EIB-2/2009.
(EIB-118/2006-2010.)

Jegyzőkönyv*

az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. február 17-én, kedden, 9 óra 15 perckor
az Országház Delegációs termében
megtartott üléséről

Tartalomjegyzék

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása *

Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a cseh európai uniós elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról *

Eszmecsere Csehország 2009. első félévi európai uniós elnökségének programjáról, valamint a 2008-2009-es francia-cseh-svéd elnökségi trió eredményeiről, terveiről *

Tájékoztató az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak átcsoportosításáról, a kis- és középvállalkozások megsegítését célzó európai uniós forrásokkal összefüggő kormányzati intézkedésekről, valamint az Európai Bizottság gazdaságélénkítő csomagjáról *

A módosított Európai Szociális Charta kihirdetéséről szóló T/8717. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága *

Elnöki zárszó *

Napirendi javaslat

1.  

2. Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a cseh európai uniós elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról

3.  

4. Eszmecsere Csehország 2009. első félévi európai uniós elnökségének programjáról, valamint a 2008-2009-es francia-cseh-svéd elnökségi trió eredményeiről, terveiről

5. Meghívottak: Jaromir Plísek, a Cseh Köztársaság nagykövete

   René Roudaut, a Francia Köztársaság nagykövete

   Cecilia Björner, a Svéd Királyság nagykövete

    

6. Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról (COM(2008)818; 2008/0238(COD)

7.  

8. A Módosított Európai Szociális Charta kihirdetéséről szóló törvényjavaslat (T/8717. szám)

9. (Általános vita)

   Előterjesztő: Szociális és Munkaügyi Minisztérium

    

10. Tájékoztató az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak átcsoportosításáról, a kis- és középvállalkozások megsegítését célzó európai uniós forrásokkal összefüggő kormányzati intézkedésekről, valamint az Európai Bizottság gazdaságélénkítő csomagjáról

Az ülés résztvevői

A bizottság részéről

(Az ülés kezdetének időpontja: 9 óra 20 perc)

Elnöki bevezető, a napirend megállapítása, elfogadása

DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelt Bizottság! Elnézéskéréssel kezdtem volna, hogy késtem négy percet, de nincs rá okom, mert a bizottság nem határozatképes. Arra kérem a frakciókat, hogy gondoskodjanak a határozatképességről, annál is inkább, mert a második napirendi pontunk keretében a trió három nagykövete tiszteli meg a bizottságunkat, és ehhez szükséges, hogy a bizottság is megtisztelje a nagyköveteket, legalább egy határozatképesség erejéig, amely lehetőleg nem eseti képviseleti megbízásokból áll össze, hanem valódi, hús-vér képviselőkből. Még egyszer kérném a frakciókat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a bizottság határozatképes legyen. (Rövid szünet.)

Tisztelt Bizottság! A bizottság a Házszabály szerint határozatképes, de remélem, azért a nagyköveti látogatásra többen lesznek a bizottság tagjai közül. Napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Észrevétele van-e valakinek? (Nincs jelzés.) Ilyet nem látok.

Kérdezem a bizottságot, kik támogatják a mai napra javasolt napirendünket? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi szakállamtitkár tájékoztatója a cseh európai uniós elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról és kormányzati feladatokról

Első napirendi pontunk: dr. Iván Gábor, külügyminisztériumi államtitkár tájékoztat bennünket a cseh elnökséggel kapcsolatos magyar prioritásokról, illetőleg a kormányzati feladatokról. Ennek keretében, bár nem szóltam előre, de ha szólna egy pár szót arról is, hogy amikor a magyar elnökségre készülünk fel, és a magyar elnökségi prioritásokról van szó, akkor ez hogyan tud illeszkedni majd a mostani trió prioritásaihoz, annál is inkább, mert szükséges, hogy a kettő azért kapcsolódjék, realisztikus legyen, és nehogy véletlenül elszálljunk.

Természetesen a mai napirendi pontunk során a cseh elnökségre fókuszálunk. Államtitkár úr, köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Megadom a szót.

Dr. Iván Gábor külügyminisztériumi államtitkár szóbeli tájékoztatója

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Bizottság! A cseh elnökségi félév prioritásairól szeretnék néhány szót szólni. A bizottság tisztelt tagjai megkapták a kormány tájékoztatóját, úgyhogy én minden részletbe nem mennék bele. A cseh elnökség fő vonalait szeretném kiemelni, illetőleg azokhoz kapcsolódóan azokat a magyar kormányzati feladatokat, amelyeket ebben a félévben kiemelt figyelemmel, illetőleg prioritásként kezelünk. Elnök úr kérésének megfelelően még szólnék néhány szót arról is, hogy hogyan tervezzük az egyeztetést a jelenlegi trió programja, illetőleg a majdani spanyol-belga-magyar trióprogram között.

Mielőtt a cseh elnökség prioritásairól szólnék, azt egyébként előre jelzem, hogy önmagában is egy tanulság, hogy lehet készíteni szép elnökségi programot, aztán az élet úgy hozza, hogy nagyon fontos és ad hoc feladatokkal kell foglalkoznia a triónak, mint ahogy ez történt a cseh elnökség esetében. Gondolok itt a gázai konfliktusra vagy az orosz-ukrán gázkonfliktusra, ami alapvetően meghatározta a cseh elnökség első időszakának feladatait. Ha itt visszatekintek, különösen a gázkrízis vonatkozásában, azt gondolom, hogy a cseh elnökség megfelelően helytállt ebben a kérdésben.

A cseh elnökség a prioritásait három "e" betű köré szervezte: ez a gazdaság, az economy, az energia, az energy, és a külkapcsolatok, az external relations. Ebből a gazdaság vonatkozásában a cseh elnökség különös figyelmet fordít arra, hogy az Unió versenyképessége erősödjön, különös tekintettel arra a helyzetre, ami tavaly ősszel kialakult. Hatályba kívánja léptetni mindazokat az intézkedéseket, amelyeket tavaly ősszel, novemberben a Bizottság javasolt, majd a decemberi Európai Tanács megerősített a gazdaságélénkítési terv keretében.

Az energiabiztonság vonatkozásában az élet forgatókönyve és a cseh elnökség prioritásai egybeestek. A cseh elnökség korábbi terveiben is az energiabiztonság erősítése szerepelt a prioritások között. (Megérkezik az ülésre Veress József.) Ennek első próbája az orosz-ukrán gázválság kapcsán meg is történt. Tulajdonképpen látható, hogy megerősödött az az elképzelés az Unióban, ami abba az irányba viszi a közös energiapolitikát, hogy ne csak a belső energiapiaci liberalizáció legyen napirenden, hanem a külső energiabiztonságnak az infrastrukturális és ehhez szükséges diverzifikációs feltételeiben is a tagállamok könnyebben szót értsenek. (Megérkezik az ülésre Manninger Jenő.)

A külkapcsolatok vonatkozásában egy új kezdeményezést tesz a cseh elnökség, nevezetesen létre kívánja hozni a keleti partnerség programját, és májusban csúcstalálkozót kíván szervezni a keleti partnerségben részt vevő szomszédos országok, illetőleg az Unió állam- és kormányfőinek részvételével.

A külkapcsolatok vonatkozásában egy másik kiemelt dosszié az elnökségi programban a bővítés ügye. Ezekkel a pontokkal tulajdonképpen meg is érkeztem oda, hogy melyek azok a pontok, melyek azok a szempontok, amelyek a magyar kormány szempontjából is kiemelt figyelmet kapnak. Ha megengedik, visszafelé haladnék. Említettem a bővítést és a keleti partnerség ügyét. A bővítés vonatkozásában minden támogatást megadunk a cseh elnökségnek annak érdekében, hogy a horvát csatlakozási tárgyalások kimozduljanak jelenlegi holtpontjukról. A dolog természetesen két szomszédos ország ügye, az a helyzet, ami előállott, nevezetesen Szlovénia magatartása a csatlakozási fejezetek megnyitását illetően, mindazonáltal azt gondoljuk, hogy az elnökségnek szerepe van abban, hogy ebből a helyzetből kiutat találjunk. (Megérkezik az ülésre dr. Szanyi Tibor.)

A másik a keleti partnerség gondolata. Az az elképzelésünk, hogy amennyiben a cseh elnökség alatt létrejön az első keleti partnerségi csúcstalálkozó a keleti partnerség országai és az Unió tagállamai között, abban az esetben két év múlva, 2011 első felében Magyarország is kíván egy ilyen csúcstalálkozót szervezni. Ezzel kialakítanánk egy olyan ritmust, hogy páros években Európai Unió mediterrán csúcstalálkozó lenne, míg páratlan években az Európai Unió tagállamai a keleti partnerség országaival találkoznának. Így egy egyensúlyt tudnánk képezni az Unió szomszédságpolitikáján belül.

Visszafelé haladva: említettem az energiapolitika ügyét. Magyarország ebben teljes mértékben partnere az elnökségnek. Emlékeztetek a Nabucco csúcstalálkozóra, amelyet január végén rendeztünk, illetőleg emlékeztetek arra, hogy konkrét javaslatokkal éltünk a gazdaságélénkítési terv vonatkozásában, hogy milyen gáz- és villamos energia összeköttetésekre lenne szükség Közép- és Kelet-Európa esetében. Gondolok itt a magyar-román gázösszeköttetésre, a magyar-szlovák gázösszeköttetésre, a magyar-szlovák villamosenergia-összeköttetésre, és a magyar-horvát gázrendszerek összekötésére.

Ezek közül a magyar-szlovák, illetőleg a magyar-román gázösszeköttetés szerepel is a gazdaságélénkítési terv javasolt projektjei között. Dolgozunk azon, hogy a magyar-szlovák villamosenergia-összeköttetés és a magyar-horvát gázösszeköttetés is a projektlista részévé váljon.

Végül, hadd szóljak néhány szót arról, hogy néhány intézményi kérdés is behatárolja az elnökség mozgásterét, és itt is megjelennek természetesen magyar érdekek. Nevezetesen a Lisszaboni szerződés hatálybalépésének kérdése. Decemberben abban maradtak a tagállamok, hogy júniusig Írország számára biztosítjuk azokat a jogi garanciákat, amelyek a tagállamok megítélése szerint szükségesek ahhoz, hogy egy sikeres ír referendumot tudjon még Írország ebben az évben tartani.

Ennek a munkálataira ösztönözzük cseh barátainkat, ahol azért a ratifikáció helyzete miatt az elnökség mozgástere - legyünk őszinték - némileg behatárolt. De bízunk abban, hogy az elnökség második felében megindul az az érdemi előkészítő munka, ami lehetővé teszi, hogy amennyiben a Lisszaboni szerződésre egy sikeres népszavazás történik Írországban, úgy ennek az évnek a végéig a Lisszaboni szerződés hatályba tudjon lépni.

A Lisszaboni szerződéstől függetlenül is van két olyan intézményes esemény, amely kihatással van a cseh elnökség munkájára. Ezek az európai parlamenti választások júniusban, illetőleg ezt követően az új Európai Bizottság felállításáról szóló döntés. Az eljárási rend szerint először az Európai Bizottság elnökére kell majd, hogy a tagállamok javaslatot tegyenek. Erre minden bizonnyal a júniusi csúcstalálkozón, még a cseh elnökség alatt kerül sor.

Végül: együttműködésünk a jelenlegi trióval. A jelenlegi francia-cseh-svéd trió is egy hármas együttműködés, készült közös trióprogram a három ország együttműködésében, és látjuk azt is, hogy valóban van és volt érdemi párbeszéd a trió tagjai között. De ha szabad azt mondani, mi ennél azért egy kicsit többet szeretnénk. Mi egy olyan trióprogramot szeretnénk megvalósítani, amelyet mi magunk, a tagállamok, a három tagállam ír, és e tekintetben elég jelentős előrehaladásról tudok számot adni. Van egy egyetértés a három tagállam között: Spanyolország, Belgium és Magyarország között, hogy melyek legyenek a trió elnökség politikai prioritásai, és ezeket a prioritásainkat, amelyek nagymértékben támaszkodni fognak a jelenlegi francia-cseh-svéd trió által elért eredményekre, május végén fogjuk egyeztetni Svédországban a jelenlegi trió tagjaival.

Látható, hogy van néhány olyan kérdés, gondolok itt az energia- és klímapolitikára vagy a Lisszaboni szerződés hatálybalépésére, az energiabiztonság ügyére, a bővítés kérdésére, a szomszédságpolitika továbbvitelére, ahol a jelenlegi cseh elnökség konkrét eredményei, ha nem is meghatározzák, de mindenképpen kihatással lesznek majd arra a mozgástérre, amit a spanyol-belga-magyar elnökségi trió figyelembe kell, hogy vegyen. Köszönöm szépen, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. A vitát megnyitom. Tisztelt Képviselőtársaim! Tessék parancsolni! Veress József képviselő úr!

Kérdések, hozzászólások, válaszok

VERESS JÓZSEF (MSZP): Államtitkár Úr! A 2013 utáni politikáról volt egy egyeztetés nemrégen az Európai Parlament kereteiben, és egy eléggé sajátos beszélgetés folyt abból a szempontból, hogy a résztvevők úgy tettek, mintha a világban semmi nem történt volna. Tehát mintha világgazdasági válság, átalakulás, semmi nem lenne, a svédek elmondták, hogy pénz nincs, az illetékesek elmondták, hogy több pénzt szeretnének. Ez a süketek teljes párbeszédeként ment.

Azt szeretném megkérdezni, hogy mennyire jellemző az Európai Unió jelenlegi állapotára, hogy úgy teszünk struccként, mintha a világban semmi nem történne, és mintha csak a mi belső ügyeink dinamikája határozná meg a további lépéseket? Vagy mégiscsak reménykedhetünk abban, hogy az Unió ennél egy kicsit realistábban szemléli a kialakult helyzetet, és valóban elindul egy olyan úton, amikor az Európai Unió fellép, és világgazdasági és világpolitikai súlyának megfelelő lépéseket fog tenni abban a helyzetben, ami felé most a világ tart. Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Valóban van egy dilemma, hogy az Uniónak, mint közösségnek milyen eszközei vannak ebben a helyzetben, és tekintettel arra, hogy a gazdaságpolitikai eszköztár jelentős része mind a mai napig tagállami hatáskörben van, nagyon sok múlik azon, hogy a tagállamok maguk milyen lépéseket, és milyen mértékben összehangolt lépéseket képesek tenni.

Ennek azért van egy jele, hogy erre azért van egy szándék, amire utaltam is, az a gazdaságélénkítési terv, ami egy 5 milliárd eurós többletkeresletet jelentene ebben az évben az uniós piacon. Ennek keretében egy jelentős mértékű finanszírozásra kerülne sor az energiabiztonság vonatkozásában, a hálózatok összeköttetése tekintetében, a széles sávú internet elterjesztésére szerepel egy jelentős támogatás, illetőleg a vidékfejlesztés az a kérdés, ami ebbe a gazdaságélénkítési tervbe beletartozik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a tagállamok között azért ennek a tervnek minden részletében még koránt sincs egyetértés. Említettem, hogy mi is vitatjuk például, hogy melyek azok a projektek, amelyek energia-összeköttetés vonatkozásában a listán kell, hogy szerepeljenek, és egy olyan időszakban, amikor minden tagállam költségvetési nehézségekkel küzd, az is kétséges, hogy ennek a csomagnak a finanszírozására milyen módon kerül sor. A pénzügyi perspektívát, a költségvetési kereteket senki nem kívánja megváltoztatni, azon belül kell mozgásteret találni, ami azért nem feltétlenül könnyű. A jelenlegi bizottsági javaslat mindenképpen tagállami többletbefizetéseket tenne szükségessé, amire a tagállamok túl sok hajlandóságot jelenleg nem mutatnak.

A másik terület, ahol látok azért közös fellépést és szándékot, az a pénzpiaci szabályozás megújítása. Itt van az asztalon egy magyar javaslat, amely mögé Belgium is teljes mértékben felsorakozott, hogy létre kellene hozni egy egységes európai pénzügyi felügyeletet, ami kiegészítené a jelenlegi nemzeti pénzügyi felügyeleteket, és biztosítana egy olyan európai standardot, ami egyfajta biztonságot nyújthatna a pénzpiaci szereplők számára.

E tekintetben azt gondolom, hogy amikor ezt először felvetettük egy évvel ezelőtt, ha udvariasan fogalmazok, tamáskodó vélemények fogalmazódtak meg a tagállamok részéről. Ez a helyzet szeptember óta megváltozott. Egyetértés van abban, hogy a mai pénzügyi felügyeleti rendszer egy széttöredezett, egy fragmentált és nem integrált rendszer, és ezen mindenképpen változtatni kell. Hogy aztán ez kifut egy egységes pénzügyi felügyeletbe, azt ma még nehéz megmondani, de az mindenképpen látható, hogy egy sokkal nagyobb biztonságot nyújtó pénzügyi szabályozás minden bizonnyal az európai piacokon a közeljövőben kézzelfogható valósággá válik. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr?

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nem nyugtatott meg abból a szempontból, hogy továbbra is úgy érzem, hogy az Európai Unió tagállamai, miközben elvárnák azt, hogy az Európai Unió próbáljon valódi védelmet nyújtani, azonközben az aktív oldalon semmit nem tesznek. Tehát valahol azt érzékelem, hogy ilyen csodavárásszerűen működik ez a dolog. Az teljesen természetes, hogy az angolok mondjuk lassan 10 százalék felé csúsznak el a GDP-arányos hiányukban, az teljesen természetes, hogy egyik napról a másikra elképesztő bankmentő-csomagokat fogadnak el nemzetállami léptékben, ami egyébként nyilván azért nem hatékony részben, merthogy nem európai léptékben teszik meg.

Tehát akkor csak azt a visszajelzést kaptam öntől, nagyon udvarias formában, hogy az Európai Unió továbbra is a struccpolitika nemes állapotában van, mindenki úgy tesz, mintha az Európai Unió csak a belső ügyeivel foglalkozna, és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi körülötte, akkor az majd megoldja a problémáinkat, ami úgy gondolom, hogy eléggé katasztrofális félreértésekhez vezethet. Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselő Úr! Csak egy mondat erejéig. Én talán nem úgy fogalmaznék, hogy struccpolitika, mert szerintem a problémát a tagállamok is és az Unió intézményei is látják. Szerintem a probléma ott van, hogy az Uniónak nem feltétlenül, vagy nincsenek meg azok a kompetenciái, amelyek a gazdaságpolitikai eszköztár jobb összehangolására lehetőséget adnának.

Gondolok itt különösképpen foglalkoztatás-politikára, adópolitikára, gazdaságpolitikai irányvonalakra. Ezeket jórészt a tagállamok maguk döntik el. Itt közösségi kompetencia alig-alig található. Köszönöm.

ELNÖK: Firtl alelnök úr!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Államtitkár úr felvezetőjében, és most a válaszban is kitért az energiabiztonság kérdésére, illetve a diverzifikációra, az energiarendszerek összekötésére. Említette, hogy mely viszonylatokban, és azt is említette, hogy a horvát viszonylatban ez nem sikerült.

A kérdés innen merül fel, hogy mit tudunk tenni, mire várható, hogy egyáltalán valóban a horvát irányú összeköttetés megvalósul? Hiszen nemcsak a Nabucco-konferenciát viszi Magyarország, de ha különböző módon szeretnénk az energiaellátásban részt venni itt, Magyarországon, és elosztó szerepet betölteni, akkor bizony, nagyon-nagyon fontos lenne ez a horvát irányú relációval való összeköttetés, hogy van-e lehetőség, valóban lát-e lehetőséget, hogy beemelődjék, mert ez most kimaradt. Ön is említette, hogy mindent megtesznek ebbe az irányba, mit lehet, hol lehetne lobbizni annak érdekében, hogy ez valóban megvalósulhasson, hiszen eminens érdekünk, ha esetleg más relációkból is kellene gázt vagy egyebet, olajat importálni Magyarországon keresztül Európába. Köszönöm.

ELNÖK: Államtitkár úr!

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen. Képviselő úr, köszönöm a kérdését. A horvát-magyar gázösszeköttetés projektjét azon a listán szeretnénk látni, amelyet mint említettem: a gazdaságélénkítési terv tartalmaz. Erre a Bizottság tett javaslatot, és a tagállamok fogják majd elfogadni, mind a két dimenzióban: mind a Bizottság felé, mind a tagállamok felé egy elég aktív tevékenységet folytatunk. A Bizottság valamennyi szolgálatánál egyértelművé tettük ennek a projektnek a jelentőségét, a technikai specifikációit ma már pontosan ismeri, és a költségigényét már pontosan ismeri a Bizottság. A miniszterelnök úr személyesen is és levélben is megkereste a Bizottság elnökét a közelmúltban annak érdekében, hogy ezt a projektet felvegyük a listára. Tudomásom szerint ugyanígy tett a horvát miniszterelnök is.

A tagállamok vonatkozásában pedig a Tanács döntéshozatali szintjén a munkacsoporttól egészen a miniszteri szintű tanácsülésekig egyértelművé tettük a többi tagállam számára, hogy ennek a projektnek milyen jelentősége van.

Hogy ennek mi lesz a kifutása, ara most nem tudok választ adni, de azt gondolom, hogy amit ebben az ügyben meg lehet tenni, azt megtesszük, és nem tartom a dolgot reménytelennek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék parancsolni!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Még a válaszból fakadóan szeretném akkor megkérdezni, hogy az éppen soron következő nagykövetek, illetve a trió álláspontja ismerhető-e? Tehát államtitkár úr tudja-e, hogy a csehek miként viszonyulnak ehhez a kérdéshez vagy a svédek, vagy netán utána a spanyolok, vagy a mi triónkból a másik kettő, mert az is egyfajta egységfrontot képviselhetne ebben az ügyben.

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, képviselő úr. A jelenlegi trióban ebben a kérdésben kulcsszerepe a cseh elnökségnek van, tekintettel arra, hogy erről a projektlistáról a márciusi EiT-en illene döntést hozni, mert egyébként a gazdaságélénkítés időhorizontja válik kétségessé. A cseh elnökség, ugyanúgy, ahogy a Bizottság elnöke, minden információt megkapott erről a projektről. Én magam vasárnap este fogok erről a projektről beszélni a cseh elnökség képviselőivel, beleértve az európai ügyekért felelős államtitkárt, illetőleg miniszterhelyettest.

