis hatásait csökkentsük, illetőleg a stabilitási paktum 3 százalékos határával kapcsolatos terv.
Csatlakoztunk közben az első megerősített együttműködéshez bel- és igazságügyi területen. A közös agrárpolitika állapotfelmérésében Magyarország nagyon határozottan képviselte az álláspontját abban, hogy vidékfejlesztésbe történhessen meg az átcsoportosítása a közvetlen támogatásoknak, illetőleg a közvetlen támogatások arányos csökkentésében. Az ETI közben Magyarországra került, nagyon komoly lobbizás volt, egyébként azt gondolom, hogy ebben mindenki részt vett, aki bármilyen pozícióban a saját pártcsaládjában és saját kapcsolatrendszerén keresztül segíteni tudott, ez nagyon nagy jelentőségű döntés. Azóta elindult tulajdonképpen a board működése, elindult a szervezet felépítése és Magyarország lesz egy network központja, ami nagyon fontos számunkra.
A menekültügyi paktum keretében fontos volt nekünk az uniós munkaerő-potenciál kihasználása, a képviselet, a migráció keleti dimenziójának a szempontjai. A déli dimenzió hangsúlyosabb volt eleinte, de ma már mind a kettő kap egy hangsúlyt, a klíma- és energiacsomag, amiről külön beszélnék egy pár szót, mert az még ma is kérdés.
Magyarország rendkívül aktívan támogatta a bővítést, a nyugat-balkáni országok integrációs folyamatát, a szerbiai SAA-hez az Interim-megállapodás kidolgozását, a vízumliberalizációs párbeszédet, a vízummentesség ügyében a koszovói EULEX-missziót, tehát azokat a kérdéseket, amelyek a térséget közvetlenül érintik. Nagyon intenzíven részt vettünk az EU kül- és biztonságpolitikájában, az EULEX Koszovóhoz Magyarország 50 körüli fővel járul hozzá, de azonnali döntés történt abban is, hogy a grúziai európai uniós jelenléthez is Magyarország ad embereket. Egyébként már az EBESZ-keretben is voltak kint magyar megfigyelők, és ott is emeltük a létszámot, és hozzájárultunk azt hiszem, 80 ezer euró vagy e körüli összeggel a misszióhoz.
A grúz-orosz válság megoldásához Magyarország is hozzájárult. Elmondanám azt, aminek többen részesei voltak, hogy a szolidaritásunk kifejezéseképpen előrébb hoztuk a tbiliszi nagykövetség megnyitását, és teljesen egyértelműen mondtuk el, hogy mit gondolunk erről a kérdésről - területi integritás, szuverenitás sérthetetlensége - a genfi tárgyalások során. Ez tulajdonképpen a Mainstream-ben volt, de Magyarország aktív volt, Ukrajna, Moldova esetében arra törekedtünk, hogy az Európai Unió pozitív üzenetet küldjön, mind a két ország nagyon fontos számunkra, a keleti szomszédságpolitikának a hozzánk legközelebb eső országai, nagyon erős európai orientációval, és egy kifejezett kéréssel is, hogy Magyarország segítsen, támogassa ezeket az országokat a felkészülésben.
Azt lehet látni egészében, hogy az EU működőképes, noha a lisszaboni szerződés ratifikációja elakadt, őszintén reméljük, hogy ez a következő évben meg fog oldódni. De az EU változatlanul működőképes volt, sőt a nemzetközi súlya növekedett is, a pénzügyi válság idejében növekedett, illetőleg a grúz-orosz válság esetében csak az EU volt képes arra, hogy közvetítsen. Nagyon komoly szerepe volt az SM-megbeszélésen, amikor a pénzügyi válságról volt szó, és rákészült tulajdonképpen arra, hogy az amerikai elnökválasztás, az új adminisztráció belépése utáni időkben milyen témákban szeretné megszólítani az Egyesült Államok új elnökét, az új adminisztrációt, ami azért lényeges, mert megint az Európai Unió jól körvonalazott, komoly szerepvállalásáról szól. (Megérkezik az ülésre Manninger Jenő.)
Egy pár dolog, ami a következő évi kihívásokról szól, és majd tudunk hosszabban beszélni bármelyik témáról, részben a lisszaboni szerződés teljes ratifikációja. Holnapután fogjuk hallani, hogy mi az ír terv, de olyan jelzések vannak, hogy elképzelhetőnek tartják azt Írországban, hogy 2009 folyamán - nem az elején, de 2009 folyamán – sor kerülhessen a megismétlésre.
A pénzügyi válság egyrészről persze nagyon negatív volt az országok számára, másrészről viszont abból a szempontból segített, hogy Írország is realizálta azt, hogy európai uniós tagországként jobb esélyei vannak egy nehéz helyzetben, úgyhogy meg is változott a trend. Ma a felmérések azt mutatják, hogy többen támogatják, mint nem támogatják a ratifikációt. Nyilván ki kell dolgozni ennek a pontos menetrendjét. A pénzügyi válságról volt szó. Az intézményi kérdések esetében fontos, hogy az európai parlamenti választások valóban sok embert meg tudjanak szólítani, ez feladatunk lesz Magyarországon is, hogy legyen egy nagyon komoly legitimációja a választásoknak.
A bővítési folyamat lendületét fenn kell tartanunk, Magyarország számára kiemelten fontos Horvátország. Horvátországnak van egy olyan menetrendje, ami szerint, ha le tudja zárni 2009-ben a csatlakozási tárgyalásokat, akkor 2011-ben, a magyar elnökség ideje alatt történne meg a tényleges csatlakozás, ezt nagyon szeretnénk, Horvátország is szeretné. Van még két ilyen terv, ami szintén a magyar elnökség idejére esne, ez Románia és Bulgária schengeni csatlakozása. Ők így számolnak, így terveznek, meglátjuk, hogy ez sikerül-e. Azt gondolom, hogy ezek a szimbolikus jelentőségű események azért fontosak számunkra is, és a szomszédos, térségbeli országok számára is.
A pénzügyi válságról volt szó, tehát a pénzügyi architektúra meghatározásában az Unió egységét fenn kell tartani, a munkahelyek megőrzését, a szociális biztonságot erősítenünk kell.
A klíma- és energiacsomag: egy pár szót szólnék erről, és ha további kérdések vannak, akkor mondanám. Magyarország élére állt, és az egyik legaktívabb ország volt abban, hogy az új tagországok esetében történjen meg egy elismerése a korai erőfeszítéseknek. Amit érdemes tudni, az az, hogy 1990-2005 között az egész Európai Unió 8,5 százalékkal csökkentette a széndioxid-kibocsátását, és ebből 6 százalékot az újak raktak össze. Azaz a gazdasági átalakulás folyamatában nagyon komoly széndioxid-kibocsátáscsökkentés történt, és azt mondtuk kezdettől, hogy ennek valamifajta kompenzációja, elismerése az, amire szükség van.
A viták a mai napig zajlanak. Az EIT-en fog megtörténni ennek a végleges lezárása. A francia elnökség ambíciója az, hogy mindenképpen lezárja az év vége és a francia elnökség vége előtt. Egyelőre még nagyon sok minden van nyitva. Az egyik nyitott kérdés az, hogy a kompenzáció a kvótaújraosztás területén meg tud-e történni. Természetesen nagyon különböző vélemények vannak, hogy van-e olyan kvótamennyiség - fölmerült a 10 százalék vagy akár ennél magasabb -, amely újraosztható lenne. Ez az egyik kérdés.
A másik az úgynevezett carbon leakage kérdése, tehát azoknak az iparágaknak a kitelepülése az Európai Unióból - illetve ennek a veszélye -, amelyeknek nagy a szén-dioxid-kibocsátása. Ez nemcsak magyar érdek, és nemcsak az új tagországok érdeke, hanem nagyon sok réginek is, tehát úgy tűnik, hogy ezen a területen is el lehet valamit érni. A harmadik ilyen téma, ami még az asztalon van, a kereskedelmi körbe tartozó és azon kívüli kvóta rugalmas átjárhatósága, ami szintén fölmerül. Nézek Gáborra, hogy mi van még, de körülbelül ezek vannak, ha részleteket kérnek, szívesen mondunk.
Nem tudjuk, hogy mi lesz a vége. Ami nagyon lényeges, és az európai uniós működésünk szempontjából érdekes, hogy Magyarország rendkívül jól kötött megállapodásokat, és épített koalíciókat ebben a történetben, annak ellenére, hogy nagyon sok különböző érdek van ebben a témában. Lengyelországnak például a szénalapú erőművei jelentik a fő problémát. Ennek ellenére 8, illetőleg 6 biztosan elkötelezett és 8 kevésbé elkötelezett ország van, amelyiknek a súlya elég volt ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, hogy mindenképpen kezelnie kell az Európai Uniónak ezt a problémát, akkor is, ha egyébként másféle vélemények is vannak. Meglátjuk a végeredményt, meglátjuk, hogy mi lesz a kimenetele ennek.
A Nabucco-konferencia a következő évhez tartozik, egy energiabiztonsági rendezvény kifejezetten, 2009 januárjában. Magyarország nagyon komoly elismerést kap azért, hogy a Nabucco élére állt. Ami különösen fontos, hogy mi kezdtük el azt, hogy a lehetséges forrásországokkal sokkal szorosabb kapcsolatokat építsünk. Eddig inkább egy tervezése történt meg a Nabuccónak, amivel kapcsolatban persze sokféle kérdés volt.
Az egyik fő kérdés mindig az volt, hogy mely országok azok, amelyek lehetséges szállítók. Tudjuk, hogy ezeknek az országoknak a geopolitikai helyzete is olyan, hogy az Európai Unió felé történő nyitásuk mögött ott van azért részben Oroszország, amelyikről tudjuk, hogy nagyon komolyan szeretné a kapacitásokat lekötni, illetőleg egy részük esetében Kína mint lehetséges alternatív útvonal a szállításokra. Ezért is volt nagyon lényeges, hogy személyesen kerüljön kapcsolatba ezeknek az országoknak a vezetőivel. Ezek egyébként olyan országok, ahol általában egy csúcsvezető az, aki a döntéseket meghozza, tehát egy másikfajta kapcsolatépítésre is szükségünk volt az Európai Unión belül. De itt most nagyon komoly lépések vannak, és jó esély van arra, hogy a konferenciáig meg tudnak történni fontos döntések.
A vízummenteséget említettem, hogy elindult a nyugat-balkáni országok esetében, ezt szeretnénk nagyon nyomatékosan továbbvinni a következő évben. Van rá esély, hogy például Szerbia esetében el lehessen jutni 2009-ben a vízummentességig. Természetesen ez a szerb teljesítménytől függ, attól függ, hogy milyen mértékben tudják elfogadni a jogszabályokat, illetőleg biztosítani azokat a feltételeket, amelyek fontosak. Itt a bel- és igazságügyi együttműködés az egyik fontos téma, a biometrikus útlevelek, egyebek.
Pár szót mondanék az elnökségi felkészülésről. Nagyon komoly lépések történtek, azt gondolom, többé-kevésbé mindenki az információk birtokában van. Egyrészt megtörtént az elsőkörös kiválasztás, és tulajdonképpen a legkellemesebb meglepetésünkre a kulcsstáb 80 százaléka megtalálható volt a központi államigazgatásban, tehát körülbelül ezek az emberek azok, akik már most is rendkívül intenzíven működnek az Európai Unión belül, ma még a magyar tábla mögött vagy a magyar pozíció kialakításában, de ők azok, akik jól felkészültek ahhoz, hogy 2011-ben az elnökségi időszakban is aktív feladatot vállaljanak. Megy a következő, második- és harmadikkörös kiválasztás, illetőleg elindult a felkészítés. Tudjuk, hogy a felkészítés egyik fontos területe a francia nyelvtudás. Itt nagyon komoly hiányaink vannak. A frankofon országoktól kaptunk egy ígéretet, amely ma már működik is, hogy a francia nyelvi felkészítést ezek az országok nagyon nagy mértékben támogatják, illetőleg elindult az európai uniós felkészülés is, és az angol nyelvi felkészülés, bár angolból sokkal jobban állunk, az angol középfokú nyelvvizsga volt a minimum, ami már ma is megvan mindenki számára.
A trióegyeztetések rendkívül intenzíven folynak. Magyarország abból a szempontból jó helyzetben van, hogy a trió másik két tagja is a szorosabb európai integráció híve, tehát nincsenek nagy törések, és van egy rendkívül jól kialakuló együttműködés. Megtörtént a logópályázat, amiről szintén lehetett tudni. Ez az első olyan lesz, amikor közös logó lesz különböző elemekkel. Azt gondoljuk, ez egy szimbolikus jelentőségű dolog, és nagyon fontos üzenet is. A stratégiai keret első tervezetét 2009. januárra tervezzük, ennek sok-sok lépése van, amit folytatunk. Végül a 2009. novemberi ÁKÜT-nek és a 2009. decemberi Európai Tanácsnak kell elfogadnia a stratégiai programot és az operatív programot. A logódöntés 2009. februárban, illetve áprilisban lesz esedékes. A magyarországi rendezvények feltételrendszerének pontosabb beazonosítása szintén 2009. első félévére esik.
A költségvetés részben az ÁROP-ból, részben az idei költségvetési keretekből indult el olyan módon, hogy a közbeszerzések, tendereztetések elindultak. Azt lehet tudni, hogy bérelünk egy épületet nagyon közel a brüsszeli ÁK-hoz, amit éppen tegnap láttam, rendkívül jó adottságokkal rendelkezik, tehát úgy tűnik, hogy Brüsszelben meg van oldva a másik körülbelül 100 ember elhelyezése. Nagyon közel vannak egymáshoz, másfél perc séta körülbelül.
A külképviseleteket fel kell készítenünk, illetőleg a prioritásokat meg kell határoznunk, ez is 2009 közepétől esedékes. Nem tudjuk hamarabb tenni, hiszen ahhoz látnunk kell, hogy mely dossziék milyen fázisba érnek el, és hol kell nekünk folytatni.
Én itt lezárnám, mert azt mondtuk, hogy a kötelezettségszegési eljárásokra zárt ülést kérünk. Nem tudom, hogy csináljuk a továbbiakban.
ELNÖK: Nagyon szépén köszönöm, miniszter asszony, ezt a nagyon sok mindenre kiterjedő, nagyon összefogott, mégis informatív beszámolót. A vitát megnyitom. Azt kérem képviselő uraktól - mert most képviselő hölgyet valóban nem látok -, hogy a kötelezettségszegési eljárást tegyük későbbre. A vitát megnyitom. (Jelzésre:) Firtl Mátyás alelnök úr!
Kérdések, észrevételek, reflexiók
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Én visszafelé indulnék a kérdésekben. Említette az elnökségre való felkészülést. Részt veszek ennek a munkacsoportnak a munkájában, és látom, hogy valóban közel 600 fő ki lett választva, a további 200 főre meg pályázatot írtak ki. Ha ezt a pályázatot megnézem, azt látom, hogy nagyon szigorú feltételeket írtak ki, olyanokat, amelyek úgy érezzük, hogy még a 600 főnél sem szerepelnek. Mi indokolta, hogy ilyen szigorú pályázatot írjanak ki? Úgy gondolom, akik jelentkeznek, jelenleg is Magyarországon olyan helyzetben, pozícióban vannak anyagilag, hogy nem biztos, hogy megjelennek ezen a pályázaton. Ez lett volna az egyik kérdésem.
A másik: szintén az elnökségre való felkészülés kapcsán többször munkacsoportülésen is feltettük a kérdést, de nem volt jelen, hogy a kormánybiztosnak mi lesz a konkrét feladata az európai elnökségre való felkészülés jegyében.
Egy rövid kérdésem lenne az ügyben is, hogy volt törvényjavaslatunk Nógrádi Zoltán képviselőtársammal, aztán a Fidesz részéről szintén Zoltán és Németh Zsolt beadott módosító indítványt a költségvetéssel kapcsolatban, és mindegyik el lett utasítva. Ebben szeretnénk tisztán látni. Egyáltalán milyen forrás áll 2009-ben rendelkezésre az európai elnökségre való felkészülésre? Tudjuk, hogy itt-ott-amott van, de konkrétumokat nem látunk ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Az a bizottságon belül kialakult gyakorlat, hogy egy dialógus van, tehát, ha miniszter asszony kész a közvetlen válaszra, megköszönöm.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen a kérdéseket. Miért szigorúak a feltételek? Azok, akiket az első körben kiválasztottunk, nagyon komoly ismeretekkel rendelkeznek, merthogy ők most is kijárnak havonta vagy néhány hetente Brüsszelbe, tehát ismerik a dossziékat.
