EIB-5/2009.
(EIB-121/2006-2010.)
Jegyzőkönyv*
az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának
2009. március 5-én, csütörtök, 9 óra 07 perckor
az Országház főemelet 61. számú tanácstermében
megtartott üléséről
Tartalomjegyzék
Napirendi javaslat *
Az ülés résztvevői *
A bizottság részéről *
Megjelent *
Helyettesítési megbízást adott *
Meghívottak részéről *
Hozzászóló *
Elnöki megnyitó *
A napirend elfogadása *
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tájékoztatója a 2009. március 1-jei rendkívüli Európai Tanács ülésen történtekről *
Elnöki bevezető *
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tájékoztatója *
Kérdések, észrevételek, megjegyzések *
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök válaszai *
Elnöki zárszó *
1. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tájékoztatója a 2009. március 1-jei rendkívüli Európai Tanács ülésen történtekről
A bizottság részéről
Megjelent
Elnököl: Dr. Eörsi Mátyás elnök (SZDSZ)
Kocsi László alelnök (MSZP)
Gál J. Zoltán (MSZP)
Dr. Legény Zsolt (MSZP)
Dr. Szanyi Tibor (MSZP)
Veress József (MSZP)
Dr. Braun Márton (Fidesz)
Ékes József (Fidesz)
Ivanics Ferenc (Fidesz)
Nógrádi Zoltán (Fidesz)
Helyettesítési megbízást adott
Firtl Mátyás (KDNP) Ékes Józsefnek (Fidesz)
Dr. Botka László (MSZP) Veress Józsefnek (MSZP)
Káli Sándor (MSZP) Gál J. Zoltánnak (MSZP)
Szirbik Imre (MSZP) dr. Legény Zsoltnak (MSZP)
Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz) Ivanics Ferencnek (Fidesz)
Manninger Jenő (Fidesz) dr. Braun Mártonnak (Fidesz)
Pelczné dr. Gáll Ildikó (Fidesz) Nógrádi Zoltánnak (Fidesz)
Meghívottak részéről
Hozzászóló
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök
(Az ülés kezdetének időpontja: 09 óra 07 perc)
Elnöki megnyitó
DR. EÖRSI MÁTYÁS (SZDSZ), a bizottság elnöke, a továbbiakban ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm a bizottság tagjait és a megjelenteket. Nagy tisztelettel köszöntöm miniszterelnök urat. Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
A napirend elfogadása
A mai ülésre egy napirendi pontot terjesztettem elő: a miniszterelnök beszámolója és értékelője a március 1-jei európai tanácsi rendkívüli ülésről. A napirendi javaslattal kapcsolatban kinek van kérdése, észrevétele? (Nincs jelentkező.) Ki ért egyet a napirendi javaslattal? (Egyhangú.) Megállapítom, hogy a bizottság a napirendet egyhangúlag elfogadta.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tájékoztatója a 2009. március 1-jei rendkívüli Európai Tanács ülésen történtekről
Elnöki bevezető
Engedje meg a bizottság, hogy egy nagyon rövid bevezetőt tartsak, mielőtt megkérném miniszterelnök urat értékelőjének elmondására.
A sportban a 2:1 győzelem, a politikában viszont gyakran csak a bekapott gólokra koncentrál mindenki és vereségnek tűnhet a győzelem is. A bevezetőben arról szólnék néhány szót, hogy Magyarországnak nem sikerült elérnie, hogy a térség egésze kapjon támogatást. Én a magam részéről ennek látom a pozitív elemeit. Magyarország a térség többi országával régóta küzd azért, hogy Európa ne legyen kétsebességes és ne szakadjon ketté. Nekünk sem érdekünk az, hogy a térséget önállóan tekintsék. A Nyugat, élén Angela Merkel kancellár asszonnyal, ellenállt ennek a törekvésnek, s ez optimizmussal kell, hogy eltöltsön bennünket, mert így van esély arra, hogy nem lesz kétsebességes Európa.
Ez a bizottság is többször kifejezte óhaját, hogy Közép-Európa, illetve a térség országai szorosabban működjenek együtt, ha tetszik képezzenek egy lobbitömböt. Úgy tűnik, ennek sikertelensége részben az attól való félelemre is visszavezethető, hogy a térséget egy blokknak kezelik, ami az érdekérvényesítő képességünket valamelyest rontja. Ennek az éremnek is van egy pozitív és egy negatív oldala.
A miniszterelnöki látogatást megelőzően az európai csúcs előtt a legnagyobb ellenzéki párt vezére, Orbán Viktor elnök úr járt Angela Merkelnél, és saját szavaiból kiindulva ugyanazt vetette fel a kancellár asszonynak, mint amit Brüsszelben a kormányfő is felvetett, mindössze az összegszerűségben volt különbség. Azt nem tudjuk, hogy mi volt a válasz. Rendkívül érdekes a helyzet, ugyanis ha végiggondoljuk a helyzetet, három válasz lehetséges. Az első az - amit én személy szerint kizárnék -, hogy Angela Merkel kancellár asszony mást mondott Orbán Viktornak, mint Gyurcsány Ferencnek. Azt hiszem, ez nem valószínű, ezt kizárhatjuk. A másik lehetőség: Angela Merkel megmondta Orbán Viktornak, hogy ez rossz út. Ebben az esetben miniszterelnök úr kitérhetne arra is, hogy kapott-e telefonhívást Orbán Viktor úrtól, hogy ez egy rossz irány, erre ne menjünk el, mert Orbán Viktort figyelmeztették arra, Németország ilyen szemléletet nem fogad el. Végül elvben említem - bár nyilván ez sem valószínű -, hogy Orbán Viktor és Angela Merkel találkozóján ilyenekről nem volt szó, eltérően attól, ahogy Orbán Viktor erről a közvéleményt tájékoztatta. Nem tudjuk, hogy mi a válasz. Fideszes képviselőtársaim e tekintetben talán felkészültebbek és a vitában el tudják mondani, hogy mi történt Angela Merkel és Orbán Viktor között, és az újságíróknak is lehetőségük mutatkozik arra, hogy ezt megtudják Orbán Viktor elnök úrtól.
Tehát elég izgalmas a dolog. Nehéz helyzetben van Európa és benne Magyarország. Megkérem miniszterelnök urat, mondja el, neki milyen elképzelései voltak a csúccsal kapcsolatban, pontosan mi történt ott, amit még nem tudtunk meg a sajtóból, hogyan értékeli ő és a magyar kormány a rendkívüli csúcsot. Még egyszer köszönöm, miniszterelnök úr, hogy elfogadta a bizottság meghívását ebben a fontos témában. A bizottság nagyon kíváncsi arra, hogy mit fog nekünk mondani. Tessék parancsolni, öné a szó.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tájékoztatója
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen elnök úr meghívását a mai bizottsági ülésre. Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy konzultálhatunk.
Egy közhelyszerű megállapítással kezdem: gazdasági világválság van. Olyan és akkora, amekkora még soha nem volt. Ezt ma már azok is tudják, akik nem gazdasági ügyekkel foglalkoznak. Nézzük meg, hogy milyen reakciókat váltott ki a válság! Ismernek-e a képviselő kollégák átfogó nemzetközi választ a nemzetközi világválságra? Ismernek-e átfogó európai választ, olyat, melynek a nagysága és mérete összevethető a válság hatásaival? Ismernek-e a kollégák olyan összefogott regionális választ, amely mérhető a válság régióra gyakorolt hatásához? Nem tudom, hogy önöknek milyen válaszuk van ezekre a kérdésekre, de én azt tudom mondani, hogy égbekiáltó különbség van a válság globális természete és hatása, valamint az arra adott válaszok között. Miközben a válság globális természetű, a válaszok nemzetiek. Ez okozza a legnagyobb konfliktust. Azt látjuk, hogy milyen választ adott a válságra az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia nemzeti alapon, és azt is, hogy miként próbál beavatkozni a válságba Németország szintén nemzeti alapon, és folytathatnám a sort. Gyanítom, hogy önök is - akárcsak én - nehéz helyzetben vannak akkor, amikor megpróbálnak arra a kérdésre válaszolni, ha igaz az, hogy ez a modern kor első átfogó, nagy gazdasági válsága, akkor miért nem látunk ehhez hasonlóan átfogó, nagy, globális és regionális válaszokat.
Kezelhető-e a globális válság nemzeti alapon? Szerintem nem. Az alapfeszültség ma abban van, hogy mindenki ki-ki alapon próbál meg válaszolni. Így azonban nem lehet. Az ilyen válaszok hatása nyilvánvalóan nem lesz elégséges. Hatalmas politikai és intézményi erőfeszítések voltak, ha úgy tetszik vajúdtak a hegyek, de eddig egerek születtek. Helyes az a törekvés, hogy a G20-ak - amelyek többen vannak, mint húszan - megpróbálnak globális választ keresni, helyes az, hogy az Európai Unió akár rendkívüli csúcstalálkozón közös átfogó választ próbál meg keresni, de ezeket a szándékokat eddig nem koronázta siker. Azt kell eldönteni, hogy merre teszünk erőfeszítéseket, hogy kizárólag nemzeti alapon teszünk-e erőfeszítéseket, vagy regionális és globális alapon.
Véleményem szerint az a helyes, ha az elmúlt hónapok nemzeti erőfeszítéseit követően egyre inkább arra koncentrálunk, hogyan lehet átfogó, koordinált európai és globális válaszokat is adni. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket egy központból, egy pénzeszsákból kell finanszírozni - mert nincsenek ilyen rejtett pénzeszsákok -, azt viszont igen, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeknek, a nemzetközi szervezeteknek koordinált, közös, átfogó választ kell adniuk. Olyan természetűeket, mint amilyeneket pénteken a Világbank, az Európai Befektetési Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank együttesen tett 24,5 milliárd eurót megmozgatva, mégpedig kifejezetten, célzottan, dedikáltan Közép-Európának. Önmagában ez a fellépés azt bizonyítja, hogy erre van igény és van is lehetőség. Ez egy jó lépés, amit két irányban kell bővíteni. Bővíteni kell a források nagyságát és bővíteni kell a beavatkozási célterületeket.
Magyarország a tanácsülést megelőzően három javaslatot tett az Uniónak, amiről a szokásoknak megfelelően hivatalos levélben tájékoztattuk az Unió soros elnökét és a Bizottság elnökét. Ahogy én látom, ebben a három javaslatban Magyarországon nagyjából közéleti, szakmai és politikai egyetértés van.
Az első javaslat: tegye világossá az Európai Unió, hogy az egységes piac és az ahhoz kötődő elvek és követelmények nem teszik lehetővé azt, hogy ha bármely európai állam bankjának a segítségére siet, akkor ebből a segítségből kizárhatja a szóban forgó bank leányvállalatait, legyenek azok az Európai Unió bármely más tagállamában. Nem lehet hátrányos megkülönböztetés az Európai Unión belül, függetlenül attól, hogy Brüsszel siet átfogóan egy szektor segítségére vagy valamelyik nemzeti kormány. Ezt a javaslatot a tanácsülés végül megerősítette.