De azt kell mondanom, hogy a cseh elnökség, mint elnöki pozícióját komolyan vevő tagállam, természetesen előzetesen azért nem kötelezi el magát az egyes tagállami igények iránt, hiszen nemcsak Magyarországnak, hanem a tagállamok többségének van kritikája vagy van többletjavaslata a jelenlegi projektjavaslathoz képest.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Több jelentkező nincsen, de van még öt percünk, ezért engedjék meg, hogy én is szóljak. Egy kérdésem lenne, és egy észrevételem Veress képviselő úr hozzászólásához, nem a vita szándékával, csak egy dilemma jutott az eszembe, amit ő elmondott, mert egyébként egyetértek vele, hogy a globális kihívásokra a nemzeti védekezések alkalmatlanok, és érdemes globális választ találni a globális jellegű kihívásokra. Csak az a furcsaság történik, hogy miközben elvárjuk az Európai Uniótól, hogy a tagállamok segítségére siessenek, közben mi pedig gyakran megtagadjuk azt, hogy a magunk részéről megadjunk minden támogatást. Azért jutott ez az eszembe, mert amikor tegnap a miniszterelnök úr elmondta az elképzeléseiről a napirend előtti hozzászólását, amelynek főbb vonalaival egyetértek, most hogy kevés vagy nem kevés, nem akarom ezt megvitatni, az MSZP padsoraiból egy ponton volt nyílt taps, amikor azt mondta, hogy 80 százalék magyar áru. Azért ez egy Európai Unió-ellenes dolog is, azt hiszem, belátjuk, hogy miért. Erre nyilván jogi eszközök persze nincsenek, de a politikai óhaj e mögött nyilvánvalóan az volt, hogy szorítsuk vissza a magyar piacon a nem magyar jellegű árukat, és ezzel egyidejűleg megfogalmazzuk, hogy segítsenek nekünk, és ezt a dilemmát valószínűleg hosszabb távon mindannyiunknak végig kell gondolnunk, hogy hogyan működik. De mondom: érdemes ezekről hosszasan beszélni.

A kérdésem arra vonatkozna, hogy a cseh elnökségnek a keleti partnerség egy nagyon fontos eleme. Nem azt kérdezem, hogy mi a kormány álláspontja, mert a kormány támogatni fogja ezt, hanem hogy mennyire tud aktívan részt venni a magyar kormány a keleti partnerség végrehajtásában?

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): A keleti partnerség mögötti kezdeményező országok körében alapvetően a Cseh Köztársaság mellett Lengyelország, Svédország és Magyarország jelent meg. Tehát azt gondolom, hogy most is azok között a tagállamok között tartják számon Magyarországot, akik ezt a régiót fontosnak tartják, és amiben mi most kezdeményező szerepet próbálunk játszani és ehhez a következő trió programját is eszközként használjuk - ha szabad így fogalmazni -, ez ennek az együttműködésnek egy olyan jellegű intézményesítése, ami ma a Földközi-tenger irányában már létezik, ugyanakkor a kibővült Uniónak az új szomszédai tekintetében még nem, vagy alig.

Tehát szeretnénk azt elérni, hogy a magyar elnökség idejére elmondhassuk azt, hogy az Unió szomszédságpolitikája egy kiegyensúlyozott szomszédságpolitika, annak mediterrán és keleti dimenziója egyenlő jelentőséggel bír, és ez nemcsak intézményi együttműködésben kell, hogy megjelenjen, hanem mindazoknak a forrásoknak a tekintetében is, amit a szomszédságpolitika tekintetében az uniós költségvetés rendelkezésre bocsát. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az idő előrehaladott voltára tekintettel lemondok a viszontválaszról. Körülbelül két-három perc múlva államtitkár urat el kell engednünk a külügyminiszteri találkozóra, Szlovákia külügyminisztere van itt.

Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Már az elmúlt évek során is a közös agrárpolitika reformja nagyon sok feszültséget szült az európai uniós tagállamok között. Nyilván az első kérdésem ezzel kapcsolatban: van-e összefüggés a jelenlegi pénzügyi, gazdasági válság és a közös agrárpolitika esetleges lassítása között? Mennyiben gyorsítja, vagy éppen lassítani fogja-e ez a válság az agrárpolitika reformjának az igényét?

A másik kérdésem: a cseh elnökség programjában megjelenik-e egyáltalán a visegrádi négyek kooperációja valamilyen formában? Köszönöm.

DR. IVÁN GÁBOR szakállamtitkár (Külügyminisztérium): Köszönöm szépen, képviselő úr. Hogy milyen hatással lesz a KAP-reformra a válság? A legutóbbi egészségügyi állapotfelmérés - ahogy szokta ezt a közösségi zsargon nevezni - lezárult tulajdonképpen a válság kiteljesedése előtt, tehát most van egy olyan megújított kerete a mezőgazdasági politikának, aminek irányába nem látok egy olyan hozzányúlási szándékot, hogy 2013 előtt jelentős mértékben ezek a keretek változnának.

Itt két vonatkozásban lehet megfogni az ügyet: egyrészt a politika tartalmát illetően, és azt gondolom, hogy 2013-ig a politika tartalma változatlan marad, a másik pedig a finanszírozás kérdése. Az egyik oka, hogy a gazdaságélénkítési terv forrásait még a tagállamok nem biztosították vagy nem jutottak megegyezésre abban, hogy milyen módon biztosítsák, ez éppen az volt, hogy számos tagállam, köztük Magyarország is úgy vélte, hogy nem lehet azt mondani előre, hogy majd a mezőgazdasági politikában lesz egy megtakarítás, és azt más célra fordítsuk.

Tehát a tagállamok között azért van egy józan belátás a tekintetben, hogy a közös mezőgazdasági politika jelenleg is forrásokat igényel, és az elkövetkező években is lesz egy forrásigénye.

Összességében: én most nem látom annak közvetlen veszélyét, hogy a gazdasági válság felgyorsítaná azt a gondolkodást, hogy akkor a mezőgazdasági politikában 2013 előtt egy radikális változás következzen be. A 2013 utáni viták pedig várhatóan a költségvetési felülvizsgálatot követően éppen a mi triónk alatt fognak kezdődni, amire azt gondolom, elnökségként lesz ráhatásunk, hogy azok a stabilitás és a reform egyensúlyának keretei között történjenek meg.

A V4-es együttműködést illetően a cseh elnökség programjában nem lehet utalást találni, tekintettel arra, hogy itt a cseh elnökség, mint az Unió elnöke jelenik meg, tehát nem jeleníthet meg valójában egy olyan regionális együttműködést, ahol Csehországnak partikuláris érdekei kézzelfoghatóak lennének. Ezért a cseh elnökség - és azt gondolom, hogy ez számukra is tanulságos - azzal, hogy nem jeleníti meg a V4-es együttműködést, részt vesz benne, de elnökként nyilvánvalóan a tagállami érdekeit nem tudja megjeleníteni, ezért ugyanez megjelenik az elnökségi programban is, vagyis a visegrádi együttműködésre közvetlen utalás nincsen.

Ettől még a visegrádi együttműködésben Csehország természetesen részt vesz. Köszönöm.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Csak egy megjegyzés, államtitkár úr. Valóban, a közös agrárpolitika reformjának az igénye majd a mi trojkánk idejére fog csúcsosodni, hogy kezdjünk hozzá, és nagyon érdekes lesz a spanyol-belga-magyar hármas. Talán a spanyolokkal szövetséget találunk, de a belga partner pontosan ellenérdekelt lesz ebben. Tehát hogy ebből mi fog kisülni, azt nem tudom.

ELNÖK: Köszönjük szépen államtitkár úrnak, hogy eljött hozzánk, és engedjük el, mert kezdődik a külügyminiszteri találkozó, és folytatjuk hasonló keretekben. Akkor két perc szünetet rendelek el, addig helycserés támadás következik. (Rövid szünet.)

Eszmecsere Csehország 2009. első félévi európai uniós elnökségének programjáról, valamint a 2008-2009-es francia-cseh-svéd elnökségi trió eredményeiről, terveiről

Tisztelt Bizottság! Tisztelettel köszöntöm a megjelent nagykövet urakat és nagykövet asszonyt, Cecilia Björnert, a Svéd Királyság nagykövetét, Jaromir Plísek urat, a Cseh Köztársaság nagykövetét és René Roudaut urat, a Francia Köztársaság nagykövetét.

Hagyomány a bizottság munkájában, hogy félévenként áttekinti az adott elnökség előtt álló kihívásokat, és ennek jegyében meghívja az adott ország nagykövetét is. Mint képviselőtársaim láthatják, mi nem egy, hanem három nagykövetet hívtunk meg. Joggal vethetik fel, hogy miért nem hívtuk meg korábban is a három nagykövetet, amikor a trió már korábban hatályba lépett. Ezzel kapcsolatban minden lehetséges felelősséget magamra vállalok. Azért van így, mert korábban nem jutott eszembe. Most eszembe jutott, és remélem, hogy ezt a hagyományt a későbbiekben is úgy tudjuk folytatni, hogy minden alkalommal a trió nagyköveteit együtt hívjuk meg, hogy együtt tudjunk egy eszmecserét folytatni.

De nem is szaporítom tovább a szót, megadom a szót Jaromir Plísek nagykövet úrnak, őt követi Roudaut nagykövet úr, majd pedig Björner nagykövet asszony.

Nagykövet úr, még egyszer köszönjük, hogy elfogadták a meghívásunkat, Plísek nagykövet úr, öné a szó!

Jaromir Plísek, a Cseh Köztársaság nagykövetének tájékoztatója

JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönjük szépen a meghívást. A feladatom az lenne, hogy bemutassam a cseh elnökség prioritásait. Amint mindannyian nyilván jól tudják, az elnökség szerepe általánosságban szólva elsősorban is abból áll, hogy ösztönözze és irányítsa a különböző eltérő érdekeket az egyes tagállamok között, és az is világos, hogy egy-egy elnökség napirendjét jelentős mértékben befolyásolják bizonyos meghatározó tényezők. Ami egyébként a mi esetünkben például a pénzügyi válság, illetve a gazdasági válság, a folyamatos intézményi reform az Európai Unión belül, az új globális politikai kontextus, úgy értem, hogy az Egyesült Államok új kormánya, ami már hatalmon van, illetve az Európai Unió és Oroszország viszonya, amit valahogy folytatnunk kell. Végül, de nem utolsósorban a globális biztonsági fejlemények, alakulások a potenciális válságterületeken, amit rögtön az év elején tapasztalhattunk a gázai válság esetében, illetve a gázválsággal kapcsolatban.

Később fogok beszélni arról is, hogy a prioritásaink nagyjából három "e" körül csoportosulnak: gazdaság, energia és külkapcsolatok. Ezek angolul mind "e"-vel kezdődnek, de ez a válság egy picit arra késztetett minket, hogy ezt két "g"-re módosítsuk: Gázára és a gázra kell koncentrálnunk a három "e" helyett.

Ezek tehát nagyjából az adottságok, és minden egyes elnökség esetében a napi munka jelentős hányadát ezek teszik ki. Ezzel egy időben azonban a Cseh Köztársaság, ahogy minden más elnökséget adó ország is, bizonyos ambíciókkal rendelkezik, nevezetesen, hogy a saját prioritásait is ösztönözze, előtérbe helyezze. Ezeket a prioritásokat már említettem, és ezekről részletesebben fogok még szólni a későbbiekben.

Ezek a prioritások tehát beleillenek abba a 18 hónapos programba, ami a trió-elnökséget illeti, ezért is vannak itt ma a kollégáim is, hogy illusztrálják a trió gondolatát, eszméjét. Tehát van ez az általánosabb 18 hónapos program, és a három ország egyes prioritásai ebbe illeszkednek bele.

A prioritásokról többé-kevésbé az Európai Bizottsággal is egyeztetünk, hiszen ezeknek illeszkedniük kell a hosszú távú prioritásokhoz, az Európai Unió alakulásához, fejleményeihez. Azt hiszem, hogy van egy általános érzés, benyomás nemcsak Csehországban, hogy az elnökségünk során meghatározott prioritások elég jól illeszkednek az általános kihívásokhoz, és az aktuális alakuláshoz vagy fejleményekhez, amelyek az Európai Unióban megfigyelhetők jelen állapotában.

Most tehát beszéljünk a prioritásokról. Említettem már, hogy ez a három "e": gazdaság, energia és Európa a világban, vagy más szóval a külkapcsolatok. Először is szeretnék a gazdasággal foglalkozni, ezen belül az európai gazdasági helyreállítási terv megvalósítására koncentrálunk, amit az Európai Tanács tavaly decemberben fogadott el, és természetesen fontos - különösen a jelenlegi válság fényében - az ezzel történő foglalkozás.

200 milliárd eurót allokáltunk arra, hogy az Európai Unió tagállamainak gazdaságát helyreállítsuk. A Cseh Köztársaság elnökként felelős ezen források ésszerű felhasználásáért, azonban ezzel egy időben azt is hangsúlyozzuk, hogy a fenntartható állami pénzügyek elvét nem szabad középtávon feladni, az államok úgymond nem bolondulhatnak meg és kezdhetnek tetszés szerinti mennyiségű pénzt önteni a gazdaság tetszőleges ágazataiba, hanem a jövőre is kell gondolnunk.

Úgy döntöttünk tehát, vagy az a döntés született, hogy egy rendkívüli tanácsülést tartunk március 1-jén ebben a témában, hogy az intézkedések koherenciáját is megköveteljük a tagországoktól, ami az intézkedéseket illeti, amelyekkel a pénzügyi, a gazdasági válságot kezelik, továbbá ennek a rendkívüli csúcsnak az is lesz a célja, hogy figyelmeztessünk a nemzeti protekcionizmus ellen, ami nézetünk szerint ellentmondana az európai integráció leglényegének.

Ez tehát a gazdasági helyreállítási terv, vagy a válsággal kapcsolatos tervek.

Ami a lisszaboni stratégia jövőjére vonatkozó vitát illeti 2010 után, ennek is folytatódnia kell az elnökség ideje alatt. Meggyőződésünk, hogy még a gazdasági válság ideje alatt is az Európai Uniónak többet kell beruháznia az emberi potenciálba azzal, hogy az oktatást, a kutatásfejlesztést támogatja, és a belső piac elveit tökéletesen, maradéktalanul kell alkalmazni, illetve tovább el kell mélyíteni. Ebbe beletartozik különböző akadályok eltávolítása is, ami a munkaerő és a szolgáltatások szabad áramlását, főleg ami a pénzügyi szolgáltatások szabad áramlását illeti.

Az Európai Unió költségvetési reformjáról folyó vitának is a cseh elnökség alatt kellett volna megindulnia, de ez a téma attól függ, hogy az Európai Bizottság mikor adja ki az úgynevezett fehér könyvet. Amikor majd a vita elkezdődik, illetve ennek eredményének annak kellene lennie, hogy a költségvetési kiadások struktúrája korszerűbb legyen, ami jobban megfelel a modern világ kihívásainak.

A gazdasági tárgykörök részeként szeretnénk hangsúlyozni az Európai Unió külső nyitottságát is, az európai termékek, szolgáltatások jobb elérhetőségét harmadik piacokon és országokban, és így tovább. Ez lenne tehát az első "e", a gazdaság kérdése.

A következő az energia. A cseh elnökség üdvözli azt a konszenzust, ami a klíma- és energiacsomag elfogadását övezte a 2008. decemberi tanácsülés során, ez ugyanis lehetővé teszi az Európai Unió számára, hogy közös hangon szólaljon meg a klímaváltozás elleni harcban a Kiotót követő időszak során, amire majd Koppenhágában kerül sor 2009 vége felé, már a svéd elnökség ideje alatt. Ugyanakkor az Európai Unió pozícióját a cseh elnökség alatt kell elkezdeni kidolgozni.

E konkrét témakörön belül további téma, ami az energia témakörét illeti, ami nagyon vonzó most, és nagyon akut is, az az Európai Unió energiabiztonságának kérdése. Említettem már a gázválságot, ami idén év elején következett be, ami meggyőződésünk szerint mindannyiunk számára egyfajta ébresztő volt, az európai államok számára. Ha visszatekintünk a 2006-os évre, amikor hasonló válság következett be, akkor az európai államok számára az lehetővé tette, hogy beszéljünk, gondolkodjunk ezekről a témákról, most pedig azt gondoljuk, hogy valóban itt lenne az ideje annak mindannyiunk számára, hogy elkezdjünk valóban cselekedni is a gyakorlatban.

Hogy mit is kell tenni, az természetesen az összekapcsolódás az egyes európai országok között, a legelszigeteltebb európai országok csatlakozásainak megteremtése, új föld alatti tározók építése, és mindezeknek a célja az lenne, hogy jobban legyünk képesek kezelni az esetleges válságot, mert senki nem kívánja, hogy ilyenre még egyszer sor kerüljön, de természetesen ezek nem kizárhatóak. Az egységes piac megteremtése az elektromos, illetve a gázpiacon, szintén fontos feladatok.

Természetesen a beszerzési források és a szállítási útvonalak diverzifikációja az olaj és a gáz esetében is olyasmi, ahol különös figyelmet kell fordítanunk a Kaszpi-térségből érkező beszállítókra, az új tranzit-útvonalak megépítését fel kell gyorsítani. Itt az Európai Unió déli folyosójáról beszélek, ami a szélesebb elnevezéssel úgymond a Nabuccónak - a Nabucco az egyik projekt ezen belül és talán az egyik legfontosabb vagy a legfontosabb, de gondolhatunk más projektekre is, és hogy ez egy igazi folyosó legyen, ami a dél-kaszpi térséget köti össze Európával.

Amint bizonyára tudják, szándékunkban áll az is, hogy csúcstalálkozót hozzunk össze egy nyílt trojka formájában májusban, ami ezzel a témával foglalkozna. A nyílt trojka az Európai Unió részéről és a potenciális beszállítók, illetve a tranzitországok részéről értendő.

Talán további megjegyzésként szeretném elmondani, hogy amikor Topolanek miniszterelnök úr itt részt vett a Nabucco-csúcstalálkozón, akkor elmondta, illetve emlékeztette a tagországokat arra, hogy ahogy a szén és az acél volt annak idején az európai integráció alapja, ugyanezt a jelentőséget kell ma az olajnak és gáznak tulajdonítanunk. Valóban alapvető fontosságú kérdésről van szó, és hogy a tagországok politikai szándéka, a közös cselekvés iránti politikai szándéka kulcsfontosságú ezen a területen. Ennyit tehát az energiáról.

Nézzük most a külkapcsolatokat, "Európa a világban". Természetesen mindannyiunk érdeke az, hogy tovább építsük Európát olyan egységként, ami egy hangon képes megszólalni a nemzetközi multilaterális piacon, fórumokon. Szeretnénk erősíteni a transzatlanti kapcsolatokat, ahol számos olyan téma van, amit a transzatlanti partnereinkkel közösen kell, hogy kezeljünk. Az ilyen témák közül nézetünk szerint, ami talán a legfontosabbnak tűnik, az Afganisztán kérdése, Pakisztán és Oroszország, a Közel-Kelet természetesen. Rendszeres Európai Unió - Egyesült Államok közötti csúcstalálkozót kell tartani, június végén Kanada csúcstalálkozó lesz Csehországban, de azt reméljük, hogy lehetővé válik az is, hogy egy informális csúcstalálkozót szervezzünk Obama elnök úrral, talán április környékén, amikor Obama elnök úr egyébként is Európába utazik, hogy részt vegyen a NATO évfordulójának megünneplésén vagy a G20-ak ülésén Londonban. Nagyon szeretnénk, ha Obama elnök úr ennek keretében Prágába is ellátogatna, és talán itt Magyarország támogatására is számíthatunk, hiszen szimbolikus jelentőségű lenne, a hozzánk hasonló méretű, közepes méretű országok, európai országok fontosságát ez mutatná, hogy ezt figyelembe veszi az amerikai adminisztráció. Eddig nem volt erre vonatkozó nyilvánvaló válasz, de arra sem kaptunk még választ, hogy ne lenne ideje erre.

További prioritás a külkapcsolatok keretében a keleti partnerség kontextusa. Ez az egyik kulcsfontosságú prioritás. Mint bizonyára tudják, a keleti partnerség olyan koncepció, ami az európai szomszédsági politika keleti dimenziójának tagországaira vonatkozik: Ukrajna, Moldova, Fehéroroszország - legalábbis zárójelben -, és a három déli ország. Ezt a politikát mélyíteni kell, hangsúlyozni kell az európai szomszédságpolitikában történő részvételen belül. A koncepciót a megfelelő fórumokon már megvitattuk az Európai Unión belül, és a márciusi tanácsülésen kellene ezt elfogadni, illetve hivatalosan és láthatóan egy olyan csúcstalálkozón kellene elindítani, ami május 7-én kerül megrendezésre Prágában. 27 tagország és a 6 partnerország venne itt részt.

Az Európai Unió és Oroszország viszonya egy következő prioritás. Az Oroszországgal folytatott párbeszéd fontos és ezt folytatni kell, és sor kell, hogy kerüljön egy Európai Unió és Oroszország közötti csúcstalálkozóra valahol Oroszországban, Habarovszkban vagy Kazanyban május 21-én, talán 22-én.

A Mediterrán Unió egy olyan projekt, ami a francia elnökség alatt indult el. A Cseh Köztársaság soros elnökként most társelnöke a mediterrán uniónak, ennek is nagy fontosságot tulajdonítunk.

Az Európai Unió és Izrael viszonya is olyasmi, amire figyelmet szeretnénk fordítani. Az Európai Unión belül egy akcióterv létezik Izraellel kapcsolatban, ami 2009 áprilisában jár le, és arra fogunk koncentrálni, hogy egy új partnerségi dokumentumot tudjunk előkészíteni.

A bővítés egy következő prioritás a külkapcsolatok keretein belül, és ezen belül különösen, ahogy egyébként Magyarország is, a Nyugat-Balkán országaira koncentrálunk. Jelentős érdekünk fűződik ahhoz, hogy a Horvátországgal folytatott csatlakozási tárgyalások simán folytatódjanak tovább, és hogy a stabilizációs és társulási folyamat a térség más országaival haladjon.

Meggyőződésünk ugyanis, hogy az európai integráció a Nyugat-Balkán államai nélkül nem lesz kész, nem lesz teljes körű, ehhez még mindig elég hosszú út áll előttünk, de szeretnénk természetesen folytatni ezt az utat. Azt is gondoljuk, hogy a Törökországgal folytatott tárgyalásokat többé-kevésbé normális ütemben folytatni kell, és ezeket nem szabad megszakítani.

Az ESDP, az európai biztonsági és védelmi politika esetében szeretnénk a polgári és katonai képességek fejlesztésére koncentrálni, és az EU és a NATO együttműködésére ezen a kereten belül. Itt azt szeretnénk, ha több komplementaritást sikerülne elérni, és kevesebb versenyt a két szervezet között.

Ezek lennének tehát a prioritások, és mielőtt zárnám a beszédemet, szeretném még azt is megemlíteni, hogy az összes prioritás valamelyest tükrözi a legfontosabb mottóját annak, amit a cseh elnökség maga elé tűzött, nevezetesen: Európa korlátok nélkül. Ez a mottó aláhúzza annak szükségességét, hogy felszámoljuk a még létező korlátokat az Európai Unión belül a tagországok között, ami a munkaerő szabad áramlását illeti például, s más területeket is. Hangsúlyozzuk annak szükségességét is, hogy kifelé nyitottak legyünk, hogy eltávolítsuk a korlátokat az Európai Unió és keleti partnereink között, de más globális szereplők irányába is.

Van egy történelmi dimenziója is a határok nélküli Európa eszméjének, amikor történelmi évfordulókra emlékszünk, a vasfüggöny lebontásának huszadik évfordulójára, illetve a legnagyobb európai uniós bővítés ötödik évfordulójára, aminek Magyarország és Csehország is része volt, illetve a térségünkből más országok is.

