EIB-3/2009.
(EIB-119/2006-2010.)
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. február 24-én, kedden, 10 órakor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása*
Tájékoztató a Eurojust feladatiról és tevékenységéről*
Dr. Lévai Ilona tájékoztatója*
Kérdések, észrevételek, hozzászólások*
Dr. Lévai Ilona reagálása*
Tájékoztató a Magyar Köztársaság 2008. decemberi aktualizált konvergenciaprogramjáról, valamint az egységes európai pénzügyi felügyelet létrehozására vonatkozó uniós elképzelésekről*
Keller László tájékoztatója*
Kérdések, hozzászólások, válaszok*
Javaslat - Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról*
Elnöki zárszó*
(A szubszidiaritás elve érvényesülésének vizsgálata a Hsz. 134/D. § (1) bekezdés alapján)
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás (SZDSZ), a bizottság elnöke
Kocsi László (MSZP), a bizottság alelnöke
Firtl Mátyás (KDNP), a bizottság alelnöke
Gál J. Zoltán (MSZP)
Káli Sándor (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Dr. Botka László (MSZP) Káli Sándornak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Ujhelyi István (MSZP) dr. Szanyi Tibornak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Firtl Mátyásnak (KDNP)
Gál J. Zoltán (MSZP) távolléte idejére Veress Józsefnek (MSZP)
Manninger Jenő (Fidesz) távolléte idejére Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Lévai Ilona ügyész, a Eurojust magyar nemzeti tagja
Keller László pénzügyminisztériumi államtitkár
(Az ülés kezdetének időpontja: 10 óra 06 perc)
Elnöki bevezető, a napirend elfogadása
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Jó reggelt kívánok! Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait, meghívott vendégeinket és mindazokat, akik a bizottság munkájára figyelnek.
A napirendi javaslatomat az írásban előterjesztettel összhangban tartom fenn. Kérdezem a bizottságot, észrevétel a napirendi javaslattal kapcsolatban van-e. (Nincs jelzés.) Ilyen igényt nem látok, ezért kérdezem a bizottságot, hogy kik támogatják a mai napra rendelt napirendünket. Kérem, kézfelemeléssel jelezzék! (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen.
Tájékoztató a Eurojust feladatiról és tevékenységéről
Az 1. napirendi pontunk a Eurojust feladatairól és tevékenységéről egy beszámoló. Nagy tisztelettel köszöntöm dr. Lévai Ilona ügyész asszonyt, az "eurojuszt"-tól; nyilván ezt másképpen kell kiejteni. (Dr. Lévai Ilona: "Jurodzsászt.") "Jurodzsászt" angolosan, "jurojuszt" franciásan, és "eurojust" magyarul. Na jó, nem vicceljük el. Tehát ennek a szervezetnek a tevékenységéről hallgatjuk meg Lévai Ilonát, és köszönjük, hogy elfogadta a meghívásunkat. Egy önre bízott időkeretben megtartott beszámolót követően a bizottság tagjai kérdéseket tesznek föl, vagy észrevételeket tesznek, és utána többet tudunk arról, hogy önök hogyan működnek.
Még egyszer köszönöm, hogy itt van, elfogadta a meghívásunkat. Meg is adom a szót.
DR. LÉVAI ILONA ügyész, a Eurojust magyar nemzeti tagja: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Hölgyeim és Uraim! Szeretném megköszönni a megtisztelő meghívást, aminek a legnagyobb örömmel tettem eleget, annál is inkább, mert a jövő az, hogy a nemzeti parlamenteknek a Eurojusttal kapcsolatosan is nagyobb szerepük lesz a jelenleginél, másfelől más tagállamok parlamentjei esetében nem szokatlan az, hogy rendszeresen meghívják a Eurojust nemzeti tagjukat információadás céljából, és egyáltalán tájékoztatás céljából.
Ugyan a prezentációm végén szeretnék szólni a lisszaboni szerződésről, de már itt is szeretném kiemelni, hogy az új szerződés szerint a nemzeti parlamentek közreműködnek majd a Eurojust tevékenységének ellenőrzésében. Ez a jövő, természetesen.
Én azonban a múlttal szeretném folytatni. A Eurojust nem előzmények nélkül jött létre. A hátterében a határokat nem ismerő bűnözés áll, másfelől az, hogy a bűnüldözés nemzeti keretek között zajlik, és fog is zajlani meglehetősen hosszú időn keresztül. Tulajdonképpen az, hogy létre kell hozni az igazságügyi együttműködés koordinálására egy európai uniós szervet, a kilencvenes években merült föl. Az 1993-as koppenhágai csúcs nyomán kezdődött meg akkor még a tudomány munkája. 1996-ban látott napvilágot egy tudósokból, jogtudósokból álló bizottságnak a könyve, az úgynevezett Corpus Juris, amelynek, ha szabad mondani, a szülőanyja Mireille Delmas-Marty francia professzornő volt. Ennek a munkának meglehetősen nagy volt a hatása. Engedjék meg kellő szerénységgel megjegyezni, hogy Magyarország, legalábbis a Legfőbb Ügyészség ezeken a fejleményeken már akkor nagyon rajta tartotta a szemét. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész úr első kézből adta tovább ezt a tudományos munkát, és nekem is volt szerencsém publikálni ez alapján egy Európai Tükör nevű folyóiratban - nem tudom, létezik-e még -, egy EU-s folyóiratban 1997-ben egy meglehetősen terjedelmes munkát.
A következő nagyon fontos lépés a tamperei csúcs volt a finn elnökség idején, ahol az EU állam- és kormányfői tulajdonképpen csak az igazság- és belügyekkel foglalkoztak, és máig ható iránymutatást adtak, és célkitűzéseket fektettek le ennek a csúcsnak a konklúzióiban. Ekkor született politikai döntés, politikai elhatározás a Eurojust létrehozásáról, és létrejött a politikai konszenzus is olyan tekintetben, hogy az európai ügyészség fölállítása még idő előtti; vannak tagállamok, amelyek kifejezetten ellenzik - ilyen volt például Nagy-Britannia -, viszont egyetértés volt abban, hogy a koordináció céljából az igazságügyi szervek között a Eurojust megvalósítható.
Ennek eredményeképpen 2001. március 1-jén megkezdte működését az úgynevezett Pro-Eurojust. Meg kell mondani, hogy meglepetésként ért bennünket, mivel nem igazán bíztunk abban, hogy ilyen hamar meg fog ez történni. Mindenki tudja, hogy egy-egy politikai döntésnek a keresztülvitele olyan módon, hogy azok EU-jogalkotásban öltsenek testet, nem minden esetben nagyon gyors. Ez relatíve gyors volt, és a későbbiekben az egész folyamatot meggyorsította mindaz, ami New Yorkban 2001. szeptember 11-én történt. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy nem halasztható tovább egy európai koordinációs igazságügyi együttműködési egység létrehozása.
Ennek eredményeképpen 2002. február végén megszületett az az EU-jogforrás, amit mi Eurojust-határozatnak hívunk. Ez a 2002/187/IB határozat, ami máig szabályozza a mi tevékenységüket, és ez az alap, természetesen egy 2008-ban született kiegészítéssel, egy új, a korábbi Eurojust-határozatot módosító határozattal, feltehetőleg a lisszaboni szerződés hatálybalépéséig.
A következő blokkban, ha megengedik, a Eurojust feladatairól és tevékenységéről szeretnék beszélni. Szeretném előrebocsátani, hogy a Eurojust meglehetősen rendhagyó szerv struktúráját illetően, a benne működő nemzeti tagok hatáskörét illetően, és még sok-sok egyéb szempontból. Azonban, ha a feladatait szeretném nagyon röviden összefoglalni, akkor azt kell mondanom, hogy a Eurojust feladata koordináció, koordináció, koordináció a tagállamok igazságügyi hatóságai között, valamint harmadik államok igazságügyi hatóságaival is.
Mindezek mögött az áll, hogy mint tudjuk, a büntetőeljárások nemzeti büntetőjogok alapján nemzeti keretekben folynak. Ebből következően a tipikus helyzet az, hogy a nemzeti ügyész, bíró, netán nyomozó egy-egy nagyobb, több tagállamra kiterjedően elkövetett bűncselekménynek csak a fragmentumát látja, csak egy pici részét látja, és távolról sem látja, tehát alapvetően fogalma nincs a nagy egészről. Holott a cél az volna, hogy a nagy egészet lássuk, és az összes szálat földerítsük ahhoz, hogy egy-egy ilyen bűnszervezetet - merthogy általában a szervezett bűnözés áll ezek mögött a több államra kiterjedő bűncselekmények mögött - fölszámoljunk. Tehát ne történjen meg az az eset, hogy levágjuk a sárkány egy fejét nagy sikerrel, miközben a többi mosolyog és vígan éli világát, vagy más tagállamban további fejeket növeszt. A hatékony fellépés a szervezett bűnözés ellen koordináció nélkül, tehát a nemzeti határokon történő kitekintés és együttműködés nélkül lehetetlen.
Egy dolgot szeretnék itt, a parlament bizottsága előtt elmondani, ami a nemzeti költségvetéseket is nagyon komolyan érinti, az áfa-, körhintacsalást, ahol a körhintában résztvevők egy részét a körhintacsalás természetéből adódóan az igazságügyi hatóság vagy netán a nyomozó hatóság nem is látja, a partnerállamok, tehát a másik államok, amelyek részt vesznek a körhintában, nem is szenvednek sérelmet, tehát náluk nincs áfakiesés, nincs költségvetésibevétel-kiesés, tehát nem is igazán érintettek, nem is igazán érdekeltek abban, hogy a saját oldalukon föllépjenek. Ez egy tipikusan európai bűncselekmény, és itt is arról van szó, hogy egy tagállamot érint elsősorban súlyosan a következménye a költségvetésibevétel-kiesést illetően, és a többi tagállamnak a segítségnyújtása és a többi tagállammal való kooperáció, az olyan tagállamokkal való kooperáció, amelyek nem szenvedtek sérelmet, nem biztosítható másképp, csak ha létezik egy olyan szerv, egy koordinációs és az együttműködést előmozdítani törekvő intézmény, mint a Eurojust.
Egy másik nagyon fontos terület - hogy csak néhány említsek a sokból - a terrorizmus. A terrorizmus elleni fellépés sem képzelhető el a szálak, az összefüggések és a koordináció magas szintű biztosítása nélkül. Hál' istennek, Magyarország ebben nem érintett, hál' istennek nálunk még nem volt ilyen cselekmény, reméljük, nem is lesz, de némely más tagországban ez nagyon-nagyon komoly kérdés, és ennek megfelelő ennek a kezelése is. A Eurojust nagyon sok ilyen nyomozásban közreműködött, és örömmel mondhatom, hogy nem egy cselekmény megelőzésében is sikerrel közreműködött.
A Eurojust feladata tehát mindezekből következően a nemzeti büntetőeljárások támogatása, azoknak a nemzeti büntetőeljárásoknak a támogatása, amelyeknek nemzetközi elemei vannak, a jogsegélykérelmek teljesítésének, a kiadatásnak a megkönnyítése és meggyorsítása, és ezeknek technikai oldalról is mindenoldalú támogatása. Ezek között szeretném kiemelni, hogy a Eurojust lehetőséget biztosít az érintett tagállamoknak a közvetlen információcserére is, amit magyarra lefordítva úgy kell érteni, hogy lehetőség van arra, hogy Hágában koordinációs értekezlet keretében a tagállamok ügyészei, bírái leüljenek egy asztal köré, és megbeszéljék mint jogászok - mert ez igazságügyi együttműködés, ez nem rendőri együttműködés -, hogy hogyan tovább, kinek milyen információi vannak, ki mit kíván teljesíteni egy nagyobb volumenű közös akcióból, és tulajdonképpen hogyan oldódjanak meg a joghatósági problémák, a jogsegélykérelmek teljesítése mikor várható, milyen feltételeknek kell eleget tenni, és még hosszan sorolhatnám. Tehát a közvetlen, személyes eszmecsere az igazságügyi hatóságok képviselői között, amire azt mondható, hogy ügyészek közötti eszmecserére való lehetőség, szintén egy nagyon fontos elem ebben a körben.
Azt kell mondani, hogy a büntetőjog - és ez talán más jogágakról is elmondható - nagyon kötődik a tradíciókhoz, nagyon mélyen beágyazott a tagállamok nemzeti kultúrájába. Ezeknek a tradícióknak a megváltoztatása természetesen nem várható el, minden tagállam ragaszkodik ezekhez a tradíciókhoz. Ebből következően vagy ezzel együtt a jogrendszerek is rendkívül különbözőek.
Ebből nagyon sok jogi probléma adódik, éppen ezért nagyon fontos az is, hogy a Eurojust közreműködésével ezeket a jogrendszerek eltéréseiből adódó problémákat át tudjuk hidalni, jogi megoldást tudjunk találni gyakran olyan kérdésekre, amelyeknek a megoldása első látásra gyakran lehetetlennek tűnik. 27 jogrendszerrel dolgozik a Eurojust minimálisan, de ennél jóval többel, az Egyesült Királyságnak például három büntetőjogi rendszere van, nem beszélve a szövetségi államokról, Németország sajátosságairól büntetőjogi területen, és még sok egyébről. Tehát ez volna a hivatása a Eurojustnak, ezek volnának a feladatai röviden összefoglalva.
Hogyan működik a Eurojust? Mint harmadik pilléres intézmény - amint említettem - nem a szokásos képet mutatja. A Eurojust tulajdonképpen két részből áll, az egyik a kollégium, gyakorlatilag ez a Eurojust mint olyan, a másik pedig a Eurojustot kiszolgáló adminisztráció. A kollégium 27 nemzeti tagból áll, minden tagállam egy ügyésszel vagy bíróval képviselteti magát. A helyzet az, hogy egy-két kivételtől eltekintve minden nemzeti tag ügyész, vagy ha korábban bíró volt, és nem tipikusan ítélőbíró, hanem vizsgálóbíró, akkor is gyakran funkciót cserél a Eurojust nemzeti tagság betöltésének idejére, és ügyészi státusban van ott, mert így könnyebb működni.
Valamennyi nemzeti tagnak természetesen egy szavazata van, és a határozatait - kivéve néhányat, ami elsősorban a működtetés területére esik - kétharmados többséggel hozza. Ez a határozathozatal és egyáltalán a kollégium működése plenáris üléseken történik. A Eurojust hetente minimálistan kétszer tart plenáris ülést, amelynek az első részét tour de table-nek nevezzük rossz franciasággal, ahol mindenki előterjeszti a saját tagállama részéről az éppen aktuális ügyet, ha van, a második részében pedig egyéb ügyekkel foglalkozunk.