A második javaslat: gondoljuk végig, hogy felgyorsítható-e az euró bevezetéséhez vezető út. Nem az euró bevezetésének a feltételei, a négy maastrichti feltétel, hanem az a folyamat, amellyel eljuthat valaki a bevezetéshez akkor, ha a feltételeknek megfelel. Ha úgy tetszik, mennyi időt kell eltölteni az euró előszobájában, az ERM2 rendszerben. El kell-e tölteni azt a bizonyos két-két és fél évet akkor is, ha valaki megfelel a maastrichti kritériumoknak? Magyarország annak a megvizsgálását kérte, hogy ezt ne kelljen eltölteni akkor, ha valaki megfelel a kritériumoknak. Nem kedvezményt, nem mentességet javasolt Magyarország megfontolásra, hanem egy gyorsabb utat akkor, ha valaki megfelel a feltételeknek. Ebben az ügyben az előző évekhez képest először érdemi nyitottság volt. Emlékeztetnék Jean-Claude Junckernek, az euróövezet tagországait tömörítő országcsoport vezetőjének a vasárnap esti nyilatkozatára, melyben azt mondta, hogy ez megvizsgálható. De ugyanezt mondta a francia európai ügyekkel foglalkozó miniszter is. Sarkozy elnök úr az ülésen ennél is messzebb ment, azt mondta, hogy ennél még sokkal több is megvizsgálható.
A harmadik javaslat: támogassuk jegybankjainknak azt a törekvését - ha van ilyen -, hogy jobban együttműködnek az Európai Központi Bankkal annak érdekében, hogy az eurózónán kívül is legyen elegendő pénz. Itt a fogalmazás nagyon fontos és nagyon pontos. Mi nem ajánlatot teszünk az Európai Központi Banknak - mert nem akarjuk sérteni az önállóságát -, nem teszünk ajánlatot a mi központi bankjainknak - az ő önállóságukat se akarjuk sérteni -, pusztán annyit mondunk, ahol vannak ilyen központi banki törekvések, ott támogassuk a saját központi bankjainkat abban, hogy elmélyítsék az együttműködést az Európai Központi Bankkal.
Ezt a három javaslatot az Európai Tanács ülését megelőző tízek megbeszélésén, valamint az Európai Tanács ülésén is megismételtem, ez utóbbi alkalommal Jean-Claude Trichet úrnak, a központi jegybank elnökének a jelenlétében.
Délelőtt 11 órakor találkoztunk V4-pluszos keretben. Két-három héttel ezelőtt javasoltam Donald Tusk miniszterelnök úrnak, az Európai Tanács ülése előtt a V4-plusz keretében beszéljünk arról, hogy mi ennek a régiónak az érdeke. Mivel azonban a március 1-jei rendkívüli tanácsüléssel a két időpont közel került egymáshoz, abban maradtunk, hogy ezt Brüsszelben tesszük meg. A visegrádi négyek meghívták a balti hármakat, plusz Romániát és Bulgáriát, és a konzultáción részt vett Barroso elnök úr is.
Miközben megtettük a hivatalos javaslatunkat, Magyarország konzultációt kezdett az európai stabilizációs és integrációs programról, az ESIP-ről. Erről a programról az Unión belüli egyeztetések szokásos szabályai szerint úgynevezett non-paperben tájékoztattuk a kollégáinkat, készülve 19-ére és 20-ára. Ez azt jelenti, hogy nem volt hivatalos írásos szakmai előterjesztés, csupán egy, a későbbi szakmai, politikai döntést előkészítő javaslat és vázlat. Magyarország mind a tízek délelőtti értekezletén, mind az Európai Tanács délutáni ülésén csupán annyit közölt, hogy létezik egy magyar non-paper és azt kérjük a kollégáktól, hogy kezdjék el ennek a vizsgálatát, s 19-20-ára készülve majd a későbbiekben konzultáljunk róla. Nagy érdeklődést váltott ki ez a non-paper és fontos érzékenységet ért. Az első három hivatalos felvetésben alapvetően nyitottságot és pozitív reakciót láttunk, a második papír viszont hatalmas vitákat váltott ki. Az a papír, amelyik hivatalosan nem volt napirenden, pusztán a háttérben mozgott. Mindenki késztetést érzett arra, hogy már most legfelsőbb politikai szinten viszonyuljon hozzá.
A sajtóban elhangzott nyilatkozatokon túl a kormánynak nem volt ismerete arról, hogy az Orbán elnök úr és Merkel kancellár asszony között lezajlott tárgyaláson mi történt. A nyilvánosan megjelent tájékoztató inkább azt valószínűsítette, hogy a magyar kormány szakmai kezdeményezésében foglalt 180 milliárd eurós átfogó programnál egy nagyobb, 350 milliárd eurós programról kezdte meg az egyeztetést a Néppárt alelnöke a német kancellárral. Azt hiszem, ezzel kapcsolatban Európában is van némi félreértés. A kollégák elvileg ismerik ezt a papírt. Múlt héten pénteken a parlamentben az európai integrációs nagybizottság ülésén - amelyet ellenzéki kezdeményezésre hívtak össze; informális kérdésekben korábban nem szoktunk ilyen konzultációt tartani - ezt a magyar kezdeményezést kiosztottuk. Ezt a non-papert a magyar parlamenti pártok képviselői a nagybizottságban megkapták, s nem rövidített formában, hanem teljes terjedelemben - ennélfogva Orbán elnök úr is megismerhette ezt a papírt -, és se a bizottság ülésén, se azt követően nem kommentálták.
Mit nem mond ez a papír? Nem mondja azt, hogy az európai adófizetőknek új pénzt kellene beletenniük a közép-európai gazdasági és pénzügyi rendszerbe. És mit mond? Azt, hogy a különböző országokban négy nagy különböző mértékű kihívás van. Jól látszik, hogy a négy kihívásból ilyen-olyan összetételben majdnem minden ország részesül. Vannak országok, amelyeknek sürgős pénzügyi támogatásra van szükségük annak érdekében, hogy a fizetőképességüket fenntarthassák. Magyarország nem tartozik bele ebbe a körbe. Magyarország az IMF-fel történt megállapodást követően rövid és középtávon stabil háttérrel rendelkezik ahhoz, hogy a fizetési kötelezettségeinek eleget tudjon tenni.
Az eddig lehívott IMF-es forrásoknak is csak egy lényegesen kisebb részét költöttük el kötvények visszavásárlására, illetve az államadósság finanszírozására. De pontosan tudjuk, hogy vannak olyan közép-európai országok, amelyek a további finanszírozásról tárgyalnak az IMF-fel, valamint az Európai Központi Bankkal. Ilyen például Románia, Litvánia és Ukrajna is, hiszen a javaslat nemcsak az európai uniós országokra tért ki, hanem Ukrajnára és Horvátországra is. Horvátországra már csak azért is, mert az maga kérte meg Magyarországot, hogy a javaslatban szerepeltessük. A horvát miniszterelnök éppen az európai nagybizottság ülése közben hívott utoljára, a tanácsülést megelőzően pénteken. Megerősítem, hogy Magyarországnak erre az eszközre - különösen az IMF nyújtotta hitel tükrében - nincs szüksége, és azt javasoljuk, hogy amit mi megkaptunk, azt kapja meg más is. Ez egybevág azzal, amit Gordon Brown vagy Barack Obama képvisel akkor, amikor azt mondja, hogy az IMF lehetőségeit meg kell duplázni annak érdekében, hogy szélesebb körben tudjon részt venni az országok finanszírozásában, ráadásul úgy, hogy az IMF ne az utolsó menedék legyen. A képviselő kollégák nyilván pontosan értik, hogy itt nincs szó se adófizetői, se költségvetési pénzekről, hanem IMF- és banki pénzekről van szó.
Mit tapasztalnak Magyarországon és a környező országokban a vállalkozók? Azt, hogy a korábban felvett hiteleiket nem hosszabbítják meg. Azt tapasztalják, hogy a magyar bankok hosszú lejáratú, húsz-huszonöt éves hiteleket, például lakáshiteleket négy-ötéves pénzekből finanszíroznak. De ugyanilyen pénzekből finanszíroznak a lengyel meg a román bankok is, merthogy az elmúlt egy-két évben hosszú pénz már kevesebb volt a piacon, és ha valaki egy hosszú távú kötelezettséget rövid forrásokkal finanszíroz, annak természetesen nagyobb a kockázata. Arra panaszkodnak a vállalkozóink, hogy a lejáró hiteleiket - amiket korábban automatikusan mindig meghosszabbítottak - a bankok nem hosszabbítják meg. Ezért azt javasolta Magyarország az említett non-paperben, hogy fontoljuk meg, a rövid futamidejű hiteleket, amelyek bankközi és kereskedelmi hitelek, egy átfogó nemzetközi bankközi koordinációval - és nem költségvetési pénzekkel - alakítsuk át hosszabb távú hitelekké azért, hogy csökkentsük a lejárati kockázatokat. Nem visszafizetési moratóriumról vagy felfüggesztésről van szó, hanem arról, hogy a hosszú távú kötelezettségek mögé hosszú forrásokat tegyünk. Szerintem ez szolgálja a régió érdekeit, így a magyar vállalkozások érdekeit is. Ebben nincs különbség az egyik vagy másik tagállam között.
Mi volt a harmadik javaslat? Európa országai, különösen a tizenötök, egymás után sietnek bankjaik segítségére úgy, hogy tőkét emelnek, alárendelt kölcsöntőkét adnak és hatalmas hiteleket vesznek fel annak érdekében, hogy ki tudják stafírozni a bankjaikat. Emiatt Franciaország éppen tegnap jelentette be, hogy a költségvetési hiánya 5 százalék fölött lesz, de Nagy-Britannia és Spanyolország költségvetési hiánya is eléri vagy meghaladja a 8, Írországé pedig a 10 százalékot. A régió országai sok oknál fogva nem vehetnek fel hatalmas hiteleket, s ez igaz Lengyelországra, Csehországra, Magyarországra vagy Románia egyaránt. Mi nem tudjuk a bankjainkat állami pénzből feltőkésíteni. Magyarország az IMF-hitel hátterével elkészített egy bankmentő csomagot. Arról szól a harmadik javaslat, hogy koordinált akcióban teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy ha szükséges, az anyabankok, a nemzetközi pénzügyi intézmények tőkésítsék fel a régió bankjait, hogy erősebbek legyenek, s így állhassanak a lakosság és a vállalkozások rendelkezésére.