Itt tehát érdemes lehet megemlíteni, hogy Csehország a második ország ebből a nagy bővítési hullámból Szlovénia után, és az első a visegrádi országok között, amelyik az elnökséget adja, és azzal is tisztában vagyunk, hogy relevánsak lesznek tapasztalataink Magyarország számára is, aki 2011 elején veszi át az elnökséget. Készek vagyunk a tapasztalatainkat megosztani magyar barátainkkal, tanulhatnak az eredményeinkből, de a hibáinkból is, amelyek kikerülhetetlenek, ahogy azt hiszem, ezt magyarul mondják.

Tehát azt hiszem, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezzel zárnám, hogy már mostantól is szeretnék sikert kívánni a küszöbön álló magyar elnökséghez. Köszönöm szépen a figyelmüket, és kész vagyok válaszolni a kérdéseikre. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönjük szépen. Akkor a francia nagykövet úrhoz fordulok, hogy tegye meg kiegészítő megjegyzéseit.

René Roudaut, a Francia Köztársaság nagykövetének tájékoztatója

RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr, hogy meghívtak minket ide, ebben a különleges formátumban először találkozhatunk most. Ez nemcsak retorika számomra, de valóban szorosan működtünk eddig együtt mindhárman, és még most is együttműködünk. A francia európai uniós elnökség után érdekes lehet válaszolni a következő kérdésre, hogy mi kelti voltaképpen a sikeres elnökség benyomását. Nem akarok szerénytelen lenni, és azt mondani, hogy sikeres volt az elnökségünk, de a benyomás mégis az volt, hogy ez egy aktív, és proaktív elnökség volt.

Mindenekelőtt természetesen prioritásokat kell tudni kitűzni, egyértelmű prioritásokat, olyanokat, amelyek számukban korlátozottak, ugyanakkor reálisak is.

Négy prioritást tűztünk magunk elé az elnökség során: a mezőgazdaság, védelempolitika, a migráció, a környezet- és a klímavédelem kérdéseit, és nagyjából azt mondhatjuk, hogy a legfontosabb célokat teljesítettük is. Ez természetesen nemcsak azért volt lehetséges, mert aktív elnökséget vittünk, hanem azért is, mert nagyon hosszú előkészítő szakasz előzte meg a francia elnökség munkáját, és nagyon szoros együttműködés az európai uniós szervezetekkel, a Bizottsággal természetesen, a Tanáccsal, de természetesen az Európai Parlamenttel is. Ezt a politikai dimenziót kell hangsúlyozni.

A sikeres elnökség mindenekelőtt nem technikai elnökség, nem a technikai intézése az elnökségnek, hanem a politikai akarat kérdése. Amikor az Európai Parlamentet említem, akkor ne felejtsük el, hogy a francia miniszterek száz megbeszélést tartottak az Európai Parlamenttel, hat hónap alatt százszor találkoztak. A technikai kérdéseket nem lehet megoldani, ha nincs politikai lendület, politikai szándék a dolog mögött, és ez nagyon fontos tanulsága annak, amit szem előtt tartunk.

Az elsődleges prioritások mellett természetesen másodrangú prioritásokat is ki kell tűzni, ami nekünk a Mediterrán Unió volt, ami nem volt része a programnak, ugyanakkor fontos volt. Ha meg is hiúsult volna, akkor is véget érhetett volna az elnökség, ahogy ezt decemberben láttuk, de mégis sikerült ezt végigvinni. Tehát kell, hogy legyenek tartalék prioritások is, ha fogalmazhatok így.

A következő megállapítás az, hogy a program 80 százalékát az elnökségre testálják. A hat hónap alatt 40-50 tanácsülés lesz, nemcsak külügyek, hanem mezőgazdaság, környezetvédelem, gazdaság, pénzügyek, stb., tehát egy hatalmas gépezet ez, ami már körülbelül 80 százalékát felemészti a programnak. Tehát az elnökség képe nem ezen a 80 százalékon múlik, hanem a fennmaradó 20 százalékon, ami jelenti a válságot, illetve azt, hogy hogyan lehet az eseményeket előre jelezni.

Az, ahogy az elnökség képes válaszolni ezekre az előre nem látott kihívásokra, ez határozza meg az arculatát. Itt volt a Grúzia-Oroszország válság júliusban és augusztusban, és természetesen a pénzügyi válság is. Ennek 50 százalékában kezdeményezésekre, politikai ambíciókra van szükség, előrelátásra, tervezőképességre és nagyon jó kommunikációra.

Az eredménye ennek a kombinációnak, a prioritások és az előre nem látható eseményekre való reakció kombinációja adja az arculatát, illetve a francia elnökség eredményeit, illetve Sarkozy elnök úr hihetetlen aktivitásának arculatát, és nem akarok itt bókokra vadászni, de ez volt az, ami azt a benyomást keltette, hogy végre Európa valódi, fontos résztvevője volt a nemzetközi színtérnek. Hogy nemcsak követte a szuper- vagy hiperhatalmakat, hanem valóban független, hajlandóságot mutató politikai erőként tudott fellépni. Azt hiszem, ez az a legfontosabb tanulság, amit megőrizhetünk az elnökség tevékenységéből.

Az eredmény tehát az, hogy nemcsak a két rendes európai tanácsi ülésre került sor, hanem három további megbeszélésre is állam- és kormányfők szintjén, tehát nagyjából öt tanácsülésről beszélhetünk, majdnem minden hónapban egy, ami nagyjából azt a benyomást keltette, hogy az európai ügyek inkább belügyek voltak Európán belül, semmint nemzetközi ügyek vagy diplomácia. Ez természetesen lehetővé tette azt, hogy a közvélemény azonosuljon azzal, amiről szó esett akár Brüsszelben, akár Párizsban vagy más grémiumokban.

Véleményem szerint ezek azok a legfontosabb kérdések, amelyeket figyelembe kell vennünk, amikor elnökséget ad egy ország. Ez egy politikai ügy, egy politikai játék, és nem technikai kérdés.

Nagyon röviden azzal szeretném tehát befejezni, hogy megpróbáltuk a kollégáinkkal, először is a trión belüli kollégáinkkal, cseh és svéd barátainkkal megosztani a tapasztalatainkat, és ezt megtettük a magyar kormánnyal is a tavaly decemberben elindított megbeszéléseken, amelyek most is folynak még. Szeretném elmondani, hogy egy tucat magas rangú magyar tisztviselő dolgozott Brüsszelben vagy Párizsban a francia elnökség során a know how átadás, a know how transzfer érdekében, ami szerintünk nagyon fontos.

Záró megjegyzésként pedig a politikai intézkedésekről. A politikai intézkedést nem szabad technokrata gyakorlatként tekinteni. Európa rossz arculata valószínűleg abból is ered, hogy az a benyomás, mintha Európa nagyon messze lenne, technokrata lenne, nem csatlakozna az emberek napi problémáihoz, és a jó, releváns politikai intézkedést meg kell támogatnia a közvéleménynek is. Ehhez pedagógiára van szükség, ehhez magyarázatokra van szükség, hogy kezelni tudjuk az egyre növekvő európai szkepticizmust, amit minden országban tapasztalunk.

Ez tehát valós aggodalom, amennyiben mi hajlamosak vagyunk megfeledkezni a közvéleményről, arról, hogy mit jelent az európai országok számára, az európai polgárok számára Európa maga. Elfelejtjük, hogy két generációval ezelőtt, apáink, nagyapáink még harcoltak egymás ellen, tehát vajon, a pohár félig üres-e vagy félig tele van?

Emlékeztetnünk kell a közvéleményt arra, hogy a pohár bizony, félig tele van, ami természetesen nagyon fontos, elkezdve az iskoláktól, a diákoktól, az egyetemi hallgatókon át, és így tovább, hogy európai identitást tudjunk építeni, hogy mindenki büszke legyen arra, hogy része Európának.

ELNÖK: Köszönöm szépen, elnök úr. Most hadd forduljak Cecilia Björner nagykövet asszonyhoz, kérem, hogy foglalja össze észrevételeit.

Cecilia Björner, a Svéd Királyság nagykövetének tájékoztatója

CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. Amint bizonyára jól tudják, a svéd elnökség részletes programja most van készülőben, és most tárgyalunk róla, ezt is el kell mondanom, hiszen a svéd európai ügyek bizottságán és külügyi bizottságán belül is ezt még meg kell tárgyalni, majd aztán a svéd parlamentben. Azt is remélem, hogy majd még máskor is eljöhetek ide, és részletesebben elmondhatom majd a svéd elnökség programját, kollégáimmal együtt.

Most csak inkább úgymond egy kis étvágygerjesztőt szeretnék mondani, és bővebben erről fél év múlva tudunk nyilatkozni.

Láthatják majd azt is, hogy arra reagálva, amit nagykövet urak elmondtak az előbb, a program és a prioritások már adottak többé-kevésbé, és ez bizonyítja azt is, hogy a trión belül mennyire szorosan együttműködtünk, és hogy van egy fölöttes programja a munkánknak, hiszen a prioritásaink egy része már említésre került.

Svédország számára mégis a legfontosabb prioritás vagy a központi prioritás az, hogy hogyan kezeljük a klímaváltozás kérdését, hogyan jussunk megállapodásra Kiotó után Koppenhágában 2009 decemberében. Jó alap van a közös európai uniós állásfoglalással, pozícióval, a következő lépés tehát az, hogy az Európai Uniónak erős hangja legyen az Egyesült Államokkal, Brazíliával, Japánnal és más fejlődő országokkal folytatott tárgyalások során.

Az új stratégiai program az igazságügy és belügyek területén szintén megvalósítandó 2010-14 között, és erről is a svéd elnökség ideje alatt kell tárgyalni.

A Bizottság közleménye alapján, amit májusra várunk, szeretnénk megállapodásra jutni az Európai Tanácsban decemberre. Néhányan azt mondják, hogy ez a megállapodás talán már egy kész program lesz, de ez majd kiderül.

A következő prioritás a lisszaboni stratégia megújítása lenne. Már elindultak a tárgyalások a cseh elnökség során, és ezt ősz során folytatjuk még nagyobb erővel, még nagyobb lendülettel. A stratégia nagyon fontos eszköz az Európai Unió versenyképességének és növekedésének erősítésében, a térségen belül és természetesen ez annál fontosabbá vált a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság fényében.

Ahogy azt Plísek nagykövet úr is mondta már, a költségvetési reformot is a svéd elnökség ideje alatt kell kezelni, ugyanakkor azt nem tudjuk még pontosan, hogy a Bizottság - azt hiszem, ez a neve, hogy fehér könyv - a fehér könyvet mikor mutatja be, ez mikor készül el.

Egy további különleges prioritásunk lesz, hogy a Bizottság 2009 júniusában stratégiát ad ki a balti országokra. Itt környezetvédelmi kihívásokról is szó lesz, hogyan lehet javítani a versenyképességet, illetve hogyan lehet harcolni a szervezett bűnözés ellen, és itt azt szeretnénk, ha ezt is a svéd elnökség alatt lehetne elfogadni.

Amikor a külkapcsolatokról beszélünk, ami szintén nagyon fontos egy olyan közepes méretű ország számára, mint Svédország, itt folytatni fogjuk a bővítés fontosságának hangsúlyozását, a bővítési tárgyalások folytatását. A nyugat-balkáni államok, különösen Horvátország van itt a fókuszban. Azt hiszem, mindannyian azt szeretnénk, ha Horvátország tagja lehetne az Európai Uniónak a svéd elnökség alatt, de az is lehet, hogy ez a spanyol elnökség alatt valósul csak meg. Ez tehát természetesen Horvátország teljesítményétől függ. Sokat teszünk majd annak érdekében, hogy a folyamatos tárgyalást fenntartsuk Törökországgal, és továbbra is hangsúlyozni fogjuk annak fontosságát, hogy együtt kell működni az Európai Unió keleti szomszéd országaival.

E fontos prioritásokon túl előkészítjük az európai intézmények átalakítását. Itt a legfontosabb kérdés az ír népszavazás kérdése ősszel, illetve a ratifikáció kérdése más tagországokban is, ahol ez még nem végleges. Ezért talán túl korai lenne most még bármilyen részletes programot bemutatni vagy tervet, vagy időbeosztást arra, hogy ezt hogyan kezeljük majd. Mindazonáltal arról biztosíthatom önöket, hogy ez az egyik legfontosabb kérdés, amivel a legkülönbözőbb szinteken foglalkozunk. Nagyon sok A) B) és C) terv keretében fel vagyunk készülve az összes különböző szcenárióra, legyen szó itt akár a lisszaboni szerződés létrejöttéről vagy annak meghiúsulásáról.

Ezért azt hiszem, hogy igazából erről részletesebben majd akkor fogok tudni beszélni, amikor remélhetőleg júliusban újra találkozunk. Köszönöm szépen.

Kérdések, hozzászólások, reagálások

ELNÖK: Köszönöm szépen az értékes beszámolót mindhármuknak. Engedjék meg, hogy éljek Plísek nagykövet úr ajánlatával, hogy amikor Magyarország készül a 2011-es elnökségre, tanulnia kell a tapasztalatokból és a kudarcokból. Megkérdezném azt, hogy hogyan látják most, összehasonlítva a mostani időszakot azzal az időszakkal, amikor a prioritásokat tervezték, miket akartak megvalósítani, hogy mekkora ezeknek a prioritásoknak az érvényessége, a relevanciája?

Két szempontból vetem fel ezt a kérdést. Az egyik az időszempont. Egy elnökség fél év, egy trió másfél év. Általában egy nagy ívű projekt elkezdődik egy elnökség alatt, 3-4-5 elnökség mozgatja előre, és a hatodik el tudja fogadni. De leginkább ezek az előre nem látható elemek, amelyekkel a trió eddig szembe kellett, hogy nézzen, azok felforgatják a prioritásokat nyilvánvalóan, felülírják, ha úgy tetszik. Ezelőtt másfél évvel még mindenki a Lisszaboni szerződésről beszélt, ma már alig hallani a Lisszaboni szerződésről a közvélemény előtt folyó vitákat. Ma már mindenki a pénzügyi válság következtében előállt gazdasági válsággal foglalkozik, és ahogy nagykövet úr mondta, valóban a francia elnökséget leginkább az orosz-grúz háború menedzseléséről lehetett az első időszakban felismerni és azonosítani. Annyiban csak részben osztom az optimizmusát, hogy miközben valóban Sarkozy francia elnök nagyon sok energiát fektetett a konfliktus rendezésébe, sajnos, nagyon sok európai médiában nem mint európai uniós elnök, hanem mint francia elnök jelent meg, ami Franciaországnak jó, de valahogy elmulasztottuk - ezek nem fehér-fekete dolgok. Tehát látom, ahogy a fejét ingatta egyet nem értően, de nagyon sok médiában mint francia elnök jelent meg. Én láttam nemzetközi dokumentumokat, ahol még a kialakítás során át kellett írni, hogy francia elnök és az Európai Unió soros elnöke. De erről nem Franciaország tehet, és nem mi tehetünk, hanem ez egy percepciós probléma. De arra voltam bátor utalni, hogy a francia elnökség ezen volt látható.

A mostani cseh elnökség az orosz-ukrán gázvita kapcsán rendkívüli módon látható volt. Mindannyian tudjuk, hogy nem szerepelt a prioritások között sem az orosz-grúz háború, sem az orosz-ukrán gázvita, mert ezek előre nem látható dolgok voltak, de ezek segítik hozzá végül is az elnökséget ahhoz, hogy láthatóvá váljék.

Tehát a kérdésem arra irányulna, hogy a mostani tapasztalatok alapján mennyi rugalmasságot javasolnak a soron következő országoknak, amelyek betöltik az elnökséget annak érdekében, hogy tisztában legyünk azzal, hogy sok mindent nem tudunk megvalósítani, de helyette más dolgok bejöhessenek.

A második megjegyzésem, ha tetszik, paradox módon azt a címet kapná, hogy a válság dicsérete, mert a válság persze egy rossz dolog, mindannyian tudjuk, de azt is tudjuk, hogy a válság mindig egy lehetőség arra, hogy régóta felhalmozott problémákkal szembenézzünk. Például a válság lehetővé teszi, hogy politikai vezetést mutasson egy ország, és egy kényszerhelyzet állt elő arra, hogy ezekre a válságokra az Európai Unió válaszoljon. Módosultak-e a prioritások vagy módosulnak-e annak érdekében, hogy az egymás után következő elnökség az eddigieknél több energiát fordítson a válság következményeinek enyhítésére, illetőleg a jövőbeli válságok enyhítésére? Mert gondolom, abban mindannyian egyetértünk, hogy az Európai Unió polgárait semmi nem érdekli annyira, mint a válság és ennek a következményei.

A harmadik kérdésem pedig Oroszországgal kapcsolatos. Ismeretes egy nagyon pragmatikus szemlélet, amely azt mondja, hogy kereskedjünk velük, a többi nem érdekes, a másik egy nagyon elvi hozzáállás, hogy mutassunk rá a hibákra és akár legyünk velük rosszban is. A kérdésem arra irányul, hogy mi az igazi stratégia? Barroso elnök úr nemrég látogatott Moszkvába, úgy tudom, hogy a belső vita hevültebb volt, mint a kifelé jövő üzenetek. Solana nem olyan régen járt Moszkvában, szintén nagyon pozitív üzenetek jöttek ki. Nekem ezzel nincsen bajom, csak a stratégiát nem egészen értem.

Nyilván az Európai Uniónak elsőrendű érdeke a biztonsága. A biztonságnak kettős feltétele van: az egyik a kiegyensúlyozott kapcsolatok, a másik pedig egy demokratikus Oroszország. És hogy ezt a kettőt hogyan lehet összhangba hozni, ebben a vonatkozásban nem egészen világos, hogy mi a stratégiánk. Az Egyesült Államoké világos volt, de nem tudom, hogy jól működött-e, és az is változóban van, az új stratégiát még nem ismerjük. Tehát az Európai Uniónak itt lenne egy lehetősége, hogy erőteljesebben jelenítse meg, hogy milyen stratégiát képzel el Oroszországgal kapcsolatban.

Ez a három elég is lesz így első menetben.

JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Talán ez az első három kérdés most elég lesz, máskülönben elfelejtem, amit mondani akarok, aztán nyilván majd lesz még lehetőség kérdezni.

Ami a prioritásokat illeti, és ezek megvalósításának százalékos arányát, azt hiszem, hogy egyetértek azzal, amit kollégám, René mondott, nevezetesen, hogy nagyjából 80 százaléka a munkának, a tényleges munkának az, amit mondjuk láthatatlan munkának neveznék. Ez nem a színpadon történik, hanem egy ilyen láthatatlan munka. Ez nagyon fontos az elnökséget adó ország számára, hogy erre gondosan és részletesen felkészüljön, de azt hiszem, hogy ezt igazán a szakértők csinálják, és nem a közvélemény előtt történik. Amikor prioritásokról beszélünk - és erre koncentráltam a prezentáció során is -, ez a látható része a munkának. Még egyszer: azt hiszem, egyetértek azzal, hogy nagyon fontos, hogy ezt a látható munkát, amit az elnökség folytat, politikai módon lehessen kezelni, képzett politikusok részéről, és hogy ehhez politikai támogatást lehessen szerezni. Hogy megtörhessük azt a benyomást az európai közvéleményben, hogy az Európai Unió egy ilyen unalmas dolog, amivel csak a közszolgálatnak kell törődnie, több kiló, több tonna papírt termelnek, és olyan nyelven beszélnek, amit úgyse ért senki.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy még a minisztériumainkon belül is azok, akik az Európai Unióval foglalkoztak, furcsa nyelven szólalnak meg, amit nehéz volt megérteni, még azok számára is, akik az adott minisztériumon belül dolgoznak. Tehát ennek a politikai láthatóságnak, ennek a vonzerőnek ott kell lennie. Ugyanakkor viszont valószínűleg az is fontos - ez egyébként általánosságban vonatkozik minden politikai kérdésre is -, hogy valószínűleg nagyon vékony az a határ, az a vonal, amin végigmehetünk, hogy ne essünk bele ebbe az unalmas szövegelésbe, másrészről viszont hogy meglegyen ez a látványos fellépés. Önök a politikusok, nem én köztisztviselőként kell, hogy megtanítsam ezt önöknek, de azt hiszem, hogy mégis ez a legfontosabb kihívást jelentő feladat egy politikus számára, hogy megpróbálja meghatározni ezt a vékony vonalat, amin végig kell menni.

Gyakorlatiasabb szempontból a saját prioritásainkat és a való életet tekintve, emlékszem arra az időszakra, amikor mi köztisztviselőként megpróbáltunk minél többet megtudni, megtanulni a prioritásainkról, még mielőtt válaszolnánk a kérdésekre, amit a svéd kolléganőm is mondott, hogy nehéz azonosítani a prioritásokat, és azt mondani, hogy 1, 2, 3., akár két hónappal is az elnökség kezdete előtt.

Nekünk az volt a tapasztalatunk, hogy ezeknek a látható prioritásoknak a száma inkább csökkent, eleinte ha jól emlékszem rá, öt dolog volt a listán, aztán ezt csökkentettük erre a három "e"-vel kezdődőre, és aztán ezt a három "e"-t is a politikai látvány, láthatóság jegyében alkottuk meg.

Tehát volt egy ilyen csökkentési, egy ilyen reduktív folyamat ebben, és ezekhez a prioritásokhoz csatlakozóan, amiket említettem: gazdaság, energia és külkapcsolatok, emellett van az úgynevezett munkaprogram is, amit már említettem önöknek, ami egy sokkal unalmasabb része mindannak, amit csinálunk, de ez viszont a láthatatlan kategóriába tartozik. Ez sem kevésbé fontos természetesen: mezőgazdaság, a közlekedés kérdései, ez mind ott van, ezek a témák, megbeszélések, amelyek az elnökség ideje alatt történnek, ez mind ugyancsak folyamatban van.

Ami tehát a látható prioritásokat illeti, azt hiszem, hogy részben megvolt a kapacitásunk arra, hogy ezeket jól azonosítsuk, hogy ezt a valós helyzethez tudjuk illeszteni, a gazdaság kérdése, itt ez nem kérdés. Tehát nem hiszem, hogy nagyon sok minden megváltozott volna a prioritások keretén belül, ugyanazt hangsúlyoztuk folyamatosan, és most is, hogy további pénzt kell pumpálni a gazdaságokba, ez a nyomás ott van. De a mi kormányunk sem állt ellen ennek, és elfogadtunk egy intézkedéscsomagot. Ezzel egy időben azonban van egy egyértelmű politikai vonal is, hogy ne essünk bele abba a csapdába, hogy egyre több és több pénzt pumpálunk bele, és közben elfelejtünk törődni azzal, hogy mi történik a jövőben a költségvetési deficitekkel, és így tovább. Tehát azt hiszem, hogy semmi drámai változásra nem volt szükség ezen a prioritáson belül.