A kollégium 27 nemzeti tagjának jogállása rendkívül érdekes, mert három kalapunk van. Az első kalap az, hogy a kollégium tagjaként részt veszünk a Eurojust hatáskörének gyakorlásában. Ez egy testületi hatáskör, ahol minden nemzeti tag egy a testületen belül. A másik kalap, amikor a nemzeti tag a Eurojust hatáskörében jár el, tehát konkrét ügyekben mint érintett tagállamok nemzeti tagjai gyakoroljuk a Eurojust hatáskörét. Ezek tulajdonképpen olyan hatáskörök, amelyek a Tanács úgynevezett Eurojust-határozata alapján gyakorolandók, és ebben a határozatban vannak kijelölve a határaink, hogy mit csinálhatunk a Eurojust hatáskörében akár kollégiumként, akár a kollégium tagjaként.
Szeretném hozzátenni, hogy nagyon-nagyon lényeges, hogy a Eurojust nem tud utasítást adni a tagállamoknak. A Eurojust mindig csak kér, javasol, netán tájékoztat. Tehát nekünk nincsenek olyan jogosítványaink, hogy a nemzeti ügyészségeket vagy más igazságügyi hatóságokat utasítsunk. Kérni tudunk, javasolni tudunk, és természetesen az EU a szolidaritás, satöbbi eszméin alapul, és ezeknek a kéréseknek a tagállamok, azt hiszem, kivétel nélkül eddig mindig eleget tettek.
A harmadik kalap a nemzeti ügyészi jogállás vagy nemzeti vizsgálóbírói jogállás. Ebben az esetben a hatáskörünk gyakorlása a tagállam területére korlátozódik, természetesen a saját tagállamunk területére korlátozódik, és a hatáskörünk forrása is a nemzeti jog. Tehát én a magyar büntetőeljárási törvényben vagy egyéb jogszabályban számomra mint magyar ügyész számára biztosított hatáskörben járhatnék el. Egyébként a Eurojust-határozat előírja, hogy a tagállamnak be kell jelenteni a Tanács főtitkárságához meg a Eurojusthoz is, hogy a nemzeti tagját milyen ügyészi jogkörökkel ruházza föl.
Én itt megmondom nyíltan, nekem nincs túl sok hatásköröm, viszont azt kell mondanom, hogy miután a legfőbb ügyész közvetlen alárendeltségében működöm, és a legfőbb ügyésznek és a legfőbb ügyész büntetőjogi helyettesének is rendszeresen beszámolok a Eurojustnál történtekről, ha valamit Magyarországon el kell rendelni, ha valamint Magyarországon lépni kell, akkor az megtörténik anélkül, hogy én rendelkeznék azzal a hatáskörrel, hogy én magam rendeljem el. Meg kell mondanom, hogy ez hatékonyabb, mint ha nekem Hágából kellene valamilyen intézkedést Magyarországon meghozni. Őszintén szólva el sem tudom képzelni, hogy felelősséggel ezt hogy tudnám megtenni. Az iratok itt vannak, az összes technikai, fizikai és egyéb környezet itt van, tehát távolról ezt nagyon nehéz volna csinálni. Éppen ezért azt hiszem, hogy a magyar megoldás nem éppen egy pontos leképezése annak, ami benne van a Eurojust-határozatban, azonban működőképes, és sok esetben jobb, mint ha szó szerint követtük volna azt, ami ebben a határozatban szerepel.
A másik feladatunk a konkrét ügyek intézésén kívül az, hogy irányítjuk a Eurojust körülbelül 200 fős személyzetét. Ez egy meglehetősen nagy feladat, és ez a függetlenség ára. Mi egy független szervezet vagyunk, nem végzi el az irányítást és az egyéb feladatokat senki más helyettünk, tehát ilyen testületi, úgynevezett corporate governance-ként is működünk.
Azt kell mondanom, hogy nagyon jó az együttműködésünk az EU Bizottsággal, a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel úgyszintén. Az Európai Parlament nagyon sokszor nagyon nagy segítségünkre volt például költségvetési kérdésekben, de ezen túlmenően is rendszeresen ellátogattak az Európai Parlamenttől hozzánk, és én azt hiszem, nagyon jó volt az együttműködés, nagyon jó az együttműködés.
A Bizottság és a Tanács részéről szintén rendszeresen közös üléseket tartunk a képviselőkkel, és Frattini igazságügyi és belügyi biztos, és most Jacques Barrot igazságügyi és belügyi biztos rendszeres látogató a Eurojustnál, és az eszmecsere a minket érintő kérdésekben folyamatos. Ezenkívül a Eurojust véleménye, állásfoglalása a büntetőjogi területet érintő jogalkotásnál nagyon fontosnak értékelt, és mi ezt a véleményt meg is adjuk minden szükséges esetben, Brüsszelben a képviselőink ott vannak a tárgyalásokon, és véleményt nyilvánítunk.
Harmadik országokkal együttműködési megállapodásaink vannak, tehát harmadik országokkal is együtt tudunk működni. Az Egyesült Államokkal együttműködési megállapodásunk van, és Norvégiával is, amely majdnem EU-tagállam, és sorolhatnám Oroszországtól kezdve azokat az államokat, amelyekkel együttműködési megállapodásunk van.
A statisztikai adatokat, azt hiszem, kiosztottam. Folyamatos a növekedés, sikeres a működésünk, és Magyarország is szép eredményeket mondhat magáénak. Kevésbé jó eredményeink is voltak, de ez az év is jól indult, ebben az évben több mint hat ügyet vitt Magyarország a Eurojust elé, ami egy jó kezdetnek számít.
2008 egy nagyon fontos év volt a Eurojust számára, mivel ekkor zajlott le tulajdonképpen a Eurojust erősítéséről szóló új tanácsi határozat tárgyalása, és tulajdonképpen decemberre az igazságügy-miniszterektől megkapta a jóváhagyást, a politikai jóváhagyást. A kihirdetésre jövő év decemberében kerül sor, és két éven belül kell majd végrehajtani.
Ha megengedik, csak nagyon röviden kiemelném azt a néhány pontot, ami módosítást jelent a korábbiakhoz képest. Egy állandó ügyeleti rendszer jön létre, ami magyar szempontból nem nagyon jelentős, mert én magam a hét 7 napján 24 órában elérhető vagyok, bármi történik, és egyébként nagyon sokszor történik is hétvégén vagy éjszaka valami. Én magam elérhető vagyok, de ez nem mindenkinél van így, a német tagállamnak rengeteg ügye van, ezt egy embertől nem is lehet elvárni. Tehát ezt meg fogja oldani az új módosító határozat.
Szélesebb hatáskört ír elő ez az új határozat a nemzeti tagoknak a nemzeti jog alapján. Itt majd újabb módosításra lesz szükség mindenképpen, tehát ezt meg kell nézni, és a végrehajtás keretében a Eurojust-határozatnak eleget kell tenni.
Nemzeti Eurojust koordinációs rendszert kell létrehozni, ami azt jelenti, hogy az EU büntetőjogi területével foglalkozóknak tulajdonképpen a nemzeti tag vezetésével egy ilyen koordinációs rendszert kell képezniük. Ez Magyarországon megvan, már 2004-ben olyan szervezeti megoldást sikerült találni az ügyészségen belül, hogy a kolléganőmmel, aki az Európai Igazságügyi Hálózat ügyészségi kontaktpontja, egy egységben dolgozunk, és egyéb vonatkozásban is a koncentrációja és koordinált összefogása a különféle területekkel foglalkozó kollégáknak nálunk megvan.
Ami nincs meg, és majd nagyon-nagyon fontos lesz, és amihez szintén a Be. módosítására lesz szükség, az, hogy a magyar ügyészek több ügyet vigyenek majd a Eurojust elé. Jelenleg semmi nem írja elő, hogy a Eurojustot igénybe kellene venni. Nem ment át a jogi tudatba, mivel nincs jogszabályba leírva, hogy itt van a Eurojust, igénybe lehet venni, sőt, bizonyos esetekben indokolt, hogy kötelező is legyen igénybe venni. Tehát ez nem szerepel jogszabályban, és ha nincs jogszabályban, az az ügyészek, bírák számára többnyire nem létező dolog, mert jogászok. Úgyhogy itt mindenképpen Be.-módosításra lesz szükség.
Egy utolsó módosítás, amit szeretnék megemlíteni a Eurojust-határozat módosításával kapcsolatban: a Eurojust összekötő magisztrátusokat, tehát bírákat, ügyészeket küldhet majd a világba, harmadik országokba is annak érdekében, hogy az együttműködés és a koordináció globálisan is minél sikeresebb legyen.
Tulajdonképpen ez a 2008-ban elfogadott Eurojust-határozat egyfajta előremenekülés is volt 14 tagállam részéről, mert nem kívántak várni a lisszaboni szerződés hatálybalépésére, és javaslatot terjesztettek elő már 2008-ban a módosításra, amelynek irányait nyilván a lisszaboni szerződés felülmúlta. A lisszaboni szerződés egyfelől vázolja az európai ügyészség felállításának lehetőségét, másfelől a Eurojust további jövőjére nézve is tartalmaz rendelkezéseket.
Amit szeretnék hangsúlyozni, hogy bár valószínűleg létrejön az európai ügyészség, ez nem jelenti azt, hogy a Eurojust meg fog szűnni. A Eurojustra szükség lesz ezután is mint koordinációs szervre, viszont a bűncselekmények egy bizonyos kategóriájában, mégpedig az EU pénzügyi érdekei sérelmére elkövetett bűncselekmények terén szükség lesz az európai ügyészségre, és ez az európai ügyészség - amint a szerződés írja - a Eurojustból fog kialakulni, tehát a két szerv egymás mellett fog létezni a lisszaboni szerződés által fölvázoltak szerint.
Ami a Eurojust esetében nagyon fontos változás lesz, az, hogy a Eurojustnak hatásköre lesz nyomozás elrendelésére a tagállamokban. A jelenlegi helyzet szerint a Eurojust kérhet ilyet a tagállamoktól, a lisszaboni szerződés alapján maga cselekedhet, maga elrendelheti a nyomozást. Tulajdonképpen ez a legfontosabb változás a hatályos Eurojust-határozathoz képest a módosító határozatban, ami két év múlva lép életbe.
Az európai ügyészséggel kapcsolatosan a következőket szeretném elmondani. Az európai ügyészség kizárólagosan az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel fog foglalkozni. A vázoltak szerint a nyomozó hatóság európai lesz, az ügyész európai lesz, a bíróság azonban változatlanul nemzeti lesz. Tehát nem lesz európai büntetőbíróság, nem is volna értelme, nem látszik értelme ennek.
Végül, mielőtt befejezném, szeretnék rámutatni arra, hogy el kellene dönteni, hogy szeretjük-e az európai ügyészséget, tehát Magyarország hogy foglal állást ebben a kérdésben. A többségnek - a lisszaboni szerződést a tagállamok aláírták, a ratifikálás egy más kérdés - végül is elfogadhatónak tűnt hosszú távon az európai ügyészség. Úgy tűnik, Magyarország számára is, hisz 2007 decemberében elsőként ratifikáltuk a lisszaboni szerződést. Én még emlékszem, az alkotmányszerződés esetében a magyar képviselők közül egyebek között volt igazságügy-miniszter, Vastagh Pál Brüsszelben nagyon értékes anyagokkal járult hozzá ennek a koncepciónak a kidolgozásához, tehát tulajdonképpen láthatóan az európai ügyészség mellett volt Magyarország.
Én a saját gyakorlatomban tapasztaltam a magyar kormányzat részéről másfajta megközelítést is, tehát nyilván vannak ellenzői is ennek. Viszont egy dolog nagyon világos: a lisszaboni szerződés előírja, hogy 9 tagállam megerősített együttműködés keretében akkor is megcsinálhatja az európai ügyészséget, ha a többi nem akarja. Tehát, ha nem lehet a létrehozást illetően egyhangúságot elérni, 9 tagállam megcsinálhatja. Én most már ötödik éve vagyok Hágában, és dolgozom ezen a területen. Nekem a szakmai tapasztalataim azt mutatják, hogy nem volna helyes döntés, ha kívül maradnánk, egyfajta elszigeteltséggel járna. Amikor beindul egy ilyen szerv, teljesen természetes, hogy nagyon nagy támogatást kap pénzügyileg és egyebeket tekintve is. Az európai ügyészség melletti vagy elleni állásfoglalás nyilván politikai lesz, de én szakmai oldalról úgy látom, hogy nagyon jó volna természetesen a nemzeti érdekeket messzemenően figyelembe véve, ha ez az eszme, ez a terv az európai ügyészség létrehozása tekintetében legalábbis elvi támogatást élvezne.
Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket.
Kérdések, észrevételek, hozzászólások
ELNÖK: Nagyon szépen köszönöm dr. Lévai Ilonának a beszámolót és a lobbizást az európai ügyészség érdekében. Azt tetszett mondani, hogy el kell dönteni, hogy szeretjük-e az európai ügyészséget. Én ezt egy picit másképp fogalmaznám meg, én úgy is merném: szeretjük-e a globalizációt - de azt sem kell szeretni -, tudomásul vesszük-e, hogy van globalizáció, és hogy a globalizációból fakadnak kötelezettségek az egyes országok kormányaira, és képesek vagyunk-e a globális kihívásokkal szemben globálisabban védekezni? A bűnözés olyan, mint a válság, abban az értelemben, hogy nem tartható nemzeti keretek között.
Én speciel el tudom képzelni azt, hogy az agrárpolitikában vannak olyan magyar érdekek, amelyek eltérhetnek más európai uniós tagországok érdekeitől, a bűnözés elleni védekezésben nem látok ilyen nemzeti érdeket, tehát én nem tudom elképzelni, hogy van olyan bűncselekmény, amelyet Magyarország nem tart üldözendőnek szemben másokkal, vagy pedig fordítva. Ebből következően nem látom azt a nemzeti érdeket ebben a pillanatban, amely az ellen szólna, hogy Magyarország támogassa az európai ügyészség gondolatát. Ha akár az ülés keretében, akár azon kívül megosztaná velünk, hogy itt hol vannak a szűk keresztmetszetek, én a bizottság elnökeként - ez persze csak egy szavazat - szívesen lobbizok azért, hogy ez európai ügyészség felállítása mögé Magyarország felsorakozzék.