Negyedik javaslat. Nem lehet nem látni, hogy szenved a reálgazdaság. A kormányok egymás után sietnek a saját gazdaságaik megsegítésére, gondoljanak például a legutóbbi francia autóipari mentőcsomagra. Elsősorban a kis- és közepes vállalkozásoknak, valamint egyes szektoroknak jelentős támogatásra, segítségre van szükségük. A negyedik javaslat az, hogy Közép-Európa nyitott, exportvezérelt gazdaságaiban segítsük elsősorban a kis- és közepes vállalkozásokat annak érdekében, hogy legyenek hiteleik, legyenek garanciáik, a pénzügyi intézmények pedig közös erőfeszítéssel emeljék az exportfinanszírozás lehetőségét és javítsák a kis- és közepes vállalkozások lehetőségeit.
Szerintem ez négy fontos és jó javaslat. Hogy e javaslatok közül az egyes országokban pontosan milyen arányban kell összeállítani a programot, az országonként változik. Nem lehet konfekcióba öltöztetni Közép-Európát. A "one size fits all" elvén nem lehet megközelíteni ezt a problémát. Nem is gondoljuk, hogy ilyen módon meg lehet közelíteni. Van egy magyar közmondás, amely úgy szól, hogy bajban ismerszik meg a barát. Nagyon érdekes, hogy Európa országai ebben a helyzetben kollektív vagy egyéni stratégiát fognak-e választani. Hogy csak szavakban lesznek-e a kollektív stratégia mellett, vagy ehhez illeszkedő erős cselekvések is lesznek. Azt mondják az én európai kollégáim, hogy az új helyzet új megoldásokat igényel, de közös, átfogó, az új helyzethez illően bátor, határozott, nagyszabású közös programot eddig még nem dolgoztunk ki. Az Európai Unió eddigi egyetlen közös programja - amit egyébként fontosnak gondolok és nagyra értékelek - egy összesen 5 milliárdos economic recovery program, amelyből Magyarország Nabucco-finanszírozásra és három szomszédos országgal együtt az energia-összeköttetés javítására várhat és remélhet pénzt. Ez az egyetlen közös nagy programunk, ami fontos és becsben kell tartanunk. Persze még ezzel is van elintéznivaló, mert egyelőre több az eszkimó, mint a fóka, azaz többen pályáznak a pénzre, mint amennyi forrás valóságosan van, de ezt talán majd el lehet intézni.
Azt gondolom, hogy helyes irányban keressük a választ. Sokszor elmondtuk már, hogy az Európai Unió nem Brüsszelben van, az Európai Unió Budapesten is, Prágában is és Pozsonyban is van. A közös európai politikát nekünk kell csinálni. Ez a magyar javaslat nem elsősorban Magyarországról szól, hanem Európáról és a régióról, s minél messzebb megyünk Közép-Európától, annál inkább értik. Nagy-Britannia és Gordon Brown érti azt, amiről beszélünk. Amerika eléggé érti. Közép-Európában viszont kevésbé értik. Igaza van a Forecast nevű londoni elemzőnek - aki ma reggel adta ki az utolsó elemzését -, amikor azt állítja, hogy pénzügyi helyzetben lehetnek különbségek az egyes országok között, de a gazdaságok szerkezete, nyitottsága, belső dinamikája és struktúrája Közép-Európában lényegében ugyanaz és jelentős eltéréseket mutat Nyugat-Európához képest. Ha egymás lábát taposva egyesével próbálunk meg a válságból kitörni, annak ugyanaz lesz a vége, mint amikor földrengés idején egyéni stratégiát követve egymás lábát taposva próbálnak meg emberek menekülni ahelyett, hogy együtt, egy közös stratégia alapján próbálnának meg biztonságba kerülni, s nem használjuk ki a közös stratégiában, a rendben és a koordinált fellépésben rejlő lehetőségeket.
Arra kérem a bizottságot, hogy ugyanazt az elkötelezettséget mutassa, mint ami a parlamenti nagybizottság ülésén az ilyen természetű európai ügyekben már megmutatkozott. Nekünk sok belpolitikai vitánk van, de néhány dologban nem volt vitánk az elmúlt időszakban. Nem volt vitánk abban, hogy Magyarországnak közös közép-európai megoldásokat kell keresnie és ajánlania. Tartsunk ki emellett. Nem egyéni stratégiák kellenek, hanem közös stratégiák. Tartsunk ki amellett, hogy Magyarország az euró leggyorsabb bevezetésének az útját keresi. Alapvetően saját maga teljesíti a feltételeket, de amikor a feltételek teljesülnek, egy gyorsabb utat keres. Soha nem volt köztünk vita abban, hogy úgy kell válaszolnunk a kihívásokra, hogy alapvetően segítjük a magyar pénzügyi intézményrendszert, a kis- és közepes vállalkozásokat, a magyar lakosságot. Küldjünk világos üzenetet az Európai Uniónak, hogy félreértik a magyar szándékot, amikor úgy gondolják, hogy mi más államok adófizetőinek a pénzére utazunk. Erről szó sincs. A mi célunk rávenni a nemzetközi pénzügyi és egyéb intézményeket, az Európai Uniót, a Világbankot, a Valutaalapot, az Európai Központi Bankot, az Európai Beruházási Bankot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy együttesen, koordináltan, a régió sajátosságaira tekintettel átfogó programban gondolkodjunk, mert erre van szüksége Európának és a régió országainak. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen miniszterelnök úr ezt a tartalmas és átfogó elemzést. Megnyitom a vitát. Jelzem a bizottság tagjainak, hogy osztrák kancellár hivatalos látogatást tesz Budapesten, ezért miniszterelnök úrnak pontban fél 11-kor el kell mennie. Először Nógrádi Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.
Kérdések, észrevételek, megjegyzések
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Egyetértek a bizottság elnökének azzal a megállapításával, hogy Magyarországnak nem sikerült eredményt elérnie az Európai Tanács rendkívüli ülésén, a találkozón nem javított a saját helyzetén, sőt talán még rontott is, és finoman fogalmazva is nehéz helyzetbe hoztuk a régió többi országát, minek következtében elhatárolódásra indítottuk azokat a partnereket, akikkel egyébként természetes szövetségben kellene együttmozognunk.
A válságkezelés konkrét eszközeiről beszélt miniszterelnök úr. Ma már nyilvánvaló, hogy Magyarország nemzeti válasza a válságkezelésre elégtelen - ezt már beárazta a piac -, s nem azért, mert a magyar kormány nem szeretne elégségesebb választ adni - ebbéli elkötelezettségét nem kétlem -, hanem azért, mert nincs hozzá eszköze. Ezt miniszterelnök úr is beismerte a bankok feltőkésítése kapcsán. Magyarország egy olyan gazdasági és pénzügyi gyámság alatt álló ország, amelynek nincs önálló mozgástere és eszközrendszere arra, hogy valós nemzeti választ tudjon adni azokra a kérdésekre, amelyekre a térség többi országa és az Európai Unió többi országa igyekszik megfelelő választ adni. Ennek következtében nagyon komoly módszertani és stílusbeli megfontolást igényel az, hogy ha már saját nemzeti eszközünk nincs, akkor hogyan tudjuk a külső segítséget, a külső támaszt igénybe venni, illetve hogyan tudunk egyértelmű és félreérthetetlen gesztusokat, javaslatokat tenni.
Mi történt a tanácsülésen? A magyar kormány olyan eszközöket próbált elfogadtatni, amelyek szakmailag talán megfelelőek, módszertanilag azonban borzasztóan elhibázott lépéssorozat kísérte ezt a törekvést. Ugyanis Magyarország nehéz helyzetét palástolva megpróbáltuk a régió többi országát díszletként használni, elfedve ezzel a problémáinkat, megpróbáltuk konfekcióba öltöztetni a többi országgal együtt Magyarországot, megpróbáltuk elfedtetni a többi országgal a saját problémáinkat, ami arra indította a többi országot, hogy ebből nagyon gyorsan kihátráljanak és elhatárolódjanak tőle. Ez módszertanilag hibás lépés volt. A konkrét eszközök megítélése előtt elsősorban arra kell hangsúlyt fektetnünk, hogy ha módszertanilag, stílusban félreérthető módon teszünk lépéseket, amikre megpróbálunk magunk köré partnereket csoportosítani, de ez nem sikerül, akkor a módszertanban és az előadás módjában hiba volt, amely hibát elemezni, értékelni kell és tanulni kell belőle.
Mindenki attól tart, hogy az Európai Közösség kettészakad és a későbbiekben differenciált módon fog előrehaladni a válság kezelésében. Ennél azonban van egy súlyosabb probléma is: az a térség, az a régió látszik kettészakadni, amely a mi természetes szövetségeseinket foglalja magában. S úgy tűnik, hogy mi magunk szakítjuk ketté a félreérthető, módszertanilag hibás, a többi országot díszletként használó, konfekcióba öltöztető politikai magatartásunkkal, amitől kénytelenek elhatárolódni mindazok, akik partnerként szegődhetnének hozzánk. Az országot mi magunk szigeteljük el ezekkel a módszerekkel, építjük körül fallal, s már csak némi külső segítség kell ahhoz, hogy az elszigetelődés valóságos realitássá váljon. Például egy olyan megjegyzés, mint Obama elnök úré, aki Magyarországot és Ukrajnát egy kalap alá vette és a lehető leggyászosabb képet festette e két ország jövőbeli perspektíváiról. Amikor miniszterelnök úr az euró gyorsított bevezetéséről beszél, pontosan tudja, hogy lehet ezért nekünk küzdenünk, de amikor erről szólunk és erre kedvező válaszokat kapunk, akkor az euró gyorsított bevezetése kapcsán valamennyi gazdasági elemző Lengyelországot, Csehországot és Bulgáriát említi, Magyarországot nem.
A másik dolog, amit a rossz módszertan mellett a csúccsal kapcsolatban meg kell említeni, az egy figyelemfelhívás. Miniszterelnök úr elkötelezettséget kért az Európai ügyek bizottságától ezekben az eszközökben. Ennek nincs akadálya, de óva intjük miniszterelnök urat a megfontolatlan lépésektől. Miniszterelnök úr külföldi mozgását és hazai nyilatkozatait pillanatok alatt beárazza a piac. Az évértékelő beszéd idején - amely az elmúlt húsz év legnagyobb reformjának a bejelentéseit tartalmazta - 298-ról 304-re zuhant a forint árfolyama. A Barrosóval történt megbeszélés után a sajtótájékoztató ideje alatt 298-ról 303-ra zuhant a forint árfolyama. A londoni pénzügyi szakemberekkel történt tárgyalást követően másnap 306-ról 312-re zuhant a forint árfolyama. Miniszterelnök úr a nemzetközi közvélemény és az elemzők középpontjába került minden egyes mondatával, tettével, megjelenésével és megnyilvánulásával. Az elkötelezettség mentén arra kérjük, hogy a továbbiakban megfontolt, egyeztetett, egyrészt a magyar parlament véleményére hagyatkozó, másrészt pedig a lehetséges partnereinkkel elfogadtatott állásponttal szíveskedjék kilépni a nemzetközi színtérre, ellenkező esetben a magyar adófizetők fizetik meg a meggondolatlan lépések árát.