A következő prioritás az energia. A gázválság nem volt annyira meglepő számunkra, illetve a legtöbb európai számára, aki szorosan követte ezeket a fejleményeket. Örülök, hogy valóban ez a helyzet, hogy az elnökségről keletkező benyomás pozitív volt ezen a területen, ami azt gondolom, annak is köszönhető, hogy már előre koncentráltunk erre, és elkezdtük a válság kezelését nem is az első órában, hanem már tíz nappal előtte, hogy tudjuk kezelni magát a válságot, hiszen bizonyos mértékig erre lehetett számítani. Azt senki nem várta persze, hogy teljesen leállnak a gázszállítások. A szakértők, akik közel voltak ehhez a dologhoz, most azt mondják, hogy ez valószínűleg nem a vége ennek a válságnak, bármikor újra bekövetkezhet. Remélhetőleg, az idő melegebbé válik időközben, de a kockázat továbbra is fennáll. Tehát ennyit erről.

Nem szeretném azt mondani, hogy a három legfontosabb, látható prioritáson belül valamit is változtatni kellett a fejlemények során, talán Gáza kérdése az, amely egy olyan válság volt, amelyre lehet, hogy számíthattunk volna. Itt az Európai Unió számára is viszonylag korlátosak voltak a lehetőségek, hogy bármit is csináljon, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene megpróbálni. Megtettünk mindent, ami tőlünk telt annak érdekében, hogy ezt a kérdést is kezeljük.

Ami a válság hatásait, illetve az esetleges pozitív hatásait illeti, azt hiszem, említettem ezt már az előző kérdésre adott válaszban: igen, egyetértek önnel, ez lehet pozitív is, ugyanis valami olyasmi kapcsán, amiről azt gondoltuk, hogy automatikus, és ami magától értetődő volt, hogy a gazdaságoknak csak növekedniük és növekedniük kell, és az egyetlen dolog a világon, ami mérvadó, az a növekedés, most picit közelebb vagyunk a realitáshoz, a valósághoz. A kérdés csak az, hogy ezt a realitást hogyan kezeljük, milyen mértékig vagyunk képesek különválasztani a valós kérdéseket a pszichológiaitól... - nem vagyok szakértője ennek, de azt gondolom, hogy ennek mintegy 80 százaléka pszichológia, mindenki megbolondult, az emberek elkezdtek furcsán viselkedni, nem vásároltak dolgokat még akkor sem, ha egyébként a pénzük meglett volna rá. Ez inkább egy filozófiai vita.

Ugyanez vonatkozik az Európai Unió és Oroszország viszonyára is. Ezzel a filozófiai vitával persze eltölthetnénk még fél napot, hogy megbeszéljük Oroszország kérdését, ez valódi kihívás mindannyiunk számára, mégis azt hiszem, hogy két dolog az, ami világos. Nevezetesen, hogy Oroszország olyan tényező, amit nem kerülhetünk ki, és hogy a párbeszédet fenn kell tartani Oroszországgal, tárgyalnunk kell vele. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy felszámoljuk a kapcsolatokat Oroszországgal. Ez a mi érdekünk, ez az ő érdekük is, így tehát partnerünk kell hogy maradjon. Nem könnyű partner, ez világos, de mégis partner kell hogy maradjon, amivel tárgyalnunk, számolnunk kell.

Azt gondoljuk, a stratégia, hogy itt kell legyenek úgynevezett vörös vezető vonalak vagy határok, amiken nem léphetünk át. Ne kérdezzék tőlem, hogy mik is legyenek ezek, de azt hiszem, többé-kevésbé világos, hogy az egyik ilyen vörös vonal az, hogy Oroszország részéről nem fogadható el ez a posztimperialista viselkedésmód, az az eszme, hogy Oroszországnak joga lenne arra, hogy - ahogy ők mondják - megvédje az orosz állampolgárok érdekeit a szomszédos országokban, ami olyan eljárás, ahol először az orosz állampolgárok kapnak útlevelet, és ezt követik a további lépések, vagy akár a befolyási övezet kérdése a volt Szovjetunió tagországaiban, amelyeknek különleges a helyzetük, és nincs joguk, nincs lehetőségük arra, hogy a saját útjukon járjanak.

Azt hiszem, talán nem ez a jó kifejezés, hogy ezt nem engedjük meg Oroszországnak, de ezt nem fogadhatjuk el, nem egyezhetünk bele abba, és nem mondhatjuk azt, hogy rendben, ezek az országok így jártak, hiszen ez az étvágy idővel nem szűnik meg. Ez nemcsak a világ számára nem jó, hanem Oroszország számára sem. Emlékszem egy beszédre, amit volt elnökünk, Havel tartott '97-ben, ha jól emlékszem. Ez a NATO-bővítéssel kapcsolatos beszéd volt, ahol azt mondta, hogy nagyon egészséges lenne Oroszország számára, ha belátná, hogy hol vannak Oroszország határai, hogy Oroszország nem olyan térség, amelynek identitása folyamatosan bővülhet, Oroszország számára is jó lenne, ha ezt látná.

Ezzel kapcsolatban az utolsó megjegyzés pedig az, hogy egyértelmű, hogy az erős Európai Unió, ami egy hangon képes megszólalni, az egyetlen lehetőség arra, hogy jó viszonyaink legyenek Oroszországgal, és világosan lássuk, hogy olyan stratégiára van itt szükség, amiben minden alkalommal Oroszországgal egy-egy tagállam, egy nagy tagállam szintjén tárgyalunk, de mégis ne próbáljuk meg, hogy nem az Európai Uniót mutatjuk partnerként, hanem az egyes tagállamokat. Azt hiszem, hogy ezzel óvatosan kell bánni, hogy ne keltsük ezt a benyomást még a legnagyobb tagország, tagállam esetében sem, hiszen végső soron ez nem lesz jó. Az adott térségben lévő országoknak az lesz a feladata, hogy ezeket a tapasztalataikat megosszák. Nem szeretném azt a benyomást kelteni, mintha antiorosz beállítottságú lennék, de azt hiszem, a partnereink számára egyértelművé kell tenni, hogy mik a realitások, hogy legyünk reálisak, lássunk világosan, hogy mi a helyzet, úgyhogy itt be is fejezem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék parancsolni!

RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen. Amit Jaromir kollegám mondott arról, hogy hogyan egyeztessük össze a szokásos munkát és prioritásokat a válságkezeléssel; először is, természetesen a válságok úgyis megtalálják a helyüket a programban a rendes kerékvágásban haladó munkán túl. Ezért annyira fontos, hogy releváns, mély előkészítésre kerüljön sor a rendes feladatok és prioritások keretében, hogy legyen elég idő és energia arra, hogy a válságokat kezelni lehessen. Amit a mi tapasztalatunk mutat a programot illetően, mielőtt az elnökséget átvettük volna, azt hiszem, hogy nagyjából két évvel korábban megvan az adminisztratív struktúra meghatározása, ami az elnökséggel foglalkozik majd. Egy évvel az elnökség előtt megvannak az utolsó politikai döntések is a prioritásokat illetően, majd fél-egy évvel az elnökség átvétele előtt, a legfontosabb programelemek is készen vannak. Amit a magyar előkészületek során látunk, és nem jogom persze ezt megítélni, de igazából az a benyomásom, hogy a magyar közigazgatás valóban jól készül fel erre, és komolyan veszi a különböző lépéseket az adminisztrációban és a politikai előkészítő folyamatban.

El kell mondanom, hogy néha nagyon jó benyomást kelt az, hogy fontos szintű elkötelezettség létezik az előkészületek során.

Ugyanakkor a prioritások és a válságkezelés dialektikájáról még azt szeretném elmondani, hogy a válságkezelés talán látszólag 80 százaléka az elnökség szerepének, ez lehet a benyomás, ugyanakkor a valódi, a mélyben folyó munka, a láthatatlan munka, ahogy Jaromir nevezte, igazából az a fontos, az az, amit végig kell csinálni, amit az adminisztratív testületnek végig kell csinálnia. Nem mintha a válság az csak valamiféle látványosság lenne, persze, hogy nem az, hiszen ezek sokszor tragikusak, az emberek szenvednek, de az igazi munka azok az alapfeladatok és az alapprioritások teljesítése.

Ami Oroszországot illeti, csak néhány megjegyzést hadd tegyek. Azzal a kérdéssel kapcsolatban, amit feltett elnök úr, hogy Oroszországot illetően van-e Európának stratégiája. Nyilvánvalóan nincs egy kész és nincs egy meggyőző stratégia most még. Ami Oroszországot illeti, ha látjuk, hogy 20 évvel a vasfüggöny lebontása után, a változások elindulása után, amivel most szembesülünk, az egy sor olyan probléma, ami nem közvetlenül kapcsolódik egymáshoz, viszont ami jelentős részét adja annak, amit Oroszországgal kapcsolatban kezelnünk, megoldanunk kell. Az energia, a függetlenség szándéka, alternatív energiaforrások, gáz- és olajforrások megtalálása, nemcsak ez, hanem a rakétavédelmi ernyő is. Az előző amerikai kormány kezdeményezése, hogy ezt a rakétavédelmi ernyőt Európában hozza létre, aztán Ukrajna és Grúzia esetében a NATO csatlakozási akcióterv, a MAP kérdése, és most a gazdasági válság, ami Oroszországot is nagyon erősen érinti.

Figyelembe kell vennünk, észbe kell vésnünk, hogy az orosz attitűdben, ami nem teljesen irracionális egyébként, ellentétben azzal, amit gyakorta hallunk, hogy nemcsak az orosz medve, ami reagál a javaslatainkra, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy a Szovjetunió összeomlása hatalmas megaláztatás volt a politikai osztály és az átlagpolgár számára is Oroszországon belül. És amit az elmúlt 10-12 évben láttunk a Putyin-kormány alatt, az az, hogy ő képes volt valamilyen mértékig helyreállítani Oroszország ezen nemzeti büszkeségét, sőt talán túlságosan is azzal, hogy ezt az elvet helyreállította a közeli, szomszédos országok kezelésében, amelyeknek csökkentett szuverenitást enged ebben a puffer zónában: Ukrajnában, a Kaukázus államaiban, vagy akár Közép-Ázsiában is. De helyreállította a nemzeti büszkeséget, helyreállította a rendet, a közrendet, hiszen az átmenet időszakában, a '90-es években hatalmas rendetlenség volt, és a közrend helyreállításában talán már túl messzire is ment, hiszen mindannyian tudjuk, hogy az alapvető emberi jogokat nem tisztelik száz százalékig, nincsenek száz százalékig garantálva Oroszországban.

Végezetül pedig ez az adminisztráció valódi gazdasági fejlődést indított el azzal, hogy valódi középosztályt hozott létre, még akkor is, ha a gazdasági válság most éppen őket sújtja. Tehát az Európai Unió politikája Oroszországgal szemben el kell, hogy kerülje azt, hogy az oroszok félelmeit megnövelje, nem szabad növelnünk természetes paranoiájukat attól, hogy elszigeteltek lesznek, hogy nem tekintjük őket európai országnak. Vajon Európa-e Oroszország vagy inkább Ázsia? Erre nincsen válasz, mindkettő egyszerre természetesen, és meg kell próbálnunk, amennyire csak lehet, őket gazdasági értelemben a jövőképhez csatolni, de politikai és stratégiai szempontból is.

Tehát hogy ne maradjanak egyedül saját félelmeikkel és esetleg saját paranoiájukkal, talán túl erős kifejezés ez, de talán értik, hogy mire gondolok, hogy ne szorítsuk sarokba őket. Ugyan megpróbáltuk, de nem találtuk még meg a jó módot, a jó utat arra, hogy ezt a két dolgot hogyan lehet egyesíteni, hogy megerősítsük az értékeinket: a demokrácia, a szuverenitás tiszteletben tartását, ami nemcsak Grúziára, Abháziára vagy Oszétiára vonatkozik, de Ukrajnára, Moldovára, Belaruszra is, és az összes európai országra is. Amikor Oroszország például arra utal, hogy régi mintázatokat akar alkalmazni újra, ezt nem szabad megengednünk, ugyanakkor viszont hogyan tudjuk félelem nélkül tárgyalásokba vonni őket. Tudom persze, hogy ez nehéz. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen.

CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Szólhatok?

ELNÖK: Ez önön múlik, nagykövet asszony!

CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Csak néhány szót, ha megengednek, hiszen a kollégáim a legfontosabb elemeket már kiemelték. Abszolút egyetértek, és én sem mondhattam volna jobban, mint René, hogy minél jobban tudjuk megformálni a prioritásokat és alakítanak ki konkrét időtervet, annál jobban tudnak bármilyen válságot is kezelni, hiszen a prioritások alapvetően leginkább adják ki a lényegét annak a munkának, amit meg kell csinálni. Ha megnézik a svéd prioritásokat, a klímaváltozás: egy nagy konferencia, a stockholmi program, szintén adott, hiszen ez olyasmi, aminek ott kell lennie az asztalon, az új lisszaboni stratégia is adott, hiszen ez a folyamat elkezdődött, illetve el fog kezdődni, és az intézmények átalakítása is egy adott terület, adott feladat. Tehát amikor itt a svéd hangsúlyokról beszélünk, az a Balti-tenger területe és a külügyi kapcsolatok, erről majd júliusban tudok bővebbet mondani.

Tehát ha országként prioritásokat szeretnének meghatározni, amelyeket az adott ország elnökségével tudnak azonosítani, akkor itt egy vagy másfél ilyenre van hely vagy terület, a többi mind adott, és azokat kezelni kell, ezeket prioritásként meg kell tudni határozni, és részletes időtervbe kell beilleszteni. Annyit tudok elmondani, hogy a balti-tengeri prioritás is már két évvel ezelőtt elkezdődött. Idén ősszel fogunk erről beszélni, mégis, ami ezt megelőző munka volt, igazán fontos volt. Itt Magyarország is nagyon jó munkát végzett, nagyon messzire jutottak, nagyon sok minden megtörtént már, ahogy azt a kollegáim is elmondták.

Azt hiszem, hogy a krízis vagy a válság paradoxonáról már beszéltem. Egyetértek önnel, hogy a válságok lehetőségek is arra, hogy nagy lépéseket tegyünk előre. Részben fel lehet készülni egyes válságokra, más válságok pedig nem tervezhetők, nem lehet tudni, mit kell csinálni velük. Meg lehet teremteni az infrastruktúrát, hogy képesek legyenek rá, és minél jobban felkészülnek a többi prioritásra, annál több tere, annál több helye lesz a manőverezésnek válság esetén.

Ami Oroszországot illeti: egyetértek, azt hiszem, a kollégáim jól elmondták, hogy ez egy vákuum, amiben most vagyunk, olyan időszak, amiben megpróbáljuk megtalálni azt, hogy hogyan lehet kialakítani Oroszország kezelésének módját. Az Oroszországgal kapcsolatos világos stratégia még nincs kész, ugyanakkor azt is szeretném elmondani svédként, és nem a trió tagjaként, hanem svéd szempontot követve, hogy Svédország elég régóta úgy érzi, hogy nincs koherens és egyértelmű stratégia Oroszországot illetően, Oroszország az egyik olyan kérdés az Európai Unió külpolitikájában, ahol minden országnak megvolt a maga programja különböző okokból, és azt a célt, hogy egy hangon szólaljunk meg, nem sikerült sikeresen megoldani.

Ugyanakkor remélhetőleg talán valami kialakulhat a jelenlegi helyzetből, mind, ami a gazdasági válságot, mind pedig, ami az energiabiztonság kérdéseit illeti, hogy talán koherensebb lesz az, ahogy egy hangon meg tudunk majd szólalni Oroszországot illetően. Talán ez a legfontosabb, amivel most foglalkozni kell.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, amelyek élénk vitára inspirálnak és invitálnak. Hörcsik képviselő úr szót kért, úgyhogy Hörcsik Richárd következik, a Fidesz részéről. (Közbeszólásra:) Akkor először Firtl alelnök úr következik. Az előbb se vettük észre, tehát parancsoljon!

FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök úr, valóban nem vette észre elnök úr, hogy én is jelentkeztem. Nem fogok hosszan érvelni, de néhány kérdést a svéd nagykövet asszonynak feltennék, miután én december 15-ét követően Svédországban jártam a Skandináv-Magyar Baráti Társaság elnökeként, és azokat a kérdéseket, amiket ön fölvázolt, gyakorlatilag ott is végigtárgyaltuk. Ez után azért csak megkérdezném, hogy az ő állásfoglalása szerint mi várható a Nyugat-Balkán vonatkozásában, mert egyetértettünk, hogy nagyon fontos kérdés a Nyugat-Balkán kérdése. A vízumliberalizáció dolgában mi várható a Nyugat-Balkánon? Szerbia kérdésében is a svéd tárgyalásaink során egyetértettünk, éppen ezért lennék kíváncsi, hogy történt-e abban valami előrelépés, várható-e előrelépés.

Mi várható a keleti partnerségben? Attól függetlenül, hogy a prioritások között nálunk is szerepel, önöknél is szerepel, a májusi csúcson mi várható ez ügyben? Hiszen azt követően Svédországnak kell a következő időszakban ezeket a kérdéseket továbbvinni.

Ön is említette a lisszaboni szerződést. Abból fakadóan új intézményi struktúráknak kellene kialakulni. Mi várható ebben a kérdésben?

A cseh nagykövet úr említette, hogy Európa határok nélkül és korlátok nélkül, és most örülök, hogy éppen bejött Manninger képviselőtársam. Nem éppen a prioritásokhoz vagy az európai elnökséghez tartozó kérdés, de mégiscsak szeretném nagykövet asszony segítségét kérni egy olyan vonatkozásban, hogy a korlátokat szüntessük meg észak és dél irányában. Egy olyan közlekedési folyosó kialakításában kellene együttműködnünk, amihez egyébként a svédországi Skane, három lengyel vajdaság, Szlovákiában három megye, Horvátországban Varasd csatlakozott, és most akar csatlakozni Belovár megye is ehhez a projekthez.

Tudvalevő, hogy az európai folyosók felülvizsgálata 2010-ben lesz. Ennek az előkészítésében várnánk azt a segítséget, amit meg lehet ebben a kérdésben tenni. Ezt azért mondtam, mert Manninger úr Zala megye képviseletében is aláírta ezt, Ivanics úr pedig kezdeményezője volt valamikor ennek az észak-déli tengelynek, jómagam meg Ivanics úrral szintén kezdeményező voltam ebben a kérdéskörben. Ez nagyon fontos, mert ha valaki ránéz a térképre - ezt engedjék meg elmondani még nekem -, látható, hogy a korábban csatlakozó országokban az Európai Unióban bizony meg van oldva a kelet-nyugati, észak-déli kapcsolatteremtés, a később csatlakozó országok felé pedig ez az észak-déli összeköttetés nincs meg, néminemű kelet-nyugati összeköttetés áll csak rendelkezésre. Ebben kérném majd a segítségét.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék parancsolni!

CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Köszönöm szépen. A Nyugat-Balkánnal kapcsolatos kérdést nem biztos, hogy hozzám kellene intézni ebben a helyzetben, hiszen, hogy mi történik a Nyugat-Balkánon, az a Cseh Köztársaság értő kezeiben van, és nagyon nehéz megítélni, hogy mit fogunk majd csinálni. Tavasszal több ország kér majd csatlakozást, másoknál ez már megtörtént, megint mások meg később fogják, erről a kollegáim már beszéltek. Ugyanez vonatkozik a keleti partnerségre is. Májusban még nem leszünk elnöke az Európai Uniónak, egyelőre a svéd nemzeti álláspontot tudom képviselni: amit ősszel megpróbálunk majd, az az, hogy kialakítsunk egy olyan munkatervet, amit a konklúziók alapján össze lehet állítani, ha ezt elfogadják.

Az észak-déli folyosó kérdése nagyon fontos, ugyanakkor egy kicsit korai még a svéd elnökség pozícióját számon kérni ezzel kapcsolatban. Egy nagyon ambiciózus programot hajt most végre a Cseh Köztársaság, és biztos vagyok benne, hogy erről majd még hallunk.

Az egyetlen dolog, amiről azonban részletesebben szólni szeretnék, a lisszaboni szerződés kérdése. Már korábban is mondtam, hogy mielőtt látnánk világosan, hogy az összes európai uniós tagország elfogadja-e a lisszaboni szerződés aláírását, azt megelőzően szinte lehetetlen részletes vitát folytatni arról, hogy hogyan hajtsuk végre ezt az egyezményt. Mint tudják, lesznek intézményi reformok, mint például az új alelnök, illetve a főképviselő, a Tanács új elnöke intézményének a létrehozása, a külszolgálat létrehozása, európai intézkedési szolgálatok felállítása, satöbbi. Ezek az asztalon vannak már, napirenden vannak már, de nincs mód arra, hogy azoknak az országoknak segítsünk, amelyek demokratikus és releváns folyamatokat hajtanak végre éppen most, és megpróbálják eldönteni, hogy elfogadják-e az egyezményt, vagy nem, tehát ott megkezdjük a tárgyalásokat ezekről a részletekről. Kivárunk, meghallgatjuk, hogy mik a lehetőségek, mielőtt bármilyen részletről tudnánk tárgyalni, vagy azt meg tudnánk vitatni.

ELNÖK: Tessék!

JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Nagyra értékelem azt, hogy ilyen korrektül a válaszadás egy részét átengedi a soros elnökségnek. Politikai és technikai szempontból is a Nyugat-Balkán kérdése - ezt megerősítettük - minket érdekel, folytatni akarjuk ezt a folyamatot. Nyilvánvaló, hogy itt konkrét akadályai vannak ennek. Jelenleg fennáll a vita Szlovénia és Horvátország között a határkérdést illetően, ami önmagában is persze nagyon gyászos vagy elkeserítő, de ez ugyanakkor lehetséges modellje is annak, ami történhet a későbbi folyamat során.

Természetesen az az érdekünk, hogy megpróbáljunk segíteni ennek leküzdésében, ennek megoldásában, anélkül, hogy ítélőbírák lennénk ebben a dologban, hiszen az nagyon szerencsétlen lenne, és nem is lenne megfelelő eljárás.

Ezek tehát az objektív akadályai a folyamatnak, amelyek nyilvánvalóan bekövetkeznek, ahogy haladunk tovább. Ugyanakkor van egy olyan fontos téma, ahol ezek az objektív akadályok nem merülnek fel, azon tagországok esetében, amelyek nem nagyon szeretik magát a bővítés gondolatát, és ezeket kifogásként használják fel a folyamat megakadályozására vagy lelassítására, hogy ezekre az objektív akadályokra hivatkoznak. De voltaképpen a bővítés gondolata ellen dolgoznak. Azt hiszem, hogy ez olyan kérdés, amivel kapcsolatban szintén óvatosnak kell lennünk.

A keleti partnerség - ahogy mondtam is - számunkra nagyon fontos lesz. Ezt a cseh elnökség alatt elindítjuk. De nagyon örülünk annak, hogy az ezt követő elnökség, pont a svéd elnökség úgy tűnik, hogy jól érti ezt a kérdést, és ez nem olyan projekt, amit május és június között meg lehetne oldani. Úgyhogy ezt folyamatosan kell csinálni, és örülünk annak, hogy a svéd elnökség veszi majd át ezt a feladatot a továbbiakban.