Engedje meg, hogy megnyissam a kérdések sorát. Mindenekelőtt ön beszámolt arról, hogy mindig be van kapcsolva a telefonja. Ebből jutottam el ahhoz a kérdéshez, hogy a magyar bűnüldöző hatóságok a Eurojusttal a kapcsolatot hogyan tartják: a titkárságon keresztül, vagy pedig önön keresztül? Tehát ön egyfajta hidat képez a Eurojust és a magyar hatóságok között, akit mindig el kell érni, vagy pedig van ennek egy más intézményes formája, hogy a magyar hatóságok a Eurojust titkárságához fordulnak, és akkor ott egy rendes adminisztráció keretében beindulnak a munkák?
A második kérdésem azzal kapcsolatos, hogy ön arról számolt be, hogy kiváló az együttműködés a Eurojust és mindegyik tagállam között. Ennek valamelyest ellentmondani látszik az, hogy vannak olyan tagállamok, az Egyesült Királyság példáját tetszett felhozni, amelyek a Eurojust hatáskörének a szélesítése ellene foglalnak állást - lehet, hogy nem pontosan idézem a szavait -, amiből számomra, mintha azt következnék, hogy gondolom, az information sharing lesz itt a fő probléma. Itt bizonyos fenntartások vannak egyes tagállamok részéről. Márpedig, ha ilyen fenntartások vannak, akkor ezek az országok vajon miért támogatnák akár az európai ügyészség gondolatát, akár pedig a Eurojust hatáskörének a szélesítését?
Gondolom, a mélyben alapvetően az az aggodalom húzódik meg egyes tagállamok részéről, hogy ők hatékonyabban tudnak fellépni egyes bűncselekményekkel szemben, mint más tagállamok. Arra gondolok, hogy a terrorizmusnak néhány tagállam jobban ki van téve, mint más tagállamok, ezért ezekben az országokban egy nagyobb adatbázis, egy nagyobb tapasztalat, egy nagyobb tudás halmozódott föl, és inkább attól félnek, hogy ez a tudásanyag erodálódna, ha európai szintre jutna. Úgy érzem, hogy ez egy akadálya lehet annak, hogy egy teljes körű támogatása legyen a hatáskör bővítésének, amely részben persze érthető is, részben nem hiszem, hogy errefelé mozog a világ.
Van egy érdekes sajtóhír: Vatikán csatlakozna a Eurojusthoz. Ez engem meglepett. Én nem tudom, mekkora a bűnözési ráta a Vatikánban, erről semmilyen információm nincsen, de hogy egy ilyen Európai Unión kívüli miniállam hogyan tud együttműködni, ez számomra... Csak érdekességképpen említem meg, ha nem hallott erről, nem kell reagálnia.
Még egy utolsó megjegyzésem van, amiben vitatkoznék önnel. Elfogadom persze, amit mondott, hogy azért lenne hasznos, ha a magyar büntetőeljárásról szóló jogszabályok tartalmaznának utalást az Eurojustra és az együttműködés lehetőségére, merthogy - mint tetszett mondani - jogászok azt hajtják végre, ami a jogszabályokban van. Ezt én elborzadva hallgatom, merthogy azért odáig csak eljutottunk, hogy amit jogszabály nem tilt, azt mind lehet csinálni, és ha ezt hatékonynak és segítőnek látják, akkor itt nem lehet előírni, hogy tessék jónak tartani a Eurojustot, ha egyszer nem tartják annak.
Van Magyarországon egyébként - vagy lehet, hogy ez egy K und K-s kultúra -, hogy ha van valamilyen társadalmi igény valamire, akkor hozzunk rá létre jogszabályt, de én nem szeretem ezt a kultúrát, mert szerintem jogszabályon kívül is van élet, vagy kell hogy legyen élet. Azokat a társadalmi viszonyokat kell szabályozni, ahol muszáj az államnak beavatkoznia többnyire tiltással. De valaminek az elősegítésére nekem ez meglehetősen furának tűnik.
Nem lehetséges az, hogy a magyar igazságszolgáltatás vagy a bűnüldöző hatóságok nem tudnak eleget a Eurojustról, ezért nem fordulnak hozzá, és egyfajta nagyobb fokú meggyőzésre lenne szükség, hogy ez miért segítené az ő munkájukat, ahelyett, hogy megint egy jogszabályt hoznánk, amely megint csak kereteket szabna meg? Ez csak egy reagálás arra, amit el tetszett mondani. A végén majd sok sikert fogok kívánni, de most számomra ezek a kérdések merültek fel.
Nálunk az a szokás, hogy ha a kormányzat képviselője van itt, akkor egy dialógus van, egy kérdés és válasz, replik és dublik, de ön nem a végrehajtó szerv tagjaként ül itt a bizottságban, tehát nem ezt a gyakorlatot követjük, hanem csupán érdeklődésünket szeretnénk kielégíteni.
Önt a magyar kormány jelöli, gondolom. (Dr. Lévai Ilona nemet int.) Nem? Nyilván független, de érdekes lehet, hogy a Eurojust magyar tagja hogyan lesz a Eurojust magyar tagja, nyilván van valamilyen nominációs procedúra, nem tudom, hogy ezt ki végzi, ebben ki dönt. Gondolom, ön teljesen független nemcsak a kormánytól, hanem a magyar hatóságoktól. De ezek mind érdekes részletkérdések lehetnek, ha van idő, menjünk bele ebbe is.
Képviselőtársaimhoz fordulok, hogy kinek van kérdése, észrevétele, megjegyzése az elhangzottakhoz. (Dr. Legény Zsolt jelentkezik.) Legény Zsolt képviselő úr, Szocialista Párt!
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Főügyész Asszony! Én két rövid kérdést vagy problémakört szeretnék érinteni vagy kérdezni. Az egyik nagyon gyakorlatias lesz, a másik meg, fogalmazzunk úgy, hogy elméleti. A gyakorlatias kérdésem az lenne, hogy magát a Eurojustot ki finanszírozza, kinek mennyibe kerül ez, fogalmazzunk így.
A másik egy kifejezetten elméleti kérdés lesz. Azt említette a beszámolója vagy ismertetője végén, hogy az ön álláspontja szerint - meg gondolom, a Eurojust közös álláspontja is ez - nincs szükség, és nem is kellene európai büntetőbíróságot felállítani. Az én kérdésem ténylegesen egy elméleti kérdés: ha és amennyiben nemzetközi büntetőbíróság kerülne felállításra - már 60 éve üldözi a nemzetközi jog ezt a problematikát, vagy legalábbis ezt a kérdéskört -, ebben milyen álláspontja van a Eurojustnak? Ez szükséges-e, kell-e, illetőleg megjelenne-e a nemzetközi büntetőbíróság előtt - mondom még egyszer, elméleti kérdés ez - a Eurojust mint az európai államok vagy az Európai Unió képviselője vagy legalábbis megtestesítője?
Köszönöm.
ELNÖK: Képviselő urak? Úgy illik, hogy hölgyek és urak, de mint látja, nincsenek hölgyek, úgyhogy emiatt nem mondok ilyet. A gender balance jegyében, amelyik egy nagyon fontos európai... (Ivanics Ferenc jelentkezik.) Parancsoljon, Ivanics képviselő úr, Fidesz.
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ügyésznő, Főügyész Asszony! Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nagyon érdekes kérdés egy európai ügyészség létrehozása. Ezt azért is fontosnak gondolom, mert személyes élményeim közé tartozik az a látogatás, amit még az európai uniós csatlakozás környékén tettük az osztrák parlamentnél. Jószolgálati küldöttségek voltak, és soproni lévén Bécsig jutottunk, és Bécsben azzal a meglepő kijelentéssel fogadtak minket, hogy Európa közbiztonsága romlani fog azzal, hogy újonnan csatlakoznak országnak.
Azért is tudom felhozni most már nyugodtan ezt az eseményt, mert tavaly decemberben az osztrák belügyminiszter megcáfolta ezt a pár évvel korábbi kijelentést, és nyugtázta, hogy tulajdonképpen az osztrák közbiztonság nemhogy romlott, hanem még egy kicsit talán javult is az uniós csatlakozás után. Ők kimondottan a Romániából érkező bűnözőktől féltek, amire voltak statisztikai adataik is, hogy elég sokan mennek. De ilyen módon is látható volt, hogy az Európai Uniónak van értelme, mert hiszen a korábbi határokat, amik érdekessé tehettek egy másik országot, eltörölték.
De visszatérve a nagy vargabetű után, én azok közé tartozom - és ez személyes vélemény -, akik elég egyértelműnek gondolják, hogy bizony szükség lenne ilyen intézményekre, mert tényleg, a bűnözők nem ismernek most már határt. Vannak jó példák is, hiszen a veszprémi eset kapcsán láthattuk ezt. Az lenne a kérdésem, amit korábban is feszegettünk, amikor a bizottság előtt voltak hasonló tárgyalások - legutóbb a prümi egyezménnyel foglalkoztunk, és annak kapcsán is felmerült -: hol vannak azok a határok, amik meghúzhatók? Mi az, amibe belemennének a tagországok, hogy közös ügyészségként működjön, tehát mi lenne a feladata ennek az ügyészségnek? Milyen viszonyba kerülhetne ez a többi szervvel? Akár már a mostani együttműködésre is kíváncsi lennék, tehát hogy az OLAF-fal hogyan működnek együtt. Van-e átfedés vagy nincsen?
Elnök úr már az előbb feszegette azt a kérdést a közös európai ügyészség felállítása kapcsán, hogy melyik ország mit gondol erről a dologról, és vajon hogyan lehetnének besorolhatók. Engem az érdekelne, hogy vajon a nemzeti jogrendekkel kapcsolatban, amit féltenek, hogyan lehetne megnyugtatni ezeket az országokat, hogy ennek az együttműködésnek van értelme, és egy ilyen európai ügyészség létrehozása, bizony sokat segíthetne nekik?
Végezetül pedig a kérdésem a lisszaboni szerződésre vonatkozna. Ha Írország, ne adj' isten, nem ratifikálja a lisszaboni szerződést, akkor ennek milyen konkrét jogalkotási következményei lehetnek az európai ügyészség kapcsán?
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. További kérdés? (Nincs jelzés.) Egyelőre nem látok több kérdést, még mindenki meggondolhatja magát a vita egy későbbi fázisában. Ügyész asszony, megadom a szót a válaszra.
DR. LÉVAI ILONA ügyész, a Eurojust magyar nemzeti tagja: Nagyon szépen köszönöm a kérdéseket, valamennyi nagyon érdekes. Ha megengedik, a kinevezésemmel kezdem, hogy világosabb legyen, hogy mi itt a helyzet. 2004-ben egy kormányhatározat írta elő, hogy a kormány fölkéri a legfőbb ügyészt a Magyar Köztársaság képviseletének a Eurojustban való biztosítására. Ennek alapján járt el a legfőbb ügyész, és adott számomra kinevezést, az igazságügy-miniszter és a belügyminiszter - már nem emlékszem a jogi formulára, nagyon-nagyon kacifántosan volt megfogalmazva, hogy a legfőbb ügyész függetlenségét se sértse -, nem véleménye, meghallgatása, véleményének nem kikérése, hanem véleményének ismeretében. Tehát gyakorlatilag az akkori igazságügy-miniszter úrtól és a miniszter asszonytól kaptunk egy véleményt, és a legfőbb ügyész így nevezte ki a nemzeti tagot. Most egy 2006-os kormányhatározat van, ami gyakorlatilag ugyanez: a kormány fölkéri a legfőbb ügyészt, hogy gondoskodjon a Magyar Köztársaságnak a Eurojustban való képviseletéről. Ennyit erről. Ja, és ha még szabad egy dolgot: én magyar vagyok ott. Én nem EU-alkalmazott vagyok, én a Magyar Köztársaságnak vagyok egy ügyésze.
Ami az elérhetőséget illeti: azt kell mondanom, hogy közvetlen a kapcsolattartás. A Eurojust-határozat előírja, hogy a Eurojusttal folytatott információcsere a nemzeti tagon keresztül történik, tehát rajta minden keresztül megy, ha szabad így mondani, és az információk közül bizonyosoknak nem is kell eljutni a plenáris ülés elé. Nincs titkárság egyébként, ez érdekes. Tehát van a kollégium mint egy testület, az összes nemzeti tag, és vannak az egyes nemzeti tagok. Az információk a nemzeti hatóságoktól a nemzeti taghoz érkeznek be, és ő terjeszti, vagy nem terjeszti - ő is megszűri a dolgokat, nem akarom most elmondani, hogy mi alapján - a kollégium elé. Tehát ez az információs csatorna.
A másik a hatáskör és az information sharing kérdése. Azt kell mondani, hogy amikor a Eurojust-határozat információcseréről szól, ez nem olyan információcsere, mint például a rendőrségnél. Itt gyakorlatilag konkrét büntetőügyekről van szó, tehát nem egyes információkról. Információ például az, hogy nálunk folyik egy nagy kábítószerügyben a nyomozás, és mi ebben az ügyben szeretnénk ennek és ennek a tagállamnak a segítségét kérni. Gyakorlatilag az információ, ami a Eurojusthoz beérkezik, az, hogy nekünk van egy ilyen ügyünk, egy sok tagállamot érintő, szervezetten elkövetett, komoly ügyünk. Ennél többre nincs is szüksége a Eurojustnak, mert ez alapján, mondjuk, az angol nemzeti tag megkeres engem és néhány kollégát, hogy ebben ilyen és ilyen segítségre volna szükség a mi tagállamunktól. Tehát ez valahogy így működik, hogy nem kis információkat cserélünk, hanem konkrét ügyben, és kiderülhet, amikor Magyarországot én megnézem, hogy nálunk is folyik ez ezzel összefüggő ügy, és akkor már a büntetőeljárás során beszerzett információkat cserélhetik, de akkor is jogsegély keretében, ennek megvannak a keretei.
Én arra szeretnék itt rámutatni, hogy a rendőrségi információcsere a szó szoros értelmében információcsere, és a Eurojuston keresztül zajló információcsere jellegét tekintve más. Nálunk, amikor információról szólunk, gyakorlatilag konkrét ügyet értünk ezen, tehát tudjuk azt, hogy egy bizonyos országban vagy bizonyos tagállamban van egy ilyen, sok szállal rendelkező ügy, amihez mi kereshetjük a további szálakat, és tudjuk segíteni. Nem tudom, hogy világos voltam-e kellőképpen, de itt körülbelül erről van szó. Ilyen értelemben az angolok is nagyon jól használják a Eurojustot. Ők az európai ügyészséget nem akarják, amely mint egy fölöttes ügyészség a saját rendszerük fölött állna.