Arról természetesen nem tudunk, hogy Angela Merkel mit mondott a négyszemközti megbeszéléseken, erre vonatkozóan elnök úr lehetséges variációkat vázolt fel. Én kibővíteném a lehetséges válaszok alternatíváját. Lehetett egy olyan válasz is az Európai Unió integrált és segítséget nyújtó eszközrendszerének a javaslatára, hogy nem mindegy, ki kéri Magyarország számára a segítséget. Nem mindegy, hogy olyan valaki kéri, aki előbb egyeztet és természetes partnereinek az egyeztetett véleményével áll elő, vagy olyan, aki rögtönöz. Nem mindegy, hogy olyan kéri-e a segítséget, akinek van hitele, vagy olyan, akiről a nemzetközi sajtó azt írja, hogy "részeg matrózként viselkedett". Ez a megjegyzés nekem nagyon fáj, mert magyar emberként és magyar képviselőként felháborítónak tartom, hogy Magyarország miniszterelnökére bármely külföldi újságíró a "részeg matróz" kifejezést használja; úgy gondolom, ezért még ellenzéki képviselőként is lehetek nagyon határozottan felháborodva. De az biztos, hogy rossz módszerrel, félreérthető üzenetekkel, kevésbé a partnerségre alapozott stílussal, meggondolatlan lépésekkel nem tudunk olyan európai fellépést ösztönözni, amely direkt vagy indirekt eszközökkel segítséget biztosítana Magyarország számára. Ugyanakkor nagy szükségünk van rá, hiszen a hazai eszközrendszerünk elégtelen a válság kezelésére. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Azt kérem a képviselő uraktól, hogy ha rám hivatkoznak, akkor azt pontosan tegyék. Gál J. Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót.
GÁL J. ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Nógrádi képviselőtársam hozzászólásából sok új információval gazdagodtam. Ha képviselőtársam nem tudja, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnök úr miről tárgyalt Angela Merkellel, javaslom, hogy kérdezze meg, talán az sokat segíthetne ennek a bizottságnak a munkájában is.
A Fidesz képviselői az elmúlt napokban tobzódtak a jelzőkben a magyar javaslatot, illetve annak fogadtatását illetően. Ezzel kapcsolatban hadd jegyezzem meg, ha ez rossz módszertan volt, akkor vajon milyen jelzővel illessük azt, amikor valaki négyszemközt tárgyal valakivel, utána kétszer akkorát mond, mint amekkorát a kormány javasol, s teszi ezt annak birtokában, hogy ismeri a kormány által beterjesztett non-papert, azt állítja, hogy a partnere, nevezetesen a német kancellár támogatja a javaslatot, majd egy nap múlva kiderül, hogy nemhogy nem támogatja, hanem éppen ő az, aki a belső egyeztetések során egyelőre ellentétes állásponton van. Nemcsak azért nem keresem erre a módszertanra a jelzőt, mert jelző ügyben a Fidesz bizonyos politikusainak az életműve egyszerűen felülmúlhatatlan, hanem azért sem, mert ennek a bizottságnak más a dolga. Ez egy szakbizottság.
Ezt az ügyet egy viszonylag egyszerű nézőpontból érdemes megközelíteni, abból, hogy mi Magyarország érdeke. Ez ügyben elhangzott a Fidesz részéről egy tiszta és nyílt állásfoglalás, nevezetesen az, hogy a Fidesz egyetért a magyar kormány által tett javaslatokkal, mert - ahogy Nógrádi képviselő úr mondta - ezek szakmai tartalmában nincs kivetnivaló. Tudjuk, hogy a pártjuk elnöke kétszer ekkorát szeretne, de a magyar kormány kezdeményezését konszenzus övezi, hiszen Nógrádi képviselőtársam többször megerősítette, hogy szakmai tartalmában egyetértenek a kormány javaslatával. Azt hiszem, ez kedvező fordulat, amit érdemes aláhúzni.
De van egy másik dolog is, ami nem közvetlenül tartozik a tárgyhoz. Én azt olvastam ki Nógrádi képviselő úr szavaiból, hogy amikor elégtelennek ítéli a magyar kormány válságkezelő lépéseit és ez ügyben a piacra hivatkozik, akkor szakmai értelemben további kiadáscsökkentést szeretne, messzebb menne azokban az ügyekben, amiket a kormány válságkezelő és növekedési programja tartalmaz, tehát további kiadáscsökkentést, további reformokat igényel a Fidesz a kormánytól. Ebből arra következtetek - mert ez mégiscsak egy szakbizottság és itt így szoktunk beszélni -, hogy napokon belül megismerhetjük a Fidesz ezzel kapcsolatos javaslatát. Nos, ha egyszer hallunk egy ilyet, az nyilván revelációs erejű lesz.
Ami a konkrét ügyet illeti, szerintem nézzük végig egy viszonylag egyszerű megközelítésből, ez pedig az, hogy mi Magyarország és mi Közép-Európa érdeke. A miniszterelnök úr egyértelművé tette, hogy ezeket a javaslatokat Magyarország nem a régió nevében, de a régió érdekében is tette, és ebben a divatügyi megfogalmazásban a miniszterelnök úr maga mondta, hogy nem lehet, nem szabad, nem szükséges konfekcióruhába öltöztetni a régiót, tehát kár azt állítani, hogy ő ennek ellenkezőjét mondta. Vagyis nem a régió nevében, de a régió érdekben.
Nekünk itt magyar bizottságként szerintem ebből a magyar érdekeket érdemes szemügyre venni. Összesen 3 dologról beszélünk. Kettő olyan javaslatról, amiben a magyar kormány sikeres volt. Az egyik a külföldi leánybankok tevékenysége iránti felelősségvállalás kezdeményezése. Ezt Barroso elnök úr is támogatta, mi több, a március 1-jei közös nyilatkozatba is bekerült. Azt hiszem, ez egy sikeres kezdeményezés volt. Vélelmezem, hogy osztrák kollégájával a miniszterelnök úrnak lesz módja ezt ma megbeszélni, hiszen ehhez nagyon hasonló osztrák kezdeményezéseket ismerünk. Ebben lehet olyan egyetértés, amit érdemes kihasználnunk.
A másik ügy az ERM-II. Nem a maastrichti kritériumokról beszélt itt sem a miniszterelnök úr, és európai partnereivel sem, hanem az euróhoz vezető út felgyorsításáról. Annak az előszobája ez az ERM-II., ami egy olyan rendszer, ami nincsen a Treatyben rögzítve. Vagyis ebben sokkal könnyebben lehet - ha tetszik - elérni azt, ami egyértelműen az ország érdeke, és amit a Fidesz eddig tudtommal nem kifogásolt, nevezetesen, hogy egy gyorsabb és zökkenőmentesebb eurócsatlakozás legyen.
Az ERM-II. rendszeréből való gyorsabb haladást Juncker miniszterelnök úr, a francia elnök, mások is támogatták, tehát azt gondolom, hogy ez is sikeres akció volt, érdemes továbbmenni ezen az úton. Tudjuk, hogy a maastrichti kritériumokkal kapcsolatban is elindult egy gondolkodás. Szerintem Magyarország érdeke annak leszögezése, hogy Magyarország az érvényben lévő kritériumokat teljesíti. De ezzel együtt az ERM-II. - mondom még egyszer - egy más rendszer, ami nincs rögzítve a Treatyben, érdemes tehát ebben az ügyben előrébb haladni.
Van a harmadik ügy, ez a bizonyos európai stabilizációs és integrációs program. Tegyük fel magunknak az adekvát kérdéseket! Egyrészt, hogy érdekünk-e támogatni a jegybankok azon kezdeményezését, hogy legyen likviditás. Érdeke-e ez a magyar kis- és középvállalkozóknak? Természetesen érdeke. Ha ezzel valaki nem ért egyet, akkor mondja ki!
Érdeke-e Magyarországnak, hogy a rövid távú hitelek lejáratát koordinált módon hosszabbítsák meg. Érdeke-e ez a magyar kis- és középvállalkozásoknak? Egyértelműen érdeke. Ha valaki ezzel nem ért egyet, mondja ki!
Érdeke-e, hogy legyen valamilyen tőke a kereskedelmi bankok rekapitalizációjához? Érdeke-e ebben a jegybankok törekvésének támogatása? Érdeke-e a magyar kis- és középvállalkozásoknak és adófizetőknek? Egyértelműen igen. Miként igen a válasz arra is, hogy érdeke-e Magyarországnak a gazdaság átalakításához szükséges garanciák és likviditás biztosítása? Ha ezzel a Fidesz egyetért, innentől azt gondolom, hogy érdemes azt mondani, hogy a magyar kormány non-paperben ismertetett, a magyar parlamenti pártokkal is megismertetett javaslatát ma egy politikai konszenzus övezi Magyarországon. Ha ez így van, akkor tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.
Egy példát említek. Tavaly, amikor a magyar miniszterelnök az egységes európai pénzügyi és bankfelügyelet ötletét felvetette, ismerjük, hogy az is első helyen sok ellenkezést váltott ki, az is mindenféle jelzők felsorolására ihletett fideszes politikusokat. Mára ez egy közös politika lehet, nagyon fontos ügye az Európai Uniónak.
Azt gondolom, hogy ebben is ez az érdekünk, hogy ez így legyen, menjünk előre! Tegyünk meg 3 dolgot! A Fidesz legyen kedves az Európai Néppárt keretei között elmondani, hogy ez Magyarországnak és a régiónak is az érdeke, keressenek hozzá ott támogatókat; Orbán elnök úr menjen el más miniszterelnökökhöz is, legyen egy kicsit megfontoltabb - hogy utaljak Nógrádi úr szavaira -, legyen kedves előtte, sőt végképp utána tájékoztatni a magyar kormányt arról, hogy mit ér el. Ez sokat segítene. Ugyanígy kell tenni az Európai Szocialisták Pártjának kereteiben, illetve az európai liberálisok között.
A harmadik pedig, hogy ennek a szakbizottságnak van módja a tagállami partnerbizottságokkal közösen - akár a régióban is - megértetni azt, hogy a közös fellépés sikerre visz. Ha ezt megtesszük, akkor Magyarország érdekében tettünk valami jót. Két ügyben már sikerült, most azt hiszem, ebben a harmadik ügyben kellene összefogni. Miután a Fidesz kijelentette, hogy szakmailag támogatja a javaslatot, én erre esélyt látok. Használjuk ki ezt az esélyt. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Képviselő urak, mind a négyen szót kértek. Döntsék el a sorrendet saját maguk számára, mert az idő megy. Ha nem, akkor megyünk sorrendben: Braun képviselő úr!