Amiben általában további felkészülés kell, az a nyelv. Azok esetében, akik most bekerülnek, ott nagyobb hangsúlyt kell helyeznünk arra, hogy az európai uniós ismereteket és a tárcára, illetőleg a dossziéra vonatkozó ismereteket megtanulják. Emiatt fontos, hogy az idejüket ne elsősorban nyelvtanulásra, hanem elsődlegesen erre a fajta európai uniós felkészülésre tudjuk fordítani. De hadd mondjam azt a meglévő tapasztalatunkat, hogy a Külügyminisztérium már most is pályázattal vesz fel – tulajdonképpen évek óta pályázattal vesz fel – fiatal szakembereket, hogy fantasztikusan jól képzett fiatalok vannak. Tehát igazából nagyon jó reményünk van arra, hogy fogunk találni annyi jól képzett, akár két nyelvet jól beszélő, mondjuk EU-szakon végzett szakembert, akit tulajdonképpen egy magas szintről tudunk elindítani, és mindenkinél azokat az egyéni hiányokat pótolni, amelyekre még szükség van. Tehát akikre itt mi elsődlegesen számítunk, azok, akik ma még nem európai uniós területen dolgoznak, de mindenféle adottságuk megvan arra, hogy bekerüljenek. Nem tudjuk még, hogy kik fognak jelentkezni természetesen, nekem meggyőződésem - mondom: a külügy tapasztalatai alapján -, hogy bőven lesznek nagyon jól képzett jelentkezők. Ha mégsem, akkor még mindig azt tehetjük, hogy a jelentkezők esetében azt mondjuk, hogy még esetleg néhány olyan ember is bekerüljön, ha nincs elegendő ember, aki mondjuk nem két nyelvből kiváló, hanem csak másfélből, és nem EU-szakon végzett, hanem egyéb szakon. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak. Azt gondolom, amit sokszor szoktunk mondani, hogy az európai uniós csatlakozásunk elsődlegesen a mostani fiatalok számára jelent fantasztikus lehetőséget. Azt látom, hogy ma már van Magyarországon egy olyan nemzedék, amely mindenféle szempontból versenyképes, az Európai Unió bármelyik tagországából jövő fiatalokkal abszolút felveszik a versenyt. Ezeket lehet tudni a brüsszeli jelentkezésekből is, hogy teljes egészében versenyképesek.
A kormánybiztos feladata. Az, hogy legyen kormánybiztos, az tulajdonképpen azon megfontolás alapján dőlt el, hogy ma az EKTB az, amelyik részben a tárcaközi koordinációt, ennek a gyakorlati részét viszi, illetőleg a Külügyminisztériumnak az az egysége, amelyiket Iván Gábor vezet helyettes államtitkárként. Azt gondoljuk, hogy attól az időtől kezdve, amikor ténylegesen elindul a trió-elnökség, szükség lesz arra, hogy azok a struktúrák, amelyek ma működnek, tehát az elnökség bizottság miniszterelnök úr vezetésével, az EKTB, egyebek, ezek egy olyanfajta felsőszintű koordinációt is kapjanak, ami a kormánybiztos személyében jelent garanciát arra, hogy minden tárca megszólítható, nemcsak operatív szinten, hanem legmagasabb szinten, miniszteri szinten, hogy egy rendkívül hatékony, nagyon gyors döntéshozatalra lesz szükség attól kezdve, hogy elindul a trió-elnökség, és erre jelent garanciát a kormánybiztos kinevezése. Egyébként azt hiszem, hogy itt erről beszéltünk, hogy lesz egy csere, tehát Kiss Tibor fog hazajönni, Iván Gábor fog kimenni a tervek szerint, tehát két olyan ember fogja ezt bonyolítani a továbbiakban is, akik ma is teljes egészében benne vannak, részben az ÁK vezetőjeként, részben a Külügyminisztériumban. De hogy a szintjét azért emeljük meg, hogy ne kelljen mondjuk még egy strukturális elemet beépíteni ahhoz, hogy legmagasabb szintű egyeztetések menjenek, amikor már tényleg gyors döntésekre van szükség, és folyamatos működésre.
A 2009-es források. Azt hiszem, hogy erről is beszéltünk. Tudom, hogy volt egy ilyen terv, hogy legyen egy egységes törvény, amelyik egységesen kezeli ezt. Azt el tudom képzelni, hogy a következő költségvetésben szükség lesz erre. Ahogy mondtam: ma a felkészülés nagyrészt ÁROP-ból megy egyrészről, amit nem tudunk a költségvetésbe beleírni. Az egy olyanfajta pályázati rendszer, ahol akkor is, ha tudjuk, hogy ez a pénz arra áll rendelkezésre, hogy a képzések menjenek belőle, a tendereztetésnek, pályáztatásnak meg kell felelnie az európai uniós elvárásoknak és standardoknak. Erre mi nem mondhatjuk azt, hogy ez kifejezetten csak erre áll rendelkezésre, noha így van.
Másrészt van a frankofon országok támogatása, ami a francia nyelvi képzésre vonatkozik, aminek megint csak egy része jelenik meg a költségvetésben, egy nagyon nagy részét kedvezményesen vagy ingyenesen kapjuk, mint hozzájárulást a frankofon országoktól.
A harmadik elem, ami szintén nem a következő évi költségvetésben jelenik meg, az az előrehozott beszerzések, amelyek még az ez évi költségvetésből biztosíthatók, ezek részben számítógépek, részben olyanfajta egyéb informatikai beszerzések, amelyekre szükség van, illetőleg az ÁK felújítása, amit szintén ahhoz, hogy ez időben elkészüljön, még idén meg kell tendereztetnünk, az idei költségvetésben van szükség erre.
Tulajdonképpen az egyetlen kérdés, ami ilyen módon megmaradt nyitott kérdésként, az az, hogy mikortól induljon az a fajta egyéni díjazás, ami egyébként az alapkoncepcióban benne volt, de mivelhogy Szetey Gáborék dolgozták ki ezt a koncepciót, és Gábor alapelképzelése az volt, hogy hasonlítson ez az egész struktúra a forprofit szektor struktúrájára, tehát akkor, amikor valaki belép, akkor kapjon már valamifajta pluszdíjazást, és aztán utána félévenként. Aztán azért ezt végiggondoltuk menet közben, és azt gondoljuk, hogy egyrészt hogy ilyen nagy arányban találtuk meg azokat az embereket, akik ma is ezt csinálják, akik nyilván egy picit mást fognak csinálni 2010 elejétől, de alapvetően nem arról szól a dolog, hogy itt most egészen mást kezdjenek csinálni egyrészről, másrészről kapnak olyanfajta képzést, ami őket sokkal versenyképesebbé teszi utána. Tehát kapnak egy ingyenes francia nyelvi képzést, és kapnak egy angol nyelvi képzést. Azt gondoltuk, hogy ez nem indokolt indulásképpen, és ha kell, akkor a következő év félévében viszont ez biztosítható.
Tehát ez egy meglehetősen bonyolult finanszírozási struktúra, és 2010-re fogja elérni azt, amikor már ténylegesen indul a trió-elnökség, amikor azt mondjuk, hogy ezek az emberek valóban a munkaidejük nagy részében ezt csinálják, és akkortól van szükség erre, hogy mindenképpen benntartsuk őket, és mindenképpen motiváljuk őket. Körülbelül ennyi.
ELNÖK: Képviselő úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP): Köszönöm szépen a válaszokat. Nem véletlenül kérdeztem rá a bérezésre, mert tulajdonképpen azt írja, hogy az 1992-es törvény szerinti bérezés fog a juttatásokban megjelenni a jelentkezőknek. Ezért gondoltam, hogy nem olyan csalogató. Tehát bízunk abban, ahogy külügyminiszter asszony mondta, hogy ezek nagyon sokan vannak. Biztos, hogy vannak, csak ezen a pályán, itt akarnak-e majd megjelenni?
ELNÖK: Akkor ezt tisztáztuk. Köszönöm szépen. Nézem a kormányoldalt. Nem látok egyelőre jelentkezőt. Akkor Braun képviselő úr következik.
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter asszony, köszönjük a beszámolót a tavalyi évről. Úgy gondolom, hogy 2008 – már majdnem vége van az évnek – elég izgalmas év volt a külpolitika szempontjából, ha csak arra gondolok, hogy most volt az írországi népszavazás, ami a Lisszaboni Szerződést gyakorlatilag lefékezte, az amerikai elnökválasztás, a grúz-orosz konfliktus, hadd ne soroljam. Gratulálni szeretnénk az innovációs központ elnyeréséhez, azt hiszem, ez egy fontos és egy szép eredmény volt.
A pénzügyi válsággal kapcsolatban írja a jelentés, hogy szeretnének létrehozni egy európai szintű pénzügyi felügyeleti intézményt. Most sokat gondolkodom ezen, hogy egy ilyen intézmény létrehozása esetleg segítene megakadályozni egy ingatlanbuborék kialakulását, mert nemcsak Amerikában volt ingatlanbuborék, hanem ha jól tudom, akkor Írországban, Spanyolországban is, én most erről a kettőről tudok. Tehát erre biztos, hogy alkalmas, de azt, hogy bevásároljanak európai bankok mindenféle származtatott értékpapírokat, ami mögött amerikai jelzálog van, azt ez az intézmény is képtelen megakadályozni. Álláspontom szerint egy olyan szabályozásra lenne szükség, amely megakadályozza azt, hogy olyan értékpapírok, illetve olyan pénzügyi termékek alakuljanak ki a piacon, amelyek mögött semmilyen fizikai dolog, semmilyen érték nincsen. Ezt kellene szerintem erőltetni.
Magyarország a pénzügyi válságba úgy került be, mint az Európai Unió leggyengébb láncszeme, vagy udvariasabban fogalmazva az első dominó, és tényleg egy ilyen széles összefogással kaptunk egy pénzügyi mentőcsomagot, a Világbank, a Valutaalap és az Európai Bizottság is a segélyalap Magyarország számára ajánlotta fel. De ahogy ezt számoltam, és ahogy különböző információkat hallottunk, úgy gondolom, hogy az Európai Bizottság segélyalapja, plusz az MNB-ben rendelkezésre álló devizatartalékok elegendőek lettek volna arra, hogy kivédjék azt a támadást, amiről még mindig nem tudjuk, hogy ki követte el, de ez a kettő már meghaladta volna a 2009. évi kötelezettségeinket. Mi szükség volt arra, hogy az IMF-től és a Világbanktól is vegyünk fel hitelt?
Itt írják is, hogy a Valutaalap központi szerepet kell hogy játsszon az új, hatékonyabb pénzügyi architektúrában. Eddig igyekeztünk megszabadulni a Valutaalaptól, tehát mind a Horn-kormány mondjuk jórészt, de utána a polgári kormány fejezte be azoknak a hiteleknek a visszafizetését, amelyek az IMF-hez voltak köthetők.
Tehát eddig menekültünk a dologtól, részben azért, mert drágábbak voltak a hitelek, mint a kereskedelmi forgalomban fölvehető hitelek, részben, mert magasak voltak a kötöttségek is. Éppen ez a politika bukott meg, szerintem, amit az IMF képviselt az ügyfelei felé. Az IMF abszolút a privatizációt, a piacnyitást, a legyengített államokat támogatta, tehát mindenféle állami szolgáltatást kiszervezni, eladni, satöbbi. Most, amikor válság van, az erős államokban bíznának, hogy az erős államok kezdjék el élénkíteni a gazdaságot. Most ezt én fából vaskarikának érzem. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Mielőtt megadnám a szót a külügyminiszter asszonynak, elmondanám, hogy az Európai ügyek bizottsága mindennel foglalkozik, ilyen értelemben logikus a kérdés. Megadom a szót a miniszter asszonynak azzal, hogy ha a bizottság igényli, szívesen meghívjuk Veres pénzügyminiszter urat, mert őt tekintem elsősorban illetékesnek ennek a megvitatásra. Szerintem a Külügyminisztérium ebben sokat nem tesz. De lehet, hogy tévedek. (Dr. Göncz Kinga közbeszól.) Jó, már meg is adom a szót, és lehet, hogy teljes választ kapunk, de ha nem, szívesen fölajánlom a bizottságnak, hogy meghívjuk Veres miniszter urat.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Szívesen válaszolok a dologra egy határig, és nyilván vannak olyan dolgok, amiket Veres János tudna elmondani.
Az ETI-ről. A gratuláció egy részét hadd adjam vissza! Én tényleg azt gondolom, hogy ebben az ügyben maximálisan jó volt az együttműködés, és mindenki mozgatta a saját kapcsolatrendszerét. Nagyon keményen lobbiztunk mindannyian, igazi nemzeti érdek volt, hogy megmozdítottuk a lehetőségeket.
A pénzügyi válság ügyében, amiben többé-kevésbé konszenzus van egyelőre, hogy szükség van valamifajta egységes felügyeletre. Hogy ennek pontosan mi minden feladata lesz - ingatlanbuborék, olyan pénzügyi termékek, amelyek egyébként fedezet nélküliek, és emiatt további problémákat okoznak -, ennek a részletei még nincsenek készen. De ezek az elemek bukkantak föl tulajdonképpen mindegyik olyan megbeszélésen, ahol a pénzügyi válságról szó volt. Egyébként elvileg lehet ilyenfajta felhatalmazása egy ilyen európai PSZÁF-nak, hogy ezeket vizsgálja, az ingatlanbuborék kialakulását vagy akár ezeket a pénzügyi terméket, nincs ez kizárva.
De amiért ez még fontos lenne - és láttuk a válság során -, hogy Magyarországon a bankok nagy részének az anyabankja valahol nyugat-európai országokban van, Ausztria, Németország, Olaszország azok az országok, amelyeknek a bankjai Magyarországon jelen vannak. Tulajdonképpen korábban megfogalmazódott az a félelem, ami valamennyire vissza is igazolódott, hogy ha nincs egy ilyen egységes felügyelet, akkor viszonylag könnyen megtörténik az, hogy abban az esetben, ha baj van, és likviditási probléma van, pont a leánybankok nem kapnak likvid készleteket, és az anyabank az, amelyik elődlegesen saját magáról gondoskodik. Egyébként ez volt a fő motiváció, amiért az Európai Unió és a Bizottság döntése olyan gyorsan megszületett, illetőleg olyan gyorsan segítséget kaptunk. Világos volt, hogy ha a magyarországi bankrendszerrel probléma van, az közvetlenül érinti több ország bankrendszerét. De nemcsak ezért. Én tudom, hogy ez egy nagyon látványosnak tűnő kifejezés, de nincs arról szó, hogy Magyarország a leggyengébb láncszem lenne. Arról van szó, hogy azok az országok kerültek bajba, amelyek ma még nem euróövezeti országok, és nem túlozottan nagy országok, tehát ahol elvileg azt lehetett gondolni, hogy a nemzeti valutát destabilizálni lehet, és ezzel lehet borzasztó nagy hasznokat csinálni.
Azt mondták, hogy pontosan a pénzügyi válság miatt nagyon sok olyan pénz volt, amivel rövid hasznokat próbáltak elérni, és Magyarország belekerült ebbe a sorba. Nem egyedül van egyébként, csak mi nyilván erre vagyunk érzékenyek. A külügy rendszeresen készít olyan beszámolókat, hogy melyik országban mi történik, milyen politikai következményekkel, egyebekkel. Egyáltalán nem vagyunk egyedül ebben a történetben, mindenki küszködik ezzel. Több valuta is megbillent. A forint nem a legnagyobb mértékben billent meg, viszont a leggyorsabban léptünk abban, hogy ez ne történjen meg, és ahogy lehet látni, sikerült is stabilizálni a forintot, kétszázhatvan-valahány forint körül van az euróárfolyam, ami azt hiszem, közelebb van a realitáshoz, mint a korábbi kétszázötven-, kétszáznegyven- vagy akár kétszázharminc-valamennyi.
Amiért szükség volt segítségre - és kezdettől azt mondtuk, hogy nem ténylegesen kölcsönre van szükség, hanem arra az üzenetre van szükség, hogy Magyarország nincs egyedül, és nem érdemes spekulálni a forint ellen -, az az, hogy az állampapírpiac befagyott, tehát volt egy olyanfajta jelenség, amihez szükség volt arra, hogy legyen adott esetben egy ilyen likvid pénz, ha szükség van rá.
A Valutaalap szerepe alapvetően más volt most, mint az európai uniós csatlakozásunk előtt. A Valutaalap semmi más feltételt nem fogalmazott meg, mint amit egyébként is teljesítünk a konvergenciaprogramban, amelyben Magyarország maga dolgozta ki azokat a vállalásait, amelyek a konvergenciaprogram részei. A Valutaalap tulajdonképpen ezt elégségesnek tartotta, és ami felmerült feltételként, az az, hogy legyen egy hiteles terv arra nézve, hogy Magyarország hogyan stabilizálja a helyzetet, hogyan folytatja a reformokat, hogyan lép tovább. Tehát itt szó se volt arról, hogy a Valutaalap ugyanolyan szerepet kapott volna, mint korábban, mikor még bőven egy másik fázisban volt Magyarország.
Ha további kérdés van, én tényleg azt javasolnám, hogy Veres Jánost kellene meghívni, mert ennek nem én vagyok a szakértője.
ELNÖK: Képviselő úr? (Dr. Braun Márton: Köszönöm.) Akkor Gál J. képviselő úr következik.
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Csak két kérdés, miniszter asszony. Az egyik, hogy a lisszaboni szerződés jövőjével kapcsolatban csütörtökre hozzák ír barátaink a megoldást, ami, ha jól értem, nem nagyon tud más lenni, mint a népszavazás valamilyen időpontban történő kiírása. Lehet, hogy maga a kérdés is bugyuta: Magyarország és a többi tagállam hogyan tudja segíteni Írországot a hivatalos és közös cél elérésében? Folyik-e erről valamilyen diskurzus.
A másik: a klímacsomag és a bázisév kapcsán szeretném kérdezni, hogy a támogatói kör, a koalíció hogyan áll. Kell-e tartanunk attól, hogy az elnökség lereszelget belőle bizonyos részeket, vagy pedig az új tagállamok közös érdeke közös fellépést is eredményez majd a döntéskor? Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Lisszaboni szerződés és az írek. Igen, nagyon afelé tart a dolog, de mondom, hivatalosan nem jelenik meg. Ez akkor jelenik meg, ha az ember a folyosón beszélget az ír külügyminiszterrel, aki elmondja, hogy részben a pénzügyi válság, ami Írországot is érintette, megfordította a trendet, tehát most többen vannak mellette, mint ellene. Egyébként nagyon sok ország nemcsak az euróövezeti csatlakozást tervezi, hanem Izland például az Európai Unióhoz való csatlakozást is tervezi. Tehát az az EU, ami egyébként némi fanyalgást váltott ki a tagországokban és azon kívül, most rendkívül vonzóvá vált. Világos, hogy egy ilyen félmilliárdos tömb sokkal erősebb, mint egy ország, amelyik néhány milliós vagy akár 10 milliós.