Köszönöm az információt a Vatikánról, nem tudtam, és tanácstalanul állok előtte.
ELNÖK: Sajtóhír.
DR. LÉVAI ILONA ügyész, a Eurojust magyar nemzeti tagja: Sajtóhír, igen, érdekes. A kollégium sem foglalkozott ilyennel. Nekünk van egy külkapcsolatokkal foglalkozó, külön belső bizottságunk, az se tárgyalt erről. Nagyon köszönöm az információt, rém érdekes, ezen majd nyilván el fogunk gondolkodni, de most ne tudok válaszolni a kérdésre.
Ami a jogi szabályozottságot illeti: azt kell mondanom, és férfiasan bevallanom, hogy én ugyanezt gondoltam, hogy minek kell jogszabály ahhoz, amit meg lehet jogszabály nélkül csinálni, amit semmi nem tilt. Öt évvel ezelőtt ezen a meggyőződésen voltam. A gyakorlat számomra azt mutatta, hogy sajnos, a szemlélet nem olyan, hogy jogszabályok nélkül ezt az egyébként nagyon kedvező lehetőséget az igazságügyi hatóságok számára igénybe vennék a kollégák. Tehát én is így indultam el ezen az úton, hogy természetesen, ha érdekemben áll, jogszabály nem tiltja, fölhívom a kollégát, a nemzeti tagot, hogy segítsen nekem. Tapasztalataim szerint jogszabály nélkül, sajnos nem megy. Nagyon jó volna, ha ez menne jogi szabályozás és további jogszabály-szaporítás nélkül.
Ami a Eurojust propagálását illeti Magyarországon: nagyon-nagyon sok pénzt fektettünk ebbe. Magyarországon nagyon sok marketingszeminárium volt, mi így hívjuk ezeket a rendezvényeket. Minden évben pályáztam - mert ez is pályázat útján van - marketingszemináriumra, meg is nyertük, eljöttünk sokan, sokan részt vettek, és be kell vallanom, hogy kicsit csalódott voltam aztán az eredményt illetően. Az egyetlen eredmény az én tapasztalatom szerint az volt, amikor fogtam magam 2007-ben, és körbeutaztam az országot. Nagyon-nagyon fárasztó volt, meg kell mondanom, mert Hágából haza kellett jönni, és személyesen elbeszélgetni a kollégákkal. Akkor föllendült az ügyforgalom, de aztán újra visszaesett. Ezt kézi vezérléssel nem lehet, más tagállamok sem csinálják a kézi vezérlést. Ez is a jogi kultúra része, hogy ki cselekszik csak a jogszabály alapján, és ki az, aki a nyitva álló lehetőségeket anélkül is kihasználja.
Legény Zsolt úr kérdezte, hogy ki finanszírozza a Eurojustot. A Eurojustot az EU finanszírozza, tehát nekünk éves költségvetésünk van. Nem sok egyébként, mert tizenvalahány millió euróval kezdtünk, most huszonvalamennyi, tehát mi kis költségvetésű intézmény vagyunk. EU-pénzből működik, kivéve a nemzeti tagokat, mert a nemzeti tagok nemzeti ügyészek, tehát minket a saját tagállamunk fizet vagy finanszíroz, ha így tetszik.
A büntetőbíróság nagy kérdés. Mi nem látjuk szükségét egy EU büntetőbíróság felállításának, tehát az Eurojust nem látja ennek szükségét a pillanatnyi fázisban. Viszont nagyon szükségét látjuk annak, hogy a Eurojusttal kapcsolatosan az EU Bírósága, tehát a luxemburgi Európai Közösségek Bírósága kapjon valamilyen hatáskört, és kell is majd hatáskör, mert ha lesz európai ügyészség, akkor az ügyész által hozott határozatok bírói kontrollját biztosítani kell - előzetes letartóztatás, satöbbi -, tehát az emberi jogi oldalát. De az ítélőbíróság, amikor az ügyet beterjesztjük, tehát vád van, nem látjuk értelmét egy európai büntetőbíróság fölállításának, viszont egyébként kell a bírói hatáskör a nyomozati szakban hozott határozatok bírói felülvizsgálatára, ezt viszont teljes mértékben támogatja a Eurojust, e nélkül, tehát bírói kontroll nélkül nem lehet Európában működni.
Nagyon szépen köszönöm az európai ügyészség várható kompetenciáját illetően föltett kérdést, és az OLAF-ra vonatkozó utalást is. Az OLAF az az EU-szerv - nem büntetőjogi, ezt hozzá kell tenni -, amelyik az EU sérelmére elkövetett csalásokkal foglalkozik, tehát az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel foglalkozik, egy nagyon fontos szerv, de nem büntetőjogi kompetenciákkal, hanem revizori, adminisztratív, satöbbi kompetenciákkal. Az OLAF is kiadott 2003-ban egy zöld könyvet az európai ügyészségről, tehát az OLAF és az európai ügyészség kapcsolata tagadhatatlan, és a jövőben is a Eurojust európai ügyészségként is fog rá támaszkodni, és most is kiemelt partnerünk az OLAF. Magyarországon nehézségek vannak, mert a büntetőeljárás tekintetében az OLAF-nak gyakorlatilag nincs semmiféle jogállása, nem büntetőeljárásban részt vevő személy, nincs minősége a magyar büntetőjogban. De Eurojust-tekintetben az OLAF munkáját, vizsgálatait, satöbbit, nagyon nagyra értékeljük.
Látni kell, hogy ha fölállításra kerül az európai ügyészség, akkor gyakorlatilag csak azokkal a bűncselekményekkel fog foglalkozni mint ügyészség, amelyekkel most az OLAF foglalkozik, tehát gyakorlatilag az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekményekkel. Ennek a részletei nincsenek még kidolgozva, és nyilván itt az OLAF-nak is lesz véleménye, meg egyáltalán itt, azt hiszem, el kell mélyedni a részletekben, de pillanatnyilag ez a helyzet, amiről én be tudok számolni.
A tradíció kérdése. Szerintem nagyon értékesek a tradíciók, tehát ezeket teljesen föladni nem szabad, totál unalmas Európa lenne, ha mindenkinek egyforma volna a kultúrája, a jogrendszere, satöbbi. Itt az összeegyeztetésről van szó, azoknak a pontoknak a megtalálásáról, amelyek problémát jelenthetnek. Azért vagyunk jogászok, hogy megoldást találjunk. Állandón folyik is párbeszéd, még nemzeti tagok között is. Azt hinnénk, hogy több a hasonlóság, mint az eltérés. Nagyon sokszor kiderül, hogy több az eltérés, még azonos fogalmak mögött is más van, mint gondolnánk. Tehát sok az eltérés, és ha körbejárjuk, elemezzük, nagyon sokszor megoldást lehet találni megfelelő jogi formulákat, technikákat alkalmazva.
Hogy hogy lehet ezeket a tagállamokat megnyugtatni, hogy a tradíciókat nem biztos, hogy eltörli egy új európai intézmény? Szerintem ez is politikai döntés. Az angolok szeretik a Eurojustot, tehát ők ebben látták az alternatívát az európai ügyészségtől. Azt is meg kell mondanom, hogy ők is változnak, tehát az álláspontok finomodnak, változnak. A Eurojust létrehozásánál tulajdonképpen a fő ellenző 2002-ben az Egyesült Királyság volt, most, ha megnézzük, hogy ki van leginkább ellene, azt látjuk, hogy a svédek. A svédek, úgy tűnik, nagyon támogatják a Eurojustot, nagyon is használják, de egyáltalán nem hívei az európai ügyészségnek. Az angoloknál még egy dolog van, hogy ők úgynevezett common law tagország, a büntetőjog területén is abszolút common law ország, és talán náluk nehezebb ez a dolog. De én azt hiszem, nem reménytelen megnyugtatni ezek az országokat, és potenciálisan valószínű, hogy előbb vagy utóbb, valamilyen formulát találva az angolok nem fognak kimaradni. Meggyőződésem, hogy az Egyesült Királyság nem fog kimaradni.
A lisszaboni szerződésről a részleteket nem tudjuk. Mi nem vagyunk jogalkotók, mi jogalkalmazók vagyunk, és véleményt mondunk, de még nincs olyan stádiumban ez az egész folyamat, hogy effektíve foglalkoznának ezzel, és bármiféle tervezethet vagy egyébhez, valamilyen előzetes koncepcióhoz kérték volna a véleményünket. Nyilván, ennek el fog jönni az ideje, és akkor mi ezt megtesszük.
Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Én is nagyon szépen köszönöm. Túl a pragmatikus információkon, amelyeket kaptunk, azt hiszem, rendkívül izgalmas kérdések is napvilágra kerültek, amelyeket nem tudunk ebben a körben megoldani.
(Ivanics Ferenc közbeszól.) Tessék parancsolni!
IVANICS FERENC (Fidesz): Elnézést, hogy közbevágtam elnök úr, de úgy érzem, mintha záróbeszédet kezdett volna mondani. Egy nagyon rövid, tisztázó jellegű kérdésem lenne. Ahogy önt hallgattam, úgy értettem, hogy az ön olvasatában a Eurojust mellett jönne létre egy ügyészség, és nem úgy történne, hogy a Eurojust alakul át ügyészséggé.
ELNÖK: Ez elhangzott.
DR. LÉVAI ILONA ügyész, a Eurojust magyar nemzeti tagja: Igen, tehát mind a kettő megmarad. Az Eurojustból létrejön az európai ügyészég, de a Eurojust is tovább működik.
ELNÖK: Köszönjük szépen. Tehát ott tartottam, hogy az Európai Közösségnek van egy bírósága, de annak az az alapja, hogy van egy olyan, hogy európai jog, amelyet alkalmaz, és ilyen szempontból büntetőbíróság nem lehet, mert nincs európai jog ebben, tehát nincs jog, amit alkalmazna.
Amit én fájlalok az európai ügyészség tervével kapcsolatban, hogy ez csupán az Európai Uniót illető pénzügyekre terjed ki. Tudom, hogy nagyon széles nem lehet a hatásköre, de ha a nemzetközi terrorizmust veszem, nagyon fontosnak tartanám, hogy legyen egy erős lobbi arra, hogy a hatásköre szélesebb legyen, mert ezt én rendkívül szűknek tartom. Fontosnak, de szűknek tartom. Tudom, hogy sok mindenre nem terjedhet ki, de még egyszer: ha a nemzetközi terrorizmust tekintem olyannak, amely hasonlítható az Európai Unió pénzügyeihez, szerintem csak globálisan lehetne ezekre válaszolni. Érdekes dolog egyébként ez, hogy különböző tradíciók vannak az Európai Unión belül, ezt én tudomásul veszem. Ezzel szemben felhozom, hogy az Európai Unió alapvetően közös érdekekre épülő szervezet, és az, hogy mi bűncselekmény, mi nem, eléggé közös értékeket kellene hogy kifejezzen, tehát ebből az alapból kiindulva még azt se tartanám kizártnak, hogy e tekintetben is a harmonizáció teljesebb lehet.
Tudom, ehhez képest fölvethető, hogy más bűncselekménnyel fenyegetettebb Wales és mással Magyarország, azonban, ha ezt az érvet komolyan végiggondoljuk, akkor Magyarországon is különbözőek a fenyegetettséget a Dunántúlon és a Tiszántúlon, tehát különböző büntetőjog kellene az ország különböző területein, de ez nem így van, tehát elképzelhető ebből a logikából kiindulva egy európai büntetőjogi harmonizáció is.
Amikor meghívtuk Lévai Ilonát, arra gondoltam, hogy ennek az ülésnek két haszna lehet. Az egyik meg is valósult: a bizottság tagjai jobban ismerik, hogy a Eurojust mivel foglalkozik, és milyen kihívásokkal szembesül. Volt egy másik elképzelésem is, hogy egy ilyen parlamenti bizottsági meghallgatás arra is jó, hogy rajtunk keresztül, a médián keresztül a közvéleményhez is eljut valami. Nem tudom megítélni, hogy ebből lesz-e valami, mert nem tudom, ki tartozik a médiához, és ki nem. Sokan verik a számítógépüket különböző sarkokban, talán valami erről is meg fog jelenni, nagyon bízom benne.
Egy harmadik cél is időközben megfogalmazódott legalábbis bennem. Egy parlamenti bizottság raison d'ętre-ében léteznie kell egy olyannak, hogy a köztársaság politikáját befolyásolni. Én azt javasolom a bizottságnak - remélem, sikerülni fog ezekben a nem könnyű időkben is, tökmindegy, milyen párthoz tartozunk -, hogy amikor márciusban jön hozzánk Draskovics miniszter úr, szerintem beszéljük meg vele ezt a problémát, hallgassuk meg a másik felet is, és ez alapján, ha csak nem hallunk komoly érveket arra, hogy miért nem kellene Magyarországnak támogatnia kellő súllyal az európai ügyészség létrehozatalának a gondolatát, a bizottság foglaljon állást azt kérve a magyar kormánytól, hogy támogassa ezt. De még egyszer: meghallgatjuk majd őket is, lehet, hogy a másik oldalról, a kormány részéről elhangzanak olyan érvek, amelyek itt most nem kerültek az asztalra. Ennek a mérlegelésével én most ahhoz állok közelebb, hogy ezt a bizottság támogassa. Talán a hangunk elhallatszik valameddig, nem tudom megmondani, hogy milyen befolyással bírunk.
Nagyon szépen köszönöm Lévai Ilona ügyész asszonynak ezt a mai megbeszélést. Személyesen nagyon hasznosnak találtam, remélem, a bizottság tagjai is. Ha így van, remélem, ön és munkatársai is jó gondolatnak tartották, hogy eljöttek. Még egyszer köszönöm szépen, és sok sikert kívánok a további tevékenységéhez.
DR. LÉVAI ILONA ügyész, a Eurojust magyar nemzeti tagja: Nagyon szépen köszönöm.
ELNÖK: Tisztelt Bizottság! Áttérünk a 2. számú napirendi pontunkra. Az erre szánható idő intervalluma bizonytalan, ha jól értem, mert Keller államtitkár úrnak a plenáris ülésen is jelenése van valamikor, de nem tudjuk még, hogy mikor.