És talán utolsó információként a lisszaboni szerződésről, ami itt szóba került, tudom, hogy a Cseh Köztársaság az egyik olyan állam, amelyik aggállyal tölti el partnereinket, ami a ratifikációt illeti. Éppen ma derült ki egyébként, hogy az alsóház ismét napirendre tűzte az egyezmény tárgyalását, erről holnap szavazhatnak az alsóházban, de egyelőre még nem biztos. A következő lépés pedig a tárgyalás és a szavazás a szenátusban, a felsőházban, és ezenközben ki kell dolgozni a cseh kormány kötelező mandátumát. Önök parlamenti képviselőként nyilván értik, hogy ez egy olyan jogszabály, aminek az egész parlament számára lehetővé kell tennie, hogy ellenőrizze a kompetenciák átadását Brüsszel felé, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak. Az a nézet, hogy ez a jogszabály, ez a konkrét jogszabály segítheti a parlamenti képviselőket, akiknek kétségeik vannak a lisszaboni szerződést illetően, hogy túl legyenek ezeken, és szabad jelzést adhatnak a ratifikációnak, tehát valószínűleg így lehet majd megszavazni az alsóházban, illetve ezt a kötelező mandátumot elfogadni, és aztán a felsőházban lehet szavazni róla. Hogy ez hogyan történik majd a valóságban, azt még egyelőre nem nagyon látjuk. Önök is parlamenti képviselők, tehát tudják, hogy milyen nehezek lehetnek néha a parlamenti eljárások. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hörcsik képviselő úr!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Szeretném először is köszönetemet kifejezni elnök úrnak, elnök úr bölcsességének azért, hogy a három nagykövetet meghívta. Valóban számunkra könnyebbé teszi, hogy együtt látjuk a trojkát, a trojka elképzeléseit. Ez mindenféleképpen egy hasznos dolog.

Tisztelt Nagykövet Úr! Amikor Topolanek miniszterelnök úr Prágában egy konferencián nyilatkozott, egy olyan tagállamnak a vezetőjeként tette ezt, amely nemrégen lett tagja az Uniónak, és számunkra is nagyon fontos, hiszen mi, magyarok is hasonlóképpen lettünk új tagállamai az Uniónak. Hasonló nagyságú ország vagyunk, tehát szemléljük a cseh elnökség teljesítményét, és reméljük, tanulunk is belőle.

Miniszterelnök úr a kihívásokról beszélt. Annyi kihívás szakadt az Európai Unióra ez alatt a két-három hónap alatt, ami nemhogy egy, hanem három elnökségnek is tisztére válna, hogy megoldja ezeket a problémákat. Tehát mi drukkolunk a cseh elnökség sikereinek.

Azt hiszem, hogy az telitalálat volt, amikor kitalálták ezt a szlogent, hogy Európa korlátok nélkül. Gondolom, ezt még jóval a válság előtt találták ki. Egy olyan időszakot kezdünk élni, amikor éppen a korlátokat ácsolják az Európai Unióban egymás között.

A cseh elnökség programja a nyitottságról beszél, olyan értékeket szeretnének megőrizni, amire alapult az Európai Unió, most azonban félő, hogy ezek az alapértékei sérülnek az Európai Uniónak, hiszen egyfajta befelé fordulás figyelhető meg. Csak egyetlen példa, hogy Nicolas Sarkozy elnök úrnak a gazdasági bejelentései verték ki a biztosítékot Topolanek miniszterelnök úrnál, amire egy válasz volt, hogy egy informális csúcsot hozzanak létre vagy hívjanak össze márciusban. Azt látni, hogy az európai polgárok türelme is egymás felé egyre kevesebb, gondolok itt például a Nagy-Britanniában kialakult helyzetre, amikor az utcán megjelennek a brit munkanélküliek és munkát követelnek.

Tehát úgy látom, hogy sérülni fog az Európai Unió alapelve. Lát-e nagykövet úr elég erőt az Unióban, hogy úrrá tudnak lenni az elzárkózáson, a befelé forduláson, akár a Bizottság segítségével, tudnak-e olyan programot kidolgozni az elkövetkezendő években? Én attól félek, hogy ez a válság ezt nemhogy segíteni fogja, hanem még inkább elmélyíti a korábbi problémákat az Európai Unióban.

A magyar ember számára, ha azt mondom, hogy Európa korlátok nélkül, a határok jutnak eszünkbe. Hál' istennek határok nélkül vagyunk, azonban felhívnám nagykövet úr figyelmét, hogy sajnos, itt sem érvényesül teljesen, a schengeni csatlakozásunk után bizony, maradtak még töredékei ezeknek a határoknak, például az osztrák-magyar viszonylatban vagy a szlovák-magyar viszonylatban választókerületemben is. Ez elég szomorú dolog, de már csak lassan megyünk előre.

Egy rövid kérdésem a francia nagykövet úrhoz: lezárván egy sikeres elnökséget, azt hiszem, hogy ez személyesen is köszönhető Sarkozy elnök úr személyiségének, aktivitásának, aki mint egy superman, úgy járt-kelt Európában, és alig lehetett leállítani például a gázai válság idején is. Kérjük, hogy továbbra is ilyen aktivitást fejtsen ki.

A kérdésem az, hogy ez a rendkívül sikeres és aktív elnökség mennyibe került Franciaországnak, van-e már valami számítás, hiszen mi készülünk a magyar elnökségre, és ez számunkra nem mellékes. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Nem tudom, hozzájárulnak-e a kollégák, hogy most gyűjtsük egy kicsit a kérdéseket, hozzászólásokat. Ha ez menni fog, akkor most Veress József következik, majd Ivanics képviselő úr, őt követi Gál J. képviselő úr.

Veress képviselő úré a szó!

VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Én elsősorban a svéd nagykövet asszonyt szeretném megkérdezni, hogy látva, hogy az Európai Unió eléggé védtelenül reagál a világválságra, feltehetőleg önökre hárul majd az a feladat, hogy ennél sokkal aktívabb irányba próbálják terelni az Európai Uniót. Hallottuk, hogy a business as usual kötelező gyakorlatok, amelyeket nyilván meg kell tenni az elnökség ideje alatt, mégis azt gondolom, hogy ennél többre lenne szüksége az Európai Uniónak. Nem lesz egyszerű feladat.

Nem nagyon lehet látni sem a tagállamok, sem a Bizottság oldaláról a nyitottságot arra, hogy valódi lépésekkel növelje az Európai Unió válaszadási képességét, a tagállami protekcionista reflexek éppen az ellenkező irányba akarnak menni. Van-e esély arra, hogy Svédország egy olyan, nagyon vonzó perspektívát tudjon fölvázolni, ami ezt a borzasztóan negatív trendet képes kezelni, netán fordítani pozitív irányba?

Köszönöm.

ELNÖK: Ivanics képviselő úr következik.

IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Nagykövetek! Tisztelt Elnök Úr! Nagyra értékelem azt az elképzelést, amit a trojka megvalósít, én személy szerint kimondottan örülök annak, hogy a prioritások csökkentésével egy átláthatóbb, világosabb, megvalósíthatóbb programot tűztek ki célul, és láthatóan az a sikeresség irányába fog hatni.

Az, hogy mi történik a világban, nyilván mindenkit foglalkoztat, és komoly kihívásokat jelent nekünk. Az is megnyugtató volt számomra az elmúlt bő egy órában, másfél órában, hogy önök hosszú távon tervezve igazából nem meglepetésekre számítottak, és a reagáló képességet bizonyítva akár a francia elnökség alatt, akár most, a cseh elnökség alatt azt mutatják, hogy az Európai Unió úgy készül fel a bajra, hogy együttműködik az Európai Unión belül. Én ezt nagyon-nagyon fontos pontnak tartom azért is, amit előttem Hörcsik képviselő úr mondott, bizony, az európai gondolkodás komoly erőpróbája ez a mostani válság. Jelen pillanatban a globalizációs gazdaságpolitikának, úgy látszik, az lesz az ellenszere, hogy egyfajta protekcionista gazdaságpolitika jön vissza, még ha új elemeket, új eszközöket is használva a korábbiakkal szemben, hiszen a korlátok nélküli Európán belül nyilván a klasszikus protekcionista eszközök nem használhatók. Tehát én azt gondolom, hogy ez mindenképp egy jó elképzelés, és visszaigazolja azt, amit önök az elmúlt időszakban végeztek.

Elnök úr említette a mai ülés elején, hogy milyen jó, hogy hárman ülnek itt. Egy kicsit én is csatlakoznék a sikerhez: régóta szorgalmazom, hogy hívjuk vissza mindig azt a nagykövetet, aki éppen az elnökséget adta, ez most teljesült, hiszen itt ül a francia nagykövet úr, és értékelheti az elmúlt fél évet. Én is sikeresnek gondolom a francia elnökséget, nem voltak könnyű helyzetben, hiszen a 2008. októberi gazdasági események elég világos helyzetet teremtettek, melyre jól reagált a francia elnökség. De mégis megkérdezem, hogy hogyan tudunk tanulni a magyar elnökségre nézve abból, hogy mi az, amit nem sikerült megvalósítani, mi az, amire ön azt gondolja, hogy jobban oda kellett volna figyelni. Gondolom, ebből van kevesebb, de ha van ilyen, egy kiemelt elem, kíváncsi lennék, hogy mit tartalmaz.

A cseh elnökség érdekes évfordulós időben van, hiszen uniós választásokkal megtűzdelt NATO-évforduló, vasfüggöny leomlásával kapcsolatos évfordulók lesznek, sok ilyen eseményt szervez. Érdekel, hogy a cseh elnökség mit gondol egy kimondottan minket érintő vasfüggöny leomlásának megünnepléséről. Ez részint vonatkozik a svéd elnökség idejére is, hiszen annak az eseménynek az évfordulója, ami 1989. augusztus 19-én Magyarországon volt, a páneurópai piknik, ahol NDK-sok áttörték a határt, a svéd elnökség idejére esik, és 1989-ben az őszi események voltak sűrűbben. Nyilván ebben együttműködnek. Hogyan érinti ez a két területet?

Végül pedig inkább javaslatként fogalmaznám meg, hogy Plísek nagykövet úr említette, hogy a három "e"-ből a két "g" felé kellett elmozdulni az elmúlt egy hónapban, és az események következtében mindenképpen érdekelne, hogy mit gondolnak a megújuló energiaforrások bevonásáról. Azt gondolom, hogy itt az újonnan csatlakozott országok kimondottan hátrányos helyzetben vannak, és igazság szerint nem is csak kérdésként fogalmazom meg, hanem javaslatként, hogy jó lenne, ha megvalósulhatna az, hogy az újonnan csatlakozott országok, a volt kelet-európai, közép-kelet-európai országok valamilyen nagyobb odafigyelést kapjanak az Európai Uniótól, mert ez azt a függőséget is kiválthatja, amibe leginkább ezek az országok kerültek. Hiszen maga a gázválság pont ezeket az országokat érintette kiemelt módon: Magyarország, Szlovákia, Románia, satöbbi. Tehát lehetséges-e, hogy ebben az Európai Unió egy kicsit jobban odafigyeljen, és segítse a keleti, uniós országokat? Hogyan tudjuk mindezt egy program keretében megvalósítani úgy, hogy ebből gyakorlatilag hamar legyen valami konkrét megvalósulás? Nem igazán kérdés volt ez utóbbi, inkább javaslat, de ha van ezzel kapcsolatos reagálásuk, azt megköszönöm.

Végezetül - gondolom, az eddigi rendnek megfelelően már nem fogunk szót kapni, hiszen összegyűjtött kérdés van -: sok sikert kívánok a trojkának, a cseh elnökségnek különösen. Azt gondolom, az elképzelések jók, az ambíció megvan, ebből egy jó munka jöhet ki eredményül.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Még egy hozzászólónk van, Gál J. Zoltán képviselő úr.

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Nagykövet Asszony! Nagykövet Urak! Fennáll a veszélye, hogy kérdéseim elhangzása után a válaszok belenyúlnak a svéd elnökség idejébe. Mégis, két dologra hadd utaljak! Plísek nagykövet úr, amikor a március 1-jei rendkívüli gazdasági csúcsról beszélt, ha jól emlékszem, azt mondta, hogy ott a protekcionizmussal szembeni fellépés lesz a téma. Láttuk, hogy úgy a cseh, mint a szlovák miniszterelnök, nem kevésbé a francia elnök megfelelő szókinccsel felvértezve folytat vitát ebben a kérdésben. Ebből aztán sejtjük, hogy milyen állapotban ülnek le a tagállamok egy ilyen csúcstalálkozóra, ha ennek a protekcionizmus a fő témája. Szeretném megkérdezni a nagykövet urakat, ha már itt ülnek egymás mellett, hogy van-e bárkinek bármilyen gondolata arról, hogy mivel fognak felállni az állam- és kormányfők erről a csúcstalálkozóról. Ez nekünk szintén borzasztó fontos lesz.

Ha az Európai Uniónak nincsenek kiérlelt és kimunkált megoldásai erre a válságra, ráadásul az egyes tagállamokat eltérő mértékben, eltérő helyzetben találta ez a kihívás, nyilvánvaló, hogy akkor a nemzeti tagállami megoldások kerülnek előtérbe. Ezek ebben a globalizált világban persze vitákat válthatnak ki. Hol lehet meghúzni egyáltalán a protekcionizmus határát? Dolgozik-e az elnökség valamilyen megoldási javaslaton, amit a rendkívüli csúcs elé terjeszt?

A másik dolog inkább egy megjegyzés. Sok szó esett a krízismenedzsmentről, az elnökségi válságmenedzsmentről, a felkészülésről az előre nem várt helyzetekre. Ezek közül hadd ajánljak valamit az önök figyelmébe! Azt hiszem, hogy ezzel foglalkozni kell a cseh, de a svéd elnökség idején bizonyosan, főleg akkor, ha az új amerikai adminisztrációval a kapcsolatfelvétel elkezdődik. Biden alelnök Münchenben beszélt az új adminisztráció új biztonságpolitikai elképzeléseiről, visszaigazolva azokat a várakozásokat, amelyek több párbeszédre, az Európával való szorosabb együttműködésre vonatkoztak. Ennek kapcsán az új adminisztráció tett már gesztusokat is, és Biden alelnök elmondta, hogy cserébe - ha szabad így fogalmazni - mit vár. Két területet jelölt meg: Afganisztán kérdését, illetve a guantánamói táborral kapcsolatos politikát.

Már a felvetés - sajnálatos módon - Magyarországon bizonyos belpolitikai vitákat generált. Jó lenne ebben az ügyben tenni azért, hogy legyen közös európai álláspont, hogy ez az együttműködés és ezek az amúgy nem könnyű témák ne feszítsék szét ismételten az unióbeli együttműködést, hanem inkább közelebb hozzák a tagállamokat. Azt hiszem, nem megkerülhető módon kell ezekkel a kérdésekkel foglalkozni a közeljövőben.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nagykövet asszonyé és nagykövet uraké a szó. (Bajnai Gordon megérkezik az ülésre.) Ő már a következő napirendi ponthoz érkezett. Tessék parancsolni!

JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Azt hiszem, akkor rövid leszek. Ezek nagyon érdekes témák, és valódi megtiszteltetés számunkra, hogy ezekről itt beszélhetünk önökkel, de mindazonáltal megpróbálok rövid lenni.

Ami a Hörcsik képviselő úr által említett témákat illeti, az új tagállamok előtt álló kihívásokról: Franciaországtól eltérően, mi először vagyunk elnökök, és ez számunkra nagyon izgalmas feladat. Ugyanakkor francia kollégám is említette már a "félig üres, félig tele a pohár" kérdést. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Európa olyan helyzetben van, ahol maga Európa sem érti, hogy az országok hogyan is működtek együtt ilyen sikeresen, hiszen két generációval korábban még háborúztak.

Vannak olyan reflexek, amelyek részei az európai mentalitásnak, amelyeket még nem sikerült legyőzni, és ez a realitás. Azt hiszem, hogy az újonnan csatlakozó országok számára, amelyek tapasztalattal rendelkeznek a totalitárius rezsimekkel kapcsolatban, van még egy olyan kérdés, amellyel érdemes foglalkozni, és amelyre emlékeztetni kell magunkat, az a demokrácia értéke. Merthogy néha előfordulhat, hogy az emberek nem veszik észre, nem érzékelik, hogy ugyanezek az európai országok pár generációval korábban még háborúztak, a demokráciának megvan a maga ára, hogy olyan értéket képvisel ugyanakkor, amit nem szabad feláldoznunk esetleg könnyebbnek látszó megoldások kedvéért.

Tehát helye van a valós politikai vitának arról, hogy hogyan lehet megelőzni a válság tendenciáit, újabb válságokat, hogyan lehet elkezdeni az európai projekt tempójának felgyorsítását. Hogyan kezeljük, talán Gál úr mondta azt, hogy hogyan kezeljük a protekcionizmus kérdését. Nem könnyű kérdések ezek természetesen, de azt hiszem, hogy maga az a tény, hogy lesz egy csúcstalálkozó, vagy egy csúcstalálkozó szintű politikai egyeztetés erről a kérdésről, ez erősíti az európai integráció alapját. És hogy az egyes országoknak ezt az ösztönét le lehessen küzdeni, hogy először a saját piacaikat próbálják megvédeni és így tovább, vagy akár ezt más piacok kárára tegyék, ez az igazi tartalma az európai integrációs folyamatoknak, ahogy ezt mi látjuk.

Tehát maga a megbeszélés, maga a vita is már segítség lehet, és egészséges lehet, nem unalmas téma ez. Itt juthatunk talán gyakorlatias szempontok mentén is egy közös jövőképre, ami talán nehéz lesz, de azt hiszem, hogy ez mégis a jelenlegi elnökség felelőssége, hogy egy ilyen vitát elindítson. És ha egy ilyen csúcstalálkozó, egy ilyen egyeztetés irányt mutathat arra, hogy a tagországok hogyan viselkedjenek, az annál jobb, de az első feladat mégis az lenne, hogy ne hunyjunk szemet ez előtt a rendkívül politikai jellegű téma előtt.

Utolsó témaként vagy válaszként, még akkor is, ha most nem tudok mindenre válaszolni: szeretném a gázválság idejére is emlékeztetni önöket, amikor az egyik legfontosabb eredmény Topolanek miniszterelnök úr részéről az volt, hogy olyan módon tudta megszervezni a dolgokat, hogy egyedi, egységes reakció volt a Medvegyev-féle meghívásra Moszkvából, ami a gázválságot érintette. Tehát itt nem egyenként az európai vezetők voltak ott, hiszen mindenki a saját belpolitikai játszmáit játssza, ez természetes dolog, és a saját állampolgárai előtt szeretné megmutatni, hogy megvédte a saját országa állampolgárait attól, hogy elveszítsék a munkájukat vagy fázzanak, és ez egy normális dolog is, de a koordinált válasz sokkal jobb volt mindenki számára, nemcsak az egyes országoknak, hanem mindenkinek.

Azt hiszem, hogy megint csak a pozitív hatását látjuk a válságnak vagy annak, hogy milyen pozitív hatása lehet a válságnak. Azt láthatjuk, hogy ha ellent tudunk állni annak a természetes csábításnak, hogy először politikusként reagáljunk, aki a saját háza táján tevékenykedik, és ezen túl tudunk lépni a koordinált európai válasz érdekében, ez a legfontosabb feladat, ami nyilvánvalóan fontosabb, illetve ami meghatározza a köztisztviselők viselkedését is. Talán politikailag nem korrekt módon azt is mondhatom, hogy ez határozhatja meg azokat a jogszabályokat is, amelyeket az európai szomszédos országok elfogadnak vagy nem fogadnak el.

Itt most miniszterelnökünk szavait szeretném értelmezni, amikor azt mondja, hogy ha erre a papírra koncentrálunk és megfeledkezünk ezekről az alapvető kérdésekről, a tagországok alapvető viselkedési mintázatáról, akkor ez nem a jó megoldás. Ez nem azt jelenti persze, hogy nem kellene ratifikálni a szerződést, nagyon is ratifikálni kell, de hogy ebben a kontextusban kell látni ezt. Köszönöm.

RENÉ ROUDAUT, a Francia Köztársaság nagykövete: Köszönöm szépen, elnök úr. A három pontról, amiről konkrétan engem kérdeztek: először is a költségről, hogy mennyibe került az Európai Unió francia elnöksége. Összesen a parlament szavazta meg, és 180 millió euró volt, nagyjából 50 milliárd magyar forint, aminek több mint egyharmadát biztonsági intézkedésekre költöttük el. 2001 óta a feltételek nagyon megváltoztak, és ezért jelentős biztonsági intézkedésekre volt szükség, amelyek jelentős költséggel is jártak persze.

Szeretném elmondani, hogy ezt a teljes összeget be is tartottuk, és a válság nem jelentett további kiadásokat.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy mik voltak a hibáink, illetve hol nem voltunk sikeresek. Sok ilyen volt, de ha egy ország adja az Európai Unió elnökségét, akkor ott már nemcsak a saját nemzeti érdekeit képviseli, szinte meg is kell feledkeznie a saját nemzeti érdekeiről, és olyan helyzetbe kerül, ahol az elnökséget adó ország az Európai Unió érdekeit képviseli. Az elnökség ideje alatt két fontos pont volt, amit esetleg hibának nevezhetek, vagy az Európai Unió vezetésének hiányosságait kell említsem: az első az intézményes helyzet, tehát az, hogy mennyire nehéz volt kezelni az ír "nem"-et a népszavazás során, ez nemcsak az elnökséget, hanem a teljes Európai Uniót érinti, másodikként pedig az, hogy valóban hiányzott a közös pénzügyi és gazdasági vezetés, vezetői fellépés. Az eurócsoport és az eurózónán kívüli országok közötti különbségek nagyon nehéz helyzetet teremtettek, amit még mostanáig is nehéz kezelni.

Ami a harmadik pontot - ami a másodikhoz kapcsolódik -, a pénzügyi és gazdasági irányítás hiányát és a protekcionizmus kérdését illeti: remélem, hogy a kormányom álláspontja talán valami hasonló lesz: (Hozzászólását magyar nyelven folytatja) a liberalizmus nem annak karikatúrája, hogy szabad róka szabadon garázdálkodjon egy baromfiudvarban szabad tyúkok között. A piac szabályokat igényel. (Derültség.)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Tessék!

CECILIA BJÖRNER, a Svéd Királyság nagykövete: Nehéz ez után megszólalni. Gratulálok!

A svéd jólét és gazdasági siker a szabad, nyílt piacon alapul. Svédország az egyik legnyitottabb gazdaság az Európai Unión belül, tehát biztosak lehetnek abban, hogy mi erős, ha nem a legerősebb szószólói leszünk a protekcionizmus elleni, a szabad kereskedelem, a nyílt kereskedelem melletti fellépésnek. Ez a tavaszi megbeszéléseknek is témája lesz.