Úgy tűnik, hogy egy nagyon szenzitív kérdés van, az "egy ország - egy biztos" kérdése. A többi, úgy tűnik, kezelhető. De Írországban az egyik fő érv ez volt, hogy Írország elveszítené a biztosát a lisszaboni szerződés alapján, nem most, hanem majd a következő választások után. Tehát, amiben segíteni tudunk, az az, hogy próbálunk olyan megoldást találni, ahol Írország úgy érezheti, hogy valamelyik legfőbb problémájára kap választ. Direktben nem lehet segíteni Írországnak, ugyanis az a fő hangulat, hogy ez az ír nép kívánsága volt, ne mondja meg senki a központból vagy másik országból, hogy mit kellene tenni. Azt is tudjuk, hogy például Václav Klaus írországi útja nem feltétlenül volt segítség Írország számára. De ez kifejezett ír kérés is, hogy az EU-n belül kapjanak támogatást abban, hogy ha ők megfogalmaznak valamit, amire szükség van ahhoz, hogy sikeres legyen a következő népszavazás, akkor abban segítsünk, hogy az meg tudjon történni. Most fogjuk napokon belül megtudni a variációkat, mindenképpen szeretnénk ebben segíteni. Nagyon fontos, és van is esély rá most, hogy 2009-ben ez lezáruljon.
Klímacsomag. A bázisév ügyében azt biztosan nem lehet elérni, hogy 1990 legyen a bázisév, ezt gyakorlatilag mindenki elutasítja, tehát valamifajta kompenzációra lesz lehetőség: vagy nagyobb flexibilitásra, vagy valami kvótakompenzációra - ez a leginkább várható -, esetleg a carbon leakage ügyében valamire. Abszolút stabil ez a koalíció. Ebben benne van Bulgária, Románia, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Lettország, Litvánia teljes elkötelezettséggel, Csehország - merthogy a zöldek benne vannak a kormányban - tulajdonképpen inkább egy kicsit kívülről támogat, meg egyébként is pillanatokon belül elnökséget ad, és az mindig egy nehezebb pozíció, és Észtország az, amelyik szintén lazábban kapcsolódik ehhez. Tehát 6 biztosan, de tulajdonképpen 8, és amikor nehéz viták voltak, akkor azok az országok is beszálltak, amelyek egyébként nem elsődlegesen érdekeltek. Nagyon szilárd együttműködést építettünk ki, azzal együtt, hogy tudjuk, hogy nagyon különbözőek az érdekek.
Szerintem ez arra egy nagyon jó példa, hogy hogyan tud Magyarország nagyon intenzíven koalíciót építeni akkor, ha nagyon komoly érdekről van szó.
ELNÖK: Köszönöm. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Miniszter asszony a beszámolójában nagyon jól fogta meg azt a kérdést, hogy valóban egy erős Európai Unióra van szükség, kül- és belpolitikával, és úgy néz ki, hogy a pénzügyi és gazdasági válság nagymértékben hozzá fog járulni ahhoz, hogy egy egységesebb, erősebb Európa tudjon kialakulni.
Én három kérdéssel szeretnék foglalkozni: ez a szerb, az ukrán-grúz kérdés és Szlovákia kérdése. Úgy érzem, hogy Szlovákia esetében Magyarország kapott elég hideget, inkább hideget, mint meleget, és szerintem annak az álláspontnak kell kiteljesednie, hogy valóban Magyarországon ma már csak az Európai Unión és az Európai Tanácson belül való fellépés tudja ezt a jelenlegi problémát megoldani. Hiszen miniszter asszony is Slotától azt hiszem, kapott jó pár olyan üzenetet, amit kellőképpen közösen vissza kellett utasítanunk, kellőképpen közösen kell mindenképpen ebben a kérdésben fellépni annak érdekében, hogy az Európai Unió is fogadókész legyen a szlovák-magyar probléma tárgyilagos megvilágítására és a helyrerakására.
Az ukrán-grúz kérdésben úgy érzem, hogy az Európai Unió egysége hiányzott, hiszen a francia elnök 6 pontos javaslatából itt kérdésként is felmerül, hogy hogyan látja, hogy mennyi tudott megvalósulni egyáltalán, és az utóbbi időben Németország és Oroszország egymásnak feszülő viszonya kapcsán, és tulajdonképpen Ukrajna és Grúzia NATO-csatlakozása kérdésében is azért vannak feszültségek, amely tovább rontja tulajdonképpen az ukrán-grúz és az orosz viszony jelenlegi állapotát. Nagyon jól tudjuk, hogy Sarkozy hihetetlen ambícióval és nagy vehemenciával vett részt a grúz válság megoldásában, és az oroszok kellőképpen válaszoltak rá, mire az Európai Unió álláspontja is tulajdonképpen puhulni látszott Oszétia és Abházia esetében. Talán ebben úgy érzem, hogy valahogy egyfajta európai uniós külpolitikai egyeztetésre és határozottabb fellépésre lenne mindenképpen szükség.
Itt Ukrajna esetében felmerül a schengeni határ kérdésében a 30 vagy az 50 kilométer kérdése. Nagyon jó lépés volt annak idején, hogy Tbilisziben a nagykövetség megnyitásra került, ez tényleg egy nagyon jó húzás volt. Viszont úgy érezzük, hogy ezzel az Ukrajnában élő magyar kisebbség helyzetén tulajdonképpen még mindig nem tudtunk kellőképpen javítani, mert a határátlépés, valamint a 30-50 kilométeres belső határ kérdése még ma is vitatott az álláspont szerint, az, hogy 30 kilométer, viszont nagyon jó lenne ebben az esetben legalább egy 50 kilométeres határszakaszon belül ezt a lehetőséget adni és biztosítani.
Ami Szerbiát illeti, nagyon jól tudjuk, hogy az Európai Unión belül Koszovó elfogadása sem teljes, és ebből adódóan felmerül itt a kérdés a részünkről, hogy mikor válik teljessé egyáltalán az Európai Unió tagországai részéről Koszovó elismerése. Talán ebben úgy érzem, hogy egy közös álláspontunk volt, hogy Magyarország ne legyen az elsők között, aki Koszovót egyből rohanva elismeri, hiszen ez tulajdonképpen a vajdasági magyarok helyzetének a romlásához vezetett volna. Így is voltak a szerb oldalról olyan lépések, amelyek előrevetítették azt - a követség visszahívása és más kinyilatkozások -, hogy esetleg a Vajdaságban élő magyarok helyzete ebből adódóan romlik.
Ön hogyan látja, amikor Magyarország elismerte Koszovót, akkor a szerb lépések mennyire voltak érezhetőek, és mennyire hatott ki az ott lévő vajdasági magyarok helyzetére?
Szeretnék még két olyan kérdést feltenni, ami azt hiszem, túlnő az Európai Unió és az európai tagországok kérdésén. Nemrég, a múlt héten volt itt a kazahsztáni parlament elnöke, delegációja, egy nagy delegáció, valamint Törökország különböző delegációi is Magyarországon jártak, járnak elég sűrűn az elmúlt időszakban. Én nagyon sokszor felvetettem Kazahsztán és Magyarország viszonyát, már visszamenőlegesen 2003-2004-re is, viszont az Európai Unió is késett tulajdonképpen Kazahsztán irányába, hiszen az orosz politika elég határozott volt abban az irányban, hogy az esetleges energia-lelőhelyek dolgait megpróbálta kellőképpen az orosz gazdasági érdekcsoport mellé állítani, és talán félő az, hogy az Európai Unió mozgástere és a lassú mozgástere tulajdonképpen nagyon sok olyan esélytől zár el bennünket, amelyet az oroszok sokkal gyorsabban és határozottabban ismernek fel.
De ugyanilyen kérdés, amit miniszter asszonynak feltennék, a kínai és magyarországi külpolitika kérdése, és ebből adódóan a kínai, tajvani viszony kérdése, magyarországi megítélése, hiszen az elmúlt időszakban egy olyan elnöke lett Tajvannak, aki törekszik arra, hogy valóban a két sziget között tulajdonképpen a viszony rendeződjön. Számos lépés történt. A magyar külpolitikát is egy kicsit ebből a szempontból át kellene alakítani, gazdasági szempontból, tudományos szempontból, hiszen Tajvan a világ 16 legfejlettebb országa közé tartozik, és ugyanilyen kérdés Tibet kérdése, ami a parlament előtt is volt, ötpárti egyeztetéssel indult.
Nekünk sokkal határozottabban kellene az ENSZ emberi jogi alapokmányaira visszahivatkozva, esetlegesen azokat a kinyilatkozásainkat megtenni, amely adott esetben nem ellentétes a nagy Kína politikájával, de mégis az emberi jogi aspektusból megpróbálja kellőképpen kezelni, hiszen Magyarország egy szuverén ország, az Európai Unió tagja, és azt hiszem, az Európai Unión belül is a gazdasági, emberi jogi kérdések elsőrangú szerepet töltenek be.
Röviden ennyit szerettem volna mondani, és tényleg a szlovák eseményekből látjuk, hogy kifogás kifogás hátán, üzenetek üzenetek hátán, akár Fico, akár Slota részéről, akár a köztársasági elnök részéről, egy komoly megbeszélés után azt lehet mondani, hogy lesöpörnek tulajdonképpen az asztalról mindent, egyfajta radikális megnyilatkozásokkal. Úgy érzem, hogy nekünk ma már az Európai Unión és az Európai Tanácson belül kell ezeket a kérdéseket kellőképpen alátámasztva, és a választ az Európai Tanács és az Európai Unió segédletével megadni Szlovákia számára.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ezek izgalmas kérdések. Miniszter asszony!
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr feltette az összes külpolitikai kérdést, úgyhogy a kérdésem az, hogy hány kérdés lesz még utána, mert nagyon szívesen válaszolok, és egy csomó izgalmas van közötte, én megpróbálom úgy beosztani az időt, hogy mindegyikre válaszoljak, de azt gondolom, mindegyik önmagában megér egy fél órát.
Kezdhetjük Szlovákiával, mert az az elején és a végén is felbukkant. Az egy nagyon furcsa dolog, amit én sokszor elmondtam, hogy ha valaki mondjuk a visegrádi négyekre ránéz vagy akár most a klímacsomag kapcsán való tárgyalásokra, Magyarország és Szlovákia teljes egyetértésben, vállt vállnak vetve küzd azért, ami egy közös érdek. De ilyen volt az amerikai vízummentesség, és egy csomó egyéb kérdés, Schengen és egyebek. Tehát tulajdonképpen ami az Európai Unió ma látható, az az, hogy van két olyan tagország, amelyik nagyon jól működik együtt ebből a szempontból, és valamilyen szinten, de inkább csak nagyon sporadikusan éri el őket ez a vita, amit őszintén szólva nem értenek a mi európai uniós partnereink.
A vita időnként olyan szinteket ér el, ami nekik egyszerűen nem érthető. (Ékes József: Ami alpári!) Ami alpári, így is mondhatnám. Tehát egyrészt vannak olyan kijelentések, amikor egy régi tagország külügyminisztere vagy képviselője inkább félrenéz, ha ilyeneket hall, de az igazság az, hogy akkor is félrenéz, hogy Magyarországon az emberek egy része Nagy-Magyarország matricával az autóján közlekedik, mert ezt se érti, hogy igazából hogy van ez, több mint 80 évvel Trianon után. Amikor Magyarország teljes energiájával európai uniós tagországgá vált, azt mondta, hogy a schengeni csatlakozás láthatatlanná teszi a határokat, és végre ilyen kapcsolatokat szeretett volna a szomszédos országokkal, amilyenek most is vannak. Az egész Európai Unió alapfilozófiája arról szól, hogy meg kell haladnunk egy olyan történelmi időszakot, ahol a határokért folytak a háborúk. Erre találódott ki tulajdonképpen az Európai Unió. Egy ilyen időszak meghaladása után hogyan van ez, hogy Magyarországon sokan mondjuk olyanfajta jelképeket használnak, ami legalábbis visszahozza ezt az időszakot, és lehet tudni róla, hogy sért, legalábbis érzelmeiben sért mondjuk szomszédos országokat. Mondhatunk rá példát is egyébként, hogy visszafelé hogyan lenne.
Az egészről azt gondolják, hogy ez valami olyan dolog, amit nem biztos, hogy ők szeretnének látni és hallani. Azt gondolom, Magyarországnak is az az érdeke, hogy ez valahogy itt el tudjon intéződni.
Azt is tudjuk, hogy van az egésznek egy olyan politikai vitaszintje, ami elfogadhatatlan. Illetőleg kisebbségi ügyekben az Európai Unió alapelvei emberi jogi alapelvek, de nincs ilyen, hogy milyen költségvetési támogatás kell kisebbségi iskolákra. Nincsenek ilyenfajta sztenderdek. Tehát mindezek miatt nagyon nehezen kezelhető európai uniós probléma. Azt gondolom, ha mi ezt nagyon forszírozzuk, akkor nagyon könnyen lehet, hogy nem tudjuk elmagyarázni azokat a szempontjainkat, amik a mi szempontunkból érthetők, de nagyon nehezen elfogadhatók.
Az Európa Tanács egy másik kérdés. Azt egyébként adott esetben szeretnénk is, meg tudjuk is használni. Az esély mégiscsak ott van, hogy valamilyen módon megpróbálni a kétoldalú kapcsolatokban megoldást találni. Ez zajlik most meglehetős intenzitással: miniszterelnöki találkozó, köztársasági elnöki találkozó, házelnöki találkozó. Még egy esélyünk van arra, hogy ez a viszony javuljon, bár a civil szinten tulajdonképpen jó: azokat a szlovákiai demokratákat szólítsuk meg, akik tulajdonképpen belülről tudják garantálni, hogy Szlovákia egy olyan ország legyen, amelyikben valóban a jogállamiság, a demokrácia játékszabályai érvényesülnek. Tehát megpróbáljuk erre tenni most a hangsúlyt. Én hamarosan megyek Szlovákiába, és fogok ottani értelmiségiekkel találkozni, magyarokkal és szlovákokkal, hangsúlyosan olyanokkal, akik ebből a szempontból elkötelezettek, mert azt gondolom, hogy igazából nagyon sok mindent csak országon belülről lehet megoldani.
Mi az első pillanatban jeleztük, amikor ez a kormánykoalíció létrejött, hogy ez nagyon komoly problémákat okoz, hisz az egyik koalíciós partner egyetlen mondanivalója tulajdonképpen a magyarellenesség. Az igazi probléma vagy a probléma egyik része az, hogy egy ilyenfajta szélsőséges álláspont a másik oldalon is megmozdítja a szélsőségeseket, és sajnos azt is látni kell, hogy a mi szélsőségeseink rendkívül látványosak. Ha ezekben a formaruhákban masíroznak akár csak huszon-egynéhányan a mi szélsőségeseink, az nagyon rossz érzéseket kelt Európában is.
Az előrevivő megközelítés az, hogy mi is körülnézünk a saját házunk táján, megnézzük, hogy mit tudunk tenni abban, ami a szomszédok érzékenységét sérti, akkor talán könnyebben tudjuk azt is kérni, hogy ott se történjenek ilyen dolgok. Azt nem lehetett várni, hogy egy találkozótól vagy két-három találkozótól megoldódik, de egy szoros párbeszéd biztosan segít abból a szempontból, hogy tisztázni lehessen dolgokat. Egyébként sok mindent lehetett tisztázni, konkrét ügyeket, nyelvhasználati ügyeket, pénzügyi támogatási ügyeket, táblákat és egyebeket, tehát sok konkrét dolgot meg lehetett oldani a párbeszéd végén.
Van sok minden egyéb: Szerbia, Ukrajna, Grúzia, Koszovó. Koszovó kapcsán valóban így volt, hogy ebben volt egy konszenzus, hogy ne azonnal. Elismerjük, azt gondoljuk most is, hogy nincs más megoldás, de nem elsőként. Én azt gondolom, hogy Magyarország végül nagyon jól választotta meg ezt az időpontot. Nem volt könnyű, nagyon sokszor fölmerült, hogy hátha romlik a helyzet, hátha a késés is problémákat okozhat. Azt gondolom, végül nagyon jól mértük be ezt az időpontot, és az is nagyon fontos, hogy ezt Horvátországgal és Bulgáriával együtt csináltuk, tehát két olyan országgal, amelyik szintén szomszédos Szerbiával, aminek megint volt egy fontos üzenete.
Tudjuk, hogy Szerbiában van nacionalizmus, és ez sok mindennel összefügg, többek között a háborúval. Azt is tudjuk, hogy a nacionalizmusnak mindig következménye az, hogy vannak fenyegetések, verbális fenyegetések, időnként fizikai fenyegetések is. Amit nagyon fontosnak tartunk az, hogy ez nem ért el egy extrém szintet, illetőleg a szerb kormány minden esetben elkötelezetten kivizsgálta, amikor ilyen történt. Mi ezt kértük tőlük egyébként. Nyilván nem lehet ezt kontrollálni, nálunk is vannak szélsőségesek, és tudjuk, hogy itt is történnek olyan dolgok, ahol a kormány közvetlenül nem tud lépni, de az, hogy mennyire elkötelezetten és egyértelműen lép abban, hogy ezt kivizsgálja, egy vállalás kérdése, és ez nagyon jó. Ebből a szempontból nagyon fontos volt, hogy a vajdasági magyarok nagyon komoly elkötelezettséggel álltak e mellé a kormány mellé, az európai uniós út mellé, és rendkívül jó kapcsolatban vannak, és jó tárgyalási pozícióban is ezzel a kormánykoalícióval, illetőleg a vajdasági parlamentben meghatározó szerepben vannak, ami megint nagyon fontos ebből a szempontból.