A napirendi pontunk a 2008. decemberi aktualizált konvergenciaprogram, illetőleg a magyar kormánynak az az ötlete vagy elképzelése, javaslata, hogy egységes európai pénzügyi felügyelet jöjjön létre, és hogy ezzel kapcsolatban melyek az európai uniós elképzelések. Természetesen, ha már pénzügyekről van szó, a témák száma gyakorlatilag végtelen, mint a válság, ezen belül Magyarország és az Európai Unió kapcsolatai. Nem feltétlenül mennék bele olyan témákba, hogy a Nyugat megszegett-e bármilyen megállapodást a Kelettel szemben, mert úgy tudom, ilyen megállapodás nem volt. De tényleg: az Európai Unió hogyan tud segíteni Magyarországnak?
Megjelent a Financial Timesban egy cikk, amely tulajdonképpen erősebb tud lenni, mint egy közepes ország kormánya, és amely azt sürgeti, hogy az Európai Unió tagállamait minden habozás nélkül vonják be az eurózónába. Ezzel kapcsolatban tud-e valamit államtitkár úr? Az európai intézményekben volt-e erről valami, ennek egy follow up-ja, hogy a dolgok hogy állnak?
Tehát nagyon sok minden van napirenden. Nyilván államtitkár úr határozza meg, hogy miről kíván beszélni, aztán a bizottság tagjai pedig azt, hogy miről kívánnak kérdezni. Még egyszer: a tárház végtelen.
Államtitkár úr, köszönjük, hogy eljött. Megadom a szót.
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Elnök úr felvezetését hallgatva meg a napirendi javaslatot elolvasva, valószínű, hogy hideg élelmet is hozhattunk volna magunkkal, mert akár órákig is elhúzódhat a bizottsági ülés.
Ami az aktualizált konvergenciaprogramot illeti: minden évben szükséges elkészíteni az eurózónán kívüli országoknak a konvergenciaprogramot, aminek nyilván az a célja, hogy hogyan történik meg a felzárkózása, az euróövezethez való közeledése az országnak. Ezt Magyarország elkészítette, decemberben nyújtottuk be az Európai Bizottsághoz. Ez az aktualizált konvergenciaprogram a Pénzügyminisztérium honlapján megtalálható. Ebben lényegében bemutatjuk azt, hogy 2006 óta Magyarország eredményes fiskális kiigazítást hajtott végre, az államháztartás hiánya a 2006. évi 9,3 százalékról GDP-arányosan 2008-ban 3,4 százalékra csökkent. Ha az apró számításokat az év végi zárást követően elvégezzük, elképzelhető, hogy ez még alacsonyabb is lesz.
Gyakorlatilag a kiigazítás mértéke a GDP 6 százalékára tehető, ami nagyon jelentős teljesítménynek könyvelhető el. Ez nem a kormány teljesítménye, hanem ez az ország teljesítménye. Ha figyelembe vesszük a nyugdíjkorrekciós lehetőséget, amire az Európai Unió lehetőséget kínál, akkor 2008-ban 3 százalék alatt volt a hiány. Nyilvánvaló, hogy 2009-ben már korrigálatlanul is azzal számoltunk, és a konvergenciajelentésünket 3 százalék alatti hiánnyal nyújtottuk be.
A képviselő urak előtt ismert az a globális pénzügyi válság, aminek a következményeit mind a pénzügyi szektorban, mind pedig a reálgazdaság területén alapvetően érzékeljük és tapasztaljuk. A konvergenciajelentésünkben erre is figyelemmel, egy nagyon kedvezőtlen változatra is felkészülve jeleztük azt, hogy ha ez a kedvezőtlen változat fog bekövetkezni, akkor mivel számolunk. Jelzem, hogy ma már ezt is túlhaladtuk és túlléptük. A 2008 decemberében benyújtott konvergenciajelentésünk azzal számolt, amivel a 2009-es költségvetés is, hogy a GDP nagyjából 1 százalékkal visszaesik. A kedvezőtlen változat már azzal számolt, hogy 1,6 százalékkal esik vissza. Ma már tudjuk azt, hogy egy egész más, sokkal drasztikusabb recesszióval kell szembenéznünk. Az inflációban 2009-re 4,5 százalékkal számoltunk, ez éppen a recessziós folyamat miatt más lesz, majd erről szeretnék beszélni.
A nemzetközi környezet jelentősen megváltozott. Lehet erről kemény politikai vitát folytatni, de azt azért érdemes figyelembe venni akkor, amikor a prognózisokról beszélünk, és hogy december óta a gazdasági növekedésre vonatkozó előrejelzésünk alapvetően megváltozott, hogy ez nem magyarországi sajátság. Ha megnézzük azt, hogy tavasszal például az eurózónára milyen gazdasági növekedést prognosztizált az Európai Unió, ennek a mértéke 1,6 százalék volt pozitívan, majd ősszel ezt 0,1-re, de még mindig pozitívra változtatta, télen pedig mínusz 1,9 százalékra, tehát már erős gazdasági visszaesést prognosztizált.
Németország tekintetében - ami azért lényeges, mert nagyon fontos külkereskedelmi partnerünk - tavasszal még úgy nézett ki, hogy 1,5 százalékos GDP-növekedésre lehet számítani, a téli időszakban pedig már Németország tekintetében mínusz 2,3 százalék volt. Nem olyan régen látott napvilágot a KSH adata és az egyéb európai uniós országokra vonatkozóan is az ipari termelés alakulása december hónapban. Valóban, ez egy brutális visszaesés Magyarország tekintetében is, mert a 19,6 százalékos visszaesés nagyon kemény, de ha megnézzük, Észtországban, Japánban ettől nagyobb az érték, Spanyolországban nagyjából ilyen ipari termelési visszaesés volt, és hogy hozzánk közel álló értékű országot is mondjak: majdnem ekkora ipari termelési visszaesés volt Svédországban. Nem sorolom tovább, csak azért hoztam szóba, mert látni kell, hogy megítélésem szerint nincs értelme annak, hogy megpróbáljuk kivetíteni Magyarországra azt a problémahalmazt, amit el kell szenvedni.
Azt világosan lehet látni, hogy a konvergenciaprogram benyújtása után is egy mélyülő világgazdasági válság van, aminek a hatása Magyarországra különösen erőteljes. Erőteljes a kereslet visszaesése az Európai Unióban, különösen Németországban. Ezzel gyakorlatilag a magyar exportkilátások erőteljesen romlanak. Októberben még 3,9 százalékos exportbővülést tartottunk reálisnak, az új prognózis szerint ez előjelet váltott, és egy 3 százalékos csökkenéssel kell számolni 2009-ben.
Éppen ezért az a pálya, amit mi a konvergenciaprogram benyújtásakor számoltunk, alapvetően megváltozott. Néhány fontos mutató változását szeretném a tisztelt bizottság előtt is szóba hozni. Az egyik legfontosabb, hogy a gazdasági növekedés terén - erre már utaltam - a 0,1 százalékos csökkenés helyett most azzal számolunk, hogy 3-3,5 százalékos csökkenés fog bekövetkezni. Inflációban 4,5 százalékos inflációs ráta helyett az aktuális előrejelzésünk 3,7-3,9 százalék közötti. A háztartások fogyasztás-visszaesése a konvergenciaprogramban számolt 3,8 százalék helyett 3-3,5 százalékos csökkenést mutat. Ami nagyon durva, a bruttó állóeszköz-felhalmozás. Az az aktuális előrejelzésünk szerint mínusz 5 százalék. Nagyjából azzal számolunk, hogy a konvergenciaprogramban megjelenített 0,6 százalékos foglalkoztatott létszám alakulásához képest ez 1-1,5 százalék lesz. Utaltam arra, hogy az export a 3,9 százalékos növekedés helyett 3 százalékos csökkenést kell hogy elviseljen.
Tehát mind a belső, mind a külső kereslet a vártnál erőteljesebben csökken, a GDP lényegesen nagyobb mértékben fog csökkenni, mint ahogy ezt terveztük, és mindezek eredményeként az egyensúlyi pályát veszélyeztető költségvetésibevétel-elmaradással kell számolni. Ezért szükségesek azok az egyensúlyjavító intézkedések, amelyekről a kormány döntött. 2009-ben 220 milliárd forint, 2010-ben több mint 500 milliárd forint, 2011-ben több mint 600 milliárd forint egyensúlyjavító intézkedésre van szükség, és csak jelzem, hogy már tavaly október óta egy 600 milliárd forintos kiadáscsökkentésre sor került. Tehát nem véletlen az, hogy a társadalom meglehetősen érzékenyen reagál mindarra, amit mondunk.
Az egyszeri kiadáscsökkentő lépéseknek olyannak kell lenniük a mi felfogásunk szerint, hogy döntően azok strukturális lépések is legyenek, ezek a nyugdíjrendszert, a támogatásokat, az önkormányzati rendszert, a közjogi rendszert és a szociális transzfereket is érintik. Én részletesen ezekről az intézkedésekről, hacsak nem szükséges, akkor nem beszélnék. Nyilvánvaló, hogy a parlament elé fogjuk hozni, a kormány intenzíven dolgozik azon, hogy mind azok az intézkedések, amelyeket bejelentettük, mind azok, amelyek nullszaldós egyenleggel tudnak zárulni - ezek az adórendszerrel kapcsolatos változások -, mind pedig azok, amelyek a szociális szférát, a nyugdíjszférát érintik, amelyeknek főleg 2010-től kezdődően nagyon komoly költségvetésikiadás-mérséklő hatásuk van, ezek a törvények március végéig a parlament elé kerüljenek, és még az első fél évben tudjunk ezekről dönteni.
A második kérdése elnök úrnak és a kitűzött napirendnek a pénzügyi felügyelet kérdése volt. Ez azért különösen érdekes, mert pénzpiaci problémák okozták azt a válságot, amit kényszerűen most elszenved a világ, és ennek következtében nyilván előtérbe kerül az, hogy hogyan gondoskodik az Európai Unió, illetve az egyes nemzetek a pénzügyi rendszer felügyeletéről. Gyakorlatilag az Európai Unió a pénzügyi felügyeletek közötti együttműködést 2001-ben az úgynevezett Lámfalussy-bizottság működtetésével formalizálta, majd 2002 decemberében kiterjesztésre került az egész európai pénzügyi szektorra. CEBS-nek hívják az Európai Bankfelügyelők Bizottságát, amelynek négy nagyon fontos feladata van: a bankrendszer EU-szintű szabályozását készíti elő, segíti a keretjellegű joganyagoknak a nemzeti jogba való átültetését, a bankfelügyeleti gyakorlat egységesítését az Európai Unión belül, és az együttműködést az egyes felügyeletek között.
Ennek a hármas szintű bizottságnak a tagjai a nemzeti bankfelügyeleti hatóságok, az EKB, az Európai Központi Bank képviselői, és különböző megfigyelői státusban lévő országoknak a felügyeleti hatóságai, amelyek nincsenek benn az eurózónában. Négy munkabizottsága van ennek a fontos bizottságnak, több almunkabizottsággal.
Ezen túlmenően létezik a tőkepiaci felügyelők szervezete, a CESR, itt is tag a PSZÁF. Ezek az értékpapír-felügyeleti hatóságok közötti koordinációt, illetve a bizottságok számára a tanácsadást tudják megvalósítani. Ezen tőkepiaci felügyelők szervezetén belül egyfajta együttműködés alakulhat ki az információáramlás területén, különösen a bennfentes kereskedelemmel, az árfolyam-befolyásolással és egyéb piaci visszaélésekkel kapcsolatban. Az együttműködés keretén belül van lehetőség arra, hogy a pénzügyi beszámolási standardoknak és közzétételi követelményeknek való megfelelés érvényesítésre kerüljön. Együttműködés keretén belül a felügyeleti konvergencia megteremtése érhető el, transzparenciával kapcsolatos iránymutatások készülhetnek, és az egyes elszámolásoknak az infrastrukturális harmonizálására kerülhet sor.
Az Európai Unión belül a tőkemegfelelési irányelvek módosítása napirenden van, ez a felügyeletek közötti együttműködés jövőjét is alapvetően meghatározza. Ez a tőkemegfelelési irányelvek módosítása kiterjed többek között a nagy kockázatok kezelésére, a bankok tőkeszerkezetének minősítésére, likviditási kockázatkezelésre, határokon átnyúló tevékenységű bankcsoportok felügyeletének javítására.
Az Ecofin 2006 szeptemberében adott mandátumot az EFC számára a válságkezelési rendszer továbbfejlesztésére, és 2008-ban jött létre egy együttműködés a tagállamok felügyeleti hatóságai, központi bankjai és a pénzügyminiszterei között a határon átnyúló pénzügyi stabilitás fenntartását szolgáló együttműködési megállapodásra. Tehát ez már egy újabb intézményesített formája az együttműködésnek. Ezen túlmenően további ilyen intézménynek tekinthető ez Európai Biztosítás- és Foglalkoztatói Nyugdíjpénztár-felügyelők Bizottsága. Ennek a feladata a tanácsadás, a standardok, ajánlások, iránymutatások kidolgozása.
Mindezt azért mondtam el, hogy a bizottság előtt világossá próbáljam tenni, hogy számos egyeztető fóruma létezik a felügyeleteknek, a központi bankoknak arra vonatkozóan, hogy az Európai Unión belül a pénzügyi piacot megpróbálják valamilyen módon egységesen kezelni.
2008 februárjában a Magyar Köztársaság miniszterelnöke tett javaslatot arra, hogy túl ezeken az együttműködési fórumokon legyen egy egységes európai pénzügyi felügyelet, hozzon létre az Európai Unió egy egységes európai pénzügyi felügyeletet. Ezt akkor, 2008 tavaszán, őszintén megmondva, az Európai Unió nem fogadta túlzottan nagy lelkesedéssel, viszont ahogy haladunk előre a válságkezelésben, egyre nyilvánvalóbb, hogy a nemzeti felügyeletek mellett valamilyen nemzetközi megoldásra is sort kell keríteni. Szakértői csoport jött létre, amiben benne van a versenypolitikai, a gazdasági és a belső piaci biztos. Ez a szakértői csoport egy jelentést fog elkészíteni 2009 március végére - jelzem elnök úrnak -, ennek a jelentésnek a tartalmát ma nem ismerjük. Nyilván akkor, ha ez ismertté válik, érdemes talán erről a kérdésről bizottsági kereteken belül is tárgyalni.