Ahogy említettem, ami az őszi felelősségünket, feladatainkat illeti: szeretnék hivatkozni arra, hogy a lisszaboni stratégiát nagyon fontosnak tartjuk a programon belül, ez az egyik legfontosabb eszköz, amivel rendelkezünk az Európai Unión belül. Svédország nézete szerint egyedül nincs elég ereje - ahogy ez kiderült eddig is -, ezért megpróbálunk egy nyíltabb, mélyebb tárgyalást kezdeni arról, hogy hogyan tudnánk módosítani és jobban hasznosítani a lisszaboni stratégiát a jövő érdekében.

Ami a függönyök vagy határok lebontását illeti: 2009 az az év, amikor Finnország és Svédország emlékezik arra, hogy 200 évvel ezelőtt szétvált a két ország, ezek nemzeti ünnepek. Azt is tudom, hogy Magyarországnak is ugyanilyen nemzeti ünnepei lesznek, például június 27-én, amikor még a cseh elnökség lesz, ugyanakkor augusztusban is lesznek ünnepségek, amit Magyarország szervez. Az Európai Unió elnökeként természetesen nagyon nagy megtiszteltetés és öröm lenne, ha részt vehetnénk ebben, és megmutathatnánk ennek fontosságát.

Amikor az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokról van szó, nézetem szerint mindannyian szeretnénk látni azt, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos ambíciókat hogyan alkotják meg, mi lesz az amerikai pozíció. Tudom, hogy a külügyminiszterem, a miniszterelnököm és tíz további fontos politikus most tavasszal utazik majd el Amerikába, hogy megvitassa, megismerje az Egyesült Államok prioritásait, hogy jó pozícióban legyünk az elnökség során, és lássuk, hogy hogyan tudjuk kezelni ezt az Európa számára nagyon fontos kérdést, mint Afganisztán, és persze Guantánamo kérdését is. Továbbra is nagyon fontos, egyértelmű ambíció részünkről az, hogy Amerikával erős partnerek legyünk, de szeretnénk picit többet tudni az amerikai pozíciókról.

Köszönöm.

ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm mindhármójuknak ezt a tényleg nagyon tartalmas eszmecserét. Azt hiszem, mi is jobban értjük a trió elképzelését, és talán a nagykövetek is jobban értik, hogy a magyar képviselőket milyen gondolatok foglalkoztatják. Abban meg nyilván mindenki egyetért, hogy aggódunk az Európai Unió megítélése miatt.

A legteljesebb mértékig egyetértek Renével, amikor arról beszél, hogy egy generáció alatt az Európai Unió mi mindent ért el, de sajnos, ez már a választókat nem érdekli, mert ők előre tekintenek. Ezt egy olyan kis párt nevében tudom mondani, amely elmondhatja, hogy a rendszerváltás motorja volt, de ez már senkit nem érdekel, mindenki a holnappal foglalkozik. Nemcsak a politikai pártoknak, hanem az Európai Uniónak is az emberek holnapi problémáira kell a választ megtalálniuk. Remélem, hogy jobbak leszünk, miközben ez az igazság nemcsak Nyugat-Európában, német, francia viszonylatban, hanem itt, Közép-Európában is abszolút helytálló és igaz, de sajnos, ez nem elégíti ki a választóinkat.

Nemsokára találkozunk ugyanebben a felállásban, legfeljebb más fog középen ülni. Nagyon szépen köszönöm még egyszer ezt a tényleg tartalmas beszélgetést. Jó munkát kívánok a triónak! Fél perc technikai szünetet rendelek el.

JAROMIR PLÍSEK, a Cseh Köztársaság nagykövete: Nagyon szépen köszönjük mi is. Sok sikert kívánunk! (Jaromir Plísek, René Roudaut és Cecilia Björner távozik az ülésről. - Rövid szünet.)

ELNÖK: Kérem szépen a bizottság tagjait, hogy foglaljanak helyet. Kérnék egy szavazást a napirend módosításáról, hogy Bajnai Gordon miniszter úr meghallgatását vegyük most előre. Van-e, aki ezt kifogásolja? (Nincs jelzés.) Ki az, aki egyetért vele? Kérem, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Tájékoztató az Új Magyarország fejlesztési terv forrásainak átcsoportosításáról, a kis- és középvállalkozások megsegítését célzó európai uniós forrásokkal összefüggő kormányzati intézkedésekről, valamint az Európai Bizottság gazdaságélénkítő csomagjáról

Rátérünk Bajnai Gordon miniszter úr meghallgatására, amelyet azért kezdeményeztünk, mert a kormány bejelentette, hogy a Magyarországot is mélyen érintő gazdasági válság hatására az Európai Unióból érkező források elosztásának a rendszerét megváltoztatja annak érdekében, hogy az hatékonyabban segítse a magyar gazdaságot. Igyekeztem tömören - de nem túl precízen - megfogalmazni.

Ez nyilvánvalóan azt a jogos kérdést veti fel a közéletre figyelőkben, hogy eddig vajon nem volt-e elég hatékony a gazdaság részére bocsátott európai uniós források rendszere. Valami nyilván változott, valami erősödött, nyilván valami gyengült a korábbiakhoz képest. Ezek azok a kérdések, amelyekről kérjük, hogy a miniszter úr a bizottság számára számoljon be, és utána nyilván - ahogy megszoktuk - a bizottság tagjai kérdéseket tesznek fel.

Még egyszer köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Elnézés a késésért, ez így alakult. Szűk egy óránk van. Megadom a szót.

Bajnai Gordon tájékoztatója

BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Köszönöm szépen a meghívást. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. Azt kérdezte elnök úr, hogy miért kellett megváltoztatni a terveket. Mostanában - mint tudjuk - válság van. A korábbi gazdasági válságnak '29-33 között a legnagyobb teoretikusa és közgazdaságilag legjobb megoldást találó professzora, John Maynard Keynes volt, aki egyszer azt mondta: when the facts change, I change my mind, ha megváltoznak a tények, akkor én is megváltoztatom a véleményemet. Én azt gondolom, hogy alapvetően változtak meg a tények a világban, mint azt valamennyien a bőrünkön érzékeljük nap mint nap, ez pedig azt igényli, hogy minden cselekedetünket hozzáigazítsuk ehhez a megváltozott világhoz.

Ezt teszi az Európai Unió is, ahogy a meghívó címében is szerepel, hiszen maga az Európai Unió is egyebek mellett magyar nyomásra is nagyon gyorsan mondta ki azt, hogy lehetőség van arra, hogy az európai uniós forrásokra vonatkozó operatív programokat a tagállamok átrendezzék, és hivatkozik is arra a passzusra, ami a rendkívüli eseményekre, rendkívüli változásokra vonatkozik az európai szabályozásban. Tehát kifejezetten ilyen levelet is kaptam Danuta Hübnertől, amely felhívott arra, hogy változtassuk meg; hozzáteszem: ezt a levelet persze, mi magunk generáltuk, mert október elején, amikor Hübner asszony Magyarországon járt, akkor elsőként mondtuk el neki azt, ami azóta is meggyőződésem, hogy az európai uniós források, az Új Magyarország fejlesztési terv nem egyszerűen valami húszéves tervnek a "majd egyszer jobb lesz" típusú stratégiája. Az is, de egyben egy aktív gazdaságpolitikai eszköz is, amellyel aktívan kell már középtávon is befolyásolni a magyar gazdaság versenyképesség-alakulását. Ezért csináltuk ezt a programot eredetileg is.

Mi változott meg, és miért kellett átalakítani? Azt gondolom, hogy az eredetileg meghirdetett terv, annak a belső arányai reálisan kerültek megtervezésre, egy alapvetően növekvő, pozitív európai környezetre terveztük és a magyar gazdaságnak az ebben való minél versenyképesebb szereplésére. Ezt igazolták az adatok is, hiszen például a vállalkozásoknak jutó források, pályázatok eredményei alapján az első két évben az érvényes pályázók 87 százaléka forráshoz is jutott. Tehát nem volt nagyon nagy túljelentkezés, de még egyszer mondom: az érvényes pályázatok között.

Ez tehát azt mutatja, hogy nagyjából jól lőttük be, hogy mennyi forrás az, amit azokban az ágazatokban, szektorokban, irányokban, amelyre terveztünk, fel tud szívni a gazdaság.

Szerintem alapvetően változott meg a helyzet, ezért alapvetően kell átírnunk ezeket a programokat. De hogy értsék, hogy honnan indulunk, hadd mondjak néhány számot, ami nagyon aktuális, múlt heti számok. Eddig az Új Magyarország fejlesztési tervből 8730 támogatott pályázat van, tehát olyasvalaki, aki pályázott és nyert, tehát döntés van róla, hogy nyert. Ebből 6280-nal már szerződést is kötöttünk, tehát elég jó a ráta a döntéstől a szerződéskötésig, viszonylag jól haladnak az ügyek. Ez azt jelenti, hogy az összes támogatást elnyert pályázat 1913 milliárd forintot nyert már el, tehát erről van támogatási döntés, ebből 1400-ról van szerződés.

Ezt talán kevesebben érzékelik, de vannak már lezárt projektjeink is, méghozzá nem is kevés, ebből a 8700 nyertesből 1173 projekt már lezárult. Tehát lezárta és elszámolt, benyújtotta az elszámolását. Nyilván ezek zömében a kisebb projektek tudnak lenni, kisvállalkozói támogatások vagy éppen akadálymentesítés, vagy ilyen kisebb beruházások, amelyek gyorsan végigértek.

Eddig 240 milliárd forintot fizettünk ki az Új Magyarország fejlesztési tervből a nyerteseknek. Ha a tavalyi számra kíváncsiak, akkor tavaly összesen uniós forrásból, beleértve az első fejlesztési terv forrásait és az Új Magyarország fejlesztési tervet, összesen 450 milliárd forint ment ki a tavalyi évben európai uniós forrásokhoz kapcsolódóan Magyarországon.

Ezek a statisztikák, ahol most állunk. Ehhez képest akarunk változtatni a rendszeren. Tavaly erről döntött a kormány. A válság hatására mi azt gondoljuk, hogy többet kell a vállalkozások direkt támogatására átcsoportosítanunk, alapvetően két irányba: a vállalkozásoknak technológiai beruházáshoz, illetve a vállalkozások hitelezésére fordítanunk, hiszen a bankrendszer a válság hatására meglehetősen - ezt látjuk - kihátrált a vállalkozás-finanszírozásból, ezért többet kell direkt módon a vállalkozásoknak adni. Másrészt azt látjuk, hogy a munkahelyteremtés - ami megmaradt szempontként - mellett a munkahelyek megvédése, a munkahelyek védelme az, ami rettentő fontos szemponttá vált, hiszen ma azt látjuk, hogy tízezrével szűntek meg munkahelyek október óta, most eddig körülbelül 25-27 ezer bejelentés van munkahelyekről, amelyek megszűntek vagy megszűnnek a következő hónapokban, amelyekről már döntöttek a munkaadók.

Jó hír emellett, hadd mondjam el itt, hogy egyébként ugyancsak október eleje óta 8 ezer új munkahely megteremtését is be tudtuk jelenteni kormányzati támogatással, de mégis most sokkal több szűnik meg. Tehát amire több pénz kell, az az, hogy a vállalkozás-finanszírozásba részben a bankok helyett is be tudjunk lépni, elsősorban a kisvállalkozásokról beszélek, másrészt hogy munkahelymegtartó támogatásokat is tudjunk direkt módon adni a vállalkozásoknak, harmadrészt, hogy növeljük azt az arányt, ahol a vállalkozások könnyen, gyorsan beruházási forráshoz juthassanak, ezekről szólnak ezek az ügyek.

Összesen a kormány 260 milliárd forintnyi átcsoportosításról döntött, ez benne van a kiküldött anyagban, nem mondanám el a részleteit. De nem egyszerűen csak pénzt tettünk át, hanem új konstrukciókat is létrehoztunk. Nagy siker volt már korábban az automatikus pályázat. Itt a 20 millióról 50 millióra emeltük a támogatás összegét. Ez a pályázat január 30-án megjelent, már pályázható, jelenleg beadható ez a pályázat. Itt nemcsak a pályázat összegét növeltük meg, hanem a felhasználhatósági kört is kibővítettük, és az átcsoportosított pénzek egy részéből megnöveltük azt a teljes keretösszeget, ami a kisvállalkozásoknak erre az 50 milliós támogatásra elérhető.

Egy másik intézkedés, ami a válság hatására van: a regionális operatív programokból regionális válságkezelő alapokat szeretnénk létrehozni, mert az egyik legnagyobb kockázat, hogy nemcsak megszűnik ezer munkahely egy térségben, hanem teljes foglalkoztatási rendszerek eshetnek szét. Úgy, ahogy mondjuk Borsod megyében a rendszerváltás után, amikor lényegében tíz évre leblokkolódott ott a foglalkoztatási helyzet, sőt Ózd környékén azt gondolom, hogy a mai napig nem állt helyre.

Ezeket a rendszereket kellene valahogyan egyben tartani. Ezt célozzák más pályázataink, amelyek a Társadalmi Megújulás Programból vannak, szintén keretek átcsoportosításából, megnöveléséből, amelyek munkahelymegtartást céloznak. Itt hazai forrásból már meghirdetett ilyet a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, e mögé szeretnénk uniós forrásokkal beállni. Ez arról szól, hogy vállalatok átmenetileg csökkentett munkaidőben működhessenek, és a lecsökkentett munkaidőn felül fennmaradó időben képezzék a munkavállalóikat, a képzés idejére eső munkabér többségét, akár 80 százalékát kifizetjük.

Hoztunk új konstrukciókat az önkormányzatoknak mondjuk telephelyfejlesztésre, önkormányzati tőkevonzó képesség erősítésére, ez összhangban van a beruházóbarát önkormányzat című kezdeményezésünkkel, amit tavaly ősszel indítottunk a gyöngyösi sajnálatos eset után. Ebben több mint száz önkormányzat vesz már részt, folyik a képzésük, és ők pályázhatnak - és mások is pályázhatnak - önkormányzati iparvonzó képesség erősítésére. Egyfajta ipartelepítési politikáról beszélünk itt.

És a legfontosabb talán, ami a legtöbbeket érdekel, az a hitelek, a vállalkozásoktól mostanában elapadó hitelek. Drámaian fogják vissza a kereskedelmi bankok a saját forrásból való hitelezést, elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak, de a nagyobbak is panaszkodnak. Ezért megnöveltük az úgynevezett Jeremy-programokban, tehát visszatérítendő támogatásokat nyújtó hitel- és garanciaprogramokban rendelkezésre álló összegeket, illetve olyan új pénzügyi konstrukciókat hoztunk létre, amelyek korábban nem voltak. Például magyar fejlesztési banki forrásokat kombináltunk uniós forrásokkal, így le tudtuk hozni a kamatszintjét ezeknek a forrásoknak, mert a két forrásköltséget mixeltük. Így például ma beruházási hitelt vállalkozásoknak tíz évre 8,1 százalékos kamaton tudunk adni, tíz évre. Forgóeszközhitelt 11 százalékon tudunk, ez már az ügyfélhez eljutó kamat, 11,5 százalékon tudunk ma adni. Erre két csomagot hirdettünk meg a közelmúltban. Ezt az uniós források teszik lehetővé.

Szóval ilyen új konstrukciók jöttek létre, ezek fel vannak sorolva az önöknek kiküldött anyagban, csak a logikáját akartam elmondani.

Ezen kívül, ami már nem pénzről szól, gyorsítjuk is a pénzek eljutását a vállalkozókhoz. Megemeltük az előlegfizetés összegét 40 százalékra, ebből arra számítunk, hogy március végéig, április elejéig 90-100 milliárd forint juthat ki a már nyertes pályázókhoz, és további 100 milliárd mehet ki a most szerződőkhöz. Ez nemcsak vállalkozókra, hanem önkormányzatokra is igaz, ott 35 százalék ez a limit.

Felgyorsítottuk az építőipari beruházásokat, erről szintén kiküldtük önöknek azt a táblázatot, azt a kis könyvecskét, amit a múlt héten az építőipari vállalkozásoknak adtam át. Ez nem az összes projekt, de azok a nagyobb építőipari beruházások, amelyek a következő másfél évben indulhatnak, azokról van darabra egy összeállítás, egyenként mondjuk meg, hogy mennyi pénz, mikor várható a közbeszerzésre, és mikor várható maga a kivitelezés.

Hozzáteszem, ezt fontos itt elmondani: ezek a projektgazdákkal egyeztetett útvonaltervek. Egyre inkább a projektgazdák oldalán van a felelősség, ha már leszerződünk velük a projektre, akkor nekik kell ezeket a közbeszerzéseket végigcsinálni. De ezek velük egyeztetett útvonaltervek, és arra is jó, hogy ezen keresztül monitorozhassunk, hogy hogyan haladnak a megvalósítással állami, önkormányzati és magánszektorbeli projektgazdák.

Bevezettünk olyan dolgot is, amellyel szeretnék kényszeríteni, hogy a lánctartozások kevésbé alakulhassanak ki. Például július 1-jétől önkormányzati és állami szervezet késedelmi kamatot köteles fizetni egy magánszektorbeli piaci szereplőnek, ha késedelembe esik a fizetéssel. Nem lehet kizárni érvényesen a szerződésekben, hogy ne kelljen fizetni. A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség uniós pénzekhez tartozó szervezetrendszere, tehát a különböző közreműködő szervezetek már április 1-jétől kötelezően meg kell hogy tegyék az idei évben ezt a késedelmikamat-fizetést, és a saját pénzükből kell ezt kigazdálkodniuk, nem az állami költségvetés többletéből.

Említettem ezt az 1800 milliárdos beruházási programot.

Végül még egy fontos dolgot megcsináltunk: a feltéteket enyhítettük visszamenőleg is, hiszen a válság azt is jelenti, hogy korábban más gazdálkodási környezetre készültek a vállalkozások is, mi magunk is. Azt mondtuk - ebben még vitánk is volt az eseti bizottságban -, hogy elég szigorú feltételeket vártunk el a vállalkozásoktól, hogy növekedni kell infláció fölött, tehát reálértékben ahhoz, hogy valaki forráshoz juthasson. Azt gondolom, hogy egy növekvő gazdaságban ez egy jó elvárás, hiszen az adófizetők pénzét azokhoz a vállalkozásokhoz tereli, akik képesek növekedni. Most alig van valaki, aki képes növekedni, hiszen a magyar gazdaság is tegnapi prognózis alapján 3 százalék körül csökkenhet, hasonlóan Európa többi gazdaságához.

Ez azt jelenti, hogy a vállalkozásoktól sem lehetséges elvárnunk ezt, ezért visszamenőleg is megváltoztattuk ezeket az elvárásokat, és előretekintve is. Tehát azt mondjuk, hogy akár egy csökkenő árbevételt is elfogadunk ahhoz, hogy valaki megtarthassa ezt a pénzt, vagy választhatja alternatívaként, hogy nem is foglalkozik ezzel az árbevétel-követelménnyel, csak a munkavállalóit tartsa meg. Ha megtartja a munkavállalóit, akkor megtarthatja a pénzt. Ezzel próbáljuk ösztönözni, hogy ott ne könnyen küldjenek el embereket, csak ha nagy baj van.

Ezen túl csökkentettünk a biztosítéki elvárásokon. Ezzel tudatosan vállaltunk egy többletkockázatot a magyar kormány részéről, hiszen fölemeltük 10 millióról 25 millióra a biztosítékmentességi határt. Lehet, hogy lesz néhány vállalkozás, amely elbukik, és nem tudjuk visszaszedni tőle a pénzt, ez baj, de ez kisebb baj, mint ha nagyon szigorú biztosítékadás miatt a bankok most nem adnak bankgaranciát, és ezért a vállalkozások nem tudnának hozzájutni ehhez a forráshoz. Itt tudatosan választani kellett két rossz között, mint általában is szokták mondani: a közgazdaságtan a legkisebb rossz választásának művészete, itt is ezt kellett gyakorolni.

Még egy dolgot megcsináltunk: jelentősen megemeltünk a támogatási intenzitásokat. Általában kisvállalkozásoknál 50 százalék, ahol csak lehet, ahol az uniós támogatási térkép engedi - ez Budapesten, Pest megyében nem lehet -, ott elmentünk az 50 százalékig. A leghátrányosabb helyzetű térségekben pedig 70 százalékot kaphatnak a kisvállalkozások, ami már tényleg az ésszerűség határát súrolja, de azt gondolom, hogy a helyzet, amiben most vagyunk, ez is az ésszerűség határát súrolja, erre próbáltunk ezzel reflektálni.

Összességében tehát jelentősen átalakítottuk a gazdaság megsegítésére rövid távon alkalmas eszközöket, kedvezőbbé, elérhetőbbé, könnyebbé, magasabbá tettük az összegeket, erre használjuk azt az átcsoportosítást, ami történt. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen átcsoportosításhoz persze valahonnan el kellett hogy vegyük a pénzt, hiszen ez egy zárt összeg, egy keret, egy torta, amit újra kellett osztanunk, ez megtörtént. Ez azt jelenti, hogy bizonyos programokra kevesebb pénz jut. Itt úgy döntöttünk, hogy megnéztük, hogy hol volt kisebb az igény, vagy hova jutott már nagyon sok pénz, aminek most a feldolgozásával foglalkoznak, vagy hol nem volt a pályázatokra annyi jelentkezés, ami indokolta volna, hogy ott fenntartsuk azt a keretösszeget, de néhányszor valóban az egyik ujjunk meg kell harapni azért, hogy a másik irányba több pénzt tudjunk adni. Ez volt a logikája ennek a dolognak.

Gyorsan akarunk lépni, és - ahogy mondtam - ezek a források hozzá is férhetőek. 560 milliárd hozzáférhető ma a pénzügyi konstrukciókból, amit a gazdasági csúcson meghirdettünk. Az 1400 milliárdos kétéves keretből 560 milliárd ma elérhető. Megkezdtük az előlegkifizetéseket, a beruházások tekintetében pedig ebből a programból látszik, hogy ha a projektgazdák is úgy teszik a dolgukat, ahogy kell, akkor tavasszal, ahogy kisüt a nap, és elolvad a hó, lehet indulni a beruházásoknak, az első fél évben 600 milliárdot meghaladó értékű beruházás indulhat el Magyarországon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Bizottság! A vitát megnyitom. (Jelzésre:) Gál képviselő úr!

Kérdések, észrevételek, reflexiók

GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Csak egy kérdésem van a miniszter úrhoz. Mindezek a számok, adatok valamihez képest értékelendők. Azt szeretném kérdezni, hogy uniós összehasonlításban hogy állunk a lehívásokkal. Milyen összehasonlító adatokat tud mondani?

ELNÖK: Miniszter úr?

BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Azt már tavaly elmondtam, hogy összességében a kiírt pályázatokat tekintve, a meghirdetett mennyiséget tekintve Magyarország első helyen áll a 27 tagország között. Ezt most kezdik visszaigazolni a kifizetési számok is. Nyilván, mivel utófinanszírozás van az Európai Unióban, úgy van elkészítve egy ilyen terv, hogy valahol 2012-2013-2014-ben terveznék eredetileg a nagy kifizetést.