Koszovóról tudjuk, hogy 52 ország ismerte el egyelőre. Ahhoz, hogy valóban megtörténjen a teljes jogú elismerése Koszovónak, valószínűleg évekre van szükség, további országokra van szükség. Szerbia azt kérte, hogy a Nemzetközi Bírósághoz fordulhasson abban, hogy mennyire jogszerű a függetlenség kikiáltása. Nyilvánvalóan ez késlelteti az ügyeket, de talán lehetővé teszi azt, hogy közben az indulatok csökkenjenek, és ebből a szempontból az EULEX-döntés fontos, tehát, hogy Észak-Koszovóban is megjelenhet az EULEX.
Ukrajna és Grúzia egy másik történet. Grúzia esetében én azt gondolom, az EU-egység abból a szempontból egyértelmű volt, hogy egyrészt el tudott érni az Európai Unió egy tűzszünetet nagyon gyorsan, és azért ez egy nagyon lényeges dolog volt, hogy ez a követlen veszélyt jelentő háború néhány nap alatt lezajlott, emberéletekben utána már nem esett kár, vagy hál' istennek nem nagyon nagy mértékben.
Az, hogy az Európai Unió azt eldöntötte, hogy Oroszországgal folytatja a post-PCA tárgyalásokat, úgy történt, hogy megfogalmazódott az, hogy EU érdek is, hogy legyen egy párbeszéd Oroszországgal, de nem érinti azt a fajta álláspontot, hogy a genfi tárgyalások alapelve, a rendezés alapelve a területi integritás, szuverenitás kell legyen. Az álláspont ebből a szempontból változatlan. A hat pontból sok minden teljesült, és van olyan - nyilván, mert gyorsan fogalmazódtak meg -, amelynek nem egészen világos a megfogalmazása. Például: meddig kell visszavonni a csapatokat? Mi történik ezekben a tartományokban? Tehát vannak vitatott pontok, erre valók a genfi tárgyalások. Ami fontos döntés a NATO esetében, az az, hogy létrejött egy NATO-Grúzia bizottság, és most az a döntés megszületett, hogy ennek a keretében egy sokkal intenzívebb együttműködés lesz Ukrajnával is, meg Grúziával is, tehát ez Ukrajnára is vonatkozik.
Ukrajnában a belpolitikai instabilitás az, ami többek között problémákat okoz, és ebben próbál Magyarország is segíteni, hogy ezen Ukrajna túl tudjon lenni. Mi azt mondtuk egyébként, hogy Magyarország támogatni tudta volna Ukrajna és Grúzia MAP-csatlakozását, tagsági akciótervét, de a konszenzustól nagyon távol voltunk, és a konszenzus nagyon lényeges volt ebben a történetben.
A kazah parlament elnöke az EU-ban úgy fogalmazott, hogy a Közép-Ázsia-stratégiánk 16 évet késett. Ez így van. Az EU nem figyelt eléggé erre a térségre. Most sokkal nagyobb figyelem van, egyébként Magyarországnak is sokkal nagyobb figyelme van. Ha csak a felső szintű látogatásokra gondol képviselő úr, akkor világos, hogy Kazahsztánban, Türkmenisztánban is jelen vagyunk, de én most voltam Kirgizisztánban és Üzbegisztánban pont azért, hogy a térséggel legyen egy szoros együttműködésünk, kezdjünk el egy szoros párbeszédet. Itt Magyarországnak dolga van.
Az egyébként, hogy mi történik ezzel a térséggel, Oroszország mennyire tud jelen lenni, nagymértékben összefügg azzal, hogy Oroszországot hogyan fogja a továbbiakban érinteni a pénzügyi válság és az energiaár-csökkenés, ami drámai csökkenés. Tudjuk, hogy a fő bevétel a nagyon magas energiaár volt, és a pénzügyi válság nagyon erősen érintette Oroszországot, nagyon komolyan lecsökkentek a tartalékaik. Nyilvánvalón, hogy mennyit tudnak befektetni, hogyan mennek tovább, összefügg ezzel is.
Kína, Tajvan, Tibet. Tajvan-ügyben így van, elindult egy közeledés Kína és Tajvan között. Magyarország is intenzíven kapcsolatban van Tajvannal, nemrég volt egy magas szintű látogatás is. Mi az egy Kína elvet valljuk, ami nagyon fontos a kínai kapcsolataink szempontjából.
Tibet egy érzékenyebb kérdés. Azt lehet tudni, hogy az, hogy esély volt arra, hogy egy találkozó létrejöhet a dalai láma és az Európai Unió vezetői között - akik nem egy ülésen vettek részt, de egy városban voltak -, elegendő volt arra, hogy Kína lemondja az Európai Unió és Kína csúcstalálkozóját, tehát ez egy rendkívül érzékeny kérdés. Azt is lehet látni, hogy Kínának a pénzügyi válság folyamán nagyon erősen megnőtt a szerepe mint egy olyan országnak, ahol a tényleges termelés nagy része folyik, illetőleg, amely olyan pénzügyi tartalékokkal rendelkezik, amely nagyon fontos a világ többi része számára, és ez nyilvánvalóan egy érdekérvényesítési lehetőséget is ad Kínának. Ez tehát egy érzékeny kérdés.
Ami utat Magyarország választ, egyrészt az, hogy az európai uniós keretekben mi azt szorgalmaztuk, hogy legyen egy párbeszéd a dalai láma, illetőleg a tibeti vezetés, valamint a kínai vezetés között, másrészről pedig elkezdtünk egy emberi jogi párbeszédet Kínával, ami hangsúlyozottan párbeszéd, tehát elmondjuk, hogy a demokratikus intézményrendszer kialakulása Magyarországon hogy nézett ki, lehetőséget adva arra, hogy Kína mérlegelje, hogy mi az a modell, ami szeretne maga is bevezetni.
Azt hiszem, hogy erről volt szó részletesebben is, hogy mi, hogyan zajlik ez ügyben. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Nem kérek már utána választ, mert nincs értelme, azt hiszem, mindannyian tudjuk és jól látjuk a dolgokat. Szerbia esetében én úgy érzem, hogy az Európai Tanácson belül is egy nagyon jó kezdeményezés jelent meg, a benesi dekrétumokkal kapcsolatban sem úgy kezdeményeztünk az Európai Tanácson belül raportőri vagy adott esetben bizottsági ülést, hogy a benesi dekrétumokra hivatkozva, hanem a kollektív bűnösség elvére. Azt hiszem, a megközelítés kérdése mindig egy nagyon fontos kérdés.
Kazahsztán esetében: Kazahsztán kinyilvánította, hogy Magyarországot nagyon keményen partnernek tekinti, elsődleges partnernek tekinti, és hajlamos és hajlandó Magyarország érdekében is a térségben megfelelő, aktív tevékenységet végezni. Ezt is ki kell tudnunk használni.
Azért is hoztam fel Tajvant és Tibetet, mert mind a két baráti társaságnak vagyok az elnöke. Úgy érzem, hogy amikor a tajvanit elkezdtük, akkor sokkal feszültebb volt a helyzet. De ma már látjuk és érezzük, talán a baráti társaság is hozzájárult ahhoz, hogy a két ország között nem azt mondom, hogy eget rengetően lehet dolgokat csinálni, de biztosan hozzájárult.
Tehát azt szeretném kérni, hogy ha ilyen baráti társaságok működnek, akkor ne az ellenkezés akadályozzon bizonyos lépéseket a külügyi részről. Ezt majd négyszemközt esetleg megbeszéljük. És Tibet esetében sem biztos, hogy az egy helyes lépés, ha egy tibeti polgár mondjuk Magyarországon nem kapja meg a vízumot és nem tud belépni Magyarországra. De nem kérek rá választ egyébként. Köszönöm.
ELNÖK: Kíván válaszolni?
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Emlékszem a történetre, ez felmerült a külügyi bizottságban, végül megkapta. Tehát mire odakerültek, valami adminisztratív probléma volt vele, de aztán ez rendben volt. Csak ennyit mondanék.
ELNÖK: Továbbmegyünk. Rendkívül hálás vagyok képviselő úrnak ezért a megjegyzéséért. A magyar politikának le kellene váltania a benesi dekrétumok kifejezést kollektív bűnösségre, és ha az összes párt ezt fel tudná vállalni, akkor szerintem nagyobb esélyünk lenne, hogy előbbre lépünk ebben a dologban.
Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszter Asszony! Elnök Úr! A schengeni csatlakozással kapcsolatban lenne néhány konkrét kérdésem. A schengeni csatlakozásunk az alapos előkészítésnek megfelelően zökkenőmentesen ment végbe, de ezzel kapcsolatban van még néhány kérdés, nyilván az egy év tapasztalatait elemezni kell, azért is, mert mi ott a nyugati határ mellett gyakorlati tapasztalatokból ennek pont a másik végét láttuk, hogy hogyan is lehet kijátszani a schengeni csatlakozást. De alapvetően most nem erről kérdezek.
Mit lehet tudni a SIS-II. bevezetéséről, hogy hogyan áll ez a rendszer? Van-e már valamilyen fejlemény a román, illetve a bolgár csatlakozásról? Végezetül: mik a tapasztalatok a külhoni, ukrajnai és szerbiai magyarok beutazásával, vízumkérelmével kapcsolatban, mik a vízumliberalizációs folyamat esélyei?
Láttam, hogy miniszter asszony ránézett az órára, mielőtt elkezdtem a kérdezést, úgyhogy megpróbáltam nagyon gyorsra és rövidre fogni. Tehát ezek a gyors és konkrét kérdéseim.
Másodsorban azt gondolom, hogy arról még többet érdemes beszélni itt, a bizottságban is, hogy hogyan állunk a szomszédainkkal, és hogyan állunk önmagunkkal. Gyakorlatilag ez egy fontos kérdés, és elnök úrral egyébként nagyon egyetértek ebben, hogy tényleg tisztázni kellene már, hogy mit gondolunk akár Magyarországról, és mit gondolunk a felelősségi rendszerről. Nagyon remélem, hogy ebben a helyzetben akkor ez a szerencsétlen kis matrica is már egy normális értelmezést kapna, mert most úgy tűnik, mintha a matrica lenne a felelős mindenért.
Tehát nem szeretném ide leegyszerűsíteni a dolgokat, miniszter asszony ide fordította le a szlovák kérdést, és azt gondolom, hogy ez már nem először fordult elő a bizottságban. Én ezt nem gondolom szerencsésnek, ezért gondolom azt, hogy ezt ki kell beszélni. Több megállapításával ilyen módon nem értek egyet, de nem itt van a helye ennek a vitának.
A gazdasági növekedéssel kapcsolatban: 2000-ben a lisszaboni stratégiát elfogadta az Európai Unió, és a lisszaboni stratégia 2010-ig határozta meg a fejlődést. Arra lennék kíváncsi, hogy hogyan áll most ez a kérdés. Nyilván a gazdasági válság átrendezi ezeket a dolgokat, de hogy mennyire és hogyan foglalkoznak vele, Magyarország mit tesz ezért? Kérdezem ezt azért is, mert elvileg minden évben szoktunk mi is foglalkozni itt, a bizottságban ilyenkor ősszel, és most az idén ősszel nem foglalkoztunk a lisszaboni stratégiával. Ha lehet majd, akkor arra kérném elnök urat, hogy erre kerítsünk sort. A tegnapi Bajnai Gordon meghallgatás kapcsán elmaradt ez a kérdés, nyilván ott is felvethető lett volna, vagy inkább ott lehetett volna felvetni, de azt gondolom, hogy majd egy későbbi alkalommal ezeket együtt kezeljük.
Az európai uniós elnökségre való felkészülésnél érdekesen alakulnak a dolgok. Nyilvánvalóan kellenek a felkészült fiatal szakemberek, akik több nyelvet beszélnek, de bennem bujkál a kisördög, és ezért kérdezem, hátha miniszter asszony meg tud nyugtatni, kvázi a válaszából nekem úgy tűnt, mintha az a 600 kiválasztott, az a nem egészen 600 kiválasztott, aki most dolgozik, mintha nem lenne annyira felkészült, mint amennyire a külsősöket felvennénk. Ha tud, akkor nyugtasson meg, kíváncsi lennék egy számra, hogy mondjuk a 600 ember közül hány ember felel meg annak a kitételnek, ami a külsős pályázati kiírásban van. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Hadd jegyezzem meg, csak hogy az időt be tudjuk osztani, hogy miniszter asszonynak 11 körül kell elmennie, és még egy fél napirendi pont külön megtárgyalásra kerül. Javaslom, hogy abban állapodjunk meg, hogy ilyen komplikált helyzetben, mint a szlovák-magyar viszony, nincsen olyan, hogy az ok. Ilyen nincs. Ebben állapodjunk meg. Akkor megadom a szót miniszter asszonynak.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Csak röviden válaszolnék, hogy maradjon még időnk a kötelezettségszegésekre. A SIS-II. köszöni, késik. Az igazság az, hogy a SIS-I. működik, tehát most tulajdonképpen az a nagyon nagy nyomás, ami a SIS-II-n volt, az csökkent is. Elképzelhető, hogy 2009-ben sem fog tető alá kerülni.
Románia és Bulgária csatlakozása: nyilvánvalóan most még nem lehet tudni, hogy pontosan mikor történik. Románia egyértelműen azt a vágyát vagy kívánságát fejezte ki, hogy szeretnék befejezni a csatlakozást 2011 első félévére, és szeretnének a magyar elnökség alatt csatlakozni. Bulgária úgyszintén, ők nyilván együtt fognak csatlakozni, hiszen a hosszú közös határ miatt nem nagyon megoldható másként. Van rá esély, hogy ez megtörténjen. Tudjuk, hogy a mi schengeni felkészülésünk és a szomszédos országoké is az utolsó fázisban, a cél előtt azért sok kérdést felvetett, ez nyilván így lesz itt is. Mindent megteszünk azért, hogy ez mihamarabb megtörténjen, alapvető érdekünk, hogy ez így legyen.
Ukrajna és Szerbia esetében: Szerbiáról beszéltem, Szerbia jól áll a vízumliberalizációban, és mondtam, hogy van egy esély rá, hogy ez 2009-ben megtörténjen. Megint nem tudjuk garantálni, hogy ez megtörténik. A szerb parlament azt vállalta, hogy év végéig azt hiszem, 52 törvényt elfogad, ebből egyelőre azt hiszem, 12-ig jutottak el. Nyilvánvalóan ezzel összefügg, hogy azokat a törvényeket el tudják-e fogadni, be tudják-e vezetni azokat az intézkedéseket. Úgy látom, hogy erre egy nagyon komoly elkötelezettség és motiváció van, a szerb vezetés is tudja, hogy ez az, amit a lakosság, az emberek a leginkább észlelnek, hogy szabadon utazhatnak-e. Tehát azt gondolom, hogy Szerbiával és a szerb határral kapcsolatban jó esélyünk van rá, hogy sokkal könnyebb legyen a helyzet. Ukrajnában azt lehet tudni, hogy az ott élő magyar népesség nagy része beleesik ebbe a 30-50 kilométeres sávba, ami a kishatárforgalmi sáv, és ami egy sokkal könnyebb utazási lehetőséget jelent. Úgy tudjuk egyébként, hogy ez jól is működik. A Bizottság olyan nagyon nem szerette, hogy mi a maximumot, annak is maximumát használtuk, de úgy tűnik, hogy védhető volt, nagyon komolyan lobbiztunk, és egyelőre legalábbis úgy tűnik, hogy védhető ez a pozíció, és reméljük, hogy nem lesz ezzel különösebb probléma. Felmerült, hogy itt is lenne egy kötelezettségszegési eljárás, úgy tudom, hogy most ez éppen elhárult és nincsen. Folytatjuk a lobbizást, megint kérném a segítséget ezekben.
Szlovákia. Lehet, hogy egyszer csináljunk külön egy Szlovákia-ülést, mert szerintem én nem azt mondtam, hogy a matrica tehet a dologról. Én azt mondtam, hogy vannak bizonyos olyan, nagyon látható dolgok, amelyek nagyon nehezen emészthetőek a mi nyugat-európai barátaink számára, és sajnos, ami látható, az mindig – hogy mondjam – impresszívebb, mint az, ami csak hallható, vagy papíron van. Ebből a szempontból volt nagyon rossz a mi szélsőségeseinknek az átmenetele a határon, az gyakorlatilag mindegyik televízióban látható volt, és a matrica is ilyen, ami akkor is, ha valaki mondjuk meg sem áll, mert keresztülmegy Szlovákián, vagy elmegy síelni, akkor is látható, ha ő egyáltalán nem mondja el a véleményét arról, hogy mit gondol. Mi megtehetjük, hogy másként értelmezzük, de attól még azt is tudomásul kell venni, hogy ennek van egy olyanfajta értelmezése, ami sokkal inkább használható ellenünk adott esetben.
De ne menjünk bele ebbe a kérdésbe, mert ez tényleg nagyon messzire vezet!
Lisszaboni stratégia. Mondtam a SIS II-ről, hogy köszöni, jól van, és késik. A lisszaboni stratégiával többé-kevésbé ugyanez a helyzet. Nagyon nehéz most értékelni, hisz mindenki azzal van elfoglalva, hogy a pénzügyi válság, illetőleg ennek a következményei, amik pontosan a lisszaboni stratégia fő elemeit érintik - versenyképesség, GDP-növekedés, foglalkoztatás és minden egyéb -, pontosan ezeket a kérdéseket vetik fel. Nagyon sok megbeszélés van erről, de most a fő kérdés nem az, hogy ki hogy áll a lisszaboni stratégia teljesítésével.