Tehát az a meglátásunk, hogy látszik, hogy ellenérdekeltek az egyes országok abban, hogy egy ilyen egységes szervezet létrejöjjön-e. Rövid távon ennek a realitása most úgy néz ki, hogy kevésbé valószínű, de hosszabb távon mindenképpen érdemes ezzel a kérdéssel foglalkozni. Egyébként a magyar javaslat az Európai Központi Bank mintájára fogalmazódott meg, nyilván abból a megfontolásból, hogy ennek a hatálya a legnagyobb pénzügyi csoportokra lenne érvényes, és természetesen úgy, hogy a nemzeti hatáskör megmaradna. Nagyjából ennyit szerettem volna mondani a felügyeleti rendszerről.
Különösen indokolt beszélnünk mindezek tükrében arról, hogy hogyan látjuk az eurózónába történő belépés feltételeit. Akkor, amikor beléptünk a Közösségbe, vállaltuk azt is, hogy bevezetjük az eurót, de ezt nemcsak úgy kell felfogni, hogy egyfajta kötelezettséget teljesítünk, hanem alapvető érdeke az országnak az eurózónába történő belépés. Ugyanakkor tudni kell azt, hogy ez csak nagyon szigorú követelmények teljesítése esetén valósulhat meg. A gazdaságpolitikai feltételeket teljesíteni kell, ami nagyjából a konvergenciaprogram teljesítése mentén fogalmazható meg, nyilván ezzel párhuzamosan pedig fel kell készülni a pénzcseréből adódó gyakorlati kihívásokra.
Most, ha lehet azt mondani, a legsürgetőbb feladat az, hogy legyünk úrrá a pénzügyi és reálgazdasági válságon, szerezzük vissza a befektetők bizalmát. Szeretném jelezni, hogy ez nemzeti ügy, nem egyszerűen csak a kormányzó párt felelőssége, illetve a kormány felelőssége, hanem közös tennivalónk van ezen a területen.
Az Országgyűlésben sokszor beszélünk arról, hogy milyen lépéseket tettünk annak érdekében, hogy előrelépjünk ezen az úton. Én azt gondolom, hogy azok közül a lépések közül, amelyeket megtettünk a válságkezelést követően - hiszen akkor, amikor még a válság nem volt érzékelhető Magyarországon, illetve olyan prognózisok voltak megfogalmazhatók, amelyekre már utaltam, azt lehet mondani, hogy 2008 augusztusában, még szeptember elején is a legjobb úton haladtunk a konvergenciaprogram teljesítése felé -, számos intézkedésre rákényszerültünk. A meghozott intézkedések, például a költségvetési felelősségről szóló törvény, az, hogy van az országnak 2009-ben költségvetése, még akkor is, ha további kiigazításokat kell kormányhatáskörben végrehajtani, hogy konszenzust tudtunk teremteni a pénzügyi közvetítői rendszer stabilitásának erősítése tekintetében, és még számos intézkedés, amit meghoztunk, mind kell ahhoz, hogy az eurózóna irányába megfelelően haladjon az ország, és kellenek azok az intézkedések, amelyekre már én nagy vonalakban utaltam, amit nem kívántam részletesen kifejteni: az adórendszer átalakítása, a gazdaságélénkítő program és mindazok az egyéb intézkedések, amelyek karcsúsítják az államháztartás szerkezetét.
Azt reméljük, hogy ezen intézkedéseknek lesz olyan hatása, hogy a forint árfolyama stabilizálódik, a rövid és hosszú távú hozamok mérséklődnek, az állampapírpiac elkezd működni a szokásos rend szerint, a pénzügyi szolgáltatók, különösen a bankok működési feltételei javulnak. Nyilván vannak olyan feladatok, amiket a kormánynak kell megvalósítani, és a kormány tud hatni rá, ilyen leginkább a hiánypálya alacsony szinten tartása. Ez egyébként kedvező lehet az államadósság alakulására is, ami feltételrendszerként megfogalmazódik. Inflációban úgy néz ki a helyzet, hogy 2011 elejére reálisan teljesíthetők azok az inflációs elvárások, amelyek feltételei a zónához történő csatlakozásnak, illetve a kamatkritériumok is, ha nehezen is, de teljesíthetőek.
Ahhoz, hogy az eurózónához történő csatlakozásról beszéljünk, ennek mindenképpen előfeltétele az, hogy az ERM II-be, az Európai Unió közös árfolyamrendszerébe belépjünk, vagyis, hogy egy kijelölt paritást megbízható módon képesek legyünk fenntartani. Azt látni kell, hogy ez nem egyszerűen a kormány vagy az Országgyűlés szándékának a beteljesítésén múlik, európai uniós testületek döntenek arról, hogy az ERM II-be mikor, hogyan, milyen feltételekkel tudunk belépni.
Szeretném világossá tenni itt, a bizottság előtt is, hogy maga az eljárás minden elemében titkos egészen a jelentkezéstől a folyamat lezárásáig, ahol egy közleményt tesznek közzé, innentől kezdve már egyértelmű az, hogy az ERM II-be, a közös árfolyamrendszerbe beléptünk. Tehát nincs lehetőség önálló döntés meghozatalára. Nyilvánvaló, annak érdekében, hogy ez minél előbb bekövetkezzen, nagyon sokat kell mindenkinek a saját területén tenni. Abban az esetben, ha egy 2012-es euróbevezetést céloz meg az ország, azt kell elérni, hogy 2009 közepéig a közös árfolyamrendszerbe be tudjunk lépni, tehát olyan feltételeket tudjunk teremteni, hogy ez megvalósulhasson.
Elnök úr, nagyon sok mindenre ki lehetett volna térni az előterjesztésben, én ennyiben kívántam összefoglalni a napirendi pont keretén belül a mondanivalót. Nyilván a kérdésekre igyekszem válaszolni.
Kérdések, hozzászólások, válaszok
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Még ha ez alkotmányos kötelessége is, méltányoljuk, hogy nem könnyű időben eljött a bizottság elé, és ezekről a nem könnyű kérdésekről beszámolt nekünk. Én tudom, hogy ez falra hányt borsó, de azért megemlítem, hogy nem a költségvetési vagy a gazdasági bizottságban vagyunk, ezért csak javasolni tudom, de kikényszeríteni nem, hogy a vita maradjon a napirendi pont keretei között.
Engedje meg, államtitkár úr, hogy pár kérdést megfogalmazzak! A Bizottság ez év február 19-én hozta nyilvánosságra a véleményét a magyar konvergenciaprogramról, tehát nem lehet azt állítani, hogy a Bizottság nem volt tisztában azzal a világgazdasági környezettel, amelyben Magyarország van, és ennek fényében fogalmazta meg álláspontját. Régóta van egy ilyen igény, hogy Magyarország maradjon a 3 százalékos küszöbérték alatt, azonban időközben az Európai Unióban Franciaországgal, Görögországgal, Lettországgal, Spanyolországgal és Írországgal szemben megindult az eljárás a 3 százalék túllépése miatt. Két nappal a magyar konvergenciaprogramról kiadott véleményt megelőzően még úgy lehetett tudni, hogy Romániával, Belgiummal, Szlovákiával, Szlovéniával, Ausztriával és Ciprussal ki fog egészülni ez a kör, azon országok köre, amelyek a 3 százalékot túllépik.
Az első kérdésem arra irányulna, hogy az a körülmény, hogy az Európai Unión belül gyakorlatilag a tagállamok több mint fele immáron túllépi a 3 százalékos hiányt, valamilyen módon befolyásolja-e az Európai Unió véleményét vagy a Bizottság véleményét a magyar maastrichti 3 százalékkal kapcsolatban, és ha igen, ennek látjuk-e majd az eredményét. Tehát van-e valamilyen viszonyulás ehhez a válsághoz?
Azonban a Bizottság javaslatában vannak egyéb feltételek vagy kérések is. Itt van például, hogy a Magyar Köztársaság képezzen elegendő tartalékot. Vannak olyan igények, amelyekre nem tud a magyar kormány azonnal reagálni, itt van például az az igény, hogy a GDP 60 százalékos küszöbértékéhez közelítsen a GDP-arányos adósságráta. Ezt nyilván nem lehet megoldani heteken vagy hónapokon belül. A tartalék azonban egy fontos kérdés, tehát kíváncsi lennék, hogy e tekintetben a pénzügyi kormányzatnak milyen elképzelései vannak.
Szintén a Bizottság javasolja a kiadások mérséklését az államigazgatás, a közegészségügy, az oktatási rendszerek további megreformálásával kapcsolatban. Ezt sem gondolom, hogy az elkövetkező hónapokban meg fog tudni valósulni, nem kis mértékben hála az ellenzék legnagyobb pártja nagy kampányának és az azt követő népszavazásnak. De attól még ez itt van, és erre is valamilyen terveket, gondolom, ki kellene alakítani, hogy hogyan lehetne az oktatást és az egészségügyet megreformálni.
Végül az öregedő társadalommal kapcsolatban a Bizottság megfogalmazza azt az igényt, hogy a 2006-2008-ban tett lépéseket - érdekes, mondom zárójelben, hogy a 2008 és 2009 közötti lépésekről nem beszél a Bizottság - folytassa a nyugdíjrendszer reformjában. E tekintetben hallottunk egy miniszterelnöki bejelentést, amely azonban a 2010 utáni időszakra szól, ezért aligha gondolom, hogy kellően képes megnyugtatni a piacokat a mai nap. Tehát érdekes lenne a kormányzat álláspontja ezekről az ügyekről.
Ami a napirendi pont második részét, az egységes európai pénzügyi felügyeletet illeti, azt tudnám önnek mondani, hogy nem lep meg, hogy az Európai Unió tagállamainak első reakciói negatívak voltak. Én arra bátorítanám a kormányt, hogy ne ejtse ezt az ügyet, ez be fog érni meggyőződésem szerint, lehet, hogy előbb, mint később. Nem ismétlem meg magamat, hogy a globális kihívásra csak globális intézményrendszerrel lehet válaszolni. Ha ez a munka beérik, akkor ez egy magyar siker lesz, tehát ezt, ha tetszik, mint a buldog a véres rongyot, állandóan rázni kell, és mondani.
Azonban kiegészíteném ezt a megjegyzésemet egy kérdéssel: vannak-e tartalmi javaslataink erre az európai egységes pénzügyi felügyeletre? Ugyanis az Egyesült Államokban is van egy ilyen pénzügyi felügyelet, ettől még a Lehman Brothers csődbe ment, tehát ezek nem működnek tökéletesen, nyilvánvaló, hogy az átláthatóság, a transparency nem kielégítő. Kíváncsi lennék, hogy a magyar kormány javaslataiban az intézményi javaslat mellett van-e egy tartalmi javaslat. Szerintem ez segítene abban, hogy ez az elképzelés minél előbb megvalósuljon.
A magam részéről ezeket a kérdéseket vagy megjegyzéseket szerettem volna önhöz intézni.
Öné a szó, államtitkár úr.
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. A mostani meghallgatással párhuzamosan a miniszterelnök és a pénzügyminiszter úr Barroso elnök úrral tárgyal Brüsszelben. Szeretnénk világossá tenni az Európai Unió előtt is azt, hogy milyen lépéseket gondolunk annak érdekében, hogy egyrészt a konvergenciaprogramot teljesítsük azzal a hiánycéllal, amit a konvergenciaprogram takar, még akkor is, ha már az elmúlt héten - azok után, hogy az Európai Unió szakértőivel, illetve az IMF szakértőivel is tárgyalásokat folytattunk -, úgy láttuk, hogy a 2,6 százalékos GDP-arányos hiány adott esetben, ha a folyamatok kedvezőtlenül alakulnak, elképzelhető, hogy 2,9 százalékra növekedjen ebben az évben, de mindenképpen a 3 százalék alatt marad.
Tehát én úgy látom most, hogy semmiféle biztatás kívülről nincs arra vonatkozóan irányunkba - hogy finoman fogalmazzak -, hogy attól a hiánycéltól, amit mi nagyon feszesen meghatároztunk, el lehet mozdulni. Az, hogy adott esetben ez lehet 2,9 százalékos - bár a magyar társadalom szempontjából lényeges a 0,3 százalékos elmozdulás -, lényegét tekintve egy nagyon feszes hiánycélkitűzés.
A bizottsági vélemény - erről elnök úr nem szólt - elismeri mindazt az erőfeszítést, amit az ország megtett 2006-ot követően, és azt is természetesnek tartjuk, hogy olyan biztatást kapunk, hogy ezen az úton továbbmenjünk. Kell a biztatás, mert - ahogy elnök úr is utalt rá - nemzeti konszenzus nem nagyon alakult ki abban, hogy bizony a kiadásmérséklések, az államháztartás karcsúsítása elemi érdeke az országnak. Ha kialakult volna ilyen nemzeti konszenzus, akkor a legnagyobb ellenzéki párt nem arra játszana, hogy ezeket meg lehet úszni, és egyszerre lehet bevételmérséklő és kiadásnövelő intézkedéseket tenni. Én nagyon fontosnak tartanám azt, hogy a lehető legrövidebb időn belül ez a nemzeti konszenzus, bármennyire is népszerűtlen adott esetben ennek a felvállalása, bekövetkezzen.
Ami a tartalékokat illeti: most nagyjából 220 milliárd forintos ez évi kiadásmérséklésről döntött a kormány, ezekhez a döntésekhez különösebb törvénymódosítás nélkül is el lehet jutni, de nyilvánvaló, hogy a további kiadásmérséklések 2010-re, 2011-re nem képzelhetők el alapvető strukturális átalakítások nélkül. Nagy lépés volt a 220 milliárd. Jelen pillanatban a központi költségvetés tartaléka, illetve az egyensúlyi tartalék az, ami rendelkezésre áll olyan tartalékként, hogy még további kiadásmérsékléseket lehet eszközölni ezen tartalékok megkímélésével, nem felhasználásával. Ami az egyensúlyi tartalékot illeti, ennek a realitása megvan, a központi költségvetés tartalékát nyilván fölemészti az ország, mert lesznek olyan, előre nem látható kiadások, amikre szükséges fordítani.