DR. BRAUN MÁRTON (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Ebben a bizottságban kérdezni is szoktak, és most az jön. Három kérdést szeretnék föltenni önnek.
Azzal kezdte, hogy van egy, a nemzeti alapú válasz és a globális válasz közötti dilemma. Ezt most hadd ne ragozzuk! Ma hallgattam a rádióban, hogy a Világbank egy közgazdásza szintén azt mondta, hogy nemzetközi választ kell erre adni, de meg szeretném kérdezni, hogy azért B-tervünk van-e. Van-e globális válasz hiányában nemzeti válasz a válságra? Február 16-án hallhattuk az új reformokat, azóta nem láttunk a hírből semmit. Meglepődve olvastam az újságban 16-án, hogy az adótörvényekről fogunk tárgyalni, de nem láttam még előterjesztést az adótörvényekkel kapcsolatban.
A javaslatokkal kapcsolatban kettőhöz lenne egy kis hozzászólásom és kérdésem is a bankok támogatásával kapcsolatba. Dicsérném az optimizmusát, ha úgy látja, hogy a válság még finanszírozási válság. Gyanítom, hogy már kezd ezen túlterjeszkedni, de a finanszírozási probléma mindenképpen fennáll ettől függetlenül.
A javaslat lényege az, hogy az anyabankok a leánybankjaik felé is terítsék le a likviditási eszközöket. Mi késztet egy milánói, frankfurti, londoni bankárt arra, hogy a budapesti kollégájának prémiumát igyekezzen támogatni a sajátja helyett? Hogy fogják azt elérni, hogy ezek a likvid eszközök idekerüljenek a térségbe.
A harmadik kérdésem pedig - csatlakozva Gál képviselőtársamhoz - az euró bevezetésének felgyorsítása mint válságkezelési módszer. Ennyire pesszimista a miniszterelnök úr, hogy úgy gondolja, hogy ennyire hosszú lesz a válság, hogy a válságból Magyarország úgy tud kilábalni, hogy csatlakozunk az euróhoz? Annyira rossz állapotban vagyunk, hogy ez a ERM-II. gyakorlatilag kétéves helyben járást, árfolyamhoz kötést jelent - ezt le lehet csökkenteni kétségkívül - de a rémhírek már 80 százalék fölötti eladósodást feltételeznek ebben az évben a GDP-hez viszonyított államadósságból. Szerintem közünk nincs már ahhoz, hogy a közeljövőben be tudjuk vezetni az eurót, tehát meg tudjuk ugorni a jelenlegi maastrichti kritériumokat. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Szanyi képviselő úr!
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, hogy jó pár év tagság és az Európai Unióval való együttműködés után is még mindig alárendeljük ezeket a dolgokat a belpolitikai - sokszor rossz - reflexeinknek, ugyanis személyes tapasztalatom főképpen a mezőgazdasághoz kötődik. Éveken át hosszasan részese voltam a tárgyalási folyamatnak, és nagyon jól megszoktam azt, hogy minden egyes fölvetés válasza úgy kezdődik, hogy nahát, arról szó sem lehet! Aztán mindig kikerekedik belőle valami.
Tehát azt egyáltalán nem bánom, ha a magyar kormány, a magyar diplomácia vagy akár a magyar kormányfő innovatív megoldásokkal próbálkozik. Azt hiszem, hogy a tagságnak ez az egyik legfőbb értéke, hogy próbálkozhatunk egyáltalán ilyenekkel. Képzeljük el, hogy ha egy csomó körön nem lennénk belül az Európai Unióban.
Ilyen kör például az euró, amin nem vagyunk belül, de azért ha az euró kialakulását nézzük, azt is látjuk, hogy pénznek pénz az euró, de inkább egy politikai projekt, és ennek a politikai projektnek minden tagország - egy-kettőt leszámítva - köteles részese. Így például Magyarországnak kötelező bevezetni az eurót. Tehát az, ha ennek érdekében az égvilágon mindent megpróbálunk, azt hiszem, hogy ez nem egy rossz dolog.
Egy picit azért vitatkoznék azokkal, akik nagyon óvatosak a tekintetben, hogy az euró bevezetése kritériumaival mit is kell csinálni: fellazítani vagy nem fellazítani. Nagyon eltérnek itt a nézetek. Mondják azt, hogy Frankfurt maga a pénzügyi ortodoxia. Igen, tagadhatatlan, hogy ez így van. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy itt van egy válság is, ami mindenféleképpen olyan válaszokat igényel, amilyeneket korábban talán nem tudtunk elképzelni.
Ha megnézzük a kelet-európai országok - nem eurózónatag kelet-európai országok - gazdasági súlyát, az bizony 5 százalék alatti az egész Európai Uniót tekintve. Magyarul egy olyan bátor gondolkodás, hogy akkor mit is tudunk csinálni annak érdekében, hogy még az idei esztendő során úgy, ahogy van, a múltba telepítsük ezeket a kelet-európai kisvalutákat, azt gondolom, nem egy ördögtől való dolog, ezen nyugodtan el lehet gondolkodni. Nyilván nagyon eltérő álláspontok lesznek az elején.
Egy dolog biztos: ez a válság tényleg lehetőség az Európai Uniónak. Ez a válság lehetővé teszi azt, hogy az egész Európai Unió mai tagsága eurózónaként jöjjön ki ebből a válságból. Még azok is, akik egyébként adott esetben felmentéssel bírnak. Még az angoloknál is időről időre előjön az, hogy fontoljuk meg ezt az euródolgot.
Egy szó mint száz: nemcsak támogatni, hanem kifejezetten bátorítani szeretném a kormányt, hogy e tekintetben lépjen, és úgy gondolom, hogy még ha egy ilyen bátor lépés során vannak is meghökkentő pillanatok vagy innen-onnan hallott rossz reakciók, azért ne gáncsoljuk el itthon a kinti magyar csapatot, adott esetben a kormányt vagy a kormányfőt, hanem bátorítsuk. És ha esetleg valahol valami kis botlás van, arra mondjuk azt, hogy akkor ebben is segítsünk, hogy stabilan tudjuk vinni ezeket a dolgokat. Úgyhogy én csak ezt a bátorító dolgot szerettem volna elmondani, és ne legyünk kishitűek! Ezt egyébként elsősorban fideszes kollégáimnak mondom.
Végezetül egy dolgot szeretnék mondani, és erre is térjünk ki. Meglehetősen nagy híve vagyok Barack Obamának, nekem nagyon rokonszenves politikus. Ezzel együtt nem vagyok feltétlen rajongója, és az a mondat, ami nem tudom, miért is csúszott ki a száján, ami Magyarországgal volt kapcsolatos, hogy a fertőzés nehogy Amerika partjait kezdje el mosni, tisztelettel emlékeztetnék mindenkit - főképpen a magyar sajtó idevonatkozó értékelő munkatársait -, hogy mintha onnan indult volna az a fertőzés! Minket viszontfertőzéssel vádolni eléggé problematikus dolog. Ezzel együtt azt mondom, hogy válság idején biztos vannak ilyen, érzelemteli dolgok. Én meg azt mondom, hogy ha most egy nagyon komoly erőfeszítéssel nekilendülünk az euró bevezetésének minél előbb, akkor szerintem biztos, hogy nem járunk rossz úton. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ékes képviselő úr!
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azt hiszem, hogy, a többiekhez képest kissé előnyben vagyok, mivel a múlt heti nagybizottsági ülésen is ott voltam, és akkor valahogy az asztaltól úgy álltunk föl - azt hiszem, miniszterelnök úr mondta még a végén -, hogy ugye, akkor zárt ülésen voltunk. Visszaemlékszik ön is, erre a mondatra, egészen biztos.
Jómagam is fölvetettem 3 dolgot; nem kívánok erről beszélni. De mondjuk azt furcsának tartom, hogy elnök úr részéről is és az ön részéről is egy negatív megfogalmazás indult Orbán Viktor elnök úr irányában. Talán egymás mellé kéne tenni a két nyilatkozatot. Itt van előttem Orbán Viktor javaslata: "Közép-Európában banktulajdonnal rendelkező anyabankok vállaljanak továbbra is felelősséget a leánybankok működtetéséért és indítsák újra a közép-európai hitelezést. Körülbelül 350 milliárd dollárnyi csomagra van szükség ahhoz, hogy a közép-európai pénzintézetek ismét működésbe léphessenek, és a közép-európai gazdaságok ne bénuljanak meg." Ez volt Orbán Viktor Angela Merkellel történt tárgyalásának nyilatkozata.
Arra nagyon konkrétan visszaemlékszem és azt a nagybizottsági ülésen is felvetettem - annak ellenére, hogy zárt ülés volt -, hogy a bizottsági ülés előtt Ausztria is nyilatkozott, hogy egy 180 milliárdos, közép-kelet-európai gazdaságélénkítő csomagra lenne szükség. Ön akkor még 100 milliárdot javasolt. Hangsúlyosan szóba került a visegrádi országok együttműködésének kérdése is, erőteljesen.
Én tehát úgy érzem, hogy nem volt elég az a 11 órás találkozás vasárnap, sokkal komolyabb és szélesebb körben kellett volna a visegrádi négyeknek erről a kérdésről tárgyalni. Ott is fogalmaztam úgy, hogy rá kellene csimpaszkodni az osztrák gazdaságélénkítő javaslatra. Magyarország abban a helyzetben van - főleg a hétfő-kedd-szerdai nap után -, hogy kezdenek leválni rólunk. Ez tehát azt jelenti, hogy egymásra talál Lengyelország, Csehország, Szlovákia, csatlakozik hozzá Bulgária és Románia is, és félő, hogy ebben a kérdésben egyedül maradunk.
Nem véletlenül mondta Nógrádi Zoltán - és én is talán kissé több szerénységet kérek abban a kérdésben -, hogy valóban ne maradjunk egyedül, sokkal komolyabban kellene a visegrádi négyekkel ebben a kérdéskörben tárgyalni. Sokkal több dolog köt bennünket össze, és talán ebben a gazdasági és pénzügyi recesszióban jelen pillanatban mi vagyunk elsődlegesen rákényszerülve arra, hogy együttesen tudjunk fellépni az Európai Unión belül.