Egy fontos dolog van, ami nekünk fontos, hogy 2011. első félévére fog esni a 2010-ben lezárt lisszaboni stratégia értékelés utáni újabb időszakának a nyitása, tehát ebből a szempontból a magyar elnökség egy nagy esélyt fog nekünk adni arra, hogy erről a mi szervezésünkben lehessen beszélni. Lehet beszélni erről, de azt hiszem, ha lisszaboni stratégia, akkor ez inkább Gordon területe.
Uniós elnökségi felkészülés, hogy azt mondtam-e. Nem azt mondtam. Szeretném mondani, hogy én azt mondtam, amit mondtam. Tehát, hogy akiket kiválasztottunk első körben, akik benne vannak a központi közigazgatásban, bizonyos szempontból sokkal felkészültebbek az európai uniós ügyekben, merthogy ők kezelik a dossziékat, ők ülnek a magyar tábla mögött, ők azok, akik a munkacsoportokban dolgoznak. Egy csomó olyan dolgot tudnak, amit meg kell tanítani azoknak, akik most kerülnek bele kívülről, akár a központi közigazgatásból, akár még inkább kívülről.
Mivel ez egy kulcstudás, emiatt ott tettünk engedményeket, hogy mondjuk egy középfokú angol nyelvvizsga elegendő volt, egy minimális francia nyelvtudás elegendő volt, amit föl lehet hozni 2011-re, mert a hangsúly ezen lesz, mígnem azokat, akiket kívülről hozunk be, elsődleges európai uniós ismeretekben kell képezni, hogy ők is képesek legyenek ezekre az ügyekre, amelyekre a már most itt dolgozók képesek. Viszont ezért cserébe nyelvtudásban például magasabb szintet várunk el.
ELNÖK: Képviselő úr?
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. A továbbiakkal kapcsolatban tényleg jó lenne egyszer jól átbeszélni a dolgokat magunkban, tehát ezt a felajánlást örömmel fogadom.
Olyat én sem állítottam, amit miniszter asszony megvédett most, csak próbáltam jelezni a problémát, hogy erről mindenképpen érdemes beszélni, és azt gondoltam, hogy ebben elnök úrral egyetértünk, hiszen ő is felvetette a kollektív felelősség kapcsán mindezt.
Ugyanígy az elnökséget illetően is a felveendő és az alkalmazandó emberekkel kapcsolatban nem fogalmaztam meg olyan állítást, amit ön mondott volna, viszont a probléma nagyon érdekes, mert ez kétéves vita már itt köztünk, ezzel foglalkoznak külön is nálam fontosabb emberek, de valahogy kívülről az ember úgy érzi, mintha olyan nagyon-nagyon kizárnánk embereket. Nyilván az első 600 belülről lett felvéve, kifelé pedig egy elég erős követelményrendszer van. Én nem gondolom problémának egyébként, hogy a fiatalok kipróbálhatják magukat, csak azt gondolom, hogy érdemes lenne ezt egyforma mércével mérni. Köszönöm szépen.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Ha mondhatok egy mondatot erre: az elnökség egy nagyon súlyosan eredményorientált dolog, tehát azt gondolom, hogy itt idézőjelbe téve olyan szempontok, amelyek esélyegyenlőségi szempontok, vagy olyan szempontok, hogy minél szélesebb körben belekerülhessenek, most nem szempontok. Azt gondolom, hogy Magyarország imázsa szempontjából iszonyatosan fontos lesz, hogy az elnökséget hogyan tudjuk bonyolítani, és minden egyes embernek borzasztó nagy személyes felelőssége van. Én emlékszem pontosan - nem mondok példát - korábbi elnökségekből, hogy volt egy-egy gyengébb ember, és a 27 tagország szakemberei azzal az eggyel kerültek kapcsolatba az egész fél év folyamán. Ők azt mondták, csapnivaló az elnökség. Lehet, hogy egyébként a másik kétszáz témában fantasztikusan jó volt. Nem lehet olyan ember, aki gyenge láncszem ebben a történetben, tehát nekünk csupa olyan ember kell, aki idézőjelbe téve tökéletes, hisz végül Magyarország imázsát formálják.
Tehát, ha mi azon gondolkodunk, hogy hogy lehet olyan fiatalokat is behozni, akik egyébként nem tudnak ezeknek megfelelni, akkor gondoljuk végig, hogy hogy lehet máshova behozni őket. Erre mondtam el példának azt, hogy a Külügyminisztériumnak van egy ilyen kiválasztási rendszere. Én nagyon sok mindenkivel beszéltem, ahol azt mondtam, hogy még angolból szerezze meg a nem tudom, melyik szintet, és utána próbálja meg még egyszer, ott van egy szóbeli felvételi, ami hozzárendelődik az írásbelihez. Tehát vannak lehetőségek, ez nem azt jelenti, hogy kizárjuk az embereket. Elnökségügyben nincs mese. Minden egyes ember - és akkor hadd tágítsam ki - annak a kormánynak az imázsát fogja alakítani, amelyik 2010-től kezdve kormányon lesz.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Manninger képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Tisztelt Miniszter Asszony! Engedje meg, hogy nagyon röviden érintsem a szlovák kérdést, amely egy lényegi kérdés. Nem akarok most már a korábban felvetettekhez véleményt fűzni, mert hosszasan lehet róla vitatkozni.
Ön azt mondta, hogy itt alapvetően arról lenne szó, hogy a határok megszűnnek, és ez lenne a cél. Mindannyian abban hittünk, hogy lesz egy Európai Unió, egy erős Unió, és akkor tulajdonképpen a magyar kisebbségek jogai megváltoznak, jobb lesz az Unión belül. Ezt ön is bizonyára ismeri, gondolom, a Fidesz vezetőjétől is számos nyilatkozatot ismerünk. Mi is ebben hittünk, csak pont az a probléma, hogy jelen pillanatban azt látjuk, hogy rosszabb lett a helyzet a bővítés óta.
Én azt gondolom, nemcsak arról van szó - persze a legfontosabb -, hogy ott milyen a magyar kisebbségek helyzete, hanem arról is van szó, hogy az Uniónak ez nem válik dicséretére. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz megértetni - alaposan ismerjük ezt a témát - olyan diplomatákkal, akik nemcsak hogy nem ismerik ezt a témát, azt sem tudják, hogy magyarok laknak a környező országokban, de nem is nagyon fűződik hozzá érdekük. Én elfogadom, hogy ez egy rendkívül nehéz helyzet, mégis azt gondolom, hogy valamiképpen mégiscsak az a dolguk minden szinten, hogy szövetségeseket kell keresni.
Tehát a rövid kérdésem csak arra irányul: tényleg úgy látja ön, hogy egyáltalában ehhez a kérdéshez nem lehet szövetségest találni az Európai Unión belül, hogy valamiképpen mégiscsak elinduljunk azon az úton, ha nehéz is ismertetni ezt a problémát? Én azt is elfogadom, amit ön mondott, hogy ilyen módon ezek a jogi kérdések nem lépnek fel úgy, tehát sokkal kisebb emberjogi problémák... - most szándékosan nem mondom, nehogy vitatkozzunk ezen, sokkal nagyobb ügyet lehetne belőle csinálni bármelyik országban; az a hátrány, ami ma a magyar kisebbségeket éri, nem téma. Én ezt elfogadom, de ezzel együtt mégiscsak kellene szövetségeseket találni az Unión belül, hogy előrelépjünk ebben a kérdésben. Köszönöm szépen.
DR. GÖNCZ KINGA külügyminiszter: Köszönöm szépen. Mégiscsak egyszer megint csináljunk egy Szlovákia-ülést, valóban érdemes ezt végigvitatni. Egyrészt hadd mondjam, hogy a határok nem szűntek meg. Ezt megint nagyon nyomatékosan mondanám, mert ez az egyik olyan érzékeny pont, amiről tudjuk, hogy Szlovákiában érzékeny. A határok átjárhatóvá váltak, megszűnt a határőrizet, egy olyanfajta akadály nélküli együttműködés lehet, ami korábban nem volt lehetséges. Ezt megint azért mondom, mert ha így fogalmazunk, akkor ez érint érzékenységeket, és tudjuk, hogy van egyfajta olyan érzékenység, amire mi mondhatjuk azt, hogy nincsen racionális vagy reális alapja, de attól még érint érzékenységet.
A másik a kisebbségek tényleges jogai. Sokszor elmondtuk, hogy amire szükség lenne, az egy olyan kisebbségi törvény, amely garantálja ezeket a jogokat. Egyébként sokféle kisebbségi joga van Szlovákiában a magyaroknak, a baj az, hogy részben nincsen rá garancia, részben olyan hangulat alakult ki, ahol, ha még van is magyar oktatás, lehetőség kultúramegőrzésre, egyébre, igazában rossz a légkör, és ez nagyon kevéssé jogszabályi kérdés. Ezt próbáljuk valahogy a kétoldalú kapcsolatokban rendezni.
Az, hogy a helyzet ilyen, nem a bővítéssel függ össze, és nem azzal, hogy csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Például Romániában pont az ellenkezőjét látjuk. A romániai választásnál egyetlen szélsőséges párt sem került be az utolsó választásnál a parlamentbe, ami azt jelenti, hogy Románia pont az ellenkező irányba lépett, nem használja politikailag. Azt nem mondtunk, és én sem mondom, hogy ez teljesen megszűnt. Magyarországon sem szűnt meg, tehát mi is küszködünk azzal, hogy ezek a jelenségek jelen vannak ebben a régióban. Nemcsak ebben a régióban vannak jelen egyébként, máshol is. A kérdés az, hogy elég erős-e egy demokrácia, elég jól működik-e a jogállam ahhoz, hogy ezekkel bánni tudjon.
Ami a nagy különbség, az az, hogy Szlovákiában is addig, amíg az MKP kormányzati pozícióban volt, tulajdonképpen nagyon sok lehetősége volt arra, hogy beleszóljon a magyar kisebbség helyzetének alakulásába, most ez nincs így. Végig kell gondolni, hogy ennek milyen konzekvenciái vannak.
Az volt képviselő úr kérdése, hogy lehet-e szerezni vagy találni szövetségeseket. Négyszemközti beszélgetésekben igen, sokan elmondják, hogy nagyon nehezen elfogadható, amit történik. Nyíltan felvállalva ez sokkal kevésbé van így, pont azért, mert nagyon sok országnak megvannak a maga problémái, másfajta, de mégiscsak részben kisebbséghez kötődő problémái, részben egyebek, amelyek ezzel összefüggenek.
Mondom: az Európai Uniónak az az alapelve tulajdonképpen, hogy ezek a kérdések, amelyek itt, az asztalon vannak, meghaladhatóak legyenek, tehát a történelemmel összefüggő kérdések.
De kérünk segítséget, tehát hogy itt tényleg az a fő feladat, hogy megnézzük, hogy hol, milyen átfogalmazással, milyen módon, különböző kapcsolatrendszerekben hogyan lehet ezt elérni.
ELNÖK: Képviselő úr!
MANNINGER JENŐ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak röviden. Nyilván az idő rövidsége miatt nem fogalmaztam olyan részletesen, természetesen nem gondolom, hogy a bővítés miatt van, csak azt kívántam jelezni, hogy a várakozások nem teljesültek enyhén szólva. Most nem akarok belemenni, de talán még rosszabbak is lettek, ezért gondolom, hogy ez még ilyen szempontból is nagyon fontos téma. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Nyilván egyetértünk, ez egy nagyon komplikált viszony. Azt javaslom, hogy ha most nincs több kérdés, hogy ha a bizottság egyetért vele, akkor rendeljünk el egy zárt ülést. Ki támogatja? (Szavazás.) Egyhangú.
A minisztérium képviselői természetesen itt maradhatnak, a pártok szakértői is. Ami hátravan, az a kötelezettségszegési eljárások. Kérem a titkárságot, hogy teremtse meg a zárt ülés feltételeit. Rövid ülés lesz, tehát akit érdekel a bizottság munkája, kérem, ne menjen el, csak kávézzon kint. (A zárt ülésen részt venni nem jogosultak elhagyják az üléstermet.)
(A bizottság 11 óra 01 perctől 11 óra 10 percig zárt ülést tartott,
melyről külön jegyzőkönyv készült.
A nyílt ülés folytatásának időpontja: 11 óra 10 perc.)
ELNÖK: Köszöntjük Gőgös Zoltán államtitkár urat, de megkérjük, hogy foglaljon helyet egy rövid időre munkatársaival, még van egy napirendi pont.
Áttérünk a 2. napirendi pontunkra, ami egy törvényjavaslat általános vitára bocsátása. A törvényjavaslat az Európai Parlament magyarországi képviselőinek jogállásáról szóló törvény módosítása. Az az érdekes helyzet állt elő, hogy az előterjesztők a frakciók vezetői, a kormány képviseletében itt most Bodnár Gergely úr van, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium képviseletében, aki előterjesztő nem lehet, mert ő a kormány véleményét tolmácsolja. Az előterjesztők képviseletében kíván-e valaki szólni? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.
Nagyon röviden arról van szó, hogy egy európai szintű törvénymódosítás folytán az Európai Parlament folyósítja a korábbi rendszerrel szemben az európai parlamentereknek járó összegeket, és ehhez kell a magyar törvényeket is hozzáidomítani. Megpróbáltam kinyomozni, hogy a törvényjavaslat hogy jött létre, nem sikerült. Állítólag csakúgy, mint az eredeti törvényt, az európai parlamenti képviselők maguk szövegezték meg és terjesztették a házelnök elé, aki ide behozta. Én azt fogom javasolni a bizottságnak, hogy támogassa.
Egy alapvető érdekességre felhívom a figyelmet, arra, hogy szemben a magyarországi szabályozással, amelyben, amikor a képviselői mandátum lejár, a magyar parlamenti képviselőknek csak az alapdíj jár hat hónapig, ők maguknak ügyesebben szerkesztették meg a törvényt, alapdíj plusz pótdíj együttes összegének az átlaga jár. De én semmit se utálok jobban, mint az e tekintetben eluralkodott országos populizmust, hogy a képviselőnek minél kevesebb legyen, ám, tőlem kapják meg. Én csak jelezni szerettem volna ezt a különbséget az európai parlamenti képviselők és a magyar képviselők között. Megjegyzem, amúgy sokkal többet keresnek, mint a magyar képviselők, de istenem, járjanak jól vele. Ezt tudom elmondani a törvényjavaslatról.
Kérdezem a kormány álláspontját.
DR. BODNÁR GERGELY (Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium): A kormány támogatja a törvényjavaslatot.
ELNÖK: A kormány támogatja. Kíván-e valaki hozzászólni? (Jelzésre:) Hörcsik képviselő úr!
DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Csak nagyon röviden, elnök úr. Ahogy visszaemlékszem, 2008 áprilisában kelt külügyminiszter asszonynak egy levele, amelyben tájékoztatta a frakciókat Hans-Gert Pöttering, az Európai Parlament elnökének Gyurcsány Ferenc miniszterelnökhöz intézett leveléről, amelyben kérte a magyar kormány álláspontját ebben az ügyben, az európai parlamenti képviselők javadalmazása ügyében. Tehát így indult el az egész fejlemény, ezért frakcióvezetői szinten történt meg a benyújtás az öt frakció részéről. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Annyit jegyzek csak meg, hogy a benyújtást igen, de az előkészítést nem egészen tudom, hogy történt, de úgy tudom, hogy magunk az európai parlamenti képviselők készítették el. Vagy tévedek? Nem muszáj válaszolnia. (Dr. Bodnár Gergely közbeszól.) Nem tévedek. További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Nincsen.
Kérdezem a bizottságot, kik támogatják ezt a törvényjavaslatot általános vitára. (Szavazás.) Egyhangú. Megint kapunk majd a sajtótól, bár ez most nem rólunk szól.
Kérdezem a bizottságot, hogy ki lesz az előadó egy ma délutáni vidám vitában. (Jelzésre:) Ékes József képviselő úr fogja előterjeszteni. Köszönöm szépen. Ezt a napirendi pontot lezárjuk. Köszönjük szépen a minisztérium jeles képviselőjének a megjelenést.
A 3. napirendi pont következik. Köszönöm szépen Gőgös Zoltán államtitkár úrnak, hogy megtisztelte a bizottságunkat, és meghívásunknak eleget tett. Tájékoztatom a bizottságot arról, hogy ezen napirendi pont megtárgyalására azon okból kerül sor, hogy gépjárművemben utazva valamelyik rádió műsorát hallgatva hallgattam a miniszter urat, aki arról számolt be, hogy egy ilyen kezdeményezéssel fog élni, hogy a földvásárlási moratórium 7 éves időszakát meghosszabbítsák. Előrebocsátom, hogy maga a miniszter úr jól érvelt a javaslat mellett, majd azzal fejezte be, hogy ez nem fog átmenni. Úgy gondoltam, mivel a kereskedelmi rádiók és tévék is foglalkoztak az üggyel - ami helyes -, nem árt, ha az Európai ügyek bizottsága is áttekinti ezt az ügyet, hogy hogy állunk.
Köszönöm, államtitkár úr, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! A téma azért került felvetésre, mert ebben az évben volt az Európai Bizottságnak lehetősége arra, hogy a mi moratóriumunkat felülvizsgálja. Igazából érdemi felülvizsgálatra nem került sor. Miután a magyar földforgalomban, földviszonyokban, földárakban érdemi változás nem történt - azt nem mondom, hogy semmilyen változás nem történt, de érdemi változás nem történt, főleg az Európai Unióhoz való közeledést illetően nem történt -, ezért a Bizottság úgy döntött, hogy nem kívánja ezt a moratóriumot félidőben felülvizsgálni.