A nyugdíjrendszer reformjával kapcsolatban azt szeretném mondani, és arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az elmúlt években számos olyan intézkedést hozott meg az Országgyűlés, amely igyekszik a nyugdíjrendszer egyensúlyának az irányába vinni a folyamatot. Lehet azon vitatkozni, hogy mikortól szükséges a nyugdíjkorhatár felemelése, itt nyilván vannak alkotmányossági követelmények is, amiktől nem lehet eltekintetni; vannak civil szerveződések, amelyek eltekinthetnek, a kormány, ha felelősen akar megnyilvánulni, akkor ezen lépésektől nem tud eltekinteni. Tehát nyilvánvaló, hogy itt egy jelentősebb felkészülési időt kell a társadalomnak biztosítani ahhoz, hogy el tudjunk mozdulni a 62 éves korhatártól. De mondom, olyan intézkedések születtek, amelyek a nyugdíjba vonulási kort a korábbi, nagyon alacsony átlagos értékről elkezdték fölfelé vinni.
Abban egyetértek elnök úrral, hogy az egységes felügyelet kérdésében nemcsak kezdeményezést, hanem határozott javaslatot is kell megfogalmaznunk. Nekem az a meglátásom, hogy az a munkacsoporti jelentés, amelyet március végére ígért a munkacsoport, ha kedvező és ad biztatást Magyarország számára is, lehet olyan fordulópont, amely érdemben előreviheti ennek az ügynek a kidolgozását. Én megmondom őszintén, hogy most nem tudok beszámolni olyan konkrét, kidolgozott javaslatról, ami túl a szándékon és a célszerűségen további tartalmi kidolgozást is megjelenít. Ez nem azt jelenti, hogy nincs. Én nem tudok most a bizottság előtt erről beszámolni.
Ennyiben kívántam elnök úr konkrét kérdéseire válaszolni.
ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Csak két rövid megjegyzést szeretnék tenni az elhangzottakhoz, miközben megértem a különböző nyomásokat, és tudom, hogy nagyon nehéz a hosszú távú döntéseket meghozni a rövid távú érdekekkel szemben. Ha a törvények úgy szólnak, hogy 220 milliárd forintot el lehet költeni törvénymódosítás nélkül, akkor ezt nem rovom föl a kormánynak, mert ha el lehet, akkor el lehet, de felrovom a törvényeinknek, és azt gondolom, jó lenne, ha a magyar államháztartás törvényei egy 220 milliárd forintos összegű közpénzmozgást törvényhez kötnének. Bármelyik többségnek nagyon javasolnám, hogy egy ilyet fogadjon el, mert higgyék el, hogy ez persze korlátozza a mindenkori kormány mozgásterét, ugyanakkor meg szerintem segít, hogy az ország pénzügyei tervezhetőbbé váljanak.
A második megjegyzésem a következő. Idézem államtitkár urat: a tartalékot felemészti az ország. (Keller László: Működése.) Az ország működése. Én tényleg megértem, mert elképesztő nyomások vannak a kormányon. Csak tisztában vagyunk-e azzal, hogy a tartalékok eltűnése egy adott helyzetben képes fölemészteni az országot? Olyan régen volt Magyarországon egy igazi, mély gazdasági és pénzügyi válság, hogy állampolgárok milliói szerintem azt érzik, hogy nehezebb a helyzet, de azt, hogy itt milyen fenyegetésnek vagyunk kitéve, valószínűleg nem érzik.
Ebben a magyar politika infantilizmusa is szerintem benne van, ahol még mindig arról szól a dolog, hogy ha majd én jövök, akkor itt Kánaán lesz pusztán egy tollvonástól vagy a sok-sok X-től, és az ország nincsen szembesítve azzal, hogy melyek azok a problémák, amelyek tőlünk teljesen függetlenek, mert a világgazdaságból fakadnak, és melyek ennek a válságnak azok az elemei, amelyek nagyon is rajtunk múltak, amelyek Magyarországot nem tették elég védetté. De e tekintetben csak akkor megyek bele egy nagy belpolitikai harcba, ha feltétlenül muszáj, mert e tekintetben nagyon rossz szájízzel gondolok az ellenzék legnagyobb pártjának az elmúlt évekbeli működésére.
Amire szeretném fölhívni a figyelmet, hogy a tartaléknak van egy szerepe azon kívül, hogy a különböző nyomásoknak eleget téve az állam kifizetést teljesítsen. Ennek van egy nagyon fontos biztonsági szerepe, hogy ha valamilyen krach beüt, legyen mozgástér, és ha az ország működése felemészti, nem lesz akkor, amikor adott esetben a legnagyobb tűz eloltására kell. Gondolom, ezt a pénzügyi kormányzat is mérlegeli.
Nem tudom, kíván-e válaszolni, mert többet nem szólok ebben a mai vitában. (Keller László: Nem, köszönöm szépen.)
Firtl Mátyás alelnök úr!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Azzal kezdeném, amivel államtitkár úr a felvezetőjét kezdte a konvergenciaprogram kapcsán, hogy ennek az anyagnak gyakorlatilag ön szerint is egyetlen száma sem stimmel már, és hivatkozott arra, hogy felülírta meg átírta a pénzügyi válság és a gazdasági válság. Tehát erre a konvergenciaprogrammal kapcsolatos programra olyan túl sok időt nem is kell szánni, hiszen valóban mi is úgy látjuk, hogy egyetlen száma sem igazán stimmel. Nem is tudom akkor, hogy hogyan lehet ezzel ilyen mértékben foglalkozni, és ennyi időt szánni rá, azt elmondani, hogy milyen adatok és milyen okok miatt - pénzügyi válságra hivatkozva - nem stimmelnek.
Különösebben nem akartam szólni, de az elnök úr is belevitt a kérdései közbe olyan mondatokat, amelyekben a legnagyobb ellenzéki párttal foglalkozott, nevezetesen a népszavazási kezdeményezéssel. Elnök úr, Petschnig Mária Zita mondta: ennek a népszavazási kezdeményezésnek jelentéktelen hatása volt arra a közgazdasági tényre, ami Magyarországon ma van. Mindösszesen, ha mindent beleszámolunk, akkor is 30 milliárd forint körüli összeg forgott e körül a kérdés körül.
Ami pedig a Kánaánra való hivatkozást illeti, amit elnök úr mondott, és a 220 milliárd forint elköltését: elnök úr úgy tesz, mint frakcióvezetője, mintha önök nem is együtt kormányoztak volna hosszú éveken keresztül. Talán önök az elmúlt időszakban valóban gondoskodhattak volna róla, hogy azok a törvények oly mértékben módosuljanak, amit most hangzatosan elmondott. Tehát én úgy gondolom, nem azt kell mondani, hogy az ellenzék Kánaánt akar hozni, és csak egy csettintésre megváltozik itt minden. A helyzet valóban olyan, hogy itt nem fog egy csettintésre megváltozni semmi. De úgy gondolom, arra utalni, mintha az ellenzék lenne az oka annak, hogy Magyarországnak a konvergenciaprogramot egyáltalán meg kell csinálni, és a konvergenciaprogram számadatai közül egyik sem valós... Nem véletlenül van - most hallottuk államtitkár úrtól - Veres pénzügyminiszter és Gyurcsány miniszterelnök úr Brüsszelben, hogy ezeket a kérdésköröket végül is, ha lehet, próbálja felülírni, mert bizonyára látható, hogy még az a pesszimista előrejelzés sem biztos, hogy stimmel, amit önök elmondtak.
Az ERM II-be való belépést államtitkár úr jelezte, és azt mondta, hogy ez egy titkos eljárás alapján történik, még a jelentkezés is titkos lesz. Én azt gondolom, ebben a bizottságban mégiscsak valami gondolatot meg kellene fogalmazni, amit a titkosság megenged. Be fogunk lépni az ERM II-be úgy, mint a lengyelek, vagy nem? Mert ebből fakad az is, amit államtitkár úr mond, és a miniszterelnök úr mást mondott, mert a miniszterelnök úr 2013-2014 körül jelezte... Látom, Gál képviselő úr bólogat. (Gál J. Zoltán: Gál képviselő úr rázza a fejét. - Derültség.) Rázza a fejét. Akkor el kellene dönteni, hogy önök mikor mondanak valós számokat. Ezért kérdezem, hogy valóban várható-e az ERM II-be való belépés, ha nem akkora titok.
Még egy mondatot szeretnék megfogalmazni az anyag második részével is foglalkozva. A felügyeleti dolgokkal kapcsolatban magam is azt mondom - és ezt a magam nevében mondom -, hogy célszerű lenne egy ilyen felügyelet létrehozása.
De ezzel együtt azt szeretném még hangsúlyozottan kérni, hogy ha tud válaszolni erre az ERM II-es kérdésre, akkor legyen szíves, avasson be a titoknak addig a stádiumáig, ameddig lehet. Valóban megkérdezem: mikor várható, hogy Magyarországon euróval lehet fizetni? Mert most a 2012-es szám elhangzott, szemben azzal, hogy máshol más számokat hallottunk, a médiában is más szám hangzott el, én ott hallottam. Ha lehetne, erre válaszoljanak.
Köszönöm szépen.
ELNÖK: Államtitkár úr!
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Képviselő úr, nagyon sajnálom, hogy ennyire leegyszerűsítette a reagálását az én mondanivalómra, mert az egy dolog, hogy azok a prognózisok, amelyek decemberben megjelentek, értelemszerűen korrigálásra kerültek, de a konvergenciaprogram többről szól, képviselő úr. Az államháztartás minőségéről is írunk, és arról, hogy mi az, amit gondolunk az államháztartás egyes alrendszereiről, a strukturális intézkedésekről, az önkormányzati rendszerről, a közoktatásról, a felsőoktatásról. Lényegében - amire elnök úr utalt - megkerülhetetlen az, hogy színt valljon az ország arról, hogy azokhoz az államháztartási alrendszerekhez, amelyekhez hozzá kell nyúlnia, hogyan, miképpen, milyen bátorsággal nyúl hozzá.
Tehát itt most nem lehet azzal elintézni a történetet, tisztelt Firtl képviselő úr, hogy most itt már nem igazak a számok, és akkor már ne is beszéljünk róla. Meg kell mondani, hogy mit gondolnak a költségvetés kiadási szerkezetéről, mit gondolnak az egészségügy helyzetéről, amiről nem akarnak beszélni. Most már, ha itt van a konvergenciaprogram, erről beszélni kellene. Mi világosan megmondtuk azt, hogy hol látunk elmozdulási lehetőséget ahhoz képest, ami most van. Elmondtuk, hogy a szociális ellátórendszerbe hogyan, miképpen kívánunk beavatkozni, elmondtuk, hogy a nyugdíjrendszerbe hogyan kívánunk beavatkozni. Egyetértve elnök úrral, szükséges lenne az egészségügyi rendszerben is továbbmenni az átalakításban, mert azzal, hogy megálltunk 2008 tavaszán, nem tettünk jót az országnak, nehogy azt higgye bárki is. Meg kell hallgatni a mértékadó egészségügyi szakértői véleményeket, hogy mit mondanak. Nem azt mondják, hogy kevés a pénz, hanem rossz a szerkezete az egészségügyi ellátórendszereknek, meg rossz a szerkezete a biztosításnak.
De azok után, hogy így begerjesztették a társadalmat (Ivanics Ferenc: Nem a Fidesz gerjesztette be.), meg gyakorlatilag ellehetetlenítették a reformot, most a konvergenciaprogram kapcsán, azt gondolom, el lehetne mondani azt, hogy a konvergenciaprogramban megjelenített rendelkezések, illetve intézkedések közül mi az, amit elfogadhatónak tart, mi az, amit nem, hol kellene mást lépni. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokkal többről van szó, mint hogy most a GDP-növekedés a leadott konvergenciaprogram szerint mínusz 1, a mostani látásmódunk szerint pedig mínusz 3. Egy sokkal nagyobb felelősségről, és még egyszer mondom, hogy megkerülhetetlen színvallásról van most már szó.
Lehet még egy darabig arra játszani, hogy inkább nem szólalunk meg, és akkor nem változik a közvéleményben való megítélésünk, de most már ezt föl kellene adni, mert - ahogy elnök úr utalt rá, meg a kormány is világossá tette - ez 2009-ben, ha marad nagyjából ez a gazdasági visszaesés, akkor kezelhető jelentős tartalékok nélkül, de 2010-2011-ben csak úgy kezelhető, ha alapvető szerkezeti változtatásokat hozunk, és ebben nem lehet arra utazni, hogy mitől leszünk népszerűbbek. Azt kell világossá tenni, hogy olyan intézkedéseket kell hoznunk, ami az ország érdekében áll, még akkor is, ha a társadalom emiatt nem tart bennünket népszerűnek.
Ami az ERM II-be való belépést illeti: én azt mondtam, hogy miután kötelezően kétéves időszakot el kell tölteni a rendszerben, ha 2012-ben az eurózónához szeretnénk tartozni, akkor nagyjából 2009 közepére kellene olyan helyzetet teremteni, hogy azok a szereplők, akik döntést hoznak abban, hogy Magyarország alkalmas arra, hogy az ERM II-be bekerüljön, akkor azt tegyék meg. Ehhez pedig nem meg kell egyeznünk egymással, hogy akkor mi belépünk, hanem olyan intézkedéseket kell tenni, hogy az országgal szemben a bizalom helyreálljon.
Tehát nem azt kell csinálni, hogy folyamatosan azt kell sugallni az Országgyűlésben, amit önök próbálnak tenni, hogy mi sanyargatjuk a népet, meg nem tudom, milyen minősítéseket mondanak a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban, hanem azt kell mondani: hosszú távon mi az ország érdeke? Az, hogy a lehető leggyorsabban menjünk az eurózóna felé. Ehhez az kell, hogy minél előbb bekerüljünk az ERM II-be. Ahhoz, hogy az ERM II-ben meghozzák a döntést azok, akiknek szükséges a döntést meghozni - mondjuk az Európai Központi Bank -, tehát úgy ítéljék meg Magyarország pénzügyi státusát, hogy alkalmas arra, és jó remény van arra, hogy azt az árfolyam-politikát tudja majd két éven keresztül csinálni, ami feltétele a továbblépésnek, ahhoz, tisztelt képviselőtársaim, nagyon kemény összefogásra van szükség, és bizony föl kell vállalni azokat a kemény intézkedéseket, amelyeket mi kilátásba helyeztünk, vagy másokat, csak meg kell mondani, hogy erről hogyan gondolkodnak.
Tehát így szerettem volna pontossá tenni, amit mondtam. Egyébként nagyon remélem, hogy pontosan fogalmaztam, a jegyzőkönyvből ez visszakereshető. Én nem céldátumot mondtam, hanem azt mondtam, hogy ha el akarunk jutni oda, amiről ma mindenki beszél, hogy minél előbb jussunk már el az eurózónához, annak bizony vannak stációi, és ezeket a stációkat végig kell járni, és ezeknél a stációknál nem a mi döntésünktől függ az, hogy most tovább tudunk lépni, vagy nem, hanem a környezetünktől. Ezt szerettem volna világossá tenni.