Nem érzem azt, hogy az Európai Unió szakadna. Mi szakadunk tovább le az Európai Unió gazdasági fejlődési törekvéseiről, és ha egyedül maradunk, akkor ez sokkal súlyosabbá válik. Én is azt kérem; a telefonnak mindig két vége van, elnök úr; fel lehet hívni a másikat is. Ahogy Gál képviselőtársam mondta, érdemes lenne a néppárti frakción belül, a szocialista frakción belül, a liberális frakción belül megtalálni a partnereket, hisz az Európai Unió arról híres, hogy megtalálják egymást az országok, amikor közös érdeket próbálnak meg kialakítani vagy döntéseknél érvényre juttatni. Ilyen például a génmanipulált termékek heti döntésének kérdése. Ehhez is kellett egy átfogó ötpárti egyeztetés a magyar parlamentben és többségi döntés ahhoz, hogy valóban ne kerülhessenek ezek be Magyarországra.
Szóba került a termékek, a piac védelme, hisz minden nemzet törekszik arra - a franciák és a németek is -, hogy a saját termékeiket próbálják meg a belső élénkítés érdekében - azt lehet mondani - kedvezményesen vagy engedményesen vásároltatni. Jó példa erre az Opel vagy bármelyik más. Tehát Magyarországnak is kell ezekhez az eszközökhöz nyúlni. Ezt is elmondtuk.
Tényleg érdemes és célszerű lenne; nem véletlenül mondtam, hogy a telefonnak két vége van. Sokkal súlyosabb helyzetben vagyunk annál, hogy most az legyen az elsődleges törekvés - amikor leülünk egy bizottsági ülésre -, hogy Orbán Viktor akkor, ott és hol és mit mondott, kivel mit egyeztetett. Most ön van a bizottság előtt, miniszterelnök úr! Azt hiszem, a nagybizottság ülésén is korrektek voltunk - mert úgy érzem, korrektek voltunk -, felhívtuk bizonyos dolgokra a figyelmet, és ön is úgy fogalmazott akkor, hogy ezt helyesen látjuk és önnek is ez a törekvése.
Még egyszer kérem a visegrádi négyekkel való sokkal komolyabb egyeztetést, közös álláspont kialakítását, együttes fellépést, és akkor elérhető az, hogy a néppárti frakció - az Európai Unió néppárti frakciója -, szocialista frakciója és a liberális frakciója is meg fog tudni tenni mindent. Csak tudni kell azt, hogy mit kíván és hogyan kívánja azt tenni. Köszönöm a figyelmet.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Veress József képviselő úr!
VERESS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm szépen. Nagy örömmel halottam az előttem szólóknak ezt a hatalmas együttműködési készségét. Ezt azért hallom különösen nagy örömmel, mert a nemzetközi elemzők, akikre olyan gyakran hivatkozunk, egyértelműen azt mondják, hogy Magyarországon a legnagyobb problémát abban látják, hogy nincs szándék a politikai erők között valódi együttműködés kialakítására. Valószínűleg mindenki más vak, és nem látja, hogy itt hatalmas együttműködési szándék van, aminek ma is kiváló példáit láthattuk.
Tehát azt gondolom, hogy ha azt mondjuk valakinek, hogy az ő meggondolatlan nyilatkozatai okoznak árfolyam-ingadozást, akkor talán azt is tegyük mellé, hogy esetleg nem az okoz-e árfolyam-ingadozást, hogy az elemzők megnézik, milyen támogatottságot kap egy adott bejelentés, amit előtte esetleg egyeztettek. Ha azt látják, hogy továbbra sincs meg ez a fajta szándék, hanem a pártpolitikai, vélt pártpolitikai szándékokat próbáljuk erőteljesen belesulykolni a médiába, feltehetőleg ez esetleg kétségeket vált ki az adott szándék komolyságát illetően és főleg támogatottságát illetően. Tehát azt gondolom, hogy ebben valóban kellene előrelépnünk.
Nagyon örülünk, hogy az ellenzék vezére ilyen meggondolt volt, egyeztetett és ezért kétszer akkora számot mondott, mint amekkorát most éppen megkérdőjeleznek ellenzéki képviselőtársaink mint reálisak. Uraim! Próbáljunk már valamilyen egységes mérce alapján működni! És még egyszer kérném: ne a vélt pártpolitikai szempontok alapján gyengítsük tovább az ország tárgyalóképességét. Erre igen nagy szükségünk lenne közösen.
Az érem kettő hosszát illetően. Azt gondolom - és feltehetőleg miniszterelnök úr erre most nem fog válaszolni -, hogy egy olyan Ausztriával, amely bankszektorának 70 százalékos kitettsége van a magyarországi fejleményekben, feltehetőleg komoly egyeztetésre van lehetőség. Az osztrákok eddig is nekiindultak, és bízom benne, hogy nem egyoldalú módon próbáltak az Európai Unióban bizonyos nyitottságot megteremteni annak érdekében, hogy az érem hosszát gondoljuk végig országonként, felkészültségben, mondjuk a maastrichti kritériumok teljesítettségének szintjében, és ez alapján hozzunk meg szükséges döntéseket közösen, hiszen ne felejtsük el, hogy Magyarország ebben az ügyben egyszerre döntéshozóként és egyszerre döntést kérőként kell hogy fellépjen. És ha már itt tartunk, borzasztóan örülök, ha együtt tudunk lobbizni.
Nagyon szeretném kérni és magántapasztalataim alapján is azt látom, hogy a brüsszeli folyosókon folytatott beszélgetések hihetetlenül fontosak. Ott lehet igazán előre érzékelni, hogy mi folyik, ott lehet igazi információhoz jutni, ott lehet igazán hatékonyan lobbizni.
Nos, még egyszer szeretném kérni, hogy itt aztán igazán ne a vélt párt- vagy személyes érdekek alapján, hanem az ország valódi és egyeztetett érdekei alapján próbáljunk lobbizni a következő időszakban. Ha már a bankok közötti együttműködés jó példáit keressük, azt gondolom, hogy vannak ilyenek, hiszen valamennyien együtt hallottuk azt az elemzést, amely arról szólt, hogy Magyarország központi bankja csatlakozott ahhoz a banki együttműködéshez, ami a svájci frank- és euróswappal tudja segíteni a magyarországi adósok időben történő fizetését és a kötelezettségteljesítését.
Még egy dologban gondolom, hogy valóban együtt kellene működnünk, ez pedig a kkv- és az exporttámogatások ügye. Nagyon fontos lenne az, hogy el tudjunk mozdulni arról az állapotról, ahol az állami források nem feltétlenül jutnak el kis- és középvállalatokhoz, és ha nem azon lamentálnánk, hogy vajon miért nem érdeke egy banknak az, hogy a magyarországi leányvállalathoz eljuttassa ezt a forrást, hanem azt nézzék meg, hogy hogyan lehet érdekeltté tenni ebben az együttműködésben, akkor talán szintén messzire tudnánk jutni.
Abban bízom, hogy a mi kis bizottságunk szintjén is tudunk előrejutni és előrelépni ebben az együttműködésben, netán az itt említett, más bizottságokkal folytatott együttműködés kialakításához, ezért nagyon fontos lenne, hogy ehhez valamiféle együttműködési szándék valóban legyen.
Egy zárómegjegyzés. Valaki megjegyezte, hogy miniszterelnök úr lehet, hogy nem elég optimista. Én született téves optimista vagyok, ezért azt gondolom, hogy egy következő 10-15 évig fogunk közösen ebben a világban a most folyó korszakváltással együtt élni. Hogy ennek a válságnak mennyi ideig fog tartani a súlyos szakasza, azt nehéz megmondani, de itt sajnos nem egy-két évben kell gondolkodni, és jó lenne, ha ezt valamennyien tisztáznánk magunkban, ehhez alakítanánk ki az álláspontunkat és ezt hosszú távon is együtt tudnánk képviselni. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ivanics képviselő úr!
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselőtársak! Azt gondolom, hogy Veress képviselőtársam hozzászólása jól mutatta azt, hogy megint miről szól egy beszélgetés. Arról, hogy az ellenzék a hibás. Nem így van!
Azt, amit ön idézett, az elemzők nem írják. Az elemzők egészen mást rónak fel Magyarországnak. Simor András, a Nemzeti Bank elnöke nyilatkozott. Azt nyilatkozta, hogy vergődés, perspektíva nélkül. Mit is mondott? A forint kileng. Ez rossz a magyar gazdaságnak. Miért is leng ki? Miért is tud kilengeni a forint? Azért, mert két éve nincs euró Magyarországon. Ezért tudják támadni a forintot. Az államadósság magas. Mikortól is magas az államadósság? Csak nem 2002 után növekedett meg jelentősen? Nézze meg a statisztikákat!
A harmadik, hogy az intézkedésekre - azt mondta Simor András - az irány jó, de mélységében és ütemezésben nem jó. Azt mondja, az adók túl magasak. Ha túl magasak, akkor mit is kéne tenni az adókkal? És képzelje el, képviselőtársam - és ezt miniszterelnök úrnak is mondom -, az elemezésekben többnyire azt lehet olvasni, hogy Magyarországon az elmúlt fél évben, a válság kirobbanása óta gyakorlati intézkedések nem történtek annak orvoslására, hogy Magyarország ne kerüljön nagyobb bajba. Ez az, ami komoly problémát jelent.
A bizottság nemrég volt Szlovákiában, ahol a szlovák parlamenti bizottság elmondta, hogy 27 olyan intézkedést hozott már meg a parlament, ami közvetlenül a válsággal kapcsolatos döntés volt. A cseh parlament is meghozta ezeket a döntéseket, és a világ más részein is megvannak azok, amelyeket hiányolnak.
Visszatérve arra, hogy tulajdonképpen mi is történt a hétvégén. Elnök úrnak, a bizottság elnökének is szeretném mondani, hogy ha elolvassák a sajtónyilatkozatokat és megnézik azt, hogy mit tett Orbán Viktor és mit tett Gyurcsány Ferenc, van egy óriási különbség. Gyurcsány Ferenc a javaslatai között első helyen említi: pénzt biztosítani a térség országai számára.
Orbán Viktor erről nem beszélt. Orbán Viktor arról beszélt, hogy a pénzintézetek számára, mint ahogyan a miniszterelnök úr javaslatának második pontjában benne is szerepel ez. Ez egy más javaslat. Nem kell rámosni az ellenzékre azt a felelősséget, ami miatt Magyarország most szamárpadban ül az Európai Unióban. Ez a komoly probléma.
Ugyanis amit Veress képviselőtársam hiányolt, az a látszat-együttműködés, amit olyan erőteljesen kritizált, az megtörtént a múlt héten. Orbán Viktor támogatta a pénzintézetekre vonatkozó javaslatot. Mert egy jó javaslat volt.
Tehát nem kell feketíteni, hanem arra kell figyelni, amit mondunk és azt kell tenni, ami tényleg segíthet. A duma önmagában nem segít. A két dolog jelentősen különbözik egymástól. A többi ország esetében is ez verte ki a biztosítékot és ez jelentett komoly problémát.