Amikor erről szó volt, akkor tettünk egy bejelentést, látva, hogy 2011 kapcsán sem látunk elemi változást a hátralévő két évben. Azért lapozgatok, mert pontosan akarom mondani az SCA időpontját, de mindegy, nem keresgetem. A lényeg az, hogy amikor erről szó volt, akkor tette a magyar delegáció vezetője azt a jegyzőkönyvi bejelentést, hogy Magyarország a moratórium lejárta előtt - ez abban az aktuális évben lehetséges - élni kíván azzal a jogával, hogy kér hosszabbítást, ugyanis az alapszerződés erre nekünk lehetőséget ad.
A miniszter úr hozzátette, hogy várhatóan nem lesz ez egy egyszerű menet. Ezt azért tette hozzá, mert ezekben az ügyekben egyhangú döntés kell. Abban is egyhangú döntés kellett volna, hogy félidőben szűnjön meg a moratórium, meg ebben is egyhangú döntés kell. Mindenesetre én azt gondolom, minden olyan lehetőséggel élnünk kell, ami a magyar termelői kört és a magyar agrárvállalkozói és -befektetői kört védi. Egyébként Európában annak ellenére, hogy elvileg ez is része a szabad áramlásnak, mégse szabad a földforgalom. Minden nemzetállam a maga eszközeivel próbálja ezt a dolgot kordában tartani. Nálunk sem teljes tilalom van jelenleg sem, hiszen ha most bármelyik európai uniós tagállam állampolgára vállalja, hogy ő Magyarországon letelepszik, három éve itt lakik, és élethivatásszerűen végez földművelést, most is vásárolhat földet. Nagyjából ötszáz körüli ilyen személyről tudunk jelenleg, aki most is tulajdonol teljesen hivatalosan, jogszabálynak megfelelően földet.
Nyilván ezt a döntést majd meg kell indokolnunk. Egyébként az indokolásunk 2011-ben várhatóan még eléggé egyszerű lesz, ugyanis nem fogjuk tudni elkerülni a spekulációs nyomást, főleg azért, mert biztos, hogy nem tudunk nagyságrendi változást elérni abban, hogy a birtokok koncentrálódjanak. Itt most arra gondolok, hogy 2 millió földtulajdonos van, és kevesebb, mint 3 hektár átlagos földterületet birtokolnak, és ez nagyon kevés, van olyan is, aki néhány tized, fél vagy egy hektárt. Nem hiszem, hogy ebben érdemi átrendeződés addigra lehetséges. Ezért várhatóan főleg az osztatlan közös tulajdonoknál egyfajta kivásárlás elindulhat spekulációs céllal. Mi meg azt gondoljuk, hogy ezt még nem biztos, hogy tudja kezelni a magyar befektetői kör, tehát nem lesz olyan tőkeerős, hogy ezzel a tőkével föl tudja venni a versenyt.
Ezzel párhuzamosan természetesen arra is készülünk, hogy most értékeljük az összes ország jelenlegi földforgalmi szabályát, és meg fogjuk nézni azokat a nemzeti technikákat, hogy gyakorlatilag nem tiltják az ilyen típusú földvásárlást, ennek ellenére még sincsen. Nyilván ennek van valami oka. Általában a használattal és a helyben lakással kapcsolatos szabályokat próbálják úgy csokorba rakni, hogy elvileg lehet, de gyakorlatilag nem nagyon van földmozgás. Egyébként is kicsi a földmozgás az Unión belül, nyilván pont a magas árak és a viszonylag beállt viszonyok miatt, de ha lenne, azt meg egyéb, úgymond kvázi adminisztratív eszközökkel, természetesen nem sértve az európai uniós jogrendet, próbálják gátolni.
Tehát ez a két opciónk van, föl kell készülnünk arra az esetre is, hogy ha ez megszűnik, akkor rendezni kell a földtörvényben ennek a szabályait. Ezt nyilván nem 2011-ben, a lejárat előtt két nappal fogjuk elkezdeni, hanem ez a munka jelenleg is folyik, és úgy gondolom, minimum egy ötpárti előkészítést igényel, hogy mik legyenek ezek a szabályok. A másik, hogy ennek ellenére - ahogy jeleztük is ezen az SCA-ülésen - mi azért ezt a kört megfutjuk. Nyilván előzetes tárgyalásokat fogunk a többi tagországgal folytatni, és majd közösen eldöntjük, hogy hogyan tovább.
Kérdések, vélemények, válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen. Én, aki javasoltam, hogy tárgyaljuk meg, hadd kezdjem a hozzászólásomat azzal, hogy elolvastam a minisztérium anyagát, és nehéz ezzel vitába szállnom, most őszintén mondom. Nem tekintem maga agrárpolitikusnak, és egyáltalán nem értek az agárügyekhez.
Bár mondjuk azt felvetem, hogy nyilván van összefüggés aközött, hogy a földpiaci folyamatok lassan teljesednek ki, és aközött, hogy van egy vásárlási korlátozás. Tehát ez a kettő összefügg. De ami engem a leginkább aggaszt ebben az ügyben, az, és nekem egy kérdésem lenne a tárcához és miniszter úrhoz is, hogy ne kezdődjék el egy olyan játék, hogy a magyar kormány megígéri, hogy ezt majd el fogja érni, és akkor a csúnya Európai Unió ezt nem engedte meg, mert nagyon sok tagországban lehetett látni ezt a fajta munkamegosztást. Ez nem egy magyar specialitás, ezt sokan csinálták, hogy azt mondja a kormány, hogy persze, mi ezt akarjuk, de a ronda Brüsszel nem akarja, mert ettől a kormányt senki jobban szeretni nem fogja, de arra alkalmas, hogy Brüsszelt utálják. Erre minden országban van tendencia, és nagyon jó lenne, ha ezt el lehetne kerülni.
Ennek gondolom, két módja van: az egyik az, hogy azt megígérni, hogy mi ezt megtesszük, valószínűleg ezt nem szabad folytatni. Azt, amit államtitkár úr mondott, hogy megvizsgálni más országok technikáit, ez nyilvánvalóan fontos, egy háttérmunka, erről nem kell beszélni, csak amikor bevezetésre kerül. De ha valamilyen igénnyel kell élni az Európai Tanács felé, amely egyhangú döntést igényel, akkor az előzetes tárgyalásokban azt is meg kell vizsgálni, hogy most csak azt kérjük, hogy ez a moratórium hosszabbodjék meg 7 évről mondjuk a lengyel 12 évre, ami megjegyzem: három év megint csak kevés lesz arra, hogy a dolgok itt radikálisan megváltozzanak, vagy cserébe azért mondunk is valamit... bocsánat, az is kevés. Láttuk. Most négy év eltelt, számtanból nagyon rossz vagyok, de egy pár év most már eltelt, és nehezen változnak a viszonyok. Tehát azt is meg kell fontolni, hogy melyek azok a területek, amelyekben tudunk adni az ügyben, tehát ami valamilyen nyitást jelent, ami több mint szimbolikus, és amely egyébként hozzásegíthet ahhoz, hogy valamit változzanak a földpiaci árak, tehát valamilyen módon a piaci mozgás meginduljon. De azzal fejezném be, hogy csak azt kérem a legjobban, hogy ezt a munkamegosztást, amelyet nagyon sok európai uniós országban láttunk, és ez mindenütt visszafelé sült el, ezt ne csináljuk.
Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a véleményt, elnök úr. Én ezzel abszolút egyetértek. Tehát nem szeretnénk hivatkozni semmilyen módon arra, hogy mi ezt akartuk, aztán az Európai Unió pedig nem támogatta. Mi azzal a lehetőséggel kívánunk élni, amely jelenleg a szerződésben benne van. Tehát az, hogy mi kezdeményezünk egy ilyet, gondolom, ez szívünk joga, az Európai Unió országai pedig majd eldöntik, hogy méltányolják-e azt, hogy 2011-ben nálunk még messze nem az lesz a földpiac, mint egyébként az Európai Unió régi tagállamaiban. Az is valószínű, hogy ez 2016-ban sem lesz ugyanaz, nyilván teljesen más alapokon működő rendszerekről van szó. Viszont azt nem szeretnénk, hogy egy olyan spekulációs folyamat induljon el a föld kapcsán, ami újabb árdrágító hatású lehet, mert azért, ha a föld még további kiszervezésre kerül a jelenlegi használók alól, úgy gondolom, hogy az biztosan meg fog jelenni valahol, mert annak azért ára lesz. Tehát nem a semmiért fogják ezt megtenni. Lehet, hogy nem a rövid távú haszon fejében, hanem inkább egy hosszú távú haszon fejében, de azért valahol ezek a költségek biztos, hogy az árakban is megjelennek.
A másik, hogy a magyarországi földforgalom intenzívebb megindulásához nyilván itt házon belül is sok mindenben meg kellene egyeznünk, ami eddig nem sikerült, és ebben nem mutogathatunk senkire, tehát ezt azért szeretném jelezni. Itt most értem ez alatt, hogy milyen körnek és hogyan engedjük egyébként a magyarországi földvásárlást, mert ez egy másik része a dolognak. Tehát van nekünk házon belül is tennivalónk, de azt gondolom, hogy a két dolog elmehet egymás mellett, olyan értelemben, hogy mi ezzel szeretnénk élni.
A föld ára egyébként rövid távon mindig akkor növekszik dinamikusan, ha abból a haszon is olyan, és a mostani helyzet általában nem azt mutatja, hogy ebből olyan óriási haszonnal lehet kijönni. De most egyébként másból sem, tehát ilyen szempontból azért azt gondolom, hogy ez se egy kivételezett dolog. Megfogadva azt, amit elnök úr mondott, természetesen annak a mentén fogunk továbbhaladni, ahogyan ezt elképzeltük, de nem magányos farkasként, hanem nyilván többpárti konzultációk után.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Örülök, hogy ebben egyetértés van. További hozzászólás? Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Egy apró vitatényező csak. Szerintem rövid idő alatt és nagyon sokat tud változni egyrészt a világgazdasági helyzet, másrészt pedig a földhöz viszonyuló gazdasági folyamatok, ezzel együtt a jövedelmezőség is. Úgyhogy most nagy tisztelettel egyetértenék a kormány álláspontjával, egyrészt a stratégiai célkitűzéssel, amely igyekszik ezen változásokhoz rugalmasan alkalmazkodva előkészíteni több alternatívát a földtulajdonviszonyok jövőbeli alakulásának befolyásolására, akár ez a fajta elképzelés, amely a moratórium meghosszabbítását jelenti, akár egyéb adminisztratív vagy földtörvénybeli változásokat érintünk ezen kérdéskörön belül.
Egy kérdésem lenne pusztán: nekem nem tiszta egészen pontosan, hogy kinek a hatásköre ennek a kezdeményezése, azon túl, hogy az érintett tagállamnak, de úgy gondolom, hogy ebben még nincsenek tiszta viszonyok, hogy a bizottságnak kell-e ebben a kérdésben előterjesztést tenni és a tagállamoknak mi ehhez a viszonyuk. Azt szeretném javasolni államtitkár úrnak, hogy ennek az eljárásrendnek azért nézzünk utána, mert ez nem egészen tiszta. Én legalább három alternatíváról tudok, amelynek mentén a Bizottság előterjesztését a tagállamok döntése nélkül, a Bizottság előterjesztése mentén a tagállamok kétharmados döntésével, a Bizottság előterjesztésével, egyhangú szavazattal. Tehát ezek legalább olyan fontos kérdések, magyarul: az eljárásrend kérdése, mint az, hogy milyen stratégiai cél mentén fogunk hozzá ehhez a feladathoz.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Úgy gondolom, hogy ennek az eljárásrendje rendben van, de természetesen figyelembe vesszük, amit képviselő úr mondott.
ELNÖK: További kérdés? Legény képviselő úr!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Egy rendkívül meglepő bejelentést teszek: természetesen az MSZP-frakció támogatja az agrárkormányzat ezen a területen kifejtett lépéseit. Egy dolgot mi is látunk, és úgy gondoljuk, hogy nagy valószínűséggel sajnos, nem fogjuk tudni ezt a moratórium-meghosszabbítást elérni, de mindenféleképpen azt gondoljuk, hogy ahogyan államtitkár úr is jelezte, meg kell próbálnunk, merthogy a magyar termőföld védelmében ezt a lépést meg kell tennünk.
Egyébként pedig azt, hogy mivel indokoljuk majd meg akkor, mondjuk a 2011-es évben, valószínűleg tehetünk 16 vagy akár 32 érvet is, amely teljességgel alátámasztaná ezt a dolgot, a konszenzusos döntés miatt azt hisszük, hogy ezt sajnos, nem tudjuk elérni. Köszönöm.
ELNÖK: További hozzászólás? (Nincs jelzés.) Ha nincsen, akkor ezt a napirendi pontot lezárhatjuk azzal, hogy van egy lényegi konszenzus a bizottság ülésén, hogy mi egy helyes, de szinte elérhetetlen stratégiai cél. Meg kell próbálni, és a kommunikációra nagyon vigyázzunk. Tehát jobb adott esetben azt mondani, hogy ez lenne a magyar érdek, de ha egyszer megállapodtunk, akkor már így van, mint rákenni az európai intézményekre ennek a sarát, mert az nem megy. Örülök, hogy ebben egyetért államtitkár úr, és akkor a tárca ezt fogja képviselni. Köszönöm szépen.
Áttérünk összevonva a 4-7. napirendi pontra, bizottságunk állást foglalt agrárpolitikai ügyekben, amelyekre november 18-án – ha jól tudom – a tanácsi állásfoglalás megszületett, az Európai Parlament is tárgyalta, ennek jogi kötelező ereje nincsen, mert konzultációs eljárás keretében történt. Ilyenkor az a rend, hogy a kormány képviselője beszámol a bizottságnak arról, hogy a saját előterjesztéséhez, a mi bizottságunk álláspontjához képest mit sikerült elérni, mit nem, ha nem, akkor azt miért nem, és hogyan tovább. Államtitkár úr!
Gőgös Zoltán földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár szóbeli kiegészítése
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Igen, egy 18 órás maratoni ülés zárta le azt a nagyon régóta és nagyon hosszan zajló egyeztetést, ami a közös agrárpolitika felülvizsgálatát jelenti. És mint minden ilyen felülvizsgálat és reformelképzelés, a végén kompromisszumokkal zárult, amelyben minden ország elmondhatja, hogy bizonyos területeken ért el eredményt, bizonyos területeken nem. Magyarország alapvetően, ha mindent figyelembe veszünk, akkor úgy gondolom, hogy nem jött ki rosszul ebből a döntési folyamatból.
Nyilván itt most rengeteg végrehajtási rendelet készül, tehát ebben is oda kell figyelnünk, hogy ezek a politikai döntések a gyakorlatban is megfelelő módon kerüljenek átültetésre. Ezek az egyeztetések most zajlanak.
Ami Magyarország szempontjából fontos volt - amiben persze nem volt teljes konszenzus Magyarországon belül, ezt szeretném jelezni -, hogy a kötelező moduláció a közvetlen kifizetésekből, vidékfejlesztési átcsoportosítás, ebben mennyire legyünk kitartóak, és mennyire védjük azt az álláspontot, hogy főleg az új tagországoknál ennek minimális legyen a mértéke. Ezzel kapcsolatban kaptunk elég sok kritikát, hogy ezt miért akarjuk megakadályozni, meg hogy bizonyos köröket segítünk. Itt nem erről van szót. Itt arról van szó, hogy egy közvetlenül az Európai Unióból finanszírozott pénz helyett olyan pénzt kapunk, amihez nemzeti társfinanszírozás kell, ami meg nyilván mindig a gazdagabb országok pozícióit erősíti, mert nem biztos, hogy minden forráshoz hozzá tudjuk tenni a társfinanszírozást.
Azért azt elmondhatom, hogy miután csökkent az a mérték, ami eredetileg előírásra került a régieknél is, meg nyilván ezzel párhuzamosan nálunk is, ezen belül, amit mi szerettünk volna, hogy a progresszív modulációnál a nagyobb támogatottságú területekkel rendelkező birokokon gazdálkodók ne szenvedjenek nagy kárt. Én azt gondolom, hogy ebben egy ésszerű kompromisszum született. Lényegen lesz moduláció, ami az eredeti 8 százalék helyett 5 százalék lesz, és igazából ez ebben a költségvetési ciklusban Magyarországot nem érinti. A nagyüzemeknél pedig el lehet mondani, hogy lényegesen kisebb elvonási szint van. Hogy konkrét példát is mondjak: egy 100 millió forint környéki támogatásban részesülő üzemnél ez nagyjából 1 millió forint elvonást jelent. Az egész, ami körülbelül 538 üzemet érint Magyarországon, és alapvetően inkább 2013 után lesz jelentős, 1,5 milliárd forint, tehát nem egy akkora összeg, ami úgy gondolom, hogy kezelhetetlenné válna, de ez egy alku része volt, hogy ebben pedig nekünk is kompromisszumot kell kötni, hogy igenis lesz ilyen progresszív moduláció.
A vidékfejlesztési források átcsoportosításánál lényegi kérdés, hogy korábban a társfinanszírozás 50 és 25 százalékos mértékben volt megállapítva a nem konvergencia és a konvergencia régiókban, ez gyakorlatilag megfeleződött, hiszen 25 és 10 százalékban lett megállapítva. Nálunk egy olyan régió van elvileg, ami 25 százalékos mértékű, ez a közép-magyarországi régió, az összes többi nem. Ez nyilván azt jelenti, hogy kevesebb nemzeti forrás kell ezekhez a pénzekhez, ami úgy gondolom, mindenképpen pozitív változás az eredetileg az Európai Unió által betervezett dologhoz képest.