Éppen, mikor két hete Brüsszelben tárgyaltam, akkor kaptuk meg azt az adatot a Bizottságtól, amely a 27 tagországot listázza, és Magyarországnál tartják nyilván a legnagyobb kifizetést a 2007-2013-as időszak vonatkozásában, messze megelőzve mindenkit. Magyarország volt az első, aki benyújtott számlaalapú kifizetési kérelmet, tehát nem előleget, hanem számlaalapú kifizetési kérelmet a 27 tagországból, egyébként pont a vállalkozásfejlesztési programokban. Azt is láttuk Brüsszelben, hogy az úgynevezett nagyprojektek - ezek a környezetvédelmi és közlekedési beruházások - vonatkozásában addig, amikor két hete ott tárgyaltam, 63 ilyen kérelmet adtak be összesen az uniós tagországok Brüsszelnek, és ebből 17-et adott be addig Magyarország, tehát ebben is messze a legtöbbet Magyarország nyújtotta be. Más kérdés, hogy van olyan beruházás, amire már több mint hat hónapja várunk, és sürgettük is Brüsszelt, hogy most már mondjon Á-t vagy B-t, mert jó lenne, ha ezt megtenné.

Egy projektünket jóváhagyták, ez a debreceni villamos. Mikor kint jártunk, még három projektről - egy környezetvédelmi és két másik város villamosberuházásáról - jelezték, hogy a közeljövőben ez jóváhagyást nyerhet, és a többin is dolgoznak, állítólag. Sürgetjük őket. Maga Brüsszel - és erről nem beszéltem hosszan - a válságkezelési tervében ilyen típusú gyorsításokat ígér. Más kérdés, hogy őnáluk a gyorsítás azt jelenti, hogy módosítanak bizonyos szabályokat, amiket majd májusra hagy jóvá az Európai Parlament, és akkortól lépnek életbe ezek az új szabályok. Nekünk ennél gyorsabban kell haladni. Összességében tehát a kifizetésekkel jól állunk.

Az I. nemzeti fejlesztési tervet mi lényegében lezártuk, 100 százalék fölötti Magyarországon a kifizetés, ebből Brüsszelből 95 százalékot hívhattunk le, 5 százalék vár arra, hogy a végső elszámolásokat megtegyük. Brüsszel válságintézkedésként mindenki számára meghosszabbította fél évvel az elszámolási határidőket, tehát júniusban fognak elszámolni tavaly év vége helyett. Bár mi szeretnénk élni ezzel a lehetőséggel, és még több projektet lezárni, de lényegében már 100 százalék fölött vagyunk, a 670 milliárdból - épp a napokban néztem - 679 milliárdot fizettünk ki eddig az I. nemzeti fejlesztési terv pénzeiből. Úgyhogy Magyarország uniós összehasonlításban tartja vezető szerepét.

Egy sztorit még hadd mondjak el, aztán átadnám a szót a kérdéseknek. Itt járt az angol ITD Hungary-nak megfelelő szervezet, tehát a kereskedelemfejlesztéssel foglalkozó szervezet vezetője múlt héten, együtt tartottunk egy előadást, és azt mondta nekem, hogy az a baj ezekkel a most meghirdetett, keynesiánus programokkal, hogy a kormányok eldöntik, hogy akarnak beruházást élénkíteni - ahogy mondtam az elején -, és majd két év múlva lesz belőle élénkítő hatás, amikorra már lehet, hogy vége a válságnak, és fölfelé megy a gazdaság, és akkor inkább csak inflációt gerjesztenek vele.

Azt gondolom, azzal, hogy mi eléggé előrehaladtunk ezekben a nagyberuházásokban és a közepes beruházásokban, amik ebben a táblázatban vannak, nekünk lehetőségünk van, hogy most a válság kezdetén vagy elején már belépjenek ezek a beruházások. Másoknál - ahogy látjuk - ez lassabban fog beindulni. De persze nekünk csak annyiból érdekes másokkal foglalkoznunk, hogy lássuk-e, hogy objektíve mennyire jó teljesítményt nyújtunk, de attól még Magyarország elvárásai nyilván mindig a gyorsabb és sürgetőbb megoldásokra mutatnak, és nekünk ennek kell megfelelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr? (Gál J. Zoltán nemet int.)

(Jelzésre:) Pelczné Gáll Ildikó!

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Örülök, hogy eljutottunk oda, hogy ön is egyetért azzal, ami a mi korábbi álláspontunk volt, hogy az adott körülmények között, hiszen Magyarország gazdasági növekedése 2004-től folyamatos csökkenést mutat, bizony, szükséges a vállalkozások direkt támogatása. Nagyon örülünk annak is, hogy végül is újra előkerült - talán kormányzati szinten is -, hogy a fő cél nemcsak egy célkitűzés formájában fontos, hiszen a gazdasági növekedés és a foglalkoztatottság növekedése volt a fő cél, és ebbe mindannyian eddig is beleértettük a munkahelyek megtartását és a munkahelyek támogatását.

Úgy látjuk, hogy most a tegnapi naptól kezdődően tulajdonképpen Magyarországon két csomag van, amelyek egymás mellett futnak, egymással versenyezve. Az egyik az ön által meghirdetett, vagy a csúcson meghirdetett gazdaságélénkítő csomag, azt vártuk, hogy a tegnapi miniszterelnöki bejelentés majd ennek megágyaz adóoldalról. De nem ez történt, hanem éppen kirúgta a fél lábát.

Ugyanis beruházás-élénkítésről akkor lehet beszélni, hogy ha az adóoldala ezzel szinkronban mozog. Márpedig a tegnapi bejelentés kapcsán azt tapasztaljuk, hogy bizony, a kkv-szektornak és egyáltalán a vállalkozásoknak nem lesz könnyebb. Gondoljunk a forrásszerzési problémákra, az áfanövelésre, a jövedéki adóra, a társasági adóra, és még sorolhatnám azokat a javaslatokat, amiből azt szűrjük le - kevés információ alapján, természetesen csak így a szóban előterjesztett miniszterelnöki beszédből -, hogy nincs meg az összhang. Magyarországnak lett volna egy esélye, és mi ezt jónak is tartottuk, hogy a beruházás-élénkítéssel, egyfajta intenzív beruházásösztönzéssel bizony, a nem létező piaci keresletet és a vállalkozásokat ki lehet húzni a bajból, és a válságot lehetne kezelni. Azonban nem ez történik.

Nyilván tudjuk, és már nagyon sokszor elmondtam önnek is, és mi, ellenzéki képviselők ezt megfogalmaztuk következetesen, hogy a jelenlegi Új Magyarország fejlesztési tervnek és annak a végrehajtásának több problémája is van. Sajnos, az idő minket igazol vissza. Az intézményrendszer problémájára nagyon sokszor felhívtuk miniszter úr figyelmét is, hosszú az elbírálási idő, nem kapják meg a pályázók időben a pénzüket, az újságokból értesülhetünk arról, hogy ez milyen problémát okoz a vállalkozások életében. Nagyon sokszor elmondtuk azt is, hogy szűkös a kapacitása az intézményrendszernek, ezért elhúzódnak az elbírálások. Elmondtuk azt is, hogy jelen szerkezetben ilyen kiemelt projektekkel és nagy projektekkel az Új Magyarország fejlesztési terv teljes összegének a tőkevonzó képessége csekély lesz. Vagyis a gazdaságban nem fog megmozdítani pluszforrásokat, ami most már látszik az önök kimutatásából is, az egyes nagy projekteknél, kiemelt projekteknél nem kétszeres, háromszoros vagy hatszoros, amit esetenként hallani, hanem sokkal kisebb tőkevonzó képességről tudnak számot adni.

Azt is elmondtuk, és most már ön is látja, ugyan tegnap az államtitkár úr még mindig hibás számokat említett, de a kkv-kra szánt 3,3 százalék nagyon csekély. Jó lenne, ha ő is tudná, hogy a 20 százalék nem 3,3 százalék, az interpellációra ezt válaszolta.

Még egy nagyon fontos dolog lenne, a régi Új Magyarország fejlesztési tervvel kapcsolatosan a tervezhetetlenség megszüntetése, mert bizony, ebben nehéz eligazodni a pályázóknak. Ennyit a régiről.

Most van egy új helyzet tavaly októbertől. Nyilvánvaló, hogy az önök által várt álom vágyálom maradt, hiszen a válság nem került el minket, sőt súlyosabban érint, és tavaly októbertől eltelt négy és fél hónap, és tulajdonképpen nem történt semmi. Halljuk az elképzeléseket, valójában azonban a vállalkozások még most sem tudják, hogy mit várhatnak, mi fog következni.

Az Európai Bizottságnak van egy ajánlása, úgy látom, hogy az anyagból is ez köszön vissza, de annak az első ajánlása úgy hangzik, hogy beruházásokat szorgalmaz az Európai Bizottság, mégpedig nem mást, mint a munkavállalók, a családok és a vállalkozások védelmét szolgáló beruházásokat, egyfajta intenzitással. Ez tavaly októbertől nem történt meg, ha csak egy számot nézünk, bár tudjuk, hogy a januári szám mondjuk az építőiparban nem releváns, hiszen akkor alvó iparágról van szó, a tavalyihoz képest egy mínusz 5 százalékról beszélünk, de a csődbe ment vállalkozásokat is felsorolhatnám.

Nyilván minden hónap az elmúlt novembertől kezdődően újabb és újabb rekordot állít fel, negatív rekordot természetesen. A 28 ezer megszűnt munkahely is ugyanebbe a sorba illeszkedik be. Tehát ez a késlekedés nem szolgálja a válság megoldását. Nem szolgálja azt sem, hogy majd márciusban, majd júniusban, majd a következő évben lesz valami. Lehet, hogy helyénvaló az ön megállapítása, hogy ezek a későbbi beruházások is még Magyarországon válságkezelésre jók lesznek, de nincs okunk a késlekedésre.

Úgy tűnik, hogy van egy kidolgozatlanság a rendszerben. Jó lett volna közzétenni azokat a hatástanulmányokat, amelyek megalapozzák mondjuk a 120 milliárdos átcsoportosítás létjogosultságát. Jó lett volna azt is tudni, hogy ez az átcsoportosítás, ez a fiktív 1400 milliárd, ami most más szerkezetet kapott, ez végül is mikor fog majd a gazdaságban megjelenni.

Ha feltenném azt a kérdést, bizonyára nagy bajban lenne a válasszal, hogy tavaly októbertől a bejelentett 1400 milliárdtól kezdődően a gazdaságban ez milyen hatást gerjesztett, mit értünk el vele? Hány vállalkozásnak lett jobb a mindennapja? Hány beruházás indult el? A mikrohitelesek száma hogyan emelkedett? Egyáltalán mi a garancia arra, miniszter úr, hogy az idei évben ezt az 500 milliárdot ki tudják helyezni?

Nyilván az előlegekkel lehet operálni, én is fel tudnék olyan számokat sorolni, ami alkalmas arra, hogy megkozmetikázva, a valóságot szebbé tegyük, és nagyon rossz ebben a sorban az, amit gyakorta hallunk, és Gál képviselő úr is rákérdezett, hogy elsők vagyunk a pályázatkiírásban, elsők vagyunk a kifizetésben, és akkor ide jutottunk? Elsők vagyunk a kifizetésben, és akkor a magyar gazdaság helyzete ez? Akkor hogyan megy be a magyar gazdaságba ez az uniós forrás? Akkor nem lenne jobb, ha be se menne? Akkor lehet, hogy nem mínusz 3-5 százalékos csökkenésről beszélnénk. Akkor valamit nagyon rosszul csinálnak, valami nagyon rossz ebben a sorban. Nem lenne célszerűbb őszintén beszélni most már egymással? Vagy nem lehet ezt a gazdaságélénkítő csomagot a magyar gazdaságba betenni, vagy valami akadálya van: intézményesült akadálya, netalán személyi feszültség a rendszeren belül, de ezt akkor gyorsan orvosolni kell.

Nekünk, egyfajta kívülállóként úgy tűnik, hogy nagy a késlekedés, nagy a tanácstalanság, nagy az ellentmondás, és esetenként nagy az ötletelés és ebből adódóan a kapkodás.

ELNÖK: Miniszter úr!

BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Képviselő asszony széles körben fogalmazott meg állításokat, megpróbálok néhányra reagálni.

Két csomag van, amely egymással konkurál: a gazdasági csúcson meghirdetett válságkezelő csomag és az adórendszer, amely ön szerint ezzel szembemegy, és nem megágyaz neki.

Bizonyára a kevés idő és a kevés információ az oka, hogy nem elemezték még ezeknek a bejelentéseknek a hatását, de szerintem az már első ránézésre nyilvánvaló, hogy az az adóátalakítás, átrendezés, amit tegnap miniszterelnök úr bejelentett, az alapvetően a munkaadók és a munkavállalók helyzetét fogja könnyíteni Magyarországon. Ha belegondol abba, hogy 5 százalékkal csökken a munkaadói járulék, ha belegondol abba, hogy megszűnik a különadó, és az ezzel szemben megemelkedő, 19 százalékra emelkedő társasági nyereségadó abszolút értékben is csökkenést jelent, ráadásul a társasági nyereségadóban megmaradnak azok a pont a beruházást, a fejlesztést ösztönző adó alóli mentességek, amelyeket a különadó nem engedett meg, akkor csak ez a tétel önmagában 40 milliárd körüli javulást hoz. A munkavállalók terheit tekintve egészen jelentős csökkenés van ott, ahol már egyáltalán elkezdenek érdemi adót fizetni a munkavállalók, attól a bértől kezdve nagyon jelentős csökkenés van a munkavállalók adóterheiben.

A legfontosabb dolog, amit munkaadói vagy vállalkozói oldalról nézni szoktak az, hogy mennyibe kerül nekem, vállalkozónak az, hogy kifizessek 100 forint nettó bért valakinek, ez a legegyszerűbb mérőszám. Eddig az átlagbér környékén 117 forintba került, hogy kifizessek száz forint nettót valakinek, most két lépcsőben valósulnak meg a változtatások, így január 1-jétől 90 forintra csökken ez. Azt is mondhatnám, hogy amiben minket versenyeztetnek más közép-európai országokkal, amikor, mondjuk, beruházásról döntenek akár külföldi, akár Magyarországon működő cégek, amelyek gondolkodnak, hogy hol ruházzanak be újra, az adóéket, a tax wedge-et szokták nézni. Ez az adóék Magyarországon az egyik legmagasabb volt Európában. Ez most az átlagbér környékén 7-8 százalékkal csökken, az átlagbér fölött kicsivel 8 százalékot is meghaladóan csökken, tehát lényegesen, ugrásszerűen javul a versenyképességünk az átlagbér széles környezetében keresőknél. 200 ezer forint körül van ma az átlagbér, de már 150 ezertől nagyon érzékelhető a javulás.

Érzékelhető javulás van a munkaadói járulék csökkentése miatt a minimálbér és afölötti jövedelmet keresők béreinél is, érzékelhető, 2 százalékot meghaladó javulás van a foglalkoztatási költségben. Ez tehát mindenképpen és egyértelműen a vállalkozások helyzetét könnyíti meg. Rövid távon persze ez nem fog munkahelyeket teremteni, hiszen ha nincs kereslet, nincs hová eladni az árut, akkor egy vállalkozás azért nem fog valakit felvenni, mert olcsóbb foglalkoztatni, de megtarthat munkahelyeket, abban segíthet, hogy ne kelljen elküldeni valakit. Azért is furcsállom, hogy önnek ez nem tetszik, mert amennyire ismerem, a Fidesz programja is adócsökkentésről szól, a munkaadói terhek csökkentéséről, ebben mintha egyetértés lenne a stratégiák szintjén, hiszen önök is a vállalkozók terhein akarnak könnyíteni, a kormány is ezt teszi. Ez a program tehát egyértelműen azt díjazza, aki munkát ad vagy munkát vállal, őket kedvezményezi, mert ez az, ami Magyarországot előreviheti: egy bővülő foglalkoztatás.

Ezért fontos megemlíteni azt is, hogy azzal szemben, amire ön utalt, hogy 28 ezer - én tudom, hogy 27 ezer, de mindegy a szám - munkahely szűnt meg, október eleje óta különböző külföldi és hazai beruházók bejelentéseit összefoglalva mintegy 8 ezer új munkahely is létrejött. Tehát ez azt jelenti, hogy közben van munkahelyteremtés is Magyarországon, és ebben még nem érzékelhető ennek az adóprogramnak a hatása, mert azt csak tegnap jelentettük be. Ez csak azt mutatja, hogy van olyan folyamat, hogy gyártást és szolgáltatási funkciókat telepítenek át Magyarországra, miközben sokkal nagyobb arányban szűnnek is meg ilyen funkciók.

Ez az adóváltoztatás azt jelenti, hogy Magyarország még vonzóbb lesz külföldi és hazai munkaadók számára, ezért akár még válságkörülmények között is, ha valaki azon gondolkodik, hogy hova helyezze át a termelését, akkor Magyarország vonzóbb terepként jelenhet meg. Egyébként személyes tapasztalatom: éppen a múlt héten állapodtam meg egy céggel, amely az ön lakhelye környékén teremt munkahelyeket ma is, hogy egy másik országból fog áthozni százas nagyságrendben munkahelyet Magyarországra a meglévő beruházása mellé. Ott már nagyon jól hangzott, hogy a kormány milyen beruházásokra készül, ez döntött, mert két ország versenyezett, Magyarország és egy másik ország. Ezek már tényezők ezekben a döntésekben. Tehát azt gondolom, hogy szemben az ön állításával - és bizonyára, majd ha tanulmányozza a programot, ezt látni fogja -, a kkv-knak érdemben könnyít a helyzetén ez a csomag rövid távon is, és hosszú távon is.

Ami az intézményrendszer hatékonyságát illeti: valóban igaz az, hogy nincs sok pénz az államigazgatásban, sőt, újra és újra elveszünk belőle, és ezért lényegében a meglévő intézményrendszerrel minimális kapacitásbővítés mellett próbálunk sokkal több pénzt kiosztani, de éppen ezért a kollégáim - és ezúton is szeretném nekik megköszönni - éjjel-nappal, szombat-vasárnap dolgoznak azért, hogy ezt a rendszert egyben tartsák.

Talán annyiban releváns az előző válaszom, amit Gál úr kérdésére adtam, hogy lehet, hogy Magyarország nem csinálja jól, de akkor mindenki más még rosszabbul csinálja. Ezt fontos kimondani, mert minden szám, minden európai összehasonlítás - szívesen elküldöm a bizottságnak ezeket a táblázatokat, amiket én kapok onnan - azt mutatja, hogy Magyarország Európában ezekben a mutatókban a legjobb vagy a legjobb háromban van minden tekintetben.

Ön azt mondja, hogy a nagyprojektek nem jók, mert nem vonnak be jelentős magántőkét. Az úgynevezett nagyprojektek a környezetvédelmi beruházások és a közlekedési beruházások terén lehetségesek. Itt annyi magántőkét lehet bevonni, amennyit ezek a témák indokolnak, tehát egy autópálya-építésbe, ha uniós forrásból finanszírozzuk, akkor magántőkét nem lehet bevonni, hacsaknem PPP-ből csinálnánk, de akkor meg nem kell az uniós forrás. Egy szennyvíztározóba Magyarországon alapvetően az önkormányzati társulások vagy az ő finanszírozóik szállnak be, ezért ezek nem tudnak nagyon nagy magántőkét maguk mellé állítani.

De a gazdaságfejlesztési támogatásainknál kétszereset meghaladó multiplikátor hatás van csak a direkt módon a projektben megjelenő magántőke szempontjából. Ezt egyébként rontani fogja az, amit csinálunk, és amit önök régóta követelnek: ha növelem a támogatásintenzitást, akkor kevesebb magánpénzt kell belerakni. Ha 70 százalék pénzt adok, akkor csak 30 százalékot kell mellétenni, ez egyszerű matematika.

De ha úgy érti a multiplikátor hatást, hogy a gazdaságban milyen szorzót vált ki, ha úgy érti, hogy milyen szorzót generál, akkor azt tudom mondani, hogy a támogatásintenzitásnál indokoltnál nagyobb pénzeket vontak be az eddigi tapasztalataink alapján a pályázataink. Minden egyes pályázati kört felméretek utólag, utoljára a KPMG csinált egy ilyen összegzést nekünk a gazdaságfejlesztési pályázatokról. Ez azt mutatta ki, hogy 95 százalékban kkv-khoz jutott a pénz vállalkozói darabszám alapján, pénzösszeg alapján is 80 százalékot meghaladóan kkv-khoz jutott a pénz. Azt mutatta ki, hogy 75 százalékban az úgynevezett tradeable, exportálható vagy forgalomképes javakat előállító szektorokba, tehát döntően termelésbe vagy nemzetközileg versenyképes szolgáltatásba jutottak ezek a források, és döntően technológiaintenzív, modern beruházásokat segítettek. Ennek az összefoglalóját is szívesen elküldöm a bizottságnak, ha érdekes.

Mennyi pénz jut vállalkozásokra? 3,3 százalék - ahogy a nemzeti csúcson a Fidesz elnöke mondta - vagy 20 százalék? Melyik a helyes szám? Én azt gondolom, hogy 20 százalék volt a helyes szám az átcsoportosítások előtt, most annál több. Ez az a pénz, ami direkt módon vállalkozástámogatásra jut a teljes fejlesztési tervből ebben az időszakban, 2009-2010-ben. Tehát ebben a két évben, amit most a válságkezelés időszakának látunk, az ebben az időszakban meghirdetett pénzek 33 százaléka az, ami direkt módon gazdaságfejlesztési támogatásra jut. A gazdaságfejlesztés persze nemcsak kkv-kra vonatkozik, de ahogy az előző számok mutatták, döntő többségében kkv-kra. Tehát azt gondolom, hogy a 3,3 százalékkal önök egy fals számot ismételgetnek most már jó ideje a sajtóban, és félrevezetik a közvéleményt.

Tervezhetetlenség. Én azt gondolom, hogy azért hirdettünk meg akcióterveket - ami nem uniós norma, hanem a magyar kormány döntése -, hogy lehessen látni, hogy az adott kétéves időszakban milyen pályázatok milyen témákban milyen összeggel jelennek meg. Ezt a tervezhetőséget próbáltam továbbvinni azzal, hogy tavaly novemberben csináltunk egy portált, egy "Építőipari piactér" nevű portált, ahol az építőipari vállalkozások rákereshetnek téma vagy terület szerint arra, hogy milyen döntések születtek már meg az építőiparban, illetve milyen közbeszerzések kerültek kiírásra, ezt az információt meg a Közbeszerzések Tanácsától kapjuk folyamatosan frissítve. Az építőipari vállalkozók kérésére ezt fejlesztettük tovább ezzel a csomaggal, amiről már beszéltem a bevezetőmben, ahol most már hónapra látható, hogy ha a projektgazda tartja a neki kirótt határidőket, akkor mikor indulnak el ezek a beruházások. Ez mindenképpen javítja a tervezhetőséget, ezt elismerően nyugtázták múlt héten az építőipari vállalkozások is, amikor ezt átadtuk nekik.