ELNÖK: Alelnök úr, megenged nekem három rövid megjegyzést, hogy tudjon arra is reflektálni, és többet akkor nem szólok? (Firtl Mátyás közbeszól.) Akkor tessék!
FIRTL MÁTYÁS (KDNP), a bizottság alelnöke: Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, ön az ERM II-ről azt mondta, csak szeretném a pontosítás végett elmondani, azt mondta ön, hogy titkos jelentkezés alapján. (Keller László: Az eljárásra mondtam.) De még a jelentkezés is titkos, azt mondta, ezért mondtam, hogy avasson be, hogy ha már valamit esetlegesen a 2009. év első fél évében várhatóan meg kellene lépni, várható-e ilyen lépés, mert a jelenlegi árfolyam-ingadozás bizony nem jelzi, hogy 2009-ben ilyenre sor kerülhet. Ennyit az ERM II-ről.
Azt mondja, tisztelt államtitkár úr, hogy bizony, nem lehet ezt ennyire leegyszerűsíteni. Ön úgy indított, hogy ezek a számok nem stimmelnek, ami itt le van írva a konvergenciaprogramban, azt mondja, hogy sokkal többről van szó. Bizony, sokkal többről van szó, és sokkal többről volt szó, tisztelt államtitkár úr. Én csak azt szeretném megkérdezni, hogy akkor hogy jutottunk ide, tisztelt államtitkár úr, mert ön azt mondja, hogy az ellenzék felelőssége. Az ellenzék felelősségét 2002-től számon kérni akkor, amikor önök együttesen a választások után azt mondták, hogy 2008-ban euró lesz; én úgy gondolom, szerényebben kellene bánni az ellenzékre való mutogatással.
A bizalom kérdése. Azt mondja, hogy a bizalmat helyre kell állítani. Megint csak azt tudom mondani, államtitkár úr, nem az ellenzéken múlik, hogy ilyen bizalom van önökkel szemben, hiszen az elmúlt időszak kormányzása alapján alakult ki az országgal szemben ez a bizalmi kérdés.
Azt mondja, megkerülhetetlen a színvallás. Bizony, megkerülhetetlen a színvallás, és a színvallást csak úgy lehet elvégezni, ahogy annak idején 2006-ban a miniszterelnök úr megtette, amikor színt vallott, hogy milyen volt az addigi kormányzás. Én azért mondtam azt, hogy azok a számok, azok a programok, amiket önök most megint a konvergenciaprogram kapcsán mondanak... - csak utalnék Kóka frakcióvezető úr tegnapi mondatára: a Reformszövetség gyakorlatilag minden egyes pontjában mást mond már. Akkor megint hogyan is állunk ezzel a kérdéssel? Ennyit a bizalomról, a megkerülhetetlen színvallásról.
Köszönöm.
ELNÖK: Államtitkár úr!
KELLER LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Az ERM II felvételi eljárásának a formális rendje, hogy világos legyen... (Firtl Mátyás: Világos.) Az az érzésem, hogy nem teljesen. Tehát egy tagállam kérésre bármikor csatlakozhat. A felvételről közös eljárásban az eurózóna miniszterei, a Központi Bank és az ERM II-tagországok miniszterei és jegybankelnökei a Bizottság bevonásával, az EFC-vel - ez egy bizottság - folytatott konzultációt követően egyhangú döntéssel szavaznak. Ez úgy valósul meg, hogy az EFC-ERM II-bizottságban kialakult egyetértést az előzőekben jelzett vezetői szint megerősíti, ha az EFC szintjén nincs egyetértés, akkor a végső döntéshozatalra jogosultak ülése hozza meg közvetlenül a döntést a belépésről, a centrális paritásról - mert erről is döntést kell hozni - és az árfolyam-ingadozási sávról. A döntésre esetenkénti mérlegelés keretében kerül sor, amelynek során a jelenlegi tagokéval egyenlő bánásmódot kell biztosítani az új jelentkezők számára. Az árfolyameljárás a közös eljárásban részt vevő felek valamelyikének bizalmas kérése alapján indul meg. Ezt szerettem volna világossá tenni képviselő úr számára.
Csak egy mondat arra, amit még mondott: ma már nem az a kérdés, hogy hogy jutottunk el ide, hanem hogy mi az, amit közösen teszünk annak érdekében, hogy alapvetően változtassunk a helyzeten.
ELNÖK: Köszönöm szépen. A másik oldalról még nincs hozzászóló, (Gál J. Zoltán jelentkezik.) most már van. Nem tudom, megengednek-e nekem három rövid megjegyzést alelnök úr szövegéhez. Önökön múlik, mert ha nem, akkor persze tartom magam. (Nincs jelzés.) Úgy látom, nincs kifogás.
Három rövid megjegyzésem van. A népszavazás jelentősége nem 30 milliárd forint, alelnök úr. (Firtl Mátyás közbeszól.) Akkor sem 30 milliárd forint. A népszavazásnak volt egy oka, ezt megtudtuk a népszavazás utáni első parlamenti ülésnapon, amikor Orbán Viktor a parlamentben elmondta, hogy az őszödi beszédkor elhatározták, hogy lesz, magyarán semmi köze nem volt az egészségügyi reformhoz. De volt egy célja: megbuktatni az egészségügyi reformot - ez sikerült -, és volt egy hatása, és ez a legfontosabb, de ez nem a 30 milliárd forint, hanem annak az illúziónak az elhitetése, hogy erőfeszítés nélkül is megy, hogy vannak ingyenes állami szolgáltatások minden körben, ahová csak föntről kell betolni a pénzt, és akkor a dolog jobban fog működni. A legdrámaibbnak a hatását tartom, mert a többi, az belpolitika.
A második megjegyzésem a felelősségről szól, és ebben alelnök úrral egyetértek, államtitkár úrral inkább vitatkozom. Szerintem arról is kell beszélni, hogy hogy jutottunk idáig, és e tekintetben, ha alelnök úr az én pártom felelősségéről szól, elismerem, ebben nekünk is van felelősségünk, nem is kevés, mert mi kormánypárt voltunk. Az akkori koalíciós partnernek is persze hogy van felelőssége, nem is vitatnám, hogy mekkora a különbség, mert nem is érdekes, de van, jelentős. És van felelőssége az ellenzéknek is, hiába szeretné ebből magát kivonni. Ha csak arra gondolok, hogy '98 és 2000 között inkább visszavont reformokat, de semmit nem indított meg, ez önmagában egy felelősség, de amilyen dühvel nekiment a kormány hol jobb, hol rosszabb kísérleteinek, hogy reformokat hajtson végre, ebben bizony van az ellenzéknek felelőssége. De én jobban teszem, ha a saját pártom felelősségéről beszélek, amelyet még egyszer készséggel elismerek, és nemcsak abban, hogy kormányon voltunk. Az egészségügyi reform megtervezésében, kommunikációjában egészen biztos, hogy komoly felelősségünk van, és legjobban tennénk, ha mindannyian azzal foglalkoznánk, hogy mi a mi felelősségünk, az ellenzéknek is, aki akkor ellenzék volt, és a többi kormánypártnak is, mert ez fontos ahhoz, hogy lássuk, hogy milyen kihívások előtt vagyunk.
A harmadik megjegyzésem nagyon rövid lesz: hogy tudunk kilépni ebből a politikai homokozóból? (Közbeszólás.) Amit az eddigi vita is mutat. Megértjük-e, hogy a tét nem kisebb, mint az ország összecsuklása? Számunkra, ha tetszik, irányadó országok, Spanyolország a váltás után, de egy válsághelyzetben Finnország, Írország mutatják, nem kell összefogni, hanem, ha a politikai erők abban meg tudnának állapodni, hogy melyek az ország előtt álló legfontosabb kihívások, és melyek a kezelés irányai - nem kell belemenni a konkrétumokba -, ha ebben lehetne egy megállapodás, akkor valószínűleg a részletekről még mindig lehetne a parlamentben gyilkos vitákat folytatni, mert erről szól a parlament, ezt tudjuk mindannyian, akár népszerű, akár népszerűtlen, de ebben sincsen megállapodás. A viták csak arról folynak, hogy önök a felelősek, blablabla. Még egyszer: igaz, a felelősség itt van, de most a kihívás sokkal nagyobb, és a tétje ezeknek a vitáknak sokkal nagyobb, mint hogy hány képviselő kerül be az Európai Parlamentbe; megmondom: sok Fidesz-KDNP-s, kevés MSZP-s, remélem, bekerül egy SZDSZ-es, nem tudom, hogy bekerül-e. De nem ez a tét. A tét ennél lényegesen nagyobb, és azt szeretném kérni, hogy ezzel mindannyian legyünk tisztában. Köszönöm szépen.
Nógrádi képviselő úr következik, utána Gál J. képviselő úr. (Nógrádi Zoltán: Nem Gál J. Zoltán...?) Most egy ilyen logikát követünk.
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban úgy gondolom, hogy a napirendi pont...
ELNÖK: Bocsánatot kérek, egy technikai probléma van. Államtitkár úrnak szóltak, hogy öt perc múlva bent kellene lennie a plenáris ülésen. Két helyen nem lehet, ez fizikailag nem megy. Vagy azt kérjük, hogy a plenárison legyen szünet - nem tudom, ez működőképes-e -, vagy pedig fordítva.
Gyorsan folytassunk egy ügyrendi vitát, hogy mi a képviselő urak, főképp a Fidesz álláspontja erről, mit csináljunk. (Közbeszólás.) Expozét kell mondania. (Ivanics Ferenc: Volt már olyan, hogy nem ért be...) Igen, de akkor mindig fölállt egy fideszes, és mondta, hogy kikéri magának ezt az alkotmányos sértést, tehát ez így nem jó.
Tudunk-e abban maradni, amiben legutóbb Bajnai miniszter úrnál, hogy nagyon rövid időn belül folytatjuk ezt a vitát pontosan innen, államtitkár úr? (Keller László: Kész vagyok rá.) Bajnai miniszter úrral egyeztetési gondok vannak, holott megígérte. (Keller László: Elnézést kérek, de...) Jó, van ilyen, ezt most tudomásul vesszük.
A bizottság arra készen áll, hogy ne csak hétfői és keddi nap legyen ülés? Hétfő nem jó, mert ott megint az idő szorít. Legyen szerdán? (Dr. Legény Zsolt: Tartsunk húsz perc szünetet!) De nem húsz perc lesz, expozét kell tartania, aztán ott kell ülnie, nem mehet ki a parlament üléséről. (Nógrádi Zoltán jelentkezik.) Képviselő úr!
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Elnök úr, azt javasolom, hogy függesszük fel ennek a napirendi pontnak a vitáját most, és a következő bizottsági ülésen folytassuk, annál is inkább, mert nekem javaslatom lett volna a napirendi pont vitája kapcsán. Valóban nincs értelme erről a dokumentumról és erről konvergenciaprogramról így vitatkozni, mert idejét múlta.
Viszont van néhány olyan politikai érvünk, amely mentén talán érdemivé tudnánk tenni a konvergenciaprogramok különböző generációs változatairól szóló vitát, ezt alá szeretném támasztani. De nem napi aktualitás ez az ügy, erre a jövő héten is vissza tudunk térni.
ELNÖK: Ügyrendi javaslat hangzott el. Van-e észrevétel? (Nincs jelzés.) Nincs.
A bizottság támogatja-e? (Szavazás.) Egyhangú. Köszönöm szépen. (Ivanics Ferenc: Tartózkodtam.) Egy tartózkodás volt. (Keller László: Köszönöm szépen.) Kérem, államtitkár úr, hogy nagyon rövid időn belül térjünk erre vissza, mert van a Fidesz képviselőjének, Nógrádi képviselő úrnak egy javaslata, hogy hogyan menjünk tovább. Arra kérem a titkárságot, hogy államtitkár úr titkárságával nagyon rövid időn belülre keressenek egy időpontot.
Tisztelt Képviselő Urak! Egy, azt hiszem, nem túl extenzív 3. napirendi pontunk van, javasolom, hogy vitassuk meg, ez pedig nem más, mint az Európai Parlament és a Tanács irányelve az átültetésre szánt emberi szervekre vonatkozó minőségi és biztonsági előírásokról. Ha a képviselőtársaim meg vannak lepődve, hogy ezt miért tárgyaljuk, nos azért, mert ezt számunkra előírták. Ez egy szubszidiaritási vizsgálat. Gondolom, képviselőtársaim átnézték. (Firtl Mátyás közbeszól.) Mit támogatnak? (Firtl Mátyás: Egyetértünk a javaslattal.) De nem azt vizsgáljuk, hogy egyetértünk-e vele, hanem azt vizsgáljuk, hogy ez az irányelvtervezet sért-e szubszidiaritást. Én azt javasolom önöknek, hogy bizonyos indokolásbeli anomáliák ellenére, amelyek kétségkívül fennállnak, fogadjuk el, hogy nem sért szubszidiaritási normát vagy elvet. Ezzel kapcsolatban van-e a bizottság részéről bárkinek hozzászólása? (Nincs jelzés.) Nincs. Akkor ezt elfogadottnak tekintjük.
A bizottság jegyzőkönyvét megküldjük a partnerbizottságoknak, hogy lássák, hogy milyen mélyreható vitákat folytattunk ezekről a szubszidiaritási kérdésekről. Na jó, nem viccelem el. Köszönöm szépen.
Nagyon gyorsan folytatjuk tehát a 2. napirendi pontról szóló vitát, és van még egy, amit folytatni kell Bajnai miniszter úrral.
A következő bizottsági ülésre március 3-án, kedden kerül sor. Ha addig a pártokkal meg tudunk állapodni, akkor döntünk egyeztetési eljárásokról, Molnár Csabát hallgatjuk meg, és egy nagykövetjelöltet hallgatunk meg. Ha tudunk egyeztetni, vagy Bajnai miniszter úr vagy Keller államtitkár úr itt lesz. Jó lesz így? (Általános helyeslés.) Nagyon szépen köszönöm.
Az ülést berekesztem. Viszontlátásra!
(Az ülés befejezésének időpontja: 12 óra 28 perc)
|
|
|
Dr. Eörsi Mátyás a bizottság elnöke |
Jegyzőkönyvvezető: Nánásiné Czapári Judit