Amit három országgal közösen sikerült elérnünk, egy másik olyan pont volt, amiben úgy gondolom, konszenzus volt, a nagyokban nem annyira, de a kicsikben igen: a kifizetési alsó határt az Európai Unió érdemben le akarta csökkenteni, hogy adminisztrációs terhek miatt többe kerül, mint amennyit fizetünk. Mi úgy gondoltuk, hogy nekünk az a 10 ezer szereplő, akit ez hátrányosan érintett volna, fontosabb annál, mint az Európai Unió ilyen típusú érve, ezért Portugáliával és Szlovéniával közösen kaptuk meg azt a lehetőséget, hogy nálunk továbbra is a régi szabályok vannak, tehát hogy háromtized hektár és 100 eurós kifizetési határ maradt, tehát nem változott a korábbi. Még egyszer mondom, ezt három országnak sikerült közösen elérni, a többiekre nem vonatkozik.
Az új tagországok kapnának egy 90 millió eurós plusztámogatást, ami a régi energianövény-támogatás ide csoportosítását jelenti. Ez nekünk nagyjából 13 millió euró éves többletforrást jelent. Itt volt egy félreértés, hogy ezt csak a SAPS-osok kapják, ez nem igaz, tehát az SPS-t választó országoknak is jár. Egy dolog van: ha SPS-ünk lesz, maradhat ez a támogatás az energianövény-termesztőknél - ami fontos lenne szerintem különböző piaci és egyéb ügyek miatt -, ha nem váltunk, akkor ezt szét kell terítenünk a teljes magyarországi területre, de akkor is megkapjuk, tehát a kettőnek nincs igazából összefüggése.
Néhány növénynél megmaradt a termeléshez kötés, ezt is szerettük volna, ez a rizs, a szárított takarmány, a héjas gyümölcs és a fehérjenövény. Viszont, amit a dohánytermesztés területén elég sokat próbáltunk többen, 7-8 ország együtt elérni az európai dohánytermesztés jövője miatt, nem sikerült, ott az Európai Bizottság erősebb volt, és a kompromisszumnak része lett, hogy a dohánynál ez a termeléshez kötöttség a Bizottság által beterjesztett módon megszűnne.
Ami még Magyarország számára pozitív, hogy állatjóléti ügyekben nem kell 2011-től bevezetnünk a keresztmegfelelést, csak 2013-tól. Úgy gondolom, ez is egy kompromisszum eredménye. Magasabb támogatási kategóriába sorolhatjuk a fiatal gazdálkodókat, ez nyilván saját kasszából megy, tehát úgy értem, hogy a fejlesztési programban lévő eddigi 55 ezer euróval szemben 70 ezer euróra növekedhet ez a viszonylag könnyen juttatható forrás.
A 68. cikk a nemzeti boríték képzése. Itt próbálta meg kompenzálni az Európai Unió például a dohányügyet, hogy a nehéz helyzetben lévő ágazatokra 10 százalékos borítékot képezhetünk, ebből 3,5 százalékig lehet termeléshez kapcsolt támogatást folyósítani - ez nálunk az állattenyésztés kapcsán lehet izgalmas -, a maradék 6,5 százalékból pedig például biztosítási ügyek támogathatók. Itt is szeretném jelezni, hogy ez is független a támogatási módszertől. Tehát az, hogy egy ország éppen milyen szisztéma szerint fizeti ezeket a támogatásokat, teljesen mindegy. Eredetileg 2,5 százalék lett volna az európai uniós szisztéma szerint ez a 3,5 százalék.
Az intervenciónál egyértelműen pozitív, hogy a gabonaintervenció marad, ugyan itt is lett egy plafon, ami 3 millió tonna. Én úgy gondolom, az elegendő lehet Európában a piaci zavarok kezelésére. Van egy regionális figyelőrendszer is emellett, és ez igaz a kukoricánál is, ahol maga a módszer nem szűnik meg, a mennyiségi paraméterek igen, tehát 2009-ben már nincsen konkrét számmal ellátott kukoricaintervenció, viszont a Bizottság azt az opciót ajánlotta kompromisszumként, hogy egy-egy régióban külön figyeli a piaci problémákat, és miután a rendszer életben marad, az kezelhet bizonyos feszültségeket. Viszont megszűnik a sertéshús-intervenció, ami korábban volt, igaz, hogy nem emlékszem rá, hogy élt volna vele valamikor is az Európai Bizottság.
Egy számunkra nagyon negatív döntés van, ez a tejkvóta fokozatos emelése. Olaszország megkapta azt, hogy 2009-től 5 százalékot emelhet, ez nekünk a nyerstejexportpiacainkat zavarja, hozzátéve, hogy igazából mi korábban se nagyon örültünk annak, hogy a magyarországi feldolgozó kapacitások vagy szándékos, vagy piaci viszonyok miatti leépülése vagy leépítése odáig vezetett, hogy gyakorlatilag magasabb feldolgozottsági fokú termék Magyarországon nem nagyon létezik, ezért kényszerültek a termelőink exportra. Én azt gondolom, hogy lehet ezen majd keseregni, hogy így egyik piaci szegmensünk szűkül, de talán egy feladat is, hogy hogyan tudnánk elérni, hogy alapvetően a minőségi termékekből az importarányunk változzon. Erre nyilván vannak elképzeléseink különböző kereskedelempolitikai ügyek kapcsán, de azért ez egy nagy kihívás lesz, szeretném jelezni, mert már most látjuk a piacon ezt a problémát, hogy intenzívebben jelentkezik.
Ehhez tartozik az is, hogy itt volt egy kompromisszumos döntés, ami minket nem érint, pontosabban ez is negatívan érint, hogy 70 százalékról 85 százalékra emelték fel azt a szintet, amikor nemzeti tartalékba helyezhetik a fel nem használt részt. Én úgy gondolom, lehetett volna ehhez mereven ragaszkodni, de hozzáteszem, ezek mind többségi döntéssel születendő ügyek voltak. Én úgy gondolom, hogy összességében ez a döntés, ami elfogadásra került, Magyarországnak jó, ezzel a tejpiaccal meg egyébként is kezdenünk kell valamit, mert az nem normális, hogy Magyarországról csak tömegárut exportáltunk, és én a tejet ebbe a kategóriába sorolom, ha az nyerstejként kerül tovább feldolgozásra. Célszerűbbek lennének különböző fejlesztéspolitikák, amire nyilván meg is tettük a lépéseket, hiszen van tejtermékek fejlesztése kapcsán támogatás.
Hogy ezt mennyire igazolja vissza a piac, mennyire nem, ezt most még elég nehéz megállapítani. Mindenesetre ez egy nagy kihívás lesz – ezt szeretném jelezni -, ezzel komolyan kell foglalkoznunk, ez számunkra nem nagyon pozitív döntés volt. Viszont összességében értem az Európai Uniónak ezt a típusú döntését nyilván, mert óriási feszültségek voltak egy-egy tagállamon belül, viszont a kapacitások, és arra is figyelemmel, hogy itt főleg a hegyi legelők, egyebek megtartása miatt több országnak nem is nagyon van más úgymond kultúráltan használható művelési lehetősége, mint az ilyen típusú állattartás. Viszont ha ezt kvótával korlátozzák, akkor az bizony, más károkat is okozott volna. Tehát ilyen szempontból értem az Európai Uniót, csak ez Magyarország számára nem volt egy kedvező döntés.
Körülbelül ennyiben foglalnám össze, ami most történt, most zajlik ennek a végrehajtási rendszernek a szabályozása, tehát minden részletszabály most készül. Mint minden ilyen, az elején is mondtam, kompromisszumok eredménye, úgy gondolom, érdemben a mi pozícióinkat nagyon nem is segíti, de nem is rontja, úgyhogy egy kezelhető és elfogadható megoldásnak tartjuk.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Először a két raportőrt kérdezem. Legény Zsolt képviselő úr!
Kérdések, hozzászólások, reagálások
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Bizottság! Három rövid kérdésem lenne, államtitkár úr. Említette, hogy az energianövényekkel kapcsolatosan egy 13 millió eurós többletforráshoz juthatunk. A kérdésem az, hogy ez kifejezetten a termelőkhöz juttatható vagy pedig mondjuk struktúra- vagy szerkezeti átalakításhoz vagy felhasználáshoz lehetne megoldani?
A második: a fiatal gazdák többet kaphatnak, 55 ezer euró helyett 70 ezer eurót. Ezt már a jövő évtől, államtitkár úr?
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: A jövő évtől, ha lesz ilyen pályázatunk. Erre mondtam, hogy vagylagos a dolog, mert ha forrásunk nincs, akkor a lehetőség mindegy. De bocsánat, hogy beleszóltam.
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): A harmadik pedig az intervencióval kapcsolatosan említette, hogy a kukorica-intervenciónál egy ilyen régiószintű figyelőrendszer állna majd fel. Probléma esetén ki dönt ebben? Tehát gyakorlatilag a részleteiről szeretnék inkább egy kicsivel több tájékoztatást kapni, hogy mi alapján döntjük el, hogy van-e probléma, mi alapján döntjük el, hogy esetlegesen kukorica-intervencióra szükség van, és igazából hová helyeződik ennek a döntésnek a lehetősége? Köszönöm.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Az energianövény-támogatás, ha SPS-rendszer van, akkor az kifejezetten azokhoz a termelőkhöz juttatandó, akik ilyen növényeket termelnek. Ha a SAPS marad, akkor is a termelőkhöz megy, csak akkor szétterül a teljes területre, mondjuk egy euró hektáronként, körülbelül ennyit jelent ez a szám nagyjából.
A fiatal gazdánál ez a lehetőség adott lesz, akár a jövő évtől is adott lesz. A kérdés az, hogy a rendszerbe forrás, mondjuk forrásallokáció ezen a szegmensen történik-e. Várhatóan igen, hogy megemeljük-e – mert ez egy lehetőség – a keretet, és akkor kevesebb személynek adunk több pénzt, vagy marad a jelenlegi szisztéma, ami egyébként nálunk még az 55 ezret sem érte el, hiszen alacsonyabb volt, nagyjából 10 millió forintnál húztuk meg ezt a határt, akkor minket ez igazából nem érint. Ez egy döntést segítő ügy, ha úgy gondoljuk, akkor lehet vele élni.
A kukorica-intervenció részleteiről a Bizottság dönt, de hogy ennek mik a részletei, azt szerintem ott senki nem tudja még megmondani, ismerve a működésüket. Az biztos, hogy most már látjuk az első felajánlásokat. Persze, még olyan nagyon messzemenő következtetéseket ebből se lehet levonni, nem nagyon fogja más igénybe venni a 700 ezer tonnányi intervenciós lehetőséget, mint Magyarország. Tehát úgy tűnik, hogy a térség országaiban az intervenciós árnál azért magasabb szinten stabilizálódott a kukorica ára, ez nálunk nem így van. Viszont azért nem merem ezt így kijelenteni, mert nyilván mindenki arra játszik, hogy a 15 eurós kauciót a legvégén kelljen letenni, és mivel a cikluson belül nincsen sorrend a felajánlásban, ezért kevés olyan van, aki ezt mondjuk már november 1-jétől hajlandó megfinanszírozni, hogy neki majd aztán később egy valamilyen döntés szülessen az ügyében.
A sertésnél volt valami hasonló szisztéma korábban, de nem emlékszem arra, hogy érdemi sertéshús-intervenció bármikor is lett volna, annak ellenére, hogy a szabályok lehetőséget adtak volna rá.
ELNÖK: Nógrádi képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Én is az intervenciós szabályokra kérdeztem volna rá, hiszen úgy tűnik, hogy egy ilyen nesze semmi, fogd meg jól elv alakult itt ki. Tudunk-e valamiféle ráhatást gyakorolni a Bizottságra, ennek a részletesebb szabályaira vonatkozóan, hiszen nekünk ez alapvető érdekünk, hiszen ha valaminek eljárásrendileg nincs meg a megalapozottsága – és ezt az aktuális akcióidőszakban akarjuk kidolgoztatni, amikor nekünk éppen kukorica-intervenciós szabályok érvényesítésére lenne szükségünk, akkor nehezebb esélyt látok erre.
Tehát milyen lehetőséget látunk arra, hogy ezeket a kérdéseket úgy forszírozzuk, hogy ez az eljárás minél hamarabb kialakuljon, és lehetőleg úgy, hogy ez számunkra kedvező legyen, adott esetben nem vállalhatnánk-e fel ennek az előkészítését a Bizottság irányába, arra való tekintettel, hogy valóban az érdekeltségünk egyenes következményekkel járhatna.
A másik kérdésem: a fejkvóta alapján a feldolgozóipari kapacitások erősítése, bővítése, kialakítása szempontjából lehetséges-e az élelmiszer-feldolgozásra vonatkozó fejlesztési programok felgyorsítása, illetve a tej vertikumban ennek valamiféle preferált kezelése?
A harmadik kérdésem pedig: említette államtitkár úr, hogy itt több esetben a magyarországi mezőgazdasági alapanyagok alapanyagként a piacon való megjelenésének az elkerülése érdekében egyrészt a fejlesztéspolitikai paradigmaváltásra lenne szükség, a másik oldalról pedig kereskedelem-szabályozási kérdéseket kellene előtérbe helyeznünk. Ismert ez a kipattant tény, hogy a minisztérium megpróbálja a kereskedelmi kérdéseket törvény által szabályozni. Én ebben egy kicsit ambivalens vagyok, úgy érzem, hogy a tárca mégis inkább a multinacionális áruházláncokkal a megállapodás irányába szeretne elhajlani. Ha három éven keresztül nem sikerült sem etikai kódexszel, sem megállapodással érvényt szerezni a magyar áruk kiskereskedelmi forgalomban való pozicionálásának, akkor talán most levonhatnánk a következtetést, és szorgalmazhatnánk a törvényi szabályozását ennek a kérdésnek, adott esetben ehhez az ellenzéki pártok támogatását is tudjuk ajánlani. Köszönöm.
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Én is úgy gondolom, hogy a kukorica-intervenció részletszabályait alapvetően nekünk kell megalkotni, hiszen várhatóan ez Magyarországot érdemben érintheti. Mi elég sokat levelezgettünk már az idei évben is intervenció-ügyben, megmondom őszintén, hogy nem sok sikerrel. Ez a szabály 2009-től van, tehát nekünk ezeket a szabályokat 2009 őszére kell úgy megalkotni, hogy attól kezdve lehessen ezzel élni, ha szükség van rá.
Az élelmiszer-feldolgozás kapcsán annyit szeretnék mondani, hogy át fogjuk nézni a fejlesztési ügyeket, nyilván itt a pénzügyi válság kapcsán is célszerű, hiszen várhatóan nagyon sok olyan beruházás nem fog megvalósulni, amire már kinn a határozat, ez a tapasztalatunk. Akkor viszont nem szeretnénk olyan ágakon korlátozni, ahol pedig úgy tűnik, hogy több lenne az igény, viszont kevesebb a forrás. Ezért bizonyos olyan kockázatokat is bevállalunk, hogy a túlkötött források ellenére is engedünk el bizonyos fejlesztéseket. Itt most konkrétan az élelmiszeriparra gondolok.
Ebben benne van egyébként a tej, a tejfeldolgozás. Most a kérdés az, hogy ilyen támogatási intenzitással, ami viszont azért köt bennünket valahol, emellett még a bankok hajlandók-e beszállni ebbe az ügybe. Ez egy nagy kérdés lesz, ha nem, akkor meg kell találni ennek is a megoldását bizonyos állami kezelésben lévő bank vagy bankok háttérbe tolásával, amit Európa egyébként is csinál.
A kereskedelmi szabályozási ügyekről annyit szeretnék mondani, hogy van kereskedelem-etikai kódex, képviselő úr, most az, hogy az élelmiszerre külön nincsen, és ez nem olyan régi, egy baj van, hogy pont az erőfölény és a visszacsapás miatt ezzel nagyon kevesen éltek eddig, hogy olyan típusú bejelentéseket tegyenek, aminek alapján ez a kódex eljárhatott volna, vagy ennek a rendszerében bárki is eljárhatott volna.
Megmondom őszintén, egy törvényben nem fogjuk tudni soha leírni, hogy 80 százalék magyar áru legyen a polcon, mert úgy gondolom, hogy ilyet nem lehet, de ha egy kétoldalú megállapodásban mondjuk valami hasonlót teszünk, és azt betartják, akkor ennél jobb szabályozás nem létezik.
Nekem is vannak kétségeim, én vezettem néhány tárgyalást ebben az ügyben. Nyilván időhúzás van. Én azért kértem a parlamenti pártokat, hogy ezt az országgyűlési határozatot, amiről várhatóan jövő héten szavazni tudunk, minél előbb fogadja el a parlament. Onnantól kezdve ez a program már a kormány számára kötelező, tehát nem lehet alóla se itt, se ott kibújni. Én úgy gondolom, miután a törvényszöveg is megvan, hogy mit gondoltunk mi ebben szabályozni - ez egyébként a tisztességtelen kereskedelmi magatartást szabályozná kicsit európai mintára, ami a fogyasztó és a kereskedő között van, itt meg inkább a beszállító meg a kereskedő között -, nyilván figyelembe véve mind a két fél alapvető érdekeit. Mert mi nagyon sokszor kapjuk azt vissza, hogy bizony sokszor szeretnének ők több magyar árut, csak nincsen árualap. Azt is lehet vitatni, hogy miért nincs, lenne, ha nem ilyenek lennének ezek az ügyek. A szlovák szabályozásról, ami január 1-jétől lép életbe, nyilván van információnk. Igen-igen sok magyar céget kerestek meg azóta beszállítói ajánlattal a Szlovákiában működő láncok.