De mi történt a kibővített visegrádi csúcson? A kiadott anyagban sem olvasható és most sem említette miniszterelnök úr, hogy a más országokra vonatkozó javaslatait hogy fogadták az Európai Tanács rendkívüli ülése előtt megtartott visegrádi csúcson. Hogy lehet az, hogy a PSZÁF kimaradt abból a tegnapi aláírásból, amely megrengette a forintot és amely Magyarországot egészen furcsa helyzetbe hozta? Az eset nyilván nem egyedi és nem annyira véletlen, Obama elnök úr sem véletlenül Magyarországot hozta példaként, valahonnan biztos voltak információi az ország állapotát illetően.
Miniszterelnök úr az előbb azt mondta, félreértenek minket, ha azt hiszik, hogy mi más pénzére utazunk. Nos, ez a jellemző Magyarországon is és úgy látszik, az Európai Unióban is, csakhogy az Unióban ezt nem veszik be. Ugyanis ha félreértenek minket, az azt jelenti, hogy a másik huszonhat ország rosszul érti, egyedül mi mondjuk a jót, a többiek meg nem jól cselekszenek. A dolog azonban nem így működik! Az a kérdés, hogy mit szúrt el megint a miniszterelnök, mi az, ami miatt az elmúlt három napban Magyarországnak vesszőfutásban volt része, miért ül szamárpadban Magyarország. Le kellene vonni a konzekvenciát és át kellene gondolni, hogy a nagy európai megoldások javaslata helyett egy kicsit dolgozni kellene itthon és konkrét intézkedésekkel segíteni kellene a gazdaságot, amit Veress képviselő úr minden bizottsági ülésen megfogalmaz. Ha ez megtörténik, akkor előbbre juthatunk. Az nem visz előre, ha nagy európai körutazásokról üres kosárral tér haza a miniszterelnök. Köszönöm szépen.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Legény Zsolt képviselő úr következik.
DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Bizottság! Braun Márton képviselőtársamhoz hasonlóan én is egy kérdést szeretnék feltenni. Miniszterelnök úr, a jelenlegi nemzetközi informális tudása birtokában lát-e esélyt arra, hogy az Európai Tanács soron következő ülésén a vasárnap felvetett javaslatairól érdemi vita folyjék és azokról pozitív döntés szülessen? Engem a mai bizottsági ülés meggyőzött arról, hogy érdemes politizálnunk, mert azt láttam, hogy ellenzéki képviselőtársaink is támogatják a reformokat. Ez tehát helyes út és ezen kell tovább haladnunk. Köszönöm.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Bizottság! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ha jól érzékeltem miniszterelnök úr beszámolójából, a négy javaslatunk közül hármat elfogadtak, egyben pedig negatív visszajelzést kaptunk. Erre mondtam az elején, hogy a sportban a 2:1 győzelem, de a politikának nyilván más a logikája. Meggyőződésem, hogy a mai helyzet hamarosan megszűnhet a térségben, hiszen nagyon gyorsan változik a világ.
Nem kívántam kritizálni Orbán Viktor elnök urat, egyszerűen csak arra vagyok kíváncsi, hogy mi történt.
Ha arról beszélünk, hogy mit áraz be a piac, akkor legyünk tisztában azzal, hogy nagyon komolyan beárazza a magyar politikai hangulatot is. Nem tudok elképzelni olyan, a demokráciát nálunk régebben űző országot, ahol ennyire ne lenne dialógus a miniszterelnök és az ellenzék vezére között. Ha máshol az ellenzék vezére az ország vagy a térség érdekében az Európai Unió egyik legbefolyásosabb országának a vezetőjénél jár, akkor tájékoztatja a miniszterelnököt arról, hogy mi hangzott el a megbeszélésein. Mindannyiunk számára fontos lenne tudni, hogy mi hangzott el az Orbán Viktor és Angela Merkel közötti megbeszéléseken. Remélem, hogy hamarosan ki fog derülni.
Abban egyetértés tűnt a pártok között, hogy legyenek reformok. Én azt javaslom, hogy az összes párt álljon a Reformszövetség javaslatai mögé, mert akkor gyorsabban túl lehetünk a válságon. Ez azonban nem az Európai ügyek bizottságának az asztala, hanem más bizottságoké.
Az európai ügyeken ahogy a legtöbb országban, úgy Magyarországon sem lehet szavazatokat szerezni. Ezt azért sajnálom, mert én szeretem az európai politikát, a külpolitikát. A sok kamera jelenléte egyfajta invitálás arra, hogy tárgyon kívüli kritikai megjegyzések is elhangozzanak, ez a politikába belefér. Jó lenne, ha a bizottság olyan szakpolitikát tudna folytatni, hogy hogyan tudunk Magyarország számára az Európai Unión belül a lehető legsikeresebbek lenni.
Miniszterelnök úr, öné a szó.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök válaszai
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Örülök, hogy vitatkozhattunk. Soha nem tagadtam, hogy Magyarországnak kettős szorításban kell megtalálnia a maga legjobb válaszát. Az egyik szorítás a gazdasági válság tőlünk teljesen független hatása, az, amiben másokkal osztozunk és aminek az oka, eredője nem mi vagyunk. Hibát követnénk el, ha ezt nem látnánk. Nem jó, ha bizonyos képviselők ezt nem látják. De akkor is baj van, ha a másik szorítást nem látjuk. Igaz az, hogy Magyarországra másként is hat a válság, hiszen minden ország más.
Arról is érdemes beszélni, hogy Magyarország megítélésében mi a legkritikusabb pont. Én azt tudom elmondani, ahogy én látom. Magyarország 1998 és 2006 között távol tartotta magát az olyan reformoktól, amelyek az országot sokkal szorosabban hozzáillesztették volna a világ változásaihoz. Történtek fontos, reformértékű intézkedések - mint például a sorkatonai szolgálat eltörlése -, ezek azonban nem javították, nem változtatták meg Magyarország versenyképességét. Kormánypárti és ellenzéki képviselők 1998 - de leginkább - 2000 és 2006 között elsősorban abban vetélkedtek, hogy ki tud többet ígérni a választóknak hozomra és azonnal. Mi is és önök is. A mai kormánypárt és az ellenzéki pártok, különösen a legnagyobb ellenzéki párt között azonban van egy nagy különbség. Nem az, hogy 2000 és 2006 között alapvetően szociális kérdésekre összpontosítottak, hanem az, hogy az Magyar Szocialista Párt - de még korábbi koalíciós partnere, a Szabad Demokraták Szövetsége is - e tekintetben 2006-ban határozott fordulatot indított el. Azt mondta, helyenként rendkívül önkritikus megjegyzések kíséretében, hogy Magyarországon átfogó, mély szerkezeti reformokra, fenntartható költségvetési pályára van szükség. Nem tudom, hogy én emlékszem-e rosszul, tisztelt ellenzéki képviselő urak, de úgy rémlik, hogy az elmúlt három évben önök ezzel a két dologgal nem értettek egyet. Önök támadtak és támadnak minden olyan intézkedést, amely a költségvetési kiadásokat szűkíti, amely alapvetően megváltoztatja a nagy állami rendszereket, versenyképesebbé teszi azokat. Ki hirdetett átfogó politikai programot a reformfolyamat megállítására? Ki szervezett népszavazást azért, hogy megakadályozza az egészségügy, a felsőoktatás kívánatos reformjaihoz szükséges egyik-másik lépést?
Hiányoznak ma Magyarországon ezek a lépések? Hiányoznak. Erősebb lett Magyarország attól, hogy önök győztek a népszavazáson? Önök ugyan ezt állították, de gyengébb lett Magyarország. És nem önmagában a népszavazással, hanem azzal, hogy Magyarország lakóit újra megpróbálták arra rávenni - egyébként sok tekintetben sikerrel -, hogy higgyék el, nem kell megváltoztatni azokat a viszonyokat, amelyek Magyarországon vannak. Másodszor követik el ezt önök lényegében a rendszerváltozás óta. Először akkor, amikor Bokros Lajos átalakítási programjait nem egyszerűen szégyenpadra ültették, hanem nemzetárulásnak és nemzetgyalázásnak nevezték.
Majd ezt követően választási programjukat a Bokros által elindított átalakítások és reformok visszavonására építették. Ezt tették? Bizony, ezt tették, képviselőtársam! A szociális rendszer átalakítása, a felsőoktatási rendszer átalakításának Bokros által kezdeményezett reformjainak támadása révén jutottak önök '98-ban többségi pozícióba. Így történt? Így történt.
Ha valakiknek, akkor bizony önöknek el kell számolni azzal, hogy Magyarországon önök abból építenek politikai-társadalmi támogatást, hogy szembe mennek a reformokkal, szembe mennek a fegyelmezett költségvetés igényével. Magyarországon az a politikai felállás, hogy a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Magyar Demokrata Fórum azt keresi, hogy hogyan lehet egy fenntartható egyensúlyi pálya mellett, szerkezeti reformok révén egy versenyképes gazdaságot csinálni.
Az önök programja ehhez képest nagyjából annyi, hogy a magyar baloldal ráront a nemzetére, a miniszterelnököt pedig a Dunába kell lökni. Nem állítom, hogy ez a program nem melegíti meg nagyon sok jobboldali szavazó szívét, de azt nyugodtan mondhatom, hogy ez a program nem alkalmas Magyarország fölemelésére.
Én az önök kritikáját köszönöm szépen! Azokat meg fogom fontolni. De azt muszáj hozzátennem, hogy a kritika akkor hiteles, ha van mellette mondanivaló azon túl, hogy a baloldal, a kormány és a miniszterelnök hazaáruló. Ha ennyi mondanivaló van, ez nem túl hiteles. Nem elegendő álmodni erős Magyarországról, meg kell mondani, hogy erős Magyarországhoz milyen adórendszer tartozik, milyen nyugdíjrendszer tartozik, milyen szociális rendszer tartozik, és nem jelzőkkel, hanem számokkal. Nem jelzőkkel, hanem számokkal! Önök ezzel adósok a mai napig! Nem elegendő hazafias szólamokat mondani, hazafias programmal kell rendelkezni. A hazafias program arról ismerszik meg, hogy alkalmas arra, hogy az emberek eldöntsék, hogy általa Magyarország előrébb jut-e vagy sem.
Nézegettem a ma reggeli árfolyam-alakulásokat. Nógrádi képviselő úr megjegyzése alapján azon gondolkodom, hogy mi a csudát mondhatott Donald Tusk ma reggel, mert gyengül a zlotyi. Topolanek - a cseh miniszterelnök -, nem tudom, részt vesz-e valamilyen parlamenti bizottsági ülésen, de fel kéne hívni, Te, Mirek! Mi történhetett a Cseh Köztársaságban?
(Nógrádi Zoltán felé fordulva:) Képzelje el, gyengült a korona is! Ön nyilván ennél fölkészültebb, képviselő úr. Sajnálom, hogy ilyen szerepre kérik vagy kényszerítik. Nem méltó önhöz.