Az építőipar vonatkozásában azt gondolom, hogy azt ígértük, hogy amikor az uniós beruházások elindulnak, a tavalyi év második félévére, végére ígértük ezeket, akkor meg fog állni az építőipar lassulása, és elindulhat felfelé az építőipar. Ez egyébként látszik is, a novemberi adatokban már a stagnálástól egy picit pozitív irányba eltérő építőipari teljesítmény volt év/év alapon. Tehát azt mutatta, hogy legalábbis megállt a csökkenés. Más kérdés, hogy az eredeti ígéretünkben a magánszektor visszazuhanásával a válság hatására nem számoltunk. De az az összesen 1800 milliárdos építőipari csomag, amit itt meghirdettünk, ami megrendelésként a következő másfél évben, kivitelezésben körülbelül három év alatt jelenik meg, azt ahhoz érdemes viszonyítani, hogy a magyar építőipar egyéves teljesítménye körülbelül 1900 milliárd forint.

Tehát ha mondjuk három évre osztom el, akkor is átlagosan egyharmadával fog nőni az építőipari megrendelések aránya ezen csomag eredményeként.

Sajnos, a válság azt fogja hozni, hogy a magánszektor megrendelései viszont - már látjuk most is - csökkenni fognak. Tehát a szaldó nem lesz annyira pozitív, mint tavaly gondoltuk, de ettől függetlenül amit mi tudunk tenni államként, kormányként, azt megtesszük, és az szerepel ebben a csomagban.

Hatástanulmányokat jó lett volna látni: megmondom őszintén, hogy nagyon jelentős, alapos hatáselemzéseket, hosszú távú stratégiai tanulmányokat nem írtunk, amikor a pénzek átcsoportosításáról döntöttünk, mert ha csinálok egy több hónapos tanácsadói folyamatot, ahol arról tanácskozunk, hogy milyen hatáselemzése van egy-egy programnak, akkor az nem válságkezelés, akkor nem tudunk elég gyorsan reagálni. Azt elemeztük, hogy hol van legkevésbé szükség most a forrásokra, honnan tudunk elvenni, tudva, hogy ezzel persze valahonnan elveszünk és valami csorbul, és hová kell leginkább odaadni. Ilyen értelemben persze elemeztük a hatásokat, de az a fajta hosszú stratégiai elemző folyamat valóban nem előzte ezt meg. De ha ezt tennénk, és most azt mondhatnám önnek, hogy lassan készen vannak ezek a hatáselemző tanulmányok, és majd akkor döntünk, akkor ön joggal azért kritizálna minket, hogy nem vagyunk elég gyorsak. A gazdasági csúcson egy más stratégiát hirdettünk meg, gyors lépéseket.

Akkor tehát milyen hatása van ezeknek a pénzeknek? A mai napig mikrovállalkozások körülbelül 900 mikrohitelt vettek igénybe. A bankokkal, mint kihelyező csatornával valóban volt problémánk, erről a sajtóban is beszéltünk, össze is hívtam őket, kötöttem velük új megállapodást, hogy hogyan folyósítsák ezeket a forrásokat. Azt kell látni, hogy nemcsak az állam lassú és bürokratikus, a bankok azt mondták el nekünk, hogy ők is egy nagy rendszer, több ezer alkalmazottal, és nekik is időbe telik, míg kiképzik az alkalmazottaikat, szoftvert fejlesztenek ezekre a termékekre. Én azt kértem tőlük, hogy vegyék tudomásul, hogy a gazdaság szempontjából ők ugyanolyan közszolgáltatók, mint az áram- vagy a gázszolgáltatás. Ha mi töltjük bele ebbe a közszolgáltatásba az áramot, gázt, vagy most éppen a pénzt, akkor csak annyit kérünk tőlük, hogy a díjért, amit adunk nekik, juttassák el minél gyorsabban a vállalkozásokhoz ezt a forrást.

Erre kaptunk ígéretet. Ma több mint ezer fiókban vagy közel ezer fiókban elérhetőek ezek a termékek, például a forgóeszközhitel-programban, amit meghirdettünk két héttel ezelőtt, eddig már talán nyolc szerződést írtunk alá hazai bankokkal, látszik, hogy ebbe beléptek. Mint ahogy a portfólió- vagy hitelgarancia program is elindult, néhány tucatot már kihelyeztek ebből, de persze, én sokkal többet szeretnék ebből, ezzel önnel egyetértek. Csak ebben a bankoknak is össze kellene kapniuk magukat, ők nem a magyar állam bankjai, bár sokan szeretnék, hogy azok legyenek. Azt gondolom, hogy nekünk, mint privát szereplőkkel, a bankokkal abban kell megállapodnunk, hogy ők a saját csatornáikon keresztül, ha mi adjuk a pénzt, a garanciát és a kamattámogatást, akkor ők megfelelő díjért minél gyorsabban juttassák el ezeket a vállalkozásokhoz.

Azt is el kell mondanom reálisan, hogy a bankrendszer szerepét az állam nem tudja átvenni, de segíteni tud abban, hogy a visszaesés kisebb legyen. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Képviselő asszony!

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Engedjen meg miniszter úr néhány példát a kozmetikázásra. Azt mondja ön, hogy 95 százaléka a kifizetett összegnek a kkv-khoz kerül. Igen, mert csak ott volt kifizetés, így nem nehéz ezt a számot produkálni. Egyébként valós a szám.

BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Akkor pontosítani szeretnék, mert lehet, hogy rosszul fogalmaztam. A megítélt támogatások 95 százaléka, tehát a nyertesek 95 százaléka a pályázó darabszám alapján 95 százalék, forrás alapján 80 százalék körül van. Tehát a megítélés és nem a kifizetés alapján.

PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Ez az évről évre visszatérő 32 milliárdos nagyságrendű pályázati forrás, ugyanarról beszélünk szerintem.

A következő a 3,3 százalék. Miniszter úr, ez nem a Fidesz elnökének a száma, nem az ellenzék száma, az Európai Bizottságnak egy statisztikai kimutatása, amit rendre beidézünk. Ha önök rossz számokat adnak ehhez a statisztikai kimutatáshoz, akkor tessék ott keresni a probléma forrását. Valószínű, hogy a hiba az önök gépezetében van, ahogy szokták mondani, ez a 3,3 százalék az 3,3 százalék. Lehet ezt feltuningolni 20 százalékra is, mindenféle egyéb operatív programokból odaszedett forrásokkal, amivel önök teszik, de nem érdemes. Vagy ott van az a forrás vagy nincs ott. Ez 3,3 százalék. Valóban kevés, valóban egyetértünk, jó ideje mondjuk, eredetileg is mondtuk.

A következő a tervezhetőség, ami szintén példája a kozmetikázásnak. Arról van szó, hogy valóban készültek akciótervek, de minek. Minek, amikor a forrásokat előre elköltik? Például az iskolafejlesztési pályázatok vonatkozásában. Azok, akik nem nyújtották be a pályázatot, már nem tudnak pályázni, mert előre elköltötték ezeket a forrásokat. Ez szerintem a tervezhetőségnek vagy a tervezhetetlenségnek a példája lehet.

A következő kérdés a program vagy a tegnapi javaslat. Nem kell az ellenzéknek értékelnie ezt a javaslatot, mert a piac beárazta. A forint árfolyammal, az államkötvényekkel, a befektetési kedvvel, szomorúságunkra - megjegyzem -, mindannyiunk szomorúságára, hogy ilyen bejelentések után ezt a beárazást kapjuk.

Valóban nem elemeztük a bejelentés hatását. Mit is elemeztünk volna? Egy szóbeli bejelentést. Nem láttunk törvényjavaslat erre. Egyébként volt már ilyen, 2006-ban is volt egy hasonló, aztán az sem valósult meg. Volt ötéves adócsökkentési program, az törvényi szinten, de az sem valósult meg. Tehát nem tudom, mennyire lehet ezt komolyan venni, mennyire igaz ez, mennyi ennek a valóságtartalma? Addig elég, ha önök elemzik ezeket a dolgokat, és hisznek benne.

Ami pedig a Fidesz adócsökkentési programját illeti: én nagyon örülök, mindannyian nagyon örülünk, hogy önök ezt meghallották, és végre meg is hallgatták ezt, és meghallgatásra talált. Ha 2006-ban teszik ezt, akkor ennek lett volna eredménye. Késő már csak ezt alkalmazni.

Ami pedig az ön tárgyalását illeti, legmélyebb tiszteletem az ön energiabírása és kapacitása iránt, ha ön képes arra, hogy kézi vezérléssel tárgyaljon minden befektetővel, és ezt meg tudja tenni. De azért van egy intézményrendszer, azért van egy struktúra, azért van a decentralizáció, hogy ezt le lehessen egészen, például Miskolc térségéig vinni, és ott megfelelő tárgyalópartnerek legyenek, intézményesült tárgyalópartnerek, természetesen a befektetők várására.

Azt pedig tisztelettel kérem, miniszter úr, hogy legyünk óvatosak talán mindannyian, de leginkább önök a tekintetben, hogy milyen mutatókat tekintenek relevánsnak. Releváns mutató-e egy fejlesztési forrás hatékonyságának a mérésére, hogy elsők voltunk a pályázatok kiírásában, hogy elsők voltunk a fejlesztési terv benyújtásában? Azt gondolom, hogy pontosan itt az idő, hogy ettől el kell szakadni. Újabb mutatókat, újabb indikátorokat kellene számszerűsíteni.

Én megértem, sőt el is fogadom, hogy ilyen időben, amikor gyors válaszra van szükség, akkor nincs idő hosszú stratégiai terveket készíteni, sőt túl hosszú tervezése sem szükséges, merthogy olyan gyorsan változnak a körülmények és a feltételek is. De azt azért jó lenne tudni, hogy milyen indikátorokon vagy mutatókon keresztül mérik relevánsan, hogy az átcsoportosításnak - akkor szögezzünk le két fontos dolgot: munkahelymegtartás, munkahelyteremtés, gazdasági növekedés -, akkor e tekintetben milyen lesz a hatása?

Nyilván nem volt hatása, ezért nem mondta ön, hogy volt hatása októbertől ennek a programnak, de akkor kezdjük februártól, és akkor nézzük meg, hogy lesz-e hatása, mit várhatunk. Vagy csak annyit fogunk tudni, hogy elsők vagyunk a pénz lehívásában, a kifizetésekben, és akkor se a gazdasági növekedésre nem lesz hatása, sőt majd két hónap múlva lesz a gazdaság csökkenése 5 százalékos, és ezt fogjuk tudomásul venni, sőt azt fogjuk mondani, mint egy barométer, hogy nem 28 ezer most már vagy 27 ezer - legyen önnek igaza, nincs jelentősége ennek a számnak -, hanem 50 ezernél tartunk. Tehát valamiféle releváns mutatóra, én azt gondolom, szükség van. Számszerűsíteni kell, figyelni lehet, és akkor nem követő lesz ez a reakció, hanem megelőző, sőt irányító.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Miniszter úr?

BAJNAI GORDON nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter: Nem lenne fair, ha újra- és újranyitnánk a dolgokat, úgyhogy csak annyit mondanék, hogy az akcióterveknek szerintem van értelme. Az, hogy úgy döntöttünk, hogy például az iskoláknál vagy néhány más beruházás esetében előre hoztunk pályázatokat, az szerintem racionális döntés volt, éppen azt segíti, amit ön szeretne elérni, és én is, hogy minél gyorsabban minél több beruházást tudjunk elindítani a piacon. Ha ötszörös túljelentkezés volt az iskoláknál, és benne rengeteg a jó pályázat, aki nem jutna pénzhez azért, mert az akciótervben kevesebb szerepelt, akkor talán érdemes a jó pályázatokat nem még egy évet váratni, és újra elindíttatni, hanem esélyt adni. Ezzel nagyon sok önkormányzat és más iskolafenntartó jutott esélyhez.

Én azt gondolom, hogy ez pozitív, ráadásul ennek az eredménye az, hogy most nem 200 iskola tud forráshoz jutni, és elindulni beruházásra az építőipar az idén, hanem 350. Azért ez lényeges különbség. A magyar építőiparnak, a magyar vállalkozásoknak ez nagyon-nagyon jó hír. Képzelje el, ha most azt mondanánk, hogy akkor most majd úgy segítünk a vállalkozásokon, hogy kiírunk megint egy iskolapályázati kört, ami majd jövőre jelent legkorábban számukra beruházási lehetőséget, akkor ön ezért kritizálna engem, és lehet, hogy joggal tenné. Én azt gondolom, hogy ahol jó minőségű pályázat van, és jelentős a túljelentkezés, ott van értelme gyorsítani ezeken. Ráadásul - és akkor már lehet, hogy populistának fogok tűnni - miért járjanak a gyermekeink egy évig rosszabb körülmények között iskolába, ha nem muszáj?

Hogy a piac beárazta-e ezt a csomagot, nem tudom. Akkor valószínűleg a leginkább a lengyel csomagot árazhatta be, mert ott zuhant legnagyobbat ma a złoty, a magyar forint ezt követte. Nem hiszen, hogy rövid távon fogja a piac ezt a csomagot beárazni. Nagyon nagy a bizonytalanság ma Magyarországgal szemben, hogy ezeket a javaslatokat megszavazzák-e, támogatják-e, hogy önöknek mi lesz a véleménye, hogy önök azt mondják-e, hogy önök hosszú távon el tudnak képzelni ilyen változást, vagy ha esetleg önök jutnak egyszer kormányra, visszacsinálják, ezeknek nagy jelentősége lesz a piac megítélésében, mert a piac azt nézi, hogy Magyarországon legalább alapvető dolgokban, alapvető kérdésekben van-e konszenzus. Úgyhogy sok minden fog hatni erre, de nem hiszem, hogy egy nap alatt. Sajnos, ma az egész, Magyarországot körülvevő régióval szemben olyan a bizonytalanság, a bizalmatlanság a piacon, hogy tartok tőle, hogy zuhan az árfolyam, meg más bizonytalanságok is vannak, ami semmiképpen nem tesz jót már ezen a szinten a gazdaságnak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hölgyeim és Uraim! A következő a helyzet: van még három jelentkező, Veress, Ékes és Ivanics képviselő úr, az időnk viszont lejárt. Én azt javasolom, ha miniszter úr elfogadja, hogy egy rövid határidőn belül folytassuk, mert nem kívánom senkitől sem megvonni a szót, nem lenne helyénvaló, még akkor sem, ha elég hosszú dialógus zajlott le, de az idő, az idő. Keressünk erre egy másik időpontot, és akkor meglátjuk.

Miniszter úrnak azt a mondatát, hogy az ellenzék megtéveszti a közvéleményt, visszautasítom. Az ellenzék vezére még soha nem hazudott a magyar népnek, és gondolom, nem is fog. (Közbeszólás: Ti is ellenzék vagytok, nem?) Az ellenzék vezére azért attól még maga Orbán Viktor, és ő még sose hazudott a magyar népnek, mint tőle tudjuk, ez nem hiszem, hogy változna a jövőben.

Megköszönöm miniszter úrnak, hogy eljött a bizottság ülésére. Keressünk az önök titkárságával egy időpontot!

A módosított Európai Szociális Charta kihirdetéséről szóló T/8717. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága

Azt javasolnám a bizottság részére, hogy a Szociális Chartát még intézzük el, mert az jövő héten napirendre kerül - szerintem rövid lesz, bár képviselő hölgyön és urakon is múlik -, a szubszidiariatásvizsgálatot pedig halasszuk el egy másik időpontra, ha ez így megfelel. (Általános helyeslés.)

A meghívottunk Bencze László szakértő, az van nekem ideírva. Jó napot kívánok, üdvözlöm. Gondolom, régóta vár. (Dr. Bencze László közbeszól.) Akkor érdekes ülésnek lehetett szem- és fültanúja. Ön képviseli a kormányt ebben a témában politikailag? (Dr. Bencze László: Igen.) Jó. Szerintem gyorsan túl leszünk rajta. Megadom a szót, és kérem, hogy törekedjen a tárgyra. Ne haragudjon, csak nagyon elszaladt az idő. Tessék parancsolni!

Dr. Bencze László szóbeli kiegészítése

DR. BENCZE LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönöm, elnök úr. Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait. A módosított Európai Szociális Charta ratifikációjáról a bevezetőben nagyon röviden annyit szeretnék elmondani, hogy ez a törvényjavaslat egy tízéves munkának az eredménye, egy fontos lépése, mert 1999-ben, amikor a Magyar Köztársaság az 1961-es, tehát a régi Európai Szociális Chartát ratifikálta, akkor választott egy olyan stratégiát, hogy a chartának csak azokat a rendelkezéseit fogadja el, amelyeknek a teljesítésére, a megfelelő végrehajtására képes. Az egyezmény erre lehetőséget ad, hogy ne az összes rendelkezését fogadjuk el - a részes államok nagy része élt is ezzel a lehetőséggel -, tehát akkor elfogadtuk a charta egy részét, majd egy folyamatos építkezés következett. Ahogy a charta végrehajtásának a tapasztalatai és a szakértői elemzések alapján lehetővé vált újabb rendelkezések ratifikálása, a charta újabb és újabb rendelkezéseit fogadtuk el.

Az eredeti 12 szociális jog, tehát 12 cikk helyett most már 17 cikknek és további 2 bekezdésnek vagyunk a részesei. Elfogadtuk a charta kiegészítő jegyzőkönyvét, ami újabb szociális jogokat garantál, elfogadtuk az ellenőrzési mechanizmusról szóló módosító jegyzőkönyvet, tehát ennek a többéves, folyamatos építkezésnek egy újabb lépése a módosított charta ratifikálása. A módosított charta elkészítésére azért látott szükséget az Európa Tanács, mert a régi charta 1961-ben készült, és a kilencvenes évekre ezt az egyezményt némileg meghaladta az idő, azonkívül kiegészítések, módosítások is készültek a régi chartához, '95-ben ezért megérett az idő egy magasabb szintű, fejlettebb egyezmény elfogadására. Az Európa Tanács sürgeti a régi charta részes államait, hogy a régi chartából - szakzsargonnal élve - menjenek át a módosított chartába. Ez ma már európai szinten egy elvárás, hogy a módosított chartát vállalják föl az Európa Tanács tagállamai.

A módosított charta ratifikálása tehát ebben a folyamatban egy nagyon fontos, következő lépés, de nem az utolsó lépés. A törvényjavaslat szerint a kormány azt javasolja, hogy ebben a pillanatban a módosított chartának azokat a rendelkezéseit fogadja el a Magyar Köztársaság, amely cikkeknek már eddig is részese a korábbi egyezményekből, de a ratifikációs munka folytatódik. Az Európai Szociális Chartának van egy tárcaközi bizottsága az érintett minisztériumok és a szociális partnerek részvételével, és a következő években folytatjuk a felkészülést az újabb cikkek ratifikálására.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Köszönöm szépen, szakértő úr. Kérdezem a bizottságot, hogy kérdése valakinek van-e. (Jelzésre:) Hörcsik képviselő úr!

Kérdések, észrevételek, reagálások

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Én azt hiszem, hogy épp itt van az ideje, hogy a Szociális Charta változásait átvezessük, és a helyi jogrendünkben érvényesítsük, hiszen '91-ben döntött arról a Torinóban tartott miniszteri konferencia, hogy elkezdi ezt az átvezetést, hiszen a '61 és '91 között eltelt időszak változásait szükséges volt átvezetni.

Azóta is eltelt már 10-15 esztendő, a megváltozott körülmények között, azt hiszem, a legfontosabb, ha megnézzük a Szociális Chartánál, hogy kibontja a munkához való anyajogot, például igazságos munkafeltétel, biztonságos, egészséges munkafeltétel, méltányos díjazás, satöbbi, tehát számtalan részletét rögzíti, de ilyen a társadalombiztosításhoz való jog, a szakképzéshez való jog, satöbbi. Ezek azok, amik alapvetőek, hogy ebben a megváltozott Európában, amikor minden egyes munkahelyért minden egyes ország megküzd, valamifajta egységes charta érvényesüljön, nemcsak Magyarországon, hanem az Európai Unió többi tagállamában is, ezért mi maximálisan támogatjuk ezt az elképzelést.

ELNÖK: Parancsoljon, ha kíván válaszolni!

DR. BENCZE LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Köszönjük szépen az észrevételt. Valóban, az európai szociális chartának a nevében benne van, hogy szociális charta, ezért a rendelkezéseinek az egyik fele szociális, a másik fele pedig munkaügyi tárgyú. Tehát a munkajog, a munkához való jog, a munkaügy itt nagyon fontos része az európai szociális chartának, és a ratifikáció során eddig is törekedtünk arra, hogy arányban legyenek ezek a szociális és munkaügyi cikkek és a jövőben is erre fogunk törekedni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr! Muszáj, hogy kiigazítsam: ennek semmi köze az Európai Unióhoz. 47 tagállammal, Moldávia, Albánia, Azerbajdzsán, mind-mind tagjai, tehát ez nem egy európai uniós projekt, de úgy érzem, hogy ezt csak a korrektség kedvéért el kellett mondanom.

Igazából az igazi kérdés persze az, nem kell rá válaszolni, hogy ezek a charták jók, de ki adja hozzájuk a pénzt, mert ezeknek a végrehajtása mind-mind pénzbe kerül. Könnyű ezeket a standardokat meghatározni, csak ezeket a pénzeket adja-e az Európa Tanács? Nyilván nem adja. Ha akar, válaszolhat rá, de nem muszáj.

DR. BENCZE LÁSZLÓ (Szociális és Munkaügyi Minisztérium): Ezt csak megerősíteni tudom, a tagállamoknak, a részes államoknak a felelőssége ezeknek a jogoknak a garantálása. Tehát az Európa Tanácsnak nincs pénzalapja, ami az egyezmények végrehajtását finanszírozza, a tagállamok, a részes államok maguk vállalják a végrehajtást.

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólás? Hörcsik képviselő úr! Másodszorra? Micsoda skandallum!

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Csak egy megjegyzés, elnök úr, én az Európa Tanácsról beszéltem, tehát nem az Európai Unióról. Az Európa Tanács azt jelenti, hogy nem csak az Európai Unió, hanem az azon kívüli tagállamok is.

ELNÖK: Lényegében Fehéroroszországon kívül mindenki, egészen a Kaszpi-tengerig, és Vlagyivosztokot beleértve tulajdonképpen.

A vitát berekesztem. Kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a szociális charta kérdését? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.

Kívánja-e valaki előadni a bizottság nevében a plenáris ülésen? (Dr. Hörcsik Richárd jelentkezik.) Egy felkészült harcos, Hörcsik képviselő úr. Köszönjük szépen.

Kisebbségi vélemény nincsen. Köszönöm szépen az előterjesztést.

Elnöki zárszó

A szubszidiaritást elhalasztjuk egy következő rendes ülésünkre, mondjuk jövő keddre. Köszönöm szépen a közreműködést. Az ülést berekesztem. Minden jót kívánok!

(Az ülés befejezésének időpontja: 13 óra 03 perc)

Jegyzőkönyvvezetők: Ipacs Tiborné és Nánásiné Czapári Judit