Lehet nekünk persze, most azt mondom, nagyon durva és kemény törvényt hozni, de miután regionális rendszerek működnek, én úgy gondolom, hogy Szlovákiában most érződik, hogy lényegesen kevesebb a belső áru, hozzátéve, az ő valutájuk erősödése is vezethetett ehhez, tehát azért ez egy kicsit összetettebb ügy. Én mindig azt gondolom, hogy ha meg tudok egyezni valakikkel valamiben, az mindig jobb, mintha a törvény erejével kényszerítem rá. Ugyanis most is él a rendtartási törvényben az a szabály, hogy nem lehet beszerzési ár alatt értékesíteni, és miután hál' istennek most már egymást is följelentik, majdnem minden héten fogunk ilyen ügyet, csak most már ez a médiának se cikk, mert addig volt cikk, amíg az elsőt bejelentettük, de azóta nagyjából hetente van - és ez nagy baj -, annak ellenére, hogy törvény szabályozza. Nem is vitatkoznak egyébként. De ez egy olyan kereskedelempolitika, ami nyilván arra megy, hogy próbálja valamilyen módon letörni az árakat.
Erre is kifinomult technikák lesznek, bizonyos beszerző cégeken keresztüli beszerzéssel, de ebbe most nem szeretnék belemenni, mert az egy kicsit messzire vezetne.
ELNÖK: Képviselő úr?
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Két nagyon rövid megjegyzés. A megállapodásnak akkor van értelme, és akkor vehető komolyan egy megállapodás, ha mindkét fél letesz valamit az asztalra. Eddig gazdasági és egyéb erőfölénnyel való visszaélésgyanús technikák mentén jelentős profitra tehettek szert a kereskedelmi profiton túl az áruházak. Most arra kérjük őket, hogy erről mondjanak le megállapodásban, ugyanakkor a másik oldalon a kormány a megállapodásban semmit nem tud ennek ellentételezésre tenni. Ezért nem hiszek én a megállapodásban, mert nem egyenrangú és fajsúlyú a két kérdés. A két partner, a két fél nem tud ugyanolyan esélyű, rangú és súlyú pozíciókat belehelyezni ebbe a megállapodásba, ezért nem veszik soha komolyan, és ezért nem fogják betartani.
A másik oldalon pedig a törvénynek az a nagyon-nagyon komoly előnye, hogy van benne szankció, olyan szankció, amely komolyan vehető. Mert, azáltal, ami jelenleg van a kereskedelmi törvényben - ahogy államtitkár úr is mondta -, heti rutinná válik a büntetések kifizetése. A törvényben lévő szankció egy olyan szankció tud lenni, amelyben már komolyan veszik a partnerek is azt, hogy az adott szabályokat betartsák. Tehát én úgy gondolom, hogy ezen nagyon komolyan el kellene gondolkodnunk, az idő pedig telik. Itt a nehéz helyzet ellenére ezek az egyenlőtlen kereskedelmi pozíciók milliárdokat húznak ki hónapról hónapra az egyébként is gyenge állapotban lévő beszállítók zsebéből.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN államtitkár (Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium): Én ezt nem vitatom. Én tárgyalok velük egyéként nap mint nap, tehát pontosan tudom, hogy mi a mozgástér. Viszont a legjobb törvény se ér annyit, mintha valakik tisztességesen végzik a tevékenységüket. Persze mindent lehet, kell is nyilván törvényekben szabályozni, de azt nem tudjuk beleírni a törvénybe, hogy 80 százalék legyen a magyar áru. Ha viszont ezt megállapodással érjük el, akkor az jobb, mint bármilyen törvény, ugyanis ez a végcélunk. Mert akkor már, hogy milyen taktikákkal meg milyen praktikákkal érjük el, az már másodlagos. Nekünk az a fontos, hogy a 70-ről 10 százalékkal följebb menjünk, hogy legalább az európai átlagot elérjük.
Nyilván vannak országok, ahol ez több, és nincsen ilyen törvény. Ausztriában semmiféle törvény nem szabályozza ezt, hanem a vevők szabályozzák, azt mondják, hogy őket sikerült meggyőzni az osztrák termelőknek meg az osztrák feldolgozóknak, hogy az a legjobb áru, amit ők állítanak elő, és bárki próbálkozik bármilyen áruval, nincs korlátozva, Magyarországról bármikor bármit ki lehet vinni Ausztriába, semmi nem tiltja, csak nem fogják megvenni, és ez a legjobb szabályozás.
Jó lenne, ha Magyarországon eddig el tudnánk jutni, nyilván ehhez még nagyon sok idő kell. Egyébként még 3-4 ilyen ügy, mint ez a dioxin, a melamin, a cián meg egyéb, és lassan talán rájönnek a magyar emberek is, hogy meg kellene próbálni inkább körülnézni, és attól venni, akit ismerek, hogy mit csinál. Ugyan Magyarországon sem lehet tudni pontosan, hogy mi az, amiben nem magyar alapanyag van, hozzáteszem, vannak tradicionális termékek, amiknél ez általában kezelhető. Én tudok mondani friss zöldség és gyümölcs ügyében is olyat, akik behozzák kintről, akiknek egyébként pont az lenne a dolguk, hogy lehetőleg minél több magyar termelő álljon mögöttük, és lehet, hogy saját magának csinál konkurenciát időnként, de ez már egy nagyon kemény üzleti világ. Én azt szeretném, ha próbálna mindenki tisztességesen játszani.
A másik: én azt is mondtam, mikor már nagyon untam az ellenérveket, hogy jó, uraim, akkor csinálunk minden nagy áruház mellé egy piacot állami segítséggel. Először viccnek szántam, megmondom őszintén, de el kell rajta gondolkodnunk, mert akkor kihagytunk egy lépcsőt a rendszerből, és erre van komoly próbálkozás tejnél, mindennél, hogy nem biztos, hogy nekünk 60 közvetítőn keresztül meg a világot körbehurcolva kell az élelmiszereket oda juttatni, nyilván ezt megfelelő szervezettel felügyelt módon meg lehet csinálni. A jövő ez lesz, mert előbb-utóbb nem fognak merni vásárolni az emberek ezeken a helyeken, ha az derül ki, hogy itt csak a haszon számít, és az, hogy mit etet meg velünk, nem. Ez biztos, hogy ebbe az irányba tolja kicsit vissza, a követlen termelő és fogyasztó közé ezt a pályát. Ennek állunk elébe, én nagyon nagy harcosa vagyok ennek. Hogy mennyire sikerül, meg lesz-e árualap, ez is egy izgalmas kérdés, mert addig szabályozgatjuk a mezőgazdaságot, meg addig háborúzunk rajta, míg a végén majd semmi se lesz. Ezek viszont már nem a kereskedelempolitikát érintő kérdések.
ELNÖK: Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Nem kívántam hozzászólni, csak államtitkár urat pontosítani szeretném. Ő azt mondta, hogy a legkisebb földterület esetében 100 euró a kifizetés. Én azt hiszem, 250, ha jól néztem. (Gőgös Zoltán: Lehet, hogy félrenéztem.) Jó, csak a jegyzőkönyv számára is, azt hiszem, 250 euró. (Gőgös Zoltán: Nem, 100 euró.) Akkor én láttam rosszul.
A másik kérdés - ön is mondta -, hogy a kormányzatnak is szándéka a beruházásokat felülvizsgálni. Nekem is ez a kérésem, mert ezelőtt pár héttel voltam az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek együttes ülésén, ahol kőkemények kihangsúlyozták, hogy olyan beruházásokat nem célszerű és nem szabad támogatni európai uniós forrásból, amelyek nem megtérülőek, tehát nem látványpolitikára és -beruházásra kell a hangsúlyt helyezni.
Ön mondta, hogy jelenleg nem áll rendelkezésre akkora összeg, hogy a fiatal gazdáknak az 50 ezer helyett a 75 ezret meg lehessen adni, sőt mit több, az 50-et se tudjuk megadni. Itt lenne célszerű felülvizsgálni azokat a beruházásokat, amelyek előnytelenek voltak idáig számunkra, amelyek nem a termék minőségét javították. Sőt mit több, én nagyon keményen megnézném azt is, hogy akik kaptak idáig uniós forrást, vagy kapni fognak különböző beruházási kereten belül uniós forrást, mekkora mennyiségű importot hoznak be Magyarországra, más területről származó élelmiszereket vagy alapanyagot, mert akkor őnekik eleve nem adnék, elnézést, mert a magyar termék- és piacvédelmet valahol ezen keresztül is meg lehet védeni.
Nagyon helyesnek tartom, amit ön is mondott, a nagy áruházak mellé saját magyar piacot építeni. De furcsa az is, amikor a rádióban az dioxinos ír disznóhús kérdésében arra hívják fel az állampolgárok figyelmét, hogy nagyon nézzék meg a csomagot. Azt hiszem, a törvénynek úgy kellene szólni, hogy ha ilyen van, akkor abban a pillanatban az elárusítónak, vagyis a cégnek, a kereskedőnek kellene sürgősen levenni a polcról a csomagot, hogy ne az állampolgárnak kelljen szemüveg nélkül ott vizsgálgatni, hogy van-e benne dioxin, vagy nincs, mert szegény úgyse tudja megállapítani sok esetben.
Kötelezővé kellene tenni, és kimondottan a minőségi beruházásokra kellene helyezni a hangsúlyt, vele párhuzamosan az agrár-környezetvédelem kérdésére, az alternatívák kérdésére, az energia kérdésére, az agrárterületen történő energiaberuházások kérdésére, mert ezzel lehet a jelenlegi válságot úgy áthidalni, hogy beruházások is teremtődnek, mellette valóban a magyar termék- és piacvédelem valósul meg, és a fiatal gazdák is olyan esélyhez jutnak, hogy ha a gazdasági válság hatásai gyengülnek, Magyarország esélyei sokkal magasabb szintre tudnak emelkedni. Ide tartozik a tej kérdése, az intervenció kérdése. Karsai módosítóját nem véletlenül támogattuk, a Magyar Fejlesztési Bank esetében pontosan az intervenciós raktározás kérdését.
Tehát kivárni azt az időszakot, amikor a nemzetközi piaci árai egy-egy terméknek sokkal magasabbak, és akkor értékesíteni, és ezzel is a termelőkhöz juttatni a forrást. Én sokkal határozottabb lépést kérnék mindenképpen a viszontkereskedői, kereskedői viselkedéssel kapcsolatban, mert a termelőtől a végfogyasztóig legalább öt kereskedő kapcsolódik be, mindegyik tökéletesen leveszi a hasznát, és innentől fogva nincs értéke vagy származási pontossága a piacra jutott termékeknek.
ELNÖK: Államtitkár úr!
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Csak egy rövid reakció. Elfogadom, főleg amit a fiatal gazdákkal kapcsolatban mondott Ékes József, de azért nagyon kíváncsi leszek, hogy azok az üzleti tervek majd hogyan fognak teljesülni. Egy kicsit olyan típusú pénznek látom ezt a fiatalgazda-pénzt, mint annak idején, amikor mindenki kapott 500 ezer forintot, hogy vegyen egy MTZ-t, aztán év végén pedig nálam, a cégnél jelentkeztek, hogy vegyem már meg ugyan, mert nem tudnak vele mit csinálni.
Ez a nagyon könnyű pénz most egy kicsit erre hajaz, nagyon remélem, hogy nem így járunk vele, de ezért vagyunk mi ezzel óvatosabbak egy kicsit. (Ékes József közbeszólására:) Igen, az nagyon könnyű! Ha 10 millió forintból 9 milliót azonnal megkap valaki úgy, hogy igazából semmit nem kell igazolni, majd öt év múlva elszámolni, ezek a legjobb pénzek egyébként.
A dioxinról annyit, hogy az a baj, hogy naponta változik azoknak az országoknak a listája, és ezt minden nap megkapjuk az ír partnerektől, hogy hová szállítottak ilyen árut. Tehát az nagy biztonsággal látszik, hogy közvetlenül Magyarországra nem jött. Valamikor régebben hoztunk, de most az euró/forint árfolyam miatt itt ilyen fejet, lábat és ilyeneket szoktunk behozni tovább-feldolgozásra, most ez nincsen. De azt nem tudom kizárni, hogy egy holland termék, amiből biztosan érkezik Magyarországra, mondjuk nem tartalmaz Írországból származó alapanyagot. Tehát most ez a kereskedőnek is elég nagy probléma, most akkor mit szedjen le a polcról? Az összes disznóhús-alapanyagú terméket azért nem kellene, arra pedig a világ pénze nem elég, 200 ezer forint egy vizsgálat, szeretném, ha azért mindenki tudná, hogy a dioxin-vizsgálat egy mintában 200 ezer forint.
Nyilván minden kereskedőnek érdeke, hogy ha valahol gyanús az ügy, mert mi a kontrollt folyamatosan csináljuk azoknál a cégeknél, amelyeknél tudjuk, hogy van valamilyen kapcsolatrendszere. De az összeset nem fogjuk tudni az adófizetők pénzéből ellenőrizni.
Egyébként megmondom őszintén, ezzel a kommünikével én sem értettem egyet, mert ezt nem fogja tudni, mert általában a csomagolásra pedig az van írva, hogy "Made in EU". Most ez a legjobb, mert ez lehet akár kínai is, brazil is, csak közben itt átcsomagolták. Azért azt is tudjuk, hogy most már létezik olyan csirke, amiből bármit főzhetünk délben: marhabélszínt is, halat is, ugyanis az alaptakarmánya olyan, hogy elvileg a háziasszony szabadon eldöntheti, hogy abból a csirkéből majd mit akar előállítani, és mondjuk a férje meg se tudja állapítani, hogy éppen mit evett. Itt tart a világ sajnos, hölgyeim és uraim! Azt gondolom, amikor mondjuk 40 nap alatt négy kilóra hízik a tengeren a brazíliai csirke, semmi baj nincs azzal, gondolom, de azért én jobban szeretem azt, ami a kertben kapirgál, és gondolom, hogy ezzel többen is így vannak. Köszönöm szépen, elnök úr.
ELNÖK: Képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Azt hiszem, az államtitkár úr erősített meg, puha pénzek lehetnek adott esetben korrupciógyanús pénzek is. (Gőgös Zoltán: Ez biztos!) Szóval teljesen logikus, azt hiszem, ön mondta ki ezt a szót. Csak itt azért lennék én rettentően óvatos ezzel a kérdéssel, mert a tegnapi napon már a főállatorvos kijelentette, hogy Magyarországra nem került be – emlékezzünk rá – Írországból disznóhús. Emlékezzünk vissza a kínai melamin-kérdésre is, más termékben pedig ott megtalálható volt.
Ezért nem szabadna egy főállatorvosnak sem azt mondani, hogy nem került be, hanem igenis, vizsgálni a másod- vagy a harmadtermékeket, amiben úgyszintén megjelenhet, mert ahogy államtitkár úr is mondta, a holland termékben a feldolgozott ír sertés dioxintartalma megtalálható. Az állampolgár ezt már képtelen vizsgálni, gondolom, ezt mindannyian tudjuk.
Egyet tud az állampolgár elolvasni, hogy a szavatossági ideje körülbelül lejárt vagy nem járt le, vagy már ezelőtt egy hónappal lejárt.
ELNÖK: Én csak annyit jegyeznék meg, hogy itt most az Európai ügyek bizottságában végül is akár még okkal is szidjuk a 26 különböző országból bejöhető veszélyeket, nem tudom kizárni, hogy 26 országban szidják a magyar veszélyeket (Gőgös Zoltán: Benne van a pakliban!), ez nyilvánvalóan így van, erről tudnunk kell, de azt hiszem, ezzel más hozzászólási igényt nem láttam, ezért berekesztem ezt a vitát.
Miután ezzel nemcsak a napi, hanem az éves munkánk végére is értünk, ahol végül is átszáll már szinte a családi angyal a bizottság feje fölött, a Jóska és a Zoli között, megint tényleg egy jó hangulatú vita volt, ez helyes, ezt semmilyen kritikai éllel nem mondtam, azt szeretném mondani, köszönöm szépen államtitkár úrnak, Zolinak... (Derültség.).., hogy eljött, és ez végül is egy érdekes vita volt, ami valószínűleg évtizedekig fog még eltartani körülbelül, úgy gondolom. Ebben az évben több ülést nem tervezünk, hacsak hatalmas nyomás nem ér a frakciók részéről, akkor természetesen én készen állok. Erről az évről áthúzódik a jövő évre Bajnai Gordon meghallgatása. A kormány átdolgozta az európai támogatási rendszer elosztását, nem azért, mert a korábbi rossz volt, hanem azért, mert új helyzet van a világgazdasági válság következtében. Megállapodtunk most akkor Veres János meghívásáról, ha jól értettem, ezt a frakciók igénylik. Szerintem év elején tervezzünk egy szlovákiai megbeszélést, egy ilyen európai intézményrendszerbe beleágyazva, és persze, az ügyek majd jönnek maguktól.
Nagyon szépen köszönöm a bizottságnak az éves munkát, néha kemény viták voltak, néha nem értettük egymást, néha azonban konszenzus is kialakult a bizottság munkájában, és ez egy jó dolog, és szerintem egy európai parlamentben ennek így is kell lennie. Mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket, ha nem találkozunk addig, és nagyon boldog újévet. Politikai sikereket nem kívánhatok mindenkinek, ezt beláthatják, de személyes életükben a lehető legnagyobb örömet és boldogságot igen, úgyhogy így legyen. Akkor találkozunk nemsokára. Köszönöm szépen. Viszontlátásra!
(Az ülés végének időpontja: 12 óra 07 perc)
Dr. Eörsi Mátyás
a bizottság elnöke
Jegyzőkönyvvezető: Nánásiné Czapári Judit és Ipacs Tiborné