Magyarország akkor jár el helyesen, ha nem kishitű. Hadd mondjak önöknek valamit! Önök szerint Sarkozy amikor azt mondta, hogy márpedig engem nem érdekelnek az európai szabályok, meg fogom menteni a francia autóipart, lett belőle botrány? Az egekig ért. Magunk között szólva, egy picivel nagyobb, mint Magyarország javaslatából.
Olyan pengeváltás történt az uniós elnök, a cseh miniszterelnök és közötte, amire évek óta nem volt példa. És mit gondolnak? Sarkozy ettől megijedt? Sarkozy otthon azt mondta, hogy oh! a hétszázát, ebből vita lett! Akkor nem jól képviseltem a francia érdekeket? Egy frászt! Azt mondta, hogy az európai érdek többek között a francia érdekből épül. Gondolja, hogy megbeszélte Angela Merkellel, akinek igazán nagy autóipara van és nincs túl nagy kedve egy pont után finanszírozni a német autóipart? Hozzáteszem, a General Motors bezárásának fenyegetése igazi nagy gondot okoz neki: több mint 2 milliárd eurót kér a General Motors Németországtól, hogy megtartsa az üzemeit. Vagy egyeztetett Silvio Berlusconival, akinek szintén nagy autóipara van még?
Határozottan és erőteljesen képviselte a francia érdeket, és megy előre! És egyáltalán nem bánja, hogy Franciaország miatt ezen a héten az Unió versenyjogi bizottsága tárgyalja ezt a kérdést. Nem azt mondják a franciák, hogy Franciaország szégyenpadra ült, mert odacitálták Franciaországot a bizottság elé, hanem azt mondják, hogy az elnök erőteljesen képviseli a dolgainkat, és ha kell, akkor megküzd a bizottsággal. Küzdjön is meg! Hozzáteszem: ezen a ponton én sem értek egyet Sarkozyvel. De bárhogyan lesz, el szoktam mondani.
Hölgyeim és Uraim! Nem lehet Magyarországot képviselni akkor, ha megijednek még a vitától is! Még el sem kezdenek küzdeni és már inukba száll a bátorságuk! Nem úgy lesz közép-európai együttműködés, hogy engedélyt kérünk, hogy legyen véleményünk. Igen, időnként meg kell küzdeni! Önök mindig azt mondják magukról, ellenzéki képviselők, hogy kérem szépen, elegük van a moszkovitákból meg a brüsszelitákból, ezzel bennünket vádolva.
Most mitől olyan óvatosak? Miért nem mondják azt, hogy ez Közép-Európa érdeke? Miért nem hívják föl a többi országot, hogy tessék végre nagyvonalúnak lenni, hogy ezt nem nemzeti alapon kell megoldani! És lehet, hogy van a mi miniszterelnökünknél jobb javaslatuk önöknek, hadd halljuk! Mije van önnek X vagy Y kormányfő? Mije van? Aztán ha van jobb javaslata magának Közép-Európára vagy Európára, mint a mi miniszterelnökünknek van, akkor azt mi megfontoljuk!
De tudják mit? Egyelőre az a helyzet, hogy ahogyan önöknek nincs Magyarországra javaslatuk, úgy a legtöbb állam- és kormányfő egyelőre adós azzal, hogy regionális javaslatot tegyen. Én lennék a legboldogabb, ha tartalmi vitában azt mondhatnám a végén: X-nek és Y-nak jobb a javaslata mint nekem; össze kell egyeztetni. Azt kell csinálni. De egyelőre csak nemzeti javaslatok vannak! És nemzeti javaslatokkal ezt a kérdést nem lehet megoldani.
Mi a B-terv? Nézzék! Minél kisebb az együttműködés Európában, annál nagyobbaknak kell lenniük a nemzeti erőfeszítéseknek. Ez egy nagyon világos viszony. Szeretném én is úgy érteni az önök megjegyzését, ahogy a kormánypárti képviselők, hogy önök további reformokért küzdenek. De én úgy hallottam, hogy önök például a nyugdíjrendszert érintő kormányzati átalakítások esetében nem azt mondták a parlamentben, hogy még több kell, hanem ennél kevesebb kell. Nem jól hallottam? Nem lehet kétkulacsosnak lenni ebben, ellenzéki képviselő kollégák! Itt idézik elemzők véleményét, hogy Magyarországnak még több reform kell. De amikor önök hozzászóltak a parlament plenáris ülésén, nem azt mondták, hogy még bátrabb reform kell a nyugdíjrendszerben! Ugye, jól emlékszem? Nem azt mondták, hogy még mélyebb átalakítása kell a szociális rendszernek! Ugye, jól emlékszem? Nem azt mondták, hogy még több kiadáscsökkentés kell! Ugye, jól emlékszem?
Ennek mind az ellenkezőjét mondták. Akkor most melyik oldalon állnak? A több reform, bátrabb beavatkozás, határozottabb nemzeti cselekvés pártján állnak, vagy arra spekulálnak, hogy a semmittevés és az ígérgetés szélhámos politikája népszerű lesz majd a választóknál.
Tehát a kérdés! Ebben kell világos álláspontot elfoglalni! Nem lehet reformokat igényelni, közben pedig a leghatározottabb reformellenes politikát csinálni, amit önök tesznek! Nem tudom, hogy önök észrevették-e - de gondolom, mert ismerik a költségvetést -, hogy a szeptemberben benyújtott eredeti költségvetési javaslathoz képest Magyarország három lépésben GDP-arányosan 2,7 százalékkal fogta vissza kiadásait. 2,7 százalékkal! Gondolom, ismerik, amit a parlament is tud.
Emögött nem huszonhét intézkedés volt, mert ezek nem számok. A szám az a végeredmény. Emögött nagyon sok tételnek a megváltoztatása van. Nem tudom, ismerik-e a gazdasági csúcson elmondott beruházásösztönző, likviditásösztönző lépéseket, amelyekről a miniszter beszámolt. A munkáltatók a beszámolót elfogadták és hitelesítették, de vajon valamennyi olyan lépést megtette-e Magyarország, amit ott megígértünk?
A B-terv az, hogy még több reformot kell csinálni. Még többet és még gyorsabban. Arra kérem Braun képviselő urat, hogy támogassa a reformokat. Mondja azt a Fidesz frakcióülésén, hogy Magyarországnak még több reformra van szüksége - nem általában, hanem konkrétan -, s hogy most már egy picit szégyelljük magunkat azért, hogy a 300 forintos vizitdíj miatt csináltuk ezt a hatalmas nagy balhét, amiért a Fidesz megköveti Magyarországot. Ha ezt mondják, akkor Magyarországnak jobb lesz egy picit. Meg akkor is, ha megígérik, hogy nem abból csinálnak népszerűséget, amiből tíz éve folyamatosan, hogy hol Bokros Lajosnak mennek neki, hol annak a kormánynak, amelyik azt követően újabb reformokat csinál. Nemcsak finanszírozási válság lesz, a válság el fogja érni a reálgazdaságot. Sok helyen máris elérte. Kedves barátaim, ha önök azt szeretnék, hogy segíteni tudjunk, ahhoz bizony pénz kell. Az a csomag, amiről én beszélek, arról szól, hogy legyen pénz a reálgazdaságban, a bankokban, hogy meg tudjuk hosszabbítani a vállalkozások lejáró hiteleit.
Nem ismerem a részleteit annak, hogy a tegnapi nyilatkozatból a PSZÁF miért maradt ki, de önök nyilván jól tudják, hogy a PSZÁF a kormánytól független intézmény. Több mint szerencsétlen, hogy ez rángatta meg a forintot. Amikor kiderült, hogy a magyar felügyelet is csatlakozik az aláírókhoz, a forint visszatért az eredeti pulzusára, oda, ahol a nyitáskor is volt. Ez nem jó, ilyen technikai hibákat nem szabad elkövetni. Nem tudom, hogy ismerik-e ennek a közleménynek az eredeti szövegét, vagy csak a tudósításokat olvasták. Mindjárt az első mondat megmondja, hogy a hat felügyeletnek mivel van baja. Nem tudom szó szerint idézni az angol nyelvű szöveget, de tartalmilag igen: az ellen tiltakozik a hat felügyelet, hogy egyes régi tagországok arra hivatkoznak, hogy a bankjaik azért vannak nagy bajban, mert nagy a kitettségük Közép-Európában. Nagyjából le tudom fordítani, hogy melyik országról szól a közlemény - nyilván önök is -, de ha a felügyeletek nem mondták meg, hogy melyik hozzánk rendkívül közel lévő nyugat-európai országról beszélnek, akkor én sem fogom megmondani, hogy a közlemény kit kritizál.
Nem lesz ez egy egyszerű menet, de az idő nekünk dolgozik. Nem tudom, mennyi idő kell ahhoz, hogy Európa elfogadja azt a közelítést, hogy átfogó programra van szükség, de nagyon szeretném, ha három hónap múlva nem azt mondanák, hogy megúszhattuk volna annyival, amit a magyar miniszterelnök javasolt, de annál már több kell. Minél később ébred rá Európa, hogy közösen kell fellépni, a végén annál nagyobb lesz a feladat.
Azt kérem a bizottságtól, hogy legyen bátor patrióta, ne ijedjen meg az európai vitáktól, ne legyen kishitű és ne szenvedjen a kis országok állandó nyomorúságától. Ötéves európai tagság után nőjön már végre fel és merje határozottan képviselni az álláspontját. Ne ijedjen meg attól, ha egyik vagy másik ország azt mondja, hogy ezzel nem ért egyet. Nem nebulók vagyunk egy osztályban, ahol osztályfőnöknek hívják valamely ország vezetőjét. Nem kell kevélykedni, nem kell kiosztani a világot, nem kell azt mondani, hogy Nyugat-Európa ilyen vagy olyan - tőlem ez távol áll -, de a régió érdekeit és a magyar érdekeket határozottan és keményen kell képviselni. Ezt teszi ez a kormány és később is ezt fogja tenni. Köszönöm szépen a lehetőséget.
Elnöki zárszó
ELNÖK: Folytassunk több európai vitát a bizottság keretei között is és másutt is. Nagyon szépen köszönöm miniszterelnök úrnak, hogy eljött a bizottsághoz és lehetővé tette ezt az eszmecserét. Tudom, hogy ilyenre gyakran nem kerülhet sor, de nagyon szívesen látjuk máskor is. A vita hasznos és érdekes volt, ki-ki levonhatja a tanulságot a maga számára.
Az ülést bezárom.
(Az ülés befejezésének időpontja: 10 óra 46 perc)
|
Dr. Eörsi Mátyás |
Jegyzőkönyvvezető: Soós Ferenc és Barna Beáta